Miskolc, november 25

Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Hidrogeológiai-mérnökgeológiai Intézeti Tanszék

A tisztításra érkező gyógyszergyári szennyvíz kémiai oxidációval történő kezelése Szakdolgozat

Készítette: Czimbalmos Lilla Geokörnyezetmérnök Konzulens: Dr. Takács János Címzetes Egyetemi Docens Miskolci Egyetem Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet Paulovics József Fejlesztőmérnök Sajóbábony Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Kft.

Miskolc, 2013. november 25.

1

Tartalom 1.

Bevezetés ........................................................................................................................4

2.

Szennyvíztisztításról általánosságban ..............................................................................5 2.1.

Szennyvíz fogalma ...................................................................................................5

2.2.

Szennyvíztisztítás története.......................................................................................5

2.3.

Szennyvíztisztítás feladata ........................................................................................6

2.4.

Szennyvíz típusok ....................................................................................................7

2.5.

Szennyvíztisztítási módok ........................................................................................7

2.5.1.

Elsődleges vagy mechanikai tisztítás .................................................................8

2.5.2.

Másodlagos kezelés, biológiai tisztítás............................................................. 14

2.5.3.

Harmadlagos vagy kémiai tisztítás ................................................................... 18

2.5.4.

Fertőtlenítés .................................................................................................... 20

2.6.

2.6.1.

Hidrogén- peroxid ........................................................................................... 22

2.6.2.

Klórvegyületek ................................................................................................ 22

2.6.3.

Ultraviola sugárzás .......................................................................................... 23

2.6.4.

Szennyvíz tovább kezelése ozonizálással ......................................................... 24

2.7. 3.

5.

Tisztított szennyvizek elhelyezése ..........................................................................30

Az ipari szennyvizek ..................................................................................................... 31 3.1.

4.

Kémiai oxidáló szerekkel történő kezelés ............................................................... 22

Gyógyszeripari szennyvizek és minőségi jellemzése ............................................... 35

Jogi előírások ................................................................................................................ 38 4.1.

A szennyvizek minőségi és vizsgálati követelményivel kapcsolatos jogszabályok .. 39

4.2.

A szennyvíztisztításra jogi előírások ....................................................................... 40

A sajóbábonyi ipari parkban keletkező szennyvíz és tisztítási technológiái .................... 42 5.1.

Sajóbábonyi szennyvíz telepen alkalmazott műtárgyak ...........................................45

5.1.1.

Ülepítő műtárgy .............................................................................................. 45

5.1.2.

Egyesített biológiai műtárgy ............................................................................ 45

5.1.3.

Átemelő ..........................................................................................................45

5.1.4.

Átemelő akna .................................................................................................. 46

5.1.5.

Dorr ülepítő medence ...................................................................................... 46

5.1.6.

Vegyszertároló és bekeverő konténer............................................................... 46

5.1.7.

Ülepítő egység................................................................................................. 46

5.1.8.

Ózonos kezelő ................................................................................................. 47

5.1.9.

Centrifuga gépház ........................................................................................... 47

5.1.10. Fertőtlenítő medence ....................................................................................... 47 5.1.11. Parshall csatorna.............................................................................................. 48

2

6.

A gyógyszergyári szennyvíz kezelési módjai az ÉMK Kft.-ben ..................................... 49 6.1.

Jelenleg alkalmazott technológia az ÉMK Kft.-ben................................................. 49

6.2.

Ózon reaktor üzemelési tapasztalatai ......................................................................49

6.3.

Laborban elvégzett kísérletek ................................................................................. 50

6.3.1.

Hidrogén-peroxidos kísérlet ............................................................................ 50

6.3.2.

Nátrium-hipokloritos kísérlet ...........................................................................51

6.3.3.

UV kísérlet ......................................................................................................52

6.4.

Az elvégzett laborkísérletek kiértékelése ................................................................ 54

7.

Összefoglalás ................................................................................................................ 56

8.

Summary ....................................................................................................................... 57

Irodalom jegyzék .................................................................................................................. 58

3

1. Bevezetés A víz a Föld felületén megtalálható egyik leggyakoribb anyag, a földi élet alapja. A Föld felületének 71%-át víz borítja, ennek kb. 2,5%-a édesvíz, a többi sós víz, melyek a tengerekben,

illetve óceánokban helyezkednek

el.

Az

édesvízkészlet gleccserek és

állandó hótakaró formájában található részét nem számítva, az édesvíz 98%-a felszín alatti víz, ezért különösen fontos a felszín alatti vizek védelme. Magyarország ivóvízellátásának több mint 95%-a felszín alatti vizeken alapszik. Kanada rendelkezik a legnagyobb édesvíz tartalékokkal, a források 25%-ával. Drasztikusan csökken a Föld ivóvízkészlete. Korunknak egyik nagy problémája az ivóvízhiány. 2006-ban a mezőgazdaság felelős a globális

vízfogyasztás

mintegy

80

százalékáért.

A közegészségügyi előírások

a főzésre, mosogatásra, testi tisztálkodásra szolgáló víztől ugyanazokat a tulajdonságokat követelik meg, mint az ivóvíztől. A víz rendkívül fontos szerepet betöltő kémiai anyag, a Föld vízburkát alkotja, kitölti a világ óceánjait és tengereit, az ásványok és kőzetek alkotórésze, a növényi és állati szervezetek pótolhatatlan része. Nélkülözhetetlen az iparban, a mezőgazdaságban, a háztartásokban, a laboratóriumokban stb. Minden emberi vízfelhasználás szennyvizet eredményez. Mielőtt ezt a vizet a folyóba és egyéb befogadóba engedik, meg kell tisztítani a szennyeződések zömétől, hogy a folyót tehermentesítsék [1].

A leírtakból is látni, hogy milyen fontos a vízkezelés napjainkban, mivel létfontosságú elem az élőlényeg számára. Ezért a szakdolgozatomban is egy jelenleg fennálló szennyvíztisztítási probléma megoldását vizsgálom, Sajóbábonyban az ipari parkban lévő gyógyszergyári szennyvíz esetén, ahol a szennyvíz színe okoz esztétikai problémát. A szakdolgozatom az ÉMK Kft.ben töltött nyári szakmai gyakorlatom tapasztalataira épül.

4

2. Szennyvíztisztításról általánosságban Vízszennyezésnek nevezünk minden olyan emberi tevékenységet, mely a víz fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai tulajdonságait (természetes minőségét) károsan megváltoztatja. A vízszennyezés következtében a víz emberi használatra részben, vagy teljesen alkalmatlanná válik, ill. a természetes vízi életfolyamatok kárt szenvednek. Vízszennyeződés a mérgező, fertőző, sugárzó, egyéb ártalmas anyagok, például a kommunális szennyvíz és ipari szennyvíz stb. vízbe vezetése. A vízminőség rontó hatás származhat a vízgyűjtő természetes forrásaiból is (természetes vízszennyezés), sőt magában a vízben is keletkezhet [2].

Szennyvíz fogalma

2.1.

A szennyvíz minden olyan háztartásban, iparban, mezőgazdaságban keletkező vagy használt víz, amely mechanikailag, kémiailag vagy biológiailag szennyezett. Így közvetlen felhasználásra általában nem alkalmas. A csatornahálózat kiépítése – ha lehet – fontosabb, mint

a

vezetékes

ivóvízé.

szennyezettségének

fokától

A környezetbe

tisztítás

nélkül

függően környezetszennyezést

visszaengedett okoz,

illetve

víz –

a betegségek terjesztésével – közegészségügyi kockázatot hordoz magában. Származásából már eleve következtetni lehet a szennyezés fokára és milyenségére [3].

2.2.

Szennyvíztisztítás története

A szennyvíztisztítás megjelenése már az olyan ősi kultúráknál, mint az egyiptomi, valamint a római megfigyelhető. Az ősi Rómában a város egy részét csatornázták a szennyvíz összegyűjtésére, míg a város más részein emésztőgödrökben gyűjtötték össze a folyékony hulladékot.

Az

utóbbiak

anyagát

megpróbálták

a

mezőgazdaságban

újrahasznosítani, míg a szennyvízcsatornán összegyűjtött folyékony hulladék a Tiberisen keresztül a tengerbe került. A szennyvíztisztítás ugrásszerű fejlődése a 19. század második felében kezdődött. A szennyvíz elhelyezési problémája ugyan már a század közepén London csatornázását eredményezte, de szennyvíz befogadója ezt követően, míg évtizedekig a Temze maradt. A szennyvíz veszélyességét a különböző járványok terjedése vonatkozásában is hamarosan felismerték, amikor Robert Koch 1876-ban izolálta a bélfene, a tuberkulózis és a kolera baktériumait, és bebizonyította, hogy a fertőzés a vízzel terjed. 5

Az 1800-as évek második felében a nagyvárosok csatornázásának megoldása volt az emberiség alapvető feladata. Ezzel ugyan a szennyvíz szennyező anyagainak eltávolítását a folyókra bízták, vagy a folyók befogadóira, a tengerekre, de a nagyvárosok közegészségügyi helyzete lényegesen javult. A nagy járványok a század végére tulajdonképpen megszűntek. Az első igazán nagyméretű városi szennyvíztisztító rendszer kiépítése 1842-ben Hamburgban kezdődött. A többi nagyváros mintegy 25 év késéssel követte Hamburg példáját. Ma a lakások bekötése a csatornahálózatba a fejlett országokban általában 90% körüli, a fejletlenebb országokban ez az érték sokkal kisebb. Magyarország a 2000-es év fordulóján ez az érték 50% körüli volt, bár mintegy 10 éves fejlesztés eredményeként ennek a 7075%-osra történő növekedése van jelenleg célként megjelölve [4].

2.3.

Szennyvíztisztítás feladata

A szennyvíztisztítás feladata, hogy megfelelő minőségű tisztított szennyvizet bocsásson az úgy nevezett befogadóba, melynek biocönózisát kedvező irányba alakítsa, vagy stabilizálja. A vízi életet, a halászatot minden további problémától mentessé tegye. Az adott víztestekben ne okozzon sem oxigénhiányt, sem eutrofizációt (foszfor, vagy nitrogén túlterhelés). Ne juttasson be a víztestekbe olyan kritikus szerves anyagokat sem, melyeket a vízi szervezetek akkumulálhatnak, felhalmozhatnak, s ma még ismeretlen, csak hosszabb idő után jelentkező károkat okozhatnak. A szennyvíztisztítás feladata hogy a vízből a szennyező anyagokat kiszűrjék, ártalmatlanítsák. A tisztítás feladata, hogy fizikai, biológiai vagy kémiai módon eltávolítson minden káros és hátrányos anyagot a kezelésre kerülő szennyvízből. Ha ez a tevékenység eredményes, akkor nemcsak a szennyezésből eredő károk maradnak el, hanem a víz visszanyeri eredeti értékét és újra hasznosíthatóvá válik. A szennyvizekben lévő anyagok ugyanis a vízben szennyező anyagok, de a víztől elkülönítve külön-külön értékesíthetőek lehetnek. Mindezek a hasznosítások azonban ma még csak részben megoldottak, de nem vitatható, hogy az emberiség szaporodása és az állandó növekvő vízhiány ezekbe az irányokba fogja terelni a szennyvizek tisztítását. A jelenleg alkalmazott szennyvíztisztítási eljárásoktól egészségügyi szempontból csak azt lehet megkívánni, hogy biztosítsák az elérhető legnagyobb tisztítási hatásfokot, ami igen szakszerű és gondos karbantartást és kezelést igényel.

6

A szennyvizekben található szennyező anyagok sokféleségükön túl lehetnek oldott-, kolloid-, valamint partikulált formában 

Szénhidrátok



egyszerű szénhidrátok pl. cukrok



összetett szénhidrátok pl. poliszacharidok



Zsírok, olajok



Fehérjék



Hosszú szénláncú zsírsavak



Oldott szerves savak



Detergensek



Szabad aminosavak



Egyéb szerves anyagok

A keletkezett szennyvizekből tehát el kell távolítanunk, szilárd állapotú anyagokat, (lebegőanyag), oldott anyagokat, viszonylag kis mennyiségben található szervetlen anyagokat és nagy mennyiségben szerves anyagokat. A szerves anyagok esetében megkülönböztetünk biológiailag jól bontható, közepesen bontható és nehezen bontható anyagokat [6].

Szennyvíz típusok

2.4.

A szennyvíztípusok sok féle módon csoportosíthatóak, én az alábbiak szerint rendeztem őket:  Csapadékvíz

2.5.



Kommunális (házi) szennyvíz



Ipari szennyvíz



Mezőgazdasági szennyvíz



Élelmiszeripari szennyvizek [7]

Szennyvíztisztítási módok

Az 1. táblázatban a különböző szennyvíztisztítási módokat és a szennyezés jellegét tüntettem fel.

7

1. táblázat Szennyvíztisztítási módok [8]

A szennyezés jellege és az ajánlott tisztítási mód Szennyezés jellege

Ajánlott tisztítás Fázisszétválasztás Szervetlen

Ülepítés, derítés Centrifugálás Szűrés rácson, szitán,

Lebegő

szemcsés közegben Olajfogás, flotálás

Szerves

Rothasztásos ülepítés Oxidáció Lassú szűrés Abszorpció, adszorpció

Szervetlen

Vegyszeres kezelés Kicsapatás Elektrodialízis Desztilláció

Oldott

Ioncsere Fordított ozmózis Oxidáció Extrakció

Szerves

Biológiai tisztítás Fertőtlenítés Besugárzás Közömbösítés

Veszélyes

pH szabályozás Klórozás Mechanikai tisztítás

Kommunális

2.5.1.

Biológiai tisztítás

Elsődleges vagy mechanikai tisztítás

Elsőfokú, vagy mechanikai tisztításkor a szennyvíz fizikailag elválasztható, darabosabb úszó és lebegő anyagait távolítják el, rácsok, szűrők, ülepítő berendezések 8

segítségével. Ez néhány egyszerűbb szennyvíz elhelyezési módhoz elegendő hatású tisztítást nyújt, de a korszerű szennyvíztelepeken általában csak a tisztítás első fokozataként jön számításba. A mechanikai tisztításhoz tartozik a csatornahálózaton elvezetett szennyvízbe infiltrációval bekerülő homok eltávolítása is (homokfogók segítségével) [9]. 2.5.1.1.



A mechanikai tisztítóberendezések az alábbi műtárgyakat foglalják magukba

Kő- és kavicsfogó, szennyvízrácsok, szűrők és aprító szűrők, ahol a nagyméretű úszó és lebegő, szilárd anyagokat távolítják el szűrőhatás és aprítás révén



Homokfogó, melyben nagyrészt kisméretű ásványi anyagok gravitációs esetleg centrifugális elven történő eltávolítását oldják meg



Ülepítők, kisméretű úszó és lebegőanyagok gravitációs esetleg centrifugális erő segítségével oldják meg a tisztítást



Hidrociklonok, melyek kisméretű úszó és lebegő anyagok centrifugális erő hatására illetve kisebb mértékben gravitációs erő hatására távolítják el



Úsztató berendezések, flotációs medencék, sűrítők és oldó medencék, ahol a kisméretű úszó és folyékony, esetleg szilárd anyagok eltávolítását általában gravitációs erő hatására vagy flotációval illetve sűrítéssel oldják meg [8]

2.5.1.2.

