Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Intézeti Tanszék SZAKDOLGOZAT. Tiszazugi gyilkosságok az idő tükrében

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Intézeti Tanszék

SZAKDOLGOZAT Tiszazugi gyilkosságok az idő tükrében

Készítette:

Konzulens: Csemáné Dr. Váradi Erika

Kis Katalin Igazságügyi igazgatási alapszak

egyetemi docens Büntetőjogi és Kriminológiai Intézeti Tanszék

Miskolc, 2015.

levelező tagozat

University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Forensics

THESIS The murders of Tiszazug in the light of time

Consultant:

Written by:

Erika Csemáné Dr. Váradi

Katalin Kis

associate professor

Justice Administration BSc

Department of

correspondence courses

Criminal Law and Forensics

Miskolc, 2015.

2

Tartalomjegyzék

1.

Bevezetés .............................................................................................................................. 4

2.

Tiszazugi gyilkosságok – a történet ...................................................................................... 5

3.

Előzmények ........................................................................................................................... 7 3.1.

Történelmi háttér, demográfiai adatok ........................................................................... 7

3.2.

Egy falu helyzete az urbanizáció idején ........................................................................ 8

3.3.

Tiszazug az 1900-as évek elején ................................................................................... 9

3.4.

Pszichológiai kitekintés a világháború után ................................................................ 11

A tiszazugi gyilkosságok és az erőszak elméletének összefüggései ................................... 13

4.

4.1.

A családon belüli erőszak............................................................................................ 14

4.2.

Női bűnözés és a családon belüli erőszak kapcsolata.................................................. 17

4.3.

Családon belüli erőszak női oldala .............................................................................. 21

4.4.

Területi fertőzöttség .................................................................................................... 23

5.

Az elkövetők ....................................................................................................................... 24

6.

Az indíték ............................................................................................................................ 25

7.

Az áldozatok ....................................................................................................................... 26

8.

Az elkövetés eszköze és módja ........................................................................................... 29

9. A bábaasszony elhelyezkedése a faluközösségben és a bűncselekményekben betöltött szerepe......................................................................................................................................... 30 10.

A büntetőeljárás lefolytatása és az ítélet ......................................................................... 33

11.

A bűncselekmény nyomozása, a büntetőeljárás és az ítélet meghozatala mai szemmel . 36

12.

Összegzés ........................................................................................................................ 40

13.

Irodalomjegyzék.............................................................................................................. 41

3

1. Bevezetés A XX. század elején egy olyan bűncselekmény-sorozat történt Magyarországon, mely igen nagy jelentőséggel bírt mind társadalmi, mind kriminológiai, mind büntetőjogi szempontból. Ez a mára már szinte feledésbe merült bűncselekmény, mely éveken keresztül zajlott és számtalan áldozatot követelt, nem volt más, mint a tiszazugi gyilkosságokként elhíresült emberölések összessége. A témaválasztás azért erre a számos tudományos oldalról is releváns eseményre esett, mert érdemes több szemszögből is megvizsgálni az elkövetett cselekményeket. A dolgozatban különböző, de mégis összekapcsolódó tudományok nézőpontja alapján kerül bemutatásra és feltárásra az arzénes asszonyok története, melyben választ kaphatunk azokra – a kriminalisztika szempontjából fontos – alapkérdésekre is, hogy pontosan mi, hol, mikor, hogyan, mivel és miért történt, ki követte el, valamint, hogy sorozatba illeszthető-e. Ennek okán társadalomtudományi, kriminológiai, kriminalisztikai, pszichológiai, büntető eljárásjogi, büntetőjogi és alapvető emberi jogi aspektusból is megközelítésre kerül a téma a teljes körű bemutatáshoz és az elemzéshez. A téma körüljárása során bemutatásra kerül maga a történet, annak történelmi és társadalmi előzményei, az elkövetők, az elkövetés módja és oka, pszichológiai és kriminológiai háttere, az elkövetett cselekmény felderítése, valamint annak elbírálása. Zárásként pedig, egyfajta kitekintésként az elkövetett bűncselekmények mai társadalmi megítélésére, bírói elbírálására és az ezzel kapcsolatos emberi jogi, büntető eljárásjogi és büntetőjogi szempontból fontos kérdésekre helyeződik a hangsúly, hogy mai szemmel mind társadalmi mind jogi oldalról, – közel száz év elteltével – milyen megítélés alá esnének a következőkben leírt, az 1900-as évek elején elkövetett cselekmények.

4

2. Tiszazugi gyilkosságok – a történet A Szolnoki Ügyészség 1929 áprilisában névtelen levelet kapott, melyben több személyt azzal vádoltak, hogy légypapírból kiáztatott arzénnal megmérgezték és megölték családtagjaikat. A mérget pedig egy bábaasszony állította elő, és ő látta el vele a környéket. Ezen levél kapcsán indította meg a nyomozást a csendőrség, ahol már korábban is úgy vélték, hogy valami nincs rendben az adott területen. A nyomozás során a csendőröknek nem volt sok feladatuk, mivel a gyanúsítottak szinte mindannyian rögtön bevallották, hogy mit követtek el. A Szolnoki Ügyészség 1929 júliusában adott először tájékoztatást arról, hogy több asszonyt letartóztattak és megkezdődött a holttestek exhumálása Tiszazugban. Az elkövetők nem voltak tisztában azzal, hogy a holttestekből több évtized után is ki lehet mutatni az arzént. Azonban az ügy teljes feltárására akkoriban nem került sor, ugyanis olyan nagyszámú áldozatot követelt a cselekmény-sorozat, hogy valószínűleg sem a csendőrség sem az ügyészség nem merte felvállalni a további nyomozást a közvélemény és a társadalom nyugalmának megzavarása végett. Az ügy felderítése során Tiszakürt és Nagyrév temetőiben összesen 162 személy holttestét exhumálták, akik minden bizonnyal olyan gyilkosság áldozatai lettek, melyek arzénnel történő mérgezés során következtek be.1 „1930: Nagyrév nevét szárnyra kapta a hír. Eddig csak tudósok, kutatók, régészek ismerték szerte a világon. S akkor, mint lidérces álom, mint iszonyat, felrémlik nevével együtt a szörnyű arzénes gyilkosságok sorozata. Asszonyok voltak a gyilkosok. Megmérgezték férjüket, eltették láb alól az öregeket és a betegeket. Ötven sírt hantoltak fel a temetőben és negyvenhat halott csontjaiban találtak arzént. Megkezdődött a monstre per tárgyalása Szolnokon. A vádirat nemcsak az asszonyok ellen emelt szót, a vádlottak padján ült az akkori rendszer is. A védő a per tárgyalásán, amikor az indító okokat kereste, többek között ezt mondta: ››A gyilkossági sorozat első oka a föld volt. Nagyréven a határ 75 százaléka nagybirtok.‹‹”2 A bírósági jegyzőkönyvekből és a tárgyalásokról szóló tudósítások alapján a következőképpen kezdődött a gyilkosságok sorozata. A történet Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsannával kezdődik, aki nem volt más, mint a nagyrévi bába, aki körülbelül 30 évig 1 2

Faragó Ottó: Magyar sorozatgyilkosok (1900-2012), 2012. 13-17. oldal Illés Sándor: Tiszazug, 1961. 20-21. oldal

5

gyógyítói és szülésznői tevékenységet végzett Nagyréven és a környező falvakban.3 Móricz Zsigmond a Nyugat című folyóiratban megjelenő, a tárgyalásról szóló tudósításában

a

következőket

írta

a

bábaasszony

légypapírral

kapcsolatos

felfedezéséről: „Hogy tört ki ez a mérgezési járvány. Történt, hogy a faluban a bábaasszony beteg mellett ült. A beteget nagyon lepték a legyek. «Jaj, nem győzzük lélekkel, – panaszkodtak, – bár a jóisten segítene rajta, hogy lepik a legyek szegény beteget.» «Majd én segítek rajta.» Hozatott a boltból légypapírt, s tányérokba áztatta a halálfejes sárga papírt s körülrakta vele a beteget. De a legyek csak lepték a beteget: Kávét kért s jó cukros, tejes kávét öntött a papírra, akkor majd nem jönnek a legyek. Ahogy elfordultak, a kis cica odament s megitta a kávét. Addig, addig beszélgettek, a cica elkezdett sírni. «Mi baja a macskának, mi baja a macskának?» – Megdöglött. A bábának feltünt a kis macska halála. Hazament s a szobában a tányérról kiöntötte a legyeket a ház előtt. Egy kis csirke odajött, megette a legyeket. Megette a kis tarka csirke s nemsokára elkezdett szédelegni. Azután megdöglött. Ez már szeget ütött a bába fejébe. Leöntötte a tányérokról a légyvizet s beletöltötte a kis kutya szájába. A kutya is megdöglött tőle. – Hisz ez nagyszerű, – mondta a boszorkány, – ez jó, ez kell. Csinált ilyen légyvizet, visszament a beteghez, beadta neki: az is megdöglött. A család megsiratta, meggyászolta s örültek, hogy a jóisten így segített rajtuk. Most már a bába egy zseniális találmány birtokában élet-halál urának érezte magát. Sok-sok évig, talán egész évtizedig őrizte a titkát, míg egyszercsak alkalma volt hasznát venni.”4 Ez volt tehát az első gyilkosság, mely kezdetét vette a tiszazugi arzénes gyilkosságoknak. Fazekas Gyuláné a beszámoló alapján azonban sokáig őrizte titkát, 3

Ládonyi Emese: „Átkos lidércként nehezedett a falura…” - A nagyrévi bába, Fazekas Gyuláné szerepe a tiszazugi arzénes gyilkossági ügyekben 4 Móricz Zsigmond: Tiszazugi méregkeverők, Nyugat, 1930, 3. szám. (http://epa.oszk.hu/00000/00022/00483/14921.htm)

6

míg újból nem alkalmazta azt. A következő gyilkosságra majdnem 10 évvel később került sor, melynek egy háborúból hazaérkező vak férj lett az áldozata, akit a felesége már nem szeretett. A férfit megmérgezték, orvost hívtak hozzá, majd újból adtak neki egy adag mérget, amitől másnap reggelre elhunyt. Innentől kezdve szájról-szájra terjedve jutott el annak a fülébe, aki szeretett volna valamely családtagjától megszabadulni, hogy kihez kell segítségért fordulni. Az áldozatok között voltak rosszakarók is, de általánosságban gyermekek, férjek és idős szülők lettek a mérgezés elszenvedői.5 Arra, hogy milyen különböző okok vezettek a gyilkosságokhoz, és, hogy miért váltak a családtagok elkövetőkké és sértettekké, számos történelmi, társadalmi és pszichés okot fel lehet mutatni, melyek a következő fejezetekben részletesen kifejtésre kerülnek.

3. Előzmények 3.1.

Történelmi háttér, demográfiai adatok

A gyilkosságokat megelőzően a XX. század elején egy igen jelentős, a gazdaságot, a politikát és a társadalmat is befolyásoló esemény történt, ami nem volt más, mint az első világháború. Az első világháború 1914-től 1918-ig tartott. Magyarország ekkor az Osztrák-Magyar Monarchia részeként csatlakozott a háborúhoz, melynek magyarországi viszonylatban 1918. október 28-án megkezdődő „őszirózsás forradalom” vetett véget 1918. október 31-én, amikor Magyarország kivált az OsztrákMagyar

Monarchiából

és

államformája

köztársasággá

alakult.

1927-ben

a Hadtörténelmi Levéltárban megpróbálták felbecsülni Magyarország emberveszteségét. Ez alapján „az 5,5 millió hadköteles személyből 3 581 000 katona vonult be. Ebből 524 ezer épségben hazatért, 833 ezer fogságba esett. 1 492 000 katona sebesült meg és 530 965 személy halt hősi halált”.6 Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy Magyarország népessége a háborúban elesettek nagy száma ellenére is növekedést mutatott. A mai Magyarország területét tekintve az 1910-es években a népesség száma 7 612 100 fő volt, míg az 1920. évre 5 6

Faragó Ottó: Magyar sorozatgyilkosok (1900-2012), 2012. 13-17. oldal http://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C5%91_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA

7

vonatkozó adatok szerint a lakosság száma elérte a 7 986 900 főt, mely alapján évente közel 0,5 %-kal növekedett a mai Magyarország területén élők száma az első világháború idején is.

