Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján

Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján

Makrofita vizsgálatok

A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása


Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 2011.



Tartalom Makrofiták vizsgálatának szükségszerűsége............................................................................3 EU Víz Keretirányelv ökológiai megközelítése ...................................................................3 A vízi élettájak típusai és jellemzésük .....................................................................................4 A litorális zóna ...................................................................................................................6 Hajtásos vízi növények vizsgálata ...........................................................................................6 Mintavétel, mintafeldolgozás módszere ..............................................................................7 Mintavétel ......................................................................................................................8 Mintavételi terület ...........................................................................................................8 Fajok azonosítása ............................................................................................................8 Tömegviszonyaik megállapítása .....................................................................................8 Adatkezelés ....................................................................................................................9 A minta pontossága.........................................................................................................9 A minta feldolgozása, az adatok értékelése .....................................................................9 VKI minősítés szerinti feldolgozás ..............................................................................9 Társulástani feldolgozás ............................................................................................ 10 Vizsgálati terv ...................................................................................................................... 11 Vizfolyások állóvizek minősítése .......................................................................................... 16 A vizsgált állóvizek...................................................................................................19 A szennyvízbefogadók .............................................................................................. 19 A határvizek.............................................................................................................. 20 A Vízellátók.............................................................................................................. 20 Viztestek minősítése ............................................................................................................. 20 Berettyó víztest ............................................................................................................. 20 Nagyér felső víztest ......................................................................................................22 Penészleki I. csatorna .................................................................................................... 23 Fülöpi-ér víztest ............................................................................................................ 24 Létai-ér víztest .............................................................................................................. 24 Villongó-ér víztest ........................................................................................................25 Hortobágy-főcsatorna dél víztest ................................................................................... 26 Barát-ér víztest.............................................................................................................. 27 Társulástani elemzések ......................................................................................................... 28 Nádasok fajai ................................................................................................................ 30 Sásosok fajai ................................................................................................................. 32 Harmatkásások fajai......................................................................................................34 Gyékényesek fajai......................................................................................................... 36 Lápok fajai.................................................................................................................... 38 Hinarasok fajai.............................................................................................................. 39 Összesítés ..................................................................................................................... 41



Makrofiták vizsgálatának szükségszerűsége A biológiai vízminősítési rendszer magyarországi programját az EU Víz Keretirányelv (VKI) határozza meg, amelynek előírásainak hazai alkalmazásával kapcsolatos feladatokat a 2329/2001 (XI. 21) sz. kormányhatározat rögzíti. A Víz keretirányelvnek célja a vizekben a kiemelten veszélyes anyagok előfordulásának megszűntetése, a tengeri környezetben előforduló anyagok koncentrációjának a közelítése a természetes háttérértékekhez, és a vízgyűjtőkön a vizek jó állapotba hozása, a jó állapot megtartása. A cél eléréséhez a tagállamoknak területükön vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell készíteniük, amelyek ami tartalmazza koherensen, átfogóan a felszíni vizek hidrológiai, morfológiai, ökológiai, feszín alatti vizek kémiai állapotát vízhasználatokat, a vizek terheléseit, szükséges intézkedés sorozatot a vizek állapotának megtartására, javítására. A VKI a felszíni vizek ökológiai állapotának meghatározásához számos biológiai vízminőségi elemek vizsgálatát javasolja, ezek közzé tartozik a vízi vegetáció mennyiségi és minőségi összetétele is. A VKI kötelezően csak annyit ír elő, hogy a használt módszereknek összhangban kell lenniük a nemzetközi szabványokkal, amelyek biztosítják az adatok összehasonlíthatóságát. Az eddig elkészített nemzetközi szakirodalmak tanulmányozása után azt mutatják, hogy az EU többi tagországában nem dolgoztak ki olyan makrofita minősítési módszereket, melyeket hazai keretek között alkalmazni lehetne. Ennek az is oka lehet, hogy a vízi- és mocsári makrofitonok kutatása általában kisebb szerepet kap, mint a többi érintett élőlénycsoporté. A makrofiták - mint csoport-, egyéb növényzet címen szerepel a VKI minősítések tárgyalásánál. A magyarországi VKI gyakorlat az ökológiai minősítésbe bevonta a hajtásos növényeket is. A makrofiták, a vízterek medrének nagyon fontos morfológiát mutató növényei, a morfológia indikátorainak is tekinthetők.

EU Víz Keretirányelv ökológiai megközelítése Felszíni vizeink (álló és folyó) ökológiai1 szempontból – koegzisztenciálisan2 (egyidejű közös előfordulás, együttes létezés) együtt élő populációk 3 halmaza, melyek egy dinamikus4 (a 1

Ökológia: a biológiához, azon belül pedig az egyedfeletti (szupraindividuális) szerveződési szintekkel foglalkozó szünbiológiához tartozó tudományág. Tárgya a populációkra és populációkollektívumokra hatást gyakorló "ökológiai-környezeti" és az ezeket a hatásokat fogadó és ezekre reagáló "ökológiai- tűrőképességi" tényezők közvetlen összekapcsoltságának (komplementaritásának) vizsgálata. Feladata azoknak a limitálással irányított (szabályozott és vezérelt) jelenségeknek és folyamatoknak (pl. együttélés, sokféleség, mintázat, anyagforgalom, energiaáramlás, produktivitás, szukcessszió stb.) a kutatása, amelyek a populációk tér-időbeli mennyiségi eloszlását és viselkedését (egy adott minőségi állapothoz kapcsolódó változásokat) ténylegesen okozzák. Az ökológia tehát élőlényközpontú tudomány, művelése élőlényismeret hiányában nem lehetséges.



benne végbemenő változások, mozgások ellenére bizonyos ideig változatlan) rendszert képeznek. Ebben a rendszerben a "külvilág" azaz a környezet azon része, ami hathat az az exterior komplexum vagy miliőspektrum, amire a hatás irányulhat, a "belső", ami fogadóképesnek tekinthető az az interior komplexum, a toleranciaspektrum. A "külvilág" azaz a környezet ható tényezőit célszerű csoportosítani pl hidrológiai, morfológiai, kémiai, fizikai kémiai stb. elemekre. A hatást ténylegesen felfogó rész az interior komplexumon belül a tolerancia. Esetünkben a projekt területen élő élőlények. Az élőlények és azok populációi fajonként és egyedenként eltérő toleranciaspektrumukból adódóan egy objektumon (entitásban) minden esetben egy téridő mintázatban ragadhatók meg. Ez a mintázat a projekt kapcsán a terület zonációs összetétele. A ható tényezők és a hatásviselők összekapcsoltak, azaz a ható tényezők befolyásolják a projekt terület zonációs összetételét. Ez az összekapcsoltság nem szükségszerűen állandó a két feltétel dinamikájának megfelelően változhat. Egy faj igyekszik a számára a legmegfelelőbb, legoptimálisabb külső életfeltételeket adó azaz ahol a környezet ható tényezői a legoptimálisabbak élőlény számára - élőhelyeket elfoglalni. A faj számára optimálisan ható tényezők mellett éri el egy élőhelyen a maximális tömegét, amit ki lehet fejezni, egyedszámban, biomasszában, borításban, stb. Ebből a meggondolásból kiindulva érdemes elemezni az EU Víz Keretirányelv szerinti minősítés elveinek alapjait. Történetesen, hogy adott populáció víztestben, adott időben, adott mennyiségben való előfordulását milyen okok befolyásolják, és azok hatásai milyen irányú változásokat okozhatnak (okoznak).

A vízi élettájak típusai és jellemzésük A vízi élővilág számára nemcsak közeg, hanem minden víztér egyúttal élőhely is. Egyegy víztéren belül a létfeltételek korántsem egyöntetűek, hanem többnyire igen sokrétűek és változatosak. Ezek a különbségek több esetben küllemileg is jól érzékelhető egységek, ún. élettájak lehatárolását teszik lehetővé, amelyek előzetes feltérképezése nagyon

2

Koegzisztenciális együtt élő az élőlények populációi egy objektumon belül azonos időben egymást feltételezve előfordulnak (gyűjthetők). 3

Populáció (népesség): az élővilág egyedfeletti szerveződésének szerkezeti és működési alapegysége, valamely szünbiológiai vizsgálati szempont szerint azonosnak tekinthető élőlényközösség (valamilyen statisztikai döntés alapján esszenciálisan együvé tartozó egyedek halmaza, pl. tényleges szaporodási közösség). A populáció feletti szerveződési szinteken - az adott szint sajátosságai szerint összerendeződő populációkat összefoglaló néven populációkolllektívumként lehet értelmezni 4

Dinamikus rendszer az élőlényközösségekben végbemenő változások, mozgások ellenére az objektum habitusa (megjelenési formája) bizonyos ideig változatlan marad.



megkönnyítheti a víztér sajátosságainak és élővilágának felmérését és tanulmányozását. A vízi élettájnak a következő hat fő típusa különíthető el: 1. Faciál (vízfelületi élettáj) 2. Fitál (makrovegetáció borítású vízi élettáj) 3. Bentál (üledékfelszíni és üledékben lévő vízi élettáj) 4. Pelagiál (nyíltvízi élettáj) 5. Sztigál (alapkőzetben lévő, felszíni víztérhez közvetlenül kapcsolódó vízi élettáj) 6. Freatál (alapkőzetben lévő, felszíni víztérrel közvetlen kapcsolatban nem lévő vízi élettáj) Ezt az általános tipizálást minden víztérre egyedileg kell alkalmazni, több okból is, mert nem található meg valamennyi élettáj mindig és minden víztérben. A freatál kizárólagosan a felszín alatti vizekre jellemző; a fitál teljesen hiányzik a barlangi vizekből, s ritkán fordul elő a patakokban. Az sem valószínű, hogy az egyes élettájak arányai hasonlóak, még ugyanazon a víztípuson belül sem. A mélytavakra a pelagiál döntő túlsúlya jellemző, a mocsarakra viszont a fitálé. Vannak olyan vízterek, amelyekben nagyon vékony, máshol ellenben igen vastag üledékréteg képződött a mederben. Az alapkőzettől függően igen változó lehet a sztigál kiterjedése is, vulkanikus vagy metamorf alapkőzet esetén gyakorlatilag elhanyagolható, üledékes kőzeteknél viszont akár 4-5 m mélységig és 30-50 m távolságig is terjedhet.

