MISZK KSZ 1.4.5. igazságügyi környezetvédelmi szakértői ajánlás. a környezetvédelmi szempontú hatásterület, illetőleg ehhez kapcsolódóan az ügyféli jogállás hatósági megítéléséhez (2015. október 1.) A hatásterület és az ügyféli jogállás szempontjából a fő szabályt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban KET) tartalmazza. Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. Az egyes környezeti jellemzők hatásterületének meghatározása olyan összetett szakértői feladat, amelynek eldöntésére az érintett eljáró hatóságok nem alkalmasak. – 1. Új létesítmény, vagy tevékenység esetében, a megelőzésre vonatkozó környezetvédelmi alapelvnek megfelelően, arra illetékes szakértő bevonásával a kérelmező feladata a vizsgálat elvégzése és arra jogosult szakértő által készített szakértői véleményben bemutatni. 2. Meglévő létesítmény, tevékenység esetében pedig az elővigyázatosságra vonatkozó környezetvédelmi alapelv érvényesítése érdekében a hatásterület határának azt a vonalat kell tekinteni, ahol a környezeti hatás (zaj, rezgés, bűz, stb.) szubjektív érzékszervi úton és/vagy műszeres vizsgálattal alátámasztva észlelhető és azonosítható. Az ilyen módon kijelölt hatásterületen lévő ingatlanok tulajdonosainak az ügyféli jogállás biztosítása kétséget kizáró módon indokolt. Szakmai indoklás a MISZK KSZ 1.4.5. igazságügyi környezetvédelmi szakértői ajánláshoz A különböző engedélyezési eljárások rendjére vonatkozó jogszabályok az utóbbi években jelentős mértékben módosultak. Ennek következtében egy sor, korábban engedélyezési eljárás kötelezett építési, ipari, kereskedelmi tevékenység csupán bejelentésre kötelezett lett. Szinte törvényszerű, hogy az ilyen módon folytatott tevékenységek működési hiányosságai miatti esetleges zavaró hatások a tényleges működés során, a környezetben élők panaszbejelentése alapján kerülnek felszínre. Az igazságügyi szakértői munkában szerzett tapasztalat szerint a panaszok döntő része megelőzhető lenne abban az esetben, ha az eljárások során az érintett hatóságok a hatásterületen élők ügyféli jogállását érdemben és körültekintően vizsgálnák. Különösen az utóbbi időszakban tapasztalható érzékelhető és indokolatlan bizonytalanság, amelynek eredménye, hogy a lakosság már csak a létesítést követően tapasztalja azokat a környezeti hatásokat, amelyek jogos érdeksérelmet okozhatnak, és amelyek megelőzhetők lettek volna akkor, ha az érintett hatóságok az érintett lakosság számára a jogszabályoknak megfelelően ügyféli státuszt biztosított volna. Az érdeksérelmet okozó körülmények utólagos vizsgálata teljes mértékben ellentétes a környezetvédelmi jogszabályokban elsődleges helyen előírt elveknek és követelményeknek, amelyek a megelőzésre és az elővigyázatosságra vonatkoznak. Az érintett lakosság ilyen módon megkésve panasszal fordul a hatósághoz és általában utólag kell „harcolnia” az ügyféli jogállása elfogadtatásáért is. A sajnálatos következmény, hogy a jogalkalmazói gyakorlatban jelentősen megszaporodtak a környezeti állapot minőségének romlása miatti birtokvédelmi, szabálysértési jellegű eljárások. Ilyen jogalkotói szándék nem volt. Határozott igazságügyi szakértői álláspont, hogy ezekben a panaszokban szereplő, zavaró környezeti hatásokat már az engedélyezési eljárásoknál fel kellett volna tárni. Súlyosan téves az a felfogás, miszerint az engedélyezési eljárások egyszerűsítése a környezethasználót mentesítené, az egyéb jogszabályokban előírt és hatályos követelmények teljesítése, működési feltételek megteremtése alól. A hatályos jogszabályokban (beleértve a polgári jogterületet is) szereplő környezeti érdekérvényesítést szolgáló követelmények érvényesítése még akkor is kötelező, ha az érintett hatóságok 1
