MINDENKITEMPLOMA.HU. Gyülekezeti hírlevél Karácsony, II. évf. 8. szám. Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját

MINDENKITEMPLOMA.HU Gyülekezeti hírlevél 2008. Karácsony, II. évf. 8. szám

„Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját...” Máté 2,13

TARTALOM Bereczki Sándor • Isten Fia – Mária fia

3

Páncél Ildikó • Újévi kívánságok

4

Bereczki Ágnes • A keresztyénség kiváltsága

5

Vasváriné H. Éva • Félelem nélkül

6

Demeterné Dr. Kántor Csilla • Advent

7

Aaron Juda Kugemann • Krisztust megtaláltam H. I. • Fordulópont Pánczél Ildikó • Karácsony, A nagy pók hálója

8 9 9

Gottl Egonné • Lelkigondozó O. Bódi Éva • Stuller Gyula koncertje

10

D. D. • Hanuka Bárdos Dóri • Interjú Forgó Andrissal

12

Szőcs Dávid, Gottl Hanna • Kérdés – Felelet

14

Albert Zsuzsi • Adventi zenei est

15

Demeter Zsuzsa • Betlehem

16

Albert Zsuzsi • Jali ötlete

16

Udvarnoki Edit • Mimike hőstette

17

11

13

mindenkitemploma.hu

A Sion Gyülekezet lapja, 2008. Karácsony, II.évf. 8. szám Főszerkesztő: Bereczki Sándor, felelős szerkesztő: Bereczki Sándorné, szerkesztő: Gottl Egonné, korrektor: Dr. Gruber Tibor, ifjúsági rovat: Bárdos Dóra, kiadványszerkesztő: Danziger Dani, fotók: Bereczki Sándor, Gottl Hanna, Danziger Dani Mindenki Temploma, 1105 Bp., Cserkesz u. 7-9. email: [email protected] www.mindenkitemploma.hu

MINDENKITEMPLOMA.HU

I gehirdeté s Bereczki Sándor

Isten Fia – Mária fia „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mikeás 5,2) „És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.” (Lukács 1,31-35)

A

z efratai Betlehemmel kapcsolatos ígéretet, Mikeás próféta jövendölését az Újszövetség Jézus születésében látja beteljesedve. Lukács evangélista nyomon követi az Úr kijelentését, Jézus születésének történetét, és ezt a nagy örömhírt osztja meg velünk.  Az evangélium szerint Jézus születését Gábriel angyal jelentette be Máriának. A helyszín: Názáret, a Galilea déli részében fekvő kis falu, ahol Mária lakott. Arról itt nem esik szó, hogy József is názáreti-e.  József, Dávid király leszármazottja, kétkezi munkája után élő egyszerű iparosember volt. Egy napon eljegyezte Máriát, akivel boldog házasságban kívánt élni. Mária egy gyönyörű izráeli lány volt, akire illik az Énekek énekének ez a mondta: Sáron rózsája, a völgyek lilioma, olyan a lányok között, mint liliom a tövisek között. Érintetlen, tiszta lénye szeretetet és békességet sugárzott. Mint boldog menyasszony örömmel készült a házasságra. Az izráeli házasságjogi viszonyok szerint az eljegyzés után a menyasszony házastársnak számított, a testi kapcsolat és a közös háztartás azonban csak a házasságkötés után vette kezdetét. Ha valamilyen oknál fogva a vőlegény szakított menyasszonyával, akkor már váló levelet is kellett adnia a kor szokása szerint.  Mária József menyasszonya. Csodálkozással és megdöbbenéssel olvassuk az evangéliumi üzenetet, hogy Isten angyalát egy menyasszonyhoz, Máriához küldi, mindenkitemploma. hu

őt választja eszközül arra, hogy anyja legyen Jézus Krisztusnak, a világ Megváltójának.  Gábriel megszólítja Máriát, aki a köszöntés miatt nagyon zavarba jön, mert Izráelben nem illett nőket köszönteni:  „Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.” (Lukács 1,28)  „” (ejtsd: khajre) – a görög nyelvű Újszövetség ezt a szót használja, melynek értelme: „Örülj!”, vagy „Üdvöz légy!”. Örömhír a kegyelembe fogadtatás. A kegyelem Isten szeretetének cselekvő megnyilvánulása. Mária kegyelmet talált az Úrnál, hogy Isten nagy tervének eszköze lehessen.  A himnusz formájában elhangzó angyali szózat tartalma is megfoghatatlan Máriának:  „És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak.” (31. vers)    Hogyan születhetne gyermeke annak, aki szűzi tisztaságban tekint eljövendő házassága elé?  Gábriel azonban megmagyarázza Máriának, hogy érintetlen nőiségét az Örökkévaló kívánja eszközül felhasználni: tőle fog megszületni Jézus, a Szabadító. A történelemben sok olyan személy tűnt fel, akik „szabadítónak” nevezték magukat, miközben népeket igáztak



3

le és fosztottak ki, végül eltűntek a történelem színpadáról. Jézus az Úrtól küldött Szabadító, aki a Sátán, a bűn és a kárhozat hatalmából szabadít meg, életét adva értünk a Golgotán, hogy a benne való hit alapján üdvösséget nyerjünk.  Mária mélyen elgondolkozott az üzeneten és csodálkozva kérdezi Gábrieltől:  „Mi módon lehet az, holott én férfit nem ismerek?” (34. vers)  Az angyal egyszerűen válaszol:  „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” (35. vers)  Mária megérti lelkében ezeket a szavakat: Csoda fog történni, Isten Lelke avatkozik bele az emberiség történetébe, de az ő életébe is.  „… de mégis hogyan?” – kérdezzük mi is. A szűztől születés csodáját emberi értelemmel nem tudjuk felfogni, de annyit mégis sejthetünk, hogy Isten Lelke, aki a teremtés hajnalán munkálkodott, majd Máriát megragadva benne is munkálkodott, és megtörtént a nagy csoda: az Ige testté lett. A Biblia szerint Jézus ugyanattól az isteni Lélektől fogantatott, aki egykor a teremtést létrehozta. Amiképpen Ádám, az ősatya, úgy az új ember is közvetlenül Istentől jön. Ő azonban nemcsak elfogadja az isteni életleheletet, mint Ádám, őt a Szentlélek hozza létre Máriában. Jézus nem olyasvalaki, aki atyai részről Isten, anyai részről pedig ember, hanem aki egészen Isten és egészen ember.  Az Isten Fia úgy lép be az emberi történetbe, mint egy asszonynak a fia, sőt, mint egy izráeli család fia. Jézus egyszerre Isten és Ádám fia.  Az Ige testté lett, Isten Fia leszállt a mennyből, az embereket saját világukban keresi fel, és azon a helyen találkozik velük, ahol állnak, és ott találja őket, ahol szenvednek, nyomorognak és haláltusájukat vívják. Az Isten Fia ember lett, hogy az embereket megtalálja. Elindul a földi élet halálra vezető útján:  „Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.” (Zsidók 2,9) Leszáll a mi mélységünkbe, hogy minket az Ő magasságába vonjon. Ő a Megváltó, aki azt mondta:  „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (János 14,6)  Csodálatra méltó Mária hite és engedelmessége. A hit és az engedelmesség elválaszthatatlanul összetartoz-

nak életében. Határozottan döntött, és igent mondott az őt megszólító angyalnak. Boldog szívvel tette meg ezt a lépést, és döntése után is megmaradt az Úr alázatos szolgálóleányának. Gábriel szavait az Úr üzeneteként fogadta, és így csendesen, hittel átengedte magát Isten akaratának: nem kényszerből, hanem önként, örömmel. Mária szíve tiszta, ezért egyetlen vágya az, hogy Isten akaratát megtegye. Mivel mélyen megalázta magát az Örökkévaló előtt, az felmagasztalta őt oly mértékben, amely földi embernek egyáltalában kijuthat. Az ő életén keresztül érkezik meg hozzánk a világ Megváltója, Jézus Krisztus.  Karácsony van. Az Ige testet öltött. Krisztus megszületett értünk, s ha hiszünk a Bibliának, bennünk is megszületik, és velünk marad. Hogyan valósulhat ez meg? Pál apostol egyszerű válasza ez:  „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Galata 2, 20)  Áldásokban gazdag, békés karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek, aki olvassa e sorokat! Budapest, 2008. Karácsony

Pánczél Ildikó

Újévi kívánságok A gonosznak végességet! Enyéimnek békességet! Lángoljon föl a szeretet, Mely eddig eltemettetett! Jézus bármelyik nap jönne, Ne hulljon érted a könnye, Hogy még nem ragadhat égbe, Miért minden szóval tettel Szöget vertél a kezébe! Jöjjön hát el az igazság! Igazságra a vigasság! S ama mennyei menyegző, Hol ott leszünk és ott lesz Ő!

