Még nem nyertük vissza a hitünket!

www.kanadaimagyarsag.ca

2011. november 12.

A nyugati világ legnagyobb magyar hetilapja / The largest Hungarian weekly in the Western World

Esterházy János magas New York-i elismerése

Bátor emberre emlékeztek Esterházy János gróf egyike volt azon keveseknek, akiknek volt bátorsága ahhoz, hogy nemet mondjon, amikor több mint elegendõ oka volt arra, hogy hallgasson – jelentette ki New Yorkban Abraham H. Foxman, a Rágalmazásellenes Liga országos elnöke, aki a Jan Karski Bátorság és Szolgálat Díjat nyújtotta át Giovanni Malfattinak, Esterházy János unokájának. A felvidéki magyar politikus 1942-ben, a szlovák parlament egyedüli tagja-

ként szavazott a zsidók kitelepítése ellen, és fontos szerepet játszott az üldözöttek menekítésében. Esterházy János emléke elõtt tisztelgett Prágában Martonyi János külügyminiszter: miután részt vett a visegrádi négyek és a nyugat-balkáni országok külügyminiszteri találkozóján, felkereste a kommunizmus áldozatainak emlékhelyét. A megemlékezésen részt vett Dominik Duka prágai érsek és Roberto Malfatti Esterházy unokája is.

A forradalom összekovácsolta a nemzetet - Megemlékezések a nemzeti gyásznapon

„Még nem nyertük vissza a hitünket!”

Hungarian Canadian Media non Profit Corp. 747 St. Clair Ave. W. # 103 Toronto, ON M6C 4A4 Canada Tel.: 416-656-8361 Fax: 416-651-2442 Toll free: 1-855-656-8361

Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság E-mail: [email protected] www.kékujság.ca PM# 40009981

Erőfeszítések a válság ellen

nek a görögöknél bevezetendõ gazdasági megszorításokról kilátásba helyezett népszavazás elvetésével sem múlt el minden veszélye. Ráadásul a piacok nyomása az eurózóna harmadik legnagyobb gazdaságára és a világ negyedik legjelentõsebb hitelfelvevõjére, Olaszországra helye-

zõdött át. Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök megerõsítette, kormánya hozzájárult ahhoz, hogy az IMF az Európai Bizottsággal együtt ellenõrizze az államháztartási reform és a takarékossági intézkedések végrehajtását.

Az Európai Unió azt reméli, hogy ezzel megerõsítheti a görög adósságválságban meggyengült hitelességét az Egyesült Államok és a feltörekvõ országok elõtt. Az IMF forrásainak növelésében is megállapodtak a G20-csoport országai, de ennek módjáról nem döntöttek.

Philadelphiában elítélték a figyelmetlen kapitányt

Börtön a hajóstragédiáért Egy év és egy nap börtönbüntetésre ítélte a philadelphiai bíróság annak a tolóhajónak a kapitányát, akinek irányítása alatt egy uszály tavaly nyáron nekiütközött egy kirándulóhajónak Philadelphiában, a Delaware folyón. A balesetben két magyar fiatal meghalt. Matthew Devlin kapitány, akinek gyereke súlyos beteg volt, a tolóhajó leállítása helyett lement az alsó kormányosfülkébe, és menet közben egy órán át beszélt mobiltelefonján, illetve használta a hordozható számítógépét. Eközben a hajója által tolt ha-

talmas uszály a folyón veszteglõ kirándulóhajónak ütközött, amelynek fedélzetén Magyarországról érkezett turisták tartózkodtak. Harminchét személy beleesett a folyóba, közülük a 20 éves P. Szabolcs és a 16 éves S. Dóra vízbe fulladt. Vallomásában a tolóhajó kapitánya elmondta: nap, mint nap maga elõtt látja az ütközés nyomán vízbe zuhant testeket. „Imádkozom a gyermeküket elveszítõ családokért” - hangoztatta a 35 éves Devlin. A kártérítésrõl januárban születhet döntés – közölte Rónai Péter ügyvéd.

CMCA AUDITED

VALUTAÁRFOLYAMOK Koszorúzás Mansfeld Péter szobránál

A magyar nemzeti gyásznapon világszerte megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc erõszakos vérbe fojtásáról. Ötvenöt éve, 1956. november 4-én kezdõdött meg az akkor már semleges Magyarország ellen a szovjet vörös hadsereg támadása, amely megdöntötte a Nagy Imre miniszterelnök vezette törvényes magyar kormányt és lehetõvé tette a kommunista restaurációt. A gyásznapon a vérbe fojtott forradalomra, a nemzet hõseire, mártírjaira emlékeztek. Wittner Mária ‘56-os szabadságharcos, halálraítélt a keszthelyi megemlékezésen úgy fogalmazott: egészséges, tisztességes társadalmat csak akkor tudunk felépíteni, „ha hitben és erkölcsben megerõsödünk, mert bár gazdaságilag mélyen a padló alatt vagyunk, szétrabolva, kifosztva”, de a hitünkben még jobban. „Még nem nyertük vissza azt a hitet, amit szétromboltak 33 év alatt”. A fideszes országgyûlési képviselõ megemlékezett a forradalom áldozatairól. Említette Brusznyai Árpádot, a „humánum mártírját”, akit „veszélyesnek találtak a társadalomra a tudása, a humanitása miatt”. Beszélt azok-

ról a papokról, akiket kivégeztek, vagy hosszú börtönre ítéltek, köztük Regõczy atya és Pió atya, valamint az amerikai követségen menedéket kapó Mindszenty hercegprímás nevét és cselekedeteit említve. Úgy fogalmazott: a legigazibb példaképünk Bibó István kell, hogy legyen, aki egyetlenként mindvégig ott maradt a parlamentben. „Bibó István, a demokrata, aki nem félt.” A szocializmus évtizedeire utalva kijelentette: „tagadták ötvenhat valódiságát, tisztaságát, szépségét”. Meg akartuk szüntetni azt a félelmet, ami „mint egy fekete holló telepedett rá az országra”.

Szabadságot akartak az emberek, „nem a szocializmust javítani”. Azt nem lehet javítani, „ezt már tapasztaltuk az elmúlt húsz évben” – mondta. Az elmúlt húsz év állandó küzdelem volt, hogy „visszanyerjük a szabadságunkat, az igazságunkat, a hõsök tiszteletét, hogy ne mondják azt, hogy nacionalista az ember, ha a hazáért küzd” – jelentette ki Wittner Mária. A kommunista rendszer 1956-ban halálos sebet kapott Magyarországon, a forradalom újra összekovácsolta a nemzetet a szabadságban – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter a budapesti Mansfeld Péter parkban tartott megemlékezésen. Nem a politikusok, nem az írók és nem a mûvészek, hanem a fiatalok, fõként kétkezi emberek lettek a forradalom zászlóvivõi – hangsúlyozta a miniszter, hozzátéve: a pesti srácok jelentették „a forradalom szívét”.

Mansfeld Pétert nagykorúvá válásának napjaiban ítélték halálra, így lett személye „a cinizmus, a vérgõzös bosszúvágy, a jog és a humánum megcsúfolásának szimbóluma” – mondta Láng Zsolt II. kerületi polgármester. A Rákoskeresztúri új köztemetõ 301-es parcellájánál Kövér László, az Országgyûlés elnöke koszorút helyezett el az áldozatok sírjánál. A Honvédelmi Minisztérium, a XXIII. kerületi polgármesteri hivatal és a Történelmi Igazságtételi Bizottság koszorúzást tartott a soroksári Juta-dombon. A Mátyástemplomban szentmisét tartottak az áldozatok emlékére, míg a Szent Istvánbazilikában felcsendült Verdi Requiemje. A gyásznap rendezvényeinek zárásaként emlékezõ menet indult a bazilikától, a résztvevõk némán vonulva érkeztek a Kossuth térre, ahol õrlángra állították a forradalom lángját.

A magyar-amerikai kapcsolatok problémamentesek

Sziklaszilárd, erősödő barátság Az amerikai védelmi és a külügyminisztérium vezetõ tisztségviselõivel, illetve az Obama-kormányzat egyik különmegbízottjával tárgyalt Washingtonban Németh Zsolt külügyi államtitkár. A politikus a megbeszéléseirõl közölte: „a magyar-amerikai kapcsolatok

problémamentesek, stabilak, erõsek és az elkövetkezendõ idõszakban várható, hogy tovább fognak erõsödni”. Philip Gordonnal, a külügy- és James Townsenddel, a védelmi minisztérium helyettes államtitkárával a biztonságpolitika volt terítéken. Németh Zsolt közölte: Magyarország el-

kötelezett afganisztáni jelenlétének fenntartása mellett, ám fontosnak tartja, hogy kezdõdjenek meg a 2014es kivonulást követõ idõszakról az egyeztetések. Magyarország ennek jegyében most már közremûködését fokozatosan a biztonsági erõk kiképzésére fogja összpontosítani – mondta.

Molnár Ágoston professzort tüntetik ki idén a George Washington-díjjal

Hűségesen őrzi magyar örökségünket! A Guinness Rekordok könyve – sajnos – kizárólag a sport, a politika, illetve a történelem kategóriákban tartja számon a hivatalukat leghosszabb ideje betöltõ személyiségeket. Pedig az alapítványok rangsorában magasan az elsõ helyen végezne a majd' 57 éve aktívan tevékenykedõ Molnár Ágoston profeszszor. Pusztán a történeti hûség kedvéért, érdemes megjegyezni, hogy még a monarchiák között is – a thai uralkodót és II. Erzsébet királynõt szorosan követve – a képzeletbeli dobogó harmadik fokára léphetne az Amerikai Magyar Alapítvány elnöke. A találkozóra igyekezvén Erdõs László A professzor jubileuma címû regényének fõhõse juthat eszünkbe, pontosan az a kép, ahogy az egykori tanítványok, mesterek a fõszereplõ tudományos munkásságának és elismertségének méltatására összesereglettek. A gondolati párhuzam egyszerre szürrealisztikus és mégis valóságos, amint vendéglá-

Mailed: November 8. 2011.

Published by:

Obama szerint Európa megoldja a problémáit Az Európai Unió képes megoldani az adósságválságot – hangsúlyozta Barack Obama amerikai elnök a G20-ak csúcstalálkozóján. A G20-ak elsõsorban a görög válság továbbterjedését igyekeztek megakadályozni a találkozón, amely-

Vol. 62. No. 46 Price $ 2.00

tónk a hatvanezernél is több kötetet számláló könyvtárba invitál bennünket. „1954-ben, magyarok egy kis csoportja lázas igyekezettel látott munkához a közös cél, az Amerikai Magyarok Nemzeti Múzeumának és Könyvtárának létrehozásához. Negyvenöt évvel késõbb, munkánk gyümölcseként itt, New Brunswickban, a Magyar Örökség Központjá-

Molnár Ágoston professzor

ban lelt végleges otthonra az akkori kezdeményezés.” Ezen – a szó szoros értelmében véve is – bevezetõ szavak kíséretében léptünk be a Mary

V. Mochary adományaként létesült díszes olvasóterembe. A hölgy a szüleinek – Alexander és Elisabeth Kasser –, mint az alapítvány egyik legnagyobb

támogatóinak emléke elõtt tisztelegve élt a nagylelkû felajánlással. A konferenciaasztal és a faragott bõrszékek pedig a William Penn Társaságon belül mûködõ Verhovay Fraternal Insurance Association ajándékai. Habár egyre jobban távolodtunk a mától, Molnár Ágoston professzor lexikoninformációi biztos vezérvonalként kalauzoltak látszólagos idõutazásunk során. A velünk szemben helyet foglaló, s korát meghazudtolóan fiatalos egyetemi szaktekintély a kiválasztottak nyugalmát és eleganciáját idézte, szavai által egy emberöltõ történései elevenedtek meg elõttünk. (Folytatás az 5. oldalon)

Vétel 1 Euro (Európa) 297,38 HUF 1 USD (Amerika) 215,55 HUF 1 CAD (Kanada) 210,56 HUF

Eladás 312,63 HUF 226,61 HUF 223,58 HUF

INFORMÁCIÓK Ellentét a palesztinok miatt Az Egyesült Államokhoz hasonlóan Kanada is felfüggeszti az UNESCO önkéntes finanszírozását, amiért a szervezet teljes jogú tagjai közé választotta a Palesztin Hatóságot – jelentette be John Baird külügyminiszter. Az UNESCO döntése nem használ a közel-keleti béke ügyének, ezért Kanada befagyasztja minden olyan összeg átutalását, amely nem kötelezõ az ország számára – mondta a miniszter. Kanada kötelezõ hozzájárulása az UNESCO költségvetéséhez 2014-ig összesen 12 millió amerikai dollár lesz, ezt az összeget továbbra is fizetik.

Tizenegy magyar áldozat Egyiptomban Tizenegy halálos áldozata és 29 sérültje van egy magyar turistákat szállító autóbusz egyiptomi balesetének – közölte Kveck Péter kairói nagykövet. Az áldozatok között gyerekek is vannak. A sérültek közül négynek az állapota súlyos. A balesetet szenvedett turistákat szállító buszon negyvenen ültek, s a jármû a szállodából a vörös-tengeri üdülõhely, Hurghada repülõterére tartott, amikor egy kanyarban megcsúszott és felborult. Az elsõ jelentések szerint a tragédiát a busz mûszaki hibája okozhatta. Schmitt Pál köztársasági elnök részvétét fejezte ki az áldozatok családjainak.

Mindszenty-emlékérem a kanadaiaknak Egyházi díjazottként Párkányi József veszprémi egyházmegyés pap vehette át a budapesti Országházban a Mindszenty-emlékérmet, míg a világi elismerést Magyaródy Szabolcs kanadai magyar könyvkiadó kapta, míg a kutatói ösztöndíjat a Fehér Hollók munkacsoportnak, vagyis Czene-Polgár Viktóriának, Kiss Rékának, Soós Viktor Attilának, Szabó Csabának, Tabajdi Gábornak, Vörös Gézának, valamint Zászkaliczky Pálné Mirák Katalinnak ítélte a Mindszenty Alapítvány kuratóriuma.

Népszavazás döntsön Székelyföldről! A Kovászna megyei tanács népszavazást kezdeményez a Székelyföld sorsáról. A javaslatot a Magyar Polgári Párt nyújtotta be, aktualitását a romániai közigazgatási reform adja. Utóbbi azt tervezte, hogy a székelyföldi megyéket szétdarabolja, és román többségû területi egységekbe sorolja. Az MPP szerint, nem Bukarestben kell meghozni ilyen fontosságú döntéseket, hanem a helybeli embereknek. Hargita és Maros megye egy részében is meg akarja szervezni az MPP a népszavazást.

Bethlen-díj a felvidékieknek A Csemadok – Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelõdési Szövetség és Somodi István, a Szárszói Baráti Kör elnöke részesült idén Bethlen Gábor-díjban. Lezsák Sándor, az Országgyûlés alelnöke elmondta: „Mi nem azt a szervezetet méltatjuk, amelyiket a szlovák kommunista párt hozott létre, hanem azt, amely elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar kultúra és anyanyelv fennmaradásában a nemzetiségi elnyomás legkeserûbb éveiben”.

2. oldal –

I N F O R M Á C I Ó K

– 46. szám – 2011. november 12.

Pordány László nagykövet látogatása Victoriában

Közeledünk a szavazati joghoz

Boldog névnapot! Published weekly by: Hungarian Canadian Media non Profit Corp. Editorial offices: 747 St. Clair Ave. West #103 Toronto, Ontario, Canada, M6C 4A4 Telephone: 416-656-8361 Fax: 416-651-2442 Toll free 1-877-898-4511 E-mail: [email protected] www.kanadaimagyarsag.ca Office hours: 9-5 (EST) weekdays only * Mailing information: USA: USPS 023-088 Periodicals Postage Paid in Buffalo NY Canada: PM # 40009981 - PAP # 09150 We acknowledge the financial support of the Government of Canada through the Canada Periodical Fund (CPF) for our publishing activities.

Publisher: Béla Aykler Szerkeszti: a Szerkesztõ Bizottság A Szerkesztõ Bizottság elnöke: dr.Tanka László National advertising rates: $1.05/line Local advertising $8.-/col. Inch All ads must reach the Advertising Offices by the previous Monday 12 nonn for the next issue. * Mailing information: USA: USPS 023-088 ISSN# 00228281 * Subscription rates: USA: 1 year from the US: US $75.00; from Canada: CA $75.00 1/2 year US $40.00, or CA $40.00 Subscriptions by Air Mail is same, but Air Mailing Postage is added to basic Subscription Rates. Representatives in the USA: Margit Földváry (Mrs. P. Boyd-Bowman) 755 Renaissance Dr. #222, Buffalo, NY, 14221-8046 Harmath Istvan (Chicago) Telefon: 847-864-8626. Fax: 847-864-8626 Dr. Hamori Peter (New York) 5 Tudor City Place. Apt,107 New York, NY 10017 * POSTMASTER: Send US address changes to: Amerikai/Kanadai Magyarság 755 Renaissance Dr. # 222, Buffalo, NY, 14221-8046 * Printed in Canada

*

The contents of the articles do no necessarly reflect the views of the Editor & Publisher. Article authors are responsible for the content of their articles at all times. * Other then copyrighted articles marked ©, all articles may be freely reproduced by any media with the mention of the Amerikai/Kanadai Magyarság and the author's name. * The Amerikai/Kanadai Magyarság incorporeted the Chicago és Környéke (1905) Newspaper from November, 1990. * Kéziratokat nem õrzünk meg, és nem küldünk vissza. CMCA A lapunkban megjelenõ írások nem minden esetben AUDITED tükrözik a szerkesztõség véleményét!

November 14., hétfõ

Alíz November 15., kedd

November 12., szombat:

Albert, Lipót

Jónás, Renátó

November 16., szerda

November 13., vasárnap

Ödön, Edmond

Szilvia

November 17., csütörtök

Hortenzia, Gergő November 18., péntek

Jenő 2011. november 01.

Tisztelt Hölgyem / Uram! Ön hosszú éveken keresztül elõfizetõje a Kanadai/Amerikai Magyarságnak, amely több mint 62 éve informálja Olvasóit és Észak-Amerika egyik legnagyobb példányszámban kiadott magyar nyelvû lapja. Köszönjük megtisztelõ érdeklõdését Újságunk iránt, és minden lehetséges eszközzel azon vagyunk, hogy kiderítsük, miért nem mûködik a Posta szolgáltatása olyan zökkenõ- és panaszmentesen, mint korábban sok éven keresztül. Szeretnénk tájékoztatni Önt, hogy az Újság kivétel nélkül minden héten, kedden hajnalban kerül kinyomtatásra, és még aznap délelõtt postázásra. Soha, egyetlen alkalommal sincs késedelem eddig a pontig. A postai kézbesítési díj határidõben és maradéktalanul kerül kiegyenlítésre. Sajnos a Posta kézbesítése az utóbbi hónapokban akadozik, késedelmes és kellemetlenséget, bosszúságot okoz azoknak a kedves Elõfizetõknek, akik kifizették, és olvasni szeretnék az Újságot. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy kiderítsük az okát, miért romlott ennyit a Posta szolgáltatása. Hivatalos levelet írtunk a Canada Post részére, melyben az Olvasók panaszára és az Újság Jó Hírnevére hivatkozással kértük, hogy szolgáltatásukat újra a határidõk betartásával teljesítsék. A késedelem egyedi esetekben történõ kiderítésében sokat segít azonban, ha a kedves Elõfizetõ is panasszal él a Posta felé, melyet megtehet Kanadában az 1866-607-6301, illetve az 1-800-267-1177 reklamációs szám hívásával, Amerikában pedig a helyi postahivatal telefonon vagy személyesen történõ megkeresésével. Kérjük, tapasztalataikat osszák meg Velünk is. Elérhetõségünk: Hungarian Canadian Media non Profit Corp. 747 St. Clair Ave W. #103, Toronto, ON, M6C 4A4, Canada Tel: 416-656-8361 E-mail: [email protected] Tisztelettel: Aykler Béla kiadó

Pordány László

A Vancouver-szigeti magyarsághoz látogatott nemrégiben Pordány László ottawai nagykövet. A diplomatát Vaszkó Ágnes elnök köszöntötte, ismertette Victoriai Magyar Társaskör történetét, míg a nanaimói csoportot Simon József elnök mutatta be, hangsúlyozva, hogy közösségük negyedszázados fennállása alatt megõrizte hagyományainkat. Pordány László a jelen gazdasági helyzetet jellemezve elmondta, hogy a magyar kormány kritikus állapotban vette át az

ország irányítását. Az Orbán-kabinet minden erejét latba vetette a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet újjászervezésére, de ez nehéz, hosszantartó vállalkozás. Számunkra lélekemelõ bejelentést tett Pordány László, amikor közölte, hogy mi is olyan magyarnak számítunk, mint a hazaiak. Az elsõ Orbánkormány határozottan kezdeményezte a nemzeti összetartozás politikáját, de csak most van ereje ennek véghezvitelére. Ebben az évben a szavazati jogunk is biztosítva lesz – mondta a nagykövet, aki a nemzeti ünnepeink között említette a nándorfehérvári csatára való megemlékezést, amely talán az egyedüli gyõzelmet jelentõ ünnepünk. Pordány László szólt az új reformokról – a nemzeti adósság csökkentésérõl, a cigánykérdésrõl, a bankreformról. Hangsúlyozta: a romakérdés nem csak magyar probléma, a magyar bankreformot pe-

dig Anglia is átvette. Említette, hogy a nevelés és a kultúra is teljes átszervezést igényel. Az elõadást élénk vita követte. A hallgatók fontos kérdéseket tettek fel: miért nem alkalmazza hazánk a lengyel módszert a nemzeti adósság elmarasztalására? Mi lett a régi pártokkal? Szóba került az ország eltékozolt aranybázisa. Az elhanyagolt számonkérés is foglalkoztatta a hallgatókat. A nagykövet foglalkozott a nemzeti kisebbség gondolatával is. A kormány és a civilszervezetek lépéseket tettek már eddig is a környezõ államokban élõ kisebbségi magyar szervezetekkel való kapcsolat elmélyítésére. Szó esett sikeres európai uniós elnökségünkrõl is. Fájó pontként említették a tagok a kanadai angol nyelvû sajtóban elharapódzott magyarellenességet, melynek ellensúlyozására javaslatokat is tettek. M. J.

