A kulturális javak védelme

Miskolci Egyetem - ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék Közigazgatási Jogi Szekció

A kulturális javak védelme

Konzulensek: Dr. Szabó Annamária Eszter Dr. Nyitrai Péter

Készítette: Kéri Ágnes V. évfolyamos hallgató ME-ÁJK J- 503 Miskolc, 2010

Tartalomjegyzék

Bevezető gondolat ............................................................................................................ 3 I.

Kulturális javak hatósági, hivatali védelmének története ........................................... 5

II.

Kulturális javak fogalmának meghatározása ........................................................... 10

III. Kulturális javak védelme.......................................................................................... 14 3.1. A védettség intézménye a közigazgatási jogban ................................................................ 14 3.1.1. Kulturális javak általános törvényi védelme ................................................................................ 17 3.1.2. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által történő védetté nyilvánítás ........................................... 19 3.1.3. Védetté nyilvánítással járó jogosultságok és kötelezettségek...................................................... 21 3.1.4. Védettség megszüntetése ........................................................................................................... 29

3.2. Kulturális javak védelme a büntetőjogban ........................................................................ 31

IV.

Kulturális javak kivitelének rendje és az Európai Unió .......................................... 34

4.1. Európai Unióhoz való csatlakozás hatása a kulturális javakat illetően................................ 34 4.2. Kulturális javak kivitelének szabályai az Európai Unió és hazánk vonatkozásában.............. 38

V.

Illegálisan kivitt kulturális javak a jogszabályok és Egyezmények tükrében .............. 43

Összefoglalás.................................................................................................................. 49 Melléklet ........................................................................................................................ 51 FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................................................... 56 FELHASZNÁLT PERIODIKA................................................................................................ 58 FELHASZNÁLT JOGSZABÁLYOK......................................................................................... 59 FELHASZNÁLT INTERNETES OLDALAK............................................................................... 60

2

Bevezető gondolat A TDK dolgozatom témájának a kulturális javak védelmét választottam, mégpedig egy „családi élmény” indíttatásából. Anno az évfolyamdolgozatom szintén dr. Szabó Annamária Eszter tanárnőnél írtam, melynek témája a műemlékvédelem hatályos jogi szabályozása volt, és megmondom őszintén, először TDK dolgozatom témájának is ezt gondoltam, majd mikor anyaggyűjtésbe kezdtem, és bele-bele olvastam egy-egy kulturális javak védelmével foglalkozó cikkbe, könyvbe, rájöttem, hogy ez sokkal közelebb áll hozzám. ….és , hogy-hogy jött ide az első mondatban említett családi élmény, röviden elmesélném. Középiskolás koromban részt vettem egy családfakutató megyei, majd országos versenyen. E tanulmányom megírásában nagymamám segített, számos fényképet, írott szöveget, egyéb iratokat bocsátott a rendelkezésemre és persze csak mesélt és mesélt a családunk történetéről. Majd a dolgozatom megírása után körülbelül két év múlva elhunytak a nagyszüleim, és „örömmel” gondolok vissza arra, hogy ezt akkor elkészítettük nagymamámmal, hiszen a mi családunkról szól, amelyet majd én is meg tudok mutatni a gyermekeimnek, unokáimnak. Bár ez a családfakutatásról szóló dolgozat nem tartozik a kulturális javak körébe, nem műkincs, a maga nemében a mi családunk számára mégis az, hiszen a mi „történelmünket őrzi”, gazdagítja azon családtagjaink vagy csak ismerőseink „ismeretét, akik nem vettek részt a munkálatokban. Ha bár nagy túlzással is, álláspontom szerint ugyanez a szerepük a kulturális javaknak, már a fogalomból kiemelt, nem szó szerint idézett sor is erre világít rá: a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai, valamint művészeti alkotásai. Ezek is tehát olyan „műkincsek”, amelyek tovább viszik generációról – generációra a történelmünket, őrzik híres alkotók felbecsülhetetlen műveit, alkotásait. Lehetőséget biztosítanak arra, hogy akár más Európai Unió tagállamában történő kiállítás által az ott élők megismerjék a magyar nemzet művészeti alkotásait és nemesbítse hírünket, vagy éppen fordítva, mi nekünk nyílik alkalmunk beletekinteni más nemzetek kultúrájába. Célom egy olyan dolgozat megírása volt, amely átlátható képet ad az olvasónak a kulturális javak védelméről. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, számos jogszabályt, folyóiratot, tanulmányt, egyezményt olvastam át, felvettem az illetékes szervekkel a kapcsolatot, amelyek készségesen álltak a rendelkezésemre, így olyan emberektől kérdezhettem, még ha csak elektronikusan és telefonon is, akik a mindennapjaikban foglalkoznak ezzel a témával.

3

Tanulmányom szerkezetének felépítésekor arra törekedtem, hogy az alapoktól kezdjem el, így magának a kulturális javak védelmének történeti hátterével, fogalmainak meghatározásán át, az általános védelemmel kapcsolatos szabályokkal folytattam, amely után kezdtem el foglalkozni az Európai Unióhoz való csatlakozásunk hatásaival, jogszabályi változásokkal, Egyezményekkel, melyek a 2004-es csatlakozásunk után, már hazánkra is vonatkoztak. A védelemben megfigyelhető pozitív fejlődés mellett, szükséges említést tennem arról, hogy a műkincs kereskedelem a harmadik legkedvezőbb és legjövedelmezőbb ágazat, az ember- és kábítószer kereskedelem után, ezért jelentős szerepet szántam az illegálisan megszerzett kulturális javak helyzetét rendező szabályok ismertetésére, ezek gyakorlati megvalósulására.

4

I.

Kulturális javak hatósági, hivatali védelmének története

A kérdés tárgyalását egy Cicerotól vett idézettel kezdeném: „Mi az emberi kor a régi dolgok emlékezete nélkül? 1”. Ez a kérdés ugyanis jól mutatja, hogy a régiek alkotásainak védelme nem az újkori gondolkodás eredménye. Az emberekben mindig volt valamiféle érzés, ösztön, ami miatt bizonyos tárgyakat, alkotásokat megőriztek. Ennek oka lehetett például valamiféle érzelmi kötődés az ajándékozó személyéhez, vagy esetleg az adott alkotáshoz fűződő személyes élmény, de mégis észre kell venni, hogy ezek a kötődések, kezdetben inkább a hasznosság érdekében történtek, nem pedig valamely tárgy, „alkotás” emlékként történő megőrzése végett. Az előbb említettekben a hasznosságot emeltem ki, mint fő szempont, amely az állagmegóvásra törekedett, mint primitív indok. Érdemes volt a messzire repülő nyilat visszahozni, hiszen későbbi vadászatnál újból hasznosítani lehetett, vagy akár egy kézhez álló botnak a megőrzése, amely állatok leöléséhez vagy akár csak a vándorláshoz is nagy segítséget nyújthatott. Az értékek megbecsülése koronként, tájanként, kultúránként változott és változik mind a mai napig, ugyanúgy, mint az emberek, társadalmak szemlélete, gondolkodás módja. Az állam szerepvállalása a kultúrpolitikában, vagy csak magának a kultúra értékeinek megőrzésében történelmi korszakonként egyre bővült. De ettől eltekintve megállapíthatjuk, hogy az állam alapvetően két területen vállal szerepet: egyrészt létrehozza azon intézményrendszert, amely ellátja a szükséges feladatokat, „ellátja ezeket a működéshez szükséges anyagi eszközökkel, másrészt felügyeli a működésüket.”2 E feladatok a történelem során egyre bővültek, hiszen az alapjogok elismerése, fokozta az állam jelenlétét e területen is. Úgy is mondhatjuk, hogy az emberi társadalom fejlődésével, fejlődött az állam kultúrához való viszonya. Említést tennék a II. Rákóczi szabadságharcról, amely nagy előrelépést jelentett a magyar kulturális

értékek

megőrzése

tekintetében,

hiszen

ezen

értékek

megőrzését

és

intézményesítését is célul tűzte ki.3 A nagymértékűnek tekinthető minőségbeli fejlődés Eötvös József, akkori kultuszminiszter nevéhez fűződik. Úgy vélte, hogy „a dualista államalakulaton belül Magyarország helye és szerepe, alapvető mozgási szabadsága, a külügy, pénzügy és hadügy korlátozott önállósága miatt a művelődés terén az igazán biztosított, kultúra jelentheti 1

Marcus Tullius Cicero (Kr.e. 106. január 3-Kr.e. 43. december 7.) ókori Rómában élt filozófus, író és politikus, mondhatni az antik széppróza legnagyobb alakja. 2 Szabó Annamária Eszter: Adalékok a kulturális igazgatás fogalmához In: Doktoranduszok Fóruma. ÁJK szekciókiadványa. Miskolc. 2008. 145. o. (A továbbiakban: Szabó Eszter, 2008) 3 Az „is „ szó sejteti , hogy egyéb célja is volt így például: idézve Szabó Eszter 2008, 146. oldal „ „az ország szuverenitásának visszaállítását tűzte ki célul”

5

az ország bekapcsolódását a nagy európai eszmeáramlatokba.”4 Megállapíthatjuk tehát, hogy állami eszközökkel történő fejlesztést kívánt megvalósítani. Elmaradhatatlan, hogy ne említsem meg Jankovich Miklóst5, aki tevékenységével erőteljesen előmozdította a kulturális javak - még ha nem is mai értelemben vett - védelmét. 1818-ban megjelent egy felhívása „Esedezés a Magyar Régiségek iránt” címmel, amelyben mindenféle ingó és ingatlan régiségek megnevezésükkel együtt szerepeltek. Ebben a fölhívásban „azzal a kéréssel fordult olvasóihoz: derítsék föl a "jeles maradványokat", hogy meg lehessen tudni, mennyi az, amit a török hódoltság”6 "visszahívhatatlan enyészetbe dönt"ött.7 Hiszen a török hódoltság idején számos alkotásunk elpusztult, tönkretették vagy hadizsákmányként elszállították.8 Egy egységesség volt megfigyelhető a „műemlékvédők” között a reformkor idején. 1841-ben megalakult a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága (a továbbiakban MOTT), amely 1933-ig működött. A MOTT- on belül megalakult egy archeológiai szakosztály, amelynek feladata a régiségek és műemlékek megőrzése, külön kitérve a Magyarországon felfedezett régiségek külföldre csempészése és kivitele ellen. Felállítására Kubinyi Ferenc paleontológus tett javaslatot, amelyet „a társaság az ötödik ülésén, Kolozsváron el is fogadott.”9 Továbbá, kezdeményezte egy állandó archeológiai társaság felállítását a célból, hogy amíg törvény nem rendezi a múzeumok és műkincsek ügyét, e társaság szabályozza az ezzel kapcsolatos feladatokat. Az ő kezdeményezésükre fogalmazta meg 1847-ben a Magyar Tudományos Akadémia azt a felhívást, amelyben már vésett művek, fegyverek, bútorok is szerepeltek, mint bejelentendő régiségek. Eljött a szabadságharc, amely az elindult fejlődésnek gátat szabott, derékba törte azt. 1853-ban Bécsből központilag megszervezett műemléki intézmény jött létre CentralComission (a továbbiakban CC), amely elsősorban az épített emlékekre összpontosította figyelmét.

4

T. Kiss Tamás: Fordulatok Folyamatok Fejezetek a magyarországi kormányok kultúrpolitikáról 1867-2000 Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002. 15p. 5 http://hu.wikipedia.org/wiki/Jankovich_Mikl%C3%B3s (2010. 10. 06): „könyv-, régiség- és műgyűjtő, történész, a Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagja (1831). Kora legértékesebb magánkönyvtárának, levéltári és régiséggyűjteményének tulajdonosa, az 1810-es–1830-as évek tudományos közéletének jeles alakja, szenvedélyes történetbúvár volt.” 6 http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/lit/vorosm.htm (2010. 10. 06) 7 Marosi Ernő szerk.: A magyar művészettörténetírás programjai: Válogatás két évszázad írásaiból. Budapest: Corvina, 1999, 15. 8 Például: Isztambulba 9 Szabó Annamária Eszter: A kulturális örökség joga. PhD Értekezés 2009. 49. oldal

6

1860-ban, amikor az alkotmányosság helyreállt, a CC-nek megszűnt a magyarországi illetékessége, ám feladatait a Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottsága csak részben vette át. A további fejlődés nagy előrelépését három személyhez lehet kötni, ők pedig nem mások, mint Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold és Rómer Flóris. Nem csak ingó vagy ingatlan örökségben gondolkodtak, hanem kutatásaik, szakmájuk kiterjedt az archeológiára vagy régiségtanra is. 1866-ban a MOTT archeológiai szakosztálya javaslatot készített az országgyűlés számára a „nemzet pártfogása alá helyezendő” művészeti emlékek és régiségek ügyében. Azonban e törekvés kudarcba fulladt. 10 Az első, műemlékvédelmi tárgykörben kibocsátott jogszabály az 1881. évi XXXIX. törvénycikk volt, amely a műemlékek fenntartásáról szólt. Bár az előkészületi munkálatok során felmerült az ingó javak védelme is, de végül nem került bele.11 Mivel e speciális területre önálló jogszabály nem született, így hivatalos nyilvántartás készítésére sem volt lehetőség. Segítségként szolgált, hogy a közgyűjteményi szakemberek és magángyűjtők között összhang állt fenn, amely kiállítások, gyűjteménylátogatások szervezésében manifesztálódott, így képet lehetett kapni a hazai ingó műkincsállományról. Nem kell azt hinni, hogy e „műkincsek” védelmének gondolata háttérbe szorult, hiszen a Műemlékek Országos Bizottsága12 által kiadott szabályzatban előírták az ingó műemlékek kiadványokban történő ismertetését. Az ingó műemlékek, mint a mai értelemben vett kulturális javak, a múzeumüggyel kapcsolódtak össze. Az 1910-es évek végén újra sürgetővé vált a szabályozásalkotás, hiszen az országba történő műtárgy behozatal forgalma csökkent, valamint a háború sem kedvezett az ingó javak védelmének. Megnövekedett továbbá a jogellenesen külföldre történő kivitelek száma, ezért egy olyan szabályt kellett alkotni, amely a magyar nemzet érdekeivel ellentétes cselekvéseket tiltotta, szabályozta.13 Az első világháborút követően a politikai életben változás következett be.

10

De hasonló sorsra jutott Henszlmann Imre által benyújtott törvényjavaslat is, amely a történeti és műemlékek és régiségek fenntartásáról szólt. 11 1881. évi XXXIX törvénycikk: „I. Fejezet A műemlékekről és azok gondozásáról, II. Fejezet A műemlékek fenntartása czéljából szükséges kisajátításról, III. Fejezet: Büntető határozatok, IV. Fejezet: A műemlékek országos bizottságáról, zárhatározatok” 12 Dercsényi Dezső: Mai magyar műemlékvédelem, Magvető Kiadó, Budapest, 1980, 14. o.: „1919-es rövid megszakítással a műemlékvédelem hivatalos szerve maradt 1949-ig.” 13 Buzinkay Péter: A hivatali műtárgyfelügyelet 10 éve (1998-2008). In: Műemlékvédelem: Kulturális Örökségvédelmi Folyóirat. LIII. évf., 6. szám, 2009, 369 : „A forradalmi kormányzatnak tehát egyik első intézkedése volt az „értékek Magyarország területéről való kivitelének eltiltásáról” szóló rendelet megalkotása, vagyis a műtárgykiviteli forgalom ellenőrzés alá vonása.”

7

1918 őszén született egy rendelet arról, hogy Magyarországról az értékeket tilos kivinni, ez a rendelet ruházta fel a postatakarékpénztárt a kiviteli engedélyezés hatáskörével. Majd eljött 1919. a Tanácsköztársaság ideje, amikor a műkincsek köztulajdonba kerültek. Ennek következtében a magántulajdon rendkívül hátrányos helyzetbe került, ez az állapot nem volt fenntartható, ezért 1919 augusztusában rendelkeztek a műkincsekről, amelynek értelmében a javak visszakerültek az eredeti tulajdonosukhoz. A tanácshatalom megbukott, az új kormányzatnak az első intézkedései között szerepelt az 1919. évi rendelet megalkotása, amely a műtárgyak kivitelének megtiltásáról szólt. Ezt a rendeletet Friedrich István írta alá. A rendeletben felsorolt tárgyakra — köztük régi kéziratokra, nyomtatványokra, oklevelekre — nézve a hivatali tilalom alól a vallás és közoktatásügyi miniszter adhatott felmentést,

külön

szabályozandó

eljárással.