4

2008. Karácsony

Bereczki Ágnes

A KERESZTYÉNSÉG KIVÁLTSÁGA A Krisztusban szegények megértése és szolgálata 1989-ben nagyon hideg december volt. Az utcamissziós szolgálat során sok hajléktalan, csöves, deviáns emberrel kerültünk kapcsolatba. Azon tűnődtem, hol fogják ezek az emberek a karácsony estét eltölteni. Az előző években a magányosokkal és a hajléktalanokkal a saját otthonomban karácsonyoztunk szeretetben, békességben, meleg lelki légkörben, mint akik várják a Megváltó érkezését. Ezekre a felejthetetlen, bensőséges karácsonyokra mindig megindultsággal gondolok vissza.  Ebben az évben már olyan sok embert kellett volna befogadni, amennyire a mi otthonunk alkalmatlannak bizonyult. Lelki munkásként mindig a szegényekkel karácsonyoztam, másképpen, mint a „kispolgárok”, egyszerűen, nem a külső csillogással. Mindennél többre tartottam Krisztus szeretetét, amely segített abban, hogy alázatos szívvel megértsem a szegénység nehézségeit és „boldogságát”. Aki Krisztus barátja, az a szegények barátja is. Régi barátaim azt kérdezték: Neked ez elég? Több, mint amennyit megérdemlek, mert részese lehetek az Ő irgalmas szeretetének – válaszoltam és éreztem minden alkalommal.  Ebben a zord, hideg időben az Úrhoz imádkozva világos lett a számomra, hogy meg kell keresni azt a „vendégfogadó házat”, „barlangot”, ahol a szegényeinkkel eltölthetjük a Szentestét. Végül megtaláltuk azt a mindenkitemploma. hu

helyet: a Fővárosi Művelődési Házat, amely hajlandó volt nyitva tartani az ünnepen. A misszió munkatársai és a gyülekezetünkből sokan félretették saját családias programjukat, és örömmel, hálaadással részt vettek az előkészületekben. Többen süteményt sütöttek, szendvicset, ajándékokat,

karácsonyi ágakat készítettek, és elhozták azokat. A testvérek ezen a karácsonyon őszinte szívvel, családjukkal együtt az Úrnak és az embereknek szolgáltak. Már délután jöttek az utcáról az átfázott, éhes emberek, idősek és fiatalok, magányosok és fáradtak. Hamar megtelt a terem. Vidáman énekeltünk, hirdettük Isten igéjét, bizonyságot tettünk.  Szétáradt a szeretet, valami más, nem a megszokott, hanem természetfölötti szeretet, ami tisztán és önzetlenül működött. Csodálatos atmoszférája volt ennek az együttlétnek. Mindenki boldog volt, azok is, akiket megvetettek az emberek, és senkinek sem kellettek. Azon az estén ajándékba kaptunk nagyszerű embereket: Svájcból megérkezett

egy operaénekes és egy hegedűművész vendégünk, akik szolgálataikkal sok örömet szereztek nekünk. A keresztyén családok gyermekeiket is magukkal hozták, akik énekeltek, verseket mondtak. Mint egy nagy család ünnepeltünk, Krisztus örömével. Hála az Úrnak, mindenkit bőségesen elláttunk, az éhezők jól laktak, megelégedtek testi-lelki javakkal. Azt az ételt, ami megmaradt, szétosztottuk a rászorulók között, így a következő napra is jutott bőven. A karácsonyi ünneplést befejezve szeretettel elköszöntünk a szegényektől, akik nagyon hálásak voltak, hogy törődtünk velük.  Ez az ünnep egybeesett a Gyülekezetünk új helyének – a volt Kőbányai zsinagógának – megvásárlásával. Ezen az estén néhányan a szolgáló hívő testvérekkel átjöttünk Kőbányára, hogy megtekintsük a romos állapotban lévő épületegyüttest, ahol nemcsak egy gyülekezeti élet fog kibontakozni, hanem a szegényeknek is lesz helyük.  Együtt imádkoztunk, akik vártuk az Úr ígéretének beteljesedését. Gyertyát gyújtottunk, a gyertyafényben galambok repkedtek. Felhangzottak a szívből jövő imádságok, énekek. Elhangzott a „Söma Jiszrael”, és ugyanúgy a Krisztus születésének igéi arról, hogy az Úr felépíti Dávid leomlott sátorát, a templomot.



*** 5

 „Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén.” (Zakariás 9,9)  A ma keresztyénsége elhajlott a Zakariási jövendöléstől, miszerint a Megváltó szegény lesz és békességhirdető, azaz szamárháton ülő. Az öröm- és sikerteológia a maga vágyait vetíti ki a hallgatókra. Az a jó keresztyén, aki gazdag, aki szegény, azt nem áldotta meg az Úr. Ezért azután az ilyen tanok hirdetőinek élete nem Krisztus-központú, hanem áldás-, mammon-, élvezet- vagy testközpontú lesz. A szegény özvegyas�szony példázatában Jézus azt mondja: ne a feleslegedből adj, hanem add oda magadat az Úrnak teljesen, testedet, lelkedet, szellemedet.  „Mert a gazdagok az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.” (Márk 12,44)  A gazdagságról való tanítás nélkülözi a bibliai szellemiséget. Laodiceában a langymelegség és a lelki vakság előidézője a meggazdagodás volt.  „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen…” (Jelenések 3,17)  Jézus ad gazdagságot: lelki gazdagságot, lélekben való nemességet, melynek központjában Krisztus és az Ő irgalmassága áll. Jézus szegényként születet erre a földre. Rendes otthona sem volt. Menekült gyermekként, jövevényként élt Egyiptomban, a Mennyei Atya gondviselésében.

Soha nem tekintette zsákmánynak, hogy Ő Istennel egyenlő. Az adóját sem tudta kifizetni (státer és a hal). A világ Megváltója szegényen érkezett a földre. A világ lakóinak 2/3-a szegény nincstelen, éhező, fedél nélküli.  Milyen a szolgáló szeretet? Aki Krisztussal jár, annak ismernie kell a szegénységet, ahogy a tanítványoknak is része volt benne (úgy morzsolgatták ki a búzaszemeket). Miért? Azért, hogy saját bőrükön megtanulják mit jelent az éhezés, hogy érezzék a szegénység szagát, mely a Krisztusban hívőt segítésre kötelezi. Aki még nem érezte a szegénység fojtogató bűzét, az istálló szagát, az soha sem lesz szolgáló keresztyén, szegény és alázatos szívű. A Men�nyei Atya gyermekei a Krisztusban érzékenyek a szegénységre, és ahol tudnak, segítenek.  Krisztus-központúság vagy áldásközpontúság? Keresztelő János erdei mézen és sáskán élt szegénységben és egyszerűségben. Jézus is istállóban született. Ők nem az áldásokról és azok feltétételeiről prédikáltak, hanem az Úrról és Isten országáról. Nem a sikeres emberekhez szóltak, hanem a szegényekhez. Jézus is azzal kezdte, hogy boldogok a lelki szegények. Jóbnak is – aki először megízlelte a nagy gazdagságot, és jól érezte magát – el kellet jutnia a szegénység állapotára, ahol egyedül maradt az Úrral, és nemcsak a hűsége lett nyilvánvaló, hanem az is, hogy az Úrral milyen mély a kapcsolata. Péter apostol is próbára tétetett, hogy az élete fontos, vagy az Úr. Az áldások folytonos keresése elcsúszik a javak, a földi dolgok keresése felé, az „odafelvalók” már nem lesznek fontosak, lemarad az egy szükséges dolog, a jobb rész. A keleti bölcsek az áldásokban gazdag királyfit keresték, és javaikkal akartak hódolni előtte, de megdöbbenve egy kis istállóban, a legnagyobb szegénységben találták meg azt, akinek a keresé-

sére a csillagok alapján indultak el. Megértették, hogy nekik magára az Úrra van szűkségük, nem alkalmi áldásokra csupán. Miközben mindenüket jelképesen átadták a földön Annak, Aki a legszegényebb volt, felismerték, hogy nem a zsidók földi királyával találkoztak, hanem az Uraknak Urával.  Az áldás utáni folytonos sóvárgás önzővé, az Úr utáni sóvárgás önzetlenné teszi az embert. De aki az Urat keresi, az nem marad áldások nélkül.  „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 6,33) Az anyagiak hajszolása nem visz közelebb az áldások Atyjához, az Úrhoz.

