Tandari Éva
Mert az Óra ím elközelgett… A MAGOCSKÁKNAK I. kötet
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet
2
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Drága Gyermekeim! Amit a MAG-csoportnak szóló könyvekben elétek tárok, azzal lehet élnetek – és lehet visszaélnetek is. Hogy ki lesz az, aki igazán Élni kíván mindeme Tanításokkal, és ki lesz az, aki csak visszaélni akar azzal, kinek-kinek benső Tisztaságán múlik. Mondhatjátok, és bizonnyal mondjátok is: ha olyannyira nagy a visszaélés veszélye, miért adatom mégis közre e köteteket, s mindazt, ami azokban leírattatott, hisz ti sem adjátok a kicsiny gyermek kezébe a gyufát, mert az még, ha elméletben tudja is: azzal játszódnia micsoda veszélyekkel járhat, a gyakorlatban még nem tudja ugyanazt, s bizony: ténylegesen is súlyos tragédiákat okozhat e tudatlansága miatt. Mondhatjátok tehát ezt, és igazatok is volna: ti azonban már nem vagytok gyermekek! Nem, és ha földi Utatokon még csak mint elméleti – tudati ismeretet tudjátok is: minő veszedelmet szabadíthattok magatokra is és másokra is, ha nem Élni, és nem Éltetni: csak visszaélni vagytok hajlandóak e Tanításokkal, már mint gyakorlati Szellem-tudati ismeretet is ismeritek magát a Veszélyt, hiszen ha ez nem ekként volna, ha nem csupán visszaélni akart volna mindőtök az Erővel, amely egykoron birtokában volt, nem is ott állnátok, nem azon a Mélység-szinten, ahol álltok, s amelyre éppenhogy az ellentét szavát követve süllyedtetek mind, ama ellentét szavát követve, aki, mint egykor, ma is, és mindenkor megkísérelte és meg is fogja kísérelni, hogy a néktek adott erőt kitépje kezeitekből, vagy hogy benneteket magatokat késztessen az Erővel való hamis sáfárkodásra, éspedig abban a reményben, hogy megtarthat benneteket a maga fennhatósága alá (is) tartozó szinteken, s még akár mélyebbre is rántson, mint voltatok akkor, amikor az Utak sora végre kezdetét vehette számotokra. Aki tehát kezébe veszi e könyveket, mint érett, és önmagáért felelni tudó felnőtt kell az abban leírtakhoz nyúljon, és mégis akként, hogy közben egy pillanatig sem felejti el: ha felelősségében felnőtt is, azért csak kicsiny, akként, amiként mindenki más is az, még mi magunk is, akik a Mennyei szinteken vagyunk, mert mind Istennek Kicsinyei vagyunk. Kicsinyek vagytok tehát, akik az ÚR Krisztus kezét fogva léphettek, s az Ő mindennél hatalmasabb és szentebb Szeretetének fényében növekedhettek, és kell is, hogy növekedjetek és kell, hogy abban erősödjetek a Teremtő EGYSÉG: Atyánk, Krisztusunk és Áldott Égi Anyácskánk örömére, akként, amiként minden más Teremtmény is növekedik, s ti még inkább kell, hogy akarjatok is növekedni, hogy Visszatérjetek a mélységből, s már a Mennyei Szinteken folytassátok növekedésteket a Szeretetben, a Szeretet által és a Szeretetért: Istenünk még nagyobb Öröméért, hisz amiként az a ti gyermekeiteknél is van, akként van a Mindenség teljességében, és Teremtőnk Öröme abban rejlik, ha látja: Kicsinyei erősödnek és növekednek a Bölcs Szeretetben és a Tiszta Akaratban, hogy igazán Naggyá legyenek a maguk kicsinységében is. 2006. jún. 05. Az ÚR Akaratából: Vezetőtök és pásztorotok: Péter, avagy: A Névtelen Szellem
3
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Sokan vannak köztetek Kedveseim, akik hallomásból tudják: miként végzi munkatársam azt az általa Test-sétának és agy-sétának nevezett gyógyítást, amely lényegében az ERŐ mozgatása, annak felhasználása révén történik. Nem egy Testvérünk volt képes annak felismerésére: azt a bizonyos „agysétát” sem ő, sem más nem vállalhatná magára: s ez ekként is van, s nem azért, hogy gyengébbek volnátok, mint munkatársam, de mert teljességgel más Élet-feladatok betöltésére érkeztetek, s ekként Utatok is más volt, mint munkatársam Útja, vagyis másféle energiával rendelkeztek. E másféle energia azonban nem csak az imént említett energetikai gyógyításhoz: mindennapi munkánkhoz is nélkülözhetetlen lett volna, s mert e Feladat néki rendeltetett az Úr által, ő kellett birtokosává legyen az ehhez szükséges energiának is. Még azok közül is néki adatott meg, hogy a Fent Világából alááramoltatott, a Kozmikus és Globális Erőkből, valamint a saját Szellemi energiáiból pont azt a rezgés szintű és rezgéserősségű energiát nyerje, amely a rendelkezésére állhat, s amelyre szüksége volt, és van, akik hasonló Utat jártak - járnak, mint amelyet ő járt, s jár, mert mint mondtam, még egy teljességgel azonos történéseket adó Utat sem lehetnétek képesek egyként megélni, vagyis más és más energiák befogadására váltok képessé ugyanazon Út révén, mert ha a Kozmikus és Globális energiák hasonlóak volnának is, más lesz a tudati és Szellemi energia, amiként más, a magatok feladatához rendeltetett Energiát vehetitek Őrszellemeitektől is, vagy szükség esetén önnön felsőbbrendű ÉN-eitektől, ismét csak az Őrszellem közreműködésével, mint aminő Energiát munkatársam felé áramoltatunk: én közvetlen módon, az Úr, és Szentlélek Mária közvetve, rajtam keresztül. Ekként viszont használni is más és más féle energiákat lehettek képesek. A Szeretet energiáját azonban már kell, hogy mindannyian be tudjátok fogadni: amiként be is fogadjátok, ki ilyen, ki olyan mértékben. Viszont, ha már befogadni képessé lettetek, képessé kell legyetek azt tovább áramoltatni is. S ti, akik a Belső MAG-hoz tartoztok, már nem csak mindáltalá-nosan kell azt továbbáramoltassátok, de akár célzottan is, megtámogatva véle más Testvéreiteket, mindenkor azt a csakrát energetizálva, amelynek működése a leginkább megerősítésre szorul. Minthogy annak megállapítására: mely Testvérnek melyik csakrája működik a legkevésbé rendeltetésének megfelelően, még csak kevesen képesek közületek, elsőként a test teljességének energiával való megtámogatását kell megtanuljátok és alkalmazzátok: de azt már igenis, hogy kell, hogy alkalmazzátok, s nem csak a ma mellettetek élők érdekében! Ezzel ugyanis segítségére lehettek annak, akit ma kell megtámogatnotok, de egyben már a Holnapok feladatára is készülhettek, amely a Szeretet Erejének mind nagyobb mértékben való kiáramoltatása, vagyis annak mozgatása lesz. Mint mondtam, a Szeretet Ereje is, amiként minden: energia, s mint ilyen Istennek Eleme, vagyis Teremtő és Gyógyító energia, amely mindenkor mozgásban van, s minél inkább mozgásban is tudjátok azt tartani, annál erősebbé, és élőbbé válik, mert a mozgás az, ami a folyamatosságot, tehát az Életet jelenti, míg a mozdulatlanság az, ami az adott ponton, vagy az adott állapotban való rögzültséget, a Folyamatossal ellentétes, már mindörökkön változhatatlan állandóságot, ekként a nemlétet adja. Ami ÉL, mindenkor egy Folyamat része és részese, az Örök Fejlődés Folyamatában VAN: ami nem mozdul, már egy előző pillanat állapotát zárja magába, s azt tartja meg, kihullva a Folyamatos VAN állapotából, s átlépve a folyamatos VOLT állapotába. A beteg szervezet megbetegedett pontja a két állapot közti átmenetben van: a VAN, és a VOLT közt ingadozik. Ezt kell átbillentsétek a Folyamatos VAN állapotára ismét, hogy a Volt felé haladó test-elem (legyen az akár fizikai, akár nem fizikai test-elem!) a VOLT-állapot elvetésével teljességgel a VAN állapotba kerüljön ismét. Amiként mondtam, ez még nem volna egykönnyen megvalósítható számotokra, mert az energiát még csak általánosságban tudjátok mozgatni, ekként a kezdeti lépést, vagyis a Szeretet Energiájának egy konkrét személy felé való áramoltatását tanítom meg. Annál is inkább, mert ezzel még ténylegesen is csak ÉLNI: de nem visszaélni lehet módja bárki testben lévő személynek, ekként az ellentét sem férhet hozzá ama tudati Energiához, s nem is igazán akar, mert azt ő maga is csak egyképpen, éspedig önnön természetétől és szándékától eltérő módon lehetne képes felhasználni, nem ártva, de segítve azt, aki felé áramoltatja. Márpedig, ahogyan a Mester is mondta: megsemmisül ama birodalom, amely önmagával hasonlik meg: ekként megsemmisülne az ellentét birodalma is, ha a maga irányától eltérve, amely mindenkor a rombolás, a pusztítás természete, használna bárminő energiát. A Bölcs Szeretet erejét 4
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet azonban, amiként mondtam, csak az Élet mind magasabb szintre való emelésére használhatná, ha elorozná azt elméitek és Szellemi Én-részeitekből, egészen addig, míg ti magatok nem kívánjátok azt másképpen, már az ellentét számára kedvező módon használni. Igaz: az a gondolat, a szándék megfogalmazódásának pillanatától nem is lesz, mert nem lehet a Tökéletes Bölcs Szeretet energiája... Minthogy e Szellemi-tudati energia-áramoltatást nem csak ti, tehát nem csak a MAG-csoport tagjai, de a KULCS-csoportok tagjai, s szinte mindahányan képessé lehettek elvégezni, s ekként kell is, hogy mind magasabb szinten elvégezzétek, a kezdeti Tanításokat e kötetben is közreadom: használhassa az, aki erre érez igaz késztetést szívében: A legelső lépésben még nem személyek felé, de a mindennapok során elétek álló, kevésbé szívesen végzett tennivalókon gyakorolhatjátok a tudati és érzelmi energia mozgatását, s annak a mindinkább pozitív irányúvá való változtatását. A legegyszerűbb módja ennek az, ha a kevésbé szívesen végzett feladatot elmétekbe idézitek, s igyekeztek annak előnyeit megvizsgálni. A nők általában a vasalást szeretik halogatni, a férfi ember a mosogatást mellőzi előszeretettel: s akkor ezeknek hasznos és szükséges voltára kell fordítsátok figyelmeteket. Először még a feladattól függetlenül, tehát nem akkor, amikor el kell végezzétek a nemszeretem munkát (s ki-ki azt, amelyet nem szívesen végez). A frissen vasalt ruhák szemnek tetszetős látványát, a szekrény kellemes belső képét, amelyben a vasalt ruhák oly szépen feküsznek egymáson, a vasalt ágynemű látványát, testnek kellemes érzését stb., míg a férfiak arra gondoljanak: mennyivel szebb a tiszta edény, a csillogó poharak sora a kredencben, a szépen rendbe tett konyha látványa, vagy akár csak arra: milyen örömet okozhat (akár nékik maguknak, ha ők főzőcskéznek, akár asszonyuknak, vagy ha szüleikkel élnek, az édesanyjuknak), ha másnap nem a mosogatással kell kezdeni a konyhai teendőket. Ha már tudtok ellen-érzés nélkül gondolni az adott feladatra, a feladat ellen szóló, s azt kevésbé kedveltté tevő gondolatok helyett már eleve e kedvező képeket idézzétek magatok elé akkor is, amikor ténylegesen sor kerül a teendő elvégzésére, s igyekezzetek már előre a frissen vasalt ruhának, csillogó és tiszta edénynek örülni. Egy idő múltán már nem is lesz arra szükségetek, hogy akaratlagosan idézzétek magatok elé a kedvező képet: spontán fog felbukkanni Tudatotok mélyén, s akkor az adott feladat, ha nem lesz is a legkedvesebb elfoglaltságotokká, már előre az öröm, az elégedettség pozitív érzéseit fogja adni, s már ezzel a benső jóérzéssel láthattok hozzá ahhoz a munkához, amely számotokra ma még csak tehernek tűnik, ha Értelmetek tudja is: szükséges, hogy elvégezzétek. Ez a legegyszerűbb, még inkább a pszichológia, semmint a Szellemtan körébe tartozó kis trükk, amellyel viszont már előkészíthetitek elméteket a tudati - akarati - érzelmi energiák magasabb szinten való mozgatására és annak irányítására. Egyelőre elégséges, ha ennyit igyekeztek megvalósítani, annál is inkább, mert ezt az energia-mozgatást mindahány feladatnál alkalmazhatjátok, s ekként alkalmaznotok is kell, hogy a fizikai síkon reátok váró feladatok ne terheljék le a szükségesnél jobban Tudatotokat. Ha már mindahány feladatot örömmel, azok előnyeit tekintve tudjátok elvégezni, rengeteg energiátok szabadul fel, és még annál is többet nyerhettek, hisz ti magatok fogalmazzátok meg azt a magatok számára: de már mások, esetleg sokak hasznára. S a már megfogalmazott pozitív energia nem csak önmagában és önmagától lesz többé és erősebbé, de mert az mindenkor a hozzá hasonló energiát is vonzza magához, már a Légtérből, s a Kozmikus Térből is mind több pozitív energia áramolhat felétek. A megnövekedett energia használatát azon-ban már a következő alkalommal ismertetem. Addig elköszönök tőletek amiként szoktam, az Atyának, az Úr Krisztusnak, és Szentlélek Máriának Áldását kérve és küldve, amiként küldve Szeretetem és áldásom erejét is mindőtökre: 2004. okt. 31- nov. 1 éjjelén: Péter, „A Névtelen Szellem” avagy ahogy megszoktuk: Gohoó apó Akként vélem, drága gyerekeim, időszerű, hogy kezetekbe adjuk a fentebb megkezdett „lecke” második részét is. Az első tanítás óta csaknem két hónap telt el: aki akarta, ennyi idő alatt begyakorolhatta a gondolatok energia-irányával való bánásmódot, s a nemszeretem munkákat átprogramozhatta elméjében 5
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet akként, hogy ha meg nem szerette is azokat, már tud ellenérzés, berzenkedés nélkül, mint pozitív eredményt adó tennivalókra gondolni rájuk. Ennek a folytatásaként, a gondolati energia magasabb szinten való használatát mutatom meg néktek. A legideálisabb persze az volna, ha tudati erőitek révén lehetnétek képesek bekapcsolódni egy-egy gyógyító folyamatba, amikor is munkatársam Szellemi - lelki - tudati energiáit egyesítve igyekszik ráhatással lenni egyes beteg testvérek megbetegedett testrészére, belső fizikai szervére, vagy, ha a körülmények akként hozzák, akár a megszállottság állapotában lévő testvér Én-részére vagy agyának sejtjeire, és annak nem fizikai, tudati egységeire. Erre azonban nincs mód, hisz a gyógyítás maga gondolati úton folyik, s mert hogy a gondolati úton való kommunikáció még nem adott számotokra, a folyamatba sem léphettek bele gondolati úton. Mindazonáltal megkíséreljük amennyire lehetséges, közelről megmutatni a gyógyítás e formáját. Amit mindenképp tudnotok kell, az az, hogy a mozdulatok, amelyeket munkatársam a gyógyítás közben „végez”, nem a fizikai test révén bevégzett mozdulatok: de már ő maga is csak mint önnön Szellemi Énrészének egy eleme kel útra, s azáltal közelíti meg, amiként annak segítségével, annak használatával lényegül is bele a beteg testébe. Amit tehát most elétek tárunk, ne mint fizikai, és ne mint az általatok látható, de Szellemi - tudati rezgéstartományokban zajló folyamatot kövessétek figyelemmel, hisz megvalósítani is csak akként lesztek, vagy lehettek képesek. A folyamatot nem kísérik a test mozdulatai, a szemfényvesztők „hókusz-pókuszolása”: hisz miként mondtam, tudati - akarati erőitek által az Én-rész teljességétől időlegesen kiemelt és útra küldött Én-rész-elemeitek, nem pedig testeitek révén kell a gyógyítást bevégeznetek. Ezen felül és ezen túl azt is kell, hogy tudjátok, hogy magatok nem lehettek képesek már még csak Én-részeitek részleges és időleges megbontására sem: mindenkor Őrszellemetek segítségét kell kérjétek, s ha annak nincs kifejezett akadálya, a segítséget meg is kapjátok. Nem mindenkor lehetséges a beteg testvér gyógyulását elérnetek: ezért még akkor sem kell, hogy kudarcnak éljétek meg, ha a meggyógyítandó Testvér állapota nem, vagy alig is javul. De könnyebbséget adhattok Tudata, és Szellemi Én-része számára, s ez utóbbinak akár egy bizonyos mennyiségű tiszta Energiát is küldhettek ekként, ami már akkor is a test könnyebbségét adja, ha a valós és végleges gyógyulás nem következhet be. Ha a betegséget valamely karmikus ok végett kell elviselje az illető Testvér, vagy az Énrész vállalása, esetleg valamely Megtapasztalás megszerzése végett, a gyógyítás eredménye nem az lesz, amit ti, vagy akár ő maga is tudati szinten várnátok: de az Én-rész feladata lesz könnyebbé, s az mindenképp könnyebbé lesz, hisz az átáramoltatott energia mindenkor hatalmas Szeretet-energia mennyiség kíséretében áramlik a test, a Tudat s az Én-rész felé, amelyből az Én-rész és akár maga a Tudat is meríthet. Ha a gyógyítandó Testvér nem önkívületi, vagy erősen megszállott állapotban van, maga is bekapcsolódhat a gyógyításba, akként, hogy a felé áramoltatott energiát igyekszik mind- inkább befogadni. Ez esetben jó, ha az esti órákban tudjátok végezni a gyógyítást, amikor a légtérben lévő negatív energiák már legalább részben eloszlanak, s helyüket a tisztább Kozmikus energiák töltik be. Bár mi munkatársammal az éj, vagy inkább már a korahajnal óráiban kezdjük a gyógyítást, ezt mégsem javasolhatom mindannyiótoknak, mert a ti tudati és testi Idő-rendszeretek más, ekként abban az időben, amikor munkatársam a leginkább aktív, s leginkább képes az Energia levonzására és használatára, ti a fáradtságtól nem lennétek erre képesek. A leghelyesebb tehát valamely késő esti órában hozzá kezdeni a gyógyításhoz, vagy ha módotokban áll, s ha ébredés után kellőképp aktívvá tudtok válni, a szokott ébredési időt megelőzve, a kora reggeli órákban, amikor még viszonylag tiszta a Légtér. S most kövessétek figyelemmel egy ilyen gyógyítás folyamatát, amiként mondtam, az egyes mozzanatokat akként figyelve, hogy azok egyike sem testi cselekvés: de tudati és Szellemi mozdulat, amelyek nem a ti Tér-Idő rendszeretekben, hanem az afölött lévő Idő-síkban zajlanak. S mert hogy a folyamatot belülről tudjuk a leginkább elétek tárni, akként, hogy azt ténylegesen is végrehajtjuk, átadom munkatársamnak a szót, aki most akként kell bevégezze a gyógyítást, mint amikor Úton van mellettem. Egy Én-rész eleme révén a gyógyításra koncentrál, s annak minden mozzanatát átközvetíti a Tudat felé, már akként, hogy az leírhassa számotokra: miként készül elő, miként készíti elő a gyógyítandó Testvért, miként kezdi, s végzi a gyógyítást magát. Néki természetesen az én közreműködésemmel kell mindezt bevégeznie, hisz amiként mondtam, az ő felsőbb szintű Vezetését, de őrizését is reám bízta a Kegyelem 6
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Istene, vagyis az Úr. Most egy Tudatában megszállottá lett Testvért fogunk kezelni, tehát egy „agysétát” mutatunk meg: s hogy a folyamat mennyire nem „séta”, magatok is érzékelhetitek az alábbiakat olvasva. Nem véletlen, hogy csak Őrszelleme, vagy Szellemi Vezetője engedélyével és közreműködésével lehet képes rá bárki is, s amiként az minden egyéb, a testet, a Tudatot, a Szellemet érintő energia-ráhatás révén történő beavatkozás esetén van, az engedélyt az Őrszellem, de még a Szellemi Vezető is A Mester engedélyével adhatja meg, amiként az sem véletlen, hogy ezt senki sem lehet képes negatív szándékkal végrehajtani. Akiben ugyanis ellenséges érzelmek, gondolatok, netán ártó szándékok, vagy a gyógyítandó személy iránti harag bárha legkisebb árnyai is vannak, nem kaphatja meg az engedélyt, amiként nem kaphatja meg az sem, aki csak a maga akaratát, s nem valós Feladatát kívánja követni s betölteni. Ekként ha a korona csakra megnyitására esetleg képessé válik is, azt nem a Fent Erejével cselekszi meg, arról már nem is szólva, hogy Én-részét már még az ellentét erejével sem lehet képes akként „megbontani”, amiként arra a feladat elvégzése érdekében szükség van. Aki kifejezetten a Tudat megkötésének és a maga akarata szerint való befolyásolásának céljával igyekszik az agyba, s az agy Tudatába férkőzni, megnyitja ugyan a maga korona csakráját, de csak az ellentét számára, viszont ezen az úton nem nyithatja meg a beteg (s most az teljességgel mindegy: fizikai, vagy egyéb jellegű betegségben szenvedő) korona csakráját, mert a beteg személyt nem csak Őrszelleme: más Segítő és Őriző Szellem-testvérek is megoltalmazzák attól, hogy akarata ellenére az ellentét fogságába kerüljön. Amiként már korábban is mondtam, a csakra megnyitását csak az Őrszellem, vagy a Szellemi Vezető végezheti, s ha valaki önként, és tudottan fordul olyan személyhez, aki a Törvény ellenében nyitja meg a korona csakrát, vagy a testcsakrák bármelyikét, önként vállalja annak következményeit is. A beteg, kiváltképp ha öntudatlan, azaz eszméletlen állapotban van, nem lehet képes önmagáért ekként felelni: így az ő védelmét Mi kell, hogy biztosítsuk. Aki már eleve megszállottá lett, annak csakráját sem nyithatja meg senki más, csak az, akinek ő maga megengedte, s az még, aki az illető Testvér gyógyításának feladatát kapta az Úrtól, s akkor az az Úr engedélyével és Őrszelleme, vagy Szellemi Vezetője segítségével lesz képes a csakra megnyitására, de ő is csak a gyógyítás időszakára, s aztán be kell zárja a csakrát, amit ismét csak a Mi segítségünkkel fog tudni bevégezni. Nos, ennyi előzetes információ után kövessétek figyelemmel: hogyan, miként történik egy ilyen gyógyító Út, majd azt is elmondom: mit, mennyit és hogyan tudhat ebből végrehajtani az, akinek nem kifejezetten Feladata, de mint igaz Testvér: a Szeretettől vezéreltetve kívánja elősegíteni Testvérei gyógyulását. * A szokott esti (vagy inkább hajnali) imáim elmondását követően a meditációhoz használt testhelyzet felvétele után szólítom meg ismét Vezetőmet. Érzem Jelenlétének semmihez sem hasonlítható Erejét, s most még fokozottabb mértékben, mint az imént, amikor még imáimban szólítottam meg ŐT. Érzem és tudom, hogy mellettem, pontosabban most egy bizonyos fokig fölöttem áll: áll, és várja, hogy Őt hívó Gondolatom utolsó rezgése is elcsituljék elmémben. Amikor ez megtörtént, s a hívó Gondolat helyét már a Jelenlét bizonyosságának energiája tölti be, megkapom a késztetést: akkor a gyógyítandó Testvér teljes alakját magam elé idézem. Ha személyesen nem ismerem azt, akit gyógyítani kell, az ismert - tudott adatokat idézem magam elé, s azokat egy tetszőleges, de az illető Testvér nemének és korának megfelelő testbe vetítem át képzeletem útján. Ekként mintegy megszülöm magamban - magamnak azt, akiről esetleg csak a nevét, a nemét, és a nagyjábóli életkorát tudom. De mert az illető, képzeletemben megfogalmazott személy nevesítve van, éspedig a gyógyítandó Testvér nevével lett felruházva, akarati energiám révén a képzelt személy egy időre teljességgel is azzá a személlyé változik, akit gyógyítanom, vagy akár csak energetizálnom kell. Ennek biztosítéka Vezetőm jelenlétében gyökerezik, Aki a képzeletemben megfogalmazott személy, és a tényleges fizikai személy közti energia-távolságot áthidalja, megszűnteti, vagyis a képzelt személy felé áramoltatott energiának a valós személyhez, annak fizikai testébe való eljutását lehetővé teszi, hisz a gondolati-akarati kép, és a valós személy Szellemi Energia-teste közös energia-tartományban van, s ez megadja a két energia-kép eggyé olvadásának lehetőségét. A nevesített gondolati képet mint alvó személyt képzelem magam elé. Számomra ekként egyszerűbb, még akkor is, ha általam ismert Testvért akarok gyógyítani, mert az álomba merült test tudati energiái 7
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet nem áramlanak olyan intenzíven, mint egy éber személy gondolati és akarati energiái, még akkor sem, ha az illető Testvér maga relaxált állapotban van. Magam elé idézem tehát a testet, s gondolataim útján ki is mondom, amit látok. Testvérem kényelmesen, ellazult testtel, álomba merült Tudattal fekszik. Testét egy könnyű, puha gyapjú-takaró fedi, mintha a hó hullott volna rá puhán és szelíden. Feje egy kissé oldalra fordul, alig süppedve be a feje alatt lévő párnába, keze lazán az oldala mellett pihen. Légzése egyenletes és nyugodt. Egy kis ideig nézem, őrizem az álmát. Eközben Vezetőm energiát áramoltat felém, korona csakrámon át áramoltatva azt két karomba, majd hogy magam már teljességgel feltöltődtem, kiemelem az ágyból az álomba merült testet. Nem érintem, Akaratom révén emelem meg testét, amely továbbra is akként fekszik, már csak a levegőben lebegve, amiként az imént az ágyon nyugodott. A test teljességét megtisztítom az esetlegesen reá tapadt negatív energiák: egy szikrája nem marad rajta semminő negatív energiának, de még annak legkisebb eleme, vagy az elem emléke sem marad azon. A korona csakránál kezdem a tisztítást, lefelé, a lábfej felé húzva kezemmel a test felszínén maradt negatív energiát. Eközben bal kezemmel az imént testembe áramoltatott energia kiáramoltatása révén mindjárt be is fedem a már megtisztított test-felületet. Megtisztítom, és befedem az arcot, a nyakat, a mellkast, a karokat, a has-tájékot és a lágyékot, majd mindkét lábat, a talp közepéig, aztán ismét a fejtetőnél kezdve elvégzem a műveletet a test alsó, háti részén is. Amikor ismét a talphoz érek, az összegyűlt negatív energia számára fogalmazok meg egy kis energia-gömböt. Abba áramoltatom át a test felszínéről egybe gyűjtött negatív energiát, s hogy ezt is elvégeztem, az alsó és a felső pozitív energia-réteget a talpnál hermetikusan zárom akként, hogy én magam a negatív energiát tartalmazó gömbbel még a megfogalmazott pozitív energia-burkon kívül maradjak. A gömb magától záródik be kezemben, amiként magától nyílt is ki. Ezt a gömböt még nem én viszem el Shambhallába, hisz még nem a testben s a Tudatban lévő ellentét-szellemet, nem is az azáltal feláramoltatott negatív energia-halmazt: még csak a közegből a testre tapadt negatív elemeket tartalmazza. A bezárt gömböt jobbomból átnyújtom a közelemben erre várakozó Segítő-szellemnek, aki a megfelelő helyre kell juttassa. Magam ismét az alvó testvért figyelem, aki immár teljes biztonságban alussza álmát. Aztán egy pillanatra magamba irányítom figyelmemet: a tarkómra és a korona csakrámra koncentrálok: elsőként az Útra kiválasztott Én-elemet emelem le Én-részem teljességéről, majd hogy az levált az Én-részről, s betöltekezett egészen a Vezetőm által leközvetített Erővel, és Én-részem teljességének Én-érzetével, már abban az egyetlen kis Én-elemben folytatom megkezdett munkámat. Akkortól én nem a testemben, de attól távolabb, az Én-elemeben létezem tovább, s akkortól az a parányi Én-elem vagyok. Kiemelkedem a fizikai test korona csakráján (a magam testéből), s mint különálló Énegység, figyelem tovább az előttem alvó Testvért. Tudom a feladatomat, és ismerem a feladat minden mozzanatát, hisz most én, mint Én-elem, tulajdonképpen egy vagyok az Én-résszel, amelyről leváltam. Az Én-rész és köztem egy hajszálnál vékonyabb, de mindennél erősebb energia-szál a biztosítéka annak, hogy visszatérhetek, de az a biztosítéka annak is, hogy mint az Én-rész teljes jogú képviselője végezhetem el feladatomat. Eltávolodom a magam fizikai testétől, s az előttem lebegő test felé közeledem. A korona-csakra felé haladok, majd akként merülök el a testet körülvevő pozitív energia-burokban, mintha vastag, süppedő hab-rétegbe merülnék alá. Közeledtemre a korona csakra lassan megnyílik, s én a koponyában lévő agy hártyája, és a koponya-csont közé érkezem: a csakra, ahogyan kinyílt, ismét be is záródik. Ezzel a feladat kezdetét veszi. Még mielőtt az agy felszínét borító hártyához közelebb lebegnék, ismét megfogalmazok magamnak egy pozitív energia gömböt. Ez most nagyobb, mint az iménti volt, s több, szinte megszámlálhatatlan kis rekeszt rejt magában, amelyek egymástól is el vannak választva. Minden rekesz tetején kis fedő-lap van, amelyet Gondolatom révén érintve nyitok és zárok is vissza. Ahogy az agy felszínére ereszkedem, a gömb teteje lassan lenyílik, s az alsó fél-gömb alá csúszik, ekként már láthatóvá is lesz a számtalan rekesz. Elsőként itt, az agy felszínén kell egybe gyűjtsek minden szikrányi negatív energiát, akként, hogy az agy hártyája fölött suhanva, akaratommal vonom őket el a hártyától, s amely negatív elemet felemeltem, azonnal beközvetítem a Gondolat erejére megnyíló újabb és újabb kis rekeszekbe. Egyik a másik után nyílik meg, majd hogy a negatív elem bele került, záródik is be ismét, légmentesen zárva magába a fogságába került negatív energia-elemet. Az agy teljességének felszínét végigjárom ekként, s amiként a testtel is tettem, balommal mindenkor a pozitív energiát közvetítem a már 8
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet megtisztított agy-felületre. Amikor a végére érek e felszíni Útnak, az agy épp úgy be van burkolva a fehér, ködszerű pozitív energiával, amiként korábban a test felszíne. Ezt követően a kis-agy felé vezet az Út. Az Én-rész, amely egyéb esetben a test álom-időszakára rendszerint kiemelkedik, most a maga pontján van. Várakozik, hisz számára is fontos és szükséges, hogy megtisztítsam, s beburkoljam a Vezetőmtől kapott energiával. A kicsiny Én-rész még homályos, amiként a kis-agy teljessége is. Elsőként az Én-részt kell megszabadítsam az ellentét által reááramoltatott negatív energiáktól, hogy végre egy kis könnyebbséget élvezhessen, majd hogy őt is beburkoltam a pozitív energiába, akként tűnik, mintha maga is álomba merült volna. Teljességgel elnyugszik és megpihen, s ha nem alszik is, töltekezni igyekszik a köré áramoltatott pozitív energia révén. Ez után még a kisagy egyes kamráit, s minden agy-sejtjét megvizsgálom: ahol negatív energiát találok, azt leemelem, s a gömbbe helyezem, amely automatikusan zárja el a kis rekeszekbe mindet. Aztán a kis-agy érrendszerét és az idegszálakat kezdem tisztogatni. Mint amikor egy vékony csövet fog a markába valaki, hogy azt végighúzva tenyerében, megtisztítsa a reá rakódott portól, akként húzom végig én is kezemet mindahány éren, és mindahány idegszálon is. Gömböm most mellettem lebeg, követve minden rezdülésemet, miközben jobbommal a negatív energiákat és energia-elemeket húzom le az érfalakról és az idegszálakról, balommal már a pozitív energiát áramoltatva vonom be azokat, hogy megoltalmazzam az ellentét újabb támadása esetén. Ahogy egy ér egy szakaszát megtisztítottam, a gömb egy rekeszére koncentrálok, amely ekként megnyílik: a negatív energiát bele áramoltatom, s hogy az ismét bezáródik, a következő szakaszon begyűjtött negatív energiát már egy következő rekeszbe juttatom. Ha visszapillantok a már megtisztított agy-felületre, az érfalakat és az épp úgy megtisztított idegszálakat akként látom, mintha ezüst-szálakat látnék magam mögött, míg ha a még meg nem tisztított részekre pillantok, mintha olajjal szennyezett, s portól ragacsossá lett csöveken pillantanék végig. A kis-agy megtisztítása viszonylag gyorsan készen van, mert ennek ér-rendszerétől és ideg-szálaitól maga a Tudat mellett lévő Én-rész is igyekezett a lehetőségekhez mérten távoltartani az ellentét által felközvetített negatív energiát. Amint a feladat eme részével végeztem, a kis-agy teljességét külön is beburkolom: ehhez ki kell emelkednem az agy-hártya felszínére, mert kell, hogy a Szellemi Én-rész kiemelt védelmet élvezhessen. Aztán a nagy agy felé indulok. A művelet, amelyet az agyban végbe kell vinnem, ugyan az, mint volt a kis-agyban. Ahhoz, hogy a nagy agy tudatosodott tartományába lépjek, vissza kell térnem a kis-agyhoz, hogy az Én-részt és a Tudatot összekötő Lélek-szál mentén lépjek be magába az agyba. Természetszerűleg a Lélek-szálat is meg kell tisztítanom, s hogy az ellentét energiája ne áramolhasson át a már megtisztított kis-agyba, el is kell fedjem egy kis időre, megszakítva ekként a folyamatos kapcsolatot a Tudat és az Én-rész közt. Ennek azonban most nincs sem akadálya, sem kiemelt jelentősége, hisz a Tudat az alvási, tehát az elfedett szakban van, s most az Én-rész sem emelkedett ki, vagyis nem szükséges számukra a közlekedés sem a kis-agy és az asztrális szinteken lévő Álomdimenziók közt, sem a Tudat és az Én-rész közt. A Lélek-szál megtisztítása és beburkolása után egy nagyobb energia-gátat építek a Lélek-szálra átlósan, mintha az agyban a Kereszt szimbólumát fogalmaznám meg: s ez ekként is van, a Kereszt oltalmát, és az Úr oltalmát és segítségét kérem, amiként azt munkám kezdetén, már imámban is tettem, hisz anélkül el sem indulhatok Utamon. Amikor az Energia-keresztet megfogalmaztam, tovább indulok, s már a nagy agy belső agy-kamráit kezdem tisztítani. Itt viszont már amikor az agykamrákban lévő negatív elemeket, s az ellentét által megfogalmazott, s esetleg épp abban az agykamrában rejtőző, oda befészkelődött Ön-képmásoktól sikerült teljességgel megtisztítanom az agy-kamrát, s annak mindahány, bárha a legkisebb zugát is, mindjárt az idegszálakat és az agyi erek és hajszálerek megtisztítását és beburkolását is elvégzem. Ekként megyek végig a jobb, majd a bal agy-féltekén, s annak mindahány agykamráján, minden egyes agyi tartományán. Van, amely negatív energia-képpel könnyen boldogulok: csak feléje kell áramoltassam a pozitív energia egy parányát, s már szinte aléltan emelhetem ki rejtekéből, hogy a gömb egy rekeszében helyezzem el, vannak azonban, amelyek makacsul ellenállni igyekeznek. Ezekkel szemben kevés volna, ha csak a rendelkezésemre álló energia egy kis részével igyekeznék harcba szállni ellenükben: s akkor az Úr Szent Nevét hívom segítségül, s az Ő Szent Nevében szólítom fel a negatív energia-képet akár a távozásra, akár az engedelmességre. Ez a leghatásosabb „fegyverem”, s alig is akadt mindezidáig olyan negatív energia-lény, amely ne engedelmeskedett volna az ÚR Nevének hallatán, hisz már a Név 9
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet kimondása is hatalmas Erőt képvisel, amellyel nem lehetnek képesek szembeszállni. Ha azonban valóban valamely ellentét-szellem közvetítette be a Tudatba a maga Ön-képmását, tehát ha nem csak a maga negatív energiájából igyekezett egy, vagy több kis Ön-képmást felközvetíteni, hogy energiát orozzanak számára, de a maga képviseletében, ereje teljességének energia-lenyomatából fogalmazta meg a reá mindenben hasonlító képmást, hogy már ne megcsapolja a Tudat, s esetleg az agyi idegeken keresztül a test energiáit, de meg is szállja a Tudatot, az én dolgom is nehezebbé válik. Annál is inkább, mert a Tudatot megszálló energia-lény mindenáron ragaszkodni akar a maga zsákmányának érzett Tudathoz, uralva olykor az agy teljességét, s részben akár még az Én-rész is, így magam is vagy cselhez, vagy az ő eszközeihez hasonlatos eszközökhöz kell folyamodjam. Vagyis szó szerinti harcra kerülhet sor, s akkor erőim teljességét, s még a Vezetőm által alááramoltatott energia egy jelentős részét sem szabad sajnálnom, még akkor sem, ha utána haladéktalanul ki kell emelkedjem (vagy Vezetőm ki kell emeljen) egy időre. A harc lényegében az egymással ellentétes irányú energiák összeütköztetését jelenti. A legcélszerűbb megvárni, míg a rejtőzködni próbáló ellenfél kiáramoltatja a maga első negatív akarati hullámát. Ezzel lényegében elárulja rejtekhelyét, s mert hogy az első hullám inkább csak a kíváncsi puhatolódás szándékával lett megfogalmazva, az ellenfelet eláruló energia-hullám felé közvetített pozitív akarati energia-hullám még szinte könnyedén közömbösíti azt, önmagába zárva, beburkolva, s akár a maga rezgés-irányára fordítva is a negatív akarati - érzelmi irányultságú energia-szálat. A tulajdonképpeni küzdelem még eztán kezdődik, de már bírok azzal a helyzeti előnnyel, hogy tudom: hol kötötte meg magát az Agyban, mely agyi idegszál mellett, mely agykamra mely kis tekervényében a Tudat egészét megszálló, s azt már onnan irányító, vagy csak irányítani kívánó ellentét-szellemi kép. Azt, hogy nem maga a mélységből kiemelkedett Szellemi Én-rész szállta meg a Tudatot, én magam tudom: ő viszont nem tudja, hogy én tudom, hogy ő csupán egy akarati úton, negatív energiákból megfogalmazott, és negatív szándékkal és feladattal felközvetített hologram. s ez is az én előnyöm, mert így amellett, hogy rejtekét egy nagyobb mennyiségű pozitív energiából megfogalmazott energia-folyammal igyekszem elárasztani, a magam akarati-gondolati képét is megfogalmazom, amely (az ellenfél erejétől függően) vagy a teljes megadást, vagy az ellenfelemet elküldő mélységbéli személyhez való visszatérést foglalja magában, akként, mintha az már egy ténylegesen is befejezést nyert folyamat volna. Az előbbi eseten a kiáramoltatott energia-folyam mint valami kötél: fonja körbe a rejtőzködő ellenfelet, s akkor azt az energia-szál felgombolyításával tudhatom előhúzni rejtekéből, az utóbbi eset bekövetkeztét viszont a kérdéses agykamra hirtelen világosabbá válása jelzi. Ha sikerült előhúznom rejtekéből, épp úgy a gömb egy nagyobb és erősebb, tehát biztonságosabb rekeszébe zárom, míg az utóbbi esetben… - nos, ha nem sikerül fogságba ejtenem, és a gömb biztonságában tudnom ellenfelemet, csak a legnagyobb óvatosság mellett közeledhetem annak rejtekéhez, hisz nem tudhatom: nem az általam kiáramoltatott energiából orozott-e annyit, amennyit csak képes volt elviselni, hogy azt elárasztva maga előtt, továbbmeneküljön, vagy engem megtévesztve: magához csaljon, és ő maga ejtsen fogságba. Ezért a legcélszerűbb, ha ismételten elárasztom a kérdéses agykamrát, s már csak a magam előtt kiáramoltatott pozitív energia védelmében közelítem meg az adott pontot. Ha ellenfelem ténylegesen is visszatért az őt kibocsájtó és felközvetítő mélységbéli Én-részhez, a kiáramoltatott energiát felhasználva még jelenlétének energiaemlékétől is alaposan megtisztítom az agykamrát, annak minden elemi részét, s az agyi idegszálak és az erek és hajszálerek mindahány már nem is atomját, de energia-elemét, hogy teljességgel tisztává legyen az, amit az ellentét küldötte tisztátalanná tett, majd a fel nem használt energiát az ellentét-szellem által használt távozási útvonalon áramoltatom végig. Ez után, ha még a megfelelő mennyiségű energia áll a rendelkezésemre, folytatom megkezdett Utamat, ha pedig magam is energia-hiányossá lettem, vagy Vezetőmet kérem, hogy áramoltasson felém ismételten a Fent Energiájából, vagy a Kozmikus Erők legtisztább áramából. Ha viszont Ő maga akként tartja célszerűnek, követem Hívó szavát, vagy azt az energiát, amelynek révén kiemel az agy teljességéből. S akkor egy kis ideig Mellette igyekszem ismét betöltekezni, hogy megpihenvén visszatérjek, s bevégezzem megkezdett munkámat. Az agy teljes és a lehetőségekhez mérten tökéletes megtisztítása, és pozitív energiával való feltöltése után visszatérek a kiindulópontra, tehát a Tudatos agyi tartományt, azaz a Tudatot és az Én-részt egymáshoz kapcsoló Lélek-szál mellé. Menet közben ismételten leellenőrzöm mindahány agykamrát, az agyi idegszálakat, s 10
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet azoknak a test más és más pontjai felé szolgáló kimeneti útját, s az agyi erek és hajszál-erek falát: minden ezüstösen csillog, mintha szikrázó hóval szórtam volna be. Ahogy az utolsó negatív energia-elemet is átközvetítettem gömbömbe, az magától, amiként korábban kinyílt, most bezáródik. Ha másból nem is, ebből a történésből biztosan tudhatnám: a kérdéses szervben, tehát az agy teljességében nem található több negatív energia, hisz ha nem ekként volna, a gömb nem záródna be. A gömb fedele, tehát a felső félgömb ugyanis az adott szervben lévő negatív energia megérzésének pillanatában nyílik meg, s amíg az utolsó negatív elem is el nem lett zárva számtalan rekesze valamelyikében, addig nyitva is marad: már erőnek erejével sem zárhatnám be: azt csak Vezetőm volna képes bezárni a maga akarati Erejével, ha feladatomat valami oknál fogva félbe kell szakítanom. Ez azonban igen ritka, eddig egyszer esett meg. Mire e gondolat-sor végig fut bennem, elérem a Lélekszálat, s az azon megfogalmazott Energia-keresztet. Minthogy szerepét betöltötte, ismét energiává bontom gondolati energiáim révén, s miközben elhaladok a kisagyban lévő Én-rész, s az őt a Fent asztrális képében lévő felsőbbrendű ÉN-nel összekötő Lélek-szál mentén kiemelkedem az agy felszínére, tehát az agy hártyájára, az Én-részt, s a Lélek-szál eme részét ismételten is befedem a pozitív energiával: minden cseppjét annak az Én-rész és a Lélek-szál oltalmazására, majd végezetül a korona-csakra ismételt bezárására és befedésére fordítom. Amikor ezzel is végeztem, még érzem, hogy Vezetőm is nagyobb mennyiségű pozitív energiát áramoltat a korona csakra oltalmazására: de én magam akkor már ismételten úton vagyok. Hamarosan megérzem Vezetőm jelenlétét, ekként már együtt folytatjuk a megkezdett Utat. Az iménti Idő-síkról egy másik egy újabb szinttel magasabban lévő Tér-Idő szeletbe emelkedünk, hogy egész közel legyünk ahhoz a szférikus ponthoz, amelyen Shambhalla van. Még a mi szférikus rendszerünkben, de annak legfelső dimenziójában haladunk. Hamarosan meglátom alant a már ismert fenyvest: soha, sehol, a Föld egyetlen pontján nem nőttek oly csodálatos és hatalmas fenyőfák, mint a Shambhallát körbe vevő fenyvesben. Egy kissé lejjebb ereszkedünk: látom a fák közt szaladó szarvast, amint játékosan szökellve incselkedik, tán magával a Tavasszal, amely felpezsdítette vérét, és látom a fák ágain ugráló mókust. Embert tán kettőt - hármat látok, a fák közt sétálnak, olykor egymás felé hajolva, bizonyára beszélgetnek. Az erdő legsűrűbb részén viszont már sem állatot, sem embert nem látok. Aztán egy ponton a fák ritkábbá lesznek: egy kisebb tisztás tárul elém. Ez volt az Út célja, ekként innen már magam megyek. Vezetőm a magasabb szinten marad, én egy szinttel lejjebb ereszkedem, kezemben az energia-gömbbel. A tisztás közepén egy, tán húsz-huszonöt centiméter átmérőjű nyílás van, amely szemlátomást pulzál, lüktet, mint egy sóhajtozó száj. Az is: ez a Föld Szája, amely, hogy közeledésemet érzi, mind nagyobbá és nagyobbá tárul: mire egészen a közelébe érek, már több mint fél méter, aztán már egy méter az átmérője. Fölötte lebegek, s köszöntöm, majd elmondom a kívánságomat. A magammal hozott gömbbe zárt negatív energiát szeretném néki átadni, hogy megtisztítsa azt. A nyílás mintegy: válaszul még nagyobbra tágul, megadva ezzel a jelet: kész a feladat elvégzésére. Elengedem a gömböt, de követem egy ideig pillantásommal. Amikor egy bizonyos mélységbe ér, a gömb a nagy mennyiségű pozitív energia érzékelésére ismét kinyílik, s a Föld központi magjában lévő Energia abban a pillanatban el is fedi. Még csak vékonyan, mintha egy hártya feszülne a gömbre. A Föld központi Magja felé vezető energia tölcsérben az óramutató járásának megfelelő irányban egyre szűkülő körökben áramlik az Energia. A gömb, lévén maga is pozitív energiából áll, azonnal feloldódik a hatalmas és tiszta energia-áramlatban, ekként a benne elzárt negatív energia egy pillanatig akként hat, mintha az arany és ezüst folyamként áramló Erő-örvénybe valaki korom-szemcséket szórt volna. Aztán a negatív energia minden kis eleme egymáshoz préselődik, s akkor már mintha egy nagyobbacska, éj-fekete vasgolyót hajítottak volna az izzó láva-folyamba. A folyam, mint mondtam, az óramutató járásának irányában örvénylik, s minél lejjebb ér, annál kisebb körökben, s annál gyorsabban. Ezzel szemben a negatív energiából lett gömb az ellenkező irányban forog. Először legalábbis még tényleg forog, ám hogy az örvény mindinkább magával vonja, forgása mind lassúbbá lesz, aztán akként tűnik, mintha egyhelyben lebegne egy darabig. Egy forgás-körrel lejjebb aztán ismét mozdul, de még csak nagyon lassan, s már nem a korábbi irányban haladva, de arra, amerre a pozitív energia-áramlat haladni készteti. Minél lejjebb ér az örvényben, e forgó mozgás mind gyorsabbá és gyorsabbá lesz: s ennek megfelelő fokon lesz a kezdetben koromnál feketébb, sűrű, szinte gránitkeménységűre is összepréselődött negatív energia-góc mind lazább szerkezetűvé, és mind világosabbá. Mire az örvény (általam még látható) legalsó szintjére ér, alig is lehet megkülönböztetni a körötte 11
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet kavargó, káprázatos tisztaságú energia-áramlattól. Akkor ismét emelkedni kezd, s mert hogy felfelé vezető útja is a tiszta Erő-áramlatban vezet végig, még ragyogóbbá és még hatalmasabbá válik. Igazából csak most látom, amikor az örvénylő energia tetejére ér: milyen naggyá lett az alig teniszlabdányi energia-góc, s hogy mennyire lett könnyűvé, nehéz volna megfogalmaznom. Annál is inkább, mert hisz valós súlyát én magam nem érezhettem, hisz a gömb magába zárta, s maga a gömb, mint pozitív elemekből megfogalmazódott eszköz: súlytalan, vagy csaknem súlytalan volt kezemben. Abból tudhatom csak kikövetkeztetni: milyen mérhetetlen nehéz is lett volna a magammal vitt negatív energiák összessége, amilyen hatalmas sebességgel csapódott be szinte a Föld száján, hogy már csak az abban áramló pozitív energia fékezze meg zuhanását. Ha a Föld legtisztább energia-árama nem állja útját, egy, a negatív energia-góchoz hasonlatos, vagy azt csak megközelítő súlyú a Föld színén nem is létező fémötvözetből álló gömb, ha teljességgel akadálytalanul zuhanhatott volna alá, egyszerűen áthalad a Földtesten, hogy a túloldalt kirobbanva abból, a Kozmikus Tér végtelenjében száguldjon tovább. Annál is inkább, mert a negatív energia-halmaz befelé, önmagába sűrűsödött, amiként a fekete lyuk: de épp ezért, ha nem köti meg, és nem fékezi meg a Föld magma-magjának legtisztább energia-áramlata, magával rántja a Földet, s még a Föld-test körüli Kozmikus Tér egy hatalmas részét is: vagyis egy újabb fekete lyukká válik a Kozmikus Térben, amely ekként maga is teljességgel megváltozik, hisz a fekete lyuk közelében semmi nem marad, amiben bárha egy szikrája is van a Fent energiájának. Vagy bele hull maga is a fekete lyukba, vagy a hatás - ellenhatás Törvényének engedve messze kivágódik korábbi pontjáról, akár egy másik Kozmikus Tér-rendszerbe, tehát egy másik Nap-rendszerbe, egy másik Kozmikus Energia-szál közelébe kerülve. A már megtisztult, s ekként pozitívvá lett energia-gömböt aztán a Föld Szája szinte kiveti magából: akként kapom el, mint gyermek a labdát. Ugyan megtehetné a Föld Szája, hogy teljességgel a maga energiái közé olvasztja a megtisztított energiát, de mert Föld-Anya tudja: a pozitív energia most más Célokat kell, hogy szolgáljon, visszajuttatja hozzám, aztán mint aki álomba merül, lassan elnyugszik. Ugyan továbbra is pulzál, de már mind kisebbre szűkül: megköszönöm néki a segítséget, s a gömbbel, de már a pozitív energiából álló gömbbel ismét feljebb emelkedem. Vezetőm mellé érve újra együtt folytatjuk az utat, még feljebb, csaknem egészen a Föld Szellemi burkáig emelkedve. Nem véletlen, hogy Vezetőm mellettem marad, míg a Szellemi Gömb felé át nem áramoltatom az ekként nyert tiszta energiát, hisz az ellentét képviselője játszva ragadhatná el azt tőlem, ha nem oltalmaz Vezetőm. Ekként viszont teljes biztonsággal érünk fel: s az Út utolsó szakaszát már ismét magam teszem meg, míg Vezetőm egy kissé lemaradva figyeli gyermeki örömömet. Kinyújtom két karom: két kezemben, a tenyeremben lebegni látszik a gömb. Egy kis ideig ekként állok, s csak gondolataim útján szólítom meg a Föld Szellemét, kérve: fogadja el tőlem, semmi kis porszemtől a néki szánt Ajándékot, s használja azt a Föld-test megsegítésére, a Föld Lélek-lényeinek, s mindahány szenvedő lényének oltalmára. Aztán egy kissé feldobom a gömböt, amely már saját súlytalanságának, s a Szellemi Gömb vonzásának engedve emelkedik tovább, majd hogy tenyeremmel akként teszek, mintha a Szellemi Gömb teljességébe simítanám bele, a gömb hirtelen elemeire bomlik, s mintha kezem mozdulatának engedelmeskedne, széjjel szóródik, s beleolvad a Szellemi Gömbbe, hogy erővé legyen maga is annak Erejében. A Szellemi gömb felől egy lágy, leginkább a tavaszi szellőhöz hasonlatos, édes áramlat indul el, s akként érzem, mintha valaki lágyan megsimítaná arcom: ezután hamarosan testi énem is érzi ezt a lágy, puha simítást, mintha szellő futna végig a szobán, mintha még azt is érezném, ahogy hajam kissé megborzolja. Utána Vezetőm hangját hallom: engedd el Testvéred gondolati képét: hadd merüljön már igazán mély álomba, hogy Én-része is kiemelkedhessék. Meg kell beszéljék a történteket, s a további teendőket a maga Őrizőjével is, hogy ne lehessen úr fölötte, s az általa vezetni kívánt Tudat fölött az ellentét… Ismét magam elé vetítem tehát ama Testvér képét, akinek gyógyítását feladatomul kaptam, majd az energia-burkot a test teljessége körül hagyva, vissza helyezem az ágyra, ugyanabba, amelyből néhány órával korábban kiemeltem gondolati-akarati energiám révén. Feje épp úgy nyugszik a párnán, és testét épp úgy a puha gyapjútakaró fedi, mint amikor először magam elé idéztem, de most mintha légzése még nyugodtabb, álma mégmélyebb volna. Még búcsúzóul megsimítom haját, homlokát, arcát, aztán elengedem Tudatomból is a képet, már készen rá, hogy e fél-meditatív állapotból kiemelkedjem. Most nem merülök a teljes meditatív állapotba, mint teszem azt egyébkor, hisz ezt az Utat, s ezt a teljes 12
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet gyógyító folyamatot nem folytathatom akként, hisz Benneteket is magammal kellett vigyelek egy bizonyos értelemben. Most tehát, mielőtt tényleges meditációs szintre emelkednék, még esti (hajnali) teendőim várnak. Így most én leszek az, aki kis időre elköszönök tőletek, s átadlak benneteket Őrszellemeiteknek, és persze: önmagatoknak és Vezetőmnek, aki még elmondja: mit, és miként valósíthattok meg ti magatok is az Útból, amelyre most magammal, vagy inkább egy bizonyos tudati értelemben magamban vihettelek benneteket is. ***
Ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim! A korábban kezetekbe adott könyvben egy kis részletet olvashattok: „A kis Fény-szikra révén az azt magához vonzó Lény, lévén hogy energia-teste egy korábbi rezgésszintre emelkedett, a maga korábbi Lét-pontjára lépett vissza. Ez az energia-áttűnés, amely az Idő Térbeni pulzálásának is alapja. Ezt azonban még most nem bontom ki benned, s ekként számodra sem. Lényegében be kell érned egyelőre azzal, hogy magasabb rendű értelemben tudója vagy ennek, s amikor, és akik számára ezt ki kell bontsd magadban, akkor majd kibontjuk. ” Hadd tegyem értetté számotokra az energia-áttűnés, s az Idő Térbeni pulzálásának kérdését, hogy értsétek mind. Amiként mondtam, az IDŐ, s a TÉR, mint valótlan Valóság-elemek, a Fent Világaiban nem léteznek, amiként nem létezik lényegében már a ti hét szférikus szintetek legmagasabb energia-köreiben sem. Tehát a hatodik szféra azon szintjétől, amelyeken már a Szellemi ÉN-kép nem fogalmaz meg magának semminő anyagi, vagy félanyagi testet. Az Idő, és a Tér ugyanis magához a testhez van kötve. A ti történelmetek kezdetén álló lény számára az Idő hozta meg a Tér kitágulását: minél közelebb kerültek a ti Jelennek megélt Idő-egységetekhez, annál tágabbá vált számukra a már megismerhető Tér is. A lefelé indult Szellem számára a Végtelen szűkült be mindinkább, vagyis a Végtelen Tér lett mind körülhatárolhatóbbá, míg az egyetlen anyag-elemre zsugorodott számára. A visszafelé vezető Út során azonban az adott Térben való létezés IDŐ-egysége, tehát időtartama is megszabottá lett, s mindenkor csak abban a mértékben tágult ki az Én-rész számára, amilyen mértékben a Térben képes volt visszafelé haladni, mindinkább visszanyerve az Örökkönvaló-ságban még magáénak tudhatott, s a lefelé vezető ÚT azon szakaszán még bírhatott LÉT-energiát, annak mindenkor egy megszabott mennyiségét. A Tér maga is mindinkább kitágult számára: az egyetlen anyag-elem anyag-halmazzá, majd testté lett, s mert a Szellem igazából csak akkor kezdte meg a tényleges értelemben vett Utak sorát, az Idő is akkor vált számára s fölötte kiemelt fontosságúvá. A Tér, és az Idő tehát a fizikai testhez kötött, s a testekben lévők Ébredtségi fokának megfelelő mértékben köti meg, vagy teszi mind szabadabbá a Szellemi Én-részt, vagy ÉN-felet. Ekként azok a történések is a Térhez és az Időhöz köthetőek, amelyeket fizikai, vagy fél-fizikai testben kell megéljen valamely Megtapasztalás megszerzése, vagy bizonyos Bölcsességi elemek ismételten való kibontása és megélése végett az, aki a történés részese, vagy annak szemlélője. Mivel azonban a Tér és az Idő csak a fizikai világok része, azok egyenes pályán, s csak egy meglehetősen szűk síkon vannak jelen a Végtelenhez és az Örökkévalósághoz viszonyítottan. Ekként a sík bármely pontján lévő IDŐ-egység kiemelhető, s egy másik, tetszőleges IDŐ-egységgel behelyettesíthető magában a Térben. És éppen azért, mert az IDŐ a ti TÉR-képzetetek síkján mozgatható, (ha érthetőbb úgy: manipulálható) az egyes történések nem csakis és kizárólag egyetlen pontján létezhetnek a Tér-Időnek. Mozgatható, 13
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet megköthető, lerövidíthető avagy szükség esetén nyújtható a Térben az Idő, s ezáltal tágítható, vagy nyújtható az adott Tér-Idő ponton jelenlévő Energia is, éppen az által, hogy az IDŐ-egység megnyújtásával az adott Idő-egységben megjelenülő energia már a hosszabb Idő-távon oszlik el, így a történés ereje és hatása megváltoztatható. Ahogy az egyes, frontális ütközéssel járó baleseteknél is valóvá lesz. Az adott Térben az Idő-egységet megemelve csökkentjük az ütközés tényleges, valós erejét, tehát energiáját, így az a baleset, amely egyébként halálos kimenetű, de a balesetet szenvedő, vagy az azt okozó Testvér Élet-filmjével ellenkező, abba nem beilleszthető lett volna, egy számotokra „csodának” tűnő végeredménnyel zárul. De ahogy megváltoztatható, akként át is helyezhető egy-egy történés, amiként átemelhető a Térben, vagy az Időben maga az Úton járó Szellemi Én-rész is. Ahhoz, hogy az alábbi Tanítást megértsétek, és Valóság szintre emelhessétek, néhány dolgot tudnotok kell. Az IDŐ, mint valótlan - valóságelem, nem egybefüggő, tehát nem folyamatos: pulzál, s akként van jelen a Térben, miként sivatagban a homokszemek, amelyek látszólag, egy bizonyos távolságból tömörnek ható egységet képviselnek, a valóságban azonban minden egyes parányi homokszem különállóan létezik, s a homokszemek közt a légtér elemei, tehát energia van. Ekként létezik, ekként áll össze folyamatosnak ható egységgé az Idő is, amely azonban, amiként a sivatag homokja, végtelen sokaságú gondolati energia-elemből áll. Magában a Térben pulzál és repulzál, mert a Tér foglalja magába az Időt, s nem megfordítva. Ebből azt már kikövetkeztethettétek, hogy az Idő, de a Tér is; magasabb szintű értelmezésben energia: az Idő a lefelé haladó Szellemi követ által megfogalmazott gondolat energiáiból áll, amely gondolati elemek az akarati elemben nyilvánulnak meg. Az adott Tér tehát maga az akarati elem, és mindenkor ez, tehát a Kozmikus tér egy bizonyos síkja határozza meg az Idő-elemek egy mikro-kvantumon belüli pulziv-repulziv váltakozását. Az a sík amelybe a Mélység-tartományok legfelső energia-köre felé tartók aláereszkedtek, egy, a tiéteknél lényegesen sűrűbb, tehát zártabb Idő-egység, amelyben e pulziv-repulziv áttűnés, tehát váltakozás lényegesen felgyorsult a ti Tér-Időtök természetéhez viszonyítva. Ha egy magasabb szférikus körből egy alsóbbrendű szférikus körbe léptek át, az a sík, amelybe aláereszkedtek, mindenkor a sűrűbb Idő-egység, amelynek az a pontja, amelyet ti magatok töltötök be egy rövid, átmeneti időre, megváltozik, eltér korábbi természetétől: a testeitekben lévő energia rezgésszintjének megfelelő fokon pulzál, míg a közeg más pontjai megmaradnak a saját, a szintre jellemző rezgésfokon. A mélyebb sík gyorsabban váltakozó, vonzó-taszító energia-áramlatai, tehát egy bizonyos, nem folyamatos, tehát kvantum-mozgásban lévő rezgése lelassul, kitágul, s időlegesen a ti szintetekbe igazodik. S mert ti a magatokétól eltérő rezgéselemekből álló Idő-egységben vagytok, számotokra a pulzív-repulzív energiaáramlás periodikus rendszere jól érzékelhetővé lesz. Majdnem azt mondhatnám, láthatóvá, szinte megfoghatóvá lesz az Idő váltakozó energia-egységei közti különbség. A két „Idő-szemcsét” az Idő elemeket összekötő Tér-energia tölti ki, vagyis az Idő (a Gondolat) magában a Kozmikus Térben (az Akaratban) lüktet, miáltal a két-két pulzív Idő-egység közti repulzív egységet a Kozmikus térben áramló, s mindenkor az adott szférikus és dimenzionális szintnek megfelelő rezgésmagasságú energia tölti be. Ezekre a köztes szakokra közvetíthetitek rá a saját szintetek pulzív Időszemcséjét, miáltal az adott szint két Tér-Idő-Tér egységének Tér-elemébe léptek át. A pulzív - repulzív szakok szellemi, tehát akarati energiáitok révén történő kiegyenlítése révén a repulzív egységből a pulzív egységbe léptek át. A pulzív szakban az Idő-egység vonzó, míg a repulzív periódusban a Tér akarati energia-elemének a saját Tér-energia elemét bevonzó Idő-egységre gyakorolt taszító hatása nyilvánul meg. Ez a hatás - ellenhatás, vonzás-taszítás teszi lehetővé az átlépést, amennyiben az Idő Gondolatenergia-egységére csatlakoztok rá a saját, magasabb szintű gondolati energiátokkal, felül írva, és a saját Gondolatenergiátokkal behelyettesítve az adott Tér-Idő szektor Idő-elemét a saját Tér-Idő szektorotok azon Idő-elemével, amely a saját pillanatnyi energia-pontotoknak felel meg. Vagyis az alsóbbrendű gondolati egységre a magatokról megfogalmazott magasabb szintű gondolati képet vetítitek rá, miáltal a magasabb rezgésszintű gondolati energia-elem elfoglalja az alsóbbrendű Gondolatenergia helyét, s ekként a ti Gondolat-energia képetek 14
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet jelenül meg az adott Tér-idő elemben. A pulzív - repulzív szak Szellemi-gondolati energiával való kiegyenlítése révén bekövetkezik az energia-áttűnés: a magatok gondolati energiáját egy másik Tér-Idő egység gondolati elemébe helyeztétek át, belelényegülve ekként az adott szint TÉR-IDŐ síkjába, amelynek akkortól ama gondolati energia-kép révén időlegesen részévé lesz a saját Tér-Időtök egy pulzív, tehát megjelenő, aktív szakban lévő eleme. Amiként e kis magyarázat elején mondtam, az Idő minden rezgésszinten más és más időmérték szerint pulzál. És ez lényegében az Időben való mozgás alapja is! Ez az elmélet az alapja a bilokációnak, az adott Tér adott Idő-elemében, de a Tér több pontján való megjelenésnek is, amiként a Kozmikus Tér vándorai is ezen elmélet szerint lehetnek képesek az egymástól eltérő rezgésszinten, vagyis a más elhelyezkedő Térben való mozgásra. S itt most nem a fizikai testek egy másik Tér-időre való áthe-lyezésére, s nem azoknak a maguk Tér-Idő rendszeréből való kiemelésére akarok utalni. Az is a Törvény-adta lehetőségek közé tartozik, jobbára azonban csak a veszélyeztetett Lélek-lények, bizonyos, általatok, emberi milyenségtek révén kipusztulásra ítélt fajok meghatározott, mindenkor optimális számú egyedeinek kiemelését teszi lehetővé. Kisebb idő-egységekre ugyan a mélyebb szellemi - ébredtségi szinten, de már magasabb tudományostechnikai fejlettséget magukénak tudható Úton járók is képesek lehetnek akár a ti fizikai testeiteket is kiemelni az adott Tér-időpontról, de mert ez nem a Törvény szerint való, most nem térek ki rá. Amiért szükségesnek éreztem a kérdést kibontani, éppen-hogy a várt - várható Szférikus ugrás egyik velejárója: a Föld-testnek az Orion csillagkép felé megteendő útja. Amiként mondtam, a Kegyelem átemeli a bolygó teljességét az Út egy bizonyos pontján, akkor, amikor az ember már visszalépett egy olyan tudati fejlettségi szintre, amelyen szinte már nem is nevezhetnénk embernek. De csak a Tudat: s nem annak Szellemi Én-része kell visszább lépjen a tudatosodás egy korábbi pontjáig. Amikor ez bekövetkezett, tehát valósággá lett a Föld-test felszíne alatt élőkben, a Kegyelem a mindenkori TÉR-IDŐ sík egy pontján csökkenti, majd teljességgel meg is szünteti azokat a Szellemi gondolati-akarati energiákat, amelyek révén maga a Tér s az Idő, mint gondolati energiából lett fogalmak megszűnnek: vagyis azok a gondolati és akarati energiák íratnak felül a Kegyelem Ereje révén az ÚR által, amelyek a Föld akkori, pillanatnyi pontja, és az Orionban lévő Cél közt rezegnek: s az ekként megszakított energiaszál két pontját illeszti egymás mellé, s olvasztja egymásba az Úr, megszűntetve ekként a két pont közt korábban létezett Teret és Időt. Ekként emeltetik ki a mélységbe süllyedt, s onnan már a Kegyelem erejének kicsiny Szikráját el, és befogadni képes Szellemi Én-rész is. Az általa megfogalmazott, lefelé vezető út általa betöltött, és a mélységbe való aláereszkedés pillanatában ugyanazon Én-rész által betöltött Tér-Idő pont közti úton az Én-rész által kiáramoltatott gondolati-akarati energiát írja felül a Kegyelem, megemelve egy pillanatra az Én-rész által kiáramoltatott gondolati-akarati erőszálat, megszüntetve ekként a két pont közti rezgésszintkülönbséget, de már akként, hogy a kiemeltetett Én-rész mögé áramoltatja vissza az adott, tehát az Énrész által megfogalmazott energiát, amelynek ekként a korábbi pontjára kerül az Én-rész, akként, mintha az nem haladt volna végig a gondolatban megfogalmazott, s a mélység világába vezető Úton. Az Idő-szál tehát egy pillanatra megszakad, mint amikor a lemezen ugrik a tű: s az Én-rész egy korábbi Gondolatába ugrik vissza, amely azonban már akként fogalmazódik meg szellemi Tudatában, mintha a mélység felé megteendő utat álomban már végig járta volna. Minden, a mélység által szellemi Tudatába vésődött, keserves Emlékkép a birtokában marad, s ez megadja számára a lehetőséget, hogy az elébe táruló, s „álmában” már végigjárt és megismert, tehát már tudottan hibás irányba vezető úttól elfordulva, megkezdje Felfelé vezető Útját, annak első lépését. Amiért mindezt elmondtam, az az, hogy ti magatok is segítséget nyújthattok, s kell is, hogy segítséget nyújtsatok ekként a mélységből kiemelkedni szándékozó Testvéreiteknek! Imáitokban kéritek a Kegyelem Istenét: legyen segítségetekre, hogy ti is segítségére lehessetek Testvéreiteknek. Az ima végén igyekeztek teljesen ellazult, azaz relaxált állapotba jutni akként, hogy Tudatotokban megőrzitek a segítő szándék képét, mint gondolati képet. Nem emelkedtek tehát meditációs magasságba, mert kell, hogy teljes Tudatosodottsági szinten maradjatok, s mert a meditáció során a Tudat 15
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet az Én-rész Tudata révén egy bizonyos szintig elfedődik, s mert ti még nem, vagy csak kevesen tudjátok megteremteni az Én-rész, és a Test-tudat közti kapcsolatot, nem tudjátok a tudati szándékot az Én-rész tudati energiáinak használata révén megvalósítási szintre emelni. Ekként tehát csak a relaxáció elérésére kell törekedjetek, de már akként, hogy az utolsóként megfogalmazott tudati képet megőrzitek. Lényegében abba helyezkedtek bele, mintha az ti magatok volnátok. Megélitek a szándékot, mint ideiglenesen magatokra vett akarati testet: majd elindultok arra, amerről a mélységből kiemelkedők hívó energia-hulláma vezet. Testetek teljesen ellazul: csak a tudati elem mozdul, s ti tudatotok másik, testetekhez kötődő részével figyelemmel kíséritek annak útját. Mind mélyebb és sötétebb energiatartományok felé haladtok, de a bennetek lévő Kegyelmi Erő akként világítja meg az utat számotokra, mint valami lámpás. A fizikai szint legalsó rezgéspontja felé haladva mind erősebben fogjátok érzékelni: mely pontról lépett a mélység világába az a Testvéretek, akinek elhívó hangja mozdulásra késztette gondolati-akarati energiából megfogalmazott testeiteket. Akkor azon a ponton megálltok, s az imában kért, s a Kegyelem Istene, tehát Krisztus által közvetítőkön keresztül alááramoltatott, s magatokba zárt Kegyelmi Erő egy részét kiáramoltatva akként oldjátok fel az adott pont, és a mélységből kiáltó Testvér közti TÉR-IDŐ energia-ívét, mintha tűzzel olvasztanátok meg az útra ömlött viaszt, vagy inkább akként, mint amikor egy fonalat a víz alá merítenétek, hogy annak csak két vége maradjon a víz felszíne fölött. Az akként is tűnik el előletek, mintha megolvadva a földbe szivárgott volna, vagy mintha a víz mélyére merült volna alá. Semmivé lesz, eltűnik, mintha nem is létezett volna. Kezeteket kinyújtva megfogjátok az energia-ív hozzátok közel került, másik pontját, mintha ténylegesen is a fonál másik végét fognátok meg, s magatok mellé húzva az ív másik végét ott az lévő Testvérrel, azonnal megfogalmazzátok, tehát ismét a létező tartományba emelitek az imént megolvasztott és/vagy „elsüllyesztett” energia-ívet, de már a kiemelt Testvér mögött, ekként magatok és a Mélység-tartományok legfelső energia-íve közt is megfogalmazva a korábban létezett Tér-Idő egységet, megfogalmazva ismét az adott pont és a mélység közti Időbeni és Térbeni távolságot. Mert a Szeretet szavát követve, s a Kegyelem Erejével hattok, az Erő-szál maga oltalmaz meg benneteket attól, hogy az ellentét ártalmatokra lehessen, ekként nincs mitől tartanotok. Az ekként kiemeltetett Testvér többnyire nincs abban az állapotban, s a számára magas rezgésszintű energia végett nem is lehetne, hogy azonnal képessé válna megérteni a történteket. De mert egy időre lefedett állapotba kell kerüljön, mielőtt saját felsőbbrendű ÉN-je visszaemelhetné, hisz még az ÉN is csak akkor eszmélhet lefedett állapotából, s éppen a Lélek-szálon át feláramló, egy szinttel magasabb energia jelzésének észlelése után, nem is számíthattok rá, hogy az ekként kimenekített Testvérrel szólhatnátok. Így a feladat elvégzését követően rá kell őt bízzátok a Kegyelem Erejére, s magatok vissza kell térjetek a magatok szintjére, a magatok testébe, hogy mint gondolati Energia-kép, ismét beolvadhassatok a magatok tudati Energia-áramába. Ezt követően a Tudat egy időre a relaxált, tehát teljes nyugalmi állapotban lévő test példáját követi: maga is ellazul, s már a történés képét is mélyére áramoltatva megpihen, hogy csak a köszönet és a hála emléke, annak ereje rezegjen benne, amelyet Isten Krisztusa felé áramoltat. S most még arra a kérdésre felelnék, amely bennetek is fel fog tán bukkanni, amiként felbukkant az én örök-kételkedő kis munkatársam elméjében: – Hol vagyok én arra méltó, vagy alkalmas, hogy ekként segítsem Testvéreimet, hisz magam is a mélységben állok! Ki vagyok én, hogy a Kegyelem erejével hatni tudhatnék? Amit néki feleltem, azt felelem néktek is már most, mielőtt még a kérdést feltennétek: – Isten gyermekei vagytok, akik már nemcsak hogy tudhattok, de kell, hogy akarjatok is a nálatok mélyebb mélységbe hullott Testvéreknek a Visszatérés kezdeti lépésében segíteni, s ha a Kegyelem Istene megengedte: már a segítség e formáját is elétek tárnom, hát e módszert is kell, hogy használjátok. S kell annál is inkább, hogy a Felfelé vezető Úton is segítségére legyetek egymásnak, már függetlenül attól: mely Testvéretek milyen szintre merült alá, mert hisz a mélység egyes szintjeire is segítettétek egymást lejutni! Amiként viszont a lefelé vezető Úton, akként a Visszafelé vezető Úton is egymást segítve kell haladnotok, mert míg az utolsó egy is vissza nem tért, a Mélység-történet sem lesz teljességgel befejezetté
16
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet és lezárttá. S amíg egy is távol van a Teremtő Szívétől Testvéreink közül: nevezheti-e magát igazán Boldognak bárki is, látván a mélyben lévők szenvedését, könnyeit, s érezvén Haza-vágyódását? S ha már e kérdést is feltettétek magatoknak, és meg is válaszoltátok akként, hogy Szívetek szavát fogadjátok el válaszul, már kérdés és kételkedés nélkül éltek, vagy igyekeztek élni a Kegyelem által elétek tárt, sokak számára segítségül lehető eszközzel. 2005. febr. 4. Péter, A Névtelen *** E Tanítás egy részét a folyamatban lévő könyvben, s még a Szavak… sorozatban is elétek adom: egy része azonban már kifejezetten néktek, az „én kis Magocskáimnak” szól: „S most lépjünk tovább, az előző kötetben ígért, négy Példázat felé, amelyek közül az első a kérő gyermekekről szóló példázat. Ezt kibontom számotokra az evangélium szavainak megvizsgálásával is, de…” Amiként e kiemelt részhez adott magyarázatom előtt mondtam, bennem magamban is megfogalmazódott valamely kis mondandó, már csak magával a címmel kapcsolatosan: kérő gyermekek… Bizony, gyermekeim: ti magatok kell legyetek e kérő gyermekek, s nem csak Életetek nagyobb feladataiban, de akár a legegyszerűbb, legmindennaposabb cselekedetetekben is. S nem akként, amiként azt teszitek: de bizony akként, hogy teljességgel az Úrra hagyatkoztok, és mindenben akként kéritek az Úr tanácsát, amiként azt a kicsiny gyermekek teszik, amikor számukra megoldhatatlan, még sohasem próbált feladat előtt állnak. Ők is, ha csak egy segélykérő pillantással is, de mindenkor jelzik szülőjük, vagy tanítójuk felé: kicsinyek még, akik segítségre szorulnak. Ekként kell néktek is felvállalnotok a magatok kicsinységét, és ekként kell, már még akár az ismerősnek tűnő kérdéseknél is, ha csak egy pillantással is, de kérjétek az Úr támogatását, oltalmazó - szerető segítségét. A kicsiny gyermek is akkor kér segítséget, ha érzi a felnőtt, tehát a szülő, vagy az oktató jelenlétét, s ha tudja, hogy a szülő mellette, vagy mögötte áll, ez a bizonyosság, a jelenlét-érzés él benne, s ezt akár a szavakban feltett kérés, vagy a pillantások révén, vagy akár csak a tétova mozdulatok által átközvetített kérés formájában szinte ki is mondja: tudom, hogy itt vagy, hát segíts… Ti magatok is kértek olykor segítséget: hol az Úrtól, hol az Áldott Anyától, hogy Atyánktól, hol a Teremtő EGY-ségtől, vagy akár tőlem magamtól is. Ám e kérésekben mintha kevésbé érezhetnénk: tudjátok, azaz nem csak akként hiszitek, de bizonyosak vagytok abban: amiként ti magatok álltok kicsiny gyermekeitek mellé, vagy annak háta mögé, hogy bármely pillanatban a segítségére legyetek, már akár akkor is, ha csak úgy érzitek: elbizonytalanodott a feladat végzése során, akként állunk mi is mindenkor mellettetek, vagy akár a „hátatok mögött”: pedig ekként van! S mert ekként van, kell, hogy ugyan olyan bizalommal hagyatkozzatok reánk, és ugyanolyan biztosak legyetek abban, hogy a szükséges segítséget mindenkor megadjuk néktek, amilyen biztos ebben a feladatát végző gyermek. Ő is tudja: ha elakad, a felnőtt azonnal kész, és képes is segítségére lenni: csak reá kell hagyatkoznia, és figyelnie kell segítő szavaira, s a kapott feladatot biztos, hogy helyesen fogja tudni megoldani. A kisgyermek is, amiként mondtam, egész kis valójával: szavával, pillantásával, mozdulatával, vagy akár gondolataival képes segítséget kérni, mindenkor akként, hogy meg van győződve arról: a véle lévő felnőtt segíteni fog néki, hisz épp azért van mindenkor mellette, mert segíteni akar: ti is hagyatkozzatok reánk bátran, annak biztos tudatában: azért állunk mellétek, mert segíteni szeretnénk. Csak egy szót, egy pillantást, egy erre utaló mozdulatot, vagy akár csak egy felszálló, akárha még meg sem teljességgel fogalmazott gondolatot várunk: amelyek nélkül mi épp úgy nem szólhatunk bele: hogyan, s miképpen igyekeztek megoldani a néktek adott feladatot, amiként ti sem szóltok, míg a gyermek felől ennek szükségességére utaló jelzést nem kaptok. Ahhoz azonban, hogy ti is kicsiny gyermekekként tudjatok segítséget kérni életetek 17
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet mindahány feladványának megoldásához, kell, hogy tudomásul vegyétek, hogy elfogadjátok azt a nagyon is egyszerű tényt: mindenkor véletek vagyunk, mert mellétek állni rendel bennünket a Szeretet, amely Szeretet, úgy is mondhatnám: kötelez bennünket arra, hogy segítsük előre, és felfelé vezető lépteiteket. Ti magatok is fájdalmasan élnétek meg, ha gyermekeitek azért nem volnának képesek megoldani a reájuk bízott feladatot, mert ti magatok nem akartatok segíteni nékik: s ha ti ekként élnétek meg a magatok mulasztásának érezve a gyermek kudarcát: hogy ne élnénk meg mi magunk is akként, ha nem állnánk mindenkor mellettetek, hogy a legelső szóra, a legkisebb jelzésre segítségetekre lehessünk! Ahhoz viszont, hogy a segítségetekre lehessünk, s hogy már igazán kérni, és fogadni is tudjátok a segítséget, tudomásul kell vennetek azt a nagyon is egyszerű tényt: tényleg mindenkor mellettetek állunk. S mi nem csak akkor vagyunk a közeletekben, hogy segítsünk, ha valamely ismeretlen feladattal kell megbirkóz-zatok: mondhatom akként is, hogy állapotszerűen kell megélnetek a Jelenlétünket, tudva, hogy ott vagyunk, hallunk, és látunk és érzünk benneteket: ekként a legkisebb jelre válaszolunk. S épp ez utóbbi az, ami mintha kevésbé épült volna be elméitekbe. Az, hogy a mi Jelenlétünket állapotszerű tényként kell elfogadjátok. Holott ha csak abból indultok ki, hogy minden és mindenki a Végtelen Mindenségben: tehát ISTENBEN van, már azzal is tisztában kell lennetek: ti magatok is e MINDENSÉGBEN vagytok, ekként EGY-ségben vagyunk, s ez még akkor is igaz, ha a ti szempontotok szerint, s a ti számotokra mi magunk hermetikusan elzárva létezünk, a ti „világaitoktól” elkülönítve. De csak a ti számotokra létezik ez az elkülönítettség: a MI számunkra nem létezik, nem is létezhetne. Amiként mondtam, MI lefelé is épp oly tisztán látunk, mint felfelé: ti vagytok csak azok, akik elzártátok magatok elől – magatokban a Végtelen Tér más pontjait, s mert ez ekként van, a Végtelen Tér csak abban a mértékben tárulhat ki előttetek, amilyen mértékben azt ti magatok hagyjátok, hogy az kitáguljon számotokra! Ha végre képessé váltok tudomásul venni, hogy ti magatok vagytok azok, akik elzárjátok magatok elől a Mindenséget, és képesek vagytok (nem elhinni!): elfogadni, hogy a Végtelen Mindenséget ti magatok lehettek is képesek ismét megnyitni magatoknak, és magatok előtt, e képesség és hajlandóság mértékében lehettek képesek látni és érezni és tudni: ha százannyira magasabb szinten állunk is, mégis mellettetek is állunk, mert az EGY-ségben: ISTENBEN vagyunk: ti magatok is, és MI is! S ha valaki mellettetek áll: vajon lehet-e, hogy ne kérjétek a számotokra szükséges segítséget? S ha tudatában vagytok annak is: kicsinyek vagytok, akik mindenkor valamely Feladatok megoldását kell valóság szintre emeljétek, kicsinyek, akik mellett ott vannak a „Felnőttek”: lehet-e oly mértékű bennetek a félelem, avagy a magabízás, hogy nem kéritek, mert nem meritek, vagy nem akarjátok kérni azon „Felnőttek” segítségét, akik pedig éppenhogy értetek álltak mellétek, s már nem most, de akkor, amikor épp csak a lefelé vezető útra tettétek a ti lábaitokat, hogy minden erejükkel azon igyekezzenek, hogy mielőbb Visszatérni segítsenek benneteket: mindannyiótokat, álljatok bármely szinten, vagy járjátok bármely bolygón Útjaitokat…? Legyetek tehát mindenkor bizalommal kérő gyermekek, hogy állni, és lépni, és haladni tudjatok, már a Felnőttek: Krisztus, Szentlélek Mária, Atyánk, vagy akár az én kezemet, s mindahány Segítő Testvéretek kezét fogva, azzal a gyermeki bizalommal és reáhagyatkozással, amely a kisgyermekekben él: legyen bármi is a feladat, legyen az könnyebb, vagy nehezebb, MI mindenkor véletek vagyunk, amiként véletek is voltunk, és leszünk, hogy Szeretettel segítsünk mind-annyiótoknak az Út minden egyes lépését megtehetni. Ezen felül, és ezen túl, drága gyermekeim, hozzátok külön is intéznék néhány szót e kérdéssel kapcsolatosan. Éspedig a gyógyítás témakörénél maradva. Többen panaszoljátok: még nem tudjátok akként levonni, s tovább áramoltatni a gyógyító - megerősítő energiát, amiként azt szeretnétek: s erre bizony azt kell feleljem, ezt a kicsinyhitűség mondatja bennetek s véletek! No, nem az Istenbe vetett hit kicsiny, vagy gyenge volta: de az önmagatokba vetett hit! Kicsiny, és kevés az önbizalmatok, s csak azért, mert ti magatok nem lehettek képesek látni: miként áramlik bárha a legegyszerűbb, de a ténylegesen is Tiszta Szeretet mondatta imátok energiája! Mert az bizony áramlik, és célhoz is ér, és nagy mértékben megtámogatja azokat, akiért azt küldtétek, még akkor is, ha ennek 18
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet nyomát nem kifejezetten a fizikai jelenségekben kell keressétek és várjátok! Ezen felül és ezen túl minden egyes, a gyógyítás végzésével megbízott testvér által lekért energia megtámogatásáért küldött Imátok hatalmas segítség nem csak abban, hogy a gyógyításhoz szükséges energia, bármely szintű Energiáról legyen is szó: teljes és tökéletes biztonsággal érjen el a gyógyítóhoz, valamint a gyógyítótól a gyógyított Testvérig, de magát a leközvetített energiát is megtámogatjátok, így az még hatékonyabbá lesz, mert a ti Szeretet-energiátok is beleolvad, s miként mondtam, a legtökéletesebb, sőt: az Egyedül való gyógyító Erő mindenkor a Szeretet. Ezen imák révén a Föld Szellemét is megtámogatjátok, s Ő, tehát Föld-Anya mindenkor jelzi is, ha tőletek érkezett Erőket fogad magába. Ha azonban az Erőt akként igyekeztek kérni, hogy nem hisztek abban: ténylegesen is meghallgatásra talál kérésetek, vagy akként igyekeztek azt valamely Testvéretek felé, s hogy még pontosabbá tegyem: Testvéreitek Őrszelleme, vagy a gyógyítással foglalkozó Testvér felé átközvetíteni, bizonytalankodástok, tehát hitetek gyengesége lesz az, amely ténylegesen is megnehezíti dolgotokat, s vagy nem lesztek képesek fogadni a kért energiát, vagy nem lesztek képesek azt a szükséges helyre átközvetíteni: ekként viszont Mi már el sem küldhetjük azt, hisz ha ti magatok nem vonzzátok magatokhoz gondolati-akarati energiátok révén, meg van a veszélye annak, hogy az energiát más fogja magához vonzani, hogy a maga nem éppen Szeretet-teli céljaira használja fel azt. Hogy is mondta az Úr, amikor Hozzá fordultak gyógyulást remélve: „Legyen néked a te hited szerint…”. A Kapernaumi százados szolgája (Mt. 8,13), a vérfolyásban szenvedő asszony (Mt. 9,20) avagy a vakok (Mt, 9,29) s a kananeusok földjéről az Úr után szaladó asszony leánya (Mt. 15,18): vajon meggyógyultak volna, ha az ÚR gyógyító EREJE a hitetlenség kőfalába ütközik elméikben? „Legyen néktek a te hitetek szerint!” – üzeni, és tanítja most néktek is az ÚR. Amilyen a te hitetek abban, hogy az ÚR ténylegesen is rendelkezéstekre bocsájtja a gyógyító, vagy a megerősítő energiákat, olyan mértékben lesztek képesek azt levonzani és használni is. Amikor tehát azt mondom: ki-ki a maga tényleges mértékében élhet és hathat a Tiszta Krisztusi Erővel, azt is mondom: Szellemi Erői mértékében, s azt is: tudati erői, azaz önnön hite mértékében. Ha magasabb rendű Szellemi erőkkel bír is valaki teközületek, ám nem képes elhinni: az Úrtól, az Áldott Anyától, vagy a Mennyei szintekről kért energia révén ténylegesen is gyógyulást adhat Testvéreinek, nem is adhat gyógyulást a maga hitének gyenge volta végett: ahogy a vérfolyásban szenvedő asszony sem gyógyulhatott volna meg, ha nem hiszi tökéletes hittel: elég, ha csak az ÚR ruhájának szegélyét érinti, s már az gyógyulást ad néki. Legyetek hát a kérő gyermekek: de higyjétek is el, hogy ami Gyógyító Erőt kértek, ha az Igaz Szeretet, s a segítő szándék szerint kéritek, mindenkor meg is kapjátok, ha nem is közvetve, tehát nem akként, hogy ti magatok veszitek, s közvetítitek tovább testtől - testig. Erre egy komoly, tehát egy rákos megbetegedés esetén éppenhogy a szükséges energia nagysága, rezgésszintjének magas volta végett nem, vagy nem mindenkor, és nem mindegyikőtök esetében van mód, mert fizikai testetek nem viselné el a kért energiát, ha az közvetlenül érne el hozzátok. De akként biztosan célba ér a kért Energia, (s ez tán a legegyszerűbb módja az Energia-átközvetítésnek), hogy az Energiát Őrszellemetekhez kéritek alááramoltatni, akit szintén imában kértek: áramoltassa azt át a gyógyulást váró Testvér, vagy a gyógyítást végző testvér Őrszelleme felé, s ha a Föld-test, vagy a Föld Szellemi gömbje számára, vagy a tőletek távolabb élő Lélek-lények felé kívántok megerősítő energiát átközvetíteni, azok felé közvetítse át az általatok lekért energiát. De ha Őrszellemetek segítségetekre lehet, és lesz is mindenkor az Erő ekként való átáramoltatásában, néktek magatoknak kell azt kérnetek mindenkor, éspedig abbéli teljes Hitel és bizonyossággal, hogy a kért erőt az adott célra mindenkor meg is kapjátok. Ha az nem ellenkezik semminő karmikus elemmel, a gyógyítandó Testvér állapotának javulása is bizonyítani fogja ezt, s ha a betegség karmikus eredetű, vagy valamely céllal, az Én-rész által tett Vállalás, akkor is csökkenhetnek a beteg Testvér panaszai, mert annak Szellemi Én-része lesz erősebbé, s ekként az közvetíthet át többletenergiát a Tudat és a test felé is, amely ezáltal könnyebben viselheti a számára szükséges fizikai fájdalmakat.
19
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet E kérdésről itt és most azt hiszem, elégséges, ha ennyit mondok, figyelmetek felkeltésére. De még lesz hozzátok szóm, mert kell, hogy egynémely Tanítást kezetekbe adjak, így, tehát külön is, úgy e kérdéssel, mint más kérdésekkel kapcsolatban. Most viszont elköszönök tőletek, az ÚR Kegyelmét és Áldását, Szeretetét és szeretetemet küldve felétek: Péter, A Névtelen Szellem (2005 márc. 3)
Drága kis Magocskáim! Kedves gondolat, hogy mind külön - külön imát mondtok egy-egy összejövetelen, de… – de fölöttébb szükségesnek és üdvösnek tartom, hogy minden összejövetelt egyazon imával kezdjetek meg, mert kell, hogy minden alkalommal azonos rezgés erejével emelkedhessetek fel hozzám, s aztán már Vélem és általam az Áldott Úrhoz. Ha egyénileg is imát mondtok, tegyétek azt az összejövetel végén, ám ha kiben nincs meg az ehhez való bátorság, sem kell, hogy kisebbnek, vagy kevesebbnek érezze magát, mert egyként Testvérek vagytok, ha a szólás mersze megadatott, s akkor is, ha nem. Egyébiránt akként kell legyen ez gondolataitokban, amiként azt az Úr tanította: imáitok a te belső szobátokban mondjátok el, csak mint kik szerelmes titkot súgnak a Legszentebbnek: ne hallja azt más, csak AZ, Akinek az mondva vagyon. A kis csoport vezetésével, vagy inkább a „tanórák” megszervezésével általam megbízott Testvér imája magában foglalja az összejövetel célját és lényegét, amiként a záró imát is megfelelőnek tartom. A fennmaradó időt inkább már a Tanítások mind alaposabb megismerésére kell, hogy fordítsátok, annál is inkább, mert amiként azt oly gyakran mondtam, az idő már túlontúl kevés. S még csak nem is az egyénileg rendelkezéstekre álló időt, de a Föld teljessége számára még rendelkezésre álló Időt értvén ez alatt. Mindaz, amit ma Én-részetek tudattárába tudtok fogadni s zárni, már a Holnapok során lesz számotokra Igaz Kinccsé: s kell, hogy mind több Kincs birtokosaivá legyetek, mert amilyen kevés az Idő, olyannyira nagy a tét, s ismét csak nem a Jelen, de bizony, már a Holnapok tétje, s nem csak a te számotokra, de már mindenek számára. Ennek ismeretében kell tehát, már csak a kijelölt, éspedig az ÚR által kijelölt Cél felé haladnotok. Nem szeles gyermekek módján, kik még mindahány színes pillangót elérni, s elfogni vágyják, és nem akként, hogy minden színes kis kavicsot és üveggyöngyöt a magatokénak akartok tudni és vallani, de már az érett felnőttek Tudatával és bölcsességével, akik meg tudják különböztetni s fel tudják mérni az Egyetlen Kincs értékét a számtalan, bárha a nap fényében ígéretesen szikrázó homokszem értéktelenségével szemben. Magam is ehhez kívánok segítséget adni: fogadjátok hát felétek nyújtott segítő jobbomat akként, amiként azt én nyújtom felétek és elétek, hogy segítselek, és emeljelek mindőtöket, hogy magatok is segíthessetek és emelhessetek aztán sokakat. 2005. márc. 17. Az ÚR nevében Vezetőtök: Péter, A Névtelen Szellem.
*** Ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim
20
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Négy, nagyon is fontos kérdést szeretnék néktek külön is, egymás után kibontani. Most legalábbis csak négyet, mert sok lesz még ezen túl is, amit kezetekbe kell, hogy adjak. E kérdések némelyikével a következő munkánkban is fogtok találkozhatni, de teljességgel más megközelítésben, mint amiként itt és most kibontom azokat számotokra. Ezért is, hogy azt sem íratom ide: hol találtok azokra utalást az öt Evangéliumban. Mert bár részint abból erednek a címek, a tartalom már magasabb szintű ismeretet igényel: az első „a szellemek megkülönböztetése”. Arra kívánok feleletet adni: lehet-e, és kell-e egyáltalán a Szellemeket megkülönböztetnetek néktek, akik ma a Föld színén éltek? S most ne akként gondoljátok, hogy a Mélység-béli, a ti magasabb szférikus szintjeiteken, vagy a Fent Világában maradt Szellemek közt: de a Föld színén élők közti, az ott testekbe öltözötten Úton járók közti különbségre gondolok. Annál is inkább, mert mára szinte megszokássá lett megállapítani, vagy legalábbis megkísérelni: ki honnan, mely szintről érkezett. A Fent Világaiból, vagy a magatok hét szintjének felsőbb szférikus köreiből nem testben, de valósággal is mint Szellemi Erő, azaz Fény-lény; közétek ereszkedő Testvérek, és a mélység küldöttei közt nem nehéz különbséget tennetek, bárha aki azt mondja: ő a Legmagasabb Szférikus körben élőkkel kommunikál, nem egészen állít valót, amiként az sem, aki a mélység fejedelmével való kontaktussal rémítgeti hiszékeny embertársait. Ugyanis sem a nagy magasságból érkezetteket, sem a mélységbélieket nem láthatnátok: fizikai látással legalábbis nem, előbbit a Fény, a Szellemi Energia túlontúl magas, míg az utóbbit annak képzelhetetlenül alacsony rezgésfoka végett. Ha ki a Fent világával kell felvegye a kapcsolatot, vagy kit a mélység küldötte támad, mint kísértő és ártó szellem, mindenkor csak az azok önmagukról megfogalmazott energia-képét, tehát hologramját fogja láthatni: nem a Küldöttet vagy a másik esetben a kísértőt, mert előbbit még ti nem tudnátok érzékelni, utóbbi viszont maga nem tud valós alakjában, de fizikai formában sem manifesztálódni a ti szintetek számára végtelen magas volta végett. De mint mondtam, nem is erre akarok kitérni, hanem a magatok „szellemvilágbéli hovatartozására”. Amiként mondtam, s már nem is egy ízben, azt, hogy ki, mely szintről ereszkedett alá, mely asztrális Világképből indult Útra, nemcsak hogy nem lehettek képesek megállapítani, de fölösleges is volna azt kutatnotok, és tudnotok is: mert nem mindenki azon a Szellemi magasságon áll a Valóság értelmében, mint amely szint asztrális kivetüléséről indult! Aki külön, s esetleg magasabb szintű Vállalással kezdi meg Útját, természetes, hogy nem a maga szférikus energia-köréből fog aláereszkedni, hanem egy köztes állomást kell beiktasson számára a Kegyelem: ártására ne legyen a hirtelen energiaszint különbség. A ti korotokban ez még inkább ekként kellett, és kell is, hogy legyen, s mégcsak nem is a bolygó, s nem a Föld Szellemi gömbje, de épphogy a bolygón most, az utolsó időkben testekbe öltözöttek s még eztán testekbe öltözők Szellemvilágbéli hovatartozása végett, mert amiként ezt is mondtam már, sok van, aki ez Út során emelkedhet ki a második szférából, hogy már a harmadikban folytathassa megkezdett Út-sorozatát. Amiként már azt is mondtam, akik ténylegesen is Felfelé tudnak lépni, nem a Föld színén, de egy-egy ahhoz hasonló szférikus és dimenzionális körben, más és más bolygókon folytathatják Útjaikat, míg a Harmadik emberiség is el nem éri azt a tudati - lelki-szellemi fokozatot, amikor is a más - más bolygókon Útrakeltek ismételten a Föld színén vállalhatnak Utat, hogy vizsgát tegyenek mindabból, amit addig, tehát a két idő-egység: a dimenzionális és szférikus Ugrás, s az új emberiség ismételt felfejlődése közt a számotokra (ma legalább is) idegennek számító Mindenség-elemek valamely Naprendszerének egy-egy bolygóján megtanultak. Aki tehát ma a negyedik szférából, vagy akár annál is magasabb szintről vállalhat Utat, először az Asztrális Világokban kell a magatok szférikus és dimenzionális szintjéhez tartozó Asztrális Világ-képben elhelyezést nyerjen. Ez esetben azonban nem az ÉN: csak annak Én-része lesz az, amely az alsóbbrendű asztrális szintre ereszkedik, hogy mielőtt az ÚT megkezdését, sőt: mielőtt annak az asztrális szinten való „főpróbáját” megkezdhetné, mint Szellemi Erő: merüljön alá kevésnyi időre abba az energia-körbe, s annak a bolygónak légterébe, amelyen majd Útját végig kell járnia. Az ÚT, mint vállalás már az övé, s ez még akkor is így van, ha az alant látott, tehát a fizikai világ nem fizikai elemei közé ereszkedve, a már testekben élők Útjában látott kép rémítően hatna a Megfigyelő szerepében jelenlévő Én-részre. Annak, hogy az Én-rész egy bizonyos időt az adott szinten tölt el, az a szerepe, hogy a későbbiek során 21
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet könnyebben fogja tudni a megfelelő Kozmikus energiákat magához vonzani, s ekként a testbe öltözés is könnyebbé lesz számára, hisz az Út értelmében egy, a megszokottnál, tehát a korábbi Utakon viselt testnél lényegesen sűrűbb elemekből álló testet kell viselnie, nem egyszer akként, hogy mégcsak nem is a test teljességét: csupán a testet irányító Agy egy kicsiny részét töltheti be önmagával, amiként ez a ti szinteteken is van. Ha a hatodik szférikus energia-körből az ötödik szféra magasabb szintjére érkezik Missziós, vagy Oktató Testvér, az nem ritkán még csak nem is ölt teljességgel hasonló testet, mint azok, akik közé érkezik, amiként az sem ritka, hogy csak a Tanítás átadásának időszakában tartózkodik a reá bízottak közt, aztán visszatér a maga szintjére, s a maga Feladatához. Ez természetesen a ti szinteteken nem megoldható, még Shambhallában sem, mert bár az a magasabb Szellemi energia-gyűrűbe, egy magasabb rendű Tér-Idő körbe tartozik; meglehetősen közel van a Földtest általatok ismert - lakott tartományához, s mind gyakrabban, és mind erősebben kapcsolódik is azzal, már készülve a Holnapok értelmében vállalt Feladatra. Aki tehát a magasabb szintekről vállalhat Utat, elsőként az adott szint asztrális Világképében tartózkodik, majd mint Szellemi Energia: jelenik meg a fizikai világban, hogy megismerje, s egy bizonyos értelemben hogy „szokja” az ember-létet. Aztán visszatér az asztrális Világba, s az Életfilm által rendelt Út főbb állomásaival ismerkedik, hogy meggyőződjék arról: az ÉN-től átközvetített Erő elégséges lesz-e számára az ÚT tényleges végigjárására, s az Életfeladatok elvégzésére. Többnyire akként szokta megítélni az Én-rész, hogy elégséges Erővel rendelkezik, s ha ez ekként van, már csak a Testet öltésre megjelölt időt kell megvárnia: de már azt is az adott Célállomásnak megfelelő Asztrális szint Indulási oldalán. Nem a maga tényleges energia-körében, ahol felsőbbrendű ÉN-je maradt, hanem abban, amelynek fizikai megfelelőjére indulnia kell. Az ÉN, s ez is természetes, már akkor le kell fedődjék, amikor az Én-rész az alsóbbrendű asztrális Szintre indul, tehát az ÉN, és az Én-rész számára maga a Feladat már akkor kezdetét veszi, lényegesen korábban, mint ahogy az Én-rész a fizikai szinten már mint Útját kezdő, ténylegesen is megjelenne, hogy a szülő-pár egy-egy sejtjét egymáshoz vonzva, betöltse azt önmagával: vagyis megvalósítsa a Testet öltést. Ez a Szellemenergetikai „manőver” természetesen a második szférából Utat kapott ÉN esetében is ekként van, de míg az előbbi a mélységhez kell egy bizonyos mértékig hozzáedződjék, az utóbbi a számára szokatlan magassághoz kell hozzászokjék: s ez is, és az is nehéz feladat. Viszont aki a ti szinteteken, s a ti korotokban indul Útra, kivétel nélkül egy Asztrális Világképből kell, hogy induljon, így ténylegesen is nem tudhatjátok: ki mely szintről indult valójában, hisz mint mondtam, a Cél érdekében ennek is, és annak is bele kell illeszkednie egy bizonyos mértékig a ti szintetek energia-körébe. Enélkül a magasabb szintről érkező nem volna képes magához vonzani a saját Szellemi energiájánál lényegesen sűrűbb Kozmikus Energiákat, viszont a mélyebb szinthez tartozó is csak a saját szintjének megfelelő, sűrű energiák bevonzására volna képes és alkalmas, vagyis ő már a maga szintjénél lényegesen tisztább Kozmikus Erők bevonzására volna képtelen, amelyek nélkül viszont az ember-léttel járó, legelemibb Törvényeket sem tudná betölteni, mert a maga szintjének megfelelő energia csak a maga szintjének megfelelő viselkedési forma elsajátítására ad számára lehetőséget. Az természetes, hogy amely esetben az Én-rész saját természete nyilvánul meg, mint a Tudatot irányító, elsődleges Energia, olykor felismerhető a mélyebb, vagy a magasabb szint számtalan jegye: ez azonban igen ritka. Hitler, vagy Mussolini esetében tudható volt, hogy a mélyebb szintekről érkeztek, míg Pió testvérünknél, vagy Teréz anyánál, hogy a Föld szintjénél magasabb szintről ereszkedtek alá. S nem véletlen, hogy ismét, mint már annyiszor, őket említem fel példaképpen, de a Föld közelebbi Múltjának és Jelenének ők voltak tán a legismertebb meghatározó személyei. Említhettem volna még sokakat, ám nem teszem, mert azokat az ifjabb korosztály már nem, vagy kevésbé ismeri. Nos, ezért is szükségtelen azt vizsgálgatni: ki honnan, mely szintről jött, s azért még, mert aki a magasabb szintről jött, s akként bukja el a maga vállalását, épp olyan hatalmasat zuhan lefelé, mint amilyen nagyot léphet felfelé az, aki a mélyebb szintről kapott lehetőséget ugyanarra a Kegyelem Krisztusától. Tudom, hogy mindezt szinte szükségtelen ekként, tehát külön elmondanom néktek: de mert tényleg csak „szinte”, kell mégis, hogy ekként tegyek. Túlontúl sok az, aki már így is valami hatalmas szerepet 22
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet tulajdonít magának, s mégtöbb, aki valamely igen magas szintről érkezettnek véli magát tudni. Holott elmondtam: ma, s már ez után, s egészen a dimenzióváltás pillanatáig csak kevesek azok, akik a magasabb szintekről érkezhetnek. Azt viszont nem mondtam el, legalábbis ekként, mert még nem volt érett rá a Pillanat, ha élő szóban már igyekeztem is érinteni a kérdést: akkor is, amiként már ma is vannak, s még lesznek is, akik akár a legmagasabb szintek valamelyikéről érkezhetnek: ma még testben is, később már csak mint Szellemi Erő, tehát nem mint fizikai lények. Hogy ma, és a legközelebbi Holnapok során miért van erre szükség, néktek nem kell, hogy magyarázzam. S ez az, aminek közreadása semmiképp sem volt, és nem is szükséges, hisz akkor azok, akik eddig magas polcra emelték magukat, a közlés vételét követően még magasabb szintet neveznének meg, amelyről Útjukat kezdték, bár mindenkor akként, hogy az számukra csak előnnyel: de semmiképp se kötelességgel járjon, amiként az a Valóság értelmében van. Amiként korábban mondottam, akként van, s a magasabb szintekről csak kevesen érkeznek, a Mennyei szintekről pedig még kevesebben: de mert a várható történés már nem is csak Kozmikus méretű lesz, a Mennyei szintekről is Útra indulhatnak Testvéreink (ha nem is egészen akként, amiként kétezer évvel korábban az Anna és Joachim szerepét felvállalt Szellemi Személy, Aki nemcsak hogy aláereszkedhetett a ti Világaitokba, de Duális EGY-ségét is megbontotta, hogy ÉN-jének mindkét eleme, tehát a Dualitását e céllal megbontott két ÉN-fél egy-egy Én-részt küldött Útra, nagyjából egyazon időben, hogy mint házastársak, a Föld színén is együtt maradva az Áldott Anya testi szülőinek szerepét felvállalhassák. Ők azt követően többször nem indultak el a Föld-testre, de két újabb, és szintén együtt végigjárt Út során tisztították ki magukból azon egyetlen testi kapcsolódás energiáját, mielőtt ismét visszaállíthatták volna Duális EGY-ségüket, s visszaemelkedtek volna a Mennyei Szintekre, még magasabb szintre érve, mint amelyről e hatalmas Feladatra elindulhattak). Aki a dimenzióváltás történése végett, annak előkészítése, vagy már majd a történés során vállalhat Utat a Mennyei szintekről, nem, vagy nem mindenkor ölt testet. Ha a feladat akként kívánja meg, hogy az Útra küldött, vagy inkább a Kegyelem Krisztusa által Útra engedett Szellemlény, vagy Szellemi Személy mint fizikai létező is szerepet kell játsszon a történésben, az EGY-séget szintén meg kell bontsa a ti hetedik szférátokra aláküldve önnön ÉN-képét az illető Testvér, s egyikük a fizikai feladatot végzi, míg másikuk, ha nincs közvetlen szerepe Duális társának Feladatában, mint Szellemi Segítő, a hetedik szinten maradva, mint Oktató, vagy Gyógyító Szellem működik, ÉN-fele Visszatértéig. A fizikai síkra tért ÉN-fél is csak három, egymást követő Utat jár végig, s azt is csak abban az esetben, ha a fizikai síkok alsóbbrendű energiáit is magába kellett zárja Útra indított Én-része révén. Az Úton lévő ÉN-fél, és Duális társa azonban, s éppen mert már az EGY-ség megbontása, sőt: már a ti szintjeitekre való aláereszkedés is nem mindennapi megterhelést ad az EGYség-állapotból kilépő ÉN-nek, többnyire egymás közelében marad, egyikük a fizikai síkon, míg másikuk mint annak nem fizikai, azaz Szellemi segítője. Ez többnyire azért is engedélyezett, mert ekként a fizikai síkra induló Én-része lényegesen nagyobb feladat betöltésére vállalkozhat, mert az az Erő, amelyet az ÚT során magához kell vonzzon, lényegében nem idegen számára: Én-részével legalábbis harmonizál, ha a Tudat, s a test messze távol kerül is annak rezgésmagasságától, hisz épp oly fizikai, vagy (magasabb szinten vállalt Út esetén) fél-fizikai elemekből kell álljon a test, mint bármely Úton járóé, s a Tudat is az adott közegben fog kifejlődni, tehát az adott közeg ismeret-energiáival telítődik. Minthogy ezek száma mint mondtam, szinte elenyésző, s nem is mindannyian a Föld, de a ti Kozmikus Teretek szinte mindahány, a tiétekhez közel eső szférikus körben tartózkodnak, s a későbbiekben, tehát a Nagy Ugrás során már csak mint Szellemi Erő: lehetnek jelen, többet nem is kell, hogy tudjatok e kérdésről. Legalábbis most még nem. De a későbbiekben még arra is kitérek, s magyarázatot adok: miért mondtam, hogy a Nagy Ugrás során, a Mária Rózsája mellett fizikai testekben vállalnak szerepet azok, akik az Energia-kaput meg kell nyissák, s az Istenanyai ERŐT fel kell emeljék, s az Orionból aláereszkedő Erőszálhoz kell kapcsolják, mert ezt sem értitek még egészen. Aki tehát ekként, az ÚR végtelen Kegyelméből és Szeretetének Bizonyítékaként most, az utolsó Idők során, s a Nagy Ugrás éveiben a magas, s már az igazán magas szintekről érkezhet, hogy mint fizikai lény vállaljon Feladatot, mindenkinél nagyobb és kötelezőbb érvényű felelősséget (és kötelezettséget) vesz 23
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet magára, mindenkor akként, hogy a legkisebbek közt is a legkisebb kell tudjon lenni, és maradni is, mert ez a Törvény, amelyet épp néki nincs sem oka sem pedig joga nem betartani. Ekként viszont még e testvérek sem fogják tudni: honnan, mely szintről indultak, hisz amiként mondtam, ők is fokozatosan kell aláereszkedjenek, s már amiként bárki más, a Cél-állomásként megjelölt bolygó szférikus energia-körének megfelelő Asztrális Világképből kezdik meg tényleges fizikai Útjukat. Amiként fentebb mondtam, néhány szóban arra is kitérek, s magyarázatot adok: miért mondtam, hogy a Nagy Ugrás során, a Mária Rózsája mellett fizikai testekben vállalnak szerepet azok, akik az Energiakaput meg kell nyissák, s az Istenanyai ERŐT fel kell emeljék, s az Orionból aláereszkedő Erő-szálhoz kell kapcsolják, mert ezt sem értitek még. Az adott Pillanatban, amikor is tehát a Mária Rózsája néven ismert Követ a Kiválasztottak felemelik, a Kő, mint fizikai elem megszűnik létezni. Elemeire bomlik, hogy felszabadítsa a belé áramoltatott, s a Föld Szívéig hatoló Szentlélek Energiát: s akkor azok, akik a Belső Kör tagjai, maguk is fel kell, hogy bontsák önnön fizikai testeiket, hisz enélkül az ERŐ maga bontaná fel azokat. Ezen Testvérek mellett és fölött már mindenképp jelen kell legyen az Ősi EGY-ség Duális Energiája, vagyis Duális Társuk lesz segítségükre, akivel a Manővert követően, s éppen az Istenanyai ERŐ hatalmas volta végett visszaállítódik azok Duális EGY-sége, hisz a fizikai síkon lévő Én-része, annak felsőbbrendű ÉN-je, s a Duális társ egyként emelkedik olyan magas rezgésenergia-körbe, amelyen ez nem is volna lehetséges másként. Ezen felül és ezen túl még többek lesznek akkor a Föld Szellemi Gömbje, azaz a Föld Szelleme mellett, hogy segítsék, és oltalmazzák Őt, s mindazokat, akik a Föld Szellemével együtt kell a magasabb Szférikus TÉR-IDŐ gyűrűbe emeltessenek. Azt talán mondanom sem kell, hogy nékem magamnak is, akire az ÚR az Ő Bárányait és Juhait bízta, mindenképp szükségeltetik jelen lennem, hogy oltalmazzam azokat a farkasok hordáitól, akiket az Áldott ÚR reám bízott: egyet is el ne ragadjon közülük az, aki akkor még inkább ellenükre tör majd. Hogy hogyan, miként, s főként, hogy mikor kell mindezeknek bekövetkezniük: amennyit már tudhattok arról, elmondottam. A magam feladatáról pedig e kérdésben nem szükségeltetik egyebet elmondanom: akkor és ott, s a későbbiekben, akinek az akként adatik, rendjén és idején fog megtudhatni mindent, ami igazán szükséges és fontos számára, s Itt, Fenn már amiután Visszatértetek, mind látni fogtok, már színről színre mindent, ami volt, ami van, s ami majd leend… A Nagy Ugrást követően a magasabb szintek Küldöttei már csak mint Szellemi Erő: érkezhetnek a Földtestre, s a Túlélők csoportja hosszú időn át akként érzi majd: magára - sorsára hagyta a Kegyelem Istene, hogy az ÚR elfordult tőle, holott ez nem így lesz, s nem is lehetne, hisz akkor egy nem volna, akinek esélye lehetne ténylegesen is elérni az Orion csillagképbe. Az Út során, már a legelső időket követően, amikor is a legelső történés-sorozatot önnön mértéke szerint, s a maga tényleges milyensége szerint bevégezte az ember, hogy az utolsó utáni Kiválasztódás is Valósággá lehessen (amelynek során még mindig lesz, vagy lehet olyan Testvér, akiket kiemel a Kegyelem Krisztusa) többször is küld az ÚR olyan Missziós feladatot ellátó Testvéreket, akik a túl, és továbbélés esélyeit adják az ember nevű lény kezébe: de ők nem fogják látni e Küldötteket, hisz azok nem testben lépnek közéjük! Érezni fogják ugyan Jelenlétüket, amiként a Mózesnek népe érezte Istennek Kegyelmét, amikor a manna-eső hullott számukra eledelül. Hasonló történések lesznek, amikor az utolsó, s egyetlen tudati kép kell, hogy minél mélyebben beíródjék az emberinek már alig is nevezhető elmébe: az Élet feltétel nélküli, s mindenek felett való tisztelete, amely az emberi mivoltából teljességgel kivetkőzött lényt továbbra is megkülönbözteti az addigra már kipusztult, vagy hozzá hasonlatosan megváltozott ragadózóktól, de már akkor nem fogják érteni magát a történést, csak a Tudatban maradt Parancsot, amelyet épp a csodás történésnek köszönhetően fognak megőrizhetni elméikben, már nem mint tudati, de mint ösztöni késztetést. A fajtársak, vagy más, bárha csak véletlen eléjük kerülő élőlények felfalásának, s a maguk létének ekként való biztosításának korszaka zárul ezzel. Sokan hitetlenkedve csóválják fejüket, amikor azt hallják: a túlélők bizony, még erre a rég elhagyott szintre is vissza kell lépjenek egy kicsiny időre: pedig ekként van, s nem is lehetne másként, hisz még ma is létező jelenség a kannibalizmus a Föld színén, s nem csak a Lélek-testvéreitek ellenében elkövetett 24
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet kannibalizmusra gondolok! Nem is egy törzs él a dzsungelek mélyén, amelyek még nem léptek túl e szinten, s még a „kulturált” országok némelyikének egyes tájain is megmaradt ez a régmúlt korhoz tartozó viselkedési elem. És szinte félve mondom ki, de azok, akik szinte hivalkodnak azzal, hogy képtelenek bárha egyetlen napot is elképzelni akként, hogy húst fogyasszanak, nem tesznek mást, mint ragadozó ösztöni késztetésüket élik meg ekként; vagyis Tudat alatti ösztön-életük elemeit tekintve nem állnak messze e Testvéreiktől, amiként nem állnak messze a ragadozóktól sem, ha százszor civilizált országban születtek is. A ti feladatotok, s itt egyben választ is adok azok kérdésére, akik a vércsoport szerinti táplálkozás kérdését teszik fel; a ti feladatotok tehát éppenhogy e tudati és már a Tudatalatti maradvány-energiák adta késztetés felülírása a Szeretet energiája révén! Ameddig erre képtelenek vagytok s lesztek, nem is várhatjátok, hogy a Lélek-lények egy szinttel feljebb emelkedjenek, hisz ti magatok írjátok be a Globális és Kozmikus Erők közé e mindennél vadabb gondolati-akarati energiákat! Ezzel természetes módon a túlélők helyzetét nehezítitek meg, hisz a Felemeltetettek szintjén a jelenség sem fog létezhetni, legalábbis, amikor a Szféra közi pontról is tovább lép az ember-szellem, vagy az Állatvilág valamely tagja, de mint korábban mondtam, az állatvilág tagjai is, már követve az ember gondolati-akarati energiahullámai által beléíródó késztetést, mind kisebb mértékben, s csak bizonyos életciklusokban éli ragadozó ösztöneit. Amúgy azok is a magasabb szinthez igyekeznek csatolódni, mert ösztöni energiájuk erre ad számukra késztetést. Aki közületek, tehát már az ÚT ismerői közül azzal a tudati képpel él, hogy számára fontos, hogy húst fogyasszon, nem véletlen él e tudati késztetéssel! Éppen mert hogy a tudati kép, s az Elme akarati ereje megköti e ponton, a Szeretet erejét kell minden egyéb elé helyezze: s akikben e tudati kép él, azok mindenkor kiemelt érzelmi energiákat is magukénak mondhatnak: s ennek révén az ösztöni képet felülírhatják, hogy ne már számukra tudottan hibás ösztöni késztetésük, de a bennük élő, már igazán magas szintű Szeretet szavára hallgassanak. Nem is egy van, aki Életfilmjébe ezt mint külön vállalást vette fel, hogy bebizonyítsa: amit nem érhet el az ember a maga Akarata révén, azt igen is elérheti, ha a Szeretet erejére hagyatkozik, s már engedi, hogy a Szeretet ereje vezesse Tudatát. Nagy, és komoly Vállalás ez, s csak aki benne él, érzi, hogy mennyire az, s csak aki a magasabb szintekről figyeli, látja annak valós szerepét is! Az ekként kibontott, s már a tudati - akarati Energiák fölé emelt Szeretet használatának lehetséges volta mint a Holnapok során kiemelt fontosságú Szellemi Energia-kép, épül be a Globális és Kozmikus Energia-tárba, s a Holnapok során, már a túlélők leszármazottaiként érkezhető Én-rész ezen Erőkből vonhat magához, hogy képessé legyen az Élet mindenekfelett való tiszteletének képét a tudatban, s később a tudattalan agyi tartományban, mint a Harmadik emberiség létének alapfeltételét, már örök időkre rögzíteni, míg az agyi - genetikai örökségként, már együtt nem születik magával az emberrel, vagy már inkább azzal a sehová sem sorolható Lénnyel, amelyből a Harmadik emberiség fog kifejlődhetni. S éppen ez lesz az a mozzanat, amely megcáfolja azt a nagyon is téves véleményt, amely szerint a húsfogyasztás révén, annak köszönhetően fejlődött ki az agy, s az agy Tudatosodása annak köszönhető. Mert bizony, ilyen téves eszmék is mind gyakrabban hallhatóak, s még csak nem is az egyszerűbb, az elmaradottságukról ismert országok, de a civilizált népek tagjai közt. (2005. márc. 26-27.) *** „Ne érints, mert még nem voltam az ÉN Atyámnál” - mondta az Úr Magdalai Máriának: de már Tamásnak akként szólt: értesse ujját sebeihez, és tenyerét tegye az Ő oldalához. Magdalai Mária nem is ismerte meg az Áldott Mestert: de már Tamás megismerte… E két történés közt, az Emmausi úton haladók, de még mi magunk sem ismertünk Rá, amikor Feltámadása után először láttuk ŐT…
25
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Mi ennek a magyarázata? Vajon miért nem ismertek Rá, s miért nem érinthették ŐT, akikkel az Ünnepet követően találkozott? Mi történt, mi változott meg az alatt a kevésnyi idő alatt, amikor is már mellénk lépett, s Tamásnak Ő maga mondta: érintse meg, s ne hitetlen legyen, de hívő? Induljunk ki abból, hogy az ÚR, A FIÚ ISTEN A FÉNY: A legmagasabb rendű NAP Tökéletes Része, amiként az ATYA, és Szentlélek Mária. Az ÚR, A FIÚ ISTEN, amikor a Kereszten bekövetkezett a Testnek halála, nemcsak hogy magához vonzotta a Fényt, az Istengyermeki ERŐT, de annak révén ki is emelkedett a testből, s már mint ISTENFÉNY: létezett a Föld színén. Ezért is nem láthatták ŐT a földlakók, mert amiként mondtam, az adott szintnél lényegesen magasabb rezgésszintű FÉNY már Valós Természetének ellentéteként nyilvánul meg az agyban, de az adott szférikus kör teljes energia-mezejében is. A megfogalmazhatatlan magasságú ISTENERŐ egy ideig a Föld energia-mezejében lebegett: aztán, hogy annak rezgés-képletét is magába zárta, a mélyebb tartományok felé ereszkedett alá: továbbra is ekként, tehát mint TÖKÉLETES ISTEN-ERŐ. S ha a Föld színén a FÉNY a szem és az agy számára a láthatatlan, azaz az érzékelésen túli rezgéstartományban maradt, ekként kellett az legyen a mélységtartományokban is, éspedig azért, mert az a Föld akkori szférikus körénél is mélyebb tartományban volt, s maradt. Ha viszont a FÉNY a Föld-testen csak mint Önnön természetének ellenkezője: engedtetett érzékelni a halandók számára, mint véghetetlen mennyiségű és rezgésmagasságú ERŐ, amely ha Önnön valós Természetében nyilvánul meg a Föld színén: magába zárja, s mint egyéni létezőt: megsemmisíti az Úton járókat, kiemelve azok Szellemi Én-részéből a Véle egy szintű, tökéletes Isteni Szikrát, de megsemmisíti magát a teljes Univerzumot is: még inkább ekként hatott volna a mélységben, Satana Mélység-birodalmaiban. A lefelé ereszkedő Isten-Erő, amiként az a legfelső Mennyei szint fölötti Isten szintről, tehát a Teremtő Rezgés-körből való Út kezdetétől mindvégig is volt, a fizikai síkot elhagyva csak akként jelenülhetett meg a mélység világában is, amiként a fizikai síkon megjelent. Ekként ha a fizikai szint lakói számára mint „sötétség” volt érzékelhető, még inkább akként kellett volna érzékeljék a mélység lakói is! Az ÚR, A FIÚ ISTEN EREJE ekként nem mint FÉNY nyilvánulhatott volna meg az ellentét Mélységbirodalmában, hanem akként, amiként az a Föld színén élők számára is volt: s minél mélyebben ereszkedett alá, annál inkább. És mégsem ekként történt, legalábbis nem teljességgel! A Legtökéletesebb ISTEN-FÉNY ugyanis a Tudatra hatott akként, mint önnön ellentéte: a mélységszinteken élők viszont nem bírnak Tudattal! A ti fizikai fogalmaitok szerinti Tudattal legalábbis nem: s akik akkor és ott mint Föld-lakók érzékelték a FÉNYT, még nem álltak azon a Szellemi fokozaton, hogy Én-részeik révén láthatták volna, tehát már a harmadik szemmel a FÉNYT, mert akkor valóságosan is akként látták volna, mint hihetetlen és megfogalmazhatatlan erősségű FÉNYT, amelyet még a Mennyei Szintek lakói sem képesek a maga Teljességében elviselni! Még őket is le kellett volna fedje egy kevésnyi időre a Kegyelem, mialatt az ÚR, A FIÚ ISTEN, s annak előtte a Mária Isten-elemét adó Szentlélek Elemek a Föld felé indultak, vagyis az alsó rezgéskör felé haladva áthatoltak a Mennyei Szinteken. De mert a Mennyei Szinteken élőket nem árnyékolja le Isten: az ISTEN-ERŐT kellett fokozatosan csökkenteni akként, hogy az aláereszkedő ERŐ mindahány Mennyei Szinten is, s már később, a ti szintjeiteken, már a magasabb szférikus körökben is le kellett fedődjék akként, hogy magának az adott szintnek az energiáját olvasztotta magába, ami által ereje fokról - fokra csökkent. Akként képzeljétek el, mint amikor a Föld-test legmélyebb rétegeiben megszorult légréteg a hő hatására felfelé kezd törni: minden réteggel hűvösebbé válik, átvéve a Föld-réteg saját hőjét: ekként a légrétegben lévő elemek más kötést vesznek fel, s a keletkezett gőz lassan lehűl, majd már a felszín-közelbe érve a szokványostól eltérő elemekkel is bíró, cseppfolyós elemmé lesz, s végül mint forró vizű gyógyforrás tör a felszínre. Ezt a folyamatot képzeljétek magatok elé, csak épp abban az értelemben, hogy a folyamat nem lentről felfelé, de megfordítva következik be.
26
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet A folyamat maga viszont mégsem teljességgel ekként, vagy nem csak ekként ment végbe! A mind mélyebb szinteken, mint mondtam, más és más energiával bíró Napok adják egy-egy Naprendszer központi magját, amelyek körül az Élet kialakult. Ezekben a más és más Erővel bíró Napokban helyezte el az ÚR a magával vitt Isten-erő egy részét, az ott maradó Őrizőkre bízva azt, csak akként, amiként a Tibeti Őrizők kell ügyeljék az Általa a Föld színén hagyott Istengyermeki ERŐ egy részét. Amielőtt a Föld színére ért az az Isten-elem, amely az Áldott Anya méhében lévő Lélek-elemet kellett betöltse, hogy az Isten-gyermek fogantatása a Valóság szintjére emelkedjék, a ti Napotokon élők mellett maradt Őrizők kellett ügyeljék azt az Isteni Erőt, amelyet az ÚR aztán, már a Kereszten bekövetkezett fizikai szintű halála pillanatában vont magához, hogy már annak Ereje révén emelkedjék ki az élettelenné lett testből. Ezt követően, s ez is természetes, az aggyal való kapcsolat is megszűnt, s mert hogy a test maga sem a ti testeitek „anyagát” adó energiából, de az Isteni Erőből, s a Föld legtisztább, de már Szellemi Én-résszel bíró lényeinek, azaz a kicsinyek gondolati energiáiból állt, a test is fel kellett bomoljék a nagy magasságú Erő közelségének hatására, amiként az történt is. A testsejtek ekként két, egymástól nagy mértékben eltérő elem-csoportra bomlottak: s az Isten-erőt szintén magához vonzotta az ÚR. Ezekben az energiaelemekben azonban a kicsinyek gondolati energiájának emléke (nyoma) is benne maradt: s éppenhogy ezek az energia-emlékek voltak azok, amelyekből ismételten megfogalmazásra került a Mélységből kiemelkedett Krisztus elsődleges, még a korábbinál is anyagtalanabb energia-teste, amely viszont ezen energia-lenyomatoknak köszönhetően jelenülhetett meg a Föld látható tartományában. A test, mint kép tehát láthatóvá vált, de még mint igen magas rezgésszintű Energia, nem volt érinthető. A mélység mind mélyebb és mélyebb rétegeibe aláereszkedő FIÚ ISTEN nem mint test: mint ISTENERŐ ereszkedett alá: de már mint Tökéletes ISTEN-ERŐ, mint az ÚR Isten-eleme, amely köré korábban a fizikai testet megfogalmazta. Ez az Isten-ERŐ magában hordozta az Atya Tökéletes Bölcsességét, a FIÚ Teremtő akarati Erejét, s természetszerűleg a Szentlélek, s ekként a Teremtő EGY-ség SZERETETÉNEK EREJÉT. De mert kellett, hogy a Tökéletes EGY-ség ereje továbbra is elfedve legyen a mélységben lévő Én-részek végett, a ti Napotokból levonzott, tehát a korábban, a fizikai szintű ÚT kezdete előtt ott elhelyezett, s az Őrizők gondjaira bízott, mint mondtam, fokról - fokra elfedett Erőelemekből fogalmazta meg azt a FÉNY-testet, amelynek révén az alsó Világba tért. A Fény-elemekből csak úgy megfogalmazta a korábban ismert testnek megfelelő test-képzetet, hogy ha nem is mint fizikai, de korábbi fizikai énjéhez hasonlatos személy ereszkedjen alá, bizonyítva ekként is: a Föld színéről, s a fizikai síkról ereszkedik alá, hogy mint ISTEN, de mint földi értelemben a LÉT-ből a viszonylagos „nemlét” állapotába hullott, azaz a fizikai létből a halál állapotába lépett ISTENSZEMÉLY: vívja meg a küzdelmet az ellentéttel. Ő nem kellett, hogy Önmagáért fedje el Önmagát, tehát nem volt szüksége az általunk, Útjaink során használt, vagy a Missziós feladattal alámerészkedő Szellem-testvérek által használt energia-burkokra, s ezek használata lehetetlen is lett volna számára: hisz mibe, milyen Energia-burokba volna zárható MAGA AZ ERŐ?! És mégis: elfedte magát, mint mondtam, mert a Mélység-szinteken élők is csak Én-részek, így azokat oltalmazta a magához vonzott, a saját ISTEN-ELEMÉNÉL lényegesen gyengébb energia-test révén, amely magában leárnyékolta egy bizonyos fokig a Tökéletes ISTEN-FÉNYT, hogy azt már csak Satana érzékelhesse, s még ő sem a maga teljességében, hisz amint mondtam, azt még a Mennyei Szinteken maradtak sem viselhetnék, ha nem fedné el előlük is maga a szint, amely mindenkor lényegesen gyengébb Energiával telítődik, mint amilyen maga az ISTENI ERŐ, mint már ezt is mondottam, minden szinten olyan mértékben van jelen a Tökéletes ISTEN-ERŐ, amilyen fokon azt folyamatosan felnövekedő kis Teremtmény már valósággal is képes befogadni. Satana érzékelhette tehát a legtökéletesebb formában a FÉNYT, ami szintén természetes, hisz ő az egy, aki megőrizte duális EGY-ségállapotát, s mint önnön Szellemének gondolati Képe haladt a magafogalmazta mélység mind újabb tartományaiba, betöltve ekként a maga gondolati képeit önmagával. S ez a tény lényegében szükségtelenné is tette, hogy a ti fogalmaitok szerinti küzdelemre kerüljön sor az ÚR, és a mélység fejedelme közt. Mert valamilyen formában volt küzdelem: a Fény és a sötétség ütközött meg egymással, majd Satana még azzal is megpróbálkozott, hogy a Fent Világaiból elorozott Energiákból 27
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet fogalmazza meg önnön hasonmását: de mert szándéka továbbra is sötét maradt, sötét maradt az önmagáról megfogalmazott Fény-hasonmás benső magja is: így azt is legyőzte az ÚR, Aki mindenestől a TÖKÉLETES TISZTASÁG volt, s maradt és marad is mindenkor. S amiként mondtam, a FÉNY mindenkor győzedelmeskedik, mert a VALÓSÁG része, míg a sötétség nem az, mert a sötétség maga is a FÉNY felbontott és tisztátalanná tett elemeiből áll: amely elemek azonban még ekként is a FÉNY VILÁGÁHOZ tartoznak, ha százannyira meghamisítja és bemocskolja is az, akinek ez a szándéka. A sötétség tehát nem lesz, mert nem lehet úr a FÉNY fölött: s mert ez ekként van, s mert Satana mindösszes Ereje is kevés lett volna, hogy az ÚR Fényéhez hasonlatos test-képzetet produkáljon megtévesztésül, végül meg kellett hátráljon, legyőzve, de el akkor sem fogadva vereségét, amiként nem fogadta el azt mind a mai napig sem, s nem is fogja az utolsó pillanatig. Az ÚR, miután a Tökéletes Tisztaságú ISTEN-ERŐ egy részét kiáramoltatta, még inkább elzárva Satana elől a következő, s ekként már az utolsó utáni lépés felé vezető utat, s ekként a legvégső mélységszintet a Végtelen és Örökkönvaló Mindenségben áramló Teremtő Elemektől elválasztó Határt megfogalmazta, ismét felfelé emelkedett. De míg lefelé csak lassan, fokozatosan haladt, felfelé, a mélység világának legfelső energia-köre felé már a Győzelem Ereje, a Megváltás, a Megszabadítás Ereje is emelte, amely Erő kiemelte a mélységből, vissza, a korábban elhagyott szintre. A kiindulási pont a sziklasír volt: az Érkezési pont is ugyanaz a pont kellett, hogy legyen, méghozzá ugyanaz az időpont is, amelyen akkor állt a Föld, mint TÉR-IDŐ képzet, amelyen az ÚR mint ISTENERŐ, kiemelkedett a Keresztről leemelt fizikai testből. E kérdés kiindulópontjaként két egymáshoz tartozó jelenséget neveztem meg. Az egyik az volt: miért, hogy sem Magdalai Mária, sem az Emausi Úton Véle találkozók, sem mi magunk nem ismertük meg az Urat, a másik: miért nem érinthette Magdalai Mária, s miként lehetett, hogy Tamás már érinthette az ÚR sebeit. Amint mondtam, az ÚR ugyanarra a pontra, és ugyanarra az Idő-síkra is emelkedett vissza a mélység fejedelme fölött aratott Hatalmas GYŐZELEM után, mint amely pontról és Idő-egységből útra kelt. Azonban az az ERŐ, amelyet a lefelé vezető Útra magához vonzott, s magával vitt, már nem lehetett teljességgel ugyan az az ERŐ, mint amellyel az adott Tér-Idő síkra visszaemelkedett. A magához vonzott Energiába beíródott a test halálának ismereti - történeti energiája, vagyis már az sem volt teljességgel az, mint amelyet az Őrizők gondjaira bízott: s éppen a Halál-emlék energiája, vagyis a Kereszten megszerzett ismeret ereje volt az, ami a mélység felé vezető Út biztosítéka volt, mert a mélység a Nemlét világa: s a test a nemlét állapotába lépett, amely állapot az ÚR Isten-elemében is megmaradt: e kettő egyezése tette lehetővé, hogy a TÖKÉLETES ISTEN, a mélységbe ereszkedhessék, mert hisz a mélység vonzotta a test halála révén megszerzett ismeret energiáját. A FIÚ ISTEN TÖKÉLETES Energiája azonban a mélységben kivetette magából a test révén, annak halála révén megszerzett „nemlét-tudati” energiát, s helyette a Győzelem energiája fogalmazódott meg benne. A test ugyan továbbra is élettelen volt a mi tudati képeinkben, de már nem volt, s nem is lehetett az az ISTEN-TUDAT számára, hisz az ÚR, A MEGVÁLTÓ éppenhogy a Satana által megfogalmazott, s mindahány fizikai szervezet Lét-idejének végét jelentő Nemlét-tudatot, annak ismereti energiáját tette semmissé Visszatérésével, azzal tehát, hogy a Halál-emléket magával víve, a Nemlét-tudat ismereti energiáját felülírva végül kiemelkedett a Satana által épített, s a TÖKÉLETES ÖRÖK LÉT ellentétét adó világképzetből, a Nemlét-világából, hogy ismét a fizikai síkra emelkedjék, már a Győzelem Erejével is bírva. Viszont mint mondtam, a Nemlét energiájával már nem bírhatott, mert azt megfordította a Visszatérés révén, megszűntetve ezzel a Nemlét-állapotot Önmaga számára, s megszüntetve annak létjogosultságát a Szellem követe, az Én-rész számára is. Nem a test számára! Az Én-rész számára, hisz az ÚR fizikai teste sem akként állt fizikai elemekből, amiként más halandó testek: s ez volt az oka annak is, hogy azt felbonthatta, s másképp fogalmazhatta meg magának, hogy bár ugyanabban, és mégsem ugyanabban a testben ereszkedjék alá a mélységbe. Amikor ismét a fizikai síkra emelkedett, más Erőkkel bírt, mint amelyekkel aláereszkedett: azok rezgés-képletébe egy új, addig nem létező energia-elem épült be: a Megváltás Erejének ISTEN-TUDATI EREJE: s így a megfogalmazásra került test sem lehetett teljességgel olyan, mint a korábbi test, amelynek energia-elemei még nem tartalmazták a Megváltás 28
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Energia-elemeit. Ez az eltérés tette aztán, hogy ha a test, amelyet megfogalmazott: hasonlatos volt is csaknem teljességgel a korábban felbontott testhez, mégsem volt azzal azonos. Ez volt az egyik oka, hogy nem ismerhettünk Rá, míg a másik oka az volt, hogy a megváltozott Erő ténylegesen is csak az adott TérIdő sík közelébe, de nem az azonos Tér-Időbe emelte vissza, hisz az elhagyott sík értelmében még nem létezett a Megváltás ISTEN-TUDATI energiája. Akkor tehát maga a Tér-Idő sík is megváltozott: ez volt az oka, hogy a leplet már a test begöngyölése utáni, tehát egy későbbi Idő-egységben létezett állapotában, már a beléíródott Energia-képpel együtt összegöngyölve találtam meg. A kép tehát már rajta volt, s már elő is volt készítve arra, hogy azt csak fel kelljen emelnem, hogy elrejtsem a Világ szeme elől, ha akkor és ott még csak magamnak kívántam is azt eltenni: legalább azt eltehessem, ha már imádott Uram és Mesterem testét nem helyezhetem akként biztonságba, amiként szeretném. Akkor viszont valósággal is elrejtettem az arckendőt: s hogy az ÚR, már feltámadva elénk állott, s még negyven napon át mellettünk is időzött, nem éreztem szükségét, hogy a lepellel foglalkozzam. Még később, amikor pedig már a Lélek Erejét vehettük, s már mindent értettem, amit az ÚR tanított, azért nem tartottam kiemelt fontosságúnak, hogy bármely tárggyal igyekezzem helyettesíteni a Szívemben ÉLŐ KRISZTUST. (Ti sem holmi szobrok és képek elé térdelnétek valamely holt épületben, ha végre valósággal is ÉLNE bennetek: szívetekben, lelketekben, elmétekben az ÚR!!) Amiután Visszatért az ÚR, s már ismét mi Tér-Idő síkunkra emelkedett, teste, amelyben Magdalai Mária, majd az Emausi úton haladók, és előttünk megjelent, csaknem teljességgel e megváltozott, s a korábbitól, mint mondtam, egy kissé eltérő Energia-elemekből állt, s e testben jelent meg előttünk. Ezért is, hogy nem érinthettük. Az a mondat: „még nem jártam az Én Atyámnál”, ezt támasztja alá! Amikor az ÚR Visszatért, s már Mária a sziklasírban kereste, reggel volt, még meglehetősen korán. Ahhoz viszont, hogy a Föld energiatere alkalmassá legyen arra, hogy az ÚR a Nap testén hagyott Isteni Erő őrizetével megbízottakhoz emelkedjék, kellett, hogy a Nap, mint a magatok Kozmikus Terének Központi ERŐ-centruma a legteljesebb mértékben áramoltassa a Föld-test, s a Föld légtere felé a benne lévő Erőt, magasabb rezgésszintre emelve ekként a légtér teljességét. Ekkor indult el az ÚR, s a Napba emelkedve, vagy inkább felközvetítve Önmagát, a még ott hagyott ERŐ átvétele után a következő, azaz az egy szinttel magasabb szférikus kör Napjába, s onnan is mind feljebb és feljebb emelkedett, mindahány szinten magába vonzva az ott elhelyezett ISTEN-ERŐT. A legalsó Mennyei szinten, aholis a Benne lévő Megváltó Kegyelmi Energiát, annak egy bizonyos mennyiségét a lefedetten „szunnyadó” Szellemekbe áramoltatta, már akként közvetítette vissza magát a Teremtő EGY-ségbe, hogy a Kegyelmi Erőt mindahány Teremtett Szellembe át, és belesugározta. Ennek hatására azok rezgésszintje épp úgy megemelkedett egy pillanatra, amiként a fizikai Út kezdetén, a Fogantatás pillanatában az Áldott Anya testének rezgésszintje, s ez egyben oltalmazta is a Teremtményeket, míg az ÚR áthaladt közöttük. Az EGY-ségbe olvadva viszont már a Benne lévő ERŐK összessége is az EGY-ségbe áramlott, s amikor ismételten leközvetítette magát, már az EGY-ség Erejéből merített, amiként tette azt korábban is, tehát a Megváltó ÚT kezdetén. A lefelé vezető Út csak úgy zajlott, amiként az korábban is esett, azzal a különbséggel, hogy most nem kellett ismételten testet öltenie. A korábban megfogalmazott testet építette újra, már akként, amiként azt a mélység felé vezető Út előtt elhagyta, vagyis már a Kereszt minden jelével, bár már a Halál ereje nélkül. Akkor és ott már a korábbi testben sem volt, de nem is lehetett volna Benne semmi, ami „ember” volt: s ez még akkor is így van, ha közénk ült, és némi sült halat, mézet evett: csak úgy, amiként azt korábban is tette, vagyis akként, hogy az étel már amikor a kezébe vette, megváltozott energia-egységgé, s a szájába véve tökéletes tisztaságú ERŐ-vé lett, amiként az volt is, mielőtt még azon Teremtő Elemeket tisztátalanná nem tette a mélység felé igyekvő ÉN, s annak követe, tehát az Én-rész. Nagyjából ekként tudom megmagyarázni néktek az akkori történéseket, hogy értetté legyen számotokra is. S még ez a magyarázat sem a teljességet zárja magába: itt és most azonban még csak ennyit engedett átadnom néktek az ÚR: de a későbbiek során tovább, és feljebb lépünk… 2005. márc. 27-28. Vezetőtök: Péter, A Névtelen 29
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet *** Mert munkatársam tudatát erősen foglalkoztatja a kérdés, egy lépéssel mégiscsak tovább megyek a fentebbi kérdés kibontásában. Az egyes események, történések nem csak egyetlen lehetséges formában mehetnek végbe. Mindahány, lehetségessé váló Út, azok minden egyes történése hat minden más történésre is, megváltoztatva az adott Lehetséges történés menetét. Ha igent mondasz egy kérésre, a történés, éspedig a teljes emberiség, s az Univerzum teljességének történés-energiája is más energiaszinten rezeg, mintha ugyanarra a kérésre nemet mondanál. Ekként ti magatok alakítjátok a Történelmet, de akként, hogy a Történelem mindahány lehetséges menetét ismeri a Teremtő, s akként, hogy mindahány lehetséges Történés végezetül csak egy felé vezethet: éspedig Felfelé, az EGY-ségbe való Visszarendeződés felé. Amiként a Nap sugarai: azok mindegyike is csak magából a Napból indulhat. Ha a sugarak elé a Fényívet elfedő akadályt állítasz, a sugár útja megváltozik: de csak lefelé! Felfelé mind, ha kerülőkkel is, de a Napba vezet vissza, mert abból származik, abból indul ki, s örökkön azzal marad összeköttetésben. A lehetséges Történések révén változó Történelmek mindegyike más és más energia-hullámon, de mint létezhető Valóság: épp olyan létező elem az Univerzum teljességében, amiként a ti számítógépeitek esetében van. Ha egy kérdésre a lehetséges variációk összességét betápláljátok, akként, hogy a lehetséges legkisebb eltérést is bekalkuláljátok, a lehetőségek végtelen számúakká lesznek, így kikalkulálható mindahány „mi lett volna, ha” - képlet. Ez a „mi lett volna, ha” az, ami mindenkor befolyással van a lehetséges Történelemre. Mi lett volna, ha Hitler már kicsiny korában, mondjuk egy betegség következtében meghal? Mi lett volna, ha te magad évekkel ezelőtt nem indulsz el a magad Útján, hanem a férjed mellett maradsz? Mi lett volna, ha nem ezt, hanem a másik macskát sikerül megfognod? Mi lett volna, ha egyet sem hozol el? Ahány történés, annak mindahány változata megváltoztatta volna a te Utad egészét is: s akkor még csak egyetlen ember Útjáról szóltam. Viszont ha a te Utad mássá lesz, már megváltozik mindenki más Útja is, akikkel az Út során találkoztál: de azoké is, akikkel a magad Útmegválasztása végett nem találkozhattál, amiként a te saját Utadra is hatással volt akivel találkoztál, s az is, hogy sokakkal nem találkozhattál… Minden mindennel, mindenki mindenkivel összefügg, összekapcsolódik egy bizonyos értelemben, s mert minden, ami történik, az EGY TESTEN belül történik, magának a TESTNEK teljességére is hatással van. Ha megtörténik, azért, ha nem történik meg, azért. Ezek a Lehetséges Történelem-képek mint létező Valóság, mint a komputerben lévő, abba betáplált lehetséges verziók: benne vannak az Egészben. Tehát mind egy-egy létező elem, amely akkor emelkedik Valóságszintre, abban a pillanatban, amikor valami bekövetkezik, vagy amikor valami nem következik be: de mint fikció, mint lehetőség, mint verzió: minden készen van a legmagasabb rendű TUDAT-ban: A TEREMTŐ TUDATTÁRBAN: s ez az a bizonyos Legmagasabb rendű „Akasa lemez”: az ISTENI TUDAT, amely VÉGTELEN, és Tökéletes és teljes. Nem véletlen, hogy a kezdeti korokban akként fogalmazták meg az emberek: minden eleve elrendeltetett! Ez ekként is van, azzal az igen fontos különbséggel, hogy a végtelenszámú „elrendeltetett”, tehát ISTEN által mindörökkön TUDOTT történés közül ti magatok fogtok választani. Csak az ISTEN által tudott, lehetséges variációkból választhattok: viszont Isten mindahány lehetséges variációt ismeri! Számára, Előtte és BENNE nincs ismeretlen lehetséges történés! Mindent TUD, MERT Ő AZ ŐSTUDAT! Ha valamire rádöbbentek, magatok is akként fogalmaztok: megvilágosodott bennetek a kérdés. Ez is ekként van: a ti kicsiny, földi Tudatotokban tűnik el egy-egy homályos, vagy sötét folt, mert a Felismerés Ereje megvilágosítja azt. A TÖKÉLETES FÉNY a MINDENT TUDÁS Tökéletes voltát tükrözi.
30
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet A félelem az ismeretlenből fakad, s minden félelem a nemlét állapotában teljesedik ki. Még az ismert, tehát már tudottan kellemetlen dolgoktól is féltek egy bizonyos fokig, amelyek esetében nem a történés már tudottan kellemetlen volta adja a félelmet: az mindenkor csak a közbülső állomás, amely a LÉTelemet a Nemlét világától elválasztja, de amely össze is köti: bennetek legalábbis a két LÉT-állapotot. A Tökéletes Tudás azt jelenti, hogy mindent, s még mindennek a hátterét, következményét, eredményét, s még ezek mindenkori hatásait és következményét és eredményét is ismeritek. Valahogy akként, amiként a sakkozó elméjében a lépések egymásutánisága követi egymást: ha én ezt lépem, ő azt lépi, akkor arra én ezzel felelhetek, ő viszont azzal válaszol, amire én… stb. stb. Az igazán jó sakkozó lépésekkel előrébb van elméletben, mint amiként a sakktáblán álló bábu. Mindahány bábut, s még az azokat mozdító személy lehetséges gondolatait is látja, s ezt szó szerint vedd. Látja, mert elméjében mint létező, vagy létezhető valóság, már lezajlott a lépések sokasága, s az arra adott válaszlépések is. Épp így mindahány lehetséges „lépésetek” mint létező, vagy létezhető Valóság: Él a Mindenségben, Amely az ISTENNEK TUDATA. Amikor az ÚR a mélységből visszaemelkedett, Ő már a magafogalmazta, tehát az Általa Valóságszintre emelt Jelenbe lépett. Ugyan abba a TÉR-IDŐ síkba, mint amelyet korábban elhagyott, de amelyen már egy megváltozott Lehetséges Valóság létezett! Annak történelmi képei megegyeztek a korábbi Lehetséges, de már ténylegesen is Valóság szintre emelt Történés előképeivel, vagyis az emberszellemek Történelme addig a pontig ugyanúgy zajlott. Ha Júdás az utolsó pillanatban eszmél, és nem a Mesterhez lép oda a Gecsemáni kertben, a Keresztáldozat megeshetett volna azzal is, akihez odalép, de nem emelkedik Valóság szintre a Megváltás, mert azt csakis és egyedül az ÚR lehetett képes Valóság szintre emelni, még akkor is, ha annak nem egyedüli módja volt a Szenvedés, s a Kereszt!!! Amiként a ti kicsiny, emberi cselekedeteiteket is: csak az lehet képes pontosan akként végrehajtani, amiként, aki azt végre kell hajtsa. Ha másnak adja át a feladatot, már egy másik Lehetséges variáció felé tereli a történést, s ezzel magát a Történelmet is, mert más másként fogja meg a tollat, más érzések, más gondolatok energiája fogalmazódik meg, s emelkedik Valóság szintre, stb. Ez a magyarázata annak is, hogy a mi munkánkat is csak veled végezhetem: csak Én végezhetem veled, és csak te végezheted velem. Ha más adná az Üzeneteket, vagy ha az ÚR a te gondolati erőid, félelmeid ellenére is mindenkor maga akarná az Általa küldendő Üzeneteket leíratni, már az Üzenetek energia-képlete változna, tehát már nem lehetne ugyanaz, ami. A lepel kérdésére visszatérve: az ÚR tehát már egy másik, de a TEREMTŐ TUDAT számára épp úgy ismert és tudott Lehetséges Történés Valóság szintre emelkedett menetébe tért vissza, amelynek, mint mondtam, az előzményei ugyanazok voltak, mint az elhagyott Lehetséges Történés előzményei. Nem a Múlt: mindig a jelen az, ami megváltozik, míg a Jövő mindenkor mint végtelen variációs lehetőséggel, vagy inkább végtelen számú, de ISTEN előtt konkrétan tudott történésekkel „leírott” kép marad nyitva előttetek és számotokra, amelyből mindenkor a fix múlthoz csatlakozó, s már a következő pillanatban megváltoztathatatlan múlttá váló Jelen pillanatát emelitek Valóságszintre. A Mester azonban még egy olyan Valóság-síkra tért vissza, amelyen már létező történés-elem volt a Kereszthalál, s mint az adott Történés-síkon, lehetséges elem volt az ÚR testének sírboltból való kihozatala, és a tényleges nyugalomra helyezése is. Azzal viszont, hogy az ÚR eltávozott a sírkamrából, az adott Pillanat-képtől megváltozott a történés menete, egy újabb lehetséges Történés íródott a korábbi „történelmi adatokhoz”: ezt azonban a FÖLD EGYETLEN LÉNYE sem tudta! Legalábbis, azok közül egy sem, akik a végtelenszámú lehetséges variáció bármelyikét Valóságszintre emelhetik, tehát a Szellemi Én-résszel bírók egyike sem. A tudati kép a korábbi Történés-síkon maradt: de a Valóság már mégis mássá lett. A Tudat számára, s a Szellemi Én-rész számára a történés menete a temetés előtti és utáni Pillanatképek voltak a Valóság képek: de sem az ÚR eltávozása, sem maga a tényleges temetés nem szerepelhetett ezek közt, lévén hogy az előbbit, mint mondtam, sem az elme, sem az akkor még nagyon is 31
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet alacsony szinten álló Én-rész nem tudhatta, az utóbbi pedig azért, mert mint történés: nem emelkedett Valóság szintre. Ám az utóbbi egyes kísérőjelenségei, mint a Tudatban megfogalmazódott terv, szándék: már létezett: valóban akként terveztem, hogy amikor az ÚR testét végső nyughelyére visszük, az arcleplet összehajtom, s a sírboltban hagyom, hogy később érte menve magammal vigyem. A gondolat, a terv tehát már jelen volt, s mert igen élénken élt bennem, az mint tény, mint befejezett cselekedet: nyilvánult meg a lehetségesből Valóság szintre emelkedett, s ekként a mi Jelenünk részévé vált Történéssíkon. De nézzük e kérdést kissé másképpen is, hogy még inkább értetté lehessen. A Végtelen Mindenség azon kis eleme is, amely a ti „világmindenségteket” zárja magába, olyan, mint a ti országaitok: Utakkal, utcákkal, kis, és nagy mellékutcákkal, és bizony: zsákutcákkal is hálózott, s itt, ellentétben a ti földi útjaitokkal, bármikor, bármely Útra, utcára, mellékutcára avagy éppen zsákutcára ráhajthattok kicsiny, Föld nevű „járművetekkel”. Egyet nem tehettek, éspedig azt, hogy ugyanazon utcában hátrafelé igyekezzetek haladni, mert mögöttetek is „járművek” vannak: az utánatok lévő, az egy szinttel mögöttetek álló Szférikus és dimenzionális szintre elért bolygók, s azok lakói. De a zsákutcák mindegyikén nyithat számotokra kivezető Segéd-utat a Kegyelem Krisztusa, ha készek vagytok azt elfogadni, s ha még nem értetek be valamely kereszteződésbe, és nem léptétek túl azt a vonalat, ahol még képessé lehettek megfordítani „járműveteket”. A végtelen számú utak közt tehát tetszésetek szerint választhattok mindaddig, míg az „autó”, amelyben ültök, a kereszteződés előtt áll: és akkor az előző út mögétek kerül, múlttá lesz, míg az új út a Jelen Valóságává, s mindahány más Út, ahogy az addig is volt, s aztán is lesz, a lehetséges Holnapokban, az Úton haladó előtt még elfedve marad. Ezt szimbolizálja a labirintusról szóló legenda is! A minotaurus: az ellentét, vagyis a sátán, az őt megölni készülő személy… – ti magatok vagytok, akiknek az Áldott Anya adta „kezébe” az egyetlen kivezető Fonalat: Krisztust, Aki az ÚT, az Igazság Útja, amely az ÉLETBE vezeti azt, aki már legyőzvén a maga „minotaurusát”, kész, és képes is megfogni, és követni is azt a bizonyos vezérlő szálat! Mindahány Útra és mellékútra rátérhettek, el is hagyhatjátok azokat, de ki is kerülhetitek. Az az Út viszont, amely már mögöttetek maradt, ismételten már nem végigjárható, mert ha visszakanyarodtok is ugyanarra az Útra: az ÚT többé nem lesz, mert nem lehet ugyanaz az ÚT, mint amely volt annak előtte, hisz minden az örök és folyamatos, tehát az állandó változás Törvénye alá esik: mássá lesz az ÚT, ha csak egy száraz falevél, vagy egy maréknyi por is, de valami mássá teszi, és más lesz azért is, mert aki azon már egyszer végig ment, másodszorra nem fogja ugyanannak látni, mert ő maga is változik, mást, és másként lát, másként él meg, mást tart fontosnak, vagy akár csak érdekesnek: mert ő maga is mássá lett. Az Utak közt tehát szabadon választhattok, míg az Utak előttetek vannak. Ha viszont már behajtottatok a kereszteződébe, és ez most van, már nem fordulhattok vissza, mert az Út, mint mondtam, csak egy irányban, éspedig előrefelé nyitott: vissza, a Múltba már nem léphettek. A perc most érett be számotokra, sőt: már kétszáz éve, hogy elértétek azt a bizonyos kereszteződést. Ha akkor és ott megáll az emberiség, és más irányba indul el, valóban másként értétek volna el a Világév végét, s akkor kicsiny „járművetek” is másfelé, és másképpen haladhatott volna tovább a Haza vezető Utak végtelen során! (És ez az a Tanítás, amit oly sokan, és oly szívesen értettek, és értenek máig is félre, mert akitől az információt kapták, maga sem értette teljességgel a tant, amelyet alig is megpillantva, leközvetített az ezt venni kész „médiumok” felé!) Az ismétlődő inkvizíció kora volt, azzal vette kezdetét az a bizonyos „kereszteződés”. Az az inkvizíciós kor, amely ugyan már nem a kereszténység ellen, de éppenhogy annak nevében és jegyében indult útjára, bemocskolva és gyűlöletessé téve és teljességgel meghamisítva sokak előtt és sokak számára magát a szót is „Kereszténység”. Az inkvizíció kora a számtalan „keresztes” háború, s az egyéni gyűlölet ki, - és megélésének kora is volt, amely nem csak még inkább meghamisította a Krisztusi Tanításokat, (amelyeket már lényegesen 32
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet korábban is meghamisítottak), de amely korban végképp meg is kötözték az ÚR Tanításait, mintha a fejlődés, amely örök: nem létezne, nem létezhetne a Keresztény Világ számára. S nemcsak hogy eltagadták, és szigorú dogmatikus keretek közé szorították a Tanításokat, de olyan formába zárták, olyan keretek közé, amely keretek csak annak a néhány, már csak a magukat „kiválasztottaknak” nevező ember, tehát egy bizonyos társadalmi és egyházi réteghez tartozó embercsoport érdekeit szolgálták, elnyomva és tudatlanságba taszítva Szellemi értelemben sokmilliárd más embert: Testvéreiket, tagadva már még azok Testvér-voltát is, ha ma már nem is szavaikban, de viselkedésükben, életvitelükben, kiváltságokat követelve maguknak, s csak kötelességeket, éspedig nem Istentől rendelt, de önmaguk által megfogalmazott kötelességeket adva mindenki más elé, mintha az Üdvösség letéteményese nem is az ÚR KRISZTUS lett volna: de ők maguk. Ez a kor, ha már kevésbé durva formában is, de máig él: vagy mi más volna az a máig ismert jelenség, amely messze nem az ÚRTÓL származik: hogy bárkit is ember kizárhasson, sőt(!!) kiátkozhasson az egyházból! Ez még akkor is erre, tehát az inkvizíció korára mutat vissza, ha a VALÓDI EGYHÁZBÓL soha, senkit sem „tagadhat ki” senki, mert ahhoz nemcsak hogy nincs joga, de arra HATALMA sem volna, csak egy, az ÚR KRISZTUSNAK: Aki viszont soha, senkit sem tagad, és nem is tagadott ki, sőt: Életét, és Szent Vérét adta, s nem csak egy kiválasztott csoportért, de mindenekért, még „az utolsó egyért is”: Satanáért is, ahogy azt maga az ÚR mondotta: „Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, amelyik eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett. Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. (Mát. 18.11-14) S ez az utolsó mondat az, ami végett azt mondtam és mondom: máig él bennetek és fölöttetek az inkvizíció kora: ha nem testi halálnak adnak is, mert az Igazságot keresitek, de a tudati rabságot akarják rátok kényszeríteni, a Tudat Szabadságát kötik meg, vagyis a Szabad Akaratot, a Szabad önrendelkezési, Út-megválasztási jogot veszik el másoktól, amely Jog mindannyiótoké, s amely Jogot a TEREMTŐ EGY-ség még Önmagára nézve is kötelező érvényűnek mondott ki: ha ez nem ekként lett volna, ha mindahány Teremtett Szellem nem bír, és nem élhet a Szabad Akarat Jogával: nem lehetett volna élnie azzal Satanának sem, vagyis nem következik be a bűnbeesés. Viszont akkor a Teremtmény sem lehetne Tökéletes, mert egy igen fontos elem: a Szabad Akarat hiányzik belőle, s akkor akként van csak, amiként a marionett bábok: mozog, amiként a zsinór mozdulni engedi, vagy rendeli számára. És még mindig nem bontottam ki számotokra e kérdést teljesen, de mert egyelőre tényleg elég lesz ennyit megismernetek, s befogadnotok, a kérdésre a későbbiek során térek rá. Annál is inkább, mert kell, hogy folyamatban lévő könyvünkön is dolgozzunk… 2005. márc. 29. Vezetőtök: Péter, „A Névtelen” *** Mi az álom? Hol, s miért járunk, amikor azokon a bizonyos Álom-utakon járunk? Miért, hogy gyakran olyan cselekedeteket hajtunk végre, amelyeket éber állapotunkban sohasem tennénk, s amelyek olyannyira megkeserítik álmunkat, hogy fájdalommal, vagy akár már szégyenkezve pillantunk vissza, ha felidézzük álmunkat? – Számtalan kérdés, drága gyermekeim, és mind - mint a ti tudati - gondolati erőtökből merítettem, hogy megfeleljek azokra. Annál is inkább kell, hogy ekként tegyek, mert sokatokban erős lelkiismeret furdalást ébreszt az a gondolat, érzés: „Ez is én vagyok? Ez még bennem van?” 33
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Először is, kimondatlan kérdéseitek közül ez utolsóra hadd feleljek: igen! Ez is ti vagytok, és ez is bennetek van: elfojtott ösztön-énetek kivetülése az álom, amely nem törhet felszínre a Tudat éber állapotában, s mert ez ekként van, a Tudat elfedett állapotában tör a felszínre mindaz, amit a Tudatalatti agyi tartomány megőrzött. S még mielőtt megijednétek, és mielőtt a szükségtelen önvádba merülnétek, hadd tegyem hozzá mindehhez: nem véletlen, hogy mind az egyéniségetek része, ami az álmok során elétek kell bukkanjon. Ennek több, egymástól nagyon is jól megkülönböztethető oka van: ha annak, hogy ezek a rejtett tulajdonságok csak az álom síkján köszönnek reátok, egy és ugyanis az a Szellemi magyarázata. Van, akinek ÉN-jéből még hiányzik valamely történés, s akkor az mint megtapasztalásra váró elemet hozza magával a késztetést, s ahhoz a megfelelő rezgésszintű, tehát negatív Kozmikus erőket is magához kell vonzza. Más épp azért vonzza magához ugyanazokat a negatív Kozmikus energiákat, hogy valamiképpen megtisztítsa azokat. Ez is, és az is ugyanazokat a negatív energiákat fogja a testet öltésre készülő Én-rész révén magához vonzani, de ha az Út más jellegű, vagy az Én-rész és a Tudat már magasabb szintet ért el, semhogy a negatív energia-adta késztetést betölthetné, s kiégethetné ekként az, aki a megtapasztalás megszerzését, vagy a negatív energia megtisztítását vállalta, kell, hogy egy köztes megoldást adjon számára a Kegyelem Istene. Egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi az Én-rész számára úgy a még hiányzó megtapasztalás megszerzését, mint a vállalt feladat betöltését anélkül, hogy maga a történés, amelynek révén erre, vagy arra módotok lehetne, az Út tényleges, a fizikai síkon esett történései közé épülne be. Ez ugyanis nem egyszer teljességgel visszahúzná a Tudatot, s ellehetetlenítené magát az Én-részt is, s az semmiképp sem vállalhatja, hogy a rész-feladat végett az elsődleges, tehát a lényegi feladatot és Vállalást kockáztassa. A hiányzó, de az Én-rész fejlettségi szintjével, s a Tudat alap-adottságaival éles ellentétben álló, mondhatom akként is: atavisztikus jellegű, és szintű megtapasztalás megszerzése, vagy az e céllal bevonzott Kozmikus Erők megtisztítása ugyanis mindenkor másodlagos fontossággal bírnak az Úton járó Én-rész Életfeladatai közt, s azok nem is szerepelnek az Életfilmben. Legalábbis nem akként szerepelnek, mint fizikai értelemben vett Feladatok. De mert egy bizonyos formában mégiscsak szerepelnek, s mert úgy a megtapasztalás megszerzése, mint a másodlagos Vállalás betöltése fontos és lényeges (az egyik a felsőbbrendű ÉN, míg a másik az ÉN, s a Kozmikus Tér teljessége, s a Kozmikus Tér energiából merítő mind- ahány Szellemi Én-rész, azaz a testet öltés előtt álló Testvéreink számára), kell, hogy a vállalt Feladat valamiképp betöltötté lehessen. S erre az az időszak a leginkább alkalmas, amikor is az Én-rész időlegesen és részlegesen kiemelkedhet a Tudat mellől, s amikor az eszközéül lévő fizikai test nyugalmi állapotban van. Annál is inkább ekként van ez, mert ezek a Vállalt feladatok, mint mondtam, nem akként adattak az Én-résznek, mint a fizikai síkon elvégzendő, de mint annak egyéni, külön Vállalásai, legyen e Vállalás a saját felsőbbrendű ÉN-etek, vagy már Testvéreitek érdekében vállalhatott többletteher. Többnyire azok vállalhatnak ilyen többletfeladatot, akikben meg van a szükséges Erő ahhoz, hogy az Út feladatai mellett vállalják fel még azt is. Aki csak azzal, és csak annyi Szellemi Erővel bír, amennyire a saját Életfeladatai betöltéséhez feltétlen szüksége van a Tudat, s a test irányításához, a legdurvább, még hiányzó Megtapasztalásokat a tényleges Életfilm elemei közt viszi le, hogy a legdurvább tisztátalanságfoltokat a fizikai szintű történések során, azok megélése és/vagy elvetése révén tisztíthassa le felsőbbrendű ÉN-jéről az Útra indult Én-rész. Ez van tehát az álmok hátterében. Az ekként látott álomkép lényegében valóban az agy tudatalatti, elfedett tartományaiból indul: de ezek oka teljességgel eltérő, mint amikor a tényleges mindennapok során elétek álló, vagy elétek állható, múltatok, jelenetek, vagy a várt-várható, még bekövetkezés előtt álló, de már tudott, vagy megsejtett történések képeibe léptek. Ez utóbbi egyébként többnyire akként köszön vissza, hogy az Álom-útról visszatérő Én-rész fedi el az Álom-út tényleges emlékképeit a Tudat elől, a már meglévő, de még vagy már az agy tudatalatti
34
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet tartományából emelve ki az ehhez szükséges képet, amely mögé önmagát és a maga Útjának képeit rejtheti. Azt tán mondanom sem kell: az a tény, és az a jelenség, hogy az ekként látott Álom-kép nyomán a Tudatban az értetlenségen túl a szégyen-érzet, vagy akár a bűntudat is felébred, nem véletlen! Kell, hogy az is kísérője legyen a „nem-szeretem” álomnak: hisz a valós történésnek is része volna. Az Én-rész ugyan a ti számotokra még „valótlan” síkon éli meg a történést, de mert az Álom-béli „én” nem érez igazán szégyenérzetet, vagy megbánást, ha a látott álomkép ekként mutatja is a történet befejezését, mert az álom-béli fizikai személy nem: csak az azt használó Én-rész létezik, a tényleges tudati reakciót az a Tudat kell érezze, amely mellé az Én-rész visszatér a történést követően. Ekként, és ez által lesz lényegében teljes értékű az Én-rész által járt Út, s ekként lesz igazán betöltötté az Én-rész másodlagos Vállalása, vagy lesz kiteljesedetté, és ténylegesen megszerzetté a még hiányzó megtapasztalás. Ha ez nem ekként volna, nem is volna szükség arra, hogy az Én-rész „nyitva hagyja” az álmot, s akkor elfedné azt, mint azon álom-képeket, amelyekről a Tudat nem kell, vagy akár nem szabad, hogy tudjon. Bár ekként, ebben a formában most, már az Eon végén jobbára a hiányzó megtapasztalásokat szerzi meg annak a Testvérnek Én-része, aki a számára zavaró, mert Tudatától, tudati - lelki késztetéseitől idegen álomban jár, kell, hogy legyen olyan is, aki már kifejezetten Testvérei megtámogatására tett felajánlásként vehet fel ilyes jellegű másodlagos Feladatot. Az viszont már ténylegesen is ritka, de az sem lehetetlen, hogy az Én-rész, ha abban ténylegesen is meg van ahhoz a szükséges Erő, ne csak mint másodlagos, de már mint ténylegesen is az Élet-filmben szereplő történést: vállaljon fel olyan elemeket, amelyek már szerepelnek a saját felsőbbrendű ÉN-jében, de amelyek megélése, konkrét fizikai történésként való megtapasztalása révén lehetséges csak az adott Kozmikus energiát, vagy a Kozmikus Világlélek egy-egy elemét megtisztítania. Minthogy az Idők végén jártok, nem is egy Testvérünk él ma is a Föld színén, de más bolygókon is, akik erre a Feladatra vállalkozhattak. Ők a saját Életfilmjeik elemei közé szőtték bele a megtapasztalás révén megtisztítandó elemet, s mert ez ekként van, az idegen elem akár élesen külön is válik a valós Életfilmtől, valahogy olyasformán, mint amikor a filmbe hirtelen egy oda nem illő reklámot vág bele a műsorszerkesztő, vagy amikor egy könyv lapjai közé egy másik, akár még idegen nyelven is íródott könyv néhány lapja keveredik. De többnyire (s ez a gyakoribb) a felsőbbrendű ÉN igyekszik még a külön vállalást is akként beleszőni az Én-résznek írott Életfilmbe, hogy azt ne csak a környezet: maga az Énrész is akként élje meg, mintha az a maga tényleges Sors-eleme volna, s akkor az Én-rész elől a külön vállalás betöltéséig, vagy akár az Út teljes hosszán, a Visszatérésig elfedve marad az a tény: az adott Sorselem, mint korábban megszerzett Megtapasztalás, vagy a megtisztított elem: már szerepel a Felsőbbrendű ÉN Bölcsesség-elemei közt. Ez természetesen azzal is jár, hogy az Én-rész a külön vállaláshoz csak egy bizonyos mennyiségben vihet magával többletenergiát már az Út kezdetén, ekként a külön feladat elvégzéséhez szükséges energiát a történés során kell az Én-rész felé áramoltassa annak Őrszelleme. Ez utóbbinak, tehát a vállalás teljességgel elfedett voltának oka az, hogy ha az Én-részben tudottá válik: egy, számára már ismert Történést kell újra éljen, a Feladat nehézségi foka nem lesz, mert nem lehet azonos egy tényleges Feladat nehézségi fokával, így annak Szellem-energetikai „értéke” is csökken, megváltozik. Az ÉN számára már ismert, s a fentebbi okból újólag is felvállalt, de már teljességgel elfedett formában felvállalt Feladat betöltése révén megtisztított Kozmikus Elemet, vagy az ekként megtisztított Lélekszálat a későbbiek során magához vonzható ÉN, s annak Én-része viszont az egyszer már megszerzett győzelem ismeretében fogja felvállalni az adott Feladatot, azt, amelyet nem restsége, de tényleges gyengesége végett nem volt képes valamely korábbi Út során elvégezni, amellett, hogy azon túl mindahány Feladatában teljességgel sikeres volt. Ez esetben éppenhogy az adott Kozmikus elemet, vagy a Lélek-szálat megtisztító Testvér által hátrahagyott Szellem-tudati kép lesz az, amire az Én-rész támaszkodni fog, amikor az adott Feladat elé áll, vagyis már azzal a biztos tudattal kezd hozzá az adott Feladathoz: képes a Feladat megoldására, hisz a Feladat nem teljességgel ismeretlen, annak ismereti energia-lenyomata a Lélekszálban, vagy az általa magához vonzott Kozmikus Energia-elemben rezeg… 35
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet *** Lényegében az álom-utakhoz kapcsolható, legalábbis egy bizonyos értelemben a köztes-lét állapotában való Út. S ez az, vagyis a Köztes Lét, aminek mibenlétét egyszerűen lehetetlenség volt értelemszerűen leközvetíteni mindezidáig. Ekként sokan az Asztrális szinteken, az Én-rész által végigjárt Utat nevezték annak, holott a kettő nem ugyanaz! Az asztrális Világképzeteken járt Út azt a célt szolgálja, hogy az Én-rész, már a kész Életfilm ismeretében annak előzetes „próbáját” végezze el, hogy teljességgel biztos legyen abban ő maga is, s a felsőbbrendű ÉN is: valóban a szükséges energiamennyiség fog az Én-rész rendelkezésére állni ahhoz, hogy az Életfilm mindahány fő elemét maradéktalanul betöltse. Amint mondottam, e „próba utakon” az Én-rész járja az Utat: még nem mint fizikai testben lévő, csak mint Szellemi elem, ekként az Út során a fizikai szint adta nehézségeket nem, vagy csak mint elméleti ismereteket szerezheti meg. Ha tetszik, akként is mondhatom, hogy az esetleges fizikai szintű akadályok soka az a bizonyos rizikófaktor, az ismeretlen tényező a megoldandó egyenletben, de mert azt is ismeri elméletben az ÉN, s az Énrész is, az előzetesen kikalkulált eshetőségekre is számítva adatik az Én-résznek az Erő, amellyel viszont már a maga szabad rendelkezési joga szerint bánhat, eldöntve, s akkor már ténylegesen is a fizikai síkon: mely történésre milyen mennyiségű energiát szán, s mikor engedi, hogy a test és/vagy a Tudat valamely kisebb vétségnek számító történésbe lépjen, megtartva ekként az energiát a várt-várható nagyobb történésekre. Amint már azt is mondtam, a testbe öltözést követően az Én-rész előtt is le kell fedődjék egy bizonyos mértékig az Életfilm egésze, így az adott helyzetben, s az adott pillanatban az maga sem tudhatja: mely történés az, amely az Út legfontosabb történése, és az ő fő vállalása ekként, s melyek azok, amelyeket a fizikai szint milyensége végett kell viseljen test, és annak Tudata egyaránt. Ha ez nem ekként volna, az Én-rész nem is törekedne a Tudat irányítására, vagy inkább csak befolyásolására, már csak akkor, amikor a fő Vállaláshoz ér az Életfilm esemény-láncolata, s akkor még ott sem tartanátok, ahol most tartotok, hisz a ti rész-feladataitokból nyílik ki valaki más Fő Feladata, vagy Vállalása, s ha ti magatok helytelenül oldjátok meg a magatok rész-feladatait, nem építhet azokra más, amiként ti sem építhetnétek a mások által felépített rész-eredményekre, ekként sem más, sem ti magatok nem vállalkozhatnátok a fontosabb Feladat, vagy Vállalás betöltésére. Hogy egy megközelítőleges fizikai példát mondjak: Ha kukta vagy a kézilány nem tud tisztességesen elmosni egy edényt, mert a raktáros nem, vagy csak késve ad néki mosogatószert, mert az az egy éppen nincs a raktárban, mert a szállítók még nem szállították azt ki, mert a… stb. stb. – folytathatnám; ezek az emberek egymás fő feladatát teszik elvégezhetetlenné, de nem csak azt: másokét is, mert így a szakács sem láthat hozzá az étel elkészítéséhez, mert a kukta vagy a kézilány a raktáros végett nem mosta el az edényt (stb. stb.). Vagyis a mások fő feladatául lévő, de számára csak rész-feladatnak minősülő események összessége nem illeszkedik akként egymáshoz, hogy az lehetővé tenné számára a maga fő feladatának elvégzését, így a vendég éhen várja az ételt, s késik a hivatalából, ahol így nincs aki az ügyeket intézze…: pedig semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a kukta, vagy a kézilány mindent előkészített ugyan, de az edényt nem tudta elmosni, mert… Amint látjátok, minden mellék-feladat is valaki fő feladata, amelynek elvégzése nélkül az sem végezheti el a maga fő feladatát, akinek a másik személy fő feladata csupán rész, segítség, támasz a maga feladata elvégzéséhez. Ha tehát az Úton járó is csak a maga fő feladatára, elsődleges Vállalására fordítana figyelmet, egy Út nem volna értékelhető módon végigjárható, mert a ti rész-feladataitokra támaszkodik más, amiként ti magatok is más/mások rész-feladataira kell támaszkodjatok, ha a magatok Életfilmjét teljességgel el kívánjátok végezni. S e kis kitérő után térjünk vissza az iménti kérdéshez, vagyis a Köztes Lét kérdéséhez, amely, amiként az imént mondtam, nem azonos az asztrális szinten járt „ próba-úttal”. 36
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Az asztrális síkon tartózkodó Én-rész, ha két testet öltés közt, már az előző Út kielemzése után, s a következő Útra való felkészülés közti időszakban van, módot és lehetőséget kaphat arra az Úrtól, hogy az ÉN-ből még hiányzó elemeket ne fizikai testben szerezze meg: ha egy bizonyos értelemben mégis csak akként, tehát valamely fizikai Világképzetben. Ennek két, egymástól eltérő formája lehetséges. Az egyik az, amikor mint szellemi Energia: az adott, tehát az ÚR által megnevezett fizikai Világ-képzet energiaterében tartózkodik egy bizonyos ideig. Ez esetben mint megfigyelő: az adott szinten élők Útjával ismerkedik, ami még nem is annyira nevezhető teljes értékű Útnak az ő, tehát a megfigyelő szerepében megjelenő Testvér számára, hisz tényleg csak ismerkedik azzal a szinttel, s az adott szinten lévő bolygó életével. Erre többnyire akkor kerülhet sor, ha az illető Testvér még nem, vagy igen hosszú ideje ölthetett utoljára testet az adott fizikai Világban, s kell, hogy ekként „szokja” a számára már vagy még idegen rezgést. Erre a magasabb, de az alsóbb szintekről érkezők esetében is szükség lehet, hisz egyiküknek már túlon-túl alacsony, míg a másiknak még túl magas az adott pont: akár épp a Föld rezgés-energia szintje. A másik formája a Köztes Lét állapot megtapasztalásának az, amikor már ténylegesen is valamely, az ÉNből még hiányzó Ismeret megszerzésére kap módot az, aki az ÉN által írandó Életfilm értelmében egy fontosabb, vagy inkább akként fogalmaznék: nagyobb nehézségi fokú Útra kell felkészüljön, egy számára idegen bolygón. Ez esetben már nem mint megfigyelő, nem csak mint külső szemlélő lesz jelen az adott szinten, de csaknem akként, mintha tényleges testet öltésen volna. Ennek több összetevője, velejárója is van. Az első, és legfontosabb talán az: az illető Testvér, aki az adott síknak megfelelő Asztrális szintről indítja Útnak Én-része egy kicsiny elemét, nem járhat végig valamely tényleges Útra induló Én-rész mellett olyan Utat, amely karmikus kötés oldásáért adatik, de olyat sem, amelyen az Én-rész esetlegesen karmikus terhet vehet magára (bár ez utóbbira is van mód ám, s erre mindjárt vissza is térek!). Ezek az Utak többnyire épp ezért csak rövid, s már az Út első szakaszán véget érő Utak, olyan történések tehát, amelyek során az Én-rész már a fizikai test létének kezdeti, gyermeki szakában, vagy egészen fiatal korban meg kell szakítsa Útját. Ekkor a test betegsége, vagy valamely tömeges baleset révén szakad meg az Út, nem a társ-szellemi elem, de a tényleges Úton járó Én-rész érdekében, amelyet a társ-szellemi elem, mint rejtetten maradó Kísérő, maga is megtapasztalhat. Magam is, s még néhányan a Fent Világának Lakói közül számos ilyen „társ-utat” járhattunk végig, amelyeket lényegében az Én-rész mellé társuló Én-rész elem is akként él meg, mintha az valósággal is a saját Útja, s a maga fizikai teste volna, azzal a különbséggel, hogy míg a maga fizikai testét igyekezhet a Tudat révén irányítani az Úton járó Én-rész, erre a „társ-elemnek” nemcsak hogy joga: lehetősége sincs, s nem is lehetne. Ő csak elfogadhatja és megélheti az Út mindahány történését, s mint valós Megtapasztalást: beépítheti azt a maga ÉN-jébe, annál is inkább, mert az Út mindahány elemét, tehát annak minden örömét és bánatát is akként éli, amiként a tényleges Útját járó Én-rész, így a tudati érzések energiái a társ-elemben is csak úgy realizálódnak, mint a tényleges Útját járó Én-részben. Egyazon testet öltést ketten fognak ekként hasznosítani, éspedig teljességgel, hisz amiként mondtam, az Út történései, ha olykor tragikus kimenetelű is az Út vége, nem teszi ki az Én-részt annak a veszélynek, hogy a számára irányíthatatlan Tudat végett bármely karmikus elemmel terhelné magát, lévén az Út teljessége a tényleges Úton lévő Én-rész számára is egy bizonyos megtapasztalás megszerzése céljából adatott, amelynek megszerzését követően az Út véget is kell, hogy érjen. S most munkatársam tudatában felbukkant a kérdés: miért kell akkor, hogy a ténylegesen is Úton lévő Én-rész ekként, tehát egy konkrét testet öltés során szerezze meg azt a megtapasztalást, amelyet a „társén-elem” ekként, tehát csak mint társ; megszerezhet. Nos, ez sem véletlen: a valós Én-rész többnyire nem csak azért vállalkozhat az Útra, hogy valamely megtapasztalás birtokosává lehessen, de azért is, hogy mások számára lehetővé tegyen egyes vizsgaelemeket. Vegyünk egy példát. Az ifjú asszony korán özvegységre jut, s korán, tehát még ifjúsága teljében véget is ér számára az Út. Ő maga akként is vállalta az Utat, hogy az mindenképp korai távozással végződik: de a távozás körülményei nem az ő Életfilmjében, hanem a korábban eltávozott férj hozzátartozóinak Életfilmjében szerepeltek, mint kiemelt fontosságú elem! Lehetett volna akként is, hogy a család magához 37
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet veszi az ifjú özvegyet, és annak gyermekeit, és akként is, amiként az ténylegesen történt. A halál így is és úgy is bekövetkezett volna, s mindenképp nehéz körülmények között, amiként a gyermekek halála is, mert az adott korban a fertőzést elkapó személyeket a közkórházakba, s később a városon kívülre kellett szállítani, még később pedig akár a nyílt utcán estek össze, s akkor már senki sem volt, aki a közelükbe merészkedett volna akár csak azért is, hogy egy korty vizet adjon a halódónak. Nem ismeretlen jelenség, hisz nem egy fekete himlő, kolera, vagy pestis, vagy vérhas-járvány (stb.) dühöngött a Föld színén is, s akkor még csak a Földet említettem. A halál formája ekként nem: de az özveggyel, és az árvákkal szembeni reakció, a gyűlölet feloldása, vagy a gyűlölködés folytatása volt a vizsga-kérdés az adott személyek esetében, amelyet akként buktak el, hogy már jóvá sem tehették: az adott Út során legalábbis nem, lévén a járvány hamar véget vetett az ő útjuknak is. S ez csak egyetlen példa volt a számtalan közül, amelyre viszont a spirituális áthúzás révén az adott út során ténylegesen is a maga Útját járó Én-rész, s annak ÉN-je, de az Én-rész mellé lépett Én-elem, s ekként az Én-elemet ismét magába záró Én-rész, és még annak felsőbbrendű ÉN-je is akként fog visszaemlékezni, ha az áthúzás bekövetkezik, tehát ha a kép valamely egyéb formában (például meditációs képként) felbukkan az Én-rész Tudatában a későbbiek során, mint saját, tényleges Útjára. De ez, mint mondtam, természetes és szükséges Szellem-energetikai folyamat, vagy történés, hisz ha nem is a tényleges Úton, de a megtapasztalás teljességét magába zárhatta az Én-rész mellett lévő Én-elem is, így az Én-rész mindahány emlékképe az ő emléktárába is élénken belevésődött. Enélkül azt nem lehetett volna képes az Én-részbe áramoltatni, amiként az Én-rész sem közvetíthette volna azt tovább a felsőbbrendű ÉN-be, mint megszerzett Megtapasztalást. Ennek a jelenségnek, vagy Szellemi történésnek is van (s ez is természetes) egy másik formája is, amely azonban akkor adatik az Én-rész számára, mint lehetőség, ha az illető Testvér egy olyan szinten vállal Missziós Utat, amely szint Mélység-elemeit a korábbiak során nem ismerhette meg, mert az adott szintre nem is ereszkedett alá: vagyis egy magasabb Szférikus körben állt meg, mint amelyben később Utat vállalhat. Ez esetben viszont a mélyebb szinten olyan történéseket kell megéljen, s olyan körülményeket kell elviseljen, amelyek teljességgel idegenek számára, vagyis amelyek ellen nem tudhatna védekezni, mert hiányzik belőle a korábbi Utak-adta megtapasztalás. Nem is egy ilyen történés van a ti Világotokban, s a ti Jelennek megélt korotokban is. Olyan, számotokra szinte már hétköznapinak számító történések, amelyek azonban karmikus elemmé lesznek, vagy lehetnek a magasabb szintek valamelyikéről missziós Útra érkezett, óvatlan Én-rész számára, ha maga is részesévé lesz azok valamelyikének, még akkor is, ha erre nem gyengesége, hanem tényleges tapasztalatlansága végett kerül sor. Kell tehát, hogy ismertté legyen számára és előtte a Mélység számtalan eszköze, amellyel az ellentét magához rántani, és magához láncolni igyekszik és tud a fizikai síkon testeket vett Én-részeket: ne essen bele mindjárt az első csapdába, amelyet az ellentét állít elé is, amiként minden óvatlan Úton járó elé. És pontosan ebben az esetben van hatalmas fontossága annak, hogy az Idő, mint fiktív elem, lényegében akként létezik, hogy nem létezik, de van mégis, mert a Mélység felé haladó ÉN, s annak Én-része megfogalmazta, felbontva a maga számára a folyamatos MOST állapotát. Azt a folyamatos JELENT, amely azonban valós, megbonthatatlan Ősi formájában VAN a Fent Világa számára: így a Fent Világából, vagy a ti magasabb szférikus köreitek valamelyikéből Útra induló Testvér Én-része a ti Idő-síkotokon, a számotokra múlttá lett Idő-egységbe épp úgy érkezhet, mint a ti Jelennek megélt Idő-egységetekbe, mert a Végtelenben, a folyamatos MOST-ban kell csak egy másik „VAN - pontra”, tehát egy korábbi „Jelenbe” helyezze őt a Kegyelem. Ez sem lehetséges persze, csak akként, hogy a felkészülni kívánó Én-rész egy elemét engedi az ÚR valamely, már befejezetté lett történésbe beilleszkedni, amelyben épp úgy nem avatkozhat bele a történésbe, tehát nem segíthet elő, de meg sem akadályozhat egyes történéseket, annál is inkább, mert azok már mind befejezett történések, s a Múltat épp úgy nem változtathatjátok meg, mint a Jövőt, így mindenkor a Jelen az, amelyben cselekednetek kell.
38
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Az Én-rész elem azonban a Múlt perceit éli, beleilleszkedve valamely korábbi történés egyik, vagy másik szerepébe. Ezzel nem fogalmaz meg magának karmikus elemet akkor sem, ha a történés a legdurvábbak valamelyike, de megtapasztalja: miként fogalmazta azt meg az az Én-rész, amelynek Útját (annak többnyire csak egy-egy kiemelt fontosságú részét) utólagosan átélnie engedte az Úr, majd egy másik, szintén a Múlt történései közül kiemelt történetbe illeszkedve bele azt is megtanulhatja; hogyan, s miként oldhatta fel a korábban megfogalmazott karmikus elemet ugyanaz az Én-rész, vagy ha az még nem történt meg, egy hasonló történés során megfogalmazott karmikus kötés oldását követheti figyelemmel. S minderre azért van szüksége, hogy képet kapjon magáról a bűnről, annak mibenlétéről, csábító voltáról, az elbukásról, s a bukás végtelen fájdalmáról, majd a megfogalmazott karmikus kötés oldását célzó harcról, s végezetül a győzelem semmihez sem fogható öröméről is, amely az Én-részben születik meg az Út végén. Hogy ez mennyire fontos része azon Testvéreink Útjának, pontosabban az Útra való felkészülésnek, akik a ti magasabb szintjeiteken megállva sohasem tapasztalták meg, de akár elképzelni is képtelenek volnának olyas történéseket, amelyeknek ekként ismerőivé lehetnek, hogy ebben is hasonlatossá legyenek azokhoz, akik közt testet ölteni vállalhatják: azt hiszem, nem kell, hogy mondjam. Erre azonban, mint mondtam, jobbára a nagyobb Feladatokat megelőzően van, vagy lehet szükség, s nem csak a Föld, de más fizikai szintű Utat feltételező, vagy lehetővé tevő bolygó színén is, olykor csak azért, hogy a Missziós Feladatot vállaló Én-rész, s maga az ÉN is fedve legyen, úgy a fizikai szinten élő, s valami formában (többnyire regresszió, vagy más, annál is törvénytelenebb eszköz révén) kutakodni próbáló Úton járók, mint a Mélység küldöttei előtt. Általában azonban a megszokottabb az elsőként említett, tehát az Álom-utak formájában való Megtapasztalás megszerzése. Ez egyszerűbb, s könnyebben kivitelezhető is, így ha azt más, későbbi Feladat nem indokolja, az utóbbi módon nem is indulhat Útra az Én-rész, sem annak egy eleme. Ezt azonban, amiként minden mást is, az ÚR határozza meg minden esetben, s engedélyezi, vagy akár javasolja is, ha arra igazán akként van szükség. ***
39
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Az elszántság kérdéséről ugyan a most elkészült könyvben is olvashattok, de kell, hogy külön is kitérjek rá, mert mintha magával a fogalommal is bajok volnának. Mit értek elszántság alatt? Hogyan, miként, és főként: miben kell elszántnak lennetek, ha épp a teljes önátadást, az Istenre való reáhagyatkozást kell megtanulnotok…? S vajon nem disszonáns-e egy kicsit, ha erre is, és arra is buzdítlak benneteket? Amiként a másik könyvben is volt, az Úr Tanítását idézem elmétekbe, amely ekként szól: „És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám. Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” (Pét. II. 95)
A ti Keresztetek az, hogy egy olyan világban éltek, amelyben a valós Hit, és az abból kibontakozó Bizonyosság nem, vagy csak igen kevesekben él igazán. Mondani, láttatni sokak igyekeznek ezek meglétét, de a valóság ez esetben is más, mint ami a látszat. (Nem véletlen, hogy ti, „Magocskák” is csak ily kevesen vagytok, legalábbis ma még a Föld színén…) S még azt sem mondhatom, hogy ennek oka abban rejlik, hogy az emberek nem is kíváncsiak az Igazságra, s nem vágyják fellelhetni azt: de igen, kíváncsiak, így keresik is az Igazságot, csak éppen nem azt az Igazságot, amely tényleg előrébb, és feljebb visz, csak azt, ami még és már beilleszthető a maguk nagyon is én-központú világszemléletébe. Így tévutakon bolyonganak, magukkal húzva akár azokat is, akik az Igazság, de már a Valódi Igazság felé vezető Útra léptek, csak mert még néktek is könnyebb elhinni a szép, a könnyű Utat ígérő – mesét, semmint azt: amit megalkottatok magatoknak, annak bérét el is kell, hogy vegyétek, s a bér bizony: nem mindenkor az, és nem mindenkor olyan, amit magatoknak elképzeltetek. És mégis elszántan kell haladnotok a megtalált Úton, hogy Holnap már magatok vezethessetek másokat: s éppen ez az, amit az ellentét minden lehető eszközzel megakadályozni, vagy legalábbis megnehezíteni igyekszik! Sokan, nagyon is sokan vannak, akik akként vélik: kell, hogy megtanuljanak valamiféle kompromisszumot kötni a földi világ, és a Mennyei Parancsolatok közt, hogy az utóbbit beilleszthessék az előbbibe. Én pedig azt mondom néktek, hogy nemcsak hogy nem kell, de nem is lehetséges semmiféle kompromisszumot kötni, mert, s ezt is az Úr mondotta: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti.” (Mát. 6.24) Nem szolgálhattok az Igazság Istenének és az ellentétnek, mert a kettő közt nincs, nem is lehet semmiféle Tiszta középút! Vagy az egyiktől, vagy a másoktól kell teljességgel ellépnetek, s ha az Isten Parancsaitól léptek el, csak mert a Föld világában akként tudhattok érvényesülni, a ma elültetett mag termését holnap kell learassátok, akként, amiként azt ma elvetettétek magatoknak. Tudom, hogy nem könnyű mindenkor színt vallani, de már kell, hogy mindenkor meg tudjatok maradni az Igazságban. És még csak nem is valamiféle jutalomért, nem azért, mert ez Isten rendelése: magáért az Igazságért! A ki csakis és kizárólag azért tart ki az Igazság mellett, mert azért valamiféle Égi Jutalmat remél, nem mondhatja, hogy igaz szívéből Éli az Igazságot: de épp oly számítóvá és ravasszá, s ekként hamissá lesz Isten előtt, mint az emberek előtt az a Testvér, aki a maga „meggyőződését” akként cserélgeti, amiként azt pillanatnyi érdeke diktálja, vagy amiként léte kicsiny csónakát a Sors-események olykor viharló szele fújja. Ti már igen is, hogy kell, hogy tudjatok élni a Tisztasággal és a Tisztaságban magáért A Tisztaságért, már annak tudatában: csak ekként élhettek igazán Krisztussal, és Krisztusban. A valós Tisztaság, ha nem várjátok, nem követelitek is, mindenkor megtermi a maga Tiszta Gyümölcseit, ha annak magját magáért a magért vetitek el, hogy az igazán, s már örökkön való időkre Életre keljen bennetek. A Mennyei szinteken maradt, s a már Visszatért Testvéreitek is spontán módon Élik a Tisztaságot: nem azért, mert a Mennyei szinteken való, gyorsabb emelkedhetésben reménykednek, de mert természetük, hogy csak a Tisztaságban képe-sek létezni.
