Prof. Dr. Bárczy Pál írása
Mit csináljak a jövımmel? Reagálás Almár Iván - Galántai Zoltán: HA JÖVİ, AKKOR VILÁGŐR címő könyvére Typotex Kiadó, 2007. Ülök a világőrben. Annak is az egyik Tejútján tanyázó Naprendszerében. A benne csavargó Föld nevő bolygó felületén. Az északi félteke szárazföldjén, ahova odanyom a gravitáció. Ülök a fenekemen. Beszívom a bolygófelszín közelében gomolygó gázkeveréket, és mőködésbe lépnek a sejtjeim. Élek. Kezemben Almár Iván és Galántai Zoltán könyve (Ha jövı, akkor világőr). Egyszer csak azt érzem, hogy nincs maradásom itt, kirepülök a kozmoszba, testnélküli őrbeli lénnyé válok, és nanométeres hullámhosszon kezdek kommunikálni az egész mindenséggel, dekódolok mindent, iszom a híreiket és útmutatásaikat, és persze feltárul elıttem az egész Univerzum, vagyis egyszerre megtudom, hogy hova menjek, mit csináljak, és merre lakik a jövı. Merthogy ezt jó lenne tudni. A tudás hatalom. Lenne, ha lenne. Mert bár sok mindent tudunk, legfeltőnıbb és legfájdalmasabb mégis a tudásunk hiányossága és gyarlósága. Már az is erıt adna, ha kicsit többet tudnánk a környezetünkrıl. A körülöttünk levı világőrrıl. A környezı bolygókról, a Napról, a csillagokról. A vak a kezével tapogat, az ember meg "mágikus frekvencián" mőködı ketyerékkel furkássza a távolból jövı sóhajtásokat, távcsövekkel térképezi a galaxisokat, hiszen okosodni szeretne. Hol is vagyunk tulajdonképpen? A gázbeszippantással táplált nyavalyás kis életünk bolygóspecifikus egyedi találmány-e, vagy egy rakás bolygón ez ugyanígy van. Ahogy a földalatti cellába zárt rab, mi is nyitva tartjuk kozmikus fülünket, hátha üzen nekünk valahonnan valaki. Az elmúlt félévszázadot őrkorszaknak szeretjük nevezni, mert sikerült kiszabadulni a gravitációs gödörbıl, és őreszközök ezreit sikerült felküldeni az őrbe. A technika óriásit fejlıdött. Telekommunikációs, navigációs, meteorológiai, föld-megfigyelı, mőholdak szolgálják mindennapi kényelmünket (mobiltelefon, internet, GPS, TV). Mőködik a nemzetközi őrállomás. Egyre gyakrabban repdesnek az őrturisták. A földi élet jobb lett az őrkorszakban. És akkor egyszerre két magyar elkezd beszélni az egész korszak perspektíváiról. Távoli életek lehetıségeirıl, csillagőrhajóról, kirajzásról, bolygóváltásról, őrvárosokról, a földi lét rizikóiról. Hallatlan olvasmányosan, tárgyilagosan és szakszerően. Olyannyira, hogy az olvasó egy ideig úgy érzi, hogy most már ı is messzire lát és kozmikus repülésbe kezd. Aztán meg hol a távlatoktól retten meg, hol meg az egyhelyben topogás kezdi aggasztani. Néha a vízió nagyszerősége ragadja magával, máskor meg épp az esetlegessége csüggeszti el. A könyv végére meg visszazuhan a józan valóságba. Az őrkorszak folytatódik. A kíváncsiság és az éberség marad, a szatellitek mőködnek. Az alagút kanyarog, nem látszik a vége. Megyünk elıre, megyünk tovább, nincs visszaút. A nagy őrvágta folytatódik. Mi pedig megkönnyebbülten felsóhajthatunk: akkor az internet is marad.
