1
Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete
Portfólió
Konzulens tanár: Szuhánszkiné Ladócsy Erzsébet
Készítette: Osztermayerné Bóta Enikő Rita Tanár-zenetanár, (zeneismeret) MA 60
Miskolc 2015
2
Tartalom Bevezetés ...................................................................................................................................... 3 1.
A tanuló személyiségének fejlesztése ................................................................................... 4 Két továbbtanuló hegedűs bemutatása a szolfézs tanár szemszögéből ..................................... 4
2. A tanulói csoportok közösségek alakulásának segítése, fejlesztése ........................................ 11 Egy kooperatív munkát tükröző óra dokumentumai ............................................................... 11 3. A pedagógiai folyamat szervezése .......................................................................................... 15 Intézménybemutatás az iskolában begyűjtött dokumentációs anyagokkal ............................. 15 4. A tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával. ..................................................................................................................................................... 19 Tankönyvelemzés.................................................................................................................... 19 Simonné Sármási Ágnes – Szigetiné Horváth Zsuzsa ............................................................ 19 Zenei készségfejlesztő feladatgyűjtemény 1. 2. 3. kötete ....................................................... 19 5. Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése ................................. 25 Számítógéppel segített tanulás – kereső programok, elektronikus könyvtárak internetes elérési címlistája ................................................................................................................................. 25 6. A tanulási folyamat szervezése és irányítása .......................................................................... 29 Zeneiskolai szolfézs verseny szervezése ................................................................................. 29 7. A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása .................................................. 32 Gyerekekkel, tanárokkal, szülőkkel készített interjúk, beszélgetések vázlata ........................ 32 8. Szakmai együttműködés és kommunikáció ............................................................................ 34 Gyermekekkel, szülőkkel való kapcsolat intézményi bemutatása .......................................... 34 9. Önművelődés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre ............................................................... 37 A jelölt önképzési tervei, elképzelései .................................................................................... 37 Függelék ...................................................................................................................................... 40 1.
számú melléklet................................................................................................................... 40
2.
számú melléklet................................................................................................................... 42
3.
számú melléklet................................................................................................................... 46
4.
számú melléklet................................................................................................................... 49
5.
számú melléklet................................................................................................................... 52
Irodalomjegyzék.......................................................................................................................... 54
3
Bevezetés Nagy várakozással tekintettem erre a tanévre, amikor 16 év után ismét a felsőoktatásban
tanulhatok.
Feleleveníthettem
összhangzattani,
zeneelméleti
ismereteimet, megismerkedhettem új kórusművekkel a kamaraének és karvezetés órákon. Behatóbban foglalkozhattam egy általam választott zeneszerzővel és történelmi korszakával és csoporttársaimat is meghallgathattam egy általuk választott témáról. A módszertan órákon megoszthattuk tapasztalatainkat egymással és új ötleteket kaptunk, amit hétről-hétre kipróbálhattam Egerben az általam tanított csoportokon. A pedagógiai és pszichológiai órákon, egy olyan szemléletet kaptam, ami közel áll hozzám és teljesebbé teszi a kapcsolatomat tanítványaimmal. Portfóliómban arra törekedtem, hogy ezeket a hatásokat megmutassam az egyes fejezetekben. Az első fejezetben 2 ellentétes karakterű hegedűs növendékemet mutatom be, akik zenei pályára készülnek. Ezt a fejezetet bővebben kifejtettem, mivel mindig is érdekelt, hogyan lehet az egy csoportban tanított különböző személyiségű és képességű diákok munkáját jól összehangolni. Ezt követően a 3. osztályos szolfézs csoporttal tartott kooperatív órát írtam le, aminél ismét megállapíthattam, hogy nem minden úgy zajlik egy órán, ahogy előre elképzeljük. Ezt követően az egri Farkas Ferenc Zeneiskolát mutatom be, ahol 2008 óta tanítok. A negyedik fejezetben egy zenei készségfejlesztő három kötetből álló sorozatot mutatok be, amit Simonné Sármási Ágnes és Szigetiné Horváth Zsuzsa készített. Ezután a zene-tanulást és tanítást segítő honlapokat és programot mutatok be. A 6. fejezetben egy általam szervezett és az iskolánkban lezajlott „házi” szolfézs versenyről számolok be. Ezt követően röviden ismertetem a pedagógiai értékelésemet és elemzem az általam 20 diákkal kitöltetett kérdőívet. A 8. fejezetben röviden leírom egy nyílt órám, majd, a szülőkkel és gyerekekkel fontosnak tartott kapcsolattartásnak nem csak a hivatalos formáiról számolok be. Az utolsó fejezetben a tervezett továbbképzésekről és az általam fontosnak tartott szakmai „töltekezésről” írok. Örülök, hogy vállalkoztam erre a tanulmányra, mert jó volt új emberekkel megismerkedni, tapasztalatot szerezni társaimtól és tanáraimtól. Ezt köszönöm mindenkinek!
4
1. A tanuló személyiségének fejlesztése Két továbbtanuló hegedűs bemutatása a szolfézs tanár szemszögéből Dani és Enikő ugyanabba a továbbképzős szolfézs csoportba járnak, és mindketten hegedűsként szeretnének továbbtanulni. Dani 12. osztályos a Neumann János Gimnáziumban és mivel 9. évfolyamban nyelvi előkészítőbe járt, így csak 13. évfolyamban érettségizik. Danit másfél éve ismerem. Enikőt szolfézs első osztálytól tanítom (egy év megszakítással, mivel akkor nem volt megfelelő neki az óra időpontja) Enikő jelenleg 9. osztályos a Dobó István Gimnáziumban. Dani története
Csutorás Dániel egy növendék hangversenyen Csutorás Dániel és szülei 2013 novemberében kerestek meg azzal a kéréssel, hogy Dani összhangzattant szeretne tanulni.Felajánlottam, hogy van egy 6. b-s csoportom, amelyikkel majd a felvételik után márciusban kezdjük el ezt a tárgyat és addig is járjon be, hogy a szolfézst felelevenítse. Dani nyolc évesen kezdte hegedű tanulmányát az egri Farkas Ferenc Zeneiskolában Ádám Endréné tanárnő növendékeként. Már korán megmutatkozott tehetsége választott hangszerén. Családjában senki nem zenélt, kivéve nagymamáját, akit az ötvenes évek
5
végén felvettek zongora szakra a Zenegimnáziumba, de mivel szüleit osztályidegennek tartották, így nem folytathatta zenei tanulmányait. Danit első közös óránk után megkérdeztem, hogy „miért szeretne komolyabban foglalkozni az összhangzattannal és miért csak novembertől?” Elmondta, hogy a legutóbbi Koncz János hegedűversenyen (2013 októberében) is sikeresen szerepelt és a távlati célja, hogy a felsőoktatásban szeretne továbbtanulni hangszerével. A zenei pálya gondolata esetében már nyolcadik osztályban felmerült, de akkor ő úgy gondolta, hogy nem szívesen hagyná ott a biztos családi fészket és különben is építészmérnök szeretne lenni. Danit, bár nem ismertem, mégis rögtön láttam, hogy nagyon visszahúzódó és ezért meg is állapodtunk, hogy ha az órán kérdése lenne, és nem szeretné a többiek előtt feltenni, akkor majd óra végén megbeszéljük, mivel az ő csoportjuk az utolsó és utána még ráérek. Az órákra szorgalmasan járt és teljesítette a feladatokat. Az elméleti anyagot gyorsan megértette és alkalmazta. A hangközöket és hármashangzatokat idővel könnyebben felismerte, bár a kettősmenetnél (hegedűs lévén) inkább szólamonként gondolkodott. A dallamírása folyamatosan fejlődik, de a bonyolultabb ritmusok olykor gondot okoznak. A kétszólamú dallamoknál jól hallja a basszus szólamot és pontosan le is jegyzi, mivel már 6. éve zongorázik. Az éneklés és így a blattolás is nagy nehézséget okoz számára. Ennek több oka is van. Szolfézsra már 3. éve nem járt és akkor változott a hangja, így az utolsó évben nem is nagyon erőltették, mondván úgysem megy zenei pályára (és elmondása szerint ő is inkább menekült az ilyen jellegű feladatok elől). Az éneklésre már nyitottabb volt és szerencsére a csoportban volt egy jó hangú fiú, aki segítséget adott a többszólamú zenei anyagok éneklésében. A blattolást először könnyebb feladatokkal (Tegzes György: Hétfokú olvasógyakorlataival) kezdtük, majd Simonné
Sármási
Ágnes
és
Szigetiné
Horváth
Zsuzsa
Készségfejlesztő
feladatgyűjteményének 1. kötetéből választottunk memoritereket. A másik nehézség az volt a blattolásnál, hogy Dani elmondása szerint régebben választhatott az ABC-s névvel éneklés, la-lázás vagy szolmizálás között. Elmondása szerint utóbbit nem választotta, és csak végig vergődött az énekelendő zenei anyagon. Próbáltam meggyőzni, hogy ezen a szinten jó lenne, ha szolmizálva énekelnénk. Annyira félt a blattolástól, hogy amikor eljött a zeneiskolában rendezett szolfézsversenyre és ott az írásbeli feladatoknál a maximális 79 pontból 75 pontot elért, (2. melléklet) nem jött be a szóbelire, így esélyt sem adott önmagának semmi helyezésre. Ezzel szemben az elmúlt tanév második felében a csoport által megtanult Bach: Mint hárfa zsong c. koráljában
6
egy
biztos
hangú
csoporttársával
énekelte
a
basszus
szólamot
egy
növendékhangversenyen. Szüleit nem hívta el érdekes módon erre a koncertre, bár ők nagyon szerettek volna ott lenni, hiszen minden zeneiskolai fellépését meghallgatták. Ebben az esetben, viszont tiszteletben tartották Dani kérését. Az énekléshez igyekeztem kedvet teremteni, ezért választottam több zenei anyagot a csoportnak az Énekeljünk, muzsikáljunk szolfézs példatárból, mely Agócsy László és Irsai Vera szerkesztésében jelent meg. Az összhangzattani tanulmányait csak találkozásunk után két hónappal kezdtük, amikor már biztos voltam benne, hogy az elméleti ismereteit jól átismételtük és elmélyítettük. Mivel felvételizők voltak a csoportban és márciusig intenzíven arra készültünk, így csak az óra után maradt ott Dani egy tehetséges zongorista fiúval, akit még szintén érdekelt az összhangzattan. Eleinte csak kb. negyed órára maradtunk és kevés anyagot adtam, amit először írásban dolgoztunk ki, majd zongorán próbáltuk megszólaltatni. Mivel kevés volt az idő, nagyon hatékonynak kellett lenni, lévén este 7 óra után voltunk és a két fiúnak együtt kellett haladni. Szerencsére nem csak Marci zongoristaként vette jól az akadályokat, hanem Dani is, mivel már több éve zongorázott. Az tény, hogy a zongorista tanulónak sokkal könnyebben ment a transzponálása a feladatoknak. Márciustól az egész csoport bekapcsolódott az összhangzattan tanulásába (a csoport kérésére), de mindenki önmaga szintjén és nem kényszerítve egy pl. fúvóst, hogy azt teljesítse, amit egy zongoristától elvárhatunk. Eltelt egy év, és Dani jelenleg a Kesztler Lőrinc Összhangzattan könyv 13. leckéjénél tart úgy, hogy párhuzamosan alterált akkordokat is tanulunk. Ebben a tanévben egy összhangzattan csoportba jár, ahol szolfézst is tanulunk, mivel év közben kiderült, hogy vannak még a csoportban zenei pályára készülő tanulók. Dani elmondása szerint jobban szereti az összhangzattant, mint a szolfézst. Talán reál beállítottságából is adódik és hogy tudatos személyes döntése volt a tantárgy elsajátítása. Dani az elmúlt tanév végéig a Neumann János Gimnázium reál- osztályában tanult, mivel építész-mérnök szeretett volna lenni. Az elmúlt tanévben nagyon elfoglalt volt, mert emelt óraszámban tanulta a matematikát és fizikát. Ebben a tanévben átkerült humán osztályba, és így kevésbé leterhelt. Amikor hobbijáról kérdeztem, sokat gondolkodott, majd szinte édesanyjával egyszerre mondták:”talán a zongorázás”. Elmondása szerint minden összhangzattan gyakorlás után zongorázik. Remélem teljesül kitűzött célja és a felsőoktatásba bekerül hegedűsként, így az lenne a szakmája, ami a hobbija is.
