Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet SZAKDOLGOZAT

Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet

SZAKDOLGOZAT

Fazekas Alexandra 2015

Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet

Alternatív zenepedagógiai irányzatok a XX. században

Konzulens tanár: SzuhánszkinéLadócsy Erzsébet Hallgató: Fazekas Alexandra Tanár – Zenetanár Zeneismeret MA II. évfolyam

Miskolc 2015

Tartalomjegyzék Előszó

1

1. EmileJaques – Dalcroze

3

2. JustineBayardWard

7

3. Edgar Willems

10

4. Maria Montessori

13

5. Carl Orff

15

6. Kodály Zoltán

17

7. Kokas Klára

20

Összegzés

22

Irodalomjegyzék

24

Előszó A zenei nevelés kibontakozása sok tanulságot rejt magában. A hagyományos és általánosan ismert nevelés évről évre változik, melyet leginkább olyan külső tényezők befolyásolnak, mint a technika fejlődése, az érdeklődési körök irányultságának megváltozása, a tömegkommunikáció változó tendenciája, melynek előnyei mellett számos

olyan,

hátrányt

képező

tényezők

is

érvényesülnek,

amelyek

által

megkérdőjelezhető a zenei nevelés feladatának, s azon belül is a zenepedagógiai módszerek alkalmazásának hatékonysága. Ahány módszer, annyi elképzelés és megoldás létezik erre a kérdésre, viszont az is lényeges szempont, hogy a társadalom jelenlegi generációja számára miképpen lehet elérhetővé, érthetővé és szerethetővé tenni a zene nyelvét. Napjainkat tekintve, nagy az elhatárolódás, továbbá a távolság a zenei szakemberképzés és a jövő hangversenyt látogató közönségének nevelése között. Alapvetően ott a probléma gyökere, hogy a zeneórák kezdenek egy olyan általános foglalkozássá válni, melyeknek minőségi tartalmát és jellemformáló hatását nem tartjuk evidensnek alkalmazni a mindennapjaink során. A zene csak a lélekkel tud élni és megvalósulni, viszont mindezt én hiánynak érzem a mostani generációban. A zene szabadságot ad, viszont olyan megkötések között élünk, melyek a zene kiteljesedését gátolják. Mint a szabad mozgás, az improvizálás és a dramatizálás, ezek mind-mind olyan eszközök, melyek nincsenek jelen vagy mindössze ritka pillanatokban és helyzetekben alkalmazott kísérleti módszerek, s ezen ismeretek hiánya a legfőbb akadálya annak, hogy a kreativitás szemléletével a zenei nevelést teljes valójában átláthassuk és megérthessük. Összegezve: a zene nevelését nem elméleti ismeretek elsajátításaként, hanem emellett gyakorlati folyamatként is meg kellene élni, mely kapcsán fontos a kreativitás, az improvizáció, az önmegvalósítás, gondolataink és érzelmeink szabad, valamint őszinte megnyilvánulása, annak kiteljesedése és megélése gátlások nélkül. Szakdolgozatomban olyan ismert és zenei nevelés szempontjából is fontos személyek munkásságát szeretném kiemelni, akiknek írásaiban és összegzéseiben egy általuk elképzelt ideális és megvalósítható alapgondolat fogalmazódik meg.A zenei nevelés gyermekkorban kezdődik el, és hogy milyen eszközöket, módszereket, inspirációkat alkalmazunk a zenei hozzáértésük kialakításához, meghatározza az elkövetkezendő éveiket, azt a tevékeny folyamatot, mely által zenei műveltséggel rendelkező egyénekké válhatnak.

A XIX. század utolsó évtizedeiben elterjedt egy olyan új életfelfogás, melynek jellegzetes elemei fellelhetők mind a kortárs életreform-mozgalmakban, mind pedig az ezek nyomán kibontakozó művészetpedagógiai mozgalmakban is. Az ekkor tevékenykedő pedagógusok egy sokszínű, a régivel ellentétben lévő és újítani akaró korszellem szülöttei. A magyar zenei nevelés Kodály Zoltán nevéhez fűződik, aki pedagógiáját népzenei alappillérekre helyezi, hangsúlyozza a közös éneklés fontos szerepét és annak közösségformáló jellegét, de rajta kívül számos más zenepedagógus foglalkozott a zenetanítás módszertani eszköztárának megformálásával és újításával. A szakdolgozatom témája ezeket az alternatív zenepedagógiai lehetőségeket járná körül.

EmileJaques – Dalcroze (1865 – 1950)

EmileJaquesDalcroze egy SantCroix-i származású zenetanár (nevének jelentése Croixbeli), kinek pedagógiája az egész világon elterjedt, s ő az egyik kiemelkedő alakja annak a mozgalomnak, mely az alternatív zenei nevelést tartja szem előtt. Ez pedig nem más, mint a Dalcroze – Eurythmic, melynek elnevezése az ő nevéhez fűződik, s melyet ritmikus tornának is nevezhetünk. Dalcroze ezekkel a szavakkal szólt újításáról: „A módszernek, melyet alkottam és mely a nevemet viseli, az a célja, hogy a zene segítségével összhangba hozza az egyén értelmi és testi képességeit.”1 Mindez nem előre megtervezett elképzelés volt. E zenetanítási módszernek a megvalósítását és alkalmazását közvetlen, gyakorlati szükségből kiindulva alkotta meg és fejlesztette tovább. A genfi konzervatórium szolfézstanáraként, a zeneórákon tapasztalta diákjainál, hogy nem érzik megfelelően a ritmust, mozdulataik inkább mesterkéltek és begyakoroltak, mintsem tudatosak és belső indíttatásúak. Mindemellett viszont felfedezte azt is, hogy ezeket a ritmusokat a gyerekek magukban hordozzák a lépteikben, a mozdulataikban, a végtagok mozgásában. Így azt tartotta kézenfekvő megoldásnak, ha ebből kiindulva vezeti rá őket a zene ritmikusságának megérzésére és

1

Szőnyi Erzsébet – Zenei nevelési irányzatok a XX. században /9. oldal/

átélésére, továbbá a testi aktivitások révén fejleszthető a ritmusérzék, a zenei hallás, és a koordináció. Elképzelésének sajátossága, amely megkülönbözteti a többi módszertől, hogy testmozgáson keresztül fejleszti és alakítja ki, azaz az egyén önmaga által valósítja meg és saját természetes képességeit alkalmazva emeli magasabb szintre a zenei érzékeket és a tájékozottságot. Dalcroze véleménye szerint, a zenetanítás hibái abból fakadnak, hogy az egyes elemeket szétválasztva tanítják és nem komplex egészként érzékeltetik. Fontos a részeire való lebontás, de mindez nem egy kiindulópont, hanem maga a tanítás eljárása, s részleteiben ismertetve meg a tanulókkal a zene egyes komponenseit, nem célravezető és semmiképp sem eredményes. Konkrét példával élve, melyet Dalcroze is tapasztalt, hogy amikor gyakorlás során az akkordok hallás utáni leírását kérte a tanítványaitól, azok nem tudták pontosan lejegyezni. Nem hallották, amit írnak és leginkább elméleti szempontból közelítették meg a megoldást, mintha csak matematikai folyamat lenne. E szerint, a zenetanítás inkább elméleti síkon mozgott, mintsem gyakorlatin, azaz a tanulók nem tudják érzékelés által megszerezni a tapasztalatokat. Ennek függvényében, a jól éneklő és a hangszerükön is jól játszó tanulók nem látják át a zenét, mint folyamatot, nem érzékelik annak történéseit, zenei momentumait, és mindössze technikai oldaláról közelítik meg a zene élményét. Viszont ez olyan, mintha csak a felszínt látnák, de nincs mélység és átélés.

A hallás képzése után került sor a következő fázisra, azaz a test természetes és ösztönös ritmusának érzésére rávezetni a tanulót. Dalcroze ehhez olyan gyakorlatokat gondolt ki, mint például, hogy a hangok ritmusát kell lépésekkel vagy mozdulatokkal kifejeznie, majd ezt oly módon lejegyezni, hogy a zene és a ritmus érzékeltetését hűen visszatükrözze. A test egy eszköz a zene kifejezésére és Dalcroze szerint, ezzel a

lehetőséggel mindenképp élni kell, ha szeretnénk érteni és érezni a zenét. Magunkon kell tapasztalnunk, hogy mindez megvalósulhasson. Fontos leszögezni, hogy mindez nem tanítási módszert helyettesít, inkább kiegészíti azt. A zenét hallani kell és érezni, s mindehhez elengedhetetlen a közvetlen kapcsolat megteremtése. Az euritmia elsődleges alkotóeleme a hallás, és ennek fejlesztése. Kizárólagosan erre építhető az intonáció, az intenzitás, a hangerő és a ritmus észlelése, mely már gyerekkorban megtalálja a természetes helyét, s tanárként az a feladatunk, hogy ezt ápoljuk, fejlesszük, további magasabb szintre emeljük, hiszen ez hozzájárul a tanulók harmonikus fejlődéséhez. Ami még lényeges Dalcroze tanítási módszerében az az, hogy a zenetanulást nem a kottaképpel való megismerkedéssel kezdték, hanem a különböző zenei folyamatok, dallamfordulatok és jellegzetes zenei momentumok érzékelésével, meghallásával. Mindez megelőzte a kottakép alapján történő daltanulást vagy a kottaírást. Ebben a tekintetben, maga az írás folyamata inkább csak az ismeretek lejegyzésére, rögzítésére szolgál, de nem a zene megértését funkcionálja. Segíti, de nem célja annak. A módszer gyakorlásában fontos, hogy a ritmusok zenei elmélyítését mozdulatokból kell levezetni. A ritmus és a mozgás kölcsönhatásban van egymással, hiszen a ritmus benne van a mozdulatainkban, a rezdüléseinkben. Hasonló jelenség, amikor magunkban követni tudunk egy dallamot, s ugyanilyen módon követni tudjuk egy dallam ritmusát is. A ritmikus mozdulatok a tanár improvizált zongorajátékával függnek össze. A tanár a rögtönzést váltogatja, a gyerekek saját mozgásukat ehhez igazítják – e tevékenység a gyerekeket állandó figyelemre készteti. Először a járást gyakorolják, és csak akkor, ha szól a zene; ha nem hallják a zenét, csendben és mozdulatlanul maradnak. Talán túl könnyűnek tűnik ez a feladat, de mégsem az, hisz a 4 éves kor az ideális a Dalcroze– euritmia elkezdésére, s ebben a korban még nem magától értetődő a figyelem és a koncentráció olyan foka, mely váratlan sorrendben egyszerre azonosítja a csendet és a zenét. Kezükkel, testükkel a dallam rajzát ábrázolják, irányváltoztatással jelzik a frázis végét, a dinamikai kontrasztokat mozdulatuk nagyságának változtatása mutatja. További fokozatként kétféle ritmust érzékeltetnek egyszerre (pl. a zongora jobb kezének zenéjéhez tapssal, a balkéz zenéjéhez lábbal kapcsolódnak, stb.) Az euritmiát a Waldorf iskolákban nálunk is alkalmazzák.

Mester szakon eltöltött két évem során volt alkalmam személyesen is megtapasztalni az euritmiát, mint módszert. A hámori Waldorf iskolában voltunk egy pedagógiai kurzus kapcsán, ahol több órán is részt vehettünk, megfigyelve annak menetét, a sorra kerülő feladatokat és gyakorlatokat, de akár aktív módon is közreműködhettünk. Mi is csatlakozhattunk a gyerekekhez és az euritmia gyakorlathoz, amely egyrészt nagyon szokatlan volt és mindenképp újszerűen hatott, de nagyon élveztük a mozgást, a zene testtel való átélését és az arra való természetes, ösztönös reagálást. A legegyszerűbb mozdulatból indultunk ki, mégpedig a járásból, ahogy lépkedve követtük a zene ritmusát, lüktetését. Mindez a tanár zongorajátékának ütemére történt, és ahogy változott a zene, úgy kapcsolódtak be más mozdulatok a gyakorlatba. A különböző testi cselekvések elősegítik a ritmus átélését, megértését, annak pontos átélését és ezzel együtt párhuzamosan fejlesztik a hallást és a koordinációt. Magyarországon a hatvanas években, az egykori Dalcroze-tanítvány, Szentpál Olga alkalmazta az euritmiát a budapesti Bartók Szakiskolában, valamint Erdélyi Lászlóné a miskolci Egressy Béni Zeneiskolában. A módszer egyes elemei és gyakorlatai beépültek az óvodai zenei foglalkozásokba, bár mindez inkább csak kezdeményezés és próbálkozás, tekintve a tér és idő hiányát, melyek nélkül minimálisra korlátozódik annak a lehetősége, hogy ezt megfelelően elmélyítsük. Mivel a Dalcroze módszer a zenének gyakorlati és alkotó módon történő megközelítését jelenti, a tanulóban természetesen módon ébreszti fel a zeneművészet iránti szeretetet. Az aktív, alkotó részvétel által, személyes megtapasztaláson keresztül sajátítják el az ismereteket, és ezáltal még inkább a tudásuk részévé válik. Az érdeklődés felkeltésével sikeresebb

módon érhető el az az út, hogy a tanuló önmaga vágyjon a tudás megszerzésére. Ez pedig nem más, mint a motiváció. „Először a gyermek örül annak, hogy a zene kíséri a cselekedeteit. Később úgy veszi észre, hogy a mozgásaiban bizonyos alkalmazkodásokat kell megtennie, ahogy a zene – úgy látszik – vezeti őt! Ebben a pillanatban kezdődik meg a ritmikai fejlődés, mert a gyermeknek figyelnie kell, hogy a zongorán történtekhez mozdulatait integrálhassa. A szabad és egyéni ritmusból a diszciplínához való átmenet a tanulásnak egyszerű és elkötelezett útja, melyet a gyermek készséggel elfogad. Hiszen olyan könnyű a figyelés és a tanulás, ha erőteljes az érdeklődés!” 2

JustineBayardWard (1879 – 1975) JustineBayardWard,

rendkívüli

tehetség

volt, kitűnő zongorista és a New Yorki BrearlySchool

növendéke,

aki

tizenhat

évesen a híres zeneszerző-karmesternél, Herman

Wetzlernél

tanult,

aki

Clara

Schumann tanítványa volt. Tanulmányai olyan zenei területekre terjedtek ki, mint az összhangzattan, ellenponttan, formatan és hangszerelés.

Ward

módszerének

alapkoncepciója a gregorián zene művelése, tehát arra az elképzelésre épül, hogy a gregorián ének az európai zenekultúra alapja. Olyan gazdag és színes világ, melyet a mai modern zene már nem ismer. Ilyen jelenség például a szabad és kötetlen ritmus, a modális nyelv sokszínűsége, a szövegkezelésben és a dallami megvalósításokban mutatott szabadság alkalmazása. E művészet nagysága abban mutatkozik meg, hogy minimális eszközökkel ér el hatást és kifejezést.

2

Szőnyi Erzsébet – Zenei nevelési irányzatok a XX. században /15. oldal/

A Ward-módszer célja, hogy mindenki megismerkedhessen a zenével. Mindenkinek vele született joga az éneklés öröme, a zene szeretetének elsajátítása és Ward ezt tartja leginkább szem előtt. A ritmus mellett elengedhetetlen a dallam irányának követése és megélése, s ezzel kapcsolatosan fontos, hogy mindezt akár mozdulatokkal is érzékeltessük. Ennek tekintetében, Ward tanítványai már 8-9 éves korukban magabiztosan vezényeltek, mert érezték a zenét és képesek voltak mindezt vizuálisan is kifejezni. Ahogy az anyanyelvnél fontos a spontán beszéd és a választékos fogalmazásmód, ugyanilyen módon lényeges, hogy a zene nyelvét is hasonló szinten műveljük. A gregorián dallamok sokkal közelebb állnak hozzánk, mint gondolnánk és a gyerekek zenei tudásának elmélyítéséhez remek alapot nyújtanak. Ezáltal, természetes módon képesek elsajátítani a modális hangnemekben való tájékozódást. Repertoárt tekintve tehát elmondható, hogy a dalanyag főleg gyermekdalokból, különböző népek dalaiból és kánonokból áll. Ez utóbbival kapcsolatosan is, leginkább gregorián dallamok szerepelnek túlsúlyban.

