XII. évfolyam 6-7. szám
A Debreceni Baptista Gyülekezet havilapja
2003. június-július
Mécses “Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva” Lukács 12:35
Hogy ha Jézus nem jönne vissza . . . - akkor a Biblia becsapott volna minket. Az Ószövetség mintegy ötödrésze, az Újszövetség pedig több mint 300 helyen Jézus visszajövetelérõl és a Messiás uralmának felállításáról beszél. Mindezeknek azonnal el kellene tûnniük a Bibliából. Ezáltal a Szentírás elveszítené értékét és tekintélyét. - nem lenne többé isteni terv. A világ önmagára hagyva minden cél nélkül sodródna az ûrben egy örökkévalóságon át. - lehetetlen lenne Krisztus isteni mivoltában hinni, aki ilyenformán második eljövetelérõl tett kijelentéseiben tévedett és megcsalt minket. A kereszten elvégzett áldozatnak nem lenne többé megváltó, szabadító értéke. - ebben az erkölcsileg egyre mélyebbre süllyedõ világban csak kétségbeesés és fájdalom lenne, amelybõl az emberiség számára nem lenne többé kivezetõ út. - a sátán akadálytalanul folytathatná rettenetes pusztító munkáját az emberek között. - Izrael népe örökre a föld leggyûlöletesebb és legátkozottabb népe maradna. Ez ellentétben áll Isten számtalan ünnepélyes kijelentésével és azzal a
A tartalomból:
várakozással, hogy Izrael népe végérvényesén vissza fog térni Palesztinába. - az egész teremtett világnak fel kellene adnia azt a
"Az elveszettet megkeresem...".................2 Ismerõs arcok...........................................4
reménységét, hogy megszabadul a szolgaságból, hiszen ez a szabadulás Isten fiainak a megjelenésével áll
Örömmel nõnek lenni..................................5
összefüggésben, amikor Jézus újra eljön. Megkérdeztük............................................6
De hála Istennek - Krisztus visszajön! Vetés és aratás, 5. évfolyam 4. szám
Királyoknak Királya és Uraknak Ura...............7
Mécses
2
„Az elveszettet megkeresem…” Dorcas, 2003. május 1. Május elsején gyülekezeti nap volt a Dorcas kempingben. Szép napos, de szeles idõ volt, ezért hogy Andris ne fulladjon le az allergiás asztmája miatt csak a legkisebb gyermekünkkel, Jancsival mentünk ki ebéd után. Andrisra a legnagyobb gyermekünk, Tamás vigyázott itthon. A Dorcasban lehetõségünk volt testvérekkel hosszabban beszélgetni, régi ismerõsökkel találkozni, és bizonyságot tenni. Jancsi pedig játszhatott a gyerekekkel a játszótéren; elõbb hintázott, és még láttam libikókázni. Örültem, hogy olyan közösségben van, ahol jól érezheti magát, nem bántják a természete miatt, és õ is „formálódhat” a közösséghez való viszonyulásában. Azonban ez nem így történt, mert elmondása szerint „valaki balesetet akart neki okozni”, ezért otthagyta a játszóteret, és csak ment és ment. A Dorcas hátsó kerítése egy építkezés miatt ki volt bontva, és ott kint olyan csábító volt a világ: vidámpark, vattacukor, a tó. Jancsi elveszett! Elõször ketten kerestük, majd egyre több testvér járta a kempinget kutatva Jancsi után, voltak, akik imádkoztak érte. Elöl a bejáratnál, ahol a kocsit hagytuk nem látták a portások, hátul a kerítésen túl, a tömegben reménytelennek látszott a keresés. Felfohászkodtam: Uram ne engedd, hogy bántódása legyen! Közel egy órát kerestük már, amikor Tamás telefonált, hogy a Vekeri-tónál lévõ csónakháznál van Jancsi a rendõrökkel. Istennek gondja volt rá, hogy a csónakázó-tó hídjánál ne menjen tovább, ahol már egy erdõs rész kezdõdik. Az történt, hogy két fiatal kézen fogta, és odavitte a rendõrökhöz. Õk felhívták az otthoni telefont (a gyerek tudta a számot), és így Tamás tudott bennünket értesíteni. Az elsõ pillanat a megkönnyebbülésé volt, majd a hálaadásé. Egy kisgyermekes testvér azt kérdezte tõlem, hogy ilyenkor mit kell tenni, mi az, amit mondani kell a gyereknek. Ott nem tudtam válaszolni, csak azt tudtam mondani, hogy milyen jó, hogy a gyerek tudta az adatait, és hogy Istenben bízhatunk. Este aztán megbeszéltük Jancsival az „elkószálást”, azt hogy milyen veszélyek leselkedtek rá, és milyen jó, hogy Istennek gondja volt rá. Ez egy olyan lecke volt számára és számunkra is, amely valósággá tette az Ezékiel 34:16-ot: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem…” Pogányné E. Zsuzsa