40
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Néktek is ekként kell tehát, hogy mint önnön benső Természeteteket, élnetek e Tisztaságot, s nem a Holnapok várható történései végett, de már azért, hogy ténylegesen is közelebb emelkedhessetek a magatok Ősi Természetéhez, mindinkább abban élve, s levetve magatokról a földi álarcot, amely az évezredek során kövült rá az ember-szellemek sokaságára. Nem véletlenül mondom tehát, hogy a ti keresztetek maga az adott kor, amely a hamisság, a képmutatás, az álságosság kora. De az ÚR sem véletlenül mondta, s mondja tenéktek is: „Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” Aki megtalálni akarja földi számításait, az le kell hogy mondjon az Igazságról. Álarcot kell vegyen: a hamisság, a képmutatás, az egyéni érdek-mondatta álvélemények álarcát, amelyben mindenkor az adott társadalmi rendbe igazodhat. Aki viszont nem a földi, s csak a földieket érdeklő arcát, de már a valós arcát mutatja a külvilág felé is, az őszinte, az Igazsághoz hű, és abban állhatatos: s az Krisztust fogja megtalálni, mert Benne fog élni, már nem a földiek földi érdekekhez kötődő világában. Tudom, mert nem lehet azt is nem tudnom, hogy aki ma nyíltan színt vall arról: mely Útra lépett, azt (s már erről is szóltam korábban) legkevesebb, ha csak megmosolyogják. Ám többnyire nem érik be ennyivel. Először csak a finom meggyőzéssel próbálkoznak, s a hátatok mögött mondanak benneteket balgáknak, aztán már akár nyíltan, a szemetekbe is mondják e véleményüket azok, akiknek bántja a szemét, ha nem az ő földi felfogásukat, nem a földi értékekben való „boldogságot ”, de a Tisztasághoz való Hűség egyedül Valós Boldogságát keresitek, találjátok meg, s azt követitek és élitek is Utatok minden percében. De ne bánjátok, ha ekként fordulnak ellenetek, ne is csodálkozzatok, és meg se botránkozzatok azokon, akik ekként vélekednek. Inkább még hogy sajnálatra méltóak a Szellemükben vakok, akik ekként még inkább kell, hogy szeretetet kapjanak tőletek, hiszen vakok, de már nem a szó földi, de a súlyosabb: a Szó Szellemi értelmében. Aki tehát képes rá, hogy felvállalja, és felvegye a maga keresztjét, az a gúny, a megvetés, a mellőzöttség keresztjét veszi fel, letéve álarcát, hogy már az Istentől kapott, Valós Arcát tárja a világ felé, éspedig minden érdek, és számítás nélkül, ahogyan azt az ÚR cselekedte, s élte Útja mindahány percében, az már ott, a Föld világában élve is elmondhatja: és csak az mondhatja el igazán: Krisztus gyermekévé lett, aki akként ÉL, amiként Élt A Krisztus, s amiként ÉLNI A Krisztustól tanult. Nem kell, hogy a látszat-hit, s a mindenáron való, a magatokra erőszakolt mű-ájtatosság áradjék rólatok: azt a fanatikusok erőltetik magukra, hogy mutassák a külvilág felé: mennyire Istenben élnek. Nem, nem élnek Istenben: egy maguk fogalmazta, vagy akár szintúgy fanatikus vallási vezetőik által megfogalmazott, s általuk felvállalt szerepben élnek, ekként épp úgy nem lesznek, mert nem lehetnek tiszták és őszinték mint akik a Föld világában ismert álarcok mögé rejtik el Valós Önmagukat. A cél nem az, hogy valamilyennek lássanak benneteket az emberek! A Cél az, hogy igazán Istent, s az őszinte Tisztaságot lássák, amely mindőtök ősi Szellemi Természete. Ne akarjatok jók, szeretettel élők lenni: egyszerűen csak legyetek azok, s nem valamiért, de Valakiért: Krisztusért, Aki A Jóság és A Szeretet. Ekként vehetitek fel abban a szeretetlen, törtető világban a magatok Keresztjét, amely kétezer évvel a ti korotok előtt is A SZERETET leghívebb, legtökéletesebb Szimbóluma volt, s ekként lehettek csak igazán Krisztus-gyermekekké: ha akként Élitek A Szeretetet, amiként A Szeretet élte Önmagát: amiként Krisztus ÉLTE önnön Isten-gyermekségét, és ÉLTE Önmagában Az emberfiát. *** E kérdéshez tartozik, ha csak részben is, az a másik Tanítás, amely a lassan növekedő magról szól. Bár ezt is kibontottam már, hogy egy bizonyos értelemben megmutassam a Tanítás lényegét, kell, hogy ezt is kibontsam ismét, de már más oldaláról közelítve meg a kérdést, s annak válaszát egyaránt. Annál is inkább kell, hogy ekként tegyek, mert még köztetek is sok, aki azon kesereg: milyen lassan halad a Fejlődés Útján, milyen nehezen tudja megérteni, és megvalósítani mindazon Tanításokat, amelyeket kezetekbe adnom enged az ÚR. Nem vagytok egyformák, ekként nem is léphettek egyformán. Ki kisebbet lép, és lassabban, ki már nagyobb lépésekkel haladhat: de hogy ki hol, mely részén tart ténylegesen is az Útnak, nem lesztek, mert nem lehettek képesek megállapítani abból, hogy azon az egyetlen Úton gyorsabban, vagy lassabban 41
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet haladtok. Van, aki kell, hogy mostani Útján lassabb léptekkel haladjon, hogy mások beérhessék, s kell legyen olyan is, aki most gyorsabban kell haladjon, hogy lemaradását, amely a korábbi Út, vagy Utak eredménye, ezen az Úton behozhassa. Ezt ugyan valóban csak reátok, azaz a Magocskákra vonatkozóan mondom, de mások esetében is ekként van. Ti azonban kiemelten is szükséges, hogy egy bizonyos percen teljességgel „fej - fej mellett” állhassatok, mert a reátok váró Feladat is azonos, vagy legalábbis erősen hasonlatos lesz. Hogy ki mely Feladatot fogja elvégezhetni az adott Történésben; a jelen Útja értelmében nem fontos, így még akkor sem térnék ki rá teljességgel, ha tehetném, ha némely kisebb információ-morzsát már megengedtetett is leközvetítenem az Úr által. A kicsinyek esetében volt ez inkább fontos, hogy akik ma, mint felnőttek a közelükben vannak, akként viszonyulhassanak ama gyermekekhez, s akként kezdhessék meg azok földi értelemben vett nevelését, hogy megadhassák nékik az irányt: merre kell indulniuk, és merre kell haladniuk, hogy valósággal is betölthessék azon a bizonyos percen a maguk Feladatát. Az is természetes, hogy még a Kijelöltek közül sem mint fog tudni olyan szintet elérni, amelyre pedig a Cél (mondhatom úgy is) kötelezné őket, hisz mint mindenki más, ők is a szabad Út-megválasztás jogával és Istentől kapott Szellemi Örökségével bírnak. Így az egyes Feladatok betöltése még esetükben is csak egy lehetséges terv a lehetséges Történések sokasága közt, amely terv akként módosul, olyan mértékben, amilyen mértékben a mai kicsinyek, akik már a Holnapok során érnek felnőttekké, eltérnek az eredetileg megjelölt Úttól és iránytól. S ugyanez a már a felnőttek világához tartozó Testvérekre is vonatkozik, annál is inkább, mert ti aztán végképp nem tudhatjátok: mi lesz a holnapok reátok váró Feladata, azt viszont, hogy a Feladat nagy lesz, mindannyian tudjátok: azok is, akik netán tényleg a kiemelt, a nagy Feladatot kell majd betöltsék, s azok is, akik a kisebb Feladatokért érkeznek majd, ami lényegében mellékes is, hisz az adott pillanatban, s a várt/várható történésben nem lesznek, mert nem lehetnek kis, és nagy Feladatok. Mindahány Feladat egyként fontos lesz, mert maga a Cél, és a Célhoz vezető Történés is hatalmas lesz. Így aki akkor és ott a „legkisebb” Feladatot kapja is: óriási Feladatot fog vállalhatni, amelynek felelőssége is óriási, s nem csak a történés idején, de már most is, amikor még csak készültök a Holnapokra. Aki akként érzi tehát, hogy csak lassabban képes haladni, ne figyelje irigyen azt, aki gyorsabban halad, s aki gyorsabban halad sem szabad, hogy ezért másnak érezze magát, mert azt, hogy kinek mi van már valamely korábbi Út során megszerezhetett Bölcsességként a felsőbbrendű ÉN-ben kinyitva, nem tudhatjátok, mert hisz nem bírtok rálátással az Asztrális Világképekben tartózkodó ÉN-re. Azt, hogy ki, milyen gyorsan növekedik, csak az ÚR láthatja, s az még, akire az ÚR ama kis Magocskák elültetését és gondozását bízta. Ki-ki a maga lépteivel halad, és kell is, hogy akként haladjon, s ha az lassúbbnak, vagy gyorsabbnak tűnik, kell, hogy a „kisebb” is, és a „nagyobb” is egyként az ÚRRA, az Ő Hatalmasságára tudjon pillantani, hogy a kicsiny is, és a „nagy” is tudhassa: bizony, csak kicsinyek, csöppnyi kis magocskák vagytok még mind, amelyek azonban már elvetésre várva pihennek az ÚR áldó, és áldott tenyerén … *** A következőkben elmondani kívánt Tanításhoz egy kis részt kiemelünk a most kezetekbe adott könyvből, hogy amiként azt ott ígértem, magyarázatot fűzzek ahhoz is. „– De hát nem megtehette volna, Ő, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy eljő, s megmenti Lázárt, hogy ne haljon meg?” – Nem véletlen, hogy ennél az egyetlen mondatnál külön is megálltam! Bizony: ez is vissza köszön a ti korotok emberénél, s nem is akár milyen mértékben! Nem tudjátok, és nem látjátok az Istennek szándékát, nem ismeritek a magatok Életfilmjeit, ekként fogalmatok nincs, mert nem is lehet arról: mit, miért kell elviselnetek, és hiszitek, hogy Isten mindenképp segítségetekre kell legyen, ha betegség, vagy bármely fizikai szintű gond gyötör benneteket. S hogy imáitokra nem érzitek az ÚR Feleletét, lázadtok: Miért nem segít Krisztus, hisz a holtakat feltámasztotta, hát nem megtehetné? Hisz csak egy intésére is elmúlnék fölülünk mindahány gond és veszedelem! Nem volna betegség, járvány, nem volna háború, sem éhínség: csak egy SZÓT szólna az ÚR… – pedig az Úr szava mindenkor szól, amiként szólt is, és kinyújtott Jobbja mindenkor kész emelni és segíteni azt, aki képes azt elfogadni.” 42
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Amint azt a könyvben is jeleztem, ezen felül még egy oka van annak, hogy Isten nem akként segít, amiként azt ti várnátok, vagy szeretnétek. S ez az ok épp bennetek: az Úton járókban rejlik! Isten megadja néktek a lehetőséget, hogy egy bizonyos mértékben Éljetek az Erővel. Ez a lehetőség azonban egy bizonyos mértékig kötelez is benneteket! Annál is inkább, mert nem véletlenül adatott épp a Magyarság tagjai közé születettek elé a lehetőség: élni és hatni az Erővel. Ahhoz, hogy a Mária Rózsáját gondolati-akarati Energiátok révén kiemeljétek jelen nyugalmi állapotából, nem csak azok energiájára lesz szükség, akik célzottan a Feladat elvégzéséért érkezhetnek az adott korban s az adott pontra, de mindazok kell, hogy tudjanak bánni az Erővel, akik részt vállalhatnak a Feladatból, amelyet inkább neveznék már Küldetésnek. Nem tudhatjátok: kik lesznek azok, akik a konkrét Küldetéssel indulnak azon Útjukra, annál is inkább, mert azokat teljességgel elfedi az Úr a Világ elől: ekként akár olyan fizikai szerepet is vállalhatnak, amelynek láttán ti magatok sem vélnétek: az ERŐ rejtezik a földi milyenség hátterében. De nem tudhatjátok azt sem: kik lesznek azok, akik mint Segítők: kell az adott helyszínen működésbe lépjenek, amint azt sem: kik lesznek azok, akik azzal a Feladattal kezdik meg útjukat, hogy a Túlélők segítségére lesznek legalább a kezdeti években. Hogy egyik Feladat sem lesz könnyű, egyszerű, azt épp úgy nem kell mondjam, amiként azt sem: egyik sem lesz kevésbé fontos, mint a másik, hisz a Történés a harmadik emberiséget szolgálja, ami azt is jelenti: már a Visszatérés, s a Mélység-szintek teljes felcsatlakozása, annak mielőbbi kezdete múlik azon: akik a Feladatban rész kaphatnak az Úrtól, milyen fokon képesek ellátni a reájuk háruló feladat-részt. De azt sem kell mondjam: mekkora Kegyelmi Ajándék az, hogy valaki részt kaphat a nagy Feladatból. Mert bizony, gyermekeim: nagy Ajándék, és nagy öröm, ha segíthetünk a mélyebb szinteken élő Testvéreknek, és nem a dicsőségért: magáért a tényért, hogy ez által azokat is mielőbb az EGY-ségben, A Teremtő EGY-ség Szívében, a Végtelen Szeretet és Békesség Házában tudhatunk! Öröm és megtiszteltetés ez a mi számunkra is, amiként a tiétekre is: legyen az általatok felvállalható Rész-feladat bármi, bárha a Mária Rózsájának felemelésénél segédkezhettek, bárha a Kijelöltek munkálkodását biztosíthatjátok a magatokhoz vonzott, s a Kijelöltek köré áramoltatott ERŐ révén, s akkor is, ha a Túlélők lét-esélyeit segítitek, és ismétcsak a magatokhoz vonzott Erő révén. Ma még csak kicsinyben kell megtanuljátok az Erő kezelését: annak lekérését, magatokhoz vonzását, vagy akár csak gondolati-akarati erőitek révén történő átáramoltatását, a Kozmikus Tér energiáiból vonzva le az Energiát a magatok Őrszelleméhez, aki azt tovább áramoltathatja az általatok megjelölt, gyógyítani kívánt Testvér Őrszelleméhez, vagy a gyógyítást végző Testvér által lekért energiához csatolva, megtámogatva annak gyógyító munkálkodását. De ezt, és ennyit már meg kell, hogy tanuljatok: és ennek egyetlen akadálya van! Ti magatok vagytok az akadálya, éspedig a bennetek lévő önbizalom hiány végett! Számos esetben szóltam már erről néktek, ám még ma is azt mondjátok: „még nem tudom, még nem értem, nem érzem…” – miközben magatok mégcsak nem is láthatjátok: milyen Energiákat mozdíthat meg akár egyetlen, igazán szívből küldött Imátok is! Avagy akként vélitek, hogy néktek nem szól az, amit nékem magamnak is, vagy későbben (Pét. VI. 69) Jakabnak és Jánosnak (Pét. IV. 136) szólott az ÚR: „még nem tudod: minő lélek, és minő szellem lakozik tebenned! Míg meg nem ismered önmagad, s meg nem tanulsz bánni a benned rejtező Erővel, ügyeld minden kiejtett szavad, mert azoknak Hatalmuk van.” Nem tudjátok ti magatok sem: minő Szellemi Erőkkel bírtok, s mely erőket kell, és lehet is ekként már akarati úton is megmozdítsatok! Mert Mesterünk e szavai nem csak az indulattal, nem csak a haraggal mondott, de már inkább a segítő szándékkal kiejtett szóra, s még inkább az imában felküldött kérésre vonatkoznak, amiként azt is megmondta már akkor az Úr: „És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.” (Mát. 21.22) S hogy hogyan, mi módon lehettek képesek az Erő lekérésére, irányítására? Nos, erre is választ találhattok, és ismét csak az ÚR Szavaiban, amelyeket nékem szólt, hogy elfogott a kicsinyhitűség, a bátortalanság: 43
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet „~~ Látod, Simon? Erre gondoltam, amikor azt tanítottam néktek: kérjetek, és adatik. Amit igaz szívvel kértek, s nem a magatok, de mások javára, amint te magad is az úton járókért kérted: fékezze meg Atyám az égnek heves viharát; kéréstek meghallgattatik az Ég Uránál… Egy pillanatra eszembe villant: de hisz én nem is imádkoztam, hisz az én magam szavaival szóltam az Atyához, hogy az imádság szavai kiszöktek elmémből… Még végig sem pergettem agyamban ez újabb gondolatot, Mesterem ismét megszólalt: ~~ De bizony, hogy imádság volt minden szó, amely elmédben megfogant! S még tisztább is volt ez az imádság, mint ha akként szóltál volna az Ég Urához, amiként tanultad, mert ekként igazán önmagad tártad fel az Atya előtt, s azt adtad Néki, ami benned van. Ez a legtisztább, a legőszintébb gyermeki imádság, amely meghallgatásra is talált, amint azt látod. (Pét. IV. 15.)
Ekként imádság a te minden, őszinte és tiszta kéréstek is, amellyel az Atyához, az Úrhoz, avagy az Áldott Anyácskához: Szentlélek Máriához szóltok valamely Testvéretekért! Sz. G. Testvérünk arra hivatkozott: nem tudja, nem ártja-e bele magát valamely Testvérünk karmikus Vállalásába azzal, ha gyógyító szándékkal imádkozik érette. Néki is, és néktek is azt tudom mondani, amit Sz. G. Testvérünknek már szóban elmondottam munkatársamon keresztül: ha valaki nem vehet gyógyulást, annak Őrszelleme nem is fogja a számára lekért és átközvetített energiát akként használni, vagyis az őrizetére bízott Testvér fizikai testébe áramoltatni, hogy azáltal megkösse az Én-részt a karmikus elem megtisztításában, amiként még munkatársam sem áramoltathat több energiát az illető fizikai testébe, mint amennyi energia révén és által annak fizikai szenvedéseit csökkentheti, s még azt is mindenkor abban a mértékben, amilyen mértékben azt az ÚR engedélyezi számunkra. Mert azt sem kell tán mondjam: amikor kis munkatársam a gyógyítást végzi, magam is részt vállalok munkájában, részint hogy segítsem, s ha kell, bátorítsam, de azért is, hogy tényleg csak azt gyógyítsa, akit lehet, s hogy meg tudja hajtani makacs fejét, ha valakit nem emelhet ki teljességgel az őt kínzó betegségből. Ha nem vagytok biztosak abban: magatok meg tudjátok ítélni, hogy Testvéretek (vagy akár a magatok) szenvedése karmikus eredetű-e, avagy sem, ajánlott csakis a fentebb ismertetett köztes megoldással élnetek. Márpedig ennek megállapítására az adott szint értelmében valósággal is nem lehettek képesek, így az Őrszellemeken keresztül való energia-átközvetítés módszerét kell elsajátítsátok és gyakoroljátok, ha kifejezetten a gyógyító energiát kéritek az illető Testvér számára. Szeretet-energiáitokat viszont mindenkor képesek lehettek közvetlenül a betegségben szenvedő Testvér felé, annak Én-részéhez átközvetíteni, s az meg is fog érkezni, hogy segítse az Én-részt a benne lévő Erők mozgósításában. S ez sem azt jelenti, hogy az Én-rész fog gondoskodni az adott karmikus történések esetében a test gyógyulásáról, hisz azzal önmaga ellen cselekedne, önmagát kötné meg vállalt feladat elvégzésében. Azt jelenti, hogy az Én-rész az ekként nyert többletenergiát is, annak egy jelentős mennyiségét a Tudat felé áramoltathatja, viselhetőbbé téve számára a fájdalmat, emelve egy bizonyos fokig a fájdalom-küszöböt, amelynek révén a fájdalom-érzet csökken anélkül, hogy az Én-rész karmikus eredetű vállalásának értéke csökkenne. Ahhoz viszont, hogy már ténylegesen hatni tudjatok a Szeretet-energiával, s ez most akár a konkrétan és célzottan küldött Szeretet-energiára, s a gyógyításhoz felajánlott Szeretet-energiára, vagy a Szeretetmondatta, segítő szándékú ima-energiára egyként vonatkozik, magatok kell elsősorban higyjetek abban, hogy az ÚR, AKI MAGA A SZERETET: meghallgatja a Testvérért (vagy a Lélek-lényekért, a Föld teljességéért, stb.) mondott, szívbéli könyörgéseteket. Mert valósággal is akként van, amiként az ÚR mondotta: kérjetek, és adatik: de ha a kérést nem támogatja meg a Hit, az azt jelzi: még gyenge, és bizonytalan bennetek Úrba vetett Hit, s az Ő Szavában való Bizodalom… S nem is csakhogy hinnetek: egyszerűen tudnotok kell, tudomásul kell vennetek: Az ÚR megadja néktek a lehetőséget, s a módot s az Erő használatára: így viszont kell is, hogy megtanuljatok azzal élni, hogy egymás segítségére legyetek, mert csak ekként lehettek önmagatok segítségére is. 44
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Nem mondom, mert dőreség volna azt mondanom, hogy ti magatok is halottakat támaszthattok fel, vagy vakon születetteket gyógyíthattok, amiként azt az ÚR tette: de amit már képesek lehettek megtenni, azt kell is, hogy megtegyétek! Ám ameddig újra és újra csak azt magyarázzátok magatoknak, és persze, másoknak is: „én ezt nem tudom megcsinálni, és erre képtelen vagyok, ez nem megy”: addig tényleg nem is lesztek képesek még a saját problémáitokat sem megoldani! Az önbizalom hiánya mint megkötő erő: lehetetlenné teszi, hogy a félve, vagy akár sehogy sem lekért Erőt felétek áramoltassuk, legyen az akár az Úrtól, az áldott Anyától, a Mennyei szintekről, vagy a magasabb rendű asztrális szintekről küldendő Erő, mert ennek fogadásához nem elégséges bennetek az akarati energia. Ugyan erre a jelenségre már fizikai szinten felfigyeltetek: miért nem vagytok készek, és képesek elfogadni hát azt a nagyon is nyilvánvaló és logikus tényt, hogy ha ez kicsiben ekként működik, nagyban sem lehet másként? Akkor és ott, kétezer évvel a ti korotok előtt, egy mélyebb szintű szférikus és dimenzionális körben még ténylegesen is nem érthették az emberek az ÚR cselekedeteinek mikéntjét, tehát még valahol érthető is volt a kérdés: milyen Erő által, s miként teszi az ÚR, hogy azok is meggyógyuljanak, akiket annak előtte senki sem tudott meggyógyítani. A ti korotokban azonban már nem az, s nem is lehetne az. Először is azért, mert ma már lehet bizonyos rálátástok az ÚR Hatalmára, amiként azt is tudjátok: az Úr most is, ha már nem is közvetlenül, de közvetve, ÉL az Erővel, hogy segítse Útjaitokat. Nem akként segít tehát, hogy ismét mellétek áll mint fizikai személy, és nem fogja meg a kezeteket, hogy a Fény Útjára vezessen: de segít néktek, hogy ti magatok lehessetek az Ő „kezei”, amelyeket más, – mások felé nyújt, hogy rajtatok keresztül hatva és segítve kivezesse a bajba jutottat Élete útvesztőiből, vagy könnyítsen az Út terhein. De ha a meghosszabbított „kéz” bizonytalan, erőtlen, s nem engedi, hogy az ÚR belé áramoltassa az Ő Isteni Erejét, az mindenkor a „kéz” hibája: az erő ugyanis erőszakkal nem áramlik belétek: azt magatok kell kérjétek, és elfogadjátok, és magatok kell használjátok is… *** Most egy másik témát veszünk sorra. Annál is inkább, mert bár többször is intettelek titeket, azért csak megmaradtatok a „mindenevésnél”, s nem csak azok, akik már képesek a hamisat a tisztából kiszűrni, kiemelni, de még azok is (sőt: azok még inkább!!), akik egyként fogadnak el mindent, mint tisztát, csak azért, mert az mint írott szöveg: került eléjük, míg amit én magam, vagy rajtam keresztül az Úr, avagy az Áldott Anya mint szóbeli közlést és/vagy instrukciót üzen, már gyanakodva figyelik. Ez utóbbi tán még nem is volna baj, hisz én magam is arra igyekezlek buzdítani benneteket kezdettől, hogy mindent vizsgáljatok meg, mielőtt elfogadnátok: de ez tényleg mindenre vonatkozik, a szóban átadott Üzenetre csak úgy, mint az írott szavakra. S most nézzük a kibontani kívánt részt, amint azt (legalábbis annak eshetőségét) a könyvben is jeleztem… Amiként tudjátok, a Tanítások leközvetítése nem most kezdődött. De kellett, hogy kezdetben csak kicsiny Igazság-morzsák érhessenek el egy-egy ember-csoporthoz, és pedig azért, mert az Úr nagyon is jól tudta: még a legkisebb Tanításokat is megsemmisíteni és megmásítani igyekszik majd az ellentét, amiként az történt is. Hol akként vetett gáncsot, hogy az átadott Igazság-elemek ismertté válását tette lehetetlenné, hol akként, hogy a leküldött Közléseket meghamisította. Nem egyszer akként, hogy a médium felé küldött Tanításokba szőtte bele már út közben a maga sötét, megtévesztő, hamis tanait az alsóbbrendű asztrális síkon, hol már akként, hogy a közlést vevő Testvéreket, s a köröttük kialakult csoportok tagjait igyekezett megkörnyékezni, s gyakran nem is sikertelenül. S még ez is beleilleszthető volt valahogy, valamiképpen az Úr terveibe, amely szerint a Tanítások, az egyes Bölcsesség-elemek más és más pontjára kellett kerüljenek a Föld teljességének, s ekként azok más és más Szellemi irányzat 45
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet képviselői által lettek leíratva. Mindezek összességének ismételt, s már együttesen történő leközlésére csak most, az Idők végezetén nyílhatott lehetőség: hogy miért, azt részint ti magatok is tudjátok: sem a kor, sem a Föld energia szintje nem volt alkalmas a korábbi Tanítások ismételt, s már egy ponton való leközvetítésére, de nem lett volna alkalmas azok el, és befogadására a korábbi korszakok emberének Tudat szintje sem. A másik oka az volt, hogy szükségeltetett, hogy a Földnek népe, tehát az ember-szellemek soka elsőként a földi, tehát a fizikai szintű ismereteket bonthassa ki az adott szférikus szintnek megfelelő fokon, tehát az általatok elérhető legnagyobb mértékben ismerve meg azok összességét: tudományos, technikai, s még egy bizonyos értelemben filozófiai teljességet is elérhetve. Az Úr ugyanis tudta, mert ismerte az embert, hogy az elme mindenkor kielégítetlen marad: s akkor annak kíváncsiságát érezve ébredhet rá az ember-szellemek egy jelentős csoportja: ami által kíváncsisága kielégítést nyerhetne, az már rég nem földi tudomány, és nem a fizikai sík értelmében megszerezhető ismeret. Ez természetesen ekként is történt: elértétek a Csillagokat, s ha csak részben is, de megismertétek a Föld legmélyebb mélységeit, tudomásotok van bizonyos genetikai rendszerekről és szabályokról és törvényszerűségekről: s még mindig csak egy parányi szilánkját tartjátok kezetekben a Nagy Egésznek, ami viszont, mint tény, nem maradt titok sem a tudósok, sem az egyszerű, gondolkodó elmék előtt. S akkor a kíváncsiságuktól hajtott elmék kutakodni kezdtek a Tudat fölötti Birodalomban, már a természeti, és a természet fölötti Csodák Világában. Ehhez rendelkezésére állt mindahány népnek a maga okkult irányú ismeretanyaga: s hogy azt is megismerték, s már más népek hit és hiedelem világát, s az egyes regékben és/vagy legendákban fennmaradt ősi emlékeit is kielemezték, a Tudat kielégítetlensége nem hogy nem csökkent volna: mindinkább növekedett. Ez volt az a kor, amikor az ember már nem is annyira fizikai értelemben akarta megismerni önmagát, de magasabb rendű értelemben, amiként az most is van. Tudni akarta, honnan, miért jött, mi a dolga és a célja a Föld színén. Az egyes, külön-külön megismerhetett Igazság-morzsák (ha nem is azok teljességének) összegzése csak keveseknek adatott meg: de akik valamely formában nagyobb mértékben nyerhettek rálátást a Teljességre, nem adhatták, később pedig már meg sem kísérelték tovább adni azt a Felismerést, amelynek birtokosaivá lehettek. Idézzétek csak fel magatokban: hány nagy gondolkodó, hány tudós elme élt szinte remete-életet, miután valamely nagy felfedezését közreadta! Nem véletlen: ők kutatásaikban, azok révén olyan összefüggésekre ébredhettek rá, amely megmutatta nékik Isten Hatalmasságát az ember, s az emberi elme kicsinységével szemben, s e Felismerés tette azokat oly végtelen szerénnyé és alázatossá, amilyennek aztán a ti emlékeitekben megőrződtek. Az ÚR által, a ti jelennek megélt korszakotok előtt kétezer évvel átadott Tanításokat, mint tudjátok, nagyrészt csak mint példázatokat ismerhette meg az akkor élt emberiség, s még annak is csak az a maroknyi csoportja, akik akkor hallhatták azon Tanításokat és Példázatokat. S még azok közül is csak kevesek voltak, akik értették is, amit hallottak. Mi magunk sem hagyhattuk azt nyílt formában reátok: s nem csak azért, mert az ÚR akként rendelte nékünk magunknak is, de azért is, mert amit teljes nyíltsággal írtak is le Testvéreink, megsemmisíteni igyekeztek azok, akik épp az emberek tudatlanságban tartását vágyták elérhetni. S azt sem kell mondjam: kinek a késztetését követve cselekedtek akként… A ti korotok az a kor, amikor a Föld rezgésszintje alkalmassá lett a Tanítások már ekként, tehát egy ponton való leközvetítésére és kibontására, s ez még akkor is így van, ha a légtér, és az emberi Tudat mindinkább telítetté vált – válik a mélységből feláramló negatív energiákkal, amelyekhez még a Kozmikus Térből is a Föld légterébe áramlik az a rengeteg negatív energia, amelynek jelenlétét magatok is érzékelhetitek. (S amely Kozmikus energiák éppenhogy a Föld emberének, azaz a többségnek vad és sötét tudati - akarati érzelmi energiái által vonzatnak le mind nagyobb és nagyobb mértékben!) És mégis: a ti korotok alkalmas rá, s éppenhogy a ti Hazátok, éspedig pontosan azért, mert a ti Hazátok területén az Isten-anyai Erő is jelen van, s ha még csak mérsékelten is, de már érezteti Áldott hatását, s
46
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet nem csak az adott ponton, s annak közelében. Ezt sem kell mondjam, még akkor sem, ha az emberi elme a ti Hazátokban sem más, mint bármely más Ország szülötteinél. Nem véletlen kezdtem azzal e témát, hogy bizony: máig „mindenevők” vagytok: mert nem csak azok a Tanítások jutnak el hozzátok, amelyeknek fel kell készítsenek benneteket a Holnapok során várható Feladatra, de bizony, ahol a Fény van, ott felbukkan a sötétség is, annak számtalan képviselője, s akit lehet, akiben az éretlen gyermek kíváncsisága erősebb, mint a józan felnőtt megfontoltsága, azt tetszetős áltanítások tömegével árasztja el: még csak eszükbe se jusson a nehezebbnek tűnő Tanításokkal foglalkozni. S ha ekként nem tudja elterelni figyelmeteket a Valóság Világától, hát a fizikai Út során gördít elétek lebírhatatlannak tetsző akadályokat, szinte kényszerítve arra benneteket, hogy azokkal, s ne a Szellemi Úttal törődjetek. Nem véletlen mondta pedig azt az Úr: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (Ján. 16.12-15)
– Mert néktek is szólt, és szól is mindenkor, amit az Úr egykor minékünk mondott. S amiként mi kellett, hogy értsük az Úr minden Tanításait, akként kell ti is lépésről - lépésre megértsétek mindazt, amit számotokra értetté tennem engedett, s enged az ÚR, s amint megismerhettük mi magunk, hogy az ÚR Tanításaiban az Igazság, s a Szeretet: tehát A TÖRVÉNY lakik, akként kell néktek is megismernetek ebből: mely Tanítás az, amely ténylegesen is az ÚR szerint való, és melyek azok, amelyek nem illeszthetőek bele az Igazság, s A Szeretet TÖRVÉNYÉNEK Krisztusi követelmény-rendszerébe. Annál is inkább ekként van ez, mert ti már valósággal is ismerhetitek az Igazság Törvényét, és ismerhetitek a Bölcs Szeretet Törvényét is, amely a Legmagasabb rendű KEGYELEM TÖRVÉNYE, ekként AZ ÉLET TÖRVÉNYE. Így azt is tudjátok: az ÚR sohasem cselekedett, érzett, gondolt avagy szólott soha, egyszer sem Útja során semmit, ami e TÖRVÉNY ellenében való lett volna (ahogy azt L. J. testvérünk oly helytelen - megtévesztő módon írja), amiként ma sem igyekezne olyas információt leközvetíteni, amely azt akarná néktek sugallni, hogy az IGAZSÁG TÖRVÉNYE megkerülhető, kijátszható, vagy semmisnek vehető volna, ahogyan azt nem csak jelzett Testvérünk, de szinte végtelenül sok „médium” igyekszik elhitetni véletek. S azt sem kell mondjam: az oly sokak által leírt, és közre adott „tanítások” mind a Tökéletes Szeretet ellenében valóak, mert arra adnak késztetést, hogy az Igazság Törvényét magatok is elvetni, figyelmen kívül hagyni igyekezzetek, amely pedig még mindmáig érvényes Törvény fölöttetek, amiként érvényes már kétezer éve a Kegyelem Törvénye is az ÚR Krisztusban, Aki által Megváltattatok a Halálnak völgyéből, hogy Örök Menedéktek legyen az Életben: A TEREMTETT VILÁGOK EGY-ségében. Abban az Ős-tisztaságú Mennyei EGY-ségben, amelybe viszont egy nem térhet vissza, aki nem kész, és nem képes megtisztítani magát egészen mindahány Múlt, s a Jelennek megélt ÚT vétkétől, és bűnétől. Márpedig azok a Tudat számára tetszetős irományok szinte kivétel nélkül ennek szükségtelen voltát igyekeznek elhitetni azokkal, akik nem a Valós Tisztaság elérésére: csak a könnyebbségre vágyakoznak. De amiként mondtam, akként is van: a mélység felé vezető Út sem volt könnyű, így a Visszatérés sem lesz az, s még inkább nem lesz, nem lehet az az alsóbb szférikus körökben, ahol még az ellentét hatása is érvényesül, mert nem csak a volt Utak vétke és bűne köszön vissza, de az ellentét is megnehezíteni igyekszik a tőle menekedni vágyók Útját, annak akár minden egyes „méterét”: csak ki ne szabaduljanak hatóköréből, ki ne szökjenek markából, hisz csak egy is, aki a magasabb szintekre emelkedik, jelentős energia-veszteség a számára. S épp ez az oka annak is, hogy megkötni igyekszik benneteket bűneitekben, vagy már abban próbál megakadályozni benneteket, hogy a korábbi Utak karmikus terheit letisztítani és megtisztítani igyekezzetek magatokról, azaz a felsőbbrendű ÉN-ről! Ennek nagyon is egyszerű, és logikus 47
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet oka van. Amíg az ő „felségterületén” vagytok, elérhető közelségben, energiát orozhat tőletek: kitől többet, kitől kevesebbet, s mint mondtam, kiváltképp most, az Idők végezetén van minden csepp energiára szüksége, mert akként véli: még megfordíthatja a dolgok állását, s a kétezer éve elszenvedett „vereségét” „győzelemre” változtathatja. Nem véletlen tettem idézőjelbe persze sem a vereség, sem pedig a győzelem szavakat! Satana nem tudja, mert képtelen annak felismerésére: micsoda óriási vereség és veszteség lett volna számára, ha akkor győzni hagyta volna A FIÚ ISTEN, amiként azzal sincs tisztában: ő maga a legigazibb nyertese annak, hogy akkor legyőzetett, mert ekként az ÉLETET: a Visszatérés egyedüli esélyét nyerte meg!! *** A következő kérdést, s annak magyarázatát ismét egy rövid idézettel kezdem: „Ám hogy milyen szenvedéseket kellett viselnie az Áldott Anyának, azt akkor és ott tényleg csak az ÚR tudta, senki más: még mi sem, amiként nem tudjátok azt magatok sem, még csak elképzelni sem: de mert itt nem arra kívánok rátérni, a későbbiekben fogom megkísérelni, hogy megmutassam azt a maga Valóságában.” – Amint mondtam, drága gyermekeim, akként is van: valóban csak megkísérelhetem, mert teljességgel nem tudhatom még ma sem megmutatni néktek: milyen mérhetetlen szenvedéseken ment át az Áldott Anya: Szentlélek Mária attól a pillanattól, hogy Egyszülöttjét elfogták, egészen addig a pillanatig, míg ismét elébe nem állott az ÚR: már a Dicsőséges, a Feltámadott ISTEN-GYERMEK. Amiként azt sem lehetek képes teljességgel megmutatni… De haladjunk csak sorjában! Azzal kezdem, hogy megismétlem, amit már magatok is tudtok: A TEREMTŐ EGY-ség ÖRÖK ÉS MEGBONTHATATLAN. Azt viszont, hogy ez mit jelent, inkább csak sejtitek, vagy érzitek, semmint hogy konkrétan tudnátok még ti magatok is, mert erre nincs, s nem is lehet földi példátok, vagyis nem észlelhettetek ehhez hasonlatos Tökéletes EGY-séget. Még akkor sem, ha az iker-terhességből, az egypetéjű ikrek közti igen erős telepatikus érzésre gondoltok, amely halvány mása csak a ti legfelső szintjeiteken élő, s Duális állapotukat már visszaállított Testvérek közt lévő harmóniának, EGY-ségnek is: s még az is hol van attól az ŐSI EGY-ségtől, amely a TEREMTŐ EGY-ség mindhárom ISTEN-SZEMÉLYÉT egymáshoz kapcsolja, vagy inkább EGYMÁSBAN LÉTEZŐVÉ emeli. (Lám, még csak megfogalmazni sem könnyű, még a ti nyelveteken sem az EGY ISTEN Három, EGY LÉNYEGŰ SZEMÉLYÉNEK egymásban /egymáshoz fűződő kapcsolatát!) A TEREMTŐ EGY-ség három, EGYMÁSBAN létező ISTEN-SZEMÉLY. Ő épp úgy EGYETLEN, mint amiként HÁROM, és épp úgy HÁROM, mint amennyire EGY e HÁRMASSÁGBAN. ŐS, ÖRÖK és MEGBONTHATATLAN. De mégis, mit értünk akkor azon szavak alatt: a FIÚ ISTEN, mint Megváltó, lejött érettetek a Föld színére, s mit értünk akkor, ha arról szólunk: a Szentlélek Mária testében járt a Föld színén, hogy földi értelemben Isten-anyává legyen? Hogyan válhatott ki az ŐS, ÖRÖK és MEGBONTHATATLAN EGY-ségből a FIÚ ISTEN, és miként léphetett ki az EGY-ségből MÁRIA, vagyis a SZENTLÉLEK? Sehogy! Sehogy, gyermekeim, mert ez nem is lett volna lehetséges, hisz az ISTEN EGY-sége valóságosan is megbonthatatlan!! Viszont mégiscsak a Föld színére jött az ÚR, amiként a Föld színén élt Szentlélek Mária is. Az ŐSI EGY-ség azonban továbbra is megmaradt, mint ISTENI EGY-ség: s ennek magyarázatában rejlik az is, amit meg akarok mutatni néktek, amikor az Áldott Anya szenvedéseiről szólok. Az ISTENI EGY-ség Tökéletességéből két, EGY-ÉRTÉKŰ Isten-elem, vagyis az EGY-ség ŐSI, Tökéletes és Bölcs SZERETETÉNEK két eleme indult Útjára. Egymásban rezegve haladt át a két Szeretet-elem, az ISTEN LELKÉNEK: a SZENTLÉLEKNEK Energia-elemei, hogy a Joachim és Anna által Létbe hívandó test fizikai elemeit egymáshoz vonzzák, s betöltsék. Ekként fogant a Föld-test színén Szentlélek Mária, mint fizikai személy. Az egyik Lélek-elem a ti Szellemi Én-részetek helyét, s annak 48
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet szerepét töltötte be, a másik a már megszületett leányka testében szunnyadt mindaddig, míg az IDŐ el nem érkezett. Az első LÉLEK-ELEM az ATYA SZERETETÉNEK EREJÉBŐL indult Útjára, a másik, amely az elsőben ereszkedett alá, az Atya, és A FIÚ közt LÉT-SZINTRE EMELKEDETT HARMADIK ISTENSZEMÉLY egy energia-eleme volt. Amikor a leányka, azaz Mária esztendei beteltek, hogy a gyermekkorból kilépve, alkalmassá legyen az Anyaság szerepét felvállalni, tehát a test biológiai érettségekor egy harmadik ISTENELEM: A FIÚ ISTEN SZERETETÉNEK Energiája ereszkedett alá: ekként a Föld színén volt, s a bukott teremtmény sorsában osztozott a TEREMTŐ EGY-ség teljessége, Az ISTENNEK ŐS ÖRÖK SZERETETE! Amiként azonban a ti kicsiny Én-részeitek folyamatos kapcsolódással kötődnek a Lélek-szál révén a felsőbbrendű ÉN-hez, kellett, s nem is lehetett volna másként, hogy a három Isten-elem is összeköttetésben maradjon a TEREMTŐ EGY-séggel: Az ATYÁVAL, A FIÚ ISTENNEL és SZENTLÉLEKKEL. ÍGY az ŐSI EGY-ség megbontása nélkül, mégis mindhárom ISTENSZEMÉLY a Föld színén élt, de ÉLT ugyanakkor a maga Ősi Tökéletes és megbonthatatlan EGYségében is, a legfelső Mennyei szint fölött, amint az addig is volt Öröktől, s lesz is Örökön. Az alááramoltatott Isten-elemek tehát mindenkor megmaradtak az Isteni EGY-ségben is, hisz épp úgy elidegeníthetetlen RÉSZE voltak annak, mint a ti Szellemi Én-részetek az ÉN-nek. De míg a ti ÉN-jeitek nem, vagyis már csak az Én-rész visszatérését követően lesznek tudói, s egy bizonyos formában megtapasztalói is az Én-rész mindahány harcának és szenvedésének, addig a Tökéletes EGY-ség, lévén hogy az aláereszkedett ISTEN-ELEMEK, és a TEREMTŐ EGY-ség közti Kapcsolat mindvégig Tökéletes kellett, hogy legyen, úgy az Úr Krisztus, tehát A FIÚ ISTEN, mint az Áldott Anya szenvedését is akként érezte, s élte át, amiként azt érezte és átélte A FIÚ, és az Áldott Anya! Amint mondtam, az ANYA testének megfoganását segítő ISTEN-ELEM A TEREMTŐ SZERETETNEK egy Eleme volt, vagyis az Atyától a FIÚ felé, s a Mindenség felé áramló SZERETET egy Tökéletes Eleme. A FIÚ Isten-eleme a FIÚNAK az ATYA felé áramló, s a Mindenségben áramló SZERETETÉNEK egy eleme: az egymás felé áramló SZERETET, mint önálló rezgésenergiával bíró ISTENI ERŐ, maga is LÉT szintre emelkedve A SZENTLÉLEK: s az Őbelőle kiáramló Szeretet egyként árad az Atya, és a FIÚ, valamint a MINDENSÉG teljességében. S ennek egy Eleme az, amellyel A FIÚ ISTEN EREJE, az Ő Szeretetének egy Energia-eleme kapcsolódott. (Ez magyarázat is egyben, miként történt az Úr testének fogantatása, s miként volt lehetséges, hogy ne mint fizikai, de mint Isteni Energiatest: szülessék meg.) Az ŐSI EGY-ség azonban nem csak az ISTEN-SZEMÉ-LYEK: de az ISTEN-EGY-ség mindahány ERŐ-Eleme közt is Örök és megbonthatatlan. Ekként ama három Isten-elemnek is EGY-ségben kellett maradnia, még a Föld színén is, így azok mindegyike épp úgy létezett egymásban, mint amennyire külön kellett, hogy létezzenek, hisz a három ISTEN-ELEM két, egymástól jól megkülönböztethető fizikai testben létezett. És mégis, ennek ellenére is, vagy épp ezért EGY-ségben maradtak, s érezték egymást, mert érezték Önmagukat. Így az Atya, Akinek SZERETET-eleme Mária fizikai testének Isten-elemét adta, érezte A Fiút, de érezte az Anyát is, amiként az Anya érezte az Atyát és a FIÚT. Az Atya ŐS-SZERETETÉNEK egy Eleme volt benne, akként, amiként bennetek a ti Szellemi Én-részetek, viszont a Szentlélek ISTENELEME volt az, Amelyhez A FIÚ ISTEN Szeretet-eleme csatlakozott: tehát lényegét tekintve az Anya maga is benne ÉLT A FIÚBAN, amiként az Anyában élt Az Atya, s A Fiúban és az Anyában élt A Fiú, élve ekként az Atyában is. Lényegében tehát akként volt a Földön is, amiként az az ŐSI ISTEN-EGYségben, s az ATYA, A FIÚ, és Szentlélek Mária egymásban, s mégis egymástól függetlenül is LÉTEZTEK. S ezzel lényegében sok mást is elmondtam. Ha az Atya, mint ISTEN-ERŐ létezett az Anyában, nem lehet, hogy ne érezte volna az Anya mindahány kínját. Viszont az Áldott Anya, A Szentlélek egy ISTEN-ELEME révén Létezett a FIÚBAN: így az is lehetetlen, hogy ne érezte volna A FIÚ mindahány szenvedését, amiként érezte azt az Anyán keresztül az Atya is. S mert a LÉLEK EREJE, az ŐSI ISTENI SZERETET EREJE, annak mindhárom EGY-sége az ISTENI EGY-ségből áramlott alá, s 49
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet mert azok egymástól elszakíthatatlanok voltak, A FIÚ is érezte az Áldott Anya szenvedéseit, amiként érezte az ATYA szenvedését is, amelyet az Atya az Áldott Anya földi Tudatát irányító TEREMTŐ ERŐelem révén érzett. De érezte az Atya szenvedését az Anya, és a Fiú is, amiként érezte az Ő Szenvedésük teljességét az Atya is, akként is, hogy az ŐS - ÖRÖK EGY-ség egymástól elválaszthatatlan elemei révén azon szenvedések teljessége felközvetítődött A TEREMTŐ EGY-ség felé, Annak teljességébe. Mint mondtam, nem könnyű ezt színképekről szavakra váltva megfogalmazni, még akkor sem, ha ehhez a ti, minden más nyelvnél inkább árnyalt nyelvetek adatik segítségül. Így viszont megértenetek sem lesz könnyű: ezt is elismerem, annál is inkább, mert munkatársam földi Tudata is mint Szellem-energiai színképet vázolja és vetíti ki maga elé a képet, amely már nem Szellemi, de az Isteni ERŐ színképeinek árnyalataival mondható, vagy mutatható csak meg igazán a maga valós formájában. Ő tehát már nemcsak hogy érti, de tudja is, mert látja, amit meg akarok mutatni, de a színkép földi szavakká történő lefordítása nem egyszerű művelet. Ha egy nagyon erősen földi hasonlattal akarnék élni, egy olyan szerkezetre hivatkoznék, vagy inkább utalnék, amely nem az érzések, csakis a gondolatok átvetítésére szolgálhat. Ez esetben azt mondhatnám: olyasképpen képzeljétek el a TEREMTŐ EGY-ség három ISTEN-SZEMÉLYÉNEK kapcsolatát, s az EGY-ségből aláereszkedett Tökéletes ISTEN-ELEMEK egymással, s az ŐSI EGY-séggel való kapcsolódását, mintha ti magatok két másik személy gondolati és érzelmi hullámait fognátok az agyatokba épített URH-készülékkel, amely eközben a ti minden gondolatotokat és minden érzéseteket is közvetítené ugyanazon személyek felé akként, hogy eközben mindhármatok mindahány gondolati és érzelmi hullámait, mint egységben álló energia-hullámot közvetítené a ti, valamiképp EGY-ségbe rendeződött felsőbbrendű ÉN-etek-be, amely ekként, tehát egységbe olvadva épp annyira mindhármatok felsőbbrendű ÉN-je, mint ahogyan mégis csak egyetlen ÉN. Ez ugyan csak fikció, lehetetlen, de talán ekként könnyebben érzékelitek: miként is VAN a TEREMTŐ EGY-ség, amely épp annyira ÖRÖKKÖN, és MEGBONTHATATLANUL EGY, mint amennyire mégis HÁROM az EGY-ben. Ezzel viszont azt is elmondtam: mennyire nem fedi a valóságot, amikor arról szóltok: az Atya feláldozta értetek A FIÚT! Az ATYA ÖNMAGÁT CSAK ÚGY FELÁLDOZTA, AMIKÉNT FELÁLDOZTA MAGÁT A FIÚ ÉS A SZENTLÉLEK: MERT E HÁROM EGY!! ÖRÖKKÖN ÉS MEG-BONTHATATLANUL EGY!! Ha tehát A FIÚ, és A Szentlélek szenvedett, szenvedett Bennük az ATYA is!! Ekként tehát valósággal is azt kell mondjam: A TEREMTŐ EGY-ség érkezett a Föld színére, hogy részt vállaljon a MEGVÁLTÁS Hatalmas és minden más csodán felül való CSODÁS Művében! Az Áldott Anya, és A Fiú ezen felül és ezen túl is, mint földi, azaz fizikai testben élő, ekként minden emberi, s itt a SZÓ legmagasabb rendű, és legtökéletesebb formában vett EMBERI érzést magáénak tudható ember: érezték egymás kimondott, és kimondatlan gondolatait, amiként érezték egymás érzéseit, ekként szenvedéseit is. S ez is ekként van, és nem is lehetne másképp, s mert az Anya Szeretete Tökéletes Anyai SZERETET volt A Fiú, az EGYSZÜLÖTT iránt, az Anya azon volt, hogy a Benne lévő Szenvedést elfedje GYERMEKE elől. Ekként viszont a FIÚ is, Akiben a Tökéletes Gyermeki SZERETET élt Édesanyja iránt, azon volt, hogy a maga mérhetetlen Szenvedéseit elfedje Anyja elől: ne érezze még azt is, de ha lehet, még az Ő szenvedéseiből is átvegyen: ez volt mindkettejük egyedüli földi gondolata, miközben tudták, hisz nem lehetett nem tudniuk: nem lehetnek képesek a Bennük élő, és Bennük izzó mérhetetlen szenvedés bárha egy szikráját sem elfedni a másik ISTEN-SZEMÉLY elől: amiként nem lehet azt elfedniük az ATYA elől sem, AKI (nagyon is földi kifejezéssel élve) ÁLLAPOTSZERŰEN volt JELEN A FIÚBAN és az ANYÁBAN is. Az ÚR legalábbis tökéletesen tudta ezt, hisz Ő ISTEN-TUDATTAL is bírt, amiként bírt a legtökéletesebb EMBERI TUDATTAL is, míg az Anya, Akinek földi Tudata elől, s éppen az Isten-anya testének fogantatási módja révén, annak erősebben földi volta végett mégiscsak elfedte egy bizonyos fokig az ATYA és A FIÚ annak ismeretét: KI Ő, HONNAN, s MIÉRT érkezett a Föld színére, elfedve egy bizonyos értelemben, s egy bizonyos fokig a Kereszt Szenvedését, annak egy részét is, de csak egy bizonyos értelemben. Ha az Anya, mint földi testben, s földi Tudattal élő Személy tudta volna, hogy 50
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Egyszülöttje az Ő minden Szenvedését is érzi, képtelen lett volna elviselni a Reá nehezedő pszichikai, azaz tudati - lelki terhelést. Egy másféle, már földi értelemben viszont mégsem fedhette el az Anya elől a szenvedést sem az Atya, sem maga az ÚR: és ennek oka és magyarázata is az Áldott Anya testének fogantatásában, annak körülményeiben rejlik! Az Áldott Anya, amiként mondtam, már csak a FIÚ Feltámadásakor ébredhetett rá teljességgel arra: KI Ő, HONNAN, MIKÉNT, és MIÉRT érkezett a Föld színére. Ekként, ha azzal tisztában lehetett is: Hogyan, s miként adta Néki Isten A FIÚT, a Feltámadásig azt sem tudhatta, s nem Isten-eleme révén, de földi Tudata, tehát elméje révén nem lehetett annak tökéletes tudója: Valóságosan is az ISTENNEK FIÁT, azaz A FIÚ ISTENT foganta, majd szülte is meg azon az Áldott, Betlehemi éjen. Annál is inkább nem, mert Ő, mint minden más földi anya, szenvedéssel kellett megszülje A Gyermeket, még akkor is megélve és megtapasztalva a szülés mindahány kínját, ha A Gyermek nem mint fizikai személy, de mint ISTENI ENERGIA-test: született meg! Ha érzékeltétek már azt a jelenséget, amikor erősebben áramlik köröttetek az ERŐ, tudói lehettek annak: a fizikai test elemei is egy megváltozott állapotot kell, hogy viseljenek a körötte - benne áramló, magasabb rezgésszintű Erő hatására. A korona csakrán nyomást éreztek, amely nem fájdalmas, és nem kellemetlen, hisz ti magatok nem ISTEN-ERŐT: csak a Kozmikus tér energiáit, vagy az alsóbb Mennyei Szint energiáit lehettek képesek magatokhoz vonzani, mindenkor olyan mértékben, amilyen mértékben az Erő a saját Szellemi Én-részetek benső energiájával harmonizál. (S még ekkor is csak abban a mértékben áramolhat felétek az Erő, amilyen mértékben abból alááramoltatni enged számotokra a Kegyelem Áldott Krisztusa, Aki mindenkor tekintetbe veszi: földi emberek vagytok, akik sűrű fizikai testeket viseltek!) Az az energia szint azonban, amellyel az Én-rész benső energiájával harmonizál, ismerős a fizikai test elemei számára, így abban csak kellemes, de semmiképp sem kellemetlen, vagy főként fájdalmas érzést nem okoz, mert nem okozhat, ha ezt ekként igyekeznek is elhitetni másokkal egynémely Testvéreink. Az Áldott Anya azonban nem a tiétekhez hasonlatos Szellemi Én-résszel: mint mondtam, egy ISTENELEMMEL bírt. Ő ekként egyedül volt képes és alkalmas arra, hogy egy másik ISTEN-ELEMET fogadjon, amiként arra is, hogy az EGY-ségbe rendeződött két ISTEN-elemet megtartsa testében, s megszülje. De ha a Tudatot, s ekként a testet irányító ISTEN-ELEM maga TÖKÉLETES ISTEN-ELEM volt is, nem abból állt, mert nem is állhatott volna abból az Anya fizikai teste. Ekként viszont a test elemeire, sejtjeire is más hatással volt az ISTEN-ERŐ ilyen mértékű Jelenléte. Az Áldott Állapot időszakában az Anya Tudatát irányító ISTEN-ELEM még megtarthatta a három ISTEN-ELEM energiaegyensúlyát. Amikor viszont A Gyermek tökéletes ISTEN-ERŐBŐL álló Energia-testének energiája, s a lényegesen negatívabb energiákból álló külső világ energia-árama, ezek hatása egyazon időben érte az Anya testét, éppenhogy a kettő közti energia szint különbség volt az, ami a szülés mindahány kínját adta az Áldott Anyának: s a két, eltérő Erő-mező egy időben való érzékelésének elviselésére is csak a Tudatot irányító ISTEN-ELEM tette képessé az Anyát, amely a Tudatot, s egy bizonyos fokig a test-elemeket is elfedte: ne semmisüljenek meg az egymással ellentétes energiák egymásrahatása következtében megélt fájdalom hatására. És talán nem kell mondanom: az Áldott Anya szenvedése ekként lényegesen nagyobb, és több is volt, mint bármely, gyermekének életet adó asszony szülés közbeni szenvedése… Az anya Tudata tehát későbben, már a Kereszt út, s a Golgota hegyén a mérhetetlen fájdalom mellett a minden egyszerű, földi anyában spontán mód felbukkanó értetlenség fájdalmát is kellett viselje, csak úgy, amiként viselné azt minden más földi anya, aki gyermekét halni kell lássa, s hozzá olyan mérhetetlen szenvedések közepette, amilyen Szenvedéseket az ÚR kellett viseljen, s akként, hogy tudja: nem segíthet, nem mentheti meg Egyszülöttjét a szenvedésektől, nem veheti le Róla annak bárha egy szikráját sem. Az Áldott Anya tehát mint ISTEN-elemmel, de mint emberi tudattal bíró, tehát mint egyszerű, földi anya is kellett viselje a szenvedéseket. Ekként érezte, és megélte a maga földi - anyai szenvedését a földi Tudat révén, de élte és érezte azt a Benne élő ISTEN-ELEM révén is: amiként érezte mindama szenvedéseket a maguk teljességében A FIÚ, és az ATYA is!
51
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet A TEREMTŐ EGY-ség, mint mondtam, TELJES, TÖKÉLETES, ÖRÖK ÉS MEGBONTHATATLAN. Még ebben is: SŐT: ebben a leginkább. Az ÚR a Teremtettség EGY-ségből kilépett mindahány Szellem legelső Bűnének terhét: a Teremtő EGY-ségtől való elfordulás Bűnét, annak súlyát emelte le a Szellemről, s ekként a bűn útjára tért Szellemek mindegyike számára az Első, és leghatalmasabb bűn karmikus következményét, s annak szenvedését vette Magára, szó szerint Szent Vállain hordozva el mindenek Bűnét. Azt az egy olyan Bűnt, amelyet minden egyes, a TEREMTŐ EGY-ségtől elforduló Szellem magára vett, s már nem csak a Mennyei szintekről való aláereszkedés révén, de az elfordulás gondolatának megfogalmazása pillanatában! Az, hogy még a Mennyei szintekről is eltávoztatok egy bizonyos értelemben és formában, egy folyamat része: s nem a kezdete volt, ekként annak terhét, hogy a Mennyei szintekről kilépett a Szellem ÉN-képzete által, s hogy mind mélyebbre és mélyebbre tért: magatok kell, amiként a fizikai szinteken elkövetett mindahány cselekedetetek révén megfogalmazott Karmikus elemeket is magatok kell, hogy viseljétek. Ám a Teremtő EGY-ségtől való elfordulás, a TEREMTŐ ISTENNEL szembeni szeretetlenség bűnét egy nem volna soha örökkön, aki feloldhatta volna! Ha a ti kicsiny karmikus történéseitek oly nagy szenvedést adnak néktek testi - lelki, és tudati-szellemi értelemben: milyen hatalmas szenvedést kéne viseljen maga A Szellem, amely a Legszentebb ellen követett el bűnt, a Legszentebbtől, magától A SZERETETTŐL fordulva el, megtagadva, s elvetve ŐT magától csak azért, hogy a maga kicsiny, és legyünk őszinték: kicsinyes gondolatocskáját helyezze a TEREMTŐ SZERETET ŐS-ÖRÖK BÖLCSESSÉGE elé! Nem lehettek képesek, mert senki: még mi magunk sem lehetnénk képesek azt még csak elgondolni sem: de egy nem volna, aki azt elviselni képes lehetne, vagy lehetett volna, csakis egyedül… – AZ ŐSÖRÖK, MEGBONTHATATLAN TEREMTŐ EGY-ség!! Az ÚR, és Az ÁLDOTT, SZENTLÉLEK MÁRIA, és BENNÜK és ÁLTALUK Az ATYA volt az, AKI magára vette, s elviselte az ELLENE ELKÖVETETT BŰN minden szenvedését: Ő, AZ ŐS-ÖRÖK, MEGBONTHATATLAN TEREMTŐ EGYSÉG, AKI ELLEN AZ ELSŐ, A LEGHATALMASABB BŰNT A SEMMI KIS TEREMTMÉNY ELKÖVETTE!! Lám, lám, drágáim! Azt akartam csak elétek tárni: milyen mérhetetlen szenvedést viselt értetek az Áldott Anya: s végezetül azt is elétek tártam: miként viselte az Anya mindahány szenvedését A Fiú is, A FIÚ mindahány Szenvedését az ANYA, s a FIÚ, s az ANYA szenvedéseinek teljességét Az ATYA, s hogy miként érezték, s élték meg az ATYA Szenvedését A FIÚ, S A SZENTLÉLEK: lényegét tekintve a TI SZENVEDÉSETEKET VÁLLALVA ÁT HELYETTETEK, AMELYET EGY NEM VISELHETETT VOLNA A TEREMTŐ EGYSÉGTŐL ELFORDULT TEREMTMÉNYEK KÖZÜL SOHA ÖRÖKKÖN!! Ez természetesen nem is lehetett volna másként, mint akként, hogy a szenvedést a TEREMTŐ EGY-ség teljessége érezze, hisz az EGY-ség, mint fogalom: éppen ezt takarja! Amiként EGY volt a Boldogsága az Atyának, A FIÚNAK, és A Szentléleknek, amikor a kicsiny Teremtmények LÉT szintre emelkedtek, s növekedni, fejlődni kezdtek, mindinkább erősödve a Bölcs Teremtő Szeretet Akaratában, akként volt egy a Bennük élő fájdalom is, amikor azok a lehetséges történések közül épp azt választották, amelyet. S mert A TEREMTŐ EGY-ség teljessége számára tudott volt, hogy éppen az az egyedüli olyan választás, amely a Szellem ismételten való „semmivé”: azaz Teremtő Elemekké válását adhatja, a lehetséges történések közül az elé az egy elé emelt „tilalomfát”: vagyis mindahány lehetséges haladási irány közül azt az egyet nevezte meg, mint „tiltott gyümölcsöt”, amely után nem is sóvárgott, és nem is nyúlt, csak az a bizonyos „egy”: vagyis a Teremtmények összességének (a még LÉT szintre sem emelkedetteket is bele értve, akik a Végtelen Örökkönvaló-ságban valaha is LÉT szintre emelkednek!) egy elenyésző része, ha úgy tetszik: a Végtelen Örök TEREMTŐ EGY-ség „testének” egyetlen kis sejtecskéje, amely, amiként a ti testeitek elrákosodott sejtje, már hibás útmegválasztásával bezárta magát magába az útba, annak a Tökéletestől eltérő energiájával burkolva be magát. Hogy ez hogyan, miként történt, számtalanszor elmondtam, így erre már nem térek ki. 52
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet De egy nem lehetett volna azok közt, aki a TEREMTŐ EGY-ségtől való elfordulás bűnével megfertőzte magát, aki le is tudta volna tisztítani magáról ama BŰN energiájának emlékét: s ezt vette le mindőtökről ISTEN: A TÖKÉLETES ISTEN A FIÚBAN, AKI ÉPP ANNYIRA EGY AZ ATYÁVAL, AMIKÉNT EGY A SZENTLÉLEKKEL, AZAZ AZ ÁLDOTT ANYÁVAL IS: EGY mindenkor, mindenben és mindenképpen. Nem tudom, mennyire sikerült érthetővé tennünk e mindennél Hatalmasabb történést számotokra. Mint mondtam, a szellemenergetikai, és Isten-energiai színképeket nem könnyű szavakkal helyettesíteni. De bízom benne, hogy megértitek, és meg is érzitek mind: mekkora ÁLDOZATOT adott értetek AZ, AKI ELLEN A BŰNT ELKÖVETTÉTEK. S nem csak ti, akik e szavakat - sorokat most olvashatjátok, de mind, akik a TEREMTŐ EGY-ség Tökéletes Bölcs SZERETETE ellen léptek: azok is, akik a Mennyei szinteken képessé lettek megállni, s bűnbánón ismét A TEREMTŐ EGY-ség felé fordulni, s azok is, akik a Mélység-szintekre merültek alá: álljanak bármely szintjén a Visszavezető Útnak… *** S most ismét egy másik Tanítást adok elétek. Mást, ami nem kevésbé fontos, hisz amiként minden: ez is a Visszavezető ÚT kérdéséhez, annak egy kicsinyke lépéséhez tartozik. Ehhez is kiemelünk egy rövid részt a most elkészült könyvből, annak 39. oldaláról: – „Most azonban bizonyos voltam abban…” – mondta ki az asszony a „varázsszónak” is beillő szavakat, amely Bizonyosság nélkül nem csak ő nem vehetett volna gyógyulást, de ti magatok sem bírhatnátok (sem mint betegek, sem mint gyógyítók) az Erővel! És ebben van hatalmas szerepe a gondolat akarati energiának! Magatok is megfigyelhettétek, hogyha olyas valakit akartok gyógyítani, aki maga nem hisz abban, hogy gyógyulást nyerhet, nem, vagy csak alig is érhettek el valami csekély eredményt. Más a helyzet a kicsiny gyermekek, s a tudati erőikkel már nem teljes mértékben bíró, tehát az egészen elaggott, s már csak befelé: emlékeik felé, és egy bizonyos mértékig már Felfelé, azaz a Visszafelé vezető Útra figyelni tudó emberek, valamint a Tudattal nem bíró Lélek-lények esetében.” – Amint a kötetben ígértem, a gyógyítás nagyon is fontos kérdéséhez térünk vissza e kis idézet által. Kezdem azzal, amit fentebb már mondottam: még mindig nem mertek ÉLNI a kezetekbe adott lehetőséggel, mintha félnétek attól: mi lesz, ha sikertelen lesz a gyógyítás, vagy olyas valakit gyógyíttok meg, aki karmája értelmében nem vehetne gyógyulást. Gyakorta hallom azt is: nem érzitek az erőt… – Nem is ti magatok kell azt érezzétek, ha nem közvetlen, de közvetett módon vesztek részt a gyógyításban! Van, aki már kell, s ekként meg is kapja az instrukciókat a kisebb, csak energiaátközvetítés révén végzendő gyógyításra, van, aki olyan energiákat lehet képes megmozdítani, amelyek révén a víz delejezését végezheti, ha még nem is a legmagasabb rendű energiákkal, de a Kozmikus és az Asztrális Világok magasabb szintjein élő Gyógyító-testvérektől alá áramoltatandó Erő bevonzása, s az Erő-elemeknek a víz-elemek közé való áramoltatása révén. Van, s nem is kevés, aki az általa elmondott, vagy elmondandó ima energiáját ajánlhatja fel, már a nagyobb léptékű gyógyításhoz csatlakozva imaenergiája által. Mondanom sem kell: ebben sincs kisebb, vagy nagyobb Feladat! Minden egyes energia-szikra egyként fontos és szükséges, mert mindahány ima más és más rezgés-hullámú energia leközvetítését teszi lehetségessé számunkra: melyet a kisebb betegségekhez használhatunk, amikor is a magasabb rezgésszintű Erő inkább ártalmára, semmint hasznára volna a gyógyítandó Testvérnek, melyet azonban már akár a rákos betegségben szenvedők gyógyítására, vagy azok testi fájdalmainak csökkentésére használunk. S ha sem erre, sem arra nem ad lehetőséget a karmikus kötés, egy ismét más rezgésszintű Energiát az Úton járó Én-rész megtámogatására áramoltathatunk át, amely ekként lehet képes, amint fentebb is mondottam a Tudat számára megadni a késztetést és az erőt a fájdalmak viselésére. De az általatok elmondott imák erejével, annak továbbáramoltatása révén kaphatnak támogatást a szenvedők mellett élő családtagok is, akik nem egyszer maguk is érzékelik bizonyos (pszichés és/vagy lelki) formában a szenvedő fájdalmát, hisz gyakorta tehetetlenül kell nézzék annak szenvedését: legyen az a gondozásukra bízott beteg, vagy a család valamely tagja, esetleg saját édes gyermekük! (Hogy milyen fájdalom egy anyának, ha gyermekét akként kell szenvedni lássa, hogy nem enyhítheti annak kínjait, az imént azt hiszem kellő alapossággal értetté tettem, s aki maga is gyermeket 53
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet szült, és/vagy nevelt annak nem is kell, hogy külön mondjam!) De ha az ártatlan, és mindenkor Tiszta Lélek-lények szenvedését enyhíthetjük – legalább egy bizonyos mértékig, hisz a töménytelen kiáramoltatott negatív energia hatását sajnos nem lehettek képesek teljességgel felül írni és közömbösíteni – már nagy Feladatot hajtottatok végre. Azonban a le nem kért energiát nem áramoltathatjuk alá, mert az azt jelentené, hogy mi az ember-szellemek összességének szabad önrendelkezési jogába avatkozunk bele, megsértve, semmibe véve azt! S ez az, ami mondandóm fő lényege! Nem véletlenül mondta azt az ÚR: kérjetek, és adatik… – ameddig ti magatok nem kértek, addig mi sem közvetíthetünk le gyógyító - megtámogató és megerősítő energiát! S még én magam sem vonhatok magamhoz olyan Erőket, amelyeket nem a ti kéréstek nyomán bocsájt rendelkezésünkre az ÚR: legalábbis ahhoz a gyógyító Feladathoz nem, amelyet munkatársammal együtt vállaltam végezni. A mi Feladatunkat is ti kell tehát hogy megtámogassátok, egyben biztosítva, lehetővé is téve azt, s ez még akkor is ekként van, ha munkatársam imájára, gondolati-akarati Erőire is a gyógyító energiák áramlanak alá mintegy: válaszul a fizikai síkra. Aki a maga gyógyulásáért kér energiát, ne érezzen csalódottságot, ha fizikai állapotában nem áll be változás! Először is, azt is mondotta az ÚR: a másokért végzett Szeretet-szolgálat érdekében élhettek az Erő levonzásának és átközvetítésének (más és más szintű) képességével. A másik, ami igen fontos, hogy aki nagyobb Feladatot vállalhatott, arra nagyobb súllyal is nehezedik rá a fizikai sík terhe, mert az él már a Fent, s annál kevésbé él a Lent Világa számára. S ezzel az ellentét is tökéletesen tisztában van, így akinél az Erők nagyobb mértékű áramlását érzi, azt támadja: s akkor annak Valós énjét, tehát a Szellemi Én-részt oltalmazzuk, de nem lehet, hogy a teher ne éreztesse hatását a fizikai testben, mert a szolga sorsa nem lesz, mert nem lehet másabb, vagy könnyebb, mint az ő Urának sorsa volt! Aki nagyobb Feladatra vállalkozott, nagyobb terhet is visel, s ez ekként természetes: Az ÚR a Leghatalmasabb FELADATOT vállalta, s végezte el: s így kimondhatatlan volt az Ő Szenvedése. Ti mindenkor a magatok mértékében kell és lehet az általatok felvállalható Feladatot magatokra vegyétek, s azt kell a magatok szintjén tökéletesen elvégezzétek: de ez azt is jelenti, hogy a Feladattal járó szenvedést is a magatok mértékében, a magatok kicsinységében kell épp úgy fel vállaljátok, és kell is azt elviseljétek, amiként felvállalta azt az ÚR a Maga Tökéletességében: és el is viselte azt Teérettetek, elszenvedvén a végtelen, a kimondhatatlan Nagyságú Feladat-adta minden Szenvedést. Ha ki nem érzi az Erő áramlását, ennek ellenére is kell, hogy teljességgel tudatában legyen annak: az ERŐ igen is él, és mozdul, és hat, s mert ez ekként van, kell, hogy használjátok, akár akként, hogy ti magatok igyekeztek azt a már mondott – tanult formában gyógyításra, vagy energia-feltöltésre használni, akár akként, hogy a mi munkánkat támogatjátok meg általa, felajánlva munkánk megtámogatására a lekért energiát. Hogy melyőtök imájának energiáját miként lehetünk képesek használni, már az én tisztem megítélni, s ekként azt én is fogom munkatársam felé közvetíteni, mindenkor a betegség mibenlétének, okának, és súlyosságának megfelelő rezgés szintű Erőt áramoltatva felé, mert e Feladatban ez az én tisztem. Ha azonban már a ti imáitokban sincs meg a Bizonyosság, ha ti magatok nem hisztek abban: igen is, hathattok az ima erejével, nem is lesz ereje imátoknak, mert abból a Bölcs Akarat ereje hiányzik, ha a jó szándék, s a Szeretet ereje benne van is. Ám amiként mondtam, kell, hogy mindhárom Teremtő Elem használatának egyidejű elsajátítására törekedjetek. Nem lehettek képesek akként gyógyító - megtámogató Erőt lekérni, hogy elmétekben már az ima elmondása alatt is akár, egyre az motoszkál: nem megy, én ehhez kicsi, gyönge, tudatlan vagyok… – csak mert nem érzékelitek: van-e hatása az elmondott ima révén lekért energiának. Ugyanis ha nem konkrét, tehát egy adott személyért, az ő gyógyításához kéritek a gyógyító Erőt, az ekként nyert energiát mi mindenkor a legsúlyosabb, de gyógyulást vehető Testvérek gyógyítására, vagy a gyógyulást valamely okból nem nyerhető Testvérek fájdalmának csökkentésére, s esetenként valamely nagyobb tömegszerencsétlenség és/vagy természeti csapás áldozatainak megtámogatására használjuk, vagy használtatjuk fel az illető Testvérek Őrszellemeivel, azok közreműködésével.