A

gyakorlatban

az

engedélyt

a

pénzügyminisztériumtól kellett kérni, könyvek esetében azonban még az Országos Széchényi Könyvtár igazolására is szükség volt annak igazolására, hogy a kiszállított vagy kiszállítandó anyag értékénél vagy egyéb oknál fogva nem sért-e kulturális érdekeket. A vizsgálatot Budapesten a Könyvtárban való bemutatás, illetve nagyobb szállítmányok esetében kiszállás folyamán végezték el — vidéken a könyvtár, a vizsgálat lefolytatására és a szállítmány lepecsételésére, valamely kulturális intézményt — könyvtárat, múzeumot, annak nemlétében iskolát — kért fel. Szegeden, több ízben Móra Ferenc járt el személyesen a vizsgálatok ügyében, mint múzeumigazgató.”14 Azonban ezek a korlátozások csak közvetett eszközök lehettek, ezzel tisztában volt a kormányzat is, ebből kifolyólag 1922-ben a vallás és közoktatásügyi miniszter15 megbízta a Műemlékek Országos Bizottságát, egy törvénytervezet kidolgozására. Azonban ez sem született meg. Változás csak 1929-ben történt, amikor egyidejűleg rendelkeztek a különlegesen nagy értékkel bíró ingó javak nyilvántartásba vételéről, a múzeumi szervezet átalakításáról, az ingó javak adás-vétele esetén a közgyűjtemények elővásárlási jogáról is. Az ezekkel kapcsolatos feladatokat az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa látta el. „A Tanács feladata volt a nyilvántartásba vett tárgyak kiviteli engedélyezése is. Ezek esetében a kiviteli engedély kiadása indokolás nélkül megtagadható volt, s ekkor tárgyalás- vagy végső esetben kisajátításútján a tárgy közgyűjteménybe került.”16 A második világháború pusztításai következtében, megfogyatkozott műtárgyállomány védelmében újabb intézkedésekre volt szükség. Előírták például, hogy az elhagyott javak

14

http://epa.oszk.hu/01400/01464/00008/pdf/124-181.pdf (2010. október 9.) Klebelsberg Kunó 16 http://www.koh.hu/dokumentumok/mutargyak/torteneti_attekintes.pdf (2010. október 9.) 3.o. 15

8

kötelező bejelenteni, rendelkeztek a gazdátlanná vált, vagy más módon veszélybe került hatósági őrzéséről17, esetleg ha szükség volt közgyűjteményi elhelyezéséről. Három rendeletet tartok még fontosnak kiemelni: az 1949. évi 13. számú törvényerejű18 rendeletet, az ennek végrehajtásáról szóló rendeletet 19, valamint az 1963.évi 9. számú törvényerejű rendelet.20 1998-ban változások történtek a minisztériumi feladata és hatáskör tekintetében, hiszen a Kulturális Örökség Igazgatósága vette át a kulturális javak védetté nyilvánításával és a kiviteli engedélyezésével kapcsolatos, valamint a felügyeleti és nyilvántartási hatásköröket és feladatokat.21 Ezeket a kötelezettségeket hivatalként és elsőfokú hatóságként látta el. 2001 októberében született meg a kulturális örökségvédelméről szóló 2001. évi LXIV törvény, amely szerint létrejött a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. (a továbbiakban: KÖH)

17

Magyar Nemzeti Múzeum javaslatára a vallás és közoktatásügyi miniszter volt jogosult elrendelni. Múzeumokról és műemlékekről. 19 Pontosan előírta, hogy 1949. december 31-ig be kell jelenteniük a muzeális értéket képviselő tárgyaikat a tulajdonosoknak, ezen túl kötelezettségként írták elő számukra azt is, ha értékesíteni kívánták ezeket a tárgyakat. 20 A muzeális emlékek védelméről, 1981-ig volt hatályban. 21 14 országos múzeumtól és az Országos Széchenyi Könyvtártól 18

9

II.

Kulturális javak fogalmának meghatározása

Ha a kulturális örökség elemeit vesszük szemügyre, akkor három területet kell megemlítenem, amelyek a következők: régészeti lelőhelyek védelme, a műemlékvédelem, és végül, de nem utolsó sorban dolgozatom témája, a kulturális javak védelme. Mikor hozzákezdtem a kulturális javak fogalmának meghatározásához, rá kellett jönnöm, hogy nem egy jogszabályban vagy tankönyvben fogom megtalálni a kulturális javak definícióját, hiszen számos jogszabály, egyezmény foglalkozik vele, így nem tekinthető egységesnek a fogalomhasználata. A

Kulturális

Örökségvédelmi

Hivatalban

kialakult

tapasztalatok22alapján

megállapíthatjuk, hogy ez a sokrétű fogalom-meghatározás a kulturális örökségünk kárát okozza, hiszen gyakran tévesen értelmezik, ebből kifolyólag nem biztos, hogy például egy vámellenőrzésnél be tudják „sorolni” az adott tárgyat a kulturális javak csoportjába és esetleg ennek következtében visznek ki jogtalanul az országunkból ebbe a kategóriába tartozó ingókat. Ezen félreértések elkerülése végett, a következőkben sorra veszem a kulturális javak pozitív fogalom-meghatározásait, tehát azokat a definíció elemeket, amelyek a kulturális javak körébe tartoznak. Ennek megfelelően: A 2001. évi LXIV. törvény23 7§ (4) alapján a kulturális javak fogalma nem más, mint: „élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai – az ingatlanok kivételével-, valamint a művészeti alkotások.” A kulturális javak körébe tartozik tehát „nemcsak a régi, a modern, sőt a kortárs képző- vagy iparművészet tárgyai, hanem minden ingó , vagyis mozgatható néprajzi, régészeti, történeti jellegű vagy jelentőségű emlék, továbbá a kéziratok, könyvek és egyes nyomtatványok, valamint a műszaki és a természettudomány körébe tartozó tárgyak is.”[…] Továbbá ebbe a csoportba tartoznak „bizonyos épületekhez, létesítményekhez kötődő, de onnan bármikor elmozdítható emlékek: különös történeti értékkel bíró berendezések darabjai, bútorai.”24 Tehát azok a javak, amelyekkel múzeumban, könyvtárban vagy levéltárban is találkozhatunk. További fontos feltétel - ami azonban nem kizáró - hogy minden 50 évnél régebbi tárgy a kulturális javak körébe tartozik vagy tartozhat. 22

különösen a bűnüldöző szervekkel akár a VPOP-val vagy a ORFK-val kialakult munkakapcsolatot is figyelembe véve 23 a kulturális örökség védelméről 24 Buzinkay Péter: A kulturális javak fogalomhasználatához Ügyészek Lapja. 2007. 47.o. (A továbbiakban Buzinkay Péter, Ügyészek Lapja, 2007.)

10

Mindezek ismeretében két kategóriát állíthatunk fel a fogalmon belül: 1. a kiemelkedő és jellemző emlékek: Több

nehézséggel

jár

annak

meghatározása,

hogy

mi

is

minősül

kiemelkedőnek és jellemzőnek. Ha a gyakorlati tapasztalatokat vesszük figyelembe „olyan tárgyakról van szó, amelyek rendelkeznek a gyűjteményben való elhelyezés előfeltételeivel. Vagyis: viszonylag ritkán lelhetőek fel, rendszerint nem eredeti rendeltetésüknek megfelelően használják, a hasonló használati értékű tárgyak szokásos kereskedelmi forgalmától eltérő, különleges ügyeletek körében cserélnek gazdát, és- mindezek miatt-komoly értéket képviselnek.”25

2. a művészeti alkotások: E fogalom definiálásához segítségül kell hívni a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1.§ (2)-t, mely szerint a: „Szerzői jogi védelem alá tartozik függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása.” Ilyen alkotásnak minősül különösen e témakörben az

iparművészeti,

a

fotóművészeti,

a

képzőművészeti

és

az

ipari

tervezőművészeti alkotás, amelyek együttese tekinthető művészeti alkotásnak, megjegyezve, hogy ez példálózó felsorolás volt. Sajátosságuk, hogy megalkotásukat követően szerzőik szabadon rendelkezhetnek velük. Kicsit elvontabban megfogalmazva azok a tárgyak a művészeti alkotások, amelyek rendelkeznek a fentebb említett kritériumokkal. A teljesség igénye nélkül, így például: viszonylag ritkán lelhetőek fel, rendszerint nem használják eredeti rendeltetésüknek megfelelően, stb…

Talán –e jellemzők gyakorlatbeli alkalmazása jobban befogadhatóbb egy megtörtént eset leírásán keresztül. 2005 novemberében a röszkei határátkelőhelynél belépésre jelentkezett egy gépkocsi, amelynek átvizsgálásakor a rakteréből előkerült egy 19. századi, az erdélyi Resicabányán készült öntött vas oszlopkályha. A kályháról megállapítható volt, hogy ritka, hiszen ma már nem gyártják ezt a fajtát, sőt sem műkereskedelemben, sem pedig köz vagy akár magángyűjteményeinkben nem fordul elő nagy számban. Az is megállapítható róla, hogy nem eredeti rendeltetésének megfelelően használják, tehát akár egy múzeumba is szánhatták. 25

Torma András: Kulturális igazgatás In: A közigazgatási jog nagy kézikönyve (szerkesztette: Dr. Kilényi Géza), Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft, 2008 1524.

11

Továbbá tényként írható le, hogy nem egy fűtéstechnikai boltban lehet megvásárolni, hanem a régiségkereskedőnél. Végül az utolsó feltétel is teljesül, hiszen egy kályha és a fentebb említett darab értéke nagymértékben eltér, a példában említett öntött vas oszlopkályha ára a műkereskedelemben 150-200 ezer forint közé tehető.

Haladva tovább, a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló 2001. évi LXXX. tv 2.§ (1) szerint, : „kulturális javak azok a javak, melyeket a tagállam területéről történő jogellenes kivitel előtt vagy azt követően nemzeti jogszabály vagy államigazgatási eljárás keretében hozott hatósági határozat az Európai Közösséget létrehozó szerződés 30. (ex 36.) cikke szerinti „művészeti, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek” közé sorol, valamint, azok, amelyek a melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartoznak26, vagy egyik ilyen kategóriába sem tartoznak, de szerves részét képezik a muzeális intézmények, levéltárak, valamint könyvtárak megőrzendő állományi leltárában szereplő közgyűjtemények, egyházi intézmények leltárának.” Az említett kategóriák a mellékletben találhatóak meg. Ezek a csoportok megegyeznek a Tanács 3911/92/EGK rendelet mellékletében foglaltakkal. E kulturális javak (az 1-14-ig), csak akkor tartoznak a rendelet hatálya alá, ha értékük eléri vagy meghaladja a mellékletének B. pontjában meghatározott összeget (euróban kifejezett érték). A teljesség igénye nélkül például: eredeti metszetek, rézkarcok, selyemszita nyomatok, kőnyomatok, litográfiai nyomatukkal együtt és eredeti plakátok 15000 euró, 100 évesnél régebbi könyvek egyes darabjai vagy gyűjteménye 50000 euró. Végül, de nem utolsó sorban említést tennék a 1959. évi IV. törvény 172§ (a)-ben megfogalmazott kincsről, amely a legtágabb kategóriának tekinthető27 és ebbe a csoportba tartoznak a kulturális javak is.

Az előbbiekben a pozitív fogalom-meghatározás eszközével éltem, ennek megfelelően leírtam azokat a fogalmi elemeket, amelyek a kulturális javak körébe tartoznak. Most a negatív definíció alkalmazásával arra a kérdésre próbálom megadni a választ, hogy mi nem tartozik a kulturális javak kategóriájába. A válasz megadásához, kiindulópontként a régészeti örökség fogalmát kell használnom, amely a 2001. évi LXIV. törvény 7§-nak 22. pontjának megfelelően a következőképpen van megfogalmazva: „az emberi létnek a föld felszínén, a 26

Ezek megegyeznek a Tanács 3911/92/EGK rendeletének mellékletében foglaltakkal is. Polgári Törvénykönyv 172§ (a) „Ha törvény eltérően nem rendelkezik, kizárólag az állam tulajdonában vannak a föld méhének kincsei.”

27

12

föld vagy a vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben 1711 előtt keletkezett érzékelhető nyoma, mely segít rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát környezetével.” Kezdésként megállapíthatjuk, a kulturális javak és a régészeti örökség körébe ingó dolgok sorolhatóak. A kérdés megoldására, azonban egy évszám adja meg a választ. Főszabályként az 1711 előtt keletkezett ingóság mindenféleképpen a régészeti örökség körébe tartozik, ha ezt fel is fedezik, feltárják, akkor beszélhetünk régészeti leletről. E szabály alól, azonban van egy kivétel. Abban az esetben ugyanis, ha nem a föld felszínén, vagy az alatt, továbbá vízben találják meg az adott dolgot, és bizonyítottan műgyűjteményben maradt fenn, akkor a kulturális javak körébe tartozik.

13

III.

Kulturális javak védelme A kulturális javak védelméről különböző szervek és joganyagok rendelkeznek,

gondoskodnak. Ennek megfelelően részletesen írok a védettség intézményéről a közigazgatási jog és a büntetőjog vonatkozásában. Kifejtem a részt vevő szervek, személyek kötelezettségét és jogosultságát. Ennek megfelelően írok a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, a Műtárgyfelügyeleti Irodáról, a Kulturális Javak Bizottságáról, a Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságáról, a kulturális javak tulajdonosáról, könyvtárakról, levéltárakról, múzeumokról.

3.1. A védettség intézménye a közigazgatási jogban Általánosan elfogadott tény, hogy a kulturális örökségi javakban rejlő pótolhatatlan, felbecsülhetetlen érték olyan fajta jogbiztonságot kíván meg, amely hosszú távon csak törvényi szinten biztosítható. Felmerülhet a kérdés, hogy a jogbiztonságon kívül, nincsen-e olyan „elem vagy tényező”, amely még szilárdabbá tenné ezt a biztonságot, itt arra gondolok, hogy nem igényel-e a kulturális javak védelme önálló szervezetrendszert. Azt, hogy az intézményrendszerrel problémák vannak vagy esetleg változtatást igénylő helyzet áll fenn, nem csak én gondolom így. A napokban, pontosabban 2010. október 28-án tartottak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban egy vezetői értekezletet, ahol Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter is részt vett.

Dr. Tamási Juditot idézve: „örökségvédelem

gyökereit a tudományos munka teremtette meg, s utóbb társult ehhez a hatósági feladat, amely az eszköze az örökségvédelemnek.”28Véleménye szerint a kutatásnak, a tervezésnek, a restaurálásnak nincs gazdája. Lényeges tartaná egy három pilléren nyugvó örökségvédelmi intézményrendszer felállítását, amelynek központi irányítója a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal lehetne. Az imént említett, kulturális örökség védelmének intézményrendszerével kapcsolatos problémát nem boncolgatnám, csak az idetartozó kulturális javakat illetően vetnék fel javaslatot, nem feltétlenül egy probléma megoldásaként, inkább egy hatékonyabb munka, ennek következtében jelentősebb eredmény elérése érdekében. Úgy gondolom, hogy a kulturális javak védelme megkívánja az egységes szabályozás mellett a szervezeti átalakítást is, ennek megfelelően az én javaslatom a következő: Műtárgyfelügyeleti Iroda (a 28

http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20101029110350 (2010. október 30.)

14

továbbiakban MT) önállóvá tétele és kiválása a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalból (a továbbiakban KÖH)! Ezt a felvetésemet a következőkben kifejtettem érveimmel támasztom alá. Magával a kulturális örökségünk védelmével a KÖH foglalkozik, amelyen belül több szervezeti egység található. A dolgozat témájával, azaz a kulturális javak védelmével kapcsolatos feladatokat a Műtárgyfelügyeleti Iroda látja el. 2004-ben az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk után sürgetővé vált a KÖH szervezetének rendezése, -hiszen voltak olyan területek a kulturális javakat illetően, ahol nem voltak rendezve a feladatok ellátása-, ennek következtében, a KÖH szervezetén belül létre kellett hozni egy olyan szervezeti egységet, amely megfelelő szakértelemmel rendelkezett a kulturális javakat illetően, ennek eredményeként jött létre a MT. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezeti felépítését áttekintve, megállapíthatjuk, hogy a Műtárgyfelügyeleti Iroda közvetlenül sem az elnöknek, sem az elnökhelyettesnek nincs alárendelve. Önálló jogalanyisággal nem rendelkező szervként működik.

Munkáját hatékonyság, eredményesség29 jellemzi, továbbá 2005-ös

„Twinning Light” programba a műtárgyfelügyelet is meghívást kapott és hazánkat a vonatkozó EU szabályozások gyakorlati végrehajtásáért felelős KÖH Műtárgyfelügyeleti Iroda vezetője képviselte. A hatóság keretei között zajló munkát jogász munkatárs belépése is segíti, így még jogszerűbben tudják végezni munkájukat. Évről –évre igyekeznek magasabb színvonalat elérné, a korábbi évek tapasztalatait felhasználva szakszerűbben közreműködve a feladatok ellátásában. A napi munkákban a határidőket folyamatosan megtartják, valamint további eredményként lehet megemlíteni, hogy az MT hatékony működésének köszönhetően a műtárgyfelügyeleti tevékenységet a műtárgytulajdonosok és műkereskedők és más intézmények is jobban megismerték és megértették. Ha elolvassuk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatának idevonatkozó részét, akkor megállapíthatjuk, hogy a Műtárgyfelügyeleti Iroda feladatai a kulturális javak köré csoportosulnak. Ennek megfelelően feladatkörét30, három alapvető területre tudjuk osztani: a védettségre, kiviteli engedélyezésre, valamint a bűnügyi együttműködésre. Ezeket a feladatokat országos illetékességgel, elsőfokú hatóságként látja el. Ehhez igazodva, -a KÖHből való kilépése esetén- a szervezeti felépítését a következőképpen tudom elképzelni. A működési szabályzatban felsorolt feladatait a fentebb is említettem három nagyobb kategóriába lehet besorolni, kategorizálni. Ezekhez igazodva három egységet alakítanék ki, 29

Buzinkay Péter: A hivatali műtárgyfelügyelet 10 éve (1998-2008). in: Műemlékvédelem: Kulturális Örökségvédelmi Folyóirat. LIII. évf., 6. szám, 2009 379.oldal : „A napi ügyintézés szakmai és jogi színvonala folyamatosan javult, amit az állandóan emelkedő ügyiratforgalom sem vetett vissza. 30 Bővebben: A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzata 35. oldal 2.2.2. fejezetrész (http://www.koh.hu/download/szmsz202008.pdf) (2010. október 12.)