1. ábra: Az élettájak elhelyezkedése a meder a mederben



A litorális zóna A parti öv (litorális zóna) nagysága a tavakban és folyókban igen változó, az is lehetséges, hogy az egész tó a litorális zónához tarozik. A litorális zóna kiemelkedően fontos az egész víz szempontjából. Az itt kifejlődött nővény flóra a tó és a folyó domináns szervesanyag-forrását jelenti. A száras növényeket a hidrobiológia gyakorlat azok morfológiai és megjelenési formái tulajdonságai alapján csoportba sorolja, s ezek mindegyike övszerűen foglalja el a litorális régió egy-egy nagy területét. A hajtásos növényzet övszerű elhelyezkedését zonációnak nevezzük. A zonáció, főként a vizek litorális tájéka élővilágára jellemző térbeli, általában mennyiségileg is jól jellemezhető szerveződési forma, amely ideális esetben lépcsőzetesen egymásra következő sávok formájában jelenik meg, a víztől való távolság, ill. a vízmélység változásának függvényében, az élőlények létfeltételeiben megnyilvánuló változások eredményeként. Az élővilág összetételében is markáns különbségek észlelhetők viszonylag kis távolságon belül is a számottevő mértékű változások eredményeként. A vízinövények nem magukban élnek, hanem társulásokat alkotnak. Közép-Európában a vízi, a vízparti növényállományok övszerűen helyezkednek el.

Hajtásos vízi növények vizsgálata A ténylegesen kifejlődő, a növénytakarót létrehozó növényeket két erő válogatja ki: a termőhelyen uralkodó létfeltételek és az ezek felosztásáért folyó versengés. Ennek következtében minden termőhelyen egy növényi kapcsolatrendszer, egy „társadalmi létforma” alakul ki, amelynek lényege és célja a termőhely erőforrásainak, tápanyagainak és energiájának leghatékonyabb és leggazdaságosabb felhasználása. Ebből következik, hogy a különböző termőhelyeken meghatározott növényfajok élnek együtt és alkotnak egy többékevésbé meghatározott összetételű élő közösséget, a növényszövetkezetet vagy növénytársulást. A növénytársulás tehát a növényfajok jellemző kombinációjából áll, és a termőhely nyújtotta életfeltételekkel és a növényi közösséghez különböző módon kapcsolódó (fészkelés, táplálkozás) állatcsoportokkal együtt egy környezeti rendszert alkot. Mivel a hasonló környezeti tényezők hasonló módon válogatják ki a növényi közösségeket alkotó fajokat, ezért hasonló termőhelyeken hasonló fajkombinációkat találunk, vagyis a növénytársulások azonos környezeti feltételek mellett törvényszerűen ismétlődnek. A társulásoknak, ezeket az ismétlődő reprezentációit állományoknak nevezzük, amelyek együttesen alkotják a növénytársulást vagy fitocönózist. Mivel a társulásban előforduló növényfajokat és azok tömegviszonyait úgy tekinthetjük, mint az összes történeti, társadalmi és termőhelyi befolyás kifejeződését, a termőhelyen működő mindenkori ökológiai tényezők meghatározó szerepet játszanak a társulás fajösszetételének kialakításában. Az ökológiai tényezők külső termőhelyi vagy belső társulási eredetűek, azaz exogének, illetve endogének. Az exogén vagy termőhelyi tényezők kívülről hatnak a növénytársulásra. Ilyenek az éghajlati (csapadék, hőmérséklet, szél stb.) és a talajtényezők (fizikai és kémiai sajátságok),



valamint az emberi és állati beavatkozások. Az endogén tényezők a versengés (a tér, tápanyagok, a víz és az energia felosztása, amelynek eredménye a koegzisztencia), az alkalmazkodás (pl. fény- és árnyéknövények, az időben egymást helyettesítő geofitonok) és a tűrés (pl. kommenzalizmus, stresszhatások). Egy növény csak akkor és addig képes magát egy társulásban fenntartani, ameddig abba térben, időben és funkcionálisan be tud illeszkedni. Ha ez nem sikerül, lemarad a fejlődésben, és végül eltűnik. Minden növénytársulásnak van térbeli, időbeli és funkcionális rendezettsége.

Mintavétel, mintafeldolgozás módszere

A gyakorlati munka végzéséhez mivel nem egy – egy társulás felvételét készítettük el az adott mintavételi helyeken, hanem a mintavételi helyen jelenlévő zonáció teljes egészét vizsgáltuk szükségesnek láttuk a zónák elkülönítését. A zónákat a rájuk jellemző növényformáció nevével jelöltük meg, az alábbiak szerint: Hínárnövényzet Mederfenéki algagyep Alámerült gyökerező nagyhínár Felszínen kiterülő levelű gyökerező nagyhínár Mocsári növényzet Kákás Nádas Gyékényes Magassásos Zsombékos Rétek Láprétek Mocsárrétek Ligeterdők Bokorfüzesek Fűz- és nyárligetek Tölgy-kőris-szil ligetek Égerligetek Lápok Ingó-(úszó)- lápok Tőzegmohalápok Tőzegmohás átmeneti lápok Forráslápok Láperdők Fűzlápok Nyírlápok Égerlápok



Égeres mocsárerdők Magaskórós növényzet Iszap- és zátonynövényzet, nem rudeális pionírnövényzet Mocsári gyomnövényzet

Mintavétel A terepi vizsgálatokat Braun-Blanquet kombinált becslési módszerével végeztük. A mintavételi területről társulástani felvételt készítettünk. A felvételezés három fázisból valamint az adatok dokumentálásából áll. Az első a mintanégyzet (a mintavételi terület) kijelölése, a második a minőségi vizsgálat, azaz a mintanégyzetben előforduló fajok azonosítása, a harmadik a fajok mennyiségi (tömegviszony) előfordulásának becsléssel való megállapítása, valamint az adatok rögzítése, dokumentálása. Mintavételi terület A mintavételi terület kijelölése a víztér kiválasztásán túl a mintanégyzet kiválasztását jelenti, amely eredetileg egy minimál-area vizsgálaton alapszik. A minimál-area a legkisebb rendszerint négyzet alakú- terület, amelyen a társulásra jellemző fajok előfordulnak. Ez úgy érhető el, hogy a mintanégyzetet növelve egy olyan területnagyságot érünk el, amelyen a fajok száma állandósul, vagyis amelynek további növelésével a fajszám már nem növekszik. A gyakorlati munka végzéséhez mivel nem egy – egy társulás felvételét készítettük el az adott mintavételi helyeken, hanem a mintavételi helyen jelenlévő zonáció teljes egészét vizsgáltuk szükségesnek láttuk a zónák elkülönítését. A zónákat a rájuk jellemző növényformáció nevével jelöltük meg. Fajok azonosítása A felvételezés második fázisa a minőségi vizsgálat, a mintanégyzetben előforduló fajok leltárszerű feljegyzése. A növényfajok megállapításához és elnevezéséhez a Növényhatározót (Simon, 1992) és a Hínárhatározót (Felföldy, 1990), Sás- határozót (Felföldy, 2002), Növényhatározó I-II. kötetet (Hortobágyi (edit), 1962), Növényhatározó III. kötetet (Soó-Kárpáti, 1968) használtuk. Az elektronikus adatrögzítéshez készítettünk egy névjegyzéket, ami a szinonim neveket is tartalmazza. Tömegviszonyaik megállapítása A mintanégyzetekben előforduló fajok mennyiségi előfordulásának becsléssel állapítottuk meg. A tömegviszonyok megállapítása két módon történt, az abundancia dominancia, valamint a borítás alapján. A borítás az egyes fajok által a mintanégyzetben lefedett területhányad alapján történik. Az A-D érték megállapításánál a két tényező az adott faj becsült borítását és biomasszáját vettük figyelembe. Az így becsült részesedési tömegarányt soroltuk be a következő táblázat



kategóriái szerint. A besorolás eredményeként kapott értéket lettek rögzitve a felvételezés eredményeként. Adatkezelés A vizsgálati eredményeket elektronikusan a helyszínen rögzítettük kézi helymeghatározó számítógépen a TIKÖVIZIG által használt programmal. A laboratóriumban a számítógépet csatlakoztatva hálózathoz áttöltöttük az eredményeket relációs adatbázisba.

