Miskolci Egyetem. Szakdolgozat. Érzelmek az oktatásban. Bartók Béla Zeneművészeti Intézete. Kelemen Attila. Dr. Tompa Tamás. Tanár-zenetanár Kürt

Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete

Szakdolgozat

Érzelmek az oktatásban

Kelemen Attila Tanár-zenetanár Kürt MA 120

Konzulens tanár

Dr. Tompa Tamás Egyetemi docens

2014

Tartalomjegyzék

Bevezetés .......................................................................................................................... 3

Paul Ekman munkássága .................................................................................................. 5 Vekerdy Tamás munkássága ............................................................................................ 6 Az oktatás ......................................................................................................................... 7 Az érzelmek ...................................................................................................................... 8 A megfigyelés ................................................................................................................. 11 Gyakorlás ........................................................................................................................ 12 Érzelmi válasz ................................................................................................................. 14 A düh............................................................................................................................... 16 A félelem és a szorongás ................................................................................................ 18 A szomorúság ................................................................................................................. 21 Összegzés ........................................................................................................................ 24

2

Bevezetés Dolgozatom témájának kifejtése közben egy olyan területet fogok bejárni, amely tapasztalataim szerint sajnálatos módon a professzionális tanárképzés során annak perifériáján is kívülre esik. Az érzelmekkel kapcsolatos régi és aktuális kutatások ismertetésének, az érzelmek pszichológiájának boncolása éppolyan fontosnak kellene lennie, mint például a tanulási nehézségek hátterének kétségtelenül hasznos feltárásának vagy

éppen

a

szintén

nem

alábecsülendő

önismereti

kurzusoknak.

Sőt

e

tudásanyagokkal nagyon szorosan összefügg a téma. A gyermekek és a saját érzelmeink felismerése, megértése és az azokra történő tudatos reakciók legalább olyan fontosak egy tanár számára, mint maga a mindenkori tananyag, a tudás átadása. Ha egy érzelmet és annak hatását nem tudjuk felismerni, magát a gyermeket sem érthetjük meg teljesen. Mint azt többek között Paul Ekman amerikai pszichológus, érzelemkutató munkásságából megtudhatjuk, az érzelmek és azoknak az emberi testen felismerhető megnyilvánulásai az egész világon egyetemesek kortól, nemtől, anyagi háttértől, vallástól, habitustól és neveltetéstől függetlenül. (Egészen pontosan a kortól nem teljesen független, mivel néhány érzelemhez olyan arc~ vagy mikro arckifejezés párosul, amelyeket a kisgyermek csak idővel „tanul” meg a környezetében élőktől, ezután viszont az is az egyetemes jelzések közé tartozik majd. A tanul szót azért tettem idézőjelbe, mert valójában nem szándékos odafigyeléssel, memorizálással rögzül az információ a gyermek fejében, hanem a tudatalatti tanulja meg az arckifejezést, és később is tudattalanul jelenik meg a megfelelő kiváltó ok okozataként. Ilyen például az undorodás közben összehúzott szemöldök és felhúzott felsőajak.) Éppen ezért a dolgozatomban foglaltakat bármely ország kisiskolás növendékén hasznosíthatjuk.

3

Paul Ekman kutatásainak tanulmányozása közben jutottam arra, hogy a szakdolgozatomban ezt a témát szeretném kifejteni és átültetni a pedagógiába. Forrásaim jelentős részét az ő magyarul is megjelent két könyve, a Leleplezett érzelmek1 és a Beszédes hazugságok2 című munkái adják. Az ezekben foglaltak segítségével sok olyan dolgot megtudtam embertársaimról, barátaimról, rokonaimról, amelyeket még egy hosszú, mély beszélgetés sem biztos, hogy feltárt volna, de akadt olyan is, amiről ők maguk sem tudtak, vagy még nem tudatosult bennük. Ugyanígy egy diákról is sok minden kiderülhet, pontosabban az érzelmeiről, amelyeknek tudatában a pedagógus sokkal hatékonyabban végezheti a munkáját.

1 2

Paul Ekman Leleplezett érzelmek / Kelly Kft., 2011 ISBN 978-963-335-025-6 Paul Ekman Beszédes hazugságok / Kelly Kft., 2010 ISBN 978-963-9943-74-2 4

Paul Ekman munkássága

3

Az arckifejezések természetére irányuló kutatásait 1954-ben kezdte. Az akkoriban uralkodó nézettel ellentétben úgy gondolta, hogy bár az eltérő kultúrák sokféle mintákat nyújtanak számunkra érzelmeink kifejezésére, mégis létezik legalább néhány arckifejezés, amely a világon minden ember számára ugyanazt az érzelmi állapotot tükrözi. Feltevésének elméleti alapját Charles Darwin teóriája adta, mely szerint az emberi arckifejezések veleszületett, nem tanult válaszmintázatok, ezáltal nem kulturálisan meghatározottak. Több kultúrközi vizsgálatot folytatott, többek között egy izolált új-guineai törzset is felkeresett 1967-ben, amelynek tagjai fényképekről felismerték a nyugati emberek arckifejezései alapján az érzelmeket. Kísérletei bebizonyították, hogy hét alapvető érzelem a világ minden táján egyetemleges: öröm, düh, meglepetés, undor, bánat, félelem, megvetés.

3

2. ábra http://www.dpgplc.co.uk/blog/2012/11/13/day-2-review-of-esac.aspx

5

Vekerdy Tamás munkássága

4

Dr. Vekerdy Tamás napjaink egyik legnépszerűbb gyermek szakpszichológusa hazánkban, emellett oktatáskutató, író, a képességfejlesztő iskolák elkötelezett híve és hirdetője. Munkásságának összefoglalása olyan, a szakdolgozatom témájának kifejtése szempontjából feleslegesen hosszú irodalom lenne, amelytől ezen a ponton szeretnék eltekinteni, azonban annak, szerintem leglényegesebb mondanivalóját az alábbiakban foglalnám össze. Az érzelmi intelligencia a művészetekben fejlődik. Azok az iskolák, alternatív iskolák, amelyek a gyerekből indulnak ki és nem a tantárgyakból, azok nagyon nagy helyet adnak a művészeteknek, az egyes tantárgyakon belül is és külön is. Érzelmet is nevelnek, nemcsak értelmet. Nemcsak a feledés számára tanítanak. A

forrásanyagom

további

jelentős

hányada,

saját

tapasztalataim

és

megfigyelésem mellett Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság5 című könyve. Ezen kötet alapos és hasznos útmutatóul szolgálhat mindazon személyek számára, akik gyermeket nevelnek, tanítanak, fejlesztenek, vagy éppen csak vigyáznak rájuk.

4

3. ábra http://m.168ora.hu/itthon/karacsony-valsag-gyerek-vekerdy-tamas-88184.html

5

Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság / Kulcslyuk kiadó, 2011 ISBN 978-963-89026-9-6 6

Az oktatás Napjainkban a klasszikus értelemben vett oktatás, vagyis a frontális oktatás, amikor a tanár az akár több tucat fős osztállyal szemben állva a gyerekeket nem, vagy csak minimális mértékben bevonva elhadarja, esetleg (személyes tapasztalataimból merítve) „tollba mondja” az anyagot, szinte teljesen érzelemmentesen zajlik. Természetesen nem gondolom azt, hogy amíg például egy történelem~ vagy irodalomtanár az óráját tartja, senki nem érez semmit. Ugyanúgy zajlanak az érzelmek ilyenkor is, mint a szünetben, otthon, a játszótéren vagy a tanáris szobában. A tanár lehet, hogy félelmet és bánatot érez, mert az előző szünetben létszámleépítésről hallotta pletykálni a kollégáit. A diákok közül egyikük örömet érez, mert születésnapja van és tudja, hogy otthon már ajándékokkal és tortával várják, egy másik pedig dühös, mert szöveges üzenetet kapott a mobiltelefonjára édesapjától, hogy az iskola végeztével tüstént menjen haza, így nem tud a barátaival csavarogni a városi bevásárlóközpontban. És persze az osztályteremben mindenki más érzéseivel kapcsolatban is említhetnék valamilyen kiváltó okot, mert van ilyen, az bizonyos. A helyzet azonban az, hogy ezekkel az érzelmekkel és azok eredetével senki sem foglalkozik. Sok esetben természetesen nem is fontos, hogy tudatában legyünk mindezeknek, hiszen a szülinapos kisgyermeket az örömérzete nem akadályozza az órai munkában, hacsak nem kezd el ábrándozni, milyen ajándékok várhatják otthon, és vajon mekkora lesz a tortája. Ha ez meg is történik, ilyenkor elég egy könnyed figyelemfelhívás, ami visszazökkenti a jelenbe. A probléma olyankor jelentkezhet, ha például a gyermek félelmet érez, mert tudja, hogy óra után már várni fogják a nagyobb gyerekek, akik minden héten elveszik az uzsonnáját, vagy a zsebpénzét, de ezt ő még nem merte elmondani senkinek, mert megfenyegették, hogy ez esetben fizikailag is bántalmazzák. Ha ez, vagy hasonló kiváltó oka van egy érzelemnek, akkor az érzelem lehet olyan erős, hogy egy egyszerű felszólításra ne tudjon másra figyelni a gyermek, csak magára az érzelemre és annak okára. Ilyen esetben hasznos lehet, ha felismerjük az adott érzelem, jelen példában a félelem jeleit a tanuló arcán és testén, és megpróbálunk utánajárni, vajon mi miféle kiváltó ok idézheti elő azt.

7

Az érzelmek Az ember életének minőségét az érzelmei határozzák meg. Mindig, minden téren ott vannak, a munkahelytől kezdve, a családdal töltött időn át, az intim kapcsolatok pillanataiig, de még az egyedüllétet is az érzelmek töltik ki. Ez alól nem kivétel az iskola sem. Minden érzelemnek, még a negatívaknak is fontos szerepe van az életünkben, és az életben maradásban. A félelem megvéd bennünket, mivel gondolkodás nélküli védelmi reakciót vált ki a veszéllyel szemben. Az undor szintén a védelem szempontjából szükséges, ugyanis óvatossá tesz minket, visszatart az olyan dolgoktól, amelyek átvitt értelemben, vagy ténylegesen is mérgezőnek bizonyulhatnak. A düh egy jelzésmód, amely mások számára, vagy akár saját magunk számára is rámutat arra, hogy valami féle akadályoztatottság alatt állunk. Az érzelmek megmutathatják

a

helyes,

követendő

utat

a

mindennapokban,

de

akár

a

legszélsőségesebb tettekre is késztethetnek. Van, hogy lassan, fokozatosan jelenik meg egy érzelem és ilyenkor általában tudatában is vagyunk ennek, de gyakran olyan hirtelen tör elő, hogy már csak azt vesszük észre, hogy a hatása alatt vagyunk, teljesen eluralkodott rajtunk és lehet, hogy nem is emlékszünk, pontosan mi lehetett a kiváltó oka annak. Olykor előfordul, hogy egy érzelmet akkor is érzünk, amikor arra valójában nem is lenne szükség. Ilyen esetre példa, amikor attól félünk, hogy nem felelünk meg egy vizsgán, holott mindent megtanultunk, ami szükséges a jó eredmény eléréséhez. Tudjuk, hogy nem kéne félni, mert tudjuk, amit tudnunk kell, mégis érezzük a félelmet. Ez a félelem lehet egy egészséges mértékű izgulás, ami még néha előnyt is jelenthet egyeseknél, de erősödhet olyan fokú rettegéssé, amely magához alakíthatja az aktuális világképünket, és csak olyan információkat tudunk előhívni és befogadni, amelyek az érzelmet erősítik meg, az azt megcáfolni képes tudást pedig figyelmen kívül tartja. Ugyanez a helyzet áll fenn abban az esetben is, ha a többi érzelem valamelyike uralkodik el rajtunk. Az érzelem átformálja azt, ahogyan a világot és mások mondandóját, cselekedeteit látjuk és értelmezzük. A körülöttünk zajló eseményeket, történéseket akképpen értékeljük, hogy azok illeszkedjenek az aktuális érzelemhez. Ez gondot okozhat abban, hogy előhívjunk olyan tudásanyagot, vagy észrevegyünk olyan, kívülről felénk érkező információt, amely az érzelmünket képes lenne megcáfolni. Ezt

8

az állapotot nevezi Ekman „ellenállásnak”6, amikor a tudatalattink ellenáll az uralkodó érzelem megváltoztatásának. Az ellenállás egy egészséges állapot, abban az esetben, ha néhány másodpercnél nem tart tovább. Ha például egy diák késik a zenei órájáról, a tanár esetleg elkezd félni, hogy vajon mi történhetett vele. Innentől kezdve a félelem el is hatalmasodhat, mert „biztosan balesetet szenvedett, esetleg elrabolták, vagy Isten tudja mi történhetett”, vagy csupán egy rövid ideig, mert eszébe jut, hogy az előző órán megbeszélték, hogy egy múzeumi osztálykirándulás miatt egy kicsit később érkezik majd. Kellő odafigyeléssel és gyakorlással megtanulhatjuk észrevenni, ha egy érzelem megjelenik. Ilyenkor tegyük fel a kérdést magunkban, hogy miért érezzük az érzelmet, van-e kellő alapja és létjogosultsága. Szinte mindenkivel elfordul élete során, hogy azt kívánja, bárcsak ne az érzelmei hatására cselekedett vagy mondott volna olyasmiket, amelyeket aztán megbánt. Vannak pillanatok, amikor az ember szívesen kikapcsolná az érzelmeit, hogy csak a józan eszére hallgathasson. Ha képesek lennénk ilyesmire, akkor a külső szemlélődők úgy vehetnék észre, hogy érzéketlenné váltunk, vagy legrosszabb esetben kegyetlenné, embertelenné. Az érzelmeink felett azonban nincsen hatalmunk. Nem vagyunk képesek befolyásolni, hogy mikor alakuljon ki egy érzelem, hogy milyen erős legyen, hogy milyen legyen a hangunk az adott érzelem hatása alatt, hogy hogyan nézzünk ki vagy, hogy milyen cselekedetre vagy szavakra ösztönözzön minket. Képesek vagyunk viszont arra, hogy azt az érzelmi magatartásunkat, amelyet később megbánnánk, előre felmérjük, és adott esetben mérsékeljük azt. Megtanulhatjuk, miként tompítsuk el az arcunk és testünk kifejezéseit, hogyan csillapítsuk bántó és sértő szavainkat, cselekedeteinket. Persze a ló túlsó oldalára esni sem szerencsés. Elképzelhető ugyanis, hogy az érzelmi

magatartásunkkal

éppen

az

a

probléma,

hogy

kellőnél

sokkalta

visszafogottabbak vagyunk. Ilyenkor az emberek azt hihetik rólunk, hogy érdektelenek vagyunk, nincsenek is érzelmeink. Ha egy diák valamivel ki szeretne tűnni, vagy csak kedveskedne a tanárnak, és készít neki például egy rajzot, vagy fejből elénekel egy hosszabb népdalt, és a tanár reakciója erre mindössze egy visszafogott, az arcán látható 6

