Mert: Gondunk ételre sincs, Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán S miénk a maradék

A TARTALOMBÓL: Egy állampolgár nyílt levele: . . . . . . . . . . 2 kormányozzon az ellenzék! Ezt látni kell . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Jézus helyett Barabás . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Második kör New Yorkban:. . . . . . . . . . . 6 Nem engedtek szavazni! Véget vetni a kádárizmusnak. . . . . . . . . . 8 Magyarország a parlamenti . . . . . . . . . . 10 választások után Demján: hazánk a nemzetközi . . . . . . . . 11 tõke kezében van Hozzanak áldozatot azok, akik ezt . . . . . 11 a helyzetet elõidézték! Politikai deficit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Ki-ki a maga útján . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Hogyan kell legközelebb gyõzni? . . . . . . 15 Lovas István nyílt leveléhez . . . . . . . . . . 16 Mint négy éve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Mi itt, õk odaát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Megkérdeztünk egy MSZP-s szavazót . . 19 Az örökség-hadmûvelet . . . . . . . . . . . . . 20 Milyen mérget fõztek Õszödön?. . . . . . . 21 Magyar Anzix. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 A megreformált végítélet . . . . . . . . . . . . 23 Van egy álmom; egy utolsó . . . . . . . . . . 24 A 23 milliárdos per. . . . . . . . . . . . . . . . . 25 A Blikk Gyurcsány fenekét keresi . . . . . 25 Ahogy én látom most. . . . . . . . . . . . . . . 26 Egy természetes szépség . . . . . . . . . . . . . 27 Rúzsa Magdolna csak csalással veszíthet 28

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Egy magyar állampolgár nyílt levélben fordult Sólyom László köztársasági elnökhöz annak érdekében, hogy a kormányfõ ne a választásokat megnyerõ koalíciónak adja a kormányzati megbizatást, hanem az ellenzéknek... Sólyom László Köztársasági Elnök Úr részére! Tisztelt Elnök Úr! Az Ön kezében van az ország újraegyesítésének lehetõsége és az államcsõd, az esetleges országos tüntetések elkerülésének felelõssége. 2002-ben úgy vette át az országot az MSZP-SZDSZ koalíció, hogy 50 százalékos fizetésemelésre is futotta a közszférában. Most ott tartunk, hogy nemhogy emelésre nem jut - az elmúlt 4 év felelõtlen, pazarló, sundabundákkal teli kormányzásnak köszönhetõen - megszorításokra készül a 2006-os választást kétes módon megnyerõ MSZP-SZDSZ koalíció. Jogállamban és demokráciában elképzelhetetlen, hogy egy választást egy regnáló kormány úgy nyerjen meg, hogy a gazdaság valós adatait szándékosan nem ismerteti az állampolgárokkal, továbbmegyek, hogy azt hazudja, hogy „dübörög a gazdaság“, „lendületben az ország“, „minden rendben van“, stb... A felvett ezermilliárdokkal nem tudnak és eszük ágában sincs elszámolni, s most rajtunk akarják bevasalni a rossz kormányzati döntéseik miatt kialakult katasztrofális gazdasági és társadalmi helyzetbõl, illetve a felelõtlen gazdaságpolitikából fakadó több száz, több ezer milliárd forintnyi hiányt, adósságot! Gyurcsány Ferenc és kormányzata 2006-ban szégyenletes módon olyan embereknek adott Kossuth-díjat, akik a 80-as években tönkretették az országot. Példátlan. Felháborítónak tartom, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke egy toronyházon található, Õt ábrázoló, törvénysértõ gigaposztert nem szedet le azonnal, s nem tisztázza az ellene felmerült vádak alól magát (Nomentana, Fittelina, stb.)! Abban a pillanatban, hogy a miniszterelnök nem folytat jogkövetõ magatartást, az adott állam semelyik polgárának sem kell. Úgy tudom, hogy a kormányalakítás lehetõsége nem automatikusan jár a gyõztes pártnak, hanem az Ön döntésére, belátására van bízva, ez kizárólagosan az Ön jogköre! Amennyiben Ön ezt a lehetõségét a fent említettek kezébe helyezi, azzal ön ratifikálja mind az elmúlt 4 év cselekményeit, mind pedig azt, hogy a 2002-2006 közötti kormányzás sikeresebb és hatékonyabb volt, mint az 1998-2002 közötti idõszak. Nem szeretnék diktatúrában élni, nem szeretnék félni a hazámban. Ezért tisztelettel kérem, hogy Magyarország valós helyzete megismerésének, az elmúlt 4 év ellenõrzésének, a már bevált európai gazdaságpolitika folytatásának érdekében a kormányzás lehetõségét az ellenzék kezébe adja, ezzel visszaállítva a nemzet Magyar Köztársaságba, demokráciába, jogállamiságba, tisztességbe és becsületbe vetett hitét. Szeretettel állok az Ön és hivatala rendelkezésére - zárjuk le együtt, közösen a rendszerváltás 16 éve tartó folyamatát! Felelõs, történelmi jelentõségû döntésében bízva, maradok tisztelettel: Szuchy Péter Ferenc magyar állampolgár

2

Kézcsók Fletónak. A kép az 1. forduló estéjén készült. Amiért Viktornál ölni tudtak volna, az Fletónál már simán elmegy. Ráadásul egy férfi csókol neki kezet. Ez ám a megtestesült neoliberalizmus!

Ez egy nyugdíjas, aki megelégelve a könyörtelen orbáni elnyomás vasigáját ,éppen szabad folyást enged feltoluló érzelmeinek: IGEN, MSZP! IGEN, mein Führer! IGEN, moj generalisszimusz! Éljen a mi halhatatlan példaképünk, a kommunista imperializmus igájából felszabadult dolgozó népünk nagy tanítója és vezére, a terrorizmus elleni harc hõse, Gyurcsány Ferenc! A dolgozó népért a hazáért! Gyurcsánnyal elõre! Vezess minket, Gyurcsány apánk, a terrorizmus elleni harc lenini útján ! Énekeljük együtt, hogy: Leng, messze lebeg, Hõs harcra vezet Csillagos kék zászlónk. Új élet felett Hirdet egy nevet, Gyurcsány a mi jelszónk. Sej, Gyurcsány pajtás, népünk ma erõs vár, Vigy a gyõzelem útján, ránk boldog világ vár. Mert: Gondunk ételre sincs, Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán S miénk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr. S harag múltán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes mancsait! A föld és a tenger, az erdõ és a rét dala mind egybeforr, Mert szívünk kitárul nagy Gyurcsány szavára És boldog az ember, ki róla dalol, Mert Gyurcsány a harcunk, és Gyurcsány a béke, És Gyurcsány nevével lesz jobb a világ. A posztszocialista Magyarország öntudatos proletárának dala. Ó, régiszép, daliás idõk. Pillámin a nosztalgia könnyei rezgenek! Forrás: Csöröge, aki olykor Röcsöge

jó ha figyelünk

FRADI vélemény – önmagáért beszél

– avagy Nyírás elõtt a birkatürelmû nép – A „Sorok között” egyik adásában Hankiss Ágnes nagyon érzékletesen, szemléletesen és találóan beszélt a legutóbbi országos erõfelmérõn született eredményekrõl. Azt mondta, úgy érzi, ez a mostani tömeges méretû véleménynyilvánítás emlékezteti a Pontius Pilatus elé citált Jézus esetére. Amikor a helytartó megkérdezi a feltüzelt tömeget, hogy kit engedjen szabadon, Barabást vagy Jézust. A tömeg legszívesebben Jézus nevét kiáltaná, elég csak ránézni a két emberre, mindenki látja, ahogy mondani szokás, szinte ordít a különbség kettejük között, a józanész is azt diktálja, hogy a Megváltóra voksoljanak, ám a nép, az istenadta nép, valamilyen általunk eddig ismeretlen okból kifolyólag (valószínûleg a korabeli zsidó média hatására), az utolsó pillanatban Jézus neve helyett Barabásét üvölti, mégpedig teli torokból. Mielõtt még valaki antiszemitizmussal vádolna meg a fenti, a korabeli jiddis médiát illetõen tett kijelentésem miatt, a félreértések eloszlatása végett közlöm – ha valaki nem hisz nekem, akkor vegye elõ a világ eddigi legnagyobb példányszámban megjelent könyvét, a Bibliát, abban is ez olvasható – a Megváltót bizony a zsidók juttatták a keresztfára. És ez cáfolhatatlan tény. Akár tetszik az SZDSZ-nek, akár nem. De megyünk tovább. Szóval. A dolgok jelen állása szerint – bár az eddigi tapasztalatokból kiindulva kizártnak tartom, de – mégiscsak számolnunk kell azzal a lehetõséggel is, hogy az újrázás mellett a szegfûtermelõ bolgárkertészek szabadcsapataiból álló hajdani KISZ-es (ifjú)gárda és elmaradhatatlan oldalnehezékük, a szabadmadarakat röptetõ volt szalonellenzékiekbõl álló kabinet lesz az elsõ olyan garnitúra a gengszterjó ha figyelünk

váltás után, amely egymás után kétszer idõ elõtt beledõlhet a saját kardjába. (Kis magyar abszurd? Vagy nagy magyar abszurd? Ezt ki-ki, döntse el maga, majd ha megképzõdik ez az érdekes szituésön.) Hogy aztán a salto mortale-t másodszor is túl tudják-e élni, fõként ilyen gazdasági helyzetben? Nos, ha ez a tunya, túlmediatizált, birkatürelmû nép ilyen ostoba marad, akkor a válasz minden bizonnyal igen. A nép ostobasági fokmérõje, ha lehet egyáltalán így fogalmazni, abban mutatkozik meg, hogy meddig tart még az az átmeneti, vagy nem tudom én minek nevezhetõ idõszak, amíg emberek tömegesen hagyják megvásárolni magukat néhány forintért, élelmiszerért, vagy valami másért? Mikor lesz vége annak – valószínûleg soha –, hogy bedõlünk Kocsi László MSZP-s fõ hallja kend száraztészta osztásának, meddig tûri még a roma lakosság, hogy Gáspár Gyõzike papája kocsislegény módjára ordítozzon velük a voksokért rendezett élelmiszercsomag osztásnál? TESCO-társadalom a rozsdaövezetekben. Pedig az aktuális ciklusnak már az elején, nemcsak a nemzetközi helyzet, de gyaníthatóan a nyomor és a szegénység is fokozódni fog. Másfél évtizeddel a módszerváltás és két évvel az új unióhoz való csatlakozás után már épp itt lenne az ideje, hogy magunkra erõltessünk némi européer magatartást és viselkedést. Egyik kedvenc televízió-mûsorom az ECHO TV „Kurázsi” címû produkciója. Ez a mûsor az Európai Unió országaiban szerencsét próbáló, ott élõ és dolgozó – némelyek már le is telepedtek, beilleszkedtek az ottani ország életvitelébe – magyar fiatalokat mutat be.

Legutóbb egy Bécsben élõ ifjú magyar hölgy mesélte el tapasztalatait. A riporter a végén feltette neki a kérdést; azonos feltételek és lehetõségek mellett, hol élne szívesebben, Bécsben vagy Budapesten? A fiatal magyar hölgy – természetesen(?) – Bécset választotta, nem Budapestet. A „Miért?” kérdésre egy szóval válaszolt: ÉLETMINÕSÉG! Itt álljunk meg egy pillanatra. Felhívnám mindenkinek a szíves figyelmét, hogy a riportalany nem a pénzt emeli ki, mint azt talán oly sokan várták volna! Pedig õ is magyar, a szentem. Ugye a riporter azonos feltételek és lehetõségek mellett volt kíváncsi a válaszra, az azonos feltételekbe és lehetõségekbe az anyagi megbecsülés is beletartozik. Tehát az rögtön megállapítható, hogy azok, akik végre-valahára európai közegbe kerülnek, természetes módon alkalmazkodnak egy normális életvitelhez, és természetes lesz számukra, hogy nem a pénz és annak megkeresése az elsõdlegesen fontos és kizárólagos direktíva, hanem elsajátítanak egyfajta szemléletmódot, amit röviden talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy végre marad idejük élni. De nézzük, miért is választotta inkább a sógorok fõvárosát az ifjú magyar hölgy, Degesz uram hitbizománya, a mi szeretve tisztelt koszos, szemetes és kutyaszaros világvárosunk helyett. Csak néhány elõny a teljesség igénye nélkül, amivel Bécs kedvezõbb elbírálást nyert Butapesttel szemben: Tiszták az utcák, a házakat festik, karbantartják, restaurálják. Igaz, hogy a hivatalban fizetni kell, de viszont idõre elkészül minden, sõt, ami Magyarországon elképzelhetetlen, egy mosoly kíséretében! 3

A tömegközlekedési eszközök akkor jönnek, amikor kell, amikor az a megállóban ki van írva. Rend van minden tekintetben. Ismételten felhívom mindenki figyelmét, egy árva szó, még csak említés sem esik arról, hogy mennyivel többet lehet keresni az osztrák fõvárosban, mennyivel jobban lehet ott élni! Csupa hétköznapi apróság, amire talán oda se figyel az ember a mindennapjai során. Hát ez az, amire én azt szoktam mondani, hogy nem a lóvé a legfõbb oka annak, hogy soha a büdös életben nem fogjuk õket utolérni, hanem a szemléletmód. Pontosabban annak hiánya. Mivel az ifjú hölgy magyar, az osztrák cég, akinél jelenleg dolgozik, õt bízta meg magyarországi leányvállalatának megszervezésével. Hát mit mondjak, itt is beszédesek a tapasztalatok: Mindenhol alapból azt feltételezik rólad, hogy csaló, tolvaj vagy és be akarsz csapni mindenkit. Ja, és nem fogsz fizetni. Ausztriában a fizetési tranzakciókat átutalással intézik egymás között a felek, mert precíz, pontos, megbízható és gyors. 1 munkanapon belüli a giro-rendszer. Ezzel szemben Magyarországon mindenüvé készpénzt kell magaddal vigyél, súlyos százezreket, ha valamit el akar intézni (például ügyvédnél), mert mindenhol készpénzt kérnek tõled. A három mobilszolgáltató közül csak egy olyan akadt, amelyik nem akart azonnal lehúzni majd’ 40 ezer forintra a „barangolás” (roaming) opcióért. Ez a mûvelt Nyugaton elképzelhetetlen lenne – meséli az ifjú magyar hölgy. Ez Magyarország 2006-ban Európai Uniós szemmel! Ilyen egy teljes jogú Európai Uniós tagállam? Ilyennek kell lennie? Valaki szólhatna már Tévéország bután kiskorú népének, hogy ez az Unió már nem az az Unió, itten kérem szépen viselkedni illenék most mán’, mer’ ha a padlóra találunk pökni, azonnal ránk szólnak, oszt’ jó napot! Még akkor is így van ez, ha a cselédlépcsõn át engedtek be minket ebbe a nagyszerû Európa-házba, és hát mit tagadjuk, eleddig csupán a mosókonyháig jutottunk. Lárifári! – intézné el egy kézlegyintéssel Fletó. Mit neki az Unió, különben is Brüsszelben vízfejû hülyék ülnek, mit tudják õk, mi zajlik a végeken? Lehet, hogy nem tudják – bár azt hiszem nagyon is jól tudják, talán még jobban is, mint mi itt –, viszont náluk van a központi kassza kulcsa. Annak a központi kasszának a kulcsa, amelynél – ellentétben a hazai kasszával – elképzelhetetlen, hogy az zéróra kiürüljön, még ha csak szûk fél órára is, ahogyan az megképzõdött régi-új posztkommunista kormányunk elõzõ regnálása idején. Franka Tibor „Gyur(t)csány” címû könyvébõl tudhatjuk, hogy a nemzeti oldal 4

emblematikus figuráját alig két esztendõ alatt lenyomó pozõrnél úgy mûködik az általánosan bevett gyakorlat, hogy elõször kihasznál valakit, majd lazán átlép a delikvensen, hogy azután kifacsarja, mint egy fáradt citromot, a szerencsétlen pedig, még kettõt sem pislantott, és máris az interperszonális kapcsolatok képzeletbeli szemetesládájában találja magát Gyurcsány Fletónál. Franciscónak úgy tûnik minden sikerül, még az élet is, mintha õt segítené. Az alig pár hete itt járt Nothinghami Bíró, fordított Robin Hood uraság is menni készül. Az angol barát, akinek társaságában Csipolla saját villájában ült tort a Ferihegyi Repülõtér sorsának megpecsételése felett egy kedélyes vacsora keretében. Pártja az albioni erõfelmérõn akkorát bukott, mint Rottenbiller. Az ottani nagy ember úgy tûnik egy röpke pillanatra, elveszítette angol hidegvérét, elkezdett kapkodnia, rögtön kirúgta néhány miniszterét. Lehet, hogy az õ széke is inog? No, de sebaj, a kampány véget ért, nincs szükség most már Tonyra, kit érdekel, hogy mi lesz vele? Visszatérve még néhány gondolat erejéig az országgyûlési választásokhoz és az annak kapcsán kialakult jelenlegi helyzethez, ezúttal is érdemes néhány kérdést feltenni magunknak. Annál is inkább érdemes, mert az ölebmédia oknyomozó sztárjainak (lásd Sváby-féle Napló Azurák Csabával – Mérlegen a valóság?) bizony eszük ágában sincs feltenni ezeket a kérdéseket: Ad 1: Honnan került elõ nagy hirtelen ennyi zseniális, szakértõ közgazdász? Ad 2: Eddig hol a rossebbe vótak? Ad 3: Mi a francnak kellenek reformok, ha amúgy meg dübörgünk? Ad 4: Mikor szól mán be végre valamelyik ellenzéki politikus a médiának, hogy gyerekek, a pofátlan hazudozásnak, meg a nyalásnak is vannak bizonyos határai, amit ti messzemenõkig átléptetek? És akkor a dolog etikai részérõl még nem is beszéltünk, mert hogy az általam eddig ismert legjobb sajtótörvény megalkotója, Deák Ferenc, aki valami olyasmit mondott volt, hogy ha rajta múlna a sajtótörvény csak egyetlen paragrafusból állana: Hazudni márpedig nem szabad!, nos õ most minden bizonnyal forog a sírjában. Én ezt még kiegészíteném annyival, hogy „Vétkesek közt cinkos, aki néma” Márpedig, ti, mocskos pernahajderek, kultúrbunkók és önkéntes mérvadók, ti hallgattatok, kussoltatok, mint az a bizonyos sz-betûs dolog a gazban. Ám abban a pillanatban, ahogy kicsöngettek, véget ért a kétségbeesett versenyfutás a hatalomért, és szembesültetek azzal, hogy újabb négy évre zöld a lámpa, azonnal 180E-os fordulatot vettetek, és teli torokból üvöltettétek a hangadó neoliberális közgazdászgárdát, hogy aszongya, úgy ahogy van, minden szar. És hát ezér’ köllenek a reformok. A reformok meg

ugye nálunk immáron idõtlen idõk óta azt jelentik, hogy Jóska, húzdd mán’ bejjebb a nadrágszíjat vagy két lukkal! Ez meg ugye nemzeti összefogás nélkül nem megy ehhez kõne az a rusnya ellenzék is, mer’ hogy ez mán’ kétharmados huncutság. Már maszatoltok, már kenitek, mázoljátok. Illetlenül és kéretlenül, rendkívül modortalanul odaszartatok egy jó nagyot a nyilvánosság asztalára, ahonnan a kenyereteket kellene megkeresni (de ti a nagyobb részt nem onnan kapjátok), most meg nagy vehemenciával nekiálltok, hogy minket is összekenjetek vele. Na ezt már nem, barátocskáim! Ti akartátok ezt, ti húztátok be az x-et, hát most húzzatok bele, egyétek meg, amit fõztetek! Remélem a mûanyagellenzék nem lesz olyan ostoba, hogy bele megy ebbe a nagy népi összeborulásba, és felvállalja, hogy elviszi a megszorításokkal járó felelõsség egy részét úgy, hogy nincs is kormányzati pozícióban! Elhallgatni az igazságot legalább akkora, ha nem nagyobb bûn, mint hazudni. A kormány részérõl a szándékosság immáron cáfolhatatlan bizonyítékként elénk tárult a választások elsõ fordulóját követõen. Mégis Kádár népének, ezek kellettek. A Megasztár nemzedéke és a kis Schmuck vezette nyugdíjas szabadcsapatok ismét gyõzelemre segítették a Pártot, mely immáron csak nevében magyar és szocialista. Az államszocializmus utáni kéjes és nosztalgikus sóvárgás immáron kétségbevonhatatlanul manifesztálódott az eredeti tõkét oly hatékony precizitással és eredményességgel felhalmozó ifjúkommunista pozõr helyben és hatalomban maradásával. A panelprolik, mert hát mondjuk ki bátran, igen, õk azok, a panelprolik, szépítgethetjük itt ahogy akarjuk, a szavazatmaximalizálás érdekében, de önmagunkat bizony nem tudjuk becsapni, szóval a panelprolik engedelmes birkanyájként való kollektív szavaztatása közepette, azért más is történt kis hazánkban. Némi öröm az ürömben, hogy a kezdeti csalódottság, levertség, fásultság, fáradtság, bénultság után egyre többen érzik úgy – és ehhez talán az ölebmédia is nagyban hozzájárul azzal, hogy nem veszi észre, a csata már véget ért, továbbra is kitartóan és hangosan rikoltozva rugdossák a döglött oroszlánt –, hogy a polgári oldalon az jelenti a megoldást, ha önszervezõdünk. Civilügyileg. Hagyni kell a pártokat, láthatóan semmit sem értettek meg abból, mit jelent felépíteni és mûködtetni egy európai értékek (kultúra, szolidaritás, kereszténység) talaján álló országot, melyben polgárai jól érzik magukat. Most, hogy egyre riasztóbb kép tárul elénk hazánk jelenlegi gazdasági helyzetérõl, most hogy már Franciscó is szolidaritásról és a változás szükségszerûségérõl beszél, most, hogy az ölebmédia is a reformok halaszthatatlanságáról fossa a szót megállás jó ha figyelünk

nélkül – halkan jegyzem meg, csak elõkerült a recept díj és a fizetõs egészségügy, ami ellen kézzel-lábbal tiltakozott Francisco a miniszterelnök-jelölti vitán (Vegyék ki a kampányból ezt a hazug filmet! Nem lesz receptdíj!) – szóval, egyre többen gondolják úgy, hogy talán még sincs minden veszve. A kezdeti sokk után egyre többen vannak azok, akik most jobban érdeklõdnek a politika, a közélet alakulása iránt, ami jó, mert gondolkozásra készteti az állampolgárokat. Arról nem is beszélve, hogy kifelé erõt mutat. Most kell erõt mutatni, összezárni, mint a vasbeton, vagy a monolit, amikor padlóra küldött az ellen! Most kell azonnal talpra állni, és küzdeni tovább a vörös polip ellen! Ha másért nem, hát azért, hogy szembesüljenek azzal a ténnyel, még több pénzt, idõt és energiát kell áldozniuk arra, hogy minket eltakarítsanak az útból, vagy beledöngöljenek az anyaföldbe. Mert ez a szándékuk, ehhez kétség nem férhet, ha valaki nyitott szemmel és nyitott füllel figyeli az ölebmédia megnyilvánulásait. Mindeközben Miska Kancsó már arról böfög a mikrofonokba – már veszi elõ a nyolc év alatt jól bejáratott és megszokott zsarolási potenciált! –, ha nem az õ úri kényük és kedvük szerint változik a magyar egészségügy, õket nem is érdekli a koalíció, mert csak azért, hogy benne legyenek, õk bizony nem lépnek bele. Talán csak nem az történt, hogy a Szadesz jó elõre bebiztosítja magát, látván, hogy mekkora a baj, és látván, hogy most már mindenki errõl beszél? Visszamutogatni most már nem lehet. A vízvezeték-szerelõbõl politikai bohóccá felfújt pártelnök így rögtön az elején talált egy jó kifogást, egy frappáns magyarázatot, egy kibúvót arra az esetre, ha netalán tán idõ elõtt menni kényszerülnének, borulna a bili és belebuknának a kormányzósdiba. Az SZDSZ óvatos duhaj, egyszer már megégették magukat, amikor immáron levakarhatatlanul odacsapódtak a posztkommunistákhoz. Akkor volt honnan elszenvedni a drasztikus népszerûség-csökkenést, ma nincs. Ráadásul az új karmesternek csak egyet kell füttyentenie, és az engedelmes rabszolgahad nem szavaz át többet a feleslegessé vált oldalnehezékre, amivel úgy is csak a gond van állandóan. Fletónak csak egy szavába kerül, hogy Ibolykának ne kelljen még egyszer igénybe vennie 60 gurigáért a kis Schmuck szolgáltatásait, aszongya a híveinek, voksoljatok listán a tulipánra, és én eljárom nektek a simagöröngyösi rittyentõst.

