Módszertani útmutató a természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékeléséhez

Modszer_2_Layout 1 2010.10.25. 21:19 Page 1

ESSRG Füzetek 2/2010

Módszertani útmutató a természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékeléséhez

Kelemen Eszter, Bela Györgyi, Pataki György

Környezeti Társadalomkutatók Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Környezetgazdaságtani Tanszék

Gödöllő 2010


2

2010 tavaszán ESSRG Füzetek címmel indítottuk útjára kiadványsorozatunkat, amelynek második számát tartja kezében az Olvasó. Sorozatunk elsődleges célja, hogy képet adjon a Környezeti Társadalomkutatók csoportjában (ESSRG) zajló, a természet és a társadalom kölcsönhatásait vizsgáló kutatásokról. Sorozatunkkal nemcsak a természet- és társadalomtudományok határterületeivel foglalkozó hazai oktatói és kutatói közösséget szeretnénk megszólítani, hanem a szakpolitikai döntéshozókat és szakembereket, valamint az érdeklődő laikusokat is. A sorozatba szerkesztett kötetek rövid és közérthető formában foglalják össze az adott kutatási témát, amely irányulhat egy elméleti megközelítés gyakorlati alkalmazhatóságára, egy módszertani újításra, vagy egy kutatás szakpolitikai szempontból jelentős tanulságaira. A sorozat tudományos igényességét azzal szeretnénk biztosítani, hogy a kiadványok végén a tudományos életben elfogadott hivatkozási szabályok szerint felsoroljuk azokat a magyar és idegen nyelvű írásokat, amelyekre kutatásunk során mi magunk is támaszkodtunk, és amelyek segíthetik a témában való elmélyülést. Bízunk benne, hogy sorozatunk izgalmas olvasmányul szolgál, és új gondolatokat ébreszt az Olvasóban! A sorozat szerkesztője: Dr. Pataki György

Tartalomjegyzék Előszó Vezetői összefoglaló Rövid áttekintés a természet adta javak és szolgáltatások értékeléséről A természet adta javak és szolgáltatások pénzbeli értékelése A természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékelése Egy lehetséges módszer a természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékelésére Az értékelni kívánt terület megismerése, érintettek azonosítása Interjúk Elemzés-visszacsatolás Fókuszcsoportok Elemzés-visszacsatolás Közösségi fórum Néhány kritikai gondolat a bemutatott módszerhez kapcsolódóan Ajánlott olvasmányok

3 4 5 5 7 9 10 11 12 14 15 16 17 19

A kötet szerzői: Kelemen Eszter, Bela Györgyi, Pataki György A kötetet lektorálta: Dr. Kovács Eszter Borítóterv: Rosza Barbara A kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal. ISBN: 978-963-269-185-5

Javasolt hivatkozás: Kelemen E., Bela Gy., Pataki Gy. (2010): Módszertani útmutató a természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékeléséhez. ESSRG Füzetek, 2. szám, SZIE KTI Környezetgazdaságtani Tanszék, Környezeti Társadalomkutatók Csoport, Gödöllő. 2010 Gödöllő © ESSRG


Előszó A természet adta javak és szolgáltatások (angolul ecosystem services, magyar tükörfordítással élve ökoszisztéma szolgáltatások) – fogalma alatt mindazokat a kézzel fogható és kézzel nem fogható hasznokat (termékeket és szolgáltatásokat) értjük, amelyeket a természetes és ember által módosított ökoszisztémák biztosítanak a társadalom számára (Kelemen, Bela és Pataki, 2010). A természet adta javak és szolgáltatások fogalma segítségünkre van abban, hogy a természeti környezet értékét meghatározzuk, ami alapján tájhasználati és beruházási döntések születnek (gondoljunk például egy épülő autópálya nyomvonalának meghatározására védett területek környezetében). E koncepció ugyanis termékekre és szolgáltatásokra fordítja le azokat a hasznokat, amelyeket a társadalom a természeti rendszerek működéséből nyer, tehát az ökoszisztémák értékét az általuk nyújtott hasznosságok elkülönítése és felmérése révén teszi értékelhetővé és mérhetővé. Ám miként mérhető és értékelhető egy-egy természet által nyújtott szolgáltatás – például a takarmány, amit egy gyep, vagy az ökoturizmus, amit egy erdei ökoszisztéma biztosít, esetleg az árvíz elleni védekezés vagy a tápanyag felhalmozódás, amit egy ártéri ökoszisztéma szolgáltat számunkra? Milyen módszereket alkalmazzunk, ha az adott ökoszisztémát használó emberek véleményére szeretnénk építeni az értékelés során? Milyen körülmények között érdemes nem pénzben kifejeznünk a természet adta javak és szolgáltatások értékét? A következő oldalakon mindezen kérdésekre keressük a választ. Kiadványunk a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének Környezetgazdaságtani Tanszékén zajló két kutatás eredményeire épül, ötvözi az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete által 20052008 között vezetett Jedlik Ányos kutatási projekt (azonosító: NKFP 3B018_04) eredményeit az Európai Unió 6. Keretprogramja által finanszírozott RUBICODE (szerződésszám: 036890, honlap: www.rubicode.eu) projekt tanulságaival. A kiadvány célja, hogy bemutassa a természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékelése során alkalmazható eszköztárat, és ötleteket adjon mindazok számára, akik akár természetvédelmi, akár tájhasználati céllal hasonló értékelési folyamatot szeretnének elindítani. Ennek érdekében a kiadvány első felében röviden áttekintjük, milyen technikák alkalmazhatók a természet adta javak és szolgáltatások pénzbeli és nem pénzbeli értékelésére, s kitérünk arra is, mikor melyik módszert célszerű használni. Ezt követően lépésről lépésre mutatjuk be a kutatásunk során használt közösségi részvételen alapuló értékelési módszert, rámutatva annak előnyeire és hátrányaira egyaránt. Reméljük, mindezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy az Olvasó eligazodjon a különböző értékelési módszerek között, s módszertani segítséget találjon saját munkájához. Jelen kiadványunk szervesen kapcsolódik az ESSRG Füzetek első számához, amely a természet adta javak és szolgáltatások koncepcióját, különböző értelmezéseit mutatja be.

3


Vezetői összefoglaló A természet adta javak és szolgáltatások értékelésének célja elsősorban az, hogy megfelelő információval lássa el a döntéshozókat, amikor olyan táj- és földhasználati döntéseket kívánnak hozni, amelyek érintik a természeti környezetet. Az értékelés során arra törekszünk, hogy figyelembe vegyük a természet adta javak és szolgáltatások sokrétűségét.

4

A természet adta javakat és szolgáltatásokat pénzbeli és nem pénzbeli értékelési módszerekkel egyaránt értékelhetjük. A pénzbeli értékelés során az ökoszisztéma által nyújtott hasznosságok értékét egyetlen mérőszámba sűrítjük össze, így az ökoszisztémához kapcsolódó értékeket szükségszerűen leegyszerűsítjük és aggregáljuk. A pénzbeli értékelés eredménye ugyanakkor könnyen összehasonlítható, a döntéshozatali folyamatokba egyszerűen beépíthető. A nem pénzbeli értékelés során a természet adta szolgáltatások társadalmi (közösségi) jólléthez való hozzájárulását vizsgáljuk, az értéket nem egyetlen mérőszámba sűrítjük össze, hanem megkíséreljük megérteni különböző dimenzióit. A nem pénzbeli értékelés során az érintett társadalmi csoportokat bevonva, a köztük kialakuló párbeszédre építve formálódik meg közös álláspont arról, hogy az adott ökoszisztéma mely szolgáltatásai kiknek és miért fontosak, megőrzésükért mit lehet közösen tenni. A természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékelésére több módszer létezik, közülük egyet mutatunk be részletesen, amely az értékelési folyamatot hat lépésre osztja. Az első lépésben feltárjuk az adott természeti szolgáltatások használatában, fenntartásában érintett társadalmi csoportok körét, megismerjük a köztük lévő kapcsolatokat. E fázisban kristályosodik ki, hogy kiket szükséges bevonni az értékelés folyamatába. A második szakaszban személyes interjúk keretében keressük fel az érintetteket, megismerjük érintettségüket, körvonalazzuk, hogy a különböző érintett csoportok miként viszonyulnak az őket körülvevő természeti környezethez. A harmadik lépésben az interjúk elemzése során leltárt készítünk a természet adta javakról és szolgáltatásokról, amely mindazokat az szolgáltatásokat magába foglalja, amelyeket az interjúalanyok megemlítettek, mellérendelve azt is, hogy az adott szolgáltatás miért értékes. A negyedik szakaszban fókuszcsoportokat (csoportos interjúkat) szervezünk, amelyek során egy játékos, vizuális technika használatával jutunk el a csoportkonszenzushoz, hogy melyek az adott közösség számára legértékesebb szolgáltatások. A fókuszcsoportos beszélgetések utólagos kvalitatív elemzése (ötödik lépés) abban segít bennünket, hogy feltárjuk, miért az adott szolgáltatások kerültek kiválasztásra, s milyen értékeket rendel hozzájuk a közösség. Az értékelési folyamat utolsó fázisában közösségi fórumot szervezünk, amelynek során a szélesebb közösséggel vitatjuk meg az értékelési folyamat eredményeit. A közösségi fórumon születő megállapodások későbbi tájhasználati, természetvédelmi döntések alapját képezhetik, így közös platformra helyezhetik a jövőbeli tájhasználatot.


