a konkurenciához. Törvénysértés nem történt. Biztos vagyok benne, hogy ha marad teljes állami tulajdonban egészségpénztár,

A TARTALOMBÓL: A baloldaliság totális tagadása. . . . . . . . . 2 Csúcsra járatott kufárlelkület . . . . . . . . . 3 Helyzetjelentés a gén-frontról . . . . . . . . . 4 A hallgatás csendje . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A legféltettebb titkunk . . . . . . . . . . . . . . 6 1 Orbán nélküli Fidesz . . . . . . . . . . . . . . . 7 Akaratgyenge, önfeladó nemzet . . . . . . . 8 A bársonytól a szélsõségig . . . . . . . . . . . . 9 Kisajátítási próbálkozás, ’56 kapcsán . . . 10 Hollókoszt vagy kamukauszt . . . . . . . . . 11 Az MSZP volt alelnöke bevásárolta . . . 12 magát a Hír Tv-be A cionista pofátlanságnak nincs határa. 15 A gyûlölet-ipar és a létszámok! . . . . . . . 16 Levél Budapest fõpolgármesterének . . . 18 Luxusmentes ingatlanadó . . . . . . . . . . . 19 Kinek épül a kis Las Vegas? . . . . . . . . . . 20 Hatalmas pláza nyílik . . . . . . . . . . . . . . . 21 Nesze neked magyar proletár. . . . . . . . . 21 Köpök a liberalizmusotokra! . . . . . . . . . 22 Megszólalt a kommandós, aki . . . . . . . . 24 még Orbánt is megverte Felszántva és besózva . . . . . . . . . . . . . . . 25 Vannak, akik sokallják. . . . . . . . . . . . . . 25 a magyar nyugdíjakat! Mennyit keresnek a parlamenti léhûtõk? . 26 Mert nekünk ezt is lehet!. . . . . . . . . . . . 27 Mese a jó alkotmányról . . . . . . . . . . . . . 28 Mint kés a vajon . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 A mostani magyarországi politikai. . . . . 30 tüntetések kapcsán Peresz kerek-perec megmondta . . . . . . . 31 MSZP frakcióülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 SICKO – Nyomás a moziba, . . . . . . . . . 34 döbbenetes áthallások Kérvény a politikai elithez . . . . . . . . . . . 35 Gyõzött az SZDSZ . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 „Ha Szabó Miki élne, köpne ránk” . . . . 36

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

A pénztárak nem utasíthatnak el senkit. Hát persze, hogy nem! Vannak erre más módszerek: Hollandiában, Szlovákiában már megjelentek a „profiltisztításra” szakosodott szakemberek, akik a kispénzû, beteg, öreg ügyfelektõl szabadítják meg a pénztárakat. Elég velük udvariatlanul bánni, amíg emelt fõvel át nem masíroznak a konkurenciához. Törvénysértés nem történt. Biztos vagyok benne, hogy ha marad teljes állami tulajdonban egészségpénztár, akkor pár éven belül ott fognak felhalmozódni a ráfizetéses ügyfelek – ez máshol is így történt (például Chilében). Hacsak – ebben is – nem mi leszünk a kivétel. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint „az egészségügyi alapok privatizációja negatívan befolyásolja a szolidaritást, csökkenti a hátrányos helyzetûek hozzáférését, és rontja az egészségügyi rendszer teljesítõképességét.“ Nem az a kifejezett baloldali program. Na és miért lenne ez másként a magyar egészségbiztosítás magánosítása nyomán? Mi leszünk a kivétel. Megmutatjuk a világnak! Visszafordítjuk a folyókat! Aha. Józan ésszel is felfogható: az üzleti biztosítót a profit érdekli, azt pedig a leghatékonyabban a költségeinek lefaragásával érheti el. Na mármost tudjuk, hogy az egészségügyi kiadások igen koncentráltan jelentkeznek: a kiadások 80%-a a betegek 20%-ánál. Továbbá a halálunk elõtti egy évben emésztjük fel a ránk jutó egészségügyi kiadások több mint felét. Ez jövõre hozzávetõlegesen 700 milliárd forintot fog jelenteni. Azaz a magánbiztosító – ha egy kicsit is racionális – nem a húszévesek egészségének megõrzésével, a minõségi szolgáltatások elvárásával, bla-bla, fog törõdni, hanem a költségek döntõ részét képezõ súlyos betegségekkel és betegekkel. Ott minden egyes beavatkozás-típus, amit nem kell finanszíroznia, sokszázmilliós megtakarítást jelent. Minden egyes súlyos beteg, akin spórolhat, milliós költségcsökkenés. Ha én magánbiztosító lennék, minden eszközzel azért lobbiznék, hogy minél kevesebb fajta beavatkozást kelljen finanszíroznom (könnyen megtehetem majd, hiszen benne leszek a Díjtételi Bizottságban). A magánosítás nyomán mindenhol (így Szlová-

kiában és Hollandiában is) szûkült a finanszírozott szolgáltatási csomag. Akkor miért mondja a magyar kormány, hogy itt továbbra is mindenkinek ugyanaz a szolgáltatási csomag jár (ami – úgy egyébként – még nincs is definiálva)? Hát, mert mi leszünk a kivétel! Más „garanciákat“ is beépítettek a törvénytervezetbe. Például, hogy a pénztárak nem utasíthatnak el senkit. Hát persze, hogy nem! Vannak erre más módszerek: Hollandiában, Szlovákiában már megjelentek a „profiltisztításra“ szakosodott szakemberek, akik a kispénzû, beteg, öreg ügyfelektõl szabadítják meg a pénztárakat. Elég velük udvariatlanul bánni, amíg emelt fõvel át nem masíroznak a konkurenciához. Törvénysértés nem történt. Biztos vagyok benne, hogy ha marad teljes állami tulajdonban egészségpénztár, akkor pár éven belül ott fognak felhalmozódni a ráfizetéses ügyfelek – ez máshol is így történt (például Chilében). Hacsak – ebben is – nem mi leszünk a kivétel. A tervezet azt is kiköti, hogy az alapellátás finanszírozásában résztvevõ biztosító nem nyújthat kiegészítõ egészségbiztosítást, legfeljebb „ajánlhat“ ilyet más cégek kínálatából. Van egy fogadásom, hogy lesznek olyan baráti cégek, amelyek egymást ajánlják majd, de néhány off-shore cég közbeiktatásával azt sem nehéz megoldani, hogy ugyanaz a tulajdonosi kör birtokolja az alapellátást finanszírozó és a kiegészítõ biztosítást nyújtó biztosítót. Nagy üzlet lesz ez. Aki megteheti, nyilván vásárol majd kiegészítõ biztosítást, ha az egészségbiztosítója finoman érzékelteti vele, hogy az alapellátásban nincs benne minden. És pár éven belül lesznek emberek, akiknek

lesz kiegészítõ biztosítása, és lesznek azok a szerencsétlenek, akiknek nem. Más gyógyító szolgáltatásra lesz joguk, más minõségben. Ennyit a szolidaritásról, a szociális érzékenységrõl és az egyenlõ hozzáférésrõl. A kormánypropaganda torzít, amikor arra hivatkozik, hogy Európában milyen sok országban van több biztosítós modell. Ugyanis a legtöbb helyen az egészségpénztárak nem profitorientáltak, azaz nem üzleti biztosítók, illetve nem versenyeznek egymással (területi vagy szakmai alapon szervezõdnek). Az üzleti egészségbiztosítók pedig nem vesznek részt az alapellátás finanszírozásában. Csak két országra, Hollandiára és Szlovákiára igaz, hogy kizárólag vagy részben egymással versengõ üzleti biztosítókon keresztül történik az alapellátás finanszírozása. Ahogy nálunk is tervezik. Persze, hogy kell egészségügyi reform. Csak nem így! Nem igaz, hogy a magyar kormányzat nem képes megregulázni saját magát és intézményeit. A tavalyi reformlépések megmutatták, hogy ha van valódi politikai akarat, akkor át lehet alakítani intézményeket, szabályokat, meg lehet törni a gyógyszergyárak betonkemény lobbiját, és gyakorlatilag akármit véghez lehet vinni. Nem igaz tehát, hogy privatizáció nélkül nem lehet semmit kezdeni az egészségüggyel. Csak eddig nem akartak. Mi lenne, ha megpróbálnák? És akkor a szocialista pártnak nem kellene olyan intézkedést megszavaznia, ami nem más, mint a baloldaliság értékeinek totális tagadása. A szerzõ a Védegylet munkatársa Forrás: Hírszerzõ

VÁLASZTHATUNK? A Gyurcsány-rezsimnek, és a ferdenyakú diktátornak egyszer vége lesz, megszabadulunk tõle is. Elfoglalhatja méltó helyét a magyarok által éltében – holtában szennyeskezû hóhérként, népirtóként emlegetett magyarországi kunbélák, rákosimátyások, kádárjánosok között. Igen ám, de felhalmozott örökségében térdig, nyakig járhatunk, amíg a bûzlõ reform-maradványoktól megszabadulunk. Kiknek adunk, adhatunk megbízást a nagytakarítás irányítására, kik lesznek azok , akik nem csak felülrõl vezényelve és vigyázva nehogy bepiszkolják jólszabott parlamenti öltönyüket, hanem velünk együtt munkásruhát véve hordják el a szeméthegyeket? Választhatunk? A globalizálók továbbra is igyekeznek szõrös, karmos mancsaikban tartani a Kárpát medencét, elprivatizált földjeinket, gyárainkat, javainkat , követelik az idegenszivûek által felvett ,és általuk elköltött tartozásainkat. Kik, mely erõ lesz az, aki a választások elõtt világosan elmondja- felelõsséggel vállalja a nemzeti-gazdasági ellenállás megszervezését szembeszállva a világuralomra törõkkel? Akiket szívvel-lélekkel támogathatunk? Elég volt a plakátragasztó szerepbõl, elég volt a vállainkon felkapaszkodó, parlamentben pöffeszkedõ senkiháziakból! A magyar nép tömegei súlyos napi túlélési gondokkal küzdenek, utolsó tartalékaikat élik fel, nem bírnak ki több – akár megszelidített, jólfésült- reformot. A választásokon csak az vállaljon szerepet, aki tisztában van a feladat súlyával, aki a magyar nép megmaradásának, boldogulásának célját nem csak a zászlajára tûzi, hanem izzó vassal a szívébe is égeti-és ügyünket nem adja el holmi júdáspénzért. Forrás: Onody Gyula – Polgár Info

2

jó ha figyelünk

– avagy Kinél van a kassza kulcsa? – Ha eleddig a népi naivitás félszeg állapotában is leledztünk, az uniós lóvék körül támadt visszásságok napvilágra kerülése után immáron a legelvakultabb koalíciós szavazópógár is tisztába jöhetett azzal, hogy Mammon világában, a gyarmatbirodalom fél-perifériáján a demokrácia, a közösség, uram bocsá’ a Nemzet, vagy az itt élõk érdekei, de legfõképpen azok képviselete, tulajdonképpen mit sem ér. Egyetlen mérvadó tényezõ létezik csupán, még pedig az, hogy kinél található a kassza kulcsa. Ez Mammon világa. Az ember helyett a pénz és a hatalom áll a középpontban. Méghozzá kizárólagosan! Az olyan – úgy tûnik idejét múlt – kategóriák, mint a népképviselet, vagy a közjó szolgálata, a jelek szerint, ha lassacskán is, ám annál kitartóbban, a feledés homályába vész, de talán korrektebb, ha úgy fogalmazunk, hogy egyesek hamari igyekezettel – legnagyobb sajnálatunkra – azon fáradoznak, hogy ezen magasztos eszméket és értékeket, végképp a történelem szemétdombjára hajítsák. Annak idején hiába „narancsozódott be” szinte az egész ország, jelezvén a „népakarat” egyhangú tiltakozását a központilag levezényelt hazugság ellen, a közvetett népképviselet megbízói oldalán helyet foglaló lakosság még arra is képtelen, hogy elejét vegye, vagy tiltakozzon a médiában immáron rendszeresen elhangzó ostobábbnál ostobább kijelentések ellen, mint például, hogy ez a kormány jogilag teljesen legitim, ugyan miért is kellene távoznia. Nagyon úgy fest, hogy Mammon világában, ahol pénz beszél – és hiába ugatunk (egyesek szerint most már veszett kutya módjára) – lassacskán már tényleg csak a pénz beszél, s minden más direktíva, amely hajdanában danában valamiféle értéket, viszonyulást, vagy hagyományt jelentett, csak írott malaszt marad csupán. A papír pedig, amint azt darab ideje már tudjuk, sok mindent kibír. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Anacharsis nevû pofa, aki pár ezer esztendõvel ezelõtt azt találta mondani, hogy „Az írott törvények olyanok, mint a pókháló: a gyengék és a szegények fennakadnak rajta, de a gazdagok és hatalmasok darabokra tépik õket.” Fószerkám jó régen ajándékozta meg az emberiséget ezen bölcsességgel, pedig akkor még Francisco és sleppje, ahogyan azt mifelénk a dús képzeletû nép ajkán mondani szokás: még kéjes gondolat se vót. Az 1%-os törpeminoritás által reformok címén, elõbb az oktatás területén, majd manapság az egészségügyben rendezett ámokjó ha figyelünk

futást elnézve cseppet sem csodálkozhatunk akkor, amikor menet közben a nagy testvér egyes prominensei is rájönnek arra, hogy az étvágy egészen bizonyosan evés közben jön meg a legjobban. Emlékeznek még „Hi! I’m Mónika Lamperth”-re? A dús képzeletû nép ajkán újabban csak a „Lapát Mónika” epitheton ornansszal felruházott miniszter-asszony, aki egyebek mellett úgy váltogatja a tárcákat, mint más a fehérnemût (hiába no, igazi polihisztor õ, hiszen mindenhez ért, a reneszánsz asszonyJ), már jó elõre közölte a kollégákkal, ne idegeskedjetek, az eftársak kidolgozták a tematikát, lesz lóvé, akkor is ha esetleg nem mi nyerünk.

soknak, mi magyarok pedig – egyelõre még – túl sokan élünk itt, e lángoktól ölelt kis országban. Sebaj! Hulljon a férgese! Az indirekt népirtás címû projekt levezénylésében eftikéim elmaradhatatlan oldalnehezéke, az 1%-osra zsugorodott törpeminoritás jár elõl „jó” példával. És ha azt hinnénk, hogy ezt mán aztán tényleg nem lehet überelni, ismét csak rá kell ébrednünk a Bayer-féle relativitáselmélet megkérdõjelezhetetlen igazságtartalmára, de bizony, hogy lehet! Még ennél is van lejjebb! 1 hír az Index internetes portálról: „Lamperth felülvizsgálná a szabad iskolaválasztást Az elképzelés szerint csak abba a városba, faluba, esetleg kerületbe lehessen beíratni egy gyereket, ahol lakik. Mindezt azért, hogy a jó tanulók és tanárok ne vándoroljanak el, mert ez leszakadáshoz vezethet. (…) A szabad iskolaválasztás a liberális oktatáspolitika alapelve. A szülõ oda írathassa be gyermekét, ahova akarja. Ugyanakkor a pedagógus ott tanítson, ahol szeretne – mondta John Emese, SZDSZ-es oktatáspolitikus is. Forrás: Index”

És láss csodát! Tényleg lett lóvé. Pedig nem õk nyertek! Hiába no, búslakodásra azért nincs okuk, hiszen náluk a kasszakulcs! De ez még mind semmi! Ez nekik még nem elég! Kizsigerelni mindent és mindenkit, utolsó leheletükig! Legalábbis a polgárháborús hangulat szítására erõteljesen alkalmas érték alapon kivethetõ ingatlanadó köztudatba hozásával, valamint azt követõ bevezetésével immáron betetõzik az európai mértékû anyagi megterhelés lakosságra lõcsölését, megfeledkezvén arról az egyszerû közgazdasági tételrõl, miszerint európai mértékû árakat (adókat stb.) kizárólag európai nagyságú bérekbõl lehet megfizetni. Vagy nagyon is tisztában vannak vele? Mi az, hogy?! Nagyon is! Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, egyre többen vannak most már kis hazánkban is, akiknek kinyílik a szeme és meglátják az igazi bajt. Útban vagyunk. Kell a hely má-

A politikai Mónika-show „háziasszonya”, látván, hogy a nép és a komplett ellenzék zúgolódása ellenére mennyire zökkenõmentesen zajlik az uniós lóvé megfelelõ helyekre, nagy mûgonddal történõ kiporciózása, gondolt egy nagyot, s úgy érezte most jött el az ideje annak, hogy az állampárti tradíciókat méltóképpen továbbvivõ kádergeneráció nevében móresre tanítsa a jövõ nemzedékeit. Ahogyan azt már mindannyian tapasztalhattuk különbözõ televíziós vitamûsorok alkalmával – fõként kampányidõszakok kísérõjelensége ez –, nem múlhat el egyetlen mûsor sem anélkül, hogy a kormánykoalíció jelenlévõ prominense a demokrácia és a parlamentarizmus felkent bajnokaként ne mondana legalább egy hangos fél mondatot arról, mennyire fontosnak tartják a jó kezdeményezéseket – még akkor is, ha azok ellenzékiek –, náluknál hangosabban senki sem tesz hitet amellett, hogy tovább is viszik azokat – még akkor is, ha azok az ellenzéktõl eredeztethetõk (értsd: az ördögtõl valók. Aztán valahogy mégsem. Emlékszünk még Megyóra, a Széchenyi-tervre, meg a lakástámogatásra? Hamvába holt valamennyi. Egyikbõl sem maradt semmi, egy tollvonással megszüntették, mondván, ez mégsem olyan jó, mint ahogy az elsõ ránézésre látszott, vagy 3

más irányú elképzeléseink vannak, vagy egész egyszerûen csak meggondoltuk magunkat, mer’ hogy nekünk ezt is lehet, minket az adott szó nem kötelez. Ezért van aztán, hogy az egyszeri újságolvasó vagy tévénézõ ember szinte már fel sem kapja a fejét arra a hírre, hogy mindannyiunk szeretett Mónikája – talán unalmában, hogy végre figyeljen fel már valaki rá is –, gondolt egyet, ’oszt mostantól megszüntetné a szabad iskolaválasztást. Mondjuk a messzi Ámerikát még megértem. Ott a hülye, félmûvelt konzumidióta baromnak, vagyis az ámerikai átlag fogyasztónak kis cetlire külön, szépen, szájbarágósan oda kell írni, hogy ne a mikróban akarja megszárítani a macskáját, ellenkezõ esetben a gyártót beperelhetik, kártérítést követelve az elhalálozott házi kedvencért. Nincs is mit csodálkoznunk tehát azon, amikor a Majomember hanyag eleganciával leereszkedett az õ szeretett népéhez az ovális irodából, majd kisvártatva azt találta mondani, hogy hát

most valóban arra kényszerülünk, hogy megnyirbáljuk a szabadságjogaitokat, de higgyétek el nekem, csak a ti érdeketekben cselekedünk! Uff, én beszéltem! A nép meg szó nélkül beszopta. Eftikéim pedig ebbõl azt az automatikus végkövetkeztetést vonják le, hogy akkó’ ez – ha egyelõre még sok szódával is – de nálunk is elmegy. Ja! Majd’ elfelejtettem! Mindeközben az ülésterem szónoki pulpitusáról meg azt halljuk – szintén a szegfûmintás utódpárt éppen a témában aktuális „szakértõjétõl” – hogy hát igaz, az általunk beterjesztett törvényjavaslat még az alkotmánynak nevezett tákolmánnyal sem teljesen komilfó, de gond egy szál se, mer’ benyújtottunk módosítókat, melyek nagy valószínûség szerint orvosolják a problémát. Tetszik érteni? Õk maguk tudják, hogy amit kiadnak a kezük közül az egy rakás szar. De nincs baj, gyün a korrekció hamarost! Dögöljek meg, ha ez nem pont olyan, mint a

A kósza szellemi szinten tartott véreb-testõrséggel körbevett vagyon, inogó törött lábú szék benyomását kelti olykor, mint például, ha szembe kerül a joggal és a törvényekkel. Mindenki tudja, sejti, hogy 10-20 év alatt tisztességesen milliárdossá válni nem lehet. Magyarországra természetesen nem érvényesek az általános törvények, itt lehet. Globál-manna hullt az égbõl, s aki jól tartotta (járatta) a száját, annak zsebei megteltek lehetõségekkel. S garanciát vállalt a kimaradt, bátortalan tisztesség a falkában harácsoló álságos jogcsavarintásokra. Megérkezett az ember, az ilyen is és az olyan is, a visszaköszönõ hibák bûvös erdejéhez. A múlt hétfejû sárkányával kell most már megküzdeni, hogy egy csöpp hit éljen még a törvények erejében. Fel kell hát tüzelni élõt és holtat, hogy a dolgok örökké szemlesütve ne kóboroljanak! Nincs jól az, kiált a harács, hogy úgy gondolják kiknek nem jutott, hogy õket is megilleti a vagyon! Ott és akkor osztották a javakat, ahol és amikor õk a vállukra vették a változtatás zászlaját: Kiabáltak, de mi tettünk a történelmi változásért, szétosztottuk a gondokat és most már a felelõsség közös. Mi saját vagyonunkkal vállaljuk a terheket, s nem a szélbe trombitálva vártunk a világ csodájára: Törvényeket alkottunk és ahol a törvény ott a jog. Felvettük a gyûlölet kemény bekecsét, és hogy vannak kiknek nem jutott, õk akarták a magántulajdon szentségét! Nincs jól az, töpreng a becsület, hogy úgy gondolják kiknek jutott, hogy övék a törvény ereje. Úgy kerültek bábhelyzetbe, hogy maguk fogták és szabták a bábruhát és a szabóság ajtajára hatósági pecsét került: Ide belépni csak a titokjáratokon keresztül, élõ lelkeket gázolva lehet! Vagy bábruhára esküt tenni, hogy soha semmilyen körülmények között a ruha származását (jogcsalafintaságot) el nem árulom! Évekre ágyaztak azok, kik álmot próbáltak lelkeinkre bocsátani és csattogtatják a jog ostorát: A magántulajdon szentségét! Közben: A jóléti társadalmakban tüntetések garmada; Franciaország és Németország bénulva kivár, hogy a közerejét fitogtató sztráj4

Microsoft, meg a Windows XP! Csak ott úgy híjják, Service Pack 1., 2., 3. Mondjuk az is igaz, ha a frissítésen átesett operációs rendszer szarabb lett, mint volt, ott is legalább annyian anyáznak, mint voksolást követõen, amikor egy egész országnak kell szembesülnie azzal, nemcsak sorozatos csalások történtek, de ezenfelül még hülyére is vették a népet. Szóval itt van nekünk Mónika, aki éppen koccint, ha koccintani támad kedve, s ahogyan azt mifelénk az urbánus szubkultúra alsóbb régióiban a megfelelõ terminus technikusszal mondani szokás – s az õ esetében ezúttal a szó legszorosabb értelmében mondhatjuk – szarik az alkotmányra. Mit nekünk szabad iskolaválasztás?! Ugyan kérem! Mit nekünk szabadság?! Ugyan kérem! Még öt perc, ’oszt mán a létezésünket is mögsarcolják, ezek a pernahajderek, mi meg holmi szabad iskolaválasztás miatt aggódunk? Ugyan kérem! De csak, ha hagyjuk! És hagyjuk? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

kolok 20-30%-os bérköveteléseibõl talán a bénultság társadalmat próbáló felháborodása kiutat tud mutatni. Világpiaci árak vannak a munkaerõpiacon is, és õk már érvényesítik, szakosodott monopol helyzetüket, minden szakma egy tröszt. A jogharmonizációban a mi trösztjeink vajon emberközpontúak? A vadkapitalizmus gyökereit szopogató elitünk tisztában van azzal, hogy a vadon nõtt sarjak életképtelenek és az éltetõ gyökerek elapasztják a nedveket azon élõlényekben, melyek felrúgják a természet törvényeit? A bíróságok korrupciós ügyek tucatjaival van leterhelve és a társadalom elemzõi, magyarázzák a hazugság létjogosultságát, azaz a kisember bûne, hogy hazudik a jog. Mert annak van joga ki nagyobb hazug és ott a többség, ahol a hiszékenység, így emberek, reklamációnak helye nincs! Vagy nem hazudik minden hatalomvágyba szerelmes haszonjog? Van a világnak oly szeglete, hol nem csatázik a szó az ember igazáért: a fennálló társadalmi rend megváltoztatásáért? Másképp hogyan változik a világ? Tömött libák a szülõanyák, hogy kotlanak! Újkorba léptünk: A globalizált manipuláció korába és itt nem kell az érzés, a vágy, egy új front nyílt, a gének lázadása! Forrás: Gavallér János

jó ha figyelünk

A hosszúra nyúlt, fájdalmas és kínos csend után ideje van a szólásnak. A reményteljes idõknek vége. A Magyar Köztársaság Országgyûlése és kormánya alkalmatlannak bizonyult legfõbb feladatának ellátására, a magyar nemzet konkrét és erkölcsi védelmére, önállóságának biztosítására valamint az ország jó hírnevének megóvására. Magyarország ma egy felvásárolt ország. A helyzetet súlyosbítja, hogy a felvásárlás valódi okairól, a felvásárlók céljairól és segítõirõl nem tudunk semmit. Több hete már, hogy elhangzott egy nem cáfolt állítás, de a magyar nép szabadon választott hivatásos képviselõi a mai napig nem követeltek magyarázatot, nem kérdeztek, és nem tiltakoztak. Hallgatnak. Mintha nem tudnának a történtekrõl. Gyurcsány Ferenc kormányfõ és Göncz Kinga külügyminiszter nyilvánvalóan taktikázik, hiszen sokkal nagyobb bennük a globalista erõk iránti bizonyítási vágy, mint a szülõföldjük iránti elkötelezettség. A neoliberális, nemzet- és keresztényellenes szabad demokraták által vezérelt posztkommunista MSZP-SZDSZ kormánykoalíció tagjainak viselkedése elfogadhatatlan, de mégiscsak érthetõ és magyarázható. Az MSZP tagjai politikai és erkölcsi bûnszövetkezetbe tömörültek, amikor bizalmat szavaztak a szalonképesek világából a balatonõszödi beszéddel végleg kiiratkozó Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek. A közös bûn összetartó ereje növeli az elszántságot és a csoporthoz tartozás tudatát. A baloldali és liberális értelmiség jelentõs része hûségnyilatkozatokban fejtette ki véleményét. Nemzeti baloldal csak néhány zavaros gondolkodású jobboldali széplélek fejében létezik. De miért hallgat a nemzeti elkötelezettségû jobboldal? Miért maradtak csendben a polgári, jobboldali parlamenti pártok elnökei és frakcióvezetõi? Miért maradtak el a nemzetközi sajtótájékoztatók, a magyarázatot és bocsánatot kérõ és követelõ nyilatkozatok? Miért nem próbálkozott meg senki a helyzet tisztázásával? Vagy tényleg felvásárolt ország lennénk, kézben tartott pártokkal? Ha így van, akkor szembe kell néznünk a gyarmati státuszunkból következõ helyzettel. Mi az igazság? Mit gondoljunk Simon Peresz, izraeli államelnök október tizedikén a tel-avivi Hilton Szállodában, a Kereskedelmi Irodák Szervezetének közgyûlésen elhang-

jó ha figyelünk

zott mondatairól? Mire gondolt Izrael legfõbb közjogi méltósága, amikor ezt mondta: „Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, kivívtuk a gazdasági függetlenségünket: felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. (...) Manapság gyarmatok létesítése nélkül is lehet birodalmakat alapítani.“ Félreérthetõ gondolatmenet ez? Aligha. Inkább dicsekvés, esetleg elszólás. Gyermeteg próbálkozás az elhangzottakat jóindulatú kijelentésnek minõsíteni. Ezt olyan ember mondta, akit illik komolyan venni. Jó lenne tudni, mit szólnak mindehhez a magyar zsidók? A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének máskor oly aktív és sokszor fölöslegesen agresszív vezetõi most miért hallgatnak? Miért nem próbálnak tiszta vizet önteni a pohárba? Hogyan történhetett meg, hogy néhány kisebb politikai csoportosuláson és befolyásos értelmiségi személyen kívül, senki nem tette fel a kérdést: az izraeli cégeknek mi a céljuk Magyarország felvásárlásával? Köztudomású tény, hogy az Izraelbõl beáramló tõke elsõsorban az ingatlanpiacon és a tömegkommunikáció, azaz a tudatipar területén tevékenykedik, de jelenlétük a félkatonai õrzõ-védõ cégek között is meghatározó. Mi a magyarázata a jobboldal teljes bénultságának? A hatvan évvel ezelõtt az európai zsidósággal szemben a nácik által elkövetett szörnyû genocídium irracionális

következményeként ma nem beszélhetünk nyilvánvaló tényekrõl? Olyasmirõl, aminek semmi köze a holokauszthoz? A demokratikus politikai jobboldal képviselõi félnek az antiszemitizmus megalapozatlan vádjától? Vagy a parlamentben ülõ képviselõk ennyire problémamentesnek tartják, ha izraeli cégek felvásárolják az országot? A nemzeti értékek és érdekek védelme nem nacionalizmus és nem antiszemitizmus. Az önvédelem minden nemzet egészséges reflexe. Vagy akkor is ekkora lenne a megalázó és szégyenletes csend, ha Románia vagy Oroszország államelnöke tenne hasonló kijelentést? Itt az ideje tehát a szólásnak. Ezzel egyidejûleg újra kellene fogalmazni a politikai jobboldal és a nemzet egymáshoz való viszonyát. A kettõs állampolgárságról 2004. december 5-én tartott, és szégyenletes eredménnyel végzõdött népszavazás után több Fideszes vezetõ nyilvánvalóvá tette, hogy valójában nem értett egyet sem a kettõs állampolgárság intézményével, sem a kezdeményezéssel. Ezt követte az a nemzetárulással egyenértékû lépés, amikor a parlamenti magyar jobboldal 2005. szeptember 26-án megszavazta Románia feltétel nélküli csatlakozását az Európai Unióhoz. A meglévõ ambivalenciát sürgõsen meg kell szüntetni. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség legfõbb feladata a nemzeti érdekvédelem ellátása. Ha történelmi küldetésének bármilyen okból nem képes eleget tenni, akkor viszont nincs már rá szükség: létezése indokolatlan. Magyarország polgárainak alanyi joga ismerni minden olyan tényt, információt és folyamatot, ami a jövõjüket befolyásolhatja. Joguk van hozzá, mert eddig ez volt a hazájuk. Történelmi idõk óta itt beszélték a magyar nyelvet, itt virágzott a magyar kultúra, és mi magyarok itt voltunk otthon. Õseink sokszor vérüket adták e hazáért. Ez az a föld, amelyik soha nem eladó. És nem felvásárolható. Vagy mégis? A mulasztás jóvátehetetlen, a kihívás nagy, az idõ sürget. A verbális radikalizmus önmagában semmit sem ér. Szembe kell nézni a helyzettel, gyorsan ki kell egyenesedni, különben mindannyian belesüllyedünk a késõi kádárizmus kisszerû, piacosított, liberalizált, és értékmentesített világába. Tóth Gy. László – barikád.hu

5

– avagy Amikor drágább a leves, mint a hús – Nyalunk. Feltétel nélkül és csontig. Durr egy pofon Kóka Johhnynak! Nesze neked Pannon Puma! Nehéz dolga lehet a kormány szóvivõ hölgynek, megdolgozik a fizetéséért, mosolyogva kell magyaráznia a magyarázhatatlant, s talán õ is érzi, hogy az eddigi kommunikációs panelek ide már édes kevesek lesznek. Mit ad Isten, nem tudott egyetlen más olyan céget sem mondani, amelyik hasonló nagyságrendû kedvezményekben részesülne, mint a dél-koreai gumióriás. Igaz, hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy nincs ilyen! (Legfeljebb visszadátumoznak néhány papírt, vagy kreálnak pár dokumentumot és máris lesz ilyen cég.) Ha a hagyomány állításának hinni szabad, a szerzõdésben a magyar állam még azt is vállalja, ha kell, az APEH ellen is megvédi a dél-koreai gumióriást. Mondjuk ez azé gáz! Tetszik érteni? A saját ellenõrzõ szervével, hatóságával szemben védi meg! Mi ez, ha nem korrupció, méghozzá a javából?! Kóka Johnny, az 1ügyû ígérgetõ most sem zavartatja magát különösebben, hiszen az év végével hanyag eleganciával lelép, mint prostituált a rökamiéról. Gondolom visszadübörög a versenyszférába. A kormányzat erõteljesen elkezdett hajazni az annak idején szerencsétlenül járt luxusgõzösre, a Titanicra. Az egyéni boldogulás mindenekfelett állóságát már kóros mértékben szemléltetõ koalíciós pénz- és vagyonfelhalmozás szellemét – legalábbis a nyilvánosság immáron megkérdõjelezhetetlen figyelme elõtt – a dúsképzeletû nép ajkán csak Cusiként emlegetett fiatal harácsoló tehetség szabadította ki a palackból, s azóta úgy tûnik megképzõdött az a kínos szituáció, amikor a lélegzetvételhez jutó Dzsinit már nem lehet visszagyömöszölni kis méretû lakóhelyére. A szintén erõteljes lejtmenet pedig azóta is töretlenül tart. A Titanicon is az volt a probléma, hogy túl sok egymástól függetlenül zárható rekeszt sértett fel a jéghegy, így hiába zárták volna le õket, az óceánjáró menthetetlenül pusztulásra volt ítélve, mivel akkora része került víz alá, hogy elkerülhetetlenné vált a hullámsír meglátogatása. Tudják, egyenként a lavina hópelyhei is ártatlanokJ

Azok is, akik eddig holmi összeesküvés-elméletekként aposztrofálták valamiféle láthatatlan háttérhatalom, vagy a marionett-technika zsinórrángatásán alapuló külhoni dirigens elit meglétét, nos, most õk is kíméletlen alapossággal és precizitással szembesülhettek azzal, hogy a magyar ember, úgy is, mint egyszerû, az adófizetõ barom státuszában leledzõ polgár, úgyis, mint az oly sokat hangoztatott szabad (és mindent természetesen a legigazságosabban eldöntõ) piaci verseny egyik szereplõje, a vállalkozó, és úgy is, mint vállalat, cég, maximum csak másodrendû lehet a saját hazájában. De legalábbis alárendelt szerepet kell, hogy játsszon. Itt érkeztünk el ahhoz a pillanathoz, amikor meg kell állnunk, és ismételten fel kell tennünk magunknak a kérdést: Tessék mondani, ez még a mi országunk? A gumiabroncsot begurítva, 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal arcán Kóka Johnny, az 1ügyû ígérgetõ annak idején aszonta, a legféltettebb titkunk a dél-korai gumigyárral kötött szerzõdés, és hogy mennyi kedvezményt adtunk.

