Damó István. Mese a lét adta játékról

Damó István „ Mese

530 120, Csíkszereda / Miercurea Ciuc Szász Endre u. / str. Szász Endre, 28. Románia / România, Hargita megye / jud. Harghita T +40 730 600 335 [email protected] www.palgallery.ro

a lét adta játékról ”

Támogatók / Sponsori / Sponsors: Para-Farm Gyógyszertár / Farmacia Para-Farm

Pál Aukciósház és Galéria / Galeria de Artă şi Casa de Licitaţii Pál

Csíkszereda Polgármesteri Hivatala / Primăria Municipiului Miercurea Ciuc

Damó István „Mese a lét adta játékról”

© Damó István © Pál Aukciósház és Galéria / Galeria de Artă şi Casa de Licitaţii Pál

Felelős kiadó / Editor / Published by: Pál Ágota, Pál Gábor A kiállítást rendezte / Organizatorul expoziţiei / Organizer of the exhibition: Ferencz S.Apor Fordítás / Traducere / Translation: Váli Éva, Vorzsák Gyöngyvér Korrektúra / Corectura / Proof-reader: Ferencz S. Csilla

Grafikai terv és könyvtipográfia / Proiectare grafică şi tehnoredactare / Graphic design and editing: Csillag István Nyomda / Tipografie / Printing-house: Tipographic, Csíkszereda / Miercurea Ciuc

Pál Aukciósház és Galéria / Galeria de Artă şi Casa de Licitaţii Pál Csíkszereda / 2012 / Miercurea Ciuc

Damó István képei elé (A megnyugvás ösvényein című kiállítás margójára)

A

nnyi első látásra bizonyos, hogy a sok műfajú – úgymint művészkönyv-készítő, könyvillusztrátor, gyermekkönyv-illusztrátor – szerző valamennyi műfajban megszerzett tapasztalata szerephez jut ezeken a festményeken. Tetten érhető ez a visszafogott, vagy épp kontrasztos színvilágban, a gyermeki világot megidéző üde és ismételhetetlen formákban, az ezeket elrendező elme vagy ösztön játékos-ironizáló működésében. Azon kellett elsőként elgondolkodnom, milyen műfajt képviselnek az itt kiállított művek. Persze, nem kell feltétlenül skatulyába gyömöszölni mindent, mondhatnánk, de talán ahhoz, hogy beszélni tudjunk olyanról, ami nem viseli el az egyszerű képleíró beszédet, önmagunk számára, mankóként, valami műfaji meghatározást kell kitalálni. A magam részéről – és ezzel persze bátran lehet vitatkozni – a lírai szürrealizmus lét- és működéskörébe utalnám az itt látható műalkotásokat. Annál is inkább, mert így egy sor kérdést egyszerűen fel lehet vetni, de nem kell feltétlenül megválaszolni, mert válaszként elég maga a felvetés. Ilyen például, hogy a világ Damó ezen művein a felbomlás állapotában van-e, vagy éppen a részek keresik az egész, a felismerhető és dekódolható világ összeillesztéséhez a társaikat, azaz, az összerendeződés stádiumában leledzik. Ettől kellene az alkotói habitust optimistának, illetve pesszimistának minősítenünk. Már ha kellene. De szerencsére nem kell.

Ilyen, önmagát megválaszoló kérdés, hogy miért nincs horizont a képeken, legfeljebb felfüggesztési pont, vagy képtengely. Ha nem kell megválaszolni valamit, szívesen vállalkozunk a válaszadásra, én is megteszem ezt most. Feltehetően azért nincs horizont, mert a lebegés szabadságával csak úgy tudja megajándékozni a formák mögé húzódott valamilyen valóságdarabokat a művész, ha kivonja őket a mindennapi – nevezzük földi – gravitáció hatása alól, és egy másfajta gravitáció vonzásába helyezi át azokat, megteremtve a formák táncát a nagy levegős képtérben, avagy nagy levegős képürességben. Ha valaki ebből arra következtetne, Damó csak úgy véletlenbe dolgozik, tetszőlegesen, éppen kedvének vagy hangulatának megfelelően rakja a maga formáit ide vagy oda, ki kell ábrándítsam. Ezek a munkák nagyon szigorú szerkezeti szabályok szerint rendeződnek bele a maguk látszólagos spontaneitásába. Hívhatnánk ezt akár tervezett véletlenszerűségnek is. Lautréamont a szépséget valahogyan így határozta meg: a szép – egy varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a boncasztalon. Nos, Damó István, ha szürrealistának nevezhető, akkor az onirikus szürrealisták közé tartozik – ő megszerkeszti, kitalálja, megkonstruálja az álom- és képzelet-, érzelem-formákat, amihez nagyfokú önfegyelem és meglehetős szakmai tudás szükségeltetik. A varrógép és az esernyő találkozik a boncasztalon – de a találkozásuk nem a véletlen, hanem a művészi intenció műve.