Mindeközben Dörmögõ Dömötör már azt is elképzelhetõnek tartja, hogy kívülrõl támogatnának egy kisebbségi MSZP-kormányt, ha minden kötél szakad, és sehogy sem tudnának megállapodni. Baj van. Baj van, mert a baj jóval nagyobb, mint amit elhitettek Kádár népével. Baj van. Baj van, mert a baj mértékét most már eltussolni nem lehet. Még a központi pénzen és pórázon tartott ölebmédiának sem. A politikus elvtársak és az újságíró elvtársak egyvalamirõl elfeledkeztek ebben a belterjesen konzerválódott, betokosodott hazai hatalmi struktúrában. Ez az Unió, már nem az az Unió. Itt bizonyos demokratikus értékeknek helye van, sõt, az a mûködés alapja. Minden nyûge, nyavalyája ellenére az Európai Unió egyvalamire talán mégis csak jó, mindent azért már mégsem lehessen megtenni. Egy idõ után a Nagy Testvér a fejére koppint a Kis Testvérnek, figyelmeztetésül, hogy hagyjon már fel végre az emberek véget nem érõ nyomorgatásával, mert ennek így nem lesz jó vége. Ha nem ad eleget enni a rabszolgáknak, azok egy idõ után beledöglenek az életben maradásért folytatott napi küzdelmek megpróbáltatásaiba, és akkor bizony nem marad senki, aki tovább húzná az igát, vagyis megszûnik a profit. Ebben az Unióban – ellentétben a régebbivel – ha csak egy árnyalatnyival is, de több figyelmet szentelnek a profitnak és ennek következtében a rabszolgáknak is, akik lent a fedélközben megfogják az evezõlapátot és gályáznak tovább rendületlenül. Baj van. Baj van, mert a kampány véget ért, el kellene kezdeni végre dolgozni. Tudom, hogy a kedves Olvasó most megenged magának egy halvány mosolyt, vagy unottan legyint egyet, DOLGOZNI?! Kicsodák?! Ezek?! Azt sem tudják, mi az, hogy munka! Az elõzõ négy évben sem tudták, mi az hogy kormányzás, majd pont most fognak rájönni arra, hogy mi fán terem egy országot elvezetni? Baj van. Baj van, mert ezúttal visszamutogatni sem lehet, nem az ellenzék volt hatalmon az elmúlt négy évben. Bár erre azért még történnek halvány próbálkozások, gondoljunk csak a Bokros Lajos és Csillag István nevével fémjelzett anyagra, ahol a válság kezdetét 2000-re teszik, tehát arra azért még kínosan ügyelnek, hogy ha nem is az egész Orbán-ciklus, de a fele azért csak beleessen a válságot elõidézõ idõszakba. Jó étvágyat kívánok! Mindenkinek egye meg, amit fõzött. Lehet élcelõdni, viccelõdni, elmélázni, elemezni, okoskodni a polgári oldal válasz-

tási kudarcainak okain, csakhogy ez a téma hamar aktualitását veszíti. Kárörvendõen bele lehet még rúgni jó párszor a döglött oroszlánba, ám fennáll annak a veszélye, hogy ez egy idõ után már inkább visszafelé sül el. Az ölebmédia megmondó-embereinek stílusából és habitusából fakadóan püfölhetik még darab ideig az immáron másfél évtizede az univerzális pofozó-bábu szerepére kárhoztatott Orbán Viktort, de ez is nagyon hamar lecseng. Egy valami azonban itt marad, makacsul tartja magát. A hatalmas méreteket öltött eladósodottság. Az államháztartási hiány és az adósságspirál lejtmenete, az újonnan megtanult és a köztudatba is igen hamar átment ikerdeficit fogalma. Ez a legújabb Hungaricum. Így hirtelen nem is tudom, melyik másik európai államnak van még ilyenje. Hirtelen egy sem jut eszembe. Ja, és még egy apróság! A hiteleket vissza kell fizetni! Fletó aszongya fel kell hagyni a jövõt felélõ politikával. Utazó nagykövetünket idézném: „Basszátok meg!” Nem ti építetek PPP-beruházás keretében harminc évre eladósítva mindannyiunkat háromszoros áron autópályákat?! Nem ti adtátok idegen kézbe – európai mértékkel mérve is példátlan módon! – 75, azaz hetvenöt évre a jól mûködõ, hasznot hajtó repülõteret?! És még sorolhatnánk. A Fideszt – most, hogy a bukás után úgy tûnik ezúttal is mindenki marad a helyén – azzal vádolják, hogy nem tud megújulni, és ha így folytatja tovább, ismét veszíteni fog. Csakhogy ugyanez, a politikai vonatkozás tekintetében, mintha a prezidenciális kézi vezérlésre átálló Maszop esetében is megfigyelhetõ lenne. Az elmúlt két esztendõben mûködött az „új mûsorhoz új férfi kell” típusú bulvárkormányzás látványos showelemekkel tarkított színi elõadása. Ám idõközben kiderült, hogy a darab plagizált, a díszletek egy másik darabéi, ezért sietve lebontották õket a bonviván nagybelépõje után, s most itt állunk a csupasz színfalak elõtt. A zenekar pedig nem kapta meg a kottákat, ezért nem tud játszani, a közönség pedig egyre türelmetlenebb a nézõtéren, mert a publikumnak legalább a fele úgy érzi, becsapták. Akkor lesz nagy baj, ha felállnak és a kasszához mennek, mert ott szembesülnek majd az igazi problémával, a színház ugyanis már rég csõdbe ment. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

LÉNYEGI KÉRDÉS Bácsikámnak, aki háborús pilóta volt, a 60-as években politikai szemináriumra kellett járnia. A fejtágító végén kérdezni lehetett az elõadó elvtárstól. Ottó bácsi lényegre törõ kérdése ez volt: tessék mondani, ki az az Iljics? Õszre talán, a Kulcsár-per végére mi is megtudjuk, ki is valójában az a híres Gyurcsányi. Ludwig Emil – Magyar Nemzet, 2006. május 6.

jó ha figyelünk

5

Világosodik, de a nap még nem bújt el[újt elõ. Márta a konyhában a kutyákat eteti, én a kávémat szürcsölöm, készülõdök az indulásra, de még elõször behozom a behajtóra dobott New York Times-t. „Szóval megint bemész szavazni? Miért, mi érdeked van ebben?” – kérdezi Márta. „Ask not what your country can do for you ask what you can do for your country!” (Ne azt kérdezzed, hogy mit kaphatsz a hazától, azt kérdezzed, hogy mit adhatsz népednek!” – idézem válaszként Kennedy elnököt, miközben csoszogok ki az ujságért, amit majd a vonaton olvasok el. Az öreg Dodge nehezen indul, köhög, csúszik a sebességváltója, de azért levisz a még alvó Stamford üres utcáin a vonatállomás parkolójába. 6 dollár parkolási dij ellenében ott hagyhatom, majd $16-ért megveszem New Yorkba a retúr jegyet, s két, szláv nyelven beszélõ asszony megett, – kik valószinüleg takaritani indulnak New Yorkba-, letelepszem a 6:57-es járaton és elkezdem az ujságot olvasni. Máskor, elsõnek Ádám fiam irását keresem, de most nem, mert õk Európában nyaralnak, ott ünneplik házasságuk 20. évfordulóját. Istenem, már a 20-ik! Szomorú hírekkel van tele az újság, a vesztébe rohanó emberiség balga lépteirõl szólnak a cikkek. Vonatunk 7:42-kor ér be a Grand Centrál-ba. Sokat küzdött szegény Jackeline Kennedy ennek az épületnek a rendbe hozásáért, de érdemes volt. Gyönyörû, méltóságteljes ez az épület. Itt mindig felrémlenek az 5O év elötti napok, amikor ebben a váróteremben hadarta nekem Kováts Bandi, hogy mit is kellene tennünk, miközben már az indulást jelezte a vonat, de Bandi még mindig kapaszkodott a zakóm gallérjába, s mondta, mondta, mint a rádió. Istenem, hol van már az a kis csapat, Kiss Sanyi, Jónás Pali, Sztáray Zoli, Chászár Ede meg a többiek. Igaz, Horváth Jancsi még él, õ most a Képviselõház korelnöke. A Grand Centrállal szemben áll New York városi könyvtára. De sokat jártam ide, olvasgattam a mûszaki dolgok mellett Trianonról, Yaltáról, a szuezi alkuról, a Reagan-Gorbacsev paktumról, szegény népünk megannyi elárultatásáról, átverésérõl. Földalattira ülök, mert a mûcsipõm miatt kicsit hosszú lenne a gyaloglás az 52-ik utcáig. A kocsiban egy fekete fiatalember átadja a helyét. Itt alig hallok angol szót, fõként munkába sietõ spanyol és szláv arcok bóbiskolnak a székeken. Az 51-ik utcai állomástól gyalog folytatom utamat. Gyorsan szedem a lábam, hadd menjen fel a sziv verésem, mert mióta kicserélték a szívbillentyûmet, azt ajánlja az orvos, hogy naponta kétszer vigyem fel azt 6

140 fölé. Ez általában tenniszezéssel vagy kerékpározással teszem, de ma „sûrû” napom lesz, sok a dolgom, így kihasználom az alkalmat a testedzésre. Esik az esõ, de azért nem kényelmetlen a gyaloglás. Eddig fel se tûnt nekem a New Yorki utca képe, de most, mivel a múlt hetet Olaszországban töltöttem, észreveszem, hogy milyen tiszta úgy az utca, mint a levegõ. Hiába, itt nem rohangálnak a kis dízel kocsik meg motorbiciklik! Az is feltûnik, hogy lában alatt nincsenek cigaretta csikkek, nincsenek plakátok meg greffitik a házak falain, hogy a kocsik betartják a közlekedési szabályokat, hogy a sietõ járókelõk szájában nem lóg cigaretta, s udvariasan utat engednek, nem rohannak belém. Egy szó mint száz, feltünik, hogy mennyire „európai” ez az amerikai város! A MEGLEPETÉS Végre feltûnik a magyar zászló, s pár perc múlva benyitok a konzulátus ajtaján. A kapuban álló õsz hajú úrral barátságos szót váltunk, ellenõrzi személyazonosságomat, megállapitja, hogy rajta vagyok a szavazásra jogosultak listáján és átadja a 21-es sorszámot. „Ezek szerint 2O-an korábban keltek, mint én.” – mondom Az elsõ körben a 18-ik voltam, úgy látszik most nagyobb az érdeklõdés. Átküldenek egy ócska fémvizsgáló kapun. Azért írom, hogy ócska ez a biztonsági célokat szolgáló szerkentyû, nem veszi észre, hogy fémbõl van a jobb csípõm. (Hiába, a 70-ik évemben lévén, már le kellet cserélni néhány alkatrészt.) A váróteremben egyedül vagyok, az elsõ körbõl már ismerõs, mosolygós arcú hölgy azonnal beenged a szavazó terembe. Az asztalnál, -ugyanúgy, mint az elsõ körben -, 4-en ülnek, de az arcok újak, nem emlékszem rájuk. Kérik, hogy újra igazoljam magam. Mondom: „A kapuban már igazoltam, ezt a 21-es sorszámot kaptam”. „Azért most igazolja magát még egyszer” mondja a középen ülõ, rövid szakállas fiatalember. Mint az elsõ körben is tettem, odaadom a fényképes vezetési engedélyem. „Ez nem elég Lipták úr!” – mondja. „Az elsõ körben elég volt!” – válaszolom, majd odaadom (az alább, ezen írás végén mellékelt) igazolását a budapesti választási irodának arról, hogy New Yorkban szavazhatok. Nézegeti aztán így szól: „Ez sem elég Lipták úr, ez sem igazolja az ön személyazonosságát!” Nyitva marad a szám... „Szóval ön szerint Lipták Béla ugyan szavazhat, de Ön nem tudja, hogy én vajon Lipták Béla vagyok-e? Hát nézze fényképet az igazolványomon. Az elég?!”

Közben belép egy fiatal házaspár a pici gyerekükkel. Hozzájuk fordulva mondom: „Az elsõ körben engedtek szavazni, most nem!” A szõke, magas fiatalember megértéssel mosolyog, azt mondja ez az arc, hogy „Érzik a vesztüket, azért van ez”, no meg azt is mondja ez az arc, hogy „Mi majd szavazunk ön helyett!” „Szóval nem engednek szavazni?” – kérdem, most már felemelt hangon. „Nem!” – válaszolja a szakállas fiatalember. „Megmondaná, hogy önök kicsodák?” – kérdezem. „Mi a törvényt védjük, a Külügyminisztérium választási ellenõrei vagyunk” – válaszolja. „És a törvény két hét alatt megváltozott?” Kiabálom, aztán hozzáteszem: „Megadnák nekem a neveiket?” „A bizottság neveit nem adom ki, én Székely Levente vagyok” – válaszol a szakállas fiatalember. Közben, a mellette ülõ hölgy elkezd bemutatkozni, de a fiatalember rászól: „Más nevet nem adunk ki!” Most már remeg a kezem. Ismerem magam, ez a közelgõ „robbanásom” elsõ jele, nem akarok se szivszéhüdést kapni, se olyant tenni amit késöbb megbánok. Hátat forditok, s ahogy megyek kifelé, még odaszólok nekik: „Szóval még mindig hazudnak rendületlenül?!” A kapuban, a szimpatikus õsz úr úgy látszik hallotta a hangos szóváltást, mert ahogy elrohanok mellette, bocsánatkérõ mosollyal köszön. Én remegek a tehetetlen dühtõl, s észre sem veszem, hogy a 3. Avenue-n átrohantam a piros lámpán. Nem tudom miért, de Dunacsúny jár az eszemben, az amikor odaálltunk a szlovák bulldózerek elé... „Bulldózerek, bulldózerek” – mormogom. A Grand Centrálra érve kicsit megnyugszom, majd a vonaton elkezdem leirni ezeket a sorokat, s a gondolataimat arról, hogy mi is a különbség a demokrácia és a szinjáték között: A VÁLASZTÁS ELSÕ KÖRE Mikor a választás elsõ körében szavazásra biztattam az itt élõ magyar állampolgárokat, akkor engem a Népszabadság „jobboldalinak”, a 168 Óra „konzervativnak” nevezett. Furcsa ez, elvégre itt a Demokrata Párt regiszrált tagja vagyok, otthon pedig az egyetlen part, melynek tagja voltam a Zöld Párt volt. E lapok, ezzel a cimkével azt kivánták elérni, hogy érveimmel, állitásaimmal ne kelljen foglalkozniuk. Amikor én kivánatosnak gondolom a rendszerváltás befejezését, akkor nem egy baloldali munkáspárt szocialista társadalomjó ha figyelünk

filozófiája ellen foglalok állást, hanem a pártállam idején formálódott uralkodóréteg hatalmának felszámolásáért. Úgy gondolom, hogy nem lehet jövöt épiteni a múlt lezárása, a bünösök megnevezése és bocsánatkérése nélkül. Ez szerintem nem pártpolitika. Számomra ugyanolyan felháboritó lett volna, ha a német megszálláskor átmenetileg hatalomra került nyilasok pártjának utódpártja elindulhatott volna a 1945-ös a szabad választáson, mint az, hogy ma a szovjet megszállás alatt hatalomra került kommunista párt utódja vetekszik a hatalomért. Nekem ugyanúgy fájnak és ugyanúgy felháboritanak a nácik, mint a kommunisták bünei! Szörnyüség, hogy Szálasi pribékjei honfitársaikat deportálták, de ez nem felejtetheti el, hogy az én feleségemet, 1O eves korában meg a Rákosiék deportálták. Nincs szó arra, hogy milyen rettenetesekek voltak a náci hatáltáborok, de ez nem felejtetheti el velem, hogy Rákosiék, riporteri szókimondásáért felakasztották Meloccó János bácsit és Kádár 3O1-es parcelláját sem felejtethetik. Megáll az emberi ész és undor fog el amikor tudomásul kell vennem, hogy Szálasinak akadtak magyar pribékjei akik Hitler oldalán harcoltak, de ez nem felejtetheti, hogy 56-ban, a mellettem álló Danner Jancsi életét egy pufajkás magyar ÁVHs golyói oltották ki. Ugyan olyan pufajkásé, mint az MSZP Horn Gyulája. PÁRTPOLITIKA VAGY NEMZETI ÉRDEK? Nádai Éva az Amerikai Magyar Népszavának volt szerkesztõje úgy gondolja, hogy pártpolitika, ha a FIDESZ-t támogatom. Az GfK NOP közvéleménykutató intézet felmérése szerint pedig, ma a világ legboldogabb népe az ausztrál és a világ legboldogtalanabbja a magyar. A felületes olvasónak úgy tünhet, hogy a fenti két mondatnak nincs köze egymáshoz, pedig nagyon is van! Azért van, mert engem a FIDESZ jövõje valójában nem nagyon érdekel, de az igen, hogy ne mi legyünk a világ legboldogtalanabb népe! Igenis szolgálni szeretném, hogy begyógyuljanak a kommunizmus ejtette lelki sebek, hogy a pártállam vezetöiböl kinött és kommunistából vadkapitalistává vedlett vezetõket végre leváltsa egy nemzetben gondolkozó, az összmagyarság érdekeit szolgáló kormány. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, nem adhatom másra a szavazatom, mint a FIDESZ-re! Ez nem pártpolitika, ez a realitás! Ez a magyarság érdekeinek a képviselése! Hogyan is fogalmazta meg ezt Márai Sándor?: „A kommunizmus megbukott, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezöje, mert õ már nem az eszméjét, csak a zsákmányát védi!” jó ha figyelünk

JOBBAN ÉRTENI A DEMOKRÁCIÁT Sajnos Magyarországon még sokan úgy gondolják, – és amig sokan úgy gondolják addig úgy is marad -, hogy az ország jövöjét „mások” irányitják, hogy a Magyar társadalom tagjai, õk csak nézõi ennek a folyamatnak. Gondolom, hogy az elsõ körben ezért nem szavazott Budapest lakóinak 25, a vidékieknek 4O százaléka. Félelmetes számok ezek! Egy demokratikus állam polgárának tudnia kellene, hogy a szavazata számit, hogy szavazatával gyermekei jövõjét formálja. Tudnunk kell, hogy csak olyan társadalom képes szebb jövõt formálni, mely úr a hazájában és tudja, hogy saját jövöjének szekerét merre is kivánja irányitani? Egy, a demokrácia mûködésében tájékozott társadalom azt is tudja, hogy melyik a fontos és melyik a kevésbbé fontos vitás kérdés! Tudja, hogy mi az amiben meg lehet alkudni és mi az amiben nem! Ennek a fontossági sorrendnek a megértése szükséges ahhoz, hogy egymástól eltérö véleményû pártok koalicióra léphessenek és együtt szolgálják a legfontosabbnak tartott közös céljukat. E cél ma (Márai szavaival fogalmazva) „a megbukott kommunistáknak” a hatalomból való kiszoritása! Egy, a demokrácia mûködését értö társadalom azt is tudja, hogy a számok számitanak. Tudja, hogy az MSZP kormányalakitásának megakadályozásához 70 választókerületben kell gyõznie a rendszerváltást kivánóknak. Tudja azt is, hogy az MSZP-t úgy lehet kiszoritani a hatalomból, ha amellett, hogy ellenfelei megtartják az 53 választókerületben elért elõnyüket, még további 17 választókerületben gyõznek a második körben. Ehhez nem sok szavazat kell! A 17 választókerületben a legnagyobb lemaradásuk 986 szavazat! 5 választó kerületben a külföldön leadott szavazatok száma nagyobb, mint ez a lemaradás. Mivel a választáson a szavazók közel egy harmada nem vett részt, a gyözelem kulcsa egyszerû! El kell érnünk, hogy a második körben, otthon és a határokon kivül, mindenki elmenjen szavazni! A SZAVAZÓK DÖNTENEK, NEM A VEZETÖK Olyan véleményeket is hall az ember, hogy: „ Dávid Ibolyán múlhat, lesz-e 15 millióban gondolkozó kormányunk”, vagy azt, hogy: „a szabadelvûek lepaktáltak az MSZP-vel”, stb. Ez nem igy van! Az MDF vagy SZDSZ tagjainak szavazatát nem a pártjaik vezetõi adják le, hanem õk maguk és õk arra szavaznak akire akarnak! Ha nem értenek egyet pártjuk vezetõinek döntéseivel, akkor nem követik azokat! És amikor ez bekövetkezik, akkor nem õk, hanem a pártvezetök veszitenek! Egy szó, mint száz, semmi baj nincs abban, ha a szavazó a maga feje szerint dönt! Sõt, akkor müködik igazán jól egy demokrácia, amikor a fontos, az egész ország jövõ-

jét érintö kérdésekben, a liberálisok és a konzervativak képesek összefogni és egységben, – a nemzet érdekeit a pártjaiké elé helyezve-, képesek együtt szavazni. SZEMÉLYESKEDÉS VAGY ÉRDEK KÉPVISELET Nagyon fontos vonása egy a demokráciában tapasztalt társadalomnak az is, hogy elutasitja a személyeskedést és a választáskor megbünteti az olyan poltitkusokat akik nem a programjaikkal, hanem az ellenfeleik lejáratásával szeretnének gyõzni. Igy példáúl felháboritó amikor Dávid Ibolyát nem a politikai tettei miatt támadják, hanem a fia kábitószerezése miatt. Annak, hogy egy szeretõ édesanya segiteni és menteni próbálja rosszúl sikeredett fiát, annak semmi köze az MDF programjához, tetteihez vagy a magyar választáshoz. Ugyanigy áll ez az MSZP-re is: Ha Gyurcsány lopott, sikkasztott, visszaélt helyzetével: tessék kideríteni, bebizonyítani a tetteit és ha ez megtörtént, tessék õt bíróság elé állítani. Ha Dávid Ibolya kábitószerrel seftelt, tessék vádat emelni ellene – mondja Éltetö Lajos barátom, s igaza van-, mert a személyeskedés nem a politikai tisztánlátást szolgálja, hanem csak eltereli a figyelmet a lényeges kérdésekrõl. Az MSZP vezetõjét illetõen a tény összesen annyi, hogy az ügyészség ugyan megállapította az okirathamisítást, de az jogilag elévült. Más vádak, bizonyiték hiányában, nem nyertek bizonyitást. Pont! A pártok vezetõinek nem a magánélete, hanem a programja a fontos! Az a fontos, hogy mit terveznek tenni az eladósodottság, a Forint összeomlása ellen, mit terveznek tenni a nemzeti vagyon védelmében, az ellen példáúl, hogy ma a lodoni spekulánsok a világ legjobb befektetésnek a magyar ingatlan felvásárlását tartják, vagy az ellen, hogy külföldi élelmiszert árulnak a magyar boltok, mert a támogatás nélkül maradt magyar gazdák nem képesek versenyezni az EU által támogatott nyugati mezõgazdasági termékekkel. Az is fontos, hogy a szavazók tudják, hogy a társadalom egyes rétegeinek érdekeit melyik párt képviseli? Az MDF részéröl ez világos: az MDF a középosztály pártja. Ugyanigy világos az is, hogy az MSZP a gazdasági elit, a befektetõk pártja, mig a szabadelvûek és a magyar zsidóság érdekeinek képviselõje az SZDSZ. Ugyanakkor, az nem világos, hogy a FIDESZ kit képvisel. Nevében a „fiatal” lassan idõszerütlenné válik, s az, hogy „polgári” párt, nem világos, hogy mit is jelent? A FIDESZ szociálpolitikája inkább az alkalmazottak, mint a tulajdonos retag érdekeit képviseli, de a párt a támogatásért mégsem a munkássághoz, parasztsághoz fordul, vagy legalábbis nem elsõsorban. Ez a „ködösség” 7

nagy hiba! Ennek eredménye példáúl a magyar gazdák olyan érzése, mintha az õ érdekeiket senki nem képviselné. Ez a „képviseleti vákum” okozza, hogy közülük sokan az MSZP felé sodródnak. Persze az is igaz, hogy a Fidesz erõfeszítéseket tett úgy a munkások, mind a gazdák megnyerésére, és gyõzelme esetén a földmûvelési tárcát a Gazdaszövetség elnökének szánja, de ez nem elég. Mig 1945-ben világos volt, hogy a Kisgazda Párt a földmûvelök és Kéthly Anna Szociáldemokrata Pártja a munkásság pártja, addig ma még csak az világos, hogy egy Gyurcsány, egy Orbán meg egy Dávid nevû politikus miniszterelnök szeretnének lenni, s ennek érdekében igérgetnek fût ás fát. Ez igy nincs jól! Itt az ideje, hogy a választók

rendet teremtsenek, nagykorusitsák a magyar demokráciát! MI A JÖVÖBENI TEENDÖ? A demokrácia gyakorlatában tapasztalt társadalom tud átmenetileg vesziteni is! Tudja, hogy egy választás nem a világ! Ami egy egy választás kimenetelénél sokkal fontosabb, az egy egészséges társadalmi intézményrendszer felállitása. A demokratikus társadalom három tartóoszlopa a szabad sajtó, a független igazságszolgáltatás és a nemzet érdekeit szolgáló törvényhozás. Ennek a törvényhozásnak kell törvénybe iktatni egy valóban demokratikus választási törvény is. Olyan törvényt, mely egyrészt biztositja, hogy az ál-

lam minden polgára könnyen érvényesíthesse szavazati jogát, másrészt pedig kötelezze a pártokat, hogy kampányaikban külföldi pénzforrást vagy az államaparátust ne használhassák és hogy hozzák nyilvánosságra úgy pénzforrásaikat, mint azt, hogy mire is költötték azokat? Sajnos a jelenlegi magyar alkotmány (mely nem egy új alkotmány, hanem csak a 1949-esnek a módositása) a fenti célokat nem szolgálja! Ez az alkotmány nem a demokráciát, hanem a partook érdekeit szolgálja. Ezért, a választás második körének kimenetelétõl függetlenül, a Képviselöház legfontosabb feladata, egy valóban demokratikus, új alkotmány megteremtése. Lipták Béla

„Az állam maga a csalás melegágya” Fenntarthatatlan a jelenlegi gazdasági fejlõdés, meg kell szüntetni azt, hogy rengetegen minimálbérért dolgoznak, javítani kell a versenyképességünket – hangsúlyozták a Kettõs kötés – A stabilizáció és a reformok 18 hónapja címû kötet szerzõi, Mihályi Péter és Csillag István. A kötetet Bokros Lajos mutatta be néhány napja.

hogy hiánnyal küzdõ költségvetéssel nem lehet fenntartható növekedést produkálni. „Ma sajnos közkeletû a nézet, hogy minél többet költünk, annál több lesz a beruházás, és annál gyorsabb lesz a növekedés” – mondta Bokros Lajos, hozzátéve, hogy „ideig-óráig valóban lehet így növekedést produkálni, de hosszabb távon ez elmarad attól, ami potenciálisan gazdasági lehetõségeinkben rejlik”. Tébérefomot! A Kettõs kötés másik fontos mondanivalója, hogy sürgõs reformra szorul a társadalombiztosítás egész rendszere. Bokros szerint ennek

Mihályi Péter

Bokros Lajos

„Fenntarthatatlan a gazdasági bõvülés” Olyan alaptételeket mond ki Csillag István és Mihályi Péter Kettõs kötés címû könyvében, amelyekkel a magyar politikai élet szereplõi akkor sem szeretnek szembe nézni, ha tisztában vannak igazságukkal – kezdte méltatását Bokros Lajos. A Horn-kormány pénzügyminisztere, a Közép-Európa Egyetem (CEU) tanára szerint ilyen például,

három oka van. Az elsõ az elöregedés. A második az, hogy a privatizáció nyomán jelentkezõ munkanélküliséget az eddigi kormányzatok részint az érintettek nyugdíjba terelésével próbálták megoldani, illetve részben ezzel függ össze a harmadik tényezõ is, amit a szakember „potyautas- problémaként” aposztrofált. Ennek lényege, hogy a befizetések és a juttatások mértéke elvált egymástól.

