mert a legtöbb feladatot ez az év halmozta rá, de ugyanakkor ez volt a leglátványosabb is, még akkor is, ha a legtöbb megvalósítás

Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató

Kellemes karácsonyi ünnepeket és egészségben, boldogságban, sikerekben gazdag új évet kíván településünk minden lakójának Szováta Város Helyi Tanácsa!

VIII. évf. 68. szám 2009. december

Istentől áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kíván Szováta valamennyi lakójának az önkormányzat nevében Péter Ferenc polgármester!

Év végi gondolatok

Fenyő illat van a házban, dió, mák a friss kalácsban. havas, fehér, puha, álom, nem lehet más, ez karácsony.

Bocskay Vince köszöntése

A szovátai önkormányzat, a Bernády Közművelődési egylet és a református egyház december közepén közös ünnepséget szervezett abból az alkalomból, hogy városunk neves szobrászművésze, Bocskay Vince 2009. december 16-án töltötte élete hatvanadik évét. Az eseményen szép számmal megjelent szovátaiak előtt Kuti Dénes festőművész, barát és alkotótárs közvetlen szavakkal méltatta az ünnepelt művészi és emberi érdemeit, felidézte az alkotópálya legfontosabb állomásait, amelyeket egy-egy szobor jelöl.

Bocskay Vincét 1995-ben EMKE-díjjal, 2007-ben Magyar Mûvészetért-díjjal tüntették ki. részesül. 2009 augusztusában pedig a magyar állam Pro Cultura Hungarica- díjját ítélték neki. 2005-ben a Magyar Mûvészeti Akadémia választotta tagjai sorába. Az ünnepség résztvevői megtekintettek egy rövidfilmet Bocskay Vincéről, amelyben az ünnepelt az alkotás folyamatáról vall, s a filmkockákon keresztül a nézők tanúi lehettek a „szobor” szép, izgalmas és nehéz születésének. Mester Zoltán

Év vége közeledvén, számot szoktunk vetni arról, hogy mi minden történt velünk az éppen elmúló évben, mi mindent éltünk túl, mit valósítottunk meg a terveinkből, mik voltak a sikereink és a kudarcaink, aztán tekintetünket a közeledő új évre vetjük, amelyben hisszük, hogy megvalósulhat néhány olyan dolog, amely az idén ilyen vagy olyan okból elmaradt. Év vége közeledvén, ezekkel a gondolatokkal ültem le Péter Ferenc polgármesterrel beszélgetni, hogy röviden számba vegyük, mit hozott ez az év a város életébe, mit sikerült megvalósítani a tervekből, s mi az, ami az elkövetkező évtől várja a megvalósulást. Úgy hiszem, nem érdektelen a számvetésünk. Karácsonykor vagy a két ünnep között csak jut egy kis idő arra bárkinek, hogy elolvassa ezeket a sorokat, s emlékezetében felidézze az év során a városban látottakat. Lássuk csak, milyen is volt ez az év? Íme, hogyan vélekedik Péter Ferenc: Nehéz volt. Mindannyiunk számára egy nagyon nehéz évet tudunk hamarosan magunk mögött. Nehéz volt az önkormányzatnak, mert a legtöbb feladatot ez az év halmozta rá, de ugyanakkor ez volt a leglátványosabb is, még akkor is, ha a legtöbb megvalósítás tulajdonképpen nem is látszik, a sok-sok vezeték a föld alá került, de maradt annyi látnivaló a felszínen is, hogy nem túlzás látványosságról beszélni. Tehát rendkívül nehéz év volt, mert most került a legtöbb projekt kivitelezésre. Azok is, amik az idén kezdődtek el (nagy része most fejeződött be), de azok is, amelyek korábban (2008-ban) kezdődtek el. Az egy időben futó projektek olykor zavarták is egymást. A kivitelezők feszített

munkatempójára volt szükség, hogy határidőre befejeződjenek a munkálatok. A projektek kivitelezési határidő-csúszást nem engedtek meg. Amennyiben nem tudtuk volna időre befejezni, például a PHARE-programot (a fürdőtelepi utak, járdák sétányok felújítása), elveszítettük volna az uniós finanszírozást. Csak hát az utak, járdák, sétányok alá először vezetékeket kellett lefektetni. Azt persze, egy másik projekt szerint, aminek a futamideje későbben indult és a határideje is későbben jár le. Ezért aztán a kivitelezési tervek is későbben készültek el. Az egymás mellett és után futó különböző projektek közötti kapcsolat hiánya okozta a legtöbb problémát. A projektek fővárosi vezényleténél nem vettek tudomást más szempontokról. A tervek összehangolásáról azon a szinten szó sem lehetett, így aztán itt helyben próbáltuk a kivitelezőkkel, amennyire lehetett, összehangolni a különböző munkálatokat. Sosem éreztük ennyire a kompetenciák leosztásának a hiányát. Csak, hogy érthetőbb legyek: például a gázszolgáltató (s nem ő az egyetlen) nem egyeztet az önkormányzattal, hogy melyik évben tervezzen vezetékcserét a településen, így aztán nem lehet összehangolni ezzel a járdaépítést, aszfaltozást. És felelősséggel nem lehet megtiltani neki, hogy a jó utat feltörje a tavaly épített járdát felszedje, mert a régi, immár korrodált, veszélyessé vált gázvezeték cseréjére is szükség van. Persze, az ők feladatuk, hogy a munkálatok végeztével a feltört részeket rendbe tegyék, de már sosem lesz olyan az az út, az a járda, amilyen korábban volt. (folytatás a 2. oldalon)

Új é v k o r Fogadkozásokkal indul az új esztendő. Újévkor, mikor a régit már magunk mögött tudjuk, s a róla szóló számvetést saját magunknak benyújtottuk, eljön az ideje az előretekintésnek is. Előttünk tiszta lapok, eldönthetjük, hogy mit írjunk rájuk. Van, aki akkurátusan összeír tizenkét fejezetet, van, aki csak egy-két gondolatfutamot enged felszállni. Ki-ki eldönti, mely gyarlóságáról mond le, mitől válik meg, és mi újat fog tenni az előtte álló kerekre szabott időben. Az előretekintéssel óvatos vagyok. Tudom, hogy fontos az elhatározásom, mit akarok és mit nem. És azt mennyire. De tudom azt is, hogy nem egyedül tervezem a sorsom. Másnak is van némi beleszólása; néhány más rajzasztalon még meghúzható vagy kitörölhető apróbb, netán hosszabb vonal lehetek. Sejtésem van róla, de nem vagyok biztos, hogy kinek jutok eszébe, s amikor rám gondol, kinek kezében van ceruza, s kinél a törlőgumi. Lássuk csak, valóban tiszta lapokkal lehet kezdeni? Ugyan! Hát mi mindent kell tavalyról áthozni: poros emlékeket, elszenvedett tapasztalatokat, elrontott kapcsolatokat, beidegződött rossz szokásokat, megkezdett munkát, régóta gyötrő betegségeket, nemrég kezdődött alattomos nyavalyákat, hitetlen tévelygéseket, félelmeket az élettől, betegségektől, fájdalmaktól, megaláztatottságoktól, félelmeket a haláltól. Marad-e itt még hely valami újnak? Lehete tenni valamit, ami még nem volt, ami más, amire tán még büszke is lehetek? Felnézek az égre. Alázattal és reménnyel. – Uram, tervezzünk együtt! – mondanám, ha volna hozzá merszem. Molnos Ferenc

2

önkormányzat

Szovátai Hírmondó, 68. szám 2009. december

Városházi anyakönyvi adatok Bejelentett újszülöttek: Kelemen Ábel Ruben (szülei: Kelemen Ábel és Kelemen Magdolna); Mezőfi Andrea (szülei: Mezőfi József és Mezőfi Gyöngyi); Hamar Kamilla (szülei: Hamar László és Hamar Aranka); Jánosi Róbert (szülei: Jánosi Károly és Jánosi Mónika); Bartalis Csenge Biborka (szülei: bartalis Lóránd Mihály és Bartalis Aranka Mária); Pálfi Roland Szilárd (szülei: Pálfi Csaba és Pálfi Réka). Isten éltesse Őket! Képviselői fogadóórák Kerekes Károly Szováta-körzet parlamenti képviselője január 8-án, pénteken 10 órai kezdettel tartja következő fogadóóráit a szovátai képviselői irodájában.

(folytatás az 1. oldalról)

A csatornázási projekt még nincs befejezve, csak a fővezetékek elhelyezése történt meg a legtöbb utcában – a fürdőtelepen is, hogy lehessen az aszfaltot, a járdákat ráépíteni – a bekötésekre a későbbiekben kerül sor, az üzembe helyezés a szennyvíztisztító elkészültével, a jövő év nyarára várható. Addig is a régi, rossz vezetékek vannak használatban, s ha valahol komoly probléma adódik velük, megeshet, hogy fel kell törni miattuk az új utat. Ha mi tervezhettük volna meg a munkálatok sorrendjét, akkor bizonyosan más határidőket szabtunk volna ki, az utak, járdák rendbetételét az összes csatornázási munkálat befejezése utánra időzítettük volna, de erre az önkormányzatnak nem volt lehetősége. Mi megpróbáltuk sorra kihasználni az egymás után adódó pályázati lehetőségeket, tudva, hogy ha kihagyjuk valamely fontosat, többé már nem adódik alkalom újrapályázni azt, de a már megnyert pályázatok körüli legfontosabb döntéseket önkormányzatként már kevéssé tudtuk befolyásolni. Ez már csak így van: ha nem nyerünk egymás után több pályázatot, akkor azok kivitelezése nem ütközik, de a többi kihagyott lehetőségnek örökre búcsút lehet inteni. Ezért aztán mégiscsak jól jártunk, járunk – még akkor is, ha több hibalehetőséggel és bonyodalommal jár – ha több pályázatot nyerünk és futtatunk majdnem azonos időben. Tehát nehéz év volt az önkormányzat számára, de nehéz volt a lakosságnak is, hiszen az épít-

Házasságot kötöttek: Fülöp Mózes Márton (Petőfi Sándor lakónegyed E2/19 szám) –Bertalan Ilona (Petőfi Sándor lakónegyed E2/19 szám); Daróczi Mihály (Sóvárad) – Fogarasi Delinke (M. Eminescu lakónegyed N3/8 szám); Gáll Tibor (Május 1 utca 17 szám) – Sinka Irén (Május 1 utca 17 szám). Boldog házasságot!