Részletek Vasváriné H. Éva

Félelem nélkül c. verséből

… Félelem nélkül élek Mióta Te vagy énvelem… ... Félelem nélkül Rád mosolygok Tudom, Te is örülsz nekem… … Félelem nélkül kérek Tőled S megköszönöm, ha adsz, s ha nem… … Félelem nélkül nézek más szemébe

6

Hisz az enyém tükrében ott vagy Istenem…

2008. Karácsony

Advent Adventre (várakozás) várva időszerű elgondolkodni: mit várok, mire kellene várnom, amit várok, azt igazán akarom-e, az igazán jó-e nekem, vagy bárkinek, aki fontos a számomra.  Az elmúlt időszak várakozásai eléggé elgondolkodtattak.  Régi közhely, hogy az ember mindig vár, mindig óhajt valamit, aztán amikor megkapja, boldogtalanabbnak érzi magát, mint amíg csak sóvárgott. Vagy nem kapja meg, és a világ legszerencsétlenebbjeként éli meg a kudarcot.  Az utóbbi időben igazán zavarba jöttem. Új munkahelyet kértem az Úrtól: megkaptam. Több mint egy teljes évig egészen jól éreztem magam vadonatúj munkakörömben. Aztán kineveztek középvezetőnek. Igen rövid időn belül megelégeltem a főnökösdit, minthogy ezt a megtisztelő funkciót a már teljes munkaidőt kitöltő feladataim mellé nyertem meg. Elkezdtem beosztottért könyörögni: mire megkaptam, valaki más elment fél évre rehabilitációval egybekötött műtétre. Újabb embert kértem – most már azt mondtam, beosztottra és főnökre van szükségem –, mire előbbi megérkezett, a munkamennyiség megduplázódott, s megint lépéshátrányba kerültem. Aztán újabb kollégám ment el, és körülbelül elegem lett az egészből. Épp új munkahely után kezdtem nézni, amikor közölték: kapok új főnököt. Úgy éreztem, még egy esélyem maradt az életre, és valóban örültem. Körülbelül egy teljes napig.  Aztán kezdődött az elégedetlenkedés elölről. Azon kezdtem töprengeni, mit vétettem, hogy elvették tőlem a csoportot. Vagyis: amivel már torkig voltam, amiből teljességgel elegem lett, amiért már komolyan könyörögtem, azt vajon miért kaptam meg. Meg voltam sértődve, azon keseregtem, mit rontottam el.  És ez nem az első, s valószínűleg nem is az utolsó ilyen esetem volt.

mindenkitemploma. hu

 Életem több fontos kérését, miután meghallgatta, és megadta az Úr, a legnagyobb terhek és keresztek között tartottam számon. Mindaddig, amíg rá nem jöttem, mindezt magamnak köszönhetem.  „Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek” – ez áll a Bibliában. Én hozzátenném: ha nem jót kértek, ti lássátok kárát.  Mit kérjünk hát? Mire érdemes igazán várakozni ezen az ünnepen? Vissza a gyökerekhez! Jézus Krisztus keresztjéhez!  Az ünnep kapcsán vissza kell térnünk ahhoz a Forráshoz, Akitől csak jót kapunk – ha jól, jót és jóra kérünk. A többi már a Szentlélek dolga, és Isten szeretetének munkája.  Mire várjunk karácsony előtt?  Mindig istenfélelemmel gondolok arra, hogy több mint 2000 éve milyen várakozások vannak komoly hívő emberek szívében, és milyen sekélyesek, kicsinyesek, szűklátókörűek az én kéréseim.  De Isten nem tesz ilyen balga összehasonlításokat.  Ő tényleg szeret, tényleg elfogad, tényleg megszületett értem is, és tényleg meghalt az én bűneimért is.  Mit kérjünk még? Mire várjunk ebben a karácsonyi adventben?  Csak mindig ugyanazt: nyitottságot az ige meghallására, engedelmességet a megcselekvésre, szeretetet azok iránt, akik körülöttünk élnek, és könyörületet azok iránt, akikhez úgy érezzük, semmi közünk. Hitet az újrakezdésre, reményt arra, hogy az Úr belőlünk is tud – és akar – jót kihozni, és szeretetet arra, hogy mindazt, ami világos a mi számunkra is, hogy a mi feladatunk, azt megtegyük.  Várjuk a csodát, várjuk Magát az Urat, várjuk, hogy ezen a karácsonyon újra megszülethessen a mi szívünkben is! Demeterné Dr. Kántor Csilla



7

F ordulóp ont Aaron Juda Kugemann

Krisztust megtaláltam Izrael gyermekeként egy zsidó közösségben láttam meg a napvilágot. Orosz-ortodox és római katolikus környezetben nőttem fel az utolsó cár, XI. Miklós idejében. Jézus nevét mindig is fenntartással fogadtam. Dühösen, bos�szankodva kerültem ki mindig az ikonokat és a feszületet, amelyeket körmenetek alkalmával vittek körbe. Minden nap megköszöntem Istennek, hogy nem vagyok „goj” (pogány), és hogy ezt az ocsmány, gyűlöletes babonát nem kell gyakorolnom.  De egy emlékezetes napon 1909-ben ismét hallottam Jézus nevét, de ezúttal nem lengyelül, nem oroszul és nem is németül, hanem a mi szent héber nyelvünkön. Leon Rosenberg, egy kirúgott rabbi, aki egy keresztyén misszióval dolgozott a zsidók között, ejtette ki ezt a nevet. Először nagyon meglepődtem, aztán felháborodtam. Egész bensőm tiltakozott ez ellen a betolakodó ellen. A legjobb lenne néhány hasonló érzelmű embert találni, és megkövezni ezt az árulót… De hosszú viták után egyre figyelmesebben hallgattam Leon Rosenberget, amikor Jézus dolgait az Ótestamentum fényében magyarázta. Beszélt Mózes első könyvéről, Józsefről, akit testvérei eladtak, de végül Izrael megmentője lett, beszélt a húsvétról, a Jézus Vérének értékéről, a 22. és a 69. zsoltárról, az Ésaiás 53-ról:

 „És ő megsebesíttetett bűneinkért, békességünk büntetése Rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.”  Ez volt az első lépés számomra. Különös nyugtalanság vett rajtam erőt. Megláttam végre azt, ami után a lelkem mindig is vágyódott. Azt vettem észre, hogy már nem tudnék úgy élni, mint korábban. Korábbi ideáljaim és a szocialista „Poalé Cijon” nem elégítettek ki többé. Többre volt szükségem. Mindezek most már olyan üresnek tűntek.  Nem tudom megmagyarázni, miért is tettem, de ez után az alkalom után vettem magamnak egy héber nyelvű Újtestamentumot. A legnagyobb részét még útközben hazafelé (Novograd-Volynsk felé) elolvastam. Érdeklődésemet leginkább az Evangéliumok keltették fel. Isten Országának Örömhírét akartam megismerni. Az Apostolok cselekedetei nem mondtak semmit nekem. De a Római levél néhány része nagy hatással volt rám, mint pl. a tarsusi Pál következő néhány szava:  „Testvéreim, teljes szívemből kívánom és imádkozom az Istenhez a zsidókért, hogy megmeneküljenek… Mert nagy buzgóság van bennük Isten iránt, de nem a megismerés szerint…”  Örültek, amikor megérkeztem. De hamarosan heves vita robbant ki „erről a férfiről”, az Újtestamentum alázatos Jézusáról. Apám felfedezte az Újtestamentumot, amit Leon Rosenbergtől kaptam, és elégette. De – hála legyen az Úrnak érte – az én szívemben már meggyökerezett a jó mag, és nem tudta onnan kitépni.

