2013 . JÚLIUS 2013-07-02 A vágy csapdájában bicegő sánta róka aki beszorult a tyúkólba már járt itt egyszer akkor sem sok sikerrel de így vagyunk mind ezzel fogadkozunk mikor baj van aztán ha elmúlik a közvetlen vész már újra kockáztatunk s elvész a megfontolás a józanész és megint odajutunk ahonnan kiszabadulva megesküdtünk hogy ide aztán többet soha de hiába a vágy ilyen meggondolatlan és ostoba 2013-07-03 Baltó emlékére átfon karjával az este magához ölel éjszakára álmot is hint porcukor-hóként a sötét járdára ne tévedjek el ha mennék át oda ahol majd újra felém ballag az öregkutya egyszer mind odajutunk ahonnan már nem lesz visszautunk csak addig maradjunk annyira tiszták jellemesek mint azok a négylábú barátok kik már előrementek 2013-07-03 …nevét hiába szádra ne vedd nem tudom lezárni az utolsó sort nem lelem megnevezhetetlen szót sugall a rím nem csoda ha félek leírni a fogalmat mit a neve rejt több ez mint amit a hétköznapokban könnyedén kimondható szó takar régi korokban és hitekben tiltott és bűntett volt ha elhangzott s ma amikor már nincsenek tabu szavak
azért jobb ha minden ilyen archaikus tiltás így marad mert ez a hit szabja meg a halandó földi útját az örökkévalóság előtt 2013-07-04 Bolyongás kint és bent nem nyílik ki soha a bezárt kapu rozsdás a zár a kulcs már rég elveszett s hiába rázod veszettül döngeted ami bent van és a kint rekedt így marad elválasztja a fal bár mindkettő te magad vagy de el nem érheti egyik a másikat az ott belül bolyong emez meg kívül erről a veszteségről s a teljesség megleléséről szól az egész élet ezért lázadozik folyton a test és háborog robajló tengerként a lélek 2013-07-04 Emésztő tűz pusztul és ég ami rég pompázott most az enyészeté semmivé válnak a valaha fontosnak tudott álmok álnok gyújtogatás álcája alól fűst száll fölfele feketére kormozza a kéken szikrázó eget egyet tehetünk a romok között megfeketedett üszkös gerendákra fölírjuk hogy ez csak a jelen tükörképe van talán még esélyünk a hamvaiból újraszülető főnixre a reményre 2013-07-05 Magányosan reggel mikor rád szakad a magány már nem vagy vagány bambán gyagyán bámulod az ablakon beszűrődő fényt ahogy ébredtél és tudod
ugyanúgy fog találni a holnap is csak mert utazni kell rohanni nem fog el ennyire mert nincs időd semmire de attól még tovább nyüszít benned az autóból kitett és otthagyott kutya gazdátlanul kóborolva s a legközelebbi dologtalan reggelen ugyanezt érzed majd újra 2013-07-05 Ki sohasem vet, csak arat a miénket veszed el és aratsz pedig sohasem voltál dolgozó paraszt aki a földért született és gyerekkorától ezért dolgozva él hogy neked aki mindent készen kapsz legyen mindennapi kenyér a te tenyered nem lesz soha kérges már ha valami szerszámra nézel attól is kiserked rajta a vér hólyag nő a kezeden de ez így természetes mert ha máshol is van rajtad legalább nem érzi magát egyedül a fejed 2013-07-06 A fáradság iszonyata a sírásig fáradt vagyok romok miket mutogatni lehet olyan kőomladék a test mit csak a holnap hite tart egybe különben összerogyva mint halomba dobált kukoricaszár kuszán egymásra hányva legyintve egyet a látványra megfordulnék s mennék másirányba 2013-07-07 Egy zajos rövid éjszaka egy zajos éjszaka horrorfilm minek csak zajait hallod a másik szobából de nem látod