KÖZÉRDEKÛ BÉRMENTES KÖZLENMÉNY

Meghívó

MEGHÍVÓ KEREKASZTAL BESZÉLGETÉSRE

A Kanadai Magyar Közösségi Szolgálat

a Magyar Kultúrközpontba

éves közgyûlését

A következõ összejövetelt november 9-én szerdán, este 7 órakor tartjuk. Kérjük a további dátumot is szíveskedjenek megjegyezni: december 14. A megbeszélések minden hónap második szerdáján lesznek megtartva. Önök döntik el, hogy mirõl beszélgetünk. Kérjük kérdéseiket minden hónap 5-éig a vezetõséghez eljuttatni a következõ e-mail címen: [email protected], illetve telefonszámon: 416-654-4926 keresztül. A meghívás minden érdekeltnek szól.

2011. december 11-én, du. 2 órakor tartja a Rákóczi Villa tanácstermében (747 St. Clair Ave. W. Toronto)

Szívélyes üdvözlettel,

Elõadást tart ifj. Kádar András a következõ címmel:

Gyakorlati Útmutató az Internet és Számítógépes Biztonsághoz

MKKK Vezetõség

KEREKASZTAL kifejezést rendszerint arra használják amikor egy csoport leül, hogy meghallgassa egymás véleményét, hogy ötleteket, megoldásokat és módszereket találjon a fennálló problémák és feladatok megoldására. A véleménynyilvánítás módja õszinte és egymás meghallgatása tiszteletteljes módon történik. Mindenki véleménye egyformán fontos.

(Hogyan védje meg számítógépét az alapvetõ fenyegetésektõl) Szeretettel várunk minden kedves érdeklõdõt, régi és új tagjainkat, önkénteseket SZÜNETBEN BÜFÉ A KMKSZ kéri szakértõk jelentkezését vezetõi pozíciókra.

KÖZÉRDEKÛ BÉRMENTES HIRDETÉS

„Ha magyar legyen magyar” FIGYELEM!!!!

AZ OTTAWAI MAGYAR KONZULÁTUS KIHELYEZETT FOGADÁSI NAPOT TART

CSAK AZ EGYSZERÛSÍTETT MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT KÉRELMEZÕK SZÁMÁRA

A TORONTÓI ELSÕ MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZNÁL 439 VAUGHAN RD., M6C 2P1 2011. december 3-án, SZOMBATON, EGÉSZ NAP A KÉRELMEZÕK ELÕJEGYZÉS VÉGETT JELENTKEZZENEK:

NT. VASS ZOLTÁN lelkipásztornál

TEL.: 416-656-1342 EMAIL: [email protected] HONLAP: www.temre.com

MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT SZEREZHET MIAMIBAN 1. A Konzul (Sándor István) november 13-17 között a Magyar Házban, Miamiban (2230 NW 14 St Miami FL 33125) fog tartózkodni, a magyar állampolgárságot igénylõk iratait pecsételi, fordításokat hitelesít, elõtte kell aláírni a kérvényt. 2. Be kell osztanunk családonként, félóránként azt a néhány napot, (vasárnaptól szerda estig) hogy ne kelljen sokat várni. Akit érdekel, hívjon (305-638-1631) vagy írjon: [email protected] idõpontért. 3. Minden okiratot eredetiben kell bemutatni. Tehát: ha otthon (Erdély, Szlovákia, Szerbia) állították ki a születési anyakönyvi kivonatot, esetleg valaki szüleinek a születési papirjai vagy más (esküvõi, halotti) dokumentumai vannak, azoknak az eredetit be kell mutatni, és legyen másolat, amit a konzul hitelesít és elfogad. Az eredeti okiratot lehet kérni a városházáról, vagy más hatóságtól. Templomi keresztelési igazolást is elfogadnak. 4. Hiteles fordítást fogadnak el. Erdélyben vannak ú.n. „Demokrácia központok” (Tõkés Lászlóék szervezik), ahol segítenek, hogy hiteles fordító fordítsa a román nyelvû okiratokat õk fordítsák le. Itt hiteles fordító, aki pl. bíróságon be van jegyezve, vagy pl a Best Travel (Hallandale) utazási iroda román tulajdonosának a férje közjegyzõ, és õ is hatóságilag elfogadott fordító. 5.Angol okirat magyarra fordítását én is elvégezhetem, hitelesítem, ezt elfogadják. 6.Fontos a www.allampolgarsag.hu tájékoztatóját (6 pontot külön is) elolvasni, ott van leírva, hogy 1944 elõtt született rokonig kell visszamenni, minden olyan irat számít, ami a felmenõ õsök magyar származását bizonyítja. 7. A gyermekek számára is fontos a magyar állampolgárság, sose nem tudhatjuk! 8. Az is jöjjön, akinek már volt magyar útlevele, de lejárt, az ügyintézést, a magyar állampolgárság fennállását szintén okiratokkal kell bizonyítani, és ezt is a konzul segítségével most gyorsabban lehet elintézni. A magyar nagykövetség honlapján www.huembwas.org el kell olvasni az egyszerûsített honosítási eljárást, és ha van kérdés, ha tudunk, segítünk. Mindenkit buzdítunk, hogy éljena a lehetõséggel. Üdv, Lukácsi Éva

K Ö Z É L E T

2011. november 12. – 46. szám –

A francia lap szerint neonácik üldözik a romákat

Tömegesen távoznak Torontóba „Magyarország: kiûzik a romákat” címmel közölt tudósítást a Libération címû francia baloldali napilap a gyöngyöspatai közmunkaprogram miatt Kanadába távozó magyar állampolgárokról. Horváth Aladár, a Polgárjogi Mozgalom vezetõje a Libération újságírójának úgy nyilatkozott, hogy két hónap alatt már fél tucat család hagyta el a települést,

s néhány nappal ezelõtt egy, a közmunkaprogramból kizárt férfi a családjával együtt Kanadába indult. Akiknek nincs pénzük repülõjegyre, elképzelhetõ,

hogy hajléktalanok lesznek Budapesten – tette hozzá. A tudósító szerint a polgármestert adó Jobbik a cigánybûnözés elleni laboratóriumnak szánta Gyöngyöspatát. A francia lap a kanadai Sun Newsra hivatkozva írja, hogy naponta legalább ötven magyar roma érkezik a torontói repülõtér-

re. A Magyarországról érkezõ roma családok arra hivatkozva folyamodnak menekültstátuszért, hogy hazájukban üldözik õket a „szkinhedek vagy a neonácik”. Érdekesség, hogy tavaly 32 magyar állampolgár kért menedékjogot az Egyesült Államokban, ami rekordnak számít.

Az RMDSZ szerint az erdélyieket a helyi szervezetek tudják képviselni

Magyar-magyar vita Verespatakról Ha a verespataki bányaberuházás környezetvédelmi hatástanulmányának elemzésére kijelölt bizottság úgy véli, hogy a terv teljesíti az EU-normatívákat és a romániai környezetvédelmi követelményeket, az RMDSZ megfontolja, hogy milyen álláspontra helyezkedjen – írta Kelemen Hunor a Fidesz európai parlamenti képviselõcsoportjához intézett levelében. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, romániai kulturális miniszter elõrebocsátja: partnerségre törekszik minden olyan párttal és szervezettel, amely hisz a magyar ügyben, és elkötelezett a Kárpát-medencei magyarság iránt. Az RMDSZ, mint az erdélyi magyar közösség választott képviselõje, elsõsorban az erdélyi magyar emberek érdekeit, jólétét,

Elismerés a humanistáknak

Kányádi Sándor erdélyi író, költõ és Bényi Ildikó televíziós mûsorvezetõ vehette át az Aphelandra Alapítvány díját Budapesten. Az elismerés célja, hogy példaképül állítson olyan embereket, akik kiemelkedõ munkájukkal, humanizmusukkal kiérdemlik egy-egy közösség, embercsoport megbecsülését. Kányádi Sándort emberszeretete és õszintesége tette nagy költõvé, Bényi Ildikó példát mutat a szép magyar nyelv használatával – méltatták a kitüntetetteket.

Újjáépítik a Puskás-stadiont Elfogadta a kormány a budapesti Puskás Ferenc-stadion újjáépítésével kapcsolatos koncepciót. Ez alapján egy 40 ezer férõhelyes – igény esetén 55 ezresre bõvíthetõ – sportlétesítmény épül összesen 35 milliárd forintból. A stadion a „2011 végétõl 2015-ig terjedõ idõszakban valósul meg” – mondta a kormányszóvivõ.

Magyar tagozatot Kolozsvárott!

Harc a nemzetállam ellen boldogulását tartja a legfontosabbnak. A pártelnök biztosítja a levél címzettjeit: a romániai magyar szervezetet döntésében csakis az erdélyi magyar emberek érdeke

fogja vezérelni. Ezért az RMDSZ nem adja hozzájárulását olyan döntéshez, amely megítélése szerint veszélyeztetné az erdélyi magyar emberek biztonságát.

Mesterkedés Marosvásárhelyen nincs érvényes egyetemi chartája – jelentette ki Markó Béla oktatásért felelõs romániai miniszterelnök-helyettes. Markó Béla szerint az egyetem továbbra sem tartja tiszteletben a román oktatási törvényt, és szerinte a szaktárca így nem fogadhatja el az intézmény mûködési szabályzatát.

Rámutatott: az egyetem ügye politikai kérdéssé vált, hiszen, ahogy az RMDSZ támogatja a magyar oktatók igényeit, úgy a román oktatók mögé felsorakoztak a román pártok. Markó Béla elmondta: az intézet kapcsán saját koalíciós partnereiben sem bízik, ezért elõbb-utóbb a kormány napirendjére kerül az egyetem ügye.

Méltatlanul gyalázták a forradalmárt Bocsánatot kért Wittner Máriától az 1956-os forradalmárt hamisan gyalázó Dániel Péter ügyvéd. A Gyurcsány Ferenc köréhez tartozó politikus elmondta: belátta, hogy túllépett egy határt, és túlságosan durván fogalmazott. Wittner Mária személyiségi jogi pert, az ügyvédi kamara etikai eljárást indít Gyurcsány bizalmasa ellen. ner Mária és Vanek Béla elnök közölte, „a még ma is köztünk élõ bolsevisták, akik hol jogi talárba, hol egyenruhába bújnak, nem tudják megemészteni, hogy megbuktak, és a legképtelenebb mocskolódással és hazug rágalmakkal illetik az igazi ‘56-osokat”. Szerintük „régi bolsevista gyakorlatot” követett az ügyvéd is, vagyis „hazudj és rágalmazz minél nagyobbat, ez célba talál az átlagembernél, mert ami hihetetlen, azt hihetõvé kell tenni”. Wittner Mária nem vett részt lincselésben a forra-

Wittner Máriát halálra, majd életfogytiglanra ítélték

dalom idején – közölte Eörsi László történész. Az akkor fiatal lány október 23-án késõ este a Magyar Rádió épületét ostromlóknak fegyvereket osztogatott. A forradalom elsõ napjaiban a Corvin-köz környékén vett részt az eseményekben, majd a

Az RMDSZ javasolja, hogy töröljék a román alkotmányból a nemzetállam fogalmat, amivel azonban egyetlen román parlamenti párt sem ért egyet. Varga Attila, az RMDSZ alkotmányjogász képviselõje elmondta, hogy a szövetség ezáltal következetességrõl tesz bizonyságot, hiszen az 1991-es alkotmány elfogadásakor, majd annak 2003-ban történt módosításakor is ugyanezt javasolták. Az RMDSZ szerint a 21. században anakronisztikus fogalom a nemzetállam.

Meghalt a Véderő parancsnoka Lapinformációk szerint önkezével vetett véget életének Gyöngyöspatán Eszes Tamás, a Véderõ parancsnoka. A férfi neve idén lett ismert, amikor Gyöngyöspatán a Véderõ és a Szebb Jövõért Polgárõrség tagjai közösen masíroztak a faluban. Fellépésüket azzal indokolták, hogy a „cigánybûnözés” ellen a rendõrség már nem képes megvédeni a falu lakóit. Eszes Tamást hivatalos személy elleni erõszak miatt elsõ fokon hat hónap börtönre ítélték, és adócsalás gyanúja miatt is kihallgatták. Indult az idõközi polgármester-választáson, de nem nyert.

Elítélték a Gárda főkapitányát

Gyurcsány embere bocsánatot kért Wittner Máriától

„Az rendben van, hogy egy közszereplõnek sok mindent el kell tûrnie, na, de 1956 után nagyon sok mindent voltunk kénytelenek elviselni, most már elég ebbõl” – mondta Wittner Mária, aki szerint vannak pillanatok, amikor betelik a pohár, ez történt 1956-ban és ez a helyzet most is. „Elég volt!” – reagáltak az 1956 Alapítvány kurátorai. Mint azt Balás-Piri László, Hajdú Szabolcs, Pécsi L. Dániel, Forgó Zsuzsanna, Rácz József, Trencsényi László, Witt-

HÍREK

A magyar tagozat létrehozását javasolja negyven romániai magyar értelmiségi egy nyílt levélben azon egyetemi intézetek helyett, amelyek nemrég alakultak meg a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. A nyílt levél szerzõje Vekov Károly kolozsvári történész. A levél szerint a kolozsvári egyetem magyar közössége az új egyetemi charta értelmében sem rendelkezik olyan jogi státusszal, amely lehetõvé tenné, hogy maga döntsön a magyar nyelvû oktatás sorsáról.

Az egyetemi szenátus figyelmen kívül hagyja a törvényt A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa újból elutasította a magyar oktatók, valamint a román oktatási minisztérium kérését, hogy önálló magyar intézetek alakulhassanak a felsõoktatási intézményben. „Lassan törvényen kívül kerül” a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem azáltal, hogy

– 3. oldal

Vajdahunyad utcai felkelõ csoportnak lett tagja. Itt nemzetõrségi feladatokat látott el, segített „begyûjteni” az ÁVH embereit – mondta Eörsi László. November 4-én fegyvert fogott a szovjet támadókkal szemben, de egy aknától megsebesült, november 9én jött ki a Péterfy Sándor utcai kórházból, majd diszszidált, de a gyereke miatt hazatért, és 1957-ben letartóztatták. Elsõ fokon halálra ítélték, majd fiatal korára tekintettel életfogytiglani börtönt kapott, ahonnan nemzetközi nyomásra 1970-ben szabadult. Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke szerint „lépten-nyomon kiütközik, hogy ma is mennyire gyûlölik ‘56-ot, és ezáltal az egész magyarságot”.

Hatósági rendelkezés elleni izgatás miatt bûnösnek mondták ki Kiss Róbertet, az Új Magyar Gárda fõkapitányát. A Fõvárosi Bíróság elsõ fokon két év próbára bocsátotta a gárdafõnököt. Az ítélet nem jogerõs, az ügyészség felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta. A védelem Kiss Róbert felmentését kérte.

Droggyárat találtak Csornán Mintegy 3 kg amfetamint és nyolcszáz, már legyártott tablettát találtak a rendõrök a minap felfedezett csornai „droggyárban”. Az ügynek négy gyanúsítottja van, közülük kettõt vettek õrizetbe. A közeli Farádon állítottak meg egy autót, amelyet egy soproni nõ vezetett, a jármû átvizsgálása során találtak drogot. Ezen a szálon jutottak el a családi házban lévõ üzemhez, ahol nagymennyiségû amfetaminport, tablettázógépet és a munkafolyamathoz szükséges vegyi anyagokat is találtak.

4. oldal –

INFORMÁCIÓK

– 46. szám – 2011. november 12.

Kettõs ünnepet tartottak a torontói reformátusok

Könyv született a legendás magyar katonai akadémia történetérõl

Félelmeinken a hit tud átsegíteni Tovább élnek a ludovikás hagyományok A reformáció emléknapján, október 31-én ünnepelte a torontói Elsõ Magyar Református Egyház a Vaughan Rd-i templom birtokbavételének a 44. évfordulóját is. A kettõs ünnepség díszvendége a sepsiszentgyörgyi születésû dr. Pálhegyi Ferenc gyógypedagógus, fõiskolai tanár, családgondozó, teológiai professzor volt. A prédikáció vezérigéje János evangéliuma 15:12. verse: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” A professzor úr beszédében kifejtette a három rétegû szeretet kérdését, gyakran humoros fordulatokkal bizonyítva, hogy mennyire fontos a parancs és a cselekvés, a belsõ szeretet kettõsségének felismerése, átélése. Emberi esendõségünkben félelmeinken csak a hit ereje tud átsegíteni. Az Evangélium szerint az Úrjézus is elgyengült, a gecsemányi kertben rettegésében vércseppeket izzadt, de az Atya parancsára és Iránta való szeretetbõl végre hajtotta a hatalmas áldozatot a mi megmentésünkre. Az ünnepi ebéd után dr. Pálhegyi Ferenc A kommunikáció rejtelmei. Hány füle van az embernek? címmel tartott elõadást, amit a hallgatóság nagy érdeklõdéssel, gyakran derülve a humoros, de mindennapi életünkbõl

Pálhegyi Ferenc

nagyon ismerõs példák hallatán. A vetítéses elõadásból kiderült, hogy egymás megértését elsõsorban a lelki ráhangoltság irányítja. Egy üzenet közlésekor a partnerünk mit gondolhat? Az „elsõ fül” azt fogja fel, hogy mit mond tulajdonképpen a társam. A második arra figyel, hogy milyen állapotban van a közlõ. A harmadik, hogy mi-

lyennek tart engem. A negyediknek az a fontos, hogy mit kell tennem. A harmonikus és egészséges házastársi kapcsolat alapja a kommunikáció, a dolgok meg- és kibeszélése. A professzor szerint a házasság legtöbbször úgy kezdõdik, hogy az ember rátalál arra a társra, aki majd kielégíti a szükségleteit. A férfiaknak általában a szex fontos, de az is, hogy tiszteljék õket. Ezért olyan nõt igyekeznek feleségül venni, akitõl megkapják a csodálatot. A nõk inkább olyan férfihoz vonzódnak, aki mellett biztonságban érezhetik magukat. Az együttlakás során kiderül egy sereg hiba, az, hogy az illetõ nem olyan, mint amilyennek látszott. Ez majdnem szükségszerû, mert legtöbbször nem a valóságos embert ismerjük meg, hanem azt az álomképet látjuk benne, amit rávetítünk. A párkeresés során, mielõtt kimondanánk az igent, azt kellene mérlegre tennie mindenkinek, hogy vállalható-e az illetõ egy életen át a hibáival együtt is. A házasság nagy kompromisszumokkal is jár – szükség van

elsõsorban és mindenekelõtt az önzés feladására. Fel kell ismernünk, hogy én leszek több, ha adhatok. A Biblia egyik legszebb mondata az, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni”. Nem könnyû megérteni a másikat. Sokszor hangsúlyozta, hogy csodálatos szó az empátia. Ez nem csak érzelmi rezonanciát jelent, hanem azt, hogy megértem a másik embert úgy, hogy a helyzetébe illeszkedem. Az empátiát tanulni kell. Az énközpontúságból kilépve bele kell illeszkednünk a másik helyzetébe. Egy házassággondozó héten történt, hogy külön férfi és nõi csoportok voltak. Õ is ott ült a férfi csoportban. Egyikük arra panaszkodott, hogy nem érti a felesége gondolkodását. „Nem gondolkodik normálisan” – mondta. Erre egy másik férfi így válaszolt: „Gondolj arra, hogy Isten õt az oldalbordádból teremtette. Tehát az van meg benne, ami belõled hiányzik”. Ha rájövünk, hogy kiegészít minket, és ezt el tudjuk fogadni, akkor mindkét fél gazdagabb lesz. Dancs Rózsa (Toronto)

Ötvenhatos ünnepség a British Columbia-i Victoriában

Főhajtás a forradalmárok előtt A nagy kanadai magyar központnak számító Victoria városa rendhagyó mûsorral adózott forradalmunk 55. évfordulójának. Az esemény ezúttal is az 56-os emlékmûnél kezdõdött, ahol Rátkai István imát olvasott fel az elesett hõsök megemlékezésére, majd kürtszó szállt a napfényes égbolt felé, az áldozatok tiszteletére. Az ünnepség a Kultúrotthonban folytatódott, ahol Tófalvi Zoltán történész tartott elõadást, számos új tényt közölt a forradalommal kapcsolatban. Megtudtuk, hogy az erdélyi magyar diákok az elsõk között voltak, akik életükkel fizettek a részvételükért, miután a Kádár-kormány kiadta õket a román karhatalomnak. Megtudtuk, J. F. Kennedy amerikai elnök azon

kijelentésével szolgált történelmi hátteret forradalmunknak, hogy a magyar hõsök nem estek el hiába. Most értesültünk arról is, hogy Kádár János szolnoki beszédét Ungvárott írták, orosz nyelven! S arról is itt szereztünk tudomást, hogy a csatlós államok vezetõi Bukarestben írták alá a forradalom leverésére hozott határozatot. S hogy Hruscsov kinevette román

Lipták Béla mûszaki tanácsadó annak reményében is írta a sorozatát, hogy az olvasók között akad majd olyan magyar fiatal, aki tovább folytatja a leírt tervek kivitelezését. A szerzõ – a tervezési munkája mellett – a Yale egyetem „adjunct professzora” is volt, és 22 mûszaki könyvet is publikált. Ezek közül háromhoz Teller Ede írta az elõszót. Legutolsó kötete The Post-oil Energy Technology címmel a XXI. század energiatechnológiáját ismerteti. Mûvei Amerikában a szakma kézikönyvévé váltak. http://www.isa.org/Template.cfm?template= /ContentManagement/ContentDisplay.cfm&ContentID= 85421 A szerzõ 1956-ban a 16 pont egyik megfogalmazója volt. Azokról a napokról könyvet is írt, mely angolul a Testament of Revolution, magyarul pedig 35 nap címmel jelent meg. Egyéb munkái, mint például a Duna-vita megoldását ismertetõ Kiegyezési Terve, az alábbi honlapon olvasható: http://belaliptakpe.com/. Amikor megépül majd az elsõ SHDP erõmû, és bizonyította az SH-technológia versenyképességét, az áttérés ennek a technológiának a használatára még mindig lassú folyamat lesz,

mert annak használatához ki kell építeni egy új „infrastruktúrát” is. Például, a Föld sivatagjaiban, mezõin és legelõin megépült erõmûvek termelte hidrogént szállítani is kell. Ehhez kel-

elvtársát, aki ‘56-ban a fasisztáktól akarta „megvédeni” Magyarországot, ‘19-ben pedig a kommunistáktól. Tófalvi Zoltán a forradalmat kiváltó okokat az I. világháborúból és annak következményeibõl származtatja. Tisztázott több történelmi kérdést: hogy hazánk nem kerülhette el a hadba lépést; s hogy a terület-visszaszerzés sajnos nem magyar, de német módra zajlott le. A forradalom alapjában véve Szegedrõl indult, s Debrecenben mondták ki elõször a hangzatos jelszót: ruszkik, haza! A cívisvárosban dördült el az elsõ fegyver is.