Úsztató berendezések

Az úsztató berendezések két nagy csoportba bonthatóak: 

Zsírfogó: a szennyvizet az akna fenék szintjéhez vezetjük 45°-os szögben hajló cső vagy merülő fal közbe iktatásával. Az elvezetés szintén a fenékszinten történik, közben a zsiradék a medencében felúszik, ahonnan eltávozni nem tud, ezért időnként mechanikai módon el kell távolítani (lefölözés). Leggyakrabban vágóhidaknál,

vendéglátó

ipari

konyháknál,

húsfeldolgozó

üzemeknél

alkalmazzák. 

Olaj és benzinfogó: működési elve a zsírfogóval azonos, de ezt a berendezést minden víznyelőre is el kell helyezni, garázsok, gépállomások, javítóműhelyek csatorna rendszerénél. Ezek tűzveszélyes műtárgyak. A zsiradék elbomolva a betonra agresszív hatású, ezért ezeket a műtárgyakat megfelelő szigeteléssel vagy burkolással kell ellátni [10].

9

2.5.1.3.

Szűrés, szennyvízrácsok

A szennyvízben úszó 1 mm vagy annál nagyobb terjedelmű lebegőanyagok visszatartását biztosítják, aszerint, hogy a rácspálcák távolsága milyen értékű, illetve milyen előtisztítást kívánunk megvalósítani. A rácsok feladata, hogy a rács mögötti technológiai berendezések megvédje a nagyméretű, vagy tömeges uszadék által okozott mechanikai rongálódástól, eldugulástól, eltömődéstől, a további mechanikai, biológiai, kémiai vízkezelési műveletek tehermentesítése, jobb hatásfokú működésének elősegítése. A kézi tisztítású rácsok egyenes pálcából állnak, beépítési hajlásszöge 30-45°. Gyakori ellenőrzést igényel, általában csak 45 dm3/s vízhozam esetéig alkalmazható. A gépi tisztítású rácsok szintén rögzítettek, és ehhez kapcsolódik a mozgó gereb, amely a rácsszemetet a rács felső szintjén található rácsszemétgyűjtőbe továbbítja, azaz elvégzi a rács tisztítását. A síkrács (2. ábra) beépítési hajlásszöge 60-90°. Méretezésénél fontos szempont, hogy a vízáramlási sebessége, vmax 0,7 m/s, és a hv visszaduzzasztás mértéke kisebb legyen, mint 5cm, de semmiképpen ne haladja meg a 10cm-t. Az

íves

rácsok

néhány

száz

m3/nap

térfogatáramtól

néhány

ezer

m3/nap

szennyvízmennyiségig alkalmazható. E felett a sík rács alkalmazása kerül előtérbe. A rácsok által leválasztott nedves szilárdanyagot rácsszemétnek nevezzük. Összetételét, minőségét alapvetően a szennyvíz keletkezési helye határozza meg. A dobszita (1. ábra) egy szita felülettel rendelkező forgó dob. A vízszintes tengely körül forgó dobszitába befolyt szennyvízből a lassan forgó hengeres szitafelület választja le a szilárd fázist. A víz átfolyik, a szilárdanyag a szitafelületre tapadva feljut a felület legfelső részére, ahol mosóvíz segítségével eltávolítják a dob felületéről. A dobszűrők palástjának résnyílása, porozitása 0,5-2 mm. A leválasztott „rácsszemét” vízzel kerül elszállításra, kezelését, elhelyezését ezt figyelembe véve kell megoldani. A rácsok, rácsszerű berendezések közüli választást a szennyvíz szilárdanyag tartalma, annak fizikai jellemzői, vízben való viselkedése, a szennyvíz mennyisége, térfogatárama, és egyéb körülmények határozzák meg [11]. A rácsokat többféleképpen csoportosíthatjuk: [11]

10



Pálcaköz szerint: o Durva rács: 20-100 mm o Finom rács: 8-20 mm o Finomabb rács: 1-8 mm



Elhelyezés szerint: o Sík rács (függőleges, ferde rács) o Íves rács



Tisztítási technológia szerint: o Kézi tisztítású rács o Gépi tisztítású rács o Mozgó rács

1. ábra Dobszűrő [11]

2. ábra Gépi tisztítású síkrács alternáló mozgású rácsszemét-tisztítóval [12]

11

A legtöbb országban 1 µm vagy 0,45 µm-es pórusmérető szűrőket használnak. Kémiai kicsapatással, melynél a részecskék 0,1 µm-el bezárólag lehet kicsapatni és ez által a szuszpendált szilárd anyag meghatározását 0,1 µm-es szűrős keresztül lehet jól megszűrni. A szennyvíz részecskéknek az elkülönítése elengedhetetlen és a csapadék folyamatok képződése. Az ülepíthető szilárd anyagok általában 2 óra leteltével állapíthatóak meg. A különbség a teljes kezeletlen mintában a szilárdanyag-tartalom a szennyvíz felső részén, 2 óra elteltével ülepíthető vízoszlop. A szennyvíz tartalmaz több ezer különböző szerves anyagot. Minden egyes szerves vegyületre a mérés lehetetlen lenne. Ezért különböző kollektív elemzések segítségével, melyek tartalmaznak kisebb vagy nagyobb szerves részeket. Különböző mérési módszerek különböző mérési eredményeket hoznak létre, és egyes módszerek nem helyettesítik egymást. Általában a kémiai elemzések gyorsak, de nem mindig mérik azokat, amik fontosak. A biokémiai módszerek lassúak, de másrészt mérik, és sok esetben a kezelési folyamat kialakítása és működése releváns. [13] Ülepítés

2.5.1.4.

Szemcsés anyag, kis vagy nagy koncentrációjú pelyhes anyag, összeáll. Feladata lebegőanyag-mentes víz nyerése ülepítés után. A házi szennyvíz kezelésére létesítő ülepítő medencéket 1,5-2,5 óra tartózkodási időre méretezzük. Az ennél hosszabb tartózkodás már nem kívánatos, mert beindulhat a rothadás folyamata. A szennyvíztisztításnál használt ülepítő berendezések két csoportba sorolható: 1. a szemcsés nem rothadó anyagokat ülepítő homokfogók 2. a pelyhesedő szerves lebegőanyagokat a szerves iszapot kiválasztó elő és utóülepítők [14] 

Homokfogó: különálló, nehezen vagy egyáltalán nem pelyhesedő, főleg szervetlen anyagból (homok vagy homokszerű) álló, nagyobb lebegőanyag tartalmú szuszpenzió kezelésére szolgál. Leggyakoribb a hosszanti átfolyású homokfogó, nagy

homoktartalmú

felszíni

vizeznél,

iszap

leeresztéssel

vagy

mamutszivattyúval. 0,3 m/s átfolyási sebessége. A légbefúvásos homokfogónál a felúszó anyagokat el lehet távolítani, függőleges átfolyású, tölcséres kiképzésű medence. Kedvező működésű és a változó vízmennyiségre kevésbé érzékeny. A befúvott

sűrített

levegő

segítségével

keresztáramlást

is

biztosítunk

a

szennyvíznek. Üzeme drágább, de építménye kisebb és a befúvott levegő egyben

12

kedvező előlevegőztetést

is biztosit, ami a későbbi biológiai tisztítás

szempontjából előnyös. 

Kőfogó: Egyszerű, általában gúla alakú műtárgy, a befolyó csatorna medenceszerű lemélyülése, ahol a görgetett anyagok (kövek, más nagysűrűségű durva anyagok) kiülepednek. Az összegyűlt szilárdanyagokat markológéppel távolítják el [14].

2.5.1.5.

Ülepítő medence

Folyamatos átfolyású. A víz tartózkodási ideje egyenlő a kiülepedni kívánt legkisebb részecske ülepedési idejével, ha ez igaz, akkor jó az ülepedés. Könnyen pelyhesedő, főként szerves anyag, nagy lebegőanyag-tartalmú szuszpenziók kezelésére. Feladata a 2 óra alatt kiülepíthető anyagok visszatartása, gyűjtése, tárolása. A 3.ábrán egy vízszintes hosszanti ülepítő medence látható. A 4. ábrán pedig egy vízszintes sugár irányú Dorr ülepítőt tüntettem fel. 

Vízszintes hosszanti

3. ábra Lipcsei medence [5]



Vízszintes sugárirányú

4. ábra Dorr ülepítő medence [12] 13

Az egyszintes ülepítők legelterjedtebb típusa a kör alakú Dorr medence, állandóan körbejáró iszaplehúzó szerkezettel. 200-1000 m3 térfogatú medencéket alakítanak ki. A dortmundi medence kisebb nagyságú 50-100 m3-es függőleges átfolyású. A szennyvíz vízszintjéhez közel iszap felhő képződik az áramlási sebesség csökkenésével és ez segíti a finomabb szemcsék leülepítését. Az oldalfal meredek, ezért kotrószerkezetre nincs szükség. Működésében a derítőkhöz hasonlók [15]. 2.5.2.

Másodlagos kezelés, biológiai tisztítás

Biológiai tisztítás folyamán a szennyvízben lévő mikroorganizmusok elszaporítása és tevékenységük felfokozása révén bontják és ásványosítják, élő sejtanyaggá alakítják a szennyvíz szerves anyagait, ezáltal a vízszennyező hatása jelentősen csökken. A szerves anyagokat

rendszerint

aerob

körülmények

közt

(oxigén

jelenlétében)

működő

mikroorganizmusok bontják, ezért levegőt vagy tiszta oxigént juttatnak a rendszerbe. A mesterséges biológiai tisztítás két legelterjedtebb technológiája az eleveniszapos és a csepegtetőtestes tisztítás. A kommunális szennyvizeket a legtöbb szennyvíztisztító telepen első- és másodfokú tisztításnak vetik alá [9]. Folyamatok: 

szerves anyag lebontás (aerob, anaerob módon)



szerves anyag beépítés [9]

A lebontó szervezetek típusától és az oxigén igénytől függően különböző laboratóriumi lebontási folyamatok szükségesek. 2.5.2.1.

Aerob folyamat

Olyan kémiai átalakulás, többnyire mikroorganizmusok (aerob szervezetek) hatására végbemenő szerveranyag-leépülés (bomlás, fermentáció), amelynek feltétele a levegő, illetve az oxigén jelenléte. Az aerob egyik jellemzője a természeti átalakulásoknak, (pl. korhadás) és az aerob hiodegradációs eljárásoknak (pl. komposztálás, erológiai szennyvíztisztítás). Az aerob bomlás eredményeként a szerves anyagok jelentős hőfejlődéssel, de jelentős bűz-, illetve szagképződés nélkül szén-dioxiddá és vízzé, nitritekké és nitrátokká, szulfitokká és szulfátokká, valamint foszfátokká alakulnak (ásványosodás) [16].

14

2.5.2.2.

Anaerob folyamat

Általában a levegő kizárásával végbemenő kémiai folyamat, gyakorlatilag a szerves anyagok levegő távollétében, mikroorganizmusok hatására lejátszódó leépülésének része, amely a természeti átalakulások (pl. rothadás, erjedés), és a biodegradációs eljárások (pl. iszaprothasztás) során is szerepet játszik. Az anaerobokban a szerves anyagok a zsírsavakon, aldehideken, és alkoholokon keresztül hidrogénre, szén-dioxidra, metánra, kénhidrogénre és ammóniára bomlanak [17]. A folyamathoz szükséges:



megfelelő tápanyag-koncentráció



hőmérséklet igény



pH (semleges vagy enyhén lúgos)



oxigén igény



enzimek



káros anyag elvétel

A fermentálás (fermentáció), más néven erjesztés olyan kémiai folyamat, amelyben valamilyen szerves anyagot egy enzim hatásának teszünk ki. E folyamatot jellemzően baktériumok vagy élesztőgombák használatával végzik. A mikroorganizmusok lehetnek bármilyen eredetűek, beleértve növényi, állati sejteket, baktériumokat, gombákat. Fermentációs eljárások alkalmazása lehet komplex molekuláknál (antibiotikumok, fehérjék monoklonális ellenanyagok, stb.) előállításakor, izomerek szelektív előállításakor, sok konszekutív reakció egyidejű végrehajtása, amikor a sejtek nagyobb hozammal alakítanak át. Egy mikroorganizmushoz többféle táptalajt kell alkalmazni. Más táptalajon kell tárolni, más táptalajon kell a törzsnemesítési feladatot végezni, más táptalajon kell az oltóanyagot előállítani, és más táptalajon kell a termelési folyamatot megvalósítani. A fermentáció során általában változik a fermentlé viszkozitása és sűrűsége, ennek következtében adott fordulatszám mellett kisebb vagy nagyobb energiával lehet a keverőt forgatni. Ezek a következők: 

Hidrolízis:

a hidrolízis folyamán

(fehérjék, zsírok,szénhidrátok)

a

szerves

bakteriális enzimek alapegységekre

anyagokat bontják

(aminosavakra,zsírsavakra, glükózra). 

Savképződés: savképződéskor a feloldott anyagok szerves savakká (ecetsavvá, propionsavvá, vajsavvá),

kis

szénatom

hidrogénné, szén-dioxiddá és 15

számú alkoholokká, aldehidekké,

egyéb gázokká (például ammóniává,kénhidrogénné) alakulnak. Ez a folyamat addig tart, amíg a baktériumok saját lebontó tevékenységeik következtében el nem pusztulnak, fel nem oldódnak (az alacsony pH miatt a baktériumok életkörülményei már nem megfelelőek). 

Acetogén fázis: ebben a fázisban az acetogén baktériumok az előző fázis anyagait alakítják ecetsavakká.

Az optimális fermentáció követelménye a megfelelő szén-nitrogén arány (a szén aránya a nitrogénhez viszonyítva) a fermentálandó anyagban. Ideális esetben ez az arány 13:30. A lebontási maradékban található nitrogén vegyületek a növények számára könnyen felvehető formában vannak jelen [18]. A fermentáció után visszamaradt anyag bizonyos esetekben sokkal jobban alkalmazható talaj szerves anyag utánpótlás biztosítására, mint az istállótrágya, mert: 

az anaerob kezelés során az értékes nitrogén tartalom megőrződik



az elfolyó anyag savassága csökken, a pH értéke 7-ről 8-ra emelkedik



istállótrágya esetében a C/N arány 30-50%-kal csökken, tehát a keletkező termék alkalmas közvetlen mezőgazdasági alkalmazásra



a folyamatban a foszfor és kálium tartalom a növények számára könnyen felvehető állapotba kerül



a gyommagvak csírázóképessége mezofil folyamatban csökken, termofil folyamatban gyakorlatilag megszűnik



a termék sokkal kevesebb kellemetlen szaganyagot tartalmaz és könnyen vízteleníthető [19]

A fermentáció eredményeként a hulladék elhelyezéssel járó közegészségügyi problémák csökkennek, mert: 

az anaerob fermentáció során az emberre veszélyes patogén baktériumok jelentős része elpusztul (termofil folyamatban teljes fertőtlenítés következik be)



a

termék

térfogata

számottevően

csökken,

tehát

könnyebben

és

biztonságosabban tárolható 

a környezetet szennyező anyagok koncentrációja csökken az anaerob fermentáció után [19]

A nitrifikáció aerob folyamat. A nitrifikáció oxigén jelenlétében végbemenő folyamat,

amely során a nitrogéntartalmú szerves anyagok bomlásakor keletkező ammóniát (vízben 16

ammónium-iont) a nitrifikáló baktériumok nitritté majd nitráttá oxidálják. Ez a folyamatot a szennyvíztisztítás során irányítottan alkalmazzák a nitrogén eltávolítás első lépéseként, amelyet denitrifikáció követ. [20] Denitrifikáció anaerob folyamat. A denitrifikáció olyan nitrogénforgalmi folyamat,

amelynek során egyes mikroorganizmusok (denitrifikál baktériumok) a nitrátot nitrogéngázzá vagy dinitrogán-oxiddá alakítják át megfelelő mennyiségű és minőségű szerves anyagot felhasználva egy adott hőmérsékleti tartományban. [21] A kémiai reakciók reaktorokban játszódnak le melyek a következő lehetnek:



Csepegtetőtestes



Eleveniszapos

2.5.2.3.

