A SZABADKÍIiYÓSITERMÉSZETVÉDELMI P A R K
MADÁRVILÁGA Rétliy Zsigmond*
Beiträge zur Vogelwelt des Szabadkígyós-er Naturschutzgebiets
Bevezető Örömmel fogtam hozzá ennek a d o l g o z a t n a k az elkészítéséhez, hiszen h a átnézzük a Békés megye madárvilágával kapcsolatos publikációk bibliográfiá ját, egyetlen i^arkimadárvilág-feldolgozással sem találkozhatunk. P e d i g , , A természet aktív meghódítása az egész világon a táj antropogenizálásához vezet, a m i visszatükröződik az állatvilágban is. A X X . században az o r n i tológusok m i n d g y a k r a b b a n tanulmányozzák a kultúrtájak, elsősorban a városok, p a r k o k m a d a r a i t " — írja B O Z S K Ó S Z V E T L Á N A I V A N O V N A , , A városi p a r k o k m i n t ökológiai egységek és o r n i t o f a u n i s z t i k a i jellemzésük" című dolgozatában. ( A z említett dolgozat n a g y segítségemre v o l t munkámban, hiszen a téma hazai i r o d a l m a egyelőre meglehetősen kevés.) Remélem, hogy e közlemény elkészítésével nemcsak a szabadkígyósi természetvédelmi p a r k j o b b megismeréséhez járulok hozzá, h a n e m megyénk, v a l a m i n t a Körös-vidéki kastélyparkok avifaunájának felméréséhez is.
A park létrejötte és természeti viszonyai A z ókígyósi kastélyt Y B L M I K L Ó S építész tervei szerint 1875— 79-es évek ben építették fel, és W E N C K H E I M F R I G Y E S gróf a p a r k építését is e k k o r kezdte el 44 holdon. A p a r k tervezéséről szinte semmi a d a t u n k sincs. A szabadkígyósi (1950-ig Okígyós) kastélypark Békéscsabától 10 k m távolságra, déli irányban terül e l . Tengerszint feletti magassága: + 9 4 m . Területe 44 k h (25,3 ha). L e g m a g a s a b b p o n t j a a k e r t déli, legmélyebb a keleti s a r o k b a n v a n . T a l a j a elsősorban lösz és homokos vályog. A z altalaj vízszintje változó. Évi csapa d é k : 500 — 600 m m , m i n t a környező vidéken. Uralkodó szélirány: ÉNy-i, ÉK-i. Középhőmérséklet; é v i : + 1 1 ° C , januári: - 1 °C, júliusi: + 22 °C. Kétségtelen, hogy a pusztákkal és szántóföldekkel övezett p a r k e szélsőséges klímájú békési tájban „kellemes oázis". E z dús, öreg növényvilágának k ö szönhető. A parktól 1,5 k m - r e D K - i irányban található egy hosszúkás téglala]) alakú, k b . 350 kh-as közéjikorú, vegyes faállománya „ N a g y e r d ő " (amely tájképi adottsága, b o t a n i k a i és zoológiai jellegzetessége m i a t t a körülötte levő pusz tákkal együtt, külön dolgozatok témáját adja majd). A parktól É-ra 10 kh-as kertészet v a n .
* -Munkácsy M i h á l y M ú z e u m
Békéscsaba
233
A z Országos Természetvédelmi H i v a t a l 1 9 4 9 - b e n b o t a n i k a i szempontokból védelem alá vette a p a r k o t . A p a r k törzskönyvi száma: 2 7 4 . A védetté nyilvánító határozat száma: 1 1 7 / 1 9 5 4 .