Az 1920-as évet követő népességnövekedés többek között

köszönhető volt egyrészt az elcsatolások után az ország területére történő bevándorlásnak, de nagyban közrejátszott az egészségügy fejlődésével a csecsemő- és gyermekhalandóság számának csökkenése is.7

3.2.

Egy falu helyzete az urbanizáció idején

A háborút követően megkezdődtek az újjáépítések, átszervezések és ennek következtében újból megindult Magyarországon a már az 1870-es években elkezdődő iparosodás és ezzel együtt az urbanizáció folyamata is. A faluból, aki tehette – anyagilag megengedhette magának, illetve rendelkezett olyan kapcsolattal – városba költözött, mivel ott volt lehetőség munkát keresni, így megélhetést és jólétet biztosítani családja számára, valamint új életet kezdeni, talpra állni a háború után. Megkezdődött az ipar, a gazdaság fejlődése és egyben a városok és az infrastruktúra fejlesztése. Ez azonban oda vezetett, hogy a falvakban lévő emberek vagy beköltöztek a városokba, de legalábbis ott vállaltak munkát, vagy gyökereikhez ragaszkodva a faluban maradtak. Természetesen nem mindenkinek volt lehetősége a városban való új életre, vagy azért, mert anyagilag nem engedhette meg magának, vagy azért, mert ragaszkodott lakóhelyéhez és addigi megélhetési forrásához. Azonban ez az időszak nem kedvezett sem a falvaknak, sem a benne élőknek. Az iparosodás és az urbanizáció megkezdődésével, az úgymond területhez kötött mezőgazdaság, erdőgazdálkodások, halgazdaságok kezdtek háttérbe szorulni az olcsóbb, központosított, gépesített ipari folyamatok következtében. Így a munkahelyek, és bizonyos foglalkozások a falvakban megszűnni látszottak, ugyanis az iparosodás megkezdődésével nagyon sok foglalkozás helyét vagy felváltották a gépek, vagy már nem volt elég korszerű a munkájuk. Ezenkívül a mezőgazdaság területén felmerültek még különböző problémák mind a demográfiai növekedés, mind pedig a világháború eredményeként. Az öröklési rendszernek köszönhetően ugyanis a földek annyira felaprózódtak a leszármazottak száma miatt, hogy aki valóban termelésből és

7

http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/171.html - Magyarország népessége

8

növénytermesztésből akarta fenntartani a családját, az szinte lehetetlennek bizonyult a földek kicsiny mérete miatt. A mind kevesebb munkalehetőség, továbbá a romló gazdasági helyzet mellé, a falvakban a fejlődő egészségügy miatt azonban az élve született csecsemők, az élő gyermekek, valamint a háborúból hazaérkező sérült és rokkant katonák miatt csak egyre nagyobb volt az eltartottak száma, mely még inkább a falvak teljes elszegényedéséhez kezdett vezetni. Ezenkívül meg kell említeni a tiltott születésszabályozást is. A nem kívánt gyermek még magzatként történő elhajtása már ebben az időszakban is nagy számban jelen volt. Ehhez azonban hozzátartozott az is, hogy a városokban ezt a procedúrát az orvosok végezték, vidéken azonban, orvos híján a bábaasszony „feladata” volt, hogy úgymond megsegítse a hozzá forduló asszonyt, aki már sokadik gyermekét hordta a szíve alatt úgy, hogy a többinek is alig jutott élelemre. A bábák azonban sem olyan szakértelemmel, sem olyan felszereléssel nem rendelkeztek, melyet az orvosok alkalmaztak az abortusz elvégzéséhez.8 Természetesen az abortusz elvégzése nem is volt megengedett a bábák számára, ezek törvényt sértő megoldásnak számítottak a falvakban, így még ha indokolt is lett volna az abortusz elvégzése, mivel hivatalosan hozzá nem értő személy (a bába) látta el ezt a feladatot, így az minden esetben magzatelhajtásnak minősült. A kistelepüléseken fennálló helyzet, tehát a kevés munkalehetőség, a rossz gazdasági körülmények, a szegénység, a sok éhes gyermek és a háborúból hazaérkező rokkant katonák tehetetlensége jelentős feszültséget idézett elő az egyes közösségekben.

3.3.

Tiszazug az 1900-as évek elején

1969-ben Illés Sándor visszalátogatott Tiszazugba, hogy felmérje a közösség akkori helyzetét. Fő célpontja Nagyrév volt, ugyanis arra volt kíváncsi, hogy a tiszazugi gyilkosságok óta mi változott a helyszínen, valamint, hogy honnan is indult el a cselekmény, mely ilyen súlyos végkimenetelbe torkollott. Az általa írt tanulmányban a következő olvasható a gyilkosságok előtti időszakról:

8

Gyáni Gábor: Darabolós Gyilkosok és arzénes asszonyok. Rubicon Fekete krónika, 2008/7-8. 4-13. oldal.

9

„1900: Nagyrévnek 1537 lakosa van, földterülete 5204 hold. Ebből szántó 3552 (…). Munkanélküli volt részben vagy teljesen 200 ember.”9 Az emberek ahelyett, hogy jobban éltek volna a háború végét követően, egyre jobban elszegényedtek. A földek termőértéke csökkent. A gazdasági válság következtében pedig a falu lakossága ahelyett, hogy közelebb került volna egymáshoz, még inkább széthúzott. A különböző társadalmi rétegek – melyek a családok birtokában lévő föld mérete alapján alakultak ki – egyre jobban eltávolodtak egymástól. Ezt bizonyította az is, hogy ha házasságról volt szó, még azt is megszabták, hogy ki-kivel kelhet egybe, attól függően, hogy a családnak mekkora földterület van a birtokában. Arra is odafigyeltek, hogy a felmenők mennyi idősek, milyen az egészségi állapotuk, ugyanis a föld a halálukig az ő tulajdonukban volt, nem pedig a házasuló fiatalok nevén.10 1. ábra: Tiszazug népességének alakulása11 A szegénység ellen még egy módon igyekeztek védekezni az asszonyok. Egyfajta „divatként” emlegették az egykézést a parasztasszonyok körében, de még a földbirtokosok is alkalmazták. Annak érdekében, hogy megvédjék családjukat és gyermeküket a nyomortól különböző módszereket alkalmaztak, hogy csak egy gyermekük szülessen, és több ne jöjjön a világra. Illés Sándor azt írta, hogy ez nem volt más, mint „A parasztság néma forradalma a nyomor, az elszegényedés ellen! Állásfoglalás a paraszti sors reménytelenségével szemben. (…) –Minek a gyerek? – mondották. – Cselédet, meg bérest neveljek az uraságnak? Felneveljem más kapcarongyának? Mi lesz belőle? – érveltek a kisparasztok, de ugyanezt mondták a módosabbak is. A birtokot féltették. Mi lesz a húsz-harminc holdból, ha szétaprózódik?”12 Így terjedt el az egykézés a tiszazugi közösségben is. Természetesen az elterjedéséhez kellett – orvos híján – a bábaasszony is, aki titokban adta közre az asszonyok között, hogy mi a módja annak, hogy ne legyen több születendő gyermek. Ehhez számtalanszor használtak különböző füveket, mérgező növényeket, gyökereket, melyeket bedugtak a méhszájba akár egész éjszakára, amitől a születendő gyermek meghalt. Ezen kívül alkalmazták a méhszáj elferdítését is, mely megakadályozta az újabb terhesség bekövetkezését. Természetesen ezek a „kezelések” később, a nők 30-40 9

Illés Sándor: Tiszazug, 1961. 20. oldal Illés Sándor: Tiszazug, 1961. 29. oldal 11 Kaposvári Gyula – Szlankó István: Tanulmányok Tiszazug életéből, 1971. 12 Illés Sándor: Tiszazug, 1961. 180. oldal 10

10

éves korára olyan szövődményeket okoztak, melyek rokkant, koravén asszonyokká tette őket.13 Természetesen, ha egy mód volt rá, aki beteg, vagy öreg volt és nem akart meghalni, akkor azon úgymond „segítettek”. Jött a bába, és a már jól ismert módszerével és szállóigévé vált kérdésével átsegítette az élőt a másvilágra. Ezek voltak tehát azok a társadalmi berendezkedésből fakadó okok és problémák, melyek odáig vezettek, hogy a családtagok egymás halálát kívánják, és tegyenek is annak érdekében, hogy az illető valóban távozzon az élők sorából.

3.4.

Pszichológiai kitekintés a világháború után

Fontos kitérni a világháború nyomait magán viselő pszichés problémákra is, melyek kialakultak a társadalomban, és amelyek nagyban befolyásolták a közösségen belüli lélektani helyzetet is, feszültséget generálva az együtt élők között. Az első ilyen probléma a munkanélküliség kialakulása volt. Sokan vagy azért nem találtak munkát, mert nem akartak a városban dolgozni, és nem akarták a falut elhagyni, vagy azért, mert nem tudták felvenni a versenyt az iparosodás következtében kialakuló üzemekkel. Természetesen ez nagy lelki problémát okoz mind magának az egyénnek, mind a családnak, amelyben él. A nagyobb közösségről nem is beszélve. Egyén szintjén ott a probléma, hogy nem tud saját magának sem megfelelni, hiszen úgy gondolja a munka elvesztésével, illetve új munkahelyre nem megfelelőségével ő nem egész ember, nem tud beilleszkedni a társadalomba. A család számára ez azért válik problémává, mert még egy fővel nő azon személyek száma, akik nem kenyérkeresőként, hanem eltartottként szerepelnek, ezzel megnehezítve a család gazdasági helyzetét. A faluközösség társadalmi szempontjait tekintve pedig a munkaképes, de nem dolgozó személy olyan egyénné válik, akit a közösség bizonyos értelemben lenéz, és nem tartja a társadalom egyenjogú tagjának. Mint már korábban említettem nagyon fontos a gyermekek létszáma is. Az orvostudomány és az egészségügy fejlődésével ugyanis megnövekedett a gyermekek száma, köszönhetően egyrészt az oltásoknak, másrészt pedig a bevezetett szülészeti előírásoknak. A gyermekek számának növekedése szintén az eltartottak számát növelte,

13

Illés Sándor: Tiszazug, 1961. 181. oldal

11

mely azt eredményezte, hogy még több „éhes száj” jutott egy keresőképes, családot eltartó személyre, mely szintén sok konfliktushoz vezetett. Konfliktushoz vezetett a már korábban kialakult föld-öröklési rendszer is. Ugyanis a nagyszámú örökösök következtében olyan szinten felaprózódtak az egy család birtokát képező földparcellák, hogy azon személyek, akik a meglévő földjükön történő termesztéssel szerették volna fenntartani családjukat, szinte lehetetlen vállalkozásba fogtak. Ebből kifolyólag számos családi „perpatvarhoz” vezetett a leszármazók közötti földöröklés kérdése, mely az elhunyt után megillette az egyes családtagokat. A probléma fő forrását azonban nem ezek a fenti szociológiai alapú problémák jelentették, hanem a háborúból hazaérkező katonák és a háború lélektani hatásait viselő emberek helyzete. Az első világháború ugyanis olyan mentális problémákat hagyott maga után, melyeket igen nehéz volt kezelni. Kiváltképp ilyen probléma volt az, hogy az emberek hozzászoktak az erőszak, az agresszivitás és a terror állandó jelenlétéhez. A háború alatti mindennapos halálhírek, kizsákmányolások, és erőszakos magatartások olyan megszokottá váltak az emberek életében, hogy szinte hétköznapi dolgokként kezdték kezelni az ilyen és ehhez hasonló eseteket. Egyszerűen fogalmazva a háború olyan mentális nyomokat hagyott maga után, mely az erkölcsi normarendszer felbomlásához vezetett. Ezen túlmenően a háborúból visszatérő katonák helyzete sem volt egyszerű. A legtöbbjük ugyanis valamilyen testi fogyatékossággal érkezett haza, de az is előfordult, hogy bár fizikailag teljesen ép volt a hazaérkező, az ütközet olyan szinten megviselte pszichésen, hogy kialakult valamiféle elmebeli probléma az illetőnél. A legtöbb hazaérkező vagy a fogyatékossága miatt szenvedett és ebből következő szorongásának, tehetetlenségének következtében vált agresszívvá és bántalmazta családját, vagy az állandó erőszak alkalmazása, melyet a harc úgymond „megkövetelt” tőle, tette őt agresszívvá. A háború alatt és azt követően a pszichés és lelki megterhelések és megrázkódtatások következtében számos lélektani és elmebeli probléma alakult ki. Természetesen nem minden férfi volt agresszív, aki hazaérkezett, ahogy azok között is voltak családjukat bántalmazók, akik nem vettek részt ütközetekben. Az elharapódzó indulatok, az agresszivitás az első világháború kezdetével átszőtte az emberek mindennapjait és beépült az emberek tudatába, nem eresztve őket az erőszak

12

gondolatától a háború befejeztét követően sem – függetlenül attól, hogy nő vagy férfi, idős vagy fiatal, öreg vagy gyermek volt az illető. Az agresszió megszokása pedig nemcsak az ellene tanúsított lélektani immunitásra vonatkozott, hanem sajnos arra is, hogy hagyták, és egyre többet alkalmazták is azt.