határozataiban erre tételes utalás nincs. A hatályos jogszabályok ugyanis csak együttesen, egymással szoros összefüggésben értelmezhetők. Ennek tudatosítása az érintett hatóságok feladata és kötelessége. Szakértői tapasztalat szerint a környezeti érdeksérelem értelmezése a jogalkalmazás során igen leegyszerűsített. Bármely tevékenység, amely a környezet használatával jár együtt, okozhat környezeti érdeksérelmet. A környezeti érdeksérelem témája, szorosan kapcsolódik a környezeti minőséghez, illetőleg ezen keresztül az életminőséghez (a WHO meghatározása szerint: "az életminőség az egyén észlelete az életben elfoglalt helyzetéről, ahogyan azt életterének kultúrája, értékrendszerei, valamint saját céljai, elvárásai, mintái és kapcsolatai befolyásolják. Szélesen értelmezett fogalom, amely bonyolult módon magába foglalja az egyén fizikai egészségét, pszichés állapotát, függetlenségének fokát, társadalmi kapcsolatait, személyes hitét, valamint a környezet lényeges jelenségeihez fűződő viszonyát.) A jellemző környezeti érdeksérelmek három fő csoportba tartoznak, ezek: Az egészség károsodása, veszélyeztetése miatti környezeti érdeksérelem Sajnálatos módon az egészség fogalmát a mindennapi gyakorlat, a jogalkotó, a jogalkalmazó, közöttük értelemszerűen és sajnálatos módon a szakértők jelentős hányada is lényegesen leszűkíti az egészség csupán egy elemére, nevezetesen a fizikai, biológiai egészségre, holott az emberi egészség ennél jóval összetettebb, több egymással egyenrangú elemből áll: biológiai egészség (az emberi szervezet megfelelő működése), lelki egészség (a tudat nyugalma és önmagunkkal szembeni béke), mentális (a logikus gondolkodás képessége), érzelmi egészség (az érzések felismerése és megfelelő kifejezése), és szociális (a kapcsolatok kialakításának képessége) egészség. A hatályos jogszabályokban megfogalmazott határértékek a fentiek szerinti teljes körű egészség megóvása szempontjából csak aggályosan és erős kritikával értelmezhetők. Az ingatlantulajdonban bekövetkezett környezeti érdeksérelem Közismert tény, hogy bármilyen mesterséges építmény, létesítmény a környezet minőségére valamilyen hatást gyakorol. Az is köztudott, hogy egy ingatlan forgalmi értékét alapvetően az ingatlan helye, ezen belül a környezet minősége határozza meg. A mesterséges építmény, létesítmény hatása lehet pozitív és lehet negatív. Abban az esetben, ha szubjektív érzékszervi úton, és/vagy műszeresen kimutatható a környezeti minőség romlását eredményező hatás, akkor nem vitatható, hogy e zavaró hatás a megelőző időszakhoz képest az ingatlan forgalmi értékének csökkenésében is megmutatkozhat. A tulajdon használatának korlátozása miatt bekövetkezett környezeti érdeksérelem Szakértői tapasztalat szerint ez az érdeksérelem tipikusan a szomszédjogi és birtokvédelmi eljárásokban ölt testet. A környezeti érdeksérelem e formájának megelőzésénél igen fontos szerephez jutnak a településrendezési tervek, a helyi építési szabályzatok. Olyan, önkormányzati hatáskörben elvégzendő feladatról van tehát szó, amelynek eredményeként létrejövő helyi rendeletek a leginkább alkalmasak az estlegesen kialakuló környezeti konfliktusok, érdeksérelmek megelőzésére. Fontos tudatosítani, hogy az érdeksérelmek 2. és 3. csoportjánál a határértéknek még akkor sincs döntő, meghatározó szerepe, ha olyan környezeti jellemzőről és hatásról van szó, amely reprodukálható és határértékhez hasonlítható. Az a jogalkalmazó, aki egy eljárás keretében csupán valamelyik jogszabályban rögzített határérték alapján tudja csak minősíteni az érdeksérelem megalapozottságát, anélkül, hogy teljes körűen vizsgálná a környezet minőségi és mennyiségi jellemzőit, különös tekintettel a panaszt előidéző létesítmény, vagy cselekmény előtti környezet minőségére, határozott szakmai álláspont szerint hibát követ el, mivel a teljes körű tényfeltárás leszűkítésével esetlegesen egy későbbi konfliktust generál. A fent részletezett környezeti érdeksérelmek megelőzésének egyik hatékony eszköze az érintettek számára az ügyféli jogállás biztosítása. 2
Az érdeksérelmek sokasága közül a környezeti érdeksérelmek vizsgálatánál elengedhetetlen az esetleges érdeksérelmet okozó létesítmény, vagy tevékenység környezethasználatával összefüggő hatásterület meghatározása. Szakértői tapasztalat szerint a hatásterület vonatkozásában az érintett jogszabályok nem kellően összehangoltak. A környezetvédelmi ügyekben erősen aggályos, szakmai szempontból nem fogadható el az a leegyszerűsített gyakorlat, amely az ügyféli jogállást csak a közvetlenül szomszédos ingatlan tulajdonosának biztosítja. Az egyes környezeti elemekre történő hatás tovaterjedésének törvényszerűségei ezt a leegyszerűsítést nem veszik tudomásul (például a talajban tovaterjedő rezgés, vagy egy kéménykürtő szennyező hatása sok esetben nem a közvetlenül szomszédos ingatlanon jelentkezik, hanem a sajátos körülmények és