Alighanem most, hogy az ügy visszhangot kapott a szerzõdés ránk nézve égbekiáltóan hátrányos és elõnytelen részleteinek nyilvánosságra hozásával, lassacskán Johnny arcáról is lehervad majd a Hangkook-mosoly. Milyen jogrendszer ez? Milyen jogállam ez? Egyáltalán, mi folyik itt? Hogyan emelkedhetett fel egy olyan, magát mosdatlan pofával elitnek nevezni merészelõ politikusi osztály, amelyrõl – lásd a fentieket – most már minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy nyíltan a saját nemzete ellen dolgozik?! Ráadásul mi fizetjük õket. Hogy hagyhattuk, hogy a dolgok idáig fajuljanak? Akit a téma behatóbban és részletesebben érdekel, annak figyelmébe ajánlom Drábik János: Orwellia címû könyvét. De megyünk tovább. Mindeközben a legkisebb „ellenzéki” párt vezérlõdominája arról regél a Párt-kelte reggeli Kereszttüzében, hogy itt lenne végre az ideje annak, hogy az ellenzék az európai demokráciákban szokásos módon viselkedjen, azaz ne akarja félévente megbuktatni a kormányt. Tetszik érteni? Nem érdekes, hogy kontárok, nem érdekes, hogy ezerrel leküdtek minket megalázóba, nem érdekes, hogy maga a regnáló kormányfõ vágta a pofánkba, hogy hazudtak nekünk reggel délben meg este, mindez nem érdekes, csak az számít, hogy européer módon viselkedjünk! És ez még akkor is igaz az ellenzékre, ha a kormányzó erõk meg esetleg nem úgy viselkednek. Kóka Johnny és a dél-koreai gumigyár óriás esetében láttuk, mik képezték a legféltettebb titkokat. De vajon milyen féltett, vagy legféltettebb titkai vannak a magyar politikai osztálynak? Gyanítom, hogy elszörnyülködnénk, de legalábbis megállna bennünk az ütõ, ha némelyikbe bepillantást nyerhetnénk, vagy valamilyen véletlen folytán napvilágra kerülnének. Talán ezek után mindannyian belátjuk a „háttérhatalom” kifejezés használatának jogosságát, és a jövõben eltekintünk mindazok könnyelmû megmosolygásától, akik behatóbban foglalkoznak a témával, és a felszín enyhe megkapargatásán túl kicsikét mélyebbre ásnak a politikai osztály viselt dolgaiban. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

VÉGÁLLOMÁS Emélkszem a hófúvásos karácsonyra, amikor nõvéremék a kicsi lányukkal jöttek volna. A vonat elakadt valahol, már mindenki lefeküdt, de a vasutasok kiásták a hóból a szerelvényt, és mint a mesében, mindenki hazaért. Seszták Ágnes – Magyar Nemzet, 2007. december 24.

6

jó ha figyelünk

Egy Orbán nélküli Fidesszel hajlandóak lennének. Õk. Jó. Akkor nézzük meg. Vizsgáljuk meg, mi is az az Orbán nélküli. S azért én, mert én alapítottam azt a Fideszt. Egyike voltam a harminchétnek (harminchatnak? már nem is tudom, Úristen, már nem is tudom, és lusta vagyok utánanézni.), aki megalapította azt a Fideszt. Hát jogom van elgondolni. Elgondolni, eltöprengeni, megvizsgálni. És emlékezni. Ahogy jogom van kiábrándulni és kétségbeesni is. Kiábrándulni illúziókból, és kétségbeesni az illúziók hiányán. A harmadik voltam akkor éjjel, aki kimondta. Hogy nem, nem kérünk engedélyt, nem várunk, nem alkudozunk. Igen: csupa nem. Nem kuncsorgunk, hanem megalapítjuk. Azonnal és haladéktalanul. Mert jogunk van hozzá. Mert azt játsszuk, hogy normális országban élünk. Õ az utolsó volt. Azért az utolsó, hogy biztos legyen. Borostás volt, szõrös volt, és az én ruhám sokkal jobb volt. Én Budáról jöttem. Kétezer kötetes házi könyvtárból. Az én arcomat Krúdy Gyula bácsi fürkészte, már nagyon fiatalon. És már akkor bejártam Velencét, Ravennát és Gubbiót, amikor még senki sem járta be Velencét, Ravennát és Gubbiót, mert Szerb Antal elvitt oda. Tudtam, mit jelent elmenekülni a nászutamról – talán ezért sem lettem állhatatos a szerelemben. Csak a létezõ szocializmus gyûlöletében voltam állhatatos. És jobb volt a ruhám. Drágább, szebb, divatosabb. Ezért beszélt Õ legutoljára. Ezért mondta ki Õ utolsónak. Hogy nem alkuszunk. Mert Alcsútdoboz borostája, szakálla, rossz, ódivatú, félretaposott cipõje és kikönyökölt kardigánja mögött ezerszer több erõ és hit feszült, mint az én meggyötört, dekadens gyûlöletemben. Ezért.

Meggyõzött mindenkit, akit meg lehetett gyõzni egyáltalán. Õk – akik most hajlandóak lennének egy Orbán nélküli Fidesszel – azt mondták róla évekkel késõbb, hogy falusi paraszt. Bugris. „Elsõ generációs” – és nyáluk folyott közben. Folyott, csurrant, cseppent. És abban az „elsõ generációs” lenézésben benne volt legalább száz magyar esztendõ undora. A népi-urbánus létharc. Amelyben a tisztesség a népi mellett volt mindig. Bizony ott, sokadik generációsok! És micsoda rengeteg idõmbe telt, amíg rádöbbentem erre. De legalább rádöbbentem, s legalább soha többé nem tudok már másra rádöbbenni. Aztán pedig elmondta, amit elmondott, a Hõsök terén. Amikor eltemettük a megalázottakat és megnyomorítottakat – és kihantoltuk saját reményeinket. Már eltemettük azokat is jórészt, de akkor, egy pillanatra azért feltámadtak, a szemünkbe néztek, és alig-alig voltunk, akik álltuk azt a tekintetet. Mert a kihantolt remények csak megkérdezték, hogy miképpen tudtunk létezni õnélkülük. Rákérdeztek a hitünkre, a kitartásunkra, az egyenességünkre, a meg nem alkuvásra s arra is, hogy szolgáltunk-e nyomorító hatalmakat. Még mi, a bûntelen generáció is beleborzongtunk azokba a kérdésekbe. S azt gondoltuk egy pillanatra, hogy majd az Õ generációjuk, a „Nagy Generáció” háta mögé bújva maradhatunk bûntelenek. S fel sem fogtuk, hogy ok a bûn maga. Amikor elmondta, amit elmondott, ott, a Hõsök terén, hát az volt a rendszerváltás pillanata. Nem akarták, hogy elmondja, és gyûlölték érte. Én meg büszke voltam, hogy volt egy éjszaka, amikor vele lehettem. És azután évekig dolgozhattam vele. Vele és mellette. Láttam dühösnek. Láttam vidámnak. Láttam boldognak is. Láttam sírni – egyszer.

BAYER ZSOLTNAK! Kedves Zsolt! Terjesztem remek írását/írásodat! De! Ne állítsuk szembe az „elsõ generációs” és „több generációs” embereket. Jómagam „több generációs” családból származom és Viktor mögött állok, mióta az MDF összeomlott és irányt váltott. Szerintem sok „több generációs” áll mögötte. Véleményem: a „sehová sem tartozók” akarják õt kibillenteni helyérõl Akiknek ez az ország csak „meghódítandó és kifosztandó terület”... Nem Ország, és nem Haza... Viktor egyénisége, intelligenciájának nagyszerûsége (köszönheti a Jóistennek és persze szüleinek) messzebbrõl is sejlik, nem csak egész közelrõl látható! (Ahogy Ön/Te leírta(d). Köszönjük.) jó ha figyelünk

Láttam spiccesen. Röhögtem vele egész éjszakákat. Ugrottam át vele még a bonni magyar nagykövetség vaskerítésén, mert olyan késõn értünk haza, hogy bezárták az ajtót, és nem jöttek ki a csengetésre. Átugrottunk a kerítésen, és a fél gatyaszárunk ott maradt a vason. Ültem vele hajnali háromkor a Fehér Ház irodájában. Láttam bizonytalannak és határozottnak, láttam szomorúnak és elkeseredettnek, láttam kiabálni s ülni órákig némán. Segítettem megírni néhány beszédét – és büszke voltam, hogy segíthettem. Láttam hajnali ötkor lefeküdni, hatkor kelni, és délben fejbõl, hibátlanul elmondani azt a beszédet. Egyet nem láttam soha: hogy cinikus lenne. S hogy ne hinné õszintén, amit tesz. Nem láttam, hogy folyott, csurrant és cseppent. Mint a „sokadik generációsok”. Sokszor nem értettem vele egyet. Sokszor nem is értettem, egyáltalán. Gyakran nem foghattam fel, miért hagyja, hogy befolyásolják. Miért hallgat a kampányban olyanokra, akikre nem lenne szabad hallgatnia. De azt tudom, hogy nincsen Fidesz nélküle. A Fidesz nélkül pedig nincs rendszerváltás. Illetve rendszerváltás még csak akad. De értelme nem lenne végképp. Mert akik most hajlandóak lennének Õnélküle, azok, éppen azok árulták el az egészet. Egy tál lencséért, harminc ezüstért. Akik most hajlandóak lennének Õnélküle, azoktól épeszû ember nem venne használt autót. De egy használt rollert sem. Mert azok nem hibáztak sohasem. Azok mind-mind gazemberek. Ezt kéretik meggondolni. Proletárok. És ti, meggyötört, dekadens haragtartók. Gondoljátok csak meg – én is azt teszem éppen. Gondoljátok csak meg, hová lenne a becsületünk maradéka, ha elfogadnánk a szajhák ajánlatát. Na ugye. Forrás: Bayer Zsolt

Úgyhogy nem adjuk fel! Sem Õt, sem elveinket! Ha továbbra is következetesen és szívósan Hazánk érdekeit tartja szem elõtt, mi Õt vigyázzuk! Sokan persze piszkálnak ezért! De kit érdekel? Mi a magyarság felemelkedésére tettünk „esküt” valamikor... Jómagam Nagyapám elõtt, (akinek derékba törték életét) tollat véve kezembe pályám kezdetén... Idestova 20 esztendeje! Figyelnek is rendületlenül a civil gúnyába bújt volt ÁVÓ-sok. De mindez kit érdekel? „Erõm” „gyengeségemben” rejlik, és õk ezt nem értik... Szerencsére... Kollegiális üdvözlettel: Frigyesy Ágnes

7

Az ország helyzete a nagy lehetõség szándékos elmulasztásával mára kétségbeejtõvé vált. 1990-ben a parlamentet elfoglaló politikai elit jóvoltából, mára elveszítettük a magyar nemzeti vagyon szinte teljes egészét. A rendszerváltásnak hazudott idõszakban még a rémálmainkban sem gondoltuk volna, hogy 17 év elteltével ilyen mély erkölcsi és gazdasági válságba rántja az országot egy bizalmunkba férkõzött idegenszívû korrupt horda. Igen, a bûnösöket a parlament padsoraiban kell keresnünk! Az arcunkba röhögõ egyre módosabb és egyre arcátlanabb társaság látva mulyaságunkat már 17 éve pöffeszkedik az általunk megrakott kondér mellett. És ez soha nem is fog változni, mert csak tehetetlen nyafogásra telik sokak erejébõl! „Az állam rossz gazda”, károgták a kommunistákból demokratákká vedlett honatyák, majd privatizáció címén kiürítették az országot. Tehették ezt a legnagyobb lelki nyugalommal, hiszen nem kellett tartaniuk sem a nemzet felelõsségre vonásától sem az összezsugorodott lelkiismeretük tiltakozásától. Sajnos ki kell mondanunk, hogy Kádár népe is segítségére siet mészárosainak. Egy kultúrájától és identitásától elszakítható közösség mindig könnyû prédája a magasban körözõ keselyûknek. Érzékelhetõen kimúlóban van egy nemzet, s helyét elfoglalja egy képlékeny, jól formálható lakosság, mely képtelen felülemelkedni kicsinyes, önös érdekein. Sajnos az egymással való rivalizálás és a globalista mocsokra való vetõdés kielégíti minden igényét. Alkalmatlanná vált a közösségi mûködésre, és szétmorzsolt sziklaként már nem képes erõt felmutatni. Megváltoztak a célok, az értékek és a példaképek. Mindent maga alá gyûr a szerzés utáni olthatatlan vágy, nem erény többé a lelkiismeret, a hazaszeretet, és az erkölcs. Ismeretlen fogalommá lett az igaz szó, a becsület és az érdek nélküli barátság. A médián keresztül felkínált üres és önzõ célok magával ragadják a tompa agyú közönséget. Az önmagát és családját a vak fogyasztásba hajszoló lakosság, újabb és újabb meggondolatlan kölcsönfelvételekbe kényszeríti magát. A liberalizmusnak nevezett szennyáradat sajnos magával ragadja az otthonról kellõ erkölcsi védelemmel nem felszerelt fiatal korosztályt is. Így nem csak a jelenrõl, de a jövõnkrõl is gondoskodik a nagytõkével ágyba bújt lakáj politika. A történelem során a bajt mindig elsõnek felismerni képes értelmiségi ifjúság is áldozatául esett az édeskés liberalizmusnak. Leváltotta õket egy gyökértelen, siker és fû után 8

kapkodó, másságát büszkén hirdetõ, mobilnyomogató fiatalság. Egyre jobban érezzük, hogy minden létezõ földi érték mérhetõvé vált egy igen praktikus eszköz segítségével. Ennek a különleges, pénz nevû értékmérõnek a mennyisége szabadon helyettesít minden kézzel fogható és belsõ emberi értéket. Az ország „nagyszerû”, szégyentörténelmet író vezetõinek segítségével egy olyan „csodálatos” úton halad a nyugati életszínvonal felé, hogy az önmagát reprodukálni már képtelen társadalom, lassan beváltani készül az új hazát keresõk vágyait. Ahhoz, hogy az idegen álmok valóra válhassanak, a hazánkat kiszolgáltató politikai elitnek igen aktívan kellett közremûködnie. Búsás júdáspénz ellenében biztosították a külföldi, fõleg izraeli nagytõke számára a zsíros falatokhoz való „törvényes” hozzáférést. A hatalom három, egyenként is végzetesnek számító csapást mért az ajkába harapó, ködös tekintetû társadalomra. 1. Az ország kiárusítása. 2. A privatizációs pénzek eltüntetése 3.A jövõt megpecsételõ hatalmas kölcsönök felvétele A hazaáruló politika sorra elidegenítette mindazokat a stratégiailag fontos nagyvállalatokat amelyeket egy egészséges társadalom soha nem adhatott volna ki a kezébõl. A hatalom, a nemzet szeme láttára juttatta idegenek kezére az ország biztonsági kulcsait. Szégyen ránk nézve, hogy hazánk összeesküvõ vezetõi, komolyabb ellenállás nélkül hathatják végre elképzeléseiket. Megdöbbentõ, hogy a privatizációnak nevezett országrablás folytán a felelõsök saját bevallásuk szerint sem tudnak elszámolni a privatizációs bevételek 30-35% -kal. Sajnos a számonkérés, a társadalom részérõl mint mindig, ez esetben is elmaradt. Az elkótyavetyélésbõl származó, bevételek fõleg külföldi pénzemberek és hazai hatalmi körök pénztárcáját dagasztották. Összeomlott az ipar és a mezõgazdaság, feje tetején áll az oktatás és az egészségügy, nõ a halálozás és csökken a születések száma. Nem maradt és nem termelõdik elegendõ pénz az ország mûködtetéséhez. Elgondolkodtató, hogy a fillérekbõl tengõdõket és a lejtõn még foggal körömmel megkapaszkodókat miért nem érinti érzékenyen a napnál is világosabb országrablás. Talán mert nem érzik már sajátjuknak a közösséget melyben élnek, nem érzik és nem értik már, hogy mit jelent az összetartozás, a szolidaritás. Egymás rongyos zsebében kotorásznak szívfájdalom nélkül miközben lelkiismeretüket a „Hiszen valamibõl nekem is meg kell élnem” mondat ismételgetésével tartják mély álomban.

Ez a fajta gondolkodásmód lehet az egyik magyarázata az oly nagyon hiányolt összefogásnak. Valójában a gyér szolidaritás, az önzés és az erkölcs hiánya miatt nem tud összeállni ez a gombóc. Nem adnak és nem várnak mástól segítséget, lelkileg elszigetelõdnek környezetüktõl és nem hisznek már a változásban, ha egyáltalán igénylik még azt. Már nem bõszíti õket a lopott közvagyonból milliárdosokká vált politikai prostik egyre arcpirítóbb arroganciája sem. Olyannyira megedzõdtek a számtalan gyalázat hallatán, hogy már nem lepõdnek meg igazán semmin. Minden energiájukat felõrli az emberpróbáló túlélésért vívott napi küzdelem. A magyar vagyonra rátenyerelõ modernkori hódítók nagylelkû pénzügyi segítsége, egy újabb fertõzés a társadalom sebekkel teli testén. A csillapíthatatlan étvágyú nagytõke két legyet is üt egy csapásra. A magyar monopóliumok bekebelezése után megszerzi a társadalom szociális ellátó rendszereit, így az ország lakosságának létszáma teljes külföldi kontroll alatt állhat . (Ezek után ugye nem csoda, hogy az unio nem emelt szót a miniszterelnök hazugságai és a „demokráciát” megcsúfoló embertelenségei ellen. Az unio cinkos hallgatása lerántja a leplet a szervezet valódi arcáról.) A végsõ cél irányában tett újabb markáns lépés az egészségügy megfertõzése. Az intézkedések ellen, november 10-én a Miniszterelnöki Hivatal elõtt öt szakszervezet tartott erõtlen, siralmas demonstrációt. A munkaszüneti napon megtartott bohózaton megjelentek száma valójában nem érte el az 1000 fõt. Felmerül a kérdés, vajon hol voltak a piaci biztosítási rendszer ellen hangosan kiabáló orvosok, pedagógusok, nyugdíjasok fiatalok, vasúti és BKV dolgozók... Egyébként a demonstráción jelenlévõ rendezõk legfõbb feladatuknak az Árpád-sávos lobogókkal megjelent hazafik felvilágosítását tekintették. Azt súgták fülükbe, hogy ne adjanak támadási felületet a kormány és a csahos médiája számára. Elképesztõnek tartom, hogy ezek az áruló szervezetek már megint azoknak kívánnak a kedvében járni akik miatt ezt az igen viccesre sikerült demonstrációt szervezték. Ameddig a kevés és passzív tagokból összetákolt érdekvédelmi csoportok csak saját, törékeny erejüket óhajtják igény bevenni és más szervezetek segítségétõl elhatárolódnak, addig csak félrevezetõ bohóckodásnak nevezhetõ az amit bemutatnak. Ha egy csapatban csak két játékos küzd, a többi csak a kupát vágyja, nem marad el a csúfos vereség. Forrás: B.L. – L’88

jó ha figyelünk

A Poszt-szovjet Közép-Európában Nyesrfordítás: Budapest, Okt. 27 — Budapest utcáin bõrfejûek randalíroznak, populista ikrek irányítják Lengyelországot és egy Európát valaha rettegéssel eltöltõ szélsõjobboldali párt került a szlovák kormányba. A kommunizmus bukása után jócskán a második évtizedben, Európa legújabb demokráciái erõtlen kormányokkal és polarizálódott társadalmakkal küszködnek és aggodalommal töltik el nyugati szomszédaikat, hogy az Európai Unió problémás gyermekei lehetnek. Ez teljes mértékben megmutatkozott itt múlt héten, amikor jobboldali nacionalisták összecsaptak a rendõrökkel és szertefoszlatták az ünnepélyes megemlékezést Magyarország fél évszázaddal ezelõtti Szovjet uralom elleni meghiúsult felkelésérõl. Néhány zendülõ a Magyarország elsõ királyait adó középkori Árpád dinasztia vörös és fehér csíkos zászlaját cipelte. A zászló az utóbbi években a magyar nacionalisták jelképévé vált, azonban sokan vészjósló utalásnak tekintik a fasiszta Nyilas Keresztes Pártra, amely az 1940-es években rövid ideig tartó rémuralma alatt tette magáévá a zászlót. Az e-heti nyugtalanság kiváltói viszonylag evilágiak voltak: keménykezû törekvések a rendõrség részérõl a tüntetõk megfékezésére, akiket felbõszített a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökrõl nemrég kiszivárgott magnófelvétel, amelyen elismerte, hogy hazudott a nyilvánosságnak a gazdaságról, hogy megnyerje az idei választásokat. Itt azonban valami sokkal alapvetõbb megy végbe. Közép Európában sok embernek nem volt beleszólása az 1989-es zûrzavarba, amikor a „bársonyos” forradalmak lerombolták a kommunista uralmat a korábbi szovjet blokkban és sokan érzik úgy, hogy ennek eredményeként szenvedtek. „Az egy tárgyalásos forradalom volt, ami korlátozta az emberek részvételét az új rendszer megalkotásában.”, állítja Stumpf István, politikai elemzõ, a magyar kormány korábbi minisztere. „A legtöbben vesztesnek tekintik magukat a rendszerváltásban és az EU csatlakozásban.” Válaszként a régión végigsöpört egy erõs nacionalista hullám, amelyet populista politikusok kiaknáztak. „Tíz éven keresztül ezeknek az országoknak nagyon radikális reformokon kellett keresztülmenniük és a természetes konfliktusokat elfojtották, mivel az EU-hoz törtéjó ha figyelünk

nõ csatlakozás mindent felülíró célja volt a szemük elõtt,” – mondta Jiri Pehe, politikai elemzõ és a Cseh Köztársaság elnöki tanácsadója. „Néhány olyan dolog kerül most felszínre, amelynek már meg kellett volna nyilvánulnia.” Lengyelországban kezdõdött, ahol a konzervatív Törvény és Igazság Párt nyerte a választásokat tavaly. Az ikrek Lech és Jaroslaw Kaczynski, jelenleg elnök és miniszterelnök, elidegenítette az Európai Unió megszállottan toleráns nagy részét, a konzervatív Római Katolikus, homoszexuális ellenes hozzáállásával és a kontinens térképén magának igazságos helyet követelõ Lengyelországról szóló retorikájával. Kaczynskiék koalíciós partner választása nem segített: A Lengyel Családok Ligája, amely az ország vallásos jobboldali táborát képviseli, és az Önvédelem, amelyet egy populista krumpli termesztõ vezet. Idõközben Szlovákiában a névlegesen baloldali Smer Párt koalícióra lépett két szélsõjobboldali párttal: az ultra nacionalista Szlovák Nemzeti Párttal és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal, amelyet az a Vladimir Meciar vezet, akinek autokratikus stílusa részben izolálta Szlovákiát Nyugat Európától az 1990-es évek közepe alatti miniszterelnöksége során. Még a Cseh Köztársaságot is elérte a trend: a júniusi választások óta nem volt valódi kormánya, ami holtpontra juttatta a parlamentet, amely mélyen és egyenlõ részben megosztott a jobb és baloldal között. Ezen országok közül mindegyikben reformpártiak és populisták harcolnak egymás ellen, állítja Szabados Krisztián, a Political Capital igazgatója, amely egy politikai kutatóintézet Budapesten. A nacionalizmus feléledése új erõt adott régi területi viszályoknak, különösen Magyarország és szomszédai között az egykor nagy Magyarország részén élõ magyar kissebségekkel való bánásmód kapcsán. A nacionalista trendet Orbán Viktor, korábbi miniszterelnök és az ország legnagyobb ellenzéki pártja, a Fidesz vezetõje, magáévá tette. A Gyurcsány úr lemondását követelõk élére állt és egy sor gyûlést tartott, amely több tízezer tüntetõt vitt az utcára. Õ tagadja, hogy pártjának bármi köze is lenne a szélsõjobboldalhoz, amely felelõs a jelenlegi erõszakért, de elemzõk állítása szerint a szélsõjobboldalhoz történõ közeledése szándékos. Orbán úr éveken keresztül próbálta az ország jobboldali szavazóit megszólí-

tani, nem számított mennyire radikálisak azok, abban a reményben, hogy egyedülálló többséget szerez a parlamentben. A stratégia szavazatokat vont el a kis szélsõjobboldali pártoktól, amelyeknek a legutóbbi szavazáskor így nem sikerült a parlamenti képviselethez szükséges minimum 5 % megszerzése. Az õket képviselõ párt nélkül az ultrakonzervatív jobboldal az utcára vonult, állítják az elemzõk, és Orbán óriási kormányellenes gyûlései csak bátorították õket. „Orbán most az egyik legveszélyesebb populista a térségben, mert õ a legsikeresebb,” – mondta Szabados. A populista áramlat akkor kap erõre, amikor az Európai Unió sok éve a legerõtlenebb, a figyelme középpontját elhomályosítja az új tagok beözönlése és tavaly az Európai Alkotmány iránti támogatás elnyerésének meghiúsulása. Ha a korábbi Szovjet szatellit nemzetek nem hoznak létre újra háború elõtti viszonyokat, majdnem biztos, hogy még mindig háború utáni tapasztalataiktól szenvednek, — állítja Pehe úr, a cseh politikai elemzõ. „A nyugati demokráciákban, ahol a politikai kultúra elõrehaladottabb, a politikusok megtalálják a módját, hogy konszenzusra jussanak és különbözõségeiket félretéve koalíciót hozzanak létre és beszéljenek egymással” – állítja Pehe. „Azonban a közép európai politikai kultúra még mindig nagyrészt a kommunista idõkben gyökerezik. Ez egy bolsevik mentalitás: az ellenfeled az ellenséged ezért megpróbálod elpusztítani. Nincs kultúrája a dialógusnak.” Azonban, Pehe úr szerint, a populista-nacionalista politikusok hamarosan olyan politikai szembeszélbe kerülnek, amellyel szemben lehetetlen küzdeni. „Ezen a ponton a nemzetközi környezet itt Európában annyira elõsegíti a demokráciaépítést, hogy alapjában majdnem lehetetlen ezen nemzetek számára kitörni ezekbõl a keretekbõl,” állítja Pehe úr. „Gazdaságilag katasztrofális hatással lenne rájuk. A populisták csak eddig a pontig mehetnek.” Talán ma a legjobb analógia a Közép Európai zûrzavarhoz a Negyedik Francia Köztársaság, amely polarizálódott és hatástalan volt a második világháború után amíg egy erõs jobbközép politikus „de Gaulle” el nem söpörte egy erõsebb alkotmánnyal és egy új köztársasággal. A kérdés akkor ez: Ki fog felbukkanni és követelni de Gaulle köpönyegét? Forrás: Craig S. Smith – New York Times

9

Gyurcsány, egy jól kiképzett Kiszes káder és ráadásul tehetséges is. Idõnként szinte megsajnálom, annyira erõlködik a fából vaskarika gyártás területén és szinte látom, hogy milyen szégyenlõsen tette magáévá a közös nemzeti vagyonunk egy részét. Nyilatkozatainak megírói pontosan tudják azt, hogy mire használható az az ember, aki hihetetlenül tud csúsztatni és a tények finom elhallgatásától a durva hazugságig, mindent elõ tud adni gátlástalanul, s a gondolkodni tudók számára hiteltelenül. Ám sajnos a magyar társadalom jelentõs részét szoktatták le az önálló gondolkodásról, s így bizony, sokan hisznek még ennek a tehetséges ripacsnak. A napokban hallottam tõle a következõket: „ Ha az ember a 16 pontot olvassa, akkor igazat kell adni, azt hiszem Király Bélának, amikor azt mondja, hogy ’56 nem forradalomként, hanem reformmozgalomként indul. ’56 indulásában nem antikommunista, hanem sokkal inkább reformkommunista, vagy reformszocialista. Sok tekintetben a deszovjetizálás, a demokratikus szocializmus igényével, Nagy Imrét a kormányba és a központi vezetõség élére, és folytathatnám a sort. Igen ám, ilyenkor boldog a magyar baloldal. Azt mondja, hát megvan. Tényleg, hát ’56 akkor ezek szerint a baloldali örökség része, és a munkástanács pedig maga az egyetlen demokratikus tanácsrendszer a világtörténelemben. Milyen szép ez, a munkástanácsok maga a szovjet, ugye, a demokratikus szovjet. De az is látszik: ahogy megy elõre ’56, ahogy távozunk október 23-tól, egyre inkább megjelennek a nem reformszocialista, a nem reformkommunista elemek. És teljesen világos, hogyha kifejlõdik ’56 a maga demoratikus ígéretében a többpártrendszerrel, akkor ebbõl polgárosodás, demokratizálási folyamat indul el, és az eredeti eszményekbõl, a szocializmus, a kommunizmust megreformálásából minden bizonnyal hosszabb távon egy, a mai polgári demokratikus berendezkedéshez nagymértékben hasonlító folyamat bontakozott volna ki. Összeegyeztethetõ-e az eredeti szándék a politikai vitákban, van-e bennünk kellõ nyitottság, és megértjük-e, hogy ez folyamatosan változik a november 4-ig terjedõ napokban? Mindenki, aki csak szemezgetni akar, talál magának valót éppen ezért ebben a 13 napban. Találnak a demokratikus baloldal képviselõi is és találnak az erõsen antikommunista, antiszocialista politikai szándékkal és meggyõzõdéssel fellépõ mai politikai erôk is. Mindegyik benne van ebben az értelemben ebben a 13 napban. Hozzáteszem: ’56 értelmezésében a legerõteljesebb választóvonal a bal- és a jobboldali értelmezések között.” Vizsgáljuk csak meg ezen a gondolatokat alaposan, mert ha egy mozgalmat nem tudnak meggátolni, akkor – eddig mindig – az 10

élére álltak a pénzháttérhatalom bûnözõi. Csalással, hazugsággal, szuronyokkal, megfélemlítéssel, mikor mire volt lehetõségük. Reformkommunizmusról beszélnek, pedig valódi kommunista a történelem folyamán csupán egy létezett: Jézus. A többiek vagy hiszékenyek, vagy bûnözõk voltak. Reformszocialisták sem léteztek soha. Itt is csak a jelenlegi reform, úgynevezett szocialistái tündökölnek, akik a nácikkal szemben a nemzetellenes szocialista titulust érdemlik ki a történelemtõl. A deszovjetizálás pedig a mai magyar valóság fordított tükörképe, mivel a szovjet és bolsevik módszerek visszatérésének vagyunk tanúi naponta. Kezdjen csak gondolkodni, s ne legyen boldog a magyar baloldal, mert ismét becsapták õket. Ismét gõzerõvel megy a bolsevik butítás! Vegyék már észre, hogy csak az lehetne számukra az igaz út, ha megtisztítanák a pártot az erkölcstelen tolvajoktól, hazudozó megélhetési politikusaikat pedig leváltanák, kétkezi munkásokra és becsületes értelmiségiekre a burzsuj-bolsi köpönyegforgatók helyett. A munkástanácsok valóban az egyetlen demokratikus tanácsrendszer a világtörténelemben, s éppen ezért nincs szüksége a pénzhatalom mozgatta MSZP-nek Rácz Sándorra ma, mint ahogy a múltban sem kellett sem õ, sem pedig Bali Sándor. Becsületes munkásembereknek nincs helye közöttük. Baloldali örökség sem lehet ’56 éppen úgy, ahogy jobboldali örökség sem! Ezt csak az „Oszd meg és uralkodj” elvét valló pénzhatalom találta ki pontosan úgy, mint a kapitalizmus és szocializmus szemben állásának mítoszát is. Csak arra megy ki a játék, hogy megosszák erõinket. Csak arra megy ki a játék, hogy a vélt bal és jobboldaliak egymásnak esve biztosítsák a pénzháttérhatalom uralmát. A képviseleti demokrácia nem valódi demokrácia, hanem alibidemokrácia. A pénzhatalom láthatatlan maffiája rángatja a modern idõk bábpolitikusait, s õk írják és rendezik a bábszínházat, ahol mi fizetünk azért, mert becsapnak és kábítanak bennünket.