BEVEZETÉS Miért "ha", miért "jövı" és miért "akkor világőr"? "Évekig gondolkodtunk és beszélgettünk arról, hogy az emberiségre milyen jövı vár, pontosabban annak lehetséges alternatíváiról. Egyikünk csillagász és őrkutató, aki szereti a kozmosz oldaláról szemlélni az emberiség helyzetét és törekvéseit (A.I.). Másikunk jövıkutató és tudománytörténész - sokoldalú tapasztalatokkal felvértezve mindenféle naív, sci-fi vagy utópia ellen (G.Z.). Vitáink során egyetértettünk a helyzet és a perspektívák megítélésében általában, de nézeteink eltérıek a részleteket illetıen. Ezért választottuk azt a formát, hogy a felmerülı kérdések többségére külön-külön is válaszolunk anélkül, hogy szükségképpen eljutnánk egy az olvasó számára megnyugtató, közös, kompromisszumos álláspontig. Ami a lényeget illeti, azt már a könyv címe tartalmazza. Nyilvánvaló, hogy ezt az állítást különbözı formákban megfogalmazva többen leírták már. Mindazonáltal könyvünk újszerő kísérlet arra, hogy rendszeresen végigvizsgálja azokat a tényezıket, folyamatokat és lehetıségeket, amelyek most, a 21. század elején gátolják vagy elısegítik az emberiség szorosabb kapcsolatát a környezı Univerzummal, röviden a világőrrel. A tanulmányozást a térben és idıben közelebbi témákkal (hordozórakéták, őrszemét stb.) kezdjük, a tágabb környezetünket jelentı Naprendszerrel folytatjuk, és végül eljutunk a távoli civilizációk kereséséig és a csillagközi őrhajókig. Mindegyik fejezet elején összefoglaljuk közös mondanivalónkat az adott témáról, majd olyan fontos kérdéseket vetünk fel, amelyekrıl szerintünk beszélni kell annak ellenére, hogy sokszor bizonytalan, vagy eltérı róla a véleményünk." "Meggyızıdésünk, hogy minderrıl már most, a 21. század elején alaposan el kell gondolkodnia mindenkinek, aki hajlandó térben és idıben messzebbre tekinteni. A lehetséges kérdésekkel kapcsolatban többféle szempont merül fel, és mi igyekeztünk becsületesen felhívni a figyelmet valamennyire. Talán sikerül az olvasót a súlyos problémák önálló továbbgondolására serkenteni, hiszen egyikünk sincs (sajnos) a jövıbe látás csalhatatlan eszközének birtokában. A csillagászati távcsıben csak a múlt látszik, az a helyzet, ami akkor volt, amikor a sugárzás évekkel (évtizedekkel, évszázadokkal, évmilliókkal) ezelıtt elhagyta a távoli égitestet. Olyan távcsövet szerkeszteni nem lehet, amely a jövıbe lát. Pedig a múlt egyértelmően adott, befolyásolni csak a jövıt lehet. Ehhez kínál szellemi táplálékot vagy, stílszerőbben, szellemi hajtóanyagot ez a közösen írt könyv."