5

Erre utal, hogy a jelentőségnek megfelelően szereti az átlós elrendezést a képein, ami tudvalevően a klasszikus festészet egyik legkedveltebb megoldása, felfüggesztésein az aranymetszés felé mozdítja el az arányokat. De az átló, s ha nem merev, az aranymetszés nem vonalzóval méricskélt, hiszen akkor elfoszlana az egyik legfontosabb képszervező elem, a játék. Tudjuk, játszani csak komolyan szabad… A képek konkretizálása nyilván megoldhatatlan feladat lenne most, de ha elfogadjuk kiinduló tételüket, hogy Damó lírai szürrealizmust teremt munkáiban, avagy, lírai szürrealizmus rendezi képekké a damói élet- és élményelemeket, akkor értelemszerűen az álom, az emlék és az érzelmek reinkarnációival van dolgunk. Gondoljunk bele, az álomban minden kapcsolódás lehetséges, és mindennek az ellenkezője is igaz, az emlék átszíneződik az emlékező jelene és az eltelt idő által, az érzelmek pedig csakis intuíció és improvizáció útján ragadhatók meg, hiszen alaktalanok és többnyire amorf formában gomolyognak valahol bennünk. A bolyongás helyét hívhatjuk akár léleknek is. De ha nem földi gravitációja van ezeknek a képeknek, akkor milyen? Látszólag a levegőben, áttételesen a semmibe lógnak, lebegnek, léteznek ezek a formák, még sincs olyan érzésünk, hogy bármikor leeshetnek, leránthatják vagy elhagyhatják egymást. Ez nyilván annak köszönhető, hogy létezésüket és elrendezettségüket nem a kauzális logika, hanem az álomlét, a vízió-lét, az érzelemlét irányítja, melyek nyilván nem érintkezhetnek a napi létezés törvényeivel, működésrendszerével. Itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogy anyag-e, amit Damó István a képein megjelenít, vagy valami más, több vagy kevesebb annál. S tennénk fel a kérdést, ha lenne rá válasz, hogy mi az álom anyaga? Vagy mi az emlék anyaga? Avagy, mi az érzelmek anyaga?

6

S ha a festő arról beszélt, hogy Karácsony Benő munkáinak olvasása ébresztette benne ezeket, és épp ezeket az elrendezéseket (a kiállítás címe is megegyezik Karácsony Benő könyvcímével), akkor azt is meg kéne kérdeznünk, mi az impresszió, illetve a reflexió anyaga? Nem arról van-e szó, hogy a damói kísérlet az anyagtalanság megragadására, megörökítésére irányul? Nem tudom, és lehet, hogy erre ő sem tudna válaszolni. Amikor Beckettől megkérdezték, ki Godot, csak annyit válaszolt, ha tudnám, akkor beleírtam volna a darabomba. A regényről egyik recenzense azt írja: olyan erények jellemzik, mint a remek emberábrázolás, irónia, öngúny, humor, fordulatosság. Ebből a szempontból – de csak a nézőpont oldaláról – rokon világ Karácsonyé és Damóé; idézem: irónia, öngúny, humor, fordulatosság… Ami fontos tehát, hogy a festő keresi-kutatja azokat a formákat és arányokat, elrendezéseket és belső gravitációkat, amelyek mentén ez a világ – és a világ – tovább épülhet. Hogy a képeken megjelenő formák emberi alakok-e, az emberi világ valamilyen ábrázolatai-e, vagy szerkezetek, ne firtassuk, hiszen az ember maga is szerkezet, világa pedig még inkább a szerkezetek halmaza. Fontosnak tartom, hogy ne megérteni, sokkal inkább befogadni akarjuk ezeket a kompozíciókat. Engedjük át magunkon a műveket, ahogy a zenét vagy verset szoktuk meditációs pillanatunkban, s ebben a mozzanatban a befogadás értelmezéssé, a gesztus pedig művészeti élménnyé válik. Látszólag egyszerű recept, de csak annyira, amennyire egyszerűek az itt fellógatott munkák. Lássunk is mindjárt hozzá – ne a megfejtésükhöz – a befogadásukhoz. Zalán Tibor író

Damó István képzőművész

1951. december 29., Nagyszeben, Románia

1978-ban szereztem diplomát a bukaresti „Nicolae Grigorescu” Képzőművészeti Főiskola Grafika szakán. 1978–1979 között a Képzőművészeti Főiskola ösztöndíjasa voltam. 1980–1990 között a bukaresti „Kriterion” Könyvkiadó és a „Ion Creangă” Gyermekkönyvkiadó grafikusaként dolgoztam. 1990-ben költöztem Magyarországra. Grafikusi munkásságomat a kép- és sokszorosító grafika mellett a gyermekkönyv-illusztrálás egészíti ki. Emellett festészettel, könyvtárgyak és művészkönyvek készítésével is foglalkozom. 1989 óta részt veszek itthoni és külföldi kiállításokon, több díjat kaptam itthon és külföldön is. Számos egyéni kiállításom volt. Munkáim megtalálhatók itthoni és határon túli magánszemélyek és közintézmények gyűjteményében.