7
Enikő története
Liptai Enikő a karácsonyi koncerten Enikőt szolfézs első osztályától tanítom. Kezdettől nagyon élénk volt az órákon, sokat kérdezett sokszor mások nevében is, mint a csoport szószólója. Már akkor is tudtam, hogy nem csak hegedűből tehetséges, hanem más dolgokban is kitűnik kortársai közül. Testnevelés tagozatos lévén sokat sportolt nem csak heti 7 órában, hanem ezen felül több edzésre is járt, így a versenyek miatt sokszor hiányzott. Kérdésemre, hogy milyen sportokat űzött, először, csak ennyit mondott. „Inkább milyeneket nem” Kézi-kosár- és fal-labdán túl, sí és futóversenyeket nyert és még a városi mazsorett csoportban tamburmajor is volt. Szolfézs negyedik osztályban arról számolt be, hogy olvassa az Egri csillagokat. Ekkor a csoportban többen azt mondták, hát persze, hiszen kötelező. Enikő csak óra után mondta el nekem, hogy ő rovásírással vette meg, és úgy olvassa. Szabad idejében még verset írt. Szolfézs órákról gyakran hiányzott, a különböző versenyek miatt.Azelmúlt tanévben a Varga Károly által rendezett zenetörténeti versenyre nevezte be a gimnáziumi ének tanára. Ekkor is többször indokoltan hiányzott szolfézsról, de amikor megjelent mindig hangsúlyozta, hogy legalább a zenével foglalkozik ez idő alatt is. Nyolcadikos korában felmerült a főtárgy tanára javaslatára, hogy zenei pályára menjen. Szülei akkor nem támogatták és Enikő nagyon sokat hezitált a felvételi előtti időszakban. Ennek kapcsán sokat beszélgettünk a csoporttal, hogy miért választja valaki ezt a pályát. Elmondták a továbbtanuló hangszeresek a csoportban, hogy ők belülről érzik, hogy ezt kell tenniük.Végül ekkor még nem döntött Enikő a zenei pálya mellett.
8
Szolfézs tárgyhoz, mint kötelező, elvégzendő feladathoz viszonyult. Az alapvizsgáig hiánytalan volt a felszerelése, valószínű a szülői gondoskodásnak is köszönhetően. Utána már nem mindig volt füzete és abba a kérés ellenére is gyakran különböző színű tollakkal írta még a diktált dallamokat is. Hallása és dallamírása jó, csak eleinte a basszus szólam lejegyzése okozott nehézséget, de ebben sokat segített, hogy 2 éve elkezdett zongorázni. Kettősmenetet szólamonként hallja meg és a hármashangzat felismerése sokat fejlődött. Az elméleti ismereteket gyorsan felfogja, azonban a visszakérdezésnél nem mindig tudja olyan pontosan. Ennek egyik oka a füzetvezetése, a másik ok Enikő leterheltsége. Az éneklés számára öröm, főleg ha csak szöveggel kérem. A szolmizálás ellen kicsi kora óta tiltakozik, és mindig megkérdezi, miért tartom fontosnak. Ennek oka az is lehet, hogy egyszerre kezdte szolfézs és hangszeres tanulmányait. Enikő szolfézshoz való hozzáállása novembertől változott meg. Ennek előzménye, hogy bekerült a Virtuózok c. műsor válogatójába. Ez nagy élmény volt számára és novemberben mégis eldöntötte, hogy zenei pályára megy. Ráadásul Szecsődi Ferenc hegedűművésztől kapott egy jó minőségű hangszert decemberben. Enikő innentől még többet gyakorolt. Sajnos a szolfézsra azt mondta, hogy „úgysem az dönti el, hogy bekerül-e Budapestre a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába”. Ennek ellenére eljött a helyi szolfézs és népdaléneklési versenyre, ahol szolfézsból első helyezést és népdaléneklésből 3. helyezést ért el. Ekkor már kezdte belátni a gyakorlás fontosságát, viszont a legnagyobb „erővel” a hangszeres felvételi utáni tíz napban gyakorolt, a szolfézs felvételiig. A megmérettetésen az írásbelin 87%-ot a szóbelin 90%-ot kapott, így szeptembertől Pesten kezdi tanulmányait. Szerencsére a felvételi óta jobban jár szolfézsra, mint előtte. Remélem, kitartása megmarad, és összeszedett boldog ember lesz. Reflexió: A gátlásos, visszahúzódó, lelkiismeretes Dani és a mindig nyüzsgő, kételkedő, laza Enikő személyisége egymással teljesen ellentétes. Közös bennük a hegedülés szeretete és hogy ugyanabba a szolfézs csoportba járnak, azon kívül egymástól függetlenül elmondták nekem, hogy mennyire tisztelik egymás hangszeres tudását.
9
A két különböző személyiségre jó példa egy órán készült írásbeli munka (1. melléklet). A feladat egy kétszólamú dallam memorizálása és lejegyzése volt úgy, hogy a diktálások között csak az adott megfigyelési szempontokra lehetett válaszolni és az adott dallamot, csak a 6. diktálás után lehetett írni. (Bántainé Sipos Éva: A jó muzsikus látja, amit hall és hallja, amit lát c, könyv) Enikőnek nem volt füzete és a padtársától kért lapra dolgozott tollal, pedig már többször megbeszéltük, hogy dallamot ceruzával írunk. A szólamokat külön jegyezte le és utólag így ferdék lettek az ütemvonalak. Dani ezzel szemben a 6. diktálás után hozta a szokásos precíz formáját, igaz hogy Enikő már 5. diktálásra leírta mindkét szólamot.A 2. mellékletben a helyi szolfézs verseny anyaga található, melyben mindketten a 79 maximális pontszámból 75-öt értek el. Dani már másfél éve sok lépést tett a szolfézs és az összhangzattan elsajátítása érdekében, Enikő csak a felvételi előtti utolsó hónapban, azon belül is utolsó 10 napban fejlődött nagyon sokat. Dani minden új dolgot, pl. alterált-akkordokat lelkesedéssel fogadott, míg Enikő sokszor a száját húzta ilyen esetben. Nehéz volt elfogadni a helyi szolfézs verseny után, hogy bár az írásbelin ugyanannyi pontot (a maximum 79 pontból 75-öt) értek el, mégis Dani nem vállalta a blattolást, míg Enikő kis hibákkal túljutva a nehézségen első lett. Danival ekkor megbeszéltem, hogy minden nap blattoljon, és minden órára hozzon egy memoritert szolmizálva. Eleinte a Készségfejlesztő feladatgyűjteményből, majd Molnár Antal Klasszikus Kánonok c. kötetéből. Sajnáltam, hogy a gátlásossága miatt nem tudott végig részt venni a versenyen és akár helyezést is elérni, viszont a külön kért feladatok és szekvenciák gyakorlása után egy hónappal már fejlődött és saját bevallása alapján magabiztosabbnak érezte magát a blattoláskor. Az éneklést bár vállalta a múlt évben csoporttársaival több szólamban a színpadon, saját családja még azóta sem hallotta énekelni, csak akkor, amikor Dani úgy tudta, hogy nincsenek otthon. Danit az énekléshez még közelebb vitte az összhangzattan is, oly módon, hogy egyszerűbb
kétszólamú
dallam
lejegyzése
után
megkértem,
hogy
próbálja
megharmonizálni. Ekkor még csak az I-V-I és az I-IV-V-I fokokat ismerte. Kidolgoztuk a dallamokhoz a harmónia-sort és hozzáénekelte Dani a dallamot, majd a következő órára fejből megtanulta mindezt. Ez mindig nagy örömet okozott neki, hogy alkotó és előadó is lehet. Már olyan szintre eljutott, hogy felismerte egy kétszólamú dallam IV. fokú basszusa fölé egy nápolyi-szext akkordot kell építeni az adott dallamhoz igazodva. Bár az összhangzattan miatt keresett meg, remélem közelebb vihettem a szolfézs
10
tárgyhoz is. Dani annyira nyitott volt, hogy a lejegyzett híresebb zenei idézeteket meghallgatta számítógépen és utána olvasott az adott szerzőnek és műnek. Családtagjait a zenéhez közelebb vitte és együtt járnak gyakran Budapestre is koncertekre. Enikő szinte „belenőtt a szolmizációba” és mikor már megszűnt ezzel kapcsolatos kezdeti ellenállása, könnyebben vette az énekléssel és blattolással kapcsolatos akadályokat. Látszólag vele kevesebbet kellett foglalkozni, de nem is volt célja az összhangzattan tanulása. A felvételi előtti utolsó időszakban már maga kérte, hogy foglalkozzunk bizonyos számára nehézséget jelentő dolgokkal. Ezek inkább elemzéssel kapcsolatos anyagok voltak, mivel többször hiányzott vagy csak papírra dolgozott és nem találta. Ezek önhibájából adódó hiányosságok is voltak. Utólag jó, hogy segítettem neki, mert a felvételin olyan dolgot is kérdeztek, amit az „utolsó pillanatban” beszéltünk meg. Enikő nehezebb természetnek tűnik, és talán többet kell nyesegetni. Megfigyeltem, hogy az általam mondott dolgok kevésbé hatnak rá, mint a kortársak mondatai. Amikor egyszer közösen mentünk haza, mesélt, a családjáról. Ekkor rájöttem, hogy jobb lenne előbb tudni bizonyos dolgokat a tanítványaimról, mert talán jobban elfogadnám a nem átlagos viselkedést. Amikor a beszélgetésünk véget ért, Enikő megköszönte, hogy meghallgattam. Eszembe jutott Gary Chapmann: Gyerekekre hangolva c. könyvéből, a „minőségi idő” fontossága és hogy nekem is milyen fontos volt egy tanár figyelő-hallgatása. Enikő és Dani csak 2 tanuló egy 8 fős csoportból, ahol kamaszként önmagukon kívül a többi társukat is el kell fogadni. Tanárként a tantárgy szeretetén kívül egymás elfogadását és segítését tartom feladatomnak.