A park vegetációja A p a r k kialakítását a kastélyépítéssel egyidejűleg kezdték e l . A kastélv déli frontja előtt szabályos formájú francia-, e körül angol- v a g y tájképi kertet alakítottak k i . A p a r k n a k eredetileg határozott esztétikai és funkcioná lis k a p c s o l a t a volt a körülötte levő tájjal. Délről fácánoskert is t a r t o z o t t hozzá. A növényzet eredetileg kialakított karakterét egy 1 9 1 3 - b ó l származó u r a d a l m i térkép jelzi. S Z I K R A É V A ( 1 9 7 3 ) dolgozatában a következőképpen írja l e : , , A p a r k növényanyaga eredete szerint két nagy részre osztható: az ősvegetációra és a telepített növényekre. A tájra jellemző őshonos fák közül megtalálható i t t : a mocsári tölgy, a szil, a juhar, a fehérnyár és a h a l l a t l a n u l virulens akác. A p a r k b a n levő cserjeszint őshonos, telepített része m a j d n e m teljesen hiányzik. Cserjék közül bozótsűrűségűre nőtt a Sambucus (bodza),* Ligustrum (fagyai), Euonymus (kecskerágó), Prunus spinosa (kökény), C'ornus sanguinea (vörösgyűrű som), Crataegus monogyna" (egybibés galagonya). A p a r k b a n m i n t e g y 8 0 lomblevelű, 2 8 fatermetű tűlevelű és 4 4 cserjefaj található. A vegetációs térképen való tájékozódáshoz a következő jelmagyarázat nyújt segítséget. A térképen levő nagybetűk és számok a p a r k karakterét meghatározó, jelentős zárt faállomány, illetve nagy termetű, idős fák e l helyezkedését jelzik. K ö z t ü k nyílt tisztások és apró rétek találhatók. A p a r k i biotópnak ez a mozaikossága természetesen az egyes madárfajok elhelyez kedését is meghatározza. A B C D E 1 2 3 4 5 6 7 8 9 0
= = = = = = = = = = = = = = =
zárt tölgyes (Quercus) zárt állomány (^lcer-juhar, Bobinia-{iká,c) zárt állomány (Quercus, Robinia, Sambucus) zárt állomány (Quercus, Acer, Robinia) zárt állomány (Quercus, Populus) Picea (lucfenyő) Quercus (tölgy) Thuja (tuja) Pinus (fenyő) Taxodium (mocsárciprus) Populus (nyár) Buxus (puszpáng) Chamaecyparis (hamisciprus) Platanus (platán) Aesculus (vadgesztenye)
* Zárójeles kiegészítés tőlem
234
kertészet
30. ábra. A A szabadkígyósi védett park vegetációs térképe Abbildung 30. Das Naturschutzgebiet von Szabadkígyós
A park mint ökológiai egység A p a r k i biotóp fogalma egyelőre n e m o l y a n elfogadott, mint p l . a p u s z t a i v a g y erdei biotóp, pedig ökológiai v i s z o n y a i lényegesen különbözőek az említettektől; mozaikos táj, az erdeinél ritkább, elsősorban lomblevelű fa állomány és a p a r k e g y i k legsajátosabb, funkciójából adódó jellemzője, hogy az antropogén tényezők zavaró jelenléte állandó ( B O Z S K Ó , 1 9 6 7 , 1 9 6 8 ) . B O Z S K Ó ökológiai jellemzésével egyetértésben szintén i n d o k o l t n a k t a r t o m a p a r k i biotóp fogalmának használatát.
235
A madárvilág
vizsgálata
A szabadkígyósi p a r k o t 1 9 6 1 óta látogatom, átlagban évi öt a l k a l o m m a l . Bár látogatásaim nemcsak madártani jellegűek v o l t a k , megfigyeléseimet m i n d i g jegyeztem. H a a Békés megyei madártani i r o d a l o m b a n a p a r k r a vonatkozó régebbi a d a t o k a t keresünk, s e m m i t sem találunk annak ellenére, hogy a háború előtti években H A N K Ó M I H Á L Y , i d . P O V Á Z S A Y L Á S Z L Ó és D R . T A R J Á N T I B O R sokat madarásztak a környéken. A p a r k az 1 9 4 4 - e s év végéig, a felszabadu lásig, zárt magánterülete v o l t a W E N C K H E I M grófoknak, ahová idegen nem léphetett be. A kastélyban 1 9 4 5 október l-jével tanítás i n d u l t meg, miután a békéscsabai Felső Mezőgazdasági Iskolát M a g y a r Állami Mezőgazdasági Középiskola néven o d a telepítették. A z eltelt három évtized alatt, a 60-as évek elején v o l t — néhány éven keresztül — az iskolában o l y a n biológiai szakkör, a m e l y i k madártani meg figyeléseket végzett, de sajnos eddig jegyzeteiket n e m találtuk. A p a r k b a n szinte kivétel nélkül énekesmadárfajok élnek. A z idős, dús és magas növésű növényállomány kiváló táplálkozó- és fészkelőhelyeket biztosít számukra. Szerencsésnek mondható az is, hogy a p a r k körül szántó, kertészet, vegyes erdő, legelő és hatalmas gazdasági major egyaránt található. E z e n kidtúrák révén elég jól megkülönböztethető az alábbi hármas csopor tosítás az i t t élő m a d a r a k életmódja tekintetében: a) p a r k b a n fészkelnek és táplálkoznak ( p l : barátka, tövisszúró gébics), h) p a r k b a n fészkelnek és főleg azon kívül táplálkoznak ( p l : csóka, balkáni gerle), c) p a r k o n kívül fészkelnek és a p a r k b a n is táplálkoznak (pl. balkáni gerle, vetési varjú, fülesbagoly).
