„Mit tennék a vizek védelmében” Marcal folyó Készítette: Bálint Brigitta Magyargencsi Sportegyesület
Bevezető •
Bizonyára sokan hallottak már a Dunántúl szívében emelkedő Somló-hegyről és bortermő vidékéről, ahonnan a több neves költőnk által is versbe foglalt híres királyok bora, vagy ha úgy tetszik, a nászéjszakák bora származik. De talán a Sághegy hallatán is többeknek elevenednek fel felejthetetlen élmények az ott látott kráterről, ahol a kitörés pillanatait olyan csodálatos módon megőrzött lávafolyásokban gyönyörködhetett.
•
Erről a két tanúhegyről, melyek mindössze 20 km-re helyezkednek el egymástól, és amik olyan merészen törik meg a Kisalföld síkját, többé-kevésbé már mindenki hallott. A köztük húzódó Marcal-medence sötét és veszedelmes mocsarairól, ingoványairól, végtelen nádasairól és hatalmas madártömegéről azonban már nyílván kevesebben tudnak. Ezen nincs is mit csodálkoznunk, hisz mi, emberek sokat tettünk azért, hogy az eredeti arculatának már csak mutatóban maradjanak nyomai, vagy még annyi se. Pedig nem volt mindig a Marcal gátak közé szorítva, a mellette húzódó földek sem voltak mindig felszántva, de még maga a Marcal sem volt mindig csendesen folydogáló keskeny folyócska.
Elhelyezkedése •
A Marcal a Rába jobb oldali - és egyben legnagyobb magyarországi - mellékfolyója. 3.084 km2 vízgyűjtő területének túlnyomó részét a Kisalföld déli beöblösödése, a Marcalmedence foglalja el, nyugatról a Kemeneshát, Kemenesalja vidéke és északabbra a Rába ártere kíséri, míg keletről a Bakony, illetve a hegységből lefutó patakok által hullámossá formált Bakonyalja határolja.
•
A Marcal a Bakony-vidékhez tartozó Keszthelyi-hegység északi lejtőjén, Sümegtől délre, Sümegprága község határában ered. Kezdeti rövid, néhány km-es útján több, túlnyomórészt időszakos kis ér csatlakozik hozzá, míg Kisvásárhely környékén leérve a síkságra, állandó vizű patakká válik. Karakó határában egyesül a Bakonyból érkező Torna patakkal, innentől számítható igazi folyónak. Észak felé tartva halad végig az egykor mocsaras-ingoványos, ma már többnyire mezőgazdasági művelés alatt álló völgyén, mely Marcaltő után a Kisalföld lapályába olvad át. Innentől párhuzamosan folyik a Rábával, attól néhány km-re, míg Koroncó Gyirmót között el nem éri befogadóját.
Kialakulása •
A Marcal-medence területe folytonos romboló és építő hatásoknak volt és van kitéve. Az Alpokból és a Bakonyból hordalékanyagok érkeztek, melyek a mélyebb, síkabb területeken lerakódtak, majd tovább szállítódtak a Kisalföld felé. A Kisalföld központi része folyamatosan süllyedt és ez a folyamat az alsó pleisztocénben is jelentős maradt, így a folyók errefelé irányultak. Rengeteg hordalék szállítódott át a területen, amire bizonyíték a Kemeneshát nagy tömegű kavicstakarója. A Zala is ezen a területen folyt keresztül táplálva az akkori Marcalt és az így hatalmasra duzzadt folyó oldalazó erózióval szélesítette völgyének talpát. Ezért jöhetett létre a mostanra kicsivé zsugorodott folyóhoz képest a szokatlanul nagyméretű völgy.
•
A medence mocsarai a völgytalp nagyobb szakaszainak besüllyedésével, a 10 ezer évvel ezelőtt kezdődő holocénben keletkeztek. Az így kialakult pangó vizű mocsarakban több méter vastag tőzeg képződött és ezeknek a helyeknek a kiaknázására (Mersevátnál, valamint Adorjánházánál) tőzegbányákat is létesítettek, mik a bányászás után horgásztavakká váltak.
Növényvilág
•
Marcal-medence területét legnagyobb részt ma már mezőgazdasági területek (szántók, legelők) borítják, de még néhol mozaikosan szétdarabolva természet közeli állapotban maradtak fenn láprétek, mocsárrétek és nádasok is. A fás part menti vegetáció aránya változó: helyenként erdősáv húzódik a meder partján, míg máshol csak egy-egy bokor, illetve egy-két fa található. A fás vegetációjellemző fajai a fehér fűz, fűzbokrok, a nyarak valamint a bodza.