Rövid áttekintés a természet adta javak és szolgáltatások értékeléséről A természet adta javak és szolgáltatások értékelésének célja elsősorban az, hogy megfelelő információval lássa el a döntéshozókat, amikor ökoszisztémák használatával kapcsolatos döntéseket kívánnak hozni. Az értékelés során arra törekszünk, hogy figyelembe vegyük a természet adta javak és szolgáltatások sokrétűségét azáltal, hogy egy-egy természeti szolgáltatás értékét különböző értékkomponensekre bontva vizsgáljuk. A teljes gazdasági érték koncepció szerint a természet által nyújtott javak és szolgáltatások rendelkeznek közvetlen és közvetett használati értékkel, örökségi értékkel, választási lehetőség értékkel, valamint létezési értékkel (Marjainé Szerényi 2005b). Míg az első két értékkomponens az adott termék vagy szolgáltatás használatával függ össze (pl. az erdő fáinak kivágásával és bútorként való feldolgozásával, vagy az erdőben szervezett környezeti neveléssel), az utóbbi három független attól, hogy bármilyen közvetlen jelenbeli hasznot nyújt-e a társadalom számára az adott szolgáltatás. Fontos a bevezetőben említést tennünk a természet adta javak és szolgáltatások két olyan alapvető sajátosságáról is, amelyektől nem tekinthetünk el, ha értékelni szeretnénk őket. Az egyik a természet által nyújtott szolgáltatások használóinak körével függ össze. Bár vannak olyan természeti szolVariációk a teljes gazdasági értékre egy erdő kapcsán: gáltatások, amelyek - Közvetlen használati érték: faanyag, gomba, gyógynövény stb. kisajátíthatók és értéértéke. kesíthetők, így hasznuk a tu- Közvetett használati érték: az erdő mikroklímára, talajmegkötésre lajdonosoknál jelenik meg gyakorolt pozitív hatásának értéke. elsősorban (ilyen a termelői - Örökségi érték: az erdőműveléshez kapcsolódó tradíciók fennszolgáltatások többsége, pl. maradásának értéke. az élelmiszer, vagy a - Választási lehetőség érték: az erdőt alkotó fajok jövőbeli potenciális faanyag), a természet által gyógyszerészeti kihasználásának értéke. nyújtott javak szolgáltatások - Létezési érték: annak értéke, hogy tudjuk, él egy ritka vagy szép faj jelentős része bárki által az adott erdőben. szabadon élvezhető, használatukból legtöbb esetben nem zárható ki senki (ilyen a szabályozó, a támogató vagy a kulturális szolgáltatások jelentős része, pl. a levegőtisztaság szabályozása, vagy a művészeti inspiráció). Ez azt jelenti, hogy a természet által nyújtott javak és szolgáltatások használói igen sokfélék lehetnek igényeiket, céljaikat, haszonvételi módszereiket tekintve, s nehéz egységesen jellemezni döntési mechanizmusukat. Ebből a felismerésből fakad a természet adta javak és szolgáltatások másik fontos sajátossága. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy az ökoszisztémák a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó emberek számára biztosítanak hasznosságot, a természet adta szolgáltatások értékelésével a társadalmi igazságosság (pl. az adott szolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés, a hasznok igazságos megosztása, a véleménynyilvánítás egyenlősége) kérdését is felvetjük.

A természet adta javak és szolgáltatások pénzbeli értékelése Vezérlő elvek A közgazdaságtan olyan jószágnak – szakszóval élve közjószágnak – tekinti a természet adta javakat és szolgáltatásokat, amelyeknek nincs piaci ára, így a piac nem jelzi szűkösségüket, ráadásul fogyasztásukból nem zárhatók ki azok, akik nem fizetnek értük. A természet által nyújtott szolgáltatások pénzbeli értékelésére használt módszerek a neoklasszikus közgazdaságtan alapvető feltevéseire épülnek, így többek között arra, hogy az értékelésben résztvevők piaci szereplők, akik racionálisak és tökéletesen informáltak, amikor döntéseket hoznak, illetve, hogy egyéni hasznosságukat maximálják döntéseik során. Ezek a feltevések

5


6

ugyanakkor már a közgazdaságtan keretei között is megkérdőjeleződnek túlzott leegyszerűsítésük miatt (nincs tökéletes informáltság, nem törekszünk mindig haszonmaximálásra, nem vagyunk racionálisak stb.), amit az értékelési modellek folyamatos fejlesztésével próbálnak kiküszöbölni (pl. a korlátozott racionalitás elvének alkalmazásával). A közgazdasági értékelési modellek további alapfeltevése, hogy a jövőben keletkező hasznokat azok jelenbeli értékére átszámolva veszik számba, aminek során a jövőbeli értéket a becsült piaci, vagy társadalmi diszkontlábbal diszkontálják (vagyis a jövőben keletkező hasznok értékére úgy tekintenek, mint adott jelenbeli pénzösszegre, amit meghatározott időn keresztül bankba téve és a kamatokkal felszorozva kapjuk meg a jövőbeli értéket). Ez azt jelenti, hogy a közgazdaságtan számára a jelenbeli haszon mindig értékesebb, mint a jövőbeli. A természet adta javak és szolgáltatások pénzbeli értékelése még egy további nehézséggel jár. Pénzügyi módszerekkel ugyanis mindössze a természet által nyújtott szolgáltatások közvetlen és a közvetett használati értékét lehet viszonylag egyszerű mérni, míg az örökhagyási, a választási lehetőség és különösen a létezési értéket csak megközelítőleg, számos leegyszerűsítés révén képes a közgazdaságtan számba venni. A következőkben a pénzbeli értékelésre használható számos technika közül mutatunk be néhányat, amit a szakirodalomban gyakran használnak. Ezt követően pedig a pénzbeli értékelés előnyeit és hátrányait foglaljuk össze.

Technikák1 Piaci árképzésen alapuló értékelés: olyan természet adta szolgáltatásoknál (elsősorban termelő szolgáltatásoknál) alkalmazzák, amelyek piacképesek, s az adásvétel során kialakuló ár, illetve a kereskedelembe kerülő mennyiség szorzataként becsülhetjük értéküket. E módszer használatára példa, amikor egy folyó halállományának értékét az eladott halak piaci árának és a teljes halpopuláció becsült mennyiségének szorzatával közelítik. Árkülönbözeten alapuló módszer: olyan természet által nyújtott szolgáltatásoknál érdemes alkalmazni, amelyek valamilyen piacképes áruhoz kapcsolódnak, így az adott áru kereslete és kínálata függvényeként kialakuló ár elméletileg jelzi az értékelni kívánt szolgáltatás értékét is. Jellemző példa a házvásárlás esete: azok az ingatlanok drágábban kelnek el, amelyek zöldebb, csendesebb környezetben találhatók, így a magasabb ár közvetett módon a természet nyújtotta rekreációs szolgáltatás értékét jelzi. Gyakran ingatlan-ár módszernek is nevezik.

Utazási költség módszer: főleg rekreációs, kulturális szolgáltatásoknál használt módszer. Abból indul ki, hogy egyedi rekreációs szolgáltatások igénybevételéhez a fogyasztóknak utazniuk kell, ami költségekkel jár. A szolgáltatás igénybevétele érdekében fizetett utazási költség így indirekt módon a szolgáltatás értékét jelzi. Hipotetikus piacon alapuló értékelés: ennek a módszernek a lényege, hogy a kutatók direkt kérdésként teszik fel a kutatásban résztvevőknek, hogy egy adott természeti szolgáltatás fenntartásáért mennyit volnának hajlandóak fizetni, vagy mekkora kompenzációt kérnének az adott szolgáltatás megszűnéséért cserébe, majd az egyénileg meghatározott összegeket összeadva számolják ki az értékelt természet adta szolgáltatás teljes értékét. Ilyen értékelésre példa, amikor kérdőívben kérdezik meg a lakosságot, hogy mekkora adóemelést lennének hajlandóak elfogadni, amiből egy védett faj, pl. a fehérfejű rétisas megőrzését finanszírozná az állam.

Pro és kontra A pénzbeli értékelés előnyei közé tartozik, hogy a piacon megjelenő természet által nyújtott szolgáltatások esetében áttekinthető módon képes meghatározni az adott szolgáltatás értékét. A pénzben kifejezett érték az értékelési folyamat során használt érvek, információk összességét összesűrítve tartalmazza, így a döntéshozók számára leegyszerűsíti a különböző természet adta javak szolgáltatások összehasonlítását, s meggyorsítja a döntéshozatal folyamatát. A természet által nyújtott szolgáltatások pénzbeli értéke összehasonlítható más piaci termékek értékével, vagy akár a nemzetgazdaságok által előállított javak és szolgáltatások értékével (GDP) is, ezáltal az ökoszisztémák által nyújtott hasznokat be tudjuk számítani egy adott közigazgatási terület (gazdasági) teljesítményébe. 1 E fejezetrész elkészítésekor Marjainé Szerényi Zsuzsanna munkájára támaszkodtunk. Forrás: Marjainé Szerényi Zs. (szerk.) (2005b): A természetvédelemben alkalmazható közgazdasági értékelési módszerek. KvVM természetvédelmi Hivatal, Budapest