terjedési törvényszerűségek miatt sok esetben attól jóval távolabb érzékelhetők). Javaslatunk szerint a fő szabályt alapul véve hatásterületnek kell tekinteni mindazt a területet, ahol a létesítmény, tevékenység által okozott környezethasználat szubjektív érzékszervi és/vagy műszeres vizsgálattal észlelhető és egyben azonosítható is. Nem vitatható, hogy a hatásterületen élők jogos környezeti érdeksérelmet szenvedhetnek el, amelyek teljes körű feltárásához, megelőzéséhez az ügyféli jogállás egy olyan eszköz, amely megelőzheti a környezet minőségi romlására visszavezethető jogsérelem kialakulását. Jogi szabályozás kivonatos ismertetése: Általános előírások Magyarország Alaptörvénye V. cikk Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő. XXI. cikk (1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. (2) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt – törvényben meghatározottak szerint – helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Ötödik Könyv VI. Fejezet 5:23.§. A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről A törvény 3.§(1) szerint: A területfejlesztés és területrendezés feladata: a) a térségi és helyi közösségek területfejlesztési és területrendezési kezdeményezéseinek elősegítése, összehangolása az országos célkitűzésekkel; b) fejlesztési koncepciók, programok és tervek kidolgozása, meghatározása és megvalósítása, a társadalom, a gazdaság és a környezet dinamikus egyensúlyának fenntartása, illetve javítása érdekében; (3) A területrendezés feladata különösen: a) a környezeti adottságok feltárása és értékelése; b) a környezet terhelését, terhelhetőségét és a fejlesztési célokat figyelembe vevő terület felhasználásnak, az infrastrukturális hálózatok területi szerkezetének, illetve elhelyezésének - az ágazati koncepciókkal összhangban történő - megállapítása;
3
1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről A törvény 3. § (1) szerint: Az épített környezet alakítását és védelmét: a) a jogszabályokkal összhangban álló településfejlesztési koncepció, integrált településfejlesztési stratégia, településrendezési eszközök és építészeti-műszaki dokumentáció alapján, b) a jogszabályokban előírt építészeti, műszaki, biztonsági, egészségügyi, rendeltetési és használati, továbbá környezet- és természetvédelmi követelményekkel összhangban, c) a humánus környezetre és az esztétikus kialakításra tekintettel, valamint d) a résztvevők együttműködésével kell megvalósítani. (2) Az épített környezet alakítása és védelme során a közérdekű intézkedéseket és döntéseket megelőzően, illetőleg azok végrehajtása során biztosítani kell a nyilvánosságot és a közösségi ellenőrzés lehetőségét az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott módon. Gondoskodni kell az érdekelt természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek megfelelő tájékoztatásáról, és lehetőséget kell adni részükre véleménynyilvánításra és javaslattételre. 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 15. § (1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. (3) Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek körét, akik az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek. Az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősül jogszabály rendelkezése esetén az abban meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. (4) Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevő szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. (5) Meghatározott ügyekben jogszabály ügyféli jogosultságokat, illetve ügyféli jogállást biztosíthat azoknak a civil szervezeteknek, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. (5a) A hatósági eljárásban azokat a civil szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul, az eljárás során megilleti a nyilatkozattételi jog. A nyilatkozat az eljáró hatóságot nem köti. (6) Az eljárás megindításáról szabályszerűen értesített ügyfél ügyféli jogainak gyakorlását törvény ahhoz a feltételhez kötheti, hogy az ügyfél az elsőfokú eljárásban nyilatkozatot tesz vagy kérelmet nyújt be. A nyilatkozat, illetve a kérelem tartalmi követelményeit a törvény vagy a felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet meghatározhatja. (6a) Törvény előírhatja, hogy a hatósági döntés jogerőre emelkedésétől és végrehajthatóvá válásától számított, a törvényben meghatározott, legalább hat hónapos határidőn túl további ügyfél nem vehet részt az eljárásban. Ebben az esetben a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtásának nincs helye. (7) A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha cselekvőképesnek minősül. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség. Ha eziránt kétség merül fel, az eljáró hatóság hivatalból vizsgálja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve az erre vonatkozó iratok csatolásával ügygondnok kirendelését kéri, vagy ha törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi - az ügygondnok kirendelésére vonatkozó részletes szabályok meghatározásával -, maga gondoskodik ügygondnok kirendeléséről. (8) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfélen kívüli ügyféli jogállást megtagadó végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. 4
312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról 4. § (1)8 Az építésügyi hatóság engedélyezési és tudomásulvételi eljárásában, az építésfelügyeleti hatóság építésrendészeti és a bontási tevékenység megkezdésének tudomásulvételi eljárásában külön vizsgálat nélkül ügyfélnek minősül az építtető és az építési tevékenységgel érintett telek - az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet szerinti mezőgazdasági birtoktest esetén az ahhoz tartozó valamennyi telek, építmény, építményrész tulajdonosa. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően az építésügyi és az építésfelügyeleti hatósági eljárásokban minden esetben vizsgálni kell az ügyféli jogállását annak, akinek az építési tevékenységgel érintett telekre, építményre vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. (3) A szakhatóságok állásfoglalásuk tartalma erejéig ügyféli kört, hatásterületet állapíthatnak meg a jogszabályokban foglaltak szerint. (4) Nincs ellenérdekű ügyfél az eljárásban, ha az építtető benyújtotta az ügyben érintett összes ügyfélnek a kérelmezett építési tevékenység végzéséhez történő, az építészeti-műszaki dokumentáció ismeretében tett és az abban foglaltakkal egyetértést tartalmazó teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatát. (5) Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 53/C. § (7) bekezdése alkalmazása során nyilatkozatnak kell tekinteni a tényállás tisztázására felhasználható tényekről, bizonyítékokról nyújtott ismereteket, vagy a tanúvallomással, a szakértői véleménnyel, a helyszíni szemlén vagy az ellenőrzés során tett megállapítással kapcsolatos észrevételt. 57/2013. (II. 27.) Korm. rendelet a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól 6. § (1) A jegyző a telepengedély iránti kérelem elbírálása során köteles meggyőződni arról, hogy a helyi építési szabályzat, illetve annak hiányában az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 18. § (2) bekezdése szerint a kérelemben feltüntetett telepen az adott tevékenység végezhető-e. (2) A telepengedélyezési eljárásban ügyfélnek minősül a teleppel közvetlenül szomszédos, a teleppel közös határvonalú, telekhatárú ingatlan tulajdonosa, társasház esetében a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke, lakásszövetkezet esetében az elnök. (3) A jegyző köteles a telepen helyszíni szemlét tartani. A helyszíni szemle időpontjáról szóló értesítés tartalmazza a 4. melléklet I., II. pontjában és III. pont 1. alpontjában megjelölt adatokat és arra való figyelemfelhívást, hogy az értesített személyek távolmaradása a szemle megtartását nem akadályozza. Távolmaradás esetében a szemle időpontja előtt a jegyzőhöz írásban beadott észrevételeket a jegyző a szemlén ismerteti. (4) A teleppel közvetlenül szomszédos - közös határvonalú, telekhatárú - ingatlanokkal rendelkezni jogosultak adatait, valamint a 4. melléklet III. pont 2. alpontjában és III. pont 3. alpontjában foglaltak igazolásához szükséges tulajdoni lap másolatot a jegyző hivatalból, az ingatlanügyi hatóság megkeresése útján vagy a számítógépes ingatlan-nyilvántartási rendszer használatával szerzi be. (5) A szakhatóságok szakhatósági állásfoglalásukat a szemle megállapításairól felvett jegyzőkönyvbe mondhatják. (6) A helyszíni szemléről a jegyző jegyzőkönyvet készít, a jegyzőkönyv egy-egy példányát megküldi azoknak a személyeknek, akiket a szemle időpontjáról értesített.