8

A harmadik nagy kérdés, amivel a kötet foglalkozik, a globalizáció. „Mára elõállt az a helyzet, hogy nemcsak az emberek, de a gyárak, vállalkozások is a lábukkal szavazhatnak. Az egyetlen szereplõ, aki nem tud elköltözni, ha valahol nem jó neki, az az állam. Így egyszerûen elolvadhatnak az állami bevételek, ha a versenyképesség hiányában a gazdaság mobil szereplõi elköltöznek, így újraosztható jövedelem sem keletkezik – mondta Bokros Lajos. „Össznépi társasjáték folyik tizenöt éve” – Az elemzõk is ellentmondóan nyilatkoznak arról, hogy szükség van-e stabilizációra a magyar gazdaságban. Ön szerint megússzuk enélkül? Mihályi Péter: – Mi azt gondoljuk, hogy a reformot és a stabilizációt egyszerre kell végrehajtani, ez pedig a költségvetés rendszerébõl adódik. A probléma ott van, hogy tizenöt éve folyik a közteherviselés alól való kibújás az elköltségeléssel, minimálbérrel, egyebekkel. Ez közvetlen költségvetési probléma. –Az elmaradt bevételeken túl melyek a hosszabb távú hatások? Hisz mindenki a lehetõ legkevesebb közterhet fizetné, ha tudná, hogy ez természetes. – Nem, ennek nagyon súlyos etikai vonzatai vannak. Mindannyian tudjuk, hogy ma messze nem a legtehetõsebb réteg fizeti a legtöbb adót és járulékot. Itt egy tizenöt éve folyó össznépi csalás történik, ami fenntarthatatlan. – Hogy szedhet be az állam több bevételt a keveset, vagy semmit sem fizetõktõl? – A kulcskérdés a nyugdíjrendszer. Tudatosítani kell például a másfél millió minimálbéren bejelentettel, hogy „Emberek, így nem lesz nyugdíjatok!”. Ez milliós nagyságrendû társadalmi problémát okozhat. Azok a 40-50 éves asszonyok, akiknek a férje ma jó ha figyelünk

minimálbéren van bejelentve, 90 évig fognak élni, és minimálnyugdíjuk lesz. Ma nagyon sokan azt gondolják, hogy a nyugdíjukat majd az utolsó öt év keresete alapján állapítják meg, de ez már rég nem így van. – A nyugdíj a legfontosabb probléma? – Ha a nyugdíj-járulék érdekében az emberek elkezdik legalizálni a jövedelmüket, automatikusan személyi jövedelemadót és TB-járulékot is fizetnek majd. Ugyanakkor világossá kell tenni mindenkinek, hogy õ maga fizeti a saját nyugdíját, nem a munkáltatója. Ez lehet az elsõ lépés a több-biztosítós egészségügy felé is, hogy mindenki elmondhassa: én ennyit és ennyit fizetek, ezért viszont ilyen és ilyen szolgáltatást várok. Ugyanakkor elfogadhatatlan az is, hogy töménytelen vállalkozó dolgozik számlára a mindenféle közalapítványoknál, még a minisztériumokban is. Az állami szektor maga a csalás melegágya. – Európában sok országban küszködnek hasonló versenyképességi problémával, ugyanakkor a társadalom nem mindig vevõ a politika kínálta receptekre; elég csak a franciaországi tüntetésekre gondolni. – Ez igaz. Franciaországban is az a gond, hogy a bennfentesek, a védett rendszeren belüli emberek védik az érdekeiket azokkal szemben, akik ebbõl kiszorultak. Franciaországban is külvárosi fiatalokat akart munkához segíteni a kormány, és azok tiltakoztak ellene, akik sokkal jobb helyzetben vannak. Egy felmérés szerint a francia egyetemisták háromnegyede állami állást akar magának. Ez elképesztõ. – Az Európai Uniónak mennyi ideje van a lépésváltásra a globális versenyben? – Ez részben már elkezdõdött. A skandináv államok, illetve Nagy-Britannia már végrehajtotta a szükséges feladatokat. A probléma kulturális gyökerû, és Magyarországnak nem a francia vagy a portugál példát kellene követnie, hanem az északi országokhoz igazodni. „Feltûnt egy új, fiatal, dinamikus Kádár 1998-ban” – Szükség van megszorításokra a stabilizációhoz? – Csillag István: Az ígéretek tekintetében van szükség restrikcióra. A következõ másfél évben keletkezõ és az államháztartásba befolyó többletjövedelmeket csak a hiány csökkentésére kellene felhasználni. Ez alól két kivétel van: a családi pótlék ér-

Csillag István

tékállóságának megõrzése a gyermeküket kizárólag ebbõl nevelõk esetében, illetve a csak nyugdíjból élõk esetében ennek vásárlóértékének megõrzése. – Milyen többletbevételek jelentkezhetnek ebben a tizennyolc hónapban, amíg a stabilizációt önök szerint végre kell hajtani? – Ha egy relatív szerény, 3-4 százalékos gazdasági növekedéssel számolok, az államháztartásban – anélkül, hogy bármit tennénk – nagyjából 2-2,5 százaléknyi többletbevétel keletkezik a GDP arányában. Ha tartózkodunk újabb kötelezettségek vállalásától, az autópálya-építést úgy folytatjuk, ahogy én korábban is gondoltam, vagyis valódi koncesszióban, és még egyszer nem veszünk Gripent, ezek

önmagukban is további 1,5 százaléknyi megtakarítást hoznak 2007-tõl. Ha ezek a lépések világosak és hitelesek, az a finanszírozási igényeket is mérsékli, és a hiányt finanszírozó kamatprémiumot is mérsékelni lehet. – Ezzel mennyit spórolhatunk még? – Ez további fél százalék megtakarítást hozhat. Mindez együtt biztosíthatja, hogy a hiány mértéke 2008-ra ne lépje túl az euró bevezetéséhez szükséges mértéket. És most nem beszéltünk arról, hogy bárkinek a fél fülét levesszük, a fél szemüvegét eltörjük és a bajuszát leborotváljuk. – Tehát ön szerint be lehet vezetni az eurót 2010-ben? – Igen, egy feltétellel: szakítani kell azzal a kádári népi világgal, melyben egy fiatal dinamikus Kádár is feltûnt a kezében franciakulccsal 1998 óta. Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy nem csak lehet, de kell is boldogítani az embereket az adófizetõk pénzén, most már nem is csak a magyar adófizetõk pénzén ráadásul. – Ön szerint tartható az idei költségvetés? – Azt gondolom, a költségvetés fenntarthatóságába vetett hit fenntartható. – Milyen lépésekkel lehet visszaszerezni a pénzügyi bizalmat a magyar kormány iránt? – Az egyes minisztériumokhoz, költségvetési fejezetekhez az idei költségvetési terv fejezeti tartalékokat épített be, a GDP fél százaléka, majdnem 100 milliárd forint nagyságban. Ezeket nem kéne igénybe venni. Reméljük, hogy az árvízkárok fedezésére elegendõ a költségvetés általános tartaléka, így a fejezeti tartalékokat zárolni lehet. – Ez elég lenne önmagában? – A könyvünkben is írunk a költségvetési tanácsról. Ebben olyan emberek kapnának megbízást, akik hozzáértéséhez, egyenes gerincéhez és harciasságához nemzetközi értelemben sem férhet kétség. Ezek az emberek a saját bizalmi tõkéjüket kölcsönöznék ki azzal, hogy vétójoguk és javaslattételi joguk lenne a kormány felé. Nem azért, hogy a kormánytól elvegyük a hatáskörét, de ha valakinek nincs elég hitele, akkor kölcsönöz, és ha nincs elég hitelessége, akkor ezt kölcsönöz. Tizennyolc hónap elég idõ arra, ha a gazdaságpolitika egy ilyen mederben marad, hogy a kormány ezt a hitelességet visszanyerje. Forrás: Kósa András

AZ ÖSSZEOMLÁS MEGKEZDÕDÖTT. Az OEP 2006. 05-ban nem utalta el a háziorvosi szolgálatoknak szerzõdésben rögzített hiteltörlesztési támogatásokat és az amortizációs térítést. Ez praxisonkét 100 000 azaz egyszázezer Ft. Az OEP tájékoztatása szerint – dr. Kõrösi László fõosztályvezetõ – a kassza kiürült, pénzhiány miatt került sor erre a lépésre. Elmondása szerint már januárban így lett tervezve. Az e havi ( május ) díj utalását tudomásuk szerint a Pénzügyminisztérium még engedélyezni fogja, és a késõbbiekben el fogják utalni, de feltehetõen az új kormány módosítani fogja a rendeletet – felmondja ezeket a szerzõdéseket – és ez lesz az utolsó kifizetés. jó ha figyelünk

9

Nem kizárt, hogy az új Gyurcsány-kormány nem tudja kitölteni mandátumát Az áprilisban megtartott kétfordulós parlamenti választásokon Magyarországon ismét a két kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) szerezte meg a kormányalakításhoz szükséges többséget az országgyûlésben. E pártok négy éves kormányzati teljesítménye vitathatatlanul gyenge. Az utóbbi másfél évben alig foglalkoztak kormányzással, minden figyelmüket és erejüket a választási kampányra összpontosították. A magyar állam súlyos pénzügyi helyzetben van, az április közepén közzétett költségvetési adatok szerint a hiány elérte az egy évre tervezettnek több, mint a felét. A gazdaság teljesítménye régiós összehasonlításban romlik. A végletekig elhanyagolt államigazgatási intézményekben irányítási válság van kialakulóban. Kérdés, hogy az újraalakuló kormány hogyan lesz képes úrrá lenni a problémákon. Elemzés: A legtöbb magyarországi gazdasági elemzõ, politológus és a médiumok döntõ többsége a választási kampány során meglepõ módon viszonyult a kormányzó pártokhoz és az ellenzékhez. A kormány sikerpropagandája ellenére ismertek voltak – a költségvetés komoly aggodalomra okot adó adatai, – a gazdaság romló teljesítménye, – a növekvõ munkanélküliség, – az Európai Unió többszöri figyelmeztetése a költségvetési egyensúly felborulása okán, – a nemzetközi hitelminõsítõ intézetek Magyarországot „leminõsítõ“ értékelései és – az eredeti mûködésétõl eltérõ feladatokra kényszerített és ezért szétzilált, a felbomlás szélén álló központi kormányzat bénultsága. E rendkívül gyenge kormányzati teljesítmény ellenére a magyarországi véleményformáló körök legtöbbjében mégis az a nézet kerekedett felül, hogy „adjunk még egy esélyt ennek a kormánynak“. Politikai váltógazdálkodás mellett az ilyen viszonyulás egy vitathatatlanul gyenge teljesítményt nyújtó kormányzathoz és a korábban kormányzati pozícióban jól teljesítõ, most ellenzéki Fidesz – Magyar Polgári Szövetséghez (Fidesz) meglehetõsen szokatlan. A Fidesz kormányzott, de nem kampányolt, és 2002-ben elveszítette a választásokat. Az MSZP-SZDSZ koalíció 2002-t követõen nem kormányzott, hanem kampányolt. 2006-ban is megnyerte a választásokat, de most Magyarországnak komoly nehézségekkel kell szembenéznie. 10

A Fidesz 2006-os választási veresége két súlyosabb okra vezethetõ vissza. Az egyik az elhibázott választási kampány. Noha e kampány technikai lebonyolítását, szervezettségét illetõen aligha merülhet fel kifogás, tartalmi elemei, üzenetei disszonánsak voltak. A kampánystratégák ahelyett, hogy az ország valós helyzetére irányították volna a figyelmet, inkább ígéret-versenybe bonyolódtak az MSZP-vel, nem számolva azzal, hogy egy ilyen verseny a legjobb esetben is csak „döntetlenre hozható ki“. A másik ok a Fidesz elnökének, Orbán Viktornak a meglehetõsen széles körû elutasítottsága a magyar választópolgárok körében. Az ígérgetés mellett a két kormányzó párt kampányának legfõbb eleme Orbán démonizálása volt. Mivel a magyarországi elektronikus és írott sajtó aránytalanul nagy hányada az MSZP és az SZDSZ klientúrájához tartozik, az Orbán-ellenes hangulatkeltés sikerrel járt. Ugyanakkor Orbán Viktor az a politikus, aki a szavazni hajlandó választópolgárok csaknem felét képes pártja, a Fidesz mellé állítani. (A Fidesz a voksok több, mint 42%-át kapta.) Ennek az ambivalens helyzetnek a kezelésére a Fidesz nem találta meg a megfelelõ megoldást. Bizonyára hibát követett el a Fidesz akkor is, amikor kampányából csaknem teljes egészében kiiktatta a külpolitikát. A magyarországi médiában sarokba szorított Orbán számára nemzetközi színtéren kínálkozott volna egy „kitörési pont“. Az ismert, nagy presztízzsel rendelkezõ nemzetközi szereplõkkel való kapcsolattartás – ami nem azért maradt el, mintha ezek a vezetõ politikusok elutasították volna, hanem azért, mert a Fidesz nem kívánt élni ezzel a lehetõséggel – a magyarországi választási kampány során is hitelteleníthette volna a magyar politikussal szemben felhozott hamis vádak jó részét. (Ahogy 2005-ben egyetlen sikeres izraeli út is elegendõ volt ahhoz, hogy a Fidesszel szemben addig nap mint nap hangoztatott antiszemitizmus igaztalan vádját háttérbe szorítsa.) Az Orbán Viktor vezette Fidesz ma Magyarországon az egyetlen, tömegtámogatottsággal is rendelkezõ politikai formáció, mely a kommunista rendszerben gyökerezõ, az 1980-as évek második felében kialakult, gazdasági, politikai és média-szereplõket magában foglaló érdekszövetségen kívül helyezkedik el, és szemben áll azzal. Ez az elsõdleges magyarázata annak, hogy a magyar politikai élet központi témája Orbán eltávolítása a politikai színtérrõl és ezáltal a Fidesz meggyengítése. Ilyen értelemben a 2006-os parlamenti vá-

lasztásokon a „régi“ Magyarország gyõzelmet aratott az „új“ Magyarország felett. Ami az MSZP-nek és az SZDSZ-nek a kampány során elõnyt jelentett, a kormányzásban hátrányára van: a hatalmasra duzzadt klientúra. E klientúrához tartozik számos párt közeli, sokszor parlamenti képviselõk tulajdonában levõ gazdasági vállalkozáson kívül a média egy tekintélyes szelete, kutatóintézetek, könyvkiadók, sõt, egy kis jobboldali parlamenti párt is – a Magyar Demokrata Fórum (MDF) -, mely elzárkózva a Fidesszel való választási együttmûködéstõl a jobboldalról közvetetten segítette a két baloldali párt hatalmon maradását. A költségvetési hiány 2006 elsõ három hónapjában nem azért ugrott a tervezettnek a duplájára, mert a kormány „hangulatjavító“ intézkedéseket hozott volna a választások elõtt (ezek jószerével csak ígéretek), hanem jórészt a klientúra étvágyának csillapítása miatt. Következtetés: Az õt a hatalomban megtartó klientúrájának foglyaként az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció aligha lesz képes úrrá lenni a pénzügyi, és az ebbõl következõ gazdasági nehézségeken. A kormányzati apparátus „átállítása“ pénzkifizetõ központtá és a kormányzati tevékenységek gazdasági szférába történõ „kiszervezésének“ irányítójává ugyancsak kevés reményre ad okot a kormányzás mûködésének helyreállítását illetõen. Az Európai Unió tagjaként Magyarországra háruló kötelezettségek teljesítésének elmaradása sem lesz sokáig áthidalható ügyes kommunikációs fogások segítségével. A pótlólagos legitimitást a nemzetközi színtéren keresõ kommunista utódpárt, az MSZP alkalmazkodóbb, „kezesebb“ partner az európai uniós szervek és tagállamok, valamint a multinacionális vállalatok számára, mint a nemzeti érdekek mellett határozottabban kiálló, „kellemetlen“ Fidesz. De a rossz kormányzás minden bizonnyal lerombolja az európai uniós együttmûködés feltételeit Magyarországon, és kedvezõtlen körülményeket teremt mindenfajta gazdasági tevékenység számára is. Tekintettel a nehéz helyzetre nem kizárt, hogy a most megalakuló kormány a rendszerváltás óta elõször nem tudja kitölteni a négy éves mandátumát. Ezért ma Magyarországon az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a választásokon vesztes Fideszt a csalódottság ellenére sikerül-e megfelelõ szervezettségi szinten tovább mûködtetni. Forrás: Vajdaság Ma, 2006., HUNSOR medencefigyelõ

jó ha figyelünk

Ellenvélemény Demján Sándorral szemben

Hazánk a nemzetközi ttke, a kormány pedig az EU kezében van, mondta Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezett elnöke. A szeptemberi konvergencia program ugyanis eldöntheti az ország sorsát. Reális veszély, hogy rossz program esetén kivonják a nemzetközi tõkét az országból. Egy olyan fordulóponthoz értünk, ahol Magyarország hosszútávú létérõl van szó – mondta Demján Sándor VOSZ-elnök, aki nem zárta ki egy argentin típusú összeomlás, valamint egy 4-500 forintot is elérõ euróárfolyam lehetõségét. Az üzeltember szerint õszig kiderül, hogy a „bulik országa" vagyunk, és akkor a külföld leírja Magyarországot, vagy pedig a kormány végrehajtja a valódi reformokat. Amennyiben Magyarország nem szanálja rövid határidõn belül a költségvetését, akkor argentin típusú összeomlás következhet be, az euró árfolyama pedig elérheti a 4-500 forintot is – mondta az Info Rádióban Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke. Egy olyan fordulóponthoz értünk, ahol Magyarország hosszútávú létérõl van szó, mondta Demján Sándor, aki szerint a kormánynak rövid idõn belül néhány kulcsfontosságú területen meg kell kezdeni a reformokat. Ezek közül a legfontosabbaknak nevezte az ország felkészítését az euró 2010-es bevezetésére, egy hiteles és Brüsszel számára is elfogadható konvergenciaprogram benyújtását, a közigazgatási és az önkormányzati rendszer reformját, az egészségügy átalakítását, illetve az állami elvonás mértékének a jelenlegi kétharmadról egyharmadra való csökkentését. Demján Sándor szerint szeptemberig kiderül, a „bulik országa" vagyunk, és akkor a külföld leírja Magyarországot, megindul a tõkekivonás, a pénz és a szakképzett munkaerõ elvándorol, kiürül, elsüllyed az ország, vagy pedig rendbe teszi a kormány a költségvetést, végrehajtja a valódi reformokat annak érdekében, hogy Magyarország felvegye a ritmust, versenyképes legyen. „Most meg lehet csinálni Magyarországot" – véli a VOSZ elnöke, de ehhez nemzeti konszenzusra van szükség és átmenetileg mindenkinek áldozatot kell vállalnia. Demján Sándor mai sajtótájékoztatóján a nemzetgazdaság versenyképességét elõmozdító elképzeléseit, elvárásait ismertette Budapesten. Az elnök szerint az Európai Unió az adók versenye, így elsõsorban a megreformált adórendszer teheti Magyarországot versenyképessé. Az adóterhelést oly mértékben kell csökkenteni, hogy a bruttó bér kétharmada az adófizetõk zsebében maradjon, és csak egyharmad rész legyen az állami elvonás. Ehhez a túlköltekezõ, pénznyelõ állami szektort kell karcsúsítani, korlátozni, egyenlõ közteherviselésre van szükség, jól mûködõ adórendszerre, amelyben nincs szükség olyan eszközökre, mint az eva és az ekho. Demján Sándor szerint a nagyon rossz hatékonyságú állami szektor miatt az országban olyan magasak az adóterhek, hogy a magyar gazdaság az uniós versenyben fél lábán ólomcsizmával áll a rajthoz. Az üzletember hansúlyozta a sajtó befolyásoló erejét és ezzel arányos felelõsségét is, ugyanakkor nehezményezte, hogy a politikai szereplõk továbbra sem hajlandók érdemben figyelembe venni a véleményét. A VOSZ elnöke elmondta, eddigi tapasztalatai alapján – és õ erre elõször az elmúlt rendszerben tett kísérletet – a gazdaság szereplõinek nincs érdemi befolyása a politikába. Széchenyi Istvánt idézve úgy fogalmazott, egyenlõ teherviselést szeretne látni. Demján szerint az 1995-ös Bokros-csomag többet ártott az országnak, mint amennyit használt, mivel anélkül már rég összeomlott volna a rosszul mûködõ állami szektor és a romjain egy versenyképes adminisztráció épülhetett volna fel.

„Átmenetileg mindenkinek áldozatot kell hoznia – szögezte le (Demján Sándor – szerzõi megjegyzés) –, s nem mondanak igazat azok a politikai erõk, amelyek eltagadják ezt.“ Ki sem tudom fejezni felháborodásomat, olyan magas fokú! Egy olyan milliárdos mondja ezt az elszegényedett tömegeknek is üzenve, aki soha, semilyen megszorítást nem érez meg. Mit tudja õ, mit érez az a kisnyugdíjas, aki apróját számolgatva veszi meg a napi kenyeret, tejet. Aki húst csak ritkán eszik, és beszélhetnek neki egészséges táplálkozásról, amikor az a gondja, hogy legalább egyszer egy nap (meleg) ételhez jusson. Mit érez a beteg, aki nem tudja kiváltani a gyógyszerét, mert nem jut rá, és vajmi kevés reménye lehet a gyógyulásra, hacsak az isteni csoda, vagy néhány jótékony lélek nem segít rajta (mennyit tudnának errõl a patikusok beszélni!?)? Mit érez az a fogyatékos, aki hétrõl-hétre ki sem tud mozdulni, mert tömegközlekedéssel nem tud menni, autót fenntartani vagy taxit fogadni meg nincs pénze? Nesze neked „szabad országban szabad élet“! Nagyon nagyfokú cinikusságnak tartom az ilyen kijelentéseket. Ugyan, kik juttatták ilyen helyzetbe az országot? Kiknél volt a „kasszakulcs“? Kik döntöttek a gazdasági kérdésekben, a hitelfelvételekben, a kiadásokban, a pazarlásokban? Nem utolsó sorban kik csapták be a szerencsétlen, már-már megháborodó tömegeket, hogy szavazzák vissza tönkretevõiket? Kik segítettek a nagy nemzeti hókusz-pókuszban, amivel - elkendõzve a valóságot, hazudva, teljesíthetetlen ígéretekkel és hamis riogatásokkal - félrevezették a hiszékeny és egyszerû emberek tömegeit, és megszavaztatták a nép önkeze általi megsemmisítését? Mert ma ez zajlik. További megszorításokat már ez az ország, ez a lakosság nem fog kibírni. Azok a perifériára szorult emberek pedig (kisnyugdíjasok, cigányok, fogyatékosok, ...), akik eddig is jóval a létminimum alatt éltek végképp teljes nyomorba kerülnek! Tisztelt Demján úr és milliárdos barátai! Önmagukról és politikusi cinkostársaikról beszéljenek! Vállaják fel a felelõsséget! Mert nem igaz, hogy a mai gazdasági vezetõk, nagyvállalkozók jó része nem beszélve a vezetõ politikusok jelentõs hányadáról, különösen a kormányoldaliakról – nem hibásak! Nem igaz! Látták, tudták hogy mekkora nagy baj van, hogy a szakadék felé rohan az ország! De legyünk becsületesek, és ismerjük el, voltak, akik elõre szóltak! Vannak akik régóta kongatják a vészharangot! Vannak, akik mindent megpróbáltak, hogy megmutassák, mennyire fontos, hogy jól döntsünk a választások alkalmával. Mentek, beszéltek, megmutatták az igazságot,.... mindhiába. Pedig minden erõfeszítésükkel az igazság feltárásán voltak. De a jelenlegi kormányerõk, és népes siserahadjuk (nem beszélve a talpnyaló médiumokról!) túlordították õket hazugságaikkal, idióta show-mûsoraikkal, a tények elferdítésével, és az ellenzék prominens személyeinek állandó lejáratási kísérleteivel! Poénkodtak, bohóckodtak, fenyegettek, riogattak, eltitkoltak, ami kellett, és hazudtak, hazudtak, hazudtak,... mérhetetlen mennyiségben, csak, hogy az igazság ki ne derüljön! Ezért háborít fel most Demján Sándor kijelentése! NEM! Énrám (miránk) ne hárítsák a felelõsséget. Sem a terheket! Oldják meg, ahogy elõidézték. A tudtom (tudtunk) nélkül, akaratom (akaratunk) ellenére sodortak ilyen rettenetes bajba, hát most húzzanak is ki belõle, .... akár úgy, ahogy Münchausen báró tette. Az mese volt, ez valóság,.... de amikor ide vezettek bennünket, mesevilágot hazudtak körénk,... hát ne most beszéljenek a valóságról. El jött az ideje a felelõsséágvállalásnak és hamarosan el jön a felelõsségrevonásé is! Azokénak, akik mindezt megtették velünk, Magyarország lakosaival! Sokan vagyunk, akik ugyanezt gondolják! Tisztelt Honfitársaim! Ideje megszívlelni Babits Mihály gondolatait, amit a „Jónás könyve“ címû remekében írt: „Mert aki életét hazugságba veszti A boldogságtól magát elrekeszti“

(MNO, hvg.hu)