Csepegtetőtestes tisztítás

A szennyvíz oldott szerves anyagainak elbontására alkalmazott aerob módszer. A hagyományos (kőzúzalékos) és a műanyag töltetű csepegtetőtestekben az előülepített szennyvíz

a

nagy

fajlagos

felületű

töltőanyagra

települt

biológiai

hártya

mikroorganizmusainak lebontó képessége folytán tisztul meg. A szennyvizet egyenletesen juttatjuk a töltőanyagra. A lebontó mikroorganizmusok számára szükséges aerob viszonyokat a legtöbb esetben a természetes légmozgás biztosítja [9]. 2.5.2.4.

Eleveniszapos tisztítórendszerek

Az eleveniszapos tisztítás a leggyakrabban alkalmazott eljárás országszerte. A mechanikailag előtisztított szennyvíz a nagy mikroorganizmus tömeget tartalmazó eleveniszapos medencébe kerül, ahol a mikroorganizmusok életben tartása és nagy számban történő megújítása érdekében az iszap-szennyvíz keveréket levegőztetik, keverik és áramoltatják. Bizonyos idő elteltével az eleveniszapot ülepítéssel elválasztják a víz fázistól, és egy részét fölös iszapként elvezetik, másik részét visszaforgatják (recirkuláltatják) az újonnan érkező szennyvíz ,,beoltása” céljából. Az eleveniszapos eljárás szuszpendált állapotban lévő baktériumokat használ az oldott és a kolloid állapotú szerves anyagoknak szén-dioxiddá és vízzé való oxidálásához. Az oxidáció révén a szerves anyag nagy része a sejtekbe épül be, amit a fölös iszappal távolítanak a rendszerből [9].

17

Harmadlagos vagy kémiai tisztítás

2.5.3.

Harmadfokú tisztítás során a biológiai fokozat végtermékeként keletkezett szervetlen anyagokat (például nitrátok, foszfátok) távolítják el. III. fokozatot ott alkalmazzak, ahol a befogadó élővíz érzékeny (pl. állóvizek, kis vízhozamú vízfolyások). Ez a technológia azonban bonyolult és drága, széles körben még nem elterjedt [9]. 2.5.3.1.

A víz és szennyvíztisztításban alkalmazott kémiai eljárások



Kicsapatás



Ioncsere



Folyadék extrakció



pH-szabályozás



Oxidáció és fertőtlenítés



Fluorozás [22]

A kicsapatás szennyezett felszíni, felszín alatti és csurgalékvizek kezelésére alkalmas ex situ kémiai eljárás. A kicsapatás során a vízben oldott formában jelenlévő szennyezőket előbb szilárd, nem oldódó, kis átmérőjű szuszpendált részekké alakítjuk (kicsapatás), majd ezen részeket fáziselválasztásra alkalmassá tesszük (koaguláció, flokkuláció) és eltávolítjuk (ülepítés, szűrés). A szilárd szemcsék méretének növelésével az ülepedés sebessége (flokkuláció) növelhető. A fémek kicsapatása az ipari víztisztításban nagyon régen ismert és alkalmazott módszer. Kicsapatásra és az azt követő derítésre elsősorban nehézfémek és azok radioaktív izotópjainak jelenléte esetén érdemes gondolni [23]. A fémek kicsapatása során a vízben oldott formában jelenlévő fémsókat kell vízben oldhatatlan sókká alakítani, amelyek fázisszétválasztással eltávolíthatók. A folyamat során általában a pH beállítása, kémiai kicsapató szerek, koagulánsok és flokkuláló szerek alkalmazása szükséges. A fémek általában hidroxidok, szulfidok vagy karbonátok formájában csaphatók ki. A legfőbb flokkuláló szerek a szervetlen elektrolitok (alumínium, mész, vas-klorid, vas-szulfát), szerves polimerek, szintetikus polielektrolitok. A fémkicsapatás gyakran csak előkezelés a kémiai oxidáció, vagy sztrippelés előtt [24]. Az ioncsere szennyezett felszíni, felszín alatti és csurgalékvizek kezelésére alkalmas ex situ kémiai eljárás. Az ioncsere során a vizes fázis ionjait az ioncserélő közeg ionjai váltják fel. Ioncserélő közegként különböző gyanták (szintetikus szerves anyagok, szervetlen 18

természetes anyagok pl. zeolit) szolgálnak. A gyanta kapacitásának kimerítése után az ioncserélő közeg újra felhasználása regenerálás után lehetséges. UV oxidáció, ózonizálás, H2O2 alkalmazása Az UV oxidáció a felszínre szivattyúzott iletve felszíni szennyezett csurgalékvizek kezelésére alkalmas ex situ kémiai eljárás. Különösen hatékony kőolaj származékok, peszticidek, herbicidek és toxikus szerves anyagok esetében, mint például a klórozott szénhidrogének A gyors oxidációt úgy hozzák létre, hogy a folyamatban ózon és hidrogén-peroxid segítségével rendkívül agresszív oxidatív hatású hidroxil gyökök jönnek létre. A hidrogén-peroxidot a kiszivattyúzott szennyezett talajvízhez keverik hozzá, amelyek cirkuláltatnak egy olyan kezelő tankban, amelybe komprimált levegőből állítanak elő ózont és ezt az ózont vezetik be ellenáramba a hidrogén-peroxiddal dúsított talajvízbe, amelyet UV lámpával világítanak meg. Az eljárást több lépcsőben egymás után megismétlik. Az UV világítás hatására az ózon és hidrogén-peroxid hidroxil gyököket hoz létre, amelyek a szerves szennyezőanyaggal reakcióba lépve azt eloxidálják. A fölös ózont a reakciótérből elvezetik és katalikus úton lebontják és a keletkező oxigént a légkörbe vezetik [23]. A folyadék extrakció a víz és a szennyvíztisztítási gyakorlatban elsősorban a folyadékfolyadék extrakciót alkalmazzák. A folyadék – folyadék extrakció olyan művelet, amelyben egy rendszerint kétkomponensű folyadékelegy egyik komponensét akarjuk kinyerni egy harmadik folyadékkomponens, a szelektív oldószer segítségével. Az extrakciós műveletet rendszerint lepárlás követi. Álljon a szétválasztandó anyaoldat A és C-ből, legyen B a C komponens szelektív oldószere (A és B nem elegyedő folyadékok). Az extrakciós művelet során kapott termékek: 

extraktum (B és C,nagyon kevés A komponens)



raffinátum, a visszamaradt anyalúg (A és kevés C,esetleg nagyon kevés B komponens [25]

Az pH protonaktivitás. A rendszer protonátadó képességének, savasságának kifejezése. A semleges vízben 0,0000001 mol proton van literenként (pH=7). A lúgos oldatban ettől kevesebb, a savas oldatokban ettől több proton található. A kémhatás a vizes oldatok egyik jellemző tulajdonsága. A kémhatás mértékét meg lehet mérni, ezt az értéket pH-értéknek nevezzük. Ha az oldat savas, akkor a pH értéke 7-nél kevesebb, ha semleges, akkor pH értéke 7, ha pedig lúgos az oldat, akkor a pH-érték 7-nél nagyobb [26].

19

A pH élettani szempontból megfelelő határok között tartása, illetve különféle technológiai célokra annak beállítása. A hidrogénionok (H+) koncentrációjának negatív 10-es alapú logaritmusa: pH = - lg (H+) A folyamatokhoz szükséges pH beállítása illetve a befogadóhoz szükséges a pH szabályozás. Az oxidáció az a kémiai folyamat, amelyben elektronleadás történik. Szűkebb értelemben az oxigénfelvételt értik oxidáción. Oxidációkor az oxidációs szám növekszik. Az oxidációs szám egyenlő a molekulákban lévő atom töltéseinek számával [26]. Fluor megtalálható a bőrben is. Szervezetünk 2,5-3,5 mg-ot tartalmaz. Ajánlott napi felvétel felnőtteknél 1,5 mg. Hiánya fogszuvasodást és növekedésben zavart okoz . Túladagolása káros, mert a fogzománcot foltossá teszi és a csontok megkeményedését idézi elő. Vegyszeradagoló szivattyúval juttatják a kezelendő vízbe és a megfelelő elkeveredésről gondoskodni kell. A megengedett koncentráció felett a fluor egészségre káros [27]. 2.5.4.

Fertőtlenítés

A járványfolyamat elsődleges tényező közül kiemelt jelentősége van a fertőzés terjedésének. A fertőzést okozó mikroorganizmusoknak a fertőző forrástól a fogékony szervezetig terjedő útjából kijelölhető egy rövidebb-hosszabb szakasz, melyet a mikrobák a külső környezetben, a különböző eszközökön, tárgyakon, anyagokban, vízben, vagy talajban töltenek. A fertőzés terjedésének, megelőzésének igen fontos láncszeme a terjedés megakadályozása, melyet a külső környezetben lévő kórokozók elpusztításával, azaz fertőtlenítéssel értünk el. [28] Kis mennyiségben, nagyon hatékonyan legyen képes a mikroorganizmusok elpusztítására. A hatása hosszú távon érvényesüljön. Lehetőleg ne képződjön olyan melléktermék, amely kellemetlen módon befolyásolja a víz minőségét. Ne lépjen kémiai reakcióba a mikroorganizmusokon kívül semmilyen más anyaggal. [29] 2.5.4.1.

Klórozás

Magyarországon az ivóvízkezelés során leggyakrabban használt fertőtlenítőszer a klór. A klór (valójában a vízben kialakuló hipoklóros-sav) az emberi tevékenység következtében a felszíni, vagy felszínalatti befogadókba jutott szerves szennyezőanyagok, valamint a 20

természetes eredetű szerves anyagok egyes csoportjaival reakcióba léphet daganatos megbetegedést is okozó THM (trihalo-metán) vegyületek képződését eredményezve. Mivel a THM vegyületek rákkeltő hatásúak (karcinogén vegyületek), ezért a szabvány rögzíti az ivóvízben megengedhető maximális koncentrációjukat. A jelenleg érvényes szabályozás szerint a megengedett THM szint: 50 µg/L. A vízbe fertőtlenítési céllal adagolt klór egyéb szerves anyagokkal, például az ipari szennyvizekkel kibocsátott fenolokkal, fenol származékokkal is reagál, és – a néhány ug/L koncentrációban már kellemetlen szagot okozó – klór-fenolok képződnek. A klórt, mint fertőtlenítőszert tehát nagy körültekintéssel kell alkalmazni és általában csak ipari, jól ellenőrzött feltételek mellett lehet biztonságosan kivitelezni az ivóvíz klórozását [28]. 2.5.4.2.

Ózon

Az ózon rendkívül erős oxidálószer, olyan mikroorganizmusokat is képes elpusztítani, melyek hatástalanítására a klór alkalmatlan (pl. Cryptosporidium). A mikroorganizmusok hatástalanítása mellett az ózon nagyon hatékonyan oxidálja a vasat, mangánt, arzént és különféle szerves anyagokat is. Hátránya azonban, hogy a vízben gyorsan elbomlik, így másodlagos fertőtlenítőszer alkalmazása szükséges az ozonizálást követően. A szerves anyagokkal lejátszódó reakciók következtében ozonizálás után általában granulált aktív szenet tartalmazó adszorber alkalmazása javasolt [28]. 2.5.4.3.

UV-sugár

Meghatározott hullámhossz tartományban az ultraibolya sugárzás erős fertőtlenítő hatással rendelkezik. Ez a fertőtlenítés nem kémiai, hanem fizikai úton hatástalanítja a mikroorganizmusokat. A fertőtlenítés hatékonysága nem függ a kezelésre kerülő víz pH értékétől. Az UV sugárzással történő fertőtlenítés során nem képződnek egészségre ártalmas melléktermékek, a kezelés hatékonyságát az ammónium, vagy egyéb ionok jelenléte nem befolyásolja. Az ultraibolya sugárzás azonban csak néhány centiméteres vízrétegben tudja fertőtlenítő hatását a kívánt mértékben kifejteni. A sugárzás fertőtlenítő hatását csak a sugárzás időtartama alatt tudja kifejteni, a hálózatbeli mikroorganizmuselszaporodást nem tudja megakadályozni. Ezért az ózonhoz hasonlóan vezetékes ivóvízellátásban fertőtlenítőszerként csak más anyagokkal kombinálva alkalmazható [28].

21

Kémiai oxidáló szerekkel történő kezelés

2.6.

Ebben a fejezetben azokat a kémiai oxidáló szereket mutatnám be, amikkel kísérleteket végeztem. Hidrogén- peroxid

2.6.1.

Az oxigén és a hidrogén vegyülete, amely oxigén-oxigénkötést tartalmaz. H2O2. Színtelen, szagtalan, szirupszerű folyadék. Tiszta állapotban robbanásveszélyes. Oldata melegítéskor vagy barnakőpor hozzá adásakor vízre és oxigénre bomlik. A fejlődő oxigén miatt erélyes oxidálószer. Vizes oldata gyenge sav. Könnyen bomlik, hő fejlődés kíséretében. Ruhán vagy más éghető szerves anyagon megszáradva tüzet okozhat. Hő, napfény és szerves anyagok hatására bomlik. A teljesen tiszta, szennyeződésmentes oldat stabil, elektromosan semleges. Erős oxidáló hatása miatt fertőtlenítőszer és színtelenítő szer [26]. Felhasználása [26]: 

Színtelenítő- és fehérítőszer, számos tisztítószer tartalmazza származékait



Klórmentes fertőtlenítőkben



Laboratóriumban oxidálószerként



Vegyiparban, környezetbarát technológiákban oxidálószerként



Szennyvizek ártalmatlanítására



Az orvosi gyakorlatban dezinficiáló- és szagtalanítószerként



A vízmentes hidrogén-peroxidot lökhajtásos repülőgépek, rakéták üzemanyagaként használják

2.6.2.

