KÜRTÖS
s Q t r W k XIII. évfolyam 10. szám
Közéleti havilap
Érdemes feltenni a kérdést: Mi, saját magunk hogyan járulhatunk hozzá ahhoz, hogy szülõföldünkön - ahol hajdanán teljesen természetes módon biztosított volt a megmaradásunk zálogát jelentõ magyar oktatás - a jövõben is valamennyi, magyarok által lakott régióban elérhetõ maradjon a megfelelõ színvonalon történõ, magyar nyelven való tanulás lehetõsége? Miután feltettük a kérdést, itt a cselekvés ideje! A következõ hónapokban, években drámai változáson mehet keresztül a magyar oktatási intézmények hálózata. Nem várhatunk tovább! Voltunk tüntetni, indítottunk aláírásgyûjtést, nincs valós válasz kéréseinkre! A szlovák oktatási tárca illetékeseinek ígéretei a kérdés rendezésére üresnek bizonyultak. Céljuk feltehetõen a reménykeltés, valamint, hogy idõt nyerjenek - a magyar közösség számára súlyos következményekkel járó - oktatási reform intézkedéseinek fokozatos bevezetéséhez. Mit tehetünk még? - tették fel a kérdést a Petíciós Bizottság tagjai, miután megtapasztalták a hatalom fent leírt arroganciáját. Fibi Sándor és Vojtek Katalin újra megszólították a szakmai, érdekképviseleti szervezeteket, politikai tömörüléseket, valamint a magyar közösséget. Szeptember 25-én Komárom belvárosában több mint ezren gyûltek össze a rossz idõ következtében a mûvelõdési központba áthelyezett tiltakozó eseményen. Tanárok, diákok, közösségük iránt elkötelezett és tenni akaró emberek gyülekeztek. Azok, akik úgy érezték, nem lehet tovább tûrni a szlovák kormány a téma iránt tanúsított magatartását, hogy figyelmen kívül hagyva a magyar közösség képviselõinek, szakmai szervezeteinek véleményét, döntéseivel a felvidéki magyar oktatási intézmények létét fenyegeti.
2015. október
Ára 0,40 EUR 150,- Ft
Attila, a Szlovákiai Magyar Történelemtanárok Szövetségének nevében tett felszólalásában. A megmozdulás résztvevõi közös felkiáltással fogadták el a petíciós bizottság állásfoglalását, amelyet azóta legutóbbi ülésén a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Bizottság magyar, ruszin, ukrán és a roma tagjai is támogatásukról biztosítottak. Juraj Draxler oktatási miniszter az eseményt követõ nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nem kíván foglalkozni a megmozdulással, mivel azt politikai kampányakciónak tarja. A szlovák oktatási minisztérium a Elvárásaink megfogalmazása után, 26 452 aláírással támogatott petíció térjünk vissza az alapkérdéshez: Mit teellenére sem volt hajlandó módosítani a hetünk a magyar oktatásért? kerettantervet, és csupán egyéves haladéSzülõként választhatjuk a magyar okkot kapott a kisiskolák felszámolása is, tatási intézményeket! Tanárként szolgálami a magyar oktatási nyelvû iskolák hatjuk legjobb tudásunk szerint közösséjelentõs részét érinti közvetlenül. günket! Diákként tanulhatunk úgy, hogy A rendszerváltás óta folyamatosan az saját magunk és közösségünk épülését zajlik a magyar oktatás különféle ren- szolgálja! Iskolaigazgatóként és polgárdelkezésekkel történõ, módszeres elle- mesterként felelõsséggel viseltethetünk, hetetlenítése. A magyar közösségnek idõ- és mindenáron megõrizhetjük és fejlesztrõl idõre összefogással sikerült elérnie, hetjük a hozzánk tartozó intézményeket! hogy intézményeinek legalább a mûkö- Érdekképviseleti szervezetek tagjaként déséhez szükséges alapvetõ feltételei bátran és következetesen kiállhatunk a adottak legyenek, és hogy minden ma- magyar oktatás érdekei mellett! A magyar gyermeknek, aki úgy dönt, hogy gyar közösség tagjaként átgondolhatmagyar oktatási intézményben szeretne juk, hogy mivel tudnánk konkrétan segítanulni, annak lehetõsége legyen rá. teni a hozzánk legközelebbi magyar Az iskolahálózat ilyen mértékû meg- oktatási intézmény mûködését, fenncsonkítása - amelyet a 2013-ban elfoga- maradását! Majd cselekedhetünk, mert dott, 2015-tõl pedig részlegesen érvénybe mindannyiunk segítségére szükség van! lépõ oktatási reform rendelkezései eredKié az iskola? Az államé vagy azoké ményeznek - ezt az alapvetõ minimumot a szülõké, gyermekeké, tanároké, akik is veszélyezteti. élettel töltik meg? Nem szabad elfelejJókai Tibor, a Szlovákiai Magyar tenünk tehát, hozzánk tartozik, minket Pedagógusok Szövetsége elnökének sza- szolgál, de éppen ezért a mi felelõssévaival élve: „nem szólni, amikor az alkot- günk a megóvása is! Mindenki tehet érte, mányos jogot felülírja a törvény, súlyos és csak együtt lehetünk hatékonyak. vétek!“ „Egy megoldás van, ha a felvidéFolytatni kell a megkezdett utat, ki magyarság kezébe veszi sorsának megkeresni a megfelelõ válaszokat, és a irányítását, nevezzék ezt akár önigaz- következetes összefogásnak eredményre gatásnak, akár önkormányzatiságnak, kell vezetnie! Pathó Marianna akár autonómiának“ - mondta a Simon A petíciós bizottság állásfoglalását lapunk 2. oldalán olvashatják.
Mit tehetünk a magyar o ktatásért?
„...nem elég, ha csak „embert“ akarunk nevelni gyermekeinkből, megfoghatatlan, hatalmas távla− tokat adva nekik, és közben nem tanítjuk, hogy lássák meg és szeressék környezetük mindennapi értékeit. ... Gyökértelen világpolgár sohasem lehet egészséges lelkületű ember! Mindenkinek kötőd− nie kell fölnevelő hazájához, annak szellemi értékeihez, kultúrájához, s óvnia kell mindezeket, hiszen csak így teljesedhet ki az élete." Kállai Eszter: Kézikönyv hazaszeretőknek
2 Kürtös
Közélet
2015. október
Október, a magyar vértanúk hónapja Molnár Imre nagy sikerű előadása az ipolysági Honti Kaszinóban Maradandó élménnyel gazdagodhattak az idén újrainduló Honti Kaszinó nyitórendezvényének résztvevõi. Az eredetileg közel kétszáz évvel ezelõtt alapított egyesület az ipolysági kulturális élet színesítését és a magyarságtudat erõsítését tûzte zászlajára, s a mai újraalapítókat is ugyanez a cél vezérli. Az elsõ - és máris jelentõs számú érdeklõdõt megmozgató - rendezvényre október 2-án került sor: Molnár Imre történész, az Ipoly mente szülötte, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet vezetõje rendkívül élvezetes, érdekfeszítõ s egyben lélekemelõ elõadást tartott, amelyben a magyar történelem elmúlt ötszáz esztendejének kiemelkedõ személyiségeit, vértanú hõseit sorakoztatta fel a végig feszülten figyelõ hallgatóság elõtt. Az este hat órakor kezdõdött elõadást megelõzõen a szervezõk Molnár Imrével közösen koszorút helyeztek el az aradi vértanúk emlékére. Az elõadó a nándorfehérvári hõs, Kapisztrán Szent János alakját említette elõször, majd egészen Esterházy Jánosig számos olyan magyar és nem magyar vértanú kiemelkedõ egyéni teljesítményét, példás kiállását mutatta be, akikben történelmi koroktól, származástól, egyéni élethelyzetektõl függetlenül közös jellemzõ volt a magyarság ügyének mindenek feletti, elkötelezett szolgálata, akár az élet feláldozása árán is. Molnár Imre - aki történészként Esterházy János sorsának szenvedélyes és elismert kutatója - a mártírsorsú gróf életútját, emberi nagyságát lebilincselõ módon jelenítette meg. Elgondolkodtató, tartalmas gondolatokkal és megragadó idézetekkel tarkított elõadásában arra is felhívta a figyelmet, hogy a történelmi emlékezet folytonosságát nem szabad hagyni megszakadni, mert az alapvetõ fontosságú az egészséges nemzettudat, a helyes pozitív önazonosságkép kialakításához a mai kor emberei számára is. A vértanú hõsök példáján keresztül rávilágított egyéni felelõsségünkre is. Hangsúlyozta, hogy csak az erkölcsi értékekben meggyengült ember fordít hátat saját nemzetiségének. Amikor ez történik, azzal a közösség egésze gyengül. Akár tetszik, akár nem: a közösség ügyében minden egyes embernek szerepe, felelõssége van. A Honti Kaszinó újra él. Egy valóban tartalmas, méltó rendezvénnyel folytatja küldetésének beteljesítését. Bízzunk benne, hogy az erõs indulást követõen ezután is hasonló színvonalas programokkal járul majd hozzá a régió kulturális életének fellendítéséhez, és a jövõben mind szélesebb érdeklõdõi kört vonzanak majd rendezvényei! Pathó Marianna
A t ünt e t é s r é sztv ev õ i által elfogadott állásfoglalás: „Mi, a színvonalasabb magyar nyelvû oktatásért 2015. szeptember 25-én Komáromban rendezett nagygyûlés résztvevõi és szervezõi a következõ állásfoglalást fogadtuk el: Kitartunk a petíciónkban megfogalmazott követelések mellett, amelyeket 26 452 polgár támogatott aláírásával, amelyeket az oktatási minisztérium 2015. július 16-án mint megalapozatlanokat elutasított. A kisebb iskolák megszüntetését asszimilációs lépésnek tekintjük, és ezért követeljük, hogy a kisebbségek nyelvén oktató alap- és középiskolák esetében az oktatási minisztérium tegye lehetõvé az iskolafenntartók számára az elõírt minimális osztálylétszám csökkentését. Követeljük, hogy az oktatási minisztérium tekintse partnernek a magyar és más kisebbségi pedagógusokat, szülõket és a képviselõket, ne döntsön rólunk nélkülünk. Követeljük, hogy a magyar iskolák számára megfelelõ önálló, nemcsak formálisan mûködõ osztály létesüljön az oktatási minisztériumban, az Állami Pedagógiai Intézetben és a Szabványosított Mérések Nemzeti Intézetében. Ezekre a munkahelyekre nyilvános pályázatot hirdessenek meg, feltételül szabva a magyar nyelv ismeretét.“ Az oktatási petíciós bizottság állásfoglalását Juraj Draxler oktatási miniszternek, Andrej Kiska köztársasági elnök úrnak, Robert Fico miniszterelnöknek és Peter Pellegrininek, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elnökének juttatta el.
