Mmegszabadította népét, Mózes Izráel fiaival együtt hálaadó éneket

Mirjám, a prófétanõ

M

iután az egyiptomi fogságból az Úr csodák sorozata által megszabadította népét, Mózes Izráel fiaival együtt hálaadó éneket énekelve dicsõíti a szabadító Urat. Mirjám prófétanõ Áron nénje Mózes dicsõítõ énekéhez kapcsolódva dobot vett a kezébe és az asszonyok mind csatlakoztak hozzá, dobolva, körtáncot járva dicsõítették az Urat. Mirjám énekelt elõttük és a szabadító Isten dicsõítésére buzdította õket. - Fontos ez a tájékoztatás, mert azt szemlélteti, hogy már az ószövetségi kor korai idején, az egyiptomi szabadulás után is volt az Úrnak elhívott szolgája, prófétája a nõk körébõl is. Mirjám prófétanõ volt, aki fontosnak tartotta a szabadító Úr dicsõítését, és az õ dicsõítésére indító buzdítást. Asszonytársai figyelmét arra az Istenre irányította, aki méltó arra, hogy szabadítására hálaadással magasztalják azok az asszonyok is õt, akik megszabadultak az embertelen körülmények közül, a gyermekeik életét veszélyeztetõ kegyetlen fáraó hatalma alól. Az ének szava mellett megszólal a dob, és kiformálódik a körtánc. - Voltak és vannak Isten népe körében, akik asszonytársaikat az Úr szabadítására eszméltetve, dicsõítésére indítják, mi köztük vagyunk-e? Legyünk köztük. Az Úr a szabadító Isten, aki Jézus által lehetõséget teremtett arra, hogy életünk legyen, sõt bõségben éljünk, gyermekeink és unokáink ne kerüljenek embertelen körülmények közé. Ismertessük meg velük õt, és buzdítsuk õket arra, hogy énekkel és tánccal, különbözõ hangszerekkel dicsõítsék az Urat. - Az Úr választott eszközei életében is vannak idõnként meggondolatlan szavak és helytelen tettek, amelynek következménye ítélet. Mirjám egy alkalommal Mózes ellen lázadt Áronnal együtt, ezért az Úr poklossággal büntette. Mózes azonban az Úrhoz könyörög, és Mirjám újra egészséges lett. Az Úr ítélete eszméltet. A közbenjáró imádság meghallgatásra talál. A nép együtt megy tovább. Dr. Lenkeyné Dr. Semsey Klára

Kapcsolatok grammatikája

F

odrászüzlet. Suhannak a hajban a fürge ollószárak, búg a hajszárító. Két fodrászlány beszélget: - Milyen volt az elõzõ munkahelyed? - Rossz… Ráment az akkori kapcsolatom, annyi volt a túlórázás… Mindig a munka, mindig a hajtás, még a hétvége sem volt kivétel! 8

DEBRECEN-SZÉCHENYI KERTI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

Kapcsolatok grammatikája A beszélgetés abbamarad, mindketten dolgoznak tovább. Várom, hogy rám kerüljön a sor. Közben igyekszem nem gondolni a „ráment” kapcsolatra, amely nem kapott áldást akkor, amikor köttetett, és áldatlan volt késõbb is, amikor ki kellett volna állnia egy próbát. Riasztónak hallom az „akkori” jelzõt is: esetleg azt jelenti, hogy azóta mindig van újabb és újabb a „ráment” kapcsolat helyett. *** Milyen közömbös, belenyugvó szavakkal fogalmazott ez a lány! A külsõ körülményeket, a túlórázást okolta. Semmivel sem utalt arra, hogy ex-társa emberi lény, akitõl õ elvárt volna némi felelõsséget, hûséget. Még a maga vallástalan értékrendjével mérve sem indokolható elvtelenség és igénytelenség fejezõdik ki abban, hogy az idézett mondattal teljes mértékben felmenti azt a férfit, aki elhagyta õt. Mintha ez lenne a dolgok rendje, mintha még arra sem lenne oka és joga és önbecsülése, hogy felháborodjon, tiltakozzon vagy sajnálja magát. Személytelen a megfogalmazás, alanytalan a felelõsség. Nem keresi a történtek alanyát az, aki önmagát sem tartja „alanynak”, fontosnak. Alany-képtelen egyedek népe lettünk? *** „Néped az én népem, Istened az én Istenem” – mondta Ruth. Remélem, egyszer ez a fodrászlány is hallani-mondani fogja e vallomást. Önnön alanyiságának tudatára ébred, idegenkedni fog a fenti típusú rutinmondatoktól és élete szabad lesz mindenféle rutin-kapcsolattól. (2 Korintus 5:17) Adja neki és nekünk az Úr! Éliás Máté

