A MESÉK VILÁGA 7 MESE

A SZÓ ELSZÁLL, AZ ÍRÁS MEGMARAD 2010

A MESÉK VILÁGA 7 MESE a Jó tündér, a piros bicikli, a nyomtató, az iránytű és az olvasóterem szereplésével

SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolája, Alapfokú Művészetoktatási Intézménye, Napközi Otthonos Óvodája könyvtára, Szeged

A szó elszáll, az írás megmarad – városi könyv- és könyvtárhasználati verseny 2010

TARTALOM

A Csodák Birodalma (SZKKT Közoktatási Intézménye Pallavicini Sándor Iskola, Sándorfalva)…… ….… 1

A nagy nap (SZKKT Közoktatási Intézménye Szatymazi Általános Iskola) ………………………. 4

A varázslatos nyaklánc (SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolája, Szeged) ………………………… 7

A varázsnyomtató (Arany János Általános Iskola, Szeged) ……………………………………………... 9

Az ellopott bicikli (Rókusi Általános Iskola, Szeged) ……………………………………………….….. 12

Jótett (SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolája, Szeged) ………………………... 15

Titkos alagút (Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Szeged) …………………………………….. 17

2


Bárkányi Evelin, Gáspár Anna, Szabó Bettina, Tóth Zsófia SZKKT Közoktatási Intézménye Pallavicini Sándor Iskola, Sándorfalva

A CSODÁK BIRODALMA

Messze-messze, egy távoli galaxisban élt egy kislány. Panka nagyon szeretett rejtélyes világokról olvasni. Egyszer iskola után bement a könyvtár olvasótermébe. A mesekönyvek között nézelődött, megakadt a szeme egy nagy, vaskos könyvön. A könyv gerincére az volt írva: A Csodák Birodalma. A kislány levette a polcról a könyvet, és belenézett. Egyszer csak a könyvből egy piros fény bújt elő, és beszívta Pankát, aki a Csodák Birodalmában találta magát. - Hol vagyok? - kérdezte Panka. - A Csodák Birodalmában vagy! - válaszolta a fa mögül egy vékony hang. - Ki van ott? Mivel senki nem felelt, Panka odament, de csak egy iránytűt talált. Amikor felvette, az hirtelen megszólalt: - Tegyél le, kérlek, mert félek a magasban! - mondta az iránytű. - Te szóltál az előbb? - kérdezte. - Nem, nem én szóltam az előbb, mostanában egy manócsalád rejtőzködik a Csodák Birodalmában. - Jó, akkor keressük meg őket! Elindultak, mentek, mendegéltek, rátaláltak egy piros biciklire, ami egy fa mellé volt támasztva. A fa száz éves volt, és gyönyörű. De mire megcsodálták volna, a növény egy kék fénnyel beszippantotta őket. A fában egy órán át sodródtak, utána találtak rá a manóházra. A manóházban csak egy Alfréd nevű manót találtak, aki egy nyomtatóval éppen újságot nyomtatott. Panka elvett egy Manóújságot. - Alfréd, merre rejtőzködik a manócsalád? - kérdezte Panka. - Menjetek a Macska-völgyön át a Cápafog-hegyig, ott megtaláljátok őket! - Köszönjük a segítséget! - válaszolta Panka. Elindultak. Panka elkezdte olvasni a Manóújságot. Egy cikkben az szerepelt, hogy már két hete nem találják a Jó Tündért, mert a Nagykezű királynő fogva tartja. Panka nagyon megijedt, nem mert szólni erről az iránytűnek.

3


- Panka, szörnyen elfáradtam, de már itt vagyunk a Macska-völgyben, csak a Cápafog-hegyet kell megmásznunk! – sóhajtott fel az iránytű. Odaértek a hegyhez, és a bokor mögött két manót találtak. A manók nagyon szomorúak voltak. - Kik vagytok, és miért vagytok bánatosak? - kérdezte Panka. Az anyamanó könnyekkel küzdve válaszolta: - Engem Manyinak hívnak, a férjemet pedig Gyurinak, azért vagyunk ilyen búsak, mert már három napja eltűnt a gyermekünk. - Vékony a hangja? - Igen. - Zöld, világító szeme van? - Igen. - Akkor én tudom, hol van: a Csodák Birodalmában, egy erdőben - mondta Panka, majd témát váltott. - Manyi, olvastam a Manóújságban egy cikket, és az állt benne, hogy a Jó Tündér már két hete fogságban van a Nagykezű Királynőnél. - Erről nem mondhatunk semmit, ez nagyon nagy titok. - Hogyha elmondod a titkot, akkor én is elmondom a gyermekedhez vezető utat - mondta Panka. - Jó, segítek, elmondom a titkot. Ha még egy órát marad a Jó Tündér a Nagykezű Királynőnél, akkor összetörik a szíve, és akkor vége lesz a Csodák Birodalmának - mondta Manyi. Az iránytű és Panka nagyon megijedtek. - Keressük meg őket! - mondták egyszerre. Panka odaadta a térképet a manócsaládnak. - Tessék, itt a titkos térkép a gyermekedhez - mondta Panka. - Én is adok egy térképet, amin rajta van a Jó Tündérhez vezető útvonal - mondta Gyuri manó. De még egy valami, ha jobbra mész, fordítsd a térképet jobbra, ha balra, akkor fordítsd balra, ha pedig egyenesen, akkor fejjel lefelé tartsd! A manók elindultak, a térkép segítségével a hosszú út végén megtalálták gyermeküket. - Szia Lötyikém, ugye nem esett semmi bajod? De jó, hogy megtaláltunk! - Hogy találtatok meg? - kérdezte Lötyi. - Egy távoli galaxisból érkező Panka nevű kislány segített, adott egy térképet, és így gyorsan idetaláltunk. - Lötyi, van egy hatalmas probléma! - Segítenünk kell Pankának a Jó Tündér megmentésében. - Jó, akkor siessünk! - Nézzétek, ott egy piros bicikli! Pattanjunk fel rá mindannyian!

