A latin inflexiós morfológia
A klasszikus latin inflexiós morfológia teljes leírása (elsısorban allomorfiák tekintetében) A fonológiai környezetek egységes rendezése alapján (magánhangzós skála) Lényegesen egyszerőbb leírás, mint ami az irodalomban található
Heteroklízis fı típusai
A magánhangzók szonoritása?
Mi ebben az új? Itt:
Igei és névszói morfológia egységes leírása
Az összes allomorfia binárisként való elemzése
A környezetek egységes kezelése
Σ: lényegesen egyszerőbb elemzés a korábbiaknál + A magánhangzók szonoritásának szokatlan funkciója?
Mi ebben az új?
Az intuíció régóta jelen van, vö. a tıtípusok osztályai (a-tövek, i-tövek, msh-tövek...) Hagyományosan etimológiai alapú osztályozás, ezért nem egységes és tele van irreleváns információval Az újabb irodalomban helyenként indokolatlanul bonyolult morfológiai szerkezet, és/vagy a fonológiai környezetek indokolatlanult bonyolult leírása
Az ige: általánosságok • Minden finit igealak két tı valamelyikébıl (imperfectum, perfectum, + supinum tı, abból csak nem finit alakok) • A tövek végén levı szegmentum néha tekinthetı képzınek, de csak néha, és az inflexió szempontjából teljesen mindegy (1 kiv.) – secare ‘vág’: csak impf, amare ‘szeret’: csak ige, nare ‘úszik’: mindig, fugare ‘megfutamít’: fn-képzı, denominális ige
• Tematikus mgh-nak nevezni (impf) szokás, de félrevezetı • A három tı viszonyával nem foglalkozunk
Az imperfectumi alakok szerkezete
A perfectumi alakok szerkezete
1
Allomorfia közvetlenül impf-tı után
i → e / _# (capi → cape)
a → ∅ / _V (ama+e-, ama+o → ame-, amo)
Tıosztályok: -ā (I.), -ē (II.), -ī (IV.), -i, -u, -C (III.)
i → e / _r (capi+re → capere...)
i → ∅ / _ī (capi+ī → capī)
2
A tıvégi szegmentumok mint környezetek
Az i-tövőek elemzése
A 14-bıl 11 két nagy típus valamelyikébe esik:
• A fentebbi négy fonológiai kiigazításból három az i-tövőeket érinti
1. típus
• Nincs egyetlen alakjuk sem, ami ne esne egybe vagy az ī-tövőek, vagy a msh-tövőek megfelelı alakjával
C_
u_
i/ī_
ē_
ā_
2. típus
• Tehát elemezhetık heteroklitikus igékként
NB. Az u-tövőek egyáltalán nem viselkednek magánhangzós tövekként: tribuunt ‘osztanak’..., [uw]? Vö. még fu-/fore ‘lenni’
→ Nincs i-tövő ragozás, hanem az ī-tövőek egy részhalmaza bizonyos alakokban szisztematikusan msh-tövő • (tkp. az ókorban is valahogy így írták le)
Allomorfia közvetlenül impf-tı után, 2. verzió/1 (vö. kiosztvány 3)
Allomorfia közvetlenül impf-tı után, 2. verzió/2 (vö. kiosztvány 3)
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
Allomorfia közvetlenül perf-tı után: formai típusok (vö. kiosztvány 2)
3
Allomorfia közvetlenül perf-tı után: tıvégzıdések
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
• Az impf.-ban lexikális tulajdonság, hogy mire végzıdik a tı → nagyobb változatosság • A perf.-ban kisebb: a tı csak msh-ra vagy [u]-ra végzıdhet, és van két [ī]: ī- ‘megy’ (ire), desī‘abbahagy’ (desinere) • Egyéb mgh-s tıvég csak a fakultatív v-törlés miatt alakul ki: dēlē(v)- ‘eltöröl’, nō(v)- ‘tud’, probā(v)- ‘elismer’
Lexikálisan variábilis a hajlandóság a v-törlésre, de csak akkor lehetséges, ha toldalék
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
4
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
Ugyanaz a két nagy típus, mint impf-ban:
A nem alternáló toldalékok /1: -ī, -it
1. = is-
Lehetséges elıttük a v-törlés, de csak -īv- végő perf. töveknél:
C_
u_
i/ī_
ē_
ō_
ā_
audīvi(t) ~ audii(t) ‘hallotta(m)’ finīvi(t) ~ finii(t) ‘befejezte(m)’ novi(t) ‘tudta(m)’ amavi(t) ‘szerette(m)’
2. = er-
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
A nem alternáló toldalékok /2: -imus Nem lehetséges elıtte a v-törlés, de -ī- végő perf. töveknél rendszerint -mus: abī-mus ‘elmentünk’, de audīv-imus ‘hallottunk’ → tkp. marginálisan alternáló toldalék, vagy alternáló toldalék, csak nem jöhet létre magánhangzós környezet a számára
Allomorfia közvetlenül perf-tı után
Allomorfia közvetlenül perf-tı után (kiosztv. 4)
még két apróság: • az abiisse-típusú alakok marginálisan léteznek • s-szel toldalékolt perf. töveknél marginálisan elıfordulnak az is-toldalékok mgh utáni variánsai: – divisisse ~ divisse ‘felosztani’, dixisti ~ dixti ‘mondtad’, traxisse ~ traxe ‘húzni’ (a többszörös s-ek törlése vagy szótagszerkezeti kiigazítás, vagy a perf. -s- toldaléka is törlıdik ugyanúgy, mint a -v-)
5
Allomorfia bıvített tı után
Az igei allomorfiák összefoglalása
Azaz személyragok nem közvetlenül impf. vagy perf-tı után; csak [r b i ā ē], tehát 1. típus:
Az igei allomorfiák (helyi anomália / 1) Fut.Ind. -e(*agem h.)