Elismeréssel szólt a nagy utat megtett forradalmárokról: a mûegyetem hallgatóiról, s általában a fõvárosi diákokról, akik a rendszer bírálói lettek. Nagy Imrét és forradalmárait méltatta, akik teljesen ellenkezõ irányból jöttek a forradalom vezérlésére. Kutatásai alapján értesültünk arról, hogy Nagy Imrét, romániai fogságában, próbálták rábeszélni a Kádár-kormányba való csatlakozására, eredménytelenül. Az elõadó elismerését fejezte ki a kanadai magyarság eredményei iránt. Mint elmondta, könyvet készül írni errõl a látogatásáról is. Miska János

Bensõséges ünnepi alkalomnak adott helyet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem díszterme. Bemutatták Siposné Kecskeméthy Klára és B. Kalavszky Györgyi könyvét, amelynek címe: Ludovika. A reprezentatív kiállítású, gazdag képanyaggal színesített kötet 140 oldala felöleli a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadé-

A könyv címlapja

mia (1808–1945) történetét, további 80 oldal a ludovikás hagyományok 1990 óta lehetséges ápolásáról ad számot. A könyvet Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfõnöke mutatta be, majd Isaszegi János ny. vezérõrnagy moderálásával került sor a szerzõk bemutatkozására és a jelen lévõ egykori ludovikások múltidézõ és a mûvet méltató köszöntésére. Mint 1944. augusztus 20-án Horthy Miklós színe elõtt avatott páncélos hadnagy – egyben a könyvünnep meghívott résztvevõjeként az villant át rajtam, vajon gondolt-e Mária Ludovika fõhercegaszszony – a konzervatív uralkodó, I. Ferenc felesége – akárcsak álmában is arra, hogy „a nemzethez érzett vonzalma folytán tett adománya, s még inkább közbenjárása nyomán második keresztneve évszázadokra fennmarad, és ‘annyi balszerencse közt, oly sok viszály után’ is nõttön-nõ tiszta fénye”? Az akadémia 1945-ös tetszhalálát követõen szitokszóvá változott intézményre és egykori akadémistáira a megszállt ország politikája igyekezett a vesztett háború szeny-

nyét-mocskát rákenni, és – saját hatalmától megrészegülve – az érintetteket fél évszázadon át akár a halálos ítéletig menõ módszerekkel üldözni és irtani. Enyhülést csak az 1992es Antall-beszéd és Für Lajos hozott, de – a politika két évtizedes útvesztõi után – igazi változást csak a múlt esztendõ óta érhettük meg. Ennek hangsúlyos jele a most bemutatott kiváló mû. A szerzõpáros hatalmas irodalmi és archív anyag nyújtotta felkészültséggel látott munkához, de a tájékozottság mögött az olvasó – különösen, ha érintett – ott érzi az elkötelezettséget és a meleg szívet is. Amikor az 1944. augusztus 20-án avatott 21 páncélos hadnagy – 12 elhunyt, három még élõ és legfõképp a hat hõsi halott – mindezért ez úton köszönetet mondok a szerzõknek, nem hallgathatom el azt a bajtársi kapcsolaton túlmenõ lelki, erkölcsi támogatást, amit a Nemzetvédelmi Egyetem – konkrétan Siposné Kecskeméthy Klára professzorasszony – részérõl mi, öreg ludovikások kaptunk és kapunk. Az ezredes asszony ugyan – korát illetõen – kislányunk lehetne, mégis mindenkor úgy viselkedik velünk, akár az édesanya. Köszönet és hála érte! Dr. Martin Kornél ny. á. õrnagy

* Mint hajdani ludovikás, a fenti, szívhez szóló könyvbemutatóhoz szeretnék néhány kommentárt idézni hazánk két vezetõ személyiségétõl. Schmitt Pál köztársasági elnök, a Magyar Honvédség fõparancsnoka könyvajánló köszöntõjében emlékeztetett rá, hogy a magyarok számára a katona mindig az erõt, a biz-

Lipták Béla professzor sorozata az emberi lét kilátásairól (14. rész)

Kezünkben a Föld jövője! lenek olyan tankhajók, mint amilyenekkel ma a cseppfolyós földgázt (LNG) szállítják. Ahol nem léteznek mélytengeri kikötõk, ott a tankhajók számára meg kell építeni azokat, aztán ki kell terjeszteni a cseppfolyós hidrogén szállításához szükséges teherautó- és vasútikocsi-flottát, a fogyasztóknál meg kell építeni a hidrogént raktározó tartályokat, tankokat és így tovább. Tehát hosszú az elõttünk álló út, de mint minden út, ez is egy elsõ lépéssel kezdõdik! Ez a lépés nem más, mint annak demonstrálása,

hogy a solar-hydrogen (SH) erõmû megbízható és gazdaságos. Ezt pedig nem lehet mással bizonyítani, mint egy demonstrációs erõmû (demonstration plant = DP) megépítésével és sikeres üzemeltetésével. Tehát a jelenlegi energiakrízis megoldásának kulcsa a világ elsõ SHDP-jének megépítése. Ha az megépült, akkor végre lezárul a vita, és elindulhatnak a tettek, mert attól kezdve nem csak érvekkel, de vitathatatlan tényekkel rendelkezünk. Egy 1000 megawattos erõmû tervét ki is dolgoztam, és annak részleteit

49. ábra: A világ elsõ napenergiából hidrogént termelõ demonstrációs erõmûvének terve

„fold-out” (nagyobb méretû kiteríthetõ rajz) formában mellékelem is (49. ábra). Elképzelésem egy rugalmasan és sokoldalúan mûködõ erõmû terve. Az képes villanyt, hidrogént vagy a távfûtéshez szükséges meleg vizet is termelni, és képes arra is, hogy napenergiát áram formájában egyenesen a villanyhálózatra küldje, vagy hõ illetve hidrogén formájában elraktározni. A hidrogént vízbõl, elektrolízissel termeli az erõmû, majd cseppfolyósítva (vagy magas nyomású gáz formájában) raktározza. Ha az erõmû a Szaharában vagy más, a hidrogénfogyasztóktól távoli helyen készül, úgy azt a mai LNG-szállítás mintájára, tankhajókba pumpálja, és így juttatja el a fogyasztókhoz. Abban az esetben, ha az SHDP szénnel üzemeltetett erõmû közelében épülne meg, belevettem a tervbe azt is, hogy a termelt hidrogén felhasználásával, a szénerõmû által kibocsátott szén-dioxidból metanolt is termeljen (ennek az eljárásnak a felfedezéséért kapta Oláh György a Nobel-díját). Most pedig álljunk meg egy percre, és tegyük fel a kérdést: miért tudta Jedlik

Ányos a dinamó felfedezésével elindítani az elsõ ipari forradalmat? Miért volt képes Neumann János számítógép-találmányával elindítani a másodikat, az információ forradalmát? Amikor idáig jutottunk, logikus feltenni azt a kérdést is, hogy miért ne indulhatna a harmadik, a világ energiakészleteit kimeríthetetlenné tevõ ipari forradalom úgy, hogy a világ elsõ SHDP-je az Europai Unióval közös projectjeként Magyarországon épülne meg? A 49. ábrán szereplõ adatok mutatják, hogy például egy 100 megawattos SHDP kb. 10-15 négyzetkilométernyi területet igényelne Szeged térségében, ahová évente négyzetméterenként kb. 1500 kWh napenergia érkezik (20. ábra). Miért lennének leküzdhetetlenek azok az akadályok, amelyeket el kell hárítani ahhoz, hogy kiválasszunk, mondjuk Szeged térségében egy olyan legelõt, amelyen (a napenergiát gyûjtõ elemek, árnyékukkal még jót is tesznek a legeltetésnek) megépülne a világ elsõ SHDP-je? Miért nem dolgozunk ki egy ilyen projectet és nyújtjuk be azt Brüszszelben? (Folytatjuk.)

tonságot, a hazát jelentette, az összetartozás és a közös célok megtestesítõje volt. A magyar családokban ma is élõ, minden rombolás ellenére kiirthatatlanul megmaradt örökség, hogy a haza szolgálata nemes és fenséges feladat, különleges tisztesség. Amióta csak létezik magyar írásbeliség, versek és népdalok sokasága szól errõl a hivatásról, amely ma egyre közelebb kerülhet régi dicsõségéhez, társadalomfenntartó szerepéhez. „Miként az öreg fából új hajtás sarjad, úgy éledtek újra a ludovikás hagyományok több mint fél évszázad után” – utalt a köztársasági elnök a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj megalakítására

védelem megújításának a forrásává válhat. Dr. Benkõ Tibor vezérezredes, a honvéd vezérkar fõnöke ajánlójában kitért arra, hogy a Magyar Honvédséget a korszak új haderõszervezési és alkalmazási elveinek megfelelõ, korszerû fegyveres erõvé kívánják alakítani. „Ehhez a tisztképzést az eddigieknél jóval tudatosabban kell katonai képességeink szolgálatába állítani, és ezt nem tehetjük másként, mint legszebb és legsikeresebb hagyományaink alkotó, megújuló továbbéltetésével. Az egykori Ludovika Akadémia tisztjei életük megpróbáltatásán át bátorságból, hitbõl, emberi tartásból formáltak élõ emlékmûvet a tiszti hivatás eszményé-

Szoborcsoport a Ludovika mögött

és a ludovikás tradíció, felelevenítésére, köszönetet mondott a Ludovikán végzett, majd 1945 után megbélyegzett tisztek helytállásáért és kitartásáért, amellyel a ludovikás szellemet és lelkületet megõrizték, s amely ma a hon-

nek. Példájukkal ma is erõt és biztatást adnak. A Ludovika Akadémia hagyománya és szellemisége tovább él a XXI. századi modern korunkban.” A hazáért mindhalálig! Tokay László ny. á. alezredes

K I T E K I N T Õ

Írásom címét az 1956-os emlékünnepség egyik kitüntetettjétõl kölcsönöztem, Szülõhazánk nevében Dán Károly nagykövet adta át azt egy híres itt élõ professzornak, aki köszönõ szavaiban említette, hogy a New York-i fõkonzulátusunk egy kis Magyarország a nagy Amerikában, mellyel a több száz meghívott vendég mindegyike egyetértett. Érdekes ösztönzésben volt részem, amikor lapunk szerkesztõje – akinek nem irigylésre méltó feladat minden héten írásaimat elolvasni, korrektúrázni – hozzáfûzte véleményét ehhez a közszájon forgó megállapításhoz, hogy miért is nem „zenésítem meg ezt”, vagyis miért nem írok errõl egy publicisztikát! Nem mondhatom, hogy ez nehéz feladatot jelentett számomra, mert a konzulátus vendégei immáron közel egy év óta minden konzulátusi program után szinten erre igyekeztek rábeszélni. A 2010 elõtti években ezt soha nem kérték tõlem a New York-i és a környékbeli államokban élõ magyarok. Ehhez nagyban hozzájárultak azok az unalmas és igencsak ritka konzulátusi rendezvények, amelyek nívójáról most nem tennék említést. Azokra aztán soha nem voltak jellemzõek a professzor írá-

Nehéz is komolyabb gyomormozgások nélkül nézni, amint az értelmiség és az értelmesség fogalma egyre távolodik egymástól. Amint diplomások ordítva tüntetnek és náciznak egy kis színház elõtt, mintha az volna a demokrácia ismérve, hogy az õ emberük lehet-e ennek a színháznak az igazgatója és intendánsa. Teli diplomásokkal az Erzsébet híd környéke is, civilbe öltöztetett politikus önjelöltekkel, akiknek elegük van a pártokból, a kormányból, majd csinálnak õk pártokat is meg kormányt is, ha eljön az ideje, addig azonban jó lesz egy kis anarchia, s ha az véletlenül nagyobbra sikerülne a tervezettnél, sebaj: jobb a káosz, a kisebb-nagyobb anarchia, mint az „Orbán-diktatúra”. Az a diplomás massza, amelyet sikerült itt évtizedek kontraszelekciójával összegyúrni, támaszkodva azokra a fiatalokra, akiket senki és semmi sem nevelt értelmiségi hivatásukra, jól fizetett szakszervezeti vezetõkre, egykori füvesekre, sok közéleti kis és nagy „k”-ból 4/K-ra szervezõdõ játékosokra. Most mind országot akar vezetni, mert úgy érzi, hogy eljött ennek is az ideje. Mert elég nagy a nyomorúság, a szellemi, az erkölcsi, az anyagi, van hát mit keresni. A kormány szabad préda, mert nem fog Gyurcsány módjára lövetni, ütni, térdepeltetni, mert mégiscsak demokrácia van és jogállam. Hogy mi, dörzsölt vagy butított diplomások diktatúráról szónokolunk mégis? Na és? Mi tudjuk csak igazán, mi a politika. Nép, nemzet, ország? Ki az a hülye, aki ezt még komolyan veszi, amikor jobban fizetnek Angliában, Svédországban vagy Németországban? Komolyan csak azt lehet venni, amit Gyurcsány mondott, amikor még neki állt a zászló: „el lehet menni”. És egy amúgy is fogyatkozó országban ezzel zsarolni is lehet. Ez a korszellem. Ebben a „szellemben” lehet támadni a köznevelési törvényt, a felsõoktatási törvényt, az egészségügy rendbe tételére irányuló intézkedéseket, de legfõképpen azokat a kormányzati erõfeszítéseket, amelyek minden botlás, minden tévedés ellenére végül is azt az utat jelzik, amely a nemzeti megmaradás irányába vezet. Ez utóbbi az igazi baja ennek az anarchista vagy menet közben azzá göngyölödõ csapatnak és ügyes, háttérben maradó irányítóiknak. Ezeknek nem az a bajuk a kormánnyal, hogy az ország érdekében egybenmásban rosszul dönt, hanem az, hogy az ország érdekében akar dolgozni akkor, amikor a globalizmus apostolait egyébként is kikezdi a világméretû elégedetlenség. No meg az, hogy Orbán Viktor nem tõlük kérdezi, merre fordítsa a kormánykereket, ha már az õ felelõssége a kormányzás. Bíró Zoltán (MH Online)

som címében olvasható kedves szavai. De nem lehet figyelmen kívül hagyni az akkori vezetés szelektív, igazságtalan meghívási szokásait sem, amelyekre az volt a jellemzõ, hogy a médiamunkásokon kívül csak azokat a magyar származásúakat hívták meg, akik benne voltak a pikszisben. Volt olyan New Yorkban és környékén élõ, nekem panaszkodó honfitársunk, aki fél évszázada élt itt, és még soha, a konzulátus egyetlen programjára sem kapott meghívót. Azt sem tudta, hol van Manhattanben a magyar fõkonzulátus. Ezek a halmozottan hátrányos helyzetû, itt élõ honfitársaink, akik nem „élvezhették” a korábbi évek programjait, azok nívójára emlékezve azt mondhatom, hogy nem vesztettek semmit… Ez a tarthatatlan helyzet gyökeresen megváltozott tavaly szeptember óta, amikor Magyarország új, nagyköveti rangú fõkonzulja, Dán Károly és kedves, csinos felesége, Kacskó Fruzsina sokunk örömére „elfoglalta” a fõkonzulátus épületét. A fõkonzullal új állomáshelye elfoglalása utáni napokban lapunk számára készítettem bemutatkozó interjút, amelyben a terveirõl is faggattam. A diplomata a New York-i fõkonzulátus mûködési területéhez

– 5. oldal

Molnár Ágoston professzort tüntetik ki idén a George Washington-díjjal

Hol van az értelmiség? Elegünk van a politikából, a fülsértõ csatazajból, a napi mocskolódásból, a hazugságokból és mindabból, amit akár csak az elmúlt hetek is elénk tártak politika címén. Pedig ismerõs mindaz, ami ma a politikából oly látványosan elénk áll, és az is, hogy elegünk van belõle. Ismerõs legalább húsz éve, de kétségtelen, hogy napjainkban hétrõl hétre nemcsak zajosabb, de egyre ocsmányabb is. Amióta színre lépett az Orbán-kormány, azóta a neoliberális baloldal bosszúja, a gyurcsányi egykori fenyegetés megvalósulása látszik az utcán, a parlamentben és mindenütt, ahol csak tüntetni, tiltakozni lehet Orbán „diktatúrája” ellen, amely ráadásul van annyira nemzeti, hogy „nácinak”, „fasisztának”, „rasszistának” lehessen bélyegezni. Még az a szerencse, hogy miközben Gyurcsány politikai mondanivalója legfeljebb annyi, hogy Orbán Viktor minden percét meg kell keseríteni és persze minél elõbb meg kell õt buktatni. E célra szervez pártot, frakciót, s valahogy úgy jár, mint korábban Dávid Ibolya, akinek szintén nem volt más mondandója, csak a folyamatos és egyre idétlenebb, egyre reménytelenebb Orbán-ellenes politizálás. Gyurcsánynak annyi az elõnye Dávid Ibolyával szemben, hogy dörzsöltebb nála, és hogy most Orbán Viktornak kormányoznia kell abban az országban, amelyet éppen a Gyurcsány-féle politika és magatartás züllesztett idáig. Most a további züllesztés a célja. Ezt szolgálja széles ellenzéki körökben a diktatúra vádja, a demokrácia szólama, az aggódás a köztársaságért és a rasszizmustól való rettegés elhintése. Nem lenne ez veszélyes, nem lenne több, mint ami idétlenségbõl és aljasságból még éppen belefér a demokráciába, ha az ország népe nem volna olyan nyomorúságos helyzetben, mint amilyenbe belehajszolták vagy beletaszították két évtized és különösen az utóbbi néhány év alatt. Nem lenne veszélyes, ha nem látnánk, hogy új tüntetéseken régi és új figurák jelennek meg, akik értelmiséginek látszanak, és ezzel a sajátos kiválasztottság-tudattal teszik a dolgukat, hol megbízásból, hol közönséges butaságból. Az ország szerencsétlensége éppen az, hogy ma nincs olyan tekintélyû szellemi, értelmiségi vezetõ rétege, amilyen korábban mindig volt. Akik ma nemcsak diplomájuk, hanem eszük, értelmi színvonaluk és erkölcseik szerint is értelmiségiek, azok jobbára beszorultak a szakmába, nagyrészt kiszorultak a közéletbõl, és beletörõdtek abba, hogy nem kényszerülnek nap, mint nap hányingerrel küszködve részt venni abban, amit itt a gyurcsányok és sokan mások közéletnek vagy politikának neveznek.