 Az Újtestamentum olvasása életre keltette bennem őseim Istenébe vetett alvó hitemet, és hitemet abban, hogy az Ótestamentum egy örök üzenet Izrael és az egész emberiség számára.  Felismertem Jézusban a megígért Messiást, és a Világ isteni Megváltóját. De még nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel az új felfedezéssel. 1912-ben Chicagoba költöztem. Ott hallottam Karl Mutchnikot, a tiszteletreméltó zsidó származású keresztényt. Csodálatos prédikációkat tartott az Ótestamentumról, az Újtestamentum megvilágításában. Ott többek jelenlétében, térdeimre ereszkedtem, felismertem bűneimet, és elfogadtam Jézust, mint Megváltómat és Uramat. Így lettem keresztény az újjászületésen keresztül. Az volt a kívánságom, hogy az Urat szellemben és igazságban imádhassam. Vágyam hamarosan teljesült, amikor néhány kedves kereszténnyel istentiszteleten vehettem részt. Mély és szép imájuk és Isten csodálatos szabadsága megérintettek engem.  Azóta már több mint egy fél évszázad telt el, de szilárdan állok a hitben. 70 évet töltöttem el az élő és kedves Isten jelenlétében, Akit imádok, Akit szeretek, és Akit teljes szívemből szeretnék követni. „És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Ap. csel. 4,12)

8

2008. Karácsony

Fordulópont Magányosan róttam az utcákat Szentestén. Büdösen, piszkosan sétáltam, hetek óta nem tudtam megfürödni, nem is említem a többit. Azon töprengtem, elfogadjam-e ma estére a meghívást, ugyanis egyik haverom anyja, aki pedagógus, meghívott, hogy töltsem velük a Karácsony estét. Valószínű, hogy megszántak, és nem akarták, hogy egy lépcsőházban vagy az utcán maradjak, amikor mindenki boldogan ünnepel a családjával. A buszmegállótól nem messze megálltam egy alacsony ablaknál. Ahogy benéztem, egy vidám családot láttam: a gyerekek az ajándékoknak örültek, a karácsonyfán gyertyák égtek, zene szólt. Magamra néztem, és egy csavargó, hajléktalan drogost láttam önmagamban, aki senkihez sem tartozik. Amint néztem a gyerekeket, magamba szálltam, és sírva fakadtam. Arra gondoltam, hogy a kislányommal kellene lennem. Elvánszorogtam a következő kapualjba, ott leültem, és bánatomban az ajándéknak szánt italokat megittam. Elaludtam, de nem fagytam meg a hideg éjszakában. Másnap, amikor a haveromhoz fölmentem, félretették a saját ünneplésüket, és csak velem foglalkoztak. Megfürödtem, kimosták a ruháimat, és adtak újat, tisztát; utána megvendégeltek. Amikor belenéztem a tükörbe, egy új embert láttam, aki külsőleg megváltozott, de belül ugyanaz maradt. Ekkor elhatároztam, hogy változtatok az életemen, amíg van lehetőségem. A változás elkezdődött bennem; nemcsak kívül, hanem belül is. H. I. mindenkitemploma. hu

Pánczél Ildikó

KARÁCSONY A mezőn hevertünk nyájaink mellett, A közelben Betlehem hallgatott. Hideg éj volt, tüzeinkbe néztünk, S néha föl, hol égtek a csillagok. Látott-e pásztor oly fényességet, Ami nekünk akkor, ott megjelent? Hallánk hangot is, s úgy rémlik: féltünk, Nem értvén még a hatalmas jelet. Angyalok szóltak hozzánk az égből: A népnek nagy örömet hirdettek: „Született néktek ma a Megtartó, Egy kis jászolban kell keresnetek!” Igaz volna? A Várt megszületett? S bár furcsállottuk, hogy istállóban, Elindultunk mégis, hogy meglássuk: Ki eljött Isten Fia valóban. Egy-egy bárányt vittünk karjainkon, S a csillag nyomán Hozzá elértünk. Ki tudta, hogy Isten Báránya Ő, Ki egykor életét adja értünk? Már nem bántuk pásztortüzeinket, Fagyos szívünk úgy átmelegedett. Imádtuk a régen várt Megváltót: Ajándék Ő, mennyei felelet.

A nagy pók hálója Természetfilm: a nagy pók kifeszítette hálóját két fa között, és most vár. Megjelenik egy pillangó. Ó milyen szép! Színes, repdeső virág. Belezuhan a hálóba. A pók előjön, és bénító injekciót ad neki. Majd jön a ragyogó csomagolástechnika. A szürke szálak pillanatok alatt beborítják, beszövik a foglyul ejtett gyönyörű pillangót, fénylő színe se látszik már, úgy hever a hálóban, mint egy ócska, összecsukott ernyő. Pedig az előbb még szabadon szállt, lebegett!  Milyen kár még egy pillangóért is! Hát még az emberért.



9

Lelkigon dozó

Lelkigondozó? Ki? Én? A gondterhelt embereknek való segítségnyújtás nemcsak hivatásos lelkigondozók feladata, hanem minden egyes hívő emberé. Akár tudatosan, akár nem, szinte mindnyájan naponta részt veszünk mások lelkigondozásában. Barátunknak a házasságával van baj, szomszédunknak meghalt egy hozzátartozója, rokonunk megtudta, hogy elvesztette állását, fiunkkal vagy lányunkkal pedig arról kell beszélgetni, hogy mennyire elfogadhatatlan a viselkedésük – mindezek a lelkigondozó helyzetek megértést, együttérzést és személyes törődést kívánnak tőlünk. „Isten kegyelméből különféle ajándékaink vannak, és ha a mi ajándékunk ösztönzi mások hitét, akkor lássunk hozzá.” (Róma 12, 6-8, angol bibliafordítás, a továbbiakban: A)

 Talán azt feleled erre: „Nos, én nem tudok arról, hogy különleges adottságom lenne lelkigondozásra, ez tehát rám nem vonatkozhat!” Dehogynem! Ha nincs is különös lelki ajándékod arra, hogy mély belső problémákkal foglalkozz, Isten minden hívőnek parancsolja, hogy gyakorlati módon, áldozatok árán is törődjön másokkal. Jakab azt mondja: „Mi haszna, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de cselekedetei nincsenek összhangban vele?” (Jakab 2,14, A) Hasonló gondolatról olvashatunk Filippi 2,4-ben is: „Ne csak saját dolgaitokra gondoljatok, hanem érdeklődjetek mások ügyei iránt is, amit mások tesznek.” A Galata 6,2-ben ezt olvashatjuk: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” szerk.

Selwyn Hughess

Megtéretlenek nehézségei: „Túl nagy bűnös vagyok!” Ha olyan embernek akarsz segíteni, aki ilyen kijelentést tesz, ne akard megnyugtatni, hogy bűnei nem nagyok! A bűn Isten elleni vétek, soha nem szabad azt lekicsinyelni. Mondd ezt neki: „Nem kétséges, hogy a szent Isten irtózik a bűntől, mégis mindegyikünket feltétel nélküli szeretettel szeret. Ezért olyan megoldást készített, mely által minden bűn megbocsátható.” Nyisd ki a Bibliádat Ésaiás 53,6-nál, és kérd meg az illetőt, hogy olvassa fel hangosan ezt a verset. Azután kérdezd meg: „Mit mond ez a vers arról, amit Isten a bűnnel tett?” A válasz elég nyilvánvaló: mindet Krisztusra vetette. Ha nehezen érti meg ezt az igazságot, vagy tétovázva válaszol, használd a következő példát: „Ez a Biblia fogja jelképezni bűnödet, a bal kezem téged, a jobb pedig Krisztust. „Tedd a bibliádat a bal kezedre, és kérdezd meg az illetőt:

„Most hol van a bűnöd?” Bátorítsd, hogy válaszoljon: „Rajtam.” Most tedd át a Bibliát a jobb kezedre (ez a kezed Krisztust jelképezi), és kérdezd meg: „Most hol van a bűnöd?” A válasz természetesen ez: „Krisztuson.” Ezután mutasd meg az előbb felsorolt igéket, melyek arról szólnak, hogy Krisztus megfizette a büntetést minden emberi bűnért. Különösen hasznos igék János 1,29 és Ap. csel. 10,43. Másik segítség, ha rámutatsz, hogy bár nagy bűnösnek gondolja magát, a legnagyobb mégsem lehet. Pál önmagáról állítja ezt 1 Timótheus 1,15-ben, aki üldözte a keresztyéneket, és azokkal, akik gyilkolták őket, egyetértett. Ha a legnagyobb bűnös is megmenekült, akkor minden ember számára lehetséges az üdvösség, aki a bűnét megbánta, elhagyta, és hiszi, hogy Jézus, a Krisztus, az Isten Fia őérte is meghalt és feltámadt.

Bibliai utalások: – „…ha bűneitek skarlátpirosak is… (Ésaiás 1,18) – „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19,10) – „Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket…” (Máté 9,13) – Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én” (1Timótheus 1,15) – „Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.” (Róma 10,13) – …bűneinek bocsánatát veszi az Ő neve által mindenki, aki hisz őbenne.” (Ap. csel. 10,43) – „Imé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (János 1,29)

10

2008. Karácsony

Selwyn Hughess: A keresztyén lelkigondozó kézikönyve

2008. október 18-án volt a Svájcban élő Stuller Gyula hegedűművész – aki hívő testvérünk – és neves művészbarátainak zenei estje a Mindenki Templomában. Schubert: C-dúr vonósötösét előadták: Stuller Gyula, Dóczi Áron hegedűn, Németh Géza mélyhegedűn, és Stuller Júlia gordonkán. Mozart: C-dúr vonósötösét Stuller Gyula, Dóczi Áron hegedűn, Shimanuki Yukari, Németh Géza mélyhegedűn, Mező László gordonkán.

