Ebben az esztendőben történt

1

Mezőnagymihály település lakóinak lapja. Kiadja A MI FALUNKÉRT Alapítvány.

Krónikás 2011. 6. évfolyam, 4. szám

Ára: 100 Ft.

Ebben az esztendőben történt Az önkormányzat törvényben előirt feladatait részben önállóan, részben társulásban való részvétellel látja el. Mezőnagymihály község önkormányzata társulásban tartja fenn Gelej község önkormányzatával közösen, önálló intézményként Mezőnagymihály - Gelej községek Körjegyzőségét, az igazgatási feladatok ellátására. Emellett közösen tartja fenn az oktatás, mint kötelező önkormányzati feladat ellátására, a Tündérkert Napköziotthonos Óvodát és a Mesevár Tagóvodát, valamint az Arany János Általános Iskolát. Önkormányzatunk folyamatosan támogatja a non-profit szervezeteket, a MIFA Alapítványt, a helyi sportegyesületet, a polgárőrséget és a Hagyományőrző kórust. Tavasszal megkezdődött a faluközpont rendezése, virágosítása. Jövőre szeretnénk még virágosabbá, rendezettebbé tenni községünket. Közösen óvjuk a vandálok ellen, mert sajnos vannak olyanok, akik nem nézik semmibe mások fáradságos munkáját. Ehhez már most kérem a lakosság pozitív hozzáállását, hogy közvetlen környezetét mindenki szépítse, gondozza. Idén is sikerült egy színvonalas falunapot tartanunk, amelyhez 750 000 Ft pályázati támogatást nyertünk. Úgy gondolom a falu apraja-nagyja megtalálta a neki való szórakozási lehetőséget. Külön öröm volt számomra, hogy ezen a napon átadásra került az Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér. A beruházás az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében valósult meg. A beruházás költsége 57 614 000 Ft volt, melyhez 46 091 000 Ft támogatást nyertünk. Az intézmény vezetői állására 2011. december 31-ig lehet pályázni, melynek elbírálá-

sa után a Művelődési Ház 2012. januárjában nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. Az általános iskola energetikai korszerűsítése is megtörtént. Teljes fűtési rendszer korszerűsítése a főépületben, a két tantermes épületben kazáncsere és a főépület tetőcseréje is rendben, az előre megszabott határidőn belül megvalósult, összesen 23 000 000 Ft beruházási költséggel. Ebből 20 709 000 Ft-ot szintén pályázaton nyertünk. Sajnos a tavaszi csapadékos időjárás hídjaink megrongálta, életveszélyessé tette. Az árvíz során megsérült három híd felújítására 8 363 000 Ft vis maior támogatást kaptunk. Ebből két híd, a Malom és a Púpos híd felújítása, valamint a „Pap” híd teljes újjáépítése valósult meg 9 293 000 forintért. „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért” projekt keretében 3 fő 1 980 000 forintos bértámogatással dolgozhatott. 2011-ben is foglalkoztattuk a segélyezetteket. Összesen 29 fő munkanélküli foglalkoztatásához 5 896 000 Ft pályázati támogatást kaptunk. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok működtetésük költségeikre ÖNHIKI pályázatot adhattak be. Ezzel a lehetőséggel mi is éltünk, s az első fordulóban 6 404 000 Ft-ot nyertünk. A második forduló elbírálása ebben a hónapban várható. Az Eu élelmiszer segélyprogram keretén belül kétszer osztottunk a rászorulók között élelmiszercsomagot. Idén is, mint minden évben a Bursa Hungarica Ösztöndíj keretében támogattuk a főiskolán továbbtanuló diákokat, havi 4000 forintos összeggel. Alkotmányunk ünnepét, augusztus 20-át első ízben köszöntöttük kö-

zösen a község lakosságával. Szent István királyunkra, az államalapításunkra, és a több mint ezer éves államiságunkra emlékeztünk. Az új kenyeret megszentelése után együtt fogyasztottuk el, az összetartozás és a közös, szép jövő jegyében. Ezt a szép hagyományt jövőre is szeretnénk folytatni. Most is, mint minden évben, köszöntjük az időseket. Szeretnénk, ha minél többen részt vennének ezen a rendezvényen, hiszen színvonalas műsorral, ebéddel és felhőtlen szórakozással kívánunk kedveskedni a falu idős lakosságának. Aki nehezen tud mozogni, annak a hivatali kocsival oldjuk meg a be- és hazaszállítását. Tavaly került először megrendezésre a Falu Karácsonya. A nagy sikerre való tekintettel idén is megrendezzük december 22-én. Tavaly szakadó hóesésben ünnepeltünk és gyújtottuk meg az adventi koszorú gyertyáit. Jó lenne, ha az idén még többen ünnepelnének velünk. Mézeskaláccsal, forró teával és forralt borral várjuk a kedves lakosságot. Higgyék el nekem ebben a rohanó, kilátástalan világban szükség van az egymásra figyelésre, az együtt ünneplésre. Ennyiben szerettem volna Önöket tájékoztatni a mögöttünk lévő időszakról. Ígérem képviselőtársaimmal együtt a jövő évben is tudásunk legjavát adva azon leszünk, hogy kihasználva minden pályázati lehetőséget, községünk ha lassan is, de a fejlődés útjára lépjen. Magam és képviselőtársaim nevében kívánok Önöknek békés boldog karácsonyt és eredményekben gazdag, boldog újévet. Vályi László polgármester

Krónikás

2

Gondolatok karácsony előtt – de nem a karácsonyról Az elmúlt évek során szinte észrevétlenül lettem a Krónikás egyik állandó cikkszerzője. Valahogyan mindig úgy alakulnak ugyanis a dolgok, hogy negyedévente akad egy olyan téma vagy probléma, ami különösen foglalkoztat és amiről azt sejtem, hogy talán mások számára sem érdektelen. Sokáig motoszkál a fejemben, „agyalok rajta” és a végén egyszerűen jólesik leírni. Még akkor is, ha megoldást nem mindig remélek és esetleg ellenségeket szerzek. Szeretek hangosan gondolkodni. Jó lenne, ha ezt- az újság adta lehetőséggel élve-, többen is megtennék. Már jó néhány hete nem hagyott nyugodni egy téma. Sejtettem, hogy ebből megint cikk lesz, de nem bántam. Ezúttal is csak gondolkodom, gondolkodom és most leginkább úgy, mint szülő, aki felelős a gyermekei sorsáért. Ezért is különösen rossz az, hogy a fejemben kavargó dolgok legfőbb eleme a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzése, az aggódás és egy kicsit a félelem is. Csupa negatív dolog, de a problémák már csak ilyenek. Akkor hát kezdem a hangosan gondolkodást. Minden gyerek életében óriási dolog, amikor eléri az iskoláskort. Izgalommal teli várakozással tekint az első osztályra. A felnőttek számára ez persze természetes dolog, pedig változásokat hoz a mindennapokban és legtöbbször alaposan át is rendezi azokat. „Ez az élet rendje.” - legyintenek rá sokan, de az első iskolai napok emléke, az első tanító néni arca, az első iskolai barátok, az első iskolai csínytevések a legtöbb embert szinte az élete végéig elkísérik. Szívesen emlékeznek vissza ezekre, hiszen ezek az apró mozzanatok aztán életük mérföldköveivé válnak. Minden szülő arra vágyik, hogy a gyereke ne szorongva, hanem lelkesen kezdje az iskolát. Csak remélni meri, hogy olyan életre szóló élményei lesznek, mint neki voltak egykoron és hogy lesz majd miről mesélnie a saját gyerekeinek a kisiskolás éveiről, ha elérkezik az idő. Ezek cáfolhatatlan és tagadhatatlan tények. De mi lesz majd az én leendő elsősöm