4. A tiszazugi gyilkosságok és az erőszak elméletének összefüggései Ahhoz,

hogy megérthessük

az

elkövetett

cselekmények

okát,

fontos

bemutatnunk az erőszak értelmezéséhez kidolgozott elméleti alapokat, melyeket felhasználva értelmezhetjük a tiszazugi gyilkosságok során elkövetett erőszakos cselekményeket. Hétköznapi értelemben vett erőszakon a fizikai erőszakot, magát a tettlegességet értjük, azt, ha valakit fizikális értelemben olyan káros hatás ér, mely következtében a sértett testét, szervezetét sérelem éri. Az erőszak fogalma meghatározható büntetőjogi és kriminológiai szempontból is. A mai magyar büntetőjog azokat az erőszakos cselekményeket sorolja a bűncselekmények közé, melyek a büntetőjog által védett jogi tárgyak (személy és dolog) ellen irányulnak. Azonban vannak olyan erőszakos cselekmények, melyek a jog szempontjából elfogadottak, mint például a szülői felügyeleti jog keretén belül a gyermek nevelése érdekében történő büntetés céljából alkalmazott erőszak, illetve az egyes sportágra vonatkozó versenyszabályok keretein belül történő erőszak alkalmazása.14 Kriminológiai szempontból „az erőszak embertől eredő és közvetlenül emberre irányuló olyan szándékos cselekvést feltételez, amely fizikai vagy pszichikai erőszakban (fenyegetésben) nyilvánul meg.”15 Az erőszakos elkövető magatartása mindig szándékos, célzatos magatartás, és a szándék megvalósításához szükséges erőszak lehet: -

eszközként használt erőszak (eszközcselekmény), vagy

-

a bűncselekmény törvényi tényállási elemét kimerítő erőszak.16

14

Kerezsi Klára: Az erőszakos bűnözés, 1999. 155-171. oldal Kerezsi Klára: Az erőszakos bűnözés, 1999. 155-171. oldal 16 Kerezsi Klára: Az erőszakos bűnözés, 1999. 155-171. oldal 15

13

Erőszakos bűncselekmények esetén „az agresszív viselkedésformák az alkalmazott erőszak formáján és mértékén túl, csoportosíthatók a sértettek, az előrelátás, az eszközök vagy a támadó életkora szerint is”.17 Elkövetés

körülményei

alapján

beszélhetünk

szükségletkielégítő

és

konfliktusfeloldó bűncselekményekről. Szükséglet kielégítése esetén a szükségletek megegyeznek, illetve szoros kapcsolatot mutatnak a cselekmény motívumával vagy indítékával; ide sorolhatóak például a rablás, markecolás, erőszakos közösülés vagy nyereségvágyból

elkövetett

emberölés.

Ezzel

szemben

a

konfliktusfeloldó

bűncselekmények körébe a személyek közötti viszonyok során felmerülő problémák feloldására szolgáló elkövetéseket soroljuk, ide tartoznak például a vélt vagy valós sérelem valamint az erős felindulásból elkövetett cselekmények, mint például erős felindulásban elkövetett emberölés, könnyű testi sértés bizonyos esetei, valamint az önbíráskodás. „A konfliktusmegoldásra való erőszakos eszközök választásának realitása kulturálisan kötött: például Szolnok megyében az országos átlagnál lényegesebben alacsonyabb válási arányszámok mellett kiugróan magas a hozzátartozó sérelmére elkövetett emberölési gyakoriság.”18 Fentiek kapcsán elmondható, hogy a tiszazugi gyilkosságok sok esetben a konfliktusfeloldó bűncselekmények körébe tartoztak. Azonban azokban az esetekben, mikor azért történt a magzat vagy a kisgyermek, illetve az idős vagy fogyatékos személy életének elvétele, mert nélkülük is alig volt mit enni, és nélkülöztek a családban, akkor már beszélhetünk szükségletkielégítő bűncselekményről – ám véleményem szerint ez is a problémák kezelésének egy módja volt, és nem feltétlenül sorolhatóak ebbe a csoportba. Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni egy országos statisztikai felmérést, melyben a kimutatott statisztikai adatok alapján a tiszazugi gyilkosságok színhelyéül szolgáló területen, mely a jelenlegi Jász-Nagykun-Szolnok megyében található, a társadalmi berendezkedés és az elvárások miatt a problémák elrendezésére az elválás helyett – az ország többi területéhez képest – gyakrabban választották az emberölést megoldásul mind a XX. mind pedig XXI. század hajnalán.

4.1.

17 18

A családon belüli erőszak

Kerezsi Klára: Az erőszakos bűnözés, 1999. 155-171. oldal Kerezsi Klára: Az erőszakos bűnözés, 1999. 155-171. oldal

14

A témából adódóan részletesen ki kell térnünk családon belüli erőszak formáira. A családon belüli erőszak „speciális jellemzője, hogy a bántalmazásra az elkövető és a sértett közötti ismeretségből fakadó intim viszony, illetve az életkorból, nemi hovatartozásból adódó egyenlőtlenségek okozta anyagi, érzelmi és szexuális függőség keretei között kerül sor, és jellemző, hogy az érintettek hosszabb időn keresztül együtt élnek egy olyan korlátozott térben, mely természeténél fogva megnehezíti, kizárja a kapcsolat feletti társadalmi ellenőrzés lehetőségét.”19 Ebben az esetben fontos megemlíteni, hogy családon belüli erőszakról akkor beszélünk, ha a hozzátartozók, együtt élők, valamint intim- illetve párkapcsolatban élők között, általában otthon, valamely erőszakos cselekmény jön létre. Fajtáit tekintve a következők lehetnek: -

közvetlen (testi sértés, emberölés) vagy közvetett (pl. tárgyak rongálása, dobálása, állatok bántalmazása) fizikai erőszak,

-

elhanyagolás,

-

lelki bántalmazás, amely lehet verbális bántalmazás (megalázás, fenyegetés, szidalmazás) vagy érzelmi abúzus (zsarolás, érzelmi elhanyagolás)

-

szexuális erőszak vagy szexuális abúzus

-

gazdasági vagy társadalmi visszaélés gyakorlása (a saját kereset elvonása, ellenőrzése, a családi és baráti kapcsolatok megvonása).20

A szexuális erőszak fajtái meghatározhatók a sértett szerint is, mely alapján beszélhetünk gyermekbántalmazásról, (volt) házastárs vagy (volt) partner elleni bántalmazásról, ezen belül nő vagy feleség illetve férfi vagy férj sérelmére elkövetettről, idősbántalmazásról (felmenők, nagyszülők) valamint egyéb rokonok, például testvérek bántalmazásáról.21 A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről alapján a hozzátartozók körébe a következő személyek tartoznak: -

„ az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa vagy élettársa,

-

az örökbefogadó és a nevelőszülő (ideértve az együtt élő mostohaszülőt is), az örökbe fogadott és a nevelt gyermek (ideértve az együtt élő mostohagyermeket is),

-

a testvér és a testvér házastársa vagy élettársa,

19

Dr. Váradi Erika – Gilányi Eszter: A családon belüli erőszak és a magyar szabályozási törekvések, 2013. 20 Virág György: Családon belüli erőszak, 2012. 379-398. oldal. 21 Virág György: Családon belüli erőszak, 2012. 379-398. oldal.

15

-

a házastárs, az élettárs,

-

a házastárs vagy az élettárs egyeneságbeli rokona és testvére”22

Tehát ezek azok a személyek, akiken a családon belüli erőszak sértetti körét értjük. A családon belüli erőszak kiváltó okára több magyarázat is van, melyek nagyrészt pszichológiai alapon nyugszanak, ide tartoznak a bántalmazó lélektani jellemzői, melyek a következők lehetnek: -

a bántalmazó gyermekkorában alapvető szükségleteit nélkülöző volt,

-

agresszivitását nehezen tudja kontrollálni,

-

gyermekkorában magát az elkövetőt is bántalmazták,

-

viselkedése már gyermekkorától kezdve valamilyen deviáns eltérést mutatott,

-

a máshol felgyülemlett feszültséget így vezeti le,

-

a társadalmi életben betöltött szerepe háttérbe szorulását családján belül próbálja kompenzálni,

-

hatalmi kérdés, domináns pozíció fenntartása,

-

egyéb

ép

lélektani

rendszer

erőszakgyakorlás alkalmazása.

felbomlása

következtében

történő

23

A kor szellemét tekintve, több kiváltó ok is közrejátszhatott az akkor kialakuló családon belül történő erőszakos cselekmények elkövetésére. Mégis úgy gondolom, hogy az örökletes és a gyermekkorban elszenvedett, saját bőrön tapasztalt erőszakon túlmenően nagy számban volt a háború alatt kialakult, illetve az utána maradó lelki és testi sérelmek következtében létrejött agresszió egyfajta megnyilvánulása. Fontos kitérnünk a háborúból hazaérkező katonák kérdéskörére és a velük kapcsolatosan felmerülő erőszakos cselekményekre. Természetesen nagy számban előfordult, hogy a háború olyan mentális nyomokat hagyott a katonákon, melyeket nem bírtak feldolgozni, és ezért követtek el szeretteikkel szemben erőszakot. Azonban érdekes az az oldala, melynél a hazaérkező katona valamilyen további helyzet kialakulása következtében vált erőszakossá. Előfordult, hogy a hazaérkező – az őt ért lelki bántalmak feldolgozása végett – úgymond „alkoholba fojtotta bánatát” és az alkoholos befolyásoltság alatt vált olyan szinten agresszívvá, mely következtében bántalmazta családtagjait.

22 23

2012. évi C. törvény Büntető törvénykönyvről 459§ (1) bekezdés 14. pont Virág György: Családon belüli erőszak, 2012. 379-398. oldal.

16

Ezen túlmenően számos eset volt arra is, hogy a háborúból hazatérő valamilyen testi fogyatékossággal, rokkantan érkezett haza, így már nem tudta ellátni a családban betöltött szerepét, nem tudott gondoskodni szeretteiről, elvesztette a családfenntartó szerepkörét. Ez számos problémát okozott mind neki, mind a család többi tagjának, ugyanis anyagilag is teljesen átrendeződött a közösségben élők helyzete. Jobb esetben felcserélődtek az addig ellátott szerepek, rosszabb esetben éhezés fenyegette a családot. Ennek következtében olyan konfliktusok alakultak ki, mely nehezen kezelhetőnek bizonyult. A férfi továbbra is szerette volna fenntartani a róla kialakult képet és az általa addig képviselt szerepet, szeretett volna domináns maradni, és ez oda vezetett, hogy sok esetben a szerettei kárára kívánta megmutatni, hogy ő az erős, a döntések meghozója és ő határozza meg a közvetlen környezetében élők lelki és testi hogylétét is, melynek kifejezésére erőszakot alkalmazott. Természetesen nemcsak a férfiak, és nemcsak a hazaérkező katonák követtek el erőszakot, hanem gyakorta megesett, hogy az asszonyok is, melynek kifejtésére a következő fejezetben kerül sor.

4.2.

