PLATÓN: ÁLLAM
Milyen különbséget látni a korai dialógusokhoz képest?
1. Szókratész kizárólag morálfilozófus 2. Szókratésznél nem jelennek meg az ideák és a felidézhető tudás (anamnézis) 3. Szókratész azt vallja, hogy nincs tudás birtokában, de ezt keresi 4. Szókratész szerint a lélek halhatatlan és egységes 5. Szókratészt nem érdeklik a matematikai tudományok 6. Szókratész filozófiáról alkotott felfogása populista 7. Szókratésznek nincs kifejezett politikai elmélete 8. Szókratész elutasítja a mélyebb homoszexuális szerelmet 9. Szókratész vallásossága egyszerű és etikai következményekkel jár 10. Szókratész filozófiai módszere az elenkhosz Gregory Vlastos: Szókratész, az ironikus és morálfilozófus
Platón és Szókratész megkülönböztetésére 2 irányadó elmélet létezik: 1. Developmentalisták: Platón intellektuális fejlődésének lehetünk tanúi a korai dialógusoktól kiindulva. Szerintük Platón előbb hűen adja vissza a történelmi Szókratészt és gondolatait, de idővel egyre inkább jellemző, hogy Szókratészt már a saját gondolatainak szócsöveként használja 2. Unitáriánusok: Platón egész életművén belül egységes álláspontot képvisel minden kérdésben, és nem mond ellent önmagának. Elméletük szerint a korábbi platóni dialógusokban fellelhető gondolatok mintegy előkészítik a terepet a későbbi gondolatoknak, de ez egy tudatos döntés Platón részéről.
Platón életrajza • Kr. e. 428/7: Athénban született arisztokrata családba • Szolón rokona, nagybátyja Kharminész és Kritiasz • Két bátyja: Glaukón és Adeimantosz • Erős politikai irányultság • 20 éves korától Szókratész tanítványa • Halála után Megarába menekült és Eukleidésznél volt vendég. Ezután feltételes egyiptomi, itáliai és kürénéi utazások, majd vissza Athénba. • Három alkotói korszaka: korai, középső, kései. • Három szicíliai út: először Kr. e. 388 körül, amikor Dión nevelője lett, másodszor Kr. e. 367-ban Dión visszahívta Platónt, harmadszor Kr. e. 361/60-ban. • Kr. e. 385: az Akadémia alapítása. • Kr. e. 347: halála.
ÁLLAM
Állam • Platón középső korszakához tartozó mű, amelyből az I. könyv még a korai, szókratikus dialógusokhoz sorolható • Kr. e. 370-es évek közepe, több évig íródott • A Hetedik Levélből tudjuk, hogy Platón fejében már az első szicíliai útja során megszületett a filozófuskirályok gondolata (Kr. e. 388 körül) • 10 könyvből álló mű • Dialógus forma Platón arra hívja az olvasót, hogy ő is csatlakozzon be a gondolatmenetbe, aktívan beszélgessen a szereplőkkel
• Ógörög címe: politeia = alkotmány, politikai rendszer, politikai struktúra de Rousseau figyelmeztet, hogy ne a címe alapján ítéljük meg a művet, ugyanis ez nem csak politikai filozófia. • Erényről és politikáról szóló mű: ugyanazok az erkölcsi törvények vonatkoznak az egyénre, mint az államra • Az alapkérdés szigorúan etikai: „Mi az igazságosság?” • Az államra vonatkozó kérdés azért merül fel, mert az államban az etikai kérdések nagyobb betűkkel vannak írva, mint ha egy ember példáján vizsgálnánk őket • Ennek ellenére érdekes, hogy Platón első középső műve – bár a lélek kérdéséből indul ki, - egyből politikai jellegű • Platón csak Szókratész halála után 5 – 10 évvel döntött a filozófia mellett a politika ellenében • Ugyanakkor hatalmas kultúrakritika is • Metafizika • Rousseau szerint elsősorban neveléselmélet • Mai szemmel pszichológiai műnek is lehet értelmezni