Halogatás

A

mikor 14 éves voltam, megkérdezte tõlem valaki az ifikörbõl, hogy nem akarok-e én is járni a fiatalok bibliaórájára. „Még most nem”- mondtam akkor,- „elég sok a tanulnivaló, aztán ott van még a kosárlabdaedzés és a cserkészkör is. Ez most nem fér bele az idõmbe. Majd, ha 18 éves leszek, biztos több idõm lesz, akkor majd talán én is el tudok járni.” 18 éves koromban odajött hozzám egy fiatal presbiter. DEBRECEN-SZÉCHENYI KERTI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

9

Halogatás Megkérdezte, nincs-e kedvem tagja lenni a gyülekezet ifjúsági szervezetének, talán kitelne az idõmbõl, ritkán vannak gyûlések, és azok is elég rövidek. Nagyon sajnáltam, hogy vissza kellett utasítanom. Mondtam, hogy éppen most kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat, és most nagyon fontos, hogy jól teljesítsek (kreditrendszer, ösztöndíj, stb.). Ezért kértem még egy kis türelmet. Az egyetem befejezése után, na majd akkor talán én is tudok valamit tenni a gyülekezetért. A 25. szülinapom körül megkérdezte tõlem a gyülekezeti tanács elnöke, hogy nem akarok-e diakónus lenni az ifjúsági munkában. Én idõközben lekonfirmáltam, otthon unszoltak is egy kicsit, hogy néhány estémbõl szánjak egy-egy órát a gyülekezetre, ez nem lenne olyan nagy dolog. Na de éppen egy ilyen szolgálat? Ez éppen nem jött jókor. És pont én lennék a legfiatalabb ebben a csapatban! Különben is, éppen akkor kaptam állást, gondolnom kellett a munkahelyi tapasztalatszerzésre, karrierlehetõségeimre. Õszintén, így nem sok idõ marad a gyülekezetre. Ráadásul nemsokára meg is nõsülök. Szóval, épp elég bonyolult az életem. Nem, nem, egy ilyen felkérés még várhat. Egy-két éven belül talán meggondolható. Talán tíz év múlva, már volt három gyerekünk, eljött a lelkészünk és megkérdezett, lennék-e presbiter. Presbiter? Megijedtem a kéréstõl. Na ez most tényleg nem megy. Egyáltalán, szóba se jöhet. Minden elismerésem a lelkipásztoré. És mindazoké, akik a szabadidejükben még egy ilyen szolgálatot is vállalnak. Õk biztos megtehetik. Mi nemrég vettünk új házat és a gyerekekkel is rengeteg a teendõ. Szombatonként fociedzésre járunk velük, és ha fellépnek a kórussal, akkor utazunk mi is mindig velük. Én egész nap dolgozom, és a feleségem is félállásban. Ez a szolgálat most igazán nem vállalható. Talán késõbb. Idõközben 50 éves lettem, és egy nap az egyik presbiterünk állt az ajtónk elõtt. Kérdezte, tehet-e egy ajánlatot. A gyülekezetnek szüksége van emberekre a tanács vezetõségébe, és, mint mondta, talán az ilyen vezetõi szerep nem áll távol tõlem. Szerinte alkalmas lennék rá, és kérdezte, hogy lenne-e hozzá kedvem. Megköszöntem a bizalmat. „Sajnos nem megy” – válaszoltam, - én még sosem vállaltam semmit a gyülekezetben, ehhez képest egybõl a tanács vezetõségébe kerülni, ez talán túl sok lenne egyszerre. Egy ilyen feladat teljes embert igényel. Engem pedig a munkahelyemen épp most léptettek elõ, és így most még többet kell