Tagság

– Romániai Képzőművészek Egyesülete (UAPPR) – Magyar Alkotók Országos Egyesülete – Magyar Grafikusművészek Szövetsége – Magyar Illusztrátorok Társasága – Magyar Művészkönyvalkotók Társasága – Kecskeméti Műhely Művészeti Egyesület – Magyar Rézkarcolók és Litográfusok Társasága

Egyéni kiállítások

1979 – Kolozsvár, Korunk Galéria (RO) 1980 – Brassó, Brassói Lapok Galéria (RO) 1981 – Sepsiszentgyörgy, Városi Galéria (RO) Székelyudvarhely, Történeti Múzeum (RO) 1982 – Bukarest, „Eforia” Galéria (RO) Bákó, Városi Galéria (RO) Csíkszereda, Városi Galéria (RO) 1983 – Kézdivásárhely, Városi Képtár (RO) 1987 – Brassó, Brassói Lapok Galéria (RO) 1991 – Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Központ (HU) 1992 – Kecskemét, Tanítóképző Főiskola (HU) Stockholm, Magyarok Háza (SE) 1994 – Nagykőrös, Arany János Művelődési Központ (HU) 1997 – Korunk Galéria, Kolozsvár (RO) Cegléd, Ceglédi Galéria (HU) Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó Galériája (HU) Budapest, Helikon könyvesbolt (HU) 2001 – Szigetszentmiklós, Művelődési Központ Lakatos Pál szobrászművésszel és Miklós Árpád festőművésszel együtt (HU) 2002 – Vác, Arcus Galéria (HU) 2003 – Brassó, Szépművészeti Múzeum (RO) 2004 – Budapest, GALÉRIA IX. (A Magyar Rézkarcolók és Litográfusok Társasága) (HU)

7

2008 – Budapest, FORTIS Bank (SA/NV) Galériája (Deák Palota) (HU) 2009 – Frederikshavn Kunstmuseum, Kisgrafika (Ex libris) (DK) 2010 – Vác, Arcus Galéria (HU) Miskolc, Ady Endre Művelődési Központ (HU) 2011 – Kecskemét, Művelődési Központ, jubileumi kiállítás (HU)

Díjak

1992 – Bukarest, „A legszebb könyv” Nemzetközi Könyvvásár I. díj (RO) 1995 – Kecskemét, „Kortárs költészet – kortárs grafika”, Duna– Tisza közi Írótársaság díja (HU) 1996 – Belgrád, „Arany tollhegy” Nemzetközi Illusztráció Kiállítás, Belgrád város plakettje díj (RS) 1997 – Kecskemét, „Kecskeméti Lapok” díja, Tavaszi Fesztivál (HU) 1998 – Arad, Művészeti Múzeum díja az „In memoriam Ioan Slavici” c. kisgrafikai kiállításon (RO) Montana Ingauna, I. Nemzetközi Kisgrafikai Triennálé (IT) 1999 – Kaposvár, Groteszk IV., a Grafikus Szövetség díja (HU) 2000 – Quingdao, Nemzetközi Sokszorosító Grafikai Biennálé díja (CN) 2002 – Lódz, 11. Nemzetközi Kisgrafikai Triennálé (PL) 2003 – Nagybánya, Florean Múzeum, V. Nemzetközi Kisgrafikai Kiállítás (RO)

8

2003 – Budapest, Szép Magyar Könyv Verseny Díj (gyermekkönyvek kategória) (HU) 2005 – Sint-Niklaas, Nemzetközi Kisgrafikai Kiállítás, a zsűri különdíja (BE) Budapest, Szép Magyar Könyv Verseny Díj (gyermekkönyv kategória) 2006 – Cornuda (Treviso) Tipoteca Italiana c. kisgrafikai kiállítás oklevele (IT) 2007 – Baja, „VÍZ és ÉLET” tematikus Képzőművészeti I.Országos Biénnálé (HU) Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Díja (HU) 2009 – Gdansk, Kisgrafikai Nemzetközi Kiállítás „Gdansk építészeti stílusai”, III. díj (PL) Kiskőrös, Petőfi halálának 160. évfordulója. Emlékkiállítás. II. díj (HU) 2010 – Budapest, „Együtt lenni jó” (Csodaceruza Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete) Illusztrációs pályázat, II.díj (HU) Elérhetőség: Magyarország, 2755 Kocsér, József Attila u. 2., tel.: +36 30 33 70 225, e-mail: [email protected], www.damoistvan.hu

În faţa tablourilor lui Damó István (Pe marginea expoziţiei cu titlul „Cu pasul în liniște”)