Heves Megyei Hírlap, december 20. szám, a zeneiskola karácsonyi koncertjéről
11
2. A tanulói csoportok közösségek alakulásának segítése, fejlesztése Egy kooperatív munkát tükröző óra dokumentumai
A 3. osztályos szolfézs csoportom egyik óráját szeretném bemutatni, melyre március végén került sor. A nehézség talán annyi volt, hogy az előző hetekben többen voltak betegek és egyszer el is maradt az óra a hónapban. A csoportba 3 népi hegedűs, 3 zongorista 2 fuvolista, 1 népi furulyás, trombitás és gitáros jár. Az harmadikos csoportnak hetente egyszer van dupla órája kedden, 14-15.45-ig negyed órás szünettel. Mivel már régen találkoztunk, úgy terveztem, hogy a szünet után tartjuk a vetélkedőt. Az óráról 3 fiú hiányzott, az egyik hegedűversenyen volt Hevesen, a másik kettő betegség miatt, így összesen 11 tanuló volt jelen (6 lány és 5 fiú). A jelen lévő tanulókból 9 az előképzőtől, 1 tanuló első osztálytól tanult szolfézst és egy másik tanuló az idei tanévtől csatlakozott a csoporthoz. (A múlt tanév végén összevont vizsgát tett a hangszeres tanár kérésére szolfézs 1. és 2. osztályból.) Ez utóbbi diák Egercsehiből jár a zeneiskolába, 2 gyerek a nyolcosztályos Ciszterci gimnáziumból, 3 fiú egy másik egyházi gimnáziumból (egy osztályból), 2 tanuló Jénás osztályokból, és a többiek a város, különböző általános iskoláiból. A szünetben kértem a gyerekeket, hogy tolják össze az asztalokat, hogy mindkét csapat kényelemesen köré férjen. Ők azt kérték, hogy legyenek külön a fiúk és a lányok! Mondtam, hogy ám legyen, (mivel úgyis 6 lány és 5 fiú van jelen), csak találjanak ki maguknak csapat-nevet. A lányok „Vadkacsák” és a fiúk a „Sültkappan” nevet választották. Mindkét csapat választott magának írnokot, kapitányt és csend felelőst. Ez utóbbira főleg a fiúknak volt szükségük és ők erre a posztra megválasztották Andrist, aki a leghangosabb szokott lenni az órákon. A „Ferenc Jóska” kezdetű népdalt a 3. sor meghallgatása után kellett felismerni majd elénekelni szolmizálva. Megbeszéltük, ha a csoport együtt énekli, akkor 2 pont, ha pedig egy ember vállalja a szolmizálást, akkor 4 pont jár a csapatnak. Ezután, le kellett írni a dal hangsorának nevét és azt, hogy hogyan lehet másképp szolmizálni a hangsorát és mi az idegen neve. A szolmizálást közösen jól megoldotta mindkét csapat, és jól megállapították a hangsort is, viszont az idegen nevét mindkét csapat eltévesztette. Így megbeszéltük közösen a modális hangsorok sorrendjét.
12
A következő „Sej, felszállott a kakas” kezdetű népdal volt, amit kottaképről jól felismert mindkét csoport. A fiú csoportból vállalta egy tanuló az egyéni szolmizálást, a lányok inkább közösen énekeltek szolmizálva kevesebb pontért. Rögtön villámkérdés volt, hogy milyen hangköz volt benne a legnagyobb „ugrás”? Az egyik csapat csak n6ot, a másik T8-at írt. Beugrató volt a kérdés, de kíváncsi voltam, hogy figyelnek-e éneklés közben is. A lányok így egy kicsit lemaradtak, viszont a fiúk a hangoskodásukért vesztettek pontot. Ezután az „Elindulék szőrt gyüjtni” kezdetű moldvai dalt kellett felismerni a lejegyzett ritmusáról. Közösen eltapsoltuk a ritmust és még ekkor sem ismerték fel, csak a Vadkacsák csapatából hallatszott, hogy „az a dal, aminek kézzel és lábbal volt a kísérete”. Ekkor kértem, hogy tapsolják a ritmust és én néha beleéneklem a dallamot. Így már mindenki felismerte a dalt. Csak közösen énekeltük el szolmizálva, mivel nem nagyon emlékeztek a dalra. Ezt követően az „A csitári hegyek alatt” kezdetű népdalt kellett kézjelről felismerni.
Miután
ez
mindkét
csapatnak
sikerült,
és
szöveggel
közösen
megszólaltattuk, pontokért el lehetett énekelni szolmizálva is. A fiúk közül Andris jelentkezett, hogy dupla pontot kapjanak. Neki nem sikerült rögtön, és Kristóf elkezdte kritizálni, majd megkértük Kristófot, hogy akkor mutassa be ő a dalt. Sajnos neki sem sikerült. Ekkor kértem a csapatot, hogy együtt énekeljék szolmizálva. A vadkacsák inkább közösen vállalták az éneklést. Ezután mindkét csapat hibátlanul felírta a dal sorszerkezetét és dallamvonalát.Utána le kellett írni, hogy milyen hármashangzattal indult a dal. Ez már 2. félévi anyag, így jól ment a csapatoknak. A következő feladatban minden eddig tanult hármashangzat jelét le kellett jegyezni. A lányok kettőt kihagytak a tanultakból. Ezután a „Zöld réten a malomban” kezdetű lengyel népdalt kellett felismerni és az ütemmutatóját beírni, majd kottából a csapat basszuskulcsban énekelte. A vadkacsáknak ez jobban ment, valószínűleg, mert több köztük a zongorista. Utána a dal ritmusát kellett augmentálni. Ez mindkét csapatnak sikerült. Az óra végén elénekeltük a Dobszay 3. osztályos szolfézs könyvben található Ungarescának mindkét részét. Mielőtt még zongorakísérettel énekeltük, megkértem a csapatokat, hogy írják le, melyik korszakból származik a tánc, és írják le a zenei korszakokat kronológiai sorrendbe. A Vadkacsák a korszakok sorrendjénél kettőt összecseréltek, így pontot vesztettek. Így a fiúk nyertek kis különbséggel, de mindenki
13
kapott ötöst az órai munkájáért. Ráadásként eltáncoltuk a Branle Double táncot.(Széll Rita: Reneszánsz táncok.) Reflexió Az óra menetében nagyon szembetűnő, hogy a két csoportban mennyire másképp alakult a hozzáállás a közös munkához. Míg a lányok inkább nem „kockáztattak”és egyénileg nem vállaltak feladatokat, addig a fiúk vállalkozóbbak voltak. A lányok akkor sem haragudtak társukra, amikor az írnok eltévesztett valamit, míg a fiúk minden hibánál egymást okolták. Ennek semmi köze ahhoz, hogy lányok vagy fiúk, hanem az okot a személyiségük eltérésében kereshetjük. A csoport meghatározó tagja, a kissé kolerikus alkatú Andris, akit kiselőképzőtől tanítok, de az első két évben az egyházi fenntartású zeneiskolába járt. Mivel népi hangszeres így ebbe a csoportba szolfézs 1. osztálytól került, aminek nagyon örült, mivel nem kell így még szolfézson is a saját osztálytársaival lenni. A szülő elmondása szerint Andris az osztályban a „fekete bárány”. Tudtam ezt, hiszen ott is én tanítottam. Az első évben az új csoportban sokkal nyugodtabbnak tűnt, bár itt is néha voltak furcsább megnyilvánulásai. A következő évben 2 osztálytársa átjött a zeneiskolánkba és így egy csoportba kerültek. Egy átlagos órán ez nem is okozott gondot, de mivel most mindhárman egy csoportban voltak, így nagyobb lett a feszültség. Jellemző volt, hogy az az osztálytársa is kritizálta, aki nem vállalt egyéni feladatot. A képen jól látható, hogy a fiú csapat mögé ment Andris, és a lányok viszont összebújtak. Más osztálynál mindig nagy sikere volt a csoportmunkának, de ez a szolfézs osztály (talán az említett okok miatt) együtt, versenyen kívül sokkal jobban teljesít. Nem csoda, hogy sokszor egy „sziget” lehet a zeneiskola azoknak a gyerekeknek, akiket az iskolában nehezen fogadnak el, ha itt nem az iskolai osztálytársaival járnak.
A „Sültkappanok csapata”
14
A „Vadkacsák csapata” A szolfézs csoportoknál nagyon ritkán fordul elő, hogy évekig ugyanazok a tanulók járnak egy csoportba, mert sokszor nem megfelelő az óra időpontja. Ebben a harmadikos szolfézs osztályban viszont, tudok olyan gyerekről, aki inkább egy másik elfoglaltságát tette más időpontra, hogy a csoporttal maradhasson. Fontosnak tartom, hogy tiszteljék és szeressék a gyerekek egymást és jó légkör alakuljon ki a csoportjaimban, mert ez átlendít az esetleges nehézségeken és a zene örömén túl még barátságok is szövődhetnek.
15
3. A pedagógiai folyamat szervezése Intézménybemutatás az iskolában begyűjtött dokumentációs anyagokkal
Eger gyalogos belvárosában, a vár nyugati oldala és az Eger patak közötti szakaszon, jól megközelíthető helyen (Dobó tér 13.) található a Farkas Ferenc Zeneiskola. Az emeletes, trapéz alakú épületet az egriek Panakoszta-háznak nevezik, emlékezve utolsó tulajdonosára Panakoszta Sándor görög kereskedőre, aki utódok nélkül maradva 1879-ben a városnak adományozta az épületet.