10


Néhány gondolat a Wolvegáról. Tetszett az út, szép az ország, jól éreztük magunkat. Kár, hogy nem néztünk szét jobban Wolvega belvárosában. Az nem tetszett, hogy nem tölthettem több idõt az öcsémmel. Egyébként szép volt a város és a templom, különösen szép volt a tehenes téma, valamint a stadion. Összességében nagyon jó volt minden. Szász Peti és Ede Nagyon tetszett az, hogy náluk hogyan folyik egy istentisztelet. Olyan jó érzéssel tölt el az, hogy a lelkész olyan közvetlen, és egészen nyílt a prédikáció, mintha csak beszélgetnénk a lelkésszel úgy, hogy közben hallgatjuk. Nagyon szép Wolvega is, az a sok hasonló ház, a hatalmas ablakok. Minden olyan volt ezen a helyen, mintha körül akarna ölelni. Mindenki nyílt, kedves és barátságos, olyan szabad lelkületû az egész. Nagyon jól éreztem magam a családnál is. Durkó Kata Az utazók névsora: Jenei Zoltán lelkipásztor, Jenei Zoltánné, Németh László gondnok, Éliás Máté, Szász Péter, Szász Ede, Péli József, Péli Erzsébet, Nyíri Ákosné, Nyíri Dorottya, Fekete Zsuzsa, Zsula Ildikó, Pákozdi Éva, Durkó Kata, Rábai-Bíró Marianna, Bíró Viktória.


7

Igehírdetés Wolvega, 2007. október 14.

Halogatás

A szeretet igazi forrása a szeretet-lényegû Isten. Ez az Isten, a mi Istenünk „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Ján. 3,16). /3. „Hálát adunk Istennek a reménységért, amely készen van számotokra a mennyekben.” A reménység a jövõ idejû hit, az Isten ígéretei beteljesedésében való bizodalom. A mi reménységünk az, hogy a földi lét lezárulása után a mennyei dicsõség vár reánk Jézus Krisztus megváltó, bûnbocsátó, üdvözítõ kegyelme által.„Minden tekintetben Krisztus Jézus legyen az elsõ.” Ha Õ az elsõ, akkor mindenki, és minden a helyén van, a helyére kerül az életünkben, az értékrendünkben. Õ a mi életünk, Õ a mi boldogságunk most és mindörökké. Kedves testvéreink Wolvegában! Hálát adunk érettetek Istennek! Hálát adunk a hitért, a szeretetért, a remény ségért, amely bennetek él és munkálkodik. Maradjatok meg Jézus Krisztus kegyelmében!

dolgoznom. Egy fenékkel nem lehet két lovat egyszerre megülni. Tíz éven belül nyugdíjba megyek, akkor majd lesz egy csomó idõm.” Tíz év múlva megkérdezték tõlem, nem akarok-e a családlátogató szolgálatban részt venni vagy presbiter lenni. De megint csak rosszkor jött a kérés. „Tudja”- válaszoltam, - „mostanában nagyon gyakran mi vigyázunk az unokáinkra, olyan, mintha nekünk lennének újra kisgyerekeink, mert a szüleik nagyon elfoglaltak. Ez pedig rengeteg munkával jár, és még nekünk is kell egy kis szabadidõ. Most 80 éves vagyok, itthon ülök, nincs semmi dolgom. Egész nap csak várok, hogy majd benéz hozzám valaki a gyülekezetbõl. De hát már a látogatószolgálat sem a régi. Az embereknek semmire sincs már idejük . . . Hollandból fordította: Bíró Mariann

Ámen.

Iratmisszió - miért hiszek benne? Néhány gondolat a Wolvegáról. Nekem a tengerpart volt a legérdekesebb, ilyet még életemben nem láttam. A másik érdekesség a múzeumfalu volt. Kovács-unoka vagyok, apai nagyapám volt kovácsmester – tudománya szerint - olyan szerszámokat használt, amilyenekkel én múzeumi látványosságként találkoztam. Minden népre jellemzõ, hogy mi az, ami számára önmagáról természetesnek, említésre nem okvetlenül fontosnak, magától értetõdõnek tûnik, amit öntudatlanul tudomásul vesz. A holland nép esetében ilyen a tisztaság, precizitás és a vendégszeretet. Éliás Máté Ahogy most elindultunk visszafelé, a házigazdáinkra gondolva, egy ige jutott eszembe: Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába jutni. Erre az igére volt tökéletes ellenpélda a fogadó családunk. Nagyon tehetõsen, de szerényen éltek. Mi mindent megkaptunk, amit csak szerettünk volna, szinte királykisasszonynak éreztük magunkat, mintha egy álomban lettünk volna. És annak ellenére, hogy talán a legnehezebb dolog gazdagként keresztyénnek lenni, nekik mégis sikerült, és a wolvegai gyülekezet élenjáró tagjai lehetnek. Nyíri Dorottya 6


