MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK
SZAKDOLGOZAT
A MAGYAR IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS TÖRTÉNETE
Konzulens:
Készítette:
Prof. Dr. Stipta István
Ignácz Andrea
egyetemi tanár
Igazságügyi igazgatási szak
Miskolc, 2013
UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY
THESIS
HISTORY OF THE HUNGARIAN JUSTICE
Consultant:
Author: Andrea Ignácz
István Stipta PhD
Judicial Administration Bsc
Professor Associate
Part-time course
Miskolc, 2013
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS.....................................................................................1 I. AZ ÁLLAMALAPÍTÁS ELŐZMÉNYEI...........................................2 II. SZENT ISTVÁN-KORI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS....................5 II.1. ISTVÁN KIRÁLY TÖRVÉNYEINEK JELENTŐSÉGE ..............5 II.2. VÁRMEGYE ÉS VÁRISPÁNSÁG SZERVEZETE.....................8 III. SZENT ISTVÁNT KÖVETŐ ÁRPÁD-HÁZI URALKODÓK TÖRVÉNYEI....................................................................................12 III. 1. SZENT LÁSZLÓ DEKRÉTUMAI ..........................................12 III.2. KÖNYVES KÁLMÁN TÖRVÉNYEINEK HATÁSA AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSRA......................................................16 III.3. AZ ARANYBULLA RENDELKEZÉSEI ÉS HATÁSA A TÖRVÉNYKEZÉSI SZERVEZETRE...............................................19 IV. MAGYARORSZÁGI TÖRVÉNYKEZÉS A XIV-XV. SZÁZADBAN..................................................................................24 IV.1. BÍRÓSÁGOK SZEREPE AZ ANJOU URALKODÓK IDŐSZAKÁBAN..............................................................................24 IV.2. A VÁROSOK BÍRÓI FÓRUMAI ÉS AZ 1405. ÉVI VÁROSI DEKRÉTUM....................................................................................28 V. MÁTYÁS KORI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS............................32
V.1. MÁTYÁS KIRÁLY REFORMJAI, 1464-ES KANCELLÁRI REFORMOK...................................................................................32 V.2. MÁTYÁS KIRÁLY 1486. ÉVI TÖRVÉNYKÖNYV RENDELKEZÉSEI ÉS A CIGÁNYSÁG BÍRÓSÁGA .....................36 ÖSSZEGZÉS..................................................................................40 FELHASZNÁLT IRODALOM..........................................................41 HIVATKOZOTT IRODALOM..........................................................42
BEVEZETÉS Már általános iskolás koromban érdekeltek a múlt történései, tanulmányaim előrehaladásával ez fokozódott bennem. A pályaválasztásnál előnyben részesítettem azokat a szakokat ahol a humán tárgyak a dominánsabbak, és a történelem terén megszerzett eddigi tudásomat szélesíthetem, és új ismeretekre tehetek szert. Ennek teljesen megfelelt a magyar modern igazságszolgáltatás című tárgy, melynek első félévben voltam a hallgatója. Szakdolgozatom témaválasztásánál mindenféleképpen a jogtörténet témakörébe eső tárgyat akartam választani. A mai modern igazságszolgáltatást szemlélve és Magyarország Alaptörvényét olvasva sokszor felmerült bennem, hogyan alakult ki a magyar igazságszolgáltatás, mi volt a forrása, és az idáig vezető út. „Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.”1 Alaptörvényünk ezen pár sora is mutatja, hogy az igazság kiderítése alapfeladatunk. Az igazság iránti igény és az a felett álló ellenőrzés már őseink korában is kialakult, az idő előrehaladásával a magyar igazságszolgáltatás szervezetében jelentős változások történtek. Minden korszakban voltak olyan uralkodók, akik törvényeikkel, eszmeiségükkel fejlesztették
a
törvénykezési
rendszer
minőségét.
Egyes
uralkodók
szigorú
intézkedéseik miatt emelkedtek ki, míg mások az igazságosságra és a büntetések megfelelő alkalmazására törekedtek. Dolgozatomban a magyar igazságszolgáltatás fejlődését szeretném bemutatni az államalapítástól kezdődően Mátyás király korával bezárólag.
1
http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=137076.626975&kif=alapt%C3%B6rv %C3%A9ny*#xcel 2013-04-04
1
I. AZ ÁLLAMALAPÍTÁS ELŐZMÉNYEI A hagyományos felfogás szerint a magyar állam megalapítója Szent István király. Felmerült azonban a kérdés, mely az az időszak, amelytől a magyar állam előtörténetéről beszélhetünk? Erre kétféle meghatározás létezik: szűkebb értelemben csak Géza nagyfejedelem korától, viszont ha már tágabb értelemben kutatjuk államunk alapításának előzményeit, akkor már a Magyar Fejedelemség formájában Árpád, kazár mintára történő fejedelemmé tételével születtet meg az állam. A következő sorokban a magyar nomádállam szervezetének felépítését szeretném bemutatni. A IX. századi magyarok szakrális kettős fejedelmi rendszerben éltek, mely kazár illetve azt megelőzően türk hagyományokból ered. Őseink a VII. század közepére értek a Don vidékére, Levédiába, ahol a virágzó kazár birodalom található. A birodalom élén a szakrális fejedelem állt, a kagán, aki kultikus szerepköre mellett éppen a legfőbb bírói funkciót tartotta meg, mely rendteremtésre terjedt ki, emellett értelmezte a szokásjogot, törvényeket. A kündü- kagán egy úgynevezett második uralkodó volt, a feladatköre főként a katonaságra terjedt ki, amely felett bíráskodó szerepköre is volt.
Fontosabb jogi kérdésekben a birodalmat átfogó bírói testület tanácsát lehetett kérni, mely két zsidó, két keresztény, két iszlám és egy pogány vallású emberekből állt.
A kezdeti államiság valamennyi jegyeit felmutató birodalomban a lakosság területhez kötöttsége érvényesült, létrejött a központi hatalom alá rendelt tisztviselői hierarchia, kialakult a lakosságtól független katonai erő, a bírói szervezet, és elkülönültek a legfontosabb államvezetési funkciók.
2
Bíborban születetett Konstantin arra utal „A birodalomkormányzásról” című művében, hogy a kazár birodalomból való kiválást követően a bíráskodási rendszerünk hasonlított a mintát adó hataloméhoz. „A honfoglaló magyarok „államformája” a törzsszövetségnél magasabb szintű berendezkedés, a fejedelemség volt.”2 A magyar fejedelemség élén a X. században a nagyfejedelem állt. A honfoglalás időszakában ezt a címet Álmos viselte, majd fia, Árpád követte őt, aki már apja életében szerepet kapott a törzsszövetség irányításában és a Kárpátmedence birtokbavétele is az ő nevéhez fűződik. A fejedelemséget a törzsek alkották. Anonymus Gestája utal a Hét magyar névre, ebből arra lehet következtetni, hogy a magyar törzsszövetség hét törzset foglalt magában és vezető törzse a magyar volt. A hét magyar törzsnév a Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi. Ezen törzsek eredete még a mai napig kérdőjeleket hagy a magyar történelemben. Egyes feltevések szerint finnugor eredetre vezethető vissza, más álláspontok szerint török eredetűek. Őseink letelepedése a Kárpát-medencébe a X. század folyamán törzsenként történt. Egyes történészek annak a lehetőségét sem zárják ki, hogy a letelepedés nemzetségenként történt. Azt viszont fontos megemlíteni, hogy a nemzetségeket vérségi kötelékek tartották össze. A nemzetség és a nagycsalád együtt lakott, együtt legeltették állataikat, viszont minden törzs elkülönített legelőterülettel rendelkezett. Ebből következtetve egyértelműen kijelenthető, hogy a törzs volt a nagyobb szervezeti egység, amely védelmet nyújtott a kisebb közösségek számára. A törzs már politikailag szervezeti egység volt, míg a törzset alkotó nemzetségek és kivált nagycsaládok vérségi szálakkal rendelkező közösségek voltak.
A törzs egy
úgynevezett politikai keret volt, melyben a tagok beleszólhattak az ügyekbe, fegyverviselési jogot és további jogokat biztosított a tagjai számára. A törzsek, mint törzsi államok azon a fejlettségi szinten kezdték meg önálló életüket, amilyenre a magyar nomádállam részeiként a X. század közepére eljutottak. 2
Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301, Osiris Kiadó, Budapest, 2006, 74. oldal
3
Az Árpádot követő nagyfejedelmek személyét homály fedi egyenesen Gézáig. Géza nagyfejedelem 972 –ben kezdte el uralkodását. Már uralkodása kezdetén kísérletet tett a magyarok megtérítésére, mivel hamar felismerte, hogy az egyház társa lehet a hatalma megerősítésében. Fontosnak tartom Géza egyházpolitikájával kapcsolatban megjegyezni, hogy a hitet erőszakosan terjesztette. „Erre utal egy magyar krónika pár sora is, hogy Géza isteni jóslattól intve a keresztény hitre kezdte téríteni a magyarokat, és minthogy azokat, akik a pogány szertartásoknak hódoltak és buzgólkodtak, intésekkel nem tudta megtéríteni, némelyeket fegyverrel kellett megzabolázni, mivel többen voltak a hit ellenségei, mint az azt elfogadók.”3 Ezzel ellentétben Géza külpolitikáját a béke biztosítása jellemzi. A szomszédos tartományokkal béketárgyalásokba kezdett, uralma alatt háborúra alig került sor. Géza békepolitikáját erősíti az-az átgondolt, tudatos szövetségkeresés, amely gyermekei házasságkötésében is megmutatkozik. Fiának, Istvánnak Gizellával kötött házassága újabb lökést adott a latin rítusú kereszténység megerősödésének. Gizellával bajor papok és lovagok jöttek, akikre később nagy szüksége lett Istvánnak. A fejedelem 997-ben bekövetkezett halála után, Koppány fellázadt Géza döntése ellen miszerint utódjául fiát, Istvánt nevezte meg.
3
Kristó Gyula: Magyarország Története 895-1301, Osiris Kiadó, Budapest, 2006, 86. oldal
4
II. SZENT ISTVÁN-KORI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS Magyarországon nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen ismerete István királyról, műveltségtől és kortól függetlenül. Ezek az ismeretek a kor növekedésével bővülnek, átalakulnak. Először általános iskolásként hallottam róla, mint a magyar történelem egyik meghatározó alakjáról, aki leverte a lázadozó pogány Koppányt, ahogy Szörényi Levente és Bródy János által komponált híres rockopera bemutatja. Tanulmányaim
folytatásával
részletesen
ismerkedtem
meg
államszervező,
egyházszervező tevékenységével és az uralkodóval, aki megteremtette Magyarország alapjait. „ Egy új államot hozott létre, ami gyökeresen különbözött mind a nomádállamtól, mind a törzsi államoktól.”4 Az ezredforduló körül létrejövő magyar államot alapvetően feudális államnak nevezzük. A feudális viszonyok azonban nem mindenhol érvényesülnek, hanem összekeveredve jelennek meg az ősközösség még fennmaradó elemeivel. Az államalapítás, mely során fejedelemségből keresztény magyar királyság lett, egy hosszú folyamat vége, amelyet már Géza fejedelem elkezdett, azonban a magyar államiság alapjainak lerakása István király nevéhez fűződik. A pogányviszonyokkal való szakítást mutatja a seniorátus elvének eltörlése miszerint a nagycsalád legidősebb vezetésre alkalmas férfi tagja örökölte meg a hatalmat. Ezt az elvet felváltotta primogenitúra elve, amely értelmében az uralmat az elsőszülött fiú örököli meg apjától. Ennek értelmében lett István az uralkodó Koppány helyett.