A természet adta szolgáltatások pénzbeli értékelése ugyanakkor haszonelvű szemléletet tükröz: csak az alapján képes megítélni egy-egy szolgáltatást, hogy miként lehetne pénzzé tenni, holott nem biztos, hogy egy védett növény vagy állat, egy mozaikos tájszerkezet, vagy egy ártéri erdő csak a pénzben kifejezhető hasznokért fontos a társadalom számára. A pénzbeli értékelés számos leegyszerűsítő, az eredményeket torzító feltételezésre épül, ami megkérdőjelezi, hogy a folyamat eredményeként születő érték a társadalom valós értékítéletét tükrözi. Például a hipotetikus piacon alapuló értékelés kapcsán mára bebizonyították, hogy a válaszadók közül sokan érvénytelen választ adnak (pl. az adott faj megőrzésére szánt összegre nullát, vagy végtelent), mert értelmetlennek érzik a kérdést (egy faj fennmaradásának értéke nem fejezhető ki pénzben). A közösségi szinten jelentkező értékek egyéni értékítéletek (pl. egyéni fizetési hajlandóság vagy piaci tranzakciók) révén történő mérése azt a problémát is felveti, hogy az egyénileg meghatározott értékek összesítése nem feltétlenül azonos a közösségi szinten jelentkező értékkel. Az információk egyetlen, pénzben kifejezett értékben való összesűrítése, bár részben előny, hátrány is lehet, mivel összemossa a különböző érveket, az értékelést végzők hozzáállásában, véleményében meglévő különbségeket, így nem ad felvilágosítást arról, hogy miért kap egy bizonyos természeti szolgáltatás magasabb értéket egy másiknál. Végezetül, a pénzbeli értékelés a legtöbb esetben nem képes a természet által Pénzbeli értékelés javasolt, ha: nyújtott szolgáltatások má- a valós piaccal rendelkező (a piacon adható-vehető) sodik sajátosságát kezelni, ökoszisztéma szolgáltatást szeretnénk értékelni; azaz nem tud tekintettel - az értékelésre kevés idő és forrás áll rendelkezésre; lenni a természet adta - ha az értékelés célja különböző ökoszisztémák által biztosított javak és szolgáltatások szolgáltatások értékének összehasonlítása. használatához kötődő társadalmi igazságosság kérdésére.

A természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékelése Vezérlő elvek A természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékelését a pénzbeli értékeléssel szemben megfogalmazott bírálat hívta életre, alapelvei a neoklasszikus közgazdaságtan helyett az ökológiai közgazdaságtanban gyökereznek. E szerint a nem pénzbeli értékelésbe mindazokat a társadalmi csoportokat be kell vonni, akik érintettek az adott ökoszisztéma által nyújtott termékek és szolgáltatások létében, változásaiban, akiknek a jóllétéhez hozzájárul az adott természeti szolgáltatás. A nem pénzbeli értékelés nem piaci szereplőként, hanem állampolgárként kezeli az érintetteket, vagyis nem piaci döntésként tekint a természet adta szolgáltatások értékelésére, hanem a társadalom jóllétét befolyásoló döntésként. Éppen ezért az értékelési folyamat nem piaci árak meghatározására épül, hanem az érintettek közötti párbeszédre – egy olyan kommunikációs folyamatra, ahol az érintettek hangot adhatnak saját véleményüknek, megismerhetik másokét, és közös álláspontot alakíthatnak ki az adott természet által nyújtott szolgáltatás fontosságáról. E diskurzus során a természet adta javak és szolgáltatások több értékkomponense is felszínre kerül: a közvetlen és közvetett használati érték pénzügyi közelítése helyett megérthetjük, hogy az örökhagyási, választási-lehetőség vagy létezési érték milyen módon képes hozzájárulni a társadalmi jólléthez, s anélkül, hogy választanunk kellene, melyik értékkomponens mentén határozzuk meg az adott szolgáltatás értékét, komplex módon dönthetünk fontosságáról. A következőkben a nem pénzbeli értékelésre használható technikák közül válogatunk, s mutatunk be néhány gyakrabban használt módszert. Ezt követően a nem pénzbeli értékelés előnyeit és hátrányait foglaljuk össze.

7


Technikák Interjúk és fókuszcsoportos beszélgetések: ezek a technikák elsősorban a természet által biztosított szolgáltatások értékelésének első fázisában használhatók, amikor információt gyűjtünk arról, hogy különböző érintettek hogyan gondolkodnak az adott értékelendő szolgáltatásról. Az interjúk során egyénileg beszélgetünk az érintettekkel kevésbé strukturált kérdéssor mentén, s véleményükre, attitűdjeikre, érzéseikre vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan és miért használják az adott szolgáltatást, miért ragaszkodnak hozzá. A fókuszcsoportok során több érintettnek tesszük fel a kérdéseket, s a köztük kialakuló beszélgetésből ismerjük meg, hogy a csoport egésze hogyan gondolkodik az adott természeti szolgáltatásról.

8

Jövőműhely: e technika lényege, hogy egy adott közösség (település, régió, védett terület stb.) jövőjéről a közösség tagjaival együtt gondolkodunk. A technika alkalmazása során előre megjelölt időtávon belül megvalósuló különböző jövőképeket (szcenáriókat) határozunk meg, s végiggondoljuk, hogy az adott jövőkép milyen folyamatok, kölcsönhatások eredményeként jön létre. Bár ezt a technikát elsősorban nem természet által nyújtott szolgáltatások értékelésére fejlesztették ki, a kívánatos (pozitív) jövőképbe belefoglalt szolgáltatások tekinthetők a közösség által legfontosabbnak tartott, megőrzendő szolgáltatásoknak, a jövőkép eléréséért teendő erőfeszítések pedig indirekt módon kifejezik, hogy az adott szolgáltatások megtartásáért milyen áldozatokat lenne hajlandó meghozni a közösség (vagyis mennyire tartja fontosnak őket). Állampolgári tanács: e technikát elsősorban döntéshozatalra használják, s célja, hogy egy nagyobb térségre vonatkozó döntés kapcsán a laikusok véleményét is felszínre hozzák, becsatornázzák a döntésbe. Általában a bevonni kívánt közösség 16-20 képviselőjével közösen folyik a munka, akik előzetes információk ismeretében, szakértők segítségével tárgyalják meg a döntési alternatívákat, s választanak közülük a tanácskozás végén. A technika használható a természet adta javak és szolgáltatások értékelésére is, ha az eldöntendő kérdés bizonyos természet adta szolgáltatások közötti választást jelent. Többszempontú elemzés: ez a technika számítógépes döntéstámogató modell használatára épít olyan döntések meghozatalában, ahol több (adott esetben eltérő érdekekkel rendelkező) társadalmi csoport is érintett, és több szempontot kell figyelembe venni a döntés során. A technika lényege, hogy a döntésben résztvevők rangsorolhatják a döntési szempontokat, s értékelhetik e szempontok szerint a különböző döntési alternatívákat anélkül, hogy egyet kellene érteniük abban, hogy ki melyik szempontot tartja fontosabbnak. A számítógépes modell feladata, hogy az egyéni értékeléseket összesítse, és meghatározza, melyik alternatíva bizonyult a legjobbnak az összes érintett véleményét figyelembe véve.

Pro és kontra A nem pénzbeli értékelés előnyei közé tartozik, hogy képes megjeleníteni a különböző érintettek eltérő véleményét, érzéseit, értékeit, érdekeit az adott természeti szolgáltatással összefüggésben, s ezeket az eltérő szempontokat bevonja az értékelés folyamatába. Mivel a nem pénzbeli értékelési módszerek általában valamilyen jövőbeli helyzetre vonatkozó döntés keretében értékelik a természet adta javakat és szolgáltatásokat, s nem valamilyen valós vagy hipotetikus piaci környezetben, a döntésbe nem fogyasztóként, Nem pénzbeli értékelés javasolt, ha: hanem állampolgárként vonja - olyan természeti szolgáltatást értékelünk, amit több társadalmi be az érintetteket, akik a pénzcsoport is használ; forgalomhoz (jövedelemhez, - olyan természet adta szolgáltatást értékelünk, ami különösen árakhoz) kapcsolódó szemponfontos az örökhagyási vagy létezési érték szempontjából; tokon túl másokat is figyelembe - az értékelendő természeti szolgáltatás használata körül konfliktudnak venni a döntés során. tus van; Ezáltal a társadalmi igazsá- az értékelendő természet adta szolgáltatás nem jelenik meg gossági szempontok is bekerülközvetlen módon a piacon. hetnek az értékelésbe (Wilson


és Howarth, 2002). A diskurzusra, kölcsönös kommunikációra épülő technikák ráadásul ahhoz is hozzájárulnak, hogy az értékelésben résztvevők megosszák egymással érveiket, s kialakítsanak egy közös álláspontot – vagyis nincs szükség a különböző vélemények utólagos összesítésére, aggregálására, ami módszertani problémákat vethetne fel (Kumar és Kumar, 2007). Ráadásul sok esetben a különböző érintettek közötti konfliktusok is megoldásra kerülhetnek a folyamat során. Az ilyen értékelési folyamat eredményeként megszülető döntés, éppen az érintettek bevonásából fakadóan, általában elfogadottabb a közösség szintjén, mint a pénzbeli értékelésen alapuló döntések. A nem pénzbeli értékelés hátrányai közé tartozik, hogy idő- és erőforrásigényes, több szervező közreműködését igényli, s akár éveken át is tarthat. Az értékelési folyamat eredménye általában nem egymással könnyen összehasonlítható (pénzben kifejezett) érvek alapján születik, hanem egymással versengő, egymást kizáró érdekek, érzések és vélemények alapján, ami a döntéshozó számára kevésbé átlátható. Ennélfogva a nem pénzbeli értékelésre nehéz hagyományos döntéshozatalt építeni (ahol néhány kiváltságos döntéshozó joga a döntést meghozatala), inkább olyan részvételi döntéshozatali folyamatokba csatornázható be, ahol az értékelésben résztvevőket felhatalmazzák a döntéshozatalban való aktív részvételre is. A nem pénzbeli értékelés ráadásul az adott természeti szolgáltatás használatában érintettek aktív részvételét kívánja meg, ami az érintettektől is számos erőfeszítést kíván, ezért időnként a személyes motiváció vagy a végső döntés befolyásolhatóságának hiányában nehézkes.