Paul Ekman Leleplezett érzelmek 71-73. oldal / Kelly Kft., 2011 ISBN 978-963-335-025-6

9

öröm nélküli „Ügyes vagy fiam, menj vissza a helyedre!” vagy „Nagyon jó, milyen dalt hoztál még?” maradandóan elveheti a kedvét attól, hogy önszorgalomból bármi hasonlót csináljon máskor. Amikor ilyen érzelmi magatartáson szeretnénk változtatni, ugyan az a teendő, mint a túlzott indulatok mérséklésére tett erőfeszítések során. Figyeljünk oda magunkra. Mindig, minden helyzetben. Figyelmesen tanuljuk meg, hogy a különböző körülmények között, a különböző hatásokra, érzelmekre, szavakra, cselekedetekre hogyan reagálunk. Váljon tudatossá, és előreláthatóvá, hogy, ha egy kolléga vagy diák ezt, vagy azt mond, akkor az mit vált ki belőlünk. Ha tudjuk előre, hogy amikor egy gyerek elénk áll, és közli velünk, hogy nem készült az órára, vagy otthon felejtette a felszerelését, hangszerét stb., akkor mi dühbe fogunk gurulni, és mérgesen sértő szavakat dobálunk felé, akkor már előre felkészülhetünk erre a szituációra, és akár magunkban elképzelve a beszélgetést megkereshetjük a legkevésbé bántó, ugyanakkor nevelő célzatú és hatásos szavakat, amik arra ösztökélik a gyermeket, hogy többé ez lehetőleg ne forduljon elő. Természetesen mindenre nem lehet felkészülni. Mindig lesznek majd olyan esetek, amik váratlanul érnek és hirtelen nem tudjuk, mit tegyünk vagy mondjunk, de mire a cselevésre kerül az sor, már egy érzelem hatására tesszük azt. Mivel azt elérni, hogy egy érzelem minden helyzetben arányos legyen az azt kiváltó eseménnyel, a megfelelő időben juttassuk kifejezésre, a kiváltó okhoz és a körülményekhez illő módon úgy, hogy azzal másokat ne bántsunk, szinte lehetetlen vagy csak hosszú évek kemény munkájával érhető el, a célunkat abban kell kitűzni, hogy érzelmi magatartásunk lehető legtöbb oldalát megismerjük, és kellő befolyást nyerjünk felettük.

7

7

1. ábra http://adamfeuer.com/blog/2013/08/27/the-mature-use-of-emotion/

10

A megfigyelés Az érzelmek megfigyelése közben szinte elengedhetetlen, hogy a figyelmünket csak a megfigyelt személy kösse le (hacsak nem állítunk kamerát minden sarokba, hogy aztán utólag elemezzük ki a felvételeket), és még így is igen tapasztalt megfigyelőnek kell lenni, hogy minden részletet észrevegyünk, ez azonban egy pedagógus számára szinte lehetetlen, ha például egy harmincfős általános- vagy középiskolai osztály előtt tart órát. Nem úgy a különböző művészetek oktatásában, ahol gyakran csak a tanár és a diák tartózkodnak a teremben. Ilyenkor bőven akad idő és lehetőség, hogy tekintetünkkel

nyomon

kövessük

a

tanuló

arckifejezéseit,

testbeszédét,

és

általánosságban véve a nonverbális kommunikációját. Mindezek figyelemmel kísérésével feltárulhat előttünk a diák aktuális érzelmi állapota. Ha tudjuk, hogy milyen érzelem játszódik le benne éppen, ahhoz igazíthatjuk az óra menetét. Például, ha boldog, akkor, ha szeretné, elmesélheti annak kiváltó okát, esetleg kérni sem kell, mert magától meg is teszi és, ha látja, hogy vele örülünk, sokkal gördülékenyebben haladhatunk az tanóra menetében. Amennyiben viszont a bánatot olvassuk ki a felismerhető jelekből, akkor a megpróbálhatjuk megbeszélni, kibeszélni a dolgot, ha hajlandó rá. Viszont, ha ez tartósan fennáll, akkor érdemes felkeresni a szülőket és megbeszélni velük is a miérteket.

11

Gyakorlás Ahhoz, hogy eredményes legyen a megfigyelés, a témához kapcsolódó szakirodalmak

megértése

mellett

elsősorban

gyakorlás

szükségeltetik.

Én

mindenképpen tudom ajánlani Paul Ekman fentebb említett két kötetét, a Beszédes hazugságok és a Leleplezett érzelmek című munkákat. Mind a kettő könyvből megismerhetjük a hét alapvető érzelem, és különféle kombinációjuk arcon és a testen megmutatkozó jegyeit. A Leleplezett érzelmek ezen felül az érzelmek fiziológiájának megismerésére is lehetőséget ad, alaposan kifejtve azok eredetét, lefolyását és következményeit.

(Mindezen

ismeretek

teljes

körű

kifejtésére

ebben

a

szakdolgozatomban nem vállalkozom, mivel elképzelésem szerint az általam összefoglalt módszerek az ezzel a tudással már legalább alapszinten felvértezett olvasók, esetleg pedagógusok számára jelenthet szakmai segítséget.) A gyakorlásra több féle módszer is biztosít lehetőséget, amelyek akár párhuzamosan is végezhetők. Az egyik legegyszerűbb ilyen gyakorlásmód, amikor az érzelmek

tipikus,

könnyen

felismerhető

jegyeit

megörökítő

fényképeket

tanulmányozunk. Ilyen képeket nagy számban találhatunk a világhálón. Ha ezzel a módszerrel gyakorlunk, akkor a legjobb, ha a képeket kinyomtatjuk, és a hátoldalára felírjuk a képen látható érzelmet. Ez azért fontos, mert miután megvizsgáltuk és felismertük az képen feltüntetett érzelmet, így könnyen leellenőrizhetjük magunkat. Annál eredményesebb a gyakorlás, minél több különböző képet tudunk összegyűjteni erre a célra. Ennek a gyakorlási technikának vannak valamivel nehezebb módozatai, mégpedig olyan, számítógépre készített gyakorlóprogramok, amelyek segítségével az alap~ és a felszínes ismeretek könnyebben és gyorsabban elmélyíthetők, bevéshetők. Ezen programok ugyancsak az egyes érzelmekre jellemző arckifejezésekről készült képeket használják fel. A különbség az, hogy egy arckép statikus állapotát látjuk először, majd egy rövid időre megjelenik az a mikro arckifejezés, amely az adott érzelem átélésekor látható az emberek arcán. Ennek a felvillanási időnek a hosszát saját kedvünk szerint állíthatjuk be a nagyon rövidtől, ami akár egy tizedmásodperc is lehet, a jelen esetben nagyon hosszúnak számító fél másodpercig. Az ilyen programok egyik nagy előnye, hogy több tucat képpel segítik elő a gyakorlásunkat, valamint 12

lehetőségünk nyílik, hogy amikor már elég biztosak vagyunk a tudásunkban, letesztelhetjük a felismerő képességeinket. Ennek a tesztnek a végén százalékos eredményt kapunk arról, hogy az elénk tárt érzelmeknek mekkora hányadát voltunk képesek felismerni. Végül, a szerintem legfontosabb, talán legnehezebb és mindenképpen a legreprezentatívabb módszert szeretném megemlíteni. Ez pedig nem más, mint az előző pontok követése által elsajátított tudás, tehát az érzelem-felismerés képességének a való életben való gyakorlása. Bárkit megfigyelhetünk, természetesen, amíg ez mások számára zavaróvá, tolakodóvá nem válik. A legjobb, ha egy barátunkkal, rokonunkkal beülünk egy kávéra és beszélgetés közben figyeljük az arcát és a testbeszédét. Elsőre nem lesz könnyű, hiszen az érzelmek jellemző vonásai nem mindig, sőt egészen ritkán jelennek meg teljes egészében. Legtöbbször csak egy töredéke látható, de sok gyakorlással és odafigyeléssel ezek a fél jelzések is elégségesnek bizonyulnak a siker eléréséhez. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy az emberek általában nem szeretik kitárni az érzéseiket mindenki számára. Ennek okán, ha a megfigyelésre kiszemelt alanyunk érzelmeit felismertük, nem biztos, hogy örülne neki, ha az orra alá dörgölnénk, amit láttunk. Lehet, hogy olyan negatív érzelmek dúlnak benne, amelyek megnyilvánulásait elfojtani ugyan nem képes, egyáltalán nem evidens, hogy azok kiváltó okairól beszélni szeretne. Ezért legyünk mindenképpen körültekintők, megértők és udvariasak, és hacsak nem vagyunk a szavak legügyesebb akrobatái, mindenképpen említsük meg a beszélgetés elején, hogy milyen képesség birtokában vagyunk, és hogy azt használni is szeretnénk.

13

Érzelmi válasz

A jó és eredményes megfigyelés önmagában még nem elegendő. Abban az esetben, ha sikerült is beazonosítanunk az éppen uralkodó érzelmi állapotot és annak erősségét a látható jelek alapján, nem mindegy az sem, hogy milyen lesz az érzelmi válaszunk. Ha nem a legmegfelelőbb módon reagálunk az adott pillanatban, akkor teljesen haszontalanná válik minden erőfeszítés, amelyet a megfigyelés sikerességéért tettünk. Ha komoly és erős negatív érzelmeket fedezünk fel, de nem tulajdonítunk neki jelentőséget, vagy elnyomjuk a bennünk ébredő empátiát vagy félelmet, és nem reagálunk rá kellőképpen, akkor a gyermekre nézve olyan, mintha semmi sem történt volna, nem csillapodnak le az érzelmei. Ha éppen ellenkezőleg, túlreagáljuk a tapasztaltakat, esetleg düh támad bennünk, mert már megint azért sír a gyermek, mert fél egyedül hazamenni, akkor pedig még többet ártunk. Érzelmeink és érzelmi válaszaink mindig a körülményektől függnek. Genetikailag belénk van kódolva, hogy mi az, ami örömöt, bánatot, haragot vagy más érzelmet vált ki bennünk, de a szocializáció során dől el, hogy ezek az érzelmek a különböző kiváltó okok hatására milyen erősek lesznek. Aki ingerekben gazdag, egészséges környezetben nő fel, később valószínűleg magabiztosabban, higgadtabban reagál az őt érő környezeti hatásokra, úgy az érzelmekre is. Sohasem árt, de tanárként kifejezetten előnyt jelent, ha ismerjük magunkat, ha tisztában vagyunk vele, hogy adott érzelmi szituációkra miképpen reagálunk. 14

Az ember a szocializációja során egy adott érzelmi szituációban kialakult egy érzelmi válasz, aminek az eredményeképpen a későbbiekben minden ahhoz hasonló szituációban újra és újra ugyanúgy fogunk reagálni. Ez azért gyengíti meg nagyban az érzelmi válaszaink feletti befolyásunk, mivel ha a reakciónak egy ilyen sémája kialakult, akkor azt már nem vagyunk képesek többé kitörölni. A megfelelő érzelmi válasz eredményeként könnyűszerrel oldódhatnak meg konfliktushelyzetek, vigasztalódhat meg elszontyolodott gyermek, vagy csillapodhat a pattanás határán álló feszültség. Ha képesek vagyunk a megfelelő reakcióra, az nem csak

pedagógiai

szempontból

jelent

előrelépést,

de

a

magánéletünket,

a

mindennapjainkat is nagyban megkönnyítheti.