4


Miközben elindultak, elkezdett zuhogni az eső. Lötyi kitalált egy mondókát, ami így szólt: Lötyi lötyög a lötyögős úton. Hosszú ideig bicikliztek, míg odaértek a kastélyhoz. Pankáék és a manócsalád pont a palota bejáratánál találkoztak össze. Bekopogtattak az ajtón, mire az magától kinyílt. Pankáék a nagy kastélyban bolyongtak egy ideig, míg egyszer csak meglátták a Nagykezű királynőt, és nagyon megijedtek a hatalmas kezétől. - A Jó Tündért jöttünk kiszabadítani! - Azt nem lehet, csak akkor engedem el, ha válaszoltok 1827 kérdésemre! - mondta a királynő, és elkezdett kérdezni… - Na, most már csak az utolsó három kérdés van hátra, ha azokra is tudtok válaszolni, akkor elengedem. - Hogy hívják az egyfülű manót? - kérdezte a királynő. - Monó - válaszolta Lötyi. - Tudsz-e olyan magasat ugrani, mint egy torony? - Igen tudok, mert a torony nem tud ugrani - válaszolta Panka. - Piros istállóban 32 fehér ló. Mi az? - A száj és a fogak - kiáltott fel az iránytű. A királynő lángoló arccal mutatta az utat a Jó Tündér felé. A Jó Tündér nagyon örült, hogy kiszabadították, és illedelmesen megköszönte. Felajánlotta, hogyha még egyszer jönnek a Csodák Birodalmába, akkor vendégül látja őket. Panka elbúcsúzott mindenkitől, mert igen elfáradt a kalandokban, és már hazavágyódott. Egyszer csak minden elsötétült, és Panka visszajutott a könyvtár olvasótermébe. Egy évvel később: A manócsalád elutazott Hawaiira, mert találtak egy ládikát, ami tele volt manó érmével. A Nagykezű királynőnek kilyukadt a keze, és már nem volt nagykezű. Az iránytű pedig elindult felfedezni a világot… ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!......

5


Pataki Alexandra, Kiss Nóra, Lóky Eszter, Toldi Péter SZKKT Közoktatási Intézménye Szatymazi Általános Iskola

A NAGY NAP

Hol volt, hol nem hol nem volt, ahol a kurta farkú malac túr, pont ott, egy kis házban élt a Jó tündér. Nem is olyan messze tőle az erdő túl oldalán magányosan tengette napjait az elárvult Olvasóterem. Zsúfolt polcain ki tudja mi volt több: a könyv vagy a por? Egy reggel, mikor felkelt a Nap, szinte egyszerre kiáltott fel a Jó tündér és az Olvasóterem: - Ma van a nagy nap! A szó elszáll, és az írás megmarad vetélkedő döntője! Piroska, merthogy szavamat ne felejtsem, így hívták, a tündért, összeszedte a kikölcsönzött könyveit, majd a nyomtatóhoz szaladt és kinyomtatta a verseny feladatait, melyet jó barátja, az Olvasóterem küldött számára. A feladatok a következők voltak: - Jib-Jab nevű honlapon szerkessz egy vicces videót magadról! - Írj dicshimnuszt a zsűrihez! - Öltözz dögös cuccokba, hogy elájuljanak tőled! - Keresd meg az inteneten, hogyan tudod a szomszéd néni tyúkszemét meggyógyítani! - Építs egy időgépet, menj vissza az ókorba, legyél Caesar divatdiktátora! A feladatok kinyomtatása után felpattant Piroska a piros biciklijére, merthogy milyen színű is lehetett volna, és kiszáguldott a kapun. Ott majdnem elgázolta régi jó ismerősét, az írógépet. - Mit keresel erre? Mert én már 251 éve itt lakom Nebántsvirágfalván, és alig találkoztunk eddig mondta Piroska. - Pedig én gyakran összefutok közös ismerősünkkel, a Matekdolgozattal. - újságolta az Írógép. - Jaj, ne is emlegesd! Emlékszel még? Minden alkalommal az egyes osztályzatú matekdolgozataimat több példányban is legépelték, és kitűzdelték mindenfelé. Nekem egy iránytű kellett ahhoz, hogy az összeset megtaláljam, és eltüntessem. - emlékezett aggodalmasan Piroska. - Én azt hallottam, hogy az egyik Matekdolgozat beköltözött az Olvasóterembe. Állítólag azért, mert beleszeretett az Olvasókönyvbe. - újságolta suttogva az Írógép. - Remélem, ő nem nevezett be erre a versenyre! Úristen, hogy eltelt már az idő! Előveszem az iránytűmet, hogy ebben a Betűrengeteg nevű erdőben el ne tévedjek. Ha akarsz, gyere velem! invitálta Piroska az Írógépet. A tündér elővette a piros varázspálcáját, és gyorsan tandemmé alakította át a járgányt.

6


Mindeközben az Olvasóteremben lázas készülődés folyt. A Matekdolgozat és az Olvasókönyv segítettek a nagytakarításban. - Vajon hány versenyző nevezett be? Remélem nincs közöttük Pircsi, a Jó tündér! - reménykedett a Matekdolgozat. - Igazán békét köthetnétek már a kedvemért! - mondta az Olvasókönyv. - Szívesen lennék tanúja a nemes versengésnek! - reménykedett az Olvasóterem. - Poroljátok le a Nyomtatót is! - adta ki az utasítást az Olvasóterem. Mire mindennel elkészültek, nagy fékcsikorgással egy tandem állt meg az Olvasóterem előtt. Eljött a nagy találkozás pillanata! Összetalálkoztak a régi ellenségek. Feldúlva méregették egymást. Az idő nem enyhített gyűlöletükön. Egy könyvlabirintuson keresztül vezetett az út. Menetközben rájöttek, hogy a győzelemhez csak egymás segítségével juthatnak el. Ezért a Jó tündér segített a Matekdolgozatnak megkeresni a honlapot, a Matekdolgozat cserében elmagyarázta, mit jelent a dicshimnusz. Majd felöltöztették egymást dögös cuccokba, és az együtt megépített időgéppel elrepültek Rómába. Mire a verseny véget ért, a szomszéd néni tyúkszeme meggyógyult, visszaértek Rómából, ahol Caesar az ő kreációikat viseli, amíg csak él. De ezekről az élményekről majd máskor mesélek nektek.... Végül mindannyian felvonultunk dögös cuccainkban, felolvasva a dicshimnuszt: Óda a megvesztegethetetlen zsűrihez Drága, zsűri, figyelj most ránk. Dicshimnuszunk felétek száll! Kedvetekért jöttünk ma el, E napot sose felejtsétek el!