Klórvegyületek

A klór a periódusos rendszer VII./A csoportjának eleme. Vegyjele Cl, rendszáma 17. Sárgászöld színű, szúró szagú, levegőnél nehezebb gáz. Kétatomos apoláris molekulákat képez. Vízben oldódik, telített oldata a klóros víz. reakcióképessége nagy. Csaknem minden elemmel közvetlenül redoxi reakció során egyesül (a nemesgázok, oxigén, nitrogén, fluor kivételével). Főleg nedvesség jelenlétében aktív. Hevesen reagál a finoman eloszlatott fémekkel. Nátriummal élénk fénykibocsátás mellett egyesül. A hidrogén és klór 1:1 arányú keveréke a klórdurranógáz, amely fény hatására robban. Mivel a jódnál és a brómnál nagyobb az elektronvonzó képessége, azokat felszabadítja sóiból. A telítetlen szerves vegyületeket telíti, addícionál. Erélyes oxidálószer. Az élő szervezetekre mérgező 22

hatású. Szabad állapotban ritka. Vulkáni gázokban, kötött állapotban, a tengervízben (kloridok), az emberi szervezetben, a gyomorsavban és a sejtközi állományban fordul elő. Előállítása nátrium-klorid olvadékának elektrolízisével [26]. Felhasználása [26]: 

Fontos szerepet tölt be a műanyagiparban, a PVC egyik alkotóeleme



A sósavat, és hypót az élet számos területén alkalmazzák pl.: mosószer gyártása



Ivóvíz fertőtlenítés



Papírfehérítés



Harci gáz

A nátrium-hipoklorit szervetlen vegyület. Vizes oldatát, a hypót fertőtlenítésre, fehérítésre, szagtalanításra használják. A nátrium-hipoklorit (NaOCl) egy bomlékony anyag, elbomlik közönséges konyhasóra (NaCl), és naszcensz (atomi állapotú) oxigénre ('O'). A naszcensz oxigén nagyon reakcióképes

mivel

rendkívül erélyes oxidálószer,

a színeket,

mikroorganizmusokat, baktériumokat elroncsolja. Így fertőtlenít, és így fehérít is. Idő kell, hogy kifejtse a hatását, mert az oxigén lassan szabadul fel, és a szennyeződések elroncsolásához is idő [42]. Felhasználása [42]:

2.6.3.



Fehérítő, fertőtlenítő hatású szer



Vízkezelésre, uszodák vizének fertőtlenítésére



Ruhaneműk, textíliák tisztítására



Fehérítésére használják Ultraviola sugárzás

Az ivóvíz kémiai fertőtlenítése (klórral vagy klórdioxiddal) alternatívájaként az ultraviola sugárzással történő fertőtlenítés iránti igény növekvő. A mikroorganizmus inaktív állapotba kerül, majd elpusztul, mindenféle melléktermék nélkül, melyek megváltoztathatnák a vízösszetételt vagy káros hatással lennének a fogyasztóra. A mesterséges UV-sugárzást kisnyomású higanygőz-lámpákkal generálják. Ezek a lámpák egy darab hermetikusan lezárt kisülési csőből állnak, melyet higanygőzzel töltenek meg. A kisülési csőre feszültséget kapcsolnak, így az elektródák között elektromos tér jön létre. Ha a feszültség elég nagy, az elektródából elektronok lépnek ki és felgyorsulnak az elektromos térben. Az elektronok a higanyatomokkal ütközve átadják kinetikus energiájukat, így a 23

higanyatomok magasabb energiaszintre kerülnek. Amikor ezek gerjesztett atomok visszakerülnek egy alacsonyabb vagy a kiindulási energiaszintre, az energiakülönbözetet elektromágneses sugárzás formájában adják le. Higany esetében ez éppen UV-sugárzás. A higanygőz-lámpákat nyomás szerint három csoportba sorolják: kis-, közepes-, valamint magas nyomású lámpák [43]. 2.6.4.

Szennyvíz tovább kezelése ozonizálással

Az ózon egy három oxigénatomból álló instabil molekula, amelyet Christian Friedrich Schönbein fedezett fel 1840-ben. Neve a görög „ozein”=„rossz szagot árasztó” szóból származik. A 19. században az emberek el kezdték hasznosítani az ózont fertőtlenítésre, vízkezelésre, gyógyításra, tisztításra, a táplálék frissen tartására. Száz év leforgása alatt pedig az emberek ózonhoz való kapcsolata és hozzáállása jelentősen megváltozott, és annak használata széles körben elterjedt. 1902-ben Németországban hozták létre az első olyan gyárat, amely a víz ózonnal történő fertőtlenítésére és tisztítására szakosodott. Azóta már több száz gyár nyitotta meg kapuit és vált népszerűvé a víz ózonos tisztítása és fertőtlenítése. Kiderült, hogy az ózonnal kezelt víz íze és állapota sokkal jobb, mint a hagyományos csapvízé. Az ózon és az oxigén egymás allotróp módosulatai. Az ózon szúrósszagú,

mérgező gáz.

Standard hőmérsékleten és nyomáson,

(nagy

tömegben)

halványkék árnyalatú. -112 °C alatt sötétkék folyadék, -193 °C alatt sötétkék kristály. Az egyik legerősebb oxidálószer. Instabil: közönséges oxigénmolekulára (O 2) és egyatomos, rendkívül reagens, úgynevezett nascensz oxigénre bomlik. Ha oxidálható anyagokkal érintkezik, a bomlás már alacsony hőmérsékleten is robbanásszerű. Az ózon erőteljes oxidáló és fertőtlenítőszer. Az oxidálószer a kellemetlen íz-szag anyagokat a kémiai oxidáció révén eltávolítja, a vas és a mangán oxidáltatására, a mikro szennyező anyagok, prekurzor anyagok, egyes nehezebb lebontható anyagok, szerves szín anyagok átalakítására illetve eltávolítására. Fertőtlenítőszer a baktériumok elölésére illetve a vírusok inaktiválására alkalmas. Az előtisztító után következő folyamatok hatékonyságának fokozása céljából. Az ózon tisztítóberendezés hatékony szerepet tölt be.

Az ózon a

víztisztításban olyan elfogadott művelet, amely az elő és utótisztításban egyaránt a klór alternatívája. Javítja az ivóvíz minőségét. Tiszta, semleges vízben az ózon hosszú ideig stabil marad. Az ózon a vízben gyorsabb lebontódáson megy át. Az ózon az egyik legerősebb oxidáló és fertőtlenítő anyag, ami a vízben lévő mikroorganizmusoktól függően 600-3000-szer hatékonyabb fertőtlenítő hatású, mint a klór. Ha kapcsolatba kerül bármiféle 24

mikroorganizmussal, mint például baktériumokkal, vírusokkal, penésszel, gombával, szagot okozó elemekkel, vagy oldott oxidálható ásványi anyagokkal, akkor egyszerűen megsemmisíti azt, vagy csapadék formájában oxidálja azt, és ez által kiszűrhetővé teszi, amit pedig a telítődött szűrőanyagról időszakos visszamosatással lehet eltávolítani. Az oxidálási folyamat az ózonnal olyan eredményes, hogy a mikroorganizmusok nem tudnak immunitást felépíteni, nem úgy, mint ahogy a hagyományos vegyszerekkel előfordulhat. Amikor vegyszereket használunk, mindig marad valamiféle, legtöbbször nemkívánatos melléktermék, aminek az eltávolítása körülményes és költséges, de mindenképpen extra erőfeszítést igényel a semlegesítésük. Ezzel szemben az ózon idővel magától bomlik el ártalmatlan oxigénné. A hagyományos vízkezelő rendszerek vegyi anyagok vízbe történő adagolásával biztosítják a víz baktérium- és csíramentesítését. Az ilyen rendszerek egyetlen előnye a viszonylag olcsó telepítés, de igen nagy hátrányuk a költséges folyamatos vegyi anyag felhasználás, valamint az általuk okozott egészségügyi problémák és a környezetszennyezés [44]. Az ózonos alkalmazási területeket két kategóriába sorolhatjuk: 

Közvetlen oxidáció, csírátlanítás ebben az esetben az ózont közvetlenül a kezelendő anyagba adagoljuk, és annak kezelésére használjuk. Példa erre az ivóvíz, szennyvíz, akvárium és uszodavíz fertőtlenítése, vas-, mangán-, és arzéncsökkentés, cukor- és papírfehérítés, levegőfertőtlenítés és szagtalanítás



Közvetett sterilizálás és csírátlanítás ebben az esetben az ózonos vizet használjuk szilárd felületek kezelésére, mégpedig úgy, hogy a víz oxidációs terhelésén felül az ózont túladagoljuk. Ez a módszer tökéletesen használható csőrendszerekben

lerakódott

biofilm

eltávolítására,

palackfertőtlenítésre,

zöldség, gyümölcs, vágott baromfi felületi csírátlanításra, üzemi mosógépekben a szennyes tisztítására Az

ivóvízkezelés

legfontosabb lépése

a

fertőtlenítés.

A fertőtlenítés célja

a

mikroorganizmusok egyedszámának az aktuális ivóvízszabványban megadott határérték alá

csökkentése

(szemben

a

sterilizálással,

ahol

a

cél

az

egyedszám

0-ra

csökkentése). Ivóvízkezelés során a fertőtlenítést általában valamilyen fertőtlenítőszerrel, oxidáció alkalmazásával hajtják végre (kivételt jelent pl. az UV fénnyel történő fertőtlenítés alkalmazása, melynek során a mikroorganizmusokat nem kémiai, hanem fizikai úton hatástalanítják) [44]. Az ózon hátránya azonban, hogy a vízben gyorsan elbomlik, így másodlagos fertőtlenítőszer alkalmazása szükséges az ozonizálást követően. A szerves anyagokkal 25

lejátszódó reakciók következtében ozonizálás után általában granulált aktív szenet tartalmazó adszorber alkalmazása javasolt. Az ózonfertőtlenítő hatása függ a víz aktuális pH értékétől. 8,0-nál nagyobb pH értékeken nagyon nagy reakcióképességű hidroxil- és szerves- gyökök képződhetnek a vízben ózon és szerves anyagok jelenlétében. Ezek a nagy reakcióképességű hidroxil- és szerves- gyökök katalizálják az ózon bomlását, és a szerves anyagok oxidációját, reprodukálva önmagukat. Enyhén savas közegben az ózon viszonylag lassan, de szelektív módon oxidál. A mikroorganizmusok elpusztítása szempontjából az enyhén savas közegben lejátszódó oxidáció a kedvezőbb. A vízkezelésre leggyakrabban alkalmazott pH tartományban (7,0 ≤ pH ≤ 8,0) viszont az ózon spontán bomlása és a szerves anyagok nem-szelektív oxidációja kerül előtérbe. Ez az oka annak, hogy az ózon önmagában nem alkalmazható fertőtlenítőszerként. A víztisztító telepet elhagyva a kezelt víz a hálózatba kerül, ahonnan több órás tartózkodási időt követően jut csak el a fogyasztó csapjáig. Mivel azonban az ózon nem-szelektív módon oxidál, ezért az ózonizálást követően 1-1,5 órán belül már lebomlik, jelenléte nem mutatható ki a vízben. Fertőtlenítőszer hiányában azonban a mikroorganizmusok a hálózatban elszaporodnak, úgynevezett másodlagos szennyeződést okozva. Ezért az ózon alkalmazása esetén a vízhálózatba juttatása előtt utólagos (klórral vagy klórdioxiddal történő) fertőtlenítésre van szükség. Ózonnal való íz és szag eltávolítás 80-90 %-os lehetséges. Nagyon kevés halogénezett szerves fertőtlenítési melléktermék a klóramin fertőtlenítéssel kapcsolatban, a környező bromid szinteken. Halogénezett fertőtlenítési melléktermékek képződési potenciálja nem távolítható el. Nem halogénezett fertőtlenítési melléktermékek képződnek. Brómozott szerves fertőtlenítési melléktermékek keletkezése bromid jelenlétében. Bromát képződés bromid jelenlétében. Hatékony az E.coli-, kabteriofág, heterotfóf baktériumok (HPC)-, és a Giardia inaktiválására. Nagyobb koncentrációjú asszimilálható organikus szén képződik [44]. 2.6.4.1.

Reaktorok kialakítása

Az ózonozásra (mint fertőtlenítésre) szolgáló technológiai egység tervezése általában CT koncepción alapul. C a fertőtlenítőszer koncentrációja, míg a T a műtárgybeli tartózkodási időt jelenti. A CT értékek mikroorganizmusonként, fertőtlenítőszerenként, és eltávolítási hatásfokonként

különböző értékek. A reaktor megfelelő kialakítása

befolyásolja a fertőtlenítés hatékonyságát. A legkedvezőbb kialakítás a csőreaktor jellegű,

26

azonban ez az ideális eset a valóságban csupán megközelíthető. Terelőfalak alkalmazásával a reaktor hidraulikája kedvezőbbé válik és a reaktor viselkedése egyre inkább közelit a csőreaktor hidraulikai viselkedéséhez. A terelőfalak a reaktort több kamrára osztják.

Az ózon azonban reakcióba lép a vízben található egyéb

szennyezőanyagokkal is, nem csupán a mikroorganizmusokkal, így az ózonozás első fázisában ezen reakciók játszódnak le. Ez a víz kezdeti ózon igénye. Miután a kezdeti reakciók lejátszódnak, sor kerülhet a mikroorganizmusok hatástalanítására. Az ózonozás ezen fázisában C átlagos ózonkoncentráció és olyan reaktor térfogat biztosítása szükséges, amelynek következtében a víz legalább T ideig van kapcsolatban ezen ózontartalommal. Így biztosított az előirt CT érték alkalmazása a patogén mikroorganizmusok megfelelő mértékű inaktiválásához. Kutatások igazolták, hogy a reaktorok akkor működnek hatékonyan, ha csak az első kamrába vezetnek ózont, a többiben pedig a megfelelő kontaktidőt biztosítják. Az első kamrában tehát lejátszódhatnak az oxidációs folyamatok a vízben található szennyezőanyagokkal, majd pedig azokban a kamrákban, ahová ózont már nem vezetnek, sor került fertőtlenítésre. Mivel az ózon előállítása költséges folyamat és az ózon vízben meglehetősen rosszul oldódik, így a lehető legjobb oldódás elérése feltétlenül szükséges. Számos technológia ismert, az alapvető célkitűzés minél kisebb buborékok előállítása nagy fajlagos felület elérése érdekében illetve az ózonmolekulák lehető legegyenletesebb szétoszlatása a reaktorban [44]. Melléktermékek keletkezése

2.6.4.2.