15

amelyek az előbbiekben említett feladatkörök ellátására szakosodnának. Az egész Műtárgyfelügyeleti Iroda élén irodavezető állna, ő képviselné az irodát és ügyelne a jogszerű és hatékony működésre. Döntene azokban az ügyekben, amelyeket a jogszabály a hatáskörébe utal és közvetlenül irányítaná a szervezeti egységeket. Elfoglaltsága esetén az irodavezető helyettes töltené be ezt a posztot. A szervezeti egységek élére úgynevezett egységvezetőket helyeznék, akik olyan szakemberek, akik az adott feladatcsoportot a legmegfelelőbben tudják ellátni és irányítani a „munkálatokat”. Segítségükre lennének a műtárgyfelügyelők, valamint jogászok, akik kifejezetten az idetartozó jogszabályokban jártasak, továbbá feladatot kapnának az ügyintézők, ügykezelők és a fizikai alkalmazottak. Az ügyintéző készítené elő az érdemi döntéseket, az ügykezelő adminisztratív feladatokat látna el, a fizikai alkalmazott pedig az iroda karbantartásáért felelne. Lehet, hogy bonyolultabbnak tűnik ez a megoldás, de véleményem szerint, a feladatoknak megfelelően kialakított egységeknek köszönhetően még gyorsabban, szakszerűbben tudnák ellátni az adott feladatukat. Én úgy gondolom, hogy nem létfontosságú tehát az a megoldás, hogy az MT a KÖH szervezeti keretén belül működjön, belőle kiválva is sikeresen tudná ellátni kötelezettségeit, ettől függetlenül továbbra is együttműködne a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal. A kulturális örökségünk védelméről, így magáról a kulturális javak megóvásáról is, a 2001. évi LXIV. törvény rendelkezik, amely örökségünk „elemeinek együttes, integrált szemléletű védelmének jogszabályi alapja.”31 Három, korábban részben, külön törvényben szabályozott szakterületet rendez azonos szinten, egységes szemlélettel.32 A kulturális javak védelme két csoportra bontható, az egyikbe tartoznak azok, amelyek a törvény erejénél fogva védettségben részesülnek, míg a másik kategóriába tartozókat a hivatal nyilvánítja védetté, itt megjegyezném, hogy kérelmezni is lehet a védelem alá helyezést.

31 32

Baán László: A kulturális örökségvédelmi törvényről. In: Új holnap. 2001. 46. évf 2. sz, 83-84. o. Műemlékvédelem, régészet, kulturális javak védelme.

16

3.1.1. Kulturális javak általános törvényi védelme Ahhoz, hogy általános törvényi védelemben részesüljenek a kulturális javak, bizonyos feltételeknek kell megfelelniük. A feltételek „kibontását” megelőzően fontosnak tartom tisztázni a közgyűjtemény definícióját. A közgyűjteményekre vonatkozó jogi szabályozás gyökerei az Alkotmány 70/F.§-ban33 rögzített művelődéshez való jog deklarálására vezethetők vissza. A 2001. évi LXXX. tv 2.§ (2.)-e szerint a közgyűjtemény definíciója „az a gyűjtemény, mely a tagállam, annak helyi vagy regionális hatósága, illetve olyan intézmény tulajdonát képezi, mely a tagállam területén található és a tagállam jogszabálya szerint közintézménynek minősül, továbbá a tagállam, illetve egy helyi vagy regionális hatóság tulajdona, vagy finanszírozását jelentős mértékben azok biztosítják.”34 Közgyűjtemény, tehát az

állam,

helyi,

illetve

kisebbségi

önkormányzat

tulajdonában

lévő

könyvtár,

muzeálisintézmény és levéltár. Mivel a közgyűjteményeket két nagy csoportra, - a muzeálisintézményekre és levéltárakra- lehet bontani, ennek megfelelően a hatályos nemzeti jogszabályunk is két törvényben rendelkezik róluk. Mégpedig az 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről, másfelől pedig a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről az 1995. évi LXVI. törvényben. Amennyiben nem tartoznak ebbe a „csoportba”, tehát nem muzeális, könyvtári vagy levéltári őrizetben vannak, akkor azokat a kulturális javakat, amelyek ettől függetlenül pótolhatatlanok és kiemelkedő jelentőségűek, a KÖH határozatában védetté nyilvánítja. A következőkben pedig kifejteném a feltételben megfogalmazott intézmények jelentőségét. Így említést teszek a múzeum, levéltár, illetve a könyvtár e témakör tekintetében felmerülő feladatáról, jelentőségéről. Gyakorlati előnyük az, hogy bárki számára hozzáférhetőek és megtekinthetőek az őrizetükben lévő ingóságok. Meg kell jegyezni azt is, hogy az EU szabályozás értelmében az egyházi intézmények leltárában szereplő tárgyak is meghatározott védelmet élveznek. Maga a muzeális intézmény, magába foglalja múzeumot, közérdekű muzeális kiállítóhelyet, illetve gyűjtőhelyet. Ahogy az 1997. évi CXL. Törvény 38.§ -a szerint „a kulturális javak védelmével összefüggő, e törvényben meghatározott célok megvalósításának legfontosabb letéteményesei. A muzeális intézmények leltárában szereplő kulturális javak korlátozottan forgalomképesek, elidegenítésükhöz a miniszter engedélye

33

1949. évi XX. Törvény : „70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.” 34 2001. évi LXXX. Tv 2.§ (2.)

17

szükséges. Ezen intézmények nyilvántartásában lévő kulturális javakat írásbeli szerződés alapján cserélheti el a gyűjtőkörbe tartozó más kulturális javakkal.” A törvény szövegéből az is megállapítható, hogy ezen „műkincsek” határozott időre, de legfeljebb öt évre, írásbeli szerződés alapján adhatóak el, illetve vehetőek kölcsön. Ebben az esetben azonban mellékelni kell a kölcsönadott kulturális javak leltári számmal ellátott jegyzékét. A kölcsönbe adás esetén az erről szóló szerződésben kölcsönzési díj és pénzügyi biztosíték is kiköthető, továbbá e szerződésnek törvényben meghatározott tartalmi elemei is vannak, amelyet az 1997. évi CXL. Törvény 38.§ (8) a-c pontjában találhatjuk meg. •

A múzeum: „a kulturális javak tudományosan rendszerezett gyűjteményeiből álló muzeális intézmény.”35 Feladata ebben a témakörben „a kulturális javak meghatározott anyagának folyamatos gyűjtése, nyilvántartása, megőrzése és restaurálása, tudományos feldolgozása és publikálása, valamint kiállításokon és más módon történő bemutatása.”[…] A múzeum elnevezést hivatalosan csak az e

törvény

alapján

működési

engedéllyel

rendelkező

múzeumok

használhatják.”36 •

A könyvtárak a dokumentumok rendszeres gyűjtése, feltárása, megőrzése és használatát biztosító szervezet. A könyvtárak típusai között kell megemlíteni a nemzeti könyvtárat, amelynek feladata közé tartozik „a kulturális örökség részét képező könyvtári dokumentumok és könyvtárak védetté nyilvánításával, nyilvántartásával

és

külföldre

vitelének

engedélyezésével

kapcsolatos

feladatok ellátása.”37 •

Végül, de nem utolsó sorban említést kell tennem a levéltárakról, hisz a levéltári anyag a magyar nemzet kulturális örökségének nem kevésbé fontos része. Ha megpróbálnánk definiálni a levéltárat, akkor azt mondhatnánk, hogy a levéltár nem más, mint a: „A maradandó értékű iratok tartós megőrzésének, levéltári feldolgozásának és rendeltetésszerű használatának biztosítása céljából létesített intézmény.”38 A rendeltetésszerű használat alatt értjük nem csupán a tudományos kutatómunkát, hanem például szükség esetében hivatalos

35

Torma András: Kulturális igazgatás in: A közigazgatási jog nagy kézikönyve, CompLex Kiadó, Budapest, 2008. 1530. oldal 5489 pontja 36 1997. évi CXL. törvény 42.§ 37 1997. évi CXL törvény 61.§ 38 Ltv. 3§ 1)pont

18

másolatok kiadását a különböző hatóságoknak a levéltárban fellelhető irattárról, illetőleg hatósági bizonyítványok kiállítása bizonyos tényekről.

3.1.2. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által történő védetté nyilvánítás A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és a Kulturális Örökség Igazgatósága egyesítésével jött létre.39 Országos illetékességű központi hivatal, teljes jogkörrel rendelkezik a részére biztosított előirányzatok felett. A Hivatal elsőfokú szerveinek illetékességét valamely ügyben a kulturális örökségi elem fekvése, illetve őrzési helye határozza meg. A KÖH törekszik arra, hogy megőrizze és továbbadja az örökség értékeit úgy, hogy „eközben figyelembe veszi az életkörülmények korszerű szintjének követelményeit.”40Mondhatni, egy kutatási központ, az „ingó örökség mozgásának törvényes hatósága, közvetítő az örökség megőrzése és fejlesztése terén szerepet játszó köz- és magánérdekeltek körében, az örökségi értékekkel kapcsolatos társadalmi tudatosság szószólója.”41 A védési eljárás menetét, mint hatósági eljárást a közigazgatási eljárás általános és az örökségvédelmi törvény és rendeletek sajátos szabályai részletesen is meghatározzák. A kulturális örökség, ezen belül ennek ingó elemeinek védetté nyilvánításának szabályait, a 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet tartalmazza. A védési eljárást az örökségvédelmi törvény alapján a KÖH-nek 90 nap alatt kell lefolytatnia. Az eljárás az érintettek részére illeték és díjmentes. Védetté nyilvánításra javaslatot bárki tehet, akár szakember, akár nem, és maga a Hivatal is kezdeményezheti azt. Ezt a kezdeményezést a KÖH- nél írásban kell megtenni. A kérelemben meg kell jelölni magát az ingó örökségi elemet, a rá vonatkozó adatokat, őrzésének a helyét, a tulajdonos vagy birtokos, illetőleg a kezelő nevét, lakcímét. Abban az esetben, ha a védetté nyilvánításra a gyűjtőkör szerint illetékes közgyűjtemény tesz javaslatot, ahhoz csatolni kell a védetté nyilvánítás indokait tartalmazó szakmai álláspontját. A KÖH az eljárásnak a megindításáról és annak a jogkövetkezményeiről értesíti a javak tulajdonosát. Az eljárás megindítása ilyen formán eljárási lépés, és még nem érdemi döntés, ettől függetlenül az eljárás alá vont kulturális javak ideiglenesen védettek, rájuk a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Az ideiglenes védettség az eljárás jogerős befejezéséig 39

2001-ben http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20080818143443 (2010. október 8.) 41 http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20080818143443 (2010. október 8.) 40

19

áll fenn. Az eljárás időtartam alatt kell beszereznie az ügyben eljáró Műtárgyfelügyeleti Irodának a szakvéleményt és a szakértői testület állásfoglalását is. A védési eljárás részeként a Hivatalnak szakvéleményt kell bekérnie a gyűjtőkör szerinti országos közgyűjteményektől. A Hivatal megítélése szerint további szakvéleményeket is bekérhet, valamint a védés ügyét szakértői testületi állásfoglalás céljából az állandó szakemberekből álló Kulturális Javak Bizottsága ( a továbbiakban: KJB) elé kell tárja. Abban az esetben, ha az érintett kulturális javak nem szerepelnek a közgyűjtemények egyikének gyűjtőkörébe sem, akkor szakértő bevonásával dönt a védettség kérdéséről. „Szakértő kirendelésére akkor kerül(het) sor, ha az adott ügyben valamely jelentős tény, egyéb körülmény vagy az alkalmazandó jog megállapításához különleges szakértelem szükséges és ezzel a szekértelemmel a hatóság maga nem rendelkezik, nincs a szükséges szakértelemmel rendelkező köztisztviselője”, vagy pedig „a kirendelést különös eljárási szabály előírja.”42 „Szakértőként kizárólag az a személy vehető igénybe, valamint a jogszabályban

meghatározott

jogkövetkezmények

csak

annak

a

szakértőnek

az

igénybevételéhez fűződnek, aki büntetlen előéletű, nem áll kulturális örökség védelmével kapcsolatos szakterületen végezhető tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, rendelkezik a miniszteri rendeletében meghatározott szakmai képesítéssel, és megfelel az ott meghatározott egyéb feltételeknek.”43 A szakértőt a hatóság végzésben rendeli ki, ebben a végzésben meg kell jelölni azt a határidőt, amely alatt a szakértőnek el kell készítenie a szakvéleményét. Amennyiben a szakértő nem tudja szakvéleményét a megállapított határidőre elkészíteni, a kirendelés kézhezvételétől számított 5 napon belül – az ok megjelölésével – kérheti a hatóságtól a véleményadási határidő meghosszabbítását. A szakértőt titoktartási, megjelenési, valamint véleményadási kötelezettség terheli. A szakvéleménynek tartalmaznia kell az ingó elem állapotára vonatkozó megállapításokat, azonosításra alkalmas tudományos leírását, adatait, képi ábrázolását, gyűjtemény vagy tárgyegyüttes esetén a tárgyjegyzéket is. Továbbá szerepelnie kell benne indokolással ellátott javaslat a védetté nyilvánításra vagy annak mellőzésére. „A védetté nyilvánításra irányuló javaslat esetén az ingó örökségi elem őrzésére, kezelésére és bírságolási kategória szerinti besorolására vonatkozó javaslatot is.”44 Miután a védetté nyilvánítással kapcsolatos szakvélemény elkészült, a KÖH a szakértői vélemény és a KJB állásfoglalása alapján hozza meg a végső döntést a Hivatal Műtárgyfelügyeleti Irodája. A szakvéleményben szereplő

42

2004. évi CXL tv 58§ (1) (a továbbiakban Ket.) 2001. évi LXIV. törvény 75/A. § (1) 44 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet 9.§ d. pontja 43

20

tényeket és körülményeket - védelem alá helyezés esetén - a későbbiekben, a Hivatal határozatának is tartalmazni kell. A kulturális örökség ingó elemei a védetté nyilvánítás szempontjából lehetnek egyedi elemek, gyűjtemények, valamint tárgy-együttesek. „A Hivatal védetté nyilváníthat gyűjteményt, ebben az esetben a védettség a gyűjtemény minden egyes darabjára kiterjed. Védelem alá helyezhetnek továbbá kulturális tárgy-együttest, mint egységes egészet. A fizikailag egybeépített vagy egymáshoz kapcsolódó darabokról, illetve elemekből álló tárgy-együttes nem bontható meg, annak darabjai nem idegeníthetőek el.”45

A 2001. évi LXIV. törvény 47§ (2) bekezdése szerint nem lehet védetté nyilvánítani •

alkotójuk tulajdonában lévő,

•

az országba visszaviteli kötelezettséggel behozott, valamint

•

az Ltv. 33.§-ának (2) bekezdésében felsorolt,

•

50 évnél nem régebben az ország területére került, magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkező kulturális javakat.

3.1.3. Védetté nyilvánítással járó jogosultságok és kötelezettségek A védetté nyilvánítás a tulajdonos számára számos előnyt jelent, hiszen a szakértői vélemény garantálja az adott tárgy eredetiségét, jelentőségét, valamint bizonyos támogatási alapok is megnyílnak előtte. Támogatások befolyhatnak akár az önkormányzattól, akár a Nemzeti Kulturális Alapból. Azonban kötelezettségek is terhelik a tulajdonost.

A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosa vagy birtokosa köteles: •

a javakat épségben fenntartani,

•

őrzésükről, szakszerű kezelésükről és megóvásukról gondoskodni,

•

a javakkal kapcsolatos adatokban bekövetkezett változásokat haladéktalanul, de legkésőbb a tudomására jutástól számított 8 napon belül bejelenteni a hatóságnak,

45

Szabó Annamária Eszter : A kulturális örökség ingó elemeinek hazai védelme. In: Miskolci Egyetem. Doktoranduszok Fóruma. (2005.) 251.o

21

•

ezen javak kereskedelmi forgalomban történő átruházására bejelentésre a kereskedő és a tulajdonos is köteles. Ez abban az esetben is irányadó, ha a védettség ténye később jut a tulajdonos tudomására.

•

tűrni köteles a hatóság által elrendelt vagy engedélyezett munkálatokat, de az elrendelt munkák csak a feltétlenül szükséges mértékben akadályozhatják tartósan a kulturális örökséghez tartozó javak rendeltetésszerű használatát.