54
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Aki végképp nem meri maga használni a lekért Erőt, csatoltassa azt az általunk felhasznált Energia mennyiséghez: higy-jétek el, nem véletlenül mondom azt, hogy minden szikra energiára szükség van, s minden igaz és Tiszta energiát tudunk használni: az „erősebbet” csak úgy, mint a „gyengébbet”. Ne legyetek kicsiny hitűek, és ne az önbizalom hiány, de a Szeretet Istenébe vetett hit és Bizonyosság éljen tebennetek mindenkor! Ezen felül és ezen túl még egyet kell, hogy megvalósítani igyekezzetek. Ez pedig a számotokra átközvetített energia fogadása! Mert mindőtöknek kér, és küld is munkatársam energiát, éspedig rendre, nap mint nap, hogy Erőtök legyen a mindennapok kis, és nagy feladatainak végzéséhez is. S mert ez ekként van, kell, hogy ne csak a magatok által kért, és kapott energiát fogadjátok, de azt is, amelyet kifejezetten néktek kér átáramoltatni (vagy áramoltat át maga) munkatársam… Erre kiváltképp azért van szükségetek, mert nem egy esetben a magatok energiáinak egy részét is, szinte spontán módon tovább közvetítitek anélkül, hogy ezt akkor éreznétek. De a hatását már érzitek, mert fáradékonyabbakká, és fizikai értelemben gyengébbé, tehát az egyes betegségekkel szemben fogékonyabbá váltok. S épp ez az oka annak, hogy munkatársam a ti számotokra külön energiát kér, és kaphat is az Úr engedélyével, amelyet magam kész örömmel közvetítek át néki, hisz még kicsinyek vagytok, hogy úgy fogalmazzak: „kezdők”, akikre ekként is vigyázni kívánunk. *** És ismét egy rész, s ezt is ígértem néktek, hogy kibontom, bár akként ígértem, hogy a Szavak … sorozatba teszem. S mégis kell, hogy itt külön is kibontsam, legalábbis annak utolsó mondatát, mert abban más mondandó is rejtezik: „Ami nem a Szeretet-szolgálat Törvénye szerint való cselekedet, csak a pénzhajszolást szolgálja, hogy még nagyobb kocsit, lakást, még divatosabb öltözetet, még vastagabb aranyláncot szerezzetek (stb. stb. fel nem sorolhatom, mi után törtök szűnni nem akaróan!!): attól igen is távol kellene tartsátok magatokat legalább egy napján a hétnek, hogy életetek legyen. S ezt úgy földi – fizikai, mint magasabb rendű értelemben mondom, mert míg csak a földi értékeket hajszoljátok, nincs időtök, és nincs erőtök sem, hogy megpihenvén; az Istennek minden Ő dolgaival törődjetek, és nincs időtök, és erőtök sem, hogy magatokba, már befelé igyekezzetek figyelni, arra a Valakire, akik igazán vagytok, s akit kellene hogy szolgáljon a test és a Tudat egyaránt. Minderről is már annyit, és annyiszor írtam, hogy már szinte én szégyellem újra és újra leíratni akár ugyanazon intelmeimet, de kell mégis, mert ha nem magatokat hajszoljátok, akkor azokat, akiket lehet: jobbára a szülőket és nagyszülőket, vagy azokat, akik a kezetek alatt vannak, mit sem törődve azzal, (s itt ténylegesen is tiszteletet érdemel az, aki kivétel tud, és mer is lenni ez alól!) hogy annak épp úgy szól a „szombatnapi parancsolat, vagy rendelet”, hogy Élete legyen a Föld színén, s Élete legyen Önmagában: valós Én-jében, amelyet ő épp úgy fel kell fedezzen, meg kell ismerjen, még meg is kell szeressen, s kell, hogy tudjon szolgálni is ekként.” – Az utóbbi, tehát a kiemelt résszel kezdem magyarázatomat, mert ebben lényegében benne rejtezik az is, ami a kiemelés lényege, méghozzá azzal, és akként kezdem magyarázatomat, hogy elsőként a bennetek (esetleg) felbukkanható kérdéseket fogalmazzuk meg: – Hogyan, miként szerethetitek meg éneteknek azt a részét, amelyről jobbára még magatok is épp csakhogy tudtok, de amelyet nem láttok akként, amiként egymást, vagy önnön tükörképeiteket, s meg sem is foghattok, amiként a mellettetek álló Testvér kezét, hogy vezetni, és segíteni igyekezzetek? – Hogyan lehettek Testvéreitek segítségére ebben, ha még magatok sem értitek teljességgel: mire gondolok, amikor erre buzdítlak benneteket? – Hogyan, s miként tudom összeegyeztetni az egóról való lemondásról adott Tanítással e buzdítást? Kezdjük talán az utolsó kérdéssel, azzal, amelyet már maga-tok is ismertek és tudtok, mert számtalanszor tértünk ki rá, hogy abból kiindulva térhessek rá a további kérdésekre is… Amikor azt mondom: meg kell ismerjétek, és meg kell szeressétek valós Én-eteket, nem a testi emberre gondolok. Azt, tehát földi énjeiteket jobbára mind ismeritek, legalábbis megközelítőleg, ellentétben azzal, ami a valós Én-etek. 55
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet Tudjátok, mik a terveitek, mint fizikai személyeknek: de nem ismeritek a saját valós Én-etek terveit, céljait. Tudjátok, és figyelembe is veszitek a test igényeit: de teljességgel figyelmen kívül hagyjátok az Én-rész igényeit. A test a maga Útját járja a Tudat terveit követvén. Ekként azonban az Én-rész is a maga Útját kívánná járni, mégpedig az ÉN terveit követve. A cél tehát az, hogy megismerjétek, és külön is tudjátok (és persze, merjétek, és akarjátok!) választani a test, a Tudat, valamint az Én-rész célját, s az, hogy már valóban csak a szükséges szinten foglalkozzatok az eszköz, s mind magasabb szinten Valós Én-etek céljának elérésével. A test, mint mondtam, csak annyit követel, amennyire mint biológiai szervezetnek szüksége van. Nem többet, s nem is kevesebbet, mint amit megkövetelt száz, kétszáz, ötszáz, vagy akár kétezer évvel ezelőtt. Táplálékot, öltözéket, biztonságos pihenőhelyet, ahol energiáit feltöltheti. A továbbiakat már a Tudat igényli: s ez még a párválasztásra, s a gyermeknevelésre is érvényes, ha csak egy bizonyos fokig is, mert ebben a test és a Tudat egy szintű késztetéssel bír, ha a Tudat igényei már ebben sem a természetes, de mindinkább a természettől idegenné lett vonalat követve fogalmazódnak meg. Az utód, tehát a gyermek igénye sem az, és annyi, amit, és amennyit ti magatok a környezeti elváráshoz igazodva adtok, vagy adni akartok néki. S ez annál is inkább igaz, mert a gyermek teste, mint fizikai - biológiai „képződmény” is csak azt, és csak annyit igényel, amit a felnőtt teste: élelmet, öltözetet és pihenésre alkalmas, nyugodt helyet, míg Tudata és Szellemi Én-része sokkalta többet igényelne, és teljességgel mást, mint amennyit, és amit megadtok számára. Már a kis csecsemőket a számukra nagyon is ártalmas Tv - készülékek elé ültetik, beszíjazva őket kis kocsijaikba, hogy a köröttük lévő Világ felfedezése, megismerése helyett a mozgó, zajongó készülék kösse le figyelmüket, hogy addig is csendben maradjanak. A gyermek tehát kicsinységétől nem azt kapja, amire a valódi Tudatosodáshoz szüksége van, vagy volna, hanem valamely pótszert, ami többet árt az érzékeny szervezetnek és az ideghálózatnak, mint amennyit a szülőnek használ, hogy a baba addig sem sír. Mert ez van, épp a napokban volt tanúja e nagyon is riasztó jelenségnek munkatársam. Ami viszont igazán szükséges a kicsinek, az anya hangja, az apa szavai, jelenléte, a testvérek közelsége: nem egy esetben nem juthat osztályrészéül, mert az anya nem ér rá a kicsivel foglalkozni, így, mint mondtam, kitalál neki valami pótszert, az apa reggeltől estig dolgozik, majd a barátai közt időzik, azután meg épp csak bezuhan az ágyba: sem ereje, sem ideje a gyerekhez szólni, s még a pihenőnapon is inkább távol kell tartani tőle a kicsit, mert az nyűgös, sír, nedves lesz, és különben is: „ő fáradt, pihenni akar…” A testvérek, ha az óvodából - iskolából haza jönnek, már ki is vannak terelve az udvarra, az utcára, vagy a játszó térre: ott zsibongjanak, addig sincsenek láb alatt, mert az anyának dolga van, mert már fáradt, ingerült… stb. stb. - mondhatnám még hosszan. Amiként tehát magatoknak, a saját testeteknek nem azt, és nem annyit igyekeztek megadni, amire, és amennyire annak ténylegesen is szüksége volna, akként nem kapják azt a gyermekek sem, s ők már ebben a hibás értékítéletben, ennek ismeretében nőnek fel. A helyén, és rendjén való viszont nem ez, de az (volna), hogy a test tényleges igényeit felmérve annak csak azt adjátok, amire ténylegesen is szüksége van, s amellett igyekeztek mind több és több időt az Én-rész megismerésére, az „ő” céljainak megvalósítására fordítani, hisz, s már ezt is mondtam, s már nem is egyszer: AZ VAGYTOK TI MAGATOK: míg a test csak egyszer használatos eszköz, amelyet az Én-rész: vagyis ti magatok az Út végén levettek és elhagytok, mint szükségtelenné lett holmit, mit sem törődve annak további sorsával. Amikor azt mondom: az egó elvetése mellett meg kell, hogy ismerjétek önmagatokat, és meg is kell szeressétek, elsősorban azt mondtam, hogy meg kell tudnotok különböztetni testi, és testen kívüli, azon fölüli Önmagatokat, s már különbséget kell tudnotok tenni földi és „nem evilági” Én-eitek közt, és fel kell tudnotok mérni a test igényét, és Valós Énjeitek igényét. Ahhoz azonban, hogy erre készek, és képesek legyetek, meg kell tanulnotok befelé, az Én-rész felé figyelni. Ehhez viszont el kell vetnetek a külvilágot: a zajt, a test gondjait, a tudati késztetéseket. Amíg viszont a testi, és a tudati késztetés az elsődleges, és az az egyedül fontos és lényeges, erre nem lesz módotok, mert a testi ember mindenkor a maga tudati képeit
56
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet igyekszik előtérbe helyezni, így a Tudat fölötti tartományban lévő Én-rész „szavát” mégcsak meg sem hallhatjátok. Ahhoz, hogy önmagatokat, tehát Valós Én-eteket meghalljátok, megismerjétek, és meg is tudjátok szeretni, elsődlegesen a testi énről való lemondás, tehát a túlzott egó-kép elvetése, levetkőzése szükséges. Lényegében tehát nem hogy nem összeegyeztethető a kettő, de még inkább hogy az, mert egyik lehetetlen a másik nélkül. Amíg inkább kedvezni akartok a testnek, s a testtudatnak, addig nem kedvezhettek valós Én-eteknek, mert meg sem ismerhetitek, tehát sem igényeit, sem céljait nem lehettek képesek kifürkészni. Ha azonban már a test, s a testi értelemben vett Tudat a maga helyére kerül, az Én-rész spontán mód fog az előtérbe lépni, és maga fogja jelezni: mi az, aminek megvalósításáért egyáltalán megszülettetek, s mi az, ami elengedhetetlen velejárója Utatoknak ahhoz, hogy az ténylegesen sikeres legyen. Ha ezt meg tudjátok valósítani, ha a test igényeit vissza tudjátok szorítani, hogy az ténylegesen is csak azt igényelje, amire mint eszköznek: szüksége van a normális működéshez, s a Tudatba íródott hibás képeket, a környezet elvárásai révén beléíródott szükségtelen késztetéseket ki tudtátok szűrni a ténylegesen szükséges késztetések közül, már valóban a magatok szolgálatába állítottátok a testet, amely a Tudat megváltozott késztetései értelmében mindinkább az Én-rész igényeinek, vagyis a ti magatok tényleges igényeihez, s a ti valós érdeketek szolgálatában fog működni, akkor elmondhatjátok, hogy meg tudtátok teremteni a benső önegységet, amiként azt is elmondhatjátok, hogy meg tudtátok szeretni azt a Valakit, aki igazán ti magatok vagytok. Hogy is mondta a Mester: senkiben sincs nagyobb Szeretet annál, mint aki Életét adja barátaiért. Ha a Tudat igazán képes elfogadni alárendelt szerepét az Én-résszel szemben, s ezt el tudja fogadtatni a pontosan általa, tehát a Tudat által addig hibásan irányított testtel is, képessé lehettek, hogy lemondjatok arról, amit ti a ti korotokban nagyon is hibásan a test „életének” neveztek, hogy már a Szellem, s ekként az Én-rész életét helyezzétek előtérbe, s annak Élete legyen fontos a testi értelemben vett élettel szemben. Ha nagyon tág értelemben akarom a képet megmutatni, azt mondhatom: a test, s a testi ember le kell tudjon mondani a maga életéről, arról, amit számotokra az élet ma jelent, hogy egy olyan Úton járjon, amely a Szellemi Én-rész Életét, s ekként a Szellem Életét adja és szolgálja. E kérdésből már szinte spontán nyílik a következő kérdés: hogyan lehettek Testvéreitek segítségére abban, hogy ők is megismerjék, és megszeressék valódi Én-jeiket? Ha mindazt, amit eddig elmondtam, (legalább már részben) képesek vagytok megvalósítani, nem lesz nehéz dolgotok, amikor másoknak: a kezetek alatt dolgozó, vagy a családhoz tartozó személyeknek is biztosítanotok kell a lehetőséget, hogy ők maguk is eljussanak e pontig az önmegismerés és önmegvalósítás bizony: nagyon is göröngyös útján. De ha már megismertétek, és megszerettétek önnön valós Én-eiteket, könnyű lesz másokban is a valós Én-t megismerni és megszeretni, s könnyű lesz tudomásul venni: a mellettetek élő, és/vagy dolgozó Feladata is az a Föld színén, hogy a maga Én-jét megkeresse, megtalálja és megszeretve, már annak Céljait igyekezzék megvalósítani. Tudom, ha egy dolgozó számára igyekeztek ennek lehetőségét megadni, az nem, vagy (ma még) csak ritkán fogja ténylegesen is azzal tölteni a számára juttatott szabad időt, amire azt ti szeretnétek, hogy fordítsa. Inkább egy másik (harmadik, stb.) pénzkereseti lehetőség után fog nézni, hogy a felszabadult időt is „hasznosítsa”. El kell tehát, vagy legalábbis el kellene mondjátok néki: miért, milyen célra adjátok néki azt a bizonyos mennyiségű időt: az viszont, hogy ő maga tényleg arra fordítja-e, avagy sem, már nem a ti lelkiismereteteket terheli. (S nem véletlen emeltem ki: kellene, mert bizony, csak kevesen képesek ma még arra, hogy nyíltan elmondják: milyen Szellemi irányzatot követnek, s hogy ezen belül is milyen Tanításokat igyekeznek megvalósítani. Enélkül viszont nyíltan megmagyarázni sem lehettek képesek: mire is kellene a dolgozó fordítsa a néki juttatott többlet-szabad időt. Tudom azt is: ma csak kevesen vannak köztetek, akik beosztottakkal dolgoznak: azok közt legalábbis, akik az Út során a Belső Mag tagjaiként élnek a Föld színén, hisz jobbára az idősebbek közé tartoztok, mint mondtam, nem véletlenül. Aki viszont akként tagja a Mag-oknak, hogy beosztottakkal dolgozik, épp hogy azon kevés kivételek egyike, aki képes, és mer is szólni arról: merre is halad, mely Utat kívánja, s tudja is követni. Így e Tanítás nem is annyira mai, mint inkább már Holnapi földi énjeitek számára lesz fontos, viszont mert ez ekként van, kell, hogy az már ma beépülhessen az Én-részbe. 57
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet De kell azért is, s nem is ritkán, mert ha nem is a beosztottakkal dolgoztatók közé tartoztok, nem egy van köztetek, aki maga, mint „beosztott” dolgozik, s még csak nem is valamely munkahelyen, de a maga családjában húzva erején felül is az igát, s azok esetében a család az, aki mit sem törődik azzal: bizony, az idős, vagy idősödő családtag számára is kell - kellene időt és lehetőséget biztosítsanak arra, hogy már ténylegesen is a saját valós Én-je felé forduljon, ahelyett, hogy már a maga földi céljai helyett mások földi céljainak szolgálatára fordítsa minden figyelmét és fizikai - tudati-szellemi erői összességét. Itt, ez esetben viszont, ha nem is olyan mértékben, mint az őket „rabszolgaságban” tartó családtagok, de a nagyszülők, vagy nagynénik (stb.) is vétkesek, mert ők maguk is meg kellene tanuljanak csak olyankor segítséget adni, amikor arra igazán szükség van, s ha a fiatalok csak a pénz még inkább, és mindenáron való hajszolása érdekében akarják rájuk testálni a gyerekek, s a háztartás minden (már rég nem is nekik való) gondját, tudniuk kellene kedvesen, de határozottan nemet is mondani, akár meg is indokolva, már nem csak földi, de a magasabb szintű magyarázatot is átadva a fiataloknak, akik ekként is tanítva vezetve lesznek, ha a hallott szavak majd csak később érnek is be elméik mélyén, s válnak felismert Bölcsességgé. (S ez nem csak Szellemi, de földi szempontból is szükséges. Sőt: a kettő szinte teljességgel összeolvad, mert ha a test erején felül ki van használva, létideje is megrövidül, s ekként az Én-rész számára sem marad elegendő idő, hogy valós Célját elérje.) Amikor azt mondom tehát, hogy meg kell szeressétek valós Én-eteket, azt mondtam, meg kell tanulnotok megismerni, s a maga valós szerepkörébe visszailleszteni a testet, és a földi Tudatot, az abban életre kelt „én-képet” a valós, a szellemi Követ Én-képével helyettesítve, hogy a földi érdekek helyett már a Valós Én érdekét szolgáljátok. Ezzel, és ekként szeretitek igazán valós Én-eteket: ha a testi ember érdekeit feláldozzátok az ő, vagyis önnön valós Én-etek, s ekként a felsőbbrendű ÉN, s végezetül a Szellem érdekében. Az első kérdés a fentebb felsoroltak közül az volt: hogyan, miként szerethetitek meg éneteknek azt a részét, amelyről magatok is épp hogy csak tudtok, de amelyet nem láttok akként, amiként egymást, vagy amiként önnön tükörképeiteket láthatjátok, s amelyet meg sem foghattok, amiként a mellettetek álló Testvéretek kezét, hogy vezetni, és segíteni igyekezzetek azt Útjában, azzal a Szeretettel, ahogy Testvéreteket vezetnétek? A Szellemi Én-rész maga nyújt ehhez segítséget! A Lélek-szál érintése révén jelzi, amiként már jelezte is nem egyszer mindőtök felé, ha a számára nem megfelelő irányt akartátok követni, s ismét csak a Lélekszál már teljességgel másféle formában, s más rezgésszintű Energiával való érintésével „köszönte meg”, ha az ő Célja felé vezető irányt követtétek. A Szellem Ős-természete A Szeretet. Ekként viszont a legkisebb Szellemi Követ, vagyis az Én-rész alap-természete is ez, s mindahány Én-rész azzal a Feladattal érkezik a Föld színére, hogy számot adjon arról: milyen fokon képes Élni a maga valós Természetét egy számára teljességgel természetidegen közegben. Ehhez adatik számára segítségül a test, amely azonban a Tudat végett akár megkötőjévé is lehet ugyanannak az Én-résznek, mert a Tudat kész követni nem csak az Én-rész, de az ellentét sugallatát is, s mert maga a szint még erre ad lehetőséget, azt még inkább is kész követni, mint az Én-résztől jövő, éspedig éppenhogy a Lélek-szálon át érkező késztetést. A magatok benső érzése révén, a benső békesség, vagy a lelkifurdalás, esetleg még csak a kellemetlen érzet nyomán ismerhetitek meg a bennetek élő Énrészt, megismerve annak tulajdonságait: mely cselekedetek esetén áramoltat a Tudat felé kellemes érzést adó energiát, s mikor a kellemetlen érzést: szorongást, vívódást, nyomott, borongós hangulatot, vagy más kisebb fizikai fájdalmat (többnyire főfájást) okozó, vagy a hibás cselekedet után lelkifurdalást adó energiát. De a Mester Tanításai nyomán, s az eddig átadott Tanításokból is megismerhettétek már a Tudat, és a test irányításának vágyával és feladatával érkezett Én-részt, amely mindahány, elétek álló történés lehetséges megoldásai közül a legtisztább felé igyekszik benneteket terelni, még akkor is, ha a tudati energiák közt olyan Kozmikus Energiák vannak jelen, amelyek a tiszta út végigjárását nehezítik. Mert a Kozmikus Energiák lényegében ezt a célt szolgálják, a ti szinteteken még legalábbis, ahol mint mondtam, még az egyes Csillagok és/vagy bolygók negatív energiájának hatása érvényesül: s a ti feladatotok éppen ezen energiák, s az ezek révén felébredő késztetések legyőzése, hogy az adott Égitest
58
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet már pozitív tulajdonságaitokat feltételező - megtámogató energiáit igyekezzetek magatokhoz vonzani, s az adott Égitestre jellemző pozitív tulajdonságot valósítsátok, azaz éljétek meg. (A Mars „szülötte” ekként le kell vesse harciasságát, vad, tomboló indulatait, amelyek a Mars negatív hatását tükrözik, hogy a Mars pozitív erejét élje: s az a lendületes munkavégzést, jó szervező - vezető készséget adja, valamint kitartást, de már a jóban, nem pedig a romboló tettekben.) Ezen felül, és ezen túl már tudatosan is lehet, és kell is, hogy segítsétek Én-részeteket! Az ÚR Tanításait ismeritek, s a spirituális asztrológia révén nagyjából arra is rálátásotok lehet: mely negatív energiák bevonzására volt késztetése az Én-résznek a lefelé, tehát a testet öltés számára megjelölt pontja felé vezető Úton. Ezen Kozmikus energiák egy része a várt - várható Feladat végett kellett az Én-rész mellé áramoljék, de ez sem minden esetben van ekként. Tehát nem mindenkor csak az, és csak annyi az Én-rész feladata, hogy a magához vonzott Kozmikus Erőket megtisztítsa, de gyakran épp azok jelzik: az Én-részben, s annak felsőbbrendű ÉN-jében az adott energiák még tisztátalanok, ekként az Én-rész Életfilmje az adott negatív energiák letisztítására szolgáló elemeket tartalmaz, amely elemek mellé csatolódtak azok a Kozmikus Energiák, amelyeket az egyes helyzetek megélése során le kell tudjon győzni, meg kell tudjon tisztítani a Tudat, s a test segítségével. Ha már megismertétek: mely negatív energiákat vonzott/vonzhatott magához az Én-rész (amelynek jelenléte testi - tudati késztetések, indulatok, gyengeségek formájában mutatkozik meg) már tudatosan, Akaratotok révén fordulhattok el a helytelen, s fordulhattok a helyes irányba, amelyhez mindenkor az ÚR Tanításai, s az ÚR engedélyével általunk kezetekbe adott Tanítások adhatnak segítséget mindőtöknek. Ekként tisztítjátok az Én-részt, s egyben erősítitek is benne a már letisztított Bölcsességi elemekhez való ragaszkodást, míg az belső Szellemi Tulajdonsággá érik benne és számára, hogy azt már ekként vigye magával a felsőbbrendű ÉN-be is. *** Az imáról szólnék még: már csak röviden, s csak néhány szót, mert e kérdés erősen kapcsolódik az EGY-ség kérdéséhez, amelyet fentebb bőven és alaposan kibontottunk és megmagyaráztunk. Magam is igen gyakran megfigyeltem: akként szállnak imáitok a Teremtő EGY-séghez, hogy külön külön veszitek a három, EGY LÉNYEGŰ ISTEN-SZEMÉLYT, mintha nem volnátok képesek, vagy nem volna merszetek egyként megszólítani a Teremtő Istent . Pedig a lényeg épp ebben rejlik: HÁROM SZEMÉLYŰ, és EGY LÉNYEGŰ. Mindenkor külön szólítjátok meg az Áldott Anyát: Szentlélek Máriát, külön A FIÚ ISTENT, vagyis az Áldott MESTERT, és ismét külön az ATYÁT: de egy időben, egy tudati - lelki Erővel nem emelkedtek A TEREMTŐHÖZ, mert a szó maga, elmétekben még mindig csak az Atyát jelöli, mintha A FIÚ, s A Szentlélek nem épp akként volnának A TEREMTŐ EGY, amiként az Atya. Pedig ez nem ekként van, s ezzel kell, hogy magatok is tisztában legyetek. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne forduljatok a TEREMTŐ EGY-ségen belül még külön - külön is imáitokkal az Atyához, az Áldott Úrhoz, vagy Égi Anyácskánkhoz: de kell, legalábbis kellene, hogy ne az éljen tudatotokban: A TEREMTŐ három, bárha EGY-ségben LÉTEZŐ ISTENI SZEMÉLY, mert ez ekként épp annyira nem fedi a Valóságot, mint amennyire egy bizonyos értelemben mégis, és mégsem. No, ezt sikerült úgy megbonyolítanom, hogy tán már még az sem érti, aki pedig lényegében érti, de még nem meri akként megélni, amiként az ténylegesen is van. Az ATYA, A FIÚ, és A SZENTLÉLEK nem három, külön - külön is létező, EGY-séget alkotó Isteni: Személy: ŐK AZ EGYETLEN EGY TEREMTŐ ISTEN, AKI MAGÁBAN FOGLALJA AZ EGYET ÉPP ÚGY, AMIKÉNT A HÁRMAT, s AKI ÉPPEN HOGY A HÁROMBAN LESZ A TÖKÉLETES EGY. A TEREMTŐ a Kezdetek előttől: Mindörökkön ÉLTE MAGÁBAN A FIÚT: majd megfogalmazta a SZÓT: VAGYOK: s ezzel kiemelte ÖNMAGÁBAN a FIÚT, AKI épp úgy maga az ATYA, mint amennyire A FIÚ, AKI AZ ATYÁBAN SZUNNYADT, de az Örökkévalóság kezdete óta, vagyis Mindörökkön. Az ATYÁBAN, s A BENNE SZUNNYADÓ LÉTEZŐBEN, azaz A FIÚBAN áramló SZERETET LELKE: vagyis a legtökéletesebb ISTEN-SZERETET-ERŐ: A SZENTLÉLEK, mint a test teljességét 59
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet összekötő véráram, mindenkor, a Végtelenségtől ÉL, mert ÉL mindörökkön AZ ATYA, és ÉL AZ ATYÁBAN A FIÚ. Akként tudom ezt még inkább érthetővé tenni számotokra, amiként azt korábban, már évekkel ezelőtt munkatársamnak is magyaráztam. Ő viselte egykor a leánykori nevét: és az őt jelölte. Aztán viselte azt másképpen, a második keresztnevével: a név változott, de az a név is őt jelölte. Férjhez ment, és ismét más nevet kapott: s az a név is őt jelölte, bár a név ismét változott, végezetül a mai nevét kezdte viselni: s ez a név is őt jelöli a fizikai síkon. Mindahány névre egy és ugyan az a személy hallgatott, s ha megszólították, bár más és más néven szólottak néki: aki válaszolt, mindenkor egy és ugyan az a személy volt. Ekként van az Atya, A Fiú, és A Szentlélek esetében is! Bármiként nevezitek, EGYKÉNT FELELNEK! Így viszont már nem mondhatjátok, amit oly gyakran hallunk: „inkább Máriához imádkozom…”, vagy „én csak Krisztushoz tudok igazán szólni, mert…” Ha Imában kértek valamit, mindenkor egyként Válaszol néktek Az ATYA, A FIÚ, és SZENTLÉLEK MÁRIA: nem külön - külön, még akkor sem, ha a korábbi évszázadban még ténylegesen is láthatott Jelenés-ben ISTEN (s éppen a ti tudati képeitek végett) nem egyszer csak az egyik, vagy csak a másik ISTEN-SZEMÉLY egykor volt földi alakját ölti magára. De magában a Jelenségben is, ha abban az Áldott Anya számotokra láthatóvá váló alakja formálódott is ki, az EGY-ség teljessége megnyilvánult, vagyis épp úgy Jelen volt Az ATYA, A FIÚ, amiként a fizikai szint egy bizonyos tartományában, még csak nem is mindőtök által látható szinten az Áldott Anya korábbi fizikai testének a ti Globális Tudattáratokból számotokra kiemelt, és leközvetített emlék-lenyomata! Amikor már valósággal is Jelenést láttok (s a ti korotokban már ekként nyilvánul meg előttetek Isten!), tehát ha nem a Globális Tudattárból emeltet ki ISTEN egy-egy Emlék-képet, a Jelenés sem a ti szintetek, és a ti tudati képeitek szerinti lesz, de mindinkább Valóság-közeli formában adatik elétek: mint Fény, vagy az ISTEN SZERETETÉNEK semmihez sem hasonlítható szépségű Színképe áramlik a benső látótér felé, amelyet a Szellemi Én-rész érzékel, s az közvetíti át az agy látóidegei felé, amelyek az általa vett Energia-képet a látóideg spontán működése révén a szem felé közvetítik. A szem ekként úgy fogja érzékelni a benső látással, tehát az Én-rész által látott képet, mint saját, a külvilágból vett bármely más érzékelését, s akként fogja már ő maga is visszaközvetíteni azt az agy, és a Tudat felé. S kell mindenképp, hogy a Tudat felé is átközvetítődjék a kép, mert ha a Tudat nem érzékeli, tehát nem képes felismerni, hogy a szem mit közvetít a látóideg felé, a látóideg számára az nem válhat valóságos képpé, mert a látóidegnek nincs megfelelően körülhatárolható fogalom alkotására való képessége. Vagyis a szem, és a látóideg „nem tudja hogy lát”: azt a Tudat kell felismerje, és elfogadja, hogy a látóideg regisztrált valamit. Hogy annak mibenlétét is képes-e meghatározni, már a Tudatosodási szinttől függ. A kicsinyek Tudata már felismeri a fényt: de hogy az egy lámpa, egy gyertya, vagy egy tűzvész fénye-e, nem tudja, mert még nem rendelkezik a tudati képpel, tehát nem tudja külön választani egyiket a másikától. Részben ez utóbbi a magyarázata annak: miért van, vagy inkább csak volt arra szükség a ti szinteteken (hisz ma már nem szükséges, hogy ilyes Jelenésekkel igyekezzünk Ébreszteni az ember-szellemeket, tehát a jelenések rég óta nem közvetít-tetnek elétek: s még erre is kitérek rögtön), hogy az egyes Jelenések az általatok ismert test-képzetek formáiban jelenjenek meg. Amint a kicsiny gyermek, az Énrész, s ekként maga a Tudat sem lett volna képes (és alkalmas sem) arra, hogy az egyes Mennyei szintekről alááramoltatott Fény-jelenések, s az ISTEN FÉNYE közt különbséget tegyen, mert nem érzékelte az azok közti különbséget. Annál is inkább, mert a Jelenések tanúi többnyire a még tiszta Tudattal bíró gyermekek közül kerültek ki, akikben a fény mindenkor egyet jelent: legyen az bár Mennyei, Kozmikus, vagy az ISTEN-FÉNY egy, a ti szintetek értelmében és a ti védelmetek érdekében kellőképp elfedett, azaz leárnyékolt SUGARA. Az imént azt ígértem, visszatérek e mondatra: ma már nem szükséges, hogy ilyes Jelenésekkel igyekezzünk Ébreszteni az ember-szellemeket, tehát a jelenések rég óta nem közvetít-tetnek elétek… – ez valóban ekként is van! Néhány évszázaddal korábban, amikor még épp csak Ébredezni kezdtek az ember-szellemek, már nem csak mint Istent kereső elmék: de már valósággal is felismerve önnön kilétüket, éspedig az akkor eléjük adott Tanítások révén, s azok segítségével, még kellett, és lehetett is, hogy a Globális Tudattár Emlék60
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet elemeit kiemelve, s azokat a Kozmikus Energiák révén leközvetítve (vagy akként is mondhatom: levetítve a Föld lényegesen sűrűbb energiákból álló légterének egy bizonyos pontján, mint valamely dia, vagy film kockáit) ténylegesen akként mutassuk meg az Áldott Anyát, Krisztust, vagy akár valamely Szellemtestvért, amiként az az emberi Tudatból közvetítődött át a Tudattárba, s amiként az a Tudatban, tehát a későbben a Föld színén élők Tudatában is ismertté és megszokottá lett. Erre azonban ma nincs szükség, és már lehetőség sincs: s nem végettünk, de éppen hogy végettetek! Akik ma a Föld-testen élnek, már kell, hogy ismerjék A Törvényt, s kell, hogy ismerjék a maguk Szellemi eredetét: ha nem is Tudatuk révén, de Szellemi Én-részeitekben már ennek Tudása be van írva, így azt már nem kell a maga kilétének megmutatásával is erősíteni. Ezen felül aki már kész volt Ébredni, annak nem kell más Bizonyíték, mint amelyet az ÚR a Föld színén hagyott, s aki még ma sem Ébredt, az az egyes Jelenések hatására sem fog Ébredni. Ekként aki elé az ÚR Jelenést enged leközvetíteni, már akként látja a képet, amiként az a Valóságban is létezik, s még azok száma is igen csekély, akik tényleges Jelenést látnak. Erre azonban még itt és most sem térek ki, mert még nem érett rá a Pillanat. Ám a Jelenések könyvének vizsgálatánál mindenképp vissza kell térjek e kérdésre is, s akkor ott többet is elétek tárok. *** S most, egy újabb kiemelt idézettel haladjunk is tovább: „Az ÚR az ÚT utolsó szakaszára kellett tehát ténylegesen is emberré legyen: s még az a fél-anyagi test is iszonyatos kín volt Számára, amelybe az Út teljességre bezárta önnön Isten-elemét. S ez az, amire már utaltam, amikor arról szóltam: ha ti, kicsinyek már most szűknek, viselhetetlen börtönnek érzitek a fizikai testet, amelybe Én-részetek kell bezárva legyen: micsoda kín volt az Úr számára, amikor egy még alacsonyabb szférikus körbe aláereszkedve kellett a mindenkor Tökéletes ISTEN-ELEME révén abba a testbe zárja Önmagát, amelyben Útját járta teérettetek!” – Meg kell bontsam itt a kiemelt részt, mert kell, hogy valamit még hozzá fűzzek e néhány mondathoz is! Az talán számotokra is természetes, hogy az ÚR, Aki maga volt, s maradt is mindenkor A TISZTASÁG, szűk börtönként élte meg azt a fél-anyagi elemekből álló testet, amelyet viselt. Épp így azonban nem teljességgel természetes az, ha ti magatok élitek meg testeiteket ugyanakként: hisz hát ki is volna az teközületek, aki azt mondhatná magáról: bárha megközelíti is Én-része az ÚR Krisztus Isten-elemének Tisztaságát? Még akik a ti hét szférikus körötök magasabb szintjeiről vál-lalhatnak Utat, vagy azon Testvéreink, akik most, az Utolsó Időkben a számotokra már képzelhetetlenül magas szintekről érkezhetnek valamely fizikai, vagy fél-fizikai Világba, sem mondhatják el ezt magukról, már csak azért sem, mert (s erre már a fentebbiekben is utaltam) minden egyes, Testbe öltözni készülő Én-rész kell, hogy arra az Asztrális Világképre ereszkedjék alá indulását megelőzően, amely asztrál-sík fizikai megfelelőjén Utat vállalhat az ÚR Kegyelméből. Ekként maga is telítődik azon energiákkal, amelyekkel más, akár a maga szintjének ténylegesen is megfelelő Én-rész bír, s ezt még tetézi is a Kozmikus Téren áthaladva magához vonzott, éspedig az általa vállalhatott Feladat, Vállalás értelmében magához vonzott energiák halmaza, amelyeket az Út folyamán kell hogy megtisztítson. S akkor azok a magukhoz vonzott energiákat csak úgy a maguk benső energiáinak kell, és fogják is érezni, hisz azok felvállalásuk és bevonzásuk pillanatától ténylegesen is a Szellem, tehát az Én-rész saját energiáivá válnak, olyan tisztátalan energiákká, amelyeket meg kell tisztítson az Én-rész a rendelkezésére álló eszközök, a test, és a Tudat révén, ha vissza kíván térni a maga korábbi, tehát a Vállalás előtti szintjére. Nem véletlen mondtam, s már nem is egyszer, hogy aki magasabb szintről bukja el a maga Vállalását, lényegesen nagyobbat zuhan, mint aki a maga szintjének követelményrendszerében nem képes betölteni a maga vállalását! S még csak nem is azért, mert hogy magasabb fokú Szellemi Erőkkel bírhat, mert amíg a Vállalást magát el nem végezte, ennek maga sem lehet tudója, amiként birtokosa sem lehet magasabb rendű energiának mint az a Testvére, aki a saját szintje értelmében a maga felsőbbrendű ÉN-jében lévő tisztátalanság-elem megtisztításáért kell vállalja nem is egy esetben ugyanazt a Feladatot, amelyet a magasabb szintről érkezett Testvér vállal fel, már nem a maga ÉN-jéért, de ténylegesen is mint Missziós feladatot, amely akkor, ha csak átmeneti időre is, de mégiscsak a saját ÉN-jének terhe lesz, így az ő ÉN-je fog is azáltal megterheltetni, ha a vállalást elbukja. 61
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet S ismét vegyünk egy rövid példát: valaki az erkölcs elleni vétket kell feloldja, még ténylegesen is a maga ÉN-je tisztátalanságát oldva ekként. Az ÉN tehát egy olyan Életfilmet fog megírni számára, amelyben a bűnre való késztetés megléte, s az alkalom egyként adott. A késztetés ekkor még magában az Én-részben, s a Tudatban egyként jelen van, mert az Én-részben ott van a korábbi vétség megtisztításra váró energiája, s az ahhoz csatolódott Kozmikus energiák, de megvan ekként a késztetés a Tudatban is, mert hisz a Tudat alapjában az Én-rész produktuma, amelynek természetes erői mellé fog csatlakozni a környezetben látott viselkedési minta energiája, s a kínálkozó alkalom csábító ereje is. Az Én-rész mindezek összessége mellé viszont már a Felismerést is magáénak tudhatja, vagyis tudója annak is, hogy az Út értelmében éppenhogy az erkölcstelenségre való csábítás követését kell tudja megtagadtatni a Tudattal s ekként a testtel is. Ha e Feladatban ismét elbukik, a felsőbbrendű ÉN-ben továbbra is tisztátalan marad a megtisztítani kívánt elem, tehát az Én-rész más Út során is fel kell azt vállalja, hogy megtisztítsa. Ha ugyanerre a feladatra egy olyan Testvér vállalkozik, aki már a maga szintje értelmében rég túl jutott a Szellemi Út ezen Állomásán, Én-részébe egy olyan késztetést fog átközvetíteni, amely benne magában nincs meg. Ekként az alsóbb rendű Asztrális szint, s a majdani Út színhelyéül lévő fizikai világnak megfelelő Kozmikus Erőkből fogalmazza meg az Én-részben lévő késztetést, amellyel lényegében egy bizonyos értelmében leárnyékolja Én-részét, még anélkül, hogy ő maga leárnyékolódna, tehát besötétülne az Én-részben megjelenő tisztátalan energiák végett. Ha az Én-rész, amely ekként csak olyanná válik a belé áramlott, s a magához vonzott energiák által, mint az előbbeni esetben említett Testvér Én-része: képes ekként győzedelmeskedni, megtisztította a magával vitt, de lényegében idegen elemként belé tapadt tisztátalan energiát. Viszont ha erre nem képes, ha elbukik, s az Út végéig sem képes kiemelkedni a tisztátalanság fogságából, hogy az Út végére mégiscsak megtagadja, és megtisztítsa a magával vitt, s a Kozmikus Térben bevonzott energiákat (s ez utóbbit inkább a függőségi hajlamról való lemondani-tudás esetére értsétek, hisz az erkölcsi vétség mondhatom akár akként is, egy bizonyos kor után spontán mód kopik ki a Tudatból, mert arra a test maga alkalmatlanná válik); az Én-rész csak úgy magával - magában viszi a felvállalt és magához vonzott, de meg nem tisztított negatív energia-elemeket a maga felsőbbrendű ÉN-jébe, s az akkor terheltetik meg az által, hisz a korábban tiszta, vagy viszonylagosan tiszta Én-rész tisztátalanul csatolódik az ÉN-hez, tisztátalanná téve azt is a magában őrzött, meg nem tisztított energia által. Ezen túl a feladatot felvállaló, de gyengének bizonyuló ÉN a magabízó önteltség, tehát a szellemi gőg vétségét is magára veszi, mert az ÚR mindenkor inti a feladatot vállalni kívánót: csak azt, és csak annyit vállaljon magára, amire igazán meg van benne az Erő is. S ha ez nem ekként történik, s az ÉN nagyobb Feladattal terheli Én-részét, a felelősséget, s az esetleges bukás következményét is vállalnia kell, már azelőtt tudva e Törvényt, mielőtt ténylegesen is Útnak indítaná Én-részét. Akár a saját szintjének megfelelő Útra, akár valamely alsóbb rendű szinten vállalandó Útra indul tehát az Én-rész, mindenképp tisztátalanná lesz: a maga, vagy a magára vett tisztátalanságtól terheltetett, s mert valós kilétét egy nem tudja az Úton járók közül, de tudja mind, aki a Föld színén, vagy bármely más bolygótesten él a maga tisztátalan voltát, hisz nem lehet nem felismernie hibáit és vétkeit, így minden egyes Út Kegyelmi Út, amelynek során az Én-rész a bármi oknál fogva benne lévő, s ekként sajátjává lett tisztátalanság-elemek megtisztítására kap alkalmat. Egyedül az ÚR volt, s marad is mindenkor AZ, Akiben szikrája nem volt, és nem is lehetett volna semminő tisztátalanágnak, mert a Végtelen Tisztaságú ISTEN-ELEM mellé nem csatlakozhatott egyetlen negatív Kozmikus Energia-szemcse sem, hisz azt azonnal feloldja, megtisztítja az ISTEN-ERŐ, ha annak bárha csak a közelébe ér is. (Nem véletlen, hogy még azt a Kozmikus Erő-ívet is, amelyen át az ÚR Krisztus Isten-eleme a fizikai sík felé haladt, Őrizők sokasága védte az ellentéttől, amely szűntelen megkísérelte, hogy az ISTEN-ELEM épp úgy tökéletes tisztaságú energia-lenyomatát őrző Kozmikus elemekből orozzon, amelyek ekként maguk is teljességgel tiszta energiává lettek. Az ÚR, amikor Visszatért a TEREMTŐ EGY-ségbe, természetesen ugyanazon az Erő-íven haladt, amelyen alászállott, de Visszafelé már magához vonta a lefelé vezető Úton kiáramlott Tiszta Energiát is, míg a Kozmikus Erő-ív az ÚR Jelenléte által megtisztult erői követték a magasabb rendű ERŐT, annak vonzását, s már csak a Mennyei Szinteken, s a ti legfelsőbb szintű szférikus körötökben maradtak hátra az ÚR Akaratából, segítve ekként a legfelső szférikus kör, és a legalsó Mennyei szint közti Kapu létrejöttét, és segítve az 62
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet addig ki nem emelkedhetett Testvérek Visszatérését a Szellembe, amely ekként Ébredhetett, de már a Valóságban. Amikor tehát azt mondjátok, és azt érzitek: szűk börtön csak számotokra a test, amelyet viselnetek kell, nincs teljességében igazatok, éspedig több okból is mondom ezt! Először is azért, mert Én-részeiteket a magatokkal vitt, és megtisztításra váró energiák, vagy a Feladat, ill. Vállalás értelmében magatokhoz vonzott Kozmikus Erők már eleve az adott szint elviselésére teszik alkalmassá. Ha ez nem ekként volna, egy nem tudná elviselni közületek a hétköznapok minden terhét és súlyát, és egy nem volna, aki feladatot vállalhatna a fizikai Világban. A másik ok az, hogy ti már élhettek a lehetőséggel, s mind nagyobb mértékben tapasztalhatjátok meg az EGY-ség-érzetet, amely után sóvárog a te elmétek és Én-részetek egyaránt. A magatok tudati - szellemi energia-testének kiáramoltatását a Kozmikus Tér teljességére korábban már megmutattam, kezetekbe adtam! Kell, hogy végre igazán megtanuljatok élni is azzal. Ám akként észlelem: e Tanítással is akként vagytok, amiként az Erő kezeléséről adott Tanítással, s a gyógyítással: nem meritek megélni, így nem is tudjátok, éppen azért, mert félelmetek, és az önbizalomhiány köt ebben benneteket! Végezetül amiért azt mondom: nem érezhetitek akként, hogy testetek egy viselhetetlen börtön csupán, az a nem is olyan elhanyagolható körülmény, hogy ama testet a Kegyelem engedte megfogalmaznotok, vagyis az is a Kegyelem Eszköze, amely nélkül egy nem oldhatná meg közületek a reá váró, s itt már teljességgel mindegy: milyen céllal felvállalt Feladatát! Ezen felül, és ezen túl még annyit fűznék hozzá mindehhez: amíg nem meritek megtapasztalni a Végtelent: honnan tudjátok, mi is az, ami után vágyakoztok? Hisz aki csak egy kis faluban él, mit sem tudva arról: a falu határain túl más falvak, sőt: más városok, és más Országok is vannak, sem fogja akként érezni: szűk számára az a falu, mert tudati képei közt csak az szerepel, és semmi más! Ekként van bennetek a Tudat, de még az Én-rész is. Ameddig csak a testet, s az adott szintet ismeri, addig az számára is a Minden, és a Végtelen, mert nincs, s nem is lehet rálátása a Teljességre s a Végtelenre. Csak aki már a Mindenségben jár, mondhatja azt egy bizonyos értelemben, hogy szűkké lett számára a test, s még az sem minden esetben mondhatja ezt teljes joggal, mert az Én-rész, ha elsődlegesen fizikai szintű Feladatok megoldását vállalta, mindenkor vissza fog tudni igazodni az adott szint korlátai közé, hisz a Feladat elvégzése minden körülmények közt erre adna számára késztetést. (S bár munkatársam csak úgy ódzkodik, ha róla akarok szólni, amiként én magam is, most mégis el kell viselje, ha ekként teszek. Az ő feladata a fizikai síkon már lényegét tekintve véget ért, legalábbis, már rég nem a fizikai szinthez kötődik, ha nem végezheti is azt másutt, csak a fizikai szinten. De ő már inkább a Fent Világába kell tudjon belépni, amellett, hogy kell, hogy egy bizonyos formában (még) érezze a ti világotokat is. S éppen ez: a két Világ közti nagyon is erős kontraszt az oka annak, hogy a fizikai világ már oly igen idegenné és távolivá lett benne és számára. Ezzel természetesen nem kiemelni akarom, csak egy kissé közelebbről is megmutatni néktek: őt is, s magát a feladatot is…) *** Fentebb említettem kedveseim, mennyire fontos az, hogy használni tudjátok az Erőt, amiként említettem azt is, mennyire szükséges, hogy fogadni is tudjátok azt, amit viszont mi áramoltatunk mindannyiótok felé. Az előbbi folyamatát már többször is megmagyaráztam. Most kéréstekre elmondom azt is: miként fogadhatjátok azt az Erőt, amelyet az Úr kegyelméből néktek adhatunk át. Az esti ima, és az esedékes gyógyítások után (tehát a hajnali órák folyamán), az Úr engedélyével áramoltatunk át számotokra is energiát, hogy a nap folyamán kiapadt energiáitokat, s az energiaátközvetítés során a magatok erőiből is (spontán mód) kiáramoltatott energiákat pótoljuk. Az ekként átközvetített energiát, ha a nap közben végzendő fizikai szintű feladataitok során van rá szükségetek (valamely Szeretet-szolgálat végzésére, amelyek közé természetesen a családban: gyermekeitek, unokáitok, más családtagok, beteg ismerősök, avagy ismeretlen Testvérek közt végzett Szeretet szolgálat is bele tartozik, amint mindahány, a ténylegesen is Szeretetből végzett cselekedetek) tanácsos az ébredést követően fogadni Őrszellemeitektől, míg az esti gyógyítás során kiáramlott energia pótlását a gyógyítás, vagy az energia-átközvetítés végeztével, vagy Őrszellemeitektől, vagy közvetlen módon, tehát akként, amiként az tőlem, vagy munkatársamtól átközvetítésre kerül. A folyamat maga az általatok is 63
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet ismert yoga-légzéshez hasonlatosan, de nem yoga-ülésben megy végbe. Az esti energia-befogadás legalábbis nem. (A reggeli órákban akár akként is módotok van rá.) Az elalvás előtt megszokott testhelyzet felvételét követően, tehát amikor már teljes kényelembe helyeztétek testeteket, Őrszellemeteket megszólítva jelzitek: készek vagytok az érkezendő pozitív energia fogadására. Ezt már az elalvást megelőzően elkezdhetitek, néhány mély lélegzetvétellel beszívva a tiszta Szeretetenergiát, s a beszívott levegőt kifújva eltávoztatjátok a még bennetek lévő fáradt energiát, (de ekkor már nem a negatív energiát, hisz azt az esti imák, s az energia-átközvetítés elmondása, ill. megkezdése előtt kitisztítottátok magatokból), tudatosítva is magatokban a folyamatot: beszívom a megerősítő, tiszta Szeretet-energiát, kifújom a fáradtságot adó, gyenge energiát. Ezt egy-két percen át tanácsos ekként végezni, de nem is nagyon tudnátok tovább, mert az álom felé közelítő Tudatban más képek és gondolatok kavarognak, majd a Tudat elmerül az álom jótékony vizében. Ezt követően már az Őrszellem fog ügyelni arra, hogy amíg az álmok Világában vagytok, a pozitív energia tényleg beáramolhasson a testbe, megoltalmazva benneteket az esetlegesen a légtérben, vagy a Kozmikus térben lévő negatív energiáktól. E történés, tehát a Szeretet-energia ekként való átközvetítésének egyedülvaló célja az, hogy biztosítsuk ne csak a nyugodtabb éji pihenést számotokra, de a nappalra szükséges energiát is, megtámogatva a test saját energia-háztatását, amilyen mértékben csak lehetséges. S erre azért van szükség, legalábbis azért érezte szükségesnek gyakorlattá tenni munkatársam, s azért támogattam meg ebbéli szándékát és óhaját én magam is az Úr előtt, mert amiként mondtam, s amiként magatok is tudjátok, már nem tartoztok a legifjabb nemzedékhez: viszont a mind sűrűbbé váló negatív energiák viselése számotokra ekként nehezebb, még akkor is, ha abból az energia-átközvetítés során nem áramoltattok ki más Testvérek felé. *** Végezetül, legalábbis e kötet végén egy másik kérdés, amely szinte mindannyiótokban felbukkant, s már nem is egyszer: – Lehet-e, kell e szólni annak, akit a hibás Úton látunk haladni? – Honnan tudjuk, hogy az a Testvér a hibás Úton halad? Mert hogy e kérdések fölött még ma sem tértetek igazán napirendre, kell, hogy ismét, s már kiemelten is szóljak róla. Az első és legfontosabb talán az, hogy amíg csak egy utat ismer valaki, csak azon tudhat haladni, s ha az valamely hibás út, hát azon fog járni. Ekként mindenkor kell, hogy az, vagy azok, akik már a valóban a Tiszta Utat követik, elé tárják azt annak, aki a hibás úton halad: legyen módja és lehetősége választani a korábbi, s eme Út között. Ha meg sem kísérlitek, hogy figyelmeztessétek, tévelygése épp úgy a ti vétketek, vagy akár már bűnötök is, hisz épp azért vagytok egy időben, egyazon ponton, hogy segítsétek, és emeljétek egymást, nem pedig azért, hogy hallgatólagosan beleegyezzetek abba, hogy Testvéretek nyíl egyenesen haladjon esetleg a kátyú felé! Ekként viszont igen is, kell, hogy szóljatok, intvén azt a Testvért, aki a hibás úton halad! Az után azonban már tényleg engednetek kell, hogy ő maga válasszon, ám ha ő továbbra is a hibás út mellett köti meg magát, nem szabad, hogy rosszul értelmezett humánumból magatok is kövessétek, vagy akár támogassátok a már tudottan hibás úton való haladását. S hogy hogyan, s miből tudjátok megállapítani: mely Út az, amely tényleg a Tiszta ÚT, s amely egyedül előre, és felfelé, az Ősi EGY-ség, a Teremtett Szellemek EGY-sége felé, azaz Haza vezet? E kérdés megválaszolásához elegendő, ha az Írásokat kellőképp ismeritek: még a csaknem mindenki által ismert négy Evangéliumban is megtaláljátok a kérdés válaszát: „És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Ján. 14.4 -6)
S nem csak ezt mondotta az ÚR, de azt is elmondotta már akkor: 64
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mát. 7.13-14) Bizony, gyermekeim: az az Út, Amely az Úrnak Valós Útja, minden más Útnál szorosabb, és minden más Útnál tövisesebb is: s csak ki tűri, hogy a tövisek ezre leszaggassa róla: elméjéről, Lelkéről és elsősorban Szelleméről mindazt, ami azokon még tisztátalan, lehet képes azon teljességgel végig menni, s csak az fog tudni beléphetni ama bizonyos szoros kapun, amely az Életre vezet. Tudom: sok más út tárul elétek, s ezek ma már szinte kivétel nélkül az evangéliumi igékkel, kegyes szókkal, látványos, de a Fent értelmében mit sem érő eredményekkel, s akár tetszetős „csodákkal” is vannak ékítve, hogy akként legyen ez is, amiként azt is megmondotta az ÚR: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Mát. 24.24) Mert bizony, ezt is az ÚR mondotta meg már akkor: és még-is! Hányan, de hányan vannak még ma is, kétezer évvel az ÚR Visszatérése után (sőt: ma tán még többen is, mint voltak korábban!), akik nemcsak hogy könnyen megtéveszthetőek, de szinte kívánják is, hogy megtévesszék őket, csak mert akként könnyebb Utat vélnek járhatni! Holott azt sem véletlen mondta az ÚR: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Mát. 7,22-23)
De térjünk vissza kicsinységt arra az idézetre: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Ján. 14,6) „ÉN VAGYOK AZ ÚT”…– mondja az ÚR, AKI MAGA A SZERETET. De akkor vajon valósággal is az ÚR Lépteit követik-e azok, akik bárha az Ő Szent Szavait mondják, de a gyűlöletben élnek? S ha valakit azon az úton láttok lépni, amely a gyűlöletnek útja: vajon igazán az ÚR követői, igazán Krisztus, A SZERETET Gyermekei vagytok-e ti magatok, ha szótlanul hagyjátok, csak mert akként könnyebb, kényelmesebb, mint kiállni az Igazság mellett, intve azt, aki a hamisságot követi balga mód?! Való igaz, s ebben igazat kell adjak annak a Testvérünknek, aki erre hivatkozott - hivatkozik: a vita mindenkor alkalmat ad a negatív erők megfogalmazódására. De az is igaz, s még inkább az, hogy a hallgatás, kiváltképp ebben az esetben, és a ti korotokban, s még a közeli Holnapban még nagyobb ártalmat ad, mert azt, aki hiszékenysége és/vagy tudatlansága végett a hibás útra tért, az ellentét hálójába engeditek esni: s akkor már nem is csak egy-egy kis harag-szikrát, de egy Testvért adtok gondatlan és nemtörődöm módon az ellentétnek, engedvén, hogy kényre - kedvre csalja őt a magaépítette hamis útra és úton, arra az útra, s azon az úton, amely, mert az ellentét építette, nem is vezet, mert nem vezethet máshová, csak amerre az ellentét akarná, hogy haladjon az óvatlan, s akár még ti magatok is. Ezen felül és ezen túl még azt is megmondotta az ÚR: „Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.” (Mát. 24.5) És ezt sem csak az akkori kor embere számára mondta, de bizony, szólnak e szavak már a ti korotoknak is! Ma ugyan még nem akként állnak elétek a hitetők, hogy önmagukat hazudják az ÚR helyére, de akként már igen, hogy a Szeretet ellen esett szavaikat, gondolataikat, érzéseiket, s akár még cselekedeteiket is akként igyekeznek beállítani, mint akik „magától az Úrtól kaptak arra parancsot”. 65
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet S itt úgy a Testvéreiket „az ÚR Krisztus nevében”, és az Ő Szent Nevével ajkukon bármely egyházból, felekezetből, vagy vallási csoportosulásból „kiátkozókra”, mint azokra gondolok, akik a maguk vélt nagyságától elámulva és megszédülve támadnak mindenre és mindenkire, hatalmas mennyiségű negatív energiát „ajándékozva” az ellentétnek, s akár már a nagy nyilvánosság előtt is, ekként még-több negatív energiát gerjesztve az ember-szellemekben, az emberi elmékben, s ezzel a Föld teljes légterében is, és természetesen azt is akként, mintha az ÚR szavát követve cselekednének, mint az ÚR „közvetlen médiumai”… Hogy ez utóbbi megfogalmazás is hányakat csalt már valamely hibás útra, nem is kell, hogy mondjam, s azt sem: micsoda veszélyeket rejt ez magában, hisz az emberi elme éppenhogy hajlik rá, hogy a nevekre, s ne a valós tartalomra ügyeljen. És amint már ezt is mondtam, akként van, s ezzel az ellentét is tökéletesen tisztában van! Ezért is, hogy oly nagy kedvvel használ nagy neveket mindahány hamis „üzenet” és „ál-kinyilatkoztatás” közreadásához, tudva: sokak fogják azt hitelesnek mondani a név miatt, amelyek mögé elrejtheti saját arcát az, aki az emberszellemek sokaságának ártására akar, és sajnos, tud is lenni ekként. Azt sem kell, legalább is: nem kellene, hogy elismételjem, amit munkánk során szintén gyakorta elmondtam: ha az ÚR Útján jártok, nem járhattok egyszersmind valamely tévúton is, mert vagy ezt, vagy azt kell elhagyjátok. S ez bizony vonatkozik azon olvasmányokra is, amelyeket szinte válogatás nélkül vesztek kezetekbe, s fogadtok is el többnyire óvatlan módon (s már erről is szóltam fentebb, s már korábban is, és nem egy ízben, ámde akként tűnik: mindhiába!), éspedig azzal a nagyon is fura, bár talán csak elméitek mélyén megfogalmazódott okfejtéssel: „az írott szó biztos, míg a kimondott esetleges”. Mert ekként vélitek, s csak azért, mert abban bizakodtok: ha az írott szót fogadjátok el, a felelősség mindenképp a szó leíróját terheli, s ti mentek maradtok a felelősség alól, mint vétlen áldozatok, akik „csak” elfogadtátok, amit valaki (akár ha az ellentét sugalmazására, azaz már kifejezetten ártó céllal, bárha ügyesen álcázva) leírt, s elétek tárt. Pedig ez nem ekként van, és azok esetében, akik már valósággal is a Tiszta Út ismerői, nem is lehetne ekként, mert a Tudás e téren is kötelez! Arra azonban, hogy a tisztátalan közül minden esetben képesek legyetek csak a tisztát kiemelni, elvetvén mindent, ami tisztátalan, még teközületek is nagyon kevesen képesek. Hogy is mondta az ÚR: „legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok.” (Mát. 10,16) Ezt mondom hát én is most tenéktek, hogy el ne tévedjetek, és meg ne tévedjetek, és mondom azért is, hogy Életetek legyen, mert ahogy ismét csak az ÚR mondotta, az akként van: „ a ki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” (Mát. 24.13) Az tehát, aki minden érzésében, gondolatában, szavában és minden cselekedetében az Egyetlen ÚT Igazságát tudja Testvérei elé tárni, amely ÚT az ÚR, Aki AZ ÉLET. E kötet végén tehát ezzel köszönök el Tőletek, s azzal az ígérettel, hogy hamarosan ismét találkozunk, már egy másik kötetben. Az ÚR, és Szentlélek Mária Áldását, s Atyánk oltalmazó Kegyelmét kérem Néktek, és megáldalak benneteket a magam nevében is, Szeretetem Áldó Erejét árasztva Reátok: Az ÚR kegyelméből Vezetőtök és Pásztorotok: Péter, avagy „A Névtelen Szellem” (2005. máj. 2-3)
66
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak I. kötet
67
Tandari Éva
Mert az Óra ím elközelgett… A MAGOCSKÁKNAK II. kötet
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet
69
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Drága Gyermekeim! Amit a MAG-csoportnak szóló könyvekben elétek tárok, azzal lehet élnetek – és lehet visszaélnetek is. Hogy ki lesz az, aki igazán Élni kíván mindeme Tanításokkal, és ki lesz az, aki csak visszaélni akar azzal, kinek-kinek benső Tisztaságán múlik. Mondhatjátok, és bizonnyal mondjátok is: ha olyannyira nagy a visszaélés veszélye, miért adatom mégis közre e köteteket, s mindazt, ami azokban leírattatott, hisz ti sem adjátok a kicsiny gyermek kezébe a gyufát, mert az még, ha elméletben tudja is: azzal játszódnia micsoda veszélyekkel járhat, a gyakorlatban még nem tudja ugyanazt, s bizony: ténylegesen is súlyos tragédiákat okozhat e tudatlansága miatt. Mondhatjátok tehát ezt, és igazatok is volna: ti azonban már nem vagytok gyermekek! Nem, és ha földi Utatokon még csak mint elméleti – tudati ismeretet tudjátok is: minő veszedelmet szabadíthattok magatokra is és másokra is, ha nem Élni, és nem Éltetni: csak visszaélni vagytok hajlandóak e Tanításokkal, már mint gyakorlati Szellem-tudati ismeretet is ismeritek magát a Veszélyt, hiszen ha ez nem ekként volna, ha nem csupán visszaélni akart volna mindőtök az Erővel, amely egykoron birtokában volt, nem is ott állnátok, nem azon a Mélység-szinten, ahol álltok, s amelyre éppenhogy az ellentét szavát követve süllyedtetek mind, ama ellentét szavát követve, aki, mint egykor, ma is, és mindenkor megkísérelte és meg is fogja kísérelni, hogy a néktek adott erőt kitépje kezeitekből, vagy hogy benneteket magatokat késztessen az Erővel való hamis sáfárkodásra, éspedig abban a reményben, hogy megtarthat benneteket a maga fennhatósága alá (is) tartozó szinteken, s még akár mélyebbre is rántson, mint voltatok akkor, amikor az Utak sora végre kezdetét vehette számotokra. Aki tehát kezébe veszi e könyveket, mint érett, és önmagáért felelni tudó felnőtt kell az abban leírtakhoz nyúljon, és mégis akként, hogy közben egy pillanatig sem felejti el: ha felelősségében felnőtt is, azért csak kicsiny, akként, amiként mindenki más is az, még mi magunk is, akik a Mennyei szinteken vagyunk, mert mind Istennek Kicsinyei vagyunk. Kicsinyek vagytok tehát, akik az ÚR Krisztus kezét fogva léphettek, s az Ő mindennél hatalmasabb és szentebb Szeretetének fényében növekedhettek, és kell is, hogy növekedjetek és kell, hogy abban erősödjetek a Teremtő EGYSÉG: Atyánk, Krisztusunk és Áldott Égi Anyácskánk örömére, akként, amiként minden más Teremtmény is növekedik, s ti még inkább kell, hogy akarjatok is növekedni, hogy Visszatérjetek a mélységből, s már a Mennyei Szinteken folytassátok növekedésteket a Szeretetben, a Szeretet által és a Szeretetért: Istenünk még nagyobb Öröméért, hisz amiként az a ti gyermekeiteknél is van, akként van a Mindenség teljességében, és Teremtőnk Öröme abban rejlik, ha látja: Kicsinyei erősödnek és növekednek a Bölcs Szeretetben és a Tiszta Akaratban, hogy igazán Naggyá legyenek a maguk kicsinységében is. 2006. jún. 05. Az ÚR Akaratából: Vezetőtök és pásztorotok: Péter, avagy: A Névtelen Szellem
70
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Ismét itt vagyok az Úr nevében, kedveseim. Nem véletlen, hogy engedtem munkatársam kívánságának, és a készülő könyv írása közben folytatom ekként való okta-tástokat. Kell, hogy mellém emelkedve Ő is erőt kaphasson, olyan erőket, amelyek megszerzésére a ti fizikai világotok nem, vagy nem teljességgel alkalmas számára. Viszont kell az is, hogy magatok is képet kaphassatok arról: hol, merre vezetem Őt, s kell az is, hogy ti magatok is mindinkább tudói legyetek mindazon Bölcsességi elemeknek, amelyeket az Úr enged kezetekbe adnom, hogy ekként is könnyebbé legyen számotokra az ÚT úgy a jelenben, mint a várt - várható Holnapok során. Mert bizony, még az is kell, hogy a Holnapra készüljön, s az talán még inkább is, mint más, aki akként érzi: számára az Út már alig is rejt Holnapot. Mert sokan gondolják ekként, és igyekeznek is mindinkább elmerülni a Tegnapok emlékképei közt. Ez lényegében nem is baj: de ha ez csak a múlt fölötti rágódásban, kesergésben merül ki, s csak arra kárhoztatják az adott fizikai szerep végére ért Testvért, hogy a Múlt során esett, s ma már jóvátehetetlennek érzett hibák keresésében és az önmarcangolásban töltsék el az Út még előttük álló métereit, már igen is, hogy hibássá, ártalmassá lesz annak a Valakinek számára, Akik valósággal vagytok. Amiként az is, ha az „elszalasztott lehetőségeken” tépelődtök ahelyett, hogy a Ma még kezetekbe vehető Lehetőséget igyekeznétek megragadni, már nem földi, de valós ÉNeteket, annak érdekeit szolgálva. A tudati képeket, ha már megvizsgáltátok, el kell tudni engedni, hagyni kell, hogy azok leülepedjenek az agy tudat alatti agyi tartományaiban akként, hogy a felismert hibákat az egyes Szeretet-cselekedetekkel igyekeztek kiegyenlíteni, míg a Tudat s az Én-rész már akaratlagosan, és egységesen készül arra az Útra, amelyet ezen Út végeztével vállalhat fel az Én-rész, amiként már fel is vállalta azt, s nem is a Jelen Út során, de már még annak megkezdése előtt. Minderről azonban már gyakran, és kimerítően szóltunk, így nem is fecsérlem az időt mindezek elismétlésére, de inkább tovább lépek, hogy értőivé legyetek annak, amit már értetté enged tennem számotokra az ÚR… *** Az első Tanítás munkatársam egy megfigyelésével függ össze. Olyan Jelenséget tapasztalt, s már nem is egyszer, amelyet mindenképp elétek kell tárjak, éspedig ekként, tehát mindjárt meg is magyarázva annak okát és miértjét. A jelenség a Fénnyel van összefüggésben: én azonban mégsem azzal, hanem az Idő mibenlétének ismételten, s most másképp való megmutatásával kezdem magyarázatomat. Az Idő, mint a ti Világaitok egyes történéseit, korszakait jelölő tényező, a Fent értelmében nem létezik, mert a Végtelen és Örök Mindenségben nem is létezhetne. De létezik mégis a ti számotokra, amiként létezik mindahány, még fizikai, vagy fél-fizikai, illetve Lélekenergia-testben élő Testvér számára, s még egy bizonyos formában az asztrál-világokon lévő Testvérek számára is, ha az ő számukra már ugyanaz a fogalom, azaz az Idő mást jelent, és más célt szolgál is. Ha azt mondom: az IDŐ a TÉRBEN van, a Tér függvényeként létezik, nem mondok valótlant, mint ahogy akkor sem, ha megfordítom a két elemet, s azt mondom, hogy a TÉR az IDŐBEN van, és a TÉR függvényeként lesz létező, vagy részlegesen felbontott elemmé: ez is, és az is igaz, mert ez is, és az is Végtelen, ha ti a magatok számára a Végtelent kicsiny parányra zsugorítottátok is, lévén hogy a Szellemi Követ lefelé haladva mindinkább beszűkítette magának a Végtelent, éspedig a szó Tér és Időbeni értelmében egyaránt. És éppen ezért, mert maga a Szférikus és dimenzionális körívek a ti fogalmaitok szerint spirálisan szűkülnek, az Idő is mindinkább beszűkül, ahogy a Szellemi Tér alsó, mind kisebb és kisebb spirális köreibe értek. Ez természetesen azonos fizikai érzetet is eredményez, vagyis minél kisebb, zártabb, minél
71
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet inkább határok közé szorított számotokra a Tér, annál inkább beszűkül, vagyis annál rövidebbé válik az adott spirál-ívben tartózkodó Szellemi követ számára az Idő is. Egy bizonyos értelemben legalábbis, mert egy másik szemszögből vizsgálva meg a kérdést, az egyes körívekben létező Szellemi Követek számára mindenkor az adott Tér-Idő rendszer a valós, míg a többi fiktív, lehetséges, vagy (mint a ti tudati fogalmaitok szerint is van) lehetetlen, de akár az alsóbb, akár a felsőbb szintek Tér-Idő rendszerét vetítitek magatok elé, mindenképp valószerűtlennek érzitek, mert ez is, és az is eltér a magatok megszokott - megélt valóságától. S mert a Szellemi Követ a Végtelen, és Örökkön való LÉT-től távolodott el mindinkább, a később általa megfogalmazott, s már fizikai értelemben vett test, s annak Tudata számára is csak az általa még (és már) ismert Végtelen, - és Örökkévalóság-részt, vagyis Teret és Időt lehetett képes megfogalmazni. Aki a magasabb szinteken állt meg, még inkább ismerője volt a Végtelen, és Örök LÉT Világának, míg aki már jobban eltávolodott a Mennyei Szintektől, mind kevésbé maradt azok ismerője, így azokat mind kisebb mértékben tudhatta megfogalmazni is, még akkor is megkötve magát a Térben s az Időben, ha az a maga tudati szintje szerint számára a tökéletes Végtelennel és az Örökkévalósággal volt azonos. Ekként érzékelitek tehát az Időt és a Teret a magatok fizikai világában (s a fél-fizikai Világokban élők is) ha már elméletben tudói lehettek is annak, hogy az általatok ismert-érzékelt Tér nem a Végtelen, s a ti elméitek számára még érzékelhető, és elképzelhető Idő sem azonos az Örökkévalósággal. Sem erről, sem arról nincs, és nem is lehetne konkrét tudati képetek, annál is inkább, mert ti még csakis a magatok világát, s a benneteket körülvevő Kozmikus teret ismeritek, éspedig annak egyetlen szintjét: azt, amelyben ti magatok léteztek, akként ismerve meg a Térben és az Időben lévő elemeket is, amiként azok a magatok Tér-Idő síkján a ti Kozmikus Teretekben megnyilvánulnak, vagyis amiként számotokra láthatóvá, érzékelhetővé válnak. Ezen felül és ezen túl ti még akként érzékelitek az Időt, mint egy irányban haladó Lét-elemet, amelyben csak előre haladhattok, s még akként is csak egy bizonyos „tól-ig” határon belül, amely határt sem előre, sem hátra nem léphettek át: s ez a ti számotokra, mint fizikai lények számára ténylegesen is ekként van! És még a magatok szűk Idő-egységében sem mozoghattok szabadon, mindenkor be kell érjétek a Pillanatban való Lét-állapottal, ha gondolatban már képesek lehettek is átlépni e határt. De csak gondolatban, vágy szinten vetítve magatok elé a Múlt s a Jövő képeit, akként, hogy lényegében továbbra is megkötve, az adott Pillanatban álltok, nem tudva: legfeljebb csak sejtve, vagy inkább csak akarva vágyva, gondolatban eltervezve a Holnapok lehetséges történéseit, s már csak mint tűnt, tudati emlékezeti képet idézve a Múlt eseményeit. A Múltat nem változtathatjátok meg: amiként senki más sem, viszont a Jelennek csak egyetlen oldalát ismeritek: azt, amelyben éppen vagytok - éltek. A Holnap mindenkor esetleges, bizonytalan, s ez még akkor is így van, ha tervezgetés közben egy-egy kép erejéig rálátástok lehet az adott történés lehetséges változataira, s még azok várható következményeire is. De még ez is csak gondolati, s nem tényleges formában válhat látottá. A magasabb szinteken álló Testvérek, akik már inkább rálátással bírnak a ti szintjeitekre, egyazon pontban láthatják a ti világaitok mindahány történését, azok kezdetét, a folyamat mindahány lehetséges változatát, és mindahány lehetséges irány kimenetelét is. De még ők is Térben és Időben érzékelnek benneteket, ha már nagyobb léptékben gondolkodnak is, hisz még maguk is be vannak zárva a magukfogalmazta Térbe és Időbe, vagy már az egységessé lett, de még ki nem nyílott TÉR-IDŐ-be. Aki viszont már a Fent Világából, azaz a Mennyei Szintekről figyelheti ugyanazt a történést, egészen mást, és másként lát. A Bölcsesség egy bizonyos fokozatát elért Testvérek érzik, és értik is a ti Tér-Idő képzeteteket, tudják annak valótlanságában is reátok nézve kötelező, és egyben megkötő voltát, de látják és érzik a ti Világaitok teljességét a maguk tényleges mibenlétében is. *
72
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet A Tér, és az IDŐ, s ekként a TÉR-IDŐ nem más, mint a Végtelen és Örökkönvaló TEREMTŐ FÉNY erősen lefedett elemei, amelyek akként válnak a ti számotokra mind tágabbá, amiként már készek, és képesek vagytok elvetni magatokból azt a sötétséget, amely végett a Tökéletes Fényt csak mint besűrűsödött elemet érzékelhetitek. Hogy is fogalmazzam, hogy egészen érthető legyen, amit mondani akarok? Magad is, amikor meditáció, vagy a gyógyítások, delejezés végén, tehát amikor egy, a magatok szintjénél lényegesen magasabb energia-körbe emelkedsz, majd visszatérsz, érzékelheted, hogy a téged körülvevő sötétség megsűrűsödik, míg a benned lévő fény növekedik. Tested egyes részei világosságot árasztanak magukból a sötétben, amely a ti valóságotok értelmében már nem volna sötétség egészen, hisz a hajnali fény már beszűrődik az ablakon, át szivárog a függönyön, tehát egy bizonyos mértékben már megvilágítja a szobát, láthatóvá téve legalább a tárgyak körvonalát… – amelyeket te továbbra sem látsz, és nem is láthatnál, mert a szemed is, amiként a Szellemi szem, hozzászokott a magasabb Fény-tartományhoz, amely ekként tested teljességét egy magasabb rezgésszintre emelte. Ez az oka annak a jelenségnek, amelyre fentebb utaltam, hogy az alsóbbrendű fény-tartomány számodra az időponttól függetlenül is sötétebb lesz egy-egy meditációt követően, mint más esetekben akár az éj közepén, míg tested „világít”, lévén annak elemei a magasabb rezgésszintű Fény-tartomány energiájával telítettek. Mert a test sejtjei emelkednek egy magasabb rezgésszintre, ha a Fény-érzékelés oka és miértje mégsem abban,vagy inkább nem teljességgel abban keresendő. A közegtől eltérő szint energiájával telítődött harmadik szem a magasabb szint fény-emlékezetét vetíti ki a látóidegek és a retinahártya felé, s az már azt közvetíti ki az agy felé, mint valós Fényt, amely mellett viszont a ténylegesen is látott, tehát a fizikai közegben lévő fény érzékelhetetlen tartományban marad, s mint sötétség:realizálódik az agyban a párhuzamosan érzékelt Fény mellett. S ez teljesen normális jelenség: aki innen, vagy akár a ti magasabb szintjeitekről a ti szintetekre pillant, nem láthatja még a ti Napotokat sem, mert számára még a Napotok is egy olyan alacsony Fénytartományban van, amely a Fent Világa számára érzékelhetetlen, viszont ha ő maga, mint az ŐsTisztaság-ban maradt Szellem lépne a ti szintetekre, a ti Napotoknál ezerszeresen, és megfogalmazhatatlanul erősebben lángoló Napként jelenne meg, mert Szellem-testében olyan rezgésszintű Fény-kör energiáit őrzi, amely mellett a ti Napotok még csak nem is volna látható: de amely a ti egész Világotokat felbontaná és magába olvasztaná, a saját Szellemi Fényével átminősítve, a magasabb rezgésszintre emelve az alsóbb Fény-kör minden egyes elemét. Az emberi test lényegét tekintve tehát, amiként mondtam, nem más, mint volt az mindenkor: örökkön! Fény, mert a Szellemi Fény elemeiből áll, amely Fény-energiát a Szellemi Követ, az ÉN, s annak Énrésze fedett el fokozatosan, és éppenhogy a Végtelentől és az Örökkönvalóságtól való eltávolodás, azok önmagában, és önmaga elől való elfedése révén. Amikor a Térben mozogtok, mozogtok lényegében az Időben is, de amíg csak fizikai értelemben, és csak fizikai eszközökkel akartok haladni a Térben, nem haladhattok külön, és csakis abban, hogy a rendelkezésetekre álló Idő-egységet mindinkább kihasználjátok a távolságok könnyebb áthidalása révén és által. Ahhoz, hogy már ténylegesen, a szó valós értelmében az Időben haladjatok, nem testetek kell, hogy helyét megváltoztassa a Térben, és nem a Tér egyes, távolabbi pontjait kell közelebb hozzátok egymáshoz, kisebb idő-egység alatt érve el azokat, mert ekként nem egységesen növelitek az Időt és a Teret, nem a Végtelen Mindenségbe, és nem az Örökkévalóságba illeszkedtek vissza: a Teret teszitek „kisebbé”, s az Időt tágítjátok a magatok földi - emberi módján, s csak a magatok földi - emberi érdekeinek megfelelően. Aki igazán Utazik, s már tényleg el is ér valahová, az akár ki sem kell, hogy mozduljon a maga megszokott pontjáról, hisz nem a térben, és nem is az Időben fog utazni: a FÉNY más ívére emelkedik fel, s ekként a Valóság értelmében változtatja meg korábbi helyét: nem akként, mint fizikai személy, de akként, amiként azt lefelé haladva is tette: mint Szellemi Követ! A test elemei majd csak eztán válnak alkalmassá arra, hogy egy, a tiéteknél magasabb szférikus körben mint Fény-elemek: a Fényben közlekedjenek: akkor viszont már a test nem lesz a ti mai fogalmaitok szerint testnek nevezhető, mert nem a fizikai, hanem a Fény-elem lesz benne a domináns. 73
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Amikor azt a bizonyos bilokációt tapasztalhattad Testvéreinkkel együtt (ha nem is magadon, mint fizikai személyen, de a melletted élő Lélek-lényen), lényegében az történt, hogy a magatok szintjének megfelelő (s az adott fajra jellemző) energia-elemekből álló testsejtek saját rezgésszintjüket jóval meghaladó gondolati energiákat vonták magukhoz. A kis lény mindahány testsejtje megőrizte a saját energiáit is, de egy kicsiny időre bevonta, majd mint sejtenergia-idegen elemet, ki is sugározta a magasabb szintű energiaelemeket. Ekként tehát a kis állat test-elemeiben lévő, s egymástól eltérő rezgésmagasságú Fény egyszerre, egy időben nyilvánult meg. A test megőrizte a maga korábbi energiáit, viszont az adott közegbe már a magasabb rezgésszintű Gondolatenergia elemekből megfogalmazódott test-képzet vetült ki, és nyilvánult meg számotokra olyként, mintha a kis lény egyszerre lett volna a lakás két, egymástól nem túl távoli pontján. Ez a több ízben is megismétlődő történés, vagy jelenség, amiként a többi is sorra, azt igazolja vissza, hogy a test minden egyes sejtje végső felbontásában Energia, még pontosabb megközelítésben Fényenergia, éspedig az egyetlen Teremtő Energia, azaz a Legtisztább Szeretet, a Legmagasabb rendű Akarat, és a leghatalmasabb Teremtő Bölcsesség: tehát a Teremtő ŐS-ERŐ, azaz az Isten EREJE. A ti megfogalmazásotok szerint az egyes dimenziók a következőképpen tagozódnak: Tér, és Idő. S még csak most kezditek felismerni és felfedezni a harmadik dimenziót, a Fényt: holott az mindannyiótokban, minden egyes testsejtetekben, s még mindahány Lélek-lény testsejtjeiben, és tárgyaitok mindahány elemében, a levegőben a vízben, a Föld-testben: mindenhol jelen van, mert mindenhol JELEN VAN A TEREMTŐ, AMELY AZ ERŐ, A LÉT-ERŐ, Amely ERŐ nélkül nincs senki és semmi A MINDENSÉGBEN, s nem is volt, és nem is lesz soha örökkön! Nem véletlen utalt az ÚR arra az ószövetségi idézetre: néktek pedig mondom, istenek vagytok! Valósággal is AZ VAGYTOK, mert az voltatok, s az lesztek is örökkön, mert A TEREMTŐ FÉNY van testetek minden egyes sejtjében, azt lélegzitek be, azt eszitek és isszátok, abban, abból, és az által léteztek, mert A Végtelen és Örökkön való MINDENHATÓBAN vagytok, mert Rajta kívüli állapot nincs, és mert más Teremtő ERŐ, és más LÉT-ELEM nincs, mint a TEREMTŐ EGYSÉG EREJE, AMELY MAGA A LEGMAGASABB RENDŰ, A TÖKÉLETES FÉNY! ISTENBEN vagytok, és testeitek az egyetlen TEREMTŐ ELEMBŐL állnak, tehát nem csak ISTENBEN, de ISTENBŐL is vagytok, mert FÉNY vagytok az Ő FÉNYÉBEN, és az Ő FÉNYÉBŐL. Ezt az Ősi Igazságot azonban fokról - fokra elfedtétek magatokban, és magatok elől: ekként fokról fokra kell is azt ismételten felfedeznetek, és megélnetek magatokban, mert a Szellemi Követ, vagyis az ÉN önmagában fedte azt el, fokozatosan válva vakká a Fény elviselhetésére. Ha most ténylegesen is akként volna, amiként azt az egyes, az Asztrális szintekről érkezett Közlést helytelenül értelmező Testvéreink oktatják, és testeitek ténylegesen egyik pillanatról a másikra ismételten Fénnyé válnának, akként történnék a Szellemi Követtel is, tehát az ÉN-nel, s annak Én-részével, amiként a frissen műtött szemű emberrel, ha a műtétet követően azonnal levennék szeméről a kötést, s még egy igen erős lámpával világítanának is a frissen műtött szembe. Az végképp, s már teljességgel vakká lenne, mert a viselhetetlenül erős fény a látóidegeket az agyig kiégetné. Az Én-rész, annak felsőbbrendű ÉN-je, de még a Szellem is vakká lenne, ha minden átmenet nélkül kellene elviselnie azt a Fényt, amelyet korábban fokozatosan elvetett magától. Hogy ez mit jelentene, nem kell, hogy mondjam: magatok is tudói vagytok annak! Ha az ÉN-képmás kiég, azaz felbomlik, már nem lehet képes azt, mint kiáramoltatott gondolatiakarati energiát visszavonni a Szel-lem, ekként viszont az maga is hiányossá, tökéletlenné válna, mert egy elidegeníthetetlen elemétől válna megfosztottá: viszont ami nem Tökéletes, nem is maradhat meg a TÖKÉLETESSÉGBEN, azaz a Végtelen és ÖRÖK Teremtőben, vagyis kihullván, felbomlana, ismét alkotó résszé, Teremtő Energia-elemekre bontódna, hisz a Szellem a hiány által mégiscsak alacsonyabb szintre kerülne, mint volt a kezdetben, megteremttetése és LÉT szintre emeltetése pillanatában, alacsonyabb szintű Energia-testtel bírna, mint az épp csak LÉT-be emelt, a ti fogalmaitok szerint Újszülött Bébi-szellem. Annál alacsonyabb fokon viszont nem lehet képes megmaradni a teremtettségben, vagyis egy korábbi szintre kell, hogy visszaigazodjék: s ez a Teremtő elemek szintje. * 74
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet A következő kérdés az alábbi idézethez kapcsolódott: „Az általatok „hetedik mennyországnak” nevezett szellemenergia szint fölött, nagy magasságban, ott, hová soha teremtett Szellem fel nem érhet, a TEREMTŐ: vagyis az EGY LÉNYEGŰ HÁRMAS TAGOLÁSÚ ISTENI EGY: AZ ATYA; A FIÚ, ÉS A SZENTLÉLEK REZGÉS-SZINTJE VOLT - VAN - és LESZ is MINDÖRÖKKÖN! E szint alatt, tehát a hetedik Mennyország legfelső szintjén (annak hetedik dimenziójától az elsőig) a Teremtett Szellem-lények által elérhető legmagasabb Szellem-energiai rezgésszinten az általatok „keruboknak” és „szeráfoknak” nevezett Szellemi Személyek lebegnek. Ők már olyan magas fokon bírnak az Ős-bölcsességű Teremtő Erővel, hogy lényegüket tekintve ők maguk is Teremtő ERŐ-vé váltak, azonosultak azzal legbenső és legfelsőbb szintű LÉT-LÉNYEGÜKET tekintve. Nem Szellem-lények, és mégis azok egy bizonyos szintig, hisz individualitásuk, egyéniségük megőrződött ama hatalmas magasságban is, de már nem duális egységben, hanem önmagukban is koncentrálódva, s már az EGYETLEN ISTENI SZEMÉLLYEL, A TEREMTŐ LEGMAGASABB GONDOLAT-HULLÁMAIVAL EGY-ségbe olvadva teremtik meg a maguk Világait.” – A Teremtmény lényegében kezdettől Éli a MI Vagyok állapotát, amelyet a Bébi-szellemek szintjén fedez fel. Ez az első Bölcsességi elem. A kicsinyek felfedezik, és megélik önnön Lét-állapotukat, és Létállapotukban Duál-állapotukat, és fokozatosan megtanulják a MI VAGYOK állapot elsődleges, de az adott szintnek megfelelő, teljes megélését, ami alatt azt kell értenetek: mindkét fél egyként törekszik a megérzett-megismert Duális Társ felé áramoltatni a Szeretet Szent Lelkének Életenergiáit. Azt az ÉLTETŐ ERŐT, amely azon a szinten kezdetben még spontán mód áramlik a kicsinyek energia-testébe és energia-teste körül, később viszont a Kicsinyek meg kell tanulják annak mind nagyobb mértékben való magukhoz vonzását, éspedig a köröttük áramló ERŐ-mezőből. Erre nem volna lehetőségük, ha mint Teremtő Elemek akarnák megvalósítani, tehát elsőként megváltozott állapotukat kell, hogy felismerjék, s a Duális társban Önmaguk másik felét fel, és elismerve, már az egymás iránti Szeretet-energia átáramoltatást kell megtanulják akként, hogy tudatosítják magukban azt is: a MI vagyok. Ez az EGY-ség-tudat és az EGY-ség érzet első fokozatának felismerése, és megélése. A következő szinten, tehát a kicsiny szellem-gyermekek szintjén a mellettük LÉT-be emelt Szellem-gyermekekkel való EGY-ség-állapotot kell megtanulniuk és megélniük, s ez a MI VAGYOK - tudat immár magasabb rendű, de még nem a Legmagasabb rendű Felismerésének és megvalósításának szintje. A Szellemgyermekek az egymással való EGY-séget is csak akként tanulják meg, ahogy a Duális társsal való EGYséget, de a magukhoz vonzott Szeretet-energiát már nem csakis és kizárólag Duális felük: a mellettük lévő Szellem-gyermekek felé is spontán módon áramoltatják tovább, amiként az azok által feléjük áramoltatott Energiát is spontán módon kell tudják fogadni. Ez az a szint, amelynek legalsó fokán kialakul: a Duális EGY-ségen belül mely Fél lesz az Elfogadó, és mely az Átadó fél. Amikor e kettő harmonikus együttműködésre válik képessé, tehát már úgy az Energia spontán fogadása, mint annak továbbáramoltatása a Szellem-gyermek Szellemi Természetévé lesz, a Szellem-gyermek egy szinttel ismét feljebb emelkedik. Már képes az Erőt a hozzá hasonlatos, tehát a véle egy Fény-körben lebegő Szellem-gyermekek mindegyike felé áramoltatni, amiként fogadni is tudja azt, ami egyben azt is jelenti, hogy az ekként befogadott és továbbáramoltatott ERŐ minőségében, tehát rezgésszintjében is megnövekedik. Ekként már nem csak a Teremtő EGY-ségből szűntelen áramló Erőkből merít, tehát nem csak el, és befogadja az Energiát, de gyarapítja is azt, s a magához vonzott, majd az áramoltatás révén megnövekedett Erő teljessége a rendelkezésére áll, ami által mind gyorsabb növekedésre lesz képessé. A Szellem-gyermekek szintjéről akkor fog kiemelkedhetni, ha a saját Duális felével megélt MI vagyok állapoton túllépve a véle egy szinten élőkkel is meg tudja élni a MI VAGYOK állapotot, annak teljességében, de továbbra is akként, hogy éli a maga individualitását is, s azt is teljességgel. Ezen a szinten dől el: mely Szellem-gyermek mely Teremtő Folyamatot választja a maga elsődleges feladatául, s e szinteken kezdik meg a Szellem-gyermekek oktatását is azok az Oktató Szellem-testvérek, akik ezt vállalták Feladatukul. A Szellem-gyerme-kek szintjéről már kiemelkedhető Teremtmény, miután önnön Duális társa, s a véle LÉT szintre emeltetett Szellem-testvérek felé történő Energia-áramoltatást megtanulta, megtanulja az Erőt Teremtője felé is áramoltatni. S akkor már nem neveztetik Szellem75
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet gyermeknek, annál is inkább, mert a MI VAGYOK – érzet legmagasabb, s az Ő VAGYOK Tudat legalsó fokára, e kettő határvonalára ért: már kell, hogy EGY-nek tudja magát érezni Teremtőjével is, még akkor is, ha önmagát még mindig külön érzékeli egy bizonyos formában. Miután a Szellemgyermek a Szellemlények szintjére emelkedett, egy hatalmas Felismeréssel lesz gazdagabb. S ez ténylegesen is Gazdagság a Teremtmény számára. Szellemi ismereteiből „eltűnik” a MI VAGYOK érzet, hogy annak helyét az Ő VAGYOK TUDAT foglalja el. Természetesen ez sem megy egyszerre, ennek is meg vannak a maga fokozatai. Az Ő VAGYOK-érzet először mint Duális érzés bukkan fel a Teremtményben, s csak ennek teljes és tökéletes megerősödése, tehát a Szellemi érzet Szellemi Bölcsességgé válását követően ébred fel benne az Ő VAGYOK érzet, amely szintén Bölcsességgé: már az EGY-ség érzet, majd az EGY-ség tudat mind teljesebb és tökéletesebb fokon való Felismerésévé érlelődik benne. S akkor már elmondhatjuk azt, hogy a Teremtett Szellem Valós Bölcsességgel bír, amelyre azonban nem volna módja, ha a Teremtő Szeretet is nem él benne, amiként akkor sem, ha e Teremtő Szeretetet nem támogatja meg a Teremtő Akaratnak is mind magasabb és magasabb szintű megléte. Amikor e három egy szinten, s már az Ő VAGYOK TUDAT megfogalmazódási és megélési szintjén ÉL benne, még magasabb szintre emelkedik, s éppen e három Teremtő Erő megléte lesz az, amely mind feljebb és feljebb fogja emelhetni. Eközben a Teremtmény természetes módon tanulja, majd kezdi is meg munkálkodását a Teremtettségben, mindenkor a maga Szellemi emelkedettségi fokozatának megfelelő Feladatokat kaphatva, és végezhetve el, mert ahogyan azt az ÚR is mondotta, akként van: a Teremtő szűntelen munkálkodik. Ekként tehát nem lehet, hogy a Teremtmény is ne munkálkodjék szüntelen. S ha a Teremtő a maga Hatalmassága mértékében Alkot, a Teremtmény is a maga mindenkori mértékének megfelelően tökéletességi fokon kell, hogy alkosson. Mert Alkotás minden, amit Létre hoz, amiként az már a legkisebb Bébi szellemek első Gondolata is, mert az Alkotás lényegében a Teremtő Szeretetnek a Teremtő Bölcsesség által való, s a Teremtő Akarat útján történt kivetítése, ha a kivetített energiakép más és más kell is legyen. S a Szeretetet a legkisebbek is Élik, mert LÉT-LÉNYEGÜK éppenhogy maga A SZERETET, amely LÉTÜKET adta s adja mindenkor. Lényegét tekintve ti magatok is a Fény: a Bölcs Szeretet Fényének el, és befogadását, annak továbbáramoltatását tanuljátok, vagyis: tanuljátok meg ismét, mint mindenkor bennetek lévő, de önmagatokban – önmagatok elől elfedett, „elfeledett” Bölcsességelemet, olyan szinten emelkedhetve a Fényben, amilyen szinten képessé váltatok kibontani s megélni önmagatokban, s kiárasztani is azt a köröttetek lévő „mindenség-részben” élő mindahány Testvéretek felé a Bölcs Szeretet Tiszta Fényét. Amilyen fokon képessé váltok megfogalmazni és megélni a Szeretetet, olyan fokon élitek a Fényt, s olyan fokon lesztek képesek azt ismételten elfogadni is, már rálátást nyerhetve a következő szint Fényére, hogy már ahhoz igyekezzetek ismételten felnövekedni. A lefelé vezető Út lényegében épp úgy nem fizikai értelemben vett haladás volt, amiként a Felfelé vezető Út sem az! A Szellemi követek a mind sötétebb gondolati – akarati energia-rétegekből álló Maya-fátylak megfogalmazása és azok elfogadása révén távolodtak el a Tökéletes Fény szintjéről, éppen e sötét rétegek alá rejtve el önmagukat, elrejtve ekként önmaguk elől is, de önmagukban is a mindenkor köröttük és bennük lévő Fényt. A FÉNY, amiként már ezt is nem egyszer mondtam, mindenkor TÖKÉLETES: a Szellem, és annak mindahány Követe nem tökéletes, ezért nem is lehet képes a Fényt, csak a maga Tökéletességi foka szerint érzékelni, el, és felismerni, el, és befogadni és használni is, már akként, amiként azt a Tökéletes SZERETET FÉNYÉNEK Természete, amely az ŐS-ISTENI TERMÉSZET, diktálja számára. Tehát ahány, a lefelé vezető Úton megfogalmazott „Maya-fátylat” levet magáról a Szellemi követ, olyan mértékben válik képessé a Fény önmagában való Felismerésére, s amilyen szinten képessé vált a Fény felismerésére, olyan szinten élhet abban és azzal, már a következő Szint fényének el, és befogadására és használatára készülve. Erre viszont csak akként készülhet, ha teljességgel kiáramoltatni igyekszik az általa már felismert és befogadott Bölcs Szeretet Fényét, mert csak amilyen fokon képessé válik erre, lesz képes ugyanazt, s annál egy fokkal mindig magasabb rezgésszintű Isteni Fényt magához vonzani is, hogy már azt is megtanulja felismerni, elfogadni és használni is. Ti azonban már nem akként vonzzátok magatokhoz a Fényt, mint azon Testvérek tették, akik még a lefelé vezető Úton haladtak (s akik nem 76
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet kellett volna hogy lefelé haladjanak: meg is állhattak volna, és haladhattak volna felfelé is, de szándékuk és akaratuk volt az, amely a Bölcsesség hiányában még az alsóbb szintek felé vezette őket). Amint azt korábban már mondtam, az atlantisziak még a maguk akarati energiái révén vonzották magukhoz a Fényt. Vagyis A TEREMTŐ SZERETET kiáramoltatott Kegyelmi ÉLET-SUGARAIT vonzhatták magukhoz, hogy annak EREJE révén emeljék a maguk valótlan valóságának szintjére gondolati képeiket. Ti ezzel szemben már a magatok gondolati energiáit kivetítve kell Akaratotok révén megfogalmazzátok a FÉNYT, amely olyan mértékben fog felétek áramlani, amilyen mértékben azt a bennetek élő, Isten iránt való SZERETET révén képessé váltatok, mint gondolati energiát, megfogalmazni. A folyamat tehát visszafordul, s amely Fény-elemeket a szellemi követ akarata révén tisztátalanná, azaz sötétté tett önmagában és önmaga körül önmaga számára, azt a Tiszta Gondolat révén lehet képes ismételten megtisztítani önmagában, önmagának, hogy Élete legyen abban és azáltal. Ez a különbség a „leszálló ág, és a felszálló ág”, tehát a lefelé és a felfelé, már az Isteni FÉNY felé vezető Utak között. * Vizsgáljuk tovább a kötetből kiemelt, s már a Csoporton is felvetődött, kérdésesnek maradt részeket: A legfelső Mennyei Rezgés szint Szellemi személyei Szellemi Világok megszülői, megteremtői maguk is. Az Első Teremtettség tisztának megmaradt, legmagasabb szintre emelkedett Szellem-lényei ők, akik mindinkább befogadva és betöltve a Teremtő Bölcsességét, és megélve a Legtisztább Szeretet Ősörök TÖRVÉNYÉT; a mélység felé indulókkal ellentétben mind magasabb és magasabb rezgés-energiává finomodtak, Élve és Éltetve az őket megfogalmazó Gondolatot a felismert és magukba zárt Teremtő Erővel, a Végtelen mindenség felé áramló, s a magukból is mindinkább kiárasztott SZERETET hatóerejére támaszkodva. Ennél pontosabban nem tudom néktek megfogalmazni azt a mérhetetlen Magasságot, amelyen azon Szellemi Energia-lények rezegnek: a TEREMTŐ REZGÉS-EREJÉNEK közvetlen másai, ha úgy tetszik, „lenyomatai”, amelyek épp oly elidegeníthetetlenek az ISTENI EGY-ségtől, amiként elidegeníthetetlen volna attól KRISZTUS; tehát az EGY-ség FIÚ aspektusa, vagy MÁRIA, az ATYA ANYA-aspektusa!! „Kizárt és Szellem-energetikai szempontból is lehetetlenség, hogy onnan, arról a szintről bárki leérkezhetne, főképpen nem akként, hogy önmaga EGY-ségét megbontsa, hisz akkor a Teremtővel való kapcsolatát kellene megbontania! Arra pedig egyedül maga a TEREMTŐ képes, Aki a Föld színére küldhette ÖNMAGA két Aspektusának EREJÉT: kiárasztva, mégis mindvégig megtartva Önmagában az Anya-aspektust és a FIÚ aspektust egyaránt. ” – E pontot, a külön is kiemelt részt nagyon helyesen értette meg I. testvérünk! Arra nem volt, és nincs is lehetőség, hogy bárki is a Mennyei szférák bármely szintjéről, önnön Duális állapotát megbontva, mint a fizikai síkon Utat vállaló: közétek lépjen. Azt viszont már lehetségessé tette a Kegyelem, s nem csak most, de már lényegesen korábban: már a Mélység-történet kezdetén, s már annak előtte: a Kezdetek kezdetén, hogy a Szellem, mint Szellemi ön-képmás: a ti Mélység-szintjeitek legmagasabb körébe lépve a történés egyik, vagy másik pontján Feladatot vállaljon, s még ezen túl is, már a Kozmikus Térben is számosan teljesítenek Feladatot ekként, de már Ők maguk is Lélek-energia-testet (burkot) öltve, amely oltalmazza őket a ti Világaitokról a Kozmikus térbe áramló, ártó energiáktól. Ezen Lélek-testek azok az „ezüst Fénykörök”, amelyeket munkatársam is lát az égbolton, s akár csöppnyi otthonában is, napszaktól függetlenül. Bár az égbolton feltűnő Jelenség az éji órákban figyelhető meg inkább, tehát akár többek számára is láthatóan. A Föld Vezérlő Szellemi Géniuszai a Föld Szelleme, Földanya körül ekként feladatot vállalhatott Szellem-testvérek, vagy az Asztrális Szinteken lévő Gyógyító, Oktató, vagy Segítő Szellem-testvérek mind ekként érkezhettek Vállalásuk színhelyére. Ők egy bizonyos értelemben csak úgy a Mennyei szinteken maradtak, mint voltak korábban, de Szellemi Erejük révén megfogalmazott Ön-képmásaikat elküldhették, s az lényegét tekintve ugyanolyan Feladat ellátására képes, mintha maga a Szellem ereszkedett volna alá. 77
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Aki viszont akként vállalhat valamely igen nagy fontosságú Feladatot, amiként azt az Áldott Anya földi szintű szülőinek Annának és Joachimnak szerepét felvállalható Szellem-testvér is tette, kell, hogy a Teremtő EGY-ség EREJÉBŐL merítve ténylegesen eltávozzék a Szellemi Személyek szintjéről, s ha a Feladat akként rendeli, kell, hogy még meg is bonthassa önnön Duális EGY-ségét, hogy ekként akár a fizikai Világok szintjéig is aláereszkedve érje el Vállalása színhelyét. Ez esetben vagy együtt vállal Utat a két ÉN-fél, s nagyjából együtt tér is vissza a fizikai síkról, (akár egyazon történés más-más szerepeit is vállalva, mint Anna és Joachim), vagy együtt, egy időben, de egymástól (fizikai értelemben véve) meglehetősen nagy távolságban, akár a Föld két, egymással ellentétes pontján öltve testet. Ez utóbbi megoldásra akkor van, vagy lehet szükség, ha egyikük Életfilmje olyan elemeket is tartalmaz, amelyeket a Feladat értelmében az adott pont, s az adott kor szellemében fel kell, hogy vállaljon, s meg kell, hogy éljen. Ez esetben a Duális társ, mint magasabb szintű szerepkörben lévő, s ekként természetszerűleg nagyobb Erővel is bíró, megtámogatja ÉN-társát: nem magának a feladatnak elvégzésében, hisz azt maga kell végezze a Duális társ, amiként az Vállalásában is van, még csak nem is a nem kívánatos Sors-elemek elhárításában és/vagy felvállalásában és megélésében, s nem is azon Sorselemek elhagyásában: ezzel mind maga kell, hogy megbirkózzon az, aki azt felvállalta. De abban lehet, és lesz is mindenkor a segítségére a Duális társ, hogy amennyiben a Feladat a magasabb szint követelmény-rendszerébe be nem illeszthető Sors-elemeket tartalmaz, a Tökéletes Tisztasággal ellentétben álló energia ne égjen bele a Duális Társ ÉN-képébe, mint tisztátalanság-elem. Az Út felvállalásának e formáját akként is engedélyezheti az ÚR, hogy a fizikai szinten Feladatot teljesítő mellé annak Őr-szelleméül jelöli ki a Duális Társat, de mert a Lent Világának egyes történései meglehetősen nagy fájdalmat adnak az Őrszellem feladatát vállaló Testvérnek is, ha az valami oknál fogva tehetetlenül kell nézze ÉN-párja szenvedését, erre csak a legritkább, s a legkiemeltebb esetben van szükség és mód, akkor, ha az ÉN-fél csak önnön Duális Társának a sajátjával harmonizáló erejére támaszkodva lehet képes végig járni Útját, bevégezvén az ÚT mindahány Vállalását is. (A hatodik szféra szintjét már elért, s a Duál-állapot visszaállítására váró - vágyó Szellemi ÉN-fél is állhat ekként Duális Társa mellé, ha az még valamely alsóbb szinten áll – de nem az alsó három Szféra valamelyikén! –, ha a Kegyelem Istene erre engedélyt ad, hogy segítse annak fejlődését, hogy a Duális EGY-ség állapot mielőbb Valóság szintre emelkedhessék bennük és számukra.) „S éppen ez az a pont, amely egyedülvalóvá teszi a MINDENSÉGBEN az ATYÁT, aki maga a MINDENSÉG: ki-árasztva Önmagát - önmagában, tetszés szerinti mértékben, és módon. Ezt egyetlen Benne; az ŐS-BÖLCSES-SÉGBEN élő, Általa: az ŐS-AKARAT által létbehívott, és ÖNMAGÁBÓL: AZ ŐS-SZERETETBŐL Lét-be emelt, s e hármas Isteni ERŐVEL betöltött Szellem-lény sem képes megtenni, mert ez a MINDENHATÓ TÖRVÉNYE!!” S ezzel lényegében válaszoltam arra is: hogyan, s miként vehetett, és vehet – vagy vehetne – testet a Föld színén a Teremtő FIÚ aspektusa, és miként vehetett – vehet, vagy vehetne – testet MÁRIA: a Teremtő Anya-aspektusa. Erre a kérdésre még a későbbiekben visszatérek, mert egy-két dolgot ezzel kapcsolatban sem árt tisztáznom, hogy értsétek! S itt visszaköszön, ha csak részben is, amit az imént mondtam. A maga örökkön Tökéletes Erejére támaszkodva csak a TEREMTŐ EGY-ség bonthatta meg önmagát: s azok, akik akként vállalhatnak Feladatot, szintén a TEREMTŐ EREJE révén, abból meríthetve lehetnek csak képesek erre. (Nem véletlen emeltettem ki ezt egymás után többször is! Én magam sem indulhattam volna Útra, ha nem a TEREMTŐ EGY-ség Akaratában van az ÚT, s ha nem a TEREMTŐ EGY-ség Bölcsességéből és SZERETETÉBŐL meríthetek ERŐT az ÚT bárha csak megkezdésére is, nem még annak végigjárására!) És ismét egy kis rész, amely kibontásra vár: „Az általatok keruboknak és szeráfoknak nevezett Szellemi ERŐK tehát nemcsak hogy nem osztják: nem is oszthatják meg magukat, hogy a Föld színére érkezzenek. Még az is lehetetlen, hogy a MINDENHATÓ TÖRVÉNYÉT megkerülve egy-egy sugarat küldjenek le a ti szintjeitek bármelyikére is! 78
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Ők még a FENT Világaiban sem vállalnak oktató szerepet: a TEREMTÉSBEN van szerepük, ha tetszik: Abban van részük, feladatuk, és csak azzal törődenek.” S itt is a lényeg abban van: önmagukat ön-erejükből meg nem oszthatják. Azt viszont már fölösleges is mondanom: amely Teremtmény megkerülni kívánná, bárha csak gondolatban is A TEREMTŐ TÖRVÉNYÉT, már nem méltó rá, és nem is képes rá, hogy a legfelső Mennyei Szinten maradjon, hisz lényegében maga is akként cselekszik, amiként cselekedett Satana, vagyis megkérdőjelezi a TEREMTŐ EGY-ség BÖLCSESSÉGÉT ÉS SZERETETÉT, s ekként a maga gyengécske akaratával felül írni kívánja A TEREMTŐ AKARATOT. Ha tehát valaki azt mondja: ő maga, a maga erejéből ereszkedett alá a legmagasabb Mennyei szintről, nem mond igazat, s a tudati - szellemi gőg állapotában van, amellett, hogy ha ez ténylegesen is akként volna, amiként azt állítják, egyben azt is állítanák: bukott Szellemekként érkeztek arra a szintre, amelyen vannak, mert ugyanabba a bűnbe estek, amelyet maga Satana is elkövetett… * Ismét emeljünk ki egy kérdéses részt a Tűznek Keresztségével…. c. munkánk II. kötetének 84. oldaláról: „A negyedik Mennyei Szférában, s az az alatti Mennyei Szinteken lebegő Szellemi Személyek „oktatását” az ötödik Mennyei Szférában, és a hatodik Mennyei szféra alsóbb rezgéssíkján lebegő Szellemi Személyek végzik:” – írtuk, s itt valóban hibás megfogalmazásban került elétek a Tanítás, ha csak egy szó eltérés van is, s az is csak annyiból hibás, hogy a negyedik és az ötödik, de még a hatodik Mennyei Szint lakói sem Szellemi Személyek: Szellem-lények, hisz, amiként már mondtam, a Szellemi Személyek nevet csak a hetedik Mennyi szint Fény-köreibe emelkedett Szellem kaphatja. Ez azonban, legalábbis azt hiszem; nem olyas jellegű eltérés, amely igazán lényeges, vagy fontos volna számotokra, annál is inkább, mert hisz még a magatok szférikus köreinek következő szintjére is csak most készültök belépni: ami lényeges és fontos, ott kell hát keressétek, a magatok szintjén, s ami a Mennyei Szinteken mint Tudni való, későbben elétek áll, már majd akként nyílik ki bennetek, mint valamely ékes rózsa szirmai. * A most kiemelt részt viszont nem kell, hogy magyarázzam, de mert hogy korábbi mondandóm kvinteszenciája rejtezik ebben az egyetlen mondatban, benn hagyom a kiemelésben: „Aki tehát arra hivatkozik, hogy a Végtelen Teremtő Bölcsesség földi szintű megtestesítőjeként, a leghatalmasabb Szellemi rangok egyikének vagy másikának birtokosaként érkezett közétek, maga sem tudja, mit beszél, mert nincs tisztában a fentebb elmondott és megmutatott fogalmakkal!” S még azt sem árt tudnotok a további „tévedések” elkerülése érdekében: még a ti szintjeitek hatodik Szférájából is csak kevesen, a hetedikből pedig már egyáltalán nem ölthet testet senki a Föld színén, főként nem most, a ti korszakotokban. – E kis részre már szóban megadtam a feleletet az összejövetel során. Akik már a Visszatérés semmihez sem hasonlítható édességű, csodás Pillanata előtt állnak, azok semmiképp sem lépnek vissza egyetlen fizikai, vagy fél-fizikai szintre sem. S mert minden energiájukkal a Kiemelkedésre, a Szellembe való Visszatérésre készülnek, nem is tehetnének ekként, mert a Duális EGY-ségben álló ÉN-képet a már Ébredezni kezdő Szellem akarati Ereje vonzza. Tehát a Szellem maga köti meg ÉN-képét a visszalépésben, s ez még akkor is ekként van, ha a már Ébredt Szellem ismételten kéri az ÚR engedélyét: már mint Szellem-lény, térni vissza a legfelső szférikus körbe, vagy valamely felsőbb szintű Asztrális Világképbe mint Segítő, Oktató avagy Gyógyító Szellem, hogy segítségére legyen még ott ragadt Testvéreinek. Ekkor se úgy képzeljétek el, hogy mint Szellem: fog aláereszkedhetni, de akként, hogy a Szellem ismételten el kell fedődjék (ha már nem is olyan szinten, mint volt korábban, és nem is a legalsó Mennyei szint ugyanazon pontján, amelyen még a mélység fogságában lévők Szelleme van elfedve), s csak a korábbi ÉN-képet küldi le, de azt már akként, hogy az a Szellem teljes Erejét, és Szellem-jogot élvez: vagyis benső lényegét tekintve akként van jelen, mintha maga a Szellem volna ott valóságosan is. 79
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet * Még egy kérdéses részre térjünk rá ugyanezen kötet 80. oldaláról idézve: „E szint alatt, tehát a hetedik Mennyország legfelső szintjén (annak hetedik dimenziójától az elsőig) a Teremtett Szellem-lények által elérhető legmagasabb Szellem-energiai rezgésszinten az általatok „keruboknak” és „szeráfoknak” nevezett Szellemi Személyek lebegnek. Ők már olyan magas fokon bírnak az Ős-bölcsességű Teremtő Erővel, hogy lényegüket tekintve ők maguk is Teremtő ERŐ-vé váltak, azonosultak azzal legbenső és legfelsőbb szintű LÉT-LÉNYEGÜKET tekintve. Nem Szellemlények, és mégis azok egy bizonyos szintig, hisz individualitásuk, egyéniségük megőrződött ama hatalmas magasságban is, de már nem duális egységben, hanem önmagukban is koncentrálódva, s már az EGYETLEN ISTENI SZEMÉLLYEL, A TEREMTŐ LEGMAGASABB GONDOLATHULLÁMAIVAL EGY-ségbe olvadva teremtik meg a maguk Világait. Bölcsesség-elemek tehát az Istennek Végtelen Bölcsességéből, de Szeretet-elemek is a Teremtő végtelen Szeretetéből; e kettő legtisztább, legmagasabb szintű elemeiből: s ez adja Lét-lényegi dualitásukat.” – Lényegében a kiemelt rész aláhúzással is megjelölt részére az alatta lévő folytatás megadta a feleletet. Így ezt sem kell magyarázzam, vagyis nem kellene, de mert hogy Á. Testvérünk ezzel kapcsolatban kérdezett, megpróbálom még érthetőbbé tenni az elmondottakat. A Szellemi Személyek közül is a legmagasabb Szellemi Fokozaton álló Testvérek (nagyon tág, és nagyon erősen földi megfogalmazásban) az Ő VAGYOK állapot legmagasabb fokára értek el, amely fokon szinte eggyé válnak Megteremtőjükkel, olyan zárt és szoros EGY-ségbe olvadva Véle, mint amilyen zárt és tökéletes EGY-séget élnek meg a Duál-állapot teljességét elért Teremtmények. Vagyis akként is kifejezhetem, mint mondtam, csak a ti erősen földi fogalmakhoz kötött Tudatotok számára fogalmazva ekként: mintha a legmagasabb rendű Duális EGY-séget élnék meg a Teremtő EGY-séggel, mint ama Duális EGY-ség egyik része, amely teljességgel beleolvadva, belelényegülve létezik Önnön másik felében. Van, mint egyéni individuum, de csak a másik Féllel együtt, amely nélkül már nem lehet képes létezni. Ennél egyszerűbben viszont már tényleg lehetetlenség e képet elétek tárnom. *** Ugyan munkatársamnak nem állt szándékában, én mégis betétettem véle az ez évi Pünkösdi üzenetet e csak néktek szóló kötetbe is kedveseim. Hogy miért, arra az Üzenetet követően rátérek: Ismét itt vagyok az ÚR nevében, kedveseim. Itt vagyok, hogy köszöntselek mindőtöket ez esztendőben is a LÉLEKNEK Ünnepén, bár köszöntőm most kissé rendhagyó lesz. Nem is akként, és nem is azzal kezdem, mint amiként azt várnátok, hogy az Áldott Anya: Szentlélek Mária szavait tolmácsolom. És valamiképpen mégis, most nem akként fogom tolmácsolni, amiként azt a korábbiakban megszoktátok, de szorosan bele szőve az ÚR Üzenetébe, s még a magam mondandójának szavait, mondatait is közé szőve. Nem a magam elgondolását követve cselekszem ekként, de éppenhogy az Áldott Anya Akaratát, mert kell, hogy mindinkább megtanuljátok megérezni az EGY-séget, a MINDEN ÉS MINDENKI EGY Üzenetét és Tanítását, amely A Harmadik Szövetség oka és alapja, kiindulási pontja, s amely mégis oly idegen maradt bennetek és számotokra is, mint volt az ezelőtt is, mindenkor. A magam Üzenetét ugyan szerettem volna külön választani a Teremtő EGY-ség ISTENSZEMÉLYEINEK Üzenetétől, hisz semmi kis porszem, csöppnyi Teremtmény vagyok én magam is, amiként bárha egy is teközületek az Úrhoz, vagy az Áldott Anyához mérten, de mert az Áldott Anya ekként kívánta, a magam kicsinyded szavait is az Ő Hatalmas Szavaik közé szőve adom át tenéktek, hogy értsétek, és tudjátok: mit üzen néktek ez idei Pünkösd Ünnepe…
80
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet A Magyarság feladatáról már többször, és kimerítő módon szóltam. Azt is elmondtam már: amiként a Tibetieknek az ima, néktek a cselekedetekre váltott Szeretet-szolgálat az elsődleges feladatotok. Ezt azonban már rég, több, mint kétszáz éve meg kellett volna kezdenetek, és nem kicsinyben, de nagyban. Ez azonban (az egyes rendkívülinek számító eseményektől eltekintve) mind egyre várat magára. Ahhoz ugyanis, hogy a Holnapok során tevékenyek tudjatok lenni, s nem mint egyének, de mint nemzet, az ország korábbi agrár-jellegét kellett volna tudnotok visszaállítani. Ez részben az egykori, még tiszta termelési módszerek megtanulásából, részben a mindinkább a Föld, és a Vizek felé áramoltatott, valós Szeretet-energia áramoltatásából kellett volna álljon, hogy az emberi Akarat, s a Lélek Ereje egyként szállhasson a Föld, s minden vizek felett. Ehhez azonban először is az ERŐ használatát kellene mindinkább elsajátítsátok, ahhoz viszont, hogy ezt megtehessétek, a Szeretetet kellene megélnetek mind tökéletesebb fokon, amely nélkül magatokhoz sem vonzhatjátok az ERŐT, amelyet használnotok kellene… Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy munkatársunk ismét fellázadt úgy Feladata, mint az általatok lakott Világ ellen, s még azon sem csodálkozom, hogy lázadása gyógyítói munkánk ellen is felébredt. Valóban akként tűnik: nem sok eredménye van a véle, vagy akár a korábbiakban még Eszterrel végzett munkánknak, hisz ezek alapján, ezekből meríthetve már rég nem ott kellene tartson a Magyarság, ahol tart: már rég ki kellett volna tudjon lépni önnön mélységéből, hogy megmutassa a Föld minden ő népének, mit tesz az a SZÓ Valós értelmében: Mária Országának lenni. Ezzel szemben mindmáig az egyéni érdek, az anyagi, és a politikai törekvések színtere az Ország, s ha lehet, ma még inkább, mint volt az korábban, s nem csak a tévelygők, vagy a mindmáig teljességgel hit nélkül élők közt van ez ekként! A Testvérek közti egyenetlenség még szembetűnőbb, s az értetlenség, az egyes Tanítások elvetése, vagy megkerülése szinte divattá lett. Olykor még azok is élnek véle, akik akként vallják: az Úton járnak. Legfeljebb titkolni igyekeznek, amitől azonban a tény… - még tény marad! Ha olyas’ fölösleges és réges-rég szükségtelenné lett, már százszor kibontott kérdésen rágódtok, amelyek nem, vagy csak alig is tartoznak az előrébb, és feljebb vivő Út fontos kérdéseihez, egyhelyben toporoghattok csak, amiként azt teszitek is. Azonban ez valahol természetes is! Aki korántsem arra törekszik, hogy a nehézségeket is felvállalva haladjon az Úton, de nem akarja, hogy mások is észre vegyék: mennyire egyhelyben topog, az mindig is igyekezett olyas lényegtelen, vagy csak földi értelemben véve fontosnak láttatható kérdésekkel foglalkozni, amelyek, ha nem érnek is semmit, legalább a gondolkodás látszatát keltik: ne mondhassa senki, hogy nem iparkodnak, s nem törekednek… Hogy ez mennyit ér a Valóság szempontjából, nem kell mondjam. Semmit, hisz amiként a látszatcselekedet, az áligyekezet is csak a véletek egy szinten, és egy bolygón élők előtt láttatható valósnak: ám sem az Asztrális szinteken, sem a Fent Világában élőket nem lesztek, mert nem lehettek képesek elámítani. Sőt: még önmagatokat sem, vagy ha mégis, hát csak ideig - óráig, mert az Öntudat, s a Szellemi Követ fellázad a hamis kép ellen, s mindenkor törekszik is kimozdítani holtpontjáról a restsége, vagy egocentrizmusa végett megrekedt elmét. Azon sem csodálkozom, hogy munkatársunk még a folyamatban lévő munkák egy részét is törölte a gépből! Valóban akként tűnik: sokan inkább foglalkoznak a „mi lett volna, ha”… kérdésével, mintsem hogy azt igyekeznének megvizsgálni: „mi lesz akkor, ha…” Tudom, nem megszokott Pünkösdi Üzenet ez, de most nem is állt szándékomban, hogy a szokott módon szóljak tevéletek. Azt hiszem, s nem ok nélkül: nem mindenkor hasznos a te számotokra az, ami fennkölt, és nem mindenkor célszerű az, ami a meghatott könnyek ontására szolgál, de hasznosabb, ami magát a Tudatot rázza meg, hogy az végre igazán ébredhetni tudjon. S ez bizony olykor még az Útra lépett Testvérek esetében is ekként van, nem csak azok közt, akik csak „kóstolgatják” az Utat, mint esetleg lehetséges Szellemi irányzatot. Mert ilyen Testvér is igen sok van, sőt: sajnos még mindig több, mint tényleges Úton járó, s akár azok közt is megtaláltatnak, akik már akként vélik: az Útra léptek. A múlt visszafordíthatatlan: a Jelen viszont nem elronthatatlan! S amit ma elrontotok, Holnap már meg sem kísérelhetitek helyre hozni, mert nem állnak előttetek Holnapok. Hosszútávon legalábbis nem, így 81
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet aki ma távozik, már nem, vagy csak kivételes esetben térhet vissza, s annak más Testvér lép helyére, hogy ő is kaphasson egy utolsó Lehetőséget: ébredni, s előrébb - feljebb lépni az Úton. A Pünkösd a LÉLEK Ünnepe – és a Lélek bennetek mégsem ünnepel! Nem, mert Lelketek és a Szellemi követ, tehát a Szellemi Én-rész nem is tudhatna ünnepelni: egyéni földi gondolatok és gondok és törekvések tartják azt is fogva, hisz fogva tartják a Tudatot is, amelynek ekként fogságában marad az Én-rész, éspedig éppen az Őt a Tudattal összekötő Lélek-szál révén. Ekként viszont A LÉLEK sem ünnepelhet, mert senki sem közelít HOZZÁ, akikkel ünnepelhetne. S egyedül még a kicsiny, földi ünnep sem az, ami, csak a magányba zártak szomorúsága, amelyet ti magatok esetleg kifelé vígságnak igyekeztek láttatni: ne lássa senki, hogy ott benn, a szívben valami ég és fáj… A LÉLEK nem rejti magát ilyes álarc mögé, mert nem rejtheti, mert AKIK elől elrejthetné magát, úgy is tudják, ami a valóság, s akik nem tudják, azok elől szükségtelen volna rejteni, hisz nem is akarják tudni csak azt, ami bennük van, s ami vélük történik, vélve: ha ők elégedettek önmagukkal, már minden rendben is van, hisz a helyes Úton járnak. S ez bizony, még azokkal is ekként van, s nem is ritkán, akik a múlt vétkeit igyekszenek napjában előrángatni és „megbánni” azzal az önmaguk előtt is titkolt, vagy titkolni kívánt gondolattal: addig sem kell a Jelent vizsgálni, s nem kell a Jelent tisztábbá tenni. A Pünkösd a LÉLEK Ünnepe: de vajon tényleg ünnep e a LÉLEK számára, ha a leszaggatott pünkösdi rózsákat kell figyelje: azon ártatlan Lélek-lényeket, amelyek akként feküsznek az oltárokon, amiként az Áldozat feküdt az Anya ölében amikor A Keresztről leemelték, vagy akként szenvednek az ékes vázákban, otthonaitokban, s szinte mindenütt, amiként az Anya szenvedett, Egyetlenjét az ölében tartva… A LÉLEK ünnepel…? – nem, kedveseim! Nem a LÉLEK ünnepel, még akkor sem, ha magatok valami emelkedett hangulatba tudjátok ringatni magatokat, mert nem HOZZÁ emelkedtek fel: csak önnön tudati elvárásaitokat töltitek be, annak önmagával való elégedettségét érzitek, azt hívén: A LÉLEK EREJÉT érzitek. Egy pillanatig még e kérdésnél maradva, s e mondatból kiindulva hadd tegyek értetté számotokra valamit. Én magam is akként írattam munkatársammal: a Lélek Erejét vehettük, s ez ekként is volt, de ez távolról sem azt jelenti, amit ti e szavak alatt érttek, amiként azt sem jelenti, mert nem is jelenhetné, amit a ti korotokban, a ma embere számára jelenthetne, ha valósággal is A Léleknek erejét venné, s már a Lélekkel bírhatna s élhetne! A mi számunkra azt jelentette, hogy Tudóivá és értőivé lehettünk mindazon Bölcsességeknek, mindazon Tanításoknak, de már a legmagasabb rendű értelemben, amit A MESTER átadott nékünk, így Tudóivá és ismerőivé lehettünk annak is: mit is jelent, mit is zár magába e fogalom: AZ ISTENNEK SZERETETE. S ez utóbbi szavakat már akként értsétek: megérthettük, mily igazán, és mily hatalmasan SZERET mindőnket AZ ISTENI EGY-ség, A TEREMTŐ ERŐ, és megérthettük ekként azt is: mi is a Valódi ISTENSZERETET! Azt értettük, és éreztük is meg: mily igazán kell, hogy Szeressük mi is ISTENÜNKET, s mindazt, ami BELŐLE származik, hogy legalább egy kicsiny szikráját viszonozhassuk az ISTEN HATALMAS SZERETETÉNEK. Megértettük, megérintettük ISTEN SZERETETÉT, s AZ megérintett, és betöltött minket a maga Szent EREJÉVEL: s ezen ÉRINTÉS tett minket alkalmassá az ERŐ használatára is, mindenkor abban a mértékben Élhetve Az ERŐVEL, amilyen mértékben képesek voltunk engedni, hogy az ERŐ használhasson minket, mint Eszközt, hogy élhessen és hathasson bennünk, általunk és köröttünk egyaránt. De vajon mondhatja-e egy is önmagáról teközületek, hogy igazán megértené, értelmével felfogná és felmérné az ISTEN VÉGHETETLEN SZERETETÉT? Van-e vajha csak egy is, aki érezhetné, átélhetné annak HATALMASSÁGÁT? 82
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Avagy azt mondhatja-e bárki is, hogy képessé lett átadni magát immáron teljességgel A LÉLEKNEK, hogy az Éljen, és hasson benne, általa és körötte is a maga Tökéletességében, hogy ő maga is élhessen és hathasson Az Erővel a magatok szintjének Tökéletességi mértéke szerint? Bizony, mondom néktek: egy nincs tán ma teközöttetek, aki érezné, értené, és élhetné is A LÉLEKNEK EREJÉT azon a fokon, abban a mértékben, mint amiként azt pedig olyannyira mondja, vagy reméli, hisz ha magasabb szférikus körben vagytok is, mint volt a kétezer évvel előttetek az emberiség, mégis: egy bizonyos értelemben mélyebb szinten áll a Tudat, mint eddig bármikor is! S ez is ekként van (és igen szomorú, hogy ekként van), hisz elméitek olyannyira kötve vagynak mindazzal, ami földi, és csak a földieké, mint eddig még sosem! Annál is inkább így van ez, mert még aki tehetné: sem kész, és nem is igazán hajlandó átengedni magát a LÉLEKNEK, így maga sem élhet Annak erejével, sőt! Még mintha egymást is szándékoltan megkötni igyekeznétek az Úton, meggátolva, hogy egy is a Lélek Törvényében éljen! S mert ez ekként van, aki azt mondja: már a Lélek-keresztség EREJÉT vette, valótlant állít. S ez még bizony akkor is igaz, ha csak arra gondoltok: a te kicsiny formában, kicsinységtek mértéke szerint vettétek a Szent Lelket! Mert ez sincs ekként - ha ekként van mégis, mindenkor! S most még ezt is kibontom tenéktek, hogy értvén értsétek, amit mondok, s hogy érezvén érezzétek a Kegyelem Istenének IGAZ SZERETETÉT. Aki ma azt állítja magáról: már megszerezte a Lélek-keresztség EREJÉT, azt állítja: bír azzal a SZERETETTEL, amely a magatok szintjének tökéletességi mértékét teljességgel eléri s betölti: s hogy ez mennyire nem ekként van, egy kis józan és őszinte önvizsgálat után mindahányan rájöhettek. De aki azt mondja: A Léleknek Erejét vette s veszi, nem állít mégsem valótlant, hisz a Lélek Ereje az, Az ISTEN ÖRÖKKÖN VALÓ SZERETETÉNEK EREJE, amely mindenkor áramlik a Mindenségben, egyként áramolva kicsinyre és nagyra, tisztára és tisztátalanra, mert Anélkül senki és semmi nem maradhatna meg a Teremtettségben. Minél inkább képesek vagytok megérezni ezt, annál inkább képesek lehettek ráébredni arra: mily mérhetetlen Hálával tartoztok Istenünknek! De vajon miként hálálhatjátok meg a meghálálhatatlant ti, akik kicsinyek vagytok? Akként, hogy igyekeztek a LÉLEK Szeretetét visszasugározni, de már akként, hogy A SZENTLÉLEK, s ekként A TEREMTŐ EGY-ség felé csak úgy visszasugározzátok a felismert, s már mint felismertet: befogadott Lélekenergiát, mint ahogy egymás: Testvéreitek, és a Léleklények felé is tovább igyekeztek áramoltatni azt. Ekként válik bennetek és köröttetek Élővé igazán a LÉLEKNEK EREJE, s ekként lesz számotokra ÉLŐVÉ a FÉNY, amely mindenkor A LÉLEKNEK FÉNYE, ekként A TEREMTŐ EGY-ség FÉNYE, amely A VALÓS MEGVÁLTÓ ISTENI ERŐ, tehát AZ ÉLET. Igyekezzetek hát gyermekeim, hogy mind többet meríthessetek a LÉLEKNEK EREJÉBŐL, igyekezzetek azt mindinkább el, és befogadni, és továbbáramoltatni is, hogy ÉLETETEK legyen, már a szó valós értelmében A LÉLEKKEL, a LÉLEKBEN, és A LÉLEK ÁLTAL. Ehhez igyekszem magam is megadni számotokra minden segítséget, s meg is adom, míg a körülmények ezt lehetővé teszik számomra. S most elköszönök tőletek, a SZENTLÉLEK SZERETETÉNEK ÁLDÓ, ÉS ÁLDOTT EREJÉT küldve el mindőtöknek, s ATYÁNK, és az ÁLDOTT ÚR SZERETETÉNEK, s a magam Testvéri Szeretetének Erejét: 2005. május 14. én. vezetőtök: Péter, „A Névtelen Szellem” – Hadd bontsam most meg az Üzenetet, hogy annak egy részét még inkább érthetővé tegyem számotokra. Annál is inkább szükségesnek tartom ezt, mert éreztem értetlenkedő – döbbent csodálkozásotokat, és éreztem: most az egyszer mennyire akként érezték, s még fogják is érezni, s bizony: nagyon is sokan: az Üzenet nem egészen az, ami, nem az, amit megszoktatok, s amit ez évben is vártatok volna. Ám ha egy kicsit elgondolkodtok, nem lehet nem meglátnotok és nem megértenetek: már nem 83
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet lehetséges, hogy mindenkor csak a számotokra kedves szavakat szóljuk: fáj látnunk, ami alant történik, mintha a Kereszt, a Feltámadás és a Megváltás nem érettetek esett volna: mindőtökért, akik a mélység ilyen vagy olyan szintjén álltok! Igen, gyermekeim: amiként a Teremtő EGY-ség, mi magunk is látjuk a ti Mélység-történéseitek minden tényleges, és lehetséges változatát, amiként látunk minden egyes, általatok (ma még) választható Utat azok mindahány buktatójával is, és látjuk a Végső, a mindahány: bárha a legkönnyebbnek tetsző, de a Valós Úttól a legmesszebb vivő álutak, avagy a nehezebbnek, járhatatlanabbnak megélt, de egyedül helyes Út választása és végigjárása esetében adott, mert egyedül lehetséges CÉLT, azaz a VISSZATÉRÉST is. De látjuk mindahány álút távolabbi kimenetelét is: azt, hogy az az ÚT, amelyet az ember szellemek soka ismét választott, s amelyet (félelemből, megalkuvásból, avagy a környezeti elvárásoknak való megfelelési vágyból) a „kevesek” többsége is követ, hol az Útra, hol ismételten valamely hamis, álútra lépve, de legalábbis szótlanul és tétlenül figyel, mintha a Holnap, és a Holnapok soka nem előttük is épp akként állna… mintha megelégedhetnének a résszel akkor és ott, amikor az Egész már kezetekbe adható elemeit is a magáénak tudhatná…! Mintha nem értené egészen, s nem érezné át a maga teljességében azt a felelősséget, amit a Törvény ismerete jelent, vagy nem értené teljességgel: mekkora szerepe, és súlya van annak: ki milyen példát tár egyéni életével, annak milyenségével a körötte élők elé…! Mintha nem értené teljességgel, mit is jelent, amit az is ÚR mondott: akinek a kevés adatik, attól azt kérik is számon, ám aki már a sokkal bírhat, azért is kell feleljen! Kérdezték közületek is: vajon az én fájdalmamat tolmácsolta e az Üzenetben munkatársam: s én csak azt tudom felelni: igen, az én fájdalmamat, mert látnom kell mind azt a szenvedést, amelyet ma egymásnak adnak Testvéreink, és látnom kell azt a mérhetetlen szenvedést is, amelyet pedig már a Holnapok számra fogalmaztok meg! S ez nem csak az én fájdalmam, de mindőnké, akik Ideát tétlen szemlélőkként kell figyeljük: mint rontják meg maguknak oly sokan Testvéreink közül a Holnapot, elvetvén, s mind távolabbra taszítván maguktól a Holnap Valós Boldogságát a ma kicsinyes könnyebbségéért. Nem mondom, hogy konkrétan és szó szerinti értelemben ti, tehát hogy a Magocskák vagytok azok, akik ekként cselekszenek, mert nem volna teljességgel igaz az állításom. és mégis: egy bizonyos fokig magatok is részesei vagytok mindahány történésnek, hisz a Föld színén éltek, így az általatok kiáramoltatott energia csakúgy fontos, mint az az energia, amelyet levonzhattok a Kozmikus térből, a magasabb szintű Asztrális szintekről, vagy akár (a mi segítségünkkel) az alsó Mennyei szintről is, amely Erő révén, ha meg már nem változtathatjátok is az emberszellemek mindegyike által már rég megfogalmazott Holnap-képet, de még mindig enyhíthetitek úgy a jelen történéseit, mint a Holnapok során várt-várható történések sokát. A Szeretet Erejét mind: ismétlem: MIND magatokhoz tudjátok vonzani, s már magatok is meg tudjátok azt fogalmazni, a Szeretet mindinkább való kiáramoltatása, megélése, s a tiszta gondolati energiák megfogalmazása révén: hát éljetek, mert ma már nem adatik meg néktek sem a jog: nem élnetek, éspedig erőitek teljességében e képességgel! Annál is inkább kell, hogy mind több és több pozitív energia levonzására, s mind több Szeretet-energia megfogalmazására törekedjetek, mert ha ki csak tétlen szemlélő ott, ahol cselekedhetne, épp úgy bűnrészessé lesz, miként maga a cselekvő. S ez nem csak a tényleges, fizikai értelemben vett cselekedetekre vonatkozik, hisz a tiszta érzelmi, és értelmi, azaz gondolati erők kiáramoltatásában a Tudat a megfogalmazó, és az Én-rész a cselekvő, aki a maga nem fizikai módján cselekszik. Nem egyszer elmondtam: a légtérben lévő energia milyensége nagy mértékben befolyással lehet, s lesz is, s már van is ekként mindazon történésekre, amelyek bekövetkeznek, mert aki valamely negatív cselekedetre készül, könnyebben viszi azt végbe ha a légtérből is a negatív gondolati-akarati és érzelmi energiákat vonhatja magához. Nem véletlen esett az a történés sem, amelyet csak ma engedtem munkatársam tudomására jutni! Ha akkor és ott, annak a bizonyos busznak az utasai nem már eleve negatív érzelmi energiákkal fordulnak a más nemzetiségű fiatal fiú felé, az, aki őt oly súlyosan megsebesítette, nem hajtja végre kegyetlen tettét, 84
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet mert a benne lévő durva indulati - tudati és akarati késztetést nem támogatja meg még az utasokból kiáramló, nagy mennyiségű negatív energia is. Akkor is ráförmedt volna a gyermekre, de tettlegességig nem ment volna el. Ám oly nagy mértékben érezte a gyermek ellen kélt, s éppen csak származása, faji hovatar-tozása végett ellene kélt indulatokat, hogy szinte bizonyos lehetett abban: mindenképp az ő pártján áll a busz utasainak többsége: s ez az egyik olyan történés, amelyre az imént utaltam. Az tehát, amelyben a tétlen szemlélők épp úgy magukra vették az elkövetett cselekmény súlyát, mint az elkövető, mert szinte hallgatólagos beleegyezést adtak a tetthez, majd még cserben is hagyták az ifjú áldozatot! „A Magyarság feladatáról már többször, és kimerítő módon szóltam. Azt is elmondtam már: amiként a Tibetieknek az ima, néktek a cselekedetekre váltott Szeretet-szolgálat az elsődleges feladatotok. Ezt azonban már rég, több, mint kétszáz éve meg kellett volna kezdenetek, és nem kicsinyben, de nagyban. Ez azonban (az egyes rendkívülinek számító eseményektől eltekintve) mind egyre várat magára.” – írattuk a fentebbi, Pünkösdi Üzenetben, s ha más nem is: a fentebb említett történés nagyon is hangos szóval igazolja ezt vissza! Ha egy Országot árvíz sújt, a Magyarság azonnal kész megadni, akár erején felül is a szükséges támogatást az illető Ország károsultjainak: de hogy mi történik a magatok háza táján, az szinte mellékes, azt nem veszitek figyelembe, mintha az, amit a magatok Hazájában meg kellene (és meg is lehetne!!) oldanotok, nem volna sem fontos, sem szükséges, mert azt, ha valaki a maga háza táján söpör, nem jegyzik meg más népek és nemzetek… Ha az adott pillanatban a Föld légterében több a pozitív energia, számos olyan történés nem következett volna be, amely ekként a ti legközelebbi Múltatok történései részévé lett, még inkább elborítva az Eget a magyar nép tagjai fölött. – Mária országa vagytok… – mondjátok mind fennhangon, s az tán eszébe sem jut egyetlen magyar embernek sem: Mária Szeplőtelen Szívében minden egyes Gyermek benne él, függetlenül attól, mely faj szülötte az adott Út során! Amiként az Mária szívében van, akként kell legyen a te szíveitekben is, s mindenekért kell, hogy tudjatok igazán szívvel imádkozni! A Béke, s a Szeretet az egyetlen, amelynek Ereje még enyhítheti mindazon történések áramát, amelyet megidézett magának az ember: ma épp úgy, amiként tegnap, mert amilyen ma az ember, olyan volt az bizony tegnap is és megfordítva. S éppen hogy a ti feladatotok része, hogy egyként imádkozzatok, és hozzá nap mint nap a Föld teljességéért, kiváltképp azokért, akik mindmáig az elnyomott, a lenézett, az üldözött fajok gyemekeiként kell járják jelen Útjukat. Tudom, mert érzem, és látom is, hogy az imák mindegyike szól és száll a Föld teljességéért. Most tehát arra hívom fel a figyelmeteket, hogy azokért, akik az említett fajok tagjai közt élnek, külön is imádkozzatok: a holnapok során megértitek majd, ha ma még nem értenétek: mekkora szükségük van, és lesz a ti imáitok erejére az üldözött, a lenézett Testvéreknek, akik közül is nem egy lesz, aki épp azért vállalja, hogy valamely hátrányos ember-csoport tagjai közt vesz testet, hogy lehetőséget adjon: bizonyítani, de már valósággal is, s minden körülmények közt, vagy akár épp azok ellenére is bizonyítani, hogy megértettétek mind: mit jelent a SZÓ, a TANÍTÁS: feltétel nélküli SZERETET, amely egyedül alkalmas rá, hogy EGY-ségbe foglalja Szíveiteket csak úgy, amiként Szellemetek. Mária Országa vagytok: és épp erre akarta felhívni a figyelmeteket ez a mostani, s még a munkatársunk körül élő emberek közt esett történés is: a Mária-i lelkület kell, hogy mindinkább felébredjen bennetek, (mindőtökben!!) amely szó egyet jelent a Krisztus-i lelkülettel, hisz aki Mária gyermekének vallja, és érzi magát, egyben Krisztus-gyermekségéről is szólt. De nem szól sem erről, sem pedig arról teljes joggal, míg akként nem tud élni és érezni, amiként érzett, és érez mindenkor minden egyes Teremtmény iránt Szentlélek Mária, Krisztus, s Vélük EGY-ségben természetesen Az Atya is. Amint mondtam tehát: nem a munkatársunkban élő érzelmi, vagy indulati energiákat kell a számotokra tán túlontúl szigorúnak tűnő Üzenet hátterében éreznetek vagy feltételeznetek, de bizony: a bennem… a Bennünk élő fájdalmat! Mi látjuk: hol, hogyan és miként álltok, hová, merre haladtok, és látjuk azt is: merre haladhatnátok, ha… - és itt is itt van sajnos az a bizonyos HA.
