FETYKÓ JUDIT Ausztrália messze van

FETYKÓ JUDIT

Ausztrália messze van Színpadi játék

2

FETYKÓ JUDIT

Ausztrália messze van Színpadi játék

3

Korrektor:

Darvas Judit Lektorálta:

Bárdos László PhD

Ez a mő részt vett 1998-ban a budapesti drámapályázaton. Papír formája a többi beküldött darabbal együtt a Fıvárosi Szabó Ervin Könyvtár állományába került.

Budapest / Sátoraljaújhely 2012

4

FETYKÓ JUDIT Ausztrália messze van Színpadi játék

Szereplık: UNGVÁRI PÉTER

40 év körüli, bénulásos betegsége miatt nehezen,hajlottan jár. Író.

OLGA

Péter felesége

CSORBA LAJOS

Péter barátja

FEKETE ILDI

Olga barátnıje

BALÁZS KATI

Olga és Ildikó barátnıje

VAJDA ZOLI

Péter és Lajos barátja

Játszódik Lajos és Péter házában, az 1990-es években

5

I Hétvégi társaság Lajos házában. Ildi, Olga, Lajos, Péter, majd Kati

A házban a bútorok még nincsenek végleges helyükön, a használati eszközök részben vannak kicsomagolva. Középen fotelek, asztalka, dobozok egymáson, kinyitott dobozokból ruhák, tárgyak részei látszanak, székek. Földön kupacokban könyvek. Számítógép, oldalt egy asztalon, bekapcsolva; televízió. Hátul középtıl balra nagy ajtó a hátsó szobába. Jobbra középtıl oldalra széles ajtó a kert felé. Látszik a lejárati lépcsı. Szereplık tetszılegesen, helyzetnek megfelelıen helyezkednek el.

*

PÉTER Látjátok! Ezt, ezt hívják nemes opálnak. Drágább az aranynál… (Ildi kezébe ejti) ILDI Még sose láttam ilyesmit. (forgatja a kezében) Ma szinte semmit sem találtatok. 6

LAJOS Erre két hete találtunk rá. Abban a nagy esıben. Kint maradtunk. PÉTER Én vagyok a hibás (nevet). Ezt a hibát idézıjelben értsd! Nem éreztem az idıt. LAJOS Én sem. Csak a teret éreztem. Mindig rájövök, merre kell menni. Még sose tévedtünk el. Péter az óra, elég pontosan jár… Én a térkép. PÉTER Pontosan… de akkor eltévesztettem az idıt. Annyit jártunk, hogy az órám (fejére mutat) megzavarodott. OLGA Meg a más is megzavarta. Végül, ezért találtátok meg az opált. Ha visszafordultok, nincs opál. Nincs opál, nem horzsolod össze a kezed, nem fázol meg. PÉTER Nem fordulok vissza. Sose fordulok vissza. Hát nézzetek rám! Kész hegymászóbajnoknak látszom. Rólam mintázták! Ma nem bírtam az iramot. Sokkal nagyobb területet is bejárhattunk volna… OLGA Ezzel a fáradsággal lekaszálhattátok volna a füvet mindkét telken. (Ildinek mondja): Köbméterszám lapátolják a földet, törik a követ, meg magukat. Aztán nem találnak semmit. Ma láthattad. PÉTER A hit, drágám. A hit! A hit, hogy találunk, ma megtaláljuk. Hegyi kristály azért mindig van. Holnap kaszálok. OLGA A múltkor is! (Ildinek) Vajda Zolinak van egy valódi aranyrögje. Ausztráliából hozta, ott volt aranyat ásni. Fel van az az aranyrög erısítve egy láncra, egy valódi aranyláncra. A nyakában hordja. PÉTER Az a kabalája. OLGA Megtréfálta vele azt a két aranyásót. Betette a patakba, ahol a kövek közt szoktak keresgélni. A Peti azt hitte, igazán megtalálta. Nem mert hozzányúlni. Csak kiabált, ordított, hogy mindenki menjen oda. Aztán jól összevesztek. Majdnem egymásnak mentek a végén. 7

PÉTER Ha már így elárultál Ildinek… Valóban azt hittük, igazi aranyrög. Ki a csuda gondolat volna, hogy a végén lánc van. Még jó, hogy el nem sodorta a víz, akkor szitálhattuk volna a homokot le a folyóig. KATI (Lassan jön a kert felıl. Kosarat cipel. Péter látja, a többiek nem. Hátulról kapja a fényt.) KATI Itt van a mesekosárka! Talán a Piroskáé… igen megnehezedett az úton. Ki segít továbbvinni? (Közben beér, leteszi a kosarat az ajtó sarkához.) Szervusztok! (A nık összepuszilkóznak) PÉTER Hát te? Csak nem rászántad magadat? KATI Még tegnap este sem volt biztos, minek ígérgessek? (közben Lajoshoz megy) Na, te újságíró! Szervusz! Balázs Katalin. Ha már te nem jössz üdvözölni…. LAJOS Csorba Lajos. Megismertelek a hangodról. Egészen meglepett… Isten hozott ebbe a rendetlen házba. Itt még semmi nincs a helyén. PÉTER (közben a kosarat vizsgálja) Mit cipeltél? Csak nem bor? Saját bor? Abból hoztál? KATI Az, saját termés, ki ne borítsd a levest, az is van mellette. PÉTER Megkóstoljuk! (Poharakat keres egy dobozban.) Te Lajos, csak ennyi poharad van? Ott a termés Ildinél! Nézd meg! Opál! Igazán az! OLGA Leülhetnétek. Fotel, szék, az van. (Péter töltöget) ILDI Nézd! Nemes opál. Hogy ezek a fiúk mi mindent mondanak róla. KATI Szép. Mi van a vödörnyi aranyröggel? Megtaláltátok? 8

LAJOS Még nem. Nem jöttél segíteni… (iszik) Jó borod van. Tölgyfahordó, legalább két éves. A nap van benne, egészen a nap. KATI Három éves. A többi talált. ILDI Borod van? Saját? (Kati bólogat) Nem is tudtam, hogy értesz a borhoz. KATI Csak úgy teszek, mintha tudnám, hogyan kell bort csinálni. OLGA Mit cipeltél? Nehéz ez a kosár. (Felemeli, beviszi az asztalhoz, kirakosgatja a benne levıket) Ez még meleg. Valami leves. KATI Lalinak. Babgulyás. Fél éve megígértem, hogy fızök neki egy gulyást, ha itt lesz. Tegnap megtudakoltam Pétertıl, hányan leszünk ma, ezért a nagy fazék. LAJOS Mindig megtartod az ígéreteidet? KATI (bólint) Ezt nem tudhatod, Ildikó, mostanáig csak telefonból ismertük egymást Lajossal. Dolgozott egy írásomon, aztán amikor megkérdeztem; mit kér érte, kinevetett. Magam ajánlottam a levest. LAJOS Így még senkivel össze nem vesztem, mint veled. Egy pillanat alatt. Ritka erıszakos vagy… PÉTER Képzeljétek, a Lajos azt hitte, Kati valami húszéves csirke. Meg is mondta neki, hogy csak a fiatal kora miatt lehet ilyen lobbanékony, s minden bőne meg van bocsátva… Meg olyanokat írt neki, hogy ne csodálkozzon, ha ezzel a stílussal elmennek mellette, fölötte, meg hasonlók. (nevet közben) Mert ez a bohóság, meg az egész a fiatalkor miatt van, és az idı majd csiszol rajta. Még hogy elmennek felette… Hüm. Felette… Na, Lajos ezt te másként gondoltad, a felettét, meg ezt az alapos körüljárást. KATI Aztán kiderült, hogy ugyanabban a hónapban születtünk, egymás utáni napon van a születésnapunk. Persze ez 9

csak jóval késıbb került napirendre. El sem hitte talán máig, hogy inkább majdnem az anyja lehetnék. Azóta szóba sem állt velem. LAJOS Most pótolni fogom. Az évek meg… Hát nem is tudom, annyira irreális, hogy ennyi év lenne. KATI Tagadhatatlan, néhány évtizeddel kullogsz utánam. Az idıt nem kell pótolni. Pótolja az magát. PÉTER Nono! Elıbb energiát pótolunk! Együnk! Aztán még ráértek tovább öregedni. OLGA Lajos, segíts megkeresni a tányérokat. Képtelenség eligazodni ezekben a dobozokban. LATI Meddig maradsz a hegyekben, Lajos? LAJOS Úgy néz ki, végleg. (közben elıszedi az edényt, Olga, Ildi ki, ajtó nyitva marad) KATI Úgy néz ki? LAJOS Szép ez a helye. Csendes a falu, békés. Mi kell még egy magamfajtának? Elegem van a világból. Elegem van magamból. Ezt a kevés embert még el tudom viselni. Ezek meg engem. KATI Aztán mit akarsz te itt? Olyan habókos, fura figura van a faluban elég. Neked nagyváros kell, nyüzsgés, emberek, hírek. Ez nem a te világod. LAJOS Ezen már túljutottam. Mindent felszámoltam magam mögött. Válás… Hagytam, hogy a gyerekemet örökbe fogadja a feleségem mostani férje. Hiszen egy gyerek nem élhet tudathasadásban, nem keresheti, hány apja van. Sokáig meg sem értené… itt csend van. KATI Csend. Biztosan csend van? Télen mi lesz veled? Rászoksz a pálinkára? Az egész faluban fızik a szilvát. Mi a frász-fenét csinál faluban a férfiember a hosszú téli estéken? Nem tudod? (Lajos vállat von) Iszik. Jó, esetleg te, majd nézed a számítógépen a világot. A net mindet házba hoz. Míg rád nem jön megint a mehetnék. 10

LAJOS Annyi feldolgozatlan írásom van. Most lesz idım befejezni. Aztán látogatók is jönnek… Igaz, én ki nem állhatom a vendégeket, ahogy ezt már a telefonban is megmondtam. Vendégségbe se szeretek menni. Ide mindenki jöhet, aki barátom, de az nem vendég, az barát. Senkit nem hívok, de az ajtóm nyitva. PÉTER Kész ambivalencia, meg mellébeszélés. Micsoda barát az ilyen! Idehív, aztán meg azzal dicsekszik, hogy nem szereti a vendégeket! Erre nem iszok! KATI Erre az invitálásra kiket vársz! Vagy egyedül vagy, és tőröd a magányt, vagy valakit vársz, azt meg elriasztod ezzel. PÉTER Mindig ilyen, mióta csak ismerem. Jár a szája, közben azt lesi, mikor nyitja rá valaki az ajtót. Még a kettınk megismerkedése sem volt sima. Három éve, egy nyári este állt a kapuban, sárosan, ahogy a kövezésbıl hazaértem; bambultam, néztem a hegyek felett a napnyugtát, mikor idejött két fickó, ı volt az egyik. Erre ez azt mondja: keresünk ebben a faluban egy embert, aki valami író, meg kıgyőjtı, olyan habókos fazon, mővészféle. Bámulnak rám, ezzel a szép atléta alkatommal sehogy nem hasonlítottam arra, akit kerestek. Aztán néz, meg várja, hogy, na mi van te ágrólszakadt vidéki, van-e válasz. Mondom neki, hogy megtalálták. Akkor még jobban néznek, nagy sokára leesett neki, hogy engem keresnek. LAJOS Rég volt. Azóta sok minden megváltozott. Jó lesz itt, a csend, a táj, aztán… Nincs miért visszamenni. OLGA (beszélgetés közben jön-megy a két szoba közt) Míg fel nem lobban valami a fejedben, addig. KATI Mi elıl, ki elıl futsz ki a világból? LAJOS Már nem futok. Ezért álltam meg itt, ebben az isten háta mögötti faluban. PÉTER Ausztráliába készül. Mióta Vajda Zoli megtalálta azt az aranyrögöt, a Lajos is be van sózva. Meg én is… 11

OLGA Mire való ez az idıpocsékolás? Várnak a kenguruk, az ıslakosok, a többi aranyásó. Rég el kellett volna indulnod! Ott a helyed! Kár az elvesztegetett napokért! Pétert meg hagyd békén, az nem neki való! Ne bujtogasd! PÉTER Hozok még egy kis bort. (Átmeneti csend) LAJOS (Katinak) Kíváncsi vagy az írásaidra? A gépben vannak. Megnézheted… KATI Azok már nem az én írásaim. Átírtad. Semmi közöm hozzájuk. LAJOS Ezt ne mondd! Átírásról szó sincs. Azt én is mélyen elítélem. Csak így más. Jobb. Ha meg akarod jelentetni ıket, sokat számít, hogy mindig minıségi munkát adj ki a kezedbıl, tökéleteset. KATI Lássuk! LAJOS (A számítógép elé ül, mutatja a dokumentumokat.) Például ez! KATI Tovább! Igen, mehet. Elolvastam. Tovább! LAJOS Gyors-olvasol? KATI Gyors-olvasok. Elég! Iszonyú. LAJOS Kár, hogy Peti elmondta. Jobb lett volna, ha nem kottyantja ki. KATI Te magad mondtad el, vagy fél éve, telefonban. LAJOS Így sose találsz rá kiadót. KATI Lehet. Így nem kell kiadni. Ez nem én vagyok. Ezek a szavak nem is azt jelentik, amit az én szavaim. És a címe! Az nem véletlenül „ötszázadik év”. Tudod, mi van akkor? LAJOS Nem találtam ki, mire gondoltál? KATI Nem. Akkor születik újjá egy pillanat alatt a fınix. Tudod, a régi mese. A semmi és a minden egy pillanatban. Meg 12

ott, az. mi az, hogy regeneráció? Regenerálódik egy darab szövet, ha tud. De a hamujából újjászületı fınix? LAJOS Nem fejezted be a történetet. Nincs lezárva. KATI Nem érted a történetet, ami a lényeg, azt nem érted. LAJOS Feldühíttettelek. Sajnálom. Biztos lehetsz benne, hogy így soha, sehol nem fog megjelenni. KATI Egészen másban vagyok biztos egy ideje. OLGA Én is egészen másban vagyok biztos veletek kapcsolatban, mennél tovább vitatkoztok. Hagyjátok! Beszéljetek másról. Ne rontsátok el ezt a napot! PÉTER Veszekedés? Ez? Hallanátok, hogy tudnak együtt vitatkozni Vajda Zolival. Majd egymásnak mennek. Itt a borocska. Ez most a lényeg! Egészségünkre! LAJOS Kati, nem iszol velünk? A saját borodat se? KATI Nem. Remélem nem ez a barátság feltétele. LAJOS Ellazít, jó az néha… (nevet) Régebben nem ittam. Az utóbbi idıben jólesik. Átmelegít, ellazít. Nem viszem túlzásba… KATI Igen, az ellazulás, az jó. Legalább ebben egyetértünk. Sok más módja is van, nemcsak a bortól jó. PÉTER Mióta relaxálok, egészen kiegyenesedtem. Kata, ha három éve látsz, azt hiszed, egy összetekert vén majom vagyok. Sokat javultam, mióta megtanultam lazítani. LAJOS Vajda Zoli is ezt mondja. ILDI (középsı ajtón bejön, ajtót nyitva hagyja, ajtó mögött asztal, székek) Gyertek enni! Közben is kicserélhetitek a tapasztalataitokat… Ki ez a Vajda Zoli? Úgy beszéltek róla, mint egy… OLGA Mint egy valakirıl, mint egy hírességrıl. Ki? Ki ez? Vajda Zoli. Neki bejött a siker. Ennyi. LAJOS Kata, szedjél! Vedd át a háziasszonyi teendıket! 13