Elhunytak: Kovács József (1922) – Május 1 utca 53 szám; Nikolics Róza (1924) – Május 1 utca 66 szám; Mircse Albert (1931) – Csendes utca 44 szám; Bereczki Rozália (1943) – Május 1 utca 27 szám; Ferenczi Ida (1921) – Sómező utca 16 szám; Szász Simon. Nyugodjanak békében!

Évvégi gondolatok kezések számtalan gondot jelentettek nekik is. A felásott utak akadályozták a közlekedést, a feltört aszfalt, járda, a sár, a por senkit sem boldogított. Különösen nehéz volt azoknak, akik vendégfogadással foglalkoznak, s egy felforgatott város fogadta idelátogató vendégeiket. Gyakorlatilag a telepi utcák, néhány kisebb utca kivételével (Nyárfa, Éger, Csillag), melyek tervezési hiba miatt – a rohammunka átka – kimaradtak, aszfaltozva vannak. A Szarvas utca egy részében a nagy szintkülönbségből adódó technikai nehézségek miatt maradt el ezúttal a csatornázás s vele együtt az aszfaltozás. A patakmajori részen egy másik projekt korábban indult, így aztán itt hamarább lehetett aszfaltozni is. Patakmajor kapcsán fel kell említenünk a hidakat is, hiszen itt a Sebesd fölötti hidat teljesen újjáépítették, ugyanakkor a Szováta-vízén a Rózsák útján illetve a Géra utcában lévő nagy hidakat felújították (azzal a hibával, hogy nagyon keskeny gyalogjáróval látták el). De a Pacsirta utcai régi fahíd is most került újjáépítésre. De soroljunk még néhány ez évi megvalósítást! Szép sétányt alakítottunk ki a Medve-tó és a Mogyorós-tó körül, de nemkülönben a többi tó felé. A fürdőtelepi parkokat átalakítottuk (sétányok,

kivilágítás, szökőkút, új talapzat a Petőfi illetve a Balcescu szobornak), de igazi arcát majd a tavaszi zöldben kapja meg. Újraépítettük a parkolókat a szállodáknál és a Teleki Oktatási Központnál. Körforgalmat építettünk a telep bejá-

házat a bekecs lakónegyedben, ahol sok fiatal lakásgondja oldódott meg. Folytatódott az új óvoda építése (amíg a kormánytámogatásból tartott) a kisállomásnál, elkészült az alagsor, a földszintig minden, s a további munka újra

ratánál és a Medve-tó előtt. Vizet vezettünk illetve csatornáztunk a város peremére vonatkozó projekt keretében (Illyésmező, Patakmajor, Május 1, Restád, Akác). Nyolc kilométernyi hosszan aszfaltozás történt hosszan a város fő útvonalain (Tavasz, Fő út, Akác, Hosszú). A SAPARD-program keretében útfelújítást végeztünk a sípálya felé (sáncokkal, hidakkal, átereszekkel). Elkezdődtek a Tivoli-tó építési munkálatai (korábbi lapszámunkban már beszámoltunk róla), a befejezés a jövő évben kell, megtörténjen. Sikerült megszereznünk a város részére a fürdőtelepi mozi épületének tulajdonjogát (felújítására lesz szükség). A két vízüzemnél és az ülepítő állomásnál nagyon komoly (több millió eurós) beruházások folynak, amelyek környezetvédelmi és egészségvédelmi feladatoknak tesznek eleget azzal, hogy felújítják a vízüzemeket (új gátakkal, technológiaváltással) és gyakorlatilag új, nagyobb kapacitású, korszerű szennyvíztisztítót építenek mindannyiunk örömére. Átadtunk egy 40 lakrészes ANL-tömb-

a központi költségvetéstől függ. Hasonló a helyzet a líceumnál megkezdett bővítéssel is, ahol csak az első szint készült el ebben az évben. A líceumnál érdemes megemlíteni, hogy leadtunk egy pályázatot egy diákszálló építésére, amelyet a tanév során bentlakásként használhatnak, a nyári vakáció idején pedig szállodaként, ahol a turisztikai osztályok diákjai gyakorlatozhatnak. Most van elbírálás alatt. Egy másik pályázatunk, amely az S. Illyés Lajos Általános Iskola bővítését (8 osztályteremmel) szolgálná, szintén kedvező elbírálásra vár. A 2-es Számú Általános Iskola számára nyertünk egy sportcsarnok építési projektet, amely az új évben kerül kivitelezésre. Nyertünk egy pályázatot a Medve-tó körüli védett terület látványosságainak kiemelésére (tanösvények, kilátó, pihenők építése), most készülnek a kivitelezési tervek. Pályáztunk egy újabb ANL-tömbházra és igényünket nyújtottuk be a kormány felé, hogy foglalják be Szovátát is egy úszómedence-programba. Egy eléggé előkelő helyen (az első húszban) vagyunk a kormány művelődési ház építési listáján. Csak az erre fordítandó összegen múlik, hogy mikor (melyik évben) kerülünk sorra. A Május

1 utca – Illyésmező – Patakmajor útszakasz aszfaltozására most készítjük az előtanulmányt. Most bizakodunk, hogy a jövő évben el tudjuk kezdeni a munkálatokat. Reménykedünk abban, hogy a következő időszakban csak lesznek olyan projektek, amelyek a városi utcák aszfaltozását célozzák meg, mert önerőből egészen biztosan nem fogjuk tudni leaszfaltozni. Nyilvánvaló, hogy a csatornázási munkálatok befejeztével, sorra kerül az érintett utcák rendbetétele is. A felszedett járdák visszarakása elkezdődött. Az időjárás függvénye, hogy mikor lesz meg. Lám, nem lehet úgy beszélni az éppen elmúló évről, hogy önkéntelenül ne szóljunk az elkövetkezőről is, mert az itt elkezdett munkálatok, ott folytatódnak. Ha szűkre fogjuk a szót, akkor is milyen hosszúra sikeredett a lista! A csatorna- illetve vízhálózat csere még hátra van a következő utcákban: Mester, Tölgyes, Csendes (részben), Rakottyás, az összekötő az Őzike és a Csendes utca között. Nagyjából ennyi... s a bekötések... majd az üzembe helyezés. És tovább folyik a gázvezeték cseréje. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy Szovátán nemcsak az önkormányzati beruházások vannak, de cégek és magánemberek is építkeznek. Néhány szépen felújított villa nagyon ékesíti a felújított utcaképet a telepen. Arról még nem is tettem említést, hogy az itt felsoroltakat egy pénzügyi, gazdasági világválság közepette valósítottuk meg, amikor köztudottan kényszerűségből szűkre szabták mind a központi, mind a helyi költségvetést. Péter Ferenc polgármester a következő gondolattal zárta beszélgetésünket: „Mindezek fényében elmondhatjuk, hogy nehéz, de nagyszerű évet zárunk hamarosan. Ha csak megismételni tudnók az ez évi eredményeket, jelentősen megváltozna városunk arculata. Mit kívánhatnék egyebet, mint, hogy ez sikerüljön! Önöknek pedig türelmet, erőt, egészséget és hitet, hogy lehet élni itthon, a molnos szülőföldön!”

autoritatea publică locală

Szovátai Hírmondó, nr. 68 decembrie 2009

3

Regulament de circulație în Orașul Sovata (continuare din nr. precedent)

Prilejul de a fi mai buni ni se oferă în fiecare moment al anului, însă Crăciunul are ceva în plus față de restul momentelor, nu-i putem rezista! Astfel, întreaga lume va fi mai frumoasă, mai bună. Fie ca Steaua Sfântă a Crăciunului să vă călăuzească pașii pe un drum plin de împliniri, succese și realizări! Fie ca lumina care a vestit venirea Pruncului să vă lumineze aceste sărbători, aducându-vă bucurie, fericire și implinirea tuturor dorințelor. Este momentul să uităm de griji și supărări, să iertăm și să iubim, și să ne amintim, că nu suntem niciodată singuri! Printre cei dragi... să iertați... să dăruiți... să primiți... să iubiți... să vă bucurați de tot ce este în jur... anul nou să fie plin de împliniri!

În numele Consiliului Local și al Primăriei Sovata primarul Péter Ferenc urează Crăciun fericit tuturor locuitorilor orașului Sovata și un An Nou plin de bucurii și realizări!