Czakó István A KDNP Fogyatékosügyi Bizottságának elnöke

jó ha figyelünk

11

Zárug Péter Farkas: újra kell értelmezni a rendszerváltozást A rendszerváltozás politikai ingáját, az egykori állampárt utódpártja állította meg és ez az egész rendszerváltozás újraértelmezését követeli meg tõlünk, szakértõktõl. A rendszerváltó pártok pedig saját szerepüket kell megvizsgálják ebben a folyamatban – mondta a Demokratának Zárug Péter Farkas politológua, aki arról is beszélt, hogy az antalli örökség alatt ma már sajnálatos módon sokkal inkább az elmulasztott lehetõségek örökségét kell érteni. – Április 23-án tudjuk, hogy ki gyõzött és ki veszített a pártok közül, de vajon valóban gyõztes-e a magyar társadalom a választások után, ahogyan azt a kormányerõk hirdetik? – Ha a rendszerváltozás oldaláról nézem a kérdést, azt elmondhatom, hogy ennek a választásnak a rendszerváltozás végsõ célja volt a tétje, az, hogy ne az egykori állampártiak stabilizálják a magyar politikai rendszert, hanem a rendszerváltó pártok. Nem így lett. Az elmúlt tizenhat évben, politikai ingajárás közben, hol jobb-, hol baloldali kormányzás alatt a társadalmi alrendszereink rendre lefuttatták az átmenet programját struktúrájukban. Ezekbõl mindig a volt állampárti elit került ki gyõztesen, a gazdaságból, a médiából, a kultúra és tudományos szférából egyaránt. 2006-ra egy nyitott kérdés maradt, a politikai alrendszer végsõ stabilizálásának a kérdése. Ez az, amit az elõzõek miatt szintén elbukott a rendszerváltó, demokratizáló tábor. A rendszerváltozás politikai ingáját, az egykori állampárt utódpártja állította meg és ez az egész rendszerváltozás újraértelmezését követeli meg tõlünk. A rendszerváltó pártok pedig saját szerepüket kell megvizsgálják ebben a folyamatban. – És az új ciklus kormányzati teendõinek oldaláról lehetünk-e gyõztesek? – Egyelõre itt is vesztésre áll az ország. Ezt a legutóbbi politikai vicc is tükrözi, amely szerint Gyurcsány Ferenc imádkozik a Jóistenhez: Uram, mondd meg, mit csináljak ezzel az óriási államháztartási hiánnyal? Mire az Úr megsimogatja fejét, és így szól: Feri, tedd vissza! Nos, hát ez a helyzet, hogy valahonnan vissza kell tenni ezt a hiányt és gyanítom, hogy az ön és az én pénzemre is számítanak a pótláskor, pedig nem mi vagyunk a hiány okozói. – A választások második fordulójának éjszakáján úgy tûnt, Gyurcsány Ferencé a jó rendõr, Dávid Ibolyáé a rossz rendõr szerepe. Hogyan fordulhat elõ, hogy egy magát jobboldaliként meghatározó párt az elvesztett választások éjszakáján egyedül a másik jobboldali pártról tudjon negatívan megnyilvánulni? – A válasz egy szó: sérelempolitika. Bõ12

vebben pedig identitáskeresõben lévõ sérelempolitika. – Dávid Ibolya már a jobboldal átrendezõdésérõl, földindulásszerû változásokról és egy új jobboldalról beszél. Az ismert tények tükrében elképzelhetõ, hogy egy, a baloldal által felépített jobboldalinak mondott párttal kell a következõ években küzdeni? – Dávid–Schmuck–Leisztinger? Nem hiszem, hogy érdemes ilyen frontokon küzdeni. Elõször is mindenkinek a saját portáján kell szétnéznie és évekre visszamenõen átgondolnia, hogy hol, mikor és milyen körülmények között hibázott a rendszerváltozás során, és mivel járult hozzá ahhoz, hogy sikeres lehetett az állampárti elit demokratikus elitbe való átmenetele? – Az utóbbi hetekben többen feltették a kérdést, kik is az antalli örökség továbbvivõi. Tulajdonképpen mi is tekinthetõ az antalli örökségnek? – Antall nagy formátumú politikus volt óriási mûveltséggel és tiszta demokratizáló szándékkal. Ám ha a mai értelmét keresem az antalli örökség kifejezésnek, akkor sokkal inkább az elmulasztott lehetõségek örökségét kell értsem alatta, mintsem rendszerváltó pozitívumot. Az, hogy a volt állampárt bemasírozott a demokratikus intézményrendszerbe s most ezt féltve védi magát, az antalli örökség. Az is antalli örökség, hogy a saját oldalam jó szándékú magyarjaitól többször határolódok el és tagadom meg õket, mint ahányszor kritizálom a milliárdossá felfejlõdött állampárti elitet. És az is, hogy a jó szándékú kritizáló az máris áruló! És mindez együtt a paktumpolitika, amelyet mindig is tévútnak találtam. – Talán Horn Gyula volt az, aki egyszer azt nyilatkozta, hogy az 1990-ben alakult Országgyûlés jelentõs része ügynökökbõl állt. Azóta sokan elmélkedtek ezen a mondaton. Lehet ma ennek jelentõsége? – Igen. Ez is antalli örökségünk. Még Romániában is érzik, hogy nem igazságos az, hogy Ceausescu terrorjának frontemberei uralják a közéletet. Törvény is formálódik ez ügyben. Nálunk miért nem született meg a Zétényi-Takács-törvény? Kik a felelõsei? – A rendszerváltó párt szerepében tetszelgõ

SZDSZ ma már teljes természetességgel áll össze az MSZP-vel. Valóban ennyire egyértelmû, hogy a liberalizmusnak a volt kommunisták oltárán kell áldoznia? – Pokol Béla, egykori professzorom mint kedvenc tanítványának ajánlotta legutóbbi, méltatlanul elhallgatott mûvét: A globális uralmi rend címû kötetét. Kiválóan világít rá arra a tényre, hogy Magyarország nem a szabadság áhított világához, hanem egy új globális uralmi rendszerhez csatlakozott 1990–91-ben. Ez az uralmi rend tárgyalásait a reform-kommunistákkal és liberálisokkal kezdte meg még a ’80-as években és õk lettek a szálláscsinálók a rendszerváltozás idõszakában. Ez a globális uralmi rend tette természetes szövetségessé az MSZP-t és az SZDSZ-t. – Vajon már a kerekasztal-tárgyalások és a ’80-as évek végén virágzó ellenzéki mozgalmak idején leosztották a lapokat a szabad demokratáknak? – Úgy tûnik, hogy igen. Kis János pontosan tizenhat évvel ezelõtt, április 29-én, majd május 5-én a Beszélõben vélte úgy, hogy azért volt szükség MDF–SZDSZ-paktumra, mert az megnyugtatta a „nyugati diplomáciai köröket” és a „pénzvilágot”. Vagyis ahogy Pokol modja, a globális uralmi rendet. – Most pedig megbukott a nagy remény, az egy a tábor, egy a zászló elve. Hová lehet még csoportosulni? – Inkább úgy fogalmaznék, hogy sikeres volt a néppártivá alakulás, de tévesnek bizonyult a jobboldal kizárólagos képviseletébe és ezáltali kormányzási lehetõségébe vetett hit. Óriási hiba lenne a választási törvény adta lehetõségeket úgy értelmezni, hogy egységben tovább szélesíthetõ a jobboldali tábor. Ugyanígy elbukott a kétpárti modell koncepciója is. Néhányan ezt jeleztük elõre, de a programot már futtatta a rendszerében a Fidesz. Másodszor jött ki az az eredmény, hogy hibás a program. Persze ilyenkor lehet azt mondani, hogy ismét a rendszer a hibás, ám lassan azért ideje rákérdezni arra is, hogy vajon nem a programozó téved-e? Ám ez nem a szakértõ feladata, hanem a politikusoké. Én sem akarok partvonalon kívüliként bekiabálni. – A remélt 70 egyéni választókerületbõl végül 41-et tudott megnyerni a Fidesz, vagyis egyetlen bizonytalan helyet sem tudott megszerezni. Mitõl volt jobb a bal? – Óriási médiahátszél az egyik oldalon, jó kampánystratégia, két párt által maximalizálva a szavazatokat, és sok hiba a másik oldalon, egyedül maradva a végsõ csatában. Persze ezt a helyzetet lehet heroizálni, és egy ügyes politikus ezt használja is, csak õ jó ha figyelünk

Tõkéczki László szerint a nyugdíjasokkal nyert az MSZP Nagy kérdés, hogy a „munka, otthon hármas jelszavából például a munka pozitívan hat-e még egyes társadalmi rétegekre. Nagyarányú lumpenesedés indult el ugyanis a magyar társadalom bizonyos szeleteiben – mondta lapunknak az országgyûlési választásokkal és az eredmények mögött megbúvó okokkal kapcsolatosan Tõkéczki László történész. – Mi döntötte el Magyarország sorsát? – A baloldal tõke- és médiafölénye. Ezt a magyar közvélemény jelentõs része még csak nem is képes felfogni. Újra bebizonyosodott, hogy az ember végsõ soron mégiscsak szellemi-lelki lény, és a szellem, valamint a lélek manipulációja döntõbb, meghatározóbb, mint valakinek a saját, mindennapos materialista tapasztalata. – Mi lesz a jelenlegi kormány, pontosabban az MSZP által felépített rendszer sorsa, meddig tarthatja magát ez a formáció? – Tudjuk, hogy a Kádár-rendszer külsõ okok miatt omlott össze. Véleményem szerint az MSZP rendszerének is külsõ hatások okozzák majd a bukását. Az már látszik, hogy a magyar társadalom nem képes egy ilyen rendszert önerejébõl lerázni magáról. – Milyen okokra gondol? – Jelenleg az ún. fehér civilizáció irányítja a világgazdaságot, csakhogy ez a civilizáció vészesen öregszik, eszménytelenné vált, különbözõ konfliktusokban szembesül más kultúrák vitalitásával, õserõs életerejével. És itt nem segít a pénz, és a fegyver sem. – Visszatérve a hétköznapok materializmusára: a Gyurcsány-kormány májusra már 1200 milliárdos megszorító programot készített elõ, számítások szerint ez háromszor akkora takarékossági akció lesz, mint a Bokros-csomag annak idején… Ki érti ezt? – Amikor egy társadalom több évtizeden át sem gondolkodhat, amikor nincs más lehetõsége ezalatt csak az, hogy túlélésre játsszon, maga ne higgye el azt, hogy tévedhetetlen hõs… Egyébként mindegyik jobboldali pártvezetõ ebbe a csapdába lépett az elmúlt tizenhat évben. – Amikor Gyurcsány Ferenc lett a kormányfõ, eltüntette a régi arcokat az MSZP-bõl, és fiatalabb, elhivatott baloldaliakat tett a helyükre. Várható, hogy folytatódik ez a folyamat? – Gyurcsány Ferenc tudatosan készült politikai karrierjére és áldozott erre pénzt, paripát, fegyvert. KISZ-es múltja és rövid miniszteri pályafutása alatt minden muníciót összegyûjtött sikeressége érdekében. Itt-ott meg is égette magát, gondoljunk csak arra, hogy az a frakció emelte miniszterelnökké, amelyik néhány hónappal korábban szinte leszavazta a parlamentben. Akkor Szili Katalin mentette meg õt a szavazatával. Tanácsadója, kampányigazgatója, Szigetvári Viktor is fiatal, tehetséges. A törtetés és a megfontoltság együttesen jelentkezik majd káderpolitikájában. – Táncolj, Feri! – kiáltotta a szabad demokraták tábora a választás éjszakáján. Valóban táncoló és a békáktól látványosan rettegõ bulvárpolitikusokra van szükség? jó ha figyelünk

nem lehet számon kérni rajta, hogy miért nem mérlegeli a tényeket és a várható veszélyeket. Számomra egyértelmûvé vált, hogy a magyar nyugdíjas-társadalom döntötte el végsõ soron az országgyûlési választások eredményét. A kormánypropaganda a jövõrõl regélt, ám olyan emberek támogatták ezt az üres jövõt, akiknek – mondjuk meg õszintén – biológiailag már nincs jövõjük. – Miért fogadták el az emberek Gyurcsány Ferenc morálisan elfogadhatatlan dolgait? – Ezekrõl az ügyekrõl a közvélemény szinte alig tud valamit. Nem véletlen, hogy Brüsszel eljárást akar indítani a magyar kormány ellen azért, mert csak a lakosság egyharmada juthat az ún. kábelszolgáltatásokhoz a hazai szabályozás miatt. Tegyük hozzá, ha el is érhetné a kábelszolgáltatásokat, azok igen sokba kerülnek, s a magyar háztartások jelentõs részében olyan televíziós készülék található, amelyeken csak a szokásos három földi csatorna fogható. Azt a hármat keményen kézben tartja a Gyurcsány-kormány. – És az írott sajtó? – Leáldozott a korszaka. Mindegyik lapnak csökken a példányszáma. Az emberek nem olvasnak, a magyar társadalom már mediatizált társadalom. – Ha már itt tartunk. Leleplezõdik valaha is a „Nagy Átverés Show” a választók elõtt? – A történelem az élet nagy tanítómestere lehetne, de napjainkban már nem az. Az elõbb már mondtam, külsõ okok roppantják össze majd az MSZP rendszerét, s akkor ez az elit hirtelen bûnbakká válhat. Ha ebben az összeomlásban megroppan majd a pénzrendszer is, képtelen lesz tovább tevékenykedni az egyedül uralkodó média. Lokalizált társadalmak jönnek létre, s ma még nem lehet tudni, hogy melyikbõl indul el majd valamiféle változás. >>

– A politikus mára médiaszemélyiséggé vált. Mindennél fontosabb a csomagolás. És ha a globális uralmi rend úgy akarja, akkor táncol, békáktól retteg, miközben New Yorkba és Tel-Avivba jár egyeztetni fontos nemzeti kérdésekben. – Németországban a kommunista rendszer bukását „fordulatnak” nevezik. Magyarországon ugyanerre több fogalmat is használunk. A baloldal rendszerváltásnak, a jobboldal rendszerváltoztatásnak nevezi, a leginkább csalódottak címerváltásnak. Ha az MSZP a harmadik kormányát is megalakítja, mégis melyik fogalommal kell majd egyetértenünk? – Nemrég Lakitelken Pozsgai Imrével beszélgettem errõl. Õ a rendszerváltás kifejezést használja. Jómagam mindig a rendszerváltozás kifejezést használom. A politikai változások négy fõ típusa a forradalom, a puccs, a reform és az átmenet. A magyar rendszerváltozás ezen utóbbi kategóriába tartozik. Ennek idõbelisége a leginkább elhúzódó, ezért helyesebb a folyamatot kifejezõ „rendszerváltozás” fogalom használata. Az átmenetek általában 10–15 évet vagy 4–5 ciklust szoktak kitenni. Nálunk ez 2006. április 23-án járt le. A folyamat végén pedig hiátus, deficit mutatkozik. Sajnos.

– Mi várható médiafronton? Vannak már hírek arról, hogy a maradék jobboldali média egyes részeire ki szeretné rátenni a kezét… – A kommunikációs világtársadalom kialakulásával Széchenyi szavait parafrazálva azt is mondhatom, hogy médiájában él a nemzet. A magyar médiapiac igen torz, bár 2002-tõl vannak korrekciók. Ahogy már korábban több írásomban is rávilágítottam, a demokratikus médiapiacnak két kritériuma van. A pluralitás, vagyis, hogy eltérõ vélemények egyidejûleg legyenek jelen a médiapiacon, a másik a policentrikusság, vagyis az, hogy ezek több, közel azonos erejû médium által érjék el a nyilvánosságot. Ez utóbbival állunk hadilábon, mert a régi pártállami elõnyök piaci elõnyökké változtak, miközben a nemzeti orgánumoknak a nulláról kellett indulniuk. Nagy baj lenne, ha a jelenlegi állapot tovább torzulna. – Lesz-e hosszú kések éjszakája? – Okosabb már ennél a rendszer, inkább sárga és piros lapokkal operál az ellenfeleknél, és félrenéz a baráti faultoknál. Forrás: Kállay-Nagy Szilvia – Demokrata

13

>> – A szocialista párt vezetõi vasárnap este azzal dicsekedtek, hogy a Fidesz birodalmának számító magyar vidéken is jobb eredményeket értek el, mint korábban… – A kialakult helyzet a magyar választási rendszer bizonyos torzulásainak eredménye. Budapestnek például továbbra is 32 mandátuma van, miközben 300 ezerrel kevesebb a fõváros lakossága mint 1990-ben. Kérdés az is, mit értünk a magyar vidéken? Például az ózdi, komlói, miskolci, dunaújvárosi rozsdaövezeteket? Ezekben ugyanis – már csak a hagyományok miatt is – nagyarányú MSZP-s gyõzelem született. De vannak rozsdaövezetei az agráriumnak is. Heves megyében például 6:0 arányban bizonyult sikeresebbnek az MSZP, de abban a Bács-Kiskun megyében, amely nem ismerte a kolhozt, ahol a termelõk eleve szakszövetkezeti rendszerben dolgoztak, 10:0-s Fidesz-gyõzelem született. Vannak meglepetések is. A rozsdaövezetnek számító Miskolcon elsõ fordulós MSZP-diadal, a csontszegény Abaúj régióban elsõ fordulós Fidesz-gyõzelem volt. Tehát nem lehet csak úgy, általánosságban a vidékrõl beszélni, hiszen nagyon árnyalt ott minden. Látni kell azt is, hogy egy-egy határközeli településen milyen külföldi hatások érvényesülnek. Itt fõként Nyíregyházára vagy Szegedre gondolok. Nyíregyháza, ellentétben Debrecennel, nem a belsõ fejlesztéseibõl lett azzá, amivé lett, hanem a határ másik oldaláról átcsurgó tõkébõl. Ugyanez vonatkozik Szegedre is, csak ott nem ukrán, hanem szerb pénz jelenik meg. És ennek természetesen megvan a maga politikai következménye. – Mennyire tartotta hatékonynak a Fidesz kampányát? – Nem tehetett mást. Nagy kérdés, hogy a „munka, otthon hármas jelszavából például a munka pozitívan hat-e még egyes társadalmi rétegekre. Nagyarányú lumpenesedés indult el ugyanis a magyar társadalom bizonyos szeleteiben. Ugyanez vonatkozik a család jelszavára is, hiszen nem biztos, hogy abban az országban, ahol látványosan foszlik szét a család intézménye, ilyen hívó szóra vártak volna bizonyos szavazói tömbök. Természetesen én most nem a fogalmak igazi és nemes tartalmáról beszélek, hanem a kampányban betöltött taktikai szerepükrõl. – A Fidesz talán éppen azért hangoztatta ezeket a jelszavakat, mert szerette volna megfordítani a lumpenesedés és a családok széthullásának folyamatát. Meg lehet fordítani egyáltalán ezeket? – Persze! A történelemben nincsenek elõre megírt forgatókönyvek, éppen abban téved a mai neoliberális kurzus, hogy azt hiszi, az idõk végtelenségéig folytatható mindaz, amit napjainkban mûvelnek. Én a Fidesz kampányából különben azt láttam, hogy a néppártosodásnak sok-sok hátránya is van. Bizonyos radikális vagy fundamentalista kijelentések például már egészen másként hatnak a párt centrumában, mint ott, ahol elhangzottak. Nem szeretném bántani a két politikust, de jó példát jelentenek erre Mikola István és Semjén Zsolt bizonyos kijelentései. Néhány tízezer szavazat biztosan elúszott miattuk. – No, de jöhetett máshonnan is! – Szerintem azok a társadalmi tömbök, amelyeket megelégedéssel töltöttek el Mikola István és Semjén Zsolt bizonyos kijelentései, már rég csatlakoztak a Fideszhez. Pluszt viszont nem hoztak. – Ami azt illeti, mintha egyetlen túloldali szavazót sem sikerült volna elérnie a Fidesznek… – Ez a probléma tulajdonképpen a magyar szociológia fehér foltja. Tény, hogy nem sikerült fordítani a második fordulóban a megfelelõ számú egyéni körzetben. Egyszerûen azért, mert a helyi elitek egzisz-

tenciális fenyegetésekkel befolyásolták és befolyásolják az embereket. Elég ha csak a munkát adó nagybirtokokra vagy a szintén sok-sok embert foglalkoztató polgármesterekre gondolunk. – Ilyenkor, vereség idején lábra-lábrakap egy elmélet, mely szerint külföldi erõk döntik el megírt forgatókönyvek alapján a mindenkori magyar választások kimenetelét. – Ez csupán egy összeesküvés-elmélet. Valójában a külföldi hatalmi központok pénzt tudnak adni egy magyar politikai erõnek, de szavazni nem tudnak. Náluk most minden azon múlott, hogy kellõ hatékonysággal mûködött-e a média. Önmagában a pénz nem tudja eldönteni egy választás sorsát, ahhoz, hogy a pénz hatalma érvényesüljön, közvetítõ kell, s ez a média. Mondtam egyébként, ez egy mediatizált társadalom, de ezt a sajátos romboló programot nem az MSZP találta fel, hanem Kádár Jánosék dolgozták ki még a nyolcvanas évek második felében. – Hogy tetszett önnek az MDF magatartása? – Az MDF négy felvonásban tûnt el. Ugyanúgy, mint a történelmi pártok, például a kisgazdák vagy a szociáldemokraták. Ami az MDF-bõl mára maradt, az tragikomédia. Dávid Ibolya fel sem fogja, amit beszél, tulajdonképpen egy szocialista többpártrendszeri pozíciót vállalt el, hasonló szerkezet jellemezte a rendszerváltás elõtti NDK-t vagy Lengyelországot. Meggyõzõdésem, hogy négy év múlva eldobja az MSZP az MDF-et, ahogy eldobta a Centrum pártot is. Az MDF-et szocialista szemmel nézve amúgy is túlpörgették, az eredeti cél a 4,5%-os választási eredmény elérése lehetett. Azt sem tartom viszont kizártnak, hogy az MSZP egy idõ után lecseréli az SZDSZ-t az MDF-re. A Magyar Demokrata Fórum ugyan is kezesebb, kisebb zsarolási potenciállal rendelkezõ partner lehetne. Megjegyzem, ez felettéb komikus fordulat lenne. – Az MSZP újabb kormányzati ciklust nyert. Vezetõik már úgy vélik, 2010-ben is képesek lesznek hosszabbítani. – Nem rajtuk múlik. Az EU válsága, az európai fehér civilizáció válsága – amely lehet, hogy Amerikában kezdõdik – nagy tömegmozgalmakhoz vezethet, ahogy ezt például Franciaországban tapasztalhattuk. De ott van a fenyegetõ ötmilliós német munkanélküliség is mint veszélyforrás. Ha a külsõ támasztékok meglazulnak, megszûnnek, akkor ennek a hatalomnak is vége. Most látni, mennyivel jobb lett volna, ha Horvátország, Szlovénia, Magyarország, Lengyelország, Csehország közös blokkot képezett volna, s msféle irányba indul. Az EU csupán arra jó, hogy a kormányzó elit kielégíthesse saját érdekeit, jelentõs hasznot húzzon belõle. Az EU-s pénzek elosztását kézben tartani nemcsak nagy vagyonokat jelenthet idõvel, de a biztonság hamis érzetét is. A kontinens vagy a világ pénzügyi rendszerének összeomlása azonban mindent elsöpörhet. – Sötét távlatok. Nem mintha itthon derûsebb lenne az ég… Mire számíthatunk? – Nem lehet most már politikailag kezelni azt, ami történt. Arra törekedtek a pártok az elmúlt négy évben, hogy egy-egy gyõztes visszavágó után a kormányzás lehetõségével építkezni kezdjenek. Ez most nem sikerült. Következik tehát a pillésedés. Hollandiában ez megtörtént. Vagyis önálló résztársadalmak jönnek létre, önálló gazdasággal, kapcsolatrendszerrel. Ezekben a tömbökben szorosan egymáshoz köti az embereket a közös világképük, értékrendjük, kultúrájuk. Most ez az út látszik kinyílni elõttünk. Ki-ki a maga útján boldogul. Forrás: Sinkovics Ferenc – Demokrata

A VEZÉNYLÕ TÁBORNOK ÉS MIKOLA A nemzet bajait körmösökkel gyógyítani kívánó tábori felcsert nem a Vezénylõ Tábornok találta ki. Õ csupán megtalálta. Mikola már Orbán elõtt is készen volt, nem a Vezénylõ Tábornok parancsára lett az, ami. A Vezénylõ Tábornoknak szüksége volt Mikolára, és azt hitte, hogy nekünk is. Föld S. Péter – Népszava, 2006. május 4.