Fészkelési körülmények A m a d a r a k z a v a r t a l a n fészkeléséhez legkedvezőbb körülmények az ar borétumokban találhatók; tehát a kígyósi p a r k is — a vegetáció változatos ságát és korát t e k i n t v e — ennek tökéletesen megfelel. A városi p a r k o k b a n az állandó zavarás m i a t t kevesebb a fajok száma. Szabadkígyóson, bár n e m városi p a r k , hanem (vidéki) arborétum v a n , még is n a g y o n erős zavaró tényező az iskolások szinte állandó jellegű mozgása, a legeldugottabb területeken is. Ezenkívül ebben a p a r k b a n n a g y o n elsza p o r o d t a k a félig e l v a d u l t házi macskák is, a m i n e k tárgyalására még vissza térek. A szabadkígyósi p a r k i fauna domináns fajai a következők: csóka — Coloeus monedula, feketerigó — Turdus merula, seregély — Sturnus vulgaris, balkáni gerle — Streptopelia decaocto, széncinege — Parus major, mezei veréb — Passer montanus, kékcinege — Parus caeruleus, sárgarigó — Oriolus oriolus. 236
E z e k a fajok a m a d a r a k összegyedszámának mintegy 70%-át jelentik. Debrecenben az összegyedszám 4 8 % - a az alábbi parkdomináns fajokból te vődik össze: mezei veréb, p i n t y (Fringilla coelebs), feketerigó, zöldike Car duelis chloris) és fülemüle Luscinia megarht/nchos) ( B O Z S K Ó , 1968). E R Z ( 1 9 6 4 ) Közép-Európában a kultúrtáj domináns tagjainak az alábbi fajkom binációt t a r t j a : házi veréb (Passer dornesticus), zöldike és feketerigó. A z ettől lényegesen eltérő szabadkígyósi fauna összetételét a park és környéke kiváló táplálékszerző lehetőségeivel és a magas növésű, terebélyes fák k i váló fészkelési adottságaival magyarázom. A rendkívül változatos összeté telű (44 faj) és dús cserjeszintben meglehetősen r i t k a a fészkelés, illetve a fészkelések sikertelenek a zavaró tényezők m i a t t . A z i t t e n i iskolásgyerekek (14—17 évesek) és az ide érkező kiránduló gyerekek számtalan ösvényt ta posnak k i m i n d e n tavasszal és nyáron. A balkánigerle-fészkek ritkán találhatók itt 1,5 — 2 m magasságban (mint a közeli erdőben), inkább a magas növésű fákon sokszor 10— 15 m közt! A 2 in a l a t t i feketerigó-fészkeket szinte m i n d e n esetben kirabolják az emberek v a g y a macskák! ösvények és n a g y o b b u t a k mentén t ö b b helyen is t a láltam 6—7 m magasan öreg juhar- és gesztenyefákon, a fatörzs oldalhajtá sainak és kikorhadásainak üregében vékony gyökérszálakból v a g y száraz fűszálakból épített feketerigó-fészkeket! A költés itt rendszeresen sikeres v o l t . A szabadkígyósi park domináns fajainak fészeklései is igazolják F I N T H A (1972) debreceni megfigyeléseit, mely szerint a l e g g y a k o r i b b fajok „fészke lési magassága arányosan növekszik a fokozódó zavartsággal". E z a folya m a t világosan megfigyelhető itt is. A térképen , , A " és , , B " betűkkel jelzett D K - i zárt állományú parkrészeken, ahol a legkevesebb a zavarás, a fekete rigó, balkáni gerle, seregélv és mezei veréb alacsonyan történő sikeres fész kelése u g y a n a k k o r rendszeres. A p a r k növényanyagának tömege, változatossága és k o r a a legváltoza tosabb fészkelési igények kielégítésére is a l k a l m a s , emellett meglehetősen nagy egyedszámnak biztosít fészkelési. A terület madársűrűségét (ha/pld.) e d d i g még számszerűleg nem vizsgáltam, de t a p a s z t a l a t a i m szerint a m a d a r a k k a l sűrűn betelepült p a r k o k közé t a r t o z i k még a meglevő zavaró ténye zők mellett is.
