mely Brüsszeltõl sincs messze

A TARTALOMBÓL: Élet egy autonómiában. . . . . . . . . . . . . . . 2 Búzaháború Varsó és Brüsszel között? . . . 2 Isaura élt, Isaura él, Isaura élni fog!. . . . . 3 Miniszterelnöki boxgála a szocialisták . . . 8 kampánynyitóján „Ugye nem akarja senki, hogy . . . . . . . . 10 ezek visszajöjjenek?!”

Idegengyûlölettel a toleranciáért . . . . . . 14 Vidám szombat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Kormánypárti Hír TV?. . . . . . . . . . . . . . 21 A Való Világ beelõz . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Szex, kínzás, videó . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Schwarzenegger kerüli Busht. . . . . . . . . 24 Beágyazódott „vörös polip” . . . . . . . . . . 27

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

BÚZAHÁBORÚ VARSÓ ÉS BRÜSSZEL KÖZÖTT?

... mely Brüsszeltõl sincs messze A DNP vendége: Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi németek autonóm kormányának miniszterelnöke „Az uniónak aktív kisebbségpolitikát kellene folytatnia, hiszen Európa jövõje a sokszínûségen múlik, a kisebbségekkel való érintkezés pedig ilyen vonatkozásban ideális tesztként szolgálhat.” – nyilatkozta a DNP-nek Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi németek három miniszterbõl álló autonóm kormányának miniszterelnöke. Az 1993-as belga alkotmány az országban, az 1919-1920-as Versailles-i békeszerzõdés által Németországtól elcsatolt Eupen-Malmedy övezetben élõ, Belgium teljes lakosságának nem egészen 1%-át képezõ német kisebbség számára széles körû önrendelkezési jogokat biztosít. A belgiumi német közösség tanácsa a kultúra, az egészségügy, a szociális ügyek, az oktatás és a foglalkoztatás terén önálló törvényhozó kompetenciával rendelkezik. EGY ÖNÁLLÓ KISEBBSÉG EURÓPÁBAN „Az Európa-eszme rendkívül erõs alkotóeleme a belgiumi német közösség identitásának, a határokon átívelõ nyitottság és nyíltság pedig az itt élõk mindennapjaihoz tartoznak.” – közölte szerkesztõségünkkel Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi német közösség miniszterelnöke. A politikus szerint elsõsorban a más országokkal és régiókkal való kétoldalú együttmûködés során folytatott következetes politika, valamint az, hogy közösségük több komoly nemzetközi szervezettel is aktívan együttmûködik játszott döntõ szerepet abban, hogy 2004-ben – Madeirával közösen – elnyerték „Az év eurórégiója” címet. A közösség a szomszédos Észak-RajnaVesztfália és Rajnavidék-Pfalz német szövetségi államokkal szorosan együttmûködik, aminek eredményeképpen két nagy eurorégiónak (Maas Rhein és Saar-LorLux) is szerves része. „A német nyelvû terület az európai választásokon egyetlen választókörzetet alkot, így közösségünk az Európai Parlamentbe saját, közvetlenül megválasztott képviselõt küldhet.” – jegyezte meg a miniszterelnök, aki személy szerint az Európai Parlament regionális bizottságának tagja. HIVATALOS NYELVHASZNÁLAT A német közösség területén az oktatásban, a bíróságokon, a közigazgatásban, s mind a re2

Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi németek autonóm kormányának miniszterelnöke gionális, mind a föderatív szintû hatóságoknál folytatott ügyintézés során a német a hivatalos nyelv. A különbözõ közlemények, kormánydöntések és más hasonló dokumentumok németül is megjelennek. „Régiónkban azonban – az itt élõ francia anyanyelvûek miatt – a francia nyelvnek különleges státusa van.” – jegyezte meg a Karl-Heinz Lambertz. AZ AUTONÓMIA MODELL „A kisebbségi autonómiák legnagyobb elõnye, hogy általuk a kisebbségek saját kezükbe vehetik sorsukat, s hogy objektívvá teszik a kisebbség és a többség viszonyát.” – közölte a miniszterelnök, aki szerint a belgiumi német nyelvû közösség autonómia modellje e téren tanulságos, gondolatébresztõ példaként szolgálhat, habár azt egy az egyben átvenni, lemásolni nem lehet. Karl-Heinz Lambertz szerint egy autonómia sikeressége szempontjából a legmeghatározóbb, hogy a felek – a kisebbség és a többség – ne ellenfélnek, hanem partnernek tekintsék egymást, a sokféleségben pedig ne a konfliktusra való okot, hanem a gazdagságot lássák. „A legfontosabb azonban, hogy kialakuljon egy korrekt elbánás és egy normális együttélés, melynek során a sokszínûség kiaknázhatóvá válik.” Érdeklõdésünkre, hogy táptalaja lehet-e egy autonómia szeparatista törekvéseknek, a miniszterelnök elmondta, véleménye szerint ez elsõsorban az adott autonómiamodell sikerességétõl függ. „Ha pozitívak a tapasztalatok vele kapcsolatban, akkor nem áll fenn szeparatista tendenciák veszélye. Negatív tapasztalat esetén azonban támadhatnak ilyen irányzatok.”

Itt az elsõ konfliktus – Megkapta az elsõ pofont Lengyelország az Európai Unióban: Brüsszel várhatóan nem engedélyezi Varsónak, hogy az árak féken tartása érdekében 300 ezer tonna búzát dobjon piacra. A lengyeleknek rá kellett döbbenniük, hogy május elseje után ilyen helyzetekben a döntés joga Brüsszel kezében van. A búza-, a gyümölcs-, a tej- és a hústermékek piacát szakemberekbõl álló brüsszeli bizottság menedzseli, a beavatkozásról szóló döntés nem tartozik a tagországok hatáskörébe. A 300 ezer tonnás búzatartalék piacra dobásának meggátolása sajtóértékelések szerint hidegzuhanyként hat, s „ráébreszti Varsót a rideg valóságra”. BRÜSSZEL NEMET MOND – A lengyelek nem vihetnek piacra ilyen hatalmas búzamennyiséget. Tény, hogy a csatlakozást követõen Lengyelországban emelkedett a búza ára, ám ez önmagában még nem szolgáltat okot ekkora árutömeg értékesítéséhez – nyilatkozta az EU egyik szóvivõje. Márpedig Varsó napok óta tervezi a gabonapiaci beavatkozást, ám mivel Brüsszel további információkat kért, egyelõre leállította a folyamatot. Az Európai Bizottság szerint Lengyelország semmiképpen nem foganatosíthat egyoldalú intézkedést. – A helyzetet egyelõre nem sikerült rendezni – nyilatkozta egy magas beosztású tisztviselõ, hozzátéve: a búzaügyi bizottság további tanácskozásokat követõen dönt az ügyben. A TÖBBI ORSZÁGOT IS ÉRINTENÉ Megfigyelõk szerint kicsi a valószínûsége annak, hogy Brüsszel jóváhagyja ekkora búzamennyiség értékesítését, s az elutasító döntés indokolásában valószínûleg arra hivatkoznak majd, hogy a tervezett piaci mûvelet kihatással lenne a többi tagország piaci helyzetére. Lengyelországban a 40 milliós lakosságnak mintegy ötöde az agráriumban dolgozik, kiterjedt mezõgazdaságával az új csatlakozók legnagyobbika lett Európa új „hátsó udvara”. A búzakonfliktus az elsõ jele annak, hogy az új tagok és az EU mezõgazdasági politikájának érdekei nem lesznek egyszerûen összeegyeztethetõk. Forrás: stana hírportál

jó ha figyelünk

Mindjárt így elöljáróban szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ez a lenini idõket idézõ cím nem valamiféle skizofrén tobzódás eredményeként született meg a dél-amerikai szappanoperák és a letûnt kommunizmus rossz emlékû korszaka utáni nosztalgiázás jegyében lavírozva, hanem ez bizony maga a kõkemény uniós valóság 2004-ben, a 21. század Magyarországán. Természetesen megint egyik kedvenc mûsoromról a Való Világról lesz szó. Az egyetlen állva maradt realityshow megcsappant nézõés szavazótábora – legalábbis, ha hihetünk a távközlési hálózatokon leadott szavazatok számának (no és persze a képernyõn felvonultatott közjegyzõnek!) – úgy tûnik új erõre kapott. Az álompárbajként beharangozott

Egyik kedves nézõnk – hangjából ítélve egy idõs hölgy (késõbb aztán õ maga meg is erõsített minket ebbéli elképzelésünkben) –, szóval egy mamika betelefonált (nickname: Tyúkanyó) és közölte a még mindig néha elpityeredõ Ágicával, hogy aggodalomra semmi ok, mer’ ha a jóisten megsegíti Tyúkanyó nénit és nyer a lottón, majd õ állja a cehhet és a kiesett Ágica is meg fogja kapni a kocsit, meg a havi egy millert, meg mindent. Örökérvényû igazság: Isaura élt, Isaura él, Isaura élni fog! Érdekes ország ez a mi kis Magyarországunk, a kontrasztok országa. Végre a televízió nyilvánossága elõtt is ki merik mondani – igaz, csak a Hír TV-ben és csak ellenzéki

Katka, aki gyõztesként térhetett vissza a Való Villába az álombárbajként meghirdetett összecsapásból

Ágica, aki saját bevallása szerint is egy „egyszerû lány”. A védjegyévé vált mondat: „Úristen! Ezt nem hiszem el!

nõi összecsapás meglehetõsen érdekes véget ért. Volt itt minden, kérem szépen. Szerelem, intrika, rosszullétbe esõ aggódó papa a nézõtéren, egyszóval izgalom a tetõfokon! Ez kell a népnek! Talán legközelebb már vér is fog folyni a képernyõn! Ki tudja? Természetesen, mint már annyiszor, a számomra legérdekesebb momentumot most sem a fõmûsor szolgáltatta, hanem az éjszakai ráadás, a Bele Való Világ, melyben a villa egykori szõke boszorkánya, a varázslatos mosolyú Györgyusz próbálta vigasztalni az éppen pár perccel elõbb kiesett miskolci kávéárus lányt, a nyafogós Ágicát. Mint mindig, most is a nézõ vitte el a média képzeletbeli pálmáját.

oldalról –, hogy hazánk bizony szegényen csatlakozott az európai államok közös családjához és milyen érdekes, amit a csatlakozásról szóló non-stop mákos bejgli-bécsi cukrászda-párizsi grafikus EU-kampányban egyik oldalról sem hallottunk, azt most már egyre többször és egyre hangosabban pedzegetik – igaz, csak a Hír TV-ben és csak ellenzéki oldalról –, hogy az uniós csatlakozásnak is ugyanazok lesznek a vesztesei, mint a gengszterváltás néven elhíresült vértelen és zajtalan politikai elitcsereként lezajlott hatalmi struktúraváltásnak. Mindeközben meg nem erõsített források szerint – ki tudja, tán a miniszterelnök elvtárs tûzpiros Ferrarik iránti olthatatlan

jó ha figyelünk

vágyának és rajongásának köszönhetõen – a maranellói cég autószalont nyit Budapesten. Információim szerint a magyar fõvárosból intéznék az ágaskodó paripával díszített motorháztetõvel rendelkezõ autók kereskedelmét a térségben. Az egészben az a legszebb – és itt most szintén meg nem erõsített forrásokra kell, hogy hivatkozzam –, hogy állítólag a tavalyi évben hazánkban több Ferrari talált gazdára, mint például a jólétrõl világszerte ismert Svájcban. Na, erre mondják azt, hogy nem semmi. És, hogy még egy lapáttal rátegyünk, egy Ferrarit nem lehet ám csak úgy megvenni, mint más, holmi pórias márkájú négykerekût! Olyan, hogy csak úgy, bemegy valaki egy Ferrari-kereskedésbe és ukk-mukkfukk megvegyen egy vadonatúj tûzpiros maranellói betontorpedót, na olyan nem létezik. Információim szerint egy új Ferrari leendõ tulajdonosának elõször meg kell elégednie egy használt Ferrarival. Majd ha annak tulajdonosaként már eltöltött egy bizonyos idõszakot (errõl nincsenek pontos információim) a kocsi volánja mellett, és miután egy másik Ferrari tulajdonos ajánlja õt a cég bizalmába, válhat egy vadonatúj autó büszke tulajdonosává. De az álmok világából zökkenjünk vissza a rideg valóságba! Szombat van. Az uborkasaláta- és lecsószezon beköszöntével magam is ott aszalódom a 30-as csuklós buszon, mely ezúttal valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a megszokott Merdzsó helyett egy vén, lestrapált Ikarus képében vánszorog felfelé a Hunyadi úton. Empatikus utastársaimmal átérezzük milyen megpróbáltatásokon mehetnek keresztül a gyártó cég által gondosan becsomagolt olajos szardíniák, miközben szorosan egymáshoz préselõdve a fél világon keresztül tartó utazásuk végeztével végre a fogyasztó asztalára kerülnek. Valahányan, akik a buszon utazunk, egy-egy megrakott málhás szamárra hajazunk. Hiába, no. Az urbánus ember kiszolgáltatottsága a fogyasztói lét napi kínkeservének. Odahaza a frigót megpakolva veszem csak észre, hogy az uborkasaláta elkészítéséhez nélkülözhetetlen tejföl és az általam olyannyira kedvelt salátaöntet hiányzik a szatyorból, azokat bizony elfelejtettem megvenni. Nosza, átugrom a házunk mögötti ABC-áruházba (külföldi áruházlánc tulajdonában lévõ kiskereskedelmi egység) a hiányosságokat pótlandó. Itt aztán újból szembesülök az államszocializmus éveiben kitörölhetetlenül belénk ivódott primitívség újabb megnyilvánulásával. A beidegzõdés nagyon régi – fiatalabb korú olvasóim bizonyára nem is értik meg a problémakör lényegét – még azokból az idõkbõl szárma3

zik, amikor a munkahelyeken a pénztárnál a dolgozók közös fizetési papírt írtak alá munkabérük felvételekor, így mindenki tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a másik mennyit keres. Nem mintha bárkinek bármi köze lett volna, hogy a másik éppen mennyit kapott a borítékban, egyszerûen ez volt a szokás akkoriban. Így utólag visszagondolva azt is el tudom képzelni, hogy szándékosan alakították így a munkahelyi légkört az elvtársak, hogy a bérek különbözõsége által keltett feszültség állandósuljon, az egymásra való irigykedésbõl pedig valakinek haszna származhasson. (Mióta Horváth Balázs, az Antall-kormány egykori belügyminisztere a média nagy nyilvánossága elõtt, a Hír Televízió Péntek 8 címû mûsorában prezentálta azt a dokumentumot, amely 1984-ben 154 sz.t. tiszt gazdaságban történõ elhelyezésérõl rendelkezett, azóta él bennem a gyanú a fentebb megfogalmazottakkal kapcsolatban.) E kis kitérõ után azonban térjünk vissza a házunk mögött elterülõ, jelenleg külföldi multinacionális áruházlánc tulajdonában funkcionáló ABC-áruházhoz, annak is az egyik pénztárához! Az elõttem álló fiatal hölgy az élelmiszerek mellett bevásárlókocsijába tette az egyik bulvárlap lepedõnyi méretû példányát is, mely címlapján öles betûkkel hirdette, hogy: „Megszületett Orbán Flóra!” No, mármost a mi derék pénztárosnõnk az újság címlapjára pillantva átkiáltott a szomszéd kasszában serénykedõ kolléganõjének, hogy aszongya: – Hallottad? Az Orbánnak megszületett az ötödik gyereke! Mire a kolléganõ: – Könnyû neki! Annyi pénzbõl könnyen szaporodik! – Ja. Biztos nem annyit keres, mint én. – majd odafordult az elõttem álló hölgyhöz. – Nem igaz? Öt gyerek. Az elõttem álló hölgy lakonikus egyszerûséggel mindösszesen annyit válaszolt, mint ami itten fog következni: – Egészségére! – Ha én annyit keresnék, mint õ…! – sápítozott még egy erõtlent a kasszírnõ. Egy pillanatra felment bennem a pumpa, de aztán önuralmat tanúsítva lehiggadtam, rájöttem, nem ér annyit az egész, hogy felidegesítsem magamat. Azért kedvem lett volna beszólni a pénztárosnõnek, hogy semmi gond szivi, csináld utána és akkor te is annyit fogsz keresni, mint õ. Tanulj annyit, beszélj nyelveket, legyen annyi gógyéd, mint Viktor királynak, s akkor talán majd te sem a kassza mögött állod visszeresre a lábaidat naphosszat. Valami oka csak van, hogy nem vitted többre, mint a pénztárgép gombjainak monoton nyomogatása, nem igaz? Persze az is lehet, hogy én tévedek, és szereted a szakmádat! 4

Siránkozni, irigykedni, azt a legkönynyebb. Van egy kedves ismerõsöm, neki van az ilyen helyzetek kezelésére egy jól bevált formulája. Rövid úton intézi el azokat, akik mondjuk autójára, pozíciójára, vagy bármely más ingó és ingatlan vagyonára tesznek irigykedõ megjegyzéseket, anélkül, hogy a mögötte lévõ évtizedekig tartó munkát is meglátnák. Amikor elérkezik nála az a pillanat, hogy minden kötél szakad – az õ megfogalmazásában, „amikor basztassák” – no, akkor azt szokta mondani, hogy:

Horváth Balázs, az Antall-kormány egykori belügyminisztere, ma MDFes parlamenti képviselõ – Édes barátom, Kossuth tér 1-3.! Tudniillik Mediterrán Moszkvában itt székel az önkormányzat azon irodája, amely kiadja a vállalkozói engedélyeket. Ezután még hozzá szokta tenni – némi ingerültséggel a hangjában: – Próbálkozzá’ csak öcsém! Visszatérve az ABC-áruházra, a pénztárosnõ kolleginája egy általa humorosnak szánt mondattal zárta le a beszélgetést, szellemesen utalva az Orbán-családnál tapasztalható szapora gyermekáldásra: – Akkor most öt keréknek kellene lenni azon a bizonyos kocsin, nem? Vagy mi volt a szlogenjük? Tudod? – Ja. A 3 gyerek, 4 kerék, meg 16 szoba! – Ja, az. Érdekes módon, valahogy senki sem nevetett. Nem szeretném az ex-miniszterelnök glóriáját fényezni, hiszen nem szorul rá. Ami miatt ezt az egészet szóba hoztam az a megnyilvánulás primitívsége. Nem elég, hogy egyre fogyunk, nem elég, hogy ma már általánossá vált, szinte közhelyszámba megy, hogy aki gyereket vállal, az egyben a szegénységet is vállalja, amikor valaki megteheti (mert tényleg módjában áll), hogy több gyermeket vállaljon, akkor élcelõdnek rajta, gúny tárgyává teszik.