II.1. István király törvényeinek jelentősége A magyar államiság egyik jelképe a Szent Korona. István megkoronázása és koronája körül a mai napig viták vannak. Egyes feltevések szerint 1000.december 25-én vagy 1001. január 1-én, más feltevések szerint 1001. közepe táján került sor a koronázási ünnepségre. István ezt követően kezdte meg törvényalkotó munkásságát, amely az államalapítás lényeges része volt. 4
Kristó Gyula: Magyarország Története 895-1301, Osiris Kiadó. Budapest, 2006. 110. oldal
5
Szent István idejében a király a legfőbb törvényhozó, ő a jog forrása, ő bocsátja ki a törvényeket. A törvényhozásban a királyi tanács tagjaira is támaszkodott, mely a királyi udvar férfi tagjaiból állt, ide tartoztak még a főpapok, püspökök és az ország főurai is. A törvényt a király hozza a tanács meghallgatásával. A királyi tanács Szent István korában még nem érdemi szerv, feladata a tanácsadás. Az Intelmekben első királyunk figyelmezteti fiát a tanács fontosságára, hogy a tanács jelentős szerepet játszik a királyválasztásban és a haza védelemében is. A következő sorokban István első törvénykönyvének cikkelyeit szeretném értelmezni. Összességében elmondható hogy az új állami és egyházi rendet alapozza meg. Az első öt szemelvény kiemelten foglalkozik az egyházi vagyon védelmével, a püspökök és a világiak kapcsolatával. Egyházi személy ügyét világi nyilvánosság előtt nem lehet kivizsgálni, kizárólag csak az egyházban.
A törvény a papok munkásságát felettébb valónak tartja a többi
embernél. „ A 6-7. cikkely a magántulajdon feletti szabad rendelkezést, a királyi javak védelmét írja elő”. 5 A következő öt cikkelyben a keresztény vallás előírásait olvashatjuk, amely a mai emberek számára úgy tűnhetnek, hogy a hitet, a templomba járást erőszakosan kényszerítette az emberekre. Ezt bizonyítja az is, hogy aki hanyagság miatt, azaz nem tűzőrzés miatt marad, otthon azt halállal bünteti. Így teszi kötelezővé, hogy minden ember járjon vasárnap templomba. István a kötelező heti pihenőnapra tette a vásárokat és helyüket a templom melletti téren jelölte ki. Innen származik a heti ünnepnap elnevezése. A harangozással kezdetét vette az Istentisztelet. Az egyházszervezés nagy munkáját több külföldről jött szerzetes segítette. A 10. és 11. cikkely a böjt fontosságát részletezi, ez a rendelkezés is erősíti, hogy célja a keresztény vallás mélyítése. A törvényeket értelmezve az is megfigyelhető, hogy a törvény magában hordozza a kötelezettségeket és mulasztás esetén alkalmazandó szankciókat is. A gyilkosságnál elkülöníti a szándékos és véletlen emberölést, büntetéssel sújtja a varázslókat, boszorkányokat. 5
Kristó Gyula: Magyarország Története 895-1301, Osiris kiadó, Budapest, 2006, 96. oldal
6
A további bekezdések részletesen rendelkeznek a földesúri jogokról, a szolgákról, a szolgák földesúr általi felszabadításáról, amely tükrözi a hűbéri viszonyokat. Nem teszi lehetővé a vádaskodást vagy tanúskodást uraikkal szemben, valamint szabad ember szolgaságba hajtását. Külön egységet képeznek a családi élettel kapcsolatos intézkedések, különösen az özvegyek és árvák védelme, a szabadok és a szolgák közti házasságkötés szabályozása, amely szerint a férj külföldre távozása a családi élet megszakadását jelentené. István első törvénykönyvéből látszik, hogy tudatosan szembeszállt a pogány hagyományokkal az életmód területén, de nem úgy, hogy tiltotta a régit, hanem előnyben részesítette az újat. A felsorolt törvénycikkelyek közül legfontosabbnak a keresztény valláshoz kapcsolódó szabályokat, a vasárnapi munkaszünetet, templomba járást és az ott tanúsított magatartást tartotta a törvényalkotó. A második törvénykönyv keltét 1030 tájára tehetjük. A törvény rögtön úgy kezdődik, hogy 10 falu építsen egy templomot. Ez a parancs létrehozta az ország templomhálózatát. Ezek az épületek eleinte szerény, fából készült vagy vert falú építmények voltak majd később megsokasodtak a kőtemplomok is. Ezt a célt utólag a történészek nagyon merésznek gondolják, hiszen olyan épületeket kellet felépíteni, amelyről a magyaroknak nincs ismerete. Szükség volt kellő számú papra, papi fölszerelésre, beleértve a legnehezebben beszerezhető szertartási könyveket is. Ekkor, 1030 táján már javában épült a székesfehérvári bazilika a mennybe fölvett Boldogasszony tiszteletére, amely majd királyaink koronázási és temetkezési egyháza, emellett a nemzet legfontosabb zarándokszentélye lett. A székesegyházakban, templomokban néhány évtized leforgása alatt az idegenből jött papságot többnyire hazai fiatalemberekből kinevelkedett papság váltotta fel, akik a káptalani, monostori iskolákban a székesegyházak, apátságok mellett végezték tanulmányaikat. A második törvénykönyv legfontosabb rendelkezése a tized beszedése. Az egyház működését a király által adományozott földbirtokok biztosították. Ezen felül mindenki köteles volt átadni az egyháznak termése egy tized részét. Ezt hívjuk tizednek vagy a latin szó nyomán dézsmának. 7
Az egyház hozzájárult a fiatal állam megszilárdulásához és segítette a nyugati műveltség átvételét. A II. törvénykönyv többi cikkelye számos ponton a gyilkosság, az idegen rabszolgák felszabadítása, a tolvajlás, a kardrántás, az ispán és a vitéz viszonyáról rendelkezik. Összességében elmondható, hogy István király második törvénykönyvének nagy része kiegészíti és részletezi az első törvénykönyvben foglaltakat, míg más cikkelyek a törvény előtti rendről, továbbá a cselszövések ellen intézkednek. Szent István törvényeivel lerakta a magyar jogrendszer alapjait, de munkáját távolról sem tekinthette befejezettnek. Az általa alapított keresztény állam belső rendszere csak a XI-XII. században, I. László és Könyves Kálmán uralkodása alatt szilárdult meg.
II.2. Vármegye és várispánság szervezete „Amikor a Szent-István-i államszervezésnek a világi uralmat megteremtő intézkedéseit számba vesszük, akkor elsősorban a királyi vármegyék megszervezésének módját kell meghatároznunk.”6 István király által létrejött egy új típusú kormányzás, ebben érvényesült a király akarata és biztosította a védelmet a külső támadásokkal szemben. Az Istvánkori igazságszolgáltatást két részre bonthatjuk, központi és helyi igazgatásra. A központi hatalmat a rendi alkotmány kifejlődése előtt, a király személyesen és egyedül gyakorolta. Régebbi források szerint az ország természetes urának tartja magát, aki a néppel közvetlenül rendelkezik. A törvényt a király hozza a tanács meghallgatásával. A királyi tanács Szent István korában még nem érdemi szerv, feladata a tanácsadás. Az Intelmekben első királyunk figyelmezteti fiát a tanács fontosságára, hogy a tanács jelentős szerepet játszik a királyválasztásban és a haza védelmében is. A középkori központi kormányzás egyetlen szervezeti hivatala a kancellária, ebben az időben itt állították ki az írást és az okleveleket. 6
Romsics Ignác, Magyarország Története, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007, 52. oldal
8
A központi kormányzás fontos részét képezték az udvar méltóságai: a király kezdettől fogva kíséretének, udvarának egyes tagjait tisztségekre emelte, teendőinek egy részét rájuk ruházta. Szent István udvarát német-frank mintára rendezte be, mint a lengyel és a horvát uralkodók. A király bírói helyettese és a pénzügyek felügyelője a nádor volt. Mint udvarmester a királyi udvar ellátásáról gondoskodott. Ő az udvar jövedelmeinek összegyűjtője és kezelője. Működését tekintve a magyarországi nádor sokkal, nagyobb hatáskörrel rendelkezett, mint korabeli német rangtársa, ami a magyar királyi udvarnak még egyszerűbb viszonyára mutat. Viszont mind a német és a magyar nádorra egyaránt jellemző volt, hogy a királyt képviselte, helyettesítette az udvari bíráskodásban. Szükségessé vált az egész országot behálózó királyi vármegye rendszer létrehozása, hiszen a központi irányítás lehetetlen lett volna nélküle. A vármegyék István korától kezdődően az ország igazgatását vidéken látták el, melyek elsősorban a királyi gazdaságok szervezetét alkották. Szent István birtokainak egy részét közvetlenül udvara ellátására rendelte a nádorispán fennhatósága alá, legnagyobb részét azonban 1-1 várból igazgatták ispánjai. A királyság megszervezésekor Szent István a várakba frank-bajor mintára saját tisztviselőt, ispánt nevezett ki. A magyar megyék központja a vár, ebből és a hozzátartozó népből állott a megye, akikre az ispán hatásköre kiterjedt. A vármegyéhez kétféle, a király szolgálatában álló népelem tartozott, mezőgazdaságban dolgozók és a katonáskodók. A vár élén az ispán állott, a király tetszése szerint nevezte ki bármely rendű alattvalóiból. Legfőbb szerepköre a királyi gazdaságok felügyelete hozadékuk összegyűjtése, telepítés, újabb falvak alapítása révén a király jövedelmeinek növelése. Ő hajtja be az adókat, a vám és vásári illetékeket, mindezt Szent Mihály napjáig beszolgáltatja a királyi udvarnak. Minden jövedelem egyharmada őt illeti meg. Igazságszolgáltatási tevékenységeként a várhoz tartozó népnek ő szolgáltat igazságot és ad karhatalmat a királyi és egyházi bírák ítéletének végrehajtásához. A vármegye katonai erejének a vezére, akinek zászlaja alatt harcol a megyei dandár. 9
Az ispán sokféle teendői elintézésében segítői voltak a vár kisebb tisztviselői, akiket ő nevezett ki. A királyi megye, század és tizedkerületre volt osztva, élükön a század nagyokkal és tíz nagyokkal. Ez a fajta igazgatás az adózás és a gazdásági ellenőrzés céljait szolgálta mivel a századosok bírái, közigazgatási főnöke is adószedői voltak kerületüknek. Szent István országa határszélein a gyepük védelmére határispánságokat is szervezett a frank őrgrófság mintájára. A határispánnak kiterjedtebb katonai hatásköre lehettet. Az ország erdős részein az Árpádok több helyen szerveztek uradalmakat, amelyek élén egy-egy ispán, erdőispán állott. Vitás az a kérdés és adatok hiányában nehezen eldönthető, hogy a szabad magyarok társadalma milyen viszonyba állt a megyével. Az viszont elmondható, hogy az ispán hatásköre nem terjedt ki a honfoglaló magyarok utódaira. Szeretnék a következő sorokban Szabolcs vármegyéről szólni, nem, csak azért mert István által alapított vármegye, hanem mert szülőföldem is. Szabolcs vármegye területén található a legrégibb törvényhozási emlékhely, a szabolcsi földvár. Szabolcs
vezér,
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
névadója, Anonymus
szerint
honfoglalásig a kor törzsfőnöke volt, ő volt az első ispán. Anonymus Gestája szerint a Szamos mentét Szabolcs és Tas, a nyíri részeket pedig Tétény foglalta el, az ország keleti határait jelentő Meszesi kapuig jutva. A meghódított terültek birtokára harcosokat telepítettek az itt talált Szatmár várába vagy az általuk épített Szabolcs várába, Tas és a későbbi Nagyecsed földváraiba is. Az 1067-ből származó írásos emlékek Szabolcs községet ispánsági központként, az 1092-ből származó oklevél szerint Szent István uralkodásától a tatárjárásig a várispánság központjaként írják le. Borovszky Samu 1900-ban megjelent „Magyarország vármegyéi és városai” című enciklopédiában ír Szabolcs vármegye szerepéről. „Ha külön jogintézménye vagy 10
különös jogi alkotása révén nem tűnt ki Szabolcs vármegye társai közt, mégis Szabolcs vármegyét kell első helyre tennünk a fő- és székhelyen kívül eső azon vármegyék közt, melynek területén a magyar királyság legrégibb törvényhozási elemeire találunk.”7
7
Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és Városai: Szabolcs Vármegye, „Apollo” Irodalmi Társaság, Budapest, 1900, 224. oldal.