A szerzık bemutatása Almár Iván életrajza Született 1932. április 21-én Budapesten Csillagász-őrkutató
[email protected] felesége Dr. Illés Erzsébet csillagász (1959 óta) leánya Edit (1965), fia Ákos (1970) Jelenleg az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézet nyugalmazott tud. tanácsadója Collegium Budapest fellowja Tanulmányok, fokozatok: ELTE TTK matematika-fizika szak diploma (1954) Fizikai tud. kandidátusa (1959), fizikai (csillagászati) tud. doktora, c. egyetemi tanár (1980)
Munkahelyek, életpálya: Aspiráns az MTA Csillagvizsgáló Intézetben, tudományos munkatárs, majd csoportvezetı (1954-1972) A magyarországi optikai mőholdmegfigyelı hálózat megszervezése és vezetése (1957-72) A Földmérési Intézet igazgatóhelyettese, a penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium megalapítója és vezetıje (1972-82) Az MTA Csillagászati Kutatóintézet igazgatóhelyettese (1982-92), majd tudományos tanácsadó. ELTE Csillagászati Tanszék megbízott elıadó (1975-2007) Kutatási területek: Asztrofizika (változó csillagok, asztrospektroszkópia), őrkutatás (mőholdak optikai megfigyelése, a semleges felsılégkör sőrősége, Nap-Föld hatások, kozmikus geodézia) asztronautikai terminológia, a Naprendszer környezetvédelme, SETI, asztrobiológia Tisztségek, testületi tagságok: International Academy of Astronautics rendes tag 1984 óta, 6. fıbizottság elnöke (20032005), terminológiai bizottság elnöke, IAA SETI Bizottság társelnöke (1986-2001) International Astronautical Federation alelnöke (1982-84), a tanácsadó testület tagja Interkozmosz Kozmikus Fizikai Szakbizottság tagja (1968-1989) TIT Országos Csillagászati és Őrkutatási Választmány elnöke (1977-90) MTESZ Központi Asztronautikai Bizottság, majd Magyar Asztronautikai Társaság elnöke (1972 ? 1997), örökös tiszteletbeli elnöke MTA Csillagászati bizottság titkára, majd elnöke (1980-90), jelenleg tagja MTA COSPAR bizottság titkára, majd tagja MTA Őrkutatási Komplex Bizottság alelnöke (1990-93) Őrkutatási Tudományos Tanács tagja, 1997 és 2008 között elnöke Magyar Őrkutatási Tanács tagja COSPAR, IAU, AGU tagja Az Élet és Tudomány, az Aeromagazin és a Galaktika szerkesztıbizottságának tagja Publikációk, könyvek: Magyar nyelvő könyvek: Az őrhajózás (1956), Őrhajózási Lexikon (fıszerk.) (1981) Jövınk és a világőr (1987), Mi dolgunk a világőrben?(1988), Őrtan (fıszerk.) (1996) Újra a Marson (1997 Horváth Andrással közösen), A SETI szépsége (1999), Ha jövı, akkor világőr (2007, Galántai Zoltánnal közösen) Idegennyelvő kiadvány: Multilingual Space Dictionary (fıszerk.) Acta Astronautica különszám (2002) szerk. Mintegy 150 idegennyelvő szakmai publikáció Több száz ismeretterjesztı cikk. Kitüntetések Kopernikusz emlékérem 1973 MTESZ díj 1978 Fonó Albert díj 1982, plakett 2007 Bugát Pál ? Szentágothai János emlékérem XX International Academy of Astronautics Book Award 2001 Magyar Köztársaság tisztikeresztje 2002 Szily Kálmán emlékérem 2005 Bay Zoltán díj 2006
Giordano Bruno Memorial Award 2008 Magyar örökség díj 2010
Galántai Zoltán életrajza Született 1964. augusztus 12-én Dunaújvárosban Jövıkutató és író