Egy lehetséges módszer a természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékelésére Az itt bemutatásra kerülő értékelési módszert a Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Környezetgazdaságtani Tanszékének kutatói fejlesztették ki az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete által vezetett Jedlik Ányos (NKTH) kutatási program keretében. Az értékelési folyamat vázát a hazai és külföldi szakirodalmi ajánlásokat követve határoztuk meg, a tényleges lépések ugyanakkor az értékelésben részt vevő érintettekhez, az adott helyi-térségi kontextushoz igazodtak. Ennek köszönhetően az értékelési folyamat végül az alábbi hat fő lépésben valósult meg: az érintettek azonosítása, interjúk az érintettekkel, elemzésvisszacsatolás, fókuszcsoportos beszélgetések, elemzés-visszacsatolás, értékelő fórum.

A nem pénzbeli értékelési folyamat lépései és eredményei Közösségi fórum Ökoszisztéma szolgáltatás leltár

Elemzés, visszacsatolás Fókuszcsoportok

Közös álláspont, hogy mit kell hosszú távon megőrizni

Elemzés, visszacsatolás Interjúk Érintettek azonosítása

Ökoszisztéma szolgáltatások rangsora

9


A szakirodalomban bemutatott példák számos ötlettel, tanáccsal láttak el bennünket, a módszer végleges formáját ugyanakkor nagymértékben formálta maga az értékelési folyamat, mivel a munka közben felmerülő szakmai kihívásokra gyakran az eredeti tervek módosításával tudtunk csak választ adni. Saját példánk is jelzi, hogy nincs tökéletes recept, nem létezik egyetemesen használható, mindenhol és minden körülmények között jól működő módszer. Ezért az Olvasót is arra kérjük, az általunk használt módszer lépéseit bemutató következő oldalakat olvassa kritikai szemmel, gondolkodóan, s a bemutatott technikákat mindig az adott szituációhoz illeszkedő módon alkalmazza.

Az értékelni kívánt terület megismerése, érintettek azonosítása 10

Minden értékelési folyamat kezdetekor a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, mit értékelünk, és mely szereplőknek fűződik valamilyen (érdekalapú, érzelmi, családi stb.) kötődése az értékelni kívánt ökoszisztémához, vagy az általa nyújtott szolgáltatásokhoz. Ez a fázis két szempontból is elengedhetetlenül fontos. Egyrészt az itt megszerzett információk alapján tudjuk eldönteni, hogy pontosan mely ökoszisztémára, vagy annak mely szolgáltatásaira fókuszálunk az értékelési folyamat során. Másrészt ennek a fázisnak az is célja, hogy megtudjuk, kiket kell bevonnunk az értékelési folyamatba, hogy megismerjük az érintett csoportokat és érintettségüket (érdekeiket, jogaikat és kötelezettségeiket, amelyekkel az adott terület természet adta szolgáltatásai kapcsán rendelkeznek). A terület megismerése és az érintettek azonosítása során 1. lépés: Az értékelni kívánt terület megismerése, érintettek használható technikák közül azonosítása: az egyik legegyszerűbb az, - Cél: az értékelés tárgyának leszűkítése, az érintettek hogy elolvassuk az adott meghatározása. területről elérhető írásos - Technika: elérhető írásos dokumentumok, statisztikák, interdokumentumokat, néprajzi, netes hírek összegyűjtése; érintett-elemzés. történeti, földrajzi leírásokat, - Eredmény: összefoglaló a terület gazdasági, társadalmi és terstatisztikai adatokat. Bönmészeti adottságairól, az érintettek köréről és érintettségükről. gészhetünk az interneten az - Tipp: mindig rögzítsük, hogy honnét származik az információ, adott térségről szóló hírek, amit felhasználunk, a későbbi visszakereshetőség érdekében! aktuális ügyek között is, Tegyük világossá, hogy milyen szempontok alapján pontosítjuk amelyek információt szolgálaz értékelés tárgyát! tathatnak arról, hogy a térségi szereplők között milyen kapcsolat van. Ezek alapján viszonylag egyértelmű képet kapunk arról, hogy kik a lehetséges érintettek az értékelési folyamatban, milyen módon kapcsolódnak a természeti környezethez és egymáshoz, mik a legfontosabb formái a természet adta szolgáltatások használatának. Például egy olyan területen, ahol az uralkodó haszonvételi mód a mezőgazdaság, fontos érintettek lesznek a főállású gazdálkodók, akár saját, akár bérelt területen gazdálkodnak. Lényeges és a gazdáktól különböző szempontokat hozhatnak az értékelésbe a nem mezőgazdaságból élők, vagy a helyi civil szervezetek, akik környezeti vagy természetvédelmi ügyekkel foglalkoznak, s megint más szemlélettel rendelkezhetnek a részidős vagy hobbigazdálkodók. A későbbi munkát megkönnyíti, ha erről az elsődleges információszerző fázisról feljegyzéseket készítünk, amelyek kitérnek a terület alapvető társadalmi és gazdasági jellegzetességeire, természeti adottságaira, a természet adta javak és szolgáltatások potenciális körére, továbbá az érintettekre és a köztük való viszonyra. Az érintettek közötti kapcsolat megértését, érintettségük számbavételét az érintett-elemzés eszköztárának használatával segíthetjük. Például a begyűjtött információk alapján érintett-térképet rajzolhatunk, ami az érintett csoportok közötti kapcsolatokat szemlélteti egy központi szereplő köré rendezve a többi érintettet. Szintén hasznos lehet az érintett-erőtér felrajzolása, amely aszerint kategorizálja az érintetteket, hogy mekkora befolyással bírnak és milyen erősen érintettek az adott ügyben – esetünkben a természet adta szolgáltatások használatában.


Példa az érintett erőtér felrajzolására Hatalom, befolyás

Kibic

Királyi

Kiszolgáltatott

Tapasztalataink szerint Kibic pozícióban általában a külső döntéshozatali szervek (pl. az állam, minisztériumok) vannak, akik döntéseikkel nagyban tudják befolyásolni a természet által nyújtott szolgáltatások használatát, míg a helyben jelentkező hatások általában nem érintik őket. Gyakran a gazdálkodókat, helyi erőforrás használókat találjuk Kiszolgáltatott helyzetben, mivel a természet adta szolgáltatások használatához kapcsolódó döntések jelentősen befolyásolják tevékenységüket és megélhetésüket, ám ezekre a döntésekre általában kevés a ráhatásuk. Végül Királyi pozícióban általában azokat a helyi, regionális szerveket találjuk (pl. nemzeti park igazgatóságokat), amelyek ráhatással tudnak lenni a tájhasználati döntésekre, és a döntések eredménye is érinti őket.

Érintettség

Interjúk Az értékelési folyamat következő lépésében fel kell keresni lehetőleg minden főbb érintett csoportot, akiket be kívánunk vonni az értékelésbe. Ezzel nemcsak az a célunk, hogy információt nyújtsunk az értékelési folyamatról, és kedvet csináljunk a részvételhez, de az is, hogy hasznos ismeretekhez jussunk arról, hogy az adott természeti szolgáltatások kapcsán mely érintettek milyen tudással, attitűdökkel, véleményekkel rendelkeznek. Tulajdonképpen ebben a fázisban történik a természet adta javak és szolgáltatások első felmérése, hiszen az érintettekkel folytatott beszélgetésekből derül ki, hogy ki milyen természet adta szolgáltatásokat ismer és használ, mit tart fontosnak és mit kevésbé fontosnak. Az interjúk készítése, bár egyszerű feladatnak tűnik, szigorú módszertani szabályok szerint zajlik, ezért érdemes alapos felkészülés, előzetes gyakorlás után belefogni, vagy szakember segítségét kérni. Saját tapasztalataink szerint a legcélravezetőbb technika az volt, amikor mindennapi életükről, gazdálkodásukról, megélhetésükről kérdeztük az érintetteket, majd kitértünk arra, hogy hétköznapjaik során mi mindenben támaszkodnak az őket körülvevő természeti környezetre. A lazán strukturált kérdéseket előzetesen összegyűjtöttük, az interjú során azonban nagyobb figyelmet fordítottunk arra, hogy az interjúalany mit tart lényeges szempontnak, s nem ragaszkodtunk végletesen az előzetes kérdésekhez. Sokszor ugyanis kérdés nélkül is kitér a beszélgetőpartner egy-egy számunkra is fontos témára, s adott esetben sokkal gazdagabb informá2. lépés: Interjúk: cióval szolgál, ha a saját - Cél: az érintettek bevonása, tudásuk, véleményük, érzéseik megisgondolatmenetébe illesztve merése a kiválasztott ökoszisztémával és az általa nyújtott szolgálbeszélhet róla. Így, bár tatásokkal kapcsolatban. elsőre talán nem - Technika: félig strukturált interjú, szigorú módszertani szabályok egyértelmű, hogy mikor és szerint. miként említi inter- Eredmény: az ökoszisztéma által biztosított javak feltérképezése, a júalanyunk a természet adta hozzájuk való viszony megismerése. javakat és szolgáltatásokat, - Tipp: az interjúszituációból fakadó kezdeti feszültséget jól oldja, és az elemzés (lásd következő az elhangzottak megértését is segíti, ha az interjúalannyal saját lépés) során mondatról környezetében találkozunk, s megkérjük, mutassa is meg, amiről mondatra haladva lehet beszél – vagyis, ha terepbejárás során beszélgetünk vele. kigyűjteni a mindennapi élet,