Versenyszellemünk általatok lett naggyá, Tudásotok itt és most száll reánk. Bár megvesztegethetetlenek vagytok, Bennünket mégis elsőnek szavazzatok.

Első díjat mi ma kapunk, Ezért a zsűrinek hálál adunk. Köszönjük ma ezt nektek.

7


hogy elhozhattuk az első helyet!

Így történt, hogy a Matekdolgozat, és a Jó tündér egyszerre értek célba. Legyőzték a közös ellenséget, a HARAGOT. Így pecsétet tettek az örökké tartó barátságukra. Ettől kezdve együtt járták a könyvtárakat, és szervezték a kirándulásokat a könyvek birodalmába. Aki nem hiszi, járjon utána! Piros biciklivel! ☺

8


Lukács Bálint, P. Nagy Dávid, Pál Kata, Tóth Gréta SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolája, Szeged

A VARÁZSLATOS NYAKLÁNC A történetünk egy kisvárosban játszódik, itt az emberek kedvesek egymással, a buszvezető köszön a felszállóknak, a cukrászdában a fagyis néni kóstolót ad minden fagylaltból. Itt élt Panni is, aki 8 éves és a Mátyás téri iskolában 2. osztályos tanuló, barna hajú, copfos és barna szemű kislány. Nagyon szeret a játszótéren a barátjával játszani és persze már rég nem hisz a télapóban és a fogtündérben. Legjobb barátja Peti szintén a Kossuth utcában lakik, ott ahol Panni is, de ő a túloldalon az olvasóterem melletti nagy házban. Panniék régimódi cseréptetős házban laknak, kis virágos kerttel, és az udvaron egy hinta himbálózik az öreg diófa ágán. Apukája a kertészetbe dolgozik, anyukája pedig otthon, mert ő írónő, neve Bosnyák Viktória, aki csodaszép meséket ír, Panni mikor kicsi volt naphosszat tudta hallgatni édesanyja meséit, de mióta már nem hisz a mesékben „mert az csak a kicsiknek való”, hallani sem akar tündérekről, manókról és más efféle nem létező, kitalált lényekről. Pedig édesanyja bizton állította, hogy igenis léteznek, de csak azok láthatják őket, akik hisznek is benne. A Mátyás téri iskolába eljött a várva várt nap, az utolsó tanítási nap és délután a tanévzáró ünnepségen zsibong a sok gyerek már csak a vakációra gondol. Panni a kitűnő bizonyítványért cserébe egy gyönyörű szép piros biciklit kap, de nem csak fényesen csillog, hanem varázslatos is, mert a bicikli kormányán lévő kosárban lakik a jó tündér. Mert hiszitek vagy sem igenis léteznek tündérek és itt élnek körülöttünk. A jó tündér apró és szárnya a napsütésben a szivárvány színeiben pompázik, egy komoly gondja volt a mi kis tündérkénknek, hogy nem tudott beszélni, egy félre sikerült varázslat miatt a hangja elveszett a szélben. Csak egy varázslatos apró nyaklánc segíthet rajta, amit mi emberek biztos karkötőnek néznénk, ez a kicsit kopott, de mégis csodálatos ékszer, egy kívánságát tudja teljesíteni, aki a nyakába akasztja, és erre csak apró lények képesek. Ezt keresi a mi jó tündérünk is. Azt szeretné kívánni, hogy kapja vissza a hangját. Segítséget szeretett volna kérni az emberektől, de mivel nem hittek a létezésében, ezért nem is látta senki. Bízik abban, hogy a gyerekek még hisznek a mesékben, ezért költözött épp egy piros bicikli kosarába. Panni persze nem láthatja őt, sajnos. Ezen a délután Petivel az olvasóterembe mentek, ott nézegették az egyik afrikai állatokról szóló könyvet, amikor egy megsárgult, kicsit tépett papír hullt ki belőle. Valami fura nyelven, ákombákom betűkkel íródott, ezért Panni anyukájához szaladtak hátha ő eltudja olvasni. A dolgozó szobában nem volt senki, de ez nem igaz, mert egy kismanó a nyomtatóból kibújva kihallgatta a két 9