Ez a pénzhatalom vezérelte maffia akarja most kisajátítani 1956-ot a maga számára. Én nem szemezgetni kívánok 1956 legendás 13 napjából, mert szerintem szerves egység ez az idõszak. Ahogy a Történelmi Alkotmányunk is szerves fejlõdéssel alakult a világtörténelem legtökéletesebb közjogi rendszerévé, úgy fejlõdött a mi forradalmunk is világtörténeti lényeglátássá. Nem kívánt sem baloldali, sem jobboldali lenni, hanem szabad és nemzeti semlegességet tûzött a zászlajára! Sem a forradalom, sem a szabadságharc nem volt antiszemita és gyûlölködõ. Sõt, a vállvetve küzdõk között ott voltak az igaz emberek fajra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül. Ezt nem tudta soha megbocsátani a bolsi gondolkodás, amely ma burzsuj-bolsi maffiaként él tovább. Ezért is kell újra és újra figyelmeztetnünk mindenkit arra, hogy 2006 õszén egy morális megújhodást hirdetõ, erkölcsi forradalom zajlott le Magyarországon, amelyet rövidtávon elhazudott és levert a Nemzetellenes Szocialisták burzsuj-bolsi maffiája, de szellem kiszabadult a palackból és munkálkodik az emberek felvilágosításán. Nekünk kötelességünk elvinni 1956 tiszta forradalmát azokhoz a baloldaliakhoz, akik Gyurcsány szerint így gondolkodnak: „Tudom, hogy ünnepelnem kell ’56-ot, de mit kezdjek azzal az érzéssel, hogy nekem egyébként az ’56-ot tagadó, azt elutasító, azt ellenforradalomnak tekintõ Kádár-rendszerrõl pozitív életélményeim vannak.” Meg kell velük is értetni, hogy csak két féle ember él a földön de ez nem faji, nemzeti vagy vallási különbségtétel, hanem erkölcsi. Csak tisztességes és tisztességtelen emberek élnek a földön és mi utolsó leheletünkig küzdeni fogunk a tisztességtelenekkel szemben, legyen az magyar, román, zsidó vagy cigány. Világossá kell tenni mindenki számára, hogy a jelenlegi magyar állam teljes mértékben illegitim, s nem szabad elhinni azt sem, hogy a kerekasztal tárgyalásoknál valódi rendszerváltás történt, de azt sem hogy az emberi alapjogokat gyakorlatban is érvényesítõ demokrácia mûködne ma hazánkban. Világossá kell tenni a melósok, a munkanélküliek, tönkretett és ellehetetlenített magyarok számára azt, hogy van kiút! A kiút nem a pártoskodás, hanem egy új civil Magyarország felépítése, amelynek szilárdak az erkölcsi alapjai és amely nem dobja ki értékeit, hanem minden értéket megbecsülve, ráépít a múltra. 50 év után szabadult ki a tiszta erkölcs szelleme a palackból és világosan hirdeti: nem engedünk 48-ból, 56-ból, de 2006-ból sem!

jó ha figyelünk

Végre egy normális bíróság Európában! A spanyol legfelsõ bíróság alkotmányellenesnek minõsített egy ötéves börtönbüntetést, amelyre egy könyvkereskedõt ítéltek „neonáci” könyvek terjesztéséért. A Haaretz tudósítása szerint a bíróság álláspontja, hogy ez a szólásszabadság része. Csak az büntetendõ, ha valaki egyetért a holokausztal, vagy bármely népirtással: http://www.haaretz.com/ hasen/spages/922334.html . Nem fordítom le, mert ez a lényege, a többi csak helykitöltés. Most az Alkotmánybíróság elé fog kerülni az ügy. Közben a zsidó terroristák megtámadták Varela boltját, kiverték az ablakait, a védõrácsokat összetörték, felforgatták a polcokat és egy csomó könyvbõl és kazettából máglyát raktak a bolt elõtt, miközben a rendõrség tétlenül szemlélte a garázdaságot. „Hosszú kések nappala” zsidó kivitelben. (Ezeket az utóbbi tényeket a Haarettz nem közölte, de az Institute of Historical Review honlapján olvashatók: http://www.ihr.org/jhr/v18/v18n2p29 _Weber.html. Kíváncsian várom a folytatást, mert ez nagyon súlyos precedens, amibe nem valószínû, hogy belenyugszik a nemzetközi zsidóság. Rájöttem, hogy már egészen olyan világ van, mint a bolsevizmus idején. Jött a változás, állatira örültem a „szólásszabadságnak”, amely – úgy tûnik – csak a változások alatti gyeplõlazítás tartamáig volt érvényben. Coudenhove Calergi, a páneurópa mozgalom (elnöke Habsburg „mimagyarok” Ottó) megalapítója – akit én egyébként elég sötét alaknak tartok, mert nagyon meggyõzõen és okosan fogalmazott könyveiben nem riad vissza a legdurvább történelemhamisítástól sem – tett egy nagyon szemléletes megkülönböztetést fasizmus, nemzeti szocializmus, és hadd nevezzem így, a saját szóhasználatommal az elmúlt rendszert, a „történelmi szocializmus” között. (Jobban szeretem, mint a bolsevizmust, mert rímel a nemzeti szocializmusra és nincs benne semmi érzelmi tartalom: mindkét esetben „munkáspártnak” hívták az élcsapatot. Az elõzõ, a nemzeti ennek ellenére jobb volt, mert nem áldozta föl a saját népét az „eszmebarikádokon”.) A fasizmus – szerinte – felfüggesztette a polgári szabadságjogokat, de nem korlátozta a vállalkozási (gazdasági) és a lelkiismereti szabadságot. A nemzeti szocializmus a fajelméletet, (Nem biztos, hogy ez a jó szó: talán inkább az árja kiválasztottság, választott nép felfogás a helyesebb. Shamir – ez a marha élesszemû ember írta egy helyen, hogy a németek ott követték el a hibát, hogy a zsidó paradigmát – kiválasztottság – akarták utánozni a sikeressége miatt.), mint „államvallást” tette kötelezõvé, és ezzel felszámolta a lelkiismereti szabadságot. A történelmi szocializmusnak is megvolt a maga államvallása, a marxizmus-leninizmus, de annyiban még tovább ment, hogy a gazdasági szabadságot is felszámolta és az egész országot egy gigantikus trösztté alakította. Hol tartunk most? A polgári szabadságjogok papíron megvannak, de már nem mûködnek. Az USA-ban már törvényekkel korlátozzák õket. A gazdasági szabadság azért nem mûködik, mert gazdasági jogaik csak a transznacionális óriáscégeknek vannak. A hazai vállalkozók az egész ún. fejlett világban vegetálásra vannak kényszerítve az adó- és szabályozó rendszer miatt, amelyek a multikra nem vonatkoznak, a gazdálkodók a mezõgazdasági támogatási rendszer miatt pedig már béresekké váltak, mégpedig olyanokká, akiktõl még azt is elvárják, hogy utasítás nélkül menjenek dolgozni és mûveljék a földet az uraság hasznára. Ez a középkori jobbágy halyzete, azzal a különbséggel, hogy nem tizedet ad, hanem terméseredménytõl függetlenül kell fizetnie. Most pedig a „gyûlölettörvények” bevezetésével hivatalossá tették az új vallást, a hollókosztot, amelyet nem szabad tagadni, nem szabad vitatni, mert aki ilyet tesz az istentagadó, akinek egyelõre még nem máglyán, de már börtönben a helye. Azaz a rendszerváltás eredményeképp eljutottunk a privatizált történelmi szocializjó ha figyelünk

mushoz, a nemzeti szocializmusnál és a történelmi szocializmusnál is lényegesen mocskosabb államformához. És épülnek az új vallás templomai, a holokauszt múzeumok, szaporodnak az ünnepei, a nemzeti és nemzetközi holokauszt megemlékezések. El tudom képzelni, az ENSZ legutóbbi állásfoglalás alapján, hogy az egyetemeken kötelezõ jelleggel kell majd minden diáknak holokauszt tanumányokat folytatni, mint hajdan a marxizmus-leninizmussal volt. A zsidók a keresztény egyházakat is megszállták. Nem a „szittyák” által papolt „judeokereszténységre” gondolok. Szerintem annak is, mint minden, a kereszténységet, a keresztény egyházakat lejártó, a keresztény történelmünket mocskoló szöveg hátterében zsidók állnak, a sok félnótás meg beveszi a cuclit. Ennél sokkal komolyabb, „materiális” jeleségre gondolok, amelyre Kahane rabbinak, ennek a szuperkiválasztott, szupergyûlölködõ zsidónak egy prédikációja olvasása közben döbbentem rá. Az mondta: „Európába utazom, hogy Párizs érsekével, Lustiger bíborossal tárgyalja, Lustiger zsidó, igazi zsidó.” És ezek után mit olvasok az Interneten? (Igaz, a hitelességét nem ellenõríztem.) Lustiger meghalt, és zsidó szertartással temették el! Ez a szörnyû. Mindenütt ott vannak, szerepet játszva, hazudozva, titkolózva és bomlasztva. És mint a robotok, hajtják végre a felsõbbségük utasításait, erkölcsi korlátokat nem ismerve, szégyentelenül és gátlástalan közönyösséggel a gojok szenvedései iránt. Többen írták már figyelmeztetõleg, hogy ezzel fogják a fejükre idézni az igazi zsidóirtást, olyat, amilyen a történelemben sosem volt, csak az õ túlfûtött fajtáziájukban, és amelyet állandóan tényként akarnak velünk megetetni.) Emlékezetekbe idézem a nagyszerû zsidó, Paul Eisen szavait a holokauszttal kapcsolatban: „De nem ez volt az elsõ eset, hogy a zsidók igaz vagy hamis történeteket, esetleg a kettõ keverékét, terjesztettek a szenvedéseikrõl. A holokauszt csak a legutóbbi, noha a legrosszabb a szomorú csapásoknak abban a sorában, amely a zsidó népet érte, és Hitler jól megfér a fáraókkal, Amalekkel, Hamannal, Tomas de Torquemadával és Bogdan Hmielnickivel – valamennyien a zsidó mártirológia régi, gyûlölt szereplõi. (Csak megjegyzem, hogy Torquemeda zsidó konvertita volt, és nem a zsidókat, hanem csak a színleg megkeresztelkedõ, magukat kereszténynek álcázó kriptozsidókat, a marranókat üldözte. Testvére, János bíboros volt. Mert így üldözte az antiszemita, rasszista Egyház a szegény zsidó fajú embereket. Az egyik zsidó testvér a szent Inkvizíció vezetõje, a másik bíboros lett. Micsoda faji kirekesztés és elnyomás! Nem igaz?) Nem is ez volna az elsõ eset, hogy a zsidó krónikások (vagy- ami azt illeti – bármilyen más krónikás) élt valamilyen mértékben a költõi szabadsággal, amikor leírta a zsidó szenvedéseket. A Talmud mondja el, hogy a második templom lerombolásakor – amelyet a zsidó történelem a holokauszt egyetlen történelmi elõzményének tekint – a rómaiak négymilliárd zsidót mészároltak le. Olyan sok volt a zsidó vér, hogy „árhullámként köveket görgetett ki a tengerhez”, és négy mérföldes sávban megfestette a tengert. A zsidók hulláit „kerítésoszlopoknak” használták, a zsidó gyerekeket pedig „a Tóra tekercseikbe göngyölték, és 65 milliót élve elégettek”. (Kemény, még Rambónál is faszább gyerekek lehettek azok a római katonák. Képzeljétek el: ha a római sereg – legyen nagyon-nagyon nagy – százezer katonából állt, akkor minden katonának 40 000 zsidót kellett lemészáronia. Az angol légierõ Drezdában – ha jól emlékszem – 35 000 embert mészárolt le gyújtóbombákkal néhány óra alatt. Ez azt jelenti, hogy egy római katona teljesítménye nagyobb volt a másodi világháború angol légierejének a teljesítményével. Mert a mészárlás Jeruzsálem ostromakor sem volt hosszú idejû. A rómaiak értettek a gyors „pacifikáláshoz”. Tessék a hatmilliót ebben a szövegösszefüggésben szemlélni.) Ezek ismeretében kissé jobban megértjük Elie Wiesel megnyilatkozásait: „Tõ(folytatás a 14. oldalon) 11

– Fábry Csintalanról – A Bombagyár legutóbbi adásában Hering József Csintalan általi leõspatkányozásával kapcsolatban kifakadtam, hogy vajon mit keres az a Csintalan Sándor a HírTV-n, aki a Józsi által lefordított Simon Peresz-kijelentésre (az izraeli miniszterelnök szerint a zsidók fölvásárolják Lengyelország és Manhattan mellett Magyarországot is) annyit reagált, hogy az egy antiszemita hõzöngés, ha pedig igaz, akkor kasztrálja magát, és megeszi a Hõsök terén a cipõjét. Azóta egy videófelvétel is bizonyítja, hogy a Máárív héber nyelvû lapban megjelent idézet pontos, késõbb pedig a magyarország izraeli nagykövetség is elismerte a fordítás hitelességét. Csintalan, (köztörvényes bûnözõ, a KISZ KB és az MSZMP volt kádere, az MSZP volt alelnöke és Tasnádi Péter üzlettársa – a szerk.) érdekes figura, õ már kiókumlálta azt is, hogy Toroczkait, de a Kuruc.infót is Gyurcsányék fizetik. Jól írja róla a Magyar Jelen legfrissebb számában megjelent publicisztikájában Juhász László, hogy Csintalan remek eunuch lesz, hiszen egy duci és szolgalelkû nyalógép már most is. (7 évvel ezelõtt a Napi Magyarország, késõbb, 2004-ben a Magyar Nemzet arról tudósított, hogy, idézzük: „Tasnádi Péter és Csintalan Sándor MSZP-s politikus szervezésében, a Korda György táncdalénekes panzióként is mûködõ villájában rendszeres összejöveteleken vett részt több balliberális politikus, üzletember és közéleti személy. Az összejövetelek fõ témája az Orbán-kormány elleni politika összehangolása. A találkozókat telefonon szervezték, és kizárólag Tasnádi és Láposi Lõrinc cége, a Mesterdetektív Iroda által ellenõrzöttek vehettek rajta részt. Háromhetente itt találkozott Hack Péter (SZDSZ), Csintalan Sándor (MSZP), Juszt László újságíró, Aczél Endre újságíró, Schmuck Andor (MSZP), Karl Imre (MSZP), Bognár Péter ügyvéd, Erõs János, aki a Magyar Fejlesztési Bankot irányította, Vincze Béla MSZP közeli vállalkozó.“ Érdemes felidézni, mit mondott Csintalan Sándorról és a hozzá hasonló kaméleon típusú politikusokról Fábry Sándor a Fidesz-közeli Heti Válasznak adott korábbi interjújában: „Természetesen számomra a Hír Tv-n pöffeszkedõ, többszörösen odakozmált Csintalan Sándor is elfogadhatatlan, amint Pozsgay Imre és Szûrös Mátyás jobboldal közeli jelenléte is az. Már annak sem örültem, hogy õ, az egykori moszkvai nagykövet ki12

áltotta ki a köztársaságot. Akkor látszott, hogy bizony farfekvéses ez a mi kis születõ demokráciánk. Meggyõzõdésem, hogy Pozsgay jelenléte sem hoz annyi szavazatot, mint amennyit a jobboldal morális tartalékaiból elvisz. De ez legyen a Fidesz baja.“)

A válasz (mármint a kérdésre, hogy mi a fideszes kötõdésû HírTV Zrt. és a fideszes Csintalan Sándor között az erõs kötõerõ) egyszerûbb, mint gondolnánk. Pannonmixer nevû gyárlakónk néhány cégpapírral segítette a válasz meglelését. A Simicska Lajos által jegyzett MAHIR átalakulásából születhetett meg a HírTV, melynek fõ tulajdonosa a Pro-Aurum, amely Sárkány-Nagy Erzsébet vállalata. SárkányNagy a vegyépszeres Nagy Elek húga. Ebbe a cégbe tartozik a Rác-Ing, amely viszont Csintalan Sándoré (és egyébként a botrányos privatizációjáról híres Budai Hengermalommal kapcsolatban is fölmerült). Az itt mellékelt (kattints a balszélen található ikonra!) cégpapírból egyértelmûen kitûnik, hogy a HírTV Mûsorszolgáltató és Hirdetésszervezõ Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság a MAHIR PRESS MEDIA Korlátolt Felelõsségû Társaság jogutódja, illetve jelentõs részesedéssel bír benne a PRO-AURUM Vagyonkezelõ Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság. IWIWES ADATLAPJA SZERINT IZRAELBEN TANUL A Pro-Aurum cégjegyzéki papírjaiban egyértelmûen szerepel többek között a Budai Hengermalom Zrt. mellett a RÁC-ING Ingatlanhasznosító-Beruházó Korlátolt Felelõsségû Társaság, amely a Cégközlöny 2006-os évfolyamának 26. számában az 59 259. oldalon szereplõ információk szerint a szavazatok 100%-ával rendelkezik. A Rác-Ing Kft. papírjaiból pedig kitûnik, hogy a vállalatot Csintalan Sándor vezeti. Csintalan Nóra neve mellett itt is fölmerül a Budai Malomipar Kft.: a hárommillió forintos törzstõkével indított Rác-Ing 400 000 000 forint névértékû törzsbetétet szerzett meg belõle 2002. május 6-án. Mindezeket láthatjuk a mellékelt dokumentumokban. (Testvére, Márton iwiwes adatlapja szerint Izraelben tanul. Talán felvilágosíthatná apjukat Simon Peresz kijelentésérõl) Különösebb összefoglalás nélkül is látható a kapcsolat. Ez az összefonódás gyönyörûen megmagyarázza, hogy ez a szemét ügynök mit keres egy elvileg jobboldali médiumban. Látszik, hogy a HírTV sem hitelesebb, mint bármelyik másik adó, ha a pénzügyek nyomán haladunk. De ez Magyarországon már egyáltalán nem meglepõ. No, ki szeretné kiherélni Csintalan urat? jó ha figyelünk

A bûnözõnek is nehézsúlyú vörös sertés tehát szó szerint bevásárolta magát a Hír Tv-be, és korlátlan lehetõséget kapott hazugságai, rágalmai terjesztésére. Akárcsak a Fideszbe, amelynek egy ideje formálisan is (befolyásos) tagja.Ugyanakkor elsõsorban a Liszkay-féle Magyar Nemzet – Hír Tv médiacsoportot és az Orbán-féle mûellenzéket minõsíti, hogy a pénzes, kommunista maffiózó elõtt szabad a pálya a pártban és médiájában.

A felszíni kakaskodás megett szépen együttmûködnek Az úgynevezett rendszerváltozás utáni években, az olajmaffia-ügyek idején Csintalan halmozta és habzsolta a pozíciókat. A neve Sándor István (Papa néven vált ismertté) nyugállományú rendõr alezredesnek, az ORFK 1998-ban megszüntetett Központi Bûnüldözési Igazgatósága (KBI) volt felderítõ tisztjének vallomásaiban is rendszeresen felbukkant az olajmaffia-ügyekkel kapcsolatban. Miután Papa több politikusra is vallott, a volt fõrendõrt letartóztatták és hosszú ideig elõzetesben tartották, mígnem a közelmúltban felmentették a hamis tanúzásra való felbujtás és más vádak alól. A Horn-kormány korszakában az MSZP második emberévé váló Csintalan – információink szerint – rövid idõ alatt legalább hat igazgatótanácsi és felügyelõ-bizottsági tisztséget gyûjtött össze, amivel az akkori Országgyûlés gazdaságilag legaktívabb személyiségei közé emelkedett. A Kossuth Kereskedõház Kft. mellett a Pannontrust Lízing és Pénzügyi Rt. is felügyelõ-bizottsági tagsággal bízta meg. Ugyanezt tette a z egykori Kárpát utcai pártgarázst birtokló KMV Fenntartó Kft. elnevezésû MSZP-cég is, az irodaszerek forgalmazásával foglalkozó Office Plus Rt. igazgatótanácsi, az Europont Rt., a Zálog- és Kereskedõház Rt. pedig pénzügyi tanácsadói posztra tartotta érdemesnek Csintalant. A zálogházat egyébként az a Kelemen Iván mûködtette, aki a Kordax Rt. tulajdonosaként 20 milliárd forintos köztartozást halmozott fel a szlovák finomítókba utaztatott kõolajjal. Kelemen, akit végül csempészet és adócsalás miatt állí-

jó ha figyelünk

tottak bíróság elé, a Horn-kormány idején évekig pénzelte a politikai ellenoldalhoz közel álló Új Magyarországot. Íme, itt az elsõ szál, amely Csintalant már ekkor – miközben a Horn-kormány gazdaságilag legaktívabb és egyik legbefolyásosabb szocialistája – a politikai jobboldallal is összekapcsolta. Alapító tulajdonos volt Csintalan Sándor abban az Energen Rt-ben is, amelynek ügyvezetõ alelnöke csalás gyanúja miatt került elõzetes letartóztatásba. A cégbõl idõben kiszálló képviselõ részesedését Windt Gábor egykori karatebajnok vásárolta meg. Windt, aki mellékállásban rendõrnyomozókat edzett, 1991-ben az egyik alapítója volt a Postabank egykori õrzõ-védõ cégének, a Defend Security Vagyonvédelmi Szolgáltató Kft-nek, amelyet 1998-ban Földi László, volt hírszerzõtiszt vásárolt meg a banktól. Csintalant egyébként a Horn- és az Orbán-kormány idején is zavartalan baráti viszony fûzte a Fidesz-kormányt a lehallgatás-botrány idején bizonyítékvásárlással támogató Földi László, egykori hírszerzõhöz. A Nyírfa-ügy idején állását vesztõ, majd 1998 után – amikor a Fidesz meghálálta Földi szolgálatait – az állami megrendelésekkel teletömött Defend révén az egyik legsikeresebb hazai vállalkozóvá lett Földi az egyik internetes hírportál szerint a „nehéz idõkben igénybe vette Csintalan személyes vendégszeretetét“. A volt hírszerzõ késõbb ezt azzal hálálta meg, hogy a Defend havi több százezer forintért bérbe vette a Fidesz-idõkben szerényebb anyagi körülmények közé került Csintalan egyik házát, így az Orbán-kormány közremûködésével a Defendhez került állami hálapénzbõl végsõ soron Csintalannak is jutott. Csintalan aztán a Lehel-piac épületében nyitott egy kocsmát, majd az újabb kormányváltás szelével megvásárolta Földi László cégét, amellyel kisebbségi tulajdonosa lett a Defendnek. Földi korábban a VIB Kft-nek adta el defendes tulajdonrészét, amely Csintalan birtokába került. A rendõrséghez megküldött iratok szerint a Posta a Defenddel kötött szerzõdései minden esetben elõnytelenek voltak. Ezzel a postának 500 millió forint vagyoni hátrányt, a Defendnek és így Földinek és Csintalannak pedig elõnyt okoztak. És még egy érdekesség az összefonódásokról: Az Orbán-kormány belügyminiszterének, Pintér Sándornak a cégét 240 millió forintos vásárlással támogató állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) volt az, amely a Defend Kft-ben 80 százalékos tulajdonrészt szerezve végül kirúgta Csintalant a közpénzbõl aranytojást tojó cégbõl. A maf-

fiavádakkal börtönbe került zsidó „vállalkozó“, Tasnádi Péter üzleti ellenfelét, Pintér Sándort vádolta azzal, hogy õt félre akarja állítani. Tasnádi és Csintalan jó kapcsolatára pedig már a Korda-villás találkozók kapcsán fény derült. Az elmúlt években aztán a Fidesznél Pintér Sándor háttérbe szorult vagy vonult, Csintalan pedig megjelent és egyre agresszívebben nyomul a jobboldalon. A médiában egyébként Pintér cégének a Magyar Fejlesztési Bank által történt támogatását és Csintalan kirúgását (miközben az MFB feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen a Defend-ügyben) a bank szóvivõjeként ugyanaz a személy magyarázta, a Gyurcsány-kormány volt szóvivõje: László Boglár. Így érnek össze a szálak, miközben a politikusok zavartalanul járnak át a politikai jobb és baloldalon. A jelenleg éppen a jobboldal erkölcsi és ideológiai kérdéseiben is megnyilvánuló, születésüktõl fogva a nemzeti oldalon harcoló ifjabbakat leprovokátorozó, rágalmazó Csintalan öreg róka. Olyannyira, hogy az általunk megkérdezett, neve elhallgatását kérõ parlamenti képviselõ szerint, Csintalan a mai napig tartja a kapcsolatot az MSZP-s, SZDSZ-es politikusokkal, vállalkozókkal, újságírókkal is, és ha valaki, hát õ el tudta volna intézni, hogy Gyurcsányt az MSZP-n belüli puccsal eltávolítsák, s egy kormányválsággal akár új választások kiírását is elõ lehetett volna idézni. Ez azonban a jelek szerint nem állt szándékában, ahogy értelemszerûen a politikai „elit“ leváltása sem állhat érdekében, ha már mind a jobb-, mind a baloldallal ilyen kitûnõ és jövedelmezõ kapcsolatokat épített ki. Az elsikkasztott rendszerváltás és a kilencvenes évek zavaros ügyeinek egyik fõszereplõje, a kormányzó MSZP második embereként végigasszisztálta a médiatörvényt is, amellyel kiépíthették azt a nemzetellenes médiamonopóliumot, amely ma szinte kirobbanthatatlanul uralja és fertõzi a közéletet. Csintalan Sándor emiatt – mint egy vele készült beszélgetésbõl kiderül – szégyelli is magát, de nem azért, amire mi elõször gondolunk. Nem azért, mert kiszolgáltatta a magyar médiapiacot a globális, nemzetközi és nemzetellenes médiabirodalmaknak, hanem azért, mert nem eléggé szolgáltatta ki. Szó szerint a következõket mondja: „Igen, leasszisztáltam, szégyellem is magam, hogy az MSZP-ben axióma volt, hogy zsidó tévé Magyarországon nem lesz és zsidó kommunikációval mi nem fogunk együtt mûködni. Igen, szégyellem magam, nagyon szégyellem magam és ez örök bûnöm.“ Kuruc.info – Magyar Jelen – Bombagyár – Blogin nyomán

13

(folytatás a 11. oldalról) lünk nem messze egy gödörbõl lángok világítottak. Valamit égettek. Egy teherautó húzott a gödör mellé és beöntötte a rakományát a gödörbe. Kisgyermekek voltak. Csecsemõk! Igen, én láttam, a saját szememmel. … Gyermekek a lángokban (csoda, hogy az óta elkerüli a szemeimet az álom?). Mi is odamentünk. Kissé távolabb volt egy másik, nagyobb gödör a felnõtteknek. „Apa” – mondtam – „ha ez így megy, én nem akarok tovább várni. Én nekimegyek a villanyos szögesdrótkerítésnek. Az is jobb, mint órákig a lángokban heverni.” Érdekes, hogy az égetõ gödröket sem tárták fel Auschwitzban, sem azt a ventilátor rendszert, amely alul szállította az levegõt a lángokhoz. Az sem számít, hogy Auschwitzban 70 cm mélyen van a talajvízszint. A német gonoszság akkora volt, hogy talán még a vizet is képesek voltak lángra lobbantani üzemanyag megtakarítás céljából. És a politikusok, a nép, és mi is, bevesszük ezt a hülyeséget. Ezt az embert nem a bolondok házába csukták, nem börtönbe vetették gyûlöletkeltésért, hanem Nobel-díjat adtak neki, és a német országgyûlés állva tapsolt, amikor egyhangúan megszavazták az elõterjesztését. Lidérces rémálom! Borzalom! A nyugat tényleg megérett a pusztulásra. Való igaz: a hazugságot akkor lehet eladni, ha elég nagy. Hogy az ember azt higye, hogy biztosan igaz, mégpedig azért, mert: „Ne mondd már, hogy ekkorát lehet hazudni! Ez nem lehet nem igaz! Ilyet nem mondanának, ha nem volna igaz!” Kész! Ezt az emberek elhiszik. Tault emberek elhiszik! „Hiszik, mert képtelenség?” Csak az a baj ezzel az idézettel, hogy Tertullianus ezt nem ilyen primitív jelenséggel kapcsolatban mondta és nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy én õt is olyan alacsony intelligenciájúnak tartom, mint ezt a mai, az eszét és a tanultakat használni képtelen álértelmiséget. Hiába mondják a mérnökök, hogy egy krematórium kemencéje nem képes naponta több ezer embert elégetni, 1979- ben 34 „francia értelmiségi” közzétett egy nyilatkozatot a Le Mond-ban, amelyben kinyilatkoztatják, hogy: „Nekünk tilos azt kérdeznünk, hogy miképp volt egy ilyen tömeggyilkosság mûszakilag lehetséges. Lehetséges volt mûszakilag, mert megtörtént.” És ezek értelmiségiek!!! Annak mondják magukat. És az emberek ezt is elhiszik, mert akkora hazugság. Milyen világban élünk?? Ezek nem értelmiségiek, hanem szörnyetegek! Vagy emberi ázalagok, beépített magnetofonnal és írómûvel! Gondolkodásra képtelen, programvezérelt automaták. Ennek a zsidó temetésnek a híre nem hagyott nyugodni és utánanéztem Lustigernek. Haaretz: „Úgy látszik, hogy rendhagyó érsekként és bíborosként Lustigernek sikerült eggyé olvasztania a zsidó örökséget az õ választott hitével. Egyszer azt mondta, hogy „a kereszténység a judaizmus gyümölcse”.” – Érdekes, én azt hittem, hogy Jézus tanításának a gyümölcse. Úgy látszik, rosszul tudtam. NEW YORK TIMES: Úgy látszik, hogy Lustiger bíboros lelki válságon esett át a hetvenes évek végén, amikor azon gondolkodott, hogy elhagyja Franciaországot Izrael kedvéért. „Elkezdtm héberül tanulni, csak magam, kazettákkal” – mondta 1981-ben a Zsidó Távirati Irodának. „Képtelenségnek látszik, hogy az ember alijázzon?” – mondta, a zsidók izraeli kivándorlására utalva. „Akkor azt gondoltam, hogy elvégeztem, amit itt meg kellett tennem, és egy keresztútnál álltam.” Ekkor egy meglepetésszerû kinevezés révén Orleans püaspöke lett. Azé a városé, ahol megkeresztelkedett. (Úgy látszik, új lehetõségek nyíltak meg ezzel elõtte. Egyébként keresztény ember nem vándorolhat be Izraelbe. Csak hogy ezt is tudjátok! Õk viszont

Zsidó vallási tolerancia: izraeli katonák télapót vernek Betlehemben mindenhová mehetnek. Ez a fejlett világ egyenlõség értelmezése. A politikusainkat ez sem zavarja. Hogy micsoda emberi véglények ezek! Igazi horror!) Érseksége kezdetén egy párbeszédben kijelentette: „Zsidónak születtem és az is maradok, még akkor is, ha ez sokak számára elfogadhatatlan. Szerintem Izrael hivatása, hogy világosságot hozzon a goyoknak. (Gondolom, fõleg a palesztinoknak és a libanoniaknak, de Amerikában is õk kardoskodnak a kínvallatás bevezetéséért, hogy a goyok megvilágosodjanak és ellenállás nélkül alávessék magukat a zsidó hatalomnak.) Ebben remélek, és azt hiszem, hogy a kereszténység eszköz arra, hogy ezt elérjük.” – Mit mondjak? Jól nézünk ki! A „Canterbury Mesék” c. honlap a következõket írja (http:// cantuar.blogspot.com/2007/08/cardinal-lustiger-jewish-prince-of. html ): „A temetése a Notre Dame téren kezdõdött, amikor a tömeg elmondta a kaddisht, a zsidó imát a megholtakért. A Szentfödrõl hozott földet helyeztek a koporsójára. A 113-as zsoltárt héberül mondták el.” Állítólag bizalmas embere volt II. János Pálnak, mert hogy „lengyel” volt, noha Franciaországban született Lengyelországból kivándorolt zsidó szülõk gyermekeként, és – mint láttuk – zsidónak vallotta magát. Nagyon ideje, hogy elhagyjam ezt az árnyékvilágot, mert már többet láttam annál, mint amit az ember józanul el tud viselni. Vagy itt van ez a rohadék Sárközy. (Inkább Szarközy, a francia közbeszédben Sarko.) A zsidó kézben lévõ francia média beetette a népet, õ hazudozott, mint Gyurcsány, és amikor megválasztják, egybõl szalad kézcsókra Bushoz és Izraelbe, Izrael biztonsága válik Franciaország legfontosabb nemzeti ügyévé és Irán leseprése a térképrõl. Angela Merkelnek, ennek a riherongy bolsevik kurvának az Európai Zsidó Sajtó (ejpress) tudósítása szerint a legnagyobb erkölcsi kötelessége a gondoskodás Izrael biztonságáról (http://www.ejpress.org/ article/21513 ). Nem a németekérõl. Õ már felülemelkedett az elavult nacionalizmuson, már Európa is szûk neki: az õ küldetése Izraelnek szól. Azt mondom: éljen Putyin, éljen Ahmadinedzsad, éljen Chavez, és – kapaszkodjatok meg – éljen Castro. Mert õ legalább szembe mer szállni ezzel a mocskos hatalommal és elég okos is ahhoz, hogy már annyi éve sikeresen tudja végezni. 18 merényletet szervezett ellene a CIA, de a vén róka kivédte. Hol van Európában hozzá mérhetõ politikus? Eljött az ideje a korábbi értékítéleteink felülvizsgálatának. Csöröge