meséjében? Kilenc gyerekről fog szólni csupán?! Négy nagycsoportos ovis Mező­ nagymihályon és Gelejen is csupán öt. Ezek is tények, de már cseppet sem olyan szívmelengetőek, mint a fentebb említettek. Csak ennyi? - kérdezik a kevésbé tájékozottak. Hihetetlen, de igaz. Nehéz úgy csűrni-csavarni a statisztikát, hogy többnek tűnjön, pedig sokan sok helyen bátran játszanak a számokkal. Ez azonban a nyers valóság. Nagy osztály bulik nem lesznek, az biztos… Tényekről van tehát szó, ami mindenki számára már elég régóta köztudott, mondhatnánk nyílt titok. Már ennek az újságnak a hasábjain is írtunk róla. Aztán vártunk valamire, reméltük a csodát, vagy legalább egy próbálkozást, kísérletet a megoldásra. Régen, ha a kisgyerek elérte a hatéves kort beíratták a helyi, falusi iskolába. Eleinte a szüleivel, később már egyedül vagy az utcabeliekkel sétált el az iskolába és mindenki biztos volt benne, hogy attól jobb helyen nem is lehetne. Megtanult írni, olvasni, számolni és ha volt hozzá elég tehetsége, hát akkor beíratták egy városi gimnáziumba. Erre persze mindenki büszke volt, hiszen jó hírét vitte a falusi iskolának. A szülők sem a közoktatási törvény meg a különféle szabályozások és okiratok bűvkörében éltek akkoriban, hiszen ezek többsége csupán a modern kor velejárója. Élhető falvakban éltek, ahová mindenki hosszú távra rendezkedett be. Szinte biztos volt, hogy a gyermekük azokkal kezdi majd meg az iskolai tanulmányait, akiket már aprócska kora óta jól ismert,és annak is, hogy együtt is búcsúznak majd a megszokott iskolai falaktól. Aztán teltek az évek és az évtizedek és igen csak nagyot változott az egész világ, beleértve a mi szűkebb kis világunkat is. Ezt a rendet is jól megbolygatták. Az ok szerintem eléggé prózai, bár nyíltan csak az utóbbi években beszélnek róla: sokba kerül a gyerek. Ha iskolás, ha óvodás, egyre megy. Nagyon sokba az államnak, az önkormányzatnak. A szülőket valamilyen

okból ebből a felsorolásból előszeretettel kihagyják. Megszabták, hogy mennyi gyerek járjon egy első osztályba, hogy még „kifizetődő” legyen a dolog. Forintosították a gyerekeket. A fejkvóta és az állami normatíva szavakat hallhatjuk manapság a legtöbbet a híradásokban, ha az iskoláról van szó. Igen ám, de abba nem igazán szólhat bele egy település, hogy hány gyerek szülessen az ott élő családokban. Kedvező feltételeket teremthet, vonzóvá teheti a fiatalok számára a letelepedést, újszerű kezdeményezéseket valósíthat meg, de ennél tovább nem igazán ér a keze, már ami a családtervezést illeti. Pedig annyi jó ötletet hall és lát az ember szerte az országban, hiszen sajnos nagyon aktuális ez a mi „kis” problémánk. A minap is kezembe akadt egy újságcikk egy faluról, mely néhány éve még a miénkhez hasonló gondokkal küzdött. S láss csodát! Az elfogadó környezetnek, a nyitott és az új lehetőségeket kereső vezetőknek köszönhetően mára majd’ megduplázta lakói számát és vonzó célponttá vált a fiatalok körében. A régi lakók civódtak, irigykedtek, várták a sült galambot és csak panaszkodtak:” Ez sincs, az sincs. Így se jó, úgy se jó.” Az újak pedig: „Akkor fogjunk össze és teremtsük meg!” És nekik lett igazuk. Sok település azonban kivár és remél, hogy hátha majd most vagy a következő évben vagy azután talán magától megoldódnak a dolgok. Várni? Mire? Jó lenne tudni, mert akkor lehetne bízni. A bizakodás pedig reményt ad, hogy talán nemsokára jobb lehet. Reményt, hogy ettől már csak jobb lesz. Mit tegyen azonban addig az a szülő, akinek a gyermeke éppen a sanyarú években kezdi majd az iskolát. Hogyan biztassa, ha maga sem biztos semmiben? Az állam ettől jóval türelmetlenebb és nem vár. Törvényt hoz, lesújt annak teljes szigorával és nem kegyelmez. Az sem bánja, ha ezzel kisgyerekeket foszt meg attól, hogy saját falujukban kezdjék meg az iskolát. Nincs meg az előírt létszám? Vonj össze, társulj, utaztass, spórolj, bocsáss el, gazdálkodj ésszerűen és vészeld át a sanyarú éveket! Eltű-

Krónikás

3 nő felső tagozatok a kisebb falvakban? Sebaj! Vidd a gyerekedet még mes�szebbre, még nagyobba, csakhogy gazdaságosabb legyen a dolog. Mint egy termelő üzemben! Szűnjön meg minden helyi, emberközeli, csináljunk „kombinátot”. De hiszen gyerekekről van szó, hat-hét évesekről, akik szeretnék a cikk elején említett első iskolai élményeiket minél közelebb a szülői házhoz megszerezni. Dr. Vekerdy Tamás a híres gyermek pszichológus nagyon gyakran idézi cikkeiben az alábbiakat, ha az iskolák „átszervezéséről” kérdezik: „Magyarország is a jogrendszere részévé tette azt a gyermekek jogairól kötött nemzetközi Egyezményt, melynek egyik cikkelye kimondja, hogy az intézmények, törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.” Leegyszerűsítve: úgy kellene mindent csinálni, ahogy az a gyereknek a legjobb. Vagyis a gyerek érdeke az iskola összevonás, az iskola bezárás, az hogy ingáznia kell és

nem járhat a saját falujában iskolába? Lehet, hogy az ő érdekét veszik alapul elsősorban, de ezeket aztán másodsorban még jó néhány gazdasági tényező és döntés fölülírja. Régen is mindenki megtanult írni, olvasni a falusi iskolában, ezért kissé álságos az a vélemény, hogy nagyobb iskolában több lehetősége van egy diáknak. No, de mire is? Mit tehet a szülő? Ő is csak vár, hátha egyszer az ő véleményére is kíváncsi lesz valaki, és felkapja a fejét minden iskoláról szóló hír hallatán. Most ugyan mit találtak ki? A kényszer szülte társulás nálunk ugyanis már „kipipálva”. Felröppent az a hír is a törvényalkotás során, hogy egész napos iskola lesz felső tagozatban – már ahol megmarad. Jó, jó, de miből?- kérdezik sokan és csak ezután jön a hogyan. Alsóban már évek óta nagyon jól működik, főleg annak fényében, hogy milyen nehezen indult. Most már látszanak az eredményei, biztatóan jöhetne a folytatás, de közben sajnos elfogytak a gyerekek. A hogyan továbbra most decemberben még nem tud-

