Legyen a mese mindenkié! „Jézus tanítványa voltam, Gyermekekhez lehajoltam. A szívemhez fölemeltem, Szeretetre így neveltem.” Így vallott a nagy mesemondó, Benedek Elek írói munkásságáról 1926 karácsonyán. Számomra l948 december 5-én délben kondult meg a harang, amikor a baranyai Egyházbér egyik kis portájának falai között nagyanyám első sírásomat kifakasztotta. Kisgyerekkorom meséi közül a legemlékezetesebb jó apám szájából hangzott, miután a vasúti pályamunkát, a kaszát és a vasvillát letette, a mezőről és az istállóból esténként megtért családja körébe. Nehezen értettem, mégis újra és újra kértem az egyszerű vándor történetét, melynek idézem részletét: „Ingesz, kánesz, túresz, bika de ne nádesz, suttyszári, babszári, deszkaház.” Ez volt a vége, melyben a „főhős”- mint jóval később véltem megfejteni – igazából latin akcentussal összegezte megtapasztalt élményeit ezzel a furcsa tartalmas tömörséggel, de magyarul. Kisiskolás koromban már játszottam is a mesét „lámpás” tanítóm szárnyai alatt. Föl is ébresztettem Csipkerózsikát kertész legényből királyfivá válva. Később sem rajongtam a kötelező olvasmányokért, sokszor tettem mesekötetet is tarisznyámba. Nem véletlen, hogy ezek az élmények váltak tanítói pályám cölöpjeivé. Olvastuk, játszottuk, énekeltük, költöttük a mesét, néha az előírt tananyag helyett is. Keveselltem őket az olvasó könyvek szöveganyagából . Utolsó és leghosszabb állomása tanítóságomnak a pécsi Illyés Gyula Általános Iskola volt. Reményeim szerint jó néhány kisgyereknek adtak cölöpjeim fogódzót. És úgy fest, hogy hagytam belőlük örökségül kollégáimnak is, hiszen ők buzdítottak e kis emlékezés közreadására. És tovább gyarapítják ezt a birodalmat elődeikhez hasonló módon. Most, amikor kutakodni kezdek féltve őrzött „kacatjaim” között, kincseknek vélem ezeket. Az Illyés suli életének harmadik évében készült 10 mese című kiadványra találok, majd előhúzom a 20 meséből szerkesztett munkáltató füzetet, amely egy évvel később íródott, és kezembe akad a Mese, mese, legenda is. Előbbi kettőt a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet pályázata teremtette 1000-1000 példányban, utóbbi anyaiskolámban készült 500 darabszámban. Mindhárom kötetben Benedek Elek mesegyűjteményeinek darabjait tárom a kisiskolások elé felhívásaival, biztató kiegészítő gondolataival a játék és a mindennapi hagyomány felé terelgetve. Legkevesebb nyilvánosságot kapott a harmadik szerkesztés, mégis ez számomra a legkedvesebb. Ez is tíz meséből áll, de mind egy-egy bibliai ihletés. Ezekben rejlik a legtöbb lélek, aminek talán leginkább híján lehettek, lehetnek tanítványaink, ezt láttam csillogó szemükből, amikor a gyermekbiblia történeteinél kötöttünk ki. (Lett is aztán karácsonyi betlehemes, meg mindenféle.
Mesét játszunk szakkör, Weöres Sándor gyermek színjátszó találkozók, díjak, utazások, sikerek is. Az újjászülető Csipkerózsikát zenés feldolgozásban adtuk elő a város Ifjúsági Házában, gyermeknapon a pécsi Vidámparkban, és sorolhatnám. Aztán találtam egy oktatófilmet egy kazettán, amelynek címe: Közös élmények fonalán. Ma már felnőtt harmadikos gyerekeimmel játszottuk rajt a kiskondás történetét magyar órán a tudományegyetem egyik díjnyertes pályázata kapcsán. Ez már majdnem drámapedagógia volt.) Aktív időszakom utolsó éveiben találtuk ki kollégáimmal a Mesekuckót. Ezen a délelőttön az óvodásokat ajándékozták meg az alsósok mesejátékokkal, műsoros meghitt „kuckóban”. Ennek az iskolában olyan hagyománya lett, hogy úgy vélem a Meseiskolává válásnak egyik alapja volt. Nagyon örülök neki. Kívánok Kollégáimnak sok sikert és örömet tanítványaik körében! Szeretném az alábbi részlettel igazolni vágyaimat, céljaimat és törekvéseimet, hogy mennyire alkalmas eszköz a mese az igaz emberré váláshoz. Mert hitem szerint a mese maga az igazság, nem fabrikált fércmű, hanem letisztult remekmű. Ezért aztán soha nem is változtattam rajta szándékkal, legföljebb úgy, mint mindenki más, hiszen természete, hogy szájról szájra terjed. Terjedjen is! Legyen a mese mindenkié! Kicsié és nagyé, szívé és léleké! Részletek Benedek Elek: A lélek című meséjéből Mikor az Úristen megteremtette az embert, odament az ördög, s azt mondta nagy hetykén: - Hát ez mi? Ember? Így én is meg tudom teremteni! … - Ihol az ember! – mondta az ördög. - Nagyon jó – mondta az Úr - , most csak állítsd talpra! … az ördög mesterkedik mindenféleképpen, de bizony az ő embere nem tudott talpra állni. - Miért nem áll meg? - Mert nincs benne lélek. Tovább mesterkedett az ördög, de bizony lelket nem tudott adni a testbe. - Látom, hogy erre nem vagyok képes nálad nélkül. Adj lelket ebbe is! Mondá az Úr: - Lelket nem adok az ördögnek, elégedj meg a testtel! Ezért nem szabad az ördög a lélekkel. Szálljon a mese szájról szájra, szívről szívre, játékról játékra! Úgy is, ahogy e suliban az elődök tették, ők is őseik hagyatékából merítették. Pécs, 2013. novemberében Antal Lajos nyugdíjas tanító
Mint a legkisebb fiú a mesében... „Kulturális és lelki örökségünk ápolása, továbbadása egészségünk záloga. Múltunkban gyökerező jelenünk a jövőnk legerősebb tartópillére. Állandóan jelenvaló, az egyes generációk értelmezésében újra feléledő és újjászülető népmeséink fényes példái az átörökítésnek, a túlélésnek. ” (A IIV. Országos népmese konferencia bevezető gondolatai)
Az Illyés Gyula Általános Iskolától sohasem volt idegen a bátor kezdeményezés. Mint a legkisebb fiú a mesében tanított és tanító neki indul az ismeretlennek, hogy megkeresse azt az utat, amely a sikerhez vezet. Az iskolai „barangolások” persze nem a fele királyságért folynak hanem azért a kincsért amit a köznyelv tudásnak hív. Az iskola egy régi/új pedagógiai módszert tűz zászlajára, állít középpontjába: a mesét.