AZ ÚT, AMELY ODA VEZET Bár a Teremtõ a mindenséget lábai elé vetette, sokszor nevezte magát Ember fiának, közösséget vállalva velünk, hiszen amikor „megtestesült a Szentlélek erejébõl”, valóban emberré lett; úgy szállt alá, hogy minket felemelt. Világra jötte, élete, kereszthalála és feltámadása révén hihetjük, hogy minden születés maga a remény. Keresztényként hisszük és hirdetjük, hogy õ az Út, az Igazság és az Élet. Hisszük és hirdetjük még akkor is, ha mi magunk keveset tudunk az igazságról, utunk görbe, életünk rövid, produkciónk említésre se méltó. Kristóf Attila

14

jó ha figyelünk

– avagy a német adófizetõk jól idõzített „újra kizsebelése“... – Izrael újratárgyalni kívánja a Németországgal 1952-ben „megkötött“ kártérítési szerzõdéseket. Rafi Eitan, „nyugdíjügyi miniszter“ – hogy erre külön tárcát mûködtetnek, már mindent megmagyaráz szerk.- legfrissebb interjújában az érintettek elõre nem kiszámított magas (10 éves túlélés) élettartamával és a rohamosan növekvõ létfenntartási költségekkel indokolja követelését, amelyet Peer Steinbrück, német gazdasági miniszter izraeli látogatásakor természetesen a napirendre fog tûzni. A dpa hírügynökség legfrisseb jelentései között volt olvasható; http://www.dw-world.de/dw/function/0, ,12356_cid_2882692,00.html Érdekes megemlíteni... Az idõpont. Mikor is csendüljön fel a holocaust-iparosok kasszához parancsoló kürtje, ha nem éppen most? A németeknek most jól megy dolguk, hiszen... A mintaúttörõbõl „keresztény-demokrata“ kancellárrá vedlett Frau Merkel regnálását a szintén zenész német média egyenesen gazdasági csodaként tálalja a világsajtó oldalain. Természetesesen elhallgatva a papír türelmességét és az adófizetõk gyomrát erõsen ingerlõ propagandaszólamok „exportvilágbajnok, legalacsonyabb munkanélküliségi ráta, rohamosan növekvõ gazdaság“ agyat mosó, szûnni nem akaró ismétlése mellett a felszín alatt meghúzódó húsbavágó szociális feszültségeket. Az 1 eurós „job“, a 40-80%-os áremelkedés, a növekvõ munkaidõ, a német szakmunkaerõ menekülése, családok szétesése, stb. mindezek nem kapnak helyet a „Presse“ hasábjain. A zsidó „történelmi juss“, az arcátlanul behajtott és még behajtandó milliárdok „el-

osztási „technikájáról” valahogyan Norman G. Finkelstein professzor alapirodalmában (Holocaust-Industry) kielemzett „Griebetzplan“ jut spontán eszembe... Idézném az idevágó részletet; „Miután minden jogi részlet tisztázódott, a Gribetz-plan következõképpen tervezi a 400 millió dollár felosztását: - Az „elrabolt vagyonok“ kategóriájába sorolható pénzösszegekbõl 90 milliót, nem a holocaust túlélõi, hanem azok a zsidó szervezetek kapnak, amelyek a holocaust-közösségeket „széles értelembe vett“ ápolásban részesítik. A legnagyobb részesedés a Jewish Claims Conference-re esik, amely a Gribetzplan-t szûnni nem akaró dicséretével vesz körül, „a holocaust-áldozatok szolgálatában szerzett példátlan tapasztalataiért“. 10 milliót tart fenn a plan az „áldozatok listájának alapítványára, amelynek feladata, a náci üldözések áldozatainak és célpontjainak névszerinti azonosítása, archiválása és azok, kutatási munkák és megemlékezések céljára való közzététele.“ Az alapítvány bázisául, a holocaust-áldozatok „eredeti kérdõíveinek pótolhatatlan adatait“ ajánlja. Ezen „pótolhatatlan adatok“-ban feltett kérdések egyik jellemzõ válasza, hogy a második világháborút megelõzõen, minden hatodik zsidó áldozat (430 000-böl, 71 000) egy svájci számla tulajdonosa volt. Ugyancsak egynek a hat közül Mercédesze és háza volt Svájcban. – A „kényszermunka“ kategóriájában az állítólagosan még élõ 170 000 zsidószármazású kényszermunkás mindegyike, két részletben kapja meg a kártérítést: 500 dollár elõleget, ha az óvásokat tárgyaló jogviták végleg lezáródtak, és megint „maximum“ 500 dollárt, amikor a hírnélküli folyószámlák ügyében minden kérelmet feldolgoztak. Valójában a 170 000-es szám erõsen túlzott, és az is kétesnek tûnik, hogy sokan a még élõ egykori

zsidó kényszermunkásból egyáltalán képesek lesznek, az elsõ részletfizetés átvételére, nem is beszélve a másodikról. A kérvényeket Jewish Claims Conference dolgozza fel, amely – mint a fennmaradó kártérítési összegek legfõbb haszonélvezõje – minden visszautasításból csak profitálni fog. – A „menekültek“ kategóriájában az arra jogosultak, hasonlóképpen a „kényszermunka“ esetéhez, kétszeri fizetésben, mégpedig 250 és 2500 dollár között részesülnek. Az „eredeti kérdõíveinek pótolhatatlan adatai“-nak alapján, kb. 17 000 személy nyújtotta be jogosultsági kérelmét. Minden valószínûség szerint, ennek a 17 000-nek csak egy töredéke tudja igazolni jogosultságát (a Conference dönt itt is) és még kevesebben lesznek azok, akik a pénzt át is tudják majd venni. Ezáltal, Griebetz-plan alapos elemzése csak megerõsíti a 3. fejezet legjelentõsebb érveit. Rámutat arra, hogy a holocaust-ipar által koholt ürügyek, amelyekkel a svájci bankokat egy visszakövetelhetetlen elõzetes kártérítésre kötelezték, hamisak voltak és az is nyilvánvaló, hogy a náci tömegirtások – direkt vagy indirekt módon – tényleges áldozatai közül kevesen fognak a svájci bankok által rendelkezésre bocsátott kártérítésekben részesülni. A holocaust-ipar további megegyezéseinek vizsgálata sem vezetne más eredményhez. A Gribetz-plan kivitelezési tervezetében ott rejlik a holocaust-ipar dugipénze. A svájci pénzösszegek nagy része majd csak akkor kerül szétosztásra, amikor a túlélõkre már csak egy maroknyi embercsoport emlékeztet. Mikorra a túlélõk már mind elköltöztek, akkorra hatalmas pénzösszegek gyarapítják a zsidó szervezetek trezorjait. Már nem lep meg talán senkit, hogy a holocaust-ipar egyhangúan éljenezte a Griebetzplan munkáját."

SZILI EGY ESETLEGES KORMÁNYFÕVÁLTÁSRÓL: „MINDEN MEGTÖRTÉNHET” Az Országgyûlés szocialista elnöke egy esetleges miniszterelnök-csere kapcsán kijelentette: minden megtörténhet, ami egyszer már elõfordult, és persze az is, amire még nem volt példa. Szili Katalin a Heti Válasznak azt mondta: az MSZP nem vághat úgy neki a következõ választásoknak, hogy ne induljon meg népszerûségének emelkedése. Az Országgyûlés szocialista elnöke nem zárta ki, hogy még 2010 elõtt kormányfõt válthat a jelenlegi koalíció. Szili Katalin a Heti Válasznak adott interjúban a kérdésrõl úgy fogalmazott: minden megtörténhet, ami egyszer már elõfordult, és persze az is, amire még nem volt példa. „Nekem zsoldosaim nincsenek, politikai barátaim viszont nem csak egy oldalról vannak, mert a politikámat nem konfrontációra, hanem kooperációra és kompromisszumokra építem” – mondta a szocialista politikus. Szili Katalin kifejtette, hogy egy sikeres párt sikeres politikusa szeretne lenni, és meggyõzõdése szerint minden párttársa hasonlóképpen vélekedik. A kormánypárti politikus hozzátette: a szocialista párt nem vághat úgy neki a következõ választásoknak, hogy ne induljon meg népszerûségének emelkedése. Szili Katalin utalt arra, hogy 1994-ben az MDF hasonló helyzetben már megélte azt, hogy nem tudott fordítani. Szili Katalin szerint még idõben lépni kell, hiszen „ha egy repülõ zuhanni kezd, van egy pont, amikor még fel lehet emelni, de ha ennél mélyebbre esik, akkor biztosan lezuhan”. Forrás: InfoRádió / Heti Válasz jó ha figyelünk

15

(Hazánkért, 2004. április) OTTHONRÓL JELENTIK Budapesten rendezik meg májusban a zsidó közösségek európai tanácsának nagygyûlését; az eseményre csaknem nyolcszáz résztvevõt várnak – közölte a házigazda Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke. A European Council of Jewish Communities (ECJC) május 20-23. között tartandó rendezvényének fõ témája: „a zsidóság helyzete, az európai uniós bõvítés és az Európában újjáéledõ antiszemitizmus,” – mondta Heisler András. Európa harmadik legnagyobb zsidó közössége a magyarországi, amely a jelek szerint már az EU stratégiáit építi. Újabb kárpótlás? Esetleg valami új ötlet? A Mazsihisz elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy ‘a franciaországi és az angliai után a magyarországi, a 25 tagúra bõvülõ Európai Unióban a harmadik legnagyobb zsidó közösség.’ Heisler András kiemelte, ezzel a magyarországi zsidóság lehetõséget kap arra, hogy bemutatkozzon az európai zsidóság elõtt, kinyissa a kapukat Európa felé. A párizsi székhelyû, több mint tizenöt évvel ezelõtt megalakult ECJC-t 40 országból 52 szervezet alkotja – közölte a MAZSIHISZ 2000. novemberében, amikor a magyar fõváros volt a helyszíne a szövetség elsõ oktatási szakkonferenciájának. [forrás:www.gondola.hu]

GYÛLÖLET-IPAR? Úgy tûnik, hogy még jóval az említett májusi nagygyûlés elõtt már meg is történt a „felmérés“ a magyarországi helyzetet illetõen, mert a helybéli Ötödik Hadoszlop remekül végzi a kutatómunkát! Az utóbbi hetek egyik politikai botrányává dagadt az a Vásárhelyi Mária által végzett kutatás, amely a történészhallgatók gondolkodását vizsgálta több egyetemen. Szakmailag nem kívánjuk minõsíteni a közpénzeken folytatott vizsgálatot, hiszen annak eredménye minõsíti önmagát. Vásárhelyi eddig is jóval több antiszemitát, rasszistát, nácit talált Magyarországon, mint amennyi az ország lélekszáma. Korábban is voltak csekély számú csoportok, amelyek a *nácigyártó szakipar* számára játszották a szerepet. Vásárhelyiék támogatói köre többszáz fõre tehetõ, s egészen a kormányig terjed. A folyamatos antiszemitázás, rasszistázás eredményét tekintve több területen fejti ki hatását: Eddig még nem derült ki, hogy Vásárhelyi Mária és csoportja megfelelõen használ16

ta-e fel a több millió forintnyi közpénzt, a kutatáshoz. Kölcsey Ferenc beszédébõl: „Amely országban a zsidók megszaporodnak, az a vagyoni végromlás szélén áll.“ [Szekfû Gyula, Három nemzedék]

Herzl Tivadar: (1895,) ~ „A zsidókérdés mindenütt megvan, ahol zsidók jelentékeny számban élnek. Ahol nincs zsidókérdés, oda az újonnan bevándorló zsidók fogják azt magukkal behurcolni. Mi természetszerûleg oda igyekszünk, ahol nem üldöznek bennünket.“ 550 EZREN JÖNNEK, VAGY MÁR MEG IS JÖTTEK? Az e sorok írójának akkori szerkesztésében kiadott Új Hídfõ 1994. decemberi számában megjelent Vasas J. János „Kétszázezren jönnek“ címû írása miatt a magyarországi sajtó „elmebeteg, fasiszta-náci, valamilyen rejtett érdekeltségû antiszemita“ egyénnek nevezte írónkat. Mi tagadás, cikkünk otthon akkor a vártnál nagyobb port vert fel. Ellenben meglepõdtünk, amikor a Magyar Fórum 1998. december 17-i számában átvette az izraeli A Hét Tükre nevû újságból a közleményt, miszerint a jövõben Magyarország állampolgárainak száma 550 ezer izraelivel gyarapodhat, s azt teljes csend követte. Elmaradt a fasisztázás, a gúnyolódás! Pedig a szám majdnem háromszoros! Meglepõ a szám, mert amikor Göncz Árpád Tel Avivban járt 1991 nyarán, még csak „negyedmillió magyar ajkú közösség” volt Izraelben! [Forrás: Új Magyarország, 1991.09.24]

Hogyan emelkedhetett ez az izraeli magyar-ajkú létszám hét év alatta több mint kétszeresére? A Magyar Fórum által idézett Hét Tükrében ez olvasható: [A sötét jelzésû kiemelt szavak tõlünk. – tj] „Tel Avivban a budapesti követség konzuli részlegének vezetõje Horváth Andrea szerint: ‘... a különbözõ magyar nyelvterületekrõl származó izraeliek körében 1989 óta egyre nagyobb érdeklõdés nyilvánul meg a magyar állampolgárság, illetve a magyar útlevél megszerzése iránt. Az érdeklõdés legfontosabb oka, hogy Magyarország elõnyös üzleti befektetési lehetõségeket kínál, s ezen kívül hazánk a többi kelet-európai ország felé irányuló üzleti tevékenység hídfõszállásának is számít. Az elõrelátó izraeliek már arra is gon-

dolnak, hogy Magyarország nemsokára az Európai Unió tagja lesz, s ezért sokan már elõre tekintenek, és pontosan látják azt, hogy milyen elõnyök származnak majd abból, hogyha Magyarország EU-tagállammá válik. Például: befektetési, munka-, és tanulási lehetõségek... Mintegy 550 ezer izraelire vonatkoztatható a magyarországi visszahonosítási törvény. Bármelyik szülõ eredete esetén magyarnak számít (!) a gyerek is, tehát a gyerek és az unoka is örökölheti a magyar állampolgárságot. Kissé bonyolultabb a magyar állampolgárság elnyerése azon izraeliek számára, akiknek szülei vagy nagyszülei egykor magyar állampolgárok voltak ugyan, de késõbb a trianoni határokon kívüli országrészekre kerültek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzetiségüket [milyen nemzetiségüket? – tj] is elvesztették volna – vagyis õk továbbra is magyar nemzetiségûek. A magyarországi letelepedés utáni egyévi tartózkodás után – lévén magyar nemzetiségûek – a hatóságokhoz fordulhatnak állampolgársági kérelmükkel.’ Csak az elmúlt két esztendõ folyamán 475 magyar útlevelet állítottak ki a budapesti kormány tel avivi követségén, s további 500 kérelem elbírálás alatt áll. A tel avivi konzul szerint: ‘az 550 ezer izraeli akár holnap repülõre ülhet és amennyiben lakhelyet szereznek maguknak, élhetnek a törvény adta jogukkal és Magyarországon kiválthatják a személyazonossági igazolványt. S ha úgy döntenek, hogy ezután kizárólag Magyarországon adóznak, akkor már a legközelebbi választásokon is résztvehetnek.’ „ TÖBB MINT EGYMILLIÓ IZRAELI LEHET EU-ÁLLAMPOLGÁR [2004. 03. 16 ~ MAGYAR NEMZET ONLINE] Az Európai Unió május elsejei kibõvítésével kereken 1,1 millió izraeli számára nyílik lehetõség arra, hogy európai uniós állampolgárságot szerezzen. A HÁÁREC címû izraeli lap (2004. 03. 11) az unió kibõvítése hozta lehetõségre utalt. A belépés elõtt álló országok, mint Lengyelország és Magyarország ugyanis nagyszámú zsidó állampolgárral rendelkeztek, akik vagy a holokauszt elõtt vagy késõbb a sztálini idõk antiszemitizmusa miatt menekültek Izraelbe. [Nincs tudomásunk arról, hogy Sztálin népeket „menekülni“ engedett volna, ha csak nem kiváltságos csoportok új hazába való betelepítésérõl volt szó! Ehhez még Rákosi elvtárs is besegített az ötvenes években. – tj] jó ha figyelünk

Az Európai Unió Izraelben akkreditált nagykövete, Giancarlo Chevallard tel avivi sajtóértekezletén utalt arra: „az EU 25 tagura történõ kibõvítésével az izraeli zsidók egyötöde szerezhet jogot arra, hogy egyik vagy másik EU-tag állampolgárságáért folyamodjon. Az uniós törvények ugyanis kimondják: mindazok, akik bármelyik tagállamban születtek – valamint gyermekeik és unokáik – jogosultak arra, hogy állampolgárságot szerezzenek.“ (Eddig az izraeli jelentés) Ha egymillió zsidó elhagyja Izraelt, az ottani zsidóság rövidesen kisebbségbe kerül. Ennek elkerülése drasztikus lépéseket hozhat a zsidó kormány részérõl. Talán a palesztin lakosság további és folyamatos „tisztogatását“? VÁLTOZATLAN LÉTSZÁM A HÁBORÚ ÓTA Az Internet Nationmaster.com Religion’ oldalán a zsidóság hivatalos [?] lélekszámát 88 országban sorolja fel. Csupán érdekesség szempontjából, a fenti cikk kapcsán csak öt államot idézünk: 1. USA 800,000 3. Franciaország 600,000 4. Oroszország 550,000 7. Anglia 300,000 12. Magyarország 80,000[?] A lap a Magyarországra vonatkozó 2002- es adatokban a különbözõ vallásokat közli: jehova tanúi 22,034 zsidók 80,000 fõ vallás kereszténység Vallások százalékban katolikus kálvinista evangélikus ateista, egyéb

67,5 20 5 7,5

Érdekes, hogy a lap Religion oldalán a zsidókat teljesen külön helyen tünteti fel, sem a többi vallás, sem a nemzetiségek közé. A Nationmaster.com nemzetiségi csoportokat felsoroló oldalán ez található: magyar 89,9% cigány 4 % német 2,6% szerb 2% szlovák 0,8% román 0,7% A magyar Központi Statisztikai Hivatal 2001-es népszámlálásában 13 hazai nemzeti kisebbséget tüntet fel, ezek között sem található „zsidó nemzetiség“, ezért vannak feltüntetve a „vallás“ rovatban, mint „valláscsoport.“ De akkor hogyan magyarázható az izraeli „Visszatérési Törvény“ miszerint, „zsidó az a személy, aki zsidó anyától született.“ Ezek jó ha figyelünk

alapján jogos a kérdés: a zsidóság nemzet, faj vagy vallás? Ha Magyarországra jönnek, akkor „vallás“, ha Izraelbe mennek, „nemzet“? [jewishpeople.net] ~ „A világ zsidóságának hivatalos létszáma öt világrész államaiban összesen 13,295,200.“ Ez a lap a magyarországi zsidóság 2002-es létszámának nem 80 ezret, hanem csak 52 ezret ír. Vajon miért? Mikor fogjuk megtudni a valódi magyarországi létszámukat? [The New Standard Jewish Encyclopedia, Garden City, NY 1970] ~ Az 1967-es kimutatás szerint a magyarországi zsidóság lélek-száma 80 ezer. Ez azt jelenti, hogy 35 év leforgása alatt — 2002 és 1967 között — a létszámuk semmit nem változott! Kossuth Lajos vezércikke a Pesti Hírlap 1844. május 5-i számában „A zsidókat nemcsak mi, hanem a zsidók is így nevezik: zsidó nép. Nem szoktuk pedig mondani: pápista nép, kálvinista nép, lutheránus nép, unitárius nép. Innen látszik, hogy e szó alatt – zsidó –, több fekszik, mint csupán valláskülönbség. A zsidókat tehát nem lehet emancipálni, [egyenjogúsítani] mert a vallásuk politikai institúció [intézmény], theokrátiai alapokra fektetve, amely a fennálló országlási rendszerrel politikailag egybehangzásba nem hozható. Vallásuk nem csak vallás, hanem politikai organizmus [szervezet] is, theokrátiájuknak polgári érvényességet adni nem lehet, õk nem csak külön vallásfelekezet, hanem külön nép is.“ Gróf Széchenyi Istvánnak az alsótábla kerületi ülésén mondott beszéde 1844. április 24-én, amely után a zsidók polgári képességét 31 vármegye szavazatával 16 ellenében elvetették. „Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt, mert ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát tölt, megromlik a leves, és azt nem eheti meg már ember.“ /részlet/ Dr. Fejér Lajos, Zsidóság. Veritas Kiadó: „A recepció törvényjavaslatának országgyûlési tárgyalása idején (1895) Vaszary Kolos hercegprímás elnöklete alatt a katolikus püspöki kar megállapította, hogy a zsidóságot nem lehet recipiálni [befogadni, beolvasztani], mert a zsidóság nem felekezet, hanem nemzet, külön nemzeti életet él, külön nemzeti törvényei vannak.“ Kertész Imre (Kossuth- és Nobel-díjas, leendõ budapesti magyar-ajkú díszpolgár) – „...semmiféle nemzeti szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett *magyarsággal*, azaz nincs magyar identitásom, nem érzek, és nem gondolkozom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával.“ ~ „Magyarországon nem tudtam dolgozni. Ön nem http://www.hazankert.com/

04apr6.html tudja az ottani körülményeket elképzelni. Nyílt antiszemitizmus uralkodik. Nyíltan nácik, agresszív nacionalisták lépnek fel a médiában. Egyáltalán nem olyan finom urak, mint Herr Walser. Ez majdnem olyan undorító, mint amilyen a harmincas évek vége felé volt.» Juhász Ferenc (Honvédelmi miniszter) „Medgyessyt azért fogadja Bush elnök, mert reményét látja annak, hogy nem egy antiszemita, nagyon sok esetben nem értelmetlenül nacionalista és szavahihetetlen kormányfõvel áll szemben, hanem egy olyannal, akit a partneritás alapján kezelhet.“ [Köztudomású, hogy G. W. Bush akárkivel nem áll szóba! A képen Bush elnök a nem-akármilyen zászló elõtt. – tj] Dr. Regõs Péter (újságíró, a Magyar Zsidók Világszövetségének szóvivõje) – „Én úgy utálom a magyar népet“ ... én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülözõ nevetséges magabiztosságát utálom." Tom Lantos (Izrael hangja az U.S. Kongresszusban) „A világ rajtunk tartja a szemét, mert azt nem engedik meg, hogy az új évezredbe ezeréves árnyékokat vigyünk és kirekesszük a kisebbségeket, amelyeknek ugyanolyan joguk van élni itt a Duna-Tisza közén, mint a magyaroknak.“ ~ [Lantos úr, a magyaroknak ott már régóta nincsenek jogaik! -tj] NEMZET, VALLÁS VAGY FAJ? Az idõk folyamán már sokan megpróbálták tisztázni azt, hogy a zsidóság tulajdonképpen „nemzet“ vagy „vallás“ vagy „faj“. Az 1968-as 27. Cionista Kongresszus Jeruzsálemben meghatározta a cionizmus céljait: – „a zsidó nép egysége és Izrael központi helye a zsidó életben; – a zsidó nép tömörítése a minden országból történõ alija [bevándorlás] révén történelmi hazájába, Izraelbe; – Izrael Állam erõsítése, amely állam az igazság és a béke prófétikus látomásán alapul; – a zsidó nép identitásának megõrzése a zsidó és héber oktatás, a zsidó eszmei és kulturális értékek fejlesztésével; – a zsidó jogok védelme szerte a világon.” Zsidó anya gyermekeként született a háború elõtt Jean-Marie Lustiger Párizs érseke, aki 14 éves korában keresztelkedett meg és késõbb katolikus pap lett, ezt mondta pár évvel ezelõtt: „ Örökre hûséges maradok zsidó népemhez.“ Állampolgársági illetve nemzetiségi törvények, amelyek a politikai cionizmus egyik fõ tételében gyökereznek: «a zsidók egységes népet, ‘világnemzetet’ alkotnak, amelynek egyetlen hazája Palesztina, azaz Izrael állam.» [Makai György, Izrael állam és a cionizmus, Bp. 1973.]

17

Louis D. Brandeis, USA Legfelsõ Bíróság: „Szögezzük le végre, hogy mi zsidók másoktól különbözõ [distinct] nemzetiség vagyunk, amelynek minden egyes zsidó tagja, bárhol legyen a hazája, a világszemlélete, vagy a hite.“ Arthur D. Lewis, West London Zionist Association: „Ha egy zsidó megkeresztelkedik, — ami nem szükségszerûen ugyanaz, — vagy õszintén felveszi a kereszténységet, kevesen hiszik róla azt, hogy õ már többé nem zsidó. Ugyanis a vére, a vérmérséklete és szellemi különlegességei változatlanok maradnak.“ [The Jews, as a Nation] Moses Hess (1812-1875) filozófus, a cionizmus õsatyja:

„A zsidó vallás mindenekfelett zsidó hazafiasság. Zsidónak lenni sokkal többet jelent, mint vallást követni, mert a zsidóság egy faji testvériség, egy nemzet...“ [Rome and Jerusalem] A végkimerülésig sorolhatnánk az idézeteket, találgathatnánk, hogy a zsidóság vajon nemzet, vallás vagy faj. A zsidók azt állítják, hogy a judaizmus valláshoz tartoznak. Ezt láthatjuk a „vallás“-ban elkülönített létszámukat. Akár az ortodox vallásközösség tagjai, akár ateisták, kapitalisták vagy kommunisták, mindig azt állítják, hogy „zsidók, a zsidó faj tagjai“. „Zsidók vagyunk, nem több és nem kevesebb. Királynõk, és királyok vére folyik ereinkben. Zsidó a fajunk, vallásunk, nemzetiségünk, nyelvünk, hazánk, kultúránk, hagyományunk, népünk és életmódunk. Nem

Demszky Gábor Budapest fõpolgármestere részére Fõpolgármester Úr! Tapasztalva, hogy 1. a magyar társadalom jelentõs része (45 %-a) létminimumon vagy az alatt, tehát nyomorban él, 2. szociális biztonság nincs, 3. az egészségügyi ellátás üzleti vállalkozássá válva a megfizethetetlen luxus kategóriájába került, 4. az oktatás és nevelés elszakadt a magyar értékek közvetítésétõl, gyökértelenné téve az ifjúságot, 5. a fiatalok jövõje bizonytalan és kilátástalan, 6. az aktív korúak létbizonytalanságban élnek, jelentõs részük munka- és jövedelem nélküli, 7. az idõsek megbecsülése nem mutatkozik meg sem a nyugdíjban, sem a társadalmi elismertségben, sem az egészségügyi ellátásban, 8. nincs nemzeti alapú és nemzeti érdekeket védõ jogrendszerünk, az állapomgároktól elvárt jogkövetõ magatartáshoz az állami vezetõk és a jogalkalmazó szervezetek nem mutatnak példát, 9. az igazságszolgáltalás kettõs mércét alkalmaz: nem azonos a politikai elit és érdekköre (kiválasztottak), valamint az ezen a körön kívüli állampolgárok (kirekesztettek) megítélése a jogalkalmazásban, 10. az emberek közérdekû adatok megismeréséhez fûzõdõ alkotmányos jogának gyakorlását a parlamentben lévõ kormánypártok és ellenzéki pártok meggátolják, ezért az ország sorsáról az állampolgárok nélkül döntenek, 11. a magyar tudomány és kultúra idegen érdekek kiszolgálására kényszerül, 12. a 19 éve hatalmat gyakorló politikai erõ a nemzet anyagi vagyonának jelentõs részét (legalább 80 %-át) idegen vagy idegen érdeket képviselõ tulajdonba juttatta, a szellemi vagyont idegen érdekek szolgálatába kényszeríttette, 13. a magyar gazdaság elveszítette önállóságát, idegen tõke befolyása alá került, annak önérdek érvényesülése nélküli kiszolgálójaként, ennek következtében 14. a magyar termékek és szolgáltatások védelme nem biztosított sem belföldön sem külföldön, 15. a magyar kis- és középvállalkozókat a versenyképesség megvonásával tönkretették, 18

vagyunk fehérek, és nem vagyunk amerikaiak. Olyan nincs, hogy orosz-zsidó, etiópiai-zsidó. Nem vagyunk szemiták és nem Európából jöttünk, hanem Izraelbõl.“ [http:www.csuohio.edu/tagar/program.htm]

Óvakodás az antikrisztusoktól ~ „Gyermekeim, itt az utolsó óra. Hallottátok, hogy eljön az antikrisztus. Most sok antikrisztus támadt, ebbõl tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem voltak közülünk valók. Mert ha közénk tartoztak volna, velünk maradtak volna. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá válnia annak, hogy nem mindenki tartozik közénk....“ [Újszövetség, Szent János elsõ levelébõl] +++ Forrás: Hazánkért, 2004. április http://www.hazankert.com/04apr6.html

16.

a magyar mezõgazdaságot és feldolgozóipart elsorvasztották, ezzel az idegen érdekeknek megfelelõen a gazdák földönfutóvá tétele beteljesedéssel fenyeget, 17. az állampolgárok életfeltételeit biztosító szolgáltatások nem az embert, hanem az idegen üzleti érdeket szolgálják, 18. a magyarságot életben tartó vidék erkölcsileg és anyagilag elvesztette életképességét, 19. Magyarország nemzeti honvédsége megszûnt, ezzel â013 alkotmányellenes módon – hadászatilag kiszolgáltatottakká váltunk. Ezen tények rendszerszemléletû vizsgálatával megállapítottuk, hogy Magyarország erkölcsi, jogi, társadalmi és gazdasági válságát – mint azt az Önnek e követelés mellékleteként átadott elemzés bizonyítja – függetlenségünk EU csatlakozással elkövetett feladása okozza, amit beteljesíteni törekszik a Miniszterelnök által aláírt EU Reformszerzõdés, ezért követeljük Öntõl a következõket: 1. Vállaljon személyes közremûködésével nyilvános vitát a Fõvárosi Közgyûlés mûködésérõl és az EU tagság következményeirõl a Szent Korona Szolgálat képviselõjével november 21-én, 20 és 21 óra között, a közszolgálati rádió és televízió egyenes közvetítésével. 2. Azonnal állítsa le az országos ellátást biztosító egészségügyi intézmények privatizációját. 3. Azonnal állítsa le a budapesti ingatlanok eladását minden olyan személy számára, aki nem, vagy nem csak magyar állampolgár. 4. Azonnal hozza nyilvánosságra azoknak a budapesti ingatlanoknak az adatait, amelyeket fõpolgármestersége alatt olyan személyeknek vagy társaságoknak adtak el, akik (akik tagjai) nem, vagy nem csak magyar állampolgárok, a vevõk adataival együtt. 5. Azonnal hozza nyilvánosságra a fõpolgármestersége alatti közbeszerzések és privatizációk összes adatát. 6. Azonnal hozza nyilvánosságra az EU-tól különbözõ jogcímen kapott fõvárost érintõ támogatások felhasználásának elszámolását. Budapest lélekszáma alapján történt eddigi EU-elvonás összege (millió forintban): 2004. május 1-ig 1 411 828; 2004. 645 403; 2005. 645 403; 2006. 709 943; 2007. 711 535; Összesen: 4 124 112 7. Ön, Fõpolgármester úr november 14-én hozza nyilvánosságra az átnyújtott követelés és az arra adott válasz szövegét az országos médiában, közszolgálati közleményként vagy saját maga által fizetett hirdetéseként. >> jó ha figyelünk

„Ha tényleg társasházzá alakítható a luxusadóra kötelezett ingatlantulajdonos háza, akkor ezen az alapon még lehet menekülni. Maximum azt lehetne ellenõrizni, hogy amikor társasházzá alakították, akkor valóban elkülönültek-e a lakrészek.“ (Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst Young adószakértõje, MTV, Napkelte, november 13.) Nyugdíjas úr elhatározta, hogy nem idegeskedik az értékalapú ingatlanadó bevezetése miatt. Ugyan mekkora

összeget vethetnek ki az õ kis szerencsétlen, negyven négyzetméteres és 35 évnél idõsebb panellakására, amely ráadásul nem valami kiemelt zöldövezetben található, hanem a város szélén, ahová a nyugati szél rendszeresen elhozza a közeli országút bûzét és zajártalmait? Bosszantó viszont, hogy már elõre lehet látni: azok, akiknek az ingatlan értékéhez mérten igazán nagy pénzeket kellene befizetniük, megint megússzák. A

luxusadóról szóló törvény is szinte kínálja a kibúvót. Ahogy a szakértõ mondta a tévében: ez a kiskapu továbbra is nyitva maradt. Nyugdíjas úr tudott a városban egy üzletemberrõl, aki kacsalábon forgó palotát építtetett egyetlen gyermekének. A fia együtt él ugyan egy hölggyel, de az emeletes, durván 150 milliós értékû ingatlant társasháznak minõsítették, mert a benne élõk hivatalosan nem kötöttek házasságot, és két lakrészt alakítottak