A minta pontossága A felvételezési terület nagysága megállapításakor azzal a ténnyel kerülünk szembe, hogy a vízi zonációs tagok közül egy-egy felvételezési négyzetben több is előfordul pl. nádas, hínaras, sásos stb., ellentétben a szárazföldi felvételezésekkel, ahol rendesen homogén növényállomány fordul elő. A mintavétel heterogén, leginkább hierarchikus területi elrendeződésű. A felvételek számát a rendelkezésre álló idő szabta meg. A zonációs tagok eltérő területi arányaiból adódóan a mintavételek pontosságának ismeretére volt szükségünk. A mintavételek pontosságának számítását valószínűségi alapon, előre meghatározott az átlag százalékában kifejezett konfidenciahatár (átlagtól valóeltérés százalék) kiszámításával végeztük, Karandinos (1976) elmélete alapján. Az alkalmazott összefüggés Le Roux és Reimer (1959), valamint Harcort (1961) nyomán lett alkalmazva.

A minta feldolgozása, az adatok értékelése Az alkalmazott módszer elve a morfológiai által meghatározott zonációs szerkezet (mintázat), hidrológiai viszonyok következtében kialakult vízigény szerinti fajszerkezet, az emberi tevékenység hatására módosult fajösszetétel, és a kémiai viszonyok (tápanyag, trofitás) következtében módosult mintázat kiterjedésének a vizsgálatának együttes értékelése. A különböző fiziognómiailag egyöntetű megállapítható egy víztér zonális szerkezete.

növényegyüttesek

lehatárolásával

VKI minősítés szerinti feldolgozás A módszer lényege az egyes indexek által kiszámolt értékek alapján a viszonyítási értékektől való eltérések kifejezése. Az eltérések az optimális állapottól való pozitív, - túl sok -, és negatív – túl kevés- állapotok mértékét mutatják meg. Az eltérések mértéke alapján történik az EQR osztályokba sorolás, a minősítés. A minősítés a relatív vízigény-, zonációs-, természetességi-, növényfedettségi-index számításán alapulnak. Az eredményül kapott értékek minősítő skálákhoz lettek hasonlítva. Relatív vízigény W- index számítása



A relatív vízigény vizsgálata során cél a nedves és a száraz élőhelyeket kedvelő fajok százalékos aránya eltérésének megállapítása. Az alkalmazott módszer a fajszerkezet eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény az adott morfológiai viszonyok mellett a hidrológiai viszonyok következtében kialakult nedves és a száraz élőhelyet kedvelő fajok egymáshoz viszonyított arányát mutatja. Zonációs –index, és számítása Zonációs szerkezet vizsgálata szempontjából cél növényzeti fajok a szakértői becsléssel megállapított értékektől való eltérés mértékének a megállapítása. Az alkalmazott módszer a zonációs szerkezet eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény a morfológiai viszonyok következtében, kialakult zonációs szerkezet (mintázat) eltéréseinek eredményét mutatja. Természetességi – index, és számítása Természetesség vizsgálata során cél az antropogén hatást mutató fajok a szakértői becsléssel megállapított értékektől való eltérésének megállapítása. Az alkalmazott módszer a fajszerkezet eltéréseinek vizsgálatát jelenti. Az eredmény az adott morfológiai, hidrológiai viszonyok mellett az emberi tevékenység következtében kialakult fajösszetétel alapján az emberi hatást mutató fajok tömegviszonyainak aránya. Növényfedettségi-index, és számítása Növényfedettség vizsgálata szempontjából elsődleges cél az aktuális növényzettel fedett vízfelület százalékos aránya eltéréseinek megállapítása. Adott morfológiai, hidrológiai viszonyok mellett a kémiai viszonyok (tápanyag, trofitás) következtében kialakult fajösszetétel kiterjedésének a vizsgálata. IMMI EQR A morfológiai által meghatározott zonációs szerkezet (mintázat), hidrológiai viszonyok következtében kialakult vízigény szerinti fajszerkezet, az emberi tevékenység hatására módosult fajösszetétel, és a kémiai viszonyok (tápanyag, trofitás) következtében kialakult mintázat kiterjedésének a vizsgálatának együttes értékelése.

Társulástani feldolgozás Nagyszámú társulástani mintafelvétel táblázatos feldolgozása és kritikai összehasonlítása vezet el a mintavételekben (felvételekben) előforduló fajok társulástani értékének meghatározásához. A társulások jellemzéséhez a fajok négy csoportját emeljük ki, amelyek – mint diagnosztikus fajkombináció – különösen értékes segítséget nyújtanak a társulás felismerésében és azonosításában. Ezek:



1. Uralkodó vagy domináns fajok, amelyek a társulás által elfoglalt területnek több mint a felét borítják. 2. Jellemző vagy karakterfajok. Egyes fajok vagy fajcsoportok kiemelkedő társulástani értékét a társuláshoz való hűség adja meg. Az a jelenség, hogy valamely faj kizárólagosan egy társuláshoz ragaszkodik, csak annak állományaiban fordul elő. Előfordul – különösen a fajszegény társulásokban –, hogy az uralkodó faj tölti be a karakterfaj szerepét. Ezek más társulásban is előfordulnak, de alárendelt szerepben, tehát a karakterfaj jelleg a faj dominanciájában nyilvánul meg. Ilyen esetekben dominanciatársulásról beszélünk, mint pl. a vízi, mocsári társulások, a zavart termőhelyek gyomtársulásai stb. esetében. 3. Differenciális vagy megkülönböztető fajok. Mivel a karakterfajok száma kicsi, és nem fordulnak elő a társulás minden állományában, a megkülönböztető fajok diagnosztikai értéke igen nagy. Ez a felértékelődés fokozódik azzal, hogy a természetes élőhelyeket és társulásokat egyre gyakrabban érő zavarások először az érzékeny karakterfajok eltűnéséhez vezetnek. A differenciális fajok két, egymáshoz hasonló növénytársulás florisztikai megkülönböztetését teszik lehetővé. 4. Állandó vagy konstans fajok, amelyek a társulás állományaiban mindig, illetve az esetek több mint 60%-ában megtalálhatók. Ezért a diagnosztikai értékük fontos, mert rajtuk keresztül teljesül az a feltétel, hogy az állományok jellemző faji összetétele azonos környezeti feltételek között törvényszerűen ismétlődik.

Vizsgálati terv A vizsgálatokat 2007 és 2008 júliusától-augusztusáig végeztük, hiszen ebben az időszakban teljesedik ki igazán a vízi makrovegetáció, mind fejlettsége, mind biomasszája szempontjából. A vizsgálni kívánt területek pontosabb elemezhetősége érdekében, a felvételi pontok kiválasztása során minden vizsgálni kívánt helyen több mintavételi ponton végeztük az analízist. A mintavételi pontokat EOV X,Y koordinátákkal határoztuk meg.



1. táblázat: 2007 évi vizsgálatok mintavételi helyei Víz neve

Mintavételi helyneve

Vízfolyás kód

Víztest kód

EOV_x

EOV_y

Berettyó

Berettyóújfalu kh.

AAB197

AEP322

210215

840572

Berettyó Berettyó Berettyó Ér-főcsatorna Ér-főcsatorna Fancsika I tározó Fülöpi-ér Hortobágy-Berettyó Hortobágy-főcsatorna Hortobágy-főcsatorna Hortobágy-főcsatorna Hortobágy-főcsatorna Kálló-ér Keleti-főcsatorna Keleti-főcsatorna Kondoros-csatorna Kondoros-csatorna Kösely-főcsatorna Kösely-főcsatorna Kunkápolnási-mocsár Létai-ér Nagy-ér alsó Nagy-ér felső

Kismarja kh. Pocsaj kh. Szeghalom kh. (Darvas) Határszelvény Pocsaj kh. Leeresztő műtárgy Nyírábrány országhatár között Apavára kh. Görbeháza kh. Hortobágy kh. Mihályhalmi út kh. Vókonya kh Bakonszeg, Remete-tói út Balmazújváros, bukó Tiszavasvári, zsilip Debrecen - Mikepércs kh Sámsoni út kh Hajdúszovát kh. Nádudvar kh. Csíkos lapos Monostorpályi kh Derecske-Berettyóújfalu közötti út Nyírábrány felett

AAB197 AAB197 AAB197 AAB815 AAB815

AEP322 AEP322 AEP322 AEP462 AEP462 AIG950 AEP493 AEP594 AEP597 AEP595 AEP596 AEP595 AEP625 AEP650 AEP650 AEP701 AEP700 AEP722 AEP722 AIH095 AEP759 AEP822 AEP822

215841 218349 198113 221252 218690 243899 248497 225709 273240 250637 234299 259017 209410 257094 295540 255079 250500 231244 235847 235704 230772 218737 250196

861347 858561 822256 863723 858477 850594 875275 799741 817302 807935 803599 811793 831600 824720 820249 846663 848634 833902 809827 792163 855758 838455 873036

AAA144 AAA160 AAB724 AAB724 AAB724 AAB724 AAA745 AAA875 AAB586 AAB625 AAB470 AAA296 AAA296 AAB297 AAB056 AAB056



Víz neve


Nyugati-főcsatorna Penészleki-I. csatorna Tiszacsegei Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tocó alsó Tocó felső Villongó-ér

Újszentmargita kh. Fülöp-Penészleki út Morotva-köze Darab Tisza Falu-Tisza Felső Darab Tisza Malom-Tisza kanyar Malom-Tisza úszóláp Szűcs- Tisza Mikepércs (vasúti híd) Józsa felett Létavértes-Újléta között

Vízfolyás kód AAA317 AAA361

AAB612 AAB612 AAA902

Víztest kód

EOV_x

EOV_y

AEP849 AEP880 AEQ059 AIH130 AIH130 AIH130 AIH130 AIH130 AIH130 AEQ068 AEP821 AEQ118

270232 255390 266165 299743 298749 299391 298562 299375 298767 235435 254552 233842

805856 879323 796463 811590 808450 812754 808389 809175 811016 842863 839548 864052



2. táblázat: 2008 évi vizsgálatok mintavételi helyei Víz neve


Vízfolyás kód

Víztest kód

EOV_x

EOV_y

Berettyó

Berettyóújfalu kh.