Egerben a zeneoktatás a korábbi időszakokban az egyházi intézményekben folyt. Az első városi Zeneiskola 1953-tól a Panakoszta-házban (Állami Zeneiskola néven) Fogelné Kauffmann Emmy vezetésével jött létre. Ekkor az intézményben a zeneoktatás 4 tanszakon indult (hegedű, gordonka, zongora és szolfézs). A hangszeres tanszakok bővítése folyamatosan történt. A Zeneiskola 1953-tól 1981-ig a Panakoszta-házban működött. Ez az épület életveszélyessé vált, így a zeneoktatás áthelyezésre került a Kossuth Lajos úton található ferences kolostorba. Gyerekként sajnáltam, hogy ott kell hagyni a szép épületet és helyette egy komorabb helyre költözött a Zeneiskola. Az „ideiglenes átköltöztetés” 17 évig tartott. Ekkor a rend visszakapta tulajdonát, és Eger Város Önkormányzata vállalta felújítását és visszaadását a Panakoszta-háznak. 1998. szept. 18-án került sor a felújított épület átadására és egyben a Zeneiskola felvette Eger díszpolgárának, Farkas Ferencnek a nevét. Ekkor már 25 egyéni- és 2 csoportos oktatásra alkalmas tanteremben és egy hangversenyteremben kezdődött meg a tanév. A két igazgatóhelyettesi iroda délután hangszeres teremként funkcionál.
16
A zeneiskola elsődleges célja az egyéni hangszeres oktatás, és a tanulókat és családjaikat közel vinni a zenéhez, hogy ezáltal zeneszerető és koncert-látogató személyek váljanak belőlük. Intézményünkben az általános iskola 1. osztályától jelentkezhetnek a tanulók. Előképző 1. és 2. osztály után az alapfok 1. hangszeres évfolyamába lépnek a növendékek. Hangszerből tanszaktól függően 4. illetve 6. évfolyam után tehetnek alapvizsgát, majd a továbbképző következik. Előképző osztályokban a hangszer választása nem kötelező. A 2014-15 tanévben 505 hangszeres növendék kezdte meg tanulmányait a zeneiskolában. Csak szolfézst tanulók száma a tanév elején sokszor változott, mivel az egész-napos oktatás miatt a kicsiket még du. 4 órára sem hozhatták a szülők, akiknek amúgy is áldozatokkal jár a gyerekek kisérésének megszervezése. A hangszert tanuló gyerekek 59%-a lány és 41%-a fiú. Az oktató és nevelő munkát 42 zenetanár látja el, akikből 35 fő kinevezett és 7 megbízásos munkakörben dolgozik. A 26 női és 16 férfi tanár átlag életkora 47 év. Egyetemet végzett az oktatók 26%-a és főiskolai végzettsége 74%-nak van. Az iskola jelenlegi igazgatója külföldön tartózkodik, így ebben a tanévben a szakmai irányítást Gulyás László látja el. Az oktatást egy titkárnő, könyvtáros, karbantartó és 2 takarító segíti. A tanítás 4 tanszakon történik. A billentyűs tanszak: zongora, csembaló, orgona hangszereket foglalja magába. A hangversenyteremben található digitális orgona 3 manuálos és 30-nál több regiszterrel van ellátva. A tanszak részt vett Dunakeszin a 2 évente megrendezésre kerülő Farkas Ferenc zongoraversenyen, ahol Árvai Balázs növendékünk megosztott 3. helyezést ért el korcsoportjában. Két zongorista négykezes produkció bekerült a Balassagyarmati X. Országos négykezes és két- zongorás versenyre. Fontos eseménye ennek a tanszaknak az évente megrendezésre kerülő kistérségi zongoraverseny, ahol a zsűri elnöke Eckhart Gábor zongoraművész szokott lenni, aki a díjkiosztás után nyílt tanítási órát vállal az iskola néhány zongoristájával. Fúvóstanszak: furulya, fuvola, oboa, klarinét, szaxofon, fagott és rézfúvós hangszerek. Ez a tanszak szervezte az országos fuvola és trombita versenyek területi válogatóját. A fúvószenekar több szereplést vállal nem csak a zeneiskolánkban, hanem a városi ünnepségeken is. Vonós és népzene tanszak: hegedű, cselló, népi-ének, népihegedű, brácsa, népifurulya, duda, cimbalom, tekerőlant. A tanszak hegedűsei eredményesen szerepeltek a Galántán
17
a Kodály Zoltán Nemzetközi hegedűversenyen és a Hevesen megrendezésre kerülő Kocsis Albert megyei vonós versenyeken. Zeneiskolánkban hagyománya van a vonós zenekarnak. Zeneismeret/Vokális és Akkordikus tanszak: szolfézs, improvizáció és jazz-történet, magánének, ütő és gitár. Ezen a tanszakon néhány éve újdonság a gyerekek által kedvelt improvizációs csoport, és az énekkar. Utóbbi együttes Arany Diploma-minősítést is kapott. Minden tanszakon történik tehetséggondozás is, mivel az évek folyamán kitűnnek ügyes növendékek, akik közül többen B tagozaton, emelt óraszámban folytatják hangszeres tanulmányaikat (2x45 percben), majd zenei pályát választanak. Ebben a tanévben az 505 növendékből 32 a „B” tagozatosok száma, és 44 tanuló továbbképzőbe jár. Ebben a tanévben a Virtuózok tehetségkutató verseny budapesti válogatójára behívták iskolánk egyik hegedűsét, Liptai Enikőt, aki a zeneiskolai karácsonyi koncerten Szecsődi Ferenc Liszt-díjas hegedűművésztől egy hegedűt kapott ajándékba.
Az Egri Magazin januári számában riportok a karácsonyi koncertről. Az egyéni és csoportos órákon a tanárok nem csak a technikai és a zenei képességeiket fejlesztik a tanulóknak, a kommunikációs-, és együttműködési készségüket, érzékenységüket és empátiájukat mások iránt. Ezekre jó alkalom nyílik az iskola különböző együtteseiben. Ezeket a foglalkozásokat gyakran választják a tanulók nem csak szolfézs 4. osztály után, amikor leteszik a kötelező tárgyból az alapvizsgát, hanem már alsóbb évfolyamokban is. Ezeken a csoportos és kamara órákon a zenélés közös élményén túl, szorosabb barátságok kötődnek és a tanulók a társas kapcsolataikban is sokat fejlődnek.
18
Reflexió Ebben az intézményben 2008 szeptemberétől tanítok. A falak, melyek gyerekkoromban sokat jelentettek, most más perspektívát adnak. Nem csupán azt jelenti, hogy felfedezhettem, hogy a régi 3 kis zongorateremből most egy nagy szolfézs terem lett, aminek részben sikerült feltárni a freskóit (3. melléklet). A külsőségekhez még az is tartozik, hogy a tetőtérben kialakításra kerültek hangszeres termek, és a belső udvar üvegtetőt kapott, létrehozva egy kellemes világos aulát, ahol a szülők nyugodtan várakozhatnak gyermekeikre. (3. melléklet) Ezek külsőségeknek tűnnek, de nagyban hatnak az oktatásra. Budapesten tanítottam a Szent István zeneiskolában, ahol nagyon képzett kollégáim voltak, de mivel a kerület, különböző iskoláiba voltunk szétszórva, így nem lehetett szakmai együttműködés. (Többet találkoztunk a portással, mint egymással.) Itt, ha kérdésem van, megbeszélhetem bárkivel és nem utolsó dolog, hogy ismerem a kollégákat és bizalommal fordulhatok hozzájuk. A másik előny, hogy nem tartozunk általános iskola fennhatósága alá, mert ilyen helyzetben nem mindig értik és értékelik a zenei munkát. Amit még fontosnak tartok, hogy kaphattam olyan feladatot, ami nem mindenütt adatott meg. Már a 3. megkezdett tanévben kaptam egy zenei pályára készülő tanulók csoportját. Nagy bizalomnak tekintettem e felkérést és egyben fel is vetődött bennem, hogy nem fog-e valaki megsértődni. Tapasztaltam, hogy sok zeneiskolában az ilyen jellegű feladat „le van osztva,” sokszor az idősebb tanárok kapják az ilyen csoportokat. Természetesen a következő évben én mondtam, hogy olyan kollégának adjuk a „b-s” csoportot, akiben szintén megbízunk szakmailag és még nem próbált ilyen jellegű feladatot. Örülök, hogy egy jó csapat tagja lehetek és megbíznak bennem és remélem, hogy én is szolgálhatok a többieknek ötleteimmel és munkámmal.
19
4. A tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával. Tankönyvelemzés Simonné Sármási Ágnes – Szigetiné Horváth Zsuzsa Zenei készségfejlesztő feladatgyűjtemény 1. 2. 3. kötete A szolfézs órák egyik legfontosabb feladata a tanulók különböző készségeinek fejlesztése, amit a tanárnak változatos eszközökkel kell elérnie. Nagy örömmel vettem kézbe a ROMI-SULI gondozásában 2008-ban megjelent Zenei készségfejlesztő feladatgyűjtemény három kötetét. A két szerző régóta fővárosi szaktanácsadó és több évtizedes munkájuknak tapasztalatait adják közre ebben a 3 kötetes hiánypótló kiadványban. A kötetek zeneiskolai magasabb évfolyamok tanulói készségfejlesztésében adnak segítséget. A kotta kiemelt célja a hallás- és zenei memória fejlesztése melyekhez a zenetörténet különböző korszakainak zeneszerzőitől kapunk szemelvényeket. A formaérzék fejlesztésére improvizációs gyakorlatok állnak rendelkezésre, amin a tanulók kipróbálhatják kreativitásukat. Az 1. és 3. kötetet diákok és tanáraik egyaránt használhatják több tanéven is keresztül, míg a 2. kötet a tanárok munkáját segíti. A továbbiakban részletesen elemezném az egyes kötetek zenei és elméleti anyagát. Az 1. kötet első fejezete a hangsorokkal foglalkozik először intonációs szempontból. Először modális hangsorokat gyakoroltat ugyanazon hangra. Itt lehetséges, hogy eleinte kottából majd áttérhetünk a kotta nélküli gyakorlásra. Megismerhetik a tanulók az egész hangú, kromatikus, modellskálát is. A modális hangsorokra nem csak népdalokat hoznak példának, hanem klasszikus zenei idézetek is vannak, és a gregoriántól Bartókig több zeneszerzőtől látunk szemelvényeket. Reflexió: Ezek arra inspirálják a tanárt, hogy az elméleti anyag feldolgozása után zenehallgatásként beépítse az óra menetébe. Néhány anyagot már alsóbb évfolyamon is kipróbálhat a tanár. Pl. Muszorgszkij: Egy kiállítás képeinek „Séta-témáját” már 1. osztályban meg lehet hallgatni és el lehet énekelni. A különlegesebb hangsorok közül már 3. osztályban megismerkedhetnek a bőkvártos dór hangsorral a Felülről fúj az őszi szél c. népdal segítségével.