KATI Átadom Ildinek. Inkább neki kéne ajánlanod… ILDI Már késı. Téged jelölt ki a házigazda! (közben Olga elkezdi merni az ételt, sorba mindenkinek) OLGA Háziúr! Tied az elsı tányér! Ne álljatok itt, mindenki üljön le valahova. LAJOS Finom! Anyám fızött hasonlót… A mai nık már nem tudnak fızni. ILDI Mi régi idıkbıl maradtunk itt, korunk sincs már. OLGA Ha tudom, nem vásárolunk annyit. Jól titokban tartottátok Péterrel ezt a kijövetelt. PÉTER Nem volt biztos. Még tegnap este se tudta biztosra ígérni. ILDI İsszel anyámnál ettünk ilyet, almaszüretkor. LAJOS Szüret, disznóölés… Régi emlékek… PÉTER Ne emlékezzetek! Addig beszéltek, míg kihől. LAJOS (Katinak) Jól fızöl. Hőséges is vagy? Még iszok két pohár bort, és megkérem a kezedet. Térden állva. Ahogy kell. OLGA Csak a babgulyás miatt? Vagy inkább a bor miatt? LAJOS Egyelıre igen, ezek miatt. Egy óra múlva minden miatt. KATI Elígérkeztem. Másét kérd meg! (Péter bekapcsolja a tv-t, Ildi, Olga azt nézik, Olga váltogatja a csatornákat, Lajos Ildi mellé telepszik. Péter egy dossziéban az írásai közt keresgél, Kati kibámul a kertre.) PÉTER Megvan! (kezében egy csomó papírral Katihoz fordul) Ez az! OLGA (a tv-re mutat) Nézzétek! Itt jártunk Péterrel. Milyen szép is volt… Ha nem azok a napok, talán ki sem bírtuk volna azt a sok bajt. PÉTER Kati! Van kedved elolvasni? 14

KATI Tudod, hogy Ungvári-rajongó vagyok. OLGA Komolyan mondod? Még elbízza magát. KATI Úgy jártam a férjed könyvével, mint az elsı Rejtıkönyvvel. Nem tudtam letenni. Egész éjjel olvasni kellett. PÉTER Milyen nehéz volt megjelentetni! Elıször azt írta a kiadó, hogy jó könyv, csak nincs rá pénz. Ismeretlen szerzı mőve. Mikor találtam szponzort, akkor meg, hogy mennyire örül, mert így meg úgy, milyen jó a könyv. OLGA Aztán meg, a tiszteletbeli példányokon kívül semmi hasznod rajta. PÉTER Mit akarjak? Örülhetek, hogy végre megjelent. Elég jól viszik. Talán, ha eladták, akkor kapok valamit. KATI (közben olvassa Péter írásait) Talán olvasd fel. Ezt! PÉTER Máskor. KATI Most. Menjünk ki! (a kertbe vivı lépcsıre ülnek) PÉTER Ki fogtok röhögni. (vár egy kicsit) No, jó. Legyen. Írtam: én akkor, hát hallgassátok most: „Imádkoznék én, csak látnám hogy aki hisz üdvözül, a bőnös elnyeri méltó büntetését. De látom, Káin gyóntat épp, Ábelre ütik a szégyen bélyegét. Putifárné megkövezteti Zsuzsánnát, Noé nem épít bárkát, rentábilisabb egy kupleráj. Sóbálvánnyá válnak az igazak, Szodoma és Gomora felvirágzik, Ninive a példakép, Jónástól hányingere lesz a cetnek, — ı most a legmenıbb lemezlovas. Lucifer a Földet kiveszi gebinbe, 15

Isten ül a babérjain. Mindenek felett a profit! Meddig még, miért? (Hallgatnak) PÉTER …No? Milyen? KATI A véleményemet tudod. A többieknek meg be kell vallanom… elfogultságot jelentek be. LAJOS Néha órákig vitatkozunk az írásainkon. PÉTER Lajos mindent át akar írni. Mindent jobban tud, mint az, aki megírta. Ez nála valami betegség. LAJOS Nem, nem. Nem mindig, nem mindent. Amit kell, csak azt. KATI Lehet azért, szabad írni a másiknak is? LAJOS Természetesen. Ha már az olvasásnál tartunk, van egy megkezdett novellám. Azt itt írtam. Van kedved megnézni? KATI Megnézhetem… PÉTER Határozott szándéka, hogy megdicsértesse önmagát. İ, aki mindenki munkáját leszólja. A tiedet is. De figyeld meg, milyen önelégült pofával fogja nézni, míg az írását olvasod. Aztán azt várja, hogy csak jót mondj róla. Csak jót. Mert amit ı ír… az csak szuperlatívuszokban fejezhetı ki, milyen nagyszerő. Olvasd csak, ha nincs hozzá kedved, akkor is! KATI Biztosan sikeres dolgokat írsz. Mikor jelentél meg legutóbb? LAJOS Ezt ne feszegessük. Erre gondoltam… (egy füzetet ad át) KATI (olvassa, belefeledkezik) (a férfiak kimennek a kertbe) 16

OLGA Jó fiú ez a Lali. Meglátod, ha jobban megismered. ILDI Fura alak. Megismerni? Nem is tudom… OLGA Mióta otthagyta az asszony, nem bír magával. Nı mindig van körülötte, de állandó nincs. ILDI Gyerek? OLGA Van. Volt. Az asszony elvitte. Ez meg hagyta. Jó fiú, nem ilyen ivós, mint ma, csak az utóbbi idıben, egy kicsit, mióta gyakorlatilag egyedül van. Nem számítva az alkalmi nıit. Pár éve itt voltak a feleségével, az a nı jobban ivott, mint egy férfi. Egész este poharaztak Péterrel. Lajos meg nézte. Akkoriban még egyáltalán nem ivott. Most néha… ILDI Szép ez a ház. Mióta is lakik itt? OLGA Péterrel választották ki. Ami pénze maradt a válás meg minden után, azzal nem vehetett jobbat. Közel van a város. Közel van Pest. Elég jó áron vette meg. minek neki nagyobb? Ez is nagy, mikor maga van. Látod, még kipakolni sem bírt, mindig csak annyit, ami kell. ILDI Nem érdekli? OLGA Talán nem. Nincs rá igénye. Te Kati, nagyon hallgatsz! Gyere közelebb! KATI Lajost olvasom. Néhol nem értem, mit magyaráz. OLGA Remélem, holnap estig maradtok. Arról volt szó. ILDI Az utolsó busszal be kell mennem. KATI Beviszlek. LAJOS (visszajön) Na? Milyen? KATI Elgondolkodtató. LAJOS Csak mondd meg nyugodtan, hogy nem tetszik. KATI Fantáziabirodalom. Szépen benne vagy. Beleírtad a lényegedet. LAJOS Hol? KATI Itt. „Megint akartam a lányt. És eljött. Eleinte óvatosan körvonalazódott. Azt hittem, álmodom. Megfogta a 17

kezemet, megsimogatta a hajamat. A fövenyen hevertünk, sós permettıl volt terhes a levegı. Kagylószilánkot kötöttem liánnal egy bot végére s fölpattantam, térdig gázoltam a vízbe. Dárdám villámként találta el a naptól ellustult halakat. A lány a kövek közé tüzet teremtett. Sült hal illata terjengett. … kívántam a lányt. Kitárulkozó volt s kicsit türelmetlen, ı inkább napozni szeretett volna, én pedig vak és boldog. — Olyan hihetetlen, hogy itt vagy velem, félek, ismét elmész, mert más hangosabban tud akarni. — Kishitő vagy.” LAJOS És? KATI Ilyen vagy. Akarod, eléred, kishitő vagy. Nem csak a szerelmi kapcsolatokra gondoltam. Most meg fogsz sértıdni. LAJOS Kis boszorkány! (megsimogatja Kati haját, az kicsit elhúzódik) Olvastad a többi írásomat? KATI Mindet, ami Péternél van. LAJOS Mindet nem kellett volna. Ezt kitolásból adta oda. Van, amelyik tetszik? KATI (hallgat) A Klára-könyv. Csodálatosan szép gyerekversek. A lányodnak írtad? LAJOS Kettıs koporsóba van bezárva. Látom nem érted. A feleségem. A volt feleségem akarta. Egy gyerek nem élhet úgy, hogy hol ez az apja, hol meg az. Kész tudathasadás. A feleségem azt mondta, hogy a jelenlegi férje örökbe akarja fogadni, és így mindenkinek jobb lesz. Hagytam. Két koporsóm van. Az egyik az asszony, a másik a lányom. Az dupla. Ha iszok egy kicsit, az tompítja. Talán orvoshoz kéne járni… PÉTER (visszajön) Megnı az a kicsi lány, aztán elmondhatod neki az egészet. LAJOS (legyint) Mit mondhatnék? Hogy az apja egy szemét alak, mert lemondott róla. Honnan tudná, hogy én vagyok az apja. Mindig így járok a nıkkel. (Katinak mondja) Pedig azzal 18

nem volt semmi baj köztünk. Néha sokallta is. Jól éltünk. Mégis elment. KATI Az nem minden! LAJOS Dehogynem! Minden azon múlik. Ha egy nı odaadja magát… Az nagyon fontos. Engem nagyon köt. Sokkal jobban, mint gondolod. Mint a nık gondolják. Elég egy nı. Nem látok mást. Nem hiszed? KATI Része az egésznek. De nem minden. Persze, lehet, az én gondolkodásommal van baj, szerinted azzal. Mindenki másként éli meg ezeket a dolgokat. OLGA Már megint vitatkoztok. Lala, gyere tv-t nézni. Udvarolj egy kicsit Ildinek meg nekem! ILDI Hagyd ıket! Mirıl beszélhetnék én Lajossal? OLGA El vannak foglalva magukkal, igaz. (Katinak mondja). Jó, hogy a múltkor kijöttél, legalább nem bolondította egy ideig a fejemet Peti a legújabb történeteivel. LAJOS Megnézem hol van a barátom.(kimegy) KATI Jókat ír. ILDI Mind olvastad? KATI (bólogat) OLGA Aztán számíts rá, Katalin, hogy hamarosan udvarolni fog neked. Ha iszik, rögtön mondja a marhaságait. Nem kell komolyan venni. Nekem is el fogja mondani, miket mondott neked. KATI Csak beszél. Az írói fantázia. ILDI Nem illek bele a társaságba. Olyan dolgokról beszélnek, amikrıl alig tudok valamit. Ásványok, írások. Állandóan vitatkoznak. Olyan túlfőtöttek… OLGA Ne félj! Csak akkor ilyenek, ha ritkán találkoznak. Egyebekben teljesen normálisak. Ha kitör rajtuk az írás, vagy ha Lajos fest. Ha látnád, mit mővelnek mikor Vajda Zoli is itt van. Vajdának zsőrizett képei vannak, többször volt kiállítása, 19

mostanában el is adja a képeit. Kezd neki bejönni a dolog. Amit ezek össze tudnak beszélni! Egy színrıl, egy árnyaltról, annyira dühbe gurulnak, majdnem egymásnak mennek. De külön Péter, meg Lajos is, ha együtt vannak. Mikor az írásaikról van szó, ott nincs irgalom, úgy kritizáljak egymást. Valamin ti is vitatkoztatok Lalival. KATI Átszerkesztette a novelláimat. Iszonyúak lettek. OLGA Mindig, mindent át akar írni. Ez nála így mőködik. Ez a szenvedélye. KATI Bizonyára számos írása megjelent. Aki ennyire tudja, annak… OLGA Ne hidd! Egy-két írás. Olyan elvontak, annyira túlfinomított némelyeik. Idegesítenek. Fél éve átírták Péter egyik novelláját. Napokig vitatkoztak rajta. Meg is mondtam nekik, hogy jobb a stílusa, visszafogottabb a nyelvezet, de az már nem a Péter írása. Nem is fogadták el. A másikat jelentették meg, ami nem volt lecsiszolva. (eztán kimegy) ILDI Bennem nincs semmi érzék az ilyesmihez. Vagy értek valamit, vagy nem. Minek találgassam, mit akart az író mondani. Nincs itt, aki írta, nem kérdezhetem meg, mit bújtat a sorok között. (Követi Olgát) KATI (még a lépcsın ül, bámul a kezében lévı kéziratba) LAJOS (visszajön) Hogy vagy borászka? Bírod még olvasni? KATI Én? LAJOS Nézed a kertet? Gazos. A héten le kell kaszálni. Beszélgessünk… talán nem veszünk össze rögtön… KATI Te kezded. LAJOS Egy senki vagyok. A szakmában egy jó nevő senki. Keményen megdolgoztam mindenért, amit elértem. Az apám, az anyám, a nagyszüleim, parasztok voltak. Alig pár hold föld. Semmi kulákság. Volt egy nagybátyám, az nyomdász lett. 20

Verseket írt. Az egész család habókosnak tartotta. (hallgat) Normális esetben a földhöz kéne kötıdnöm. Az apám azt akarta, hogy agrármérnök legyek, agronómus. Akkoriban nem érdekelt. Most sem. A szerkesztıség, a kiadó. Az igen. abban van fantázia. KATI Valami olyat mondtál, hogy félig szláv vagy… LAJOS Kicsit az. Kevesebbet, mint félig. Az egyik nagyanyám délszláv volt. (hallgat) Nem politizálok. Nekem senki ne beszéljen a nemzetiségekrıl. A rokonaim szétszóródtak a környezı országokba, mikor összejövünk, három-négy nyelvterületrıl jönnek. Velük a házastársaik, a barátaik, az új sógorok. (hallgat) Tetszett nekik ez a ház. Vagy nem? Nem is tudom… de ezt, legalább eljöttek megnézni. Kész csoda lett volna, ha véletlenül mondanak egy jó szót… egyébként rendes emberek. Igazán azok. A pesti lakást nem voltak hajlandóak megnézni. Ez egy betondoboz, hatodik emelet, másfél szoba. Az ı világukban a háznak udvara van. Érted? (hallgat) és mégse, egy szót se, csak néztek. Anyám készen hozta az ételt, ebédeltünk, aztán a legelsı vonattal visszamentek. (a nı hallgat) Mióta feleségem elment… látod? Megint a feleségemet mondom, pedig már évek óta nem az. De elment a többi is. KATI Mit csinálsz velük? Mi ismétlıdik minden alkalommal? LAJOS Nem tudom. Talán nem vagyok eléggé jóképő?… Szerinted? KATI Tılük kellett volna megkérdezni. Mi nem ismerjük egymást, honnan tudhatnám? LAJOS Egyik sem mondta miért. Mikor megkérdeztem, akkor sem mondták meg, miért. Csak elmentek. Olyan hidegen, hogy semmi módon nem lehetett belılük egy jó szót se kihúzni. Egy rosszat se.