D

eja de la prima vedere putem fi siguri că autorul, posedând o largă paletă de specii (este şi ilustrator de cărţi, şi proiectant artistic de cărţi, desenator de cărţi pentru copii, grafician) îsi valorifică în picturile expuse experienţa dobândită de-a lungul anilor. Despre asta mărturiseşte lumea culorilor, când estompată, când contrastantă, asta dovedesc formele proaspete, unice, ce proiectează lumea copilăriei şi funcţionarea jucăuş-ironică a raţiunii, sau a instinctului artistic ce le aşează în compoziţii. Merită să încercăm a stabili ce gen artistic reprezintă aceste lucrări? Bineînţeles, nu le vom îngrămădi pe toate forţat într-o cutiuţă a disciplinei teoriei artei. Dar ca să putem caracteriza aceste opere ce nu suportă o simplă descriere în cuvinte, avem nevoie totuşi de nişte „cârje”, de incadrare în anumite specii. După părerea mea tot ce se poate vedea în această expoziţie se incadrează în aria suprarealismului liric. Opinia mea poate fi combătută. Cred totuşi că nu greşesc, cu atât mai mult, cu cât, privind aceste creaţii, întrebările pe care le trezesc în conştiinţa privitorului nu aşteaptă neapărat un răspuns, căci el se găseşte chiar în întrebare. Ca de exemplu în întrebarea dacă în aceste lucrări ale lui Damó lumea este în stare de descompunere, sau dimpotrivă, părţile componente îşi caută perechile pentru a recompune lumea reală, ce poate fi decodificată, deci este în stadiu de reaşezare, de ordonare? Aceste întrebări care ascund şi răspunsul cuprind

şi posibilitatea de a califica lumea artistică a pictorului ca pesimistă sau optimistă. Dacă ar fi nevoie de aşa ceva. Dar slavă domnului nu este nevoie de aşa ceva. O altă întrebare ce îşi ascunde răspunsul ar fi , de ce tablourile nu au un orizont, doar câte un punct suspendat, o axă de compoziţie? Dacă nu ni se impune să răspundem la întrebări, o facem cu mare plăcere. Iată şi răspunsul meu: Damó nu are nevoie de orizont, pentru că preferă libertatea plutirii, care umple realitatea de dincolo de forme cu sens artistic. Reprezentarea este scoasă de sub influenţa gravităţii obişnuite, terestre, este reaşezată sub atracţia altei gravitaţii, creând un dans al formelor în spaţiul aerisit al tabloului, altfel formulat, în golul vaporos al imaginii. Dacă cineva ar fi tentat să creadă că Damó lucrează la întâmplare, aşezând formele după bunul său plac după stările sale emoţionale, se înşeală. Aceste lucrări sunt structurate riguros, formele se ordonează conştient într-o spontaneitate aparentă. Le putem numi şi roade ale spontaneităţii riguros concepute. Cărora li se potriveşte definiţia lui Lautréamont despre frumos: întâlnirea unei maşini de cusut cu o umbrelă pe masa de disecţie! Aşadar, dacă Damó poate fi numit suprarealist, atunci el este un suprarealist oniric: născoceşte, redactează, construieşte formele de vis, de imaginaţie, de emoţii cu multă autodisciplină şi mai multe cunoştinţe tehnice. Maşina de cusut se întâlneşte cu umbrela pe masa de disecţie, dar întâlnirea nu este întâmplătoare, ci rodul intenţiei

9

artistice. Ordonarea formelor după criteriul diagonal ca soluţie preferată a picturii clasice este preferată de Damó, ca şi mişcarea proporţiilor spre secţiunea de aur. Dar nici diagonalul, nici secţiunea de aur nu par a fi măsurate cu liniarul, căci atunci ar strica cel mai important element al compoziţiei, joaca. A se juca cu formele în artă este o sarcină foarte serioasă. Este imposibilă concretizarea tablourilor, dar dacă pornim de la premiza că Damó creează în lucrările sale o lume lirică suprarealistă, adică elementele de viaţă şi de emoţii ale autorului sunt compuse în imagini prin lirism suprarealist, atunci este clar că avem în faţă nişte reîncarnări ale visurilor, amintirilor şi emoţiilor artistului. Bineînţeles în vis orice legătură e posibilă, amintirile prind culoare şi prin prezentul şi trecutul celui care-şi aminteşte, emoţiile pot fi reprezentate doar pe calea intuiţiei şi improvizaţiei, pentru că sunt amorfe, plutesc fără contur în abisul subconştientului, care poate fi numit suflet omenesc. Se pune însă întrebarea: oare dacă aceste tablouri nu dispun de gravitaţie pământeană, cărei puteri li se supun? Aparent formele sunt suspendate şi plutesc în neant, totuşi nu avem impresia că ele se pot prăbuşi sau dizloca, spulbera. Acest lucru se datorează faptului că existenţa, conexiunea lor se datorează nu logicii cauzalităţii, ci stării de vis, de viziune, dirijării emoţionale, care refuză legile şi sistemul de funcţionare a existenţei cotidiene. Ajungem astfel la o altă întrebare: dacă ceea ce apare în aceste tablouri este materie sau altceva, mult mai puţin, sau mult mai mult decât aceea. Se naşte încă o întrebare fără răspuns, dacă visul are oare materie? Sau dacă amintirea este materială?