Női bűnözés és a családon belüli erőszak kapcsolata

A kriminológiai ismeretek alapján beszélhetünk úgynevezett nemek szerinti bűnözésről. A kutatókat már a kezdetektől fogva foglalkoztatta ugyanis az a kérdés, hogy vajon miért vannak kisebb számban a női bűnözők, mint a férfi elkövetők. A nemek kriminalitásával kapcsolatosan több elmélet is született, melyet az 1900-as évek elején főként biológiai okokkal magyaráztak, majd az 1930-as évektől kezdve a pszichológiai és a szociológiai megközelítések kaptak nagyobb szerepet. 24 A biológiai alapokon nyugvó evolucionista szemlélet (Cesare Lombroso és William Ferrero) szerint ugyanis azért volt nagyobb a férfi elkövetők száma, mert az evolúciós folyamatok során kialakult nagyobb variabilitásuk következtében számos degenerációt mutatnak, mely hajlamossá teszi őket a bűnelkövetésre, míg a nőket hátrébb sorolták az evolúciós rendszerben, ezzel kevesebb egyedek variációjából származó degenerációt származtatva nekik.25

24

Tamási Erzsébet: Nemek és a bűnözés, 2012. 539-558. oldal Gilányi Eszter: Gondolatok a női bűnelkövetés lélektani aspektusairól – különös tekintettel a maszkulanitásra. 25

17

A pszichológiai elméletek és a szociológiai megközelítés alapján több meghatározó elmélet született. Freud elmélete szerint, – melyet azóta már megdöntöttek – a nők által elkövetett bűncselekmények okát a szexualitás gyökereiben kellett keresni. A Glueck házaspár úgy vélte, hogy a női bűnözés kiváltó oka az volt, hogy a nők így próbáltak lázadni az őket befolyásoló szexuális kontrollal szemben. Otto Pollack pedig úgy vélekedett, hogy a női bűnözés egyfajta „maszkírozott viselkedés”. Véleménye szerint a nők és a férfiak egyenlő arányban követnek el bűncselekményt, és nagyon sok férfiak által elkövetett bűncselekmény mögött a nők állnak felbujtóként. Úgy gondolta, hogy a nők által elkövetett bűncselekmények azért nem derülnek ki olyan nagy számban, mert a társadalmi berendezkedés és a férfiak „lovagiassága miatt” a női bűnözők által elkövetett tettek ritkábban kerülnek nyilvánosságra, így ritkábban kerülnek nők elfogásra és bíróság elé állításra is.26 „A feminista kriminológiai gondolkodás központi elvei a patriarchalitás, a nők szociális és társadalmi marginalitása, valamint, valamint a nők feletti társadalmi kontroll és az ebből következő önkontroll. A patriarchalitás, mint történeti kategória, a férfiak nők feletti hatalmát jelenti. A kriminalitásban ennek legfőbb ere a családi erőszak, a munkahelyi diszkrimináció és zaklatás, valamint az igazságszolgáltatásban megnyilvánuló informális egyenlőtlenség. A marginalizáció (…) szerint a nők nemcsak nemük, de osztályhoz való tartozásuk, társadalmi helyzetük miatt is hátrányban vannak, ami elszegényedésükhöz vezet, és ennek következménye alkalmat teremthet a bűnelkövetésre. (…) A női bűnőzés emelkedésének nem a nők gazdasági felszabadulása az oka, sőt a megemelkedett bűncselekmények többsége a tradicionális női szerepből adódik, például bolti lopásokból, kisebb csalásokból, amelyek egyértelműen a család fenntartásával kapcsolatosak.”27 A társadalmi kontroll elmélete (Travis Hirschi) szerint a nők belső önkontrolljuk jóval erősebb, mint a férfiaké, és jóval nagyobb társadalmi ellenőrzés alatt is élnek. A feminista kriminológiai szemlélet szerint pedig a nemek szerinti társadalmi helyzetben való elhelyezkedés már nem befolyásoló tényező az igazságszolgáltatás területén, ugyanis a bírói gyakorlatban a női elkövetők ugyanolyan büntetési tételt kapnak elkövetett cselekményeik után, mint amilyet egy férfi kapna.

26 27

Tamási Erzsébet: Nemek és a bűnözés, 2012. 539-558. oldal Tamási Erzsébet: Nemek és a bűnözés, 2012. 539-558. oldal

18

A női bűnözés létére és számszaki arányaira a férfiak által elkövetett bűncselekmények mértékéhez képest tehát számos elmélet és kiindulópont szolgál alapul, azonban teljesen kimeríteni és körüljárni az adott témát szinte lehetetlen. A dolgozatomhoz kapcsolódóan igen fontos megemlítenem magyarországi viszonylatban Angyal Pált és Vámbéry Rusztemet, akik a kriminálbiológiai és kriminálpszichológiai irányzatok területén is végeztek kutatásokat. Elméletük szerint „a női bűnözés a női életmódból adódó bűnözési alkalmak kiemelésével bővült.”28 Valamint nem elhanyagolható Hacker Ervin kapillaritás elmélete, mely szerint a „háború után megnövekedett női bűnözést az generálta, hogy a nők nemcsak a termelésben, a munkában vették át a hiányzó férfiak szerepét, hanem a bűnözésben is.”29 Exner szerint ennek a jelenségnek nyilvánvalóan szociális-gazdasági okai lehetnek, ugyanis a háborús időkben a nőnek el kellett foglalni a férfi helyét a társadalomban, ami ebből kifolyólag a társadalom számára a korábban férfiak által „képviselt” deviáns viselkedések megnövekedéséhez is vezetett. A női szerepek kiterjedése, társadalomban betöltött szerepkörük megnövekedése és az igények megnövekedése befolyásoló tényezőként hatott kriminálpszichológiai szempontból.30 Schäfer István rámutatott arra, hogy a háború alatti női bűnözés közel sem olyan kiemelkedően magas a férfiak által elkövetett bűnözéshez képest. Nagy száma csak annak okán tapasztalható, hogy az egyébként bűncselekményt elkövető férfiak jó része ebben az időszakban a háborúban tevékenykedett, így ők mint potenciális bűnelkövetők, nem jöhettek szóba.31 „Magyarországon 1910 és 1913 között átlag évi 10-11 ezer női bűnelkövetőt regisztráltak, 1917-ben viszont már 24 ezret. A növekedés tehát mindenképpen jelentős, még akkor is, ha új bűncselekményi tényállások beiktatására és a bűnüldözés szigorítására is gondolunk.”32 Magyarországon a két világháború közötti időszak alatt a női elkövetők az összes elkövető számának 26,8 százalékát tették ki. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a női elkövetők száma az első világháború alatt jelentősen megnövekszik a hadviselő országokban. Az emelkedés magyarországi viszonylatban azonban több mint 100 százalékos. A háborút követően az arányszám viszont visszatér a 28

Tamási Erzsébet: Nemek és a bűnözés, 2012. 539-558. oldal Tamási Erzsébet: Nemek és a bűnözés, 2012., 539-558. oldal 30 Franz Exner: Kriminologie, 1949. II. kötet IV. 14. pont. 31 Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 166. oldal 32 Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 167. oldal 29

19

már

korábban

tapasztalt

„nyugalmi

időszakban”

elkövetett

cselekmények

arányszámához.33 Az első világháború alatt a nők összes elítélten belüli aránya 16,1%-ról az 1917. évre 43%-ra nőtt, abszolút számuk pedig az 1913. év 11 239 fő női elítéltek számához képest 1917-re 23 929 főre emelkedett, azaz 4 év alatt több mint kétszeresére nőtt a női elkövetők száma. „Figyelemre méltó, hogy az elítélt nők száma a nagyarányú népességcsökkenés ellenére még 10 évvel a háború befejezése után is alig volt kevesebb, mint a háborút megelőző években. Ez pedig azt jelenti, hogy a háborús periódus hullámhegyétől eltekintve is a háború után következő társadalmi-gazdasági változások feltétlenül hatással voltak a női bűnözésre (…), gondolok itt a húszas évek első felének inflációs gazdaságára, a munkanélküliségre, a nők tömeges munkába állásának a háború alatt megindult folyamatára.”34 Az ENSZ V. kongresszusán számos kriminológus hangsúlyozta, hogy ahogyan a hétköznapi élethelyzetekben is egyre több teret töltenek meg a nők, ugyanúgy következik a bűnözésben való részvételük, mely kiterjed olyan bűncselekményekre is, melyet korábban túlnyomó részt csak férfiak követtek el. A statisztikai szintű növekedés egy része viszont valóban annak köszönhető, hogy a bíróságok már kevésbé elnézőek a női elkövetőkkel szemben, mint az korábban megszokott volt.35 Történeti szempontból a tipikusan női bűnelkövetési módoknak a következőket tekintették: -

házasságtörés, paráznaság

-

boszorkányság

-

magzatelhajtás

-

gyermekölés

-

gyermekkitétel.36

A női kriminalitás indítékrendszere, módszerei és az elkövetésben rejlő agresszió igen sajátos jegyeket mutat. Azonban, ha azt tanulmányozzuk, hogy az 1900as évek elején milyen kegyetlenséggel követték el a bűncselekményeket az asszonyok, figyelembe kell vennünk a mindennapos agressziót és erőszakot, mely az adott korszak egyfajta velejárójaként működött. Ez arra ad lehetőséget, hogy átfogó képet kapjunk arról, hogy bizonyos élethelyzetekben a gyengébbik nem képviselői sem riadnak vissza 33

Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 167-175. oldal Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 236-237. oldal 35 V. ENSZ kongresszus anyagának előkészítő jelentése. VIII. 95. és 96. pont 36 Gilányi Eszter: Nemi szerepek, nemi sztereotípiák és a női bűnözés elméletei, 2012. 19-42. oldal 34

20

az erőszak alkalmazásától, és céljaik elérése érdekében olyan módszereket alkalmaznak, melyek éppen a legjobb lehetőséget biztosítják. Mivel a nő az erőszak szempontjából úgymond hátrányos helyzetben van, így két lehetősége van az áldozat küzdelem nélküli legyőzésére. Az egyik, ha olyan eszközt alkalmaz, amely fizikálisan megkönnyíti az erőszak kifejtését, ilyen például egy erős bot, kés, vagy akár fegyver használata, illetve ide tartozik az is, ha az áldozat védtelenségét használja ki, és például álmában támadja meg. A másik pedig, ha a nő a társadalmi szerepe kihasználásával, az ott betöltött szerepét felhasználva, anyaként, ápolóként, feleségként, vagy a rászorult személy gondozójaként fokozatosan mérgezi a mit sem sejtő áldozatot. Ekkor a támadónak, az első módszerhez képest nagyon nagy önuralomra van szüksége, ugyanis ilyenkor az elkövetés akár heteken, hónapokon keresztül is tartat, és el kell rejtenie az áldozat – és sok esetben a környezetében élők - elől a folyamatosan folytatott tevékenysége célját, melyet már korábban kitervelt, valamint az érzéseivel ellentétesen kell viselkednie ez idő alatt, és elrejtenie az áldozata iránt érzett ellenszenvet, gyűlöletet vagy haragot. 37 Ehhez az elkövetési módhoz sok esetben szükség van arra, hogy az elkövető együtt éljen, vagy legalábbis minden nap látogassa az áldozatát, és sok esetben az áldozat nem más, mint egy közeli hozzátartozó vagy rokon. Ezzel kapcsolatosan pedig érdemes körbejárni a családon belüli erőszak témakörét is.

4.3.

Családon belüli erőszak női oldala

Általában ha családon belüli erőszakról beszélünk, mindenkinek egy a gyermekét vagy feleségét tettlegesen bántalmazó agresszív férfi jut elsőnek eszébe. Ettől azonban sokkal komplexebb dologról van szó. Ugyanis egy olyan zárt közösségen belül, mint amilyen egy család, nem feltétlenül az apa vagy férj szerepben lévő személy az, aki az erőszakot elköveti. Nagyon sok esetben ugyanis, főleg a jelenlegi fejlődő, felgyorsult világunkban, ahol már az úgynevezett „Y” – generáció is a felnőtté válás rögös útját tapossa, számtalan esetben felcserélődnek a régen férfi és női szerepekként ismertté vált élethelyzetek. A nők is dolgoznak, sok esetben vezető pozíciókat látnak el és gyakorta előfordul, hogy több pénzt keresnek, mint a családfenntartó személyként ismert férfi.