21

KATI Az apám mondogatta, aki el akar menni, azt el kell engedni. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább egyetértek vele, megértem mit akart ezzel mondani. LAJOS Most is elment valaki. Bíztam benne. Mióta az asszony… Azóta ı volt az egyedüli, fontos nı. Múlt nyáron kijött ide. Akkor kezdtem kipakolni. Két hét után visszament, kapott egy jó riportötletet, azt akarta megírni… KATI Hosszúra sikeredett… LAJOS (bólint, majd kis ideig csend) Te? Hogyan élsz? KATI Egyedül. Sok-sok éve. Elıször bizonytalan voltam, aztán az idı üres volt, nehéz volt kitölteni. Az idı, az idegesítı, a lassan múló, az üres, amit tudom én milyen. A gyógyító idı. Az a legjobb, a gyógyító idı. Ahogy múlik, úgy lehet rájönni az egyedüllét ízére. Társaságom hol gyakran, hol ritkábban van, majdnem folyamatosan. Aztán az a korábban ismeretlen érzés, a jó meleg, kényelmes, nyugodt... a semmi. Sehova, senkihez nem kell tartozni. Egyszer kibírhatatlan, máskor meg, ahogy változok, egészen elfogadható. Akkor jövök-megyek, mikor tetszik, nem kell alkalmazkodni. Aztán ha rossz napom van, mondok mást is, akkor alkalmazkodnék. Az átlag viszont az, hogy a nyugodt, kényelmes egyedül élés vált az életformámmá. Egy ideje… LAJOS Bevált? LAJOS Egyelıre igen. soha nem voltam ennyire a magam ura. Van ennek kényelmetlen oldala is; társaságban, ahol mindenki a párjával jelenik meg. Ott a nıknek közellenség vagyok, a férfiaknak alkalmi lehetıség… Az imént belekaptál egy gondolatba, és nem fejezted be. KATI Nem akarom befejezni. LAJOS Szerelem? KATI Az a legcsodálatosabb érzés a világon. LAJOS És a legszörnyőbb. Mindkettı egyszerre. Nekem kezd átfordulni a rosszabbik oldalra. 22

KATI Van hozzá türelmed? LAJOS Mindig! KATI Ó, nem a fizikai részét kérdem. Az udvarlást, a hosszabb együtt járást, a beszélgetéseket, kivárást. LAJOS Romantikus vagy. Nıiesen romantikus. KATI Nı vagyok. Nıiesen lehetek romantikus. Szeretek nıies lenni. LAJOS A volt, vagy még meglévı férjed? KATI Lezárt ügy. Beszéljünk másról… (csend) Mi vagy te eredetileg? Valami mőszaki pályát említettél. LAJOS Az ország összes mőszaki egyetemének hallgatója voltam. Szakot is váltottam. Gépészettel kezdtem. Annyi rúgás ért, hogy elment a kedvem tıle. Akkoriban még mindent típus szerint kellett tervezni. Csak semmi egyénieskedés! Semmi variálás! Jó az a tömegterv, ahogy van! Mindig az ötleteimért róttak meg. megnéznéd egyszer a terveimet? KATI Mit végeztél végül? LAJOS Építész lettem. Elég hamar váltottam az újságírásba, aztán a kiadóba. De vonz, visszacsábít valami belıle. Ezt is azért vettem meg, mert vonz a tér. Minden összeköthetı és egyszerre szétválasztható. Látod? Ide üvegfalat tervezek, üvegtetıt, hogy a szobából kiláthassak az egész kertbe. Kitágítom a szoba falait, nı a tér, a végtelen teret próbálom megfogni. Rálátok a falura, a völgyre. Egyszerre a táj, az égbolt. Benne lenni az egészben. Én érdekes. Igazán érdekes. Éjszaka biztosan varázslatosan szép lesz. (rövid hallgatás) Igazán jó borod van. (Hosszan nézi a nıt) Maradj itt éjszakára… KATI Csillagot nézni, mert romantikus vagyok? LAJOS Beszélgetni. Azt mondod, romantikus vagy. Elismerted. KATI Nıiesen romantikus, tudod… 23

LAJOS Virít a hárs. Érzed? Hővösek és illatosak az éjszakák. Jó ez a bor, finoman melegít, (megfogja a nı kezét) mint a kezed… KATI A fejedbe szállt a bor. (megsimogatja a férfi homlokát, mint egy nagy gyerekét) most hosszan beszélgettünk. Estére elmegyek. LAJOS Haragszol rám a novellák miatt. KATI Ugyan! Játszom az írással. Izgalmas játék, egyedül nagyon jól lehet játszani. LAJOS (hallgatás után) Hívott vissza a kiadó. Még gondolkodom rajta. Talán ısszel. Télre visszajövök, vár a kertem. KATI Még engem nevezel romantikusnak? LAJOS Tılem sem idegen. Sokat beszélek. A bor. Ilyenkor be nem áll a szám, lyukat beszélek a fejedbe a sirámaimmal, (hallgatnak) pedig nincs semmi. Nincs királylány, nincs királyfi. Mese az egész. KATI Van királylány? Volt királylány? LAJOS Olyan igazi? Nem, azt hiszem, még nem találkoztam vele. Várom; bekopog. Te lennél? Úgy látom, nem akarsz az én királylányom lenni. (hallgat) Péter megtalálta. Irigylem. Feleség, gyerekek. Olga mellette maradt a betegségében is. PÉTER (lassan jön, hallja az utolsó szavakat) Óvatosan megközelítem a magánbeszélıket! Ne vonuljatok külön! LAJOS Ti mentetek ki KATI Annyit beszéltél a barátodról, meg kellett ismernem. PÉTER Sikerült? KATI Hónapokkal ezelıtt, mikor kölcsönadtad az írásait. LAJOS Kianalizáltál? KATI Elolvastam 24

PÉTER Lajos, várnak a lányok! Menj ki hozzájuk. Ne sajátítsd ki a barátnımet! LAJOS Vigyázz! Beárullak Olgának! (ki) PÉTER Beszélnünk kell! Nekünk. Alig szólsz hozzám, a Lajossal beszélgetsz egész nap. A végén még a többiek megneheztelnek. Ildit azért hívta meg az asszony, hátha látnak egymásban valami korral. Ez meg délelıtt alig beszélt Ildivel pár szót. Neked meg ömleng a lelkérıl. (hallgat) …te meg hallgatod… KATI Te hallgatóztál! PÉTER Ha beleszeretsz… megfojtalak! İt is megfojtom! KATI (nevet) Megígérem neked, hogy nem szeretek bele. PÉTER A barátom vagy? Az is maradsz? KATI Az egyetlen író-barátom vagy. Mi bajod? Neked ık is a barátaid. PÉTER Beszélni akarok veled. Most. KATI Ha komoly, halaszd máskorra. Sokat ittál. PÉTER Nem. Most. Van egy novellám. Még nincs meg a vége. Olyan nehezen találom meg a megfelelı befejezést. Tıled is függ, milyen lesz. KATI (értetlenül néz) Mit tehetek a novelládért? Vagy egy részletet akarsz az enyémek közül valamelyikbıl? Vedd ki. Csak örülhetek neki, ha van olyan rész, amit átveszel. PÉTER Másról beszélek. Ez több mint barátság. Rád gondolok, és írok. Míg nem gondoltam rád, megakadt az egész. KATI Fantáziálás… Nem tilthatom meg… Szerencsésebb lenne, ha Olgáról PÉTER (félbeszakítja) Nem hagyhatsz így! Teljesen megbolondulok! Megbolondítasz. KATI Én, … én nem is tudom. Tettem érte valamit? Úgy emlékszem, nem. 25

PÉTER Nem, semmit. Valóban nem… Ez belülrıl jön. Már Olgának is feltőnt, túl sokat beszélek rólad, és nem emlegetem, hogy beléd szerettem. Ha nem komoly, minden nınél emlegetem, mindbe szerelmes vagyok, fıleg, ha iszok. Rólad… Neki nem mondtam, hogy beléd… (hallgat) Jó, tudom, csak barátság. Ezt az elején tisztáztuk, akkor még könnyő volt. Valóban barátság volt egészen sokáig. Nem tehetek róla. Mióta ez a Kor idejött, meg mióta ti telefonon ismeritek egymást… féltékeny lettem. Folyton azt képzelem, hogy összeállsz vele, meg… KATI Sokat ittál… PÉTER Ne fogd a borra! Tudod, hogy nem attól van. Tudom, te vagy a legjobb barátom, a férfiak közt sincs még egy ilyen jó barátom; meg azt is, hogy most elrontom az egészet. Mert én egy önrontó balfék alak vagyok… ık is a barátaim. Kibeszélnek, kiröhögnek, de a barátaim. Ilyenek. Nincs más, ezek vannak. Azóta tudom, mióta megjelent a könyvem. Gratuláltak, aztán senki nem beszélt róla, másnapra elfelejtették, pedig nekem még kellett volna, legalább egy hétig, vagy még egy-két napig, hogy rajtam kívül valaki más is tudjon rólam. Író vagyok. Író lettem. KATI Tudják PÉTER De senki nem mondja. érted? Senki! Az asszony örül neki, de hallgat. Mit is emlegetné. Hallotta eleget, annyiszor felolvastam neki. (hosszabban hallgat) KATI Dolgozik. Miattad éltek itt. Az hiszed, neki élvezet a mindennapi bejárás? Egy óra buszon, a fél városon át metróval. PÉTER Hagyjuk az asszonyt! Másról akartam beszélni. Hallgass meg! Sokszor mondta, és tudom, hogy mindet elrontok, a barátságot, az egész mai napot… de én… Hallgatsz? Mondd már, hogy te szerencsétlen majom, hagyj békén! Látni se bírom a ronda képedet! Mért nem mondod? 26

KATI (hallgat) PÉTER Mért? Még meg se tudnál sérteni vele. KATI Mért… mért mondanék neked ilyeneket? (hallgat) Igazad van, beszélnünk kell. Ma, vagy holnap, vagy aztán. Talán pár nap múlva. PÉTER Látod? KATI Nem értettél meg! Bár sokszor mondtam. Valószínőleg azt hitted, tréfálok. Emlékszel, mikor azt kérdezted, hova megyek hétvégéken? PÉTER Mindig mégy valahova… KATI Elmegyek a világ végére. Emlékszel, csak ide a világ végére. PÉTER Elmégy a Lajossal Ausztráliába. Gondoltam! Ezt jól kitaláltátok! De hogy ilyen gyorsan? Mért nem mondtad? Én egy szerencsétlen ronda alak vagyok. mért nem mondod a szemembe? Nem látod, hogy nézek ki? KATI Látom, milyen vagy. Mért akarod, hogy emlegessem. Nem tehetsz róla, a betegség… Most azt várod, hogy elkezdjem a jó tulajdonságaidat ecsetelni?… Mást akartam mondani, amit nem most, és nem olyankor kéne, mikor végig iszod a napot. No, figyelj, aztán döntsd el, barátok vagyunk-e még, vagy már nem! PÉTER Olyat nem tudsz mondani, hogy ne… KATI Azt hiszed, van valaki, aki miatt ide-oda megyek. Aki fontosabb nekem mindennél. Másról van szó. Nekem alig volt korábban saját életem; a család, a gyerek, az egész, mind felélték az idımet. Most tanulok, vén fejjel. Most járok tanfolyamokra, és a hétvégéken tanulok. Bezárkózom, és tanulok. Olyan nyugalmat, olyan új célokat találtam, amit senki ember fia nem adhat meg. a saját céljaimat, talán saját magamat. (hallgat) Téged, én igazán téged… mint a testvéremet, mint a gyerek a titkos szövetségesét… és egészen másként, ahogy te engem… 27

PÉTER Elıször lebegtetsz, az utolsó pillanatig, hogy van valakid, hagyod, hogy azt higgyem. Minden nı szörnyeteg! Mosolyog, beszél, egyetért, és mikor azt hiszem, akkor jön az önmegvalósítással! Aztán megint az önmegvalósítás. Az neked a legfontosabb! KATI Képzelıdsz, és igaznak hiszed a képzeleted. PÉTER Én marha! Gondolhattam! Gondolhattam volna! De hát, igaz, megmondtad, még az elején, hogy férfi és nı közt, ezt elıre tisztázni kell, nem keveredhetnek az érzések. Ez csak barátság. Aztán keveredtek az érzések, legalábbis nálam…. KATI Nos, tart még a barátság? (Olga belép, nem veszik észre) PÉTER Zúg a fejem a barátságtól, a barátoktól, ettıl az egész naptól. Sokat ittam, igazad van. KATI Végre belátod! OLGA (átmegy a szobán) Kihallgattalak titeket. Jó, ha tudjátok! (ki) KATI Holnapra józanon minden a helyére zökken. PÉTER Odazökken. Odazuhan. Tudtam. Elsı perctıl tudtam! Jó, hogy tudom, ezt az egész mellébeszélést. Barátság? Barátság… (többször tölt és iszik közben, majd a végén is) A barátságra!

28

II. Szereplık: Péter, Lajos, Ildi, Kati, Olga, Vajda Z.

Lajos háza a vendégség utáni még nagyobb rendetlenségben. Poharak, tányérok a padlón, széken, dobozok tetején. Lajos az ülıgarnitúrán alszik, lába lelóg. Péter szedegeti a poharakat egy reklámszatyorba, próbálja felkelteni Lajost.