csak elképzeled a történések kusza halmazát olyan volt a kinti vihar aludtam hol megébresztett a fáradság küzdött de hiába úgy ébredtem mint aki fejbe vágva azt sem tudja akkor most merre csak készül automatikusan mert tegnap is ezt tette 2013-07-07 Elrendelés teszed mert hiszed nincs más lehetőséged talán csak ha elbújsz a tettek elől amit kiosztott rád a földi idődre a mindenek fölötti erő a szelíden de kérlelhetetlenül parancsoló ki teremtett létrehozott öntudatot és a létezésednek értelmet adott ezért szó nélkül megfogadod s némán megteszed azt amit sugall 2013-07-07 Nálam nincs ostobább csak nekem fáj ha tévedek? sajnos nem ezért kétkedek már abban jó e ez így kell ezt csinálnom vajon még vagy hagyjam már abba csudába csak akkor meg szenvedek nagyon ha volna még rá igény s mondanám az ő kedvükért folytatom de mindig vannak hivatásos bölcsek akik meggyőznek arról hogy nem értek ahhoz amit teszek és náluk ostobább vagyok 2013-07-07 Tudatlanságom mindig az jut az eszembe majd egyszer kitudódik hogy a király meztelen a ruháját azért nem látja senki mert pucér és nincs is rajta semmi
az én hézagos tudásom ilyen már csak a cement fúga rácsa tartja egybe és ami a falat alkotná a tégla voltaképp abból már nincs egy darab se 2013-07-08 Kénytelen – kelletlen gombóccá gyűrt sarokba dobott koszos zokni mi bűzbombaként hat olyan némelyik visszatérő elhessegethetetlen gondolat télen a magány a bezártság gyilkol ilyenkor meg a nyüzsgés a fölösleges konfliktusok csapdáit kerülgetve araszolnak vánszorognak a dolgok kevés megnyugvást ígérve mások életébe kénytelen - kelletlen belefolyik az enyémből egy parányi patakocska s míg az övéket jelenlétem tisztítja a sajátom szennyeződik be és ezt viszem magammal haza 2013-07-09 Visszanéző kinek is írjam le megint csak magamnak mást is érdekelhet de lehet az is hogy becsapnak folyton bedőlők a szép szavaknak aztán magamba zuhanok mikor esténként magamra hagyva az elmúlt napra visszanézve elmerengek aztán messzebb is a múlt idők ködébe (legalább is így szokták mondani) az igazság azonban teljesen más az ott lévő történések már letisztultak és átláthatóbb minden összefüggés ki az aki végig hű volt önmagához és kit irányított az érdek az önzés
2013-07-10 Kiszállás parányi optimizmus és egy csöppnyi lelki béke ennyi csak amit kívánnék ez kellene végre és kiszállni ebből a folyton felszálló szédítő óriáskerékből amitől már nagyon szédülök nem való már nekem ez a versenyeken megszokott stressz ami másoknak annyira kell a pörgéshez és az anyagcseréhez ezt már azokra hagynám akik élvezik ezt a folytonos harcot én mindig alulmaradok már gyűlölöm a folytonos kudarcot mikor azzal szembesítenek minden alkalommal hogy én látom rosszul az egészet és miért csinálom azt amihez nem értek 2013-07-10 Kiút-kereső tépett szakadt köntös a lélek csupa likacs kilátszik belőle amit rejtenél foltozod zenével olvasol bölcseket de hiába nincs rá vigasz elveszetten kóborolsz mint a kisgyerek ugyanabban a körben és nem találsz belőle kiutat kutatva sem mert körötted körbenézve is elveszett önmagadat keresed 2013-07-10 Igazodva új vonalak megszokott ívek ha nem úgy mondod ahogy megszokták reklamálnak a hívek
hűek ők azt mondják de mihez az igazhoz vagy csak a folyton ismétlődő régihez 2013-07-10 Rácz Aladár cimbalmozik cifrát indást kacskaringósat csigást tisztán csengőt visszahajlót amilyet előtte sohasem hallhattál míg ez a kincs nem volt a tied (gyerekként már többször megfogott és hangzása lelkemben megragadt) s most itt van megint a távolból szól a túlvilágból a legnagyobbak köréből visszajárva egy törékeny madárcsontú cigányember keze alól aki megmutatta azt hogy a legszebben szóló zene a természet üzenete a napból ered s bár az ég felé mutat az ága a virágzó fának is a termőföldben van a gyökere 2013-07-10 Nemzeti búcsú a csönd is szólhat nagyot mint a mennydörgés dübörögve elásva eltemetve elég egy ásónyom és kiszabadul a hang és átsüvölt égen és fellegen becsapódik a végtelenbe és mint a visszhang visszapattanó buborékként kicsattan óriásra felfújt rágógumiként a hold arcába tapad odaragasztva a fellegekben járkáló mindenbe beleavatkozó politikusokat 2013-07-15 Enyészet az eltulajdonított álmokat vissza sohasem kapom összekuszálódott emlékeim mint szélfútta papírlapok s mert nincs rajtuk lapszám ezért össze-vissza olvasom