Filmszemlei különdíj M. Nagy Lászlónak Budapesten október 8-án rendezték meg az I. Magyar Speciális Független Filmszemlét, amely az értelmi fogyatékkal élõk, pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint civil függetlenfilmesek országos filmszemléje volt. A rendezvény fõvédnöke Törõcsik Mari, a Nemzet Színésze volt, aki az ünnepélyes díjátadón is részt vett. Az elõválogatás után 35 film került bemutatásra. A legrövidebb 2:09, a leghosszabb 34:20 perces volt. A filmeket három szekcióba sorolták be: 1. értelmi fogyatékkal élõk filmjei, speciális filmek szekció, 2. civil függetlenfilmes alkotások szekciója, 3. pszichiátriai és szenvedélybeteg alkotók filmjeinek szekciója. Az országos filmszemlének egyedüli külföldi résztvevõje a
múlyadi születésû és Helembán élõ M. Nagy László, felvidéki fotómûvész volt. A versenybe a Kék pillangó címû alkotásával (11:48) nevezett be, amelyet a zsûri a második szekcióban Különdíjban részesített mint a legjobb operatõr díja. Gratulálunk a szép sikerhez! Balogh Gábor
Közélet
2015. október
Batthyány és az aradi vértanúk temetése Tizenöt kivégzést hajtottak végre Magyarországon 1849. október 6-án. Aradon 13-at, Budapesten kettõt. Az aradi vértanúk közül egyetlenegynek sincs a sírja a mai Magyarország területén. A Románia területén nyugvó tizenegy vértanú földi maradványait 1974-ben az aradi emlékoszlop tövében kialakított kriptába vitték át, és az új obeliszket kétnyelvû felirattal látták el. Ez az emlékoszlop az akasztások helyét akarja megörökíteni, de téves helyen áll, csaknem kétszer olyan messze az aradi vártól, mint az akasztások tényleges színhelye. A vértanúk 1890-ben leleplezett szép aradi emlékszobra azonban már nem látható. Szétszedve állítólag megvan még, vagy negyedszázaddal ezelõtt szóba is került újrafelállítása, de végül a felszabadító román katona emlékmûve került a helyére.
Pesten reggel 7 órakor Fekete Imre kóspallagi paraszttal (gerilla közvitéz) végeztek, holteste soha nem került elõ. Este 6 órakor agyonlõtték Batthyány Lajos grófot, az elsõ független és felelõs magyar kormány miniszterelnökét. Azért este 6 órakor, mert felesége be tudott csempészni a siralomházba egy kis tõrt, amivel a gróf éjszaka elvágta a torkát. Nagy fáradsággal mentették meg az életnek - hogy kivégezhessék. A nyakon lévõ seb miatt akasztásról szó sem lehetett, így Kempen altábornagy pesti katonai kerületi parancsnok utasítására agyonlõtték a volt miniszterelnököt. A holtest három óra hosszat volt közszemlére kitéve. A parancs szerint a józsefvárosi temetõben jeltelen sírba kellett volna eltemetni, de egy kis csellel a szent ferenciek zárdájának kriptájába temették el egyházi szertartás mellett. A befalazás után elhelyezett vörös márványlapnak pedig a belsõ felén volt a felirat: „1849-ben okt. 6-án az Úrban elhunyt G. B. L. - Áldás és béke hamvaira.“ A sírt huszonegy éven keresztül híven megõrizték a pesti ferencesek. 1870. március 29-én délután bontották ki végre a sírboltot, a holttestet érckoporsóba tették, és június 9-re kitûzték a temetési szertartást, amelyet Szabó József püspök végzett el. 4 óra tájt indult el a gyászmenet a Kerepesi temetõ felé. A résztvevõk számát kétszázezerre becsülték. (Pest városának 1869-ben 200 476 lakosa volt.) 6 óra tájt tették le a koporsót a nyitott sír mellé. Barna Zsigmond városi fõjegyzõ rövid beszéde után Egressy Béni búcsúztatóját énekelték el az egyesített dalárdák. Katona Tamás írása alapján összeállította Balogh Gábor
Kürtös 3
1956 és a szlovákiai magyarok Az 1956os forradalom, bár Csehszlovákia területét közvetlenül nem érintette, mégis jelentõs hatást gyakorolt a szlovákiai magyarok sorsára. Az október 23-án kezdõdõ eseményeket a csehszlovák állami és pártvezetés ellenforradalomnak minõsítette, s az egész ország területén, különösen Szlovákia déli határvonalán, szigorú belügyi intézkedéseket vezetett be. Az intézkedések fõ célja az volt, hogy megakadályozzák a forradalmi események átterjedését a szlovákiai magyarok közé. A szigorú határõrizet ellenére Magyarország felõl sok illegális határátlépés történt. A pártfunkcionáriusok forradalmi megtorlástól tartva menekültek, mások a családjukat igyekeztek szlovákiai rokonaikhoz menekíteni, míg sokan élelmiszerekért, gyógyszerekért lépték át a határt. Ennek és a budapesti rádiónak köszönhetõen a szlovákiai magyarok naprakész információkkal rendelkeztek a forradalom eseményeirõl. A prágai és a pozsonyi vezetés ugyan tartott attól, hogy a szlovákiai magyarok nyíltan a magyar forradalom mellé állnak, s Dél-Szlovákiában is elégedetlenség üti fel a fejét, a szigorú belügyi intézkedések miatt azonban erre nem került sor. Sõt, a dél-szlovákiai települések pártszervezetei, a munkáskollektívák - a központi utasításoknak eleget téve tucatszámra küldték a magyarországi eseményeket elítélõ és a párt iránti hûségüket kifejezõ nyilatkozatokat Pozsonyba és Prágába. Október 29-én pedig a Csemadok országos elnöksége is a forradalmat elítélõ, a Szovjetunió iránti hûségét kifejezõ nyilatkozatot fogadott el. A Csemadok-tagság és a szlovákiai magyarok döntõ többsége azonban szimpatizált a forradalommal. A demokratikus megnyilvánulás lehetõségeinek teljes hiányában a szlovákiai magyarok a forradalommal való rokonszenvüket és a forradalom által kiváltott nemzeti büszkeséget csak szimbolikus cselekedetekkel fejezhették ki. A forradalom alatt 1945 után elsõ ízben több dél-szlovákiai településen elénekelték a magyar himnuszt, megkoszorúzták a világháborús hõsi halottak emlékmûveit, a diákok pedig több helyen is fekete gyászszalag kitûzésével fejezték ki együttérzésüket a forradalom iránt. A csehszlovák rendõrség azonban minden nyilvános fellépést keményen megtorolt, s a forradalom alatt, ill. után több tucat szlovákiai magyart tartóztattak le. A szigorú intézkedések révén Csehszlovákia nagyobb megrázkódtatások nélkül élte át a forradalom napjait. És bár a CSKP elégedetten nyugtázta a szlovákiai magyarok magatartását a forradalom alatt, a következõ idõkben több olyan intézkedésrõl döntött, amelyek célja az volt, hogy az addiginál is jobban elszigetelje õket Magyarországtól, ill. a magyarországi társadalmi és kulturális élettõl. In. Simon Attila: A szlovákiai magyarok és az 1956-os forradalom
Közélet
4 Kürtös
2015. október
A Hegedûs család IV. találkozója Ipolybalogon 2015. szeptember 12-én A Szûzanya neve napján ragyogó napsütötte napot adott az Úr nekünk. A Hegedûs család mintegy 220 tagja érkezett a 11 órakor kezdõdõ szentmisére. A helybeli plébános úr, György Ferenc és falunk szülötte, Gyurász Pál káplán, aki Ipolyságon mûködik, végezték az ünnepélyes Kodály-misét. Közremûködött falunk énekkara, a Szent Korona Kórus. Orgonált az ipolyvarbói plébános úr, Zolczer György, továbbá hegedûn játszottak Csáky Máté, Mátyás, nagybõgõn Mihály - a három testvér, valamint csellón Nyíregyházi Ágnes zenetanárnõ Balassagyarmatról. Magasztos, felemelõen gyönyörû szentmise volt. Utána a család bevonult a szemközti temetõbe, ahol a kedves elhunytjainkra emlékeztünk, megkoszorúztuk sírjaikat, majd mécseseket gyújtottunk. Ünnepi beszédet mondott Pásztor Béla, Veresegyház polgármestere, aki 1938-ban született Ipolybalogon, falunk díszpolgára, 50 éve Veresegyház polgármestere. Édesanyja Hegedûs-leszármazott, így tartozik anyai ágról a Hegedûs családhoz. Erõs gyökerünk, Hegedûs János 1850-ben született. Az elsõ felesége, Petrovics Ágnes meghalt. Született egy fiuk, Vilmos, neki volt 10 gyermeke. Hegedûs János második felesége Marton Franciska, két fiuk született: Károly és Gábor. Hegedûs Károlynak pedig született egy fia, Károly és egy lánya, Erzsébet (aki az én felmenõm). És a 12 gyermekbõl terebélyes fa nõtt ki, ebbõl a találkozóra 220-an jöttek el. A legfiatalabb résztvevõ a két hónapos Jánoska volt. Legidõsebb családtagunk, Hegedûs Franciska már a 104. évét töltötte be. Õ a lányával él Nagytúron. Természetesen õ nem tudott eljönni, de elmentünk õt felköszönteni otthonába, lassan és halkan beszél már, de észjárása kitûnõ. Amikor a lányom azt a kérdést tette fel neki: „Mi a hosszú élet titka?“ Õ azt felelte: „Édeském, az erõs hit az egy igaz Istenben és a Szûzanya tisztelete. A becsületes munka. Nem szabad ide-
geskedni. A felmerülõ gondokat meg kell oldani, ha azokat mi okoztuk, akkor meg pláne!“ Õ is feltett nekünk egy kérdést: „Szeretitek az Istent? Jézus evangéliumát? És tisztelitek-e a Szûzanyát?“ Válaszunk: „Igen! Természetesen.“ - „Akkor boldog emberek vagytok“ - mondta. Nagyon örültünk egymásnak. Elbeszélgettünk, elimádkoztunk egy tizedet a rózsafüzérbõl, elénekeltük: Amíg szívem dobog… majd elbúcsúztunk. Visszatérve a találkozóra a helyi iskola folyosóján már várt bennünket a megterített asztal és a jó zene. A lelkiatya áldásával megebédeltünk, majd szórakoztunk. Akik elõször voltak ezen a találkozón, azok bemutatkoztak. A családhoz dolgos emberek tartoznak. Szeretjük a szépet és a jót, a zenét, a sportot és a kultúrát. Van köztünk három polg á r m e s t e r, orvosok, ápolónõk, óvónõk, de kovácsok, kõmûvesek is. És jó színészek is, akik növelték a hangulatot. A család tagjai elõadták az elõre betanult mûsoraikat. Péter énekelt, aztán egy apuka hegedûn játszott, a kislánya (6 éves) és a kisfia (5 éves) énekeltek. Mi is a hagyományõrzõ Bukréta csoportunkkal szerepeltünk, és bordalokat adtunk elõ. Felszabadult beszélgetések, közben egy-két tánc… jól éreztük magunkat. Majd Koós János és kedves felesége, Dékány Sarolta egyórás feledhetetlen programja növelte a találkozó hangulatát. A nagy könyvformájú finom tortát együtt fogyasztottuk el. Jó egy ilyen találkozó, jó kedve volt mindenkinek. Ez a csodálatos szép napunk hajnal kettõ után fejezõdött be. Legközelebb majd öt év múlva, 2020-ban találkozunk. Nehéz volt a búcsúzás, de mégis könnyû, mert az Isten szeretete mindent megkönnyít és megáld. Lintner Éva, Ipolybalog
Színházi délután Nagycsalomján uram, Durbints sógor, Kátsa cigány és mások). A darab a Göre-történetek
A lévai kultúrotthon mellett mûködõ Garamvölgyi Színpad elõadásában szeptember 20-án, Nagycsalomján láthatta a kultúrát kedvelõ közönség Gárdonyi Géza A bor címû színmûvét Tuèek Erika rendezésében. Gárdonyi az 1898-ban megjelent, saját vidéki élményein alapuló, Az én falum címû elbeszéléskötet egyik novelláját dramatizálta színpadra, de a történetbe beleszõtte az 1890-es évek közepén számára nagy sikert hozó karikatúraszerû Göre-levelek alakjait is (Göre Gábor bíró
képzeletbeli helyszínén, Lepénden játszódik. Hõse, Baracs Imre csendes, jámbor, józan életû ember, akit egy ünnepi alkalommal felesége nógat borivásra. Baracs mámoros lesz az italtól, s részeg fõvel elveri a feleségét. Az asszony elköltözik otthonról, gyermeküket is magával viszi, s a darab cselekménye annak az öt hétnek a története, amelyet egymástól külön töltenek a házastársak. Nem drámai fordulatokban bõvelkedõ cselek-
mény ez, csupán a két ember önmagával és egymással való viaskodásának, rejtett érzelmeinek ábrázolása. Mindketten önérzetesek és konokok, s bár szeretik egymást, nem tudják az összebékülés módját, oktalanul játszott ridegséggel, a megbánás elleplezésével lökik egyre távolabb maguktól a másikat. A csaknem telt házas közönség bízik benne, hogy jövõre ismét ellátogatnak Nagycsalomjára a lévai színjátszók, ami szinte már hagyománnyá vált. (-)
2015. október
Közélet
Szüreti ünnepség Bussán Õsszel érik babám a fekete szõlõ - a többi között ez a közkedvelt népdal hangzott el 2015. október 10-én Bussán. A kultúrház nagytermében szüreti ünnepséget rendezett a Csemadok alapszervezete Bussa község hivatalával. Nálunk ez az ünnepség immár hagyománnyá vált így, a késõ õszi idõszakban. A rossz, esõs, szomorkás idõ ellenére elég szép számban jöttek el a Csemadok-tagok és a többi érdeklõdõ ifjúság és az idõsebbek is egyaránt. Ennek én, személyesen és a polgármester úr is nagyon örültünk. Olyan jólesett a színpadról nézni, hogy a nézõtér nem kong az ürességtõl, és van egy kis tapsolási buzdítás is. Mi több, van kinek énekelni, táncolni. Hiszen manapság olyan ritkán jövünk össze mint közösség.. Így azt láttam, van mégis értelme a próbákra járni, mert úgy éreztem, õszinte, dicsérõ szavakkal halmozták el a nézõk a szereplõket. Szentmisére szokás szerint közösen indultunk a hivatal elõl. Lelkiatyánk a szentmise keretében megáldotta az oltár elé vitt terményeket, új kenyeret, bort, gyümölcsöt, zöldséget stb. Majd sorra került a feszület felszentelésére is, amelyet Csíksomlyóból hoztunk. A mise után a megáldott kenyeret és terményeket együtt fogyasztottunk el. Ezután következett a kultúrházban megtartott kultúrmûsor, amelynek keretében fellépett a ludányhalászi táncegyüttes, a Kis palócok, és most, a változatosság kedvéért, a bussai asszonykórus népdalcsokorral szórakoztatta a nézõket. A mûsor közben zsíros kenyér volt felszolgálva lila hagymával. Mindez után már mindenki annyira megéhezett, hogy nagyon jóízûen fogyasztottuk el a vacsorát, amely igazán finom volt. Szomjunkat murcival és borral enyhítettük. Hát röviden ezt tartalmazta a mi kis szerény szüreti ünnepségünk. Úgy mondják, amilyen a szüret, olyan a vigadás. Nálunk ez sikeresnek mutatkozott. Köszönet ezért a szervezõknek, minden segítõnek és résztvevõnek. Bombor Ivett
Kürtös 5
Termésáldás a terbegeci templomban Az õsz az ember szorgos munkája gyümölcsének, a termések betakarításának az ideje.