Az elõzõ történetrõl eszünkbe juthat Krisztusnak egy példázata: "Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett. Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül. ( Máté ev. 18:11-14, Károli fordítás) A mindennapi életben igen nagy riadalmat kelt, ha egy szülõnek elvész egy gyermeke. A történet szerint akik maguk is szülõk, hívõ testvérek összefognak és együtt keresik az elveszettet. De vajon a szellemi élet(ünk)ben is így van-e? Isten kegyelmébõl gyülekezetünkben is sok olyan testvér van, aki nemrég született, szellemileg gyermek, szülõi gondoskodást igényel.Vannak-e ezeknek a testvéreknek szellemi „szülei”? Akik Pál apostolhoz hasonlóan - Istentõl kapott feladatként - gyermekeiknek tekintik azokat, akiknek újjászületésében Isten munkatársai voltak. "Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szûlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus." ( Gal. 4.19 )
Vannak-e nekünk ilyen gyermekeink, akiket Isten ránk bízott, vagy szellemileg meddõk, gyermektelenek vagyunk? Felismerjük-e, hogy nemcsak a fizikai (mindennapi) életben, hanem a szellemi életben is olyan szülõknek kellene lennünk, akik nemcsak a gyermekük megszületéséig éreznek felelõsséget iránta. Tudjuk, hogy a szülõk nélkül (intézetben, állami gondozásban) felnövõ gyermekek élete sokszor félresiklik. Hátrányos helyzetük miatt csak kevesen lesznek közülük a társadalom hasznos tagjai. Lehet, hogy ma is vannak olyan gyülekezetek amelyek az ott megszületett keresztyén „csecsemõk” szempontjából inkább intézethez, mint családhoz hasonlítanak. A szülõknek az a feladata, hogy gondoskodjanak gyermekükrõl. A gyermekre szüntelenül figyelni kell, állandóan szemmel kell tartani, mert a baj rendszerint akkor történik, ha nem vagyunk elég éberek. "Azért mi is, a mely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szûnünk meg érettetek imádkozni"( Kol. 1.9) Az a természetes, ha a gyermek, növekedésével együtt egyre kevesebb szülõi gondoskodást igényel, de minden életkorban adódhatnak olyan helyzetek, amikor a gyermek „elvész”, és ilyenkor a szülõk teljes figyelmére és odaadására szükség van. Sokszor még ez is kevés, és a testvérek, rokonok, barátok segítsége is fontos. Felismerjük-e a szellemi életben is ezt a „szükséget”? Akár szellemi szülõként, akár testvérként meglátjuk-e, ha egy
3
2003. június-július „gyermek” elkóborolt a nyájtól. Történetünkben két - a gyermek és a szüleik számára idegen – ember ismerte fel a veszélyes helyzetet, és cselekedett Krisztushoz hasonló módon. Nem nézték tétlenül a helyzetet, nem mondták magukban, hogy õ nem a mi gyermekünk, nem nekünk kell gondoskodni róla. Nem mondták, hogy az õ baja, miért volt szófogadatlan, miért kóborolt el. Nem tanácsokat adtak neki, hogy mit kellett volna, vagy mit kellene tennie, hanem cselekedtek, abbahagyták azt amit addig csináltak, amiért kimentek a Vekeri-tóhoz, kézenfogták és biztonságos helyre vitték a gyermeket. Azért tették ezt, mert Valaki - akit talán még nem is ismertek - erre indította õket. Jó lenne, ha a szellemi életünkben is hasonlóan tudnánk cselekedni, s Krisztusról vennénk példát. "Jézus pedig felele nékik: az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (Ján. 5.17) "Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi." (Ján. 5.19) "Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szõlõvesszõ nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szõlõtõkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok." (Ján. 15.4 ) "Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk: A ki én bennem marad, én pedig õ benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Ján. 15.5 ) A szülõk - különösen az anyák - tudják, hogy nehéz és felelõsségteljes döntés gyermeket vállalni, a megfogant gyermeket kihordani és megszülni. De ennél sokkal nagyobb, nehezebb és szebb feladat a gyermeket felnevelni és megtanítani mindarra, amire szüksége lehet az életben, hogy a tudását majd õ is továbbadhassa. Erre tanított minket az Úr Jézus Krisztus is, hogy ennek a szellemi életben is így kell(ene) lenni. "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek." (Ján. 15.16) Olyan sokszor szívesen idézzük az evangéliumokból a „misszióparancsot”, de rendszerint annak csak az elejét vesszük figyelembe, azt tartjuk fontosnak: "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében..." (Mát. 28.19) Jó lenne a folytatására is odafigyelni, mert ezt is Isten bízta ránk, és legalább olyan fontos, mint az eleje: "Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!" (Mát. 28.20) Errõl írt János apostol egyik levelében:"Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak" (3 Ján. 1.4) Pogány Attila