15

A düh

A düh a legveszélyesebb érzelem, mert önmagát gerjeszti másokban is. Olyan, mint az osztódással szaporodó egysejtűek. Mikor egy dühös emberrel állunk szemben, magunk is haragra gerjedhetünk. Dühösek lehetünk rá, mert rajtunk vezeti le saját dühét, esetleg mert ránk támadt vagy, mert együtt érzünk vele. A düh általában olyankor keletkezik az emberekben, amikor valamilyen formában akadályoztatva érzik magukat. Ez az akadályozás lehet konkrét fizikai, ha például lefognak, vagy bezárnak minket, ugyanakkor lehet metaforikus értelemben vett akadály is, ha például megtiltanak valamit, vagy megpróbálnak meggyőzni egy akaratunkkal vagy nézetünkkel ellentétes dologról. Ilyenkor a szabad akaratunkat vagy szabad gondolkodásunkat érezzük akadályoztatva. A legtöbb esetben a düh együtt jelenhet meg a félelemmel. Akkor, amikor például fizikailag ránk támadnak, dühösek vagyunk a támadóra, ugyanakkor félünk, mert veszélyben van az életünk. A düh számos formában jelenhet meg. A kiesebb intenzitású bosszankodástól egészen a tomboló dühkitörésig. Az, hogy ki milyen intenzíven éli meg a dühöt, függ az adott szituációtól, és az személy vérmérsékletétől is. Vannak, akik azonnal féktelen dühbe gurulnak, a legcsekélyebb inger hatására és vannak olyan elképesztően magas ingerküszöbbel rendelkező egyének is, akik soha nem élnek át hasonló düh érzetet. Fontos, hogy tisztán átlátható képet alkossunk magunkról, és felismerjük, hol húzódnak az érzelmi határaink. Egy tanár számára előnyösebb, ha a ingerküszöbe magasabb, és nem torkolja le a diákokat minden apró csínytevésért. Ugyanakkor fontos a diákjaink

16

megismerése is ilyen szempontból, hiszen így sokkal könnyebben mehetünk elébe az érzelmek elszabadulásának. Bizonyos kultúrákban kifejezetten az érzelmek elnyomására nevelik a gyerekeket. Tipikus példa erre Japán, ahol szinte bármerre nézünk, és bármit csinálunk csupa udvarias, mosolygó embert látunk. A helyzet azonban az, hogy ugyanúgy kavarognak az érzelmek az ott élőkben is, csupán egyfajta maszk, a mosoly mögé rejtik azokat. A mi kultúránkban ez kevésbé elterjedt, bár, ha nem is társadalmi szinten, mégis találkozhatunk ezzel a jelenséggel. Az olyan embereknél, legyen az idős, vagy csupán kamasz, különösen figyelmesnek és előzékenynek kell lennünk, akinél észrevesszük, hogy elfojtja az érzelmeit, kiváltképpen, ha azt folyamatosan, hosszútávon teszi. Természetesen mindannyiunknak vannak olyan pillanatai az életében, amikor megpróbálja elfojtani az érzéseit. Amikor egy munkahelyen a főnök közli a beosztottjával, hogy plusz munkákat kell vállalnia, de fizetésemelésről ne is álmodjon, elképzelhető, hogy egyesek az arcába vágnák, mennyire elegük van már a kihasználtságból, de sokkal valószínűbb, hogy lenyeli a dühét, és egy kínos mosoly mögé rejtve azt csak halkan dörmög a bajsza alatt valamit. A hogy a szülők a gyermeküket már egészen kicsi koruktól kezdve szinte kényszerítik az érzelmeik elfedésére. Amikor egy anyuka nem veszi meg kisfiának a hőn áhított távirányítós tűzoltóautót, akkor a gyermek több mint valószínű, hogy minimum dühösen néz az édesanyjára. Ilyenkor az anyuka azt mondja „Ne nézz rám ilyen durcásan, méregdrága az a vacak játék, majd karácsonyra esetleg kérhetsz egyet!” Szó szerint arra kéri, hogy rejtse el az érzelmeit. A tanárok is szoktak hasonlóképpen cselekedni. Mikor egy diáknak valami olyasmit kell csinálnia, amihez egyáltalán nem fűlik a foga, akkor ennek általában szemmel látható jelei vannak. Ilyenkor jön a tanár, aki azt mondja „Tudom, hogy semmi kedved, de ez van, legalább vágj hozzá jó képet, ha már úgyis meg kell csinálni!” Magyarán szólva, a tanár a dühös arc helyett, egy vidám arcot szeretne látni maga előtt, ezért megkéri a tanulót, hogy rejtse el a dühét egy másik, kellemesebb érzelem maszkja mögé. A düh jellemző jelei az arcon a következők. Az egész szemöldök lefelé húzódik, belső sarka az orr irányába mozdul. A szem tágra nyílik, a pupilla kitágul, a felső szemhéj a lehúzott szemöldökhöz préselődik és az ajkak egymásnak feszülnek.

17

A félelem és a szorongás Noha egyazon fejezetben fejtem ki a félelem és a szorongás hátterét, lehetséges kiváltó okait és látható megnyilvánulásait, fontos leszögeznünk, hogy nem összekeverendő a két érzelem. A félelemnek számos kiváltó oka lehet. Életünk során csecsemőkorunktól kezdve zajlanak körülöttünk az események. Egyik másik történésről már igen hamar megtanuljuk, hogy veszélyt jelentenek számunkra. Ilyen helyzetekben a testünk felkészül a védekezésre vagy a menekülésre, esetleg mindkettőre. Az, hogy mitől kell félnünk, egyrészt genetikailag belénk van táplálva, másrészt megtanuljuk. Miután kifejlődött a térérzékelésünk és először megtapasztaljuk a fájdalmat azáltal, hogy megütjük magunkat, ösztönösen óvakodunk a gyorsan felénk mozgó tárgyaktól, még ha erre direkt módon nem is készítettek fel minket. Azt, hogy például a fegyverektől, késektől vagy pisztolyoktól féljünk, csak később tanuljuk meg, amikor már képesek vagyunk megérteni a jelentőségét, hogy azok mire is képesek. A kis gyermekeknek számtalan félelme lehet. Félhetnek a sötéttől, szörnyektől, attól, hogy a szülők magukra hagyják őket, a szomszédban elő öreg nénitől, akiről azt hiszik, hogy gonosz boszorkány és még megszámlálhatatlanul sok mindentől. Minél kisebb a gyermek, annál kevesebb tapasztalata van a világról és annál élénkebbek a fantáziái, amelyeket valóságosnak él meg. Csakúgy, mint amikor a szülő azzal fenyegeti, hogy ha rosszul viselkedik, akkor nem fogja szeretni, vagy elhagyja. Ezt a felnőtt persze nem gondolja komolyan, és csupán fegyelmezési céllal mondta, de a gyermek számára ez valóságos fenyegetésként hat, amely hosszú távú félelmet vagy akár rettegést is kelthet benne. Abban az esetben, ha van mitől félni, normális az érzelem átélése. Ha várható, hogy az iskolás gyermek az hazafelé tartó úton belebotlik az őt rendszeresen inzultáló nála nagyobb és erősebb srácokba, akik minden héten ellátják a baját, akkor ne csodálkozzunk, ha fél a tanuló. Akad olyan érzelmi állapot, amikor a személy fél ugyan, de ennek a félelemnek nincsen konkrét kiváltó oka. Lehet valamiféle tehetetlenségi állapot, amikor nincs befolyása a sorsára, és ettől folyamatos félelemben van. A szorongást az különbözteti meg a félelemtől, hogy noha hasonló módon éli meg az egyén, sokkal hosszabb ideig tart, és nincs valódi, kézzel fogható forrása. Egyes kutatások szerint a szorongásért az agy érzelmek kialakulásáért felelős területének a 18

helytelen működése tehető felelősért. A szorongást akár testi tünetek is kísérhetik. Ilyen tünet lehet például a szívdobogás, émelygés, mellkasi fájdalom, fejfájás, gyomorfájás, izomfeszültség a vállban és nyakban, szédülés, fáradtság. Számos patológiás formája ismeretes. A generalizált szorongásos zavar, pánikroham, specifikus fóbiák, agorafóbia, kényszeres zavar, poszttraumás stressz szindróma és az akut stressz zavar kezelése mind szakemberek segítségének az igénybevételét követeli. 8 Meg kell itt említenem a meglepetés érzését, amelyet gyakran követ félelem. Nagy különbség a meglepetés és a többi érzelem között, hogy az csupán néhány pillanatig tart. Maximum egy vagy két másodperc elteltével az meglepetés érzése átalakul egy másik érzelemmé annak függvényében, hogy milyen következményt vont magával az a hirtelen bekövetkező esemény, amely meglepett minket. Ha belépünk egy sötét és üresnek hitt szobába, ahol hirtelen felkapcsolják a villanyt és a születésnapunk alkalmából összegyűlt emberek tucatja áll előttünk, azt kiabálva, hogy „Boldog születésnapot!”, akkor, hacsak nem készültünk fel erre az eseményre, minden bizonnyal meglepődünk, de egy másodperccel később átveszi ennek az érzelemnek a helyét a megkönnyebbülés, mivel nem állunk veszélyeztetettség alatt, majd pedig az öröm és egyéb

kellemes

érzések.

Abban

az

esetben

viszont,

ha

autónkat

vagy

motorkerékpárunkat vezetve hirtelen egy előttünk keresztben csúszó járműre leszünk figyelmesek, ugyanúgy meglepődünk, viszont egy pillanattal később valószínűleg félelmet érzünk, mert rájövünk, hogy az a jármű éppen felénk közeledik. Azok az emberek, akik nem szeretik átélni a meglepetést, általában félnek a váratlan, és hirtelen dolgoktól. Ők meg szokták kérni a környezetükben élőket, hogy ne lepjék meg őket. Akadnak mások, akik viszont kifejezetten élvezik a meglepetés átélését.

8

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szorong%C3%A1s

19

Fontos, hogy felismerjük a félelmet a tanulókon, mert esélyt teremtünk a félelem forrásának a felderítésére és annak megszüntetésére. Ha azt látjuk egy diákon, hogy fél, akkor bátran üljünk le vele beszélgetni, és nyugodtan hozzuk fel a témát, persze a gyermek ismeretében a legmegfelelőbb stílusban. Ha túlságosan tolakodóak vagyunk, akkor az csak újabb frusztrációforrás lehet a számára, ami adott esetben akár még dühöt is kiválthat. Ez a két érzelem amúgy is szinte kéz a kézben jár. Az egyén gyakran érez dühöt a félelmét kiváltó okra nézve, ami ha egy nála erősebb ember, akkor lehet, hogy ezt a dühöt egy nálánál gyengébben, esetleg valamely hozzá közel álló személyen tölti ki. Lehet dühös saját magára is, amiért félt valamitől, de akár egy harmadik személyre, akinek lehetősége lett volna a veszélyforrás elhárítására, mégsem tette annak érdekében semmit. Az intenzív félelem általános jelzései az arcon, ha a szemöldök erősen fel- és összehúzódik, a felső szemhéj a lehető legmagasabbra nyílik, az alsó szemhéj pedig megfeszül. Ez nagyon megbízható jelzés, hiszen az alsó szemhéjat csak nagyon kevés ember tudja különállóan mozgatni. Az álkapocs leesik, és az ajkak vízszintesen a fül felé húzódnak. Az arc ilyen mértékű elváltozásai kifejezetten a félelem intenzív átélésekor jelennek meg, de ugyanezek jelentkeznek akkor is, mikor kevésbé erőteljesen éljük át az érzelmet. Olyankor mindenből kevesebb látszik, de az irányok ugyanazok. Az is előfordulhat, hogy részleges jelzések láthatók csak az arcon, tehát az fent említettek közül nem mind, csak az arc alsó vagy felső részén látszódik elváltozás, de ezek önmagukban is a félelem érzetére utalnak.

20

A szomorúság A tanár néni azonnal észreveszi, mikor a kis Karcsika az órán nem a tankönyv 124. oldalát olvassa, hanem kutyusokat rajzol a füzetébe, esetleg ne adj’ Isten a padra, és kérdezés nélkül rögvest le is teremti, rosszabb esetben be is ír az ellenőrzőjébe, hogy órán figyelmetlen volt. Ha viszont egy kicsit jobban odafigyel a tanár néni, leolvashatta volna Karcsika arcáról és testéről a bánat tipikus jegyeit, és egy kis beszélgetéssel, a kutya rajzokból való következtetéssel, vagy csupán egy egyszerű kérdéssel „Miért vagy szomorú Karcsika?”, viszonylag gyorsan és komoly erőfeszítés nélkül kideríthette volna, hogy Karcsiéknál néhány napja pusztult el a családdal régóta együtt élő kutyus, amit a kisfiú csak nagyon nehezen tud feldolgozni, hiszen életében korábban még nem találkozott a halállal. A fenti példában a bánat talán legintenzívebb és legszélsőségesebb, egészséges formájára ismerhetünk rá. A gyász a szomorúság azon formája, amelyet akkor érzünk, amikor egy számunkra nagyon fontos dolgot elveszítünk. Ez lehet egy szeretett személy, esetleg egy háziállat, de kötődhetünk akár egy tárgyhoz is, amelynek az elvesztését meggyászoljuk. Nem is kell, hogy feltétlenül kézzel fogható legyen az a valami. A legtöbb ember akkor is gyászt érez, amikor a párkapcsolata véget ér. A szomorúság is egyike a hosszan tartó érzelmeknek. Nem törvényszerű. hogy minden esetben sokáig tart, de egy adott kiváltó ok szinte minden esetben ezt az érzelmet hozza a felszínre. Például a gyász közben, amely a veszteség tárgyához való kötődés függvényében, akár évekig is tarthat, nem folyamatosan a szomorúságot érezzük. Közben, még a friss és intenzív gyász közben is keverednek az érzelmek. Előfordulhat, hogy rövid időre öröm jelenik a szomorúság mellett, mert eszünkbe jutott egy boldog, mulattató emlék a veszteség tárgyával kapcsolatban. Sok esetben dühösek is lehetünk akár magunkra, ha úgy érezzük, nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy megóvjuk, megtartsuk azt, amit végül elvesztettünk, még akkor is, ha valójában esélyünk sem volt erre, vagy akár magára a veszteség tárgyára is. Ha egy személyről van szó, akkor előfordulhat, hogy megbántva érezzük magunkat, mert magunkra hagyott. Érezhetünk mindezek mellett félelmet is, ha hirtelen kilátástalanná válik a jövőkép, és nem tudjuk, hogyan legyen tovább. És érezhetjük mindezeket egyszerre és felváltva is a gyász mellett. A különféle érzelmek előtörhetnek hullámokban, vagy csak 21