Conducerea Primăriei Oraşului Sovata Péter Ferenc – primar (0265 – 570218); Hegyi Mihály – viceprimar (0265 – 570218); Domokos András – secretar (0265 – 570218);

Program audienţe Primar: Péter Ferenc: Marţi – de la ora 11,00; Viceprimar: Hegyi Mihály: Miercuri – de la ora 11,00; Secretar: Domokos András: Joi – de la ora 11,00;

Program cu publicul Luni, marţi, joi, vineri: 08.30 - 16.30; Miercuri: 08.30 - 18.30;

Adresa Primăriei Oraşului Sovata: 545500 Sovata, Str. Principală Nr. 155. Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524 E-mail: [email protected]

Se interzice oprirea sau staţionarea total sau parţial a vehiculelor şi autovehiculelor pe spaţiile verzi. Oprirea sau staţionarea, parţial sau total, a unui vehicul pe trotuar este permisă numai în locurile marcate în acest sens, iar în lipsa marcajului, numai dacă rămâne liber cel puţin un culuar de minim un metru lăţime înspre marginea opusă părţii carosabile, destinat circulaţiei pietonilor. Se interzice oprirea, staţionarea sau parcarea autovehiculelor/ vehiculelor parţial sau total pe trotuare în zona de acţiune a indicatoarelor care restricţionează aceste situaţii. Se interzice ocuparea trotuarelor, parcărilor publice (cu plata sau fără plată), aleilor, spaţiilor verzi (cu sau fără vegetaţie), carosabilului de autovehicule şi vehicule expuse la vânzare/închiriere sau orice intenţie de înstrăinare. Se interzice parcarea pe alei carosabile, spaţii verzi, trotuare pe căile rutiere precum şi în parcările publice (cu plata sau fără plată) a autovehiculelor fără număr de înmatriculare sau cu număr de înmatriculare aflat în afara perioadei de valabilitate. Se interzice oprirea autovehiculelor/vehiculelor, altele decât cele ce efectuează transport în regim taxi şi transport public de călători prin servicii regulate, în locurile de aşteptare clienţi pentru transportul în regim taxi şi în staţiile publice sau punctele de îmbarcare /debarcare călători destinate transportului de persoane în trafic local, judeţean, interjudeţean sau internaţional. Se interzice oprirea, staţionarea, parcarea autovehiculelor/vehiculelor pe aleile carosabile care deservesc blocurile de locuinţe, posturile de transformare a energiei electrice şi staţii sau posturi de reglare –măsură ale instalaţiilor de gaze naturale. Se interzice oprirea, staţionarea, parcarea autovehiculelor/ vehiculelor pe căile de acces la platformele proprietate privată a persoanelor fizice sau juridice, precum şi pe terenurile cu acest regim juridic, în situaţia în care proprietarul a montat în loc vizibil indicator sau plăcuţă “Acces Auto”, “Garaj”, ori “Proprietate privată”. Parcarea autovehiculelor/vehiculelor este permisă numai în locuri special destinate acestui scop, semnalizate prin indicatoare sau marcaje. În aceste locuri vehiculele trebuie aşezate unul lângă altul, conducătorii lor având obligaţia să respecte şi celelalte reguli stabilite pentru staţionare. Vehiculele staţionate voluntar pe partea carosabilă tre-

buie aşezate cât mai aproape de marginea din dreapta a sensului de mers, paralel cu trotuarul sau cu axul drumului, pe un singur rând, dacă printr-un mijloc de semnalizare nu se dispune altfel. Motocicletele fără ataş, ciclomotoarele şi bicicletele pot fi oprite sau staţionate cel mult două, una lângă alta. Locurile de parcare pentru care proprietarii autovehiculelor deţin acord de rezervare emis, contracost, de Primăria Oraşului Sovata , are caracter exclusiv de folosinţă de către titulari, pe perioada valabilităţii rezervării, fiind interzisă ocuparea amplasamentelor rezervate de către alte persoane decât beneficiarii. În termen de 30 de zile de la intrarea în posesie a locului de parcare, beneficiarul acordului de rezervare are obligaţia de a afişa numărul de înmatriculare al autoturismului pe locul rezervat. Locurile de parcare semnalizate şi marcate corespunzător, destinate persoanelor cu handicap, vor fi folosite în exclusivitate de către persoanele care dovedesc cu acte încadrarea într-o grupă de handicap şi care au aplicat în colţul din stânga jos al parbrizului, semnul distinctiv stabilit de Ministerul Sănătăţii şi Familiei. Parcarea mijloacelor de transport mărfuri şi bunuri, a celor de transport persoane şi a celor destinate serviciilor de turism, altele decât autoturismele, precum şi a tractoarelor de orice tip, inclusiv gama de utilaje aferente, se face în spaţii aflate în proprietate privată sau în parcările special amenajate pentru aceste categorii de vehicule, semnalizate prin indicatoare sau marcaje. Parcarea mijloacelor de transport marfă aflate în tranzit este permisă în parcările autorizate . Parcarea autovehiculelor care efectuează transport ocazional de persoane şi servicii de turism, a căror masă maximă autorizată depăşeşte 3,5 tone, este permisă,

contracost, în parcarea de auto din str. Bradului nr.2. Se interzice parcarea autovehiculelor aparţinând societăţilor comerciale, a căror masă maximă autorizată este mai mare de 3,5 tone, în alte spaţii decât cele aflate în proprietate privată, respectiv în spaţiile dintre blocuri, pe domeniul public sau privat al oraşului sau în oricare alte locuri în care ar stânjeni circulaţia autovehiculelor din trafic sau a celor parcate sau staţionate regulamentar. Este interzisă parcarea autovehiculelor destinate efectuării de servicii de transport persoane în regim de taxi sau rent a car în alte locuri decât cele declarate la autorizare. Este interzisă staţionarea în parcările publice cu parcomate, dacă posesorul nu face dovada achitării taxei de parcare, prin afişarea tichetului pe bordul autovehiculului şi după expirarea perioadei de valabilitate a tichetului afişat. Este interzisă vânzarea oricăror produse, pe suprafeţele destinate circulaţiei pietonilor, parcări şi trotuare sau direct din vehicule. Este interzisă oprirea, staţionarea sau parcarea autovehiculelor, mopedelor, motoretelor şi motocicletelor pe drumul public, aleile pietonale şi parcări, dacă prin aceste situaţii este stânjenită fluenţa traficului auto şi pietonal, chiar dacă în locul respectiv nu există indicatoare rutiere de restricţionare. Se interzice oprirea şi staţionarea voluntară a vehiculelor în situaţiile prevăzute de art. 141 (4), (6), art. 142, art. 143 din H.G. nr. 1391/2006, precum şi în situaţiile prevăzute de normele juridice locale. Pe perioada de iarnă, în timpul căderilor abundente de zăpadă sau viscol, posesorii de vehicule au obligaţia de a elibera carosabilul străzilor prevăzute în Anexa nr.5, în vederea deszăpezirii. Programul de transport public local de călători:

Traseul 1: Băi – Iuhod şi retur Capacitate: 1 autobuz Program de funcţionare: 05.30 – 22.30 (13 curse); Traseul 2: Băi – Săcădat şi retur Capacitate: 1 autobuz Program de funcţionare: 05.50 – 23.10 (7 curse); Traseul 3: Băi – Ilieşi şi retur Capacitate: 1 autobuz Program de funcţionare: 06.30 – 21.00 (3 curse); Traseul 4: Băi – Gara Mare şi retur Capacitate: 1 autobuz Program de funcţionare: 10.00 – 19.00 (3 curse) Traseul 5: Băi – Gara Mică şi retur Capacitate: 1 autobuz Program de funcţionare: 07.30 – 15.30 (2 curse) Staţiile publice locale de îmbarcare-debarcare călători se stabilesc, de comun acord, de către Comisia de Sistematizare a Oraşului Sovata , numită prin Dispoziţie a Primarului Oraşului Sovata, şi operatorul de transport care este parte la contractul de concesiune al serviciului de transport local. Se interzic, cu desăvârşire, intervenţiile neautorizate la mijloacele de semnalizare rutieră (montarea, demontarea, schimbarea sau distrugerea indicatoarelor de circulaţie şi a echipamentelor destinate siguranţei circulaţiei rutiere, etc). Se interzice închiderea sau crearea de restricţii pentru circulaţia vehiculelor sau a pietonilor, prin depozitarea sau lăsarea de materiale ori obiecte pe partea carosabilă a drumului public, trotuare, spaţiile verzi adiacente acestora, precum şi în parcări amenajate şi semnalizate corespunzător, cu excepţia cazurilor autorizate de Primăria Oraşului Sovata şi Poliţiei Rutiere Sovata. Este interzisă curăţarea, spălarea, întreţinerea sau reparaţia vehiculului pe drumul public. Claxonatul în Oraşul Sovata este interzis, cu excepţia cazului în care semnalizarea sonoră se impune pentru evitarea unui pericol imediat. Se exceptează vehiculele aparţinând serviciului de ambulanţă, poliţiei, Ministerului Apărării Naţionale, jandarmeriei şi Inspectoratului pentru Situaţii de Urgenţă şi Serviciului voluntar pentru situaţii de urgenţă, care participă la intervenţie în caz de urgenţă. Se interzic reclamele sonore neautorizate, pe străzile Oraşului Sovata (prin portavoce, staţii de amplificare, etc., mobile sau montate pe autovehicule). Sunt permise numai în baza acordului Primăriei Oraşului Sovata, pe traseul şi intervalul de timp aprobat, cu achitarea taxei de autorizare.