•
A vízfelület növényfedettsége magas. A Marcal alsó szakaszára jellemző a dús hínárvegetáció, melynek tipikus fajai a békaszőlő fajok, a sárga vízitök és a békalencse. Jellemző még a nyílfű, a vízi harmatkása, a nád, a gyékény, és a keserűfüvek helyenkénti tömeges előfordulása. A parti sávra a nád, a mezőgazdasági gyomfajokon kívül a magas aranyvessző tömeges megjelenése jellemző.
•
A Marcalnak minden pusztítás ellenére még mindig sikerült megőriznie néhány rejtett kincsét, és talán még többet is, mint amiről most tudunk. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a még helyenként fellelhető védett fehér májvirág, mocsári kosbor, vagy a hússzínű ujjas kosbor.
Állatvilág •
A Marcal halfaunája nagyon változatos, ragadozó halak és békés halak is találhatóak a folyóba. Ragadozó halak közül nagyobb számban csuka és domolykó ill. a "mindenevő" sügérek fordulnak elő, de kisebb számban a balin, a süllő, valamint a harcsa is él a Marcalban. A csukáról érdemes tudni, hogy lesből támad vagy hosszú ideig egy helyben vár mozdulatlanul az áldozatára. Jellemző rá a revírtartás, valamint hogy az igazi csukázó időszak a horgászoknak az ősz. A kifogott csukának legalább 40 cm hosszúnak kell lennie, orrcsúcstól a farktőig. A domolykót hosszú és hengeres testfelépítés jellemzi, míg a harcsa jellegzetessége a méretes bajsza és az 50 cm-es mérethatára. A balin érdekessége, hogy nemes hal és a kifogott példánynak 40 cm hosszúnak kell lennie. A süllő mérethatára 30 cm, de csak helyenként fordul elő a Marcalban. A sügérre jellemző, hogy hátán feketés csíkok vannak (4-5) ill. úszói narancssárgák, valamint, hogy minden fajta csalira rámegy.
•
Békéshalak közül nagy mennyiségben a keszegek, kárászok fordulnak elő, illetve megtalálható a ponty is, melyet több helyen telepítenek a folyóba. Kétféle ponty van a Marcalban: tőponty, ill. tükörponty. Kettejük közt annyi a különbség, hogy a tőpontytól eltérően a tükörponty oldalán kevés pikkely van vagy szinte nincs. Mérethatáruk 30 cm és szintén nemes halak. Kárászokat is szoktak telepíteni, amikről tudvalevő, hogy nagyon kitartó, ill. ellenálló halfaj. Továbbá jellemző rá a rajokban való mozgás. Keszegekből 5 faj fordul elő a Marcalban.
Legnagyobb
számban
a
bodorka,
a
vörösszárnyú- és a dévérkeszeg található. A bodorka és a vörösszárnyú keszeg nagyon hasonlít egymásra a különbség mindössze annyi, hogy a bodorka úszói élénkpirosak,
míg
a
vörösszárnyúé
(a
nevével
ellentétben) inkább narancssárgás - vörösek. A másik 2 keszeg jóval ritkább: szilvaorrú- és a karikakeszeg. A szilvaorrú keszeg jellegzetes orráról kapta a nevét és hosszúkásabb, mint a többi rokona. Egyéb halak közül rengeteg a küsz, a naphal is és fenékjáró küllő.
•
Marcal-medence máig megőrizte néhány szeletét az egykori hatalmas mocsárvilágnak, és még jelentős területeken találhatunk láp és mocsárréteket, valamint kiterjedtebb
nádasokat.
Az
utóbbiak
jellegzetes
madárfaja a nádirigó, a cserregő nádiposzáta, a foltos nádiposzáta, valamint a nádi sármány. A vízparti nádasban és a sűrű növényzetben költ a vízicsibe, a szárcsa és a tőkés réce, sőt ritkább esetekben a guvat és akár a kisvöcsök is. A víz környéki növényzetben nevelik fiókáikat az énekes nádiposzáták, a berki, réti, valamint a nádi tücsökmadarak. A vízparti fűzfák lelógó ágaira építi mesteri fészkét a függőcinege. A folyó mentén sétálva gyakran kerülnek szemünk elé nagy kócsagok, szürke gémek, törpegémek, esetenként bakcsók, kanalas gémek, fekete gólyák is, habár ezek a fajok csak táplálkozni járnak a medencébe. A sás vagy egyéb sűrű növényzet rejtheti egyik fokozottan védett madarunknak a hamvas rétihéjának a fészkét is.