lassacskán, egyre erősödve. A legnagyobb segítség a felismerésében, hogy a szomorúságtól eltérő minden érzelemhullám lecsengése után, szinte azonnal visszatér a bánat. Nincs rá előre megírt szabály, hogy mit és éppen milyen módon érezzen egy gyászoló, éppen ezért kell nagyon odafigyelni rá, és a lehető legnagyobb mértékű megértést tanúsítani az irányába. A szomorúság természetesen nem csak ebben a formában jelenhet meg. Azért vettem a fejezet elejére ennek az érzelemnek eme nagy intenzitású változatát, mert a mély gyász talán a legextrémebb, legbonyolultabb és legnehezebben felismerhető egészséges megnyilvánulási formája a bánatnak, mivel a különféle vegyes érzelmek váltakozása összezavarhatja a megfigyelőt. A szomorúságnak egyébként számos esemény válhat kiváltó okává. Lehet, hogy az előttünk álló gyermek azért levert, mert éppen az imént tudta meg, hogy az a témazáró dolgozat, amit a múlt héten írt, sokkal rosszabbul sikerült, mint ahogyan remélte. Egy lelkiismeretes diák elszomorodhat, ha megtudja, hogy egy rossz eredményről kell beszámolnia a szüleinek, különösen, ha azok magas elvárásokat állítanak fel előtte. Ugyanígy a szomorúság jeleit fedezhetjük fel a tanulón, ha például nem készült fel az órára, nem gyakorolt eleget vagy otthon felejtette a kottáját. A szomorúság mellett ezekben és az ezekhez hasonló esetekben is létrejöhet más, érzelem is, amelyek időnként el is nyomhatják azt. Például érezhet a tanuló dühöt, akár magára nézve, mert az elmúlt napokban sokkal többet ült a számítógépes játékok és a televízió előtt, mint a könyv vagy a kotta előtt, ezért nem tudott kellőképpen felkészülni a témazáró dolgozatra vagy az órára. Hasonlóképpen dühös lehet a dolgozatot javító tanárra, mert biztos direkt nem adta meg a részpontokat azokra a válaszokra, amikre a kedvenc tanulóinak igen. Érezhet félelmet is, ha a rossz érdemjegyért otthon, vagy a felkészületlenségéért, esetleg otthon hagyott kottájáért a zenei óráján büntetésre számíthat. Azok a gyermekek, akikben kevesebb lelkiismeretesség alakult ki, sokkal erősebben érezhetik a dühöt (ezt elsősorban nem saját magára nézve, hanem egy külső személyre irányítva) vagy a félelmet a fent említett és az azokhoz hasonló esetekben. A szomorúságot egyébként viszonylag könnyű felismerni, ha nem vegyül más erősen jelen lévő érzelemmel. Az arcon észlelhető legszembetűnőbb elváltozás ilyenkor a szemöldök belső sarkának fel és középre húzódása. Ilyenkor a szemöldökök között egy függőleges ránc jöhet létre, valamint homlok középső vonalán jellegzetes ráncok 22

keletkeznek. (Ezek a ráncok annál kevésbé feltűnőek minél fiatalabb a gyermek, ugyanis a fiatal bőr még elég feszes ahhoz, hogy csak nehezen lehessen csupán izommozgással összeráncolni. Ettől azonban a szemöldök pozíciójának a változásából még ugyanúgy következtethetünk az érzelemre.) Ez nem csak könnyen észrevehető, de megbízható jelzés is, mivel az ezért a mozdulatért felelős izmokat ilyen módon mozgatni csak nagyon kevés ember képes szándékosan mozgatni. Erre azért nagyon fontos odafigyelnünk, mert mindig elárulja a szomorúság érzetét. Ha valaki mosolyog, könnyen hihetjük, hogy boldog, és így is van, ha az ellenkezőjére nem utal más, például a szemöldök felszögelt belső sarka. Ekkor azonnal megállapíthatjuk, hogy nem örömében mosolyog az illető, hanem esetleg a tehetetlen bánatában. Előfordulhat, hogy más nem is utal erre az érzelemre. Az arc alsóbb részein is hasonlóan látványos elváltozásokat okoz a szomorúság. A felső szemhéj lelohad, a száj vízszintesen megnyúlik és a sarkai lefelé görbülnek, az alsó ajak felhúzódik.

23

Összegzés Az érzelmek életünk velejáró és legmeghatározóbb elemei. Sehová sem mehetünk nélkülük, mégis, sokszor szívesen otthon hagynánk őket. Olykor bajba sodornak, de más alkalmakkor megoldják azokat. Az érzelmek minden tettünkre hatással vannak. De nem csak a saját érzéseink, hanem mindenkié, akivel kapcsolatba kerülünk. Ha egy kedves barátunk szomorú, akkor valószínűleg vele búsulunk, ha dühös, akkor mi is az asztalra csapunk. Az ember általában nem ura az érzelmeinek, és sokszor még csak nem is palástolja azokat. Vannak olyan területei az életnek, ahol azonban a jó kapcsolatok megtartása vagy a jobb teljesítmény érdekében kénytelenek vagyunk háttérbe szorítani az érzelmeket. Ilyen a tanári hivatás is. Egy tanár nem engedheti meg magának, hogy a józan ész felett átvegyék a hatalmat az érzelmek. Oda kell figyelnie nem csak a saját érzéseire, hanem az előtte álló iskolás gyermekek érzéseire, és ebből fakadóan az érzelmi válaszaira. Fontosnak tartom, hogy aki a tanári szakmát választja, az ne csak az ismeretanyag maradéktalan átadásáért érezzen felelősséget, mert ugyan az is elengedhetetlen, hanem azért is, ahogy példamutatást gyakoroljon a diákjai előtt. Ha képes a szemmel látható dühét visszatartani, és higgadtan kiállni a tanulók elé, akkor ez feltűnik nekik is, és idővel maguk is elsajátítják ezt a képességet. Nem szabad elfelejteni, hogy a szülők után a tanárok azok a felnőttek, akikkel a gyermekek a legtöbbet találkoznak. Éppen ezért a tanárnak mind önmagára, mind a diákjaira kiemelt fontossággal oda kell figyelnie. Nem csak a tettekre és a teljesítményre, hanem az azok mögött álló érzelmi háttérre is. Ha egy pedagógus tisztában van diákjai érzelmeivel, sokkal közelebb kerülhet hozzájuk. Tanárként szeretnék arra törekedni, hogy a gyermekek szakmai és technikai kibontakoztatásának az elősegítése mellett, természetesen a szülők után a legmegértőbb partnerként és barátként lehessek részese a tanulmányaik meghatározó szakaszának, és szeretném azt elérni, hogy bátran merjenek tőlem segítséget vagy tanácsot kérni. Meggyőződésem, hogy ez csak az érzelmek felismerésének a segítségével sikerülhet.

24

Felhasznált irodalom



Paul Ekman Leleplezett érzelmek / Kelly Kft., 2011 ISBN 978-963-335025-6



Paul Ekman Beszédes hazugságok / Kelly Kft., 2010 ISBN 978-9639943-74-2



Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság / Kulcslyuk kiadó, 2011 ISBN 978963-89026-9-6

25

Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete

Portfólió Kelemen Attila Tanár-zenetanár Kürt MA 120

Mentortanár tanár

Mohácsi István

2014

26

Tartalomjegyzék Bevezetés 1.

28

Egy tanuló személyiségének fejlesztése Egy kiválasztott növendék jellemzése szakmai szempontból

30

2. A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése Fúvós és kamaraegyüttes 34 3.

A pedagógiai folyamat tervezése A tanítási gyakorlat befogadó intézményének bemutatása

38

4. A tanulók műveltségnek, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával A légvezetés fejlesztése 5.

42

Az egész életen át tartó tanulást megalapozó Napjaink technikája és a tanulás 47

6.

A tanulási folyamat szervezése és irányítása A hospitálás és a szakmai gyakorlat

7.

53

A pedagógia értékelés változatos eszközeinek Az egyéni kompetenciára alapuló és az egymáshoz viszonyított értékelés 56

8.

Szakmai együttműködés és kommunikáció 59

9.

Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre Hangverseny-látogatás és kurzuson való részvétel

62

27

Bevezetés

Mielőtt hozzáfogtam a portfólió megírásához, akaratlanul is átfutott az agyamon az a gondolat, hogy hogyan is jutottam el idáig. Ezt azért fontos tisztázni magamban, hiszen a kezdetek kezdetén, sok évvel ezelőtt, kisiskolásként tulajdonképpen még csak zenész sem szerettem volna lenni, nemhogy tanár. Midőn a csillagok állása éppen úgy hozta, mégis beiratkoztam az egri Farkas Ferenc Zeneiskolába kürt szakra, és rögtön a kezembe is nyomtak egy hozzám képest akkor még hatalmas hangszert. Egészen addig még csak nem is tudtam, hogy mi fán terem a kürt, pengetik vagy dobolnak rajta, arra pedig tényleg nem számítottam, hogy olyan nagy és nehéz lesz. Ennek ellenére mikor megfújtam, az tanáromnak fülig ért a szája, mert zengett tőlem az egész zeneiskola. Ahogy teltek az évek egyre jobb kürtös lettem, mellette pedig, és ez volt számomra az első, egyre jobb rajzos is. Mindig azt terveztem, hogy a rajz fogja majd meghatározni az életemet, és azzal keresem meg a minden napi betevőt, a szerencse mégis másként döntött. Egy véletlennek köszönhetően ugyanis a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdtem meg és végeztem el a középiskolai tanulmányaimat. Ezek után már szinte nyitva állt előttem az út a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetébe, ahol előbb az Előadóművészet-klasszikus kürt szakirányon, majd a Tanár-zenetanár képzésen folytathattam a tanulmányaimat. Mint ahogyan nekem nem sok hatalmam volt megváltoztatni a szerencsémet, az a kép alakult ki bennem az évek és a tapasztalatok során, hogy pedagógusként ugyanilyen kevés hatalmam lesz az általam segített gyermekek fejlődésének kibontakoztatásában. Ezalatt azt értem, hogy véleményem szerint egy tanár hatalma nem abban mutatkozik meg, hogy végül mi lesz a diákjából, hanem az, hogy milyen könnyen és milyen sikeresen ér célba. Úgy gondolom, hogy a leendő tanítványaimból vagy kürtös lesz vagy nem, ez nem rajtam fog múlni. Az viszont igen, hogy ha valamelyikük megtalálja magában az erő és a kitartás csíráját, akkor én meg tudom-e ragadni a lehetőséget, hogy a lehető legtöbb és legjobb segítséget nyújtsam a növekedéséhez. 28

Portfóliómban először is bemutatom azt a szakközépiskolai tanulót, akinek a fejlődését, többé válását a tanítási gyakorlatom során szerencsém volt elősegíteni. Nagy kihívást jelentett ez a folyamat számomra, hiszen még nem mondhatom el magamról, hogy gyakorló tanár vagyok. Szerencsémre segítségül hívhattam azt a tudást, amelyet az elmúlt egyetemi éveim alatt, mondhatni frissem szereztem, valamint egy kevés szakmai tapasztalatot, amelyet egy nem régiben végzett, néhány hetes helyettesítés alatt szereztem. Ezután kifejtem a gondolataimat a fúvószenekarban és a különböző kamaraegyüttesekben való játék fejlesztő hatásáról, majd bemutatom azt az intézményt, amely nem csak, hogy a szakmai gyakorlatom befogadó intézménye, de középiskolai éveim során gyakorlatilag az otthonommá vált. Fontosnak tartom, hogy a hangszeres játékot az lehető legjobb alapokra helyezzük, és, mivel a tanítási gyakorlatom alanyaként közreműködő szakközépiskolai növendéknek van is problémája vele, a légvezetési gyakorlattal történő légvezetés fejlesztésről fogok írni. Ezután bemutatok néhány általam is használt modern tanulást segítő modern eszközt és internetes szolgáltatást, amelyek nagymértékben könnyíthetik meg a tanulók életét, majd rátérek a hospitálás és a tanítási gyakorlat részletes ismertetésére. Ezt követően górcső alá veszem az értékelésnek két olyan formáját, amelyek teljesen eltérnek egymástól, mégis a legcélravezetőbb, ha együttesen alkalmazzuk őket. A szakmai együttműködés és kommunikáció témakörben a tanárok tevőleges szerepéről szeretnék szót ejteni, miszerint nem csak az számít, amit elmondunk a diákoknak, de nagyon fontos, hogy saját szemükkel lássák, hogy amit kérünk tőlük, azt mi is meg tudjuk valósítani. Végezetül pedig a mesterkurzusok jelentőségéről, és az önművelés mások számára is hasznos formának a bemutatásával zárom a portfóliómat.

29

1. Egy tanuló személyiségének fejlesztése Egy kiválasztott növendék jellemzése szakmai szempontból

Szlávik Zsoltot, a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola most tízedik évfolyamos hallgatóját 2013-ban ismertem meg, abban az évben, amikor a szakközépiskola zenei képzése visszakerült a Zenepalotába. Zsolt 1997. május 24-én született Miskolcon, és Borsod-Abaúj-Zemplén megye legdélebbi csücskében, a Tisza-tó északi partjánál található Tiszavalkon nevelkedett. Mivel ezen a településen nincs általános iskola, ezért a két faluval arrébb, a Borsodivánkán elhelyezkedő Gárdonyi Géza Körzeti Általános Iskolában kezdte meg kisiskolás éveit. A mezőkövesdi zeneiskola tanárainak jóvoltából, akik rendszeresen átjárnak a közeli kistelepülések iskoláiba, hogy úgymond házhoz vigyék a zeneoktatást, már egészen az első évfolyamtól kezdve lehetősége nyílott a zene és a hangszeres játék megismerésére. Az alapfokú szolfézs ismeretek mellett a furulyajáték elsajátítását tanulhatta negyedik osztályig. Ez többek között egészségügyi szempontból is fontos volt Zsolt számára, mivel kisgyermek korában sokszor szenvedett légszomj miatt. Gyakran előfordult, hogy fizikai terhelés, például futás hatására levegő után kapkodott, fulladozott. Ennek a problémának a megoldása végett javasolták a zenész tanárok, hogy kezdjen el fúvós hangszeren játszani. Mire ötödik osztályos korában megtetszett neki a kürt, és elkezdődött ilyen terű képzése, addigra légúti panaszai már teljesen elmúltak. A következő években a különböző tagozatok és képzések struktúrájának és helyszíneinek a megváltoztatása nehezítette meg általános iskolai tanulmányait. A kürtképzéssel párhuzamosan, az iskolai énekkarban is szerepet vállalt. 2009. április 3án részt vett a Líra Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézményben megrendezett V. Háziversenyen. A 2010. június 15-én az Alapfokú művészetoktatási intézmények tanulmányi versenyei - 2009/2010 keretében megrendezett X. Országos kürtversenyen a korcsoportjában nyújtott teljesítményéért különdíjat érdemelt ki. Hetedid osztályos korában tanárai bíztatására megszületett Zsoltban az elhatározás, miszerint a középiskolai tanulmányai a kürtölés magasabb szintű elsajátításáról kell, hogy szóljanak. A 2012. március 29-én megrendezésre került XIII. Megyei rézfúvós

30

versenyen második helyezést ért el a korcsoportjában, és még ugyanebben az esztendőben felvételt nyert a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, évfolyamának egyedüli kürtöseként. Az azóta eltelt két esztendőben Zsolt számos alkalommal prezentálta kürtjátékos tudását mind az iskolai rendezvényeken, osztálykoncerteken vagy akár hazai környezetében, a Tiszavalkon megrendezett programok valamelyikén. David W. Johnson 2013 áprilisában a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet szervezésében megrendezett ötnapos mesterkurzusán aktív résztevőként volt jelen. Legutóbb 2014. április 11-én a Szihalmi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában, kilenc Heves megyei zeneiskola részvételével megrendezett rézfúvós verseny eredményhirdetését megelőző gálakoncerten működött közre fellépőként.