4


Adventi rendezvények a telepen

A fürdőtelepen, a volt poliklinika helyén az Ünnepváró hétvégék-et szerveztünk változatos programmal, hogy érdekesebbé és közösségivé tegyük az adventi várakozást, amelynek során felkészülünk a karácsonyra, Jézus születésének ünnepére. November 29-én, vasárnap, óriási adventi koszorút készítettünk a helyi Szent József Gyermekvédelmi Központ gyermekeinek részvételével, és meggyújtottuk az első adventi gyertyát. December 5-én, szombaton, Lepjük meg a Mikulást címmel rajzpályázatot szerveztünk. Télapó váró címmel a 2-es Számú Általános Iskola I. és II. osztályos tanulói műsorát láthattuk. Hintón érkezett a Mikulás. Nagy élményben volt részük azoknak a gyerekeknek, akik együtt hintózhattak a fürdőtelepen a Mikulással. ugyanaznap karácsonyi díszek készítésében szerezhettek gyakorlatot. December 6-án, vasárnap, “kergettük a Mikulást” a Medve-tó körül, majd meggyújtottuk a második adventi gyertyát. Ez alkalommal a 2-es Számú Általános Iskola III. és IV. osztályos tanulói mutatták be műsorukat. A következő hét végén meggyújtottuk a harmadik gyertyát az Adventi koszorún, vendégül láttuk a Tinkerbell ház lakóit, akik karácsonyi műsorral kedveskedtek a jelenlévőknek. Élmény volt minden gyereknek a pónilovon lovagolás és a karácsonyi kisvonat is, amely a hideg ellenére megtelt. Kóstoltunk gofrit, és ittunk bécsi puncsot. Az utolsó hét végén újra vendégeink voltak a Tinckerbell ház lakói, öltöztettünk fenyőfát, értékeltük a rajzpályázat szavazatait és a gyerekek a szülők segítségével elrejtett ajándékokat kerestek. Már az időjárás is érezte, hogy egyre nagyobb jelentőséggel bír

az emberek szívében az adventi várakozás ideje. Gyönyörűen esett a hó… Az utolsó gyertyagyújtásra nem mondhatom, hogy sokan összejöttünk. De érzem és remélem hogy a Szovátai emberek ünnepi várakozásához hozzá fog tartozni az Adventi gyertyák közös meggyújtása! A karácsony sokak számára az önzetlen szeretetről és adni akarásról szól. Minden várakozásunkat messze felülmúlta az a 130 kis csomag, amit eljutattak hozzánk. Tehát “Cipősdoboz” kezdeményezésünk sikeresen zárult. Köszönjük az önzetlen segítségüket. A térségben 130 rászoruló kisgyereknek szereztek örömet vele. Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindenkinek, aki őszintén, tiszta szívvel, jó szándékkal segített abban, hogy a szovátaiaknak saját adventi ünnepségsorozata legyen, név szerint: - a 2-es Számú Általános Iskola diákjainak és pedagógusainak; - a 3-as Számú Általános Iskolából Edit tanító néninek; - a Tinkerbell házban lakó gyerekeknek, az őket betanító Orsi óvó néninek és Izabella tanító néninek valamint a nevelőszüleiknek; - a Szent József Gyermekvédelmi Központ gyermekeinek és nevelőiknek; - Osváth Lászlónak, a pónilóvat és Deák Károlynak, a karácsonyi kisvonatot; - Kulcsár Zoltánnak a futást; Köszönet a helyi Polgármesteri hivatalnak, hogy a színpadot és a fenyőfákat biztosították számunkra! Ezúton kívánunk Szováta valamennyi lakójának békés, nyugamas karácsonyi ünnepeket! Lőrintz Gabriella

Áldott karácsonyt kívánnak valamennyi ápoltjuknak a Szovátai Otthoni Beteggondozó Központ dolgozói!

Otthoni beteggondozás Szakápolás sebellátás és kötözés injekciózás vérnyomás- és vércukorszintmérés katéter- és vizeletzacskó csere beöntések elvégzése sztómák ellátása

Adventi találkozások Tíz apró meglepetésben volt része a Caritas Családsegítő Szolgálata (CSSSZ) által működtetett, második születésnapját ünneplő Szovátai Nyugdíjas Szeretet-csoport 44 tagjának (köztük két új tagnak) 2009. december 08.-án a Domokos Kázmér Kultúrotthon kistermében. Az élő zenével és az alkalomhoz illően tortával megünnepelt évforduló kapcsán feltétlenül említést érdemelnek rendszeres támogatóink közül az Elixon KFT., illetve Néma Zoltán. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ugyanakkor legaktívabb tagjaink segítségét sem a szép nap előkészítése és a program során. Elekes Vilmos, Gogyán Zsuzsa, Lakatos Erzsébet, Tóth Anna és Tóth Albert közreműködése ezúttal is elengedhetetlennek bizonyult, akárcsak a hétről hétre ismétlődő találkozókon. Mellettük hálával tartozunk a finom falatokért, az ízletes süteményekért Antal Ber-

tának és Szikszai Margitnak. Amiért pedig a csoporttagok hálásak a Caritas Szervezetnek, a Családsegítő Szolgálatnak, az a következőképpen foglalható össze: felvidítják, jó érzéssel töltik el őket a rendszeres alkalmak, így alig várják a kedd délutánokat. Egyesek a társaságot szeretik, mások a csoportvezető kedvessé-

gét értékelik. Van, akit a csoportfolyamat rádöbbent az elmúlásra („minden héten öregszünk”), öszszességében viszont a csoportban kapott odafigyelés a legfontosabb („Köszönjük a velünk való törődést, mert igényeljük, mint a gyerekek.”) És az időskor méltóságának előtérbe helyezése, megtapasztaltatása.

„Jöhetünk holnap is?” – ezzel a kérdéssel búcsúzott az egyik szülő a felsőszakadáti családok adventi találkozása után. A Caritas Családsegítő Szolgálatának (CSSSZ) szociális munkása és a helyi pedagógusok (Gyepesi Katalin óvónő és Dan

Éva tanítónő) által megszervezett kézműveskedés 29, 2-60 év közötti személyt mozgatott meg. A tevékenység 18, Hosszú és Kopac utcai gyerek (óvodások, kisiskolások), továbbá 10 anyuka és egy nagymama résztvételével zajlott. A különböző nemzetiségű jelen-

levőkre való tekintettel két nyelvel zajló köszöntő és programismertető után magyarok és románok követték nagy érdeklődéssel a pedagógusok utasításait a szülőkgyerekek közös kézműveskedése érdekében. Ennek köszönhetően több tucatnyi ötletes disz, többek között kör alakú karácsonyfaék, mécsestartó, illetve angyalka készült el röpke két és fél óra alatt (fonalak, ragasztó, színes papír, papír-zsebkendő, vatta és angyalhaj felhasználásával). És ha 2009. adventjében már nem is mutatkozik rá lehetőség, a szülők igényeinek megfelelően a CSSSZ igyekszik további hasonló alkalmakkal meglepni őket a közeljövőben, köszönhetően a felsőszakadáti oktatási intézménnyel való kapcsolatnak.

Karácsonyi dallamokkal keveredő vidám gyerekzsivaj töltötte be a Domokos Kázmér Kultúrotthon kistermét 2009-12-10.-én, csütörtökön délelőtt a Caritas Családsegítő Szolgálata (CSSSZ) által szervezett Adventi Találkozások negyedik alkalmán. Korábban hasonló program zajlott már Szovátán és térségében a nyárádköszvényesi, a vármezei, majd a felső-szakadáti oktatási intézményben. Ezúttal a Templom utcai 1-

es Számú Óvoda (a Bagolyvár Ovi) László Judit által irányított csoportja hangolódhatott a Karácsonyra, szüleikkel vagy nagyszüleikkel közösen. A 13 gyerek és ugyanannyi felnőtt együtt készítettek kék-sárga karton-csillagocskákat és csuhé-angyalkákat, a csöppségek pedig boldogan újságolták egy-egy elkészült alkotás után: „Ezt én csináltam…” Külön köszönet illeti meg László Judit óvó néni mellett a fáradozásaikért a szülőket is, elsősorban

László Magdolnát, Lakatos Kingát és Antal Annát a szervezésben nyújtott önzetlen segítségükért. Nekik is köszönhetően egy teával, kávéval valamint kaláccsal is édesített kellemes délelőttöt tölthettünk együtt, amely a visszajelzések szerint („együtt voltam a gyerekemmel kellemes környezetben”; „a közös munka és a szép karácsonyi dallamok nagyon jó érzéssel töltöttek el mindnyájunkat”; „együtt készülhettünk a Karácsonyra”) sokáig emlékezetes marad.

A hagyományos évzáró karácsonyi ünnepséget megelőzően karácsonyi díszek közös készítésével hangolódhattak az Adventre az alsó-szakadáti családok a helyi iskolában. A Caritas Családsegítő Szolgálata (CSSSZ) és az ottani pedagógusok (Angi Noémi és Szitás Lukács Izabella tanítónők, illetve Galambfalvi Orsolya óvónő) közös szervezésű rendezvé-

nyén 26 gyerek és 22 szülő jelent meg. Így tucatnyi család készülhetett közösen a közelgő téli ünnepekre a megszokottól eltérő formában. A családtagok és a családok adventi találkozása során lehetőség adódott aranyszínű angyalkák hajtogatására, ragasztgatására (ezüstös papírból, dióból), szemet gyönyörködtető csillagocskák tű-

rögetésére és kivágására színes lapokból, valamint karácsonyi kopogtatók elkészítésére (ennek alapanyagai fűzfavessző, fenyőágak és fenyőtoboz, fahéjrúd). A kézügyességet igénylő feladatokat követően pedig a gyerekek álltak színpadra, az ünnephez kapcsolódó énekekkel és versekkel szórakoztatva az egybegyűlteket. Szabó Attila

Háztartási segélynyújtás gyógyszerkihordás adminisztratív ügyintézés takarítás ételkihordás bevásárlás főzésmosogatás ágy- és ruhanemű mosása a központ mosodájában

Alapápolás mozgatás masszírozás és bedörzsölés fürdetés és mosdatás ágynemű- és pelenkacsere ápolási szaktanácsadás

aktuális

Szovátai Otthoni Beteggondozó Központ Fő út 86 szám tel: 0265/570 386 (naponta: 9-11 óra között)

hírek, információk Karácsonyi vásár

Ha karácsony közeledik, akkor bizton számíthatunk a karácsonyi vásárra, ahol ezernyi olyan apróságot lehet vásárolni, ami megszépítheti az ünnepünket. Ügyes kicsi gyermeki kezek készítették valamennyit azzal a lelkesedéssel, amellyel ők hasznos munkálkodásba fognak, ha akad, aki ebben segítse. S lám, idén is akadt néhány felnőtt, aki eligazította őket. Néhány pedagógus, aki nemcsak azt tudta, hogy mennyire fontos a közös készülődés, de ereje is volt hozzá, hogy irányítsa őket. December 12-én szombaton de 9 és 12 óra között a Városháza