10

Şi dacă pictorul n-ar indica că aceste lucrări au fost inspirate de lectura romanului lui Karácsony Benő (tit lul expoziţiei este chiar titlul cărţii) atunci s-ar naşte o nouă întrebare: care este materia impresiei, a reflectării, a meditaţiei? Oare experienţa lui Damó nu încearcă tocmai să fixeze, să imortalizeze imaterialul? Nu ştiu. Şi poate nici pictorul nu ştie. Când Becket a fost întrebat cine este Godot, el a răspuns că dacă ar şti, ar fi scris asta în piesa sa. Despre romanul lui Karácsony s-a scris că se caracterizează prin calităţi ca ironia, excepţionala zugrăvire a personajelor, autoironia, umorul, spiritualitaea. Din acest punct de vedere, lumea lui Damó se aseamănă cu a romanului citat: ironie, autopersiflare, spiritualitate... Ceea ce e important este că pictorul caută acele forme şi proporţii, aşezări şi gravitaţii interne de-a lungul cărora lumea sa artistică – lumea reală – poate fi construită. Nu are importanţă dacă formele ce apar în tablouri sunt figuri umane, sunt reprezentări ale lumii umane, sau doar structuri. Omul însuşi este o structură, lumea umană o îngrămădire de structuri. Cel mai important este ca privitorii lucrărilor să fie receptivi la senzaţiile pe care le trezesc aceste compoziţii. Ele pot fi asimilate ca muzica, ca poeziile citite în momentele noastre meditative, transformându-se în act emoţional, artistic. Reţeta receptării este aparent simplă, asemănătoare cu aparenta simplitate a compoziţiilor. Vă invit nu la descifrarea lor, ci la acceptarea lor emoţională. Zalán Tibor scriitor

Damó István artist plastic

29 decembrie 1951, Sibiu, România Am obţinut diploma Academiei de Arte Plastice „Nicolae Grigorescu” din Bucureşti, secţia grafică în 1978. Între 1978–1979 am fost bursier la Universitatea de Artă. Între 1980–1990 am lucrat ca grafician la Editura Kriterion din Bucureşti şi la Editura pentru cărţi de copii „Ion Creangă”, redactând artistic cărţile editate şi ilustrând cărţile pentru copii. M-am mutat în Ungaria în 1990. Paralel am pictat, am participat la expoziţii din ţară şi din străinătate, am fost distins cu mai multe premii. Am avut şi multe expoziţii personale. Lucrările mele se găsesc în colecţia unor persoane particulare şi instituţii din ţară şi din străinătate.

Membru

– Uniunea Artiştilor Plastici din România (UAPPR) – Asociaţia Naţională a Artiştilor Maghiari – Uniunea Graficianilor Maghiari – Societatea Ilustratorilor Maghiari – Asociaţia Creatorilor de Cărţi Artistice Maghiare – Asociaţia Atelierului Artistic din Kecskemét – Asociaţia Litografilor şi Gravorilor Maghiari

Expoziţii personale

1979 – Cluj, Galeria Korunk (RO) 1980 – Braşov, Galeria Brassói Lapok (RO) 1981 – Sfântu Gheorghe, Galeria Municipală (RO) Odorheiu Secuiesc, Muzeul Istoric (RO) 1982 – Bucureşti, Galeria Eforia (RO) Bacău, Galeria Municipală (RO) Miercurea Ciuc, Galeria Municipală (RO) 1983 – Târgu Secuiesc, Galeria Municipală (RO) 1987 – Braşov, Galeria Brassói Lapok (RO) 1991 – Kecskemét, Centrul Cultural Erdei Ferenc (HU) 1992 – Kecskemét, Institutul Pedagogic (HU) Stockholm, Casa Ungariei (SV) 1994 – Nagykőrös, Centrul Cultural Arany János (HU) 1997 – Cluj, Galeria Korunk (RO) Cegléd, Galeria Cegléd (HU) Budapesta, Galeria Editurii Didactice (HU) Budapesta, Librăria Helikon (HU) 2001 – Szigetszentmiklós, Centrul Cultural (expoziţie împreună cu sculptorul Lakatos Pál şi pictorul Miklós Árpád) (HU)

2002 – Vác, Galeria Arcus (HU) 2003 – Braşov, Muzeul Artistic (RO) 2004 – Budapesta, Galeria IX (Asociaţia Gravorilor şi Litografilor) (HU) 2008 – Budapesta, Galeria Băncii Fortis (SA/NV). (Palatul Deák) (HU) 2009 – Frederikshavn, Kunstmuseum, Grafică Mică (Ex Libris) (RDG) 2010 – Vác, Galeria Arcus (HU) Miskolc, Centrul Cultural Ady Endre (HU) 2011 – Kecskemét, Centrul Cultural, Expoziţie Jubiliară (HU)