Szlávik Zsolt a XIII. Megyei rézfúvós versenyen

Sárospatak, 2012.

31

Emléklap a Líra Zeneiskolában megrendezett V. Háziversenyről Borsodivánka, 2009.

Emléklap és oklevél a Sárospatakon megrendezett XIII. Megyei rézfúvósversenyről Sárospatak, 2012.

32

A David W. Johnson tartotta mesterkurzuson való részvételt elismerő oklevél Miskolc, 2013.

Reflexió

Zsolt a számos szakmai megmérettetésnek köszönhetően sok kortársát megelőzi zeneiség és színpadi kiállás tekintetében. Emellett természetesen még meglehetősen sok leküzdendő problémával áll szemben. Sok ritmusképletnél jelentkezik visszatérő hiba, amely a metronómmal történő gyakorlás során minden bizonnyal korrigálódik majd. Ilyen tipikus hiba a „szinkópa” ritmus összekapottsága, vagy a nyújtott illetve éles ritmusok pontatlansága, túlpontozása vagy „eltriolásítása”. Fejlesztendő még továbbá a mély regiszter béli terjedelem kibővítése. Olykor nagy erőfeszítésébe kerül némely mély hang megszólaltatása, és a folyamatos játékmód során sokszor nem is képes rá, holott a kürtirodalom ilyen korosztályú kürtösök számára elérhető művei már megkövetelnék azt. Ez a probléma azonban kiküszöbölődik a légvezetési technikájának a fejlesztésével, aminek ugyan csak vannak gyenge pontjai és, amelyet a portfólióm negyedik fejezetében fejtek ki bővebben. Az egyik legnagyobb problémát meglátásom szerint azonban egyelőre az okozza, hogy hajlamos egyes hibák elkövetésekor megtorpanni játék közben, ami a színpadi játék során félelmet és magas szintű frusztrációt okozhat. Összességében megállapíthatom, hogy ismeretségünk, valamint a tanítási gyakorlatom során Zsoltban egy ígéretes zenészt véltem felfedezni, aki a korának megfelelő tudásszintet és persze az ilyenkor szokásos hibákat produkálja. Idővel és gyakorlással a kürtjátékának minősége mind magasabb szintet érhet el, míg a hibáinak mennyisége ugyanezen okból kifolyólag drasztikusan lecsökkenhet.

33

2. A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése Fúvós és kamaraegyüttes

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában amellett, hogy rengeteg tanszak működik, a tanárok különböző együttesek működését is biztosítják. Bár a korábban még jelen lévő szimfonikus zenekar a vonósok kevés száma miatt már sajnos nem működik, a fúvósok játszhatnak például fafúvós kvintettben, rézfúvós kvintettben, rézfúvós együttesben és fúvószenekarban is. A zenészek számára nagyon fontos, hogy minél hamarabb elkezdjenek együtt játszani kisebb-nagyobb csoportokban, hiszen tanulmányaik végeztével sokan különböző zenekarokban vagy más kamaraegyüttesekben helyezkednek el. Zeneiskolában már a legegyszerűbb dalokat is le lehet kísérni zongorán, így már a kezdőknek is van lehetőségük fejleszteni a hallásukat, megtanulni a hangszerükön intonációt és nem utolsó sorban odafigyelni a zongorista játékára. Később lehet duózni a tanárral, vagy akár egy másik, hasonló korú diákkal. Nagy szerencse, ha már az alapfokú zeneiskolában van lehetőség triókat vagy akár nagyobb kamaracsoportokat alakítani, így a diákok megtanulhatnak egyszerre több zenésszel, és akár többféle hangszerrel együttműködni. Egy zeneművészeti szakközépiskolában azonban már elengedhetetlen, hogy a gyerekek kamarázzanak, és elkezdjék megismerni a szimfonikus zenekarban nélkülözhetetlen játékmódot, illetve az alapvető szerzőket és irodalmat. Egy zenekarban találkoznak először többek között a karmesterrel is. Fontos minél hamarabb megismerniük a különböző ütemmutatók és dinamikák vezénylési módját is. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tevékenykedő „Fekete Sereg Fúvószenekar” sok éve öregbíti már az iskola hírnevét. Rendszeresen tartanak hangszerbemutatókkal egybekötött koncerteket a város és a megye több általános iskolájában, de részt vettek már országos fúvószenekari versenyen is. Az előző tanév végéig a zenekar tagjai kizárólag a szakközépiskolás diákokból tevődött ki, de ettől az évtől kiegészült az együttes a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti

34

Intézetének fúvós tanszékén tanuló hallgatóival, amit a szakmai fejlődés szempontjából nagyon előnyösnek tartok. A fúvószenekarban ebből kifolyólag nagyjából ötven ember zenél együtt szerda délutánonként. A rézfúvósok mellett fafúvósok és ütősök alkotják a zenekart. A zenekar vezetője Ács Gyula, aki a szakközépiskola népzene tanára is egyben. A tanítás mellett népzenei együttesekben játszik, valamint zenét is szerez. Fúvóskarnagyi ismereteit Sereg Jánostól szerezte, aki a zenekar előző karnagya volt. Innen ered a zenekar neve is. A zenekari próba hetente egyszer másfél óra. Miután a tagok előkeresik a kottájukat és elhelyezkednek szólamok szerint, kezdetét veszi a hangolás. A profi zenekarokban elég, ha egy ember megadja a hangoló hangot, és a tagok mindössze néhány másodperc alatt hozzáhangolnak, de itt ez még több figyelmet, és annál is több időt vesz igénybe. A karnagy először végighallgatja a klarinétokat, kiválasztja a legmélyebbet, és ahhoz hangoltatja a zenekart. Egyesével hallgatja meg a fafúvósok „a” hangját, és minden embernek segít a tiszta hang megtalálásában. Miután minden fafúvós behangolt, a rézfúvósok következnek, akiknek a hangszer adottságai miatt a hangoló hangja „b” hang. Miután minden rézfúvós is egyesével behangol, az üstdob következik. A hangolás végén egy akkordot is megfúj közösen a zenekar, amivel ellenőrzik a tisztaságot. A zenekar repertoárjában többek között indulók, filmzenék (Csillagok háborúja, Karib-tenger kalózai, James Bond, Austin Powers), komolyzenei művek fúvószenekari átiratai szerepelnek, mint például Éj a kopár hegyen, valamint eleve fúvószenekarra komponált művek, mint Hidas Frigyes második népdal szvitje. A zenekar repertoárját Ács Gyula saját szerzeményei teszik egyedivé. A próbák alkalmával a diákok többek között az együttműködést tanulják a szólamtársaikkal, valamint az egyéb hangszerekkel. Az intonáció mellett fontos a pontos ritmus, a szünetek pontos kiszámolása és az éppen szólózó hangszerek, vagy hangszercsoportok figyelembe vétele. Ha valaki nem figyel oda, vagy nem veszi komolyan a munkát, az egész együttes munkáját tönkreteheti. Ezért az együttesben való részvétel fokozott figyelmet, fegyelmet és egymás iránti tiszteletet követel, nem is beszélve a karnagy személyéről. A koncerteken a tanulók szép lassan, fokozatosan megtanulhatnak megbirkózni a szerepléskor fellépő stresszel is, ami komoly előnyt jelenthet a későbbiekben.

35

Zsolt a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet Rézfúvós együttesében

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Fúvószenekara

36

Reflexió

Zsolt második éve tagja a zenekarnak, ennek köszönhetően egyre jobb a lapról olvasási készsége, és nem utolsó sorban egyre több, a kürtösök körében gyakorta használatos transzpozíciót sajátít el. A zenekar mellett részt vesz több rézfúvós együttes munkájában, és állandó tagja egy fafúvós kvintettnek is. Nyugodt természetének köszönhetően minden együttesben együttműködő, és szorgalmasan gyakorolja a szólamait a próbákon kívül is. Nem egyszer volt már alkalma a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet Rézfúvós együttesének sorai között állva kisegítő szerepet vállalni. Ez a személyes szakmai tudás fejlesztésén és a tapasztalatok bővítésén túlmenően az intézmények közötti szakmai kapcsolatok szorosabbá fűzését is jelenti. Amennyiben a szükség, vagy pusztán a kedv úgy hozza, mindkét iskola növendékei szívesen vállalnak szerepet a másik intézmény valamelyik együttesének munkájában. Így van ezzel Zsolt is. Ezen kooperációk nagyban elősegítik a kamarajáték fejlődését, amely hallhatóan hozzájárult Zsolt jelenlegi játékmódjának kialakulásához. Határozottabb lett a színpadi kiállása, könnyebben tud odafigyelni a mellette hangzó szólamokra, és sokkal kifinomultabb az intonációs készsége. Természetesen van még mit tanulnia, de a legjobb útra lépett ahhoz, hogy idővel kiváló zeneiséget produkáló profi zenésszé fejlődhessen.

37

3. A pedagógiai folyamat tervezése A tanítási gyakorlat befogadó intézményének bemutatása9

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Észak-Magyarország, egyetlen középfokú zeneművészeti szakoktatási intézménye. A zeneművészeti szakközépiskolában nappali tagozaton és érettségi utáni szakmai képzésben tanulhatnak. Négy szakmai csoport (egyházzene, klasszikus zene, népzene, jazz), tíz szakképző szakán, harmincöt szakképesítésben lehet tanulmányokat folytatni, az általános iskolai oktatás nyolcadik évfolyamának elvégzése és az alapozó zeneiskolai tanulmányok után, a felvételi vizsgabizottság szakmai értékelése alapján. A szakközépiskola felvételt hirdet zongora, csembaló, orgona, egyházzene, zeneelmélet, magánének, gitár, hegedű, mélyhegedű, gordonka, gordon, blockflöte, fuvola, oboa, klarinét, fagott, trombita, kürt, harsona, tuba, ütő, népzene és jazz, ezen belül zongora, ütő, szaxofon, basszusgitár szakra. Valamennyi zenei tantárgyat zeneakadémiai végzettséggel rendelkező művész-tanár tanítja. A diákok a szakmai képzés mellett párhuzamosan közismereti oktatásban is részesülnek. Az osztályok kis létszámúak, maximum huszonöt főből tevődnek össze, amelyek ideális kereteket nyújtanak az elmélyültebb oktatási-nevelési feladatok megvalósításához. A közösségi szellem és a zenészhivatás elmélyítését szolgálja a kamaraegyüttesekben, az énekkarban és a zenekarban való közreműködés. A tanulmányi idő öt év. A negyedik év végén érettségi vizsgát lehet tenni közismereti tárgyakból. Az ötödik év elvégzése után szakmai vizsga letételével középfokú zenész szakképesítést lehet szerezni. A továbbtanulás valamennyi felsőoktatási intézménybe lehetséges. A diákok elsősorban a zeneakadémián és más zeneművészeti főiskolákon tanulnak tovább, de az iskola bármelyik felsőoktatási intézménybe való felvételre vállalja a felkészítést. Az oktatásban való részvétel és valamennyi iskolai eszköz használata, ideértve a

9

Forrás:

http://bartokmiskolc.5mp.eu/web.php?a=bartokmiskolc&o=nppB17b11w

38

hangszereket is ingyenes. Az intézmény a vidéki tanulók számára kollégiumi elhelyezést biztosít.

10

A miskolci Zenepalota épülete, amely helyet ad a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolának és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetnek

10

a kép forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zenepalota_(Miskolc)

39

Reflexió

A miskolci Zenepalota épülete már lassacskán tíz esztendeje szolgál szinte otthonomul. Az általános iskolai tanulmányaimat elvégezve 2004-ben felvételt nyertem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, mint egyetlen kürtös növendék az évfolyamon. Négy évig volt a mindennapjaim meghatározója ez a középiskola. Mivel az egész intézményben alig kettőszáz hallgató képzése zajlott akkoriban, elkerülhetetlen volt, hogy négy év alatt mindenki megismerjen mindenkit. Ez a családiasnak tekinthető légkör teszi egyedivé ezt az iskolát. Ennek természetesen vannak hátulütői, ugyanakkor az ember előnyöket is származtathat belőle. A legnagyobb pozitívumként azt tudnám megjelölni, hogy mivel mindenki jól ismerte iskolatársait, adott esetben szinte bárki bárkitől kérhetett segítséget, és kapott is. Legyen szó a hangszeren történő vagy valamely más zenei tantárgyból való gyakorlásról, egy közismereti tárgy tananyagával kapcsolatos nehézségek elhárításáról, vagy az érettségi tételek pontos kidolgozásáról. Tanáraink, legyenek azok közismereti vagy valamilyen zene szakos oktatók, anyai, illetve atyai gondoskodással vigyáztak ránk, és odafigyeltek arra, nehogy elkanászosodjon némelyik, túlságosan szabadelvű művésztársunk. A közismereti tárgyakat oktató tanárok azonban tisztában voltak azzal is, hogy elsősorban a zenei képzést tartjuk a szemünk előtt, és sokszor engedékenynek bizonyultak, ha a szükség úgy hozta, hogy valamelyik zenei tárgy előtérbe került egy-egy közismeretivel szemben. Az iskola kamaraegyütteseit minden más általános és középiskola számon tartja, és azok rendszeres közreműködő vendégei a különböző rendezvényeknek, iskola napoknak, nemzeti ünnepi rendezvényeknek, ballagásoknak. A fúvószenekar rendszeresen tart hangszerbemutatókkal egybekötött koncerteket város és megyeszerte. Az középiskolai éveimet a még felújítás előtti Zenepalota épületében töltöttem. A nyilvánvalóan renoválást igénylő épület a látszata ellenére azonban korántsem volt olyan visszataszító. Számtalan eldugott kis zug, sötét, labirintusszerű folyosók tették egyedülállóvá a hangulatát. Az osztálytermek és a saját tanszak főtárgy-terme mellett a legtöbb időt mi, rézfúvós tanulók a „kriptának” becézett alagsori gyakorló

40

helyiségekben töltöttük. Ez egy olyan folyosó volt, ahová a „nem rezesek” be sem tették a lábukat. Minden rézfúvós tanszak rendelkezett saját gyakorló teremmel, amelyek képesek voltak biztosítani azt a gyakorlási teret és időt, amellyel a felújítás utáni Zenepalota már nem szolgálhat. Az középiskolások számára nagy előny, hogy a szakközépiskola és a zeneművészeti felsőoktatási intézmény egy épületben foglalnak helyet, így bátran fordulhatnak kérdésekkel a főiskolás hallgatókhoz, valamint lehetőségük nyílik a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet tanszakainak koncertjeit meghallgatni, vagy azokon akár részt is vehetnek. Sajnálatos módon az utóbbi években drasztikusan megcsappant a szakközépiskola tanulói létszáma, amely az intézménybe történő aluljelentkezés következménye. Bízom benne, hogy az elkövetkező időszakban megnövekszik a törekvés az iskola hírnevének növelésére, és megszaporodnak a hangszerbemutató koncertek, amelyek zenetanulásra ösztönözhetik a következő generációk gyermekeit.