A park feszkelő madarai Fácán (Phasianus colchicus): a nyíltabb, elhanyagolt D - i területeken költ elsősorban és a p a r k É-i szélén, a kertészet mentén, összesen 8— 10 pár. Té len a környező mezőgazdasági területekről n a g y o b b csoportok jönnek be a parkba, hosszabb időre is. Gerle (Streptopelia turtur): sajnos az utóbbi években csak néhány pár fészkel, de azok rendszeresen. Balkáni gerle (Streptopelia decaoto): a gerle (S. turtur) rovására, rendkívül erőteljes térhódításé i t t is, főként az utóbbi 10 évben. Fészke a p a r k m i n d e n részén megtalálható, de az erős anthropogén hatások m i a t t fészkelési m a gassága főként 10 m körüli. Táplálkozóterületként használják a p a r k melletti kertészetet és gazdasági u d v a r t is, u g y a n a k k o r a majorban fészkelők is bejárnak a p a r k területére. 237
K a k u k k (Cuculus canomsL* 2 — 3 pár látható közülük minden évben. Nyári hajnalokon már 3 órától hallható jellegzetes hangjuk. Későbbi megfigye lési feladat, hogy megtudjuk, m e l y i k faj fészkét használja m i n t fészekpa razita. Gyöngybagoly (Tyto alba): a régi kocsiszín és istálló magas és rejtett padlá sain fészkeltek, évente 1 — 2 pár. A 70-es években már n e m fészkeltek, v a lószínűleg az épületek átépítésével járó zavarást nem tűrték el és máshová költöztek át. Ihiboshanka (Upupa epops): a p a r k szélén költ odúban, a szántó és a kertészet felé eső parkszegélyen. A z utóbbi években kevesebb látható m i n t régen. Zöld küllő (Picus viridis): könnyen észrevehető jellegzetes repüléséről, színéről és erős hangjáról. A z idős fehér nyárfák odújában költ 2 pár. Télen idegen zöld küllők is felkeresik átmeneti időre a kertet. Nagy fakopáncs (Dendrocopos maior): a park állandó, minden esztendőben költő m a d a r a . E r d e i pacsirta (Lullula arborea): a zárt állományú erdőszéleken fészkelnek. K e l l e m e s hangú énekük még szeptemberben is hallható. Tövisszúró gébics (Lanius collurio)/kedvenc tartózkodási helye és vadász területeik a p a r k középső és D K - i főút mentén levő tisztásai. Fészküket leg többször lucfenyőn találtam. Barátka (Sylvia atricapilla): b o k r o k közt, cserjésekben a p a r k keleti részén fészkel elsősorban. Szürke légykapó (Muscicapa striata): az öreg tö lg veket vastagon benövő borostyán közt fészkel zárt állományú parkrészek szélén. Fülemüle (Luscinia megarhynehos): néhány pár költ a p a r k b a n . Májusi éjszakákon szinte megszakítás nélkül hallható gyönyörű énekük. A tó mö götti részen, a v a r b a n költ. Feketerigó (Turdus merula): a p a r k domináns fajai közé t a r t o z i k . Szinte mindenütt látható a p a r k b a n . Fészkel b o k r o k o n , iákon, borostyán közt az a v a r b a n , de az utóbbi években elsősorban magasabban. A z állomány egy része áttelel, de északi területekről is jönnek ide telelésre. Barátcinege (Parus palustris): odúban költ a tó mögötti, illetve a p a r k E - i területén. Állandó. Ősztől más cinegékkel kis csapatban kóborol a p a r k ban. Kékcinege (Parus caeruleus): g y a k o r i n a k mondható cinke, állandó m a d a r a a parknak. Széncinege (Parus maior): nyáron egyenként, a költési idő befejeztével kis c s o p o r t o k b a n kóborol. K e d v e n c tartózkodási területe a tó mögötti k o m poszttelep és a kertészet környéke. P i n t y (Fringilla coelebs): a K - i , , A " jelzésű területen költ. Néhány hím télen is látható a p a r k b a n . Tengelic (Carduelis carduelis): a p a r k m i n d e n részén megtalálható, meg lehetősen nagy számban fészkelő, domináns faj. Lombosfákon, ágvégeken 238