2011. november 12. – 46. szám

Hűségesen őrzi magyar örökségünket!

(Folytatás az 1. oldalról) – Az Amerikai Magyar Alapítvány már mûködésének megkezdése elõtt (1955) is kiemelkedõ szerepet vállalt az amerikai magyar felsõoktatás támogatásában. Történetének elsõ évtizedei szorosan összefonódnak az egyik legkorábbi amerikai magyar fõiskolai kezdeményezéssel, vagyis az 1941-ben, az Illinois állambeli református egyház által fenntartott Elmhurst College-ban indult idegen nyelvi oktatással. E magyar tanulmányi program életre hívója Dienes Barna lelkész, egyetemi tanár, aki egyben a Magyar Református Egyházkerület elsõ elnöke volt az Egyesült Államokban. A debreceni születésû Dienes Barna, aki az 1920-as években vándorolt ki, korán felismerte, hogy a felnövekvõ második generáció számára elengedhetetlen a magyar értékek megismertetése. A II. világháború évei alatt még a tanítványaként, majd 1952-tõl már a Magyar Tanszék vezetése révén kerültem ismét az Elmhursti Fõiskolára. – Gondoljuk, megkeresték ajánlatokkal máshonnan is – vajon mi döntött a volt alma mater mellett, és melyek voltak az elsõ lépései a tanszéken? – kérdeztük a professzort. – A teológiai tanulmányaim befejeztével, szülõvárosomból, Clevelandbõl is kaptam felkérést a helyi presbiteriánus egyháztól. Hogy végül is nem azt választottam, abban több szempont is közrejátszott. Az idõ tájt ismerkedtem meg a késõbbi feleségemmel, akivel egy Kansasben rendezett konferenciáról hazafelé tartva, Chicagóban megálltunk. S onnan már volt iskolámba vezetett az utunk. Ott elsõ dolgom volt a helyzet felmérése, a koncepció elkészítése. Szomorúan tapasztaltam, hogy a diákok száma drasztikusan csökkent, továbbá, a történelemtanárok képzése sem volt megfelelõen biztosított. A fõiskolán tanárként eltöltött hét esztendõ folyamán kétszáz tanuló vett részt a programban, a diáklétszám növekedésnek indult, amelyet egyrészt egy igen intenzív szervezõmunka, másrészt az amerikai ma-

gyar református gyülekezetek és társadalmi szervezetek adományaiból létrehozott diáksegélyprogram tett lehetõvé. – S ekkor érkezett el a pillanat a tanszék anyagi bázisának megteremtésére is… – Pontosan! 1954. december 28-án hivatalosan is bejegyezték az Amerikai Magyar Tanulmányi Alapítványt, amelynek alakuló ülését 1955. január 31-én tartottuk, ahol az igazgatótanács felkért az alapítvány elsõ elnökének. – Mit tekintett alapelvként megválasztásakor? – Mindig a következõ kérdést tettem fel magamnak: hol tudsz a legjobban szolgálatot tenni a te népednek? Ezen kihívásnak igyekeztem és igyekszem ma is megfelelni és legjobb tudásom alapján helytállni. – A Molnár professzor által elindított programok messze túlmutattak az oktatás keretein. Melyek voltak ezen út mérföldkövei? – A kezdeti nehézségek után, sikerült elérnünk, hogy az oktatás mellett jelentõs helyet kapjon a kutatás, a publikációk elindítása, tudományos és kulturális programok szervezése, a már említett könyvtár és múzeum létrehozása, és nem utolsósorban a külföldre került magyarság kiemelkedõ teljesítményeinek számbavétele. Ez utóbbi cél valósult meg 1956-ban az úgynevezett Magyar Album közreadásával Incze Sándor szerkesztésében. Nem sokkal ezután a kulturális örökség reprezentatív bemutatását szolgálta a Dienes Barna tiszteletére indított elõadássorozat is. A magyar oktatási program tizenötödik évfordulója alkalmából rendezett két koncertünk a korszak kiemelkedõ eseményévé vált. Az egyik Chicagóban a helyi szimfonikus zenekar, élén Reiner Frigyessel, a másik az Amerikában elsõnek számító Bartók-hangverseny volt a Carnegie Hallban, ahol az est karmestereként Doráti Antal, szólistájaként Yehudi Menuhin lépett fel. Utóbbi mûvész emberi nagyságát példázandó, csak annyit hadd említsek meg, hogy egypár hónappal az ominózus elõadását követõen, egyik Londonban kiadott szólólemezének a bevételét

is az alapítványunk részére utalta át. – A professzor úr szóljon egypár szót a székhely áthelyezésérõl és a Rutgers egyetemmel való kapcsolatfelvételrõl is. – 1959. március 16-án a Rutgers Egyetem 16. elnökével, dr. Mason W. Gross professzorral kötött egyezség alapján, az alapítvány és a magyar oktatási program New Jerseybe költözött. Már az év szeptemberében elindultak a magyar nyelvi kurzusok, amelyek évtizedes eredményeként

Dr. Molnár Ágoston

1991-ben létrejött az egyetem keretein belül a Magyar Intézet. Mindeközben az alapítvány a hatvanas évektõl kezdõdõen a magyar tanulmányok támogatása mellett gazdag kulturális tevékenységet is kifejtett: folytattuk az elõadássorozatok szervezését – Bakó Elemér nyelvész, Wigner Jenõ természettudós, Veress András zenetudós részvételével –, és továbbra is neves mûvészek, zenekarok léptek fel az alapítvány támogatásával. A magyar közösségek javára és a magyar vonatkozású teljesítmények elismeréseként 1961-ben életre hívtuk a George Washingtonról, majd 1977-ben az Abraham Lincolnról elnevezett kitüntetéseket, illetve 1968-tól a Carousel jótékonysági bált is. – Az említett díjakkal elérkeztünk a hetvenes évekhez. Mi jellemezte ezt a korszakot az alapítvány életében? – Két kérdés kapott különös hangsúlyt ebben az idõ-

EZ VAN Hámori Péter írása

KIS MAGYARORSZÁG NEW YORKBAN tartozó államokban élõ honfitársaink felkeresése, személyes megismerése mellett a konzulátus által szervezett kulturális, társadalmi, politikai programokat tartotta legfontosabbnak. Kérdésem az volt, hogyan jut majd ideje ezekre a szerteágazó, rengeteg idõt igénylõ feladatokra. Válaszában azzal érvelt, hogy noha ezek valóban sok idõt, energiát igényelnek, a konzulátus munkamegosztását úgy módosítja, hogy mindezekre jusson ideje. Ehhez nagy segítséget kap a vele egy idõben kinevezett új vezetõ konzul asszonytól, dr. Bencsik Zitától, aki jelentõs mennyiségû feladatot vesz le a válláról. Kedvenc teendõjével, a kulturális programok szervezésével kapcsolatban – amelyre beszélgetésünk során többször kitért – egy bonmot kifejezéssel érvelt: szerinte jelenleg Magyarország legfõbb „exportterméke” a kultúra, ezért a honfitársait és az amerikaiakat is

nívós programokkal kívánja vendégül látni a fõkonzulátuson. A korábbi évek rendezvényeivel kapcsolatosan felvetett panaszaimra reagálva Dán Károly közölte: az általa tervezett programok színvonala biztosítja majd, hogy minden itt élõ honfitársunk élvezze a rendezvényeket. Dán Károly ezen ígérete már munkába állása elsõ napjaiban megvalósult, s azóta is egymást követik a magas színvonalú programok. Honfitársaink sokszor szinte csak kapkodják a fejüket, hogy a fõkonzul és felesége által szervezett eseményeket követni tudják, és az ezekre kapott meghívásoknak eleget tegyenek. Többen meg is említették, néha képtelenek követni, hogy éppen hol és mikor lesznek a különbözõ nívós, érdekes programok. Az elõzõ héten például öt különbözõ konzulátusi rendezvényre kaptak meghívót. Azon izgult és szurkolt mindegyikõjük, vé-

szakban: a kutatás és az alapítvány tevékenységének otthont adó saját épület megteremtése. Elõbbi gondozására létrehoztuk a Hungarian Research Centert, Maday C. Béla egyetemi tanár irányításával. Ezt követõen 1976-ben bekapcsolódtunk az Egyesült Államok megalapításnak 200. évfordulója alkalmából indult etnikumkutatásokba. Emellett természetesen megindult a magyarság történeti forrásainak feltárása is. Már a nyolcvanas évtized vállalkozásai közé sorolha-

letlenül se történjék meg, hogy a Dán-házaspár ugyanazon a napon, azonos idõpontban több helyszínen is rendezzen programokat. Erre szoktam azt válaszolni a lapunkat és engem ezekkel a kedves szavakkal megtisztelõ honfitársainknak: „A Dán-házaspár Magyarország térképét újra rajzolta, mert rá kellett jönnünk itt, New Yorkban, hogy az õ fáradhatatlan tevékenységük révén Magyarország a csodával határos”. Ez esetben az általuk rendezett programok sokrétûségére, nívójára, elõadóira céloztam. Neveiket újságunk kötött terjedelme miatt lehetetlen felsorolni. A nekünk örömet szerzõ világhírû magyar zenemûvészekre, énekesekre, szólistákra, népmûvészekre, a Rajkó-zenekarra, kamarazenei elõadókra gondolok, akik mûvészetükkel elkápráztattak minket, magyarokat és az amerikaiakat is. Hogy csak egy érdekes, eddig itt még soha elõ nem for-

tó a Magyar Örökség Központ felépítése, amelyet az egykori New Brunswick-i Potter tûgyár épületének rekonstrukciója révén, Papp László tervei alapján sikerült átadnunk 1989. május 21-én. Az így létrejött könyvtár, levéltár és múzeum a magyar, valamint a magyar vonatkozású dokumentumok és emlékek, továbbá a magyar mûvészetet képviselõ alkotások gyûjtõhelye. – Kiemelne néhány különlegességet az említett gyûjteménybõl? – Mindjárt a sor elejére kívánkozik a könyvtár legpatinásabb darabja, az 1480-as évekbõl származó Thurocz Chronica. Jelentõsnek tartom azt a tényt is, habár nem is ezen irodalmi gyöngyszem, de a gyûjtemény közel fele már elérhetõ a Rutgers Egyetem online katalógusán keresztül a világhálón is. Számottevõ a személyek és szervezetek hagyatékából, illetve adományából épülõ archivális anyag, így a Kossuth-, Szé-

dult mûfajról ejtsek szót: a zömében klasszikus mûsorok után egy amerikai vendégmûvész vezetésével, egy világjáró magyar roma dzsesszegyüttes mûsorát élvezhettük, amelyet egy cigánylány mûvészi táncprodukciója tett különösen felejthetetlenné. Még szót kell ejtenünk a szintén a fõkonzulházaspár által rendezett koncertekrõl, amelyeknek a Carnegie Hall és a Lincoln Center ad rendszeresen otthont. Itt az amerikaiak kedvencének – és igazi hungarikumnak – számító Budapest Fesztiválzenekar gyakori koncertjeit említeném, amelyekre már hónapokkal korábban elfogynak a méregdrága jegyek. Igazságtalan lennék, ha a vendégek dicsérõ véleményérõl nem ejtenék szót, amelyek az említett kulturális programokon kívül a különbözõ szociális, társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekkel kapcsolatos rendezvényeket is jó szívvel méltatják. Ezek közé tartozik a Dánházaspár legutóbbi újítása, amely „gratulálási görcsöt” váltott ki az emberekbõl. Ilyen volt a minapi 1956-os emlékünnepély, amelyhez hasonló nívójút még soha nem láttunk a fõkonzulátuson. Az évek óta elcsépelt, sokszor unalmas, nem minden részletében hihe-

chenyi- és József Attila-levelek, de idesorolnám a Rákóczi-szablyát is, vagy az István király pénzeitõl a XX. századig terjedõ numizmatikai gyûjteményt. A páratlan népmûvészeti anyagok mellett a képzõmûvészeti kollekció, különösen André Kertész fotóanyaga méltán vált híressé. Az alapítvány múzeuma az idõk során több mint 80 kiállítást rendezett, és legalább 150 ezer látogatót fogadott. A teljesség igénye nélkül néhány prominens név: Munkácsy Mihály, Mednyányszky László, Victor Vasarely, de a Matyó, a Hadtörténeti, valamint a Bélyegmúzeum anyaga is járt nálunk. Mindezek mellett irodalmi estéket, könyvbemutatókat, zenei rendezvényeket szervezünk, jelen vagyunk a magyar fesztiválokon. S végül két igazán unikumnak tekinthetõ eseményt sem szeretnék kihagyni a felsorolásból, ezek a Bolyai és Neumann János munkásságának emléket állító konferenciák. – Professzor úr, melyek a jövõre vonatkozó tervek és célok? – Az alapítvány kulturális, mûvészeti és tudományos programjának és gyûjteményeinek továbbfejlesztése érdekében az új program célja többek között a jelenlegi épület, valamint eszköztárainak a bõvítése. Mindez azon célból, hogy egy megújult, még korszerûbb környezetben, méltó körülményeket biztosítson a magyar kulturális örökség emlékeinek gyûjtésére, feldolgozására és megõrzésére. A magyar világörökségünkre, akár Szent Grál kelyhére, az egyik, ha nem a legnagyobb megbecsülésnek örvendõ „õrzõ” vigyáz, s ugyanolyan elánnal és impulzussal álmodja és tervezi tovább a magyarság értékeinek sorsát, ahogy pályája elején tette Elmhurstben az ötvenes években. Örökségünk, ahogy az idei George Washington-díj is, méltó helyre került! Gratulálunk Molnár Ágoston professzor úrnak az újabb elismeréshez, és további jó egészséget, erõt kívánunk a folytatáshoz! Hámori Péter Ruszanov András

tõ szónoklatok helyett az itt élõ idõsebb és fiatalabb nemzedék egy-egy képviselõje mondta el egyszerû, de nagy igazságtartalommal felvértezett beszédét, amelyek magukkal ragadták a meghívott vendégeket. Nem akarom a fõkonzul házaspárt fényezni, megteszik azt helyettem azok a meghívott amerikai és magyar vendégek, akik a legutóbbi idõkben a különbözõ programok után egy-egy pohár bor mellett elbeszélgethetnek. Az elhangzottak igazolják Dán Károly korábbi célkitûzéseit, Magyarország mind jobb megismertetését és az itt élõ magyar származásúak összetartását. Felmerült bennem a gondolat, hogy azok az itt élõk, akik „normál, nappali” elfoglaltságukon vagy nyugdíjas életükön kívül elmondhatják magukról, hogy zenészek, énekesek, elõadók egy személyben, alkalomadtán egy ajándékmûsorral megháláljuk a fõkonzulátus munkatársainak az említett magas színvonalú kulturális programokat, amelyeket az õ munkájuk révén élvezhettünk az utóbbi hónapokban. Megérdemelnék, hogy egyszer már õk is vendégként foglaljanak helyet a konzulátus dísztermében.

6. oldal –

REJTVÉNY – HOROSZKÓP – HIRDETÉS

– 46. szám – 2011. november 12.

FÕZZÜNK EGYÜTT! Ínyenc sertésmáj burgonyafánkkal Hozzávalók 4 személyre: – 60 dkg sertésmáj – 2 db vöröshagyma – 20 dkg champignon gomba – 2 dl paradicsompüré – 2 dkg zsír – 1 késhegynyi kristálycukor – ízlés szerint tárkony – ízlés szerint õrölt bors – ízlés szerint só

Elkészítése: A sertésmájat megtisztítjuk, és 7-8 dkg-os szeletekre vágjuk. Kevés zsiradékban mindkét oldalon elõsütjük. Közben a hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és a megmaradt zsiradékban üvegesre pirítjuk. A megmosott gombát szeletekre vágjuk, és a hagymára dobjuk. Addig pároljuk, amíg levet nem ereszt, ekkor a finomra vágott friss tárkonyt is beletesszük, és további két-három percig pároljuk. Felengedjük a paradicsomlével, sózzuk, borsozzuk, teszünk bele egy késhegynyi cukrot, majd hozzáadjuk az elõsü-

tött májszeleteket, és puhára pároljuk. A gombás, tárkonyos paradicsommártást a májszeletekre halmozzuk, és frissen kisütött burgonyafánk kíséretében tálaljuk. Burgonyafánk 20 dkg burgonyát meghámozunk, kockára vágunk, és sós vízben megfõzünk. Leszûrjük, és burgonyanyomóval összetörjük. 2 dkg élesztõt 3 evõkanál langyos, cukros tejben felfuttatunk. 12 dkg lisztet összegyúrunk 1 tojássárgájával, 3 dkg puha vajjal és az élesztõs tejjel. Végül összedolgozzuk a fõtt burgonyával meg egy kevés sóval. Letakarva, meleg helyen egy órát kelesztjük. A tésztát lisztezett deszkán 2 cm vastagra nyújtjuk, majd pogácsaszaggatóval kb. 3 cm-es korongokat szaggatunk belõle. A fánkokat bõ, forró olajban kisütjük. Elkészítési idõ: 45 perc Energiatartalom: 1 adag: 540 kcal

MIKSZÁTH KÁLMÁN

ELSÕ RÉSZ

A LEGENDA

SZENT PÉTER ESERNYÕJE (1. rész)

VISZIK A KIS VERONKÁT Özvegy tanítóné halt meg Halápon. Mikor tanító hal is meg, szomjasan maradnak a sírásók. Hát még mikor az özvegy megy utána? Nem maradt annak a világon semmije, csak egy kecskéje, egy hizlalás alatt levõ libája és egy kétéves leánygyereke. A libának még legfeljebb egy hétig kellett volna híznia, de úgy látszik, ezt se várhatta be a szegény rektorné aszszony. A libára nézve meghalt korán, de a gyerekre késõn. Annak meg se kellett volna születnie. Bár akkor vette volna magához az Úristen, mikor a szegény urát. (Istenem, micsoda szép hangja volt annak.) A kis poronty az apja halála után született, de nem késõre, egy vagy legfeljebb két hónap múlva. Megérdemelném, hogy a nyelvemet kivágják, ha rosszat mondanék. Se nem mondok, se nem gondolok. Jó, becsületes asszony volt – de mire való volt már neki ez a vakarcs? Könynyebben ment volna a másvilágra, ha magával vihette volna a terhet, mintsem hogy itt hagyja. Aztán meg nem is illett, Isten bûneül ne vegye. Hiszen uramfia, egy nagy káplán fiuk volt már a tanítóéknak. Az bizony jó fiú, kár, hogy nem segíthette még anyját, mert maga is csak káplán volt eddig valami igen-igen szegény plébánosnál, messze Tótországban, hanem most, vagy két hete, úgy verik a hírek, önálló plébános lett egy Glogova nevû falucskában, valahol a selmecbányai és a besztercei hegyek között. Van is olyan eleven ember a faluban, Kapiczány János uram, aki ökörhajcsár korában megfordult ott egyszer, hogy azt mondja, utálatos egy fészek. Ím most, mikor már egy kicsit talán segíthette volna a pap fiú, kellett meghalnia a kántornénak. De hát biz azt föl nem támasztjuk többé semmiféle la-

mentációval, ennélfogva csak azt akarom elmondani (becsületére legyen nemes Haláp községének), hogy tisztességesen temették el a jó lelket. Elég pénz ugyan be nem gyûlt a temetési költségre, még a kecskét is el kellett adni, hogy kiteljen, hanem a lúd megmaradt, de minthogy kukorica nem maradt hozzá, tehát lesoványodék, lassú pihegése helyett visszatért rendes lélegzetvétele, lomha járását a nagy hasa miatt fölcserélte hajdani fürgeségével, szóval menekedék a közeli halál elõl, éppen egy másik lénynek a bekövetkezett halála által. Isten bölcs végzése, mikor életet olt is, életet menthet, mert higgyétek meg nekem, hogy a mennyei jegyzõkönyvekben éppen úgy be vannak jegyezve az oktalan állatok, mint az okos állatok, s gond vagyon ezekre talán éppúgy, mint a királyokra és hercegekre. Isten õ szent felsége mindenesetre jó, bölcs és hatalmas – de bíró uram se csekélység. Elrendelte legott a temetés után, hogy a csöpp leányzó (Veronka a keresztneve) soros legyen a falusi gazdáknál, s a tizedes vigye mindennap más-más portára, hol is illendõ ellátásban részesítendõ. – És meddig fog ez így tartani, bíró uram? – kérdék a tanácsbeliek aggódva. – Míg nem méltóztatom másképp intézkedni – felelte Nagy Mihály kurtán. Így is volt a dolog vagy tíz napig, amikor aztán egyszerre híre ment, hogy Billeghi Máté és Koczka Ferenc uraimék Besztercebányára viszik eladni a búzájukat (merthogy azt mondják, arrafelé még nem oly okosak a zsidók, mint minálunk). Kapott a jó alkalmon Nagy Mihály. – No, ha oda viszik a gabonájukat, akkor hadd vigyék el a gyereket is, a pap bátyjának Glogovára. Arra esik valahol az a Glogova. – Dehogy esik arra, dehogy – ellenveték ezek. – Arra kell esnie, punktum – döntötte el a bíró.