Ilyen lesz az új házam, ezért vajon mennyit kell fizetni? Az 1%-os SZDSZ nyomására az MSZP megszavazta az ingatlanadót. Ez azt jelenti hogy a tulajdonosok 2009-tõl fizetni fognak értékalapon az ingatlanjukért. Ez egy 10 millió forint értékû ház vagy lakás esetén ha csak évi 1% az adó nagysága 100 ezer forintos költséget jelent. Fõpolgármester Úr! Tájékoztatására közöljük, hogy hasonló tartalmú követelést juttatunk el a miniszterelnöknek és a kormány minden tagjának a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül. Követelésünkkel ugyanígy megkeressük a Parlament elnökét, parlamenti pártok elnökeit és frakcióvezetõit, valamint a megyei közgyûlések elnökeit és települések polgármestereit. Tájékoztatjuk arról is, hogy az Alkotmánybíróságtól követeljük az EU Reformszerzõdés megerõsítését elutasító népszavazás kiírására vonatkozó jogi eljárás folytatását jelentõ határozat meghozatalát. Tudomásulvétel céljából közöljük, hogy a követelések tartalmáról és az átadás tényérõl éppúgy tájékoztatjuk a hazai és a nemzetközi médiát, mint arról, hogy a követelések címzettjei milyen mértékben és formában teljesítik követeléseinket. Fõpolgármester Úr! Ha Ön és a többi követelés címzettje nem vállaja a nyilvános vitát, és nem teljesíti haladéktalanul követelésünket, akkor bizonyított lesz a magyar és a nemzetközi közvélemény elõtt egyaránt, hogy nem merik jó ha figyelünk

ki, tehát a 75-75 milliós, önállónak látszó szintekért luxusadót már nem követelhettek tõlük. Így aztán az értékalapon megállapított ingatlanadójukhoz sem fogják majd hozzácsapni a különleges fényûzést élvezõk terhére kitalált kötelezettséget. Nyugdíjas úr elsõ dühében bátran kimondta, igaz, nem hallhatta senki, mert egyedül volt otthon, hogy ez égbekiáltó igazságtalanság, és ellenkezik a jogállamiság alapelveivel. Már azzal a gondolattal foglalkozott, hogy ilyenkor mûködésbe kellene lépnie a sokat emlegetett civil kontrollnak. Megírhatna õ maga egy állampolgári bejelentést, amelyben az adóhatóság tudomására hozza, hogy az ominózus kacsalábon forgóban élõ pár gyakorlatilag egy családot alkot, ezért szó sincs társasházi felosztásról. Viseljék csak el az emelt adót: telik az apuka százmillióiból. Aztán hirtelen elszégyellte magát. „Vajon miért szeretnénk mi, magyarok, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is? Ügyes család, cseles húzásokkal vettek részt a spontán privatizációban, kereskedtek, politizáltak, gyarapodtak. Igazi kuruc virtus, hogy mindezért a lehetõ legkevesebbet fizetik be a nagy közös kasszába. Dicséretet érdemelnek, nem büntetést. Majd fizetünk helyettük is mi, panelházi nyugdíjasok.“ Neumann Ottó – Magyar Hírlap

tetteik okát a nyilvánosságra hozni, eddigi tetteik nemzetpusztító következményei megszûntetésére nem hajlandóak, ezért alkalmatlanok és méltatlanok az ország vezetésére és a választók képviseletére. Tájékoztatjuk arról, hogy a Miniszterelnök által elkövetett és beismert köztörvényes bûncselekmény miatt a kormány és a parlament mûködése tény szerint (de facto) jogellenes – hiszen a bûncselekmény a parlament felépítésére volt hatással –, ezért az Önök által gyakorolt hatalom erõszakos, így az Alkotmány 2 §. (2) bekezdésének második fordulata (a népszuverenitás közvetlen gyakorlása) kell, hogy érvényesüljön, aminek következményeként a (3) bekezdés értelmében hatalomgyakorlásukkal szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. Ez a követelés a fent idézett (3) bekezdésben meghatározott – törvényes út – megtételének elsõ lépését jelenti. A további lépéseket az Ön és a többi címzett követelés-teljesítése határozza meg. Kelt Budapesten, 2007. november 12-én. A Szent Korona Szolgálatot teljesítõ szervezetek és magánemberek nevében

19

Gigantikus izraeli beruházás a Hajógyári-szigeten Konferencia-központot, szállodákat, kaszinót, amerikai stílusú szórakoztató negyedet, jachtkikötõt és operaházat tervez a budapesti Hajógyári-sziget déli végébe a sziget közel egyharmadát birtokló Álom Sziget 2004 Ingatlanfejlesztõ Kft. A körülbelül négyszázmilliárd forintos beruházásra meglepõen gyorsan, mintegy tízperces vita után adta áldását a Fõvárosi Önkormányzat, így most már semmi akadálya annak, hogy Budapest egyik zöldterületén egy szabályos kis város épüljön fel. A harmadik kerületi képviselõtestület szabályozási tervét elfogadva a Fõvárosi Közgyûlés is megszavazta az eddigi legnagyobb idegenforgalmi beruházást, amely jelentõsen megváltoztatja majd a Hajógyári-sziget jellegét. A száztizennyolc hektáros sziget harminckét hektárnyi déli végét tulajdonló Álom Sziget 2004 Ingatlanfejlesztõ Kft. – az izraeli Plaza Centers, a Magyar Kereskedelmi Bank Zrt., valamint közvetve két izraeli vállalkozó, Bernard Schreier és Sammy Smucha tulajdona – egy háromezer férõhelyes konferencia-központot, hét szállodát, négy apartmanhotelt, jachtkikötõt, amerikai hangulatú szórakozóhelyeket, százötven asztalos kaszinót, háromezer fõs operaházat és negyvenezer négyzetméteres kereskedelmi központot tervez a területre. A sziget legdélebbi csücskében egy huszonnégy méter magas épület áll majd. A gigantikus építkezés a tervek szerint az év végén kezdõdik, és 2012 körül fejezõdik be. A hatalmas vállalkozás finanszírozása nagyrészt a Magyar Kereskedelmi Bank Zrt. feladata lesz, vagyis a beruházók valójában döntõen a bank magyar ügyfelei. Erre mondják Budapest bizonyos városrészeiben különös akcentussal: ögyes... A Hajógyári-sziget Budapest egyik ékköve lehetne, de az egykori hajógyár lepusztult maradványaival, rendezetlen területeivel elég lehangoló látványt nyújt. Ezért elvileg a sziget rendezésére irányuló minden kezdeményezés üdvözlendõ. Kérdés azonban, a tervezett beruházás miként illeszkedik a város és a közeli kerületek arculatába. Újabb problémát vet föl, hogy mi lesz a beépítendõ területen lévõ, máig feltáratlan, bár jelentõs történelmi értéket képviselõ egykori Hadrianus-palota sorsa. A romok körülhatárolása során egyes régészek úgy vélték, ez lehet a legjelentõsebb római kori emlék Magyarország területén. A terület fölött korábban az 1991-ben alapított Hajógyári Sziget Vagyonkezelõ Kft. rendelkezett, a céget azonban 2003 júliusában privatizálták. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. 66,79 százalékos tulajdonrészét a Plaza Centers százszázalékos tulajdonában lévõ Ercorner Kft. szerezte meg 4,6 milli20

árd forintért. Az izraeli ingatlanfejlesztõ cég eddig mintegy ötszázmilliárd eurót fektetett be Magyarországon, tizenöt plázát üzemeltet, tulajdonosa a Duna Plázának, s õk építik a várhatóan 2007-ben el is készülõ Aréna Plázát, Közép-Európa legnagyobb bevásárlóés szórakoztató-központját a Keleti pályaudvarral szemközt lévõ egykori ügetõpálya tizenkét hektáros területén. Ezt a területet a Plaza Centers tavaly novemberben vásárolta meg a francia Bouygues-csoporttól huszonegymillió euró-ért. Itt huszonnégy termes multiplex mozi, IMAX-mozi (a megszokotthoz képest sokkal érzékletesebb élményt nyújtó vizuálisés hangtechnika), ezer fõs rendezvényterem, úgynevezett fantáziapar k, galéria és tizennyolcezer négyzetméteres hipermarket épül. A Plaza Centers igazgatótanácsának elnöke, Mordecháj Zisser (az Elbit Medical Imaging Ltd. tulajdonosa) szerint ez lesz Közép-Európa legnagyobb üzleti központja. Az izraeli cég tehát nagy horderejû befektetésekben utazik, beruházásaik pedig saját bevallásuk szerint is meghatározzák a befogadó város, jelen esetben Budapest arculatát. És tegyük hozzá, lelkiségét is. A Hajógyári-szigetre tervezett gigantikus üzletközpont ellen két környezetvédõ civil szervezet, a Védegylet és a Levegõ Munkacsoport is tüntetett, mivel szerintük az építkezés rengeteg fa kivágásával, új épülettömbök megjelenésével, az autóforgalom megsokszorozódásával jár majd. Mint elmondták, a rozsdaövezet rehabilitációjával egyetértenek, de a kivitelezés módjával, jellegével nem. A demonstrálók azonban márciusban csak annyit tudtak elérni, hogy a Fõvárosi Közgyûlés beleegyezése csúszott egy kicsit. Igaz, még így is kisebb terület beépítésére kapott engedélyt az Álom Sziget Kft., mint amekkorán eredetileg szerette volna felhúzni a „mini Las Vegast“. A megvalósítás számos kockázattal jár. A környezetvédõ szervezetek leginkább a környezeti terhelés fokozódásától tartanak. A befektetõk szerint napi húszezer körül lesz majd a látogatók száma. Ez – a Sziget Fesztivál ötven-hatvanezres napi átlagához viszonyítva – nem kevés. A sziget megközelítése közlekedési problémákat vet föl, hiszen az óbudai rakpart forgalma most is óriási, gyakoriak a forgalmi dugók. A forgalom hatványozódása a Duna-parttól és a Hajógyári-szigettõl távolabb esõ városrészekben is éreztetheti majd a hatását, és nem látni, miképpen lehetne ezt a problémát orvosolni. Talán ezért is köttetett egy településrendezési keretszerzõdés a fõvárosi és az óbudai önkormányzattal, melynek értelmében az Álom Sziget 2004 Kft.-nek tizenötmilliárd forint értékû közcélú infrastruk-

turális fejlesztést is el kell végeznie. A szigetre tervezett beruházás egyes építési részleteire elvileg csak akkor kap engedélyt a cég, ha ezen kötelezettségeinek eleget tett. A zöldek szerint azonban jórészt olyan infrastrukturális fejlesztésekrõl van szó, amelyek a sziget megközelíthetõségét szolgálják (lehajtó az Árpád hídról, alagút a Bogdáni úttól), így ezekre a beruházás nélkül nem is volna szükség. Vitatható tehát, hogy mennyire közcélúak. Úgy tudjuk, Tarlós István óbudai polgármester ezért is elégedetlen a szerzõdéssel. A harmadik kerület elöljárója azt szerette volna, ha a beruházó a Római-part gátjának megépítéséhez járul hozzá. A Hadrianus-palota és a környékén valószínûleg megtalálható, de eddig feltáratlan történelmi emlékek sorsa is bizonytalan. Az Álom Sziget 2004 Kft. ugyan vállalta a régészeti feltárást is a területen, de kérdés, mi lesz a következõ lépés. A vonatkozó jogszabályok szerint ugyanis a palota romjai nem adhatók magánkézbe. Ehhez képest a Hajógyári Sziget Vagyonkezelõ Kft. privatizálásakor ez is az Álom Sziget Kft. tulajdonába került. Itt tehát jogi aggályok is felmerülnek. Az eladó (a magyar állam) kétségtelenül gondatlanul járt el, amikor ezt figyelmen kívül hagyta. A fõvárosi közgyûlés ellenzéki frakciói nem támogatták a beruházást. A fideszes képviselõk szerint alapjában hibás a koncepció, amely plázára és üzletközpontra épül, a szigetre vonzott forgalom pedig egész Óbuda közlekedését zavarja majd. A MIÉP-Jobbik frakció fõként a római kori emlékek bizonytalan sorsa miatt ellenezte az Álom Sziget Kft. tervét. Zsinka László frakcióvezetõ azt is szóvá tette, hogy a „mini Las Vegast“ védõ leendõ gát veszélybe sodorhatja a Margitszigetet árvíz esetén. Az Élõlánc Magyarországért Ökopárt is tiltakozott a beruházás ellen. Szerintük azóta, hogy az ÁPV Rt. tulajdonában lévõ Hajógyári Sziget Vagyonkezelõ Kft. magánkézbe került, a közérdek helyett a magánérdek alakítja a terület szabályozásának a terveit, és ennek következtében áll most elõ az a helyzet, hogy egy megaberuházás készül. A hatalmas beruházás az izraeli üzleti sajtóban is téma volt. A Globes Online címû internetes portálnak Mordecháj Zisser, a Plaza Centers igazgatótanácsi elnöke úgy nyilatkozott, azért épp Budapestre esett a választása, mert látta Las Vegas óriási sikerét az Egyesült Államokban, csakhogy oda tizenkét órát kell repülni, míg Budapestet akár két óra alatt elérheti legalább négyszázmillió vendég. Business is business. Más nem számít. Úgy tûnik tehát, a Hajógyári-sziget nyugalma nemsokára a múlté lesz. Megérkezett a XXI. század. Vagy valami olyasmi. Ágoston Balázs – Hufo.info jó ha figyelünk

– retteghet az Árkád és a Westend – Csütörtökön nyílik Magyarország és Közép-Európa legnagyobb bevásárló- és szórakoztató központja, az izraeli Plaza Centers által fejlesztett Arena Plaza, a volt ügetõ helyén. Az új megaközpont felkavarhatja az érettséghez közeledõ piacot, ha jónak bizonyul a bérlõi mix – írja a Világgazdaság. Olyan ismert nemzetközi márkák költöznek be, mint a Zara, a H&M, a C&A, a Mexx, a Marks & Spencer, a Benetton, a Mango, a Guess, a Palmers, a Douglas, a Tommy Hilfiger, az Esprit, a Pull & Bear, a Bershka és a Lacoste.

NESZE NEKED MAGYAR PROLETÁR Most kaptam a hírt, vagyis: Magyar nyitás a szakképzett román munkaerõ elõtt (Gyurcsány Nagyszebenben bejelentette a munkaerõpiac megnyitását). MNO 2007.11.14 14:10

Nekem úgy tûnik, hogy a magyar szociáldemokrácia (!?), – ha egyáltalán ez az – széles ívben tesz a magyar munkások érdekeire, /és nem csak arra/. Nekem akként látszik, mintha a milliárdos szoci vezérkart a saját jól felfogott érdeke vezetné, vagyis a minél olcsóbb munkaerõ és a minél nagyobb profit! NYÍLT LEVÉL A PROLETÁROKHOZ! Tisztelt a velejéig buta Proletárok!

Az idõközben már megnyílott Aréna Pláza itt még az építkezés közben

A gigapláza egyik fõ attrakciója a 3 dimenziós, azaz térbeli élményt nyújtó IMAX-mozi. Az IMAX háromdimenzió csak az Arénában lesz látható: a mozaikszó kibontása Image Maximum (maximális képhatás). A hatalmas vásznon (24x18 méteres) nagy felbontású (a 35 mm-es kópiánál tízszer nagyobb) képet láthatnak a szórakozni vágyók. Itt mûködik majd Magyarország elsõ, háromdimenziós élményt nyújtó imax mozija is. Két, de akár három bevásárlóközpont üzletmenetére is jelentõs hatással lehet az Arena

3 D-s élmény. Elsõdleges célcsoport: a gyerekek Plaza. Az egyik a két metrómegállónyira, az Örs vezér terén öt éve mûködõ Árkád, a másik a tér túloldalán található Sugár. Egyes szakértõk szerint még a Westend is aggódhat kicsit. Az Arena Plaza felkeltette a külföldi intézményi befektetõk figyelmét is. A brit aAIM alap még átadás elõtt, a nyár végén közel 390 millió euróért megvásárolta a kereskedelmi komplexumot. Forrás: VG – Hírszerzõ

SZERETET KÖNYÖGTÁVOLSÁGIG

Karácsony van, és ezen tépelõdöm, mert ilyenkor néhány percig ezen szokás. Gondolok a világgal, lehetõ és lehetséges bajaival, próbálom mozgósítani a bennem szunnyadó Teréz anyát, aggódom a hajléktalanokért, magokat teszek ki a madaraknak. És közben már-már megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy mindez csak egy, legfennebb két napig tart, s utána ismét az lehetek, aki vagyok: ünneptelen, szürke elem a falban. Megnyugtat, hogy a világ sem gondol velem, egyedül vagyok, maximum könyöktávolságig számolhatok a szeretettel, de ami a körön kívül van, már idegen, legyõzendõ, hírekbe való különösség. Hiszen minél látványosabban erõlködünk, minél csicsásabb, drágább, lehengerlõbb ajándékot gyûjtünk be, annál kevésbé vesszük észre, mi van a könyökünkön túl. Papp Sándor Zsigmond – Népszabadság, december 24.

jó ha figyelünk

Sajnálattal kell ezt a jelzõt használnom, de a mára kialakult viszonyok között ez tény! Nincs jogotok ahhoz, hogy a (velejéig buta) jelzõ ellen felszólaljatok, hiszen a helyzetet a Ti demagóg politikai nézetetek, az úgynevezett „szocialista“ jelzõbe vetett feltétlen már-már fanatikus „hitetek“ idézte elõ! Számtalanszor beszélgettem a munkások más véleményen lévõ tagjával és megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyire apolitikusok a még mindig régi, (kádári) sztereotípiákban gondolkodtok. Nem vettétek – és még ma sem – észre, hogy a mézes mázos szoci ígéretek mögött csapdák tömkelege van, amelynek az a feladata, hogy egy réteg még nagyobb szeletet kihasítson a nemzeti tulajdonból, abból a tulajdonból, amelynek létrehozásában ti is részt vettetek! Mostanra olyan helyzet teremtõdött, amelyben a mindennapi életed, valamint a családod élete is közvetlen veszélybe került. Nem kell sok bizonyíték arra, hogy a román melósok fele annyi bérért fognak munkát vállalni, mint ti! Ebbe a csapdába ti mentetek bele! Azzal ijesztgettek titeket az erdélyi magyaroknak való állampolgárság megadáskor, hogy el fogják árasztani az országot a románok. És tudjátok ki mondta? Az a Gyurcsány, aki most a nyakatokra ereszti az olcsó román munkaerõt! Vagyis akire szavaztatok!! Gratulálok nektek ez kemény férfias proletár tett volt! Cs. Szabó Béla – ÚDK 21

Akkor adjuk meg az alaphangot. Nem hatnak meg Kozák Gyula krokodilkönnycseppjei, midõn siránkozik az SZDSZ régi dicsõségén, az egykor még liberális párt tizenkilencedik születésnapjára írt nyílt levelében. A levél, mint valami titkos szamizdat kering a hvg-rõl az indexre, az indexrõl hírszerzõre, aztán nyilván megjárja a média valamennyi állomását, mintha valami fontos dokumentum lenne. Holott csak egy alapító szentimentális, érzelgõs és nosztalgiával terhelt sorairól van szó, amelyek elsõ ránézésre tényleg az SZDSZ-rõl szólnak, második ránézésre pedig másról is: „Nem számítottunk arra, hogy 19 év múlva is 3 millió szegény ember él majd hazánkban. Nem számítottunk arra, hogy a nacionalizmus, az irredentizmus, a nemzeti szocializmus eszméi felélednek, s nem lesz erõnk és bátorságunk szembeszállni a szörnnyel.“ Végül is Kozák Gyula éppen olyan, mint az az SZDSZ, amely fölött aggodalmaskodó könnyeit hullajtja: nézi a köldökét, majd megvakarja, aztán megint nézi, de elõbbre nem jut, viszont jó nagy média visszhangot kap, rövidesen megjelenhet Azurák Csaba hátborzongatóan ostoba tévé fenomén színe elõtt, ahol bõvebben kifejtheti, mit is ért azon, hogy „Hagyjuk, hogy a bíróságok háborús bûnösöket rehabilitáljanak, hagyjuk, hogy neonácik garázdálkodjanak, hagyjuk, hogy eluralkodjon a korrupció, hagyjuk, hogy a rendõrség elbizonytalanodjon, hagyjuk, hogy a társadalomban a liberalizmus szitokszóvá váljék.“ Sorrendben itt nyilván

22

Wass Albertrõl, Magyar Gárdáról, Zuschlag and Co.-ról, illetve a rendõrség elmúlt egyévi utcai teljesítményérõl van szó. Ez a két idézet Kozák részérõl csak arra bizonyíték, hogy tudjuk, õ még azon az oldalon van, ahol, ha lebben egy árpád sávos zászló, csattan egy fekete bakancs, akkor kötelezõ Szálasiról beszélni, meg hû, meg há, atyavilág és lõjünk le minden fehér lovat, nehogy Horthy újra... Vagyis Kozák is abban a zsákutcában menetel, vakmerõen mindig elõre, ahol az SZDSZ is, s annyi esze sincs, hogy megforduljon, inkább csak elõre-elõre, mindig bele a falba, de õ sosem hibás, csak a fal. AZ ÁRULÁS ÉVE Kozák Gyula körözvényében azt próbálja megfejteni, hogy miért is lett az elsõ választásokon még oly sikeres liberális pártból, mára egy önmagát liberálisnak nevezõ gittegylet, melyre „ha Solt Ottilia élne, köpne (…), ha Szabó Miki élne, köpne (...).“ S „a nagytõke, a korrupció, a kivagyiság hogyan férkõzhetett be közénk, akik a társadalmi egyenlõség, a szociálliberalizmus mellett tettük le a voksunkat.“? Majd hozzáteszi: „Egykori önmagunkra emlékezhetünk, de a mai SZDSZ egy zsaroló kis csoport lett. Molnár Lajosok, Mihályi Péterek, Horváth Ágnesek, John Emesék, Kókák és társaik játéktere.(...) Olyan új erõcsoportok jelentek meg, amelyek idegenek az alapítók szellemiségétõl.“ Szóval, Kozák arra kíváncsi, hogy miért is jutott ide az SZDSZ, de mert csak a köldökével foglalatoskodik, vagy csak a falat

szidja, esetleg a nosztalgia teszi, a válasszal elmarad. Frappáns igazságokat mond, ám ezek csak okozatok, az okokat nem tárja fel, nem mutat rá. Ha a liberalizmust a szabadság, testvériség, egyenlõség ideológiájával azonosítjuk, akkor a számtalan lehetséges ok közül az 1994-es MSZP-SZDSZ házasság volt az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb hiba, melléfogás, ballépés, marhaság a párt részérõl. A nemzet és liberalizmus címû cikkemben írom: „Lényegét tekintve a demokrácia két jelentõs politikai erõ (jobb és bal) harca a hatalomért: uralkodni akarnak. Megítélésem szerint a liberalizmus nem törhet hatalomra, mert a liberalizmus eredendõen hatalomellenes. A szocialisták és a konzervatívok a hatalomgyakorlásban hajlamosak a despotizmusra. A liberalizmus a despotizmus ellen van: nem véletlen, hogy nincs a történelemben liberális diktátor.“ Vagyis a liberalizmus, vagy egy liberális párt inkább közelebb van a civil társadalomhoz, mint a pártpolitikához. Hát hogyan veszi ki magát, hogy hatalmi pozícióból megmondom, törvénybe foglalom, a Magyar Közlönyben közzéteszem, hogy szabadság van, testvériség van, meg egyenlõség. Parancsolom, hogy egyenlõek vagytok? Ez nem a liberalizmus terepe. A liberalizmus terepe ott van, ahol a hatalom és az állampolgár találkozik. A liberalizmus az állampolgárt – ha nem köztörvényes bûnözõ – védi, a hatalommal szemben. Mert egy állampolgárt a hatalom tönkre tehet, kifoszthat, megalázhat, életét ketté törheti, de ugyanezt egy állam-

jó ha figyelünk

polgár nem teheti meg a hatalommal. Nos, itt siklott ki megítélésem szerint az SZDSZ vonata. E kisiklás pedig felvet olyan izgalmas kérdéseket, mint, hogy ugyan milyen érzés lehetett Demszkynek (mint SZDSZ emblémának) parolázni Horn Gyulával, milyen érzés lehetett bájolognia Gál Zoltánnal, illetve milyen érzés ugyanabban a csónakban evezni, ahol VIP-evezõs Vörösmarti Mihály, a híres-hírhedt Lánchídi csata leverését irányító belügyér? Nem mellékes kérdések ezek, mert valójában azt kérdezik: mi volt a valódi oka annak, hogy az SZDSZ a liberalizmusból fakadó hatalomellenességét legyûrve elfogadja a felkínált pozíciót, s a hatalom részese legyen? De ez még nem az a pillanata, amikor Magyarországon a liberalizmus szitokszóvá vált. Az MSZP-SZDSZ frigy, csak a Demokratikus Ellenzéknek és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának intett be, s Demszky Gábor is búcsút intett annak a Demszky Gábornak. Hogy a pénz és a hatalom mennyire képes, mennyire tudja deformálni az egyébként normális emberek tudatát, arra jó évtized múlva lesz példa, amikor pár hónapos párttagsági múltjával és több százmillió forintjával Kóka János lényegében megveszi magának az SZDSZ elnöki tisztét, s a pártnak lassan megadja a kegyelemdöfést. Szitokszóvá a liberalizmus Kuncze Gábor elnöksége alatt vált. Kunczét nyilván egyfajta háttéralku emelte elnökké, hiszen tehetsége, tudása, de leginkább mûveltsége messze elmaradt Demszkyétõl. Kis Jánost, Tölgyessy Pétert nem is említem. Feltehetõen Kuncze Gábor az egyetlen SZDSZ tag, aki nem olvasta, vagy ha olvasta, akkor nem értette meg a liberális párt alapiratát, a liberális aranybullát, az Elvi Nyilatkozatot. Így aztán nem is okozott neki soha lelkiismeret furdalást, vagy kételyt, hogy olyasmit cselekedjen, vagy mondjon, ami ellenkezik az Elvi Nyilatkozatban leírtakkal. Az SZDSZ honlapján ma is olvasható Elvi Nyilatkozatból kiolvashatunk olyan gondolatokat, amelyek láttán az ember szeme kidülled, s azt kérdezi: ezt az SZDSZ akarta? Például: „Utódai vagyunk az európai és a magyar liberalizmusnak, amely korlátozni akarja az állam hatalmát a társadalommal szemben, meg akarja szüntetni az emberi személyiség kiszolgáltatottságát, meg kívánja valósítani a gazdasági élet önelvûségét.“ (vö. Kóka, Elender, Sulinet) „Harcolunk az egyén politikai jogaiért: a szabadságjogokért, amelyek megvédenek az önkénytõl; a vélemény- és szólásszabadságért; a politikai jogokért, amelyek biztosítják, hogy beleszólhassunk a döntésekbe, és ellenõrizhessük végrehajtásukat; a politikai szervezetek és pártok szabad alapításának jogáért, a többpártrendszert magában foglaló pluralizmusért.“ (vö. azzal, amit most látsz a tévében belpolitikai hírként) „Harcolunk az egyén szociális jogaiért: a gazjó ha figyelünk

dasági kiszolgáltatottság elleni védekezés jogáért: a szakszervezetek és egyéb érdekvédelmi szervezetek szabad alakításáért; az állampolgári jogon járó létminimumért ma és a jóléthez való jogért holnap.“ (vö. nyugdíjminimum 27.130 Ft, minimálbér 65.500 Ft, képviselõi alapfizetés 375.360 Ft) „Harcolunk a nemzeti szuverenitásért: az állami függetlenségért; a nemzetek közti demokratikus viszonyért, a katonai tömbök nélküli Európáért; a nemzeti szuverenitás olyan felfogásáért, amely magában foglalja a magyar nemzet más állampolgárságú tagjaival való cselekvõ szolidaritást is.“ (vö. kettõs állampolgárság) KUNCZE A ROMBOLÓ Kuncze mûveletlenségét a liberalizmushoz természetszerûen húzó média azzal palástolta, hogy a legmókásabb politikus képét próbálta rá erõltetni. Kuncze egyik legemlékezetesebb tréfája az volt, amikor Mártíriusznak nevezte Révész Máriusz Fideszes képviselõt, akit a rendõrök vertek véresre, midõn hazafelé tartott pártja tömegrendezvényérõl. Aki ezen a beszóláson hangosan felkacagott a parlamentben, az nagyjából egy kocsmai színten volt Kuncze Gáborral. Sokan nevettek. Kuncze korlátoltságát, a valódi liberalizmustól való fényévnyi távolságát, az emberség, mint érzés teljes hiányát jól jelzi ez a beszólás: nem az áldozat oldalára állt, hanem a hatalmat védte. Ilyet liberális politikus nem tehet meg. De Kuncze nem is volt liberális, legfeljebb szavakban és demagógiákban. Amit Kuncze örökül hagyott az csak nevében liberalizmus. Erre a liberalizmusra tényleg csak köpni lehet. Nem liberalizmus

az, amelyik a cinizmust emeli zászlóvá és mici sapkát húz a Szent Korona tiszteletére. Nem liberalizmus az, amelyik többre tartja 300 ezer homokos házassághoz való jogát, mint cirka öt millió magyar kettõs állampolgárságát. Nem liberalizmus az, amelyik adóengedményeket ad a multinacionális vállalatoknak, s az adók csökkentésérõl papolva adóterhek sokaságával terheli meg a magyar kisés középvállalkozókat. S nem liberalizmus az, amelyik nem hajlandó Trianonról, határon túli magyarságról beszélni. Az SZDSZ aprópénzre váltott a liberalizmust. Eladta, mert minden eladó, mert mindennek csak ára van. Az alapelveknek is. UTÓIRAT A magyar baloldali liberalizmus válságát jól jelzi, hogy Lengyel László kiosztotta ide jobbra az észt, hogy kéne egy jobbközép liberális párt, aztán beletette a maga tudását ebbe Hack Péter és Ungár Klára is. Ami annyit tesz, hogy néhányan balról rámozdultak erre a picike nemzeti liberális platformra. Jelzem és üzenem, nem érdemes. Ide onnét nincs út. Éles a határ. Olyan nincs, hogy tegnap még leköpöm a zászlót, holnap meg nemzeti liberális vagyok. Nincs átjárás. Az ÚDK Nemzeti Liberális Platformjának nincs szüksége Csintalan Sándorokra, Debreczeni Józsefekre, Tölgyessy Péterekre. A pénznél, a hatalomnál ugyanis fontosabb a tisztesség, a becsület, az önzetlenség, a mások tisztelete. Ha jól emlékszem valahol a múltban, egy Elvi Nyilatkozatban is írtak hasonlót azok, akik ma már vezetõ helyen vannak a szenilistán. Mohácsi-Gulyás István – www.udk.hu

Ti tehettek mindenrõl!!! Meg az Orbán!!! 23

Csáki István, a hírhedt ex-terrorelhárító kitálalt. A börtönben lévõ specialistáról kevesen tudják, hogy a ‘90-es évek elején a francia államfõ, Mitterand elnök testõre is volt Magyarországon, valamint õ is védte az Egyesült Államok akkori elnökét, George Busht. A terrorelhárítós szuperzsaru elismerte: a rendszerváltás elõtt parancsba kapta, hogy az ellenzéki Orbán Viktort minden rendszerellenes tüntetésen elverje és így megtörje. A kommandós azonban 1990-ben megölt egy vállalkozót és emiatt elõbb halálra, majd 20 év fegyházra ítélték. Csáki ceglédi gazdaemberek gyerekeként lett terrorelhárító az 1980-as években. A fiatal fiú kiemelt tehetségként kezdte pályáját. Tipikus rabja lett a munkájának. A speciális kiképzéseknek köszönhetõen pedig tökéletes katona lett, de egyvalamirõl mindenki elfeledkezett. Arról, hogy egy kiöregedett „gyilkoló-gép“ – mert csak erre oktatták a terrorelhárító osztag tagjait – miként fog majd beilleszkedni egyszer a civil életbe. Hát talán emiatt, talán más miatt, de 1990-ben bele keveredett egy fura üzleti ügybe, és egyetlen ütéssel megölt egy vállalkozót. Csáki a tette után nem sokkal feladta magát. 2001-ben szabadult, de újból börtönbe került. Exkluzív interjújának elején Csáki csak annyit kért, hogy mindenrõl kérdezzük és õ mindenrõl beszélni fog. - Kezdjük ezzel a bérgyilkossággal, vagy gyilkossággal, amiért halálra ítélték. Tulajdonképpen ott mi is történt? - Megütöttem azt a vállalkozót és õ belehalt, azonnal. Tudnom kellett volna, hogy nem üthetek. Belõlünk sajnos katonákat, egyfajta gyilkoló-gépeket képeztek a terror-elhárító osztagnál. Szóval, amikor hazajöttem, közölték a fiúk bent, hogy keres a BRFK. Tudtam azonnal, hogy mirõl van szó. Egybõl mentem a felettesemhez, leadtam a fegyverem, a jelvényem és elmondtam neki mit tettem. Sajnos én korábban Bodrácska Jánossal, a rendõrség fõgurujával és Horváth Balázzsal, az akkori belügyminiszterrel rosszban voltam. Beszóltam nekik egy kiképzésen. Meggyanúsítottak és folyamatosan azt akarták tõlem, hogy ismerjem be, hogy ez bérgyilkosság volt. Mondtam nekik, hogy ez nem az. Majd becsuktak a halálraítéltek cellájába. Ott éltem, amíg a katonai bíróság el nem ítélt. Piszok dolgok történtek. Kisfiam, Zsoltika ekkoriban volt másfél éves. Bodrácska úr közölte velem az egyik nap, hogy a fiam élet-halál között van, és ismerjek be mindent és mehetek a kórházba hoz24

zá. Mondták, hogy õk megmentik Zsoltikát. Hát ezt nem hittem el. Sajnos. Zsoltika tényleg rosszul lett. Bevitték a Heim Pálba, és lélegeztetõ gépre rakták, de a szerkezet az egyik éjszaka leállt. Fura, nem? Jöttek a rossz hírrel. Õrjöngtem, szétvertem a cellámat. De semmit sem tehettem. Kértem, hadd mehessek ki a kórházba. Eleget is tettek a kérésemnek. Ma sem felejtem el. Ott álltam a kórház alagsorában egy nyitott ajtónál. Ott volt egy pici kis emberke letakarva. Közölte az ügyész, aki kísért, hogy na, Csáki menjen oda a fiához, de ne feledje: utána beismerõ vallomást kell tennie. Hát én kész voltam. Még ekkor is, a gyászom napján, õket csak egyvalami érdekelte. Hát jól szétvertem az ügyészt, meg mindenkit, aki épp ott volt. - Mi történt ezután? - Eltemették a fiamat úgy, hogy gyorsan elõtte elhamvasztották. Senki sem engedélyezte ezt egyébként. Se a nejem, se én. A mai napig nem értem, miért kellett ezt tenniük. Sajnos nem mehettem ki a kisfiam temetésére sem és csak 2001-ben, a szabadulásomkor tudtam õt meglátogatni a temetõben. A feleségemet természetesen kirúgták az óvodából, õ tudja pedagógus volt. Négy évre rá, 1995-ben el is hagyott. Tõlem mindent elevettek, amit csak lehetett, mindent. - Említette, hogy sem a belügy vezetõjével, sem az akkori fõkapitánnyal nem volt jóban. Miért volt Ön bûnbak?