85
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Abban igaza van Edit Testvérünknek, hogy a kép (szerencsére) nem csak sötét mozaikkockákból áll össze: de mert oly-igen szeretném, ha mind többen és többen volnának, akik képesek Ébredni, s akik képesek volnának akárha az utolsó percben is megfordulni, s már igaz, Gyermeki alázattal az ÚRRA emelni az ő szemeiket, kell, hogy a hibákra s a hiányosságokra is felhívjam a figyelmeteket. S azért a tiéteket, mert ti tudhatjátok felnyitni mások, s már mind többek szemét, megmutatva, és értetté téve számukra az egyes történések okát és miértjét, s azt még: hogyan, s miképpen tehetik semmissé az ÚR Kezét fogva, s Reá hagyatkozva azon törté-néseket, amelyek már nap mint nap eléjük - elétek állnak, vagy miképp lehetnek képesek azokat elfogadni és elviselni, ha azok épp vélük esnek meg, de kell, hogy megessenek vélük, mert a korábbi Utak, vagy a jelenbeni Út korábbi szakaszának egyes történései nem tisztíthatóak le másként. Ne haragot, de Szeretetemet érezzétek hát intelmeimben, hisz azért intelek benneteket, mert szeretlek titeket. Ha ti magatok azt akarjátok, hogy gyermekeitek a helyes útra lépjenek, s képesek is legyenek azon járni, magatok is intitek őket, ha akként szükségeltetik, mert csak azt nem intik, akit nem szeretnek, akinek útja és sorsa közömbös a mellettük lévők számára. Higyjétek el, számomra - Számunkra egyőtök Útja és sorsa sem közömbös, így ha kell, ismét, s akár százszor is újra szólunk: ne a mind keményebbé váló történések révén kelljen rájönnötök arra, amit ma még intő szavaink nyomán is felismerhettek és megfordíthattok… Az ÚR Kegyelméből és Akaratából pásztorotok és vezetőtök: Péter, „A Névtelen Szellem” (2005. május 17.)
* S most lépjünk tovább immár gyermekeim, más kérdések, és más Tanítások felé… Többeket érdekel: hogyan, s miként lesz képes az ember a Tér-Időben közlekedni technikai eszközök nélkül. Minthogy a következő szinten is ennek alapjait kell megtanuljátok, de ott már akként, hogy gyakorlati formában meg is éljétek, azaz megvalósítsátok azt, az első, kezdeti lépést megmutatom néktek, annál is inkább, mert ennek révén a jelennek Útja is könnyebbé lesz, vagy lehet. De van ennek egy másik, szintén nagyon lényeges oka is! Az, hogy ti, akik már a Jelenben járt Út kezdete előtt felvállalhattátok az Úr Kegyelméből a Holnap során végzendő Feladatok egyikét, avagy másikát (legalábbis többek teközületek), nem csak a magasabb szinten, de már akkor és ott, tehát majd a Túlélők közt is kell, hogy használni tudjátok a Tér-Idő összevonást, ha nem is akként, hogy fizikai testeiteket helyezitek át a Földtest túlfelére, de akként, hogy a nem fizikai formában elvégzendő Feladatok megoldása érdekében Szellemi Erőiteket megosztva, egy-egy Én-hologramot közvetíttek át más pontra ugyanazon Idő-síkon. Vagyis azt a bizonyos bilokációt valósítjátok meg, amelynek során a test-hologram nem fizikai cselekvés részese lehet, tehát képes lehet az Én-rész Szellemi - tudati, s a testtudat utasításai értelmében energiát áramoltatni, s az energia használata révén bizonyos cselekvéseket elvégezni, vagy lelki vigaszt, esetenként fizikai értelemben vett gyógyulást nyújtani, míg az adott ponton Feladatot végző Testvér meg nem érkezik, hogy a feladat fizikai részét elvégezze, megnyugvást adva ezzel a segítségre szoruló Testvérek tudati énjének is. Ahhoz, hogy lassan megtanuljatok kilépni az adott Tér-Idő rendszerből (természetesen a magatok szintjének még és már megfelelő mértékben), s az adott Térben maradva léphessetek át az IDŐ-sík egy azonos, vagy hasonló rezgésszintű pontjára, van egy mindannyiótok által nagyon jól használható módszer. Ez ugyan még csak arra szolgál, hogy Tudatotokkal utazzatok a Tér-Időben, tehát gondolati erőitekkel, de enélkül az alap nélkül nem fogtok tudni Szellemi, majd már az adott, tehát a magasabb szinten fizikai, s későbben fél-fizikai testeitek révén is utazni. Ezen felül, és ezen túl az alábbi kis gyakorlat nagy 86
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet segítségetekre lehet abban is, hogy a pillanatnyilag megoldhatatlannak, vagy számotokra túlságosan is megterhelőnek tűnő problémák súlyát oldjátok. Leülvén, és elcsendesedvén lépjetek vissza eddigi Élet-utatokon, egy olyan távolabbi pontot keresve, amelyre máig akként emlékeztek vissza, mint az Út egyik legkeservesebb időszakára, amely akkor és ott adott számotokra megoldhatatlannak tűnő, mára azonban megoldottá lett, s már emlékké szelídült gondokat. Érezni fogjátok: mennyire csekélységnek hat ma az akkor és ott hatalmasnak érzett, s mennyire egyszerűnek az akkor megoldhatatlannak vélt probléma, amiként látni, és érezni fogjátok azt is: maga a megoldás is mennyire egyszerű és kézenfekvő volt. Ezután lépjetek vissza a magatok tényleges Jelenébe, s vetítsétek magatok elé a most előttetek álló gondokat és problémákat, aztán lépjetek előrébb az Időben, s már akként igyekezzetek szemlélni a Jelenképet, mintha arra már ténylegesen is mint lezajlott történésre tekintenétek vissza, érezve egy távolabbi én-etek gondolatát: hát ezért aggódtam én annyira? Érezzétek: a történés, amelyre a Holnapból visszapillantottatok, csakúgy egyszerűnek és könnyen megoldhatónak tűnik a távolból figyelve, amiként a tényleges Múlt történései tűntek és érződtek akként, amikor az imént azokra pillantottatok vissza. Ha egy bizonyos távolságból vizsgáljátok a problémát, azok megoldása, pontosabban a megoldásban reátok jutó szerep, feladat is egyszerűvé, könnyebben áttekinthetővé lesz, mert nem belülről figyelitek a történéseket, hanem mint kívülálló: szemlélitek azokat. Ezután a „kívülállás” érzetét megőrizve lépjetek vissza a magatok tényleges jelenébe, már a befejezettség képét megőrizve, s ekként vizsgáljátok meg az előttetek álló problémát, felidézve közben a már ténylegesen is Múlttá lett, és Múltba merült történés emlékét is. Ha más szemszögből, egy bizonyos értelemben mint kívülálló igyekeztek választ keresni, és találni is a ma előttetek álló problémákra, lényegesen könnyebb dolgotok lesz, mert inkább tudjátok összességében látni a történést, mintha megmaradva annak középpontjában, az „én” szűk látókört biztosító pozíciójából törekednétek ugyanarra. Könnyebb lesz a megoldást is megtalálnotok, így a percadta probléma nem köti meg elméteket az adott idő-egységben, de szabaddá tesz, hogy előrébb léphessetek. Ezt követően igyekezzetek magatokat függetleníteni a Múlt mindahány emlékképétől, vagyis ne akként éljétek azt meg, mint a saját Utatok egy korábbi történését. Helyezzétek kívül tudati erőiteket a felidézett történés során elétek álló „emlék-énen”, s akként figyeljétek a történést, mintha az valaki mással, egy ismeretlen személlyel történne. Ezzel lényegében két dolgot tanulhattok meg. Függetlenítitek a Tudatot önnön fizikai testetektől, és az Én-részt is a Tudattól, annak mindahány, korábban volt gondolatától, s mint teljességgel kívülálló, megtanultok megbocsájtani azoknak, akik ellen akkor és ott harag kélt bennetek, s önmagatoknak is, ha a harag önmagatokkal szemben fogalmazódott meg elméitekben, akár máig kitörölhetetlen nyomot hagyva abban. A kép, amely elétek áll, ekként is csak olyan mértékben lesz számotokra közömbös, amennyire… – Nos: amennyire ti magatok közömbösek tudtok lenni a magatok jelennek megélt percében más Testvérek gondjai és problémái iránt! Ha a teljes közömbösséget érzitek, akkor ott bizony valami igen komoly baj van az empátia-készséggel, hisz akként még nem, vagy csak igen kevesen tudhatjátok szemlélni a köröttetek lévő Világot, s a köröttetek élők Útját, s annak mindahány eseményét is, amiként azt a Fent Világában, vagy a magatok szférikus köreinek magasabb szintjén álló Testvéreitek figyelik. Nem érzékelhetitek az Egészet, mindenkor csak az elétek adott részt, s az lesz számotokra Egésszé az adott Út során. Nem lehettek képesek teljességgel függetleníteni magatokat az adott helytől, kortól, s akként látni a történéseket, hogy azok mindahány okát, eredetét, tehát Múltbéli, éspedig igencsak távoli Múltbéli miértjét is lássátok, amiként nem látjátok: legfeljebb csak elméleti tudással tudjátok annak legtávolabbi Célját. De a köztes Célokat, az Utak során bekövetkezhető történéseket, amelyek magyarázatot adhatnak egy-egy Jelen-beni történésre, épp úgy nem látjátok, amiként azt: a ma történései mely távoli Múltban gyökereznek. S ott, a harmadik szféra szintjén még nem is ennek meglátása, de éppenhogy az empátia, a humánum, a tolerancia: egyetlen szóval a SZERETET megélése a feladatotok, de az már mindőtök feladata, mert az adott szint éppenhogy erre ad számotokra lehetőséget, s minél inkább felgyorsulnak az események a Föld
87
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet teljességén, e lehetőség, s a Szeretet révén, annak nevében és jegyében való cselekvés is mindinkább adottá lesz számotokra. A múltból elétek álló „én-képet” tehát akként kell figyelnetek, amiként egy számotokra ismeretlen, de semmiképp sem közömbös Testvért figyelnétek. Kívülről, de az ő gondjával egy bizonyos mértékig azonosulva. Ezt követően az ekként figyelt múlt-képet el kell engedjétek, s a Holnapba előre lépve, s már onnan visszapillantva a jelenben önmagatokról megfogalmazott, de már a „holnapi Én” szemével látott én-képet kell úgy megfigyelnetek, mintha a mai történést már mint a múlt emlékképét idéznétek vissza, hogy már a ma gondjait is képesek legyetek a testtől, majd a Tudattól függetlenedve figyelni, amiként ma látjátok a tegnap gondjait, s azt a valakit, akik tegnap voltatok, akként igyekezve segítségére lenni az idegenné lett „én-képnek”, amiként más, félig-meddig ismeretlen, de nem közömbös, mert a Teremtettséghez, s ekként mégiscsak hozzátok is tartozó Testvérnek segítenétek az adott helyzetben, mindenkor megkeresve, s ekként, mint távolról figyelő Segítő: lényegesen könnyebben meg is találhatva azt a megoldást, ami a Testvér számára az adott körülmények közt a leginkább megfelelő, s amely a legideálisabb Holnap-képet is adhatja a Testvér elé. Kívülről, és egy bizonyos távolságból figyeltétek múltbéli éneteket, s akként figyelitek a jelenbeni éneteket is, hol vissza, hol pedig előrébb lépve a Tér-Időben, amely csak akkor rögződik az Itt és Mostképzetben, ha ragaszkodtok az elengedhető képhez, s mindahány történést csakis és kizárólag a Ma szemével vagytok hajlandóak, s ekként képesek is megvizsgálni. Tudom, sokan vannak, akik egyszerűen megrántják a vállukat ezek hallatán, s azt mondják: – Én nem törődöm semmivel, rábízom magam Istenre, s Ő majd megoldja a gondokat, problémákat… Ez ekként is van: egy bizonyos formában, és mégsincs teljességgel ekként! Nem Isten oldja meg azon Feladatokat, amelyek megoldásáért a Föld színére érkeztetek, hisz akkor fölösleges minden egyes ÚT! De Ő Az, mert csak egyedül Ő lehet Az, Aki megadja számotokra a lehetőséget és az ERŐT is mindahány gondotok megoldásához, s ha nem ma, akkor holnap, de csak ha azt igaz Hittel és Bizonyossággal tudjátok kérni. De nem véletlen mondatott ki egykor Madách által: „mondva vagyon: ember, küzdj, és bízva bízzál!” (2005. máj. 20.)
* Munkatársam szívét és elméjét megfogta az estéli imádság során egyetlen kis részlet, amelyet a Péter evangélium V. köt. 70. oldalán olvashattok: „Elindultunk tehát, ám még alig hogy elhagytuk Jerikó Északi kapuját, a városból kivezető út mentén két középkorúnál valamivel fiatalabb, de már nem egészen fiatal vak koldus üldögélt. Beszélgetve haladtunk el mellettük, s ők hallották; mint szólítjuk a Mestert, s mert hogy igen sokat hallottak már arról: hány csodás gyógyulás esett a Mester keze által, hangosan kiáltozni kezdtek: – Mester! Dávidnak Fia: könyörülj rajtunk… A Mester léptei meglassúdtak, de nem állt meg. Akkor ismét kiáltozni kezdtek, s az emberek, akik velünk voltak, csitítgatták őket: ne szóljanak, ne fárasszák a Mestert, hisz már így is oly sok csodát cselekedett azon a napon… - ám azok mind egyre kiáltoztak, s a Mester megállva feléjük fordult, majd melléjük is lépett, s megkérdezte: ~~ Itt vagyok! Miért kiáltotok? Azok ismét mondták: – Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! ~~ Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? - kérdezte tőlük a Mester, mire azt felelték: – Tégy csodát, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink, és lássunk. ” – Eddig a rövid idézet, s még ebből is kiemelünk egy sort, amely a leginkább szól mindannyiótoknak: „~~ Itt vagyok! Miért kiáltotok?” – kérdezte az ÚR, s ezt kérdi tőletek is, szinte nap mint nap, hisz nap mint nap szállnak kiáltásaitok Felé, mert ti is, miként az idézetbeli személyek, ma még vakok vagytok: 88
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet látni ŐT, és süketek is vagytok: hallani Szavát, így nem tudjátok: mellettetek áll, hát elégséges volna halkan szólanotok. Pedig bizony, akként van, amiként azt ígérte is, már akkor: kétezer évvel ezelőtt. Mert ígérete nem csak nékünk szólt akkor, de néktek is, mindannyiótoknak: „és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. ” (Mát. 28.20) – Igen, drága gyermekeim: véletek van az ÚR mindenkor, minden napon, életetek minden percében, és kiváltképp véletek van most, az Idők végén, s már nemcsak hogy mellettetek áll, de karjába zár és a tenyerén hordoz óvón: egy is ne legyen teközületek, akit elsodor az Idők vad szele. Oly közel van hozzátok, mint senki, soha! Csak meg kell Őt éreznetek, hogy lássátok Őt, és halljátok is Szavát, amiként Ő érez és lát mindannyiótokat, és hallja minden egyes szavatokat is, de hallja még kimondatlan maradt gondolataitokat is! „~~ Itt vagyok! Miért kiáltotok?”: kérdi tőletek ma is az ÚR, immáron rajtam keresztül, hozzá téve még: ~~ ÉN tivéletek vagyok minden napon, amiként ti vagytok ÉNVÉLEM: így tudom, mi fáj, s mi bánt benneteket, és ismerem mind, a reátok nehezedő terheket is, és Szívem Szeretetével emelem meg azokat, és Szívem erejével töltelek be benneteket: legyen Erőtök, viselhetni mind, a terheket, mert Akarom, hogy egy is el ne vesszen, de Életetek legyen Bennem, Vélem és Általam már mindenkor: örökkön. Véletek vagyok, amiként ti VÉLEM vagytok: hát hallom halk, titkon súgott szavatokat is: de azt kell is, és Akarom is hallani, mert kell, hogy mindenkor szólni tudjatok Hozzám. Nem mondom, mert nem volna helyes azt mondanom, hisz nem azt várom, hogy hálás - boldog szókat szóljatok mindahány gondért, fájdalomért, az Út mindahány rögéért és viharaiért, hisz nem volna igazság a te szavatokban. De akarom, hogy elmondjátok Nékem teljes bizalommal, s akár a legegyszerűbb szavaitokkal mind, a gondokat is, hogy tudván tudjam: ti magatok is akartok, és mertek is szólani: nem kiáltván, miként erdőben az eltévedt gyermekek, de csendes suttogással, mint kicsiny gyermek, ki Szülője szívére bújik, hogy megvallja mindahány gondját, s még csínytevését is, tudva: ha Szülője Szívének súgja meg az ő kicsiny titkait, Abban mindenkor vigaszra és feloldozásra talál. Ekként várom én is csendes szavatok, ha panasz-szókkal telt meg szívetek, akkor panasz-szótokat várom, s ha vétketeket akarjátok elmondani, azt hallgatom meg, s azokat akként kell, hogy elmondjátok, vagy akár csak néma gondolattal megsúgjátok Nékem, hogy tudjátok mindenkor: Szívemben már készen vannak minden igaz, ténylegesen is Szívetekben fogant, s Szívetekből született Igaz szóra úgy vigasztaló, mint feloldozó szavaim, s akként kell, hogy szóljatok, hogy tudjátok azt is: minden Szívemben fogant, könnyítő - megbocsájtó SZÓ EREJE is Tiétek: hisz véletek vagyok, mellettetek állok, amiként ti vagytok Vélem mindenkor: az Idők kezdete előttől, s örökkön örökké… – Ez, és ennyi, amit az ÚR az imádságról szólani kívánt munkatársam gondolatára felelvén – már mindőtöknek, hogy tudjátok, és értsétek, s el is fogadjátok mind: Ő valósággal is véletek van, mert épp úgy a Tiétek, amiként ti magatok is, mind az Övéi vagytok… 2005. máj. 31.
*** A meditáció nagyon is bonyolult kérdéséről szólanék most, s erről sem első ízben. Először is, igen szükségesnek és fontosnak érzem, hogy pontosan meghatározzam számotokra: mit, milyen Szellemi - lelki és tudati állapotot takart a szó: meditáció. A meditációs szintre emelkedés egy olyan emelkedettségi állapotot, amelyben e három nem fizikai testelem mindinkább egy rezgésszintre kerül, s amikor ezek rezgésszintje megközelítőleg egy szinten van, e teljesség immáron egységes rezgésszintje emelkedik más és más magasságokba, mindenkor más és másképpen. Ez utóbbi két szóból, s abból, amit e kérdéssel kapcsolatosan már munkatársamon keresztül is elmondottam, magatok is érezhetitek: a meditáció nem csak egyféle szellemenergetikai történést, nem csak egyféle megváltozott tudati állapotot jelöl! S bizony, éppenhogy ezen ismeret hiánya az, amely végett többen úgy érzitek, s bizony szomorúan érzitek akként: nem vagytok képesek meditációs szintre érni. Hogy ezt a tévedést eloszlassam, elsőként is 89
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet vegyük sorra: mely történések azok, amelyek révén azt a bizonyos megváltozott Szellemi - lelki és tudati állapotot, tehát a meditációs szintet elérhetitek. Amiként szóban, s még csak érintőlegesen már elmondtam munkatársam közvetítésével, a meditációnak, pontosabban a meditativ állapotnak több, egymástól nagyon is jól elkülöníthető formája van. Már aki igazán tiszta áhítattal, bensőségesen imádkozik is, meditativ, azaz megváltozott rezgésszintű tudati állapotba ért. A meditativ állapot ugyanis éppen ez: a Tudat emelkedik más és más fokon és formában közelebb a Szellemi Én-részhez, részben, vagy akár teljességében elveszítve önmagát, hogy önmaga, mint földi Tudat helyett az Én-rész Tudatát élje, annak erejével töltekezve, s akár az Én-rész érzését érezve, s a meditáció egyes formáinál élve is az Én-részt, látva, amit az Én-rész „lát”, és hallva, amit az Én-rész „hall”. Az igazán emelkedett imádság során és révén a Tudat az Én-rész magasabb rendű érzését érzi és éli is: a mind kiteljesedettebb Boldogság és megnyugvás, tehát az önátadás, az Istenre való reáhagyatkozás állapotát, amely nem csak a Tudat, nem csak a Szellemi Én-rész, s nem csak a Lélek-szál, de a testsejtek rezgésenergia szintjét is megemeli. Az igazi áhítat során és révén a Tudat kiemelkedik Térből és Időből: vagyis nem érzékelitek, hol vagytok, s már nem is lesz fontossá: egy templomban, egy réten, vagy a magatok megszokott otthonában, vagy akár egy számotokra teljességgel ismeretlen helyen vagytok is. Érzitek a Megérkezést, a Haza érkezettek benső nyugalmát és örömét, hisz önnön Én-részeitekhez közeledve Istenhez is közeledtek, mert a földi Tudatnak a test magasabb rendű, azaz Szellemi Tudatába mindinkább beilleszkedve a Szellem Isteni Ős-természetébe: a SZERETETBE illeszkedtek be, amely SZERETET: Maga Az ISTENI EGY-ség. Ekként tehát aki igazán Szívéből imádkozik, kilép az ember Tudatos „én-természetéből”, és a Szellem Isteni természetét veszi magára mind nagyobb mértékben, amely, ha gyakran emelkedtek fel imádságaitokkal, végezetül benső Természetévé válik a Tudatnak, a földi értelemben vett Tudatnak is, amely, ha éli is még a maga földi természetét, mert elválaszthatatlan a fizikai testtől, s a fizikai közegtől, mégis: már mindinkább képessé lesz élni a Szellem Isteni Természetét: Az Örökkön áramló, Tiszta és kiteljesedett Ős - Szeretetet is. A megváltozott, azaz meditativ Tudatállapot elérésének, megvalósításának egy másik formája a korábban már említett Utazás. Ez esetben is imával készültök fel az Útra, tehát a Tudat az imádság során és révén éri el azt az emelkedettségi állapotot, amelyből, ha az akként engedélyezett, az Én-rész mégtovább emelheti a Tudatot, akként, hogy abban még inkább elfedi saját valós, földi értelemben vett „Én-ségét”, elfedve benne a testérzetet is, hogy miután ő maga Útra kelt, könnyebben átközvetíthesse a Tudat felé az általa látott - hallott képet és/vagy szavakat. Lényegében ez a transz-állapot elérésének módja is, vagyis aki mint transz-médium vállalhatott Feladatot a korábbi idők során, ekként fedte le a test Tudatát, épp csak olyan fokon, és olyan formában hagyva meg annak tudati erőit, amilyen fokon, és amilyen formában arra néki, tehát a Szellemi Énrésznek szüksége volt az általa átvett Közléseknek a test révén való, bárha szóbeli, bárha írásban való leközlésére. A transzmédium ekként nem Tudata, de Én-része révén vette a Közlést, ha csak a Feladat nem akként adatott elé, hogy még néki magának is, tehát az Én-résznek is félre kellett tudjon állni, hogy már a Közlést eszközlő használja a Tudatot. Az Utazást, mint meditációs formát, s már ezt is elmondtam, nem véletlen nem soroljuk ma már a meditáció javallott formái közé. Az Én-rész csak az asztrális szintig emelkedik, ekként a Tudat felé is csak az ott kapott információkat, az ott látott képeket közvetítheti át, s éppen ez az, amivel az ellentét oly gyakran és előszeretettel él… – vissza! Mert bizony, nem is egy kép, vagy információ átadója Satana, vagy inkább az általa megbízott, az őhozzá húzó, mélyebb, bár nem a legmélyebb szintre bukott követői: tehát azon Testvéreink, akik, ha a fizikai Világok valamelyikéből kiemelkedtek, az alsóbb szintű Asztrális rezgéskörökben, tehát az 90
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet alsóbbrendű Asztrális Fénykörben vannak, s akik igyekszenek mind több és több hamis közlést átadni az óvatlan mód felemelkedő Én-résznek, azon keresztül a Tudatnak, s a Tudat révén sokaknak, elámítva és megtévesztve ekként sokakat. S olykor még nem is annyira rossz szándéktól vezéreltetve cselekszenek ekként: de a Bölcsesség hiánya végett, amely megköti őket az esetlegesen, s csak egy-egy pillanatig meglátott kép, vagy Törvény helyes értelmezésében. S mert a szellemi gőg erre ad számukra késztetést, az alig is meglátott, és a Bölcsesség hiányában félreértett képet vagy Bölcsesség-szikrát akként igyekszenek a fizikai síkon élő, s onnan az ő szintjükig, tehát az alsóbbrendű Asztrális Világ-képzetig felemelkedett Testvérnek átközvetíteni, mint megdönthetetlen Igazságot, még akkor is, ha halványan maguk is érzik: nem az… Azt is elmondtam már: korántsem véletlen, hogy ma már nem törekszünk arra, hogy munkatársunknak, vagy az egy-egy Közlés átvételének Feladatával érkezett Testvéreknek transz-állapotban adjuk át az egyes Közléseket vagy Tanításokat. Igaz, hogy a Tudat elfedése révén a tudati – akarati energiák kevésbé hatnak gátló tényezőként, vagyis nem történik meg, hogy a Tudat nem akarja, vagy nem meri fogadni a Közlést, vagy a Tanítást, ha akként érzi: az túlon-túl magasról érkezik, s ő nem méltó azt fogadni (amiként az munkatársam esetében igen gyakori), de az is igaz, hogy a transz-állapot gátló tényező is egy bizonyos értelemben, mert ha a Tudat nem képes kibontani az egyes információkat, nem is lehet képes olyan pontossági fokkal lejegyezni a közlést, mint kellene, s éppen azért, mert a Tudat, vagy akár az Énrész sem mindenkor képes arra, hogy teljességgel félre álljon, ekként viszont a korábbiakban megszerzett tudati ismeretek soka szövődhet egy-egy Tanításba, akár akként is, hogy a Tudat a számára ismeretlen információt a maga korábbi ismeretei szerint módosítja, vagy azokkal keveri. Ez korántsem szándékos, hisz a transz állapotban lévő médium nem gondolkodik: a Tudat spontán megnyilvánulása ez, amely viszont a transz-állapotban szinte kiküszöbölhetetlen. Az inspirációs úton átadott közlés esetén is felemelkedik az Én-rész, még a mi esetünkben is, de anélkül, hogy elfedni igyekezne magát a Tudatot, így a Tudat maga is aktív részese az információ-vételnek és az információ rögzítésének: ezért sem engedhettem meg, hogy munkatársam tudati ismereti elemei közé a korábban leközvetített Közlemények és/vagy Tanítások, vagy a mostanság oly „divatossá lett” álközlések beépülhessenek, amiként a földi értelemben vett tudás elől is el kellett fedjem, amennyire a szint és a közeg ezt lehetővé tette számomra, hogy a Tudat csak azt bontsa ki, amit az Én-rész átközvetít és értetté tesz számára. S mert hogy ezt is kérdezte nem is egy kedves Testvérünk, pár szóban erre is kitérek (bár korábban is szólottam már róla). Amikor munkatársam dolgozni kezd, Szellemi Én-része ki kell emelkedjék a Tudat mellől, csak egy kicsiny szikrát, tehát azt a bizonyos Én-elemet hagyva a Tudat mellett, amelynek az információ-csomagot átadhatja, de nem mint kész, már megfogalmazott mondatokat, tehát nem akként, ahogyan az a transzállapotban történik. A Tanításokat csak mint gondolatenergia-csomagot adja át a Tudat mellett hagyott Szellemi szikrának (azaz önmaga egy kicsiny elemének), amely akként bontja ki azt, amiként maga az Én-rész is kibontaná, s ezt a „nyers fordítást” kell munkatársam Tudata már teljességgel a ti nyelvetekre fordítsa, akként fordítva le az Én-rész „nyelvén”, tehát Gondolatenergia formájában leközvetített Tanítást, vagy egyéb Közleményt, esetleg intelmet, mintha ténylegesen is valamely idegen nyelven kellene egy számára ismeretlen, írott, vagy hallott szöveget megértenie, s az általa tanult nyelvre fordítva megfogalmaznia. A Tudat tehát ez esetben is egy számára az adott Út értelmében ismeretlen, s mégis benne lévő, mert az Én-rész azon kis eleme révén magából az Én-részből átközvetített Bölcsesség - elemet kell megértsen, és meg is fogalmazzon. E Bölcsesség-elemeket, mint mondtam, vagy az Én-rész bontja ki magában, ha arra kap késztetést, tehát instrukciót, vagy az ÉN-ből kéri le, vagy én magam közvetítem át számára, s azt a Tudat mellett maradt Én-rész elem felé közvetíti át. Ez esetben az Én-rész által le nem vihetett, s az adott szint (tehát a ti jelenlegi szintetek) értelmében az ÉN előtt is fedve tartott Tanítás a közlés vételével egy időben nyílik ki az ÉN-ben magában is, ami által az ÉN mindenkor egy lépésnyit közelíthet a maga valós, tényleges szintje felé, ha arra nem nyílik is lehetősége, hogy Visszatérjen, hisz azzal az Én-rész földi szintű Útja is megszakadna: s az még egy kicsit későbbi történés lesz… 91
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet S most térjünk vissza a kis kitérő kedvéért félbehagyott témánkhoz… Az általatok meditációnak hitt-nevezett állapot, az tehát, amit oly sokan akként ismernek, és igyekeznek elérni is a relaxáció révén, többnyire ténylegesen megmarad a relaxáció szintjén, amely akkor lesz igazán teljes és tökéletes relaxáció, ha az Én-rész, miután a testi funkciók mindinkább való lelassítását elvégezte (a Tudat gondolati-akarati erejét mozgósítva, megtámogatva, s ekként hatva az agy más, a testi funkciókért felelős tudatalatti agyi tartomány adott agysejt-állományaira), elfedi a Tudatot, s önmagát is nyugalmi állapotba helyezi. Amikor ez bekövetkezett, elmondható, hogy a teljes és tökéletes relaxációs állapot valósággá lett: ez azonban nem meditativ állapot, mert a Tudat nem emelkedik fel, nem magasabb, hanem alacsonyabb rezgésállapotba jut, mintha álomba merült volna, ami azért nem lehet mégsem a test alvási szakához teljességgel hasonlatos, mert a test alvási szakában a Szellemi Én-rész nem fedi el magát: kiemelkedik, s az álom-síkon közlekedik, vagy valamely, csak a test és a Tudat kiiktatása révén bevégezhető Feladatot lát el, olyan Útra indulva, amely Út Feladatának elvégzéséhez nem szükségeltetik külön is testbe öltöznie. Az Álom kérdéséről azonban már szólottam a korábbiakban, így itt nem ismételjük el a már elmondottakat… Ahhoz, hogy igazán meditációs szintre emelkedjetek, már valósággal is tudnotok kell: mit értünk e szint alatt! A Szellem fizikai Úton lévő követe, vagyis az Én-rész, miután a test teljes relaxált állapotát elérte, maga feljebb emelkedik, de akként, hogy a Tudat rezgésszintjét is megemeli, kiemelve azt a relaxációs szint elérhetéséért elfedett állapotából, amiáltal a Tudat egy bizonyos, nem szokványos formában működésben marad. Ez azt jelenti, hogy a Tudat teljes, s még a szokottnál is magasabb rezgésszintre emelkedik, de már nem a fizikai sík, és nem a test felé: már csak felfelé figyel, mert a Lent Világa egyszerűen semmivé lesz, megszűnik benne és számára is. Lényegében azt is mondhatnám, hogy a Tudat átveszi az Én-rész rezgésszintjét, annak helyére emelkedve be, míg az Én-rész kiemelkedik, s már csak a Lélekszálon tartva a megemelt rezgésszintű Tudattal a kapcsolatot, egy olyan Szellemi Erő-ívbe lép, amelyben nyoma sincs az általatok ismert képeknek, hangoknak, érzéseknek: és mégis képek és hangok veszik körül, s egy olyan felfokozott érzelmi energia tölti be, amelyet a ti szinteteken élő Tudata képtelen volna elviselni. S ez az oka annak is, hogy az ekként a Fénybe lépett Én-rész maga sem közvetítheti le, legalábbis csak erősen elfedett formában a maga élményét a Tudat felé, vagyis a tényleges meditativ állapot során nem következik be az „Utazás-élmény”. A Tudat, bár a tényleges meditációs szakban maga is megemelkedett energia szinten van, a képek halvány mását képes csak befogadni, mert azok energia szintje már még ekként is meghaladná az energia szintjét, így a képeket nem konkrét képekként: érzelmi színképekként érzékeli, s ha az Én-rész még magasabb szintre lép, már részlegesen beilleszkedve a maga felsőbbrendű ÉN-jének rezgésszintjébe, e színképeket a Fény más és más fokozatai váltják fel, vagy együtt fog megjelenni a kettő, a színek és a Fény-energia hullámainak valami káprázatos és harmonikus egységét tárva az Én-rész elé, amely viszont még ebből is csak egy halvány kópiát közvetíthet át a Tudat felé. Az Én-rész az egyes meditációs Utak során energiával töltekezve vesz részt egyes oktatásokon, de van, és nem is ritkán, hogy az Út célja ténylegesen is az Én-rész magasabb rendű Energiákkal való feltöltése, amiként az a mi esetünkben is gyakori. Amikor komolyabb gyógyítást kezdünk, kell is, hogy munkatársam Én-részének energiája kiteljesedetté legyen, hisz abból merít, s mert ez esetben, tehát már a gyógyítás konkrét időtartama alatt az Én-rész marad a Tudat mellett, s az Én-elem kel útra, hogy a gyógyítást elvégezze, a magához vonzott energiával látja el Én-elemét. Annak magyarázata, hogy gyógyítás közben miért nem az Én-elem marad a Tudat mellett, az az oka, hogy a gyógyítás közben alááramoltatott energia fogadására és továbbítására az Én-elem nem volna kellőképp erős, ekként azt a korábban magasabb energiákkal töltekezett Én-rész felé küldjük, mindenkor az adott betegségnek megfelelő rezgésszintű energiát áramoltatva az Én-rész felé, amely azt a szükség szerinti mennyiségben, folyamatosan közvetítheti tovább Útra küldött Én-eleme felé. Erre, mint mondtam, az Én-elem képtelen volna, hisz nem tudhatna olyan rezgésszintű energiát fogadni, vagy kezelni, ami a legsúlyosabb eseteknél szükséges, vagy szükséges lehet, viszont ha az Én-rész nem kaphatná meg a megfelelő pillanatban a 92
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet szükséges energiát, annak visszafordíthatatlan következményei lehetnének az Én-rész, de a fizikai eszköz, tehát a gyógyítást végző Testvér, ez esetben tehát munkatársam számára is. (Nem véletlen, hogy a kiemelt eseteknél a Segítő testvéreken túl én magam is közvetlen mellette kell maradjak.) S ez még akkor is ekként van, ha a gyógyításban részt vállalt, fizikai szinten tartózkodó Testvér külön védelmet élvez munkája során, mert amint tudjátok, ahol magasabb szintű Erő van jelen, oda az ellentét is szívesen közeledik: s ez a másik oka annak, hogy az Én-elem indul útnak, s az Én-rész végzi a háttérbiztosítást, mert (s ezt tán mondanom sem kell) az Én-rész nagyobb hatásfokkal ügyelhet Én-eleme biztonságára, mint ahogyan az megfordítva történnék. A biztosításhoz szükséges energiát, ha közvetlen őrizet nem szükségeltetik, az Én-rész közvetíti át, de ha a gyógyítás során ténylegesen is a legmagasabb szintű Erők mozgósítására és használatára van szükség, a fizikai szinten Úton lévő Testvér Őrszelleme, s a Segítő Szellem-testvérek látják el a védelmi feladatot, ha az a gyógyítást vállaló Testvér eltévelyedése végett lehetetlenné nem válik!! Mert sajnos, s ezt magatok is megtapasztalhattátok, ez utóbbi sem ritka: ha a földi szintre tért, s az Út kezdete előtt gyógyítói Feladatot vállalhatott Testvért megszédíti a földi szinten elérhető hatalom, gazdagság, vagy hírnév, s már nem az ÚR Törvénye értelmében, de egyéni – földi érdekeit szem előtt tartva kíván munkálkodni, a Feladat elvétetik tőle. Ezt (és ez is természetes) mindenkor jelezteti is az ÚR az Őrszellem által az Én-rész, s azon keresztül akár a Tudat felé is, s ha a Feladatra méltatlanná lett személy mégis, már a Fent Erejét nem bírhatva gyógyítói feladatot végez, mint mondtam, már nem a Fent, és nem is a maga gyöngécske, földi erejével, de bizony, az ellentéttől nyert energiával végzi azt, aminek előbb, vagy utóbb, de meg is kell, hogy legyen a hatása, s ha nem a fizikai Úton, akkor annak végeztével, s nem egyszer nem csak a tisztátalan erőkkel működő, de az azt gyakran tudottan is elfogadó Testvér esetében. Nos, talán ennyi, amit itt és most elmondani kívántam a meditációról, ha nem is teljességgel csak arról szólottam is. Viszont még ezt is kiegészíteném egy nagyon is fontos információval, amely ismét csak sokak számára fontos! Ezért is, hogy e kis Tanítás végére hagytam: nem szerettem volna, ha elkerüli figyelmeteket, s ismét keserű gondolatok ébrednének bennetek ekként. Amiként mondtam, az imádság maga is egy bizonyos meditativ állapotot ad: de nem minden esetben akként, amiként azt várnátok! Ha konkrétan valamely gyógyításhoz kértek energiát, kell, hogy a kérést egyként közvetítse a Tudat, mint megértettet, a Lélek-szál, mint megérzettet, s a Szellemi Én-rész, amelynek feladata az ima-szádék tudati és érzelmi képének, azok egyesített energiájának felközvetítése. Ekként a Tudat maga éber kell maradjon, mert az akarati - gondolati szándékot ő kell, hogy megfogalmazza, szavakba öntse, s nem azért, mintha az ÚR, vagy az Áldott Anya ne tudná, milyen céllal szólítjátok meg: de amiként az ÚR mondotta az imént, kell mindenkor, hogy konkrét formába öntsétek kérésteket, akár ha szavakban, akár ha gondolatok útján szólotok, mert amiként a Szeretet Erejét tette tisztátalanná a lefelé haladó Szellemi követek mindegyike, akként kell, és csak akként lehet is azt megtisztítanotok: gondolati és akarati úton emelve az érzelmi energia szintjét is a magatok mértékében Tökéletes szintre, amely szint mindenkor szándékotok igaz, és erős voltát, vagy akár annak gyengeségét jelzi az ÚR, az Áldott Anya, s a Fent Világának mindahány Lakója felé. Ha kérésteket már igaz, és erős Akarattal megfogalmaztátok, a kérés megtámogatására felajánlott ima lesz az, amely érzelmi energiákkal telik meg: s ez lesz az, ami azt a bizonyos meditatív, tehát emelkedett tudati - lelki és Szellemi állapotot adja, amiként azt magatok is éreztétek, s érezni is fogjátok, ha ténylegesen is tudtok az Úrra, az Áldott Anyára, vagy Atyánkra, s a Feléjük küldött Szeretetre hagyatkozni, s ha tudtok és mertek is már valóban akként simulni Hozzájuk, amiként kicsiny gyermekek, átadva magatokat: Szíveteket, Lelketeket, minden érzésteket, s minden Gondolatotokat is Nékik egészen… (2004. jún. 2)
* A most következő kérdések lényegében egyetlen témához tartoznak, ha nem is teljességgel. S épp azért, mert bizonyos eltérések vannak a kérdések, s az azokra adandó válaszok közt, kell, hogy külön-külön bontsuk ki azokat, még akkor is, ha ekként óhatatlanul is ismételnünk kell olykor egyes ismeretelemeket.
93
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet De ha igazán értetté akarom tenni mondandómat, kell, hogy akár ezt is felvállaljam, bármennyire nem szándékom ennek révén hosszabbá tenni a könyvet… 1; Miként értelmezendő az: a Föld mindahány szférikus és dimenzionális körében van Élet, míg a Vénusz, ill. a Mars (stb.) bolygókon csak egyetlen dimenzionális körben? – A kérdés magában hordja a feleletet is, de mert e kérdéssel kapcsolatban is van, amit elétek kívánok még tárni, nem állunk meg a válasz e kicsiny, és nagyon is természetes mondatánál! Annál is inkább nem, mert a kérdés benső lényege, tartalma nem is egészen az, mint amit a kérdésben olvasott szavak tartalmaznak. Testvérünk legalábbis, aki a kérdést eredetileg feltette, nem teljességgel arra keresett választ, amire a kérdés szavaira felelve válaszolhattam. Azt hiszem, inkább a következő kérdésekben van elrejtve e kérdés benső magja is, de mert amint mondtam, e kérdés is információk sokának átadását teszi lehetővé, maradjunk a kérdésnél, mint konkrét alapnál. Elsőként is fontosnak és szükségesnek érzem, hogy értetté tegyek egy igen fontos dolgot, ami igen sok tévedésre adott, s ad is alkalmat. A szférikus és dimenzionális szintek kétféle értelemben, tehát két, egymástól mindenképpen eltérő meghatározásra használtan váltak tudati ismereti elemmé a Föld színén. Részben vonatkoztatjátok a kifejezést a magatok Föld körüli, s a Föld légterének rétegezettségét megmutató energiagyűrűkre, de vonatkoztatjátok a szellemi Fénykörökre is, értvén itt úgy a magatok hét Fény-körét és azok ismételten hét-hét Fény-ívét, mint a Mennyei szintek egyes Fény-köreit és Fény-íveit, ha a dimenzió szót nem ismertétek is ennyire konkrét megfogalmazásban. A félreértések oka alighanem abban keresendő, hogy a Fény-köröket, s azok hét-hét Fény-ívét mint Szférikus köröket, és azok dimenzió-köreit ismertétek meg. S épp azért, mert azt akként ismerte meg, és fogadta is el a földi Tudat, kellett magam is az általatok már ismert fogalmakat használjam ahhoz, hogy egyes Tanításokat értetté tegyek. De mint mondtam, az egyes ismereteket fokról fokra mind magasabb szintre kell emeljük, szükségesnek érzem, hogy ezen ismeretelem, tehát Szellemvilágbéli fogalom mibenlétének pontos és szabatos meghatározása révén végre különválasszam elméitek számára is a Föld szférikus szintjeit, s a Szellemi értelemben veendő Fényköröket és azok Fény-íveit. Amikor tehát arról szólok, hogy a ti jelenlegi, Globális tartózkodási pontotok a harmadik Fény-körben van, akként kell értsétek, hogy az az általatok eddig harmadik szféraként ismert-említett rezgésenergia síkon van, s ha a negyedik Fény-ívről szólok, akkor egy bizonyos Fény-körnek a korábbiakban negyedik dimenziónak nevezett Fényívére akarok utalni. A Fény-kör kifejezés tehát a szférikus szinttel, míg a Fény-ív annak dimenzióival egyenlő. Mint mondtam, nem véletlen, hogy magam is az általatok korábban megismert szavakat használtam! Ha a szférák helyett már kezdettől azok valós mibenlétét megmutató Fény-kört, s a dimenziók helyet Fényívet mondok, nemcsak hogy nem értettétek volna, de akár meg is rémültök, mert a Tudatotokban nincs, s még nem is lehetett volna meg az adott kifejezés, hisz a korábbi munkákban nem találkozhattatok azzal, így annak mibenlétét sem értettétek volna. De már kell, és éppen a sorozatos félreértések végett, hogy a ti földi nyelvetekben is megkülönböztessük a Szellemi, s a Föld-test körüli légköri gyűrűket. Ekként a továbbiakban már a Szellem valós tisztasági fokát is jelölő kifejezéseket, a Fény-kört és a Fény-ívet fogom használni magam is, s így már tényleges rálátástok lesz: hol tart egy-egy adott bolygó, és annak lakói a Visszatérés Útján. (Ez utóbbit természetesen nem egyénileg kell értsétek! Azt, hogy személy szerint ki, hol áll a Haza vezető Úton, senki sem mondhatja meg, mert senkinek sem lehet rálátása a Föld színén, s erre vonatkozó információt a Fent Világából, de a magatok felsőbbrendű Fényköreiből nem adhat: így azok sem, akik az ismert médiákon keresztül ezzel játszadoznak! Hogy micsoda veszélyes játékot űznek, és milyen fokon segítik/segíthetik elő Testvéreik, és persze a maguk bukását, nem kell elismételjem: több ízben szóltam már a szellemi és tudati gőg mindahány veszélyéről, így nem is szükséges azt elismételnem…) S most térjünk rá a fentebbi kérdés megválaszolására. A Föld-test, mint Kozmikus elem, magába zárja mindahány Fénykör és Fényív energiáját. Vagyis a Föld-testben mindahány Fénykörnek, és azok minden egyes Fényívének erősebben, vagy kevésbé besűrűsödött elemei jelen vannak, mint annak alkotóelemei. Ez lényegében mindahány, a ti számotokra 94
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet még, vagy már a látható tartományban lévő bolygótest esetében is ekként van, ám mindahány bolygón és/vagy csillagon csak az adott égitestre leginkább jellemző, tehát az adott Kozmikus elem domináns energia-körén lehet Élet. A Föld, mint maga is összetett, azaz más és más rezgésszintű energiákból álló Kozmikus test, kivételt képez ez utóbbi Törvény alól, mint az egyetlen Szellemesült bolygó. Tehát a Föld e kiválásának, e „másságának” oka abban keresendő, hogy Földanya, mint Őstisztaságában és Ős-bölcsességében megmaradt Oltalmazó Szellemi Erő, körbezárta, és betöltötte önmagával az adott Kozmikus elemet, tehát a Föld-testet, annak teljességét „életre keltve” annak mindahány energiakörét, hogy mindahány, a mélység felé indult tévelygő Gyermeknek módot adjon a bizonyításra, s ekként az emelkedésre, a Visszatérésre is a maga által betöltött, s ekként magáénak érzett Föld-testen. A Föld-test egyes Fény-ívein testekbe öltözött Testvéreink számára viszont a Kozmikus Tér mindmegannyi bolygó és/vagy csillag testéből, tehát rétegezett energia-tömegéből csak az adott Fénykörnek megfelelő energia-tartományban megnyilvánuló része lesz érzékelhetővé. A Vénusz tehát, amely már alig is tartalmazza testében a második Fény-ív energia-elemeit, láthatatlan a Föld második Fény-körének alsóbbrendű Fény-ívein, vagy bármely más égitest második Fény-körének alacsonyabb rezgésszinten megnyilvánuló Fény-íveiben testekbe öltözöttek számára, amiként érzékelhetetlen az asztrális Világ-képek alsóbbrendű energia-tartományaiban is, és éppen azért, mert az alsóbbrendű energia csekély mennyisége, a magasabb rendű energia pedig rezgésszintje végett vált az érzékelhetetlen Kozmikus Tartomány részévé számukra. Ti magatok a Vénusz teljes Energia-egységéből, tehát abból az Energia-halmazból, amelyet Vénusz néven ismertek, szintén csak a magatok szintjének (már és még) megfelelő rezgéskörben lévő energia-elemeit érzékelitek, nem azt tehát, amelyen az adott Égitesten az Élet megfogalmazódott, amiként az érzékelhetetlen energiatartományba süllyedt számotokra a Mars, vagy a Hold azon rezgéstartománya is, amelyen Útjukat járják azok, akik az adott rezgéskörbe soroltatnak Szellemi Ébredtségi fokozatuk végett. A Hold-bázis lakóit, akik a Nagy Ugrásra készülve ismételten el kellett foglalják a maguk helyét, még a Hold felszíne alatt, ekként lényegében a Küldöttekkel egyazon Égitesten tartózkodók sem látják, még csak nem is érzékelik jelenlétüket, mert míg emezek, tehát a Hold-lakók a Hold alsó rezgéstartományában, amazok a magasabbrendű rezgéstartományban vannak. Amint mondtam, mindahány bolygó, csillag, vagy egyéb Kozmikus képződmény magába zártan bírja a még meglévő energiák összességét, így ha csak „nyomaiban” is, de a Hold-testben is jelen van, mert jelen kell legyen a magasabb rezgés-körök energiája is. Ám ez ismételten egy olyan kérdés, amelyet nem árt bővebben is kibontanom, hogy már teljességgel értetté legyen számotokra is. Az előbbiekben azt mondtam a Föld Szellemének, és magának a Föld-testnek kapcsolatára utalva: „a maga által betöltött, s ekként magáénak érzett Föld-testen.” Amikor azt mondom: a Föld Szelleme a magáénak érzi a Föld-testet, akként értsétek szavam, amikén értenétek azt magatokra vonatkoztatva is! Ti magatok is, akik már tudjátok, hogy nem a fájdalomjelzést „produkáló” test vagytok, mégis a magatokénak érzitek a test mindannyi fájdalmát, mert a Tudat még magáénak érzi a testet: akként érzi a Föld-test szenvedését Föld-Anya is. Nem véletlen szoktam tehát azt mondani, hogy Föld-Anyának okoztok szenvedést: ez ténylegesen ekként van! Az érettetek Feladatot vállalt Szellemi Személy viseli mindama szenvedést, amit a Földtestnek: az Érette és végette aláereszkedett Szellemi Személy „testének” okoz hálátlan Gyermeke, akit testén hord, és testéből táplál, és Szellemi Lényével oltalmaz a Kozmikus Tér ártó hatásaitól: az ember. Őt, tehát Föld-Anyát kíméli, aki a Föld-testet kíméli, és Őt bántja és mérgezi, aki a Föld-testet bántja és mérgezi, és Föld-Anya testét gondozza és ápolja, aki a Föld-testen élő növényvilág tagjait ápolja és gondozza. De jó is volna, ha ezt igazán értetté, s már nem is értetté: érzetté tudhatnám tenni számotokra…! *
95
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Mint mondtam, s ekként már tudjátok is, mindahány bolygó, Csillag, s minden egyes a Kozmikus Térben megnyilvánuló elem a Szellemi Követ gondolati-akarati energiáiból sűrűsödött össze abban a mértékben sűrűsödve be, amilyen mértékben a Kozmikus test elemeiben még jelen van, avagy amilyen fokon már (vagy a Felfelé vezető ágban: még) hiányzik a gondolati és akarati elemekből a Bölcsességi, és a Szeretet energia. Ekként igaz viszont az is, hogy az egyes, magasabb rezgésszinten álló bolygók és/vagy Csillagok akkor, és olyan mértékben válnak már valósággal is a ti látható tartományotok részévé, amilyen szintű tudati-lelki és Szellemi energiával ti magatok bírtok. S ez utóbbi mondatot úgy egyéni, mint Globális értelemben vegyétek. És itt térek ki bővebben is ama kérdésre, amelynek kibontását ígértem fentebb, hogy már igazán tudottá és értetté tegyem számotokra a FÉNY Ős-természetét. Ehhez egyetlen mondatot megismétlünk a könnyebb érthetőség kedvéért: „Amint mondtam, mindahány bolygó, csillag, vagy egyéb Kozmikus képződmény magába zártan bírja a meglévő energiák összességét, így ha csak „nyomaiban” is, de a Hold-testben is jelen van, mert jelen kell legyen a magasabb rezgés-körök energiája is.” – és ehhez teszem még hozzá: az adott Fény-íven állók számára érzékelhető akként, hogy csak nyomaiban van jelen a Mars, vagy a Hold fizikai gömbjében a magasabb rendű Energia! Amiként a korábbiakban is, s már nem egyszer mondtam, a FÉNY, amelyet a Szellemi ÉN-kép, s a Szellemi követek mindegyike fokról fokra tett mind sötétebbé, mindenkor megmaradt a maga Tökéletességében, mint Fény. A Szellemi Követek csak önmagukban tették azt mind sötétebbé, vagyis a maguk érzékelése számára vált az mind gyengébbé: ám az attól még a Valóság értelmében, a Fent Világaiban maradtak számára továbbra is, és mindörökkön megmaradt és megmarad annak a Tökéletes Fénynek, ami volt, és lesz is mindenkor. Ha viszont ez ekként van, márpedig nem is lehetne másképpen, azt is elmondtam e közléssel: a ti mindahány szintetek energiája is, lévén azt is csak az egyetlen Létező Valóság-elemből fogalmazhatta meg magának a mélység felé indult Szellemi Követ, megmaradt a maga Ősi Tökéletességében, mint FÉNY, mint az Egyedül Létező TEREMTŐ FÉNY: amelyet csak ti magatok érzékeltek mindenkor akként, amiként annak érzékelésére ismételten is képessé vált a bennetek lévő, Útját járó, vagy a maga szintjének (már vagy még) megfelelő rezgésmagasságú Asztrális Világképben tartózkodó Én-rész, vagy ÉN-fél. A FÉNY tehát, mint egyedül való Alkotóelem mindenkor állandó: és ti magatok vagytok a változó, így a változó változása kell olyan irányú legyen, amely irány a TÖKÉLETES FÉNY mindinkább való érzékelésére alkalmassá teszi. (S ha megfigyelitek, már maga a szó is jelzi a Teremtő ERŐ eredetét:Alkotóelem, tehát az ALKOTÓ, a Mindenséget Meg-alkotó eleme, amely épp úgy Tökéletes, mint maga az Alkotó) A Vénusz, a Mars, avagy a Föld, (stb.): egyként az egyetlen Teremtő Erőből, annak elemeiből állnak. A Teremtő ERŐ, azaz A Teremtő FÉNY, amely mint mondtam, mindenkor Tökéletes, csakis a maga Ős-tökéletességében létezhet! Ha ti ezt mégis más, – és másként érzékelitek, az nem azt jelenti, mert nem is jelenthetné azt, hogy ténylegesen is maga a FÉNY veszített a maga Tökéletességéből: de azt, hogy ti magatok veszítettétek el ilyen vagy olyan fokon a magatok korábbi, már megszerzett Tökéletesedettségi szintjét, a magatok Fényét, elfedve ekként a FÉNYT önmagatokban, de önmagatok elől is, ekként csak a még és/vagy már ismételten is meglévő Tökéletességi fokon érzékelhetitek azt. A Vénusz, a Mars, a Föld, s mindahány egyéb Kozmikus Képződmény minden egyes eleme a Szellem más és más fokon elfedett, de mindenkor csak benne magában: tehát a Szellemben s a Szellemi Követekben elfedett, a Valóság értelmében azonban TÖKÉLETESNEK MARADT FÉNYELEMEIBŐL áll. Ekként viszont azt is elmondhatjuk, hogy ugyanazt az Energia-elemet, és ugyanazt az energia-halmazt (bolygó, és/vagy Csillag-testet) érzékeli mindahány Úton járó Szellemi követ, csakhogy ugyanaz az
96
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Energia-elem más és más rezgéstartományban, azaz más és más Megvilágosodottsági, azaz Ébredtségi: más és más Fényérzékelési (vagy Fény-felismerési) fokon válik Valósággá benne és számára. Aki még csak a második Fény-kör fényenergiájának érzéke-lési fokáig volt képes felemelkedni, nem alkalmas, csak a második Fény-kör szintjének megfelelő Fény-energia elviselésére, ekként az ő számára csak a második Fény-körben megnyilvánuló Energia-halmaz lesz érzékelhetővé. (Valahogy akként képzeljétek ezt el, amiként egyes halláskárosodottak esetében van, akik csak bizonyos frekvenciákon megszólaló hangok érzékelésére és elviselésére képesek, míg a többi frekvencián megszólaló, s az ép hallással bírók által jól érzékelhető és viselhető hangot meg sem hallják, vagy ellenkezőleg: oly mértékben sérti a sérült hallóideget, hogy az a test egészére kellemetlen, vagy akár fájdalmat okozó érzetet ad, például fejfájást okozva.) Ha egy adott bolygótesten az Úton járókat „milyenségük”, tehát „fényérzékelési szintjük” a negyedik Fény-kör meglátására teszi alkalmassá, kell, hogy az adott bolygó is, amelyen Útjukat járják, a maguk érzékelési tartományában jelenüljön meg, mert bennük és számukra az alsóbb Fényenergia szinten álló bolygótest az érzékelhetetlen rezgéstartományban maradna: ekként viszont azok, akik még csak az alsóbb szinten megnyilvánuló Energia, azaz Fény érzékelésére képesek, a magasabb rezgésszinten álló Energiahalmazt akkor sem érzékelhetik, ha az ugyanúgy, és ugyanott van! Mert ez ekként van: de nem az alsóbb szintű Fény érzékelésére, meglátására és elviselésére alkalmas Szellemi Követek számára! A FÉNY, amint magyarázatom kezdetén is mondtam, mindenkor ÁLLANDÓ! Tehát nem változik, megmarad a maga ŐS-TÖKÉLETESSÉGÉBEN, mert TÖKÉLETES AZ, AKITŐL, és AKIBŐL e FÉNY a Szellem felé áradt. S amiként a FÉNY Tökéletes és Állandó a Mennyei szinteken, akként TÖKÉLETES és ÁLLANDÓ a ti mindahány szinteteken is: csak ti magatok nem érzékelitek akként, mert képtelenek volnátok akként érzékelni a bennetek lévő gyengeség végett, amely végett már a kicsiny Bébi-szellemek érzékelési fokán megnyilvánuló Fényt sem lehetnétek képesek elviselni. A ti számotokra éppenhogy magatok által lett bennetek magatokban mindinkább elfedve mindahány, a magatok mindenkori szintjét meghaladó, számotokra viselhetetlenné lett FÉNY: amely viszont a Valóság értelmében továbbra is TÖKÉLETES, mert EGYETEMES ÁLLANDÓ! S ez a más és más Fény-érzékelési képesség a ti jelenlegi szinteteken, tehát a Föld nevű bolygó általatok lakott rezgéstartományában éppenhogy az épp Úton járók erős rétegezettsége, Szellemi értelemben vett megosztottsága végett nem egyforma, s még akár az egyazon szintet elért Testvérek esetében is más és más. Van, aki a magasabb rezgésszinten megnyilvánuló Kozmikus jelenségeket is érzékelheti, éspedig akár szabad szemmel is tisztán látva azokat, mert olyan Szellemi Erőkkel bírhat az adott Út értelmében, ezzel szemben viszont képtelen az alsóbb szintű rezgéstartományban lévő, s mások számára még látható Kozmikus jelenségeket érzékelni, ha csak nem akként, hogy azok fizikai testére hatnak, lévén a test sejtjei továbbra is az adott közegnek megfelelő energia-elemekből állnak, míg tudati - lelki-szellemi energiáik már nem éppen az adott szint energia-elemeit tartalmazzák. Legalábbis, fel tudnak emelkedni olyan szintre, amelyen az alsóbbrendű tudati energiák eltűnnek, átminősülnek, hogy átadják helyüket az Én-rész magasabb rendű tudati energiaelemeinek, amelyek révén rálátása lehet arra, amit olykor a legélesebb Csillagászati eszközök révén sem észlelhet más: s még maga a műszer sem, mert hisz a csillagász nem a Szellem, de a test szemével, míg a műszer az optika révén figyel. És ennek is meg van a maga nagyon is érthető, logikus magyarázata! (Amely magyarázat nem abban keresendő, hogy a „hiper-érzékeny” személynek mindahány Út során ugyanazokkal az Erőkkel kell, vagy lehet bírnia, amiként azt sem jelenti, hogy más, aki most nem bírhat ugyanolyan Szellemi Erőkkel, mert az adott Út értelmében nincs szüksége azok meglétére vagy használatára, az egyébként sem birtokosa azoknak!) *
97
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet A számotokra látható rezgéstartományban megnyilvánuló bolygó, avagy Csillag-testek nem adják, de nem is adhatnák ki egy-egy bolygó és/vagy a Csillag teljességét, amiként nem lehettek képesek érzékelni más Kozmikus Képződmények teljességét sem: így nem tudhatjátok megmérni sem a Tejútrendszer, sem más bolygó-együttes, de akárha csak egyetlen bolygó, vagy Csillag tényleges méreteit sem! Nem véletlen, hogy most nyílott rálátástok az Androméda-köd eddig számotokra láthatatlan tartományaira! Azok a rezgés-körök váltak most érzékelhetővé, amelyekre még, vagy már nem nyílott rálátástok, de mert hogy a Föld energiái úgy pozitív, mint a negatív tartományban erősen feltöltődtek, s a bolygó teljes energia-állománya mindkét irányban eltolódott, s mert tudati energiáitok is a két véglet közt mozognak (nem, vagy nem annyira konkrétan és kizárólagosan egyéni: már inkább Globális értelemben, az emberiség egészének tudati energiáit értvén ezalatt), a korábban már és még elfedett rezgéstartományokon lévő kép vált érzékelhetővé, ha nem is az emberi szem, de az ember-tervezte és készítette, s az emberi szándék szerint használt eszköz révén. Ez természetesen igaz mindahány bolygó és/vagy Csillag esetében. De mert a Vénuszon jóval a ti érzékelési tartományotok fölött, míg a Mars testén sokkal a ti érzékelési tartományotok alatti, vagyis a magasabb, illetőleg alacsonyabb rezgésszinttel bíró Fénykör egy-egy Fény-ívén van Élet, azokat a magatok szintjén, a ti érzékelési tartományotok keretein belül nem érzékelhetitek. A Föld azon pontja (s ezt most ne földrajzi, de Szellemi értelemben vegyétek), amelyen magatok, tehát ember-szellemek vagytok, összetettsége végett el kellett választódjék mindazon bolygóktól, amely bolygókon a ti Fényköreitekben és Fény-íveiteken járják Útjaikat Testvéreitek. Amint az imént is mondtam, a ti bolygótokon, és a ti szinteteken egy időben több, egymástól eltérő Fény-körből érkezettek is testet vehettek. Kiváltképp érvényes ez a ti Jelennek megélt korszakotokban, amikor az ember-szellemek oly igen eltérő szintekről érkezhetnek egy-egy Vizsga-útra. Így azonban, s ez is természetes, a Föld légterében, s magában a Föld-testben is jelen vannak azon energiák, amelyeket az Úton lévők Én-részei magukkal visznek a felsőbbrendű ÉN-ből, amiként azok is, amelyeket a Kozmikus Térben magukhoz vonzanak, s azok is, amelyeket, már az Út során, mint tudati lelki és Szellemi energiát, megfogalmaznak, ez utóbbit akár Tudatuk révén, mint gondolati-akarati energiát, akár mint cselekedeteik nyomán bevonzott energiákat, akár mint érzelmi, azaz lelki energiákat, vagy az Én-rész magasabb rendű, tehát Szellem-tudati késztetései révén, mint Szellemi energiákat. A Föld színén, de annak más Fényköreiben, s azok valamely Fény-ívén, valamint a Kozmikus Tér más és más bolygóin, vagy valamely Csillag-testen Úton lévők csak az adott Fénykör számukra, vagyis a maguk tényleges Ébredtségi, azaz Szellemi szintjének megfelelő rezgéstartományban járják Útjukat Testvéreink. Ez viszont azt is jelenti, hogy aki a második Fény-kör harmadik Fény-ívében járja Útját, nem vonzhat magához, csak az adott szintnek megfelelő energiát, azt, amelyet a maga Feladatához ténylegesen is használni tud. Ha azonban a meglévő Energia birtokában már képes túlszárnyalni az adott szinten meglévő energiát, tehát ha magasabb szintű Ébredtségi fokot ér el a rendelkezésére álló Erő használatával, a tény egyben azt is adja, hogy a következő Utat már abban a magasabb rezgéstartományban járhatja, amelynek követelmény-rendszerébe képessé vált beigazodni, s ez addig ismétlődik, szintről léphetve szintre, míg a Kegyelem belépést nem engedélyez számára abba a nagyon is összetett rezgéskörbe, amelyben most ti magatok is vagytok, s amelyben Útjaitokat járjátok. Ezt akként kell elképzeljétek, mert akként van, hogy a magatok Tér-erő síkján, az azonos Idő-egységben Úton járó Testvérek más Fény-ívben, de lényegében ugyanott vannak, ahol ti magatok is vagytok. Egy a Tér, és egy az Idő, mint valótlan valóság-elem, de más és más a Fény-kör, tehát más rezgésenergia szinten (egyszerű hasonlattal más frekvencián), más és más kvantum-egység Törvénye szerint nyilvánul meg a ti Világképzetetek, és megint másban az összes többi Fénykör és Fény-ív mindahány Világ-képzetei. S mert a Fény, a korábbi ismeretekkel ellentétben nem csak egyenesen terjedhet, de hajlítható, a Tér-Időben fogja a Kegyelem még inkább elhajlítani az adott Fény-ívet, kívül emelve ekként az adott Fény-ívben Úton járók teljes Világ-képzetét a ti számotokra, tehát a magatok Fény-ívében realizálódó, azaz végbemenő dimenzióváltáson. Ekként megoltalmazza az ÚR a ténylegesen is felfelé haladókat attól, hogy az alsóbb szintű, tehát a Satana által feláramoltatott, majd hirtelen, de már a Föld teljességén még megtalálható, az erősen besűrűsödött Mélység-elemekkel harmonizáló energiákkal együtt visszahúzódó (a ti megéléstek szerint a ti szintetekről kirobbanó és eltűnő) energiák vonzáskörébe kerülve, ismét az alsóbb szintű 98
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet energiák fogságába essenek, visszahullva az alig is elhagyott Mélység-tartományba. Mondottam már azt is: amit a Szellemi Követ, mint valós eredményt a magáénak tudhat, semmiképp sem veszi el tőle a Kegyelem Áldott Krisztusa, hisz a cél az, hogy mielőbb Vissza: Haza térjetek mind, az utolsó egy is… * S most nézzünk meg a következő, részben a fentebbi kérdéshez kapcsolódó, bár azzal inkább csak érintőlegesen összetartozó következő, azaz a 2. kérdést is, amely lényegében az egyazon Fényívek és/vagy Fénykörök, s az azokon Úton járók egymáshoz fűződő kapcsolatára annak lehetséges, vagy lehetetlen voltára vonatkozik. Amikor azt mondjuk: a Vénuszon az ötödik Fény-körben, annak bizonyos egyetlen Fény-ívében van Élet, még nem feltétlenül mondtuk azt, hogy a Föld ötödik Fény-körének azonos rezgésszintű Fény-ívén tartózkodók szabadon közlekedhetnének a Vénuszra mint Úton járók (vagy akár az azonos regésszintű Asztrális síkon lévő Testvérek), hogy kapcsolatba lépjenek az ott szintén Útjaikat járó Testvéreikkel. Ugyanígy nem vehetné fel senki, a Föld második Fénykörének valamely Fény-ívében Úton járó a Marsbeliekkel a kapcsolatot akkor sem, ha azonos Fény-ívben járja Útját, csak ha nem az Úr engedélyével, az Úr megbízásából. (S még ez esetben se az általatok „UFO”-knak nevezett kozmikus járművek utazóira gondoljatok! Ők a Törvény ellenében fejlesztették ki, s a Törvény ellenében használják is mindenkor a maguk űrjárműveit, s akként közlekednek a számukra már és még elérhető Kozmikus körökben, hogy nem a Fény-Időben, de a Tér-Idő síkok összevonásával közlekednek, vagyis a Szellemi követek által megfogalmazott két valótlan valóság-elem összevonása, s nem a Holnapok során – bár még nem a közeli, de meglehetősen távoli Holnapok során – számotokra lehetővé váló formában, az egyik valótlan Valóságelemnek az egyedüli Valóság-elemmel történő behelyettesítésével. Ti, ha már a negyedik Fény-ív szintjére emelkedtek, a Fény-Idő összevonását fogjátok megtanulni, s annak révén fogtok közlekedhetni (már akkor az ötödik Fény-kör szintjébe emelkedve) a Tér-Időben mindaddig, míg ismételten egy magasabb szintre emelkedve a Fény-elemek összevonását, tehát azok egymásba vetítését, egy szintre emelését is meg nem tanultátok: s akkor már a Fényben, az egyetlen Valóság-elemben fogtok közlekedni.) Aki a Föld Világából, a ti szintetekről távozva már a harmadik Fénykör legmagasabb Fény-ívébe emelkedhet, az az Asztrális Világképzetekben is már a számára megfelelő rezgés-körbe emelkedik ÉN-je révén. Ez még akkor is ekként van, ha a Visszatért Én-rész mindenkor azon a szinten kell is végignézze az Életfilmet, amelyről Útját megkezdte. Az adott és számára a leginkább megfelelő Asztrális Világ-kép „indulási” oldalán, annak az Én-rész benső energiáival leginkább harmonizáló rezgéspontjáról indulva kezdi meg Útját, így ugyanannak a Világ-képnek az „érkezési” pontjára tér is vissza, majd a felsőbbrendű ÉN-be visszaemeltetve, az Én-rész által a beolvadás pillanatában átadott többletenergia révén egy újabb fokkal megnövekedett Fényenergia birtokosává lett, s ekként kiteljesedett felsőbbrendű ÉN emelkedik egy rezgéskörrel feljebb. Akkor egy újabb Fénykörrel lesz gazdagabbá, már a következő, elérendő Fénykörre nyerve egy bizonyos fokú rálátást. A hatodik Fény-körben, már a Duális Egység visszaállítása után az ÉN-képek teljes és tökéletes rálátást nyernek nemcsak az alsóbbrendű, de az elérendő, tehát a magasabban lévő Fény-körökre is, megismerve, egy bizonyos formában megérezve azon Bölcsesség-elemeket, amelyeket a lefelé vezető ágban elvetettek maguktól. S mert ez ekként van, mert az ismét egyesült ÉN már tudja: mely Bölcsességet kell ismételten is kinyitnia és megélnie, a Felfelé vezető Út ténylegesen is minden általatok képzelhetőnél gyorsabbá és zökkenőmentesebbé lesz. Annak oka és miértje, hogy a már ismételten is egyesült ÉN mindahány szintre rálátást nyerhet, egyszerűnél is egyszerűbb! Aki már arra a szintre emelkedett, tudja, hogy milyen Feladat vár az alsóbb Fény-körben álló Testvérekre; tudja, hogyan, s miként oldhatják meg azon Feladatokat, de tudja azt is, hogy azon Feladatokat a mélyebb szinten álló Testvér is maga kell megoldja ahhoz, hogy ténylegesen is kinyissa önmagában az adott
99
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet szinten már elérhető Fény-tartományt, ugyanúgy, ahogyan azt korábban elfedte önmagában – önmaga elől. Ha egy, már a hatodik Fény-körben álló Testvér mondaná meg: hogyan kell az egyes történéseket megélnetek, nem ti fejlődnétek – viszont ő maga visszalépne, vagy inkább visszahullana egy mélyebb Fény-körbe, hisz megkötne benneteket a Felfelé vezető Úton, megkötve titeket a tényleges, a valós Fejlődésben. Ennek lehetősége is már több, mint lehetetlen, hisz ha ezt felvállalja, ismételten fel kellene vállalja, hogy Duális Egység-állapota megbomlik: viszont amiként egy találó mondástok is tartja: „ugyanabba a pocsolyába senki sem lép bele még egyszer…” Ha ismét kilépne az alig is megszerzett EGY-ség-állapotból, akár minden addiginál mélyebb szintre hullana alá. S már ezt olvasva is, ti magatok is megállapíthatjátok ennek lehetetlenséggel határos voltát: egy nem volna, aki vállalhatná annak veszélyét, hogy engedetlensége végett vissza kelljen térnie a fizikai Világ-képzetekre akkor, amikor már alig is egy „karnyújtásnyira” van az olyannyira áhított CÉL… Amint mondtam, sem az Úton járók, sem az Út kezdete előtt, vagy már annak végén álló, s már az Asztrál-síkon lévők nem vehetik fel a kapcsolatot a maguk rezgésszintjének megfelelő Fény-körben élő Testvérekkel, csak ha arra kifejezett Utasítást, vagy engedélyt kapnak az Úrtól. Erre viszont csak ritkán kerül sor: aki valamely szinten Oktatói feladatot kap, mint nem testben lévő Oktató Testvér, mindenkor a saját tényleges energia szintjétől eltérő rezgésmagassággal bíró Fény-körben kapja azt, mert a saját benső energiájával bíró fizikai síkba érthető módon nem merülhet alá. Az Útja megkezdése előtt álló Én-rész, ha egy bizonyos szintre készül, módot kaphat arra, hogy az Út megkezdése előtt az Út végigjárásához az ÉN-ből magához vonzandó Erőnek megfelelő Világ-képbe ereszkedve igyekezzék megszokni az adott szintű energiát. Az ekként kijelölt bolygó adott, és indokolt esetben lehet a Vénusz, de lehet a Föld valamely magasabb rezgésköre, lehet a Jupiter, vagy szélsőséges esetekben a Mars, vagy az adott Kozmikus Tér bármely pontja. Természetesen nem fizikai testben, nem is fél-anyagi, vagy akár félszellemi testben, de mint Szellemi erő lesz jelen az adott szinten az Útjára készülő Én-rész, amiként erről már a korábbiakban szóltunk. A magasabb szintekről Missziós Útra indulható Testvérek is ekként ereszkednek alá a mélyebb Fénytartományokba, fokról fokra ereszkedve mind lejjebb a spirális körökben, hogy apránként szokhassanak hozzá a sajátjuktól nagy mértékben eltérő rezgésszinten lévő energia-tartományhoz, amelynek Asztrális Világképéből indulniuk kell, s amely Asztrális szinten is az adott szintnek, tehát a testet öltésre megjelölt szintnek megfelelő energiák vannak, ha az Asztrális szinten lévő Energiákban, azok összességében még nem lesz, mert nem is lehetne jelen a fizikai elemek és az adott szinten élők tudati-akarati energiája. Ezeket az energia-elemeket mindenkor az adott szinten, már a testbe öltözést követően kell megismerje, mint tényleges valóság-elemeket az Én-rész. S mert ez nem volna egyszerű azok számára, akik korábban nem ereszkedtek le az adott szint rezgésköréig, kell, hogy előzetesen ismerkedhessenek azzal, biztosítva ezzel is (legalább részben) az Út sikerét. A Teremtő EGY-ségből aláereszkedő ISTEN-ELEMEK, azok tehát, amelyek az Áldott Anya: Szentlélek Mária, és az ÚR testbeöltözése végett lettek alááramoltatva az ŐS-ISTEN-EGYSÉGBŐL, valamint az Áldott Anya földi szintű szülőinek hatalmas szerepét felvállalható Szellemi Személy, s még rajtuk kívül egy Szellemi Személy, természetes módon nem azt az útvonalat használták, mint amelyet a ti bárha a legmagasabb Fény-körötökből esetleg Útnak induló Szellemi Egység használhatna. Az ISTEN-ELEMEK, valamint a két, más és más Feladatot vállalható Szellemi Személy nem a spirálíven ereszkedett alá, hanem a spirál-ívben, tehát az egymás alatt lévő Fény-körökben, azok középpontján haladt át, mindahány szinten megállva, hogy a Bennük lévő ERŐ egy részét az adott szinten várakozó Őrizőkre bízva ereszkedjenek tovább, egészen a negyedik Fény-körig, aholis a még megőrzött ERŐ nagy részét hátrahagyva ereszkedhettek még lejjebb, már akkor az alsóbbrendű, mert már részben az ellentét fennhatósága alá eső Fény-körökbe. Attól a szinttől azonban már csak a két ISTEN-ELEM használta a Belső Szálat: a két Szellemi Személy már a spirális ívben egymás alatt elhelyezkedő Asztrális síkokon haladt mind lejjebb, mindahány szinten megállva, hogy az adott szint Asztrál-világaiból indulva, s az adott Asztrális szintnek megfelelő Idő-síkok valamely pontján mint Szellemi Erő, jelenjenek meg. Akár ténylegesen is mint Szellemi Erő, vagy akár mint ezen Szellemi Erők kicsiny elemei, annak részei, hogy 100
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet egy-egy Úton járó mellé lépve, végigkísérjék, s ha nem is mint cselekvő részesek, de egy bizonyos értelemben végig is éljék azok Útjait, megtapasztalásokat gyűjtve a későbbi Feladat érdekében. A két, egymást követően aláereszkedett ISTEN-ELEM, és ez is természetes, mindvégig a spirális ívek középpontjában, a Belső Szálon haladt, hisz Nékik nem volt szükségük megtapasztalások gyűjtésére: ISTEN-ELEM voltak, s az is maradtak mindvégig, azon Egyetlen, és megismételhetetlen ÚT legvégső pontjáig, és azon túl is: mindörökkön. És kellett mégis, hogy az ISTEN-ELEMEKBEN rezgő, mérhetetlen és képzelhetetlen magasságú ERŐT fokról - fokra az adott szintek rezgésmagasságához igazítsák, így a Mennyei szinteken, s a ti Fényköreiteken, ezek középpontjában aláereszkedve közelítették meg a ti jelennek megélt Idő-egységetek előtt kétezer évvel létezett Tér-Idő-Fény síkon álló Földet, mindahány szinten otthagyva a Bennük lévő FÉNY egy részét, s magukhoz vonzva az adott szinten lévő energiák legtisztább, de a saját IstenFényüknél kimondhatatlanul sűrűbb elemeit, hogy a következő szinten tartózkodók érdekében még inkább elfedjék a Bennük lévő, mindenkor Tökéletes FÉNYT, amelynek csak mennyiségét: nem ŐsTisztaságát csökkentették ekként, hisz az nem is lett volna, s nem is volna soha örökkön lehetséges. Hogy már maga a lefelé vezető Út is mekkora Áldozat volt a Teremtő EGY-ség részéről, fel nem foghatja a gyenge emberi elme, mert olyan szenvedést, mint amit a TÖKÉLETESSÉG kellett elviseljen, mindinkább alászállva a tökéletlenség megfogalmazott, mind mélyebb és mélyebb szintjeire, nem érzett, és nem is fog soha örökkön elszenvedni senki Teremtmény: még maga Satana sem! És mégis felvállalta értetek: mélybe lépett, tékozló Gyermekekért e mérhetetlen szenvedést A FIÚ Isten, és A SZENTLÉLEK Isten (s Bennük és Általuk, amint már megmutattam, maga Az ATYA ISTEN is!), és kellett is, hogy ez is ekként legyen, hiszen ha le nem csökkentik a Bennük lévő Erőt már Útjuk kezdetétől, már a Mennyei Szintek mindegyikén is hátra hagyva az ERŐ egy-egy nagyobb mennyiségét, akárha a legalsó Mennyei szintig sem lehetnek képesek aláereszkedni: nem még a ti Földetek korábbi szintjére, tehát a második Fénykörbe alámerülni! S hogy miért, szinte nem kellene hogy mondjam. A Tökéletestől bárha a legcsekélyebb mértékben is eltérő energia-elemet magába záró Fénykör is akként égett volna ki a nagy magasságból, főként a Teremtő Leghatalmasabb, mindörökkön utolérhetetlen és megközelíthetetlen FÉNY-tartományából az adott szintre aláereszkedő ERŐ bárha egyetlen kicsinyke szikrája hatására is, amiként az olajos lámpabél éghet el egy hatalmas ércolvasztó kohó tüzében. Azt is mondtam már korábban: a negyedik Fénykörbe emeltetett Föld-testen, ha már a harmadik emberiség is elérte azt az Ébredtségi szintet, amelyen ők maguk is egy, a most várt – várható történés Valóságába léphetnek, s a Föld-test, már a maga teljességében felemeltetve ismételten beilleszkedik a harmadik és negyedik Fény-kör határán megfogalmazott, s éppenhogy a Szellemi Burok, s az azzal együtt Felemelte-tetendők számára megfogalmazott ideiglenes Fény-íven várakozó szellemi Burokba, a Földtest alsó két, mindaddig nyitott, azaz aktív Fényköre, s annak mindahány Fény-íve is megszűnik a Föld energiaköreinek összességében, s akkortól a Föld már csak a negyedik szinten, s az annál magasabb Fénykörökben Úton járóinak Vizsga-bolygójává lesz, lévén már a Föld-testben, s már annak légterében sem lesz jelen az alsóbb szintű energia, amely nélkül viszont az adott, s a negyedik Fény-körnél alacsonyabb rezgésszintű Fény-tartományban maradók nem fogalmazhatnák meg a maguk számára az Út végigjárásához szükséges fizikai testeket sem. Amiként az már a ti jelenetekben is van, akként lesz tehát későbben is! A Föld legalsó rezgésszintű Fényköre, s annak Fény-ívei ugyanis már bezáródtak: s nem most, de már rég, már akkor, amikor az első, már magasabb szintű Tanítások a Föld színén élőkhöz érkezhettek, éspedig már a magyar Földre. Vagyis ti fogalmaitok szerint kifejezve már több, mint kétszáz évvel korábban (nem egyszerre, de fokozatosan), amely időpont lényegében egybeesik a Nagy Ugráshoz tartozó történés-sorozat tulajdonképpeni kezdetének időpontjával. És amiként mindennek; ennek is megvan a maga oka és miértje. A Föld-lakók mindegyike, mindahány Fény-körben képessé vált az adott időpontig megfogalmazni az Út végigjárásához számára szükséges fizikai testeket. Épp így igaz az is, hogy a Föld mindahány Fény-tartományába érkezhetők képesek voltak a maguk szintjének megfelelő Tudatosodási szintre emelni az általuk megfogalmazott testeket, azok 101
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet kiemelt agyi tartományát: vagyis az első Fénykörben megszerezhető, mindahány ismeretet a magukénak tudhatták és tudhatják, s mert azt már nem kell megtanulják, és bizonyítaniuk sem kell, hogy megtanulták, az alsó szint rezgésköreire a Föld-test energiaköreiben nincs szükség, így az adott, azaz a legalsó szint energiái már a Föld-testben sincsenek jelen. S nem véletlen emeltettem ki, hogy a Föld-test energiaköreiben, hisz a ti kicsiny, gömbbe zárt Mindenség-képzetetek teljességében még kell, hogy az első Fény-kör mindahány Fényíve jelen legyen, hisz vannak, akik még csak eztán emelkednek ki a Mélységből. Ők azonban már más bolygótesten (vagy bolygótestben, tehát a felszín alatt) fogják kibontani magukban a testek megfogalmazásának képességét, mint alapszintű Szellemi és fizikai Bölcsesség-elemet, majd a testek Tudatosodásra képes agyi tartományainak kiépítését is más és más bolygókon valósítják meg, amiként ismét csak más és más bolygókon fogják az ösztön szintű késztetések Tudat szintre emelését is elsajátítani: s csak ha már ezen alapokat teljességgel elsajátították, fognak testeket vehetni azokon a Tan-bolygókon és/vagy Csillagokon, ahol a legalsóbb szintű, már nem ösztöni, de még hibás tudati késztetések megtisztítását megtanulják. És majd csak ezt követően öltenek testeket a Föld egy alsóbbrendű, de már mindenképp a második Fénykörében, ha még csak annak első Fényívbe érkezhetve is, hogy vizsgát tegyenek abból, amit más bolygókon és/vagy Csillagokon megtanultak. (A Nagy Ugrást követően erre természetesen a Föld jelenleg is ismert fizikai testén, a Tejútrendszer Csillagképei közt bolyongó, s későbben az Orion Csillagképben megállapodott bolygótesten, s nem a már Felemelkedett Szellemi Gömbön, s az abban megfogalmazódó Új Földön lesz alkalmuk.) A negyedik Fénykörbe már elért Testvérek is a Föld színén bizonyítják be: már valósággal is bírnak azon Bölcsesség-elemekkel, amelyeket más bolygók színén kibontottak. A Föld Szellemi burkának felemeltetését követően ez annyiban fog módosulni, hogy a már ténylegesen is a negyedik Fénykörbe, annak első Fény-ívébe emelkedett Testvérek nem kell más bolygókon kibontsák a következő Bölcsesség-elemet: már a Föld színén megtehetik, egyben vizsgázva is az Út második felében mindabból, amit annak első felében mint Felismerést, megszereztek, azaz ismételten is kibontottak magukban. Erre éppenhogy a felsőbbrendű Minősítési Törvény értelmében lesz módjuk, hisz a negyedik Fény-kör rezgéssíkjára emelkedett bolygó, amiként már ezt is mondtam, teljességében kiemeltetik az alsóbbrendű Minősítési Törvényből, kie-meltetve ekként az Igazság Törvényvilágából, s a Karma Törvényéből is, beemeltetvén már teljességgel a Kegyelem Törvényvilágába, ahol az Úton járók mindegyike, s maga a Föld-test is a Szeretet Törvényvilágába való végleges Beemelkedésre készül. Amiként megfigyelhettétek, az elmondottakból kitűnik, hogy amilyen szinten képes az emberszellemek mindegyike elvetni, és kivetni magából az alsóbbrendű energiákat, olyan szinten tűnik el, tehát lesz semmivé az adott rezgés-kör energiája a Föld-test számára is. Ez biztosította a Földtest teljes, és végleges kiemelkedését az első Fénykörből, amelyben még az elemi szintű rotáció Törvénye uralkodik, hogy már a tudati késztetések kibontása és megtisztítása céljára rendelt, második Fénykör energiája legyen magában a Föld-testben is a legalsóbb szintű energia. Így az első Fénykörben elvégzendő, mindahány Feladatot már más bolygón végzi az Útsorozat elején álló Szellemi követ, s csak ha már azok mindegyikének kibontását elvégezte, lehet módja a Föld második Fénykörének első Fényívébe érkezhetni, amiként azt az imént is mondottam. A Vénusz, és már ezt is mondtam, maga is kell, hogy érezze a Kozmikus Tér teljességére kiható történést, de mert a Vénusz testén csak egyetlen Fénykör egyetlen, s már az adott Fénykör legfelső rezgéstartományban lévő Fény-ívén van Élet, a Vénusz teljes egészében egy magasabb rezgésszinten álló Fénykörbe fog emelkedni, eltűnvén egy bizonyos értelemben a Föld-lakók érzékelési tartományából, s megjelenvén a magasabb rezgéskörben lévő bolygótesteken Úton lévő Testvérek érzékelési tartományában. Ezzel szemben a Vénu-sziak számára a Föld-test egy magasabb érzékelési tartományba kerül, vagyis inkább a látható tartományba emelkedik számukra, s ennek két oka is van. Részben az, hogy már nékik maguknak is egy magasabb szintről nyílik rálátásuk a ti bolygótokra, annak magasabb energia-köreire, részben pedig az, hogy a Föld, de már a Felemeltetettek gondolati-akarati és Emlék-energiájából megfogalmazódott Föld-test, s az azt magába ölelő Szellemi Burok is egy megváltozott rezgéstartomány részévé válik. 102
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet A Vénusz lakói számára ma a Föld-test, s még annak Szellemi Burka is csak mint valami igen távoli, jelentéktelen kis fénypont létezik a maguk értelmezése szerinti Kozmikus Térben: a magasabb szférikus körbe emelkedő Föld viszont már inkább a látható tartományba lép, mert a Föld Szellemi burka maga is inkább képessé válik a magasabb Fénytartományban megnyilvánulni, még inkább magához vonzva, és ki is áramoltatva a Fényt. Azt a Fényt, amelyet Föld-Anya, azaz a Föld Szelleme éppenhogy a ti érdeketekben fedett el önmagában, s amelyet a magasabb szintre érve már ismét, s mind magasabb fokon fedhet fel Önmagában, mígnem teljes egészében megnyilvánulhat a maga Ősi Tisztaságában, mint Isten Fényéből való Ős-szellemi Fény. S ha most, e fentebb kiemelt közlést olvasva arra gondoltok, hogy egy bizonyos szint elérését követően a Föld, s annak Szellemi Burka olyanként fog megnyilvánulni a Kozmikus Térben lévő alsóbb Fénykörtartományban maradó bolygókon élők számára, mint amiként a ti számotokra nyilvánul meg most a ti jelenlegi Napotok, s annak káprázatos sugarai, jól gondoljátok! A ti jelenlegi Napotok, amely mint mondtam, hatodrendű Nap (s hogy ez a fogalom mit takar, későbben elmagyarázom!), amely a Nagy Ugrás során maga is egy magasabb Fény-körbe emelkedik, s maga is egy nálánál magasabb rendű Nap vonzáskörébe kerülve emelkedik tovább, mind feljebb és feljebb, míg az ideiglenes, tehát a köztes szintre felemeltetett Föld a maga tényleges rezgésszintjének megfelelő Nap sugarait fogja élvezhetni mindaddig, míg a jelenlegi, s az Eon-váltás során az alsóbb rezgéstartományban maradt Föld-test is fel nem csatolódik a Szellemi Burokba, amellyel ismét egyesülve, a Föld már teljességgel is elfoglalhatja helyét a negyedik Fénykör alsó Fényívében. A Nap, mint Kozmikus képződmény akkortól, tehát a Nagy Ugrást követő Felemelkedés után „nem létezővé” válik az adott Kozmikus Térben, nem csak a Föld, de mindahány, az alsóbb szintű Fény-körben lévő bolygók és Csillag-testek számára is, amiként nem létezővé válik az Úton járó Szellemi követek számára is: s akkortól számotokra képzelhetetlen gyorsasággal fogja kivetni magából a még benne lévő, és korántsem „véletlen” benne lévő negatív rezgéselemeket. Vagyis a Napkitörések gyakoribbá, és minden eddiginél hatalmasabbá lesznek, s a Nap mindinkább megszabadul a központi magban még meglévő negatív elemektől. Így tényleg számotokra hihetetlen gyorsasággal fog emelkedni, hogy végezetül ismételten felcsatlakozzék a ti mindösszes szintjeitek legmagasabb Fénykörébe, már mint tökéletes tisztaságú Energia. Mert akkortól már ténylegesen is mint Teremtő Energia létezik, akként tehát, mint a Kegyelem által, még az elsődleges Rend megfogalmazása céljára a Teremtő EGY-ségből alááramoltatott ERŐ-ív elidegeníthetetlen része, a Legtisztább Isteni Szeretet-energia része, amint volt is mindenkor, s amelyet a Teremtő EGY-ség Akarata fogalmazott meg mégis akként, abban az általatok ismert – és mégsem teljességgel megismert – formációban, amiként a Kozmikus Térben aztán elhelyeztetett a Kegyelem Istene által. Mert Isten Kegyelme és végtelen Szeretete az, amely kiemelt, s egységbe rendezett egy bizonyos részt a ti kicsiny gömbötökbe áramoltatott ERŐ-ív megbontása révén létre jött, mindahány ERŐ-szálból az alsó rezgéstartományokba hullott, s csak lassan, fokozatosan Felfelé emelkedő kicsinyek számára, akik a Valóság Fényét már csak ekként, tehát erősen elfedve lehettek képesek, s lehetnek is mindmáig képesek viselni: de akik mégsem létezhetnének, s nem is létezhettek volna soha, egy pillanatig sem a Fény: a Teremtő EGY-ség Szeretetének Fénye, és oltalmazó melege nélkül. Azt ugyanis, hogy „hatodrendű Nap” ne akként értsétek, hogy a Nap még maga is ötöd, majd negyedrendű (stb.) Nappá kell legyen, mert ez nem így van! E kifejezés nem a Napot: a Kozmikus teret, s annak bolygóit hivatott minősíteni... A ti Kozmikus Teretek az, amely hatodrendű, amelynek Napja a ti Napotok, amely viszont, amiként bármely más Nap is; a Tökéletes Teremtő Energia elemeiből álló Energia-halmaz, amelyet csak ti érzékeltek akként, amiként, mert bennetek magatokban nem nyílt ki még az a Fény, amelynek révén a Nap tényleges Fényét érzékelhetnétek, amiként nincs az meg a Kozmikus Térben sem: s épp ez utóbbi körülmény, tehát a Kozmikus Tér teljességének rezgésszintje az, amely végett azt hatod rendűnek
103
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet nevezzük, amely viszont éppenhogy az adott Kozmikus Térben lévő bolygók rezgésszintje végett lett oly mértékben besötétült. Ha az adott Kozmikus térben magasabb rezgésszintű energiák áramlanának, a Kozmikus Tér is tisztább energia-elemeket tartalmazna. Ahhoz azonban a bolygók kell megtisztuljanak: azt viszont, hogy a Kozmikus Tér bolygói milyen Tisztasági fokra emelkednek, a bolygótesten élők milyensége, tehát az ő emelkedettségi szintjük határozza meg. Ha a bolygón élők tudati – lelki és Szellemi energia szintje magasabb, magasabb rezgésszinten nyilvánul meg a bolygótest, ha a bolygók mindösszessége magasabb rezgésszintű energiákból áll, a Kozmikus Térben is tisztább energiák áramolhatnak, s akkor nagyobb Energia-mennyiséget magába záró Nap lesz a Napja. A bolygók tisztasági foka határozza meg tehát a Kozmikus Tér tisztasági fokát is: de nem határozza meg a Nap tisztasági fokát, még akkor sem, ha a Kegyelmi Erőből megfogalmazott Nap a Kegyelem Istenének Akaratából a Kozmikus Tér egy olyan pontján fogalmazódott meg, mint amilyen a magatok Kozmikus tere is, s lett egy hatod rendű Kozmikus tér egyik Napjává, hogy Élete legyen ama Kozmikus Térben is minden, a bolygók testén vagy testében Úton járónak, s az őket körülvevő Természeti elemeknek, s a Lélek-lényeknek is. Erre a kérdésre akár egy külön kötetet is szánhatnék, de nem teszem, mert ez még nem elengedhetetlen fontosságú ismeret a számotokra. Csak tán annyit fűznék még hozzá az elmondottakhoz, hogy ha a Nap nem a Legtisztább Erőkből fogalmazódott volna meg, nem a ti legfelső szinteteken lévő, már a Visszatérés előtt álló Szellemi ÉN-képmások tartózkodási helye volna a Nap, azoké a Testvéreinké, Akik már ténylegesen is azok, akik kezdetben voltak: Tiszta Szellemi Energia, amelyben már csak a Szellem első Gondolata az, ami még megkötve tartja őket, s ha azt a Szellem visszavonja és felismervén, megtisztítja, ismét Tökéletes tisztaságú Szellemi Energiává válva a Mennyei Szintekre emelkednek, mint a Szellem Őserő elemei. De térjünk vissza még egy kicsit magához a Nap kérdéséhez: Amiként természetes, hogy a már most is csaknem teljességgel megtisztított energiákból álló Nap előrébb, azaz feljebb lép, akként természetes az is, hogy a megváltozott körülmények közt, az alsó szintekhez viszonyítva már mérhetetlen magasságba emelkedett Föld (de már a Szellemi Burokkal együtt Felemeltetendők gondolati-akarati - érzelmi, és persze azok Emlék-energiáiból megfogalmazódó Földtest is!) lesz az alsóbb Fény-körökben, más és más bolygókon és/vagy bolygó-képzeteken Úton járók éltető, s egyben felfelé vonó hatást is adó Napjává. Erre éppenhogy a Föld Szellemének mindinkább megnyilvánulható Ős-energiája révén kerülhet sor, már akként, hogy a későbbiek során, tehát ha már az ember-szellemek maguk a magasabb szintre értek is, a Föld Szelleme, megállva a hatodik Fény-kör rezgésszintjének magasában, már addig végzi Feladatát, míg az utolsó csatlós is ki nem emelkedik Satana birodalmából, ki még mindahány fizikai, és fél-fizikai szintről is, amely szinteket viszont már nem mint Föld-lakók, de mint a korábbiakban már megmutatott bolygó-képzeteken Úton járók fognak lépésről lépésre végighaladni, már oltalmazva a Kegyelem Áldott Krisztusa által Satana mindahány álnok praktikájától. Amiként láttátok, Földanya, azaz a Föld Szellemi Erejét adó Szellemi Személy nem csak az emberszellemeket kíséri Útjukon míg azok el nem érik a magasabb Fény-kört, de még aztán is: mindvégig szolgál, s akkor már nem mint a Föld Szelleme: de mint Ős-tisztaságú Szellemi ERŐ amely ÉLET a TEREMTŐ Életből, és ERŐ a TEREMTŐ Erejéből, mert vállalta, hogy ekként tesz, hogy Élete legyen mindahány tévelygőnek: ha lassabban képesek is az Ébredésre, s a Felnövekedésre. * Mindezek mellett, és mindezeken túl, nem véletlen mondtam, és mondom: az utolsó Idők vannak! Ez még akkor is ekként van, ha a Tér-Idő, mint nem létező Valóság-elem, még hosszan kötni fogja a mélységbe hullt Szellemi követek sokaságát a Nagy Ugrást követően is, akik számára még hosszan létezni fog úgy a Tér, mint az Idő.