"Beleszületni" vagy "megtérni és újonnan születni"? Gyülekezeti konferencia. Körülbelül huszonnyolc ember jött össze egy hétre a Keleti-tenger mellett, férfiak, nõk. Délelõtt a Biblia mellett ülünk, délután életrajzokat hallgatunk meg , este pedig énekelünk és az életünkrõl beszélünk. Egy papné és egy gyülekezeti titkárnõ is van a vendégek között. Mindkettõ egyre indulatosabb lesz, ahányszor csak elhangzik az "egykor és most" a keresztyén ember életben, vagy amikor "megtérésrõl" és „újonnan születésrõl" van szó. Legszívesebben elutaznának. A titkárnõ mégis felkeres. - Keresztyén családból származom, bibliaiskolába is jártam és évek óta az egyház szolgálatában állok. Belenõttem. Nem tudok az „egykor és most”-ról. - Elhiszem - feleltem. Ha most az Úr Jézussal állna szemben, el tudná mondani: Uram, te tudod, hogy én szeretlek!? Rövid szünet után különös választ kaptam: - Néha már azt kívánnám, hogy bár tennék valami rosszat. Szeretném tudni, hogy elveszett ember vagyok és rászorulok Jézus kegyelmére. Ez a válasz megrendített. Az én életemben is voltak esztendõk, mikor szerettem volna valamit elkövetni, hogy végre megértsem, miért kellett Isten Fiának értem a kereszten véreznie. Íme itt valaki ugyanebben a lelkiállapotban van! Vajon nincsen titokban sok "szolgáló" lélek így? Még együtt imádkoztunk. Mikor felálltunk, Isten indítására azt mondottam. - Megkapja azt, ami még hiányzik önnek. - Két nap múlva a titkárnõ a bibliaóra után sírva szaladt a szobájába, ebédre sem jött elõ és kérte, hogy beszélhessen velem. Isten kegyelme utólérte! Nem kellett semmi szörnyût cselekednie. Rájött, hogy minden szolgálatában csak önmagára gondolt, önmagának élt és Jézust nem szerette igazán! Elõtte állt ez a nagy vétke. De megértette az Úr megmentõ szeretetét, aki gyalázói és ellenségei bûnét magára vette és felvitte a keresztre. Átengedte magát ennek a szeretetnek. Késõbb levelet kaptam tõle. - Ma tudok elõször olyan levelet írni, amelyben hála van és nem panasz. Szüntelenül hálát adok az én Uramnak azért a nagy ajándékért, amelyet kaptam. Sohasem sejtettem, hogy ilyen örömöt jelent szabadulni az óembertõl! Most már értem, hogy az ember a szabadulásának napját, óráját nem felejti el és mindig arról beszél. Amit azelõtt rajongásnak tartottam és elhárítottam magamtól, az most drága valóság lett számomra. És az Úr nem vette el tõlem a szolgálatot, hanem alapjaiban újjá tette. Most éget a vágy, hogy ezt az örömhírt továbbadjam az asszonyoknak. Újra meg újra átélhetem, hogy vallásos emberek valóságosan megtérnek, újjászületnek és akkor látják, hogy mit jelent a keresztyénség. A bûnös megtérése nagy dolog, a mennyben örülnek neki. De nekem még csodálatosabb a vallásos embernek, a papnak a megtérése, és dicsõítem Istent, aki nem csak az iszákoson és a paráznákon könyörül, hanem a „kegyeseken” is. Werner de Boor Vetés és aratás, 4. évfolyam 4. szám
Mécses
4
Ismerõs arcok
Sütõ Benjámin és családja - Milyen körülmények között nõttetek fel? Erzsike: baptista hívõ családban születtem második gyermekként, Nagyváradon, 1969. október 25-én. Benjámin: Nagy családban születtem, 1961. március 10én, Magyar-Goroszlón (Erdélyben), mint a legkisebb kilencedik gyerek. Nagyszerû, komoly baptista hívõ családban nõhettem fel, (a nagymama már 1908-ban megtért és megkeresztelkedett) mely nagyban meghatározta eddigi életem. - Hogyan ismerkedtetek meg egymással? Benjámin:Nagyváradon tanultam a Mûszaki Egyetemen, amikor a Nagyváradi 1. számú Magyar Baptista Gyülekezetben ismerkedtünk meg egymással 1986-ban, majd 1988-ban házasodtunk össze. - Mutassátok be gyerekeiteket! Erzsike: Antonió Dávid 14 éves, a Szoboszlói úti Általános Iskola 7. osztályos tanulója, szeret sportolni, jelenleg a DVSC igazolt játékosa. Benjámin 11 éves, õ is ugyanebbe az iskolába jár, negyedik osztályos. Szeret sportolni, jelenleg atlétikára jár. József 9 éves, a Bányai Júlia Általános Iskola 2. osztályos tanulója. Szereti a zenét, hegedûn tanul játszani. - Van-e valamilyen különleges nevelési elvetek? Benjámin: Elsõsorban Isten félelmében szeretnénk nevelni, s a mai szokásoktól eltérõen minél több idõt jelen lenni az életükben. (Ennek a kihívásnak kedves feleségem igyekszik maximálisan eleget tenni).