nevelési programjának
Miért régi ez a módszer ? Mert a „mese” az egyik legrégibb szavunk. A honfoglalás körül a monda jelölésére használták, a 14. században „találós mesét” vagy kérdést jelentett, míg a 15. században az „elbeszélt, kitalált történet, példázat, aenigma” megfelelője lesz. Mai értelemét a szó csak a 18. században nyerte el. A mesék tehát az emberiség legrégibb alkotásai között szerepelnek. Bennük rejtőznek a régmúlt kultúrák máig ható erkölcsi tanításai, etikai normái. Megmutatják az emberi akaraterő és bátorság mindent legyőző erejét, az örök érvényű igazságok múlhatatlanságát. A mese minden időben tanított. A mesemondó pedig fontos szereplője volt a közösségnek. Ő volt az élő emlékezet az írás elterjedése előtt. Annak idején a mesemondó köré gyűlt egy-egy közösség apraja-nagyja, hogy tanuljon, vagy szórakozzon. Mitől új a módszer ? A mese a pedagógiai tevékenységek kimeríthetetlen tárházának nyit alkotó teret ma is. Általa a gyermekek olyan készségei és képességei mint a képzelőerő, a kreativitás, az emlékezet, a gondolkodás vagy a szókincs bővítése játékos eszközökkel fejleszthetők. Sikerélményhez juttatva ezzel a tanítót és tanítottat. A mesepedagógia számos egyéb kreatív területet is bekapcsol a nevelési helyzetbe. A mesefeldolgozások természetes velejárója a mozgás , a tánc, az ének, vizualitás a kreatív környezetkialakítás. Az alkotó folyamat a közös munka élményét is magával hozza.
A mesék által nő a gyermek kritikai érzéke megtanulhatja segítségével az alapvető erkölcsi normákat, felfedezi az összefüggéseket a világban. A mesehősöket megismerve új megoldási módokat új viselkedési normákat tanul. Miután a mesehős mindig jó marad, fontossá válik a gyermeknek, hogy erősítse saját jó tulajdonságait. Az IKT-eszközök fejlesztői – mind itthon, mind külföldön – egyre inkább olyan programokat, játékokat készítenek a gyerekeknek, amelyek igyekeznek a kreatív módon történő alkotást, az alkotva tanulást elősegíteni. Ezekben a programokban kiemelten fontos szerep jut a mesének. Nem elhanyagolható szempont, hogy a gyerekek – az IKT-eszközök multimédiás lehetőségeit kihasználva – együttműködve tudják megjeleníteni gondolataikat. A mese tehát komoly segítője a XXI. században is a gyermekeknek, hogy feltárják adottságaikat, fejlesszék készségeiket a legkülönbözőbb területeken. Az intézmény nevelőtestületét ismerve bátran állíthatom, hogy felkészültségük, és magas színvonalú szakmai tapasztalatuk biztosítéka a sikeres és hatékony munkának. Bízom a gyermekek új iránti fogékonyságában, kreatív problémamegoldó képességében és kielégíthetetlen kíváncsiságában, mely tulajdonságok a program eredményes megvalósulásának letéteményesei. Márai Sándor többek között ez írja a meséről:„Az emberiség várja a mesét, s a próféta, az író, a tudós csak e mesehangon közelítheti meg igazán és véglegesen az emberek lelkét.” Higgyünk az író szavainak és bátorítsuk az alkotó szellemű pedagógusok és nebulók útkereső munkáját. Kívánom, hogy -mint a legkisebb fiú a mesében- az iskola közössége is legyőzzön minden akadályt és kapja meg minden tanuló a tudás koronáját! Magvasi Ágnes nyugalmazott címzetes igazgató
Válogatás az iskola által meghirdetett „Inci-finci mese” meseíró-, és a „Meseország”rajz pályázatra érkezett művekből. Egy különleges ország Volt egyszer egy ország, ahol az emberek tudtak repülni. Ebben az országban nem voltak járművek, mert mindenhova gyorsan elrepültek, még külföldre is. Nem volt sem autóbusz, sem vonat, sem autó, sem kerékpár, sem repülőgép, semmilyen közlekedési eszköz sem, így nem szennyezték a levegőt. Az emberek sokáig éltek, sokkal egészségesebbek voltak, mint más országokban. Ezért sok idegen látogatott ide. Csakhogy ők nem tudtak repülni, járműveiket nem hozhatták be az országba. Mindenhová gyalog kellett menniük. Nagyon elfáradtak, egy ideig bírták, de aztán igyekeztek vissza saját országukba. Csodálkozva nézték a mindenfelé repkedő embereket. Csodájára jártak a külföldiek ennek a különlegességnek. Irigyelték őket, hogy nem kellett drága autót venniük, bérleteket több ezer forintért, így sok pénzt spórolhattak meg és tisztább levegőt lélegeztek be. De mit volt mit tenniük, ők nem tudtak repülni, hát igyekeztek haza kényelmes hazájukba. 2.b-osztálymese tanító: Porrogi Istvánné
A kiscsikó születésnapja Élt egyszer egy kiscsikó, úgy hívták, hogy Áfonya. Áfonya nagyon szerette az anyukáját, és a többi kiscsikót is. Együtt szaladgáltak, játszottak a mezőn. Áfonya születésnapján is ezt szerették volna. Anyukája tortát sütött és a meghívókat is odaadták a vendégeknek. A szülinapon olyan vihar kerekedett, hogy még a szomszéd falu állatai is megijedtek. A viharban sajnos senki sem tudott eljönni. Áfonya szomorú lett, sírt, amíg el nem szenderült. Amikor felébredt, sütött a nap. Csodálatos dolog történt. Az istálló előtt állt az összes kiscsikó, és a világ legszebb szülinapi tortája. A sok kiscsikó pedig együtt kiabálta: „Boldog szülinapot Áfonya!” Kempf Emese 3.a