11


az egyéni boldogulás szempontjából meghatározó természet adta szolgáltatásokat. Ehhez természetesen szükség van az interjú megfelelő rögzítésére is, ami történhet jegyzeteléssel vagy diktafon segítségével. Saját kutatásunkban összesen ötvenöt interjúk készítettünk, amiből tizenkilencet rögzítettünk diktafonnal. A digitális rögzítés mellett szól, hogy a diktafon maradéktalanul rögzít minden elhangzott gondolatot, így később visszahallgatva vagy legépelve az interjút, információveszteség nélkül tudunk dolgozni, ráadásul az elemzést gazdagító érzelmi és szituációs elemek is megmaradnak. Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor az interjúalany feszélyezetté válik a diktafontól, bizalmas információt akar közölni, vagy nem megfelelő környezetben interjúzunk (pl. nagy a háttérzaj) – ilyen esetekre felkészülve mindig legyen nálunk toll és jegyzetfüzet. Egy interjúszituációban rengeteg dologra kell odafigyelni, a kérdezés formájától kezdve a hallgatásig. Mivel mindezen módszertani tanácsokat leírni ehelyütt nincs lehetőségünk, kiadványunk végén több, magyarul is elérhető írást ajánlunk az olvasónak, amelyek segítenek eligazodni az interjúzás világában. 12

Példa az interjúzás folyamatára A potenciális interjúalanyok nevét és címét helyi forrásokból szereztük meg (pl. a természetvédelmi őrtől, falugazdásztól, polgármestertől, szövetkezet vezetőjétől), majd minden interjúalanyt megkértünk arra, hogy javasoljon még további embereket. Az interjúzást addig folytattuk, amíg el nem értük az ún. telítettségi pontot – azt a pontot, amikor egy-egy újabb interjúval már nem szereztünk új információt. Az interjúalannyal előzetesen telefonon egyeztettünk időpontot, majd a megadott helyen és időben felkerestük. Az interjú elején bemutatkoztunk, elmondtuk jövetelünk célját, megkérdeztük, hogy rögzíthetjük-e a beszélgetést diktafonon. Ezt követően arra kértük az interjúalanyt, hogy mutassa be magát röviden, kitérve arra, hogy mióta él itt, mivel foglalkozik. A következő téma a mindennapi élethez kötődött: ha például gazdálkodó volt a beszélgetőtársunk, akkor arról kérdeztük, hogyan gazdálkodik, milyen termékskálát tesz lehetővé a környezet, mi ellen kell védekezni. Gyakran arra is kitértünk, hogy a mostani gazdálkodási szokások és természeti adottságok különböznek-e a nagyszüleink-kori viszonyoktól. Végezetül arról kérdeztük az interjúalanyt, hogy mi tenné jobbá az életkörülményeit, mitől növekedne a jólléte. Általában rákérdeztünk arra is, hogy mi hiányozna a leginkább a tájból, ha néhány éven belül eltűnne.

Elemzés-visszacsatolás Az interjúkészítést követően az elemzéssel tudunk továbblépni. Ez a fázis azért fontos, mert ezáltal tudjuk rendszerezni, összefoglalni az interjúkon elhangzottakat, és visszacsatolni a megszerzett tudást az interjúalanyoknak. Célunk az elemzés során az, hogy az interjúk során elhangzottakat szisztematikusan összegyűjtsük, az ellentmondásokat kiszűrjük, s megértsük az interjúalany által elmondottakat a közlő szándékával együtt. Az elemzés végeredménye egy leltár, ami tartalmazza, hogy mely természet adta javakat és szolgáltatásokat említették az interjúalanyok, milyen kontextusban, s milyen tudást, véleményt, érzéseket kapcsoltak hozzá. Ez a leltár szolgálhat az első visszacsatolás alapjául is, amelynek célja az, hogy az értékelési folyamatba az interjúkon keresztül bevont érintettek érdeklődését fenntartsuk, elkötelezettségüket növeljük azáltal, hogy információt kapnak a folyamat előrehaladásáról. A félig strukturált interjúk elemzése során célszerű egy kiinduló elemzési keretre támaszkodni, ami szamárvezetőként segít bennünket a természet adta szolgáltatások felfedezésében. Erre a célra mi a Millennium Ecosystem Assessment (2003) listáját alkalmaztuk, ami négy csoportra bontja a természet adta szolgáltatásokat: a termelő, a szabályozó, a kulturális és a támogató szolgáltatások csoportjára (a teljes listát


lásd magyarul: Kelemen Bela és Pataki, 2010). A 3. lépés: Elemzés-visszacsatolás szolgáltatások listájával Cél: az ökoszisztéma szolgáltatások kigyűjtése, a hozzájuk kapcsofelfegyverkezve az interlódó tudás, vélemények, érzések szisztematikus összefoglalása, júkról készült összevalamint az értékelésben részt vevők tájékoztatása. foglalók (ha csak - Technika: az interjúk egyenkénti elemzése egy elemzési keret jegyzetelni tudtunk), vagy segítségével, az interjúk egymással való összehasonlítása. az interjú-átiratok (ha az Eredmény: ökoszisztéma szolgáltatás leltár. interjút felvettük és - Tipp: Az elemzés minőségének javítása, a nézőpontok ütköztetése többszöri begépeltük) céljából érdemes két embernek párhuzamosan végezni az elemátolvasása következik. zést, majd összehasonlítani az eredményeket. Az ökoszisztéma Ennek során először isszolgáltatás leltárt lehet az interjúkból vett idézetekkel színesíteni. merkedünk a szöveggel, próbáljuk megérteni a közlő logikáját, szándékát, elkülöníteni a beszélgetés során megosztott információt, véleményt, érzéseket. A kiemelkedően fontos szövegrészeket aláhúzással vagy más kiemeléssel is jelölhetjük. Ezt követően, mondatról-mondatra olvasva a szöveget, megkeressük a természet adta javakat és szolgáltatásokat. Egy-egy mondat, szövegrészlet sokszor nem csak egy szolgáltatást tartalmaz, s azzal is gyakran találkozhatunk, hogy egy-egy területhez, tájrészlethez egymással ellentétes természeti szolgáltatásokat is kapcsolnak az interjúalanyok. Az ezek közötti összefüggések megértéséhez, az esetleges konfliktuspontok felderítéséhez használjuk a korábban kiemelt lényegi pontokat. Az elemzés során használt további fontos technika, hogy a különböző interjúkban ugyanarra a szolgáltatásra vonatkozó részeket összevetjük, ütköztetjük egymással. Ennek során kiszűrhetünk ellentmondásokat, téves információkat, és felfedezhetünk értékelésbeli különbségeket az érintett csoportok között. Az elemzés eredményét egy írásos dokumentumban érdemes összefoglalni, amely a természet adta szolgáltatás csoportokba sorolva mutatja be, hogy mely szolgáltatásokat említették interjúalanyaink, s miért tulajdonítanak fontosságot az adott szolgáltatásnak.

Példa a természet adta javak és szolgáltatások leltárjának visszacsatolására Az elemzés elkészítését követően készítettünk egy rövid (hat oldalas) összefoglalót, ami szakszavaktól mentesen magyarázta el az értékelési folyamat lényegét, valamint a természet adta szolgáltatások koncepcióját, majd szolgáltatásról szolgáltatásra haladva szó szerinti interjúidézetek segítségével mutatta be, hogy a négy kiválasztott homokhátsági település környezetében mely természeti szolgáltatást miért tartják fontosnak az emberek. Ezt az összefoglalót személyesen vagy postán juttattuk el interjúalanyainknak.

Szabályozó szolgáltatások: vízháztartás „A nyugalmi vízszint kb. 1,5-2 méterrel van lentebb, mint amikor mi itt éltünk, itt laktunk. (…) Meg itt, ha kicsit vizesebb volt az esztendő, akkor téli időszakban fölkötöttem a korcsolyát, és kilométert mentünk a jégen, annyi víz volt. Most igaz, hogy itt van egy levezető csatorna is, de alapvetően nincs neki mit elvinni.”

13


Fókuszcsoportok A következő lépésben az eddig alkalmazott egyéni interjútechnikát fókuszcsoportos beszélgetéssel egészítjük ki, ahol a résztvevők elsősorban nem velünk, hanem egymással beszélgetve osztják meg gondolataikat az adott közösség számára fontos természet adta javakról és szolgáltatásokról. E fázisnak az a célja, hogy a másfél-két órán át tartó csoportos beszélgetések során közös álláspont alakuljon ki arról, hogy melyek a legfőbb szolgáltatások, s hogy a diskurzus során kikristályosodjon, melyik szolgáltatás miként járul hozzá a közösség jóllétéhez.