Premii

1992 – Bucureşti, Târgul de Carte, Premiul I. pentru „Cea mai frumoasă carte” (RO) 1995 – Kecskemét, Premiul Asociaţiei Scriitorilor din teritoriul dintre Dunărea–Tisa, Premiul „Lirică contemporană–grafică contemporană” (HU). 1996 – Belgrad, Premiul „Placheta oraşului” la Expoziţia Internaţională de Ilustraţii „Peniţa de Aur” (RS) 1998 – Kecskemét, Premiul „Kecskeméti Lapok”, Festivalul Primăverii (HU) 1998 – Arad, Premiul Muzeului de Artă la Expoziţia de Grafică „In memoriam Ioan Slavici” (RO) Montana Ingauna, Premiu la Trienala Internaţională de Grafică Mică (IT) 1999 – Kaposvár, Grotesc IV, Premiul Asociaţiei Internaţionale a Graficienilor (HU) 2000 – Quingdao, Premiul Bienalei Internaţionale a Graficii Reproduse (CN) 2002 – Lodz, Premiul celei de a 11-a Trienală Internaţională de Grafică Mică (PL) 2003 – Baia-Mare, Premiul celei de a V-a Expoziţii Internaţionale de Grafică (RO) 2005 – Sint-Niklaas, Expoziţia Internaţională de Grafică Mică, Premiul Special al Juriului (BE) Budapesta, Premiul Concursului „Carte Frumoasă”, Categoria cărţi pentru copii (HU) 2006 – Baja, Premiul Consiliului Judeţean Bács-Kiskun la I. Bienală pe ţară cu tema „Apă şi viaţă” (HU) 2009 – Gdansk, Premiul III. la Expoziţia Internaţională de Grafică Mică „Stilul Architectural al Gdanskului (PL) Kiskőrös, Premiul II. la Expoziţia Comemorativă „160 de ani de la moartea lui Petőfi (HU) 2010 – Budapesta, Premiul II. pentru Ilustraţii la Concursul „E bine împreună” organizat de Asociaţia Scriitorilor şi Ilustratorilor Cărtilor pentru Copii (HU) Adresa: 20755 Kocsér, str. József Attila nr. 2., Ungaria, tel.: +36 30 33 70 225, e-mail: [email protected], www.damoistvan.hu

11

Thoughts about the works of art of István Damó (About the exhibition entitled „Path of the tranquility”)

A

t first glance it is sure, that all the experience that this versatile artist gained in various genres, such as artist’s book maker, illustrator and children’s book illustrator, plays a role in these works of art. You can detect it in the low-keyed or even contrasting colour palette, in the fresh and unrepeatable forms which recall the infantile world and in the playful-ironizing functioning of the mind or of the instinct, that arranges them. First of all I had to bethink, what kind of genre do the exhibited works represent. Of course, we do not need to docket everything, one may say, but in order to be able to speak about something that does not bear the simple figurative/descriptive speech, we have to think about a genre-definition that would serve as akind of crutch for ourselves. As to myself I would re legate the works of art which you can see here – but go ahead and argue about this boldly – into the entity and sphere of action of the surrealism. All the more, because in this way we can bring up a series of questions without having to answer them at any rate, cause only by proposing them, you already get an answer. Such a question would be for example, whether the world on Damó’s works is in the state of decomposition, or rather its pieces are looking for their mates to put together the whole, recognazible and decodable world, which would mean, that that world were in the stadium of adjustment. That is the point, where we should label the creative attitude of the artist as optimistic or pessimistic. Provided that we should do this. But fortunately we do not need that move.

12

Such a selfresponding question is, too, why is not there any horizon on these works, only at best a suspension point or centerline. If you do not need to give an answer to something, you gladly do it, so I shall do it now, too. Presumably, there is not any horizon, because the artist can only grant the freedom of floating to some pieces of reality that lurk behind forms, if he draws them off from the influence of the everyday – let us say – earthly gravitation and sets them over into the attraction of another kind of gravitation, creating in this way a dance of forms in the big airy space or in the big airy void of that work of art. Should somebody conclude from this, that Damó works at random, and puts his forms here or there optionally, according to his moods, I must disappoint that person. These works are adjusted in their apparent spontaneity according to very severe structural rules. We might even characterize that a kind of designed suddenness. Lautréamont defined beauty somehow in this way: beauty is the meeting of a sewing-machine and an umbrella on a dissecting table. Well, if we may call István Damó a surrealist, then he belongs to the onirical surrealists – he designs, makes up and builds up dream and fantasy and emotion forms – to this he needs an intense selfdiscipline and a great deal of workmanship. The sewing-machine and the umbrella meet each other on the dissecting table, but their encounter is not an accident, but the result of the intention of the artist.