A magányos sütőtök Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép kert. Itt éltek a zöldségek, a gyümölcsök és a sütőtök is. Jól éltek egymás mellett és jó barátságban voltak. Élvezték a napsütést, de azt sem bánták, hogy ha esett az eső, mert kellett nekik a víz. Egyszer csak észrevette a sütőtök, hogy lassan eltűnnek a zöldségszomszédok. Megkérdezte a békát, aki éppen ott lapult a levelei alatt: - Mi történik itt, Békaúr? Hova tűnnek a növények? - Amikor megnőnek, az emberek leszüretelik őket. - Akkor engem is le fognak szüretelni? - Igen, de te még kicsi vagy, téged majd ősszel, mikor a fákról hullanak a levelek. De ne búsulj, örömet fogsz okozni az embereknek! S bizony a bölcs békának igaza lett, mert elmúlt a nyár, és a sütőtök egyedül maradt a kertben. Minden nap nézte a fák lombjait, míg egy nap elkezdtek hullani a levelek. Ekkor már nagyon várta a gazdát, hogy őt is vigye haza a gyermekeinek. Másnap a gazda örömmel vitte haza a sütőtököt és az egész család örült a meleg csemegének. Gárván Dorina 3.a Dundi kirándul Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hörcsög. Dundi volt a neve és duci hörcsög volt. Dundi nagyon unatkozott, de amikor észrevette, hogy van egy ág amin ki lehet mászni a terráriumból a kis hörcsög kimászott és elkezdett körbejárni. Először a konyha volt a cél, hogy megkaparintsa a répát, amit nagyon szeretett. Miután sikerült felküzdenie magát a konyhapultra döbbenettel látta, hogy nincs ott a répa. Azt gondolta magában, hogy talán az udvari kamrába lehet. „De vajon hogy tudok odajutni” – elmélkedett izgatottan. Nekiindult a nappalinak, ahol újabb akadályba ütközött, akink a neve Ribizli volt. Ribizli egy nagy fekete kandúr macska. Dundi settenkedve lépdelt, amikor hirtelen megreccsent a padló. Ribizli a zajra felriadva mérgesen nézett Dundira. Erre a hörcsög rohanni kezdett, a macska pedig utána. Átszaladtak a nappalin, majd a folyóson, és amikor a macska már majdnem utolérte Dundit, meglátott egy rést a falon. Gyorsan kibújt rajta, de a kandúr erre a feladatra nem volt képes. Így a kis hörcsög már zavartalanul eljutott a kamrába, ahol megtalálta a sok-sok répát. Jóízűen nekilátott és elfogyasztott vagy fél tucatot. Mikor már csak egy maradt, gondolta, hogy azt magával viszi. Degeszre tömött hassal nekilátott a visszaútnak, amit nagyon óvatosan és halkan tett meg. Ügyesen visszamászott a helyre és mire a gazdái hazaértek, mint ha mi sem történt volna, jóízűen szundikált. Hát ez volt Dundi hörcsög nagy kirándulása. Kádár Zsombor 4. a
Ödön Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismalac. Ezt a kismalacot úgy hívták, hogy Ödön. Egy napon Ödön azt gondolta – hmm de unatkozom, el kéne menni kalandozni. Így hát elindult. Meglátott egy dzsungelt, gondolta elmegy oda, hátha talál valami érdekeset. Egyszer csak megpillantott egy ládát a fák között. Belenézett a ládába, három tőr volt benne. Az egyik vasból, a második aranyból, a harmadik gyémántból. Tanakodott melyiket vigye el. Úgy döntött magához veszi mindegyiket és így ment tovább. Betévedt egy barlangba kíváncsiságból és már épp ki akart menni, amikor a bejárat elé zuhant egy hatalmas kő. Tanakodott, hogy mitévő legyen, gondolta felhasználja a tőröket a kiszabaduláshoz. A vastőr vizet fakasztot a kőre, ami megmozdult de ő még nem fért ki a lyukon .Az aranytőr megfagyasztotta a követ, ami még mindig nem volt megoldás. A gyémánttőr villámokat szórt a kőre és így ki tudott mászni. Hazament az izgalmas kalandról és boldogan élt, amíg meg nem halt. Marton Marcell 4.a
Virsli, az elhagyott kiskutya Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya, akinek Virsli volt a neve. Kék szemű, barna színű, kicsit hosszúkás tacskó. A gazdái kidobták egy autóból, már nem kellett nekik többé. Most egyedül kóborol az utcákon és azon gondolkozik, milyen jó lenne egy igazán jó gazdira találni. Ahogy ment, mendegélt, rájött, hogy milyen éhes. Meglátott egy éttermet, aminek a konyhájából nagyon finom illatokat érzett. Először arra gondolt, hogy bemegy és elcsen valamit az asztalról, de aztán újabb ötlete támadt. Két lábra állt, és pitizett. Észrevette egy kedves pincér, kijött hozzá, megsimogatta és megkérdezte, kér-e egy kolbászt. Virsli megörült, elkezdte csóválni a farkát, és a pincér hozott neki egy darabka kolbászt. - Na, jól van, kutyuska, gyere el máskor is! Virsli teli hassal baktatott tovább, amint ment, mendegélt hatalmas kutyaugatásra lett figyelmes. Elindult a hang irányába, észrevette, hogy egy kislányt egy csapat mérges kutya akar megtámadni. Virsli reszkető hangon ugatni kezdett, hogy segítsen a kislányon. Ezután a kutyák Virslit támadták, és a kislány el tudott menekülni. Miután jól elbántak Virslivel, sebesülten elvonszolta magát az étteremig, ahol azzal a kedves pincérrel találkozott. Másnap reggel a pincér a kislányával érkezett. Meglátták a sebesült állatot: - Jaj, szegényke! – kiált fel a pincér - Ő az a kiskutya, aki tegnap megmentette az életemet!- mondja a kislány Elvitték állatorvoshoz, befogadták, a kutyus végre szerető családra talált, őt azóta is hősként emlegetik. Koller Kata 4.a