I. könyv • Helyszín: nem Athén, hanem Peiraieusz. Kikötőváros Athéntól délnyugatra 12 km távolságban, 2 óra járásra • Időpont: Athén még erejének és pompájának csúcsán, békében, Kr. e. 422/1 körül • Időtartam: egy este • Kiindulási helyzet: • Új ünnepen volt Szókratész és Glaukón a kikötővárosban, onnan indulnak hazafelé Athénba • Polemarkhosz meglátja őket az úton és apja házába invitálja a társaságot, akivel együtt volt Adeimantosz, Glaukón fivére • Első szó: „Lementem” (katabén) = alászállás
Igazságosság 1. definíciója • Kephalosz: Polemarkhosz idős apja, akinek a házában zajlik a beszélgetés. Vagyonos ember. Szókratész azzal indítja a beszélgetést, hogy rákérdez arra, hogy milyen ilyen idősnek lenni. • Kephalosz szerint a halál közeledtével az ember egyre inkább számot vet azzal, hogy mi jót és rosszat tett életében • Ehhez tudni kell, hogy mi az igazságos. • Kephalosz szerint: „ Igazságosságosnak lenni annyi, mint (a) igazat mondani és (b) visszaadni, amit másoktól kapunk.” • Szókratész válasza: Ha egy labilis érzelmi állapotban lévő embernek visszadnánk a fegyverét, azzal nem tennénk jót vele. • Kephalosz innentől visszahúzódik a beszélgetéstől • Kephalosz = tradíció, hagyományos athéni gondolkodás • Innentől más szintre kerül a dialógus
Igazságosság 2. definíciója • Polemarkhosz: a fiatal generációt, az athéni „úriembert” képviseli, aki számára a barátai és a családja iránti lojalitás a legfontosabb. • „Igazságosság az, amikor jót teszünk a barátainkkal, de ártunk az ellenségeinknek.” • Szókratész ellenvetése: számos esetben tévedünk arról, hogy ki a barátunk és ki az ellenségünk, így ez nem lehet a kritérium. • Ettől függetlenül a barát-ellenség megkülönböztetés a 20. században is rendkívül virágzó koncepció volt: Carl Schmitt szerint az egész politikainak ez a feszültség ez az alapja, és aki nem ebben a párhuzamban gondolkodik, azt automatikusan bekebelezik más országok
Igazságosság 3. definíciója • Thraszümakhosz: Agresszív, aki szereti kimondani az általa igazságnak vélt kemény állításokat. • Igazságos az, amelyik hasznos az uralkodók számára, az erősebb számára előnyös. Mindenki igazságtalan lenne, ha meglenne hozzá a hatalma. • Immoralista tézis. • Megjelenik a politikai szempont. • A hatalom a legfontosabb kritérium. • Thraszümakhosz elpirul, amikor ennek alapján azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy a legjobb élet, amikor maximális igazságtalanságot követünk el másokkal szemben • Elszégyelli magát, hogy egy türannikus álláspontot véd • Szókratész és Thraszümakhosz végül megegyeznek abban, hogy a lélek erénye az igazságosság, de az I. könyv végére így se találják meg az igazságosság definícióját
Szereplők hierarchiája
I. könyv Alacsonyabb szint
II-X. könyv Magasabb szint
Racionális
Thraszümakhosz
Szókratész
Indulatos
Polemarkhosz
Glaukón
Vágyakozó
Kephalosz
Adeimantosz
II. könyv • Szereplők: • Glaukón: Platón testvére, fiatal arisztokrata, a legerényesebb Szókratész után a dialógus résztvevői közül. • Célja: megismerni az igazságosság valódi természetét a 3 hibás definíciós kísérlet után. • Meg kell találni, hogy az igazságosság melyik jó kategóriába esik a 3 közül: • Amit önmagáért akarunk, és nincsenek következményei • Amit önmagáért akarunk és jó következményeiért • Amit önmagáért nem akarunk, csak a jó következményeiért • Adeimantosz: szintén Platón testvére. Nemes jellem, de hedonista szemlélet. Szeretnek Glaukónnal versengeni.
