Miskolci Egyetem. Bölcsészettudományi Kar. Szabad Bölcsészet (BA) Szak. Kommunikáció és Média Szakirány. Hurai Péter. Félelem szélessávon

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szabad Bölcsészet (BA) Szak Kommunikáció és Média Szakirány

Hurai Péter

Félelem szélessávon A terrorizmus helye az információs társadalomban

Konzulens: Fekete Sándor, egyetemi tanársegéd, Politikatudományi Intézet

Miskolc, 2013

Nem elég fegyvert kiáltani, tudni kell elébb, hogy ki az ellenség, és hogy kinek a kezébe lehet adni fegyvereket, mert a szablyának két éle van.

Dáné Tibor

2

Tartalomjegyzék

Bevezetés……………………………………………………………………………....5

1. Az információs társadalomról…………………………............................................7 1.1. Társadalom és információ………………...........................................................7 1.1.1. Az információ fogalma………………….................................................7 1.1.2. A társadalom fogalma…………………...................................................8 1.2. Az információs társadalom kialakulása……………...........................................9 1.2.1. Az információs társadalom jelentései……………………........................9 1.2.1.1. Mint információs gazdaság……………………….....................10 1.2.1.2. Mint posztindusztriális társadalom, mint az ipari munkástársadalom vége…………………………………..........11 1.2.1.3. Mint informatizált ipari társadalom…………………................14 1.2.1.4. Mint tudástársadalom…………………….................................15 1.2.1.5. Mint tanuló társadalom……………………………...................16 1.2.1.6. Mindegyik és egyik sem……………..........................................17 1.3. Az információs társadalom összetevői………………………...........................18 1.3.1. Globalizáció, innováció, verseny…………………….............................18 1.3.2. Alapdimenziók………………………………….....................................19 1.3.2.1. Az információ, mint társadalmi dimenzió…………...................19 1.3.2.2. A kommunikáció, mint társadalmi dimenzió…………..............20 1.3.2.3. Az időbeliség, mint társadalmi dimenzió………………............20 1.3.2.4. A hálózatiság, mint társadalmi dimenzió…………....................21 1.3.2.5. Az információs embertípus, mint társadalmi dimenzió………...22

2. Az internet hatásairól…………………………………………………............……23 2.1. Az új tér……………………………………………….....................................23 2.1.1. A kibertér fogalma……………………………………...........................23 2.1.2. Az egyén és a kibertér kapcsolatáról………………................................24 3

2.1.3. A társadalom és a kibertér kapcsolatáról……………..............................25 2.1.4. Kibertér és virtuális valóság……………………….................................25 2.2. A technikai fejlődés veszélyeiről……………………….................…………..26. 2.2.1. Ember embernek farkasa…………………….........................................27 2.2.2. „Rossz” az internet?................................................................................28 2.2.2.1. A technika ördöge…………………………..............................28 2.2.2.2. Az információs bűncselekményekről…………………..............29 2.2.2.3. Néhány társadalmat érintő kérdés…………………..................30 2.2.2.4. Pár kultúrát érintő kérdés…………………...............................31 2.2.2.5. Néhány pszichológiát érintő kérdés…………….......................32 2.2.2.6. Hogyan tovább?.........................................................................33 3. A terrorizmusról………………………………………………………....................35 3.1. A terrorizmus fogalma……………………………………………...................35 3.2. Terrorizmus, mint társadalmi jelenség………………………………...............38 3.3. A terrorizmus típusfelosztása legitimációs szempontból………………...........39 3.4. A terror történelme…………………………………………….........................40 3.4.1. Az ókor terroristái - A szikarioszok………………......................41 3.4.2. A középkor terroristái - Az aszaszinok…………………..............42 3.4.3. A Jakobinus terroristák…………………………….....................42 3.4.4. Az ír terroristák……………………………….............................43 3.4.5. Az orosz anarchisták…………………………….........................43 3.5. Vallási kitekintő: Az iszlám és a terrorizmus kapcsolatáról………………......44 3.6. Terrorizmus és globalizáció…………………………..................................…..45 3.7. Terrorizmus az információs társadalom korában……………...........................46 3.7.1. Technika a terror kezében……………………..............................47 3.7.2. A terrorista honlapokról…………………………........................49

4. Záró gondolatok…………………………………………………...........................50 5. Angol nyelvű összefoglaló………………………………………….......................52 6. Irodalomjegyzék…………………………………………………….......................54 4

Bevezetés

Információs társadalom. Terrorizmus. Micsoda hangzatos fogalmak! Mennyi műsor, cikk, beszéd sugározza felénk, e kétség kívül divatos kifejezéseket. Talán már nincs is olyan civilizált ember a földön, akinek e két fogalom neve ne hívószavakként működne, és ne lenne képes „benyögni” pár olyan szót, mint például a google vagy az al-Kaida. Nincs is ezzel semmi gond, modern korban modern fogalmakkal illik dobálózni és hála az agyunkat érő marketingcsapdák mindenségéből mégis kilábalni képes tehetségünknek, egy percre képesek vagyunk megállni, és - a már agyoncsépelt, de igenis helyénvaló kifejezés mögött rejlő valóság – a „rohanó világ” küszöbéről be-bepillantani a korba, amit magunk alkottunk, talán nem teljesen szándéktalanul. Arra viszont ügyelnünk kell mindig és mindenkor, hogy a szkepszis, a több oldalról való megközelítés igénye, ha nem is kiemelt, de egy jó látható helyre kerüljön az életünkben. A médiumok, a számos érdek és ellenérdek, a mindenkori hatalom nyomása, a hit, a személyes élmény és még megannyi dolog képes befolyásolni az adott dologról alkotott, bennünk élő képet. Ezért, olyan fontos és összetett fogalmaknál, mint a korunk milyensége, vagy a nyugati demokráciákat mindenképp, de talán az egész emberiséget félelemben tartó terrorizmus, elengedhetetlen, hogy lecsupaszítsuk azokat mielőtt mélyebb következtetéseket vonnánk le egyikkel, vagy másikkal kapcsolatban. A következő pár oldalon e két fogalom közös útját boncolgatva próbálok minél több összefüggést találni közöttük, megvizsgálni az egyik és másik fogalomrendszerét, definícióit, közös problémáit. Megvizsgálom annak a lehetőségét, hogy miképpen lehetséges a bűnözés, a terror alkalmazása a világhálón, azt, hogy hol a határvonal virtuális élet és a „valós” élet között. Bepillantást próbálok nyújtani az információs társadalom szülte modern e-személyiség és az információs terror mögött húzódó összefüggésekbe. A tárgy erősen interdiszciplináris jellege miatt több tudományterületet érintek dolgozatomban. Az alap keretet biztosító kommunikációelméleten túl, amely maga is egy multidiszciplína,

(szociológia,

pszichológia,

esztétika,

nyelvtudomány),

történelemtudományi, politikatudományi, vallástudományi, kriminológiai területeket is érintek, e témakörök közös medréből építkezem olyan szerzők nyomán, mint Z. Karvalics László, Haig Zsolt, Balogh Gábor, Csepeli György, Pintér Róbert, Farkas János, Huber

5

Gábor, Bartkó Róbert, Haig Zsolt, Jonathan Barker vagy a Peter Warren, Micheal Streeter szerzőpáros. Célom, hogy bebizonyítsam, ebben a posztindusztriális társadalomban, immáron egyszerűbb, könnyebb megtervezni és véghezvinni egy terrorista merényletet, mint eddig bármikor, illetve a kor nem csak megfelelő, de igen tápláló táptalaja egy újfajta bűnözés megszületésének és burjánzásának. Nem szándékozom azonban kitérni a különböző összeesküvés elméletekre, amelyek igencsak körüllengik a témát. Ennek oka egyszerű, amennyiben megpróbálkoznék vele, csakhamar igen ingoványos talajra tévednék, egy olyan mezsgyére ahol az alapvető kutatási módszerek csődöt mondanak és a szubjektum értéke felértékelődik az által, hogy a hit1 kérdése beemelésre kerül. Megpróbálkozom magam távol tartani a különböző erkölcsi dilemmáktól és ítéletektől is, de azt hiszem egy olyan tárgy vizsgálata közben, ami egyértelműen a bűncselekmény kategóriájába tartozik ez nem minden esetben lehetséges.

1

Nem a vallási értelemben vett hitre gondolunk itt első sorban, hanem egy ideológiába, rendszerbe, berendezkedési típusba vetett hitre.

6

1. Az információs társadalomról

1.1. Társadalom és információ Az információs társadalom egy meglehetősen összetett fogalom. Jelentése túlmutat azon mit az „információs társadalom”, mint szó szerinti kifejezés sugall, ám ennek ellenére nem járnánk el helyesen akkor, ha értelmezését nem azzal a lépéssel kezdenénk, hogy megvizsgáljuk a két szót, melyből kifejezésünk összetevődik.

1.1.1 Az információ fogalma Mit is jelent az információ? Talán legegyszerűbben úgy tudjuk érzékeltetni, ha azt mondjuk, hogy a kommunikáció során információcsere megy végbe. Ugyanakkor a fogalom teljességének megismeréséhez tudnunk kell, hogy további fontos „részei” is vannak, melyek együttesen festik egésszé a képet. Nem árulunk el újdonságot, ha leírjuk, hogy van egy közléssel, adatokkal, szintén van egy újdonsággal és tanulással kapcsolatos aspektusa, kicsengése is az információ kifejezésünknek. A Magyar Értelmező Kéziszótárban a következőket olvashatjuk az információ címszó alatt: tájékoztatás, felvilágosítás, értesülés, adat, hír. A Magyar Szinonima Szótárban pedig - nem kis átfedéssel - a következő szerepel: felvilágosítás, tájékoztatás, értesítés, értesülés, hír, híradás, hírközlés. Összességében levonhatjuk azt a következtetést, hogy „… az információ ismeretekkel, ismeretek közlésével, adatokkal, tudással, tanulással, kommunikációval, hírrel kapcsoltban álló kifejezés.”2 Pintér Róbert a saját maga által szerkesztett Az információs társadalom című könyv első fejezetében az információt három elkülöníthető perspektívából láttatja, melyek a következők: információ, mint tudás, mint kézzel megfogható „dolog”, valamint, mint folyamat. Az információról, mint tudásról elmondhatjuk, hogy kizárólag abban az esetben nyerheti el relevanciáját, ha köthető egy adott személyhez és egy adott környezethez. Egy adott személy tudásáról beszélhetünk. Ez a tudás mindig valamilyen tárggyal kapcsolatos

2

Pintér Róbert: „Úton az információs társadalom megismerése felé”, in: Az információs társadalom, szerk. Pintér Róbert, Budapest: Gondolat – Új Mandátum 2007. 20.o.

7

és adott helyzetben manifesztálódik. Bár kézzel nem megfogható, érzékeltethető, kommunikálható, másokkal megismertethető, átadható „információtípus” ez. Pintér második információváltozata, az információ, mint kézzel fogható dolog, szorosan az előzőhöz, a tudáshoz kapcsolódik, ám a tudásra, mint adatra, mint rögzített formulára utalunk itt. Abban az esetben is kézzel foghatónak tekintetjük a rögzített tudást, ha azt valójában nem lehet konkrétan a kezünkbe venni papírlapon, hanem valamely más módon, például számítógépes fájlként tároljuk. Azt az elvet követjük ebben az esetben miszerint: Verba volant, scripta manent, vagyis a szó elszáll, az írás megmarad. A harmadik nézőpont szerint, az információ, mint folyamat szerepel. Ebben az esetben az informálódásról, informálttá válásról van szó. Az informálódás három módon történhet meg. Először is összeköthetjük az információt, mint tudást, a kézzel fogható dologgal, ilyen például egy órai előadáson elhangzott, az oktató által közölt tudás lejegyzetelése. Másodszor, az egyik tudás összeköthető egy másikkal, ez megtörténhet egy élőszavas beszélgetés során, vagy csupán a gondolkodás folyamata során is egy személyen belül.

Harmadszor,

az

informálódás

létrejöhet

két

kézzel

megfogható

dolog

összekötésekor, ehhez példaként az adatfeldolgozást, mint folyamatot hozzuk. Összegzésképpen a fent felsoroltak tükrében kijelenthetjük, hogy az információ összetett fogalmának vizsgálatakor olyan fogalmakat kell együttesen a szemünk előtt tartanunk, mint a kommunikáció, az adat, a tudás, a tájékozódás.

1.1.2. A társadalom fogalma A társadalom fogalmának meghatározásakor két irányból közelíthetünk. Globális szempontból közelítve társadalomnak nevezhetjük az emberi kapcsolatok és viszonyok összességét,

az

emberek

között

végbemenő

mindenfajta

interakciót,

beleértve

természetesen magukat a cselekvő egyéneket is. A másik megközelítés szerint azokat az emberi csoportosulásokat nevezzük társadalomnak, amelyekben az egyének közös kultúrával, közös intézményekkel rendelkeznek, valamint képesek önmagukat átörökíteni az egyre elkövetkezendő generációk által és számára. Elmondhatjuk továbbá, hogy a múltban szorosan a tárgyhoz kapcsolódott, hogy földrajzilag egy területhez legyen köthető az adott társadalom, ám mind az első megközelítést magát, mind azon tendenciákat, melyek a kultúrák egyre növekvő keveredésével járnak, véleményem szerint a társadalom 8

eme aspektusának létjogosultságát nem érzem teljes mértékben relevánsnak. A szociológiai viták nem befejezettek ezzel kapcsolatban, de az információs társadalom globális mivoltát figyelembe véve úgy gondolom szerencsésebb, ha eltekintünk a földrajzi egységtől, mint kritériumról.

1.2. Az információs társadalom kialakulása A kifejezésünket alkotó fogalmak külön-külön való megtárgyalása után rátérhetünk az egységes kifejezés mögött rejlő tartalmak megvizsgálására. A következő részben kísérletet teszünk az információs társadalom konkrét meghatározásra, majd a fejezetrész második pontjában, az információs társadalmat az összetevői felől közelítve próbáljuk meg minél jobban megismerni.

1.2.1. Az információs társadalom jelentései Attól függően, hogy melyik tudományterület szemszögéből vizsgáljuk, mi is az információs társadalom, annyi féle képpen határozhatjuk meg annak jelentését. Az információs társadalom elképzelése különböző területeken párhuzamosan fejlődött, ezért fogalomkörnyezete és szakirodalma egyaránt változatos, interdiszciplináris. A kifejezés megtalálható

„…

a

politikai

gazdaságtanban,

az

üzleti

tudományágakban,

a

szervezetszociológiában, a kommunikációs és médiakutatásokban, a politikai és pedagógiai tudományokban, a szociológiában általában, de a természet- és műszaki tudományokban is megtalálható ez a kifejezés.”3 Attól függően, hogy melyik kiterjedését vesszük, megkülönböztethetünk hat egymástól elválaszthatatlan, egymáshoz szorosan illeszkedő, de mégis elkülöníthető jelentést: az információs társadalom, 1. mint információs gazdaság, 2. mint posztindusztriális társadalom, 3. mint az ipari munkástársadalom vége, 4. mint informatizált ipari társadalom, 5. mint tudástársadalom és 6. mint tanuló társadalom.4

3

Farkas János: „Elméletek az információs társadalomról”, in: Az információs társadalom dimenziói, szerk.: Balogh Gábor, Budapest: Gondolat – Infonia 2006. 106.o. 4 Farkas János: Az információs társadalom meghatározásának közelítései. Szakértői tanulmány a Miniszterelnöki Hivatal Stratégiai Elemző központja számára. Budapest, 1999.