A kenyér Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pék. Az akkora kenyeret akart sütni, amit ember még soha nem látott. Elfogyott a liszt. Elment lisztért. Megsütötte a kenyeret. A kenyér akkorára dagadt, mint a ház, mint egy hegy, mint egy ország, mint egy földrész. A sok éhes ember odasereglett és elkezdték enni a kenyeret. Majd tovább mesélem, ha mindenki jóllakott! Orsós Dániel 5. a A páva Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy páva. Peckesen lépkedett a baromfiudvarban. A rókának fájt rá a foga. A bokor aljából megszólította: - Kedves páva, gyönyörűséges páva! Kár, hogy nem láthatod, milyen gyönyörű vagy! - Hogy láthatnám, nincs tükröm, pedig szívesen megnézném magam! - Gyere, a tó tükrében láthatod, hogy csillog a tollad! Több se kellett a pávának, már vonult is a róka után. A róka ráugrott és nagy uzsonnát csapott, mielőtt a páva megláthatta volna magát a tó vizében. Tanulság: Ne higgy a hízelkedőnek! Harka Eszter 5.a
Bolond mese Elmentem a kutyavásárba, vettem egy lovat. Levágtam a kutyám szőrét, hogy télen ne fázzon a szomszéd macska. Betanítottam a hörcsögömet, nehogy leharapja a macska fejét. Azt is tudom, ha veszek egy almát és megeszem a barackomat, fájni fog a hasam az epertől. Ha netán nem tudnád, már réges-rég aludnál, ha a kurta farkú malac nem dögönyözte volna a földet, nem esett volna bele az Óperenciás tengerbe, és nem taposta volna agyon egy hangya, és nem temette volna el a tó. Bálint Lilien 5.a
A farkasfalka Hol volt, hol nem volt, volt valahol a világon egy farkas falka. Az a farkas falka nagyon éhes volt már, száz éve nem evett. Megszólalt a falkavezér, akinek volt egy fia: - Fiam! Én már túl öreg vagyok, nem bírom tovább étel nélkül, ezért átadom Neked a helyem és ezt a csontot! Ha felveszed, és jól megrágod, akkor azonnal azzá válhatsz, amivé csak akarsz. Én hamarosan meghalok, az az utolsó kívánságom, hogy soha ne legyél önző. Megértette a farkas fiú és meg is halt a volt falkavezér. Másnap elindultak vadászni, feléjük jött egy nyúlcsorda, na, uccu neki! – futottak, futottak és mivel nagyon véznák, soványak voltak az éhségtől, ezért mindenki meghalt, kivéve a falkavezért. Elkapott pár nyulat, aztán visszament és megette őket. Már nagyon unta egyedül, meglátott egy gyönyörű szép medve lányt. Megfogta a csontot, jól megrágta. Egy szempillantás alatt szép nagy medve fiú lett! Odament a lányhoz, megismerkedtek és született egy bocsuk. Máig is élnek, ha meg nem haltak! Fekete Virág 5.a Hazugság mese Reggel, mikor felkeltem, a dzsungelbe kimentem, felém jött egy macskafarkú kaméleon, akit kergetett egy szeplős arcú majom. Ütötte-verte a hátát, mert ellopta a velős csontját. Egyfolytában dadogtak, be nem fogták a szájukat. Rákiáltok: -Hát Te Csita! – a csont helyett itt egy pipa! Úgyis mindegy ki a hibás, szívjátok el a békepipát. El is szívták azt a pipát, és abbahagyták a pipát. Így tettem az ügy végére pontot, és elloptam a velős csontot. Abból készült a finom ebéd, lett belőle két pár sült menyét. Itt a vége, fuss el véle! Fekete Virág 5.a Láncmese Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy haspók holló. Ez a holló megette az összes sajtját. Nem maradt egy darab se. Elment a sajtgyárba, de az nem adott neki sajtot, amíg nem hoz neki tejet. Elment a tehénhez. A tehén pedig cserébe füvet kért. Elment a rét másik oldalára. A fű adott volna, ha lett volna szegélyvágója. Elment a bolthoz is, ott meg pénzt kértek érte. A bolt mellett talált egy pénztárcát. A pénzt vitte a boltnak, a bolt adott szegélyvágót, a szegélyvágót vitte a rétnek, a rét adott füvet, a füvet vitte a tehénnek, a tehén adott tejet, a tejet vitte a sajtgyárba, a sajtgyár adott sajtot, a sajtot pedig megette. Illés Balázs 5.a