(igei válaszok hívők és hitetlenek leggyakoribb kérdéseire) c. műve sok komoly – hívők és nem hívők által feltett – kérdés megválaszolásához nyújt konkrét igei segítséget. Könyvének elején ezt az igét olvashatjuk:  „Használd fel Istentől kapott képességeidet! Ügyelj arra, amit teszel és gondolsz! Ragaszkodj ahhoz, ami helyes, s akkor Isten megáld és felhasznál abban, hogy másoknak segíts.” (1 Timótheus 4,14-16, A)  Hírlevelünkben folytatólagosan közlünk egy-egy kérdést, hogy ”… mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” (1 Péter 3,15), és kívánjuk, hogy hívők és nem hívők egyaránt segítséget és választ adhassanak önmaguknak és másoknak.  Az íróról: Selwyn Hughes a „Crusade for World Revival” missziós szervezet alapítója és igazgatja. Több mint 25 éve végzi az igehirdetés szolgálatát, és sok időt szentelt a személyes lelkigondozás munkájára is. Jelenleg keresztyén lelkigondozók kiképzését végzi Nagy-Britanniában.

mindenkitemploma. hu

S

tuller Gyula nem sokkal az előző koncertjük után küldött egy sms-t, és azt írta, hogy meleg szívvel és szeretettel emlékszik vissza a távoli Braziliából, ahol koncertkörúton van, a Mindenki Temploma közösségére, amelyet igazi otthonának tart.  Lelkipásztoromnak, Bereczki Sándornak újságoltam nagy örömmel:  – A „mi Gyulánk” közénk vágyakozik!  Itthon már Stuller Gyula és barátai neve „márkanév”. A szolgálat, amit végeznek, mindig tökéletes. Így, mikor Sándor bácsi bejelentette Gyula és kiváló tudású, nagy tehetségű zenészbarátai következő – október 18-i – szolgálatát, a közösség már teljes egységben és örömmel hordta, vitte a meghívókat.  Gyula tehát hozzánk már hazajött, és ezúttal magával hozta kis családját is, Yukarit a feleségét, és Júliát a lányát, aki idén ősz óta itt folytatja zenei tanulmányait Magyarországon.

 Az est során a művészek mély alázattal játszottak, és az ember már nem csak Mozartot hallotta, hanem az Úr dicsősége is láthatóvá vált abban a szeretetben, ahogy eljönnek hozzánk újra és újra ezek a Kossuth-díjas, nagyszerű művészemberek, és megtiszteltetésnek érzik, hogy Isten házában zenélhetnek. Erre már a Szent Lélek se tehet mást, mint hogy kiárad!  Köszönjük Uram!  Köszönjük Gyula hűségét Hozzád és a Mindenki Temploma közösségéhez, Isten népéhez.  Hálát adunk, hogy ezek a koncertek sok zeneszerető embert vonzanak, akik eljönnek és keresnek Téged, akiket Te felemelsz Magadhoz, és Szent Lelkeddel megérintesz.  Köszönjük azt a csodát, hogy Stuller Gyula koncertjein mindig Veled találkozunk.



O. Bódi Éva

11

Hanuka Hanuka (héberül: ‫חנוכה‬, felszentelés), a fények ünnepe. Hanuka ünnepe emlékezik a Makkabeusok szíriai görögök feletti győzelmére (Kr. e. 165.). Miután a Makkabeusok megtisztították a szentélyt, csupán egy napra elegendő kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a szent gyertyatartót, a Menórát. Új kóser olaj előállítására nyolc napra volt szükség, s ekkor a hagyomány szerint csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Ennek emlékére hanuka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok, és olyan helyre teszik őket, ahol hirdethetik az isteni csodát. A gyertyatartót, amelybe a gyertyákat helyezik, „hanukia”-nak hívják. A zsidó irodalomban használt beszédes képek, veretes, kifejező szavak a hívő zsidó léleknek azt a törekvését tükrözik, hogy a tiltott ábrázolási módokat helyettesítsék (szobrászatban, festészetben sok mindent nem volt szabad az élő és élettelen természetből megjeleníteni). Erre mutatunk be két szép példát.

Egy réges-régen élt zsidó ember imája a sabbat eljövetelére:

Lelkem kedvese

Lelkem kedvese, irgalmas Atyám, vond karodba szolgádat. Szarvasként futok, hogy meghajoljak dicsőséged előtt. Szereteted a méznél és minden más finomságnál is édesebb nekem. Szépen ragyog a világ sugára. Lelkem lázasan sóvárogja a szeretetedet. Isten, kérlek, gyógyítsd meg ezt a lelket! Mutasd meg neki ragyogó szépségedet, ettől megerősödik, meggyógyul, és ez lesz örök öröme. Kérlek, igyekezz irgalmaddal, szánd meg szeretett gyermekedet, hiszen jó ideje vágyva vágyom látni szépséges erődet. Ez szívem kívánsága. Szánj meg, és ne rejtőzz el. Jelenj meg, kérlek Barátom, és terítsd fölém békéd sátorát. Ragyogtasd a földet dicsfényeddel. Örüljünk és vidámodjunk Általad. Siess hozzánk szeretettel, mert eljött az ünnep és légy kegyes velünk, ahogy mindig is voltál. (Forrás: Zsidó Naptár) Szenes Hanna verse:

Ima

Ó Istenem, Istenem! Sose érjen véget: A homok és a tenger, A víz csobogása, A mennynek dörgése,

Az ember imája…

12

2008. Karácsony

I fjúsági

oldalak

Interjú Forgó Andrissal Karácsony közeledtével interjúnk témája nem meglepő. Szeretnénk kicsit nagyobb betekintést nyújtani egy hívő keresztény család karácsonyába.

A

karácsonyt sokan úgy emlegetik, mint a szeretet ünnepét, de a szeretet nem időhöz kötött, és az igazi szeretet nemcsak minden évben egy napon át marad meg. Mindezek talán elcsépelt és hiteltelen szavaknak hangozhatnak, ezért kérdeztük meg Forgó Andrást, hogy ő hogyan éli meg ezt az ünnepet. Andris a gyülekezetünk tagja, 19 éves egyetemista, sok dolga van, fiatal, és nagyon szereti Istent. Ez abban is megnyilvánul, hogy minden karácsonykor ül az ünnepi asztalnál egy-két szeretetre éhező ember is, aki nem feltétlenül családtag.  – Szia, Andris, hallottam, hogy 4 vizsgád is lesz karácsony előtt, ami elég sok energiát és időt igényel. Mindezek ellenére, hogyan várod a karácsonyt, és hogyan tudsz készülni rá?  – Szia, valóban 4 nehéz vizsgám lesz még karácsony előtt, és be kell ismernem, elég izgatott vagyok, hiszen ez az első évem az egyetemen, így ez az első vizsgaidőszakom is. Mostanában a napjaim a rohanással telnek, és úgy érzem, semmire nincs időm, mégis nagyon fontosnak tartom, hogy a szívemmel készüljek a karácsonyra.  – Elmondanád nekem, hogyan élted meg kisgyerekként a karácsonyokat?  – A karácsonyhoz mindig nagyon jó emlékek kötődnek, általában egybeesett a téli szünettel. Már jóval karácsony előtt számoltam vissza a namindenkitemploma. hu

pokat és nagyon vártam, hogy essen a hó. A családommal ilyenkor mindig elmentünk szánkózni, korcsolyázni vagy hógolyózni. Nagyon élveztem, hogy kint hideg és sötét van, de bent a szobában égnek a fények, és jó meleg az idő. Alig tudtam kivárni, hogy megtudjam, milyen ajándékokat kapok a szüleimtől, mert mindig nagy szeretettel készítették nekünk a testvéreimmel az ajándékokat. Ilyenkor mindig együtt a család, együtt énekelünk, zenélünk és imádkozunk. Az a legjobb az egészben, hogy ahogy teltek az évek, úgy nőttem ki ebből a gyerekes karácsony-felfogásból, és egyre jobban kezdett a karácsonyom megtelni tartalommal.  – Mi ez a „tartalom”?  – Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy én nemcsak az eszemmel, hanem a szívemmel is tudhatom, mi a karácsony lényege. Itt élünk egy keresztény Európában, mégis sok ember, sok barátom vagy ismerősöm nem tudja, hogy karácsonykor Jézus Krisztus, a Megváltó születését ünnepeljük. Sokak számára ez semmit nem jelent, vagy ha jelent is, Jézus megmarad számukra „kis Jézuskának”, aki nem képes semmit se tenni értünk, akinek semmi hatalma nincs az életünk felett, és tehetetlenül fekszik Mária ölében. De ez nem így van, Jézus Krisztus az én személyes Megváltóm is, Aki életét adta azért, hogy nekem örök életem legyen. A mindennapjaimban jelen van Jé-