9

1.2.1.1. Mint információs gazdaság A japán antropológus, Todao Umesao volt az egyik első kutató, aki papírra vetette a gondolatait az információs társadalomról. Egyik - számunkra - legfontosabb gondolata szerint, a társadalmi fejlődés során elévülhetetlen érdemei vannak az oktatásnak. Véleménye szerint azon társadalmi átalakulás folyamán, mikor egy földművelő társadalom ipari társadalommá válik – és nincs ez másképp az ipari tárdalomból való átalakulás során sem - ugyanolyan fontossággal bír a kommunikáció, az információ és a képzés átalakítása, fejlesztése, mint például a nehézipar vagy az infrastruktúra egésze.5 Érvei szerint tehát a fejekben is meg kell teremteni a lehetőséget és az igényt a társadalmi előrelépéshez, azon túl, hogy a tudományos javakat is be kell emelni a lehető legnagyobb mértékben. Umesao úgy vélte egy ország gazdaságáért három terület együttesen felel, ezek pedig a mezőgazdaság, az ipar és a különböző szolgáltatások. Bár a tudásipart igen fontos komponensnek tartotta, nem emelte a nemzetgazdaság alkotóelemei közé. Ám megtette ezt nyugaton az osztrák-amerikai közgazdász Fritz Machlup. Ő Umesao elméletét kiegészítve, egy további területet beemelve egészítette ki a nemzetgazdasági formulát, nevezetesen a fent említett tudásipart.6 Az ő értekezései mentén merül fel az igény az információs gazdaság tapasztalatokon alapuló, empirikus tanulmányozására. A kidolgozott mutatókkal, mérhetővé vált adatokkal magának az információs társadalomnak a „mértéke” vált mérhetővé. Olyan adatokra kell itt elsősorban gondolni, mint például azon emberek száma, akik munkájuk során információval dolgoznak7, vagy az olyan termékek száma és aránya, amelyek információs tevékenység során születtek meg, azon termékekkel szemben, amiket „hagyományos” előállítási módozatokon estek át.8 Egy másik kutató, a prágai születésű politikatudós Karl Deutsch nézetei szerint információs társadalomnak azt a társadalmat lehet nevezni, amelyben az előállított javak összességének legalább a felét információs foglalkozások során termelik meg, valamint az munkaerő fele ilyen típusú munkahelyen dolgozik.9 Felvetül azonban az a kérdés, hogy kit 5

Umesao, Todao: Joho Sangyo Ron (Our knowledge industries), 1963. Machlup, Fritz: The Production and Distribution of Knowledge int he United States, Princeton, New Jersey: Princeton University Press 1962. 7 Természetesen minden munka során információval (is) dolgozunk, ennél a pontnál azonban tisztán csak az információval való folyamatokra gondolunk. 8 Porat, Marc Uri: The Information Economy, Stanford University Press, 1976. 9 Deutsch, Karl: „Soziale und politische Aspekte der Informationsgesellschaft” in. Sonntag, P. : Die Zukunft der Informationsgesellschaft, Frankfurt am Main: Economy, Compuscript, 1983. 6

10

és milyen szempont szerint lehet besorolni az információs foglalkoztatottak közé. Tágabb értelmezésben mindazok, akik előállítják és továbbítják az információt, valamint - ami inkább több kérdésre ad okot - az ilyen munkalehetőségeket fenntartó intézmények egyéb beosztottjai, akik előkészítik és lehetővé teszik az információk előállítását és továbbítását is információs dolgozóknak számítanak. Amennyiben ezt a tézist elfogadjuk és beemeljük akkor, a takarító, a könyvelő, a portás és az egyéb hasonló munkakörökben dolgozók is mind információs munkásnak tekinthetők, holott szerkezetileg és rendeletetésüket tekintve nem azok. Összességében elmondható, hogy az információs társadalom, mint információs gazdaság megközelítés számos ponton nem teszi lehetővé a valós empirikus eszközökkel való vizsgálódást. A túl sok változó és a logikailag sem egyértelműen ide tartozó mutató kedvez azoknak, akik úgy gondolják, hogy ez a megközelítés nem fedi, illetve csak részben fedi az igazságot. Ám mint minden társadalmi változást, az információs társadalomba való elmozdulást sem lehet csak gazdasági mutatókkal láttatni, a tárgynak ennél jóval komplexebb volta miatt.

1.2.1.2. Mint posztindusztriális társadalom, mint az ipari munkástársadalom vége Minden kornak megvannak a csak az adott időszakra jellemző, sajátságos attribútumai. A preindusztriális társadalmakban ilyenek voltak például a kitermelő termelésmód, a természetes energia használata - mint a szél, a víz vagy az izomerő -, a kézműipar vagy a hagyományközpontúság. Az ezt követő időszakban az egyre nagyobb fokú gépiesedés volt megfigyelhető, a kitermelést átvette a termelés, a leginkább használt energia a gyártott energia lett – ilyenek a gőz, majd a gáz, az áram, az olaj, és az atomenergia is -, a vezérelv a hagyomány követése helyett, a gazdasági növekedés lett. A számos változás nem múlt el nyom nélkül, és nem múlik az el ma sem, mikor az ipari társadalomból a posztindusztriális korba lépegetünk. Thomas Hylland Eriksen így fogalmaz: „… a technológiai változások automatikusan bizonyos társadalmi változásokhoz vezetnek.”10 A közgazdasági szempontból történő vizsgálódás után, a szociológus Daniel Bell által felvázolt több dimenziót vizsgáló és láttató, több szempontból közelítő értekezésével 10

Eriksen, Thomas Hylland: „A pillanat zsarnoksága, ford:Vaskó Ildikó, Budapest, L’Hartamnn 2009. 42.o.

11

folytatjuk. Bell foglalkozik többek között az alap társadalmi mozgatóelveken túl, bizonyos gazdasági és technikai szempontokkal is. Bell szerint a posztipari, vagy más néven a posztindusztriális társadalomban az információs szféra központi szintre lép elő, ellentétben állva az eddig megfigyelhető termelésközpontú ipari társadalommal. Az ipari társadalomban a javakat rendszerint gépekkel állítják elő, s a magántulajdon szintén kiemelt helyen kezelendő. Ellenben a posztipari társadalom az információ, a tudás megszerzése, valamint az e kettő hasznosítása köré szerveződik. Farkas János, Daniel Bell gondolataira utalva ezt írja: „Az elméleti tudás a társadalmi szervezet vezérfonala és a posztipari társadalom önmagát egy tudás vagy még inkább információs társadalommá fejleszti át.”11 A következő táblázatban az információs társadalom Bell-féle kiterjedéseit láthatjuk: A Bell-féle információs társadalom dimenziók Preindusztriális Kitermelő

Indusztriális Termelő

Gazdasági szektor

Elsődleges Mezőgazdaság Bányászat Halászat Favágás Olaj és gáz

Másodlagos Árutermelés Gyártás Tartós iparcikkek Nem tartós iparcikkek Építőipar

Átalakulást hozó erőforrás

Természetes erőforrás Szél, víz igásállatok, emberi izomerő

Gyártott energia Áram-olaj, gáz, szén, atomenergia

Stratégiai erőforrás Technológia

Nyersanyagok Kézműipar

Finánctőke Gépi technológia

Tudásbázis

Kézműves, fizikai munkás, gazda

Mérnök, betanított munkás

Módszertan

Józan ész, próba– szerencse, gyakorlat

Empiricizmus, kísérletezés

Termelési mód

11

Posztindusztriális Feldolgozó; újrahasznosító Szolgáltatások Harmadlagos Közlekedés Közüzemek Negyedleges Kereskedelem Pénzügy Biztosítás Ingatlan Ötödleges Egészségügy Oktatás, kutatás Kormányzat Kikapcsolódás Információ Számítógépek, adatátviteli berendezések Tudás Intellektuális technológia Tudós, műszaki és professzionális foglalkozások Absztrakt elméletek, modellek, szimulációk, döntéselmélet, rendszerelemzés

Farkas János: „Elméletek az információs társadalomról”, in: Az információs társadalom dimenziói, szerk.: Balogh Gábor, Budapest: Gondolat – Infonia 2006. 114.o.

12

Időperspektíva

Múltorientált

Tervezés

Játék a természet ellen

Vezérelv

Hagyományközpontúság

Ad hoc alkalmazkodóképesség, kísérletezés Játék a mesterséges jövő ellen Gazdasági növekedés

Forrás: Bell, 1979.12

Jövőorientált: előrejelzés és tervezés Személyek közötti játék Elméleti ismeretek kodifikációja

A belga Luc Soete azonban felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes újravizsgálni fejezetrészbeli alaptézisünket, miszerint az információs társadalmat, mint posztindusztriális társadalmat definiáljuk. Teszi mindezt azon okból, mivel véleménye szerint a posztindusztriális és az információs társadalom fogalmai nem egyezhetnek meg, a vita tehát nem kerülhet lezárásra. Rávilágít arra, hogy az információs társadalomban a legfőbb értéket (információ) a gazdaság azon része generálja, mely nem az iparhoz köthető. Az információs szolgáltatási területek a jelen társadalmának egyik legmarkánsabb piaci résztvevői nem az ipar struktúráján belül találhatók, ebben az olvasatban pedig talán gazdaság elsődleges, másodlagos és harmadlagos fontossági felosztásában valamelyest újragondolás szükséges.13 Egy másik kritika, mely Jonathan Gershuny és Ian Miles nevéhez köthető Bell azon tézisével nem értenek egyet, mely az iparosítás-lebontással kapcsolatos. Szerintük a Bellféle gondolat, mely afelé mutat, hogy ipari javak feloldása lehetséges szolgáltatásokból származó javakkal, azon gondolathoz vezet, miszerint a szolgáltatások iparosodnak.14 Elméleti szinten ez egy visszacsatolást eredményez az ipari társadalom felé. Másrészről az alapvető ipari ágak továbbra is szükségesek maradnak, ezért az információs társadalom fogalma nem egyezhet meg a posztipari társadalom fogalmával, hol az ipart teljes mértékben felváltják a szellemi javak. A fentiekből levonhatjuk azt a következtetést, miszerint az ipari társadalom nem múlt el maradéktalanul – az értékeknek, javaknak melyeket előállít és közöl, helye van a jelenben - és az információs társadalom, mint posztindusztriális társadalom sem nyerte el egyeduralmi szerepét. Azt a gondolatot pedig, hogy az információs társadalom és az abban legfőbb értékként ismert információ maradéktalanul pótolni tudja az ipari társadalom által 12

Z. Karvalics László: „Információs társadalom – mi az? Egy kifejezés jelentése, története, fogalomkörnyezete”, in: Az információs társadalom, szerk. Pintér Róbert, Budapest: Gondolat – Új Mandátum 2007. 35.o. 13 Soete, L: „Social impacts of the infomtaion society – National and community level” in. Finnish Institute of Occupational Health, Work in the Information Society, Helsinki, 1996. 14 Gershuny, Jonathan I. – Miles Ian D.: „The New Service Economy: the Transformation of Employment” in Industrial Societies, London: Frances Printer 1983.

13

generált javakat egy igen merész és óvatosan kezelendő állításnak tartom. Egy folyamat megy végbe ahol az egyre modernebb és specifikusabb technikai és kommunikációs vívmányok bevonásával egy új szintre emelik az életterünk minden szegletét.

1.2.1.3. Mint informatizált ipari társadalom Mára már megszokottként tekintünk a modern információs és kommunikációs technikákra, s e technikák beemelése az ipari szektorban sem maradt el. Gyorsasága, multifunkcionalitása és hálózatisága miatt gyorsan elfogadtatta magát és ma már fundamentumként tekintünk rájuk. Farkas János, Steinmüllerre hivatkozva15 így ír: „Ezen technikák bevezetése ezért társadalom informatizálásának kezdetét jelzi, és „második ipari forradalomként” is ismerik.”16 A gépiesítés megjelenése a kézimunka után kivált egyes szellemi munkákat is. Meg kell jegyeznünk, hogy az információs társadalomban nem csak az ipari termelés, de az egyén szintjén is használatra kerülnek ezek a kommunikációsinformációs technikák, amelyek aztán előrevetítik az információs társadalom, mint tudástársadalom létjogosultságát, s mely a következő rész címe is. Simon Nora és Alain Minc amellett érvelnek, hogy az információs társadalom felé való elmozdulás az ipar érdekében és az ipar behatására kezdődött meg. Szerintük a technika, mint előremozdító, fejlesztő erő van jelen ezért a társadalom minden területén teret kell engedni neki, és természetesen nem kivétel ez alól az ipar sem.17 Napjainkban a fentiektől eltérően inkább az információ, mint a változtatni tudó, a változás előidézésére képes fő alkotóelem szerepel a köztudatban, az az információ pedig, ami az információs-kommunikációs technikák, mint második ipari forradalom előidézői kifejezésben szerepelnek, háttérbe szorul. Arra azonban felhívnánk a figyelmet, hogy kettő nem is választható el teljes mértékben. Nem lehet kizárni azt az eshetőséget sem, hogy a változást

előidéző

információ

egy

ilyen

információs-kommunikációs

technikai

vívmánynak köszönhetően érkezik rendeltetési helyére, de érzékeljük, hogy minőségében ez már egy más besorolás alá tartozik. Ezen túl az információs vívmányok és ez által az információ elterjedése nem, mint technikai tárgy szerepel, hanem mint érték és érteket

15

Steinmüller, W. : „Die zweite industrielle Revolution hat eben begonnen” in Kurscbuch 66. Farkas János: „Elméletek az információs társadalomról”, in: Az információs társadalom dimenziói, szerk.: Balogh Gábor, Budapest: Gondolat – Infonia 2006. 118.o. 17 Nora, Simon – Minc, Alain: A számítógépesített társadalom, Budapest: Statisztikai Kiadó Vállalat, 1979. 16

14

közvetítő entitás. Az információs társadalomban, az ipar számára (is) az információ egy igen értékes vagyontárgyként szerepel, mivel az egyre növekvő verseny miatt egyre inkább a lehető legpontosabb és leggyorsabb információszerzésre van szükség ahhoz, hogy sikeresek legyünk, illetve, hogy a verseny okozta egyre fenyegető instabilitás ellenére a felszínen maradjunk.