37

Gilányi Eszter: Nemi szerepek, nemi sztereotípiák és a női bűnözés elméletei, 2012. 19-42. oldal

21

Ennek következtében olyan feszültség és konfliktus alakulhat ki egy családban, mely a nőket is arra sarkallhatja, hogy szeretteiken töltsék ki agresszivitásukat. Habár jellemzően a nők fizikailag gyengébbek, ettől függetlenül sok esetben megvalósul a nők által elkövetett családon belüli erőszak, amely lehet ugyan fizikai, ha kisgyermek

bántalmazásával,

vagy

berendezési

tárgyak

összetörésével

való

félelemkeltéssel valósul meg, de nem feltétlenül szükséges tettleges fizikai erőszakot alkalmaznia. Ilyen esetek például, ha a nő érzelmileg befolyásolja és rettegésben tartja a közösség többi tagját, illetve gyermek esetében elhanyagolással és a család bármely tagjával szemben az anyagi javak megvonásával is megvalósíthatja azt. Mint köztudott, a tiszazugi gyilkosságok elkövetői mindannyian nők voltak. Amint a fentiekből jól látható az elkövetések nagy százalékban valószínűleg a kor társadalmi velejárói voltak. A családban elhelyezkedő szerepek megváltozása, a nők háború alatti családfenntartóvá válása, valamint az azt követő anyagi helyzet kialakulása is közrejátszott abban, hogy ők maguk is erőszakos bűncselekmények elkövetőivé váljanak. „A női kriminalitással foglalkozó szakirodalom egységes abban, hogy a nők ölési cselekményeinek zömét egy viszonylag jól körülhatárolható fő típus alkotja. Ezt pedig főleg az elkövetőhöz fizikailag-pszichikailag közelálló személyekkel kapcsolatos tartós jellegű válságállapot jellemzi.”38 Hentig

szerint

„ezeknél

a

családi

gyilkosságoknál

kétségtelenül

az

önvédelemhez hasonló helyzet alakul ki”,39 MacDonald álláspontja alapján pedig „az elviselhetőség határán felül provokált asszony, aki régóta szenved kínzójától, erőszakos, impulzív cselekedettel állhat bosszút szenvedéseiért”.40 Érdemes figyelembe vennünk azt a tényt is, miszerint a nőkben van egy jellegzetes, késleltetett agresszió. Ez arra utal, hogy míg a férfi a konfliktusos helyzetben az őt ért támadásra azonnal reagál, addig egy nő képes akár éveket is eltölteni egy olyan helyzetben, mely számára problémát okoz, és csak ezt követően reagál az őt ért sérelemre, és ekkor jön felszínre a régóta elfojtott agressziója. Ez főleg azért fontos, mert a huzamosabb ideig elfojtott erőszak sokkal intenzívebben tör elő, mely gyakrabban vezet emberöléshez.41 Legyen az akár hirtelen felindulásból elkövetett, mikor egy igen apró dolog úgymond „megkoronázza” az évek alatt 38

Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés,1978. 361. oldal Hans von Hentig: Zur Psychologie der Einzeldelikte. II. Der Mord. Tübingen, 1956. 275. oldal 40 John MacDonald: The Murderer and his Victim, 1961. 71. oldal. 41 Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 155. oldal 39

22

felhalmozódott lelki problémákat, vagy legyen akár ez előre kitervelt, amikor egy a régóta szunnyadó konfliktust egy pontosan megszervezett „megtorlás” követ. Ezekben a szituációkban a tettest olyan kötelezettségek terhelik, melyeket az áldozat generál, és a tettes igen nehezen viseli el. Ennek okán a kötelezettségek alól történő egyfajta szabadulásként alakul ki az ölési szándék, majd történik meg a bűncselekmény elkövetése. Ebbe

a

csoportba

sorolható

a

tiszazugi

gyilkosságok

néven

ismert

bűncselekmény-sorozat is, melyben tapasztalható a nők társadalmi berendezkedéséből és a társadalomban betöltött szerepkörükből származó problémák gyilkossággal való konfliktus-feloldása.

4.4.

Területi fertőzöttség

A családon belüli erőszakhoz kapcsolódóan fontos kiemelnünk a területi fertőzöttség témakörét. Kutatások alapján ugyanis kimutatták, hogy azokon a területeken, ahol nagyobb számban követnek el bűncselekményeket, tehát ahol nagyobb az úgynevezett területi fertőzöttség, ott még inkább fokozódni fog a bűnelkövetések száma,

mivel

nagyobb

valószínűséggel

maradnak

látensek

az

elkövetett

bűncselekmények.42 Erre az ad magyarázatot, hogy míg egy bűnözés szempontjából kevéssé fertőzött területen hamar észlelnek egy bűncselekményt, addig egy olyan területen, ahol gyakoriak az elkövetések ott nem, vagy csak sokkal később veszik észre az újabb elkövetést, mely alapján az elkövető nyomára vezető bizonyítékokat már nem lehet megtalálni, vagy nem lehet kétséget kizáróan bizonyítási eszközként felhasználni. Egy adott helyen az elkövetések nagy számát természetesen több tényező befolyásolja. Ide sorolható az adott korszak, a társadalmi berendezkedés, magának a mikroközösségnek a morálja valamint az egyén pszichés és erkölcsi mentalitása is. Emberi szemszögből tekintve már kisgyermekként is sok olyan dolgot megtett az ember, melyet tudta, hogy nem szabad, de vállalva a kockázatot, a szülők által történő leszidást, remélve azt, hogy nem bukik le, mégis megtette. A fertőzött területeken az óriási látenciának köszönhetően még az addig jogkövető és büntetéstől félő személyek is elkövetnek bűncselekményeket, mert bíznak abban, hogy sosem kerül napvilágra, amit elkövettek. 42

Vavró István: A bűnözés mérésének módszerei, a magyarországi kriminalitás általános jellemzői, 1999. 53-74. oldal

23

Ebből következően nem véletlen, hogy a háborút követő időszakban, ahol az emberek életében teljesen hétköznapivá vált az erőszak, olyan cselekményeket tettek meg az emberek, melyekre egy nyugalmi, háborútól mentes és anyagilag valamint lelkileg és erkölcsileg stabil környezetben valószínűleg eszükbe sem jutott volna. Az arzénes asszonyok kapcsán pedig teljes joggal mondhatjuk, hogy bár a tiszazugi közösségben nagyrészt köztudott volt, hogy az asszonyok férfiak és gyermekek életét veszik el, mégsem féltek attól, hogy amit tettek, az a hatóság tudomására jut. Ugyanis mindannyian bíztak abban, hogy a közösség megőrzi az általuk elkövetett bűnök titkát, valamint nem volt tudomásuk arról, hogy a méregként beadott arzén még évek múltán is kimutatható az elhunyt holttestéből, jó ideig hordozva ezzel a gyilkosság bizonyítékát. Fontos megemlítenünk a területi fertőzöttséggel kapcsolatosan, hogy a körülmények által adott lehetőséget az is bizonyítja, hogy azokon a területeken, ahol nehézkessé vált a méreghez való hozzájutás, illetve könnyebb volt bizonyítani és diagnosztizálni, hogy egy adott személy mérgezés áldozatává vált, ott rohamosan csökkenni kezdett az elkövetések száma.43

5. Az elkövetők A női bűnözés kérdésköre azért került ilyen részletesen kifejtésre, ugyanis az arzénes ügyben szereplő gyilkosok minden esetben nők voltak, akik közeli hozzátartozóik életét oltották ki. Az elkövetők közt voltak asszonyok, lányok, özvegyek, szeretők, anyák. A tettesek

mindannyian

földműves

családokban

éltek,

és

voltak,

akik

a

szegényparasztsághoz tartoztak. Legtöbbjük nem vagy csak alig tudott írni és olvasni, a házasságuk általában rossz volt, férjeik alkoholisták, agresszívek voltak.44

Az

ítélethozatal során a vádlottak kora 40 évtől 70 évig terjedt. Mutatva ez is azt, hogy az elkövetések korosztályra tekintet nélkül kerültek végrehajtásra. Egyedül a nem játszott szerepet. Az elkövetők között egy férfi sem volt. A férfiak a gyilkosságok során általában áldozatként szerepeltek, de arra is volt példa, hogy ugyan a férfi tudott arról, hogy az asszony az öreg vagy a gyermek életét arzénnel vette el, de vagy az elkövetés

43 44

Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 153-154. oldal Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 374. oldal

24

után szerzett róla tudomást, vagy ha már korábban tudott arról, akkor hallgatása egyfajta beleegyezésnek számított. Az elkövetők részére kiszabott büntetésről a büntetőeljárás lefolytatása végén a bíróság hozott ítéletet, mely a későbbiekben részletesen kifejtésre kerül.

6. Az indíték Fontos hangsúlyozni, hogy a „nő indítékrendszere sem általában, sem kriminális vonatkozásában nem különbözik alapvetően a férfi motivációjától: szükségletei lényegében azonosak, az arányok, valamint a szükségletek által meghatározott célok tartalma azonban különböző. (…) A célok tartalmának különbözőségét a nő eltérő társadalmi szerepe és lehetőségei határozták, illetve határozzák meg.”45 Az emberölésnél az ölési motívum több szegmensű lehet, akár férfiről, akár nőről beszélünk: -

bosszú,

-

haszonszerzés,

-

szerelemféltés, féltékenység,

-

szadizmus.

-

a feloldhatatlannak tűnő konfliktusok megszüntetése.46

Azonban ehhez az is hozzátartozik, hogy egy nő bosszúvágyát általában teljesen más okok váltják ki, mint egy férfiét. Ide tartozik az is, hogy egy nőt sokkal jobban megérintett és érzelmileg feldúlt egy a magánéletét, jó hírét, illetve női méltóságát sértő esemény, melyre képes volt igen erős erőszakkal reagálni.47 Azonban természetesen sok más motívum is alapul szolgálhat az emberölésnél, mely akár kifejezetten egyénhez kapcsolódó is lehet. A gyilkosságok motívumai általában a következők voltak: a háborúból hazatért katonák valamilyen testi fogyatékosságban szenvedtek, családban betöltött korábbi szerepüket nem bírták ellátni, csak eltartani kellett őket; sok volt a gyermek, nem volt mit enniük, a férfi sok esetben ivott és erőszakoskodott feleségével. Míg a gyermekek esetén a születésszabályozás volt a legfontosabb motívum, felnőtt áldozatok esetén

45

Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 154. oldal Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 154-155. oldal 47 Gilányi Eszter: Nemi szerepek, nemi sztereotípiák és a női bűnözés elméletei, 2012. 19-42. oldal 46

25

mindig olyan személyekről volt szó, akik a család számára valamilyen módon terhet, hátrányt jelentettek, nem hoztak hasznot, viszont el kellett tartani őket. Történtek gyilkosságok szerelmi szálak mentén is, de idős személyek esetén már az örökösödési motívum is nagy szerepet játszott (főleg a földörökléssel kapcsolatosan). Itt ki kell térnünk a földöröklési motívumra, ugyanis ebben az időszakban mindennek a központjában a föld állt és a mezőgazdaság, ha a paraszti világot tekintjük. Az örökösödésből következően a földek pedig egyre inkább elaprózódtak, ennek következtében pedig nem voltak arra alkalmasak, hogy el lehessen tartani belőlük egy családot. Ennek okán számos olyan gyilkosság is történt, melynek célja a nagyobb földterület megszerzése volt a megélhetés érdekében és a jobb élet reményében, valamint olyan ok is elhangzott a kihallgatások során mely szó szerint úgy hangzott, hogy „egyszer az életben szerettünk volna húst enni”,48 ugyanis a falvakban uralkodó szegénységből következően nagyon kevés család engedhette meg, hogy étkezés céljából húst vásároljon, vagy állattenyésztéssel foglalkozzon. Ebből adódóan, ha kevesebb volt az eltartottak száma, könnyebben tudtak úgy gazdálkodni, hogy hús is kerüljön az asztalra.

7. Az áldozatok A viktimológia számos kutatási területtel foglalkozik, mely alapján vizsgálni tudják az áldozat helyzetét az egyes bűncselekmények során. Ezen kutatási terület kiterjed

a

bűnözésre,

illetve

az

egyes

bűncselekmények

áldozatszempontú

morfológiájára, az áldozat viselkedésére a bűncselekmény megtörténte előtt, annak idején és azt követően, az áldozat elkövetővel fennálló kapcsolatára, az áldozat közreműködésére a büntetőeljárásban, jogi helyzetére, a lehetséges áldozatok körére és az áldozattá válás megelőzésének módjaira.49 Egy bűncselekmény szempontjából ugyanis nem lehet elhanyagolni azt a kérdést, hogy egy áldozat mennyire volt úgymond kiváltó tényezője az elkövetett cselekménynek. Áldozatnak nevezzük „nemcsak a bűncselekmények, illetve a tulajdon elleni szabálysértések közvetlen sértettjeit, hanem mindazon személyeket, akik

48

Móricz Zsigmond: Tiszazugi méregkeverők, Nyugat, 1930, 3. szám. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00483/14921.htm 49 Görgényi Ilona: A viktimológia, 1999. 93-106. oldal

26

bizonyíthatóan a bűncselekmény, vagy a tulajdon elleni szabálysértés közvetlen következtében szenvedtek sérelmet. Sérelemnek tekintendő a testi vagy lelki sérülés (súlyos félelem, szorongás), az érzelmi megrázkódtatás (trauma, pszichés zavar) és a vagyoni kár, amely a bűncselekménnyel, vagy tulajdon elleni szabálysértéssel okokozati összefüggésben áll.”50 Az áldozatok általában igen nagy szerepet játszanak a személy elleni erőszakos bűncselekmények kapcsán. H. von Hentig az áldozatoknak 11 csoportját határozta meg az áldozatok szerepét és a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges közreműködését vizsgálva, melyek a következők voltak: -

fiatal,

-

nő,

-

idős,

-

értelmileg fogyatékos vagy egyéb mentális zavarban szenvedő,

-

bevándorlók és kisebbséghez tartozók,

-

depressziós,

-

kapzsi,

-

szemérmetlen,

-

magányos és kiábrándult,

-

zsarnok,

-

gátolt, mentességet élvező és ellenszegülő.