építi fészkét. N a g y o n szereti a bogáncsmagot és a platánfák termését. A z ÉK-i terület — a h o l v a n egy kijárat a gazdaság felé —, az 1960-as évek kö zéjééig t i s z t a , füves aljnövényzetű parkrész v o l t . A z új bejáró műút elké szültével ennek a résznek a további gondozása elmaradt és most l a p u , bo gáncs, csalán és akácsarj borít be m i n d e n t . A park után az istállók felé laza, kevert faállománya liget található bogáncsos aljnövényzettel. E z a bogáncstenger ideális táplálkozóterülete a tengeliceknek és igen n a g y lét számot képes e l t a r t a n i . A 40 — 50 fős tengeliccsapatok mozgása i t t nem r i t k a . Házi veréb (Passer domesticus): állandó madár, kis számban költ a p a r k b a n levő gazdasági és egyéb melléképületeken. Mezei veréb (Passer montanus): főként a parkszéli fákban, de a kastély körüli gesztenyefák o d v a i b a n is költő madár. Seregély (Sturnus vulgaris): g y a k o r i . F a o d v a k b a n és a kastélyépületek eresze a l a t t i falüregeiben költ. A p a r k tisztásain mindenütt vadásznak, de a környékre is kijárnak táplálékért. Télen egy kisebb csapat i t t m a r a d , de b i z tosan idegenek is telelnek i t t . Sárgarigó (Oriolus oriolus): a hatalmas őreg tölgyfákon fészkelnek első sorban. A p a r k domináns fajai közé sorolható! Fuvolázó énekük nyári napo k o n már p i r k a d a t k o r m i n d e n irányból h a l l a t s z i k . Csóka (Coloeus monedula): a p a r k egyik legfeltűnőbb m a d a r a , nemcsak nagvsága és hangossága m i a t t , hanem mert k b . 60 pár költ a kastély m e l l e t t i nyárfák ágain (10 — 15 m magasságban) és 5 —10 pár az épület t o r n y a i n a k gerendázatában, v a l a m i n t a csatornák a l a t t i fal üregekben. A t o r n y o k b a n egészen biztos, hogy a csókák erőszakossága m i a t t nem t u d n a k megtelepedni a b a g l y o k . Táplálkozóterületük a mezőgazdasági környék, az istállók mel l e t t i n a g y karámok, de fészkelési időben sok tojásrablásnak v o l t a m szem tanúja. Áz áldozatok főként a balkáni gerlék fészekaljai.
A park mellett fészkelő madarak 5 fajt sorolok i t t fel, a m e l y e k a p a r k adott szélétől m a x i m u m 100 m tá volságon belül fészkelnek, de rendszeresen bejárnak a p a r k b a táplálékszer zés céljából. (íólya (Ciconia ciconia): az istállók mellett, régi v i l l a n y o s z l o p tetejére helyezett kocsikerékre épített fészkén rendszeresen költ. A p a r k b a n a sport pályán és a D N y - i nagy tisztáson (egyes években szántó, m a j d k o n y h a k e r t volt) figyeltem meg t ö b b esetben. Fiistifecske (Hirundo rustica): rendszeresen a p a r k rétjei és tisztásai felett vadásznak. A z istállóknál és a p a r k m e l l e t t i épületeken fészkelnek. Molnárfecske (Delichon urbica): az istállókban fészkel, a p a r k felett szintén rendszeresen látható. Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis): az istállók felé elterülő gazosban figyeltem meg többször is fészkelési időben. Vetési varjú (Corvus frucjilegus: néhány vetési varjú állandóan a p a r k b a n 239
tartózkodik, elsősorban a fészkelési időszakban. Szinte kizárólag azért jön nek, hogy fészekaljakat raboljanak k i , a m i a sűrűn települt p a r k b a n n e m nehéz nekik.