KOS (márc. 21. – ápr. 19.)

MÉRLEG (szept. 23. – okt. 22.)

Szerelem: Kedvesével harmóniában élnek. Ám a hétköznapok monotonitása kezdi felõrölni kapcsolatukat. Ez így nem lesz jó, legalább veszekedjenek egy jó nagyot! Hivatás: Ha összejön egy társulás, anyagilag is megtalálja a számítását. Több elõnyös üzletet köthet, és rögtön ragyogó kedve támad.

Szerelem: Mostanában úgy érzi, hogy senkitõl sem kap érzelmi támogatást. Szerelmi természetû kérdésekben óvakodjon a döntésektõl. Hivatás: Könnyen konfliktusba kerülhet. Elfojtja indulatait azokkal szemben, akik bosszúságot okoznak – hogy aztán másra zúdítsa az egészet a legkisebb hiba miatt is.

BIKA (ápr. 20. – máj. 20.)

SKORPIÓ (okt. 23. – nov. 22.)

Szerelem: Magabiztossága nagymértékben megnõ, ez elõsegíti, hogy fontos döntéseit kellõ idõben tudja érvényesíteni. Hivatás: Egy régi ismerõse kerül közvetlen közelébe a munkahelyén. Nem tetszik ez a helyzet, mert korábban sem jöttek ki jól. Igyekezzen félretenni elõítéleteit.

Szerelem: Annyit tétovázik egy szerelmi viszonyon, belekezdjen-e vagy sem, hogy a végén lemarad róla. Hivatás: Pénzt csak erõfeszítések árán szerezhet, nem pedig szerencsével. Az apró és részletes lépésekre kell koncentrálni, melyeket könnyedén kézben tarthat, és amelyek jelentõsen növelhetik anyagi javait.

IKREK (máj. 21. – jún. 21.)

NYILAS (nov. 23. – dec. 21.)

Szerelem: A lehetõ legharmonikusabb kapcsolat veszi kezdetét az életében, a legmélyebb érzelmekkel, amiket valaha is tapasztalt. A szerelmi kilátások pozitívak. Hivatás: Mindent megtett az aktuális munka érdekében, nem magán múlott a kudarc. Mégis lelkifurdalás van, újra és újra végiggondolja, hol hibázott.

Szerelem: Magányosnak és elhagyottnak érzi magát. De ne keseredjen el, már nem sokáig! Egyébként is: a dolgok nem állnak annyira rosszul. Hivatás: Csak semmi izgalom. Senki sem fogja megkérdõjelezni döntését. Minden akadály elhárul a megvalósulás elõl. Bõven van mozgástere, hogy kibontakozhasson.

RÁK (jún. 22. – júl. 22.)

BAK (dec. 22. – jan. 20.)

Szerelem: Amikor elkezdõdik egy kapcsolat, már azon szorong: mi lesz, ha vége lesz. Nem legyen ennyire borúlátó. Gondolkodjon pozitívan! Hivatás: Új helyzet áll elõ a munkahelyén. Ha türelemmel kivárja a végét, akkor látni fogja, hogy nem volt különösebb oka az aggodalomra. Fölöslegesen stresszelte magát.

Szerelem: Heves veszekedéssel szakít régi partnerével, mert belezúgott valakibe. De nem gondolta végig: érdemes felrúgni egész korábbi életét?! Hivatás: Még mindig nem tudja, milyen rizikót vállal azzal, ha feladja eddigi terveit – inkább ne mozduljon semerre se. Egy közeli munkatársának szüksége van önre.

OROSZLÁN (júl. 23. – aug. 22.)

VÍZÖNTÕ (jan. 21. – febr. 19.)

Szerelem: Legfõbb támasza a párja. Hosszú ideje élnek kellemes, szeretetteljes légkörben. Válságos idõben is számíthat rá. Hivatás: Jó érzéssel tölti el, hogy számítanak a munkájára, de úgy véli, hogy anyagi megbecsülése nem áll arányban a teljesítményével. Családi vállalkozás beindítására is lehetõsége nyílik.

Szerelem: Magánéletében csend van, de vihar elõtti! Hiába értik meg egymást, ez már kevés. Elfogyott a mondanivaló. Más érdeklõdési kör, más barátok. Hivatás: Ha folyton a jövõn rágódik, azzal csak a jelen eseményei elé gördít akadályokat! Belsõ énje tudni fogja, ha változtatni kell az életén – hallgasson rá.

SZÛZ (aug. 21. – szept. 22.)

HALAK (febr. 20. – márc. 20.)

Szerelem: Úgy érzi, valaki bele akar szólni az életébe. Kezében van a döntés. Finoman utasítsa viszsza vagy térjen ki elõle. Hivatás: Ne éljen vissza bizalmas értesülésekkel, még akkor sem, ha ezzel anyagi helyzetén javíthat. Ha nem elégedett önmagával vagy beosztásával, akkor folytassa tanulmányait.

Szerelem: Csendben, nyugalomban töltheti szabadnapjait. Esetleges vitákkal semmiképpen ne rontsa el. Teremtsen békés, kellemes hangulatot környezetében. Hivatás: Motivált, tele van energiával, vidáman veti bele magát a munkájába. Extra anyagi juttatásra, gratulációra számíthat.

Szabódtak, okoskodtak õkelmeik, hogy így-úgy, nagy kitérõ és nagy alkalmatlanság az úton, de meg kellett lenni. Ami parancs, parancs. Egy szerdai napon föltettek a zsákok tetejére a Billeghi uram szekerén egy kosarat és abba a Veronkát, meg a libát, mert az mint örökség, vele jár. A felsõvég fehérnépjei pogácsát, marcifánkot sütöttek az árva kis jószágnak az útra a borzasztó idegen világba, és teleraktak egy szeredást aszalt körtével, szilvával, és mikor a nehéz szekér megindult, még meg is siratták a parányi gyereket, aki nem tudta, hova viszik, miért viszik, csak azt látta, nagy mosolygással, hogy a cocók megindulnak és õ nem mozdul egy zsák tetejérõl, a kosárból, de a házak, kertek, mezõk és fák idébb jönnek. GLOGOVA RÉGEN Glogovát nemcsak Kapiczány uram látta, e sorok írója maga is járt benne. Sovány, kietlen vidék az, kopár hegyek között fekszik egy szûk völgyben meglapulva a falucska. Messze, messze innen sehol sincs még jóravaló országút sem, nemhogy vasút lenne. Most újabban úgy tetszik, jár valami kávémasina Beszterce és Selmecbánya között, de az se érinti Glogovát. Ötszáz esztendõ kell ahhoz, hogy Glogova ott legyen, ahol a civilizált vonalba esõ falvak vannak. A talaj agyagos, terméketlen és makacs. Azt mondja, hogy õ csak bizonyos növényeket hajlandó táplálni, például zabot, krumplit, a többire nem vállalkozik – de ezeket is úgy kell kicsalni az anyaföldtõl úgyszólván erõszakkal. De nem is anya ez a föld, inkább anyós. Tele van a belseje kövekkel, s csúnya repedések, árkok hasogatják meg, amiknek a szélein fehér fû (árvalányhaj) teng, mint az elaggott anyóka állán õsz szõrszálak. Túlságosan öreg-e a föld? De hiszen nem lehet öre-

gebb, mint a többi. Csak hamarább kiélte magát. Lent az aranykalászos rónaság csak fûszálakat növesztett sok ezer év óta, itt pedig óriás tölgyek és cserfák nõttek. Nem csoda, hogy elõbb fáradt ki. Szegénység, nyomor van itt és mégis valami báj, valami édes poézis. A csúnya viskókat megszépítik a hatalmas sziklák, amelyek rájok néznek. Szinte nem illenék e szép sziklákat elrontani cikornyás kastélyokkal, melyeknek tornyai eltakarnák õket. Boróka- és bodzaillat tölti meg a levegõt. Egyéb virág nincs itt. Legfeljebb egy mályvarózsa virít némely kertecskében, ki fehéren, ki veresen. Mezítlábos kenderhajú tót leány öntözgeti egy köcsögbõl. Szinte még most is elõttem van a kis tót falu az 1873. év óta (amikor benne megfordultam), látom házikóit, a kerteket bevetve lucernával, beültetve kukoricával, közbül egy-egy szilvafa, alátámasztva a rudakkal. Mert a gyümölcsfák megteszik a magokét. Mintha összebeszélnének: „Tápláljuk a szegény tótocskákat”. Mikor ott voltam, éppen a pap halt meg, annak a hagyatékát vettük fel a szolgabíróval. Nem volt valami sok dolgunk; kopott bútorok és rossz reverendák maradtak utána. A falubeliek megsiratták az öreg papot. – Jó ember volt – mondták –, de nem tudott gazdálkodni. Az igaz, hogy nem is igen volt mibõl. – Hát miért nem fizetik jobban a papjukat? – hányta szemükre a principálisom. Egy nagy varkocsos tót felelt, hetykén feljebb tolva hasán a tüszõt: – Nem a mi szolgánk a pap, hanem az Úristen szolgája. Mindenki fizesse a maga szolgáját. A hagyaték fölvétele után, míg a kocsis befog, átmentünk egy percre az iskolát megnézni – mert a szolgabírám elõszeretettel játszotta magát tanférfiúra. (Folytatjuk)

KÖZÉRDEKÛ BÉRMENTES HIRDETÉS

ELÕZÕ SZÁMUNK REJTVÉNYÉNEK MEGFEJTÉSE: – Ilyen cudar idõben legjobb valami zárt, meleg helyen.

K U LT Ú R A

AMERIKA, ÓH...

Néhány szó a spenótról

Ifj. Fekete István A munka nálam soha nem volt becsület és dicsõség dolga, amint azt Rákosi Mátyás, hazánk egykori hájfejû és véreskezû kommunista diktátora állította a „felszabadult” magyarságnak. A munka tehát nálam csakis azé a sajnálatos tényé volt, hogy nem születtem multimilliomosnak! Határozott meggyõzõdésem, ha az Úristen munkára teremtette volna az embereket, akkor nem fáradnánk el olyan gyorsan. Én például már a „munka” szó hallatára is fáradtnak érzem magam! Különösen mi, férfiak nem születtünk munkára – ezt magamról tudom. Azt pedig, hogy a nõk lennének a „gyengébb nem”, kolosszális marhaságnak tartom! Szerintem ugyanis a nõk nagy általánosságban nemcsak szebbek, jobbak, erkölcsösebbek, szorgalmasabbak, okosabbak, hanem munkabíróbbak is! Én például már a nézésébe is belefáradok, amikor Nõm takarít. Mindezt gyakran azok után, hogy hajnali 5-kor kelt, egy órát vezetett a munkahelyére, ahol komisz, neveletlen, lusta kölykökkel rongálta az idegeit, majd nagy forgalomban, néha két órát vezetett haza. Aztán vacsorát fõzött, takarított, a mosó- és szárítógépbe rakta a mosnivalókat, iskolai dolgozatokat javított, számlákat fizetett, komputerrel dolgozott… Persze nem ok nélkül tartom magam gáláns, szeretõ férjnek, mert miközben õ a fent említett munkákat végezte, néha megdicsérem õt. Például ilyeneket mondok neki: – Még a nézésébe is belefáradt, amit te összedolgozol, szívem! – Irigylem ezt a csodálatos energiádat és szorgalmadat, drágám! – Döbbenetes, hogy te mit össze tudsz dolgozni, tündérem! – Fantasztikus, hogy te mennyit dolgozol, egyetlenem! Ilyen kedves dolgokat mondok Nõmnek, de õ mégis mindig úgy néz rám, hogy, ha szemmel ölni lehetne, már évtizedek óta alulról szagolnám az ibolyát! „Rövid” bevezetõmbõl mindenki láthatja, hogy nem vagyok a munka õrültje. Úgyis mondhatnám, a munkát olyan szükséges rossznak tartom, amit azért kell elvégeznem, mert nem akarom, hogy a családom éhen haljon. Hogy magamról ne is beszéljek! Amikor a munkával kapcsolatos averziómat és életszemléletemet elmondtam egyik páciensemnek, az ütõdött jenki olyan megbotránkozással nézett rám, mintha valami trágár dolgot mondtam volna neki. – Amerika azért lett a világ leggazdagabb és legerõsebb országa, mert a munkát becsüljük, tiszteljük, és szinte az élet értelmének tartjuk! – szavalta teátrális pátosszal. – Meg kell mondanom magának, hogy ezzel a munkaellenes, súlyosan elítélendõ és destruktív életszemléletével nem kellett volna Amerikába jönnie! – Látja, ebben igaza lehet, mert én is többször gondoltam erre, mióta, mint kanadai állampolgár, az USA-ba jöttem… – legyintettem kedélyesen. – Persze, egészséges munkaundorom ellenére, még lehetnék

Amerika elnöke is, ha ebben az országban születek… A nemes hazafi komor megvetéssel nézett rám. – Ne beszéljen õrültségeket! Maga nem csak azért nem lehetne az USA elnöke, mert alkotmányunk szerint csak az országunkban született személyek lehetnek elnökök. Magát a lustasága és a munkaellenessége is megakadályozza, hogy Amerika elnöke lehessen! – Figyeljen, apukám, talán tanul tõlem valamit. Egy kis mûveltség, mint a legtöbb amerikaira, magára is ráfér! Lincoln elnökünk például ezt mondta a munkáról: „Az apám csak dolgozni tanított meg, de arra nem, hogy szeressem is a munkát. Soha nem tagadtam, hogy nem szeretek dolgozni! Sokkal szívesebben olvasok, vicceket mesélek, beszélgetek, nevetgélek… Nem is beszélve a fizikai gyönyörök élvezetérõl, úgymint az evésrõl, ivásról, udvarlásról, szerelmeskedésrõl stb., mintsem dolgozzam!” A jenki arca szinte fenyegetõ lett. – Honnan veszi ezt a becsületsértõ õrültséget? – süvöltötte kivörösödött arccal. – Lincoln önéletrajzából! Annyira egyezik véleménye a munkáról az enyémmel, hogy szóról szóra betanultam! Fõként azért, hogy a magához hasonló felfuvalkodott, álszent amerikaiaknak az orra alá dörgölhessem, amikor a munka szeretetérõl és nagyszerûségérõl prédikálnak nekem. Jenki páciensem vitánk óta nem veszi igénybe fizikoterapeuta kezelésemet, és ha véletlenül összefutunk valahol, elfordítja a fejét. Talán azért kezel ilyen hûvösen, mert attól fél, hogy a munkaundorom ragályos, és õ is elkapja tõlem…?! Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy 1963 óta, vagyis 45 éve élek az USA-ban, de még soha nem voltam munkanélküli! Ami rendben is lenne, de szinte mindig napi 10–16 órákat dolgoztam, mert csak így tudtam megkeresni a mindennapi szilvás gombócra valót. Ami persze nem Amerika hibája, hanem az én hülyeségemé, hogy nem tudtam kevesebb munkából szépen megélni. Hosszúra nyújtott bevezetõmmel csak azt akartam jelezni, hogy rendkívül nagy barátja vagyok mindazoknak a vallási és nemzeti ünnepeknek, amelyek munkaszüneteket jelentenek! Jellemzõ nemes és szolidáris karakteremre, hogy még most is, amikor már olyan fél „nyögdíjban” vagyok, és csak heti 2–3 napot dolgozom, továbbra is sok munkaszüneti napot kívánok a dolgozók melankolikus táborának. Természetesen nagy egyetértéssel fogadtam, amikor dr. Martin Luther Kingnek – az „emberi jogok” meggyilkolt szószólójának emlékére is országos ünnepnapot rendelt el a kormány. Ezzel aztán tízre nõtt az évi hivatalos ünnepnapok száma. Persze, ha tõlem függne, sokkal több ünnepnap lenne! Én például nemcsak Washington tiszteletére tartanék ünnepet, hanem az összes amerikai elnököt hivatalos ünnepnappal gyászolnám. A magam részérõl disznóságnak tartom, hogy a házasságtörõ, nõcsá-

– 7. oldal

2011. november 12. – 46. szám –

Kiss Zoltán írása bász, afrikai-amerikai dr. King tiszteletes munkaszüneti napot kapott, de a házasságtörõ, nõcsábász fehér Jack Kennedy elnök nem kapta ezt meg. Holott õt is meggyilkolták a „szeressük egymást, gyerekek” jelszótól hangos USA-ban. Aztán rendkívül nagy igazságtalanságnak tartom, hogy Kolumbuszt megünnepeljük, de Leif Ericsont – aki sokak szerint az elsõ fehér ember volt, aki felfedezte Észak-Amerikát – aljasul és sértõn mellõzzük! A civil és katonai halottaknak ugyebár külön gyásznapjuk van (Memorial és Veterans day). Én minden fegyvernemnek külön ünnepnapot adnék. Még a ma már nem létezõ huszároknak is. Sõt megünnepelném az Üdvhadsereget is! Olyan helyes kis nõk vannak köztük, akik karácsonykor a pénzgyûjtõ urnák elõtt vörösre fagyott nózival rázzák a csengõjüket. Pontosan negyven éve, tíz napig dobáltam a pénzt egy tündéri kis üdvharcos urnájába, amíg hajlandó volt randizni velem. Aztán újabb két hónapba került, amíg Cecília…, de ezt most hagyjuk. Természetesen hivatalos szünnappal ünnepelném az anyákat - és még inkább az apákat! Aztán megünnepelném a gyerekeket is, elvégre õket senki nem kérdezte meg, hogy akarnak-e erre a felnõttek által elcsúfított és veszélyessé tett világra jönni! Hivatalos ünneppé nyilvánítanám a nõk napját, a férfiak napját, a vénkisasszonyok, az agglegények és a hadiözvegyek napját is! A civileket is megünnepelném. Mindegyik foglalkozási ágat külön. Kezdeném a pedagógusokkal, majd az írók, újságírók és fizikoterapeuták jönnének. Röviden – én annyi fizetett ünnepnapot tartanék, hogy hetente csak egy napot kelljen dolgozni. Azt a napot, amikor felvesszük a fizetésünket. Elvégre a munkaadót sem lehet a végtelenségig kihasználni – és ami fair, az fair!

Az emberiség történetében az elsõ családon belüli konfliktus abból adódott, hogy az õsanyák mindenáron meg akarták etetni csemetéiket spenóttal és csukamájolajjal. Szentül meg voltak gyõzõdve, hogy e közutálatnak örvendõ parajtól utódaik nemcsak erõsek, hanem szépek is lesznek. Az élelmiszervegyészek szerint a spenót vasat, a csukamájolaj meg vanádiumot tartalmaz. Gyakran elõfordult, hogy egy „vasat” sem találtam zsebemben, mégsem voltam képes megkedvelni a vastartalmú parajt. A vanádiumnak sem éreztem különösebb hiányát, ma sem tudok vele mit kezdeni. Hosszú kutakodás eredményeként kiderült, hogy az izmos, szõrös, erõszakos Káin – a bibliai mondától eltérõen – azért csapta hókon kákabelû, nyeszlett fivérét. Ábelt, mert az nem volt hajlandó megenni ebédre a barátparéjt. Sok kitûnõ, értékes embert ismertem, akik a társadalom kiváló, hasznos tagjai lettek anélkül, hogy valaha is spenótot vagy csukamájolajat fogyasztottak volna. Az is tudomásomra jutott, hogy pl. Thomas Alva Edison, a nagy föltaláló is szívbõl utálta a zöldlaput, mégis számtalan nagyszerû találmánnyal gazdagította az emberiséget. A mai napig sem értem, mi vitte rá édesanyámat, hogy spenóttal traktáljon. Valószínûleg elhitették vele, ha spenóttal meg halolajjal etet, vasgyúró lesz belõlem. Mindig fölért egy cirkusszal, amikor spenót volt ebédre, és belém akarták tukmálni ezt a ronda, zöldszínû csuszspejszet. A csukamájolajtól meg úgy megutáltam a halakat, hogy nem megyek tengerpartra nyaralni, mert sokak szerint erõs halszaga van, no meg mostanában pénzem sincs rá. Mindennek az lett az eredménye, hogy vénségemre ronda lettem, bár fiatalon sem voltam Tony Curtis típus, no meg gyenge is, mint a hajnali harmat. Szegény anyácskámra

valószínûleg Popeye, a tengerész lehetett nagy hatással, aki tudvalevõleg spenóttól izmosodott meg. Azt szerette volna az „édes”, hogy én is olyan acélos izmú legyek, mint a rettenthetetlen matróz. Ám mégsem láttam kárát, hogy nem éltem spenóttal, és nem nyeltem halolajat, mert rusnyaságom megóvott a „rámenõs” nõktõl – bár sok nõ azért kedveli az elõnytelen külsejû férfiakat, mert mellettük a kevésbé mutatós hölgyek csinosnak hatnak. A laboda fogyasztásának megtagadása sok erõlködéstõl is megkímélt. Az erõteljes férfit mindenki le akarja gyõzni, sok esetben pedig virtuskodásból megpróbálják leteperni, arról most nem is szólva, hogy aki erõs, mint egy bivaly, attól elvárják, hogy órabérben zsákoljon a csepeli szabad kikötõben, vagy esténként földhöz verdesse a Fényescirkusz bilincstörõjét.