Ezzel szemben B. Mendelsohn azt vizsgálta, hogy az áldozatoknak mekkora a bűnös közreműködésének mértéke, mely alapján az alábbi hat csoportba sorolta a személyeket: -

teljesen ártatlan áldozat,

-

az áldozat kevésbé bűnös, vagy tudatlanságával magyarázható az áldozattá válása

-

az áldozat ugyanolyan bűnös, mint az elkövető, illetve az önkéntes áldozat (euthanasia),

-

áldozat bűnösebb, mint az elkövető (provokáló, meggondolatlan),

-

a legbűnösebb, illetve a kizárólagosan bűnös áldozat (agresszív áldozat, támadó – jogos védelmi helyzet),

50

1985. évi ENSZ Deklaráció a bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozataival kapcsolatos igazságszolgáltatás alapelveiről, 1-3. pont

27

-

színlelő és képzelt áldozat (hatóság félrevezetése, paranoiások, hisztérikus, szenilis emberek és gyermekek).51

Fentiek alapján felmerül a kérdés, hogy a tiszazugi gyilkosságok áldozatai ezen besorolások közül hova tartoztak. Az elkövetett bűncselekmény-sorozat tekintetében mind a két elmélet alkalmazható, hiszen fentiek alapján a következő csoportokba tudjuk elhelyezni az arzénes asszonyok által emberölés sértettjeivé váló személyeket: -

fiatal,

-

idős,

-

értelmileg fogyatékos vagy egyéb mentális zavarban szenvedő,

-

depressziós,

-

zsarnok,

-

teljesen ártatlan áldozat,

-

az áldozat ugyanolyan bűnös, mint az elkövető, illetve az önkéntes áldozat,

-

áldozat bűnösebb, mint az elkövető (provokáló, meggondolatlan),

-

a legbűnösebb, illetve a kizárólagosan bűnös áldozat (agresszív áldozat, támadó – jogos védelmi helyzet).

Ugyanis a méregkeverő asszonyok sok esetben ártatlan kisgyermekeken, magzaton, időskorún, háborúból hazaérkező testi vagy szellemi fogyatékossággal rendelkezőn, mentálisan zavart, valamint agresszív személyeken, és ellenük irányuló támadásokkal szemben alkalmazták a mérgezést. Valamint arra is akadt példa, hogy az illető tudta, de legalábbis sejtette, hogy családtagja éppen emberölési kísérletet hajt végre rajta, de abba belenyugodott, és olyan is akadt, aki szenvedésének véget vetve önkéntes áldozatként kérte a halálba segítését. Az arzénes ügy során azonban az áldozatoknak mégis csak két nagy csoportja akadt: -

Az egyik típus azon férjek köre volt, akik hosszú ideig kegyetlenül és agresszív módon bántak feleségeikkel, verték, és gyűlölték egymást, mindennaposak voltak a veszekedések. Azonban amikor az ilyen férj ápolásra szorult, mert esetlegesen idült alkoholistává vagy magát ellátni nem tudó beteggé vált, akkor az asszonynak alkalma nyílt arra, hogy megbosszulja férje éveken átnyúló agresszív viselkedését, így az arzén által okozott heteken átnyúló szenvedés kellő megtorlást jelentett az asszony számára.

51

Görgényi Ilona: A viktimológia, 1999. 93-106. oldal

28

-

A második kategória teljesen más áldozati körbe tartozott. Itt a szenvedő beteg, az éveken át gondozott betegséggel küzdő szülő, gyermek, nővér, após, és egyéb hozzátartozók estek áldozatul. Ugyanis a sok éven keresztül történő ápolás, az állandó ellátás és az egyre rosszabb stádiumban lévő beteg kezelése állandó felügyeletet igényelt volna, mely mellett nem volt lehetőség a család fenntartására, a gyermekek nevelésére, a házimunka és a napi teendők elvégzésére, így könnyebbnek tartották a gonddal járó családtagot halálba segíteni.52

8. Az elkövetés eszköze és módja Az elkövetés eszköze számos esetben függ az adott korszak fejlettségétől, annak technikai és kulturális körülményeitől, valamint az adott személy (elkövető) társadalomban elfoglalt helyétől és egyéni készségeitől, illetve képességeitől. Az elkövetés módszerét viszont, vagyis ahogy a tettes a rendelkezésére álló eszközt alkalmazza, nagyban befolyásolja a motiváció, az elkövető és az áldozat viszonya, a fennálló szituáció, a személyek aktuális pszichikai állapota. Az elkövetés módszeréből pedig meglehetősen könnyű következtetni a fenti tényezőkre, valamint arra, hogy a cselekmény előre kitervelt volt, vagy hirtelen felindulásból történt-e meg.53 A témához kapcsolódóan fontos megemlíteni, hogy a női elkövetések terén világszerte a mérgezés állt az alkalmazott módszerek listájának az élén, ugyanis hozzájutni sem volt nehéz, valamint alkalmazni is egyszerű volt a háztartással összefüggő munkák kapcsolata során. Valamint az 1900-as évek elejéig annak megállapítása is igen nehézkes volt, hogy az illető valóban mérgezés áldozata lett, így nem volt sok félnivalójuk az elkövetőknek a lelepleződéstől sem.54 Otto Pollak a női bűnözők által gyakorta alkalmazott mérgezéses elkövetéseket felhasználja a női kriminalitás leplezéses, rejtőzködő karakteréről alkotott elméletéhez, miszerint a nő a társadalomban betöltött szerepét használja fel a gyilkosságok eredményes és egyszerű végrehajtásához, úgy, hogy a családban betöltött szerepét használja fel, mint hozzátartozóját ápoló anya, feleség, vendéglátó, mely szerep

52

Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 375. oldal Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 421. oldal 54 Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 421. oldal 53

29

gyanútlanná teszi a méreg beadását, sőt azt is, hogy sorozatban kövessen el mérgezéssel kapcsolatos gyilkosságokat. Ehhez pedig még nagyobb könnyebbséget biztosít az a helyzet, hogy a gyanútlan áldozatoktól semmilyen ellenállásra, sem védekezésre nem kell számítani.55 A tiszazugi gyilkosságok esetében az elkövetés eszköze minden esetben arzénnel való mérgezés volt. Az elkövetők rendszerint a környezetükben élő, ápolásuk illetve ellátásuk alatt lévő személyek ételébe keverték az ilyen formában színtelen, szagtalan arzénport, melyet az áldozatok gyanútlanul magukhoz vettek. Az arzént a cél elérése érdekében 2-3 héten át néhány alkalommal kellett adagolni az áldozatnak. Az általános dózis felnőttek esetében átlagosan 4-6 adag volt, míg csecsemőknél elégséges volt egyszer adni a méregből a kívánt hatás elérése érdekében.56 2. ábra: Az arzén57

9. A bábaasszony elhelyezkedése a faluközösségben és a bűncselekményekben betöltött szerepe Az elkövetett bűncselekmények során nagy szerepe volt Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsannának, aki nem más volt, mint a nagyrévi bába. Mivel az egészségügy fejlődése ellenére sem voltak megfelelőek a körülmények, nem volt orvos, patika és szociális gondozó, így az emberek gondjaikkal csak a bábához tudtak fordulni. A bába ugyanis a faluban rengeteg szerepkört ellátott a különböző intézmények hiányában: gyógyítás, szülés-levezetés, terhes-gondozás, járványszemle, halottkémként való részvétel, piócázás, körülmetélés, füllyukasztás, magzatelhajtás, keresztelő, felmerülő nemi problémák esetén tanácsadás, állatgyógyítás. Mivel fontos szerepet látott el a falu életében, így sok mindent tudott az ott élőkről, neki mondták el minden problémájukat és egy olyan „hálót” tudott kialakítani, melynél szükség esetén mindig hozzá fordultak az emberek, problémájukkal őt keresték meg. A perek elkezdésére 1929 júliusában került sor, melynek során a vádlottak minden esetben nők voltak. Férfiak az ügy során csak áldozatokként, tanúkként vagy 55

Otto Pollak: The Criminality of Women, 1950. Gyáni Gábor: Darabolós Gyilkosok és arzénes asszonyok, Rubicon Fekete krónika, 2008/7-8, 4-13. oldal 57 http://sk.wikipedia.org/wiki/Arz%C3%A9n 56

30

passzív tettestársakként jelentek meg. A perekben központi szerepet a bábaasszony játszotta, ugyanis ő állította elő a mérget és adta át az asszonyoknak, olykor még buzdította is őket a gyilkosság elkövetésére. Természetesen ez nem különös kegyetlenségből fakadt és nem a gyilkolási vágy hajtotta, hanem lényegében a társadalmilag elfogadott népességszabályozás egyik módja volt, ami ugyan nem volt erkölcsileg és a törvény által elismert, de mindenki hallgatólagos beleegyezésével történt. A tárgyaláson kiderült, hogy Fazekas Gyuláné először csak egy fekvőbetegen akart segíteni, ekkor jött rá, hogy a légypapírból vízben kiáztatott anyagok alkalmasak a mérgezésre, és ekkor használta először a módszert. A bába ezt követően sem alkalmazta gyakorta a módszert, sőt kifejezetten megőrizte magának a titkát. A következő alkalom, mikor újból ehhez a módszerhez folyamodott majdnem 10 évvel az előzőt követően történt, egy háborúból haza érkező vak férfi esetében.58 Az, hogy hogyan jutott el Fazekas Gyuláné oda, hogy felbujtó legyen a mai napig nem tisztázott körülmény, ugyanis az első eseteknél nem kifejezetten a mai értelemben vett szándékos emberölésről kell beszélnünk, sokkal inkább halálba segítésről. Ezt követően viszont egy olyan pszichés folyamat játszódott le a bábában, melynek következtében szívesen hozzájárult ahhoz, hogy asszonyok családtagjaik életét vegyék el. Innentől kezdve a bába már nem közvetlenül ölt, csak úgymond eszközt, azaz arzént biztosított az elkövetőknek bűncselekményük végrehajtására, és olykor buzdította is őket az elkövetésre, melyet a tárgyalási levelek szerint a „mit kinlódsz vele?”59 kifejezéssel adott az elkövetők tudtára. Az, hogy ilyen jellegű „segítségért” kihez kell fordulni, szájról-szájra terjedt a közösségben, azok között, akik már részesültek a segítségből, vagyis elkövették az emberölést, és azok között, akik készültek az elkövetésre. Móricz Zsigmond a tárgyalásról készült tudósításában a következőket írta a bábaasszonyról: „És sok a beteg, rettenetes sok a beteg. Minden háznál van egy, kettő. Jött a bába: «Mit kínlódsz vele». És sok a rossz férfi. Részeges, goromba, rokkant, szoknyakergető. Jött a bába: «Mit kínlódsz vele».