5
210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről 7.§ (5) A működési engedélyezési eljárásban külön vizsgálat nélkül ügyfélnek minősül az üzlet, valamint - a külön jogszabály szerinti vásáron és piacon, valamint a bevásárlóközpontban lévő üzlet kivételével - az üzlettel közvetlenül szomszédos, az üzlettel közös határvonalú, telekhatárú ingatlan tulajdonosa, társasház esetében a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke, lakásszövetkezet esetében az elnök. 253/1997.(XII.20.) Korm.rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről A rendelet 50. § (2) szerint: építményt és annak részeit a rendeltetési céljának megfelelően, és a helyszíni adottságok figyelembevételével kell megvalósítani úgy, hogy az ne akadályozza a szomszédos ingatlanok és építmények, önálló rendeltetési egységek rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát, illeszkedjen a környezet és a környező beépítés adottságaihoz, építészeti megoldásával járuljon hozzá a táj- és a településkép esztétikus alakításához. A rendelet (3) bekezdése szerint: az építmények és részei megvalósítása során a higiéniára, az egészség- és a környezetvédelemre, a zaj és rezgés elleni védelemre vonatkozó nemzeti szabványok előírásainak megfelelő, illetőleg azokkal legalább egyenértékű megoldást kell alkalmazni. A rendelet 55. § szerint: "(1) Az építményt és részeit, szerkezeteit úgy kell méretezni és megvalósítani, hogy a környezetéből ható zaj- és rezgéshatásoknak (pl. szeizmikus és forgalmi rezgéshatásoknak) az előírt mértékben ellenálljon, illetőleg azt meghatározott mértékig csillapítsa. (2) Az építményt és részeit, az önálló rendeltetési egységet, helyiséget úgy kell megvalósítani, ehhez az építési anyagokat, az épületszerkezeteket és a rögzített berendezési tárgyakat úgy kell megválasztani és beépíteni, hogy a rendeltetésszerű használatuk során keletkező zaj- és rezgéshatás az építmény helyiségeinek, tereinek és külső környezetének rendeltetésszerű használatát ne akadályozza, az előírt mértéknél nagyobb zaj- és rezgéshatással ne terhelje, továbbá feleljen meg a vonatkozó jogszabályok és szabványok előírásainak. Az Európai Tanács integrált szennyezés-megelőzésről és csökkentésről (IPPC - Integrated Pollution Prevention and Control) szóló 96/61/EK Irányelve az EU kiemelkedő fontosságú környezetvédelmi jogszabálya. A környezetvédelmi szabályozásnak integráltan kell vizsgálnia egy folyamatnak a környezetre, mint egészre gyakorolt hatását. Az integrált megközelítés tehát a korszerű környezetvédelem egyik alapelve, ami azt jelenti, hogy a különböző környezeti elemek terhelését és szennyezését nem külön-külön, hanem egységesen kell vizsgálni. Az integrált megközelítés érvényre juttatását a jogszabály által előírt elérhető legjobb technika (BAT) alkalmazása biztosítja, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a folyamatok (tervezés, engedélyeztetés, megvalósítás, üzemeltetés, tevékenység felhagyása) során a kibocsátásoknak már eleve a forrásnál történő csökkentésére és a természeti erőforrások hatékony felhasználására kell törekedni. Környezeti zaj- és rezgésvédelmi előírások 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól
A törvény 6. § (1) szerint: a környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni, hogy a) a legkisebb mértékű környezetterhelést és igénybevételt idézze elő; b) megelőzze a környezetszennyezést; c) kizárja a környezetkárosítást. A 13. § (1) szerint: minden környezeti elemet önmagában, a többi környezeti elemmel alkotott egységben és az egymással való kölcsönhatás figyelembevételével kell védeni. Valamely környezeti elem igénybevételének, illetve terhelésének megelőzése, csökkentése vagy megszüntetése céljából nem engedhető meg más környezeti elem károsítása, szennyezése. 6