*

Megest azok az ötvenes évek! Most, hogy rohamosan közeledem az örök nyugalom felé, néhanapján ma is elröhintem magam a keserves évek vidám esetein, mert a „hideg napok” ellenére is akadtak nevetnivalók. Eszembe jutott egy sûrûvérû hazánkfia, akinek kellemetlensége támadt a balatonfüredi Fogas nevû halászcsárdában muzsikáló cigányzenekar bõgõsével. Az üzletvezetõ négytagú bandát kért a nyári szezonra. A közvetítéssel megbízott Róth elvtárs elrendelte, hogy az együttesben legalább egynek párttagnak kell lennie. Így is lett, a prímás, a kontrás és a cimbalmos pártonkívüliek voltak, a marxizmus ismerete nélkül húzták a nótákat. Viszont a nagybõgõs, Korpás Zsiga, nyilván gyors karrier reményében, párttagsági könyvvel zsebében brummogtatta bõgõjét. Több alapfokú szemináriumot tudott maga mögött, lenini ideológia alapján rángatta vonóját a húrokon. Nos, a fönt említett magyar egyik este beült a neves csárdába, kért egy

csípõs halászlét, elfogyasztotta, lehajtott rá vagy öt nagyfröccsöt, és a hatodik után szemezni kezdett a bandával, azok meg „vették a lapot”, a prímás odasompolygott hozzá, és sikerült eltalálnia a szittya kedvenc nótáját: Hajmási Péter, Hajmási Pál, A barométer esõre áll. Ne búsulj, Rózsám, mert az egy garast sem ér, Ne búsulj, lesz még szõlõ, lesz még lágy kenyér. Hajmási Péter, Hajmási Pál, a barométer nem imponál, Huzatom agyba-fõbe, beugrom a nagybõgõbe, Hajmási Péter, Hajmási Pityke Péter Pál! Ha csak elhúzatta volna a kedves dalt, még csak hagyján, de a bõvérû duhaj szó szerint vette a szöveget, és tényleg beugrott a cigány brúgójába, aminek persze kínos következményei lettek. Ha a bõgõs történetesen nem párttag, csak egyszerû „gyalogroma”, semmi vész. A fékevesztett magyar megfizeti az okozott kárt, és ezzel az ügy – a lovagiasság szabályai szerint – elintézettnek tekinthetõ. A pártbõgõs azonban kevesellte a fölkínált összeget, ám a vendég nem tudott annyit fizetni, mire a roma a párttal fenyegetõzött, leburzsujozta a mulatós kedvû szittyát, az meg visszacigányozott. Szó szót követett, a honfitársat elhagyta a türelme, és akkora fülest adott a romának, mint egy albán lópokróc. Rendõrség, Hazafias Népfront, a Párt stb. Végezetül a dühöngõt bevitték a Tanácsházára, és úgy verték meg, mint Weisz fuvaros a csökönyös szamarát. A szittya ezek után úgy megutálta a Csárdáskirálynõt, hogy ha valahol fölcsendül a kedvenc dala, kirohan a kocsmából, az olyan zenekart, amelyben bõgõ is brummog, messze elkerüli...

*

Magamon tapasztaltam, hogy a német állampolgárságot nem egykönnyen osztogatják, ahogy a svájcit sem. Hét-nyolc évet is el kell tölteni az országban megszakítás nélkül, amíg megkérvényezhetõ. Egy Münchenben élõ honfitárs három évig várakozott, amíg a magyarból elengedték, ugyanis akkor nem volt kettõs állampolgárság, tehát csak ezután kaphatta meg a németet. Végre – hosszas szenvedés után – nemet staatsburgernek mondhatta magát. Különösebb elõnye ebbõl nem származott, mert az elismert menekültet ugyanolyan jogok illetik meg, mint a bennszülöttet, csupán nem választhat. Itt nem szokás elmondani, ki, melyik pártra szavaz, magyarom azonban megsúgta, hogy az NPD-re voksol. Ez egy jobboldali párt, szélsõséges irányzata miatt alig szavaznak rá. Tekintettel az idegenek egyre növekvõ beáramlására, nemrég felvonulást rendeztek, magyarom is együtt marsolt velük, táblával kezében, melyen fölirat volt olvasható: „Auslander raus!” Külföldiek, kifelé!

8. oldal –

– 46. szám – 2011. november 12.

EMLÉKSZEM ÖTVENHATRA – hisz’ felejteni nem is szabad (6. rész)

Keresztül-kasul Amerikán Huszonöt év után fedeztem fel, hogy tulajdonképpen hol is volt ez az amerikai éjszakázás. Ekkor már a rádióállomás igazgatóhelyettese voltam, és a Niagara Falls-i katonai repülõtér szervezésében, a város vezetõ embereit elvitték egy-egy bemutató hadgyakorlatra. Labrador, egy Ontario fölötti kis kanadai megye területén a bázis parancsnoka magyarázta az ott lévõknek, hogy egyes épületeket mikor, mire használtak. Még újnak látszik a festés azokon az épületeken, mert az elhagyott világháború utáni laktanyákat 1956-ban átfestették az ötvenhatos magyar forradalmároknak. Persze, hogy azonnal megkérdeztem, hányan jöttünk ide. Mindnyájan, volt a válasza. Itt éjszakázott minden ötvenhatos menekült, és másnap egy fél- vagy egy egész napos út után megérkeztek a New Jersey állambeli Camp Kilmerbe vagy Kaliforniába. Az én félnapos utam ezek szerint Camp Kilmerbe vezetett, ahol választanom kellett, hogy egy házaspár fogad-e örökbe, vagy bekerülhetek egy kollégiumba. A második lehetõségre szántam rá magamat. Másnap újra útra keltünk. Autóbusz vitt bennünket egy vasútállomásra. Afrikai amerikai volt a sofõr, és valaki gorombán megjegyezte, hogy milyen fekete. Kormos. Még cigánynak sem való. Az autóbusz hirtelen félrehúzott az útról. Megállt, és a sofõr hátrafordulva, tisztán, magyarosan megköszönte a neki irányított bókokat, és folytatta tovább azzal, hogy õ is magyar. Büszke a magyarságára.

– Talán én vagyok az egyedüli szerecsen székely – mondta most már mosolyogva. – De én szerencsés székelynek tartom magam. Idesapám, Idesanyám erdélyi menekültek, és csecsemõkoromban örökbe fogadtak. Ez az ország titeket is befogadott. Egyeseket közületek örökbe is fogadott. Nem tudhatjátok, hogy közületek, ki és mikor mehet majd haza Magyarországba. Ne felejtsétek ezt el sohasem! – erre elkezdett ujjaival csettegtetni, és könnyes szemekkel hallgattuk, amint gyönyörû basszus hangon énekelte: „Ki tudja merre, merre visz a végzet Bolyongós úton, sötét éjjelen...” Utána folytatta a magyar Himnuszszal, amelyben már sírás közben, elfojtott könnyekkel, mi is segítettünk. Egymás után kezdte a szebbnél szebb népdalokat, amelyeket legtöbben még nem is hallottunk eddig. Bevallotta azt is, hogy cserkész segédtiszt volt, és ott tanulta a számunkra ismeretlen, gyönyörû népdalokat. Elhatároztam, hogy valahogy majd beállok cserkésznek, mert megdöbbentõen szépek voltak a népdalok. A mai napig nem tudom, mert két vasútállomásra szállították Camp Kilberbõl a magyarokat, tehát vagy Philadelphiából, vagy New Yorkból indultam tovább. Kezemben az aktatáskámmal, a másik kezemben szorongatva a vasúti jegyemet, amelynek a hátuljára írva az, hogy ha a vonat ötször megáll, szálljak le, mert akkor már Buffalóban leszek. Ez két nappal karácsony elõtt történt. A vasútállomás feldíszítve, és kórusok kórus után énekeltek. A zsebemet majd kiégette az az egy dollár, amelyet a lágerben költõpénznek kaptunk. Fogalmam sem volt, hogy az mennyit ér.

K U LT Ú R A

–

HIRDETÉS

Hegedûs László Jenõ Hegedûs László Jenõ a gyõri építõipari technikum 17 éves diákja volt, amikor egyedül elmenekült 1956. november 27-én Markotabödögérõl. Ausztrián és Németországon keresztül került az Egyesült Államokba, Buffalo városába. A piarista atyák által vezetett derbyi kollégiumban kezdte újra életét, cserkész és cserkésztiszt lett. A katonai szolgálat letöltése és az egyetemi tanulmányai befejezése után matematikai tanár, késõbb igazgatóhelyettes is volt a Buffalói Kalazanciusi Piarista iskolában, a tehetséges diákok gimnáziumában. Húsz évvel késõbb pedig egy rádióállomás részvényese és menedzsere lett. Több kötet verseskönyvet írt. Gyûjti az egyedülálló fából faragott bivalyszobrokat. Híres virágoskertjében is mindig akad munka. Negyvenéves házasság után feleségével együtt szeretettel foglalkozik öt unokájával. Banánt, az elsõ banánt már ettem Labradorban, a katonai konyhában, de narancsot még nem. A vasútállomás kisüzletében szinte kiabált felém egy kis zsák narancs. Rászántam magam, valahogyan csak megértetem magam a boltossal, hogy egy narancsot akarok venni. Egy narancsot. Egyet. Pénzem van. Gazdag vagyok, és egy narancs nem kerülhet többe, mint egy dollárba. A probléma ott volt, hogy õ nem beszélt magyarul – hát, hogy beszélhetett volna? –, én pedig nem értettem egy árva szót sem angolul, de azért hosszú huzavona után a kezembe került az a kiszsák narancs, és a boltosnál kötött ki a dollárom. Miután az a kasszába került, és kezdte az aprópénzt visszaadni, én meg csak nézegettem a csecsebecse aprópénzeket, amint számolja a kezembe. Persze az egycentes nagyobb volt, mint a tízcentes, az ötcentes is nagyobb volt, mint a tízcentes. A 25 centesrõl fogalmam se volt, hogy az micsoda, és mint egy kisgyerek, csak nézegettem õket. Silabizáltam, illetve próbáltam kisilabizálni, hogy vajon mennyit is adott vissza ez az ember. Sehova nem jutottam vele, de idõközben sikerült egy narancsot kiszabadítani a kis zsákjából. Vissza akartam a többit adni a boltosnak, mert csak egy narancsot akartam. Sõt, mikor meghámozatlanul beleharaptam, rágósnak, keserûnek találtam.

Hogy tudják ezt mások megenni?! Ekkor már figyelt rám a kereskedõ is. Azt még nem is sejtette, hogy én csak egyet akartam venni, de kivette a kezembõl a meghámozatlan narancsot, és meghámozva visszaadta, s várta, milyen hatással lesz majd ez rám. Jobb ízû lett. Sokkal jobb, de mégis vissza akartam adni a többit, mert sajnáltam a sok ráköltött pénzt. Kézzellábbal magyaráztam, és addig mutogattam, amíg bele nem nyúlt a kasszába, és visszaadott egy dollárt. Csodálkoztam, hogy miért nem fogadja el tõlem az aprópénzt, amit az elõbb adott. Mi lett a végsõ megoldás? Visszakaptam az elsõ dollárt. Nekem adta az aprópénzt, és visszaadta a kinyitott kis zsák narancsot. Amikor meglátta, hogy azt szétosztom a körülöttem állóknak, õ is hozzájárult még egypár zsák narancscsal, hogy mindenkinek jusson. Feltûnt ez az ott éneklõknek is, odajöttek, és nekünk énekeltek karácsonyi dalokat. Csodálkoztak, hogy sírtunk, amikor a Csendes éjt énekelték. Persze, hogy sírtunk. Azt értettük, de a Jingle Bellst meg Frosty The Snowmant sosem hallottuk. Magamban a Mennybõl az angyalt dúdolgattam, amelyet a mai napig is minden szentestén eléneklünk, mielõtt a Jézuska jön. Hogyne sírtam volna, de most boldogan? Vártam a vonat indulását. Csak öt állomás lesz, hisz ide akkor gyalog is elérnék hamar. Megint tévedés. (Folytatjuk)

Száz éve halt meg Pulitzer József – Emlékszeminárium Los Angelesben

Létrehozta a modern hírlapírást Post és a St. Louis versenyt – a gyõztes 72 nap Dispatch címû lapo- alatt teljesítette a feladatot. Idõközben Pulitzer 1887kat, összeolvasztásukkal jött létre a St. tõl fokozatosan visszavonult Louis Post- a napi munkától, de megtarDispatch, amely ma totta az irányítást. Látását is a város napilapja. élete végére szinte teljesen Befolyását ki- elvesztette, megtépázott használva – már idegrendszere a legkisebb amerikai állampol- zajt sem tudta elviselni. gárként – beválasz- Elõbb háza belsejébe húzótatta magát Missou- dott vissza, majd egy hajóra ri állam parlament- költözött, és ott halt meg jébe, ahol azzal hív- 1911. október 29-én. Magyarságát soha nem ta fel magára a figyelmet, hogy az tagadta meg, õ volt az amePulitzer József, a sajtómágnás ülésteremben rálõtt rikai kongresszus elsõ maSzáz éve, 1911. október vitapartnerére – lévén azon- gyar származású tagja. Ne29-én halt meg Pulitzer Jó- ban a Vadnyugaton, meg- vét emléktábla õrzi a New York jelképének számító zsef (Joseph Pulitzer) ma- úszta pénzbírsággal. A nagyobb kihívásokra Szabadság-szobor alján, gyar származású amerikai sajtómágnás, a modern új- vágyó Pulitzer 1883-ban mert az õ kezdeményezéséságírás megteremtõje, az New Yorkba költözött, re indult gyûjtés a talapzat újságíróknak adható legna- ahol megvásárolta, majd költségeinek fedezésére. Sokan a modern amerigyobb szakmai kitüntetés, rövid idõ alatt népszerû és a Pulitzer-díj alapítója. Eb- jövedelmezõ vállalkozássá kai hírlapírás atyját látják bõl az alkalomból Pulitzer alakította a csõd szélén benne, aki azt vallotta: „a öröksége címmel emlék- tántorgó The World címû sajtó legfõbb küldetése nem szemináriumot rendezett a újságot. Az addig évi negy- csupán a hírközlés, hanem a Los Angeles-i magyar fõ- venezer dollár veszteséget köz szolgálata”. Alapelve termelõ lapból Pulitzernek volt a pontosság, a megbízkonzulátus. A lapkészítés történeté- köszönhetõen hamarosan hatóság és a függetlenség – nek egyik legfontosabb alak- az ország legjelentõsebb anyagi és politikai értelemja, az amerikai kongresszus újsága lett, példányszáma ben egyaránt. Úgy vélte, elsõ magyar származású egy évtized alatt tizenöt- hogy szabad sajtó nélkül tagja – akinek neve a New York-i Szabadságszobron elhelyezett emléktáblán is olvasható – Makón született 1847. október 10-én. Az ifjú Pulitzer a katonai pálya iránt vonzódott, de gyenge egészsége, rossz szeme miatt sorra utasította el az osztrák hadsereg, a francia idegenlégió és az angol gyarmati hadsereg. Tizenhat évesen hajófûA Los Angeles-i Pulitzer-emlékszeminárium résztvevõi tõként érkezett Amerikába, ahol még éppen részt vehe- ezerrõl hatszázezerre nõtt, nem létezhet igazi demokráannak, cia. tett a polgárháború utolsó köszönhetõen Bokor Balázs nagykövet, szakaszában, de lõporfüstöt hogy a New York World az ott sem szagolt. Ezután volt emberekre, botrányokra és Los Angeles-i fõkonzul megöszvérápoló a Vadnyugaton, szenzációkra összpontosí- nyitójában hangsúlyozta, hogy Pulitzer pályája a szenbálnavadász és temetõgond- tó újságírás felé fordult. Pulitzer újsága egyszer- zációhajhász újságírással innok, de mindenütt kudarcot vallott, és végül bánatában re volt népszerû tömeglap dult, és jelentõs szerepe volt beállt újságírónak egy St. és minõségi elitújság, volt abban is, hogy korrupciós benne oknyomozó újság- ügyek, politikai botrányok Louis-i német laphoz. Itt végre rátalált hivatásá- írás, önreklám, magas és gazdasági visszaélések téra: színes, érdekes írásait színvonalú politikai vezér- nyeit tárja fel az amerikaiak kedvelték az olvasók, õ pe- cikk, botrány és szenzáció. közvélemény számára, ami dig egyre nagyobb részese- 1889-ben például Jules Ver- új törvények elfogadásához dést vásárolt a lapban. 1872- ne nyomán meghirdette a vezetett. Pulitzer adománya által ben megvette a St. Louis 80 nap alatt a Föld körül

jöhetett létre a Columbia Egyetem nagynevû újságíróiskolája, a Joseph Pulitzer Alapítvány kamataiból pedig 1917 óta évente kiosztják a Pulitzer-díjakat az újságírás, könyv, színház és zene területén jelenleg 21 kategóriában. A díj magyar változatát 1988-ban hozták létre az örökösök hozzájárulásával. Pulitzer József életnagyságú újságolvasó bronzszobra a New York-i Liberty Islanden található. Makó szintén szobrot állított szülöttjének, 1990-ben pedig posztumusz díszpolgári címet adományozott neki. A szeminárium hét elõadója különbözõ szempontokból közelítette meg Pulitzer tevékenységének értékelését. A történelmi áttekintéstõl kezdve a sajtó mai helyzetéig, a nyomtatott sajtó elõnyeitõl az elektronikus sajtó hallatlanul gyors térnyeréséig rengeteg téma felmerült. Az elõadók Amerikaszerte elismert kommunikációs, újságíró szakemberek voltak. James McGrath Morris, a Pulitzer: Egy élet a politikában, a nyomdában és a hatalomban címû életrajz írója, Ken Brusic, Kalifornia állam harmadik legnagyobb, száz-ötvenezres példányszámú újsága, az Orange County Register alelnök-fõszerkesztõje, William Cellis professzor, a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) Annenberg Újságíróiskolájának vezetõje, Susan Paterno profeszszor, a Chapman Egyetem újságírószakának vezetõje, Tom Zoellner, a Chapman Egyetem professzora, Evelyn Larrubia, az Investigative News Network vezetõje, a Los Angeles Times szerkesztõje, valamint Mátsik György, az Amerikai Magyar Napló tulajdonos-fõszerkesztõje. Cellis, Zoellner, Paterno, Larrubia hosszú éveken át dolgozott a New York Times, a Washington Post címû lapoknál.

Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára!

Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot!

K Ö Z É L E T

2011. november 12. – 46. szám –

A hölgyek, Anna Christy – Olympia, Erin Wall – Antonia, Alyson Cambridge – Giulietta, végül nadrágszerepben Emily Fons – Nicklause nagyszerû teljesítményt nyújtottak. Alyson Cambridge decemberben a

CHICAGÓI KRÓNIKA Harmath István

Őrülési jelenet a csigalépcsőn

Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára!

Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot!