11
III. SZENT ISTVÁNT KÖVETŐ ÁRPÁD-HÁZI URALKODÓK TÖRVÉNYEI Szent István halálát követő negyven évben az uralkodók fontos feladata volt, hogy az országot egységben tartsák és leküzdjék a pogány visszarendeződés veszélyét. Voltak olyan uralkodók, akik nem feleltek meg ezeknek az eszméknek. Aba Sámuel 10411044 uralkodott, nem tartotta személyes feladatának az állam és az egyház megvédését, és inkább a pogányokkal szövetkezett. Vele ellentétben I. András fontosnak tartotta az egyház alapítását és maga is alapított egyházi intézményt. „1055-ben kelt a tihanyi bencés apátság alapítólevele, ami azért is fontos mert ebben a szövegben található első szórványos nyelvemlékünk.”8 Az Istvánt követő uralkodóknak szembe kellet nézni a pogány megmozdulásokkal melyek folyamatosan próbálták megrengetni a keresztény hit alapjait. Összességében elmondható erről az időszakról, hogy a fiatal magyar állam kiállta a külső és a belső megpróbáltatásokat egyaránt.
III. 1. Szent László Dekrétumai Szent László királyra István művének egyik legnagyobb folytatójaként tekinthetünk. László trónra lépése 1077 tavaszán egybeesett az egész Európa jövőjét befolyásoló nemzetközi események sorozatával. Ezek közül az egyik a pápa és a német király között érlelődő ellentétek, amelyek 1076- ban nyílt szakítást eredményeztek. László ún. III. és II. törvénye a király és a királyi tanács határozata, az ún. I. törvénykönyv a László király elnöklete alatt világi előkelők bevonásával tartott zsinat munkájának a terméke. Az ún. III. dekrétum azonban talán I. László uralkodása előtti időkben keletkezhetett, 1077 körül adták ki. 8
http://www.google.hu/url?
sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=5&cad=rja&ved=0CEQQFjAE&url=http%3A%2F %2Fbaross-siofok.hu%2Findex.php%3Foption%3Dcom_docman%26task%3Ddoc_download%26gid %3D198%26Itemid %3D376&ei=_xYrUcbtNsfAtAaUxYHwAQ&usg=AFQjCNE7v2NnzzolvU3f9I8rEAqvwcK8QQ&bvm= bv.42768644,d.Yms
12
(A törvénykönyvek keletkezési sorrendje, mint azt a kutatások kiderítették, éppen a jelzett számozással ellentétes irányúak.) Rendelkezései főként a belviszályok miatt megbomlott társadalmi rend helyreállítását célozták. Szent István király idejében nagy vagyoni és társadalmi különbségek voltak, amelyek László idejére sem enyhültek. „ A közember és a vitéz közti eltolódást Szent László egy törvénye mutatja be, ha a vitéz más vagyonában rabszolgájának befogadásával károsít, 25, a közpénzből való 5 tinóval tegye jóvá, holott ugyan erre az esetre Szent István mindkét csoportra egyformán 12 tinó bírságot szabott ki.”9 Szent László első törvénykönyvében vetődik fel a papi cölibátus kérdése. Még kevésbé lehettet a házas papok teljes kiszorítására gondolni, hiszen újabb és újabb egyházak, plébániák épültek, amelyek felállításáról kellett gondoskodni. A hazai törvényben még csak a papi házasság szabályozása található. Szent László kiegészíti István azon törvényeit, amelyek az egyházi törvények és a szertartások szigorú megtartása felől rendelkeznek. A legtöbb intézkedés a vasárnap és az ünnepnapok megülését írja elő. Ha valaki vasárnap vagy más ünnepnapokon nem megy el a templomba, büntetésként meg kell őt korbácsolni. Felsorolja azokat az ünnepeket, amelyeknek megtartása kötelező. Többek között országos ünnepnek nyilvánítja a karácsonyt, Szent- István első vértanú napja december 26, evangélista János napja december 27, apró szentek napja december 28, újév, Szent István napja augusztus 20. „A falusi alsópapság közzé a pogány lázadás nyomán beállt paphiány idejében nem egy papi ruhával hivalkodó avatatlan személy tolakodott be. Az alsóbb társadalmi rétegekből kiemelkedő s kellő kiképzésben nem részesült vidéki papok közt részeges, mulatós, ágyas tartó is akadt. Az istentiszteletben, vallásos kötelességek tejesítésében szabadosan viselkedtek. A szentbeszédet és a szentírás magyarázatát elmulasztották s a népet elidegenítették templomától”10 Egyrészt a fentiek miatt Szent István törvénye kiegészítésre és némi átformálásra szorult a kor haladásának megfelelően. 9
Eckhart Ferenc: Magyar Alkotmány és Jogtörténet, Politzer Zsigmond és Fia jogi könyvkereskedés, Budapest 1946, 46. oldal 10 Hóman Bálint: Magyar Történet I. kötet Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935, 304.oldal
13
A szabolcsi földvár Szent László számára is kedvelt hely volt, ahol közismert történeti adatok szerint oroszországi hadjárataiból hazatérve tartózkodott, és itt tartotta a nagy jelentőségű szabolcsi országos zsinatot, mely 1092. június 13-án vette kezdetét. Az itt hozott törvény nem a világi törvényhozás körébe tartozik, mert 40. cikke egyházi rendelkezéseket
tartalmaz,
a
világi
perrendtartást
a
41-42.
cikk
tárgyalja,
valószínűsíthető, hogy László valamelyik büntető törvénykönyvéből keveredett a zsinati határozatok végére. Borovszky Samu se tartotta érdektelennek a Szabolcsi zsinatot: „ Nem érdektelen talán az itt hozott különböző büntető, a Nyíregyháza látogatására s a keresztény vallás megerősítésére szolgáló végszemélyeken kívül, a zsidókra s a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó rendelkezést felemlíteni”11 A szabolcsi zsinaton hozott I. törvényt követi a II. és III. törvénykönyv. László II. törvénykönyveként számon tartott dekrétum két törvénykezési ciklus terméke. Az első tíz szemelvény bizonyosan Pannonhalmán került elfogadásra, míg a fennmaradó nyolc létrejöttének ideje és helye ismeretlen, de csak alig néhány évvel később születhetett. A cikkek között jelentős ellentmondás tapasztalható Az egyik szembetűnő eltérés látható a 2. cikk szerint a lopáson kapott szolga orrát levágásra a 12. szemlevény szerint a lopáson kapott szolgát akasztásra ítéli. Fontos megjegyezni, hogy a szabad állapotú tolvaj büntetése mind az első és mind a tizenkettedik pont szerint akasztás volt. A tolvaj szolga büntetése mellett az álhatott, hogy a szabadok követelték, hogy a szolgák se ússzák meg orrlevágással, hanem ugyanúgy bűnhődjenek, mint ők. Az 1-5. és 12-14. cikkek hasonló tolvajlási ügyekről szól, míg 7. és 15-17. cikk kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről intézkednek. A III. dekrétum is rendelkezik a tolvajokról miszerint a tolvaj szabad ember az egyházába menekül, akkor az egyház szolgájává kell válnia, az oda menekülő tolvaj szolgát pedig ura válthatja ki.
11
Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és Városai: Szabolcs Vármegye, „Apollo” Irodalmi Társaság, Budapest, 1900, 224oldal.
14
Ez a törvény nem a megfelelő hatást váltotta ki, az uralkodó osztály kárára ütött ki. Azok a bűnösök, akik loptak a királytól, püspöktől, magánbirtokostól egyből az első elérhető plébániára futottak. Minél nagyobb volt a tolvajlás mértéke annál nagyobb mértékben gyarapodott a falusi templom és az alsó papság. „Ezért az alsópapság elő is segítette a templomba menekülést, olyannyira, hogy az ezt tanácsoló és az odamenekülteket pénzért elengedő papok ellen is szigorú büntetést kellett hozni (III. 4-5. §).”12 Ezen a rendelkezésen a következő törvényhozásnál már módosítottak is. A módosított törvény szerint a templomba menekülő tolvajt attól függetlenül, hogy szolga vagy szabad, a szerint ítélik, meg hogy bűnösnek mondja –e magát, vagy sem. Ha a tolvaj tagadja bűnösségét, akkor istenítélet és tüzes vas próbára küldik. Ha ezt követően bűnösnek bizonyul úgy kell megítélni őket mintha nem mentek, volna templomba. Viszont ha elismerték bűnösségüket, szent István törvénye szerint kell bűnhődniük. Ez a módosítás érzékenyen érintette az alsópapságot, mivel kizárták a menedék hasznából. A szigorítás tovább fokozódott, mivel a következő változat megszüntette a lopás esetén a templom asylum-jogát, azt a szabad embert vagy szolgát, akit lopáson kapnak és templomba menekül, hozzák ki a templomból és vakítsák meg. Itt egyértelműen látszik a törvény célja, a tolvajlástól való megfélemlítés. Ezekre a szigorításokra többek között azért is volt szükség, mert László uralkodásának első felében nem sikerült a tulajdon elleni vétségeket visszaszorítani. Egyrészt azért sem mert a templomi menedékhelyek kibúvót jelentettek a tolvajoknak, amivel ők szívesen éltek és az egyháziak is szívesen fogadták a jövedelmet biztosító tolvajokat. I. László szigorú, de igazságos törvényalkotó volt, mely eredményeként megszilárdult az országban a magántulajdon védelme. Törvényhozása vonásaiban előremutató volt, viszont korántsem volt egységes átgondolt jogalkotás, hanem bennük a konkrét társadalmi problémák jogi orvoslása mutatkozott meg. 12
Székely György: Magyarország Története Előzmények és Magyar történet 1242-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest 1987
15
Törvénykezése által megszilárdította trónját, helyreállította az ország belső békéjét. A nádort általános helyettesévé, a királyi és udvari pecsét őrzőjévé tette, aki helyette és nevében bíráskodott. Ezzel megkezdődött a magyar bíráskodás szervezetrendszerének kiépülése.