CIVITAN Úgy adódott, hogy egy ismerősöm azzal toppant elém az utcán, hogy „de jó, hogy találkoztunk”, majd a kezembe nyomott egy oldalnyi szöveget, és meghívott egy néhány nap múlva esedékes találkozóra. Akkor hangzott el előttem először a civitan kifejezés (Civitan klub), ami a fülemnek egy kissé furának tűnt, mert a hasonló hangzású civitas-hoz szokott. Köztudott, hogy a korai középkorban a civitas erődített, megerősített települést jelentett. Nem volt szükség különösebb logikai bravúrra, hogy még mielőtt a kezembe adott szövegbe mélyedtem volna, a civitan szóban a városlakót, a polgárt azonosítsam. Tehát a civitan klub valamilyen polgári klub lehet, gondoltam, olyan emberek gyülekezete, akik

dísztermében került sor a hagyományos Karácsonyi Kézműves vásárra. A Pro Sovata alapítvány szervezésében zajló vásáron különböző természetes anyagokból és hagyományos technikákkal készült munkákat vásárolhattak az érdeklődők igen kedvező áron. Az kézműves termékeket az S. Ilyés Lajos Általános Iskola, a 2-es számú Általános Iskola, az Ilyésmezei Elemi Iskola tanulói valamint a Pro Sovata Alapítvány és az ez által fenntartott családi ház kis lakói és a Szent József Gyermekotthon gyerekei készítették igen nagy lelkesedéssel.

a szabadidejükben a város (civitas), vagyis településük gondjaival foglalkoznak. Ez egy lehet a manapság divatos civil szerveződéseknek sorában, amelyek segítőszándékkal felvállalnak egy-egy pászmát a közösségi tennivalók végtelen terepén. „A CIVITAN világnézettől és politikától függetlenül működő


5

„Jobb közbiztonság, idősebbek segítése a cél” A nagyrészt Budapesten élő Dr. Albert József rendőrtiszt (a Lionfor kft tulajdonosa) neve sokaknak ismerős Szovátán, hiszen innen menekült ki több mint húsz éve. Folyamatos hazalátogatásainak eredménye mostanra egy biztonsági, és vagyonvédelmi cég lett városunkban (Angel Security), ami több szempontból is újítást jelent a műfajban, főleg az idős embereknek nyújtandó szolgáltatásaival. Beszélgetésünk során ezeket szerettük volna kideríteni. Hogyan, és miért kényszerült elmenni Erdélyből? Még a rendszerváltozás előtt, 1986 decemberében szöktem meg úgymond az országból, eleinte Németországba, majd Ausztriába mentem dolgozni, mint egyszerű külföldi munkás. Aztán 89 után határoztam úgy, hogy visszatérek Magyarországra, Budapestre, mivel természetesen ezt a nyelvet beszéltem jobban. Itt aztán a vendéglátásban kezdtem el dolgozni, eleinte mint szakács, de kemény munkával már 1993-ban sikerült egy éttermet is indítanom, közben meg főiskolára is kezdtem járni. Miként tért át a vagyonvédelemre, személyi védelemre? Egy alkalommal a nagymarosi nyaralómat törték fel, ami nagyon felbosszantott. Ezután kezdtem el foglalkozni védelemmel a faluban, járőrözés, nyaralók őrzése. Szükséges volt a biztonságot megteremteni a helyben lakóknak is. Egy picit hasonlított a polgárőrséghez is, és aztán ebből nőtte ki magát a dizpécser szolgálat, hogy a bejövő riasztásokra azonnal tudjunk reagálni. Hogy ez működhessen, természetesen vizsgákat is követeltek, mostan-

ra azonban már mint rendőrtiszt jómagam is vizsgáztathatok. Időközben még elvégeztem a jogi főiskolát is. Miért határozta el, hogy Szovátán is leüti a sátorfát? Szeretném ha mint szakember segíthetnék fellendíteni a város biztonságát. Megakadályozni a rongálásokat, erőszakos behatolásokat vagy éppen verekedéseket. Amikor itthon jártam, erre mindig akadt példa, ezért döntöttem úgy, hogy szakmai ismereteimet szülővárosomban is kamatoztatni fogom. A járőreimnek kötelező minden este az egész város területét egyszer végignézniük, ezt teljesen ingyen és bérmentve végzik, a nagyobb közbiztonság érdekében. Az itteni embereknek is szeretnék munkalehetőséget nyújtani, folyamatosan veszek fel munkaerőt, ahogy bővül a megrendelői hálózat. Ugyanakkor az idősebb emberek kiszolgáltatottságának a csökkentése is fontos cél, szorosabb együttműködést tervezek kialakítani velük ennek érdekében. Mire számíthatnak a város lakói, mit ajánl nekik? A közbiztonság javítása érdekében mára már elengedhetetlen a hatékonyság. Ilyen hatékony együttműködést szeretnék kialakítani a rendőrséggel, önkormányzattal és a hozzánk hasonló cégekkel. A legnagyobb előny

önkéntes nemzetközi segítőszervezet.” – olvasom a bemutatkozó soraikban. …„jótékonysági esteket szerveznek, ruhaneműt, könyvet gyűjtenek és osztanak szét, részt vesznek a drogellenes küzdelemben, a környezetvédelemben, támogatják a rászoruló illetve fogyatékos gyerekeket.” November 28-án, szombaton

délután az S. Illyés Lajos Általános Iskola egyik osztálytermében azt is megtudom, hogy immár Szovátán is működik egy Civitán klub mintegy háromtucatnyi taggal, Szopos Enikő pedagógus vezetésével. A tagok többsége szintén pedagógus. A helyi klub ez alkalommal külföldi vendégeket fogadott, olyan „civitanok”-at, akik már jónéhány éve tevékenykednek a segítőszervezetben, nagy gyakorlattal rendelkeznek és számtalan jótanáccsal tudnak segíteni. De nem csak tanáccsal érkeztek, hanem egy kis segítséget is hoztak a szovátai klubnak: két számítógépet a hozzávaló felszereléssel, és ami a legfontosabb, sokat ígérő oktatási programokkal, amelyeket az iskolában az oktatás gyakorlatában majd kitűnően hasznosíthatnak. A küldöttségben itt volt Sándor József (Törökszentmiklósról) a

az lehetne, hogy kialakítottunk egy diszpécser központot, tehát a riasztások, segélykérések egyenesen hozzánk futnak be, így járőreink a maximális 5 percen belül a helyszínre érnek. Külön az idősebbeknek fejlesztettük ki a pánik gombot, amit hogyha beszereznek, akár betegség, roszszulét alkalmával is lehet használni. Ez a riasztás a diszepécser központunkon keresztül azonnal értesítheti a mentőket. Külföldön ezek a fajta szolgáltatások már nagyon sokszor bizonyultak életmentőknek. Milyen volt a fogadtatás? Egyelőre bizonytalanság érződik, az emberek még nem tudják mire számíthatnak. Remélem, hogy ez a jövőben pozitív irányba fog változni, és egyre több emberen segíthetünk, megteremtve egy minimális biztonsági érzést a város területén. Szolláth Hunor

magyarországi Civitan mozgalom volt kormányzója, a jövendő kormányzó, dr. Sárközi István (Debrecenből), Moldován András Károly alkormányzó (a kárpátaljai Aknaszlatináról) valamint Désy László, aki vendégként és házigazdaként is „civitánkodott”. „A Civitan tulajdonképpen szolgálat. Híd szerepét vállalja az adni képes tehetős ember és a rászoruló között.” – így foglalta össze röviden a szervezet lényegét Sándor József. A vendégeket Hajdu Imre tanító kisdiákjai verssel énekkel köszöntötték. Nekem mégis hazafelé menet, az esti utcán nemcsak az ők hangjuk csengett a fülembe, hanem az Illés együttessé is. A gyermeki énekhangokra sürgető férfihangok válaszolnak: „Segítsetek, segítsetek, segítsetek, segítsetek!” molnos

6


kultúra

Útinapló – úti cél

Sóvidék II.

Megjelent a Sóvidék folyóirat második száma. A majdnem százoldalas, füzetnyi kiadvány „Szováta közművelődési folyóirata”. A szerkesztőség, Szolláth Hunor (főszerkesztő), Országh Péter (főszerkesztő helyettes), Király Katalin (ügyintéző) megint csak egy szép anyagot hozott össze, amelyben ötvöződnek a helyi történelmi, szépirodalmi (vers, rövidpróza, memoár) munkák a könyvrecenziókkal, interjúkkal, néprajzi és képzőművészeti vonatkozású írásokkal. A szépen komponált, tetszetős külalak Siklódi Zsolt (grafikai szerkesztés) valamint Fülöp Márta (tördelés) munkáját dicséri. A korrektúrát Fazakas Attila és Országh Péter végezte. Fordítók: Ágoston Delinke (angol) és Székely Anna (román). A lapszám képzőművésze Bocskay Vince szobrászművész. Az ő kisplasztikáiról készült fotók díszítik a lapot. Bocskay Vince művészetéről Nagy Miklós Kund Az emberarcú szobrászat címmel értekezik. Rajta kívül Bereczki Károly, Buzogány Árpád, Fazakas Attila, Fekete Árpád, Fülöp Rita, Gub Jenő, Hegyi Noémi, dr. Jeszenszky Géza, Kovács Mózes, Márton Béla, Molnos Ferenc, Németh János, Országh Péter, Ráduly János, Szentes Tünde Zsuzsánna és Szolláth Hunor jegyez a lapban megjelent anyagokat. A Sóvidéket jólesik fellapozni, mert rólunk és nekünk szól. Kétséget kizáróan a miénk. A mi életünkről, múltunkról, kultúránkról, művészetünkről szól. Azokéról, akik e természeti, történeti környezettel összenőttünk, mert innen indulunk el és ide térünk mindenkor vissza.