AAB197

AEP322

210215

840572

Berettyó Berettyó Berettyó Egyeki Holt Tisza Ér-főcsatorna Ér-főcsatorna Hamvas-főcsatorna Hortobágy-Berettyó Hortobágy-főcsatorna Hortobágy-főcsatorna Hortobágy-főcsatorna Kadarcs-Karácsonyfoki-csatorna Keleti-főcsatorna Keleti-főcsatorna Keleti-főcsatorna Kis-Körös-főcsatorna és mellékvízfolyásai Kondoros-csatorna Kösely-főcsatorna Kösely-főcsatorna Kutas-főcsatorna Létai-ér Nagy-ér felső Nyugati-főcsatorna

Kismarja kh. Pocsaj kh. Szeghalom kh. (Darvas) Egyek Határszelvény Pocsaj kh. Püspökladány-Sárrétudvari közútnál Apavára kh. Görbeháza kh. Hortobágy kh. Mihályhalmi út kh. Bújváros-Tcsege közúti híd Bakonszeg, bukó Balmazújváros, bukó Tiszavasvári, zsilip Bojt - Váncsod között (Dusnokéri-csatorna becsatlakozásánál) Mikepércs (vasúti híd) Hajdúszovát kh. Nádudvar kh. Kutas-főcsatorna, 47-es útnál Monostorpályi kh Nyírábrány felett Újszentmargita kh.

AAB197 AAB197 AAB197 AAB815 AAB815 AAA869 AAA160 AAB724 AAB724 AAB724 AAB564 AAA875 AAA875 AAB586

AEP322 AEP322 AEP322 AIQ005 AEP462 AEP462 AEP559 AEP594 AEP597 AEP595 AEP596 AEP623 AEP650 AEP650 AEP650

215841 218349 198113 257033 221252 218690 213412 225709 273240 250637 234299 256615 208339 257094 295540

861347 858561 822256 787194 863723 858477 804907 799741 817302 807935 803599 819638 830457 824720 820249

AAA612 AAB625 AAA296 AAA296 AAB660 AAB297 AAB056 AAA317

AEP679 AEP701 AEP722 AEP722 AEP733 AEP759 AEP822 AEP849

210351 235711 231244 235847 193836 230772 250196 270232

852989 844577 833902 809827 822786 855758 873036 805856



Víz neve


Sarkad-Mérges-Sáros-ér Tiszacsegei Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tiszadobi Holt-Tisza Tocó alsó Tocó felső Vidi-ér Villongó-ér

Árkus-főcsatorna, Szásztelki bevezető út Morotva-köze Darab Tisza Falu-Tisza Felső Darab Tisza Malom-Tisza kanyar Malom-Tisza úszóláp Szűcs- Tisza Mikepércs (vasúti híd) Józsa felett A KFCS előtt Hnánás-Balmazújvárosi út Létavértes-Újléta között

Vízfolyás kód AAB424

AAB612 AAB612 AAB249 AAA902

Víztest kód

EOV_x

EOV_y

AEP492 AEQ059 AIH130 AIH130 AIH130 AIH130 AIH130 AIH130 AEQ068 AEP821 AEQ111 AEQ118

245691 266165 299743 298749 299391 298562 299375 298767 235435 254552 271949 233842

800373 796463 811590 808450 812754 808389 809175 811016 842863 839548 826496 864052



2. ábra: A mintavételi helyek elhelyezkedése a vizsgálati területen

Vizfolyások állóvizek minősítése A vízterek jellemzésének egyik alapja a folyóviuekhez készített paszportok, ami a Víz Keretirányelv gyakorlati megvalósításához készült. A paszportok alapján a vizsgálataink során a következő típusú vizek fordultak elő. Folyóvizek 15. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, kicsi vízgyűjtőjű csermely



16. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, kicsi vízgyűjtőjű és kis esésű ér 17. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű és kis esésű patak 18. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű kis folyó 19. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepesfinom mederanyagú, nagy vízgyűjtőjű közepes folyó 26. típus: síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepes-finom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű és kis esésű patak Az összefoglalt értékek szemléltetik, hogy az IMMI EQR értékelés során az eredmények közel egyformák a hasonló vizsgált területek esetében.



3. táblázat: A vízfolyások minősítése az IMMI EQR alapján Szennyvíz befogadó

Határvizek

Állóvizek

Víztest neve: Adatok pontossága % Zóna parti növényzet mocsári gyomnövényzet iszap- és zátonynövényzet magaskórós növényzet láperdők lápok ligeterdők rétek mocsári növényzet hínárnövényzet

Tiszadobi HoltTisza 84,7 ±15,3

Fajok száma Minősítés a fajszerkezet a fajok relatív vízigénye a terület zonációs szerkezete a terület növényfedettsége alapján Összegzett értékelés (IMMI EQR) Érték Osztály Szöveges oszt

Tiszacsegei Holt-Tisza (Morotva-köze) 85,9 ±14,1

Vízellátók

Egyeki Holt Tisza 85,9 ±14,1

Kunkápolnásimocsár 84,2 ±15,8

Tocó 86,9 ±13,1

Kondoroscsatorna 84,7 ±15,3

Köselyfőcsatorna 84,7 ±15,3

Hortobágyfőcsatorna 84,9 ±15,1

Berettyó 84,8 ±15,2

Ér-főcsatorna 84,2 ±15,8

Nyugatifőcsatorna 84,4 ±15,6

Keleti-főcsatorna 85 ±15

X X X X X

X

X

X X

X X

X X

X X X

38

27

30

22

0,92 0,98 0,4 -0,72

0,98 0,98 -0,4 -0,46

0,82 0,9 -0,6 1,99

0,71 0,78 2 2 jó jó a a természeteshez természeteshez képest kis képest kis Étékelés mértékben mértékben megváltozott megváltozott növényzetű. növényzetű. Fajok tulajdonságai szerinti összesítés a fajszám alapján Kompetítorok 13,0 11 Specialisták 3,0 2 Generalisták 5,0 4 Természetes pionirok 7,0 5 Zavarástűrő növények 9,0 5 Ruderálisok 1,0 0

X X

X

X

X

X X

X X

X X

X X

X X

X X

X X

13

30

20

26

38

17

17

32

0,96 1 -0,4 0

0,82 0,92 -0,6 -0,86

0,92 0,8 -0,25 -0,58

0,9 0,98 -0,67 -0,66

0,86 0,9 -0,5 -0,54

0,62 0,86 -0,33 -0,01

0,88 0,94 -0,67 0,5

0,82 0,88 -0,25 0,05

0,82 1 -0,25 0,08

0,3175 4 szegényes

0,895 1 kiváló

0,6025 3 közepes

0,6525 3 közepes

0,685 3 közepes

0,8875 1 kiváló

0,895 1 kiváló

elszegényedett növényzetű.

jelentős mértékben megváltozott növényzetű.


0,71 2 jó a természeteshez képest kis mértékben megváltozott növényzetű.

0,85 1 kiváló

természetes, illetve természeteshez közeli növényzetű

0,7575 2 jó a természeteshez képest kis mértékben megváltozott növényzetű.

természetes, illetve természeteshez közeli növényzetű


természetes, illetve természeteshez közeli növényzetű.

természetes, illetve természeteshez közeli növényzetű.