*

PÉTER No szép! Én vagyok beteg, te nem bírsz felkelni. Rád nem hat az alkohol. Mindig észnél vagy. Hol van most Lajos úr? Élve, vagy halva? Vagy csak van egyszerően, mint aki most ébred. Józanodik. Józanodik? Mégis kiütötte a szesz… Mindenki elment. LAJOS Mindjárt. PÉTER Kicsomagolhatnál már! Olyan ez a ház, mint egy lerakat. Hogy lehet így élni? Edény dobozban, a ruhák bıröndben, a zoknidat a kredencben találtam. Az ember csak turkál, míg megtalál valamit. (Közben megbotlik a földön lévı pohárban.) Még ez is! Jó, hogy rá nem léptem. 29

LAJOS Mindjárt. (Nyög) Hallom (Nyög.) PÉTER Még jó, hogy rá nem léptem ezzel a rossz lábammal! Mert még mindig nem pakoltál ki! A szekrény üresen áll. Eldönthetnéd már, mit akarsz. Nem jó Pest. Nem volt jó. Ez se jó. Mi jó neked? Lassan az egész országot belakod. Aztán vissza Pestre, mert ugye az élet, az élet csak ott élet. A színház, csak ott színház. A nık, csak ott nık. Egyáltalán, minden Pest, Pest, Pest… De akkor minek jössz el folyton? Nincs olyan megye, ahol ne lenne egy állomás. Te szárazföldi matróz! LAJOS Ne takaríts! PÉTER Lakás, kocsi, jó munka. Nem kell neki. Otthagy mindent és kijön falura, mert itt majd megépíti a térbe beleolvadó házat. (Ismét megbotlik valamiben.) Cipı. Az Ildi túracipıje. LAJOS Ildi? PÉTER Mire mentél vele? Olyan lehetetlenül viselkedtél LAJOS Ildi? Hol van? PÉTER Ildi unatkozott. Az asszonnyal évek óta barátkoznak… A nıket nem érdeklik a kövek. A kövezés. Úgy magyaráztál neki, mintha mindent tudnál az ásványokról. Magasröptő okoskodások. Aztán meg… Le nem lehetett téged vakarni a barátnımrıl. Lehet, már nem a barátnım. Kellett nekem kihívni ebbe a bandába… LAJOS (Lassan feltápászkodik.) Tán álltam volna kézen, hogy egész nap röhögjön? Beszéltem vele eleget. Sokat is. Van szódavíz? PÉTER A hőtıben... Hozzam? LAJOS Majd én! Magamhoz kell térnem (Mezítláb kimegy.) Te Petya! Mit szólt Olga, hogy nem mentél haza? (Visszajön. A szifonból issza a szódavizet.) PÉTER İ mondta, hogy maradjak itt, veled. Mentél volna be a lányokkal, utánuk, kocsival. Részegen vezetni? Tılem 30

kitörheted a nyakadat, úgyis az lesz a vége. Azt keresed évek óta. Egyszerőbb rögtön, gyorsan. LAJOS Ilyesmit tegnap is mondott valaki. Elmentek… Egyik sem akart itt maradni. PÉTER Nekik nem ment el az eszük. Csak nekem, hogy a barátom vagy. LAJOS Ahhoz kell egy jó barát, hogy az ember ne legyen egyedül. Ha nem a családod, csak veled indulnék el. Így is eljöhetnél. Micsoda út lenne! Kifizetem a jegyedet oda-vissza. Ott aztán ellennénk valahogy. Vajda Zoli is talált munkát… PÉTER Velem koloncot vinnél a nyakadon. Kıbıl púpot. Hogy ne legyél egyedül, mi? Még engem is magaddal vinnél, csak legyen egy marha, aki ott is veled van. Annyit jár a szád a családról, meg az egyedüllétedrıl. Kész marhaság. Az ember mindig egyedül van, csak azt hiszi, hogy nem, vagy azt hazudja magának. Mikor kitöltöm a napomat, bár egyedül vagyok, akkor mégse vagyok egyedül. Este Olga hazajön, és olyan, mintha egész nap velem lett volna… LAJOS (Nem érdekli, mit mond Péter az egyedüllétrıl.) Miben is maradunk? Mikor jönnek ki Katáék? Elfelejtettem. PÉTER Katáék… No, szépen vagyunk… Katáék... Katáék!!... Mért nem Ildiék? Ildiék! Hüm. Nem ígérték. Pár hét múlva, vagy akár ma. Náluk ezt nem lehet tudni. Dolgoznak, mennek ide, mennek oda, ki-kiszaladnak, van, hogy csak egy fél órára. Aztán meg, elıadtad megint a „nem várok vendéget” címő magánszámot. Szíves meghívás, a jövıre vonatkozólag! Jobb lenne kiírni: nem hívtalak, ne gyere! De mégis: gyere, mert unatkozom, valakinek ki kell önteni magamból az ürességet. LAJOS Ilyen vagyok… PÉTER Ilyen vagyok! Ilyen vagyok! Légy ilyen! Mit vársz? Kit vársz? Ez az Ildi is… Mondom neki, hetek óta, milyen rendes fiú ez az én barátom, mennyire magányos, mennyire 31

ragaszkodó típus. Aztán, mikor itt a nı, alig vakkantol. Csak a kövekrıl. Bezzeg Katival volt mirıl beszélgetned! LAJOS Féltékeny vagy. Te féltékeny vagy! (Nevet.) PÉTER Az vagyok!!! Meg dühös vagyok. LAJOS Nem szeretem az ilyen ismerkedést. Az összes nı az életemben, csak úgy, hogy nem is gondoltam rá, csak egyszerre ott volt. Szerelem egy pillanat alatt. Mint a villám. PÉTER Az. Villám. Aztán maradt a leégés a villámcsapás után. Mind lelépett. LAJOS Hüm. (Italt tölt.) Konyakot? PÉTER Nem kell. Délután füvet akarok nyírni a telken. Nem bírom olyan jól, mint te. Pedig te, állítólag nem iszol… Engem szoktál kioktatni az alkohol káros hatásairól. LAJOS Hiába iszom, az agyam sose áll le tıle. Sose felejt. PÉTER (Tovább is szedi a földrıl a poharakat, majd kiviszi, hallatszik, ahogy kint zörög vele.) Nem felejt, ı nem felejt…. LAJOS Ez is! (Felemeli egy festményét a fal mellıl.) A lány, aki hátat fordított nekem. Fél évig tartott. PÉTER (Visszajön.) Állandóan sietsz. Egyszerre többfelé figyelsz. Olyan vagy, mint aki megtalálta, de közben azt lesi, hol van egy ettıl is jobb. Így nem lehet. A nık megérzik… LAJOS Vele nem siettem. Aztán minden elromlott. Pedig jól volt velem. Legalábbis ezt mondta. Nem tudom, mi kell nekik. Van, amelyik megırül az ágyért, aztán mégis elmegy. Van, amelyik a jövés-menést imádja; jó, menjünk, utazzunk, aztán az is, mintha nem is lett volna… Vele… (A képen lévı alakra mutat.) Igazán rendes voltam. Még sose voltam nıvel ilyen rendes. A feleségemmel se. Elment. Elmennek… PÉTER (Lajos mellé áll, a feje tetejét megszagolja) Bőzlesz. Az önsajnálattól. Neked nem kell egyik sem. Megérzik. 32

A nık érzékenyek az ilyesmire. Neked a magad képzelete kell. Megérzik. LAJOS A férfiak? PÉTER Azok is. Emlékszem, mikor apám elment, anyám mindenkit elmart maga mellıl. Mellılünk is. A rokonokat, akiket szerettünk. A barátokat. Gyakran volt körülötte valaki, vonzotta ıket, mint a lámpa éjjel a lepkéket. Egy ideig eltőrte a közelségüket, aztán kész. Vége. Mehetett mind. Soha nem volt neki fontos senki… Megérezték. Volt egy „mostohám”, aki nagyon szerette anyámat, minket is. Rendes ember volt. Azt mondta anyámnak, hogy szereti kínozni magát, azért mar meg mindenkit, mert az apánkat nem tudta visszamarni magához. Igaza volt. Te is ilyen vagy. Mindenkit elmarsz magad mellıl. LAJOS Az asszonyt sohase bántottam, és egyébként is, az ágyban minden rendben volt. Külföldön a frász tört ki érte. Nem nıztem. A többiek kiröhögtek, utólag meggondolva, teljesen igazuk volt. Aztán már a pénzem se kellett, a jelenlétemet se bírta. PÉTER Állandóan az ággyal jössz. Az ágy, az ágy, az ágy. Az ágy a szlogen? (Hallgat.) Olga nem akarja, hogy veled menjek Ausztráliába. Lehet, hogy én sem akarom, csak mikor rám jön. Nekem itt a helyem. Mikor megbetegedtem, mellettem volt. Nézz rám! Egy ilyen mellett kitart! Sose említette, milyen lettem. Mikor ideköltöztünk, lesték a faluban, meddig bírja ki velem. Egy ilyennel… LAJOS (Nem érdekli Péter betegsége) Beteg vagy… Szívós vagy. Bírnád az utat. Vagy mégis annyira beteg lennél?… PÉTER Az, pszichoszomatikus. Vagyis elıször vagyok pszicho, aztán szomatikus. Az asszony meg kitart mellettem, pedig gyakran nem érdemlem. Tegnap is! Hát, én egy szemét vagyok, egy utolsó szemét. (Veszi a kabátját.) Tegnap is! Még jó, hogy ki nem nevetett Kata. Majdnem szerelmet vallottam… 33

Kellek is én neki! Az asszony törıdik velem, én meg megbolondulok a barátnıjéért. Én egy… LAJOS Az elıbb még a te barátnıd volt! (Legyint.) Mindegy! Ez nem számít. (Hallgat.) Irigyellek. A betegség egy dolog, de van feleséged, gyerekeid. Mi vagyok hozzád? Elmegyek ide-oda. Észre sem veszik, ha nem vagyok itt. Vagy ott. PÉTER (Elbeszél Lajos megjegyzése mellett.) Mindig azokat bántom, kik szeretnek. Valami különös képességem van rá, hogy beléjük marjak. Néha olyan vagyok, mint te. (Kis szünet.) Olga elfogad. Szeret. Alig két éve voltunk házasok, mikor megbetegedtem. Fél évig etetett, úgy vitt ki a fürdıszobába…. Tisztább voltam, mint most, mikor mozog a kezem. Én meg más nıt bámulok, bele is szeretek. Egy kicsit… LAJOS Szalmaláng. PÉTER Láng. Ha Olga szeretne bele néha valakibe, csak egy egészen kicsit… Annyira, mint én… Ráadásul még tudom is, hogy nem kéne, egyszer elhagy miatta… Mert ha ı, hát én megölném, Olgát is, meg azt is, akibe… (Hallgat.) Tegnap ugyanezt mondtam. De milyen jogon? Utolsó vagyok. Kata még ki sem nevetett. Annyira nem jelentek neki semmit, hogy még ki se nevetett. Most aztán vége a barátságnak is, ha jól sejtem… Elszúrtam. Ezt is elszúrtam… LAJOS Idıvel rendbe jön minden. Helyére kerülnek a dolgok. Nálad biztosan. Nem emlékszem, miben maradtam Ildivel. İ jön ki, vagy én megyek be hozzá? PÉTER Még csak emlegesd, hogy mindenre emlékszel (Ki a konyhába.) (Hosszan csörög a telefon.) PÉTER

Lajos úr! Telefon! 34

LAJOS Vedd fel! Nem vagyok itthon. PÉTER (Be, telefont felveszi.) Tessék! Nem tudom, hol van. Az elıbb még itt volt. Megmondom neki. LAJOS Ki az? PÉTER Ildi. Nála maradt a nemes opál. OLGA (Be a kert felıl.) Felkeltetek már? Hol van Lajos? Mért nem takarítotok ki, Lajos? LAJOS Üdv! PÉTER Jó, hogy feljöttél. Lajos kifizeti az útiköltséget, ha vele megyek Ausztráliába… OLGA Elment az eszetek! LAJOS Semmi baj nem lesz. Elengeded? OLGA Nem parancsolok neki. Oda megy, ahova akar, ahova a betegségétıl tud… Ezt az utat nem neki találták ki, nem csak az utazás miatt. Péter nem való aranyásónak. LAJOS Meg kell gondolni… OLGA Ideje hazajönni. Vár a főnyíró. LAJOS Segítek! OLGA Rátok fér egy kis munka. Ami földet összeturkáltok a hegyekben, azzal az energiával három telket is meg lehetne mővelni. Lajos, beszélni akarok veled! PÉTER A kocsiban megvárlak. Jobb lesz, ha… (Kimegy.) OLGA Lajos, beszédem van veled! Le foglak szidni! LAJOS Mit tettem, Olga, csillagom? OLGA Mióta ideköltöztél, Péter naponta iszik. Állandóan egymás nyakán lógtok. Elromlott a családunk életritmusa. Régen épp elég baj volt vele, míg elfogadta az állapotát. Amint lábra állt, és meg tudta fogni a poharat, ivott. Nem érdekelte semmit. Azt se hitte el, hogy jobban lehet. Nehéz volt. Elmúlt… LAJOS Nem iszik sokat. OLGA Naponta iszik. Te bírod, a te dolgod. Igyál nélküle! Nem látod, milyen? Egy esés, és romolhat az állapota... Szégyell 35

az emberek közé menni. Aztán, ha iszik, minden nıbe beleszeret. Tegnap is, szerelmet vallott Katának. LAJOS Csak te számítol. Abban biztos lehetsz. A többi, csak olyan semmi lángolás, tudod, az írói fantázia… OLGA Nem tudom. Fıleg azt nem tudom, ennyi álmodozó közt, hogy nem bolondulok meg. Úgy látszik, nagyon átlagosnak születtem, hogy kibírom a fantáziálásotokat. Az ivást, az ı ivását nem bírom! LAJOS Mit mondhatnék? OLGA A hárításon túl: ne gyere naponta! Mióta megjelent a könyve, egészen jól volt. Egy hónapja kijöttél, azóta egy sort sem írt. Álmodozik. Telefonálgat, mindenkinek mindet megígér. A magazinnak még mindig nem küldte el a novellákat. Arra se képes, hogy lemezre vigye… LAJOS Azt akarod mondani, hogy bajt csinálok… OLGA (Hallgat.) Igen! LAJOS Talán mégis itthon maradok. Paprikás kedvedben vagy. OLGA Ahogy gondolod! (Elmegy.) PÉTER (Kintrıl.) Lala! Ebédre gyere le! LAJOS (Tesz-vesz a szobában.) Kész marha vagyok! az egyetlen barátom! Ki is maradt a barátaim közül? Vajda Zoli? İ is a barátom. Volt. Most el van foglalva. Balogh Laci? Megnısült, a felesége ki nem állhat, azt mondja, nem vagyok jó barát. Én azt mondom, ı nem való Lacihoz, ám gyız a nı! A többiek? (Iszik.) Ez az Ildi bájos kis nı… Csak a munkája, néha egy kis vendégeskedés, felületes flört. Nem én kellek neki. Rögtön kevesebb lenne a rezsije, ha valakit összeszedne. (Ezen felnevet.) A lányom, azt se tudja, hogy a világon vagyok. (Iszik.) Mert az asszony… Hagytam. Az asszony… Semmi asszony, semmi hárítás. Nem élhet egy gyerek úgy, hogy ne legyen biztos a szüleiben. Nem élhet gondolati hasadásban, hogy ki az apja. 36

Vagy én vagyok meghasadva? (Hallgat, közben többször iszik.) Ez a Kata! A hangjával megbolondítja az embert! Már a telefonban is… Ennek is a maga passziói a fontosak… (Korábbi történés felidézése): KATI Halló! Balázs Katalin vagyok. Csorba Lajossal szeretnék beszélni. LAJOS Igen! Én vagyok. KATI Szeretném megköszönni, hogy lemezre vitted az írásaimat. LAJOS Gyorsan ment. Hamarosan küldök egy lemezt. Utólagos engedelmeddel, átigazította az írásaidat. Írok egy kis kritikát, véleményt róluk. KATI Mit csináltál? LAJOS Ne ijedj meg! Nem változtattam meg! Így jobb! KATI Azt ne add oda a magazinnak! Az nem én vagyok! LAJOS Így egyet se fognak elfogadni. KATI Nem baj! Ha nem kell, hát nem múlik el a világ. LAJOS Értsd meg, egy munka tükrözi az embert. KATI Megértem. Az eredetit add oda, vagy semmit, ha kérhetek ilyet. LAJOS Te kértél véleményt… KATI Félreértettél. Véleményt — nem kértem. Arról volt szó, hogy lemezre viszed. Megbántalak vele, de inkább hagyjuk az egészet! LAJOS Mindig ilyen erıszakos vagy? KATI Általában alkalmazkodó vagyok. Ellenben, mivel tartozom a munkádért? LAJOS A barátom vagy. Semmi. KATI Péter azt mondta, édesszájú vagy. Mit szólsz a csokoládétortához? 37