14

jó ha figyelünk

Az MSZP nem csinálta meg az összefogást, viszont szép csendben megcsinálta Chuchill 1945-ben, közvetlenül a gyõztesen megvívott háború után a konzervatívok élén elvesztette a választásokat. Így búcsúzott híveitõl: „Nem lesz örök életû a munkáspárti kormány. Adja Isten, hogy ne okozzanak túl sok kárt, amíg visszatérünk. Vissza fogunk térni, és ez ugyanolyan biztos, mint hogy holnap is felkel a nap.” A nap másnap felkelt. A következõ választásokat a konzervatív párt megnyerte. És 13 éven át kormányon is maradt. Most kell nagyon higgadtnak lenni. Most nem szabad semmit elkapkodni. Most nemcsak a harag rossz tanácsadó, de az elkeseredés is. Most kell tízig számolni, mielõtt bármit is tennénk. A gyõzelem után ugyanis a baloldal szándéka nyilvánvaló: végleg tönkretenni a veszélyes ellenfelet és helyette olyat nevelni, amelyik a tenyerébõl eszik. Nincs hõbb vágyuk, mint egy jobboldali bezzeg-pártocska, amelyik tökéletesen alkalmatlan arra, hogy megbuktassa õket, de amelyik megfelelõ díjazás (parlamenti posztok, ösztöndíj a gyerekeknek, állami megrendelések a sógornak, szereplési lehetõség a baloldali médiában, stiklik elsimítása stb.) ellenében eljátssza a „konstruktív” ellenzék szerepét. „Hogy ki a zsidó, azt én szabom meg”, mondta egykor Karl Lueger, az elõzõ századfordulón Bécs polgármestere. A magyar baloldal is erre készül: „hogy ki a hiteles jobboldali, azt mi szabjuk meg”. Ez az a zsákutca, amelybe semmiképpen nem szabad belemenni. A Fidesz a jobboldal erõs vára – a baloldal most ezt az erõs várat megpróbálja lerombolni. Ha kívülrõl nem megy, akkor belülrõl. Tüskéket ver a fájó körmök alá, megfizetett médiája segítségével vélt és valós nagyít sokszorosukra. A második világháború után egy nemzetközi tanácskozáson, ahol Németország jövõjérõl volt szó, egy francia diplomata így szólt: „én úgy szeretem Németországot, hogy legalább hármat szeretnék belõle”. A baloldal úgy szereti a Fideszt, hogy legalább ötöt-hatot szeretne. Sok-sok egymással torzsalkodó kis frakciót, amelyekbõl sok-sok négyszázalékos kis pártocska nõ ki. Jussanak eszünkbe Arany János sorai: A szõlõsgazda is, az egyszeri, Magánkívül s õrjöngve kacagott fel, Látván, hogy szõlejét a jég veri, Dorongot õ is hirtelen kapott fel, Paskolni kezdé, hullván könnyei: ”No hát, no!” így kiált; „én uram isten! Csak rajta! Hadd lám: mire megyünk ketten!” Errõl álmodik most a baloldal. A jobboldalról, amely maga veri szét, ami még a jégverés után megmaradt. Mert hogy az MDF-bõl soha többé nem lesz erõs jobboldali párt, az napnál világosabb a számukra is. Igaza van a poénkodó liberális publicistának: azok után, ami az elsõ forduló után történt, a Fidesz szavazói hamarabb voksolnak a Munkáspártra, mint az MDF-re. Ott billeg majd az MDF négy és nyolc százalék között, teljesen esélytelenül egyéni kerületi mandátumra, számára legjobb esetben huszonöt listás képviselõvel. Ezek a képviselõk rendkívül elvszerûek lesznek (vagy nem), szigorúan ragaszkodnak majd meghirdetett programjukhoz (vagy nem). És ennek az égvilágon semmi jelentõsége nem lesz. Ha az MDF elnökén múlik, a következõ ötven évben díszellenzékkel kidekorált posztkommunista milliárdosok kormányozzák Magyarországot. Szóval most nagyon higgadtnak kell lenni. De ez nem jelenti azt, hogy ne kellene tanulni két elvesztett választásból. Vagy – mondjuk ki – háromból. Mert a Fidesz sorozatban immár a harmadik választáson végez a második helyen. Közbevetõleg emlékezzünk: az 1994-es katasztrofális vereséget az MDF hozta össze, Boross Péter miniszterelnökkel az élen. Akkor a ballib sajtó persze nem kényeztette õket, hiszen potenciális ellenfelek voltak. Ellenkezõleg, beledöngölte az egész jó ha figyelünk

pártot az agyagba, majd még a maradékot is felmorzsolta. Úgy látszik, ezt a tényt már a feledés jótékony homálya fedi. És bár az 1998-as választásokat a jobboldal nyerte, a legsikeresebb párt 1998-ban is az MSZP volt, amely az elsõ fordulóban négy százalékkal elõzte meg a Fideszt. Torgyán József demagógiája nélkül azt a választást nem lehetett volna megnyerni. Mert a Fidesz 1990 után egy rokonszenves, de jelentéktelen kispártból a jobboldal meghatározó nagypártjává növekdett. Ez tiszteletreméltó teljesítmény, csakhogy ugyanazon idõ alatt az MSZP egy ellenszenves és jelentéktelen kispártból mindig egy kicsivel nagyobb párttá növekedett. Nem sokkal nagyobbá, de csekély különbség négybõl háromszor épp elég volt ahhoz, hogy gyõztesként mindent vigyen. Ez a stratégia hibás. Ez az út tovább nem járható. Az igaz, hogy a magyar választási rendszer vastörvényei az összefogást teljesítményen felül díjazzák. Csakhogy ebbõl nem következik, hogy azon a térfélen van a gyõzelem, ahol egy a tábor, egy a zászló. Ellenkezõleg, eddig egyetlen, balesetszerû kivételtõl eltekintve mindig az az oldal gyõzött, ahol bár egy volt a tábor, de több a zászló. Minden politika végsõ soron személyekrõl szól. Ezt elvitatni, programokat lobogtatni álszent szemforgatás. A politikai küzdelem nem programokhoz szelektál embereket, hanem emberek viszik sikerre vagy vereségbe a bennük lakozó politikai lehetõségeket. A legkevésbé sem kell tehát félni személyekrõl beszélni. Orbán Viktor egy immár történelmi hosszúságú korszak meghatározó politikusa. Akit az Isten is erre a szerepre teremtett, jókedvében. Rokonszenves, tehetséges, munkabíró, koncepciózus. Nélküle a Fidesz talán már nem is lenne, és nem tudni, hogy a jobboldalon támadt-e volna más gyõzelemre esélyes vezetõ, ha õ nem áll az élre. Kitûzött maga elé egy célt – összefogni az erõket a jobboldalon –, és végre is hajtotta. Csakhogy a hatás törvényszerûen kiváltotta az ellenhatást is: a megerõsödött jobboldal egy nagy pártot generált a másik oldalon is. A számítás tehát alapvetõen hibás volt. Meg lehet vitatni ennek a részleteit is. Hogy elvi kitérõk tekintetében olykor valóban túl messzire ment (az MSZMP-bõl meg KISZ-bõl jött „demokraták” persze ne merészeljék más szemére vetni az elvi következetlenséget – de ez nekünk nem vigasz). Hogy munkatársai és bizalmasai kiválasztásában zavarbaejtõen gyakran nyúlt mellé. Hogy alábecsülte a parlament fontosságát. Hogy szavazatmaximáló igyekezetében olykor bántóan elhanyagolta elkötelezett híveit. Hogy a Fidesz máig nem tanult meg néhány elemi szabályt, mint például, hogy minden levélre válaszolni kell, minden kérést meg kell hallgatni, és minden segítõ szándékot be kell tudni fogadni. A lényeg azonban nem ez. A választás nem ezen vagy azon a hibán (bakin, ügyetlenségen, ostoba melléfogáson) ment el. Az okok sokkal mélyebbek. Vajon Orbán Viktor szeméyliségében keresendõk? Erre a kérdésre választ kell adni. Bölcs és becsületes dolog volt tõle annak bejelentése, hogy „fent vagy lent”, de marad. Nem ül aranyvonatra, mint Kun Béla, még csak Brüsszelbe sem bújik el, mint Kovács László. Együtt küzdöttünk, tartsunk ki egymás mellett a vereségben is. Ha a jobboldal eltûri, hogy Orbán Viktort méltatlan helyzetbe hozzák, saját magát alázza meg. De hosszú, higgadt végigondolás után meg kell adni a választ arra a kérdésre, hogy a következõ választásokig õ vezesse-e a jobboldalt, vagy sem. A válasz nem csak az lehet, hogy õ vagy más. Az is lehet, hogy több vezetõre, több pártra van szükség. Az MSZP csöndben, anélkül, hogy akár a jobboldali publicistáknak is szemet szúrt volna, magába szívta a szélsõbal szavazóit. A bal térfélen nincsenek már sem kommunisták, sem szociáldemokraták – senki. Figyeljünk oda: ha a Munkáspárt az idén megismétli 2002-es eredményeit (2 és fél százalék), a Fidesz fölé15

nyesen megnyerte volna a listás választásokat. Szoros versenyben még akkor is megnyeri, ha az idén a szélsõjobb csak annyi szavazatot kap, mint a szélsõbal. Az MSZP nem hirdette meg az összefogást a maga térfelén, viszont szép csendben megcsinálta. Igen. Megcsinálta. Megfejelve azonban az SZDSZ-szel, amely úgy kínál alternatívát a baloldalon, hogy mindenki tudja, a rájuk adott szavazat az MSZP-t juttatja kormányra. Úgy kínálja a döntésekbe való beleszólás lehetõségét, hogy közben egy pillanatra sem kockáztatja a baloldali kormányzás esélyeit. Korábban azt lehetett volna gondolni, hogy az SZDSZ az idõ elõrehaladtával fölöslegessé válik, szavazói elkopnak, átmennek az MSZP-hez. Ez a feltételezés téves volt. A baloldal belsõ választási lehetõséget kínált saját szavazóinak, és a szavazók, elsõsorban Budapesten, éltek ezzel a lehetõséggel. Egy a tábor, kettõ a zászló. Ez a felállás nyert. Ráadásul baloldalon könnyû az összefogás, hiszen ez a tábor nem ideologikus, szavazóit csupán a jobboldal-ellenesség tartja össze. A jobboldalon azonban eszmeileg elkötelezett emberek gyülekeznek. Itt most nem az a kérdés, hogy ezek helyesek-e. A lényeg, hogy a jobboldalon nagyon sok embernek van markáns világképe, és ezek a világ-

képek meglehetõsen különbözõk. Bõven elég hasonlóság van közöttük ahhoz, hogy egy koalíciós kormányzás támaszai legyenek, de azért különbözõk: konzervatív liberálisok, kereszténydemokraták, nemzeti radikálisok, katolikusok, protestánsok, zsidók (hát persze, természetesen zsidók is), világjáró nagypolgárok és falusi õstermelõk, technózenére bulizó egyetemisták és népi táncosok. Lehet-e ennyiféle embert egyetlen programmal, egyetlen frontemberrel, egyetlen párttal megkínálni? Vajon nics-e itt az ideje annak, hogy a jobboldal is fölkínálja a választóknak a jobboldalon belüli választás, a jobboldalon belüli hangsúlyok meghatározásának lehetõségét? És ha igen, hogyan lehet ezt megvalósítani? És ha megvalósul, hogyan lehet elkerülni az elaprózódás veszélyét? Ezekere a kérdésekre ma még nincs kész válasz. Azt õszinte vitákban ki kell munkálni. Most tehát ez a teendõ: higgadtan, nem kapkodva végiggondolni, megbeszélni, megvitatni a lényegi kérdéseket. Fél év múlva újra választunk, jönnek az önkormányzati választások. És egyáltalán nem biztos, hogy a következõ országgyûlési választásokig négy évet kell várni. Ideje nekifogni a munkának. Forrás: Bencsik Gábor – Demokrata

– Egy elkötelezettségét keresztény-szocialista állampolgár véleménye – Lovas nagyon tájékozott ember, de õ is iszonyatosan sematikusan gondolkodik. Nem a jobboldal-baloldal dualizmusa a gondom, hanem az, hogy nem a tettek, hanem a szavak szerint itél. Mit jelentenek ezek a szavak? Baloldali az, aki a munkájukból élõknek, tehát a többségnek az érdekeit képviseli, és emiatt követeli azok beleszõlási jogát a politikába, azaz demokráciát akar. Jobboldali, aki a tõkejövedelembõl, kizsákmányolásból él, tehát szükségszerûen a kisebbség érdekeit képviseli, tehát a kevesek uralmában, az oligarchiában, az oligokráciában érdekelt. Milyen volt a marxizmus? A jelszavai baloldaliak voltak, de a politikai célja, a proletárdiktatúra, ami egy fából vaskarika, mert a többség nem lehet diktátor, jobboldali volt. A fasizmus, nemzeti szocializmus ugyanilyen volt. Baloldali jelszavak, jobboldali hatalomgyakorlás. Milyen a Maszop? Mindent megtesz, amit a nagytõke kíván, tehát jobboldali. A Szadesz szélsõjobboldali. Amerikában a hatalom néhány tucat ember kezében van. Amerika csak látványdemokrácia, patyomkin-demokrácia. Amerika egy egyre nyíltabban fasiszta diktatúra. A

nagytõkések pártja, a Republikánus Párt, magát jobboldalinak nevezi. Ott nincs is baloldali párt, mert annak még a létezésérõl sem lehet szó. A „demokraták“ liberálisnak minõsítik magukat. A liberális nem lehet baloldali, mert jelszava a „kaparj, kurta, neked is lesz“, az erõsebbek uralmához vezet. Az erõsebbek uralma pedig nem demokrácia. Az erõsebbek uralma nem jelent védelmet a gyengék számára. Erre jó példa a hurrikán. Amikor közeledett Amerika partjai felé, és a jobboldali Busht figyelmeztették, azt válaszolta, hogy nyugodtan meneküljenek el az emberek. Kubán is átment egy hurrikán, ahol a baloldali Castro mindenkit elköltöztetett az útjából, még a csirkéket, malacokat és kutyákat is. A hurikán ott is lerombolta a falvakat, de egyetlen halálos áldozata sem volt. Ez a különbség a jobboldaliság és a baloldaliság között. Ezeket megfontolva mindenki választhat magának oldalt. Én a magam elkötelezettségét keresztény-szocialistának tudnám nevezni, de nem merem leírni, mert nem tudom, hogy Európában milyen múlt emléke tapad a szóhoz. A „keresztény“ megnevezés használatával nagyon sokszor visszaéltek az emberek.

A fogalmi zûrzavar ellenére reméljük, hogy majd csak eljön a tisztázódás ideje. Eszembe jutott egy gondolat: mi a Fidesz történelmi szerepe a múlt választásban? Csupán annyi, hogy rákényszerítette a Maszopot, hogy koalícióra lépjen a Szadesszal. Ha nincs Fidesz, a Maszop egyedül nyert volna, és valószínûleg kevesebb kárt okozott volna, mint amennyit a Szadesszal együtt kormányozva fog. Sõt, lehet, hogy a Szadesz ki is esett volna. A Fidesz nagy eredménye tehát csupán a Szadesz megmentése volt. Mire volt jó Orbán törekvése, hogy „létrejöjjön a korszerû politikai váltógazdaság“? Csak egyre: hogy a Maszopot, mint az egyik pillérét a rendszernek, véglegesen bebetonozza. A Fidesz egész eddigi teljesítménye tehát a Maszop bebetonozása és a Szadesz átmentése volt. Hát nem dicsõséges történelmi szerep? Már tényleg csak Ahmadinedzsádban, Hugo Chavezben és – kapaszkodj meg – Fidel Castroban bízom. De azért föl a fejjel! Lesz még négypárti nagytakarítás az Országházban. Akkor fog majd Károlyi és Antall szobra is a diósdi parkba kerülni, négypártunk jelesei pedig a Rendszerváltás Rémtetteinek a Házába. Üdvözöl, Csöröge, aki olykor Röcsöge

VERES ÉS VERESNÉ AZ ÚJ SZOCIALISTA EMBERTÍPUS KÉT KÉPVISELÕJE Bizonyítékul idézném az Országgyûlés új képviselõjét, Veresné Szabó Évát, az MSZP nõtagozatának elnökségi tagját, aki történetesen Veres János pénzügyminiszter felesége: „Jól tudunk együttmûködni. A gimnáziumban János volt az egyik KISZ-alapszervezet titkára, én a másiké.” Hát nem pont úgy történt, ahogy Gurmai szerint minden esetben történnie kellene? És joggal feltételezhetjük, hogy Veres és Veresné az egymás segítésének elvével késõbb sem hagyott fel. Ha szükség lett volna rá, a pénzügyminiszter még talán arra is kész lett volna, hogy világos, racionális érvekkel bõven alátámasztott elõadást tartson a szabolcsi pártvezetõknek azokról a rejtett összefüggésekrõl, amelyek a térség felemelkedése és a feleségének a listán elfoglalt helye között állnak fent. De persze ilyesmire nem volt szükség, hiszen mindenki nyilván egy emberként akarta, hogy Veresné ne is mérettesse meg magát egyéniben, hanem kapjon listás helyet, amelyre annyira rászolgált. Hogy mivel? Hivatalos önéletrajzában a Pártos és mozgalmi tevékenység fejezetcím alatt az áll, hogy a 2006-os választásokra készülve vállalta a megyei közjogi felelo"si feladatok ellátását. Ezek után a legkevesebb egy parlamenti mandátum. Elo"ttünk áll tehát János és Éva, az új szocialista embertípus két képviselo"je. Nem is tudom, miért tu"nnek mégis annyira réginek. Sztankóczy András – Magyar Hírlap, 2006. május 4.

16

jó ha figyelünk

Orbán Viktor ott folytatja, ahol négy évvel ezelõtt abbahagyta. Célja a tábor egyben tartása, hívei politikai identitásának megszilárdítása, az ellenzékváltás megakadályozása. A Fidesznek most ellenfele az összes említhetõ politikai erõ. Az általa birtokolt terület bõvítésén nincs módja gondolkodni. Még sohasem voltunk ilyen sokan, és még sohasem voltunk ilyen erõsek – ezt Orbán Viktor mondta, nem május 1-jén, hanem néhány nap híján négy évvel ezelõtt. 2002. május 7-én, amikor felülrõl hirdette meg a polgári körök alulról szervezését. Beszélt akkor arról is, hogy meg kell védeni a vívmányokat az élelmes másodiktól és a szemfüles harmadiktól, és arról is, hogy erõ az összefogásban van, azok gyõznek, akik együtt vannak. Továbbá elhangzott a klasszikus mozduljunk majd, ha mozdulni kell felvetés. MEGÁLL AZ IDÕ Ha a két zakó utáni elsõ beszédeket összevetjük, kevés érdemi különbséget találunk. A Fidesszel megállt az idõ. Mindenki más egészen más, mint anno, Orbán Viktor és pártja ugyanolyan. Minimum ugyanolyannak látszik. Ahhoz képest nagyon érdekes ez, hogy a 2002 májusában meghirdetettek szerint alapjaiban kellett volna megváltoznia. Az elnök most azt mondja, négy éve – amikor tehát legyõzettek, de még sohasem voltak olyan sokan, és még sohasem voltak olyan erõsek – magányos, a kormányzati munka által kizsigerelt Fidesz emésztette a vereséget, míg ezúttal erõs szövetségnek kell összeszednie magát. Ám az erõs szövetség pusztán annyival erõsebb, hogy – feltéve, hogy az elhangzott számok hitelesek – a pártnak háromszor annyi helyi szervezete van. Ez is valami, még ha nem is sok. Ám az erõs szövetség semmivel sem szélesebb és tartalmasabb – és annyi szavazatot kapott, mint négy éve. Akkor is a kerítésen belül tartózkodtak a kereszténydemokraták, a lungo dromosok, a torgyántalanított kisgazdák – és ott volt az MDF is. Vagyis innen nézvést a szövetség nemhogy erõsebb, valójában gyengébb lett. Igaz, az idõközben tökéletesen eljelentéktelenedett kisgazdák helyett be tudták hozni a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségét, az egyetAz elnökasszony pártja – A második forduló pedig kemény leckét adott az elnökasszony pártjának. A Fidesz általában jobban szerepelt ott, ahol nem lépett vissza az MDF jelöltje. A választók egyértelmûen õket „büntették”. Nem beszélve arról, hogy a kizártak egytõl egyig kitûnõen szerepeltek, számosan közülük már az elsõ fordulóban gyõztek egyéni választókerületükben. Kiss Gy. Csaba

jó ha figyelünk

len szervezetet, amely valóban szerezhetett szavazókat. Mert hogy a Vállalkozók Pártja, a munkás- vagy a nyugdíjastagozat alkalmatlan volt erre, az nyilvánvaló. MIKOLA KÖTELE Az új arcok sem voltak jók semmire. Vagy észre sem lehetett venni õket, mint Pelczné Gáll Ildikót, vagy észre lehetett venni õket és ez a Fidesz szempontjából katasztrófa volt. Mikola István miniszterelnökhelyettes-jelölt tökéletesen helyettesítette a háttérbe vont Kövér Lászlót. Egy különbséggel. Kövér négy évvel ezelõtti köteles beszédét le kellett fordítani ahhoz, hogy kampányt építsenek rá – a kishitûek kössék fel magukat, mondta Kövér, a szocialistákat fel kell akasztani, adták szájába a szocialisták -, Mikola retorikai fordulatai ellenben tolmács nélkül ütöttek. Orbán három legnagyobb tévedése közt Mikola az egyik A másik, hogy azt hitte, a választásokat szociális demagógiával és mozgósítással meg lehet nyerni. Magyarország kétségkívül panaszkulturális ország, de mégsem annyira. A harmadik pedig, hogy abban bízott, ha a jobboldalt egészében elfoglalja, az elég. Még sosem volt az. Kellenek voksok középrõl is. Az elmúlt héten történtek-elhangzottak alapján úgy tûnik, Orbán Viktor ezt a sorrendben második vesztett választás után sem veszi tudomásul. Még egyszer: május 1-jei szövege semmivel sem kevésbé radikális – szándékoltan vezénylõ tábornokos -, mint bármelyik másik akár négy évvel, akár két héttel korábbról. Tény: sosem mindegy, egy beszéd hol, milyen körülmények között hangzik el. Aki egy ekkora pofon után kimegy az utcára, az a köménymag oszlopos tagja, és õt aligha lehet másképpen biztatni, mint azzal, hogy a vezérkar a helyén van, és már agyal a haditerv felett. MUSZÁJ MARASZTALNI Vereség után nem a tábor bõvítése, hanem a tábor megtartása van napirenden. A szavazók egy része így is, úgy is elmegy a gyõzteshez. Minden választás után ezt teszi. (Nem nagy merészség megjósolni: az elsõ felmérések garantáltan bõven ötven százalék fölötti MSZP-támogatottságot mutatnak majd.) A többieket viszont muszáj marasztalni. A Fidesznek ráadásul most azzal is számolnia kell, hogy a kiábrándult jobbosok egy része átáll az MDF-hez. Nem nagy veszély ez, de létezik. Mert bár igaz, hogy Dávid Ibolya pártja a parlamentbe jutással és a két forduló közti magatartásával – mintegy mellesleg – véghez vitte azt is, amit a baloldal remélt tõle, de nincs vége. Az MDF szerepet játszhat a Fidesz

megsemmisítésében is, ezért továbbra is számíthat a balmédia, illetve Lendvay Ildikó dicsérõ szavaira és támogatására. Pontosan azért sietett Orbán markánsan elhatárolódni az MDF-tõl, mert azt látja fontosnak, hogy ezt a képzõdményt áttolja a baloldalra – vagy a senkiföldjére, mindegy -, nehogy a jobboldali szavazók tömegeinek eszébe jusson, talál ezen a térfélen valami másikat, ha megunta az egyiket. Nincs másik, sulykolja Orbán, mert túl akar élni. Túl akar élni a pártja is. Hiszen az sem zárható ki teljesen, hogy a Fideszen – úgy, ahogy van – egyszerûen túllép a történelem. Ellenzékváltásra ezzel együtt nem lenne okos komoly tétekben fogadni. Dávid Ibolyában és az MDF-ben képességbõl, lendületbõl, intellektuális tartalékból, sõt demagógiából sincs annyi, hogy Orbán és a Fidesz helyére lépjen. EJ, RÁÉRÜNK A Fideszben most válság lesz – van -, és ez még mélyülhet is, ha valóban úgy akarnak politizálni, ahogy eddig. Valószínû, hogy úgy akarnak. Abból, hogy nem óhajtják támogatni a reformokat – amelyeket válogatás nélkül megszorításoknak neveznek majd -, úgy tûnik, azt hiszik, nem a stratégiával és a mondandóval volt baj, hanem nüanszok döntöttek. Pedig. Nem kizárt, hogy Orbán mégis tudja, valahogyan középrõl is be kellett volna hozni néhány százezer szavazatot. De ha ebbõl kiindulva pártolja a parlamenti frakciószövetséget a KDNP-vel, abból nem nyer semmit. Azok, akiknek jó Semjén Zsolt meg a többi, már megvannak. Kérdés az is, hogy Orbán mit csináljon személyesen. Az úgynevezett elemzõk egy hét alatt is annyiszor mondták már, csak akkor van esélye felemelkedni ismét, ha elõbb évekre visszavonul, hogy ilyet csak azért sem alapon sem tesz. Meg hát a Dávid Ibolya-jelenség sem kedvez ennek a forgatókönyvnek. Ibolya nem hagyja pihenni Viktort.. Igaz, újabb támogatókat szerezni elvben ráér még a Fidesz. (Az önkormányzati választásokat – hacsak a második Gyurcsány-kormány nem áldozza fel az õszt a gazdaság rendbe tétele érdekében – úgyis elveszítik, miként 2002-ben.) Ehhez más politika kell, ami egyik napról a másikra nem születik. Azt, hogy az új politikát Orbán fogalmazhatja-e, és az új támogatókat õ próbálhatja megszerezni – vagy más -, egyelõre nem tudni. Nem biztos, hogy vele lehetséges. Nem biztos, hogy vele lehetetlen. Nem biztos, hogy egyáltalán ebbe az irányba mozdulnak. Végül is az elmúlt négy évben nem tették. Gyurcsány Ferenc nyugodtan dolgozhat. Forrás: Gazda Albert – Index