41

4. A tanulók műveltségnek, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával A légvezetés fejlesztése

A jó légvezetés elengedhetetlen feltétele a fúvós hangszeren történő minőségi játékoz. A növendékek számára az a fajta speciális légzés, amellyel a hangszert megszólaltathatjuk nem egyszerű folyamat, ezért fontos ezt nagyon hamar, aprólékosan megtanítani. Nagyon könnyen követhet el hibát a növendék már ezen a ponton, ami jelentősen megnehezítheti a későbbi tanulmányait. Belégzéskor a külső bordaközi izmok összehúzódnak, a bordák megemelkednek, a rekeszizom összehúzódása következtében a mellüreg térfogata megnő, amit passzívan követ a rugalmas tüdő, így a tüdőben lévő nyomás csökken, és a külső légtérből a légutakon keresztül levegő áramlik a tüdőbe. 11 Kilégzéskor a külső bordaközi izmok elernyednek és a belső bordaközi izmok pedig összehúzódnak, a bordák lesüllyednek, a rekeszizom elernyed, a mellüreg térfogata csökken és ezzel a tüdő rugalmassága folytán összehúzódik, térfogata csökken és a tüdőben lévő nyomás nő, a levegő a légutakon keresztül kiáramlik. 12 Nyugodt légzéskor egy egészséges felnőtt ember egy perc alatt tizenhatszor vesz levegőt, ekkor körülbelül fél liter levegőt szívunk be és lélegzünk ki. Erőltetett belégzéssel további két és fél liter levegőhöz juthatunk, erőltetett kilégzéssel további egy-másfél liter levegőt préselhetünk ki. A legnagyobb térfogat, amit légvétellel kicserélhetünk így tehát átlagosan négy és fél liter, ezt nevezzük vitálkapacitásnak. A tüdőben mindig bent maradó levegő mennyisége körülbelül egy liter, ez a maradék levegő.13

11

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9gz%C3%A9s forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9gz%C3%A9s 13 forrás: http://termtud.akg.hu/okt/10/embertan/8legzes.htm 12

42

A nyugodt, vagy normál légzés folyamatára nem kell odafigyelnünk, ezt testünk reflexszerűen végzi, ha éppen könyvet olvasunk, vezetünk, televíziót nézünk, vagy akár alszunk. Más a helyzet olyan speciális esetben, ha például a fúvós hangszeren játszunk. Ilyenkor nem elegendő a reflexekre bízni a légzés ütemezését, hanem annak tudatos irányítása válik szükségessé. Ki kell használnunk tüdőnk teljes kapacitását, amely a normál légzés igénybevétel akár nyolc-tízseresét is jelentheti. Ahhoz, hogy huzamosabb ideig képesek legyünk ilyen szélsőséges igénybevételnek kitenni a tüdőnket, elengedhetetlen annak edzése. Különféle légző gyakorlatokkal trenírozhatjuk a légzőszerveinket, hogy fokozatosan egyre kijjebb toljuk a kapacitásuk határait. Az egyik legjobb ilyen módszer az A. A. Sandy Adam által összeállított „Szupertüdő” gyakorlatsorozat. A gyakorlatok végrehajtása naponta körülbelül öt percet vesz igénybe, amit a befújás megkezdése előtt kell ráfordítani. Huszonegy napon át tizenhat különböző féle, de egymásra épülő gyakorlatot kell végrehajtani. A cél, hogy folyamatos és természetes legyen a fejlődés. Nagyon fontos, hogy a napi légzés gyakorlatokban tapasztaltakat a hangszeres játékunk során is alkalmazzuk. Amennyiben a gyakorlatokat becsületesen végrehajtjuk, az nagyban hozzásegít a hangszer magas fekvéseinek megszólaltatásához, a zengő tónus kialakításához és a szélsőséges dinamikák könnyed létrehozásához.

14

A bordák, a rekeszizom és a tüdő elváltozásai a légzés folyamatában

14

kép forrása: http://termtud.akg.hu/okt/10/embertan/8legzes.htm

43

Zsolt erőteljes kilégzéssel tartja a papírlapot a falnak szorítva

Miskolc, 2014.

Zsolt légző gyakorlat végrehajtása közben. Ebben a helyzetben a levegő csak a tüdő alsó részébe áramolhat, így a kitágult tüdő és rekeszizom által préselt belső szervek derék tájt feszítik a hátat, ezzel megadva azt az érzetet, amelyet álló helyzetben, játék közben is éreznünk kell a megfelelő mély légzés esetén.

Miskolc, 2014. 44

Reflexió

Tapasztalataim szerint a legtöbb középiskolás zenész növendék, de még az idősebb főiskolás és egyetemi zenészhallgatók sem tulajdonítanak nagy jelentőséget a légvezetés fejlesztésének. Megelégszenek azzal a tüdőkapacitással és a légáramlás intenzitásával, amely a napi gyakorlás során természetesen kialakul. Úgy vélem, hogy ezzel senkinek sem volna szabad lezártnak tekinteni ezt a problémát, hiszen szinte mindenki, aki nem edzi a tüdejét, gyakran találkozhat olyan nehézségekkel a hangszeres játék során, mint a levegőhiány, amikor csak nagyon kis szünet áll rendelkezésre nagyon hosszú frázis kívánta sok levegő belélegzéséhez és, esetleg szédülés, ha nincs hozzászokva a gyakori és mély levegővételekhez, vagy a legsúlyosabb probléma, ami a rézfúvós zenészeknél hosszútávon akár idegsérüléshez is vezethet, a fúvóka túlzott préselése az ajkakhoz. Ahhoz, hogy valaki eredményesen trenírozza a légzőszerveit, elhatározásra és fegyelemre van szüksége. Fontos, hogy minden nap hajtsunk végre gyakorlatokat, mert a tüdő, ha nincs kitéve igénybevételnek, visszaáll az eredeti állapotára, csakúgy, mint a kigyúrt izmok, amelyeket nem edzünk tovább. Amikor évekkel ezelőtt nekifogtam a Sandy-féle „Szupertüdő” gyakorlatnak, többször is elölről kellett kezdenem, mert néhány nap után elfelejtettem, vagy nem volt kedvem megcsinálni az aznapra előírt feladatokat. Mindössze három hét, ami alatt naponta öt percet kell vele foglalkozni. Nem olyan nagyon megerőltető feladat, mégsem sikerült elsőre egyben végigcsinálnom. Miután azonban gyakorlatokat napi rendszerességgel huzamosabb ideig végeztem, hamar észrevettem, hogy pozitív hatással van a légvezetésemre. Képes lettem egyre több levegőt egyre kevesebb idő alatt belélegezni, tovább tudtam visszatartani és hosszam ideig egyenletesen kifújni. A tüdőkapacitásom megnőtt, és könnyebbé vált a hangszer magas fekvésű hangjainak megszólaltatása. Egyre kevésbé préseltem a fúvókát a számhoz, így az ajkamat nem sebezték ki a fogaim, ami viszont korábban problémát jelentett. A mély fekvésű hangok terén is javulás történt, ugyanis a mély regiszter hihetetlenül sok levegőt igényel. Nem kellett már minden hang után levegőért kapkodnom, és viszonylag kényelmesen tudtam hosszabb frázisokat eljátszani.

45

Zsolt nemrégiben kezdte el végezni a gyakorlatokat a reggeli befújás előtt, ezért a nagy, jelentős változások még váratnak egy kicsit magukra. Főtárgy tanárával egyetemben bízom abban, hogy hamarosan tanúi lehetünk a légvezetése látványos fejlődésének, tökélesedésének. Ha elég akaratereje lesz a gyakorlatsorozat végigcsinálásához, nagy valószínűséggel a várt eredmény nem marad majd el.

46

5. Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése Napjaink technikája és a tanulás

Ebben a fejezetben a tanulásnak olyan formájáról szeretnék írni, amely korunk sajátossága, hiszen társadalmunkban a számítógép és világháló használat szinte teljesen elterjedt, sőt, sok esetben nélkülözhetetlenné vagy egyenesen kötelezővé vált. Az asztali számítógépek mellett csaknem éppúgy elterjedt hordozható számítógépek, tábla számítógépek és okos-telefonkészülékek mind elérhetővé teszik számunkra, hogy bárhol, bármikor hozzáférhessünk a világhálón megtalálható mérhetetlen adat és tudáshalmazhoz. Azt, hogy a fülünknek oly kedves zenéket szinte bárhová magunkkal vihetjük, akár száz számra, véleményem szerint nagyban köszönhetjük ezen technológiák megjelenésének és az internet ilyen széleskörű elterjedésének. Én magam abban a generációban nőttem fel, akiknek az emlékeiben még tisztán él a bakelit lemezjátszók felejthetetlen sercegése, és az idő, amikor a zene „hordozhatósága” még a kiváltságosoké volt. Tíz-tizenkét éves lehettem, amikor már a kevésbé tehetősek is hozzájuthattak az ehhez hasonló műszaki cikkekhez, és a bátyám kapott egy walkmant. Nagyon irigy voltam rá emiatt, de néhány évvel később én is kaptam egyet, azonban rövid ideig örülhettem neki felhőtlenül, mert nem sokkal később kezdtek elterjedni a hordozható cd-lejátszók. Az ezekben használatos cd lemezek már a szalagos kazetták tárolókapacitásának a többszörösére is képesek voltak. Természetesen nem maradhattam ki azok sorából, akik követve a kort, discmannel a zsebükben sétáltak haza az iskolából. Miután a testvérem már „kirepült” a családi fészekből, és ezért nem kellett mindenből kettőt venni, az egyik karácsonyra édesanyám megajándékozott egy cd-lejátszóval. Mondanom sem kell, repestem az örömtől. Folyton lemezboltokban nézelődtem, kerestem a kedvenc együtteseim albumait. Mindez több mint tíz évvel ezelőttig történt. Azóta megjelentek az MP3 lejátszók, majd később hatalmas sikert aratott az iPod. A hordozható zenelejátszókhoz már nem kell magunknál tartani sem kazettát, sem cd-lemezt, hanem a belső, egyre 47

nagyobb tárkapacitásuknak köszönhetően zeneszámok ezreit képesek eltárolni. Manapság ezt a szerepet egyre inkább átveszik az okos-telefonkészülékek és tábla számítógépek. Az ezekkel történő zenehallgatáshoz pedig nem is feltétlenül szükséges előre zenéket másolnunk a készülékünk tárhelyére, hiszen az már szinte mindenhol elérhető internet segítségével bárhol és bármikor meghallgathatunk bármilyen zenét. A tértben és időben is korlátlan zenehallgatás elterjedése mellett óriási fejlődésen ment keresztül a digitális formátumban elérhető írott zeneirodalom is. Műelemzések, kották és zenetörténeti feljegyzések tömkelege érhető el ugyanezekkel a készülékekkel bárhol bármikor. Az interneten található zenével kapcsolatos oldalak megszámlálhatatlan mennyiségben állnak rendelkezésére az eziránt érdeklődő felhasználók számára.

48

15

Koncertfelvétel megtekintése a YouTube videó megosztó weblapon

16

Zenehallgatás a Spotify ingyenesen is használható, kereskedelmi zene streamelő szolgáltatással 15

kép forrása: http://www.youtube.com/watch?v=URKGIa0b_jI

16

kép forrása: Saját számítógépre telepített Spotify programról készült pillanatfelvétel.