Közel fél éve csőtörés miatt bontották fel az útburkolatot a Sár utcában a vízművek szakemberei. A hibát elhárították, csak egy dologról feledkeztek meg az illetékesek. A burkolat helyén még ma is csak a visszatöltött föld látszik. Vajon kinek lenne a dolga a helyreállítás és elkészül e valaha is, mint a Luca széke, vagy ez a munka is csak úgy lesz elvégezve, mint a szennyvíz beruházást követő helyreállítások? Egy biztos a Sár utca lassan újra a régi lesz! Burkolat nélküli, sáros, csatornázatlan mellékutca a falu közepén, lassan akkora gödrökkel, melyekben egy teherautó is felakad!

ja a szülő a választ. Látja viszont és érzi is a saját környezetében az aggályos konfliktusokat, a nem egyfelé és nem egyféle gondolkodást, az akadályokba ütköző párbeszédet vagy annak hiányát. Érzi a feszültséget, az elhallgatást, az egymásnak feszülést. Történelemből megtanultuk, hogy még az egymással háborúban álló felek is leülnek egymással szembe a fehér asztalhoz, hogy közösen keressék a békekötés lehetőségét. Nálunk ezek az asztalok sajnos szó szerint igen messzire kerültek egymástól az utóbbi években. A látszat legalábbis ez, és sajnos senki sem bizonyítja be nekünk, hogy ez a bizonyos látszat csal. No, de közeleg a Karácsony. Jó alkalom ez a megbékélésre, az egymásra figyelésre és a szeretet kinyilvánítására. Szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy a fenyő és mézeskalács illata az én fejemből is elűzi majd a sötét gondolatokat. Barta Andrea

2011.12.06-án ismét járt az iskolában a gyerekek kedvence a Mikulás, kíséretével a krampuszokkal! Minden osztályba külön-külön ellátogattak és minden gyereknek adtak ajándékot. A gyerekek dalokkal, verssel, apró ajándékokkal hálálták meg a jószívű Mikulás látogatását.

Krónikás

4

Mezőnagymihály Község Önkormányzata a „Közalkalmazottak jogállásáról szóló” 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján pályázatot hirdet

Művelődési Ház és Könyvtár Művelődésszervező munkakör betöltésére. A közalkalmazotti jogviszony időtartama: határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony        Foglalkoztatás jellege: Teljes munkaidő, heti 40 órás A munkavégzés helye: B.-A.-Z. Megye, 3443 Mezőnagymihály, Kossuth utca 73. A munkakörbe tartozó, illetve a vezetői megbízással áró lényeges feladatok: Rendezvény- és program szervezés, amatőr művészeti és tehetségkutató programok szervezése, lebonyolítása, könyvtári üzemeltetése, e-magyarországpont üzemeltetése, kapcsolattartás a települési intézményekkel, alapítványokkkal. Illetmény és juttatások: Az illetmény megállapítására és a juttatásokra a „Közalkalmazottak jogállásáról szóló” 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései az irányadók.  Pályázati feltételek: § Főiskolai végzettség § Kultúrális menedzseri vagy közművelődésmenedzseri, vagy kultúrális rendezvényszervező képesítés § B kategóriás jogosítvány, § Bűntetlen előélet

A pályázat elbírálásánál előnyt jelent: § Felhasználói szintű MS Office (irodai alkalmazások), § Legalább 4 év szakmai gyakorlat közművelődési intézménynél

Előnyt jelentő kompetenciák: § § § § §

Jó szintű beszédkészség Kiváló szintű kommunikációs képesség Kiváló szintű csapatmunka Kiváló szintű önálló munkavégzés Jó szintű előadói képesség

Kedves Mezőnagymihályiak!

A Mi Falunkért Alapítvány újra mese- és prózaíró pályázatot hirdet az alábbiak szerint: I. kategória: - mese írása, bármilyen témában - korcsoport: 7 – 12 év (terjedelem korlát nincs)

II. kategória: - bármilyen témában próza - korcsoport: 12 év fölött - terjedelem: maximum 2 A/4-es oldal (12-es betűméret, minimum 6000 karakter)

A pályaműveket nyomtatott formában, zárt borítékban Ilku Imrénél a Sár út 6. szám alatt lehet leadni vagy elektronikus formában a [email protected] email címre lehet elküldeni.

Beadási határidő: 2012. február 10. A határidőn túl beérkező, alkotásokat nem áll módunkban elfogadni. Díjazás: I. kategória I. helyezés: 5000 Ft-os ajándékutalvány II. helyezés: 3000 Ft-os ajándékutalvány III. helyezés: 1000 Ft-os ajándékutalvány II. kategória: I. helyezés: 5000 Ft-os ajándékutalvány II. helyezés: 3000 Ft-os ajándékutalvány III. helyezés: 1000 Ft-os ajándékutalvány Az arra érdemes írásokat a Krónikás újságban megjelentetjük!

A pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások: § § § §

Szakmai önéletrajz Végzettséget igazoló okmányok másolatai Pályázatban megjelölt feladatokkal kapcsolatos elképzelés, program Erkölcsi bizonyítvány(vagy az erkölcsi bizonyítványt kérő szelvény másolata)

A munkakör betölthetőségének időpontja: A munkakör a pályázatok elbírálását követően azonnal betölthető. A pályázat benyújtásának határideje: 2011. december 31. A pályázati kiírással kapcsolatosan további információt Vályi László polgármester nyújt, a 06-49-524-001 -os telefonszámon. A pályázatok benyújtásának módja: - Postai úton, a pályázatnak a Mezőnagymihály Község Önkormányzata címére történő megküldésével (3443 Mezőnagymihály, Kossuth u. 73. ). Kérjük a borítékon feltüntetni: „Művelődésszervező pályázat”. - Személyesen: Vályi László 3443 Mezőnagymihály, Kossuth utca 56.