A törvény 31. § (1) szerint: a környezeti zaj és a rezgés elleni védelem kiterjed mindazon mesterségesen keltett energia-kibocsátásokra, amelyek kellemetlen, zavaró, veszélyeztető vagy károsító hang-, illetve rezgésterhelést okoznak. 284/2007.(X.29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól A rendelet 1. § (1) szerint: a rendelet hatálya - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - azokra a tevékenységekre, létesítményekre terjed ki, amelyek környezeti zajt, illetve rezgést okoznak vagy okozhatnak. A kistérség székhelye szerinti települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozó zajés rezgésvédelmi ügyek felsorolását a rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. 5. § (1) Amennyiben jogszabály hatásterület bemutatását írja elő, a hatásterületet az alábbiakban meghatározott szabályok szerint kell megállapítani. (2) A környezeti zajforrás hatásterületét a 6. § szerinti méréssel, számítással kell meghatározni
a) előzetes vizsgálati eljárásban, b) környezeti hatásvizsgálati eljárásban, c) egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban, d) környezetvédelmi felülvizsgálati eljárásban, e) az a)–d) pontokban felsorolt eljárásokat követő létesítési, használatbavételi, illetve forgalomba helyezési eljárásokban, vagy f) ha a környezetvédelmi hatóság előírja. (3) A (2) bekezdésben fel nem sorolt esetekben a környezeti zajforrás vélelmezett hatásterülete a környezeti zajforrást magába foglaló telekingatlan és annak határától számított 100 méteres távolságon belüli terület. (4) A környezetvédelmi hatóság abban az esetben írja elő a hatásterület mérés, illetve számítás szerinti meghatározását, ha a rendelkezésére álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy a zajforrás hatásterülete nagyobb, mint a (3) bekezdésben meghatározott, vélelmezett hatásterület. (5) Ha a (2) bekezdés c) pontjában foglalt eljárást a (2) bekezdés b) pontjában foglalt eljárás előzi meg, akkor a korábbi eljárásban megállapított hatásterületet kell figyelembe venni. (6) A környezetvédelmi hatóságnak – a tevékenység, illetve létesítmény jellegétől függetlenül – a 6. § szerint mért, számított területet kell hatásterületnek tekinteni, ha ennek nagyságát az eljárás során a kérelmező bemutatja. 6. § (1) A létesítmény zajvédelmi szempontú hatásterületének (a környezeti zajforrás hatásterületének) határa az a vonal, ahol a zajforrástól származó zajterhelés: a) 10 dB-lel kisebb, mint a zajterhelési határérték, ha a háttérterhelés is legalább 10 dB-lel alacsonyabb, mint a határérték, b) egyenlő a háttérterheléssel, ha a háttérterhelés kisebb a zajterhelési határértéknél, de ez az eltérés nem nagyobb, mint 10 dB, c) egyenlő a zajterhelési határértékkel, ha a háttérterhelés nagyobb, mint a határérték, d) zajtól nem védendő környezetben – gazdasági területek kivételével – egyenlő a zajforrásra vonatkozó, üdülőterületre megállapított zajterhelési határértékkel, e) gazdasági területek zajtól nem védendő részén nappal (6:00–22:00) 55 dB, éjjel (6:00–22:00) 45 dB. (2) A környezeti zajforrás hatásterületének megállapítása során a) beépítetlen területen a számítást, illetve a mérést másfél méteres magasságra kell elvégezni, b) beépített területen a számítást, illetve a mérést arra a magasságra kell elvégezni, ahol a legnagyobb hatásterület mérhető, illetve számítható, és van zajtól védendő homlokzat. (3) A környezeti zajforrás hatásterületének lehatárolásakor azt a napszakot kell figyelembe venni, amely alapján a legnagyobb hatásterület mérhető, illetve számítható. 7. § (1) Új tevékenység telepítéséhez és megvalósításához szükséges szállítási tevékenység hatásterülete az a szállítási útvonalakkal szomszédos, zajtól védendő terület, amelyen a szállítási, fuvarozási tevékenység legalább 3 dB mértékű járulékos zajterhelés-változást okoz.(2) Az (1) bekezdés szerinti hatásterületet azokra a szállítási, fuvarozási tevékenységekre kell meghatározni, amelyek 7