- Hát ez az egész egy jó apropó volt arra, hogy a terror-elhárítók közvetlenül a rendõrség irányítása alá kerüljenek. Addig ugyanis a rendõröknek semmi közük nem volt hozzánk. - Meséljen egy picit a gyilkosság elõtti idõkrõl. Úgy tudom, ön a legjobb volt és még az Egyesült Államok elnökét is védte Magyarországon. - Ez így van. Engem és három társamat választották ki az amerikaiak. De a francia államfõre, Francoise Mitterand-ra is én vigyáztam, amíg itt tartózkodott. Szóval tehetséges voltam, de nagy pofám volt. - Terror-elhárítóként tüntetésekre is járt a rendszerváltás elõtt? - Igen. Parancsba kaptuk a feladatokat. Nekem személyesen mindig Orbán Viktort kellett vernem. Akkoriban nem tudtam ki az, nem gondoltam volna, hogy késõbb Magyarország miniszterelnöke lesz. Amikor például a köztársaságot kihirdették, mi ott álltunk csõre töltött fegyverrel a Parlament elõtt. Talán errõl senki sem beszélt, de mi parancsba kaptuk, ha rendbontás lesz, azonnal tüzeljünk. A most is börtönben raboskodó ex-kommandós mára nagyon megváltozott: áttért a muszlim hitre és rendszeresen olvassa a Koránt. Csákinak, aki egykoron a legtehetségesebb speciálisan képzett rendõr volt, még hat éve van hátra a börtönben. Forrás: Stop.hu

jó ha figyelünk

Nemzetközi érdekszférák hálójában vergõdik Magyarország Lassan visszasírjuk az egykori török megszállás alatt tartott, háromfelé szétszakított történelmi Magyarország megszépült emlékezetét. Nemcsak azért, mert a török fennhatóság idején Buda, Pécs és Kecskemét -más idegen fennhatóság alatt tartott városokkal együtt-, az adóelvonások ellenére is virágzó fejlõdésnek indultak, hanem azért is, mert az ország egyharmada – közigazgatási, kulturális és szellemi értelemben –, legalább magyar kézben maradt. Ez most messze nincs így! Az országot egyrészt legalább ötféle globális érdekszféra nyomorítja és szorongatja, kiseprûzve innen a gazdasági fejlõdés és a szellemi önmegtartás fikarcnyi lehetõségeit is. (A kormányprogram része lett, hogyan kell innen eltakarodni!) Másrészt, most nincs nemzeti érdekeket védõ, harcos és bátor magyar elitünk, csak megalkuvó kollaboráns. Szolgalelkû, vezetõ politikusaink révén a legyengített és kivéreztetett, gyarmati sorba süllyedt ország, ismét kelet és nyugat „véres” gazdasági és politikai ütközeteinek hadszínterévé változott. Az álnacionalista nemzeti romantikát feladni készülõ Orbán, most éppen Tom Lantos lábai elé borul Washingtonban, hogy stratégiailag új, Amerika és Izrael barát nyugati kurzust készítsen elõ, az SZDSZ hathatós háttértámogatásával. Már nem számít az egykori Gripen vadászgépek vásárlása miatti, tengerentúli fegyver-lobbi haragja sem! Magyarország egyre nagyobb részt vállal az afganisztáni és iraki véres katonai kalandokban (Utalhatunk itt Lázár János és Szekeres Imre magyar katonák életét felajánló egybehangzó nyilatkozataira!), sõt hazánk akár elsõrangú partner lehet az amerikai rakétavédelmi rendszer telepítésében is! Ráadásul Orbán ezzel az úttal tovább erõsíti meglévõ izraeli kapcsolatait. Amikor ünnepélyesen elhatárolódik majd a hazai anti-

kommunista radikálisoktól -közöttük a Jobbiktól és a Magyar Gárdától-, akkor véglegesen lesöpöri magáról a nacionalista, antiszemita vádakat. A hatalom ismételt megszerzéséért, vissza kell térnie megint az euroatlantista csapásra. Jöhetnek majd megint bátran (még bátrabban!), az amerikai katonák és Simon Peresz nyomdokán az izraeli befektetõk! Az ellenzék nyugati irányultságú vezérével szemben a jelenlegi magyar kormányfõ inkább a kínai és orosz gazdasági kapcsolatokat preferálja. (Annak ellenére, hogy most a bebukott harmadik /damaszkuszi/ úton poroszkál alázatosan Londonban!) Az oroszok birodalmi álmai és a kínaiak világhatalmi törekvései szemmel láthatóan egyre jobban tetszenek a demokráciát sajátságosan értelmezõ Gyurcsány Ferencnek. Ebbõl a „páratlan pá-

Az ember minden esetben elképed, amikor olyan hírt hall, aminek semmi köze a valósághoz. A jelenlegi „reform” kormányhoz nyilván igen közel álló Aon Consulting nevû szervezet, most azt állítja felmérésében, hogy igen bõkezû a magyar nyugdíjasokkal a hazai nyugdíjrendszer. Az európai tagországokat átfogó tanulmány szerint, az állami nyugdíjrendszerek ráadásul nem számolnak eléggé az általános elöregedés demográfiai folyamataival. (Az átlagos európai nyugdíjkorhatár Európában 61 évre emelkedett!) A tanulmány szerint a magyar nyugdíjak nem a jelenlegi nyugat-európai szinthez képest magasak, hanem a hazai aktív népesség jövedelemtermelõ képességéhez mérten eltúlzottak. A szerzõk szerint a nyugdíj értékét csak úgy lehet megtartani, ha emelik a nyugdíjkorhatárt, a járulékok befizetését és/vagy az adókat. jó ha figyelünk

ros” által vívott kegyetlen küzdelembõl kerekedik ki aztán az a sajátságosan magyar katyvasz, ahol egy idõben gyûrûzik be hozzánk az amerikai terrorizmus elleni harc, a hitelválság és olajár-robbanás. Az izraeli In-Kal, az óriáspláza és a kibucrendszer. Az orosz Kék Áramlat, a maffia és a KGB. A kínai olcsó tömegáru, a szerv és emberkereskedelem. Az uniós szeméthegyek és élelmiszer hulladékok, valamint a globális világcsõd összes mérgezõ tünete. Magyarország ebbõl az internacionalista vetélkedésbõl csak a kártékony selejtet kapja! Nem véletlenül, hiszen itt a nemzeti érdekek hatékony képviselete egyenlõ a nullával. A magyar politikusok nem mernek nemzeti érdekvédõ politikát folytatni, inkább Moszkvában konferenciáznak az amerikai, majd New Yorkban az orosz terjeszkedésrõl, esetleg rózsaszín ridiküljüket mutogatják a háborús frontokon, jó fejpénzért. A magyar vezetõk egyetlen bûnözõ nagyhatalmat vagy korrupt világszervezetet sem kritizálnak soha! A magyarok a helyezkedés, a megalkuvás, az önfeladás, és a seggnyalás bárdolatlan mûvészei. Nem csoda tehát, ha az amerikai nagyképûség, az izraeli gátlástalanság, az uniós pofátlanság, az orosz maffiamódszerek, és a kínai gagyi-kereskedelem tág teret kap minálunk. Sokáig arra gondolhattunk, hogy azért ez a nagy kocsmai lökdösõdés mifelénk, mert globális útkeresztezõdésben fekszünk, valami fontos szárazföldi vagy vízi út kellõs közepén. De, nem! Egyre inkább úgy tûnik, hogy magát az itt élõ nép civilizációját akarjak megsemmisíteni. Beszántani és felsózni, akár az egykori Karthágót. Útban van ez a fafejû, õsi népség mindenkinek. Legfõképpen saját provinciális vezetõinek! Molnár Tamás – ÚDK

Eddig a hír, amely azonban sok mindenrõl nem vesz tudomást. Elsõsorban arról, hogy Magyarországon – mint minden mást -, a nyugdíjakat is ellopták, igaz nem most, hanem a kommunizmus alatt! A nyugdíjbiztosítás rendszerét pedig a Horn kormány alatt úgy privatizálták, ahogy most az egészségbiztosítást akarják. Akkor kötzelezõvé tették a pályakezdõknek a magánnyugdíjpénztárat, most pedig az egészségbiztosításban a kisebbségi tulajdonosnak adnák a menedzsment jogokat. A nyugdíjasok nálunk elsõsorban a politikai manipuláció játékszerei! Egy-egy jól idõzített csekélyke nyugdíjemeléssel még ma is választást lehet nyerni az elöregedõ lakosság köreiben! Emellett az elöregedés és elhalálozás társadalmi mutatói is drámaiak! Egyre kevesebb >> 25

– most megtudhatjuk – Minden parlamenti képviselõ tiszteletdíja és költségtérítése elérhetõ csütörtöktõl az Országgyûlés honlapján. Az adatokból kiderül, hogy mennyi pénzt utalt az Országgyûlés szeptemberben az adott politikus számlájára. Az MTI úgy tudja, mostantól minden hónapban felkerülnek az internetre az aktuális adatok. A parlamenti képviselõk többségének, nagyjából a kétharmadának egy bizottsági tagsága van, és kap költségtérítést is, annak függvényében, hol található a választókerülete és hol lakik. Egy ilyen áltagos havi bruttó fizetés 375.360 forint. Ez a 220.800 forintos képviselõi alapdíjból és az egy biztonsági tagságért járó 154.560 forintos pótlékból áll össze. Az Országgyûlés internetes oldaláról kiderül, hogy például Ágh Péter fideszes képviselõ, aki szombathelyi, a fenti összeg mellett a távolság miatt kap 320.160 forint költségtérítési általányt és 110.400 forint szállás költségtérítést is. Alexa György szocialista képviselõnek, aki viszont Budapesten, a XVII. kerületben szerzett mandátumot, szállásköltséget nem utal az Országgyûlés, de õ is kap 154.560 forint költségtérítést. Az Országgyûlés a költségtérítési általány címén lényegében utazási költségeket ért, legalábbis a Budapesttõl való távolság alapján határozzák meg ennek az összegnek a nagyságát. Budapest területén 154.560 forint, 50 kilométeren belül 187.680, 50 és 100 között 220.800, 100 és 150 között 253.920, 150 és 200 között 287.040, 200 és 250 között 320.160, 250 kilométeren túl pedig 353.280 forint jár a képviselõknek. A 110.400 forintos szállásköltséget minden olyan képviselõ megkapja, aki nem Budapesten lakik, vagy nem abban a választókerületben, amelyben mandátumot szerzett. Az Országgyûlés elnöke és alelnökei kiemelt díjazást kapnak. Szili Katalin házelnök – a parlamenti honlap szerint – szeptemberben 1.435.200 forintos bruttó fizetést kapott, és 287.040 forint költségté>> születés mellett -egy elfogyatkozó nemzet tagjaiként-, meredeken emelkednek az idõ elõtti elhalálozások számarányai. Egyre több férfi hal meg jóval a nyugdíjkorhatár elõtt, akiknek jogos járandóságát szintén lenyeli az állam! A nyugdíjasok további munkavállalása sem megoldott, egyrészt a plusz terheket jelentõ adóztatás problémái, másrészt az egyre nagyobb számban utcára kerülõ fiatal, pályakezdõ munkavállalók miatt. Egy összeomló, szociálisan érzéketlen gazdasági rendszerben egyre nagyobb generációs feszültséget indukál a sokszor lenézett nyugdíjasok foglalkoztatása. Nem csoda, ha a szociális ellátástalanság, a romló kórházi ellátás, a munkanélküliség, az élelmiszerárak drasztikus emelkedése miatt korán meghalnak a – liberális felfogás szerint – haszontalan /!/ nyugdíjasok. Sokan magányosan, a családtól ás a többségi társadalomtól teljesen elhagyatottan tengetik magányos, beteges és kiszolgáltatott életüket, havi 40-50 ezer forintból. A drasztikus áremelések miatt sokan már csirkelábat sem tudnak venni, ezért néhány szál fonynyadt zöldséggel táplálják magukat! A XXI. századi Magyarországon egyre több az éhezés és a fagyhalál! Egy ország, amely nem gondoskodik gyermekeirõl és idõs korú lakosságáról, az megérdemli sorsát. Ne hagyjuk magunkat! ÚDK A NYUGDÍJRENDSZERRÕL: – Egyéni nyugdíjszámla kell. Mindenki tudja az élete során, hogy nem az állambácsitól kapja a nyugdíjat, hanem a saját államilag kötelezõ megtakarításából! Az államnak csak a minimálnyugdíjat kell garantálnia. 26

rítést. Utóbbit azért, mert a választókörzete Pécsett van. Áder Jánosnak, a parlament fideszes alelnökének bruttó 618.240 forintot tiszteletdíjat utalt az Országgyûlés. Õ is kap 287.040 forint költségtérítést, mivel választókerülete, Csorna több mint 200 kilométerre van Budapesttõl és szálláspénzre is jogosult, mivel ott nincs lakása. A parlamenti képviselõk közül a legtöbb fizetést Eörsi Mátyás kapta a szeptemberre vonatkozó adatok szerint: a politikus az SZDSZ frakcióvezetõje, amellett, hogy az Országgyûlés Európai ügyek bizottságának elnöke is. A parlament honlapja szerint 794.880 forint tiszteletdíjat kapott és a Budapest területére járó 154.560 forint költségtérítést. Varga Mihály is hasonló nagyságrendû fizetést vihetett haza szeptemberben: az Országgyûlés adatai alapján 750.720 forintot. Az ellenzéki politikus a Fidesz frakcióvezetõ-helyettese és a parlament költségvetési bizottságának elnöke. Mivel az õ választókerülete Karcag, szintén kapott 287.040 forint költségtérítést és szállásra 110.400 forintot. A parlament honlapja szerint a bizottsági elnöki posztért – a képviselõi alapdíjon felül – 397.440 forint, az alelnökiért 154.560, a tagságért 154.560, egy második testületi tagságért pedig 55.200 forint jár. Három kiemelt bizottságban azonban, a költségvetésiben, az európai ügyiben és az alkotmányügyi testületben ennél magasabb a díjazás. Plusz pénzt kapnak a képviselõk a frakcióvezetésért is. Vannak az Országgyûlésben olyan képviselõk, akik csak a 220.800 forintos képviselõi alapdíjat kapják. Ennek az az oka, hogy vagy kormányzati tisztségviselõk, akik emellett más funkciót nem töltenek be a Házban, vagy azért, mert nem nincs bizottsági tagságuk, illetve egyéb országgyûlési, képviselõ-csoporti funkciójuk. Ilyen például Kuncze Gábor, az SZDSZ volt elnöke, Orbán Viktor Fidesz-elnök, Magyar Bálint volt SZDSZ-es oktatási miniszter és Horn Gyula korábbi szocialista miniszterelnök. Forrás: MTI – STOP

– 8 éve már, hogy a pályakezdõk csak a magán nyugdíjpénztáraknak fizethetik a járulékaikat. Nem csak ezt a felháborító államellenes nyugdíj-rendelkezést kell felszámolni, hanem államosítani kell a nyugdíjpénztárakat! Miért a külföldi pénzügyi befeketetõknek kell forgatani a magyar dolgozók nyugdíjvagyonát? Persze a legszigorúbb szabály kell arra, hogy az állam nem lophassa meg a nyugdíjasokat, ahogy az megtette a kommunizmus alatt. – A gyermekek személyi jövedelemadójának egy része kerüljön a szülõ nyugdíjszámlájára. Ez erõsíti a családi összetartozást és a legális munkára is ösztönöz. – Akik idõ elõtt elhaláloznak, azoknak a nyugdíjalapját ésszerû határig a családtagok számára kell özvegyi nyugdíj kiegészítéseként vagy a gyermekek és unokák nyugdíjszámlájára tovább folyósítani! – Az egyéni nyugdíjszámla fedezetébõl lehessen kórházi ápolást vagy temetkezést elõre megfinanszírozni! KISEBBSÉGI VÉLEMÉNYEK: 1. Nem kell államosítani a magán nyugdíjpénztárakat. 2. Az egyéni nyugdíjszámlán összegyûlt összeg legyen örökölhetõ. 3. Az államnak a minimál nyugdíjat sem kell garantálnia a magán nyugdíjszámla ‘kifutása’ idején Forrás: www.udk.hu

jó ha figyelünk

– avagy Ilyen az, amikor a hatalom segget csinál a szájából – Még azok számára is, akik nem olvasták Debreczeni Józsefnek a mûminiszterelnökrõl szóló, már-már eposzi magasságokat súroló könyvét, rögtön szembeötlik a nagy magyar valóság kétségbevonhatatlan megnyilvánulásaként az az arrogáns pofátlanság, amit ez a harácsoló államhatalom, újabban sportot ûzve mûvel ezzel a szerencsétlen sorsú masszával, amit manapság még úgy nevezünk – Horn Gyula kedvenc szavajárásával–, hogy „magyar” lakosság. Ennek az ocsmány hatalmi játszadozásnak egyik legutóbbi eklatáns példája a szocialista oldalon minden bizonnyal az Orbánt gyalázó, „hazugság-gyáros” boldog békeidõk után nosztalgikus érzéseket ébresztõ szösszenet, az a bizonyos ominózus 23 millió román munkavállalózás. No, eftársak! Akkó most mán innentõl kezdve lehet! Innentõl kezdve gyühetnek! Elvégre Unijó van, az Úristenit neki! Tudják, kicsikét olyan ez, mint a L’Oreal kozmetikai reklámjainak végén felhangzó rigmus: „Mert megérdemled!” Bizony, kedves barátaim! Ezt érdemeljük mi. Nekünk, itt a gyarmatbirodalom fél-perifériáján, az Abszurdisztán nevû, következmények nélküli provincián nem jutott más osztályrészül, mint a szájából központi (terv)utasításra segget csináló, magát ugyanakkor mosdatlan pofával elitnek nevezõ szolgalelkületû marionett-bábuk szégyenteljes gyülekezete, akik, ha megrántják valamelyik zsinórt, a pavlovi reflexet megszégyenítõ reakcióidõket produkálva, szinte elõre kitalálják kenyéradó gazdáiknak még a gondolatát is. Csodálkozom is rajta, hogyhogy nem kerültek még be a Guiness Book of Recordsba, mert a feltétel nélküli seggnyalás kategóriájában – akár az idõegységre jutó nyelvcsapások számát, akár a mûvelet gyakoriságát tekintjük – bizonnyal új világrekordot állított fel a mi kis szervilis házi zsarnokunk és baráti köre. Tökéletesen tudatában vannak annak, hogy mindent – s akár annak ellenkezõjét is – megtehetnek. Igaz, a mûminiszterelnök pofátlan kitárulkozásainak végül meg lett az eredménye – nem mintha ez különösebben aggasztaná õtet, elvégre régen eldöntötték már elõre az õ sorsát, csak nem látunk be a kulisszák mögé –, a népszerûségi listákon immáron az egykori ún. „köteles projekt” célszemélye, Kövér László szintjére sikerült leküzdenie magát, mostanság ott sertepertél valahol a listák legalján. Ez mindenesetre jelzésértékkel bír. Ugyanis a külsõ szemlélõ számára – legalábbis kétszáz kilométerre a Gerbeaud jó ha figyelünk

Cukrászda kirakatától, ahonnan azért némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra – úgy tûnt, hogy Francisco eleddig a repkény, Lucian Blaga által lejegyzett filozófiáját tudta magáénak, mely röviden így szól: „Csakis kúszva juthatsz magasra!” Viszont az is igaz, hogy média vezérelte kis hazánkban pillanatok alatt ki lehet esni a pixisbõl. Legalábbis látszólag! Az intrikák, hazudozások, központilag megtervezett, irányított és levezényelt ocsmányságok világában ismerik a stratégiai visszavonulás, sõt, a visszavonás metodikáját is. Túlontúl sok mocsok és szenny tapadt a nagyember nevéhez? Sebaj, darab idõre kivonjuk õtet a napi taposómalomból, odahagyatjuk vele a butapesti politikai aréna darálóját, kimenekítjük a fõ hallja kendet, leküggyük vidékre falunapot tartani. (A nyilvánosság elõl ma már persze nincs menekvés, az ellenoldal kamerái is ugyanúgy ott vannak, ahogy az ölebmédia tudósítói.) A szocializáció persze ezúttal sem tagadható le, kikönyököl a Kádár-rendszer, no meg az állampárti múlt. A kiválasztott falvakban csak és kizárólag kiválasztott emberek tartózkodhatnak egy légtérben a nagyemberrel. A dologban az a legtragikomikusabb, hogy õk, mármint a kiválasztottak, ugyanúgy, ahogyan a többiek, azaz a kint rekedt, nem tetszésüknek hangot adó, és zeneszóval elfojtani igyekezett csõcselékbe tömörült fasiszta csürhe, nos õk is ugyanúgy megszüntetésre ítéltettek az 1%-os törpeminoritás által, hiszen tudjuk jól, a kozmopolitáknak herótjuk van a vidéki embertõl, a falusi létezést pedig egyenesen szükségtelenül károsnak tartják, semmi szükség a falura. Mindeközben a Hórihorgas Ripacs, aki akár ebben a minutumban egész nyugodtan átülhetne a SZADESZ elnöki székébe, lévén neoliberálisabb a született neoliberálisnál, mint már annyiszor, a tõle megszokott

42-fogas amerikai fogpasztamosolytól övezett rezzenéstelen pókerarccal hazudik bele Vidék-Magyarország pofájába. Pedig talán célszerûbb lenne nagyobb tiszteletet és megértést tanúsítani a vidéki ember iránt, mert ha Narancsország kasszakulcsai ugyan még mindig a szegfûmintás utódpárt fõ hallja kendjének zsebeiben is lapulnak, a türelem most mán végképp a végéhez ért. Itt lenn most mán az ideje, hogy a markukat tartó pénzéhes slepp tagjain kívül, most mán a népnek is hullajtsanak valamicskét azokból a sokat emlegetett unijós pénzekbõl. Miközben a mûminiszterelnök fût-fát ígérve, az „ungarische tscikhós” puszta-programon, valamint a pálinkázással egybekötött vidéki PR-pofaviziteken múlatja az idõt, aközben a magyar mezõgazdaság erõteljesen döglõdik. Gond egy szál se! Francisco mindent megígér. Lesz itt lósport, lesz itt pájinka, lesz itt minden! Nincs igaza? Már miért ne ígérne? Teheti! Hiszen, hol lesz õ már akkor, amikor az éppen aktuális Debreczeni-féle bestsellerbõl ismételten, már nem tudom én hányadszor megtudhassuk, hogy igen, Francisco gyakorlatilag sportot ûzött abból, hogyan csináljon segget a szájából, akkor is lódított egy nagyot, mikor lelépett – ahogyan azt mifelénk mondani szokás – mint qrva a sezlonyról. Persze ez csak akkor lesz beszédtéma a nem túl távoli jövõben, ha az akkori média nem olyan hírekkel lesz tele, melyek arról tudósítanak bennünket, hogy nem tudunk úrrá lenni a nagy számban hazánkba özönlõ román munkaerõ okozta problémákon. És hogy mi lesz Francisco sorsa? Ki tudja? Még az is lehet –tudják, ahogyan az szocialista körökben szokás, érdemei elismerése mellett – õt is kinevezik nagynevû elõdje mellé utazó nagykövetnek. Párban járnának, õk ketten lennének a szakértelem megtestesítõi. A Kárpátok Cicerója, a bülbülszavú egykori titokszolga, aki ugyan betartotta az ígéretét, ha szakszerûtlenül és hozzá nem értõ módon is, de mégis csak megemelte a béreket, bele is rokkantunk, s vele együtt kézen fogva a belõle, alóla kinõtt Hórihorgas Ripacs, a muskátli-herélõ szakról nagy ívû karriert befutó egykori KISZ-funkci, aki káros és kóros hazudozásaival gyakorlatilag pillanatok alatt eljátszotta ennek az országnak a renoméját. Szép pár lennének õk így ketten. El is indulhatnának, minél hamarább, kéz a kézben, együtt oda, ahova valók, a történelem szemétdombjára Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

27

Az ország válságban van. A kormány pedig még mindig a helyén. Egy miniszterelnök elhazudta a választást, majd ígéreteit megszegve kíméletlen és átgondolatlan reformokba kezdett, melyek végleg zárójelbe tehetik az Alkotmány preambulumában még célként megfogalmazott szociális piacgazdaságot. Eközben ezrek, néha tízezrek vonulnak utcára, s némelyek közülük vakon, megverve, megalázva térnek haza. A rendõrség tömegbe lövet, jogtalanul lezárhatja a Kossuth teret, s a bíróságok képtelenek idõben jogorvoslatot nyújtani a rendõrségi túlkapásokkal szemben. Az igazságügy-miniszter és a kormánypárti többség a gyülekezési jog antidemokratikus korlátozását követeli. Az utcákon az autonóm jobboldali csoportok a polgári engedetlenség passzív és a kváziforradalom aktív módján lépnek fel az illegitimmé vált hatalomm al szemben, a parlamenti ellenzék viszont az alkotmányos kereteken bévül maradva is csak egyéves huzavona után tud népszavazást kezdeményezni. Sólyom László egy ilyen ország államfõjeként áll ki, s nyilatkozik morális válságról, biztosítva egyidejûleg mindenkit arról, hogy az Alkotmány kiváló, csak a nép és a vezetõk nem érettek még meg hozzá. Sólyom László gondolata, miszerint az Alkotmánnyal semmi baj sincs, a jobboldali értelmiségbe is beivódott. Tegyük fel azonban annak kérdését, hogy lehet-e jó egy olyan Alkotmány, amely védõje szerint sem képes érvényesülni a mindennapok világában? Mint ismeretes, a jog mint szabályhalmaz nem konkrét valóság, hanem egy normatív szféra része, amelynek létállapota, amint azt Hans Kelsen osztrák jogfilozófus is megállapította, nem az érvényesülés, hanem az érvényesség. Egy jogszabály, ha érvényes, létezik, függetlenül attól, hogy bárki alkalmazza-e. A jog ugyanis ezen normativista felfogás szerint elválik a tények világától. Vannak a tények, az élet, s van a jog. A jog célja ugyan, hogy ezt az életet szervezze, alakítsa, tehát a tényeket formálja, de a jog léte nem függ a tények milyenségétõl. Magyarán az Alkotmány gyülekezési szabadságra utaló sorai akkor is érvényesek, ha esetleg a rendõrök éppen tüntetõk szemét lövik ki gumilövedékkel, elvégre is az érvényességnek nem feltétele az érvényesülés is. Igen ám, de mi értelme van egy ilyen jognak? És egyáltalán, jognak ismerhetjük-e azt el, amely a Magyar Közlönyön kívül sehol másutt nem jelenik meg, sehol sem hat a társadalomban? Ha Sólyom László szerint Alkotmányunk pusztán azért szép, mert érvényesen ír elõ bizonyos, valóban jogállami rendelkezéseket, de ezek érvényesülésének elmaradását nem hajlandó az Alkotmány hibájaként észlelni, nos, akkor az államfõ igen28