G

yerekkoromban kifejezetten nem szerettem olvasni. Ezt talán az érzékelteti legjobban, hogy amikor azzal a beírással mentem haza az iskolából, hogy: „Péter az órán olvasott!”, édesanyámnál nem volt boldogabb, és épp csak meg nem dicsért érte. Középiskolában a teljes irodalmi mûveltségemet a Rejtõ Jenõ könyvek jelentették. Késõbb Pestre jártam dolgozni, és a heti ingázás unalmas óráit a vonaton olvasással ütöttem el. Gyökeres változást az életemben a megtérésem hozott. /Nem csak ezen a területen!/ Az történt hogy 24 évesen a munkásszállón ahol Pesten laktam, az egyik kollégám éjjeliszekrényén megláttam egy nagyon vastag, fekete, kemény borítású könyvet. Kezembe vettem, és akkor láttam életemben elõször Bibliát. Nagyon elcsodálkoztam, hogy ez még létezik. Kérdeztem a kollégát, hogy kölcsön adná-e, és nem kis meglepetésemre a munkatársam azt felelte, hogy nekem adja. Többször beleolvastam, de hihetetlenül értelmetlen egy könyvnek tûnt. Két évig az éjjeliszekrényemen volt háborítatlanul, majd visszajöttem Debrecenbe dolgozni, és még egy évet porosodott a polcon. Életemnek egy viharos idõszakában arra az elhatározásra jutottam, hogy kiolvasom a Bibliát. Éppen munkanélküli voltam, idõm tehát volt. A 2Mózes 20-ig jutottam el, amikor életemben elõször letérdeltem a szoba közepén, becsuktam a szemem, összekulcsoltam a kezem, /filmekben láttam, hogy így kell imádkozni/ és azt mondtam: DEBRECEN-SZÉCHENYI KERTI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

11


Iratmisszió - miért hiszek benne? „Isten, ha vagy mutasd meg magad! Ámen!” Hogy ez az ima nem múlt el nyom nélkül, csak néhány hét múlva derült ki. Olvastam tovább a Bibliát, és valahogy egyre érdekesebb részek jöttek, és kezdtem érteni is sok mindent. De ennél is megdöbbentõbb volt, amikor azt vettem észre, hogy rá tudok csodálkozni egy virágra, egy hangyára, pókra, néztem az eget a felhõkkel, és nevetségessé vált az, amit nekem addig tanítottak, hogy mind ez úgy keletkezett, hogy valami évmilliárdokkal ezelõtt felrobbant, és ez lett belõle. Megértettem, hogy Isten van, tud beszélni, szól hozzám, ha akarom, van akarata, és azt meg lehet ismerni a Bibliából. És mivel nekem úgy lett az elsõ Bibliám, hogy valaki nekem adott egyet, én is több Bibliát ajándékoztam már el. De az a Biblia, amit elõször kaptam, már nincs nálam. Bevittem a munkahelyemre, ahol tudtom nélkül az egyik kollegám titokban elkezdte olvasni, és õ is megtért. És annyira kedves lett neki az a Biblia, hogy elkérte tõlem, és én boldogan adtam neki. Ezért hiszek az iratmisszióban. Annak a munkatársamnak, aki ezt a Bibliát nekem adta, már a nevére sem emlékszem, de a hite, hogy van értelme Bibliát ajándékozni, példává lett a számomra. Ahogy õ nem tudja, hogy a Könyv, amit elajándékozott, két ember életét is megváltoztatta, úgy én sem tudom mi a sorsa azoknak a könyveknek és embereknek, akiket én ajándékozok meg. De az az Isten, aki engem meg tudott menteni, hiszem, hogy másokkal is meg tudja, és meg akarja ezt tenni. Horváth Péter.