Egyéb madárfajok a parkban H A N K Ó M I H Á L Y személyes közlése szerint, a háború előtti években rend szeresen megfigyelte, hogy k a r v a l y o k (Accipiter nisus), egerészölyvek (Bureo buteo) és gatyásölyvek (Buteo lagopus) az utóbbiak kizárólag téli vendégként — a p a r k b a szálltak be éjszakázni. A k a r v a l y o k nyilván vadászni is. Szintén H A N K Ó közlése, hogy az említett években békászó sast (Aquila pomarina) is látott a környéken ( I I I . hó — ?), a m e l y i k rendszeresen a p a r k b a szállt be éjszakázni. T o v á b b á a közeli Pál-ligetben levő vetési varjú fészek telepén a kékvércsék (Falco vespertinus) és a vörös vércsék (Falco tinnunculus) egyaránt fészkeltek, melyek vadászterületébe nyilván a p a r k is bele t a r t o z o t t . (Én b a g l y o k o n kívül s e m m i l y e n ragadozómadarat nem láttam még a p a r k b a n 1 9 6 1 óta.) Fülesbagoly (Asio otus): az utóbbi években nem fészkel a p a r k b a n , de régebben a m i k o r n y u g o d t a b b volt a kert, és a kastélypadlások tökéletes kitakarítása n e m történt még meg, biztosan fészkelt. E z t eldugott gerendáz a t o k közti ,,ősi" köpet maradványok bizonyítják o l y a n helyeken, a m i fész kelésre is a l k a l m a s lehetett. Most is rendszeresen meg lehet figyelni 1 — 2 példányt a fenyőfák közt. A tél végi, k o r a t a v a s z i hónapokban n a g y o b b csoportokban tartózkodnak a p a r k b a n . A z utóbbi években ( 1 9 7 3 — 1 9 7 4 ) I I — I I I . hónapokban a kastélyépület m e l l e t t i fenyőfákon 2 5 — 3 5 p l d . füles bagoly tartózkodott. K ö z é p tarkaharkály (Dendrocopos medius): a késő őszi és a téli hónapok ban figyelhető meg. Sárgafejű királyka (Regulus regulus) kisebb csoportja ( 5 — 1 0 pld.) c i n k e c s a p a t o k k a l kóborolva m i n d e n télen látható. K i s légyka pót (Ficedula parva) az őszi vonuláskor figyeltem meg. A vörösbegy (Erithacus rubecula) ősszel és tél elején heteken át megfigyelhető a déli fekvésű franciakert hatalmas buxuslabirintusában. Léprigó (Turdus viscivorus) egyegy kisebb csapata téli vendégként jelenik meg a fagyöngyöt dézsmálni. A z őszapó (Aegithalos caudatus), főként a fehérfejű változat, kóborlásakor r e n d szeresen megfigyelhető cinkék társaságában. Ökörszem (Troglodytes trog lodytes) főként a t ó m e l l e t t i Taxodium, Buxus és Cliamaecyparis környékén látható néhány példány ősztől. F e n y v e s c i n e g e (Parus ater) téli vendég, ott figyeltem meg ahol az ökörszemeket. Citromsármány (Emberiza citrinella) időnként átvonuló téli vendég a parkszéleken. A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) inváziószerűen, de néhány példány m i n d e n télen megjelenik. Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) ősszel és télen 3 — 4 s z o k o t t a p a r k b a n tartóz k o d n i . Szajkó (Garrulus glandarius): valószínűnek t a r t o m , hogy a csókák tolakodó fölénye m i a t t n e m t u d megtelepedni a p a r k b a n . F Á B I Á N P Á L szó b e l i közlése szerint legutóbb 1 9 7 3 őszén 2 — 3 hónapon át egy 4-es létszámú csapat kóborolt rendszeresen a p a r k b a n , m a j d eltűntek. S z a r k a (Pica pica): a parkszéleken, a nyíltabb területeken lehet néha látni, főként fészkelési idő a l a t t . A p a r k közepébe nem megy be.