•

Hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság és a kutatás számára. Ennek érdekében a hatóság kötelezheti a tulajdonost, hogy a védetté nyilvánított javakat kiállítás, illetve tudományos kutatás céljára közgyűjtemények számára rendelkezésre bocsássa.

Nem is gondolnánk, hogy mennyi mindenre kell odafigyelnünk, ha védett kulturális javak tulajdonosai vagy birtokosai vagyunk. Nagy gondot kell fordítani például a csomagolásra, mert ezzel kapcsolatban „a feladat nagy körültekintést igényel, mivel a csomagolás megfelelő védelmet kell, hogy nyújtson a szállítás közben fellépő rázkódás, vibráció, szélsőséges hőmérséklet, illetve a páratartalom-változás, valamint a por ellen.”[…] „ A csomagolóanyag legyen tiszta és száraz, valamint ne okozzon káros kémiai hatást.”46 De akár említhetnénk a raktározáskor, vagy szállításkor felmerülő feladatokat. •

További kötelezettség, hogy a védetté nyilvánított gyűjteményhez tartozó tárgy vagy védetté nyilvánított tárgy-együttes bármely darabjának elidegenítéséhez vagy őrzési helyének 90 napot meghaladó megváltoztatásához a hatóság előzetes hozzájárulása szükséges. Továbbá a kulturális javak feletti rendelkezési jog korlátozásáról, valamint a tulajdonjogát érintő egyéb körülményekről a bíróság vagy közigazgatási hatóság a hatóságot értesíti. Ellenérték mellett történő tulajdon átruházás esetén az államot elővásárlási jog illeti meg. Ezt a jogát az állam a hatóságon keresztül gyakorolja, ezt a későbbiekben bővebben fejtem majd ki.

•

A kulturális javak restaurálása vagy átalakítása csak és kizárólag a KÖH Műtárgyfelügyeleti

Irodájának

előzetes

engedélyével

történhet.

Itt

restauráláson vagy átalakításon azt a beavatkozást kell érteni, amely a védetté nyilvánított kulturális javak fizikai állapotába való beavatkozással jár. A jogszabályok értelmében a restaurálást, csak megfelelő képzettségű szakember 46

Sipos Enikő: Ajánlás A kulturális javak megóvásához rendkívüli körülmények között , Művelődési és Közoktatási Minisztérium Kiadó, Budapest, 1995, 36. oldal

22

végezheti. Az átalakítást a KÖH hatósági eljárás keretében engedélyezi. A kérelemnek tartalmaznia kell védetté nyilvánított kulturális tárgy azonosítására alkalmas megjelölést, jogosult hozzájáruló nyilatkozatát, a restaurálást végző felelős szakember nevét, elérhetőségét, jogosultságának igazolását, „a restaurátori kutatási dokumentációt, restaurálási tervet47 2 példányban.”48 Ez az eljárás illetékköteles, pontos összegben meghatározva 2200 Ft-ot kell fizetnie a kérelmezőnek. Miután a kérelmet benyújtották a KÖH-nél, megvizsgálják abból a szempontból, hogy megfelel –e tartalmi követelményeknek, valamint, hogy ez az átalakítás a kulturális tárgy védelmét szolgálja-e. Az engedély megadása vagy elutasítása határozatban történik, így ellene fellebbezésnek van helye. A fellebbezést a Hivatal központi szerve nevében eljáró elnök bírálja el. Ha a restaurálást engedélyezik, akkor az engedély a megadásától számított egy évig érvényes. A munkálatokat a KÖH jogosult ellenőrizni. „A restaurálás befejezését követő 8 napon belül azt a Hivatalnak be kell jelenteni, valamint 90 napon belül restaurálási dokumentációt is be kell nyújtani.

A dokumentációnak tartalmaznia kell: -„ az elvégzett technikai, technológiai, anyagi vizsgálatok leírását és kiértékelését, -a kezelések, kiegészítések leírását az alkalmazott anyagok és módszerek részletezésével, -a megerősítéshez, a felület vagy szerkezet védelméhez használt anyagok felsorolását, továbbá a feltárás módszereit és anyagait, -rajz -és fotódokumentációt kísérő szöveggel: a tárgy restaurálás előtti, kezelés közbeni és utáni, illetve helyreállítás utáni állapotáról, -a további kezelésre és tárolásra vonatkozó javaslatokat.”49

47

amely tartalmazza: a beavatkozás indokait, a beavatkozást követő összkép, várható látvány pontos leírását, a restaurálás során használandó eszközök, anyagok, eljárások, módszerek leírását 48 http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20080819150206#b1 (2010. október 22.) 49 http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20080819150206#b1 (2010. október 22.)

23

•

A kulturális javak tulajdonjogát csak írásbeli szerződés alapján lehet átruházni. Az ellenérték mellett történő tulajdon-átruházás esetében a Magyar Államot megilleti az elővásárlási jog. Kivéve a temetőket, temetkezési emlékhelyeket és műemléki területeket (bár ez a műemlékvédelem körébe tartozik). Ennek értelmében, ha a kulturális javak tulajdonosa értékesíteni szeretné „műkincsét”, akkor a kívülálló harmadik személytől kapott vételi ajánlatát köteles közölni az elővásárlási jogot gyakorló KÖH-el. Ésszerű időn belül nyilatkozik, hogy kíván élni-e jogával, ha nem, akkor a KÖH lemondó nyilatkozatával válik hatályossá az adásvételi szerződés és lesz teljes jogú tulajdonos a vevő. Ezzel ellentétben az aukciós eladás esetén a Hivatalnak a leütés után haladéktalanul kell nyilatkoznia. Öröklés esetén szintén születik okirat a tulajdonátruházásról. Mindegyik esetben érvényes a 8 nap, melyen belül kell teljesíteni az adat bejelentési kötelezettséget.

Az állam elővásárlási jogának megvalósulása a mindennapokban mégsem olyan eredményes, hiszen, maga az összeg, amelyet e célra bocsátottak rendelkezésre bátran kijelenthető, hogy rohamosan csökken. Míg „2000. évben 20 millió Ft, 2002-ben már csak 10 millió Ft és legutóbb: 2003-ban már csak 5 millió Ft.”50 Nem kell szakértőnek lenni, hogy megállapítsuk azt, hogy ezzel a pénzösszeggel nem érheti el az állam azt a célját, hogy megakadályozza a kulturális javaink külföldre jutásának megakadályozását, hiszen akár egy értékesebb műkincs értéke jóval meghaladhatja az e célra fordított összeget. Megoldásként csak az merülhet fel, hogy a keret nagyságát jóval meg kell emelni, legalább a 2000. évi összegre, de úgy, hogy ez stabil maradjon, évek múlásával ne kezdjen újra csökkeni, és figyelemmel legyen az inflációra is. 2005-re elérték, hogy az összeg a 10 millió forintra emelkedett, de ez mégsem a 2000. évi 20 millió forint, tehát a megoldási javaslat nem érte el a kívánt eredményt, hiszen ez a 2005.évi összeg sem elegendő arra, hogy a legértékesebbnek, védendőnek tartott műkincsek megvásárlását lehetővé tegye, így ezzel kapcsolatos feladatát, csak részben tudja ellátni. Mivel a 2009 és 2010-es évre az összeget illetően nem voltak adataim, felkerestem levélben Buzinkay Pétert a Műtárgyfelügyeleti Iroda irodavezetőjét, és megkérdeztem tőle, hogy most mennyi összeg áll rendelkezésre és a válasza egyszerre meglepett, majd megdöbbentett. Levelében írt válaszából idéznék: „gyorsan egyszerűen meg tudom válaszolni: a betervezett és rendelkezésre álló összeg azonos a korábbi évekkel: 0, azaz 50

Buzinkay Péter: A védett műtárgyak állami elővásárlása in: Örökségvédelem 2004. szeptember 12. oldal (a továbbiakban : Buzinkay Örökségvédelem 2004, szeptember)

24

nulla forint. És a hivatal anyagi helyzetét ismerve, ez a közeljövőben nem is nagyon fog változni.” Megmondom őszintén, mikor először olvastam a nulla forint összeget, megmosolyogtam, majd utána döbbentem rá, hogy ez valójában mit is jelent. Magyarul az államnak az a jogosítványa, hogy elővásárlási joggal élhet azon esetekben, amikor magántulajdonban lévő műkincset kívánnak eladni, nem tud érvényesülni. Ebből pedig egyenesen következik, hogy az a cél, hogy hazánkban tartsák javainkat ezzel a jogosultsággal, nem valósulhat meg. Elgondolkoztam azon, hogy-hogy lehetne megoldást találni erre a helyzetre. Bár lehet, hogy mást megmosolyogtat naivságom, de úgy gondolom, hogy létre kellene hozni egy Alapot, amelybe az erre a célra fordítható összegeket lehetne gyűjteni. Akár az adó 1%-nak felajánlásával, akár – a korábbiakban említett - örökségvédelmi bírság összegének megemelésével, és ennek a megemelt összegnek a beforgatásával, pályázat alapján elnyert támogatásokból, például a Nemzeti Kulturális Alapból, továbbá nagyobb nyilvánosságot kellene adni ennek a problémának, amelynek következtében talán az emberek is „megmozdulnának a cél érdekében”. De radikális változásokat is el tudok képzelni, így például sokkal szigorúbb szabályok teremtését az eladás terén, amelyet úgy tudnék elképzelni, hogy húznék egy összegbeli határt, például 300 millió Ft, amely felett nem lehetne eladni műkincseket hazánkon kívülre, ezzel megakadályozva a kiemelkedő jelentőségű kulturális javak „elvesztését”.

Álláspontom szerint, az általam felsorakoztatott javaslatok közül

válogatva megoldást lehetne találni a felvetett problémára. •

Az állagmegóváson kívül, ajánlott bűnmegelőzési tanácsokat megfogadni, így például érdemes az őrzés helyéül szolgáló helyiséget behatolás gátló eszközökkel illetve riasztó rendszerekkel felszerelni, továbbá műkincsszállítás esetén akár fegyveres kíséretet is biztosíttatni. Ezek meglétét illetve megteremtését általában egy külön műtárgybiztosítás megkötéséhez is előfeltételül szabják a biztosító társaságok.

Sajnos azonban nem jelenthetjük ki, hogy minden műkincs tulajdonos vagy birtokos a szabályoknak megfelelően jár el, ezért őket különböző eszközökkel lehet „kényszeríteni” a helyes magatartás, kötelezettségek betartására. Ennek elérése érdekében a hatóságnak a következő lehetőségei vannak: •

mint közigazgatási szerv, hatósági kötelezési joggal rendelkezik. Ez alapulhat közvetlenül valamely jogszabály rendelkezésén, amely jelen esetben a 2001. évi LXIV. törvény. Ha például a védetté nyilvánított kulturális javak

25

károsodása, veszélyeztetése áll fenn, jogosult a tevékenységet leállítani, és az ilyen magatartás tanúsítóját e tevékenység folytatásától eltiltani. Erre kötelezheti a meghatározott kötelezettséget teljesítésére a tulajdonost, vagyonkezelőt, használót vagy az építtetőt, kivitelezőt. Továbbá elrendelheti a védetté nyilvánított kulturális javak közgyűjteményben történő ideiglenes elhelyezését. A hatóság a kulturális örökségvédelmi érdekből elrendelheti a védetté nyilvánított kulturális örökséghez tartozó javak felülvizsgálatát, felújítását, helyreállítását. •

Amennyiben a kötelezett nem tesz eleget feladatának, és ezzel a védett kulturális örökség veszélybe kerül, a hatóság örökségvédelmi bírság kiszabásáról intézkedik és a munkákat a kötelezett helyett annak költségére és felelősségére elvégeztetheti. A bírság összegének megállapításánál mérlegelni kell a kulturális örökség elemének történeti, eszmei jelentőségét és egyediségét, az okozott kár nagyságát. A bírság nagysága szempontjából a kulturális javak négy kategóriába sorolhatóak. A bírság összege a kategóriákat tekintve a következőképpen alakulnak. „Az I. kategória esetén 100.000 Ft-tól 250.000.000. Ft-ig, II. kategória esetén: 50.000 Ft-tól 125.000.000 Ft-ig, III. kategória esetén: 10.000 Ft-tól 25.000.000 Ft-ig, IV. kategória esetén 10.000 Ft-tól 250.000.000 Ft-ig”51 terjed. A bíráság megfizetése nem mentesít a bírsággal sújtott tevékenység korlátozása, tiltása, illetőleg a kulturális örökség megóvása érdekében a védekezés kialakítása alól. Bírság kiszabásának nincs helye, ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a hatóság tudomására jutásától számítva egy év, vagy annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a befejezésétől 10 év eltelt.”52A meg nem fizetett bírság adók módjára behajtható köztartozásnak minősül. A bírságot kulturális örökségvédelmi célokra kell fordítani.

•

A tulajdonos, használó tűrni köteles (Tűrési kötelezettség) a KÖH által elrendelt, vagy engedélyezett munkálatokat. Az elrendelt munkák csak a feltétlenül szükséges mértékben akadályozhatják tartósan a kulturális örökséghez tartozó javak rendeltetésszerű használatát.

51 52

Paulovics Anita: Örökségvédelmi bírság : Közigazgatási jog, Virtuóz Kiadó, 2004, 360. oldal 2001. évi LXIV. törvény 83.§

26

A következőkben áttérek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal feladataihoz. Először is •

nyilvántartást kell, hogy vezessen a védetté nyilvánított kulturális javakról, kiviteli engedélyekről és igazolásokról. A nyilvántartás nem más, mint „előre meghatározott

szempont(ok)

szerint

összegyűjtött

és

rögzített,

azaz

rendszerezett információk együttese. Jelentősége az, hogy áttekintést biztosít a nyilvántartással érintett adatok fölött, lehetővé téve ezáltal a döntések gyors és megalapozott meghozatalát.”53

A kulturális javak nyilvántartására vonatkozó szabályanyagot a 17/2002 (VI. 21.) NKÖM rendelet tartalmazza, amelynek 4. § (1)-e szerint: „ A védetté nyilvánított kulturális javak nyilvántartása tartalmazza: a) az eljárás alá vont kulturális javak azonosításához szükséges rendelkezésre álló adatokat, és az eljárást megindító határozat számát, b) a védetté nyilvánító és a kulturális javakra vonatkozó egyéb hatósági határozat számát, keltét, jogerőre emelkedésének időpontját és tartalmát, c) a védetté nyilvánított tárgy vagy tárgy-együttes időtálló képi dokumentációját, d) tárgy-együttes vagy gyűjtemény esetén a tárgyak pontos jegyzékét, e) a védett kulturális javakat érintő jogok és tények fennállását, f) az örökségvédelmi bírságkategóriába történő besorolását.”

Kulturális Örökségvédelmi Hivatalon belül a Műtárgyfelügyeleti Iroda látja el a kulturális javakkal kapcsolatos feladatokat: a teljesség igénye nélkül így például: •

ellátja a védési eljárás megindítását, a védetté nyilvánítást, vagy a védettség megszüntetését.

•

Ellátja a védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos hatósági feladatokat.

•

Ideiglenes és végleges kiviteli engedélyezést, igazolást állít ki a nem kiviteli engedélyköteles kulturális javakról,

•

ellátja a kulturális javak visszaszolgáltatásával és visszakövetelésével kapcsolatos Európai Uniós tagállami feladatokat.

53

Paulovics Anita: Közigazgatási alapfogalmak. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003, 109. o.

27

Kötelezettségeinek ellátása érdekében kapcsolatot tart a Hivatal szervezeti egységeivel, valamint bel- és külföldi társintézményekkel, hatóságokkal így például az Országos Rendőrfőkapitánysággal (a továbbiakban ORFK) vagy a Vám -és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságával (a továbbiakban VPOP).

A Vám –és Pénzügyőrség Országos Parancsnokság úgynevezett felderítési feladatot lát el. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága Bűnügyi Koordinációs Főosztály osztályvezetője statisztika adatokat bocsátott a rendelkezésemre, amelyre támaszkodva 2005re visszamenőleg hiteles és pontos következtetéseket tudok levonni. A VPOP a 2005. évtől rendelkezésre álló 87 esemény vizsgálata alapján az alábbi megállapításokat lehet tenni.

1. ábra : 2005-2010-es statisztika adatok

A 2005-ös év egy közepes teljesítésnek tudható be, a 2006-os kiemelkedő eredményt hozott a felderítések tekintetében. Azonban az azt követő két év drasztikus csökkenést mutat. Ez év első fele lassú emelkedést mutat. A felderítések helye54, valamint a lefoglalt tárgyak tekintetében szintén változatosság áll fenn. A felderített ingók a festményektől a varrógépig számos kategóriát ölelnek fel. Mindettől eltekintve megállapíthatjuk, hogy a legkedveltebb műkincsek a festmények. Ezeket követik a kegytárgyak, dísztárgyak. Az elkövetőket tekintve a leggyakoribb a magyar állampolgárságú személyek. A 2006. március 22-én a VPOP az ORFK-val és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal háromoldalú megállapodást kötött a védett kulturális javak hatékonyabb védelme érdekében. Ez az okmány magában foglalta 54

Ferihegy 51 eset, Hegyeshalom 22 eset, Rédics 2 eset, Szentgotthárd 2 eset, M1-es autópálya 3 eset, Letenye, Sopron, Tiszabecs, illetve az M7, és a 8-as úton belterületen 1-1 eset.