Lehet, hogy ez lesz Magyarország új alkotmánya? Az Európai Unió központilag vezérelt, nemzetek felett átívelõ direktíva gyûjteménye? nel válaszolja meg a kérdést. Az, hogy jogelméletileg egy meghaladott nézetet képvisel e véleményével, akadémiai probléma, de mihelyt államfõként vallja mindezt, már veszélyessé, mert valóságidegenné válhat a gondolat. Van egy államfõnk tehát, aki megelégedetten veszi tudomásul, hogy az Alkotmány érvényes betûi igen tetszetõsek, s közben durcásan a nép szemébe vágja, hogy miért nem igazítják életüket e halott betûkhöz. De hogyan? Miként lehetne alkotmányosan megoldani a jelenlegi válságot, mit mondanak errõl a szép Alkotmány szép paragrafusai? Hogyan váltható le a kormány, ha elveszti legitimitását, mit tehet a köztársaság elnöke, mit a nép, és miként illik alkotmányos módon megvakulni egy tüntetés végére? Sólyom László maga sem tudja ezen kérdésekre a választ, mert a problémák elõl a moralitás világába, azaz a jogon kívüliségbe menekül. Alkotmányunk ugyanis alkalmatlan a jelenlegi válság megoldására. Sem a baloldalt zavaró jelenségekre (autonóm jobboldali csoportok performanszai, szélsõjobboldali jelképek és jelszavak megjelenése az utcákon, stb.), sem a jobboldalt aggasztó, s jelentõségükben sokkal súlyosabb gondokra nem ad választ. Általános kinyilatkoztatásai, a jogok egyszerû deklarálásai a semmiben porladnak szét, homályos megfogalmazásai érvek és ellenérvek egyidejû igazolására szolgálnak csak, és hiányos tartalma mindennel foglalkozik, csupán a kivételes

helyzetekkel nem. A jog pedig igazából ekkor jut szerephez. Mindaddig, míg a normák érvényesülnek, azaz normális világ van, a jog szerepe, értelme tényleg láthatatlan. A normalitás megbomlásakor vetül fény a jog õsi okára, rendszerezõ és igazságteremtõ funkciójára, ilyenkor bizonyul egy jogrendszer alkalmasnak vagy alkalmatlannak célját betölteni. Ha a magyar valóságot abnormálisnak ítéljük, s ebben talán – ugyan más érvekkel, de – a Népszava olvasói ugyanúgy egyetértenének, mint a kuruc.infó szerkesztõi, akkor a Sólyom László által szeretõ féltéssel óvott jogrendszerünk, s az azt elsõdlegesen meghatározó Alkotmány igenis alkalmatlan dísznek bizonyul. Mert nincs válasza arra, hogy miként normalizálódhatna jelenlegi közéletünk, s Sólyom László is csak jelképesen széttárja a kezét, midõn morálra hivatkozgat, holott egy állam normális mûködésének biztosítására nem a morál, hanem a jog hivatott elsõdlegesen. A morál ugyanis csak belülrõl kötelez, s így individuális, a jog viszont másokkal szemben is érvényesül. Ha jogunk olyan szép és jó lenne, ahogy azt Sólyom László hirdeti, képes lenne önmagának érvényt szerezni. De nem tud. Mert nincsenek meg hozzá az eszközei, s eleve hiányos maga a tartalma is. Mi a teendõ ilyenkor? Carl Schmitthez, a kivételes állapot jelenségének kutatójához kell visszanyúlnunk, s tán sok mindenre választ kaphatunk mûveibõl. Õ írja, hogy nincs olyan norma, amely a káoszra alkalmazható lenne. Ahhoz, hogy értelmet nyerjen a jogrend, elõbb a rendet kell helyreállítani. Normális állapotot kell teremteni, és az a szuverén, aki megállapítja, valóban normális állapot uralkodik-e. Aki ezt kimondja, a szuverenitás alanya, és aki a szuverenitás alanya, az döntésmonopóliummal rendelkezik, s döntése ugyanúgy jognak tekintendõ, mint maga a norma. Nem lehet nem felismerni az államfõben eme szuverenitás birtokosát. Sólyom Lászlónak nem moralitásról kell beszélnie, mert erre minden járókelõ képes, nem egy rossz, mert hatékonytalan Alkotmányt kéne holmi presztízs szempontokból védenie, hanem vállalnia kellene a jog lényegét, a döntést. Bárhogy dönthet. Sem a jobboldal, sem a baloldal vágyai nem korlátozzák ebben, de csak a szuverén döntésével térhet vissza a rend, s csak a rend keretein belül bír értelemmel bármely jogszabály. Alkotmányunk maga ugyan nem, de hézagai lehetõséget is adnának egy határozottabb államfõi fellépésnek. Hogy egy hézagos Alkotmány valóban jó-e, s hogy hézagait érdemes-e kihasználni, már az államfõnek kell tudnia. Forrás: Techet Péter

jó ha figyelünk

– avagy A Böszme párt tesze-toszáskodása – Ha ma valaki röviden, frappánsan egy mondatban szeretné összefoglalóját adni a kormánykoalíció ténykedésének – és itt szándékosan nem használom a „kormányzás” kifejezést, hiszen olyasmirõl kis hazánkban nem beszélhetünk, lévén, hogy nem létezik – szóval, ha érzékeltetni szeretnénk a ma zajló folyamatokat, legnagyobb valószínûséggel a már unalomig ismételt, már-már közhelyszámba menõ „a farok csóválja a kutyát” szófordulattal élnénk. A mára mindösszesen 1%-os – vagyis a hibahatáron belüli értékre – zsugorodott szemkilövetõ törpepárt úgy hatol át nagyobb koalíciós társán, mint forró kés a vajon. Buborognak itt-ott még egy sort a vidéki parasztok közül szalasztott falusi bugrisok a szegfûmintás utódpárt soraiban, de aztán elül a hangzavar, s ha élesben mennek a dolgok, beindul a kormánypárti szavazógépezet. Valahol a parlamentarizmus, de legalábbis a kormánypártiság megerõszakolása, amikor a kabinetet kiállító párt egyik prominens képviselõje hangoztatja, ha kell, polgári engedetlenségig viszi a dolgokat! Mondjuk ez azé’ gáz! Mert ha teszem azt, egy ellenzéki képviselõ áll ki a média elé, azt még megérti az ember, de amikor egy koalíciós képviselõ búsul neki a végletekig és megy neki a saját kormányának, hogy most mán aztán elég legyen, vagy különben…, no hát akkor valamennyi józanul gondolkodó ember érzi, hogy itt nagyon nagy baj van. Az igazi baj azonban mégsem ez. Az igazi baj az, hogy a józanul gondolkodó emberek mellett most már a legjobban megvezetett, becsapott, átvert és megalázott választópolgároknak, azaz a kormánykoalícióra szavazóknak is észre kellene venniük, hogy kontárok kezére játszották az országot, s ami még rosszabb, amikor tehettek volna az ellen, hogy a rontás tovább folytatódjék, õk akkor sem tettek semmit. A nemzeti oldal radikálisai szerint a népszavazás annyi, mint a német szóban a nix. Valószínûleg igazuk van. De mivel – ez most már napnál is világosabb, akaratunk ellenére – bekényszeríttettek minket egy olyan úri klubba, ahol az interperszonális kommunikáció közepette bizony nem szokás a padlóra köpni, a dolog nagyon úgy néz ki, hogy elõször valamilyen a jog talaján álló, erõszakmentes megoldáshoz kell folyamodnunk. Ez lenne a népszavazás. Hiszen ha ezt is annulálja a jelenleg regnáló kormányzat, akkor legalább hivatkozási alapunk lesz arra, hogy most már aztán tényleg kimerítettünk minden olyan jogi eszközt, amely igénybe vehetõ. Ráadásul ne feledkezzünk meg arról, hogy itt jó ha figyelünk

egy olyan hatalom ellen próbálunk jogi eszközökkel fellépni, mely magát önkényesen a jog fölé helyezte. Legalább magunknak ne hazudjunk, legalább magunkkal legyünk õszinték! Lehet jogi eszközökkel küzdenünk egy olyan hatalom ellen, mely magát önkényesen a jog fölé helyezte? Lehet, csak nem érdemes. – vágná rá azonnal a tapasztalatlan kívülálló. A pénzcsapokat azonban külhonban nyitogatják és csukogatják. Úgy tûnik Mammon világában mindennél fontosabb a kifelé való megfelelés, ezért a jelenlegi politikum hatalmi váltásra készülõdõ felének mindennél fontosabb, hogy végigmenjen ezen a megkezdett úton, vagyis a népszavazás útján. Pontosan azért, hogy a lehetõ legjobban elfogadtassák magukat, hiszen lám, õk mindent megtettek, a gonosz kormány az, amelyik fittyet, mit fittyet, fityfirittyet hány a nép akaratára. És akkor még mi vagyunk a gonoszak? OV a mini diktátor?! Ugyan kérem! Pedig a látszatra nagyon kell adni ám! Még a demokráciában is. Mert mi is a demokrácia? A többség uralma a kisebbség felett. Tényleg? Magyarországon ma demokrácia van? Ugyan kérem! Mán hogy lenne itt demokrácia, amikor egy 1%-nyira összezsugorodott törpeminoritás a legkisebb erõfeszítés nélkül, s egyúttal páratlan agresszivitással viszi keresztül az akaratát a törvényhozáson, kvázi indirekt népirtás tényállását megvalósítva?! Ez bizony jelzésértékû! De jelzésértékû az is, ahogy az atomizálódott társadalom végletekig legyengített immunrendszere utolsókat rúgva még megpróbál ellenállni. A szervezet (vagyis a társadalom) ha lassan is, de úgy tûnik, végre kezdi megérteni, ha most innen nem tud felállni, akkor mindennek vége. Pedig még közel sincs vége! A végjáték még csak most kezdõdik. És a legnagyobb pusztítás mindig akkor következik be, amikor a vesztes had érzi, hogy közel a vég. Olyankor mindent feléget maga mögött, beindul a totális pusztítás.

Idézünk a hírTV-bõl „Gyõzött az SZDSZ: kötelezõ lesz bevezetni az értékalapú ingatlanadót Marad a múlt hétfõn megszavazott értékalapú ingatlanadó-szabályozás. A Fidesz szerint ezzel az SZDSZ gyõzött a koalíción belül a szocialistákkal szemben. Érvényesült a kormányakarat, már a zárószavazás elõtt eldõlt: 2009-tõl értékalapú ingatlanadó lesz, az alkotmányügyi bizottság ugyanis nem találta házszabályszerûnek az önkormányzati bizottság módosító indítványát. A javaslat meghagyta volna az önkormányzatoknak a lehetõséget, hogy eldöntsék, terület, vagy értékalapú közterhet vezet be.” Íme hölgyeim és uraim, a totális pusztítás. Nem fecsérlik a drága idõt. Már hallani az ellenséges ütegek zárótüzének hangját, hamarosan szedelõzködniük kell, de még az utolsó elõtti pillanatban kíméletlen szakszerûséggel és precizitással lefektetik az alattomos és halálos pusztítást, hozó aknamezõt. Akik eddig csak legyintettek az egészségügy pofátlan módon történõ megsarcolására, mondván, ez õket nem érinti, röhögve kifizetik a 300 forintos vizitdíjat, immáron õk is kikerülhetetlenül szembesülhetnek a haszonszerzés legaljasabb, legmocskosabb és legálnokabb vállfajával, az életnek, magának a létezésnek, a lakhatásnak a mindenkit érintõ megadóztatásával. A hazátlan kozmopolita világpolgárok haszonelven mûködõ söpredék gyülekezete játszi könnyedséggel hullajtja el maga mögött a romlás virágait, melyek szárba szökkenve könnyen polgárháborús helyzethez vezethetnek. Mi lesz majd akkor, ha emberek tömegei fölül veszik el a sokszor egy élet munkája árán megkeresett lakást, egész egyszerûen azért, mert nem képesek fizetni az ingatlan adót? Ugyan kérem, mit érdekel minket, mi már akkor hét határon túl leszünk! Talán befizetünk egy világkörüli útra, elvégre telik majd a lopott pénzbõl! Reformok! Bárhová is nyúlnak, mindenütt csak a romlást, a pusztítást hagyják maguk mögött. Bárhová is nézünk, a népnek nem kell! A szakmai szervezeteknek nem kell! A szakszervezeteknek nem kell! No, de hát akkor kinek kell?! Miközben az ország, a nemzet immáron egy emberként hördül fel a zsarnok és sleppje ellen, aközben az érinthetetlenek, az elszámoltathatatlanok, a kérdõre vonhatatlanok kasztja ölre megy a milliárdokért. Az uniós lóvé szinte még meg sem érkezett az országba, de már lába kél. >> 29

A döglõdõ Pannon Pumát pórázon vonszoló, tisztességrõl és a verseny kétségbevonhatatlan mindenhatóságáról papoló miniszter villaépítkezésén feketemunkásokat találnak. És ez csak a felszín! Akkor csodálkozunk, hogy ebbe a nagyságos és fényességes Európa-házba csak a cselédlépcsõn át nyertünk bebocsátást? Arról nem is beszélve, hogy ott is csak a mosókonyháig engednek be bennünket? Hát ne csodálkozzunk! Ez nem demokrácia! Ez zsarnokság! És mindaddig zsarnokság is marad, amíg az 1%-nyi gonoszság úgy tud áthatolni a jóakaratú emberek bamba tömegén, mint kés a vajon. Mert ne felejtsük el, hiszen nem felejthetjük el: „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak!” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

www.osservatorioletterario.net – Ferrara, 2007. november 10., szombat A „’La Voce dItalia“ elsõ olaszországi, online, független napilap levelezõje, Benzce Ágnes cáfolva az olasz sajtóban megjelent Elena Ferrara írását az alábbiakban írja: Mitõl kell félnünk 2007 Magyarországán? Magyarország, igazság a közelmúlt politikai tüntetéseirõl Budapest, november 3. (a „La Voce d’Italia“ levelezõjétõl, Bencze Ágnestõl) – magyar vagyok és Budapesten élek. Megerõsíthetem minden érdeklõdõnek, hogy ma, ebben a mitteleurópai szép fõvárosban valóban sok félelemmel és aggodalommal körülvéve élnek az emberek. Azt is meg kell mondani, hogy a szorongásaink alatt rejtõzõ feszültség a múlt héten az 1956-os felkelés évfordulóján valóban kitapintható volt. Ennek ellenére meglepõdtem az olasz elektronikai sajtó híreitõl, amelyek az október 22-23-i nyilván nem derûs megemlékezéseinkre utaltak. A méltatások aggodalmakról, félelmekrõl, erõszakról szólnak, amelyeket az események alátámasztanak, s amelyek mindegyike kiemeli a 22-én este a gyorsalakulatok és egy radikális – maximum egy pár ezer tagú -, kormányellenes csoport között lezajlott erõszakos összeütközést. Nem találhatók, vagy pedig árnyékban maradnak az október 23-i nagy megemlékezésrõl, tüntetésrõl szóló hírek, ahol, a szervezõk szerint 250 000 ember vett részt és ahol az elsõ szónok, Orbán Viktor inkább erõs, mint moderált hangon nyilatkozott a jelenlegi kormányt illetõen, aki a legnagyobb ellenzéki párt, a FIDESZ elnöke, s hajthatatlanul és számtalanul megerõsítette a jelenlegi kormány illegitim mivoltát, és hangsúlyozta a választások elõre hozatalát, hogy végre véget lehessen vetni a szónok és hallgatósága szerinti romboló és elviselhetet len tendenciák sorozatának. Egy realista megfigyelõ – gondoljuk itt mi – nagyobb hangsúlyt fektethetne inkább erre, mint a 22-i, 23-i, vagy a múlt pénteki zûrzavart okozó pár száz rendbontóra. 30

Az olasz hírportálok ellenben „szélsõjobboldali“, egyenesen „újfasiszta“ vagy „neonáci“ tüntetõkrõl számolnak be, akik este 22 órakor az Operaházat akarták megtámadni, pont abban az idõben, amikor az elsõ miniszter az 1956-os forradalomról emlékezett meg. De senki nem teszi hozzá, hogy az Operaház környékét a kommandós csapatok lezárták már aznap kora délután, nem engedvén a békés állampolgárok áthaladását. Ez alól kivételt képeztek az igazolni tudó, az érdekelt utcák egyikén lakók, akiket ugyanúgy megmotoztak (!), mint a miniszterelnök beszédét követõ program énekeseit és színészeit... A sajtókommentátorok közül az Altrenotizie.org munkatársa, Elena Ferrara ugrik ki [Szerk. mgj.: a cikkét átvette sok sajtóportál, többek között a „Piazza Libera“ is, s nem a cikkhez tartozó eredeti képpel, hanem egy horogkeresztes képpel illusztrálva – ld. fent -, amirõl – a háttérben lévõ épületet figyelve – látom, hogy nem budepesti képrõl van szó, a kép címe a cikk alján olvasgató „Gas Nazis“, de a figyelmetlen olvasók azt gondolhatják, hogy magyarországi felvétel], aki „Budapest utcáira visszatérnek a horogkeresztek“ [„Tornano le svastiche nelle strade di Budapest“] címmel publikálja a hírt. Akkor kérem, engedjék meg nekem, hogy mind mint budapesti lakos, mind a La Voce d’Italia levelezõ munkatársa biztosítsam Önöket arról, hogy horogkeresztek nem láthatók a magyar fõvárosban, kivéve néhány filmben és a jelenkori történelmi múzeumokban. Ellenben minden alkalommal az aktuális kormány elleni tüntetéseken látható a magyar nemzeti trikolór (piros-fehér-zöld) zászló és egy piros-fehér csíkos zászló, amely vitatott történelmi szimbólum, de egyes ezt lengetõ tüntetõk szerint a középkori Magyar Királyságot képviseli, amely háromszor nagyobb kiterjedésû volt a jelenlegi országterületnél. Hozzá kell tenni, hogy a kormánykoalíció pártjai és az ehhez csatlako-

zó értelmiségi körök úgy értelmezik, mint egy tiszavirág-életû, de nagyon káros, 1944 és 1945 között hat hónapig Magyarországot vezetõ náci-szimpatizáns mozgalomra való utalást, amely együtt mûködött a náci Németországgal a zsidók deportálásban. De ismételjük: most a fehér-piros zászlót lobogtató fiatalok határozottan visszautasítják ezt a második egyesületet és a nácizmus gaztettei ellen szólnak. Ugyanakkor õk természetesen „jobboldaliaknak“, pontosabban, mint a je lenlegi „nemzeti radikalizmus“ képviselõinek nyilvánítják ki magukat s a jelenlegi magyar válság problémáira adott magyarázatokat úgy igyekeznek feltárni, mint nemzeti sorsüldözést, amely nem jelenti a nyugati értelemben vett xenofóbiát, de egy határozott ellenszenv és aggodalom a többé-kevésbé ismert „idegen hatalmakkal“ szemben, amelyek ki tudja mióta zsákmányolják ki a magyar népet". Terjedelmes elemzésre lenne szükség ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy történelmileg mennyire megalapozottak ezek az érzelmek. Mindenesetre egy dolgot meg kell értenünk: a mi létezõ kommunizmusról való történelmi tapasztalatunkból adódóan (1948-tól 1989ig) nem kellene, hogy meglepjen senkit az a tény, hogy a naponta érzékelhetõ társadalmi különbségek okozta feszültség egy olyan országban, mint a mienk inkább kommunista ellenes színeket ölt mint a baloldal mozgalmáét; és valóban a mi közvetlen „kommunista“ tapasztalatunk nem jelent semmiféle „társadalmi egyenlõséget“, míg a mai „politikai baloldal“ most inkább mint valaha a „liberizmus“ és egyenesen a „globalizmus“ értékrendjét teszi magáévá. Szükséges arra emlékeztetni, hogy a magyar „baloldali“ pártokat a gazdasági elit képviselõi irányítják és paradoxon módon a társadalmat kényszeríteni igyekeznek egy XIX. századi típusú kapitalizmus felé, elhárítván a szilárd felügyeleteket, amelyekkel Nyugat-Európa társadalmai rendelkeznek. jó ha figyelünk

– avagy Ne álszenteskedjünk, mondjuk ki végre a kimondhatatlant! – Emlékeznek még? Darab idõvel ezelõtt, a Nemzetes-asszony által csak a „mi kommunistánk” epitheton ornansszal felruházott Csintalan Sándor fogadkozott a képernyõ nagy nyilvánossága elõtt, hogy meg fogja enni a kalapját, asszem a Hõsök terén fõ mûsoridõben, ha tényleg igaz az, amit Simon Pereszrõl, az izraeli államelnökrõl regélnek. Nevezetesen, hogy olyat talált mondani, miszerint egyéb más területek, mint például Manhattan és Lengyelország mellett, zsidó üzleti érdekeltségeknek kis hazánkat is szándékában áll felvásárolni, sõt, ez irányban már lépéseket is tettek. Elvégre manapság mán nem dívik az erõszakosság, Mammon világában hadseregek nélkül is létre lehet hozni birodalmakat, nem kell hozzá ördöngösség, mindösszesen ropogós bankókból, illetve az azokat helyettesítõ elektronikus jelekbõl kell elegendõ mennyiséggel rendelkeznünk, valamint az azok felett gyakorolt ellenõrzés jogával, és máris miénk az ország, és a hatalom. Mindazonáltal a politikai korrektség kedvéért szögezzük le, hogy a dicsõség bizony nem, mert az, pénzért nem megvásárolható, azt bizony ki kell érdemelni! No, szóval a fejfedõ szolid keretek között való elfogyasztása ugyan elmaradt, pediglen a hír igaznak bizonyult, és a világháló áldásos hatásának köszönhetõen a Magyar Nemzetnek is kénytelen-kelletlen foglalkoznia kellett Simon Peresz kijelentésével, egész egyszerûen nem lehetett elhallgatni. A tolerancia jelzésértékû hazai zászlóvivõi, a jelenleg mindösszesen 1%-osra zsugorodott törpeminoritás prominensei azok, akik elõször kiáltanak antiszemitát, ha ebben a 93 ezer négyzetkilométeres kis országban valaki zsidókat érintõ témában szólásra mer emelkedni. Emlékeznek még? Darab idõvel ezelõtt a torzonborz szakálláról és jellegzetes okuláréjáról vizuálisan azonnal beazonosítható TGM vezérletével a legutóbbi szamurájkardos kisebbségi incidens során akkorát buktak, mint az ólajtó. Az inkriminált piros-fehér csíkos zászlót lengetõ radikálisok mindenütt ott tûnnek fel, ahol a Gyurcsány-kormány ellen felemelik a hangjukat. Néhány ezer békés, fideszes tüntetõ is jelen van. De leginkább az erõszakos tüntetéseken jelennek meg, vagy mint múlt pénteken a törvényesség határán álló Erzsébet-híd elfoglalásán. Közülük sokan kötõdnek egy kis párthoz, a Jobbikhoz, amelyet 2004-ben alapítottak, amely sosem teszi ki a választási szavazatok, sem a felmérések 1 %-át. Maga a Jobbik néhány radikális „jobboldali“ újságíró segítségével az elmúlt nyáron megalakított egy „Magyar Gárda“ nevet viselõ önkéntes szervezetet, amelyet a külföldi sajtókommentátorok rendszeresen „parafegyveres“, vagy egyenesen „neofasiszta milicíá“-nak emlegetnek. Az „Altrenotizie“ kiküldött munkatársa szerint pontosan a Magyar Gárda militánsai akarták „megszállni“ az Operaházat. Nem igaz. A nem engedélyezett tüntetõ csoportok késõbb a rohamrendõrökkel való konfliktushoz vezettek néhány saroknyi távolságra Gyurcsány megemlékezésének színhelyétõl: e csoport résztvevõiben két sötét nazionalista szervezetet látott, amelyekrõl keveset lehet tudni. Ez a csoport egy tiltakozó koncertrõl jó ha figyelünk

Emlékeznek még? Az eset kapcsán egészen addig, amíg a Jobbik részérõl rendõrségi és egyéb más statisztikai adatokkal elõ nem álltak, libsikéim a médiahátszelüket jócskán kihasználva csak azt harsogták, hogy nincs cigánykérdés! Tényleg? Utóbb kiderült, naná hogy van, és itt sem segített, hogy a szõnyeg alá akarták söpörni, ahelyett, hogy beszélnének róla. Döbbenetes mentõs beszámolót olvashattunk nem régen az interneten, ahol egy neve elhallgatását kérõ mentõs számol be arról, milyen megpróbáltatásokat kell kiállniuk munka közben, ha a mozdony-szõke kisebbséghez hívják õket. A legenyhébb, amikor vidékrõl mentõvel szállíttatják be magukat, mert éppen valamelyik hipermarketben, vagy bevásárlóközpontban támad kedvük shoppingolni. Megáll az ember esze és támaszkodik. Ugyanez a helyzet a legújabb gyûlöletbeszéd, alias szájzár-törvény szerint sem etnikai kisebbségnek minõsülõ zsidósággal és a velük kapcsolatosan esetlegesen felmerülõ problémáknál is. 1 hír a netrõl: „Kinek épül a kis Las Vegas? Gigantikus izraeli beruházás a Hajógyári-szigeten Konferencia-központot, szállodákat, kaszinót, amerikai stílusú szórakoztató negyedet, jachtkikötõt és operaházat tervez a budapesti Hajógyári-sziget déli végébe a sziget közel egyharmadát birtokló Álom Sziget 2004 Ingatlanfejlesztõ Kft. A körülbelül négyszázmilliárd forintos beruházásra meglepõen gyorsan, mintegy tízperces vita után adta áldását a Fõvárosi Önkormányzat, így most már semmi akadálya annak, hogy Budapest egyik zöldterületén egy szabályos kis város épüljön fel. A harmadik kerületi képviselõtestület szabályozási tervét elfogadva a Fõvárosi Közgyûlés is megszavazta az eddigi legnagyobb idegenforgalmi beruházást, amely jelentõsen megváltoztatja majd a Hajógyári-sziget jelle>>

jöttek, amelyet õk szerveztek meg, s nem a Jobbik, Gárda-tagok nem is voltak láthatók. Ez utóbbiakat viszont a következõ napon, október 23-án láthatták, amikor mindig az ellenzék teljesen békés megemlékezésének a nyugalmát biztosították. Kik tehát a Magyar Gárda tagja? Elsõsorban is, se nem katonai, se nem paramilitáris alakulat, már csak azért sem, mert nincsenek felfegyverkezve. A magukon viselt egyenruhájuk hagyományos, fehér-fekete parasztöltözék, amelyet csak a kormányhoz közelálló magyar újságírók szándékoznak összekeverni a fekete náci egyenruhával. A Gárda-tagok mindegyike piros-fehér színû sálat hord a nyakában, hogy felhívják a figyelmet az Árpád-házi királyok nagy Magyarországára – mondják – és nem az 1944-es nyilaskereszteseket idézik. Mozgalmukat a Jobbik támogatja a kormánypártok meg elítélik, még a Fidesz szerint sem szerencsés alakulat; ennek elnöke mindig békés és tartós ellenállásra szólít fel, hogy még az extremizmus árnyékát is elkerüljék. Hogy teljes képet nyerhessünk, hozzá kell tenni, hogy a Fidesz-szimpatizánsok (jelenleg a magyar választók 35 %-a) sokkal megértõbbek a Magyar Gárdával szemben, a tavaly õszi rendõri brutalitásra, mint traumára emlékez-

nek. Azon események után nagyon sokan a mai napig kérdezik: „Ha a nemzeti rendõrségünk ellenünk sorakozik fel a kormány védelmében, nem kell-e nekünk magunknak megszervezni a saját védelmünket?“ Valóban, a múlt hétfõn, kedden és pénteken Budapest utcáin, a különféle megemlékezéseken kívül fel lehetett figyelni aggasztó fekete csapatokra, igazi és valódi hadállású, feketébe öltözött harcosokra, fejüket bukósisak fedte, öveik teleaggatva kínszerszámokkal. Ezek leállították a járókelõket, ellenõrizték az irataikat, kutattak a táskáikban, elkobozták a zászlókat (trikolórt vagy bikolórt egyaránt) és ordítoztak a vonakodókkal. Látván õket félelem és undor fog el, noha õk nem a „neofasiszta milicía“ tagjai. Õk ma, 2007-ben, a Mag yar Köztársaság rendõrségének rohamosztaga. [Bencze Ágnes] A „La Voce d’Italia“ szerkesztõsége az alábbi bevezetõt írta a cikk címe alá: „Levelezõnk (az igazi!) Magyarországról újságíró leckét ad a Magyarországot nem ismerõ olasz sajtónak. Fordította a „La Voce d’Italia“ felhatalmazásával és hiperhivatkozás © B. TamásTarr Melinda Dr.* OSSERVATORIO LETTERARIO *** Ferrara e l’Altrove ***

31

gét. A száztizennyolc hektáros sziget harminckét hektárnyi déli végét tulajdonló Álom Sziget 2004 Ingatlanfejlesztõ Kft. – az izraeli Plaza Centers, a Magyar Kereskedelmi Bank Zrt., valamint közvetve két izraeli vállalkozó, Bernard Schreier és Sammy Smucha tulajdona – egy háromezer férõhelyes konferencia-központot, hét szállodát, négy apartmanhotelt, jachtkikötõt, amerikai hangulatú szórakozóhelyeket, százötven asztalos kaszinót, háromezer fõs operaházat és negyvenezer négyzetméteres kereskedelmi központot tervez a területre. A sziget legdélebbi csücskében egy huszonnégy méter magas épület áll majd. A gigantikus építkezés a tervek szerint az év végén kezdõdik, és 2012 körül fejezõdik be. A terület fölött korábban az 1991-ben alapított Hajógyári Sziget Vagyonkezelõ Kft. rendelkezett, a céget azonban 2003 júliusában privatizálták. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. 66,79 százalékos tulajdonrészét a Plaza Centers százszázalékos tulajdonában lévõ Ercorner Kft. szerezte meg 4,6 milliárd forintért. Az izraeli ingatlanfejlesztõ cég eddig mintegy ötszázmilliárd eurót fektetett be Magyarországon, tizenöt plázát üzemeltet, tulajdonosa a Duna Plázának, s õk építik a várhatóan 2007-ben el is készülõ Aréna Plázát, Közép-Európa legnagyobb bevásárló- és szórakoztató-központját a Keleti pályaudvarral szemközt lévõ egykori ügetõpálya tizenkét hektáros területén. Ezt a területet a Plaza Centers tavaly novemberben vásárolta meg a francia Bouygues-csoporttól huszonegymillió euró-ért. Itt huszonnégy termes multiplex mozi, IMAX-mozi (a megszokotthoz képest sokkal érzékletesebb élményt nyújtó vizuális- és hangtechnika), ezer fõs rendezvényterem, úgynevezett fantáziapar k, galéria és tizennyolcezer négyzetméteres hipermarket épül. A Plaza Centers igazgatótanácsának elnöke, Mordecháj Zisser (az Elbit Medical Imaging Ltd. tulajdonosa) szerint ez lesz Közép-Európa legnagyobb üzleti központja. Az izraeli cég tehát nagy horderejû befektetésekben utazik, beruházásaik pedig saját bevallásuk szerint is meghatározzák a befogadó város, jelen esetben Budapest arculatát. És tegyük hozzá, lelkiségét is.” Forrás: Ágoston Balázs – Hufo.info

Itt már százmilliárdokkal dobálóznak, hölgyeim és uraim. Mégpedig lazán és szemrebbenés nélkül. Teccik tudni, Mammon világában ez már csak így megy. Asszem korrektek vagyunk, amikor azt mondjuk – kalapevészet ide, önkéntes mérv- és hangadó esetleges hamuszórása a fejre oda – ha eddig még nem is, de eztán már nem mehetünk el szó nélkül Peresz államelnök úr szavai mellett. Az élet ugyanis õt igazolta. Még akkor is így van ez, ha a politikai osztályunk végletekig meg- és felvásárolt, valamint korrumpálódott tagjai, szolgalelkületû ölebmédiájuk hathatós segítségével megpróbálják elhitetni velünk ennek az ellenkezõjét. És akkor arra az apró, ám szintén jelzésértékû momentumra, miszerint a földbõl gombamód kinövõ – és milyen érdekes, nagyszámban szintén izraeli érdekeltségû – újonnan épült lakóparkoknak mintegy 40%-a üresen áll, még egy árva szó nem sok, annyit sem vesztegettünk. Most, amikor fiatalok tömegei lakásra várnak. Vajon miért? Önök mit gondolnak, kiknek épültek ezek a lakóparkok? Nekünk magyaroknak? Mondjuk ezen azért mindenki elgondolkodhatna kicsikét. Mindannyian emlékszünk arra az idõre, amikor megmosolyogták Csurka Istvánt, amikor különbözõ megnyilvánulásaiban mintegy két percenkét a New York–Tel-Aviv tengelyrõl és annak befolyásáról beszélt. Mintha mára lehervadt volna ajkunkról a mosoly. Legutóbb a Pörzsölõben láttam „Pista bácsit” (copyright by Mr. Alexander Pörzse:-). Többek között arról beszélt, hogy a ferihegyi reptéren az Izraelbõl érkezõ utasok saját vámvizsgálaton esnek át, nem pedig a magyar hatóság fogadja õket. Megmondom az õszintét, a magam részérõl én már semmin sem lepõdöm meg. Ha pedig tényleg így van, akkor ez nagyon gáz! Emlékeznek még? A 2002-es választások után kelt szárnyra az a pletyka, miszerint Izraelbõl charter-járatokon érkeztek a kettõsállampolgárok, hogy a megfelelõ helyre leadják a szavazataikat. Ezek után mit mondjon az ember? Persze az ilyen hírek vagy pletykák (mindenki döntse el maga) hallatán a hivatalos megmondó-emberek legfeljebb csak legyintenek egyet. Vagy azzal bagatellizálják a dolgot, hogy valamilyen 32

frekventált helyen fõmûsoridõben megeszik a tökfödõjüket. Ha meg esetleg mégis igaznak bizonyul, ugyan kérem! 1 következmények nélküli országban?! Nagy ügy! Próbálnak valamiféle mosolyt erõltetni az ábrázatjukra, de ez most már inkább vicsorgás. (Csak úgy zárójelben, ahogy szoktam. Darab idõ óta szakállasan látható Eörsi Mátyás, az egyik utolsónak állva maradt szadeszes fõ hallja kend. Errõl eszembe jutott, miért nem szeretik az indiánok a szakállas embereket. Tudják miért? Azért nem szeretik õket, mert elsõ ránézésre nem tudják eldönteni, hogy az illetõ mosolyog-e, vagy éppen vicsorog.) De megyünk tovább! 1 a lényeg, kis hazánkban se cigánykérdés, se zsidókérdés nincs, az állítólag még mindig „többségi” magyarok nagy többsége ennek ellenére mégis úgy érzi, mintha kisebbség lenne a saját hazájában. Apropó! Tessék mondani, ez még itten a mi országunk? Teccenek tudni, ebbe’ a nagyságos és fényességes Európai Unijóba a rosseb se tuggya mi a trendi. 100 szónak is 1 a vége! Mondjuk ki végre a kimondhatatlant, elvégre, Peresz államelnök úr is kimondta, és õ ráadásul nem is európai uniós állampolgár, a hétszázát neki, mink meg hát azok vónánk, vagy mifene! Vagy ahogyan azt Jovó Sztaniszlavjevics Galócza, Szlavónia Réme szokta volt mondani: „Fehér emberek vagyunk, vagy mi a szösz?!” Nekünk is vannak jogaink! Mint például a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága! Éljünk hát velük! Mondjuk ki: a zsidók igenis nyomulnak Magyarországon! Mégpedig ezerrel! Pontosabban százmilliárdokkal. És mielõtt még valaki antiszemitizmussal vádolna, szögezzük le, ezek tények. Olvashattuk az elõbbi hírben is. Magam nem vagyok statisztikus, de nagyon kíváncsi lennék, mondjuk egy olyan kimutatásra, amely a befektetõk származás szerinti megoszlásáról, valamint a hazánkban befektetett összeg nagyságáról szól. És mielõtt még valaki ismételten az antiszemitizmus irányába ragadtatná el magát, csak annyit mondanék, ha jól emlékszem Bárdudvarnokon már megképzõdött, hogy a külföldi (asszem osztrák) tulajtól kell engedélyt kérni, ha át akarunk kelni a falun, ugyanis bármennyire hihetetlen, de a komplett vilidzs, tokkal-vonóval, az õ tulajdonában van. Az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallgatók köreiben az efféle szituésünök megfelelõ verbális érzékeltetésére alkalmazzák nagy általánosságban az „ez azé’ bassza a csõrünket” szakkifejezést. Mármost ez valami olyasfélét jelent, hogy „sok szódával”, de elmegy. No, de arra vajon mit lépünk majd, amikor mondjuk úgy ötven-száz év múlva, amikor az édesvíz készletek fontossága kerül elõtérbe, izraeli tulajdonban lesz a teljes termõföldterület és vízkészlet, a pógár meg jegyrendszer keretében juthat hozzá az éltetõ nedûhöz a hazájában a külföldi tulajdonostól? Szívjuk a bal felsõ 4-est miközben huszárral f6-ra lépünk és rosálunk? Mer’ az ide mán nem lesz elég. Vannak, akik szerint már ma is palesztinok vagyunk a saját hazánkban. Így van-e, én nem tudom. De ahhoz, hogy ne legyen így, mozdulnunk kell! Aszonták annak idején a cserkészek: „Légy résen!” Az úttörõk meg azt, hogy „Elõre”! Az élelmesebbek egyesítették a két filozófiát, amibõl megszületett a modern piacgazdaság egyik iránymutató stratégiai elve, melyet valahogy így lehetne röviden és frappánsan összefoglalni: Elõre, a résen át! Én meg aszondom: Jó Ha Figyelünk! A magam részérõl azt tanácsolom, hogy sok kitûnõ koponya mellett talán hasznosnak bizonyul, ha odafigyelünk arra, amit a tiszteletreméltó Drábik János szorgalmaz. Mammon világát a pénz mozgatja, pénzuralmi rendszerben élünk, éppen ezért elkerülhetetlen a pénzrendszer megismerése! Ne feledd, az ellenség ellen csak úgy harcolhatunk, ha ismerjük! Az ismeretlen ellen pedig nem gyõzhetünk. Itt az idõ! Készüljetek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

Laszlo Bartus: Olivia Media & Publishing Corporation 250 W 57th Street, Suite 732 New York, NY 10107 Tel.: 443-921-8321 Fax: 831-417-2340 Amerikai Népszava Szabadság szerkesztõség. Az MSZP frakció alakuló ülésén nemcsak Gyurcsány Ferenc kormányfõ használt furcsa kifejezéseket, amikor a választókról beszélt, hanem párttársai is. Az alábbiakban közöljük Filló Pál felszólalásának teljes szövegét, amelybe néhol Gyurcsány Ferenc is közbeszól. Tisztelt miniszterelnök úr, kedves frakció! Amikor a rendszerváltás idején ott ültem a parlamentben, akkor volt egy olyan várakozásom, hogy itt lesz a piacgazdaság, akkor ezek a végeláthatatlan minisztériumok és háttérintézmények, azok meg fognak szûnni. Aztán az évek során azt tapasztaltam, hogy ott bolyongtam az Egészségügyi Minisztérium akárhány emeletes millió szobái között, vagy akár a fõvárosi közgyûlés végeláthatatlan folyosóin, és azt láttam, hogy mindenhol számtalan ember ül, és nem tudtam elképzelni, hogy mi a túrót csinálnak ezek az emberek, ezért én ezt a nagy átalakítást mindenképpen támogatom. Amit viszont szeretnék kérni. És ezt már többen megfogalmazták, az az, hogy nagyon nézzük meg, hogy mihez nyúlunk hozzá, és aminek nincs igazán hozadéka, csak arra jó, hogy megint társadalmi csoportokat magunk ellen fordítsunk, azokat szelektáljuk most ki a rendszerbõl. Lesz elég konfliktusunk anélkül is. Erre nagyon-nagyon oda kéne figyelni, Horn Gyula is utalt rá, én emlékszem, hogy a

tandíj ügyében annak idején milyen felháborodás volt, és hasonlónak látom ezt az utólagos fizetési ügyet is, életveszélyes történet, nem tudom mennyi a hozadéka. (Korábban Horn Gyula arról beszélt, hogy az 1995-ben bevezetett tandíj mindössze 2 milliárd forintos bevételt hozott a költségvetésnek. Az egyik felszólaló pedig felvetette, hogy nem az egyetemistákkal, fõiskolásokkal kellene tandíjat fizettetni, hanem a diplomásokkal egy úgynevezett utólagos hozzájárulást – a szerk.) Néhány kérdést szeretnék feltenni, amirõl ma még nem volt szó, remélem, hogy választ kapok miniszterelnök úrtól. Ugye a közalkalmazotti, köztisztviselõi területen nagyon komoly leépítést tervezünk. 20-40 ezer embert érinthet ez a történet. Lesz-e pénz a végkielégítésükre? Milyen pluszkiadásokat fog ez ebben az esztendõben nekünk jelenteni, és hogyan fogjuk ezeknek az embereknek az életét kezelni? Segítünk-e rajtuk, hogy eltudjanak helyezkedni, egyáltalán felajánlunk-e nekik valamifajta menekülési útvonalat? Köszönöm. Ugyanaz a kérdésem az energiaárak ügyében is. Én évek óta próbálom mondani, hogy tegyük piacivá az energiaárakat, de akkor tegyünk mellé valamit. Akkor tegyük mellé azt, hogy igenis támogatjuk a nyílászárók cseréjét, az energiatakarékosabb készülékek beszerzését, és sorolhatnám tovább. Mert amikor a patkányt a sarokba szorítják, az is inkább elmenekül, ha tud. Akkor támad csak, hogy ha nincs más kiút számára. Én nem akarom a lakosságot ilyen ronda hasonlatba összehozni, de csináljunk már egy kis lyukat azon a falon, ahol azért ki tudnak slisszolni. Gyurcsány Ferenc: csinálunk. A harmadik kérdésem, hogy a minimálbérnek az adómentessége fenntartható-e. Gyurcsány Ferenc: most igen.