Az ózonozás első fázisában az ózon nem a mikroorganizmusokkal lép reakcióba, hanem a vízben található egyéb vegyületekkel, többek között a vízben található szerves anyagokkal. Az ózon a nagy molekulatömegű szerves anyagokat képes feldarabolni, és kisebb vegyületekké alakítani. Ezen kisebb méretű szerves vegyületek már könnyen hozzáférhetőek a mikroorganizmusok számára, melyek így a vízelosztó hálózatban elszaporodhatnak. Az ózon ezen tulajdonsága párosul instabil voltával, amely bizonyos esetekben kedvezőtlenné teheti az alkalmazását. Mivel az ózon könnyen átalakul illetve reakcióba lép a vízben található vegyületekkel, a vízelosztó rendszerben hatékony maradék ózon koncentráció nem tartható fenn. Mindemellett, ha a víz szerves anyag tartalma jelentős,

a

mikroorganizmusok

számára

hozzáférhető

szerves

anyag

magas

koncentrációban képződik az ózonozás hatására. Ezen két körülmény együttesen –

27

maradék fertőtlenítőszer hiánya illetve tápanyagtartalom – kedvező feltételeket biztosit a mikroorganizmusok elszaporodására az elosztó hálózatban. A

vízelosztó

hálózatbeli

mikroorganizmusok

számának

szabályozása

során

a

tápanyagtartalom csökkentése illetve hatékony maradék fertőtlenítőszer alkalmazása egyaránt szükséges. Amennyiben ózon az alkalmazott elsődleges fertőtlenítőszer és jelentős mennyiségű asszimilálható szerves szén képződik, granulált aktív szén alkalmazása szükséges az ózonozást követően. Azonban másodlagos fertőtlenítőszer adagolása a víztisztító telepet elhagyó víz alacsony szerves anyag tartalma esetén is feltétlenül szükséges. Mivel az ózon alkalmazása után másodlagos fertőtlenítőszer adagolása is szükséges, így a másodlagos fertőtlenítőszer és az ózonozás következtében keletkezett melléktermékek közötti reakciók, az így keletkezett vegyületek, és ezen vegyületek közegészségügyi hatásainak ismerete szintén szükséges. Egy lehetséges megoldás az ózon alkalmazása, mint elsődleges fertőtlenítőszer, és azt követően klór adagolása a vízminőség romlás megakadályozása céljából vízelosztó hálózatban. A fertőtlenítési melléktermékek tekintetében az utóbbi években különösen előtérbe került a bromát képződésének kérdése az ózonozás eredményeképpen. A bromát rákkeltő, a bromid ionokból képződhet ózonizálás hatására, keletkezését számos vízminőségi paraméter befolyásolja. Azokon a telepeken tehát, ahol bromid található a nyersvízben, és ózonos oxidációt alkalmaznak, a kezelt víz bromát tartalmának vizsgálata rendkívül fontos. Az ózon a mikroorganizmusokat is képes elpusztítani, melyek hatástalanítására a klór alkalmatlan. A mikroorganizmusok hatástanítása mellett az ózon nagyon hatékonyan oxidálja a vasat, mangánt, arzént és különféle szerves anyagokat is. Hátránya azonban, hogy a vízben gyorsan lebomlik, így másodlagos fertőtlenítőszer alkalmazása szükséges az ózonizálást követően. A szerves anyagokkal lejátszódó reakciók következtében ózonizálás után általában aktív szén alkalmazása javasolt [44]. 2.6.4.3.

Mikro szennyező anyagok eltávolítása ózonos oxidációval

2.6.4.3.1.

Fertőtlenítés

A mikro szennyező anyagok eltávolítása az ózonos fertőtlenítést megelőzően fontos, mivel a művelet célja a tisztítórendszer végén a patogén szervezetek elölése illetve inaktiválása. Ez például kétrekeszes ózonizáló berendezéssel érhető el. Az ózonigény a víz fizikai-kémiai sajátosságai (hőmérséklet, pH) és a biológiailag le nem bontható szerves anyagok általi ózonlebomlás mennyiségével egyenlő [44]. 28

2.6.4.3.2.

Paration ózonos oxidációja

A paration először, meglehetősen gyors reakció révén, paraoxonná oxidálódik, második lépcsőben a paraoxon lassabban, kisebb molekulatömegű vegyületekké bontódik le. A papaoxon a parationnál jóval toxikusabb, így az ózonizált víz nem ózonizált víznél jóval

toxikusabb.

Ózonos

oxidációt

olyan

ózondózis

szintig

illetve

olyan

kontaktidőtartamig kell folytatni, míg a paraoxon teljesen lebontódik [44]. 2.6.4.3.3.

Fenol ózonos oxidáció

Az ocidáció termékei közül a pyrokatechinm, hidrokinon, parabenzokinon a fenolnál nagyobb mol tömegűek, ezért a fenolnál jóval toxikusabbak lehetnek. További termékei: mukonsav, fumársav, maleinsav, borkősav, glioxilsav, oxálsav és szén-dioxid. Maradék ózon akkor mutatható ki a vízből, ha a fenol koncentrációja eléri a zérót [44]. 2.6.4.4.

Ózonos fertőtlenítés melléktermékei

Az ózon a klór elfogadott alternatívája, mert reakció közben trihalometán vegyületek és halogén savak nem keletkeznek. Az ózonos oxidációk melléktermékei: 

aldehidek



asszimilálható szerves szén (AOC)



karboxil savak



bromát

Az aldehidek, az asszimilálható szerves szén és a karboxil savak az ózon sokféle természetes vegyülettel való reakcióba lépéskor keletkeznek. A formaldehid és az acetaldehid viszonylag illékony és az állatkísérletek szerint az emberben is daganatot okoz. Az ózon az AOC koncentrációt növelni képes, azáltal, hogy a nagy szerves molekulát kisebb, könnyebben lebontható molekulákká alakítja. Ezáltal a baktériumszaporodás a vízelosztó hálózatban fokozódik, hiszen az ózonos oxidáció következtében keletkező AOC a baktériumok számára megkülönböztetett tápanyagnak tekinthető. A karboxil savak közegészségügyi hatásai ez eddig nem tisztázottak. A szervetlen bromát ion a brómtartalmú vizek ózonos oxidációjakor keletkezik. A nagy bromát felvétel vese tumort idézett elő állatoknál. A bromátra megállapítottak egy határértéket, amely 10 μg/l [44].

29

2.6.4.5.

Az ózonizálás hatása a koagulációra

Természetes szerves anyagok már kis mennyisége is stabilizálja a vízben lévő anyag kolloidokat. Az ózon a szerves anyagokat a kolloidokat felszínéről eltávolítja. Részecskék viszonylag mentesek a nagy felületi negatív töltésektől és a vastag adszorbeált szerves rétegektől, amelyek a pelyhesedést akadályozzák. Az ózon lép közvetlenül reakcióba az adszorbeált szerves bevonattal vagy vízfázisban lévő, hozzáférhető szerves anyagok és a kevésbé hozzáférhető adszorbeált szerves anyagok között gyorsan egyensúly jön létre. Valójában az elő ózonizálás kémiai hatása a koagulációra rendkívül komplex mechanizmusokon keresztül nyilvánul meg [44]. 2.6.4.6.

Az ózon reakciói szervetlen vegyületekkel

Az ózon a víztisztító rendszerekben a következő szervetlen vegyületekkel léphet reakcióba [44]:

2.7.



halogén vegyületek (Cl-, NH2Cl, NHCl2, ClO2, Br-, BrO2-, NH2Br, BrO3-)



Nitrogén vegyületek (NH4+/NH3)



egyéb anionok (H3BO3/H2BO3-, HCO3-/CO32-)



fém vegyületek (Fe2+, Mn2+)



HxOy vegyületek (H2O, H3O+, OH-)



hidrogén peroxid (H2O2)



szabad gyökök (O2-, OH)

Tisztított szennyvizek elhelyezése

A megtisztított víz tárolható zárt tartályban, felhasználható öntözésre, locsolásra, visszavezethető lakóépületbe, használható pl. W.C. öblítésére. A tisztított víz gyökérzónás szikkasztás, gyökérzónás öntözés formájában szintén elhelyezhető a talajban. A 28/2004-es sz. KvVM rendelet szerint, a hazai élővizek többségében, a tisztított víz elhelyezhető [30].

30

3. Az ipari szennyvizek Ahogy az ipari termelési folyamatok során keletkező szennyvizek összetétele és jellemzői nagyban különböznek egymástól, úgy a tisztításukra alkalmazható módszereknek is széles spektruma áll rendelkezésünkre. A környezetvédelmi követelmények szigorodása és

a

felelősségteljes

vízgazdálkodás

szükségessége

az

utóbbi

évtizedekben a

szennyvíztisztítási technológiák folyamatos fejlődését eredményezte. Az ipari szennyvíztisztítás hazánkban a II. világháború előtt alakult ki. Kezdetben csupán egyszerű megoldású berendezések létesültek (rácsok, homokfogók, olajfogók, kiegyenlítő medencék),

amelyek

elsődleges

célja

nem

a környezet

megóvása,

hanem

a

szennyvízelvezetés elősegítése és a csatorna védelme volt. A háború után az ipar gyors fejlődésnek indult, azonban az itt keletkező szennyvizek tisztítása még mindig elsősorban az elvezetés biztonságát, az üzemzavarok és balesetek elkerülését volt hivatott szolgálni. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején kezdték felismerni, hogy vízkészletünk véges, így azt nem használhatjuk korlátlanul. A vízzel való gazdálkodás egyik fontos eleme a szennyvíztisztítás, amely lehetővé teszi az üzem számára a víz újbóli felhasználását. Ennek a felismerésnek köszönhetően a szennyvíztisztítás kezdett az üzemtechnológia szerves részévé válni. Az 1970-es évek végén alakult ki a komplex üzemi vízgazdálkodás elmélete és gyakorlata. Rájöttek, hogy az üzemtechnológia ésszerűsítésével csökkenthető az üzem vízigénye és a keletkező szennyvíz mennyisége. Az üzem vízgazdálkodással kapcsolatos egységeit komplex rendszerként kell kezelni, és a rendszer fejlesztésekor annak valamennyi elemét vizsgálni kell, mert csak ezzel érhető el az üzemen belüli vízfelhasználás optimalizálása, a műszakilag és gazdaságilag legkedvezőbb megoldás kiválasztása. Később rájöttek arra is, hogy a vízgazdálkodást nemcsak üzemi, hanem térségi szinten is komplex rendszerként kell kezelni, amely felismerés a mai napig hatással van vízgazdálkodási rendszereinkre, és ennek részeként a szennyvízkezelésre. A különféle ipari technológiák során keletkező szennyvizek mennyisége és minősége valamint időbeli lefolyása meglehetősen nagy változatosságot mutat. Az ipari szennyvizeket sokféle szempont szerint osztályozhatjuk, így például a keletkezési technológia, a szennyvízben lévő szennyező anyagok jellege, az alkalmazható tisztítási technológia, vagy a tisztított víz további felhasználhatósága szerint. Gyakori osztályozási mód az iparágak szerinti csoportosítás, azonban a szennyvízkezelési megoldás kiválasztásához ez önmagában korántsem elegendő. Az alkalmazott gyártástechnológia ugyanis az azonos iparágakban sem mindenütt egyforma, így szennyvizeik sem tisztíthatók 31

minden esetben azonos eljárással. Ugyanakkor ennek ellenkezője is előfordul, hisz bizonyos esetekben a különböző termelési technológiákból keletkező szennyvizek együttes kezelése is lehet előnyös. A keletkező ipari szennyvizek minősége nagymértékben függ az üzem típusától, az alkalmazott technológiáktól, a felhasznált anyagoktól és helyi adottságoktól. A szennyvizekben előforduló szennyező anyagok akár oldott, akár oldhatatlan állapotban nagyon sokfélék lehetnek, így például szerves szennyezők, toxikus anyagok, savak és lúgok, felúszó anyagok, illékony alkotók, ásványi- és tápanyagok, vagy a szín- és szagrontó alkotók [31]. Általánosan a vegyipari szennyvizek tartalmazhatnak [8]: 

lebegő anyagokat (szervetlen, szerves, növényi, állati, bomlási, szuszpenzió, emulzió)



oldott anyagokat (szervetlen, szerves, ásványi, bomlási, szilárd, folyékony, gáz)



veszélyes anyagokat (ugyan az, mint az előzőek csak fertőzőek, mérgezőek, vagy robbanás veszélyesek)



házi szennyvizeket (minden ipari üzemben keletkezhetnek, az előzőektől eltérő jellegűek)

A kibocsátott szennyvíz minőségét általában több paraméter együttes megadásával lehet jellemezni. Ennek megfelelően a minőségi

jellemzésre leggyakrabban használt

paraméterek a kémiai oxigénigény (KOI), a biokémiai oxigénigény (BOI), pH, vezetőképesség, lebegőanyag- és ásványianyag tartalom, nitrogénformák, foszfor, szulfát, fluorid, toxikus elemek (pl. Cd, Cr, Hg, Ni, Pb), szénhidrogén tartalom (TPH), szerves oldószer extrakt (SZOE), vagy például az anionaktív detergensek (ANA) [31]. A kémiai oxigén igény erősen savas közegben a vízben levő szerves anyagokat ezüstszulfát katalizátor jelenlétében kálium-bikromáttal roncsoljuk, majd vas(II)-ammónium szulfát mérőoldattal visszatitráljuk a maradék kálium-dikromátot. Indikátor a ferroin. A következő kémiai reakciók játszódnak le: K2Cr2O7 + 4H2SO4 = K2SO4 + Cr2(SO4)3 + 4H2O + 3'O' Cr2O2-7 + 6 Fe2+ + 14 H+ = 2 Cr2+ + 6 Fe3+ + 6Fe3+ + 7 H2O A KOI meghatározás esetén pozitív hibával számolhatunk, mivel a vízben levő szervetlen anyagok is reagálhatnak a kálium-permanganáttal vagy a kálium-dikromáttal, ezért egyre gyakrabban alkalmazzák a KOI helyett a teljes szerves széntartalom meghatározást (TOC) [34].

32

A TOC meghatározása két lépésben történik. Először a teljes szenet határozzuk meg (TC) úgy, hogy a mintát oxigénárammal áramoltatjuk egy nagy hőmérsékletű (680-900°C) katalizátorral töltött csőbe. Itt a szén szén-dioxiddá alakul, amelyet infravörös detektor mérni tud, mivel a szén-dioxidnak a infravörös fényben elnyelése van. A második lépés a minta szervetlen széntartalmának (IC) meghatározása. A két eredmény együttesen adja az összes széntartalmat. [34] A biológiai oxigén igény az a oxigénmennyiség, amely a vízben levő szerves anyagok mikroorganizmusokkal való lebontásához, 20 °C hőmérsékleten szükséges. Nagysága függ a vízben levő mikrobák fajától és számától, a szerves anyagok minőségétől, a mikrobák tápanyag- és oxigénellátottságától, az emésztés időtartamától, a megvilágítástól, és a biológiai folyamatokra gátlóan, vagy mérgezően ható anyagok jelenlététől. Általában szabványos körülmények között öt napos (BOI5), vagy húsz napos (BOI20) szokás meghatározni. A szennyvíztisztítás technológiájában a kémiai oxigénigénnyel együtt a lebontandó

szerves

anyag

lebonthatóságának

(biológiai

lebonthatóság),

illetve

mennyiségének mértékéül szolgál. [35] A szennyvizek jellemzői és összetevői nemcsak a végső befogadóra, hanem a csatornahálózat elemeire és magára a tisztítási technológiára is káros hatással lehetnek, így a tisztítási módszerek kiválasztása során ezeket a körülményeket is figyelembe kell venni [31]. Az ipari szennyvizek fajtái [31]: 

Hűtővíz



Vegyipari szennyvíz



Fémkohászati szennyvíz



Gépipari szennyvizek



Elektronikai ipar szennyvizei



Bőripari szennyvizek



Textilipari szennyvizek



Papír- és cellulózipar szennyvizei

A szennyvíz mennyisége függ [31]: 

az adott ipar jellege



a működő üzemek gyáregységek száma



az alkalmazott technológia típusa és színvonala 33



a vezetés és dolgozók környezettudata



a vezetés és a dolgozók érdekeltsége



technológiai fegyelem betartása

A szennyvízkibocsátással járó tevékenységeket végző szervezetek bizonyos esetekben a hatóság által jóváhagyott önellenőrzési terv alapján kötelesek a kibocsátásaik mennyiségi és minőségi adatait rendszeresen mérni és nyilvántartani. A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet és a hozzá kapcsolódó egyéb szakterületi jogszabályok értelmében a következő esetekben szükséges önellenőrzést végezni: 

a 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 1. melléklet I. lista szerinti veszélyes anyag, vagy elsőbbségi veszélyes anyag kibocsátása vagy használata esetén



abban az esetben, ha a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség a felszíni vízbe történő vízszennyező anyag kibocsátásra keveredési zónát jelölt ki



15

m3/üzemnap

mennyiséget

meghaladó

szennyvíznek

közvetlenül

a

befogadóba vezetése esetén 

15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvíznek közvetett módon (közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül) a befogadóba vezetése esetén, amennyiben a szennyvíz a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet 1. mellékletében szereplő tevékenységekből származik. Előzőeken túl a hatóság egyéb esetekben is előírhatja az önellenőrzést, amennyiben a környezet

veszélyeztetettsége alapján ezt

indokoltnak tartja [31]. Az ipari üzemek számára főként a kibocsátási határértékek szigorodása és a költségmegtakarítás iránti igény a közvetlen gerjesztője annak, hogy az elfolyó vizet megfelelő módszerekkel úgy kezeljék, hogy az ismételten felhasználható legyen. Hosszú távon azonban a tisztított víz többszöri felhasználásával természetes vízkészleteinket és élővizeinket is kíméljük. A használt vizek újrafelhasználása az ipari szennyvíz tisztítása szempontjából tehát egyre inkább íratlan törvénnyé válik [31].