28

azokat a célokat, mely szerint vissza kell szorítani kulturális javakkal kapcsolatos jogellenes tevékenységeket, továbbá elő kell segíteni elszállított kulturális javak eredeti helyükre történő visszajuttatását. A három hatóság tevékenységével hozzájárul ahhoz, hogy a kulturális javak őrzésének, fizikai védelmének feltételei javuljanak, illetve a legális tulajdonszerzéssel kapcsolatos jogbiztonság növekedjen. Ezen feladatok érdekében a szakmai ismereteken, tapasztalatokon alapuló szaktudással, szakmai támogatással segítik egymást a kulturális javak védelmét szolgáló speciális adatbázisok ki- és továbbfejlesztésében és a megvalósítás érdekében közös érdekképviseletben lépnek fel. A három hatóság egymást kölcsönösen segíti és tájékoztatja, félévenként szakmai találkozón vitatják meg a felmerült kérdéseket, továbbá a kulturális javak hatékonyabb védelme érdekében részt vesznek a tömegtájékoztatásban és a bűnmegelőzési célú programokban. A VPOP ebben a megállapodásban vállalta, hogy tájékoztatást nyújt az ORFK és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal részére a vámszervek által felderített, a kulturális javakkal kapcsolatos jogsértésekről, a tett intézkedésekről, valamint a hatáskörbe tartozó bűncselekmények miatt indított eljárások eredményeiről éves összefoglalásban és eseti tájékoztatóban. A tájékoztatás az adatvédelmi szabályok betartásával történik, személyes adatot nem tartalmazhat

3.1.4. Védettség megszüntetése A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak 22 munkanap alatt kell megszüntetési eljárását lefolytatni. A védettség megszüntetését maga a tulajdonos is kérheti, ebben az esetben az eljárás illetékköteles. A szakértők folyamatosan felül vizsgálják a korábban védetté nyilvánított javakat és számos esetben tettek, tesznek javaslatot a védettségének megszüntetésére. Ennek célja az, hogy valóban a kiemelkedő jelentőségű és pótolhatatlan tárgyakat részesítsük védelemben. A védettség megszüntetését helyszíni szemle előzi meg.55 „Amennyiben a műtárgy, illetve a tulajdonosa nem érhető el, úgy a megfelelő hivatalos nyilvántartások alapján kíséreljük meg a kapcsolatteremtést. Ha ez is eredménytelen, döntéseinket hirdetményben tesszük közzé.”56A folyamatokról a sajtóban és az interneten lehet értesülni. A hazai védett kulturális örökség e szigorúbb szempontok szerinti alakítását és fenntartását hivatott szolgálni a 2006 tavaszán létrehozott Kulturális Javak Bizottsága is, amely külső tanácsadó testületként minden egyes új védési ügyet megtárgyal és véleményez.

A KJB, mint tanácsadó testület működik, amely komoly tudományos és szakmai munkát végez. 2006 tavaszán hozta létre a KÖH, a vonatkozó jogszabály (10/2006. NKÖM 55 56

Tulajdonossal történő egyeztetés után. http://www.koh.hu/dokumentumok/mutargyak/vedettseg_megszuntetes_2008.pdf (2010. október 23.)

29

rendelet) ekkor hatályba lépett módosítása alapján. Tagösszetételét úgy határozták meg, „hogy a kulturális javak, műtárgyak védelmével kapcsolatba kerülő legjelentősebb érintettek lehetőleg mind képviselve legyenek: öt nagy közgyűjtemény mellett, a Tudományos Akadémia és a Magyar Műtárgy- és Régiségkereskedők Országos Szövetsége képviselője vesz részt teljes jogú tagként a bizottsági munkában.”57 A KJB a jogszabály értelmében a KÖH-t kulturális javakkal, műtárgyakkal kapcsolatos hivatali, hatósági tevékenységét hivatott állásfoglalásával, jelentéseivel támogatni. A KJB titkársági teendőit Műtárgyfelügyeleti Irodája látja el. Összehívását, tagösszetételét és működését a vonatkozó miniszteri rendelet mellett a KÖH belső szabályzata, a Kulturális Javak Bizottsága (KJB) ügyrendjéről, működésének szabályairól szóló 26/2006. sz. Elnöki Utasítás határozza meg. Ennek alapján a KÖH Műtárgyfelügyeleti Irodája előterjesztése és előkészítése alapján havonta ülésezik. Az egyes napirendi pontok, ügyek vitáját követően egyhangú, vagy többségi véleménnyel foglalnak állást az adott kérdésben. Az ülésekről készített jegyzőkönyv alapján épül be a KJB állásfoglalása a hatósági döntésekbe, határozatokba. Példaként említeném meg a 2009-es Jelentését, amelyben kifejtették, hogy havi rendszerességgel tízszer üléseztek, amelyen 111 napirendi pontot tárgyaltak meg, főképpen védetté nyilvánítással kapcsolatos eseteket.

2. ábra, címe: 2009-es statisztikai adatok a KJB munkájáról58

A rendelkezésre álló statisztikai adatokat59 az előző évek adatival összevetve megállapíthatjuk, hogy tovább nőtt azoknak az ügyeknek a száma, főleg a védetté 57

Buzinkay Péter: A Kulturális Javak Bizottsága (KJB) eredményei 2007-ben in: Napirend- ÖRÖKSÉG 4. oldal http://www.koh.hu/download/kjb_2009_jelentes.pdf (2010. október 12.) 59 (http://www.koh.hu/download/kjb_2009_jelentes.pdf ) (2010. október 12.) Buzinkay Péter : Jelentés a Kulturális Javak Bizottsága 2009.évi munkájáról. 1.oldal 58

30

nyilvánítással kapcsolatos esetek tekintetében, ahol a tagok véleménye megoszlott. 2007-ben az állásfoglalások 98%-a volt egyhangú, még 2008-ban már csak 86%-a, még 2009-ben a 83%-a60, tehát 111 napirendi pontból 19 esetben nem született egyhangú döntés.

Az

állásfoglalásból azt is megtudhatjuk, hogy a szakvéleményeket elkészítő közgyűjtemények munkája még mindig hagy kívánni valót maga után, ezt mutatja, hogy a tőlük, vagy múzeumoktól származó védési javaslatok vagy elutasítják, vagy kiegészítésre szorulnak. Véleményem szerint ez a hiányosság kiküszöbölhető lenne számos továbbképzéseken való részvétellel, a szabályok helyes értelmezésével, amelyekben megfelelő képzettségű szakemberek segítenének. A 2009-es évben a KÖH és a KJB „összhangját” mutatja, hogy két kivételtől eltekintve61, mindegyik állásfoglalását megalapozottnak ítélte és döntéseit ezekkel összhangban hozta meg. A KÖH az alábbi esetekben szünteti meg a védettséget: •

a tárgy megsemmisült,

•

a védetté nyilvánítás indokai nem állnak fenn,

•

a védett gyűjteményből vagy tárgy-együttesből kikerült tárgy jelentősége a védettség fenntartását nem indokolja.

3.2. Kulturális javak védelme a büntetőjogban A kulturális javakkal kapcsolatba hozható bűncselekmények körét tekintve a következő területek jöhetnek szóba: csalás, hamisítás, rongálás. A Büntető törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.) szerint is védelemben részesülnek a kulturális javak, mégpedig két módon: önálló bűncselekményként, valamint alapcselekményhez kapcsolódva, minősítő körülményként. Először a csalást említeném meg, amely nem jelent mást, mint „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.”62 De csalás abban az esetben valósulhat meg „ha a másolt műtárgyat – általában festményt – a megtévesztés szándékával értékesítik. Ezt viszont szinte lehetetlen bizonyítani, mert a hamisítványok alkotóit nem leplezik le az esetlegesen elfogott értékesítők. A legnagyobb

60

A szavazások többnyire egyhangúak voltak, 19 esetben került sor többségi döntéssel elfogadott állásfoglalásra, azaz az esetek 83 %-ában a védéssel vagy annak mellőzésével minden terület képviselője egyetértett. 61 Az egyik kivételt a volt Úttörő Áruház Kovács Margit kútjának védési ügye képezte, ahol a Hivatal a művészeti szempontokon túl a kút történeti jelentőségét is fontos tényezőként értékelte. A másik kivétel pedig Váli Dezső kortárs alkotása volt, ahol a Hivatal a védési javaslattevő Magyar Nemzeti Galéria álláspontját osztotta. 62 1978. évi IV. törvény 318§ (1)

31

probléma, hogy még a galériák sem jelzik a felderített, vagy gyanús eseteket, mert az esetleg rossz fényt vetne rájuk.”63 Egyébként a hamisítást, nem feltétlenül a szó-szoros értelemben kell érteni, mert például tanítójelleggel lehet nagy művészek képeit lekopírozni, amely ezáltal nem is állja meg a hamisítás kifejezését, inkább a másolás szót használnám rá. A problémák ott kezdődnek, ha ez a hamisítvány eredetiként feltüntetve kerül be a forgalomba, ott hamis értéket képvisel, és ezt az utánzatot egy jóhiszemű személy megvásárolja, ezzel neki kárt okozva. Ami jelentős probléma még, hogy a hamisítás fogalmát egyik jogterületen sem találjuk meg. Ha mégis megpróbálnák meghatározni, akkor a Btk. csalás tényállását, valamint a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését jelenti. A Btk.-t kicsit félretéve egyéb jogszabályoknak is kiemelkedő jelentőségük van-e terület kapcsán, gondolok itt az 1999. évi LXXVI. törvényre64, amelyben időtartamra vonatkozó szabályozást találhatunk a következőképpen: „különbséget kell tenni a védelmi időn belüli és azon kívül eső alkotók munkái között. Abban az esetben, ha a csalás (a hamisítás) a védelmi időn belül történik, vagyis az alkotó halála óta még nem telt el hetven év, akkor az Szjt. szabályait, valamint a Btk. 329/A. §-át65 kell alkalmazni, vagyis megvalósul a szerzői, vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének tényállása. A hetven évnél régebben elhunyt művészek alkotásai már közkincsnek minősülnek, tehát szerzői jogi szempontból nem védettek, azokat bárki felhasználhatja, sokszorosíthatja. Ebben az esetben tehát a csalás nem valósulhat meg.”66 Önálló bűncselekmény tekintetében a Btk 216/A §-a a kulturális javak megrongálását szankcionálja, mégpedig a következőképpen : „Aki a tulajdonában álló, a kulturális javak körébe tartozó és védett tárgyat megrongálja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”67 Ennek minősítő esete, ha a tárgyat megsemmisíti, vagy annak helyrehozhatatlan károsodását idézi elő. A Btk. önálló bűncselekményként szabályozza a visszaélést kulturális javakkal: „Aki a kulturális javak körébe és védett gyűjteményhez tartozó tárgyat vagy védett tárgy-együttes darabját jogszabályban előírt előzetes hozzájárulás nélkül elidegeníti, úgyszintén aki a kulturális javak körébe tartozó védett tárgy tulajdonjogának bekövetkezett változására

63

Mihály Csaba a Nemzeti Nyomozó Iroda Műkincsvédelmi Alosztálya vezetőjének nyilatkozata. Népszabadság, 2007.szeptember 22. 9. 64 Szerzői jogokról szóló törvény (továbbiakban Szjt.) 65 Btk. 329/A. § (1) „Aki másnak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el.” 66 Szabó Eszter: A kulturális örökség joga. PhD Értekezés 2009. 154. oldal 67 1978. évi IV törvény 216/A §

32

vonatkozó, jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségét elmulasztja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, „aki a kulturális javak körébe tartozó és kiviteli engedélyhez kötött tárgyat engedély nélkül külföldre juttat, vagy a kiviteli engedély kereteit túllépi.” Jogtalan elsajátítás esetén szintén minősítő körülményt jelent az, ha a cselekményt a kulturális javak körébe tartozó tárgyra követik el.

33

IV.

Kulturális javak kivitelének rendje és az Európai Unió

4.1. Európai Unióhoz való csatlakozás hatása a kulturális javakat illetően Az embereknek feltehetjük azt a kérdést, hogy létezik-e egyáltalán kulturális tudat, valószínűleg számos eltérő választ kapnánk. Én úgy gondolom, hogy létezik, méghozzá európai kulturális tudat, bár úgy gondolom, hogy még nagyobb hangsúlyt kellene adni a nemzeti és európai egységnek. Azonban meg kell említeni, hogy „amikor az alapító atyák megalkották az európai integráció jogi –s szervezeti intézményrendszerét, a történelmi kihívásokra a gazdasággal válaszoltak, a kultúra a nagy forgatókönyvből kimaradt.”68Sem a Római Szerződés, sem az Egységes Európai Okmány nem szól a kultúra szerepéről az egyesülés vonatkozásában. Így a kultúra kérdésköre, nem volt rendezve. A Szerződés és az Okmány, árukra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaztak, így a kulturális javakat ebbe a nagy kategóriába kellett beleilleszteni. Az 1957-es Római Szerződés 36. cikkében kimondta (és ezt az 1997-es Amszterdami Szerződés 30. cikkében is megerősítette), „hogy a tagállamoknak a Közösségen belül jogában áll az áruk szabad mozgását korlátozni a közerkölcs, a közbiztonság, a közrend, az emberek, az állatok és növények élete és egészsége, valamint a művészeti, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme, illetve az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme érdekében.”69 Ugyanakkor ezek a korlátozó intézkedések nem válhatnak a tagállamok között az önkényes megkülönböztetés vagy álcázott kereskedelmi korlátozás eszközévé. „Ezzel tehát elismeri a tagállamok hatáskörét. 1993 január 1. óta az EU tagállamai között teljesen szabaddá vált az árúk, személyek forgalma, megszüntetve a tagállamok között mindenféle rendszeres határ-illetve vámellenőrzést. Ide tartoztak az áru fogalmába a kulturális javak is.”70 Hiszen „a műtárgy és műkincs is , mint általában minden olyan dolog, amelynek értékét pénzben ki lehet fejezni és kereskedelmi ügylet tárgya lehet árunak minősül. ”71 Ha Magyarország csatlakozási felkészülésére tekintünk vissza, az EU szabályozás átvétele, a jogharmonizáció megtörtént: megállapíthatjuk, hogy a magyar jogszabályok és a vonatkozó intézményrendszer összhangban állnak az EU szabályozással. A csatlakozás után Magyarország megtartotta a jelenlegi kiviteli engedélyezési rendjét, így a változás elsősorban 68

Szabó Annamária Eszter, Az Európai Unió, mint kulturális közösség megjelenése a történelemben és napjainkban in: Ünnepi tanulmány Prof. Dr. Kalas Tibor egyetemi tanár oktatói munkásságának tiszteletére (szerkesztette: Prof. Dr. Torma András) Z-Press Kiadó, Miskolc, 2008. 295. oldal 69 http://www.koh.hu/download/kulfoldi_kitek_eu_0.pdf (2010. október 3.) 70 http://www.koh.hu/download/kulfoldi_kitek_eu_0.pdf (2010. október 3.) 71 Európai Közösség Bíróságának a 7/68. sz. perben hozott ítélete

34

adminisztratív jellegű. Összefüggés a csatlakozás és a magyar örökségvédelem helyzetének alakulása között az optimizmusban fogható meg. „A jövőre nézve ez az optimizmus a következőket jelentené: •

Erősödik az Európai Unió szerepe a világgazdaságban.

•

Az EU tagállamaiban tovább nő a környezettudatosság, illetve a kulturális sokszínűség értékeinek elismertsége.

•

Magyarország a fenti két tényező érvényesülése mellett felzárkózik a fejlett tagállamokhoz.

•

„Bővül a speciális szakemberképzés kínálata, kapacitása, javul a minősége.