III.2. Könyves Kálmán törvényeinek hatása az igazságszolgáltatásra „Egyházi műveltségét és papi nevelését az egyházjogi kérdésekben elfoglalt álláspontja és egyházi törvényhozása, kortársait meghaladó tudományát, kormányzótehetségét, alkotóerejét és emberies gondolkodását világi törvényhozása illusztrálja.”13 Kálmán, István szellemében épít tovább.
Könnyíteni akar népe törvényes terhein,
melyet nem tart méltányosnak. Kálmán törvényei abban a szövegben, ahogy megírták nem maradtak ránk. Viszont egy Alberik nevű pap át írta az eredeti szöveget, és ajánló levele, mellyel Szerafin esztergomi érseknek beküldi munkáját, mutatja miképp fogták fel Kálmán belső politikáját kortársai és ő maga is. Legnagyobb alkotása az 1100 körül összehívott tarcali zsinaton alkotott nyolcvannégy szakos törvénykönyv. Ami a Corpus Jurisban Kálmán I. decretuma. A törvény felülvizsgálatára a kialakult új jogviszonyok rendezése miatt volt szükséges, amit Kálmán kiválóan oldott meg. Büntetőjogi intézkedéseire jellemző hogy Lászlóhoz képest a büntetéseket enyhítette, és a magánharc kiküszöbölésére törekedett. Továbbá eltörölte a lopás halálbüntetését és az értékhatárt felemelte, négylábú barom húsz dénár, vagy ennél nagyobb értékű lopásnál a tolvajt szeme világának elvesztésére ítéli. A büntetések enyhítését láthatjuk, ha a tolvaj feleségéről és fiairól van szó, csak részesség esetén bünteti és tizenöt évnél fiatalabb gyermekeit büntetés nélkül bocsátja el. „ László statáriális törvényei utat nyitottak az alaptalan vádaskodásnak”14 13
Hóman Bálint: Magyar Történet I. kötet, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1935, 310. oldal Hóman Bálint: Magyar Történet I. kötet, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935, 312 oldal. 14
16
Kálmán azt, aki hamisan vádol, gyanúsít más embert, tolvajként ítéli meg, aki tévesen vádol, azt anyagi büntetésben részesíti. Aki a hamis tanúzás bűncselekményét követi el arca égetett kereszt jegyével bélyegződik meg. István és László elvben ellene voltak a magánharcnak, de néhány esetben, a testi sértésnél
és
a
rontás
eseténél
utat
engedtek
a
nemzetségi
vérbosszújog
érvényesülésének. Kálmán ezeket az ügyeket is a bíróság elé utalja. Súlyosabb gyilkossági ügyekben és az apagyilkosságok esetében a püspök és a kánonok ítéltek a saját belátásuk szerint. Kálmán törvényei nem szolgáltatják ki a sértett fél bosszújának a bűbájosokat, rontókat, házasságtörőket és magzatelhajtó asszonyokat, hanem törvény elé viszik. A bűnözések és magánharcok elhatalmasodásának fő okaként megjelölhető a törvénykezési szervezet elavultsága és hiányossága. Korábban a királyi személyes ítélőszékek a nagy számban jelentkező peres felek ügyei miatt túlterheltté és lehetetlenné váltak az ügyek alapos és gondos elbírálására. Peres ügyek tekintetében nagy nehézséget okozott a világiak és egyházi urak vitái, Kálmán ezen az állapoton gyökeres reformok meghozatalával segített. A tarcali zsinaton lekorlátozta a megyei bírák és billogosok hatáskörét a szegényebb birtokosok, a kisebb királyi ministerek és alsóbb népelemek ügyeire. Az előkelőbb birtokosok, főbb tisztek ügyeiben bírótársként már az ispán ítélkezik a királyi bíróval együtt, az ispán és saját népe perében a szomszédos ispán. A király országrészében lévő vármegyék ispánjainak és bíráinak joghatóságát az ott tartózkodó királyi tisztviselőkre is kiterjesztették. Ezzel az intézkedéssel a várispán hatáskörébe tartozik a vár körzetében lakó, de várkötelékbe nem tartózó birtokos szabadok felügyelete. A papi személyek bírósága a püspök, illetőleg az őt helyettesítő fő esperesek maradtak. A püspök és az ispán közös ítélőszéke elé utalták az egyházi és világi személyek közt felmerült ügyeket.
17
Kálmán egyik fontos újítása a másodfokú törvénykezési fórum létrehozása, ami az egyházmegyei törvénylátó zsinat. Ez az új fórum az átszervezett vármegyei és királyi ítélőszék között helyezkedett el. Püspökök számára kötelezővé tette, hogy évente kétszer zsinatot kell tartani az egyházmegyéje fő espereseinek, ispánjainak és más főbb tisztviselőinek. E zsinat feladata volt az egyháziak, és világiak között felmerült ügyekben az ítélkezés, továbbá olyan ügyekben, amelyekben alacsonyabb rendű bírák nem ítélkezhettek. Főpapok, urak-apátok, ispánok, megyei bírák, udvari papok, főemberek és nagybirtokos urak pereiben a fellebbezés esetén minden más perben is a zsinat járt el. Ebben az új törvénykezési szervezetben a másodfokú bírói hatóság kialakulása következtében jelentősen nagy szerep jutott a püspököknek s általában a papságnak. „ A törvénylátó zsinatok tehermentesítették a királyi ítélőszéket, de az ország lakosoknak továbbra is módjukban volt oda fordulni az igazságért. ”15 A fehérvári törvénynapokat Szent István napján a király továbbra is megtartotta, vidéken is ült törvényszéket, de csak fontos ügyekben ítélkezett, sőt már a nádornak sem kellett apró cseprő ügyekben ítélkeznie. Az igazságszolgáltatás tisztaságát biztosították azok az intézkedések, miszerint csak vagyonos és szavahihető emberek tanuskodását fogadták el. Csak püspöki és káptalani egyházak végezhettek bizonyítási eljárásban tüzesvas- és forró vízpróbát. Az igazságszolgáltatás tisztaságát szolgálta, hogy a bírósági poroszlók megbízatásáról is gondoskodtak. A poroszló bírósági segédtisztviselő volt, akinek feladata az idézés, az ítélet szabályszerű végrehajtásának ellenőrzése, és tanúsítása s a törvénykezési eljárás minden időszakában előforduló segédszolgálat. Könyves Kálmán uralkodása meghatározó jelentőségű. Törvényei az Aranybulláig, 1222-ig a magyar jogélet alapját jelentették. Egyházi rendeletei és egyháztörekvései a XII.század végégig éreztették hatásukat.
15
Hóman Bálint: Magyar Történet I. Kötet, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935, 314.oldal,
18
Kálmán két évtizednyi kormányzás után, 1116 nyarán hunyt el, és kérésére példaképe, Szent István király mellé temették. Példáját csaknem az összes XII. századi uralkodó követte, és az elkövetkezendő évszázadban a fehérvári bazilika a magyar királyok dinasztikus temetkezési egyháza lett.
III.3. Az Aranybulla rendelkezései és hatása a törvénykezési szervezetre „Fenekestül fölfordult az ország, Olyan volt, mint a Csáki szalmája, És a bajt a nagyurak okozták.”16 (Petőfi Sándor) Petőfi Sándor versében szereplő idézet utal a XII. századi Magyarországban uralkodó belső viszonyokra. A 13. század a történészek szerint az egyik, hanem a legmozgalmasabb század a magyar történelemben. Nem csak az aranybullák kora, hanem a tatárjárás és az utolsó Árpádok évszázada is. „ Ekkor vetkőzi le a magyar gazdaság és társadalom azokat a feudalizmus korai szakaszára jellemző vonásokat, amelyek nagy része még a 11. században alakult ki.”17 Az önellátó gazdasági rendszert felváltja az árutermelés és a pénzgazdálkodás elemeinek megjelenése, a földművelés terén is fejlődés várható. A mezőgazdaság tökéletesedésével felesleg termelődött, amivel megteremtődött annak a lehetősége,
hogy
a
társadalom
bizonyos
elemei
kézműipari
tevékenységet
végezhessenek. A magyar társadalom szerkezetét is jelentős változások jellemezték. A társadalom alsó rétegéből kiválnak az iparos parasztok, mezőgazdásági tevékenységet folytató parasztság megindul a jogi egység megteremtése útján. Az uralkodó osztály felső rétegét a bárok és tartományurak alkották az alsóbb réteget pedig köznemesek jelentették. 16 17
Kristó Gyula, Az Aranybullák évszázada, Gondolat, Budapest 1976, 5. oldal Kristó Gyula, Az Aranybullák évszázada, Gondolat, Budapest 1976, 5. oldal
19
A változás az államszervezetet sem kímélte a központi államhatalom irányítása a bárók majd a tartományurak, míg a megye vezetése pedig a köznemesség kezébe került. II. Béla korában a királyi hatalom szilárd volt, s az ellenzék száma sem volt számottevő, míg ezzel ellentétben fiának, II. Andrásnak számos gonddal kellet küzdenie. István király uralkodása óta eltelt 200 év, a kor haladása sürgette az államszervezet átalakítását. Szent István remekműveként emlegettet vármegyeszervezet felbomlóban volt, ami a királyi hatalom a gazdaság és a katonaság alapját is jelentette. A bomlás egyik fő okaként megjelölhető a nagymértékű királyi birtok eladományozása. Amikor II. András királyként 1205-ben elfoglalta a trónt még bőkezűbben folytatta az adományozást. A mértéktelen adományozás jellemző volt uralkodása első évtizedére. „Nem csak hirdette, hanem meg is valósította jelszavát, ami szerint: … a királyi fenség bőkezűségét semmiféle korlátok ne akadályozzák a király számára az adományozás legjobb mértékének a mértéktelenséget tartsák.”18 Viszont a birtokok túlzott mértékű elajándékozása súlyos következményekkel járt. A főurak, akik a birtokadományban részesültek, a királyi hatalom rovására erősödtek meg, és befolyásuk is nőtt. A királyi birtokpolitika és a nagybirtokosok megerősödése számos társadalmi réteg helyzetét tette bizonytalanná, országszerte növelte az elégedetlenséget II. András ellen. Emellett a király pozícióját gyengítette a királyi birtokállomány csökkenése és a királyi bevételek jelentős megcsappanása. „II. András végül arra kényszerült, hogy főúri ellenzék vezette széles körű társadalmi mozgalom követeléseit teljesítse. A mozgalom résztvevői számára 1222-ben kiváltságlevelet adott ki, amely arany függőpecsétjéről kapta a közismert Aranybulla elnevezést.”19
18 19
Vikol Katalin: Az Aranybullától az Ősiségig, Reflektor Kiadó, Budapest, 1988, 11 oldal Vikol Katalin: Az Aranybullától az Ősiségig, Reflektor Kiadó, Budapest, 1988
20