A pályázat elbírálásának határideje: 2012. január 30. A pályázati kiírás további közzétételének helye, ideje: www.mezonagymihaly.hu - 2011. december 5.

Az Arany János Általános Iskolában a hagyományokhoz híven ebben az évben is november végén került megrendezésre a gyerekek körében nagy népszerűségnek örvendő fogápolási vetélkedő.

Krónikás

5

Jótékonysági bál a Tündérkert Napköziotthonos Óvoda és a Mesevár Tagóvoda javára Már az 5. tanév kezdődött úgy, hogy Gelej és Mezőnagymihály község óvodái társulásban működnek. Az intézmények összevonása után sem szakítottunk a jól bevált hagyománnyal, hiszen mindenki tudja, ha november, akkor jótékonysági bál az ovisok javára. Amint megindultak az előkészületek sorban érkeztek a felajánlások és támogatások, amiért nem győzünk elégszer köszönetet mondani. Szerencsére mindig vannak olyan emberek, akiknek van, volt vagy lesz óvodás gyermekük illetve lehetőségük, hogy támogassák a mi kis ovisainkat. Minden az előző évekhez hasonlóan történt. Pénteken délután feldíszítettük a tornatermet és megterítettük az asztalokat. Szombaton pedig 19 órától gyülekeztünk és 20 órakor kezdődött a vacsora. A nehéz gazdasági helyzet ellenére igen sokan gyűltünk ös�sze a jó cél érdekében. A belépő jegy árán nem változtattunk, 2000 Ft/fő maradt, a vacsora nélküli támogatói jegy pedig 1000 Ft/fő. Tombolát 100 Ft/db áron lehetett vásárolni. A menü pinceragu és szezámmagos rántott sertésszelet volt párolt rizzsel és burgonyapürével. A desszertről ismét az anyukák gondoskodtak. A finom és bőséges vacsora után pedig kezdődött a hajnalig tartó mulatság. A talpalávalót egész este a Sorompó zenekar húzta. Rendezvényünket - ha rövid időre is - megtisztelte Tállai András államtitkár úr is, azonban hívta a kötelesség, hiszen ezen az estén öt helyre várták. Vacsora után, a támogatói jeggyel részt lehetett venni a bálon. Az így érkezett fiatalok szemmel láthatóan remekül érezték magukat, ezért reméljük, hogy jövőre már vacsorázni is eljönnek. Mi nagy szeretettel várjuk őket. Éjfélkor mindenki izgatottan várta a tombolasorsolást. A szerencse azonban forgandó, így a sok értékes nyereményből sajnos nem mindenki részesült. Ez azonban nem szegte kedvét senkinek, hiszen a táncparkett még hajnalban sem ürült ki. Összességében elmondható, hogy a bál fantasztikusan sikerült. A jótékonysági bál bevétele 421 981.-Ft lett. Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak akik: készpénzfel-

ajánlást tettek, akik nagyobb értékű tombola felajánlást tettek, akik részvételükkel, támogatójegy vásárlásával, tombola felajánlással, süteménnyel, tojással, hagymával, vagy kétkezi munkájukkal támogatták az óvodásokat. Köszönjük Mezőnagymihály Önkormányzatának, hogy fizette a vacsora árát, Gelej Önkormányzatának a süteményt, Irénkének és Katinak a büfében való helytállást, Annuska néninek és Marika néninek a konyhai segítséget. Végezetül, engedjék meg, hogy Önökkel, kedves olvasókkal is megosszam Rober Fulghum gondolatait az óvodáról. „… életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el…” - Ossz meg mindent másokkal! - Ne csalj a játékban! - Ne bánts másokat! - Mindent tégy oda vissza, ahonnét elvetted! - Rakj rendet magad után! - Ne vedd el a másét! - Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! - Élj mértékkel! - Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! - Délutánonként szundíts egyet! - A nagyvilágban óvatosan közlekedj! - Fogd meg társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! - Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé. És senki sem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk. Antalné Vályi Éva

Krónikás

6

Quo vadis? (Hová mész?)

Akik 1980 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondoljunk csak bele, hogy akik 1980 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Mi még ásott kútból, később csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent az a szó, hogy ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk az udvaron, a kertben, az utcán, a határban, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még vezetékes telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nem bámultuk a tévét és a számítógép monitorát naphosszat, ha kevés volt az amit magunk körül láttunk a világból elmerültünk egyegy jó könyvben és saját fantáziánk szárnyain utaztunk. Mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem, sőt sokan a váz alatt tekertük az ütött kopott férfi kerékpárokat. Az utcákon sötétedés után alig, vagy egyáltalán nem volt közvilágítás és azt sem tudtuk mi az az első és hátsó lámpa. Azért, az nem volt semmi! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, fürödtünk a patakokban, vagy a csatornákban, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Legendaszámba ment egy-egy strandlátogatás. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele a gyerekek között dúló apró-cseprő perpatvarokba.

Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy ha mégse, akkor egyszerűen bekiabáltunk, becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval az iskolába és máshová sem. Mentünk magunktól gyalog, biciklivel, vagy nagyobb távolságra füstös vonatokkal, „faros” Ikarus buszokkal, melyeken a beömlő benzingőztől a hányingerrel küszködtünk könnyes szemmel. Mégis itt vagyunk. Nyakunkban vagy lógott a lakáskulcs vagy maradt a lábtörlő alatt, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával, sárral és minden elképzelhető dologgal dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a pálya széléről, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának és talált is. Nekünk még nem volt biztonsági gyerekülésünk és autónk sem, amivel a szüleink nap-nap után hordtak volna minket az iskolába. Gyalog mentünk, hol az úton, hol az árokban, ahol éppen jól esett, szélben, sárban, esőben, hóban, tűző napsütésben. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak semmilyen furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donaldson edződött átlagos amerikai elhí-

zott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. És mégis itt vagyunk! A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, azt sem tudtuk mi az, viszont frissen fejt tehéntejet később esetleg Bedekót ittunk és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. A Szobi szörp volt a mennyei üdítő, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. Jaffát és később a Traubit öntöttük magunkba literszámra, nem a „100 %-os”, gyümölcsöt sosem látott gyümölcsleveket és a Cola Light-ot A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem beszéltünk vissza, nem fenyegetőztünk a szüleinkkel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk, mert otthon kaptuk a párját. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Megtanultuk magunktól ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amely előtt a mostani fiatalok csak értetlenül állnak. Mi lesz így veled modern kor gyermeke, akit óvnak mindentől még saját magától is. Te már a mi hibánkból nem ismered azokat a szavakat, hogy KÖTELESSÉG, BŰNTUDAT, FELELŐSSÉG. Egy dolgot tudsz csak, hogy JOGOD van mindenhez és sajnos látnunk kell, hogy Mi tettünk ilyenné. Jó ez így? Forrás: Internet Átdolgozta: Ilku Imre