Szenci Molnár Albert, a református énekeskönyv összeállítójának emblémája

12


Textus: Pál apostol levele a Kolosséiakhoz 1. rész 3-23. vers Kedves testvéreink Wolvegában! Két évvel ezelõtt voltunk nálatok, a ti szeretetteljes, testvérgyülekezeti meghívásotokra, és nagyon szép élményként õrizzük szívünkben az együtt töltött napok emlékét. Örülünk az újabb áldott találkozás lehetõségének. A Kolossé levélbõl hangzott el egy részlet alapigeként. Három különös ok teszi hangsúlyossá ezt a bibliai szakaszt számunkra: a Magyarországi Református Egyház által kiadott Bibliaolvasó Kalauz felosztása szerint éppen a hollandiai útra indulás napjától kezdõdik a Kolossé levél folyamatos olvasása és magyarázata. Személyes keresztyén hitre jutásom vezérigéje is itt található az 1. rész 18. versében, ezért mindig szívesen prédikálok errõl: „Minden tekintetben Krisztus Jézus legyen az elsõ”. Az elsõ wolvegai ünnepi istentiszteleten is a Kolossé levél alapján hangzott az igehirdetés „az új ember felöltözésérõl”. (Kolossé 3, 1217) Mit üzen Isten nekünk a felolvasott ige alapján?„Hálát adunk mindenkor Istennek értetek.” A hálaadás a keresztyén élet alaphangja. Benne kifejezõdik az Isten személye iránti hódolatunk, az Istennel való lelki közösségünk öröme, az Isten ajándékai iránti köszönetünk és az egymás iránti szeretetünk. A hálaadás a megbecsülés jele: akinek hálát adunk, azt értékeljük. Mi most újra hálát adunk Istennek a wolvegai református gyülekezetért, Isten munkájáért ebben a közösségben, a testvérgyülekezeti kapcsolatban kapott és adott áldásokért, Isten munkájáért, amelyet bennünk és közöttünk végez. /1. „Hálát adunk Istennek a Krisztus Jézusba vetett hitetekért.” Manapság elterjedt közmondás: „Mindegy, hogy miben hiszünk, csak higgyünk valamiben!” Bölcstelen beszéd. Egy példával hadd világítsam meg! Ha két ember fuldoklik egy folyóban, s az egyik egy gallydarabba, a másik pedig egy fatörzsbe kapaszkodik, vajon melyikük fog megmenekülni? Egyértelmû, hogy az, aki a fatörzsbe kapaszkodik. Nem a kapaszkodás ténye, hanem a kapaszkodás tárgya a lényeg: az a fontos, hogy mibe - Kibe – fogódzunk! Boldog, aki Krisztus Jézusba vetette hitét, Õ meg tud tartani nem csak a földi élet veszedelmei között, hanem meg tudja tartani életünket az örök üdvösségre is. /2. „Hálát adunk Istennek a szeretetért, amely valamennyi szent iránt él bennetek.” DEBRECEN-SZÉCHENYI KERTI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

5

Debreceni küldöttség Wolvegában

10 éves az ebesi templom

A nyelvi kommunikációban Rábai-Bíró Mariann segített választékos holland-magyar tolmácsolással. A Széchenyi kertiek nevében Németh László gondnok egy Debrecenrõl szóló értékes könyvet ajándékozott a wolvegai gyülekezetnek, a vendéglátó gyülekezet pedig egy gyönyörû falvédõt adományozott a debreceni gyülekezetnek, amelyen a két templom, a két egyház jelképe látható középen Krisztus keresztjével, amelybõl szeretet sugárzik a két gyülekezetre. Vasárnap, október 15-én 18 órakor, gazdagon ellátva útravalóval, ajándékkal és áldáskívánással indultunk haza szeretteinkhez. Az emlékezetes utat fûszerezte odafelé Prága, visszafelé Aachen és Köln megtekintése. Aachenben Éliás Máté fia, Dániel kalauzolt minket, aki bemutatta nekünk a történelmi belvárost. A német-római császárok koronázási városában a dóm mellett felfedezhettük Szent István magyar király szobrát is, akinek segítséget nyújtó támogatását hálásan õrzi az aacheni emlékezet. Istennek legyen hála ezért az áldott testvéri találkozásért. Jenei Zoltán lelkipásztor