58

Móricz Zsigmond: Tiszazugi méregkeverők, Nyugat, 1930, 3. szám. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00483/14921.htm 59 Móricz Zsigmond: Tiszazugi méregkeverők, Nyugat, 1930, 3. szám. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00483/14921.htm

31

Szőlőmívelésből, búzatermésből éltek. Jött az infláció. Felment az ára. A borért 60-70 pengőt kaptak. A búzáért 30-at. Egyszerre bőség lett. A ládafia tele pénzzel; annyi bankó, hogy megolvasni nem győzték. Aztán hirtelen leesett a pénz ára. Ma a legjobb borért kapnak 16-18 pengőt. Elment a gazdagság, – itt maradt a rettenetes nyomor. S a beteg, még betegebb; a garázda, még garázdább lett. Jött a bába: «Mit kínlódsz vele». Gyerekáldás fenyegetett. A háború után a kiéhezett világot áradattal környékezte a jövő ivadék: jött a bába, «mit kínlódsz vele». S az életeket hajnal előtt az éjféli sötétbe vezette. Egyszerre zsákmánya lett az egész falu asszonynépe. S ő háromszor evett húst naponta abban a faluban, ahol legfeljebb disznóöléskor zabálják tele hússal magukat az emberek. Mint egy véresfogú keleti bálvány járt kövéren, habzsolva, vidáman, hasát verve s halálra ítélte a betegeket, bénákat, a rossz erkölcsűeket. Valóságos népítéleteket tartott, erkölcsi ítélettel sujtotta az életre nem valókat: – Mit kínlódsz vele. S ezek a szegények beleszédültek. Nem kínlódtak. Elvégezték az utasítás szerint. S teltek az évek és senkinek semmi baja se lett. Új isten ütötte fel a fejét a senki szigetén, a magyar faluban s terjedt a ragály a szomszéd falvak asszonyaira. Sógornék, komaasszonyok magukkal vitték a hírt s a bábaasszony segítsége keletes volt.”60 Móricz tehát egyfajta keleti bálványként emlegeti Fazekas Gyulánét, aki ítélkezett az emberek sorsáról, és egyben életéről. Természetesen teljes mértékben nem okolható a bába, mert ugyan valóban felbujtói szerepkört látott el az elkövetett cselekmények során, de senki sem volt kötelezve, illetve kényszerítve arra, hogy végrehajtsa, amit a bába tanácsolt neki. A faluban gyakorlatilag törvényszerűen következett, hogy aki kiesett a munkából, megbetegedett, ápolásra szorult, vagy „kolonc” volt a családban, az egyik napról a másikra meghalt. A legérdekesebb azonban mégis az volt, hogy milyen sokára derült fény az elkövetésekre, és hogy mennyi ideig titokban tudták a gyilkosságokat tartani.

60

Móricz Zsigmond: Tiszazugi méregkeverők, Nyugat, 1930, 3. szám. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00483/14921.htm

32

10. A büntetőeljárás lefolytatása és az ítélet A nyomozás egy névtelen levéllel vette kezdetét, a büntetőeljárás megkezdését viszont a nagyrévi jegyző B. 3676/1929. számú jelentésétől számíthatjuk, melyben tájékoztatja a főszolgabírót, hogy 1929. augusztus 7. napján kilenc nő van letartóztatva, és hogy a csendőrség további 10-15 nő őrizetbe vételét tervezi, akik egy névtelen levél szerint családtagjaikat megmérgezték.61 A gyilkosságokra 1929-ben derült fény, amikor megkezdték a sírok kihantolását is. A gyilkosságokhoz kapcsolódó esetek száma, több mint 200 volt. A tiszazugi falvakban ugyan Nagyrév állt a gyilkosságok középpontjában, de arzénes gyilkosságok történtek a környező falvakban is: Cibakházán, Csépán, Szelevényen, Tiszainokán, Tiszakürtön, Tiszasason és Tiszazugban is. A legtöbb gyanús elkövetés azonban Nagyréven történt, ahol a kihantolt 50 holttest közül 46 volt arzénnel történő mérgezés áldozata. 3. ábra: Tiszazug falvai62 A Szolnoki Levéltár adatai alapján az első tiszazugi gyilkosságra 1911-ben került sor, az utolsó pedig 1926-ban történt. Az elkövetők minden esetben parasztasszonyok, akik életkora a bírósági tárgyalások időszakában 40 évtől 70 évig terjedt.63 Az ügy során 12 tárgyalást folytattak, ami alatt 43 gyanúsítottat állítottak elő és tartóztattak le, a büntetőiratokból pedig megállapítható, hogy összesen 62 ember neve merült fel a gyanúsítással kapcsolatban.64 4. ábra: Vádlottak a bíróságon65 A bíróság az ügy részleteit egyfajta láncreakcióként ismerte meg, ugyanis a gyanúsítottak egymás után, maguktól vallották be tetteiket, és tettek vallomást egymás ellen is, leleplezve ezzel az egész faluközösséget. Így az ügy megismerésére és az eljárás lefolytatására szinte kizárólag csak a beismerő vallomások, és a mások elleni vallomástétel alapján került sor. Természetesen bizonyítékként szolgáltak az exhumált 61

Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 372. oldal Kaposvári Gyula – Szlankó István: Tanulmányok Tiszazug életéből. Szolnok, 1971. 63 Illés Sándor: Tiszazug, 1961. 32. oldal 64 Ládonyi Emese: „Átkos lidércként nehezedett a falura…”, Korall, 28-29. 65 Gyáni Gábor – Darabolós Gyilkosok és arzénes asszonyok. Rubicon Fekete krónika, 2008/7-8. 4-13. oldal. 62

33

holttestek csontjai is, melyből kimutatható volt az arzén, de az exhumálásokat nem hajtották mindig végre, sőt azokat a bizonyos számú terhelő bizonyítékként szolgáló holttest kihantolása után be is fejezték, félve a nagyközönség, a társadalom reakciójától. A perek során, mely alatt az asszonyok saját magukra, és egymásra tesznek beismerő vallomást, a falu által főbűnösként kikiáltott bába öngyilkos lesz. Ugyanis a társadalom, szűkebben a tiszazugi közösség és az akkori média olyan színben tünteti fel Oláh Zsuzsannát, mintha ő lenne „minden baj okozója”, „az ördög cinkosa”, és „egy igazi boszorkány”, ez pedig olyan terhet ró rá, mellyel nem tud megbékélni. A nyomozások során a nagyrévi és a tiszakürti temetőből összesen 162 olyan holttestet exhumáltak, melynél bizonyítható volt, hogy arzénes mérgezéssel gyilkolták meg őket.66 A büntetések kiszabása az akkor hatályos 1878. évi V. törvényczikk (Csemegikódex) alapján történt, mely szerint: „278. § A ki embert előre megfontolt szándékból megöl: a gyilkosság büntettét követi el, és halállal büntetendő. 280. § Életfogytig tartó fegyházzal büntettetik a szándékos emberölés: ha azt a tettes, felmenő ágbeli törvényes rokonán, házastársán, több emberen, törvénytelen gyermek saját anyján vagy törvényesités esetében természetes atyján követte el. 284. § Azon anya, a ki a házasságon kivül született gyermekét a szülés alatt, vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli: öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. 285. § A teherben lévő nő, aki méhmagzatát szándékosan elhajtja, megöli vagy azt más által eszközölteti, ha házasságon kívül esett teherbe: két évig terjedhető börtönnel, ellenkező esetben három évig terjedhető börtönnel büntetendő.”67 „A gyermekölés (infanticidium) a szó általános értelmében az újszülöttnek a szülés közben vagy a szülés után az anya vagy más által való megölését jelenti. Ez a múltban, de a jelenben is az életviszonyoktól függően elterjedt, sőt a létérdekek által kialakított szokásrend folytán szentesített gyakorlat.”68 A büntetőjogban nagyon sokáig elterjedt volt az a nézet, mely szerint a bírói ítélkezés során más besorolás alá estek azok a nők, akik házasságon belül követtek el gyermekük ellen irányuló gyilkosságot, és más alá azok az anyák, akik egyedülállóak

66

Faragó Ottó: Magyar sorozatgyilkosok (1990-2012), 2012. 1878. évi V. törvényczikk (Csemegi-kódex) 68 Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 95. oldal 67

34

voltak. Ez alapján a büntetőjog úgy határozott, hogy amelyik nő egyedülállóként végez gyermekével, az egyfajta privilegizált eset, így enyhébben büntetendő, mivel az élethelyzete olyan hátrányos, amely következtében cselekménye kevésbé elítélendő.69 Ezen törvény alapján ítélték el tehát a nagyrévi arzénes asszonyokat halálbüntetésre, illetve életfogytig tartó szabadságvesztésre, valamint sújtották további szabadságvesztéssel azokat az asszonyokat, akik a tényállást valamely módon kimerítették. A Csemegi-kódex szövegéből pedig az is látszik, hogy Fazekas Gyuláné, mind a felbujtói, mind a bűnsegédi szerepkört ellátta: „69. § A véghezvitt vagy megkisérlett bűntett vagy vétség részese az: 1. a ki mást, a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reábir (felbujtó); 2. a ki a bűntett vagy vétség elkövetését szándékosan előmozditja vagy könnyiti, vagy annak előmozditására vagy könnyitésére mást reábir; ugyszintén, a ki másokkal a cselekmény elkövetésénél, vagy annak elkövetése után nyujtandó segély, vagy a cselekményből származó haszon biztositása, vagy pedig a hatósági intézkedések meghiusitása iránt megelőzőleg egyetért (bűnsegéd).”70 Az asszonyokat tekintve, attól függően bírálták el tetteiket, hogy hogyan és ki ellen követték el cselekményüket. Más büntetés került kiszabásra attól függően, hogy az elkövető a gyilkosságot hány ember ellen követte el, hogyan és milyen okból követte el, hogy az elkövetés előre megfontolt szándékkal történt, hogy ha az újszülött házasságon kívül született, vagy ha a magzatelhajtás történt. A tárgyalások a következő ítélettel zárultak: 6 személynél halálos ítéletet, 8 személynél életfogytiglani-, a többi asszonynál pedig 5-10 évi szabadságvesztést szabtak ki büntetésként.71 A büntetések kiszabása az akkor hatályos Csemegi-kódex alapján történt. 5. ábra: Fogságban az elítéltek72

69

Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, 1978. 97-98. oldal 1878. évi V. törvényczikk (Csemegi-kódex) 71 Ládonyi Emese: „Átkos lidércként nehezedett a falura…”, Korall 28-29. 72 Bodó Béla: Tiszazug. A Social History of a Murder Epidemic, 2002. 70

35

11. A bűncselekmény nyomozása, a büntetőeljárás és az ítélet meghozatala mai szemmel A ma hatályos 2012. évi C. törvény, azaz a Büntető Törvénykönyv szerint az elkövetett élet elleni bűncselekmény pedig az alábbiak szerint minősülne: „160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést a) előre kitervelten, b) nyereségvágyból, i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére, j) védekezésre képtelen személy sérelmére vagy k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.”73 Ezt áttekintve jól látható a két törvény közötti különbég. Az alapvető emberi jogok közül az élethez való jognak és az európai uniós szabályozásoknak megfelelően a halálos ítélet ma Magyarországon nem elismert büntetési forma, így ma már büntetésként nem szerepel. Az euthanázia sem most, sem akkor nem volt társadalmilag elfogadott. A minősítő körülményeknél figyelembe kell vennünk, hogy a csecsemő- illetve gyermekgyilkosság,

a

védekezésre

képtelen

valamint

az

időskoránál

vagy

fogyatékosságánál fogva korlátozottan cselekvőképes személy sérelmére történő elkövetés súlyosabban büntetendő mind a jelenlegi, mind az akkori törtvényi tényállás szerint. Alapvetően a Csemegi-kódex erősebb szankciókat alkalmazott, ha a halálbüntetés tényét tekintjük. A jelenlegi Büntető Törvénykönyv viszont a mai keretek között sokkal erősebb szankciókat alkalmaz a szabadságvesztés idejének hosszát tekintve a minősítő körülmények alapján. A büntetés kiszabásával kapcsolatban érdemes foglalkozni még a sorozatelkövetés témakörével. Az adott esetben úgymond nem tipikus sorozat-elkövetésről beszélhetünk. Ez abból adódik, hogy tipikus esetben a sorozatban elkövetett bűncselekmények esetén a bűntettet vagy vétséget mindig egy adott személy követi el, melyek során hasonlóságokat lehet felfedezni. Ezek lehetnek tipikusan: a módszer, a 73