104
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet De már a negyedik Fénykör egy magasabb rezgéstartományában a Fény-Időbe lépett Föld számára a Tér mindinkább való kitágulásával, majd a magasabb szintre lépve a Tér-adta határok megszűnésével egyidejűleg maga a Tér, mint Szellem-tudati fogalom is megszűnik, érvényét veszti, s akkortól a Szellemi Követet már csak a fél-anyagi, majd a további tisztítás érdekében magához vonzott Lélek-elemekből álló test „létideje”: vagyis, az Idő korlátai kötik a Fényben. Aztán a Lélek-elemek is Fényenergiává, éspedig a Teremtő EGY-ség Ős-tisztaságú, már éppen csak a Szellem által megfogalmazott első gondolati-akarati Erő által kötve maradt Fénnyé lesznek, amelyek akkor, és akként lesznek teljességgel Tökéletes Teremtő Erővé, amikor a Szellem Ébred, már az Ősi, a megváltoztathatatlan, mert egyedül ÉLETET adó IGAZSÁGBAN, és IGAZSÁGRA, s a Kezdet kezdetén megfogalmazott Gondolatot megtagadva, visszavonja azt Önmagába, hogy az első, a mélység felé vivő Gondolat energiaelemeiből megfogalmazza a Visszatérés első, immáron ismét tökéletes tisztaságú Gondolatát: a TEREMTŐ EGYSÉG felé áramló SZERETET Bölcs, és mindennél tisztább és édesebb gondolati képét, amely az elsőként megfogalmazott, s már a mélység energiáitól besötétült Gondolattal ellentétben ismét Ragyogni, és ÉLNI fog, Éltetve és emelve megfogalmazóját is, mindenkor olyan fokon, amilyen fokon a mély álmából ébredt Teremtmény képes azt TEREMTŐJE felé áramoltatni, magához vonzhatva már ama Tiszta Gondolat által és révén A TEREMTŐ ÉLTETŐ SZERETET-ENERGIÁJÁT. *** Haladjunk egy lépéssel, s egy kérdéssel ismét tovább. 3; Mit jelent az Szellemi értelemben, s jelent-e egyáltalán bármit is az a tény, hogy a Vénusznak a Földtesttől miért legkisebb távolsága 40 millió km. a leghosszabb 259 millió kilométer, míg a Marsé (amelynek szellemi értelemben vett jellegzetes „adottságai” inkább megtalálhatóak a Föld-testen élő emberiség tudati - akarati elemei közt), 57, ill. 400 millió kilométer, tehát a magatok konkrét térbeli fogalmai szerint véve nagyobb távolságra van, mint a Vénusz? Hogyan lehetséges, hogy a nagyobb távolságból nagyobb, míg a kisebből kisebb áthúzás tapasztalható? Egyáltalán: van-e köze a fizikai formában miért távolságnak a Szellemi értelemben vett távolsághoz? – A Kozmikus értelemben vett távolság, ha egy bizonyos értelemben összefüggésbe hozható is a Szellemi értelemben vett távolsággal, nem teljességgel egy és ugyan az. Mi ugyanis nem azt tartjuk egy bolygó, vagy egy Csillag valós „testének”, amely energia-egysége a ti fizikai szintű érzékelési tartományotokban megnyilvánul, ami azt jelenti, hogy ti nem látjátok azt a Vénuszt, és azt a Marsot, amelyet mi látunk, amiként a magatok Napját is akként látjátok, hogy nem látjátok magasabb szintű értelemben! A Kozmikus Terekbe, még a kezdetekkor alááramoltatott Teremtő Kegyelmi ERŐ-ív, tehát az az ERŐsugár, amelynek révén az elsődleges Rend megfogalmazódott, más és más rezgésszintű Erő-szálakra bomlott szét. Ezen Erő-szálak, s ez is természetes; ismétcsak más és más rezgésszintű energiákat vontak magukhoz. Ez azonban nem jelenti, és nem is jelenthetné azt, hogy egy bizonyos rezgésszintű Erőszál mellé csak egy bizonyos rezgésszintű energia-elemek csatolódtak. Mindahány energia-szál igyekezett a rezgésszintjéhez legközelebb eső energia-tartományban lévő energia-elemeket magához vonzani, de azok együtt tartásához egy bizonyos szint alatt még szükségeltetett az adott szintű energia-elemektől eltérő energiák bevonzása is, amelyek az adott bolygó vagy Csillag, s mindahány Kozmikus képződmény magjául szolgáltak. Az erő-szálak, s ez ismét természetes, mindahány rezgésszintű energiából bevonzottak ekként valamennyit, hogy ne átmenet nélkül érintkezzen az alsó és a felső rezgés-kör energiája. És még az is természetes, hogy a magasabb rendű, tehát a magasabb rezgésszinten maradt Erőszál mentén megfogalmazódott, s elsődlegesen a tisztább energiákból megfogalmazódott bolygók benső magjában negatív, míg az alsóbb szintű Kozmikus testek benső magjában a pozitív energia található. A Föld-test központi magja például igen magasrendű Energia, míg a Föld-test azon a Fényenergia szinten, amelyen ti magatok vagytok, a harmadik - negyedik Fénykör energiáit zárja ma magába, lévén ezen energiákkal bír a ma Úton járók Én-része, azok többsége, s ez akkor is domináns, ha úgy az alsóbb, a második szintről, mint a magasabb szintekről adhat módot az ÚR egy-egy testet öltésre.
105
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet S ezt is ki kell bontsam egy kissé részletesebben is, hogy legalábbis megkíséreljem értetté tenni, hisz a Föld-testen nem csak a ti Fényenergia-ívetekben, de a második Fénykörtől a legfelső Fénykörig mindahány szint megtalálható. És nem is ez volna az, amit esetleg nem értenétek, tudom, hogy ezt már mindannyian értitek, ami viszont kérdésként merül, vagy merülhet fel bennetek, az az, hogy a mélyebb, vagy magasabb Rezgéskörben tartózkodók hogy létezhetnek a Föld színén, ha a Föld-testben a harmadik és negyedik Fénykör energiái vannak. A válasz részben egyszerű: sehogy. De nem is kell, hogy azonos rezgésszintű Föld-testen járják Útjukat, s ezzel nem azt akarom mondani, ha végül mégiscsak azt kell, hogy mondjam, hogy az alsóbb és felsőbb Fénykörök lakói egy másik Föld-testen élnek! És ezt ne akként értelmezzétek, hogy a Föld, mint fizikai elem, megkettőződve, vagy inkább megsokszorozódva van jelen: és mégiscsak akként kell hogy értsétek, mert akként van: ha ismétcsak nem abban az értelemben is, amiként az elméitekben felmerül, mint teljességgel logikus gondolat. Azt hiszem, egy kissé túl bonyolultnak tűnik a kérdés, pedig korántsem az! Induljatok csak ki a magatok fizikai testéből, és képzeljétek magatok elé a test fizikai elemekből álló részét, majd idézzétek fel az ezüst-aurát, és a szivárvány-aurát, végezetül képzeljétek magatok elé a Földet is akként, mint a magatok testét. A Föld fizikai teste mindenkor az adott szinten élők számára érződik akként, hogy az az egyedüli fizikai gömb, míg mindahány Energia-testét a bolygónak akként érzékelik, amiként az a Valóság értelmében van is, tehát mint a lefelé haladó Szellemi Követek gondolati – akarati és érzelmi energiáiból megfogalmazódott Energia-gömböt. Ha az Energiagömb egy alsóbb rezgéstartomány része, mint a képet maga elé vetítő Testvér pillanatnyi tartózkodási szintje, azt nem érzékeli, ha csak nem hatásaiban, s még akként is csak egy bizonyos Fény-kör eléréséig. A magasabb rendű Fény-körben Útjukat járók számára Föld-testnek ismert Energia-gömböt viszont az alsóbb szinteken Úton járók fogják csak hatásaiban érzékelni, látni azonban nem, vagy csak ritkán lesznek képesek. Valahogy akként gondoljátok el a képet, mintha eltérő sűrűségű gázokból fogalmaznátok meg egymás fölötti, rétegenként változó nagyságú gömböket, amelyek egyenként is léteznek, és mégis egyazon gömbhöz tartoznak, mint annak falai. A középső, a legkisebb, és a legsűrűbb elemekből álló gömb a fölötte lévő burkok hatására ritkulni és tágulni kezd, végül olyannyira kitágul, hogy bele olvad a fölötte lévő gáz-gömbbe, amelynek ennek hatására időlegesen megvastagszik a fala. Ez is természetes, s a ti Világaitokban is igen jól nyomon követhető jelenség. Az alsó, vagyis a mi példázatunkban belső gáz-burok energia-elemei felbukkannak a fölötte lévő gázburokban is, de mert a fölötte lévő lényegesen ritkább, idővel feloldja és magába olvasztja az idegen gázelemeket, amelyek maguk is asszimilálódni igyekszenek. Amikor a teljes beigazodás végbe ment, a legbelső gömböt magába fogadó és annak elemeit megtisztító gömb, amely ekként már maga lett a legbelső gömb, maga is a körötte lévő gázelemek vonzó hatása alá kerül, s ha a fölötte lévő gázelemekből már kellő mennyiségű átszivárgott, maga is ritkábbá lesz, tágul, majd, amiként az általa beolvasztott gömb: maga is a körötte lévő gömbbe olvad, amely akkortól maga válik a legbelső gömbbé. S ez addig zajlik ekként folyamatosan, míg az utolsó, tehát már egyedüli gázgömb, amely egyébként is a legtisztább gázból fogalmazódott meg, a Tisztaság vonzását követve maga is közelíteni nem kezd a Tisztaság energiája, tehát a legalsó Mennyei szint Energia-tartománya felé, már annak Tisztaság-elemeit vonzva magához, amelyek tovább tisztítják, s végezetül átminősítik a gömb alkotó energia-elemeit, gáznemű anyagból légneművé, majd Tiszta Erő-elemekké bontva fel azt. A Föld-test a képzeletbeli, más és más tisztaságú gázokból megfogalmazódott Gömb-halmaz, amely természetesen nem gázokból áll, ha egy bizonyos, már meglehetősen magas rezgéstartományban megnyilvánuló Burka, annak alkotó elemei a ti megfogalmazásotok szerint gáznak nevezett, a fizikai elemekként megnyilvánuló Energia-egységeknél tisztább, de a ti testeitek ezüstauráját is alkotó Légenergia elemeknél még sűrűbb Energiaegységekből áll. A legbelső, tehát az első Fény-körhöz tartozó Energia-elemek már nem létezővé váltak: tisztulásuk, és magasabb rezgésszintre történő emelkedésük révén a belső Fény-kört alkotó Energia-elemek beolvadtak a fölötte lévő Energia-tartományba, (vagyis Gömbbe), s már annak alkotórészeivé lettek. A folyamat most a második energia-gömb beolvadásánál tart, vagyis a második Fény-kör elemei csatlakoznak fel fokozatosan a ti harmadik Energia-gömbötökbe, vagyis a második Fénykör a föléboruló harmadikba igyekszik beigazodni. Ez természetesen még odébb van, mert a folyamat során nem csak a legbelső 106
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet „gömb”: de mindahány a fölötte lévő Gömbbe igyekszik beolvadni. De mert hogy a második gömb energiáinak egy része már beépült a harmadik gömb energia-mezőjébe, az viszont már semmiképp sem kerülhet át, mint sűrű energia a negyedik Fény-körbe, azaz a képzeletbeli negyedik gömbbe, kell, hogy a negyedik szintet jelző gömb leváljon az alatta lévő gömbökről, amelyek a történés hatására még inkább egymáshoz préselődnek, s mert hogy a Robbanás során a magasabb szintű energia-gömb felfelé halad a Szellemi Burokkal, az alsó rezgésszinthez, vagyis még a Satana fennhatósága, vagy inkább befolyása alá tartozó, már eggyé lett két gömb a mélyebb szint felé, vagyis a második Fénykör, azaz a második gömb szintje felé fog haladni. A robbanás hatására viszont a ti Fénykörötökről is le kell váljon a fölötte lévő Fénykör, már akként, hogy a ti szintetek a negyedik Fénykörnek megfelelő rezgéstartományban lévő Köztes Fény-ívbe emelkedik bele, míg az a Fény-ív, amely jelenleg a negyedik Fénykör első Fény-íve, maga is leválik, s egy szinttel feljebb, de továbbra is akként, mint a negyedik Fénykör első Fényíve, amely meg kell, hogy maradjon, mégpedig azon Testvérekkel, akik még nem emelkedtek fel a negyedik Fénykör második Fényívének rezgésszintjére, tehát akik még nem bontották ki magukban azon Bölcsességi, akarati és Szeretet-energiákat, amelyek a negyedik Fénykör második Fényívén Valósággá váló rezgésszintjének elviselésére alkalmassá teszik őket, s azok még, akik akként vállalták, hogy az adott szinten várják meg, míg a Föld jelenlegi fizikai gömbje is felcsatolódik, tehát beemelkedik a reá várakozó Szellemi Gömbbe, amellyel együtt emelkedik fel a negyedik Fénykör első Fényívének tényleges, a köztes Fény-ívnél egy rezgéskörrel magasabban álló Fényívébe. Akik a Túlélők közt lesznek, lassan visszasüllyednek arra a tudati szintre, amelyen a harmadik Fény-körbe olvadt második Fénykör lakói vannak, s még a második Fénykör Fény-íveinek is az alsóbb szintű tartományaiba hullnak alá, ha csak lassan, fokozatosan is, míg az adott Fénykör legalsó Fényívét is el nem érik. Ez azt jelenti, hogy ismét csak nem a Föld-test kerül mind mélyebb rezgéstartományokba, de a tudati Energia csökken le, egészen arra a Tudatosodási szintre, amely az első Fénykörből alig is kiemelkedettek Tudatosodási szintje. A Föld-test maga megmarad a harmadik Fény-körben, ha veszít is valamit jelenlegi Energiájából, hisz a felszín nem, vagy csak igen ritkán kap Fényt, tehát a felszínen semminő magasabb rendű Élet nem maradhat meg. A Föld-test mélyebb szintre hullása viszont azért nem szükséges és nem is volna célszerű, hisz az újra és újra a Földtestre érkező, s ott testekbe öltöző Én-rész is a maga szintjén marad, azon a szinten is kezdi meg következő Útját, amelyen a Nagy Ugrás pillanatában állt, így az Én-rész számára akkor lesz Valóságossá a Föld-test, ha az az általa ismert Rezgés-körben marad. A Föld-test „valós” voltát ugyanis nem a Tudat: az Én-rész érzékeli akként, mint Valós tényezőt, s az Én-rész közvetíti át a benne lévő Ismeret-elemet a Tudat felé az Út korai, de már nem a kezdeti szakában. És ez a tény is visszaigazolható, éspedig a magatok alig is járni kezdő kicsinyeinél! A gyermek kezdetben még nem akként érzékeli a körötte lévő Világot, mint ti, így elsőként azt kell felismerje, hogy a körötte lévő Világ szilárd elemekből áll. Kezdetben csak fekszik, majd ha már kellő fizikai energiával bír, hemperegni kezd: de még nem válik el a talajtól, amelyet biztonságosnak, stabilnak ismert meg. Aztán feláll, s ha még ekkor is megmarad benne a biztonságérzet, járni kezd. Még csak a zárt térben, pld. a szobában lépeget, ám ha megszűnik, pontosabban kitágul a falak közé zárt Tér, elveszti biztonságérzetét, mert még nincs tudati-tapasztalati képe arról: a Föld, mint fizikai elem a körötte lévő Tér növekedésétől, tágabbá válásától függetlenül is ugyanaz, mint volt a falak közé zárva, tehát alkalmas a már ismert mozdulatsor elvégzésére. A kicsinyek a nyitott térben még sejt szinten érzékelik a Föld-test tengely körüli forgását, és ugyancsak sejt szinten, de már az agysejtekbe, az agy Tudat mögötti tartományába zártan őrzik a Föld-elemek valós mibenlétnek ismeretét. Ez alatt azt értem, hogy a test sejtjeiben lévő víz, mint a Tudat által, és a Tudat számára irányíthatatlan Test-elem reagál a Föld tengely körüli forgására, míg az agysejtek akként őrzik a Föld-test valós, tehát Energia-voltának ismereti képét, mint Ős-tudati ismeret elemet, amely lényegét tekintve az Én-részben van jelen, de még akként, mint az agy sejtjei felé átközvetítendő Ismeretelem, amelyet az Én-rész a test megfogalmazása során még nem tud nem átközvetíteni a megfogalmazódott agysejtek felé. E kettő összességében adja a kicsinyek mozgásának bizonytalanná válását, s azt a következményt, hogy a járni 107
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet még alig is tudó kicsinyek szívesebben mozognak zárt térben, legalábbis kezdetben, míg a Tudat már megszerzett megtapasztalásai révén a test biztonságérzete ki nem fejlődik. S éppen az alap szintű, tehát az agy sejtjeibe íródott Ős-ismeret az, ami a kicsik mozgásán is megfigyelhető. A nyílt térben olyan bizonytalan – ingadozó léptekkel járnak, hogy az nem is nevezhető tán igazi járásnak: imbolyognak, mintha az az elem-halmaz, amelyen lépniük kell, valósággal is képlékeny, vagy légnemű volna, mintha valami felhő, vagy a víz felszínén kellene haladniuk. Az Én-rész kell tehát felülírja az agysejtek Ős-ismeretét, amelyek mindegyikében a Föld-elemek kezdeti, azaz Energia-képe rögződött. Ehhez azonban még önmagában kell azt elsődlegesen felülírnia, mert hisz ezt, mint ismeretelemet a Tudattalan agyi állományok benső térképének megfogalmazása percén maga az Én-rész kódolja az agy sejtjeibe, akként, amiként kódolja a Törzsfejlődés, azaz a fizikai értelemben vett evolúció mindahány korábbi állomását is, s éppen azáltal, hogy azokat a magzati szakban ismételteti meg a fizikai testtel, mint fejlődési fokozatokat, vagy fázisokat. S ez az, amire a magasabb szinteken már nem lesz szükség, és nem lesz lehetőség sem, mert nem az Énrész, de már a felsőbbrendű ÉN fogalmazza meg a maga eszközeit, a saját magasabb rendű Ismereti fokának megfelelően. S mert a Felsőbbrendű ÉN, tehát az ÉN-fél számára nem a test, hanem a az agy Tudatosodásra képes, ekként vezethető agyi tartománya a fontos és lényeges, amely által mind magasabb szintű Felismerések már nem fizikai, de tudati – lelki – Szellemi formában való kibontására nyílik lehetősége, az alsóbbrendű, tehát a fizikai szintű ismereteket készen építi be az agy tudat alatti, tudat mögötti, s egyes ismétcsak alapszintű fizikai ismereteket a Tudatos agyi tartományba. Ekként lesz lehetségessé az, amit már korábban is mondtam, hogy a megszülető utód a földi értelemben vett fejlődés magasabb szintjén kezdi meg életútját, s ehhez lényegesen több, és minden szinttel még több és több tudati és Szellemi ismeretelem is társul. Végezetül, amikor is a test már nem fizikai, még csak nem is félig fizikai és félig már Lélekenergiából álló Burokká lesz, az Én-rész szerepe lassan megszűnik, s annak helyét mindinkább az ÉN-fél veszi át, már nem tudati, de lelki – Szellemi haladásra és fejlődésre törekedve, ha még a lelki – Szellemi Bölcsességi elemek kibontását egy-egy Út keretén belül végzi is. De már ezrek kibontása és megélése rég nem fizikai, s már nem is tudati: Szellem-tudati szinten válik Valósággá, mindahány Út végén akár teljes Fénykörrel emelve a Haza felé igyekvő ÉN-felet, amely már csak távolról érzékeli az elhagyott szinteket, amelyekre csak valamely Vállalás érdekében tér vissza, mint missziós Szellem, hogy azt követően ismét a maga fejlődési Útján haladjon tovább, már egy még magasabb szint, s a Duális EGY-ség visszaállítása felé. Ekként (s itt egy pillanatig még visszatérek a fentebb elmondottak kezdetéhez) a magasabb szinten megszületett kicsinyek sem olyan kis magatehetetlen lények, mint a ti kicsinyeitek, akik nem csak a magzati szakban, de később is, már mint megszületett gyermekek kell folytassák a fejlődés-történet egyes állomásainak ismételten való kibontását és megélését még akkor is, ha azok mindegyikének lenyomata megvan magában az Én-részben is. De az Én-részben is csak akként van jelen, mint a test révén bizonyos megtapasztalás következtében kibontható és megszerezhető Ismeret. S miután ilyen jól elkalandoztunk kicsim, javaslom, hogy térjünk vissza imént félbehagyott témánkhoz... Az egymástól eltérő fokozatú Erő-ívek egymástól való, Kozmikus értelemben vett távolsága még nem közvetlen velejárója annak, hogy milyen távolságra van ténylegesen is egymástól a ti érzékelési tartományaitokban egyként megnyilvánuló bolygó. Az a tény, hogy a Vénusznak a Föld-testtől miért távolsága 40, illetve 259 millió kilométer, nem azt jelenti, hogy a Vénusznak a Szellemi értelemben vett távolsága annyi! Akként is fogalmazhatnék: arra, hogy a Valódi, a magasabb rendű értelemben vett Vénusz színére lépjetek, ama szintre, amely szinten a Vénusz testén élő Testvérek tartózkodnak, esélyetek sem lehet, még Szellemi Útra lépve sem, s ez még akkor is így van, ha a magatok szintjén a látható tartományban megjelenülő Vénusz energia-testére, tehát az általatok érzékelhető fizikai gömbre már eljuthattok is, amiként egy Vénusz-lakónak sem nyílna alkalma még csak meglátni sem a Födet, a Marsot pedig még annyira sem, mert azok már olyan mély rezgéstartományban állnak ahhoz a szinthez mérten amelyen ők maguk Útjukat járhatják, amely mélység energia-elemei meg sem nyilvánulnak a Vénuszon élők érzékelési tartományában, még olyan fokon sem, amilyen fokon a Vénuszban, mint Kozmikus 108
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet testben még jelen lévő, s a bolygó tényleges szintjénél lényegesen alacsonyabb rezgésszinten lévő energiák nyilvánulnak meg a ti érzékelési tartományotokban, de amelyet a Mars testén élők még csak nem is láthatnának. A Mars lakóinak számára a Vénusz teljességgel láthatatlan, nincs, olyan magas rezgéstartományban van, hogy képtelenek volnának érzékelni. Az ő számukra ezzel ellentétben a Föld tűnik akként (már most is!), mint valamely ékesen ragyogó Csillag, annak ellenére, hogy a Föld maga a ti értelmezéstek szerint nem bír önfénnyel. És mégis: a ti bolygótok testében lévő, már magasabb rezgésszintű energiák (s kiváltképp Föld-Anya, tehát a Föld Szellemi burkának Energiája) annyival magasabb szintű, mint a Mars testén, s annak felszíne alatt élők energiaszintje, hogy ők a ti Földeteket ragyogónak látják, mert ők maguk sötétben állnak. Akként érzékelik a Földet, amiként egy pincében élő a „vakító fényességű” gyertyalángot, vagy egy kicsiny zseblámpa fényét, amelyet az, aki a napfényben áll még csak nem is érzékel, legalábbis mint nem akként, mint fényt. Annak, hogy a Vénuszi energiákat, legalább is annak magasabb Szellemi szintű késztetést adó energiáit nem, vagy csak mérsékelten képes magához vonzani a Föld színén élő ember-szellem, s az emberi tudat, éppenhogy a Föld egészének rezgésszintjében, a ti tudati - lelki energiáitokban keresendő a magyarázata. Igaz, oka ennek az is, hogy az Én-rész is csak a földi Útnak megfelelő energiákat vonzhatja magához lefelé, a testet öltés színhelye felé vezető Úton: a Vénusz magasabb rendű, s tisztább késztetések betöltését lehetővé tevő, már azokat megtámogató energiáit nem, vagy csak mérsékelten, mert azokat már csak később, a Tudat tisztasági és Bölcsességi és Szeretet-energiái mértékében vonzhatja magához, hogy megtámogassa általa a Tudat tisztább késztetéseit. (S ezt a szándékot szokta megtámadni Satana, minden eszközzel megnehezítve a Tudat dolgát valamely Szeretet-cselekedet elé olyan fizikai – lelki akadályokat gördítve, amelyek révén módja lehet a Tudatot megkötni, figyelmét és energiáját a fizikai történésekre irányítani. Ezzel a nemszeretem jelenséggel is szinte naponta találkoztok, így nem is kell hogy részletezzem...!) Ezzel szemben viszont a fizikai szint, a ti világotok erős durva energiái, s a fizikai szintű történések soka: szinte megtámogatják az Én-részt, vagy akár a Test-tudatot abban, hogy a Marsikus energiákat magához vonzza a Kozmikus Térből. Amellett, hogy a Föld-testen, a ti rezgéssíkotokon élők által kiáramoltatott tudati - akarati és érzelmi energiák révén már a Föld légtere is oly mértékben telítődött negatív energiával, hogy az magában elégséges a Marson Úton lévők által kiáramoltatott tudati - akarati energiái, azoknak a Kozmikus Térben lebegő, már nem is elemei, de kisebb - nagyobb, negatív elemekből álló energia-felhőinek bevonzásához! Így azok már szinte spontán mód csapódnak a Föld körüli Kozmikus Térbe, majd a Föld ózonburkán áthatolva (ami már nem is akadály, az ózon-burok állapota végett!) a Föld légterébe, ahol a fizikai testekben Úton lévők a maguk gondolati-akarati energiáival harmonizáló energiát fogják magukhoz vonzani: s ez bizony sajnos igen gyakran hasonló, sőt (s ezt már szinte leírni is szégyellem!) akár a Marson élők tudati, azaz gondolati és akarati energiáinál is sötétebbek és sűrűbbek… Egyáltalán nem csodálni való tehát, hogy a Vénusz tisztább energiáit nem, vagy csak mérsékelten vonzhatja magához az Úton járó, míg a Mars energiáit úgyszólván korlátlan mennyiségben! S még itt is kell, hogy egy nagyon is fontos kérdésre még kitérjek. Aki a testet öltés előtt a Marsikus energiákat vonta magához, nem azért vonta azt magához, hogy azt a legdurvább módon, a legdurvább cselekedetek megvalósítására használja! Ugyanis maga az energia nem kényszerít, és fel sem jogosít: az azt használó Én-rész és a Tudat kell eldöntse: hogyan, milyen formában, mire használja a rendelkezésére álló Erőt! A Vénuszi energiákat is lehet helytelenül használni, s a Marsikus Erőt is lehet, s kell is ekként tiszta, s nemes cél érdekében mozgósítani… * 4; Miként értelmezendő, hogy a testből távozó Én-rész az asztrális sík egyik vagy másik szférikus körébe, mondjuk éppen a Vénusz rezgésszintjének megfelelő rezgéskörbe emelkedik? 109
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet – A kérdés épp oly egyszerű, mint amilyen bonyolult. Annál is inkább, mert a kérdező Testvér az Énrész, az Asztrális Világképek, illetőleg az egyes bolygók rezgésszintje közti kapcsolatra, vagy inkább e kapcsolat lehetséges, vagy lehetetlen voltára kíváncsi. Azt már fentebb is mondtam, hogy a fizikai testből kiemelkedett Én-rész az Út végén arra az asztrális szintre tér vissza, annak „érkezési” pontjára, amelynek „indulási” oldaláról útnak indulhatott, s már az Életfilm megvizsgálása és kielemzése után olvad bele ismét önnön felsőbbrendű ÉN-jébe, amely az Énrész által magával vitt energiák tisztasági foka, s az addig már megszerzett Erő együttes ereje révén emelkedik abba a rezgés-körbe, amelyre a ténylegesen benne lévő Erők összessége, tehát az addig megszerzett Felismerések Ereje emelkedni engedi. Az ekként „helyére került” felsőbbrendű ÉN a számára megfelelő szinten maga is tanul, és a maga szintjének megfelelő Világ-képzetben, tehát egy, a maga szintjének megfelelő rezgés-körben álló bolygóhoz hasonlatos környezetben, az adott szinten álló bolygón zajló életkörülményekhez hasonlatos, de természetesen nem az adott bolygó, mondjuk a Mars testén élők negatív: annak mindenkor a legtisztább elemeit élve, és valósítva meg. S most ehhez az utolsó mondathoz tudnotok kell: mik is azok az Asztrális Világ-képek. Ugyan korábban erre is kitértem, kell mégis, hogy ismét, s már bővebben rátérjek. A szó maga: asztrális, ismert. Azt viszont tán nem mindannyian tudjátok, hogy minden egyes fizikai elemnek megvan a maga Asztrális képe, vagyis a Csillag-közi vetülete. Az Úton járó, s fizikai testben lévő személynek is, és a fizikai elemekből álló bolygónak is: melynek-melynek a maga mértéke szerint. A fizikai test energia-köre természetesen gyengébb, míg a bolygók energia-köre arányosan nagyobb. Ez viszont azt is jelenti, hogy a fizikai testek asztrál-képe, tehát azok a bizonyos asztrál-testek nem, vagy csak igen ritka kivétellel nyilvánulhatnak meg ténylegesen is az asztrális síkon míg az Én-rész fizikai testet „visel”, míg a bolygók mindegyikének megtalálható az energia-képe az asztrális Világok azon rezgéstartományában, amely Asztrális energia-sík az adott bolygó tényleges rezgéssíkjával megegyező. S ezt se földi elmétekkel igyekezzetek megérteni, legalábbis ne akként, mint fizikai szintű közlést: a jelenség ugyanis maga sem fizikai, sőt: elsősorban hogy nem az, hisz nem a Föld fizikai testének hologramjáról van szó, legalábbis nem teljességgel arról! Az adott bolygó (s maradjunk most a Földnél) valamely rezgés-köre energia-képek formájában jelenik meg a Csillagközi térben, mint Szellemi Energiahalmaz. Vagyis az egyes Országok, a Városok, és/vagy falvak lakóinak a Föld-test adott részébe áramoltatott gondolati-akarati - érzelmi energiái, s a Föld-testben az adott ponton már eleve meglévő Önenergia, a Föld légteréből a Föld-testbe áramló tisztultabb energiák összessége fog mint Szellemi energiakép, az asztrális szintek harmadik Fénykörében, annak viszont már a Föld teljességére leginkább jellemző Fény-ívében megjelenni, mint a bolygó „szellemi fotója”, vagy Szellemi lenyomata, mása…- ennél jobban egyszerűen nem tudhatom érthetővé tenni. Nem a Föld bioenergia-mezeje, nem is a Föld-test fizikai elemeinek energia-köre, de a fizikai elemekből álló bolygó Szellemi értelemben vett energiamásolata jelenik meg, természetesen nem a ti fizikai érzékelési tartományotokban: de a Szellemi tartományban, s még annak is egy olyan frekvenciáján, amely még véletlen sem ad módot arra, hogy az adott szinten álló, de tényleges Utat biztosító bolygók és/vagy Csillagok valaha is kapcsolatba kerülhetnének a maguk Aszt-rális képein lévőkkel, akik az asztrális „bolygó-vetületen”, tehát az Energiaképen készülnek a későbbi Útra. Akként igyekezzetek ezt érzékelni, mintha a Vénusz, vagy a Föld általatok is lakott rezgésköre egy bizonyos Tér-Idő-Fény egyik, míg azok Asztrális képe az adott Tér-képzet egy másik, de már egy Időtlen tartományában nyilvánulnának meg, mert ez ekként is van! Az asztrális Világokban ugyanis van, mert lehet Tér-képzet, és van Fény, amelyben az ÉN mozog, épít, tanul és dolgozik, de nincs Idő, mert az a fizikai Világok törvénytelen Törvényének, s a fizikai szinteken Úton járó Én-részek fogalom-köréhez tartozó Lét-elem. Az ÉN nincs kötve Időben, hisz nem test: Szellemi Energia-rész, amely egy bizonyos szint eléréséig kell, hogy ekként, tehát az asztrális szintek nem anyagi természetű, tehát Energia- képeinek valamelyikén készüljön a következő Útra. Elsődleges jelleggel mindenkor maga az ÉN kell, hogy kibontsa Én-része számára mindazon Ismeretelemeket, amelyeket az Én-rész kell megismertessen, és megvalósíttasson a test Tudata révén a testtel, s
110
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet amely Ismeret-elem kibontására az ÉN képessé vált, azt átközvetítheti Én-részének a megvalósításhoz szükséges energiával, mielőtt Útnak indítja. Ezt követően az Én-rész a maga rezgésszintjének megfelelő, de még szintén az Asztrális Világ-képek valamelyikén, a majdani testet öltés színteréhez leginkább hasonlatos közegben járja végig a maga „próba-útját”: s csak aztán, ha maga is akként ítélte meg, hogy az Út végigjárásához minden feltétel adott számára, tehát az Út végigjárható, s az Életfeladatok mindegyike gyakorlati formában megvalósítható, azaz megélhető, kéri az Oktató-szellemet: jelölje meg a majdani Őrszellemet. Ezt követően az Én-rész az Energia átvétel céljára ismét, de már csak egy villanásnyi időre beolvad a felsőbbrendű ÉN-be, amely magához vonja a számára szükséges (és az Út jellege értelmében lehetséges) Lélek-szálat, majd azt tovább áramoltatja Én-részébe az Úthoz engedélyezett energiával együtt. Az Én-rész rezgésszintje ekkor megnövekedik, míg az ÉN-félé lecsökken. Ez az Én-rész ismételt kiválását eredményezi, s az ÉN-fél energia-vesztéses állapotát, s annak elfedődését is. Az Én-részt ekkor az Asztrális síkok „indulási” pontjainak egyikére kíséri az Oktató Szellem Testvér, s átadja az őrizetével megbízott, vagy azt önként felvállaló Szellem-testvérnek, míg az ÉN-fél egy másik pontra emeltetik át, ahol az Én-rész visszatértéig Segítő és őriző Szellemek oltalma alatt áll. Azt tehát, hogy valamely Én-rész, ami után a fizikai testből kiemelkedik, valamely Fény-ív rezgésmagasságának megfelelő Asztrális szintre tér, ne akként értsétek, hogy ugyan abba a Fénykörbe, és ugyanazon Fény-ívre emelkedik, mint amelyen egyik vagy másik bolygó színén, még testekben élő Testvéreitek a maguk Útjait járják, mert nem volna helyén való az elképzelésetek. A testekben, vagy félanyagi testekben, de még a Lélek-testekben Úton lévők is kötve vannak az Idő által: az Én-rész, s az ÉNfél nem élik e kötöttséget, ekként viszont Világképzeteik sem lehetnek azonos Fény-energia szinten, mint egy-egy bolygó, vagy az azokon Úton lévők, mert ilyen vagy olyan fokon, de még mindahány Úton járót, s még magukat a bolygókat is más Fény-energia körben tartja megkötve az Idő, mint valótlan Valóság elem. Mindez addig a pillanatig van ekként, míg az ÉN-felek vissza nem lépnek a Duális állapotba. Akkortól viszont már nem az Én-rész, és nem az ÉN-fél: maga az EGY-ség állapotába vissza lépett ÉNképzet kell a legmagasabb Fény-körnek megfelelő, s már abban mind magasabb szintre való emelkedést biztosító Bölcsességek kibontását elvégezze, már maga sem létezve sem a Térben, sem az Időben, csak a FÉNY-ben, fokozatosan mind tisztultabb Szellemi Energia-fénnyé válva maga is. * Még egy félreértést hadd tegyek a helyére e kérdéssel kapcsolatosan. Egy olyan félreértést kívánnék tisztázni, amit a korábbi Tanításokat kissé félreértve, egy kedves Testvérünk rögzített munkáiban, nem tudva elválasztani azt, amit a korábbiakban a földi szférákról mint fizikai ismereteket megszerzett, s azt, amit már a Szellemi Szférákról tanult. (Részben ez is az oka annak, hogy már mindenképp szükségessé vált a szféra, és a Fénykör, valamint a dimenzió és a Fény-ív egymástól való különválasztása.) A fizikai testből kiemelkedő Szellemi Én-rész, s ez természetes, nem a ti kilométerekkel miért szférikus köreitekben emelkedik: a benne lévő tisztasági, azaz Ébredtségi szintnek megfelelő Valóság-fény egyik, vagy másik rezgéskörébe emeltetik, abba a Fénykörbe tehát, amelynek rezgésenergia szintje az Én-rész rezgésenergia szintjével tökéletesen harmonizál. Helytelen volna akként felfognotok, hogy mert a Föld egyes légköri, vagy szférikus gyűrűi más és más fokon telítettek anyagelemi részecskékkel, az azonos szóval jelölt, például a harmadik szférikus Fénykör második Fényívébe emeltetett Én-rész is csak a Föld harmadik szférikus köréig emelkedik fel: Az Énrészben ugyanis nem anyagelemek: tisztátalan gondolati-akarati energiák adják annak besötétültségi, vagy már ezek mind fokozottabb tisztulása a tisztasági szintjét. Ekként természetszerűleg nem kilométerben: szellemi rezgésenergia szintben mérjük a Szellemi Én-rész, s az ÉN-fél asztrál-világbéli tartózkodási pontját. * S most e kérdések kibontása és megválaszolása után egy másik Tanítást hadd adjak kezetekbe gyermekeim. Ezt is egy kérdéssel kezdem, amelyet én magam teszek fel, hogy mindjárt feleljek is rá néktek: 111
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Hogyan emelkedhettek fel a magasabb dimenzionális körbe anélkül, hogy fizikai értelemben el kellene hagynotok a korábbi tartózkodási pontot? – A kérdés válasza az általatok kvantum-elméletként ismert, de nem csak ti fizikai szinteteken: a ti hét Erő-körötök mindahány Erő-ívében, tehát mindahány szellemi energiakörben is egyként létező jelenségben rejtezik. Abban a jelenségben, amely viszont a Fent Világaiban, tehát a Mennyei szinteken nincs, amiként sohasem is volt, mert nem érvényes a Végtelen és Örök MOST állapotában, mint energetikai törvény. De mert a ti mindahány szintetek velejárója, ahol a Tér és az Idő, vagy akár a még megbontatlan Tér-Ídő jelen van, nézzük elsőként néhány szóban: mi is az a kvantum-elmélet. A kvantumelmélet a ti szintetek legáltalánosabban vett/ismert értelmezése szerint az atomfizika alapja, annak kiindulópontja. A kvantum-elmélet lényegében azt a fizikai tényt fedi, hogy az energia sugárzási erőssége nem folyamatos, változik: pulzív-repulzív szakaszokra bomlik, vagyis adagokban, kvantumokban áramlik. Ez viszont nem csak az általatok ismert fizikai elemek energiájának legkisebb mennyiségben való áramlására: a Szellemi energiák áramlására is vonatkozik. Az általatok ismert anyagok közül az urán az, amelyben a legmagasabb szintű természetes radioaktív sugárzás mérhető: és azért épp ezt említem, mert a köztudatba is ekként, ennek révén, tehát a radioaktív elemek sugárzási mérései kapcsán épült be a kvantum-elmélet, mint fogalom, mint ismeret. Ám maga a kvantum is csak mint relatív idő-egység: lehet ismertté számotokra, vagyis csak egy bizonyos szemszögből: a magatok Tér-Idő rendszere alapján állapíthatjátok meg az energia-részegységek kiáramlási sebességét! Egy másik rezgéstartományban, egy másik Tér-Idő-Fény síkon viszont már ugyanannak az energiának, ugyanannak az energia-sugárzásnak teljességgel más lesz a kvantummozgása, s egy harmadik rezgéskörben ismételten más. S itt már rég nem csak a radioaktív anyagok energia-kisugár-zásának, azaz térbeli áramlásának sebességére, annak folyamatos avagy szakaszos voltára, de bármely energia kvantum-mozgására kell gondoljatok, amiként már mindahányra gondolok én magam is, hisz lényegében nem csak a radioaktív, de minden egyes energia ekként, tehát kvantumokban, szakaszosan, részegységekre, s még az általatok már ismert, legkisebb részegységen belül is energia-elemeire bomolva, de szüntelen kiáramlásban van, mert energia nem marad meg mozgás nélkül: elvész, semmivé lesz, márpedig az anyagmegmaradás törvénye érvényesül a legmagasabb rendű, már Szellemi „anyag”, azaz az energia esetében is. A ti fizikai világaitokban legalábbis, mert a Fent értelmében, a Mennyei szintek Tökéletes Törvénye szerint az egyedülvaló ERŐ, azaz A TEREMTŐ ERŐ éppenhogy szűntelen és egyenletes kiáradásban van, mert Örök és Állandó A TEREMTŐ EGYSÉG, AMELY annak Kiáramoltatója. A ti szinteteken ismert energiákra visszatérve: a hő energiája, az elektromos energia, a hang energiája, és a fény energiája is az adott energia benső Törvényébe illeszthető, és a magatok szintjén érvényes kvantum-mozgás szerinti kiáramlásban van. Amiként azonban az imént mondtam, ez a kvantum-egység relatív, tehát nem Egyetemes, csak a Globális, s még ezen belül is csak a saját szintetek értelmében valós, de már nem valós, és nem is lehetne az bárha ugyanazon bolygó más rezgésenergia-köreiben, azok egyikében sem! Maga a Törvény, a Kvantum-elmélet természetesen egy és ugyan az mindahány fizikai világban, hisz amiként a Szellemi, akként a fizikai Törvény is egy és állandó: a mérés tehát ugyan akként végezhető el, de a mérési eredmények még véletlenül sem lesznek azonosak, mert a más és más Tér-IdőFény síkokban más az anyagelemek áramlási sebessége az Időben és a Fényben, mindenkor az adott Fényív benső Törvénye szerint változva, ahhoz igazodva. És még a Globális szintű energiák sem rendeződnek egyazon Törvény szerint. A Föld-energia, a Légköri (nem fizikai összetevőkből álló) energia, a légtérbe áramló Kozmikus energia, a bio-energia és a tudati energia mindenkor a maga saját, egyéni kvantum-sebessége szerint áramlik. A Globális energia az egyes Föld-területek tényleges energiájának mértéke szerint, amely energiát nagy mértékben befolyásolják a földmélyi energia-áramlatok, azok erőssége és színképe, azaz tisztasági foka, de befolyásolják a légköri és Kozmikus energiák is (s ezeknek is tisztasági foka szerint), viszont a légköri energiákra, és a légtérbe áramló Kozmikus energiákra kihatással van a tudati energia, amiként a Föld adott pontjában, s annak 112
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet mélyében lévő energia-mezők is: s még ez utóbbiakra is kihatással van az adott területen élők tudati akarati gondolat, - és érzelmi energiája, annak összessége, s ezen összesség rezgésszintje, akként, amiként az akarati, gondolati, és érzelmi energiákra is befolyással van a környezetben lévő energiák mindösszessége. Tehát egyik a másiktól függ, vagy függhet, de mert a domináns mindenképp az Én-rész által irányított Tudatban lévő energia, annak mértékében áramlik a Föld mélyebben lévő rétegeiben lévő energia is a Föld egy-egy adott pontjára, s a Légtérben és a Kozmikus Térben lévő energiák összességéből is az adott ponton élők tudati energiái által vonzva áramlik a tudati energiákkal harmonizáló energia az adott területre. Nem véletlen, hogy egy bizonyos mentalitással (tudati – lelki – Szellemi alaptermészettel) bíró személy egy bizonyos földterületen, azaz országban inkább otthon tudja magát érezni, mint a Föld más pontjain: a Földtestben lévő energiák összessége harmonikus a maga tudati, lelki, s még az Én-részben lévő energiákkal is. Ez utóbbi nem egyszer a korábbi Utakhoz köthető: ha az Én-rész nagyobb mértékben éli a spirituális áthúzás révén az egykor volt Út/Utak emlékeit, azok energiája megjelenik benne is, de a Tudatban is, így a Tudatban a hazaérkezés, a biztonságérzet, vagy (más, már szélsőségesen eltérő esetben) a páni félelem érzete ébred valamely Földrészen, vagy annak egy bizonyos területén, tehát valamely országában, vagy egy-egy országrészben anélkül, hogy az illető okát tudná adni félelmének. A földi - fizikai energia-elemek (tehát a mesterséges, ill. a természetes fény, a hő, stb.) kiáramlási sebessége, tehát azok kvantumegysége egy és ugyanaz a Föld bármely részén, bár mindenkor csak annak egy-egy adott Fény-ívén belüli az egyezés. Minden más, a fizikai testtel, annak létével összefüggő, de nem fizikai (érzelmi - gondolati, - akarati) energia kvantumsebessége más és más még egy-egy bolygó azonos Tér-Idő-Fény ívén belül is, s akár még egyénileg is változó, csak a test teljes nyugalmi állapotában mutat, vagy mutathat egyazon képet egy-egy mérés. (Erre a legjobb visszajelzés talán az EEG-mérések sokasága, amelyek az agyi energiahullámokat mérik: szinte teljességgel kizárt, hogy két egyforma mérési eredményt kaphatnátok, ha azok egyetlen személy mérési eredményeit összehasonlítva tartalmaznak, vagy tartalmazhatnak is állandó mérési elemeket). A kvantumok méréséig tehát már eljutottatok, s megállapítottátok, hogy az Energia nem folyamatosan: szakaszosan, mintegy: hullámokban terjed. De azt még csak meg sem kíséreltétek megállapítani: mi is az az egyedül biztos, örök és állandó PONT, amelyhez mérten egy bizonyos energia-elem puszta létét, vagy nemlétét viszonyítjátok: s itt már ismét a ti szintjeitek fizikai értelemben vett, legfontosabb energiájára, a Fény-energiára térünk vissza. Ha a magatok létéhez, a magatok érzékeléséhez mérten akarjátok megállapítani, hogy a Fény a pulzív, vagy a repulzív szakban van-e, még csak a Fény hozzátok, tehát a ti szintetekhez viszonyított pillanatnyi helyzetét, létét vagy nemlétét állapítottátok meg, de azt nem lehettek képesek megállapítani: vajon ténylegesen is nem árad-e a Fény akkor, amikor ti akként érzékelitek műszereitekkel, hogy az a repulzív, vagyis a sötét szakában van? A Fény maga örök és állandó: a ti fizikai létetek viszont nem az, így nem is lehet mérvadó, amiként nem lehet az fizikai világotok sem, ekként viszont azt sem mondhatjátok, hogy a repulziv szakba lépett Fény a pulzív szakban lévő Fényhez viszonyítva nem létezik, mert a legprecízebb műszereitekkel sem tudhatjátok kikutatni és kimutatni ezen állítás igazságának tökéletes és megdönthetetlen voltát, hisz műszereitek is a magatok fizikai világában vannak, s ekként alá vannak vetve a minden anyagok törvényének. Márpedig az anyag, éspedig minden anyag mint már ezt is mondtam, végső, és teljes felbontásban ismétcsak energia, mégpedig az egyetlen létező, tehát A TEREMTŐ ENERGIA elemeiből áll. Viszont ha minden egységesen energia a legvégső felbontásban, (s ez mindahány szinten igaz!) legyen az bárha a legvégsőkig is besűrített Energia, mindenképp az Energia megmaradás Törvénye hat fölötte, s mert az Energia megmaradás Törvénye a folyamatos, tehát az állandó mozgás, egy bizonyos értelemben mindahány tárgynak is megvan a maga benső mozgása, amely a tárgyban lévő legkisebb anyagelem sugárzása, amely anyagelem, mint fentebb is mondtam, nem más, mint Energia: ekként viszont, mint 113
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Energia, maga is a pulzív - repulzív fázisokban létezik a ti Világaitok számára, s mint minden más Energia, a kvantum-mozgást végzi, ha a maga energia-sűrűségének megfelelő fokon áramlik is az anyaggá sűrűsödött energia. Egyik kvantummozgást végző elemmel viszont nem lehettek képesek ugyanabban a Tér-Idő-Fény rendszerben megállapítani: mi történik a másik anyag energia-elemeivel ugyanazon Tér-Idő-Fény rendszerben a repulzív szakban, mert hisz minden egyes energia-elem nem csak a maga, de az adott Fény-ív Törvényébe is beilleszkedve végezheti csak a maga mikronnyi kiáramlásait, mindenkor az adott Fény-kör egy bizonyos Fény-ívének saját energia-áramlási Törvényébe igazodva bele. Ha ez nem ekként volna, ha valamely anyag elemeinek bárha a legkisebb egysége kilépne az adott szintnek megfelelő energia-mozgás, azaz kvantum-mozgás Törvényrendszeréből, az anyaggá lett energiaelemek, ekként maga az energia-elemekből álló anyag, s az anyagból lett tárgy is kilépne abból, hogy már abban az energia-tartományban nyilvánuljon meg, amelybe átemelkedett a megváltozott kvantummozgás révén. És lényegében ez utóbbi jelenség figyelhető meg egyes paranormális jelenségek során: az adott Tér-idő egységben lévő tárgy legkisebb alkotórészének, tehát energia-elemének a pillanatnyi Tér-idő rendszertől eltérő módon bekövetkező kvantum-mozgása, amely egy másik, de mindenkor egy később valóságszintre emelkedő Tér-Idő egységben lévő kvantum-törvényébe illeszti be a megváltozott kvantummozgást végző energia-elemeket, s ekként az azon elemekből lévő tárgyat is. Az energia-elemek kvantum-mozgása a para-jelensé-get előidéző személy gondolati – akarati, vagy felsőbb szintű, azaz lelkiszellemi energiájának hatása következtében változik, amely nélkül még nem tudhatnátok a tárgyat sem a Térben, sem az Időben, sem az egységes Tér-Időben mozgatni. (S ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindannyian képesek lehettek erre, sőt: ma még csak példaértékű azon testvérek mindahány ilyes cselekedete, akik ma a Föld színén élnek, amiként példa, és jelzés-értékű mindahány ilyen, bárha csak spontán mód bekövetkező jelenség is.) A Térben és az Időben, azaz a ti szinteteken még egységes Tér-Időben mozgatott tárgy lényegében a Tér-Idő-Fény megbontása révén mozdul, e három elem akarati úton való felbontása révén (ha csak azok mozgása nem spontán, tehát a közelébe került személy lelki – Szellemi energia rezgésfokának változásait követve történik meg). A tárgy a gondolati-akarati erő hatására mint Fény-elemekből álló, Fényből besűrűsödött anyagelemhalmaz kerül az adott Fény-íven maradva, de más pontra Térben és Időben. Vagyis a Tér-Idő egy más rezgésszintű Fényenergiával bíró pontjára emelitek át, ahol a ti valótlan valóságotok Tér-Idő elemei már a megváltozott, tehát a tárgy új fellelhetőségi pontjában lévő Fény-elemeivel egyesülve rendeződnek ismét a gondolati képnek megfelelő formába. (Ha már képesek volnátok az ekként áthelyezett tárgyakban lévő Fényerő nem földi értelemben vett rezgésenergia szintjét bemérni a történés előtt és után, a magatok Tér-Idő egységében megmért Fényenergia rezgésszintje, s az adott tárgyban, de már az áthelyezés után miért rezgésszint különbsége visszaigazolhatná e történést.) A tárgy tehát lényegében akként mozdul a Térben és az Időben, hogy a Fényben mozdul, más Fényrezgésszintre lép át a korábbi ponton létezett Fényenergia, átvéve az új pont Fényenergiájának rezgésszintjét, beépülve ekként az új Tér-Idő rendszerbe, amely Tér-Idő-Fény egység egy Fény-egységgel bővül, vagyis a jelenséget egy, ma még számotokra érzékelhetetlen villanás kíséri, mint fizikai jelenség. És ez; tehát a kvantum-egység kérdése, s annak szerepe az, amire rá akartam térni akkor, amikor munkatársamhoz szólva e kérdéskört érintettem, ha ő már az átadott információt épp csak néhány szóban adta is tovább, amiként az helyénvaló is volt, s több okból is. Részint, mert ez akár egy külön előadás tárgya lehetne, amely hosszabb időt igényelne, részint, mert az alábbiakban elmondottakat nem érthetnétek meg teljességgel első hallásra, annál is inkább, mert munkatársam sem tudhatná az egyes információkat szavakban olyan pontos megfogalmazásban átadni mint teszi azt írásban, lévén hogy nem előadó, hanem író, aki az íráshoz szükséges agyszerkezettel érkezett. És most menjünk vissza e kérdés elejéhez drága gyerekeim, hogy egy másik aspektusból is megvizsgálhassuk. 114
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Azt mondtam fentebb, s már nem először: minden, ami létezik, kezdve a ti fizikai testeitek bárha legkisebb sejtjétől a kősziklák, széntömbök, a víz, az olaj, vagy bármely gáznemű agyagig, minden, de minden a legkisebb anyagfelbontásban Energia. Azt is mondtam viszont, s már nem egyszer, hogy a Végtelen Mindenségben nincs, és nem is lehetne másféle Energia, csak a Tökéletes Teremtő Erő, azaz Istennek Ereje. Istennek Ereje, amely MAGA A TÖKÉLETES FÉNY, mert a TEREMTŐ EGYSÉG A LEGMAGASABB RENDŰ FÉNY. E FÉNY az, amely mindahány Teremtmény Szellem-testének anyagtalan anyaga: a Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Szeretet, és a Teremtő Akarat, amelyet az EGYETLEN CÉL: A Teremtettség megfogalmazásának Célja rendez önálló EGY-S-ÉG-ekbe, egységbe rendezvén a Teremtő Energia-elemeket, mint Szellemi Erőt, s már ekként beemelve azokat a magasabb LÉT szintre, a TEREMTETT-S-ÉG egységébe, annak TELJES-S-ÉG-ébe. S most térjünk rá egy kicsit a Teremtés okára, annak miértjére, hogy az is, immár teljességgel tudottá legyen számotokra. A Teremtő Erő-elemeknek a Végtelen Mindenségben való kiáramlása spontán, mégis mindenkor a Teremtő EGY-ség Akarata értelmében való. A Teremtő EGY-ség mérhetetlen Szeretetének Isteni Törvénye, amely a Teremtő EGY-ség mindhárom Teremtő ISTEN-SZEMÉLYÉNEK legbensőbb ÖNTÖRVÉNYE, hogy a BENNE lévő Szeretetet, s e SZERETET Boldogságát mind nagyobb mértékben kiáramoltassa, áramoltatván a VÉLE EGY ISTEN-SZEMÉLYEK felé, de kiáramoltatva ekként A TEREMTŐ VÉGTELENJÉBEN, vagyis A Mindenségben is, hisz A TEREMTŐ MAGA A VÉGTELEN MINDENSÉG, s Rajta kívüli állapot nincs, nem volt, és nem is lehet, mert egyszerűen lehetetlen. Az egymás felé áramoltatott TEREMTŐ SZERETET EREJE révén viszont a TEREMTŐ BÖLCSESSÉG, s a TEREMTŐ AKARAT is kiárad, s az is teljességgel betölti A MINDENSÉGET: magát A TEREMTŐ EGY-séget, AKINEK legbenső FÉNY-körén túlterjedve is ugyan az a Tökéletes Teremtő ERŐ áramlik, mind nagyobb és nagyobb Fénykörökben, mint magában AZ EGYSÉGBEN. A pozitív energia-áramok a Teremtő EGY-ség közelében kon-centráltan vannak jelen, s minél nagyobb körívben áramlik ki, azaz gyűrűzik a Mindenségben az ERŐ, annak rezgésenergiája akként lesz gyengébbé, amiként a Középponttól eltávolodik, bár mindenkor, tehát a „legtávolabbi” ponton is megmarad a maga Ős-Isteni Tökéletességében. Satana maga is ugyanazon elv alapján áramoltatja ki a maga negatív energiáit, ami annyit jelent, hogy a hozzá legközelebb eső, s már leginkább besötétült energia-körök, amelyek mind kisebb körökben áramlanak, már erősen, s még annál is inkább besűrűsödtek, míg a mélység legalsó pontjától a legtávolabb, a fizikai Világokhoz legközelebb eső kör felé haladva fokozatosan gyengül, azaz már nem a tökéletes tükörképe a Fent Végtelenjében áramló Isten-erőnek. Már csak azért sem, mert míg az Isten-erő a Végtelenben áramlik, Satana negatív energiája a Végtelen egy kicsiny parányában, amely parány magafogalmazta határait semmiképp sem lehet képes áttörni: ebben akadályozta meg őt az ÚR, legyőzve őt akkor: kétezer éve... A Satana által megfogalmazott negatív energiára egy bizonyos Mélység-szint után (és már a fizikai szinteket értve ezalatt) a Tér-Idő mind szűkebbé váló korlátai, vagy inkább keretei is hatással vannak, mert hisz azokon a kereteken belül még inkább megsűrűsödik a negatív energia, amely csak egy bizonyos mértékben, s csak egy bizonyos szintig képes feláramlani. A negyedik Fény-kör alatt még mint fizikai történéseket adó, és a negatív cselekedeteket megtámogató energia van jelen. A negyedik, s az annál magasabb szférikus körökben, mind egyre csökkenő mennyiségben, már csak mint az egyes, korábban elfedett Bölcsességi elemeket fedve tartó erő nyilvánulhat meg, ami azt is jelenti, hogy minél magasabb szférikus körbe értek, a lefelé vezető Út során elfedett Bölcsesség-elemek annál könnyebben elérhetővé, kibonthatóvá lesznek számotokra. A Végtelen FÉNY-ből, annak a Bébi-szellemek rezgésszintjének megfelelő Fény-energiát tartalmazó Fény-köréből aláereszkedő ÉN-kép a Fény mind sötétebb tartományait fogalmazta meg magának akként, hogy önmagát fedte el a magába fogadott sötétség-elemekkel, csökkentve ezáltal a benne lévő Fény 115
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet rezgésszintjét. Minél több negatív energiát fogalmazott meg magának, és zárt is ekként magába, a benne lévő, de benne is mindenkor meglévő FÉNY is annál inkább elfedődött benne és előle, már nem téve lehetővé számára a magasabb rendű Fény önmagában való felismerését, meglátását, s ekként a benne lévő FÉNY erejének használatát sem tette számára lehetővé. Ez egyébként már a Teremtő EGY-ségtől elfordult Szellem esetében is ekként volt! Az első, benne megfogalmazódott Gondolat, amely a Tökéletestől bárha még csak hajszállal is eltért, benne magában fedte el a Fényt, amelyet, mint „nem létezőt”, mert számára már érzékelhetetlenné vált Teremtő Erőt, többé nem is állt módjában használni, vagyis, a benne már meglévő, azaz a már megszerzett ERŐT vált képtelenné a korábbi módon, a korábbi hatékonysággal használni. S mert hogy nem használta a korábbi Tökéletesedési fokon, tehát már nem a korábbi Fényt, csak a számára még érzékelhető tartományban maradt Fényt áramoltatta ki, érzékelni és befogadni is csak azt volt képes, ami által „Fény-látási” képessége csökkent, de mert a korábban bírhatott Bölcsesség is csökkent benne, továbbra is akként érzékelte, mintha a Teljességet áramoltatná ki, s fogadná is be. S mert még akkor sem volt képes eszmélni, amikor érzékelte: mennyivel kevésbé tud hatékony maradni az általa teljességnek vélt Energia révén, vaksága, s a Satana szavai nyomán kélt lázadás ereje ismét elfedte a benne lévő Fényt, egy újabb szinttel mélyebb Fény-kör meglétét éreztetve vele. A mélységszintek legmagasabb szférikus körébe küldött ÉN-képmás még a Szellem minden adottságával bírt, de már akként, hogy ezen adottságok meglétét a Szellemben lévő, s ekként az ÉNképmásba is átközvetített lázadó energiák fedték el az ÉN-képmás elől, épp úgy, ahogy elfedték azt már a Szellem elől is. Minél inkább erősödött az ÉN-képmásban, majd az ÉN-félben, s későbben annak Énrészében a Szellemben kezdetben még csak mint egyetlen Gondolat, megfogalmazódott lázadás energiája, annál inkább elfedetté tette önmagában - önmaga előtt az ÉN-fél, majd annak Én-része is a benne lévő FÉNYT: azt a Fényt, amellyel a Szellemből indulva, mint a Szellemnek önmagáról megfogalmazott tökéletes képmása: bírt, ha arról a magasabb fokú Fényről már tudomása sem volt, s nem is lehetett volna, mert már el sem tudta volna viselni, csak azt a Fényt, amelyről még Szellemi-tudati képe volt, s amelyet ekként képes lehetett használni is. A Fényt, amely nem csak a Teremtményben, s nem csak annak ÉN-képmásában, de a Teremtmény körül, s az ÉN-képmás körül is áramlott, szintén azon a fokon volt csak képes érzékelni a Teremtmény, amilyen fokon önmagában képes volt azt érzékelni, mert mindenkor olyan fokon lehetett képes azt kiáramoltatni és befogadni is. S mert hogy a Fényt, amely ekként egy szint elérése után ismét kevéssé lett számára, a Duális EGY-ség megbontásával, majd az EGYSÉGES FÉNY felbontásával, a FÉNY elemeitől idegen elemekkel való ötvözésével igyekezett gyarapítani. S mert hogy céljához nem volt szüksége az Ős-tisztaságú FÉNYRE, mert hisz célja sem volt az ŐS TISZTASÁGÚ ISTENI TÖRVÉNYBE illeszthető, már kellett is, hogy a maga számára megfogalmazott TÉR-IDŐ elemekkel kevert, tehát a TÉR-IDŐ elemei közé áramoltatott, mindinkább lefedetté lett FÉNY használójává legyen, amely akként, tehát már önmaga elfedettségi (azaz besötétültségi) fokához mérten továbbra is a FÉNY Teljességének illúzióját adta számára. Tehát a mindinkább elfedődött ÉN-képmás, majd ÉN-fél, s annak Én-része akként vélte: továbbra is az ŐS Tisztaságú FÉNY birtokosa, aki a Teljességgel bírhat. Nem tudta, mert nem tudta azt a korábbiakban az ÉN-képmás sem: ő maga sem teljes, és nem tökéletes, mert nem ő A Szellem, csupán annak egy önmagáról megfogalmazott képe, egy Útra indított követe, amiként az ÉN-felek a Duális EGY-ségben maradt ÉN-kép önmagáról megfogalmazott, s gondolati-akarati úton kiáramoltatott vetületei, amelyek egy szint után ismét csak az önmagukból kiáramoltatott Én-képet, tehát az Én-részt közvetíthették tovább, akként vélve: ők, mint Szellem: haladnak a maguk célja felé. Az a Fényenergia, amelyet az ÉN-fél még észlelni, érzékelni tudott önmagában, épp úgy kevés lett volna az ÉN-fél egy bizonyos rezgésszinten tartására, amiként a Szellem által önmagában, és önmaga körül még érzékelhetett, mert önmaga elől elfedett Fény volt túlontúl gyenge a Szellem már a maga ténylegesen elért rezgésszintjén maradó Szellemi Erő-testének szinten tartására. Minél kisebb energia szintű rezgéskörbe jutott, annál kevésbé tudta érzékelni önmagában, és önmaga körül is a Fényt, s mert már nem állt azon a Bölcsességi szinten, nem tudta, hogy gyengeség-érzetét az energia-testében mindenkor, bárha számára és általa már 116
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet érzékelhetetlen formában megmaradt FÉNY rezgésszintjének, s a milyensége végett még számára érzékelhető, tehát a környezetében érzékelt, és abból még magához vonzhatott Fény rezgésszintjének különbsége adja. És itt hadd szúrjam még közbe: a Visszavezető Úton épp ennek ellenkezője történik! A közegben lévő energia az alsóbb rezgéstartományú Erő, míg a Tudatban és a Szellemi Én-részetekben lévő, a már megszerzett és befogadott Bölcsességek mértékével egyenes arányban növekedő Erő a magasabb fokozatú. A fizikai elemekből álló test e két, eltérő energia egymásra-hatását érzi akként, amiként a Lefelé vezető Úton járó Szellem, annak ÉN-képe – stb. – érezte azt, s mert a közegből bevonzhatott Energia most ténylegesen is alacsonyabb rezgésszintű, a fizikai elemekből álló test átmeneti gyengeséget jelez. Ennek időtartama lényegében az átállási idő, amely kell, hogy a testsejtek képessé váljanak a korábbi, úgyszólván teljességgel fizikai energia mellett a megnövekedett energiaigénynek megfelelő mennyiségű, de már nem fizikai energiát is befogadni. A lefelé vezető út során az Én-rész még a Szellemi táplálékot igényelte, lévén teste sem fizikai elemekből, de még Szellemi Erőből állott. Később, amikor az Én-rész a még érzékelt Erő csekély volta végett nem járhatta volna tovább azt az Utat, amelyet a Szellem kezdett meg, már fizikai elemekből fogalmazta meg önnön testképzetét. Ugyan folytathatta volna az Utat, amiként sajnos sokan folytatták is, de akkor már olyan sűrű energiákkal kellett volna ötvözze a még maga körül érzékelt Fényt, amely energiák teljességgel megkötik, és akkortól már nem ő él a Szabad Akaratával: Satana él azzal helyette. S ennek lehetősége volt az, ami sokakat megállásra késztetett az ellentét birodalma fölötti Fény-ívben, amelyen egy kis időre megrekedtek. Lefelé már nem akartak, felfelé még nem tudtak haladni: ahhoz „hordozóra” volt szükségük, olyan elemre, amely működőképes a legalsó Fénykör energiájával, s az adott szint energia-elemeiből megfogalmazható, kisegítő energiák használata révén is. Ez a „hordozó” lett a fizikai elemekből megfogalmazott test, amelynek alkotórészei, lévén nem Szellemi, de már a besűrűsödött, és fizikaivá lett energiaelemekből álltak, nem igényelt magasabb szintű Szellemi energiát, mint önmaga működtetéséhez szükséges táplálékot: a hozzá hasonlatos elemekből vonta ki azt az energiát, amelyre szüksége volt. Ezt a fizikai elemekből álló „hordozót” azonban hosszan nem lehetett képes irányítani az Én-rész, tehát ahhoz, hogy a magafogalmazta Gondolatokat valóságszintre emelje, azaz megvalósítsa, meg kellett fogalmaznia a testen belül egy, a test elemeihez hasonlatos elemekből felépült gondolat-átközvetítő központot, amelyen keresztül utasításokat adhat a hordozónak, vagyis a fizikai testnek. Ez a gondolat-átközvetítő sejt-egység az agy, annak is egy bizonyos, az Én-rész által mind magasabb szintű energiával feltöltött sejt-csoportja. De mert az Én-rész maga is akként fogalmazódott meg az ÉN-félben, mint az ÉN-fél teljes jogú Követe (s ezért vélte, hogy ő maga a felsőbbrendű ÉN) ő maga is csak akként fogalmazhatta meg azt a gondolatátközvetítő, s mint fizikai elem-halmaz: a szintén fizikai test irányítására egyedül alkalmas közvetítő egységet, mint a maga teljes jogú Követét, átadva néki a test irányításának jogát. A Tudat, amely csak egy bizonyos szervezettségű fizikai elemben épülhetett ki, később maga is akként élte meg helyzetét, miként az Én-rész, s a Szellem mindannyi követe: hogy ő a teljes, az egész. És ez máig ekként van, a tudati én máig nem fogadta el az Én-rész elsőbbségét, máig a sajátjának érzi a test egészét: holott csak az irányítás joga az övé, s még az sem teljességgel, csak fizikai értelemben. A magasabb rendű irányítás joga az Énrészt illeti meg, s ez még akkor is így van, ha az Én-rész instrukcióit a Tudat kell elfogadja, még akkor is, ha az ellentét is a Tudat felé áramoltatja a maga késztetéseit, éspedig éppenhogy az Én-rész és a Tudat közös eszközét használva, mint átközvetítő egységet. Legalábbis egy bizonyos szinten túl, s csak egy bizonyos szintig. Egy bizonyos tudati Mélység-szint alatt közvetlenül a még mindahány Bölcsességelemnek híjén lévő Tudat felé áramoltathatja a késztetést, s az mint ösztön szintű cselekedetet fogja azt végrehajttatni az eszközzel, egy bizonyos szinten túl viszont már nem lehet képes sem a Tudatra, sem a fizikai testre hatást gyakorolni. A magasabb szintre történő emelkedés viszont azzal is jár, hogy a testsejtek belső energiaszintje épp úgy megváltozik, amiként az Én-rész és a Tudat energia szintje. Ekkor kell különösen gondot fordítsatok arra, hogy a testsejtek ténylegesen is azt kapják, és annyit, amire, és amennyire még és már szükségük van. Az alsóbb Bölcsességi fokon álló Én-rész és Tudat természetes következménye, hogy a test sejtjei is még az alsóbb rezgéstartományhoz sorolandó fizikai elemekből állnak, a magukhoz hasonló energiát magába záró táplálékot is igényelnek, mert csak azokból képesek a működésükhöz szükséges energiát kivonni. 117
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet A magasabb Szellemi és tudati szint elérése a testsejtek belső energia-képének megváltozását is adja, ekként a testsejt is megváltozott táplálékot igényel. Igényli a fizikai táplálékot is, hisz továbbra is fizikai elemekből áll, de már a Szellemi Energiát is, mert a fizikai elemek közé mind nagyobb mennyiségben a Szellemi energia épült be. Ha megadjátok a fizikai testnek, ami annak ténylegesen is szükséges, a test kellő hatásfokon működik: ekként a megváltozott energia szinttel bíró testnek is azt kell megadnotok, amit az megváltozott állapota szerint igényel, ahhoz, hogy a test a kellő hatásfokon működhessék, vagyis hogy a gyakori, s olykor akár „érthetetlennek” érzett fáradtság-érzet eltűnjék. És most ismét térjünk vissza előbbeni témánkhoz... A Szellem tehát lényegét tekintve nem veszítette el az addig már magáénak tudhatott, tehát a számára már érzékelhetővé, befogadhatóvá, és kezelhetővé, tehát kiáramoltathatóvá lett FÉNYT: de önmagában fogalmazott meg mindenkor egy-egy korábbi, előzőleg már elhagyott FÉNY-tartományt, TUDATA, tehát SZELLEMI TUDATA révén lényegülve vissza abba, míg Szellemi Teste a korábbi energia-tartományt FÉNYÉT őrizte, amelyet viszont mind gyengébb FÉNY-körök Energiájával „táplálhatott”, mert már csak a gyengébb energia érzékelésére és befogadására vált alkalmassá, mert a korábban már elért szintű FÉNY Erejének érzékeléséhez a Bölcsességi Erő elhalványult benne, mindenkor abban a mértékben, amilyen mértékben elfedte előle a lázadása, a mást-akarás révén elerőtlenített, elfedett Szeretet, amely A TEREMTŐ SZERETET EREJÉNEK elfogadása és visszasugárzása révén vált mind erősebbé benne korábban, mind magasabb rendű FÉNY el, és befogadására, és visszaáramoltatására téve alkalmassá a Szellemet. Amikor tehát arról szólunk: Satana mind mélyebb rezgéstartományokat fogalmazott meg, lényegében azt mondjuk, hogy mind nagyobb és nagyobb mértékben fedte el magában lázadása, mást akarása, végül cselekedetté tett lázadása révén a Bölcs Szeretet Fényét, amely Fény mindenkor benne volt, s maradt is, hisz ő, mint Teremtmény, éppenhogy a Tökéletes Teremtő ERŐ-elemekből áll, amelyek, lévén hogy Tökéletesek, csak számára, a maga valótlan valósága értelmében léphetnek ki Tökéletességükből: de nem a Valóság számára, és nem A TEREMTŐ SZÁMÁRA, AKI Maga A TÖKÉLETESSÉG, s Akinek minden egyes Energia-eleme is MAGA A TÖKÉLETESSÉG, amely, miként megfogalmazója, maga sem léphet ki soha a TÖKÉLETESSÉG legmagasabb szintjéről. Csak az azt elvetni kívánó Szellem fogja akként érzékelni, mintha… - mert benne, Szellemi Tudatában egy idegen elem már elfedte előle a MEGVÁLTOZTATHATATLANT, A TÖKÉLETEST! Amikor a mélység felé haladó, a sötétség-tartományokat önmagában, s önmagának fokról - fokra megfogalmazó Szellemi követ akként érezte, hogy a birtokában maradt FÉNY Ereje gyengébb, mint amiként az az ő számára szükséges volna, nemcsak hogy a maga gondolati-akarati erejével igyekezett több energiát magához vonzani, de igyekezett azt szűk, határozott keretek közé zárva megkötni is, abbéli reményében, hogy a maga Tér-Idő rendszerében megkötött FÉNY, ha az nem áramlik tovább a Mindenségben, nagyobb mértékben áll majd a rendelkezésére, mert az adott szinten felhalmozódik, s akkor ő abból olyan mértékben meríthet, amilyen mértékben arra néki szüksége van. A Fény azonban csak a fény-gátig halad, aztán megkerülni igyekszik az akadályt, amely ez esetben maga a Szellem és annak ÉN-képe közt, s éppenhogy általuk, milyenségük által megfogalmazott gömb volt, amelybe csak egy bizonyos fokig áramolhatott a Fény anélkül, hogy a gömbbe záródott mindahány, már a végső határon túl is besötétült, tehát „fényérzékennyé lett” ÉN-képmást, majd azok ÉN-feleit, s még azoknak is Én-képeit veszélyeztette volna. Akkor aztán a FÉNY a gömb két oldala felé irányult, s megkerülve az akadályt, áramlott tovább és tovább a Végtelenben, mindenkor csak azon a szinten válva érzékelhetővé a Szellemi Követ számára, amilyen szinten az érzékelni tudja önmagában is az Erőt, A FÉNYT. Ez természetesen visszafelé is ekként van, csak éppen megfordítva. Ti most egy erősen besötétült rezgésenergiákkal telített szférikus körben, annak egy nagyon vegyes energia-elemeket tartalmazó dimenziójában vagytok. Ez azt jelenti, hogy egy, a mindenkor Tökéletes FÉNY valós Erejét az adott szinten alig is lehettek még képesek érzékelni, mert Szellemi Tudatotokban a meglévő Tökéletes Fénynek csak egy bizonyos mennyisége nyilvánul meg. E Fény-energia, az tehát, amely már a ti Szellemi érzékelési tartományotok értelmében az adott szinten megjelenül az Én-rész, s ekként a Tudat számára is, még a Tér és az Idő elemei által is elfedetté, tehát megkötötté lett, mert még ti magatok is megkötve vagytok az általatok megfogalmazott két valótlan 118
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet valóságelemben, amely ismét csak a valótlan valóság részét képező fizikai testetek, de nem Szellemi Énrészetek, s csak részben Tudatotok Valóságához tartozik. Az Én-rész lényegesen magasabb FÉNY-kör érzékelésére képes, mint a Tudat, de a Tudat is a fizikai szintnél nagyobb rezgésszintű Fény-körbe lehet képes felemelkedni, ha átadja az irányítást az Én-résznek, s maga, mint a fizikai test nem fizikai eleme, mint az Én-rész produktuma illeszkedik az Én-részbe, egyetlen célra használva csak a saját energiáját, éspedig a teljes reáhagyatkozás akarására, elfogadva maga fölött az Én-rész magasabb rendű, mert az ÉNből való Akaratát. Az ŐS - ÖRÖK TEREMTŐ FÉNY azon a fokon ÉL a Szellem számára, s a Szellemben, amelyen fokon azt a Szellem Bölcsességi, akarati és Szeretet-energiái révén már el, és befogadni, s visszaáramoltatni képessé lett, s olyan szinten vált számára elérhetetlenné, amilyen fokon a Bölcsességet, a Szeretet és a Tiszta Akaratot elfedte önmagában. S mert ez ekként van, természetes, hogy amilyen fokon ismételten képessé válik e három Teremtő Elem kibontására és megélésére, olyan szinten nyílik ki benne magában ismételten is a FÉNY, s a Szellemi Követ mindenkor egy újabb FÉNYkörrel magasabbra lát, már beleemelkedve a magasabb, s vágyakozva a mégmagasabb Fény-kör után, amely Fény-kör épp úgy benne van, része (amelyet önmaga fedett el önmagában a sötétség után való vágyakozással, a sötét gondolatok - érzelmek és cselekedetek megfogalmazása, s akár gyakorlattá változtatása révén), mint volt az a Kezdetek előttől, mindenkor, már akkor is, amikor még képtelen volt meglátni, megérezni, és használni a kicsinységénél magasabb rendű FÉNY-energiát, s akkor is, amikor balgaságában elvetette magától e képességet. Amikor azt mondom tehát: egy-egy Fénykörrel, azaz szférikus körrel, vagy egy-egy Fényívvel, tehát egy-egy dimenzióval feljebb, vagy lejjebb, nem a ti fizikai értelmezéstek szerinti helymeghatározásra, nem a ti fogalmaitok szerinti fentre avagy lentre kell gondolnotok, hisz ezek csak a ti valótlan valóságotok Tér-képzetének részei, de nem részei a Valóságnak, ahol nincs fent, és nincs lent: csak MINDENÜTT van, amelyben az egyetlen mérték, és irányt adó az: hogyan, milyen fokon vált képessé beemelkedni a Teremtmény A TEREMTŐ ÖRÖK SZERETETÉBE a Teremtő EGY-ségtől már puszta létével kapott Bölcs Szeretet Akaratának mindinkább való megélése révén. Minél inkább képessé válik a három Teremtő Elemet valóságszintre emelni magában, tehát felismerni és megvalósítani, megélni a Teremtmény, annál magasabb fokon érezheti, láthatja is meg ISTEN TÖKÉLETESSÉGÉT, s annál magasabb szinten töltekezhet az EGYSÉGBEN, és az EGYSÉGBŐL áramló ERŐVEL, hogy maga is annál inkább képessé lehessen azt továbbáramoltatni. S mert a mélység felé indult Teremtmény e képességet vetette el magától fokról - fokra, ezt kell kinyissa is magában, s ismétcsak fokról fokra, már ott, a ti világaitokban, a ti paránynál alig is nagyobb gömbötökben mindinkább megérezve és megértve, majd betöltve is A TEREMTŐ EGYSÉG ŐSBÖLCSESSÉGŰ SZERETETÉNEK AKARATÁT, hogy amilyen mértékben megérzi, megérti és betölti, már ismét olyan mértékben legyen képes meríteni az önmagában elfedett, majd feltárt, tehát ismét tisztává lett Fény révén befogadott Teremtő Erőből, amely még feljebb és feljebb segíti lépni, először még az önmagában és önmaga elől elfedett Fény-körökben, majd végezetül Vissza, a Teremtettség Fényhonába, a Mennyei Szintekre, ahol, amiként az a első, a Tökéletestől eltérő Gondolat megfogalmazása előtt is volt, mind magasabb és magasabb szinten lesz képes érteni, érezni, megélni is a benne: mindahány Teremtményben lévő, mert mindahány Teremtmény egyedüli LÉT-elemét adó Isten-fényt, mindinkább megértve és megélve a Legmagasabb Rendű Igazságot: Ő VAGYOK…– mert minden Teremtmény nem csak Istenben, de Istenből: az Ő elidegeníthetetlen és Örök LÉT-ELEMÉBŐL van, rész ekként ISTENBŐL, amely akkor ér a leginkább Istennek Szívébe, amikor egyéni individualitását Isten-lényege megélésében lesz képes kiteljesíteni, s már ekként: kiteljesedve megélni. Ahhoz tehát, hogy mind feljebb emelkedhessetek, még önnön Valós ÉN-etekbe, Abba, Amik a Valóság értelmében vagytok, úgy a Bölcsesség, mint a Szeretet és a Tiszta, tehát az Úr Törvényeibe illeszkedő Akarat ereje kell, hogy egységesen mind magasabb szintűvé váljék bennetek, mert ha egyik vagy másik, vagy a harmadik nem a megfelelő fokon van meg bennetek, a korábban elfedett FÉNY önmagatokban, 119
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet felsőbbrendű ÉN-etekben való meglátásához, a magasabb rendű Fénykör ismételt érzékeléséhez és „belakásához” sem lesz elegendő az Erőtök. Az az Ősi Erő, amely ma még a jelenlegi szint értelmében van meg Én-részetekben, hogy az adott szinten tervezett Utat végigjárhassátok, de amelyről nem tudhatjátok: milyen szinten van meg ÉNeitekben, így mindenképp arra kell törekednetek, hogy az esetlegesen hiányzó Erő-elemet az Út során, s az Út révén pótoljátok. *** Aki végképp képtelen teljességgel feloldani, elhagyni a hús fogyasztására irányuló tudati késztetést, bár megvan benne a valós igyekezet, annak fizikai testelemei, a Felemeltetés során azon a bizonyos transzplantáción esnek át, amelyről már szólottam. Az Úr Kegyelme, véghetetlen Szeretetének energiája kiemeli a testsejtbe épült, s mindahány Léleklény testében, azok életének elvétele pillanatában beléíródó, s a testet, vagy annak egyes részeit fogyasztó Szellemmel bíró lény, tehát ember-testvérünk testsejtjeibe épülő halál-energiát, s mert hogy az elvont energia, ha az történetesen negatív energia is, mindenképp energia-csökkenést okoz a testben, a hiányzó energiát, hogy az elvonással óhatatlanul együtt járó elvonási tünetet kiküszöbölje, Szeretetének energia-elemeivel pótolja az Úr. Lényegét tekintve tehát Önmagával, Önmagából pótolja Urunk a kiemelt energiát, mert hisz Ő MAGA AZ A SZERETET, amelyet Gyermekei testsejtjébe plántál. A Lélek-lények húsfogyasztása, ha mellettetek élő Lélek-lényről van szó, nem okoz ama Lélek-lény számára energia-vesztéses állapotot akkor, abban az esetben, amikor a Kegyelem a magasabb szintre emeli, ha az elfogyasztott, másik Lélek-lényt az állat nem maga gyilkolja le. Ez alól természetszerűleg kivételek azok cicák, akiket a kárt okozó rágcsálók távoltartása céljából fogad magához valaki, abban az esetben, ha ténylegesen is nem nyílik más lehetőségetek a kis rágcsálók más, lényegesen kíméletesebb módon való távoltartására, esetleg bizonyos csapdák által való ideiglenes fogságba ejtésére. Ez utóbbi esetben, ha a cicának egyébként van megfelelő táplálék biztosítva, már igen is, hogy meg kell, mert meglehet tanítanotok arra, hogy ne bántalmazzon más élőlényeket! A territóriumát őrző és védő kutya esetében, ha annak feladata a ház, s a hozzátartozó kert őrizete, ismétcsak nem számít vétségnek az idegen élőlények elleni „merénylet”, hisz csak fela-datát igyekszik akként ellátni, amiként az ösztönérzete (vagy neveltetése szerint) szerint a gazdi elvárásának megfelel. Itt ebben az esetben tehát igen fontos szerepet játszik az a tény: milyen elvárásokkal van a gazdi a kutyus felé, s hogyan, és mire nevelitek őt ti magatok! Természetes módon a kutyust egész kicsiny korában kell megtanítani a kívánt viselkedési módra, így arra is, hogy a közelébe került, más élőlényekkel szemben mikor, hogyan kell viselkednie: arra is, hogy az idegen „betolakodót” csak hangjelzéssel igyekezzék-e távoltartani, vagy elmehet a tettekig. Mi természetesen a hangjelzés megtanítását javasoljuk, s ennek több, egymással erősen összefüggő oka is van. Ehhez azonban elsősorban arra van szükség, hogy a gazdi gondolataiban is ez az elvárás szerepeljen, és már kezdettől. A kutyus, amiként a cica is, a gazdi gondolatait látja, azt érzékeli, s csak a látott gondolati kép, tehát a Gondolatenergia színképe nyomán fogja megjegyezni az egyes szavakat, pontosabban nem is annyira a szavakat, hanem azok hangzás-együttesét. De mert hogy továbbra is a gazdi, vagy bárki más gondolatainak energia-képe az elsődleges információ-forrás számára, a szavak más hangsúllyal való kimondásától függetlenül is akként fog cselekedni, amiként azt korábban megszokta, megtanulta, mert a hang-együttes nyomán a már ismert gondolatenergia színképe bukkan fel emlékezetében. Ekként viszont nincs, és nem is lehet igaza annak, aki azt mondja, hogy a mellette élő kutyus érti magukat az emberi szavakat! Ha azt szándékoltan más hangsúllyal mondja is ki a gazdi, a szavak mögött meghúzódó Gondolat energiájának színképét nem tudja átminősíteni, így a kutyus a helytelen cselekedetét követő, de (próbaként) szándékoltan kedveskedő hangon kimondott feddő, vagy már szidalmazó szavak színképét érzékelve csak úgy a szégyenkezés, vagy akár a félelem reakcióját fogja mutatni, mint akkor, amikor a szidást haragos hangon kapta a gazditól.