Ismert dolgokra emlékeztet, és mindeddig nem tudott információkkal lát el. Ez év tavaszán jelentkezett az első szám, s lám ősz végére a második is megérkezett. Létrehozói ebben a ritmusban ígérik a következő lapszámok megjelenését is. Tavasz és ősz... tavasz és ősz... tavasz.... Születés és elmúlás... születés és elmúlás... születés... Az időtlenség folytonosságát sugallja, mert nemcsak minden tavaszra jön ősz, hanem minden őszt is követ egy új tavasz, így aztán az elmúlás sem végső némaság, sötét űr, hanem csak pihenés, erőgyűjtés egy újabb tavaszra. Úgy indult, mint minden, ami szép, jó és hasznos akar lenni. Úgy indult, mint minden, ami új s amiről – bármilyen szépnek, jónak, hasznosnak ígéri magát – még nehéz elhinni, hogy lesz benne elég erő és kitartás, hogy legyőzzön minden akadályt, és végül kiteljesítse önmagát. Úgy indult, ahogyan kell: reményekkel telve és hosszú-hosszú életre készülve. Mit írhatnék róla mást, mint azt, hogy megszületett és van. Annyira van, hogy ha valamiért a továbbiakban mégsem lenne, máris hiányérzettel maradnánk. Értékelést igazán még nem írhatok. Még túlságosan korai lenne. Majd tíz, húsz, ötven... év múlva lesz igazán helye a visszatekintésnek, felmérésnek, értékelésnek. Akkor szívesen megteszem, ha még él a folyóirat... és élek még én is. Egyelőre csak a figyelmükbe ajánlhatom. Kérem, vegyék kezükbe, gyönyörködjenek a kivitelezésében, fussák át a tartalomjegyzéket, aztán forgassák, olvassák! molnos

Városunk egyik nevezetessége, érdekessége az „egy főre eső” képzőművészek magas száma. Az utóbbi években sorra tartott könyvbemutatók alapján elmondhatjuk, hogy szép lassan az írókkal, költőkkel, szerzőkkel se állunk gyengébben. Kovács Mózes nyugalmazott agrármérnök, immár négykötetes szerző, egy újabb könyvét tarthatjuk a kezünkben. Mindazok, akik a Bernády KE és Szováta Önkormányzata által 2009. december 10-én, csütörtökön, 17 órai kezdettel a Városháza dísztermében megszervezett Útinaplóm című könyv bemutatóján is részt vettünk, sok érdekes és hasznos információt kaphattunk Murányi János székelyudvarhelyi tanártól, a szerkesztőtől, aki felvállalta a könyv ismertetését. De lássuk, miről is van szó: a kötet a szerző magán és csoportos kirándulásainak, barangolásainak útleírását, élménybeszámolóját tartalmazza, amelynek alapját a mérnöki pontossággal vezetett útinaplók képezték, és habár a megszületett könyv előzőleg egy irat- és emlékfotó rendszerezésnek indult, egy 230 oldalas, 100-nál is több, fekete-fehér és színes fotóval illusztrált könyvvé kerekedett ki. Tartalmáról, a teljesség igénye nélkül, a következőket árulhatjuk el: tartalmazza az egyéni kirándulások bemutatását – a magán gépkocsival külföldön megtett 12 alkalommal 25000 km-nyi utazás, a vonattal megtett 7000 km és repülővel 2100 km út, ami leginkábba 1989 előtti időszakban és a csoportos utazások; 9 alkalommal, összesen több mint 30 000 km autóbusszal különböző úti célokkal Leningrádtól Rómáig, Athéntól Helsinkiig, Moszkvától Brüsszelig – amint azt a könyvbe feltüntetett térkép is bizonyítja. Mindezek mellé még társul a 39 000 km-nyi 2700 fő turistának idegenvezetés címén tett kalauzolása egész Erdély és az ország területén. Kiváltképp a 89-es fordulat után sokan járnak kirándulni – különböző módon, különböző céllal és

céliránnyal. De kevesen utaznak tudatosan, kevesen néznek látva, kevesen őrzik meg részleteiben, célirányosan készített fotók segítségével emlékeiket, kevesen készítenek ezekről részletes beszámolót, emlékeztetőt. Ezekre alapozva valóban lehet útleírást, élménybeszámolót tartalmazó könyvet írni. A kötet szinte minden kirándulást megemlít, de részleteibe menően, a lehetőségek korlátait is figyelembe ,véve három utat ír le kiemelten 20-30 oldalon. Ezek magán gépkocsival megtett kirándulások: Jugoszlávia-Bosznia Hercegovina-Olaszország-Horvátország (1978); MagyarországSzlovákia-Csehország-Németország-Lengyelország (1979); valamint az 1981-ben ismét az előző országokba, de más útvonalon megtett utazások. Megjegyzendő, mindezen utakat – Prágáig vagy a dalmát tengerpartig – a szerző Trabant gépkocsival tette meg, ami önmagában is egy kaland („… Trabanttal szállni élvezet…”). Ha ezek mellé még odavesszük a sátortáborokban való megszállást, minden megvan a kalandozáshoz. A sátortáborokban azon időkben könnyebben ment még az ismerkedés, barátkozás is – azóta is tartó barátsá-

gok szövődtek, a közös útvonalak, az autós tapasztalatcserék az emberi kapcsolatok egy szinte már egzotikus, romantikus korszakát elevenítik meg. Ezeken kívül ízelítőt kaphatunk a kommunista bürokrácia berkeiben, a külföldi utazáshoz szükséges és nélkülözhetetlen iratok, engedélyek, jóváhagyások stb. beszerzése, megszerzése folyamán átélt kalandokból is. Hazai kirándulások leírása is szerepel a könyvben, összesen 13, melyeknek össz-távolsága 14000 km-t tesz ki (legrövidebb 500 – 600 km leghosszabb 2034 km: a román tengerpart-Dobrudzsa bejárása-Bukarest-Olt völgye-Erdélyi Szigethegység-Félixfürdő, Szatmár). Érdekfeszítő kiadványként, érdekes útleírásként, személyes élménybeszámolóként jellemezhetjük a könyvet. De ha látva olvasunk és értelmezzük a sorközöket is, többet is kaphatunk ennél. Megismerhetünk egy másik, 20-30-40 évvel ezelőtti, világot, az akkori emberi kapcsolatokat. És nem utolsó sorban használati utasítást kaphatunk ahhoz, hogyan érdemes kirándulni, példát kaphatunk arra, hogyan tudunk látva nézni és értelmünkkel is látKiss János tatni a világot.

„A nyelv csak élve tündököl.” Horváth István

Kis nyelvművelők anyanyelvi vetélkedője December 12-én tíz kis-küküllő- illetve nyárádmenti település kis nyelvművelői – negyedikes tanulók – mérték össze tudásukat városunkban. A verseny helyszíne a 2-es Számú Általános Iskola volt. A 3-3 tanulóból álló csapatok előbb 8 nyelvi-nyelvtani próbát álltak ki, aztán olvasási készségüket mérte fel a zsűri, majd megadott cím (A játékműhely titka) alapján rövid színpadi jelenetet rögtönöztek. A verseny szüneteibena jelen-

lévők a Luca-naphoz (december 13) kapcsolódó régi hiedelmekkel, szokásokkal ismerkedtek és énekeltek. Az eredményhirdetéskor szép szovátai sikereknek tapsolhattak a jelenlévő szülők, pedagógusok: az I. díjat az S. Illyés Lajos Általános Iskola IV. B. osztályának csapata („Szókukacok”) nyerte; a legjobb bemutatkozásárt járó oklevelet a 2-es Számú Általános Iskola IV. B. osztályos tanulói („Magyarászok”) vehették át. Ugyanezen osztályba jár Dósa Bea Boglárka,

aki a legszebben olvasó versenyzőként vehetett át oklevelet. Köszönet a zsűritagoknak a hozzáértéssel végzett komoly munkáért! Köszönet illeti a 2-es Számú Általános Iskola tanítóit a szervezésért, a vetélkedő sikeres lebonyolításáért, az iskola minden pedagógusát a pénzbeli segítségért és nem utolsó sorban a Szántó-Fülöp pékség tulajdonosait, akik nemcsak ígérték a támogatást. Péter Huba


élő emlékezet

7

A szovátai római katolikus iskola A Domus Historia szerint Szovátán már 1848 előtt működött római katolikus iskola, habár nem rendelkezett semmilyen berendezéssel, egy szobát neveztek ki iskolaépületnek. A szülők kényük-kedvük szerint küldték gyerekeiket iskolába, leginkább a fiúkat. Ezeket a kántor tanította vagy a sokszor még a betűket sem ismerő kántorné. Minden gyerek rendelkezett egy bükkfából készült táblával, amelyet viaszréteg vont be, és hozzá egy íróvesszővel, amit az íráshoz használtak. 1883-ban a gyerekek közül a mezei munkák elkésése miatt alig 3 jelent meg az iskolában. A községi iskolaszék pedig a mulasztókra a büntetéseket kiszabta, amik teljességgel behajthatatla-

nok voltak a szegénység miatt. Az évzáró vizsgákat is hamarabb tartják meg, április 14-re tűzve ki azokat. Marostorda vármegye hatósága 1879-ben felkéri a püspököt, hogy utasítsa a szovátai egyházközséget, hogy egy új iskolaépületet létesítsenek. Az építkezések lassúsága miatt a megyei tanfelügyelőség levelet intéz a szovátai egyházközséghez, melyben felszólítja egy nyilatkozat megtételére, amelyben határidőhöz kötik magukat, ellenkező esetben intézkedéseket foganatosítanak. 1885-ben Gazda Dénes kerül a plébániára, ő azonnal kézbe veszi az építkezés ügyét. Beszerzi az építőanyagot, az épület számára pedig a néhai Lukács József által hagyományozott telkek választja,

mely a templom közvetlen szomszédságában állott. Nehéz dolga volt a plébánosnak a munkásokat ösztönöznie, amikor közéjük ment lelkesítő szándékkal, azok sárral, vízzel, mésszel fröcskölték le. 1889-ben Kiss János tanító az ismétlő fiúk szüleit összehívatta, és figyelmeztette őket, hogy a gyerekek semmit sem tanulnak, a tanítónak nem fogadnak szót, sőt szembeállnak vele. Kéri, hogy otthon fenyítsék meg, szoktassák a házi rendre őket. A megjelent szülők megígérik, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek. Az első világháború alatt az elemi iskolás fiúk sok szederlevelet gyűjtöttek, amiket megszárítottak, két alkalommal pedig botnak való fát hoztak az erdőből, hogy azokból a megsebesült katonák-