Krónikás

7

Mese a nagyravágyó tyúkocskáról Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiscsibe, aki semmiben nem különbözött társaitól. Vidáman élt a baromfiudvarban, és takaros kis jérce lett belőle. Meg is akadt rajta a falu legrangosabb kakasának a szeme. Eztán már együtt éldegéltek boldogan a baromfiudvarban, míg egy szép napon kiscsibéjük született. Egyik szemük sírt, a másik meg nevetett, mert a pici csibe más volt, mint a többiek. Aranyos volt, csak nehezebben barátkozott másokkal, és volt néhány furcsa szokása. A kakas és a tyúk élete hirtelen megváltozott, egymást okolták fiókájuk másságáért. Sokat veszekedtek, és végül a kakas másik udvarba költözött. Más tarajos vette át helyét a szemétdombon, más keltette hajnalban a falu lakóit. A tyúkocska egyedül maradt csibéjével, egyedül próbálta tanítgatni, nevelgetni. A problémák azonban felőrölték az idegeit, s tehetetlenségét másokon akarta megbosszulni. Úgy gondolta, ha elköltözik messzi vidékre, ahol senki sem ismeri őket, ott majd jobb életük lesz. De a baromfiudvar lakói mindenhol egyformák, így semmi sem változott. A tyúk ugyanis mindenkinek parancsolni szeretett volna, nem akart alkalmazkodni senkihez sem. Beíratta kicsinyét egy madáriskolába, ahol a kiscsibe szorgalmasan tanult. Sokat eszesedett, de a mamája telhetetlen volt, és mindenben csak a hibát kereste. Hiába volt szép és okos a csibe, a gonoszság már beleitta magát a tyúk szívébe. Így aztán kiutáltatta magát az ottani tyúkudvarból, ezért mit volt mit tenni, visszaköltözött régi otthonába. Az ól még állt, ahol hajdanán éldegélt, csak egy ki-

csit helyre kellett pofozni. A baromfiudvar lakói visszafogadták, igyekeztek kedvesek lenni vele. Beíratta a kiscsirkét a helyi baromfi iskolába, ahol szeretettel fogadták a többi pelyhes kiscsibék és a bölcs tyúktanács tagjai. A csibének tetszett minden, jól érezte magát. Ám a nagyravágyó, pénzéhes tyúkocskát ez nem elégítette ki. Mind többet akart, ő akart a világ ura lenni. Nem tisztelt senkit és semmit. Ha nem tetszett neki valaki, elkárálta az ország legeslegnagyobb kakasának. Ezután már úgy járt-kelt az udvaron, mint egy kényes páva. Nem értette, miért nem állnak vele szóba más tyúkok, kacsák, libák. Élete már csak abból állt, hogy másokat csipkedett, még a pulykába is belekötött. A rosszindulat teljesen elhomályosította a szemét, azt sem vette észre, hogy közben a saját fészkébe piszkít, és a szenny lassan betemeti. Szegény nagyravágyó tyúkocska! Eldönthetnéd végre, mi a fontos neked: kiscsibéd sorsa vagy a nagyravágyásod!? Talán még nem késő, gondolkodj el rajta! Ha a tyúkocska észhez tért volna, az én mesém is véget ért volna! S aki nem hiszi, járjon utána! Tanmese Ismeretlen szerző tollából

Minden kedves olvasónknak kellemes ünnepeket kívánunk!

Krónikás

8

2011: Rákóczi – emlékév A szatmári béke 300. évfordulójára emlékeztek országszerte a Rákóczi-emlékév rendezvénysorozatával. 1711 tavaszán a majtényi síkon a kurucok 142 zászlót szúrtak a földbe, és emelt fővel, fegyverükkel távoztak. A szabadságharc vezére, II. Rákóczi Ferenc emigrációba kényszerült. Ki is volt ő? Miért is küzdött? Rebellis volt vagy igaz magyar? II. Rákóczi Ferenc élete nemzeti függetlenségi harcunk történetével folyt össze. Elődei mindnyájan a magyar függetlenségi küzdelem harcosai, hősei voltak. Nagyapja vértanú halála, nagybátyja üldöztetése, anyja, Zrínyi Ilona bátor helytállása nem múlt el nyom nélkül Rákóczi jellemének, meggyőződésének kialakulásában. 1688-ban Munkács várának hősi küzdelme és bukása után a 12 éves Ferencet jezsuita neveléssel királyhűvé akarják formálni, s ezzel hazája ellen fordítani, de ő lassan rádöbben arra a feladatra, amire őt a történelem kijelölte. Kezdetben ugyan távol tartja magát a politikai élettől, de felfigyel a császári kormányzat visszaéléseire, megismeri hazája elnyomatását, a jobbágyság szomorú helyzetét. A hegyaljai felkelés kitörésekor a felkelő parasztok elől, akik vezérükké akarták megtenni, még Bécsbe menekül, csak amikor a maga szemével látta, hogyan fosztogat, gyilkol, becstelenít a bekvártélyozott zsoldossereg, akkor tört ki belőle az örök „rebellis vére”. De kémekkel van körülvéve, s amikor XIV. Lajossal leveleket vált - tudomást szerezve erről Bécs - letartóztatják, Bécsújhelyen bebörtönzik. Vakmerő, kalandos szökéssel menekül meg börtönéből. Az őt segítő börtönkapitányon véres bosszút áll a bécsi kormányzat: lefejezik és négyfelé vágatják, mint annak idején Szent István Koppány vezért. Hiszen példa kell, hogy rettegjen az ország! Rákóczi végül szerencsésen eljut Lengyelországba. 1703 májusában a Tiszaháton magasba röppennek a „Cum Deo pro Patria et Libertate” zászlói. A következő nyolc esztendő a magyar történelemben a hazaszeretetnek annyi hősi példáját adja, amit csak 1848 tudott újra felmutatni. Amikor a Beszkidek alá érkezik a brezani kiáltvány híre, mellyel a jobbágyok számára emberi életkörülményeket és jogokat akar biztosítani, az áprilisban még 70 főt számláló bujkáló talpasok száma rohamosan nő. Májusban 700, júniusban 7000 s a végén már 70000 a felkelők száma. A magyar nemesség félve nézi a felkelést. Egy részük Rákóczi mellé áll, de nem mind szívből és őszintén. Rákóczi szervez, hadsereget formál, ellátja azt fegyverrel, ruhával. Kereskedelmi szerződéseket köt, ipart lendít fel, hogy a felkelők gazdasági, anyagi alapját is biztosítsa. Peregnek az évek, s 1705-ben az ország jelentős részének, a Dunántúlnak a felszabadítása után kimondják: „Eb ura fakó! József császár nem királyunk!”, kikiáltják az ország függetlenségét.