„Az Aranybulla a sérelmi politika jegyében fogant. Mindazon kusza ellentéthalmazt visszatürközi, amelyek II. András uralma kezdetétől felgyülemlettek a magyar belpolitikában.”20 Ebben az időben történelmi okmányok sora született Európában, amelyek közül a legismertebb az angol Magna Charta. Az Aranybullában orvoslásra kerültek azok a problémák, amelyek a korabeli hazai állapotot tükrözték, továbbá próbáltak megoldásokat találni II. András király újításai által okozott feszültségeken. Az Aranybulla törvénycikkeit értelmezve megfigyelhető, hogy mintegy egyharmada a királyi serviensek jogait rögzítette. A fennmaradó részben más társadalmi rétegek követeléseit is teljesítette. Biztosította a királyi birtokon lakók jogait és védelmet ígért a főurakkal szemben. Az első cikkely tartalma szerint a nemesség ügyeit közvetlenül a király bírósága bírálja el. Az Aranybulla több cikkelye rendelkezik a jogszolgáltatás kérdéseiben. Előírja, hogy a király, akadályoztatása esetén a nádor évenként tartson törvénynapot Fehérvárott a Szent István király ünnepén. A nádornak mindenki felett egyenlően kellett ítélkezni, de a nemeseknek, az uralkodó osztály felső rétegének fej – és jószágvesztés ügyeiben a király tudta nélkül nem hozhatott ítéletet. Az udvarispán a királyi udvarban bárki felett ítélkezhetett, az elkezdett pert máshol is befejezhette, de magánbirtokán nem hallgathatta meg a feleket és nem ítélkezhetett. Az alsóbb fokú intézkedést is szabályozza az Aranybulla. Meghatározza a megyésispánok és megyei udvarispánok bíráskodási feladatait, úgy hogy az előbbiek a királyi szerviensek pénz- és tizedügyeiben illetékesek, míg az utóbbiak váruk népei felett ítélkezhetnek. A királybírák ítélkezési jogköre kötött volt, abban az értelemben, hogy csak a tolvajok és az útonállók felett mondhatnak ítéletet, és ezt is csak az illetékes ispán előtt. Az Aranybulla 31 cikkelye közül 11 cikkely a szerviensekre vonatkozó rendelkezést tartalmaz. A szerviensek mentességet élveztek a királyi adók, a szabadok dénárjainak fizetése alól, és nem voltak kötelesek befogadni, ellátni a királyi szolgálatban eljárókat
20
Almási Tibor: A tizenharmadik század története: Pannonica Kiadó, Budapest, 2000, 52. oldal
21
sem. A szerviensek mentesültek a megyésispán joghatósága alól, a pénzzel és a tizedekkel kapcsolatos ügyek esetében. „A szerviensi réteg, amely a XII-XIV században formálódó nemesség legfőbb és legnépesebb összetevőjét alkotta, az Aranybulla felvértezte tehát a később nemesinek tekintett sarkalatos kiváltságokkal.”21 Ettől kezdve a magyar nemesség egészen 1848-ig úgy tekintett vissza az Aranybullára, mint egy fajta nemesi alkotmányra. Más, alsóbb társadalmi rétegeket csak kisebb és általánosabb mértékben érinti az Aranybulla. A hét példányban kiállított Aranybulla az elégedetlenség leverését szolgálta. Számos intézkedésről elmondható hogy nem valósult meg a magyar történelemben, de mégis nagy jelentősége volt. Érthető, hogy a nemesség a XIV. század derekától, minden új koronázáskor az Aranybulla megerősítését kérte. Az Aranybulla megújítására 1231-ben került sor. II. Andrásnak ebben az oklevélben néhány pontot meg kellet erősítenie és néhány pontban meg is kellet változtatni az eredeti szöveget. A változások nagy mértékben érintették az egyház érdekeit. Az 1222-es Aranybullához képest az új oklevél nem tiltja a tized pénzben való szedésének tilalmát. A nádor bíráskodási jogkörére vonatkozólag is történtek változások, nem tartozott a hatáskörébe az egyházi személyek és klerikusok, a házassági, hitbér és más egyházi ügyek feletti ítélkezés, amelyek egyházi bíráskodás alá tartoztak. „És mivel az országban sokan szenvednek sérelmet a hamis poroszlók miatt, ezek idézései vagy tanúbizonyságai ne legyenek érvényesek, csak a megyés püspök vagy a káptalan tanúbizonysága által.”22 Ezzel a rendelkezéssel nőt az egyház szerepe a jogéletben. A magyar történelemben egy sajnálatos időszak következett a tatárok betörése Magyarországra, akik hatalmas pusztítást végeztek országunkon. Feltehetőleg
21 22
Almási Tibor: A tizenharmadik század története: Pannonica Kiadó, Budapest, 2000,53.oldal http://ehumana.hu/arpad/szoveg/to13.htm 2013-03-13
22
Magyarország népességének mintegy 40- 50% -a elpusztult. Az ezt követő időszak az újjáépítésről és a reformokról szólt. A XII. századi magyar társadalom szerkezete a tatárjártást követő időszakban jelentős átalakuláson ment keresztül. „A legfontosabb az volt, hogy bizonyos fokú gazdasági kiegyenlítődés következett be az alávetett népesség egyes csoportjai között.”23 Ugyan visszaszorult, de nem tűnt el a vagyontalan szolgák tábora. A szabadok csoportján belül is kimutathatók voltak a gazdasági eltérések a XIII. század első felében. A paraszti népesség zömét a XIII. század második felében már a jobbágyok tették ki. A jobbágy olyan földesúri alattvalót jelentett, aki bizonyos jogok birtokában volt, ezért cserébe ugyanakkor kötelezettségeket kellet teljesítenie. A XIII. századi társadalomfejlődés egyik kiemelkedő következménye volt a köznemesség kialakulása. A formálódó köznemesség többlépcsős folyamaton keresztül valósult meg. Az egyik legstabilabb ágát a királyi serviensek képezték, ők a közszabadokból kiemelkedő vagyonos elemek voltak. Királyi beavatkozással úgy nevezett nemesítéssel jutottak a köznemesség sorába, úgy szintén várjobbágyok és különféle királyi népek is. A több ágból kialakuló köznemesség eggyé olvadása természetesen évtizedekbe telt. A XIII. század a magyar történelem egyik legmozgalmasabb évszázada, országunkat a pusztítás és az újjáépítés egyaránt jellemezte.
23
Kristó Gyula: Magyarország Története, Osiris Kiadó, Budapest, 2006, 252. oldal
23
IV. MAGYARORSZÁGI TÖRVÉNYKEZÉS A XIV-XV. SZÁZADBAN IV.1. Bíróságok szerepe az Anjou uralkodók időszakában Az Anjou királyok uralkodása idején az agrárnépesség fő része a jobbágyság lett, és lezárult a nemesség kialakulása. 1301- ben II. András halálával az államalapító dinasztia, az Árpád ház kihalt. András halálával a trónra három jelentkező akadt, a cseh Premsysl Vencel, a bajor Witelsbach Ottó és az Anjou házból származó Károly Róbert. A királyi trónért folytatott harcból végül Károly Róbert került ki győztesen. Károly Róbert uralkodása idején elsősorban a király törvényhozó hatalma érvényesült. Többször előfordult, hogy az országgyűlés mellőzésével és a királyi tanács segítségével alkotott törvényeket. A főpapság kinyilvánította nemtetszését Károly Róbert önkényesen gyakorolt királyi hatalmával szemben az 1318. évi Kalocsai zsinaton. A királyt felszólították, hogyha nem hívja, össze az országgyűlést átokkal sújtják. Szent István kora óta a vármegyék állapota hanyatló tendenciát mutatott, Károly Róbert viszont fontosnak tartotta újjáépítésüket. „A betelepített területeken nemcsak falvak, majd városok nőttek ki a földből, de hamarosan kiépültek a helyi igazgatást végző vármegyék is. Északon Liptó, Turóc, Árva, Keleten Máramaros megyék kialakulásával a megyerendszer eljutott az ország határokig.”24 Az 56 megye a királyi halatom intézménye és a területen élő nemesek szervezete volt. Károly Róbert uralkodása elején erős küzdelem árán megtöri a tartományurak hatalmát, ezzel együtt sikerül megszüntetnie a feudális széttagoltságot, híveiből kikerülve új bárói réteget hoz létre.
24
Csukovits Enikő: Magyarország Története: Az Anjouk birodalma, Kossuth Kiadó, Debrecen, 2009, 37. oldal
24
Az Anjou- királyok uralma alatt a nemesei vármegyék megerősödésével a rendi fejlődés tovább folytatódik. A királyi kúria fogalom a középkori királyi udvar megjelölésére szolgál, szűkebb értelemben a királyi udvarban működő bíróságokat jelölte. Ez az elnevezés mögött az a középkori alkotmányos felfogás állt, amely szerint az uralkodó legfontosabb kötelezettsége a jogszolgáltató hatalom felelős gyakorlása. Károly Róbert uralkodása idején a királyi kúria színhelye Visegrád volt. 1280-tól a királyi kúria egy újabb bírósággal bővült, amelyben a király továbbra is személyesen járt el vagy megbízásából más tisztviselő bíráskodott ezt a királyi különös jelenlét bíróságának nevezzük. Különös megbízásból a király helyett más is bíráskodott. Gyakran előfordult az egyháziak személyes jogvitáit külön bíróság intézte. Kezdetben a király is közreműködött ezekben az ügyekben, de később az udvari kancellár segítségét vették igénybe. A kancellária feladata Károly Róbert idején a bírósági iratok szerkesztése, felelősek a megfelelő formában történő kiadásukért. Az oklevél kiállítás mellett a kancellária részt vett a diplomácia tárgyalások lebonyolításában és a király döntéseinek előkészítésében is. Károly Róbert jelentős pénzügyi és gazdasági reformot hajtott végre, melyben fontos szerepet játszott a tárnokmesteri tisztség. vezetésével és irányításával.
Az uralkodó megbízta az államháztartás
További hatáskörébe tartozott a városok feletti bírói
hatalom gyakorlása a királyi kúriában. A 15. századtól a tárnokmester helyettese a kincstartó lesz, aki a tárnokmestertől átveszi a pénzügyi és gazdasági feladatokat. A 13. századi nagy társadalmi átalakulásnak köszönhetően a század második felétől már állandó intézményként működött a királyi tanács. Az Anjouk fontos támaszpontnak tekintették a hű bárókból álló királyi tanácsot, ami törvényeket hoztak és bíráskodtak. A tanács, mint végrehajtó hatalom a kormányzás és az államigazgatás legfelsőbb szerveként működött. Élén a király állt, akinek kiemelt szerepe volt a bíráskodásban. 25
A történészek többsége Károly Róbert fia, Nagy Lajos uralkodását a középkori Magyarország egyik fénykoraként emlegetik. Ő volt a magyarországi lovagi kultúra hírnöke és egyben a legtöbbet háborúzó királyunk is. A középkor általános szokásaként emlegethetjük, hogy az igazságszolgáltatásban a király személyesen is részt vett. Nagy Lajos király idejében a király által személyesen vezettet bíróságot a királyi személyes jelenlét fórumának nevezték. Már korábban Károly Róbertnél is működött a királyi kancellária, de Lajos uralkodása idején indult fejlődésnek, „ahol tisztviselőként mind több külföldi egyetemet végzett jogász és pap, valamint kisebb képzettségű világi deák helyezkedik el. Működésük megkönnyítésére formuláskönyv készült, amelyet valószínűleg felhasználtak a jogi oktatásban is.”25 Lajos király idejében a kancellária két részre szakad szét. Kialakul a nagykancellária, amely mindig az országban marad vezetője a főkancellár lesz, akinek a feladata a királyi nagypecsét kezelése. A kiváló másik részből a titkos kancellária lesz élén a titkos kancellár áll, aki a király bizalmas tanácsadója és a titkos pecsét őre, a királyt külföldi utazásaira is elkíséri. Nagy Lajos és Károly Róbert megbízható hívének tartotta az országbírót, akinek az 1370-es kúria reformok idején megnőtt a szerepe. Itt ki szeretném emelni Szepesi Jakab országbírói karrierjét. Országbírói, nádori ítélőszéken jegyzőként majd ítélőmesterként szolgált. Azért is volt ez érdekes, hiszen Szepesi Jakab egy egyszerű köznemes volt, aki bekerült az eddig még csak nagybirtokos bárók által birtokolt országbírói székbe, ezen túlmenően 1375 és 1378 között országbírói tiszte mellett a tárnokmesteri feladatot is ellátta. Ennek keretében feladata volt a szabad királyi városok feletti ítélkezés, segédei a nemesi ülnökök voltak. Ezalatt a pár év alatt személye irányítása alatt folyt egyazon ítélőszéken a nemesek és a városok, illetve a polgárok feletti bíráskodás. Nagy Lajos egy harmadik tisztséget is rábízott Szepesi Jakabra. Az országaiból kitiltott majd újra beköltözött zsidók feletti bíráskodást.