1.2.1.4. Mint tudástársadalom Amikor az információs társadalmat, mint tudástársadalmat vizsgáljuk, a tudás felértékelődését emeljük ki. Ennek elsődleges kiváltója és mozgatórugója a számítógép (és az internet), mely által a tudáshoz sokkalta könnyebben lehet hozzáférni. Ezen túl a tudás mindenki számára, gyorsan és egyszerűen elérhetővé válik. A lexikális tudás helyett azt kell megtanulunk, hogy hívjuk elő és hogyan alkalmazzuk a kellő ismeretet. Elég csupán az elméletekkel és a szabályokkal tisztában lennünk, így azokból jóval többet tehetünk magunkévá. A könnyen elérhető tudás információrobbanáshoz vezet, így ma már sokkal nehezebb a számos információ közül kiválasztani a számunkra kellőt és érdekeset, mint magukat az információkat megszerezni. A számos információ új szemszögből világíthatja meg az adott problémát, így döntéseink előtt is több szemszögből vizsgálhatjuk meg az adott problémát. Bár a számítógép a tudástársadalom alapja, a cselekvés továbbra is az ember sajátja, a számítógép legnagyobb részben csak eszköz. Ennél a pontnál azonban szót kell ejtenünk a mesterséges-intelligenciában bekövetkezett és bekövetkezendő fejlődésről (Pl.: Siri), amely minden bizonnyal új tudományos vitákat fog nyitni, természetesen az információs társadalom vizsgálatánál is, de véleményem szerint többek között számos etikai és biztonságpolitikai kérdés is fel fog merülni. A nagymértékű tudáshoz való hozzáférhetőség mellet nagymértékű interaktivitásra is képessé tesz a számítógép. Az olyan kérdésekben, mint politika, jog, oktatás, egészségügy szintén nagy hozzászólási lehetőséget kaptunk a kezünkbe, bár meg kell jegyeznünk, sokszor ez a relevancia és az érték kárára történik. Megfigyelhető az „okoskodó” felhasználói réteg, amiről elmondható, hogy ezt a tevékenységet sok esetben nem is szándékosan teszi, ami véleményem szerint károsabb, mintha szándékkal történne. Természetesen megtalálható a professzionális, hozzáértő felhasználói réteg is, de mindent 15

összevetve, azzal, hogy a tudás mindenki számára elérhető, az interaktivitásnak köszönhetően pedig valamilyen szinten alakítható is, véleményem szerint a tudásnak egyfajta hígulása figyelhető meg. Természetesen nem állítom, hogy vissza kellene állnunk az ezt megelőző rendszerre, de az internet világában - és általában mindenhol - kellő mértékű szkepszissel kell odafordulnunk a dolgok felé, meg kell válogatnunk melyek azok a tartalmak, melyek eljutnak hozzánk. A tudástársadalom e komponensére adott válaszunk az, amit igazán fejlesztenünk kell, az, hogy képesek legyünk a számtalanul elérhető információ közül kiválasztani az értékeset, az arra méltót és érdemeset. Véleményem szerint ebben hatalmas szerepe van a mindenkori oktatásnak és tudásátadó intézményeknek. Szervezeti keretek között talán elérhetővé tudjuk tenni, hogy a megszerzett tudásunkkal helyesen tudjunk bánni. A szocializációs színtereknek el kell látniuk azt a feladatot, hogy megtanítanak minket arra, hogyan bánjunk a megszerzett hatalmunkkal, mert - itt helyénvalónak érzem a kissé már talán közhelyes kicsengésű kifejezést, hogy - a tudás hatalom. Geoff Whitty, a Robert Bocock és Kenneth Thompson szerkeztette Social and cultural forms of modernity című műben egy helyen - részben Faucault-t idézve - így ír az oktatási rendszer és a hatalom kapcsolatáról: „Understanding modern education system also entails understanding the nature of educational knowledge, since’ knowledge functions as a form of power and disseminates the effects of power’ (Foucault, 1980, p.6918).”19 Vagyis: Ahhoz, hogy megértsük a modern oktatási rendszert azzal is jár, hogy megértjük az oktatás természetét, mert „a tudás egyfajta hatalmi rendszerként működik, ami a hatalom által közölteket terjeszti.”

1.2.1.5. Mint tanuló társadalom A spanyol szociológus Manuel Castells szerint, a társadalmi átalakulás nem az információ köré szerveződik, sokkalta inkább az ilyen információk megalkotni-tudása és közvetítése mentén.20 Az efféle műveletek gyakorlata során tanuljuk meg alkalmazni és a meglévő „mintájára” előállítani az információkat és magát a tudást. Az így szerzett tapasztalatok aztán nem csupán az egyén szintjén hasznosulnak, hanem átragadnak a 18

Foucault, M.: Power/Knowledge: Selected Interviews and Other Writings 1972-77, Brighton: Harvester Press, 1980. 19 Whitty, Geoff: „Education, conomy and national culture” in. Social and cultural forms of modernity szerk. Robert Bocock és Kenneth Thompson, Trowridge: Redwood Books 1992. 278.o. 20 Castells, Manuels: The Information Age I-II-III., Oxford: Blackwell, 1996-1997.

16

vállalati, szervezeti, intézményi területekre is, így közvetve az egész társadalomra, s ekkor már tanuló társadalomról beszélünk.21 A tanuló társadalomról és tanuló gazdaságról folyó viták nem befejezettek, a kritikusok többek között amellett az érv mellett szerveződnek, miszerint az adott, egységes tudás eléréséhez egy közös tanítani kívánt medret feltételezünk az egyének, a vállalatok és a szervezet szintjén is. Az a gondolat pedig, hogy az egyéni, a vállalati és a szervezeti szinten is ugyanazt tanulják meg életszerűtlennek hat.22

1.2.1.6. Mindegyik és egyik sem A fentiekben több megközelítés és felfogás került megvilágításra, mindegyik más aspektusból, a maga szája íze szerint láttatja a vizsgált tárgyat, az információs társadalmat. Mindegyik rávilágít az információ és az információs technikák megváltozott szerepére, de egyikről sem lehet elmondani, hogy teljes mértékben le tudná fedni ezt a kétség kívül igen összetett és szerteágazó témakört. A különböző felfogások természetesen számos ponton találkoznak, sok esetben nem is szétválaszthatóak egyértelműen. Mindegyik irányzat egyetért abban, hogy a változások kora ez. Változás állt be a termelés mikéntjében, a javak előállításának folyamatában az információs forradalomnak köszönhetően.

A legfőbb értéket az információ képviseli ezen túl, de nem szabad

megfeledkezni a hozzá szorosan kapcsolódó tanulásról (és tudásról) sem. Egyik társadalmi típusról a másikra való átállás sohasem megy gyorsan, elmondható, hogy az előző lenyomata minden alkalommal rajta marad a következőn. Az információs társadalomra való átállás során sincs ez másképp, ám az idő folytonossága keretet ad neki. Az idő faktor abból a szempontból is érdekes lehet, hogy a jövő kiszámítatlan mivolta okán számos olyan újítás – legyen az akár technikai, akár felfogásbeli – láthat napvilágot, ami fajsúlyossága okán akár átírhatja, egy új irányba billentheti az elindult folyamatokat. Ahhoz, hogy az információs társadalom számára egy maradéktalanul helytálló és minden oldalt kielégítő definíciót alkossunk még számos kutatásnak meg kell történnie. 21

Archibugi, D. – Howells, J.- Michie, J. : Innovation System in a Global Economy CRIC Discussion Paper No 18, CRIC, The University of Manchester, 1998. 22 U.o.

17

Számos kérdésre kell választ adni, olyan kérdésekre, amelyek a meglévő kutatások mentén merülnek fel, de olyan kérdésekre is, amik ezen kutatásokon túlmutatnak és a jelen tudásunk korlátoltsága miatt ma még meg sem születhettek. A mai ismereteink szerint valahol a fentiekben felsorolt fogalmak és aspektusok mentén érdemes a válaszokat keresni.

1.3. Az információs társdalom összetevői A jelentés megvizsgálása után áttérünk a következő tartalmi egység kibontására. A következő pár pontban az információs társadalom összetevőit vesszük sorba.

1.3.1. Globalizáció, innováció, verseny Az információs társadalom kialakulásában hatalmas szerepet játszottak az olyan – elsősorban gazdasági, de kommunikációs szempontból is érdekes – tényezők, mint a globalizáció, a verseny és az innováció. Az innováció újítást jelent, olyasféle újítást ami, mind a technológiai, a beszerzési, az értékesítési és a felépítésbeli területeken is egyszerre van jelen. A társadalom erre reagálva új, ehhez alkalmazkodó fogyasztási mintákat tesz magáévá, amelyek szerint ezután cselekszik. A társadalomra egyfajta nevelő hatással van mindenfajta újítás, az emberek az újat mindig érdekesnek tartják, és ha bebizonyításra kerül annak létjogosultsága, valamint ha valamilyen előnyre lehet szert tenni általa az beemelésre is kerül a mindennapok számára. A versenyhelyzet folytonosan innovatív megoldásokra készteti a rivális feleket, mivel mind a piaci uralkodói státusz felé akarnak közelíteni, illetve ha abban vannak, megtartani azt. A verseny során a felek mindig egymással vetélkednek, odafigyelve a többi vetélytársra és arra a közegre, amelyben tevékenykednek. Az a szereplő, aki nem tudja tartani a lépést, könnyen a sor végén találhatja magát, ami pedig előbb vagy utóbb a csődhöz, a felszámoláshoz vezet. Ahhoz, hogy a piaci világ élet-halál harcában eredményes tudjon maradni az adott résztvevő, elengedhetetlen mind a technológiai, mind a képesség és készségbeli folyamatos innovációkra nyitott szemléletmód.

18

Az olyan technikai lehetőségek, mint amit az internet nyújt, felruházzák a piaci versenyzőket egy átfogó és hatékony termékmegismertetései módszerrel. A folyamatos és sikeres megismertetési procedúrák során pedig globális szintre emelkedhet az adott résztvevő, ezzel maximalizálva a saját befolyását, eredményességének lehetőségét.23 E pár alapfogalom felvázolása után a következőkben a Balogh Gábor féle „alapdimenziók” megismertetésével folytatjuk.

1.3.2. Alapdimenziók24 A továbbiakban az információs társadalom pár olyan alaptételét ismertetjük, melyek mentén azonosíthatóvá válik, másrészt elidegeníthetetlen ismérvei annak, kiterjedésében

elkerülhetetlenül

is

találkozunk

velük.

Ilyenek

az

információ,

kommunikáció, az idő és a hálózat. A fejezetben továbbá helyet kap pár gondolat a homo informaticusról, vagyis az „infromációs emberről”, mint az információs társadalmat alkotó embertípus.

1.3.2.1. Az információ, mint társadalmi dimenzió Már volt róla szó az írás során, hogy az információs társdalomban az információ szerepe eltérő, mint az azt megelőző időkben. E felfogás szerint ma az információ sokkalta komplexebb jelentéssel bír. Az információs társdalomban az információnak azok a szegmensei és velejárói, miként erőforrásként, mint döntést befolyásoló tényezőként gondolunk rá, felerősödik. Ezen tulajdonságai abban a közegben rajzolódnak ki igazán élesen, ha figyelembe vesszük, hogy az információs társdalomban a tudás és az intelligencia központúság szintén előkelő helyet foglalnak el. Az intelligens ember fejében az információ minden másnál értékesebb „fegyverré” válhat. Társadalmi szempontból az információnak négy osztályát különböztethetjük meg: formaorientált, viselkedésorientált, tartalomorientált és hatásorientált tartalmakkal bíró

23 Balogh Gábor: „Az információs társadalom komponensei” in: Az információs társadalom dimenziói, szerk: Balogh Gábor , Budapest: Gondolat – Infonia 2006. 24 U.o. 128-135.o.

19

információ.25 A kategóriák egy ív mentén, egymásra épülve vannak jelen. A legfelsőbb szinten a hatásorientált tartalommal bíró információk találhatók, ezek konkrét, adott eredmény kiváltására, előidézésére szolgálnak. A tartalomorientált adatokkal bíró információknak - a nevéből is könnyedén eredeztethetően - legfőbb ismérvük, hogy adatokkal szolgálnak egy adott tárgyról, de itt már nincs iránymutatásra szolgáló töltet. A formaorientált tartalmú információ a megjelenésre, a vizuális mikéntségre koncentrál, míg a viselkedésorientált információ az adott tárgyra vonatkozó, előrejelezhető viselkedési szabályszerűségeket hordozza.

1.3.2.2. A kommunikáció, mint társadalmi dimenzió Az embert, egyes nézetek szerint a kommunikációja, a beszédképessége emelte ki az állatok közül. Társas lény mivoltunkból a kommunikáció kezdetektől végigkíséri az emberi fejlődés valamennyi szegmensét, s nem kis mértékben tevékeny része is annak. Az információs társadalomban a kommunikáció, mint információs közegben létrejövő diskurzus valósul meg. Alapja az információ, de csak abban az esetben válik relevánssá, valós kommunikációvá, ha az intelligencia beépíti és használja azt. Ebből a szempontból a kommunikáció elsődlegesen az intelligencián alapul és csak másodsorban fontos az információ maga. A két – illetve a három - komponens egymás nélkül nem válhat valós tényezővé.

1.3.2.3. Az időbeliség, mint társadalmi dimenzió Egyes felfogások szerint az élet maga az idő. Ezt vitatni nehéz is, hiszen az ember minden cselekvését (vagy nem cselekvését) időben és térben hajtja végre. A tér természetesen szorítkozhat szigorúan kognitív folyamatokra, attól az még nem sérül térbeliségében. Mivel az információ-alapú társadalomban a tudás, a gondolkodás szerepe felértékelődik ezért a „valós” bennünket körülvevő térben végrehajtott cselekedeteink száma csökken, így a tér redukálódásával felértékelődik az időfaktor.

25

Polzer, Helmut G.: Az informatikai társadalom kihívásai: Vezetési elvek és szervezeti formák változásának hatása az információs technológiára, Miskolc, 1996.

20

Az időt két – illetve három - kiterjedés mentén ismerjük. Az egyik a mindenkori jelen, az adott pillanat, a többi az idő folytonosságából adódóan, az elkövetkezendő, vagyis a jövő, és a már megtörtént, vagyis a múlt. Az ember, mint adott személy mindig a jelenben él, tud, kommunikál, használja intelligenciáját, de a kommunikáció csak részben jelen idejű. Merítkezhet a múlt történéseiből is, de a jövőt is építi. Az ember, mint az emberiség egészének része (folyamatát tekintve) a társadalmi időben is „él”, ez már túlmutat a jelenen. Az elmúlt nemzedékek tudása ugyanúgy megjelenik bennünk, mint meg fog a mi jelenlegi tudásunk az elkövetkezendő nemzedékek számára. A múlt eseményei kihatnak a jelenre, és szükségszerűen kihatnak a jövőre is. Az egyén és a társadalmi idő kapcsolatáról elmondható, hogy „A múltat a jelen embere a társadalmi időn keresztül individualizálja, örökíti tovább vagy hagyományozza utódaira.” 26

A társadalmi idő ilyetén hatással van az információs társadalmat alkotó emberre is. Amennyiben az idő és a társadalom „új” kapcsoltságáról beszélünk, mindenképpen

hozzá kell tennünk, hogy az internet egyik legnagyobb varázsa „azonnaliságában” van. Bármelyik kontinensről üzenhetünk akár a világ másik felére, úgy, hogy az üzenet megérkezéséig eltelt idő mindössze pár pillanat. Elmondható, hogy „… a korábbi korszakokhoz képest az internet szinte teljesen feloldja az információ terjedése elé állított idő- és térbeli korlátokat.”27 A globalizáció ez által egy teljesen új szintre emelkedhet.

1.3.2.4. A hálózatiság, mint társadalmi dimenzió Mint arról már szó volt az információs társadalom egyik alapját a hálózatiság adja. A permanens összekapcsoltságot, az interkonnektivitást az infó-kommunikációs technikai eszközök teszik lehetővé. Maga a hálózat egyrészt jelen van az individuumban, az egyénben magában, másrészt benne foglaltatik az egész társdalomban, illetve a társdalom által közölt és használt tartalmakban, valamint a technikai eszközökben. A hálózat folytonos fejlődésen

26

Balogh Gábor: „Az információs társadalom komponensei” in: Az információs társadalom dimenziói, szerk: Balogh Gábor , Budapest: Gondolat – Infonia 2006. 132.o. 27 Csepeli György: „Veszélyesen élni? avagy az internethasználat kockázatai” in: Az Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, szerk.: Talyigás Judit, Budapest, Scolar Kiadó 2010. 25.o.

21

esik át - önmaga és minden felhasználója, illetve használtsága révén, - vagyis egyfajta evolúció játszódik le.