Sopánkodni, irigykedni, siránkozni a legkönnyebb. No meg hazudozni. Pökhendien és pofátlanul, ahogyan azt az MSZP kampánynyitó rendezvényén a Horn Gyula-díjas Horn Gyula tette a kamerák kereszttüzében. Mert mit is gondoljon a szocialista nagyváros öntudatos polgára arról a volt pufajkás karhatalmistáról, aki pofátlanul belehazudik a képünkbe és nagy hangon van mersze azt mondani, hogy most már aztán ne kívülrõl mondják meg nekünk, hogy mi a jó?! Ilyen a világon nincs! Azt hittem rosszul hallok! Meg, hogy õk a demokrácia és a szabadság hazai letéteményesei. Megáll az ész és támaszkodik. Nem kaptam szikrát, komolyan mondom! Az egykori (a szovjet) vodka-ízû unió feltétlen híve és kiszolgálója arról gagyog nekünk félig érthetetlen agitpropos nyelvezetén, hogy csak velük biztosított a jövõnk az új közös borgõzös vircsaftban, az új whisky és cognac ízû ajropunóban. Õ már csak tudja, hiszen õ és csakis õ, valamint az évtizedek közös harcaiban megedzõdött elvtársai lehetnek számunkra az egyedüli biztosíték ebben az újfajta csapatjátékban, és csakis õk jelenthetik a garanciát arra, hogy a régi elvtársak tankjainak árnyékából az új urak bankjainak árnyékába való zökkenõmentes átmenetet levezényelve továbbra is ellavírozzunk valahogy a csodálatos Európa-ház folyosóin, a cselédlépcsõ és a mosókonyha között. Ügyesen és csendben, mint Mabel, a Meldrumrezidencia bejárónõje, aki már kora reggel talpon van és felvikszeli a lépcsõházat, hogy még idõben végezzen, mert ha a reggelihez lefáradó háziak meglátnák, abból világra szóló botrány lenne. Országos méretû bolgárkertészetünkben virágzik a szegfû. Egyszóval itt az MSZP, az egyetlen párt, amely a szabadságot és a demokráciát képviseli széles e hazában. A többiek bunkók, meg fasiszták, nem européerek. Ez tény. Nem tudom, figyelik-e? A bérbõl és fizetésbõl élõk, a kisemberek már nem szerepelnek a felsorolásban, lekerültek az impozáns listáról, már nem érdemesek arra, hogy a szegfûmintás utódpárt fikarcnyi figyelmet is szenteljen rájuk. Nekik ott van Thürmer Gyuszi, majd foglalkozik velük õ. Különben is, mindenféle marhaságra rászedhetõk, aláírnak mindenféle hülyeséget, népszavazási kezdeményezést, meg holmi nemzeti petíciót, csak a gond van velük. Meg aztán a milliárdos sportminiszter és a pártonkívüli multimilliomos bankár-kommunista miniszterelnök is hitelét vesztette a kisember szemében, úgyhogy jobb lesz most már a lényegre fókuszálni, demokrácia és szabadság mindenek felett! Ehhez még talán a pártkarrierbõl felépített milliárdos sportminiszter és a sokoldalú, sz.t. tiszti múlttal is jó ha figyelünk

büszkélkedõ, szintén meglehetõsen vagyonos, bankár-kommunista miniszterelnök is szalonképes. Egyelõre. De vajon még meddig? Gyaníthatóan egészen addig, amíg a magyar szavazópolgár is elér arra a szintre, ahova Pörzse Sándor hazánkban élõ német barátja már eljutott, aki elolvasván a K&H ügyrõl szóló anyagot, a „Terítéken” címû mûsor házigazdájának arra a kérdésére, hogy mi a véleménye az ügyrõl, csak annyit válaszolt: – Most dõl el, hogy banánköztársaság lesztek-e, vagy nem. Majd még hozzátette: – Nálunk az ilyeneket a saját szavazóik kergetnék el. Bottal. De addig még sok víznek le kell folynia a Dunán és addig még sok, Tyúkanyó nicknével bíró nézõnkhöz hasonlóan médiafüggõségben szenvedõ, egykor Isaura felszabadítására gyûjtõ, ma a valóság-showkba sms-eket beküldõ nézõnk fog rádöbbenni arra, hogy a Való Világ médián keresztül közvetített gondtalan, színes, ricsajozós, bulizós, filmszerû szerepjátéka és a valóvilág gondokkal terhelt, sokszor szürkének és monotonnak tûnõ egyhangú, munkás hétköznapokkal teli világa között bizony mélységes mély szakadék tátong. Mint ahogy bent a villában rájött erre már az egyik játékos is, a közgazdász végzettségû Leó, akit sokan a játék egyik fõ esélyesének tartanak. (Ne felejtsük el, Szabolcs, az elsõ széria nyertese is közgazdász!) Egy alkalommal a kamerák elõtt kifakadt, hogy milyen szar ez az egész, semmit sem csinálnak a fiatalok mégis istenítik õket, mikor az élet nem errõl szól, ráadásul a sokszor gyárkéményeket megszégyenítõ többi

füstölõs villalakó Leó szerint egyáltalán nincs jó hatással a fiatalokra pótcselekvésszerû, gyakran unalomûzésként alkalmazott cigarettázásával. Minimum jelzésértékû! De sebaj, ne búsuljunk, mert Isaura örök! Újabb és újabb média-reinkarnációja számára ugyanolyan lelkesedéssel gyûjt

Isaura, azaz Lucelia Santos, a kitûnõ brazil színésznõ, aki ma már jelentõs személyzetet foglalkoztat birtokán majd a pórnép, a nyomorban legalább ezt a kevéske kis örömet meghagyják neki. Százezrek fognak eztán is százezreket és milliókat sms-ekre és telefonhívásokra költeni, hogy életben tarthassák azt a média által kreált álomvilágot, mely esténként, ha csak egy szûk órácskára is, de kirángatja õket a valódi mindennapokban néhol keserûség-

gel, néhol csalódottsággal, néhol mocskolódásokkal megélt létezésének kínkeserves küzdelmeibõl. Politikusok, bankárok, technokraták, ez a bemocskolódott és a végletekig erodálódott paktumozós régi-új elit a mi bõrünket viszi a vásárra nap, mint nap, egy-egy meggondolatlan döntése meghozatalakor. A mi bizonyos testrészünkkel verik oly gyakran és oly könnyedén azt a bizonyos sokat emlegetett csalánt. A cehhet pedig minden esetben mi, átlagemberek (kisemberek) fizetjük meg. Nincsenek jóságos (és láthatatlan) villamanók, akik a kulisszák mögött rejtõzve ugrásra készen csak azt lesik, hogy mit szeretnénk. Azaz talán mégis léteznek! Ám a tévében látott jóságos manókkal ellentétben nekünk csak a gonoszak jutottak. Ezek a manók gonoszak, a velejükig romlottak és gátlástalanok. A színfalak mögött láthatatlanul megbújva orvul, fondorlatos módon csapdákat helyeznek el, a Nagy Testvér szolgálatába szegõdve éjjel-nappal szemmel tartják minden lépésünket. De egyvalamirõl megfeledkeztek. A Való Világgal szemben a valóvilágban május 1-jétõl tárva nyitva az ajtó, s ha ennek az országos méretû villának bármely lakója kezdi rosszul érezni magát az „aranykalickában”, bármikor felkerekedhet és itt hagyhatja az egész bagázst, hogy aztán Európa szerencsésebbik felén nagyot szippanthasson a valódi szabadság és demokrácia valóban friss levegõjébõl. (Ki tudja, tán még az idõközben felszabadult Isaurához is átugrik Dél-Amerikába?) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Nem mindennapi látvány fogadja az Árkádba látogatókat. Egy darab Ferrari is képes feltûnést kelteni. Na de tíz! Az Örs vezér téri bevásárlóközpont városszerte hirdeti idõszakos mûvészeti kiállítását. Jelen esetben azonban nem képek, esetleg szobrok jelentik a mûvészetet, hanem autók. Nem is akármilyenek, egészen pontosan tíz csillogó, tûzpiros (rendben, van hogy kék, esetleg szürke) Ferrari fogadja a látogatókat. Az autók Németországból érkeztek, s – mint azt az Árkád igazgatóságán elmondták – egy dekorációs cég tulajdonát képezik. Dekorációs cég. Ki virággal, ki Ferrarival... MÚZEÁLIS DARABOK Ahogy belépünk a bevásárlóközpontba, egy ‘97-es gyártású F-355-ös sportautó metszi ketté a rohanó tömeget. Mindenki siet, de jó ha figyelünk

5

az autó mellé érve lassítanak, sõt, sokan meg is állnak. Mi azonban továbbállunk, hiszen sok érdekes dolog vár még ránk. Jobbra tõlünk pirosba öltözött lányok csacsognak, úgy látszik, az alkalomhoz öltöztek. Jobban megnézzük õket, és kiderül, hogy õk talán már az elsõ Ferrarik megszületésénél is ott bábáskodtak, a piros a jelek azonban szerint fiatalít. Ezt a megállapításunkat támasztja alá, hogy még a legkorosabb, 35 éves P4-es sorozatszámot viselõ Ferrari is fiatalnak, dinamikusnak hat. Leszámítva persze a szocreál autókra jellemzõ váltóbotot, mely a mostani trendekkel ellentétben nem rövid kar, hanem valóban bot, bumszlival a végén. Ettõl függetlenül nem kérdés, hogy inkább kezelnénk ezt az archaikus szerkezetet, mint valamely modern autó precízre hangolt váltóját.

EZ PERSZE NEM MINDIG IGAZ Kivéve, ha az említett szerkezet a szintén kiállított F-550 Maranelloban van. Jelentõs tömeg állja körbe tátott szájjal a közel százmilliós sportautót, egy fiatal fiú áhítattal állapítja meg, hogy gyönyörû a belseje, mire barátnõje hûvösen közli, hogy neki aztán tökmindegy. Megint mások azon morfondíroznak, hogy igazán írhatna már ezekrõl az autókról egy próbatesztet a Totalcar. Szólunk nekik! Lelkesítõ hirdetés pillantunk meg: próbálja ki Michael Schumacher Ferrariját a Hungaroringen! Már rohannánk is Mogyoród felé, ám hihetetlen logikánknak köszönhetõen pillanatok alatt felmérjük a helyzetet, és rájövünk, hogy nyilván a félbevágott Forma-1-es autókba épített computerjátékra gondoltak. Óriási sor kígyózik a fõzelékes saroktól kaporszagú éttermi részlegben, mindannyian arra várnak, hogy vezethessék három percig a szimulátort. Megkérdezem a rögtön

6

jó ha figyelünk

sorra kerülõ ifjú titánt, mennyi ideje várakozik. Egy órája, mondja, s ezzel meg is gyõzött minket arról, hogy ideje tovább állnunk. MÁCSÓ A sötétkék 456 GT-nek már az asszonyok sem bírnak ellenállni. Több mint 440 lóerõ, a végsebesség 320 kilométer óránként, erre a tesztoszteronbombára gyûltek leginkább a gyengébbik nem képviselõi, ám lelepleztük, hogy csak minden második pillantás az autóé. A gyönyörködés közben a Ferrari mögött megbújó ruhaüzlettel is szemeztek a hölgyek. Elfogadnám õket – állapítom meg, mire fotósunk közli, hogy ha megnyerné, eladná. Na persze... Egyébként meg ritka, hogy Ferrarikat sorsoljanak. Könnyes szemmel búcsút veszünk az autóktól. Kiérünk az épületbõl. Nincs kedvünk metrózni. Forrás: Magyarósi Csaba – Index

jó ha figyelünk

7

Forró erotika, Hit Gyülekezetes lelkesedés, Medgyessy Péter és családja, békesség hirdetése és ingyen virsli: szombat délután hivatalosan is elindította kampányát az MSZP. A miniszterelnök megállapította, ismét választások vannak, és a szocialisták ismét nyernek. Ha én „kedves, önkéntes szocialista kampányaktivista” lennék, most magabiztosan, békében, és mosolyogva száguldanék vissza a választókörzetembe az örömhírrel: „ismét választások vannak és ismét a szocialista párt nyer” – mondta Medgyesy Péter miniszterelnök az MSZP szombati kampánynyitóján. „HA EGYÜTT AKARJUK AZT, AMI JÓ/ SZÉP LESZ AZ UNIJÓ” A Syma rendezvénycsarnokban hatezer ujjongó aktivista zsúfolódott össze, a legifjabbaktól a legidõsebbekig. A hangulatfelelõs egy a Viasat3 tévécsatornáról ismerõs telefonos játék mûsorvezetõnõje volt, aki erotikus, sóhajtozó hangon, de lendületes ívvel konferálta be a kampánynyitó elsõ fellépõjét, a dub-dub együttest, amely Szabó Gabi megállapítása szerint „forró, afrikát és szafarit idézõ” hangulatot varázsolt a terembe. Aztután egy törzsi táncot járó sámándobos néptánc-csoport következett, majd a színpadon megjelent egy kisebb gyermekkar színes sálakkal. Szerepük az volt, hogy „a magyarságtudat mellé európatudat” kialakulását szolgáló dalt énekeljenek el, amelynek refrénje: „ha együtt akarjuk azt, ami jó/ szép lesz az unijó”. AZ ELNÖK LÁNYA Az ötpercenként spontánul kitörõ közönség lelkesedése akkor ért a csúcsra, amikor Szabó Gabi felkonferálta Medgyessy Péter minisz-

A miniszterelnököt hangszerelik terelnököt. A kormányfõ feleségével, a kormánytagokkal, valamint pártvezetõvel együtt az aktivisták között vegyült el, aminek a jelen lévõ PR-osok rögtönzött megbeszélése alapján azt lett volna az üzenete, hogy a hatalomba került politikusok nem távolodtak el teljesen az egyszerû aktivistáktól. A miniszterelnök lánya, Tornóczky Anita távolabb álldogált. BEFOGADÓ PÁRT A kormányfõ világoskék ingében és sötét nadrágjában, testõrök gyûrûjében vonult a szinpadig, akár egy boxoló a félnehézsúly dön-

Aktivisták vigyázzban

Tornóczky Anita 8

tõjében, majd beszédét is így nyitotta: „ma nem kell boxolni? Akkor mondok inkább egy beszédet”. A kormányfõ megosztotta közönségével, milyen torokszorító volt a május elsejei csatlakozáskor, Dublinban, az európai zászlók közé felvont magyar lobogó látványa, kifejtette, hogy az MSZP a fejlõdés, a haladás és a modern Magyarország pártja, és felhívta a figyelmet arra, hogy a párt mindenkit szívesen lát. „Ez egy befogadó párt”, jelentette ki. jó ha figyelünk

Sámándobosok

Souvenir

SIKER ÉS ÖNBIZALOM A kormányfõ azt is elárulta, hogy tiszteli a konzervatívokat, a maradiakait viszont nem. Szerinte „a két fél ország kevesebb, mint az egy”. Végül pedig kijelentette, hogy „ismét választások vannak, és mi ismét nyerünk”. Medgyessy után Szili Katalin házelnök következett, aki egy csapatépítõ tréning vezetõjét idézõ stílusban, a közönség elõtt járkálva szinte szuggerálta az aktivistákat: „Akkora lesz a sikered, amekkora az önbizalmad”. Tóbiás József pártigazgató pedig „mi békepártiak vagyunk, mi demokraták vagyunk” kijelentéssel fordított néhány héttel ezelõtti kampánystratégiáján. NEM SZERETIK EGYMÁST Horn Gyula elmondta, hogy a júniusi választás megalapozhatja a gyõzelmet 2006-ban, majd az ellenfelekre kitérve közölte, hogy „mindenféle hazugságokat kitalálnak, és ezzel nem csak itthon ártanak a politikának, hanem külföldön is rossz hírét keltik az országnak. És ez nagyon nagy baj.” A volt kormányfõ kijelentette, ellenfeleik nem szeretik az MSZP-t, így nekik sincs okuk szeretni õket.