25
Csizmadia Andor, Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998, 103.oldal
26
Nagy Lajos uralkodása alatt kevés törvényt hozott, az országgyűlést pedig négy évtizedes uralkodása alatt csupán egy alkalommal hívott össze. „1351 novemberében Budára hívta az ország báróinak, nemkülönben előkelőinek, valamint nemeseinek gyülekezetét és egyetemét, így akart gesztust tenni a két nápolyi hadjáratban anyai és véráldozatot egyaránt hozó nemességnek.”26 A hetekig tartó országgyűlés lezárásaként a király átírta az 1222. évi Aranybullában a nemesek szabad rendelkezési jogára vonatkozó részeket a 4. törvénycikk kivételével. Nagy Lajos 1351- ben egy ősi szokást foglalt törvényben, amely egészen 1848-ig a magyar nemesi birtokjog alapjává vált. Az ősiség fogalma azzal az elgondolással függ össze, hogy az a földvagyon, amely a nemesek birtokát képezik, nem egyedül az övék, hanem vérségi alapon egy meghatározott közösség tulajdonát képezi, a birtoknak biztosítania kell a következő generáció jólétét is. A gyakorlatban a tulajdonos az ősi birtok felett csak korlátozottan rendelkezhetett, hiszen a szokás és a törvény ezt nagyrészt meghatározta. Az ősiség Magyarországon hosszú múltra tekint, egészen a honfoglalás után kialakuló nemzetségi birtokok koráig nyúlik vissza. Az ősiséget II. András 1222. évi Aranybullája sem érintette, hiszen az oklevél csak a szerzett javak öröklését szabályozza, oly módon, hogy a leánygyermekeknek kötelező negyedet adományozott, a szervienseknek lehetőset adott arra, hogy birtokaikat oldalági rokonaik is megkaphassák. Ezen a rendszeren Nagy Lajos király nem változtatott, hanem kibővítette az ősi birtokok osztályozását. Az 1351 decemberében kihirdetett törvény oly módon írta felül az Aranybulla 4. cikkelyét, hogy az összes olyan földbirtokra, melyet a tulajdonos nem maga szerezett, nyert vagy vásárolt, az aviticitas jogát tekintette érvényesnek. A birtok örököse nem adhatta el a birtokot és szigorú szabályok szerint kellett továbbadnia, a gyermekek születési sorrendje mellet az oldalágiak viszonyát, az apai vagy anyai ágról való származását is figyelembe vették. Ha a család teljesen kihalt, a javak az uralkodót illeték meg vagy egy nemesi familliának adományozták honorként. Az ősiség törvénye egészen 1848-ig fennmaradt a későbbi századokban már komoly nehézséget okozott a társadalmi és gazdasági átalakulás terén. 26
Csukovits Enikő: Magyarország Története, Az Anjouk Birodalma 1301-1387, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009, 79. oldal
27
Nagy Lajos által felújított aranybulla másik fontos eleme az egységes nemesi szabadság elvének kimondása. „ Mind az országunk határai között lakó valódi nemesek mind pedig azok is, akik országunk határain belül fekvő hercegi tartományokban élnek, egy és ugyanazon szabadságot élvezzék.”27 E örvénycikk értelmezése szerint országosan egységessé váltak a különböző eredetű nemesi kiváltságok, és lezárult a nemesi rend egységesülésének hosszú folyamata. Később próbálták a törvény szövegét másként értelmezni, területileg egységesítette a nemesi jogokat. Amely arról rendelkezett, hogy az anyaországi nemességet, a Szlavónia és Erdély területén élő nemességet egy és ugyanazon jog illesse meg. A harmadik jelentős cikk a kilencedről való rendelkezés, amely a jobbágyok földesúrnak szolgáltatott terményadója volt. Az egyházi tized beszedése után a fennmaradó kilenced részt a földesúr köteles volt behajtani.
Ez a cikkely nem
vonatkozott a fallal övezett városokra. A törvényből jól látszik a nemesség megerősödése. A kor embere az Aranybullára úgy tekintett, mint egy rendi szabadságlevélre.
IV.2. A városok bírói fórumai és az 1405. évi városi dekrétum Az Anjou- ház kihalását követően a Magyar Királyság következő uralkodója 1387-től Luxemburgi Zsigmond volt. Zsigmond 1404-ben az ország belviszonyainak rendezése miatt elfordult a külpolitikától. A morva hadjárat félbeszakítását követően szünet állt be Zsigmond külföldi utazásaiba, uralkodása utolsó 10 évében nem is találunk példát külföldi hadjáratra. Ennek köszönhetően az eddiginél is nagyobb figyelmet fordíthatott a belügyi kérdések megoldására. A városok lakossága Zsigmondot támogatta, nagy szerepük volt a politikai stabilizációban. Zsigmond 1405-ben királyi városi dekrétumot bocsátott ki, mely törvények a városok és polgárságuk pozícióját erősítette.
27
Csukovits Enikő: Magyarország Története: Az Anjouk Birodalma 1301-1387, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009, 80. oldal
28
„A szakirodalom a városi dekrétummal foglalkozik, amit a királyi városok, mezővárosok és szabad falvak követeit összehíva tárgyalt meg a tanács.”28 Korábban országgyűlésnek gondolták, viszont ez a feltevés téves, hiszen 1402- ben is volt egy hasonló értekezlet, amelyen többen vettek részt. „Jelentős jogforrásként szerepelnek korszakunkban is az országos jog egyik elemét képező privilégiumok, királyi kiváltságlevelek. Formai tekintetben jó ideig nincsen különbség a törvény és a privilégium között, a különbség tartalmi jellegű.”29 A privilégiumok létrejöttének két fő oka lehet, az egyik, amikor a király kiváltságok adományozásaként igyekszik magának híveket szerezni. A másik lehetséges fő ok, amikor az uralkodói rétegek egy csoportja, vagy rétege csikar ki a királytól előjogokat. A városalapító privilégiumok egyik legjelentősebb eleme a szabad bíróválasztási jog volt. Ennek a mértéke határozta meg a városi jog önállóságát. Az igazságszolgáltatás szabadságaként
említhetjük a
szabad esküdt választást,
bíróság kialakítását,
működtetését és pallosjog gyakorlását. Továbbá azt is fontos megemlíteni, hogy szabadon választhattak plébánost. A városok autonómiájának fontos eleme a gazdasági önállóság, amelynek keretében menteségekkel és jogosítványokkal élhettek. Vámmentességet kaptak amely, mind az országon belüli, mint a határvámokra vonatkozhatnak. A városi gazdasági fejlődés központja a piac volt ennek köszönhetően minden település rendelkezhetett vásártartási joggal.
Hetente tartottak vásárokat, emellett gyakorlottá vált a két hetes országos
vásártartás is. Az árumegállító jog és az útkényszer még nem volt elterjedve de, nagyobb városok, mint Buda és Esztergom élt vele. A városi polgárok jogai hasonló minta szerint alakultak, mint a nemesek jogai. Viszont a polgárok jogai csak az adott város területére korlátozódott. Mentesek voltak a jobbágyi szolgáltatások, közmunkák és a beszállásolás alól. Továbbá igényt tarthattak
28 29
Romsics Ignác: Magyarország Története, Akadémiai Kiadó, Budapest 2007, 203.oldal Csizmadia Andor: Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
29
vámmentességre, iparűzésre az árucsere-forgalom jogára, a tulajdonhoz való jogra és az öröklés szuverenitására. A szabad királyi és bányavárosokban királyi privilégium alapján a városi tanács ítélkezett, amely városbíróból és 12 esküdtből állt, független bírói hatalommal, azaz pallosjoggal rendelkeztek. A városi bíróság hatásköre kiterjedt minden olyan perre, ami a városban élők ellen indult, a polgárok felett csak a lakóhelyük szerinti város bírói fóruma ítélkezhetett. A bírók és az esküdtek tisztségének betöltése a városi polgárok általi választással történt. A városbírót évente újraválasztották, Szent György napján. A bíró mellet tizenkét esküdt működött, akik a városi polgárok soraiból kerültek ki, más kisebb városban vagy káptalani városban ez a szám hatra csökkent. A bíró és az esküdtek, azaz közös nevükön a magisztrátus az eskütételt követően a városi igazgatási és bíráskodási jogot gyakorolták. A városi bíróságok hatásköre büntető és polgári jogvitákra egyaránt kiterjedt. A városi bíróság, ha úgy ítélte halálos ítéletet is hozhatott a büntető ügyekben. A városi birtokos nemesek felett megosztott joghatóság érvényesült, a városban lévő ingatlanaik felett a városi bíróság ítélkezett. Büntetőügyek tekintetében a rendes bíróságok bírái bírálták felül. Ha az adott város polgára nem értett egyet az ítéletével a fellebbezés jogával élve a földesurukhoz és a királyhoz fordulhatott. Fellebbviteli ügyekben a király helyett valamelyik nagybíró jár el, a XIV. század végétől kezdődően rendszeresen a tárnokmester ítélkezik nemesi, főpapi és bárói ülnökkel együtt. Zsigmond király 1405. évi városi dekrétumában az általa alapított városoknak két lehetőséget ad fellebbezés esetére. A városok polgárai szabadon választhatják ki, hogy az
anyavárosuk
bíróságához
fordulva
kívánnak
fellebbezéssel
élni
vagy
a
tárnokmesterhez fordulnak, később döntésüket nem változtathatják meg. E dekrétum szerint első fokon a városi bíróság, másodfokon a tárnokmester, a harmadfokú fellebbezési fórum a király volt. 30
„A Thuz János- féle tárnokjogi cikkek, a városok álláspontjának megfelelően, a fellebbezési jogot csak az örökösödési és a nagyobb perértékű adóssági ügyekre korlátozzák, a többi perekben, így a büntetőügyekben a városi bíróságok ítéletei ellen nincs helye fellebbezésnek, minthogy a szabad királyi városoknak pallosjoguk van.”30 A fent ismertettet jogorvoslati módokkal kapcsolatban elmondható, hogy Zsigmond törvényeinek köszönhetően a fellebbezés intézménye kezd elterjedni a magyarországi joggyakorlatban. Zsigmond másik jelentős törvénye az 1435.évi Decretum mains, amely szintén elsősorban a városok védelmében születettet. Nagy súlyt helyez a jobbágyok szabad költözésének biztosítására és a telekkatonaságra, 1435-ben már valóban lehet telekkatonásról szólni, de csak a nemesi birtokokon, az egyházi birokon még nem. A törvény szabályozása szerint minden századik jobbágytelek után három jól felfegyverkezett lovast kell kiállítani. Továbbá az 1435. évi dekrétum tartalmazza azt a rendelkezést, amely szerint a király országszerte kihirdettet hadjárataira a nemesek és a, bárók kötelesek katonákat kiállítani, a birtok, ill. jobbágy nélküli nemesek személyesen kötelesek megjelenni. Az 1435. évi I. törvény kimondja, hogy Pozsony, Trencsény és a határ menti városok megerősítésére megkezdik a végvárak, a kettős végvárvonal kiépítését, amely sokáig eredményesen védi az országot. A történészek szerint Zsigmond várospolitikájára az ellentmondásosság volt jellemző, hiszen egyrészt intézkedéseivel támogatta a városok fejlődését, másrészt egy –egy város elidegenítésével gátolta a fejlődését. Összességében elmondtató, hogy Zsigmond törvényei a városokra és az ott élő polgárokra is pozitív hatással voltak.