• Glaukón finomabb formában újrafogalmazza Thraszümakhosz elvét 3 pontban, amely Glaukón és Adeimantosz szerint a közvélekedéssel is egybeesik. 1. Eszerint az erkölcsi törvények rendszere olyan szükséges rossz, amelyhez a mindennapi élethez szükségünk van, de igazságtalankodni jó, de azt elszenvedni rossz. 2. Csak azért igazságos valaki, mert nem tud igazságtalan lenni (Gügész gyűrűje) = hatalom (Thraszümakhosz érve) + immunitás (új érv) 3. Az igazságtalan ember élete jobb, mint az igazságosé
Itt csatlakozunk a kötelező szövegrészlettel a dialógusba. Mi következik? 367e-376e
• Szókratész válasza: • Igazságosság az állam kapcsán is releváns kérdés • Azért érdemes az állam kapcsán tovább vizsgálni a kérdést, mert ott nagyobb betűkkel látszódik minden, mint egy ember életében (368e) • Itt kerül a dialógus előterébe az állam • Módszer: előbb az államon, a nagyobbon kell megvizsgálni az egyes kérdés, utána lehet áttérni az emberre, a kisebbre. • Ezt a módszert alkalmazza a mű további részében • Egyből neki is látnak a módszer alkalmazásának • Az igazságosság és igazságtalanság létrejöttéhez vizsgáljuk meg az állam létrejöttét, javasolja Szókratész (369a)
• Állam keletkezése: • Állam létrejöttének az oka: senki sem önellátó (369b) • Első állam = IGAZI ÁLLAM • Jellegzetessége, hogy már a civilizációt képviseli, állandó földterületen letelepedett lakosokról van szó • Állam = minél több segítő egy területen (369c) • Alapvető szükségletek:étel, hajlék, ruházat (369d) • Legfontosabb foglalkozás ekkor: földműves, építőmester, takács és varga; valamint az ő munkájukhoz szükséges mesterek: ácsok, kovácsok (369d, 370d) • Minden ember azt a munkát végezze, amelyre természet szerint alkalmas (370b) • Árucsere szükséges, mert nem lehet olyan helyre építkezni, amely által mindent szükséglet fedezhető. • Export és import, ehhez kereskedők kellenek, valamint elég lakos ahhoz, hogy exportra termeljen.
• Piac és pénz megjelenik. • Pénz = cserét szolgáló jelkép, tehát nem természetes • Megjelennek az árusok is a kereskedők mellett. • Ezzel teljes lett az első állam. • Fontos: itt csak kézművesek vannak, a későbbi őrök és filozófusok nem részei az első államnak. • Kérdés: hol jelenik meg az igazságtalanság? (371e) • Szókratész és Glaukón ezzel áttér a második várostípus, a fényűző város tárgyalására (372e) • Fényűző állam = GYULLADÁSOS VÁROS • Az alapvetőt meghaladó igények és szórakozás állama. • Ennek megfelelően számos új foglalkozás – pl. nevelő, orvos, költők (373b-c) • Ez utóbbi révén jönnek rá, hogy lelki táplálék is szükséges, így az extra igények nem feltétlenül rosszak.
• Probléma, amely a nagyobb létszámú lakosságból következik: (373d) • Nagyobb területi igény: terület szomszédoktól foglalható • Hadsereg kell, amelynek tagjai az őrök. • „Őrök” kifejezés első megjelenése: 374d. • A háborúskodás egy techné (374b). • Testileg és lelkileg is fel kell őket készíteni a feladatra, miközben a többi tevékenység alól mentesülniük kell (374e). • Az őrnek 2 kritériumnak kell megfelelnie: 1. Szelíd legyen, de erős és gyors. Mint egy jó kutya, aki a gazdájának engedelmeskedik, de az ellenséget megugatja, szükség esetén rátámad. 2. Bölcsességszerető.
• Az őrök nevelése tehát a következő téma, amely közelebb visz a beszélgetésben résztvevők szerint az igazságosság megismeréséhez. • Az őrök nevelése 2 pontból tevődik össze: 1. Testi nevelés: testgyakorlás. 2. Lelki nevelés: múzsai nevelés. • Egyik legvitatottabb pontja Platón Államának a cenzúra: Szelektálni kell, hogy milyen művek elérhetők. (377c-d) • Erre azért van szükség, mert a mesék jellemformáló erejűek, és csak a helyes, igaz mesék formálják jó irányba a jellemet. • A dajkák és az anyák csak ezeket mesélhetnék. • A mesék helyére a filozófiát állítja Szókratész.
III. könyv • Őrök nevelésének további kritériumai: • Nők és férfiak együtt történő nevelése • Férfi és nő között nincs lényegi különbség, kivéve a szaporodásban betöltött szerepükben. • Bátorság és mértékletesség fejlesztése • A költeményekben nem jelenhet meg a félelem, a mértéktelenség és az istenek nem megfelelő ábrázolása; ellenben megfelelő hősök kellenek példaképként, akik az erkölcsi jót testesítik meg • Ezek a vágyaknak és az érzelmek a kontrollja szélesebb értelemben • Testi nevelés: Testedzés és hadakozás. Nagyon fontos, de itt is a mértékletesség a szempont.