gyerek beszélgetését és láthatatlanul megleste az irományt, ami meseország nyelvén íródott és igazából a varázsnyaklánc kincses térképe volt. A manó nagyon megörült, és Peti táskájában elbújva várt. Panni anyukája ekkor ért haza, mikor megmutatták neki a papírt ő azonnal felismerte. A gyerekek először nem hittek neki, de gyermeki szívükben élt a mesék utáni vágy. Biciklire pattantak, és elindultak megkeresni a kincset. Bár nem tudták még merre menjenek, Panni ekkor vette észre az apró kis tündérkét, nagyot fékezve megállt, alig hitt a szemének. Peti hamarabb eszmélt, és rögtön bemutatkozott, de nem értette, mit mutogat a jó tündér. Támadt egy ötletük, papírt és ceruzát vettek elő, a tündér apró betűkkel leírta, ki is ő, és megkérte a gyerekeket, keressék meg neki a nyakláncot, mert akkor visszakapná a hangját. Lefordította mesenyelvről az írást. Panni és Peti villámsebesen tekerve a bicikliket kincset kerestek, de újra és újra ugyanoda tértek vissza. A járgányokat letámasztva leültek a fűbe, és azon tanakodtak, hogyan tovább. Peti táskájában búvó manó, kit egyébként Kópénak hívtak előbújt rejtekéből. Bemutatkozott a kincskereső társaságnak. Kópé vagyok, tudom, mit kerestek, de higgyétek e nekem, még nagyobb szükségem lenne a nyakláncra, mert a szívem jéggé vált, és csak varázslat segíthet rajtam. - A tündér mikor meghallotta a manó szomorúságának okát, tudta, hogy a maga baja elbújhat a manó fájó szíve mellett. Ezért úgy döntött, hogy ha mégis megtalálják valaha azt a nyakláncot, manó kívánhat inkább, és ezt gyorsan le is írta. A manó megköszönte a jó tündér nagylelkűségét, és máris úgy érezte nem olyan nehéz már a szíve. De hogy merre menjenek, merre keressék, nem tudták. Ekkor a manónak eszébe jutott, hogy van neki egy varázsiránytűje, ami mindig a helyes utat mutatja. Oda adta a gyerekeknek, akik megköszönték, és újra útnak eredtek. Kópé úgy érezte, szíve mintha melegebb lenne. Panni bicikli kosarába foglalt helyet a jó tündér, Peti táskájában Kópé manó gubbasztott. Az iránytű az erdőbe vezette őket. Egy bukkanónál az apró manó kipottyant Peti táskájából, Peti azonnal fékezett, majd rohant, hogy megnézze nem esett-e valami baja. Kópé szíve újra dobogott, Peti aggodalma, barátsága azonnal feloldatta kővé vált szívét. Egy nagy tölgyfa odvában bukkantak a kincsre. Panni adta át Kópé kezébe, de a manó tudta, hogy nincs többé szüksége varázslatra, hisz a tündér nagylelkűségére, gyerekek segítségére, Peti barátsága újra felmelegítette szívét. Átnyújtotta a jó tündérnek, aki a nyakába akasztotta, és azt kívánta, újra tudjon beszélni, énekelni. A szél feltámadt, zúgtak az ágak, szinte repültek a falevelek, és megtörtént a csoda, a jó tündér csengő hangon köszönte meg Panni és Peti segítségét, Kópét örömében össze-vissza csókolgatta. Ezután mindig együtt töltötték a délutánokat, együtt játszottak, együtt jártak olvasó terembe, hátha találnak még eldugott, mesenyelven írott papírokat. A jó tündér beköltözött Kópé nyomtatójába, együtt olvasták Panni anyukájának szebbnél-szebb meséit. Idő közben egymásba szerelmesedtek és született több tucat manó-tündér gyermekük.

10


Farkas Péter, Nagy Bence, Szentmiklósi Kristóf, Tornyai Patrik Arany János Általános Iskola, Szeged

A VARÁZSNYOMTATÓ

Egyszervolt, hol nem volt élt egyszer egy szegény ember és annak egy jóravaló fia. Nagyon beteg volt az öreg, már csak a csodában bízhattak. Karácsonyra járt az idő és a kisfiú azt suttogta a fa alatt, hogy bárcsak jönne egy jó tündér, aki meggyógyítaná az édesapját. Éjfélkor aztán nagy-nagy fényességre ébredt. Egy tündérlány állt előtte. Kedvesen rámosolygott a fiúra, és azt mondta: - Azért jöttem, hogy teljesítsem a kívánságodat, de nem az öledbe hullik a szerencse, hanem meg kell küzdened érte. A fiú azt hitte, hogy csak álmodik, de mikor felébredt az ágya szélén egy térképet talált, és így rögtön eszébe jutottak a jó tündér szavai. - Van az Óperenciás-tengeren is túl egy csodás hely, ahol teljesülhet minden kívánságod. Tündérország könyvtárának olvasótermében találod meg azt a csodatevő nyomtatót, amely minden óhajod teljesít. Itt ez a térkép, ami útba igazít majd, csak hogy 3 próbatételt kell kiállnod! - De hisz a térképen nem látszik semmi, hogy tudok így édesapám segítségére lenni? – kérdezte a fiú szomorúan. - Itt ez a varázsiránytű, ami csak akkor lép működésbe, és mutatja az utat, ha a próbát kiálltad. Az iránytűt, ha a térképre rakod, nemcsak a helyes útra terel, de a térképen is megjelenik a kijelölt útvonal. Járj szerencsével! - Jó tündér! Nagyon köszönöm a segítséget! - Én csak egy esélyt adtam neked, a többi már rajtad múlik, hogy tudsz-e élni vele. A fiú reggel elbúcsúzott beteg édesapjától, aki fájó szívvel engedte el szerencsét próbálni. Még visszacsengtek a fülébe a jó tündér figyelmeztetései:- Semmi varázslatot nem használhatsz, csak a kis piros biciklidet viheted magaddal a hosszú útra! Ezen így utólag el is csodálkozott, hogy ő, egy embergyerek ugyan miféle varázslathoz folyamodna, hisz akkor apja már rég újra egészséges lenne. De ő egy jólelkű, szófogadó, s a csodában bízó kisfiú volt, így felpattant az apukájától kapott legdrágább ajándékára, a kis piros biciklire. Ahogy kerékpározott egyszer csak mocorogni kezdett a zsebében a térkép. Éppen meg akart állni a kerékpárjával, amikor egy kavicsos ösvényre érve kilyukadt a kerékpár kereke, így akarvaakaratlan, de le kellett szállnia a kis piros biciklijéről. Nagyon bosszankodott, hogy most gyalog,