Az egyéni aktivitás és kifejezésmód elsősorban a ritmus által kerül megnyilvánulásra. Mondható, hogy ritmusérzéke mindenkinek van, de nem mindenki érzi meg ennek a természetes lüktetését. Ennek kialakítása a tanulóban, a tanár feladata. Ahogy az Dalcroze tanításánál is előtérbe került, a legtöbb tanuló matematikai összefüggéseket keres a zenében, holott a ritmikai nevelés nem fogalmak és szabályok összessége, hanem testi érzékelés kifejezésének képessége. Hogy a tanulók gyorsabban és hatékonyabban sajátíthassák el a kottaolvasást, a Wardmódszer számjelzéssel történő jelölést használ. A számok előlegzésként, avagy rávezetésként funkcionálnak az egy, két, majd háromsoros kottakép bevezetése előtt, és csak ezután következik a négysoros változat, amely már elvezeti a tanulót a gregorián

hagyományos lejegyzési formájához. Ezáltal, megismerkedhetnek a korálokkal, valamint a neumákkal. Az ötvonalas rendszer csak ezután kapcsolódik az eddig megszerzett ismeretekhez. A hallás képzését a Ward-módszer nem alapozza az abszolút hallásra, sem pedig a hangnevek használatára. Mivel a legtöbb hat éves tanuló már képes hétig számolni, így a számjelzés a kezdetektől fogva alkalmazható. Továbbá a kottaolvasásra már a tanítás első heteiben sor kerül, s mindezt a hallásképzés a számjelzések alapján nem hátráltatja, hanem elősegíti és lendületesebbé teszi a zene megértését. Ahogyan minden kornak megvannak a sajátosságai, mely szerint mire és mennyire fogékonyak a tanulók, úgy már hét éves korban is tapasztalható, hogy mire érdemes irányítani a gyerekek figyelmét. Ebben a korban, leginkább a ritmusra érzékenyek, ezután következik a dallam és tizenhárom-tizenötéves korban a harmóniai érzékelés kerül előtérbe. Minden Ward-módszerre alapozott óra tartalmaz hangképzést, mint például gregorián dallamok és neumák, ritmus- és hangmagasság éneklése, hangképző gyakorlatok, modális skálák, melyek segítik a változatos és sokszínű tanagyag elsajátítását. Viszont ennek elsajátításához nem csak a technikai feltételek szükségesek, hanem a kreativitás is, mely a zenei tapasztalás alapját képezi. A megfelelő zenei nevelés felszabadítja a tanuló alkotóérzékét, improvizálási készségét és bátorságot ad annak kifejezésére, valamint megvalósítására. A cheironomia, azaz a kézzel történő kifejezés lehetősége alkalmat biztosít az emlékezőtehetség fejlesztésére, valamint az érzékek egymást való segítésére. Ilyen jelenség, amikor például egy skála éneklésénél karral és kézzel is követjük annak irányát, segítjük annak haladását, s ezáltal sokkal biztosabban tudunk intonálni, mintha csak fejben gondoljuk el a zenét, vagy a dallamot magát. A mozdulatok segítik a belső hallásra való ráhangolódást, koncentrálást. A Ward-módszerrel foglalkozó zeneértők véleménye szerint, több közös vonás is megfigyelhető más zenei nevelési rendszerekkel kapcsolatosan, azaz párhuzam vonható közéjük. Dalcroze elméletének lényegét a ritmus megérzésének fizikai mozgás által történő megértése képezi. Kodály koncepciója a relatív szolmizációban rejlik, Orff elgondolása szerint a zenetanulást minél korábban kell megkezdeni, továbbá a kreativitást, az önkifejezést kell szolgálnia és segítenie. Ward módszerében mindezek egyesülnek oly módon, hogy az említett elképzelésekből és koncepciókból felhasználja a leghatékonyabb ötleteket és kiegészítésként, a saját módszerébe építi azokat.

Edgar Willems (1895 – 1978) Edgar Willems a zenei nevelés eleven alapjainak kialakítására megerősödjék

törekedett, az

hogy

ember

ennek

belső

révén

világának

harmóniája. Zenei nevelési módszerét két témakör határozta meg. Egyrészt az iskolai tanítás, másrészt pedig a konzervatóriumi zeneoktatás reformja,

melyek

szerint

minden

zenetanár

feladata, hogy a zenei nevelést jobbá tegye, és megfelelőbb

irányba

pszichológiai

aspektust

terelje. is

Koncepciója

megfogalmazott,

mellyel kapcsolatban több pedagógiai témájú könyvet

írt.

Első

kiadványát

Új

filozófiai

gondolatok a zenéről és a gyakorlati alkalmazásuk címen publikálták 1934-ben. A könyv minden olyan lényeges kritériumot tartalmaz, melyre a pedagógiai és tudományos életműve, valamint szemlélete épül, mindezt annak szellemében, mely szerint a zene és az ember között mély lélektani kapcsolatot kell teremteni.A zene három fő alappillére a ritmus, a dallam és a harmónia, mely érzelmi és értelmi értékkel bír.Willems évtizedeken át foglalkozott a három-négy éves gyermekek zenei nevelésével, melynek folyamata kiterjedt a fogyatékkal élő gyermekek fejlesztésére is.

Bár Kodályról csak a

későbbiekben esik majd szó, mégis fontos megemlíteni, hogy nagy érdeklődéssel követte Willems tevékenységét és ennek tükrében, sok közös vonatkozást találhatunk zenepedagógiai elképzeléseikben. Elsősorban a vokális megközelítést, az énekhangból való kiindulást, továbbá a zene testre és érzékekre gyakorolt hatásából felépített rendszert, mely az elméleti ismereteken át éri el a zenei élmény magasabb szintjeit. Willems zenei elgondolása, módszerei és gyakorlati elképzelései az avantgárd zene felé is irányt mutatnak. Az improvizáció, a szabad éneklés tovább fejlesztik a növendékek készségeit és a zene egy olyan oldalát mutatják meg, mely mondhatni elkülönül a diatonikus hangzástól. Módszere mindenképp élő gyakorlatból merít, a tapasztalásra alapoz, amelyhez társul a szolfézs, a hangszerelés, a hangszeren való játék és a zeneszerzés. Montessori módszeréhez hasonlóan, Willems is különböző hangszereket

alkalmaz a hallás fejlesztésére, mint például harangokat, furulyákat, sípokat és különféle ütőhangszereket. A növendékeknek ezáltal lehetőségük nyílik, hogy megtanulják felismerni a hangszínt, megtapasztalják a hang mozgásának irányát, és mindezt reprodukálni tudják a megszerzett ismeretek és a személyes élmény által.

A tanítás során felhasznált dalanyagokat Willems tudatosan, pedagógiai célzattal alkalmazta, melyek biztosították a zenei kibontakozást, és a hangnevek használatának gyakorlatát, mely által a gyerekek a tudatos ismeretelsajátítás nélkül gyakorolhatják a hangközöket.Továbbá a daltanulás által, elmélet nélkül is olyan zenei jelenségekkel ismerkedhetnek meg, mint a zenei kontrasztok érzékelése. A magas hangok élesek, a mélyek súlyosak, a ritmika területén pedig érzékelhetik a ritmust, a tempót, a hangsúlyokat, stb. Mindezek rejtett folyamatokként vannak jelen, melyek öntudatlanul segítik a szolfézs tanulását. Willems módszerében, az éneklés szempontjából, jelentős szerepe van a skáláknak is. Legfontosabb a diatonikus, azon belül is a dúr skála. A diatonikus skála mellett használja a régi móduszokat és a pentatóniát is, valamint római számmal jelöli a fokokat, arab számot használ a hangközök jelölésére. Gyakorlata a hangközök együttesét alkalmazza, innen halad tovább a tonika felé, és nem a megszokott, kromatikus módon, azaz fél-és egészhangonként. Willems, sokszor Platón szavait idézi, mely szerint a gyermek zenei nevelését és fejlesztését az édesanyának kell megkezdenie azzal a folyamattal, hogy dalokat énekel neki. A három-négy éves kor az a szakasz, amikor a gyermek felfedezi létezését, továbbá természetes adottságait ösztönösen használja. Kíváncsiságukat és fogékonyságukat kell megragadni a zenére nevelés útján.

A zenetanulásnak négy fejlődési fokot tartalmazó programot tulajdonít: a hallás-, ritmus- és improvizációs érzék fejlesztésére, valamint az ének tanítására épül. A gyermekeknek meg kell tanulniuk hallgatni, és tudatosan érzékelni a zenét, lényeges a ritmusfejlesztési anyag, szükségük van a dalok éneklésére, mellyel személyesen teremtenek kapcsolatot a zenével, továbbá járni és mozogni kell a zenére, mellyel kifejezik annak sajátosságait, jellegzetességeit, ritmikai- és dallambeli fordulatait. Énekléssel, kottaolvasással és kifejező vagy ritmikus mozgásokkal alakít jó zenehallgatóvá a módszer. Módszerének egyik lényeges vonása a szülőkkel való intenzív kapcsolat. Számunkra szokatlan az eljárás, hogy az éves zenehallgatási listát megkapják a szülők, és mindenkinek otthon is megvan a zenei anyag és partitúra. Willems zenei nevelési rendszere élő gyakorlatból, szolfézsból, hangszerből, rögtönzésből és zeneszerzésből ered, iskolájában 3 év korai életkorban történő előkészület után mindenki zongorát és egy dallamhangszert tanul, szolfézsra és kórusba jár. Alapfontosságú a zenetanulás énekes megközelítése; nyitott, és támogatja minden ország saját zenéjének szabad feldolgozását. Zenei hátterükből adódóan kezdetektől foglalkoznak

hangzatokkal,

hangzatfelbontásokkal.

alapszimbóluma az abszolút szolmizáció.

Szolfézstanításának

egyik

Maria Montessori (1870 – 1952)

Maria

Montessorimódszere

mozgalmak

hatása

alatt

az

életreform-

kibontakozó

kortárs

reformpedagógiai törekvéseken alapszik: preferálja a gyermeki aktivitást, mely feltételezi a szabad mozgást,

a

tevékenységi

változatos formákat.

pedagógiáját Olaszország

és

Montessori

sokszorosan első

egyben

diplomás

önálló komplex

megalapozta: orvosnőjeként

antropológiai, elmekórtani kutatásokat folytatott, majd értelmi fogyatékosok nevelésében szerzett jártasságot. 1907-ben nyílott lehetősége arra, hogy módszerét egészséges gyermekek nevelésében is tesztelje, és hamarosan kimagasló eredményeket publikálhatott. Koncepciója a mai napig nemzetközileg elismert, óvodai és iskolai gyakorlatban egyaránt alkalmazott pedagógiai rendszer. Dalcroze-hoz hasonlóan Montessori is kombinálja a ritmikus mozgás oktatását a zenei készségek fejlesztésével. Emellett fokozatosan ismerkednek meg a gyerekek a főbb zenei értékekkel, megtanítja a hangjegyírást, kottaolvasást, éneklést, illetve hangszeres játékot, szorgalmazza a zenei improvizációt, mely nem csak a gyermek stílusérzékét, hanem egyben kreativitását is fejleszti. A zene elmélyítésében és annak megértésében fontos szerepet tölt be a csend. Mindezt már Montessori is tudta. Könyveiben gyakran hangsúlyozta, hogy miképpen lehet elnyerni a gyerekek figyelmét. „A gyermekek boldog extázisban, abszolút és teljes csendben ülnek, a szoba kihaltnak látszik; suttogva kapják az utasítást: csukjuk be a szemünket.”3

A csend felfedezése és megismerése után következhet a gyermek hallásának érzékelési nevelésre való fejlesztése. E célra Montessori külön hangszereket alkalmazott. 1912-ben olvashatunk első alkalommal arról a 13 harangból álló sorozatáról, melyet Maccheroni vezetett be. A harangok egy fakeretről függenek és hangterjedelmük kis A-tól az 3

Szőnyi Erzsébet – Zenei nevelési irányzatok a XX. században /82. oldal/

egyvonalas A-ig terjed, kromatikusan tartalmazva a hangokat. A harangokkal való feladat abból állt, hogy mindezek két sorban voltak elrendezve, és ha megütötték az első sorozat egyik harangját, akkor a gyermeknek kellett megtalálnia ugyanazt a hangot a másik sorban. Kezdetben nem volt egyszerű, hiszen ugyanolyan intenzitással és színnel kellett visszaadnia a hangot, de gyakorlással és érzékelési úton történő rávezetéssel, idővel megvalósítható volt. Montessori a harangokat didaktikus segédeszköznek nevezte. Később ezt a módszert tovább fejlesztették és immár a hangok kis C-től egyvonalas C-ig terjedtek. Ahogyan az előző példánál, itt is két sorban helyezkedtek el a harangok és a gyerekek megütötték az első sor harangjait, majd énekelve keresték meg a megfelelő hangot a másik soron.

Montessori a kottaolvasási készség fejlesztésére is egy speciális módszert használt. Egy fekete vonalrendszerrel ellátott táblát alkalmazott, ahol minden vonalnak és vonalköznek nyílása volt, melyben a kotta száma szerepelt. A gyerekeknek lehetősége nyílt, hogy egy korongot helyezzenek a nyílásra, melyen látható volt a hangszolmizációs neve, majd a harangokon eljátszhatta a hangokat. Ha pontosan sikerült azonosítania őket, akkor a kottasoron gyakorolhatta a hangnevek G-kulcs szerinti olvasását. A basszuskulccsal való megismerkedés csak a G-kulcs megfelelő ismeretének elmélyítése és megértése után következhetett. Ezen elgondolás a gyerekek érzékelésére épül, miszerint előbb hallás után kell felismerniük a hangzást, a hangszíneket, és csak ez vezetheti el őket a zenei nevelés konkrét céljához. Montessori a kottaolvasás után, egy két oktávnyi terjedelmet tartalmazó klaviatúrát adott a gyerekeknek, melyen látható volt a zongora tényleges szerkezete, de hang nem volt hallható a billentyű használatánál. Később mindezt kiegészítették egy sorozat rezonáló fúvócsővel, melyek az orgonához hasonló hangokat bocsátottak ki, ha a kalapácsok megütötték a csöveket. Dalcroze neve sok helyen szerepel Montessori könyveiben, leginkább a mozgásokkal kombinált érzékelési gyakorlatok ismertetésénél. Írásainak tanulmányozása és értelmezése mind a mai napig rengeteg ötlettel szolgál korunk zenei nevelésének megfelelő kialakításához. Elképzelését alkalmazva fontos szempont, hogy tanulóinkból jó zenehallgatók váljanak, továbbá megfelelő zenei intelligenciával rendelkezzenek, hiszen nemcsak a megértés fontos elméleti vonatkozásban, hanem maga az átélés is.

Carl Orff (1895 – 1982) Orff filozófiája negyven év gyakorlatot tudhat maga mögött, melyet a szerző a zene és a tánc területén sajátított el. Módszerének lényege a mozgással ábrázolt

hangzás,

alkalmazhatóak

de

az

grafikus

egyéni

ábrák

jelek

is

formájának

ismertetésében. Lényegében, az ő elképzelése a ritmus által történő improvizáció. Orff a Güntheriskolában találkozott első alkalommal mindazon problémákkal, Felfedezte,

melyek hogy

a a

tanulókat

érintették.

tánchoz

és

a

ritmusgyakorlatokhoz nem mindig a megfelelő, feladat megoldást elősegítő zene társult. Az órák során romantikus műveket játszottak zongorán és a növendékeknek a mozdulataik által kellett visszaadni az őket ért impulzusokat és inspirációkat. Orff véleménye szerint, a tanulóknak saját maguknak kellene megalkotniuk a saját zenéjüket, és mindeközben képessé kellene válniuk arra, hogy a zene által kifejezzék önmagukat a tánc és a mozgás által. Az órák alatt legtöbbször

zongorakíséret

volt

megfigyelhető.

A

mozgás

és

a

tánc

a

zongoramuzsikával kombinálódott és a hozzá társított ütőhangszerek csupán hatások érzékeltetését jelentették. Ebből következett az az elgondolás, miszerint az ütőhangszereknek kellene dominálniuk a zene improvizatív megvalósításában. Orff koncepciója a ritmikai improvizációra épül, s kiindulópontja

a

gyermekdalok-és

játékdalok

felhasználása, s az egyszerű többszólamúságot osztinátó kísérettel teremti meg. Gyermek növendékei számára leginkább a pentaton skálán alapuló dalokat ajánlja, s a zenei megtapasztalásnak az egyszerű dallamokon át kell vezetnie

a

bonyolult

szerkezetekig.

Módszerének

kidolgozásában olyan zenei elgondolásokat fogalmazott meg, mint a természetes ritmusérzék kialakítása a beszéd és a mozgás által, a dallami érzék képzése a hallás utáni

daltanítás révén, vagy a zenei improvizálás készségének elérése a polifóniai érzék fejlesztésének segítségével. Módszereinek gyakorlati megvalósítására szolgáló javaslatait és elképzeléseit Schulwerk című, öt füzetből álló értekezés foglalja össze, mely 1950-54-ben jelent meg. Az első füzet fejezetei rigmusok, daljátékok és dallamgyakorlatok összessége. Az egyes gyakorlatok célja a szabad muzsikálás elérése és ennek módja, hogy a gyerekeknek mindent kívülről kell játszaniuk. Továbbá a zenei lejegyzés korai megkezdése is lényeges szempont, mellyel a tanuló a saját dallami ötleteit rögzítheti. A második füzet kilép a pentatónia világából és a hétfokúságot közelíti meg. Zenei anyagát tekintve, már az összhangzattan is előtérbe kerül, különböző fokok kapcsolási lehetőségei, mint például az I-II-I vagy az I-VI-I. Ennek tekintetében, teljes hangszereléssel szerepel benne például Fornsete Nyár című kánonja, Orff dalai és további hangszeres művei.