IV. könyv • Adeimantosz felteszi a kérdést, miszerint Szókratész túl sokat vár el az őröktől, miközben nem jutalmazza őket eléggé. (419a) • Az őrök boldogságánál fontosabb az állam egészének java. • Az állam célja a közjó, amelyen mindenkinek úgy kell dolgoznia, amelyhez természettől fogva legjobban ért. • Szókratész tehát nem válaszolja meg a kérdést megfelelően. • Ideális állam mérete: amíg egységes tud maradni. A cél tehát nem az állam méretének a növelése, hanem az, hogy az egymást követő nemzedékek egyre jobbak legyenek. • Az újítás kerülendő, mihelyt a fentiek életbe léptek. • Az állam keletkezése ezzel lezárult.
• Négy kardinális erény: 1. Bölcsesség (szophia, de néha phronészisz vagy episztemé): jó megfontolás, amely arra vonatkozik, hogy miként viszonyuljon az állam önmagához és a többi államhoz. 2. Bátorság (andreia): félelemmel kapcsolatos helyes nézet minden körülmények között. 3. Mértéktartás (szóphroszüné): az élvezetek és vágyak feletti önuralom. 4. Igazságosság (dikaioszüné): mindenki azt a tevékenységet végzi, amelyre a legalkalmasabb természeténél fogva.
• A léleknek és az államnak is 3 része van: • Vágyakozó lélekrész: vagyonszerű polgárok, avagy civilek. Erény: mértéktartás. • Indulatos lélekrész: őrök. Erény: bátorság. • Ész: vezetők, akik a legjobb őrök közül kerülnek ki. Erény: bölcsesség. • A személyiségben mindhárom megtalálható, de az egyik mindig domináns. • Az igazságosság erénye az egész lélekre és államra vonatkozik. • Igazságosság egy államban: ha mindhárom rész teszi a neki megfelelő dolgát.
V. könyv 1. Az őrök számára nő- és gyerekközösség kívánatos: • Gyerekek a születést követően közös otthonba, ahol az anyák közössége és a dajkák együtt nevelik őket. Egyik gyermek sem tudja, hogy kik a szülei és viszont. • Itt nem orgiákat javasol Platón, hanem rendkívül szabályozott alkalmakkor élhető szexuális életet • Az érzelmeknek az őrök életében tehát semmilyen klasszikus szerepe nem lehet: se romantikus szerelem, se szülői szeretet nem megengedett 2. Az őröknek nem lehet magántulajdona. • Arisztotelész ellenvetése: a közös tulajdon közös elhanyagoláshoz vezet. • Hobbes, amikor megírja a Leviatánt, meg van győződve róla, hogy munkája annyira lesz haszontalan, mint ez a passzus.
VI. könyv 3. Filozófus = aki képes megragadni az örök és változatlan létezőt, a dolgok ideáját (eidosz); rendelkezik az összes erénnyel. • Az állam ő tudja az ideáknak megfelelően berendezni és igazgatni. • A filozófusok nevelésének ki kell egészülnie a Jó ideájára irányuló tanulmányokkal. Itt térünk rá a következő kötelező szövegre: 500c-502a. • Mivel nem szabad foglalkoznia a filozófusnak? (500c) Az emberek ügyes-bajos dolgaival. • Mivel kell ehelyett foglalkoznia? (500d) Isteni dolgokkal. • Miért? (500d) Mert ezáltal ő is istenivé válik. • A filozófus tehát minden erény birtokosa, és amit ő a saját életében birtokol, azt meg tudja osztani az állam egészével (500d)
• Ám a filozófus a közélet helyett inkább az isteni dolgok tanulmányozásával lenne elfoglalva, így őt kényszeríteni kell, hogy betöltse vezető pozícióját (500d). • A filozófusok alkotják meg az alkotmányt is, amelynek az isteni törvényekhez kell hasonlatosnak lenniük (501a-b) • Ezután két szöveghelyen mondja ki Platón a filozófuskirályok kívánatosságát: 500e és 501e. • Amíg nem filozófuskirályok uralkodnak, addig az állam továbbra is betegeskedni fog.