11


hogy teszi meg az utat. Elgondolkodott azon is, hogy most mit tegyen a járművével, hisz csak teher lenne cipelnie tovább. De aztán eszébe jutott beteg édesapja, aki sok terhet vállalt magára, hogy megvehesse fiának a hőn áhított piros biciklit. A fiú nem tudta, hogy ez volt az 1. próbatétel, hogy magával viszi-e a lyukas kerekű biciklit, vagy az útszéli árokban hagyja. A fiú bár nagyon szomjas és éhes volt nem hagyta sorsára járművét. A varázsiránytűt a térképre helyezte és a helyes irányban bandukolt tovább nyakában a járgánnyal. Ment mendegélt, s mikor már nagyon ráesteledett szállást kért az útjába eső első fogadóban. A fogadós azt mondta: - 2 garas a kvártély, további 2 garas a koszt. - Nekem nincsen pénzem, az egyetlen vagyonom ez a kis piros bicikli. - Ezt is elfogadhatom fizetségül, épp ilyen kellene az unokámnak is, majd a kereket megfoltozom. - Nekem ez az egy vagyonom van az édesapámtól, aki nagy beteg. De tudja mit, ha most segít rajtam jó tett helyében, jót várjon. Az Ön kívánságát is teljesíteni fogom a csodanyomtató segítségével. Kicsi vagyok, meghúzom magam a pajtában, csak hagy hajtsam fedett helyen álomra a fejem. - Na üsse kavics, nem bánom, de aztán megtartsd az ígéreted! Igen kitalálhattátok ez volt a 2. próba. Másnap elbúcsúzott a fogadóstól és a varázsiránytű újból a jó irányt mutatta. Kitartóan bandukolt biciklijével a hátán, míg nem az egyik út menti bokorból előugrott egy furcsa szerzet. Apró termetét, még jobban kihangsúlyozta 7 mérföldet egyszerre bejárni tudó csizmája. Hatalmas kardjával nagyokat suhintott a levegőbe, de szerencsére a „Pénzt vagy életet!” felkiáltás helyett a kisfiú szolgálatába szegődött. A bátorság próbát kiállta, mert nem ijedt meg a sok suhintgatástól. Sőt felváltva vitték a kis piros biciklit. Útközben aztán a kandúr kifaggatta a fiút, hogy ugyan mit keres itt ezzel a rozzant kerékpárral. A fiú elmesélte szomorú történetét, és azt is, hogy a jó tündér milyen lehetőséget adott arra, hogy kívánsága teljesüljön. Így aztán együtt bandukoltak tovább követve az iránytű jelzését. - Emlékszem rá, hogy fiatal koromban, amikor még egy könyvben laktam és néha mikor egy-egy mosolygós gyerekarc kinyitotta, akkor sok érdekes dolgot hallottam. - Igazán! Próbálj gondolkozni, hátha segítségünkre lehet a keresésben! - Csigavér, ne sürgess barátom! Hadd gondolkozzam, de nyugodtan. - Bocsánat, hogy sürgettelek. - Megvan! Egy mogorva, öreg, poros könyv azt mesélte egyszer, hogy Tündérország könyvtárának olvasóterme fölött egy sötét raktárban valóban létezik egy csodanyomtató. - Ez az! Megtaláltuk! De, hogy jutunk el oda, hisz gyalog vagyunk! - Egyet se búsulj! Mindjárt leküzdjük ezt a problémát is!

12


Azzal ráfújt egyet az iránytűre, hármat suhintott a kardjával a piros biciklire, csizmáját beállította elképzelhetetlenül nagy sebességre, és hipp-hopp ott termettek Tündérország olvasótermében. - Mi járatban vagytok itt, ahol a madár sem jár?!- kérdezte a könyvtár őre, a jámbor egyfejű sárkány. A kisfiú és a kandúr kicsit elbizonytalanodott, de aztán közölték, hogy a csodanyomtatót szeretnék megtalálni. A sárkány okos fejével rögtön átlátta a helyzetet, és cserébe ő is kért valamit (tudniillik szeretne erős és félelmetes lenni), majd útba igazította őket. Nem kellett zseblámpa sem, hiszen a raktár sarkában valami tündéri fény pislákolt, csodanyomtató. Elbűvölve nézték pár pillanatig, majd ígéreteit megtartva minden segítőjének kívánságát átfuttatta a nyomtatón. Magának pedig csak azt kívánta, hogy gyógyuljon meg az édesapja, és hogy életük végéig legyen nekik annyi, hogy boldogan élhessenek. A könyvtár őre, az irtózatosan bátor egyfejű, Süsü hálából adott a fiúnak egy örökös olvasójegyet, és megígértette vele, hogy rendszeresen eljön, és gondoskodik a varázsnyomtatóról, ne hogy illetéktelen kezekbe kerüljön, csodatévő ereje. Örök barátságot fogadtak, és máig is élnek nagy boldogságban, ha meg nem haltak.

13


Béres Adrienn, Bodó Elizabet, Kovács Laura, Tóth Zsófia Rókusi Általános Iskola, Szeged