Kapcsolatot és szövetséget teremt Nagy Péterrel. De a szabadságharc egén már vészterhes felhők is kezdenek tornyosulni. A Habsburgok nyugatról mind több erőt tudnak bevetni ellenünk, s az év végén a viszálykodó magyar tábornokok elvesztik Erdélyt. 1708-ban a végzetes trencsényi csatában maga a fejedelem is megsebesül, s halálának hamis híre is bomlasztja a felkelés erejét. A küzdelem mind kisebb területre szorul vissza. 1710-ben a kurucok már csak azon a területen küzdenek, ahonnan harcuk kiindult. A császár követei ranggal, vagyonnal és teljes biztonsággal kecsegtetik Rákóczit, ha meghódol, de ő fogadott hűségétől nem áll el. 1711 februárjában „egyedül a moszkvai segítségbe” számolva, kiindul Nagy Péterhez. Még hazatér és tárgyal a császáriak legújabb tábornokával, Pálffy Jánossal, viszont a fegyverletétel és a békekötés terhét a szenátusra bízza, elhagyja Magyarországot. Ám Rákóczi a békekötés után sem hajt fejet a Habsburgoknak, pedig visszakaphatná vagyonát, jószágát, rangját, s mérhetetlen vagyon uraként élhetné világát. Nem lesz a bécsi udvar tányérnyalója. Újra megpróbálkozik a kurucküzdelmek feltámasztásával. Lengyelország, Párizs, Törökország az útvonal, amelyen jár, hogy terveit valóra váltsa, de a világpolitikai helyzet és erőalakulás álmait mind szertefoszlatják. A Márvány-tenger partján Rodostó az utolsó állomás, ahol másfél évtizedig eszi a számkivetettség keserű kenyerét. Hadai szétszéledtek, hatalma elszállt, de nevének említése is rettegésben tartja a hazaárulókat s Bécs urait. Reménység volt a neve a nép körében. Emléke, nagysága az idők távlatában sem vált kisebbé. Neve összeforrt a magyarság szabadságtörekvéseivel. Hollóné Cselényi Dóra

Krónikás

9

A doni katasztrófára emlékezve „Urunk, Te ismered az ember esendőségét. Amikor a rossz, a harag napja dúl, légy azokkal az emberekkel - a katonákkal -, akik tisztességgel és becsülettel állnak helyt az emberélet kritikus pillanataiban, akár életüket is áldozva.” (templomi fohász 1943-ból) A cikk a magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye előtt állít emléket. 1943. január 12-én – a második világháború ötödik évében- nagy erejű szovjet támadás érte a 2. magyar hadseregnek a Don folyó mentén kiépített állásait. A kétszázezer főt számláló hadsereg a következő pár napban megsemmisítő vereséget szenvedett. Az ellenséges tűzben és az orosz viszonyokhoz képest is szokatlanul kemény télben 100- 120 ezer ember vesztette életét. Mindez a magyar határoktól kétezer kilométerre, egy ködös politikai cél érdekében történt. A veszteségekről szóló adatok nekünk, magyaroknak nem jelenthetnek csupán egy száraz statisztikát a történelemkönyvek lapjain. Parasztok, napszámosok, uradalmi cselédek, tanárok, orvosok, bányászok, mesteremberek és még megan�nyi foglalkozást képviselő személy alkotta ezt a sereget. Mind - mind értékes, egyedi, megismételhetetlen élet, egyetlen hasonlósággal: valamennyiük sorsa egyetlen közös, végzetes pontban találkozott. Ezek a katonák gyászoló családtagok százezreit hagyták maguk után. Fokozta a hozzátartozók fájdalmát, hogy itthon, az anyaföldön, a méltó végtisztesség megadása sem volt megengedett a 2. magyar hadsereg felé. Az ok egyszerű: a szovjet vezetés, és az azt mindenben kiszolgáló, 1945 utáni magyar politikai elit, évtizedekig egy fasiszta kormány fasiszta hadseregének fasiszta katonáiként kezelte őket. Mivel a katasztrófa a Horthy-korszak „megérdemelt” veresége volt, a hadseregről való megemlékezés a későbbi időkben is elmaradt. Ezt a rosszindulatú, valós okok nélküli vádaskodást tovább súlyosbítja az a tény, hogy a „nyugati” (elsősorban olasz és német) történelemírás is - a saját hibáinak elkendőzése céljából- kizárólag a 2. magyar had-

sereget okolta a doni front összeomlásáért. A magyar hadsereg pokoljárását és pusztulásának valós körülményeit ma már hiteles forrásokra támaszkodó szakirodalmak mutatják be. Az első olyan magyar szakirodalom a témában, amelynek sikerült levetkőzni a felülről erőltetett ideológiai sallangokat, csak az 1970-es években jelent meg. Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért című könyve megtörte a jeget, és őszintén vizsgálta, beszélte el a doni eseményeket. Nemeskürty szavaival élve, ez már egy indulása előtt halálraítélt hadsereg volt. Ezek a honvédek a racionális katonai célokat megfogalmazni nem tudó, a katonai erőviszonyokat rosszul felmérő döntéshozók áldozataivá váltak. Szabó Péter: A Don-kanyar című, 2001-ben kiadott könyve is alátámasztja ezt a megállapítást. A cikk terjedelméből fakadóan csak felületesen tárgyalhatom a témát, viszont szeretném felhívni a figyelmet néhány olyan dologra, amely elővetítette hadseregünk pusztulását, ugyanakkor bizonyítja katonáink bátor helytállását. A 2. magyar hadseregbe besorozott férfiak átlagéletkora 30 és 40 év között alakult. Ez a magas szám azzal magyarázható, hogy a magyar vezetés a harcérték tekintetében értékesebb fiatalabb korosztályokat igyekezett az ország határain belül tudni, az esetleges román- magyar fegyveres konfliktus kirobbanása miatt. Tehát a legénység relatíve idősnek számított és a toborzást követően egy gyors, hathetes kiképzést kaptak

csupán. A hadsereget Magyarország a lehetőségeihez képest a legjobb felszereléssel látta el. A szovjetek elleni háború azonban egy magasabb minőségi szintet követelt, amelyet a technológiai, gazdasági és infrastrukturális hátránya miatt Magyarország képtelen volt elérni, és a csapatok számára biztosítani. A hadsereg például nem rendelkezett olyan nehézfegyverzettel, amely képes lett volna megállítani a szovjet „csodafegyver”, a T-34-es harckocsik tömegeit. A szovjet támadás sikerét megkönnyítette az a tény, hogy nagy területet kellett lefedni az erre létszámban nem megfelelő magyar csapatoknak. A német „B”- hadseregcsoportnak alárendelt alakulataink pedig a führeri parancs értelmében tapodtat sem hátrálhattak. Így a cérnavékonyságú front áttörése után a csata hősies, de reménytelen védekezéssé, és a védvonalak makacs tartása miatt később mészárlássá változott. A kilátástalan harc, amely a magyar hadsereg számára végzetesnek bizonyult, esélyt adott a német egységek rendezett kivonására a voronyezsi térségből. A német csapatok hátának védelme azonban sok tízezer magyar katona feláldozását jelentette. Talán érzékelhető a német és a magyar politikai-, illetve katonai vezetés rengeteg hibája, azonban látnunk kell azt is, hogy az egyszerű katonák, akik a nemzet védelmének érdekében álltak be a seregbe, mind hősiesen teljesítették a feladatukat. A döntés nem az ő kezükben volt. Végrehajtották a parancsot, mert egy jó katona nem is tehet egyebet. A legértékesebb kincsüket - életüket és vérüket- adták a hazájukért. Emlékezzünk a 2. magyar hadsereg és a 2. világháború összes, ütközetben elhunyt katonájára. Balla József