nak mankót készítsenek. 1916 február 17-én az iskola nagytermében műsoros előadást tartottak hazafias énekekkel, szavalatokkal, és színdarabot adtak elő. Az előadás jól sikerült, telt ház volt, így március 5-én megismételték. A bevétellel a szovátai Vöröskeresztet támogatták, valamint az elhunytak emlékalbumát hozták létre. Az iskolás leányok Bíró Mária tanítónő vezetése alatt rengeteg tépést készítettek a községből összehordott és tisztára mosott vásznakból, rongyokból, melyeket el is küldenek a frontra. A második világháború kitörése nyomán, Erdély visszacsatolásával megszűnik az állami iskola, ennek épületét pedig a katolikus egyháznak adják át. 1942-ben javításokat, átépítéseket végeznek

a népiskolán, 1943-ban már egy polgári iskola felállítását szorgalmazzák a szülők, és más vallásúak is a plébánosnál. Szinyei Merse tanügyminisztertől engedélyt is kapnak ennek a felállítására, ezért az itt lakó Kalocsai Iskolanővérek a létszámukat 4-ről 8-ra emelték. Ők 1941 szeptemberében érkeznek Szovátára, püspöki engedéllyel, átveszik az óvodát, és egy tanerő helyét akkor. A kántor régi lakásában kaptak helyet. A polgári iskola egy osztállyal kezdte meg működését, a volt állami iskola épületében. 41 gyermek jelentkezett be ekkor. Ezen kívül még egy 9 tanerős népiskola, valamint óvoda is működött a katolikus egyház gondozásában. Szolláth Hunor

Egy fiatalember naplója (A Bolíviában biztonsági erők által hat golyóval megölt szovátai fiatalember, Magyarosi Árpád internetes naplójának folytatása – VII.) 2008. december 07. - 30. „álmok” Álmomban – éjjel– mozdonyt vezettem, vagy csak próbáltam... aztán más hely/idő... valakik késsel megvágták a nyakam... nagyon fájt, vérzett... az orvos furcsa (de) az édesanyám volt. Aztán repülőkből lőttek rám, felriadtam. Pirkadat. Borzasztóan fájt a nyakam. Elaludtam... Minden ebből a – kis– fájdalomból fakadt... mert igazán apró dolgokból fakad minden. Minden nagy dolgot valami kisebb okoz... így lehet naggyá egy szikra, egy pillanat, egy apró mosoly. Félek nem tudom becsülni azt, amim van, amiben vagyok, ami történik... kevesebbet akarok, néha őszintén azt érzem, hogy nem érdemlem meg a luxust amiben élek... hogy több tíz liter – iható – vizet fürdök el naponta, hogy nem becsülöm az esőt, vagy a ruhát, mit óv esőben, fagyban... Fáj, hogy nem nyilvánítom ki tettekben a szeretetet, amit érzek a környezetem iránt, bánt, hogy igazságtalanságok vesznek körül, bánt, hogy néha én is igazságtalan vagyok, önző, és bánt, hogy többnek képzelem magam egy egyszerű kis szürke embernél. Én azért... nem dobok ki kenyeret, s nem hagyok meg két falatot a tányérom szélén... nem irigylem a gazdagokat, mert nekem is számtalan csoda adatott s adatik... nem átkozom a butaságot, nem hibáztatom a szürkéket...de könyörgöm néha esténként, hogy reggel egy másik korban, szegényként ébredjek éhségtől fájó s szédülő fejjel... félig vakon, vagy vakon, bénán s szomjúságtól kiszáradva, úgy, hogy tank nyomja el otthonom/ házam a fejem felett... Istenem! Utálom magam, mert bár törekszem, nem tudok hasznos lenni embertársaim számára... s a nélkülözőnek – kik arra érdemesek – nem tudok segítségükre lenni... utálom magam, mert nem merek második sem lenni – nemhogy első... mert nem hagynak, mert nem akarok, mert értelmetlen-

nek látom... Pedig van értelme... mindennek, mindenhol, mindenkor. Nem az idő s nem is a tél van rám ilyen hatással... S az sem, hogy a tél tavaszt öltött magára... hanem... Mert... már más úton járok, mert más úton is jártam, s mert félek, az nem vezet sehova. Nos... az álmomból: VÉR – Szenvedély és kegyetlenség. Véred, ha látod vérezni: mártír hajlam. 2009. január 01 - 14. „Murok ország” Mikor még a csodás hegyek aljában éltem, minden más volt... más évet írtunk, és más volt a tél. Hideg, de olyan hideg, amire már évek óta vágyom. És a nap... az is másként ragyog... de még a hóemberek is másként mosolyognak... igaz a sárgarépa is más otthon “Murok országban”... és a kavicsok... azokat az egy Isten saját kezével formálta – ott minden varázslatosabb! Annyiszor kérdezem meg magamtól, hogy vajon hova tűntek azok a telek? Persze lehet, hogy a nagyvárosokban azért nincs hó, mert mindenki fűti az utcákat... s a várost télen is melegség lepi be... nem hó, s nem is “olyan” melegség. Az is lehet, hogy ez a globális felmelegedés az oka mindennek... és ha igen... akkor jót kacagok magamban, mert azok akik mindenünkből ki akarnak forgatni azok visszafordíthatatlan folyamatot indítottak el... még csak nem is szélmalom harcot... végül... hűtlenek leszünk a természethez – mi jó társ volt eddig –, s ő elhagy... magunkra maradunk... egyedül megy az ember... túl azon, hogy semmit nem ér, semmit túl nem él. Hátha egyszer elkezdődik minden elölről... s a bölcs természet kiküszöbölve az eddigi hibákat, egy új és csodásabb világot alkot a “fennvaló” jóváhagyásával. Remélem lesznek majd újra szép telek, s nem lesz az eső ónos, nem januárban virágzik majd a hóvirág, s februárban nem árulnak majd picust (barka). Remélem nem lesznek irigyek az emberek, s nem

akarják majd a másét erőszakkal elvenni... s remélem a gyengéket felkarolják majd, nem a bagoly kiabálja majd mindenkire, hogy nagyfejű. Nos... most akkor azt is elárulom, hogy a 4x4x4-es rubikot is ki tudom rakni... lassan jöhet az 5x5x5-ös. És aztán? Vajon mibe öljem bele az agyam? Néha azt hiszem öregszem... legutóbb mikor a vesém fájt, s a korházban türelmesen vártam... megfeledkeztem a propoliszról, virágporról, mézről – bár ezekkel 100 évig is élhetsz... lehet annyit most (itt és így) nem is akarnék... csak egészség legyen... csak egészség s igazság. 2009. január 15 - 26. „Osztályképek” Leginkább az a tragikus, hogy az ember azt hiszi, minden örök az életében. Aztán mikor vissza kell nézi, csodálkozik... a múlt, elmúlt. Aztán azt hiszed, hogy amiben vagy “na az-az örök”... aztán az is múlt lesz... körforgás... csak a teremtő örök. Annyi osztályképet láttam... mindegyik színes mikor készül... s mindegyik elfeketedik idővel... emberek vannak rajta, ismerősök, barátok, emlékek... kicsit olyan, mint egy temető, emlékek temetője. Ha nem veszed elő, nem is létezik. Az első osztályképem “tán” 1990-ből van... olyan kicsi voltam – ha azt nézem, hogy 6 évre rá kemény döntést hoztam, s hazaszöktem. Hónapokig gyűjtöttem a pénzt, az utolsó fillér is arany volt nekem... mindegy egyes apró, egy-egy ki nem mondott ima. Éppen ‘96-ban – akkor kezdődött minden – akkor január végén a legelső Vásárhelyi buszon jegyet vettem a Népstadionban... s ültem türelmesen... vártam az indulást. Ceglédig ismertem már az utat... pár hónappal előtte gyalog is megtettem egy szép nap, de elfogyott az összes élelmem s visszafordultam... Budapest nem engedett könnyen... de a láncát ledobtam... Istenem, hány ember veszi önként magára ezen láncokat... s más láncokat is... csak

mert gyávák vagyunk... Vajon... nézed a régi képen a többiek között magadat. Milyen terveid voltak akkor... s mi lett? Mit gondoltál akkor az életről... vagy... de jó volt akkor Istenem, semmi gondom nem volt... Emlékek... fura.... ha minden nap készülne egy ilyen osztálykép vagy valamiféle csoportké,p s naponta nézegetnéd őket ... látnád, mint változik a környezeted s te magad is... kis lépésekben... mert az élet kis lépésekből áll... mint mikor lapozol egyet a könyvben, mint mikor először fogod meg valaki kezét, mint mikor találkozik a tekintet, és megelőz ezer fölösleges szót... és helyettesít számtalan érzést, mit szavakba foglalva úgy sem mondhatnánk ki. Nem tudhatjuk mit hoz a holnap, nem is kell tudnunk... de éreznünk kell, milyen napokat élünk meg. Nem éjfélkor érzi az ember a különbséget – tegnap és ma között –,.nem is délben... 2009. január 27 - február 24. „Nagyvilág” Nagyapám – Isten nyugtassa! – arra a hírre, hogy az első ember a holdra lépett, az égre mutatott, és azt mondta a gyerekeinek, hogy „olyan messze? ... az lehetetlen”! Pedig nem olyan ember volt, aki a falujában élte le az életét, hiszen láthatta például a nagy Szovjetuniót, dolgozott is nekik ingyen, építette a szocializmust, mégis lopnia kellett az ételt, hogy éhen ne haljanak bajtársaival... szóval... látott sokat a nagyvilágból... de a hold s az óceán számára nem létezett! Mondhattak neki bármit... 15 év elteltével, még nekem is azt mondta „az nem lehet”... nos pedig sokan mondhatnak el sok mindent a szép, nagy földünkről... sokan akik látták már „Britanniát” vagy az Ibériai-félszigetet, Afrikát, Amerikát, Ausztráliát... És sokan vannak olyanok, akik az életüket néhány négyzetméteren élték/élik le... a saját országuk fővárosát sem ismerve, vagy a néhány kilométerrel odébb lévő