120
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Ha egy ház körül élő kutyus kicsinységében arra lett szoktatva, hogy a betolakodó, idegen lényt (s itt most nem kifejezetten emberre, de más élőlényre gondolok) megtámadhatja anélkül, hogy azért dorgálást kapna, vagy akár még dicséretet is kap érte, nem fog a későbbiekben sem leszokni arról, s ez még akkor is ekként van, ha az egyik személy jelenlétében megcselekszi azt, amitől a másik személy jelenlétében tartózkodik. Erre az egyik legjobb példa éppen munkatársam korábbi években volt kutyája, aki ha munkatársam mellett volt, teljességgel másként viselkedett, mint amikor munkatársam fiával ment sétálni. A két különböző személy elvárásai is, már kezdettől különbözőek voltak, s a kutya mindenkor annak elvárásait követte és igyekezett teljesíteni, akivel sétálni ment. A konkrét értelemben vett természeti lények, mint például a rovarokkal élő, kicsiny kerti madarak, amelyek maguk kell megszerezzék élelmüket, ugyanolyan mérték szerint töltik, avagy nem töltik be szerepüket, mint a rágcsálók távoltartása érdekében házhoz szoktatott, vagy már ott is született macskák. S még inkább mentesek ragadozó életmódjuk következményeitől, mert hisz őket nem etetitek, nem is etethetnétek, ha csak nem fogyasztanak valamely magvakat is. De szerepük éppenhogy a kártevők elpusztítása, így a kis rovarevők akkor töltik be feladatukat, ha az erre irányuló késztetésnek eleget tesznek. S az is természetes, hogy már a magasabb szinten, ahol a negatív gondolati-akarati energiák nyomán megfogalmazódott kártevők már nem képezik a Természet részét, e ragadozó életmódhoz szokott madárkák (amiként más, náluk kisebb lényekkel táplálkozó állatok is) fel kell hagyjanak az addigi életmóddal, s már lényegesen tisztább Lélek-elemet vonzva magukhoz, maguk is a különféle magvakkal táplálkozó, azaz a növényevő állatok közé emelkedjenek. Itt és most hadd térjek ki egy olyan információra is, amelyet már szóban elmondattam munkatársammal, ha még csak két Testvérünk felé indítva is el magát az információt, amelynek tulajdonképpeni alapját egy, I. Testvérünk által látott - említett televíziós műsor adta. Mondanom sem kell, a műsor híre nem véletlen jutott el munkatársamhoz: akartam, hogy akként legyen, hogy egy nagyon is fontos dolgot elmondhassak annak kapcsán. A műsor egy igen lényeges mozzanata volt, amikor egy főemlős (egy majom) jelbeszéddel kérte gondozóját egy bizonyos cselekedetre. A hátát akarta vakartatni, ami igen kellemes érzetet adott számára, s e kívánságának érthető formában adott kifejezést. Teljesen akként viselkedett tehát, mint egy ember, aki egy, az ő nyelvét nem ismerő másik emberrel igyekszik jelbeszéd útján kommunikálni. S ha most arra gondoltok, hogy ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy az állat akként viselkedett, amiként egy Értelemmel bíró ember, helyesen gondoljátok. És ez ekként is van, még akkor is, ha az állat, lévén hogy nem szellemi lény, nem lehet képes a magasabb rendű Tudatosodásra. Mert ez is ekként van. De mert ti magatok már a negyedik Fény-kör követelmény-rendszerébe készültök belépni, vagyis a földi - fizikai értelemben működő test-tudat helyét lassan, fokonként felváltja az Én-rész lényegesen magasabb rendű Tudata, tehát a Szellemesülés felé igyekeztek lépni, a mindenkor nyomotokban lépő Természeti lények is kell, hogy kövessék lépteteket, vagyis kell, hogy egy bizonyos szintű „tudatosodásra” maguk is képessé váljanak. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy az állatvilág bárha legfejlettebb tagjai is (a delfineket kivéve, akikről viszont már szóltam) a tényleges logikus Gondolkodásra válhatnak képessé, de tudati elemekkel bővülhet ösztöneik tárháza, s a bennük lévő késztetések valóságszintre emeléséhez már egy bizonyos érthető formában való jelzés-rendszer megjegyzése és használata révén kérik a közelükben lévő fajtársak, vagy akár az ember segítségét. Ez, tehát a kommunikációs készség magasabb szinten való, s már az ember számára is érthető formában való elsajátítása és rendszeres használata a negyedik Fénykörben lesz teljességgel valósággá, akkor, amikor a Szellemmel bíró embernél a Tudat ismételten átadja a test irányításának szerepét az Én-rész Szellemi Tudatának. Az evolúció, a szűntelen fejlődés Törvénye ez, amely a Lélek-lényekre épp úgy érvényes, mint reátok: Szellemmel bíró lényekre. Ennek természetesen meglesz a maga nagyon is szükséges, és akkor és ott időszerűvé váló hatása. Az ekként kommunikáló Lélek-lények ugyanis máig a mindenevők közé tartoznak, vagyis egyként fogyasztanak állati és növényi eredetű táplálékot. Ha az ember képes lesz megérttetni magát velük, már egyes elvont fogalmakat is megmagyarázhat, bár továbbra is ekként, tehát a gondolati és érzelmi hullámok mellett alkalmazott jelekkel, s ha nem is könnyen, de értetté teheti számukra: nem helyén és rendjén való, ha Lélek-testvéreik testével táplálkoznak.
121
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Amint egy korábbi munkánkban mondtam, a Természeti lényeknél tulajdonképpen spontán mód alakul ki a csak ragadozó életmódból a mindenevő életmód, amely táplálkozási szokások egy ideig párhuzamosan az illető ragadozó egyéni sajátosságai lesznek, már periodikus rendszerrel váltva egymást, akként, hogy az állat élete bizonyos szakaszaiban továbbra is csak ragadozóként, más időszakokban mindenevő, s későbben mindinkább a vegetáriánus életmódra fog ráállni. Ez a történés azonban mégsem olyan formában lesz automatikus, mint azt vélnétek! A mellettetek élő, vagy a szabad Természetből valami oknál fogva mellétek került Lélek-lények tanulják meg először, éspedig az embertől a helyes (vagy inkább: helyesebb) életviteli formát, s ha ezt már elsajátították, a Globális Tudattárban is megmarad a Lélek-lények ismereti energiája, csak úgy, ahogy ma is, és mindenkor jelen van a Globális Tudattárban mindahány élő szervezet Létben maradási feltételeinek összessége. De mert az új viselkedési elem magasabb rendű, idővel elhomályosítja, majd törli, azaz közömbösíti, felülírja a Globális Tudattárban ma még meglévő viselkedési mintát, amely mindenkor be kell íródjék az aláereszkedő Lélek-elembe, amely mindenkor azokat az ismeretelemet fogja magához vonzani, amely állatfaj egyedének testét az adott Lélek-elem irányítani és éltetni fogja. A Szellemi fejlődés energiája tehát a Lélek-lényeket is magasabb létforma elfogadására teszi képessé, mert a bennük lévő Lélek-elem mindenkor kész követni a bennetek élő Én-részt, így a Lélek-lények is bizonyos fejlődés elérésére válnak képessé, ha nem is olyan fokon fejlődhetnek, mint egy szintén Szellemi Én-résszel bíró kisgyermek, hisz a logikus gondolkodás képessége továbbra sem adatik meg nékik. Az önkifejezés egyes formáit megtanulják, s ha az adott formában utasítást, vagy alapszintű, létfontosságú Tanítást kapnak, képesek azt a maguk ösztön-rendszerébe építeni, ha csak akként is, mint egy újabb, már másodlagos ösztöni késztetéssé váló információt, amely viselkedésükben is megjelenik. Ekként fejlődik, emelkedik lassan és fokozatosan a Lélek-lények mindegyike, és ekként lesz az általuk levonzott Lélek-elemek mindegyike is fokról fokra tisztábbá, míg ki nem ég abból is minden, ami tisztátalan. Ez azonban már a nagyon távoli Holnap történése, akkor lesz teljességgel valósággá a Léleklények Kozmikus erőkkel való táplálkozása, amikor az ÉN-felek a duális EGY-ség ismételten való megfogalmazása előtti szinten állnak. Akkor ugyanis már valóban csak a Tiszta Szeretet fogalmazza meg a köröttük lévő Lélek-lényeket, amelyek megfogalmazóikkal együtt emeltetnek ki a félszellemi szintről, hogy később már meg se fogalmazódjanak másként, mint végtelen tisztaságú Szeretet-energia, annál is inkább, mert akkor már, ha az ÉN-felek a duális EGY-ségbe léptek, Szellemi Erővé, ÉN-képekké válnak, amelyek nem testben élnek, ekként köröttük sem lesz, mert nem lehet semmi, ami még bármilyen sűrűségű testet viselne. Ám mint mondtam, ez még a távoli Holnapokhoz tartozik: ha kedves volt is számomra már most legalább ekként, néhány mondatban megmutatni azt a képet is, tán csak azért, hogy Ildikó Testvérünk fájó szívét megnyugtassam, és Tudatának kesergését kissé lecsendesítsem… * Az Én-rész mélységi fokának mindenkori súlyát, annak fájdalmát az ÉN (s itt már mindenkor az ÉNfelet értsd az ÉN alatt, mint az Én-rész felsőbbrendű ÉN-jét, amiként az van is) természetesen nem érzi: egy bizonyos Mélység-szint eléréséig legalábbis nem. Csak miután az Én-rész már az anyagba ágyazódott, vagyis miután már nem vonz magához további energia-mennyiséget a felsőbbrendű ÉN-ből, nyílik rá alkalma az ÉN-nek, hogy ébredjen, vagyis egy időre kiemelkedjen abból a viszonylagos öntudatlanságból, amelybe lefedődését követően került. Azért mondom, hogy e lefedettségi állapot viszonylagos, mert természetesen az ÉN akarati energiája is nagymértékben hozzásegíti az Én-részt minden egyes Mélység-szint eléréséhez. Ha nem ekként volna, tehát ha az ÉN nem akarna maga is mindenképp az olyannyira áhított törvénytelen Erő birtokosává lenni, mindenkor megadhatná a késztetést az Én-résznek a megállásra, sőt: az csak addig képes folytatni lefelé vezető Útját, míg az akarat energiája rendelkezésére áll, amelyet az ÉN közvetít le számára, méghozzá a történések adott részében a legteljesebb, legalábbis, az önmagához viszonyított legteljesebb mértékben és mennyiségben. Az Én-rész tehát mindenkor bírhatott az ÉN legmagasabb rendű energiájával ahhoz, hogy a mélység felé vezető úton megállhasson. Ez természetesen mindenkor ekként van, vagyis az Én-rész minden Út esetében képes az ÉN legmagasabb rendű energiáit mozgósítani a hibás döntések elhárítása érdekében, ha azon döntések 122
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet felvállalása, és e döntések nyomán esett cselekedetek megtétele nem lett mint valamely vállalás eleme beírva az Én-rész életfilmjébe, hogy a cselekedet utáni következményeket mint megtapasztalásokat magába zárhassa, s magával vihesse az Én-rész, ha Útja véget ér ama fizikai testben. Ez nem ritka, de sohasem olyas történés, amely a Lélek elleni vétség, vagy bűn elkövetését adná: a Lélek elleni legnagyobb bűnt, a Végtelen Teremtő EGY-ségtől való elfordulás bűnét ugyanis már elkövette mindahány mélybe hullt Szellem: ezért annak egyes elemeit már nem szükségeltetik megtapasztalnia. * A ti feladatotok, s ez már mindőtökre vonatkozik kedves kis Magocskáim, az Erő fogadása és annak bizonyos formában való használata. Senki sem érezheti, s nem is ültetheti el mint tudati képet másokban, hogy valamely készség, képesség a maga egyéni privilégiuma, de azt sem kell egyikőtök sem érezze, mert nem volna igaz, hogy ő alkalmatlansága végett nem lehet képes arra, amire más Testvéreink. Az energia fogadására és annak továbbáramoltatására mind képesek vagytok: a magatok Feladatának megfelelő formában, így azt ki-ki a maga Feladatának megfelelő mértékben és formában kell is, hogy megvalósítsa!! Aki az ima révén kell, hogy energiát kérjen, és azt kell, hogy továbbáramoltassa (mint például Terike Testvérünk) annak azt kell mind magasabb fokon megvalósítania, s aki akár a Föld-felszíni, akár a Földmélyi vizek, és/vagy a Lélek-lények felé kell energiát áramoltasson, annak azzal kell törődenie, mert hisz azt kell a maga mértékének teljességében megvalósítsa. Az első lépésben legalábbis, mert Reá más Feladat bízatik a Holnapok során, amiként az Ima erejével ható Testvéreinkre is, hisz ez az energia is, és az is, amiként minden Szeretet-energia, Valóság-teremtő Erő, amelyet a Holnapok során másképp is megtanultok használni. Ma viszont még ki-ki akként kell éljen a kezébe adott Erővel, amiként azt tanítjuk néki, s amiként azt az Út kezdete előtt vállalta. S itt e kérdésben is visszatérek a meditáció kérdésére. Nem emelkedhet ugyanolyan meditációs rezgéstartományba az, aki a Tudat, és a Szellemi Én-rész Tudata által közösen megfogalmazott ima energiáját kell kérje, és átáramoltassa, mint az a Testvér, aki a gyógyítást kell végezze, vagy az, aki a későbbiekben a Lélek-lényekkel kell Feladatot végezzen, mert más és más rezgésszintű energia révén valósítható meg egyik, s a másik Feladat is, s amit az egyik Szellemi Rezgéskörbe emelkedve elvégezhettek, nem végezhetitek el egy másik rezgéstartományba lépve át. Van, akinek akként kell egyes, nem kifejezetten szellemi értelemben vett, és mégiscsak mások szellemi növekedése érdekében való fizikai szintű Feladatot elvégeznie, hogy ahhoz a meditáció ismét másik formája révén nyerhet csak többletenergiát, amely úgy szellemi erőnlétének, mint fizikai erőnlétének biztosításához szükséges, és alkalmas is ekként. Aki az ima energiáját közvetíti tovább, mert hogy a Szellemenergetikai folyamatban a Tudat is részt kell vegyen, ismét más rezgés-körbe emelkedik, s mert ez a Tudat emelkedésével is jár, olykor akként is érzékelheti, hogy nem emelkedett, hisz Tudata egyazon mértékben emelkedik, mint Én-része. Ez esetben az Én-rész maga is egy rezgésszinttel emelkedik feljebb, s a Tudat is: így a változás szinte teljességgel érzékelhetetlen is volna, ha a testsejtek megváltozott rezgésszintje is nem jelezné a Szellemi művelet megtörténtét. A testelemek megváltozott állapotát viszont az, aki az adott testben él, maga nem érzékelheti (sőt: az adott szint gyenge műszerezettsége, alacsony energetikai ismeretei végett még a legképzettebbnek számító kutatók sem érzékelhetnék azt, lévén még nem vagytok, s nem is lehettek képesek arra, hogy a testelemekben lévő Szellemi Energiát bárha csak érzékelnétek, felismernétek is, nem még hogy annak megnövekedett, avagy csökkent mennyiségét megmérhetnétek!) De érzékeljük mi, és érzékeli az illető Testvérek Én-része, s az lényegében elég kellene legyen a Tudatnak is ahhoz, hogy levesse a kicsinyhitűséget, amelyre semmi oka! E Testvérek ugyanis akkor, és az által töltik be valós Feladatukat, ha az imában, vagy a maguk szavaival megfogalmazott fohászban lekért energiát akár közvetlen, akár közvetett módon, tehát akár valamely beteg Testvér, vagy annak Őrszelleme, akár a gyógyítást végző személy, illetőleg annak Őrszelleme felé (munkatársam esetében tehát felém) közvetítik át spontán, azaz akarati úton, akár Őrszellemeik közreműködésével, Őrszellemüket kérve meg az Erő 123
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet fogadására és továbbítására. Ki-ki akként, amiként az Vállalásában szerepel. Van, aki mindkét formát egyidejűleg valósítja meg, ha ő maga, erre nem is nyerhet rálátást, mert az energia útját ti magatok, a ti szinteteken még nem lehettek képesek nyomon követni. Van, aki konkrétan magának a Feladatnak végzése, tehát valamely fizikai cselekvés közben emelkedik egy magasabb rezgéstartományba. A számára szükséges többletenergiát is-métcsak nem meditáció révén nyeri, de éppenhogy a Feladat végzése kell, és fogja is megadni azt, s ha valami oknál fogva meg van kötve a Feladat végzésében, érezni is fogja a többletenergia hiányát. E Feladat, Vállalás nem egy esetben éppen-hogy a családon belül végzett Szeretet-szolgálat, amely, s ezt is megfigyelhetitek, kezdetben még ténylegesen is csak a szűken vett családi körben adatik elé: később a család mind nagyobb részét átölelve, és mindenkor akként, hogy a mindenkori, tehát az egyre fokozódó megterhelés mértékében vonhatja magához az Őrszelleme által a magasabb szintekről lekért, és felé áramoltatott energiákat: minél több Szeretet-energiát áraszt ki, annál többet vonzhatva is magához. Ha azonban megriad a Feladattól, s kényszernek éli azt meg, nem mint tényleges Szeretet-szolgálatot, az energia szintet is csökkenni érzi, s akkor a Feladat valósággal is teherré lesz számára. Ennek oka az, hogy az Én-rész az ekként nyert többletenergiát két irányba áramoltatva kell, hogy használja. Részben a hibás tudati érzet felülírására, részben pedig az Én-rész számára fontos, mert hisz általa felvállalt, s az Én-rész által mindenképp elvégezni kívánt Feladat mind tökéletesebb fokon való elvégzésére. De mert a hibás tudati késztetés, a Feladat elvetésére irányuló törekvés nem egy esetben a Tudat makacsságának, vagy, és ez a gyakoribb: a saját képességbe vetett hit, s az önmaga iránti bizalom, azaz az önbizalom hiányának eredménye, az annak felülírására fordított energia lényegében szükségtelenül felhasznált energiává válik. Kell tehát (s ezt még munkatársammal is igen nehezen tudom elfogadtatni), hogy elhigyjétek, éspedig már mindannyian: Az ÚR csak annyi terhet engedett vállalnotok az Út kezdete előtt, amelyhez az Erőt is megadja, és mindannyiótoknak csak azt a Feladatot adta, és adja mindenkor kezébe, amelyre Én-részeitek a leginkább alkalmas energiákkal bírnak. Amint már ezt is tudjátok, maga az Én-rész is olyan energiákat kell magába zártan őrizzen már az Út megkezdése előtt, amelyek a leginkább alkalmassá teszik őt magát is, s még a földi szintű Tudatot is egy bizonyos Feladatra. A Feladat, s itt már a magasabb rendű Feladatot értvén a szó alatt, egyként fontos és lényeges, így egyiktek sem mondhatja, és nem is érezheti akként, hogy ő kisebb, avagy nagyobb Feladatot vállalt! Ki miben van a leginkább kiképezve, azt vállalta: s akkor azt kell végezze, anélkül, hogy megmérni akarná a maga feladatát a másik Testvér feladatához hasonlítva! Egyik épp olyan fontos és lényeges, mint a másik, s amit egyiktek végez, azt csak ő is kell (és lehet is képes), hogy elvégezze! A magasabb szintű Feladat, amiként mondtam, lehet fizikai, és nem fizikai természetű, tehát lehet valamely földi történés keretén belül, vagy a fizikai szinttől akár teljességgel eltérő, bár a fizikai szinten végzendő Feladat, amely viszont nem egy esetben csak az Út későbbi szakában kell, hogy kinyíljon az Én-részben, amely addig más jellegű, s nem egyszer a későbbi feladattól akár teljességgel eltérő jellegű feladatokat kell elvégezzen a test, s a test Tudatának irányítása révén. Ezek elvégzésére is mindenképp szüksége van magának az Én-résznek is ahhoz, hogy ténylegesen is éretté tegye magát a Tudatot is az eléadott, de már magasabb rendű Feladatra. Ha az Én-rész nem végeztetheti el a fizikai szintű Feladatokat testtel, a Tudatban mindvégig megmarad a környezeti elvárás végett beléíródott, vagy a korábbi Út (vagy Utak) értelmében az Én-rész által bevonzott Kozmikus energiák-adta késztetés, ami azt jelenti, hogy a Tudat a földi szintű feladatok betöltése után fog vágyakozni, s azokat akarja megvalósítani akár az Út teljessége alatt, félre lökve a magasabb szintű Feladatot. De maga az Én-rész is ezt az elsődleges késztetést fogja sugározni a Tudat, s a test felé, mert a fizikai sík már eleve adja, hogy az Én-rész elsőként a magához vonzott, de sűrűbb Kozmikus energiákat igyekezzen magából kiégetni, hisz azokat kell először megtisztítania, s mert erre nincs, nem lehet módja másként az adott közegben, mindenkor akként, hogy egyes fizikai cselekedetek és/vagy történések felé igyekszik vezetni a Tudatot, s azon keresztül magát a testet is. Ha a fizikai cselekedet megélésére való késztetés 124
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet energiája nem ég ki az Én-részből, s ezen keresztül a Tudatból is, az Én-rész nem is lesz képes, csak annak mielőbbi kiégetésére koncentrálni, hisz az az önmagáért felvállalt Feladat. (És erre a történésre kell-ene- vonatkoztassátok azt a nagyon is ismertté lett mondást, miszerint ki-ki önmagáért tartozik elsősorban felelősséggel! Mert elsőként a maga felsőbbrendű ÉN-jéért kell elvégezze a maga feladatát, de mindenkor akként, hogy tudatában van annak is: másokat is nevel a maga milyensége, cselekedetei, szavai, de még gondolatai és érzései által is. Ekként ahogy önmagáért dolgozik, kell, hogy dolgozzon másokért is, minden formában emelve és nevelve, s vezetve is ekként azokat, akik mellett él. A felelősség így épp annyira önmagáért – mint mindenekért való!) Amint már azt is mondtam, amíg az Én-rész el nem végezte a magáért, s ekként a maga felsőbbrendű ÉN-jéért vállalt Feladatot, nem lesz képes másokért sem elvégezni azt a már emelt szintű Feladatot (vagy ez esetben mondjunk inkább Vállalást), amit pedig másokért vett magára, már az Út megkezdése előtt. Kiváltképp érvényes ez a ti esetetekben, annál is inkább, mert ti már a Jelen Út magasabb szintű Feladatait is akként vállalhattátok, vehettétek át az ÚR Kezéből, hogy azon Feladatok megismerése, s az adott szinten való, mind tökéletesebb megvalósítása révén már a Holnapok során elvégzendő Feladatra készültök. Akként is mondhatom, ma rakjátok le a Holnap felépítendő házaitok alapját, s ha ma nem törekedtek igazán sziklára építeni ama fundamentumot, Holnap nem építhettek arra olyan házat, amelyben a Föld Holnapi kicsinyei menedékre és oltalomra lelhetnének. *** „Ha a halál-állapot hirtelen következik be, a Segítő Szellem-testvérek emelik ki a testből, s annak agyi tartományából kiszakadt Én-részt az adott pont rezgésköréből: s akkor a Lélek-szál nyomán nem marad, mert nem is maradhatna fantom-ív, mert annak energiája, mint mágnest a vaspor: követi a Segítő Szellem-testvérek lényegesen magasabb rezgésszintű Energia-testét, s akkor Ők fogják az ekként hozzájuk csatolódott energiát átközvetíteni a testből kiszakadt Én-részbe, ezzel is megkönnyítve annak Ébredését. Ez azonban egy másik történés, így erre itt nem térek ki bővebben.” – Itt és most viszont már kitérünk az Én te néked mondtam… sorozat VII. 132.-ben található rövid részletre, mert többen nem értik: hogyan is történik az Átmenet akkor, ha hirtelen baleset áldozatává lesz valaki, vagy akkor, ha önkezével vet véget életének. Az Én-rész csak az Út kezdetéig tudja: mi áll az Életfilmben. De ténylegesen is csak az Út kezdetéig lehet tudója annak a maga teljességében: addig a pillanatig, míg az Asztrális Világképből meg nem kezdi az aláereszkedést. Akkor viszont elfedődik előle az Életfilm, s már csak annak lesz tudója, mely energiákat kell magához vonzania a Kozmikus Térből. Aztán, ha a számára rendelt és számára szükséges energiákat magához vonzotta, elér a testbe öltözés színterére, és a két sejt összevonása és azok betöltése révén az Út fizikai értelemben is megkezdetté lesz számára. Akkor, abban a pillanatban, amelyen a két sejtet egymáshoz vonzotta és betöltötte önmagával, ismételten felvillan előtte az Életfilm teljessége: egy pillanatra csak, de már akként, hogy akkor már nem csak az Életfilmet ismeri, de azokat a Kozmikus energiákat is, amelyeket magához vonzott, éspedig akként, hogy azok mindahány lehetséges hatását is ismerni fogja, tehát rálátása lesz egy pillanatra: milyen irányba terelhetik a Tudatot az adott Csillag-energiák, s a Kozmikus Térben lévő Erők egy-egy történés során, de azokat az energiákat is megismeri, amelyekből az adott közegben meríthet, s amelyekkel azok bírnak, akik közt az Életfilmet a rendelkezésére álló erőkkel egy megadott Idő-egységen belül a megvalósítás szintjére kell tudja emelni, illetőleg emeltetni a később kifejlődő Tudattal és a fizikai testtel. Ez azonban, mint mondtam, csak a pillanat egy tört részéig marad az Én-rész ismerete: aztán ismét elfedődik előle is az ÚT. Legalábbis, már nem láthatja át teljességgel, így annak egyes történései, éspedig éppenhogy azok, amelyekben ő maga kell, hogy vizsgázzon, elfedetté lesznek benne és számára is. Ezt követően egy időn át csak a soron következő feladatra lesz rálátása, s még arra is csak egy ideig, addig, míg a fizikai test fejlődési fázisait kell figyelemmel kísérje, s a Tudatot az alap szintű ismeretek felé kell vezesse. Aztán, már a Tudat tényleges önmagára-ébredését követően, amikor tehát a kisgyermekben megfogalmazódik az önmagáról, és a környezetéről való kép (s ez az az időpont, amikor a koronacsakra, 125
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet vagyis a kutacs is bezáródik), maga az Én-rész is csak az aktuális történést látja: annak távolabbi, vagy korábbi okát és miértjét nem. Érezheti a magával vitt késztetést, hogy valamely történés felé vezette a Tudatot, s a testet is, de a történés okát már nem tudja, s akár annak kimenetelét sem minden esetben láthatja előre. Így természetesen arra sem lesz rálátása, ha az adott történés, amely felé a Tudatot, s a testet vezetnie kell, az Út félbeszakadásához, annak befejeződéséhez tartozó történés. S mert ez ekként van, ő maga sem minden esetben lesz képes elhinni: az Út véget ért. A hirtelen, tehát még az Én-rész számára is váratlanul bekövetkező történés során az Én-rész nem egy esetben az általatok ismert „eszméletvesztéses” állapotba kerül, s akkor az Őrszellem, és a Segítő Szellem-testvérek kell kiemeljék még a testből, pontosabban az agy Tudatos agyi tartománya mellől is. Ez az erősen lefedett állapot azonban nem mindenkor következik be: legalábbis nem azonnal, s nem csak egyféleképpen következhet be. Nem egy esetben az Én-rész teljességgel éber marad, s mert nincs, és nem is lehetne emlékezeti ismerete arról: hogyan, s miként kell véget érjen számára az Út, mindenáron annak folytatására törekszik, s arra igyekszik megadni a késztetést a Tudatnak, s a testnek is. Az Út ekként való, tehát hirtelen megszakadásának is több, egymástól eltérő oka van, vagy lehet. Egyes esetekben az ÉN mások Ébresztéséért tett vállalása van a történések hátterében, de az sem ritka, hogy az ÉN által megírt Életfilmbe az ÚR írta be az utolsó, s még az ÉN számára is ismeretlennek maradt MONDATOT, amelynek révén az Én-rész valamely korábbi Út bizonyos karmikus kötéseit tisztíthatja le önmagáról s az ÉN-ről egyaránt. Akár ez, akár az van azonban a háttérben, az ok mindenkor el kell fedődjék az Én-rész elől, s mert ez ekként van, az Én-rész természetesen az Út folytatására törekszik. Az Életfilm teljességét már nem látja, tehát nem tudja, hogy az adott történést követően van-e még betöltendő Feladat, s mert számára az Út teljes végigjárása mindennél fontosabb, a test működésképtelenségét érthetetlennek találja, még akkor is, ha a történésről magáról, tehát egy baleset lehetséges bekövetkeztéről tudomása van. De mert ő maga még nem érzi teljesnek, és végigjártnak az Utat, csak valamely sérülés lehetőségére gondol: azt viszont képtelen elfogadni, hogy a test megváltozott, élettelenné, azaz irányíthatatlanná lett állapota végleges és visszavonhatatlan. Ez természetesen ekként van abban az esetben is, ha a Tudat hibás döntése, vagyis az Én-rész gyengesége végett szakad meg az Út: mert akkor ténylegesen is megszakad, mielőtt a végére érhetett volna. Ez utóbbi esetben az Én-rész továbbra is a döntés megváltoztatása felé akarná terelni a Tudatot (éspedig a ti korotokban már minden esetben!), ha nem is mindenkor azért, mert ő maga ismeri a Tudat számára megoldhatatlannak, kilátástalannak megélt történés folytatását csak úgy, mint a Törvény ellenében való „szökés” mindahány következményét is (ez ugyanis nem minden esetben van ekként), de mert olyannyira erős benne az Út folytatásának vágya, hogy mindenáron ismételt működésre igyekszik serkenteni a Tudatot, s a teljes agyi állományt még akkor is, amikor a Lélek-szál már elszakadt. Ez esetben viszont nem, vagy csak ritkán következik be az Én-rész eszméletvesztéses állapota, hisz ő az utolsó pillanatig, s még azon is túl a maga akaratának elfogadása felé igyekszik terelni a Tudatot, arra törekedve, hogy elfordítsa az ellentét által oly könnyűnek és egyszerűnek mondott téves iránytól, s arra törekedve, hogy megkísérelje a Tudattal, s akár a fizikai testtel is az Út folytatását elfogadtatva felvállaltatni akár a harcot, akár a további szenvedés elviselését, s ez utóbbit még akkor is, ha a szenvedés miértjére, mint mondtam, ő maga sem mindenkor bír rálátással, éppen azért, hogy a felőle érkező késztetés miértjét, a történések okát ne közvetíthesse át a Tudat felé. A Tudatnak ugyanis akként kell elfogadnia az Én-rész késztetését az ellentét késztetésével szemben, hogy tényleg nincs, s nem is lehet tudomása az egyes történések okáról, vagyis nem tudja, hogy valamely szenvedtető helyzetet, nagy fájdalmakkal járó betegséget miért kell viselnie a testnek, amellyel a Tudat még teljességgel azonosítja önmagát. Az Én-rész, ha nem kerül erősen lefedett állapotba, amikor a test, és annak Tudata működésképtelenné válik valamely váratlan történés következtében, minden, még benne lévő energiát a Tudat további irányítására próbál felhasználni. Ezzel oly mértékben felhasználja a még megmaradt energiakészletét, hogy a maga erejéből akkor sem volna képes kiemelkedni a Tudat mellől, ha elfogadná annak 126
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet megváltozott, s visszafordíthatatlan állapotát. Így viszont, amikor már minden csepp energiáját felhasználta, tovább nem képes megkötni sem magát akarati ereje révén az agyban: tehát mégiscsak kiszakad, s akkor valósággal is kiszakad az általa addig magáénak tudhatott pontról az agyból, mert a Lélek-szál már nem tartja megkötve, s akarati ereje révén ő maga sem tarthatja magát megkötve az agyban. A baleset, vagy egyéb tragikus körülmények végett hirtelen elhalt személy Én-része is ekként szakad ki az agyból: a Lélekszál már nem köti, akarati energiáit pedig ő maga képtelen használni, mert a sokkos állapot megköti ebben. A történés eme pontján, már a történés mibenlététől függetlenül az Én-rész egy rezgéskörrel feljebb emelkedik anélkül, hogy ezt megakadályozhatná, s anélkül, hogy akaratlagosan még feljebb tudna emelkedni, arra az Asztrális ívre, ahol az Út Végére érteket várják és fogadják. Ekként a Segítő Szellem-testvérek, és az Őrszellem kell körbe vegyék, vagy inkább Energia-köpenyeikkel körülöleljék, s egy másik Asztrális Ívre emeljék, ahol a Gyógyító Testvérek fokozatosan töltik fel azzal az energiával, amelyet a Segítők a már elszakadt Lélek-szálból vontak el, s amely energia a leginkább harmonizál az Én-rész saját benső energiáival. Ezt követően az ekként kiemelt Én-rész felsőbbrendű ÉNjét is ébresztik a mellette lévő Őrizők, s már az áramoltat le Én-része számára annyi energiát, amennyi annak teljes Tudatra ébredéséhez szükséges. Ez azonban még csak a Lét-tudatot adja meg az Én-résznek, azt az energiát tehát, amennyi az ön-lét felismeréséhez szükséges, s amennyinek segítségével az Énrészben megfogalmazódhat a „vagyok” Szellem-tudati képe, még anélkül, hogy a történtekre is rálátása lehetne. Amint az Én-rész ekként eszmélt, egy másik Asztrális síkra szállítják, ahol fokról - fokra a korábbi, tehát még az Út során magáénak tudhatott erő szintet elérheti: tehát egy olyan pihentető és gyógyító Asztrális Világ-képbe lépteti át a Kegyelem Áldott Krisztusa, ahol az Én-rész magába szívhatja a Mindenség Szeretetének Erejét. Itt a halk és kedves szó, a lágy fények, a gyengéd, de Éltető energiák megnyugtatják és megerősítik, s a Gyógyító Testvérek apránként tudomására hozzák: egy Út végén van. Csak ezt követően, ha már az Én-rész maga is kéri, s a mellette lévő Gyógyító Testvérek is támogatják kérését, engedi meg az Úr, hogy az Én-rész tudója legyen mindannak, ami az Út során történt, s annak: hogyan, s miként ért véget számára az Út. Hogy miért akként ért véget, amiként, arra még későbben, már csak a teljes Életfilm megismerését követően kap választ, s csak akkor, ha ő maga képessé válik feltenni a kérdést önmagának, vagy az adott ponton mellé rendelt, vagy önként mellé álló Oktató-szellemnek. Ha az Én-rész már a tényekkel is kész szembenézni, az Oktató-szellem kíséretében egy újabb Asztrális síkra: az „érkezési” pontra emelkedhet, ahol már a teljes Életfilmet végignézheti, akként vizsgálva meg annak teljességét, ahogyan azt más, az Út végére ért Testvér is cselekszi, tehát akként, mintha az Út akkor ért volna véget számára. (És lényegében ez ekként is van, hisz az Út az Életfilm végignézésével és kielemzésével zárul igazán, mert míg az meg nem történik, az Én-rész sem emelkedhet vissza az ÉN-be, az ÉN sem ébred, s nem folytathatja tanulmányait, amelyek nélkül viszont egy újabb Út tervezéséhez sem kezdhet hozzá.) Ha már az Életfilm megtekintésekor felébred benne a Bölcsesség annak meglátására: miért kellett elszenvednie, amit megtapasztalt, és felébred benne az igaz, gyermeki alázat is az ÚR rendelése előtt, tehát ha a lázadás legkisebb szikrája sincs benne, már azt az egyetlen MONDATOT is feltárja előtte az ÚR, amelyet Ő írt az ÉN által elkészített Életfilm egy bizonyos pontjára, de már akként, hogy azon egyetlen MONDAT magasabb rendű okát és célját is megismerteti véle. S az Én-rész számára akkor válik teljességgel ismertté az a karmikus elem, amelyet a történés révén letisztíthatott, vagy, ha a történés mások Ébresztése érdekében esett, akkor az a CÉL, amelyért a történést felvállalhatta. Amiként azt is megtudhatja, de azt már néki magának kell felismernie: betöltötte-e az adott Feladatot, s milyen fokon, vagy kudarcot vallott. (Ez utóbbit többnyire a gyengének bizonyult Én-részek kell fel, és elismerjék, elfogadva ezzel már akkor mindazon következményeket is, amelyeket gyengeségükkel megfogalmaztak maguknak. S itt hadd tegyem hozzá mégismételten, amit már nem egyszer mondtam: a Törvény értelmében nem indul Útra egyetlen Én-rész sem, ha a kezébe adott Feladathoz nincs meg benne a feladat elvégzéséhez szükséges Erő. Ekként nem az Erő tényleges hiánya: az Én-rész Bölcsességi szintje nem megfelelő, amelyre az Erő használatához szüksége lett volna. 127
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Annak viszont, hogy az Én-részben nincs meg a kellő Bölcsességi szint az adott, s az ÉN által tervezett Feladat elvégzésére, mindenkor az ÉN bölcsességének hiánya az oka. Ha viszont ez ekként van, márpedig ekként van, ez azt is jelenti, hogy az ÉN a szellemi gőg végett igyekszik olyan Feladat elvégeztetésére késztetni (s már akkor a Törvénytől eltérő módon!) Én-részét, amely még nem az ő Erő szintjéhez méretezett, s teszi ezt mindenkor az Oktató Szellem-testvér, vagy akár az ÚR intelme, figyelmeztetése ellenére. Ennek következménye szinte természetes módon az, hogy az Én-rész elbukja a Vállalást (amelynek elvégzését ő maga is akként vállalja fel, amiként az ÉN, aki az adott elemet az Életfilmbe írta), s egy következő Út során el kell vegye nagyotlátása, gőgje bérét...) Ha a Tudat Akarata, vagy az ellentét csábító hízelkedése elkápráztatja, és az Én-rész maga is eltéved az Úton, még lehet rá esélye, hogy valamely történés révén ébredjen, s ébressze a Tudatot is, így, ha még idején Ébred, arra is lehet módja, hogy visszatérjen a helyes irányba. Lehet, sőt: szinte bizonyos, hogy ezzel az ellentét haragját vonja magára az Én-rész, amiként bizony a Tudat és a test is fel kell vállalja, és el kell viselje az ellentét támadásait, de ha az Ébredés valós, Erőt nyer a Kegyelem Áldott Krisztusától a harchoz, vagy a szenvedések viselhetéséhez, s ha igazán állhatatos, végül győztesen kerül ki a küzdelemből, s akkor az ÚR Kegyelme eltörli a korábbi tévelygés bárha halvány árnyékát is róla: ha a Harc kezdete, annak felvállalása előtt százszor bukott is el, tiszta lesz, mert az ÚR IGAZ SZERETETE teszi őt tisztává… Nem egyszer nem a Tudat hibás Akarata, nem a gőg: a Tudat félelme „fertőzi meg” a gyengének bizonyuló Én-részt, amiként az Júdás esetében is történt. Ha ezt nem képes meglátni, s mint hibás elemet felismerni önmagában, nem is lesz képes az Úr Kegyelmére hagyatkozni. Viszont ha ő maga, mint felsőbbrendű tudati elem: képtelen erre, a Tudatot sem vezetheti a Kegyelem felismerése és elfogadása felé. Viszont ha a Tudat egy szintnél mélyebben hullt bele a félelembe, a felfokozott, s ön-erejétől is mind egyre növekedő félelem-érzet erejét nem tudja megkötni. Annál is inkább nem, mert azt még az ellentét is igyekszik megerősíteni és megtámogatni, akár pánik szintig is fokozva a Tudatban lévő félelmet, míg végül ténylegesen is kevés lesz az Én-rész megannyi magával vitt, s magáénak tudhatott energiája ahhoz, hogy a félelem nyomán megfogalmazott hibás tudati döntést a maga Akaratával felülírja. * Ha az Én-rész, amint az imént mondtam, a megszerezni kívánt és rendelt Felismerés birtokosává lett, az ÚT ténylegesen is véget ért számára: s akkor az ÉN mellett lévő Oktató szellem ismét, s már ténylegesen is kiemeli elfedett állapotából az ÉN-t, megadva számára ezzel a Jelet az Én-rész visszavonására, amely a megszerzett Erő teljességével olvad vissza az ÉN-be, mint az ÉN tökéletes része. Ez utóbbi azok esetében, akik önnön gyengeségük végett váltak képtelenné a Tudat irányítására, s akiknek Útja a Tudat hibás döntése következtében szakadt félbe, nem is mindenkor ilyen egyszerű, sőt! Az ön-létre eszmélt Én-rész csak ritkán képes azonnal felismerni vereségét az Életfilm megtekintését követően, s mert ez ekként van, ők olyan közegbe kerülnek, ahol újra és újra átélik az Út egyes részeit, azokat, amelyek a hibás tudati döntéshez vezettek, majd az Út megszakadásához vezető történést is, mindig újra és újra és újra: mindaddig, míg az Én-rész rá nem ébred: hol, s miként hibázta el ő maga a Tudat irányítását, s hogyan kellett volna vezetnie azt, hogy az Út ne akként érjen véget, ahogyan véget ért. Amint az önmagát megkötő Én-részben kinyílik és megérlelődik a Felismerés, az adott szinten lévő Oktatók egyike azonnal kiemeli az adott kép-képzetből, s az Érkezési oldalra kíséri védencét, aki ismételten végignézi, már az Oktató társaságában az Életfilmet. Szinte egy nincs, akiben ekkor meg ne születne a Felismerés, amelynek révén az Út az ő számára is véget ér, ha egy következő Út során viselnie kell is az Út hibáinak nyomát, mint önmaga számára megfogalmazott karmikus történést. Csak ha már a tisztátalan elem megtisztítása is megtörtént, merül el az Út, s annak minden emléke is az ÉN számára is a Kozmikus Tudattárban, amely, amikor a ti fizikai szintű történetetek véget ér, a Mennyei, s onnan a legmagasabb rendű: a Teremtő Tudattárba emeltetik, hogy többé azt szem ne lássa, Szellemi Tudat ne
128
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet őrizze, meg se is ismerje, s hogy ne ismerje azt más, csak a TEREMTŐ EGYSÉG, Aki a Végtelen Megbocsájtó Igaz SZERETET… *** E négy sorhoz hadd ne fűzzek kommentárt: annyira magáért beszél minden szó, hogy szükségtelen magyaráznom… Az erősek gyengesége a harc A gyengék erőssége a Békesség A Békesség erőssége a Szeretet A Szeretet erőssége Isten * Egy újabb szempont alapján vizsgáljuk meg most a Ne Ítélj! - Krisztusi Tanítását, gyermekeim. Egy olyan szempontot veszünk nagyító alá, amelyen még eddig nem igazán jutott eszetekbe eltűnődni, amikor a Himnusz e két sorát énekeltétek: „Megbűnhődte már e nép a Múltat, s jövendőt…” – Mert bizony, ezt mondjátok a Himnusz végén, ám azon még sohasem jutott eszetekbe eltűnődni: vajon tényleg ekként van-e ez? Vajon tényleg „megbűnhődte” - e a Múltat, avagy megbűnhődhetné-e bármiképp is a számára teljességgel ismeretlen Jövendőt a nép, vagy bármely más nép is? Bizony, ha igazán őszinték vagytok magatokhoz, be kell ismernetek, hogy a Himnusz e két sora nem a valót: csak a Magyarság mindahány tagjának hő vágyát fejezi ki, amiként bármely más népnek és nemzetnek is csak vágyaiban él ma még a Föld-test teljességén a csoportkarma teljes és tökéletes feloldása. Ha nem ekként volna, az adott nép nem a Föld színén élne. Vagy vélhetné-e bárki ennek ellenkezőjét? Nem. Nem vélhetné, hisz akkor megkérdőjelezné a TEREMTŐ Igazságos voltát, megkérdőjelezné Tökéletes Bölcsességét, és megkérdőjelezné Szeretetét. Aki viszont ekként tenne, lényegében ugyanazt a bűnt ismételné meg, amelyet Satana, s mindahány utána lépett Szellem elkövetett! Márpedig azzal ismét a bűn útjára tér, ami által már önmaga teszi hamissá önmaga számára a fentebbi két mondatot, mert az épp csak elkövetett bűn csak a későbbi Út során válhat bizonyos történések révén kiegyenlítetté… Tény, hogy mindahány nép a nemzeti Tudattal harmonizáló földterületet kellett megtalálja, és belakja. Az is tény, hogy ez a legritkább esetben ment (ha ment egyáltalán!) zökkenőmentesen. Az is tény, hogy egy Ország területén nem csak az adott földrajzi ponttal harmonizáló Tudattal és Szellemi Én-résszel bíró személyek élnek testekben, amiként az is, hogy az adott földrajzi ponttal harmonizáló Én-részek nem csak az adott területen élő nép tagjaként születhetnek. Nem véletlen, ha, amiként a fentebbiekben már említettem, valaki számára születése értelmében idegen földön érzi otthon magát, és az sem, ha valaki más, az adott ponton élők számára idegen nép tagjaként születve inkább képes igaz Hazafivá, Hazáját szerető emberré lenni, akár még abban az esetben is, ha az adott területen élők bőrszíne is más, mert amiként már ezt is mondtam, nem a faj, nem a testi értelemben vett hovatartozás: a Szellemi Én-rész „hovatartozása” a döntő. Az Én-rész saját energiái épültek be az adott Földterületbe, így az Én-rész azzal képes egy rezgéshullámon maradni, míg ha az Én-rész számára az adott Földterület teljességgel idegen energiákat rejt, az Én-rész nem, vagy csak érintőlegesen kapcsolódik azzal, miközben a Tudat felé is az otthontalanság, az elvágyódás érzetét sugározza, s csak akkor képes megnyugodni, ha a számára ismerős energiákat tartalmazó földterületre, vagy annak közelébe ér, tehát ha az illető személy számára, mint földi ember számára valamilyen formában idegen országba utazik. A tény maga tehát, hogy mindahány nép és nemzet csak csupán egyetlen Földterületen kaphatott, és kapott is Otthont, nem jelenti azt, hogy ezt az adott nép, ill. nemzet mindahány tagja kész elfogadni is. És még csak nem is azért, mert az Én-rész elvágyódását kívánja követni a Tudat! Az Én-rész többnyire nem 129
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet lázad, igyekszik elfogadni azt a helyet, ahol Útját járnia kell, így viszont a Tudat lesz az, amelyben a lázadás megszületik. És hozzá nagyon is földi okoknál fogva. Ha a másik nép jobb földrajzi - Természeti adottságokkal bír, esetleg ásványokban gazdagabb területet tudhat a magáénak, a Tudat lesz az, amelyben az elégedetlenség, a mást akarás, és a makacs szerzési vágy felbukkan: s éppenhogy az Én-rész kell megkösse e negatív tudati elemek követésének vágyát magában a Tudatban és a testben is ahhoz, hogy Útját a Törvény értelmében lehessen képes végigjárni. Ez sem okoz gondot, míg az ekként feltámadt késztetés a kisember tudati képei közt villan fel. De már igen is gonddá lehet, ha valamely nép, nemzet vezetőjének tudati képei közt bukkan fel ugyanaz a késztetés: megszerezni a gazdagabb, vagy csak annak vélt Földterületet, elvenni attól, ha kell, akár vér árán is aki azt birtokolja. Hány példát soroljak fel a Történelemből, sőt: már a Történelem előtti korból, amely mindennek igaz voltát bizonyítja? Számtalan, s még annál is több van, s a Magyarság Történelmében csak úgy, mint bármely más nép Történelmi elemei közt. S hogy a Magyarság hogyan, s miként haladt vándorló útjain, míg a mai magyar Föld területére ért, nem kell hogy mondjam. Magatok is tanultátok. Ennek ismeretében viszont azt sem mondhatjátok, hogy ténylegesen is megbűnhődte már a nép, vagy bármely más nép a „Múltat s jövendőt”. S ez utóbbit nem mondhatná ki teljes joggal egyetlen ember sem, tehát nemcsak hogy egyetlen nép, vagy a Föld bármely kis, és nagy nemzete, de egyetlen ember sem, mert nem tudjátok, mit rejt a Holnap, és nem tudjátok, mert nem tudhatjátok: miként fog reagálni a Tudat az egyes történésekre. *** Hányszor, és hányszor mondottuk már néktek gyermekeim: ne féljetek… - és mégis, akként tűnik, hiába! Pedig azt is elmondtuk már, és szintén nem egy alkalommal, hogy a Félelem az, amely megköti a Tudatot, megkötve ezzel a Szellemi Én-részt is, amely éppenhogy a tudati félelem véget nem lesz, mert nem is lehet képes Szabaddá válni. Szabadítsátok fel a Tudatot: vessetek ki abból mindent, ami a Múltnak terhe, akkor is, ha az ma még, mint mélyen vágott seb, a Tudatban él és ég, és sajog. Ahhoz, hogy ténylegesen valósággá tudjátok változtatni azt, amiről fentebb írtam, s mind nagyobb és nagyobb mértékben képessé váljatok használni az Erőt, kell, hogy a Tudat teljes és tökéletes Békében éljen: önmagával. Jelenbeni, de múltbéli Önmagával is! Ahhoz viszont, hogy ez ekként legyen, meg kell bocsájtsatok nem csak mindazoknak, akik ellenetek vétettek, de önmagatoknak is, akként, hogy az elétek toluló Múlt képeit már tényleg mint kívülálló figyelitek, levonva abból a tanulságot, de kivetve elméitekből és elméitek mélyéről is minden nyomasztó érzést, még akkor is, ha aki ellen vétettetek, már nincs a Föld színén. Az, aki már Visszatért, tehát már kívül került a Tudatot megkötő földi Világ-képen, nem haragszik, még csak ellenérzés sincs, s nem is lehetne benne, mert az Én-rész már ténylegesen is Szabadon élhet a benne lévő Bölcsesség Erejével, amiként élhet azzal a felsőbbrendű ÉN is, így értik azt is: miért kellett (néktek, vagy nékik maguknak), hogy egyes történések megessenek, vagy éppen, ha mégannyira szerették is volna, soha ne következzenek be. Ekként haragotok már csak magatokban él – önmagatok iránt, amiként csak bennetek magatokban él az ember-testvéreitek iránti harag is, ha az nem az önvád, de az értetlenség-adta benső feszültség révén ébredt fel bennetek, lázadást, s a lázadás nyomán szégyenérzetet, vagy bűntudatot adva. Tudom: most többeknek eszébe jut: hisz munkatársam is lázad… ez ekként is van, különösen olyas történéseknél, amelyek előtt tehetetlennek érzi magát, és bizony, ilyenkor én magam is hiába próbálom őt erősíteni: a benne élő értetlenség, és a menekülési vágy szinte születése óta kíséri. Nem a hit hiánya ez, de mert ő már tudja: milyen kéne, hogy legyen az emberiség, s hogy milyen fokon kéne meglegyen az emberi elmében és szívben és Szellemben az empátia, a tolerancia, a humánum: lehetetlen, hogy ne végezzen összehasonlítást, s mert alaptermészete a lázadás, lázad, mert a megismert, s a tényleges kép közti különbséget szinte lehetetlen földi elmével feldolgozni. Aki a meditációs állapot magasabb szintjének elérésére képes, s már ténylegesen is rálátása lehet a magasabb szintek, s a ti Világ-képzetetek közti különbségre, nagyjából tudja: mi a különbség a Fent Világai, és a ti világotok energia szintje közt, így megérti: a kettő közt nem is olyan könnyű valamiféle egyensúlyt teremteni, s mert hogy munkatársam inkább a fenthez, mint a lenthez kötődik, a lent világát nem, vagy csak igen nehezen, s csak egy bizonyos mértékig képes elviselni.
130
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Ez részben jó, mert a Lélekszál, tehát az a bizonyos Életszalag még képlékenyebb, könnyebben nyújtható, ami azt jelenti, hogy könnyebben emelkedhet fel, ami munkánkat nagy mértékben megkönnyíti, mert hisz magam is egy bizonyos magasságban adom át számára, s ekként számotokra a közlendőket, vagyis akként kell fél-meditatív állapotra emelkedjen, hogy közben a fizikai síkon is maradjon, mert a munka gyakorlati részét a gép előtt, a fizikai síkon végzi. De részben kevésbé jó, éspedig az ő számára, mert ekként a lent képei és képzetei mindinkább idegenné lesznek számára: s már most sem ismeri ki magát a földi síkon, s nem képes beigazodni teljességgel a ti nagyon is Törvénytelen törvényeitekbe. Részben ennek ismerete volt az, aminek megelőzése, vagy legalábbis minél távolabbi időpontra való kitolása végett engedtük, hogy annyi hányattatáson menjen keresztül, hogy a föld, mint valós közeg, annak csaknem „legsűrűbb” formájában, és legkeményebb történéseiben íródjék be a Tudatba, megkötve egy bizonyos értelemben a Tudatot a földi síkon, hisz mint testi személy, ott kell vállalását bevégezze. Ám ha akként vélitek, hogy őt nem dorgálom, ha lázad, helytelenül vélitek! Dorgálom, mert amint már ezt is mondtam, a Tudás nem feljogosít: kötelez, s nem kis mértékben, s ez még akkor is ekként van, ha a Tudás megéléséhez… – az Önmagatok fölötti teljes és tökéletes Győzelemre van szükségetek! Aki önmagának nem tud teljességgel megbocsájtani, az önmagát nem tudja elfogadni, és gyakran csak azért nem, mert az Út során olyan személy/személyek mellett élt egy hosszabb - rövidebb időszakot, akik nem fogadták el. Ez aztán megszülte a Tudat önmaga elleni lázadását: és ez az, amit el kell engednetek, teljességgel le kell tennetek az ÚR tenyerére! Amíg az ÚR Krisztus elfogad benneteket: néktek magatoknak van-e jogotok arra, hogy ne fogadjátok el azt, akit Ő elfogadott? Ha Ő Szeret benneteket, s ha Ő meg tudja érteni, és meg is tudja bocsájtani mindahány gyengeségből, óvatlanságból, vagy a korábbi történések révén elétek állt kényszerítő körülmények végett elkövetett hibátokat, vagy akár bűnötöket is: lehet-e jogotok néktek, hogy ne hasonlóképp tegyetek, mint amiként Ő TESZ? Vagy akként vélitek: ti igazságosabbak vagytok, jobban látjátok mindahány tettetek okát és miértjét, mint Ő MAGA? Ne véljétek kedveseim, mert nem ekként van. Ő AZ, AKI mindennek Tudója, annak is, amit Teremtett Szellem soha örökkön meg nem tudhat és meg sem is érthet: hát hagyatkozzatok az Ő Ítéletére, s ha Ő méltóknak talált benneteket a Bocsánatra, magatok is kell, hogy elfogadjátok az Ő döntését. S vajon kezetekbe adná e a Feladatot általunk, ha arra méltatlannak találna benneteket? Nem hiszem, hogy bármelyőtök ekként vélekedne Arról, Aki Maga A Bölcsesség! Márpedig a kezetekbe adott Feladat elvégzésére csak akkor lesztek képessé, ha igyekszetek már az Ő Szemével nézni, s az Ő Szívével érezni: mindenek, ekként önmagatok iránt is. Mint mondtam, tudom, hogy ez nem könnyű: sőt, szinte lehetetlennek látszó feladat. A köröttetek, mellettetek, vagy épp végettetek bekövetkezett történések ma sem könnyebbek, mint voltak kétezer évvel korábban. Sőt: ha lehet, a körülmények (s éppen az ember végett) még nehezebbek is, amiként még nehezebbé is lesznek. És mégis… ha az ÚR Munkásai akartok lenni, meg kell tanuljátok minden történés fölött meglátni és megtalálni ŐT, és meg kell tanuljatok a magatok, de már egy bizonyos értelemben az ÚR szemével is látni, s már ekként is, és akként is megvizsgálni mindahány történést, figyelve azt, mint földi ember, de akként is, mint kívülálló. Ez viszont korántsem jelenti azt, mert nem is jelenthetné, hogy el kellene vessétek magatokból mindazt, ami az adott szint Törvénye értelmében még emberi bennetek! Annál is inkább, mert erre nem is lehetnétek képesek, hisz a szenvedést, legyen az testi – lelki avagy tudati – Szellemi szenvedés; csak úgy megélitek, mint bárki más, ha annak okát már inkább képesek lehettek is látni, mégis... – érzéseiteket nem vethetitek el magatoktól, hogy hamissá és hiteltelenné ne legyetek úgy Testvéreitek, mint önmagatok, s még az Úr előtt is. Épp így nem jelenti azt sem, hogy közömbösek kell legyetek a másokkal esett történések, s azok szenvedő alanyai iránt, hisz akkor nemcsak hogy az ÚR Munkásainak nem nevezhetnétek magatokat: még akár embernek sem, már a Szó magasabb rendű értelmében. Az ÚR is sírt Lázár sírja előtt állván, és siratta Jeruzsálemet is: pedig ha valaki, Ő igazán tudója volt mindahány történés okának és miértjének, és tudója volt mindahány történés és minden várható esemény folytatásának is. Tudta, mi, és miért kell, hogy meglegyen. És tudjátok már ti magatok is, ha nem is akként, nem is olyan Tökéletes szintű Tudással, mint amilyen Tudással az ÚR bírt. 131
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet De már van bizonyos rálátástok az Útra, s mert ez ekként van, képesek vagytok az egyszerű, földi ember értelmével, de már a Szellemi Én-rész Értelmével is megvizsgálni Múlt és Jelen, s egy fokig a Jövendő történéseit is, és már képesek vagytok minden történésben a Törvényt, és a Törvény Alkotóját fel, és megismerni. Ekként értem, és ezért mondom azt, hogy két, egymástól részben független módon kell megvizsgáljátok a történéseket, s ha erre képessé, vagy inkább hajlandóvá váltok, igazán Szabaddá lesztek. Nem köt benneteket a Föld, ha annak színén éltek is, és nem ér utól a keserűség, vagy inkább az elkeseredés, a reménytelenség-érzet: ha magatok is könnyeket hullattok olykor, mint emberek, amiként az ÚR és MESTER könnyeket hullatott. Mert bizony, még kell, hogy a legegyszerűbb emberi érzéseket is felvállaljátok és megéljétek: de Hittel és bizakodva, hogy e Hit és Bizalom révén adhassatok másoknak is Erőt és Hitet, és akár testi - lelki gyógyulást is a Szeretet Ereje révén. Amint mondtam azonban, az valósággal is akként van: kell, hogy igazán, már nem a mások elvárásaira támaszkodva, de az ÚR Szeretetéből merítve végre képesek legyetek igazán Szeretni önmagatokat is, tudva és élve az ÚR irántatok való Igaz Szeretetét, és Szeretetében, mert ha nem tudjátok Szeretni, elfogadni magatokat, a múlt vétkeit, hibáit, vagy akár bűneit sem lesztek képesek igazán letenni az Ő Áldott, Szent Kezébe, hogy végre teljességgel Szabadokká legyetek. Viszont ha nem Élitek a Szabadságot, ha megkötitek magatokat, az eddig tanultakat sem fogjátok tudni még csak részlegesen sem megérteni, gyakorlattá tenni pedig még annyira sem, nem még hogy tovább előrébb lépni, már új, s még magasabb szintű Tudás felé. Pedig már annak is elérkezett az ideje, hogy azokból is kezetekbe adjak annyit, amennyit kezetekbe adnom enged az ÚR: a Megváltó és Megtartó, Örökkön Tiszta SZERETET KRISZTUSA. * Ha a kvantum-elméletet egy kissé közelebbről is megvizsgáljuk, egy nagyon érdekes megfigyelésre tehetünk szert. Arra, hogy maga a kvantum elmélet, annak bizonyítási eljárása…– az Úr mélységbe vezető Útjának egy igen fontos mozzanatára, s a Keresztáldozat egy igen lényeges történésére ad visszaigazolást azok számára, akik mindenáron a „szent tudományban” igyekeznek megtalálni az Igazságot! Maga a bizonyítási eljárás, amiként azt a J. Testvérünk által munkatársamhoz is eljutatott leírás tanúsítja, abból áll, hogy egy lyukacsos lemezre két, egyenlő erősségű fényforrásból közvetítettek fényt. Abban a pillanatban, amikor a két fény-forrásból áradó fény a pulzív szakban, tehát a kiáradási szakban volt, a várttal ellentétes történés következett be. A két, egyidejűleg megnyilvánuló fény-elem nem hogy erősítette volna, kioltotta, azaz közömbösítette, elfedte egymást. Ebből fogalmazták meg a tudós elmék azt a következtetést, ami szerint: fény + fény = sötétség. Az ÚR ISTEN-ELEME révén, amikor is a Kereszten bekövetkezett a testnek halála, az Isten-elemmel egyenlő erősségű, azaz Tökéletes Isten-fényt vont magához. S mert a két FÉNY egyazon Tér-Ídő síkon jelent meg, tehát egyazon helyen, és egyazon pillanatban, a fény + fény = sötétség elmélete vált valósággá a Föld színén. A Föld légtere volt az a bizonyos „lemez”, amelyre egy időben a két Fénysugár reávetült, s a Föld színén élők Tudata volt az a bizonyos „lyuk”, amelyben a Fény csak mint sötétség jelenhetett meg, s éppenhogy a Föld akkori helyzete, tehát az adott Fénykör egy bizonyos Fényívében való elhelyezkedése végett. Természetesen a jelenség bármikor, és bármely más bolygón is hasonlóképp ment volna végbe, hisz az ÚR ISTEN-FÉNYE mindahány, a ti hét Fénykörötök bárha a legmagasabb szintű Fényívéhez mérten, s még a Mennyei szintek mindegyikéhez mérten is hatalmas, felfoghatatlan erősségű FÉNY. S mert e FÉNY egyként, és egy azon pillanatban áramlott az ÚR Önmagában elfedett, majd a test halálának pillanatában ismét feltárt ISTEN-ELEMÉBŐL, s az ISTEN-ELEM révén magához vonzott, a lefelé vezető Út során az Őrizőkre bízott ISTEN-ERŐBŐL a Föld színén, s annak légterében, a hatás nyilvánvaló. És épp ezt bizonyította a kvantum-kísérlet! Vajh, hol tarthatna ma az emberiség, ha a Fény-jelenséget nem csak mint fizikusok: de mint Teremtett Gyermekek is képesek lettek volna már a Valós Bölcsesség szerint megvizsgálni tudósaitok…? * 132
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Egy igen rövid, s számotokra tán nem is annyira lényegbe vágó dolgot hadd mondjak el néktek drága gyermekeim amelyet az egyik fentebbi üzenethez szeretnék hozzáfűzni. Bizonyára megfigyeltétek, hogy e munkánk első kötetéről „véletlenül” lemaradt munkatársunk földi neve. Ezzel lényegében nem is annyira azt akartam jelezni felétek: mennyire nem számít Itt, milyen néven ismeritek egymást ott alant, a fizikai síkon. Ez is benne volt egy bizonyos mértékig, ám a fő ok nem ez volt! Nem előttetek akartam bebizonyítani valamit, de éppenhogy munkatársam előtt! Amint fentebb mondtam, nem egyszer kell dorgálnom őt, ha lázad, de bizony, a dorgálás ezen esetekben vajmi keveset használ. Ezért adunk olykor elé olyas történéseket, amelyek előtt ő maga is meg kell álljon egy pillanatra, s amelyek révén igazolhatom számára: nem ő maga az, aki az egyes közléseket „kiagyalja” amiként azt mondani szokta, még akkor sem, ha ténylegesen is azt bontathatom ki általa, amit Én-része képes felmérni és kibontani, majd átközvetíteni a Tudat felé is, amely már az Én-rész Tudatát követi, pótolva ezzel, ha csak bizonyos területeken is a korábbi tanulmányok hiányát. Hozzátok, akik a Belső Kör tagjai vagytok még a MAG-okon belül is, ekként jutott el a kötet: munkatársam már csak ezt követően vehette észre, már amikor e második kötetet is csaknem befejeztük: valami hiányzik az első kötet címlapjáról… Nem az első, és bizonnyal nem is az utolsó ilyen történés, amely mögött nem munkatársam figyelmetlenségét, de az én szándékomat kell keressétek… * S most térjünk vissza a személyes kérdésekről a Tanítások felé. A megszállottakról, pontosabban az egyes Testvéreket megszálló negatív irányú Szellemi energia-képekről, azoknak a Tudat, vagy az Én-rész mellől való eltávolításáról még kevés szót ejtettünk, a Tudatot, vagy az Én-részt megszálló, a mélység valamely tartományából felközvetített energia-kép esetenkénti megtisztításáról, s annak révén valamely mélységbe hullott Testvér Ébresztéséről pedig még annál is kevesebbet, dacára annak, hogy a megszállottság „enyhébb” formája napjaitokban sem ritkaság. Sőt: nagyon is gyakori, ha olykor nem is ad látható változást, vagy eltérést a megszállott Testvér mindennapi viselkedésében a megszállottság ténye, mert az a Szellemi energia-kép, amelyet az alsóbb szinteken lévők valamelyike a Tudatra vetített, hogy leárnyékolni igyekezzék azt, olyan viselkedési elem betöltése felé vezeti a Tudatot, amely viselkedési elem, ha fokozott negatív energia megfogalmazására alkalmas is… – már-már mindennapos, megszokott, sőt: átlagos viselkedési formának számít a ti csaknem teljességgel anyag-centrikus, rohanó - robbanó, feszült Világotokban. Az, aki a maga Mélység-energiákból megfogalmazott ön-képmását a Tudatra vetíti, éppen a ti Világotok milyenségére épít, amikor az anyagi javak mindenáron való elérésére igyekszik megadni a késztetést, ami megszokott dolog, vagy az erkölcs elleni vétségek felé akarja terelni: és bármilyen szégyen: a ti szabadnak vélt - de csak szabadosságot adó világotokban szintén nem ritka, nem feltűnő. Még akár ti magatok sem mindenkor veszitek észre: az, akit esetleg értetlen fejcsóválással figyeltek harácsoló, vagy kicsapongó életmódja végett, nem a maga akaratát követi: annak akaratát, aki az adott útra viszi, akár még meg is támogatva a tudat által elfogadott késztetést, csakhogy elterelhesse a Tudat, s ekként az Én-rész figyelmét is a Valóság Világáról, s a Tiszta, Krisztusi Útról. A súlyosabb eseteket könnyű felismerni, és ez is természetes, amiként az is, hogy mindahány esetben a gyógyítás legfőbb alapjául az ima erejét kell, hogy használjátok. De nem csak a megszállottért: még a megszállóért is kell, hogy imádkozzatok, mert kell, hogy abban is megérlelődjék a késztetés akár a mélység teljes elhagyására, a Mélység-szintekről való kiemelkedésre. S ebben kap kiemelten fontos szerepet az imádság, mint megtisztító energia! Azt már korábban elmondtam, miként adja meg a késztetést, vagy már szélsőségesebb esetben miként kényszeríti Satana (mindenkor csatlósai révén) a mélységbe hullott szellemi energia-képmást a számára szükséges energiák begyűjtésére, amiként azt is elmondtam, mi vár arra, aki nem képes a kívánt energiamennyiséget megszerezni. Ha „komolyabb”, tehát már a Tudat nagyobb fokú elváltozását, torzulását adó megszállottságban szenvedő testvér Szellemi Én-részét igyekeztek imáitok révén többletenergiához juttatni, nem csak a 133
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet fizikai személyt, és nem csak annak Én-részét és Tudatát, de a benne tartózkodó megszállót is figyelembe kell, hogy vegyétek. Számolnotok kell ugyanis azzal, hogy nem is egy közülük épp azért igyekszik minél hevesebben támadni, mert fél. A félelem, s ez a fizikai síkon csak úgy igaz, mint a Mélység-szinteken, mindenkor megkötő erő. Ez, tehát a félelem az oka annak is, hogy azon eseteknél, amikor is az Én-rész még, vagy már képes meríteni a felé küldött energiából, és győzelmet tud aratni megszállója fölött, vagy ha a gyógyító képes kiemelni az Én-rész, vagy a Tudat mellől azok megszállóját; a mélységbe zuhant Én-rész csak a legritkább esetben igyekszik azonnal visszavonni az önmagáról megfogalmazott ön-képmást. Vagy visszatérni próbál a korábban megszállva tartott Tudat és/vagy Én-rész mellé, vagy más fizikai személy felé igyekszik azt továbbáramoltatni a még hiányzó erő megszerezhetése reményében. Arra azonban ritkán nyílik alkalma, hogy a számára idegen Tudatot is megszállja, arra viszont alkalma nyílhat, hogy egy ideig még a fizikai sík nem fizikai tartományában maradjon. S ez az a periódus, amelyre utaltam, amikor képesek lehettek olyan jellegű energiát áramoltatni a Föld légterében maradt energia-kép felé, amelyet az csak egyként, tehát egyetlen célra használhat fel. Az alsó világ-képből feláramoltatott ön-képmás, amiként az az ÉN-ből Útnak indított Én-rész esetében is van, mindenkor teljes jogú képviselője megfogalmazójának, ami viszont azt is jelenti, hogy ha képessé válik az érte mondott, s az ő kiemelkedését segíteni kívánó imák energiáját el, és befogadni, azt magával is viszi az őt megfogalmazó Én-részbe, s az, már e többletenergia révén ki, vagy legalábbis egy szinttel feljebb emelkedhet, ami által már nagyobb esélye lehet a következő, s akár a fizikai Világok legelső Fénykörébe is betekintést nyerni, ami már a menekülés vágyát is megadhatja néki. S ez főként azokra vonatkozik, akik nem mint Satana csatlósai, de mint szolgái, vagy akár akként is fogalmazhatom rabszolgái kerültek ama mélységbe. Ha már képessé lettek felismerni tévedésüket, és megbánni gyengeségüket, mind nyitottabbá is válnak, s olykor csak egy parányi Szeretet-szikrára van szükségük ahhoz, hogy már végképp elforduljanak attól az iránytól, amelyet követve a mélység világába hullottak. Ha csak egyet is sikerül ekként kimenteni a mélység feneketlen torkából, már segítettetek, s ha csak egy ön-képmás magába zárja, s magával viszi az őt kibocsájtó Én-részbe a másféle energia létének emlékét, esélyt adhattok számára az Ébredéshez, s ezzel akár többek számára is, akikben esetleg éppen az ő példáját látva fogalmazódik meg a vágy: visszatérni a mélységből, s felvállalni harcot azért a mindennél csodálatosabb Pillanatért, amikor az ekként győzedelmeskedő Én-rész végre az ÚR elé állhat, hogy élje és élvezze a Tökéletes Szeretet Istenének minden terhet megkönnyítő, édes mosolyát. Mint korábban mondtam, ez még ma sem mindennapos történés, de éppen azért, mert nem is kizárt, egyre inkább szükségessé válik, és főként most, az Idők végezetén, hogy ekként is segítségére igyekezzetek lenni mélységbe hullt Testvéreiteknek a Visszatérés folyamatának, azaz a Felfelé vezető Utaknak megkezdésében. S hogy ez mekkora segítség, és hogy miként lesz egyre fontosabbá, talán akkor értitek meg igazán, ha azt mondom, hogy ez számukra is az utolsó kor, amikor még Ébredhetnek: aztán hosszú időkre bezáródik a Felfelé, már a fizikai szintek felé vezető Út, s akik a mélység fogságában ragadnak, hosszú időkön át nem léphetnek ki az akkor tényleges formájában megnyilatkozó Sötétségből. *** Gyakran mondtam már, hogy a ti egyik igen fontos feladatotok az Erő mozgatása, az Erő használata. Nem véletlen, hogy erre újra és újra rátérek, hogy mindig egy-egy újabb oldalát világítsam meg a kérdésnek. Sokan azért bátortalanodnak el, mert nem tapasztalják gyakorlati értelemben: hogyan, s miként működik az általuk lekért és továbbáramoltatott Energia. Ez talán természetes is, legalábbis egyes esetekben, hisz az energia áramlását, mint mondtam, még nem figyelhetitek meg a ti szinteteken, s az nem mindenkor akként fog hatni, amiként azt várnátok. A Természeti lények, vagy a Föld általános állapota jó visszajelző lehetne, ha…- ha nem a Nagy Ugrás előtt állnátok, már olyan történésekkel az emberiség teljességének háta mögött, amely történések oly nagy mérvű roncsolást okoztak a Föld-testben, a Föld közüli ózon-rétegben, s mindezek összessége által, de még kiemelten, célzottan is a Természeti Lények Világában, amelyet már visszafordítani nem lehettek képesek. A változás olyan mértékű, hogy a Természet már képtelen teljességgel újjáéledni, s ami változás bekövetkezhet az általatok megfogalmazott
134
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet és kiáramoltatott Szeretet-energiák révén, nem szemmel látható, mert nem a Föld-test felszínén, de mindinkább a Föld mélyebb rétegeiben, s a Föld-mélyi vízkészletben következik be. De amiként az az emberi szervezet gyógyításánál, vagy energia-feltöltésénél is van, itt is igen fontos szerepe van annak: milyen tudati kép fogalmazódik meg abban a Testvérben, aki az energiát kiáramoltatta. Ha azt a gondolatot fogalmazzátok meg magatokban: á, ez úgy sem működik, ezt én nem tudom, ez egyszerűen lehetetlen… - akként is lesz, mert a szándékot, vagy inkább a benső vágyakozást nem kíséri a bizonyosság: „ha nem is teljességgel akként, amiként azt én elképzeltem, de az Erő hatni fog, mert az ÚR Szeretetének Ereje az, amelyet kértem, s amelyre támaszkodom, és ha mindenki megcsal, cserben hagy is, s ha mindenkinél süket fülekre találna is kérésem e Föld színén, nem hagy cserben, nem csal meg, és nem fordul el tőlem soha az ÚR, amiként bízvást fordulhatok kérésemmel az Áldott Anyához, Atyánkhoz, vagy a Mennyei Szinteken élő Testvérekhez: szavam, és gondolati úton elküldött, Szeretet - fogalmaztatta kérésem mindenkor meghallgatásra talál, mert a Szeretet szavára a Szeretet Istene, és a Szeretet Világa nem marad sem érzéketlen, sem tétlen.” Ahhoz, hogy mindez ténylegesen is megérjen Tudatotokban is, hadd mondjak el még valamit, amit munkatársam Tudata felé közvetítettem ma egy telefonbeszélgetés közben. Amit, és amiként megéltek, az akként lesz valósággá is a ti számotokra. Ez lényegében ugyan azt jelenti, mint az ÚR szava, amelyet, s már ezt is említettem, oly gyakran mondott: legyen néked a te hited szerint. Ha hisztek, és igazán hisztek abban, hogy valamit képesek vagytok megcsinálni, azt ténylegesen is képessé lesztek, az Valósággá lesz, ha nem is azonnal, és nem is teljességgel akként, amiként azt a földi elme várná. Hadd mondjuk itt el azt a példát, amely a beszélgetés során fogalmazódott meg munkatársam elméjében: Ha valaki azt játssza, és teljes komolysággal, tehát úgy, hogy akként is érzi és véli: ő szellemeket idéz, még nem biztos, hogy ténylegesen is meg fogja idézni a Szellemet: és mégis, mert annak Én-része számára mint valós történés válik az adott, s a ti szinteteken már rég, már évszázadok óta szükségtelenné lett, s ekként nem megengedett cselekvés teherré! Ha viszont azt fogalmazza meg magában teljes hittel és meggyőződéssel: képes a Föld-testet, valamely Lélek-lényt, vagy azok sokaságát, vagy beteg embertársát többletenergiával ellátni, amelynek révén ez, vagy az, vagy ez is, és az is gyó-gyulhat, az a gondolati kép válik valósággá. S ez utóbbi, mert hogy az akarati kép, tehát a vágy maga is tiszta, őszinte és nemes, már nem csak az Én-rész számára lesz Valósággá, de a fizikai síkon is megnyilvánul. Nem biztos, hogy az adott Földterület lesz erősebbé, ha másutt, ahol a Föld-test rosszabb állapotban van, nagyobb szükség van arra az Erőre, amelyet az illető Testvér megfogalmazott, s elküldött. Ha csak nem ténylegesen is egy bizonyos termőterületre, vagy egy bizonyos erdőre, rétre akarja küldeni az energiát, mert akkor az oda is fog érkezni: az általános, s a Földtest teljességéért mondott fohász révén nyert energiát küldeti az Úr azon területek fölé, amelyeknek arra a leginkább szükségük van, s ez nem mindig abban az Országban, vagy ama város közelében terül el, amelyben az imaenergiát felajánló Testvér lakik. Van, s bizony, ez sem ritkaság, hogy valakiért személy szerint imádkoztok: s az illető Testvér bizonyos ok végett nem nyerhet gyógyulást, így állapotában alig is tapasztalhattok valami enyhülést, javulást. Az Én-rész a lekért energia egy részét ténylegesen is magához vonzza, hogy megtámogassa a Tudatot, s hogy ő maga is többletenergiához jusson: viselni az Út terhét, de a test gyógyítását meg sem kezdheti, mert azáltal valamely Törvény ellenében cselekedne. A test állapotában tehát nem következik be az általatok remélt változás: de a Föld túlfelén, és éppenhogy az általatok megfogalmazott s lekért energia spontán átközvetítődése révén, annak hatására meggyógyul egy kisgyerek, akinek életéről már az orvosok is lemondtak. Csodát emlegetnek, pedig ez… ténylegesen is Csoda, mert a Föld másik feléről érkezik az a Tiszta Szeretet-energia, amely az Út folytatását adhatja egy olyan valaki kezébe, akit sosem láttatok az adott Út során, s nem is fogtok, még csak hallani sem hallotok a gyógyulásról, és mégis: Szívetek Szeretet-energiája akkortól a meggyógyult gyermek test-elemei közt marad, mintha egy picikét ti magatok is benne élnétek, mert az egyszer megfogalmazott energia nem vész el, viszont felhasználatlanul 135
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet sem marad, s ha a Föld légköré-ben van, akár egy másik Testvér, tán éppen a beteg gyermek édesanyjának imájára érkezik, mint válasz, összekötve Szíveteket ekként már nem csak a gyermek, de az anya szívével is. Tán furcsának érzitek mindezt, ekként elmondva és megmutatva, pedig ebben semmi furcsa nincs. Amint az imént is mondtam, a gondolati és az akarati energia nem vész el, s ha nem válik is tényleges történésé, mint energia: mindenképp megmarad! De megmarad más formában is, ugyanis a lekért, fogadott és továbbáramoltatott Energia lenyomata az Én-részben is megmarad, s az az illető, tehát a Szeretet szavát követő, s a Szeretet nevében, a Szeretet Istenétől gyógyító Erőt kérő Testvér Én-részében válik Valós Erővé, amely már örökkön elvehetetlen Kincse lesz úgy az Én-résznek, mint az Én-rész visszatértét követően a felsőbbrendű ÉN-nek. * „Minden és mindenki EGY tehát mindennel és mindenkivel, hisz amiként a bennetek lévő Szellemi elem, s a köröttetek lévő növényekben és állatokban lévő Lélek-elem: minden a Teremtő EGY-ség Erejéből áll: csak más-más rezgésfokra utasította azokat az Én-rész akarati - gondolati - érzelmi, majd már fizikai testbe öltözve cselekedeti energiái révén.” – mondtam a Szeretet Törvényvilága című munkánk III. kötetének 29. oldalán. Ez ekként is van, ám mert hogy a Lélek-lények, s ezek közül is az Állatvilág kérdését, pontosabban az Állatvilág tagjainak szerepét és feladatát még nem mindannyian értitek, megkísérlem már teljességgel kibontani, akként, amiként azt szóban már kibontottam egy kedves Testvérünk számára. Hogyan, miként, és főleg: miért vannak a Föld színére helyezve, s miért kell azt a sorsot éljék, ami az ember mellett ma, s már szinte a kezdetektől részükül jut? A mélység felé vezető Út kezdeti szakában megfogalmazott első, tehát a duális állapotot még meg nem bontott ÉN-képek első gondolati-akarati energiáinak fizikai szintű kivetülése, megjelenési formája a delfin, amely Lélek-lény úgyszólván mindahány, a ti jelenlegi szinteteknél magasabban álló Világban ismert, létező, mindenkor az adott szintnek megfelelő emelkedettségi fokot tudhatja magáénak, ha arra a fejlődési fokra nem érhet is, mint a Szellemmel bíró lény. Ez természetes, de mert erről már szóltam, itt épp csak megemlítettem, mint tényt. Ám annál is inkább kellett, hogy ismét elmondjam, amit már mondottam, mert amiként a delfin, akként mindahány más Lélek-lény is a Szellemi Követek gondolatiakarati energiáinak kivetülései, amelyek mindenkor az adott szintnek megfelelő gondolati-akarati energiák tükörképei is egyben. Ha visszaidézitek a távoli korokat, amikor is az ember úgyszólván maga is csak egy volt az őt körülvevő állatvilág tagjai közül, még alig is hordva magában más érzelmi energiát, mint amelyekkel az állatok is bírtak, a köréjük rendelt Lélek-lények is csak a Kozmikus Világlélek azon elemeit vonhatták magukhoz, amelyek a Szellemmel bíró lény érzelmi energiáit tükrözték. Tehát a Szellemi követeknek a lefelé vezető Úton megfogalmazott, még legsűrűbb, tehát a Bölcs Szeretettől leg-inkább eltávolodott energiáit tartalmazták. A kardfogú tigris, s a mindenre és mindenkire (egymásra is) támadó sárkány-félék, s egyéb vérengző fenevadak mindegyike lényegében az Én-részben megfogalmazódott Szellem-tudati képek azon kivetülései voltak, amelyekben már a legkevésbé sem volt nyoma a tisztaságukban megmaradt Szellemlények és Szellemi Személyek magasabb rendű bölcsességi elemeinek, annak a Tudásnak, amelynek révén a Lét szintre emelt Teremtmény mindinkább megismeri és megérti a Teremtő EGY-ség Szeretetének Örök Bölcsességét, s amelynek révén a Teremtményben is mindinkább megérlelődik a Tiszta Akarat: hasonlatossá és méltóvá válni A TÖKÉLETES TEREMTŐHÖZ. Aztán, hogy az ember is mindinkább kibontotta magában az Értelmi és az érzelmi elemeket, a Léleklények is a magasabb, bár még mindig meglehetősen alacsony tisztasági szintű Lélek-elemekkel töltekezhettek. S mert az ember maga is erősen megosztott érzelmi elemeket tudhat a magáénak, az őt körülvevő Lélek-lények is erős szélsőséget mutatnak milyenségükben. A Föld-test teljességén az adott Fényívnek megfelelő, s akár azt még meg is haladó Szeretet, de az azt messze alulmúló gyűlölet energiája 136
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet is jelen van az emberi Tudatban: s a Föld Lélek-lényei is e két szélsőség közt, annak mindahány fokán vannak. A köröttetek élő Lélek-lények feladata, s már ezt is mondtam, az, hogy a Szellemi Követ által még a lefelé vezető Út során tisztátalanná tett Lélek-energiákat, tehát a Szeretet-energiát fokról - fokra megtisztítsák, s az még, hogy a maguk milyenségével jelezzék és mutassák: mely szinten áll a Tiszta Szeretet ismételten való kibontása és megélése felé vezető Úton az ember. Ezen Lélek-lények a Kozmikus Világ-lélek más és más rezgésszintű Lélek-elemeivel bírnak. A Teremtő EGY-ség harmadik ISTEN-SZEMÉLYÉNEK, a Szentléleknek energiája épp úgy magában foglalja a Teremtő Bölcsesség, és a Teremtő Akarat Energiáját, amiként a Teremtő Bölcsesség, és a Teremtő Akarat Energiájában is jelen van az EGY-ség másik két ISTEN-EREJE is, lévén Maguk az ISTEN-SZEMÉLYEK is egymásban, egymás által, egymás révén alkotják a TÖKÉLETES EGY-et. Ha viszont a Kozmikus Világlélek Ereje a Mindenségben áramló Tökéletes ERŐ része, amiként az van is, a Kozmikus Világlélek is kell, hogy magában hordja az ŐS-BÖLCSESSÉG, és az ŐS-AKARAT Isteni Erejét, éspedig a maguk Tökéletességében, ha a Szellemi Követek által nem érzékelhetően is, mert a Szellemi Követ, tehát az ÉN, az ÉN-fél, s azok Én-részei önmagukat fedték el a Tökéletes Isten-fény elől, mindinkább besötétítve, s végezetül csaknem meg is szüntetve önmaguk számára a Valóság értelmében pedig mindenkor ŐS-TÖKÉLETESSÉGŰ FÉNYT. Azt a FÉNYT, amely a ti legmagasabb szintű Fénykörötök legfelső Fény-ívén tartózkodó ÉN-képek számára már ismét mint TÖKÉLETES, vagy csaknem tökéletes tisztasággal látott FÉNY létezik: s ez a Fény a Kozmikus Világlélek, amely akként válik fokról - fokra mind inkább „fénytelenné”, ahogy a Szellemi Követ ereszkedik mind mélyebb Fénykörökbe. Benne és számára lesz az sötétté, s mert ez ekként van, körötte is csak akként nyilvánulhat az meg, amiként azt ő, tehát a Szellemi Követ képes megfogalmazni magának. Viszont csak akként lesz képes megfogalmazni, amilyen szinten képes azt elviselni: attól függetlenül, hogy a Teremtő EGY-ség ŐS-SZERETET Árama mindenkor, és minden szinten tökéletes. De nem tökéletes a Szellemi Követ, s az a test, és ama test Tudata sem, amelyben egy adott Fénykörben Utat vállalhat. A Föld színére érkező Lélek-elem, amelynek szerepe és feladata egy bizonyos értelemben véve azonos a ti Szellemi Én-részeitek feladatával, a Kozmikus Világlélek egy eleme, amely a ti szintetekre (vagy bármely más szintre) érve válik fokozatosan az adott szintnek, s a későbbiek során általa irányítandó és létben tartandó állatfaj egyéni, az adott szinten ismertté lett tulajdonságainak megfelelő rezgéssűrűségűvé. Amikor viszont még csak a magatok szintje felé engedi indulni a Kegyelem, a Lélek-elemben, lévén hogy abban, mint a Kozmikus Világlélek teljességében is jelen van úgy a Bölcsesség, mint az Akarat: vagyis a Lélek-elem „tudja”: hová, s miért indul, s mert a Teremtmény iránti Tökéletes Isteni Szeretet Erejének a ti gömbötökbe áramlott sugára, az irántatok való Szeretet által vezettetve „akarja” is a Feladatot vállalni, hisz a Teremtő Akarat Ereje aktivizálódik benne. Amiként I. Testvérünknek is kifejtettem, a Föld-testre induló Lélek-elem tehát bír annak ismeretével: hová, mely Útra indul, amiként annak ismerete is meg van benne, hogy az a kis Lélek-lény, amelynek Lélek-elemévé lesz, milyen Utat fog végigjárhatni. Tudja, és vállalja mégis, mert az Isten Szeretetének Erejéből való, abból az ŐSTISZTASÁGÚ ERŐBŐL, amely már a Kezdetek előtt, már Örökkön készen tartotta számotokra a Kegyelmet, a Megváltást és a Visszatérést. E Tudás aztán a lefelé való ereszkedés során változik a Lélek-elemben ismereti elemből Sors-elemé, akként, hogy a lefelé tartó Lélek-elemben a mindinkább elfedett Fény-körökben élők által fokról - fokra elfedett, és tisztátalanná tett, Fényívről - Fényívre sűrűbbé, és durvábbá váló érzelmi, akarati és Bölcsességi energia-áramlatai révén fedődik el, s mire a ti Fény-körötökbe, s a ti Fény-ívetekre ér, már csak mint Sors-elem, de már nem mint ismereti elem lesz beíródva az az Út, amelyért a Lélek-elem elindult. 137
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet Az Én-rész, ha már csak részben is, de tudja, és meg is változtathatja az Út egyes elemeit, megváltoztatva ekként akár az Út teljességét is. A Kozmikus Világlélekben lebegő, s arról leváló Lélekelem is tudja: aztán már csak megéli Sorsát, már anélkül, hogy megváltoztathatná azt. S mert ez ekként van, mert a Lélek-elem nem képes megváltoztatni a testre váró történéseket, ti kell, hogy megváltoztassátok a Lélek-elembe íródott Sors-elemeket akként, hogy ti magatok változtatjátok meg magatokat: gondolati, és akarati képeiteket, amelyekben ma még a Lélek-lények szinte teljes semmibevétele, vagy azok haszon-lényként való el, és felismerése van jelen. Ha már képessé váltok felismerni a Léleklények valós szerepét, ha képesek lesztek elfogadni: azok mindegyike mint tükörkép: van egy azon időben, és egy azon bolygón véletek, és mint tükörkép kell épp akkor, és épp ott lennie, ahol magatok is vagytok, képessé lehettek arra is, hogy e tükörképet mind szebbé és tisztábbá tegyétek, megtisztítva Szellemi, és érzelmi erőiteket, és földi Tudatotok minden gondolatát is mindattól, ami még tisztátalan, hogy már csak az maradjon, és az éljen bennetek, ami A Bölcs Szeretet Útján vezet. S akkor a mellétek kerülő Lélek-lények, már a magatok Kozmikus Terében lévő energiák mindösszességéből nem a vad és a durva, de a mind tisztábbá váló energiákat vonzhatják magukhoz, amelynek révén ama kis Lélek-lények viselkedését fogja irányítani, amelynek a ti fogalmaitok szerinti létbeléptetéséért közétek - mellétek ereszkedett. E kérdés azonban olyannyira összetett, hogy kell, hogy a következő kötetben, vagy akár egy „soron kívüli” külön Tanításban visszatérjünk rá, már teljességgel kibontva e kérdést... * Az a Kozmikus elem, amelyet ti Időként ismertek, a Végtelenben van, annak egy általatok körülhatárolt része, amely azonban, mint a Végtelen része, maga is Végtelen. Egy, a ti számotokra meglehetősen röviddé lett LÉT-tartam, amely a Valóság értelmében semmilyen formában nem megkötött és nem is körülhatárolt: Végtelen kiáradásban lévő. Ti, amiként mindenki más is a ti hét szintetek bármely pontján, a Tökéletes FÉNY-től távolodtatok el, de a Végtelen LÉT-tudatot is elfedtétek magatokban, mindenkor a Végtelen azon kis elemét vélve a Teljességnek, amelyben léteztetek, vagyis, amelyre még rálátással bírhattatok. S nem csak a Vég-telen Fényt, és a Végtelen, mint egyedül valós LÉT-állapotot: a Teret is megfogalmaztátok, s még be is zártátok a magatok számára. De ismét csak a magatok számára, ekként az, ami számotokra maga a „Végtelen Tér”, vagy akár a még beláthatatlanabbnak érzett Világűr, nem több, és nem nagyobb, mint egy porszem a Tökéletes és Végtelen Mindenségben. Az Időt a Térbeni távolsággal méritek, s megfordítva. Míg a Föld valamely távoli pontját hosszú hónapokba tellett elérni, a hónapok száma szerint érzékeltétek térben közelebbinek vagy távolabbinak, s hogy a távolságot legyőztétek, és időben mérve gyorsabban értek el egy-egy pontra, a két pont közti távolságot is kisebbnek érzitek: holott az azonos maradt, csak az érzékelés változott meg. A ti „gömbötökbe” lépett ÉN-kép még nem, vagy csak igen mérsékelten érzi az Időt s a Teret, mert benne az Ős-elem: A FÉNY fogalma él. Az ÉN-fél már ismeri a Mélység és a Magasság fogalmát, amellyel megfogalmazásra került a Tér. Az Én-rész, amikor valamely szinten képessé vált megállni, hogy megkezdje Visszafelé vezető Útját, az alsó rezgéskörbe lépve önnön Lét-szakához fogalmazta meg az Időt, s Lét-tere adta számára az adott Idő-tartam során belakható Teret. Még későbben e két érték helyet cserélt, az Én-rész a kötött Térben, vagyis az anyag-elemben való Létidőt követően egy, az anyagelemtől mindinkább függetlenné váló térben töltötte Lét-szakát, tehát már mind kevésbé kötötte a Tér, míg az Idő továbbra is az általa megfogalmazott anyag-halmaz Lét-törvénye, tehát a test lét-ideje mértékében maradt kötött számára. A Tér mindinkább kitágult, s bár egy bizonyos mértékben a Lét-idő is hosszabbá lett, a test annak időbeni korlátai végett továbbra is megkötve maradt a Térben. * (2005. jún.18.)