VII. könyv
Két politikai filozófiai szempontból fontos motívum: • A felemelkedés útja a nevelés. • A tudás nem kívülről jut a lélekbe. • A filozófusok képesek arra, hogy felemelkedjenek és megmutassák az utat felfelé.
• Filozófusok nevelése: • A filozófusok az őrök közül kerülnek ki, tehát már tudják mindazt, amit az őrök. Ebben a képzésben részesülnek 20 éves korukig. • 20-30 év: matematika, geometria, csillagászat és zene (harmónia tana). • 30-35 év: dialektika. • Filozófus feladatai és tevékenységei a nevelés után: • 35-50 év: gyakorlati tevékenység az államban: közéleti vagy katonai pozíció. • 50 év felett: kormányzás átvétele vagy harmonikus élet, fiatalabb generáció tanítása.
VIII. könyv
Államformák • Minden államformát a benne domináló jellemek határoznak meg. • Az ideális államforma a kiváló kevesek uralma, az arisztokrácia, de ez meg tud romlani, mert mindenben, ami keletkezett, benne van a romlás lehetősége. • 5 államforma létezik, amelyek mindegyikének egy-egy embertípus felel meg: • IDEÁLIS = Arisztokrácia (544e). Legkiválóbbak uralma, amelyben az ész uralkodik. Ez az igazságos és jó állam (544e) • E aranykornak azonban vége van, mert az utódok nem a legjobbak. Viszálykodás alakul ki köztük, majd felbontják az ideális államot. Megjelenik a magántulajdon (547c) • Metafizikai ok: körforgás. Minden keletkező elpusztul. • 4 helytelen államforma létezik (545a) • Timokrácia: Durva, becsvágyó emberek uralma. Elismerik az uralkodókat. Indulatos lélekrész az uralkodó. Példa Spárta.
• Oligarchia: Gazdag kevesek uralma. Hatalom = tulajdon. Az arisztokrácia még jobban elfajzott formája, ahol már nem szakértelem, hanem vagyon alapján nevezik ki a vezetőket. Vágyakozó lélekrész uralkodik. • Demokrácia: Népuralom. A demokráciában túlzott szabadság és a vágyakozó lélekrész uralkodik. A gazdagok után a szegények jutnak uralomra, mert fellázadnak az ellen, ahogy a hatalmat a vagyon jelenti. Ez ugyanolyan rossz, mint az oligarchiában a gazdagok uralma, mert itt sem a szakértelem jelenik meg elsődleges szempontként. • Türannisz: Zsarnokság. A demokráciában megjelenő túlzott szabadság káoszhoz és anarchiához vezet, amely törvényszerűen átcsap zsarnoksággá. A türannosz saját hatalmát védelmezendő, hadsereget szervez, és mindent hatalma stabilizálásáért tesz, miközben romba dönti a démoszt. Ez a legrosszabb államforma.
IX. könyv • A türannosz a legboldogtalanabb ember, a király a legboldogabb. • A három részre osztott lélek háromféle embert eredményez: a. bölcsességszerető (ész): ember • (1) bölcsesség és szépség szerelmese (2) törvénytisztelő király (3) államférfi, üzleti és pénzügyi szakember b. győzni szerető (indulatos lélekrész): oroszlán • (4) atléta és orvos (5) jós (6) költő és művész c. nyereségvágyó (vágyakozó lélekrész): sokfejű állat • (7) munkás vagy paraszt (8) szofista vagy demagóg (9) zsarnok
X. könyv • A művészet azért problémás, mert csak a természeti dolgot utánozza, ami már önmagában is utánzat, méghozzá egy idea utánzata. • A művész nem a valódi dolgot, hanem annak látszatát utánozza. • A filozófia és a költészet ezért ellentétesek.
Ajánlott irodalom • Platón: Állam. Atlantisz, Budapest, 2014 • Rowe, Christopher - Schofield, Malcolm (szerk.): The Cambridge History of the Greek and Roman Political Thought. CUP, Cambridge, 2005, 190–232. o. • Smith, Steven B.: Introduction to Political Philosophy, http://oyc.yale.edu/political-science/plsc-114 • Taylor, A. E.: Platón. Osiris, Budapest, 1999. 9–43. és 369–416. o.
Következő órára kötelező olvasmány Platón: Törvények 707d–715e