Az összhangzattan talajára lépve, a harmadik füzet a domináns világot ragadja meg. Az osztinátótechnika mellett az előző kötetekben is lehetett már erre példákat találni, de a dominánssal most foglalkozik mélyrehatóbban az anyag. Az 1953-ban keletkezett negyedik füzet az eddigiektől eltérő hangzásvilágra épít. Megjelenik a moll, mely gyakorlati értelemben véve, szerkezetileg hasonló a dúrban lévő példákhoz. Ugyanaz a tecnika. A fokok kötésének megoldásai viszont, amíg a dúrnál kizárólag jón skálák voltak alkalmazhatóak, továbbá a líd és a mixolíd, az új jellegű moll moduszok megjelenésével megismerkedhetnek az eol, a fríg és a dór használatával. Ennek függvényében az összhangzattan, mint témakör, további ismeretekkel bővül, mint például az I-VII-I és az I-III-I kapcsolása. Az ötödik füzet az előző kötet anyagára építve pedig, a moll dominánsát helyezi előtérbe, s ezzel Orff a hétfokúság rendszerének megfelelően, lezárja a harmóniai ismeretekkel kapcsolatos tudnivalókat. Aki a kötetet használja, a beszéd-és ritmusgyakorlatokra találhat további példákat, valamint Orff azt ajánlja, hogy a műve a zene mélyebb megértéséhez kiindulópont legyen, amellyel az ijfúsághoz kíván szólni, hiszen mindezt számukra alkotta meg. Az Orff-Schulwerk új irányokat és elképzeléseket adott a zenén keresztül történő neveléshez, továbbá a köteteket tekintve fontos megemlíteni, hogy ezek az anyagok egymásra épülve kiegészítik és segítik az ismeretek tudatosítását. Az 1952-ben megjelenő harmadik kötetben például a szerző maga ad utasítást arra, hogy az első kötet ritmikai gyakorlatait továbbra is, párhuzamosan használják a további kötetek anyagával

együttvéve.Bár az Orff-módszer egy intézményben sem hivatalosan bevezetett pedagógiai eljárás, mégis sokkal elterjedtebb, mint megannyi módszer. Látványos, és vonzó benne az, hogy a gyerekek rövid idő elteltével tudnak eredményesen szerepelni, felszabadultan, örömmel muzsikálnak.

Kodály Zoltán (1882 – 1967)

Napjainkban

kevés

olyan

zenepedagógiával

foglalkozó

könyv

jelenik meg, mely a zenei nevelési módszerek ismertetésekor ne említené Kodály

Zoltán

koncepcióját

és

elképzeléseit. Írásaiban és pedagógiai értekezéseiben világosan és érzékletesen megfogalmazta, hogy mit tekint jó és helyes nevelési formának. Tanítványai és a

tanítás

során

alkalmazott

elképzeléseinek sikeressége igazolja a módszer eredményességét. Felfogása és szemlélete szerint a zenei nevelést a gyermek

zenei

anyanyelvének

kialakításával kell megkezdeni, és minél fiatalabb korban. Manapság a zenére, mint mellékes elfoglaltságra gondolunk, viszont Kodály elgondolása és véleményem szerint is, inkább részét képeznie kellene és kiegészítenie a készségek és képességek fejlesztésének folyamatát. Kodály elmélete elsősorban a népzenét helyezi előtérbe, de nem csak abból kifolyólag, mert a magyar népzenei anyag sokszínű, változatos és széles palettával bír. Persze, ez is fontos szempont, de a leglényegesebb érv, hogy az oktatásunk szerves része. A népzene a zenei írás és olvasás megkezdésére biztosít lehetőséget, és a kettő összehangolása az egyik legfontosabb feladat.

Kodály mélységesen hitt módszerének hatékonyságában, annak hatalmában, hogy magasabb szintre emeli az erkölcsöt, valamint hogy fejlesztő és karakterformáló erővel bír. Elszántsággal hirdette a zene esztétikai- és társadalomformáló értékét. Mindez egy életmódot megreformáló mozgalomnak tekinthető, mely kezdetét vette Kodály irányításával, s amelynek gyökere egy szellemében is új zenei nevelést elősegítő törekvés volt. A magyar népzenén alapuló pedagógia más módszerekkel és elképzelésekkel ellentétben, nem kizárólagosan az óvodás- és iskoláskorú növendékekre korlátozódott. Énekkari művei széles repertoárt ölelnek fel, továbbá cikkeiben gyakori alkalommal adott zenepedagógiai és módszertani tanácsot tanárok, pedagógusok, karvezetők és zeneoktatók számára. Ahhoz, hogy filozófiája érvényesülni tudjon és a zene emberi kapcsolatokat jobbító, társadalomformáló funkcióját megvalósíthassa, zeneértőket kell nevelni, mindezt pedig a kisgyermekek igényes zenei nevelésével kell megkezdeni. A Kodály-módszerben az egyik legfontosabb alapelv a tiszta éneklés és ezzel párhuzamosan a belső hallás fejlesztése, különböző énekgyakorlatok által. Mivel a módszer tömegetek akar mozgatni és ezzel együtt zeneértőkké nevelni, mindezt nem a hangszertanulás által szorgalmazza, hanem az énekhangra alapozza. Az emberi hang velünk született természetes hangszer, melynek helyes technikával és odafigyeléssel történő alkalmazása egészséges, továbbá az éneklés segíti, hogy a gyermek megtanulja megfelelően használni beszélő és lélegzőszervét. A módszer második fontos eleme a zenei írás és olvasás tanításának új alapokra való

helyezése,

alkalmazásával.

a

relatív

Kodály

szolmizáció

Zoltán

az

angol

származású John Curwen rendszerét vette alapul, és ezt formálta át oly módon, hogy az egyes

hangnevek

sajátosságainak

a jobban

magyar

nyelv

megfeleljenek.

Zenepedagógiájának harmadik részét képezi a pentatónia világa. A kép kapcsán fontos megemlíteni, hogy John Curwen kézjelei eltérőek lehetnek az általunk használt, Kodály által átdolgozott és alkalmazott kézjelektől. Ez leginkább a „fa” szolmizációs hangnál látható.

Kodály Zoltán „A zene mindenkié!” kijelentésével szorgalmazta azt az elképzelést, hogy a zene bevezetésre kerüljön minden általános képzésbe. Szemlélete azt a filozófiát vallotta, hogy az emberiség minden tagja teljesebb és minőségibb értékeket tudhatna a magáénak, ha zenét tanulhatna élete során. Viszont, minden megújulásnak az alapoktól kell indulnia, hiszen alkalmazhatatlanná válnak a kidolgozott tantervek és bölcs irányelvek, ha nincs senki, aki szívvel lélekkel és igaz meggyőződéssel megvalósítaná azt. A lélek a szépség által formálódik, és alkalmassá kell tennünk önmagunkat arra a lehetőségre, hogy lelkünk a zenével művelődhessen. Kodály koncepciójának középpontjában az aktívan éneklő és zenélő növendékek állnak, s mindezt kiegészíti a kórusban való éneklés, mint interaktív folyamat. A kóruséneklésnek a szolfézs tanításával párhuzamosan, továbbá a zenei hallás fejlesztésével és csiszolásával együtt kell a műzenéhez vezető utat megtalálnia. Csak ezzel válik elérhetővé a műzene nyelvének megértése. Az éneklést legkésőbb iskolás korban kell elkezdeni, mert a legfontosabb és leglényegesebb zenei élmények iránti fogékonyság és érdeklődés hat és tizenhat éves kor közé tehető. Kodály azonban, már az óvodás korban megkezdett zenetanulást szorgalmazta. A magyar népzene a zenetanulás kiindulópontjának számít, és más zenei művek előtt ezzel a nemzeti kinccsel kell megismerkedniük a gyerekeknek. Ahogyan az már az előzőekben elhangzott, a hangképzés az egyik leglényegesebb eleme a módszer sikeres elsajátításának és gyakorlásának. Emellett fontos szerepe van a kottaolvasásnak, a hallás utáni kottázásnak, transzponálásnak és improvizációnak, melyek mind-mind fejlesztik a zenei készségeket. Viszont, a kottaolvasásnak meg kell előznie a hangszeres zenetanulást. A szolfézs eszközeivel alkalmassá kell tenni a növendékeket arra - csoportos oktatás által, mely szintén feltétele a Kodály módszer hatékony alkalmazásának - hogy mindenekelőtt képesek legyenek kottából olvasni és énekelni, jártasak legyenek a szolmizáció használatában, és csak ezután kezdhetik meg a hangszeres zenetanulást a szolfézs folytatásával párhuzamosan.

Kokas Klára ( 1929 – 2010)

Kokas Klára, Kodály Zoltántól tanult éneklést, népdalgyűjtést, szolfézst, zenei írást - olvasást, hallásfejlesztést, kórusvezetést. Meghatározó volt a

magyar

történetében,

művészetpedagógiai hogy

Kodály

kutatások

megbízásával

megindították 1965-ben az első hazai komplex művészeti programokat. 1969 és 1972 között az (akkor) állami gondozott gyermekek zenei nevelésének kísérletét egy alsós osztállyal és három óvodás csoporttal végezték. Az iskolai csoport

programja

1969-ig

tartott.

A

mindennapos iskolai énekórákon alkalmazott metodika nem mindig kötötte le eléggé a gyerekeket: a ritmikus mozdulatokkal kísért dal, a pálcikákból kirakható ritmusfordulatok és a korongokból képezhető dallamfordulatok nem

bizonyultak

elegendőnek

a

gyermekek

figyelemtartásához,

ezért Kokas

Klára sajátos és egyedi eszközöket talált ki, és alkalmazott. Az egyik érdeklődést fenntartó ötlete a „titokkönyvecskék” volt. Ezekbe jutalmul, saját kezűleg dallammotívumokat szerkesztett, melyeket a gyerekek napokig böngészhettek. Így a kottaolvasás nehézségeit is áthidalhatta a személyre szóló zenei üzenetekkel. A gyermekek fejlődésében az igazi fordulat viszont csak akkor következett be, amikor ritmus- dallam- és játékalkotásra került sor. Az évek során a program igazi hozadéka a gyermekek motivációs bázisának differenciálódása lett, amely a „kikényszerített” elfogadástól az önkifejlesztésig jutott el. A kisiskolás gyermekek tevékenységének indítéka a következő állomásokon ment keresztül: először a bizakodás a jutalomban, a dicséret reménye, szereplési vágy dominált, majd a mozgás, a ritmikus járás, a közös dalos játék és az éneklés öröme lett a fontos. S végül a felfedezés szenzációja, az értelem erőpróbáinak a sikere, mint a memorizálás,

hibák

felismerése,

valamint

az

azonosságok,

különbségek

összehasonlítása és a közös improvizációk. A zenei programnak köszönhetően a

gyerekek jobb eredményeket értek el, más tantárgyak teljesítményében is, például a matematikában és az anyanyelvi helyesírásban. A résztvevő tanulóknak nőtt tanulási motivációjuk, és önállóbbá, öntudatosabbá is váltak. A motiváció egyik számszerű mutatója az volt, hogy mennyi az intenzív figyelem időtartama. A Kokas-program szerinti művészeti nevelés a minőségi zenei tartalmakban, és egymás személyiségének felfedezésében hozza létre azt az esztétikumot, amelynek fő kritériuma a szépség. Kokas Klára művészi nevelése a szokásostól eltérően, ellentétes irányból közelít

az alkotóképesség fejlesztéséhez:

szinte azonnal az alkotó cselekvés

szintjére hozza a gyerekeket, kihagyva a reproduktív szakaszokat, a tudatos, a mechanikus

gyakorlást.

A

szabadon

kitalált

mozdulatokhoz

nem

szükséges

(például lépéskombinációkat) célzatosan tanulni és begyakorolni; a hangszeres zene hosszú koncentrált tréningeit végigcsinálni addig, amíg olyan színvonalon művelheti valaki, amely valóban önkifejező eszközévé válhat. A készen kapott zenei agyaggal a hangszer hangjához először az érzelmek társulnak, amelyek a képzelet útján belső történéseket indítanak el, majd azok a szabad mozdulatok örömével kapcsolódnak a testhez, megmozdítva ezzel a teljes személyiséget. Ebben a művészeti programban az alkotó, teremtő folyamat megélése, maga a történés a legfontosabb és nem elsősorban a „produkció”.

A zeneválasztásnak kulcsszerepe van, hiszen erre épülhetnek fel azok a mozgásostáncos

kreációk,

amelyeket

a

zenei

darabok

szerkezete,

hangulata,

hangzásvilága élményszerűen inspirált, ahol a befogadás és az alkotás elválaszthatatlan egységben van. Az éppen divatos populáris zenék nem alkalmasak a gyermek differenciált érzelmi fejlesztésére, mert azok nem megfelelőek az érzékeny, elemző hallás kifejlődéshez – gátolják a belső elképzelést, átélést. A Kokas-program zenei tartalmait egyaránt meríti a népművészetből, és a magas-művészetből, valamint a mindennapok hangzó világából. A zenei repertoár kisebb, 2-6 perces egységekből áll, amely átgondolt válogatás a világ számos országának népzenéjéből; másrészt leírt kompozíciók a

korai

reneszánsztól

a

kortárs

zeneművekig. Az értékes

zenei

műalkotások hallgatása érzelmi gazdagodáshoz vezet, mert képessé teszi az embert arra, hogy felismerje milyen érzelmeket, indulatokat képes az közvetíteni, és ez által különféle esztétikai és morális üzenetet bemutatni.

A

program élményközpontúsága abból

a

megélt örömből

fakad,

amely

a közös együttlét, és az egyéni szabadság lehetőségeinek egyensúlyában nyilvánul meg, ami tulajdonképpen nem más, mint a non-verbális kommunikáció csoportos élménye a közvetlen tapasztalás útján a zene és a mozgás segítségével. A tapasztalatok szerint, azok a gyerekek, akikkel az iskolában „problémák” merülnek fel, nem szeretik saját nevüket, mert önmagukat is elutasítják, mivel magukra veszik a külvilág negatív értékítéletét. A foglalkozás eleji „névéneklés” segíti a gyermekeket, hogy elfogadják saját magukat, adottságaikat. A saját elképzelésen alapuló dallamos bemutatkozás és a néven szólítás, illetve

„megéneklés” feloldja

az

önelutasítás

görcseit,

és

fontos

lépés

az

öndefiniáláshoz, valamint a pozitív énkép megszületéséhez. A többszörös együttlét eredményeként a programon jelenlévő gyerek rájön, hogy nincs mitől tartania, mert itt nincs büntetés, megszégyenítés, kicsúfolás, kinevetés. Kokas Klára feloldja az érintés tabuját, és hozzáér kézzel, testtel a gyerekekhez. Természetes módon vezeti be köztük is a kézfogást, a simogatást és minden olyan gesztust, amely tulajdonképpen a személy intim zónájába tartozik már. A program során a gyerekek számára is kiderül, hogy mennyire különbözők egymástól. Nem jobbak, de nem is rosszabbak, hanem egyszerűen mások.

Összegzés Szőnyi ErzsébetZenei nevelési irányzatok a XX. században címmel jelentette meg tanulmánykötetét a század külföldi, alternatívákat kínáló zenepedagógiai koncepcióiról, melyet én is felhasználtam segítségként a szakdolgozatom megírásához. Ezek sorában mutatja be többek között a svájci francia ÉmileJacques-Dalcroze, az olasz származású Maria Montessori, valamint a német Carl Orff munkásságát. Az európai kortárs irányzatok köréből pedig nem hiányozhat a Kodály Zoltán nevével fémjelzett zenepedagógiai metódus sem. A koncepciók összehasonlító vizsgálata teret adhat az egyes

módszerek

jellegzetes

reformpedagógiai

gondolatainak

és

életreform-

vonatkozásainak összegzésére. Vitathatatlanul közös vonás, hogy mindannyian erősen hangsúlyozzák a kisgyermekkor szerepét, a korai zenetanulás fontosságát, valamint az aktív részvételt a zenei folyamatban. A szabad ritmus, szabad dallam, improvizáció fontosságát is mindannyian

elismerik, Kodálynál az improvizáció az aktív stílusismeret eszközeként jelenik meg. Kodály és Willemspedagógiája egyértelműen vokális alapozottságú. Módszerük a zenéből kiindulva halad a zenei ismereteken át a zenei élmény magasabb szintjéig. Orff és Dalcroze a test rezdüléseiből, mozgásokból indul ki, ez elemi szinten az improvizációs készség fejlesztéséhez vezet, később persze az éneklés is fontos része a tanításnak. Kokas Klára programja, avagy zenepedagógiai tevékenysége közvetlen módon közelíti meg a zenetanulást és annak szeretetét. Elképzelésének célja, hogy erősítse a gyerekek önbizalmát, személyiségüket, a képességeikben rejlő erősségeket és azt az öntudatot, hogy mindenki kiváló a maga módján. Nincsenek megkülönböztetések, jó és rossz titulusok, csak is olyan megoldások, melyek mind-mind a zenét fejezik ki az egyén saját nyelvén. Összegezve és mindegyik zenepedagógiai elvet tekintve elmondható, hogy különféle módszerek alkalmazásával, de ugyanazon céllal az a feladatunk pedagógusként, hogy zeneszeretetre neveljük a gyerekeket, hiszen a zene kapcsolatot teremt, önkifejezésre ad lehetőséget, és mindennek az elsajátítását nem egymáshoz, hanem az egyénhez mérten kell teljesíteni oly módon, hogy a gyerekek a sajátjuknak érezzék a zene nyelvét.