12 1 4 4 8 1

9 1 1 7 3 0

4 2 2 0 3 2

12 2 5 4 5 1

9 1 1 4 4 1

16 1 1 3 4 1

14 4 5 5 7 3

7 2 3 0 4 1

5 3 1 3 3 1

12 1 3 9 5 2

A vizsgált állóvizek A Tiszadobi Holt-Tisza, a természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita növényzetű, ezt az bizonyítja, hogy a kompetítor, természetes pionir, zavarástűrő fajok dominálnak, 76 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz, és a tömegviszonyokhoz képest is. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete azonban jelentős mértékben megváltozott, megnövekedett zonációs tagú, így növényfedettsége a természetessel nem vethető össze. Tiszacsegei Holt-Tisza (Morotva-köze) esetében hasonlóan alakultak a kapott eredmények. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, természetes pionir, zavarástűrő fajok dominálnak, 79 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, viszont a tömegviszonyok alapján 93 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes mértékben megváltozott, csökkent zonációszerkezetű. Növényfedettsége jelentős mértékben megváltozott. Egyeki Holt Tisza eredményei azt mutatták, hogy elszegényedett makrofita növényzet jellemzi. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, zavarástűrő fajok dominálnak, 67 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, tömegviszonyok alapján pedig 85% az arányuk. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete jelentős mértékben megváltozott, lecsökkent zonáció szerkezetű. Növényfedettsége a természetessel nem vethető össze. Kunkápolnási-mocsár természetes, illetve természetes makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, természetes pionir fajok dominálnak, 76 % az arányuk az összes előforduló fajszámhoz képest, tömegviszonyok alapján 89 % arányuk. A makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes mértékben megváltozott, csökkent zonáció szerkezetű. Növényfedettsége természetes, illetve természeteshez közelálló. A szennyvízbefogadók A mintaterületeken esetében az antropogén hatás következtében a természeteshez képest kisvagy jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzet a jellemző. A mintaterületeken a zavarástűrő, kompetítor fajok dominálnak Kondoros-csatorna alsó esetében kompetítor fajok mellett generalista fajok is. Tömegviszonyok aránya közel azonos a vizsgált területek mindegyikén. Az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő mindenhol. A relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. A zonációs szerkezetben eltérőek a változások, a Kösely-főcsatorna esetében jelentős természetessel össze nem vethető, hiányos zonációs szerkezet alakult ki. A növényfedettséget tekintetében, az a megfigyelés alakult ki, hogy az vagy jelentős mértékben megváltozott, vagy a természetessel nem vethető össze.



A határvizek Eredmény, hogy természetes, illetve természeteshez közeli makrofita növényzetű vízterületekről beszélhetünk, kivéve az Ér-főcsatorna. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor vagy a kompetítor, természetes pionir fajok dominálnak. A vizsgálati területen a fajszámok – és a tömegviszonyok alapján is a kompetítor, természetes pionir fajok; a kompetítor, specialista, természetes pionir, zavarástűrő fajok; a kompetítor, generalista, zavarástűrő fajok, vagy a kompetítor, zavarástűrő fajok dominálnak, az összes előforduló fajszámhoz képest. Nagyrészt a makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A Berettyó esetében viszont érződik az antropogén hatás a makrofita fajszerkezet esetében. A vizsgált területek relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes vagy kis mértékben megváltozott, csökkent zonáció szerkezetet mutat, viszont az Ér-főcsatorna esetében a természetessel össze nem vethető, hiányos zonáció szerkezetű. A növényfenettség csak az Ér- főcsatorna estében tér el jelentősen.

A Vízellátók Eredmény, hogy természetes, illetve természeteshez közeli makrofita növényzetű vízterületekről beszélhetünk. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor és a természetes pionir fajok dominálnak. Nagyrészt a makrofita fajszerkezet természetes, illetve természeteshez közelálló, az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya megfelelő. A vizsgált területek relatív vízigénye természetes fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutat. Zonációs szerkezete közepes vagy kis mértékben megváltozott, csökkent zonáció szerkezetet mutat.

Viztestek minősítése

Berettyó víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők. 4. táblázat: A felvételezett fajlista

Növény (taxon) neve Persicaria lapathifolia (L.) Rumex palustris Sm. Schoenoplectus lacustris L. ssp. tabernaemontani (C.C. Gmel.) Syme Lythrum virgatum

Faj gyakoriság 0,07 0,05 0,02 0,05

20



Növény (taxon) neve Batrachium (Ranunculus) fluitans (Lam.) Wimm. Plantago major Carex bohemica Schreb. Calamagrostis epigeios Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud Persicaria amphibia (L.) Gray Salix triandra L. Elaeagnus angustifolia Bidens tripartita L. Oenanthe aquatica (L.) Poiret Bolboschoenus maritimus (L.) Palla Butomus umbellatus L. Equisetum palustre L. Nuphar lutea (L.) Sibth Sagittaria sagittifolia L. Lemna minor L. Ceratophyllum demersum L. Ceratophyllum muticum Cham. Potamogeton pectinatus L. Najas intermedia Wolfg. Potamogeton crispus L. Persicaria minor (Huds.) Opiz Carex sp Urtica dioica L. Calamagrostis sp. Amorpha fruticosa Rubus idaeus Lythrum salicaria L. Acer campestre Urtica kioviensis Rogowitsch Stachys palustris L. Carex gracilis Curt. Calystegia sepium (L.) R. Br. Symphytum officinale L.

Faj gyakoriság 0,04 0,02 0,02 0,04 0,02 0,02 0,05 0,04 0,07 0,02 0,02 0,04 0,02 0,02 0,02 0,02 0,05 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02

A Berettyó víztesten felvett zónák iszap- és zátonynövényzet ligeterdők

21



mocsári növényzet hínárnövényzet Az adott területen 38 taxont azonosítottunk. A területen elhanyagolható mennyiségű az emberi hatást jelző fajok jelenléte, ezt mutatja a makrofita fajszerkezetének értéke. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezet jellemző. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű. Ezek alapján az IMMI EQR értéke közepes, a természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzet. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, és zavarást tűrő fajok dominálnak.

Nagyér felső víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők. 5. táblázat: A felvételezett fajlista

Növény (taxon) neve Glyceria maxima (Hartm.) Holmb Lemna banatica W. et K. Lysimachia nummularia L. Symphytum officinale L. Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud Sagittaria sagittifolia L. Hydrocharis morsus-ranae L. Lemna trisulca L. Ceratophyllum muticum Cham. Caulinia fragilis Wild. Scirpus radicans Schkuhr

Faj gyakoriság 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09

Felvett zónák száma 2db: mocsári növényzet, hínárnövényzet Az adott területen 11 taxont azonosítottunk. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és

22



tömegviszonyokat

mutató

terület.

A természetessel

össze

nem

vethető,

hiányos

zonációszerkezetű. Természetes/természeteshez közelálló növényfedettségű. IMMI EQR alapján a természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a természete pionír, és komoetítor fajok dominálnak

Penészleki I. csatorna A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következő 6. táblázat: A felvételezett fajlista

Növény (taxon) neve Calystegia sepium (L.) R. Br. Iris pseudacorus L. Glyceria maxima (Hartm.) Holmb Myosotis palustris (L.) Hill Butomus umbellatus L. Lythrum virgatum Mentha aquatica L. Calamagrostis epigeios Berula erecta (Huds.) Coville Rumex palustris Sm. Ranunculus repens L.

Faj gyakoriság 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09

Felvett zónák száma 1 db: mocsári növényzet Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat

mutató

terület.

A természetessel

össze

nem

vethető,

hiányos

zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű. A természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista fajok dominálnak

23



Fülöpi-ér víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők 7. táblázat: A felvételezett fajlista

Növény (taxon) neve Alnus glutinosa Lythrum virgatum Urtica kioviensis Rogowitsch Myosotis palustris (L.) Hill Ranunculus repens L. Sium latifolium L. Lysimachia nummularia L. Mentha aquatica L. Alisma lanceolatum With. Felvett zónák: iszap- és zátonynövényzet

Faj gyakoriság 0,10 0,10 0,10 0,10 0,10 0,20 0,10 0,10 0,10

Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat

mutató

terület.

A természetessel

össze

nem

vethető,

hiányos

zonációszerkezetű. Közepes mértékben megváltozott növényfedettségű. IMMI EQR alapján a természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista fajok dominálnak.

Létai-ér víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők 8. táblázat: A felvételezett fajlista

Növény (taxon) neve Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud Typha latifolia L. Persicaria lapathifolia (L.) Mentha aquatica L.

Faj gyakoriság 0,09 0,09 0,09 0,09

24



Növény (taxon) neve Galium mollugo L. Sium latifolium L. Urtica dioica L. Humulus lupulus L. Calystegia sepium (L.) R. Br. Bidens tripartita L. Lythrum virgatum

Faj gyakoriság 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09 0,09

Felvett zónák: mocsári növényzet Összesen 11 fajt találtunk. A területen elhanyagolható mennyiségű az emberi hatást jelző fajok jelenléte. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat mutató terület. A természetessel össze nem vethető, hiányos zonációszerkezetű. Természetessel össze nem vethető növényfedettségű. A természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista, zavarástűrő fajok dominálnak

Villongó-ér víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a kmövetkezők 9. táblázat: A felvételezett fajlista

Növény (taxon) neve Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud Carex sp Typha latifolia L. Persicaria sp. Miller. Iris pseudacorus L. Alisma plantago-aquatica L. Mentha aquatica L. Sium latifolium L. Lythrum salicaria L.

Faj gyakoriság 0,03 0,07 0,03 0,03 0,07 0,10 0,07 0,03 0,07

25



Növény (taxon) neve Bolboschoenus maritimus (L.) Palla Ranunculus repens L. Butomus umbellatus L. Myosotis palustris (L.) Hill Urtica kioviensis Rogowitsch Rumex palustris Sm. Echinocystis lobata Calystegia sepium (L.) R. Br. Urtica dioica L. Galium sp. Tussilago farfara Salix triandra L. Salix cinerea L.

Faj gyakoriság 0,03 0,03 0,03 0,03 0,07 0,03 0,03 0,03 0,03 0,03 0,03 0,03 0,03

Felvett zónák száma: ligeterdők, mocsári növényzet, nyílt víz Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat

mutató

terület.