- Hogyan tudtok "kordában tartani" három fiút? Erzsike: - Hogyan tudjuk motiválni a fiúkat a jóra? Naponta kell: sok-sok türelem, sok szeretet, sok idõ a foglalkozáshoz, sokmindenben példásan elõttük járni (hibáinkat hamar észreveszik és adott esetben ismertetik is velünk). Néha meg nem vonva a fenyítést; s mindezek fölött Istentõl kapott bölcsesség és erõ a neveléshez. - Hol dolgoztok? Erzsike: Tanító-óvónõi állásomat otthagyva, igyekszem minél több idõt otthon tölteni a gyerekekkel (iskola, edzések, hegedûórák), mert ezek az évek nagyban meghatározhatják az életük további kimenetelét. Benjámin: Nádudvaron, a KITE Rt-nél dolgozom, mint termékmenedzser. - Hogyan szoktátok a szabadidõtöket eltölteni? Erzsike: Szabadidõbõl kevés van, de a gyülekezetbõl néhány családdal sportolni, énekelni összejárunk, másrészt gyakran meglátogatjuk Erdélyben élõ rokonainkat is. - Hogyan és mikor tértetek meg? Erzsike: Baptista szülõk gyermekeként az imaházban nevelkedtem, s az Úr Jézust elfogadva 1985-ben vallást téve hitemrõl, bemerítkeztem. Benjámin:1986-ban döntöttem el, hogy Isten és a gyülekezet mindennél fontosabb számomra (még a vasárnapi futball meccseknél is). Nehéz volt a döntést meghozni, mivel NB II csapatban fociztam és vasárnap voltak a bajnoki fordulók. - Szolgáltok-e valamit a gyülekezetben? Erzsike: az énekkar tagja vagyok. Benjámin: Jelenleg nem. - Milyen terveitek vannak? Erzsike: rövid távon a lakásbõvítés, de a legfontosabb gyermekeink jövõjéhez kapcsolódik: Isten félelmében nevelni õket, mert a Biblia szerint aki elõbb Isten országát keresi, annak a többi megadatik! - Volt-e olyan helyzet az életetekben, amikor különösen éreztétek Isten közelségét? Erzsike: 15 éves házasságunk alatt sok megtapasztalásom volt. Minden próbában az volt a legcsodálatosabb, ahogy Isten erõt adott. Mindig volt, aki erõsebb volt hitben, szeretetben, türelemben, mellyel a másik segítségére lehetett. Benjámin: nagyon sok ilyen tapasztalatom van. Elsõsorban a temérdek áldás, kedves feleség, egészséges gyermekek, na meg a próbákban is (közlekedési baleset, testvérem és szüleim elvesztése) tapasztaltam Isten közelségét. - Van-e kedvenc igeversetek? Erzsike:"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem. Íme az én markaimba metszettelek fel téged. (Ézs. 49: 15-16.) Benjámin: "Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért!" (Ef. 5:20) Baráth Zsoltné
2003. június-július
5
ÖRÖMMEL NÕNEK LENNI Ezzel a címmel tartott a nagyerdei református gyülekezet nõi csendesnapot, melyet már hetekkel megelõzõleg lázas felkészülés kísért. Templomunk virágos ünnepi díszítése a nõknek szólt. A templomkertben udvarias férfiak fogadtak bennünket olyan elõzékenyen, hogy már a kapuban örülni kezdtem, hogy nõnek születhettem. A padokban pedig számtalan kedves nõ, ismerõs tekintetek, más-más gyülekezetekbõl is érdeklõdve. Megannyi arc, megannyi sors…nõi sorsok. Ki egyedülálló, társát keresve, vagy elveszítve, özvegyen, vagy fiatalon. Mások családban élnek, gyerekeket nevelnek. Összegyûltünk, hogy arról beszéljünk, hogy nõnek lenni jó, akármilyen szerepet töltünk is be, mert állapotunk nem lehet a körülményeink függvénye. A nõiesség varázsa nem abból fakad, hogy milyen sorsot élünk meg, hanem, hogy hogyan tudunk igent mondani arra az egyedüli szerepkörre, amelyet Istenünk személyreszólóan nekünk szán. Lásd magad olyannak, amilyennek Isten akar látni, és öröm nyílik nõi mivoltodban a nehézségeken keresztül is! Errõl szólt egy kis vidám történet. Errõl tett bizonyságot Kitty is mint várakozással teljes kismama. Mindnyájunkat