1


4


Zsoltárok 90:1

997. október 5-én volt az Ebesi Református Egyházközség templomának felszentelése. A hálaadó jubileumi istentiszteletet 2007. október 6-án 15 órakor tartotta a gyülekezet. Ebbõl az alkalomból Bukáné Zakar Zsuzsa lelkipásztor szolgálatra hívta Dr. Fekete Csaba professzor urat, gyülekezetünk orgonista kántorát és énekkarunkat, a Halleluja Kórust. Az ünnepélyes alkalom Stanley: Volontary címû orgonamûvével kezdõdött, Dr. Fekete Csaba tolmácsolásában. Aztán a 84. zsoltár éneklésére került sor: elsõ versszakát a gyülekezet énekelte, az 5-6. verseit Halleluja Kórus adta elõ. Most is, 1997-ben is Derencsényi István esperes úr hirdette az igét. „Dicsérjétek az Urat … nagyok az Úr tettei” – hangzottak a 111. zsoltár diadalmas sorai. A 10 év elõtti erõfeszítéseket megáldotta az Úr, ezeknek az áldott erõfeszítéseknek lett gyümölcse a szép templom, egy olyan légkörben, melyben sokan nem gondoltak arra, hogy templom fog állani e helyen. Az Úr kegyelmébõl és kifürkészhetetlen akaratából felépült és felszenteltetett, azóta is áll – és nem „majd valahol, majd egyszer”, hanem itt és most, immár 11. évének küszöbén. A templom nem középület: több és más. Több, hiszen Isten háza, szent hely. S más, hiszen találkozóhely, ahol találkozhat az Õ népével. Az Isten: név és személy, Aki segítségül hívható neve által. Minden okunk megvan, hogy dicsérjük Õt, ez létezésünk értelme és célja. Ha az ember nem ezt teszi, akkor elbukik, ahogy azt az elsõ ember bûnesete is mutatja. „Könnyen elfelejtkezünk minderrõl – folytatta az igehirdetõ – ha fáj a szív és súlyosak a terhek, vagy amikor magától értetõdõnek tûnik számunkra mindaz a szép és jó, amit ajándékba kaptunk. De nem érdemes és Õ nem érdemli, hogy fél szívvel dícsérjük Õt, inkább követendõ Kálvin vallomása: „Szívemet élõ hálaadás gyanánt…”. Együtt „mindnyájan”, közösségben, „egyenességben”, tehát gyülekezetben – nem pedig elhúzódva, magánügynek tekintve. *** Az igehirdetés és a közös imádság után a Halleluja Kórus elénekelte a Hálaének címû kórusmûvet, majd Bukáné Zakar Zsuzsanna lelkipásztor emelkedett szólásra. Köszöntötte az egyházmegye területérõl és a külföldrõl érkezett vendégeket és megköszönte mindenkinek az elmúlt 10 év során végzett munkát, segítõ részvállalást s az imádkozó gondoskodást. „Miénk a templom – mondotta – de igazi gazdája az Isten. Nem voltunk egyedül, mindenkor volt, van és lesz útmutató, jó Gazdánk”.


13

10 éves az ebesi templom Küzdelmeik hû tükre gyermekük hiedelme, aki bizonyosnak tekinti, hogy a lelkészek akkor kezdhetik szolgálatukat, ha elõször felépítenek maguknak egy templomot. Végül a templomépület bejárata felõl olvasható feliratra hívta fel a lelkésznõ a hallgatóság figyelmét: „Te voltál hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre”. *** A Halleluja Kórus énekszámát követõen (Te Deum) köszöntések, emlékezések, gratulációk hangzottak el. Hallhattuk többek között Hans Isler meileni polgármester és Dr.Walter Landis szavait, akik a – komoly anyagi támogatást adományozó – svájci testvérgyülekezet képviseletében voltak jelen. Ebes polgárai nevében Galgóczi Mihály polgármester szólalt fel. Dr Nagy Mihály egyházmegyei fõgondnok az elmúlt évek történetével kapcsolatban azt emelte ki, hogy az ünnepelt gyülekezet sokkal többet kapott, mint amit kérni-remélni mert. A hozzászólók sorát Megyaszai Sándor egyházközségi fõgondnok zárta le. Ismét orgonazene következett: Dr Fekete Csaba Gaspard Corette Gdúr fugáját játszotta. Ezután fogadtuk az áldást, elénekeltük a Himnuszt, majd részt vettünk a közeli iskolaépületben szervezett szeretetvendégségen. Éliás Máté

Reformáció-Kálmáncsehi ünnepség

E

bben az évben is, mint már hosszú idõ óta, a Reformáció ünnepének kapcsán emlékezünk meg, és hajtunk fõt a reformátor püspök emléke elõtt, hisz Debrecenben nem ment volna végbe a reformáció Kálmáncsehi Sánta Márton gazdag és áldott munkássága nélkül. Az, hogy a templomunkban emlékezhettünk meg a püspökrõl, ennek az ad aktualitást, hogy városunkban is élnek a püspök leszármazottai és templomunk ad helyet a Kálmáncsehi Emlékalapítványnak is. 14