zus, Aki örömöt és erőt ad nekem. Az adja az én karácsonyom tartalmát, hogy Jézus az én szívemben is megszületett. Így a karácsony számomra nem csak egy napig tart, hanem az életem minden napja karácsony.  – A ma élő embereknek, fiataloknak mi a hasznuk abból, hogy Jézus 2000 évvel ezelőtt megszületett?  – Nagyon sajnálom azt, hogy sokan ma úgy gondolják, hogy semmi. A mai ember elvesztette a hitét, az örömét, az erőt, amit Jézustól kaphat, ha kéri. Azonban az emberben van egy hiányérzet, amit csak Isten szeretete tölthet be, sokan pótlékokat keresnek ennek pótlására. A TV-ben, más emberekben, eszmékben, okkult vagy misztikusnak tűnő dolgokban, szexben, drogban, alkoholban keresik a megoldást; persze, hogy csalódnak. Isten 2000 éve mindenki számára elérhetővé tette az egyetlen megoldást Jézus személyében. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) Ő az igazi ajándék! Én megtapasztaltam, hogy amikor Jézushoz fordultam, és kértem bűnbocsánatot, örök életet, élő közösséget Istennel, célt és értelmet az életemnek, megoldást a problémáimra, valóban meg is kaptam. Ne mondd, hogy „nem hiszem”, előbb te is próbáld meg!



Bárdos Dóri 13

Kérdés – Felelet

A karácsony tulajdonképpen családi, ugyanakkor vallási ünnep is. Kíváncsiak voltunk rá, hogy mit gondolnak róla az emberek. Ezért két kérdés erejéig megállítottunk néhány embert a karácsony előtti rohanásban. Kérdéseink: 1. Mi jut eszükbe erről az ünnepről, hogy karácsony? 2. Mi a legfontosabb a karácsonyban?  A kérdésekre adott válaszokból – azon túl, hogy jól tükrözik a megkérdezettek lelkivilágát, érzéseit, motivációit – az is kiderül, hogy a megkérdezettek többségének a karácsony valami szépet, kellemeset, meghittet jelent, de természetesen ezzel nem mindenki van így…  Lássunk hát néhány sokatmondó választ!  Azok között kezdtük a kérdéseket feltenni, akik az Emberbarát Alapítvány segítségével szenvedélybetegségükből felépültek. Közöttük van K. Zs. 34 éves, Budapesten dolgozó, de vidéken lakó fiatalember, aki gyakorlatilag újra kezdte az életét. Nemrég nősült meg. 1. Évekig a magány, de amióta megnősültem, a szeretet. 2. Az, hogy együtt van a család.  Az 50. éves, elvált, Budapesten, az Emberbarát Alapítvány Lakóotthonában élő F. I.-ről azt tudjuk, hogy je-

lenleg a hétköznapokban nagyon sokat dolgozik, és gőzerővel igyekszik pótolni családja felé az elmulasztottakat… nemcsak anyagiakban. 1. Jézus Krisztus. Örömmel kérdezünk vissza: „Komolyan?” Erre a legnagyobb természetességgel érkezik a válasz, hogy: „Persze.” 2. Jézus Krisztus születése, a gyermekeim, a barátság, a szeretet, ezek a legfontosabbak. ***  Most már nem lepődünk meg, mikor a 48 éves, fentihez nagyon hasonló sorsú, portásként dolgozó T. L.-t kérdezzük, és a válasza hasonló: 1. Jézus születése jut eszembe. Valamikor nem így volt persze. 2. Együtt a család. Ennek az öröme… ***  Gy. L. 15 éves tanuló, aki állami gondoskodásban nőtt fel. Arckifejezését nem tudjuk leírni, mikor válaszol: 1. Förtelem. 2. A csend. (No comment.) ***  Egy 40 év körüli hajléktalan embert is megkérdeztünk az egyik aluljáróban. (Róla, engedélyével, képet is közlünk.)

1. A karácsonyról a nagyanyám jut eszembe. Tudják, ő nevelt engem. Egy szent volt különben, mindig járt a templomba és imádkozott. Azt mondta nekem, hogy „Kisfiam, inkább a templom, mint a kocsma!” Úgyhogy: karácsonykor nem iszom.

Ezt nem hagyhattuk szó nélkül, így egy kicsit tovább kérdeztük:  – Mit gondol, mit mondana most a nagymamája, ha élne és látná magát? Mi a legfontosabb a karácsonyban? 2. Hát talán azt mondaná, hogy a család. Tudják öt gyereket nevelt föl egyedül…Nekem nincs családom az ital végett… A nagyanyám prófétaféle volt, mert azt is szokta mondani, hogy ne rosszalkodjak, mert az utcán végzem.  – Szerintem azt mondaná magának: „Kisfiam, még most sem késő! Isten szeret téged, keresd meg Őt és megsegít!”  – Lehet, lehet. Neki legalábbis mindig segített…  – Itt hagyunk egy meghívót, jöjjön el a Mindenki Templomába karácsony másnapján. Szeretettel várjuk! ***  Á. I. 69 éves nyugdíjas elmagyarázza: 1. A karácsony, a fával, meg minden, pogány ünnep. Nincs benne a bibliában, hogy mikor született Jézus. A „szeretet” szót azért akasztják rá, hogy jól el lehessen adni. 2. Láthatják, minden erről szól. ***  U. E. 60 éves, tanárnő válaszai: 1. A mandarin- és mézeskalácsillat. 2. A legfontosabb a csoda, hogy Isten emberré lett… ***  B. B. 18 éves diák, egy nagy család tagja, sok testvére van. Legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozik, hogy ő maga és szülei hívő emberek.

14

2008. Karácsony

1. A karácsonyról elsőnek az jut eszembe, hogy a családdal együtt lelassítunk, egymással foglalkozunk, beszélgetünk… Persze ott van a keresztyén tartalom is, de szerintem nem olyan fajsúlyos, mint mondjuk a húsvét. És, hát ugye, aki azt mondja, hogy az ajándékozás nem jut eszébe, az hazudik…

2. A karácsonyban legfontosabb a szeretet, amit jobb esetben kifejezünk a többiek iránt. ***  Sz. K. 55 éves lelkipásztor. Szűkebb családján kívül egy tágabbról is gondoskodik: rehabilitációs intézetet vezet Szlovákiában. 1. A családi béke.

2. Minden karácsonnyal többet megérteni Isten üzenetéből. De ez egy feladata is a keresztyén embernek, és ebben nincs is határ. Csak így tudok növekedni én magam is a szeretetben. Szőcs Dávid és Gottl Hanna

Adventi zenei est 2008. december 13-án a Mindenki Temploma ének- és zenekara Adventi zenei estet rendezett, mely megpróbálta kifejezni a szívünkben lévő igazi várakozást az Úr Jézus Krisztusra, Aki eljött a földre és Benne testet öltött Isten hatalmas szeretete és kegyelme. A Szőcs Dávid által elmondott köszöntést követően többszólamú acapella (kíséret nélküli zenemű) énekeket adtunk elő, majd Bereczki Sándor lelkipásztor prédikációja következett. A tinédzserek gyors ritmusú dalai után a Bereczki Sándorné által mondott rövid prédikáció is mindenkit megérintett. Még néhány szép dal hangzott el, majd befejezésül az egész gyülekezet elénekelte a Csendes éjt.  Úgy gondolom, hogy az egész énekkar egyöntetűen arra törekedett, hogy közvetítse az örömhírt: Jézus megszületett, és mindenkit nagyon szeret! A közönség szemébe nézve láttam, hogy valamit az Úr elkezdett munkálni a szívekben.  A koncert után lehetőség nyílt a beszélgetésekre, az elhangzottak elmélyítésére. Egy kedves barátnőm is eljött, aki még sohasem járt a gyülekezetben. Azt mondta erről az eseményről, hogy az énekek és a hangzás is szép volt, hogy látszott az énekkaron az Úr iránti lelkesedés és a szeretet. Kifejezésre juttatta, hogy volt valamiféle kisugárzása és melegsége az egész estének. Ő jól érezte magát. Remélem, hogy akik most eljöttek, szívesen jönnek el a következő gyülekezeti alkalmakra is. Albert Zsuzsi

mindenkitemploma. hu



15

Betlehem Betlehem város Izraelben (most a Palesztin Autonómia területén), Jeruzsálemtől (a „béke városától”) délre, kb. 10 km távolságra. Nevének eredete: héberül !jlAtyB, a kenyér háza, arabul Bayt Lahm, a bárány háza. Az evangéliumok szerint ez a város Dávid király hazája, és itt született Jézus Krisztus, i.e. 5 körül. Erről részletesen beszámolnak az evangéliumok. A Biblia érdekes módon nem határozza meg pontosan Jézus születésének idejét, pedig Jézus fellépéséről, halálának időpontjáról pontos kijelentést ad Dániel könyvében. Ennek ellenére az, hogy az akkori időszak messiási időszak volt, mindenki számára közismert tény volt. Ezt olvashatjuk erről Máté 2,1-6-ban: „Amikor pedig megszületett Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki. Heródes király pedig ezt hallván, nyugtalankodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondták néki: A júdeai