a) országos közúton vagy helyi közutak közül belterületi első- és másodrendű főutakon valósulnak meg, és b) az alaptevékenység környezeti hatásvizsgálat köteles, vagy egységes környezethasználati engedély köteles. (3) Az (1) bekezdés szerinti hatásterület megállapításához a járulékos zajterhelést a szállítási útvonalak mentén az alaptevékenység megvalósítási helyszínétől legfeljebb 25 km távolságon belül kell vizsgálni. (4) Az (1) bekezdés szerinti hatásterületet a közútkezelő által nyilvántartott, legutolsó rendelkezésre álló, éves átlagos napi forgalmi adatok alapján és a szállítási, fuvarozási tevékenység várható legnagyobb napi forgalma alapján külön jogszabály szerinti számítással kell meghatározni. 8. § A környezeti rezgésforrás hatásterülete az a terület, ahol a forrástól származó környezeti rezgés – külön jogszabályban meghatározott – rezgésterhelés-növekedést okoz
Környezeti bűzzel kapcsolatos előírások A bűz az egyik legszubjektívebb környezeti jellemző, ugyanis a szagok környezeti hatása – a rossz közérzet, az idegesség, a stressz, vagyis a szaganyagok által okozott egészségkárosodás – nem határozható meg pontosan. A tiszta környezethez szükséges megfelelő minőségű levegőnek értelemszerűen a kellemetlen szagoktól is mentesnek kell lenni. 306/2010.(XII.23.) Korm. rendelet a levegő védelméről A rendelet hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki, akik vagy amelyek tevékenysége, létesítménye, terméke levegőterhelést okoz vagy okozhat; a rendelet hatálya nem terjed ki a természetes és mesterséges eredetű ionizáló és nem ionizáló sugárzásból keletkező levegőterhelésre; a levegő munka-egészségügyi védelmére, a zárt terek levegőminőségének szabályozására. A rendelet meghatározása szerint bűz: szaghatással járó légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, amely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető, az adott környezetben környezetidegen, és az érintett terület rendeltetésszerű használatát zavarja. A rendelet 4.§ szerint: Tilos a légszennyezés, valamint a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelése, továbbá a levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezettséget okoz. Bűzzel járó tevékenység az elérhető legjobb technika alkalmazásával végezhető. Ha az elérhető legjobb technika nem biztosítja a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének megelőzősét, további műszaki követelmények írhatók elő (például szaghatás csökkentő berendezés alkalmazása, vagy meglévő berendezés leválasztási hatásfokának növelése). Ha a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének megelőzése műszakilag nem biztosítható, a bűzzel járó tevékenység korlátozható, felfüggeszthető vagy megtiltható. Légszennyező pontforrás által okozott bűzterhelés csökkentése érdekében a bűzzel járó tevékenységre szagegység/m3-ben kifejezett egyedi kibocsátási szagkoncentráció határérték írható elő. A szagkoncentráció meghatározására az MSZ EN 13725:2003 szabványt kell alkalmazni. A bűzre vonatkozóan az Európai Unióban nincsenek egységes határértékek, az egyes országok szabályozása eltérő. A CEN 2002. december 6-án hagyta jóvá az EN 13725:2003 szabványt, amely Magyarországon 2003. december 1-jén lépett érvénybe MSZEN 13725:2003 európai – magyar szabványként. (Az ajánlással kapcsolatosan bővebb felvilágosítást ad: Pataki Károly igazságügyi szakértő, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara Környezettudományi Szakbizottság tagja, témafelelős, elérhetőség: Tel: +36-30-9509-385, email:
[email protected])
8