Debreceni küldöttség Wolvegában

wolvegai testvérgyülekezet vendéglátó csoportja nagy szeretettel fogadott bennünket, a Debrecen-Széchenyi kerti református gyülekezet küldöttségét. Hosszú út után, október 12-én érkeztünk templomukhoz, ami az Ichtuskerk nevet viseli. A köszöntést követõen bemutatták templomukat, amelyben a nagyterem mellett 5 másik helyiség található, amelyek csoportszobaként használatosak. Másnap részt vettünk egy szép kiránduláson az Északi-tenger partján, megtekintettünk egy múzeumfalut, és sétát tettünk egy meseszép üdülõhelyen. Ott lehetett emléktárgyat is vásárolni. Szombat este zenés hálaadás volt a templomban, majd közös vacsora a gyülekezeti házban, nagyon finom ételekkel. Vasárnap délelõtt ünnepi istentiszteleten hangzott Isten igéjének üzenete Jenei Zoltán lelkipásztor szolgálata által, a Kol. 1, 3-23 igeversek alapján. (Az elhangzott igehirdetés teljes szövege hamarosan olvasható lesz gyülekezetünk honlapján.) Piet Rozeboom holland lelkipásztor nagy szeretettel foglalkozik a wolvegai gyülekezet közösségével, következetesen munkálva az egyházközség épülését. Jó volt látni, hogy az õszinte szívû gyermekek, a helyüket keresõ fiatalok, a terheket hordozó középkorúak és a tapasztalatban gazdag idõsek egyaránt otthon érzik magukat a közösségben. Az istentiszteleten Nyíri Ákosné Éva bemutatta a debreceni házaspári kört, Fekete Zsuzsa pedig beszélt az Alpha kurzus áldásairól, és mindketten tanúbizonyságot tettek Krisztusba vetett hitükrõl. Az élménydús találkozót egy farmlátogatás zárta be.

A


3

A Kálmáncsehi Galéria évértékelése

Reformáció-Kálmáncsehi ünnepség

fénykép exponálásához, de mindkét esetben a legfontosabb mozzanat a meglátás, az észlelés, valaminek a felfedezése, meglátása. Egy nyíló virág mellett elhaladva, vagy a lenyugvó napot tekintve nem mindenkinek jut eszébe azt megfesteni vagy lefotózni, de az a mûvész, akit Isten ilyen irányú látással és tehetséggel áldott meg, az megfogja a pillanatot és elkészíti az alkotást, a felvételt. Ezeket a pillanatokat és látásokat „közzétenni”, kiállítani, felebarátainkkal megosztani, ez teszi mûvészivé a meglátást vagy a személyes víziót. Így vettünk rész Nehézy László, az Év Természetfotós pályázat, Növények és Gombák kategória 2. helyezettjének kiállításán, ahol megcsodálhattuk a Hortobágy élõvilágának egy szeletét, valamint Rácz Éva fotókiállításán ahol a halak és a vízi világ rejtelmes színvilágába tekinthetünk be. A kiállítások sorát a Hajdúnánási Nyugdíjas Klub tagjainak munkáiból összeállított anyaggal folytattuk. A kiállított anyagok bemutatták a nyugdíjas korú alkotók sokrétû mûvészi tevékenységét, hisz amit alkotottak, azt nyugodtan tekinthetjük mûvészetnek. Láthattunk vert csipkét, hímzést, gobelint. Gyönyörködhettünk szalmafonatokból készült használati tárgyakban. Láttuk mûködés közben egy korabeli cséplõgép kicsinyített, de mûködõ makettjét, és végül megcsodálhattuk azt a sok hegedût, melyet szintén nyugdíjas mûvész alkotott. A kiállított alkotásokat Tímári Balázs, Tóth Imre, Tímári Lajos, Molnár Sándorné készítették. Hisszük és valljuk, hogy Isten minden embert megáld valami tehetséggel. Alázattal elfogadva ezt, alkothatunk, és szolgálhatunk az Õ dicsõségére.

Az ünnepi istentisztelet az apostoli köszöntéssel és a Halleluja kórus szolgálatával kezdõdött. A “Kálvin imádsága” címû vers megadta az ünnep mondanivalójának keretét, hisz Kálvin genfi szolgálatának kezdetét felidézve, szembesülhettünk a mai napok “reformációjával”, amit minden hitbenélõ reformátusnak követnie kell.

Érdemes folytani, úgy az alkotást mint a szolgálatot, mert Isten minden helyre állított “õröket”. Bízunk benne, hogy a következõ kiállítási évet Isten dicsõségére hasonló gazdag élményekkel zárhatjuk. Úgy legyen!

Isten igéjét, mely Máté evangéliuma 25. rész 21. verse alapján hangzott, Dérer Zsolt - Kálmáncsa, a reformátor püspök szülöhelyének mostani lelkipásztora - hirdette. Az evangélium példázatában a “gazda” megjutalmazza azokat, akik a rábízott értékekkel, tálentumokkal jól élnek és megsokasitják azt, ugyanakkor elveti azokat akik a rábízott tálentumot elrejtik, hogy az, az elszámoltatásnál hiánytalanul meglegyen. Isten e példázatban arra ösztökél minden hitrejutott lelket, hogy a megkapott kegyelmet ne rejtsük magunkba, hanem azt adjuk tovább, hogy minnél több lelket tudjunk megtéríteni és Krisztus közelébe vinni. Itt húzott párhuzamot a reformáció nagy alakjai, Luther, Kálvin, és a ma élõ reformátorok közé. Mi a ma élõ reformátorok, kinek- kinek tálentuma szerint, a saját családtagjainkat, szomszédainkat, munkatársainkat kell Krisztus elé vinnünk, hogy a megkapott kelgyelmet, ezáltal tovább tudjuk adni.