LAJOS Elfogadom. De ha valamit igazán, inkább egy jó babgulyást, ha már meg akarsz etetni… KATI Meglesz. (Felidézés vége.) LAJOS Péter nem mondta meg, hogy ennyivel idısebb, mint én. Hagyta, hagy várjam. İ is várta, de még mennyire. Egész nap tőkön ült, hogy jön-e. İ tudta, hogy jön, én nem. İ felvillanyozódott napok óta, mert tudta, jön a nı… Most ez a múzsa, még akkor is, ha Olga… És jött. Mekkora marha vagyok! Már kezdtem azt hinni… Nem számít a kor. Mi számít? PÉTER (Jön a kert felıl.) Lajos, a barátom vagy? LAJOS Gondoltam, hogy visszajössz. A barátod vagyok. Ezért most menj haza! PÉTER Nem! Csúnyán nézett rám az asszony! Átmentem a kocsmába. Hazamentem, még csúnyábban nézett. Eljöttem. LAJOS Menj haza! Ne rontsd el! PÉTER Elmegyek veled Ausztráliába! Nekem már nincs több lehetıségem. Ez az utolsó. Elrontotta ez a betegség az egész életemet. LAJOS Részeg vagy. PÉTER És, ha az vagyok? Részeg vagyok. Nem megyek haza! Nekem meg se kellett volna születnem! A nagyanyám még a születésem elıtt a pokolra kívánt. Látod, milyen lettem? Ez a pokol! Ilyen nyomorultul élni! LAJOS (Elege van Péterbıl, hárít.) Aludd ki magad! Örülj, hogy Olga veled van. Szeret téged. Kijózanodsz, és holnapra más lesz minden. PÉTER Szeret? Biztosan szeret? Vagy csak elfásult, hogy mást keressen. Belém fáradt. Hogy tud ez a nı velem élni? Néha nem bírok a tükörbe nézni… Találhatna jobbat, aki nem zsongja 38

tele a fülét a történeteivel. Aki épkézláb férfi. (Elhallgat egy rövid idıre.) Hova tetted a Kata borát? LAJOS Megittuk. Ami itt volt, azt meg én, ma délelıtt. Van kávé a konyhában. Hozok. PÉTER Nem kell! Részeg akarok lenni. Úgy be akarok rúgni, hogy mindent elfelejtsek! LAJOS Menj a hátsó szobába, ott találsz még valamit. Rúgj be, de hagyj békén! Elegem van mindenkibıl! (Kiabál.) Hagyjatok békén! Menj már! PÉTER (A hátsó szobába megy.) LAJOS (Bekapcsolja a rádiót, az híreket és idıjárást mond, összeszedi a széthagyott holmikat, kimegy a fürdıszobába.) ILDI (Kert felıl jön, a szobában senkit nem talál.) Hahó! Van itt valaki? Csorba Lajos! Téged kereslek! Itthon vagy? Hol vagy, aranyásó? LAJOS Rögtön jövök (vízcsobogás) Ülj le, ha barát vagy. ILDI Barát? Az sok. LAJOS Ellenség? ILDI Kinek? LAJOS (megborotválkozva, átöltözve bejön.) Szia! ILDI Alig ismerek rád! LAJOS (Kikapcsolja a rádiót) ILDI Nálam maradt az opál. Elhoztam, nehogy azt gondold, hogy el akartam venni. LAJOS Nem gondoltam. Észre se vettem, hogy elvitted. Ezért nem kellett volna kijönni, ráért, volna, valamikor, ha Olgához jössz. Tudsz maradni? ILDI Olgához jöttem, és való, nem kifejezetten az opál miatt. LAJOS Azt meg ne is higgyem, hogy miattam? ILDI Péter? 39

LAJOS Valahol itt van. Szóval, Olgához. Te talán meg se tudnál maradni egy ilyen kis faluban… Szereted Pestet? ILDI Igen. LAJOS És itt? ILDI Nyáron. Nyaralás, hétvége. Ennyire. Az én világom a város. A tied is. LAJOS Most ez kell. Igyál velem kávét! (Hozza.) Elég volt a nyögésbıl. Belefáradtam. Marhaság. Már nem is érdekel az egész. Jó a csend. Órákig járom az erdıt. Megnyugtat. Várok, míg megint elkezdıdik valami, akkor…(Hallgat, várja, hogy a nı mondjon valamit.) ILDI Ismerıs érzések. LAJOS Mióta élsz egyedül? ILDI Három éve. LAJOS Férfiak? ILDI Minek? Nem éri meg. Legyen több munkám? Megint alkalmazkodni valakihez? Így nyugodtabb. Idınként rossz, de a nyugalom többet ér annál a rövid idınél, ami egy kapcsolatban felhıtlenül jó lehet. Te? Te is egyedül vagy. LAJOS Egyedül. Egyfolytában arról beszélek, hogy egyedül vagyok. meg a múltról. Egyszer ki kell beszélni magamból. Vagy kiírni. Kérsz még kávét? ILDI (Tartja a csészéjét, míg Lajos tölt.) LAJOS Ismételgetem, mint egy imamalmot forgatom, mindenkinek telebeszélem a fejét a magam sirámaival. Úgy nyavalygok, mint egy vénasszony. Azt mondom, egyedül vagyok, de ez nem igaz. Akkor nyavalygok, ha van kinek. Elég gyakran van társaságom, azoknak mondom. Most neked. Néha azt gondolom, a nık önzık, azért élnek egyedül… ILDI (Nevet.) Micsoda felismerés! Az nem jut eszedbe, hogy ti is nagyrészt a saját kényelmetek miatt akartok együtt élni valakivel? Mi van abban önzés, vagy mi benne a furcsa, ha a nık 40

is rászoknak az élet könnyebbik oldalán való élésre. Egyre többen rájönnek, aztán nem adják fel a függetlenségüket. A szerelem… Ó, az, nagyon jó, nagyon szép, ameddig tart. De aztán? Maradnak a győrött hétköznapok, a figyelmetlenségek, a megszokásból ismétlıdı szeretkezések. Azért a párórai együttlétért nem érdemes egész életen át elviselni valakit. Igen, ezt a nık is egyre gyakrabban felismerik… Nyugalmasabb az egyedüllét, vagy a magány, ha úgy mondják. LAJOS Engem a szeretkezés köt leginkább a nıhöz. Mindig azt gondoltam, ha egy nı eljut addig… Össze akar tartozni a férfival. Általában így van. ILDI Általában… Igen, így van. Általában. LAJOS Én jó fiú vagyok. Lesem a gondolatát is annak, akit szeretek. Azzal sincs baj… Mégis mindig egyedül maradok. Én még soha egy nıt se hagytam el. Mindig a nık rúgnak ki engem. ILDI Állandóan „azzal” jöttök. Nem az a lényeg. LAJOS Te is ezt mondod… Ez elképesztı! Ikrek vagytok? Tegnap Kata ugyanezt mondta. Mi akkor a lényeg? Nektek mi a lényeg? Vagy csak én vagyok körülvéve egy csomó másként gondolkodó nıvel, vagy csak én botlok bele állandóan ilyesfajtába? ILDI Úgy beszélsz, mint egy színpadi megnyilvánuláskor a fıhıs. „Csak én, csak én az én, a stb.” (Hallgat.) Még jó, hogy nem elfajzott gondolkodású nıkrıl beszélsz… Képtelen vagyok a kérdésedre a választ jól kifejezni. LAJOS Fejezd ki rosszul! ILDI (Gondolkodik.) Az elfogadás, a másik rigolyáinak eltőrése és a magunkénak az eltőrése a másik részérıl. Kölcsönösség. LAJOS Ikrek vagytok. Lehet, hogy ti, Olga, Kata meg te, hármas ikrek vagytok. Péter meg szintén, veletek iker, de nem 41

egypetéjő… Ebbıl az egész gondolatmenetbıl azt szőröm le, hogy itt egyedül Péter járt jól. Mintha a pszichológus tanmeséjét hallanám… ILDI Mit akarsz? Vagy elfogadod a másikat, és az elfogad, vagy nem fog mőködni. Ha meg görcsösen keresel, nem találsz senkit. LAJOS Engem nem szoktak elfogadni. Most neked gyónom a lelkemet, és te sem fogsz elfogadni… ILDI (Hallgat.) LAJOS Csak addig vannak velem, addig fogadnak el, míg nincs jobb. Tegnap azt gondoltam, veled sose fogok bizalmasan beszélgetni. Most itt az alkalom, belılem dıl a féloldali bizalom. Te meg ugyanazt kezded mondani, mit Kata, és ezzel semmit nem tudok kezdeni. Nekem kell valaki. Társ kell. Egyikıtök sem akarja velem megpróbálni… Beszélgethetnénk annyit! Nagyon beszédes típus vagyok… ILDI Van olyan helyzet, mikor már nem kell a beszéd sem. Semmi nem kell. Meg lehet szokni. LAJOS Mellébeszélsz, hogy hagyjam abba. Egy órája én is elbeszéltem Péter mellett, elegem volt. Most te unod a lelkemet. Pedig nem bántalak… ILDI Tudok vigyázni magamra, nem hagyom, hogy bántsanak. Túlkoros nagylány vagyok. LAJOS Bájos vagy, te túlkoros nagylány! Ha félretettem a nyavalygásomat, találkozhatnánk… mostanában sok volt a szesz. Ma is. Mintha beszéltünk volna róla, nem emlékszem… ILDI Most találkoztunk. LAJOS Szeretnélek még látni! Lehetnénk barátok, a lehetı leghosszabb ideig. ILDI A lehetı leghosszabb ideig? Persze… Hogy érted a barátokat? Mint most, vagy másként? 42

LAJOS Egy idı után másként is, ha lehet… Szeretnék veled együtt csavarogni az erdın, beszélgetni… elutazni valahova. Mit gondolsz? ILDI Nem. Nem tudok válaszolni. LAJOS Nem akarsz válaszolni. ILDI Nincs két napja, hogy találkoztunk. Azóta én vagyok a második nı, akivel beszélgetni akarsz. Honnan tudod, hogy meg akarom hallgatni? Tegnap egész délután Katival beszéltél. Nagy hatással van rád. Péterre is. Ezt nem a féltékenység mondatja velem. Inkább vele kéne erdıt járni… LAJOS (Hallgat.) Erre mit mondjak? Elismerem. A jelenléte felzaklatott. Már hónapokkal ezelıtt a hangja, csak a hangja a telefonban. Kíváncsi voltam rá. Nem úgy, ahogy gondolod… Valamit elindított benne. Aztán, ı nem akar semmit, még a távoli barátságomat se nagyon. Az én részemrıl, meg a meglepetés, és a személyes hatás… Nem is értem. Péter kifakadt rám, hogy mit képzelek, az ı barátnıje… Kata megköthetetlen, nem barátnıje ı senkinek. Hármótok közül a legkeményebb, míg beszélsz vele, észre se veszed. Tegnap Péter belebetegedett, hogy a háttérben nem egy másik férfi van, nem azért távolítja el magától Pétert, és nem is az Olgával való barátsága miatt. Az önállóságáért. Ezt én se értem. (Hallgat egy keveset.) Azért magyarázkodom, hogy ne hidd, hogy csak azért akarok veled találkozni, mert Kata nem… ILDI Hit? Ugyan! Nem kell mentegetızni. Találkozni akarsz velem? Feljössz Pestre, és találkozunk. Csak elıtte telefonálj, hogy úgy rendezzem a munkámat. LAJOS Pest… Itt nyugodtabb lenne… ILDI Nekem fontos a munkám. Az az abszolút biztos, és állandó mostanában. Te megteheted, hogy mindenbıl kiszállj. Irigyellek érte, egy kicsit… ez a te dolgod. Ha látni akarsz, keresel. Ha nem… Semmi baj! (Szedelıdzködik.) Itt maradt 43

valahol a cipım. Á! Megvan! (Valamelyik fotel alól szedi ki a sportcipı felét, a másik fél pár az asztalkán van.) Mennem kell… LAJOS Elkísérlek egy darabon. (A kert felé indulnak, a terasz elıtt megállnak. A színpad elsötétül, a szobát átrendezik: rendetlenség eltőnik, fotel, hintaágy, tv, számítógép, állólámpa, kis asztal, állványokon virág tetszıleges elrendezésben. Csak a szereplıket világítják meg, lassan lépésben haladnak Lajos házától Péteréig) LAJOS Mióta ismeritek ti egymást? ILDI Kik? LAJOS Ti, nık. ILDI Nem is tudom… régrıl. Mert?… LAJOS Más-más alakban, feltőnıen hasonló gondolkodásotok van. ILDI Régi ismeretség. Te is lehetsz így a barátaiddal. Körülbelül tudjátok, a másik mire gondol egy-egy témával kapcsolatban. Átlátjátok a többiek típusképzését. A sémák hasonlóak, az árnyalatok eltérnek. Sıt! Gyakran az alatta levı értelmezés is. Mi is így vagyunk. Olga valamennyire eltávolodott az utóbbi években. Mióta Péter beteg. Vagy inkább, mi. Kiköltöztek, azóta mi jövünk gyakrabban hozzájuk. LAJOS Néhány éve ismerem ıket. Olga ritkán emleget titeket. Másokat se nagyon. Csak Péter. Néha annyira Péter, minta más nem is lenne a világon, csak Péter, csak Péter. ILDI Pétert helyezi mindenek elé. A tetteit, a gondolatait hozzá igazítja. Hármunk közül ı a szerencsés, aki meg bír maradni a párjával. Péter még szerencsésebb. Látod? İk úgy tudták elfogadni egymást… Nem is értem, hogy tudják. LAJOS (Bólogat.) Egészen besötétedett. 44

(Haladnak egymás mellett. Fény csak rajtuk van. A következı részek nem párbeszédek, mindkettı a saját gondolatait mondja, ahol nem, jelezve van.) LAJOS Valamit kéne mondani, valami újat, érdekeset, másról kéne beszélni. Állandóan a régi kapcsolatokon rágódok. Mi miatt ment szét. Mi hiányzott. Ezek a nık olyan öntudatosak. Vagy csak annak látszanak? Mi hiányzott? Az ágy? Az mindig volt… A beszéd? Az is… A szakmai siker? Az is volt, az is van. Pénz, sose kellett a fogunkhoz verni… ILDI Óriássá nınek az árnyak. Jó ez a csend. Alig van forgalom. Jó, hogy hallgat. Másról se beszél, mint önmagáról. LAJOS (Ildire néz néha.) Lágyak az arcvonásai ebben a fényben… Kiismerhetetlennek tőnik… Nem tudom kiismerni önmagam. Egészen sose fog sikerülni. Felismerni a határaimat. Hogy fogadkoztam néhány hete: én nem kergetek többet álmokat, nem kell senki, jól eléldegélek itt egyedül. Nem bírok egyedül lenni. A mai napig gyermekien álmodozó vagyok. Naiv. Idınként hülyén naiv. Az összes nıt ezerszer kiértékeltem. Aztán egyiket a másiknak. Árad belılem a siránkozás, mást nem is hallanak a barátaim, csak a sirámaimat. Mint egy pubertás-krízisben levı fiúcska… Hiába volt a pszichológus… Mióta tisztában vagyok… úgy-ahogy magammal, be kéne fejezni ezt a nyavalygást. Letenni a belsı ügyeimet, figyelni a külsı dolgokra, hagyni, történjen minden a maga menete szerint. A belsı ügyeim… Mindet kint hordozom a cselekedeteimben, mint aki folyton feltépi a sebeit, aztán azt panaszolja, hogy nem gyógyul… Pont úgy. ILDI Csak hallgass! Meg ne szólalj! Ez a csend, a neszek, a fák susogása egészen megnyugtató. Ne add át az aggodalmaidat, a megoldhatatlan lelki gubancaidat ne gurítsd át! Van nekem is elég! 45