elkápráztatott Dr. Bagi Emõke, közismert pszichológus elõadása, mikor asszonytársait szólította meg ragyogó elõadói rutinnal, tökéletes retorikával. Felvázolta a nõi és a férfi lét dialetikus principiumát. Elmondta, hogy konzum világunk, az emancipált nõnek szabadságot, önmegvalósítást ígér, de ugyanakkor belehajtja a maszkulin megfelelésekbe. Értékmérõként az anyagi felhalmozást, a financiális bõséget használja, ugyanakkor elveszi az idõt a nõiesség kiteljesedésétõl, az alapvetõ nõi szereptõl, a befogadástól, a szeretet és elfogadás
közvetítésétõl. A nõ képtelen lesz az otthon megteremtésére, az anyaság, a nõi mivolt újjátermelésére. A teremtett szerepkörétõl elidegenedõ nõ boldogtalanná válik, és boldogtalanságba sodorja a feminizálódó férfi nemet, akit egyre kevésbé képes tisztelni. A kiutat társadalmi szinten nem lehet keresni. Egyénileg, apró sejtekre oszolva magunkban kell kezdeni az építkezést. Gyakorlatilag ugyanez a gondolat fogalmazódott meg délutáni elõadónk, dr. Kovács Gézáné Szegedi Ildikó elõadásában, de egész más hangulati megközelítésben. Õt személytelenül százak ismerhetik. Az igen népszerû keresztyén könyv, az „A társ” fordítója õ. Bizonyságtételének lényege, hogy bármilyen helyzetben örvendezhetünk nõi mivoltunkban, félelem és szorongás nélkül élhetünk ha Istennek oda tudjuk szánni magunkat. Ahogy beszélt, látszott rajta, hogy õ örömmel éli napjait, dacára olyan megpróbáltatásoknak, mint egyik kisgyermekük elvesztése. Ószövetségi példaként említette a Példabeszédek derék asszonyát, aki gazdálkodik, tervei vannak, és boldognak látják a fiai. Igazi ószövetségi üzletasszony. Az újszövetségbõl Máriát, Jézus anyját idézte, aki mikor megkapta megtisztelõ szerepét, hogy a Messiás anyja lehet, akkor örvendezõ szívvel, de magát szolgálólánynak tekintve töltötte be az Isten akaratát, és lehetett örvendezõ nõ, igen nehéz körülményei ellenére is. Együttlétünket projekciós képes evangélizáció, közös éneklések, kiscsoportos imaközösségek tették igazán meghitté. Igen, nõnek lenni jó! Máthé Györgyi
Tisztelettel és sok szeretettel köszöntjük Jenõ bácsit 101. születésnapja alkalmából. Istenünk gazdag áldását kívánjuk további életére! Balogh Dorottya adja elõ zeneszámát a gyermekzenei áhítaton
Mécses 5
6
Megkérdeztük: Mennyire befolyásolja a média a gyerekek lelkivilágát, gondolkodásmódját? Vannak-e korlátaik otthon ezen a téren? Ványiné Jakucs Andrea: a mi családunkban úgy próbáljuk alakítani napjainkat, hogy a TV ne töltsön be fontos szerepet életünkben. A mûsorok nagy százaléka káros hatással lenne gyermekeink gondolkodásmódjára, lelkivilágára. Ezért inkább videón néznek bibliai történeteket, rajzfilm formájában, ami segít elképzelni azokat; illetve klasszikus meséket, kedves-vidám rajzfilmeket. Mostanra olyan szokás alakult ki nálunk, hogy hétvégeken és iskolai-óvodai szünetben körülbelül napi 1-1,5 órát nézhetnek videót. Így természetesen tudjuk, hogy mit néznek és beszélgetni is szoktunk a látottakról. Ez nagyon fontos dolog, mert befolyásolja a gondolkodást, viselkedést is. A tévézést nem tiltjuk kifejezetten, de "csak úgy" soha nincs bekapcsolva a TV. Ha vanvalami hívõ szemmel is értelmes mûsor, azt megnézzük. Internetünk nincsen, de a számítógépes játékokban csak a durvaságtól, erõszakosságtól mentes játékokat vesszük, amelyekbõl tanulhatnak is; de ezeket is csak meghatározott ideig játszhatják. Az a célunk, és azért imádkozunk, hogy gyermekeink - és a magunk - gondolkozásában, viselkedésében Isten szava, a Biblia legyen meghatározó, elsõdleges és egyetlen szempont.