BAZ megyei küldöttek

Sor a virslihez

A kormányfõ beszél

A MAGYAR IGAZSÁG A rendezvényt a farmeringes, farmernadrágos Kovács László pártelnök zárta. Kovács is a szocialista párt demokratikusságát hangsúlyozta: „Ez Magyarország legdemokratikusabb és legsikeresebb pártjának a kampánynyitó rendezvénye.” A pártelnök az elmúlt nyolc évet sorravéve, az alábbiakkal zárta beszédét: „Két év alatt

kétszer gyõztünk, kétszer szereztük meg a választók többségének bizalmát. Ismét felteszek egy kérdést: mennyi a magyar igazság? Igen, valóban három. Hát akkor nyerjünk harmadszor is!”. A rendezvénycsarnokban a beszédek után break-tánc, az udvaron ingyenvirsli és büfé várta a majálissá átalakuló kampánynyitó résztvevõit.

jó ha figyelünk

Forrás: Bohus Péter – Index

9

– kampánynyitó MSZP-módra – Hatezres tömeg, folyamatosan szított vastaps, táncok, zene és ingujjra vetkõzött szónokok – megtartotta kampánynyitó nagygyûlését a Magyar Szocialista Párt. A rendezvényen felszólalt Medgyessy Péter, Szili Katalin, Kovács László és Horn Gyula is. Megtartotta kampánynyitóját az MSZP is. A SYMA Csarnokban megrendezett eseményen nagyjából hatezer lelkes (és folyamatosan lelkesített) ember vett részt. Aktivisták és megyék képviselõi, politikusok és fellépõk, többek között a Dub Dub együttes, a Honvéd táncegyüttes, de láthattunk sámándobolást is. A résztvevõk táncoltak, tapsoltak, énekeltek, és folyamatosan gyõzködték egymást, hogy mind a hatezren megvannak. A mûsorvezetõnõ minden egyes szónok után gondoskodott arról, hogy a közönség megmutassa: õk is tudnak lelkesedni és tapsolni, ha kell. „Mutassuk meg, hogy hangzik hatezer ember tapsa, kezeket a magasba!” – hangzott el többször is a vezényszó, s a megjelentek lelkesen engedelmeskedtek. MI EURÓPAIAK ÉS MAGYAROK VAGYUNK Medgyessy Péter miniszterelnök szónoklatánál például remekül sikerült a lelkesítés: szinte minden mondata után taps és éljenzés következett, igaz, a kormányfõ ki is provokálta azt a mondatok végén tartott szüneteivel. A szocialista miniszterelnök érzelmi felütéssel kezdett: beszámolt arról, hogy két héttel ezelõtt Dublinban bizony elszorult a torka, és nagyon büszke volt hazájára és nemzetére. Úgy érzi, „most megkaptuk a lehetõséget, amire vágytunk, reménykedést, hitet, bizakodást, részévé váltunk Európának, egy gondokkal teli, de jobb világba léptünk”, amelyért érdemes erõfeszítéseket tenni, mondta. Kihangsúlyozta: dolgunk van, nemcsak Európában, hanem itthon is, tennünk kell a magyarokért, „a nemzet egészéért, bárhol is legyenek õk”. „Mi európaiak és magyarok vagyunk” – nyomatékosította azért a sorrendet a miniszterelnök. Az MSZP-rõl elmondta, ez egy befogadó párt, amely örül az új arcoknak és mindenkit szívesen lát, a fejlõdés, haladás és a modern Magyarország pártja. „Mi egy jókedvû, mosolygós országot akarunk, mi az esélyek, a tettek, a cselekvés pártja vagyunk, és mi a határtalan lehetõségek pártján állunk” – jelentette ki. Akkor teszünk jót, „ha a hulladékot eldobó karunk megáll a levegõben, ha barátságosan mosolygunk egymásra, azokra is, akik ellenvéleményt fogalmaznak meg, ha nem nevezünk percenként valakit hazaárulónak”. Ez egy más mentalitás, mondta, európai, amelyet szerinte a szocialisták képviselnek. Minden egyes emberhez, szavazóhoz el kell jutnunk, mert „mi nem most fedeztük fel a panellakásokban élõket és nem nézünk leplezetlen csodálkozással a munkásember kezében lévõ villáskulcsra” – mondta a szakmáját tekintve bankár miniszterelnök. Medgyessy jól belelkesítve a jelenlévõket kijelentette: „ismét választások vannak Magyarországon, és ismét nyerni fogunk. Nyertünk 2002 tavaszán, mert rosszul kormányoztak elõdeink. Nyertünk 2002 õszén, mert beváltottuk ígéreteinket. Nyertünk 2003 tavaszán, mert ellenfeleink nem tudtak bevinni egy olyan rubrikát, hogy ’igen, de’. És nyerünk 2004 tavaszán, mert tisztességes célokért lépünk fel, és mert lépésrõl lépésre európai létet biztosítunk mindenkinek. 10

Tachnika

A nagy csapat

Aktivista jó ha figyelünk

SAJÁT VÁLASZTÓIK KÖZÖTT EMELT FÕVEL Szónoklata közben Szili Katalin járkált, testével is nyomatékosítva mondanivalóját, s folyamatosan lelkesedett azzal kapcsolatban, hogy a jelenlévõ aktivisták és hívek is milyen lelkesek. Szónoklata közben gyakran „kiszólt” a közönséghez, akik válaszul tapsoltak és éljeneztek. Igazi, nagy pártesemény volt ez, igaz, a nagy nyilvánosságot kizárva, négy fal között. Szili Katalin többször is idézett egy mondást: „Amekkora az önbizalmad, akkora lesz a sikered.” Sokszor megjegyezte azt is: pártja a felelõsség teljes tudatában tesz mindent (!), és nem a napi politika árfolyama alapján, s amit õk a világról gondolnak, azt semmilyen kampánycél nem rendítheti meg. - Mi emelt fõvel járhatunk a saját választóink között – jelentette ki Szili Katalin.

Tóbiás József felesége, Rába Tímea, és Kovács László

Ron Werber kampánytanácsadó

Bízzatok magatokban

jó ha figyelünk

UGYE NEM AKARJA SENKI, HOGY EZEK VISSZAJÖJJENEK?! Horn Gyula felszólalása mindig érdekes színfoltot jelent a politikai szónoklatok amúgy gyakran szürke, már-már unalomba hajló stílusjegyei között. Ma például az egykori szocialista miniszterelnök hangja a kampánynyitón elhangzott beszéde közben gyakran elcsuklott, mondatai igen sokszor akadoztak, s bizony a hívek lelkesítése mellett újra és újra odamondogatott a másik oldalnak. „Ellenfeleit” – így beszélt a jobboldalról – nem kímélte: elmondta, hogy „ezek” (ahogy gyakran nevezte a jobboldal politikusait) hazudnak, rágalmaznak és mindenfélét kitalálnak, torz képet festve az országról itthon és külföldön egyaránt. Horn kioktatta a mostani ellenzéket: bukás után bizony nem illik megkérdõjelezni a választások tisztaságát, s sérelmezte, hogy ellenfeleik szájából – Horn állítása szerint – még az is elhangzott, hogy panelpatkány és proli. - Ellenfeleink köszönõ viszonyban sincsenek az európai stílussal – összegezte véleményét Horn, aki szerint a demokráciát és a szabadságot az MSZP képviseli. Hozzátette: „Csodálkoznak, hogy nem szeretem õket?” Horn egyre jobban belelendült: elmondta, hogy az ellenfél pökhendi, megosztó, s megpróbálja szalonképesíteni a nacionalistákat, a szélsõjobbot, a fajgyûlölõket. - Ki merem mondani, hogy javult az ország helyzete, mióta mi kormányzunk – kezdte taglalni a kabinet munkájáról alkotott véleményét, de valahogy ismét a jobboldalnál kötött ki, amikor így folytatta: „kezelni kellett elõdeink hibáit, mulasztásait, akik félbehagyták azokat a programokat is, amiket mi 94 és 98 között elkezdtünk.” 2002-ben a nemzet ítéletet mondott róluk, folytatta, „ugye nem akarja senki, hogy ezek visszajöjjenek?” Lendült bele ismét a volt szocialista kormányfõ, aki szerint nagy baj, nagy katasztrófa, ha „õk” újra visszatérnek. MÉG EGY EMBER - Hoztam magammal még egy embert – kezdte felszólalását a pártelnök, felkonferálva egyben a kampánynyitó díszvendégét, a Szocialista Internacionálé fõtitkárát, Luis Ayala-t, aki elmondta: nagyon örül, hogy egy határozott, stabil kormány van ebben az országban, s reméli, hogy minél több szocialista képviselõnek sikerül bejutnia a az Európai Parlamentbe. Kovács László elmondta: volt ideje végiggondolni, hányan is vannak: „Itt a teremben hatezren, a termen kívül, az országban azonban sokkal többen. Nem egymillióan – ez a Nemzeti Petíciót állítólag aláírók száma, akkor is, ha valaki azzal dicsekszik, hogy egymaga hétszer is aláírt. Nem is kétmillióan, annyian a Kossuth téren voltak 2002 áprilisában, a két választási forduló között. Mi a szavazóinkkal együtt közel három millióan vagyunk – büszkélkedett a pártelnök. - Kedves barátaim! Kedves csapatjátékosok, kedves sárgasálas nõk! – hangzott a megszólítás, s Kovács bejelentette: ez Magyarország legdemokratikusabb és legsikeresebb pártjának a kampánynyi11

tó rendezvénye, s az MSZP az a párt, amely az elmúlt másfél évtized alatt a legtöbbet tette a hazáért, a nemzetért. „Mi tettük a legtöbbet a békés rendszerváltásért. Azért mondtunk le a hatalomról, hogy Magyarország parlamentáris demokrácia legyen. Mások viszont csak azért akartak rendszerváltást, hogy hatalmuk legyen. A mi számunkra a kormányzás nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent.” Kovács László sem kímélte a Fideszt: elmondta, hogy nem volt valami fényes az örökség, amelyet átvettek tõlük, sérelmezte az állítólagosan nagyobb államadósságot, valamint azt, hogy megítélése szerint romlott hazánk nemzetközi tekintélye és szomszédainkkal való kapcsolatunk a Fidesz-kormány idején. Ezek után méltatta a mostani kabinet kétéves munkáját, s bizalmát fejezte ki az emberek iránt, hogy majd újra pártjára adják voksukat. Beszédét követõen a pártelnök egyenként szólította ez EP-lista jelöltjeit színpadra, s lehetett hallani, amint a politikus közben irányította társait: „fogjuk meg egymás kezét”, „tömörüljünk össze” – s közben a hívek tapsoltak, lelkesedtek.

*** Érdekes momentuma volt Tóbiás József kampányigazgató dinamikus szónoklatának, hogy azt próbálta tudatosítani a jelenlévõkben, hogy az MSZP nem kampányra, hanem gyõzelemre készül. Forrás: gondola.hu

ÚJABB CSALÓDÁS Az MSZP kampánynyitója nem az embereknek és nem az emberekrõl szólt. Míg a Fidesz által útjára indított Nemzeti Petíció választ ad az emberek napi gondjaira, hiszen az a biztonságos megélhetés, az otthonteremtés, az alacsonyabb gáz-, energia-, gyógyszer- és élelmiszerárak lehetõségét keresi, az MSZP nem válaszol. Nem cáfolták az újabb Medgyessy-csomagot, nem cáfolták az áremeléseket, nem változtattak semmit. Aki ma az MSZP-re és a kormányra figyelt, annak újra csalódnia kellett. Rogán Antal Fidesz frakcióvezetõ-helyettes

Egy mondat a Horn szózatból „Nem felejtsük el a pökhendésüket, a megosztottságot” Ez az egy mondat május 15-én hangzott el az MSZP kampánynyitón. Horn Gyula intézte a világ közvéleményéhez csaknem delíriumban. Csaknem… Elnézésüket kérjük az „Egy mondat a zsarnokságról” címû Illyés vers címbeli profanizálásáért. Kijelentjük, a „zsarnokság” fogalma távolról sem a magából majdnem kivetkõzött veterán MSZP-s juttatta az eszünkbe. A pufajkából kivetkõzöttrõl már nem állíthatnák ugyanezt. Volt, aki rá is csodálkozott Horn megjelenésére. Veteránunk „talpig Nixonban” rítt ki a különbözõ inges és pulóveres társak közül. Olyan kínosan volt öltönyadta, mint a néhai Nixon elnök a Watergate botrány idején. Mint minden ostor, így Horn-ostor is a végén csattan. Idézzük: „…milyen nagyra értékelem az irántam megnyilvánuló szeretetet, fõleg az idõs nõk részérõl”. Oh, az öltönyadta szívdöglesztõje! Bár inkább werberadtá-t kellene írnunk, hiszen a „casting”, a szereposztás Werberé. Egyéb iránt ez az ellenzéki sajtó által demonizált megélhetési turista ott cirkált a háttérben az elsõ sorokban lelkesedõ vörösingesein tartva a szemét. Az ugyane sajtóban csak Werber-jugendként emlegetett ifjak eufóriája ragadósnak bizonyult. A jelenlévõket legalább is teljesen elragadtatta. Kovács László a népgyermeke-farmeringjében például e kijelentésre ragadtatta magát: „Az a párt vagyunk, amelyik a legtöbbet tette a hazáért és a nemzetért”. Szoc-dzsigolónk (fõleg az idõs nõk részérõl) pedig elragadtatásában azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy a Fidesz a 2002-es választásokat követõen „panelpatkányok”-nak nevezte a külvárosi szavazókat. 12

Az elragadtatott Tóbiás szerint az MSZP nem választásokra, hanem gyõzelemre készül. (Mintha valaki is olimpiának minõsítené ezt a küzdelmet, ahol csupán a részvétel lenne a fontos!) A párt Szent Teréze pedig – elragadtatásában – megváltójának werberi igéjét hirdette: „Amekkora az önbizalmad, akkora a sikered”! Szili Katalin más kinyilatkoztatásra is ragadtatta magát: „A szocialisták erénye a keresztényi megbocsátás, de nem felejtenek”. Az elragadtatott békefenntartó, a kéksisakos-pulóveres Medgyessy Péter végül ilyen váteszi szavakat artikulált: „Mi Európától sokkot (sic!) várunk!” Sokakban a jelenlévõk és a tévé képernyõje elõtt szorongók közül megállt az ütõ. Ez már nekik is sok – vagy sokk – volt. Ám ha jobban belegondolunk, nem csak a borban, de Medgyessy legendás beszédkészségében is lehet igazság! Olykor… Azt viszont el kell ismerni, hogy az évekig eropunyózó Horn Gyula mára már kikupálódott. Éppen ezért gyanús a címben idézett nyelvtani megoldása, amely további elemzést érdemel: „Nem felejtsük el a pökhendésüket…(sic!)” Kezdjük a preparálást hátulról: feltételezhetõ, hogy a Horn célozta fogalom a pökhendiskedés. Írjuk a tévesztést elragadtatottságának a számlájára. Hisz’ emberek vagyunk, s ez alól a kivételezett Gyula sem kivétel. A ”felejtsük”-kel már másként áll a helyzet. Horn artikulációjának a lekottázásában is bizonytalanak vagyunk. Ha például maradunk a fentinél, akkor egy központozás megváltoztatásával e mondatnak akár ellentétes értelem is adható, s a kijelentésbõl legott felszólítássá válik: „Nem, felejtsük el a pökhendésüket, a megosztottságot!” (Lásd: Királynõt megölni nem kell félnetek jó lesz …)

Mintha az idõs nõk kedvence nem a harc, hanem a béke öltönyadta hírnökeként lépett volna fel a SYMA csarnokban. Ha pedig szavait kijelentõ mondatnak kottázzuk – „Nem felejcsük (sic!) el a …” – így suk-sük nyelven, akkor a rétegüzenet iránya erõsödik fel. A „panelpatkány” váddal kiegészítve ez az üzenet így célozza meg a panelek népét: „Lám, míg azok szemében patkányok vagytok, mi egy nyelvet beszélünk.” Egy szó, mint száz, szombaton, a SYMA csarnokon az „I am OK, you are OK” az „Én oké vagyok, te is oké vagy” szelleme volt az úr. A sokmilliós vagyonú, pulóveres Medgyessy „Nem állhat közénk…” üzenete a panellakó nincstelen választópolgárok felé. Nem állhat közénk a farmeringes Kovács László, az öltönyadta Horn Gyula NATO és Európai Unió ellenes politikai múltja. Mi – üzenik – nem csak a jövõben, az EUmenyországban leszünk egyek. Mi már itt, e földön is egyek vagyunk. Egy a gúnyánk, egy a beszédünk. Éppen ezért nem is tartunk szónoklatot nektek, hanem társalgunk veletek. Bizony, társaitok vagyunk: „Horn Gyula és Tsa.”, „Medgyessy és Tsa.”, „Szili és Tsa.”, ahol a „Tsa” Ti vagytok. Viszonyunk szimmetrikus. Közöttünk nincsenek führerek (Orbán!), Ducék (Orbán!!), kis Milosevicsek (Orbán!!!). Ám ha a kételkedõk megkérdezik, kik azok a „Ti” – és voltak, akik megtették – a Medgyessy- Horn válasz így hangzik: az ország egyik fele! Számunkra, az ország másik fele számára mi marad más, mint Horn Gyula örökérvényû artikulációjának a visszafordítása arra, aki mondja: „Nem felejtsük el a pökhendésüket, a megosztottságot.” Forrás: szil – gondola

jó ha figyelünk

NYOLCMILLIÁRDNYI OTP-RÉSZVÉNY CSÁNYI KEZÉBEN

Kampánynyitót tartottak a szocialisták

Már közel kétmillió darab OTP-részvény van Csányi Sándor, a bank elnök-vezérigazgatójának kezében. A részvénycsomag értéke megközelíti a nyolcmilliárd forintot.