1.3.2.5. Az információs embertípus, mint társadalmi dimenzió Az

információs

társadalom

sajátságos

embertípust

hívott

éltre

(homo

informaticus28), melynek pár aspektusára már a fentiekben rávilágítottunk. Elmondható róla, hogy ő maga felel az információs társdalom működéséért és elterjedéséért. Az emberszámítógép sajátságos kapcsolata az, ami az új embertípust alapvetően jellemzi. A gép, mint megszemélyesített eszköz, az élettelen masina szintről egy magasabb lépcsőfokra lépve, mintegy szimbiózisban él a használójával a felhasználóval. Szimbiózis, mivel mindkét fél kap és ad is bizonyos tartalmakat, javakat. A számítógép befolyással van az ember valós életvitelére, érzelmi, „társasági” viszonyba kerül vele, státuszváltozás következik be. Annak vizsgálata, hogy ez mennyire „egészséges” az ember számára, korunk egyik megragadható vitatémája, számos előnye mellett hátrányait sem lehet eltagadni.

28

Balogh Gábor: „Az információs társadalom komponensei” in: Az információs társadalom dimenziói, szerk: Balogh Gábor , Budapest: Gondolat – Infonia 2006. 134-135.o.

22

2. Az internet hatásairól

A fejezetben elsőként arra a kérdésre próbálok választ találni, hogy miképpen, milyen folyamat során tör be a virtuális világ a valós élettérbe és válik maga is valósággá. Ezt követően megvizsgálom, milyen veszélyeket rejthet magában az információs társadalom magja az internet, továbbá a tudomány, illetve a különböző technikai újítások.

2.1. Az új tér Az időbeliségnél már volt szó arról, hogy az információs és kommunikációs technikák fejlődése során az ember térhez viszonyított kapcsolatában változás állt be. A szó szerint - minket körülvevő tér mellé felzárkózott egy „nem valódi”, virtuális, vagy más néven kibertér is, amit a folyamatosan fejlődő technika egyre értékesebb tartalommal tölt meg. A jövő ezen új tér minél szélesebb körű felhasználása felé mutat. A következőkben eme új térrel és a hozzá kapcsolódó fogalmakkal, a társadalomra gyakorolt hatásaival folytatjuk.

2.1.1. A kibertér fogalma29 A kibertér a kyber szóból ered, amely görögül annyit jelent, hogy hajózni, navigálni, vagyis a kibertér, szó szerinti olvasatban hajózásra alkalmas teret jelöl. Az alapgondolat az amerikai születésű William Gibsontól származik. A kifejezést az 1984-es, Neuromancer című tudományos-fantasztikus regénye teszi ismertté, ahol a kiberteret egy hálózatosan egybekapcsolt számítógépekről elérhető és módosítható, színes, interaktív, digitális mátrixként festi le. Ehhez az eredeti jelentéshez a folyamatosan fejlődő internetes közösség egyéb tartalmakat is hozzákapcsolt (az egyes területek képviselői a saját szférájukra jellemző szegmenseket társítottak hozzá), de jelentéstörténetileg és alapvető tulajdonságait nézve a Gibson féle alapfelfogást vesszük alapul. A fentiekből adódóan elmondható, hogy a kibertér egy számítógéppel alkotható, módosítható és elérhető

29

Mészáros Rezső: „A kibertér társadalomföldrajzi megközelítése” in: : Az információs társadalom dimenziói, szerk: Balogh Gábor , Budapest: Gondolat – Infonia 2006.

23

dimenzió, hol nem érvényesek az ismert fizikai és a kémiai szabályok. Egyetlen korlátozó tényezője a legnagyobb alkotó ereje egyben, az emberi képzelet.

2.1.2. Az egyén és a kibertér kapcsolatáról Egyes vélemények szerint, a kibertér nem az információ sebességére és elérhetőségére van a legnagyobb hatással, hanem az leginkább az emberi kapcsolatok és társadalmi változások területén érhető tetten. Mind az individuumra, mind a közösség éntudatra is jelentős hatással van. Az amerikai tudósnő Donna Haraway elmélete szerint, a kibertér azon faktoránál fogva befolyásolja az éntudatot, hogy általa az emberi test mintegy meghosszabbított részeként bánunk vele.30 Stone szintén a test és az egyén kapcsolatában látja a fő befolyásoló tényezőt, de az ő olvasatában az ember a kibertérben egy testtelen entitássá válhat, ahol függetlenedik - a test nem megléte folytán – az ahhoz kapcsolódó minden tényezőtől.31 Két másik gondolkodó, nevezetesen Adams32 és Mitchell33 a kibertér azon aspektusáról beszélnek, mely szerint „… a kibertér képes kimozdítani az ént a megszokott helyéről, amikor a tudat olyan térbe lép, amely független a földrajzi és társadalmi környezetétől.”34 Poster már felhívja a figyelmet egy lehetséges negatív hatásra is, mely szerint az egyén a kibertérben való barangolása során függőjévé válhat egyes folyamatoknak. Ő nevezetesen arról a folyamatról beszél, mikor egy egyén számos személyiséget alakít ki magának.35 Különböző személyiségzavarok helye és előidézője lehet a kibertér, pontosabban a kibertérhez kapcsolódó tartalmak. A kiberteret úgy érzékeljük, mint a valóságos tér meghosszabbítását, olyan dimenzióként, szféraként tekintünk rá, mintha az a valóságban történne. Tulajdonképpen azzal, hogy valóságként bánunk vele, ténylegesen valósággá is válik. Az, hogy ki, miért és milyen típusú kiberteret választ egyénfüggő. Leggyakrabban valamilyen szórakoztató tartalommal bíró terület, ami - örömnyújtása során – olyan helyre kerülhet az egyén 30

Haraway, D.: Simians, Cyborgs and Women, London: Free Association Press, 1991. Stone, A. S.: „Will the Real Body Please Stand Up?: Boundary Stories About Virtual Cultures” in Cyberspace: First Step (szerk.: Benedikt, M.), Cambridge, Massachusetts.: MIT Press, 1991. 81-118.o. 32 Adams, P.: Computer Networks and Virtual Place Metaphors, Geographical Review, 87. 1997. 33 Mitchell, W. J.: City of Bits: Space, Place and the Infobahn, Cambridge, Massachusetts.: MIT Press, 1995. 34 Mészáros Rezső: „A kibertér társadalomföldrajzi megközelítése” in: : Az információs társadalom dimenziói, szerk: Balogh Gábor , Budapest: Gondolat – Infonia 2006. 216.o. 35 Poster, M.: The Second Media Age, Oxford: Polity, 1995. 31

24

életében, ami akár a valós életére is káros hatással lehet. Egy eddig ismeretlen területre tévedt az emberiség, amely terület kutatása a közeljövő egyik fontos feladata. Az „okostelefonok” megjelenésével, a kibertér és az internet új szintre emelte az egyén és a kibertér kapcsolatát. Azzal, hogy a számítógépünk elfér a zsebünkben olyan lehetőségeket ad az emberek kezébe, amelyek mindezidáig elképzelhetetlenek voltak. Megfigyelhető, hogy ezzel társadalmi és társasági életünk is megváltozott, de reményeim szerint azok az esetek melyekkel már az utcán találkozni, hogy a technika sok esetben háttérbe szorítja a valós emberi kontaktusokat, csak az újdonság nívójából adódó múló szeszély.

2.1.3. A társadalom és a kibertér kapcsolatáról Elöljáróban elmondható, hogy a kibertér - mivel a földrajzi távolságokat „megszünteti” - az egy területen élő emberek koherenciájában negatív előjellel szerepel. A közös földrajzi élmény helyett a közös érdeklődési kör lesz a fúziót fenntartó erő. A helyi szokásvilág, kultúra gyengítése mellett, azonban a globalizáció minden formájának megerősödése figyelhető meg általa. Az, hogy valaki részese legyen a globális kultúrát közvetítő egésznek, nincs másra szüksége, csak egy internetkapcsolatra és egy számítógépre. Éppen ezért, azok a rétegek, akik számára nem elérhetőek ezek a – kibertér szempontjából elengedhetetlen – javak, további fragmentálódás fog bekövetkezni, a lemaradás mértéke csak emelkedni fog, ezzel növelni fogja a társadalom töredezettségét és a politikai törésvonalak mélységét.

2.1.4. Kibertér és virtuális valóság Virtuális valóságról tulajdonképpen akkor beszélhetünk, ha kibertérben létrehozunk egy a valóságtól eltérő, de emberek számára készített és emberek által felfogható, „használható” világot. Az abban foglaltak mindig az elérni kívánt céloktól, a hozzá kapcsolódó iránytól függnek, céllal jutnak el a tervezéstől a megvalósításig. A virtuális valóságban rejlő lehetőségeket először az amerikai hadsereg és űrkutatás ismerte fel,36 de

36

Kollányi Bence: „Térhasználat az információs társadalom korában” in: Az információs társadalom, szerk. Pintér Róbert, Budapest: Gondolat – Új Mandátum 2007.

25

szorosan követte azt a szórakoztatóipar is. A cél a minél valóságosabb tér megalkotása volt. A virtuális valóság azonban nem csak a valóság „utánzását”, újraalkotását jelenti. Virtuális valóságként ismerjük el azt a teret is, ami pusztán szöveges formában található, a lényeg az interaktivitáson, a hálózatiságon és az alkotott struktúrán van, ahol mindenfajta különleges ismeret nélkül is kiismerheti magát az ember. Ide tartozik tehát a - világ egyik legnagyobb üzletét képező - látványos videojátékok világa, de az egyszerű chatszobák is. A hatalmas érdeklődés és a hatalmas anyagi lehetőségei miatt, a technika folyamatosan az egyre fejlettebb virtuális valóságot képes teremteni. Amennyiben be szeretnénk sorolni azon virtuális valóságok típusait, melyek a valóságot szeretnék lemodellezni Szabó György: Virtuális és valós tér, utópiák, realitás, veszélyek című tanulmányát vehetjük alapul, ahol öt típust különböztet meg. A legegyszerűbbek a primitív, az interneten közvetlenül elérhető tájékoztatók, jegyzékek, leírások. A második, egyfajta kétdimenziós, felülnézeti képet mutat, míg a harmadik már három dimenzióban láttatja az adott jelenséget. A negyedik típusnál az információ és a látvány mellett, a környezeti sajátosságok, különböző szolgáltatások és kapcsolatok megismerésére, és az ezekkel való interakcióba lépésre is képessé tesz minket. A legfejlettebb, az ötödik típusnál a fejlett tartalmakat, a kiterjesztett valóságot a felhasználó okostelefonjára kapja.37 További fontos területekre példa, hol hasznosításra került a technológia a teljesség igénye nélkül: az orvostudomány, oktatás, pszichológia és a művészet.

2.2. A technikai fejlődés veszélyeiről Az internet terét az azt használó emberek összessége alkotja, alakítja, így olyan, mint maga az ember. Az emberi természet azonban nem makulátlan, fellelhető bennünk a hajlam a rosszra, így megtalálható ez az internetben is. Mentségünkre legyen mondva, meglévő tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a rossz abban az esetben is megtörténhet, ha annak nincs igazi belső indíttatása, egyszerűen a felkészületlenség a tudatlanság is szülheti.

37

Szabó György: „Virtuális és valós tér, utópiák, realitás, veszélyek” in. Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, szerk.: Talyigás Judit, Budapest, Scolar Kiadó 2010.

26

Az információs társadalom, a tudomány, valamint az internet számos új területet hívott életre, hol az embernek helyt kell állnia, valamint meg kell találnia a módot a helyes alkalmazására. Ahhoz, hogy ezt el tudja végezni számos ismeretet kell még elsajátítania, fejlődnie kell, szem előtt tartva azt, hogy maga az információ (és annak előállítása, terjedése, használata stb.) a vizsgálódás tárgya és mindenkori segítő faktora is egyben. Esetünkben e tény még csak árnyalja a problémát. A következőkben pár, a technika által előidézett veszélyt vesszünk górcső alá, megvizsgáljuk milyen irányból és milyen típusú veszedelmekre számíthatunk (nem csak) internetezés közben, majd megpróbálunk ellenszert is találni a problémára Csepeli György: Veszélyesen élni? avagy az internethasználat kockázatai című írása nyomán. Ez a fejeztrész egyfajta híd szerepét hivatott betölteni az írás e pontján; átvezet minket a következő tartalmi egység, korunk egyik legnagyobb „rossza” a terrorizmus, illetve az internetes terrorizmus kibontása felé.

2.2.1. Ember embernek farkasa Csepeli György egy helyen így ír: „Paradox módon minél több civilizációs vívmány jelent meg, minél kevésbé kellett tartani a dögvésztől, jégveréstől, árvíztől, annál inkább előtérbe kerültek azok a bizonytalanságok, amelyeket maguk az emberek állítottak elő, csapdát állítva önmaguknak és az utánuk következőknek.”38 Egyre kevesebb a nyersanyag, fogy az iható, tiszta víz, állatok pusztulnak ki túlzott vadászatuk miatt. A „fenntartható fejlődés” gondolata még gyerekcipőben jár és kimondhatjuk, hogy a világ legtöbb országának társadalmi berendezkedése és vezetése nem épp elsődleges szempontjának tartja annak megvalósítását, holott az átállás egyre sürgetőbb. Igaz vannak arra utaló jelek, - ilyen például az Európai Unió hetedik környezetvédelmi programjavaslatának mottója39 - hogy bolygónk jövője egyre több embert foglalkoztatja, amiben nem kis szerepe van az új kommunikációs technikák adta lehetőségeknek. Sem a cenzúra, sem a döntéshozók lassú, bürokratikus lépcsőkkel nehezített ténykedési nem állhatnak a széleskörű információterjedés útjába, az információ 38

Csepeli György: „Veszélyesen élni? avagy az internethasználat kockázatai” in: Az Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, szerk.: Talyigás Judit, Budapest, Scolar Kiadó 2010. 27.o. 39 „Jólét, bolygónk felélése nélkül”. – Forrás: http://ec.europa.eu/environment/newprg/pdf/7EAP_Proposal/hu.pdf (2013-10-13)

27

bárki számára - aki csak el nem zárkózik előle szándékosan - elérhető. A technikai újítások eme „támogató” példája mellett azonban ott szerepelnek a globális felmelegedés, a mindenkori atomkatasztrófák, a genetikailag módosított élelmiszernövények, melyek mind, hosszú távon még ismeretlen problémákat idézhetnek elő, és amelyek megjelenésénél és elterjedésénél mind nagy szerepet játszott technikai fejlődés. A huszadik század folyamatos háborúktól volt hangos, majd annak „új” fajtája, a terrorizmus meghatározó szerepet követelt magának a jelenben is. A háborúkhoz, a háborúskodáshoz pedig elidegeníthetetlenül hozzátartozik a fejlesztés.

2.2.2. „Rossz” az internet? Az internet maga nem rossz, ahogy nem lehet rossz maga a tudomány sem. Minden attól függ, hogy mire és hogyan használjuk. Az mindenestre bizonyos, hogy megjelenése hatalmas változásokat eredményezett mind az egyén, mind a társadalom szintjén. A szélessávú internet, a fejlett telekommunikációs eszközök révén ma már bármikor elérhető bárki, a fizikai megkötések eltűnni látszanak, a társadalom jelentős része csüng az internet „köldökzsinórján”. Vannak természetesen a világban „fehér foltok”, de ezek egyre csökkennek és elmondható, hogy előbb-utóbb szinte a világ minden tájára eljut majd az internet-hozzáférés. Ami persze nem minden. Az internet-hozzáférés és a tényleges internet-használat két eltérő fogalom, arról nem is beszélve, hogy maga az internethasználat önmagában nem garantálja az intelligenciát, a képzettséget. Nem nyerhető ki belőle sem az „erkölcsi iránytű”, s csak az internet által nem lehet elsajátítani mi a jó vagy mi a rossz. Erre csak a kultúra és a nevelés képes. Veszélyeket azonban rejthet magában, ezekkel a veszélyekkel pedig minden, az információs társadalom korában élő embernek tisztában kellene lennie.