Október elsején nagyszabású premierrel vette kezdetét a Lyric Opera of Chicago új, 2011/12-es évada, amely jövõ március 24-én ér majd véget, Händel ritkán játszott és számomra ismeretlen Rinaldo címû operával. Elõször azonban az indulásról kell szólnom, a szezon a francia zeneszerzõ, Jacques Offenbach Hoffmann meséi – The Tales of Hoffmann – három felvonásos operájával vette kezdetét, amelyet 1982-ben – közel harminc éve – játszottak utoljára Chicagóban. Az október elsejei premieren a jegyek ára a magasságos égig emelkedett, miután mindezt a gála Operabállal kapcsolták össze. A bál egymaga 875 ezer dollárral növelte a társulat vagyonát. Tizenöt nap múlva a helyi, kizárólag klasszikus zenét sugárzó WFMT 98.7 rádióállomás, az Operathon néven ismert egész napos fundraising mûsora további 425 ezer dollárt hozott a Lyric konyhájára. Az efféle adománygyûjtõ akciók segítik az évre elõirányzott 20,6 milliós anyagi alapot teremtõ programot. Az elõadásonkénti 34 és 224 dollár közötti átlagos helyárak – a bérletek természetesen olcsóbbak – a jegyek 90 százalék feletti eladásával sem elegendõek arra, hogy a társulat plusszal zárja az évet. Az opera köztudottan drága mûfaj, Amerikában nincs állami támogatás, ami természetes Európában. Ebben a szorult gazdasági helyzetben, nehéz találni kultúrát támogató vállalatokat és egyéneket, de a chicagói Lyric már hossz évek óta megtalálta azt a formulát, amelynek segítségével a legrosszabb évben is pozitív mérleggel tudják zárni az évet. A titok nyitja, hogy többnyire közismert, népszerû operák vannak programon, bár évente becsúszik egykét kevésbé ismert mû is a tervbe, ilyenkor azután tátongó üres helyeket látni a nézõtéren. A konzervatív felfogású chicagói közönség nehezen viseli az ismeretlen újdonságokat. Verdi, Puccini, Wagner, Mozart stb. operái nevükben hordozzák a biztos sikert. A idei szezon elsõ két operája a fent már említett Hoffman meséi, valamint Donizetti három felvonásos remekmûve, a Lammermoori Lucia volt. Mi ez utóbbit néztük elõbb, majd késõbb az Offenbach-operát. Luciát még az '50-es években láttam elõször, a budapesti Operaházban. A

hölgy énekel, mint Anna és Elina ezen a felvételen. Egyébként a Hoffmann meséi túl hosszú elõadás, két szünettel három és félóra. A rendezés a Velencében játszódó harmadik felvonásban elég durván szexuális, ami kicsit túlzás szerintem, még akkor is, ha álomról van szó. Mindenesetre fiatal gyermekeket nem vinnék el erre az elõadásra. Az opera többi részével nem volt probléma, azt ne kritizáljuk, hogy a felhúzhaGyurkovics Mária tó Olympia báb itt felfújhatóvá vált. Az effajta változtanõies szépsége és utánozhatások a rendezõ privilégiutatlan színészi alakítása is ma, ami nem vesz el semmegkapott. A felejthetetlen mit, igaz hozzá sem tesz, a szót használtam, azután itt, szerzõ eredeti elképzeléséChicagóban láthattunk még hez. Így az elsõ felvonás egy-két felejthetetlen humorosabbá vált. Lammermoori Lucia-elõEmlékszem, egy aladást. Elõbb 1975-ben kalommal a Lyric társuJoan Sutherland és latát hosszú éveken keLucianno Pavarotti páresztül igazgató rosát, majd 1990-ben William Mason nyilatJune Anderson és kozta: „Nem lehet 100 Alfredo Kraus énekelte éven át egyformán renaz áhított bel canto szeredezni az operákat.” Érpeket. Maria Callast sajdekes, ezt pont azután nos nem láthattam, amimondta, amikor az újkor az '50-es években, szerû Rigoletto-renChicagóban Luciát énedezést kibúolta a közönkelt, akkoriban még Maség. Az újszerû modern gyarországon éltem. rendezések velejárói a 2002-ben magyarorszínházi életnek, cenzúszági látogatásunk alatt ra nincs, azonban nem az Operaházban éppen lenne baj, ha a fiatal geDonizetti remekmûve neráció, az eredeti renvolt mûsoron, a címszerepet az Erdélybõl áttele- Susanna Phillips – Lammermoori Lucia dezésben is láthatná az operákat. pült Pánti Anna énekelszerepében Új rendezõk azonban te, partnere Edgardo sze- (Fotó: Dan Rest / Lyric Opera of Chicago) mindig új produkciókrepében a kiváló tenor, Kelen Péter volt. Pánti Anna amelyet a fura csigalépcsõs ról álmodoznak, s hogy az 1997-ben járt Chicagóban, a „õrülési jelenet” kapcsán so- mennyi pénzbe kerül, az leConcertante di Chicago ka- sem fogok elfelejteni, gyen az igazgatóság gondja. marazenekar koncertjén lé- Susanna Phillips nevét is William Mason szûkösre pett fel, nagy sikerrel, mind- örökre megjegyeztem, érté- fogta a gyeplõ szárát, a tárkettõnk számára öröm volt a kes, fiatal, nagy jövõ elõtt ál- sulatot 14 éve vezetõ igazgaló mûvésznõt ismertünk tó számára legalább annyira szünet alatti találkozás. fontos volt az anyagi siker, Késõbb, 2003-ban a tüne- meg benne. Offenbach Hoffmann mint a mûvészi. Amennyiményes petite francia Natalie Dessay és az argen- meséi elõadására egy órával ben nincs pénz a nagynevû tin tenor Marcelo Álvarez a kezdés elõtt mentünk Jack sztárokra, akkor a mûvészi fantasztikusan sikeres elõ- Zimmerman pr-menedzser teljesítmény is elmarad. Offenbach egyetlen opeadását élvezhettük, Lyric operaismertetését meghallszínpadán. Fel lett adva a gatni. Feleségemmel szeret- rája, amelynek bemutatóját lecke az izgalmas új produk- jük ezeket a rövid, 25 perces a szerzõ nem élte meg, mûcióként hirdetett elõadás- tájékoztató elõadásokat, vét E. Guiraud fejezte be. A nak, amelynek rendezõje, ahol minden lényeges infor- fantasztikus operát, elõ- és az egykori kiváló szoprán, mációt megkapunk a szer- utójátékkal számos változatában mutatják be a világon, Catherine Malfitano elõho- zõrõl és az operáról. Például azt, hogy itt Chicagóban, ha hinni lezakodott egy-két nagyon Offenbach, a hírneves fran- het az írott szónak, akkor az merész ötlettel. Az „õrülési jelenet” örök- cia zeneszerzõ tulajdonkép- eredeti, Offenbach által elre emlékezetes marad szá- pen német volt, hiszen képzelt verziót adták, rengemomra, miután Lucia – Kölnben született 1819-ben teg, 14 énekes szereplõvel. Nem csodálkozom, hogy Susanna Phillips – egy na- Jacob Wiener néven, egy gyon magas, meredeken fél- muzsikus zsidó családban. ritkán játsszák az operák. A körben épített, bizonytalan- Fiatalon, 14 éves korában hármas nõi fõszerepet: nak tûnõ csigalépcsõn éne- Párizsba költözött, késõbb Olympia – lírai koloratúrkelte – egyébként csodálato- ott vette fel az Offenbach ne- szoprán – Antonia – lírai szoprán – Giulietta – drámai san szépen – és játszotta vé- vet. Rengeteg, 102 zenemû- szoprán – a szerzõ egyetlen gig a szerepét. Jó, hogy nem vet írt, többnyire operette- énekesnõvel akarta énekelvolt tériszonya. Amikor effajta rendezést ket, közülük az Orfeusz az tetni. A nagyon különbözõ látok, kérdem, mikor lesz- alvilágban híres, pergõ tánc- követelményeket támasztó nek a szerencsétlen éneke- számát, a kánkánt mindenki szerepekre ritkán találnak sek fenn egy magasan ingó azonnal felismeri, amikor énekest. A költõ Hoffmann szeretrapézon, hogy onnan szó- hallja a Párizsról szóló filrakoztassák a rendezõt és az mekben, tévémûsorokban. pe is nagyon nehéz, hiszen ámult közönséget. Igazán Toldys gimnazista korom- a tenor – az amerikai elismerést érdemel a fiatal ban a fiúkkal együtt énekel- Matthew Polenzani – az szoprán, akinek Lucia szere- tük a kitalált, kifordított mapében az emberi érzelmek gyar szöveget: „Szép város széles skáláját kell alakíta- Barcelona, ott véd a nia. A szerelmes, az enge- Zamora, a csodakapus…” A delmes, a megalázott, a gyil- szöveg további részére már kos és megõrült nõ szerepét nem emlékszem, több mint játszó színésznõnek mind- hatvan év után, nem csoda, ezeken kívül nagyszerû hogy elfelejtettem. A Hoffmann meséi opehanganyaggal kell rendelkeznie, és mivel a szerep bel rából a híres Barcarolle: canto, ezért szépen kell éne- Giulietta-Nicklause duett muzsikáját szintén mindenkelnie. A tenor Edgardo szerepé- ki felismerné, ha dúdolni ben az olasz Giuseppe tudnám itt a cikkemben. FoFilianotit hallottuk, bár né- galmazás közben rákattinha kicsit halkan, az elején el- tottam a You Tube-ra, beírva fogadhatóan, majd elõbb a a Barcarolle címet. Ami felszerelmi duettben és végül a jött, az Anna Netrebko és harmadik felvonásban, a Elina Garanca csodás duett„Fra poco a me ricovero” ári- je volt. Újra meg kellett állaában már nagyszerûen éne- pítanom, igaza volt annak, aki egyszer azt mondta, kelt. Lucia bátyját Lord Ashton hogy az emberi hangnál szerepében, ez alkalommal nincsen szebb hangszer a elõször a Lyricben, az ameri- földön. Az pedig már ráadás, kai bariton, a Metropolitan- amikor két olyan szép, fiatal felejthetetlen Gyurkovics Mária énekelte a címszerepet, akinek hangja mellett

ból ismert Brian Mulligan énekelte. A kisebb szerepeket a társulat Ryan Opera Centerben tanult énekesei játszották, meglepõ sikerrel. A basszus-bariton Christian Van Horn immár érett, nemzetközileg ismert énekes, aki bebizonyította a Ryan Centerben mutatott tehetségét. A fiatal, nagyszerû tenor, René Barbera nevetségesnek tûnt az elfuserált jelmezében, de ez nem az énekes, hanem a rendezés bûne. Az olasz karmester, Massimo Zanetti a Luciával debütált Chicagóban, a közönségnek tetszett, míg a kritikusuk általában kicsit negatív véleményt írtak róla. Nekem tetszett az elõadás,

– 9. oldal

A költõ Hoffmann – Matthew Polenziani

egész elõadásból csak 12 percet hiányzik a színpadról. Mégis a bariton James Morris nyújtotta a legegyenEmily Fons

James Morris

letesebb alakítást, ezen kívül a hangja pedig vakon is könnyen felismerhetõ, ez kevés énekesrõl mondható el.

Magyar Állami Operában Mimi szerepében mutatkozik be, Puccini Bohémélet címû remekmûvében. Kíváncsi leszek a kritikusok véleményére, miután Giulietta szerepében a Lyricben nem remekelt. Következik a Borisz Godunov, Ariadne auf Naxos és Mozart remekmûve A varázsfuvola.

Kihelyezett konzuli napok Chicagóban A Magyar Köztársaság New York-i fõkonzulátusa 2011. november 18-án és 19-én, pénteken és szombaton, kihelyezett konzuli napokat tart Chicagóban. A konzuli napok elsõdleges feladata, hogy a távolságok leküzdésével közelebb vigye az egyszerûsített honosítási eljárást az érdeklõdõkhöz. Az egyszerûsített honosítás azoknak a magyar származású embereknek jelent elsõ sorban megoldást, akik vagy akik felmenõi, valamilyen oknál fogva elveszítették magyar állampolgárságukat (területelcsatolás, esetleg megfosztás, elbocsátás stb.). Az egyszerûsített honosítási kérelmek mellett, egyéb állampolgársági és konzuli ügyekben is lehet felvilágosítást kérni. A konzuli napok programja: 2011. november 18., péntek: délelõtt 11:00 - 2:00 között, majd délután 2:30 - 6:00 között. 2011. november 19., szombat: délelõtt 10:00 - 2:00 között, majd délután 2.30 - 5:00 között. Helyszín: Norridge-i Magyar Református Templom, 8260 West Foster Avenue, Norridge, IL 60706 Idõpontokat a következõktõl lehet kérni: Bokor Erika: 847-825-1950 Stétz Andrea: [email protected] NY-i fõkonzulátus: 212-752-0669, 212-752-0661 vagy [email protected]

10. oldal –

– 46. szám – 2011. november 12.

SPORT – HIRDETÉSEK

Nagy részvét mellett temették el Albert Flóriánt

Végső búcsú a „Császártól” Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra az óbudai temetõben Albert Flóriánt, minden idõk egyik legjobb magyar labdarúgóját, aki 70 évesen, szívinfarktusban hunyt el. Az egyetlen magyar aranylabdás futballistától a nagyközönség a temetés elõtti napon, a róla elnevezett Üllõi úti stadionban vehetett végsõ búcsút. Schmitt Pál köztársasági elnök is ellátogatott a „zöld-fehér szentélybe”,

ahol virágokat helyezett el Albert Flórián koporsójánál. Az óbudai temetõben

több százan kísérték utolsó útjára Albert Flóriánt, a Nemzet Sportolóját. A temetésen Orbán Viktor mi-

niszterelnök is részt vett. A szertartást Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök celebrálta. A Magyar Labdarúgó Szövetség nevében Csányi Sándor elnök, a Ferencvárosi Torna Club részérõl Kubatov Gábor elnök búcsúztatta a „Császárt”, aki 75-ször szerepelt a válogatottban, 1965-ben Vásárvárosok Kupáját nyert az FTC-vel, 1967-ben pedig megkapta a világ legjobb futballistájának járó Aranylabdát.

KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY

Árpád-házi Szent Erzsébet

Labdarúgó NB I – A Debrecen veretlenül zárta az õszt

Fekete gyász a pályákon A mérkõzések elõtt gyászszünettel adóztak Albert Flórián emlékének. A Ferencváros-Paks mecscset megelõzõen csak a gyertyák világítottak az Üllõi úti stadionban, amikor Kiss-Rigó László szegedcsanádi megyéspüspök imát mondott a „Császár” lelki üdvéért. A Fradi fekete mezben lépett pályára, s megosztozott a pontokon a paksiak ellen, amellyel feljött a 10. helyre. Veretlenül zárta a bajnokság elsõ felét a Debrecen, amely Szombathelyrõl vitte el a három pontot. Az üldözõ gyõriek kis híján döntetlenre rontották agyonnyert meccsüket.

A Honvédnak balul sikerült az „újoncozás”. A kispestiek az utolsó utáni percben mentették döntetlenre hazai mérkõzésüket az újonnan feljutott pécsiek ellen, ám így is búcsúztak a dobogótól, ahová idegenbeli sikerével a másik újonc, a Diósgyõr lépett fel, míg a Vasas kilenc forduló után szenvedett megint vereséget. Nem bírtak egymással a sereghajtók, így a zalaiak nyeretlenek maradtak. A bajnokság õszi idénye befejezõdött, de két tavaszi fordulót még elõrehoztak. Eredmények: Gyõr – Pápa 3-2 (2-0). 4000 n.

Gl.: Ahjupera (26.), Trajkovics (42.), Koltai (62.), ill. Ferenczi (66. 11-esbõl), Lovrencsics (79.). Bp. Honvéd – Pécs 1-1 (0-1). 3000 n. Gl.: Torghelle (92.), ill. Bajzát (36.). Vasas – Diósgyõr 23 (0-2). 5000 n. Gl.: Kulcsár D. (61.), Katona (86.), ill. Budovinszky (17.), Abdouraman (25.), Seydi (88.). Kecskemét – Siófok 3-2 (1-2). 2000 n. Gl.: Foxi (23.), Litsingi (48.), Lencse (59.), ill. Haraszti (21.), Tusori (45.). Zalaegerszeg – Kaposvár 1-1 (1-1). 3000 n. Gl.: Meyé (30.), ill. Bõle (15.). Szombathely – Debrecen 0-1 (0-1). 5000 n. Gl.: Rezes

(20.). Ferencváros – Paks 0-0. 9000 n. Videoton – Újpest 3-0 (0-0). 4500 n. Gl.: Nikolics (79., 82.), Alves (85.). A bajnokság állása 1. Debrecen 15 11 4 - 30- 9 37 2. Gyõr 15 11 1 3 26-14 34 3. Diósgyõr 15 8 3 4 25-19 27 4. Videoton 15 8 2 5 23-12 26 5. Honvéd 15 7 4 4 27-18 25 6. Kecskemét 15 7 4 4 27-21 25 7. Pécs 15 6 6 3 22-25 24 8. Paks 15 5 6 4 29-30 21 9. Vasas 15 3 7 8 15-19 16 10. Ferencváros 15 4 3 8 13-15 15 11. Pápa 15 4 3 8 16-22 15 12. Szombathely 15 4 3 8 15-22 15 13. Újpest 15 4 2 9 20-28 14 14. Siófok 15 2 7 6 12-15 13 15. Kaposvár 15 1 10 4 18-24 13 16. Zalaegerszeg 15 - 5 10 13-37 5

Római Katolikus Magyar Plébánia 432 Sheppard Ave E., Toronto, Ont M2N 3B7 Honlap: szenterzsebet.org – E-mail: [email protected] Tel.: 416 225 3300x21 – Fax: 416 225 3814 Plébános: Ft. Sajgó J. Szabolcs SJ Helyettes: Ft. Marosfalvy László SJ Nyugállományban: Ft. Jaschkó Balázs SJ Iroda: keddtõl szombatig 9-tõl 3-ig Szent misék hétköznap reggel: 7.30 (angol) Minden hónap elsõ péntekén este 7.00 -kor is

X

elsõ péntekenként a Katolikus Férfitársulat találkozója Szombaton 9.15-tõl Magyar Iskola és Óvoda, du. 1-tõl Cserkészet Vasárnap a MAG tánccsoport találkozója du. 5-tõl

Erdei Zsolt Tavoris Clouddal bokszolhat az év végén

Madár újra Amerikában szárnyal Erdei Zsolt korábbi félnehéz- és cirkálósúlyú profi ökölvívó-világbajnok elfogadta a Showtime televízió által kínált lehetõséget, és igent mondott egy Tavoris Cloud elleni, december 31-i IBFvilágbajnoki címmérkõzésre. A magyar bunyós rábólintott a Showtime amerikai televíziós társaság felkérésére: a tévécsatorna azt akarja, hogy szilveszterkor a népszerû Madár és a címvédõ amerikai Tavoris Cloud a ka-

liforniai Anaheimben összecsapjon a koronáért. „Ez volt az álmom, mindenképpen világbajnoki címmérkõzést akartam bokszolni. Cloudot már többször is láttam, erõs, mint a bivaly” –

mondta reménybeli riválisáról Erdei Zsolt. Ha minden a tervek szerint alakul, Erdei Zsolt a közelmúltban elkezdett felkészülése utolsó szakaszát már az Egyesült Államokban hajtja végre, méghozzá edzõje, Fritz Sdunek irányítása mellett. „Ez csúcsmeccs lesz, Cloud a világ jelenlegi öt legjobb félnehézsúlyú bokszolója között van, ahogyan én is” – mondta a veretlen magyar bokszoló. A mind a 33 profi mérkõ-

zését gyõztesen (18 KO) megvívó Madár csupa jót mondott leendõ riválisáról, aki hozzá hasonlóan veretlen, igaz, még csupán 22 ütközeten (19 KO) van túl. „Nagyon kemény srác, akinek ráadásul esze is van a bokszhoz, s kifejezetten ügyes. Nem beszélve arról, hogy rengeteg KO-gyõzelme van. Ugyanakkor szerintem nekem jobb a lábmunkám és gyorsabb is vagyok nála, s ha ezekre az erényeimre fel tudom építeni a meccset, akkor legyõzöm” – véli a magyar öklözõ.

Kiváló futballt hozott a Las Vegas-i Árpád Kupa

San Joséba került a serleg

Immár másfél évtizede került be a köztudatba a Las Vegas-i Árpád Kupa. Az évenként megrendezett labdarúgótornára az Egyesült Államok és Kanada területén mûködõ amatõr focicsapatokat hívnak meg, amelyekben döntõrészt magyar származású labdarúgók játszanak. Az idei tornán, Las Vegasban csapat vett részt: a helyi Action Vegas, a kanadai Edmonton magyar csapata, a kaliforniai

A San José-i magyarok nyerték a kupát

Silicon Valley Hungarians, a San José Hungarians, a Los Angeles Hungarians, az Orange County, vala-

ELADÓ KÉTLAKÁSOS CSALÁDI HÁZ Pestszentimrén, a XVIII. kerületben Az ingatlan két külön bejáratú lakásból áll, az egyik egy két szintes bruttó 120 m2-es, 3 hálószoba, nagy nappali, konyha, két fürdõszobás lakás, a másik egy 45m2-es összkomfortos garzon lakás. Az épület 1996-ban épült, tégla ház, cseréptetõ, szigetelt vakolat,fûtése gáz-církó, fa szigetelt nyílászárók. Az ingatlan egy 540 m2-es, összközmûves telken helyezkedik el. 1 gépkocsi számára garázs, szerelõaknával, szép parkosított kert. Iskola, óvoda pár perc séta.

Az ingatlan ára: 35.000.000.- Ft. Érdeklõdni a 06/30-964-1057, 06/30-260-4106 t elefonszámokon lehet.

mint a Las Vegas-i vegyes nemzetiségû Partick Thistle Vegas. Nyolcadikként a magyarországi Vi-

deoton BKE-Szegletkõ érkezett. A döntõben a San José Magyars és az Action Vegas mérhette össze erejét. Végül, a jó színvonalú mérkõzést követõen a San José Magyars tagjai vehették át a kupán Bokor Balázs Los Angeles-i fõkonzultól, aki hangsúlyozta, hogy a magyar közösségek összetartásában és a gyökerek iránti kötõdés fenntartásában az ilyen rendezvények rendkívül sokat segítenek.

KÖZÉRDEKÛ BÉRMENTES HIRDETÉS

Szentmisék vasárnap: 9.00, 10.30 és 12.00 (kétnyelvû) Szentmisék hétköznap reggel: 7.30 (angol), 8.00 Szerdán és pénteken este 7.00-kor is Gyóntatás: misék elõtt és megegyezés szerint Elsőáldozásra elõkészítõ: szombatonként du. 1-tõl Bérmálásra elõkészítõ kéthetente hétfõ este Keresztelõre, esküvõre idõbeni jelentkezést kérünk Beteghez hívásra megegyezés szerint megyünk Hétfő esténként a St. Elizabeth Scola Cantorum próbái Keddenként 8-tól 1-ig a Nõszövetség munkacsoportja találkozik havonta második keddenként Cursillo-est negyedik keddenként a Katolikus Nõtársulat estje Szerda du. 1-tõl 4-ig nyugdíjasok találkozója esténként vacsora az Úrral, majd meditáció Csütörtök este az Ifjúsági Kórus próbái Péntek este 8.00-tól a Pax Romana csoport rendezvényei

X

X

X

Az „Elsõ Szeretet” Magyar Pünkösdi Gyülekezet Szeretettel hív és vár mindenkit összejöveteli alkalmaira. Istentisztelet: minden szombaton este 7,00 órakor Ima- és bibliaóra: minden kedden este 7,30-kor Összejövetelek helye: 606 Jane Street (Jane és Dundas), TORONTO, M6S 4A6 Lelkipásztor: Rev. NEMETI ZSOLT Telefon: 416-604-7881 Web oldal: www.firstlovechurch.ca E-mail: [email protected]

Tel.: 416-743-6254 Fax: 416-743-2524 E-mail: [email protected] vagy a Web oldalon SZERETETTEL VÁRUNK MINDEN RÉGI-, ÉS MÉG NEM ISMERT TESTVÉRT, BARÁTOT!