„Nem az a baj, hogy valaki nem ért egyet, a baj ott kezdõdik, ha mindent ellenez és nincs javaslata” – fogalmazott az MSZP európai kampánynyitóján Medgyessy Péter. Kovács László kijelentette: Horn Gyula kormánya megmentette a gazdasági összeomlástól az országot. „Ismét választások vannak és ismét nyerni fogunk” – mondta Medgyessy Péter miniszterelnök szombaton az MSZP európai parlamenti kampánynyitóján Budapesten. „Nyerünk, mert jó és tisztességes célokért akarunk fellépni, mert kemény nemzeti érdekérvényesítéssel, mélyen gyökerezõ európai elkötelezettséggel cselekszünk, mert lépésrõl lépésre európai életet biztosítunk mindenkinek” – idézte az Info Rádió az MSZP európai kampánynyitóján szónokló Medgyessy Pétert. A miniszterelnök szerint az EU-csatlakozással „egy gondokkal teli, jobb világba léptünk be”, de senki sem ígért „földi paradicsomot és öröklétet”. A kormányfõ, akinek beszédét többször tapssal szakították félbe, úgy fogalmazott: most már Európában is dolgunk van „tennivalónk van a magyarokért, tennivalónk van az országért, a nemzet egészéért, bárhol is legyenek õk”. Medgyessy Péter közölte: nem akarnak két fél országot, nem akarnak kétsebességes Magyarországot, ahogy nem akarnak kétsebességes Európát sem. „Én úgy vagyok, hogy a konzervatívokat tisztelem, de a majó ha figyelünk

radiakat nem” – mondta, hozzátéve, hogy „aki minden változás ellensége, az nem akar jót az országnak”. A teltházas teremben a miniszterelnököt és feleségét felállva és tapssal fogadta a mintegy hatezer résztvevõ. A rendezvényen részt vesznek a kormány miniszterei és a szocialista polgármesterek egy része is. Az MSZP a legsikeresebb és a legdemokratikusabb párt, amely a legtöbbet tette a hazáért – mondta Kovács László a rendezvényen. „Mi tettük a legtöbbet a békés rendszerváltásért, azért mondtunk le a hatalomról, hogy Magyarország parlamentáris demokrácia legyen, míg mások azért akartak rendszerváltást, hogy hatalmuk legyen” – fogalmazott Kovács László. A pártelnök a szocialisták sikerei között említette, hogy Horn Gyula kormánya megmentette a gazdasági összeomlástól az országot. „Melyik párt jelöltjei tudják a legeredményesebben képviselni a nemzet érdekeit az EP-ben? Melyik párt ajánlja a legjobb megoldásokat az emberek gondjaira? Melyik párt érdemli meg a választók bizalmát június 13-án?” – sorolta kérdéseit Kovács László, amelyre a résztvevõk „a szocialisták” felkiáltással válaszoltak. Hozzáfûzte: „bízom abban, hogy a választók június 13-án minderre emlékezni fognak”. Forrás: MNO

Mint minden évben, idén is élt részvénylehívási lehetõségével az OTP vezérkara. Csányi Sándor részvénycsomagja 200 ezer darabbal bõvült, az elnök-vezérigazgató immár 1 millió 974 ezer 945 OTP papír tulajdonosa, melyek értéke a részvényárfolyam száguldásának köszönhetõen megközelíti a nyolcmilliárd forintot. A vezérigazgató-helyettesek 115-158 ezer részvényt hívtak le, amivel 11 millió alá csökkent a bank sajátrészvény-állománya. Meglepõ módon a Wolf László, az utóbbi idõszak sikeres akvizíciót levezénylõ vezérigazgató-helyettes eddig nem élt opciós jogával. Erõsödéssel kezdett a Budapesti Értéktõzsde irányadó indexe, a BUX nyitásban tegnapi záróértékénél 46,26 ponttal magasabban 10481,50 ponton állt. Lendületesen kezdett az OTP, nyitásban hétfõi áránál 39 forinttal magasabban 3939 forinton cserélt gazdát a bankpapír. Néhány órával késõbb pedig már négyezer forinton, tegnapi áránál száz forinttal magasabban jegyzik az OTP-részvényeket. Az OTP piacán tegnap már maga a bank is erõsítette a vevõi oldalt, a közgyûlési felhatalmazás alapján ugyanis a társaság 123 ezer darab sajátrészvényt vásárolt. A papírokhoz 3815 forintos átlagáron jutott hozzá a bank. A felhatalmazás 28 millió darab, árfolyamértéken számolva több mint 110 milliárd forintnyi részvény megvásárlására szól. OTP sajátrészvény állománya a tegnapi vétellel 11 millió 87 ezer 590 darabra nõtt. Forrás: Index

13

Minden idõk legnagyobb mûgonddal elkészített antiszemita kiadványa vagy toleranciára nevelõ tankönyv a Kurt Lewin Alapítvány gondozásában megjelent Xeno.hu címû szöveggyûjtemény, amiben skinhead zenekarok dalszövegeit, cigányvicceket, és Szálasi-idézeteket olvasgathatunk? A Xeno.hu címû füzet elsõ ránézésre úgy néz ki, mint minden idõk legigényesebb antiszemita kiadványa, ami összefoglalja az eddig csak gyûrött fekete-fehér fénymásolatokon és piros-fehér-zöldben játszó weblapokon terjedõ szélsõjobboldali témákat a cigányellenességtõl a Trianon-kesergésen át a duplán csavarodó DNS-spirálra alapozott summér rokonságig. A negyvennyolc oldalas, igényes tipográfiájú kiadványt lapozgatva a magyarországi szélsõjobboldali mozgalmak teljes spektrumával megismerkedhetünk, ízelítõt kaphatunk a skinhead zenekarok mûveibõl vagy az antiszemita irodalom legjavából, sõt, egy szinte mindenre kiterjedõ linkgyûjteményt és egy szélsõjobboldali könyvesboltokat, szórakozóhelyeket és lemezboltokat felsoroló szaknévsort is találunk a füzet végén. Egy elkötelezett hungarofantaszta minden bizonnyal nagy örömmel forgatná az újságot, talán fel sem tûnne neki, hogy az egyes fejezetek címei gyanúsan szókimondóak, így a cigányokkal foglalkozó oldalak fejlécén a „Gyûlölj”, míg a csonka Magyarországról szóló fejezet felett a „Háborúzz” fejléc olvasható, sõt, az egyszeri antiszemita talán még azt sem találná gyanúsnak, hogy a Románia dicsõséges megszállását harsogó versek mellé egy, a lövedékek és repeszek roncsoló hatását ismertetõ orvosi szakszöveget tördeltek a szerkesztõk. A „Mirõl is szól ez a füzet?” címet viselõ utószó azonban alaposan megkavarná a szélsõjobboldali olvasókat, hiszen a hatoldalas írásból kiderül, hogy a füzetet az elõítéletek és az antiszemitizmus ellen küzdõ Kurt Lewin Alapítvány adta ki. JOBBRA, MÍG A SZEM ELLÁT De miért készít idegengyûlölettel és antiszemitizmussal teletömött újságot egy liberális eszméket támogató alapítvány? Kinek szól a Xeno.hu, amiben a Magozott Cseresznye legnépszerûbb slágereinek szövegei, a zsidó világösszesküvés számos bizonyítéka és a Magor mozgalom ismertetõje is megtalálható? „A füzet célja a meglepetés- és a döbbenetkeltés eszközeivel hívni fel a figyelmet az irredenta és antiszemita mozgalmak által hordozott veszélyekre, az európai csatlakozás küszöbén” – kapjuk meg a választ az alapítvány honlapján. „A Xeno.hu egy, az állampolgári ismeretek tanítását megkönnyítõ tankönyv, amely a kirekesztés és az idegengyûlölet témáját járja körül” – avat be minket a füzet születésének körülményeibe Ligeti György, a Kurt Lewin Alapítvány képviselõje, a kiadvány szerkesztõje, aki elmondta, hogy a kiadvány egy most induló sorozat része, és hasonló szerkesztési elvek alapján több kényes témát is körbe fognak járni, így várhatóan a prostitúcióról is készül hasonló füzet, sõt az iskolaválasztással is foglalkoznak majd. „A füzet nem akar egyetlen igazságot sulykolni, inkább vitára szeretne késztetni mindenkit. Még soha senki nem lett toleráns attól, hogy felpofozták, amikor rosszat mondott a cigányságra vagy a zsidókra, ezért fontos, hogy ne csupán kinyilatkoztassunk, hanem bemutassuk a tényeket ” – tette hozzá Ligeti, 14

jó ha figyelünk

aki szerint a kiadványt csak az értheti félre, aki már amúgy is a szélsõséges nézetek hatása alatt van. Õk viszont éppen a többségnek szánták a kiadványt, akik nem mindig ismerik fel a veszélyes eszméket, így védtelenek az ilyen hatásokkal szemben. SZÁLASI, GIDDENS ÉS ÉN A kiadványt már számos iskolához eljuttatták, és várhatóan szeptemberben megkezdõdnek a próbatanítások is. A füzetben számos közéleti személyiség szerepel, így például Bayer Zsolt könyvének ajánlója is bekerült a kirekesztõ és irredenta irodalmat összegyûjtõ válogatásba, Ligeti György mégsem fél attól, hogy a jobboldali szülõk és gyerekek ellenérzésekkel fogadják majd a kiadványt.

jó ha figyelünk

15

„A kiadványban szándékosan egyetlen politikus sem szerepel, sõt pártokkal sem foglalkozunk. Azzal viszont nem foglalkozhatunk, hogy egyes pártok nem határolódnak el bizonyos szélsõséges nézeteket valló közéleti személyiségektõl” – tette hozzá Ligeti. Ligeti György attól sem tart, hogy a válogatásban szereplõ egyes szervezetek vagy személyek pert indítanak az alapítvány ellen, amiért szélsõségesnek és kirekesztõnek bélyegezték õket. „A füzet kiadása elõtt személyiségi jogi és szerzõi jogi kérdésekrõl konzultáltunk több jogásszal is. Hangsúlyoznom kell, hogy a válogatás nem minõsít, csak összegyûjti a témakörrel foglalkozó írásokat. A kiadványban azonos szinten kezeltük Szálasi, Giddens vagy éppen az én írásaimat” – mondta el Ligeti, aki szerint nem tettek egyenlõségjelet az antiszemitizmus és az irredentizmus és az EU-ellenesség éppen a hazai iparvédelem közé azzal, hogy az utóbbi témákkal is azonos módon, kommentár nélkül foglalkozik a kiadvány.

FÉLREÉRTHETÕ? A füzetet, ahogy az jelzésértékûen az összes európai nyelven szereplõ impresszumban is szerepel, a Holland Nagykövetség anyagi támogatásával, háromezer példányban adta ki a Kurt Lewin Alapítvány. A nagylelkû támogatás ellenére azonban elfogyott a projektre szánt pénzt, így a Xeno.hu kiadvány internetes verziója egyelõre még nem érhetõ el. 16

jó ha figyelünk

Meglehet, az ellentábor hívei közül sokan szorongással, félelemmel figyelték a kormányzó MSZP budapesti kampánynyitó aktivistagyûlésérõl érkezõ tudósításokat. Erre elsõsorban az elõzmények, leginkább a háborús pszichózisra alapozó, Werber–Tóbiás-féle kampányfelkészítõrõl kiszivárgott hírek adhatnak okot.

A füzetek egy részét köteles példányként már eljuttatták a könyvtárakhoz, és több iskola is kapott a Xeno.hu-ból. A példányok egy részét terjesztõkön keresztül szeretné az alapítvány értékesíteni, de azt tapasztalták, hogy van olyan cég, amelyik nem akarja értékesíteni a füzeteket. A Líra és Lant például átvett az alapítványtól százhúsz példányt, de fél órával késõbb Weiler Péter, a vállalat igazgatója emailben jelezte, hogy a kiadvány nem kerül a boltok polcaira, mivel félreérhetõ, és sokan antiszemita kiadványnak néznék. „Egy kiadvány terjesztése nem múlhat azon, hogy egy könyvterjesztõ cég azt félreérthetõnek tartja-e, vagy sem. Ezen az alapon a Szent Biblia sem kerülhetne egyetlen könyvesboltba sem. Kiadványunk az amúgy piacon lévõ számtalan antiszemita, cigányellenes, kirekesztõ kiadvánnyal szemben e nézeteknek kíván hadat üzenni. Partnerek, terjesztõk nélkül azonban ez nem megy, s csak olyan félreérthetetlen kiadványok kerülnek a boltokba, melyek nyíltan zsidógyûlölõ szövegek tömkelegét tartalmazzák.” – jegyezte meg az esettel kapcsolatban Ligeti György. Forrás: sZ – Index

jó ha figyelünk

Az elszánt, már-már félkatonai jelleget öltõ aktivistasereg elõtt szombat délután kibomló koreográfia kísértetiesen emlékeztet a Hit Gyülekezete szuggesztív szertartásaira, amelyeket rendszeresen közvetít a felekezethez igen közel álló, az MSZP–SZDSZ mellett látványosan elkötelezett tévécsatorna Vidám vasárnap címmel. Amit például Kovács László elõadott (õk a legdemokratikusabbak, õk tettek a legtöbbet a békés rendszerváltásért stb.), az magyar választópolgárok millióiban kelthet megbotránkozást, felért a polgári oldal provokálásával. Horn Gyula jobboldal elleni újabb kirohanását pedig mértéktartóan értékelve is gyûlöletkeltõnek nevezhetjük; egy ilyen nyilatkozat után a volt miniszterelnök szalonképtelenné válna egy valóban európai jelzõvel illethetõ közéletben. Mégsem gondolom, hogy démonizálni kellene a június 13-i megméretésre a maguk sajátos módján készülõ szocialistákat. Aki megérti, mit és miért tesznek, aligha látja ördöginek vagy félelmetesnek a szombaton történteket. Az említett belsõ felkészítõ tanúsága szerint hatalmas, világraszóló erõdemonstrációra készült kampánynyitányként az MSZP, amit eredetileg a Fidesz hasonló rendezvényének napjára idõzítettek volna. Nos, a kormánypárt meg sem próbálta, hogy az ellenfél 2002-es tömeggyûléseihez hasonlóan aktivizálja híveit, amire minden bizonnyal jó oka volt. Szükségébõl erényt kovácsolva rendezett tehát egy látványos médiaeseményt; zárt térben néhány ezer kiválasztott, fanatikus hívõ is képes megfelelõ háttérzajt biztosítani a szónokok élénk gesztusokkal, metakommunikációval kísért, egyszerû panelekre épülõ beszédéhez. (Ebben én nemcsak Werber, hanem a közpénzen tartott amerikai tanácsadók kezét is látom, hiszen a kampánystart egy kicsit az amerikai elnökjelölõ gyûlésekre hajaz.) A rendezvény célja kettõs lehetett: a külvilág felé annak demonstrálása, hogy az MSZP nem megvert csapat, másrészt a bázis mozgósítása. Szintén a botrányos kampányértekezleten hangzott el, hogy a szocialisták 2002-es szavazóik minél nagyobb részének az urnák elé terelésével akarják megnyerni az európai parlamenti választásokat. Mint tudjuk, erre vannak speciális módszereik is, míg a bázis összetartásának ideológiai alapját a Fidesz-gyûlölet jelenti. (E jelenség párja a jobboldalon kohéziós erõként mûködõ, ám demokratához méltó nemes indulat, az antikommunizmus.) Most is ezt a kártyát igyekeznek kijátszani; feltûnõ volt, hogy a kampánynyitón az unalomig ismert lózungokon túl milyen kevés szó esett a Medgyessy-kormány teljesítményérõl és a jövõt érintõ tervekrõl. A Fidesz kétségkívül lépéselõnnyel érkezett a kampány intenzív szakaszához. A nemzeti petíció sikere, az ellenfelek vádjaira erõteljes válaszokat adó városligeti nagygyûlés, az iraki kérdés felvetése feladta a leckét a kormányoldalnak. A két nagy erõ helyzetét jól jellemzi, hogy míg az MSZP üzenetei a potenciális támogatóknak szólnak, a Fidesz újabb szavazói csoportok felé is nyit. Ne legyen kétségünk, etikai kódex ide, etikai kódex oda, a tervek szerint mától az utcákat ellepõ Werber-kommandón nem múlik a szocialisták sikere. Lebecsülni nem szabad õket, de rettegni oktalanság. Bármilyen hangosak is Medgyessyék, õk állnak vesztésre. Forrás: Szeretõ Szabolcs – Magyar Nemzet