30
Csizmadia Andor- Kovács Kálmán- Asztalos László, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998,124. oldal.
31
V. MÁTYÁS KORI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS V.1. Mátyás király reformjai, 1464-es kancellári reformok 1458. január 24-én választották meg Hunyadi Mátyást Magyarország királyának. A legenda szerint Mátyást a Duna jegén várakozó polgárok kiáltották ki uralkodónak. A valóságban viszont ez másként történt, Magyarországot irányító főúri ligák juttatták hatalomra az akkor még csak 17 éves Mátyást. Mátyás már uralkodása elején célul tűzte ki hatalma legitimitását és az ország központosítását. „Hunyadi Mátyás célul tűzte ki, hogy a rendi –képviseleti állam keretei között, a bárók háttérbe szorításával, a középbirtokos nemességre, a városokra, és a polgárosodó gazdagabb parasztságra támaszkodva fokozatosan megteremtse a centralizált államot, a központosított monarchiát.” 31 Ezeket a törekvéseket több tényező is akadályozta, egyik veszélyforrásként említhető a törökök növekvő térhódítása. A központosítást hátráltatta az árutermelés és a pénzgazdálkodás alacsony színvonala, továbbá a polgárság csekély politikai súlya a bárókkal szemben. Mátyás minden dekrétuma országgyűlési törvényként jött létre, melyből látszódik, hogy hívei akaratukat az országgyűlésen is érvényesíthették. Az országgyűlést rendszerint a király hívta össze, királyi meghívó levél ki küldésével. A meghívólevél tartalmazza az országgyűlés helyét, időpontját és a fontosabb napirendi pontokat is. A főpapok és bárók névre szóló meghívókat kaptak, a városokat, mint testületeket hívták meg, a városok meghívását Mátyás király több oklevele is rögzíti. Viszont, ha királyválasztó országgyűlésre került sor, azt az 1485. évi nádori cikkek értelmében a nádor hívta össze. A királyi kúria szervezete és hatásköre már Luxemburgi Zsigmond idején nagy változásokon ment keresztül. Mátyás 1464-ben összevonta a királyi különös jelenlét és a királyi személyes jelenlét bíróságát. A legfőbb királyi bíróság élére a királyi 31
Csizmadia Andor: Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. 94. oldal
32
személyes jelenlét bírósági helytartóját, rövidebben a személynöknek nevezett bírót állította. Mátyás uralkodásának kezdetétől a központi királyi bíróságot királyi táblának nevezték. A világi tisztségviselők sorát a nádorral kezdeném. A nádor a király után a legnagyobb országos méltóság volt az országban Szent Istvántól kezdődően 1848-ig. A 15. század közepétől a rendek egyre inkább befolyásolni szerették volna a nádorválasztást, V. László kiskorúsága idejében a nádort az országgyűlés választotta. Mátyás 1486-ig maga választotta a nádor személyét. Az uralkodása hátra levő idejében viszont az országgyűlés választotta a nádort, ettől kezdődően törvénnyel szabályozták a nádori hatáskört. Az 1485-ös nádori cikkelyek szerint, ha a király kiskorú vagy trónüresedésről van szó, akkor a nádor hívja össze az országgyűlést, jogosítványai közé sorolható az első szavazat joga, és ő a kiskorú király gyámja is. Fontos tisztségnek örvendhetett a tárnokmesterek és a kincstartók is. A kincstartó 1214től szerepel az oklevelekben, mint a királyi pénzügyek irányítását végző személy, aki emellett bíráskodott is. A 15. században többször töltötték be a bárók a kincstárnok szerepét. Csak kizárólag Mátyás király uralkodása alatt az 1470- es években vontak minden jövedelmet a főkincstartó Ernuszt János ellenőrzése alá. A királyi birtokok jövedelmeit külön kezelték, a budai vár udvarbíróinak vezetői feleltek érte. Mátyás jövedelmeinek forrásait három nagy csoportba sorolhatjuk: Első csoportba a rendes bevételi források: mint a sóbányászat, ércbányászat, vámjövedelmek és az adójövedelmek tartoznak. Rendkívüli bevételi források csoportjába sorolható a rendkívüli adók, birtokok elidegenítése, elzálogosítása, egyházi javadalmak bevételi üresedés esetén, és az ajándékok, a meghódított tartományokból származó jövedelmek, külföldről kapott pénzbeli támogatás. Harmadlagosan koronabirtokok jövedelmét képzik a várak, földterületek jövedelmei és a jászkunok adója. Az első két csoportba tartozó adót a kincstartó, az utóbbit a budavári bíró kezelte. 33
A központosított hatalom egyik fontos elemének tekintette Mátyás a kancelláriát, ezért a kormányzatban is fontos szerepet szánt neki. Az államkormányzatban lévő jelentős szerepét támasztja alá ez a kora újkori közmondás is: „A kancellária egy fejedelmnek a szíve.”32 Mátyás 1464-ben hajtotta végre a kancellári reformját. Két kancellária működött a nagyobb kancellária feladata az adománylevelek, privilégiumok kiadása és a belső államügyek kezelése, míg a titkos kancellária profilja a külügyek és a diplomácia feladatok ellátása. Mátyás egyesítette a főkancellári és a titkos kancellári méltóságot, fő–és titkos kancellár címmel viszont a két kancellária különállósága továbbra is megmaradt. A kancelláriai tisztviselők feladata az oklevelek és az ügyiratok kiállítása, fontos szerepük volt az országgyűlés elé kerülő ügyek előkészítésében és végrehajtásában. Mátyás számára fontos volt a főkancellárok támogatása viszont, gondoskodott arról, hogy hivatali hatalmuk korlátozott legyen. A kancellária vezetését sokszor alacsony egyházi tisztséget viselő személyre bízta. Ilyen volt Matucsninai Gábor budai plébános vagy Bakócz Tamás is. A kancelláriába jelentős szerepük volt a titkároknak, akik művelt értelmiségi szakembereknek számítottak. A 70-es évek elejéig csak egy személy volt kancellári titkár, később már ezt a tisztséget ketten töltötték be. Mátyás fontos gazdasági reformokat is végrehajtott. A kor adórendszere alól sok kibúvó kínálkozott, a helyzetet rontotta tovább, hogy a vámok bérbe vagy zálogba voltak adva. A kincstár bevételének emelkedése érdekében pénzügyi reformokra volt szükség. A legjelentősebb pénzügyi változásokat az 1467-es országgyűlésen foglalták törvénybe. Megszüntette a kamara haszna adóját, helyette a királyi kincstár adója elnevezésű, azaz füstadót vezetett be így nem portánként, hanem családonként szedték be az adót. A változás
jelentős
jövedelememelkedést
jelentett
Mátyás
számára,
mivel
a
jobbágytelkeken sokszor két-három család is élt, így két-háromszoros volt az
32
http://epa.oszk.hu/02100/02137/00001/pdf/EPA02137_ISSN_1219543X_tomus_9_fas_1_2004_hun_eng_025-058.pdf 2013-03-17
34
emelkedés. Másrészt, az új adó szűk korlátok közé szorította a korábban mentesítésekkel rendelkezők létszámát, így jelentős bevételi forrássá vált. A törvény az adószedés rendszerét is megváltoztatta. Úgy rendelte el, hogy a fizetés portánként legyen. Ha egy portán egy család lakik, 20 dénárt fizessen, ha két család lakik egy telken, mind a két család fizessen egy és egy fél porta szerint. Ez az intézkedés a bevételek emelése szempontjából áttörést jelentett, mivel korábban, ha egy telken több család lakott, akkor csak egy porta után fizettek. Természetesen ezen adónem kivetése nem javított az amúgy is nyomorgó szegény jobbágyság helyzetén. A harmincadvám helyett bevezette a koronavámot. Ennek köszönhetően lehetővé vált a zálogban és a béren lévő vámok kincstári kezelésbe való visszavétele. „A telekadó illetve a Mátyás- féle királyi kincstár adója a király jövedelme volt, ennek szedése- ellentétben a hadiadóval- nem függött a rendek hozzájárulásától”33 A hadiadót a rendek hozzájárulásnak, segélynek tekintették. Mátyás viszont rendszeressé tette háború céljára fordítva növelte a kincstári jövedelmet. Az országgyűléssel évente megszavaztatta, összege évi egy arany forint, amit telkenként kellett fizetni. De volt olyan is, amikor évente többször is beszedésre került a hadiadó. Mátyás az adók beszedésével évente félmillió aranyforinttal növelte kincstárának bevételeit. Uralkodásának vége felé a kincstár vagyona egymillió forint lett. A pénzforgalomban is változás következett be, az ezüst állandó értékű fizetési eszköz lett, amelyet nem kellett évente beváltani. Ezáltal kiszámíthatóbbak, számon kérhetőbbek lettek a különböző fizetési kötelezettségek. Mátyás bevételeinek növekedésével párhuzamosan fejlesztette országának haderejét is. Az 1460-as évek közepétől egyre több zsoldost fogadott fel. A hadsereg zömében csehekből és lengyelekből ált, a hadsereg létszáma 15-20 ezer fő is lehetett. Ez a szám a kincstár bevételektől is függött, mivel a hadsereg fenntartása jelentős jövedelmeket emésztett fel, de ennek ellenére a hatalom megbízható támasza volt Mátyás halála után ez a hadsereg szétzüllött, ami főként a báróknak volt köszönhető.