Coni. -aagam
Az igei allomorfiák (helyi anomália / 2) Fut.Perf. -er-
Praes.Perf .Coni -eri-
agam
egero
egerim
ages
agas
egeris
egeris
aget
agat
egerit
egerit
agemus
agamus
egerimus
egerimus
agetis
agatis
egeritis
egeritis
agent
agant
←
(*egerunt h.)
egerint
A névszóragozások • szerkezetileg egyszerőbb, mint az igeragozás (nincsenek bıvített tövek, csak tı+eset/számrag) • morfofonológiailag viszont bonyolultabb • (a nyelvtani nem jelölésérıl itt most nem lesz szó)
egerint
←
A névszóragozások • lehetséges tıvégzıdések: -ă
-ŏ/ŭ
-ē
-ū/ŭ
-ĭ
-C
• az i-tövőek heteroklitikusak: – civi- ~ civ- ‘polgár’, urbi- ~ urb- ‘város’...
de máshogy, mint az igék, mert – nem rendszeres (kiszámíthatatlan, hogy konkrétan mely alakok milyenek) – nem szimmetrikus (nincs tiszta i-tövő névszó) (NB. itt sem etimológiai alapon osztályozunk! pl. -ēs)
6
Sing Nom és Acc (kiosztvány 6)
Sing Gen, Dat és Abl (kiosztvány 7)
Plur Nom és Acc (kiosztvány 8)
Plur Gen és Dat/Abl (kiosztvány 9)
A névszói allomorfiák összefoglalása
Névszói + igei inflexió együtt (kiosztvány 10)
7
A magánhangzós skála
A magánhangzók szonoritása Fonológiailag:
a
o(/u)
e
i,u
C
– alsó–felsı kontraszt, centrális–szélsı kontraszt
Fonetikailag: – intenzitás, idıtartam, toldalékcsı nyitottsága, akusztikai energia, szájüregi nyomás
Kérdés:
Funkció/megnyilvánulás:
• ez azonos-e a hangzóssági skálával (szonoritás)? • mi a helyzet a zárt magánhangzókkal?
A magánhangzók szonoritása
– szótagsúly (moraikusság), hangsúlyozhatóság, zöngétlenedés
A magánhangzók szonoritása
A latin magánhangzós skála?
A latin magánhangzós skála?
Fonológiailag:
Funkció/megnyilvánulás:
– alsó–felsı kontraszt igen – centrális–szélsı kontraszt nem releváns
Fonetikailag:
– szótagsúly (moraikusság), hangsúlyozhatóság – ezek irrelevánsak, az összes mgh egyformán viselkedik (eltekintve a hosszúságtól) – zöngétlenedés a latinban nincs
– intenzitás, idıtartam, toldalékcsı nyitottsága, akusztikai energia, szájüregi nyomás – ezek nem vizsgálhatók, bár némi jele mintha volna annak, hogy a felsı mgh-k (legalábbis az [i]) rövidebbek voltak, vö. Sen (2014)
A magánhangzók szonoritása Hasonló példák nehezen találhatók; – udihe (tunguz): más allomorfok felsı és nem felsı mgh-k után – ez 1 db bináris kontraszt
→ a skála egyetlen funkciója az inflexiós morfológiában figyelhetı meg, annak tkp. a központi szervezı elve
A magánhangzók szonoritása A felsı nyelvállású magánhangzók hogyan viszonyulnak egymáshoz?
– finn: PlurGen rag variabilitása a mgh nyíltságának függvénye – ez egyetlen rag egy gazdag inflexiós rendszerben, és más tényezık is szerepet játszanak (szóhosszúság, szótagsúly)
De a nyíltság központi szerepe és az egyszerőség amellett szól, hogy ezt a mgh-s skálát és a szonoritást ne tekintsük két külön dolognak → szokatlan funkció!
8
Névszói + igei inflexió együtt (kiosztvány 10)
A magánhangzók szonoritása A felsı nyelvállású magánhangzók hogyan viszonyulnak egymáshoz? Ha nem ugyanakkora a hangzósságuk, akkor az [u]-nak kellene, hogy nagyobb legyen • a névszóknál mindig egyformán viselkedik az [i]vel • az igéknél mindig egyformán viselkedik a mássalhangzókkal → ha az igéknél ezek a tövek [uw]-ra végzıdnek, akkor a probléma eltőnik, szon [u] = szon [i]
Összefoglalás A latin nyelv teljes inflexiós rendszere leírható • a magánhangzók szonoritási skálája alapján • lényegében bináris allomorfiák halmazaként • amelyeket az egybefüggıség (kontiguitás) jellemez – vagyis ha a skálán két nem szomszédos környezethez ugyanaz az allomorf tartozik, akkor a köztük lévı összes környezethez ugyanaz az allomorf tartozik
9