Takácsné Szikora Ildikó: információ-éhségre nagyon hasznos a TV, rádió és az internet. Ez utóbbit tartom legjobbnak, mert van lehetõségünk szelektálni, s csak azt elolvasni, ami érdekel. A legtöbb rossz hatása szerintünk a tévének van, hiszen - fõleg a kereskedelmi csatornák - ontják a negatív példákat. Mélységesen megdöbbentenek a délutáni talk-show-k témái, melyek azt sugallhatják sokaknak, hogy az erkölcstelenség ma már természetes dolog, s ha egy kamasz haladni akar a korral, neki is ezt kell tennie. A legveszélyesebbnek ezt érzem, s a függõség kialakulását. Néhány éve ez nálunk is komoly probléma volt, de mostmár tudatosan küzdünk ellene. Kovács János: manapság nagyon sokat hallunk a média hatalmáról, a reánk erõszakolt akarat, tudatunkon kívüli erõk és célok megvalósításáról. Ez pedig akarva vagy akaratlan, valamilyen módon hat reánk. Nem találkoztam még olyan emberrel, akire ne lett volna hatása. Egyik nagy csalódásom, hogy bármennyire is tudatosan ellene akarok állni, egy évre visszatekintve, akkor is megállapíthatom, hogy reám is hat a "MÉDIA" akarata. Igen, ez csalódás önmagamban, - de ki nem csalódott már magában? Ez nem is annyira szégyen, mint inkább baj. De nekünk van egy kiutunk! A hívõ embernek mindig van kihez visszafordulnia és van útmutatója. Valamikor a társadalom formálta, néha a politikai helyzet volt befolyásolója az ember mivoltának. Ezeket a hatásokat sokkal tudatosabban lehetett elfogadni vagy visszautasítani, mint ma a média hatalmát. Hogy ne legyen félreértés: a szocialista vagy kommunista idõben meg volt mondva, hogy nem szabad templomba járni, fõleg, akinek piros könyve volt. Ezt elfogadhattam, vagy visszautasíthattam. Persze a nagyobb darab kenyérért sokan elfogadták. Ma a média hatalmával ugyanez zajlik, csak a különbség az, hogy mire észreveszed, hogy mennyire megváltoztál, akkorra már teljesen behálózott. Ha egy kicsit is foglalkozunk a próféciákkal, akkor láthatjuk, hogy ezek a "káosz" felé tartó utak, akarva vagy akaratlanul, de bekövetkeznek. A nagy sodródással csak az vegyül el teljesen, akinek nincs felépítve az egyéni célja, meggyõzõdése arról, hogy ez a kis földi élet csak egy kicsi kis töredéke a valóságnak. Mi egy örök életben reménykedünk, sõt hiszünk! A fent említett áramlatba hamar belekerülhetnek gyermekeink fiataljaink. Ismerek olyan családot, aki nem tart televíziót a házában - nem vallási meggyõzõdésbõl. De olyat is, aki vallási meggyõzõdésbõl nem tart tévét, mert abból csak rosszat tanulhat a gyerek. Mindkét esetben nagyon negatív hatása lett a felnõtt gyerekekre. Hozzá kell tennem, ez nem Magyarországon történt. Akinek iskolás gyereke van, az tudja, hogy mennyire fontos kérdés, hogy milyen ruhában jár a gyerek iskolába, ki a legvagányabb az osztályban. Ezek sokszor még a tanulásnál is fontosabbak itt Magyarországon. Akkor most mit tegyünk? Legyen tévé? Legyen internet? Jó vagy rossz dolgok ezek? Szerény véleményem szerint nem az itt a kérdés, hogy jók vagy rosszak a fenti dolgok. El kell ismernünk, hogy Isten sok mindent megenged, de ez nem azt jelenti, hogy egyetért mindennel. Gondolom észervettük, Testvérek, hogy mennyire fontos imáinkban hordozni gyermekeinket és az, hogy az utolsó idõkben megállhassunk, nem azért, mert mi bölcsek vagyunk, inkább azért, hogy kegyelemben részesüljünk Isten elõtt. Ez a nagy ajándék. Szûcs Kálmánné: a fiatalokra nagyon nagy hatással van a média. Ez épp úgy lehet jó, mint rossz. Sajnos ez utóbbi van nagyobb mértékben jelen. A média nagy mértékben sugározza az erõszakot, erkölcstelenséget. Leszoktatja az embereket az olvasásról. A gyerekek pedig meg sem ismerkednek a könyvekkel. Ezért a mai fiatalok a kereskedelmi tévék által sugárzott erõszakos meséken, erkölcstelen filmeken nevelkednek. A médiasztárok a mai gyerekek példaképei. Természetesen korlátozzuk ezek használatát. Keveset engedjük tévézni, internetezni a gyerekeket és mielõtt megengednénk nekik, megnézzük mi van benne. Inkább más programot próbálunk nekik ajálani. A fiatalokat, gyerekeket nagyobb mértékben befolyásolják, mint a felnõtteket. Persze vannak kivételek. Sok esetben a média hamis képet állít a gyerekek elé, amirõl azt hiszik, ez a természetes. Nagyon fontos, hogy minél többet beszélgessünk velük, így elejét vehetjük a nem kívánt dolgoknak.