33
Csizmadia Andor: Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998, 108. oldal
35
V.2. Mátyás király 1486. évi törvénykönyv rendelkezései és a cigányság bírósága Mátyás az országgyűlésen nemcsak a nádor tisztségét és az adókat szavaztatta meg, hanem törvénykönyvét is elfogadtatta. Mátyás az 1486. évi törvénykönyvét annyira fontosnak tartotta, hogy külföldön kétszer is kinyomtatta. „A könyvnyomtatás új eszközével azt akarta elérni, hogy a bíráskodás valódi kézikönyve legyen.”34 Mátyás az örök idők törvényének szánta. Mátyás dekrétuma 78 cikkelyből ált, amely elsősorban a perjogot szabályozza, de emellett megerősítette a köznemességet és a nemesi irányítású vármegyéket is. Mátyás 1486.évi dekrétuma meghatározza a XV. század végén a királyi Kúriában ítélkező rendes bírákat. Rendes bíráknak tekintette: elsősorban a nádort azt követően az országbírót, a titkos kancellárt, ha nincs jelen, akkor helytartóját vagy azt, akinél a király bírói pecsétje van. A rendes bírói elnevezés arra utal, hogy bármilyen ügyben ítélkezhettek Az igazságszolgáltatás területén újonnan hozott reformok célja a főurak befolyásának visszaszorítása. A törvény végül megszünteti a nádor vidéki törvénykezését. A nádor és vele együtt a nagy bírák is a királyi udvarba tevékenykednek. „A kúriai bíráskodás súlya hovatovább a helytartóra nehezedik, a legtöbb ügynek ő lesz a bírája a kúriában, s mivel működése állandó, kell, hogy szintén állandó bírótársakat kapjon.”35 Így fejlődik fokozatosan Mátyás udvarában a királyi tábla, melynek élén a helytartó vagy az ítélőmester áll. Az országbíró vagy nádor elnökként csak a régi bíráskodási nyolcadok alatt ítélkezhet. Ha fellebbezésre került sor a táblától a királyhoz lehettet fellebbezni, ilyenkor a király vagy a királyi tanáccsal közösen ítél. Megalakult a királyi tábla és felette állt a királyi kúria, a bíráskodás olyan rendszere, amely 1848-ig fennmaradt.
34
Engel Pál-Kristó Gyula- Kubinyi András, Magyarország története 1301-1526, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 248.oldal 35 Hóman Bálint: Magyar Történet III. kiadás, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1936, 534.oldal
36
A szolgabírókról a törvény IX. cikkelye szól, mely szerint egyes megyékben a vagyonosabb nemeseket válasszanak szolgabírónak. Ha a nemes nem vállalja el ezt a feladatokat, akkor a nádor köteles behajtani ötven márkát. Továbbá azt is kötelezővé tette, hogy jól ismerhető címereket és pecséteket használjanak. A megyésispán személyét illetően is hasonló kikötés volt, mint a szolgabíró tisztségénél csak báró vagy tekintélyes nemes lehetet. A megyésispán feladata volt eljárni a vámügyekben, tolvajok megszöktetésében. Az ispán segítségével neki kellet visszaadni az egy év óta erőszakkal, elköltöztettet jobbágyokat, 6 márka pénzbírság megfizetésére kellet kötelezni, aki jogtalanul, tartja vissza a költözni kívánó jobbágyokat. A törvény szabályozza a peres ügyeket és a perbehívás módját is. A peres felek mindenféle peres ügyben pereskedhetnek. „Továbbá határoztuk, hogy a rövid perbehívások is hasonlóképen abba maradjanak és megszűnjenek.”36 A dekrétum alkalmasnak tűnt a jogrend és a belső biztonság biztosítására. Törekedett a megyei hatóság és a tekintélyes köznemesség erősítésére. A király esküdtként be akarta vonni a megyei igazgatásba a politikai életben nem tevékenykedő nemeseket. Ezt végre is hajtották, az úgy nevezet választott és esküdt nemeseket be is vonták a megye vezetésébe. Mátyás halálát követően ez a rendszer a megyék többségénél megszűnt, de volt ahol még 1492-ig fenn maradt. Az esküdt rendszer megszűnésének oka lehettet, hogy sok fáradtsággal és költséggel járt. A magyar királyok közül először Mátyás király bocsátott ki oklevelet a cigányság védelmében. A
cigányság
helyzetét
vizsgálva
megállapítható,
hogy
Magyarország
egész
népességéhez képest ekkor számuk kevés volt. Elsősorban Erdély három nagyobb városában, köztük Nagyszebenben találkozhatunk velük, ahol különféle, elsősorban városfal erődítési munkálatokban vettek részt. Az erdélyi vajdák és a város között érdekellentét volt a tekintetben, hogy a cigányok kinek legyenek hasznára. 36
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=878 2013-03-18
37
Mátyás király politikai érdeke a város hatalmának növelése volt, ezért először 1476-ban majd 1487-ben az erdélyi vajdákkal szemben a cigányok szabadságát, Szeben város felettük gyakorolt joghatását erősítette meg, melynek célja a cigányok munkaerejének a város érdekében történő felhasználása volt. A cigányokra vonatkozó oklevelek közül az 1487- ben kelt oklevél a legfontosabb, amelyben Mátyás megerősítette a cigányság szabadságjogát és Szeben város felettük gyakorolt joghatóságát. Meg kell említeni, hogy Mátyás ezt az oklevelet nem a cigányok, hanem Nagyszeben városa részére állította ki, a szabadságon elsősorban adómentességet, ezen belül is a cigányok erdélyi vajdák adóztatása alóli mentességet kell érteni. A cigányvajda azonban komoly hatalommal rendelkezett, ezért a cigányok városon beüli szabad mozgásért cserébe a város valamilyen szerződés vagy jogszokás alapján ajándékot adott a vajdának, melynek érétke változó volt. „ A vajda és a város közötti viszonyt valamilyen szerződés vagy jogszokás határozta meg, amely előírta, hogy milyen javadalmakat, s az év mely napján kap.”37 Az 1487. április 8. án kiadott oklevélben szó esik arról is, hogy a cigányok háborgatás nélkül megmaradhassanak szokásaikban. Az oklevél ezt a rendelkezést nem magyarázza meg, viszont egyfajta belső autonómiára utal. A nagyszebeni cigányok szervezetéről jelenleg még kevés információ áll rendelkezésre. „A vajdáról nem lehet egyértelműen elmondani, hogy cigányok voltak- e, esetleg a cigányok maguk választották őket vagy a város által a cigányok fölé rendelt nem cigány származású elöljárófélék.”38 A vajda kifejezés tartalma sem tisztázott még, a szebeni forrásokban egyidejűleg több személyt és többféle hatalmi jogkört jelent. Egy biztos, nem rendelkezhetett több halalommal a cigányok felett, mint a szebeni polgármester és a városi tanács.
37
Nagy Pál: „Fáraó népe”, A magyarországi Tudományegyetem, Bölcsésztudományi Kar, Nevelésszociológia Tanszék, Pécs, 2004, 21. oldal 38 Nagy Pál: „Fáraó népe”, A magyarországi Tudományegyetem, Bölcsésztudományi Kar, Nevelésszociológia Tanszék, Pécs, 2004, 21. oldal
38
cigányok korai története (14-17.sázad), Pécsi Neveléstudományi Intézet, Romológia és cigányok korai története (14-17.sázad), Pécsi Neveléstudományi Intézet, Romológia és
A korabeli számadásokból kiolvasható egy olyan vajdának nevezett személy, akinek a városénál nagyobb hatalma van a cigányok felett, és akit a városnak le kell kenyerezni, hogy saját szándékait érvényesíthesse. A korabeli forrásokból látszik, hogy Nagyszebenben a cigányok rendelkeztek valamilyen bíráskodási autonómiával, ennek hiányában Mátyás nem tiltotta volna meg az erdélyi vajdának, hogy cigányok közötti peres ügyekben igazságot szolgáltassanak. Ezen pár példát azért tartottam fontosnak, hiszen a cigányságra vonatkozó bíráskodási rendszer eltérő volt a magyarokétól.
39
ÖSSZEGZÉS Országunk jelentős változáson ment keresztül az államalapítás kezdetétől Mátyás király haláláig. A magyar igazságszolgáltatás alapjait István király teremette meg, ő helyezte országunkat a kereszténység biztonságos medrébe. Az őt követő uralkodók feladata sem volt könnyű, hiszen az Istváni remekmű megtartásával és a kor előre haladását követelő modernizációval kellett megbirkózniuk. A történelem viharos századaiban a belső rend megőrzésével és a külső támadásokkal is szembe kellett nézni uralkodóinknak. E történelmi időszakban a törvények új tisztviselők és szerepkörök kialakulását követelte, más tisztségek bővültek vagy éppen tevékenységük csorbult. Mátyás király korában alakult ki fellebbezési fórumként a királyi kúria, mint legfelsőbb bírói fórum. Mai bírósági rendszerünk legfelsőbb fokán kúria áll. Ez az elnevezés 2012. január elsejétől lett újra hatályos. Remélem, hogy szakdolgozatommal sikerült egy általános képet adnom ezen időszak igazságszolgáltatási rendszeréről, az igazságszolgáltatás résztvevőiről és a bekövetkezet változásokról.
40
FELHASZNÁLT IRODALOM •
Engel Pál-Kristó Gyula- Kubinyi András: Magyarország Története 1301-1526Osiris Kiadó, Budapest, 2001
•
Györffy György: István Király és Műve- Balassi Kiadó, Budapest, 2000
•
Kristó Gyula: Magyarország Története 895-1301- Osiris Kiadó, Budapest, 2006
•
Csizmadia Andor: Magyar állam és jogtörténet – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998
•
Romsics Ignác: Magyarország története- Akadémia Kiadó, Budapest, 2007
•
Nagy Pál:” Fáraó népe”. A magyarországi cigányok korai története (14-17) század- Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Intézet, Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Pécs, 2004
•
Csukovits Enikő: Magyarország Története: Az Anjouk Birodalma 1301-1387, Kossuth Kiadó, Budapest
•
Eckhart Ferenc: Magyar Alkotmány és Jogtörténet, Politzer Zsigmond és Fiai jogi könyvkereskedés
41
HIVATKOZOTT IRODALOM •
Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301, Osiris Kiadó, Budapest, 2006
•
Romsics Ignác: Magyarország Története, Akadémia Kiadó, Budapest, 2007
•
Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és Városai: Szabolcs Vármegye, „Appolo” Irodalmi Társaság Budapest, 1990
•
Eckhart Ferenc: Magyar Alkotmány és Jogtörténet, Politzer Zsigmond és Fiai könyvkereskedés, Budapest, 1946
•
Hóman Bálint: Magyar Történet I. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935
•
Székely György: Magyarország Története Előzmények és Magyar Történet 1242-ig, Akadémia Kiadó, Budapest 1987
•
Kristó Gyula: Az Aranybullák évszázada, Gondolat, 1976
•
Vikol Katalin: Az Aranybullától az Ősiségig, Reflektor Kiadó, Budapest 1988
•
Almási Tibor: A tizenharmadik század története: Pannonica Kiadó, Budapest, 2000
•
Csukovits Enikő: Magyarország Története: Az Anjouk birodalma, Kossuth Kiadó, Debrecen, 2009
•
Csizmadia Andor: Magyar állam és jogtörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998
•
Engel Pál- Kristó Gyula - Kubinyi András, Magyarország története 1301-1526, Osiris Kiadó, Budapest, 2001
•
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=878
•
http://epa.oszk.hu/02100/02137/00001/pdf/EPA02137_ISSN_1219543X_tomus_9_fas_1_2004_hun_eng_025-058.pdf
•
http://ehumana.hu/arpad/szoveg/to13.htm
•
http://ehumana.hu/arpad/szoveg/to13.htm
•
http://www.google.hu/url? sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=5&cad=rja&ved=0CEQQFjAE&url= http%3A%2F%2Fbaross-siofok.hu%2Findex.php%3Foption%3Dcom_docman %26task%3Ddoc_download%26gid%3D198%26Itemid %3D376&ei=_xYrUcbtNsfAtAaUxYHwAQ&usg=AFQjCNE7v2NnzzolvU3f9I 8rEAqvwcK8QQ&bvm=bv.42768644,d.Yms 42
•
http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi? docid=137076.626975&kif=alapt%C3%B6rv%C3%A9ny*#xcel
43