14

A fókuszcsoportos beszélgetések vezetése, az interjúkhoz hasonlóan, gyakorlatot kíván meg, különösképpen azért, mert a csoporton belüli kapcsolatokhoz, a csoportdinamikához alkalmazkodva, empatikusan kell a beszélgetést vezetni, de mégis úgy, hogy a csoport mindvégig a kiválasztott témára fókuszáljon. A fókuszcsoportoknál néha nehéz feloldani a résztvevők kezdeti feszengését, némaságát, esetleg szertartásosságát, ami az ismeretlen helyzetből fakad; máskor a heves viták és a témától elkalandozó hozzászólások okoznak problémát. Ezért a fókuszcsoportok vezetését bízzuk mindig tapasztalt moderátorra. A moderátoron kívül a sikeres fókuszcsoporthoz szükség van valakire, aki a rögzítésért (diktafon, fotó, jegyzetek) felelős, továbbá egy teremre, ahol körben lehet elhelyezkedni. A meghívottakat (akik lehetnek ugyanazok, akikkel már interjúztunk, de lehetnek olyan érintettek is, 4. lépés: Fókuszcsoport akiket még nem ke- Cél: a közösség számára legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások restünk fel) érdemes meghatározása, fontosságuk (jólléthez való hozzájárulásuk) jó előre értesíteni, azonosítása. esetleg velük közösen - Technika: fókuszcsoportos beszélgetés tapasztalt moderátor választani ki az vezetésével, fényképes és térképes megjelenítésre támaszkodva. időpontot, hogy minél - Eredmény: az ökoszisztéma szolgáltatások fontosságáról folytatott nagyobb legyen a vita, a közösség számára legértékesebb szolgáltatások részvételi arány (az kiválasztása. ideális létszám cso- Tipp: a beszélgetést érdemes olyan helyre szervezni, ahol gyakran portonként legalább 6, összegyűlnek az emberek (pl. művelődési ház), hogy kevésbé legfeljebb 12 résztlegyen idegen a helyzet számukra. vevő). A fókuszcsoportos beszélgetés kezdetekor a moderátor és a résztvevők is bemutatkoznak – ez helyzettől függően történhet játékos formában is, például mindenki hozhat magával egy személyes tárgyat vagy fotót, ami kifejezi a kapcsolatát a természeti környezethez, s bemutathatja magát ezen keresztül. A bemutatkozó kört követően előre összegyűjtött fényképeket adunk a résztvevők kezébe, amelyeket úgy válogatunk ki szakértők (esetünkben ökológus kutatók) segítségével, hogy egy-egy interjúkból kigyűjtött természeti szolgáltatást jelképezzenek. A résztvevők feladata az, hogy a fotók közül közösen válasszák ki azt az ötöt, ami az adott település (közösség) számára a legfontosabb. E választás során érvek és ellenérvek hangzanak el az egyes szolgáltatásokról, amelyek azt mutatják meg, hogy egy-egy természet adta szolgáltatást mi tesz értékessé, s végül konszenzus születik arról, hogy melyek a legfőbb, hosszú távon is megőrzendő szolgáltatások. Ezt követően lehetőség van a kiválasztott fotók előzetesen elkészített térképen való elhelyezésére is, megjelölve, hogy hol vannak a kritikus területek az egyes szolgáltatások tekintetében (pl. hol volt jelentős csökkenés, hol van veszélyben az adott szolgáltatás, hol figyelhető meg a gazdagsága stb.).


Példa a fókuszcsoportok vezetésére A fókuszcsoportok vezetését más-más moderátorra bíztuk a kutatásunk során, ami érdekes tapasztalatokkal gazdagított bennünket. Városi gyökerekkel rendelkező fiatal férfi moderátorunk nagy tapasztalattal rendelkezett, aminek segítségével sikerült mindvégig fókuszálnia a csoport figyelmét. Hatékony munkát ért el a csoporton belül, ugyanakkor nehezebben alakult ki felszabadult és barátságos légkör, a beszélgetést gyakrabban uralták a nagyobb hangúak. Vidéki gyökerekkel rendelkező fiatal női moderátorunk ezzel szemben kevesebb tapasztalattal rendelkezett, s nehezebben tudta a csoportot a feladat megoldására késztetni. Ugyanakkor vidéki múltja segítette abban, hogy nyílt légkör jöjjön létre a beszélgetésen, mindenki hozzászóljon a témához, s felmerüljön az aktuális konfliktusok megoldása iránti igény. Bár ok-okozati kapcsolatot a moderátorok személye és a beszélgetések menete között nem lehet felállítani, példánk tanulságos abból a szempontból, hogy a moderátor személye milyen nagy mértékben befolyásolhatja a fókuszcsoportok menetét.

Elemzés-visszacsatolás A fókuszcsoportos beszélgetéseket újabb elemzési fázis követi, amelynek céljai hasonlóak az interjúelemzés céljaihoz: a beszélgetéseken elhangzottak megértése és összefoglalása, valamint az eredmények visszacsatolása a résztvevők számára. Az elemzés eredménye egy olyan dokumentum, ami nem csupán azt foglalja össze, hogy melyek a közösség számára legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások, de azt is, hogy ezek értékét mi adja a közösség tagjai számára, vagyis hogy miként járulnak hozzá a társadalmi jólléthez helyi szinten. A fókuszcsoport-elemzés menete abban különbözik az interjúelemzéstől, hogy itt nem használunk előzetesen kitalált elemzési keretet, hanem hagyjuk, hogy a szöveg „beszéljen”. Többszöri átolvasás után kiemeljük a legfontosabbnak tartott mondanivalókat, a szöveg üzeneteit. Majd sorról-sorra vagy mondatról-mondatra haladva rövid kifejezésekkel írjuk le az adott szövegrészlet jelentését (kódolásnak is nevezhetjük ezt a fázist). Ha az egész szöveget átolvastuk ilyen módon, következhet a kódolt szövegrészletek összehasonlítása, azonosságok és különbségek keresése, aminek eredményeként olyan kategóriákat alkothatunk, amelyekbe minden kódolt részletet be tudunk sorolni, s amelyek segítségével leírhatjuk a szöveg belső összefüggéseit, jelentéstartalmát. Mivel az elemzés hosszadalmas folyamat, s az elemző saját értékítéleteitől nem lehet mentes, érdemes több módszert is alkalmazni az esetleges torzítások elkerülésére. Ilyen 5. lépés: Elemzés-visszacsatolás lehet a kódok többszöri - Cél: a fókuszcsoportos beszélgetés során születő rangsor összevetése, vagy az elemmegértése, a kiválasztott ökoszisztéma szolgáltatások fontosságát zés több elemző által adó tulajdonságok feltárása, valamint az értékelésben résztvevők párhuzamosan való végtájékoztatása. zése, majd az eredmények - Technika: a szöveg elemzési keret nélküli, sorról-sorra vagy monütköztetése. Az elemzés datról-mondatra történő elemzése. legfontosabb üzeneteit rövid, - Eredmény: a legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások közérthető formában összeértékességének megismerése. foglalva a résztvevőknek is - Tipp: az elemzés folyamata közben érdemes időnként egy-két nap továbbíthatjuk, amivel pihenőt tartani, mert friss szemmel újabb jelentéstartalmakra felkészítjük őket az érbukkanhatunk. tékelési folyamat utolsó fázisára.

15


Példa az elemzés menetére

16

Az elemzés során közel negyven kódot állapítottunk meg, amelyek közt voltak érzelmet, véleményt és információt kifejező kódok, s múlt, jelen és jövő időre vonatkozók egyaránt. A kódolt szövegrészeket a jelentéstartalmuk alapján kategóriákba soroltuk, amelyek a következők voltak: víz, nemzeti park, jóllét, globális változási folyamatok, természet adta szolgáltatások, jövő. A kategóriák közötti összefüggéseket egy ábrán szemléltettük, amelynek segítségével megérthető a fókuszcsoporton elhangzott kijelentések logikája, összekapcsolódása.

Víz

Nemzeti Park

ökológiai hatótényező

intézményi hatótényező

Ökoszisztéma szolgáltatások

Ökoszisztéma szolgáltatások

Magas jólét

Múlt

Globális folyamatok

gazdasági-társadalmi hatótényező

Válaszreakciók

Alacsony jólét

Jelen

Jövő

Közösségi fórum Az értékelési folyamatot közösségi fórummal zárjuk le, amelynek lényege, hogy a korábbi résztvevőkön túl szakértőket és döntéshozókat is bevonunk, hogy megbeszéljük az értékelési folyamat eredményeinek használhatóságát, döntéshozatalba való átültetésének lehetőségeit. A közösségi fórum célja ezért kettős: egyrészt szélesebb körben megismertetni az értékelés eredményeit, másrészt közös álláspontra jutni arról, hogy a tágabb közösségben hogyan lehet meghatározni az egyes természet adta javak és szolgáltatások közötti prioritásokat, amire tájhasználati, fejlesztési döntéseket lehet a jövőben alapozni. A közösségi fórum egy olyan fél-egy napos rendezvény, ahová elhívjuk az 6. lépés: Közösségi fórum értékelési folyamatban ko- Cél: megvitatni az értékelés eredményeit a szélesebb közösségen rábban résztvevőket, belül, megbeszélni a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit. valamint az adott terület - Technika: moderátor segítségével szervezett fél-egy napos renkezelésében kulcsszedezvény, ahol plenáris viták és kiscsoportos munkák váltogatják repet játszó szakértőket, egymást. döntéshozókat (pl. polgár- Eredmény: az ökoszisztéma szolgáltatások prioritás sorrendje, promestereket, vidékfejleszjektötletek, fejlesztési javaslatok megőrzésükre. tési iroda munkatársait, - Tipp: a közösségi fórumot célszerű egy közös ebéddel, vacsorával nemzeti park igazgatósági zárni, ahol kötetlen formában tudnak a résztvevők egymással munkatársakat, tudósobeszélgetni, s amely ünnepélyes lezárását jelenti az egész kat). Erőforrásigénye haértékelési folyamatnak. sonló a fókuszcsoportos beszélgetésekhez (moderátor(ok), rögzítő, technika, étel-ital). A fórum előre meghatározott menetrend szerint zajlik: a bemutatkozás és az esemény céljának ismertetése után célszerű az értékelés eredményeivel folytatni, amiről beszámolhat az értékelési folyamat vezetője, de egy részt vevő érintett is. Ezt követően vitát nyithatunk arról, hogy a jelenlévők egyetértenek-e az értékelés eredményeivel, van-e kérdésük, hozzáfűznivalójuk. E moderált beszélgetés során tovább lehet pontosítani a korábban legfontosabbnak tartott természet adta szolgáltatásokat, illetve azt, hogy miért fontosak a társadalom számára. Ebben a fázisban valószínű az is, hogy felszínre kerülnek olyan lappangó konfliktusok, amelyek egy-egy természet adta szolgáltatás használói között alakultak ki az egyenlőtlen hozzáférés vagy a haszonvétel más nehézségei miatt. E néha érzelmileg túlfűtött helyzeteknek a feloldásához