34

3.1.

Gyógyszeripari szennyvizek és minőségi jellemzése

Hormonháztartást befolyásoló és háztartás-vegyipari vegyszerek: Frissen végzett kutatások igazolják annak lehetőségét, hogy ösztrogénjellegű vegyületek, egyéb szerves szennyvíz-komponensek és ezek metabolitjai széles körben elterjednek a környezetben (Boyd et. al., 2003, Boyd et. al., 2004, Kolpin et. al., 2000, Snyder et. al., 2003, McLachlan, 2001, Gillette and Gillette, 1996, Daston et. al, 2003). Az ösztrogén vegyületek között vannak szteroid hormonok és ezek metabolitjai, fogamzásgátló tabletták és alkilfenolok. Mind a természetes ösztrogének, mind az ösztrogénhatást utánzó vegyületek hozzájárulhatnak a normális hormonháztartás felborulásához. Azok az eljárások lesznek a jövő biológiai eredetű szervesanyag-kezelési módszerei, amelyek a fertőtlenítés mellett és amellett, hogy csökkentik a szennyvíziszap fertőző anyag megkötő képességét, eltávolítják a hormonháztartást befolyásoló anyagokat és a háztartásvegyipari vegyszereket is. A fejlett alkalikus ferrát stabilizációs és fertőtlenítési eljárásban a ferrátnak el kell reagálnia ezekkel a hormonháztartást befolyásoló anyagokkal és háztartás-vegyipari vegyszerekkel. Nemrég megvizsgálták a hormonális ösztrogének, az ösztron (E1), a 17β-ösztradiol (E2) és a 17a-etinilösztradiol (EE2) ferrátos oxidációját (Hu et al. 2004). Az eredményekből úgy tűnik, hogy a hormonális ösztrogének hatékonyan eltávolíthatók ferrát (VI)-os oxidációval. pH 9-es vizes oldatban teljes eltávolítást lehetett elérni, ha a ferrát (VI) és az ösztrogének mólaránya kb. 3. Összegezve: a ferrát erős oxidálószer a hidroxid gyökök miatt (kevert oxidálószerek), amelyek másodperceken belül oxidálják a kén- és az amin-vegyületeket, és könnyen roncsolhatják a hormonháztartást befolyásoló és a háztartás-vegyipari vegyszereket is [32]. Budapesten évente mintegy 20 tonna novamidazofen - az Algopyrin és más gyógyszerek hatóanyaga - kerül a természetes vízfolyásokba. Emellett női nemi hormonok és fájdalomcsillapítók maradványai úsznak le a folyón. A jelenleg működő szennyvíztelepi technológiák egyike sem alkalmas a kis koncentrációjú gyógyszermaradványok kiszűrésére. Ismert, hogy a gyógyszerek hatóanyagának nagy része a vizelettel eltávozik. A gyógyszerszármazékok természetbe kerülése külföldön már 10 éve napirenden van, ugyanis amikor nagy érzékenységű műszerekkel vizsgálták a szennyvíztelepekről kikerülő vizek

minőségét,

kiderült,

hogy a

gyógyszerszármazékok

nem

tűnnek

el

a

szennyvízkezelés során. Magyarországon azonban viszonylag új a téma, mivel hazánkban csak a mostanában beszerzett műszerekkel tudják kimutatni a vizekben egészen kis koncentrációban előforduló. Sőt, a külföldön elvégzett mikrobiológiai vizsgálatok 35

valószínűsítik, hogy az élővizekbe kerülő gyógyszerszármazékok, hormonok hatással lehetnek a vízben élő szervezetekre, a táplálékláncra, befolyásolva az ökológiai egyensúlyt. Az antibiotikumok maradványai befolyásolhatják a baktériumok szaporodását, a gyógyászatban

alkalmazott

antibiotikumokkal

szemben

ellenálló

baktériumfajok

elterjedését idézhetik elő. Bizonyos hormonkészítmények - a fogamzásgátlók lebomlásából származó női nemi hormonok - hatására csökken a hím halak aránya a nőstényekhez képest, s megváltozik a békák szaporodása is. Ha kevesebb az ebihal - egy sor más állat tápláléka - ez megzavarhatja a táplálkozási láncot. Ennek a kis koncentráció miatt igen csekély a valószínűsége, de a kérdés megnyugtató megválaszolásához a kutatók még nem rendelkeznek adatokkal. Az erre képes mikróbák a kis koncentráció miatt nem tudnak elszaporodni - válaszolta a kutató. A magyarországi élő- és talajvizek gyógyszerszennyezettsége kiterjedt kutatások hiányában jelenleg csak becsülhető. Az ELTE kutatói, Záray Gyula professzor vezetésével az értékesített gyógyszermennyiség alapján számolták ki a valószínűsíthető mértéket. Az ebből származó eredmények alapján a szennyezettség összevethető a németországi adatokkal - különösen a Berlin környékére jellemző elszomorító mértékkel. Az ottani szennyvíztisztító telepek ugyanis nem bírják maradéktalanul kiszolgálni az ott élő lakosságot - hasonlóan Budapesthez, ahol a szennyvíz 55 százaléka máig tisztítatlanul folyik a Dunába. A problémát a leghatékonyabban a gyógyszervegyészek oldhatnák meg, amihez persze ösztönözni kellene a gyógyszeripart. Ehhez olyan jogszabály kellene, amely előírná, hogy csak biológiailag lebontható hatóanyagokat tartalmazó - gyógyszerek kerülhessenek forgalomba. Ez a feltétel a gyógyszervegyészek számára nem nagy probléma, de ez eddig nem volt szempont. Egy másik lehetőség a gyógyszerhatóanyagok kiszűrése a szennyvíztisztítás hatásfokának növelésével. Erre kémiai és mikrobiológiai módszerek adódnak. A kémiai lényege, hogy ózonnal, vagy hidrogén-peroxiddal kezelik a szennyvizet. Egyes országokban az UVfénnyel való besugárzás lehetőségét vizsgálják abban a reményben, hogy ezzel is elősegítik a lebomlást. Ezek a kísérletek laboratóriumi fázisban vannak. A kémikusok valamilyen hordozófelület kialakításán is gondolkoznak, amelyen a gyógyszerhatóanyag feldúsul, így a megfelelő baktériumok a nagyobb koncentráció miatt ott elszaporodnak. Az ELTE-n még csak most indulnak az ilyen irányú vizsgálatok - nyilatkozta a kutató. Harmadik, egyelőre elvi lehetőség lehetne a szennyvíz szelektív gyűjtése.

36

Főleg

a

fájdalomcsillapítók,

a

gyulladáscsökkentők,

az

antibiotikumok,

és

a

hormonkészítmények terhelik a környezetet. A világon a természetes vízfolyásokban eddig körülbelül 20 féle gyulladáscsökkentőt találtak, és ezekből nyolcat már csapvízben is kimutattak. Ennek ellenére az ivóvíz-szolgáltatók laboratóriumai a gyógyszermaradványok jelenlétét ma még nem vizsgálják. Míg a mélyről jövő vizeknél a legkisebb a gyógyszermaradványok előfordulási valószínűsége, addig a parti szűrésű kutak (ilyen Budapest ivóvízbázisának zöme) már sokkal nagyobb veszélyben vannak. A kutató szerint a szennyezettség még sehol sem olyan mértékű, hogy ne lehetne nyugodt lelkiismerettel meginni az ivóvizet. Most azt kell elérni, hogy a jövőben se legyen kitéve emiatt veszélynek senki [33]. Ezek miatt a szennyvizek kezelését is jogszabály szerint kell elvégezni.

37

4. Jogi előírások Tisztítási igényeket az EU szabályozás 91/271 (1991. május 21.). Direktíva a csatornázásról és szennyvíztisztításról. Minden 2000 lakos egyenértéknél nagyobb szennyvízkibocsátással rendelkező települést csatornázni kell, és meg kell oldani a csatornával elvezetett szennyvizek tisztítását (2015-ig) [36]. A lakos egyenérték szennyvíz szervesanyag tartalmának mértékegysége, mely egyenlő azzal a szervesanyag mennyiséggel, melynek lebontásához 60 grammos (BOI 5) oxigénigény társul. A szennyvízkezelő berendezések méretezésére használatos egység, melyet egy lakos által egy nap termelt szennyvíz szervesanyag tartalmából eredeztetnek, illetve

ennek

lebontásához

szükséges

5

napos

biokémiai

oxigénigényből.(BOI5=60g/nap*lakos). Ipari szennyvizekre is kiszámolható ez az érték a szennyvíz

szervesanyag-tartalma

szerint,

így

egyszerűbben

méretezhetőek

a

szennyvíztisztító berendezések. Egy lakos általában naponta 150-200 liter szennyvizet termel (0,15-0,2 m3) [37]. Hazai szabályozás 3/1984 OVH rendelet. Hat területi kategória a vízhasználatok alapján, nagyszámú komponensre kibocsátási határértékek, évi két alkalommal történő hatósági ellenőrzés, túllépés esetén bírság fizetése, szigorító és könnyítő feltételek, a kibocsátott szennyezőanyag mennyiségét nem vette figyelembe. Csak részlegesen érte el az eredeti célt, nem ösztönzött megfelelő módon a szennyezőanyag kibocsátás csökkentésére [36]. A hazai szennyvizek minőségéről, azaz a megtisztított szennyvizek felhasználásáról, a kibocsátási határértékekről a 28/2004 (XII.25.) KvVM rendelet gondoskodik. A rendelet pontos címe: a vízszennyező anyagok kibocsátására vonatkozó határértékekről és alkalmazásuknak egyes szabályairól [36]. A szennyvízkibocsátással járó tevékenységeket végző szervezetek bizonyos esetekben a hatóság által jóváhagyott önellenőrzési terv alapján kötelesek a kibocsátásaik mennyiségi és minőségi adatait rendszeresen mérni és nyilvántartani. A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet és a hozzá kapcsolódó egyéb szakterületi jogszabályok értelmében a következő esetekben szükséges önellenőrzést végezni: 

a 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 1. melléklet I. lista szerinti veszélyes anyag, vagy elsőbbségi veszélyes anyag kibocsátása vagy használata esetén

38



abban az esetben, ha a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség a felszíni vízbe történő vízszennyező anyag kibocsátásra keveredési zónát jelölt ki



15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvíznek közvetlenül a befogadóba vezetése esetén



15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvíznek közvetett módon (közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül) a befogadóba vezetése esetén, amennyiben a szennyvíz a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet 1. mellékletében szereplő tevékenységekből származik. Előzőeken túl a hatóság egyéb esetekben is előírhatja az önellenőrzést, amennyiben a környezet veszélyeztetettsége alapján ezt indokoltnak tartja [36].

2. táblázat Szennyvíz minőségének paraméterei és küszöbértékei [36]

4.1.

Szennyvíz minőségi paraméterei

Küszöbérték (mg/l)

Kémiai oxigénigény (KOICr)

1000

Biokémiai oxigénigény (BOI5)

500

Összes nitrogén

150

10’ ülepedő anyag

150

Összes foszfor

20

Ásványi olajok

10

Szulfid

1

Szulfát

400

Aktív klór

30

Összes só

2500

Fluoridok

50

A szennyvizek minőségi és vizsgálati követelményivel kapcsolatos jogszabályok

220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól. 39

27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról. 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól. 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól [31]. A jogi előírások figyelembe vételével a Sajóbábonyban működő TEVA gyógyszeripari szennyvizének a kezelésére illetve a telepen működő berendezésekkel foglalkozok.

4.2.

A szennyvíztisztításra jogi előírások

A szennyvizek bevezetésére általános követelményeket szab meg mind a környezetvédelmi, mind a vízügyi törvény. A természetes vizekbe (befogadóba) történő bevezetésre a 3/1984. (II. 7.) OVH rendelkezés ír elő részletes szabályozást. A szennyvizekkel kapcsolatos teendőkre számos előírás található az Országos Vízgazdálkodási Szabályzatban és a 32/1964. (XII. 13.) Korm. rendeletben. Vízjogi engedély szükséges a vízi munka elvégzéséhez, a vízi létesítmény megépítéséhez, átalakításához (létesítési vízjogi engedély), használatba vételéhez, üzemeltetéséhez (üzemeltetési vízjogi engedély). A környezetre jelentős hatással lévő vízgazdálkodási és vízhasználati tevékenységekre, vízi létesítményekre az előzőeken túlmenően – előzetesen – környezeti hatásvizsgálatot is el kell készíteni. A hatásvizsgálat alapján adható ki a vízügyi tevékenységre vonatkozó környezetvédelmi engedély. Közüzemi szolgáltatási díj: a közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni. A díjnak célszerűen fedezni kell a szennyvizek összegyűjtését, tisztítását szolgáló infrastruktúrák működtetését. Környezetterhelési díj: a környezethasználó a környezetterhelésért díjat köteles fizetni. A környezeti elemekbe juttatott szennyező anyagok után fizetendő díjat meghatározott anyagokra, vagy ezek csoportjára külön, a kibocsátott anyag mennyiségével arányosan kell meghatározni. Az arányossági tényező területi kategóriától és a kibocsátási határértéktől függően eltérő lehet. A terhelési díj olyan anyagokra határozható meg, amelyekre érvényes mérési szabvány van, illetve amelyek kibocsátása anyagmérleg vagy más műszaki számítás alapján megbízhatóan megállapítható. 40

Határértékek: határértékeket igénybevételi, kibocsátási és szennyezettségi határértékként kell meghatározni. A védendő elem sajátosságaitól, illetőleg a szennyezés jellegétől függően meghatározhatók általános, területi, helyi, egyedi, védelmi körzetekre vonatkozó ökológiai, egészségügyi, tervezési, továbbá rendkívüli helyezettekben alkalmazandó határértékek. Kibocsátási határérték megállapítható termékre, technológiára, szennyező anyagra. A megállapításnál figyelembe kell venni a környezet, illetve eleme pillanatnyi és célállapotát és a leghatékonyabb megoldást. Bevezetésükkor biztosítani kell a szükséges és elégséges felkészülési időt [5].