2.2.2.1. A technika ördöge Bár az információra általában nem úgy tekintünk, mint valami kézzel fogható dologra (holott az effélék sem ritkák, mint arról már fentebb utaltunk), infokommunikációs eszközeinket igenis a kezünkbe vesszük. Ezek a szerkezetek pedig nem tökéletesek, sok esetben „maguktól” is elromolhatnak, tönkremehetnek, az idő vasfoga bizonyosan kikezdi 28

valamennyit. Fizikai értelemben tehát igen sérülékenyek, a meghibásodási faktor körüllengi valamennyit, annak pedig, hogy hogyan következik be a sérülés, a lehetőségeket nézve végtelen. Nagyobb földrengések, cunamik csakúgy elpusztíthatják az adathordozót és az adatot, mint egy szerencsétlen baleset némi kiborult üdítővel. Érdemes ezért több „biztonsági mentést” is eszközölni, azokat különböző helyeken elraktározni. Ez persze még mindig nem oldja meg száz százalékosan a problémát, de nem volt ez másképp múltban sem, gondoljunk csak arra például, hogy egy tűzvész során számtalan könyv is áldozatul eshet és esett is. A hálózatiság szintén egy veszélyforrás lehet. A különböző káros tartalmak igen könnyen áttevődhetnek, sőt szaporodhatnak is a felhasználók számítógépei között. Nagyobb kiterjedésű hálózati meghibásodás esetén számos adat veszhet el örökre, vagy válhat elérhetetlenné kulcspillanatban. „Vírusok, trójai programok, programférgek, kémprogramok, keyloggerek, zombihálózatok, távoli eljáráshívás kezdeményezések zavarhatják az infrastruktúra rendeltetésszerű használatát.”40 Azok a bűnözők, akik bűntetteiket a világhálón, a kibertérben követik el sokszor nagyobb károkra képesek, mivel nem, illetve máshogy vonatkoznak rájuk a fizikai tér, illetve időbeli jellemzők, bűncselekményeik könnyen válhatnak globális méretűvé valamint felkutatásuk, a törvényszék elé állításuk is a megszokottaktól eltérő módon zajlik. Egy „hozzáértő” személy kezében egy egyszerű számítógép komoly fegyverként funkcionálhat. Az adatok épp úgy nincsenek biztonságban, mint a virtuális bankszámlák. Az adatokkal való visszaélés és kereskedés pedig talán még sosem volt olyan fajsúlyos probléma, mint az információs társadalomban.

2.2.2.2. Az információs bűncselekményekről Mára már egyáltalán nem lepődünk meg, ha azt a kifejezést halljuk, hogy informatikai bűnözés. A virtuális térben éppúgy lehetőség van a lopásra, csalásra, hamisításra, mint a valós térben. Új korhoz új bűntípus dukál, az információs társadalom kitermelte az őrá jellemző, specifikus bűntényeit és bűnözőit.

40

Csepeli György: „Veszélyesen élni? avagy az internethasználat kockázatai” in: Az Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, szerk.: Talyigás Judit, Budapest, Scolar Kiadó 2010. 31.o.

29

Ennél a pontnál kell megjegyeznünk, hogy a sajtó helytelen szóhasználata miatt a hacker és a cracker fogalmaival nincs, illetve tévesen van tisztában az átlagember. Abban mind a kettő egyezik, hogy nagy technológiai tudásuk révén komoly informatikai veszélyforrások lehetnek, de a valós különbség a motivációjukban van. Elmondható, hogy míg a hacker építi a virtuális teret, hibáit a javítások miatt kutatja egyre, addig a cracker rosszándékú, gyakran személyes vagy egyéb okokból él vissza és kiaknázva lehetőségeit rombolja azt.41 Csepeli szerint az internetes bűnözők által elkövetett bűnöket súlyosság alapján három osztályba sorolhatjuk:42 1. Az első és leggyengébb fokozatba tartozik az illetéktelen behatolás, valamint a hardver elleni támadás körébe tartozó cselekmények, úgymint a jogtalan belépés vagy a mikrochip jogosulatlan másolása. 2. A második típusba tartoznak azok a bűncselekmények melyek a szoftvert hivatottak károsítani, példaként a szoftverhamisítást és programmanipulációt hozzuk. 3. Felsorolásunk harmadik és legsúlyosabb az olyan támadások, melyek az adatra irányulnak, ilyenek például: adatlopás, adattal való visszaélés, adathamisítás.

2.2.2.3. Néhány társadalmat érintő kérdés A jelen társadalma igen nagy mértékben támaszkodik a modern infókommunikációs eszközökre a mindennapok során, mivel számos előnyhöz juthatunk általa. Ám éppen ez az igénybevétel – illetve esetleges nem igénybevétel - idézhet elő igen komoly problémákat is. Ideiglenes leállásuknál, meghibásodásuknál komoly válsághelyzet alakulhat ki, gondoljunk csak egy esetleges, minden számítógépet érintő meghibásodásra a világ legnagyobb tőzsdepiacán, a Wall Street-en. Mivel ezek az eszközök társadalmunk egy alapjává váltak, szem előtt kell tartanunk a tényt, hogy bizony a technikai vívmányaink nem örökéletűek és sebezhetetlenek, valamint azt is, hogy függünk tőlük.

41 Mik a hackerek és a crackerek? http://www.pctools.com/security-news/crackers-and-hackers/ (2013-1014) 42 Csepeli György, 2010.

30

Az előző fejezetrészben említett informatikai bűnözés szintén az egész társadalmunkat érintő veszélyforrás. Bár már megindult a jogalkotással és az internetes bűnözéssel foglalkozó apparátus kiépülése, az elvégzendő feladatok többsége még kétség kívül előttünk áll. További társadalomra káros forrásként lehet megemlíteni az internet olyan alaptételeit mint az hálózatiság és a globalizáció. A káros tartalmak könnyedén és gyorsan elérhetőek, nincs valós lehetőség arra, hogy a káros tartalmak elleni hatékonyan védekezzünk. Különösen a gyerekekre nézve veszélyes ez, az interneten könnyedén találkozhatnak olyan tartalommal, amire még emocionálisán, szociálisan nincsenek felkészülve, vagy csak szimplán káros rájuk nézve. Egy másik negatívum a megfigyelhetőség köré szerveződik. Az internethasználók otthonuk nyugalmában nem is gondolják, hogy milyen könnyedén megfigyelhető mit és mikor láttak a képernyőjükön. Az internet mindent tárol, vagy abban az esetben, ha egy adott dolog törlésre került, arról tárol adatot, hogy törlésre került. Az információs társadalomban egy eddig nem létező, új törésvonal is felüti a fejét, ami a technikai vívmányok terjedésével kapcsolatos. Mindig lesznek olyanok, akik a lehető legkorábban szert fognak tenni a legmodernebb technikai eszközökre, az azok alkalmazásához szükséges és az abból első kézből nyert tudással együtt. Míg mások lemaradva, vagy egyáltalán nem engedhetik meg maguknak, hogy az adott technikai szinten mozogjanak, ezáltal az adott tudás megszerzésében is hátránnyal indulnak. Ez a különbség a két tábor között fel is erősödhet, a javak egyenlőtlen eloszlása hatalmas szakadékot képezhet, ami társadalmi szempontból egy új fragmentálódási pontot eredményezhet. Nem is beszélve arról, hogy a mindenkori fiatalok, kik már az adott legmodernebb technológiával a kezükben „születtek” mindig előnyben lesznek az idősebbekkel szemben, akik már kevésbé fogékonyak az újításokra.

2.2.2.4. Pár kultúrát érintő kérdés Van az internetezésnek (és a televíziózásnak is) egy olyan hatása, mely során a társadalom arra fogékony tagjai egyedüli kultúraközvetítő eszközként arra tekintenek, ez pedig egyfajta kulturális egyoldalúságot válthat ki. Amennyiben az internetezést vesszük egyedüli kultúraközvetítőként valamelyest szerencsésebbnek tartom, mint a televíziózást, 31

mivel ebben az esetben mi döntjük el mi kerüljön képernyőre, nem feltétlenül az adott csatorna vagy csatornák által közvetíttek. Akárhogy is a kultúra ápolása és közvetítése sohasem csak egy csatornán történő részvételt igényel. Ahhoz, hogy a kulturális valóságról a lehető legtöbbet szívjunk magunkba lehetőség szerint valamennyi típusú kulturális rendezvényre időt kell szakítanunk, legyen az színház, koncert, kiállítás, sportesemény stb. Az interneten igaz ezek közül valamennyi megtalálható, de teljes képet csak úgy kaphat az egyén az adott eseményről, ha személyesen ott van. A legtöbb inger ekképp érheti az egyént. Egy másik fontos, kultúrát érő hatásnál szólnunk kell a tanár-diák viszonyok, illetve a

diákok

oktatáshoz

való

viszonyáról,

e

viszonyokban

fellépő

változásokról.

Megfigyelhető, hogy azok a gyermekek, kik születésüknél fogva úgy szocializálódtak, hogy az internet életük része, másképp viszonyulnak az internethez magához, illetve a tudás megszerzéséhez is, mint azok az idősebb felnőttek - idősebb tanárok - akik életük későbbi szakaszában tettek szert az internetezéshez szükséges ismeretekre. Elmondható, hogy azok, akik internettel a kezükben szocializálódtak jóval aktívabbak internetes berkekben, valamint sok esetben nem csak használják, hanem termelik is a tartalmakat. Előfordulhat, hogy adott témában egy diák jártasabb, mint a tárgyat oktató tanár maga, ez pedig további kérdéseket felvető helyzetet szül. Az, hogy a társadalomtípus változása közben a kulturális értékek is változnak nem újkeletű és valamelyest egyértelmű is. Különböző korokban más és más határozza meg a mainstream43 kultúra irányát, amire természetesen hatással van a mindenkori technikai fejlettség, de korántsem csak az határozza meg. Nekünk a jelenben az a feladatunk, hogy azokat a kulturális összetevőket, melyeket értékesnek tartunk megismertessük a fiatalabb generációkkal. A valós érték kikristályosodik, majd át is öröklődik a jövő számára, ha csak szubkultúra szinten is. Azok a tartalmak melyek nem mennek át ezen a rostán valószínűleg csak a korra jellemző „szenzációgyártás” egy darabjai, vagy szimplán érdekességek amelyek nem is igazán hordoznak kulturális értéket.

43

jelentése: főáramlat, fősodrás

32

2.2.2.5. Néhány pszichológiát érintő kérdés Az internetes térben a felhasználók bizonyos mértékig arctalanná válhatnak és válnak is. A személyazonosság nem feltétlen felfedése mellett lehetőség van olyan szociális viselkedésre, amilyet a valóságban nem engednénk meg magunknak, mivel nem lehet tudni kit jelölnek valójában az egyes nickname44-ek. A felhasználók olyan képet alakíthatnak ki magukról amilyet csak akarnak - ami már önmagában összezavarhatja az embereket - és sokszor már az egészséges határán túl óvják és építgetik „második” életüket. Csepeli így ír: „Az identitás változtathatósága a virtuális térben ellehetetleníti az interperszonális találkozások fizikai térben történő visszacsatolásait. […] Az internet társas közege az illúziók és a valóságos térben ki nem élt fantáziák táptalajává válik.45 Azon élmények melyeket az egyén a nem valós térben szerzett sorozatos és egyre gyakoribb visszatérésre sarkallják az egyént, egészen addig a pontig, mikor már függőségről beszélhetünk. Ha ez a függőség nem kerül kezelésre, akár igen komoly következményekkel is járhat. A technika rohamos fejlődése során számos probléma megoldásánál - mit eddig kognitív folyamataink, képességeink révén oldottunk meg - különböző programok és alkalmazások segítségét vesszük igénybe, így bizonyos agyi funkcióink kevésbe lesznek használva, melyek idővel sorvadásnak is indulhatnak. Az egyre „okosodó” számítógépek, a hiperintelligens gépek irányába mutatnak, egy olyan világba ahol bizonyos kérdések megválaszolásánál az ember és a gép válasza nem lesz megkülönböztethető. Arra a kérdésre, hogy ez hosszú távon milyen eredményekhez vezet, mit vált ki az emberből egyelőre nem tudunk megalapozott választ adni. Az internet okozta pszichológiai zavarok megismerése (sajnos) legnagyobb részben empirikus úton történhet. A kriminológia, a szociológia, az orvostudomány is mind még vizsgálódásaik elején tartanak a tekintetben, hogy milyen veszélyeket is rejt magában az internet. Egy olyan út elején járunk, ahonnan előre tekintve kijelenthetjük, hogy nem kifejezetten tudjuk merre is vezet az.

44

jelentése: internetes fórumokon, internetes hozzászólásokban, chat közben használt becenév Csepeli György: „Veszélyesen élni? avagy az internethasználat kockázatai” in: Az Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, szerk.: Talyigás Judit, Budapest, Scolar Kiadó 2010. 39.o.

45

33

2.2.2.6. Hogyan tovább? A társadalmi fejlődés, a társdalom evolúciója mindenképpen be fog következni. Azon veszélyek ellen, mit az új helyzet szül mindenkinek kötelessége felvértezni magát, az egészséges emberi közösségek érdekében. A fegyverkezésnek pedig leghamarabb fejben kell elkezdődnie. Ahhoz, hogy felelősen és jól tudjunk dönteni az internet világát meghatározó kérdésekben tudásszintünkön kell emelnünk, globális szinten. Minél hamarabb szükség van egy etikai kódex megszületésére, amelynek betartása mindenki érdeke. Az internetes veszélyek kezelésében további kulcsfontosságú szegmens a kommunikáció, amiben a médiának és az internetnek magának is nagy szerepe van. Társadalomnevelő hatásaik révén, képesek hatni a közre, ezért el kell látnunk minden olyan információval amelyek fontosak lehetnek, azoknak pedig folyamatosan vissza is kell sugározniuk azt a köz felé. Nagy jelentőséggel bírnak továbbá a különböző kutatások és tudományos munkák a tárggyal kapcsolatban, általuk szélesebb látószögből és részletesebb képet kaphatunk az internet világában fellelhető veszélyek mindegyikéről. A következőkben áttérünk az írás harmadik nagy egységére ahol a terrorizmus gondolatkörével foglalkozunk.

34

3. A terrorizmusról

A számos politikai törésvonal - legyen az kulturális, strukturális, vallási vagy politikai, egy adott nemzeten belül, de a globális térben egyaránt - konfrontációkat szül. Ahol pedig érdekellentét van, ott valamilyen szintű küzdelem is van, vagy lesz. Ahol pedig küzdelem és harc van ott hadviselés is van, innen pedig már csak egy hajszálnyi távolságra van annak a lehetősége, hogy a hadviselés olyan eszközeihez nyúljon az egyik harcoló fél, mit a terrorizmus. Megjegyezhetjük, hogy sajnálatos módon a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló harcban az erkölcs igencsak másodlagos tényező. A terrorizmus, a világ egyik legégetőbb problémája, csak a 2001. szeptember 11.-i eseményeket követően került bele a szélesebb aktív köztudatba. A hadviselés eme formája, mint azt később látni fogjuk komoly múltra tekint vissza, mégis szörnyű események sorozatának kellet végbemennie a közelmúltban ahhoz - London, Madrid, Mumbai -, hogy világméretű összefogás jöjjön létre és számos ország tegyen biztonságpolitikai intézkedéseket annak érdekében, hogy valamilyen szinten is megelőzhetők legyenek a hasonló események. A következőkben a terrorizmust elemezzük. Megvizsgáljuk, mint jelenséget, kialakulásának körülményeit, definiáljuk, megfigyeljük azt a közeget, melyben létrejön. Kitérünk kialakulásának mikéntjére, történelmére, próbáljuk megvilágítani mi az összefüggés, a világ második legtöbb hívőt soraiban tudó vallás, az iszlám, és terrorizmus között. Megvizsgáljuk helyét a globalizált világban, választ próbálunk találni arra milyen lehetőségeket biztosítanak a modern infokommunikációs, technikák azok számára kiket terroristáknak nevezünk, így elhelyezve a terrorizmust az információs társadalomban.