falut... mert jó úgy nekik... mert ilyen emberek, meg vannak elégedve, vagy belenyugodnak a sorsukba. Elmondom, mi hajt... mikor már tudtam járni – bár egy évesen még ülni sem tudtam a nagy fejem miatt – felmásztam a szekrény legmagasabb polcához is, kinyitottam a fiókokat, kerestem, kutattam, érdekelt az új... és ez nem változott. Normális dolog keresni, mert attól fejlődik az ember, minél többet látsz, tudsz, tapasztalsz, annál több vagy, így juthatsz el arra a szintre, hogy tudod, mi vagy, mi illik hozzád, mire van szükséged... gondolok itt akár arra is, hogy megtalálod egy lányban azt a világot, ami közel tökéletes neked... vagy ha lány vagy, akkor egy fiúban találod meg... normális esetben! Néha persze, ha már megtaláltál egy társat, nehéz elhagyni néhány napra is... „nemhogy” hetekre. Ám ilyenkor arra gondolok, amit egyszer régen olvastam, hogy a távolság erősíti a szerelmet... ilyenkor érti meg az ember a benne lévő érzéseket, miközben hihetetlen, új, csodás dolgokat lát ... valahogy kompenzálódik a hiányból fakadó fájdalom... most így vagyok én is. Van az a film... tudjátok, a Sissi, kit a magyarok királynéjának neveznek... nem is olyan régen láttam... van egy időszak, amikor távol van Sissi férjétől, szerelmétől... és aztán újra találkoznak... és csodás nekik együtt. Mindenki meg kell találja a maga Sissi-jét vagy a maga Ferenc Józsefét, mert társas lények vagyunk, mert nem jó egyedül... idő van... a szerencsésebbek már 27 évesen megtalálhatják a maguk társát, vagy akár hamarabb... talán később. Az én Sissim – nos – tényleg Szisszi :) És van óceán... én láttam... majd a másvilágon elmesélem a nagyapámnak, és azt is, hogy Dublinban is csiripelnek reggelente a verebek, és Madridban...nos ott is eldobják a csikket... (folytatjuk)

8

szabadidő, sport


A négyzetrács üres négyzeteibe úgy kell beírnunk a hiányzó számokat 1-től 9-ig, hogy minden sorban, oszlopban és a kis négyzetekben is egyetlen szám se ismétlődjön. Készítette: Sebe Zoltán

8

6 6

3

3 2 8

3

6 9

1

3

1

7 5

Készítette: Dósa Márta

1

9

1

Meghatározások: 1. Férfinév Jókai Mór Aranyember című regényében. 2. Egyfajta tanintézmény. 3. Hajigál. 4. Halogató 5. Műszálféleség.

4 2 8

A mellékelt ábra a tengert jelképezi, amelyen világítótornyok vannak elhelyezve. A tornyok rendeltetése, hogy megvilágítsák a hatósugarukba eső sort és oszlopot. Minden világítótorony annyi – egy négyzet méretű – hajót világít meg, amennyit a tornyon feltűntetett szám jelöl. Határozza meg a hajók helyzetét, tud4 va azt, hogy hajó hajóval és 2 hajó világítótoronnyal még 0 sarkosan sem é r i nt k e z h e t ! 4 A tengeren 11 hajó található. 3

Készítette: Sebe Zoltán

8

1

7

Beszólás:

Még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtük...

Hat versenyző – hat érem A versenysportban öröm, ha van utánpótlás, ha zsenge korú gyermekek jelentkeznek, akik szeretnének a sportág rejtelmeivel ismerkedni, hogy majdan sikeres versenyzőkké váljanak, ha van bennük alázat és kitartás, és nem riadnak el már az első edzések nehézségeitől. Még nagyobb öröm, ha egy-egy megmérettetést eredményesen zárnak, ha dobogóra állhatnak, éremmel a nyakukban térhetnek haza. De még ennél is nagyobb öröm, ha valamennyi csapattársuk jól szerepel egyazon versenyen. Csapattárs és csapattárs, edző és versenyző között ezzel válik teljessé a harmónia. Elengedhetetlenül szükséges ez, ahhoz, hogy a továbbiakban még jobban együttműködjenek. A Medve-tó SK Küzdősport Szakosztály Sasok Taekwondo csapata mozgalmas heteket tud maga mögött. A heti két alkalommal tartott felkészülés eredményeként két fontos esemény is

közbe jött a csapat életében. Ezek közül egyik a kezdő taekwondosok számára bírt fontossággal. Eddigi munkájuk első elismeréseként, részt vehettek egy övvizsgán melyre november 22-én került sor, Máté Miklós vezetésével, aki 2 danos mesterként és okleveles edzőként szervezhet vizsgákat és vizsgáztathat. A vizsga érdekessége a két legfiatalabb sportoló eredményes részvétele, akik kiérdemelték a fehér övet: László Botond 3 éves, Máté Botond 4 éves. A másik esemény a már felkészültebb sportolók tudását tette próbára, mérte össze más, az ország minden részéből érkezett versenyzőkével. 2009. november 29 - december 2 között, Vásárhelyen zajlott a Román Kupa országos verseny 15 csapat 240 versenyzője részvételével. A sportolók életkora 6 és 33 évi között változott, a versenyzés gyerek, ifjúsági és felnőtt kategóriákban

Diák-morzsák

Világítótornyok (22)

Bűvös négyzet (22)

Sudoku (24)

zajlott. Szováta Medve tó Sportklub küzdősport szakosztályának Szovátai Sasok csapata 6 versenyzővel vett részt a megmérettetésen. A részvétel több mint sikeresnek mondható, mivel a 6 sportoló 6 éremmel tért haza, amiből négyet kiütéses győzelemmel szereztek. Az érmek: - 2 arany: - Fehér Zsolt (-56 kg) – a döntőben 7 másodperces küzdelem után KO-val győzött – és Gál Tamás (-40 kg) – 4 küzdelemből 3 KO, 20 versenyző közül kategóriája országos legjobb sportolója címet nyerte el. - 2 ezüst: - Pakurar Tudor (-30 kg) és Mandász E. Tihamér (-37 kg); - 2 bronz: - Man Rares (-41 kg) és Kacsó Lokodi Zalán (+25 kg); Gratulálunk a kiváló teljesítményhez! Felkészítőik: Máté Miklós és Barabás József.

Vass Júlia gyűjtéséből

* És miután meghaltak, azután vették észre, hogy milyen fontos emberek voltak is. Milyen sok mindent tudtak, de ameddig éltek, addig nem látták annak őket, csak miután meghaltak, azután lettek ilyen híresek a diplomáikkal és a tudásukkal. * Elterjedt az evolúció elmélete, s sok ezer olyan mende-monda, ami ezt a mondatot tagadja. * „A májdolog nem vicc!” A májam volt a kedvencem. Őt szerettem a legjobban. Olyan szép nagyra tudott dagadni, ha büszkék voltak rám, és és én is meg arra.- Na keselyű!-ujjongtam. Van májad? Nekem is! * Az, hogy emberek vagyunk vagy sem, az nem egy vitás dolog, ugyanis bűneink vannak, és beszélőképességgel rendelkezünk. A beszéd pedig emberré tesz.

Idézetek bírósági jegyzőkönyvekből Az alábbiak szószerinti idézetek bírósági jegyzőkönyvekből. 1. Kérdés: Maga szexuálisan aktiv? Válasz: Nem, én csak ott fekszem. 2. K: Mikor van a születésnapja? V: Július tizenöt. K: Melyik évben? V: Minden évben. 3. K: Ez a myasthenia gravis befolyásolja a memóriáját? V: Igen. K: És milyen módon befolyásolja a memóriáját? V: Nem emlékszem. K: Szóval elfelejtette. Mégis, tudna egy példát mondani valamiről, amit elfelejtett? 4. K: Hány éves a fia, aki magával lakik? V: Harmincöt vagy harmincnyolc, nem tudom pontosan.. K: Hány éve lakik magával? V: Negyvenöt. 5. K: Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet csinálták magáról? 6. K: Szóval a teherbe esése napja augusztus 8? V: Igen. K: És maga mit csinált ez alatt? 7. K: Szóval van három gyermeke, igaz? V: Igaz K: Hány fiú?

V: Egy sem. K: Hány lány? 8. K: Hogy végződött az első házassága? V: Halállal. K: Kinek a halálával? 9. K: Tudna egy személyleírást adni az alanyról? V: Közepes magasságú, szakállas. K: Nő vagy férfi? 10. K: Tehát azt mondja hogy a lépcső lefelé vezetett a pincébe? V: Igen. K: Lehetséges hogy ugyanez a lépcső felfelé is vezetett? 11. K: Doktor úr, hány boncolást végzett hullákon? V: Minden boncolást hullákon végzek. 12. K: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt? V: Orális. 13. K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet? V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdődött. K: És Kovács úr halott volt ebben az időpontban? V: Nem, ott ült az asztalon, és csodálkozott, hogy miért boncolom.

Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt, Lapszámunk munkatársai: Dósa Márta, Fábián Róbert, Hajdú Attila, Kiss János, Lőrintz Gabriella, Máté Miklós, Mester Zoltán, Péter Huba, Portik Antal, Sebe Zoltán, Szabó Attila, Szolláth Hunor, Vass Júlia.

mert a legtöbb feladatot ez az év halmozta rá, de ugyanakkor ez volt a leglátványosabb is, még akkor is, ha a legtöbb megvalósítás

Recommend Documents