17

– A kettészakított országról – A valódi és az önjelölt politikai-kommunikációs szakértõk aránya lassan hasonlóvá válik a valódi és az önjelölt focibírók arányához. Még nem tudtuk a 2006-os országgyûlési választások pontos eredményét, már mindenhonnan fõokosok bukkantak fel és egymásra licitálva hajtogatták, hogy õk bizony megmondták. A finomat, a valódit. A jobbik oldalon. Nehéz megállapítani a különbséget jó- és rosszindulatú kritika között. Nagyon nehéz kitalálni, kibõl beszél a sértettség, ki érzi úgy, hogy a lelki megroppanást kihasználva végre szinte bármivel fel tudja magára hívni a figyelmet – s ki az, aki valóban „érted haragszik, nem ellened”. Ám az egymás után napvilágot látó véleménycsomagok összerakói mintha hajlamosak lennének elveszni a részletekben. Szinte kivétel nélkül elfelejteni látszanak egy olyan tényt, amely túlmutat minden szerverügyön és gyengécske kiszóláson. A „privatizáció” szó a szitokszavak gyûjteményében található a virtuális polgári szótárakban. Naponta kesergünk azon, milyen furfangosan mentették át a vagyont a kommunizmus és a szocializmus egykor legvehemensebb védelmezõi, hogyan váltak minden különösebb nehézség nélkül a proletárok harcos vezetõibõl nagytõkésekké. Ezen túl azonban tettek még valamit, ami pedig az elõbbieknél is sokkal veszélyesebb, sokkal nehezebben korrigálható, sokkal inkább visszafordíthatatlan folyamatokat eredményezett. Sikeresen átmentették a szocialista mindennapok gondolkozását. Mára egyértelmûvé vált, hogy igenis két Magyarország létezik. A két különálló ország polgárai közötti különbség pedig elsõsorban a gondolkodásmódban mutatkozik meg. Tévedtünk, amikor azt gondoltuk lassan két évtizeddel ezelõtt, hogy a „mocskos kommunistákat” mindenki ugyanúgy a pokol – de legalábbis egy dohos börtöncella – mélyére kívánja, mint mi kívántuk. Tévedtük, amikor azt gondoltuk, hogy a „kommunizmus fojtogató szorítását” mindenki olyan nyomorúságos sorsként élte meg, mint mi. A rendszerváltozás nem hozta el azt a lelki megtisztulást, amire szükség lett volna. A kádári tömegeknek tökéletesen felesleges szolidaritásról beszélni. Nézzünk csak szét a forgalomban Budapesten! Nézzük meg, hányszor száguldoznak – a mentõk számára is fenntartott – buszsávban, mert nekik bizony sürgõs dolguk van. Nézzük meg, mennyit kell várni a buszokon 40 fokban egymáshoz lapuló tömegközlekedõknek, mielõtt valamelyik autóstársnak eszébe jut, hogy talán mégsem lesz 18

neki az akkora veszteség, ha beengedi a nagy kék jármûvet. Nézzük meg, mennyit kell ácsorognia a gyalogosnak fél lábbal a zebrán, mire valakinek egyáltalán feltûnik, hogy ott van. A tömegeket nem érdekli a másik. A tömegek egy-egy kis önkényuralkodó hatalmas masszájából tevõdnek össze. A kádári kisembert ugyanis nem arra oktatták, hogy nyújtsa ki a kezét a másik felé. A kádári kisember gyakran akkor jutott csak lehetõséghez, ha bemószerolta a másikat. A kádári tömegeknek tökéletesen felesleges munkáról beszélni. A kádári kisember visszasírja a burkolt munkakerülés idõszakát, amikor már azért is megkapta a fizetését, ha egy nap háromszor két centivel arrébb rakott egy tollat, amikor nemhogy nem számított a minõség, de sportot ûztek abból, ki tud többet kilopni a gyárból. A kádári kisember számára a munka nem az alkotás lehetõségét jelenti, pusztán a szükséges rosszat, amely elkerülhetetlen ahhoz, hogy igénytelen, de legalább biztonságosnak vélt életét élni tudja. A kádári tömegek számára a csaló, a szélhámos, az ügyeskedõ nemhogy nem visszataszító, de egyfajta idollá vált. A kádári kisember szomszédságában ugyanis mindig a maszeknak volt a legcsicsásabb háza, neki volt elõször egy lestrapált nyugati autója. A kádári kisember ezért egyszerre gyûlölte a masze-

kot (hiszen az irigység gondolkodásmódjának elengedhetetlen eleme) és csodálta õt. Félreértés ne essék: nem a maszekokkal volt a baj. Csak fontos emlékeznünk a tényre, hogy a maszek tevékenységét nem szabályozták törvények, így állandóan a legalitás és az illegalitás határán egyensúlyozott, feje felett állandóan ott lebegett a lebukás lehetõsége. És így, az akkori korszak ügyeskedõjeként vált a társadalom nagy részének idoljává. A kádári tömegek nem vágytak szabadságra, nem vágytak arra, hogy meglegyen a lehetõségük a saját erõbõl való felemelkedésre, elõrejutásra. A kádári kisember látszatbiztonságra és a látszatbiztonság nyújtotta igénytelenségre vágyott. És vágyik mind a mai napig… Habsburg Ottó a rendszerváltozás kaotikus idõszakában egyszer azt állította, õ mindennek nagyon örül, ám nem szabad elfelednünk, hogy ezt „ugyanazzal a tízmillió emberrel kell végigcsinálnunk”. Antall József elõre jelezte, hogy az elsõ szabadon választott kormány „kamikáze kormány” lesz, s megjegyezte, „tetszettünk volna forradalmat csinálni”. Visszatekintve az utóbbi 16-18 évre már láthatjuk, hogy elsõsorban lelki forradalomra lett volna szükség. Ezt nem tetszettük megcsinálni, és félõ, belátható idõn belül nem is sikerül már. Mert a kádári kisember továbbörökítette a beteges kádári gondolkodást a gyermekeiben. Érdemes néha elbeszélgetni a mai „kádári gyermekekkel”: olyan huszonévesekkel, akik szinte már semmit nem éltek meg a szocializmusból. Ugyanaz az érveléstechnika, ugyanaz a lelkivilág csap majd minket arcul, amit tapasztalhattunk a szüleiknél. Nem azért van két Magyarország, mert az MSZP és a Fidesz lényegében ugyanakkora szavazótábort tudhat maga mögött (és ma már azt is pontosan látjuk, a parlamenti többséghez szükséges szavazatokat milyen csalafintaságokkal biztosítja magának az elõbbi). A pártszimpátia csak egy következmény. Annak a következménye, hogy a két Magyarországot olyanok népesítik be, akiknek a gondolkodásmódja szöges ellentétben áll egymással. A két ország között pedig nincs átjárás, nincs kommunikációs csatorna. Mi, akik ismét a Fideszre szavaztunk, valljuk be õszintén, egymás közt: a szavazófülke magányában vajon éreztünk-e bármiféle elbizonytalanodást a Vizsla körüli ügyetlenkedés, az egykori miniszterelnökjelölt-helyettes szükségtelen szingli-hordázása vagy a szerverügy miatt? Megfordult-e a fejünkben a valódi és önjelölt politikai-kommunikációs szakértõk által az elmúlt napokban felemlejó ha figyelünk

getett és általunk korábban is érzékelt „bakik” okán, hogy talán akkor mégis jobb lenne, ha a táncos-komikus maradna a miniszterelnök? Ugye, nem. Így vannak ezzel a másik oldalon a másik Magyarország lakói is. Nekik tökéletesen mindegy, mit mond Orbán Viktor; nem hiszik el, nem érdekli õket. Gondoljunk bele: mikor történt meg utoljára, hogy mi valóban kételkedtünk volna a Fidesz elnökének állításaiban – hivatkozzanak azok a gazdasági helyzetre vagy a gödörbõl kivezetõ út megépítésének módszereire? És ez nem feltétlenül azért van így, mert bármelyik Magyarország polgárai is en bloc hülyék lennének. Hanem azért, mert a gondolkodásmódbeli különbségek miatt mintha a valóságérzékelésünk is tökéletesen ellentmondana egymásnak. Ha mi látjuk és halljuk Gyurcsány Ferencet, egy politikai kalandort látunk, aki – ahogy a mondás tartja – akkor is hazudik, amikor jó reggelt kíván. Õk odaát egy határozott fellépésû, kemény miniszterelnököt, akinek „mindenre van magyarázata”. Ha mi itt nézzük Orbán Viktort, egy átlagon felüli képességekkel rendelkezõ államférfit látunk. Õk odaátról egy veszélyes, diktátori hajlamú félõrültet látnak. Ha mi kapjuk meg a gázszámlát, azt látjuk, már megint emelkedett a gáz ára. Ha õk, akkor egy újabb bizonyítékát az egykori Orbán-kormány felelõtlenségének. Ha nekünk marad egyre kevesebb pénzünk a hónap végére, azt látjuk, baj van. Õk azt, hogy dübörög a gazdaság. Mi tökéletesen meg vagyunk róla gyõzõdve, hogy igazunk van. Ezt saját magunk számára megfellebbezhetetlen érvekkel alá is tudjuk támasztani. Õk ugyanezt teszik – a miénkkel szöges ellentétben lévõ valósággal kapcsolatban. A mi saját igazunkba vetett hitünk nem inog meg – pedig érdekes filozófiai kérdés lenne, hogy ha egy egyirányú utcában ugyanannyian mennek mindkét irányba, vajon ki tévedt végzetesen és kinek a joga igazságot tenni, ha senki nem lát el az utca végén lévõ behajtani tilos tábláig –, de az övék sem. Mert nincs kommunikációs csatorna. Ha mi valamire azt mondjuk, fehér, õk azt mondják, fekete. És fordítva. Ahogy Csaba László közgazdászprofesszor a minap találóan megjegyezte: „Magyarországon olyan mértékben kettészakadt a közélet, hogy ha valaki azt mondja, ma meleg van, akkor az ország másik fele hajlandó bundát venni”.

A hasonlat elsõ hallásra talán túlzásnak tûnhet. Pedig nem az. Kerényi direktor úr a héten a Demokrata Televízió Sajtóklubjában, amelyet a második forduló éjszakáján rögzítettünk, felvázolja az egyetlen lehetséges megoldást. A kulcsszó: aktív rezisztencia. Olyan tények árnyékolják be ugyanis a mindennapjainkat, amelyeken egyelõre nem tudunk változtatni. Ezen a tavaszon nem kezdi meg mûködését egy újabb Orbán-kormány. A bûnbakkeresést, a mélyelemzést talán ildomos lenne meghagyni azoknak, akiknek ez a dolguk. Nekünk nincs más feladatunk, mint a tények tudomásulvétele után kitalálni, minél elõbb kitalálni, mivel tehetünk a legtöbbet Magyarország azon felének, amelynek tagjai vagyunk. Mindenek elõtt abba kéne hagynunk a siránkozást. Ehelyütt talán felesleges lenne nálunk sokkal nehezebb helyzetben volt elõdeink példáját felhozni, hiszen mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Egy azonban biztos: a nyöszörgés még soha semmi jóra nem vezetett. Feladni? Mit? Az életünket? Az kinek lenne jó? Hátat fordítani? Elengedni egymás kezét? Igazságunk tudatában megsemmisülni? Ki adott volna nekünk erre felhatalmazást? Wass Albertet mire fel idézgettük volna akkor oly gyakran? „A kõ marad”, állította a költõzseni. Hallgassunk hát rá! Elengedhetjük persze azt, aki menni akar. De nekünk maradnunk kell. Kereskedõk, vendéglátósok! Tegyetek ki egy kis nemzetiszínû szalagot az ajtóra! Nem kell hivalkodónak lennie. Mi észrevesszük majd. Elõ a Nagy-Magyarországot ábrázoló felségjelzéssel, a nemzeti- vagy narancsszínû karkötõkkel, a koronás-címeres, apró kitûzõkkel! Hiszen olyan csodálatos egymásra mosolyogni, az autóból a piros lámpánál átintegetni, tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Tessék szíves lenni elõvenni a kisszámú, még létezõ nemzeti médiumokat és sûrûn bogarászni az apróhirdetéseket, ha meg kell csináltatni a bejárati ajtót vagy a nyaralást tervezzük! Mi vagyunk az egyik Magyarország. Se magunkkal, se egymással nem tehetjük meg, hogy elengedjük egymás kezét. Azt, amit egymásnak adunk, soha, semmilyen politikai hatalom nem veheti el tõlünk. Ezért pedig többet ér bármelyiknél.

Megkérdeztünk egy MSZP-s szavazót Mint ahogy megígértük, egy MDF-es szavazó után, megkérdeztünk egy fiatal MSZP-s szavazót is. Emlékeztetõül: Az MDF szavazó azt állította, hogy azért szavazott az MDF-re, mert tetszik a „gazdasági konszolidációs programjuk“ , tovább az „egészségügyi programjuk“. Mikor e két fogalomra , e két programpontra rákédeztem, hogy fejtse ki bõvebben a válasz a következõ volt: „Fene tudja“, és az illetõ a „fene tudja alapján elment az MDF-re szavazni“ Az MSZP szavazó válasza a következõ volt.: „Az MSZP eddig is mondta, hogy megszorító intézkedés kell, és hát akkor most végre tudják hajtani. Meg itt van az államadósság is. Azt is ki kell fizetni egyszer.“ (Megjegyzés: az MSZP nem mondta soha hogy megszorítás kell, sõt 10 ezer milliárdot ígértek a népnek) Kérdésemre, miszerint tudja-e, hogy az Orbán kormány hogyan kezelte az államadósságot, illetve akik miatt keletkezett ez a hatalmas államadósság (Kádár és elvtársai), azok vannak újra kormányon kétszer egymás után, valamint a GDP arányos államadósság csökkenése az Orbán-kormány idején 60%-ról 53%-ra csökkent, és a Gyurcsány kormány újra 60% fölé növelte, nos erre a válasz a következõ : „Nem érdekel. Megmondtam, hogy nem érdekel, miért nem tartod tiszteletben, hogy engem ez nem érdekel?“ Persze az elején még érdekelte.... Tehát elõször arról beszél a fiatal MSZP szavazó, hogy milyen fontos a megszorítás, meg a Bokros csomag is milyen fontos volt, amire én mondtam, hogy nem volt szükséges ilyen mértékben, és adatokkal és a GYED és a GYES visszaállíásával is cáfoltam, amit az Orbán kormány végrehajtott, továbbá az Alkotmányellenes Bokros csomag intézkedésekre is utaltam, nos erre jött az MSZP-s „Nem érdekel“ válasz. Ilyenkor nem érdekli õket, mikor tényeket hozunk fel az õ érveikkel szemben. Ilyen emberekkel sem vitatkozni, sem beszélgetni nem lehet, fõleg nem meggyõzni. Itt tartunk! Ezért tartunk itt! Tökéletes sötétség és homály uralkodik az MSZP szavazóknál, és most az egész ország az ilyen emberek miatt „szív“! Skodacsek András, Nemzeti Hírháló

Somorjai Viktória

A KÖVETKEZMÉNYNÉLKÜLISÉG NEM MEGENGEDHETÕ Az elsõ feladat tehát bizalmi szavazás helyett tisztújítást tartani a Fideszben. Az elnökséget nyilván nem akarja senki testületileg, Orbán Viktorral az élen, meneszteni. Ha azonban a több ezer aktivista éveken át tartó munkáját lenullázó eredménytelen és elhibázott kampány következmények nélkül marad, az a támogatók már eddig is jelentõsen megcsappant bizalmának végleges elvesztéséhez fog vezetni, tehát nem megengedhetõ. Vaszil György – Magyar Nemzet, 2006. május 4.

jó ha figyelünk

19

Dávid Ibolya javaslata a milliárdosok érdekeit szolgálja A kép most már letisztult, világos. Ezen a szitán nagyon könnyû átlátni. Köttetett egy üzlet, és most mind a két fél elégedett. De vajon az ország, amelynek a bõrére megy a játék, mit szól mindehhez? Adva van egy ember – Schmuck Andor –, aki különféle technológiákat dolgoz ki arra, hogy hogyan lehet a lehetõ legkevesebb befektetéssel százezres nagyságrendben bármelyik párt számára értékesíthetõ, irányítható szavazói bázist létrehozni. Elsõ látványos sikerét egy tévémûsorra felfûzött, sok tízezresre duzzadt gyerekegyesülettel aratta. A gyerekek nagyon jó alanyok, nagyobb hatással vannak a szüleikre, mint azt sokan gondolnák. Ez a vállalkozás azonban különbözõ okok miatt kifulladt, mielõtt (politikai) hasznot hajtott volna. Maradt a korfa másik vége, a nyugdíjasok. Köztük van a legtöbb kiszolgáltatott, ugyanakkor kevéssé tájékozott, meggyõzhetõ ember. Egy kis jó szóval, hízelgéssel, nosztalgiázó haknival, Korda Gyurival és Aradszky Lacival, Budapestre buszoztatással, jó adag rétegdemagógiával (mi, nyugdíjasok) megnyerhetõk. Célszerû õket is intézményi keretbe foglalni, hogy érezzék a kötõdést, erõsebben szocializálódjanak a kívánt irányba. Legyen a nevük Szépkorúak Társasága. Értelmes ember persze aligha ül fel ilyen nívótlan elnevezésnek, de ki beszél itt értelmes emberekrõl? Minimum százezer, de akár félmillió ember is megdolgozható, feltálalható így a kampányoló politikusoknak – a többi az õ dolguk. Igen ám, de a terv pénzbe kerül. A Sportarána napi bérleti díja 5 és fél millió, hangosítás, technika, fellépõk, rendezõk – egy nagy buli aligha áll meg tízmillió alatt. És kell minimum kettõ, meg sok-sok kisebb rendezvény, kultúrházakban, kisvárosi sportcsarnokokban, egyebütt. Kell egy erõs szervezõ csapat, meg hát keresni kellene valamit a dolgon. Szükség van tehát tõkepénzesre, aki ezt az egészet finanszírozza. Nem sok pénzrõl van szó, nagyjából százmillióból simán ki lehet hozni száz-kétszázezer szavazatot, azaz 2–4%-ot. Már pedig ennyi – ezt már 2002-bõl tudni lehetett – könnyedén eldöntheti egy párt sorsát, sõt akár a választásokat is. A dolog tehát észszerû, az üzleti terv reális. Össze is állt az a baloldalhoz kötõdõ vállalkozási csoport (fedõneve Tisztelet Társasága, csupa középkorú gazdag üzletember, akik vagyonukat az elmúlt 16 év alatt szerezték), amely hajlandó volt befektetni a vállalkozásba. Azt feltételezve, hogy a ráfordítás ebben az esetben is megtérül. Mégpedig oly módon, 20

hogy a vállalkozás által a parlamentbe juttatott párt, sõt személyes delegáltjuk érdekeik lobbistájaként tevékenykedik majd. Az nyilvánvaló, hogy a megdolgozott massza saját párt bejuttatására nem alkalmas: kevés is, meg a szervezet is hiányzik a kopogtatócédulák összegyûjtéséhez, aztán a kampány viteléhez. Tehát egy pártra volt szükség, amely ezt a csomagot trójai falóként beviszi a parlamentbe. A vezércsel kiötlõje, Schmuck Andor tárgyalt a szocialistákkal is, de úgy látszik, ott nem voltak vevõk újabb érdekcsoportok befogadására. Az MDF azonban, amely az elmúlt tíz évben minden erõfeszítése ellenére sem tudta átlépni a 3%-os támogatottságot, lecsapott a felkínált plusz két százalékra. Január 10-én – a ceremóniamester Juszt László – az MDF és a Tisztelet Társasága megállapodást kötött. Ennek nyilvános része is elég meglepõ, hiszen az MDF saját listáján bejutó helyeket adott egy számára teljesen ismeretlen szervezetnek, ilyet pedig civilizált országban nem szokás tenni. Persze jött és jön majd az elkenés, a tiszteletkörök a nyugdíjasoknak, hivatkozás a vállalkozókra, meg egyéb maszatolás. Ilyenkor mindig csak azt a kérdést kell feltenni: ki fizette a sportcsarnokot, ahol az MDF elnöke kampányolt? Ki fizette a buszokat, amelyekkel a hallgatóságot vidékrõl felhozták? Ki fizette a rendezvény szervezõit? És vajon miért? Pénzrõl, sok pénzrõl van itt szó. Persze nem úgy, hogy az egyik fél sutyiban az asztal alatt odadug egy vastag borítékot a másiknak. Van ennek kifinomultabb módja is. Olyan törvény például, amely az ügyletet finanszírozóknak kedvez. Például az örökösödési illeték eltörlése. Az MDF elnökét egy pillanatra sem zavarja, hogy miközben a többi politikust felelõtlen költekezéssel vádolja, maga egy jelentõs állami bevétel eltörlését szorgalmazza anélkül, hogy javaslatot tenne a hiány ellentételezésére. De hát istenem, ilyen a politika. Az már annál izgalmasabb, hogy az illeték eltörlése kinek is áll az érdekében. Mint látni fogjuk, a felületes látszat ellenére nem az úgynevezett kisembernek. Sõt. Az nyilvánvaló, hogy örökösödési illetéket gyakorlatilag csak olyan tulajdon után kell fizetni, amelynek tulajdonosát kötelezõen meg kell nevezni, mint például az autó vagy az ingatlan. Az emberek 99%-ának más ilyen tulajdona nincs is. A használt autó manapság már nem igazán nagy érték, a lakás, ház esetében pedig gyakran átugranak egy-két generációt, és azt eleve a gyerekre, unokára íratják. Alapesetben tehát ez az ügy aligha érdemel szót.

Csakhogy akadnak pár ezren, akiknek más nevesített vagyonuk is van: például egy-két gyár, kikötõ, helikopter, kereskedõ vállalat, miegyéb. Õk az örökösödési illetéket aligha tudják megkerülni. És itt már nagy pénzekrõl van szó. Cikkünkhöz mellékeltünk egy kivonatos ismertetést a hatályos illetéktörvénybõl. Hogy az ott leírt százalékokat az olvasó jobban megértse, vegyünk öt példát, az egyszerûség kedvéért azt feltételezve, hogy minden esetben csak egy örökös van, aki a legközelebbi hozzátartozó kategóriájába esik. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a valóságban mindenki csak a ráesõ rész szerinti értéksáv alapján tartozik illetéket fizetni. Ha tehát például két unoka örököl egy 30 milliós lakást, a fejenként rájuk esõ 15 milliós érték alapján mindketten a legkedvezõbb, 2,5%-os kulccsal számolhatnak. Mindezek ismeretében, ha kedve van, válassza ki saját kategóriáját a kedves olvasó, hogy még jobban érzékelje az MDF elnöke javaslatának igazi súlyát és jelentõségét. Lássuk tehát a példákat. 1. Kovácsné Nagy Mária átlagember. Van egy 60 négyzetméteres lakása, amelynek értéke 15 millió forint. Örököse, ha eljön az ideje, fizet ezután 375 ezer forintot – nem kevés pénz, de azért kifizethetõ. 2. Kiss István egy kicsit jobb módban él, van egy 80 négyzetméteres lakása 20 millió forint értékben, egy nyaralója és egy autója, ezek együttes értéke 35 millió forint. Az illeték ezután mindösszesen 2 millió 820 ezer forint. Ez még mindig az átlag család számára kifizethetõ teher, különösen, hogy sokszor megadják a részletfizetés lehetõségét is. 3. Budai Jolán kifejezetten jómódú, lakása 70 milliót ér, van egy 40 milliós nyaralója és legfõképpen van egy vállalkozása, amelynek értéke (ingatlan, eszközök, készletek stb.) 200 millió forint. Az õ örököse már közel 56 milliót fizet. Ez komoly pénz, ha az örökhagyó nem halmozott fel tartalék készpénzt, örökösének gondot okoz. 4. Rózsadombi János már egészen nagy hal, a száz leggazdagabb magyar között van, vagyona kereken 4 milliárd forint (mint például Gyurcsány Ferencé). Itt kedvezményes sáv (és a lakóingatlan kedvezménye) már elhanyagolható, az illeték bõven meghaladja a 800 millió forintot. Ekkora örökösödési illetéket valószínûleg már csak a portfólió egy részének eladásából lehet fedezni. 5. Svábhegyi István az igazán nagyok közé tartozi, cégeinek, részvényeinek, ingatlanjainak értéke meghaladja az 50 milliárd forintot. Nála aztán végképp értelmetjó ha figyelünk

örökösödési törvényt megfúrni. Ezzel a befektetéssel Rózsadombi János már ma több mint 800 milliót keresett (utódainak) az üzleten. Egyetlen törvénymódosítással. És akkor még nem szóltunk Svábhegyi István tíz és fél milliárdjáról. Ugye nem is rossz? Hát így megy ez. És még ígyebbül is mehet. Érdemes lesz majd figyelni a Tisztelet Társasága által delegált Vas János képviselõ viselt dolgait. És még érdekesebb lesz utána nézni, hogy a Tisztelet Társasága lelkes tagjai a következõ években milyen állami megrendeléseket kapnak. Vagy a sógoruk. Kinek a külterületi földjét nyilvánítják belterületté. Kinek a gyereke kap külföldi ösztöndíjat, jól fizetõ állami állást. Az MDF a modernkori demokrácia történetében elõször, 2%-ért cserében bevitt egy üzleti érdekcsoportot a parlamentbe. Dübörög a gazdaság. Valóban dübörög.

címlapsztorik jelennek meg, amelyek a Fidesz válságát boncolgatják, és Orbán Viktor kétségtelen tehetségét siratják el, mivel a szegény Orbán rossz politikus, aki nagy hibákat követett el… És ehhez mindig fognak találni néhány fideszest, aki bemegy a balsajtó bármelyik szerkesztõségébe, stúdiójába, ahol kész örömmel vállalja a pofozógép szerepét, és õ tudja, miért. A másik eset, hogy az ellenzék szóba találja hozni a kormánypártok kampányígéreteit. E célra születnek a sajtóban az elemzések, amelyek részletesen kifejtik, hogy felelõs kormány nem hajthatja végre a kampányban tett felelõtlen ígéreteket. Példaképpen fognak idézni pár dolgot Orbántól, majd bebizonyítják, hogy egy Fidesz-kormány alatt sokkal rosszabb lenne. Végül rámutatnak, hogy a Fidesz nem emelte a nyugdíjakat, most bezzeg… A kormány azért vonult le Õszödre két napra, mert egyrészt közpénzen ki akarták pihenni a kampány fáradalmait, másrészt el akarták dönteni a nagy dilemmát: miként kenhetik az ellenzékre az államcsõdöt. A projekt vasárnap beindult. Most egyelõre „a higgadt magyarázó” változat fut. A szavazóbázis a tapasztalatok szerint kb. két hét alatt hajlandó bármilyen ökörséget elhinni, ha a sajtó segít ebben. Ha a terv szerint halad minden, akkor a nyári megszorításokat úgy kezeli majd a média és a lakosság, hogy muszáj ennek így lennie, mert hát muszáj… Mit tehet a Fidesz? Elõször is abba kell hagyni a kibeszélést. Soha nem volt parancsolóbb szükség az összetartásra, mint most. Másodszor is elõ kell venni a hiteles embereket. Kik ezek? Azok, akik egyéniben gyõztek, akik nagyobbat gyõztek, akik többedszer gyõztek. Új arcokat kell bevinni az arénába, különben vége a Fidesznek. A lefáradt harcosokat el kell engedni pihenni. Semmi értelme sincsen vesztesekkel menni a követezõ háborúba. A Fidesznek elõször kell tanulnia az MSZP-tõl. Ha tényleg a pályán akarnak maradni, akkor sürgõsen föl kell forgatni, át kell szervezni a csapatot, és szellemes mondanivalóval, új emberekkel feltölteni. Orbán Viktor nem távozhat a Fidesz élérõl, mert az maga volna a csõd. Viszont egyszemélyi vezetõnek sem szabad maradnia, mert az meg elviselhetetlenné fokozná a ránehezedõ nyomást. A Fidesz újabb nagy próbatétel elõtt áll. Egyrészt a személyi konzekvenciák levonása miatt, másrészt a megújulásnak hitelesnek és eredményesnek kell lennie. A három hét múlva esedékes kongresszus új gyõzelmek felé fordíthatja a szekeret, viszont lassú halálra is ítélheti a Szövetséget. Az új kormány folytatja az országvesztõ politikát, az új ellenzéknek föl kell hagynia az önvesztõ politikával, helyette az országról, a hamis ígéretekrõl és a becsapottságról kell beszélni, minden fórumon, hogy mindenki tudja: becsapta az embereket az MSZP-SZDSZ- koalíció.