3.1. A terrorizmus fogalma A terrorizmus jelensége mindenki számára ismert. Egy kimerítő, a teljesség igényével elkésztett meghatározás elkésztése azonban igencsak nehéz feladat. Alex Schmidt és Albert Youngman Politikai terrorizmus című művükben száznál is több fogalom-meghatározást gyűjtöttek össze, majd megnevezték azokat az elemeket, amelyek a legnagyobb számban szerepeltek. Arra a következtetésre jutottak, hogy az erőszak, a 35

félelemkeltés, a fenyegetettség érzése, a tervezettség, a politikát és a társadalmat alakító célok, a szándékosság, a pszichológiai tényezők, a szimbolikus, valamint a véletlenszerű célpontválasztás szerepelnek a legtöbbet, ezért a definíciót is ezen fogalmak mentén kell megalkotni.

Motiváló

tényezőként

megemlítik

még

a

vallási

indíttatást,

a

médianyilvánosságot, mint célt, mellyel szélesebb körre kiterjeszthető a fenyegetettség érzése.46 A leírtakkal csak részben tudok egyet érteni, véleményem szerint a vallási indíttatás csak keretet nyújt, az igazi motivációt inkább valamilyen társadalmi sérültségben, illetve az az elleni küzdelemben kell keresni. A fő célt is ebben látom, vagyis az uralkodó nézet nagyobb elterjedésének elősegítését a kérdéses területeken, az adott valóságfelfogás rákényszerítését a másik félre. Ennél a pontnál kell megjegyeznem a viszonyítás problémáját. Más és más aspektusból más és más számít terrorizmusnak. Adott szituációban felszabadító harcnak neveznénk azt, amit a másik fél terrorizmusnak is felfoghat. Amíg egy megszállt országon belül ugyanaz a cselekedet a függetlenségért vívott harcban abszolút elfogadható, addig a megszálló szemével nézve terrorista cselekedetnek minősül, ami megvetendő. Példának a Vietnámi háborúban történt számos robbantásos merényletet hoznám fel, az amerikaiak által megszállt Saigon városának területén. Annak megítélése tehát, hogy mi számít bele a terrorista cselekedetek közé igen eltérő, ez tovább nehezíti az abszolút definíció megalkotását. Huber Gábor szintén összefoglalta azokat a fogalmakat, amely mentén létrehozható az életképes definíció. Az ő által kijelölt ösvényen folytatom a definícióval kapcsolatos gondolatmenetet.47 Három ilyen fogalmat jelöl meg, ezek, illetve azok, amelyek kapcsolódnak hozzájuk fedésben, összhangban vannak az Alex Schmidt és Albert Youngman által elmondottakkal. Az első fogalom az erőszak. A terrorizmus elvitathatatlan eleme az erőszak és annak szándékos használata. Az erőszak, valamint az erőszak által kiváltott fenyegetés irányulhat olyan ártatlan állampolgárokra, aki ténylegesen nincsenek befolyással az eseményekre, de irányulhatnak politikai vezetőkre, valamint különböző létesítményekre, fontos infrastruktúrára egyaránt. Ezek természetesen magában foglalják az ott lévő 46

Schmidt, Alex and Youngman, Albert: Political terrorism http://t7.hu/0tuw-alex-schmidt-albert-youngmanpolitical-terrorism (2013-10-15) 47 Huber Gábor: Terrorizmus: a szó misztériuma. Belügyi Szemle 1999/12. 26-35.o.

36

személyeket, tehát visszacsatolódnak az állampolgárokra. Megállapíthatjuk, hogy a terrorizmus tulajdonképpen a személy elleni erőszak egyik formája. A második fogalom a félelem. A félelem a terrorizmus legnagyobb fegyvere. Sosem lehet tudni, hogy hol és mikor várható a következő merénylet, ez globális és permanens fenyegetettséget szül. A már megtörtént erőszakos cselekedetek teszik relevánssá azt a félelmet, ami a társadalomban mutatkozik. Amint megtörtént a félelem beültetése, egy puszta fenyegetés is elég lehet az adott cél eléréséhez, akképpen is eredményes lehet, ha nem történik azután tényleges akció. „A terrorfenyegetés puszta lehetősége legalább olyan pusztító hatású, mint maga a megvalósult terrorcselekmény.”48 A terrorizmus egyik célja tehát a felelem és a fenyegetettség érzetének kialakítása. A harmadik fogalom, amelyet nagyítócső alá veszünk a politikai célok. Bartkó Róbert így ír: „… a terroristák abban különböznek az egyszerű köztörvényes bűncselekmények elkövetőitől, hogy számukra cselekményeik igazolásául, a szervezet legitimációjául

különféle

-

egyébként

több

esetben

közel

sem

illogikus

és

49

megkérdőjelezhető - társadalmi és politikai célok szolgálnak.” . A célok meghatározása eltérő lehet, ennek okai az eltérő történelmi hagyományok, a kulturális sajátosságok, vagy a globális hatásokra adott eltérő válaszok és az azokat tápláló akaratok. A terrorizmus és a szervezett bűnözés is az erőszak szándékos és módszeres használatán alapszik; különbség azonban, hogy az utóbbi az anyagi javak megszerzésére fókuszál, addig az előbbi politikaitársadalmi indíttatású. A fentiek ismeretében végre megpróbálkozhatunk egy kielégítő meghatározás előállításával. A terrorizmus tehát egy olyan jelenség, amely erőszakot szándékosan alkalmazva olyan cselekményeket eszközöl, illetve olyan cselekményekkel fenyeget, melyek az azt alkalmazó csoportok társadalmi-politikai céljaik felé mozdíthatják el a történéseket. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma egy eddig nem említett kategóriát emel be a fent említettek közé, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, ez pedig nem más mint a közvéleményre gyakorolt hatás kategóriája. „Előre megfontolt szándékkal, politikai indíttatásból, nem kombattáns célpontok ellen, a nemzetekkel nem egy szinten álló

48

Csepeli György: „Veszélyesen élni? avagy az internethasználat kockázatai” in: Az Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, szerk.: Talyigás Judit, Budapest, Scolar Kiadó 2010. 29.o. 49 Bartkó, 2011, 22.o. http://www.sze.hu/~smuk/DoktoriIskola/Fokozatszerzes/BartkoR/PhD%20disszertacio_Bartko%20R_20110 426.pdf (2013-10-18)

37

csoportok vagy állami titkos ügynökök által kifejtett erőszak, amelynek rendszerint célja a közvéleményre irányuló hatásgyakorlás.”50 3.2. Terrorizmus, mint társadalmi jelenség Az árnyaltabb definícióalkalmazás végett, - valamint a terrorizmus aspektusainak további vizsgálata előtt - mindenképp meg kell vizsgálnunk a terrorizmust, mint társadalmi jelenséget. A tudományok közül a kriminológia az a tudomány, mely képes elhelyezni a bűncselekményt a különböző társadalmi jelenségek palettáján, ezért a következő részben megpróbálunk kriminológiai szempontból választ adni rá, mi is a terrorizmus. Korunkban

a

terrorizmus

is

részesült

a

globalizáció

magas

fokú

előrehaladottságából, a világ valamennyi országát érinti. Még a múltban, egyes, terrorista jegyeket magukon viselő cselekmények egy országon belül (esetleg kettő, például: angol-ír ellentét), esetleg egy földrajzi egységen belül történtek, addig ma a világ egyik pontjáról sem állíthatjuk, hogy az száz százalékban biztonságos, nem lesz egy terrorista akció helyszíne. Az érintett területek kiterjedtségét szem előtt tartva akár világháborúnak is nevezhetnénk a harcot, melyet vívunk. Az „ellenség” azonban nem egy nemzetállam, vagy egy klasszikus értelemben vett hadsereg, a probléma ennél jóval összetettebb. A terrorizmus egyik alapköveként tekintünk az erőszak alkalmazására. Az azonban, hogy az erőszakos bűncselekmény kinek a sérelmére történik változásokon ment keresztül. Elmondható, hogy míg a múltban az erőszak mindig konkrétan afelé a réteg, személy, csoport felé irányult, akitől a terrort alkalmazók úgy gondolták a sérelmezést elszenvedték, addig ma egy terrorcselekmény esetén számtalan civil áldozattal, sérelmezettel járhat. Sok esetben azon réteg áldozatai, amely miatt egy merénylet tényleges elkövetésre kerül arányaiban össze sem hasonlítható a civil áldozatokkal. Nem a valós célpontok válnak áldozattá, hanem az ártatlan polgári rétegek. Egyes terrorszervezetek ma már tömegpusztító technológiával is rendelkeznek, amelyek sosem látott magasságokba emelheti a terrorizmus erőszak-alkalmazását. A terrorizmus egyre inkább fegyverkezésre való hajlama késztette az államokat arra, hogy kiterjessze, illetve beemelje a terrorista ténykedések közé a különböző anyagokkal való visszaélést, illetve visszaéléssel való veszélyeztetettséget, gondolunk itt például a robbanó-, radioaktív anyagokkal, vagy méreggel való visszaélésre. 50

Rada Mátyás – Vajda Viktor : „A terrorizmus, avagy a 22-es csapdája” in. Külügyi Szemle 2010/1. 141.o.

38

A terrorizmus klasszikus „értékei” az erőszak mellet, a váratlanság, a rejtőzködés, a változatosság és az önmagát fenntartóság, vagyis a reproduktivitás, melyek az új korban, az információs társadalom korában is mind megmaradtak, sőt egyes területek komoly fejlődésnek indultak. A váratlanság a terrorizmus egyik fő fegyvere. Nem tudhatjuk mikor, hol, milyen típusú terrorakció fog bekövetkezni, nem is beszélve arról, hogy sok esetben a szervezetek élnek a félrevezetés intézményével, ami tovább nehezíti a védekezést. A történtek hatására az államnak, a terrorelhárító szerveknek minden bejelentésre ugyanolyan maximális koncentrációval kell odafordulniuk. A folyamatos készenlétből adódható éberségcsökkenés, illetve az a tény, hogy a védekezésre szánható anyagi és munkaerőbéli javak sem végteleníthetők tovább rontják az esélyeket. A terroristák rejtőzködése egy másik alapvető probléma. Nem tudjuk, nem ismerjük kik jelentenek valós veszélyt, sok esetben csak akkor, mikor az már túl késő. A hagyományos hadászati, illetve diplomáciai eszközök nem alkalmazhatók egy olyan ellenséggel szemben, amelyik „láthatatlan”. A terrorista eszközök váltogatása okán nyeri a terrorizmus kiismerhetetlen valóját. Az emberi problémamegoldó képesség és leleményesség az ártó szándék szolgálatában az egyik legnagyobb fegyver. A végtelen számú lehetőségre való felkészülés lehetetlen. A terroristák sejtszerűen szerveződnek. Ez azt jelenti, hogy az alapok elsajátítása után a kisebb csoportok különböző országok felé veszik az irányt - törvényes keretek között - ahol aztán letelepednek és akár évtizedekig is „alvó” sejtként funkcionálhatnak. Ezek a sejtek szükség esetén azonnal visszahívhatók, feloszlathatók, eltüntethetők, aztán újra „munkába” állíthatók, így szinte utolérhetetlenek. Amennyiben egy-két sejt lelepleződésre is kerül, sajnos majdhogy nem biztosak is lehetünk benne, hogy pótlásukról már gondoskodtak is. Ezt nevezzük a terrorizmus reprodukciós képességének.

3.3. A terrorizmus típusfelosztása legitimációs szempontból A

következőkben

a

terrorizmus

különböző

típusaival

foglalkozunk.

A

különbözőség fakadhat abból, hogy a terrorszervezet milyen keretek között, milyen támogatóbázisra támaszkodva jön létre és működik. Nem szorul magyarázatra, hogy az a 39

szervezet, mely állami keretek között működik nagyobb „befolyással” bír, és nagyobb kárt képes okozni, mint egy olyan szervezet, amelyik erősen regionális jellegű, valamint méretét és társadalmi befolyását tekintve is szerényebb erőkkel bír. Aszerint, hogy mi legitimálja a terrorcselekményeket három különböző szervezettípust különböztetünk meg. Az első típus az un. represszív terrorizmus. Ennek jellemzője, hogy olyan társadalmi-politikai helyzetben jön létre, ahol államilag ugyan biztosítva vannak a jogok mindenki számára, de a terrorszervezet erőszak alkalmazásával kieszközöli a különbségeket. Így a különböző társadalmi csoportok mégsem lehetnek egyenlők, noha az jogilag megtörténhetne. Példa erre az Amerikai Egyesült Államokban lezajlott Ku Klux klán afroamerikaiak elleni fellépései. A második típus a lázadó terrorizmus. Az efféle terrorizmust alkalmazó szervezetekre jellemző az, hogy elsősorban nem jogokat akarnak kiharcolni, céljuk, hogy különböző erőszakos cselekedetek során felhívják magukra a világ figyelmét, illetve azokra az elvekre melyeket magukénak tudnak. „Ezeknek az elveknek a hátterében pedig vagy valamilyen történelmi ok, vagy a velünk született kulturális, vagy más anyanyelvből, esetleg a közös vallásból fakadó domináns értékek állnak.”51 Ilyen szervezet például a kenyai Mau-Mau, az észak ír IRA, a Palesztin Népi Felszabadítási Front vagy a Sri Lanka-i Tamil Tigrisek. A harmadik típus a társadalomforradalmi terrorizmus. Ez a terrorizmus az osztálykülönbségek felszámolásával a kommunizmust szeretné minél szélesebb körben kiterjeszteni. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a munkás-paraszti rétegek előtt meg

kell

nyitni a

lehetőségeket, valamint meg

kell

szüntetni a

társadalmi

egyenlőtlenségeket. Példánk az olasz Vörös Brigádok és a német Baader - Meinhoff Csoport.

3.4. A terror történelme Az erőszak egyidős az emberiséggel. Állati mivoltunkból ered, mindig is része volt az életünknek. A terror pedig az erőszak egyik formája, ekképp e fogalom se lehet új

51

Bartkó, 2011, 17.o.

40

keletű. Conor Gearty az uralom megszerzéséhez kapcsolja, az ő szavaival: „Azóta létezik, mióta vannak megdöntendő kormányok.”52 Azt megállapíthatjuk tehát, hogy egészen régóta jelen van az emberiség történelmében. A mélyebb történelmi áttekintés előtt le kell írnunk azt, hogy a különböző korok terrorizmusa egészen távol áll attól, amit ma a 21.-ik s században nevezünk terrorizmusnak. A felhasználható eszközök palettája szélesebb mára, a fejlődés mind anyagiakban, mind mentális forrásokban bővült. A terrorizmus írott történelme kétezer évvel ezelőttre tehető, de ahogy erre már feljebb utaltunk gyökerei sokkal korábbra nyúlnak vissza. A következőkben Conor Gearty Terrorizmus című könyve alapján öt történelmi korszakot különítünk el, és ismertetjük azok főbb vonásait.