a régi dolgok fénye megkopott s a járdára hajítva kidobva áznak hallgat a festett száj lemállott róla a máz a szem két vak üregként tekint vissza nem ismerem föl már az arcokat s megtalálom szétázva az eső után a lefolyórácsán fönt akadt múltam 2013-07-15 Edzőtábor Taszáron vadvirágok rejtőznek a kukoricatáblák mélyén zöldtengerként hullámzó dombok mögött gazosodik a repülőtér most hihetetlen a csönd csak a koppanó paták ritmikus zaja és a templom néha furcsa időközökben fölzengő harangszava bontja meg a nyári idillt nyugalom van és béke mint gomolygó felhők az égen vonulnak a lovak s ringanak hajlanak a leányderekak az ügetés ütemére 2013-07-15 Taní-tani kihajtanak e a lovarda homokjában elhullatott tudásmagok lehet hogy virág lesz az is előfordulhat hogy gazok gyom is teremhet belőle hisz ki sejtheti előre mi marad élő és mi száll el a mondottakból de ha csak valami parányi virágpor itt marad (bár akinek mondom kidobja mint fölösleges ballasztot ami csak lehúzza) akad tán olyan is ki csak nézi megértve mégis kincsnek érzi s továbbviszi mint a méhek virágról virágra így rögződik
pár tanítványban és kihajt a tudás a lovak javára 2013-07-15 Áldozatul sem kalács sem kenyér kifordított üres tenyér gyér öröm cseppenő vér hegyes éles a kés miért mert tompán nem vág sem ő sem az ész önmagától és kérésre semmit sem ad csak a megtapasztalt őszinte érzésért vés lelkedbe szimmetrikus szíveket az agy 2013-07-16 Ragyog a nap hűs légáram mozgatja át a függönyöket a szobám ablakán s a reggel szikrázó pompában lengeti a fák zöld lomb-lobogóját az ablakok tükrében a nap fényének képét örömömet megsokszorozva apró napocskákra osztja 2013-07-22 A nagy család úgy érzed sohasem ér véget az út és rosszabb már nem is lehet s akkor megérkeznek Barcsnál ők és velük fél tucat kisgyerek meg a mama aki szinte egy hústorony a férfi az apa egy szinte kölyök sötét a bőre s az anya a nője szinte hófehér jó alakú hihetetlen hogy ezeket mind ő szülte annyira keskeny a csípője és három négyüléses részt töltenek meg a peronon még a többszemélyes babakocsi összecsukva hatalmas csomagok tömege a nagy család cucca és megy a szöveg míg el nem alszanak
a mama és a gyerekek a férfi csöndesen álomba csókolja a nőt de végre megérkezünk és hogy mi volt tovább nem tudom mert leszálltam egy másik kijáraton 2013-07-22 Széljegyzethez mintának sem való és nem egy találó példa én tudom nálam nem így működik és változni sem fog hiába tanítják másképp a tapasztalt okosok mert álom és ábránd nélkül nem élhetek és nem elég a puszta testiség ha a lélek nem lel vigaszt akkor az öröm sem lehet teljes és igaz 2013-07-22 A távolság az idő és a kor ezernyi apró titok bizserget ha rád gondolok pedig semmi biztatást nem kapok s mégis minden percben veled van a lényem a messzeségben is egészen bár ez nem test és aligha lélek az biztos hogy nélküled semmi és senki lennék ezért érzem jelenléted akkor is ha szakadékként tátong köztünk a távolság az idő és a kor 2013-07-22 Árnyékliliomok egy Heurigerben tarkaszélű zöld levél apró barázdájában csorog az eső – ha esik és csatornaként vezeti tovább a tövéhez juttatva az éltető vizet így iszom én is hűvösen az aranyló chardonnay-t