LAJOS Kiüresedtem. A lelkem… Volt nekem lelkem? A lelkem zugai… visszatérı hibák, hárítások. Nem lehet a többségükön változtatni. Azonnal nem. Késıbb? Nem tudom… Gyenge vagyok, állandóan fellángolok, bele képzelem az elsı nıbe a nıt. Mindazt, amit nekem a nı jelent. Aztán kiderül, ami eddig is volt. Kihasználják? Néha? Mindig? Péternek lehet igaza: gyanakvó sértıdékeny, és az utóbbi idıben durva vagyok. Igaz; egyszerre volna kedvem káromkodni, törni-zúzni, nevetni, sírni, szerelmet vallani, elégedetten bámulni bele a világba… Még jó hogy nem látják rajtam ezt a hullámzást. (Rápillant Ildire.) Nem veszi észre, vagy csak nem figyel? ILDI Még vagy öt perc, míg odaérünk. Jó lenne így szótlanul, csendesen. Csak a lépteinket hallgatni. Olga biztosan kint ül a kertben. LAJOS Mondhatom magamnak: ismerlek, tudom hát, ki vagy. És akkor mi van? Én tudom. Más meg nem kíváncsi rá. Ahogy a házamra se, ahogy a lakásomra se. A nık... gyors szerelemre, hiszen nem is tudom, mit hajtottam akkoriban. Azokat sem a lakás érdekelte. Az állandók meg, azok… nehéz átlépni a megszokást. Elhagyni a panaszkodást. Legalább arra odafigyelnek, ha van valami bajom. Mikor nincs, beleolvadok a többiekbe. Tegnap, meg ma be nem állt a szám. Kata. Ildi. Barátok? Barátnık? Nekem nem... El kell valahogy mozdulni ebbıl a körbıl. Teljesen új játszmákat játszani. Ugyanazokra a kérdésekre más feleleteket adni. Kell adni? Kell? ILDI Ki fogok jönni Olgához vagy egy hétre. Csak napozni, beszélgetni. Marhaságokról. A szélrıl, a virágokról. Hallgatni a madarakat. Csak elvonulni egy ideig a napoktól. Csak akkor beszélni, ha van kedvem… LAJOS Az elsı állomás ez; kijönni a városból. A második, tudni, mikor kell visszamenni. Vissza kéne menni. Lehet, hogy hibás lépés lesz megint. Könnyebb, mint szembenézni hosszú 46

távon önmagammal, meghozni az egészen más döntéseket. Lehet, hogy pozitív lépés volt az egész. Az egész lépéssor. Vagy negatív? (Ez párbeszéd!): LAJOS (Ildinek.) Te tudtál változtatni, mikor rád jött, hogy minden elég? ILDI Nehezen. Folyamat ez, évekig tart. (Megint magukban.) ILDI Évekbe telt. Minek soroljam neked. Te még a panaszkodásnál vagy. Soká fog tartani. Sok visszaesés lesz. Forog körbe az egész. Bizonyítsz, és bizonyíttatnál magadnak. Kivel? Péterrel, velem? Másokkal? Nem lehet csak úgy kiszállni a saját gödrünkbıl. LAJOS Olyan ez, mint egy elhúzódó betegség. Visszaesésekkel. Beszélek, egyre kevesebb az indulat bennem. Talán gyógyulok… Egyszer el is múlik, mikor már nem lesz beszédkényszerem az egészrıl. Ha csak nem gondoskodok egy újabb kudarcról, hogy legyen folytatása a… (Innen párbeszéd!) ILDI Illatos a hárs. Érzed? Mint gyerekkoromban… LAJOS Vetekszik minden mással. Én falun nıttem fel, ismerem ezeket; hárs, lekaszált fő, széna, érı gyümölcs… Megérkeztünk. ILDI Bent beszélgethetünk… LAJOS Nem. Máskor. Olga neheztel rám (Baráti puszi.) Szervusz! (El.) ILDI (Búcsút int, indul be.) (Fény, Péterék szobája) (Innen hallható beszéd) 47

OLGA (Hintaszékben olvas.) Csak nem hazajöttél, Péter? ILDI Péter nincs itt… Visszajöttem hozzád. Lajos elkísért, de nem akart bejönni. OLGA Ilyen rövid ideig voltál odaát? Péter? ILDI Lajos azt mondta, nála van, de ott nem láttam. OLGA Alig várom, hogy Lajos visszamenjen a városba. Mikor ideköltözött, azt hittem; jó lesz. Teljesen felforgatta az életünket. Ma Ausztráliába akartak menni… Mindkettı ivott. Még ma is… ILDI Mi lesz ebbıl? OLGA Lajost nem lehet kiszámítani. Ez a kiköltözés… Mint egy szerep. Állandóan új szerep. ILDI Egyedül van. OLGA Persze, egyedül… Barátnıi mindig vannak. Állandó ritkábban. Valahol érthetı… Nem érdekel! Elegem van ebbıl az emberbıl. Csak Péter érdekel. Pétert meg fogja bolondítani a kelekótya ötleteivel. Hallgat rá, nem veszi észre, hogy naponta új, egyre vadabb dolgokkal áll elı. ILDI Mondott valami utat… Ma lehengerlı akart lenni, a tegnaphoz képest. Valóban ennyire egyedül lenne? Az alkalmikat nem számolva… OLGA Csak nem alakul köztetek valami? Igaz, elıször azt gondoltam, jó lenne, ha ti ketten… Ez az az, akkor volt. Rosszul mértem fel. Ne haragudj!… (Kis csend.) Keresek neked valami innivalót! ILDI Megtalálom! (Ki.) (Kintrıl autózúgás, ajtócsapódás, léptek.) OLGA (Elindul ki, megnézni, mi történik, az ajtóban találkozna az érkezıvel.) 48

VAJDA Szervusz, drága Olga! Eltévesztettem a házat. (Arcon csókolják egymást.) A többiek? Péter, Lajos? OLGA Ma egész nap odavan Lajosnál. Talán még az éjjel hazajön. De te, hogy-hogy ilyen váratlanul? VAJDA Megkértem a férjedet, adja egyik verse néhány sorát a kiállításomon kiírni. Az lenne a mottó a bejárat felett. Ehhez egy meghívás is jár, egész napra, meg az azt követı éjszakára, mindannyiotoknak. OLGA Elfogadjuk VAJDA Csak aztán a megnyitó napjára nehogy lemondjátok! Nekem nagyon fontos, hogy ott legyetek. Lajos úr? OLGA Ma még nem volt itt. Péter is keveset. Igen benne vannak az okoskodásban meg az ivásban. Nála nem voltál? VAJDA Üres a ház. Minden tárva-nyitva, sehol egy lélek. Még visszamegyek. Lajost magammal akarom vinni. A volt fınöke kért rá, hogy beszéljek a fiúval. Állítólag tud már róla, és nem zárkózott el. OLGA Tud? Ahhoz képest… Jó ötlet! Nagy ötlet! Csak menjen vissza! Nem neki való ez a hely. VAJDA Mi van veled? Hiszen eddig állandóan azt mondogattad, milyen jó, hogy Péter nincs egyedül. OLGA Megváltoztak a dolgok. VAJDA Megbocsáss, de megjósolhatatlan volt, mi fog belılük kisülni! OLGA Kisülni? A legrosszabb. Ma már csak ide mentek volna, Ausztráliába. Péter teljesen befordult, nehéz lesz kiverni a fejébıl ezt az ırültséget. Beszélhetnél a fejükkel… VAJDA Fogok. Még akkor is, ha összeveszünk. Próbálj megnyugodni. Sokkal nagyobb bajban is higgadt tudtál maradni. Rendkívüli türelmed van. OLGA Elfogyott. Úgy érzem elfogyott. 49

VAJDA Erıs vagy! Most az egyszer még próbáld meg vele! Lajost meg elviszem innen, ha úgy kell becsomagolnom is. Még nem tudom, mit mondok neki, de ha másként nem megy… Olyankor nagyra törı önmegvalósítási tervei szoktak lenni. OLGA Ugyan! Hagyd! Rajtunk már ez sem segít! VAJDA Olga, meg ne haragudj, de most mennem kell. Felhajtom a föld alól is ezt a két disznót, és megpróbálok valamit. Magam is erısen érdekelt vagyok benne, hogy Lajos visszajöjjön, és akkor talán ti is helyrerázódtok. Biztosat azért nem ígérek. (Puszit ad, és ki, majd autózúgás, aztán ismét csend.) OLGA (A visszatérı Ildinek.) Ebbıl semmi nem lesz. Ha még egy hete jött volna. İ is elkésett, mint minden ebben a szerencsétlen életben. (Soká hallgat.) Ez az, amirıl ritkán beszélünk. Elmúlnak a dolgok. Minden játszma túl van játszva. Annyit ismétlıdik, hogy elég. Nálam ma jött el az elég. Ezzel az Ausztráliával. Neked van igazad, hogy nem kötöd magad senkihez. Magány? Hát ez mi? Amikor itt várom órákig, azzal kelek, meg fekszem, hogy nehogy valami baja legyen, ı meg belelovalja magát egy életveszélyes útba. Ahonnan tán élve meg sem jön. És kiért? Ennek a világcsavargónak a szava több neki, mint a gyerekek, mint én… ILDI (Hallgat.) OLGA Tehetetlen vagyok. mégis el kell döntenem, hogy itt ezt a fonalat elvágom. Hiszen annyira menni akar… Ildi, neked, meg Katinak van igaza. Azt csináltok, amit akartok, amikor akarjátok. Nem szabad ilyen ostobán feladni mindent egy emberért. Nem szabad. Hiszen nekem is van valami életem, ha már nagy részét el is vesztegettem. Valahogyan magammal is törıdni kell. Nem lehet ennyire alkalmazkodni a másikhoz. ILDI (Szemét törölgeti.) Hallgass! Te élsz. Ti éltek, vívódtok egymással, Péterrel. Én naponta szeretném, ha ez az egész nehezen kialakított életvitelem egyszerre csak 50

megszőnne… Hogy másnap nem ébredek fel. Ne aggódj, nem szándékszom én magam ellen… Én kialakítottam egy életmódot, amiben gyakran nyugodt vagyok. Egy pillanatig sem vagyok boldog. Egy egészen kis pillanatig se… Hidegen, belátóan nyugodt. Vagy a nyugalom lenne maga a boldogság? A Nyugalmamat fel nem adom senki ember fiáért; ez a biztos, ez a megtanult önszabályozó nyugalom. OLGA Az is valami. Meg fogom tanulni tıletek. Hiszen ti már tudjátok, hogyan kell.

51

III Szereplık: Lajos, Péter, Olga, Vajda Z.

Lajos háza, a dobozok eltőntek, egyebekben az elızı berendezés. Este van. A hátsó szobába vezetı és a kert felıli ajtó nyitva.

*

LAJOS (Ül egy fotelben, a lába székre van támasztva, a kertet nézi.) Meleg van, hallod, Péter? Péter! (Hallgat.) Meleg van. A hárs illata mindent betölt. Péter, kijöhetnél már végre! Átalszod ezt a gyönyörő estét. (A hátsó szobába hátraszól.) Hallod? Péter! (Nincs válasz, a másik szobában valaki mocorog, járkál.) LAJOS Micsoda felkavaró két nap volt! Évek óta nem volt két ilyen napom! Ezek a nık… Két nap, két nı. Tudod, Péter, sosem gondoltam, hogy ha találkozom Katával, csak barátság marad köztünk, vagy annyi sem. Persze a telefon… felzaklatott a hangja… (Hallgat.) Néha mást képzelek, ha hangról ismerek 52

valakit. Nem rajtam múlt. (Hosszabban hallgat. A másik szobából neszek.) Jól megszerveztétek! Ha tudom, hogy jön… Akkor sem lett volna másként. Nem csodálom, hogy belehabarodtál. Valami varásza van… PÉTER (Elıjön, kezében ásványvizes üveg.) Gúnyolódj csak! Te sem vagy közömbös iránta. Nyújtaná ki feléd a kezét, nem bírnál nemet mondani. LAJOS Valószínőleg… Úgy láttam, nem akar tılem semmit. PÉTER Tılünk nem. Mert… Ildi, talán, de inkább ı se. Ha azt is el nem szúrtad… LAJOS Mondom, évek óta nem találkoztam ilyenekkel. Ezeknek a gondolkodásuk… Kata mondatát folytathatná Ildi, ha Ildi félbehagy egy mondatot, akkor Kata vagy Olga. PÉTER (Olga említése miatt hárít.) Nono! LAJOS Mióta barátnık ezek? PÉTER Unásig ismerik egymást. Olgával is. Bizonyos dolgokról egyfajta közös gondolkodás alakult ki köztük. De… Olgának elsı a család. A lányok meg… Láttad. Mindketten megkeményedtek, valami megváltozott bennük… Jó barátok, jóban, rosszban. Semmi rosszat nem tudok mondani róluk, ha azt akarsz hallani… LAJOS Nıkkel… évek óta nem lelkiztem ennyit. Akármelyikkel beszéltem, valamit elindított, amit a másik tovább vitt. Ráéreztek egymás szavaira. Évek óta… A hársat sem éreztem meg évek óta... Ez is, évek óta… Ma, mikor Ildit lekísértem hozzátok, elıjött a gyerekkoromból annyi foszlány, csak hallgattunk, alig beszéltünk. Mindenféle emlék kavargott bennem, és ezekre rá még a falunk, a házak, olyan valóságosan, mintha csak a kezemet kéne kinyújtani, és megérinthetném a kapunkat. A virágok, anyám levendulái, a sifon szag, a tiszta szobáé… Tartósítani kéne ezeket a pillanatokat. 53