20
A 2. fejezetben a hangközök gyakorlásával találkozhatunk. A fejezet elején feleleveníti a hangközök neveit és jeleit. Reflexió: Így azok a tanulók is könnyen bekapcsolódhatnak, akiknek esetleg több év szolfézs tanulása kimaradt. Ezután szekvenciázó motívumok éneklését lehet gyakorolni, majd adott hangköz éneklését fel és le, szolmizálva és ABC- s névvel adott hangnemben. A fejezet végén megismerkedhetnek a diákok a C-kulcsokkal is, hogy Pl.: violinkulcsban lejegyzett hangközt más kulcsban olvastatja. Reflexió: A violinkulcsban lejegyzett pl. terceket áthelyezi más kulcsba és más módosítójellel olvastatja, így nem csak a tiszta intonációra kell figyelni, hanem a feladat közben gondolkodni is kell. A fejezet végén még néhány hangközmenet található melyekhez funkció beírását javasolják a szerzők. Reflexió:
Ezzel
már
egy
lépéssel
közelebb
kerülnek
a
tanulók
a
hármashangzatokhoz majd később a funkciós basszus megértéséhez. A hangközök gyakorlásánál a fejezet elején nagyon fontos a tonalitás, majd a fejezet végére a kulcsváltás segítségével már nem maradnak a gyakorlatok egy tonális rendszerben. A 3. fejezetben hangzatok gyakorlása a cél. Átismétli az alaphelyzetű hármashangzatokat és a Dúr és moll skála fokain bemutatja, milyen hármashangzatok találhatóak. Reflexió: Ez jó előkészítése a későbbi összhangzattan tanulmányoknak, hiszen a hangnemek fokain mindig kell tudni, hogy milyen „színű-akkord” helyezkedik el.
21
Ezután végig veszik a szerzők a hármashangzat megfordításait a különböző fokokra, majd a domináns szeptim következik. A fejezet végére nem csak az egyszerűbb összhangzattan példák, hanem még a váltó-domináns hangzat is szerepel egy Schumann idézetben. Reflexió: A hármashangzatokkal fokozatosan ismertetjük meg a tanulókat már szolfézs 1. osztályban a Dúrral és mollal. A 3. és 4. osztályban a Dúr és moll hangzatok megfordításaival. A fejezet első része így ismétlés. Véleményem szerint a további részek kitartanak az 1. és 2. továbbképzőbe. Fontos hogy ez a fejezet is örömet szerezzen a tanulóknak és ne riassza el a töményen végzett elméleti munka, így ebben az esetben lehet, hogy jobb, ha a tanár saját ötlettárként használja, esetleg táblára felírva. Így a tanulók jobban figyelnek. Fontos, hogy ezek a feladatok ne sok időt vegyenek el az órából, inkább frissítésként hassanak. A 4. fejezet a zárlatok gyakorlásával foglalkozik. A fél- és egész-zárlat után, J.S. Bachtól, J. Haydntól, W.A. Mozarttól és Beethoventől találunk periódus befejezéseket. Reflexió: Ezek az említett zeneszerzők művei, két szólamban vannak kidolgozva, és alkalmasak arra, hogy a tanulók megharmonizálják. Egyszerűbb kadenciákat összhangzattan példaként is kidolgoztak a szerzők, javasolva, hogy a tanulók, terc, kvint és oktáv-állásban is gyakorolják különböző hangnemekben.(60.oldal) Reflexió: Az összhangzattan példáknál sokszor nem értik a diákok, hogy eleinte könnyebb szolmizálva gondolkodni. Ha ezt egy tankönyvben tapasztalják, az jó megerősítés lehet nekik is. A fejezet végén ismert dalok harmóniai sorai vannak leírva, és a gyerekeknek kell kitalálni, hogy mely dalhoz tartoznak. Ezek a példák természetesen az adott dal ritmikájában vannak lejegyezve és a megoldások ellenőrizhetőek a Példatárban. Reflexió: Ezt a feladat típust a tanár többféleképpen használhatja. Lényeges hogy a tanulók jól ismerjék ezeket a műdalokat. Lehetséges, hogy a tanártól vagy ügyesebb zongoristától hallják (blattolási feladatként) és a csoport így próbálja kitalálni az adott művet. Utólag a harmóniai sor alá lehet írni a fokszámjelzést. Az 5. fejezetben memória feladatokat találunk melyeknek jelölve vannak a nehézségi szintjei. Vannak könnyűek, középnehezek és nehezek is. Elhangozhatnak zongorán vagy belső hallással is lehet gyakorolni. Reflexió: A zenei memóriát már kis kortól fejlesztjük és fontos, hogy itt is megmaradjon a sikerélmény, ezért a könnyebb feladatokkal érdemes kezdeni. Fontos a
22
megfigyelési szempontok adása, így támpontot kapnak a tanulók. PL: „Hány ütemes?” „Mi a hangneme?” „Milyen a formája?” Eleinte lehet szolmizálva, majd Abc-s névvel gyakoroltatni, majd az ügyesebbekkel esetleg transzponáltatni. A nehezebb feladatokat le lehet jegyeztetni emlékezetből eredeti, vagy más hangnemben, esetleg csak a ritmusát hallás után leíratni. A fejezet további részében, a zenetörténet nagy mestereitől vannak idézetek korszakonként haladva. Található itt pl: J.S. Bachtól CH. W. Gluckon át W.A. Mozartig. Minden idézetnél megtalálható melyik műből származik. Reflexió: Ez ismét jó alkalom a tanárnak az óra színesítésére, hiszen a megfelelő művet megismertethetjük zenetörténeti szempontból. Esetleg vállalkozóbb tanulókat megkérhetünk, hogy készüljön fel az adott mű történetéből. Így még a zenetörténet különböző korszakainak is megismerhetik a műfajait. Nem csak szolfézs csoportoknál alkalmazható a könyv ezen része, hanem zenetörténeti csoportnál is jó hozzányúlni. Pl.: Mozarttól Varázsfuvolát és Don Giovannit és a Figaró házasságát is részletesebben idézi. A fejezet 20. századi idézetekkel folytatódik. Reflexió: Ennél a résznél teljesen el kell, hogy szakadjanak a szolmizálástól a tanulók és Abc-s névvel kell gyakorolni. A memorizálás könnyebb, ha részenként történik. A fejezet kétszólamú memoriterekkel zárul.(126. oldal) A szerzők különböző javaslatot tesznek ezeknek a memoritereknek a gyakorlására. Pl: Memorizálják mindkét szólamot vagy írják le fejből a tanulók a funkciókat. Reflexió: Ezek a tanácsok mindig jók, de a tanárnak ki kell választani a gyakorlás módját az adott csoportnak. Az is egy jó gyakorlat lehet, hogy a csoportban nem mindenki ugyanolyan feladatot kap. Lehetséges, hogy valaki már régen túl van mindkét szólam memorizálásán és ilyenkor már transzponálhatja az adott dallamot, míg más csak éppen a funkciók lejegyzésénél tart. A lényeg, hogy mindenki úgy érezze, hogy saját feladatát meg tudja oldani és ez által még nagyobb önbizalma lesz a nehezebb lépések megtételéhez. Az 1. kötet 6. fejezetében rögtönzési feladatokat találunk. A fejezet elején népdalokat kell adott sorszerkezet alapján rögtönözni. Reflexió: Ezeket a népdalokkal kapcsolatos feladatokat a tanár már szolfézs 2. osztályban is alkalmazhatja.
23
A fejezet folytatásában periódus improvizálására találunk ötleteket. (138. oldal) A 140. oldaltól ritmikai improvizálásra van lehetőség. Itt még az is érdekes, hogy csak a kezdőhangot kapják meg a tanulók és számok alapján írják le a dallamot, majd egyénileg szerkesztenek hozzá ritmust. A folytatásban (142. oldal) variációk improvizálására van lehetőség adott dallam segítségével. A szerkesztők adnak javaslatokat, pl. Dúr-moll csere, ritmus változtatása, váltóhangos díszítés… Reflexió: Ez a feladat típus már sok hangzó zenei előzményt kíván, hogy az adott stílust jól ismerje a tanuló. Csak ezután lehetséges ilyen jellegű feladatok kipróbálása. A fejezet folytatásában adott basszus témára épülő variációk következnek. (144. oldal) Ebben a fejezetben megismerhetik a tanulók a Chaconne, Passacaglia és a Folia műfaji meghatározásait. A példatárban megtalálhatók a feladatok megoldásai. Reflexió: Ezekkel a műfajokkal szolfézs 6. osztályban ismerkednek meg a tanulók. Ilyenkor nagy élmény, ha egy mű meghallgatása után rájönnek az adott műfaj jellegzetességére. Véleményem szerint csak ezután lehetséges és eredményes az improvizáció. A fejezet végén adott felső szólamhoz funkciós basszus szerkesztésére van lehetőség. Először csak dallamot kapnak a tanulók, majd fokszámjelzést, végül pedig funkciók segítik az adott basszus lejegyzését. Reflexió: Ezeket a feladatokat már szolfézs 4. osztályában lehet kezdeni, de talán könnyebb, ha meg van adva a fokszám vagy a funkció és csak később próbálkoznak funkció nélkül lejegyzett dallamok kíséretével. Ezt már ügyesebb gyerekkel is próbáltam az összhangzattan csoportban, hogy írjon a lejegyzett dallamhoz harmóniai kíséretet. A 7. fejezetben egyéb zenei feladatokat oldhatnak meg a tanulók. Találhatunk itt dallamokat, melyeket különböző modális hangnemekben lehet elhelyezni, vagy mixturát, esetleg reihet is lehet szerkeszteni. Ebben a fejezetben is találunk dallamot, amit különböző kulcsokban lehet olvasni, megkeresve a megfelelő előjegyzést. Reflexió: A mixturákkal és reihe-vel kapcsolatos feladatokat a zeneirodalom csoportnál is használhatjuk a megfelelő korszak tanulmányozásánál. Így nem csak passzívan hallgatják az adott korszak zenéjét, hanem „alkotókká” is válnak. A kis műveiket előadhatják hangszereiken is. A 8. fejezet már a Készségfejlesztő 2. kötetében található. A továbbiakban a fejezetek számozását én is ennek megfelelően folytatom. A 8. fejezetben hangközmenetek vannak lejegyezve keresztes és b-s hangnemekben.