[email protected] Jelenleg a BME GTK Pénzügyek Tanszék docense és a Magyar Képzımővészeti Egyetem Tanárképzı Tanszék óraadó tanára Tanulmányok, fokozatok: ELTE BTK magyar-történelem; ELTE BTK - ELTE TTK - BME - Filozófiai Intézet tudomány- és technikatörténész, 1989, PhD multidiszciplináris mőszaki tudományokból (informatikai tudományok és filozófiai tudományok, BME) 2002 Munkahelyek, életpálya: Aspiráns a BME Tudománytörténeti Osztályon (1989-92)., majd tanársegéd ugyanitt, illetve a Filozófia Tanszéken; adjunktus, majd docens (2002) az Innovációmenedzsment és Technikatörténet Tanszéken, ahol 2005 és 2007 között tanszékvezetı-helyettes. 2007-tıl a Pénzügyek tanszék docense Kutatási területek: Jövıkutatás (biológiai eszkatológia és távoli jövı); SETI, könyvkettı Tisztségek, testületi tagságok: Jövıobszervatórium (BME) alapítója (2010) Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja (2010) A Magyar Tudományos Akadémia Tudomány- és technikatörténeti Komplex Bizottságának titkára 2008 óta Írószövetség SF Szakosztálya tagja (2008) Magyar Tudományos Akadémia Jövıkutatási Bizottsága titkára (2005 - 2006) World Futuers Studies Federation tagja (2005) WFSF World Confernce (2005) Scientific Commmittee tagja (2005) OTKA közgazdaságtudományi-jövıkutatási zsőrijének tagja (2003 - 2005) Magyar Tudományos Akadémia Jövıkutatási Bizottsága tagja (2002 - 2006) Privacy International nemzetközi vezetıbizottságának tagja (2002 ? 2005) Szépírók Társasága Tagja Könyvek: Biopolitikák és kozmoszok (Arisztotelész, 2009) Tudomány, mővészet, jövı (MKE Mővészetelméleti Kutatócsoport, 2008) Ha jövı, akkor világőr (Typotex, 2007, Almár Ivánnal közösen) Majdnem az örökkévalóságig (Arisztotelész, 2004) e-privacy olvasókönyv (Arisztotelész, 2003) A negyedik birodalom (Valhalla, 2002) Eddington, télkirály (Pont Kiadó, 2000) A nagy adatrablás (Kossuth, 1998) Élettudományok az interneten (Kossuth, 1998)
Mars 1910 (Valhalla, 1997) Renegátok (Valhalla, 1997) Abyss (Valhalla, 1997) A csapkodószárnyas repülıgépek története (Uránusz, 1997) Légy boldog a Weben (társszerzıvel, Kossuth, 1997) Web page saját kezőleg (társszerzıvel, Virgil, 1997) Marscsatornák, angyalok, idegen világok, földönkívüliek (Pesti Szalon, 1996) A világgépezet (Uránusz, 1996) Légy boldog az interneten (társszerzıvel, Tudomány Kiadó, 1995, 1996) İszbirodalom (JAK - Pesti Szalon, 1994) A kristálykı bajnoka (Holnap Kiadó, 1992) Nyárutó (Kráter Kiadó, 1992) Szerkesztett könyvek: Zoltán Galántai, Hans-Joachim Petsche, László Várkonyi (Hg.): Internet Security and Risk. Facetten eines Problems.Trafo, 2006, Berlin Információs társadalom mint a megfigyelések társadalma (Arisztotelész, 2004.) Számítógépes kultúra: kihívás és fenyegetés (Uránusz Kiadó, 1998) Tudomány- és technikafilozófiai, tudomány- és technikatörténeti tanulmányok (Arisztotelész, 1998 ? társszerkesztı) G. Ferrero: Az ókori civilizáció bukása (Holnap Kiadó, 1993 - szöveggondozás)
Bárczy Pál vallomása 1941-ben születtem. Gyerekkorom nem volt unalmas: Buda, Pest, Dombrád, Vésztı és Szentendre után Vásárhely volt a hatodik iskolám. Friss papírjaimmal mehettem Pestre anyagmozgató segédmunkásnak Hogyan lettem pesti segédmunkásból miskolci egyetemista? A válasz egyszerő: 1960-at irtunk akkor, és osztályidegen származásom ellenére tanulni akartam. Ide vettek fel. Végzés után a Metallográfia tanszéken találtam magam, ahol megismerhettem Verı prof alaposságát, s ráéreztem a hely szellemére, ami lényegében egy lokalizált "csináld magad" mozgalom volt. A miskolci campuson sok