még a lengő virágokat nézem s a múltat felidézem a saját kertünk illatait érzem 2013-07-23 Sötét jövő a választási lehetőség elfogyott mert sorsodat a történelem sodra irányítja oda ahol csak a múlt dicső de a jelen távcsövén át nézve mi kormos kályhacső sötétet és kiúttalanságot mutat vakon tapogatva maga körül akár a világtalan mert hit és remény már nem ad elég erőt annak ki csak magáért él hamissá vált így minden hatalmi döntés amit valaha a tisztesség és az ingyen kegyelem a hazának adott s nem csak ígért 2013-07-23 Hódítások menteni minek szenvedni kiért aki érti nem kéri a másik nem az igen ő kell nem a sajátom csak ő már másé de ezt sem bánom hódítani a legfőbb jó ez ami érdekel ez az egy a vigasz ha becsaphatom az öntelt birtokló gazt ki azt képzeli ő az övé pedig tudhatná a nő „mindenkié és senkié” 2013-07-24 Most is hiányzol vágyódva várlak látni még egy ilyet hol találni ki csak messziről csodál most is hiányzol
mert messze szálltál mint ősszel a fecske kit télen keservesen keresve sem talál az utazó ha arra jár amerre lehetne mert a távolság megrabolja a reményt fölnagyítja a vágyat a hiányod kétségbe ejt s megöl a bánat mert minden hiába lesz e új tavaszom a nyárban mikor visszatérve felém villan tekinteted és átitat a vigasz megint mint szúrt seb a hófehér inget vérrel festve meg a vágyott de reménytelen szerelmet 2013-07-24 János vitéz – toborzó hüvelyéből kihúzott karddal zengőn szól a kardal a bevonuló haddal zeng együtt a nép odaadva a hazának a férfiak elejét csak az öregek és a gyerekek maradnak a faluban s a nők rájuk várnak a dolgos magányos férfinélküli idők nehéz napok jönnek de most még vidám a dal az első felvonásban a zászlóra pántlika kerül a magyarok szíve megdobban és arcuk piros a nőké fehér és a rájuk boruló faágak zöldlombján a napsugár aranyglóriát von a daljáték köré 2013-07-24 Szenteltvíz a szökőkútba mártotta ujját úgy vetett keresztet fölidézve bennem egy rég volt percet amikor a egy templom belseje először lenyűgözött hatalmas terével festett mennyezetével most ugyanezt éreztem a
szabadban a Széchenyi téren látva egy öregurat aki így tett éppen 2013-07-25 Mindennapi áldozatunk vetnél keresztet sűrűn amíg csak látvány nem segít ha nem belülről fakadva jön addig csak látszat amilyet álszenten bárki játszhat és közben frivolan másra gondol bolondozásnak veszi és nem is hatja át az érzés ami nélkül megállíthatatlan a fölénk kerekedő vész a pokol ami éget és lángol ebben az amúgy is forró nyárban hamis és hazug álságos válság amit előidéz ha nincs benned őszinte hit és nem vagy a mindennapi áldozatra kész 2013-07-26 A „beetetők” ezernyi arc torzult mosolyok egyet sem látni aki őszintén mosolyog vicsorgó öntelt pofák mind egy nagy siker-gyár nevük örökre fönnmarad csak nem mindegy mi miatt büszkék önmagukra és azok akiket megvezettek eddig és még mindig vakon ballagnak utánuk akár egy csupa kerge birkából álló nyáj és majd mikor beleesve a gödörbe amibe ez a sok szamár vezette s majd amikor kinéznek az égre nem felhőt látnak maguk fölött csak ez a sok vigyorgó álságos arc tekint le rájuk a mélybe
2013-07-27 Közben visszagondolva vagy előre az elmúlt hétre vagy a jövőre mi történt akkor ebben az időben és mi lesz egy hét múlva ha megérem megérni talán sikerül de megéri e vállalni a fölös kudarcot a másoknak oly fontos megmérettetést már megkopott az ambíció átlátva az élet dolgait az egész csak színjáték és fikció egy fantasztikus utópisztikus regény nincs benne semmi jó sem új lelemény csak a régi untig ismert érvek rontják a kedvemet és hiába próbálom kivédeni ha támadnak elfutnék vagy inkább oda sem mennék de a vállalás teljesítése szoros kötelék 2013-07-27 Zuboly álma úgy akartam mint álmomban a varázserdő mélyén vártam odaérj ha előbb nem de az éjszaka végén mikor a hajnal piros arccal szégyenkezik a virradattal mert ők látták mit álmodtam veled buja édes történetet ahol levetve minden földi és kor okozta nyűgöt testünk parázsló kéjben fürdött és úszott velünk az égi bárka ringva holdösvényen a valótól messze járva lángoltunk a varázslattól buja Titániám voltál és én semmit sem változtam közben az voltam mi nappal is egy örökké vágyakozó öreg szőrös szamárcsődör