Irodalomjegyzék Szőnyi Erzsébet- Zenei nevelési irányzatok a XX. században (Tankönyvkiadó, Budapest 1988) Kis Jenőné – Alternatív lehetőségek a zenepedagógiában (Tárogató Kiadó, Budapest 1944)

Parlando cikk http://www.parlando.hu/2009-6-02-03-Kokas-Klara-1.htm Dr. Deszpot Gabriella – Zenei átváltozás - Kokas Klára komplex művészeti programja, mint pedagógia és terápia

Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet

Portfólió

Konzulens tanár: SzuhánszkinéLadócsy Erzsébet tanár Hallgató: Fazekas Alexandra Tanár – Zenetanár Zeneismeret MA II. évfolyam

Miskolc 2015

Tartalomjegyzék 1. A tanuló személyiségének fejlesztése Egy kiválasztott növendék jellemzése szakmai szempontból……………………1 2. A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése Egy kooperatív munkát tükröző óra dokumentumai……………………………..5 3. A pedagógiai folyamat tervezése Intézmény bemutatás az iskolában begyűjtött dokumentációs anyagokkal……...9 4. A tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával Tankönyvelemzés a hallgató reflexióival ellátva……………..………………...11 5. Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése Számítógéppel segített tanulás……………………………………………….…16 6. A tanulási folyamat szervezése és irányítása Kritikák, reflexiók a szakmai gyakorlatról……………………………………..19 7. A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása Gyerekekkel készített interjúk vázlata………………………………………….21 8. Szakmai együttműködés és kommunikáció Külső szervekkel való együttműködés dokumentumai, az együttműködés formáinak bemutatása…………………………………………………….…….28 9. Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre Szakcikk összegzése, értékelése…………………………………………….….31 Függelék…………………………………………………………………………….….38 Irodalomjegyzék

1. A tanuló személyiségének fejlesztése Egy kiválasztott növendék jellemzése szakmai szempontból

Bár magam még nem vagyok gyakorló tanár és nincsenek mögöttem évek, amire építhetném a szakmai tapasztaltságomat vagy hozzáértésemet, mégis az elmúlt két évben volt alkalmam másokat tanítani. Mindez értendő a szakmai gyakorlatra, ahol tanár felügyelete mellett szerezhettem tapasztalatot egy kiválasztott csoport által, viszont mindemellett lehetőségem nyílt másokat is tanítani. Szaktársakat vagy más szakot végző hallgatókat, akik igényelték a segítséget szolfézsból és összhangzattanból. Nem zárkóztam el a lehetőség elől és igyekeztem az eddigi tudásomra alapozva segítséget nyújtani, biztosítani az előrehaladásukat, ahogyan tőlem telt. Ez a tevékenység az utóbbi időben egy tanítványra redukálódott, és őt szeretném a tanuló személyiségének fejlesztése című témának alanyává emelni. Nagy Tamarát, aki jelenleg végzős BA hallgató, nem úgy kezdtem tanítani vagy segíteni, hogy ne értett volna már a zenéhez, viszont észrevehető hiányosságai voltak, amelyek mégis erősítették azt a benyomást, hogy szinte az alapokról kell elkezdenem vele a zeneismeretet és az összhangzattant. Rendelkezett tudással, tehát volt mire építenem, viszont az ismeretei néhol nagyon is kezdetlegesek voltak, vagy éppen rosszul felépített rendszerekre épültek, s ez utóbbinál kénytelen voltam, úgymond teljesen visszabontani ezeket a fogalmakat, hogy javítva helyesebb irányba terelhessem. Mindez, remek gyakorlati alapot jelentett nekem a tanítási gyakorlat megkezdése előtt, mert volt lehetőségem megpróbálni átadni a tudásomat, valamint kitapasztalni, hogy mely módszerekkel nyújthatok eredményesen segítséget, s mindez a mai napig egy remek kiegészítése a rutin megszerzésének. Tanítási gyakorlaton dolgozhatok a csoporttal a tanárom segítségét igénybe véve, de emellett heti rendszerességgel foglalkozhatok ezzel a tanítvánnyal is, akinél egyénileg láthatom a tudás előrehaladását. Jó érzés és mindenképpen pozitív visszajelzést jelent, hogy van eredménye a közös munkánknak. Ez tapasztalható az órai munkáin is, a tanára elmondása alapján, miszerint bizonyos készségei javultak és az ismereti is pontosabbak lettek. Persze, ez egy hosszú folyamat és még van mit fejleszteni, valamint van hová fejlődni, de mindenképp van értelme a dolognak. Ez elismerést jelent nekem, és természetesen neki is, hiszen van sikerélménye.

A Tamarával tartandó órákra mindig tudatosan készülök, és ahogyan tanítási gyakorlatra is készítek óravázlatot, úgy az ő óráit, avagy a vele való foglakozást is mindig előre megtervezem. Szeretem összegezni, hogy mit gondolok abban a másfél órában teljesíteni, hogyan szeretném azt felépíteni, és hogy milyen gyakorlatokat tartok célszerűnek, valamint következetesnek egymás után hozni. Igyekszem mindig a kisebbtől elindulni és a nagyobb, időigényesebb feladatok felé tartani. Az óra elején fontosnak tartom a ráhangolódást, így mindig valamilyen hallásgyakorlattal indítunk vagy blattolással, s csak ezután térünk rá az írásos feladatokra. Tudom, melyek azok a gyakorlatok, melyek kevésbé kivitelezhetőek számára, s igyekszem ezeket minél többet forgatni, beépíteni a feladatokba, hogy idővel elmélyülhessen és beépülhessen a tudásába. Tudom, melyek azok, amelyek könnyebbek számára vagy több benne a sikerélménye. Ezeket is gyakran alkalmazom az órák során, de próbálom mindig olyan ismeretekkel és újdonságokkal kiegészíteni, amelyek által tovább bővíthetem abban az adott témában a tudását. A zeneismeret tanítása során, véleményem szerint fontos, hogy a tanuló kedvvel végezze azt, amit csinál. Bár tanulásról és gyakorlásról van szó, szeretném, ha ezt nem kötelező feladatvégzésnek érezné, hanem egy élvezetes formában véghezvitt képességfejlesztésnek, melynek közlése én rajtam múlik. Az én feladatom, hogy ezt a hangulatot megteremtsem, és hogy őt aktív részvételre motiváljam. Ha kedvvel és érdeklődéssel áll a feladat elvégzéséhez, akkor a tudás megszerzése is jobban biztosított, valamint eredményesebb a közös munkánk. Nagy Tamarával körülbelül két éve dolgozunk együtt és ez alatt kialakult bennem egy kép, továbbá van viszonyítási alapom, hogy honnan indultunk és hol vagyunk most. Bár van még mit tanulnia és fejlődnie, de örömmel tapasztalom, hogy sikerült néhány ismeretét pontosítanunk és tökéletesítenünk. Voltak gyakorlatok, melyeket nem hiányosságok révén nem sikerült soha teljesítenie, hanem olyan fejben eldöntendő gátak miatt, miszerint nehéznek találta vagy túl bonyolultnak. Ilyen volt például a dallamírás lejegyzése. Ennek a kivitelezésére próbáltam tudatosan rávezetni. Mielőtt sor kerülne az adott zenei részlet leírására, megbeszéljük a lehetséges formai lehetőségeket, dallami lezárásokat, funkciókat, lesz-e hangnemi kitérés vagy modulálás, esetleg visszatérés, azaz periódusról vagy zenei mondatról lesz-e szó, stb. Ezek tudatában már van előzetes elképzelése és formai érzete, hogy szerkezetileg hogyan is épül majd fel az adott részlet, és ez sokat segít, hogy sikeresebben lejegyezhesse. Hasonló problémát jelentett még az atonális dallam írása, melyet próbáltam a tonalitásból felépíteni számára és fokozatosan

bővítettük disszonánsabb hangzásokkal, kevésbé tonális fordulatokkal. Mára ezeket a feladatokat sokkal könnyebben veszi és jobban boldogul a kivitelezésükkel. Tamara jelenleg a Zeneakadémiára készül ének szakra felvételizni, ahol szolfézsból is megkövetelnek bizonyos alapismereteket. Jelenleg, ezeket a gyakorlatokat hoztam előtérbe, ezekre építem az óra menetét – mint például egy szonáta elemzése, basszusharmonizáció -, de mindeközben továbbra is igyekszem készségfejlesztő gyakorlatokat hozni a szinten tartás végett. Amit aktuálisnak érzek az utóbbi hetek óráit tekintve, az az önálló munkára való irányítás. Mindig igyekszem őt segíteni és a helyes irányba terelni, ami egyrészt persze jó dolog, mert tudom, hogy van sikerélménye és szereti, ha megerősítem őt a gyakorlatok közben egy-egy jó megoldásnál, de legyen szó felvételiről vagy bármilyen más írásbeli számonkérésről, akkor nincs ott senki mellettünk, hogy biztosítson minket arról, miszerint jó az, amit leírtunk. Egyelőre még ezt érzem nehezebbnek vagy körülményesebbnek, hogy megszokja az önálló munkát, megtapasztalja a saját határait, és hogy alkalmazni tudja a meglévő tudását anélkül, hogy mögötte állnék. Ezt próbálom úgy megoldani, hogy az óra folyamán előre megadom az instrukciókat és amire figyelnie kell, majd igyekszem őt magára hagyni és akár engedni is, hogy tévesszen, hiszen így láthatom, hogy mely ismereteket szükséges átbeszélni vagy pontosítani. Ezzel kapcsolatosan, függelékként csatoltam egy írásbeli számonkérését és annak eredményét.

Nagy Tamara BA diplomakoncertje a Zenepalota Bartók termében

Reflexió Ami számomra értékes és hasznos ebben a folyamatban, az a tudás átadásának sokrétűsége, mely képességre minden tanárnak szüksége van. Különleges és érdekes, hogy mindenki máshogy veszi át az ismereteket, és más módon alkalmazza a meglévő tudása által. Mindennek a kognitív sémákhoz van köze, melyek segítenek bennünket az új ismeretek elsajátításában. Tamara esetében is tapasztaltam, hogy egyazon dolgot én teljesen másképp vezetek vagy más rendszer által követem végig fejben, mint ő, de ez nem jelenti azt, hogy az ő elképzelése ne lenne ugyanúgy helyes vagy általa ne lenne megvalósítható egy adott feladat. Egy zenei fogalom vagy szabály akár több oldalról is megközelíthető vagy megérthető és tanárként fontos, hogy ezt a lehetőséget megértsük, elfogadjuk és gyakoroljuk. Nem szabad szűklátókörűen csak egy módszerrel keresni a megoldást egy kérdésre, és ugyanígy kell hozzáállnunk a tanulókhoz is. Tudnunk kell, hogy melyek azok a kérdések, amelyek rávezetik őket a válasz megtalálására vagy, melyek azok a segítő mozdulatok zenei nyelven, melyek által sikerélményük lehet a gyakorlatok elvégzésében. Persze, ez egy személlyel egyszerűnek tűnik, hiszen adott az egymásra való, személyes formában vett ráhangolódás, de mindez szerintem működőképes lehet egy csoport esetében is. Tanárként ez az elsődleges feladatunk, hogy felismerjük, melyek azok az eszközök, amelyekkel előremozdítatjuk a képességeiket a készségük fejlesztése érdekében.

2. A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése Egy kooperatív munkát tükröző óra dokumentumai

A tanítás tárgya Dobszay László – A hangok világa IV. – 61. oldal, 82. példa/ B.

Az óra anyaga Mozart: Gyermekjáték (Dobszay László – A hangok világa IV.) Hármashangzatok gyakorlása Dobszay László – A hangok világa IV. – 61. oldal, 82. példa/ B. Perióduselemzés Mozart: Szép május (Énekeljünk, muzsikáljunk)

Óra típusa Kombinált

Óravázlat 1. Beéneklés – fiore gyakorlat kétvonalas F vagy G hangig 2. Mozart: Gyermekjáték című dal közös éneklése kísérettel - formai elemzés, hangnemi kitérések megbeszélése - hangzatok, hangközök megfigyelése a műben - szűk kvint és bő kvart közötti különbség érzékeltetése, az oldás megbeszélése

3. Hármashangzatok gyakorlása -

Öt darab, különböző hármashangzat fordítást játszok, mellyel kapcsolatban fel kell

ismerniük annak színét, a fordításra vonatkozó szerkezetet. Hagyok időt az átgondolásra és a megfejtésre, majd közös megbeszélés után egy adott alaphangra ki kell dolgozniuk. 4. Dobszay László – A hangok világa IV. – 61. oldal, 82. példa/B. - repülőkottával előkészíteni a dallam éneklését, kigyakorolni a nagyobb, illetve nehezebb lépéseket, melyek elsőre nehézséget okozhatnak

- ritmus tapsolása, annak pontosítása mérőütés segítségével - belsőhallással – csak az ütemek első hangját adják vissza énekelve, magukban követik a dallamot mérőütés mellett - elénekelni szolmizálva, funkciók megbeszélése - dallam zongorázása, funkciók dúdolása - két szólamban elénekelni 5. Perióduselemzés – öt alkalom adott a megfigyelésre - egy zenerészlet szempontok alapján történő elemzése, mint: a. Forma (a+… periódus), b. Ütemmutató c. Kezdés (felütéssel, vagy ütem egyen indul a dallam), d. Hangnem (dúr vagy moll), e. Funkciók

6. Mozart: Szép május Ismert dal felelevenítése, közös éneklése kísérettel

Szakmai és tanítási gyakorlatomat, az Egressy Béni Zeneiskolában végezhettem el, és egy 4. osztályos csoporttal foglalkoztam konzulensem segítségével. Azért szerettem volna a kompetencián belül ezt a tételt kidolgozni, mert egy csoport fejlődését és fejlesztését leginkább egy szolfézs óra adja vissza, s ha a társaság kis létszámú, akkor sokkal jobban oda lehet figyelni az egyéni fejlesztésre is, van idő kitérni és megbeszélni az esetleges hiányosságokat, és több segítséget lehet nyújtani a tanulóknak a sikeres előrehaladásukhoz és készségeik pontosabb erősítéséhez.

Az órát beénekléssel kezdtük, amely segíti a tiszta intonációt, fejleszti a harmonikus hallást, melyek mind-mind hozzájárulnak az óra eredményességéhez, továbbá megteremti a ráhangolódást. A beénekléshez Kodály: Énekeljünk tisztán című gyakorlatgyűjteményének egyikét alkalmaztam, mégpedig a 9. oldalon található 73. példát. Második feladatként Mozart Gyermekjáték című darabját szólaltattuk meg, mely tovább segíti az órai ráhangolódást. A mű megtanulására már sor került az előző két óra alkalmával, viszont szükséges a felelevenítés, gyakorlás. A dal közös eléneklése után

megbeszéltük annak formáját, szerkezetét, a hangnemi kitéréseket, valamint megfigyeltük a dallamban előforduló hármashangzat felbontásokat. A hármashangzatok megfigyeltetése már előkészítése a következő feladatnak, mely a harmonikus hallást fejleszti tovább. Változatos színű és szerkezetű hármashangzatok követték egymást, s ennek megfigyelésére két-három alkalmat adtam, majd közös megbeszélés alapján lehetőség volt a javításra. A helyes megfejtés a táblára került, mely alapján még lehetett pontosítani, s ezután következett a hármashangzatok egy adott hangra való felépítése. Mindez egyéni munka volt, majd közös ellenőrzés után nem szóban szavaltuk el a megfelelő hangokat, hanem énekelve szólaltattuk meg azokat. Szolmizálva és ABC-s névvel is.

A gyakorlati feladat és az órára való ráhangolódás után következett az óra tényeges anyaga, melyet Dobszay – A hangok világa IV. kötetéből választottam. A feladat sikeres és eredményes kivitelezését repülőkottával készítettem elő, miszerint a nehezebb dallamfordulatokat, hangközöket ennek segítségével elénekeltük, hogy a feladatban látható dallam megszólaltatásánál már ne legyen nehézségük. Miután biztosnak éreztem ezeket a kiragadott fordulatokat, ők eltapsolták a dallam ritmusát, én pedig az egyenletes mérőütést adtam hozzá. Miután sikerült leolvasni a pontos ritmust, következhet a belső hallással való éneklés, ugyancsak mérőütés mellett Ilyenkor csak az ütem egyeket éneklik vissza a tanulók és magukban követik a dallamot. Ezek az előkészítő folyamatok mind-mind fontosak, mert segítik a darab átlátását, megértését, mielőtt ténylegesen sor kerülne annak a feldolgozására.