PÉTER Nem lehet. Ilyenkor hagyd magad ellazulni! Engedd szabadjára gondolataidat. Néha az is sokat segít. Megfogni úgyse lehet a pillanatot. Csak pillanat… Aztán marad az üresség. Mindenütt az üresség, fıleg itt benn. (Hallgat.) Idézd csak az a hársat! LAJOS Jó lenne visszatalálni! Abba a nyárillatú nyugalomba… PÉTER Mikor a legbetegebb voltam, egyszer elfogott a vágy egy régi emlék után: Olgával Spanyolországban, utaztunk, én vezettem. Az autópálya mentén virítottak az oleanderek, dúsan, rózsaszínben, fehérben, püspöklilában. Mint itthon az akác, úgy nı ott, olyan, mint a gaz. (Hallgat.) Akkor, a kétségbeesésemben felidéztem az oleanderek látványát, azt az édeskés, kesernyés illatot. Sokáig csak úgy tudtam elaludni, ha erre gondoltam. Egy picurka szépség abban a tehetetlen betegségben. Olyan egységféle a természettel, beleolvadni, eggyé lenni vele, elveszni benne, megszőnni embernek lenni… Olga gyakran mondja, azok az elsı évek, amikor minden szép volt, az utazások, azok tartják meg bennünk, hogy kibírjuk ezt az egészet. Vajon ı meddig bírja velem? (Hosszan hallgat.) Ilyen, igen, ilyen. Az az egész… LAJOS Nyugalom, egység… (Hallgat.) Érzem idınként, érzem, hogy felzaklatok mindenkit magam körül. (Feláll, járkál.) Átadom a belsı zaklatottságomat. Téged is. Ma, ez a beszélgetésekben megnyilvánuló zaklatottságom estére elmúlt. Ildi? Az esti járkálás? Nem tudom… PÉTER Ne keresd mi! Van, az egész, úgy ahogy van. Nincs szükség elemezgetésre. LAJOS Ebben is többet tudsz nálam… PÉTER Olga vár… Ideje haza menni. LAJOS Olga haragszik rám. Igaza van. PÉTER Igaza… 54

LAJOS Elmondja, ha akarja, ne várd, hogy én… Beszéltem Vajdával. Egészen jó ötletei vannak. Visszamegyek dolgozni. PÉTER (Meglepetten.) Mikor jutottál erre az elhatározásra? LAJOS Pár napja kerestek… Van benne fantázia. Sokkal több önállóságot adnak, mint eddig. Vagy most megyek vissza, vagy ne is menjek, ez is a tétje. PÉTER Te napok óta játszol itt nekem. Ausztrália? LAJOS Befejezem a munkát, és nekivágok. Jövı tavasszal. Hamarabb biztosan nem. Velem jössz? A feltételek változatlanok. PÉTER Tegnap, meg ma egészen másról beszéltél. Hitegettél… Felzaklattál vele, mindent komolyan vettem, amit mondtál… LAJOS Elment az eszed? A realitások mindig megállítják az embert. Neked könnyő, a te idıd végtelen, oda mégy, ahova akarsz, amikor akarsz. Nem játszhatom el ezt az alkalmat. PÉTER Csodálatos! Úgy hitegetsz, mint egy megunt szeretıt! Én meg hagyom, hogy cafka módon bánj velem! Mintha a beosztottad lennék: Péter, megyünk Ausztráliába. Péter, maradunk, mert nekem most ez az érdekem. Hetente változik a véleményed, én meg forgok utánad. Élvezed, mi? Mögöttem minden felbomlik, Olgának elege van belılem, veled készülök a nagy útra, elhiszem a hazugságaidat, és ez a vége. LAJOS Mindig ıszinte vagyok, egy szavad se lehet… A feltételeim változatlanok, csak eltolódik az indulás, valamennyire… PÉTER Erre inni kell! Erre a tökéletes barátságra! (A hátsó szobába megy.) LAJOS Ne igyál. Nem kell inni! Józanon, tiszta fejjel kell átgondolni a lehetıségeket, és dönteni. Ez természetesen rám vonatkozik. Ezentúl nincs búfelejtés. 55

PÉTER (Keresgél a hátsó szobában, zörgés hallatszik.) Nincs semmi. Hozok valamit. (Visszajön, indulni készül.) LAJOS Mától nem iszom. De te, ahogy akarod… PÉTER Ma… Ma még kell! Aztán holnaptól? Meglátom… LAJOS Olyan vagy, mint egy durcás kölyök. És ment a vidéki magányba elhúzódó költı a girbegörbe utcákon… PÉTER Csak gúnyolódj! A házat hagyd nyitva, lehet, hogy ide kell jönnöm aludni. Ezzel a nagy barátkozással talán otthon is kitelt nekem… (Elmegy.) LAJOS (Hallgat.) Én hova megyek? Menni… menni könnyő. Hol a cél? Ki a cél? (Hallgat.) Volt ilyen valamikor? Ki fogad el téged, egyetlen Lajos barátom? Elegem van belıled Péter. Elegem van magamból. Ebbıl a hirtelen csendbıl… (Keresgél a számítógépe körül, talál egy lapot, felveszi, olvassa.) „Úgy ahogy, vagy amilyen vagy, mindent tudva, mégse látva, álmodban, álmomban. Úgy ahogy vagy, amilyen vagy.” No, milyen vagy? (Vajda Zoli közben bejön.) VAJDA Te írtad? LAJOS Sajnos nem. Szervusz! VAJDA Tetszik? (Kezet fognak.) LAJOS Látod? Magamban beszélek. Megbolondultam. (Nevet.) Jó bolondnak lenni… VAJDA Élvezd, ha ennyire jó! Tehát, semmi bajod. Aki azt állítja magáról, hogy teljesen normális, azzal baj van. Van szódád, jeged? LAJOS Akad. Ásványvíz is. (Hozza.) VAJDA Péter? LAJOS Lement a faluba italért. Itt nincs semmi szesz. Nem bírja abbahagyni. VAJDA Beszédem lett volna vele. No, mindegy! Mondom, amit neked akarok mondani. A kiállítás megnyitójára igaz baráti szívvel meghívlak. Most. Elég szépen hívtalak? Figyelmeztetlek, 56

hogy nem ismételgetem a meghívást, tartsd eszedben, és nem leszek tekintettel a feledékenységedre, meg a naponta változó hangulatodra, meg véleményeidre. Elvárom, hogy elgyere, és azt is elvárom, hogy ott ne rendezz jelenetet! Ha lesz véleményed, elmondod, ha utána szők körben összejövünk. LAJOS Ott leszek. Nem felejtem el. VAJDA Beszélnem kéne Petivel. Várok egy kicsit. LAJOS Kiszámíthatatlan, visszajön-e. Lehet, hogy mégis hazamegy. VAJDA Hallom, Ausztráliába mégy. LAJOS Nem lehetetlen. Rég el kellett volna menni, most is halasztódik. Tavasszal, vagy késıbb. Esetleg Péterrel együtt. VAJDA Menekülés? Megint? Most ide, jövıre egészen Ausztráliába. Csak menekülésként nem érdemes elindulni. Maga a kaland többet érdemel, mint egy világ elıli menekülés belekeverését. Tartsd tiszteletben a célt! Nehezebb elérni, mint gondolod. Várj vele, míg letisztulnak a gondolataid! LAJOS Soha nem voltak tisztábbak. Mikor eljutok a belsı csendig, elindulok. VAJDA A te belsı csended! Közben meg ordító ellentéteket szórsz szét magad körül. Feldúlod a barátaid életét. Ideje visszajönni dolgozni, a napi győrıdés majd észre térít. LAJOS Beszéltél Olgával? VAJDA Beszéltem. A történtek után csalódtam benned. Most egyre kevesebb a választásod; visszamégy dolgozni, vagy ott többet nincs rád szükség. Számolj le azzal az illúzióval, hogy neked mindent, mindenütt lenyelnek. Ennek vége. Dolgozol, vagy mégy. Mindenki leírható, nincs pótolhatatlan ember, sem az üzleti, sem a családi kapcsolatokban. A barátságban sem. Ez biztos. Nekem is érdekem, hogy menjenek a dolgok, ha nem jössz vissza, felveszünk valaki mást. Nem vagy pótolhatatlan, még akkor sem, ha a baráti körhöz tartozol. 57

(Hallgatnak.) LAJOS VAJDA

Valaki jön. Visszajött a barátunk.

(Hallgatnak.) PÉTER (A kert felıl jön, látszik rajta, hogy megint ivott.) Á! Üdvözlöm köreinkben a mővészt! (Vajda Zolihoz megy, átöleli.) VAJDA Barátom, te PÉTER (Közbevág.) Te vagy a legjobb barátom! Van még egy nagyon jó barátom, az még jobb barátom, mint te, de arról most nem beszélek. Az egészen más barátság! VAJDA Ki az a másik? Ismerem? PÉTER Van. Nincs. Belezavarodtam Az egyik legjobb barátom vagy. Lajos is az egyik legjobb barátom, ı annyira a barátom, hogy úgy átvert, mint a strici a… Nem mondom ki. Csúnya a szó. Ti ketten, barátaim! Ma olyan ötleteim vannak! Ha a felét!… Mit, a felét! A negyedét le tudom írni! VAJDA Írtál valamit az utóbbi idıben? PÉTER Be kell vallanom: nem. Rengeteg ötletem van! De… VAJDA Rosszat tett nektek ez a közelség. Teljesen elengeditek magatokat. Lajos sem csinál semmit. Te se. Mindketten görgetitek az idıt, közben kiestek belıle. PÉTER Elkezdtük rendezni az írásainkat… Azt gondolom, ez átmeneti állapot. Lajos végsı célja, hogy elmenjen Ausztráliába. Hogy elmenjen valahova a világ végére. Tıle kaptam az ötletet. Lehet, hogy vele megyek… 58

VAJDA Ötletet kaptál? Ausztrália nem olyan, ahogy az ember a fellángolásaiban elképzeli. Kaland? Kemény kaland volt. LAJOS Megszerveztétek. VAJDA Igen. Itthon megszerveztük. Mindannyian függetlenek voltunk. Mihelyst megérkeztünk, az egész más lett. Minden borult. Napokig gyalogoltunk a semmiben. Por, hıség, rovarok… Állandó szomjúság. Minden magánterület. A vízért is fizetni kellett, ha olyanja volt a tulajdonosnak. Koszosak voltunk, mint a disznók. A lelıhelyeken alig van valami, ahol ásni engedtek, az már mind meddı volt… LAJOS Te végigcsináltad. Átélted. VAJDA Most nem kezdeném elölrıl. Az éghajlat, az ottani viszonyok… Nehéz. Aztán, amit ott találtam, azt nem lehet soknak nevezni. Morzsák. (Hallgat.) Persze, ha hajthatatlanok vagytok, ha kaland kell… az más. PÉTER Lajossal megyek. Én vele megyek. VAJDA Szajkózzátok a képzeleteteket. Mi lesz a családdal? Olga? Mit szól hozzá? PÉTER Megmondtam neki. Nem hiszi, hogy elindulok. Nem vette komolyan. Haragszik. A normális énemmel tudom, hogy jobb, ha örülök az életnek, ahogy van. Mikor elgondolom, hogy mégis megpróbálhatnám… míg lehet. Akár Lajos nélkül… VAJDA Többet vesztenél vele, mint amit adni tud egy ilyen út. A leghatározottabban lebeszéllek róla. Legszívesebben megtiltanám neked… PÉTER Én… (Vajda közbevág.) VAJDA Ismétlem: lebeszéllek róla! Jobban kéne értékelni a jelenlegi helyzetedben azt, ami jó. Elégedetlen vagy? Egy éve jelent meg a könyved. A semmibıl jöttél fel azokhoz képest, akik évek óta nem bírnak befutni. A novelláidból is megjelent néhány. PÉTER Azóta semmi! LAJOS Közölhetnének az újakból… 59

VAJDA Semmi? Amiket Lajossal átirkálsz, abból egyet se küldj. Nem kell. Mi akadálya, hogy leírd az ötleteidet? A feleséged türelmes, alkalmazkodik hozzád. PÉTER Talán, igazad van… Te ott voltál, átélted az utat… Én ne is vágjak neki? Akkora néha bennem a tehetetlen üresség, legalább kitöltöm az úttal. VAJDA Minek beszélek itt neked? Sokat ittál. Holnapra kijózanodsz, értékelsz. Nem tudlak én lebeszélni, ha mindenáron menni akarsz. Mesélni más, mint ott lenni. Volt ott néhány olyan nap, mikor azt hittem, soha nem jutok haza… (Hallgatnak.) LAJOS Akartál valamit Pétertıl. VAJDA Holnap. Péter, holnap, felhívlak. PÉTER Erre iszom! LAJOS A legjobb barátod határozottan megkér rá: hagyd abba az ivást! PÉTER Lala! Drága Lajosom! Alig ittam valamit! (Lépései megváltoztak, nem csak az ital miatt, néha félre lép.) Hosszú még az idı éjfélig, mire vége a napnak, kijózanodom. Még ma hazamegyek… LAJOS Gyere! (Segíteni akar Péternek, átmenni a hátsó szobába.) PÉTER Hagyjál békén! Nincs nekem semmi bajom! (Eltolja Lajost.) LAJOS Hagylak. PÉTER (Kimegy. Lajos utána, aztán vissza.) LAJOS Hagysz neki valami üzenetet, mire kijózanodik? VAJDA Nem. Holnap telefonálok neki, és megbeszéljük. Te meg… akár már holnap gyere vissza dolgozni. A tényeket elmondtam, másban meg rossz hatással van rád a vidéki élet. 60

LAJOS Azt is mondhatnád: rossz hatással vagyok a vidéki barátaimra. VAJDA Te mondod. Ezt most hagyjuk. Indulok. Várlak mindannyiotokat a megnyitóra, utána hozzánk. Kár, hogy vele (Péter felé int) nem lehetett beszélni. LAJOS Ma ilyen. VAJDA Nagyon sokat tehetnél érte, ha valóban a barátja vagy. Gyere vissza dolgozni, mondtam, akár már holnaptól. Mikor tartósan együtt vagytok, kihozod belıle a legrosszabbat. (Indul.) LAJOS Megértettem… (Kezet fognak.) VAJDA Úgy legyen! A holnapban gondolkozz! (Vajda Zoli elmegy, Lajos összeszedi a poharakat, kinéz Péter után, majd bekapcsolja a rádiót. Éjszakai hírek.) LAJOS Frászt ér az egész! A barátság… Van énnekem egyáltalán barátom? Vagy én barátja vagyok valakinek? Neki? Jó, elmegyek, nem rontom itt magammal a mások életét. Péter! Péter! Haza kell menned! Hallod? (Az nem válaszol.) Péter! PÉTER Na? LAJOS Holnap visszamegyek Pestre. Itt valahogy elrendezıdnek a dolgok… Ahogy eddig. Vigyázol a házamra? PÉTER (A hátsó szobából válaszol.) Mint hő kutyád! Mi lesz a fizetésem? A kutyának is jár valami, ha más nem, a kötelezı védıoltás meg a napi élelem. (Kijön.) Te hazug disznó! Hol van az utazás? Annyit beszéltünk róla. LAJOS Nem tudom… Valamikor. PÉTER Te azt hiszed, hogy mindent csak veled lehet? Elmegyek nélküled. LAJOS Marhaságokat beszélsz! Menj haza! Olga aggódik… 61