2013-07-27 Idő és távolság legyőzve hozzád röpített az álom kincseket ért mert újraéltem rég elveszetnek hitt boldogságom pár pillant volt csak vagy több óra elveszik a mérhető idő ahogy átfordul a realitásból mint a megfordított homokóra és peregni kezdenek gyémántfényű homokszemekként a percek és történik benne annyi megélt esemény mit elveszettnek hitt az ember s most főnixként újra életre kél 2013-07-27 Anti-Casanova egy szolid kalandor ki legtöbbször irtózik a kalandtól de mégis mint a mágnes vonzza a vonzó nőket bár maga sem érti mivel nem is sármos de a szép szavakban jártas hibátlanul el is adja meg előadja mint tolvaj a lopott holmit hol-mit kérnek mit hallanának vidámat vagy ríkatót dúdolok nekik altatót szerelmemről biztosítom kis-Katót 2013-07-28 Első vers ma ki tudna ellenállni ha az üres papír hamvas hideg fehér mint a szűz hó a meleg odakint még kibírható de már tolakszik mert alig hűlt le az éjszaka csak a kusza álmok kergetőzése csitult és bújt a szoba rejtett zugaiba
2013-07-28 Mozgásban lesz e valami változás vagy csak a megszokott marad az sem rossz ha belegondolok de a csönd ha rám köszönt akkor nem jut semmi más csak időhúzás múljon aminek menni muszáj és jöjjön valami új mert a világnak mozdulnia kell 2013-07-28 Feloldozásért is csak az igazat írd ez a biztatás kitart ha megbillenne a hit mert ingatag önmagamban sokszor kételkedem ér e valamit amit leírok mond e másnak is hasznos üzenetet a versem vagy ezt is mint sok mást tudomásul veszi és nem marad belőle semmi amit adhatott ez a pár szó és rím segített e valakinek értelmezni az életet megerősíteni a megingott bizalmat és hitet csak ez az egy remény van az önzésen kívül mert nem titkolom a fentieken kívül önmagam feloldozásáért is írom 2013-07-28 Értéktelen örökségem múlnak a percek és vele az élet röpke az egész és ha itt a vége felirat akkor azt én már nem láthatom és hogy lesz e valaki mellettem vagy csak őrzőangyalomként anyám odaátról
simítja meg fáradt arcomat örök remény és titok marad csak te is gondolj rám egy pillanatra ejts egy könnyfátyolos pillantást a neked írt verssorokra amit értéktelen örökségül hagyok érted miattad lettem az aki voltam és vagyok 2013-07-29 Forróságban forró a billentyűzet bár langyos nagyon amit írni bírok robogó gondolatok helyett a melegben csak vánszorog a szó mert minden hiába rímelő párját nem találja 2013-07-30 Vinni tovább mindig figyelmeztet durván és fájdalommal ha kell de együtt élek vele és a korommal feledve sokszor a terhet amit mások helyett is cipelek mert rám rakták és már sokszor észre sem veszem viszem botladozva bicsakló térddel roskadozva s tudom rászögeznének ha letenném hozzám nőtt akár madárhoz a szárnya és csak szalad ha nem kap szárnyra belezuhan a tüskés ágak közé a vállalás töviseiből font koronát nyomnak homlokom köré 2013-07-31 Egymást, együtt kapaszkodók a léleknek ha a lovak vágtatva dübörögnek mint a föld harci dobjai ritmusuk az élet és a ragaszkodás egymáshoz és a léthez
a folyondárként megkötöző természethez aranyfonállal átszövi a perceket amit velük egy légtérben tölthetek megsimít a szél lobog a sok sörény ahogy robognak együtt egy irányba mindenkinek fontos a másik és megvárja míg odaér a parányi ifjú jövevény aki első komoly sétáját tette és az egész csapat várta leste ahogy visszatér mert ők érzik amit mi tudunk csak sokszor elfelejtünk sokat tehetnénk ha mernénk ha akarnánk és vállalnánk egymást együtt