Október 4-én a Nagykürtösi járás több községének templomában a hívek hálát adtak az idei termésért. Nem volt ez másképp Terbegecen sem. A kis falu összes lakosa, ki-ki a maga módján, hozzájárult a gyûjtéshez. Petrovics Adél vezetésével a
falu ügyes kezû asszonyai pedig a Szent László-templom kidíszítésén dolgoztak. Fáradságot nem kímélve hosszú ideig szorgoskodtak, de úgy vélem, a kemény
munka meghozta gyümölcsét. Az ünnepélyes szentmise keretén belül Parák József püspöki helynök megáldotta a terméseket, majd a szentmise után a hívek
szabadon fogyaszthattak a hamuban sült pogácsából, kenyérbõl vagy éppen a borból. Ezek után a lakosok az összegyûjtött adományokat elküldték a szlovákiai papnövendékeknek. Hálát adunk a Jóistennek, hogy az idei év szárazsága ellenére bõ termést takaríthattunk be, és imádkozunk, hogy jövõre is legalább ilyen gazdag adományt tudjunk küldeni. Paulenda Éva
6 Kürtös
Közélet
2015. október
A BÉLYEG MÚZEUM
Nikodém Gabriellával, a Bélyegmúzeum igazgatójával akkor találkoztunk elõször, amikor Cziglényi Ádám bélyegtervezõ és grafikusmûvész hagyatéka után kutattunk. Mivel a bélyegtervezõt személyesen is ismerte, az ipolyszécsénykei önkormányzat õt kérte fel Cziglányi Ádám laudációjára a mûvész díszpolgárrá avatása alkalmából. Ekkor kértük meg az igazgató asszonyt, hogy legyen szíves olvasóinknak is mutassa be a múzeumot. Hogy érdemes ide elmenni, azt bizonyíthatják azok a Csemadok-tagok, akik szeptember 24-én itt látogatást tettek (lásd az újság 7. oldalán található 1930. április 28-án a Magyar Királyi Posta megnyitotta a látogatók elõtt a Bélyegmúzeum kapuit. A gyûjtemény alapját azok a bélyegek képezték, amelyeket az 1874-ben alakult Egyetemes Posta Egyesület tagországai köteles példányként egymásnak megküldtek. A klasszikus korszak bélyegeihez a Posta vásárlás és csere útján jutott. A legnagyobb volumenû ilyen ügylet a Poppovits Frigyes Mirkó kereskedelmi tanácsos, a LEHE választmányának tagja által felajánlott klasszikus magyar gyûjtemény két részletben csere útján történt megvásárlása volt 1916-ban és 1918-ban. De például a pénzügyminiszter javaslatára az 1927/28. évi költségvetési elõirányzatba a bélyegmúzeum kiegészítése címén „nagyobb összeget“ építettek be. A múzeum berendezésének tervezésekor alapul a nürnbergi postamúzeum tárlórendszerét vették, elhelyezésérõl az 1926-ban épült Krisztina körúti vezérigazgatósági épület legfelsõ emeletén gondoskodtak. Az idõvel megnövekedett mennyiségû gyûjteményi anyag elhelyezésének problémája, valamint az a tény, hogy a budai postapalota akkor „a város központjától messze esett“, 1937-ben felvetette egy új kiállítóhely létrehozásának gondolatát. Az új helyiséget a Dob utca 75/81. sz. alatt újonnan épülõ, Rimanóczy Gyula által modern, Bauhaus stílusban tervezett, 1939-re befejezett postapalota félemeletén kifejezetten a múzeum szükségletei szerint tervezték és alakították ki. A múzeum az új helyen 1940. november 23-án nyílt meg, az akkori Budapest egyik legkorszerûbb épületében, és azóta is itt mûködik. Jelenleg a Magyar Posta Zrt., a Magyar Telekom Nyrt. és az Antenna Hungária Zrt. által szponzorált Hírközlési Múzeumi Alapítvány biztosítja a Bélyegmúzeum fenntartásához szükséges anyagi eszközöket. Gyûjteményei-
cikket). Mielõtt belemélyednének az ismertetõ anyagba, pár szóval bemutatnám az anyag közreadóját. Nikodém Gabriella Budapesten született, magyar-történelem szakos tanár és okleveles történelem szakos tanár. Nyelvtudása angol, latin. 1989-tõl dolgozik a Bélyegmúzeumban, 2008-tól mint igazgató. 2011-tõl a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság elnökségének tagja. Hat hazai és nemzetközi díj tulajdonosa, érdeklõdési köre a történelem, irodalom, opera, olvasás, túrázás. Nagyon közvetlen, közkedvelt, barátságos és segítõkész egyéniség. Balogh Gábor
nek darabszáma meghaladja a 13 milliót, ebbõl a kiállítóteremben hozzávetõleg 550 000 db látható. Mivel itt a világ valamennyi országa által kibocsátott valamennyi bélyeg - kevés kivétellel - egy helyen megtekinthetõ, a múzeum kuriózumnak számít a hasonló jellegû intézmények között Európában és a világban egyaránt. A gyûjtemény folyamatos gyarapodásáról továbbra is a Magyar Posta Zrt. gondoskodik elsõsorban, hiszen az Egyetemes Posta Egyesület tagországai által küldött bélyegeket változatlanul a múzeumnak adja át. Ezen kívül ide érkeznek be a magyar bélyeg gyártásával és felhasználásával kapcsolatos rekvizitumok is. Így gyûjti a múzeum a bélyeg születésének elsõ mozzanatától, a tervezõ grafikus által papírra vetett elképzelésszerû vázlatoktól kezdve a nyomdai elõállításhoz változtatás nélkül felhasznált eredeti grafikákat, a felhasználáshoz kapcsolódva az elsõ napi borítékokat, az alkalmi levelezõlapokat, valamint az emlékíveket. Tárgyi gyûjteményeik két legnagyobb csoportját alkotják a nyomóeszközök és az alkalmi bélyegzõk. A gyûjteményben a magyar bélyegek mellett igazi filatéliai világsztárok is megtekinthetõk, így például Európa országait tekintve a világ elsõ, 1840-ben Angliában kiadott bélyege a Black Penny, az osztrák Vörös Merkúr, a Görögország által kibocsátott elsõ, sportmotívumot ábrázoló sorozat, a Moldvai ökörfejesek, a nápolyi Trinacria bélyegek vagy a Zürich kanton által kibocsátott 4 és 6 rappen értékû bélyegek.
A többi földrész bélyegei közül kiemelést érdemelnek a Mauritius újnyomatok, a New Brunswick-i Hiú postamester, vagy a hawaii misszionárius bélyegek, ezek mellett valódi aranylemezbõl préselt bélyeg, ékszerbélyeg, háromdimenziós, selyemszálas, csipke, sõt még csokoládé illatú bélyeg is várja a kíváncsiakat. Minden híres bélyegnek saját tulajdon neve és saját tulajdon legendája van. E legendák hitelességéért bár persze némi valóságalapjuk mindig van - senki nem tenné tûzbe a kezét, azonban hozzá tartoznak az adott bélyeg történetéhez, színes kis körítéssel szolgálnak minden érdeklõdõ számára. A titokszobában nagyító és UV-fény alatt tekinthetõk meg a bélyegek papírjába beépített, szabad szemmel láthatatlan biztonsági, illetve díszítõ elemek. A kiállítás kiegészült Nagy Zoltán, a Pénzjegynyomda egykori mûvészeti igazgatója kézi réznyomó gépével, melyek segítségével demonstrálni tudják a metszetmélynyomás egyszerûsített folyamatát. Minden korosztály számára biztosítanak igény esetén múzeumpedagógiai foglalkozásokat, akár óvodáskorú, akár felnõtt látogatók esetében is. Minden hónap harmadik szombatján a Lágymányosi Bélyeggyûjtõ Körrel közös szervezésben a „Bélyegmúzeumi beszélgetések“ programsorozatára várják az érdeklõdõket, ahol neves filatelisták, a megvitatásra kiválasztott terület elismert szakértõi tartanak színvonalas elõadásokat, melyeket követõen egy kávé mellett kötetlen eszmecserére nyílik lehetõség. Minden hónap második és negyedik szombatján a Bélyegmúzeum Ifjúsági Filatelista Köre veszi birtokba a múzeumot, akik szívesen fogadnak tagjaik közé érdeklõdõ iskoláskorúakat. Folytatás a 7. oldalon
2015. október
A hatalmas gyûjtemény tehát úgy mûködik mint egy mátrix, melyben a sormátrix és az oszlopmátrix által meghatározott cellát felpattintva rálelhetünk a keresett információra. A bélyegek, a bélyegek történetének tanulmányozása meglepõ és eddig ismeretlen részletekre világíthat rá bármely tudomány, de különösen a történelem vonatkozásában. Árnyalja, elmélyíti, új dimenzióba helyezi a látogató történelmi ismereteit az adott korszak vonatkozásában. Képet kap a magyar postaszolgálat hivatalossá válásáról, mûködésérõl, a Magyar Posta történetérõl. A bélyeg, mint az adott korszak terméke, sok esetben a propaganda eszköze, jellemzõ képet mutat a hatalmi viszonyok változásairól, történelmi korszakok eseményeirõl, gazdasági viszonyairól, hangulatáról, kultúrájáról, sõt divatjáról is. Például az 1867-es kiadás születésének története teljes egészében leképezi, új árnyalatokkal gazdagítja az osztrák-magyar kiegyezés történetét, rávilágítva annak kompromiszszumjellegére. A megszállási bélyegek tanulmányozásával nyomon követhetõk a hadi események változásai, országrészek sorsa rajzolható meg a bélyegek segítségével. Az inflációs kiadások a történelmi és gazdasági körülmények, döntések következményeirõl adnak hû képet. A bélyegnek nemcsak magyar történeti, kultúrtörténeti, de technikatörténeti vonatkozásai is vannak filatéliai objektum volta mellett, bemutatják a magyar bélyeggyártásnál használt technológiák változásait, fejlõdését az egyre tömegesebb gyártásra való igény felmerülésével párhuzamosan. Általános tapasztalat, hogy a nagy történelmi összefüggések akkor válnak élményszerû ismeretekké, amikor a befogadó személyében kerül közel az eseményekhez valamely részlet pontos megvilágítása folytán. A „cseppben a tenger“ effektus ezt az élményt biztosítja a kiállítás kapcsán, hasonlóképpen, mint a bélyeggyártásban is használt raszteres mélynyomtatás. Az egymás mellett kivájt kis rasztercsészékbõl elménk papírja kiszippantja az információfestéket. Egy pont, két pont, száz pont kerül egymás mellé, egyre több pontot képes átfogni táguló látószögünk, végül ezek a foltok kirajzolnak egy mintát, olyan mintát, mely további egységekbe illeszkedve egy átfogó, teljes képpé áll végül össze. Ez a kép pedig maga a történelem, melynek segédtudományai (és ezek közé tartozik a filatélia is) azt az aprólékos munkát végzik el, ami nélkülözhetetlen az egész szempontjából, nevezetesen, hogy kontúrosan, élesen, tisztán és jól láthatóan megvilágítják azokat az apró részleteket, melyek nélkül a teljes kép homályos és értelmezhetetlen maradna.