Forrás: Bencsik Gábor – Demokrata

Forrás: Nyiri János – gondola

Meglehetõs nemzeti egységet sikerült összekovácsolnia Gyurcsány Ferencnek és csapatának. Az összetartás alapja a Fidesz iránt érzett gyûlölet, az egyszerûbb gondolkodásúak szemében szimplán Orbán Viktor gyûlölése volt. Eredményes kampány után most örvendhetnek a szociálliberálisok: a gyûlölet heveny és idõtállónak ígérkezik, már csak meg kell találni a megfelelõ irányt. A csatornát, amelyen kanalizálható ez a hegyeket mozgató érzés. Most éppen arra kell befogni, hogy a szavazóbázis emelt fõvel szenvedje el a megszorító intézkedéseket. Egy nagyobbacska médiafeladat áll a kormány elõtt. A kampányban halálba dicsért gazdaságot kell most úgy eladni, hogy noha a

gazdaság maga tényleg jól van, sajnos az állam gyengélkedik egy kicsit, és ezért kell most – szigorúan átmenetileg, rövid idõre! – csekélyke megszorító intézkedéseket alkalmazni. Milyen segítõ projektek képzelhetõk el? Elõfordulhat netán, hogy az ellenzék akadékoskodna. Példának okáért megkérdezik, hogy ki kormányzott mostanában, nincs-e véletlenül felelõse a monstre hiánynak. Ilyen esetekre áll készenlétben a beépített aknák sora. A fõsodratú sajtóban majd

Az örökösödési illeték mértéke (1990. XCIII. törvény az illetékekrõl) 1. Az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülõje, valamint a háztartásában eltartott szülõ nélküli unokája terhére (az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelõszülõ a vér szerinti szülõvel egy tekintet alá esik) 18 millió forintig 18 milli forint feletti rész után 35 millió forintig 35 millió forint feletti rész után

11% 15% 21%

2,5% 6 % 11 %

2. Az örökhagyó 1. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülõje, testvére terhére 18 millió forintig 18 milli forint feletti rész után 35 millió forintig 35 millió forint feletti rész után

15% 21% 30%

6% 8% 15%

21% 30% 40%

8% 12% 21%

általános illeték

lakóingatlan utáni illeték

3. minden más örökös terhére 18 millió forintig 18 milli forint feletti rész után 35 millió forintig 35 millió forint feletti rész után

len a kis tízmilliók alatti kedvezményekkel számolni, ezek nagyságrendje ugyanis elhanyagolható a tíz és fél milliárdos illetékhez képest. Tízmilliárd 500 millió forint! Ennyi pénzért már sokan sok mindent megtesznek. És a legnagyobbak vagyona évrõl-évre exponenciálisan növekedik. Újabb tizenhat év múlva, amikorra az elsõ generáció felhalmozását követõen az örökösödés reális esélyként merül fel, több százmilliárdos vagyonok százmilliárdos illetékeirõl lesz szó. Ezt akarja Dávid Ibolya eltöröltetni. Mellesleg szólva, az örökösödési illeték egyik célja éppen ennek megakadályozása, azaz az emberi léptékû vagyoni szerkezet megõrzése volna. Hogy a nagy vagyonok ne falhassák fel büntetlenül a kisebbeket. Tegyük fel, hogy Rózsadombi János és néhány társa beszállt a Tisztelet Társasága nevû szervezetbe, és beadtak a közösbe pár tízmilliót, majd lobbistáiknak sikerül az jó ha figyelünk

21

Köszönet a Jobbik képviselõjelöltjeinek „Mi újak, névtelenek, nehezen érthetõk, mi, egy még nem igazolt jövõ koraszülöttjei – nekünk új célokra van szükségünk, és új eszközökre is.” A nagy német filozófus Nietzsche gondolatát írnám arra a képzeletbeli képeslapra, amelyet nektek küldenék, kedves képviselõjelölt társaim! A választások elmúltával több dolgot meg kell köszönnöm nektek. Különös fontosságú számomra ez azért, mert már vállalásotok elsõ pillanatában tudtátok és felismertétek, hogy mindannyian elvéreztek ebben az egyenlõtlen küzdelemben. Háttérhatalmak, kampánypénzek és médiatámogatások hiányában feláldoztátok magatokat egy szép, közös ügyért, egy reménybeli ideáért, a Jobbik Magyarország feltámadásáért. Lelkes belsõ hittel, elszánt harcos akarással, ugyanakkor megfontolt tudatossággal szálltatok szembe az ellenetek összekapaszkodó politikai alvilággal. Bátran és fegyvertelenül leereszkedtetek a dantei purgatóriumba. És ott megmérettetek. Büszke vagyok rátok, mert kiálltátok a kegyetlen próbát. Nem aljasodtatok el! Emberi és politikai tartásotok nem oldódott fel, nem vált légiesen könnyûvé. Pap László, a világ egyik legnagyobb ökölvívója, a szorítók apró termetû királya egyszer azt mondta: – Azt a pesti vagányt, aki beáll bunyózni közénk, azt az elsõ napon irgalmatlanul meg kell ruházni! Ha másnap, vérzõ orral, bedagadt fejjel visszajön közénk, akkor minden esélye megvan arra, hogy jó bokszoló legyen belõle. – Így történt most velünk is! Alulról, szinte az utcák porából szervezõdtünk össze a nagy feladatra. Nem volt semmink, „csak” álmaink, vágyaink és akarásunk. Egymást éltetõ, bíztató, kicsiny közösségünk! Naiv idealistaként elhittük azt, hogy ebben a szörnyen brutális korszakban erkölccsel és emberséggel lehet még pozitív politikai üzenetet bemutatni. Örök vesztes amatõrként indultunk a gyilkos közdelembe, de végül, – minden bírói csalás ellenére , profiként állva maradtunk. Utolsóként ugyan, de bent maradtunk a ringben! Nem fejezõdött be tehát semmi, inkább elkezdõdött. Most kezdõdik csak el az igazi munka: egy korszerû nemzeti radikális párt felépítése. Célunk nem lehet más, mint a Gyurcsány kormány politikai eszközökkel történõ megbuktatása, és a rend, igazság és törvényesség talaján álló IV. Magyar Köztársaság megteremtése! Egy eljövendõ nemzeti kormánnyal új irányt kell szabnunk a történelemnek! 22

Molnár Tamás, a JOBBIK alelnöke Most, az országos megmérettetések után, a JOBBIK elõtt három út áll. Három irány, amelybõl azonban csak az egyik járható. Az elsõ, az országgyûlési választásokra létrehozott Harmadik Úton keresztül vezet, a MIÉP-JOBBIK szövetség teljes integrálásának az irányába. A nehézkes választási együttmûködés sajnos rávilágított ennek a közös munkának a hibáira. Csurka Istvánnak igaza van, nem szabad a két pártnak egy permanens belsõ küzdelemben felõrölnie önmagát! A pénzügytechnikai összekapcsolódáson túl, a hatékonyság érdekében, ismét külön utakon kell elindulnunk! Megtartva és megerõsítve ezzel saját tiszta, fiatalos arculatunkat és identitásunkat. A közelgõ önkormányzati választásokon ott, ahol felhõtlen az együttmûködés, ott szükséges összefognunk minden tisztességes politikai szereplõvel, egyéb területeken viszont nem érdemes erõltetni az értelmetlen összekapaszkodást. A második út számunkra szintén az integráció irányaiba mutat, a vesztes Fidesz felé. Azt gondolom, jelenleg ez az út is teljesen járhatatlan, hiszen végsõ és tragikus önfeladáshoz vezetne. A Fidesz kérlelhetetlen politikai mentalitása nem tûrne meg egy életképes, önálló „jobbikos” létet a betegesen centralizált néppárt keretein belül. Ez a zárt világ nem adna semmiféle közéleti mozgásteret, inkább felszalámizná, bedarálná az új radikális generáció trónkövetelõit. A nemzetközi gyarmatosító pénztõke polgári liberális elvárásai között teljesen megsemmisülne a Jobbik nemzeti érdekvédõ mozgalma. Marad tehát az egyetlen

életképes és tisztességes lehetõség: a JOBBIK Magyarországért Mozgalom teljes önállósága és megerõsödése! Kedves képviselõjelölt-társaim, nagy munka van eltttünk. Maximális teljesítmény nélkül nem fog ölünkbe pottyanni a várva várt siker! Nem lehetünk örökösen csalódott pesszimisták, depressziós kishitfek, konformista értelmiségi álmodozók. Nem lehetünk közös ügyünk elárulói sem. Nem adhatjuk el mozgalmunk eredeti, nagyszerû célkitûzéseit egy tál lencséért, hiszen eddig szinte mindenben igazunk volt. Igazunk volt, hogy nem történt rendszerváltás? Igen! Igazunk volt, hogy az erkölcstelen és korrupt elitnek mennie kell? Igen! Igazunk volt, hogy a rendszer belülrõl nem megreformálható? Igen! Igazunk volt, hogy az egy lábon álló jobboldal képtelen a gyõzelemre? Igen! Igazunk volt, hogy az átütõ sikerhez nélkülözhetetlen egy sziklaszilárd, nemzeti érdekvédõ, radikális mozgalom? Igen! Igazunk volt, a liberalizmus, a globalizmus, a multikulturális szennyáradat, az amerikai és uniós gyarmatosítás ellenzésének ügyében? Igen! Igazunk volt, a halálbüntetés, a bevándorlás, az idegenellenesség, az erkölcsi nivellálódás, a drasztikus munkanélküliség, az eltorzult etnikai, vallási, szexuális másság megítélésének kérdéseiben? Igen! Igazunk volt a Szent Korona, az anyaföld, az anyanyelv, a nemzeti szimbólumok védelmében? Igen! Igazunk volt, a magyar piac, a magyar termelõk és fogyasztók védelmének kérdéseiben? Igen! (A fél ország Jobbik-tag, csak még nem tud róla!) Hangunk ugyan most még gyenge volt, de állva maradtunk. Az igazi küzdelem nem ért véget! Nyitnunk kell új irányok felé! Ki kell nyújtani kezünket a radikalizálódó munkavállalói érdekképviseletek irányaiba, be kell hatolnunk az egyetemi fiatalság sorai közé! Új vezetési struktúrával, új stratégiával, új hálózatépítéssel, új kommunikációval, új arculattal, új lendülettel, új küldetéstudattal szinte mindent elölrõl kell kezdenünk! Új emberek mellett, szakértelemre, nyitottságra, bátorságra és politikai elhivatottságra lesz szükségünk. Elsõsorban rátok kell építkeznünk! Számítunk a segítségetekre! Nem mondhatunk mást nektek csak azt, amit Hamvas Béla üzent a távolból: „Új felelõsség, új szembenállás, új meggyõzõdés, amely új kockázattal jár. Az új magatartásért új munka vállalása, mindaz, ami valóban megremegteti az embert.” Ez kell most nekünk! Nem több és nem kevesebb. Köszönöm, amit a hazáért megcselekedtetek! Forrás: Molnár Tamás

jó ha figyelünk

Magyarországon élni tényleg csak a kalandvágy miatt érdemes. Aki ráadásul politikai megmérettetésre szánja magát, az egyenesen fejest ugrik a Horror Picture Show díszletei közé. Ebben az õrületben semmi sem számít, senki sem fontos, minden módszer megengedett! Biztos befutó lehet bármelyik színesre pingált, sorszámozott disznó, szamár vagy kecske, ha behorpadt tomporán ott virít a bepatinázott, veretes pártlogó. A gagyi jeleket – a kereskedelemben már jól ismert, étvágygerjesztõ csomagolásban – tálalja az elbulvárosodott médiamákony a tudatlan tömegnek. Aztán a ránk sózott, lejárt szavatosságú, bûzlõ és ideológiamentes kacat négy évig nem reklamálható. Nincs rá hitelesség, szavatosság és biztosítás! Ha kibontjuk és lekaparjuk az átverésünkre szánt politikai programok üzenetét, a következõ lényegre bukkanunk: MSZP = IGEN! Fidesz = NEM! SZDSZ = Kovács Pisti! MDF = Normális! Harmadik Út = Nemzeti! (Bár Hubai László, a Politikatörténeti Intézet munkatársa a nemzeti radikálisok ideológiáját a „fajvédõk” nemes kategóriájába sorolja. Furcsa módon mi, magyarok ezzel a kiközösítéssel teljesen elszakadunk a modern világtrendtõl, hiszen amíg a globális világ vezetõ hatalmai, az USA és Izrael például nacionalista nemzetállam, sõt fajvédõ is, addig nálunk megbélyegzett ez az irányzat!) A nemzeti érdekvédõ faktor tehát errefelé nem lehet sikeres és életképes. Nincs rá pénz, ezáltal nincs média, tömegigény és kereslet sem iránta. A tõke nagysága a politikai megjelenés szempontjából sorsdöntõ fontosságú. Hiteles becslések szerint az elszabadult négy parlamenti párt ebben a mostani kampányban 6 milliárd forintot emésztett fel! Az MSZP és Fidesz 3-3 milliárdot. Az SZDSZ 1,5 milliárdot, az MDF 1 milliárd forintot herdált el közkábításra. Hogy mibõl telik luxuskampányra, azt senki sem tudhatja, azt senki sem firtatja! Az ügy érdemi része titkosszolgálati fedésben marad! A törvény által jóváhagyott, az Állami Számvevõszék által „ellenõrzött”, pártonkénti 386 millió forintos kerethatárt megint jócskán túllépte minden csalfa befutó. Nyilván magánzsebekbe tûnik az adómentes osztalék! Nem számít. Na, és?! (A kényszerûségbõl puritán Harmadik Út átlagban mindössze 150 ezer forintot tudott költeni képviselõjelöltjeire. Ekkora pénzügyi befektetéshez képest igazán szép eredmény a 2,2%!) Minden maradt tehát a régiben, nem jött be a VÁLTOZÁS 2006 gyõzelmi esélye. Még több fizetésért helyén marad az Örökös Tagság, helyén marad minden lárvaarcú pártvezetõ. Összefogás helyett itt marad nekünk ez a felülrõl vezényelt, kaszárnyás összetartás! Marad nekünk a fanatizálással beégetett papírszobor Orbán. (Nem jött össze neki Bod Péter jó ha figyelünk

bankárkormánya!) Most frakcióelnökként megvédheti a kutyafülét, oszt jó napot! Naná, hogy marad a kádköves Fletó is a túlhevült baloldal élén! Jó idõben, jó helyen, egyre több keresztény szavaz az ateistákra. Mi az, hogy! Aztán nómenklatúra helyett bemutathatja Fejtõnek a showmenklatúrát, az asztalon táncoló, lárifári reformot. (Elsõdleges célja nem lehet más, mint õsszel önkormányzati szinteken, gyorsan megfojtani a Fidesz eldugott anyagi bázisát!) Marad sajnos a Szuperman által felépített, telhetetlen Kuncze Pistike is, aki most minden minisztériumi homokozót magának követel. Az óvatlan szocik ismét megtanulhatják az igazságosztó Fodor Gabriella tanmeséjét: Õszöd, vagy nem Õszöd? Nem kapsz mást! (Korai még a magozott öröm Magyar Bálint eltûnése miatt!) Korai, mert megjelent helyette Bokros, Bauer, Csillag és Mihályfi az ÉS nyomasztó égisze alatt. A szélsõliberális hátsóudvarban feltornyosodott a gazdasági megszorítások viharos elõszele. A reformokba belecsomagolt végítélet! A vitára feldobott vitriolos írásmû szerint három féreg rágja a magyar gazdaság szétporladó tetemét. 1. Nagy és túlköltekezõ az állam! Vagyis szét kell bomlasztani, kicsinnyé kell zsugorítani ezt a korszerûtlen, idejétmúlt, roskatag nemzetet! 2. Minden lehetõséget és elsõbbséget fel kell kínálni a beáramló gyarmatosító tõkének! Vagyis lehetõleg minél jobban le kell építeni a gyatra magyar pénzpiacot és az eltunyult gazdaságot! 3. Magyarországon a gyarmatok többségéhez képest méregdrága a nyavalyás munkaerõ! Vagyis minden eszközzel földbe kell döngölni az elszabadult béreket! A megoldás egyszerû: azonnal gatyaszorító pótköltségvetést kell megszavazni! Ezen túl látványos adóegyszerûsítéssel egybekötött drasztikus adóemelésre van szükség! Vagyis minden fogyasztási ártámogatást és hiteltámogatást azonnal meg kell szüntetni, ráadásul kéretik kötelezõen megemelni és behajtani az Áfát, a tb-járulékot és a tandíjat! (Hadd fizessenek azok a lázongó diá-

kok!) Aztán a legsürgõsebben szét kell verni a jelenlegi oktatást, gyógyítást és közigazgatást! Aztán jöhet az önkormányzatok, az adórendszer és a szociális támogatások intézményi hátterének felszámolása! Vagyis darabokra szét kell forgácsolni a korszerûtlen, fundamentalista, paternalista, nemzetállam korhadt szerkezetét! Ki kell dobni az orvosokat, tanárokat és diplomásokat az utcára! Éljen a jóléti vadkapitalizmus! A szabad verseny. Aztán be kell zárni az „életképtelen”, halálra ítélt iskolákat! Aztán fel kell számolni, a munkavállalói és civil érdekképviseleteket, menhelyekre kell belökni a szerencsétlen kényszervállalkozókat! Aztán el kell törölni mindenféle feketemunkát, juttatást és adókedvezményt! Aztán fel kell szántani sóval a közhasznú társaságokat és alapítványokat! Aztán el kell tüntetni a föld felszínérõl a haszontalan nemzeti kultúrát! Aztán keresztre kell feszíteni az egyházakat! Móresre kell tanítani õket! Tartsák el megadóztatott adományokkal és perselypénzekkel a templomaikat! Aztán – mielõtt minden eltûnik és szétrohad – gyorsan el kell tüntetni a nemzetstratégiai cégeket! Mindent értéket kisöpörni, pincétõl a padlásig! A program szerint mindennek pusztulnia kell, ami pénzügyi szempontból nem termel érzékelhetõ nagyságú hasznot és hozamot. Pusztuljon innen minden haszontalan! A számtalan megszorítás és elvonás végén egyetlenegy támogatásra érdemes, kivételes területet említenek a szerzõk. Szívük csücskét, a demokratikusra kifilézett pártpolitikát! Meglátásuk egyszerû: Még több pénzt a pártoknak! Még több pénzt a politikusoknak! Mindenki dögöljön meg, csak szeretett pártállami vezetõink éljenek és virágozzanak! Örökre és megbonthatatlanul! Testvériesen. Szép program ez. A bolsevik terror hidegvérrel megsemmisített egy „korszerûtlen” történelmi uralkodó osztályt, majd „ráült” a gyilkolással szerzett véres vagyonra. Aztán rendszert váltott. Aztán „eredeti tõkefelhalmozással” saját zsebébe „privatizálta”, majd idegeneknek elkótyavetyélte az elzabrált holmit. Most meg ún. stabilizációs „reformok” segítségével megint kifizetteti a becsapott kisemberekkel a felhalmozódott hiányt. Ügyes. Igazi tolvajtempó! Most persze illetlenség kommunistázni. Nem való úriemberekhez az efféle elavult és durva beszédmodor. Igen. Vége van végre a posztkádári korszaknak! Lezárult a bûnös múlt! Igen, kedves választópolgárok, ezt most megint jól beszoptátok! Mert most jön csak Bokros kutyafülére a dér. Eljön számotokra a megreformált végítélet! A szorosra csavart derékszíj öröme. Korgó gyomrotokkal, elapadó nyálatokkal élvezzétek ki az élet kesernyés ízét, aztán húzzatok bele! Tárt karokkal vár benneteket az a beígért boldog békeidõ. Molnár Tamás

23

Akkor most, gondolom, pacifizálódni fogunk Nem elbirkásodva, persze, ám a dacot sem õrizzük mozdulatainkban s szavainkban; élünk majd, egyszerûen; amolyan csöndes, tûnõdõ szomorúsággal figyelve a körénk épülõ gulyáskapitalizmust. Mert az lesz – és ez az én legnagyobb pesszimizmusom oka. Négy évvel ezelõtt még elszántan, szinte derûsen írtam: nem baj. Kibírjuk. Csak jöjjünk össze, száznaponként. És mondjuk együtt: már csak ezerháromszáz. Már csak ezerkétszáz. Együtt, kibírjuk. Hát – eltelt. S a mögöttünk álló négy évre gondolva most kibuggyan belõlem: nem biztos, hogy van még újabb négy esztendõm. Van, persze, hiszen más választásunk nemigen van; ki kell várnunk a következõ lehetõséget. Egy választásra. Amely a jelenlegi törvények szerint négy év múlva esedékes. Akkor is, ha Gyurcsány esetleg elveszítené a népszerûségét, esetleg, valamilyen megszorító intézkedések miatt – mert akkor, legfeljebb, miniszterelnököt cserélnek. Egyszer eltûrtük – és ez már precedens. Sõt, újraválasztották õket – miközben a szemünkbe hazudtak a dübörgõ gazdaságról. A pannon pumáról. Hazudtak, és gyõztek. Ez van. Miért történt? Hogyan? Mert eltûrtük. Ismét. Ez a lényeg. Ne kenjük másra. Néhány tucatnyi ember átlobogta, átveszekedte, átpörölte, átkönyörögte, áthámozta magát ezen a négy esztendõn; s jöttükre százezrek öltöztették talán valóban díszbe a lelkeiket, falvaikban, városaikban, majd hazamentek. És tovább szorongtak a helyi társadalmi és gazdasági életet uraló szocialista klientúra nyomása alatt. Ennyi – a titok. Amit most olyan lázasan keres, mindenki.

Igen: ne próbáljuk ismét szervezetlenségre, széthúzásra, kispárti ármánykodásra fogni a dolgot. Az is volt, persze, következményeként egy helyzetnek. A baloldal, ha olykor törvénytelen, s gyakorta tisztességtelen eszközökkel is, de teszi a dolgát, hajtogatom mániákusan, évek óta. Gyõzni akar. Legyõzni õt csak egy létezõ, felépített, begyakorlott szolidaritással lehet; nem úgy, hogy a kampányok finisében elõkapjuk, s meglobogtatjuk ezt a szót. Ne féljetek, üzenik nekik, de õk már a demokráciában élve tanultak meg újra félni – egy négyesztendõs bátorság után. S mire ne féljünk, kérdezték, bizony, tõlem is abban a kis faluban; mire legyünk bátrak? És maguk elé mondják, akárha mentséget keresve, hogy „már nincs hová hátrálnia“? Neki, legyintenek. Nekünk, itt, már tényleg nincs. És legyintenek. Kimondom – ha népszerûtlen is. Mert könnyebb az egészet a baloldal ármánykodására fogni. A médiatúlsúlyra. Pedig, amikor például én azt hallottam a kampánybeszédekben, hogy „a mi hátterünket tízezer polgári kör alkotja", akkor visszakérdeztem, önmagamban – akkor ez évi tízezer bátorságot adó, lelkesítõ, összekapaszkodó rendezvény volt. Találkozó. Amelyrõl a másik is értesült; amely egy olyan „kemény mag“, amely mellé szinte fölösleges külön kampánycsapatot állítani. Ez százezer olyan ember, amely négy évig lelkesített, toborzott; s a nevét adta, ha meg kellett védeni valamit, vagy valakit. Amikor, például, egy hivatalban lévõ szocialista képviselõ idõközi választáson jelöltette magát, majd választási csalás gyanúja miatt vissza kellett lépnie, akkor százezer ember közös tiltakozása futott be, napokon belül, az Országos Választási Bizottsághoz, az ügyészséghez, a köztársasági elnökhöz.

Kikérjük magunknak ezt az ízléstelen tréfát, állt volna azokon az íveken, amely csak lejáratja, hitelét veszejti demokráciánknak. De százezrek tiltakoztak volna a kátyúk ellen tiltakozó fõpolgármester ellen; vagy amiatt, hogy az ügyészség elévülés miatt nem vizsgálja ki a miniszterelnök gyanús gazdasági ügyleteit. Mindez nem siránkozás. A Feladatról beszélek. Az összefogás gyakorlati megjelenésérõl. A lehetõségrõl, amely megadathat, de csak így születhet meg. Meg kell érteni, és értetni, a lehetõ legegyszerûbben, hogy nyíltan is kimondjam: szövetséget csak pártstruktúrák és egyesületek szolidáris összekapaszkodása teremthet. Amelyek folyondárként benövik, behálózzák a társadalmat. Ott vannak, ha segítség kell; s ott vannak, ha csak annyit kell üzenni: nem vagy egyedül. E szolidaritásnak, természetesen, van egy arca. Amely arc azonban, a vonásaiban, nem pártot és pártokat jelenít meg. Hanem két és félmillió embert. Egy ilyen arcot már sokkal nehezebb; sõt, egy mûködõ szolidaritást tapasztalva, már lehetetlen leköpni, megtaposni. Mert az már nem egy ember, nem egy párt, hanem egy nemzetrész elleni provokáció lenne. Két és félmillió, akik, talán, három és félmilliónyian lesznek. Amikor kell. Amikor õk, mindannyian, ott állnak majd, egy általuk hitelesített lista elõtt. Amelyen csak, s immáron rendíthetetlen bizalommal, csak be kell ikszelniük az egyiket, a két lehetõségbõl. És dolguk oly könnyû, hiszen akkor már valóban nem lesznek egyedül.