240
A védelem problémái A parkbari annak ellenére, hogy az természetvédelmi terület — , n e m látom m e g o l d o t t n a k a madárvédelem helyzetét. A z alábbiakban jelölöm meg a madárvédelem hiányosságait: — i n d o k o l a t l a n antropogén hatások fészkelési időszakban, — félvad házimacskák elszaporodása, — kiszáradt forrás és tó. Célszerű v o l n a h a fészkelési időszakban, márciustól nyár közepéig csak a feltárt u t a k a t és a p a r k egyébként is elsődlegesen használt középső területeit használnák az i s k o l a tanulói és a p a r k látogatói, nem pedig a különben n y u godt, fészkelésre alkalmas b o k r o s o k a t . Meg kellene állítani az elvadult házimacskák továbbszaporodását; a h e l y i vadásztársaság segítségével csapdázni kellene őket. Miután „ o b j e k t í v " o k o k m i a t t k i a p a d t a kastélyépület melletti, ún. Zsigmond-forrás és az innen táplálkozó mesterséges tó — a m i t nemcsak az állal világ, hanem a park növényállománya és mikroklímája is megszenved m a j d h a ez tartós lesz! — , meg kellene o l d a n i egy-két jól elhelyezett madár itató segítségével a m a d a r a k vízellátását, hogy főként a fészkelési időszakban ez ne okozhasson problémát. Végül célszerűnek tartanám, hogy az i s k o l a biológiai szakköre, az a d o t t helyzetből k i i n d u l v a , a természetvédelmi p a r k problémáival, illetve o t t a n i adatgyűjtésekkel, megfigyelésekkel foglalkozna. E b b e a p r o g r a m b a bele férne a madárvilág védelmének megoldása is, amiben a .Magyar Madártani Egyesület biztosan m i n d e n segítséget megadna.
Összefoglalás A szabadkígyósi 100 éves (1875— 1975) p a r k madárvilágának és felmérését röviden az alábbiakban foglalhatjuk össze: A parkban fészkelő (1961-től vizsgált) 24 faj összetétele:
vizsgálatát
Tyúkalkatúak (Galliformes) = 1 Galambalkatúak (Columbiformes) = 2 Kakukkalkatúak (Cuculiformes) = 1 Bagolyalkatúak (Strigiform.es) = 1 Szalakótaalkatúak (Coraciiformes) = 1 Harkályalkatúak (Piciformes) = 2 Enekesmadár-alkatúak (Passer iformes) = 16 A fentieken kívül 25 faj időszakos jelenlétét sikerült megfigyelni. A p a r k — a n n a k ellenére, hogy növényállománya és fekvése alapján i n kább arborétumhoz t a r t o z i k mint városi jellegű p a r k h o z — antropogén ha tásoktól erősen z a v a r t . E z elsősorban a fészkelési magasságok növekedésé nél figyelhető meg. A faállomány lehetőségei alapján n y u g o d t körülmények közt, biztosan számíthatnánk néhány sólyomalkatú faj fészkelésére is, h i szen messze környéken nincsenek ehhez hasonló kiváló adottságok e célra. Remélem, hogy munkám megfelelő segítség lesz a természetvédelmi p a r k egy későbbi k o m p l e x feldolgozásához.
241 16
Aquila
1976.
Irodalom
Bozskó, Sz. I. (1967): Kolicsesztvennaja karakterisztika ornitofaunü gorodszkih i p r i gorodnüh parkov Leningrada. A c t a B i l . Debrecina, V . Bozskó, Sz. I. (1968): A városi parkok mint ökológiai egységek és ornithofaunisztikai jellemzésük. A q u i l a , 1968. L X X X V . p. 131—140. Erz, W. (1964): Populationökologische Untersuchungen an der A v i f a u n a zweier nord deutscher Grossstädte. Zeitschrift. Wissensch. Zool. p. 170. Fintha, I. (1972): A kultúrteyékenység hatása az erdei madáregyüttesek átalakulásában. Debreceni Déry Múzeum Évkönyve 1972. Debrecen. Schmidt E.—Sterbetz I. (1958): Madártani megfigyelések a budapesti Állatkertben. A q u i l a , t. 65. Sterbetz I. (1973): Békés megye madártani kutatásának bibliográfiája. A Békés megyei Múzeumok Közleményei — 2. 1973. Bes., p . 245—263. Strawinski, S. (1963): Studies on the synanthropism of bird i n the old park of Ciechocienek. A c t a Ornithol., V I I . 6. Szikra É. (1973): Kastélyparkok funkcióváltozása. A szabadkígyósi Wenckheim kastély parkjának rekonstrukciója. Szakdolgozat. B p . 1973. p. 79. Kézirat.
242