Közélet
Kürtös 7
A Nagykürtösi Területi Választmány csapata a budapesti kulturális forgatagban A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya csapatának nemrégiben kulturális mélybúvárkodásban volt része nemzetünk fõvárosában, Budapesten. A szeptemberben megtekintett, megtapasztalt kulturális, mûvészeti alkotások közül azonban számos nem az anyaországhoz, hanem Felvidékhez kötõdik valamilyen módon. Gondoljunk csak Csontváry Kosztka Tivadar festõóriásra vagy Cziglényi Ádám grafikus, bélyegtervezõnkre, akinek számos alkotását õrzik Budapest múzeumai. A Gulyás Gábor gondozásában rendezett - 2015 decemberéig megtekinthetõ - Csontváry életmû-kiállítás egyedülálló összeállítást hozott el a budai várba, ami számos külhoni látogatót is a kiállítótermekbe csalogatott. A tárlat helyszíne, a Honvéd Fõparancsnokság egy szimbolikus épület, amelyet a magyar nemzeti nagyság kifejezésére építettek a XIX. század végén, abban az idõben, amikor Csontváry is alkotott. A Kisszebenben (Sabinov) született Csontváry Koszta Tivadar nemcsak a legnagyobb festõ akart lenni, hanem a nemzeti nagyságot is építeni akarta mûvészetével. Szerinte a festõ feladata a saját alkotói eszköztárával is szolgálni Magyarország felemelkedését. Éppen ezért markánsan visszanyúlt a történelmi hagyományainkhoz, kedvelte a magyar történelmi témákat. Ez az elhivatottsága és tehetsége emelte a világ nagy festõmûvészeinek sorába. Érthetõ tehát, hogy a csemadokos kultúrakedvelõ csapat miért választotta budapesti útja elsõ állomásának a budai várat, lehetõséget teremtve arra, hogy tagjai elmerenghessenek egy csodálatos cédrus színes világában. Ezt követõen a pesti oldal egyik kincsestárát - az Ipolyszécsénykérõl származó Cziglényi Ádám munkásságát is feldolgozó budapesti Bélyegmúzeumot keresték fel, ahol szakavatott tárlatvezetõ segítségével megismerkedhettek a bélyegkultúra kialakulásával, fejlõdésével, fõ trendjeivel. Meghallgathattak számos bélyegkészítéshez kötõdõ anekdotát, amely színesebbé varázsolta a múzeumban eltöltött délutánt. A bélyegmúzeumbeli látogatást követõen, egy kellemes séta után - mely során elhaladtak a nemrégiben felújított Liszt Ferenc Zeneakadémia elõtt - megtekintve az Andrássy út impozáns palotáit, részt vehettek a Magyar Állami Operaház új darabjának, Verdi Otellójának bemutató elõtti fõpróbáján, ahol számos más külhoni és nagycsaládos nézõ mellett foglalhattak helyet. Verdi ötvennyolc éves korában visszavonult, és tizenöt évig nem volt olyan téma, amely igazán megszólította volna. Ekkor talált rá Otelló, a mór shakespeare-i alakjára. A katona, a vezér, a szerelmes férj, akit minden érdeme ellenére sem fogad be Velence népe, örökre idegen marad. Egy beilleszkedni vágyó idegen sebezhetõségét pedig könnyen kezdik ki a hamis barátok és a féltékenység. Verdi zseniális drámáját 1887-ben Olaszország után Budapesten mutatták be elõször, és most ismét visszatérhetett az Operaház színpadára, ez alkalommal egy világhírû olasz rendezõ, Stefani Poda segédletével. A darab mély témájához kiválóan illeszkedõ sötét és drámai kortárs díszlet megalkotása Arthur Roger Crane nevét dicséri. A Budapesti látogatás így az operalátogatással válhatott teljessé. Bízunk benne, hogy a Nagykürtösi Területi Választmány fáradhatatlan csapata még sok hasonló tartalmas programmal, utazással gazdagítja majd a Csemadok-tagság és a helyi magyar közösség életét. Pathó Marianna
Kultúra
8 Kürtös
2015. október
XVI. Őszirózsa magyarnóta-énekesek országos versenye A rendezvényen immár hagyományosan - tizenkettedik alkalommal - az eseményhez illõ valódi cigányzenét Balogh Béla és zenekara szolgáltatta. A verseny házigazda mûsorvezetõje - a közönséget szellemes észrevételeivel szórakoztató - Bodzsár Gyula szerkesztõ, újságíró volt. XVI. Õszirózsa magyarnóta-énekesek országos versenye részletes eredményei: Felvidéki versenyzõk
Ismét megmutathatták tehetségüket a magyarnóta-énekesek! XVI. alkalommal rendezték meg az Õszirózsa magyarnótaénekesek országos versenyét! A magyar nótaéneklés évszázados hagyományainak megõrzését és a mûfaj népszerûsítését tûzte ki célul az a szervezõcsapat, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya, amely életre hívta, és már tizenhatodik alkalommal szervezte meg a magyarnóta-énekesek versenyét, az Õszirózsát. Október 11-én a verseny döntõjében, ez alkalommal Ipolyszécsénykén mérettethették meg magukat a felvidéki nótaénekesek. Az eseményhez illõen gyönyörû virágkölteményekkel díszített színpadon összesen huszonhárom benevezett versenyzõbõl tizenkilenc mérte össze tudását két nóta, egy hallgató és egy csárdás eléneklésével. A zsûriben ezúttal is olyan neves személyiségek foglaltak helyet, mint Tarnai Kiss László énekmûvész, a Magyar Rádió fõmunkatársa, a Dankó Rádió fõszerkesztõje, továbbá Szeredy Krisztina énekmûvész, Papp
Sándor zenetanár, a TASR tudósítója, a Pátria Rádió volt fõszerkesztõje és mûsorvezetõje, Magyar Nándor nótaénekes, az elsõ Õszirózsa nótaverseny gyõztese, azóta állandó zsûritag és Antal Gusztávné Medgyesi Erzsébet, balassagyarmati zenetanár. 2006-tól a versenyzõk minden évben minõsítésben is részesülnek. Arany, ezüst és bronz besorolást nyerhetnek, és a három legjobban teljesítõ versenyzõt külön értékelik. Ebben az évben hárman
bronz, öten ezüst és négyen arany minõsítést kaptak a szigorú, szakmaisággal bíráló zsûritõl. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a Galántáról érkezõ Jalsovszky Mónika állhatott fel. Megelõzte õt Molnár Lóránt (Bély), akinek I. Tonkó István II. Molnár Lóránt III. Jalsovszky Mónika
ebben az évben, a második hely megszerzése mellett, sikerült megvédenie tavalyi arany besorolását. A zsûri a legmagasabb elismerésben a mezõnybõl kiemelkedõ - az elõzõ évben arany besorolással második helyen végzõ Tonkó Istvánt (Vága) részesítette, aki a „Darumadár útnak indul“ és az „Ördög bújt a vonóba“ kezdetû nóták eléneklésével a XVI. Õszirózsa nótaverseny gyõztese lett. A Magyarországról érkezõ versenyzõket külön értékelte a zsûri. Tizennyolc jelentkezõ közül tizennégyen vállalták a megmérettetést. Összesen hárman szereztek bronz, négyen ezüst és hatan arany besorolást. Gombos Maja az arany minõsítés elérése mellett csoportjában az elsõ helyet és a vele járó trófeát is megszerezte. Megkoronázva az estét - az eredményhirdetés elõtt - a versenyzõk és a nézõközönség nagy örömére a 2013. év elsõ helyezettjeként végzõ Molnár Angelika, Lõrinc Roland, valamint Gubík Magda produkciója mellett a zsûri neves énekmûvészei közül meghallgathatták Magyar Nándor, Szeredy Krisztina, Tarnai Kiss László produkcióját is.
Vígh Valéria - arany Gulyás Georgina Valinka - ezüst Klátyik Szörény - ezüst Matus Ernõ - ezüst Nagy Attila - ezüst Kovács István - ezüst 2016-ig Szabó Laura - bronz Pollák Mária - bronz Kukolíkné Szendrei Rózsa bronz 2016-ig Magyarországi versenyzõk
Gombos Maja - arany (Legjobb magyarországi versenyzõ) Farkas Zsolt - arany Kovács Böske - arany Szegedi Szûcs Judit - arany Kristó Lajos - arany (2016-ig) Oláh Katalin - arany (2016-ig) Grényi Aranka - ezüst Kovács András Ferenc - ezüst Marton-Lézer Márta - ezüst Ódor Vera - ezüst Kovács János - bronz Priger Brigitta - bronz Tóth István - bronz Pathó Marianna
Kultúra
2015. október
Kürtös 9
Madách Imre Irodalmi NapokAlsósztregován Október 9-10-én -Az ember tragédiája szerzõje halálának 151. évfordulóján Madách Imre Irodalmi Napokat tartottak a szlovákiai Alsósztregován, illetve a magyarországi Csesztvén. Pénteken az alsósztregovai Madáchkastély volt a helyszíne a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma által megszervezett rendezvénynek, amelyen Jarábik Gabriella múzeumigazgató köszöntötte a megjelent magyarországi és szlovákiai vendégeket, illetve a két ország partnerintézményeinek képviselõit. Ünnepi megnyitóbeszédet Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország pozsonyi nagykövete mondott. A rendezvény elején sor került egy, a Betléri Múzeum gyûjteményébõl összeállított kiállítás megnyitójára is. Az érdeklõdõk Madách életének helyszíneit bemutató 19. századi, eredeti grafikákat tekinthettek meg.