2003. június-július Vasné Tóth Ildikó: Megtérésünk elõtt férjem és én is nagyon nagy tévénézõk voltunk. Megtérésünk után sikerült megszabadulnunk tõle, helyette a szolgálatok töltötték ki az idõnket. Házasságkötésünkkor megbeszéltük, hogy egy jó ideig nem szeretnénk televíziót venni, a napi híreket úgyis megtudjuk az újságokból és a rádióból. Házasságkötésünk után barátkozókat hívtunk meg, imaéjszakákat, házicsoport alkalmakat tartottunk, nem hiányzott a TV. Gyermekeink megszületése után is szabadok voltak az estéink, sokat beszélgettünk, játszottunk és tovább folytattuk szolgálatunkat a barátkozók között. Kislányunk, miután megtanult olvasni, rengeteg könyvet olvasott, kisfiunk jobbnál jobb játékokat talált ki. Néhány éve az egyik rokonunk felajánlott egy nagyképernyõs televíziót, nagyon kedvezõ áron. Ekkor kezdõdött egy új idõszak az életünkben. A férjemet és engem továbbra sem kötnek le a mûsorok, de a gyermekeink szabadidejükben, ha csak tehetik, ott ülnek a készülék elõtt. Idõnként nem kis erõfeszítésünkbe kerül, amíg kikapcsoljuk a készüléket. Nem szeretnénk ha a sok szennyes mûsort néznék, ezért a könyvtárból illetve ismerõseinktõl kölcsönzünk videokazettákat, amiben nincsenek olyan szörnyû és erkölcstelen dolgok. Férjem, ha ideje engedi, fiunkkal lemegy délutánonként focizni, ez elég erõs konkurencia a TV-vel szemben. Úgy érezzük, hogy teljesen nem lehet kiiktatni az életünkbõl, de megpróbálunk valamiféle értékrendet kialakítani. Az olyan dolgokat, amelyek Isten elõtt utálatosak, megbeszéljük mûsor közben, vagy utána.
Élményeim a "Messiás" c. oratóriumról
J
anuárban hallottam elõször arról a kezdeményezésrõl, hogy tavasszal a Pásztorkör rendezésében egy közös kórus szeretné elõadni Händel: Messiás címû oratóriumát. Az ötlet szépnek tûnt, a mûvet ismertem, mégis a megvalósítása a kevés információ miatt kivitelezhetetlennek látszott. Néhány hét múlva a lelkipásztor testvérek ismertették az énekkarral a konkrét tervet, és mindenki saját belátására bízták, hogy részt vesz-e ebben. Engem Baloghné Magdi keresett meg, és kért, hogy vegyek részt a kórusban. Nem tudtam azonnal választ adni, sokáig harcoltam a kétségeimmel. Eljöttem az elsõ próbára, amelyet imaáhítattal kezdtünk. Még mindig bizonytalan voltam, ám az egymásért és a szolgálatért mondott imádságok, a jó hangulat, a mû szépsége megtette hatását, így igent mondtam. Kemény két hónap következett. A próbákon kívül házi feladatként mindenkinek otthon kellett gyakorolni a saját szólamát és csiszolgatni a „hajdú-bihari english” kiejtését. Márciusban az influenzajárvány miatt többen hiányoztunk a próbákról. A legnagyobb változás azonban a lelkünkben és a környezetünkben zajlott. Megtapasztaltam, hogy az elõítéleteimet Isten elé letéve képes vagyok más testvérekkel együtt szolgálni. A közös munka, az éneklés öröme közelebb vitt bennünket egymáshoz. Sokat és sokan imádkoztunk azért, hogy az evangélium üzenete érintse meg a hallgatókat a hangversenyen. A szomszédaimat és a munkatársaimat hívtam meg, akik egyegy este el is jöttek. Kicsit tartottam tõle, hogy hogyan fogadják majd az evangelizációt, de Mészáros Kálmán lelkipásztor testvér szolgálata annyira lebilincselte õket, hogy nem mentek ki, hanem meg sem moccantak a székben. A második este a másik szomszéd házaspár jött el, õket is megragadta az elõadás és az igehirdetés. Elmondták, hogy ilyen szép hangversenyen még nem voltak, szívesen eljönnének máskor is. Szombat este
7 zsúfolásig megtelt a terem, és mindenki felé hangzott a kérdés: „Van-e benned valami örökkévaló?” Ezután csendült fel a gyönyörû szoprán áriában a válasz: ”Én tudom, hogy az én Megváltóm él…”. Remélem, lesz még ilyen alkalom, amikor együtt szolgálhatunk, és hirdethetjük az evangéliumot. Pocsai Gézáné
KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA Felejthetetlen élmény volt számomra Händel: Messiás címû mûvének elõadása. Az oratóriumot egy 60-65 tagú keresztyén kórus adta elõ, melynek én is tagja voltam. Az április 24-26-i elõadáson közremûködött a budapesti Liszt Ferenc kamarazenekar és négy énekes szólista. A mûvet az Operaház egyik karmestere, Kaposi Gergely vezényelte. A különbözõ kisegyházakból és a mi gyülekezetünkbõl összeálló énekkarhoz csatlakozott néhány református és katolikus testvér is. A próbákat február közepén kezdtük el. Az alkalmakat jó hangulat és kemény munka jellemezte. A betanító karmester (Baloghné Kovács Magdi) és segítõje (Lakatos Péter) jól megszervezték az énekórákat. A Messiás címû oratórium, melynek szövegét Charles Jennes írta, - Händel közremûködésével - Istent és Krisztust dicsõíti. A mû a keresztyén hit központi igazságát, Jézus Krisztus tevékenységének egészét tárja elénk, rendkívüli tömörséggel, igeversek segítségével. A Messiásra utaló ószövetségi próféciáktól kezdve, Jézus születésén, munkálkodásán, szenvedésén, halálán, feltámadásán át eljutunk a dicsõséges második eljövetel utáni korszakig, amikor Isten és Krisztus immár örökkönörökké uralkodik a nemzetek felett. A koncert evangélizáció is volt. Nemcsak azért, mert mindhárom estén elhangzott egy-egy igei üzenet, hanem mert a kivetített bibliaversek önmagukban is hirdették a Jó Hírt. A három elõdás nagy kihívást jelenetett a kórusnak, a mû hosszúsága és a magas hangfekvés miatt. Április 25-én váratlan nehézség állt elõ: a szoprán szólista balesetet szenvedett, megsérült a bokája és nem tudott lábra állni. Ennek ellenére vállalta a pénteki és a szombati elõadást. Hitelesen énekelte a mû utolsó áriájában: "Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" Valóban vele és velünk volt az ÚR! Jó volt megtapasztalni, hogy a kórus egy közösséggé tudott formálódni, ezt szolgálták a csoportos imádkozások is. Én személy szerint nagyon örültem, hogy a mai fiatalok nem csak a keresztyén könnyûzenéért tudnak lelkesedni, hanem a komolyért is. Hálát adhatunk Istennek ezért a nagyszerû lehetõségért, de köszönettel tartozunk a kórustagok hozzátartozóinak is, a sok áldozatért. Nélkülük nem tudtuk volna ezt a mûvet megtanulni. Végül a híres Halleluja-kórus prófétikus szavait idézem, melyek a jövõben fognak beteljesedni: Halleluja! Mert uralkodik az ÚR, a mi Istenünk, a Mindenható! (Jel. 19:6b) E világnak országai a mi Urunkéi és az õ Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik (Jel. 11:15) Királyoknak Királya és uraknak Ura! (Jel. 19:16b) Török Tamás
Híreink - május 4-én gyermekzenei áhítat volt.
Rendszeres alkalmaink Vasárnap
Szerda Péntek
9 óra 10 óra 17 óra 18 óra 18 óra
Vasárnap
Gyermekeknek: 9 óra vasárnapi iskola
- május 11-én tartottuk az Anyáknapját. - május 12-én volt Szalai Gáborné testvérnõ temetése.
csoportos imaóra istentisztelet istentisztelet imaközösség istentisztelet
- május 15-én volt Csuka Gáborné testvérnõ temetése. - május 18-án Cantate vasárnapon a délutáni istentisztelet keretében énekünnepély volt. - május 24-én volt imaházunkban Czégény Zoltán és Marjai Lia testvérek menyegzõje. - május 29-én volt Jakucs Kornél testvér temetése. - május 31-én gyülekezeti gyermeknapot tartottunk. - június 1-én köszöntöttük Stumpf Jenõ lelkipásztor testvért 101. születésnapja alkalmából. A délutáni istentiszteleten énekkarunk Hajdúböszörményben szolgált. - június 3-10. között Erdélyben vett részt kiránduláson gyülekezetünk egy csoportja.
Megtérni vágyók részére: Csütörtök 17 óra döntõk bibliaórája Csütörtök
Ifjúság részére: 18 óra bibliaóra
Vasárnap Péntek
Nagysándor telep: 15 óra istentisztelet 18 óra imaközösség
Vasárnap
Tócóskert: 17 óra istentisztelet
Péntek
Forrás Közösségi Ház: 18 óra a teaklub alkalma
- június 6-án volt Papp Sarolta édesapjának Papp Lajos testvérünknek a temetése. - június 15-én a délutáni istentisztelet keretében a Vox Antiqua kamarakórus énekelt.
Eseménynaptár Június 29-én bemerítési ünnepélyünk lesz.
Július 5-én lesz imaházunkban Tóth Gábor és Stumpf Noémi testvérek menyegzõje.
Július 18-27. között Sátormisszió lesz a Tócóskertben.
Mécses A Debreceni Baptista Gyülekezet havonta megjelenõ lapja Felelõs kiadó: Bereczki Lajos, Dobos Péter Felelõs szerkesztõ: Kádár Attila A leadott kéziratokat a szerkesztõség stilizálási és nyelvhelyességi szempontból kijavíthatja, ez azonban a cikk tartalmát és lényegét nem érintheti. Cím: 4029 Debrecen, Szappanos utca 23. Tel.: (52) 418-061 Készült: ONIX Nyomda, Debrecen Felelõs vezetõ: Dr. Karancsi János