17

„Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!”(Széchenyi István) Most, hogy betámolyogtunk az EU-ba, – mert ezt nem lehet emelt fõvel való belépésnek nevezni – legalább annyit kéne tudnunk, hogy mit viszünk mi ebbe az ötágú-csillagos Unióba. – Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetõen? A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent. – Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal? – Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a ‘müvelt’ angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba! – Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000. magyar népdalt, amelybõl 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyûjteni. – Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvõt, hétfejû sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

18

– Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele elõtt a hús megfõzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fûszerezési technikánkat, a darabolást, a fûszerekkel való összefõzést. Az édes, sós, savanyú, keserû ízek mellé mi hoztuk az erõs ízt ételeinkben. – Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipõt. Sõt még az alsó fehérnemû is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhûen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá! – Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belsõ-ázsiai térségbõl? – Tudjuk-e, hogy az elmúlt idõszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni õshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet õket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték elõttünk. Szégyen, hogy a mi politikusaink ezt szó nélkül hagyták. – Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis õket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van. – Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az elsõ az izlandi 720-ból,

a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez. – Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint mûvészeti stílust Ausztria és Németország tõlünk vette át? – Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhetõ, hogy termõföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! És akkor még egy szó sem esett a magyarok õsi hitérõl! Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul: Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: – Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal késõbb, 43 év múlva, megremegett a Föld! Most kereken 200 évvel késõbb ugyanaz a helyzet. És 43 évvel késõbb vajon újra lesz-e földindulás? Forrás: stana hírportál

jó ha figyelünk

Tisztelt MSZP-s törzsszavazók! Manapság oly ritkán törõdnek az önök lelkével. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ezt megtegye valaki, mint én, aki szereti és meg is akarja érteni önöket. Hiszen az ész világában kissé érthetetlen, hogy önök miért szavaznak az MSZP-re. Úgy hírlik, hogy nem hisznek földöntúli, transzcendentális indítékokban, márpedig a kívülállóknak evilági okokkal nehéz megmagyarázni hûségüket e párthoz. Nézzünk rögtön egy példát. Korábbi állhatatos ragaszkodásukat a Szovjetunióhoz. Akkor, amikor az MSZP-t még MSZMP-nek hívták. Mára önök is elismerik, hogy nem volt igazuk. A gonosz birodalmát szerették, annak engedelmeskedtek annak nyomorult széthullásáig. Ma pedig vezetõik, az MSZMP-bõl alakult MSZP arra kéri önöket, hogy korábbi ragaszkodásuk tárgyának õsellenségét, az Egyesült Államokat szeressék, ugyanolyan feltétel nélkül, mint azt tették egykor a Szovjetunióval. Önök ezt ismét csak megteszik, ezúttal is feltétel nélkül. Vagyis önöknél csupán az országok cserélõdnek, a ragaszkodás marad. Azt pedig el kell ismerniük, hogy ez mármár metafizikai kategória és nem az anyag szürke világa, amelyben önök állítólag gyökereznek. Szintén nem anyagi érdekeltségüket tükrözi az, hogy önök nem a valós tényeknek, nem a gazdasági mutatóknak, nem pénztárcájuknak, nem a számláknak hisznek, hanem magyarázatoknak. Ugyanis ha a gazdasági mutatókat tekintenék elsõrendû fontosságúaknak, akkor már régen elfordultak volna az MSZP-tõl. Mert mutassanak ma egyetlen olyan nemzetközi szervezetet, amely szerint Magyarország az unióhoz most csatlakozott országok közül bármely tekintetben akár vezet, akár az élbolyban van. Ilyen szervezet nincs. De mindezen nemzetközi szervezet Magyarországot élenjárónak vagy a legrosszabb esetben is az egyik élenjárónak tekintette egészen az Orbán-ciklus végéig. Vagy vessenek egy pillantást létüket meghatározó, legfontosabb mutatókra. jó ha figyelünk

A töretlenül emelkedõ, már egy százalék híján a 7 százalékot elérõ inflációra, a 6 százalék fölé ugrott munkanélküliségi arányra, a háztartási hiányra, amely miatt az uniótól megkaptuk az elsõ intõt, vagy az eladósodottságunk romló helyzetére vagy csökkenõ valutatartalékainkra. Vagy vessenek egy ugyanilyen szomorú pillantást saját gáz- és villanyszámlájukra, netán a benzinkút árkijelzõjére és hasonlítsák össze azzal, amit az energia egységéért fizettek mondjuk két és fél évvel ezelõtt. De önök mindennek ellenére, talán meggondoltan, arra a pártra adják szavazatukat, amelynek növekvõ nyomorúságukat köszönhetik, hazánk pedig abszolút és relatív lecsúszását. Mindez arra indít sokunkat, hogy elgondolkodjunk, vajon önök valójában nem egyfajta vallásos kötõdést éreznek-e az egykor a munkásosztály, ma a washingtoni és globális neoliberális intézményrendszer nevében önöket vezetõ párthoz? Ugyanis mással nehéz az önök ragaszkodását megmagyarázni. A kérdés már csak az, hogy hitüknek mi a neve. Mert ha azt babonának hívják, akkor abból önöket kigyógyítani nem lehet. De mivel én türelmes ember vagyok, ezért teszek önökkel egy utolsó kísérletet. E héttõl kezdve felolvasok önöknek egy listát, amely puszta tényeket sorol fel. Arról szól, hogy az Orbán-kormány négy éve alatt mi épült. És nemes versenyre hívom önöket. Próbáljanak összeállítani önök is egy olyan listát, amely az elmúlt két év vívmányait tartalmazza és hasonlítsák össze ezzel a listával, amelyet a világhálóról is levehetnek és amelyet egy Kerkay Emese nevû hölgy gyûjtött össze. De mielõtt elkezdeném a felsorolást, ne feledjék el az önök listájára felvenni azt a tényt, hogy június 16-án lesz egy éve annak, amikor Szász Károlyt brutálisan összeverték és azt a tényt is, hogy a tettest vagy tetteseket nem találják, holott a válasz nyilván önöknek is hiányzik. Tehát a lista, amely most vasárnapról vasárnapra pörög majd. Kezdjük tehát: Megépült Esztergom és Párkány között az 1945-ban felrobbantott Mária Valéria híd. 2001-ben készült el a nagyrákosi völgyhíd, amely Közép-Európa legnagyobb feszített vasbeton hídja. A Zala folyón átívelõ, 1,4 km hosszú híd a magyar-szlovén vasútvonal legdrágább mûtárgya és rekordidõ, egy év alatt készült el. Megépítették Magyarország legnagyobb hídját Szekszárdnál. A 920 méter hosszú acélszerkezetû híd magyar szabadalmak alapján, újszerû technológiával készült. Ezzel együtt megépült a rávezetõ 25 km-es autóút és a várost tehermentesítõ elkerülõ út. A lista folytatása a jövõ héten, kedves MSZP-törzsszavazók. Forrás: Vasárnapi Újság jegyzet

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÁRPÓTLÁST AKAR AZ EU BÕVÍTÉSÉÉRT Kárpótlásért fordult az Egyesült Államok és egy sor más ország az Európai Unióhoz, mert a bõvítés miatt egyes exporttermékeiket nagyobb vámteher sújtja május 1-tõl. Az eljárás, amely körülbelül két hónappal ezelõtt vette kezdetét Genfben, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) fõhadiszállásán, meglehetõsen mindennapi: a WTO-szabályok lehetõvé teszik, hogy vámuniók bõvülése esetén a vámunió kereskedelmi partnerei kárpótlást kérjenek, ha a bõvítés okozta esetleges vámnövekedések pluszköltséget jelentenek exportõrjeik számára. ELISMERTÉK Brüsszeli kereskedelmi illetékesek ennek megfelelõen elismerték a kárpótlási igény jogosságát. Ugyanakkor rámutattak, hogy a kárpótlás aligha lesz túl magas, tekintve, hogy noha egyes termékek vámszintje valóban nõtt, az átlagos vámszint az új tagállamokban a bõvítéssel éppenséggel csökkent: körülbelül 9 százalékról nagyjából 4 százalékra. A kárpótlást nem készpénzben kell kifizetni, ehelyett az EU csökkenteni fogja a vámtarifákat azokon a termékeken, amelyek az érintett országok számára fontosak. Mivel az igények még csak most érkeznek a WTO-hoz, egyelõre nem tudni pontosan, milyen termékek érintettek és mekkora kártérítésrõl van szó. Az Egyesült Államok mellett érintett még többek közt Kanada, Ausztrália, Japán, Dél-Korea és Kína. A kínaiakat és az amerikaiak fõleg a mezõgazdasági termékek exportja aggasztja (Peking egzotikus konzervhagyma-kereskedelmét félti), de az Egyesült Államokat bizonyos ipari termékek vámja is érinti. A KERESKEDELEM NEGYEDE Brüsszeli illetékesek szerint még legalább két hónapig eltart, míg az összes értesítés és pontos terméklista beérkezik a WTOhoz. Még utána meg kell beszélni az érintettekkel, hogy pontosan hogyan kapják meg a kompenzációt. A tárgyalásokat az EU nevében – mint minden külkereskedelmi ügyben – az Európai Bizottság folytatja, a tagállamoknak pedig a végén jóvá kell hagyniuk a megállapodást. Az Egyesült Államok Európa legfontosabb kereskedelmi partnere, a kibõvült EU kereskedelmének 23,3 százalékát teszi ki. Szlankó Bálint Brüsszel Forrás: Index

19

Felháborodást váltott ki a 12-es névsor „Ettõl a sporthoz nem értõ, pszichopata embertõl nem is vettem volna át az elismerést” – kommentálta a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Kárpáti György, hogy Gyurcsány Ferenc sportminiszter lehagyta õt a Nemzet Sportolója címet elnyertek listájáról. És nem õ volt az egyetlen aki felháborodott. Az Orbán-kormány idején alapított Nemzet Színésze díj mintájára Medgyessy Péter kabinetje megalkotta a Nemzet Sportolója elismerést. A cím alapításáról szóló kormányrendelet szerint a nemzet sportolója olyan, hajdani sportcsillag lehet, aki a hatvanadik életévét már betöltötte, egyéni vagy csapatsportágban kiemelkedõ teljesítményt nyújtott, és pályafutása befejezését követõen is fontos szerepet játszik a honi sportéletben. Már e kritériumokat is számtalan kritika érte, hiszen az úszó Egerszegi Krisztinának és Darnyi Tamásnak, a tornász Magyar Zoltánnak vagy éppen a kajakos Kõbán Ritának – a névsor persze még hosszasan folytatható lenne – ily módon reménye sem lehetett arra, hogy a kiválasztottak közé kerüljön. Pedig a pályafutásuk már lezárult, abban új fejezet többé nem íratik, az meg ugyan miért csökkentené az érdemeiket, hogy a visszavonulásukat követõen esetleg nem edzõsködnek vagy nem próbálnak sportvezetõként szerencsét? A jelöltekre végül az országos sportági szakszövetségek, a fogyatékosok országos szövetségei, a sport területén mûködõ társadalmi szervezetek, valamint a Magyar Edzõk Társasága tehetett javaslatot március 31-ig. E sportemberek közül aztán Gyurcsány Ferenc a Magyar Olimpiai Bizottsággal, a Magyar Paralimpiai Bizottsággal, a Nemzeti Sportszövetséggel, a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségével, a Sportegyesületek Országos Szövetségével és a Magyar Sportújságírók Szövetségével egyeztetve ötvenötnek a nevét írta fel a javasolt személyek listájára. Némi meglepetésre a legtöbben, heten az asztaliteniszezõk voltak, a legnépszerûbb sportágat, a futballt hatan képviselték, az azonban közfelháborodást váltott ki, hogy az 1936-os berlini olimpián magasugrásban aranyérmes Csák Ibolya még a „bõ keretbe” sem került be... Arról, hogy végül ki lesz az a tucatnyi sportkiválóság, aki elnyeri a Nemzet Sportolója címet, a sportminiszter elõterjesztésére a Medgyessy-kormány tagjai határoztak. A kiválasztottak közé a labdarúgó Albert Flórián és Puskás Ferenc, az öttusázó Balczó András, a tornász Keleti Ágnes, a vízilabdázó Gyarmati Dezsõ, a sportlövõ 20

Hammerl László, a vívó Kulcsár Gyõzõ, a birkózó Polyák Imre, a sakkozó Portisch Lajos, az úszó Székely Éva, az atléta Zsivótzky Gyula, valamint a parasportolók képviseletében az asztaliteniszezõ Weltnerné Ivánkay Mária került be. A kitüntettek közül kimaradók önnön fájdalmuk miatt aligha fordultak volna a nyilvánossághoz. Kárpáti György is csupán azért szólt, mert úgy érezte, el kell mondani: a sport világából már jóval az eredményhirdetés elõtt kapott néhány jelzést, miszerint politikai szerepvállalása miatt eleve lehúzzák a nevét a listáról. Emlékezetes: a pólóslegenda a 2002-es választások elõtt a Kossuth téri Fidesz-tömeggyûlésen nyíltan kiállt a polgári kormány mellett. Márpedig ezt nem felejtették el... Nem úgy, mint annak tisztázását, hogy vajon a kormányrendeletben a cím mellé ígért 500 ezer forintos életjáradék bruttó vagy nettó összeget jelent-e. Mivel a Nemzet Színésze díj esetében nettó pénzrõl van szó, sokan okkal gondolhatták, hogy ez esetben is adómentes forintokat kell érteni, a szociálliberális kormányzat azonban nem volt ennyire nagyvonalú. A bizonyítványt magyarázó Gyurcsány Ferenc a közszolgálati tévé reggeli mûsorában – négy kitüntetett sportcsillag társaságában – azt fejtegette, hogy még az õ édesanyjának is adót kell fizetnie, meg egyébként is, a közteherviselés alól mifelénk senki sem vonhatja ki magát... A szocialista párt milliárdos fõideológusa amúgy dühbe jött, és rosszízû kampányfogást emlegetett, amikor kiderült, hogy Szijjártó Péter, a Fidesz országgyûlési képviselõje azt találta javasolni: legyen adómentes a Nemzet Sportolója címhez kapcsolódó életjáradék, egyúttal mentesüljön az adózás alól a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány által folyósított tanulmányi és sportösztöndíj, valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kiírt pályázat keretében elnyert ösztöndíj. A politikai viharoknak azonban ezzel még nem volt vége. A május 6-án, a magyar sport napján az Országház kupolatermében megrendezett ünnepségen ugyanis Puskás Ferenc és Balczó András nem jelent meg. Öcsi bácsira betegsége miatt nem is számíthattak a szervezõk, az öttusalegenda viszont azt üzente: a díjat elfogadja, a Parlamentbe ellenben nem megy el. Noha döntésének okát ekkor még nem hozta nyilvánosságra, a díjátadásról szóló tudósítások egyikében-másikában rögvest dühödt kritikák fogalmazódtak meg. A vád így hangzott: aki nem hajlandó megrázni Gyurcsány Ferenc kezét, az legyen olyan gerinces, és ne fogadja el a felkínált életjáradékot sem. A nemzet bálványa elleni támadás a

sportrajongók többségét elképesztette, a különbözõ internetes oldalakon az „igazságosztó” zsurnaliszták igencsak megkapták a beosztásukat. Minden idõk legeredményesebb öttusázója, a sajtónyilvánosságot hosszú esztendõk óta kerülõ Balczó András végül úgy döntött, rövid magyarázatot azért mégiscsak fûz a döntéséhez, így válaszolt a távirati iroda megkeresésére. Elmondta: elhatározását az váltotta ki, hogy még „az Antall-kormány minden addiginál liberálisabb abortuszpolitikát fogadott el, a többi pedig lényegében meghagyta... Az, hogy emberek milliói nem tartják fontosnak a törvény által támogatott magzatgyilkosságot, még nem jelenti, hogy nekem is szemet kellene hunynom felette. Az én kézfogásom nem ér többet másénál, de kevesebbet sem. Ha utcán vagy bárhol ismerõssel találkozom, természetesen üdvözlöm, mindenkivel azonban nem fogok kezet. Az ugyanis már egyfajta azonosulás.” Tudni kell: Balczó András 12 gyermek édesapja. A felvetésre, hogy a havi járadékot ez esetben miért fogadta el, azt felelte, a kormány tagjai nem a saját zsebükbõl adták össze ezt a pénzt – abból ugyanis nem kérne -, a magyar polgárok adójából származó összeget viszont nem utasítja vissza. Nem Balczó András volt azonban az egyetlen olimpiai bajnok, akit heves politikai támadás ért a napokban a balliberális oldalról. Schmitt Pálnak, a Fidesz alelnökének, a polgári szövetség európai parlamenti listája vezetõjének fejét azért követelte a kormányoldal és a hatalommal szimpatizáló sajtó, mert õ egy választási plakáton címeres mezes válogatott melegítõt viselt. A koronás címer látványa felbõszítette az ellenoldalt, mely azzal vádolta a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét, hogy korábbi ígéretét megszegve belerángatja a sportot a politikába (noha az olimpiai ötkarika sehol sem tûnt föl). Gyurcsány Ferenc – szerepébõl alighanem kissé kiesve – egyenesen arról beszélt, Schmitt Pál helyett is szégyelli magát. A riposzt olimpiai bajnok vívóhoz méltóan elegáns volt: Schmitt Pál címerrel díszített melegítõket küldött a többi parlamenti párt EP-listavezetõjének, ajánlva a lelkes teniszezõ Kovács Lászlónak, a Balatonátúszó Dávid Ibolyának és a remek lovas hírében álló Demszky Gábornak azok viseletét. Ha az amerikai elnök viselhet csillagsávos lobogót stilizáló jelvényt a hajtókáján, talán a koronás címert sem kell szégyellni. Fõleg most, hogy az EU-csatlakozás után rögvest eltávolított országjelek is visszakerülhettek a magyar államhatárra. Forrás: Heti Válasz

jó ha figyelünk

Papp László Tamás néhány hónapja már publikált a Hír TV-rõl, s akkor helyre kellett igazíttatnom õt, amiért nem igazat írt. Most nincs mit helyreigazíttatni Kóczián dilemmája címû (május 5.) írásán, s nem azért, mert ezúttal tényszerû. Nem az. Csak most véleményt formál. Szabadon. Kevéssé szárnyaló fantáziával, erõsen meggyökeresedett elfogultságokkal. Papp László Tamás cikkéhez illik utánragasztani a válaszomat, mivel megszólított.