24
Reflexió: Az oldalak felső részén vannak a Dúr közepétől pedig a párhuzamos moll példák és ezen belül is fokozatosan nehezednek a gyakorlatok. A tanár könnyen megtalálja az adott hangnemű és nehézségű feladatokat. Minden 2. oldalon ötvonalas üres lap található, melyre a tanár lejegyezheti önmaga által kitalált feladatait, így nem kell külön füzetet hordani erre a célra. A 9. fejezetben hangzatmenetek találhatók. Ezek hangnemi felépítése hasonlít a 8. fejezetéhez, így a könnyebb Dúr és moll hangnemekkel kezdődnek. A 10. fejezet végén találhatók az 1. kötet feladatainak megoldásai. Reflexió: Ezt a 2. kötetet tanári példánynak szánták a szerzők. A kötet végén található megoldások azért vannak lejegyezve, hogy a tanár munkáját segítsék így gyorsabban lehet ellenőrizni a feladatokat, vagy óra közben, aki hamarabb elkészül oda is lehet adni a megoldást ellenőrzésre. A Zenei készségfejlesztő feladatgyűjtemény 3. kötetében szemelvények vannak a zenetörténet különböző korszakaiból Romantikáig bezárólag. Minden fejezetet kánonokkal indítanak a szerzők. A Reneszánsz és a Barokk fejezetekben külön választják a 2 és 3-szólamú műveket, míg a Bécsi klasszikus és a Romantikus többszólamúaknál nem jelölik külön a szólamszámokat. Minden fejezet zongora kíséretes előadási darabokkal zárul. A kötet végén megtalálhatók a művek magyar nyelvű szövegei szerzők szerint betűrendben. Ezután szerzők szerinti tartalomjegyzék következik, ahol a szólamszámokat is jelölik a szerkesztők. Reflexió: Talán ez a kötet egy nagy újdonságot és felfrissülést hoz a tanulóknak és tanáraiknak, mivel alapfokon ilyen, szinte minden korszakot átfogó (a zeni idézetek fordításait is tartalmazó) kötet még nem jelent meg. Fontos, hogy a tanár körültekintően válassza ki a csoport létszámának és képességeinek megfelelő anyagot, figyelembe véve a fokozatosság elvét. Néhány darabot szolfézs 3. osztályban is megtaníthatunk. Reflexió: Összességében mind a három kötetet ajánlom minden olyan tanárnak, aki vágyik az új dolgok kipróbálására és alkalmazására, mert ezzel közelebb hozhatjuk a zenét és ezen belül az elméleti anyagot is, (ami mindig a zenéből kell, hogy kiinduljon) a tanulókhoz és ezzel megszerettethetjük a szolfézst.
25
5. Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése Számítógéppel segített tanulás – kereső programok, elektronikus könyvtárak internetes elérési címlistája
Könyvtári katalógusok, adatbázisok http://www.matarka.hu/ http://www.rfmlib.hu/ http://nektar1.oszk.hu/librivision_hun.html http://www.oszk.hu/ http://www.mek.oszk.hu http://www.mokka.hu/
Könyvesboltok, zeneműboltok, kiadók oldalai http://www.kotta.info/ http://www.zenemubolt.hu/ http://www.emb.hu http://www.wiener-urtext.com http://www.edition-peters.com http://www.kottanet.hu http://www.zenemubolt.hu http://www.kottabolt.hu http://www.libri.hu/ http://www.alexandra.hu http://www.musikalienhandel.de/ http://www.amazon.com/ http://www.amazon.de/ http://www.prospero.hu/katalogus/ http://www.lisztbolt.hu/ http://bookline.hu/
Zeneáruházak oldalai http://www.hungarotonmusic.com/ http://www.classicalarchives.com/ http://www.multimediaplaza.hu/
26
Zenei szervezetek, szakmai fórumok http://www.mzmsz.hu/ http://www.artisjus.hu/ http://www.musicianswho.hu/ http://www.mztsz.hu/web/guest/hirek http://www.hangszereszszovetseg.hu
Zenei újságok, periodikák http://www.parlando.hu/ http://www.muzsika.net/ http://www.musicianswho.hu/ http://www.fidelio.hu/ http://www.gramofon.hu/
Hangszerboltok http://www.hangbolt.com/klfo.html http://www.fontrademusic.hu/ http://www.hangszerbolt.org/
Online olvasható könyvek, kották http://archive.org/ http://books.google.hu/ http://library.thinkquest.org/5116/clarinet.htm http://www.gutenberg.org/
Lexikonok http://www.lexikon.lap.hu http://hu.wikipedia.org/wiki/Kezd%C5%91lap
Hangversenyek, kulturális rendezvények, színház, opera http://www.filharmonia.hu http://www.muveszetek.hu/rendezvenyek/ http://www.hun-web.hu/Muveszet_Kultura/Kulturalis-rendezveny-musor/ http://www.broadwayjegyiroda.hu/ http://www.opera.hu/ http://www.mnsz.eu/
Videó-megosztó portál, internetes rádiók, archívumok http://youtube.com
27 http://hangtar.radio.hu/ http://www.shoutcast.com/ http://www.internet-radio.com/stations/classical/
Kottaszerkesztő programok zenei készségfejlesztő szoftverek Finale Sibelius MuseScore ScorePerfectProfessionel http://www.risingsoftware.com/musition/ http://www.earmaster.com/ http://www.solfege.org/
Reflexió
A nyolcvanas évek közepén ámultunk egy tanárunkon, aki a szolfézs óra előtt egy „gép” elé ültetett és akkor engedett be a zeneiskolai órára, ha felismertük az osztály szintünknek megfelelő hangközöket. A gép felső részén voltak a válaszható megoldások, és ha jó volt a válasz kigyulladt a zöld lámpa. Nem tudtuk, hogy a tanárunk később zenei programokat fog alkotni. Napjainkban egy kattintással elérünk bármit nem csak a számítógépen, hanem, az
okos-telefonok
segítségével.
Letölthetünk
zenéket,
zenével
kapcsolatos
ismeretterjesztő előadásokat és filmeket is. A mobil telefonokon a „play áruházban” már műfajok szerint kereshetjük a komoly és könnyedebb zenéket. Könyveket és kottákat is rendelhetünk már a kiadótól is. Néhány éve az iskolámban, ahol tanítottam a „ROMI-SULI” kiadótól közvetlenül rendeltünk kottákat, így a szülőknek nem volt erre gondja, olcsóbb, hiszen a postaköltség is megoszlott. Ráadásul a kiadó ajándékozott tanári példányokat is. Véleményem szerint sokszor jó a kiadótól vásárolni. Ma már olyan kiadók is adnak ki zenei könyveket, amelyek régen más műfajokkal foglalkoztak. Egy tanítványom az Európa kiadótól Harold C. Schonberg: A nagy zeneszerzők élete, vagy a hvg. kiadótól rendelte meg Elizabeth Lunday: Híres zeneszerzők titkos élete c. könyvet. A koncert jegyeket is megrendelhetjük online, és kurzusokra is jelentkezhetünk ilyen módon. Az MZMSz honlapján tájékozódhatunk a zenetanárokat érintő kérdésekről
28
és versenyekről. A közelmúltban fedeztem fel egy szolfézstanítással kapcsolatos honlapot, melyben egy régi ismerősöm (Csuka Tímea) ad jól használható tanácsokat. Itt nem csak a szolfézsos, hanem a csellista tanárok is kaphatnak ötleteket a tanításukhoz. Érdekességként találtam szolfézsoktatást magán úton és online vállalkozó tanárt is, aki még ilyen módon is ajánlja leckéit. Talán kezdő felnőttek választják a tanulásnak ezt a módját? Gyerekeknek viszont megjelent a Manó Muzsika, oktató program, ahol megismerkedhetnek zeneszerzők életével és zenéikkel, zenei fogalmakkal és jelentéseikkel. Énekelhetnek gyerekdalokat közben a kottáját figyelve, sőt még fel is vehetik saját hangjukon azokat. A manók célja a játékban, hogy beköltözhessenek egy várba, ahol mindenkinek külön gyakorló helye lenne. A gyerekek minden feladat sikeres elvégzése után kapnak egy gyöngyöt, ami egy hangnak felel meg, és ezekből összeáll egy dallam. Manapság már létrejönnek online kórusok is, akik adott időben a világ különböző táján leülnek a számítógéphez, és közösen előadnak egy művet,így keresve élményt. Az előbb említett néhány oktatásnak és előadásnak egy nagyon nagy hiányát látom, megszűnik a közösség és elmagányosodnak az emberek. Pont a zene közösség magtartó ereje vész el. Egy informatikus ismerősöm mesélte, hogy Angliában is szorgalmazták régebben az informatikai eszközök alkalmazását az oktatásban, viszont rájöttek, hogy a tanár személyét semmi nem pótolja. Az internet jó és hasznos is lehet, de a következő nemzedéknek fel kell hívni a figyelmét a veszélyeire is.
29
6. A tanulási folyamat szervezése és irányítása Zeneiskolai szolfézs verseny szervezése Zeneiskolánkban minden tanévben megrendezésre kerül a „házi” szolfézs verseny. A szervezési feladatokat szeptemberben ismét én kaptam. A készülődést már tanév elejétől minden szolfézs tanár megkezdi, mert a feladat típusok évek óta adottak. A verseny kiírására novemberben kerül sor (4. melléklet)és a gyerekek a szolfézs tanároknál január 20-ig jelentkezhetnek. A nevezés 3 korcsoportban történik. Az első korcsoportba a szolfézs 1.2, a második korcsoportba a 3.4. és a harmadik korcsoportba az 5.6. osztályosok, és esetleg a továbbtanulni szándékozó magasabb évfolyamokról is jelentkezhetnek. Ez utóbbi ritkábban fordul elő, ám a továbbképzősök nincsenek helyzeti előnyben a 6. osztályosokkal szemben, mivel sokszor nekik néhány év szolfézstanulás kimaradt. A zenei pályára készülő tanulóknak mindenképp javasoljuk ezt a megmérettetést. Felmerül a kérdés, hogy egy 1. és szolfézs 2. osztályos tanuló elméleti tudása és dallamírási készsége között elég nagy a különbség. Ez azért nem probléma, mert minden évben megrendezzük a versenyt és így minden gyerek sorra kerülhet, viszont a tehetségesebb kisebb korosztályos is jöhet a megmérettetésre. Igyekszünk olyan feladatokat összeállítani a tanszakvezetővel, amiket meg tudnak oldani a jelentkezők. A feladatok kiválasztása a verseny előtt néhány órával történik, a többi szolfézs tanárral egyeztetve. Évek óta a zeneiskola alapítványa támogatja a rendezvényt. Ebből az összegből vásároljuk meg a díjakat és a szendvicsekhez szükséges élelmiszereket. Idén is a verseny előtti napok feladata, a bevásárlás és a tanulók kikérőjének megíratása és kiosztása, mivel sok tanulónknak 6.7. órája is lenne, de a verseny 14 órakor kezdődik. A versenyre az 1. korcsoportba 3, a 2. korcsoportba 4 és a 3. korcsoportba 6 tanuló jelentkezett összesen a zeneiskolából. Az érkezés után névsort olvastunk, majd elosztottuk a korcsoportokat különböző termekbe, mert az írásbeli feladatokkal kezdődött a verseny. Én a 3. korcsoportnak diktáltam, de még néhány percet vártunk a kezdéssel, mert egy tanuló hiányzott. Miután lezajlott a dallam diktálása, megérkezett a hiányzó tanuló is. Sajnos annyit késett, hogy az elméleti feladatok megoldása után, még neki külön le kellett diktálnom a dallamot. Mire végeztünk az írásbelivel, az 1. korcsoport már a szóbelin volt.