41

5. A sajóbábonyi ipari parkban keletkező szennyvíz és tisztítási technológiái Az ÉMK Kft. szennyvíztisztító műve kezeli a sajóbábonyi völgyben üzemelő ipari vállalatoknál keletkező, valamint a beszállított ipari és kommunális szennyvizet [38]. A kibővített és átalakított szennyvíztisztító telep alkalmas a fermentációs üzem (TEVA Zrt.), a növény védőszer gyáripari szennyvizeinek és Sajóbábony község kommunális szennyvizeinek együttes tisztítására. A fermentációs üzem szennyvize pH beállítás és fázisszétválasztás után aerob előkezelésre kerül. Az előtisztított fermentlé és a Sajóbábonyi kommunális szennyvíz további együttes aerob tisztítása az átalakítással biztosított. A növény védőszer gyárból származó szennyvíz egy homogenizáló műtárgy után a meglévő B1 és B2 számú eleveniszapos medencékre és Dorr műtárgyakra kerül. Itt ez a szennyvíz találkozik az új tömbösített műtárgyban előkezelt szennyvízzel és az onnan érkező nitrifikáló beoltó iszappal. A TEVA Zrt. fermentációs üzeméből a szennyvíztelepre beérkező szennyvíz az előtisztító rendszer (A, B fokozat) végére 99%-ban lebomlik, azonban a fennmaradó szerves anyag egy sárgás-barna színt kölcsönöz az előtisztított szennyvíznek, amely megszínezi a telepről elfolyó tisztított szennyvizet is. Ez esztétikai problémát okoz [38]. A biológiai tisztítás a meglévő két, az üzemeltető igényének és a tisztítandó szennyvíz minőségének megfelelően sorosan és párhuzamosan is üzemeltethető levegőztető és utóülepítő műtárgyakban történik. Az utóülepítőben megtörténik a szennyvíz és az iszap fázis szétválasztása. A fölös iszapok a gépi víztelenítőbe kerülnek. A kicentrifugált iszap az ÉMK kft. veszélyes hulladék égetőjében kerül ártalmatlanításra. A biológiailag tisztított szennyvíz a meglévő fertőtlenítő műtárgyon át jut az úgynevezett „A” völgyi patakon keresztül a Bábony-patakba, mint befogadóba [40]. A Sajóbábonyi telepet terhelő szennyvizek maximális mennyisége [46]: 

Kommunális szennyvíz: 300 m3/nap



Növényvédőszer gyártásból származó szennyvíz: 4500 m3/nap



TEVA fermentációs szennyvíz: 400 m3/nap



Hulladékégető mosóvize: 300 m3/nap



ÖKOIL KFT. kondenzvize: 100 m3/nap



Egyéb szennyvizek: 500 m3/nap

A telepre beérkező szennyvizek kémiai oxigén igénye [39]: 

Tömény fermentlé KOI érték 45 000 mg/l 42



Híg fermentlé KOI érék 3500 mg/l



Növényvédőszer gyártásból származó szennyvíz KOI érték 100 mg/l



Hulladékégető szennyvize KOI érték 100-300 mg/l



ÖKOIL Kft. szennyvize KOI érték 1000 mg/l



Kommunális szennyvíz KOI érték 300 mg/l

Az üzemben keletkező szennyvizek a „V” jelű csatornán, A” jelű csatornán és egyéb csővezetékeken érkeznek (tömény és híg fermentlé) [46]. A „V” jelű csatornán a KISCHEMICALS Kft. területéről érkező növényvédőszer gyártása során képződött szennyvíz és az ÉMK Kft. Hulladékégető füstgázmosójának szennyvize érkezik be. Az „A” jelű csatornán jelenleg inkább csak csapadékvizek érkeznek. De egyedül az ipari üzem területén az ÖKOIL Kft., melynek kondenzvize kerül bebocsájtásra a csatornába [46]. Az átemelő földbe süllyesztett vas anyagú műtárgy. Az átemelő feladata a „B” jelű ülepítőkről érkező szennyvíz fogadása és továbbítása a „B1” és „B2” jelű biológiai tisztítóra. Az ózonizáló beépítése és az átépítés során az érkező, vegyszeresen pelyhesített szennyvíz ülepítőbe juttatása. Ide beépítésre került egy-egy búvárszivattyú. Az átemelő maximális terhelhetősége: 

Kommunális szennyvíz 0-20 m3/d



Fermentációs szennyvíz 210 m3/d



Összesen 230 m3/d

A vegyszertároló és bekeverő konténer célja a vegyszeradagolás, vagyis az ülepítés előtti pelyhesítés. Az ülepítő egység kialakítása a Dortmundi típusú ülepítő, beépített műanyag ülepítő elemekkel, többrétegű műgyanta bevonattal. Az ózonos kezelő kialakítása saválló acéltartályok közepén válaszfalakkal részlegesen elválasztva. Az ózonos kezelőnek van elő és utókezelője. Ózon elszívó és bekeverő kis teljesítményű légfúvó, amely az elszívott pára tér levegőjét légbeviteli elemeken keresztül a „B1” jelű tisztító egység medencéjébe juttatja [39].

43

5. ábra Sajóbábonyi szennvíztelep technológiai ábrája [41]

44

5.1.

Sajóbábonyi szennyvíz telepen alkalmazott műtárgyak

5.1.1.

Ülepítő műtárgy

Az ülepítő kiegyenlítő műtárgy, amelyben 2 x 600 m3 ülepítő medence, és 2 x 1050 m3 volt kiegyenlítő. Ezeknek kívül két tartály is található a műtárgyak között. A kúpos ülepítő tartály („siló”) 2 db, amely 150 m3 térfogatú (6. ábra) [46].

6. ábra Ülepítő tartály [48] 5.1.2.

Egyesített biológiai műtárgy

Az egyesített biológiai műtárgy amely „A1” és „B” fokozatú. Ez levegőztetett biológiai terekkel és hosszanti ülepítővel, valamint iker ülepítővel van ellátva. Az „A1” jelű levegőztető medence térfogata 600 m3 + 200 m3 és h=4,0 m. Az utóülepítő medence melynek V=90 m3 és A=21 m2. A „B” fokozatú anoxikus medencéből van 1 db, és paraméterei V=240 m3 és H=4,1 m. A „B” jelű levegőztető medencéből 1 db van, és ennek a paramétere V=760 m3 és H=4,0 m. Az egyesített biológiai műtárgy utóülepítői szivornyás kotróval vannak ellátva és hosszanti átfolyásúak [46]. 5.1.3.

Átemelő

Földbe süllyesztett vas anyagú műtárgy. Átmérője 1530 mm. Hossza 2370 mm. Feladata a „B” jelű ülepítőkről érkező szennyvíz fogadása és továbbítása a „B1” és „B2” jelű biológiai tisztítóra. Az érkező, vegyszeresen pelyhesített szennyvíz ülepítőbe juttatása. Az átemelőt terhelő maximum szennyvízmennyiségek kommunális szennyvíznél 0-20 m3/d, fermentációs szennyvíznél 210 m3/d, vagyis összesen 230 m3/d [39].

45

Átemelő akna

5.1.4.

Az átemelő aknából 3 db van, melynek jelei az „I” „II” és a „III” jelű kút. Az „I” számú kút anyaga vasbeton és ebben 3 db szivattyú működik. Szintszabályzóval kapcsolhatóak [46].

Dorr ülepítő medence

5.1.5.

A Dorr ülepítőből 2 db van az „I” és a „II” számú ülepítő. A „II” számú eleveniszapos medence elfolyó oldali végéhez kapcsolódik. Az új osztóakna, mely a Dorr utóülepítőkre kormányozza soros vagy párhuzamos módon a biológiailag megtisztított szennyvizet [46]. „I” számú Dorr ülepítő V=360 m3 „II” számú Dorr ülepítő V=1250 m3

7. ábra Dorr típusú ülepítő medencék [48] Vegyszertároló és bekeverő konténer

5.1.6.

Célja az ülepítés előtti pelyhesítés. Mérete 2,5 m x 6,0 m x 2,5 m. A konténerben elhelyezett

eszközök, gépi berendezések

polielektrolitok, flukkoláló egység.

A

polielektrolit adagoláshoz 500 l-es bekeverő tartály szükséges, amelynek a típusa AVM, és teljesítménye 1 kW. A flokkuláló egység egy csőreaktor, mely PURATOR típusú és hozama 20 m3/h [39]. Ülepítő egység

5.1.7.

Dortmundi típusú ülepítő, beépített műanyag ülepítő elemekkel, többrétegű műgyanta bevonattal. Átmérője 5,7 m és hosszúsága 8,7 m [39]. Benne [46]: 

Szennyvízbevezetéshez tölcséres osztócső (csillapító köpeny)



Ülepítéshez műanyag lemezes ülepítő elem



Tisztafázis elvételhez fogazott élű elvezető vályú és terelőlemez 46



Iszapelvételhez iszapcső (motoros tolózárral, visszacsapó szeleppel), kúpos fenékképzés és leürítő vezeték tolózárral

5.1.8.

Ózonos kezelő

Saválló acéltartályok közepén válaszfalakkal részlegesen elválasztva van. Az ózonos előkezelő átmérője 2,0 m, hosszúsága 6,45 m, vízmagassága 5,25 m. Kerámiás ózonbeviteli elemekkel. Az ózonos utókezelő átmérője 1,5 m, hosszúsága 6,45 m, vízmagassága 5,16 m. Kerámiás ózonbeviteli elemekkel [39]

8. ábra Ózon reaktorok az ülepítő tartállyal [39] 5.1.9.

Centrifuga gépház

A gépházban található iszapcentrifuga, amely körülbelül 1,5%-os szárazanyag tartalmú szennyvizet körülbelül 20-25%-os szárazanyag tartalmúra sűrít. Ezen kívül a centrifuga gépházban leválasztásra került helységben elhelyezték az Ózon generátor egységet, és a födémén elhelyezték a hűtőegységet [46]. A víztelenítő centrifuga maximális hozama 36 m3/h és teljesítménye (55+18,5) kW. Ebből 1 db van [46]. 5.1.10. Fertőtlenítő medence

A fertőtlenítő medence amely, egy labirint vasbeton medence, és ami a Dorr „I” számú ülepítő után jön [46].

47

5.1.11. Parshall csatorna

A tisztított szennyvíz gravitációsan folyik a Parshall csatornán keresztül a befogadó felszíni vízelvezető „A” völgyi csatornába, vagyis az „A” völgyi-patakba [46]. A Parshall csatorna a Venturi csatornák legelterjedtebb változata. Optimálisan használható öntözőcsatornák és szennyvízcsatornák átfolyásának mérésére. A méréspontnál a szint jól definiáltan, az átfolyással exponenciálisan arányos [45].

Az 5. fejezetben bemutatott szennyvíztisztítási technológia bár megfelelő a határértékek betartásához, de a gyógyszeripari szennyvíz esetén esztétikai probléma jelentkezik. Ezért különböző kísérleteket végeztem a színhatás megszűntetése érdekében, amelyet a 6. fejezetben mutatok be részletesen.

48

6. A gyógyszergyári szennyvíz kezelési módjai az ÉMK Kft.-ben 6.1.

Jelenleg alkalmazott technológia az ÉMK Kft.-ben

A korábbi évek tapasztalatai alapján a gyógyszergyári szennyvíz esetén az esztétikai színprobléma megszűntetése érdekében az ÉMK Kft. ózonos kezelést alkalmaz. A 9. ábrán az ózonreaktorokra érkező szennyvíz útját mutatom be.

9. ábra Ózonreaktorok működési ábrája [41]

6.2.

Ózon reaktor üzemelési tapasztalatai

A szakdolgozatomban vizsgálom a jelenleg üzemelő ózonreaktorok működését. A mérési eredmények alapján a 3. táblázatot állítottam össze a bemenő KOI értékek csökkenésére vonatkozóan. Az üzemeléskor a 3-5. oszlop szerint történt az ózon adagolása. 3. táblázat Az ózonreaktorra érkező szennyvíz KOI értéke és annak %-os csökkenése a reaktor végén [47]

A KOI érték KOI bemenő (mg/l)

az eredeti érték %-ára csökkent a

Termelt O3 mennyiség (g/h)

O3 koncentráció ( g/m3)

Termelt Gáz (m3/h)

reaktor végén 1672

78

3000

100

30

1742

85

1003

33

30

2168

69

2086

100

21

49

2033

76

3088

104

30

1835

81

3597

134

27

Az ozonizáló fokozat nem folyamatosan üzemelő része az szennyvíztisztító telepnek, csak egyes szennyvizek kezelése igényli ezt a fokozatot, melynek gyártása esetleges kampányszerű [47]. Az ozonizáló fokozat a következő nagyobb egységből áll [47]: 

oxigén tartály



ózongenerátor



hűtővíz kör



vegyszeradagoló és beadagoló



ülepítő



ózonreaktorok

Mint az 3. táblázatból látható a KOI érékek minden vizsgálat esetén csökkentek. Tehát megállapítható, hogy az ózonos kezelés alkalmas a KOI csökkentésre. A továbbiakban a laborban végzett kísérleteimet részletezem, amelynek a célja az volt, hogy alternatívát keressek a jelenlegi ózonos kezelés helyett.

6.3.

Laborban elvégzett kísérletek

A kísérleteket az ÉMK Kft. sajóbábonyi gyártelepen lévő KISANALITIKA Kft.-nél végeztem. 6.3.1.

Hidrogén-peroxidos kísérlet

A szennyvíz telepre beérkező vízzel kísérleteztem, amelyhez hozzá adtam a hidrogénperoxidot. Négy darab Erlenmeyer lombikot előkészítettem. Mindegyikbe 100 ml szennyvizet öntöttem, majd külön-külön adatoltam hozzájuk a különböző mennyiségű hidrogén-peroxidot. Az eredeti, vagyis a 0. jelű lombikban 100 ml szennyvíz volt, amelyhez nem adtam hidrogén-peroxidot. Az 1. jelű lombikban 100 ml szennyvíz és 2 ml hidrogén-peroxid keveredett. A 2. jelű lombikban ugyan csak 100 ml szennyvíz volt, de 4 ml hidrogén-peroxidot adagoltam hozzá. A 3. jelű lombikban 100 ml szennyvíz és 20 ml hidrogén-peroxid volt. Amin változást nem láttam, a színét nem halványította. A keveredés után azonnal vizsgáltam. Viszont a szerves anyag tartalmát megnövelte mivel a kémiai oxigén igényét megfigyeltem kálium-permanganátos módszerrel.

50

10. ábra Hidrogén-peroxidos kísérlet

A hidrogén-peroxid nem csökkentette a KOI értékét ezért más oxidáló szerekkel is végeztem kísérletet. Szín problémát nem oldotta meg. 6.3.2.

Nátrium-hipokloritos kísérlet

Tömény fermentlevet használtam, amit leszűrtem szűrőpapír segítségével. A leszűrt fermentlé 200-300 ml lett, majd 6 db Erlenmeyer lombikot előkészítettem. Mind a 6 db lombikba 50 ml fermentlevet tettem. Az első lombikba csak fermentlevet, a másodikba a fermentléhez 2 ml hypót, a harmadikba a fermentléhez 4 ml hypót, a negyedikbe a fermentléhez 6 ml hypót itt már pelyhesedett a rendszer és csapadék keletkezett. Az ötödik lombikba 8 ml hypót öntöttem a fermentléhez, jobban látszódott a pelyhesedett rendszer. A hatodik lombikba pedig 10 ml hypót öntöttem a fermentléhez, nagyobb pelyhes rendszer keletkezett és a színük világosodott a hypó hozzá adásával. 100%-os 50 ml szűrt fermentléhez 50 ml hypó kellene, de ezzel roncsoltuk volna a anyagot és a pelyhesdő anyag is 100%-hoz kezelített volna. A hypó adagolásával a fermentlében lévő szerves anyagokat, baktériumokat elpusztítottuk, fertőtlenítést végeztünk. Az oldat illata erősen hypós volt.