This also implies, that according to importance, he likes the diagonal arrangment on his works, which is, as we all know, one of the most preffered solutions of classical painting, at his suspensions he moves the proportions towards golden section. But the diagonal and the golden section, if it is not rigid, are not metered with the ruler, because so one of the most important piles of the arrangement of the image – the play – would dissipate. And as we know, one may only play seriously ... Concretizing the paintings would be certainly an insolvable task now, but if we accept their starting thesis, namely, that Damó creates a lyrical surrealism in his works, or putting it in another way, that a lyrical surrealism arranges Damó’s lifeand experience-elements into pictures, then implicitly we have to deal with the reincarnation of dreams, memories and emotions. Let us bethink, in our dreams every connection is possible, and just the very opposite of something may be also true, the memories are recoloured by the present and the elapsed time of the person, who is recollecting them, and the emotions can only be caught on with the help of intuition and improvisation, because they are formless and they wreathe somewhere in us mainly in amorf shapes. But we might call the place of this roaming the „soul” itself. But if these works of art do not have an earthly gravitation, what then? These forms seemingly hang in the air, figuratively they hang, float and exist in the nil, and yet we do not have the feeling, that they could fall down, or would pull off or abandon each other. This is certainly due to the fact, that their existance and arrangement is not led by a causal ration but by their dream-, vision- and emotion-being which naturally do not get into touch with the laws and operating system of everyday being. Here we come to the question, whether it is substance, that is visualized on the paintings of István Damó, or it is something more or less than that. And we would ask, if there were an answer: What is the substance of dreams? The substance of memories? And what is the substance of emotions?

And if the artist spoke about the fact, that just the reading of the works of Benő Karácsony aroused in him these and only these arrangements (the title of the exhibition corresponds with the booktitle of Benő Karácsony), then we should also ask, what is the substance of impression respectively of reflection? Is it not the thing, that Damó attempts to seize and record immateriality? I do not know, and perhaps he could not respond to this question, either. When somebody asked Becket, who is Godot, he only answered, if I knew it, I would have written it in my play. About the novel of Benő Karácsony one of the reviewers wrote: it is characterized by an exquisite portrayal of the cha racters, irony, self-derision, sense of humour, briskness. From this point of view – but only concerning the viewpoint – the worlds of Karácsony and Damó are connate: I qoute: irony, selfderision, sense of humour, briskness... So, important is, that the artist is looking for and seeking for those forms and proportions, those arrangements and inner gravitations along which this world – and the world itself – can be built further and further. Let us not be inquisitive about the thing, whether the forms which appear on the paintings are human figures or not, whether they are some delineations of the human world, or they are rather some structures, because the human being itself is a kind of structure and his world is even more the pile of various structures. I consider, that is important, that we’d aim to receive these compositions into our soul ten times rather than try to understand them. We should let these works through us, like we use to do with music or poetry in a moment of meditation, and in that momentum reception will turn to interpretation, gesture will turn to artistic experience. It is seemingly a simple formula, but only at the extent of the simpleness of the works swinging here. Lets pitch into their reception – and no way into their decoding. Tibor Zalán writer

13

István Damó artist

Born on the 29th of December 1951 in Nagyszeben (Sibiu, Hermannstadt), Romania I graduated Graphics at the Art Academy „Nicolae Grigorescu” in Bucharest in 1978. In the period of 1978–1979 I was a fellow of the Art Academy. In the period of 1980–1990 I worked as a graphic artist at „Kriterion” Publisher House and at „Ion Creangă” Children’s Book Publisher in Bucharest. I moved to Hungary in 1990. In addition to my work as a graphic artist in the domain of image- and reprographics I also illustrate children`s books. Besides this I paint and I make bookobjects and artbooks. Since 1989 I have participated on exhibitions both at home and abroad, I have received many awards both at home and abroad, I have had several individual exhibitions. My works can be found in the collection of private persons and institutions.

Memberships

– Romanian Plastic Artists Association (UAPPR) – Association of Hungarian Fine and Applied Artists – Association of Hungarian Graphic Artists – Society of Hungarian Illustrators – Hungarian Artist`s Books Association – Art Association Kecskemét Studio – Union of Hungarian Lithographers and Etchers