Török Csaba galéria vezetõ

2



15

Reformáció-Kálmáncsehi ünnepség Lelkész testvérünk tanuságtételében fontos helyet foglalt el a reformátorok és a mai reformátusok küldetésének kiemelése. Míg a reformáció korában a hit miatti üldöztetés volt a jellemzõ, addig a mai korszak jellemzõje, hogy nem tudjuk elfogadnia Krisztus szeretete révén megkapott üdvösséget. Ha ezzel élni tudunk és Krisztushoz visszük bûnös életünket és családunk tagjainak életét, akkor már eleget tettünk “Gazdánk” kívánságának, mert a ránkbízott tálentumokat megsokszorozva adjuk vissza. Az ünnepi istentisztelet a Kálmáncsehi Sánta Márton Emlékalapítvány elnökének, Kálmánczhey Csabának beszámolójával folytatódott, majd az Emlékalapítvány alapítójának, Kálmánczhelyi Tiborné Rozika néninek gondolatait mondta el az alapító unokája Dr. Gellén Márton. A nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklését követõen került sor Kálmáncsehi Sánta Márton emlékmûvének megkoszorúzására. A család nevében Kálmánczhelyi Csaba és Dr. Gellén Márton, a Református Egyház nevében Jenei Zoltán és Németh László helyezték el az emlékezés virágait a reformátor püspök mellszobránál. Török Csaba presbiter Adventi program Az év hátralévõ idõszakában is érvényben maradnak az állandó alkalmak. Az adventi idõszakból csupán egy kiemelkedõ programra hívjuk fel a Testvérek figyelmét, nevezetesen : 2007. december 2-án adventi istentisztelet a Csokonai Színház Énekkarának szolgálatával. Igét hirdet Jenei Zoltán, ünnepi köszöntõt mond Halász János Debrecen város alpolgármestere.

Aranycsegettyû Kiadja a: Kálmáncshi Sánta Márton Emlékalapítvány. Készült 500 példányban. Szerkesztette, a grafikai tervet készítette: Török Csaba Levélcím: 4031 Debrecen, István király tér 2. Telefon/Fax: 52/417 528 16


Aranycsengettyû A Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség lapja IX. évfolyam 6.szám 2007. október

Kedves Tesvéreink!

I

smét, egy látványokban és mûvészeti szempontból gazdag évet zárt a Kálmáncsehi Galéria. A képzõmûvészet valamennyi mûfaja bemutatkozott ismét a galériában kiállított alkotásokkal. Ebben az évben is gyönyörködhettünk Kökényné Szarka Emma festõmûvész, jó hangulatú, kedélyes, természetközeli festményeiben, amelyek e rohanó hétköznapok forgatagában felüdülést nyújtanak a látogatóknak. Márk Éva üvegszobrász mûvész munkásságának egy szegmensét láthattuk, melyben bemutatta a különféle kézimunkáit, hímzéseit, festett dísz falicsempéit és a szebbnél szebb üvegszobrait. A bemutatott alkotások mellett lenyûgözõ „technológiai” bemutatót hallhattunk az üvegmûvesség rejtelmeibõl és nehézségeirõl is. Az idei kiállítási év talán egyik legérdekesebb párosítása Palotai Erzsébet és Éles Bulcsú munkáinak egymást követõen történõ bemutatása. Palotai Erzsébet markáns kikristályosodott alkotásai után mutattuk be Éles Búlcsu, a fiatal, de már nem útkeresõ mûvész alkotásait, melyben harmadik alkalommal “vall színt”. A bemutatott anyagból kitûnik a dinamikus, színkavalkádban megtestesülõ fiatalos lendület. A képzõmûvészeti alkotások mellett nagy érdeklõdés kísérte a fotoanyagokat is. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a vászonra vetett látomások és gondolatok mellett, a fényképezõgép objektívjén keresztül visszaadott, rögzített táj, állat, naplemente vagy éppen napkelte, talán ugyanolyan mûvészi értéket képvisel, mint egy festmény. Jóllehet a festmény elkészítéséhez több idõ szükséges, mint egy DEBRECEN-SZÉCHENYI KERTI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

Mmegszabadította népét, Mózes Izráel fiaival együtt hálaadó éneket

Recommend Documents