Tamási Orosz János

A TV2 TOVÁBBRA IS AZ MSZP ÉS A JELENLEGI HATALOM BEFOLYÁSA ALATT ÁLL Az embernek hányingere támad: A média , egy tévé, egy újság feladata mindig az aktuális hatalom ellenõrzése, szükség esetén kritizálása, tehát tulajdonképpen a demokrácia felügyelete. Mi történik az agymosó Tv2-n? A Gyurcsány kormány megalakulása után rugdossa az ellenzéket, és SMS-ben felteszik a kérdést: „Ön szerint le kell-e mondania a Fidesz vezérkarának?“ Igen: 75%, nem: 25%. Ennyit a demokráciáról. A Tv2 továbbra sem tartja be a demokrácia írott és íratlan szabályait, a hatalmat szolgálja, a hatalmat újra hatalomra juttatja, és a vesztes félt (Fidesz) a földön rugdossa. Magyarországon óriási bajok vannak: (Ál)Demokratikus keretek között ugyan, de diktatórikus , hatalmat kiszolgáló médiaviszonyok uralkodnak. A jobboldal eddig sem cselekedett ez ellen semmit, de tovább ez a helyzet nem tartható! SKodacsek András, Nemzeti Hírháló

24

jó ha figyelünk

Tegnap megkezdõdött a Kulcsár Attila nevével fémjelzett monstre büntetoper tárgyalása. Az ügy méretét és bonyolultságát jelzi, hogy a bírónak két órájába telt a hetvenoldalas vádirat ismertetése, azt megbecsülni sem tudjuk, hogy vajon hány álmatlan éjszakájába telt áttanulmányozni a per 165 ezer oldalnyi iratanyagát, amely 22 vádlott sorsát és több mint nyolcmilliárd forintnyi kár megtérülését döntheti el. A sajtó várhatóan fokozott figyelemmel tünteti ki a bírósági pert, hiszen 2003 júniusában még úgy látszott: az autópálya-építésekre szánt milliárdokból törvénysértõ módon a Pannonplast nevû cég tõzsdei felvásárlása miatt kirobbant botrányba simán belebukik a Medgyessy-kormány. De nem. A kormányfõ ugyan bukott, de nem ebbe, majd a botrányban felbukkant rejtélyes és nagy hatalmú Gyurcsányihoz kísértetiesen hasonló nevû Gyurcsány Ferenc emelkedhetett a miniszterelnöki székbe. A politika legfelsõ szintjeit súroló botrány sztorijának epizódjai mint egy banánköztársaságban játszódó, a szórakoztató politikai krimit sem nélkülözõ szappanopera játszódtak le elottünk. A képzeletbeli forgatókönyvíró végig tobzódott az ötletekben, a befejezetlennek tuûnõ sorozat utolsó darabjáig nem tudta eldönteni, kibõl is formálja meg végül az igazi hõs szerepét. A seprûnyéllel agyba-fõbe vert Szász Károlyból, aki kivizsgálta és feltárta a Pannonplast-ügyet, vagy Kulcsár Attilából, a kõmûvesinasból lett nagy hatalmú banktisztviselõbõl, aki úgy járt be a kancelláriára a minisztériumi politikai hatalmasságokhoz, mintha hazamenne? Vagy sokkal inkább Gyuszi taxis legyen az igazi hõs, aki zacskókban hordta szét a százmilliókat, vagy

az arab pénzváltók sajátos belvárosi figurái, vagy a konzuli rendszámú autókon furikázó modern kori aranymosók, akiknek a kézitáskájában egy off-shore cég számlatömbje lapult? A kõmûves brókernél milliókat befektetõ, volt háromperhármas közszolgálati sztárriporter figurája csak tovább színesíti a sztorit, bár mellékszereplõnek sem utolsó karakter a mûkereskedõ politikai újságíró. Nyilvánvaló, hogy a kõmûves bróker és a Gyuszi taxis figurája mellett a kesze-kusza és zavaros szappanopera végére elsikkadt az ügy lényege, hogy tudniillik költségvetésbõl autópályára szánt milliárdokat forgattak meg a tõzsdén a politikai közéletbõl is jól ismert ügyfélkör javára, sõt egy füst alatt a bró-

ker-boszorkánykonyhának helyet adó anyabankot is megkopasztották nyolcmilliárddal. Az ellenzék mégsem használta fel a botrányos ügyet az egyébként több-kevesebb sikerrel alkalmazott negatív kampányában. Érthetõ ez, hiszen a kampány finisében a bizonytalan (szociológusok szerint nagyon szegény és iskolázatlan) szavazóknak reménytelen feladat lett volna elmagyarázni a bonyolult ügy lényegét. Talán csak annyit értettek volna meg belõle, hogy a polgári oldal már megint a szegény kõmûvest, Gyuszi taxist meg a népszerû riportert támadja. A kormánypárti legkedveltebb napilap bûnügyi szakújságírója is talált egy lehetséges magyarázatot arra, miért nem borította rá a kormánypárti oldalra az egész Kulcsár-ügyet az ellenzék. Eszerint: „Ma már nyílt titok, hogy Kulcsár és társai a szemben álló politikai erõk mindegyikével »jóban voltak«, ide is, oda is tettek szívességeket.” Értjük a szándékot, folyosói pletykákra hivatkozva elõbb-utóbb a megoszlási arány „nyílt titok” lesz, megelõzõ csapásként ajánljuk a Dávid által kihirdetett hetven-harmincat. Komolyra fordítva a szót: akárhogy nézem is a vádlottak listáját, amely a szocialista belügyminiszter által irányított rendõrség megfeszített nyomozati munkájával nyerte el végsõ formáját, nem találok rajta egyetlen jobboldali erõt képviselõ személyt sem. Hacsak Gyuszi taxis nem a Fideszre húzta be hatalmas politikai erõvel az ikszet. Bizalmunk töretlen a törvénykezõ magyar bíróságban és az ügyeket feltáró és nem elkenõ magyar sajtóban. Elobb-utóbb fény derül az igazságra ebben az ügyben is, sõt arra is, hogy ki is volt valójában az a Gyurcsányi… Forrás: Torkos Matild

Eddig Orbánt ölelgették, de hát egy vesztes mellett legfeljebb Bencsik András tart ki. A Blikk balra nyal. Mit csináljunk, ha kicsit rosszul mértük fel a helyzetet, és mégsem az a párt nyerte a választásokat, aminek a kampányát mi magunk is több raklapnyi pr-cikkel támogattuk hétrõl hétre? Mit csináljunk, ha Orbán Viktor érdemeink elismerése mellett mégsem tud minket felterjeszteni a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjére? Hát tûrhetünk is, hétvégenként mondjuk összejárhatunk Mikoláékkal, hogy egy nagyfröccs mellett csendben szidjuk a Gyurcsány-kormányt, vagy egy merész nyelvcsapással oda nyalhatunk, ahova eddig csak messzirõl köptünk. Emlékeznek még a Blikk Orbán-interjújára, vagy a „Célkeresztben az Orbán-család” címû cikkre, ami frappáns kampányválasz volt Gyurcsány szlovák Ha így megy tovább, a Heti Válasz cikket közöl terroristafenyegetésére? A választások hajrájában egyértelmûen jobbra húzó Blikk mai címlapjával jó mélyen elõrehatolt Gyurcsány Ferenc fenekében, Fe- „Gyurcsány Ferenc az új Széchényi” címmel, Bencsik jes Gábor fõszerkesztõ nyelve legfeljebb azért nem ért célt, mert sokan vannak András pedig szerkesztõségi üzenetében felajánlja a Szent Koronát a miniszterelnöknek. Forrás: Index már a környékén, és Orosz Józsi nyelvétõl amúgy sem könnyû odaférni. jó ha figyelünk

25

Önmagamról: MDF-es alapító tag, elnök, majd kiábrándult, kilépett, majd Kisgazdapárti tag, kiábrándult kilépett, majd 4 évig MIÉP tag, majd kiábrándult kilépett, rengeteget dolgozott és ugyanannyit csalódott ember vagyok. Foglalkozásom: gyógyszerész. Ott kell elkezdeni, hogy - tetszik- nem teszik - a rendszerváltást nem lehet megcsinálni a teljes köztisztviselõi kar cseréje nélkül. A minisztérium osztályvezetõjétõl a portásig. Az Önkormányzatok régi tisztviselõiig. Ez Antall József mulasztása (Antalli örökség). [Így lett minden „tõbõl“ elszabotálva, elfektetve, kiszivárogtatva, eltorzítva, stb]. Nem lehet megcsinálni önálló, TULAJDONNAL RENDELKEZÕ, és így független egyéniségû jó magyar emberek TÖMEGE nélkül. (Minden alkalmazott, járadékos, nyugdíjas zsarolható, tehát nem számít független egzisztenciának!). A magyar tulajdont többek közt EZÉRT IS kellett volna megõrizni, és nem privatizálni, hanem VISSZAADNI a magyar népnek, vagyis minél nagyobb tömegeket TULAJDONHOZ juttatni. Ehelyett már alig van valamink. Hogy ezt nem lehet gyorsan? DE!! Csak nem kellett volna üzletet csinálni belõle! Hiszen hogy is jött létre az a bizonyos „nagy, egységes állami tulajdon?“Úgy, hogy erõszakkal, be nem tartott kártérítési ígéretekkel 1948-50-ben INGYEN !!! elrabolták mindenkinek a magántulajdonát. A gyárostól a gyárát, a paraszttól a földjét, a sarki fûszerestõl a boltját, a patikustól a patikáját, a kárpitostól, lakatostól (stb.) a mûhelyét, és összegyúrták az egészet egyetlen, nagy gombóccá: és ezt kinevezték állami tulajdonnak. Pénzrõl pedig szó se esett!! Nem hülye ám a bolsi, csak gonosz! Jól tudja, hogy a TULAJDONNAL járnak: 1.) Kötelességek, 2) Jogok. Évtizedekig törte a fejét, hogy is élvezhetné úgy a jogokat, hogy közben ne kelljen teljesíteni a kötelességeket? (A kötelességek: a tulajdont karban kell tartani, piacképes állapotban szakadatlanul fejleszteni kell, különben nem áll meg a versenyben, a tulajdonosnak méltó BÉRT kell fizetni a munkavállalóknak, egyéb szociális juttatásokról is gondoskodnia kell, viselnie kell a tulajdona után járó összes ADÓK ÁS JÁRULÉKOK terheit, na és természetesen folyamatosan vásárolnia kell a termeléshez szükséges anyagokat, fizetni kell a termékek raktározási, szállítási költségét, stb, hadd ne soroljam tovább. EZ MIND A KIADÁS oldalon jelenik meg, a BEVÉTEL (a tulajdonosi JOGOK) „oldala“ ezzel szemben sokkal szerényebb: a.) a tulajdonos rendelkezik a tulajdonával, b.) ha VALAMENNYI KÖTELESSÉGE TELJESITÉSE UTÁN még marad nyeresége, az is megilleti. SLUSSZ! Bolsikáink azzal, hogy egy tömbbe gyúrták valamennyi (egykor magán) tulajdon összességét, FELTALÁLTÁK A SPANYOLVIASZT! Átkozták, szidták a magántulajdont, és meg is szüntették, miközben a létrejött állami tulajdon részeinek ÕK NEM VOLTAK TULAJDONOSAI (pfúj, pfúj!) csak igazgatói, fõosztályvezetõi, párttitkárai, elnökei (stb). Ilyenmódon épp úgy, sõt jobban éltek, mint az egykori valódi tulajdonosok, vagyis úgy húzták a tulajdon hasznát, hogy közben nem viselték terhét. (Jogi nyelven fogalmazva). Mintegy „felmentették“ magukat a tulajdonos KÖTELESSÉGEI aló, ha errõl esett szó, rögtön jött a refrén: ez állami tulajdon, én „CSAK“ igazgató vagyok, stb. Le is robbant szépen az egész ország 40 év alatt, mert a „túloldalon“ ezzel a mocsárral szemben tényleg egy dinamikusan fejlõdõ gazdaság állt, akitõl aztán egyre nagyobb kölcsönöket vettek fel, majd mikor már annak visszafizetésére semmi esély nem volt, és tisztán látták rendszerük végét (az ország népe még semmit sem sej26

tett! - mert minden információnak évekkel hamarabb voltak birtokában, mint az „istenadta nép“), akkor szépen kitalálták, hogy az ÍGY LÉTREJÖTT állami tulajdont hogyan kell röhejes áron, csalárd módon most már saját magántulajdonukká tenni (spontán privatizáció - az Állami Vagyonügynökség meg az MSZMP vezetése egyik felébõl jött létre, míg az új, „spontánul privatizáló“ tulajdonosok meg az MSZMP fõkádereinek másik felébõl adódott.) A titkár elvtárstól 1 Forintért teljes gyártelepeket vett meg a titkárhelyettes elvtárs. Hogy ez csalárd vagyonszerzés? Persze hogy az! Hogy kiáltó a rosszhiszemû értékaránytalanság? Persze, hogy az! Hogy maga az ÁVÜ volt a melegágya, legfõbb koordinátora a magyar nép vagyona ellen elkövetett, értékaránytalan, rosszhiszemû, csalárd üzletkötéseknek? Hát arra találták ki! Ki vizsgálta ki, ki merte egyáltalán szóba hozni?? Amit meg végképp nem tudtak megszerezni, azt lerohasztották, és bagóért átjátszották külföldieknek, csak, hogy a régi „menedzsment“ a helyén maradjon. Mindez ellen még 1990-ben hatékonyan fel lehetett – kellett – volna lépni! Ehelyett a maradék ÁLLAMI vagyont elkezdték súlyos pénzekért, nagy haszonnal árúsítani. MILYEN ERKÖLCSI ALAPON? MENNYIT FIZETTEK ÉRTE AZ ELADÓK, ÁRÚSÍTÓK?? EZT sem vizsgálta, bolygatta senki, a nevetséges kárpótlási cirkuszban a régen kifosztottak semmiféle valódi kárpótlást nem kaptak, csak újabb megalázó procedúrán kellett átesniük. Ezért kellett volna legalább a megmaradt nemzeti vagyont 1990 nyarán gyorsan, rendeleti úton a magyar népnek átadni. Hogyan? MINDENKÉPPEN INGYEN, mert ez lett volna a valódi visszacsinálása annak, ami 1948-50-ben történt. Csakhogy a rendszerváltók dehogy is akartak valóban rendszert váltani, csak módszert, de a hatalmat, a tulajdont eszük ágában sem volt egy pillanatra sem a magyar népnek átadni. (A részletekrõl csak annyit: egy kis jó szándékkal, és fõleg rendeleti úton: minden gyár, TSZ, Állami Gazdaság egy KÉSZ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG, ahol egy vagyonleltár után a részvényeket igazságosan ki kellet volna osztani a dolgozók - a tagság - között. NEM LETT VOLNA EGYETLEN MAGYAR TULAJDON SE ELKÓTYVETYÉLVE, mert a munkásnak, a parasztnak több esze van annál, mint hogy a TULAJDONÁT pénzéhes rablótõkésnek eladja. De ezt csak gyorsan, és keményen lehetett volna megcsinálni, mert 4 évre elhúzva, a pozícióikban sértetlenül meghagyott bolsi káderek, kapcsolataikat „mûködtetve“ azt tették, amit tettek. És most síránkozunk, hogy már semmink sincs! NEM MOST KELLENE!— ÉS, AKI EZT AKKOR FELHOZTA, AZT MEGBECSÜLNI KELLETT VOLNA, NEM LERUGDALNI A PÁLYÁRÓL, ELHALLGATTATNI, LEHETELENNÉ TENNI, ahogy ez történt. EZ IS Antalli örökség. A rendszerváltást nem lehet megcsinálni független, DE AZ IGAZSÁGTÓL ÉS A MAGYAR NÉPTÕL IGENIS FÜGGÕ (SÕT: CSAKIS ATTÓL FÜGGÕ!) MÉDIA nélkül. Amíg minden, ami INGYEN SZÓL és nézhetõ-hallgatható a MAGYAR NÉP ÁRULÓINAK KEZÉBEN VAN, és a vele szemben álló vékonyka „nyilvánosság“ csak PÉNZÉRT elérhetõ, addig SEMMIRE SEMMI ESÉLY! Hogy ez nem teremtõdött meg, ez már nem csak (bár fõleg) Antalli örökség, hanem Orbáni örökség is, hiszen õ 4 évig hatalmon volt. Slussz. Végre kellene már egy õszintén a magyar emberek érdekét képviselõ párt, (vagy még inkább több, hiszen a hazafiság hõfoka, radikalizmusa, stb. se egyféle, csak azt nem szabad elfeledni, hogy mindnyájan egyet akarunk! Tehát kellõ idõben össze kell fogni, és a döntõ pillanatokban nem egymást megtagadni!) amely(ek)nek a VEZETÕJE SE ÁRULÓ! Mert a bolsik nem hülyék ám, 80 éves, könyvtárnyi tapasztalatuk van a hatalom (BÁRMI ÁRON VALÓ!!) megragadására és megõrzésére. És mi EZEKKEL szemjó ha figyelünk

Az USA gagyinak egyre komolyabb kihívást jelentenek a kommunizmus kimúlásával határtalan lehetõségekhez jutó kínaiak (kisebb mértékben Tajvan, Korea és Japán is) akik akcióban, kalandfilmben, de krimiben és mûvészfilmekben is leverni látszanak a hollywood-i filmipart. Eddig elképzelhetetlen módon - hasonló költségvetéssel és azonos, ha nem jobb technikai színvonalon képesek megjelenni. Ne a Jackie Chan-féle, kategóriájukban ugyan helytálló, de mégiscsak kommersz próbálkozásokra gondoljunk elsõsorban. Azokon már túlléptek.

Zsang Zsi Ji egyike a 21. század legnagyobb ázsiai sztárjainak. A 27 éves pekingi szépség korábban egy szót sem beszélt angolul, és ma sem túl sokat, de nyugati producerek versengenek szerzõdtetéséért. Igazi sikereit azonban hazája filmgyártásában aratta és aratja, 2000-ben lett világhírû a tajvani Ang Lee rendezte Tigris és Sárkánnyal, egy mûvészi akciófilmmel (bár messze nem ez volt Lee legjobb

Zsang legújabban a Repülõ tõrök házában (szép romantikus alkotás) és átlagosnál gyengébbre sikerült, mert Hollywood-ban készült Egy Gésa emlékirataiban látható, ezt nyugodtan kihagyhatjuk, legalábbis ne ez legyen az elsõ tõle.

filmje). Zsang egyébként a látszattal szemben nem harcmûvész, ám táncos múltja miatt mozgáskultúrája egyedi, nem beszélve mára öt földrészen ismert arcáról. Egy kicsit mintha európai vér is volna benne, pedig nem. Hacsak persze nem hiszünk az Ázsiában számon tartott magyar-japán-hun rokonságban. Cikkünk fõhõse egyáltalán nem csak akciókban szerepel, kitûnõ színésznek bizonyul az olyan mûvészfilmekben is, mint a 2046 vagy a kosztümös kalandmozikban, mint a Musa vagy a Hõs. Lénye, gesztusai természetesek, sugárzó szépsége majdnem eléri a legszebb magyar hölgyekét.

ben akartunk, akarunk úriember módján, demokratikusan eljárni? RÖHEJ! (Bár unokáink keservesen fognak ezen még sírni és átkozni minket - sajnos joggal!) Tisztán volt látható: mikor a módszeváltók elhatározták tettüket, akkor jól tudták, hogy a piacgazdasághoz TÖBBPÁRTRENDSZER tartozik, mint politikai felépítvény! Nem baj, csak az a lényeg, hogy míg mi önmagunkat adjuk, (kihagyjuk az MSZMP-bõl a Munkást! kihagyták õk aztán az életbõl is!)- csak az a fontos, hogy minden, a „túloldalon“ létrejött „ellenzéki“ párt vezére a mi alvó ügynökünk legyen! (Aki a konspiráció szabályai szerint akár több évig alszik, majd parancsra teszi a dolgát). Kezdjük csak Antall Józsefnél: hosszú mulasztásos bûnlajstromának egy részére már fentebb utaltam, de miért is kellet neki lepaktumoskodnia a magyar nép legfõbb ellenfelével, az SZDSZszel? Választási eredménye erre abszolut nem kényszeritette! Aztán jött Giczy, szétrúgta a KDNP-t, aztán jött Torgyán, megszerezte a magyar vidék 15%-os bizalmát, majd röhelyessé tette, korrupttá híresítette el (pedig a magyar parasztnak, ha semmilye sincs, de becsülete, az mindíg volt, van!) és egy 0.6%-os törpepárttá silányította, majd Csurka jött a megnyerhetõ, de kimondottan az õ hibájából (elsõ forduló elõtt bejelentett visszaléptetés, ami döntõ módon és jó ha figyelünk

Tágabban tárgyalva a kérdést pedig néhány filmajánlat azoknak, akiket érdekelne, hogy miért jobb az ázsiai mozi az amerikainál. Többségük magyarul vagy felirattal, DVD-n is elérhetõ: Menny és föld harcosai (Warriors of Heaven and Earth - elsõrangû, kosztümös történelmi kalandfilm), A hõs (Hero, Jet >>

negatívan befolyásolta az elsõ forduló eredményét) elvesztett 2002-es választással, és a FIDESZ teljesen érthetetlen, sértõ, bántó elhatárolódásai, amik EGYSZERRE MUTATÁK MEG, HOGY CSURKA ÁRULÓ, ÉS azt, hogy A FIDESZ viszont nem emiatt, hanem õszintén radikákis, hazafias PROGRAMJA MIATT HATÁROLÓDIK EL TÕLE, ami a FIDESZT, bizony, akkor diszkvalifikálta a magyar választók legmarkánsabb és leghomogénebb csoportja elõtt. Amikor a Pokorny elnök úr (meg a múltja), az elsõ forduló után nem azt tartotta elsõ helyen megemlítendõnek, hogy csúnyán kikaptak, hanem, hogy „végre“ kiesett a „szélsõséges“ MIÉP. - feltárult az igazság. Rút egy igazság volt. Itt a vége. És a végünk. Mindaz, ami eztán következik, már egy méltatlan (nem akartam keményebb szót alkalmazni) vezetõi által sokszorosan megcsalt, átvert, becsapott, eladott, hûbéri, cselédi szolgasorba kényszeritett nép sanyarú sorsa. Örülnék, ha valaki itt még tudna okosat és reménytelit mondani, tisztelettel: Hegedüs Endre E-mail: [email protected]

27

Li-vel), Saolin foci (Shaolin Soccer, paródia lélegzetelállító trükökkel), Zatoichi (egy minõségi japán szamuráj-akció), Old Boy (Old Boy, sokkoló és zseniális koreai alkotás, amolyan krimi, thriller és mûvészfilm keveréke), Oly közel (So Close, krimi), A pofonok földje (Kung Fu Hustle, lenyûgözõ komédia), Kettõs látás (Double Vision, tajvani, buddhista pszicho thriller), A Szem 1-2. (The Eye van-e élet a halál után, nem horror, de félelmetes, egyedül ne nézzük, mélyen elgondolkodtató), Szigorúan piszkos ügyek (Infernal Affairs, Wu Jin Dao - csúcs! minden amerikai krimit lealázó legendás trilógia).

A ferdeszemûek mára olyan sztárokat termeltek ki, akiket nem csupán 4-500 millióan néznek meg, de sokszor jobbak nyugati kollégáiknál, s már az óceánon túl is keresettek. Tony Leung, Stephen Chow, Jiang Ven vagy a gyönyörû Zsang Zsi Ji, Zsao Vei és Su Ki képesek ötvözni a 21. század követelményeit a hagyománnyal, igényességgel és alázattal. Ami a hamburgerzabálóknak, múlt és kultúra hiányában nehezebben megy.

A délvidéki lány tehetsége nem is említhetõ egy lapon a Megasztár többi versenyzõével. Az irritálóan mesterkélt Póka kiesése természetes, már csak az a kérdés, hogy a Magdihoz képest szintén harmatos, olykor hamisan éneklõ Varga Ferenc javára nem történik-e valamilyen manipuláció a döntõben. Teljesen felesleges volt a három ringben maradt énekest több dallal, órákig terhelni. Nyilván csak az adás és reklámidõ kitöltésérõl lehetett szó. Hiszen néhány másodperc alatt kiderült, hogy a kishegyesi Rúzsa Magdihoz képest Varga Ferenc, pláne Póka Angéla úgy viszonyul, mint Horn Gyula 94-es koronája Szent Istvánéhoz. A minden szempontból kiritkán aluli, gyenge énektudású Angéla kiejtése az el28

Amennyiben a világ egyre nagyobb hányada ráérez a film, mint a leghatékonyabb tudatipari eszköz ízére és lehetõségeire, Uncle Sam-nek és a hollywood-i háttérhatalomnak meszeltek. Hiszen mondani sem kell, Ázsiában és az USA befolyási övezetén kívül

várható minimum volt, de a döntõt megrendezni szerintünk felesleges. Magdolna mellett Varga is egy erõlködõ duplanulla, nem tehet róla, látszik rajta, hogy jót akar, de evvan.

esõ világban nagy ívben tesznek a holokausztiparra és a polkorrektségre. Akár Irán is belendülhet e téren, s akkor majd nem csak Imre Kertesz végtermékeit kaphatjuk a képünkbe esszük nem esszük nem kapunk mást alapon. A filmek indexre tételével ugyan próbálkozhatnak a „liberálisok“, de mai körülmények közt ez egyre inkább lehetetlen. Annál érdekesebbek lesznek mindenki számára, s végsõ fokon ott van az internet, ha hazai, balliberális cionistáink a szólás és mûvészi szabadságot lábbal tiporva de facto kitiltják például A Farkasok völgyét a mozikból. 16 évvel az ún. rendszerváltás után, amikor állítólag már senki sem mondhatja meg, mit olvashatunk, nézhetünk és gondolhatunk. (Ítélõmester)

Rúzsa Magdi, aki ezidõ szerint csak vízummal látogathat a mostohanyaországba, esély nemzetünk újraegyesítésére. A következõ népszavazáson kevesebb agymosott szavaz majd nemmel az õ és 3 millió magyar állampolgárságának visszaadására, ha Általa újabb rétegeknek dereng fel, hogy jé, a magyarság és az ország határai nem esnek egybe. Ezért is akadhatnak ellenérdekeltek a gyõzelmében. Ám milliók láthatták, hogy a kishegyesi csodalány nem csak õstehetség, de megnyerõen, természetesen is viselkedik. Belsõ tüze és sztárallûröket tiltó jólneveltsége rabul ejtõ. Fegyvert kell fogni, ha valami sötét trükkel elkaszálnák sötét erõk. Ítélõmester jó ha figyelünk