Láncmese Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény legény. Elment szerencsét próbálni. Elért egy százéves öregapóhoz. Az apó kérte, hozzon neki egy kis dohányt. - De hát ahhoz kéne egy garas, öregapám! - Édes fiam, de hiszen a próba lényege, hogy garas nélkül szerezz – mondta az apó. Elindult a városba. Talált egy szivarboltot, és azt mondta: - Kérnék egy szivart! - Jó, mondta az eladó, egy garasért odaadom. A legény elment a gazdagékhoz. – Adjon Isten gazdag uram! Kéne egy garas! – Adjon Isten szegény legény! Adnék én jó szívvel, csak a páncélszekrényem kulcsa elveszett, és sehol sincs. Hozz nekem ehhez kulcsot, és adok néked száz garast. Gondolta a szegény legény, ennyi pénz már nem semmi! Ment a lakatoshoz. – Jó napot kívánok! Kéne nekem egy kulcs! – Adnék én, csak kéne kenyér. A szegény legény már annak a gondolatába is beleőrült, hogy kenyeret visz a lakatosnak, a lakatos ad kulcsot, a kulcsot viszi a gazdagnak, a gazdag ad garast, a garast viszi a vásárba az eladónak, az eladó ad szivart, a szivart viszi az öregnek. Az öregtől meg nem fog kapni semmit. Elmegy vissza az apóhoz és ráförmed: - Mi értelme ennek? Úgysem kapom magától semmit! Az öreg varázslóvá változott és azt mondta: - E tettedért vagy örökre engem szolgálsz, vagy elmész innen! A szegény legénynek ijedtében kihullott a haja, és szégyenében kifutott a világból. Aki nem hiszi, fusson utána! Bálint Lilien 5.a A veréb és az ibolya Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy veréb. A repkedésben nagyon elfáradt. Le akart pihenni egy rétre. De ott volt egy ibolya, aki nem engedte lepihenni a verebet. Ekkor ezt mondta: –Hé, engedjél már lepihenni! De csak nevetett. Akkor elhatározta, hogy megleckézteti. Repült a kecskéhez és ezt mondta: –Kecske, edd meg az ibolyát! - Én biz ám nem! Akkor elment a farkashoz, és ezt mondta: –Farkas, edd meg a kecskét! A farkas elindult. Szaladt a farkas, megette a kecskét, a kecske megette az ibolyát. A veréb szépen lepihent. Ha a farkas el nem indult volna, az én mesém is tovább tartott volna. Szabó Alex 5.a
Lánc mese Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény család és annak 12 fia. Ezek közül 5 buta fiú, 6 okos fiú volt, és egy kalandvágyó. Ezt a fiút úgy hívták, hogy Álmos. Ez az Álmos megnőtt, és nagy problémamegoldó lett belőle. Ámde egy gonosz varázsló megmérgezte, és a gyógyszerét csak a testvére tudta elkészíteni, aki viszont csak cserekereskedelemmel tudott üzletelni. De mivel senki nem cserélte el vele a gyógyszerhez szükséges gyógynövényeket, dühében bedobta azokat a feneketlen tengerbe. Hát elindult ennek az Álmosnak a másik testvére Kálmán, aki szintén nagy problémamegoldó és kalandvággyal rendelkező fiú volt. A gyógynövényeket a feneketlen tenger mélyéről fel akarta hozni, de oda csak egy speciális védőruhával lehetett lemenni. Ez a védőruha a szinte megmászhatatlan hegy tetején volt. Elindult hát Kálmán és találkozott egy emberrel, aki odasúgta neki: - Sssssshhhhhh, én felviszlek a hegyre egy aranyceruzáért. Kálmán rábólintott és elindult a nagy fához, aki a ceruza tulajdonosa volt. A fa azt mondta: - Mit keresel itt? Kálmán ezt válaszolta: - A testvérem megbetegedett, a szinte megmászhatatlan hegyen van a ruha, amivel lemehetek a feneketlen tenger mélyére a gyógynövényekért, de a hegyre csak a te aranyceruzádért cserébe visznek fel. - Odaadom a ceruzát, - mondta a fa, - ha adsz nekem az asztalos régi varázslatos vizéből. Elment az asztaloshoz és azt mondta: - A testvérem megbetegedett, a tengerbe dobták a gyógynövényeket, a ruha, amivel lemehetek a tenger fenekére a hegyen van, a hegyre a csak egy aranyceruzáért tudok felmenni, az aranyceruzáért pedig kéne a te régi vized! - Adok a vízből, ha hozol a bátyámtól egy ezüstkulcsot. Elment ház asztalos bátyjához, akinek ezt mondta Kálmán: - A testvérem megbetegedett, a tengerbe dobták a gyógynövényeket, a ruha, amivel lemehetek a tenger fenekére a hegyen van, a hegyre csak egy aranyceruzáért tudok felmenni, az aranyceruzáért pedig kéne az öcséd vize, az pedig csak az ezüstkulcsodért adja oda. Az asztalos bátyja odaadta neki az ezüstkulcsot, az asztalos odaadta a vizet, a fa odaadta a ceruzát, az ember meg felvitte Kálmánt a hegyre, aki lehozta onnan a felszerelést, lement a gyógynövényekért a tenger fenekére és a tengervíz sójával keveredett gyógynövényekből készített főzet meggyógyította Álmost. Itt a vége fuss el véle! Horváth Dávid 5.a