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

36

használt eszköz, a helyszín, és sok esetben az áldozatok úgymond „egyformasága” is. Ebben az esetben viszont az elkövető nem egy személy volt, hanem körülbelül 50 fő. A sorozat-jelleg pedig magából a módszerből, az elkövetés eszközéből ered, vagyis abból, hogy a gyilkosságokat arzénnel való megmérgezéssel hajtották végre. Mivel több elkövetőről beszélünk, és mindegyikük a bűnsegédtől, azaz Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsannától szerezte be a mérget, ebben az esetben kérdésként merül fel, hogy ha a bábaasszony nem követ el öngyilkosságot a büntetőeljárás során, akkor a bíróság számára milyen büntetési tételt szabott volna ki annak fényében, hogy több mint száz ember haláláért volt közvetett módon felelős. Valamint, hogy ilyen esetben az ő szerepkörét tekintve részére megállapítható-e a sorozatelkövetés. Az emberölés tényállása mellett a felbujtást és a bűncselekmény végrehajtásának elősegítését a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről így említi: „14. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. (2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.”74 Álláspontom szerint, ha nem történik meg az öngyilkosság, a bábaasszonyt az akkori büntető-kódex szerint halálra ítélték volna többrendbeli emberölésért, emberölésre való felbujtásért, valamint emberölés végrehajtásának elősegítéséért. Ez a bírálat a hatályos Büntető Törvénykönyv szerint is megállná a helyét, azzal a módosítással, hogy halálra ítélés helyett életfogytig tartó szabadságvesztés szerepelne szankcióként, valamint a méreggel visszaélés tényállásának kimerítése miatt is felelősségre vonható lenne Oláh Zsuzsanna. Természetesen ezek mind csak feltevések, azt szemléltetve, hogy mi történt volna, ha életben marad, ugyanis öngyilkosság általi halálának ténye – mind az elkövetéskor hatályos Csemegi-kódex, mind a jelenleg hatályos 2012. évi C. törvény alapján az elkövető büntethetőségét kizárja. Valamint fontos megemlíteni a férfiak gyilkosságokban betöltött szerepét is. Igaz ugyan, hogy a legtöbb alkalommal áldozatként szerepeltek az ügyben, de néhány alkalommal tanúként is meghallgatásra kerültek. Ebből a szempontból érdemes megvizsgálni, hogy a tanúként meghallgatott férfiak esetében többen is tudtak a hozzátartozójuk által elkövetett gyilkosságokról, de arra vagy a gyilkosságot követően jöttek rá, vagy ha már korábban tudomásuk volt az elkövetés szándékáról, azt nem akadályozták meg, hanem abba belenyugodtak. Ezzel kapcsolatban érdemes

74

2012. évi C törvény a Büntető Törvénykönyvről

37

megvizsgálni a férfiak büntetőjogi felelősségét. Ugyanis igaz, hogy a férfiak nem követtek el emberölést, és fizikailag nem is nyújtottak hozzá segítséget, de egyfajta pszichikai bűnsegédként megállapítható lenne a szerepük. Erre abból lehet következtetni, hogy sok esetben tudtak a csecsemő vagy időskorú mérgezéséről vagy annak előkészületéről, és ugyan nem buzdították az elkövetésre a tettest, azonban sem megakadályozni, sem lebeszélni nem akarták feleségeiket, hanem abba belenyugodva hagyták, hogy a nők megöljék családtagjaikat. Felmerül a kérdés, hogy az eljárás lefolytatásakor a pszichikai bűnsegédi szerepet ellátó férfiak miért nem kerültek a vádlottak padjára és elítélésre. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a férfiak – sem az akkor hatályos Bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk alapján, sem a ma hatályos Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény alapján – nem volnának

kötelesek

sem

önmagukat,

sem

hozzátartozójukat

bűncselekmény

elkövetésével vádolni. Az

ítéletek

meghozatalát

megelőző

eljárás

lefolytatását

is

érdemes

összehasonlítanunk a korszaknak megfelelően. Figyelembe kell vennünk az akkori és a mostani lehetőségekhez mérten, hogy mi alapján, és hogyan történt a büntetendő cselekmények

elkövetése,

és

annak

felderítése.

Kriminalisztikai

szempontból

természetesen megkapjuk a választ mind a hét alapkérdésre, hogy ki, mit csinált, mikor, hol, hogyan, mivel és miért és a sorozatba illeszthetőség kérdése is felmerül. Azonban számításba kell vennünk, hogy az akkori bizonyítékok elegendőek volnának-e a bíróság számára mai világunkban az ítélet meghozatalához. Véleményem szerint az exhumált holttestek és a beismerő vallomások és az egyéb tanúvallomások elegendő bizonyítékot nyújtanának ma is a cselekmény elbírálásához, azonban valószínűleg sokkal részletesebben és körültekintően zajlana a nyomozás, felderítve minden egyes részletét a cselekményeknek: -

honnan indult az egész, ki volt az első elkövető és az első áldozat?

-

kik voltak az elkövetők és kik voltak az áldozatok, valójában hány fő volt az elkövetők, és hány fő volt az áldozatok száma?

-

milyen gyakoriságúak és milyen mennyiségűek voltak a beadott méreg adagjai?

-

pontosan mikor és hol követték el a gyilkosságokat?

-

kik voltak azok. akik tudtak róla, ki-kitől szerezte be az információt?

-

ki-kitől szerezte be a mérget, esetleg saját maga készítette-e el, ha igen, hogyan? 38

-

mi volt az elkövetés indoka, pontos módja?

Természetesen számtalan kérdést fel tudnánk sorolni, mely meghatározó lenne a büntetőeljárás lefolytatása és az ítélet meghozatala szempontjából. Egy dolgot úgy gondolom, hogy biztosan állíthatunk: bár a jelenben is történnek hihetetlen és egyszerűen kegyetlen emberölések, olykor hatalmas számú áldozattal, azonban a nyomozás tudományos, a technikai fejlődésének köszönhetően jóval kisebb annak az esélye, hogy egy ekkora volumenű gyilkosság-sorozatnak a hatóság ne vetne véget még az elején, és ne fojtaná azt még csírájában el. Ugyanis minden bizonnyal, ha még nem is az első halottnál, de az első öt áldozatnál a kórboncnok, illetve gyanú esetén a halottkém és az igazságügyi orvosszakértő által végzett vizsgálat során kiderülne, hogy a holttestben arzén található, mely alapján hamar megindítanák és lefolytatnák a nyomozást, így megakadályozva a további elkövetéseket.

39

12. Összegzés Úgy gondolom, mai szemmel is egy igen súlyos bűncselekmény-sorozat elkövetésével állunk szemben, melyet érdemes volt e dolgozat keretében megvizsgálni és kifejteni társadalomtudományi, kriminológiai, kriminalisztikai, pszichológiai, büntető eljárásjogi, büntetőjogi és alapvető emberi jogi aspektusból is, mely számos más élet elleni bűncselekmény hátterének, megtörténtének megértéséhez is jó alapot nyújthat. Véleményem szerint kiemelten fontos az emberi élet védelme, és úgy vélem, mind az akkori – az adott kort és társadalmi berendezkedést tekintve –, mind a mostani büntetési tételek alkalmasak lennének a megfelelő szankcionálásra az adott történeti tényállás elbírálásával kapcsolatban. A leírtak alapján bátran állíthatom, hogy jelenkorunkban a nyomozóhatóság, az ügyészség, a bíróság és a szakértő személyek munkájának köszönhetően nincs lehetőség arra, hogy egy ilyen volumenű cselekmény, ilyen időtartam alatt és ekkora számú áldozattal kerüljön végrehajtásra, ugyanis annak felderítésére már sokkal hamarabb sor kerülne, és megelőznék a további elkövetéseket. Egy ilyen gyilkosság-sorozat elkövetése, hatóság elől történő eltitkolása és a kis közösség általi titokban tartása a mai világban egyszerűen elképzelhetetlen. Meglátásom szerint az itt történt cselekmények nem csak az akkori kor számára, hanem mai szemmel is megrázóan hatnak, és érdemes foglalkozni vele mind társadalmi, szociológiai, erkölcsi, kriminológiai és büntetőjogi szempontból is, ugyanis a megelőzés, a preventív hatás kiváltása érdekében igen kiváló példaként szolgál ennek feldolgozása.

40

13. Irodalomjegyzék Felhasznált irodalom: 1. DR. BAKÓCZI Antal: Az emberölés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1984. 2. BALLÁNÉ FÜSZTER Erzsébet – KUNOS Imre – LAKATOS János: Bevezetés a kriminalisztikába. Rejtjel Kiadó. Budapest, 2004. 3. BODÓ Béla: Tiszazug. A Social History of a Murder Epidemic. Columbia University Press. New York, 2002. 4. EXNER, Franz: Kriminologie. Berlin-Göttingen-Heidelberg. II. kötet. 1949. In: Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1978. 5. FARAGÓ Ottó: Magyar sorozatgyilkosok (1990-2012). Oriold és Társai Kiadó. Budapest, 2012. 6. GILÁNYI Eszter: Gondolatok a női bűnelkövetés lélektani aspektusairól – különös tekintettel a maszkulanitásra. Publikáció. Miskolci Egyetem. 7. GILÁNYI Eszter: Nemi szerepek, nemi sztereotípiák és a női bűnözés elméletei. In: Róth Erika (szerk.): Tanulmányok Dr.Dr.h.c. Horváth Tibor professor emeritius 85. születésnapja tiszteletére. Miskolci Egyetem. Miskolc, 2012. 8. GÖRGÉNYI Ilona: A viktimológia. In: Gönczöl – Korinek – Lévai (szerk.) Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll. Corvina Kiadó. Budapest, 1999. 9. GYÁNI Gábor – Darabolós gyilkosok és arzénes asszonyok. Bűn és erőszak a Horthy korban. In: Rubicon Fekete krónika. XIX. évfolyam 187-188- szám. 2008/7-8. 10. HENTIG, Hans von: Zur Psychologie der Einzeldelikte. II. Der Mord. Tübingen, 1956. In: In: Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1978. 11. ILLÉS Sándor: Tiszazug. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1961. 12. KAPOSVÁRI Gyula – SZLANKÓ István: Tanulmányok Tiszazug életéből. Szolnok, 1971.

41

13. KATONA Géza – KERTÉSZ Imre: A bűn nyomában. Fejezetek a kriminalisztika történetéből. RTV-Minerva. Budapest, 1979. 14. KEREZSI Klára: Az erőszakos bűnözés. In: Gönczöl – Korinek – Lévai (szerk.): Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll. Corvina Kiadó. Budapest, 1999. 15. LAKATOS János (szerk.): Kriminalisztikai alapismeretek. Jegyzet. RTF. Budapest, 2006. 16. LÁDONYI Emese: „Átkos lidércként nehezedett a falura…”. Korall. 2007, 28-29 szám. 17. MACDONALD, John: The Murderer and his Victim. Springfield, 1961. In: Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1978. 18. MÓRICZ Zsigmond: Tiszazugi méregkeverők. Nyugat. 1930, 3. szám. 19. NAGY László Tibor: Az erőszakos bűnözés. In: Gönczöl-Kerezsi-Korinek-Lévay (szerk.): Kriminológia – Szakkriminológia. Complex Kiadó. Budapest, 2012. 20. POLLAK, Otto: The Criminality of Women. Philadelphia, 1950. In: Dr. Raskó Gabriella: A női bűnözés, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1978. 21. DR. RASKÓ Gabriella: A női bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978. 22. TAMÁSI Erzsébet: Nemek és a bűnözés. In: Gönczöl-Kerezsi-Korinek-Lévay (szerk.): Kriminológia – Szakkriminológia. Complex Kiadó. Budapest, 2012. 23. VAVRÓ István: A bűnözés mérésének módszerei, a magyarországi kriminalitás általános jellemzői. In: Gönczöl – Korinek – Lévai (szerk.): Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll. Corvina Kiadó. Budapest, 1999. 24. DR. VÁRADI Erika – GILÁNYI Eszter: A családon belüli erőszak és a magyar szabályozási törekvések. In: Stipta István (szerk.): Miskolci Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai. Tomus 12. Miskolc, 2013. 25. VIRÁG György: Családon belüli erőszak. In: Gönczöl-Kerezsi-Korinek-Lévay (szerk.): Kriminológia – Szakkriminológia. Complex Kiadó. Budapest, 2012.

42

Felhasznált jogszabályok: 1. 1869. évi XXXIII. törvénycikk a bűnvádi perrendtartásról. 2. 1878. évi V. törvényczikk (Csemegi-kódex). 3. 1985. évi ENSZ Deklaráció a bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés

áldozataival kapcsolatos igazságszolgáltatás alapelveiről, 1-3. pont. 4. 1998. évi XIX. törvény a Büntetőeljárásról. 5. 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről.

Felhasznált internetes források:

1. http://1000ev.hu 2. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00483/14921.htm 3. http://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C5%91_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%B

A 4. http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/171.html - Magyarország népessége 5. http://sk.wikipedia.org/wiki/Arz%C3%A9n

Az internetes oldalak utoljára látogatva: 2015.03.20. napján.

43