A természetessel

össze

nem

vethető,

hiányos

zonációszerkezetű. Természetessel össze nem vethető növényfedettségű. A természeteshez képest jelentős mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a generalista, zavarástűrő és kompetítor fajok dominálnak.

Hortobágy-főcsatorna dél víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők 10. táblázat: A felvételezett fajlista

Növény (taxon) neve Salvinia natans (L.) All. Lemna minor L. Lemna banatica W. et K. Potamogeton natans L. Ceratophyllum demersum L.

Faj gyakoriság 0,15 0,15 0,15 0,08 0,08

26



Növény (taxon) neve Hydrocharis morsus-ranae L. Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud Glyceria maxima (Hartm.) Holmb Typha latifolia L. Persicaria minor (Huds.) Opiz

Faj gyakoriság 0,08 0,08 0,08 0,08 0,08

Felvett zónák: mocsári növényzet, hínárnövényzet, nyílt víz Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat

mutató

terület.

A természetessel

össze

nem

vethető,

hiányos

zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű. Az IMMI EQR szerint természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor és természetes pionír fajok dominálnak.

Barát-ér víztest A 2007-ben felvételezett fajlista és a hozzá tartozó Abundancia - dominancia (A-D) értékek a következők. 11. táblázat: A felvételezett fajlista

Növény (taxon) neve Lemna banatica W. et K. Lemna minor L. filamentous algae (undifferentiated) Glyceria maxima (Hartm.) Holmb Scirpus radicans Schkuhr Alisma plantago-aquatica L. Carex sp Persicaria minor (Huds.) Opiz Echinocystis lobata Urtica dioica L.

Faj gyakoriság 0,05 0,05 0,05 0,10 0,05 0,05 0,10 0,05 0,05 0,05

27



Növény (taxon) neve Calystegia sepium (L.) R. Br. Mentha aquatica L. Typha latifolia L. Salix alba L. Urtica kioviensis Rogowitsch Potamogeton natans L. Lythrum virgatum Calamagrostis pseudophragmites Salix triandra L.

Faj gyakoriság 0,05 0,05 0,05 0,05 0,05 0,05 0,05 0,05 0,05

Felvett zónák: mocsári növényzet, hínárnövényzet Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet mutat az antropogén és természetes állapotra utaló fajok aránya. Természetes/természeteshez közelálló fajszerkezetet és tömegviszonyokat

mutató

terület.

A természetessel

össze

nem

vethető,

hiányos

zonációszerkezetű. Csak kismértékben megváltozott növényfedettségű. A természeteshez képest kis mértékben megváltozott makrofita növényzetű. A vizsgálati területen a fajszámok alapján a kompetítor, generalista fajok dominálnak.

Társulástani elemzések A parti öv nagysága a tavakban és folyókban igen változó, lehetséges, hogy az egész tó a litorális zónához tarozik. A litorális zóna kiemelkedően fontos az egész édesvíz szempontjából, és a hozzá csatlakozó flóra a tó és a folyó domináns szervesanyag-forrását jelenti. A litorális zóna kiemelt jelentősége a makrofitonok anyagcsere-folyamatainak nagy intenzitásából adódik. A fitoplankton produktivitása a litorális régióban általában kisebb, ami abból adódik, hogy a planktonalgák és a száras vízinövényzet között versengés alakul ki az elérhető tápanyagokért, valamint abból, hogy a makrovegetáció erőteljesen árnyékolja a vizet, ami az algák fotoszintézisét gátolja. A vízinövények nem magukban élnek, hanem társulásokat alkotnak. Közép-Európában a vízi, a vízparti növényállományok övszerűen helyezkednek el és az alább következők lehetnek.

28



Az alföldi folyóvizek alacsony árterén puhafaligeteket találunk, melynek jellemző társulása a bokorfüzes (Salicetum triandrae). Ennél valamivel magasabban a fűz-nyár puhafaligeterdő fordul elő. (Salicetum albae-fragilis). Itt a füzek mellett a nyár (Populus nigra) a domináns fafaj. Az alföldi folyók magasabb térszínein kialakuló klimaxtársulás a keményfa-ligeterdő (Querco-ulmetum). A társulás elnevezéséből látszik, hogy itt a molyhostölgy, a magaskőris és a szil a gyakori fafaj. Lefolyástalan medencék, morotvák kísérő erdői a láperdők (Dryopteridi-Alnetum). Névadó fajaik az enyves éger (Alnus glutinosa) és az aljnövényzetben a páfrányok. Patakmedreket kísérve a hűvös völgyek mentén (Eger-patak, Bükk hegység, Kemecsepatak) gyakran szubmontán égerligetek húzódnak (Alnetum glutinosae-incanae). Kis patakok meredek szurdokvölgyeiben a szurdokerdő (Phyllitidi-aceretum) társulását találjuk és ezeket a patakmedreket sziklai bükkösök is kísérhetik. Sík vidéken a tavak és morotvák felszínén úszó és alámerült társulások az ún. lebegőhínárok (Lemnetaea). Ugyancsak itt fordul elő a gyökerező hínárok társulása, a tipikusan submerz növényzet, a Potametea. Az állóvizek partközeli társulásai a nádasok ( Scirpo- Phragmitetum), a nád, a gyékények és a mocsári írisz vezérfajokkal, ami megfelel a litorális zóna vízben álló nádas részének. A Nagyalföld és a Fertőzug szikes területein, túlzottan átnedvesedő, kiszáradó, szélsőségesen arid klímájú területein (Hortobágy, Kiskunság, Velencei-tó környéke) a szikesek növénytársulásait (Puccinellie-Salicornietea) találjuk. A külső litorális régióban és attól kicsit eltávolodva Közép-Európában a következő növénytársulásokat találjuk: sekély vízben, vagy csak időszakosan vízzel borított területeken magassásos rétek (Caricetum acutiformis-ripariae) fordulnak elő. Névadó fajaik: a Carex acutiformis és a C. riparia. A kiirtott puhafaligetek helyén a lápokat övező területeken zsombéksásos (Caricetum elatea, Calamagrostis neglecta és Carex elata) és a semlyéksásos fordul elő. A lefolyástalan, magas vízállású, ősi ártereken láprétek – különböző jellegzetes növényfajairól elnevezett társulások (Molinio-Juncetea) – alakulnak ki. Az ártéri ligeterdők zónájában a botanikusok a mocsárrétek különféle típusait (pl. fehértippanos mocsárrét) különítik el. Ismert még patakok mentén kialakuló magaskórós társulás, a Filipendulo-Petasition, melynek uralkodó növénye az acsalapu (Petasites hybridus). Hegyvidéki forráskifolyók társulásaiban a Scirpus silvaticus és a Crotoneuron mohafajok az ismertek. Nálunk csak néhány helyen, maradványfoltokban találunk átmeneti lápokat (pl. Egerbakta) vagy dagadó lápokat (Kelemér). Itt a Sphagnum fajok és a mohák, valamint a dagadólápokon a rovarevő növények közül a kereklevelű harrmatfű (Drosera rotundifolia) a jellemző. A víz, mint élőközeg uniformizáló hatása ellenére a vízi növényzetet igen különböző testfelépítésű növények alkotják, ezek jelentősen meghatározzák a társulások szerkezetét. A vízi makrofitonokat hagyományosan két típusba sorolják: valódi vízinövények ("hínarak", hydatophyta) és mocsárnövények (helophyta).

29



Nádasok fajai A nádasok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük az előfordulási gyakoriságot is. 2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva. 12. táblázat: A felvételezett fajlista Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33

Fajnév Acer campestre L. Alisma lanceolatum With. Alisma plantago-aquatica L. Bidens tripartita L. Bolboschoenus maritimus (L.) Palla Butomus umbellatus L. Calamagrostis epigeios Calystegia sepium (L.) R. Br. Carex vulpina L. Ceratophyllum demersum L. Dipsacus laciniatus L. Echinocloa crus-galli Equisetum palustre L. Galium mollugo L. Glyceria maxima (Hartm.) Holmb Amorpha fruticosa L. Ranunculus lanuginosus L. Rubus caesius L. Humulus lupulus L. Hydrocharis morsus-ranae L. Iris pseudacorus L. Ranunculus repens L. Lemna minor L. Lycopus europaeus L. Lysimachia nummularia L. Lysimachia vulgaris L. Lythrum virgatum Tussilago farfara Mentha aquatica L. Cirsium arvense (L.) Scop. Sonchus arvensis Myosotis scorpioides L. Phragmites communis Trin.

Előfordulás (db) 1 1 2 18 3 4 2 25 1 1 1 3 1 3 14 3 1 1 3 1 8 1 2 15 3 8 4 2 4 2 2 4 51

30



Sorszám 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74

Fajnév Oenanthe aquatica (L.) Poiret Persicaria amphibia (L.) Gray Persicaria lapathifolia (L.) Persicaria minor (Huds.) Opiz Populus alba L. Potamogeton hungaricus Gaud. Potamogeton marinus L. p.p. Potamogeton natans L. Ranunculus fluitans Lam. Ranunculus repens L. Ranunculus sceleratus L. Rubus idaeus Rumex palustris Sm. Rumex stenophyllus Salix caprea L. Salix triandra L. Eupatorium cannabinum L. Sium latifolium L. Solanum dulcamara L. Sonchus arvensis Sonchus paluster Calystegia sepium (L.) R. Br. Sparganium erectum L. Stachys palustris L. Stellaria palustris Ehrh. Echinocystis lobata Thelypteris palustris Salsib. Tussilago farfara Typha angustifolia L. Typha latifolia L. Urtica dioica L. Urtica kioviensis Rogowitsch Vitis sylvestris C. C. Gmel. Carex sp. L. Sparganium erectum L. ssp. erectum Calamagrostis sp. Carex sp. L. Puccinellia sp. Ranunculus sp. L. Rumex sp. L. Salix sp. L.