30
A szóbelire, minden korcsoport tanulói 5 népdalt visznek, szöveggel és szolmizálva, amiből a zsűri egyet választ. A szóbelire az igazgatóhelyettest szoktuk meghívni. A szóbelin az írásbelin elérhető maximum pontszámot vesszük alapul, és annak a felét kaphatják a népdal szöveggel és szolmizálva éneklésére, majd szintén a felét a blattolásra. Az értékelés korcsoportonként történik a pontszámok összeszámolása után. Értékeléskor mindenki kap emléklapot és idén még a helyezéseken kívül is voltak vigaszdíjak, így reméljük mindenkinek jó emlék maradhatott a helyi szolfézs verseny. Reflexió Felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e ilyen sok energiát befektetni egy helyi kis megmérettetésbe, hiszen az országos szolfézs verseny még messze van és nem is volt olyan a színvonal, hogy az itt szereplő tanulók közül bárki is bejuthatna majd a döntőbe. Azt gondolom, hogy tanárnak és diáknak is ez egy hasznos megmérettetés, nem beszélve a felvételizőkről. A jelentkező gyerekeknek mindig felajánlok egy ötöst és a szülőket arra szoktuk kérni, hogy a szendvicsek mellé, ha tudnak, hozzanak süteményt. A szóbeli előtti várakozás a jelen lévő gyerekeket összekovácsolja rövid időre és a blattolásnál izgalommal hallgatják egymás teljesítményét.
A harmadik korcsoport helyezettjei
31
Az írásbeli fordulóról a 3. korcsoportban a késett kislány az előfelvételiről is késett és ez számára tanulság volt, így szerencsére a felvételire időben érkezett. A 3. korcsoportból a szóbeli feladatokat 2 diák nem vállalta, annak ellenére, hogy az írásbelijük jól sikerült. Az egyik az én növendékem és utána jóval többet gyakoroltattam a blattolást, (bár tudom, hogy a személyisége is oka volt ennek). Véleményem szerint mindenképp hasznos egy ilyen jellegű verseny és remélem, hogy a jövőben is sikerül a zeneiskolánkban megrendezni!
32
7. A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása Gyerekekkel, tanárokkal, szülőkkel készített interjúk, beszélgetések vázlata A fejezet elején leírok néhány jellemzőt a jelenlegi értékelési formáimról, majd 20 tanuló visszajelzését elemzem az értékelésről készített kérdőív alapján. Az előképzősök minden tiszta intonációra szóbeli dicséretet kapnak. Ha valaki kevésbé pontosan intonál, de fejlődik, mindig pozitívan visszajelzek. Ha egy kisgyerek „morog”, akkor önmagához képest értékelem a fejlődést és a változást. Előképzőben minden munkafüzeti gyakorlatért „pipát” kapnak. 10 pipa egy csillagot, 5 csillag pedig egy ötös érdemjegyet ér. Ha valakinek túl sok a hibája, megbeszéljük és otthon megpróbálja kijavítani, amennyit tud, azért, hogy kapjon pipát. Szöveges értékelést szóban, nagyon fontosnak tartom, mert el lehet mondani a pozitív dolgokat, és meg lehet fogalmazni, hogy miben fejlődjön a tanuló. Szerintem mindenki más ütemben fejlődik, és nem pozitív hatású, ha egymáshoz viszonyítják őket. Nem szeretném, hogy bárkinek elmenjen a kedve. Íme, az egyéni fejlődésre egy jó példa: Richit 4 éve tanítottam, amikor év elején megkérdeztem, hogy ki szeretné énekelni a Mozart: Andante-t. Elsőnek Richi jelentkezett. Az egész csoport tudta, hogy egyedül nem tud tisztán énekelni, de ebben az évben még nem is vállalkozott ilyen feladatra. A darabot kb. 70 %-ban teljesen tisztán énekelte. Nagyon megdicsértem, és a csoportot megkérdeztem, hogy mi a véleményük. Nagyon el voltak ragadtatva és ők is gratuláltak Richinek. Megbeszéltük a csoporttal, hogy ez az eset arra is bizonyíték, hogy kitartó munkával még a lehetetlennek tűnő dolgokat is elérhetjük. Nagyon meghatott, hogy a másik sikerének az egész csoport tudott örülni. Az értékelési módomról idén készítettem először kérdőívet, melyet a szolfézs 2. és továbbképzős tanulók töltöttek ki, (mindkét korcsoportból 10 tanuló). Egy tanuló kérdőíve az 5. mellékletben található. 1. kérdésre, „ha több szóbeli dicséretet kapsz az órán, akkor jobban teljesítesz?” Kicsiknél 9 igen és 1 nem, míg a nagyoknál 7 igen és 3 nem választ kaptam. 2. kérdésben arra voltam kíváncsi, hogy milyennek találják az értékelési módjaimat? Erre nagyon változatosak voltak a válaszok. Volt olyan tanuló, aki azt írta, hogy szereti, ha szóban megdicsérik, és többen írták, hogy jó a ceruzás jegy, mert akkor még javíthatnak.
33
A 3. kérdés „ha rosszabb ceruzás jegyet kapsz, utána többet foglalkozol-e az adott anyaggal a javítás érdekében?” A válaszadók aránya megegyezett mindkét korcsoportban, 9 igen és 1 nem válasz lett. 4. kérdés: „Jobban tanulnál, ha 1-5-ig bármilyen jegyet kaphatnál a zeneiskolában?” Kicsiknél 8 igen és 2 nem, míg a nagyoknál 5 igen és 5 nem választ kaptam. 5. kérdés: „ A nyílt órán mi ösztönöz leginkább a jó teljesítményre?” Kicsiknél:
a) jó osztályzatra 3 b) szülők jelenlétére 3 c) a jelen lévő tanárokra 4 tanuló válaszolt.
Nagyoknál:
a) jó osztályzatra 7 b) szülő jelenlétére 1 c) jelen lévő tanárokra 2 tanuló válaszolt.
6. kérdés „Járnál-e továbbra is zeneiskolába, ha ott megszűnne az osztályozás?” Erre a kérdésre, egyik korcsoportban sem adtak a tanulók „nem” választ. 7. kérdés „Mi a fontosabb számodra, a jó osztályzat, vagy a sikeres szereplés?” A kicsiknél 5 tanuló a jó osztályzatra, 4 a sikeres szereplésre szavazott, és 1 tanuló készített saját választ, hogy mindkettő. A nagyoknál csak 1 tanuló tartotta fontosnak a jó osztályzatot és 9 tanulónak lényegesebb a sikeres szereplés. 8. kérdés: „Mennyire tartod szigorúnak az értékelési módot a zeneiskolában?” Kicsiknél 8-, nagyoknál 9 tanuló nem tartja szigorúnak. 9. kérdés: „Szerinted a zeneiskolában az értékelésben, önmagad fejlődéséhez viszonyítanak a tanárok, vagy a többiekhez?” Kicsiknél 7 tanuló úgy tartja, hogy önmagához és 3 tanuló szerint másokhoz viszonyítják a tanárok. Nagyoknál 9 diák szerint önmagukhoz és egy diák nem tudta eldönteni a választ. Reflexió Értékelés szempontjából a zeneiskola egy teljesen más „műfaj”, mint pl. az általános iskola, vagy a gimnázium, mivel ez nem tanköteles intézmény. Aki zenetanárként ezt nem látja, nagyon nehezen boldogul a pályán. Az még külön nehézség, hogy nem csak az átlagos, vagy a tehetséges (kb. 2 %) gyerekek járnak zeneiskolába, hanem a nevelési tanácsadó is előszeretettel ajánlja terápiás célra a zeneoktatást. Sajnos erre sem a hangszeres, sem a csoportban tanító elméleti tanárok nincsenek felkészülve. Külön jó
34
lenne, hogy nem csak az A (átlagos), B (tehetséges), hanem egy harmadik kategória szerinti tagozat is lehetne, így az osztályozást árnyaltabban érzékeltethetnénk. A zeneiskolában a tanulók fejlődését önmagukhoz viszonyítom, hiszen ez ösztönzőbb, mintha egy kevésbé tehetségest hasonlítok egy kimagasló tehetséghez, ezt jobban felismerte a kérdőív alapján az idősebb korosztály. Amin változtatnom kell, hogy több írásbeli visszajelzést kell adnom a zenei pályára menő csoportomban, ami nagyon nehéz, hiszen mindenki más alappal rendelkezik, de majd egy objektív mérce szerint felvételiznek. A leglényegesebb, hogy a zenetanár szóban folyamatosan értékel, reflektál, kér, javít, mert csak így alakulhat a zene kifejezővé. Aki ezt nem teszi, az nem lát olyan mértékű fejlődést a növendékeinél és nincs annyi sikerélménye tanárként.
8. Szakmai együttműködés és kommunikáció Gyermekekkel, szülőkkel való kapcsolat intézményi bemutatása Iskolánkban hagyomány, hogy a hangszeres felvételik előtti időszakban nyílt napot tartunk és erre külső helyszínen elhelyezett plakátokkal is felhívjuk a leendő zeneiskolások figyelmét. Mivel ez a feladat a kiselőképzős csoportomra esne idén, úgy gondoltam, hogy március végén tartok egy nyílt órát a szüleiknek, akik mindig olyan lelkiismeretesen hordják őket. Ezek a szülők az első információkat az év elején megtartott szülői tájékoztatón kapták, amit mindig külön csak az új növendékeink szüleinek szoktunk tartani a nagyteremben. Ezután az 1. szolfézs óra elejére a szülőket is behívom, és néhány információt tőlem is kapnak. Ebbe a csoportba járó gyerekek szüleivel napi kapcsolatban vagyok, mivel ők személyesen felkísérik a gyerekeket a teremhez. Az órára márciusban egy hétfői napon 16 órai kezdettel került sor. Előtte értesítettem a szülőket írásban is. A gyerekeknek ez egy nagy izgalom, hiszen meg akarnak felelni a szülőknek és a többi vendégnek is. Volt olyan tanuló, aki nem csak a nagymamáját, hanem iskolás társát is elhívta, azzal a reménnyel, hogy majd jövőre együtt járhatnak zeneiskolába. Az óra elején a gyerekek visszaénekelték a nevüket, majd aki akarta egyedül-, aki nem merte annak közösen szolmizáltuk a nevét. Az órán végig törekedtem arra, hogy mindenki szerepeljen. Olyan feladatokat választottam, amiket gyakran végzünk az órákon és mindent próbáltam úgy csinálni, mint máskor. Vannak olyan tanulók, akik
35
nem énekelnek tisztán, így őket kihívtam a táblához „tanárnak”. (Repülő kottáról ő mutathatja a dalt, míg a csoport közösen énekli szolmizálva.) Más gyereket „tükörnek” szólítottam és ő a csoporttal szemben állva kézjellel mutatta a szolmizálva énekelt dalt. A szépen éneklő vállalkozóbb gyerekek, maguk is bemutathatták tudásukat. A gyerekek nagy örömmel vették kezükbe a ritmus hangszereket és ismétléskor még egy vendég tanuló is kapott hangszert. Gyerekeknek és vendégeknek is jó volt ez a közös óra. Az óra végén néhány perc alatt elmondtam a hangszer-bemutató és a felvételik időpontjait. Miután elbúcsúztunk a csoporttól, néhány szülővel személyesen is váltottunk pár szót. A vizsgák nyilvánosak, így a szülőkkel az is egy jó kapcsolattartási mód, főleg ha a tanár információt ad az iskola elkövetkező eseményeiről. Iskolánkban kialakításra került elektronikus levelező rendszer, így az esetleges elmaradó órákról a szülőket értesíteni lehet.