Individual exhibitions

1979 – Kolozsvár (Cluj), Korunk Gallery (RO) 1980 – Brassó (Brașov), Brassói Lapok Gallery (RO) 1981 – Sepsiszentgyörgy (Sfântu-Gheorghe), Town Gallery (RO) Székelyudvarhely, (Odorheiu-Secuiesc) Historical Museum (RO) 1982 – Bucharest, „Eforia” Gallery (RO) Bákó (Bacău), Town Gallery (RO) Csíkszereda (Miercurea Ciuc), Town Gallery (RO) 1983 – Kézdivásárhely (Târgu Secuiesc), Town Gallery (RO) 1987 – Brassó (Brașov), Brassói Lapok Gallery (RO) 1991 – Kecskemét, Ferenc Erdei Community Centre (HU) 1992 – Kecskemét, Teacher Training College (HU) Stockholm, Hungarian House (SE) 1994 – Nagykőrös, János Arany Community Centre (HU) 1997 – Kolozsvár (Cluj), Korunk Gallery (RO) Cegléd, Cegléd Gallery (HU) Budapest, Gallery of the National Schoolbook Publisher Company (HU) Budapest, Helikon Bookshop (HU) 2001 – Szigetszentmiklós, Community Centre together with the sculptor Pál Lakatos and the painter Árpád Miklós (HU)

2002 – Vác, Arcus Gallery (HU) 2003 – Brassó (Brașov), Art Museum (RO) 2004 – Budapest, GALLERY IX. (Union of Hungarian Lithographers and Etchers) (HU) 2008 – Budapest, Gallery of FORTIS Bank (SA/NV) (Deák Palace) (HU) 2009 – Frederikshavn Kunstmuseum, Small Graphic (Ex libris) (DK) 2010 – Vác, Arcus Gallery (HU) Miskolc, Endre Ady Community Centre (HU) 2011 – Kecskemét, Community Centre, Anniversary exhibition (HU)

Awards

1992 – Bucharest, „The Most Beautiful Book” International Book Fair, I. Prize (RO) 1995 – Kecskemét, „Contemporary Poetry – Contemporary Graphic”, Award of the Society of Writers from Danube to Tisza (HU) 1996 – Belgrade, „Gold-nib” International Exhibition of Illustration, Plaquette of the City of Belgrade Award (RS) 1997 – Kecskemét, the Award of „Kecskemét Journal”, Spring Festival (HU) 1998 – Arad, the Award of the Art Museum at the Small Graphic Exhibition entitled „In memoriam Ioan Slavici” (RO) Montana Ingauna, I. International Small Graphic Triennale (IT) 1999 – Kaposvár, Grotesque IV., the Award of the Association of Hungarian Graphic Artists (HU) 2000 – Quingdao, Award of the International Reprographic Biennale(CN) 2002 – Lódz, 11. International Small Graphic Triennale (PL) 2003 – Nagybánya (Baia Mare), Florean Museum, V. International Small Graphic Exhibition (RO) Budapest, Beautiful Hungarian Book Contest Award (children`s books category) (HU) 2005 – Sint-Niklaas, International Small Graphic Exhibition, Special Jury Award (BE) Budapest, Beautiful Hungarian Book Award (children`s books category) 2006 – Cornuda (Treviso), Diploma of the Small Graphic Exhibition entitled Tipoteca Italiana (IT) 2007 – Baja, „WATER and LIFE” I.National Thematic Art Biennale (HU) Award of the local-government of Bács-Kiskun county (HU) 2009 – Gdansk, International Small Graphic Exhibition „Architectural Styles of Gdansk”, III.Prize (PL) Kiskőrös, 160.th Anniversary of Petőfi`s Death. Memorial Exhibition. III. Prize (HU) 2010 – Budapest, „It Is Good to Be Together”( Magic Pencil Society of Children`s Book Writers and Illustrators) Illustration Contest, II.Prize (HU) Availability: Hungary, 2755 Kocsér, József Attila street no. 2., tel.: +36 30 33 70 225, e-mail: [email protected], www.damoistvan.hu

Mese a lét adta játékról / Necunoscuta viață / Unknown life olajrúd, papír / baton ulei, hâr tie / oilstick, paper; 70x100 cm; 2002

14

Mese a lét adta játékról / Necunoscuta viață / Unknown life olajrúd, papír / baton ulei, hâr tie / oilstick, paper; 100x 70 cm; 2002










A megnyugvás ösvényein / Cu pasul în liniște / Path of the tranquility olajpasztell, papír / pastel pe bază de ulei, hâr tie / oil pastel, paper; 50x 70 cm; 2007


A megnyugvás ösvényein / Cu pasul în liniște / Path of the tranquility olajpasztell, papír / pastel pe bază de ulei, hâr tie / oil pastel, paper; 70x50 cm; 2006






A megnyugvás ösvényein / Pe cărările calmării olajpasztell, papír / pastel pe bază de ulei, hâr tie / oil pastel, paper; 70x50 cm; 2006





A megnyugvás ösvényein / Cu pasul în liniște / Path of the tranquility olajpasztell, papír / pastel pe bază de ulei, hâr tie / oil pastel, paper; 70x50 cm; 2007


Damó István „ Mese

530 120, Csíkszereda / Miercurea Ciuc Szász Endre u. / str. Szász Endre, 28. Románia / România, Hargita megye / jud. Harghita T +40 730 600 335 [email protected] www.palgallery.ro

a lét adta játékról ”

Damó István. Mese a lét adta játékról

Recommend Documents