A király fia Hol volt, hol nem volt, még az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy király. Annak volt két kutyája meg egy fia. Nagy szegénységben élt a királyság, mióta az udvari bolondot harc közben megette a sárkány. A sárkány ellen harcolt, de nem jutott sokra, mert lufival ütötte a sárkányt. Ez egy olyan király volt, aki utálta az erőszakot. A királyfi könyörgött az apjának, hogy hadd harcoljon és hogy használjanak rendes fegyvereket. - Kérlek apámuram, lufival sosem fogjuk legyőzni a sárkányt! - Fiam, te olyan vékony vagy, hogy csak csont és bőr vagy, fel sem bírod emelni még a lufikardot sem! A királyfi nem fogadva szót az apjának, fogta az igazi kardját és egy csapással félbevágta a sárkányt. Mindenki megdöbbent. Nagy ünnepséget csaptak és sárkányhúst sütöttek, az udvari bolondot meg nyakon vágták. Jónás Réka 6.a A barlang lakója Volt egyszer, egy farkas. Ez a farkas éppen lakhelyet keresett. Először talált egy lyukat a fa alatt, de amikor a lyukba bement, azonnal ki is jött, mivel ott már lakott egy róka. De a farkasnak elég nehéz volt otthont keresni, mert a hideg időben majd megfagyott. Az erdő minden lyukát, minden zugát, minden odúját már lakta valaki. Így hát felment a hegyre, hátha ott talál valami házat. Egyszer csak a nagy távoli messzeségből meglátott egy barlangot, hát oda is futott. Bement hát a barlangba és egész nap a barlangot csodálta olyan szép volt, csak volt ott egy furcsa zaj. De ez a farkast nem zavarta. Így hát elkezdte berendezni. Egész télen azt rendezte. Annyira sokáig rendezte, hogy észre se vette, hogy vége a télnek. De ekkor meglátta, hogy valami barna, nagy „dolog” szuszog a barlang végében. Odament, hogy megnézze mi az. Ekkor látta csak, hogy egész télen egy medve volt a lakótársa, csak téli álmot aludt. A farkas futott, ahogy csak bírt, addig-addig futott, amíg bele nem botlott egy farkas falkába. A farkasok egy ideig bámulták, de aztán úgy döntöttek, hogy beveszik maguk közé. A farkas nagyon örült, mert végre volt otthona. Herczeg Tamás 6.a
Az öregember és a legjobb barátja Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac is túr, az Üveghegyen is túl, élt egyszer egy öregember Egyedül élt. Minden nap búslakodott. Ám egy nap elhatározta, hogy lesz egy barátja, akivel minden nap foglalkozhat. Az egyik nap elment a vásárba és ott látta meg a legjobb barátját. Egy gyönyörű szép fehér bundájú kutyát, aki először ment oda hozzá, így nagyon megszerette. De nem volt rá elég pénze, hogy megvegye. Nem adta fel. Az a kutya beférkőzött a szívébe. Nem volt gazdag, de azért végül meglett a pénze a kutyára. De mire visszament a vásárba, a kutyát már eladták. Szerencséjére az egyik ismerőse vette meg, aki az öregembernek vette születésnapjára, mert megsajnálta, hogy mindig egyedül van otthon. Látta, hogy az öregembernek a vásárban nagyon tetszett a kutya. Nagyon örült neki. A kutyát elnevezte Hófehérnek. Azóta nagyon boldogok a kutyával. Boldogan élnek, míg meg nem halnak. Bánhegyi Bernadett 6.b Az aranyhal és barátai Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy akvárium, benne az aranyhal és a barátai. Egyszer csak az egyik hal kitalálta, hogy csináljanak disco clubot. A többiek ezt jó ötletnek tartották, s máris megírták a vendéglistát. Hoztak dj pultot, táncparkettet és disco gömböt is. Ahogy buliztak, csak telt, telt az idő és kitört egy nagy vihar. Mindenki megijedt, senki nem jutott szóhoz. Egyszer csak megkérdezi az aranyhal a disco club szervezőjétől: - Hé, ez is benne van a buliban?- kérdezi nagy ijedtséggel. - Nem, szerintem nem, de ha már így alakult, mindenkinek haza kéne mennie. - Igen, jó ötlet! Máris intézkedem. - Figyelem, figyelem! Sajnos a halas disco elmarad a hatalmas vihar miatt. A holnap esti pizsipartymra mindenki hivatalos. Hozzatok magatokkal pizsamát, halhálózsákot és egyéb állati dolgokat. A szórakozás közben valami nagyon váratlan dolog jött közbe. Lekapcsolódtak a lámpák, a TV-i,s és egy szellem lebegett a szemük előtt. Annyira megijedtek, hogy majdnem bepisiltek. A szellem fehér volt, két szeme és egy orra volt. Elkezdte kergetni Kimberlyt egy darabig, amíg be nem bújt az asztal alá. Utána üldözőbe vette Totót, aki nagyon felgyorsult; nem vette észre az akvárium üvegét és nekiszaladt, majd elájult. Selena a nyomába eredt, csakhogy nagyon félt, ezért hazáig meg sem állt. Mikor az a csúnya szellem elment az asztal mellett, a lepel beleakadt az asztal sarkába és a lepel alól Nono jött elő. Így kiderült, hogy csak lepedőt húzott magára és nem volt igazi szellem. A többiek összebeszéltek és hazáig kergették. Bíró Bettina 6.a