AZ ELLOPOTT BICIKLI

Egyszer volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren is túl, élt egyszer Tündérvárosban egy Jó tündér. Volt egy piros biciklije, amin a jóságot szállította házról házra. Egyik nap, amikor tekerte a pedált, megszomjazott, így hát betért egy büfébe, de a biciklijét kint hagyta. Amint a narancslevet szürcsölgette, összetalálkozott Mr. Teletinta nyomtatóval. Mr. Teletinta nyomtatóról tudni kell, hogy elég rossz csillagzat alatt született. Ugyanis elég gorombán viselkedett mindenkivel. Például egyszer elvette Teknős apó sült krumpliját és málnaszörpjét. De a nyomtató nem is volt olyan goromba a mai napon. Egyszerűen csak leült és kikérte a szokásos tinta adagját, amit egy másodperc alatt felhörpintett. A büfés látta, hogy valamin nagyon töri a fejét. „Olyan jó lenne azt a szép piros biciklit hazavinni” – gondolta a nyomtató. - Szóltál? – kérdezte a tündér. - Nem, csak hangosan gondolkodtam, de már megyek is. Szia! – köszönt el a nyomtató. A tündér furcsállta, hogy Teletintának ma ilyen jó napja van és egyáltalán szóba állt vele. Eközben a nyomtató magában nevetve rápattant a biciklire és sebesen eltekert. Meg is ijedt a tündérke, amikor kiért a büféből, hogy hová tűnt a biciklije. - Segítség! Segítség! Eltűnt a biciklim és vele együtt a jóság is! – kiabálta a Jó tündér. - Mi történt? – szaladt ki a büfés. A büfés egy Bertalan nevű kigyúrt alak volt. A büfét még az apjától örökölte. Isten nyugosztalja az öreg Miska bácsit! Nagyon szívén viselte a boltot, ugyanis hiányzott neki az öreg. - Ellopták a biciklimet! – kiáltotta a tündér. - Biztos, hogy ide parkoltál? Nem lehet, hogy a túloldalon áltál meg, csak elfelejtetted?tudakolta az egyik vendég. - Nem felejtettem el! Tudom, hogy ide tettem, esküszöm a Tündérkirálynő lányának, a fiának és a feleségének ma született gyermekére – fakadt ki a Jó tündér. - Nézzétek! Tintás biciklinyomok végig az úton! – kiabálta Bertalan. - Tényleg, tele van velük az út – hangoztatták a vendégek. - Teletintaaaa!!! Ha én elkapom… - fenyegetőzött a tündér. - Nyugalom, nem biztos, hogy ő volt – nyugtatta Bertalan.

14


- Dehogyisnem, minden arra utal, hogy ő a tettes. Nem volt ma goromba, sietett és ezek a tintanyomok az utcán. Ha nem lesz meg a biciklim, a jóságot sem tudom kiszállítani és egyre több viszály lesz a Földön – magyarázta. - Máris hívom a rendőrséget! – javasolta egy vendég. - Igen, tessék! Tappancs rendőrkapitányság. Miben segíthetek? - El…- de a szegény vendég nem tudta befejezni a mondatot, mert a Jó tündér kitépte a kezéből a kagylót. -

Ellopták a kerékpáromat és vele együtt a jóságot. – fejezte be a mondatot a vendég helyett a tündér.

- Sajnos nem tudunk segíteni, mert minden rendőr szabadságon van. Viszonthallásra! – zárta le az ügyet Tappancs rendőrkapitány. - Akkor ketten fogjuk megkeresni! – ajánlotta az ötletet a büfés. Másnap elindultak az eltűnt bicikli megkeresésére. Már hajnalban mindketten a megbeszélt helyen, az Elszökő kutak terén álltak. Onnan továbbmentek Pitypang Pista boltjába megkérdezni, látta-e a nyomtatót. - Szervusz, Pista – köszönt a tündér. - Jó napot kívánok kedves Tündérke! Miben segíthetek? Megérkezett a kedvence: kakukkfű és békahársfű tea. Csak ma egyet fizet, kettőt vihet akció van. Látom a kedves büfésünk is önnel tartott. - Figyelj, Pisti! Nem vásárolni jöttünk! – oktatta ki a büfés. - Akkor miben segíthetek? - Azt szeretnénk kérdezni, láttad-e Teletintát erre felé? – tudakolta a büfés. - Igen, nagy útra indulhatott, mert egy csomó mindent vásárolt. Volt nála egy piros bicikli is. Meg is kérdezte, hogy hol van a legközelebbi falu Fülesmanóvároson kívül. - Mit válaszoltál rá? – kérdezték egyszerre. - Manó Land. - Akkor Manó Landbe kell mennünk Bertalan. Induljunk! Szia Pisti! – köszönt el a tündér. Azzal felültek a leghamarabb induló manó landi járatra. Három óra múlva már ott is voltak. A reptéren megpillantottak egy piros biciklit. Mellette pedig egy igen ismerős személy állt. - Ott van Teletinta! – ordította torkaszakadtából a büfés. – Kapjuk el! Felfigyelt erre a kiáltásara Teletinta is. Amint meglátta a két ismerős alakot, fölpattant és szélsebesen eltekert. Mivel a büfés jó futó volt, utolérte Teletintát. - Állj csak meg! - Kegyelem, ne bántsatok! Bocsánat! Bocsánat! – siránkozott a nyomtató.

15


- Még mit nem! Most szépen bejössz velünk a rendőrségre! Amikor beértek a rendőrségre, rögtön kivallatták a tettest. - Szóval ki a bűnös? – kérdezte Manó Land főpolgármestere. - A nyomtató! – vágta rá a tündér. - Elnézésüket kérem, hogy közbe szólok – jött be a tárgyalásra egy kis iránytű. -

Én vagyok Mr. Teletinta nyomtató úr ük-ük-ük testvére. Hívott, hogy bajban van, így hát eljöttem. Kérem, bocsássanak meg neki!

- A bűvös olvasóterem majd eldönt mindent! Kérem, fáradjanak át a következő terembe – tessékelte át a főpolgármestere a résztvevőket a szomszédos szobába. A bűvös olvasóterem igazából egy személy. Ő az, aki eldönt mindent a bírósági ügyekkel kapcsolatban. Manó Land az egész világon híres volt a „bűvös olvasóterméről”. Így senkinek sem volt újdonság ez a kifejezés. - Tehát akkor mi is történt? – kérdezte az olvasóterem. - Mr. Teletinta nyomtató ellopta a Jó tündér biciklijét és… - azzal Büfés Bertalan töviről hegyire elmondta a történteket. - Ez igen súlyos vád. Van mentsége? – kérdezte a terem. - Én csak egy kicsit bringázni akartam – siránkozott Teletinta. - Kérem, ne büntessék meg! Ő csak kerekezni akart egyet, nem gondolta, hogy ekkora galibát okoz – magyarázta az iránytű. - Jól van, még először megkérdezem a sértettet. Jó tündér, akarsz-e pert indítani Mr. Teletinta nyomtató ellen? - Igazából, ha bocsánatot kér és visszaadja a kerékpáromat, no meg a jóságot, meg tudok neki bocsátani. - Köszönöm kedves Jó tündér! Hálás leszek neked egész életemben – hálálkodott a nyomtató. - Elég, ha megjavulsz! Visszautaztak Tündérvárosba. A nyomtató jóvátette bűnét. Ha a Jó tündérrel találkozott vagy bárki mással, mindig kedvesen mosolygott és segített mindenben. Így lett tökéletes az élet. Csak egy gond volt, Teletinta túlságosan is megjavult, hiányoztak a csínytevései.