Praznovszky Mihály Madách-kutató, muzeológus tartott Csipka Rozáliával, a Siker X Könyvkiadó igazgatójával rendkívül szellemes, vidám hangulatú könyvbemutatót, saját - Madách Imre napjai a magyar irodalomban 1861-1864 cím alatt megjelent - kötetét ajánlva a hallgatóság figyelmébe. Részleteket is felolvastak a
mûbõl magyar és szlovák nyelven. (A szerzõ, jelentõs munkát végezve, a Tragédia megjelenésétõl az író haláláig terjedõ idõszak - Madách irodalmi és politikusi tevékenységével kapcsolatos -
sajtóanyagát nézte át és gyûjtötte össze. Könyve igazi kincs a Madách-kutatók számára is.) Ezt követõen a Madách-kastélypark közeljövõben várható felújításának, átalakításának részleteirõl hangzott el elõadás Júlia Straòáková kertészmérnök részérõl. A tervdokumentáció látványtervekkel is szemléltetett bemutatásából kiderült, hogy a szabadtéri burkolatok cseréje, illetve a növényzet megújítása mellett játszótér és kulturális rendezvények megtartására alkalmas szabadtéri színpad kialakítására is sor kerül hamarosan. A Szlovák Nemzeti Múzeummal egyetértésben megvalósítandó munkála-
tokat uniós források felhasználásával, magyarországi partnerekkel való együttmûködésben tervezik megvalósítani 2016 után. A partnerszervezetek: Balassagyarmat önkormányzata, illetve a Petõfi Irodalmi Múzeum képviselõi is jelen voltak a rendezvényen. A délután folyamán az Irodalmi Napok résztvevõi kis ünnepséget tartottak a Madách-kastélyparkban található síremléknél is. A jeles íróra emlékezve többek között koszorút helyezett el Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet asszony, Molnár Imre, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Jarábik Gabriella múzeumigazgató, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Balogh Gábor és Kliment Éva, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöke és alelnöke, valamint Pathó Marianna, a Petõfi Sándor Program ösztöndíjasa. A Madách Napok rendezvényei a következõ nap Magyarországon, a csesztvei Madách Emlékházban folytatódtak. Pathó Marianna
Nagycsalomja és a Madáchok Tavaly „Egyházascsalomiától Nagycsalomjáig“ címmel egy közel 300 oldalas monográfia jelent meg a településrõl. A kötet szerzõje, Csáky Károly helytörténész a Fejezetek, képek a falu múltjából és jelenébõl alcímet adta a nagycsalomjai önkormányzat által megjelentetett kiadványnak. A könyv harmadik fejezete behatóan foglalkozik azokkal a jeles személyiségekkel, neves emberekkel, akik kapcsolatba kerültek Nagycsalomjával s a csalomjaiakkal, többek közt a Madách család tagjainak, alkalmazottainak itteni kapcsolataival. Nógrád õsi családjának, a Madáchoknak nemcsak a megyében voltak kiterjedt birtokai, írja Csáky Károly, hanem a szomszédos Hontban is. A tekintélyes nemes urak - kiknek leszármazottja volt a magyar irodalom nagy alakja, Madách Imre - Nagycsalomjához is kötõdtek földjeik révén. Hisz az itteni határban, annak egyes dûlõiben /Öregszõlõk, Homoktó, Ipolyon túli rétek stb./ több száz holdnyi földterületük volt. Mint az a kötetbõl kiderül, a költõ atyja, id. Madách Imre feleségével Kesseleõkeõi Majthényi Annával kapta hozományképpen a nagycsalomjai birtokot. A Majthényiak Trencsén megyébõl kerültek át Hontba, ahol nagyobb birtokaik, kastélyaik voltak Lukanényében és Leszenyén, de birtokolták a
csalomjai határ egy részét is. Nagy drámaköltõnk, Madách Imre az osztályegyezség szerint Alsósztregovát kapta örökségül, de Nagycsalomja sem volt számára ismeretlen. A Madách Imre életrajzi krónikában /Radó-Andor, 1996/ két nagycsalomjai útról közölnek adatokat: az egyikre 1843. július 8. és augusztus 5. közt került sor, a másikra pedig 1859. október 14-én. Tudjuk azonban, hogy Madách ennél jóval többször járt a faluban, hisz egy ideig itt lakott tiszttartójuk és legjobb barátja, Matolcsy György is. /Azt már csak úgy zárójelben jegyezzük meg, hogy a fentebb említett, mind terjedelmében, mind tartalmában átfogó és gazdag monográfia „megihlethetné“ járásunk azon önkormányzatait is, ahol ilyen vagy hasonló kiadvány hiányában örökre elveszik a falu múltja. Vagyis a népi hagyományok: a mindennapok és jeles ünnepek, valamint az emberélet fordulóinak bemutatása, avagy a falu múltjában fontos szerepet játszó családok, kiemelkedõ személyiségek, közéleti emberek portréinak megrajzolása, és nem utolsó sorban a település látnivalóinak, mûemlékeinek megörökítése stb./ -bégyé-
10 Kürtös
Évfordulónaptár
Ipolyi Arnold 192 éve, 1823. október 18-án (vagy 20-án) született a Hont megyei Disznóson Ipolyi Arnold (eredeti neve: Stummer Arnold), aki gyermekéveit Ipolykeszin töltötte. Ipolyi jeles néprajzkutató, mûgyûjtõ, mûvészettörténész volt, elõbb besztercebányai, majd nagyváradi püspök, valóságos belsõ titkos tanácsos, az MTA igazgatótagja, a Kisfaludy Társaság tagja. Nagyváradon halt meg 1886. december 2-án. Sírja a nagyváradi székesegyházban található, szíve pedig - végakarata szerint - Besztercebányára került, az ottani Nagyboldogaszszony-templom Szent Borbála-kápolnájába. „Az akadémia püspöke, az irodalom fõpapja, az egyetlen magyar író püspök, a kivel a pásztorbot nem tétette le a tollat. Emelkedését, rangját s a nimbuszt, mely környezi, tudományos és irodalmi munkásságának, sikereinek köszöni egyedül. Õt nem a politika és nem a protekczió emelte a magasba. Mindkettõtõl egyaránt távol tartotta magát. Az elsõt sohasem kereste, az utóbbival alkuba sem bocsátkozott. Magas alak, erõs izmokkal, kissé meghízott testtel. Derült arcz, szabályos vonásokkal. Ovál kék szemeibõl bizonyos fölény, a szellem tüze ragyog. Magatartása méltóságos, kissé feszes, modora elõkelõ, nyájas, de nem leereszkedõ. Járása nehézkes, vontatott, azonban egész megjelenése elegáns, fõúri, egészen méltó a szellem arisztokratájához. (…) A váradi egyház nagy alakjai újulnak meg Ipolyiban. Mert õ antik szabású magyar pap egész lényében. Nagylelkû és fennkölt gondolkodású, európai színvonalú, türelmes és könyörületes. Fõúr és apostol, tudós és mecenás, író és püspök!“ Ezekkel a szavakkal jellemezte 1886 júliusában a Budapesti Hírlap tárcaírója Ipolyi Arnold nagyváradi püspököt beiktatása kapcsán megjelent írásában. ……. Ipolyi Arnold még életében elõkészíttette temetkezési helyét a nagyváradi székesegyház kriptájában. A püspöki palota elõterét és a gyásztermet a városi rendõrségnek kellett kiüríttetnie, hogy a püspök koporsójának beszentelését végzõ Haynald érsek és kísérete bejuthasson a ravatalhoz. Innen a koporsót a székesegyház fõoltára elõtt álló másik, díszes ravatalra vitték át, ahol bemutatták a gyászmisét a halott püspök lelki üdvéért, majd elhelyezték a kriptában elõzõ nap már elõkészített fül-
2015. október
kében. A szertartáson a korabeli sajtó beszámolói szerint 10 000 ember vett részt. Balassi Bálint 461 éve, 1554. október 20-án született Zólyomban báró gyarmati és kékkõi Balassi Bálint magyar költõ, törökverõ nemes. A magyarországi reneszánsz nagy alakja, a magyar nyelvû költészet elsõ kiemelkedõ mûvelõje, a magyar irodalom elsõ klasszikusa. Esztergom 1594-es ostroma során szerzett sebesülése következményeibe halt bele 1594. május 30-án. Hibbe templomában temették el, ahol öccsével, a nem sokkal õutána elhunyt Ferenccel együtt, apja és anyja mellett nyugszik. Az ostrom során megsebesült költõ mellett volt Dobokay Sándor hitszónok, jezsuita szerzetes, aki így emlékezett meg szenvedéseirõl. „…1594 esztendõben Pünkösd havának közepiben Esztergom vára ostromán halálos sebekbe esett volna, betegágyában, Esztergom várasában gyakran nálla voltam és vele sokat beszéllettem. Ott voltam akkor is, mikor ugyanazon Pünkösd havának huszonhatodik napján keresztyény módra meggyúnván utolsó órájához szépen készült. Ráhallgattam arra is, mikor, az mi idvezítõ királyunknak és az õ szent anyjának az szeplõtelen szûz Máriának kegyes ájtatos szókkal magát teljességgel ajánlotta. Jól értette az éles elméjû vitéz ember, minemû tisztelettel tartoznék Asszonyának, úgymint az vitéz magyar nemzetnek, Istene és szent fia elõtt kiváltképpen való szószólójának. Igen értette és tudta azt is, miképpen kelljen Urát tisztelni, miképpen kelljen szükségében és nyavalyájában szent Felségéhez folyamodni s teljességgel benne bízni: Mert mikor az gyóntató lelki atya, látván fájdalmi miatt való nagy kínját, bíztatná: Erre válaszként utolsó szavai ezek voltak. „Christus megholt én érettem, és én hogy kételkedjem? A Te katonád voltam, Uram és az te seregedben jártam…..mindezek felette ez árnyékvilági pályafutását is vitézi módra végezé.“ 1594. május 30-án. Internetes források alapján: szerk.