Így már elméletileg ismerik a kottaképet, annak ritmusát, dallamfordulatait és ennek értelmében, nem okoz gondot a megszólaltatás. Ha mindez sikerült, megszólaltattuk szolmizálva, amely már előkészítette a példa valódi gyakorlatát, mégpedig a funkciók érzékeltetését. Ezt szóban átbeszéltük és tudatosítottuk, majd én zongoráztam a dallamot, ők pedig hozzádúdolták a helyes funkciókat. S hogy ne csak elméleti feladatról legyen szó, valamint nem felejtve azt a fontos szempontot a szolfézsnál, hogy mindig a zenéből indulunk ki, megszólaltattuk az adott részletet, két szólamban. Utolsó feladatként egy perióduselemzést terveztem az órára, melyhez nem volt szükség a zenerészlet lejegyzésére. Csupán megfigyelniük kellett azt néhány szempont alapján. Forma tekintetében, hogy milyen típusú periódusról van szó, azaz visszatér-e a dallam az utótagban, vagy sem.

Második szempont volt az ütemmutató, melyet érzékelniük kellett a természetes lüktetés alapján. A kezdés ugyancsak fontos megfigyelési kritérium, hiszen kezdődhet felütéssel is az adott részlet, vagy indulhat ütem egyen. Ennek a megérzése szintén lényeges. Negyedik szempont a hangnem meghatározása – csak annyiban, hogy dúr vagy moll -, s utolsóként a lehetséges funkciók ütemenkénti leírása betűjelzéssel, miszerint hol hallottak tonikát, szubdominánst vagy dominánst. Mindezek felismerésére öt alkalmat adtam, továbbá mindegyik diktálás előtt felhívtam a figyelmüket a lehetséges megoldásokra, mire érdemes összpontosítani és koncentrálni a helyes megoldás elérése érdekében. Zárásként pedig egy számukra jól ismert és szeretett dalt választottam, mégpedig Mozart Vágyódás a tavasz után című művét. Fontos olyan dallal zárni az órát, amely hangulatban is lekerekíti azt, valamint hozzájárul ahhoz, hogy zenei élménnyel gazdagodjanak.

Reflexió A tanítási gyakorlatot tekintve, nagyon élveztem az itt eltöltött hónapokat, melyek során rengeteg tapasztalatot szereztem, mind a csoport és mind a konzulens tanárom által. Az előző kompetenciával összehasonlítva az ebben leírtakat, sokkal világosabbá vált számomra az a különbség, hogy mit is jelent egyetlen növendékkel foglalkozni egyénileg, valamint hogy mennyivel összetettebb egy egész csoporttal dolgozni és őket vezetni. Örülök, hogy velük dolgozhattam, és hogy a közös munkával segíthettük egymás szakmai előrehaladását!

3. A pedagógiai folyamat tervezése Intézmény bemutatása az iskolában begyűjtött dokumentációs anyagokkal Az Egressy Béni Zeneművészeti Iskola 1952-ben vette fel Szózatunk zeneszerzőjének Lászlóné

nevét,

Erdélyi

vezetésével.

intézményben

hét

Az

kinevezett

tanárral folyt az oktatás, négy hangszeres

tanszakon,

valamint

zenekar és énekkar is működött. 1954-ben

maga

Kodály

is

megtisztelte jelenlétével az egyik, ezen intézményen belül tartott szolfézsversenyt, melyre máig emlékezetes eseményként emlékszik vissza az iskola. Továbbá külön színt hozott az iskola zeneoktatásába az a tevékenység, mely Erdélyi Lászlónénak köszönhető, mégpedig a dalcroz-i „Euritmia” oktatása. Az 1970-es évek végéig az iskola a Zenepalota épületében kapott otthont az alap-, közép-, és felsőfokú intézményekkel együtt. A növendékek létszáma és az oktatott tanszakok számának gyarapodása tette szükségessé, hogy a zeneiskola 1978-ban a jelenlegi helyére költözzön. Napjainkban az iskola egy 35 szakteremből álló, hangversenyteremmel,

zeneműtárral

korszerűen

felszerelt,

parkosított

udvarral

rendelkező zeneoktatási intézmény. Köztudott, hogy a gyerekek utaztatása költséges és körülményes, így ezt a problémát kiküszöbölve két ismert iskolában szerveztek még zeneoktatásra lehetőséget, mégpedig Szirmán, a Bem József Általános Iskolában, ahol egészen 2008-ig működött a zenei képzés, valamint a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában, az Avas déli lakótelepén, ahol a mai napig folyik a növendékek képzése. Jelenleg, a külső iskolákat is figyelembe véve, összesen tizennyolc szakon, 647 növendék vesz részt hangszeres és elméleti oktatásban, 50 tanár irányítása mellett. 16 hangszeres

szak

tanulására

van

lehetőség,

továbbá

zenekar,

énekkar

és

kamaraegyüttesek – mint például rézfúvós együttes, kisharang együttes, csellózenekar, gitárzenekar – is működnek.

Az intézményen belül történő oktatás alapját a hangszeres és énekes képzés jelenti. A növendékeket főiskolai, illetve egyetemi végzettséggel rendelkező zenetanárok tanítják, akik maguk is részt vesznek Miskolc város zenei életében, mint zenekari muzsikusok és szólisták. Az iskola hírnevét tovább emelik a növendékek kiemelkedő teljesítményei egy-egy iskolát képviselő megyei-, regionális-, országos és nemzetközi versenyek által, ahol színvonalas és kiemelkedő produkciókkal helyezéseket érnek el. Mindez a tanulók érdeme, akik szorgalmukkal és kitartásukkal ilyen szép eredményeket szereznek, s nem utolsósorban elismerés jár azoknak a tanároknak, akik felkészítik őket és lelkiismeretes munkájukkal segítik őket. Miskolc zeneoktatásának egyik helyi sajátossága, hogy az alap-, közép-, és felsőfokú zenei képzést komplex módon foglalja magába. Az intézmény biztosítja a zeneművészeti főiskola hallgatói számára a hospitálás és tanítási gyakorlat végzését, továbbá a diplomatanítás lehetőségét. A Zeneiskola pedagógiai célkitűzései alapján, a zenei pályára felkészítés mellett elsődleges feladatának tartja, hogy minden tanulót az értékes zene szeretetére neveljen, formálja az ízlésüket, fejlessze a készségeiket és képessé tegye őket arra, hogy művelt és zeneértő személyiséggé válhassanak, akik szívesen látogatnak koncerteket, előadásokat, s ezáltal érzelmileg is gazdagabb, teljesebb életet élhessenek. Az Egressy Béni Zeneiskola története és kiemelkedő zeneoktatási tevékenysége 63 éves múltra tekint vissza, mellyel nem csak a megye, hanem az ország egyik legeredményesebb iskoláinak egyike.

Reflexió Nem egyszerű véleményt formálnom az intézményről, hiszen annak működéséről csak, mint főiskolai hallgató kaphattam képet és nem, mint aktív gyakorló tanár. Viszont, az itt eltöltött két éves szakmai gyakorlatom alatt hallgatóként is megtapasztalhattam, hogy a tanárok mennyire önzetlenül és lelkiismeretesen végzik a munkájukat, s hogy végtelen kedvességgel és segítőszándékkal egyengetik a fiatal növendékek zenei nevelését. Az iskola sikeres és eredményes működését tükrözi megannyi elért versenyeredmény és szereplési lehetőség, de véleményem szerint, a zenei nevelés szíve a tanárok hozzáállásában, a tanulók iránt tanúsított szeretetben és a szakmai felkészültségben nyilvánul meg, amelyet ebben az intézményben maximálisan megvalósultnak érzek.

4. A tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával Egy hangszeres/énekes iskola bármely kötetének ismertetése, felhasználhatóságának bemutatása, kritikai értékelése Ezen kompetencia témájául Dobszay László A hangok világa IV. kötetét választottam, mely Bevezetés

a

Zeneirodalomba

I.címmel

a

zeneiskolák IV. osztálya számára készült. Címe azt kívánja jelezni, hogy a tanítás középpontjába ez évtől fogva a műzene nagyobb alkotásai kerülnek, és

a

diákok

készségeket

azon

elméleti

sajátítják

el,

ismereteket

melyek

és

birtokában

képessé válnak a zeneirodalom megismerésére és megszeretésére.

A

kötet

elkövetkezendő

évek

előkészíti

zeneirodalom

az

tárgyának

tanulását is. Ha nem is éles elhatárolódással, de a növendékek új szakaszba lépnek a szolfézs tanulás terén. Ez legfőképp a zeneművek harmóniai oldalát érinti, valamint a nagyobb ívű műzenei formákra irányított figyelmet. A kötet mindezt tematikusan segíti. Az elmúlt években a népdalok kerültek előtérbe, erre alapozódott a zenetanulás. A növendékek megismerkedhettek a zene alapelemeivel, de mindez csak egy időszak a zene történetének

megismerésében.

A

hangok

immár

hangzatokká,

harmóniákká

kapcsolódnak össze, s a zeneművek időtartama is hosszabbá válik, mely nagyobb koncentrációt és figyelmet igényel. A tankönyvben Dobszay László tizenöt olyan értékes és önálló, zárt egészet alkotó klasszikus művet válogatott össze, amelyeknek a feldolgozása, éneklése és harmóniai összetétele megfelelően alapozza meg a klasszikus zene megértését. A tankönyv első felében az év zenei anyagát jelentő tizenöt darab található, a második rész pedig gyakorlati példákkal segíti ezeknek a műveknek a feldolgozását, megértését, valamint a halláskészség és az íráskészség fejlesztését, az elméleti ismeretek mélyítését.

A

duók

kivételével,

mindegyik

hangszerkísérettel ellátott mű, melyek ezáltal, sokkal

átláthatóbbak

a

harmóniai-funkciós

hallást tekintve. 1. Mozart: Andante című műve formáját tekintve egyszerű és átlátható. Eredetileg egy zongoradarabról van szó, mely A gyermek Mozart

című

gyűjteményben

található.A

hozzáírt szöveggel jól énekelhető. Formai szempontból

a

kis

háromtagú

forma

tudatosításához ad példát. A basszusszólam betűkottával segítséget

kiemelt jelentenek

szolmizációs

hangjai

a

basszus

funkciós

megértéséhez. A domináns hangnemi kitéréshez külön feltünteti a szerkesztő az érintett hangnemeket. 2. Mozart: A-dúr klarinétkvintettjénekIV. tételének témarészlete található második műként a könyvben. A darabon keresztül a két szólam hangközviszonyaiban új hangközökkel találkozhatunk, mely akár oktávon túli távolságot is jelent. A könyv második felének gyakorlatai között több feladatot is találunk (38. oldal 11. , 48. oldal 41., 63. oldal 87.), melyek segítséget jelentenek a mű előkészítésében, illetve utólagos gyakorlásában. 3. Mozart:SehnsuchtnachdemFrühlinge, avagy Vágyódás a tavasz után címűművének különlegessége, a zene által kifejezett szövegbeli tartalom, s ahogyan mindezt elősegíti a mű ritmikája, dallamossága. A darabot leginkább az Agócsy László és J. Irsai Vera által szerkesztettÉnekeljünk muzsikáljunk kötetből érdemes tanítani, ahol külön zongorakíséret található hozzá. A darab ritmikai előkészítéshez segítséget nyújt a könyv második felében található ritmusgyakorlat (42. oldal 20/C) 4.Mozart: DasKinderspielérdekessége, hogy a szerző utolsó művei közül való, míg a könyv elején a kezdeti, gyermekkori darabbal foglalkoztunk. A dal jó példát szolgáltat az orgonapontos basszusra, illetve a hangnemi kitérésre. Aránylag könnyű zongorakísérete lehetővé teszi, hogy akár egy zongorista növendék kísérhesse a csoport énekét, mely által a kamarazenélés élményét jobban átélhetik a tanulók.

5. Haydn: Jedermeint, der Gegenstandcímű dala új színfolt a Mozartdarabok után. Érdekes a periódus szekvenciázós felépítése, az egészen apró ritmusértékek megjelenése. 6. Beethoven Marmotte című darabja, Goethe egyik versére komponált mű. Szerkezetét tekintve egy kéttagú formáról beszélhetünk. Érdekessége, hogy az első periódusban egy Fisz orgonapont fölött Tonika és Domináns funkció váltakozik. Elméleti ismereteket tekintve, ezen keresztül taníthatjuk a mollbeli funkciókat is. 7. Mozart: Rondó az F-dúr hegedű-zongora szonátából című műve szemléletesen érzékelteti a rondó felépítését, szerkezeti megoldásait és a könyv anyagát tekintve, ez az egyik nagyobb lélegzetvételű darab. Ezen keresztül egyszerűen látható át a rondó, mint forma és tudatosíthatjuk a vele kapcsolatos elméleti ismereteket, a rondó és közjátékok közötti kapcsolatokat, különbségeket.(Pl. hangnemváltás, moduláció, belső bővülések) 8. Beethoven: Urián utazása című darabja remek példát ad arra a zenei jelenségre, amikor minore-maggiore szerinti hangnemváltásra kerül sor. Továbbá érdekesség lehet a szóló-tutti váltakozás, amely tovább színesíti a dal hangulatát és annak előadásmódját. A hangnemváltás ehhez a megoldáshoz kapcsolható, miszerint a szóló részek g-moll hangnemben hangzanak el, míg a tutti az azonos alapú Gdúrban csendül fel. 9.

Mozart:

Haffner

szimfóniájának

egy

részlete

tananyagként szintén megtalálható a könyvben. A darab remek példával szolgál a kürtmenet gyakorlására és érzékeltetésre,

mellyel

már

harmadik

osztályban

megismerkedtek. A műrészlet a könyv második felében található gyakorlatok egyikével előkészíthető, szám szerint az 55. oldalon található 64. feladat C. példájával. A darabon keresztül megismerkednek a növendékek többek között a kettős kereszt fogalmával, szerepével, írásával, használatával.

10. Mozart: Három duó című darabja eredetileg egy két kürtre írt mű 3 részlete. Formai és harmóniai szempont szerint egyaránt hasznosak. Az első duóban a kromatika fogalmával találkozunk, illetve a bővített prím hangközzel. A második szép példát prezentál a háromtagú formára, illetve a modulációra a domináns hangnembe. A harmadik duón keresztül megismerkedhetnek a tanulók a bővített szekund fordításaként kialakuló szűkített szeptim hangközzel. A tankönyv második felében a hangközmenetekkel, lapról olvasási feladatokkal, funkciós basszus szerkesztésével találkozhatunk. Az 59. oldalon Haydn: Német táncán keresztül tipikus példát kapunk a domináns szeptim elmélyítéséhez, gyakorlásához. Találunk részletet Mozart Varázsfuvola című operájából, a Bűvös csengettyűt, mely háromszólamú éneklésre ad lehetőséget zongora és fuvola, vagy akár harangjáték kíséretével. A tankönyv végén egy kis kánon-gyűjteménnyel találkozunk a függelékben, mely a többszólamú éneklésre szolgáltat további lehetőséget.

Reflexió Összegezve elmondható, hogy a tankönyv felépítése logikus és következetes, továbbá a könyv végén található gyakorlatokkal kiegészítve jól hasznosítható. A művek egymásra épülnek, nehézségi szintnek megfelelően fokozatosan igényelnek több és mélyrehatóbb tudást, továbbá lehetőséget biztosítanak az ismétlésre és szakaszosan hoz újabb és újabb ismeretre példát, amellyel tovább gazdagítható a megszerzett tapasztalat. A zeneművek változatosan követik egymást, több forma megismerésére adnak lehetőséget. A könyv felhasználhatóságát tekintve, érdemesnek tartom e szerint tanítani a növendékeket, és ezáltal fejleszteni a készségeiket, bővíteni a tudásukat, de tekintve a zeneoktatás fejlődését, érdemes talán további művekkel kiegészíteni a tankönyv anyagát. Ehhez nagyszerű segítséget nyújt az előzőekben is említett Agócsy László és J. Irsai Vera által összeállított Énekeljünk muzsikáljunk című gyűjtemény. Mindenesetre, hasznos eszköz és remekül alkalmazható a negyedik osztályos növendékek számára.

5. Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése 1. Könyvesboltok, kiadók honlapjai, elektronikus könyvtárak www.bookline.hu www.alexandra.hu www.libri.hu www.amazon.com www.wikipedia.org www.mek.oszk.hu 2. Zeneműboltok, kották beszerzése http://www.sheetmusicplus.com/ http://www.8notes.com/ http://www.allpianoscores.com/ https://www.pianoshelf.com/ http://www.free-scores.com/ http://www.prestoclassical.co.uk/sm/ www.hungaroton.hu http://www.kottanet.hu/ http://www.lisztbolt.hu/ http://www.emb.hu/ http://www.edition-peters.com/ http://www.musikalienhandel.de/ www.music-scores.com www.kottaletolto.hu www.imslp.org www.cdsheetmusic.com www.cpdl.org

3. Zenei újságok http://www.parlando.hu/ http://www.fidelio.hu/ http://www.muzsika.net/

http://musicianswho.hu/ http://www.gramofon.hu/ http://www.momus.hu/

4. Hangversenyek, rendezvények, programok http://filharmonia.hu/ http://www.opera.hu/ http://broadway.hu/ http://www.hangverseny.hu/ http://www.szinhaz.hu/

5. Online zenehallgatás, videók megtekintése, rádiók http://www.youtube.hu/ http://www.deezer.com/ http://www.solopianoradio.com/ 6. Kottaszerkesztő programok Finale Sibelius

Reflexió A számítógép, valamint az internet lehetősége mára olyan távlatokat nyitott meg, mellyel számtalan lehetőség elérhető néhány kattintással és mindez tekinthető hátránynak is, de összességében, ha megfelelő módon alkalmazzuk, valamint tudatosan építjük be az életünkbe, a tanításba, továbbá a tanulásba a használatát, akkor előny is származhat belőle.Olyan oldalak elérhetőségét adtam meg ebben a témakörben, mely mások számára is segítséget nyújthat, ha valamilyen zenei szakkönyvet keres, tájékozódni szeretne a jelenlegi programokról és koncertekről, esetleg kottákat szeretne beszerezni, valamint zenehallgatásra alkalmas linkeket is megadtam, ahol a hangélmény mellett akár vizuálisan is látható egy-egy koncert, vagy előadás. A youtube remek lehetőséget nyújt arra a célra, ha bizonyos értelemben, vizuális élményben is szeretnék részesülni. Bár nem érhet fel egy élő előadással vagy koncertélménnyel, mégis alkalmat ad arra, hogy akár operaelőadásokat, zongorakoncerteket vagy kórusok fellépéseit megtekinthessük és hallgathassuk egyben. A Deezer oldal ajánlása személyes

számomra, mert én magam napi rendszerességgel használom. Rengeteg komolyzenei előadás, felvétel és album található itt, többféle stílust magába foglalva. Akár kategorizálhatóak is ezek a zenék, továbbá listákat készíthetünk az ízlésünknek megfelelően. Amikor egy-egy kórusművet tanulunk, vagy új zongoradarabot kapok, szeretem itt meghallgatni őket, mert minőségi felvételeket találhatok, amelyek hozzájárulnak a zenei élmény megszerzéséhez, valamint a darab több előadásban is meghallgatható, így részletesebb és konkrétabb képet kaphatok a lehetséges elképzelésekről. A WhisperingsSolo Piano Radio egy külföldi online rádió, melyen a nap huszonnégy órájában zongoraművek csendülnek fel változatos stílusban. Hallhatunk Mozart, Beethoven és Chopin darabokat, továbbá rengeteg kortárs művet lehet általa megismerni. A zenei élmény gazdagítására és a tapasztalat bővítésére zeneművek ismerete kapcsán, kiváló lehetőség. Nem utolsósorban, a kottaszerkesztő programok is hasznosak lehetnek. Ez utóbbi nekem a zeneszerzés órák kapcsán volt fontos, miután egy-egy kottafüzetbe lejegyzett darabot ki is kellett nyomtatnunk, minőségi változatban. Erre nekem nagyszerű megoldás volt a Sibelius használata, mely egyszerű, átlátható és a kezelőfelülete is részletes. Ezzel kapcsolatosan csatoltam egy függeléket, amely az egyik művemet illusztrálja, a Sibelius használatával.

6. A tanulási folyamat szervezése és irányítása Kritikák, reflexiók a szakmai gyakorlatról

Az utóbbi két év során rengeteg tapasztalatot szereztem a szakmai gyakorlat által, mely magába foglalta a hospitálás és a tanítási gyakorlat lehetőségét. Az első évben leginkább megfigyelni volt alkalmam az órákat, különböző osztályok zenetanulását követve. Hospitáltam előképzős csoportoknál, harmadik és 6.B tagozatos osztálynál, ezáltal részletes és változatos képet kapva arról, hogy az egyes korosztálynál mi a követelmény, az elvárás és a tananyag. Óratípusokat megfigyelve, láthattam kombinált vagy kimondottan gyakorlásra szolgáló órát példaként, továbbá egy-egy vizsga előtt olyan jellegű zeneórára is sor került, amikor a meglévő ismereteket összegezték a tanár segítségével.

A szolfézs tanítása mindegyik csoportnál más és más hozzáállást igényelt. Természetesen, mindegyiknél elsősorban a zene iránti szeretet megteremtése és fenntartása a fontos, de emellett adódnak olyan jellegű vonatkozások is, amelyek csak arra az adott korosztályra vagy csoportra jellemzőek. Ebben az értelemben, az előképzős csoportnál azt éreztem, hogy bár a tudás megszerzése is lényeges szempont – hiszen tanárként itt van lehetőségünk lefektetni az alapokat, elmélyíteni az alapvető ismereteket -, a gyerekek zene iránti szeretetét kell megcélozni, elérni és megtartani. A zenét az életük részévé kell tenni és olyan módon kell általa oldani a gátlásokat, fejleszteni a készségeiket, növelni az önbizalmukat, rávezetni őket az önmegvalósítás képességére, hogy az természetes reakció, tevékenység és folyamat legyen náluk. Élményben gazdag zenei neveléssel kell feléjük fordulni, hogy a további években is meghatározó szerepe lehessen a zenének az életükben. Mindennek az egyik eszköze a játékosság, mellyel megteremthető a fogékonyság ezen irányba. Ebben az évben egy negyedik osztályos csoportnál végeztem a tanítási gyakorlatomat, ahol továbbra is fontos megtartani ezeket az értékeket, a zene iránti tisztelet és szeretet lényegét. Bár már előképzőben is van rá példa, hogy egy-egy növendék hangszeren is játszik, ennél a csoportnál érzékelhető és rajzolódik ki leginkább, hogy melyek azok a tanulók, akik komolyabban elhatározzák magukat a zene mellett. Ők már aktívan részt vesznek az iskola zenei életében versenyek és szereplések által. A hospitálás során lévő 6.B tagozatos felvételizős osztály egy következő példája a zenei nevelés formájának,

hiszen az ebben a csoportban jelenlévő növendékek már nem csak zeneszerető, koncertlátogató és hangszeres zenét művelő tanulók, hanem ők már a továbbtanulás irányába haladva elköteleződnek a zene mellett, ezzel megcélozva azt a lehetőséget, hogy esetleg a felsőfokú tanulmányaikat is ennek jegyében végezzék.

Reflexió A hospitálás során is hasznos információkra tettem szert, melyek megalapozhatják, hogy jó tanár válhasson belőlem, de leginkább a tanítási gyakorlat volt az a folyamat, ahol a saját bőrömön tapasztalhattam meg a hibákat és a lehetséges akadályokat, melyeket majd előbb-utóbb egyedül kell megoldanom. Az, hogy a mentor tanárom végig részt vesz az órán és a háttérből figyeli az én munkámat, valamint az osztály tevékenységét, megnyugtató számomra, hiszen tudom, hogyha tévedek vagy bizonytalan vagyok, ő rögtön a helyes irányba terel és már, abban az adott pillanatban sor kerül a hiba javítására. Persze, ez a támogatás csak a tanítási gyakorlat során adott számomra – hiszen az egyetemről kikerülve majd a saját lábamon kell megállni és nekem kell végig vinni az órát, minden segítség nélkül -, de bízom benne, hogy az ő segítségével sikerül megszereznem azokat az alapokat és ismereteket, melyek által jó tanárrá válhatok majd az elkövetkezendő évek során.

Persze, ennek a folyamata egy nagyon hosszú út és szerintem, tanítson valaki bármennyi éve, a tapasztalás lehetősége mindig adott és a tanári pályafutás alatt minduntalan tanulunk és tanulunk. Mindez függ a növendékektől, a gondolkodásunktól, ahogy egyre rutinosabban mozgunk ebben a szakmában, és leginkább attól a hozzáállástól, hogy mennyire vagyunk nyitottak a változásokra, az új ötletekre és megoldásokra.

7. A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása Gyerekekkel készített interjúk vázlata

Az alábbi kompetenciánál, néhány gyerek segítségével felmérést végeztem, miszerint mi a véleményük a szolfézsoktatásról, valamint mi a tapasztalatuk az órákon alkalmazott értékelésről, annak megválasztásáról és hatékonyságáról. Ehhez egy több kérdésből álló tesztet állítottam össze. A kérdésekre abból a negyedik osztályos csoportból válaszolt néhány készséges növendék, akiknél a tanítási gyakorlatomat is teljesítem. A kérdőívet a függelékhez csatoltam!

1. Szívesen veszek részt a szolfézs órákon. 5 – határozottan igen

6 tanuló

4 – inkább egyetértek

1 tanuló

3 - talán

1 tanuló

2 – nem egészen

0 tanuló

1 – határozottan nem

0 tanuló

Az első kérdésre a többség igennel válaszolt, miszerint szívesen járnak erre az órára. A más zeneórákon való részvétellel ellentétben, gyakran a szolfézs az, amelyet problémásnak éreznek, hiszen a hangszeres órákra önként jelentkeznek és nem kötelező jelleggel járnak, viszont a szolfézs, mint tárgyi követelmény csatlakozik a hangszeres órákhoz. A probléma ott lehet, hogy sokan nem értik vagy nem látják át a tárgy fontosságát, az ismeretek későbbi felhasználásának lehetőségét, továbbá fontos lenne, hogy megpróbáljanak párhuzamosan tekinteni a hangszeres és szolfézs órák elméleti ismereteire. Sok múlik a tanár hozzáállásán, hogy miképpen kelti fel az érdeklődést, hogyan motiválja őket. 2. Az óra hangulata ösztönzően és lelkesítően hat rám. 5 – határozottan igen

5 tanuló

4 – inkább egyetértek

3 tanuló

3 - talán

0 tanuló

2 – nem egészen

0 tanuló

1 – határozottan nem

0 tanuló

Egy óra hangulata nem csak a tanártól függ, hanem a gyerekek hozzáállásától is. Lehet egy tanár inspiráló, lelkes vagy motivált, valamint törekedhet arra, hogy a növendékeknek is átadja ezt az érzést, de nem biztos, hogy át tudják venni. Ennek lehetnek olyan okai, hogy vagy érdektelenek a tárgy iránt – az előző kérdésre alapozva, ez természetesen nem igaz erre a csoportra -, vagy olyan személyesebb okok miatt, miszerint nehéz napjuk volt, több volt a követelmény, és mire a délutáni zeneórához érnek, már fáradtabbak és nehezen teljesítenek. Ilyenkor tanárként úgy kell alakítani az szolfézstanítás menetét, hogy az óra végeztével úgy érezzék, zenei élménnyel gazdagodtak és érdemes volt részt venni az zeneórán. 3. Örülök, hogy a szolfézs által bővíthetem a zenei ismereteimet. 5 – határozottan igen

7 tanuló

4 – inkább egyetértek

1 tanuló

3 - talán

0 tanuló

2 – nem egészen

0 tanuló

1 – határozottan nem

0 tanuló

4. Az itt tanultakat hasznosítani tudom a hangszeres óráimon 5 – határozottan igen

7 tanuló

4 – inkább egyetértek

0 tanuló

3 - talán

1 tanuló

2 – nem egészen

0 tanuló

1 – határozottan nem

0 tanuló

A harmadik és negyedik kérdésnél egy-egy tanuló kivételével – és ők is csak egy számmal értékelték lentebb -, mindenki úgy érzi, hogy a zenei ismereteinek bővítéséhez hozzájárul ez a zeneóra. Ez nagyon szép, hogy sokan ezen a véleményen vannak és ebből is látszik, hogy a szolfézs nem csak egy elméleti tantárgyat jelent. Ennél sokkal összetettebb, színesebb és élvezetesebb gyakorlati lehetőség, hogy gazdagabb zenei tudásra-, és érzékre tehessünk szert.

5. A szolfézson tanult ismereteket olykor bonyolultnak és nehéznek találom. 5 – határozottan igen

0 tanuló

4 – inkább egyetértek

1 tanuló

3 - talán

2 tanuló

2 – nem egészen

4 tanuló

1 – határozottan nem

1 tanuló

Ahhoz, hogy a szolfézs érthető, átlátható és alkalmazható tudásforrás lehessen, olyan módon kell átadni az ismereteket a gyerekeknek, hogy azt ne érezzék megterhelőnek. Ehhez szükséges, hogy ismerjük a képességeiket és tudásuk szintjét, amelyre építeni tudunk. Olyan feladatokkal kell fejleszteni készségeiket, amelyek fokozatosan állítják őket egyre nagyobb, teljesítményt is jobban igénylő feladatok elé. Mindemellett pedig szükséges, hogy lazítsuk az óra tervezett menetét egy-egy ismert dal eléneklésével vagy olyan gyakorlatokkal, melyeket játékos módon sajátíthatnak el.

6. Az itt megismert darabokat akár otthon is szívesen meghallgatom, órán kívül. 5 – határozottan igen

3 tanuló

4 – inkább egyetértek

2 tanuló

3 - talán

2 tanuló

2 – nem egészen

1 tanuló

1 – határozottan nem

0 tanuló

Hogy a gyerekek ne csak órákon, hanem otthon is szívesen hallgassanak komolyzenét, egyrészt az ő érdeklődésükön múlik, valamint azon, hogy tanárként miképpen és mennyire hatékonyan alakítjuk ki bennük ezt az érzetet. Ha nem tananyagként fogják fel a megszerzett ismereteket, hanem szívesen egészítik ki velük a zenei ízlésüket, akkor már csak rajtuk múlik, hogy mindezt milyen formában és milyen gyakorisággal alkalmazzák. A technikának köszönhetően, az interneten különböző zenei anyagok és felvételek is könnyek elérhetőek.

7. Ha nem lennének szolfézs órák más zeneórák mellett, hiányoznának. 5 – határozottan igen

6 tanuló

4 – inkább egyetértek

0 tanuló

3 - talán

1 tanuló

2 – nem egészen

1 tanuló

1 – határozottan nem

0 tanuló

A kérdőívet kitöltő tanulók szívesen járnak órára, de ennél a kérdésnél talán jobban megmutatkozik, hogy azért vannak kivételek, akik szívesebben vesznek részt más órákon, és ha nem lenne szolfézs, kevésbé hiányolnák. Tanárként fontos, hogy minden egyes szolfézs órával élményt adjunk, valamint betekintést a zene különböző és változatos stílusaiba, formáiba, amellyel megalapozhatjuk a zenei tudásukat. Továbbá, hogyha nem is a zene irányába folytatják majd a tanulmányaikat, attól függetlenül koncertlátogató, zeneszerető személyiségek maradnak 8. Szeretem az órák hangulatát, a csoporttársaimmal való munkát. 5 – határozottan igen

7 tanuló

4 – inkább egyetértek

1 tanuló

3 - talán

0 tanuló

2 – nem egészen

0 tanuló

1 – határozottan nem

0 tanuló

Az óra hangulatának és annak optimális közegének kialakításában fontos a tanár közreműködésre, viszont ugyanilyen lényeges a csoporttagok közötti összhang. Lehetséges, hogy egyes növendékek a zeneórák mellett is osztálytársak az iskoláikban, de ha olyan csoportról van szó, ahol a tanulók ismeretlenek egymásnak és csupán a zeneórák alatt találkoznak egymással, akkor érdemes páros- és csoportmunkákkal színesíteni az óra feladatainak kivitelezését. Ezáltal szorosabb viszony kovácsolható közöttük, és szívesebben vesznek részt az órákon, ha a társaság kedves és szimpatikus számukra.

9. A szolfézson használt értékelés motivál és ösztönöz a minél jobb teljesítésre. 5 – határozottan igen

4 tanuló

4 – inkább egyetértek

3 tanuló

3 - talán

1 tanuló

2 – nem egészen

0 tanuló

1 – határozottan nem

0 tanuló

Az értékelés megválasztása a tanár feladata, mely függ a csoport teljesítményétől, a tőlük kapott visszajelzésektől és a megválasztott módszerektől, melyeket alkalmazunk az órák során. Minden növendéket más és más dolog motivál, s tanárként az a feladatunk, hogy megtaláljuk azt a közös nevezőt, amely az egész csoportra hatással lehet a teljesítményük fokozásában. Továbbá lényeges, hogy egyenként is tudjunk bánni a növendékeinkkel és néhány szóval vagy a megoldásra való rávezetéssel sikerélményhez juttathassuk őket.

10. Fontosabb számomra a szöveges értékelés, mint az érdemjegy. 5 – határozottan igen

2 tanuló

4 – inkább egyetértek

2 tanuló

3 - talán

2 tanuló

2 – nem egészen

1 tanuló

1 – határozottan nem

1 tanuló

12. Eredményesebbnek tartom az értékelést, ha egyestől ötösig van az osztályozás 5 – határozottan igen

1 tanuló

4 – inkább egyetértek

1 tanuló

3 - talán

0 tanuló

2 – nem egészen

2 tanuló

1 – határozottan nem

4 tanuló

A 10. és a 12. kérdést összevonnám, mert lényegében ugyanarra a kérdésre keresi a választ, csak más megközelítésből. Elég eltérő vélemények születtek, amelyeknek oka az lehet, hogy a zeneoktatással ellentétben a közismereti tárgyak oktatásánál mindig érdemjegyben láthatják a gyerekek a dolgozatuk eredményét, és kevés az olyan alkalom, amikor szimplán szóban vagy kimondottan, szöveges értékelésben részesülnek, jegy nélkül. A zeneórák viszont leginkább készségfejlesztést jelentenek, és

nem lehet egyetlen jeggyel visszaadni vagy árnyalni annak a sikerességét, hatékonyságát vagy eredményességét. Ha szóban értékeljük a diákokat, sokkal pontosabb képet adhatunk arról, hogy hol tartanak, miben kell még fejlődniük és melyek azok a hiányosságok, amelyek esetleg még pontosításra szorulnak. Ha érdemjeggyel is kell értékelnünk fontos, hogy akár egyénenként elbeszélgessünk a növendékeinkkel és kiegészítsük az adott értékelést néhány szóbeli információval, amelyet alkalmazhatnak, és amellyel magasabb szintre emelhetik a tudásukat a továbbiakban.