16


Balogh Dorka, Bánvölgyi Máté, Burkus Vanessza, Herzog Anna SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolája, Szeged

JÓTETT Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy jó tündér. Ez a jó tündér rengeteg jó dolgot tett. Megszépítette mások életét, ajándékokat küldött, de mégis volt egy olyan alkalom, amire még ma is a leges legszívesebben gondol. Ezen az alkalmon egy kisfiúnak segített. Ezt a kisfiút úgy hívták, hogy Bence. Bencének nem volt családja azaz, hogy az árvaház volt a családja. Szegény még csak nem is ismerte a szüleit. Bence még kisgyermekként került az árvaházba, másfél évesen. Egyetlen tárgy emlékeztette a szüleire: egy piros bicikli. Ez a piros bicikli az édesanyjáé volt. De a szörnyű az, hogy a biciklit az árvaház fő apácája (mert ez az apácák árvaháza volt) ki akarta dobni, mert kellett a hely. Ezt persze Bence nem akarta, nem szerette volna elveszíteni az egyetlen emlékét a szüleiről. Ezt a biciklit arra az alkalomra tartogatta, amikor majd elmegy erről a helyről, a biciklin ülve. Az apácák persze nem értették meg. Ebben segített ez a jó tündér. Egy napon, amikor Bence megtudta, hogy ki akarják dobni a biciklit, nagyon hangosan sírt, és ezeket a szavakat ejtette ki a száján: - Valaki segítsen rajtam, könyörgöm! A jó tündér meghallotta, és mivel nagyon fáradt volt, úgy döntött, hogy ha délről jön a hang, akkor elmegy, megnézi, kinek kell segítség. Azonnal előkereste az iránytűjét, és megnézte, merről jön a hang. És bizony dél felől jött. Így a tündér elindult a hang irányába. Egyszer csak a sírásból újra beszéd lett. Ezeket a szavakat mondta: - Segítsen valaki kijutni ebből az apácaárvaházból! A tündér a szavak hallatán leszállt az alatta lévő házra. És keresett egy könyvtárat. Egy idő után rájött, hogy épp egy könyvtár tetején áll. Azonnal bement a könyvtárba, az olvasóterembe mivel ott voltak a számítógépek, és odakéredzkedett egy számítógéphez. Hogy mit keresett ott? Egy térképet, amin megkereste a legközelebbi apácaárvaházat. Sokáig tartott, mire megtalálta. Ám mikor megtalálta olyan boldog volt, majdnem táncolni kezdett, de szerencsére nem tette. Kereste a nyomtatót, de nem találta. Így megkereste a fő könyvtárost, és e szavakat mondta: - Elnézést kérek, meg tudná mondani, hogy hol találom a nyomtatót? - Itt nem lehet a nyomtatót használni. - De miért nem? - Csak. 17


- De kérem szépen. Nagyon fontos lenne. - Nem. - Most az egyszer nem tehetne kivételt? - Miért tennék? - Én egy árva kisfiúnak szeretnék segíteni. - Sajnálom, nem tehetek kivételt. - Mikor senki sem látta, elvarázsolta a könyvtárost, hogy megváltozzon a döntése. - Csiribí-csiribá változzon meg a döntése! A könyvtáros odavezette a nyomtatóhoz és megmutatta, hogyan kell használni. A könyvtáros úgy nézett ki, mint aki hipnózis alatt áll. - Köszönöm szépen a segítséget. - Nagyon szívesen, máskor is. A jó tündér elindult az árvaház felé, és megkereste a síró fiút. - Szia! Mondok egy titkot, ha nem árulod el senkinek. Nem árulod el? - Nem. - Én egy jó tündér vagyok. - Tényleg? Én Bence vagyok. - Igen, tényleg. Elárulod nekem, hogy miért sírtál? - Ki akarja dobni a fő apáca az egyetlen emlékem a szüleimről. - Ezen könnyen segíthetek. Megváltoztatom az apácák véleményét, hogy ne akarja senki kidobni. Azzal egyetlen varázsigével megváltoztatta mindenkinek a véleményét. Így történt a legkedvesebb jótette a tündérnek. Itt a vége, fuss el véle.

18


Bujdosó Rebeka, Salaji Tamara, Szentesi Alexandra, Vágó Orsolya Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Szeged