Az erdő mélyén Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy testvérpár, Lilla és Réka. Nyaraltak egy táborban, és elhatározták, hogy az utolsó nap kint fognak aludni az erdőben. Már két héttel előtte megírták, hogy mit fognak csinálni ott: barkochbázni, játszani, rémmeséket mesélni. Magukkal vitték a lapot mindenhova. De sajnos egy nap eltűnt. Feltúrták az egész tábort, de nem találták. Másnap, szombat, az ott alvás napja. Este útra keltek, de nem volt túl szerencsés az indulás. Dörgött az ég, zuhogott az eső, és még a szél is fújt. Nem játszhattak kint, mert vizesek voltak. Lefekvés közben rémmesékkel ijesztgették egymást. Félve feküdtek le aludni. Amikor már félig aludtak, Réka hallott egy ijesztő hangot. –Lilla, fent vagy? –Mondjad! –Te nem hallottad, hogy „krrikk”? –Nem, csak képzelődsz. Inkább aludj te is! Eltelt pár perc, Réka újra hallotta a hangot. –Most már hallottad? –Igen, de mi ez? –Nem tudom. Gyere, nézzük meg! Azzal elindultak. Egymás kezét fogva kerülték meg az erdőt, sokszor megijedtek a gallyak recsegésétől, de hangot sem hallottak, ami rémes lett volna. Visszamentek a sátorhoz. Bebújtak, aztán egy árnyék rávetődött a sátor falára. A két lány sikítani kezdett. Összebújtak, s azon imádkoztak, hogy mielőbb vége legyen ennek a szörnyű éjszakának. Reggel végre kisütött a nap, kilépek a sátorból, és az igazi ijesztő szörny, fölöttük volt a fán. Számukra az volt a meglepetés, hogy a saját baglyuk volt az, csőrében tartotta az elveszett levelet. Írta: Andréli Katrin TVT, 4.a
KÉRELEM
Tisztelt Páva Péter Tankerület Igazgató Úr! Iskolánk, a Megyervárosi Általános Iskola és Gimnázium Illyés Gyula Általános Iskolája az Ön és az Ön által irányított Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Pécs támogatását kéri, hogy felvehesse a
Meseiskola címet. Tudomásunk szerint ez a kezdeményezés régiónkban egyedülálló. Szándékunkat az alábbiakkal indokoljuk. A mesék végigkísérik életünket, egészen kisgyermek kortól, otthon és az iskolában, az életben egyaránt. A mesék világa érdekes, izgalmas, különleges, képzeletünk nem ismer határokat, ha meséket hallgatunk. A mesék szórakoztatnak, megnyugtatnak, tanítanak, gyógyítanak. Fontos segítséget nyújtanak a való világban való eligazodáshoz, általuk fejlődik személyiségünk. Megtanítanak elválasztani a jót a rossztól. Kitartásra, elkötelezettségre, jóságra, a szépség felismerésére inspirálnak. Belehelyezkedhetünk a mesehősök szerepébe, képesnek érezhetjük magunkat a legnehezebb próbák kiállására, olyan saját világot teremthetünk, melynek mi lehetünk a hősei. A mesék megjelenítése alkotó folyamat, melyben megjeleníthetjük érzelmeinket, állást foglalhatunk, elkötelezhetjük magunkat a jó, pozitív dolgok mellett, harcolhatunk a gonosz ellen, és csatákat nyerhetünk. Megmutathatjuk magunkat, leküzdhetjük indulatainkat, megvédhetjük társainkat, összefoghatunk és diadalmaskodhatunk. A mesék a személyiségfejlesztés eszközei. Bővítik a szókincset, koncentrációs képességet és a környezettel való kapcsolatot. Erősítik erkölcsi ítéleteinket, színesítik érzelmeinket.
„A világ megértése a mesékkel olyan alkotó létezés, ahol semmit nem kapunk készen, minden kicsi eredményért meg kell küzdeni, és alapfeltétel, hogy magunk tudjuk utunkat bejárni, viszont alkalmas és képes arra, hogy életünket emelkedetté tegye és kiteljesítse.” - A mesék szerepe a lelki egészség megőrzésében Koszecz Sándor A mi iskolánk névválasztása sem volt véletlen huszonhárom évvel ezelőtt. Illyés Gyula író, költő, meseíró és népmesegyűjtő, neve irodalmi nagysága kapcsán merült fel. Meséi az irodalmi és művészeti nevelés egyik alapkövévé váltak. Így köteleztük el magunkat arra, hogy kiemelt szerepet tulajdonítsunk a mesékkel való nevelésnek.
Ez a törekvésünk számos előzményre tekint vissza iskolánkban: - Falfestés. Felújított iskolánk fehér falain a gyerekek által kiválasztott mesék szereplőit, helyszíneit, motívumait jelenítjük meg. - A tanórák kezdetét és végét mesezenék hangja jelzi. - „Miénk a színpad”: Meséket dolgozunk fel gyerekcsoportokkal, vendégelőadókat is hívunk. - Meseillusztrációs pályázatot hirdetünk évente különböző témákban, különböző intézményi szinten. - Meseíró vendégeket várunk iskolánkba- vendégünk volt Nagy Bandó András. - Mesekuckó: az alsó tagozatosok évente egy alkalommal meséket olvasnak fel egymásnak és az óvodásoknak. - Meseolvasás 5. évfolyamosok bevonásával az óvoda, illetve az alsó tagozat részére. - „Mákvirágok” gyermekszínpad működése. - Népmesék: az alsó tagozatosok magyar meséket dolgoznak fel különböző módszerekkel. felolvasás, filmvetítés, mesehallgatás, dramatizálás, bábozás, kézművesség, rajz. - Drámatanítás 2013-14-es tanévtől iskolánk 5-évfolyamtól indul, majd 6. 7. évfolyamon folytatódik. - Meseéjszaka a 2. évfolyamon: A gyerekek benn aludtak az iskolában, este gyertyafény mellett meséket hallgattak. - Meseszíndarabok látogatása. - Vendég bábelőadások, színdarabok megtekintése - Meseíró verseny: évente meghirdetjük különböző témákban, különböző intézményi szinten. - „Bohócvár” alsós gyermekszínpad. - Meseműsorainkkal szerepelnek gyerekeink iskolánk falain kívül is, például a málomi Szeretetotthonban, a Pécsi Pedagógusok Nyugdíjas Klubjában. - Részvétel aktuális meserajz pályázatokon. - Mesebolt kirakat: A mesék eszköztára elevenedik meg gyermekeink látásmódjában, kézműves technikák alkalmazásával.