•

Az ismeretterjesztés, oktatás, nevelés színvonala eléri a fejlett európai országokét

•

Növekszik és gyakorivá válik a nem kormányzati szervezetek örökségvédelmi szerepvállalása.”72

Azonban ezen optimális -ahogy Szabó Eszter írja- „forgatókönyv” megvalósulása nagyban függ a külső tényezőktől. Magában „a pozitív külső körülmények önmagukban nem eredményeznek helyzet javulását, ahhoz elengedhetetlenül szükséges a lehetőségek felismerése, kiaknázása, az állami intézményrendszer kezdeményező és a példamutató szerepvállalása.”73 Abból a célból, hogy a csatlakozások utáni változások ne okozzanak nagy meglepetéseket, és úgymond ne csak egy gondolatban megvalósult „optimális forgatókönyv” maradjon, hanem a gyakorlatban is megvalósuljanak, tartottak két konferenciát, egyikre Hágában, az EUROPOL székházában került sor, a másikra pedig itt Magyarországon, ahol nem az összes csatlakozni kívánó tagállamról volt szó, hanem csak hazánkról. 2004. január 26-án egy konferencia megtartására került sor a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. A konferenciának az volt a célja, hogy a csatlakozással bekövetkező változásokat bemutassa, illetve, hogy ezekre való felkészülést megvitassák. Azért volt jelentős ez az „összejövetel”, mert itt nem csak az állami szféra volt képviseltetve, hanem lehetőség nyílt arra, hogy a civil és az állami szféra nyilvános párbeszédére kerüljön sor. Eredményként lehet elkönyvelni, hogy az érintettek szélesebb köre tájékozódott a várható változásokról. Azonban „a kép teljességéhez annyi bizonyosan hiányzott, hogy a szervezők megfeledkeztek 72 73

Szabó Eszter (2004) 144. oldal Szabó Eszter (2004) 144. oldal

35

a kérdésben érintett rendőri és vámszervek meghívásáról.”74 Ez utóbbi hiánya azért is volt rendkívül rossz, hiszen lényegében a feltett kérdések többsége a vámszabályok módosulására vonatkozott, továbbá a várható változások a vámigazgatásban voltak, hiszen a jogszerű kivitel csupán bizonyos határátkelőhelyeken lesz megengedve. Ezt követően február 24-26. között Hágában, az EUROPOL székházában került megrendezésre egy konferencia, a Kulturális javakkal kapcsolatos bűnözés címmel. A konferencia célja az volt, hogy a csatlakozó országok rendőri, vámügyi és kulturális igazgatási szakemberi számára képzést biztosítson, és ezáltal, egyrészt a nemzetközi és a saját országon belüli együttműködést előmozdítsa, másrészt pedig az így megszerzett tudást otthoni továbbadásában segítséget nyújtson. Ezen a konferencián előadásokat hallgathattak meg a jelenlevők, lehetőségük volt kérdezni, valamint szűkebb körű megbeszélésekre is sok kerül. Továbbá szó esett a nemzetközi szervezetek szerepéről is. Ennek megfelelően megemlítették az UNESCO-t, az ICOM -ot75, az INTERPOLT -t, valamint az EUROPOL –t. Összegezve a rendezvényt eredményesnek kell tekinteni, hiszen nem csak arra volt lehetőség, hogy a jelenlevők a meglévő tudásukat gyarapítsák, hanem arra is, hogy betekintést nyerhessenek azzal kapcsolatban, hogy a tehetősebb nyugat-európai államok hogyan küzdenek meg az adott problémákkal. Az országokat ebből a szempontból meg kell különböztetnünk, mint veszélyeztetett célországok, amelyek esetén egy különleges rendőri szerv létrehozásával vehetik fel a küzdelmet a műkincsbűnözés ellen, a másik kategória a műkincseket befogadó, felvevő országok76 nem a saját műkincsállományukat kell, hogy ilyen módon megvédjék, ott a műkincsbűnözés nem a műkincsállomány veszteségét, hanem éppen a gyarapodását okozza, így ennek a probléma megoldására csak pár fős, külön szervezeti egységet hoztak létre. Tanulságos volt abból a szempontból is, hogy egy általános képet lehetett kapni arról, hogy a csatlakozó országok hogy állnak ezen a téren. A kapott eredmény elszomorító volt, hiszen 2004-ben csatlakozó 10 majd ezt követő 3 állam közül egyedül Csehország tudott olyan megoldást77 nyújtani a bűnözés ezen formája ellen, amellyel eredményt is el lehetett érni. A többi 12 ország, köztük hazánk is csak részeredményeket tudott felmutatni. Az itt összegyűjtött tapasztalatok alapján lehetőségünk nyílt meghatározni a követendő irányt. Arra nem lehetett számítani, hogy a személyi vagy anyagi lehetőségeink komoly növekedése valósuljon meg, ezért a már meglévőkre kellett alapozni és azokban rejlő további lehetőségeket kellett „kiemelni”. Ezért 74

Buzinkay Péter, Kulturális javak kivitelének szabályozása az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően, Örökségvédelem 2004. március 6.oldal 75 International Council of Musums, amely egy múzeumi világszervezet. 76 legelsősorban: Nagy –Britannia. 77 például: kijelölt felelős szervek, visszaszolgáltatások, stb..

36

elsősorban ORFK, VPOP, KÖH, NKÖM78 végrehajtó szervek közti együttműködést kell rendezni, úgy hogy ez a gyakorlati munkában is eredményt hozhasson. Ez az együttműködés a rendszeres közös egyeztetéseket, a kölcsönös és folyamatos adatszolgáltatás formáit, az egyes ügyekben a gyors és közvetlen kapcsolattartást és a megfelelő szakirányú képzések formáit jelenti. Korábban említést tettem a csatlakozás várható pozitívumairól, feltehető a kérdés, hogy ezekből melyek valósultak meg? Erre nem úgy válaszolnék, hogy végig megyek a korábban említett pontokon, hanem mindazokat leírnám összefoglalóan, amelyekről úgy gondolom, hogy igenis az EU csatlakozásának köszönhetően pozitívumként hatott akár Magyarországra, más tagállamokra, vagy magára az Európai Unióra a kulturális javakat érintő területen. Az idetartozó anyagok tanulmányozása során, azt kellett megállapítanom, hogy a tagállamoknak úgymond, még ha muszájból is, de saját érdekükben is állt, hogy egy erősebb együttműködést alakítsanak ki mind egymással, mind pedig saját országukon belül az állami, illetve civil szféra szereplőivel egyaránt. Az állami „rétegen” elsősorban a rendőri és vámszerveket értem, míg a civil szférán a műkereskedőket, aukciós házakat. Az imént felsorolt szereplőknek megnőtt a szerepvállalásuk e terület kapcsán, amely szabálymódosítást, folyamatos kapcsolattartás követelményét vonta maga után. Egy olyan egységes nyilvántartást kellett kialakítani országon belül és az egész Európai Unióban is, amelyek jól tükrözték a kulturális javakra vonatkozó adatokat. Ez nem csak a meglévő, magántulajdonban lévő műkincsekre vonatkozik, hanem a lopottakra is. A nyilvántartásokhoz bárki hozzáférhetett, így egy esetleges jogtalan eltulajdonítás esetén nemcsak a rendőri vagy vámszervek tudtak segíteni, hanem esetleg magánszemélyek is. Úgy értékelem, hogy az Unióhoz való csatlakozás magára a világgazdaságra is hatással volt, hiszen maga az EU egy egységes vámterületet alkot, és ezen belül egy egységes szabályrendszer van életben, amelyet helyenként szigorúbb nemzeti szabályok írhatnak felül. Ez természetesen kihatással van a kulturális javak forgalmára, ha csak megemlítjük az állam elővásárlási jogosultságát, ha már egy műtárgyat megvásárol egy harmadik országbeli személy elől, még ha nagy túlzással is, de máris

befolyásolta

a

forgalmat,

kereskedelmet.

A

csatlakozásunk

előtt

tartottak

konferenciákat, amelynek célja az volt, hogy a szakembereket felkészítse a várható változásokra, én úgy gondolom, hogy már abból a szempontból eredményes volt, hogy ezeken a rendezvényeken tapasztalatokat szerezhettek, egymáshoz kérdéseket intézhettek és megoldási lehetőségekkel „ismerkedhettek meg” a fejlettebb, tapasztaltabb országok 78

ma már ilyen minisztérium nincsen, a 2010. évi XLII. Törvény 8 minisztériumot hozott létre, e témakör tekintetében a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak van jelentősége.

37

jóvoltából.

Véleményem szerint az a várható előny, hogy az ismeretterjesztés, oktatás,

nevelés színvonala eléri a fejlett európai országokét, ha nem is teljes egészében valósult meg, mégis előrelépéseket történtek ez ügyben. Itt említeném meg a 2008. évi VI. törvényt, amely a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, Párizsban 2005. év október hó 20. napján elfogadott UNESCO egyezményt hirdette ki. Célként fogalmazták meg például: „a kulturális kifejezések sokszínűségének védelme és előmozdítása, olyan feltételek megteremtése, amelyek lehetővé teszik a kultúrák virágzását és szabad kölcsönhatását kölcsönösen előnyös módon, a kultúrák közötti párbeszéd ösztönzése.”79 Továbbá fontos szerepe van a 2006. évi XXXVIII. törvény a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, Párizsban, 2003. év október hó 17. napján elfogadott UNESCO Egyezménynek, amely célként fogalmazta meg a szellemi kulturális örökség védelmét, tiszteletének biztosítását, kölcsönös elismerését, ennek tudatosítását, valamint a nemzetközi együttműködést és a segítségnyújtást.

4.2. Kulturális javak kivitelének szabályai az Európai Unió és hazánk vonatkozásában Ebben a fejezetben a kulturális javak kivitelének általános szabályait ismertetem az Európai Unió és Magyarország tekintetében. Azért bontottam két részre ezt a témakört, mert más szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha az Európai Unióból visznek ki kulturális javakat harmadik országba, vagy pedig ha Magyarországról szállítanak ki műkincseket az EU más tagállamába. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió egyetlen vámterület, kiviteli engedélyezésről az EU szempontjából csak a külső határokon lehet szó, azaz amikor egy műkincs elhagyja az EU területét. A Közösség külső határain kifelé irányuló forgalom ellenőrzését a közösségi szabályok alapján egységes rend szerint kell végezni. A belső piac fenntartása és a kulturális javak védelme érdekében előírásokra van szükség a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben, annak érdekében, hogy továbbra is biztosítva legyen a jogszerűség intézménye. Megvalósítása érdekében hozták létre a 3911/92/EGK rendeletet. Ennek megfelelően, ha műkincset kívánunk kivinni az EU területéről kiviteli engedélykérelmet80 kell benyújtanunk az illetékes hatósághoz. Ezeket az engedélyeket a 3911/92/EGK rendelet 1. 79

előzőleg említett egyezmény 1fejezet, 1 cikkének (a)-(c) pontja letölthető a : https://ugyintezes.magyarorszag.hu/dokumentumok/kulturalis_javak_kiviteli_engedelykerelme_az_eu_teruletero l.rtf oldalról (2010. október 16.) 80

38

cím, 2 cikkének (2.) bekezdésében81 felsorolt tagállami illetékes hatóságok állíthatják ki.82 Az átláthatóságot segíti, hogy a tagállamok átadják a Bizottságnak azon hatóságaik jegyzékét, akik jogosultak ilyen engedélyek kiállítására, amelyek után többi tagállam, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatából tájékozódhat. A megadott kiviteli engedély az egész Közösségben érvényes. Ahogy a korábbiakban írtam a közösségi szabályok alapján kell eljárni, azonban egyes tagállamok számára lehetőség van az EU kiviteli engedélyezési rendjénél szigorúbb nemzeti, az adott tagállam határán érvényesíthető engedélyezési rendszer bevezetésére, fenntartására, amivel a csatlakozás után Magyarország is élni kívánt. Ebből kifolyólag az engedély kiadása megtagadható, ha a kérdéses kulturális javakra az érintett tagállamban nemzeti kincsek védelméről szóló jogszabályok vonatkoznak. Ha az adott személy rendelkezik kiviteli engedéllyel, akkor ezt kiegészítő kiviteli nyilatkozatot kell bemutatni, ennek elfogadására jogosult vámhivatalnál. A tagállamoknak ebben az esetben is van korlátozó jogosultságuk, mely abban nyilvánul meg, hogy meghatározhatják azon vámhivataloknak

a

számát,

amelyek

jogosultak

vámalakiságok

elvégzésére.83

A

tagállamoknak tájékoztatási kötelezettségük van Bizottsággal szemben, amely abban merül ki, hogy nyilatkozni kell az adott vámhivatalokról84. Ezeket az információkat szintén a már fentebb említett C sorozatban teszi közé a Bizottság. Továbbá nyilatkozniuk kell abban az esetben is, hogy milyen intézkedések megtételére került sor e rendelet alapján. Az adott tényeket, adatokat a Bizottság közli a többi tagállammal, amely elősegíti a hatékonyabb együttműködést és ennek köszönhetően, sokkal tájékozódottabbak lesznek a tagok.

Áttérve hazánkra, Európai Unióhoz történő csatlakozásunk után az EU szabályozás átvétele, a jogharmonizáció megtörtént. A csatlakozás után hazánk megtartotta a kiviteli engedélyezési rendjét. Ezt a kérdéskört a 17/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet szabályozza. Azért azt meg kell jegyezni, hogy van a kulturális javaknak egy szűk köre, amelyek az ország területéről engedély nélkül vihetőek ki.85

81

„annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek területén a kérdéses kulturális tárgy 1993. január 1-jén jogszerűen és ténylegesen megtalálható volt, vagy a fenti időpont után, azon tagállam illetékes hatósága, amelynek területén a tárgy megtalálható azt követően, hogy egy másik tagállamból jogszerűen és ténylegesen feladták, vagy az egyik tagállamból történő jogszerű feladás után egy harmadik országból behozták, illetve újra behozták.” 82 A kulturális javak kiviteli engedélyeinek kiadására jogosult hatóságok jegyzéke: http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:164:0006:0020:HU:PDF (2010. október 16. ) 83 Kulturális javak kivitele esetén a vámalakiságok elvégzésére jogosult vámhivatalok jegyzéke: http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:134:0009:0013:HU:PDF (2010. október 16.) 84 Ha a vámhivatalok számának korlátozási jogával élnek. 85 Például azok a kulturális javak, amelyeket külföldről hoztak be az országba kiállítás céljából.

39

Egy megtörtént ügyön keresztül szeretném bemutatni az „eljárás” menetét, hogy befogadhatóbb legyen. A Vám és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálat Parancsnoksága munkatársai Hegyeshalom térségében 2010 áprilisában közúti ellenőrzés keretében megállítottak egy magyar rendszámú személygépjárművet. A gépkocsiban tartózkodó magyar állampolgárságú személy a pénzügyőrök kérdésére azt a feleletet adta, hogy nincs bejelenteni valója, Ausztriába tart személyes tárgyaival. A csomagok átvizsgálása során előkerültek különböző, a kulturális javak körébe tartozó római érmek, mécsesek, későbbi korokból származó késpengék, gyűrűk, csatok, valamint a 19. század végi és 20. század eleji, illetve a II. világháború idejéből való fegyverek, zseb- és asztali órák és egyéb használati tárgyak. Mivel az előkerült tárgyak kora eléri az 50 évet, az országból való kivitelük engedélyköteles. A vámhatóság a 2 millió forintot meghaladó, 185 db tárgyat lefoglalta és a magyar állampolgár ellen visszaélés kulturális javakkal bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt eljárást indított. A következőkben nézzük meg, hogyan kellett volna eljárnia a gépjárművezetőnek ahhoz, hogy a szabályoknak megfeleljen a tevékenysége. Elsőként tisztában kell lenni azzal, hogy védett vagy nem védett tárgyakkal rendelkezünk-e kivitel esetén. Hiszen a törvény megkülönbözteti a védett kulturális javak kivitelét és a nem védett kulturális javak kivitelét. Ha az érintett személy tisztában volt azzal, hogy védett kulturális tárgyak vannak a birtokában, vagy tulajdonában, akkor a kulturális javak a hatóság engedélyével vihetők ki Magyarországból. Tehát, ha az adott tárgyak a kulturális javak körébe tartoznak és a koruk eléri az 50 évet, végleges vagy ideiglenes kivitele kizárólag a KÖH engedélyével történhet. A kérelem előterjesztésére a tárgy tulajdonosa vagy vagyonkezelője jogosult. Ezt az engedélyt formanyomtatvány86 kitöltésével a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál kell kérni. Az engedélyt tárgyanként kell igényelni. Azonban, ha azonos a műkincsek célállomása, és az egyidejűség feltétele is fennáll, akkor lehetőség nyílik arra, hogy egy formanyomtatványon tüntessék fel őket. Ha ezek a kritériumok nem állnak fenn, akkor ebben az esetben különkülön mindegyik tárgyra formanyomtatvány kitöltésével kiviteli engedélyt kell kérnie. A kérelemhez mellékelni az illetékes közgyűjtemény szakvéleményét, valamint a tárgyról készült és azonosításukra alkalmas fényképfelvételt. A hatóság az engedélyt elutasítja, ha a kivitel veszélyezteti a kulturális érdeket, a tárgy biztonságát, az érintett tárgyra nem vonatkozik állami garanciavállalás, biztosítási szerződés vagy ezeknek

86

megfelelő

egyéb

kötelezettségvállalás,

A dolgozat mellékletében megtekinthető.