Az írása azon morfondírozik, hogy Kóczián Péter mi végre dolgozik a Hír TV-nél. Hogyan lehetséges, hogy a szerzõ által briliánsnak tartott riporter ugyanaz maradt, aki volt: úgy elemez, kérdez, mintha az ÉS vagy a Mancs számára külsõzne. „S olyan vérprofi kíméletlenséggel faggatja a stúdióba hívott ellenzéki politikusokat”, hogy a szerzõ félti. Hogyan is ne féltené, mikor a riporter egy „vadul, hithûen pártos” csatornán vitézkedik. Ott, ahol a képernyõt „panoptikumi figurák rohamosztagos mentalitása uralja, ott, ahol politikai alapon kiválogatott munkatársak, „Pörzse Sándor-féle hithû mudzsahidek” (sic!) dolgoznak. A dilemma valóban súlyos. Mert hogyan is lehet egy csatorna vadul, hithûen pártos, ha ott az ellenzéki politikusokat vérprofi kíméletlenséggel faggatják? Csak úgy, hogy a tévé kormánypárti. Olyan, mint a Nap-kelte a közszolgálati adón, amelynek interjúit – az ORTT megrendelésére készült 2003. szeptemberi kvalitatív elemzés – 90 (!) százalékban tartotta pártosnak és a tényszerûséget mellõzõnek. Ugyanez az elemzés a Hír TV híradóját 18 százalékban, a közszolgálati csatornákét 26 százalékban, az RTL Klubét pedig 19 százalékban találta pártosnak, illetve pontatlannak. (Az ORTT kvantitatív felmérése minden hónapban azt jelzi, hogy a Hír TV híradóiban enyhe kormánypárti fölény mutatkozik, és hogy a politikai oldalak megjelenítésekor a legkiegyensúlyozottabb az összes csatorna közül.) Lehet, hogy Papp László Tamás nem is a Hír TV-rõl mondott véleményt? De hiszen Kóczián nálunk dolgozik, ahogy Gulyás István, Szabó Edina, Pataky Enikõ, Erdõs Miklós, Udvarhelyi Tibor és Havasi Bertalan is, akik az aktuális – azaz a hír- – mûsorokban szerepelnek. Õk a mi „politikai alapon kiválogatott panoptikumi figuráink”, „rohamosztagosaink”, ahogyan azt a nagy tapasztalatú szerzõ nagyon helyesen és körültekintõen megállapította. Hogy miként lehet vadul, hithûen pártos az a médium, ahol a két legnézettebb estén – a szerzõ által briliánsként jellemzett Kóczián – „vérprofi kíméletlenséggel” faggatja Orbán Viktort, Kövér Lászlót éppúgy, ahogyan Dávid Ibolyát, Szili Katalint és Kovács Lászlót? Papp László Tamás nem jön zavarba önellentmondásos eszmefuttatásától, a magának feltett kérdésre választ is ad. „Kóczián csalétek” a baloldali nézõknek. „Kóczián kitûnõ edzõ a jobboldali politikusoknak.” Ráadásul, Kóczián – aki könyvet írt az jó ha figyelünk

MSZP–SZDSZ-kormányról, „sokat tud az ellenfélrõl”. Kócziánt tehát „díszgójnak” (sic!) szánták – így az elemzõ. Azazhogy mégsem így, mert ezt már õ sem meri hinni. Csak írja. Nagy titkok tudója vagyok, hiszen Kócziánt én hívtam az induló Hír TV-hez, s ezért Papp László Tamással ellentétben nem kell találgatnom a miértet. Az elektronikus médiából akkor még alig vagy egyáltalán nem ismert újságírónak azért ajánlottam szerzõdést, mert – írásai és beszélgetéseink alapján – szimpatizáltam vele. A „díszgójként” felmutatható sztárt nem láthattam benne, fõként mert nem kerestem. Idegen tõlem ez a gondolkodás, s nem csak azért, mert rasszista. Mi azok vagyunk, akiknek mondjuk magunkat. Nem kell az álca. Konzervatív, értékalapú hírcsatornát mûködtetünk. Olyasmit, amilyen a Fox News az Egyesült Államokban, csak az egy másik világ, más múlttal s más környezettel. Nálunk a korrekt tájékoztatást szem elõtt tartó hír- és interjúmûsorok mellett elfogult, a kiegyensúlyozottságra nem törekvõ véleményprogramok is helyet kapnak. (Ilyen a Szerintem, a Terítéken és a Péntek 8.) Abban azért bizonyosan hasonlítunk egymásra, hogy amerikai példaképünkhöz hasonlóan mi sem hirdetünk értéksemlegességet, mint azt itthon szokás, hogy aztán „elfogulatlanul” üssük mindazokat, akik veszélyeztetik az általunk kedvezményezett baloldali érdekcsoportok pozícióit. Kócziánban azért sem láthattam sztárt, mert nem volt sztár. (Szerintem még ma sem az.) „Csak” a céljaiért nagyon keményen dolgozni kész, autonómiájára kényes, ambiciózus újságíró, akibõl ma – másfél év elteltével – már sokkal több látszik, mint akkor. Abban egyetértek Papp László Tamással, hogy Kóczián a legtöbb hazai, úgynevezett médiasztárnál nagyságrendekkel felkészültebb, de még nagyon sokat tanulhat ahhoz, hogy legjobb formáját futhassa. Ahogyan rajta kívül még jó néhány munkatársamat viheti többre a szisztematikus munka a mai nagymenõknél. A Hír TV mindössze másfél éves. Ezernyi hibája van. Érheti okkal is kritika. De kéretik nem ott vadul, hithûen pártos csatornaként illetni, ahol a politikai ellenfél lejáratására levelet hamisítottak és közöltek a halott Teller Ede nevében. Borókai Gábor Forrás: NOL

21

ÖSSZEOMLIK AZ EURÓÖVEZET?

Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász a jelenleg 12 tagú euróövezet néhány éven belüli összeomlását jósolja az EUObserver-nek adott exkluzív interjújában. Friedman nem állítja, hogy a közös pénz övezetének végzete bizonyosság, de „erõs lehetõség”. Ezt az EU országok közötti, szerinte egyre növekvõ gazdasági különbségekkel magyarázza. – Az euróról egész egyszerûen vissza kellene térni a nemzeti valutákhoz – véli Friedman. A közgazdász a legnagyobb gondot abban látja, hogy alapvetõen eltérõ gazdaságú, kultúrájú és nyelvû országok nem lehetnek képesek gazdasági uniót alkotni, és ezt a problémát tovább súlyosbítja a tíz új tagország belépése. Friedman nem optimista a lisszaboni folyamat megítélésben sem: pusztán szép álomnak tartja, hogy az Európai Unió 2010-re utolérheti az USA gazdasági teljesítményét. Noha ennek beteljesülése hasznára válna a globális folyamatoknak, a professzor csekély lehetõséget lát erre. A világ többi része ugyanis nem szemléli tétlenül a folyamatot: India, Kína és az USA sem fog egy helyben járni. Sõt, Friedman úgy véli, Kína az EU-t és az USA-t is lehagyja. – Az európai gazdaság túlszabályozott – mondja Milton Friedman. Nem rosszak a gazdasági alapok a tagországokban, de gúzsba kötötték magukat egy sor olyan szabállyal, amik fékezik, bénítják a gazdaságukat. Friedman az elmúlt években többször kifejtette most megismételt nézeteit, miszerint a nemzeti monetáris politika feladása a gazdasági problémák azonnali következményeként magasabb munkanélküliségi rátát eredményez az eurózóna országaiban, amit – a szigorú szabályok eltérõ hatásával együtt – az egységes európai valuta „Achilles-sarkának” tart. A tudós1976-ban kapott közgazdasági Nobel-díjat a fogyasztáselemzés, a pénztörténeti és a pénzelméleti kutatások terén végzett tevékenységéért, valamint a stabilitási politika komplexitását bemutató monetáris elméletéért. (euro) Forrás: stana hírportál

22

Kormánypárti sértések a Petíció aláíróinak – gondola kommentár

Miközben zárt kapuk mögött ünnepli magában az európait az MSZP, aközben adatbázis-készítéssel és névhamisítással vádolják a Fideszt, végül pedig arra szólítják fel, hogy adja át a listát. Gál J. Zoltán kormányszóvivõ az egymillió-hétezer aláírás hírére az MTI-nek azt mondta: a kormány arra kéri Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, hogy napokon belül küldje el a Miniszterelnöki Hivatalnak a nemzeti petíció aláíróinak listáját annak érdekében, hogy a kabinet mielõbb személyes levélben tudjon válaszolni az általuk felvetett kérdésekre. Gál J. szerint azt szeretnék, hogy a petíció aláírói napokon belül megkapják a választ, „amiben egyrészt benne lenne, hogy az általuk felvetett ügyekben mit tett a Medgyessy-kormány és mit tett az Orbán-kormány, másrészt tájékoztatást kapnának a kormány európai felzárkózást megalapozó gazdaságpolitikai programjának lényegérõl”. A szóvivõ szerint a kormány azzal nem foglalkozik, hogy a bejelentett aláírások közül mennyi a hiteles és mennyi nem. „Biztos van köztük hiteles is” – tette hozzá. Zuschlag János szocialista képviselõ felszólította a legnagyobb ellenzéki párt elnökét, hogy küldje el a kormány számára az aláírók listáját, hogy „így végre kiderüljön, hány hiteles aláírás szerepel”. „Orbán Viktor és a Fidesz megint kampányfogásként használja a nemzeti petíció kérdését” – tette hozzá a képviselõ, majd közölte: aggályaik vannak az aláírások hitelességével kapcsolatban; ahogy korábban már jelezték, az MSZP szerint internetes csalásból származik az aláírások egy jelentõs része, az ívek fénymásolhatóak és nem tisztázottak az adatgyûjtés körülményei sem. „Ebbõl következõen ez a kezdeményezés nem tekinthetõ komolynak” – közölte a szocialista képviselõ. *** A kormány, miközben ünnepli magát, sértegeti Magyarországnak azt a felét, amelyet Medgyessy Péter és Horn Gyula kormányfõk nem kívánnak Európába vinni. Egymillió ember akarata az MSZP szájával komolytalannak, csalásnak minõsül. Zuschlag János képviselõ, aki elõször március 28-án nevezte törvényellenesnek az aláírásgyûjtést, már másnap világos vá-

laszt kapott az adatvédelmi ombudsmantól: a Nemzeti Petíció minden részletében törvényes kezdeményezés. Ez azonban nem zavarta Zuschlagot abban, hogy április végén és május elején még két ízben csalásnak ne nevezze a petíciót. Miközben az uszítás kedvéért az ifjú szocialista titánnak semmi sem drága, aközben az MSZP és a kormány el szeretné kérni az aláíróíveket. Azokat az íveket, amelyeket hamisnak, csalásnak készülteknek nyilvánítottak. Önkéntelenül is az az érzésünk támad, hogy ezekbõl a aláírásokból formás B-listákat készítenének a Miniszterelnöki Hivatalban közpénzbõl fizetett „szakemberek”. Sajnos a kormányerõk megnyilvánulásai, Kovács Lászlótól Zuschlag Jánosig, kivétel nélkül arra engednek következtetni, hogy az egymillió aláírónak van oka félni a mai kormánytól. *** Zuschlag János késõ délután „pontosította” az MTI-nek adott nyilatkozatát. Az új verzió szerint „felszólítjuk Orbán Viktort: küldjék el az aláírók listáját a kormánynak. Így az ívet valóban aláírók korrekt választ kaphatnak kérdéseikre, és az is kiderül, hogy mennyi valós aláírás van az íveken”. Azt is módosította Zuschlag, hogy mit gondol a petíció komolyságáról. Az újabb változat szerint a következõt: „ez a kezdeményezés nem tekinthetõ olyan komolynak, amelyrõl a parlamentnek tárgyalnia kellene”. *** Szóval az MSZP fenntartja magának a jogot, hogy eldöntse, melyik aláírás hiteles a Nemzeti Petíción. Csak nem az APEH-adatbázissal fogják összevetni az íveket? Immár azt is megtudhattuk, hogy egymillió ember kívánsága nem tekinthetõ „olyan” komoly dolognak, hogy az Országgyûlés foglalkozzék vele. Úgy fest, Zuschlag képviselõ úr a megfontolt sértegetések mestere. Forrás: gondola.hu

jó ha figyelünk

Döntés csak csütörtökön A Bajnokok Ligája jövõ szerdai döntõje, illetve a Mónika-show, ValóVilág magas nézettsége miatt elképzelhetõ, hogy az eredetileg tervezettnél egy nappal késõbb, csütörtökön és este fél tíztõl rendezik az Arany Ászok Liga utolsó fordulóját. A jogtulajdonos RTL Klubnak csak így érné meg ugyanis képernyõre tûzni az esetlegesen sorsdöntõ mérkõzéseket. A menetrendrõl csak csütörtökön dönt a labdarúgóliga és a tévécsatorna. A Magyar Labdarúgó Liga és az RTL Klub hétfõ délelõtti tárgyalásainak eredményeként eldõlt, hogy a bajnoki cím szempontjából kiemelten fontos összecsapásnak titulált Újpest-FTC találkozót vasárnap fél tizenkettõkor rendezik. A felsõházban még négy együttes – a két említetten kívül a Siófok és a Debrecen – pályázik szinte azonos eséllyel a végsõ gyõzelemre, így szinte valamennyi meccs döntõ jelleggel bír. A SZABÁLYOKAT IS AZ RTL DIKTÁLJA Ezzel máris borul az az íratlan – és magát Nyugat-Európában mindmáig tartó (van, ahol rögzítették is) – szabály, hogy az utolsó fordulók mérkõzéseit ugyanabban az idõpontban rendezik. Eddig nálunk is így zajlott a bajnokság hajrája, az RTL Klub belépésével azonban ez a szempont (is) – vagyis, hogy a csapatok ne egymás eredményeit figyelve játsszanak a sorsdöntõ összecsapásokon – háttérbe szorult.

csak a kábelen fogható m+ csatorna közvetítene meccset, és akkor körülbelül százezren izgulhatnának az utóbbi évek legizgalmasabb szezon végének meccsein.