3.4.1. Az ókor terroristái - A szikarioszok Az első terrorisztikus írásos emlékek az ókori Róma területéről származnak. Ezek arról számolnak be, hogy a Római Birodalom területén élő szikarioszok csoportjának elsődleges célkitűzése az volt, hogy kiűzzék a római helytartókat a területeikről. Jellemző volt rájuk az is, hogy nem csak a rómaiak ellen léptek fel ellenségesen, hanem mindazon helyiek ellen is, akik hajlandóak magukat alávetni a hódítók akaratának. Nevük a „szikariosz” a ruhájuk alatt bújtatott tőrből ered. Flavius ókori történetíró munkáiból tudjuk, hogy milyen módszert alkalmaztak. Körülállták azt a személyt, akinek halálát akarták, majd a tömegben leszúrták. Nehezítette a gyilkos kézre kerítését az, hogy miután megtörtént a gyilkosság, a szikarioszok ártatlan nézelődőnek, meglepett járókelőnek tettették magukat. Azért nevezzük őket az ókor terroristáinak, mert szervezetten, előre meghatározottan, szisztematikusan alkalmazták a gyilkosság eszközét, továbbá a meglévő halálfélelem szülte fenyegetettség, és az egységes politikai célok szintén a terrorizmus attribútumai közé tartoznak. A szikarioszok nem az egyetlen példa az ókori terrorizmusra, gondoljunk csak a folyton politikai viszályoktól hangos Rómára, a Julius Caesar merényletre, vagy Egyiptom uralkodójára, Ramszeszre, akit főpapjai öltek meg a hatalomért.

52

Conor Gearty: Terror. Holnap Kiadó, Budapest 1994. 31.o.

41

3.4.2. A középkor terroristái – Az aszaszinok A középkorban megtorpant a terrorizmus. Az örökletes monarchiák, a szilárd rendek, megdönthetetlen hatalmak jellemezte középkorban kevésbé voltak jellemzőek terrorista jegyeket magukon viselő események. Létezett azonban egy kör, az aszaszinok. Ez egy igen radikális csoport volt, akik az iszlám vallás síita ágának iszmailita szektájához tartoztak. A síita és szunnita az iszlám két fő nagy ága. Míg a szunniták a kalifák uralmában hisznek, addig a síiták azt vallják, hogy az iszlám egyedüli vezetői az imámok, vagyis Ali és Fatima családfájának leszármazottjai. Az aszaszinok a 12.-ik és 13.-ik században éltek a Közel-keleten. Arról váltak híressé, hogy keresztesek ellen követtek el merényleteket, de híres az az eset is mikor saját iszlám vezetőik ellen követtek el nagyszabású merényleteket.

Ők is karddal, tőrrel

gyilkoltak, de, míg a szikarioszok politikai célzattal alkalmazták az erőszakot addig az aszaszinok ezt vallási okból tették. A vallási terrorizmus gyökereit valahol itt kell keresnünk.

3.4.3. A Jakobinus terroristák A francia forradalom 1793 és 1794 közötti időszakában már közel sem azokról a nemes célokról szóltak, mint kezdetben, hanem arról miként lehet megőrizni a jakobinus diktatúrát. „Magát a terror szót is – „terreur” – ebben az időszakban használják először a mai értelemben.”53 A jakobinus vezetés úgy gondolta, hogy az embereket belülről kell megformálni, hogy igazabbak legyenek. A terrort, mint formáló erőt és mint a rendteremtés egyik eszközét alkalmazták. Feljegyzések szerint az egyre inkább gyengülő diktatúra az egyre erősebb terrorhoz nyúló stratégiájával körülbelül negyvenezer embert gyilkolt meg. A francia jakobinus terrorral, a 19.-ik - 20.-ik századik az látszik, hogy a társadalom egyes rétegei általi terrorizmus egyre inkább áttevődik az egységes, állami terrorizmusba. Egyfajta terror-evolúció figyelhető meg, és a folyamat ma is tart.

53

Bartkó, 2011, 55.o.

42

3.4.4. Az ír terroristák A 19.-ik század komoly változást, fejlődést eredményezett. A modern terrorcselekmények ettől a ponttól fogva váltak uralkodóvá. A két nagy bázis: Írország és Oroszország. Az ír terrorizmus alapja a nacionalizmusra vezethető vissza. Az ír lakosság nagy része szabadulni akart a brit uralomtól. Politikai szerepvállalás mellett, fegyveres szerepvállalás is létrejött, megalakult a már félkatonai-katonai szervezet az Ír Republikánus Kör. Egy alkalommal ír származású rabokat akartak kiszabadítani a clerkenwelli börtönből úgy, hogy kirobbantják a börtön bejáratát. Sajnos rosszul sült el a dolog, civilek haltak meg, a brit kormány pedig terrorakciónak fogta fel az eseményeket. Innentől a brit-ír ellentét kiéleződött. Ennek egyik példája az 1882-es Phoneix Parkban történt merénylet, amely két brit közéleti személyiség halálát okozta. A merényletet a „Legyőzhetetlenek” csoportja vállalta magára. A 20.-ik századra az ír terrorizmus vezére az IRA lett. 1920-ra kitört a polgárháború. Közvetlen előzményként megfogalmazhatjuk azt, hogy az írek saját nemzetgyűlést állítottak fel 1919-ben, azonban az angolok ezt nem ismerték el azt. A polgárháború hatására az ír katolikus területek felszabadultak, a főváros Dublin lett, az észak-ír területek azonban továbbra is brit fennhatóság alá tartoztak. Ez tovább szította az egyébként is komoly ellentéteket. A számos civil áldozattal járó terrorakciók még ma is megosztják a világot. Elmondható, hogy az ír-angol ellentét sosem oldódott fel teljesen.

3.4.5. Az orosz anarchisták Az orosz terrorizmusnak két elkülönülő korszakáról beszélhetünk. Az elsőt 1878tól működő Narodnaja Volja, vagyis Népakarat nevű csoportja fémjelezte, melynek fő célja II. Sándor cár elleni merénylet volt, amit 1881-ben sikeresen végre is hajtottak. A második korszakot 1902-től számoljuk, ekkor jelent meg a Szociál - forradalmi Párt és a Harci Szövetség. Közös bennük az anarchista ideológia, számos forradalmi bűntényt követtek el a fennálló, szerintük rossz hatalommal szemben. Úgy gondolták, hogy ha megfelelően magas és fontos hivatalt betöltő személyeket gyilkolnak meg az országot e tettek forradalmi lázba fogják hozni. Emiatt gondosan megválogatták a célpontokat, mint 43

az elnyomás megtestesítőit. Jelmondatukat a következő volt: „Ölj meg néhány embert és félemlíts meg ezret.” A múlt terrorizmusa olyan jogokért harcolt, ami mára evidensnek számít, de azt, hogy a jelen terrorizmusa azzá váljon ami, azt a múltja teszi lehetővé.

3.5. Vallási kitekintő: Az iszlám és a terrorizmus kapcsolatáról Az első és számomra legérdekesebb tény, amivel szembetaláltam magam az az, hogy maga iszlám szó arabul békét jelent. A ma emberében, illetve a nyugati civilizáció emberében aligha ez jutna eszébe először. De vajon hogy történhet az, hogy alapjában véve egy békeszerető vallás, így ontja magából az erőszakos cselekedeteket? A következőkben Shmuel Bar gondolataival foglalkozom, a válaszért kutatva. Elöljáróban el kell mondani, hogy több felfogás létezik. Beorge Bush Tony Blair is erősen tartózkodik attól, hogy az iszlámban keresse a terrorizmus forrását. A „gonosz” elleni harcról beszélnek, nem pedig az iszlám elleniről. A terrorizmusban nincs benne szó szerint az iszlám fogalma, mégsem mehetünk el teljesen szó nélkül amellett, hogy jelenünk legvéresebb terrorcselekményei e vallás híveihez köthetők. A világ megosztott a kérdésben, mint a nyugati civilizáció képviselői, mint a muszlim vezetők között egyaránt. A muszlim közösségen belül alapvetően egy dualizmus figyelhető meg, a radikális fundamentalisták és megengedőbb muzulmánok között nincs egyetértés. Azt viszont nem lehet tagadni, hogy ma ott történik valamilyen erőszakos cselekedet, ahol a különféle mozgalmak találkoznak a nyugattal. „Ezeknek a mozgalmaknak a politikai és morális mozgatórugóit viszont nem politikai kérdésekben kell keresni, hanem az iszlámra épülő tekintély és vallási alapelvekben. A szélsőséges vezetők mesterien kihasználták ezeket a mozgatórugókat és a mély vallási érzelmeket az iszlámista terrorista motiválásában, és létrehoztak egy olyan szociális és vallási közeget, ahol a tetteiket mind morálisan mind legálisan jóváhagyják”54. Ezek az alapelvek olyan mélyen gyökereznek, hogy a muszlim terrorista vezetők képesek katonákat toborozni, külföldön „alvó” terroristákat tartani, vagy öngyilkos merényletet végrehajtatni. Ahhoz, hogy 54

Bar, Shumel: Az iszlám terrorizmus vallási gyökerei, 2004. http://cikkek.soti.ca/religious-sources-ofislamic-terrorism.html (2013-10-15)

44

megértsük az iszlám terrorizmust meg kell ismernünk politikai, szociális, vallási, eszmei és kulturális mibenlétét. Bar

szerint

a

modern

iszlámista

terrorizmus

a

múlt

századi

iszlám

fundamentalizmus egyenes következménye. Az angolok által megszállt Indiában alakult ki válaszképpen arra, hogy a muszlim társadalom milyen állapotban volt akkoriban. Gondolunk itt a hagyományos muszlim értékek elutasítására, a külföldi uralom és kultúra el és befogadására, a szociális igazságtalanságokra. Az iszlám radikálisok szerint, a modern befogadó muszlim társadalmak azért nem működőképesek, mert letértek a helyes útról, valamint minden problémára megoldás az eredeti iszlámra való visszatérés. Az iszlám fundamentalisták szerint a politika és a vallás nincs szétválasztva. Elmondható az is, hogy bármiféle vallási újítás, filozófiai máshogy-gondolás, intellektuális vagy politikai alternatíva eretnekségnek számít. Egy abszolút merev társadalmi rendszerről van szó tehát a fundamentalista iszlámistáknál. Szent harcuk, vagyis a dzsihádjuk egyik fő célja az, hogy visszaszerezzék azokat a földterületeket, amelyek valaha is iszlám törvénykezés alatt voltak, és megtisztítsák azt a hitetlenektől. A fentiekből arra a következtetésre jutok, hogy az iszlám radikális ága, annak kultúrája, célja, akarata szorosan kapcsolódik a terrorizmushoz, mint gerilla harcmodort alkalmazva azt.

3.6. Terrorizmus és globalizáció Már több ízben szó volt a globalizáció és a terrorizmus kapcsolatáról. Ebben a fejezetrészben Bartkó Róbert nyomán közelebbről is megvizsgáljuk milyen hatással van a globalizáció a terrorizmusra nézve.55 A terrorizmus úgy lett a modern világ része, hogy közben önmaga is átesett a globalizációs folyamatokon. Míg a múltban kifejezetten egy területi egységhez köthettük, úgy ma a terrorizmus egyik fundamentális attribútuma a nemzetköziség, az országhatárokon átívelő jelenlét. Míg egyes globalizációs folyamatok azt sugallják, hogy a multikulturalitás, a különböző népek egymás mellet élhetősége minden konfliktus nélkül járható, addig a terrorizmus ezt igyekszik aláásni. A merényletek nem ritkán globális gazdaság, illetve globális politika intézményei, illetve az ezzel foglalkozó szervezetek felé 55

Bartkó, 2011. 63-71.o.

45

irányulnak. A globalizáció, a terrort alkalmazó rétegek egyik fő sérelme, politikai törésvonala is lehet, hiszen úgy érezhetik, a globalizáció az oka annak, hogy a világban olyasféle változások álltak be, melyek számukra kedvezőtlen irányba sodorták a világot. Nem mehetünk el szó nélkül amellett a roppant szokatlan ellentmondás mellett, miszerint a terrorizmus amilyen ellentéttel viseltetik a globalizáció irányába, annyira kegyeltje is annak. A modern technika adta lehetőségek új távlatokat nyitnak a terrort alkalmazók előtt is. Az identitásukat ma már jelentősen meghatározzák az információs társadalom adta lehetőségek, az ellentmondás mely a globalizációellenesség és a globalizációs eszközök használata között feszül, a jövőben talán önvizsgálatra sarkall néhány terrorista szervezetet. A globalizáció révén az egyes szervezetek könnyebben szervezhetnek meg egy egymásra támaszkodni képes nemzetközi struktúrát, mely hatalmas segítségükre lehet a működésükhöz szükséges pénzmennyiség előállításához és akcióik megtervezéséhez és lebonyolításához egyaránt. A fegyver- és drogkereskedelem, az embercsempészet semelyike sem idegeníthető el a terrorista szervezetektől, pénzszerzési lehetőségként, eszközként tekintenek az efféle bűncselekményekre céljaik eléréséhez. A modern terrorizmus otthonosan mozog a média, a tömegtájékoztatás területén, tetteik pedig azonnal felhívják magukra a köz figyelmét, tovább erősítve a megfélemlítettséget. Sajnálatos módon a híradások is, melyek a terrorcselekményekről tájékoztatnak csak segítenek nekik céljaik elérésében. A globalizáció, a technikai fejlődés hatására megjelent egy új terrorizmus-típus is. A számítógépes, más néven az internetes terrorizmus teljesen új távlatokat nyitott ezen a területen is csak úgy, mint világunk szinte valamennyi szegmensénél.