tapasztalt moderátorra van szükség. Az értékelés eredményeinek megvitatását egyszerű szavazással zárhatjuk le, ahol a résztvevők kinyilváníthatják, hogy a korábbi lépésekben meghatározott természet adta javak és szolgáltatások közül melyiket tartják a leglényegesebbnek. A szavazás eredményeként születik meg a legfontosabbnak tartott szolgáltatások közötti prioritás sorrend. A fórum második részében a legértékesebbnek tartott természet által nyújtott szolgáltatások jövőbeli megőrzésének lehetőségeit gondoljuk végig. Ennek lehetséges formája, hogy szakértőket kérünk fel egy-egy rövid gondolatébresztő előadás megtartására, amelyben az ökológiai szolgáltatások hosszú távú használatát befolyásoló változási folyamatokat, tendenciákat ismertetik. E témákról moderált kiscsoportos feladatok szervezhetők, amelyek során a résztvevők végiggondolják, megbeszélik, majd egy előre megadott struktúra szerint összefoglalják, melyik változási folyamat miként befolyásolja az adott természeti szolgáltatást, és miképpen lehet a negatív következményeket megelőzni vagy elkerülni. E fázis eredményeként projektjavaslatokat, fejlesztési ötleteket tudunk megfogalmazni, amelyek a területen zajló tervezési és döntéshozási folyamatokba becsatornázhatók. E lépés egyik nagy hozadéka az értékelési eredmények használatba ültetésén túl az, hogy a szakértők és az érintettek nyílt párbeszéde közösségi tanulásra ad lehetőséget.

Példa a szavazás játékos lebonyolítására A fórumot megelőzően színes posztereket készítettünk fényképekkel, grafikonokkal, rövid interjú idézetekkel, amelyek a fókuszcsoportok során kiválasztott természet adta szolgáltatásokat jelképezték. A fórum során minden résztvevőnek három darab színes, tapadós hátú papír cetlit (post-it) osztottunk ki, amellyel szavazni tudott. A szünetekben a résztvevőknek lehetőségük volt arra, hogy elhelyezzék „szavazatukat” a kiválasztott természet adta szolgáltatás poszterén, végeredményként pedig előállt a szolgáltatások prioritás listája. Első helyen a víz (vízháztartás szabályozása) végzett a szolgáltatások közül, azt a biodiverzitás és az állattartás követte, végül az ökoturizmus és a kulturális örökség zárta a sort.

Néhány kritikai gondolat a bemutatott módszerhez kapcsolódóan A természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékelésének itt bemutatott módszere sok szempontból választ tud adni a pénzbeli értékelésnél ismertetett nehézségekre. Saját tapasztalataink is bizonyították, hogy egy adott ökoszisztéma által nyújtott hasznok igen sokfélék, s még egy-egy kiválasztott természet adta szolgáltatáshoz is több értékkomponenst társítanak az emberek. Módszerünk lehetőséget ad arra, hogy a természet adta javakhoz és szolgáltatásokhoz rendelt „értékeket” a maguk gazdagságában ismerjük meg és rendszerezzük. A módszer tesztelése során az is igazolást nyert, létjogosultsága van a csoportos technikáknak, mivel ezeken az eseményeken izgalmas és termékeny beszélgetések, időnként parázs viták alakultak ki. Ez ráirányította a helyi érintettek figyelmét a természet adta szolgáltatások szűkösségére, időbeli változására és a cselekvés szükségességére egyaránt. A találkozók arra is alkalmat adtak, hogy a résztvevők egymástól tanuljanak, egymást segítsék a természeti és társadalmi rendszerek közötti kölcsönhatások megértésében. Mindeme előnyök ellenére a bemutatott módszertan alkalmazása sok nehézséggel is jár. Az értékelési folyamat vezetőinek nagyfokú empátiával, jó szervezőkészséggel kell rendelkezniük, és megfelelő szakemberekre, pénzügyi és tárgyi feltételekre van szükségük. Számos apró, praktikus szempontot érdemes figyelembe vennünk, ha aktív részvételt szeretnénk elérni a folyamat során. Például fontos, hogy a közös események olyan

17


18

helyszínen legyenek megszervezve, ami mindenki számára könnyen megközelíthető és semleges (pl. kontextustól függően lehet, hogy egy művelődési ház jobb helyszín, mint egy nemzeti parki épület). Hasonlóan fontos a megfelelő időpont kiválasztása: törekednünk kell arra, hogy minden érintett csoport képviseltetni tudja magát a rendezvényeken, az egyeztetés azonban néha rengeteg energiát igényel. Mivel az egész értékelési folyamat a helyi emberekkel való kommunikációra, az érintettek aktív bevonására épül, részvételre való motiváltságuk az egyik sikertényező. Motivációt pedig leginkább az jelent, ha tétje van a részvételnek: ha az értékelési folyamat eredményeire valóban döntéseket fognak építeni, ha az elkészült jelentés nem asztalfiókban végzi, hanem tervek, fejlesztések épülnek rá, közösségi akciók indulnak. A bevonással mindig várakozásokat generálunk, amelyek vonatkozhatnak a folyamat átláthatóságára, demokratikus lebonyolítására és az eredmények hasznosíthatóságára egyaránt. Óvakodjunk ezért társadalmi részvételre épülő nem pénzbeli értékelési folyamatot indítani, ha az értékelés eredményének használhatóságáról nem vagyunk meggyőződve.


Ajánlott olvasmányok A pénzbeli értékeléshez kapcsolódó olvasmányok Magyar nyelven Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (2003): A biológiai sokféleség ösztönzése és közgazdasági értékelése. Útmutató döntéshozók számára. Környezetvédelmi Minisztérium / OECD, Budapest (letölthető: http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_2223) Marjainé Szerényi Zs. (1999): Megfizethető-e a megfizethetetlen? - A természet pénzbeli értékeléséről az ökológiai közgazdaságtan és egy hazai felmérés tükrében. Kovász, Vol. III, No. 3: 188-198. Marjainé Szerényi Zs. (2001): A természeti erőforrások pénzbeli értékelése. Közgazdasági Szemle, Vol. XLVIII, No. 2: 114–129. Szerényi Zs., Kovács E., Kék M., Kerekes S. (2001): Loss of Value of the Szigetköz Wetland Due to the Gabcikovo-Nagymaros Barrage System Development. Application of Benefit Transfer in Hungary. OECD case study, OECD, Paris. (letölthető: http://www.olis.oecd.org/olis/2001doc.nsf/LinkTo/env-epoc-geei-bio(2001)7final) Marjainé Szerényi Zs. (2005a): A feltételes értékelés alkalmazhatósága Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest Marjainé Szerényi Zs. (szerk.) (2005b): A természetvédelemben alkalmazható közgazdasági értékelési módszerek. KvVM Természetvédelmi Hivatal, Budapest (letölthető: http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_2223) Mourato, S., Csutora M., Marjainé Szerényi Zs., Kerekes S., Pearce, D., Kovács E. (1999): A Balaton vízminőség-javítása értékének becslése a feltételes értékelés módszerével. Gazdaság-Vállalkozás-Vezetés, Műhelytanulmányok, 1: 147–170. Pál G. (1999): A Szigetközben az erdőgazdálkodással összefüggő természeti tőke értékváltozásának becslése. Gazdaság-Vállalkozás-Vezetés, Műhelytanulmányok, 1: 182–190. Spash, C. (2004): Közgazdaságtan, etika, és hosszú távú környezeti károk. In: Pataki Gy. – Takács-Sánta A.: Természet és gazdaság. Ökológiai közgazdaságtani szöveggyűjtemény. Typotex Kiadó, Budapest. 246-265. oldal Vatn, A., Bromley, D. (2004): Választások árak és védőbeszédek nélkül. In: Pataki Gy. – Takács-Sánta A.: Természet és gazdaság. Ökológiai közgazdaságtani szöveggyűjtemény. Typotex Kiadó, Budapest. 189-218. oldal

Angol nyelven Costanza, R., d'Arge, R., De Groot, R. S., Faber, S., Grasso, M., Hannon, B., Limburg, K. E., Naeem, S., O'Neill, R. O., Paruelo, J., Raskin, R. G., Sutton, P., & van den Belt, M. (1997): The value of the world's ecosystem services and natural capital. Nature, 387: 253-260. Getzner, M., Spash, C. L., & Stagl, S. (2005): Alternatives for environmental valuation. London: Routledge. Jenerette, G.D., Marussich, W.A., Newell, J.P. (2006): Linking ecological footprints with ecosystem valuation in the provisioning of urban freshwater. Ecological Economics, 59: 38-47. Martín-López, B., Montes, C., Benayas, J. (2007): The non-economic motives behind the willingness to pay for biodiversity conservation. Biological conservation. 139: 67-82. O'Connor, M., & Spash, C. L. (1999): Valuation and the environment: theory, method, and practice. Cheltenham:

19


E. Elgar. Spash, C. (2000): Ecosystems, contingent valuation and ethics: The case of wetlands re-creation. Ecological Economics 34: 195-215. Clive L. Spash (2006): Non-economic motivation for contingent values: Rights and attitudinal beliefs in the willingness to pay for environmental improvements. Land Economics, 82 (4): 602-622. Spash, C., Vatn, A. (2006): Transferring environmental value estimates: Issues and alternatives. Ecological Economics, 60: 379-388. Yang, W., Chang, J., Xu, B., Peng, C., Ge, Y. (2008): Ecosystem service value assessment for constructed wetlands: A case study in Hangzhou, China. Ecological Economics, 68: 116-125. 20

A nem pénzbeli értékeléshez kapcsolódó olvasmányok Magyar nyelven Aldred, J., Jacobs, M. (2004): Állampolgárok és vizes élőhelyek: az Ely-i állampolgári tanács értékelése. In: Pataki Gy. – Takács-Sánta A.: Természet és gazdaság. Ökológiai közgazdaságtani szöveggyűjtemény. Typotex Kiadó, Budapest. 219-245. oldal Balázs, B., Bela, Gy., Pataki, Gy. (2004): A termesztett növények genetikai sokféleségének megőrzése Magyarországon. Kovász, VIII, 74-98. Gonczlik, A. (2004): Az élő természet adományai. Kovász, VIII, 15-43. Gowdy, J.M. (2004): A biodiverzitás értéke. Kovász, VIII, 44-73. Kelemen, E., Bela, Gy., Pataki, Gy. (2010): Természet adta javak és szolgáltatások: szakértői és állampolgári értelmezések. ESSRG Füzetek, 1. szám, SZIE KTI Környezetgazdaságtani Tanszék, Környezeti Társadalomkutatók. Standovár T., Primack, R.B. (2001): A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest.