PÉTER Eddig is aggódott, sose jutott eszedbe, hogy aggódik. Az se, hogy nekem kötelezettségeim vannak. (Hallgat.) Nekem se jutott eszembe… (Hallgat.) Te vagy a legjobb barátom?… Mi? LAJOS (Bólint.) Holnap visszamegyek dolgozni. PÉTER Vissza. A város, a nyüzsgés. Mennyire elvágytál onnan! Égre-földre bizonygattad, hogy olyan hely kell, ahol nyugodtan dolgozhatsz, ahol van tér élni, ahol nem zúg állandóan a város. Hát… itt nem zúg. Most egyszerre csak visszamégy. Unalmas a Péter képét bámulni. Itt nem lehet alkalmi, gyors szeretıket felszedni egy éjszakára, aztán azon nyavalyogni, hogy nincs egy állandó nı… Értem… nem vagyok annyira ostoba, mint amilyennek hiszel. LAJOS Ittál? Még ittál? PÉTER Nem. Magamtól vagyok ilyen. (Leheveredik az ülı-garnitúrára.) Mikor mondtam, hogy más vagyok? Tudsz, csak egy alkalomra is visszaemlékezni? LAJOS (Hallgat.) PÉTER Menj csak! Nem kell nekem semmi. Tıled se. Nem kell senki barátsága! Elég! Elég volt mindenbıl. LAJOS (Péterhez megy, megfogja a vállát.) Gyere! Menjünk haza! PÉTER Holnap! Ma már minek? LAJOS Járok egyet. velem jössz? (Közben Péter járkálni kezd a szobában, az elızı rossz lépések néha ismétlıdnek.) PÉTER Nem. Ha csak ki nem dobsz innen. LAJOS (Legyint, elindul, kimegy.) (Rövid idıre elsötétül a színpad, közben Lajos visszajön, a hátsó szobából egy bıröndöt hoz ki, az asztalra egy lapot tesz, majd elmegy. Kintrıl autó zúgása, majd csend.) 62

PÉTER (Alszik az ülıgarnitúrára dılve, ajtók nyitva, a szél fújja a függönyöket, valahol becsapódik egy ajtó. Péter felébred. ) A huzat. (Felkel, bezárja a hátsó szoba ajtaját, villanyt gyújt. Elolvassa a cédulát.). Éjfél múlt. (A számítógéphez megy, beindítja) Doc Péter. Nézzük tovább! (Adatot keres.) Ez az! (Ír a gépbe. Kintrıl halk motorzúgás, autó, majd csend.) Mindent visszaírok, úgy, ahogy én írok. Semmi idegen ötlet! OLGA (A kert felıl jön, a férfi nem hallja meg a közeledését. Péter mögött áll meg, hosszan nézi.) PÉTER (Ír, késıbb veszi észre a feleségét.) Nem tudsz aludni. Miattam. OLGA Miattad. Miattunk. PÉTER (Ír.) OLGA Menjünk haza! Zárd be a házat! PÉTER Lajos? OLGA Az éjjel visszament. Beszólt, hogy itt vagy. Hagyott neked valami üzenetfélét. (Körülnéz, hol az üzenet, megtalálj, Péternek adja.) PÉTER (Eltépi és a szemétkosárba dobja.) Hát elment… Csak így… OLGA (Hallgat.) PÉTER Sokallod, hogy alig vagyok otthon. OLGA (Bólint. ) Sokallom. Mi ez az Ausztrália? PÉTER Lajos kifizeti az utat, oda-vissza, ha vele megyek. Máskor, késıbb. Tegnap ezt mondta. Tegnap… (Legyint.) OLGA Komolyan gondolod? Eddig elég volt, hogy csak álmodoztok róla. PÉTER Veszélyesen vonz. Nincs elfogadható magyarázata, hogy miért. OLGA Arra gondoltál-e, én mennyit bírok. És meddig? PÉTER Néhány hónap, esetleg fél év… 63

OLGA Ne várd, hogy örüljek. Ezért kár volt Lajosnak kiköltözni ide, hogy téged felzaklasson, olyan vágyakat ébresszen benned, amik… talán sose valósulhatnak meg. PÉTER Megharagudhatsz, mondhatsz bármit, ami eszedbe jut. Tudom én, hogy kibírhatatlan alak vagyok. Bocsáss meg érte! (Olga hallgat.) Szólalj meg! Szólj már valamit! OLGA Elmúlik. Máskor is volt már egy-két fellángolásod! PÉTER Ez nem fog elmúlni. Nézz rám! Látod, milyen vagyok? Soha nem lesz jobb az egészségi állapotom! Ez a legjobb, ami lehet. Úgy vágyok erre az útra, mint a gyerek a felnıttségre. Ezért akarok most elindulni. Beszerzem a papírokat, és akkor… Lajossal? Vagy nélküle. Nekem már nincs több lehetıségem. OLGA Lajos telebeszélte a fejedet. Egészen a hatása alatt vagy. Nem vagytok ti ép elméjőek! Lajos elmehet, ıt nem köti ide semmi. Egyik város, olyan, mint a másik — sodródik összevissza. Az ötletek, a barátok, a nık… Senki nem elég jó neki, semmi nem elég… Ez az Ausztrália! Keresi a csodát, közben azt se tudja, kit és mit keres. Hajtja valami megfoghatatlan hiány, vágyakozás. Sóvárog a sikerre. Ott a siker — de nem az kell, nem úgy kell! Vágyik a társra, aztán olyanokkal kezd, akiknek ı nem kell. A barátait felzaklatja. Meg sem látja az élet valós oldalát… Ma éjjel egy pillanat alatt összepakolt, és elment. Ennek az embernek a szavára nem lehet adni. PÉTER Eleinte azt gondoltam, amit te. Mennyit beszéltünk róla; Lajos a kalandor, a nyughatatlan álmodozó. Én is ezt mondtam. Mindig. Valóban az. Az. (Hallgat.) İ él, mi meg toljuk a napokat egymás után. OLGA Él? Mit jelent az, hogy él? PÉTER Jön-megy. Társaságba jár. Barátok. Nık. Színház. Mindig van, aki rányitja az ajtót. 64

OLGA Mostanában fıleg te magad nyitogatod ezt az ajtót. PÉTER Nem várom, hogy megértsd. Irigylem Lajost. A mozgékonyság, a folytonos változás. Mikor elıször találkoztunk, mikor rám nyitotta a kaput, hogy hol lehet itt kövezni, akkor… alig tudtam járni. OLGA Attól gyógyulsz, mert rád nyitotta a kaput… Ezért akarsz vele elmenni, az ı ırültségei szerint élni, mert rád nyitotta a kaput... (Péter hallgat.) Rád nyitotta a kaput. Mit nyitott ki azzal a kapuval? A folytonos változást? Körülötte mi változik? Forog a saját körein, állandóan visszatér a kiindulási helyre, aztán álmodozik, fogadkozik, és jön az újabb kör. Egy idıre. Közben hallgathatod az álmodozásait, az önsajnálatát, a nagyra törı elképzeléseit, mintha a gyóntatója, vagy a dajkája lennél. Ami te vagy, ami a te dolgod, az háttérbe szorul, az lényegtelenné válik. PÉTER Nézd, értem, amit mondasz… Az az egyik lehetıség, hogy várok, és elmegyek vele, valamikor, ha bírok. A másik az, hogy nélküle. Még nem tudom, hogyan lesz, de elmegyek. Valószínőleg nélküle. OLGA Le tudlak beszélni róla? PÉTER Nem. Elhatároztam. Sokaknak sikerült. Úgyis csak ülök itt, semmi hasznom. Talán, míg megint nem romlik a lábam… OLGA A lábad. És aztán? Ott is történhet bármi. Tudod, mit kockáztatsz? Mit rontasz el véglegesen? OLGA Nem értettél meg. (Hallgat hosszan.) PÉTER Mit tudok még elrontani? A betegség megtette, amit csak lehetett. OLGA (Hallgat.) PÉTER Olga, tudom, soha ennyi szeretetet nem kaptam, mint tıled. Senkitıl. A betegségemben… Más nı elvált volna. Kevesebbért is megteszik… Hálás vagyok érte. Soha nem fogom tudni kifejezni ezeket az érzéseket… 65

OLGA Ne légy hálás. Nekem ne légy hálás! PÉTER Én… OLGA Nem kell hála! Felesleges itt háláról beszélni. Két ember közt nincs helye hálálkodásnak, ha igazán egymáshoz tartoznak. Vannak helyzetek, amik természetesek, semmi közük a hálához. Háláért, pénzért nem kaphatók. (Hallgat.) El akarsz menni, ez a lényeg. PÉTER Olga… OLGA Ne magyarázkodj! Szerencsésebb lett volna, ha Lajos nem költözik ide. Eleinte mennyire örültem, hogy lesz egy barátod, itt a közelben. Nem. Nem ez a lényeg! Ez is csak hivatkozás, mellébeszélés. E nélkül is bekövetkezett volna, ez a nagy elvágyódásod, a kalandvágy valahol kitört volna belıled. Talán meguntad már a házasságunkat, ez meg csak alkalom, hogy utat találj kifelé belıle. Ez csak ráfogás, kifogás, hogy Lajos, meg az utazás. PÉTER (Hallgat A kert felıli bejáratnál leül egy fotelbe, keveset néz Olgára.) OLGA Ezért nem kell a világ végére futni. A barátkozás, a Lajos barátsága is egyfajta kaland. Úgy látszik kevés, amit adhatok, amit a család jelent. Túlságosan a te igényeid szerint élünk évek óta. Ez hiba. Mindenben az volt, ami neked jó. Ez is hiba. Ez a sok alkalmazkodás a betegségedhez, legfıképp neked nem tett jót. Hozzászoktál, hogy … Észre se veszed, ami a többiekkel történik. Ez a vad lángolás, ez az Ausztrália, ez csak a végkifejlete ennek az egésznek. El akarsz menni Ausztráliába? Vagy akárhova? (Hallgat.) Te oda. (Hallgat.) Én visszamegyek Pestre. İsszel mindenképp visszamegyek, ha elutazol, vagy ha itt maradsz, akkor is. Most jól vagy. Utazhatnál? Utazz! A vidék jó hatással volt rád, sokat javult az állapotod… Ez a szakasz véget ért, eztán már nem szükséges itt lakni. Ha maradsz, hát egyedül kell boldogulnod. Ha mégis, a betegség, ha elıjönne… Abban is 66

csak egyedül maradsz, ha itt maradsz. Velünk jössz, és eztán te is alkalmazkodsz, vagy maradsz és minden eshetıséget magadra vállalsz. Most ezt én is elhatároztam. Nagyon régen nem döntöttem ilyen határozottan. PÉTER Jó hatással volt… Te vissza akarsz menni? OLGA Belefáradtam a mindennapi utazgatásba. Ebbe az egészbe. PÉTER Sose mondtad… OLGA Sose kérdezted. Nem figyeltél rá, mennyit bírok. Visszamegyek. A gyerekeknek is könnyebb lesz. Te mégy Ausztráliába, vagy maradsz itt. Mi vissza Pestre. PÉTER (Meg van lepıdve.) Sose mondtad… OLGA Többet nem tehettem érted. Ami van, az meg neked nem kellett. Most már nekem se kell ebben a formában. Eddig is, valahol túlságosan eltolódtak a viszonyok. Most te erıszakoltad ki ezzel az Ausztráliával, hogy hamarabb érjen meg bennem a változás. PÉTER A legtöbbet adod, amit csak lehet… OLGA Ne érzékenyülj el! Maradj csak a mai éjszaka valóságánál! Te mit adsz? Gondoltál erre valamikor? (Kimegy, a hátsó szobában zárja az ablakokat.) PÉTER Tudod, hogy más nem számít. Te vagy a legfontosabb. Úgy értem, a nık közül; ezt tudnod kell, bármit csináljak is. Nem tudom megmagyarázni, mi történt velem. Valami pánik, hogy elromolhat a lábam. Megint elıvehetem a botot. (Felkel, járkál, a lábát figyeli. Néha a meglévı mozgászavarnál ismét jobban mellé lép.) Most jól vagyok, önmagamhoz képest jól vagyok. (Megint mellé lép.) De egy év múlva? Talán akkor sem lesz rosszabb… Most úgy érzem, el tudok menni Lajossal, vagy akár egyedül is bárhova. Annyit ígérte, hogy megyünk, én meg (megint rosszabbul lép) elhittem, mint egy gyerek. Itthon semmi hasznom. Gyerekkorom óta 67

vágyok egy ilyen utazásra. (Hallgat, hosszabban.) Én mit adhatok? Látom a képemet a tükörben. Megijedek magamtól. Hogy tudsz rám nézni, egyáltalán, hogy tudsz te még velem lenni… Jobb lett volna, ha… (Hallgat.) Évekig kínlódtál velem. Nem érdemeltem. Nem érdemlek én semmit… A puszta való nekem, ahol nincsenek emberek, hogy elszörnyülködjenek rajtam. OLGA (Közben visszajön, hallgatja Pétert. Zárja az itteni ajtókat, ablakot.) PÉTER Sokat elviselsz miattam… Az ırültségeimet, a fájdalmas lángolásaimat. Ezt a betegséget, ami nem múlik el (Megint rosszul lép, felismeri, hogy állapota változott.) Úr Isten! (Magára figyel.) Most is. Ezek a mellé lépések… Itt valami… Olga! Ez! Ez!… OLGA (Hallgat.) PÉTER Olga! Legalább kiabálnál velem! Vagy végleg ellöknél magadtól! Legyen már vége, legyen velem, ami lesz! Legalább kiabálnál velem! OLGA (Látja a mozgásváltozást, nagyon szomorú.) PÉTER Mert én… egy utolsó, egy érdemtelen. Valóban nem vagyok hálás… Minden elmúlik felettem, mindent elrontok, minden türelmet szétszaggatok… A szeretetedet is eljátszottam. Most már mehetek, ahova akarok? Ahogy tudok… Veled mehetek?… Lajos, meg mindenki itt hagyott. Aki van, azt meg én teszem tönkre magammal együtt. Olga, én… OLGA Elmúlik… PÉTER Minden elmúlik, marad az üresség az ürességben, örülhetek, ha még imádkozni tudok az üresség állandó fennmaradásáért; eltőnnek a hegyek, mert nem bírok majd odamenni; a kövek, a patak, a kövezés, a barátok, csak az üres sötétség marad mindenütt, aztán az is eltőnik, csak a bennem lakó üresség marad, én meg benne ülök az ürességben. Milyen igaz, 68

milyen megváltoztathatatlanul igaz évezredek óta. Milyen nehéz eddig eljutni. Milyen nehéz a közben lévı idıt kitölteni! Hiszen még élek! Olga! A szereteted is elmúlik egyszer? Annak a helyén is üresség lesz? OLGA Virrad. Holnapra kialszod. PÉTER Mától mi lesz? El tudsz még engem fogadni, hiszen te is látod…(A lábára mutat.) Hiszen máris, itt a figyelmeztetés… mindegy, hol, itt, vagy a városban… Most mit csináljak? Mi lesz velünk? Mi lesz, ha reggel lesz?... OLGA Reggel lesz. Menj elıre! Bezárom az ajtót.

VÉGE

69

FETYKÓ JUDIT: AUSZTRÁLIA MESSZE VAN Budapest / Sátoraljaújhely 2012 70