Bethlehemben; mert így írta meg a próféta: És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.” Nem utasították el tehát az érdeklődőket, hogy menjetek el, mert nem ebben az időszakban jön el a Messiás. A próféciák – amellett, amit idéztek az írástudók – mást is elmondtak az Eljövendőről. Azt, hogy nem csupán ember, hanem egyben Isten is lesz. Emberfia és Isten Fia egy személyben. Az idézett prófécia Mikeás könyvéből így kezdődik: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mikeás 5,2) Ésaiás könyvében pedig ezt olvashatjuk: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésaiás 9,6) Demeter Zsuzsa

REJTVÉNY A betűk a szavakon belül össze-vissza vannak leírva. A betűket rakd helyes sorrendbe és megkapod ezt a nagyon fontos igét, amely a János evangéliuma 8. részében található! ÉZJUS DJOMAN: NÉ GYKOAV A GLIVÁ SGIVGÁOLÁAS!

Jali ötlete Sokévi szárazság után, végre újra jó aratás volt Afrikának azon a vidékén, ahol történetünk főhőse élt. Örültek is a földművesek, hiszen Isten meghallgatta az imádságukat, amelyben esőért könyörögtek. Mindezekért hálaadó napot akartak tartani. Elhatározták, hogy mindenki hoz majd valamilyen gyümölcsöt, amelyet azután eladnak a misszió javára. Így akarták Istent dicsérni.  Jali, a kis árvagyerek, sokat hallott már az Úr Jézusról, és be is fogadta a szívébe. Ő is részt akart venni a hálaadó istentiszteleten, de mit adhatott volna Neki, Istennek, a leghatalmasabb Úrnak ajándékba? Nem éltek már a szülei, és hol egyik, hol másik családnál szolgált, hogy kenyerét megkeresse. Nem volt semmije és senkije, de nagyon szerette az Úr Jézus Krisztust.  Négy erős férfi hordozta körül a nagy faedényt, amelybe az emberek beletették a banánt és mindenféle egyéb gyümölcsöt, amit Istennek szántak. Jali szívében nagy harc dúlt. Oly szívesen adott volna ő is valamit Istennek. Egész vagyona azonban csak egy tarka kendő volt, amit a dereka köré csavart. Az edény egyre közeledett, a fiú szíve majd szétpattant. Mindenki tett bele valamit! Jali hirtelen nekilódult, és egyszerre csak ő maga ott ült az edény tetején. Megtalálta a megoldást. Sugárzó mosollyal mutogatta vakító fehér fogsorát. Jalinak nem sok mindene volt ezen a világon, de előtte volt még az egész élet. És ezt az életet ajánlotta fel Istennek. Önmagát adta Neki mindörökre.  És te odaadtad már Neki magad? Albert Zsuzsi Forrás: „Jézus Krisztus megtalált” Evangéliumi Kiadó 1975.

16

2008. Karácsony

Gyerm ekrovat Egér Lajos családja

Mimike hőstette

Karácsony napja volt, ezért mindenki buzgón tevékenykedett az egérlakban. A családfő, középső gyermekével, Jocóval együtt a fenyőfácska törzsét farigcsálta méretre a fenyőfatalphoz. Anya (született Egérr Egredy Teréz) a konyhában az ünnepi vacsorát készítette a család legidősebb gyermekével, Saroltával (akit apja csak Sárikámnak hívott, a többiek pedig legtöbbször Sacinak). Mimike, e kedves kis család legfiatalabb tagja az evőeszközök fényesítését, és a szalvéták hajtogatását kapta feladatul, amit buzgón végzett is, miközben egy karácsonyi dalt dúdolgatott. Ekkor a nyitva felejtett szekrényajtón keresztül egy erőteljes illatfelhő lengett át a szobán.  – Sajt! – remegett meg Mimike orrocskája, miközben apró szagmintákat szippantott az illatfelhőből.  – Ementáli sajt! – azonosította kifinomult szimatával – Az ünnepi Ementáli!  Megbűvölten, halkan tette le a kanalakat a kezéből, és a nagy családi asztal takarásában óvatosan a kredencbe dugta a fejét. Jól le volt ugyan ragasztva a hatalmas darab sajt zacskója, el is volt rejtve az mindenkitemploma. hu

edények mögé, Mimike azonban tévedhetetlen biztonsággal talált rá, az illat nyomát követve. Mivel a szemével is meg kellett győződnie a sajt valódiságáról (ugyanis Egér Lajosék kuckójában a sajt ritka, ünnepi csemegének számított), habozás nélkül cselekedett. A ragasztószalagot könnyű volt eltávolítani a csomagról, az előbukkanó látvány pedig lenyűgöző volt! Az illat a zacskóból most már ellenállhatatlan erővel

hömpölygött elő, mint a szellemóriás Aladdin csodalámpájából.  – Csak egy kis darabkát! – kancsalított a gyönyörűségtől Mimike – egy része úgyis engem illet! Ha az aljából rágok, nem is venni majd észre!  – Hová bújtál kicsi királylány? – évelődött egérpapa.  – Mindjárt jövök! – rebegte Mimike, de sajtot szorító kezecskéi nem akartak engedelmeskedni. Apukája kedves hangja ugyan kezdte

ráébreszteni arra, hogy a tilosban bujkál, el is szégyellte magát azért, hogy mindjárt valami hazugsággal kell magyarázatot adnia arra, hogy miért van derékig bent a szekrény aljában. Mégsem tudta levenni merev tekintetét a nagy sárga sajtlukakról, pont úgy, mint az, akit a kígyó megbűvölt.  „Megy ez neked, tudom én!” – szokta mondani egérpapa Mimikének, mikor az elakad valami feladat közben.  – Megy ez neked! – ismételte hangtalanul Mimike, és erejét összeszedve, behunyt szemmel ellökte magától az Ementálit, ahogy az erőfitogtatók a hatalmas kőgolyóbist.  A többi már simán ment. Kis ideig kótyagos volt ugyan, mint aki álomból ébred, de azután megkönnyebbült.  Közben apa és Jocó, hokedlin állva díszíteni kezdték a fenyőfácska magasabb ágait, Mimike pedig az alsó ágakra rakhatta a pattogatott kukoricafüzért.  – Vacsoráig lesz időnk még megéhezni, mindenki jöjjön asztalhoz, egy kis levest enni! – adta ki egérmama az utasítást.  Mimike szinte már el is felejtette, hogy mi lapul a szekrény mélyén, amikor (mint derült égből a villám) lesújtott egérmama váratlan bejelentése:  – Valaki kiszagolta, hova tettem az ünnepi Ementálit, és feltépte rajta a védőcsomagolást!