Marcal folyó ma •
Az emberek sem tisztelik már annyira a Marcalt, mint elődeik. A folyóban egyre gyakrabban látni úszó, a hobbi horgászok és a fürdőzők által eldobott flakonokat és egyéb szemeteket. Természetesen a szemetelés nem korlátozódik csak a folyóra. A még érintetlennek hitt területeken is egyre gyakrabban lehet találkozni el nem bomló hulladékkal.
•
Ma 2010 novemberében ha azt a szólt halljuk, hogy Marcal mindenkinek a vörösiszap katasztrófa jut eszébe.
•
Az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának átszakadt az egyik gátja és a benne található vörös iszap elöntötte Kolontár és Devecser települést október 4-én. Az emberi életeket követelő szörnyű tragédia természeti katasztrófaként gyűrűzött tovább a gátszakadást követően. Az igen erős lúgos kémhatású 13,5-es pH értékkel bíró vörös iszap először a Torna-patakba folyt bele, melynek élővilága azonnal elpusztult, majd a szennyezés áradat elérte másnapra a Marcal folyót.
•
A vörösiszap a timföldgyártás nagy mennyiségű mellékterméke, amely főleg vas-, alumínium-, szilícium- és nátrium-oxidot tartalmaz. Hasznos komponensei különféle eljárásokkal kivonhatók, de kísérleteznek más irányú hasznosításával is (pl. komposztálási adalék, kéntelenítési szorbens). A száraz vörös iszapban lévő összetevők önmagukban nem tekinthetők mérgezőknek, de a Magyarországon és még elég sok helyen alkalmazott ún. nedves vörösiszap-tárolás esetén minden tonna szárazanyaghoz 2-3 köbméter meglehetősen lúgos folyadék is tartozik, mely viszont mérgező. A szakemberek megpróbálták a vízbe öntött ecetsavval és gipsszel csökkenteni az igen erős lúgos kémhatást, de nem sikerült megakadályozni az ökológiai katasztrófát. Amikor a természetbe kerül, akkor a lúgnak önmagában nincs hosszú távú környezeti hatása, mivel a víz felhígítja, viszont addig maró hatása kipusztítja a növényzet egy részét. A felszíni, illetve felszín alatti vizekbe jutva a vörösiszapból kioldódó nátrium-hidroxid jelentősen károsíthatja azok élővilágát; nagyobb mennyiségben tömeges halpusztulást okozhat. Radioaktív hatása mérsékelt (a normál talajénak 10–20-szorosa); gyakorlatilag veszélytelen.
•
Láttuk a Marcal az esélytelen küzdelmét a lúgos mindent elpusztító vörös zaggyal szemben. A halak a partszéléhez húzódva csoportokba verődve próbálkoztak, de sajnos eredménytelenül.
Védekezés •
A védekezés célja, hogy a Marcalba jutott nehézfém szennyezés a folyó medrében maradjon és onnan a későbbiekben eltávolítható legyen. A szennyezés lokalizálásra csak így van reális lehetőség. Másik fontos cél az élővilág kímélése érdekében a víz pH értékének elviselhető mértékűre való csökkentése. A fenti célok érdekében a Marcalon több helyen fenékküszöb épült, hogy a duzzasztott térben a lelassult vízből a veszélyes iszap kiülepedjen. A kiülepedett veszélyes iszap eltávolításra kerül a jövőben. Ezek a fenékküszöbök nem okoztak parti elöntést, a duzzasztás szintje a folyó nagyvízi medrében marad. Ezzel párhuzamosan folyamatosan adagolásra került a gipsz a Marcal folyóba a mért pH érték függvényében. A gipsz bejuttatásának másik előnye hogy segíti a kiülepedést, a veszélyes anyag továbbjutásának akadályozását. A Marcal duzzasztó alatti szakaszon, amennyiben a fent említett beavatkozások nem tudnák volna a víz pH értékét megfelelően csökkenteni, úgy sav adagolására került volna sor annak érdekében, hogy a Rábában és a lentebbi folyókon a szennyezés már ne okozhasson elviselhetetlen kárt az élővilágban, melyre sor is került.
Élővíz a jövőben •
Az élővizek, főleg az édesvizek használata életünk egyik legfontosabb, ugyanakkor költségekkel is járó eleme. A folyók, patakok, tavak vize nemcsak természeti, hanem társadalmi, gazdasági értékeket is hordoz, jövedelemszerzési és költségmegtakarítási lehetőségeket kínál. Ez az erőforrás azonban nem áll korlátlanul a rendelkezésünkre. Ahhoz, hogy a jövőben is mindenkinek jusson tiszta ivóvíz és tájaink, életünk meghatározó elemei maradhassanak a folyók és tavak, erőfeszítéseket kell tennünk a felszíni és felszín alatti vizek megóvásáért, állapotuk javításáért