Angol nyelven Bela Gy., Balázs B., Pataki Gy. (2005): Institutions, stakeholders and the management of plant genetic resources on Hungarian family farms. In M. Smale (Editor) Valuing Crop Biodiversity: On-Farm Genetic Resources and Economic Change. CABI, Wallingford, Chapter 15, pp. 251–269. Caille F., Riera J.L., Rodriguez-Labajos, B., Middelkoop, H., Rosell-Melé, A. (2007): Participatory scenario development for integrated assessment of nutrient flows in a Catalan river basin. Hidrology and Earth System Sciences, 11: 1843-1855. de Groot, R. S. (2002): A typology for the classification, description and valuation of ecosystem functions, goods and services. Ecological Economics, 41: 393-408. Hein, L., van Koppen, K., de Groot, R.S. and van Ireland, E.C. (2006): Spatial scales, stakeholders and the valuation of ecosystem services. Ecological Economics, 57: 209-228. Kaplovitz, M.D. (2001): Assessing mangrove products and services at the local level: the use of focus groups and individual interviews. Landscape and Urban Planning, 56: 53-60. Kaplowitz, M.D., Hoehn, J.P. (2001): Do focus groups and individual interviews reveal the same information for natural resource valuation? Ecological Economics, 36: 237-247. Kumar, M., Kumar, P. (2008): Valuation of the ecosystem services: A psycho-cultural perspective. Ecological


Economics, 64: 808-819. Lewan, L., Söderqvist, T. (2002): Knowledge and recognition of ecosystem services among the general public in a drainage basin in Scania, Southern Sweden. Ecological Economics, 42: 459-467. Millennium Ecosystem Assessment (2003): Ecosystems and human well-being. A framework for assessment. Island Press, Washington, D.C., USA Millennium Ecosystem Assessment (2005): Ecosystems and human well-being: Multiscale Assessments. Island Press, Washington, D.C., USA Pataki, Gy., Balázs, B., Matolay, R. (2005): Valuing Forest Ecosystems by Local Communities in Hungary: A Qualitative Enquiry. The 6th International Conference of the European Society for Ecological Economics, June 14-17, 2005, Lisbon, Portugal Pereira, E., Queiroz, C., Pereira, H.M., Vicente L. (2005): Ecosystem services and human well-being: a participatory study in a mountain community in Portugal. Ecology and Society, 10(2), (letölthető: www.ecologyandsociety.org/vol10/iss2/art14/ES-2005-1353.pdf) Peterson, G.D., Beard T.D., Beisner, B.E., Bennett, E.M., Carpenter, S.R., Cumming, G.S., Dent, L.C., Havlicek, T.D. (2003): Workshop for assessing future ecosystem services. (letölthető: http://www.ecologyandsociety.org/articles/557.html) Reed, M.S. (2008): Stakeholder participation for environmental management: A literature review. Biological Conservation, 141: 2417-2431. Rodríguez, L.C., Pascual, U., Niemeyer, H.M. (2005): Local identification and valuation of ecosystem goods and services from Opuntia scrublands of Ayacucho, Peru. Ecological Economics, 57: 30-44. Rowe, G., Frewer, L.J. (2000): Public Participation Methods: A Framework for Evaluation. Science, Technology and Human Values, 25: 3-29. Vatn, A. (2009): An institutional analysis of methods for environmental appraisal. Ecological Economics, 68: 2207-2215. Wilson, M.A., Howarth, R.B. (2002): Discourse based valuation of ecosystem services: establishing fair outcomes through group deliberation. Ecological Economics, 41: 431-443

Módszertani segítség az interjúkhoz és a fókuszcsoportokhoz Heltai Erzsébet és Tarjáni József (2004): A mélyinterjú készítése és az elkövethető hibák forrásai. In: Letenyei László (szerk.): Településkutatás. L’H0000000armattan Kiadó, Budapest. 501-544. oldal Héra Gábor és Ligeti György (2005): Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása. III.2. fejezet: Az interjú. Osiris Kiadó, Budapest. 142-166. oldal Letenyei László (2004): Településkutatás. IV. fejezet: Fókuszcsoportos interjú. L’Harmattan Kiadó, Budapest. 97-118. oldal Síklaki István (2006): Vélemények mélyén. A fókuszcsoport módszer, a kvalitatív közvélemény-kutatás alapmódszere. Kossuth Kiadó, Budapest. Kitzinger, Jerry (2004): Bevezetés a fókuszcsoportos vizsgálatba. In: Letenyei László (szerk.): Településkutatás. L’Harmattan Kiadó, Budapest. Kvale, Steinar (2005): Az interjú. Jószöveg Műhely, Budapest. Vicsek Lilla (2006): Fókuszcsoport: elméleti megfontolások és gyakorlati alkalmazás. Osiris Kiadó, Budapest.

21


Köszönetnyilvánítás Kiadványunk a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének Környezetgazdaságtani Tanszékén 2005-2008 között zajló, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete által vezetett Jedlik Ányos kutatási projekt (NKFP 3B018_04) eredményeként született, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatásával. Köszönettel tartozunk Ágasegyháza, Fülöpháza, Orgovány, Tiszaalpár, Lakitelek, Csongrád-Bokros és a környező települések vezetőinek és lakosainak, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak, amiért a kutatás három éve alatt rendelkezésünkre álltak, és segítették munkánkat. Szintén köszönet illeti a konzorciumban részt vevő kutatókat, különösen Kröel-Dulay Györgyöt, Málovics Györgyöt, Margóczi Katalint, Podmaniczky Lászlót, Rédey Tamást, Szabó Rebekát és Török Katalint a közös konzultációk során tett értékes megjegyzéseikért, koncepcionális és terepi segítségükért. Köszönjük Kovács Eszter gondos lektori munkáját. Köszönettel tartozunk a Környezeti Társadalomkutató Csoport többi tagjának, Balázs Bálintnak, Bodorkós Barbarának, Kalóczkai Ágnesnek és Kohlheb Norbertnek az empirikus munka során nyújtott segítségükért. Végezetül köszönettel tartozunk a Szent István Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem diákjainak a terepmunkában való aktív részvételükért.



ESSRG A Környezeti Társadalomkutatók (ESSRG) csoportja 2004 szeptemberében jött létre a gödöllői Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Környezetgazdaságtani Tanszékén tanárok, kutatók és diákok részvételével. A kutatócsoport fókuszában megalakulása óta a környezeti ügyek társadalomtudományos vizsgálata és oktatása áll. A környezeti társadalomkutatás (environmental social science research) célja a természeti, illetve környezeti folyamatok kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági dimenzióinak, következményeinek és közpolitikai, etikai vonatkozásainak integrált elemzése, mélyreható megértése; a természet- és társadalomtudományi elemzések integrálása; a társadalomtudományi metodológiák közpolitika-orientált és participatív (azaz az érintettek széles körét egyenrangúan bevonó) kutatási alkalmazása. Kiemelten fontos feladatunknak tekintjük az oktatási és kutatási tevékenységek szinergikus lehetőségeinek kihasználását, és különös hangsúlyt fektetünk az akciókutatási szemlélet és módszertan alkalmazására. Határterületre alakultunk: transzdiszciplináris – szociológiai, történeti és gazdasági szempontú – vizsgálataink átlépik a természet- és társadalomtudományok közti hagyományos megosztást. Multi-perspektivikus tudományszemléletünk kulcsfogalma a táj (landscape), amely értelmezhetetlen a biológiai-ökológiai ismeretek nélkül, ám hasonlóképpen nem lehet meg az ember, az emberi közösségek (kultúra) és a gazdálkodás viszonylatain kívül. Az érintett szereplők, társadalmi aktorok szempontjából mindez az ökológiai problematika, a gazdálkodás és kultúra sokszereplős problématerületeit jelenti, ahol az érték- és érdekkonfliktusok helyi, regionális, országos, nemzetközi és globális szintjei szorosan összefonódnak. Kutatócsoportunk kreatív módon egyesíti a konfliktusterhelt határterületek kezeléséhez elengedhetetlen kompetenciákat, gyakorlati készségeket. Közpolitika-orientált megközelítésünk az akciókutatás, a közösségfejlesztés, a konfliktuskezelés és a mediáció módszertanaiból merít.

Elérhetőségek: Levelezési cím: 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1. Telefon: 28/522-000, 2269-es mellék URL: http://www.essrg.hu Amennyiben a kiadvány illetve az abban bemutatott kutatás kapcsán szeretne kapcsolatba lépni velünk, kérjük, keresse Kelemen Esztert az alábbi elérhetőségek egyikén: E-mail: [email protected] Telefon: 30/513-7955 vagy 28/522-000, 2261-es mellék

Módszertani útmutató a természet adta javak és szolgáltatások nem pénzbeli értékeléséhez

Recommend Documents