Könyvajánló Praznovszky Mihály:
Madách Imre napjai a magyar irodalomban 1861 - 1864 Az idei Madách Emléknapon Alsósztregován a program egyik pontja volt a fent megnevezett könyv bemutatása, amelyet Csipka Rozália (felelõs kiadó) tett meg a szerzõvel való beszélgetés által. A könyv anyagát gyûjtötte, sajtó alá rendezte, és a jegyzeteket írta Praznovszky Mihály irodalomtörténész, a Madách- és Mikszáth-napok rendszeres résztvevõje. Kinek ajánlják a könyvet? Miden irodalomszeretõnek, Madách-kedvelõnek, iskoláknak, fõiskoláknak, egyetemeknek, Madáchkutatóknak, akár oktatási anyag is lehet. Madách Imre 1861 - 1864 közötti napjairól szól ez a könyv. Forrásgyûjtemény, amelyben olyan dokumentumok szerepelnek, amelyek e négy esztendõ alatt a magyarországi sajtóban és könyvkiadásban Madáchtól és Madáchról jelentek meg. Nem bibliográfiai tételek, hanem szövegek. Napról napra, az évek
sorrendjében követjük, miként fogadta a magyar olvasóközönség, a kritika, a szaktudomány, a politikai közélet Madách megjelenését, üstökösszerû feltûnését és elvesztését. A rendkívül gazdag Madách-irodalomban egyedülálló vállalkozás, még ha közelrõl sem nevezhetõ teljesnek a gyûjtés. Így is közel 70-féle napilapból, folyóiratból csaknem hatszáz tétel mutatja be, miként vált egyik napról a másikra Madách elismert íróvá, a magyar irodalom világirodalmi reménységévé s végül pótolhatatlan veszteségévé. Balogh Gábor
2015. október
Közélet
Gondolatébresztő 2014-ben indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy „gondolatébresztõ“ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk:
Távlatok szerint fejlõdünk A természet több gránátalmát érlel egy hajtás végén. A termések szorosan egymás mellett fejlõdnek, ez alkalmazkodást követel a növekvõ terméstõl. Bizalomra épül az a szeretet, amely a másikat teljesen elfogadja. Teljes értékûvé válik általa a megfogalmazott szó és a megszólítás. A legnagyobb dolgok közé tartozik egymás megszólítása és meghallgatása. A teljes épség igénye hívó szóként él bennünk. A teljes és ép eredmény tettünk végén életünk sikerét jelenti. Az ember az Élet teljességét akarja. A család, e szándék hordozója és kifejezõje, megtartója és továbbadója. Az ember végtelen „szomjúsággal“ küzd. A Végtelen szomjúságával élõ ember az élet gazdagságát jeleníti meg. Amennyit felfog, amit közvetít a világból, annyira lehet forrása és továbbadója minden értéknek, mely továbbadható és felfogható. Elfeledkezni arról, aminek gazdái vagyunk, annyit jelent, hogy magára hagyjuk a gondjainkra bízott ügyeket. Befejezettnek venni egy félbehagyott munkát annyi, mint hanyagul és felelõtlenül eljárni. Aki térül-fordul és felelõsségét elhárítja, miközben kitartó módon gondját kell viselni valaminek vagy valakinek, megbízhatatlanná válik. Ki is bízná rá magát arra, aki a nehézség idején megfutamodik, aki a könnyebb utat menekülésként választja? A dolgairól megfeledkezõ ember hanyag. Nem csak maga lesz eredménytelen, de hátráltat másokat is mulasztásával. Számítani lehet arra, hogy a szorgalom és a türelem hiányzik másokból, ezért lelkiismeretesen és mások mulasztását pótolva kell törekednünk célunk elérésére. Amennyiben megõrzöd a rendet magadban, annyira lesz segítõd a rend a sürgetõ teendõk intézésében. A rendetlen ember idõzavarba kerül, rosszul számítja ki, mire képes, és nem talál egykönnyen elérhetõ segítséget a baj idején. Aki túl pontos, elmulasztja a helyzet adta kedvezõ alkalmat. Nem veszi észre a szépséget, a jóságot és a lélek gazdagságát, ha célként tûzi ki az idõpontok betartását. Az idõ „hûtlen vendég“, de ajándéka megmarad. Amit elõre idõpontként kijelölünk magunknak, az nem lehet öncélú határ teendõinkben. Olykor szûkül, olykor bõvül minden idõkeret. Hiba volna, ha az idõpontokat figyelmen kívül hagynánk. Nem tudnánk egymással összehangoltan cselekedni. Minden túlzásban van egyfajta öncélúság. Érvényes a mondás: „az erény középen van“. Meg kell találni a helyes mértéket arra, hogy az idõvel gazdálkodjunk és hatékonyak legyünk céljaink elérésében. A család kibontakozása, a szeretet megsokszorozódása mindig kapcsolódik az alkalmazkodással és a személyes áldozattal. Bízhatnak-e Benned mások? Tudsz felelõsséggel gondoskodni valamirõl, valakirõl? Hajlandó vagy-e mások mulasztását pótolni egy jó cél érdekében? Rend van benned, körülötted? Hogy gazdálkodsz az idõvel, észszerûen, rohanva, elszalasztva? Életed eltelik, vagy csak elmúlik?
Kürtös 11
Régi nóta, híres nóta Járásunkban az idén 16. alkalommal rendeztük meg a magyarnóta-énekesek országos versenyét Õszirózsa címmel. Úgy gondoltuk, hogy a magyar nóta népszerûsítését havilapunkban is vállaljuk, fõleg fiatal olvasóink figyelmébe ajánlva. A mai korban, amikor az éneklés és a szórakozás más mûfajokban merül ki, a fiatalok egyre jobban elvesztik a magyar nótával való kapcsolatukat, így szegényebbek lesznek egy csodálatos dallamvilággal és mondanivalójukkal. Ezentúl minden számunkban leközlünk majd egy-két nótát, melyek közt lesznek örökzöldek, népszerûek, de kevésbé ismertek vagy ismeretlenek is. Akik ismerik majd a közreadott nótákat, azok énekeljék vagy dalolják, akik nem, azok igyekezzenek ezt másoktól megtanulni és eldalolni. Szándékosan írtuk úgy, hogy énekeljék, dalolják, mert egyesek szerint a nótát nem énekelni, hanem dalolni kell. Ezt a kedves olvasók döntésére bízzuk.
Búcsút int az õsz a nyárnak, Dér csókol meg minden rózsaágat, Kihaltak a messze tájak, Fecskék útján sötét darvak szállnak. Hová lett a virágillat, Tarka mezõ, zengõ madárének? Mindent, mindent vihar tépett, S az életünk sárgult falevél lett. Nyomába a téli ködnek Simogató enyhe szelek jönnek... A napsugár játszi könnyed, Melengeti a megdermedt földet... Sárgult levél elporladt már, Faágakon apró rügyek ülnek... Utánunk is újak jönnek,
Örök sorsa ez az életünknek. Szakadozott, rongy vonódat mit sajnálod, húzzad cigány virradatig a nótám, Könnyeimet leperegni úgysem látod, akármilyen hûtlen lett is a rózsám. Másnak adta jegykendõjét, de én azért nem búsulok miatta Utca hosszat teli hangos jókedvem van, Ne tudják, hogy kit siratok magamba. Csaplárosné, csókolom a csókos száját, hozzon ide hét litert a javából, Még ma éjjel kitöröm az asztal lábát, elaltatom bánatom a borával, Templomjáró sosem voltam, ezután sem kell nékem az imádság. Utca hosszat eszeveszett táncot járok, hogy a búmat, bánatomat ne lássák.
12 Kürtös
Közélet
2015. október
Színes őszi programok Ipolyhídvégen Szent Hubert püspök a VII. sz. második felében született hercegi családból. A legenda szerint világias, udvari ember volt, míg egy nagypénteki vadászat alkalmával egy szarvast látott, amelynek az agancsai között felragyogó kereszt megpillantásakor tért meg. Felesége halála után a papi pályára lépett, majd Lüttich elsõ püspöke lett. A vadászok védõszentje, emléknapja november 3-án van. Szeptember 20-án került sor szabadtéren, a vadászszövetség által rendezett ünnepség keretén belül a Szent Hubert tiszteletére felajánlott szentmisére, melyet Gyönyör László plébános celebrált a helyi és környékbeli vadászok és hívek jelenlétében. A vadászegyesület tagjai az ünnepi alkalomnak megfelelõen egy feldíszített állványon elhelyezett elejtett szarvassal vonultak be a szimbolizált oltár elé. A kürtök megszólaltatása még felemelõbbé tette a szentmisét. László atya homíliájában a természet, az állatok szeretetére és tiszteletére buzdította a jelenlévõket, és AZ IGAZ VADÁSZ TÍZPARANCSOLATÁT osztotta meg a hallgatósággal, melyet bárki szívügyének tekinthet: 1. Ismerd meg és óvd a természetet, mely nemcsak életünk kerete, de a sokszínû földi élet, benne az emberi faj fennmaradásának elõfeltétele. 2. Szeresd és tiszteld az élet minden formáját - ismerd el és tedd életed vezérlõ csillagává a vadon élõ állatok méltóságának elvét. 3. A vadász nem válhat gyilkossá. A vadász a vadon élõ, vadászható állatok „kertésze“, akinek a kezében a puska nem gyilkos fegyver, hanem szerszám, amellyel megakadályozza a túlszaporodást, eltávolítja az adott állományba nem illõ egyedeket, és amellyel birtokba veszi az „érett gyümölcsöket“. 4. A vadászat nemcsak szenvedély, sport és gazdasági ágazat, hanem szakma, sõt tudomány is, az igaz vadász élete éppen ezért folyamatos ismeretgyûjtés és tanulás. 5. Adj esélyt a vadnak! A vad nem ellenséged, a vadászat nem háború. A legmodernebb technikai eszközök alkalmazása bérgyilkossá zülleszt. 6. Tanúsíts önmérsékletet! A vadászat élménygazdagsága és szépsége nem az elejtett vadak mennyiségétõl függ. 7. A biztonság mindennél elõbbre való. Az önfegyelemnek korlátoznia kell a szenvedélyt. Nincs jogod másokat veszélyeztetni! 8. A vad halála ünnep és gyász. Add meg az elejtett vadnak járó tiszteletet, ismerd meg és ápold a vadászat nemes kulturális hagyományait. 9. Magánemberként is éld az igaz vadászok életét: légy mértéktartó és fegyelmezett. Ne adj okot arra, hogy a vadászellenes érzelmek felerõsödjenek. 10. Minden állat- és természetbarátot, a természet és környezetvédelem minden hivatásos és önkéntes munkatársát tekintsd szövetségesednek. Tiszteld - és ha lehet, segítsd is - a vadászterületeden gazdálkodók munkáját. A szentmise végén Bálint Péter, a szervezet elnöke köszönetét fejezte ki minden jelenlévõnek, hogy részt vettek és megtisztelték ezt, a vadászok számára ily jeles napot, és elmondása szerint a következõ években hagyományt szeretnének teremteni egy egész napot betöltõ program szervezésével.
Immár 7. alkalommal került megrendezésre a polgármesteri hivatal, önkormányzat, a Csemadok és a nyugdíjasklub szervezésében a hagyományos szüreti felvonulás és mulatság. Az ünnepség a kora délutáni órákban szentmisével kezdõdött, melynek keretén belül terményáldásra is sor került. A helyi hagyományoknak megfelelõen a felvonulást ezúttal is a kisbíró nyitotta meg, és minden megállónál a falu életében megtörtént jeles eseményeket vidám mondókákkal tarkította. A hagyományokhoz hûen díszbe öltözött traktorokkal vonult a falu apraja-nagyja, valamint az idén csatlakoztak a helyiekhez az ipolynagyfalui, palásti, az anyaországból a drégelypalánki, ipolyvecei és a testvértelepülés, Bátonyterenye hagyományõrzõ csoportjai, akik a felvonulás alatt és után szórakoztatták a helyi és környékbeli nagy számban megjelent közönséget. A menetben használt jármûveken és a falu lakói által díszített porták elõtt felelevenedtek a szürettel kapcsolatos eszközök, valamint kreatív formációk és figurák tették hangulatossá az utcákat. A falubeliek vendégszeretete megnyilvánult abban is, hogy finom süteménnyel, pogácsával, murcival, borral és egyéb különlegességekkel kínálták a felvonulókat és a vendégeket. A késõ délutáni órákban, a szabadtéri színpadhoz érve, a hagyományõrzõ együttesek és egyéni elõadók szórakoztatták a jelenlévõket. Mindenki megkóstolhatta a vadászok által készült finom gulyásokat, nem hiányzott az asztalról a foszlós kalács, valamint a helyi asszonyok süteménnyel és pogácsával is kedveskedtek a résztvevõknek. A nap különlegességéhez tartozott a háztáji állatok bemutatója, fõleg a fiatal korosztály részére, valamint a régi mezõgazdasági gépek és traktorok kiállítása. A kora esti órában fellobbanó hatalmas tábortûz mellett hajnalig tartó zenés-táncos mulatozás zárta a napot, amely a településen élõ közösség összetartó erejérõl tett bizonyságot. Czibulya Magdolna
2015. október
Hitélet
Jópásztor Imakilenced
A Nagycsalomjai Római Katolikus Plébánia és a Pázmaneum Társulás szervezésében 2015. szeptember 27-én került sor a nagycsalomjai római katolikus templomban a Jópásztor Imakilenced 3. állomására. A 15.00 órakor kezdõdött szentségimádást ft. Gyurász Pál ipolysági káplán vezette, majd a rózsafüzér elvégzése után ünnepi koncelebrált szentmise következett, melynek fõcelebránsa fr. Kálmán Peregrin, a MátraverebélySzentkút nemzeti kegyhely igazgatója volt. A szentmise keretében a papi és szerzetesi hivatásokért és nemzetünk lelki megújulásáért imádkoztak a nagy számban egybegyûlt hívek. Hutár Márk nagycsalomjai plébános beszédében többek között a közösségépítés fontosságára hívta fel a figyelmet, majd a templom elõtti emlékmûnél ünnepi keretek között emlékeztek meg gróf Esterházy János mártírpolitikusról. (-)
Október 8: Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya Ó, Nagyasszony, nemzetünk reménye, Rád szegezzük könnytelt szemeink, Veszni indult István öröksége, / Szép kertedben õs erényeink! Szállj közénk, és sírj Te is velünk! Vigasztald és mentsd meg nemzetünk! Ifjúságnak hófehér virága / Porba hullott, alszik szent hite: Honszerelmed, szereteted lángja / Nem hevít kihûlt, magyar szívet. Szép Nagyasszony, hullass könnyeket, Könnyeiddel mosd meg nemzeted! Ó magyar nép apraja és nagyja, / Ölts magadra bûnbánó ruhát. Mély, kesergõ fájdalmaid jaja / Töltse be a vétkezõ hazát. Hozzá sírj, csak sírj, hisz még szeret: Jó Nagyasszony, mentsd meg népedet! Bárha bûnünk száma végtelen nagy, Hõn könyörgünk, drága Szûzanyánk. Tartsd fölöttünk anyai palástod, / Fordítsd el az Isten ostorát. Míg te élsz a csillagok felett, / e hazának veszni nem lehet.