X

X

ÉLETMÓD – HIRDETÉSEK

Bérmentes Közösségi Szolgálat

Munkát keres Nincs aki vigyázzon szeretteire, gyermekére? Ápolónõi és childcare végzettséggel munkát keresek, takarítás, házvezetés is érdekel. Tel.: 647-7647845 (46-48) Középkorú, egyedülálló hölgy idõsek-, illetve gyerekgondozást vállal. Tel.: 647-853-5565 (44-46) Mindenféle házimunkát, idõsek gondozását, babysittelést nagy gyakorlattal vállalok. Email: mlinduska@ freemail.hu (44-46) Munkát keresek, bármilyen munka érdekel. Tel.: 647-717-5740 (44-46)

Laser végleges szõrtelenítés fájdalom mentesen a legkedvezõbb áron, arc kezelés, szempilla, szemöldök festés, gyantázás, smink tetoválás, szemöldök és szemhéj kontúr, szájkontúr. Szükség esetén házhoz megyek.

Tel.: 347 424-3826.

Munkát kínál Keresek alkalmi munkára parkettást, aki csiszolásban, rakásban gyakorlattal rendelkezik. Érd.: 416275-8551 (46-48)

Új Bárba keresünk bartendert, felszolgálókat és security guardot. Tel.: 705-279-8544 (45-48) Magyar hentesüzlet gyakorlattal rendelkezõ kiszolgálóhölgyet keres. Tel.: 416-2349911 (41-v)

Eladó ingatlan 300x300 feetes közmûvesített telek, erdõs és kertes terület, 4 cabinszoba és konyha, (hydro, telefon, ceptic, gáz) Kinmount-tól 10 km-re Irondale sürgõsen eladó betegség miatt. Irányár: 53,900 CAD Tel.: 905-836-8783 (44-v)

Kiadó lakás, szoba Egy bútorzott bachler apartment Royal York - Lakeshore-nál (szuterin) kiadó, everything including havi $450.- CAD. Tel.: 416-2390078, 416-885-1279 (34v) Vaughban (Dufferin - Langstaff) 1 hálószobás, világos, walk-out, basement apart-

Ha tudsz készíteni bort, megtanulhatod a pezsgõt is. Frank Eberhardt Budafok- ról

(39-48)

Kozmetikus:

Babysittelést, takarítást és bármely más munkát vállalok Lakeshore Blvd Eight Street környékén. Tel.: 647-780-0845 (44-46)

Nagy gyakorlattal rendelkezõ házvezetõnõt, valamint kõmûvest, ácsot, handyman-t, asztalost keresünk. Tel.: 705-2798544 (45-48)

www.ebischampagne. com

Segítették Julianus barát útját

ment kerttel, parkoló havi $875.- CAD-ért kiadó. Tel.: 416-885-9647, 416-885-1675 (34v)

Budán 1.ker, 1.em (liftes) 2 szoba összkomfortos lakás kiadó. Belváros, Moszkva tér, Mátyás templom 10 percre. Ára US $45.-/nap. Email: b0311@ sympatico.ca Tel.: 514-747-9420 (2-52) Irodahelyiség a magyar katolikus templom környékén kiadó. Hívja a 416224-5800 számot. (20-v)

Társkereső 26 éves, 180 cm magas, komoly erõsebb fizikumú, fõiskolát végzett, angolul is beszélõ magyar fiú megismerkedne kanadai, intelligens magyar leánnyal. E-mail: birz. [email protected] (44-46)

A kirándulás résztvevõi Julianus barát fontos gyûlésre hívta össze a montreali cserkészeket a Laurentians hegyvonulat lábához, mert azt hallotta, hogy Ottó barát visszatért ázsiai útjáról, ahol találkozott magyarokkal. Julianus barát is el akart indulni egy ilyen nagy útra, és a cserkészek segítségét kérte, hogy mit is vigyen magával, mert õ is meg

akarta találni az Ázsiában élõ magyar törzseket. A csodálatos idõjárás felemelõ hangulatot teremtett a táborban, és a hétvége folyamán a nagyobb cserkészek bemutatták cserkésztudásukat, felkészítvén õt a nagy útra. Sok-sok kiscserkész is velük táborozott, és õk is hozzájárultak fontos és érdekes ajánlataikkal a készülõdéshez.

46 éves, egyedülálló, magyar származású férfi keresi 30-40 év közötti magyar hölgy, vagy magyar származású kanadai állampolgárságú hölgy ismeretségét hosszú távú kapcsolat céljából. Fényképes levelet kérem küldje a klt1200@sympatico. ca (43-46) Társközvetítés hölgyek, urak részére. Jelentkezés www. társközvetítés.hu oldalon. Tel.: 011-36-1-341-5955 (41-50)

Útnak indulnak a szerzetesek

Sajnos harmadnapra véget ért e találkozás Julianus baráttal, akinek a tábori záró ima után el kellett indulnia. Közel 50 fõvel, felejthetetlen hétvégét töltöttek cserkészeink a természet csodálatos, õszi színpompájában hajladozó lombos erdõ közepén, amely képet csak a tiszta tó, a kék égbolt és a majdnem nyári napsütés tetõzték. Nagy Árpád Montreal

65 éves magyar nõ, kanadai citizen keresi szórakozás hiányában egy úriember társaságát (Budapestiek elõnyben). Tel.: 647217-2585 (44-46)

Zászlófelvonás

Szabadrepülés a vasfüggönyön át

Adás-vétel 1984-es Pontiac Parisienne (146,000 km) elsõ tulajdonostól as is $1,000.- CAD eladó. Tel.: 416-879-0886 (44-47)

A Los Angeles-i Egyesült Magyar Házban a helyi fõkonzulátus szervezésében tartottak könyvbemutatót, amelyen Iszák Ferenc Free for All to Freedom (Szabadrepülés) címû új könyvét hozták el az olvasóknak. Az esemény a Los Angeles-i Magyar Õsz rendezvénysorozat része volt. A könyv egy 1956 nyarán

történt repülõgép-eltérítés krónikája, melynek során hét elkeseredett fiatal a csodával határos módon, sikeresen jut el az áthatolhatatlannak hitt vasfüggöny túlsó oldalára. Iszák Ferenc, aki az akció szellemi szerzõje és egyik vezetõje volt, személyesen is megjelent, hogy válaszoljon a nézõk kérdéseire, majd dedikálta könyveit. Elmondta, hogy a könyv megírására a szabadság megbecsülésének igénye ösztökélte, melyet a történet szemléletesen illusztrál. A könyvet megjelenése óta több államban is bemutatták, és magyar kiadók is érdeklõdnek iránta. Iszák Ferenc ma San Diegóban él, és feleségével Serpillel jógát tanít az idõsebb nemzedékeknek.

A szerzõt Hules Endre Los Angelesben élõ magyar filmrendezõ-író mutatta be, aki már megszerezte a könyv filmjogait, és jelenleg a forgatókönyvön dolgozik. Hules Endre legújabb filmje, A halálba táncoltatott leány kiváló kritikákat és közönségreakciókat kapott világszerte, a montreali, calgaryi, oldenburgi és szöuli fesztiválokon; november folyamán pedig Sevillában és Kalkuttában szerepel, mielõtt a nagyközönség elé kerül Magyarországon, Kanadában és Szlovéniában.

KÖZÉRDEKÛ BÉRMENTES HIRDETÉS

#1 Bude a Higenia Sztárja! Nagyon kellemes melegvizes! A világ minden toalettejére! A szivárvány tisztálkodó lemosó nem igényel extra helyet! Kiváló mundenkinek! /reuma, aranyér..../ Teljes Biztonsággal... Granciát vállalok!! Szõke Lajos feltaláló [email protected] Telefon: 519-896-5515 /Kitchener/ (41-52)

Apróhirdetések ára: 4 sorig $8,- (29 betû 1 sor szóköz nélkül) és minden további sor $1,- plusz. Jeligés hirdetés dupla költséget jelent. A hirdetés ára elõre fizetendõ. A hirdetéseket pénteken déli 12 óráig vesszük fel.

– 11. oldal

Montr Montreali cserkészek cserkészek gyûlése gyûlése a Laurentians Laurentians lábánál lábánál

Kérjük kedves olvasóinkat, jelezzék hirdetõinknek, hogy hirdetésükrõl újságunkból értesültek.

APRÓHIRDETÉSEK

2011. november 5. – 45. szám –

Hámori Kati

a budapesti majd a New York-i Hilton Szállodák

Hungarian „Hangulat” DJ Magyar partik, bálok, esküvõk, családi összejövetelek jutányos áron (tánc, mulatós, cigányzene). A jó hangulat garantált. Tel: 416-638-6037, cell: 416-561-7568 (41-49)

MESTERFODRÁSZA szeretettel várja vendégeit

belleza

A FODRÁSZSZALONBAN 666 Lexington Avenue, 55th&56th Street között New York, NY 10022 TELEFON: (646) 497-1211, FAX: (646) 497-1213

ÚJ LEHETÕSÉG MAGYAROKNAK! Magyarországi sírok rendbetétele Családfakutatás Jogi ügyintézés

Forduljon hozzánk bizalommal! Elérhetõségeink: www.exso.info [email protected] +1 786 600 1161

CERTIFIED PUBLIC ACCOUNTANT X

250 West 57 th Street Suite 732. New York, New York 10107-0732 TEL.: (212) 541-6148; FAX: (212) 245-5122 E-mail: [email protected]

12. oldal –

K A L E I D O S Z K Ó P

– 46. szám – 2011. november 12.

Csodálatos utazás a „kanadai Arizonától” a Grand Canyonig (5. rész)

Szárazon úszták meg a vadvízi kajakosok Varázslatos utazáson vett részt lapunk szerkesztõje, Balás Róbert, aki egy hónapig barangolt Kanadában és az Egyesült Államokban. Vendéglátójával, a British Columbiában élõ Enreiter Bélával és útitársával, a miskolci Molnár Attilával felkeresték Észak-Amerika nyugati részének legfõbb természeti szépségeit. Kóborlásukról, élményeinkrõl riportsorozatban számolunk be. Újra „hazai” levegõ…! Kétheti kalandos kóborlovagság után ismét „Brit Kolumbiában”, az Okanagan-folyó mentén robogunk fölfelé a jó öreg Agrosy 24 lakóbusz fedélzetén, Béla bátyánk jólesõen szívja magába a régóta vágyott vízparti áert, az út mellett végeláthatatlan alma- és szõlõültetvények sorakoznak, a tó felett tetszetõs párafelhõ gomolyog – legalábbis akkor még azt hisszük, hogy párafelhõ… A köszöntésünkre érkezõ barátok révén diadalmenet-

Gulyás László és Gail

ben vonulunk be Kelownába, ahol a finom étkekkel most is Kardos Marika fogad, majd közli a drámai hírt, hogy tûzvész tört ki a környezõ fenyvesben, a környék lakóit kitelepítették, neki is perceken múlt az evakuálás, s amit tetszetõs páraködnek hittünk, az a tûzvész füstfelhõje! A röpke döbbenet után az aranyszívû (egykori) tanár néni büszkén öleli át a megtért vándorokat, akikért – mint mondta – sokat aggódtak a barátok, fõleg, amikor a préri „térerõmentes” övezeteibõl napokig sem jelentkeztünk, s nem tudhatták, élünk-e, halunk-e. Ám a félsz a visszatérésünkkel elmúlt, Marika vígan hallgatja a már-már Háry János-i úti élményeket, annál is inkább, mert nagyra becsüli a sportos kitartást, hisz három felnõtt gyereke közül a középsõ, Kardos Andrea világhírû ultratriatlonos, aki a tizenévesen elszenvedett súlyos vastagbélmûtétje óta kõkemény, állhatatos helytállással bizonyítja országnak-világnak: nem kell feladni, minden bajból van kiút. A remek sportolónõt világszerte nagyra becsülik, a 2010-es vancouveri téli ötkarikás játékok elõtt az olimpiai lángot is vitte. Ma-

rika büszkén mutatja hordozható számítógépén (notebook) a legfrissebb kanadai újságcikket, amely Andrea újabb sikereirõl számol be, így arról is, hogy Vancouvertõl Whistlerig 165 km-t teljesített! Szó szót követ, belelovaljuk magunkat a sportba, s hihetetlen történetek látnak napvilágot. Béla bátyánk a saját döbbenetes esetét tárja elénk. Modernkorunk kedvelt sportszere a görkorcsolya, az ifjak lábáról le sem lehet húzni a villámgyors „járgányt”, ám az öregcserkész is halad a korral - sõt meg is elõzi azt! Kivesz a szekrénybõl egy figyelemreméltó, ám a kölykök lábán láthatótól kissé elétérõ példányt – a saját kézmûves remekét! Még a nyolcvanas évek elején Floridában nyaralt, ahol szóba elegyedett egy akkor közkeletû kétsoros görkorival érkezõ sráccal, aki elpanaszolta, hogy gyakran meg kell állnia, mert hosszabb útnál a járgány kikészíti a bokáját. A varázskezû mester – aki már több miniatûr mûremeket, így egy 15 cm-es, mûködõ esztergát is készített – rögtön megoldást talált: egy soron is futhatnak a kerekek! Skiccet rajzolt, amelyen a kis kori két kerékkel, a közepes három, a nagy pedig négy kerékkel fut, féket is tett rájuk. Alumíniumból kimaratta a görgõszerkezetet, és egy sportcipõ talpára szerelte a „futómûvet”, ahol golyóscsapágyakon futnak a mûanyagkerekek. Béla bá’ 1984. február 24én nyújtotta be az egysoros görkorcsolya szabadalmi kérelmét, s nagy reményekkel várta a világjelentõségû találmány sikerét, ám – mint

Enreiter Béla és a görkorcsolya

Molnár Attila (balról) és Enreiter Béla a tóparton

rosszkedvûen hozzáteszi – egy erre szakosodott nemzetközi bûnözõi csoport elorozta az ötletét. „A szabadalmat intézõ ügyvéd felismerte a találmány jelentõségét, s mivel látta, egyszerû kisemberrel van dolga, ellopta” – magyarázza a mester, aki harcolni próbált a jussáért, ügyvédet fogadott, de mikor az kibökte, hogy 250 dollár órabérért vállalja az ügyet, a feltaláló feladta a kilátástalan csatát. Az egysoros görkorcsolyát végül – kísértetiesen hasonló kivitelben – 1990-ben dobták piacra, hamar befutott, és mára 950 millió dolláros üzletté nõtte ki magát. Béla bá’ sajnálja az elszalasztott lehetõséget, és úgy érzi, hogy a mai kegyetlen világban az egyszerû embert

Barátunk 1970-ben szökött ki Itáliába, majd néhány izgalmas svédországi év után jött tovább Kanadába, ahol keményen állja az ingatlanügyekkel járó kiélezett üzleti versenyt, s a helyi magyar közéletbõl is kiveszi a részét. Gail a Jersey-szigetrõl származik, s az egészségügyben találta meg a hivatását. Három felnõtt fiuk mellett ma már három unokájukban lelik legfõbb örömüket. Laci és Gail hamisítatlan sportemberek, laza kis kajaktúrára invitálnak; mi a közelgõ kalandokról mit sem sejtve, kedvtelve indulunk, hisz úgy véljük: magyar kajakosként most igazán tetszeleghetünk a parton rajzó hölgyeknek, mert épp csak néhány napja

Vidám kajakos az Okanagan-tavon

büntetlenül kisemmizik, mert nincs, aki megvédje. Amíg ezen lamentálunk, Gulyás László, a sikeres ingatlanforgalmazó üzletember meghív, töltsük nála az utolsó napokat, hogy Béla bá', aki újabb nagy – ezúttal már dél-amerikai – kalandra készül, hadd pihenjen nyugodtan. Laci barátunk és felesége, Gail a természet lágy ölén, fenyves erdõ kellõs közepén álló, tágas házában fogad minket, amely – ráadásajándékképpen – a gyönyörû Okanagan-tóra tekint. Laci híres sportcsaládból származik: édesanyja, Köteles Erzsébet világ- és olimpiai bajnok tornásznõ, edzõ, míg apja, Gulyás Károly sportvezetõ, edzõ, színész, újságíró volt, õ maga pedig a vívástól a vitorlázáson át a vízisíig számtalan sportágat ûzött - nem csoda, hogy a hatodik iksznél is fitt, fiatalos férfiú.

nyert aranyérmet a kanadai – édesanyja révén félig magyar! – Adam van Koeverden a szegedi világbajnokságon, s e nagy diadal után tán mi is felvillanthatjuk, milyen a „fáin” magyar vízi virtus. Vízre szállás elõtt azt képzeljük, barátaink frankón kiképeznek majd a kajakozás rejtelmeibõl, ám felgyorsulnak az események: szempillantás alatt ránk cibálják a mentõmellényt, sebesen betuszkolnak a csónakba, s kisvártatva belöknek a vízbe. Még utánunk kiáltanak: vigyázzunk, a kajak borulékony! – vessük szét a lábunkat, két oldalt szorítsuk a combunkat a csónak felsõ falához – így tartsuk egyensúlyban a járgányt, másképp bedõlünk a vízbe! Nem akarok morbid lenni, de visszarivallom: mily merényletre készülnek ellenünk szeptember 11-én – a

tizedik évfordulón?! – ha beborulunk, elõvágtat Ogopogo, a tó szörnye, s elragad a mélységes mélybe. A kocka azonban el van vetve, „navigare necesse est”, hajózni muszáj; sebesen evezni – evickélni? – kezdünk, de már támadnak a hullámok, bõszen szorítunk a combunkkal, s az elsõ veszélyeket elhárítva elillan a félsz, a parton bámészkodó fehérnépség szerint mind pompásabb stílusban szeljük a habokat. Vérmesebb ítészek szerint lassanként Adam van Koeverden is leckét vehet tõlünk, de ekkor befogom a szemem, ne lássam a kacagó tekinteteket, ám kétórai borulásmentes vadevezés után elégedetten nyugtázom: kivédtük a fenyegetõ elemeket, s Ogopogo fater is hoppon maradt. A vízi kaland után megint a kelownai utcákat rójuk, s mivel kocsmák nincsenek, a Starbucks nevû mûintézményt látogatjuk, hiszen ott van „free wi-fi”, a világhálón tallózzuk a hazai híreket, levelezünk, csevegünk a családdal, de a „kávéból” egy hordónyit is lenyelhet az emberfia anélkül, hogy megdobogtatná a szívét. Mit mondjak: fincsi kávéízesítésû vizet adnak, borsos áron – a sóskaramellás a kedvencem. Meggusztáljuk a fehérnépet: közel se jöhetnek a mieinkhez, mert – a fiatal lyányok is – hm, magyarán mondva: kövérek! A sok génmódosított nyavalya és a cukros víz megteszi a hatását – ám így sem sokat hederítenek ránk. Fölcaplatunk Kokaneeba, bámuljuk az ívó lazacokat, vöröslik a patak, ám a vadõr úr megálljt int: mars innen, mert itt járt már a medve: megéhezett egy laza lazaclakomára, ám láttunkra nem biztos, hogy beéri enynyivel. Odébbállunk hát Peachlandbe a rézöntészetérõl híres cimboránkhoz, Fenyvesi Lajoshoz, aki – szemünkbõl kiolvasva vágyainkat? – csak töltögeti, töltögeti a finom házi pálinkát az elsõ, második, harmadik… – a sokadik stampedlivel, de a magyar ember bírja a kiképzést, fõleg, ha közben Rózsika finom étkeit ízlelgeti. Bekopogunk még a látogatóközpontba Móricz Lajoshoz, a kedvelt helyi havilap, a Napjaink fõszerkesztõjéhez, aki „temerini fiú”, s a Duna TV-t tudósítja a British Columbia-i magyar élet hírei-

rõl; így telnek búcsúnapjaink, Gulyás Laci dízel Mercijében furikázva, fesztelenül, míg eljõ a boldog-szomorú istenhozzád perce… Béla bátyánk azóta már újabb kalandra indult a perui Machu Picchuba, a legendás inka romvárosba, s onnan a hatalmas teknõcökrõl híressé vált Galápagosszigetekre. Mi pedig Magyarhonban komplénolunk, visszazökkenünk a kanadai álomvilágból a szigorú honi hétköznapokba, s hogy valamivel vigasztalódjunk, azt hajtogatjuk, hogy – mi nem, nem laknánk faházban…! Hukk…! (Vége) B. R.