Az utolsó forduló találkozóinak kezdési idõpontjáról minden bizonnyal csak a szerdai fordulót követõen, csütörtökön döntenek. Héder Barna, az RTL Klub sportosztályának vezetõje az Index érdeklõdésére elmondta: „Amennyiben a bajnoki cím szempontjából fontos lesz az utolsó forduló, úgy a csatorna szeretné, hogy a felsõház találkozóit az eredetihez képest egy nappal késõbb, csütörtökön fél tízkor játsszák.” A BL-DÖNTÕVEL NEM LEHET KONKURÁLNI A szerda elsõdlegesen azért rossz idõpont, mert Gelsenkirchenben akkor kerül sor a Bajnokok Ligája-fináléra a Porto és a Monaco csapatai között. Héder kitartott amellett, hogy számukra csak az éri meg, hogy ha a fõmûsoridõ végén sugározzák a NB I-es találkozót. Ez azt jelenti, ha a Liga nem járul hozzá a csúsztatáshoz, akkor az utolsó fordulóban

MÓNIKA ÉS A VALÓVILÁG BEELÕZ Az RTL-nek az adott idõsávban a nézettsége évek óta igen magas, naponta millió feletti és minden bizonnyal egy magyar meccs nézettsége nem vetekedhet a Mónika show-éval, vagy a Fókuszéval. A Barátok közt és a Való Világ nézettsége pedig akár kétszer annyit is hozhat, mint az esedékes FTC-Debrecen derbi. Érdekesség, hogy a Magyar-brazilt közel hárommilliónyian nézték, de a közszolgálati csatornán a lettek elleni sorsdöntõ, Eb-pótselejtezõrõl határozó összecsapást csupán másfélmillióan. A záró forduló meccseit hétvégére kitolni nem lehet, hiszen június elsején a válogatott Kínában szerepel, majd öt nap múlva Kaiserslauternben lép pályára. Ezenkívül az osztályozókra is kell idõt keríteni, június 12-én pedig kezdõdik a portugáliai Európabajnokság. Az alsóház utolsó három körének programja nem módosult: ezen a héten szerdán és szombaton egyformán 19 órakor kezdõdnek a találkozók, míg május 29-én a Bajnokok Ligája-döntõ miatt 18 órától játsszanak a csapatok. Forrás: Index

Pornófilm az iraki börtönben a pórázas Lynndie-vel Az Irakban szolgáló amerikai katonák azon kívül, hogy megalázták és bántalmazták a foglyokat, a hosszú szolgálat feszültségét pornófilmfogatással igyekeztek oldani. Az amerikai szenátorok a napokban tekintették meg az „alkotást”. Egyre kevésbé valószínû, hogy a kínzásokat parancsra követték el. Mint kiderült, a film „hõsnõje” a kegyetlenségérõl ismertté vált Lynndie England amerikai katonanõ volt. A szenátoroknak bemutatott „házimoziban” a katonanõ társaival látható több féle pozícióban és felállásban, miközben a rabok nézik a „forgatást”. A 21 éves nõ ezen kívül különféle pornográf fotókhoz is szívesen pózolt – írja a The Sun. A látottak alapján a megfigyelõk teljes mértékben kizárják annak lehetõségét, hogy England csupán felettesei parancsára vett volna részt a fogolykínzásban. Az egyik szenátor a felvételek megtekintése után felháborodva kijelentette: „ez a nõ a börtönben mindenkivel sorban lefeküdt. A film egész ideje alatt mindeki vidáman mászkált meztelenül.” A szenátus tagjait saját elmondásuk szerint megrendítette a látvány, amellyel szembesülniük kellett. Többen hihetetlennek nevezték, hogy saját katonáikat kell ilyen helyzetben látniuk, s ráadásul ezeket a felvételeket „szuvernírként” készítették el. jó ha figyelünk

Bár a katonanõ most már négy hónapos terhes Charles Greiner katonatársától, úgy tûnik, mindkettõjükre kemény büntetés vár az embertelen bánásmód miatt az iraki foglyokkal szemben. Szakemberek szerint Englandot 15 év szabadságvesztésre ítélhetik, de társai hasonló büntetésre számíthatnak. Néhány katona azonban valószínûleg kevesebb évre számíthat, cserébe az információkért. Így van ez például Jeremy Sivic tizedes esetében is. Az inopressa.ru a The New York Timesra hivatkozva egész interjút közöl a tizedessel, aki állítja, hogy England „felszabadultan nevetett, amikor az irakiaknak vetkõzniük kellett, sõt egész idõ alatt jól szórakozott Irakban, katonatársával, Sabrina Harmannal együtt. A lány barátja Charles Greiner viszont már sokkal keményebb és cinikusabb volt a fogvatartottakkal: az egyikük fejét a hóna alá vette, majd addig ütötte ököllel, amíg az eszméletét nem vesztette. Ezek után odament a többi rabhoz, akik a földön ültek. Ráguggolt a lábaikra, majd arra kért, hogy fotózzam le õt abban a pozícióban”. A tizedes szerint mindenki tudta, hogy amit tesznek az helytelen, de állítja: feletteseik nem is sejtették, hogy mi folyik az iraki cellákban – olvasható a newsru.com-on. Forrás: Tar Zsuzsanna – MNO

23

Bush legerõsebb potenciális támogatója eddig semmit nem tett az elnök újraválasztásáért. Arnold Schwarzenegger hosszú évek óta az egyetlen sikeres republikánus Kaliforniában, személyes és politikai nézeteltéréseik miatt azonban nem áll ki az elnök mellett. Ráadásul még Bush kihívójával is jóban van. Kalifornia elvesztése akár az elnökség elvesztését is jelentheti.

CSALÁDI BARÁTOK Ráadásul a kormányzó baráti viszonyban van Bush kihívójával, John Kerryvel. A demokrata elnökjelölt fõ támogatója, Edward Kennedy Schwarzenegger sógora, családjaik jó barátságban vannak. Kerry és Schwarzenegger telekszomszédok Idahóban. És Schwarzenegger felesége is demokrata szavazó. Maria Shriver – a Kennedy-klán tagja – ugyanakkor nem kíván nyíltan kiállni Kerry mellett. Igaz, elmondása szerint Bushért sem fog kampányolni.

Feltûnõen kerüli Bush kampányrendezvényeit Arnold Schwarzenegger. A republikánusok pillanatnyilag talán legnépszerûbb, de feltétlenül leghíresebb kormányzója párttársaitól eltérõen nem állt ki nyíltan az újraválasztásért küzdõ elnök mellett. MÁSKÉP GONDOLKODNAK A választási kampány során a pártok kormányzói rendszeresen kiállnak elnökjelöltjük mellett, elkísérik õket kampányrendezvényeikre és pénzt is gyûjtenek. Schwarzenegger ehhez képest látszólag tartja a két lépés távolságot Bushsal – írja a Los Angeles Times. A lap szerint ennek több oka is lehet. Bush és Schwarzenegger számos kérdésben homlokegyenest ellentétes álláspontot képvisel. A kaliforniai kormányzó a republikánus fõsodortól eltérõen támogatja az abortusz liberalizálását és a melegházasságokat. Bush mindkét esetben alkotmányos tiltást eszközölne. LEKÖRÖZTE AZ ELNÖKÖT A két politikus népszerûsége is összemérhe24

tetlen. Mindketten világhírûek, „nem kérdés azonban, melyikük a népszerûbb” – jelentette ki a lapnak nyilatkozva K. B. Forbes, a republikánusok egyik vezetõ politikai tanácsadója. Jól példázza ezt, hogy Schwarzenegger nemrégiben a Közel-Keleten járt, és meglátogatta a Németországban állomásozó amerikai csapatokat. A kormányzót nem csak a helyszínen fogadták az elnöknek kijáró tisztelettel, de még a hírtévék is megszakították a Bush kampányáról szóló híradásukat a kormányzóról szóló beszámoló kedvéért. Schwarzenegger távol maradt Bush eddigi egyetlen kaliforniai kampánykörútjától is. A Times szerint az egész visszavezethetõ arra is, hogy Bush sem állt ki látványosan Schwarzenegger kormányzóválasztási kampánya mellett.

PÉNZRE VÁLTANÁ A TÁMOGATÁST Pedig Bush számára akár létfontosságúak is lehetnek a kaliforniai szavazatok. Az állam masszívan a demokraták felé húz, hosszú évek óta Schwarzenegger vezette az elsõ sikeres republikánus kampányt. A kormányzó támogatása ráadásul más republikánusoknak is sikert jelenthet, az a három párttársa, akiket támogatott a választásokon, jelentõs fölénnyel nyert. Az ugyan nem biztos, hogy a kaliforniai értékrendet nem igazán értõ Bush Schwarzenegger támogatásával nyerne, de anélkül esélye sincs a sikerre. Schwarzenegger a Times szerint ezt láthatóan tudja, és kormányzóként állama javára próbálja fordítani. Mint egy áprilisi nyilatkozatában mondta, „a kaliforniaiak biztosan meghálálnának egy milliárdos szövetségi gyorssegélyt” a novemberi választáson. Forrás: Index

jó ha figyelünk

Az olvasó természetesen emlékszik az idõkre, amikor jó kezekben volt az ország, mert jövõjét azok alakították, akik valóra váltották álmaikat. Nem volt az olyan rég, és ha régen lett volna, akkor is emlékeznénk a jogos felháborodás miatt, ami beborította a sajtót, és amely felháborodás szenvedélyes szószólói valának urak és hölgyek, akiket többek közt ez a szószólás segített hatalomra késõbb. Tök véletlenül rímel olyan nagyon Medgyessy Péter országértékelésére Azzal a reklámmal ugyebár az volt a gond, hogy közpénzbõl igyekezett fényezni egy kormányintézkedés-kupacot, amelyet fellengzõsen Széchenyi-tervnek neveztek el, a terven keresztül pedig magát a jóságos kormányt, az áldott jó kezeket. És mindezt társadalmi célú hirdetés címén. Nem kellett ahhoz Lendvai Ildikó, hogy lássuk az alattomos szándékot, a sanda kétértelmûséget, meg a gyakorlati sikkasztást. Õ meg a többiek majd ahhoz kellenek, hogy megpróbálják bebizonyítani: az Európa-terv reklámozása ezzel szemben nemes, közszolgálati cselekedet, amihez pártpolitikának egyáltalán semmi köze. Eközben persze segget csinálnak majd a szájukból, de legfeljebb húzogatják kicsit a széket a padlón, hátha annak is olyan hangja van. Modern köztársaságot építünk - mondja a szlogen a tévében. Tehát mi, magyarok vagyunk az alany; mit csinálunk? építünk, mit építünk? köztársaságot, milyet? modernet, sej. Miénk, magunknak. Sima elemzés mellett ez is épp olyan ártatlan, mint az orbánista változat, és természetesen tök vé-

letlenül rímel olyan nagyon Medgyessy Péter országértékelésére, amirõl pedig azt hittem, hogy inkább feledtetni akarják majd, mint felidézni. Na jó, ez egy olcsó poén, hiszen világos, hogy ha végre ki bírtak találni két darab hívószót, akkor azok belekerülnek minden beszédbe és minden kormányreklámba és minden félrecsúszott nyakkendõre. Ha eredmény nem nagyon akad, akkor marad a terv. Két értelmezés van: egy sandán vigyorgó, álságos, suta nyelvészkedõs, meg egy olyan, amit minden normális ember elsõre megért, hiszen ez volt a cél: az ország jelenlegi vezetése elkötelezetten munkálkodik azon, hogy Magyarország modern köztársasággá váljon. Mind a modern, mind a köztársaság pozitív, jó dolgok. Ajánlott kifejezések még: dúsabb, új, garancia, piacvezetõ, csúcstechnológia, friss, „de most itt van“ - hopp, ezt már megtalálták: itt van Európa. A következtetés: jelenleg jó dolgok történnek ebben az országban, és késõbb még jobb lesz, tehát aki ez ellen szavaz, az valahol hülye, és keressen magának egy kötelet. Az ilyen reklám természetrajzához egyébként hozzátartozik, hogy jellemzõen választások elõtt jelenik meg, illetve amikorra a kormánykoalíció tudatosította magában, hogy vesztésre áll, és azt a választ bírta adni a kihívásra, hogy akkor kommunikáljuk eredményeinket. Eredmények pedig mindig vannak, Rákosi és Szálasi alatt is voltak eredmények, ha más nem, az arcvonal-kiegyenesítés. Ha meg eredmény nem nagyon akad, akkor marad a terv és a magyar akarat.

Ismét szórólapkampányt indított az MSZP az Európai Parlamenti választásokra. Az A5-ös méretû, 15 oldalas, fényes brosúra szerint a szocialisták vitték be Magyarországot a NATO-ba, õk vitték be az országot az EU-ba, továbbá az MSZP képviseli a leghatékonyabban a magyar érdekeket, és õk biztosítják az „MSZP-kormány“ és az MSZP európai parlamenti képviselõinek együttmûködésével Magyarország sikerét. A szocialisták a napokban ismét szórólap-terjsztésbe kezdtek. Az „A sikeres európai Magyarországért“ címet viselõ A5-ös formátumú brosúra hátoldala szerint az MSZP kormánya vitte Magyarországot az EU-ba, igaz, a második oldalon található Medgyessy-idézet, a dicsõséget 10 millió magyarnak tulajdonítja, amely szerint „tízmillió magyar ember dolgozott érte“. A szórólap hátulján az olvasható, hogy „az MSZP kormánya vitte Magyarországot a NATO-ba“. (A szocialisták valóban jelentõs szerepet vállaltak a csatlakozási tárgyalásokon, de az ország az Orbán-kormány idején lett tagja a NATO-nak.)

BEZZEG PÁRT A szórólapból azt is megtudhatjuk, hogy az MSZP (...) más pártokkal ellentétben õszintén hiszi, hogy hazánk sorsa és jövõje összekapcsolódik Európa sorsával", hogy a párt EP-s jelöltjei „más pártokkal ellentétben az EU-ban nem hatalmi vágyaik korlátozását, hanem hazánk jobb, gazdagabb életéjó ha figyelünk

Körülbelül ugyanaz történik tehát demokrácia-deficit dolgában ciklusról ciklusra, de az ugyanolyan történéseket azért lehet tovább osztani. Lehet deja vu, amikor csak úgy tûnik, mintha már megtörtént volna a dolog, de igazából nem. Vagy lehet véletlenek sorozata. És lehet törvényszerûség is. Ha az utóbbi, akkor a magyar demokrácia csúcspontján már túl vagyunk, illetve divatosan sodródunk a politikai világválsággal, amelynek gyökere az embertömeg feltételezett vagy valós ostobasága. Majd az ötven évvel késõbbi pengefalakból kiderül. Ami ebbõl azonnal hasznosítható tapasztalat, az az, hogy itt nem egyszerûen a választási ígéretek teljesítésének elmaradásáról van szó, hanem politikai döntésekre vonatkozó ígéretekrõl, amelyek nem azért nem valósultak meg, mert elfogyott a pénz, vagy fokozódott a nemzetközi helyzet. Azért nem, mert úgy döntöttek, hogy mégiscsak megleszünk mi üvegzseb nélkül, mégiscsak jobb nekünk, ha az államkincstárnál fogva húzzuk ki magunkat a mocsárból, és jobb, ha a tévében is megvetjük a lábunkat. Eszerint az ellenzék, amikor a demokrácia játákszabályait kéri számon a hatalmon, fennhangon elítéli ugyan a brutális bodicseket, magában viszont azt mormolja: de szép szabálysértés, ezt majd kipróbálom én is. Aztán kormányra kerül, és megteszi. Miért ne tenné? A fent említett világválság pont abból áll, hogy fontos dolgok sem számítanak, ha van helyettük marketing. Még ha maga a marketing léte is a fontos dolog. Forrás: Tóta W. Árpád – Index

nek lehetõségét látják, akik “üres szólamok, vádaskodások helyett tetteikkel szolgálják nemzeti érdekeinket", továbbá másokkal ellentétben nem pökhendiek, nem arrogánsok, viszont felkészültek és határozottak.

AZ ISMERETLEN FÉRFI A szórólap jelentõs részében a szocialisták a Fideszhez képest hartározzák meg magukat, továbbá felsorolják az elmúlt két év eredményeit béremeléstõl, ingyenes tankönyvön át az autópálya-építéseket is magában foglaló Európa Tervig. A fényképeken mosolygó és öregasszonnyal puszilkodó Medgyessy Péter, „a nép közé vegyülõ“ Lévai Katalin, Kósáné Kovács Magda látható, valamint a kiadvány meghatározása szerint az „MSZP két, világszerte ismert és elismert“ politikusa, Kovács László és Horn Gyula Gerhardt Schröder német kancellár társaságában, akinek a neve azonban lemaradt a papírról. Alig két hete az MSZP újra kiadott egy Tények és hazugságok címû kampánybrosúrát, csak míg 2001-ben még ellenzéki pártként igyekezett a Fidesz állításait cáfolni, addig ma kormánypártként teszi ugyanezt. Ebben a szocialisták sorra vették az ellenzéki bírálatokat és választ adtak azokra az otthonteremtéstõl, az államadósságig nyolc témában. Forrás: Index

25

Interjú Vona Gáborral, a Jobbik alelnökével a párt elõtt álló feladatokról – Milyen eredményt várnak az EP-választásokról való távolmaradást szorgalmazó kampányuktól? – A Jobbik egy alacsony részvételt tartana kívánatosnak, mert ezzel a társadalom két üzenetet is tolmácsolna. Egyet a parlamenti pártok felé, jelezve, hogy a fejük felett levezényelt, a csapnivalóan rossz feltételeket eredményezõ és felkészületlen uniós csatlakozással a jelenlegi formájában elégedetlenek, és ezért a felelõsség a jelenlegi és korábbi kormányokat, valamint a Parlament egészét terheli. A másik üzenet Brüsszelnek szólna, és a csatlakozási szerzõdés néhány, bennünket súlyosan érintõ fejezetének újratárgyalásához adna társadalmi nyomást. Úgy érezzük, hogy az embereknek hamis elvárásaik vannak a csatlakozást illetõen. Egy nemrégiben végzett kutatás szerint az emberek a nyugdíjak és az egészségügy területén várnak jelentõs változásokat május elseje után. Ez megdöbbentõ és tanulságos adat, hiszen ezeken a területeken az Unió nem hoz változást, legfeljebb negatív irányút a költségvetés szûkülõ mozgástere miatt. A Jobbik nem tekinti lezártnak a csatlakozást, ezért a június 13-i választást, amelyen a szavazók legitimálják a jelenleg ránk erõszakolt állapotot, idõszerûtlennek tartja. A jelenlegi legfontosabb nemzetstratégiai feladat a csatlakozási szerzõdés újratárgyalása. És most nem is részletezem azt, hogy teljesen mindegy, melyik 24 képviselõt küldjük abba az EP-be, amely nem más, mint az Unió sóhivatala. A június 13-i választás ilyen értelemben nem az emberekrõl és Magyarországról, nem rólunk szól, hanem a pártokról, akik kapnak egy lehetõséget, hogy közpénzeken verjék a mellüket és gyalázzák egymást, miközben közös felelõsségük van azért, hogy az ország ide jutott. – Mi az, amit sikernek könyvelnének el? – Egy húsz-harminc százalékos részvétel mindenképp intõ jel volna, és óriási siker, de ennek a jelenlegi helyzetben egyáltalán nincs lehetõsége. A parlamenti pártok a tömegtájékoztatást a kezükben tartva elhallgatják az emberek elõl a választás valódi tétjét, hiszen ha erre fény derülne, azzal el kellene ismerniük közös felelõsségük terhét, azt hogy feladták saját hazájuk érdeke26

Vona Gábor, a JOBBIK egyik alelnöke

it. A választási kampányban mindkét oldal belpolitikai bosszúvágyat forral majd, ezért viszonylag magas részvételre számítok. Ebben a helyzetben már az is sikernek tekinthetõ, ha a Jobbik országosan meg tudja jeleníteni saját álláspontját. Erre egyébként reális lehetõség van. A rendelkezésünkre álló néhány millió forintból több százezer szórólappal, plakáttal, matricával, valamit rengeteg politikai fórummal fordulunk a magyar társadalom jobbik részéhez. – „A MIÉP helyét a Jobbik Magyarországért Mozgalom veheti át a jövõben, amely már most nagyon határozottan és keményen képvisel olyan ügyeket, amelyeket korábban Csurka István pártja is felvetett, de mindezt a MIÉP-et jellemzõ durva felhangok nélkül teszi.” – mondta Stumpf István egy évvel ezelõtt. Mennyiben célja ez a szerepátvétel a Jobbiknak, illetve megváltozott-e azóta a viszony a szintén EU-ellenes MIÉP-pel? Fontosnak tartja-e a Jobbik a „szalonképes” politikai viselkedést? – A Jobbik szándékosan nem kívánja önmagát a rendszerváltoztatás óta elhasználódott politikai garnitúrához mérten megfogalmazni. Van egy nemzeti, keresztény értékrend, amelyet képviselünk, van egy politikai program, amelyet kidolgozunk, van hiteles tagságunk, és ezek alapján szeretnénk megjeleníteni, mi is a Jobbik. A politikai koordináta-rendszerben való találgatást meghagyjuk a politológusoknak.