17

 Mindenki Jocóra nézett, aki feltartotta kezeit, jelezve, hogy ő ebben ártatlan. Mimike erősen kanalazta a levesét.  – A hangyák egykettőre megdézsmálják így csomagolás nélkül! Még jó, hogy épp a kuglófsütőt kerestem a szekrény aljában, és így észrevettem a bajt! Ki nyúlt hozzá a sajthoz?  – Én… megnéztem csak, de nem ettem belőle egy morzsányit sem! – bizonygatta Mimike.  – A hangyák… – kezdte volna az oktatást újból egérmama, de a családfő, Egér Lajos felemelte mutatóujját:  – Aki önmagát legyőzi, az hős! Mimike pedig győzött a kívánsága fölött, ezért elismerés illeti.  Mimike szíve átmelegedett, mert egérpapa olyan nagy szeretettel pislogott rá a szemüvege mögül. A többiek is mosolyogtak mind. Mintha még Jocó szemében is megcsillant volna némi elismerés. Mimike pedig úgy érezte, hogy legszívesebben újra megküzdene a nagy-nagy kísértéssel, ha már ilyen örömöt szerzett ezzel a családjának.  Este azután, amikor már Amálka néni, anya nővére is megérkezett az ünnepi vacsorához, Mimike vihette körbe a vacsora fénypontját jelentő ünnepi Ementálit, egy mázas tányéron.  Mint minden évben, most is hét egyenlő részre volt elosztva a sajt, melyből egy rész volt a vendégé, öt rész a családé, a hetedik rész pedig a sánta Frici bácsié, apa régi barátjáé volt, akihez majd holnap látogat el apa és Jocó, előtte azonban még anya egy fényes szalaggal szépen átköti Frici bácsi ajándékát. Udvarnoki Edit

Híreink

Karácsonyi színdarab Megkérdeztük O. Bódi Évát és a neki segítőket, Hessky Klárát és Hajdú Katit, mi a célja annak, hogy az idén is készülnek mintegy 70-80 gyermek és fiatal bevonásával, egy karácsonyi színdarab előadására? Az alábbiakat tudjuk meg:  – A darabban az válik hangsúlyossá, hogy a legnagyobb ajándékot Isten adta, mikor egyszülött Fiát, Jézust elküldte, „hogy aki hisz Benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Van-e ennél nagyobb örömhír?  A gyerekek és tinik – akik már tudják, hogy nem az a fontos, amit mi akarunk adni, hanem Akit Isten

bölcs által „királyként” tisztelt gyermeknek, hanem Ő felnövekedve életét adja mindannyiunkért. Így mindig csak fut az események után, de végül – kalandos utakon bár – ez a boldogtalan, szomorú ember is megtalálja a Megváltót. szerk.

adott nekünk – ennek az örömében készülődnek már több mint egy hónapja. Nagy lelkesedéssel próbálnak minden szombaton és vasárnap, hogy a Szent Lélek üzenetét hittel és hitelesen adhassák át azoknak, akiknek szívük nyitva van.  A „Legnagyobb ajándék” című darab főszereplője egy bölcs, a negyedik, aki nem tudja, hogy nem neki kell ajándékot adni a három

18

2008. Karácsony

Levelező

„K

érjetek, és adatik néktek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7,7-8)  Karácsony előtt mindenkit – magamat is beleértve – szeretnék bíztatni arra, hogy kérjen, keressen, zörgessen! Lelkipásztorunk, Bereczki Sándor, nemrégen arra emlékeztetett bennünket, hogy nem Isten koldusai, hanem Isten gyermekei vagyunk, tehát gyermeki hittel és bizalommal járulhatunk Hozzá. Hittel és bizalommal, mert: 1. „Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét…” (1 Korinthus 9,8) 2. „Ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket… tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle.” (1 János 5,14-15) 3. „Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róma 8,32)  Hiszem, hogy ha merünk a Men�nyei Atyánktól nagy dolgokat kérni, akkor Ő kegyelmének gazdagsága szerint ad, és karácsonyfánk alatt nemcsak zoknik és nyakkendők lesznek, ahogy annak a kedves levélírónknak sem, aki a következőket írja:  „Én egy hosszú, mintegy három éves keresés után tértem meg, amikor megértettem Isten kijelentését, Aki hívott. Nekem a keresés sokáig tartott, mert kerestem Istent mindenütt: templomokban, kegyhelyeken, jócselekedetekben, önfeláldozásban, csak ott nem, ahol végül is megtaláltam: az igében. Mikor már kétségbeestem, hogy mindenkitemploma. hu

én nem tudok találkozni a bűnbocsátó, kegyelmes Istennel, és egy magányos pillanatban felsóhajtottam: „Istenem, ha vagy, adjál nekem hitet!”, valaki a kezembe nyomott egy újszövetséget. Elkezdtem olvasni, és megértettem az evangéliumokból, hogy kicsoda Jézus. Életre keltek bennem azok a kijelenté-

sek a János evangéliumában, hogy „én vagyok…”. Teljes bizonyosságra jutottam, hogy Isten van, hogy Jézus nem lehet más, csak Isten Fia. Ekkor már tudtam, kicsoda Jézus, csak a bűnbánat volt hátra. Azt kértem: „Uram! Mutasd meg, milyennek látsz engem a Te szemeddel.” Ekkor rám szakadt 40 évem összes bűne, és én futva mentem arra a „helyre”, ahol segítettek a rettenetes terhet – egész addigi életemet – letenni, befogadni Jézus Krisztust a szívembe, és átadni neki az életemet. Köszönöm, Uram, hogy mivel kerestem, találtam: bűnbocsánatot, megváltást, örök életet.” Sz. M.

***

Ő füle” és „nem rövidült meg az Ő keze”, figyel ránk és válaszol imáinkra. Kértem és kaptam: – testvéreket, akik tudnak együtt sírni a sírókkal és együtt örülni az örülőkkel; – testvéreket, akiknek szükségük van az én törődésemre; – ígéreteket a Bibliából, hogy tudjak hinni és bízni akkor is, ha a látszat és a körülmények jelenleg nem adnak erre okot; – jóindulatot idegen emberek részéről, ami adott helyzetben nem volt természetes; – ötleteket, hogy mivel szerezhetnék örömet másoknak; – egy könyvet, amire régóta vártam; – másokért elmondott imáink meghallgatását (láttam elmaradt embereket megjelenni a szombati alkalmakon, akikért rendszeresen imádkozunk); – betegségből való gyógyulást (amikről a testvérek bizonyságot is tettek).  Hálás vagyok, hogy a szerető és mindenható Isten gyermeke lehetek, aki azt mondja: „örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök…” (Jeremiás 32,41) T. M.  E két levelet kaptuk. Kívánok mindenkinek lelki áldásokban és ajándékokban gazdag Karácsonyt, és várom azok bizonyságtételeit, akik kértek és kaptak, kerestek és találtak, akik zörgettek, és akiknek megnyittatott. szerk.

 Isten dicsőségére, hitünk megerősödésére szeretnék megemlíteni néhány dolgot, amelyekből nyilvánvaló számomra, hogy „nem süket az



19

Boldog Karácsonyi Ünnepeket és áldásokban gazdag Új Évet kívánunk! Mindenkit szeretettel várunk istentiszteleteinkre a Mindenki Templomába !

KARÁCSONY ELSŐ NAPI ISTENTISZTELET

Meghívó

2008. DECEMBER 25. (10.00)

GYERMEKKARÁCSONY 2008. DECEMBER 26. (16.00)

Karácsonyi istentisztelet keretében a Mindenki Templomában December 26 -án, pénteken, 16 órakor bemutatásra kerül

Az igazi ajándék című színdarab

EVANGELIZÁCIÓ

2008. DECEMBER 27. (18.00)

Közreműködik: a Mindenki Temploma Ifjúsági- és Gyermekszínpada A színdarabot írta és rendezte: O. Bódi Éva színművésznő

VASÁRNAP

2008. DECEMBER 28. Úrvacsorai közösség (10.00) Istentisztelet (11.00)

Szeretettel meghívjuk a gyülekezet minden tagját, kedves családjukat és barátaikat! (1105 Budapest, Cserkesz u. 7-9.)

SZILVESZTERI ISTENTISZTELET

2008. DECEMBER 31. (18.00)

Bereczki Sándor lelkészünk Iránytű című sorozatát kövessétek a Pax Tv műsorán! (December 25, 26-án 13:30-kor) Prédikációit és a gyülekezetünk híreit már videó formátumban is megnézhetitek a honlapunkon! Szerda Péntek Szombat Vasárnap

17: 18: 17: 18: 18: 10: 10: 11:

00-tól 00-tól 00-tól 00-tól 00-tól 00-tól 30-tól 00-tól

Utcamisszió Bibliai tanítás és imaóra Tizenévesek találkozója Ifjúsági összejövetel Zenés evangélizáció Úrvacsora a közösség tagjai számára Gyermek istentisztelet Istentisztelet

Gyü l e ke z e t ü n k k i a d v á n y a i : I g e h i r d e t é s e k sorozat, Tanítások sorozat, naptáraink és hírleveleink m e g t a l á l h a t óak a templ o m k öny vtá r á b an. H o nlap : w w w.m in d e n k it e m pl o m a .h u , e- mail : mindenk itempl o ma@mindenk itempl o ma. hu C ím : 1 1 05 Bu d a pe st , Cse r ke sz u . 7- 9, Tel .: (+36 1) 431 97 92 , Fax: (+36 1) 431 9796