Előfordulás (db) 4 2 11 1 2 1 1 1 3 2 1 2 10 1 2 2 1 4 12 7 1 1 1 5 1 1 1 1 6 4 11 13 1 7 1 1 1 1 1 1 1

31



Sorszám 75 76 77 78

Fajnév

Előfordulás (db)

Schoenoplectus sp. (Reich) Palla Sparganium sp. L. Urtica sp. Ranunculus fluitans Lam.

1 1 1 2

Összesen:

331

A felvételezések során a formációban 78 fajból összesen 331 darabot találtunk. Az összesített fajlista alapján láthatjuk, hogy a társulásokban a Phragmites communis, a Calystegia sepium, Bidens tripartita, Glyceria maxima, Lycopus europaeus, Solanum dulcamara a társulás állományaiban az esetek többségében megtalálható. Vannak viszont fajok, melyek csak szálakban fordulnak elő. Ilyenek például a Ranunculus repens, Stellaria palustris, Carex vulpina.

Sásosok fajai A sásosok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük az előfordulási gyakoriságot is. 2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva 13. táblázat: A felvételezett fajlista Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Fajnév Alisma lanceolatum With. Alisma plantago-aquatica L. Bidens tripartita L. Bolboschoenus maritimus (L.) Palla Butomus umbellatus L. Calamagrostis epigeios Caltha palustris L. Calystegia sepium (L.) R. Br. Carex cyperoides Murr. Carex gracilis Curt. Carex hirta L. Carex vulpina L.

Előfordulás (db) 4 2 5 7 3 5 1 7 1 11 1 1

32



Sorszám 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56

Fajnév Dipsacus laciniatus L. Equisetum palustre L. Galium mollugo L. Glyceria maxima (Hartm.) Holmb Amorpha fruticosa L. Iris pseudacorus L. Schoenoplectus tabernaemontani (C.C. Gmel.) Palla Lemna minor L. Lycopus europaeus L. Lycopus exaltatus L. Lysimachia vulgaris L. Lythrum salicaria L. Lythrum virgatum Mentha aquatica L. Myosotis scorpioides L. Phragmites communis Trin. Nuphar lutea (L.) Sibth Oenanthe aquatica (L.) Poiret Plantago major L. Persicaria amphibia (L.) Gray Persicaria lapathifolia (L.) Persicaria minor (Huds.) Opiz Ranunculus fluitans Lam. Ranunculus repens L. Ranunculus sceleratus L. Rubus idaeus Rumex palustris Sm. Rumex stenophyllus Sagittaria sagittifolia L. Salix caprea L. Salix fragilis L. Berula erecta (Huds.) Coville Sium latifolium L. Sium sisaroideum DC. Solanum dulcamara L. Sonchus arvensis Sonchus paluster Sparganium emersum Rehmann Sparganium erectum L. Stachys palustris L. Echinocystis lobata Symphytum officinale L. Tussilago farfara Typha angustifolia L.

Előfordulás (db) 1 1 2 5 2 4 1 1 2 1 7 3 7 5 3 8 1 2 1 2 9 1 3 2 1 5 7 1 2 1 2 1 5 1 1 3 3 1 5 6 4 3 1 2

33



Sorszám 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68

Fajnév Typha latifolia L. Urtica dioica L. Urtica kioviensis Rogowitsch Bolboschoenus maritimus (L.) Palla Carex sp. L. Equisetum sp. L. Polygonum sp. L. filamentous algae Calamagrostis sp. Carex sp. L. Galium sp. L. Salix sp. L. Összesen:

Előfordulás (db) 4 6 3 1 8 1 1 1 1 3 1 1 208

A felvételezések során a formációban 68 fajból összesen 208 darabot találtunk. A sásos társulásokban nagyobb számban fordulnak elő a Carex gracilis, Persicaria lapathifolia, Rumex palustris, Lysimachia vulgaris. Szálakban fordulnak elő többek között a Galium, Salix, Clamagrostis, Equisetum fajok.

Harmatkásások fajai A harmatkásások formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük az előfordulási gyakoriságot is. 2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva.

14. táblázat: A felvételezett fajlista Sorszám 1 2 3 4 5 6

Fajnév Alisma lanceolatum With. Alisma plantago-aquatica L. Bidens tripartita L. Bolboschoenus maritimus (L.) Palla Butomus umbellatus L. Calamagrostis epigeios

Előfordulás (db) 5 2 3 5 5 1

34



Sorszám 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50

Fajnév Calamagrostis pseudophragmites Caltha palustris L. Caltha palustris ssp. laeta (Sch., Nym. et Ky.) Hegi Calystegia sepium (L.) R. Br. Carex cyperoides Murr. Carex distans L. Carex gracilis Curt. Carex vulpina L. Dipsacus laciniatus L. Echinocloa crus-galli Eleocharis acicularis (L) Roem et Schult Eleocharis palustris (L.) Roem et Schult. Equisetum arvense L. Equisetum palustre L. Galium mollugo L. Galium palustre L. Glyceria maxima (Hartm.) Holmb Iris pseudacorus L. Juncus compressus Jacq. Juncus inflexus L. Typha angustifolia L. Lamium album L. Lemna minor L. Lycopus europaeus L. Lysimachia nummularia L. Lysimachia vulgaris L. Lythrum salicaria L. Lythrum virgatum Mentha aquatica L. Myosotis scorpioides L. Phragmites communis Trin. Oenanthe aquatica (L.) Poiret Persicaria amphibia (L.) Gray Persicaria lapathifolia (L.) Persicaria minor (Huds.) Opiz Ranunculus repens L. Ranunculus sceleratus L. Rumex palustris Sm. Rumex stenophyllus Sagittaria sagittifolia L. Salvinia natans (L.) All. Schoenoplectus lacustris (L.) Palla Scirpus sylvaticus L. Berula erecta (Huds.) Coville

Előfordulás (db) 2 1 1 11 1 2 1 1 1 1 1 1 1 2 4 4 29 2 1 1 1 1 4 4 4 3 1 5 9 5 9 7 1 11 1 2 1 2 1 3 2 7 1 1

35



Sorszám 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70

Fajnév

Előfordulás (db)

Sium latifolium L. Solanum dulcamara L. Sonchus arvensis Sparganium erectum L. Stachys palustris L. Echinocystis lobata Symphytum officinale L. Trapa natans L. Tussilago farfara Typha angustifolia L. Typha latifolia L. Urtica dioica L. Urtica kioviensis Rogowitsch Carex acuta L. Carex sp. L. Chenopodium rubrum Polygonum sp. L. Rumex sp. L. Schoenoplectus sp. (Reich) Palla Ranunculus sceleratus L.

3 2 3 6 1 2 4 1 2 5 10 6 8 1 5 1 1 2 1 1

Összesen:

240

A felvételezések során a formációban 70 fajból összesen 240 darabot találtunk. A harmatkásások fajai közül gyakoriak a Glyceria maxima, Calystegia sepium, Mentha aqutica, Persicaria lapathifolia, Typha latifolia. Szálakban fordul elő többek között a Berula erecta, Stachys palustris, Juncus sp., Lythrum salicaria.

Gyékényesek fajai A gyékényesek formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük az előfordulási gyakoriságot is. 2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva. 15. táblázat: A felvételezett fajlista

36



Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44

Fajnév Alisma lanceolatum With. Alisma plantago-aquatica L. Bidens tripartita L. Bolboschoenus maritimus (L.) Palla Butomus umbellatus L. Calamagrostis pseudophragmites Calystegia sepium (L.) R. Br. Carex acutiformis Ehrh. Carex diandra Schrank Carex gracilis Curt. Ceratophyllum demersum L. Dipsacus laciniatus L. Echinocloa crus-galli Eleocharis palustris (L.) Roem et Schult. Galium mollugo L. Glyceria maxima (Hartm.) Holmb Hydrocharis morsus-ranae L. Iris pseudacorus L. Lemna minor L. Lemna trisulca L. Lycopus europaeus L. Lysimachia nummularia L. Lysimachia vulgaris L. Lythrum virgatum Mentha aquatica L. Cirsium arvense (L.) Scop. Sonchus arvensis Myosotis scorpioides L. Phragmites communis Trin. Oenanthe aquatica (L.) Poiret Persicaria lapathifolia (L.) Ranunculus repens L. Rubus idaeus Rumex palustris Sm. Sagittaria sagittifolia L. Schoenoplectus lacustris (L.) Palla Sium latifolium L. Solanum dulcamara L. Sonchus arvensis Sparganium erectum L. Spirodela polyrhiza (L.) Schleid Stachys palustris L. Echinocystis lobata Symphytum officinale L.