51

11. ábra Nátrium-hipoklorit kísérlet

A szerves anyagokat roncsoltuk, melyek a hypó hatására pelyhes rendszert képeztek. Ezt ülepítéssel el lehet távolítani. A kezelés eredményesnek tűnt, de az illata erősen hypós lenne, és költséges is. Ezért további kísérleteket végeztem. Színét jól befolyásolta a hypó. 6.3.3.

UV kísérlet

Telepre érkező szennyvízzel dolgoztam melyet UV lámpával fertőtlenítettem és hozzá perisztaltikus szivattyút használtam. A szennyvizet négy órán keresztül keringettem és fél óránként mintát vettem. A perisztaltikus szivattyút 50-es fordulatszámra állítottam be. Az eredeti mintához hasonlítottam a fél óránként vett mintákat. Az eredeti mintához képest a vett minták színe halványodott.

12. ábra Eredeti minta

A tömény fermentléből az szétbontott anyagokat láthatóan oldatba vitte és a vízben az oxidáció csak emiatt indult be. A vett minták színe szemmel láthatóan nem változott. Mivel a perisztaltikus puma 50-es fordulatszámra volt beállítva így a szennyvíznek a tartózkodási ideje is hosszabb volt.

52

13. ábra Az első 1,5 órában vett minták

14. ábra Második 1,5 órában vett minták

15. ábra Utolsó 1 órában vett minták

A vett mintákkal és az eredeti mintával kémiai oxigén igényt mértem. Melyet egyenként megcsináltam. A kémiai oxigénigény, vagyis a KOI méréséhez 5 ml minta kellett. A mintához 5 ml desztillált vizet, 5 ml kálium-dikromát (K2Cr2O7) mérőoldatot, 0,4 g higany(II)-szulfátot (HgSO4) és 15 ml ezüst szulfátos kénsavat (Ag2SO4) adtam. Majd forrástól számolva 110 percen át 148°C-on hagytam.

53

4. táblázat Kémiai oxigén igény kísérletem eredményei

Kémiai Oxigénigény [mg/l] Eredeti minta

620

1. minta

780

2. minta

779

3. minta

763

4. minta

712

5. minta

761

6. minta

736

7. minta

706

8. minta

647

800 Kémiai oxigénigény [mg/l]

780 760 740 720 700 680 660 640 620 600 1. minta

2. minta

3. minta

4. minta

5. minta

6. minta

7. minta

8. minta

Kémiai Oxigénigény Eredeti minta kémiai oxigénigénye

16. ábra Kémiai Oxigén igény mérésem eredményei

Az UV nem változtatta a fermentlé színét.

6.4.

Az elvégzett laborkísérletek kiértékelése

A hidrogén-peroxidos kísérletem azért nem megfelelő, mert a szerves anyag tartalmát megnövelte és a színe se változott a szennyvíznek. Pelyhesedő rendszerek sem jelentek meg szemmel láthatóan, amiket ülepítéssel el lehetett volna távolítani.

54

A nátrium-hipokloritos kísérletem megfelelő lenne, de az emberi szervezetre nagyon veszélyes. Ennél a megoldásnál nagy töménységű és mennyiségű vegyszerre lenne szükség, hogy a kívánt értéket elérhessük. A fermentlé illata viszont erősen hipós. A színét halványítani tudtam. A pelyhesedő rendszereket szűréssel el lehet távolítani. A nátriumhipokloritos kezelés, azonban drága és veszélyes. Az ultraviola sugárzásos kísérletem alapján megállapítható, hogy a kémiai oxigénigényét ugyan csökkentette, de az esztétikai problémát nem oldotta meg. A szennyvíz színét szemmel láthatóan nem változtatta (lásd. 13-14-15 ábra). Az eredeti mintámban az ülepíthető anyagok könnyen eltávolíthatóak ülepítéssel vagy szűréssel. Ráadásnak az UV lámpához egy igen drága és nagy teljesítményű szivattyúra lenne szükség, ami szintén költséges.

55

7. Összefoglalás Az ÉMK Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Kft. (ÉMK Kft.) a Sajóbábonyi Vegyipari Parkban különböző típusú ipari szennyvizek tisztítását végzi. Bár a technológiájuk alkalmas a szennyvizek megfelelő tisztítására, bizonyos típusú szennyvíz esetén (gyógyszergyártási szennyvíz) esztétikai probléma jelentkezik. Ennek az esztétikai problémának a megoldására az ÉMK Kft. ózonos kezelést alkalmaz, amely megfelelően működik. Szakdolgozatomban megvizsgáltam, hogy az ózonos kezelés helyett milyen egyéb megoldások (kémiai oxidációs eljárások) lennének alkalmazhatók a színprobléma megszűntetésére. A laboratóriumban, a gyógyszergyártási szennyvízzel végzett kísérleteim alapján az mondható el, hogy a vizsgált kémiai oxidációs kezelések (hidrogén-peroxidos, nátriumhipokloritos és UV-s) várhatóan rosszabb eredményt hoznának, mint a jelenleg alkalmazott ózonos kezelés.

56

8. Summary EMK North-Hungarian Environmental Protection Limited Liability Company (EMK Ltd.) in Sajóbábony cleans the different kinds of wastewaters from the companies located in the Sajóbábony Industrial Park. Although the technology for the purification of wastewaters is appropriate, in the case of pharmaceutical waste water there are aesthetic problem. To solve this aesthetic problem EMK Ltd. applies ozone treatment. In my BSc thesis, I examined what other alternative solutions (chemical oxidation processes) could be used instead of the ozone treatment. Based on the laboratory experiments with the pharmaceutical wastewater it could be said that the tested chemical oxidation treatments (hydrogen peroxide, sodium hypochlorite and UV s) were not better than the current ozone treatment.

57

Irodalom jegyzék [1]

Wikipedia

szabad

enciklopédia

–

Víz

Ellenőrizve:

2013.11.04.

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADz [2] Láng István - Környezetvédelmi Lexikon II. ISBN: 963-05-6564-1 Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat Kiadás éve: 1993 [3] Miskolczy Mária – Környezettechnikai Példatár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) Kiadta a VITUKI KHT. Kiadás éve: 2004 [4] Ludwig Hartmann, Norbert Jardin, Rolf Kaiser, Georg Schön - A szennyvíztisztítás fejlődése a XX. században – eleveniszapos tisztítás tervezési irányelvei – Kárpáti Árpád Veszprémi Egyetem, Környezetmérnöki és Kémiai Technológiai Tanszék 2001 http://www.epito.bme.hu/vcst/oktatas/feltoltesek/BMEEOVKMHT1/01.pdf [5] dr. Barótfi István – Környezettechnika ISBN: 9632860098 Mezőgazda Kiadó, 2002 [6] Dr. Bodnár Ildikó – Vízgazdálkodás és Vízminőségvédelem II. Oktatási segédlet Debreceni Egyetem [7] Melicz Zoltán, Egyetemi adjunktus - Szennyvíztisztítás – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi

Egyetem

Oktatási

segédlet˙www.epito.bme.hu/vcst/.../BMEEOVKASG3/szennyviztisztitas_1.ppt. Ipari

[8]

és

vegyipari

vízszennyezők

http://www.muszeroldal.hu/assistance/vizszennyezok.pdf [9] Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány - Szennyvízt iszt ít ás Alapis meret ek http://www.zoldinfolanc.hu/doksik/miskolc/szennyviz/Szennyviz1.htm [10] Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola Miskolc Kota Katalin – Vízgazdálkodás tantárgy Környezetvédelmi Vízgazdálkodási technikusi 13.C [11] Prof. Dr. Csőke Barnabás – Hulladékok ártalmatlanítása, kezelése és a hasznosítás eljárásai http://hulladekonline.hu/files/173/ [12]

Sulinet

Digitális

Tudásbázis

Környezetvédelem

és

vízgazdálkodás

http://www.sulinet.hu/ikt/docs/17_szakmacsoport/korny_vizgazd/korny_vizgazd_05.html [13] Mogens Henze, Poul Harremoes, Jes la Cour Jansen, Eric Arvin – Wastewater Treatment (Biological and Chemical Processes) ISBN: 3-540-42228-5 Kiadó Springer Kiadás éve: 2002 [14] Szabó Anita, Egyetemi adjunktus BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék Környezettechnika – Szennyvíztisztítás 2. Oktatási segédlet 2012.03.04.

58

[15] Szennyvíztisztítás és iszapkezelés I. - Alapismeretek – szöveggyűjtemény http://www.fajltube.com/biologia/foldrajz/Szennyviztisztitas-es-iszapkez34665.php [16] Kislexikon Lapoda Multimédia - Aerob folyamat (Aerob bomlás, Aerob fermentáció) http://www.kislexikon.hu/aerob_folyamat_aerob_bomlas_aerob_fermentacio.html [17]

Kislexikon

Multimédia

Lapoda

-

Anaerob

folyamat

http://www.kislexikon.hu/anaerob_folyamat.html [18] AntalVali.com - Fermentáció (erjedés, alkoholos erjedés, tejsavas erjedés, ecetsavas erjedés,

vajsavas

erjedés,

butilalkoholos

erjedés)

http://antalvali.com/hirek/fermentacio_erjedes_alkoholos_erjedes_tejsavas_erjedes_ecetsa vas_erjedes_vajsavas_erjedes_buti 2009.09.07. [19] Fermentációs technológia 2006 – Nyugat Magyarországi Egyetem Oktatási segédlet http://emk.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/emk/termohely/Oktatasi_segedletek/Mikrob iologia/09_iparifermentacio_doc.pdf [20]

Fogalomtár

–

A

vízgyűjtő-gazdálkodási

tervezés

társadalmi

vitaanyaga

Epidemiológiai

Központ

honlapja

http://vizeink.hu/files/fogalomtar.pdf [21]

Denitrifikáció

Országos

-

http://www.oek.hu/oek.web?nid=247&pid=1&to=&lang=hun [22] Dr. Bodnár Ildikó, főiskolai tanár - Víz és szennyvíztisztítás, Létesítménymérnök MSC

Oktatási

segédlet

2009.11.13.

http://www.mk.unideb.hu/userdir/juhasz/kornyezettechnika/Vizkezeles.pdf [23] Digitális Tankönyvtár "B" Tételű modul - Fenntartható mezőgazdasági rendszerek és környezettechnológia

Szaktudás,

Kiadó

Ház

Zrt.

2010

http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/0032_fenntarthato_mg_rendszerek_es_k ornyezettechnologia/index.html [24]

Debreceni

Egyetem

Mezőgazdaságtudományi

Kar

Környezetgazdálkodási

Agrármérnöki BSC – Talajremediáció Oktatási segédlet [25] Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar - Folyadék Extrakció Oktatási segédlet http://csuka.mk.u-szeged.hu/~rajko/jegyzetek/Muvtan%20III%2011.pdf [26] Szűcs Sándorné – Kémiai Fogalomtár ISBN: 963-9081-23-X Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. 1997 [27] Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanácsadás - A természet mindenre gondol http://www.asvanyvizek.hu/fogyasztoi/mindenre_gondol_a_termeszet [28]

Víz,

pH

és

ami

a

vízben

van

–

Vízkezelés,

Víz

fertőtlenítése

http://www.vizlabor.shp.hu/hpc/web.php?azonosito=vizlabor&oldalkod=vizkezeles_rBob 59

[29] Moser Miklós, Pálmai György - Környezetvédelem alapjai ISBN: 9789631944235 Kiadó: Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Kiadás éve: 2006 [30]

Zero

Energy

Z.E.H.

House

Energetikai

és

Építőipari

Kft.

–

Víz

http://www.zeroenergy.hu/index_szennyviztisztito_kisberendezes_szennyvizkezeles_szenn yviztisztito.htm [31] MűszakiFórum Környezetvédelem Fiknerné Sulcz Ágnes - Ipari szennyvízkezelés – szűréstől

a

membrántechnikáig…

2011.02.07.

http://www.muszakiforum.hu/cikk/81210/ipari-szennyvizkezeles-szurestol-amembrantechnikaig%E2%80%A6?wa=egri1102h&area=160 [32]

Clean

Water

Clean

Environment

Ipari

szennyvíz

http://www.ferrate.eu/index_hu.php?bal=3&m=3_4 [33] Népszabadság Online - Ötvös Zoltán - Hormon a csapvízben? 2005.12.01. http://nol.hu/archivum/archiv-386025 [34] Wikipedia szabad enciklopédia - Szennyvizekben levő szerves anyag meghatározása Ellenőrizve:

2012.04.11.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szennyvizekben_lev%C5%91_szerves_anyag_meghat%C3% A1roz%C3%A1sa [35]

KisLexikon

Lapoda

–

Multimédia

Biológiai

Oxigénigény

http://www.kislexikon.hu/biokemiai_oxigenigeny.html [36] Net Jogtár - 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet A vízszennyező anyagok kibocsátásaira

vonatkozó

határértékekről

és

alkalmazásuk

egyes

szabályairól

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0400028.KVV [37]

Lexikon

–

(index)

Lakos

egyenérték

http://fenntarthato.hu/epites/lexikon/lakosegyenertek [38] ÉMK Kft. Sajóbábony szennyvíztisztító üzem területén ózonizátor vízjogi létesítési engedélye 2008.09.10. Iktatószám: 1131/08 [39] ÉMK Kft. Sajóbábony Szennyvíztisztító telep ózonizáló fokozat próbaüzem zárójelentés 2011.12.12. Készítette: Leskó Gábor Jóváhagyta: Csorba János [40] ÉMK Kft. Sajóbábony Szennyvíztisztító telep bővítése és ózonizálási fokozat kiépítésének vízjogi létesítési engedélye 2011.04.18. Iktatószám: 504/11 [41] ÉMK Kft. Sajóbábony Szennyvíztisztító telepüzemeltetési szabályzat, Kezelési és karbantartási utasítás; 2013. 11.15. 2. kiadás 1.változat Készítette: Leskó Gábor Jóváhagyta: Csorba János

60

[42] Kémiakönyv.hu – Nátium-hipoklorit http://www.kemiakonyv.hu/vegyuletek/natriumhipoklorit.html [43] UV fertőtlenítés http://www.inaqua.hu/Products/uv.htm [44] Dr. Benedek Pál - Biotechnológia a környezetvédelemben ISBN: 963-10-8224-5 Kiadó: Műszaki Könyvkiadó Kiadás éve: 1990 [45]

KVALIX

Automatika

Kft.

–

Parshall

csatorna

http://www.kvalix.hu/termekek/folyamatmuszerek/aramlasmeres/aramlasmerescsatornakban/nyitott-csatornas-aramlasmeres/ [46] ÉMK Kft. Sajóbábony Szennyvíztisztító telep üzemeltetésére kiadott 20235-6/2005. számú vízjogi üzemeltetési engedélye módosítása [47] ÉMK Kft. Sajóbábony Szennyvíztisztító telepen végzett ózonreaktor próbaüzeme Végezte: Leskó Gábor [48] ÉMK Kft. Sajóbábony Készítette: Leskó Gábor

61