Kürtös 13
A rózsafüzér hava
Október hava a Boldogságos Szûz hava, még pontosabban a rózsafüzér hava, ilyenkor igyekszünk mindannyian közelebb kerülni a rózsafüzér imádsághoz, próbáljuk fejtegetni, ízlelgetni az egyes titkok értelmét, üzenetét. I. János Pál pápa - még velencei pátriárka korában az egyik velencei kórházban egy síró asszony betegágyához ment, és megkérdezte: „Mi bántja? - Sírok, mert érzem, nem sok van már hátra... Félek is, mert egész életemben kerestem, de máig sem találtam még meg a mennyország kulcsát... A pátriárka a zsebébe nyúlt, és rózsafüzérét a beteg asszony kezébe tette, és így szólt: „Íme, itt van a mennyország kulcsa“. Október hónap a rózsafüzér rendszeres imádkozásának fontosságára hívja fel figyelmünket. De hogyan imádkozzunk állandóan, hiszen annyi a feladatunk, elfoglaltságunk, hogy örülünk, ha egyáltalán jut belõle egy-egy rövid röpimára. Ezért sokan egyszerûen kijelentik, hogy munkájuk az imájuk. Ez lehet szép és nemes gondolat, de nem egészen helytálló. A rózsafüzér a legmegfelelõbb eszköz arra, hogy újra felfedezzük az állandó ima lehetõségét: lehet imádkozni bárhol és bármikor, ha nem többet, egy-két Üdvözlégy erejéig, elidõzve egy titoknál. Merjük elõvenni a rózsafüzért, amikor autóbuszra várunk, irodában sort állunk, vonaton utazunk. Szinte észrevétlenül kialakul bennünk az imádságos lelkület. Észre sem vesszük, és a rózsafüzér „szerelmeseivé“ válunk. Amikor a rózsafüzért imádkozzuk, Jézus érzelmeivel szembesülünk, ami elkerülhetetlenül megérinti a mi érzéseinket is - befolyásolnak minket. Szent Pál buzdít bennünket, hogy ugyanazokat az érzelmeket ápoljuk magunkban, amelyek Krisztusban is voltak. Erre jó iskola a rózsafüzér, mert állandóan Jézus életének vonzásába helyez bennünket. Az egyes titkok átelmélkedése az evangélium mélyére vezet el bennünket. Nem véletlen, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa is úgy fogalmaz, VI. Pált idézve, hogy a „szentolvasó az egész evangélium foglalata“. Kortársaink közül sokan erõs kritikákat fogalmaznak meg a „fölöslegesen ismételgetett Üdvözlégyek“ ellen. Ennek a kritikának a meg nem értés vagy a tapasztalat, a rózsafüzér nem imádkozásának tapasztalata az alapja. Newman bíboros, akinek korábban komoly nehézségei voltak pontosan a katolikus Mária-tisztelettel, lelkesen kijelentette: „A rózsafüzér imává lett Krédó!“ Amikor október hónap hitünk belsõ titkainak felfedezésére hív meg bennünket, a rózsafüzér elmélkedõ imádkozása hathatós segítségként kínálkozik a hittartalom mélyebb megismeréséhez. Balga Zoltán, ipolyviski plébános
14 Kürtös
Életmód - Kultúra
2015. október
Paleolit táplálkozás - pro és kontra
12 szerencsét hozó virág
A paleolit táplálkozás a kõkori ember étrendjén alapul, és óva int a gabonafélék, hüvelyesek és tejtermékek fogyasztásától. Lelkes hívei mellett számos ellenzõje is akad, nem véletlenül. A vegetáriánusok aligha gyõzhetõk meg a paleolit étkezés elõnyeirõl, igaz, az orvos- és táplálkozástudomány sem helyesli a mértéktelen húsfogyasztást. A paleolit étrendnek napjainkban is számos híve akad és számos bírálója. A paleodiéta atyja, Walter L. Voegtlin gasztroenterológus az 1970-es években dolgozta ki elméletét. Voegtlin szerint az ember genetikailag a paleolit korszak étrendjéhez alkalmazkodott, s mert a növénytermesztés megindulása óta eltelt, a kõkorszakhoz képest rövid, 12 ezer év alatt alig változott az emberi genom, így ideális és egészséges táplálkozás is csak olyan lehet, amely a paleolitikum étrendjét mintázza. A táplálékpiramis alján a gabonafélék helyett a húsok állnak, az étrend 56-65 százalékát állati eredetû, 35-44 százalékát pedig növényi eredetû táplálék adja. Kerülni kell viszont azokat az élelmiszereket - többek között a sót, a gabonaféléket és a tejtermékeket, de a finomított és ipari adalékanyagokkal dúsított élelmiszereket is -, amelyek nem szerepelhettek a kõkori ember étrendjében. A paleolit diétának az a jelentõsége, hogy elkerülhetõek a kõkorszakban még nem ismert, de a modern embert leginkább fenyegetõ civilizációs betegségek, mint a magas vérnyomás, stroke, diabétesz, rák, szívbetegség és a túlsúly. S hogy a kõkori étrend megvéd a krónikus betegségektõl, arra a legfõbb bizonyítékot a ma a civilizációtól távol élõ, s így a betegségeit sem ismerõ vadászó-gyûjtögetõ közösségek szolgáltatják. De már a nyolcvanas években megjelent a paleolit étrend megengedõbb változata is, amely nem bizonyos táplálékforrások kizárásán alapul, hanem a kõkori táplálkozás zsír-fehérje-szénhidrát arányát veszi figyelembe, és a sovány tej, a teljes kiõrlésû kenyér, a barna rizs fogyasztását is engedi. Szélsõséges változatként azonban a nyers paleodiéta is teret kezd hódítani, követõi csak nyers húst, zöldséget és gyümölcsöt esznek. A paleolit táplálkozás azonban számos pontján támadható. Az, hogy a gabonafélék és a tejtermékek fogyasztása azért káros, mert a kõkorszak utáni több mint tízezer év nem volt elegendõ a genetikai alkalmazkodáshoz, már önmagában megkérdõjelezhetõ elgondolás. Azt gondolni ugyanis, hogy egy étrendi tényezõ csak akkor értékes, ha a szervezet már genetikailag alkalmazkodott hozzá, s egy új étrendi faktor csak azért, mert még nem alkalmazkodott, mûködésképtelen, igen naiv szemlélet állítja Alexander Ströhle, a Hannoveri Egyetem kutatója. Újabb felfedezések ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy elõdeink már 30 ezer évvel ezelõtt ismerték a gabonát, nemrég ásatások során kõkorszaki mozsarat, mozsártörõt s különbözõ növényekbõl készített lisztmaradványt találtak Olaszországban, Csehországban és Oroszországban számolt be többek között a Nature folyóirat. Oxfordi kutatók feltételezése szerint azonban még régebben, 200 ezer évvel ezelõtt fogyasztottak gabonát. Az is kétséges, hogy túlnyomórészt hús szerepelt a kõkori ember étrendjében. A vadászó-gyûjtögetõ közösségek húsfogyasztási aránya ma is földrajzi területenként eltérõ, míg például Dél-Afrikában a Gwi törzs tagjainak étrendje csak 25 százaléknyi húst tartalmaz, addig Alaszkában az eszkimók tápláléka - növények híján - 99 százalékban állati eredetû. De a halászat sem a kõkorszak elején, hanem épp a végén, csak 35-40 ezer évvel ezelõtt vált általánossá a világ több táján. A kõkori ember éveinek számát tekintve ráadásul jóval rövidebb ideig élt, s ezért nem ismerhette a tipikusan az idõskorúakat veszélyeztetõ krónikus betegségeket. Ismeretes az is, hogy a mai vadászó-gyûjtögetõ közösségekben, ahol már rendelkezésre állnak demográfiai adatok, kevesen érik meg a 80. életévüket. Az orvos- és táplálkozástudomány azonban a diétaelméleteken innen és túl is megegyezik abban, hogy az, hogy a túlzó és mértéktelen vagy épp korlátozó, bizonyos táplálékforrásokat kizáró étrendbõl rendre egészségügyi problémák származhatnak, és hogy a tej- és gabonafogyasztás következménye lenne a rák, stroke és más civilizációs betegségek gyakorisága, igencsak vitatható álláspont. A paleolit diétának széles körben elismert elõnye, hogy nem javasolja a mesterségesen elõállított, finomított élelmiszerek fogyasztását. A szakértõk többsége szerint azonban a modern embereket sújtó betegségek oka a túlzott kalóriabevitelben és a mozgáshiányban keresendõ, nem pedig abban, hogy eltértünk egy feltételezett õsrégi étrendtõl. Feldolgozta: ber
Régen úgy tartották, hogy minden hónapnak megvan a maga virága. A fáma szerint fontos, hogy mely hónapban születtünk, mert az ahhoz társított virág számunkra szerencsét fog hozni. Nézzük Fortuna szerint - melyik virág tartozik hozzánk. Október virága a pillangóvirág A pillangóvirág latin neve Cosmos és a világegyetemben uralkodó rendet jelképezi, mert a szirmai szép, rendezett sorban helyezkednek el.