Krónikás

10

Ismét Advent - Margitka tollából -

Az üzletek rendszerint csak januárban, a vásárlói tömegek levonulása után tartanak egy mindenre kiterjedő leltárt, melynek keretében fölmérik az árucikkeket – hogy miből mennyi van, rendezik soraikat, illetve polcaikat: utánrendelnek, föltöltik árukészletüket és végül: lezárják a mögöttük lévő esztendőt, mérlegelve annak nehezebb időszakait és azokat is, amelyek nagy bevételt hoztak. Számunkra azonban most van, most kell, hogy legyen Advent! Minden évben beköszönt a „várakozás” időszaka, azonban időről – időre új tartalommal telik meg. Ha visszagondolunk csak az előzőre: hogyan töltöttük? Vajon készülődtünk? És ha igen, milyen lélekkel? Voltak külső jelei is? Tavaly óta rengeteg dolog megváltozott. Talán meggyógyult az a családtagunk, aki a kórházi ágyon feküdt; talán végeztünk egy olyan feladattal, amelynek megoldása lehetetlennek tűnt még nem is olyan régen; talán sikerült / nem sikerült betartanunk a szilveszteri fogadalmunkat, a lényeg, hogy idén újat teszünk; talán elhatároztuk, hogy jobb emberek leszünk és törekszünk rá, hogy ezt mások felé tevőlegesen is kinyilvánítsuk; talán csak sajnálkozunk a világ baján, de semmit nem áldozunk (időt, energiát), hogy jobb legyen – akár a közvet-

len környezetünkben is… Egy híres író emlékeztet bennünket és írja Füves könyvében, hogy ha ünnepelünk, tegyük azt egészen. Öltöztessük föl szívünket és adjuk át magunkat teljesen a nem mindennapi hangulatnak. Meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún, sorra következik hétről – hétre mind a négy, amely azt szimbolizálja, hogy egyre közelebb kerülünk a Szeretet Ünnepéhez, mely az egész világon millió és milliárd embernek ugyanazt jelenti és mégis mást jelent. Azt pedig, hogy nekünk személy szerint mit jelent a Karácsony, kön�nyebben megtudhatjuk, ha szívünket valóban fölöltöztetjük. Levetjük

Az őszi szünetet megelőző héten, tökfaragó versenyen mérhették össze fantáziájukat és kézügyességüket a felsős diákok.

róla – persze képletesen – a szürke hétköznapok okozta sérelmeket, bántásokat, amelyeket mi szenvedtünk el, másrészről mi okoztunk másoknak. Azokat a gondolatokat (és tetteket, cselekedeteket, mulasztásokat), amelyek miatt megelőző korokban eretnekké, boszorkánnyá nyilvánítottak volna annak minden hozadékával. Ahhoz, hogy az ünnepünk valóban az legyen és olyan legyen, amilyennek elképzeljük, elengedhetetlen, hogy eszközöljünk egy leltárt: elraktározás helyett kivessük a negatív atrocitásokat, meglássuk, hogy a másik is ember, aki ugyanolyan elbírálás alá kell, hogy essen, mint én, a kedves olvasó, vagy bárki más. Mert: úgy cselekedj embertársaddal, ahogyan te szeretnéd, hogy feléd forduljanak. Mert a kocka nagyon könnyen fordulhat: a kígyó nyelve előbújik a szádból, alaptalan pletykáiddal kárt okozol egy felebarátodnak, aki ha legközelebb ugyanígy tesz, nagyon bántó lesz számodra. Fogadd meg a közeledő szent napok alkalmából, hogy a „kígyó nyelvét” elharapod, ezáltal apró lépésekkel, jobbá válik a világ!

MINDENKINEK ÁLDOTT, BÉKÉS ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

Krónikás

11

„Befordultam a konyhára” 3. Tisztelt Olvasók! Kedves Háziasszonyok J Bizonyára Önök is észrevették, az idő egyszerűen rohan. Ismét itt a december! A természet „aludni tér”, s a naponta korán érkező sötétség minket is lassításra ösztönöz. A decemberrel együtt pedig újra itt a KARÁCSONY! Sok-sok ember számára az egyik legszebb ünnep, amikor a szokottnál nagyobb figyelemmel fordulunk egymás felé. S az odafigyelés egyik módja ilyenkor, hogy a háziasszonyok finomabbnál finomabb ételekkel, süteményekkel várják családtagjaikat, kedves ismerőseiket. Íme, néhány általam kedvelt recept az ünnepnapokra, vagy a 2 ünnep közötti hétköznapokra! Gombaleves - „Eteti magát, annyira jó” Kb. 25 dkg csiperkegombát /ízlés szerint lehet több is/ hagymás olajon csipetnyi sóval saját levében „zsírjára” sütünk. Kevés liszttel meghintjük, világosra pirítjuk. A tűzről lehúzva piros paprikával megszórjuk, s kb. 1 liter vízzel felöntjük. Ízesítjük 2-3 babérlevéllel, 1 kk. majoránnával, 1 kk. fehér borssal, s ízlés szerint sóval. Amíg fő, készíthetünk bele 1 tojásból csipetkét, de a nélkül is finom. Tálalás előtt még adjunk hozzá 1 dl tejfölt, s szórjuk meg a tetejét kevés felaprózott petrezselyemmel! Szalonnás rakott hal - Egyszerű, de nagyon finom Egy tűzálló tálat bacon szalonnával kibélelünk. Erre rakosgatjuk a sós-paprikás-borsos lisztben megforgatott tengeri halfiléket. Aztán egy újabb szalonna réteg következik. Végül pedig kevés sajttal megszórjuk. Kb. 45 percig sütjük, eleinte lefóliázva. Diós-mézes - Mutatós, s igen ízletes Tészta: 60 dkg lisztet, 25 dkg porcukrot, 10 dkg darált diót, 4 db tojást, 1 csapott evőkanál szódabikarbónát, 2 evőkanál olvasztott mézet, csipetnyi sót, pici tejet jól összedolgozunk. Legalább 1 órát állni hagyjuk! Pihentetés után a tésztát 3 részre osztjuk, s kizsírozott, kilisztezett tepsi hátulján 3 lapban megsütjük. Töltelék: 2 nagydoboz tejfölt, 30 dkg darált dióval és 30 dkg porcukorral jól kikeverünk. Teszünk bele 2 csomag vanília cukrot, s ízlés szerint reszelt citromhéjat. A tésztalapokat megtöltjük, megkenjük. Tetejére 2 tábla fehér csokit gőz fölött, 1 evőkanál olajjal és pici vajjal megolvasztunk, s a süti tetejére csurgatjuk. Kevés barna csokival márványozzuk. Csak másnap érdemes szeletelni, mert akkorra puhul meg! Diós töltött alma - Gyerekek is elkészíthetik 4-6 db almát megmosunk, meghámozunk, a magházukat kivájjuk úgy, hogy ne lyukasszuk át az almát teljesen. Almánként 1 ek. baracklekvárt összekeverünk 1 ek. darált dióval, s beletöltjük az almába. Szintén almánként 1 ek. mézet elkeverünk 1 ek. vízzel, s megkenjük vele az almát. Tálalásra is alkalmas üvegtálba tesszük a megtöltött almákat, s 200 °C-on, kb. 15 percig sütjük, majd még 10-15 percig a meleg sütőben hagyjuk. Magában, és szárnyashúsok mellé köretként egyaránt ízletes eledel. Jó étvágyat! J Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és örömökben gazdag BOLDOG ÚJ ÉVET kívánok: Pavolek Terézia