40

esetleg

külön

jogszabályban

meghatározott tárgyak esetén a miniszter a kivitelhez nem adja hozzájárulását. A „kiviteli engedély határozott időre, legfeljebb a kivitellel érintett tárgyra vonatkozó állami garancia, biztosítási szerződés vagy ezeknek megfelelő egyéb kötelezettségvállalás időtartamára adható.”87 A nem engedélyköteles javak esetében, tehát amelyek nem érték el az ötven évet, a KÖH igazolja, hogy a kivinni szándékozott tárgy nem tartozik az engedélyköteles kulturális javak körébe. Ezen javak esetében, a kiszállításnál csupán a műtárgykísérő igazolást kell ellenőrzés esetén felmutatni. Ez a műtárgykísérő igazolás tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek az érintett tárgy azonosításához szükségesek. Ezek az okiratok határozatlan időre vagy egytől tíz évig terjedő határozott időre szólhatnak. Abban az esetben, ha a tárgy lopott, védett gyűjteményből vagy tárgy-együttesből jogellenesen került ki, vagy jogellenesen került hazánkba a hatóság az engedélyt visszavonja, az igazolást pedig érvénytelennek nyilvánítja. Ahogy a fenti esetet is olvasva ezekkel a szükséges „iratokkal” nem rendelkezett, így nem törvényszerűen járt el. Abban az esetben, ha a VPOP munkatársai az adott szituációban és helyszínen nem tudják megállapítani, hogy az ingók a kulturális javak körébe tartoznak –e szakember segítségét vehetik és veszik igénybe. Mivel a szakértő megállapította, hogy 50 évnél régebbiek, kulturális javak körébe tartozik, egyértelmű, hogy kiviteli engedélyre lett volna szükség. A nyilvántartásból megállapítható, hogy az adott kulturális tárgy védelem alatt áll-e vagy nem. Ha az érintett személy megfelelően járt volna el és megkapja az engedélyt, akkor az engedély egy évig érvényes, ennek meghosszabbítására nem ad lehetőséget a törvény. Ideiglenes kiviteli engedélyt akkor kaphatott volna, ha ez nem veszélyezteti magának a tárgynak/tárgyaknak a biztonságát és érdekét. Abban az esetben, ha nem kerül sor a felhasználásra, például elmarad a kiállítás, akkor az idő lejárta után haladéktalanul vissza kell küldeni a KÖH- nek. A kérelmező köteles visszaigazolni a KÖH- nél a visszaszállítását, e tevékenység megtételét követő nyolc napon belül. A kulturális örökség védelméről szóló törvény88 és a 17/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet is külön-külön tartalmaz eljárási szabályokat. Áttanulmányozva a törvényt és a rendeletet, a következőket lehet összefoglalni a szabályozásról. A törvény szövegéből kitűnik, ha az EU általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa másképp nem rendelkezik, akkor kell e törvényben meghatározottak szerint az ország területéről kivinni az érintett tárgyakat. A norma szövegében nem szerepel a végleges kivitelt illetően szabályozás, -vagyis szerepelt az 59-61§-ig de ezt a részt kivették tehát ezek szerint nem lehet véglegesen kivinni kulturális javakat az országból? Erre a „kérdésre” rendeletben foglaltak szerint, talán úgy lehet a legérthetőbben válaszolni, hogy a 87 88

2001. évi LXIV. törvény 55§ (4) 2001. évi LXIV. törvény

41

törvényi szabályozás abból indul ki, hogy a kulturális javakra nem adható végleges kiviteli engedély, azonban a törvény tételesen felsorolja a végleges kiviteli tilalom alá eső tárgyakat. Ide tartozik például az általános törvényi védelem alatt álló kulturális javak, pontosabban az ebbe a körbe tartozó javak cseréjére. „Amennyiben ugyanis e kulturális javak cseréje a nemzeti kulturális érdeket, illetőleg muzeális intézmények, közgyűjtemények, egyházat gyűjteményi érdekét szolgálja, akkor kiadható a végleges kiviteli engedély.”89

Mind az

ideiglenes mind a végleges kiviteli engedélyeket a KÖH adja ki a rendelet melléklete szerinti okiraton.

89

Torma András : Kulturális igazgatás, A kulturális örökség védelme In: A közigazgatási jog nagy kézikönyve (Szerkesztette: Dr. Kilényi Géza) Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2008. 1527. oldal

42

V.

Illegálisan kivitt kulturális javak a jogszabályok és Egyezmények tükrében Akár az EU- hoz történő csatlakozás előtt vagy utáni általános helyzetképet vesszük

szemügyre, megállapítható, hogy a kábítószer, és az emberkereskedelem után a műkincslopás, illetve a csempészet ma világszerte a szervezett bűnözésnek a harmadik legjövedelmezőbb ága. 2004 előtt Magyarországon „a kulturális javak (műtárgyak) kárára elkövetett lopás évente 1100-1200 esetben”90 fordultak elő. Ezek a számok szerencsére csökkentek például 2007. évben a KÖH több min száz műtárgylopásról szerezett tudomást, összesen mintegy 600 műkincs jogtalan megszerezését jelentette ez. Habár ez még mindig sok, de javuló tendenciát mutat az elmúlt évekhez képest. Ez a pozitív változás betudható a csatlakozás előnyeinek, vagy éppenséggel az elkövetői módszerek fejlődtek párhuzamosan a védelmi intézkedésekkel együtt, így nem kerültek napvilágra. Stefan Koldehoff külön tanulmányt írt a műkincslopásokról. Ezzel kapcsolatban három új jelenséget boncolgat. Az egyik, zsarolás, az ellopott mű visszaszolgáltatásának hajlandósága, de pénzért. Ez nem mindig jár eredménnyel, hiszen a múzeumoknak nem minden esetben van anyagi fedezetük a biztosításokra, így a zsarolás nem minden alkalommal éri el célját. A másik újdonság a lopott tárgy felhasználása fizetési eszközként közvetlenül vagy közvetve. Ez utóbbi esetben a pénzmosásra szolgálhat. Például egy „Vermeer-képet adtak hitelgaranciaként egy karibi banknak, ahová aztán tranzitálták a piszkos pénzt.”91 Az utolsó jelenség pedig az alkualap, amellyel a bűnöző javíthatja helyzetét, ha más bűnökért tartóztatják le. Az elkövetők nagyon körültekintőek, hiszen egy „sikeres” műkincs-lopás után, akár három évet is várnak azzal, hogy piacra „dobják” az ingóságot. Bár lassan ez sem eredményes szerencsére, hiszen megjelentek olyan intézmények, mint például az Art Loss Register, amelynek részleges katalógusaiknak hála, bizonyos ellenőrzést tudnak gyakorolni vásárokon, nemzetközi árveréseken, ahol a lopott művek felbukkanhatnak.

A következőkben a jogszabályokat, Egyezményeket veszem sorra és a hozzájuk kapcsolódó, úgymond kulturális javakat veszélyeztető tényezőket. Természetesen itt már nem említeném meg a csalást, rongálást, stb., itt a háborúkra, és az illegális műkereskedelemre térnék ki. Elsőként a háborút említeném meg, és talán nem erős kijelentés, hogy a kulturális javak tömeges méretű pusztulását, szétszóródását a háborúk okozzák. Még ma sem sikerült 90

Buzinkay Péter: Javaslat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal lopott műtárgyakkal kapcsolatos stratégiájára, Örökségvédelem 2003. szeptember-október 7. oldal 91 http://www.hhrf.org/nepujsag/06apr/6nu0428.htm (2010.október 30.)

43

teljes mértékben felmérni, hogy mekkora arányú veszteség „köszönhető” például a II. világháborúnak. Ennek tapasztalata sarkalta arra az UNESCO-t, hogy nemzetközi egyezményt hozzon létre a kulturális javak védelmére fegyveres összeütközés esetén. Amely nem más, mint az 1954. évi Hágai Egyezmény, mely kimondja, hogy „katonai cselekmények nem irányulhatnak kulturális javak ellen, a kulturális javak hadizsákmányul vagy háborús jóvátételül nem szolgálhatnak.”92 Ez az egyezmény – továbbfejlesztve az 1899. és 1907. évi egyezmények bizonyos rendelkezéseit- a kulturális ingó javakat védelem alá helyezte, így azok nemcsak nem támadhatók, de tartózkodni kell a környezetükben folytatott hadműveletektől is.93 A katonai objektumok közelében lévő kulturális javak védelmét szolgája az a szabály, hogy ha az egyik fél a másikat értesíti arról, hogy katonai szempontból jelentős objektumot nem használja a javak megőrzése végett, akkor a másik fél köteles tartózkodni mindennemű hadművelettől. Természetesen ez a védelem megszűnik, ha az épületet katonai célra használják fel. A feleknek magát a csapatukat is figyelmeztetniük kell, hogy az egyezményben foglaltak szerint járjanak el. „Az egyezmény a végrehajtásával vagy alkalmazásával összefüggő viták rendezésére választottbírói eljárást irányoz elő, s az UNESCO közreműködésére is számít a végrehajtás során.”94 A következő tényezőkén említeném meg az „illegális műkereskedelmet”, amely a hatvanas-hetvenes években kezdett nagyobb méreteket ölteni. Ekkor alkotta meg az UNESCO az 1970. évi Párizsi Egyezményt, amely a kulturális javak illegális kereskedelmét kívánja visszaszorítani. Ez az Egyezmény kötelezettséget ró a tagállamokra abban az értelemben, hogy előírja számukra, a műkincsek kiviteli számainak szabályozását, valamint regisztrálási kötelezettséget ír elő a műkereskedőkkel szemben a forgalmazott kulturális javak tekintetében. Előírja, hogy a lopott vagy jogtalanul forgalmazott műtárgyakat vissza kell adni és megfogalmazza, hogy jóhiszemű vásárlót kártérítés illeti meg. Ez az „lehetőség” inkább kedvezett, mintsem segítette az illegális műkereskedelmet. Ennek „orvoslására” született meg az UNIDROIT- Egyezmény. Ezt az Egyezményt hazánk is ratifikálta, még pedig a 2001. évi XXVIII. törvénnyel. Az Egyezmény hatálya olyan nemzetközi természetű követelésekre terjed ki, amelyeknek tárgya a lopott kulturális javak visszaszerzése vagy

95

olyan kulturális javak

visszaadása, amelyeket valamely Egyezményben részes állam területéről a kulturális örökség 92

Mihály Mária Nemzetközi kapcsolatok, „Harc a kulturális javak illegális kereskedelme ellen” in: Magyar Múzeumok 1998/2. 55. oldal 93 kivéve az imperatív katonai szükséget 94 Kovács Péter, XIII. fejezet A hadviselés során alkalmazandó nemzetközi jogi szabályok, A hadműveletek vezetése, a tiltott fegyverek és a tiltott célpontok In: Nemzetközi Közjog 551. oldal, Osiris Kiadó, Budapest, 2006 95 UNIDROIT Egyezmény 1. Cikk b. pontja

44

védelme céljából96 a kulturális javak kivitelét szabályozó törvények megsértésével vittek külföldre. Ezt az Egyezményt, kér részre bontom aszerint, hogy az egyik részben a lopott kulturális javak visszaszerzésének szabályait fejteném ki, a másik részben pedig a jogellenesen külföldre vitt műkincsek visszaadását taglalnám. Az 1995. év június 24.napján aláírt UNIDROIT Egyezményben foglaltaknak megfelelően az a személy, aki a lopott kulturális tárgynak a birtokosa köteles azt visszaadni. Arról, hogy mi tekintendő lopott kulturális tárgynak a II. Fejezet 3 cikkének (2)-e rendelkezik.97 A követelés érvényesítésére meghatározott idő áll rendelkezésre: a lopás időpontjától számított ötven éven belül, valamit attól az időponttól számított három éven belül kell előterjeszteni. Az utóbbi időpontot attól kell számítani, hogy tudomást szerez a kulturális tárgy hollétéről és a birtokos személyazonosságáról. Mindezek ellenére bármely részes állam bejelentheti, hogy az elévülési idő hetvenöt év vagy annál több. Ezen Egyezmény egyik célja az volt, hogy a jóhiszeműségre vonatkozó szabályokat szigorítsa. Ez a következőképpen lett megfogalmazva a 4.cikk (1) bekezdésében: „A lopott kulturális tárgy birtokosát, akitől a visszaadást kérték, a visszaszerzéskor méltányos és ésszerű kárpótlás illeti meg, feltéve, hogy a tárgy megszerzésekor nem volt tudomása, illetve ésszerűen nem lehetett elvárni tőle, hogy tudomása legyen a szóban forgó tárgy lopott voltáról, továbbá bizonyítani tudja, hogy a megszerzés során kellő gondossággal járt el.” Törekvéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kárpótlást a birtokosra átruházó személy fizesse meg.98 Felmerülhet a kérdés, hogy a birtokos mikor jár el gondosan.? Ennek megállapításához figyelembe kell venni a megszerzés valamennyi körülményét, beleértve a résztvevők természetét, a kifizetett árat, azt, hogy a birtokos megismerkedett-e nyilvántartással, vagy megszerezhető információval, vagy megtette minden olyan lépést, ami egy ésszerűen eljáró személy megtett volna hasonló körülmények között. Azonban van egy kikötés, amely úgymond biztosítékot szolgáltat a kulturális javak tulajdonosának, mégpedig az, hogy az adott tárgy birtokosa nem kerülhet előnyösebb helyzetbe, mint az a személy, akitől ingyenesen megszerezte. Ez a „kedvezmény” a birtokos számára az Egyezmény III. fejezetében a jogellenesen külföldre vitt kulturális javak visszaadásánál is megjelenik, itt a feltétel az, hogy a tárgy megszerzésekor nem volt tudomása, illetve ésszerűen nem is lehetett elvárni tőle, hogy tudomása legyen a nevezett tárgy külföldre vitelének jogellenes voltáról. Ebben az esetben is meg kell vizsgálni a 96

például kiállítás „a jogellenesen kiásott, vagy törvényesen kiásott, de jogellenesen megtartott kulturális tárgy, amennyiben ez összhangban van az ásatás helyszínét adó állam törvényeivel.” 98 Az Egyezmény II. Fejezet 4. cikkének (2) bekezdése: „Amennyiben ez nem ütközik azon állam törvényeibe, ahol a követelést előterjesztették” 97

45

megszerzés körülményeit, beleértve a kiviteli engedély hiányát is. Itt azonban a birtokosnak van egy további jogosultsága, attól függően , hogy a kérelmet előterjesztő állammal, milyen megállapodásra jut, mely abban nyilvánul meg, hogy dönthet úgy is, hogy megtartja a kulturális tárgy tulajdonjogát vagy visszterhesen esetleg ingyenesen átruházza a tulajdonjogot egy általa kiválasztott személynek aki, megfelelő biztosítékot tud nyújtani, és a kérelmező államban állandó lakóhellyel rendelkezik. Tovább folytatva ezt a gondolatmenetet ez a kártalanítás lehetősége a csatlakozás után megszülető 2001. évi LXXX. törvényben99 is megfogalmazódott. Ennek értelmében a birtokos a kérelmező állam részéről méltányos kártalanításra jogosult, abban az esetben, ha a kulturális javak megszerzése során úgy járt el, ahogy azaz adott helyzetben általában elvárható. Abban az esetben illeti meg a kártalanítást, ha a tárgyat visszaszolgáltatta. A kártalanításról a bíróság dönt. Ennek megállapításához szintén meg kell vizsgálni bizonyos tényezőket, így például a birtoklás jogcímét és annak jellegét, a birtokos jóhiszeműségét, a tényleges kárát, valamint, hogy a szerzés visszterhes vagy ingyenes. Hatályukat tekintve az Egyezmény esetében, olyan nemzetközi természetű követelésekre vonatkozik, amelyeknek tárgya lopott kulturális javak visszaszerzése, vagy olyan kulturális javak visszaadása, amelyeket az Egyezményben részes állam területéről vittek el.100 Az Egyezményre hivatkozni csak a részes államok jogában áll, mégpedig úgy, hogy az egyik részes állam, a másik ugyanezen Egyezményben részes állam bíróságától, vagy más illetékes hatóságától kérheti, hogy a jogellenes kivitt kulturális tárgyat adja vissza. Ezzel szemben a 2001. évi LXXX törvény hatálya az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának területéről jogellenesen kivitt és hazánk területén lévő kulturális javak visszaszolgáltatására, valamint az ezzel kapcsolatos eljárási rendjére vonatkozik. Maga az Európai Gazdasági Térség, az Európai Unió és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai által létrehozott intézmény, mondhatni az EU egységes piacának kiterjesztése. Kiterjeszti azon országok piacával is, akik nem kívánnak a Közösség politikájában tagként részt venni. Tagjai között szerepel az Európai Unió tagállamai, továbbá Izland, Norvégia, Liechtenstein, illetve Svájc, az utóbbi kétoldalú szerződéssekkel kapcsolódik az Unióhoz. A törvény tárgya a jogellenesen kivitt kulturális javaknak tekintendő a védelmükről szóló tagállami jogszabályok vagy a kulturális javak kiviteléről szóló 3911/92/EGK tanácsi rendelet megsértésével történő kivitele, illetve –amiben hasonlít az egyezménnyel- , hogy jogszerű ideiglenes kivitelre vonatkozó feltételek megszegése, ha azokat olyan kulturális javakra 99

A jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról a kulturális örökség védelme céljából a kulturális javak kivitelét szabályozó törvények megsértésével.