49

17

Zenehallgatás a Naxos Music Library, kifejezetten komolyzenére specializált weblapon

18

Online kotta és kézirat hozzáférés és letöltés az International Music Score Library Project (IMSLP) weblapján

17

kép forrása: http://www.naxosmusiclibrary.com/recentadditions.asp képek forrásai: http://imslp.org/wiki/Category:Weber,_Carl_Maria_von http://petrucci.mus.auth.gr/imglnks/usimg/9/9b/IMSLP77219-PMLP118970Horn_Concertino__Op.45__Weber__Carl_Maria_von_-Horn_Part.pdf 18

50

Reflexió

A fentiekben az általam leggyakrabban használt online felületekről láthatott pillanatképeket az olvasó. Ezek a felületek egyaránt elérhetők asztali számítógép vagy akár interneteléréssel rendelkező okos-telefonkészülék segítségével. Az első képen a YouTube internetes videó megosztó weblap látható, amely a világ legnagyobb felhasználótáborával rendelkezik a maga nemében. Minden lehetséges témában találhatunk itt videókat, amatőr és profi felvételek formájában. Számomra azért fontos, mert számtalan zenemű, régi és új felvételeken, rengeteg előadótól és nagyon sok feldolgozásban volt már a segítségemre a tanulmányaim során. Az egyetemi alapképzés végén tartandó diplomahangversenyre az egyik előadási darabom megtanulásához nagyban hozzájárultak a YouTube-on található felvételek. Adott a lehetőség, hogy akár a fiatal zenésznövendékek is, a számukra még ismeretlen zeneműveket könnyűszerrel megismerhessék otthon, a fotelban hátradőlve. Ezt személyes véleményem szerint a mai korban az élőzenei koncerthallgatás mellett az egyik legelterjedtebb alternatíva. A második képen egy olyan számítógépes program látható, amely az ingyenes zenehallgatással egyetemben megteremti számunkra a lehetőséget, hogy használatával anyagilag támogassuk a zenei kiadókat és persze nem utolsó sorban a zenészeket. Ennek csupán annyi az ára felénk nézve, hogy a zeneszámok között időnként kénytelenek vagyunk meghallgatni egy-egy fél perces reklámszöveget. Úgy vélem, ennyi áldozatot igazán megér s Spotify ingyenes használata, és az előadóművészek támogatása. Az online elérhető zenetár kínálata napról napra növekszik, mivel a világ szinte összes jelentős zene kiadó vállalata szerződésben áll már a Spotify-jal. Minden zenei stílust megtalálunk itt a heavy metaltól a dzsesszen át a komolyzenéig. Ennek a szolgáltatásnak a legnagyobb előnye szerintem az, hogy elérhető okostelefonkészülékekre készült applikációja is, aminek segítségével a telefonunkkal bárhol használhatjuk, ahol az képes csatlakozni a világhálóhoz. Ez nagyon hasznos lehet, ha például zenefelismerésből készülünk megmérettetésre, de felkészülés közben sokat kell utaznunk. Én személy szerint minden nap használom a Spotify-t

51

A harmadik képen a Naxos Music Library weblapjáról készült pillanatkép látható. Ezen az internetes oldalon található a legnagyobb online hallgatható komolyzenei gyűjtemény. Kifejezetten komolyzenére specializálódott és a kereső moduljával pillanatok alatt megtalálhatunk bármilyen zeneművet vagy előadót a kínálatából. Ahhoz, hogy a teljes kínálat hallgathatóvá váljék számunkra, előfizetés szükséges. Amennyiben nem óhajtunk pénzt kínálni a zenehallgatás elérése érdekében, naponta negyed óra ingyenes zenehallgatást biztosít számunkra a weboldal. Sok olyan felvétel található meg ebben a gyűjteményben, amelyet más forrásokból nagyon nehezen lehetne felkutatni. Számos alkalommal fordultam ehhez az oldalhoz zeneirodalmi és hangszeres ismereteim elmélyítéseként. Az utolsó képen az International Music Score Library Project röviden IMSLP, vagy újabb nevén a Petrucci Music Library a legnagyobb ingyenesen elérhető kotta tárhely. Szinte az összes valaha élt és kortárs zeneszerzőtől találunk kottákat és kéziratokat. Noha nem áll még rendelkezésre minden létező zenemű kottája, már több mint hetvennyolcezret digitalizáltak. Nem csak előadási darabok, de etűdiskolák, és különbező technikai gyakorlatok is. Nem kevésszer volt már hasznomra ez az online kottatár. Számos általam is játszott előadási darab és etűd füzetet ennek az oldalnak a kínálatából sikerült beszereznem. Volt rá példa, hogy egy egyetemi kürt órán vált hirtelen nélkülözhetetlenné egy kotta, amelyet az okos-telefonkészülékemmel az IMSLP weblapjáról azonnal sikerült elérnem. A világ minden részén élő zenészeknek válhat nagy hasznára ez az oldal, hiszen minden itt elérhető digitalizált kotta akár otthon, akár „éles helyzetben”, azonnal megtekinthető. Az fent említett technikai vívmányok és a világháló adta lehetőségek széles távlatokat nyitnak meg a tanítási és a tanulási segédanyagok tekintetében, amelyek az idő előre haladtával egyre nagyobb teret nyernek. Véleményem szerint kifejezetten előnyös a technikai ezen terű fejlődése, és úgy gondolom nagyban megkönnyíti mind a tanárok, mind a diákok munkáját.

52

6. A tanulási folyamat szervezése és irányítása A hospitálás és a szakmai gyakorlat

A tanári mesterképzés alapvető rendeltetése, hogy a tanár szakos egyetemi hallgatók betekintést nyerjenek a tanári szakma gyakorlatának rejtelmeibe. Az első lépés ezen a gyakorlati úton a hospitálás, amelynek során a tanár-növendékek nyomon követhetik egy általuk kiválasztott, már rutinos szaktanár óraadási, nevelési és pedagógiai stílusát, szokásait. E folyamat során a tanár-növendékek a régóta áhított „másik oldalról” szemlélhetik a tanóra lefolyását. Feladatuk, hogy megfigyelésük során ellessék azokat a pedagógiai praktikákat, amelyeket pusztán tankönyvekből nem lehet megtanulni. A hospitálás folyamatát az egyetem által meghatározott óraszámban kell végrehajtani, közben pedig hospitálási naplót kell vezetni. A naplóban szerepel a tanárnövendék neve, egyetemi szakiránya, a befogadó intézmény neve és címe, a mentortanár neve, és a diák, vagy diákok neve, akiknek az tanóráján a tanár-növendék megfigyelést végzi. A naplóban minden hospitálás alkalmát a mentortanár saját kezű aláírásával lehet bizonyítani. A tanári mesterképzés szakmai gyakorlatának másik nagyon fontos, meghatározó pillére a tanítási gyakorlat. Ennek során a tanár-növendékek kipróbálhatják a korábbi egyetemi évek során tanult és tapasztalt pedagógiai eljárásokat, valamint a hospitáláson megfigyelt módszereket, praktikákat. A tanítási gyakorlat során ugyancsak egy szabadon kiválasztott mentortanár hozzájárulásával, egy szaktárgyi óráján veheti kézbe a tanár-szakos hallgató a stafétát. Ennek folyamán fény derülhet a tanár-növendék pedagógiai képességekben való jártasságára, vagy esetlegesen annak hiányosságaira. A gyakorlat ideje alatt lehetőség nyílik a tanári kompetenciák finomhangolására, és a korábbi ismeretek felelevenítésére. A mentortanár segítségével és iránymutatásával könnyen elsajátíthatók az olyan alapvető pedagógiai eljárások, illetve praktikák, amelyek esetleg a hospitálás során még elkerülték a tanár-növendék figyelmét. A tanítási gyakorlat lehetőséget ad egy olyan alapszintű tudás és gyakorlat megszerzéséhez, amelyre az hallgató a későbbi évei során, mikor már gyakorló

53

tanárként tevékenykedik, könnyűszerrel alakíthatja ki a saját maga által kipróbált pedagógiai módszerekből önnön tanári stílusát, elképzeléseit.

Tanítási gyakorlaton Szlávik Zsolt szakközépiskolás tanuló kürtóráján

Miskolc, 2014.

54

Reflexió

A hospitálás folyamatára és a tanítási gyakorlatra kiváló tapasztalatszerzési lehetőségként tekintettem. Mivel a korábbi tanulmányaim során én magam mindig csak diák szemszögből tapasztalhattam meg a pedagógiai folyamatokat, azokra kevéssé lehettem befolyással, holott tudom, hogy tanáraim mindig az aktuális tudásszintemhez igazították az órák menetét. Abban az időben, amikor pusztán diák voltam én is, és még nem a tanítást tanultam, ha bent is ültem valamelyik tanszaktársam kürtóráján, eszembe sem jutott, hogy azt figyeljem, hogyan tanít a tanár. A hospitálás során azonban, mivel kifejezettem ez volt a feladat, és olykor óra után, vagy némely esetben az óra közben megbeszéltük a mentortanárral, hogy amit tett vagy mondott, annak tulajdonképpen mi is volt a célja, számos olyan momentum vált világossá előttem, amelyeknek zeneiskolás illetve szakközépiskolás, vagy éppen az alapképzésen részt vevő egyetemi hallgató koromban még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. A tanítási gyakorlat végzése közben, sokszor eszembe jutott, milyen is volt, mikor még én játszottam az azóta számomra már slágerekké vált etűdöket és előadási darabokat, ráadásul szinte ugyanazokat az instrukciókat hallgatva, amelyeket én adok most, az általam tanított diák számára. Egyértelművé vált számomra, hogy az azonos korosztályú körülbelül ugyanazokat a hibákat ejtik, hacsak nincs drasztikus mértékű tudásszint béli különbség. A tanítási gyakorlat során kiváló lehetőségem nyílt, hogy kipróbáljam pedagógiai képességeimet és megfigyelőképességemet, ugyanakkor sok, ezeken a tereken megmutatkozó hiányosságomra derült fény. Hajlamos vagyok könnyen átsiklania fontos részletek felett, sokszor nem veszek észre például olyan hibákat, amelyek, miután a mentortanár felhívja rá a figyelmemet, már szinte nevetségesen nyilvánvalónak tűnnek. Sok esetben túlbonyolítom magamban az adott probléma megoldásának a lehetőségét, holott valójában pofonegyszerűen ki lehetne javítani azt. A gyakorlat teret adott nekem arra is, hogy a hiányosságaim pótolásának lehetőségeit mérlegeljem. Nyilvánvaló, hogy idővel és gyakorlással a tanítás most még kissé nehézkes és nagy erőfeszítésbe kerülő momentumai gördülékennyé, zökkenőmentessé válhatnak.

55

7. A pedagógia értékelés változatos eszközeinek alkalmazása Az egyéni kompetenciára alapuló és az egymáshoz viszonyított értékelés

Manapság az tanárok számára már számtalan módon értékelhetik a diákokat, különféle szempontok alapján. Az egyik ilyen szempont a tanuló saját képességeihez és egyéni fejlődésének a mértékéhez viszonyított értékelési mód. Ilyenkor nem vesszük számításba a tanszakon tanuló többi hallgató eredményeit, csak az értékelendő tanuló által elért vagy el nem ért célokat vizsgáljuk meg. Ebben az esetben az értékelendő időszak elején mindenképpen fel kell mérni a hallgató pillanatnyi tudásának szintjét, ki kell tűzni egy elérendő célt, és az ezt követő fejlődési folyamat közben elért eredményeket folyamatosan figyelemmel kísérve dokumentálni kell az értékelés pillanatáig. Az összegyűjtött információk alapján megállapítható, hogy a diák milyen erőfeszítések árán, milyen gyorsan és milyen alapossággal érte el a célját, vagy, hogy mennyit és milyen módon kell még fejlődnie ahhoz, hogy a kitűzött elvárásoknak megfeleljen. Az ilyen típusú értékelési forma kifejezetten hasznos tud lenni erősen elmaradott vagy kiemelkedő eredmények felmutató diákok esetében. Ilyekor ugyanúgy kaphat azonos névértékű értékelést két különböző eredményeket elért diák. A másik értékelési módszer alapján az egyes tanulók elért eredményeit az adott osztályban, csoportban vagy az egy tanszakon lévő többi diák eredményeihez mérten értékelik. Ezen értékelési szisztéma alkalmazásakor azonban figyelembe kell venni az egyéni képességekben mutatkozó esetleges eltéréseket. Hasznos a fentebb említett aktuális helyzetértékelést elvégezni a későbbi értékeléskor figyelembe vett időszak elején minden tanulónál megtenni, hogy az egyéni fejlődések arányát nyomon követhessük és összevethessük egymással. Ilyen értékelési módszer alkalmazásánál fordulhat elő, hogy két, egy évfolyamon, de drasztikusan eltérő tudásszinten elhelyezkedő diák ugyan azt az érdemjegyet kapja, vagy elsőre meglepőnek tűnő módon az alacsonyabb szintet megütő diák kapja a jobb jegyet. Ez azért lehetséges, mert ha valaki magasra tett mércével mért elvárásoknak is megfelel már az értékelt időszak elején, de onnantól kezdve az végső értékelés pillanatáig az elvártakhoz képest nem 56

sokat fejlődik, akkor ezt a fejlődési szakaszt veszi alapul a tanár az értékelésnél. Ezzel szemben, ha egy nagyon alacsony szinten járó diák az értékelt időszakban sok fejlődésen megy keresztül, még elképzelhető, hogy jócskán a társa tudásszintje alatt helyezkedik el, de a fejlődésében mutatkozott különbözet jóval nagyobb. Ha a tendencia huzamosabb ideig nem változik, akkor elképzelhető, hogy a kezdetben még rosszabbul teljesítő tanuló behozza a lemaradást a tanszaktársával szemben.

Egy általam tervezett egyszerű értékelőlap, amellyel megállapíthatók az értékelt időszakra vonatkozó teljesítménytervek. Ezzel könnyen nyomon követhetjük a diák mindenkori munkafolyamatát.