A MIÉP-pel a viszonyunk hûvös. Csurka István a lapjában rendszeresen gyalázkodó cikkeket közöl a Jobbikról, ami azért is sajnálatos, mert a Jobbik valóban több olyan kérdést vállalt fel, amelyet korábban a MIÉP. A Jobbik a jövõ pártja, a MIÉP a múlté. Kár, hogy ennek a váltásnak ilyen csúnyán kellett megtörténnie. A „szalonképesség”-re nem törekedünk, mert az relatív, és nagyon gyakran csak arra szolgál, hogy a pártok egymást címkékkel lássák el. Ha van egy kérdés, amelyet képviselni akarunk, nem mérlegeljük, hogy ezt majd az ellenoldal szalonképesnek tartja-e. Persze az alapvetõ emberi normákat kötelezõnek tartjuk magunkra nézve, ezért sem hallani olyat, hogy a Jobbik személyeskedõ vitákba bonyolódik. Általában konkrét kérdések köré csoportosítjuk a mondanivalónkat. – Tudatosan keresi-e a Jobbik azokat a témákat, amelyekben egyszerre konfrontálódhat a jelenlegi kormánypártokkal és a Fidesszel? (pl. EU-ellenesség, az iraki háború elleni fellépés, Kondor Katalin, David Irwing és az Éjjeli Menedék védelmezése stb.) – Úgy érzem, hogy a jelenlegi politikai garnitúra összenõtt. A korrupció, az elmúlt tizenöt év, az uniós csatlakozás olyan mélyen átszõtte a pártokat, hogy szinte már egy nagy egészet alkotnak. Mondhatnánk úgy is, hogy ma Magyarországon egy „négyarcú egy-párt” ül az Országgyûlésben. A viták látszólagosak, a valódi kérdések a színfalak mögött vagy a parlamenti büfében konszenzussal dõlnek el. – Mennyiben tartja fontosnak a Jobbik a politikai marketinget? Tudatosan használják-e ezt az eszközt céljaik elérésében? – A politikai marketinget egy bizonyos mozgástéren belül nélkülözhetetlen eszköznek tartom. Ám nagyon fontos, hogy ne váljon rögeszméssé a marketingszemlélet, mert az elõbb-utóbb a kitûzött célok, a képviselt értékrend elhalványodásával, végül eltûnésével jár. Ezt látjuk az Egyesült Államokban, és ez a tendencia Európában, így Magyarországon is. Nem úgy választunk politikai témát, hogy annak mekkora a marketingértéke, hanem egy belsõ iránytû alapján. Aztán ehhez a döntéshez hívjuk segítségül a politikai marketing eszköztárát. Forrás: Jobbik.hu

jó ha figyelünk

Ezen amatõrök lehetõségei elenyészõek a mindenkori hatalmon lévõk, a profi politikusok lehetõségeihez képest

Az APEH Üldözötteinek Szövetsége (APÜSZ) rendkívül figyelemreméltónak tartja Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének a Hír tv-ben elhangzott, a „vörös polip” természetrajzáról szóló azon állítását, miszerint: „valahol a magyar államéletben vannak olyan szervezett csoportok, amelyek nagy értékû közpénz eltulajdonításában nyújtanak idõnként jogalkotási segitséget is. Ezt biztosan tudjuk. Ezt többször elmondtuk a parlamentben is. Tudnunk kell, hogy kik ezek az emberek, mi ez a hálózat, ki a feje és honnan mozgatják.” A volt miniszterelnök ezzel nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a törvényhozás, a magyar parlament a bûnözés szolgálatában áll. Az APÜSZ nem vitatja ezen állítás érvényességét, csupán némi finomítást tart szükségesnek, mégpedig azt, hogy ez a mechanizmus Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt is mûködött, sõt az azt megelõzõ kormányok alatt is, és amit az APÜSZ folyamatosan szóvá is tett. A helyzet most annyival lehet súlyosabb, amennyivel az MSZP úgynevezett „társa-

dalmi beágyazottsága” mélyebb, és emiatt szorosabb az összefonódás a nagypolitika és a gazdasági élet között. Ebbõl a szempontból értelmezhetetlen az a közkeletû állítás, hogy a bûnözés elérte a nagypolitikát. Nem érhette el, hiszen onnan indult. Az igazi nagy akciók: a privatizációs visszaélések, az olajszõkítések nagy tételben, a sorozatos bankbotrányok, Európa legdrágább autópályáinak építése körüli törvénysértések nem véletlenül maradtak kiderítetlenek. Természetesen a jól bejáratott pályákat idõnként mások – nem pártközeli érdekeltségek, sõt bizonyára bûnözõk is – igénybe vették. Mivel azonban számukra nem adatott meg, hogy kapcsolati tõkéjüket hasznosítsák, így kénytelenek voltak a hagyományos, primitív készpénzes korrupcióhoz folyamodni. A magyar politikai elit farizeus módon csupán ez utóbbi változatot nevezte, és nevezi bûnözésnek. Holott ezen amatõrök lehetõségei elenyészõek a mindenkori hatalmon lévõk, a profi politikusok lehetõségeihez képest. Az igazi nagystílû bûnözés az, ha a magyar parlament meghoz-

za a visszaéléshez szükséges törvényeket – mint ahogyan arra Orbán Viktor is utalt idézett nyilatkozatában. Az APÜSZ úgy véli, hogy ennél súlyosabb vád nem nagyon hangozhat el egy parlamentáris demokráciát illetõen. Különösen, ha a törvényhozást mozgató „hálózat” esetleg lemerült magyar, vagy netán külföldi titkosszolgálatokat takar. Éppen ezért az APÜSZ szerint elkerülhetetlen, hogy az Országgyûlés a lehetõ legkomolyabban vegye a volt miniszterelnök állítását, és érdemi vizsgálatot indítson. Szerdahelyi Szabolcs, az APÜSZ elnöke

1. megjegyzés: Az APEH Üldözötteinek Szövetsége (APÜSZ) jogi személyiséggel nem rendelkezõ társadalmi mozgalom. 2. megjegyzés: Az APÜSZ 2000. október 5-én Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bírósága elõtt pert nyert a Magyar Állam ellen. Forrás: Dominium

Vörös polip: A beágyazódás pillanata jó ha figyelünk

27

Budapest fõpolgármestere az Európai Parlamentbe tart. A legújabb közvélemény-kutatások szerint van is némi esélye. Kérdés ugyanakkor: mi lesz Budapesttel, ha õ hetente több napot külföldön tölt? Mi lesz tehát azzal az egykor szép európai nagyvárossal, mely sokak szerint egyre inkább lemarad a régióban a fõvárosok versenyében? Hogyan lehetne cselekvõképesebbé tenni a városvezetést, hogy ne csak kormányzati pénzekben bízzanak? Milyen területeken kellene rohamléptekkel behozni a lemaradást? Mi lesz például az útfejlesztésekkel, a tömegközlekedés javításával? A bõrükön érezhetik-e majd a budapestiek, jobb lesz-e a közérzetük, könnyebbek lesznek-e a mindennapjaik, ha fõpolgármesterük Brüsszelben és Strasbourgban dolgozik? A Háttér vendége volt Demszky Gábor, Budapest fõpolgármestere. – A Medián legutóbbi felmérése azt mutatja, hogy a két kisebbik parlamenti párt közül egyedül az SZDSZ-nek van esélye bejutni az Európai Parlamentbe. Egy képviselõt juttathat be a Medián szerint. Ha ez megvalósul, akkor ön biztos elmegy Budapestrõl. – A közvélemény-kutatások szerint egy képviselõhelyünk biztos, de az én véleményem szerint valószínûleg két képviselõhelyünk lesz az Európai Parlamentben. Én nem megyek el Budapestrõl. Itt maradok, tehát fõpolgármesterként tovább folytatom a munkámat, sõt, újraindulok a 2006-os választáson. És a két feladat közül, hogyha fontossági sorrendet kellene mondanom, természetesen továbbra is a fõpolgármesteri munka lesz a fontosabb. Emellett a magyar városok – és nem csak a fõváros képviseletében, tehát 6,5 millió magyar állampolgár képviseletében fogok lobbizni az Európai Parlamentben azért, hogy a városoknak Európában, és így a magyar városoknak is több forrás, több pénz jusson. – Azt tudjuk, hogy 20 százalék jut az európai nagyvárosoknak, 80 pedig vidékfejlesztésre. Nem túlságosan naiv azt képzelni, hogy meg tudják változtatni ezt az álláspontot? Az uniónak ezt a meggyökeresedett, több évtizede létezõ álláspontját? – Az unió nem egy kész épület, amelybe mi beköltözünk, vagy egy hajó, amely bizonyos irányba halad, s ezen mi nem tudunk változtatni. Az uniót újra fogjuk most építeni. Az újraépítés elvei vitában kristályosodnak ki. Én azt remélem, hogy lesz az uniónak hamarosan alkotmánya, s emiatt a szerkezet meglesz. A stratégia azonban még hiányzik. Ezen a stratégián vitatkozunk. Én azt tudom mondani, hogy ebben nekem óriási szövetségeseim vannak: Párizs, Róma, Varsó, Bécs, hogy csak a legnagyobb városokat említsem. Ugyanezekkel a problémákkal küszködnek, mint Budapest, vagy a magyar városok általában. Tehát nekem ebben az ügyben 350 millió európai városlakó a szövetségesem. Teljesen reális célkitûzésért harcolok. – A közlekedésfejlesztés konkrétan mit jelentene? Mert azért nem ugyanaz Bécsben vagy Londonban az úthálózat. 28

– Tudok olyan európai városokat, ahol még rosszabbak az utak, mint Budapesten. Mi a középmezõnyben foglalunk helyet. Egyetértek, a kormány nagyon kevés pénzt ad erre, ezen változtatni kell és ez a mi dolgunk itthon. A fõváros nem vár senkire. A fõváros teszi a dolgát azok között a keretek között, amit a kormány és a magyar Országgyûlés határoz meg. És természetesen szót emel a fõváros vezetése azokban az ügyekben, amelyeket nem tud megoldani egyedül. Most már nemcsak itt Budapesten a magyar kormánnyal szemben, hanem Brüsszelben is azon a fórumon, ahol például eldõl az, hogy az autópályák építésére, az országos közúthálózat fejlesztésére mennyi támogatást ad Brüsszel. Ez kiválthat más olyan összegeket, amelyeket itthon egyébként aztán majd város-rehabilitációra vagy az utak fenntartására lehet fordítani. – Az utak állapotát csak azért említettem, mert ugye napokig téma volt, hogy Demszky dudált ahelyett, hogy megcsináltatná a kátyúkat Budapesten. Nem érzi azt utólag sem, hogy öngólt lõtt azzal, hogy kiment egy út mellé és ott elkezdett dudálni? – Öngólt a kormány lõtt akkor, amikor erre a feladatra nem hagyott pénzt az önkormányzatoknál. Öngólt lõ a magyar költségvetés minden évben, amikor kifosztja az önkormányzatokat. Elviszi innen a pénzt, a személyi jövedelemadót, a többi adót. Egyre kisebb részét hagyja az általunk megtermelt GDP-nek a városokban. Nemcsak Budapesten, a városokban, amikor az önkormányzatokra feladatokat ró, és az önkormányzatok ezeket a feladatokat nem tudják megoldani. Ha ez így marad, ez a kormány meg fog bukni. Erre nekem ez a válaszom. Tehát a kormánynak önérdekeke az, hogy ezen a helyzeten változtasson. – De hát az SZDSZ is benne van a kormányban. Nem tud ön valamit elérni, hogy változzon ez a helyzet? – A súlyának megfelelõen tud elérni célokat. Az SZDSZ legfontosabb célja az adócsökkentés. Ezen a téren nagyon sokat elértünk és el is fogunk érni. A jövõ évben csak akkor fogadunk el költségvetést, ha a személyi jövedelemadó csökken. Az SZDSZ adóreformot tervez önkormányzati területen is. Nevezetesen azt, hogy a társasági adó az iparûzési adóból levonható legyen, ezáltal a vállalkozók terhe csökkenjen, tehát kevesebb adót kell-

jen fizetni Budapesten és más településeken is. Ez az SZDSZ-nek a legfontosabb politikai célkitûzése. – Említette a lobbi tevékenységet. Nyilván a budapestiek majd mérlegre teszik, hogy ön hogyan végzi ezt a munkát. De elsõsorban úgy tudják mérlegre tenni, hogyha a mindennapjaik egy kicsit mások lesznek. Úgyis mondhatnám: hogyha az életminõség végre javul Budapesten. Mi az ön szerint, ami már az elsõ hónapokban esetleg érezhetõ lesz itt a fõvárosban, annak kapcsán, hogy ön kinn lobbizik Brüsszelben? – Semmi. Néhány hónap alatt nem fog változni semmi. Az Európai Unió alkotmánya sincs meg. Az Európai Unió 2007 utáni tervidõszakáról beszélünk. Biztos, hogy amit az ország már elért, azok a források be fognak kerülni Magyarországra, azt csak pályázni kell megfelelõen. Én azt remélem, hogy az ország fog tudni élni azokkal a lehetõségekkel, amelyeket a csatlakozási tárgyalásokon a tárgyaló delegáció az ország számára kiharcolt. Érezhetõ változás Budapesten évek alatt lesz. Érezhetõ változás az lesz, hogy megépül a 4-es metró, hosszabb nyomvonalon épül meg reményem szerint, mint ahogy most tervezzük. Ezt hamarosan reményeim szerint be tudjuk jelenteni. Érezhetõ változás az lesz, hogy a városi közlekedésnek talán lesz állami költségvetési támogatása rendszeresen minden évben, és ezért a BKV jobb szolgáltatásokat tud nyújtani. Érezhetõ változás lesz az, hogy a 2-es metrót fölújítjuk, a nemcsak korszerû megállók lesznek, hanem korszerû szerelvényeken közlekedhetünk. Érezhetõ változás lesz, hogy a jövõ év végétõl elkezdi a Siemens szállítani reményeim szerint az új villamosokat. – Említette, hogy ha nem változtat a kormány a mostani önkormányzatokkal szembeni politikáján, akkor meg fog bukni. Min kellene változtatni? Lát ön arra esélyt, hogy változtassanak most, amikor minden területen szigorítanak? – Igen. Errõl sokszor tárgyaltam az elmúlt hónapokban a miniszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel is. A szigorítások együtt járhatnak reformokkal, amelyek a várost, s a városokat szolgálják, és ezekben megegyezések születtek közöttünk. Ez azt jelenti, hogy komoly bejelentések várhatóak, a kormány és a fõváros érdekei azonosak. Egy dolgot politikailag világosan kell látni: 1998-ban és 2002ben is a választások itt dõltek el Budapesten. Ez így lesz 2006-ban is, a budapestiek fogják eldönteni. Aki Budapestet birtokolja, annak van esélye arra, hogy kormányt alakítson, aki Budapestet elveszti, az elveszíti az országot. Támogatni kell a városi tömegközlekedést, élhetõvé, lakhatóvá tenni a városokat, fenntartható fejlõdést biztosítani. Nem kifosztani elvont célok, soha nem megvalósítható célok érdekében. Szeretném ugyanis, hogyha a budapesti várospolitika nem pártpolitikai erõvonalak mentén mûködne. Szeretnénk kilúgozni a pártpolitikát – amennyire lehet – Budapestrõl. Ez lenne a város érdeke. Forrás: Magyar Rádió Online

jó ha figyelünk