11. Ha nem lennének vizsgák és számonkérések, akkor is így készülnék az órákra. 5 – határozottan igen

4 tanuló

4 – inkább egyetértek

2 tanuló

3 - talán

1 tanuló

2 – nem egészen

1 tanuló

1 – határozottan nem

0 tanuló

14. Ha járna azért értékelés, ha nincs kész a házi feladatom, mindig megírnám 5 – határozottan igen

4 tanuló

4 – inkább egyetértek

1 tanuló

3 - talán

0 tanuló

2 – nem egészen

1 tanuló

1 – határozottan nem

2 tanuló

A gyerekek legtöbbször kevésbé teljesítenek egy-egy feladatot, ha ahhoz nem társítanak elvárást. A zenetanulás kapcsán fontos, hogy kialakítsunk a gyerekekben egy természetes igényt, miszerint ne azért tanuljanak, mert azt megköveteli a tanár vagy az adott tárgy. Tudatosítani kell bennük, hogy a készségeik fejlesztése az ő javukat szolgálja. Jó látni, hogy ennél a kérdésnél csak egy-két tanuló akadt, aki csak az elvárás miatt teljesít, de a többi tanuló láthatóan érzi ennek a személyes vonatkozását. 13. Túlságosan elnézőnek találom a tanárom értékelését. Lehetne szigorúbb 5 – határozottan igen

0 tanuló

4 – inkább egyetértek

0 tanuló

3 - talán

0 tanuló

2 – nem egészen

3 tanuló

1 – határozottan nem

5 tanuló

15. Szeretem, ahogy a tanárom értékeli és osztályozza a csoport munkáját. 5 – határozottan igen

6 tanuló

4 – inkább egyetértek

2 tanuló

3 - talán

0 tanuló

2 – nem egészen

0 tanuló

1 – határozottan nem

0 tanuló

A hospitálások alkalmával, valamint a tanítási gyakorlatokon is tapasztalhattam azt, amelyet a kérdésre adott válaszok is visszatükröznek. Elengedhetetlen a megfelelő szakmai tapasztalat, de a tudás átadása csak akkor működik, ha lelkileg is átadjuk magunkat ennek az elhatározásnak. A tanárom részéről pozitívan tapasztaltam, hogy mindig segítőszándékkal, készségesen és önzetlenül fordul a növendékei felé, akik szeretik az óráit, a hozzáállását és azt, ahogyan segíti őket a gyakorlati feladatok megoldásában. Minden órája zenei élményt jelent és megfelelően mélyíti el az alapokat a további zenetanulásuk megalapozásaként. Szerencsések, hogy az ő keze alatt tanulhatnak!

Reflexió A kérdőív kérdéseire adott válaszok alapján elmondható, hogy ez egy nagyon jól működő csoport, akik szívesen járnak szolfézsra, szeretik annak a hangulatát és a társaikkal való közös munkát, továbbá az itt szerzett ismereteket fel tudják használni a hangszeres óráik során. Hasznosak az ilyen visszajelzések, hiszen pontos képet kaphatunk a növendékek véleményéről, meglátásairól és tapasztalatairól az órák kapcsán, és ezáltal, még eredményesebbé, valamint hatékonyabbá tudjuk tenni a szolfézstanítást. Másfelől az értékelés másként hat a gyerekekre, ezért jó tudni a véleményüket, hogy egyénre szabottan, még hatékonyabban végezhessük ezen a téren is a munkánkat.

8. Szakmai együttműködés és kommunikáció Külső szervekkel való együttműködés dokumentumai, az együttműködés formáinak bemutatása

A zeneiskola szervezeti felépítéséről és működéséről, továbbá szakmai felkészültségéről a zenei nevelés szempontjából már volt szó a harmadik kompetencia által, de fontos emellett megemlíteni Miskolc valamennyi, illetve a megye és az ország más zeneoktatási intézményével fenntartott kapcsolatot, mely meghatározó egy iskola sikeres működését tekintve. Ahogyan fontos a zeneiskolák számára a szülőkkel való szoros kapcsolattartás – hiszen az ő hozzáállásuk, segítségük, támogatásuk elengedhetetlen a gyerekek zenei nevelését tekintve -, ugyanilyen lényeges szempont a más iskolákkal létesített összeköttetés. Az Egressy Béni Zeneiskola közös tanári koncertek és számos hangverseny alkalmával mélyítette el a kapcsolatát például a Simonffy Emil, továbbá a nyíregyházi Vikár Sándor Zeneiskolával, ahol a tehetségesebb növendékek rendszeres fellépésükkel emelik az évente megrendezett Nemzetközi Gála hangverseny színvonalát. Az intézmény együttesei, továbbá a legkiválóbb szólisták külföldön is lehetőséget kapnak a vendégszereplésre, mely által alkalom nyílt a cserekapcsolatok kialakulására. Ilyen esemény lesz a közeljövőben az az Ifjúsági Zenei Fesztivál, mely Franciaországban, Belfortban kerül megrendezésre, és amelyre a zeneiskola szimfonikus zenekara újból meghívást kapott. A színvonalas és igényes szereplések nem csak országon belül, de külföldön is elismertséget értek el, mely tovább erősíti nem csak az intézmény, de Miskolc város hírnevét is. A kompetencia témáját szeretném néhány esemény megemlítésével alátámasztani és megerősíteni, melyhez az utóbbi egy évben sorra kerülő koncertek és szereplési lehetőségek fontosabb történéseit emelném ki.

2014. október 1-jén a Zene Világnapja alkalmából az iskola növendékei a Kistokaji Általános Iskola Színháztermében adtak színvonalas és kimagasló koncertet, illetve a Kazinczy és a Tapolcai Általános Iskolában emlékeztek meg a zene ünnepéről kis hangverseny formájában.

Az iskola nem csak más iskolákkal tart fenn szoros kapcsolatot. Ilyen, más közönséget megcélzó esemény volt a 2014. november 19-én megrendezett Őszi hangverseny, melyet a Kaffka Margit Könyvtárban hallgathattak meg az érdeklődők vagy a 2014. december 3-án sorra kerülő koncert, mely a Fogyatékkal Élők Világnapja alkalmából a hátrányos helyzetű gyermekek támogatásáért került megrendezésre az Ifjúsági Házban az Egressy Béni Zeneiskola növendékei közreműködésével. A karácsony közeledtével és ennek a hagyománynak a tiszteletére, 2014. december 12én a Gárdonyi Óvodában teremtettek ünnepi hangulatot a tanárok és a növendékek hangszeres előadásukkal, majd december 19-én további két helyszínen is ünnepi hangversenyt hallgathattak meg az érdeklődők, mégpedig a Polgármesteri Hivatal Dísztermében a Kisharang HandbellChoir, az Egressy Régizene Együttes, továbbá az Egressy Ifjúsági Kórus előadásában.

2015. január 19-én egy különleges eseményre került sor, amikor is az Amerikában végzett magyar fotográfus kiállításának megnyitóján adhattak színvonalas hangversenyt a növendékek a Művészetek Háza Galériájában, majd január 24-én Sajószentpéteren a Kultúra Napja alkalmából azok a végzett és még tanuló zenésznövendékek léptek fel, akiknek személyes kötődésük volt a városhoz. Az ünnepi eseményt a városi televízió is rögzítette és a közönségben Gonda Ferenc, a Filmharmónia korábbi igazgatója, valamint a Kazincbarcikai Kodály Zoltán AMI vezetősége is tiszteletét tette jelenlétével. 2015. március 14-én Kovács István, József Attila-díjas költő, író, műfordító és történész Bem tábornokról szóló könyvének bemutatójára került sor, mely egyben a március 15-i városi ünnepségsorozat megnyitója volt. Az eseményre a Művészetek Háza – Pellini Kávézójában került sor. Március 27-én pedig a Megyei Kórház Idegsebészeti Osztályának 50 éves jubileumának alkalmából megrendezett tudományos ülésen is részt vett az iskola néhány tehetséges növendéke.

Reflexió Ezen események példaként szolgálhatnak arra, hogy az iskola mennyire sokszínű és sokrétű tevékenységet folytat hónapról hónapra, ezzel ápolva a más intézményekkel és a várossal kötött kapcsolatokat. Ami számomra megmutatkozott ebben a témában, és az iskolák közötti kapcsolattartásban az az a jelenség, hogy legyünk akár tanárok, diákok vagy csak koncertet látogató zenekedvelők, és éljünk bárhol a világban, a zene összehozza az embereket. A zene nyelve olyan erővel bír, hogy képes ismeretlenül is személyiségeket összekovácsolni. Nélkülözhetetlen, hogy műveljük a hagyományainkat és tovább adjuk az értékeinket. A más intézményekkel fenntartott összeköttetések lehetőséget biztosítanak mind a tanároknak és mind a növendékeknek, hogy önmagukhoz hasonló személyiségekkel és egyéniségekkel ismerkedhessenek meg és velük mélyíthessék el a zene nyelvét az együttjátszás, együtténeklés, a közös zenélés örömében. A közeljövőben, április 24-én a Művészetek Házában kerül megrendezésre a Hang-ár koncertsorozat következő előadása. Mozart, Händel és Süssmayr művek csendülnek majd fel, és közreműködik a Miskolci Szimfonikus Zenekar és az EgressyErkel Zeneiskola kórusa.

Nyolcadik mellékletként látható a koncert plakátja és meghívója, a portfólió függelékében!

9. Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre Szakcikk összegzése, értékelése

Forrás: http://www.parlando.hu/2015/2015-1/AsztalosAndrea-Zenepedagogus.htm

Ezen kompetencia témájául egy Parlando cikk elolvasását és annak elemzését választottam, mégpedig Asztalos Andrea: A jó zenepedagógussá és zenei nevelővé válás útja című összegzését. Több cikket is megtekintettem az oldalon és szerettem volna olyat választani, amely nem kimondottan tudományos vagy elméleti vonatkozásban

foglalkozik

a

zenével,

hanem

sokkal

inkább

a

személyes

megtapasztalásra építve. Asztalos Andrea beszámolója nagyon közvetlen és őszinte volt, valamint néhány tény és történés, amely az életútjához köthető, sok gyerekkori emléket felidézett bennem, hogy én miképpen is indultam el a zene útján. Én nem zenész családba születtem. Igazából, a szüleimnek, rokonaimnak és a felmenőimnek is nagyon kevés kötődésük van a zenéhez. Ilyen formában, nekem csak egy következetes döntés alapján terelődött ebbe az irányba az életem, mégpedig azért, mert a szülővárosomban, Fehérgyarmaton mindössze két általános iskola működik mind a mai napig. Az egyik a Kölcsey Ferenc Református Általános Iskola, valamint a Bárdos Lajos Alapfokú Művészeti Iskola. Az előbb említett iskola leginkább a sportra szakosodott, valamint a nyelvoktatás fontosságára, míg a művészeti iskola a zenére, a táncra, és a képzőművészetre specializálódott. Továbbá ebben a művészeti intézményben dolgozott édesanyám is, és ebből kifolyólag esett a választásuk erre az iskolára. A közismereti oktatás mellett kötelező volt valamilyen művészeti tevékenységet folytatni, így második osztályos voltam, amikor zongorázni kezdtem. Az általános iskolai éveim alatt eleinte nem volt célirányos ez a folyamat, hiszen kötelező jelleggel folytattam zenei tanulmányokat a közismereti tárgyak mellett, de a tanáraim és a szüleim számára is észrevehető volt a zene iránti szeretetem. Szívesen jártam zongorára, kórusra és negyedik osztályos voltam, amikor B tagozatosként, külön szolfézs órákon is részt vehettem. Az évek során a zene iránti elköteleződésem még nem volt teljesen biztos. Jól remekeltem más tantárgyakból is és szüleim leginkább azt tartották szem előtt, hogy a zene legyen egy kiegészítő tevékenység az életemben, amit szeretettel és szívesen végzek, viszont ne válasszam a továbbtanulás szempontjából és inkább a közismereti

tárgyakra összpontosítsak. Végül, a saját elhatározásomra alapozva, mégis a zenét választottam és a középiskolai tanulmányaimat is ebben az irányban folytattam tovább, melynek útjáról a mai napig nem tértem le. Asztalos Andrea cikkének elolvasása emlékeztetett erre a döntésemre, ahogyan elköteleződtem a zene mellett annak ellenére, hogy szüleim más megoldást szorgalmaztak volna. Természetesen, mindenben mellettem állnak és támogatnak, hiszen mindig is biztattak arra, hogy azt csináljam, amit szeretek, de a zene az én választásom volt. Sokszor elgondolkodom azon, hogy valóban jó választás volt-e emellett dönteni és nem más irányba folytatni a tanulmányaimat, de mindig adódik a zenében egy olyan pillanat, történés, helyzet vagy élmény, amely megerősíti bennem azt a tudatot, hogy ott vagyok, ahol lennem kell. Mindebben, hogy biztos lehessek önmagamban, nagyon sok segítséget adott a tanítási gyakorlat, amikor saját magam tapasztalhattam meg a tanítás örömét, annak lehetőségeit a gyerekekkel való munka során. Ez a tevékenység egy szeretetteljes feladat. Kevés az a munkalehetőség manapság, amelyet az ember szívesen, élvezettel és szívvel-lélekkel végez. A zene ezen kevesek egyike, hiszen inspiráló, kreatív, élményben gazdag tevékenység, mely során olyan egyéniségekkel, személyiségekkel és tehetségekkel dolgozhat együtt az ember, mely hatással van az életére, gondolkodására, érzelmeire és értékeire. A zene tanítása egy összetett és sokrétű gyakorlati feladat. Ahhoz, hogy ez eredményes és sikeres lehessen, megfelelő hozzáértéssel és tudással bíró pedagógusoknak kell lenni. De mindez mit is jelent? Melyek azok a tulajdonságok és szempontok, melyek meghatározzák a jó pedagógusi szerepkört? A zenei nevelés egyik legfontosabb feladata a tanulók személyiségének fejlesztése, mely szorosan összefügg a tanulással, hiszen ennek folyamata főleg az ismeretsajátításra, annak alkalmazására, a képességfejlesztése, a tapasztalatszerzésre és ennek a megfelelő elmélyítésére épül. Mindehhez társul a képzelőerő, az intuíció, az összefüggések kapcsolatának felismerése, melyeknek a művészeti oktatásban is jelentős szerepük van. Asztalos Andrea ezen tényeket arra a folyamatra vagy jelenségre alapozza, mint az agy és a zene kapcsolata. Az általános értelemben vett tanulás leginkább azokat a képességeket fejleszti, melyekért a bal agyfélteke működése a felelős, melynek következtében a gyerekek egyoldalú szellemi-értelmi fejlesztésben részesülnek. Emiatt nagyobb feladat hárul a zenetanárokra, hiszen ebben a vonatkozásban, csak a bal agyfélteke használata az aktívabb, míg a zenei készségek és képességek alkalmazásáért leginkább a jobb agyfélteke működése a felelős. Tanárként az lenne a feladatunk, hogy

ezt a kettőt szinkronba hozzuk és összehangoljuk, továbbá kimerítsük azokat a lehetőségeket, melyek által hatékonyan és eredményesen tudna működni a képességek összessége. Azaz, nem külön kellene értelmezni a zenét más tanulási folyamatoktól, hanem a részét kéne képeznie.

Illusztráció a bal-és jobb agyfélteke működéséről Asztalos Andrea Hámori József könyve alapján4 felhívja arra a figyelmet, hogy a beszédhez hasonlóan, ha a zenei fejlesztésben akadnak hiányosságok és ezek megmaradnak ebben a hiányos formában, akkor azok kijavíthatatlan hibákká válhatnak. Később nehezebb lesz korrigálni, vagy mindezt felülírni, erre építeni, így a zenére való fogékonyságot és az ahhoz szükséges képességek fejlesztését tudatosan és precízen kell véghezvinni. Erre például szolgált számomra, amikor a tanítási gyakorlat során egy-egy hibát rögtön javítottunk és nem hagytuk figyelmen kívül. Azonnal tudatosítani kell a helyes megoldást, hogy a rossz ne épülhessen be a készség és tudás elsajátításának folyamatába, hiszen ha mindez elmélyül, az akadályokat gördíthet a tanuló elé, mely hátráltathatja őt a zene megismerésében és az ismeretek megszerzésében. „ Az ének-zene, a muzikalitás éppolyan alapvető eleme a teljesebb emberi személyiség kialakulásának, mint általában is az emberi beszéd. A jobb félteke kommunikációja, nyelve a muzsika, amelynek a születéskor kapott adottságokra alapozó kifejlesztése

4

(Hámori József: „Az emberi agy és a zene”, Hang és lélek, Budapest, Magyar Zenei Tanács, 2002.)