Én ezzel nem teljesen értek egyet, úgyhogy errõl majd beszélgessünk, ha lehet, Gyurcsány Ferenc: hát ha van rá igény gyerekek, meg lehet... (nevetés) Végezetül az a kérdésem, hogy azokkal a családokkal, emberekkel, akik nagyon könnyen krízishelyzetbe kerülhetnek, hiszen halmozottan érinti majd õket a változás várható hátránya, gondolok itt az akkut betegekre és egyebekre, õrájuk gondolunk-e? Mert ez is egy fontos szelete a reformoknak, hogy azért ne hozzuk teljesen kilátástalan helyzetbe az embereket. Köszönöm szépen. Idézetek az SZDSZ-tõl. „Az utóbbi négy évben három-négyszeresére nõtt a kátyúk száma. Remélem, a következõ négy év legalább a szintentartásra elég lesz.“ Kóka János „A mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni.“ Kóka János a Gyurcsány csomagról. „Az SZDSZ-nek van egy karakteres agrárpolitikája, csak azt a parasztoknak nem szívesen mondjuk.“ Horn Gábor Filló Pálnak, Gyurcsány Ferencnek, Kóka Jánosnak és Horn Gábornak van egy kérdés felvetésem: Mi lenne ha, Magyarországról, mind elmennének, akiket megbántottak? Mi lenne ha, mindenki elmenne, aki az Országért tenni képes és tesz is, akkor maradna a párezer magát „elitnek“ nevezõ gazember, és hárommillió ostoba becsapott szocialista és liberális szavazó. Érdekes lenne kivürõl megfigyelni, ezt a két eloroszosodott csoportot, hogyan nyírja ki egymást. Aztán ha a gazemberek és az ostobák meg vívták csatájukat és elcsendesedett, haza lehetne menni és nekiállni egy új országot építeni.

SPANYOLORSZÁGBAN ELTÖRÖLTÉK A SZÁJKOSÁRTÖRVÉNYT A spanyol El Mund madridi kiadása a következõképpen ír 2007. november 8-ai számában: „Az elsõ ítéleteket már kiszabták Spanyolországban a holokauszt tagadásáért, viszont ezek voltak az elsõk, és az utolsók is egyben. E törvény hatályon kívül lett helyezve. Az alkotmánybíróság a napokban döntött arról, hogy az 1996-os Büntetõtörvénykönyv 607-es cikkelyének 2. pontját kiiktatja, amely úgy szólt, hogy 2 évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ az, aki bármilyen, a hivatalostól eltérõ teóriát fogalmaz meg a holokauszttal kapcsolatban. Az egészen idáig érvényben lévõ törvény alapján marasztalták el egy barcelonai bíróságon Pedro Valera könyvtárost, aki a vád szerint „neonácinak“ titulált könyveket forgalmazott, reklámozott. Ez viszont felvetette az alkotmányellenesség kérdését, hiszen gátat szab a szólásszabadságnak. Mindenkinek megvannak a szabadságjogai, melyekkel élhet, egészen addig, míg az nem hív fel más népcsoportok bántalmazására. Az alkotmánybíróság korrekt döntést hozott, ami kétségkívül megerõsíti a beléjük vetett bizalmat. Nem az a lényeg, hogy milyen felháborítóak egyes vélemények, hiszen egy szabad társadalom nem szabhat határt még ezeknek sem, egészen addig, míg az erõszakra nem buzdít. S így viszont megszûnik a gondolatbûnözés fogalma. Kifejezzük tehát tiszteletünket azoknak, kik megszüntették ezt a törvényt. Jó példa még erre, hogy az emlékezetes Mohamed-karikatúrák alkalmával egyes iszlám körök rögvest a cenzúra bevezetését sürgették. Hol vannak a határok? Egy társadalomnak számos alkalma, lehetõsége van megcáfolni ezeket a nézeteket, és összevetni az igazsággal.” November 7-én a spanyol királyi bíróság perújrafelvételt rendelt el az ismert publicista Pedro Valerával szemben. A bíróság 5 évre ítélte, amiért könyveket árult, amelyek a vád szerint fajgyûlöletre uszítottak, de a valóság ezzel szemben annyi, hogy vitatta a holokauszt-dogmát, azaz a hivatalos verziót. De, miután a fent említett törvény hatályon kívül lett helyezve, mivel az alkotmányellenes volt, felmentés született. Ugyanis három bíró arra a következtetésre jutott, hogy egy törvény, mely az emberi jogokat sérti, tarthatatlan. Ezt az alkotmánybíróság megerõsítette, majd jóváhagyta. Így megszûnt létezni a spanyolországi holokauszt-tagadásról szóló törvény, mert az megvonja az emberektõl a kifejezés szabadságát. Ezek a törvények Európa-szerte, de fõleg Németországban egy kialakulóban lévõ gondolatrendõrség rémképét festik le. De a spanyolországi események most rést ütöttek ezen pokoli mesterkedéseken. Vajon vége lesz Izrael világterror-poli tikájának, s vajon újra szabadok lesznek az emberek? Forrás: natallnews.com (Fordította: Lantos János – K.hu)

jó ha figyelünk

33

Nyomás a moziba, döbbenetes áthallások Michel Moore (Ejtsd: mó vagy mór – amerikai angolul – de nem múr) és legutóbbi botrányfilmje a kizárólag magánbiztosítók uralta amerikai egészségügy tragikus állapotáról szól. Mivel az egészségbiztosítók ügye Magyarországon napi politika tárgya, és a Sicko a balliberális oldalnak kellemetlen tartalmú, feltétlenül meg kell nézni. Ha valami, hát ez megér egy mozijegyet, ajánljuk ismerõseinknek is. Nem kell aggódni, a napokban mutatták be. A szimpatikus dagi nem elõször alkot remekmûvet, és bár a Bush-klán gazemberségeit leleplezõ mûve (Fahrenheit 9/11) tartalmazott néhány túlzást, lényegét tekintve abszolút igaznak bizonyult. Még inkább igaz ez a Sicko-ra, a korábbi kritikák miatt valszeg kínosan ügyelt arra, hogy mindent alaposan körül járjon és minden 100%-ig alátámasztható legyen. Sõt, amerikai olvasóink szerint a film döbbenetessége mellett is csak a felszínt karcolja. Nos, hiszik vagy sem, az amerikai egészségügy és tb a magyarnál is rosszabb állapotban leledzik (Lopcsányék éppen ezért nézték ki maguknak az ami szisztémát, mondjuk a brit, kanadai, francia vagy olasz helyett hogy a jenki szintre züllesszék és közben újból lerabolják a magyarságot), a nyugati világban a legsiralmasabb. Sok amerikai orvos és az egészségügyi személyzet a hippokratészi esküt megszegve szó az utcán hagy meghalni embereket, vagy tevékenyen hozzájárul gyógyítható pácisensek halálához méghozzá nem csak a szegények, hanem középosztálybelieket esetében is. Nem volt ez mindig így, csak mióta kizárólagosan magánbiztosítók kezébe adták a szektort. Utóbbiak persze a Microsoftét is meghaladó profitot vágnak zsebre évente.. A többi kiderül, ha beülünk az elõadásra.. Innentõl olvasónké a szó: Számos kritika olvasható róla a internet a hazai oldalakon, melyeket inkább kiegészítenék, úgymond a kritikákat kritizálva. – túl szubjektív Nyilvánvaló, hogy egy ilyen bonyolult témát nem lehet másképp megragadni, csak úgy, hogy az árnyoldalak egy részét megnézzük a rendezõ szemüvegén át, és abból ítélkezünk. Mindent megmutatni nem lehet, mert egyrészt idõ sincs rá, másrészt ilyen árnyoldalak mellett a sikertörténetek már nem ellensúlyozhatják a megtörtént szörnyûségeket. A lényegét tekintve sajnos igaz az amerikai betegbiztosítókra is: csak akkor kapsz 100%-os ellátást, csak akkor nem kerül veszélybe az életed, ha nagyon sok 34

pénzed van a havonta csengetett, elvben teljes biztosítást jelentõ részletek mellett. – erõs politikai befolyásolásra törekszik Miért baj ez? „Minden politika.“ – mondta a püspök Pelikánnak a Tanú címû filmben, és igaza volt. Az állampolgárt kéretik nem csak választások elõtt felfedezni. – Moore itt is forgathatna, találna síró embereket a kamerája elé, talált volna 5-10-20 éve is a magyar egészségügyben Igen, de talán nagyítóval kellene keresni a 25-30 évvel ezelõttieket. A magyar egészségügy tönkretétele ugyanis 1989 után kezdõdött, a rendszerváltással. Azelõtt nekünk is fillérekbe (ma már fillér sincs persze) kerültek a gyógyszerek, például. Na igen, akkor az államnak volt saját gyógyszergyára, ami ma is önköltségen termelhetné a lakosságnak a szükséges gyógyszereket. Ma viszont már nem kevés hasznot is kell termelnie az új tulajdonosának. (Lásd példának az amerikai 250 dolláros és a kubai 5 centes gyógyszert, ami hatóanyagát illetõen egy és ugyanaz...) – Hollywoodi elemeket használt befolyásolásra, ez nem dokumentumfilmbe való (Mondják ezt azok, akik nem tiltakoznak, amikor egy-egy cionista ideológiai töltetû akciófilmet hollywood-i látványelemekkel turbósítanak). Legkevésbé a mûfaji besorolás érdekel (A Sicko nem is szorosan vett dokumentumfilm). A filmet a rendezõ széles tömegeknek szánta. Szerintem a kellõen

felvilágosult nézõ szét tudja választani az érzelmi töltetet hordozó effektusokat a nyers tartalomtól, és megérti, hogy az elõbbit a rendezõ valójában nem neki szánta. Hiszen vannak olyanok, akik ezt igénylik, ezzel hangolódnak rá érzelmileg a tartalomra. Akik pedig észrevették a hangulatkeltõ elemeket, de nem tudnak szó nélkül átmenni rajta, õk nem a lényeget vették észre a filmben. Ugyanis számos olyan tény van a filmben, amit – Hollywood ide vagy oda – nem lehet figyelmen kívül hagyni. Pl: egy orvos, az emberellenes bizniszbõl kilépõ Dr. Linda Pino az amerikai kongresszusban mondta el, hogy a haszon miatt nem kapnak a rászorulók ellátást. Merthogy a magánbiztosító lefizeti az orvost, hogy hamis szakvéleményeket adjanak ki, s így a cégnek ne kelljen kifizetnie egy-egy operációt, kezelést, gyógyszert. Tevékenyen hozzájárulva ezzel emberek sokaságának halálához. Hallhattuk archív szalagokról Nixon elnököt, valamint másokat is, ahogy arcátlanul hazudoznak; az eltelt évek ugyanis azt bizonyították: hazudtak. Emellett kevéssé érdekel, hogy épp milyen hangulatú az aláfestõ zene. A magyar nézõk számára számos olyan vonatkozása van a filmnek, ami túlmutat a – decemberben alighanem majd megszavazott – több-biztosítós rendszeren. Nekünk talán ez a részlet a legfontosabb a filmbõl: „– Honnan ered a gondolat, hogy minden brit állampolgár ingyen betegellátást kapjon? – Ha visszanézünk, az egész a demokráciával kezdõdött – mondja Tony Benn, exképviselõ. – Mielõtt szavazhattunk volna, minden hatalom a gazdagoké volt. Ha volt pénzed, kaptál betegellátást, oktatást, idõsellátást... A demokrácia pedig szavazati jogot adott a szegényeknek, ami a hatalmat a piactól a közvélemény felé tolta el, a pénztõl a egyénhez. És amit az emberek mondtak, egyszerû: A 30-as években tömeges volt a munkanélküliség, de nem volt munkanélküliség a háború alatt. Ha németek gyilkolásával teljes foglalkoztatásunk lehet, akkor a teljes foglalkoztatás elérhetõ kórházépítéssel, iskolaépítéssel, nõvértoborzással, tanártoborzással is. Ha van pénz embereket ölni, akkor van pénz segíteni is. Ez a kiáltvány jól elmagyarázza. – Mikori az? – 1948-as. – Az új Nemzeti Egészségszolgálat július 5-én alakul. – Mi az? Mi a lényege? – Biztosít minden orvosi, fogorvosi, ápolói ellátást, amivel minden gazdag, szegény, férfi, jó ha figyelünk

nõ vagy gyerek, élhet, annak bármely részével. Az ellátás ingyenes, néhány különlegességet leszámítva, nincsenek biztosítási elõfeltételek, de ez mégsem jótékonyság. Mindezt az önök adója fedezi, de megszabadít az anyagi nehézségektõl betegség idején. Ebben a pár mondatban benne van minden. Csodálkoztam, mikor azt mondta, az egész 1948-ban kezdõdött. A britek épp túlestek egy kiábrándító idõszakon, amit a II. világháború okozott. Az ország félig elpusztult, és közel volt a csõdhöz. Semmilyük sem volt. Egyetlen 8 hónapos idõszak alatt, több, mint 42.000 civil vesztette életét. Amin mi mentünk keresztül 2 óra alatt 9/11-kor, õk átélték majdnem minden nap. Emlékeznek, hogy éreztünk 9/11 után? Hogy összehozott minket? Azt hiszem, õk is így éreztek. És az elsõ dolog, amiben összefogtak a háború után, az az ingyenes betegellátás volt, mindenkinek. – Még Mrs.Thatcher is azt mondta: „A Nemzeti Egészségszolgálathoz nem kívánunk nyúlni.“ Ez nem vitatott, ugyanúgy, mint a nõk szavazati joga. Senki se állt fel, hogy: „Minek a nõknek szavazati jog?“ Ez elképzelhetetlen, a britek nem fogadnák el. Nem engednék, hogy elrontsák vagy megszüntessék a Nemzeti Egészségszolgálatot. – Szóval ha Thatcher vagy Blair azt mondja: „Megszüntetjük!“ – Forradalom lett volna. Az Amerikai Orvosi Kamara jelentése szerint az 55-64 éves korosztály sokkal egészségesebb Nagy Britanniában, mint Amerikában. Bármilyen betegséget is nézünk, az amerikaiaknál több a beteg, mint a briteknél. Rák, szívbetegség, magar vérnyomás, stroke, tüdõbetegség, mind jóval több Amerikában. Még Anglia legszegényebbjei is, akiknek körülményeik miatt legrosszabb az egészségi állapotuk, átlagban tovább élnek, mint Amerika leggazdagabbjai (...) – Az egyik ok, amiért itt így mûködnek a dolgok, hogy a kormány fél az emberektõl, félnek a tüntetésektõl, félnek az emberek reakciójától, míg az Államokban az emberek félnek a kormánytól, félnek...fellépni, félnek tüntetni, félnek utcára menni. Franciaországban ezt teszik. 160.000 diák tüntet ma. Bordeaux-ban több, mint 2000 ember vonul, munkát és közszolgáltatásokat követelve." Tehát összegzem, mit mond a brit politikus: ne félj tüntetni az igazadért, a politikus van teérted. Forrás: Kuruc.info – Gerzson

jó ha figyelünk

Orbánostul, Gyurcsányostul húzzanak el! Hát ide jutott Gyurcsány „Kurvaországa”. A fõvárosban és vidéken egyaránt cigányok terrorizálják a többséget: magyarokat szúrkálnak, kardoznak, vernek, rabolnak ki, erõszakolnak meg és gyújtanak fel (www.ciganybunozes.com). Sorra épülnek a zsidóplázák, külföldi márkaboltokkal teletömve. Neocenter, ilyen center, mega giga centerek. Zsidó Las Vegas készül a dõzsölõ maroknyi elitnek a Hajógyári szigeten. Kereskedelmi „tévéink”-ben zsidók osztják az észt a mocskos keresztényekrõl, a „pedofil papokról”, az álszent, bûnös katolikusokról... tiltakozás helyett Erdõ Péter hallgat, és együtt masírozik a zsinagógában Silly Katalinnal, Scwheitzer Rabbival és kipával a fején Sólyom Lászlóval. Megint gesztusok a zsidóknak, de a magyaroknak bezzeg... nekünk a zsidóktól „fasiszta magyar”, „aniszemita magyar”, „szélsõséges magyar”, „mélymagyar”, „náci turul”, „svájcisapka Szent Korona”, „tetemcafat Szent Jobb”, „Áruló Szent István”, a Heti Hetes válogatott senkijeitõl pedig egy kis „turbómagyarozás” jut. De lehet még vonaton utazni ingyen a cigányoknak, mert a kallereket terrorizálják, aki pedig közbeszól Budapesten, hogy ugyan ne csókolózzanak már a buzik a buszon, nos azt a fiatalembert a barátnõjével együtt jól elverik, és a bamba fõvárosi végignézi a véres eseményt. Tönkremennek a sertéstartók, a méztermelõk, a gyümölcstermesztõk, a tokaji borokat erõmûvekkel szennyezik, és az egyetlen ember, akinek szavára százezrek indulnának meg... nos õ brüsszeli karriert épít, Amerikában pedig Tom Lantos ülepét nyalja, haverjaik itthon pedig felesleges aláírásokat gyûjtenek egy teljesen értelmetlen népszavazáshoz: kollaboráció. Simon Peresz ezalatt „felvásárolja Magyarországot”. Tekintettel az ország romos állapotára, megkérem tisztelettel a semmit sem tevõ, Magyarországra igen káros parlamenti elitet, gyurcsánytól (nagy Gy-t nem érdemel meg ez az ember) a tehetetlen Orbán Viktorig, hogy legyenek szívesek a Parlamentet a jövõben NEM megtisztelni jelenlétükkel, és adják át a hatalmat a népnek, a civil szervezeteknek, a történelmi egyházaknak, a Szent Korona alkotmányának, az igazi közgazdászoknak, a valódi szakértõknek, a Csath Magdolnáknak, Bogár Lászlóknak, Drábik Jánosoknak, Halász Józsefeknek, Vona Gáboroknak..stb. A Rendszerváltás elbukott! A 89’-es Nagy megegyezés elbukott! A Rózsadombi Paktum elbukott! Nem tisztelt politikai elit: Elég volt! A Parlamenten kívül is van élet! Forrás: Skodacsek András – Nemzeti Hírháló

Kötelezõ lesz bevezetni az értékalapú ingatlanadót Marad a múlt hétfõn megszavazott értékalapú ingatlanadó-szabályozás. A Fidesz szerint ezzel az SZDSZ gyõzött a koalíción belül a szocialistákkal szemben. Érvényesült a kormányakarat, már a zárószavazás elõtt eldõlt: 2009-tõl értékalapú ingatlanadó lesz, az alkotmányügyi bizottság ugyanis nem találta házszabályszerûnek az önkormányzati bizottság módosító indítványát. A javaslat meghagyta volna az önkormányzatoknak a lehetõséget, hogy eldöntsék, terület, vagy értékalapú közterhet vezet be. A kormánypárti bizottsági tagok most együtt szavaztak a házszabály-ellenességre, s csak a Fidesz látta úgy, hogy a módosító indítvány kiállta volna ezt a próbát. TÁLLAI: AZ SZDSZ GYÕZÖTT A Fidesz szerint az értékalapú ingatlanadó bevezetése ügyében is az SZDSZ gyõzött a koalíción belül a szocialistákkal szemben. Az ellenzéki párt úgy ítéli meg, hogy a koalíción belüli megegyezés eredményeként nem támogatta végül az MSZP-frakció azt a szocialista képviselõ által beterjesztett indítványt, amely meghagyná az önkormányzatoknak a választás jogát az ingatlanadó kérdésében. Tállai András (Fidesz) hétfõi sajtótájékoztatóján reményét fejezte ki, hogy ha a parlamenti többség igent mond az értékalapú ingatlanadó 2009-es bevezetésére, az akkor sem lesz, mert a következõ egy évben „ a józan politikusok tábora“ többségbe kerül és eltörlik ezt a passzust. A politikus hangsúlyozta, hogy a Fidesz az adótörvények végszavazáskor nemmel fog voksolni, és így nemet mond az ingatlanadóra is. Azt ugyanis igazságtalannak és túlzottan megterhelõnek tartja mind a polgárok, mind az önkormányzatok számára. Tállai elmondta, hogy õ egy 18 ezer fõs város polgármestere is, számításaik szerint, ha az adónemet kivetnék a településen az önkormányzatnak minimum két fõvel bõvítenie kellene apparátusát ahhoz, hogy a szükséges felméréseket elvégezzék. Forrás: hírTV, FH 35

Nyílt levél a neten Nyílt levelet köröztetnek az interneten, Kozák Gyulának, az SZDSZ egyik emblematikus alapítójának aláírásával. „Mi, rendszerváltó alapítók, akik egzisztenciánkat (ha úgy tetszik egész életünket, karrierünket) tettük fel a demokratikus ellenzékben a létezõ szocializmus elleni harcra, 19. születésnapja alkalmából kétségbeesetten figyeljük, mivé lett a Szabad Demokraták Szövetsége” – írja. A levél kapcsán megkerestük Kozák Gyulát, aki elmondta: valóban írt egy nyílt levelet a párt születésnapjára, de ez nem volt elõzmény nélküli. A levél válasz Rajk László – szintén születésnapi – levelére. Ebben Rajk egyebek mellett azt írta: alapítóként büszkék arra, hogy „az SZDSZ 19 év elteltével továbbra is hû maradt saját alapértékeihez és a modern, európai Magyarország érdekeihez“, s kitért arra is, hogy az SZDSZben az „alapítók értelmiségi nemzedékét fiatal, hivatásos politikusok váltották fel, de a párt megõrizte nevét, szellemiségét, egységét és belsõ demokráciáját“. Kozák Gyula hozzájárulásával közöljük az általa írott levelet: „Mi, rendszerváltó alapítók, akik egzisztenciánkat (ha úgy tetszik egész életünket, karrierünket) tettük fel a demokratikus ellenzékben a létezõ szocializmus elleni harcra, 19. születésnapja alkalmából kétségbeesetten figyeljük, mivé lett a Szabad Demokraták Szövetsége. 1988. november 13-án azért alapítottuk meg az SZDSZ-t, mert szocializmus helyett szabadságot, állampárti diktatúra helyett plurális demokráciát, állami tulajdonra épülõ tervgazdaság helyett magántulajdonon alapuló piacgazdaságot, az egyenlõség hamis mítosza helyett valódi jogegyenlõséget és esélyegyenlõséget akartunk. Ezek nagyjából teljesültek is. De nem számítottunk az eredeti tõkefelhalmozás azóta megismert szörnyû anomáliáira, amelyek oly sok embernek kedvét szegték. Nem számítottunk arra, hogy 19 év múlva is 3 millió szegény ember él majd hazánkban. Nem számítottunk arra, hogy a nacionalizmus, az irredentizmus, a nemzeti szocializmus eszméi felélednek, s nem lesz erõnk és bátorságunk szembeszállni a szörnnyel. A szellem szintjén még voltak elképzeléseink, de a gazdaság területén, az egészségügy területén, a szociális egyenlõség területén nem. S az alapítók közül nagyon kevesen maradtak a professzionális politika színterén, s azok is eltávolodtak eredeti elképzeléseinktõl. Akik pedig kihullottak, már csak nosztalgiából, vagy még abból sem hívei az SZDSZ-nek. Ha Solt Ottilia élne, köpne ránk. Ha Szabó Miki élne, köpne ránk. Szalai Pali már korábban is elhúzott tõlünk. Pedig õk voltak a legbátrabbak. De hol van Juhász 36

Pali, hol van Havas Gábor, hol van Iványi Gábor? S mi lett barátunkból, Demszky Gáborból? S hogy kerülhetett Mécs Imre egy másik frakcióba? A helyzet elkeserítõ, az ünneplés formális. Egykori önmagunkra emlékezhetünk, de a mai SZDSZ egy zsaroló kis csoport lett. Molnár Lajosok, Mihályi Péterek, Horváth Ágnesek, John Emesék, Kókák és társaik játéktere. Ma az SZDSZ Kelet-Európa egyetlen még létezõ, rendszerváltó liberális pártja, bár megkérdõjelezhetõ, hogy van-e köze ahhoz, amit egykor megálmodtunk. S még inkább, hogy a nagytõke, a korrupció, a kivagyiság hogyan férkõzhetett be közénk, akik a társadalmi egyenlõség, a szociálliberalizmus mellett tettük le a voksunkat. Mi, rendszerváltó alapítók, szomorúak vagyunk, hogy az SZDSZ 19 év elteltével eltávolodott saját alapértékeitõl és a modern, európai Magyarország érdekeinek képviseletére csak nyomokban képes. Bár ellenzékben és kormánypártként egyaránt következetesen védi az emberi jogokat és a demokráciát, a tiszta versenyre épülõ szabad piacgazdaságért való küzdelme félre csúszott, a szolidaritás a kisebbségekkel elvben ugyan megmaradt, a közösség vállalása a hátrányos helyzetûekkel és a szegényekkel csak szavakban van jelen. Hagyjuk, hogy a bíróságok háborús bûnösöket rehabilitáljanak, hagyjuk, hogy neonácik garázdálkodjanak, hagyjuk, hogy eluralkodjon a korrupció, hagyjuk, hogy a rendõrség elbizonytalanodjon, hagyjuk, hogy a társadalomban a liberalizmus szitokszóvá váljék. Az SZDSZ-ben az alapító értelmiségiek nemzedéke elhagyta a politikát. A pragmatikus akarnokok dominálják az SZDSZ-t. A fiatal, hivatásos politikusok egy része semmiben sem különbözik a többi párt megélhetési, korrupt politikusaitól, s bár a párt ugyan megõrizte nevét, szellemiségét elveszítette, egységét és belsõ demokráciáját kikezdte a mindennapi gyakorlat. Olyan új erõcsoportok jelentek meg, amelyek idegenek az alapítók szellemiségétõl. Ma a magyar liberális párt nem a szocialisták vitatható reformjai egy része mellett kiállva, vagy azokat éppen opponálva igyekszik folytatni a rendszerváltáskor megkezdett munkát, hanem egy pitiáner zsaroló maga-

tartást gutírozva, mindent megtesz a maradék népszerûség elvesztése érdekében. Az európai liberális hagyományokat megcsúfolva igyekszik a nagy európai liberális családba illeszkedni, de ez csak részben sikerül. Az együttmûködésre törekvés minden demokratikus erõvel és a civil társadalommal mára üres malaszt maradt. Eltussolt korrupciós ügyek, kivagyiság jellemzi azokat is, akik még placcon maradtak a régiek közül. Hol vannak a Rajk Lászlók, akik a Tocsik-ügy, a mindenkori Tocsik-ügyek kapcsán visszadják mandátumukat? Hol vannak a Solt Ottiliák, akik fölteszik a kérdést: mi közöm nekem a hatalomhoz, a pénzhez? Hol vannak a szegények gyámolítói? Hol vannak a Vásárhelyi Miklósok, akik a politika bugyraiban jól kiismerik magukat, s képesek a párt és a nemz et számára egyaránt hasznos alkukat kötni? Hol vannak a Szabó Miklósok, akik intranzigens magatartásukkal állandóan figyelmeztettek bennünket, hogy eddig és ne tovább? Tiszta szívünkbõl azt kívánjuk, hogy az SZDSZ térjen vissza eredeti célkitûzéseihez, vesse ki soraiból mindazokat, akik akadályai a morális megtisztulásnak. Tiszta szívünkbõl kívánjuk, hogy legyen ereje a hatalom akarásával szemben visszatérni az eredeti elképzeléseihez. Mert sikerre csak ebben az esetben számíthatunk, egyébként a többi rendszerváltó liberális párt sorsára jutunk, elenyészünk, a történelem süllyesztõjébe kerülünk. Onnan pedig nincs visszaút. Boldog születésnapot kívánunk egykori magunknak, s mindazoknak, akik hûségesek maradtunk egykori eszméinkhez! Boldog születésnapot kívánunk azoknak, akik a magyar liberalizmust nem áldozták föl a hatalom, a bírvágy és az üres ideológia oltárán! Tizenkilenc évet öregedtünk, de néhány tiszteletre méltó kivételtõl eltekintve nem sikerült fölnevelnünk egy új, elõdeikhez méltó politikus generációt. Kétséges, hogy megérjük-e a 22. születésnapunkat parlamenti pártként, vagy majd elölrõl kell kezdeni, nekünk, vén csatalovaknak az építkezést. Persze addig is örüljünk, hogy még élünk, örüljünk, hogy még emlékezünk, emlékezhetünk, de tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a az ifjú janicsárokat, az általunk vágott ösvényen erõfeszítés nélkül nyomunkba tolulókat megfékezzük. Leszegett fejjel ünneplünk. S kezünkbe vesszük a heti Beszélõt, olvassuk benne Nagy W. András kíméletlen írásait. Legyenek az õ glosszái vezérlõ csillagunk! Kozák Gyula – HVG.hu

jó ha figyelünk