57

Reflexió

Tanulmányaim során az egyes tantárgyi követelményeknek való megfeleléskor a mindenkori teljesítményemet már számtalanszor vetettek alá különböző értékelési módszereknek. Nagyon sok esetre emlékszem, amikor elégedetlen voltam a kapott érdemjegyeimet illetően, hiszen tudtam, hogy az adott vizsgán ugyan azt a tudást produkáltam, mint egyes osztálytársaim, akik valamiért azonban mégis jobb osztályzatot érdemeltek ki. Azóta már rájöttem, hogy az esetek egy részében éppen az egymáshoz viszonyított értékelés okozta az osztályzatok közötti különbséget. Sok olyan alkalom volt viszont, amely során pusztán a tanár hozzám kötődő érzelmei határozták meg az értékelés menetét. A két módszer, noha merőben eltér egymástól úgy adhat a legjobb képet a tanulók teljesítményéről, hogyha egyszerre alkalmazzuk mindkettőt. Nem minden gyermeknél szerencsés leragadnunk csupán az egyéni teljesítmény alapján történő értékelésnél. Ha túlságosan lemaradt egy diák a többiektől, akkor eleinte ugyan jó, ha ezt a módszert alkalmazzuk, de hosszú távon valahogyan motiválttá kell tenni, hogy növelje a felzárkózás ütemét. Csak egymáshoz viszonyítottan sem szabad értékelnünk, hiszen akkor elvész a csapatszellem, és a tanulók nem lesznek sem hajlandók, sem pedig képesek a csoportmunkák sikeres végrehajtására. Mindkét fent említett értékelés csak akkor mutathatja meg a tanulók tudásszintjének és teljesítményének a valódi szintjét, amennyiben az értékelést végző tanár objektíven tekint a gyermekek által maguk mögött hagyott időszakra, és magukra a diákokra is. Természetesen a tanárok is csak emberek, és az embereknél általánosan megfigyelhető, hogy az érzelmeik befolyásoltsága alatt nehezebben képesek objektívdöntések meghozatalára. Ahhoz, hogy ezt a problémát leküzdjék, meg kell tanulniuk az érzelmeik felismerését és az azok feletti kontrollt, ami hozzájárul, hogy értékeléseik, legyenek azok az egyéni képességek megfigyelése vagy az egymáshoz való viszonyítás alapján készültek, megmutathassák a valósághoz leginkább hasonlító képet a tanulók teljesítményéről.

58

8. Szakmai együttműködés és kommunikáció

Azt vettem észre, hogy az általános~ és középiskolai oktatásban sajnos nagyon elterjedt a frontális oktatás, amely egyrészről szükséges, hiszen némelyik tantárgy olyan egzakt tudományág tudásanyagát foglalja magába, amely alap szinten nem igényel komolyabb dialektusok béli kifejtést (persze a tanulók esetlegesen felvetülő kérdéseit itt is meg mindenképpen meg kell válaszolni a félreértések elkerülése és a könnyebb megértés elősegítése érdekében), másfelől viszont sok esetben akkor is ez a módszer kerül felhasználásra, amikor viszont a tanár és a hallgatók kooperációja sokkalta célravezetőbb lenne. Mégis, a tanár beszél, vagy csak kiadja a feladatot, amit a diákoknak el kell végeznie, a tanuló pedig pusztán hallgat és magol. A hangszeres oktatás esetében ez szerencsére másképpen működik, hiszen jó esetben a zenetanár nem csak instrukciókat ad, hanem a hangszerén meg is mutatja, milyennek szeretné hallani a növendék játékát. Ez azért is jó, mert egyrészt a tanár is aktívan részese a diák munkájának, másrészt a növendék hallhatja, hogy a tanára nem kér lehetetlen dolgot. Ezen felül még egy nagyon fontos velejárója szerintem, hogy hallhatja a tanárát esetlegesen hibázni, ami megerősítheti abban, hogy gyakorolni még a nagy művészeknek is kell, és bizony még velük is előfordul, hogy tévesztenek. Így talán a diák sem fog elkeseredni, ha olykor hibázik. Nagyon jó dolog, ha valaki sok zenét hallgat, de veszélyes, ha csak stúdióban készült, összevágott, hibátlan felvételeket hallgatunk, mert túlságosan kritikusakká válhatunk magunkkal szemben, nehezen fogadjuk el, ha hibázunk. Ha élő koncertfelvételeket hallgatunk, ott már sokkal többször fordulnak elő hibák, amiket hallva kevésbé támasztunk magunk elé teljesíthetetlen követelményeket. Persze, az emberek, a gyermekek is különbözők. Van, akit az motivál az eredményesebb munkára, ha magas követelményeket támasztanak vele szemben, de vannak olyan személyiségűek, akiket ez kifejezetten frusztrál és gátol a kívánt eredményesség elérésében. Egy olyan gyermek, akinek alacsony az önbecsülése, egy nehéz feladat könnyen elrettentheti, és eleve meg sem próbálkozik vele. Ha az az érzése

59

támad, hogy túl sokat várnak el tőle, az szorongást válthat ki belőle, ami gátolja az eredményes munkavégzésben. Fontos tehát, hogy a tanuló megtanulja, hogy lehet hibázni, és azt, hogy a tanár nem vár el tőle olyan zenei bravúrokat, amelyeket ő maga ne tudna bemutatni. Ezért jó, ha nem csak a diákoknak kell játszani koncerteken, miközben a tanár csak „hátradőlve hallgatja”. Persze, a tanárok tudják, hogy ez közel sem ilyen egyszerű, hiszen olykor mi sokkal jobban izgulunk, mint a szereplő növendék. De jót tehet a diákoknak, ha néha szerepet cserélhetnek a tanárral: ők ülnek a közönség soraiban és hallgatják a koncertet, miközben

a

tanár

játszik.

Ezért

szerveznek

a

zeneiskolák

sokszor

tanári

hangversenyeket a növendékhangversenyek mellett. Egy ilyen „szerepcsere” megerősítheti a tanulókat abban, hogy ők sem kevésbé értékesek, hogy nem csak ők tanulnak a tanároktól, hanem a tanárok is csak emberek, akik ugyanúgy tanulnak, sokszor akár a saját növendékeiktől is. Ezeken a koncerteken láthatják, hogy a tanár is csak ember, aki nem feltétlenül tud mindent jobban. Az a tapasztalatom, hogy ha a tanuló érzi a tanár személyiségében ezt az alázatot, akkor sokkal hitelesebb lesz számára, és szívesebben fogadja meg annak tanácsait.

Megmutatok Zsoltnak egy eljátszandó zenei frázist a tanítási gyakorlat során Miskolc, 2014. 60

Reflexió

Úgy gondolom, hogy a hangszeres játék sajátosságainak ismertetése és a tudás átadása nem történhet csupán verbális módon. Természetesen tanárként törekedni szeretnék rá, hogy a lehető legérthetőbb módon magyarázzam el az instrukcióimat, ugyanakkor célom, hogy követendő példát állítsak a növendékeim elé. Ezt azzal szeretném elérni, hogy az általam elképzelt zenei motívumokat a legjobb tudásom szerint meg is mutatom neki. Az egyetemen engem tanító tanároktól magam is ugyanezt tapasztaltam. Amennyiben az instrukciók rögtön elsőre tisztán és világosan érthetőek voltak, és meg tudtam azokat valósítani, akkor minden rendben volt. Abban az esetben, ha nem tudtam megfelelni a pillanatnyilag elém állított elvárásokat, a tanáraim megmutatták, hogy pontosan mire is gondoltak. Így nem csak azt érték el, hogy leutánozzam a játékmódjukat, de egyúttal be is vésődtek ezek a memóriámba, ezért többször már nem kellett megmutatniuk. Ahhoz, hogy egy tanár a növendéke számára bármely előadási darabból be tudjon mutatni egy-egy frázist vagy akár az egész művet is, naprakésznek és jó formában kell lennie, amelyhez elengedhetetlen a napi szintű gyakorlás. Fontosnak tartom, hogy a tanár is gyakoroljon, és ha módja van rá, akkor azt úgy tegye, hogy a diákjai is lássák és hallják. Ilyen módon példát mutat a tanulók számára, hiszen azok látják, amint a tanár tesz is azért, hogy jó zenész maradjon, vagy éppen jobb zenész legyen, valamint hallhatóvá, szinte kézzel foghatóvá válnak azok a gyakorlási technikák, amelyekről adott esetben egy hangszeres órán szó esik. Ha a tanuló hallja, miként gyakorol ki tanára egy-egy nehezebb ritmusképletet, az már önmagában elég instrukció akár egy egész életre az önképzéshez, és a tanának még csak meg sem kell szólalni hozzá.

61

9. Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre Hangverseny-látogatás és kurzuson való részvétel

A hangversenyek hallgatása minden zenész számára hasznos tapasztalatok szerzésére alkalmas időtöltés, összekötve ezzel a kellemeset a hasznossal. Különösen sokat profitálhatnak belőle a még a kibontakozás útján járó zenész növendékek. Ennek az egyik legjobb módja, a hangverseny-látogatás. Érdemes előre átgondolni, hogy mire kell majd a legkörültekintőbben odafigyelnem. A különféle stílusjegyek, technikai megoldások, színpadkép, színpadi kiállás, dinamikai arányok, valamint minden egyéb előadó-művészeti technika megfigyelése nagyban hozzájárulnak szakmai, művészi fejlődéshez. Minél több művész előadását hallgatom meg ellátogatva annak koncertjére, annál több, számomra nagyon hasznos tapasztalat birtokába juthatok. Ugyan napjainkban a modern technikának köszönhetően szinte bármilyen hangversenyt megtekinthetünk televízión vagy számítógépen, tökéletes kép és hangminőségben, ezek sajnos nem képesek visszaadni egy koncertterem akusztikai viszonyait, és az egyébként kiváló hangrögzítő és hangkeverési folyamatoknak köszönhetően tökéletes arányokat és hangzást érnek el a felvételek készítői, az nem minden esetben felel meg a valóságban hallottaknak. Ennek okaként én mindenképpen mindenkinek az élő zenei koncertek látogatását javaslom. A másik, legalább annyira hasznos program a kurzusokon, mesterkurzusokon való részvétel. A mesterkurzusokon való megjelenés legnagyobb előnye, hogy világszerte elismert művészek, tanárok előadásait figyelhetjük meg, vagy éppen egyéni órákon kontaktust teremtve hallgathatjuk meg a személyre szabott javaslataikat, instrukcióikat. Ezen alkalmakkor a résztvevőknek lehetőségük nyílik aktív szerepet vállalva részt venni a kurzuson, amikor az előadó általában egy meghatározott és egyenlően elosztott időkeretben meghallgatja a résztvevők előadását, és azokra személyre szabott, de a hallgatóság számára is hasznos tanácsokat, instrukciókat ad. A másik részvételi lehetőség, ha passzív módon van jelen a hallgató. Ebben az esetben ő nem prezentál hangszeres játékot, csupán az aktív résztvevőknek szánt tanácsokat hallgatják meg, esetenként profitálva az elhangzottakból. 62

2013. április 25-29 között a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete kürt kurzust szervezett, amelyen az előadó David W. Johnson, a luganoi „Conservarorio della Svizzera Italiana” oktatója volt. Angliában, a londoni „Royal College of Music” hallgatójaként szerzett egyetemi diplomát. Olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Boston Opera Orchestra, a Niedersaechsisches Staatsorchester Hannover, a magyar Nemzeti Filharmonikusok, a baseli rádiózenekar és a berni szimfonikus zenekar. Mint szólista, megnyerte a Genfi Nemzetközi versenyt és a Svájci-díjat 1985-ben. Alapító tagja az 1982-ben létrehozott Amerikai Kürtkvartettnek, amellyel

nemzetközi

versenyeken

jelentős

sikereket

ért

el,

többek

között

Magyarországon 1989-ben, Belgiumban 1991-ben és Japánban 1992-ben. Rangos kürtversenyek állandó zsűritagja, rendszeresen tart előadásokat mesterkurzusokon világszerte, mindemellett a floridai Horncamps! nyári workshop egyik házigazdája.

David W. Johnson mesterkurzusán való részvételem

Miskolc, 2013.

63

Reflexió

Nagyon örültem, amikor hallottam, hogy David Johnson Miskolcra jön kurzust tartani, mivel már korábban is volt szerencsém részt venni az ő előadásain. 2005-ben Frank Lloyd angol világhírű kürtművész társaságában érkezett Miskolcra, ahol mindketten tartottak mesterkurzust, valamint egy kiemelkedő színvonalú közös koncertet. Akkor és most is rengeteget tanultam a kurzus során elhangzottakból. A 2013. évi kurzus ideje alatt, esténként néhányad magammal szerencsém volt együtt tölteni némi időt David Johnsonnal, és beszélgetéseink során kiderült, hogy egy roppant mód szerény ember. Noha tisztában van a képességeivel, ugyanakkor szem előtt tartja a hiányosságait is. A zene felé rendkívüli alázattal viseltetik, ami számomra igazán tisztelendő példát jelent. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az ember ne elégedjen meg azzal, hogy megszerzi a diplomát, legyen az tanári- vagy bármilyen műszaki diploma. Egy jogásznak mindig meg kell tanulnia az újonnan hozott törvényeket, egy informatikusnak mindig ismernie kell a legújabb számítógépes programokat, és ugyanígy egy zenésznek sem szabad megelégednie azzal, hogy felkészült egy diplomakoncertre. Amikor egy hangszeres művész tanári állást kap, és nincs lehetősége zenekarban játszani, könnyen abbahagyja a gyakorlást, hiszen a gyerekek darabjainak a bemutatásához általában elég az a hangszeres tudás és rutin, amit az illető a zenei tanulmányai során megszerzett. Azt pedig még nagyobb hibának tartom, ha a tanár nem veszi elő tanítás közben a hangszerét, és nem mutatja be a növendéknek, hogyan kell eljátszani egy adott frázist helyesen. Fontos, hogy pontosan meg is tudjuk fogalmazni az instrukcióinkat, de úgy gondolom, ez a legtöbb esetben nem elegendő. Ezért, már most, diákként is keresem a lehetőségeket, hogy szakmailag minél többet fejlődhessem, de tanárként is szeretném majd folyamatosan képezni magam.

64

Felhasznált irodalom



http://bartokmiskolc.5mp.eu/web.php?a=bartokmiskolc&o=nppB17b11w



http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9gz%C3%A9s



http://termtud.akg.hu/okt/10/embertan/8legzes.htm



http://termtud.akg.hu/okt/10/embertan/8legzes.htm



http://hu.wikipedia.org/wiki/Zenepalota_(Miskolc)



http://termtud.akg.hu/okt/10/embertan/8legzes.htm



Philip Farkas A rézfúvósjáték művészete / Editio Musica Budapest ISBN 963330-440-7



Paul Ekman Leleplezett érzelmek / Kelly Kft., 2011 ISBN 978-963-335-025-6



Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság / Kulcslyuk kiadó, 2011 ISBN 978-96389026-9-6

Melléklet