Jegyzet
„Rossz lelkek“ vagyunk? Évekkel ezelõtt történt, hogy egy járási szintû állami intézmény a Matica slovenská szervezetével közösen rendezett irodalmi-történelmi szemináriumot Madách Imre életérõl és mûveirõl. Amikor kézhez kaptam a szlovák nyelven íródott meghívót, igencsak elámultam nagy magyar drámaírónk szlovákosított nevének láttán. „Imrich Madáè“ként szerepelt a neve a meghívó szövegében. No, gondoltam magamban, nem sok jó várható ezen a szemináriumon. Sejtésem beigazolódott. Bár az intézmény igazgatója, dicséretére legyen mondva, tárgyilagos elõadást tartott a Tragédia szerzõjének életérõl és munkásságáról. Ezt követõen hozzászólások, vélemények kaptak helyet a gyér érdeklõdéssel kísért rendezvény programjában. Elsõnek egy idõsebb úr kért szót. - Meglepõdve hallottam az imént elhangzott elõadásban, hogy „Imrich Madáè“ magyar költõ volt tért mindjárt a lényegre, majd azzal folytatta, hogy igenis, „Madáè“ bizonyíthatóan szlovák származású volt, akárcsak Petõfi és Mikszáth. Csakhogy el voltak nyomva, és ha érvényesülni akartak, kénytelenek voltak magyar nyelven írni. /Csak zárójelben és mellesleg jegyzem meg, hogy a 19. századi neves szlovák költõk, írók nem voltak elnyomva, merthogy anyanyelvükön írták mûveiket?!/ Emberünk hozzászólásának további részében a „magyar“ szó értelmezésével foglalkozott behatóan. Ama végkövetkeztetésre jutott, hogy a „magyar“, azaz „madar“ szó szerint azt jelenti, „zlý duch“, vagyis „rossz lélek“. Fogalmam sincs, hogy maticás emberkénk miféle „tudományos“ vizsgálódás alapján jutott erre, a számunkra csöppet sem hízelgõ megállapításra. Ennek megcáfolását elfogulatlan és hozzáértõ etimológusra hagyom. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy a szóban forgó atyafi nem tartozik, hogy enyhe kifejezéssel éljek, a jó lelkek közé. /bodzsár/
Sport - Közélet
2015. október
Kürtös 15
Ipoly menti sportnap
Augusztus 22-én, szombaton délután 13 órakor sportolni szeretõ fiatalok és idõsebbek csapatai lepték el az ipolynagyfalui sportpályát. A helyi önkormányzat szervezésében sportnapra készültek. A polgármester úr meghívta a környezõ községek önkormányzatait is, hogy küldjék el sportolni vágyó lakosaikat. A meghívást Ipolyhídvég, Szécsényke és Ipolybalog önkormányzatai fogadták el, és küldték el sportolóikat. A versenyek a következõ sportágakban voltak: vegyes csapatok strandröplabdában, tollaslabdában egyéni és páros verseny, asztalitenisz egyéni és páros verseny. A verseny jó hangulatban folyt le. Az eredmények a következõk voltak: Strandröplabda: 1. Ipolynagyfalu - ificsapat 2. Ipolyhídvég 3. Szécsényke
Tollaslabda - egyéni: 1. Szabó Dávid 2. Buèko Péter 3. Kerata László Tollaslabda - páros: 1. Kerata László - Kerata Dávid 2. Buèko Péter - Balla Patrik 3. Szabó Dávid - Villant Patrik Asztalitenisz - egyéni: 1. Súth Ákos 2. Kukuèka József 3. Ferencz Norbert Asztalitenisz - páros: 1. Súh Ákos - Kukuèka József 2. Balla Patrik - Ferencz Norbert 3. Dénes Tamás - Nagy József
résztvevõ csapatok elfogyaszthatták a részükre készült gulyást. Egy kellemesen eltöltött délután volt ez a sportnap, ami bebizonyította, hogy fiataljaink igenis szeretik a sportot és a jó közösséget, csak megfelelõ alkalmakat és feltételeket kell nekik teremteni, hogy kibontakoztathassák tehetségüket. Mert ha nem teremtjük meg ezen feltételeket, akkor nem a sportpályák, hanem a falusi kocsmák lesznek a találkozóhelyeik. Ezt pedig, úgy gondolom, senki sem szeretné. Ezért ne csak a sportnapon, hanem az év minden napján biztosítsuk a sportolási lehetõséget, hiszen ezzel közösséget is építünk, amely nélkül elképzelhetetlen a falvak pozitív fejlõdése. Köszönet a szervezõknek, a segítõknek és nem utolsó sorban a versenyzõknek, hogy ilyen szép délutánra kerülhetett sor az ipolynagyfalui sportpályán.
A gyõztesek oklevelet és kupát kaptak. Az eredményhirdetés után a
Bodonyi Ilona
Ez nem migránsügy, ez a mi ügyünk... Megszok/hat/tuk, hogy immár hetek, hónapok óta a médiákban vezetõ helyen szerepelnek a menekültekkel, bevándorlókkal /bevándoroltatottakkal?/ kapcsolatos hírek, képsorok. Az egyik hírportálon megjelent cikkben olvastam: „nehéz szabatosan megmondani, mirõl van tulajdonképpen szó. Van, aki menekültekrõl beszél /ez a hivatalosan elfogadott, humánusnak tartott variáns/, a merészebben fogalmazók népvándorlást emlegetnek /a mennyiségi tényezõre való tekintettel/, a még merészebbek becsapott, megbolondított tömegek hisztérikus költözésérõl szólnak, de aki ennél is élesebben fogalmaz, az már kiteszi magát a bizonyossággal bekövetkezõ veszélynek, hogy lefasisztázzák, lerasszistázzák, s kegyetlennek, embertelennek stb. mondják majd.“ Ki-ki döntse el, melyik táborba tartozik, vagy melyik tábor szószólóival szimpatizál. Egy regionális lapnak nem feladata, hogy ezzel, az egész Európát érintõ migránsüggyel behatóan foglalkozzon, de mindenképpen érdemes elgondolkodnunk Böjte Csaba atya alábbiakban közreadott gondolatain is. „Én nem a bevándorlóktól féltem Európát, hanem a lagymatag keresztényektõl. Az a természet rendje, hogy az a népcsoport, amely vegetál, amely nem alkalmas rá, hogy az életet továbbvigye, elsorvad, kihal, lehúzzák a lefolyón, és a helyüket elfoglalják azok a népek, amelyekben van életerõ, lendület, bátorság. Teherbe ejtik feleségüket, csobogó élet veszi õket körül. A mai Európa langyos állóvíz, ahol sok ember egyik legfõbb gondja a fogyókúra, az alakformálás és értéktelen, csil-
logó kacatok gyûjtése, a testet, lelket megrontó élvezetek utáni hajsza. A Jóisten, úgy látom, a migrációs kérdéssel egy jó nagy fakanalat ragadott, és elkezdte kavarni ezt a hatalmas fazekat. Isten azt szeretné, hogy térjünk észhez, térjünk meg, különben elveszünk. Ne magunkra aggatott címkékkel jelezzük, miben hiszünk, hanem legyen gerincünk, jól definiált értékeink, amelyekhez tartjuk magunkat. Ne nyafogjunk, hogy de nehéz a feladat, hanem küzdjünk. A focicsapat sem siránkozhat, ha erõs az ellenfél, hogy jaj, összeesküdtek ellenünk, tervet eszeltek ki, hogyan gyõzzenek le bennünket! Küzdeniük kell, megfogalmazni saját elméletüket, hogyan nyerhetik meg a meccset! Az most a kérdés, káoszba süllyedt harmadik világ lesz-e Európából, vagy a tolerancia, a becsületes munka, a párbeszéd útján mi leszünk képesek segítõ kezet nyújtani, hogy mindenütt megteremtõdjön egy rendezett, békés világ. Nem lehet folyamatosan félrevert harangok zajában élni, ezért nyugtassuk meg magunkat, s arra összpontosítsuk erõinket, ami a feladatunk. Jókedvvel, örömmel, gyermekekkel töltsük meg a Kárpát-medencét, mert az ország mindig azé lesz, aki élettel, gyermekkel tölti meg. Ha nem lesz gyermek, a légüres teret a máshonnan jövõ emberek töltik be. A demográfiai kérdés az egyik legfontosabb a Kárpát-medencében. Ha ezt nem tudja népünk megoldani, legördül számunkra a függöny.“ Összeállította: B.Gy.
16 Kürtös
Programajánló - Felhívás
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA pályázat 1989-tõl január 22-e a magyar kultúra napja. A Palóc Társaság két évtizeddel ezelõtt hirdette meg elsõ alkalommal azt a pályázatot, amelynek célja a magyarságtudat elmélyítése, a szülõföld iránti hûség erõsítése, az anyanyelvi képességek fejlesztése és magyar fiataljaink tehetségének kibontakoztatása. Kérjük az egész Kárpát-medencében élõ magyar fiataljainkat, hogy dolgozataikkal vegyenek részt a pályázaton, gondolataikkal járuljanak hozzá a nemzeti összetartozás eszméjének terjesztéséhez és megszilárdításához. 2016-ban az alábbi témák közül válogathatnak a pályázók 1. Mit kell tennem azért, hogy lakóhelyemen és környékén viruljon a magyar kultúra? 2. Ki nyelvet bánt, embert sért 3. Szabadságról álmodom 4. Itt az én világom 5. Tiszteld a múltat s éltesd tovább! 6. (Minek) a mestere? 7. Szép vagy, gyönyörû vagy, szülõföldem! 8. Száll az ének szájról szájra 9. Magyar iskola - magyar végvár 10. Rég volt, igaz volt - Egy kis helytörténet 11. Nagy idõk tanúja - Beszélgetés 12. Mesét mondok, valóságot 13. Vár állott, most kõhalom 14. Mi lesz velünk, magyarokkal? 15. Határokkal szabdalt magyarság Nemzetegyesítõ gondolatok 16. „Lángot adok, add tovább!“ Hagyományõrzõk, hagyományélés 17. Katonadolog Visszaemlékezések családunkban 18. „Sors, nyiss nekem tért!“ Elképzelésem jövendõ életemrõl 19. „Az anyanyelv az én hazám“ A magyar nyelv mint nemzetmegtartó erõ 20. Emlékszem még… Mit adott nekem a Magyar Kultúra Napjapályázat? Az anyaggyûjtéstõl a kidolgozáson át az eredményhirdetésig
A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya szervezésében 2015. október 23-án 18 órai kezdettel kerül sor a nagykürtösi kultúrház színháztermében a NAGYKÜRTÖSI MAGYAROK KULTURÁLIS NAPJA rendezvényre. A mûsorban fellépnek: a lukanényei citerások, a bussai Melódia énekkar, Híves Mária szólóénekes, Gömöry Eszter cimbalom. Sztárvendég: Peter Cmorík Belépõdíj: 1,- EUR Mindenkit szeretettel vár a rendezõség!
2015. október
ÍRÓ - OLVASÓ TALÁLKOZÓ A FELVIDÉKI MAGYAR ORVOS, ÍRÓ, ORVOSTÖRTÉNÉSZ
Dr. KISS LÁSZLÓVAL „A JÓ PALÓCOK ÉS TÓT ATYAFIAK ORVOSAI“ címû könyvérõl IPOLYNYÉK 2015. 11. 22. - 15.00 HELYI KÖNYVTÁR A KÖNYVBEMUTATÓT DEDIKÁLÁS ÉS BESZÉLGETÉS KÖVETI MINDEN KEDVES ÉRDEKLÕDÕT SZERETETTEL HÍVUNK ÉS VÁRUNK!
A szülõföldhöz való hûség költõje, Sajó Sándor születésének 147. évfordulója tiszteletére
„MAGYARNAK LENNI: NAGY S SZENT AKARAT!“ címmel a Palóc Társaság 2015-ben is meghirdeti a magyar költõk hazafias verseinek szemléjét. A magyar vers ünnepére szeretettel hívja és várja a versmondó alap- és középiskolás diákokat. A versmondóknak egy tetszés szerint választott Sajó Sándor-költeményt, valamint a magyar hazafias költészetbõl egy ugyancsak szabadon választott verset kell könyv nélkül elõadni szakmai bírálóbizottság elõtt. A versmondó verseny 2015. november 13-án, pénteken, a költõ születésnapján, a magyar nyelv napján lesz szülõvárosában, Ipolyságon. A jelentkezõlapon fel kell tüntetni a versmondó nevét, életkorát, a korosztályt (alapiskolás vagy középiskolás), a felkészítõ és/vagy a versenyzõ villámlevélcímét, valamint az elõadandó két vers címét s a költõ nevét.
Beérkezési határidõ: 2015. december 20.
A jelentkezõlapot 2015. október 20-ig fogadja a Palóc Társaság a
A pályázattal kapcsolatos részletes tudnivalók megtalálhatók a Palóc Társaság honlapján: www.paloctarsasa.real-net.sk
[email protected] villámlevélcímen vagy a 991 11 Balog nad Ip¾om (Ipolybalog), Kör utca 194 levélcímen. (Érdeklõdni még a 047 / 488 53 13 távbeszélõszámon lehet)
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva, telefon: 0907/85 62 96. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Nekyjská 397/27. E-mail: c sema
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