éppolyan fontos (lenne), mint a verbális, illetve más – matematikai etc. – képességek (jó-rossz) kialakítása.”5 A zenei képességek megszerzésére már óvodás és kisiskolás korban lehetőséget kell biztosítani, mert ilyenkor a legeredményesebb a zenei nevelésre való fogékonyság. Ennek leghatékonyabb eszköze az éneklés. Asztalos Andrea a zenei képességeket két csoportba sorolja, s a zenei készségek tekintetében mindkettő lényeges: 1. Egyszerű képességek, amelyek szabállyal leírhatóak és összegezhetőek 2. Komplex képességek, amelyek több egyszerű képesség egymásra épüléséből vagy a készségek szerveződéséből áll. „A zenei alapképesség tehát a zenei képességeknek az a központi magja, alapja, amelybe a dallam, a harmónia, a ritmus, a hangszín és a dinamika a zenei kommunikáció funkcióiban/a hallásban, a közlésben, az olvasásban és az írásban/realizálódik.”6 A zene kétféleképpen nyilvánul meg számunkra, mégpedig hangzás és kottakép alapján. Fontos azon készségek fejlesztése, amelyek által kottakép alapján is lehetőségünk nyílik a zene megismerésére, annak átélésére és belső hallására, s mindezt Asztalos Andrea is kiemeli, hogy a zenei képességek a hangás és a kottakép realizálására irányulnak. Ahogyan arról az előbbiekben már szó volt, a részképességek fejlesztését énekkel kell elkezdeni, majd ehhez társulhat a mozgás. Ezek a képességek, mint a finom-motorika vagy az érzékek közötti koordináció megtalálása, mint például a kéz-láb vagy a szemkéz kapcsolata, jól fejleszthetőek a mondókákkal és gyermekdalokkal. Erre példát mutattak nekem azok az előképzős csoportban végzett feladatok, amikor egy-egy dal éneklése közben a járásukkal kellett érzékeltetniük a metrumot, a természetes lüktetést vagy a kezük váltakozó mozgásával éreztetniük kellett a súlyviszonyokat. Az énekkel, mozgással és ritmussal társított zenei nevelés remekül serkenti az agyműködést és segíti a készségek párhuzamos fejlesztését. A zene az egyik legszebb forrása az érzelmek kifejezésének. A gyerekeket erre kell rávezetni a zenei nevelés során, hogy a zene által érzelmi modelleket, sémákat alakítsanak ki magukban, melyek más, zenén kívüli élményekre is hatással lehetnek. Ezáltal lehetőségünk van megtanítani arra a növendékeket, hogy a zene a mindennapjaik részét képezze, továbbá hogy a művészet a harmonikus élethez nélkülözhetetlen eszköz. A zenével való foglalkozás tehát nem csak egy esztétikai 5

(Hámori József: „Az emberi agy és a zene”, Hang és lélek, Budapest, Magyar Zenei Tanács, 2002.) (Erős Istvánné: Zenei alapképesség. Akadémiai Kiadó, Budapest, 22. old)

6

élményt adó tevékenység, továbbá elméleti- és gyakorlati ismereteket biztosító folyamat, hanem a személyiség alakulására is hatással lévő jelenség. Saját magam is tapasztalom a zenetanulás során, hogy a gyerekeknek egyre nehezebb kifejezniük az érzéseiket a zene által. A kisebbek még kevesebb gátlással bírnak, és önfeledten énekelnek, akaratlanul is használják a zene nyelvét, mint eszközt. Mindezek ösztönös megnyilvánulások, és leginkább az óvodás időszakra jellemzőek. Viszont, az iskolába kerüléssel megjelennek bizonyos elvárások, mércék, amelyeket követni kell. Eleinte mindez, talán még nem érzékelhető, de idővel, sokkal dominánsabbá válnak a közismereti tárgyak és a művészeti tevékenységek a háttérbe szorulnak. Mindennek az elkerülése egyrészt az iskola, másrészt a szülő felelőssége. Fontos megtartani ezeket az értékeket is, mint a zene iránti fogékonyság vagy más, kreativitást fejlesztő foglalkozásokat, mint a rajzolás vagy a tánc. Ezek nem csak a tudásunkat gyarapítják, hanem formálnak bennünket jellemben és lélekben, s ha ezeket az alapokat nem sajátítjuk el, akkor a más tárgyakhoz való hozzáállásban sem nyilvánul majd meg a kreativitás, az önmegvalósítás, valamint az inspirációra való törekvés. Nem szabad csak elméleti tudással rendelkeznünk. Mindennek a gyakorlatból kell kiindulnia és ennek nagyon fontos alapkövét jelenti a zene művelése. A zeneórák tekintetében, az egyik leglényegesebb tevékenység, amelyre építeni kell, az az éneklés. Kodály Zoltán is az éneklést tartotta a zene legtermészetesebb formájának. Véleménye szerint, fejleszti az önkifejezést, a kommunikációs képességet, az empátiát, fegyelmez, valamit segíti az önértékelést. Oldja a gátlásokat, a feszültséget, lelkileg megtisztít, formálja az esztétikai ízlést, a szépérzéket, továbbá inspiráló hatással bír. Sajnos, manapság egyre nehezebb a gyerekeknek kifejezni önmagukat, és ez nem csak a zene nyelvére értendő, azaz az éneklésre, hanem a szóbeli megnyilvánulásra is. Nem mernek énekelni, nem mernek mások előtt beszélni. Tele vannak szorongással és félelemmel, ami miatt olyan szomatikus tüneteket produkálnak, amelyek meggátolják őket az éneklésben vagy más kifejezési módban. Ezt én magam is tapasztalom, és nem csak a környezetemben, hanem önmagammal kapcsolatban is. Bár zenét tanulok, és ebben szeretnék elhelyezkedni, a mások előtt történő önkifejezés nálam is probléma. Egy-egy fellépésnél a szorongás általában csak addig tart, amíg el nem kezdem játszani vagy énekelni a darabot, de tudom, mennyi erőfeszítéssel jár leküzdeni magam újra és újra, hogy bátorságom legyen tömegek előtt fellépni és elmondani vagy megmutatni, amit szeretnék. A probléma forrása talán az, hogy bizonyos elvárások miatt az önkifejezésünk visszatartott és mindössze szavakra korlátozódik, de még a szavakhoz

kapcsolt érzelmeinket is nehezen fejezzük ki vagy mutatjuk meg. Ha mindez ennyire összetett szóbeli megnyilvánulásban, akkor ez a zenével nemhogy nem válik könnyebbé, csak tovább nehezül. Még erősebbnek érezzük a gátlást és a félelmet. Lényeges lenne, hogy ismerve önmagunkat, megtanuljuk felismerni a rezdüléseinket, reakcióinkat és hogy ennek merjünk bátran hangot adni vagy engedni, hogy természetes és magától értetődő módon kifejezzük azt. Ezáltal jobban megértenénk másokat is és az egymás iránt tulajdonított empátia is érzékenyebbé válna. Asztalos Andrea cikkében olvasható, hogy egyre több az olyan gyerek, akiknél valamilyen hangképzési hiba észlelhető. Ezek visszavezethetőek olyan jelenségekre, mint a rossz testtartás, nem megfelelő levegővétel, nem megfelelő artikuláció, stb. Ezzel kapcsolatban említ egy úgynevezett Alexander-technikát, amely segít helyreállítani a testtartást, valamint kialakítja a megfelelő levegővételt. Az Alexander-technika több mint száz éve alkalmazott módszer az énekesek körében. Asztalos Andrea összegzésében a következő pontokban olvashatjuk a módszer lényegét: 

megtanítja, hogy hogyan használjuk ki a gerincünk teljes hosszát a szokásos összegörnyedés helyett



hogyan nyissuk a mellkasunkat



hogyan szabaduljunk meg a felesleges feszültségtől



a mozdulatokat vezetve segít megéreztetni, hogy a testünk hogyan működik optimálisan, rendszerként

Viszont az éneklés egy dolog ebben a rendszerben, amelyhez szükséges a hangképző szervünk megfelelő működése, technikai értelemben, de mindemellett a legfontosabb, hogy kifejezni tudjuk, amit érzünk. Átéléssel kell énekelnünk, és nem csak technikailag irányítva.

Reflexió A kompetencia kidolgozásához és elkészítéséhez több cikket is átolvastam. Szerettem volna minél érdekesebb és testhezállóbb témát választani, amellyel kapcsolatban személyes tapasztalatokat is megfogalmazhatok és nem csak zenei ismeretekre, tudományos tényekre épít. A cikk olyan információkat tartalmazott, amelyekről már eddig is tudomásom volt, de elolvasva Asztalos Andrea sorait és összegezve ezeket a gondolatokat, sokkal tisztábba és világosabban átlátom ezt a témát, vagy inkább problémát, és annak lehetséges megoldásait. Bár még nem vagyok gyakorló tanár és

minden bizonnyal évtizedek állnak még előttem, hogy megszerezhessem azokat a tapasztalatokat, amelyek által jó tanár válhat majd belőlem, mégis vannak elképzeléseim, amelyeket szeretnék majd megvalósítani. A cikk témája még jobban megerősített ebben. Asztalos Andrea összegzésének végén a jó tanár jellemzőiről olvastam, amelyek olyan általános gondolatokat fogalmaztak meg, mint például: 

a tanár folyamatosan figyeli és követi a növendékek munkáját



értékeli és módosítja az alkalmazott módszereket és tudatosan irányítja a szakmai fejlődését



a jó pedagógus gazdag problémamegoldó eszköztárral rendelkezik, és tudatában van annak, mit miért használ



az órán szerzett tapasztalatokat végiggondolja, elemzi és általa meghatározza az adott óra sikerességét, valamint hogy mit lehetne jobbá tenni, illetve fejleszteni



óravázlatot készíteni, mely alapján visszakövethető az óra eredményessége



szakirodalom olvasása, ismeretek bővítése

Ezek mind-mind fontos szempontjai a tanításnak és annak sikerességének, viszont számomra sokkal lényegesebb az ember, mint személyiség és lélek. Mindenképp nélkülözhetetlen, hogy egy tanár szakmailag felkészült legyen, de ugyanolyan elengedhetetlen a megfelelő hozzáállás és a képesség, hogy bánni tudjunk a növendékeinkkel. Úgy gondolom, hogy a jó pedagógus legyen szakmailag felkészült tanár, és új ismereteket befogadó tanuló. A világ folyamatosan változik, ahogyan a benne élő személyiségek, felfogások, ismeretek és módszerek is. Nyitottnak kell lenni minden lehetőségre, és abban a szellemben tanítani és átadni a tudásunkat, amely annak a növendéknek vagy csoportnak a legeredményesebb. Ezzel tehetünk szert a leggazdagabb eszköztárra, amellyel megérthetjük a zene nyelvét, megismerhetjük a tanulók érzelem-, és lelkivilágát, ezzel fejlesztve a készségeiket és segítve a haladásukat, valamint önmagunkkal kapcsolatban is újabb felfedezésekre juthatunk.

Függelék 3. kompetenciához csatolt melléklet

Egressy Béni Zeneiskola

EGYÜTTESEINEK HANGVERSENYE, TEHETSÉGTALÁLKOZÓ

2015. április 18. 14,30 ZENEPALOTA,

Bartók-terem

1. Az Egressy Ifjúsági Kórus műsora Händel: Győzelmi kar a Júdás Makkabeus című oratóriumból Mozart: Nyitókar a Zaide című operából Mozart: Pásztorok kara az Ascianoin Alba című operából Süssmayr: Két kórustétel a Nagypapa születésnapjára című kantátából Händel: Halleluja a Júdás Makkabeus című oratóriumból Zongorán kísér: Varga Krisztina Művészeti vezető: Murvainé Bodnár Ildikó 2. A Gittegylet gitárzenekar műsora Dowland: Három tánc Régi zenei összeállítás Négy ír dal L. Mozart: Három tánc Két népszerű darab 3. Somogyi népdalcsokor Előadják: Eszlári Sára, Eszlári Dóra, Galovics Bernadett, Nagy Petra Művészeti vezető: Fazekas Erzsébet 4. Purcell: Chaconne Előadják: Tóth Máté, Katona Judit, Miklós Andrea, Kacsenyák Gábor, Krajnik Balázs és Csécsi Hajnalka tanárnő Művészeti vezető: Csécsi Hajnalka 5. EnnioMorricone: A jó, a rossz és a csúf Előadják: Kovács Eszter, Gáspár Péter, Sóvágó Mihály, Bobcsák Máté, Zsadányi Róbert, Nagy Szabolcs és Jobbágy - Szegő Angéla tanárnő Művészeti vezető: Jobbágy – Szegő Angéla 6. Az Egressy Fúvós Együttes műsora John GleneskMortimer 1. Rumba Dream 2. PassoDobleOlé! 3. Inka Dances Zongora: Horváth Laura Ütő: Zakar Viktor Művészeti vezető: Dobi Imre

7. A Kisharang Csengettyű Együttes műsora 1. Jean Sibelus: Finlandia - Arr: SharonElery Rogers 2. Johan Strauss: Annen Polka - Arr: Lajhó Gyula 3. Hans Zimmer: Madagascar - Arr: Lajhó Gyula Előadják: Pálinkás Réka, Török Dóra, Török Anna, Victor Hanna, Pálinkás Ákos, Krizsán Márk, Cserpák Mihály Márkó, Krajnik Balázs, Krajnik Péter Művészeti vezető: Lajhó Gyula 8. ClapÜtőegyüttes műsora 1. Hans Zimmer: You're SoCool Előadják: Krizsán Márk, Cserpák Mihály Márkó, Krajnik Péter, AtiaWael Joseph, Pálinkás Ákos Művészeti vezető: Lajhó Gyula

9. A Kisharang HandbellChoir műsora 1. Martin Luther: MightyFortress - arr: Sondra K. Tucker – közreműködik: Bereznay András - trombita 2. Harold Arlen: Over theRainbow - arr: TammyWaldrop közreműködik: Kiss Ildikó - ének 3. Leonard Cohen: Halleluja - arr: Joel Ranay közreműködnek: Kovács László - ének – Varga Krisztina - szintetizátor 4. Ludwig von Beethoven: The Triumph Song of Life - arr: BrianChilders Előadják: Szakács Zsombor, Szegedi Kristóf, Krajnik Balázs, Tóth Gergő, Farkas Márton, Zakar Viktor, Bundzik Lénárd, Simon Jordán, Lajhó Ruben, Krajnik Péter, Lajhó Dorottya, Művészeti vezető: Lajhó Gyula 10. Az Egressy Erkel Ifjúsági Szimfonikus Zenekar műsora 1. Vivaldi: C-dúr versenymű 2 trombitára és zenekarra Trombitaszóló: Nagy Zoltán tanár úr és Bereznay András 2. Bartók: Román táncok - Hegedűszóló: Tóth János Márk 3. Beethoven: István király –nyitány /Op.117/ 4. Brahms: I. magyar tánc 5. Erkel: Palotás Vezényel: Gergely Péter Pál

6. kompetenciához csatolt melléklet Hospitálási dokumentum a 6.B. felvételizős csoportnál

7. kompetenciához csatolt melléklet

A kérdőív Értékeld 1-5-ig terjedő skálán, számokkal az alábbi állításokat! (1= határozottan nem; 2=nem egészen; 3=talán; 4=inkább egyetértek; 5=határozottan igen)

□ □ □ □

1. Szívesen veszek részt a szolfézs órákon. 2. Az óra hangulata ösztönzően és lelkesítően hat rám. 3. Örülök, hogy a szolfézs által bővíthetem a zenei ismereteimet. 4. Az itt tanultakat hasznosítani tudom a hangszeres óráim során. 5. A szolfézson tanult ismereteket olykor bonyolultnak és nehéznek találom.

□

6. Az itt megismert darabokat akár otthon is szívesen meghallgatom, órán kívül. 7. Ha nem lennének szolfézs órák más zeneórák mellett, hiányoznának. 8. Szeretem az órák hangulatát, a csoporttársaimmal való munkát. 9. A szolfézson használt értékelés motivál és ösztönöz a minél jobb teljesítésre. 10. Fontosabb számomra a szöveges értékelés, mint az érdemjegy. 11. Ha nem lennének vizsgák és számonkérések, akkor is így készülnék az órákra. 12. Eredményesebbnek tartom az értékelést, ha egyestől ötösig van az osztályozás.

13. Túlságosan elnézőnek találom a tanárom értékelését. Lehetne szigorúbb. 14. Ha járna azért értékelés, ha nincs kész a házi feladatom, mindig megírnám. 15. Szeretem, ahogy a tanárom értékeli és osztályozza a csoport munkáját.

□ □ □ □ □ □ □ □ □ □

8. kompetenciához csatolt melléklet

Irodalomjegyzék

Dobszay László – A hangok világa IV. – Bevezetés a zeneirodalomba I. (EditioMusica Budapest. Z6072) Dobszay László – Útmutató A hangok világa IV. szolfézstankönyv tanításához (EditioMusica Budapest) Parlando – Asztalos Andrea cikke, 2015/1. A jó zenepedagógussá és zenei nevelővé válás útja