100

46

követik el , amelyeket a tagállam nemzeti jogszabálya vagy államigazgatási eljárás keretében hozott hatósági határozat művészeti, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek közé sorol, vagy például egyházi intézmények, levéltárak, könyvtárak megőrzendő állományi leltárában szereplő közgyűjtemények ellen követik el. Ebben az esetben a bíróság rendeli el a visszaszolgáltatást. Ezzel szemben az Egyezmény értelmében a bíróság vagy más illetékes hatóság akkor rendeli el a visszaadást, ha a kérelmet előterjesztő állam bebizonyítja, hogy a területről történő kivitel lényegesen sérti az egyezményben felsorolt érdekeket. Így például a kulturális tárgy vagy környezete fizika megóvását, tudományos információ megőrzését, ezzel szemben a törvény esetén a bíróság akkor rendeli el a visszaszolgáltatást, ha az adott tárgyak kulturális javaknak minősülnek és jogellenesen vitték ki a kérelmező állam területéről. Ebben az esetben kérelmet előterjesztő államnak kell bizonyítania állítását. Mind az egyezmény mind a törvény tekintetében az idő fontos szerepet játszik, amelyek elmulasztása kihatással van arra, hogy egyáltalán elindítható-e a visszaszolgáltatási eljárás. A törvény szabályait tovább tanulmányozva meg kell említeni azt az eljárási előírást, hogy ha hazánk területén van az adott tárgy, akkor a keresetet, a tárgyat ténylegesen birtokában tartó személy ellen kell megindítani101, tehát nem az illetékes bíróságnál, vagy egyéb hatóságnál. Ezen eljárás lefolytatása a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozik.102. Ez a törvény egyébként a 2001. év LXIV. törvényhez képest a lopott kulturális javak tekintetében egyéb hatáskört és feladatot ruház a KÖH- re. E feladat a következőkben nyilvánul meg, például: a kérelem esetén a felkutatásban való közreműködésben, más tagállamok hasonló szerveivel való kapcsolattartásban, ennek megfelelően értesíti az érintett tagállamot, ha alapos a gyanú, hogy olyan kulturális javak találhatóak hazánkban, amelyeket jogellenesen juttattak ki másik tagállam területéről, továbbá az érintett tagállam költségére megteszi a szükséges intézkedéseket a kulturális javak állagának megóvása érdekében. A fentebb említett rendelkezések nem szabályozták az egész területet, így szükséges volt az állami, hivatali szerepvállalás részletesebb meghatározása. A csatlakozás után közvetlenül a KÖH csupán a védelem alatt álló tárgyakkal kapcsolatban kellett és lehetett ellátnia feladatokat. A KÖH hatósági jogköre, felügyelete csak a régészeti leletek, műemlék tartozékai, közgyűjteményi kulturális javak, védetté nyilvánított kulturális javakra terjed ki. A nem védett tárgyak esetében a feladat a tulajdonost kötelezte. 2004 végén létrehozott Műtárgyfelügyeleti Iroda egyesített minden feladatot, amely a kulturális javak védelmét

101

Tekintet nélkül arra, hogy az adott személy azt a saját nevében vagy harmadik személy nevében tartja magánál. 102 A visszaszolgáltatással kapcsolatos állami feladatokat a Kulturális Örökségvédelmi Hatóság látja el.

47

szolgálta. Persze ez nem azt jelenti, hogy a műkincs tulajdonosokat nem terhelne kötelezettség. 2003-ban feladat-meghatározások között szerepelt egy teljes és széles körű nyilvántartást létrehozni mind a védett és a lopott műtárgyakra vonatkozóan, mely tartalmaz az adott kulturális javak azonosításához szükséges minden adatot. Gondoskodni kell ezek folyamatos közzétételéről, interneten, a Hivatal folyóirataiban, ellenőrzés, kapcsolattartás, valamint a tanácsadás feladatának megvalósításáról. Ez az évek előre haladtával megvalósult. A szükséges feladatok, célok megvalósításához rendelkezésre állt a KÖH számára, a már kiépített intézményi háttér, a hely-és tárgyismeret, a már létező kulturális javakról szóló nyilvántartások, a már kialakult kapcsolatrendszer.

48

Összefoglalás Megmondom őszintén, mielőtt a TDK dolgozatom megírásához hozzákezdtem, nem gondoltam, hogy ennyire átfogó, nagy terület maga a kulturális javak témaköre a kulturális örökségen belül. Nem egy jogszabály szabályozza, ezért azon célom elérése érdekében, hogy egy átfogó képet adjak az olvasónak e témakörről, számos jogszabályt, egyezményt, irodalmi munkát kellett áttanulmányoznom, hogy magam is átlássam a kulturális javak fogalommeghatározásait, védettség intézményét hazánkban és az Európai Unió vonatkozásában. Dolgozatom megírása közben a következő kérdésköröket tartottam a legfontosabbnak: -

A kulturális javak fogalom-meghatározásai,

-

a

kulturális

javak

védelmében

résztvevő

szervek,

személyek

kötelezettségét és jogosultságai. -

A szervezeti rendszer és az elővásárlási jog gyakorlásának problémáira történő megoldási javaslat adása.

-

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás hatásai hazánkra nézve

-

A kulturális javak kivitelének szabályozása hazánk és az EU területéről történő kivitel tekintetében.

-

Illegális kulturális javak helyzete, visszaszolgáltatásának szabályai

-

Szervek közötti együttműködés jelentősége

Az előbb felsoroltak eredményes megválaszolása érdekében, túl azon, hogy számos jogszabályt, egyezményt és irodalmi művet olvastam át, felvettem a kapcsolat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal és a Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságával, amelyek statisztikai adatokat bocsátottak a rendelkezésemre, melynek köszönhetően a dolgozatomat a hétköznapokból vett példákkal gyakorlatiasabbá tudtam tenni. Főszabályként, mint minden intézményrendszer az évek múlásával, a technika fejlődésével előrelépéseket tud tenni. Így volt ez a kulturális javak védelmével hazánkban is, különösen azt követően, hogy 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakoztunk. Egy egységes szabályozás vonatkozik a tagállamokra, bár egyes esetekben a nemzeti szabályok szigorúbb előírásokat is elrendelhetnek. Látható fejlődés vehető észre a belépésnek köszönhetően, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy legyen szó akár a nemzeti, vagy akár a nemzetközi együttműködésről, a ténylegesen megvalósuló védettség eléréséhez, valamint fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy az emberek tudatában alakuljon ki egy egységtudat, nemcsak hazánkat illetően, hanem Európa Unió vonatkozásában is. Az együttműködés csak úgy valósulhat meg, hogy elődeinkről utódainkra átadott nemzeti, történelmi emlékeket, művészeti alkotásainkat megőrizzük, ápoljuk, mind a tudatunkban,

49

mind pedig a gyakorlatban. A szabályozás fejlődése ellenére a véleményem az, hogy még mindig kevesebb szó esik a kulturális javakról, mint amennyire szükség lenne és a szó szoros értelmében, mint amennyit megérdemelnének. Ennek megfelelően, elengedhetetlennek tartom azon alkalmak megragadását, ahol lehetőség nyílik hangsúlyozni a műkincsek jelentőségét és védelmének fontosságát, hiszen egy állam nem csak attól állam, hogy például alkotmánnyal, határral, működő szervezetrendszerrel rendelkezik, hanem attól is, hogy tulajdonában vannak olyan ingóságoknak, amely történelmüket, művészetüket továbbadják, nemesbítik.

50

Melléklet Tanács 3911/92/EGK Rendelete a 1. cikk hatálya alá tartozó kulturális javak kategóriái:

A. 1. 100 évnél régebbi régészeti tárgyak, amelyek fellelésének helye: – ásatások és feltárások szárazföldön vagy víz alatt – régészeti feltárások – régészeti gyűjtemények 2. Művészeti, történelmi, illetve vallási műemlékek szerves részét képező részek és elemek, amelyek kora meghaladja a 100 évet 3. A 3A. vagy 4. kategóriába nem tartozó, bármilyen alapra, bármilyen anyag használatával teljes egészében kézzel készített képek és festmények 3A. Vízfestékkel, guasfestékkel és pasztellel bármilyen anyagra teljes egészében kézzel készített képek 4. Az 1. vagy 2. kategóriába nem tartozó, bármilyen anyagú, teljes egészében kézzel készített mozaikok, és bármilyen alapra, bármilyen anyag használatával teljes egészében kézzel készített rajzok 5. Eredeti metszetek, nyomatok, szita- és kőnyomatok a hozzájuk tartozó nyomólemezekkel, valamint eredeti plakátok 49. árucsoport 6. Az 1. kategóriába nem tartozó eredeti szobrok, illetve szoborművek és az eredetivel azonos eljárással készült másolataik (2) 7. Fényképek, filmek és negatívjaik 8. Ősnyomtatványok és kéziratok, beleértve a térképeket és zenei partitúrákat egyenként vagy gyűjteményes formában 9. 100 évesnél régebbi könyvek egyenként, vagy gyűjteményes formában 10. 200 évesnél régebbi nyomtatott térképek 11. 50 évesnél régebbi, bármilyen adathordozóból álló archívumok és azok részeinek minden típusa 12. a) Zoológiai, botanikai, ásványtani vagy anatómiai gyűjtemények, illetve azok egyes darabjai; b) Történelmi, paleontológiai, néprajzi vagy numizmatikai jelentőségű gyűjtemények

51

13. 75 évesnél régebbi közlekedési eszközök 86–89. árucsoport 14. Az A.1-től A.13-ig terjedő kategóriák egyikéhez sem tartozó minden egyéb antik darab a) 50 és 100 éves kor között: – játékok, játékszerek 95. árucsoport – üvegtárgyak– arany- és ezüstnemű – bútorok 94. árucsoport – optikai, fotó– és kinematográfiai berendezések 90. árucsoport – hangszerek 92. árucsoport – órák és alkatrészeik 91. árucsoport – fából készített műtárgyak 44. árucsoport – kerámia 69. árucsoport – kárpit – szőnyegek 57. árucsoport – tapéta – fegyverek 93. árucsoport b) 100 évesnél idősebb (2) Azok, amelyek 50 évnél régebbiek és nem képezik szerzőik, alkotóik tulajdonát.

52

Műtárgy ideiglenes és végleges kiviteli engedélykérőlap 1

1.Kérelmező (név és cím)

2. Kiviteli engedély Száma: Érvényesség lejárta: év

3. Címzett (cím és rendeltetési ország)

VÉGLEGES

KÉRELEM

hó

nap

4. IDEIGLENES

Újrabehozatal határideje: év

hó

nap

5. Kiállító hatóság (név, cím, tagállam)

Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Műtárgyfelügyeleti Iroda H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. MAGYARORSZÁG

6. A kérelmező képviselője (név és cím)

8. A kulturális tárgy leírása a 3911/92/EGK rendelet 7. A tárgy(ak) tulajdonosa (név és cím)

melléklete alapján A kulturális tárgy (javak) kategóriája (kategóriái)

1 9. A kulturális tárgy (javak) leírása

10. KN-kód 11. Darabszám/mennyiség 12. Érték nemzeti fizetőeszközben

(Ha az itt biztosított hely nem elegendő, egy vagy több olyan, három példányban elkészítendő kiegészítő lapon lehet folytatni, amelynek tartalmaznia kell a 9-20. rovatban kért adatokat.)

13. A kulturális tárgy (javak) kivitelének célja / Az engedély iránti kérelem indoka

A kulturális tárgy azonosításának szempontjai 14. Cím vagy tárgy megjelölése

15. Méretek

16. Készítési kor

17. Egyéb jellemzők

18. Mellékelt dokumentumok / egyedi azonosítási jelek Fénykép (színes)

Bibliográfia

Jegyzék

Katalógus

Azonosító jelek

Értékbecslés

19. Alkotó vagy szerző, korszak, műhely és/vagy stílus

20. Anyag és készítési eljárás

53

21. Kérelem

22. A kiállító hatóság aláírása és bélyegzője

Ezennel engedélyt kérek a fent ismertetett kulturális tárgy (javak) kivitelére, és felelősségem tudatában kijelentem, hogy az ezen engedélykérelemben és a kiegészítő dokumentumokban közölt adatok megfelelnek a valóságnak.

Hely és időpont:

Kiállítás helye és időpontja:

24. A kulturális tárgy (javak) fényképe (legalább 9 cm x 12 cm)

KÉRELEM

1

Aláírás (Az aláíró neve és minősége)

1

(A kiállító hatóság aláírásával és bélyegzőjével kell hitelesíteni.) 25. Kiegészítő lapok Ezen formanyomtatványhoz ...... darab kiegészítő lap tartozik. Megjegyzés: A 9. rovatban, illetve a kiegészítő lapokon szabadon maradó helyet az illetékes hatóságnak át kell húznia.

54

KÉRELEM

1

26. Amennyiben ideiglenes kiviteli engedélyt kérelmez, szíveskedjék az alábbi adatokat is megadni: -

Szállító cég neve, székhelye: ………………………………………………………………………………………

-

A kiszállítás időpontja: …………………………………………………………………………………………….

-

A kulturális javak állagmegóvása és biztonságos szállítása biztosított:

igen / nem

[a megfelelő részt kérjük

aláhúzni]

-

A külföldi kiállítás (rendezvény) pontos helye (szervező intézmény neve, címe): …………………………………………………………………………………………………………………..

-

A külföldi kiállítás (rendezvény) időtartama: …………………………..-tól ……………………………….. –ig

-

Állami garancia, biztosítás, egyéb kötelezettségvállalás érvényességének időtartama:

1 ……………………………………...-tól ………………………..………………….-ig

55

FELHASZNÁLT IRODALOM

A hadviselés során alkalmazandó nemzetközi jogi szabályok, A hadműveletek vezetése, a tiltott fegyverek és a tiltott célpontok In: Nemzetközi Közjog Osiris Kiadó, Budapest, 2006 (Kovács Péter)

A kulturális örökség ingó elemeinek hazai védelme. In: Miskolci Egyetem. Doktoranduszok Fóruma Miskolc, 2005, (Szabó Annamária Eszter )

A kulturális örökség joga. PhD Értekezés, Miskolc, 2009 (szerkesztette: Szabó Annamária Eszter)

A magyar művészet-történetírás programjai: Válogatás két évszázad írásaiból. Corvina Kiadó, Budapest,1999 (szerkesztette: Marosi Ernő)

Adalékok

a

kulturális

igazgatás

fogalmához

In:

Doktoranduszok

Fóruma.

ÁJK

szekciókiadványa. (Dr. Szabó Annamária Eszter) Miskolc, 2008.

Ajánlás A kulturális javak megóvásához rendkívüli körülmények között Művelődési és Közoktatási Minisztérium Kiadó, Budapest, 1995, (Sipos Enikő, Gál István)

Az Európai Unió, mint kulturális közösség megjelenése a történelemben és napjainkban in: Ünnepi tanulmány Prof. Dr. Kalas Tibor egyetemi tanár oktatói munkásságának tiszteletére (szerkesztette: Prof. Dr. Torma András) Z-Press Kiadó, Miskolc, 2008. (Szabó Annamária Eszter)

Fordulatok Folyamatok Fejezetek a magyarországi kormányok kultúrpolitikáról 1867-2000 Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002. (T. Kiss Tamás)

Közigazgatási alapfogalmak. Miskolc 2003, (Paulovics Anita)

Kulturális igazgatás In: A közigazgatási jog nagy kézikönyve (Szerkesztette: Dr. Kilényi Géza) Complex Kiadó, 2008

56

Mai magyar műemlékvédelem, 1980 kiadót megnézni (Dercsényi Dezső)

Örökségvédelmi bírság : Közigazgatási jog, Virtuóz Kiadó, 2004, (hol?) (Paulovics Anita)

57

FELHASZNÁLT PERIODIKA

BAÁN László: A kulturális örökségvédelmi törvényről Új holnap. 2001. 46. évf. 2. sz.

BUZINKAY Péter : A védett műtárgyak állami elővásárlása Örökségvédelem 2004. szeptember

BUZINKAY Péter Javaslat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal lopott műtárgyakkal kapcsolatos stratégiájára, Örökségvédelem 2003. szeptember-október

BUZINKAY Péter, A Kulturális Javak Bizottsága (KJB) eredményei 2007-ben NapirendÖRÖKSÉG

BUZINKAY Péter, Kulturális javak kivitelének szabályozása az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően, Örökségvédelem 2004. március

BUZINKAY Péter: A hivatali műtárgyfelügyelet 10 éve (1998-2008). Műemlékvédelem Kulturális Örökségvédelmi Folyóirat. LIII. évf., 6. szám, 2009,

BUZINKAY Péter: A kulturális javak fogalomhasználatához Ügyészek Lapja, 2007,

MIHÁLY Mária Nemzetközi kapcsolatok, Magyar Múzeumok 1998/2.

58

FELHASZNÁLT JOGSZABÁLYOK

1881. évi XXXIX törvénycikk A műemlék fenntartásáról

1949. évi XX. Törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya

1959. évi IV. törvény Polgári Törvénykönyvről

1978. évi IV. törvény Büntető Törvénykönyvről

1997. évi CXL. Törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról

2001. évi LXXX. törvény a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról

2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről

2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól

3911/92/EGK Tanács rendelet a kulturális javak kiviteléről

59

FELHASZNÁLT INTERNETES OLDALAK http://hu.wikipedia.org/wiki/Jankovich_Mikl%C3%B3s http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/lit/vorosm.htm http://epa.oszk.hu/01400/01464/00008/pdf/124-181.pdf http://www.koh.hu/dokumentumok/mutargyak/torteneti_attekintes.pdf http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20101029110350 http://www.koh.hu/download/szmsz202008.pdf) http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20080818143443 http://www.koh.hu/tartalom.php?idt=20080819150206#b1 http://www.koh.hu/dokumentumok/mutargyak/vedettseg_megszuntetes_2008.pdf http://www.koh.hu/download/kulfoldi_kitek_eu_0.pdf https://ugyintezes.magyarorszag.hu/dokumentumok/kulturalis_javak_kiviteli_engedelykerelm e_az_eu_teruleterol.rtf http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:164:0006:0020:HU:PDF

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:134:0009:0013:HU:PDF

http://www.hhrf.org/nepujsag/06apr/6nu0428.htm

60