kitőnı mőszaki szakember ebédelt együtt a menzán, s ez hallatlan sokoldalúvá tette a fogékonyabbakat. A tanszéken elmélyedtem a keménységmérés meg a röntgendiffrakciós technika rejtélyeibe, és néhány év után már én is sajátkészítéső mérıketyerékkel dicsekedhettem. Kikapcsolódásként meg a MiEgyetemünk-be irkáltam mindenfélét. A kandidátusi cím elérése után docensnek neveztek ki 1976-ban, s ekkorra már megszoktam az egyetem oktató-kutató munkáját, annak szorongató szőkösségeit, s úgy tőnt, hogy egyetemi karrierem sok meglepetést már nem tartogat. Tíz éven át az egyetem nemzetközi ügyeivel is foglalkoztam, rengeteget utaztam, ami széleskörő kapcsolatrendszert teremtett. Ekkortájt sarjadt a magyar őranyagtechnológiai aktivitás, amibe a Miskolci Egyetem a kezdetektıl bekapcsolódott. Az Interkozmosz teret nyitott a MIR őrállomás felé, ami rendkívül izgalmas tudományos-technikai kalandokat kínált. Az állomás őrkemencéi ui. alkalmatlanok voltak igazán jó minıségő mikrogravitációs kísérletekre. Ekkor fogalmazódott meg az ABC projekt, a sokzónás miskolci őrkemence gondolata. 1986-90 között a feltaláló team élén irányítottam a lázas fejlesztımunkát. Az óriási nehézségek ellenére a munka sikerrel járt: az ötödik prototípus már megbízhatóan mőködött. Az elsı kristálynövesztés nagy publicitást kapott. A nagy terv mégis füstbement: a NIKA szatelliten tervezett nagyátmérıjő félvezetıkristályok növesztésére az Interkozmosz
felbomlása és a Szovjetunió szétdarabolódása miatt nem került sor. Még szerencse, hogy a NASA élénk érdeklıdése folytán a prototípus a NASA alabamai laboratóriumába került. Az őrkutatás jócskán átformálta az életem: egy AlNi ötvözettel Csillagvárosban, az őrhajóskiképzı óriáscentrifugájában, Brémában pedig a 120méter magas ejtıtoronyban kísérleteztem, s e témából habilitáltam. Otthon meg létrehoztam a Mikrogravitációs laboratóriumot, ami máig a magyar őranyagkutatás egyetlen centruma. Az őrkemence a NASA-ban nagy utat tett meg. Az elsı példány 1994-ben ormótlan megjelenése ellenére is lassacskán meggyızte a kétkedıket: ezek a kelet-európaiak tudnak valamit. A második példány már a Nemzetközi Őrállomás méret és interface elıírásai szerint épült meg. Ezt követte a harmadik, meg a negyedik, de ezeket már a saját alapítású ADMATIS kft. állította elı. Az ADMATIS megkapta az USA kódot és a NASA beszállítója címet is. Ügyvezetıként így aztán jócskán belegabalyodtam a nemzetközi üzleti élet útvesztıibe is. A legnehezebbnek talán mégis az európai integráció bizonyult. Az elsı mőhold-szerzıdést csak most, 2009-ben, az ötvenéves érettségi jubileumom évében tudtam megkötni az ASTRIUM-mal. Ezt követte a FOCUS, az ADMATIS önálló habkísérlete a Nemzetközi Őrállomáson 2010-ben. Az egyetemi élet kihívásai is sorra megérintettek: az anyagtudomány miskolci debütálásának lettem az egyik fıszereplıje. Az anyagmérnök-képzés 1993-ban, Magyarországon elsıként Miskolcon indult, ennek kezdettıl a szakvezetı professzora vagyok. Lévén ez egy teljesen új szakma, csak reménykedni lehet, hogy az ifjú anyagmérnökök - akik minden anyaghoz értenek - megtalálják boldogulásukat. Komoly kihívás és egyben kockázat volt az, hogy az egyetem Anyagtudományi Intézetét, azon belül a Nemfémes anyagok (kerámiák, polimerek) tanszékét, sıt az utóbbi években már a Polimermérnöki tanszéket is vezettem.