3.7. Terrorizmus az információs társadalom korában Az eddig leírtak alapján elmondható, hogy terrorizmus együtt fejlődött a világgal. Az információs kort sajátjának tekinti, az abban fellelhető minden előnyét kihasználva még új komponensre is szert tett, megszületett az internet terrorizmus.56

56

Haig Zsolt: „Internet terrorizmus” http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/terror/lekt_Haig_Zsolt.pdf (2013-

10-17)

46

A következőkben Haig Zsolt nyomán a modern infó-kommunikációs eszközök terrorizmus-központú alkalmazását mutatjuk be, majd azt követően szemügyre vesszük, hogy a terroristák milyen módon hasznosítják internetes oldalaikat a gyakorlatban. 3.7.1. Technika a terror kezében A terrorista sejtek, mivel együtt szocializálódtak a kor vívmányaival értelemszerűen fel is használják azt. A hálózatiságot, valamint az internet azon előnyét kihasználva, miszerint képes a világ két bármelyik pontját azonos időben összekötni, a terrorista sejtek egymással (és kifelé) való kommunikációja könnyebbé vált. Az információs társadalom „bennszülött” terroristái hozzák magukkal, a már a szocializálódás során megszerzett ismereteiket, az idősebb generációk pedig, magukat folyamatosan fejlesztve egyre tapasztaltabbak az információs területeken is. A kommunikáció folyamatos lehetőségét kihasználva egységesebb és nagyobb horderejű merénylet megtervezésére és végrehajtásár van lehetőség. A terroristák számára is rendelkezésre áll a modern kor valamennyi technológiája, határt csak az anyagi javak képesek szabni, de tapasztalataink alapján kijelenthetjük, nem beszélhetünk arról, hogy nem áll rendelkezésükre a kellő pénzmennyiség. Haig Zsolt szerint, amennyiben az infokommunikációs technikák terrorista célú alkalmazásáról beszélünk, négy területet érdemes kiemelni. Ezek a mobilkommunikáció, az internet, az információtechnológia „soft” típusú, valamint az információtechnológia „hard” típusú alkalmazása. A terrorizmus szempontjából a mobilkommunikáció - bár a társadalom kommunikációjának fontos darabja - nem számít a vezető kommunikációs technikák közé. Ennek oka, hogy megfigyelhetőségi, lehallgathatósági szempontból igen csak veszélyekkel terhes számukra. Azonban, ha a mobilkommunikáció olyan okostelefonokról folyik, melyek alkalmasak az internet használatára és az meg is történik, a „mobilkommunikáció” egy igen kedvelt és elterjedt típusává nőheti ki magát, de ez talán már inkább számít internethasználatnak. Az internet, az információs társadalom alappillére. A terroristák is előszeretettel választják

kommunikációs

szempontjából

jóval

csatornaként,

biztonságosabbnak

mivel

lekövethetőség,

bizonyul,

melynek

korlátozhatóság alapja

annak

decentralizáltságában van. Ennél a pontnál is meg kell említenünk, hogy az iszlám 47

terroristái ambivalens érzelmeket táplálnak a globalizációs vívmányok irányába. Az internettel kapcsolatban sincs ez másképp, ám ennek ellenére kommunikációjuk jelentős része azon keresztül történik, annak számos előnye miatt. Az internet terrorista szempontú előnyei többek között, hogy könnyen elérhető, semmilyen intézmény által nem felügyelt, olcsó, gyors, lehetőséget nyújt az anonimitásra, valamint számtalan emberhez el lehet jutni általa. Az internet hálózatisága és „azonnalisága” a kulcs abból a szempontból mikor egy megtervezett merénylet valós lebonyolításáról van szó. A lekövethetetlenség aspektus mellett titkosított, rejtett üzenetek küldhetők, melyek tovább nehezítik egy terrorista merénylet megakadályozását. Az információtechnológia „soft”, illetve „hard” típusú alkalmazása között az a különbség, hogy míg a „soft” alkalmazás az információalkotást, terjesztést, beszerzést, valamint a propagandát elősegítő tartalmakat jelöli, addig a „hard” típusú alkalmazás a tényleges kibertérbeli hadviselést jelenti. A második körébe tartoznak az olyan cselekmények, mint a hálózatokba történő betörés, információlopás, hamisítás, vagy annak megsemmisítése.57 Az információtechnológia „soft” típusú alkalmazásának körébe tartozik a pszichikai hadviselés, mely során olyan tartalmakat osztanak meg, melytől a megfélemlítettség érzésének növekedését várják. Ilyen tartalmak lehetnek például fenyegetések, merénylet-bejelentések, különböző erőszakos jelenetsorok. Az internet lehetőséget nyújt a különböző tartalmakat a széles sávú nyilvánosság elé tárni, mindenféle cenzúra vagy megkötés nélkül. A széleskörű elérhetőségtől azt várják, hogy sikerül minél több személyt megnyerni ügyüknek, magukat pedig „helyes úton” járóként festik le, akik az erőszakot, mint az egyetlen lehetőséget festik le, mit megragadhatnak. Az internet továbbá lehetőséget nyújt számos olyan adat összegyűjtésére, amely segítségével például egy hely személyesen is ismert volta nélkül is megtervezhetővé válik egy merénylet. Számos érdektelennek, vagy mindennaposnak tűnő adatot tartalmaz, mely az emberi leleményesség segítségével a terrorizmus eszköze lehet. Elmondható, hogy jelenleg az infó-kommunikációs eszközök „soft” típusú használata egyértelműen a „hard” előtt jár, az az elterjedtebb, a gyakrabban a használt.

57

Haig, 82.o.

48

3.7.2. A terrorista honlapokról Egy

terrorista

szervezet

által

üzemeltetett

honlapon

olyan

tartalmakkal

találkozhatunk, mint például az ideológiai háttér, a szervezet történelme, végrehajtott terrorcselekmények leírása és listája, a szervezet vezetőinek, alapítóinak esetleg „mártírjainak” jellem és életrajza. A célközönséget több eltérő réteg képezi, úgymint a jelenlegi támogatók, a média képviselői, de az érdeklődő átlagemberek is. A meglévő támogatók mellett természetesen mindig szűkség van további támogatókra is, ezért az ilyen honlapokon igyekeznek az ideológia átörökítése mellett anyagi támogatás kieszközölésére is. Az internetes utalás világában elég egy számlaszámot megjeleníteni és az anyagi javak érkezhetnek a megfelelő bankszámlára. Egy ilyen honlapnak szintén lehet megfélemlítő hatása, mivel általában tartalmaz egy leírást milyen ideológia az, amely ellen küzd, így az számukra ellenségnek vélt közösségek joggal tarthatnak terrorakcióktól. Egy másik célcsoport, kikről eddigiekben még nem szóltunk a fiatalok, a gyerekek csoportja. A minél korábban megkezdett szocializáció kulcsfontosságú az utánpótlás biztosítása érdekében, létezik egy toborzó funkciója is ezeknek a honlapoknak. Léteznek külön, gyermekek számára létrehozott terrorista honlapok, hol különböző játékokkal, rajzfilmekkel hatnak a fiatal lakosság gondolkodásmódjára.

49

4. Záró gondolatok

A történelem során a terrorizmus mindig idomult a környezet adta lehetőségekhez, nincs ez másképp az információs társadalom korának beköszöntésekor sem. A terrorizmus maga is globalizálódik, valamint elmondható róla, hogy egyre ügyesebben használja és használja fel a médiát is. A terrorista szervezetek nincsenek lemaradva infrastruktúrát és technológiát tekintve, sőt folyamatosan fejlesztik azt. Ahhoz, hogy a terrorizmust valós fenyegetettség érje a világ felől - és nem fordítva - minél hamarabb meg kell kezdeni az információs terrorizmus lehető legszéleskörűbb és mélyrehatóbb kivizsgálását, az internet felől közelítve a tárgyhoz. Végezetül kijelenthetjük, hogy kutatásunk során beigazolódott tézisünk miszerint, az információs társadalomban, főként annak technikai innovációi miatt minden eddigieknél összetettebb, nagyobb horderejű és pusztítóbb terrorista cselekményekre van lehetőség, mint a történelem során eddig bármikor. Nem csak, hogy egyszerűbb egy merénylet megtervezése a számtalan könnyen hozzáférhető információ és adat által, de annak lebonyolítását is könnyebbé teszi, az internet hálózatisága és azonnalisága révén. Arra a kérdésre, hogy mit hoz a jövő, mi lesz a terrorizmus jövője sajnos elég borús kép merül fel előttem. Talán a technika képes lesz kordában tartani azt, amit részben ő maga hívott életre. Egy újítás talán, egy minden eddiginél nagyobb teljesítményre képes, innovatív eszközökkel bíró védelmi rendszer talán hatásos fegyver lehet a kezünkben. Őszintén szólva, én nem hiszem. Még a saját érdekünkben történő jogok és demokratikus értékek „megkurtítása” gondolatának esetleges elfogadása ellenére sem. Az egyetlen járható útnak az tűnik, ahol az ember felülemelkedik önmagán, meghazudtolva önnön állatias, ösztöni valóját és képes lesz valós előretervezésre generációkra előre -, valamint ahol az intelligencia és az erkölcs olyan magasságokba emelkedik, mint a technikánk. A jelen valósága, ahogy azt a harmadik fejezet bevezető soraiban már kifejtettem: „Ahol […] érdekellentét van, ott valamilyen szintű küzdelem is van, vagy lesz. Ahol pedig küzdelem és harc van ott hadviselés is van, innen pedig már csak egy hajszálnyi távolságra

50

van annak a lehetősége, hogy a hadviselés olyan eszközeihez nyúljon az egyik harcoló fél, mit a terrorizmus.”

51

5. Angol nyelvű összefoglaló

My dissertation, which has the title, Broadband Terror, try to find a position for a terrorism in the modern world, and also in the Information Society. The writing is separated to three big content denomination. In the first one, I scan closley the information society, examine the meaning of the two words which are made our expression. After that, I do an experiment to draw up the emergence of the information society from some point of view: like economy, postmodern industrial society, information industrial society, knowldege society, learning society, as each and none of them. After when I trace some basic concepts, like innovation, race, globalization, the next step is trying to demonstrate the information society’s basic dimensions. I search, how it can create such dimensions like communication, timing, networking and the plus one dimension, the informatical human being which created by the infromation society. They also known as „homo informaticus”. In chapter two, I deeply looking for what kind of impact the internet made on the society and also on a person. I look into the internet-created new outspread: the cyberspace and I’m going to define that. After all when I investigated the cyberspace influences what happens inside a human, I deal with the internet potential negative impacts what can manifest in the society. I try making an answer for these questions: Is the internet an evil thing and what kind of danger has the scientific developement. I scan for internet specific crimes and mealfeasant, suspects and then also look for the internet’s negative effects in the view of society, culture and human psyche. When I made the approprriate conclusions, I am going to unpack the third big part what contains the disquisition of the terrorism subject. First, I draw up a basic preamble, after that I try to create a most acceptable definition for the terrorism. The next step is the examination of the view of criminilogy. Depends on what legitimize the types of terrorism, I sketch three kind of types, then I describe their principal traits. I look into which terrosist organizations were in the history, started from the antique age to the near past. In the next part of the paper I try to explore if there is a coherence between the islam religion and the modern terrorism, and if the answer is yes, I am going to find out what it is. Close to the end I inspect the effects of globalization and what kind of influences it has made inside the 52

terrorism, how can it use the modern technical devices, and what kind of opportunities are there for the use of internet at the terrorism. After when I made fit conclusions, I draw my opinion up, so now at present there is much easier and simplier the organizing, planning and doing a terrorist outrage than ever in the history, partly thanks to the gifts and opportunities of the information society.

53

Irodalomjegyzék Balogh Gábor: „Az információs társadalom komponensei” in: Az információs társadalom dimenziói, szerk: Balogh Gábor , Budapest: Gondolat – Infonia 2006. Bar, Shumel: Az iszlám terrorizmus vallási gyökerei, 2004. http://cikkek.soti.ca/religioussources-of-islamic-terrorism.html (2013-10-15) Barker, Jonathan: A terrorizmus (ford.: Árokszállásy Zoltán), Budapest: HVG, 2003. Bartkó Róbert: A terrorizmus elleni küzdelem kriminálpolitikai kérdései, 2011. http://www.sze.hu/~smuk/DoktoriIskola/Fokozatszerzes/BartkoR/ (2013-10-18) Bayer Judit: A háló szabadsága, Budapest: Új Mandátum – Zsigmond Király Főiskola, 2005. Castells, Manuels: The Information Age I-II-III., Oxford: Blackwell, 1996-1997. Csepeli György: „Veszélyesen élni? avagy az internethasználat kockázatai” in: Az Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, szerk.: Talyigás Judit, Budapest, Scolar Kiadó 2010. Deutsch, Karl: „Soziale und politische Aspekte der Informationsgesellschaft” in. Sonntag, P.: Die Zukunft der Informationsgesellschaft, Frankfurt am Main: Economy, Compuscript, 1983. Eriksen, Thomas Hylland: „A pillanat zsarnoksága, ford: Vaskó Ildikó, Budapest, L’Hartamnn 2009. Farkas János: „Elméletek az információs társadalomról”, in: Az információs társadalom dimenziói, szerk.: Balogh Gábor, Budapest: Gondolat – Infonia 2006. Foucault, M.: Power/Knowledge: Selected Interviews and Other Writings 1972-77, Brighton: Harvester Press, 1980. Gearty, Conor: Terror (ford.: Sinka Erika), Holnap Kiadó, Budapest 1994. Gershuny, Jonathan I. – Miles Ian D.: „The New Service Economy: the Transformation of Employment” in Industrial Societies, London: Frances Printer 1983. Haig Zsolt: „Internet terrorizmus” http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/terror/lekt_Haig_Zsolt.pdf (2013-10-17) Haraway, D.: Simians, Cyborgs and Women, London: Free Association Press, 1991.

54

Huber Gábor: Terrorizmus: a szó misztériuma. Belügyi Szemle 1999/12. 26-35.o. Kollányi Bence: „Térhasználat az információs társadalom korában” in: Az információs társadalom, szerk. Pintér Róbert, Budapest: Gondolat – Új Mandátum 2007. Környezetvédelmi cselekvési program: Az Európai Parlament és a Tanács határozata a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról http://ec.europa.eu/environment/newprg/pdf/7EAP_Proposal/hu.pdf (2013-10-13) Machlup, Fritz: The Production and Distribution of Knowledge int he United States, Princeton, New Jersey: Princeton University Press 1962. Mészáros Rezső: „A kibertér társadalomföldrajzi megközelítése” in: : Az információs társadalom dimenziói, szerk: Balogh Gábor , Budapest: Gondolat – Infonia 2006. Mik a hackerek és crackerek? - cikk http://www.pctools.com/security-news/crackers-andhackers/ (2013-10-14) Németh Erzsébet: „A politikai kommunikáció marketingje” in. Politikai kommunikáció – Szöveggyűjtemény, szerk: Kiss Balázs, Budapest. Rejtjel Kiadó 2000. Nora, Simon – Minc, Alain: A számítógépesített társadalom, Budapest: Statisztikai Kiadó Vállalat, 1979. Pintér Róbert: „Úton az információs társadalom megismerése felé”, in: Az információs társadalom, szerk. Pintér Róbert, Budapest: Gondolat – Új Mandátum 2007. Polzer, Helmut G.: Az informatikai társadalom kihívásai: Vezetési elvek és szervezeti formák változásának hatása az információs technológiára, Miskolc, 1996. Porat, Marc Uri: The Information Economy, Stanford University Press, 1976. Poster, Mark: The Second Media Age, Oxford: Polity, 1995. Rada Mátyás – Vajda Viktor : „A terrorizmus, avagy a 22-es csapdája” in. Külügyi Szemle 2010/1. Schmidt, Alex and Youngman, Albert: Political terrorism http://t7.hu/0tuw-alex-schmidtalbert-youngman-political-terrorism (2013-10-15) Soete, L: „Social impacts of the infomtaion society – National and community level” in. Finnish Institute of Occupational Health, Work in the Information Society, Helsinki, 1996. Stone, A. S.: „Will the Real Body Please Stand Up?: Boundary Stories About Virtual Cultures” in Cyberspace: First Step (szerk.: Benedikt, M.), Cambridge, Massachusetts.: MIT Press, 1991.

55

Szabó György: „Virtuális és valós tér, utópiák, realitás, veszélyek” in. Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében, szerk.: Talyigás Judit, Budapest, Scolar Kiadó 2010. Török Gábor: Média és politika in Politika és politikatudomány, szerk: Gallai Sándor Török Gábor , Budapest Aula kiadó 2003. Umesao, Tadao: Joho Sangyo Ron (Our knowledge industries), Chuokohron, 1963. Warren, Peter és Streeter, Michael: Az internet sötét oldala: vírusírók, adatrablók, hackerek – és amit tehetünk ellenük (ford.: Petneki Ábel, Lengyel István, Gyimesi Csaba), Budapest: HVG, 2005. Whitty, Geoff: „Education, conomy and national culture” in. Social and cultural forms of modernity szerk. Robert Bocock és Kenneth Thompson, Trowridge: Redwood Books 1992. Z. Karvalics László: „Információs társadalom – mi az? Egy kifejezés jelentése, története, fogalomkörnyezete”, in: Az információs társadalom, szerk. Pintér Róbert, Budapest: Gondolat – Új Mandátum 2007.

56