Az elkövetkező évek tervei Az eddigi hagyományossá vált programjainkat folytatva új elképzeléseink: - Mesekönyv börze, melyen saját mesekönyveinket csereberéljük. - Mesemaraton: mesefilmek nézése a délutáni szabadon választott foglalkozásokon. - Mesefeldolgozás mai környezetben: a felsőbb évfolyamok bevonása a mesék világába - Kedvenc játékom, kedvenc mesefigurám kiállítás megrendezése - Mesék fontossága és hatása a nevelésre – előadás szervezése -.A mese pszichológiája – előadás szervezése - A gyermekrajzok pszichológiája – előadás szervezése - Kapcsolatfelvétel városunk meseprogram szervezőivel.
Támogatóink Ágoston Zsuzsa művésztanár, a Jókai Általános Iskola nyugalmazott rajztanára Dr. Andrásfalvy Bertalan professzor emeritus Antal Lajos nyugdíjas tanító, gyerekszín rendező Bárdos ÉvaTrilak festékgyártó cég Bódis Bernadett a Szülői Munkaközösség vezetője Bogárdi Alíz zenész, a Bóbita bábszínház foglalkozásvezetője Czigány Tamás táncpedagógus, néptáncoktató, dudás Havasréti Pál a Téka együttes vezetője Dr Horváthné Mányoki Mária a TVT igazgatója Horzsa Gábor Pécsi Kulturális Központ - Szivárvány Gyerekház igazgató Hunyadi Péter népzenész, etnográfus, a Tenkes zenekar vezetője Kádár Péter Bonafarm-Bábolna takarmány KFT ügyvezető igazgatója Dr Kaposiné Takáts Laura az Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskola igazgatója Magvasi Ágnes címzetes igazgató Masters of Puppets (London –BP) színház Molnár János a Mecsek Táncegyüttes vezetője Dr Nagy Ilona népmesekutató, a PTE BTK Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék nyugalmazott docense Nagy István A Néptánccal a Gyermekekért Alapítvány Elnöke Dr Nagy Zoltán PTE BTK Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék tanszékvezetője Dr Őri László képviselő P.Kovács Tiborné nyugdíjas tanár, drámapedagógus Páva Péter KLIK tankerület igazgató Pécsi Harmadik Színház Nonprofit Kft. Pethőné Nagy Csilla a Babits Mihály Gimnázium magyartanára, Érdemes tankönyvszerző, A kritikai gondolkodás nemzetközi trénere,a gimnáziumi magyar tankönyvek írója. Pongrácz Éva Zsuzsanna Bernáth díjas művésztanár, a LIBER-ARTE Gyermektehetség kutató és fejlesztő alapítvány elnöke Svasticsné Bogáthy Zsuzsanna Baranya Megyei Rajztanárok Egyesületének Elnöke Tasnádiné Hardy Judit a Baranya Megyei Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány titkára Temesi Ferencné Illyés Gyula Óvoda óvodavezető Uzsalyné dr. Pécsi Rita Megyervárosi Iskola főigazgatója Vezér Andrásné Anikó Utcai Általános Iskolaigazgató Virág Rita Cecília a Berze Nagy János Művészeti Iskola igazgató Weizer Józsefné Intézményvezető Kertvárosi óvoda 7632 Pécs Testvérvárosok tere 1-3.
Kedves Olvasó! „Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb mint sejted és okosabb mint véled.” A.A.Milne: Micimackó Rózsadombon innen, Rózsadombon túl, a dombtetőn áll az Illyés Gyula Általános Iskola, ahol a mese személyiségfejlesztő eszköz. A mese jelentősége a gyerekek számára, hogy fontos ősi tartalmakat hordoznak, amelyekkel könnyen azonosulhatnak, kitágítják számukra a valóságot, felhasználhatják a problémák megoldása során, fejlődik az alkalmazkodó képességük, megkönnyíti számukra a feszültségoldás mindennapi nehézségeit. A mesének jelentős szerepe van a gyerekek értelmi, érzelmi fejlődésében azért is, mert viselkedési mintákat nyújt számukra. A mese a lélek fejlődésének állomásait jeleníti meg nagy erejű, szimbolikus képekben. Ha a gyermek ki tudja várni a szorongás fantáziaképein áthaladva a vigasztalás és megszabadulás képeit, akkor jótékony hatású és eléri a célját: példát, mintát mutat a probléma megoldásokból. Az élet tele van ismeretlen félelmetes dolgokkal, de ezeken bátorsággal, hűséges barátok segítségével még a legkisebb is túljuthat. A mese olyan jelenségekről beszél a gyerekeknek (életről, halálról, haragról, féltékenységről, szeretetről, segítésről, talpraesettségről, bátorságról), amelyekről máshogy elvont fogalmak szintjén nem tudunk beszélni velük. A mese szimbólumai révén eszközt adunk a kezükbe a félelem, szorongás megjelenítéséhez és feloldásához. A mese a legjobb érzelmi intelligenciafejlesztő módszer. Azok a felnőttek, akiknek meséltek gyermekkorukban meséket, sokkal könnyebben küzdenek meg az élet nehézségeivel, érzelmileg stabilabbak, kész mintát láttak a problémák megoldására, megélhették, hogy érdemes hinni a jóban, mert egyszer elnyeri méltó jutalmát. A mese kimondhatóvá teszi a kimondhatatlant. Aki nem hiszi, járjon utána! László Valéria igazgató 2013.11.15.