Előfordulás (db) 5 2 5 3 5 1 5 1 1 2 1 1 1 1 1 13 1 4 2 1 4 1 2 3 1 1 1 1 4 2 5 1 1 2 2 4 2 2 2 1 1 2 1 2

37



Sorszám 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56

Fajnév

Előfordulás (db)

Ranunculus sceleratus L. Tussilago farfara Typha angustifolia L. Typha latifolia L. Urtica dioica L. Urtica kioviensis Rogowitsch Veronica scutellata L. Carex sp. L. Eleocharis palustris (L.) ssp. palustris Agrostis sp. Rumex sp. L. Carex cyperoides Murr.

1 1 15 15 3 3 1 2 1 1 2 1

Összesen:

150

A felvételezések során a formációban 56 fajból összesen 150 darabot találtunk. A gyékényesek fajai közül a Typha latifolia, Typha angustifolia és a Glyceria maxima található meg a társulások többségében. A Veronica scutellata, Sparganium erectum, Rubus ideaus és más egyéb fajok csak szálakban fordulnak elő.

Lápok fajai A lápok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük a az előfordulási gyakoriságot is. 2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva. 16. táblázat: A felvételezett fajlista Sorszám 1 2 3 4 5

Fajnév Alnus glutinosa Bidens tripartita L. Carex brizoides L. Carex pseudocyperus L. Ceratophyllum demersum L.

Előfordulás (db) 2 1 1 1 1

38



Sorszám 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33

Fajnév

Előfordulás (db)

Comarum palustre L. Glyceria maxima (Hartm.) Holmb Humulus lupulus L. Hydrocharis morsus-ranae L. Lemna minor L. Lemna trisulca L. Lysimachia vulgaris L. Lythrum virgatum Phragmites communis Trin. Najas marina L. Persicaria amphibia (L.) Gray Salix caprea L. Salix cinerea L. Salvinia natans (L.) All. Sparganium erectum L. Spirodela polyrhiza (L.) Schleid Stratiotes aloides L. Thelypteris palustris Salsib. Trapa natans L. Typha angustifolia L. Typha latifolia L. Urtica dioica L. Urtica kioviensis Rogowitsch Carex sp. L. Marchantia polymorpha L. Bryum sp. Carex sp. L. Thelypteris palustris Salsib.

1 1 1 2 2 1 1 1 1 1 1 2 1 1 1 1 1 4 1 5 3 1 1 1 1 1 1 2

Összesen:

47

A felvételezések során a formációban 33 fajból összesen 47 darabot találtunk. Hinarasok fajai A hinarasok formációban a következő fajokat rögzítettük. A fajokhoz feltüntettük a az előfordulási gyakoriságot is. 2007-2008-ban felvételezett fajlista és a hozzá tartozó előfordulás darabszámban megadva. 17. táblázat: A felvételezett fajlista

39



Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44

Fajnév Butomus umbellatus L. Calystegia sepium (L.) R. Br. Ceratophyllum demersum L. Ceratophyllum submersum L. Elodea canadensis Michx. Ceratophyllum demersum L. Glyceria maxima (Hartm.) Holmb Hydrocharis morsus-ranae L. Iris pseudacorus L. Stratiotes aloides L. Lemna minor L. Lemna trisulca L. Lythrum virgatum Myriophyllum spicatum L. Myriophyllum verticillatum L. Najas marina L. Najas minor All. Nuphar lutea (L.) Sibth Nymphaea alba L. Oenanthe aquatica (L.) Poiret Persicaria amphibia (L.) Gray Potamogeton hungaricus Gaud. Potamogeton natans L. Potamogeton fluitans Roth. p.p. Potamogeton pectinatus L. Potamogeton perfoliatus L. Ranunculus repens L. Salvinia natans (L.) All. Sagittaria sagittifolia L. Salvinia natans (L.) All. Ceratophyllum submersum L. Sparganium erectum L. Spirodela polyrhiza (L.) Schleid Stratiotes aloides L. Trapa natans L. Typha angustifolia L. Typha latifolia L. Urtica kioviensis Rogowitsch Utricularia bremii Heer Vallisneria spiralis L. Potamogeton x zizii Koch Carex sp. L. Spirodela polyrhiza (L.) Schleid filamentous algae

Előfordulás (db) 2 1 51 7 2 1 3 31 1 5 28 13 1 13 5 8 2 14 9 1 4 8 9 5 10 3 1 2 3 29 3 1 6 5 16 1 1 1 1 2 1 1 14 2

40



Sorszám 45 46 47

Fajnév

Előfordulás (db)

Sagittaria sp. L. Utricularia sp. L. Vallisneria sp.

1 1 1

Összesen:

330

A felvételezések során a formációban 47 fajból összesen 330 darabot találtunk. A hinarasok fajai között megtalálhatóak a hínártársulások karakter fajai. Ennek megfelelően megtalálhatóak a Lemna minor, Lemna trisulca, Salvinia natans, Spirodela polyrrhiza. Gyakori még a Trapa natans, Ceratophyllum demersum, Hydrocharis morsusranae.

Összesítés Az 52 mintavételi helyen gyűjtött 124 felvételezés eredményei formációkra a következő képen oszlik meg: 18. táblázat: A formációk fajszaámai

Formáció Hinarasok Lápok Gyékényesek Harmatkásások Sásosok Nádasok

Formáció száma 120 6 25 33 28 51

Fajok száma 47 33 56 70 68 78

Felvételezéseink során 169 fajból összesen 1503 előfordulást találtunk. A felvételezett fajokból 5 védettet találtunk a mintavételi helyeken. Ebből egy, az Utricularia bremii fokozottan védett. Szálakban találtunk meg a Kunkápolnási mocsaraknál. Védett fajok a Trapa natans, melyet a Hortobágy-főcsatornánál, a Keletifőcsatornánál, a Tiszadobi-Holt-Tiszánál és a Sarkad-Mérges-Sáros-érnél felvételeztünk. A Carex diandra: Görbe-erdő átjárónál találtuk. A Nymphaea alba: Hortobágy-főcsatornánál, Ér-főcsatornánál és a Tiszadobi-Holt-Tiszánál találtuk. A Salvinia natans felvételezési helyei: Kösely-főcsatorna, Keleti-főcsatorna, Hamvas-főcsatorna, Hortobágy-főcsatorna, Tiszadobi-

41



Holt-Tisza, Hortobágy-Berettyó, Egyeki-Holt-Tisza, Sarkad-Mérges-Árok-ér, Kunkápolnási mocsrak, Nyugati-főcsatorna, Kutas-főcsatorna, Király-ér és Tiszakeszi-főcsatorna. Az analízisek alapján várható társulások: 19. táblázat: Társulások

Fiziognómiai képe magassásos

Lehetséges társulás Berulo erectae-Menthetum aquaticae Kovács M. ex Borhidi 2001 Bolboschoenetum maritimi Eggler 1933 Carex gracilis Almquist 1929

láperdő

Carici elongatae - Alnetum Koch 1926

felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár

Ceratophyllo-Nymphaeetum albae (V. Kárpáti 1963) Borhidi

alámerülő finom, osztott-levelű alámerülő finom, osztott-levelű

Ceratophyllum demersi Hild 1956 Ceratophyllum submersi Den Hartog et Segal 1964


Hydrocaritetum morsus-renae van Langendonck 1935

úszó széles-levelű növények úszó lebegő-levelű növények

Lemnetum minoris Soó 1927 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 1962


Nympheetum albo-lutae Nowiski 1928

nádas

Phragmitetum communis Soó 1927 e. Schamle 1939

alámerülő finom, osztott-levelű

Potametum crispi Soó 1928


Potametum natantis Soó 1928

alámerülő finom, osztott-levelű alámerülő finom, osztott-levelű alámerülő finom, osztott-levelű

Potametum pectinati Carstensen 1955 Potametum pectinati Soó 1928 Potametum perfoliati Koch 1926 em. Passarge 1964


Salvinio-Spirodeletum Slavnic 1956

gyékényes

Sparganium erecti Roll 1938

felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár felszínen kiterülő levelű gyökerező hínár

Straciotetum aloidis Nowiski 1930 Tapetum natantis V. Kárpáti 1963

42



Fiziognómiai képe

Lehetséges társulás

ingó-(úszó)lápok

Theleypteridi-Typhetum angustifoliae Borhidi 1996

gyékényes gyékényes

Thyphetum latifoliae G. Lang 1973 Thyphetun angustifoliae (Soó 1927) Pignatti 1953

A társulásokhoz történő besorolás az esetek többségében a tömegfajok alapján lehetségesek. A mintavételi helyeken lévő növényegyüttesek fajszerkezete károsodást szenvedett az idők folyamán, aminek következtében leggyakrabban és leghamarabb, a társulások karakterfajai hiányoznak, ezért nem mondható ki egyértelműen, hogy az egyes felvételezések eredményei alapján mely típusos társulásokról van szó. A társulásokhoz való közelítés csak a domináns fajok alapján sikerült, ezért valószínűsíteni lehet az egyes felvételek típusos társulásait. E probléma eldöntésének, - hogy a társulás típusos vagy nem típusos-, további vizsgálatok szükségesek.

43

Felszíni vizek ökológiai minősítése a makrofiták alapján

Recommend Documents