Tisza-tavi kirándulás A Tisza-tavi Vízi Sétány és Tanösvény 1500 méter hosszú pallóútját 2005-ben adták át a természetkedvelő látogatóknak. Én először négy évvel ezelőtt voltam itt osztályommal, akiket nagyon elvarázsolt a Tisza-tó változatos élővilága. Azóta minden évben a hatodik osztályosok a Mi Falunkért Alapítvány támogatásával eljuthatnak erre a csodálatos helyre. Ebben a tanévben is nagy izgalommal készültünk hatodikosaimmal a kirándulásra egy gyönyörű szeptemberi hétvégén. Először egy órás sétahajózás szerepelt a programban egy 20 személyes kishajóval, majd kikötöttünk a szigeten. A kikötőben idegenvezető várt bennünket, aki röviden elmesélte a sétány bejárásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, és elkísért bennünket az első madárvártába. Ez egy minden oldalán megfigyelőablakokkal ellátott házikó, ahonnan kényelmesen megfigyelhettük a mesterséges szigeteken pihenő, vagy éppen vadászó madarakat, a falakon elhelyezett tájékoztató táblák alapján pedig igyekeztünk beazonosítani őket. A pallóúton sétálva változatos élőhelyeket figyelhettünk meg, gyékényesek, nádasok és az ártéri erdők növény- és állatvilága tárult elénk. Láttunk sulyommezőt, tündérfátylat, vízipáfrány és békatutaj szőnyegeket. Szinte érinthető közelségből gyönyörködhettünk a tündérrózsa virágjaiban, és megismerkedtünk a rencével is, amely apró, kecses, sárga virágokat hoz vékony szárán. A Tanösvény nyolc méter magas madármegfigyelő tornyából egészében figyelhettük meg a terület változatosságát. Gyorsan elszaladt az idő és sajnos indulnunk kellett haza, de remélem sokan visszatérnek még szüleikkel erre a csodálatos helyre, hogy együtt gyönyörködjenek a Tisza-tó számos ritka és kevésbé ritka madárfajában, akik itt békés és biztonságos otthonra találtak. Köszönettel tartozunk a Mi Falunkért Alapítványnak, hogy ismét biztosította tanulóink számára ezt az ingyenes kirándulást, hozzájárulva ezzel tudatos környezeti nevelésükhöz, természetszeretetük kialakításához. Ragó Tiborné

Krónikás

12

FOCI Településünk minden lakója nevében gratulálunk a Felnőtt és az U19-es csapat játékosainak és edzőiknek, ehhez az igazán szép eredményhez! Gondoljunk csak bele, hogy melyek azok a települések, akik megelőztek minket a tabellán. Csupa nagyobb lélekszámú

és gazdagabb falu. Körzetünk két városi csapatát pedig sikerült magunk mögé utasítanunk a többi település csapataival együtt! Ez igazán szép eredmény! Kívánunk hasonló sikereket a tavaszi szezonra is! Hajrá Mezőnagymihály!

A 2011-2012 labdarúgó megyei II. osztály közép csoport őszi végeredménye Felnőtt / Helyez. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Csapat Bogács Szentistván Sajósenye Tiszakeszi Mezőnagymihály Mezőkeresztes Szirmabesenyő Mezőcsát Harsány Bükkzsérc Tiszapalkonya Sajóörös Sajóvámos Mályi Vatta Nyírjes-Szírma

Mérk. 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15

Győz. 9 10 9 9 9 8 7 6 5 5 5 5 5 4 3 3

Dönt. 5 1 2 2 2 2 5 1 3 3 2 2 2 1 2 1

Ver. 1 4 4 4 4 5 3 8 7 7 8 8 8 10 10 11

L. gól 35 37 41 37 28 32 32 29 35 27 21 28 37 31 27 20

K. gól 16 16 26 22 23 18 17 36 37 32 26 38 54 45 44 47

Gól k. 19 21 15 15 5 14 15 -7 -2 -5 -5 -10 -17 -14 -17 -27

Pont 32 31 29 29 29 26 26 19 18 18 17 17 17 13 11 10

A 2011-2012 labdarúgó megyei II. osztály közép csoport őszi végeredménye U19 / Helyez. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Csapat Harsány Bogács Szirmabesenyő Mezőnagymihály Mezőcsát Tiszapalkonya Sajóörös Tiszakeszi Szentistván Bükkzsérc Sajóvámos Nyírjes-Szirma Vatta Sajósenye Mezőkeresztes Mályi

Mérk. 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15 15

Győz. 12 11 10 11 10 9 8 6 6 6 5 5 3 2 1 0

Dönt. 1 1 4 0 1 2 3 3 2 1 3 1 2 4 2 0

Ver. 2 3 1 4 4 4 4 6 7 8 7 9 10 9 12 15

L. gól 53 57 44 54 53 38 50 41 49 35 36 42 35 32 30 19

K. gól 18 20 20 27 22 34 30 43 54 39 53 42 47 52 86 81

Krónikás Kiadó: MIFA Alapítvány Mezőnagymihály, Kossuth út 56. Felelős kiadó: Ilku Imre Szerkesztők: Balla József, Cselényi Dóra, Barta Andrea, Molnár Valéria, Szabó Andrea Tördelés, nyomdai munkák: Pető Nyomda Mezőkövesd. Tel.: 49/414-000

Gól k. 35 37 24 27 31 4 20 -2 -5 -4 -17 0 -12 -20 -56 -62

/

/

Pont 37 34 34 33 31 29 27 21 20 19 18 16 11 10 5 0