Reflexió Fontosnak tartom a gyerekekkel és szülőkkel való kapcsolatnak nem csak a hivatalos, hanem a személyes részeit is. Az idén egy kislány az óra kezdése előtt 10 perccel, egy tál süteménnyel állított be, amit a csoportnak hozott. A rövid beszélgetés során kiderült, hogy nem az anyukája, hanem a nagymamája sütötte, mert ő neveli. Három éves korában meghalt az édesanyja, és azóta édesapja is eltűnt. A kislánnyal, azóta többször beszélgettem és elmondta mennyire fontosak számára a nagyszülők. Elgondolkodtató volt, hogy sok kis diák élete találkozik hetente kétszer a zeneiskolában és milyen dolgok derülhetnek ki! A könnyebb kommunikáció érdekében a szülőknek megadom a telefonszámom, ha bármi kérdésük lenne. Ebben a hónapban hívott egy olyan szülő, akinek örökbe fogadott gyermeke van. Telefonált, hogy a kislány vérképében egy eredmény a húszszorosa lett, és a kezelések miatt most többet fog hiányozni. Türelmesen hallgattam és kértem, hogy bármi van, hívjon, a csoporttal majd gondolunk rá! Ilyen helyzet már máskor is volt és nagy öröm a gyerekeknek, ha visszatér a hiányzó társuk egészségesen. Talán mindkét esetben a megértő figyelemre, és hallgatásra volt szükség (Thomas Gordon: P.E.T.), hiszen egyik helyzeten sem tudtam segíteni. Az utóbbi telefonhívást egy segély-hívásnak is éreztem, és azóta is sokat gondolok a családra.
36
Remélem a kapcsolattartásnak nem csak a hivatalos részében, hanem a személyes oldalon is megfelelek majd a jövőben szülőknek és gyerekeknek egyaránt.
Nyílt óra az előképzős csoporttal
37
9. Önművelődés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre A jelölt önképzési tervei, elképzelései Amikor egy hosszabb tanulási szakasz véget ért és próbáltam már a meglévő tapasztalatokat továbbadni, rá kellett jönnöm, hogy a „pohár” bár csordultig tele volt, egy idő múlva ki fog apadni. Talán ezért is kerestem mindig valami zenei vagy szakmai töltekezési lehetőséget. Utoljára tizenhat éve végeztem az egyházzene szakon és több dologba belefogtam, amiket talán a jövőben felelevenítek. Egyik ilyen dolog volt, hogy megpróbáltam a népzenéhez gyakorlati módon közelíteni. Elmentem Erdélybe Válaszútra Kalós Zoli bácsi kúriájára népdalokat és néptáncot tanulni. Itt már a kilencvenes években is voltam, amikor Andrásfalvy Bertalannak is hallottam néprajzi előadásait. Egy másik évben Birinyi Józseftől tanultam citerázni és ugyanitt Budai Ilona oktatott népdalokat, Olsvai tanár úr magyarázataival ellátva. Sokat jelentett számomra a gyakorlati népzenészekkel a találkozás és a kapott közös élmény. Amikor egy vidéki városban tanítottam, lehetősége volt az iskolának, hogy továbbképzésre küldjön, amit én választhattam, és az intézmény finanszírozott. Így kerültem először Széll Rita kurzusára, ahol historikus táncokat tanulhattam 30 órás továbbképzés keretében. Az iskola vezetője látva a lelkesedésem és, hogy mennyit használom a tapasztalataim a szolfézs órákon, lehetővé tette, hogy az elkövetkező két évben még további 150 órát kapjak, az említett kurzusból. Természetesen az iskolai szünetekben jártam ezekre a továbbképzésekre. A zene és a tánc egységével, egy új önkifejezési formát kaptam, ami arra késztetett, hogy tovább adjam a gyerekeknek és az óráimat színesebbé tegyem. Ugyanez az iskola kért fel akkoriban, hogy tartsak zeneovit, a város, különböző intézményeiben. Ez nagy kihívás volt, hiszen ez a korosztály számomra távolinak tűnt. Még abban az időben csak 20 óra volt a kötelező, így megoldhattam, hogy egy délután önköltségre felutaztam hetente Budapestre, és láthattam több fantasztikus zeneovis foglalkozást. Egy szerzetesnő egyszer megjegyezte, hogy túl sokan jelentkeztek az osztályából előképzőbe hozzám. (26 tanulóból 20, miután beszéltem a gyerekekkel és a szülőkkel is, ők közösen döntötték el szándékukat.) Nagy csodálkozásomban, hogy ez is baj lehet egy zeneiskolával rendelkező intézménynek, csak ennyit tudtam mondani: „nekem a Zene a misszióm neked pedig más”. Ő elnevette magát a válaszon én meg csodálkoztam magamon, hogy mi jutott eszembe.
38
Az elmúlt napokban egy vak ismerősöm, aki látássérülteknek segít, mesélte, hogy „érzékenyítő tréningre” utazik. Megdöbbenve kérdeztem, hogy neked miért kell ez? Azt mondta, hogy néha kell, hogy teljesen beleéljük magunkat mások helyzetébe, hiszen akkor jobban tudunk segíteni az adott problémán. Tanárként elgondolkoztam azon, hogy nekünk is kellene esetleg ilyen tréning. Azt hiszem erre is nyitott lennék. Reflexió Ebben a tanévben sok régebbi dolgot felelevenítettem és sok újat is kaptam tanáraimtól, ahogy már a bevezetőben is írtam. Megtapasztalhattam milyen egy idegen emberekből álló kórus elé állni hetente Makláron és nekik új műveket tanítani a diplomahangversenyre. A
jövőben
szeretném
feleleveníteni
népzenével
kapcsolatos
régebbi
ismereteimet kiterjesztve a gyerekjátékokra. Szeretném ismét elővenni és használni a kissé „háttérbe szorított” citerámat egy népzenei tábor keretében. A historikus táncokat, hogy ne feledjem el, és használjam is, jó lenne ilyen jellegű tanfolyamon is részt venni. A jövőben, szándékomban áll elmenni egy szakmai továbbképzésre is pl. a Bárdos szimpóziumra, ahol színvonalas szolfézs- és énekórákat láthatunk és megoszthatjuk tapasztalatainkat a szolfézst tanító kollégákkal. Néhány éve tervezzük, hogy Nyíregyházán megnéznénk azt a zenei általános iskolát, ahol Szabó Dénes oktat, és esetleg elmegyünk az általa szervezett kurzusra. A jövőben még a nyelvtanulást tartanám fontos dolognak, ami eddig háttérbe szorult. Ez nem a papír miatt lényeges, hanem, az információ megszerzése és a kommunikáció felvétele szempontjából. Az általam kedvelt és tisztelt tanáraimban két fontos dolgot vettem észre. Az egyik, hogy nagyon szerették tantárgyukat és mindig lelkesedéssel tudtak nekem újat mutatni, ezzel arra ösztönözve, hogy én is keressem az új lehetőségeket az adott témában. A másik, hogy nagy szeretettel és nyitottsággal közeledtek tanítványaikhoz elfogadva őket. Felhívták ugyan diákjaik figyelmét az esetleges hiányosságokra, de ezt soha nem bántóan tették, hanem szeretettel, bízva a tanítványaikban. Soha nem akarták megváltoztatni az embert, hanem csak arra biztatták, hogy legyenek önmaguk. Ezekre a tanáraimra ma is szeretettel és hálával gondolok! Ezekben a dolgokban példaképeimnek tekintem őket. Hogy emberileg minél alkalmasabb legyek a tanításra, ezért
39
kommunikációs és konfliktuskezelő tréningre is szívesen mennék. Szerintem időnként ez mindenképpen jó lenne az emberekkel foglalkozó dolgozóknak. Remélem, a jövőben mindig megtalálom a megfelelő töltekezési formát, hogy szeretettel és a gyerekek elfogadásával tovább tudjam adni a zene örömét.
40
Függelék 1. számú melléklet
Csutorás Dániel órai munkája
41
Liptai Enikő órai munkája
42
2. számú melléklet
Csutorás Dániel szolfézs verseny írásbelije
43
Dani szolfézs írásbeli versenyének a végeredménye
44
Liptai Enikő szolfézs verseny írásbelije
45
Enikő szolfézs írásbeli versenyének a végeredménye
46
3. számú melléklet
A szolfézs terem, ahol tanítok.
A „16”-os szolfézs terem, a részben feltárt freskókkal
47
Karácsonyi koncerten a zeneiskola kórusa
Karácsonyi koncert alkalmával kivilágított zeneiskola 2014.12.18.
48
A zeneiskola aulája
A zeneiskola népi zenekara és népi énekesei a karácsonyi koncerten.
49
4. számú melléklet
50
51
52
5. számú melléklet
53
54
Irodalomjegyzék
Tegzes György: Hétfokú olvasógyakorlatok Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 2000.
Énekeljünk, muzsikáljunk!(Szolfézs példatár), szerkesztette: Agócsy László és J. Irsai Vera, Editio Budapest 1962
Kesztler Lőrinc: Összhangzattan Editio Musica Budapest 1952
Bántainé Sipos Éva: A jó muzsikus látja, amit hall és hallja, amit lát Fővárosi Pedagógiai Intézet 1998
Molnár Antal: Klasszikus kánonok Editio Musica Budapest
Gary Chapman - Ross Campbell: Gyerekekre hangolva Harmat Kiadó Budapest 2005
Széll Rita: Reneszánsz táncok iskolája Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 2001
Dobszay László: A hangok világa 3. kötet EditioMusica Budapest
Simonné Sármási Ágnes – Szigetiné Horváth Zsuzsa: Zenei készségfejlesztő feladatgyűjtemény 1.2.3. kötet ROMI-SULI Könyvkiadó Mogyoród
http://www.egerzene.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=15& Itemid=15