TITKOS ALAGÚT Rozália ma az iskolába piros biciklivel megy. - Rozália, mivel papírrepülőt dobáltál, büntetésből mars a könyvtárba! Ott majd megtanulod, hogyan kell viselkedni egy igazi hölgynek! - Nekem aztán tök 8, úgysem változom meg!- felesel Rozália és durcásan elvonul az olvasóterembe. Máskor nem zavarja, de most felháborítja a kínos rend, és elkezdi dobálni a könyveket össze-vissza. Egyszer csak léptek hangját hallja a háta mögött. Ijedtében megdermed, mint a kő, rémülten pislant hátra, meglátja Mirandát és megkönnyebbülten felsóhajt. - Ó, csak te vagy az! Azt hittem már, hogy egy könyvbanya van itt. - Mit csinálsz te itt? Csak nem dobálod a könyveket, segíthetek? Ekkor Rozália fejére pottyan egy fekete bőrborítású régi könyv a legfölső polcról. A könyv címe: Titkos alagút egy új világba. Izgatottan lapozni kezdi, míg egy különleges képhez nem ér. A kép alatt ezt a szöveget találja: „Megleled a titkot, melyet egy térkép és iránytű segítségével fedezel fel.” Gyors léptekkel odatrappol a számítógéphez és beszkenneli a képet, majd a nyomtatóval kinyomtatja. Mirandának csillog a szeme. Megpillantja a könyvben levő meseszerű képet, és gúnyosan kérdezi: - Csak nem változtál jó tündérré? Rozália tudomást sem vesz a megjegyzésről. A könyv képe elkezdett növekedni. Hirtelen ők is a kép közepén találják magukat, megelevenedve. Egy sötét erdő ösvényén egy jó tündér várja őket. - Már vártunk benneteket itt , a kobold erdőben. Manóim segítségetekre lesznek útjaitok során. 3 próbát kell kiállnotok. Mindhárom manó 1-1 mondattal segít titeket. - És merre induljunk? - kérdezi Miranda. - Egyenesen a Keleti Boszorkányok odújához. - Jó, de az hol van? - Induljatok előre, kövessétek Momo manót! De ne felejtsétek el, hogy csak egyet kérdezhettek! A Keleti Boszorkány odújában egy titkos üzenetet találtak, ami így szólt: „ Menjetek tovább e sötét erdőn és megtaláljátok a varázskendőt, benne egy kulccsal!” - Én tudom, hogy hol van az a titkos hely, de nem mutathatom meg, ha csak nem ezt kéritek tőlem. - A varázskendő csak egy elterelő eszköz, ne felejtsétek el! 19


Tovább haladnak és megtalálják a 2 fa kereszteződését. A fák elkezdenek bólogatni és előjön Titi, a bölcs manó. És így szól: - Sziasztok! Miben segíthetek nektek? - Hogyan kelhetnénk át a mocsáron, hogy ne legyünk sárosak? - A fák adnak egy feladatot, aminek a teljesítésével átkelhettek a sártengeren. Ekkor a fák elkezdenek suttogni. És így szólnak: - Válasszatok kettőnk közül egyet, és ha jót választotok, átemel titeket. A kis csoport elkezd tanakodni, melyiket válasszák. Így gondolkoznak: - Szerintem azt kéne választanunk. - mutat rá az egyik fára. - Szerintem meg a másikat. - mondja Momo. - Szavazzunk!- javasolja Miranda. A szavazás döntetlennek bizonyul. A fák türelmetlenkedni kezdenek: - Döntsétek már el, mit akartok, nem élünk 1000 évig!- mondják egyszerre. Végül Rozália a szívére hallgat, és az oktondibbat választja. - Nem helyes, nem helyes. - mordul rá Rozáliára Titi. - Helyes, helyes, hallgassunk csak rá! - mondja Momo. És végül a fák így szólnak: - Bizony hogy helyes! Jól döntöttetek!- mondja az oktondi. - Átviszlek benneteket. És megragadta a négy tagból álló csapatot. A túlparton felkiált Titi: -Ó ez csúcs volt! Még egyszer! - Ne pazaroljuk az időnket felesleges dolgokra! Menjünk inkább tovább!- mondja Rozália. - Nézzétek, ott a kendő. És úgy látom, van is benne valami!- kiált Miranda. - Vigyázzatok, nehogy hozzáérjetek, mert különben kővé dermedtek!- figyelmezteti őket Momo. De Rozália azért is hozzá nyúlt, de nem dermedt kővé csak sokkot kapott, majd magához tért. A kendőbe egy régi, rozsdás kulcs szunnyadt. És Momo ezzel a mondatával kisegítette őket, és csak akkor ébredt rá, hogy ez a 100-dik jótette volt, ami azt jelentette, hogy igazi lánnyá változott. Mindenki csodálkozva figyelte gyönyörűségét. - Milyen szép vagy! Sajnos nekem még huszonhárom mondat kell, hogy lány legyek!- sóhajtott Titi. - Most már siessünk tovább! - mondja Momo. - És a kulcs mihez kell? - kérdezte Rozália. - Nem tudom, de tegyük zsebre, még hasznos lehet. - mondta Titi. Mentek, mendegéltek, míg egy tisztásra nem értek És ott Rozália mély lyukba esett. - Segítség,segítség, hová kerültem? Mentsetek ki! – kiabált.

20


- Fogjuk meg egymás kezét és segítsünk neki! - mondta Miranda. Megfogták egymás kezét, ám ahelyett, hogy kihúzták volna, mindannyian beleestek. Korom sötétben találták magukat. - Ti is látjátok amit én?- kérdezte Titi. - Én aztán nem látok semmit, te bugyuta manó. - mondja Miranda. - Akkor lehe,t hogy ez a titkos képességem, amire nem jöttem rá eddig. Látom a láthatatlant is. Mint például itt ezt az ajtót.,- ujjongott. - Meglehet. - mondta elgondolkozóan Momo. - Nézzük nyílik-e? És elkezdi rángatni a ,,levegőt”. - Nem nyílik. - És mi van, ha a kulcs nyitja?- kérdezi Miranda. Kipróbálják és tényleg a kulcs az ajtó nyitja. Mindenki benézett és egy folyóson találták magukat. Ahol ott volt az a könyv, ami a fejére pottyant Rozáliának. A könyv elkezdett ismét növekedni. - Azt hiszem itt az idő, hogy hazatérjünk. - mondja Rozália. - Jó volt veletek lenni erre a kis időre.,- mondták egyszerre Titi és Momo. - Reméljük, még találkozunk. Ég veletek! - mondják egyszerre Rozália és Miranda. És ezzel a mondattal visszatértek a valóságba. A könyvtárba Rozália így szólt Mirandához: - Azt hiszem, mostantól kicsit jobb leszek. És sokat fogok olvasni a titkos világokról. - És mégis mi ébresztett erre az elhatározásra?- kérdezte Miranda. - Megtanultam tisztelni a könyveket és a bennük rejlő tudást. És boldogan tértek vissza az osztályterembe.

21

A MESÉK VILÁGA 7 MESE

Recommend Documents