138
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak II. kötet
139
Tandari Éva
Mert az Óra ím elközelgett… A MAGOCSKÁKNAK III. kötet
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet
141
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Drága Gyermekeim! Amit a MAG-csoportnak szóló könyvekben elétek tárok, azzal lehet élnetek – és lehet visszaélnetek is. Hogy ki lesz az, aki igazán Élni kíván mindeme Tanításokkal, és ki lesz az, aki csak visszaélni akar azzal, kinek-kinek benső Tisztaságán múlik. Mondhatjátok, és bizonnyal mondjátok is: ha olyannyira nagy a visszaélés veszélye, miért adatom mégis közre e köteteket, s mindazt, ami azokban leírattatott, hisz ti sem adjátok a kicsiny gyermek kezébe a gyufát, mert az még, ha elméletben tudja is: azzal játszódnia micsoda veszélyekkel járhat, a gyakorlatban még nem tudja ugyanazt, s bizony: ténylegesen is súlyos tragédiákat okozhat e tudatlansága miatt. Mondhatjátok tehát ezt, és igazatok is volna: ti azonban már nem vagytok gyermekek! Nem, és ha földi Utatokon még csak mint elméleti – tudati ismeretet tudjátok is: minő veszedelmet szabadíthattok magatokra is és másokra is, ha nem Élni, és nem Éltetni: csak visszaélni vagytok hajlandóak e Tanításokkal, már mint gyakorlati Szellem-tudati ismeretet is ismeritek magát a Veszélyt, hiszen ha ez nem ekként volna, ha nem csupán visszaélni akart volna mindőtök az Erővel, amely egykoron birtokában volt, nem is ott állnátok, nem azon a Mélység-szinten, ahol álltok, s amelyre éppenhogy az ellentét szavát követve süllyedtetek mind, ama ellentét szavát követve, aki, mint egykor, ma is, és mindenkor megkísérelte és meg is fogja kísérelni, hogy a néktek adott erőt kitépje kezeitekből, vagy hogy benneteket magatokat késztessen az Erővel való hamis sáfárkodásra, éspedig abban a reményben, hogy megtarthat benneteket a maga fennhatósága alá (is) tartozó szinteken, s még akár mélyebbre is rántson, mint voltatok akkor, amikor az Utak sora végre kezdetét vehette számotokra. Aki tehát kezébe veszi e könyveket, mint érett, és önmagáért felelni tudó felnőtt kell az abban leírtakhoz nyúljon, és mégis akként, hogy közben egy pillanatig sem felejti el: ha felelősségében felnőtt is, azért csak kicsiny, akként, amiként mindenki más is az, még mi magunk is, akik a Mennyei szinteken vagyunk, mert mind Istennek Kicsinyei vagyunk. Kicsinyek vagytok tehát, akik az ÚR Krisztus kezét fogva léphettek, s az Ő mindennél hatalmasabb és szentebb Szeretetének fényében növekedhettek, és kell is, hogy növekedjetek és kell, hogy abban erősödjetek a Teremtő EGYSÉG: Atyánk, Krisztusunk és Áldott Égi Anyácskánk örömére, akként, amiként minden más Teremtmény is növekedik, s ti még inkább kell, hogy akarjatok is növekedni, hogy Visszatérjetek a mélységből, s már a Mennyei Szinteken folytassátok növekedésteket a Szeretetben, a Szeretet által és a Szeretetért: Istenünk még nagyobb Öröméért, hisz amiként az a ti gyermekeiteknél is van, akként van a Mindenség teljességében, és Teremtőnk Öröme abban rejlik, ha látja: Kicsinyei erősödnek és növekednek a Bölcs Szeretetben és a Tiszta Akaratban, hogy igazán Naggyá legyenek a maguk kicsinységében is. 2006. jún. 05. Az ÚR Akaratából: Vezetőtök és pásztorotok: Péter, avagy: A Névtelen Szellem
142
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Köszöntlek benneteket gyermekeim! Elsőként is azzal kezdem, hogy amiként azt magatok is megfigyelhettétek, a Szavak... – sorozat következő kötetében sok olyan Tanítást és Közlést is közre adatok, amellyel itt, tehát a csak néktek: A MAG-oknak szóló kötetekben már találkozhattatok, s ez a továbbiakban is ekként lesz. Amit már tovább lehet, azt tovább is fogom adni, ha nem is akként, nem olyan fokon kibontva, s nem olyan szinten magyarázva, amiként azt a ti esetetekben már megtennem engedi az ÚR. Ennek oka abban rejlik, hogy Ti, akik a MAG-csoporthoz tartoztok, alig is valamivel többen, mint tucatnyian vagytok (s már az úgynevezett „külsősöket” is értvén e szám alatt). Viszont amiként azt Évin keresztül már mondtam, szükségét érzem, hogy a néktek szóló Tanítások egy részét a Szavak... sorozatban is átadva, már mindenki számára hozzáférhetővé tegyem. Nem a teljességet tehát, még akkor sem, ha (amiként azt is mondottam) ti sem valamely „titkos tanításokat” vehettek, mert ilyen nincs, annál is inkább nincs, hisz még az is csak egy csepp, egy kis morzsalék, amit ti a ti szinteteken egyáltalán megismerhettek a Nagy egészből, amelyet végezetül mindannyian meg kell ismerjenek azok, akik valaha is elfedték maguk elől azt. És mégis kell, hogy egy bizonyos formában külön oktassalak benneteket, és ennek több oka is van. Részint az az oka ennek, s ezt magatok is tisztán látjátok és érzitek is: az emberiség teljessége még nem érett arra, hogy mindahány Tanítással bírjon, s nem is csak azért (ha azért is, legalábbis részben), mert hogy ne értenék meg, de inkább azért, mert sokak azok közül, akik megértenék, máig nem élni: csak visszaélni igyekeznének egyes ismeretelemekkel, s erre a Törvény nem ad számukra sem jogot. Részint viszont azért, mert reátok más feladat bízatott, amelyre ekként, vagy esetenként még ennél is elkülönítettebb formában, az egyes személyre szóló Üzenetek révén tudhatlak csak felkészíteni benneteket, egyes Tanításokat és/vagy instrukciókat, esetenként intelmeket, vagy tanácsokat mindőtöknek, másokat csak egy-egy Testvérnek adva át, de nem adva ugyanazokat még az emberiség teljessége elé, amely még az egyszerű, a csak fizikai értelemben vett, valamint a tudati erőfölénnyel is csak visszaélni akar, és képes, mindenkor a náluk kisebbek, gyengébbek, elesettebbek ellen használva ezt is, és azt is, megölve, vagy akár „csak” megkötve bennük a Tudatot s a Lelket – Szellemet egyaránt, Testvéreik végtelen nyomorban, tudatlanságban, vagy állapotszerű rettegésben tartása révén. S ha a fizikai értelemben vett fegyverekkel, s a Tudattal, és mindahány tudati ismerettel, mint nem is annyira fizikai, mint inkább pszichológiai fegyverrel ily mértékben készek és képesek visszaélni, s egymás ártására lenni: milyen fokú rombolást és roncsolást végeznének, ha a magasabb fokú Szellemi Ismeretek, s ezzel a Szellemi Erők is birtokul volnának adva nékik? Egy percen, (ám sajnos, igencsak távoli percen!) ha már majd a Történések, az emberi milyenség, az átlagos értelemben vett társadalmi nyitás alkalmassá teszik arra az emberi Elmét, s még a légtér energiáit is, azok a Tanítások is közkinccsé lesznek, amelyek ma még fedetten kell hogy maradjanak sokak elől, hogy csak kevesek vegyék azt: Ti, akiket erre készítettek fel már a korábban megtett Utak, azok mindegyike is. Amely Feladatra ekként készülnötök kell, azt ti kaptátok, és ti vállaltátok is feladatotokul: amiként persze mindenki másnak is megvan, mert meg kell legyen a maga Feladata, amelyet viszont maguk kell megkeressenek, és meg is találjanak Testvéreink, éspedig a Jelen Út értelmében még magának az Útnak egyes Történéseiben. Azon egyszerű, fizikai történésekben, amelyek Törvénybe illeszkedő megoldásában a már nékik is átadható Tanítások lesznek, vagy lehetnek segítségükre, amiként néktek segítségetekre igyekszem lenni Urunk Akarata és Rendelése szerint a néktek átadható Tanítások révén. Tudom, drágáim, hogy sok van még, amit ti magatok sem mindenkor érttek abból, amit munkatársammal leírunk: de értitek mégis, ha nem is földi elméitekkel. Én-részetek érti, és az is kell, hogy megértse azt, amit elétek tárunk, mert hisz az: valós ÉN-etek ama kicsiny Követe lesz az is, aki a Holnapok során ismételten, s már spontán módon ki kell, és ki is fogja bontani magában mind, a ma megszerezhetett Ismereteket, mert ő lesz az, Aki kell, hogy használni is tudja azokat, de akkor már egy másik test Tudatát, s azon által magát a testet is irányítva, és már a konkrét cselekedetek felé, hogy mind többek és többek segítségére lehessetek ekként, amiként azt Jelen Utatok megkezdése előtt, s már annál is sokkalta 143
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet régebben vállaltátok. Erről azonban itt sem szólok többet, mert nem szólhatok. De nem is volna értelme, mert a jelen során mit sem kezdhetnétek egy távoli Múltról szóló ilyes információval. Ekként be kell érnetek azzal, hogy ti magatok vállaltátok azt, amire oly rég készültök, s azt még, hogy a Jelen Út lényegében az utolsó „állomás” a Feladat előtt... 2005. júl. 22. Az ÚR Akaratából Vezetőtök és Pásztorotok: Péter, azaz Kéfás avagy: A Névtelen Szellem * Ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim. Amint mondtam kedveseim, ismét, s most már valamivel bővebben térek rá a Lélek-lények kérdésére. Ehhez ugyan megismétlünk egynémely, az előző kötetben már átadott információt is, azok nélkül viszont nem bonthatnám ki számotokra a kérdést a maga teljességében. Kezdjük talán ismét a Kozmikus Világléleknél. A Kozmikus Világlélek az a Kegyelmi Erőív, amely a Teremtő EGY-ség TÖKÉLETESSÉGÉBŐL: a Tökéletes Szeretetből, a Tökéletes Ős-Bölcsességből és a Tökéletes Akaratból: tehát a Tökéletes TEREMTŐ ERŐ teljességéből áramlott alá a megtévedt Teremtmények által gondolati – akarati úton megfogalmazott káoszba. Ez a Kegyelmi Erő-ív bomlott Erő-szálakra, s ezen Erőszálak ívelnek át a Kozmikus tereken, miként a Nap sugarai a Teremtő Bölcs Akaratot követve, hogy a vékonyabb, vagy vastagabb Erő-szálak mentén, s azok hatására a káoszban megfogalmazódjék a Rend. Azonban amiként a Nap, akként az alááramoltatott Erő-ív is megmaradt, és megmarad mindenkor a maga teljességében akként, mint a Teremtő EGY-ség Ős-szeretetének Ereje, amely magábazártan őrzi a Teremtő Ősbölcsességét és a Teremtő Akaratot. Ekként a Kozmikus Világ-lélek a ti parányi gömbötökben is akként nyilvánul meg mint a Teremtő EGY-ség teljességének ŐS-EREJE. A Teremtő Akarat, és a Teremtő Bölcsesség azonban, mert azt a Szellem fokról – fokra elvetette magától, csak abban a mértékben áll a már Felfelé haladó Szellem rendelkezésére, amilyen mértékben képes azt ismételten is kibontani magában, viszont a Teremtő Szeretet Erejéből is csak olyan mértékben meríthet, amilyen mértékben a már ismételten is megszerzett Bölcsesség révén képes azt felismerni, s a Tiszta Akarat révén képes azt magához vonzani is, hogy visszatükrözze azt Teremtője felé, amiként a mellette – körötte élők mindegyike felé is, ki-ki a maga mértékében, de már azon mértéket teljességgel és tökéletesen betöltve. A Teremtés oka és miértje a SZERETET, s a Legmagasabb rendű Teremtő Bölcsesség... – ismétcsak A SZERETET! Ekként a Teremtő EGY-ség legmagasabb szintű, sőt: egyedül való Akarata is A SZERETET, amely minden LÉT oka és alapja, és egyedüli feltétele. Az ATYA felismerte ÖNMAGÁT, felismerve A FIÚT, amiként A FIÚ is Felismerte Önmagában az ATYÁT és Önmagát Az Atyában: s mindketten felismerték ÖNMAGUKBAN, A TÖKÉLETES KETTŐBEN A Tökéletes HÁRMAT, megfogalmazva és Felismerve A SZERETETET, amely ÉL Az ATYA és A FIÚ közt, élve a Végtelen MINDENSÉGBEN. Ekként ÉL mindaz a parányi Embrió-szellem is, amelyeket a FIÚ megfogalmazott, és kiemelt korábbi állapotából mint LÉTEZŐT a maga Akarata szerint, s amely Kicsinyekben, vagy még csak Szellem-parányokban az ATYA megismerte A FIÚ Akaratát Bölcsessége által. (Megismertelek, Neveden szólítottalak: az ENYÉM vagy...) A FIÚ ISTEN tehát Akaratának Ereje révén megfogalmazta, majd az ATYA Bölcsességének Ereje révén felismerte, s betöltötte a Lét szintre emelt Embrió-szellemeket a harmadik ISTEN-SZEMÉLY: A Szentlélek Erejével a Teremtő Elemek közül kiemelt, s EGY-ségbe rendezett, ekként magasabb Lét 144
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet szintre emelt képet: a SZERETETTEL töltve be s egy még magasabb LÉT szintre emelve azokat, amely szinten megkezdhették növekedésüket, erősödésüket a bennük lévő akarati és Bölcsességi Erők révén mind magasabb szintre emelkedhetve A SZERETETBEN A TÖKÉLETES SZERETET felé: A TEREMTŐ EGY-SÉG SZÍVE felé. A Teremtményben, amiként a Mindenségben, a tökéletes TEREMTŐ EGY-ség EREJE van, s mert annak minden egyes eleme is a maga Tökéletességében létezik, egyként létezik már a legparányibb Teremtő Energia-elemben is az Atya Bölcsessége, A FIÚ AKARATA, s az ATYA és A FIÚ EGYségében ÉLŐ SZERETET EREJE. A Végtelen Mindenségben Létező Teremtő Elemek mindösszessége, ha más szóval akarom megfogalmazni, a MENNYEI LÉLEKENERGIA, Amelyben egyként van jelen a SZENT HÁROMSÁG TÖKÉLETES EREJE. Ennek a MENNYEI LÉLEKENERGIÁNAK a ti gömbötökbe alááramoltatott Kegyelmi Sugára a Kozmikus VILÁGLÉLEK, amely TÖKÉLETES ISTEN-ERŐ maga is, mert TÖKÉLETES a MENNYEI LÉLEKENERGIA, Amelyből a Teremtő Bölcs Akarata, mint Szeretet-ajándékot, a Kegyelmi Sugarat alááramoltatta, hogy amiként van az a Mennyei szinteken, legyen tenéktek is: ÉLTETŐ és MEGTARTÓ ERŐKÉNT. De mert a ti Világ-képzetetek, tehát a ti, a Mindenségben magába záródott energiagömbötök magában foglalja a Szellem lázadó gondolati energiáját, magához kellett vonzza, és magába kellett fogadja azt a ti Világ-képzetetekbe alááramoltatott Mennyei LÉLEK-ENERGIA is, hisz a Bölcsességét elvetett, s a Szeretettől mindinkább elfordult Szellem ÉN-képmása már nem lehetett volna képes azt, annak Erejét a maga Teljességében elviselni. Ekként leárnyékolta azt számára A KEGYELEM, hogy ezzel is bizonyságát adja Tökéletes, BÖLCS SZERETETÉNEK. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a Mennyei Lélek-energia maga tisztátalanná lett volna: azt jelenti, hogy a Szellem még a legalsó Mennyei szinten megfogalmazott gondolati – akarati energiája beáramlott a Tökéletes Erő-elemek közé, amely Erő-elemek továbbra is megmaradtak a maguk Ős-tisztaságában. (S ezen Ős-tisztaságú Lélekenergia részecskék azok az Elemi Szellemek - s hogy pontosítsuk a korábbi, kicsit hibás megfogalmazást: Szellem-elemek-, amelyek időről – időre alááramlanak, még a ti szinteteken, sőt: akár a Mélység-szinteken is megjelenve, mint Kegyelmi Energia-elemek, amelyeket a mélységbe, s már a Satana fogalmazta mélységbe aláereszkedett Szellemi Követ, ha elérte azt a szintet, amelyen képessé lett ismét meglátni, felismerni a Tiszta Erőt, magához vonzhat, hogy Ereje révén kiemelkedhessék a mélység mindösszes tartományaiból, s megkezdhesse Útját a fizikai szinteken.) Amint mondtam, a Mindenségben áramló energiák minden egyes eleme magában is tökéletes, mert tökéletes AZ, Aki kiáramoltatja. Az Atyára jellemző Ős-tulajdonság, a Bölcsesség a domináns azon Teremtő energia-elemekben, amelyek az Atya Szeretete révén áramoltatnak ki, de ezek mindegyike is magában hordja a FIÚ akarati energiájának erejét is, mint a FIÚTÓL az Atya felé áramló (vagy akár akként is fogalmazhatnám: az ATYÁBAN áramló) FIÚ-ISTENI energiát, amely a FIÚNAK az Atya iránti SZERETETE révén áramlik át az Atyához/ba. Ekként a FIÚ által megfogalmazott akarati energia-elemekben is mindenkor jelen van az ATYA által a FIÚ felé (A FIÚBAN) áramoltatott Bölcs Szeretetet energiája: s a kettejük Bölcsességi és akarati energiája, lévén ebben is, és abban is a SZERERTET az elsődleges, a domináns, mert a Szeretet A LÉT OKA, MIÉRTJE, ALAPJA és egyedül való Feltétele, természetes elemként van jelen az ATYÁBAN és a FIÚBAN, s az ATYA által a FIÚ felé, és A FIÚBAN áramoltatott, s a FIÚ által az Atya felé, és az Atyában áramoltatott, Kettejük közt harmadik ISTEN-SZEMÉLLYÉ lett SZERETET, vagyis a SZENTLÉLEK. A LÉLEK szó azt jelenti: a LEGBENSŐ LÉNYEG: s az Atya és a FIÚ legbenső LÉT-lényege A SZERETET. A TEREMTŐ EGY-séget a leginkább akként tehetem érzékelhe-tővé számotokra... – amiként az van!
145
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Azt mondottam korábban: a TEREMTŐ EGY-ség a legmagasabb rendű NAP, amely mindahány Napotokat is élteti. Ez ekként is van. A Nap korongjának fénye és hője feltételezi és kiegészíti, s egyben biztosítja is egymást: egyik a másik nélkül nincs, bár külön-külön érzékelhető ez is és az is. A Nap korongjában már eleve benne van a nap mindahány Sugara, amely viszont létezik külön is, mint a Fény és Hő testből kiáramló Sugár, amely a Végtelenbe áramlik, éltetve mindazt, ami maga A NAP, mert a Nap hője és fénye az, és éltetve mindazt is, ami Létezik, mert NAP nélkül nincs Élet. A sugár viszont magában hordozza a Nap fényét és hőjét, amelyek nélkül ő maga, mint Sugár, sem létezhetne. A ti Világaitokban, a ti legfelső FÉNY-körötökben létező, s már ekként, tehát a Szellemi ÉN-képmás számára elfedetten Létező, a Teremtő EGY-ség által alááramoltatott Kegyelmi Sugár a Mennyei Világlélek sugara: s ez a Kozmikus Világlélek. Ez a Fény, a Végtelen Mindenségben áradó Csoda van jelen a ti Világképzetetekben, annak teljességében is: ekként, ahogyan az a Mennyei Szinteken is van, a LEGTISZTÁBB TEREMTŐ SZERETET az, amelyben a legfelső Fénykörben maradt, vagy arra a szintre már Visszaemelkedett Szellemi ÉN-képmás létezik. Ez az ŐS-ERŐ az is, amelynek a Kozmikus Térben áramló Sugaraiból vonz magához mindőtök felsőbbrendű ÉN-je, amikor Én-részét Útra küldi. Ez az az ŐS-ERŐ, amelynek Napsugarakként áramló szálai mentén a ti Világaitok: Galaxisaitok és s azok Naprendszerei, s e Naprendszerek megannyi bolygói és egyéb Égitestei megfogalmazódtak. Ez az Ős-erő az, ami megtartja a LÉT-ben a Szellemi Követek mindegyikét, amikor az Asztrális Világképben vannak, mert ez az, amiből meríthetnek, amivel táplálkozhatnak: mind – mind a Nap Sugarának számára még, és már viselhető Fényt és Hőt adó Sugarait bírja, mint a TEREMTŐ EGY-ség Kegyelmi Ajándékát. De e Kozmikus Világ-lélek elemei azok a ti Földeteken, s mindahány fizikai, vagy Félfizikai Világban, s még a fizikai síkokról már kiemelkedett Testvérek már csak Lélekelemekből álló Világ-képzeteiben is azon Lélek-elemek, amelyek révén és által a Lélek-lények mindegyike Lét-be léphet köztetek, és egyben értetek is. A testet öltés előtt álló Én-rész számára annak felsőbbrendű ÉN-je a Kozmikus Világ-lélek egy-egy szálát vonzhatja magához. Mindenkor a maga Ébredtségi fokának megfelelő rezgésszintű Erőszálat, amelyet éppenhogy a mélység felé ereszkedő ÉN-fél és annak Én-része tett gondolati és akarati erői által mind sötétebbé. Amilyen mértékben az ÉN-fél, avagy már annak Én-része elvetette magától újra és újra megfogalmazott lázadó gondolati és akarati energiái révén a Szeretetet, olyan mértékben épültek be az általa megfogalmazott energiák azon Teremtő Elemek közé, amelyek, ha egy-egy Lélek-szálban már mind több és több tisztátalan energia vette is őket körül, azért mindenkor megőrizték Ős-tisztaságukat. A már Vissza vezető Útra lépett Én-rész mindenkor azon tisztátalan energiákat kell magával vigye egy-egy Útra, amelyeket a lefelé vezető Úton megfogalmazott, hogy megtisztítsa azokat, hasonlatossá téve azok mindegyikét azon Teremtő ERŐ-elemekhez, amelyek mindenkor a Lélek-szálban vannak, ha már többszörösen is beágyazva a tisztátalan, s megtisztításra váró elemek közé. Ezzel szemben a közétek érkező Lélek-lények mindegyike a Kozmikus Világ-lélek teljességéből, azaz még az Ős-tisztaságú „Napból” őriz magában egy-egy kicsinyke szikrát; és ennek is meg van a maga nagyon is érthető és logikus magyarázata! A Szellemi Követek mindegyike megőrizte magában az akaratot; ha annak Törvény szerinti használatát elvetette is magától. Ekként a legkisebb Szellemi Követ: az Én-rész, s még annak eszköze is: a Tudat is bírhat az Akarattal, s hogy teljességgel pontos legyek: a Szabad Akarattal, mert Istentől kapott Ajándéka az, amelyet Istenünk adott, és ad minden egyes Teremtménynek. Ezzel szemben a gondolati erőiből megfogalmazódó Lélek-lények egyike sem bírhatna a Létben maradáshoz szükséges akarati Erővel, hisz nem bírnak Szellemmel, ekként a Szellemben, s mindahány Szellemi Követben megőrződött akarati erővel sem bírhatnak.
146
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Ennek hiányában viszont az Életösztön, az Élni-akarás sem fejlődhetett volna ki bennük mint tudattalan, ösztöni késztetés, anélkül viszont létbelépésük, és létbenmaradásuk is teljességgel lehetetlen lett volna már kezdettől. S most szükséges, hogy ezt ismétcsak megmagyarázzam részletesen is, hogy értetté tegyem számotokra. Amiként mondtam, a Mennyei Lélekenergia a TEREMTŐ ŐS-ERŐ kiáramlása a Mindenségben: s ennek a ti gömbötökbe áramoltatott Sugara, a Kegyelmi Erő-ív az a bizonyos Kozmikus Világ-lélek, amelynek elemei épp úgy Tökéletesek, miként Tökéletes a Mennyei Világ-lélek mindahány eleme is. Az Atya által megfogalmazott Bölcs Szeretet eleve, tehát eredendően magában hordja a Bölcs Akarat, és a Bölcs Szeretet energiáját, amiként a FIÚ akarati Energiája is magába öleli az Atya Bölcsességének, s a Szentlélek Szeretetének Erejét, s a Szentlélek kiáramló Energiájának is minden egyes energia-eleme magába zárja Öröktől Örökig az Atya Bölcsességének és A FIÚ Akaratának Erejét. Ekként Tökéletes minden egyes Teremtő elem, még akkor is, ha az Atya által kiáramoltatott ŐS-ERŐ elemben a Bölcsesség lesz a domináns energia, s az akarati energia a másodlagos, a FIÚ által kiáramoltatott ŐS-ERŐ elemben pedig az Akarat lesz az elsődleges, s a Bölcsesség a másodlagos ERŐ: de úgy az Atya által megfogalmazott, mind a FIÚ által megfogalmazott ERŐ-elemben a Szeretet Ereje a két Teremtő ELEM közti összekötő, a Lét-lényegi ŐS-ERŐ. Az ATYA és a FIÚ legbenső LÉNYEGÉBŐL kiáramoltatott Teremtő Energia-elemekben tehát az a közös, az egyező, ami mindahány Teremtő ERŐ-Elemben egyazon rezgésszinten van jelen: a Szentlélek Ereje, amely Az Atya és a FIÚ közt, s a Bennük is áramló ÉLET, a Harmadik ISTEN-SZEMÉLY: azaz A SZERETET Ereje. Amiként az ATYA a Benne ÉLŐ Szeretet Ereje révén ismerte meg Önmagát, megfogalmazva a SZÓT, a Logost: Vagyok, s megismerte, s ezzel a TÖKÉLETES LÉTEZÉS szintjére emelte Önmagában A FIÚT, akként emelte az ATYA és A FIÚ EGY-s-ÉG-es ŐS-SZERETETE LÉT szintre mindahány, BELŐLÜK kiáramlott TEREMTŐ Energia-elemet is. AZ ŐS-IGÉT, amely az Atyában s a FIÚBAN fogalmazódott meg, tán ekként lehetne egy-egy rövid mondatban megfogalmazni: Vagyok, mert SZERETEK... – SZERETEK, mert VAGYOK...! Ez minden LÉT alapja, amely nélkül nem volt, és nem is lehetett volna LÉT. S ezt a Mondatot fogadja, és zárja magába, mindahány TEREMTŐ ELEM is, és ezt emeli mind magasabb szintre, ezt éli meg mind magasabb Bölcsességi fokon a már LÉT szintre emelt Teremtmények mindegyike, s minél magasabb fokon képes ezt megélni, annál magasabb fokon lesz Teljessé is benne, számára és általa is a TEREMTŐ EGY-ség ŐS-IGAZSÁGA. Ennél érthetőbben, ennél pontosabban egyszerűen lehetetlenség elmagyaráznom: miként TÖKÉLETES a Mennyei Teremtő Elemek mindegyike külön – külön, és összességében, tehát mint Mennyei Világ-lélek is, s hogy miként Tökéletes az a Kegyelmi ERŐ-ív is, amelyet néktek: mindahány Bűnbe hullott, s a Tökéletes EGY-ségtől eltávolodott Teremtménynek Kegyelmi Ajándékul adott Istenünk. Ekként viszont, lévén hogy a Mennyei Világlélek Ereje a Mindenségben áramló Tökéletes TEREMTŐ ERŐ része, az abból alááramoltatott ERŐ-ív, azaz a Kozmikus Világlélek is kell, hogy magában hordja, magában őrizze az ŐS-BÖL-CSESSÉG, és az ŐS-AKARAT Isteni Erejét, éspedig a maguk Tökéletességében. E Tökéletes Erő-elemek, a magukba zárt Ős-bölcsesség révén, s a magukba zárt ŐS-Akarat révén mint Tökéletes Teremtő elemek vállalhatnak Utat az ŐS-Szeretet szavát követve, beilleszkedve mindenkor a Teremtő Akaratba, amely Akarat a mélységbe hullott Teremtmények mindegyikének az ŐS-SZERETET Tökéletességébe való visszafogadása, visszasegítése: vagyis az, hogy az „elveszett egy” (amely „egy” ti magatok vagytok: TI mindannyian, akik valaha is eltávolodtatok a FÉNY Honából); megtaláltassék, és kiemeltessék az ő eltévedtségéből, és visszaemeltetvén, megtartassék A Szeretetben, A SZERETET Tökéletes Istene, A TEREMTŐ EGY-ség által. És ebben vállalt szerepet és kapott Feladatot a Teremtő Elemek egy kicsiny csoportja, amely a Kegyelmi Erő-ívben aláereszkedett, hogy betöltté tegye a Teremtő EGY-ség Akaratát, amely ezen ERŐ-elemek 147
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet akarata is, lévén e Kegyelmi ERŐ-ív mindahány Eleme is az Ős-tisztaságot hordozza, s ez akkor is ekként van, és akkor is meghatározó, ha ők maguk, mint Lét szintre még nem emeltetett Teremtő Elemek csak őrzik: de még nem élik, azaz nem használják az akarati, és a Bölcsességi energiát, amiként élik, de még valóban csak el, és befogadják a Szeretet Erejét, amelyből lettek, és amelytől vannak. A Teremtő ERŐ-ívben, annak alááramoltatása révén a Tökéletes Szeretet és a Legmagasabb rendű Akarat ereje jutott el ekként, az EGY-ség által alááramoltatva a Szellemi Követek legfelső Fény-ívébe. De mert a Szellemi Követ a maga, már lefokozott akarati Erejével bír, nem lehet birtokosává egyszer s mind olyan Teremtő Elemnek is a maga erején felül, és azon túl, amelyben az övétől eltérő, mert ŐSTISZTASÁGÁBAN megmaradt akarati és Bölcsességi ERŐK rezegnek. És kellett mégis, hogy az ERŐ-elemek aláereszkedjenek, amiként kellett az is, hogy ne csak a legfelső Fény-körben, annak legmagasabb rendű Fény-ívén, de a ti szintjeitek mindegyikén is jelen lehessen a Teremtő EGY-ség Szeretet-energi-ája, amiként az a Teremtő EGY-ség Bölcs Akarata szerint való. Ezért azt a bolygótesteket magához láncoló ERŐ-szálak, a ti Fényköreiteket egymástól elválasztó Erő-ívek, a legfelső Szinten maradt Kozmikus Világlélek, s az abból egy-egy Lélek-energia elemet merítő Léleklények lettek, s lesznek annak hordozóivá, hogy mindahány, a Szellemi Követek által, már fizikai formában lakott szintre eljusson a Teremtő SZERETET EREJE. A fizikai testben élő Szellemi Követek mindegyike bírhatja és használhatja azt a Szabad akaratot, amely mint Teremtménynek, mindahány Szellemnek adatott LÉT-be emelése percén. Az ŐS-akarat, amiként mondtam, mindahány Teremtő Elemben is meg van, amiként bír mindegyik a Bölcsesség Erejével is: de ezek valósággal is csak mint ERŐ: vannak jelen a Teremtő Elemben: használni már csak akkor fogják tudni, amikor a FIÚ Akarata megérinti, s az ATYA Bölcsessége betölti a Szeretet Szent Lelkével, EGYségbe emelve egy olyan Teremtő Erő-elemet, amelyben a Bölcsesség, s egy olyan Erő elemet, amelyben az Akarat a domináns energia. A Teremtő Energia-elemek az Egyetemes Szeretet Ereje révén harmonikus EGY-ségben állnak, de mert a Teremtő EGY-ség mindhárom ISTEN-SZEMÉLYÉBEN Tökéletességében van meg mindahány TEREMTŐ ERŐ, kell, hogy a LÉT szintre emelt Teremtmény is Tökéletes birtokosává legyen annak. Amelyben az akarati energia a domináns, az kell, hogy a Bölcsesség Erejét elsődleges Energiaként magában hordozó Teremtő Elemmel alkosson EGY-séget, hogy a bennük, és akkortól köztük áramló SZERETET révén EGY-gyé legyenek, már EGY-ként bírva egyik, és a másik TEREMTŐ ERŐVEL is. Ekként lesz EGY a kettő, s mert bennük és köztük a Szeretet áramlik, lényegében a Három is a TEREMTŐ EGY-ség mintájára fogalmazódik meg, annál is inkább, mert a kettőből lett EGY-et amelyet a FIÚ Akarata emelt ki a Végtelen Mindenségből, az Atya Bölcsessége tölti fel, s forrasztja már valósággal is EGY-gyé az ŐS-SZERETET; a Szentlélek EREJÉVEL. A Szentlélek Ereje az, amely az ŐS-ISTENI ERŐ, amely minden LÉT KEZDETE, OKA és CÉLJA is, amint az imént is mondtam, nem is egyszer, de amit nem győzök kellőképp kiemelni: olyannyira fontos és lényeges Ismeret-elem. A LÉT szintre emelt Bébi-szellem fejlődési mércéje is az lesz: milyen szinten képes felismerni ezt az ŐSBÖLCSESSÉGET: vagyis, milyen szinten érti meg Léte Okát, és milyen szinten képes betölteni Léte Célját: „Szeretek, mert VAGYOK...” Amilyen mértékben kinyílik a kicsiny Teremtményben a Bölcsesség, olyan mértékben lesz képes a benne lévő Akaratot is megélni, Valóság szintre emelni, fokról – fokra mindinkább betöltve ezzel Léte célját: a SZERETET, mint LÉT-erő használatát. S minél inkább képes használni a Szeretet Erejét, annál inkább kinyílik számára a Teremtő Bölcsessége, annak Tárháza, hogy a Bölcsesség egy újabb fokát valósíthassa meg, már ismét egy magasabb fokon, Akarata szerint, amely Akarat akként válik mindinkább hasonlatossá a Teremtő Akarathoz, amilyen fokú Bölcsességgel tudja azt a Szeretet, vagyis a LÉT értelmében és érdekében használni. Ez utóbbihoz viszont ő maga is kell, hogy ne csak élvezze, de mindinkább élje is a Szeretetet, akként, amiként ÉLI azt A TEREMTŐ EGY-ség: kisugározva azt a Végtelenbe, minden és mindenki felé, de el, és be is fogadva: amiként a TEREMTŐ árasztja és fogadja azt mindenkor.
148
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Amint mondtam, a fizikai Világok mindegyikén a Lélek-lények azok, amelyek a Kozmikus Világ-lélek Tiszta Erejét levihetik. A Föld színére érkező Lélek-elem szerepe és feladata azonban nem volna betöltött, ha nem akként jelenik meg, amiként ti magatok is megjelentetek a Föld színén. Ha csak mint energia-elem érkezne a fizikai világba, az ellentét könnyű zsákmányává lenne, amellett, hogy ti magatok sem léphetnétek előrébb, mert még csak elfogadni sem volnátok képesek azt, mert ti még a végtelen tisztaságú Erő közvetlen módon való magatokhoz vonzására nem lehettek képesek. Kellett, hogy még a Kozmikus Világ-lélek elemeit is a ti szintetek rezgésmagasságához igazítva engedje mellétek a Kegyelem, akként, hogy a kis Teremtő Erő-elem a legfontosabb, s a mindahány Teremtő Energiaelemben egyként meglévő energia használatára is lehetőség nyíljon: vagyis az ekként Lét-be lépő, azaz fizikai testbe öltöző Lélek-lény élheti a Szeretetet, annak tökéletességében, de csak a szintnek, s a Léleklény fajának megfelelő fokon és formában. Ehhez azonban kellett, hogy a kiválasztott, vagy inkább az egyes Feladatokra jelentkező Energia-elemek ne csak mint Energia-elemek legyenek részei és részesei a történésnek, hisz mint Energia-elemek, még csak nem is vállalhatnák: önként legalábbis nem azt a Feladatot, amelyet aztán betölthetnek Isten Kegyelméből. A Kozmikus Világlélek azonban, már azon körülmény végett is, hogy annak elemei közé a Szellemi Követek gondolati és akarati energia elemei is beépültek, egy megváltozott Lét-formába léptek át, amely hasonlatosabbá tette őket az ÉN-képek energia-elemeihez, még akkor is, ha nem a Szellem, de Isten akarati és Bölcsességi Erejéből áramoltattak alá az Isteni Szeretet Rendelése nyomán. És mégis volt bennük a Szellem Erejéből is, ha csak a Szellem gondolati és akarati energiájának halvány mása, ha úgy tetszik: lenyomata is: s ez az, ami már elválasztotta a Teremtő ERŐ-elemeket a Mennyei Világlélekben maradt más Teremtő ERŐ-elemektől, s egy bizonyos értelemben hasonlatossá tette azokat a Szellemi ÉN-képmáshoz, mert részlegesen azonos energiákat is bevonzottak, éspedig éppenhogy az ÉN-képmá-sok kiáramoltatott gondolati és akarati Energiáit! Így a Szellem akarati ereje a Teremtő Energia-elemek akarati erejét, míg az ÉN-képmásban még megmaradt Bölcsességi Erő a Bölcsességi Erőt aktivizálta, s ha a Szellem Tudatos maradt, természetes, hogy a Szellemi Erő által aktivizált Bölcsesség is, s az Akarat is mozgásba lendült, azaz Tudatossá vált: vagyis a Teremtő Elem maga is Élte a Teremtő Bölcsességének magába zárt elemeit, és bírt az Akarattal is, de annak is a magasabb rendű formájával, mert hisz a Szellemi ÉN-képmás az Ős-tisztaságú Bölcs Akaratot mozdította meg benne és számára. (Szemben az önmagában megmozdított, s már a saját korábbi Tökéletességi fokától eltérő, önmaga által, és önmagában lecsökkentett energia szintű akarati és Bölcsességi Energiával!) És ezt ismét meg kellene fogalmazzuk úgy, hogy értsétek is. A Teremtő Elem, amely nem bír Duális Egységgel, megmaradt Teremtő Elemnek: de kiegészítőjeként magához vonhatta a Szellemi Követ gondolati – akarati Energiáját, amely ugyan nem adott számára olyan ERŐT, amely a LÉT szintre emelkedéshez adatik, s amely a Teremtő Bölcs Akarata által mindahány, a FIÚ által a Mindenségben kiemelt, és egymás mellé helyezett Embrió-szellemeknek részükül jut, s amely által már a Valóság értelmében is LÉT szintre emelkedhetnének, de a ti valótlan Valóságotokban való Lét-forma egy bizonyos szintjének eléréséhez elegendő az ekként egységessé lett Energia, mert ezt is, amiként az Embriószellemek egységét, a Szeretet Ereje emeli Valóság-közeli szintre. A Lélek-elemek tehát a ti Szellemi Elemeitekhez, azaz a Szellemi Követhez válnak hasonlatossá, a legfelső Fénykör Világ-képzetében még egy bizonyos fokú döntési joggal is élhetve. S mert a Teremtő Energiának is, annak mindahány parányi szikrájának is Lét-eleme a Szeretet; az ekként magasabb rezgésszintre emelt, de Benső Tisztaságát megőrzött Kozmikus Erő-elem; mindenkor a Szeretet nevében és a Szeretet jegyében dönt, mert a Szeretet nevében döntött a TEREMTŐ EGY-ség is, amely a Teremtő ERŐ-elemek LÉTÉT, és ÚTJÁT is adta. (Azon felül és azon túl, hogy a Szellem, majd az ÉN-képmás energiája segítségével nyilvánulhatott csak meg a ti szintjeitek bárha legmagasabbikán is, amely nélkül nem merülhet alá egyetlen ŐSTISZTASÁGÚ Teremtő Elem sem!)
149
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Így, ekként vállalhatnak Utat, vagy inkább Feladatot úgy a ti szinteteken, mint bármely más fizikai Világ-képzetben azok a Lélek-lények, amelyek kicsiny Lélek-elemei a ti szintjeitek legmagasabb fokáról indulnak. Amiként mondtam, e Lélek-elemek Fent még bírnak az Akarat és a Bölcsesség Erejével, nem Szellem-jogon, de a Teremtő Ős-Erő jogán, amelyet Kegyelemből Életre engedett kelni éretetek a SZERETET ISTENE. A kicsiny Energia-lények (mert hisz ekkor, ezen a szinten már „lényeknek” nevezhetőek, amelyek a Szellemi ÉN-kép-más gondolati és akarati energiáját „viselik”, mint Lélekenergia-testet!) felvállalhatják, hogy valamely szintre, valamely Feladatért Útra kelnek. Olykor akár egyetlen Szellemmel bíró lény érdekében vállalhatnak Utat, ha létükkel Ébreszthetik: s ők vállalják is, mert a Bennük Élő Bölcs Szeretet Akarata is az, hogy egy is el ne vesszen, amiként az is, hogy a Szellemi Követek szenvedése, amelyet vakságuk végett kell szenvedjenek, mielőbb véget érjen számukra – számotokra, mindőtök számára, akik a mélység fennhatósága alá eső Fény-tartományokban bolyongtok, s azok számára is, akik már kiemelkedtek az alsóbb szintű Fénykörökből, s azok mindahány Fény-ívéből is, tehát már a negyedik Fénykörben, s a fölött, már fél-fizikai testekben járják Útjukat, s akik azokon a szinteken még meg kell keressék, és meg is kell, hogy találják a lefelé vezető Út során önmaguktól elvetett Köveket: az Igazság Köveit, amelyből a Felfelé vezető Utat kiépíthetik maguknak, s akár másoknak, a nyomukba lépőknek is, akik már készek, és képesek is felismerni és elfogadni az eléjük tárt Igazságot. És ott vannak e Lélek-lények a magasabb, már szintén csak Lélek-testben Útjukat járó Testvérek mellett is, de már csak akként, mint melléjük ereszkedő Energia-lények, amelyek már csak mint színképek: nyilvánulnak meg az adott szinten élők előtt, mellett és között, és szerepük is csak az utolsó lépések még szebbé, még édesebbé, még kívánatosabbá tétele. Már csak mint az ŐS-SZERETET EREJE vannak jelen, amelyekből már kiég az adott Fénykörbe érve mindaz a negatív gondolati – akarati Erő, amely az ÉN-képmás által vetíttetett a legmagasabb Fénykörbe, s nem őrzik Energia-testeikben, csak a Szellem gondolati és akarati Energiáinak egy-egy kis szikráját, amely még lehetővé teszi számukra, hogy a HAZA vezető ÚT végére értek mellett maradjanak. Többnyire azokkal együtt térnek vissza, akiknek gondolati Energiáit korábban magukhoz vonták, tehát akiknek energiája Lélek-energia testeik első, a Tökéletes energiába épült energia-elem volt. Ám azt hiszem kicsim, egy kissé előre szaladtunk a történetben, így visszább lépünk, hogy a Kezdet és a Vég pontjai közt való történéseket is kibontsuk... A kicsiny Lélek-elemek feladata egy bizonyos értelemben véve azonos a ti Szellemi Én-részeitek feladatával, és nem csak abból a szempontból, hogy a Lélek-elem is, s a Szellemi Én-rész is egy-egy fizikai test létben tartásának feladatát vállalja! Ezen felül, és ezen túl azt is el kell végezze, ami a magasabb rendű Feladata, de amelyet azonban már a Lélek-elem, s a Lélek-elem által irányított test, tehát a Lélek-lény maga nem: csak a Szellemi Én-rész ismerhet. Még az Én-rész által irányított, – vagy csak irányítani próbált – Tudat, vagyis a Szellemmel bíró személy sem. A Lélek-lényekben, azok Lélek-elemeiben a lefelé vezető Út során elfedődik, mert el kell, hogy fedődjék eredete csak úgy, mint Feladata: s akkortól már csak van, csak felvállalja „milyenségét”, és minden erejével azon van, hogy ezt a „milyenséget” egy adott faj egyedeként, egy bizonyos közegben a lehető legteljesebb mértékben megélje a test révén, s ez még akkor is ekként van, ha a Lélek-elem maga is bizonyos történések felé készteti haladni a testet: de már nem tudati, csak ösztön szinten irányítva azt valamely történés felé, vagy ellenkezőleg: valamely várt – várható, tehát a Lélek-lény által „megérzett” történés ellenében, a menekülés, vagy az önvédelem késztetését adva a testnek. A Lélek-lények magasabb rendű eleme, azaz a Kozmikus Világlélek egy eleme, amely a ti szintetekre (vagy bármely más szintre) indul, az Úr által kiemeltetve vállalja a reá váró Feladatot: s akkor az is, miként az Útjára készülő Én-rész, egy bizonyos fokig meg kell ismerkedjék a reá váró Úttal. A legtisztább Erő-elemekkel bíró, tehát még csak a Szellem utolsó gondolati – akarati energiáját magához vont Lékek-elem a magasabb szinteken kap Feladatot, amelyet természetesen nem kell előzetesen megismernie: azokon a szinteken, mint mondtam, már megváltozott Feladattal indul, amely nem ad számára nehézséget, így a Feladat ismertetése után meg is kezdi az adott szintre való aláereszkedést. A ti szintjeitekre, kiváltképp a második és a harmadik Fénykörbe induló Lélek-elem, miután megismerkedett a reá váró Feladattal, és annak mindahány várható történésével is, ismételten nyilatkozik: 150
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet vállalja-e a Feladatot. Hosszú Korszakok óta egy nem volt, amely ne vállalta volna: a Benne rezgő ŐSSZERETET mozdulása, s a Szellemmel bíró lények szenvedése mindenkor, és mindenképp megadja számára a késztetést az Út felvállalására és haladéktalan megkezdésére, mert akkor és ott még tudja: azt az Erőt, amelyet ő magába zárva levisz valamely fizikai síkra, sokak számára viheti le. Ez különösképp ekként van a növényvilág mindahány tagjánál, amely a magasabb rendű Létformában nyilvánul meg a Föld, vagy más, fizikai testben járandó Utat lehetővé tevő bolygó színén: de mert a növény, s az Állatvilág tagjai más és más kategóriába tartoznak, külön térek ki a növényvilágra: itt és most folytassuk az Állat-világ tagjainak, s az ő Lélek-elemeiknek ismertetését. Az Út ismételt felvállalását követően a Lélek-energia megkezdi lefelé vezető Útját: s akkor, abban a pillanatban elfedődik előtte és számára az Út, már a leendő test elemeinek vonzását követi, s bár akarati energiái egy bizonyos értelemben megmaradnak, azokat már csak a test ösztön szintű, spontán megnyilatkozásaira fogja használni. (A negyedik Fénykör egy bizonyos pontjáig legalábbis, amikor szinte „készakarva” vezeti a Felismerések felé az embert.) A Lélek-elemben az Út felvállalása után az akarati energiával ellentétben teljességgel elfedődik a magasabb rendű Bölcsesség energiája. Egy bizonyos formában még tudja: hová, mely szintre, és milyen Útra érkezik, amiként tudja azt is, ha valamely kikerülhetetlen történés révén kell végződjék útja, ám ez a Tudás már nem az, amelyet a Bölcsesség révén való: csak mint az emlékezetben rögzült ismeretként mondhatunk Tudásnak. A lefelé vezető Út során aztán ez is elfedődik benne és számára, s akkor már csak a későbben irányítandó test, tehát az adott faj Lét-feltételeit biztosító ismeretek alapja marad meg, az a képesség tehát, amely az adott faj létben maradási feltételeinek elsajátítására alkalmassá teszi a kicsiny ivadékot. Ugyan a magasabb rendű létformát felvállaló Lélek-elem egy bizonyos mennyiségű többletenergiát is kell, hogy magával vigyen, hogy képes legyen akár a fajára már nem jellemző ismeretek elsajátítására is, ha meg nem érti is azokat, s mert nem érti cselekedetei okát, miértjét, amiként nem minden esetben láthatja azok következményét sem, ez sem teljességgel mondható Tudásnak, mert nem az összetett, logikus gondolatok megfogalmazása által cselekszik, csak egy bizonyos, már nem spontán, hanem feltételes reakció késztetésére. A cselekedet elvégzése után kapott jutalom, vagy a „csíny” elkövetésével járó büntetés emlékképe nem mint tudati ismereti elem, csak mint feltételes reflex nyilvánul meg a legintelligensebb állatban is. Viszont az elvárt cselekedetek, vagy viselkedési elemek a megtanulásához kell, hogy bizonyos fokú memóriával rendelkezzék: s ez az a bizonyos többlet-energia, amelyet a Lélek-elem magával kell vigyen, s amely megkülönbözteti őket a Természeti lényektől, amelyek természetesen nem kell ekként igazodjanak környezetük elvárásaihoz. A háznál, emberek közt élő állat ezért képes olyan dolgokat megjegyezni, amelyek nem a maga Lét-feltételei közé tartozó ismeretelemek. A lefelé haladó, s a ti legmagasabb szintjeiteken még csaknem tökéletes tisztaságú Lélek-elem a lefelé vezető Úton az egymást követő, s mind sötétebb Fénykörökbe érve válik fokozatosan sötétebbé, elfedődve azon Kozmikus Energiák által, amelyeket az adott szintnek megfelelően, s a későbbiek során általa irányítandó és létben tartandó állatfaj egyéni, az adott szinten ismertté lett tulajdonságainak, valamint a várható körülményeknek is megfelelő formában és mértékben kell magához vonzania. Ugyanúgy burkolja be tehát magát a Kozmikus Energiákkal, mint a ti Szellemi Én-részetek, már anélkül, mint mondtam, hogy a legkisebb mértékben is megmaradna benne annak ismerete: miért kell épp az adott Kozmikus Energiákat magához vonzania. E Tudás joga csak a Szellemi Követnek adatik meg, s annak is csak a maga szintjének megfelelő fokon és formában. Akként is mondhatom: a Lélek-elem maga is már csak ösztönösen tudja: mire kell készüljön, milyen energiákat kell magához vonzzon, hogy igazán felkészülten érkezzen a Célhoz. Aztán, ha már a Kozmikus energiákat magához vonta, ez a Tudás-morzsa is eltűnik, s akkortól a Fent még tudott és vállalt történés, annak minden egyes mozzanata a Légtéren áthaladva válik véglegesen is ismereti elemből Sors-elemé: olyan Sors-elemé, amelyet az a kicsiny Lélek-elem akként vállalt, hogy az Igaz Szeretet vezérelte, amely épp úgy LÉT-eleme, és LÉTÉNEK OKA, amiként LÉT-eleme az a Szellemnek, és mindahány Szellemi Követnek is. Van, amely Lélek-elem akként vállalja Útját, hogy tudja: a test, amelyben ideiglenesen létezni fog, nem a Szeretetet fogja az ember felé közvetíteni, sőt: 151
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet lényegében semmilyen szerepet nem játszik az ember életében, az ember semmilyen érzelmi energiát nem fog átközvetíteni felé: s ezek azok a száz és ezer szám, már csak a keltetőkben létrehívott kis Léleklények, amelyek minden képzeletet felülmúlóan keserves körülmények közt kell mielőbb felnövekedjenek, hogy aztán hamarosan, néhány rövid hónap múltán épp oly keserves véget is érjenek, mint amilyen keserves az Útjuk: már a Fent világából nézve, s azok szemével nézve, akik már közületek is képesek észrevenni ennek Törvény ellenében való voltát. De a kis lény már ezt nem érzi, legalábbis nem akként érzi, amiként van, mert tudati energiái már csak az alapszintű ösztöni késztetések betöltésére elegendőek: az élelem megszerzésére, annak elfogyasztására, a test méregtelenítésére és a pihenő szakok megtartására, s ha a körülmények adottak, az utódok létbehívásának késztetésének betöltésére, s az utódok az adott fajnak megfelelő fokú gondozására. Sok, nagyon is sok Lélek-lény érkezik ekként nem csak a Föld színére: más fizikai Világokba is, hogy a magukkal vitt Lélek-energiák egy részét az adott szinten hagyva segítsék az adott szinten élők összességének emelkedését; ha ezt akkor és ott már nem tudják is. Hasonlóképp érkeznek azon Lélekenergiák is, amelyek a növényvilág tagjainak magasabb rendű Lételemei. E Lélek-elemek azonban az akarati és Bölcsességi energiát teljességgel el kell fedjék magukban, hogy csak az adott szintnek megfelelő, legmagasabb rendű Szeretet energiája őriződjék meg bennük. A növényvilág tagjai közt testbe öltöző Lélek-energia majdani fizikai teste is másként fogalmazódik meg, mint az állatvilág tagjainak teste, így a kicsiny Lélek-elem már a földbe került magocskába illeszkedik bele (ezért is szoktam mosolyogni, amikor munkatársam is, s még sokan minden egyes, bármely gyümölcsben talált kis magot igyekszenek életre kelteni, azaz meggyökereztetni és nevelgetni. Igaz, ezáltal is lehívhattok sok-sok kis Lélek-elemet, de az nem biztos, hogy mindenkor kedvező a ti számotokra, ha olyan magocskákat akartok elültetni, amelyek létfeltételei nem adottak a ti otthonaitokban, mert a szomorúság, a kudarcérzet, ha az alig is kikelt kis palánta elpusztul, akár nagyobb fájdalmat ad, mint amekkora az öröm pozitív energiája volt, amikor a kis növényke kidugta hajtását a földből.) A növényvilág tagjai közül azonban (s ha csak szóban is, de már ezt is elmondtam munkatársamon keresztül), amiként az az állatvilág egyedei közt is van, nem mindegyik bír Lélek-elemmel. Ahogy az állatvilág élősdijei: a vérszívók, amelyek a magasabb rendű Lét-formához tartozó Élőlények szinte mindegyikének Útját megkeserítik, vagy akár lehetetlenné is teszik, a negatív gondolati – akarati energia nyomán léptek létbe (s már nem most, de szinte a kezdetek kezdetén, már akkor, amikor a nagyobb testű élőlények is megjelentek) akként lépnek színre a növényvilág magasabb rendű tagjainak létét veszélyeztető gyomok is a negatív energia, de nem a gondolati és akarati: a negatív érzelmi energia révén bukkanva fel a fizikai Világokban. Azokra a gyomnövényekre gondolok, amelyek ténylegesen is csak a táplálékot szívják el a magasabb rendű növények elől. Ezek közt is van ugyan, amit csak ti neveztek gaznak, mert nem tudjátok: mit rejt testében, milyen célt szolgálhatna, ha felismernétek: mi a szerepe a Föld színén, hisz sok mint gyógyító – fájdalom csillapító hatású anyagot tartalmazó növény került az adott területen élők közelébe. Ha külön nőnek, tehát nem a Szeretet-ültette, vagy a testeitek, esetleg a mellettetek élő Léleklények testeinek táplálására rendelt, s erre a szerepre vállalkozó Lélek-elemmel betöltött növények közt, hagynotok kell őket is élni a maguk szabadságában, ám ha létük a magasabb rendű létformát veszélyezteti, a lehető legkíméletesebb módon, de meg kell szüntessétek azok létét. Vagyis a szúnyogot, a bolhát, stb. s a növények közt a kártékonnyá lett gazt ki kell irtanotok, úgy, hogy a fizikai lénynek, amely mint fizikai szervezet: bír bizonyos fokú fájdalom-érzettel, mind kevesebb szenvedést okozzatok. S erre is csak addig van és lehet szükség, míg gondolati úton távol nem tudjátok tartani a tisztább, magasabb rendű létformától azt, ami arra nézve veszélyessé, vagy ártalmassá lehet. Azt hiszem, a Lélek-lények kérdéséről egyelőre itt és most ennyi elégséges: hamarosan ismét találkozunk, ha nem is itt, vagy nem csak itt, nem csak e köteten belül. Most elköszönök tőletek, csak kevésnyi időre, és aztán ismét szólok véletek. A TEREMTŐ EGY-ség ŐS-SZERETETÉNEK EREJÉT és Áldását, s a magam Szeretet-áldását küldöm mindőtöknek:
152
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet 2005. jún. 21-23. Péter, A Névtelen Szellem *** S most emeljünk át egy kicsiny részletet a készülő: Más az Élet... – c. munkánk második kötetéből, hogy kibontsam: „Részben (és igen fontos részben!) a gyógyítások során válik ez már most, s később még inkább bizonyossággá mind-annyiótok számára. Erre viszont még itt és most nem térek ki, mert még csak kevesek azok a Föld színén, akik ennek lehetséges voltát akárcsak elhinni, elfogadni is képesek! Pedig a Valóság része az is, hogy gondolati és akarati Erőtökkel hathattok egyes betegségekre, vagy a betegséget okozó, negatív energia-elemekből megfogalmazott kórokozókra, kiemelve azokat a fizikai test tisztább elemei közül, hogy visszaadjátok Testvéreitek egészségét, ha még nem is azt a módszert, tehát nem a TÉR-IDŐ sík elemeinek összevonását alkalmazva, amiként azt az ÚR tette egyes eseteknél, mint például Lázár esetében, akit negyednapos halálból emelt ki ekként, hogy élővé tegye. Később ezt is meg fogjátok majd tanulni, akkor, ha annak érkezik el az ideje: ám az már tényleg odébb van, mert ti szintetek energia-tartománya, s most a tudati, a Globális, és a már magatokhoz vonható Kozmikus energiákra gondolok: nem alkalmas e nagyon magas szintű Szellem-energetikai művelet elvégzésére, és nem alkalmas még erre a Föld színén élők közt sem senki, hacsak nem olyan erők magához vonzásával, amely erők használata rég nem illeszthető bele A Törvénybe. S nem véletlen, hogy erre is ismét rátérek: aki a mélységből merített erővel igyekszik a fizikai testre hatni, a test elemeinek még erősen besűrűsödött volta végett képes lehet rá: de nem tudja, mert nem tudhatja: nem valamely Karmikus történésbe avatkozik-e bele illetéktelenül, s nem árt-e inkább, mint segít annak, akit a fizikai test valamely betegségéből, vagy akár halál-állapotából kiemelt.” – S most hadd térjek rá egy kedves Testvérünk ezzel kapcsolatos kérdésére is: – Ti magatok – kérdezte Testvérünk – honnan tudhatjátok: vajon nem valamely Vállalás betöltésében kötitek-e meg azt, akit gyógyítani igyekeztek, vagy nem valamely Karmikus elem megtisztítását tesziteke lehetetlenné számára? – Amiként munkatársamon keresztül szóban már megválaszoltam, akként van: ha az Igaz Szeretet nevében, s az ÚR EREJÉBŐL kérve, és kapva, teljességgel önzetlen, és Tiszta módon fogtok hozzá a gyógyításhoz, lehetetlenség, hogy eltévednétek, mert erre nem csak ti: az ÚR megbízásából és rendeléséből mi magunk is ügyelünk. Ezt már munkatársam is nem egyszer megtapasztalhatta: aki nem vehetett rajta keresztül gyógyulást, azt nem is tudta gyógyítani, s annál be kellett érje a fájdalom lehetséges mértékig való csillapításával és az Én-rész Szeretet-energiával való megtámogatásával: s még erre is csak a fizikai test mellett, s nem magában a testben került sor, vagyis munkatársam már az Őrszellem által is elfedett korona csakrán sem juthatott be! Az Úrtól kért, és kapott, a fájdalom csökkentésére, s az Én-rész megtámogatására szolgáló energiát ugyan bejuttathatta Segítségemmel a korona csakrán (vagy ismét csak rajtam keresztül, de a megszállottságban szenvedő Testvér Őrszelleme felé közvetített energia-átáramoltatás módszerét használva). S ha reá ennyire vigyázok, és vigyázunk: gondolhatja-e bárki is teközületek, hogy rá, vagy arra a beteg Testvérre, akit gyógyítani kíván: ne vigyáznánk éppen úgy? Nem gondolhatja egy sem, és nem is kell, hogy gondoljátok: Istenünk szemében is, s ekként a MI szemünkben is egyformák vagytok! Egyformán óvott és Szeretett Testvéreink vagytok: állhattok bármely szinten úgy a Földnek (vagy bármely más bolygónak, avagy bolygó-képzetnek) színén, mint éppen Úton lévők, mint a Valóság értelmében, mint Szellemi Követek, akik Hozzánk tartoznak, és HAZA vágynak, s akiket mind: ismétlem: MIND HAZA IS VÁRUNK. Azzal az Ős-tisztaságú Szeretettel várunk HAZA mindannyiótokat, amellyel Teremtőnket is, és egymást is Szeretjük a Kezdetektől, s Örökkön: s ha ez ekként van, márpedig ekként van; lehet-e, hogy ne tennénk meg mindent, s akár még a mindennél is 153
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet többet, hogy segítsük ma még botladozó, kicsiny lépteiteket? Nem! Nem lehet, és nem is lehetne, hisz akkor a mi Szeretetünk sem volna, mert nem lehetne Tiszta: akkor viszont nem is ÉLHETNÉNK A SZERETET HONÁBAN! Hogy is mondta az ÚR, amikor mi magunk, kicsinyhitűségünk végett kudarcot vallottunk, amikor gyógyítani próbáltuk a megszállott fiúcskát: „Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Mát. 17.19-20)
– Ha akkora hitetek volna... – mondotta akkor az ÚR, amiként erről szólott későbben is: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.” (Ján. 14.12)
– Lám: ezt mondom néktek én is: aki az ÚRBAN hisz, az is cselekedheti azt, amit az ÚR: s az ÚR mindahány Cselekedete A SZERETET volt. Aki az ÚRBAN hisz, A SZERETETBEN hisz: s akkor annak cselekedetei is a Szeretet nevében és jegyében esnek: legyen az gyógyítás, imádság, a gyógyító energiákkal feltöltött víz elkészítése, vagy bármi egyéb, bárha a legegyszerűbbnek, a legáltalánosabbnak érzett cselekedet! És most még ennél is tovább megyek: ti már annyi Jelet, és annyi Bizonyosságot nyertetek az Úrtól, hogy nem lehet nem tudnotok, amit a kétezer évvel előttetek élt ember még nem tudhatott. Azt, hogy valósággal is lehetséges élnetek és hatnotok a Tiszta Szeretet Energiájával! S mert ez ekként van, tinéktek már nem elhinnetek kell azt, hogy a Gondolat és az Akarat Valóság-teremtő ERŐ: egyszerűen tudnotok kell, tudomásul kell vennetek, hogy ekként van! Tudomásul kell vennetek, hogy a Szeretet, mint az egyedülvaló, Törvényes ERŐ a (részben) negatív energiából megfogalmazódott testben is kifejti a maga hatását. Mert a fizikai test, ha csak részben is, de a közeg negatív energiáiból épül fel. Emellett a betegség energiája ismét csak negatív energia: viszont annak a többlet negatív energiának, amely már a betegséget okozó negatív energia, a Törvény értelmében nem jogos a ti fizikai testeitekben sem jelen lennie. Legalábbis abban az esetben, ha az nem karmikus, vagy nem felvállalt Sors-elem, nem. Így viszont lehet, s ekként kell is, hogy a testben felhalmozódott negatív energiát oldani igyekezzetek: s az nem oldható másként, csak a Krisztusi Szeretet Ereje révén! Bontsuk csak meg a Jánostól vett idézetet hogy még inkább értetté legyen az számotokra: „Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál;” Az ÚR, amiként tudjátok, nem csak a testnek betegségeit gyógyította, s nem csak a testi halálból hozta vissza az eltávozottakat, de ördögöket űzött, megszállottakat gyógyított. És mégis azt mondta: aki Őbenne hisz, az is megcselekszi majd, amiket Ő cselekedett... De vajon miként kell azt értelmezzétek, amit mondott? Hisz ha földi szemmel nézitek, magatok is azt fogjátok mondani, hogy lényegesen többen hisznek az Úrban, mint ahányan képesek mindannak bárha csak a töredékét is megcselekedni, amit az ÚR cselekedett!? S ha ez ekként van: vajon mire akart mégis utalni az ÚR? Mi volna nagyobb cselekedet, mint az, amelyeket Ő cselekedett? E kérdés válasza lényegében a következő kis részletben van: „mert én az én Atyámhoz megyek.” Az ÚR akkor, kétezer évvel ezelőtt a második Fénykörben lépett közénk. Ez viszont azt is jelenti, hogy csak a szintnek már és még megfelelő Erőt vitte magával a Föld színére, amely bár Tökéletes ISTENERŐ volt, a Föld színén esett történésekhez szükséges ERŐ volt, amelyben a MEGVÁLTÁS mindennél hatalmasabb Kegyelmi Energiája még nem volt, hisz nem is lehetett volna jelen. 154
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Az ÚR a Föld-testen élőket gyógyította: a mélységből viszont akkor, kétezer évvel a ti korotok előtt, s a Megváltás VALÓSÁG szintre emelése előtt nem emelt ki senkit, amiként nem cselekedhette meg azt más sem, hisz az ÚR KRISZTUS, A MEGVÁLTÓ FIÚ ISTEN még nem ereszkedett alá, s nem tette lehetővé az alanti világban élők számára a Kegyelmi Erő révén való Kiemelkedést! Az Önmaga által, mint a TEREMTŐ EGY-ség Tökéletes ISTEN-ELEME által megfogalmazott TÖRVÉNYT viszont nem szegte meg: vagyis aki a Megváltás Hatalmas CSODÁJÁNAK bevégzéséig a mélységbe utasította önmagát milyensége, akarata és vágyódása szerint, ki sem lépett, ki sem emelkedett onnan, ha csak nem akként, mint szellemi hologram, mint Satana szolgálatában álló kísértő, vagy a fizikai testben Úton járók Tudatát megszálló Mélység-energia kép. Az ÚR az Atyához ment: vagyis Visszatért az EGY-ségbe, s a MEGVÁLTÁS lényegében a VISSZATÉRÉSSEL lett teljessé, mert a Megváltás EREJE akkor, az ÚR FELFELÉ vezető ÚTJÁN vált részévé a Mennyei szinteknek, az EGY-ségbe való VISSZATÉRÉSÉVEL vált részévé magának A TEREMTŐ EGYSÉGNEK, mint VALÓSÁG-SZINTRE emelkedett ISTENI RENDELET, s a VISSZATÉRÉS által vált részévé a Mindenség teljességének is: vagyis a ti mindahány Fény-körötökben tartózkodó bukott Teremtmény számára, amiként valósággá vált a Satana-fogalmazta mélységben élők mindegyike számára is. Azok számára, akiket ti már segíthettek kiemelkedni, hogy megkezdhessék Útjukat a Fent FÉNYÉBE, a Teremtettség EGY-ségébe. S ez az, amire az ÚR utalt, amikor azt mondta: „és nagyobbakat is cselekszik azoknál;” A mélységbe hullott Testvérek segítése, s azoknak imáitok, vagy a már megmutatott Szellemi művelet révén, a mélység felső energia-köréből való kisegítése ténylegesen is több, mint a test betegségének, csonka, vagy vak voltának meggyógyítása, s több még a test halálának megszüntetésénél is, hisz aki az ÚR Erejében hisz, s abból kész meríteni, a második, azaz a Szellemi halálból mentheti ki a mélység fogságába esett Testvért: ha az ÚRBA vetett hite már igaz Bizonyossággá válik, hogy az ÚR EREJE által mindent megcselekedhet, ami csak az ATYA Akarata szerint való, s az ATYA Akarata A SZERETET: vagyis az ÉLET, de már nem fizikai: Szellemi formában értvén e SZÓT. Ti, Kedveseim, még épp csak kezditek meg, és felismerni: micsoda Kegyelmi ERŐT adott, s ad néktek mindenkor az ÚR, hogy igazán az ATYA, s ekként az Ő Legszentebb Akaratának betöltőivé lehessetek. S mert még csak most kezditek azt megérteni, megérezni, és csak most kezdtek, ha még bátortalanul is, de Élni is a kezetekbe adott, vagy inkább a már kezetekbe adható Erővel, s az Erő – adta lehetőséggel, mi magunk igyekszünk a segítségetekre lenni, hogy bizonytalanságotok Bizonyossággá, bátortalanságotok az Úrban való bátorsággá legyen. S ha ez ekként van, s ha igazán Istennel, és Isten Törvényei szerint akartok, és tudtok járni, az Istennek Rendelését kell, hogy mindinkább betöltté tegyétek. És Isten egyedülvaló RENDELÉSE A SZERETET. Tehát ami Szeretet - gondolatot megfogalmaztok Isten nevében, azt az Istentől részetekül adott ERŐ révén lesztek képesek Valóságszintre emelni, ha Akaratotok a Bizonyosság erejére támaszkodik. Ha azonban hitetlenkedtek és kételkedtek, hitetlenségetek és kételkedésetek köti meg az Akaratot, s Akarat nélkül nem vonhatjátok magatokhoz azon Erőket, amelyek révén hozzásegíthetitek a gyógyuláshoz azokat, akiket rajtatok keresztül kíván meggyógyítani az ÚR! *** S még egy pár szót a gyógyításról hadd mondjak: és nem csak azért, hogy kis munkatársam lelki és tudati fájdalmát enyhítsem. Mert bizony, számára is nagy keserűséget ad, hogy nem képes azonnal, s akár még annál is gyorsabban gyógyulást adni Andrea Testvérünknek, amiként az is, hogy azt még ő maga sem láthatja, és én sem mondhatom meg néki, még akkor sem, ha olyannyira vágyom rá hogy megnyugtassam (mindig) háborgó elméjét: lehet-e Andreának gyógyulást vennie, kell-e, s ha igen: milyen fokon, s ha esetleg nem, annak mi rejtezik hátterében. Ezt nem csak ő: más sem tudhatja, s nem csak Andrea, de egyetlen más beteg esetében sem: és mégis akként kell, hogy éljetek a kezetekbe adott módszerrel, hogy a legtökéletesebb gyermeki bizalommal
155
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet bíztok az ÚRBAN, tudva: ha csak egyetlen mód van rá, engedélyezi az ÚR, hogy meggyógyítsátok Testvéreiteket. Még akár azt is engedi (s már erre is volt példa, s éppen munkatársam munkálkodása során), hogy ha a test erőtlenebbnek bizonyult, mint amiként az a felsőbbrendű ÉN terveiben szerepelt, s az Én-rész a fizikai eszköz gyenge volta végett mindenképp kudarcot vallott volna valamely Vállalásában, annak kezdeti szakasza után levette a terhet az ÚR az ÉN-ről, s ekként az Én-részről is, így a fizikai test gyógyíthatóvá vált! Hogy mely eset volt az, amelynél a beteg Testvér ekként nyerhetett gyógyulást, épp úgy nem mondhatom meg, mint ahogyan azt sem: a Vállalás karmikus eredetű, avagy másokért tett Vállalás volt-e az adott esetben. Ez is, és az is lehetséges, mert az ÚR számára semmi nincs, ami lehetetlen volna. Ti azonban el kell ezt fogadjátok, s azt még, hogy ha az ÚR számára minden lehetséges, mindent meg is ad, ami megadható, hogy az ÚT mindannyiótoknak már valósággal is a magasabb Fénykörbe vezető ÚT legyen. Ha gyógyíttok, ezt kell szem előtt tartanotok, még akkor is, ha hosszan, vagy akár egyáltalán nem értek el olyan eredményt, mint amit ti magatok várnátok, hisz ha ténylegesen is nem volna valamiféle eredmény, nem is engedné az ÚR, hogy erőiteket fölöslegesen használjátok: oly sok az, aki gyógyulásra vár! Ha viszont a gyógyítói munka folyamata elé nem gördül semmiféle akadály, ha az Őrszellem (vagy munkatársam esetében én magam) nem állít meg benneteket munkálko-dástokban, kell, hogy tovább folytassátok a gyógyítást, méghozzá ugyanazzal a hittel és bizalommal, mint amellyel megkezdtétek, mert azt ti magatok nem érzékelhetitek: van eredménye munkátoknak. Márpedig van, éspedig lényegesen több, mintsem gondolnátok, és ez akkor is ekként van, ha az eredmény nem a fizikai test állapotán érzékelhető! Amint az ÚR mondotta: a test nem használ semmit...: vagyis Feladatotok nem elsődlegesen, és nem kizárólagosan a fizikai test gyógyítása: van, hogy a testet nem gyógyíthatjátok, viszont az Én-rész és a Tudat merít abból az energiából, amelyet a fizikai eszközbe áramoltattok, s a test szenvedése válik viselhetőbbé a Tudat számára, hogy az Én-rész vállalása betöltté legyen, mert az Én-rész csak a betöltött vállalás révén gyógyulhat, gyógyítva már visszatérte után magát az ÉN-t, mindinkább kiemelve azt korábbi betegségi, azaz tisztátalan állapotából. S ez az egy, amit helytelenül fogalmazott meg I. Testvérünk, amikor azt mondta: az ekként átadott Energia, ha egy adott esetben nem adhattok fizikai szintű gyógyulást Testvéreiteknek, mindenkor másfelé áramlik át, máshol hatva. Ahogy az előbb is mondtam, az esetek többségében érezhető: van-e hatása a gyógyítandó Testvérnél a felé áramoltatott energiának, ha az átáramoltatást „személyesen”: tehát nem Közvetítő révén, de magában a fizikai testben áramoltatja a gyógyító a test, s a Szellemi Én-rész felé. Erre azonban még ti nem vagytok, s nem is lehettek képesek, legalábbis nem akként, amiként azt gondolom. Ekként ti egyes Segítő Testvérek (többnyire az Őrszellem) közreműködésével áramoltatjátok a lekért gyógyító energiát a testbe, amelynek hatását nem érezhetitek közvetlen módon. (Igaz: olykor még a közvetett energia-átadás során sem, legalábbis nem mindenkor az lesz a fizikai szinten látható változás, ami magában a testben elemi, azaz sejt szinten ténylegesen végbemegy, amiként ezt Andrea esetében is tapasztalhatjátok! A test fizikai értelemben egészséges, és mégsem képes betölteni rendeltetését, mert nem egészséges a Tudat és a Szellemi Követ, amelyek állapotszerű negatív hatásnak vannak kitéve. (Ez azonban egy teljességgel egyedi történés, így még itt sem részletezem ennél bővebben.) Nem egy esetben tehát akár akként is érzékelhetitek: a test állapota nem javul, s ez nem egyszer ekként is van, s mégsem vész kárba az energia, és tovább sem közvetítődik, hisz ha az Én-rész tudja használni a kapott energiát, és azt lehet is használnia akként, amiként az a Vállalása érdekében számára szükséges, az egyszer már átadott energia az Én-rész használatában is marad, tehát azt nem vonja el tőle az ÚR, ha az ÚT véget ért! Nem egy esetben éppenhogy a ti állhatatosságotok: hozzátartozók, barátok, vagy a gyógyítás Feladatát vállalhatók megpróbálása a célja egy-egy hosszabban húzódó betegségnek: mert kell, hogy megtanuljatok mindenkor, és minden körülményben, s még a körülmények ellenére is teljes és tökéletes bizalommal reáhagyatkozni az Úrra, elfogadva Áldott Kezéből sikert és „kudarcot” egyaránt, tudva: az Ő 156
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet BÖLCSESSÉGE Végtelen, s ha ti, a magatok földi elméjével nem tudhatjátok is: Ő mindig minden egyes történésnek tudja okát és miértjét. Kell hát, hogy Reá hagyatkozzatok, és kell, hogy akkor is Benne bizakodjatok, ha az elme már csüggedésre, lázadásra kész! Tudnotok kell: az ÚR nem csügged, és SZERETETE Örökkön ÉLŐ IGAZ SZERETET. *** A Más az Élet című munkánk második kötetének egy nagyon fontos részét bontjuk egy kicsit bővebben is, mert kell, hogy az egyik mondattal kapcsolatban még valamit elmondjak néktek: „A Fény ugyanis bennetek van! Bennetek, Szellemetekben, s ekként a parányi kis Szellemi Követben, az Én-részben, hisz a Szellemi Követ Isteni Erő, amely Maga A Fény, mert Istenből van! Ti magatok hordjátok tehát magatokban A Fényt, mert az a bennetek Ős-tisztaságában megmaradt Isteni Szikra, amelyet azonban csak olyan szinten fogtok tudni érzékelni, amilyen fokon képesek voltatok levetni magatokról azokat a tisztátalanság-rétegeket, amellyel azt egykoron elfedtétek önmagatokban – önmagatok elől. S amilyen szinten képesek vagytok ismételten kibontani, felismerni, megélni és elviselni is a bennetek lévő Fényt, olyan Fénybe emelkedhettek fel a Fény által, mert olyan erősségű, azaz rezgésszintű Fény befogadására és betöltésére váltok képessé. S mert e Fény egy Tökéletes eleme mindenkor része az Én-résznek, az Én-részben lévő Fény által emelkedtek fel Tudatotokkal is, s amilyen szintre emelkedtetek, olyan szintre nyertek bepillantást azon percekben, amikor az emelkedettség csúcspontján vagytok. (Avagy mi mást tükrözne már magában az a tény is, hogy a test körüli aura-mezők is, amiként azt a Fénykörök, s azok Fény-ívei esetében tapasztalhatjátok: épp úgy hét rétegből tevődnek össze? Ám e kérdésre már külön térek majd rá, hogy e könyv oldalait ne szaporítsam a szükségesnél inkább, mert e kérdés maga külön és alapos vizsgálódást és kibontást igényel, és érdemel is...)” A fontos, és a lényeges ez a mondatrész: „a test körüli aura-mezők is, amiként azt a Fénykörök, s azok Fény-ívei esetében tapasztalhatjátok: épp úgy hét rétegből tevődnek össze...” – Valóban ekként van, még akkor is, ha azt magatok nem érzékelhetitek. Sőt, még ennél is tovább megyek: a kicsinyek testét körbevevő energia-burok maga is hét, egymástól (innen Fentről nézve) jól megkülönböztethető energia-rétegből áll. A testet öltés első pillanatában, amikor is a két sejt összevonása és betöltése már megtörtént, a Szellemi Követ ezeket kell elsőként kinyissa az általa egységbe rendezett, azaz összevont sejt-pár körül, s ezeken belül kezdi meg a kis test kiépítését akként, hogy a hét elsődleges energia-burok megfogalmazása után a magzati szak egyes fő állomásainak megfelelő energia-burkokat tölti be a test. Ezeket azonban valóban csak betölti: de nem vonja magához, így a sejt-pár körüli első energia-burok a másodikhoz fog kapcsolódni, azaz beleárad annak mindösszes energiája a fölötte lévő energia-burokba, majd az ekként eggyé lett energia-burok is a fölötte lévőbe, s ez ekként zajlik a magzat teljes fejlődési ideje alatt. Ezen felül és ezen túl a test körüli hét energia-burkot is kinyitja a Szellemi követ, szintén a legelső percben, így a megszülető gyermek teste körül a magzati szak során betöltött, majd egységessé lett mindösszes energia-burok is jelen van, közvetlenül az ezüst-burokra tapadva rá, így az épp csak világra jött kis test többszörös védelmet kap. Az ezüst-burok és a test fizikai sejtjei közt lévő energia-párnát a test nagyjából a harmadik életév eléréséig éli fel, azaz vonzza magába. Erre az időre az első energia-réteg, az ezüst-aura teljesen betöltötté válik a test által, de ez az az időszak is, amikor a koronacsakra záródni kezd, s hamarosan teljesen zárttá lesz. A kicsinyek szinte teljességgel közvetlen kapcsolata ekkortól nem, vagy lényegesen kisebb mértékben figyelhető meg a Fent világával (s itt az Őriző Szellemet, s az Asztrális 157
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Világokat kell elsősorban értenetek) viszont megerősödik a lent világával, azaz a fizikai síkkal való kapcsolat. A kisgyermek mind többet és többet tanul meg a lent törvényeiből és/vagy szabályaiból, nagyjából beilleszkedik az őt körülvevő legkisebb csoportba, tehát a családba, viszont megszakad, vagy gyengül a Fent világával való Kapcsolata: elfeledi a Fent Törvényeit, amelyek soka még később tűnik el csak a Tudatból, de már abban is csak mint megszokottá lett ismereti elem, s nem mint energiával bíró információ-elem, tehát ismeretelem létezik. Ilyen az egység-érzet, vagy a folyamatos Most állapot megélése. A kicsinyek még ténylegesen is azonosítják magukat a környezetükben lévő személyekkel, elsősorban az édesanyával, és számukra sokáig nincs múlt, és nincs Holnap: csak a MOST létezik, s ők ebben a MOST-ban léteznek. Az „én-ség”, tehát a fizikai értelemben vett külön valóság könnyebben megszerezhető ismeretelem, hisz a gyermek maga érzi, amit érez, viszont nem érzi (ha olykor meglepő mélyen átérzi is) azt, ami mással történik. Az Idő fogalmának megtanulása nehezebb, sokáig keveredik bennük a volt a van és a lesz, de ezek már csak mint tudati ismeretek kell a helyükre kerüljenek: már a folyamatos MOST állapotát, annak érzetét is elfedik előlük a fizikai ismeretek, s a napi történések. Ám nem is erről kívántam itt és most szólni, vagyis: nem csak erről, de azokról az energia-burkokról, amelyeket a Szellemi Követ a sejt-összevonást, s az elsődleges energia-burkok (amelyeket inkább energia-pajzsoknak neveznék) megfogalmazása után a test körül kibontott, mint a leendő test energiaköpenyeit. A test körüli három energiaburokról már többször szóltam: s itt az ezüst-burokra, az elsődleges és a másodlagos szivárvány-burokra akarok utalni. Ezek szerepe részben a test védelme, s a test energia szintjének biztosítása, részben a test fizikai – tudati és lelki állapotának jelzése. De az elsődleges szivárvány-aurában a ténylegesen is meglévő késztetések, s az érzések – indulatok is megjelennek mint színkép, míg a másodlagos szivárvány-aurába az Őrszellemnek szóló jelzések íródnak be hasonlóképpen, tehát színképek formájában. Az Őrszellem (aki természetesen nem a „hátatok mögött” áll, mint a korai festészet egyes alkotásain látható), ebből tudja biztosan: valóban a szükséges történés felé vezeti-e a Szellemi Követ az eszközt, eltért-e attól, miért, s milyen mértékben, kell-e, és egyáltalán lehetséges-e a Szellemi követ megtámogatására többletenergiát leközvetítenie, vagy kell-e, és lehetséges-e olyan történések felé irányítania az eszközt, amelyek közelebb viszik a Szellemi Követet annak kitűzött Céljához. A testek körüli energia-burkok azonban más szerepet is játszanak a történésben. Amiként már ezt is mondtam, a korai korszakban a test maga sokkalta sűrűbb volt, abban az értelemben, hogy a testek sejtjeinek elemei közti Időbeni távolság volt lényegesen kisebb, vagyis a sejtek mindahány eleme egy rezgésszinten állt, ami által maga a test is kisebb, s méretarányosan tömörebb, azaz súlyosabb volt. Ez mára lényegesen megváltozott: a ti korotok emberének Szellemi Követe már nem csak egyfajta, tehát nem csak az azonos rezgésszinten álló energiákból merít, így testeitek sejtjeinek mindahány eleme, bár elemszerkezeti szempontból nincs túl nagy eltérés a múlt, s a ma emberének testsejtjei közt, mégis hatalmas eltérést mutat a sejteken belül. Ugyanis a sejt elemei más és más rezgésszintű energiákból állnak, ami azt jelenti, hogy míg a sejt egyik eleme a negyedik Fénykörnek megfelelő rezgésszintű energiából áll, a másik a hatodik, s a harmadik akár még csak a második Fény-körnek megfelelő energiaelemből. S ezt jelenti lényegében az a kijelentés, hogy a sejtek elemei közti Idő távolsága növekedik. A test elemi szinten magához vonzza a test körüli elsődleges energia-burok elemét, a légkör, s a Földtest energia-elemeit. Ez az alap, amelyet a befogadott táplálékból nyert energiával egészít ki. Ezekhez viszont mindenkor olyan mértékben kapcsolódhatnak a magasabb Fénykörök rezgésszintjének megfelelő energia-elemek, amilyen mértékben ti magatok, már tudati – lelki és Szellemi értelemben képesek vagytok a magasabb Fénykörökhöz közelíteni. Amilyen mértékben képessé válik a Tudat a magasabb rendű Tanítások be, és elfogadására, olyan mértékben lesz képes beilleszkedni a maga fölöttes Én-jébe, azaz az Én-részbe, viszont az Én-rész is, ha már nincs olyan fokon a fizikai síkhoz kötve a Tudat által, mind magasabb és magasabb szintű energiák bevonzására lesz képessé, amelyeket ismételten a test sejtjeibe építhet bele azon túl, s ez is természetes, hogy egy bizonyos önépítési folyamatot is végez, vagyis a saját szellemi sejtjeit, szellemi elemeit is magasabb rezgésszintűre emeli általuk. Ekként a test, mint energia-elemekből álló halmaz mind 158
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet magasabb rezgésszintűvé válik, s ez az ezüst-aura betöltéséhez vezet. Amikor tehát erről szólunk, nem a fizikai méretek megváltozására gondolunk: a test elemeinek rezgésszintje és az elsődleges testburok, azaz a szivárvány aura rezgésszintje közti különbség csökken, majd tűnik is el, s a test belesimul az ezüstaurába, hogy akkortól annak szerepét a még magasabb rezgésszintű energia-elemekből álló elsődleges szivárvány-aura vegye át. Minden, egymást követő aura, vagyis energia-burok más és más, és a legnagyobb eltérést az adja, hogy mind más és más FÉNNYEL bírnak, vagyis mind tisztábbak, mind ragyogóbbak. Ez az oka annak is, hogy a magasabb rendű aurákat még csak érzékelni sem lehettek képesek: a ti szinteteken még nem is lehetnétek, mert nem hogy elviselni, érzékelni sem vagytok képesek a FÉNYNEK azt a nagy rezgésszinten való megnyilvánulását, amelyen az arany, vagy a gyémánt-aura van: pedig ott van, s ahogy haladtok Előre s Fel az Úton, mind közelebb és közelebb juttok ahhoz a Fény-tartományhoz, amelyen az elsődleges Ezüst-aura, mint szükségtelenné lett energia-burok: a test részévé válik, így mint különálló nem fizikai testelem nem lesz érzékelhető, míg a testet körülvevő, de már a magasabb Fény-tartományban rezgő testburkok fokozatosan a ti érzékelési tartományotok részévé válnak. A fizikai elemek bevonzását a test sejtjeibe tehát maga a test végzi, jobbára a táplálék befogadása révén: de már a magasabb rendű energiák bevonzását a Tudat és a Szellemi követ, s ezeknek a test sejtjeibe, azok elemi részecskéi közé való beáramoltatását a Szellemi követ fogja végezni. Amilyen mértékben a test elemeinek rezgésszintjét képessé vált megemelni a Szellemi Követ, s amilyen mértékben a test teljességének rezgésszintje megnövekedett ezáltal, a következő Út során már olyan test-elemek megfogalmazására válik is képessé, mert a Szellemi Emlékezetben a megemelt rezgésszinttel bíró sejt képe marad meg mint Szellemi ismereti elem. S ez még akkor is így van, ha a sejt elemeinek megfogalmazásához használt erő-elemek közt továbbra is kell használja a közeg energiáját is, mert azt mindenkor abban a mértékben kell, hogy használja, amilyen mértékben a magával vitt energia, vagy az általa, a maga Energia szintjén már bevonzható magasabb rezgésszintű energia-elem elégségesnek avagy kevésnek bizonyul. Amikor azt mondom: alacsonyabb, vagy magasabb rezgésszintű energia, egyben azt is mondtam: erősebben, vagy kevésbé besötétített energia-elem. Ez viszont már meghatározza az energia-elemek FÉNY-IDŐBEN való elhelyezkedését is! Vagyis a test elemei egyként mozdulnak a Fényben, de már az Időben is, s ha a Tudat számára ez illogikusnak tűnik is, az Időben is visszafelé fog mozdulni, mindenkor olyan fokig közeledve a kezdeti, a kiindulási ponthoz, amilyen mértékben képes a magasabb rendű FÉNY tartományba emelkedni a magához vonzott Fény-elemek által. A Szellemi Követ, amiként mondtam, nem csak a test-elemek közé, de a maga Szellemi Erő-elemei közé is bevonzhatja a már elért szint Fényelemeit. Ezáltal a Fényelemek az ÉN birtokává lesznek, mert az ÉN maga is birtokosává lesz a Követe, azaz az Én-része által befogadott, s az eszköz révén Valóságszintre emelt Bölcsesség-elemeknek, azok energiájának, vagyis az Én-rész által ismételten „megszerzett” Fénynek. Így az ÉN magasabb Fénytartomány felismerésére és elviselésére válik képessé, amely lehetővé teszi az Én-rész újabb Útjánál azt is, hogy e magasabb rezgésszintű energiákat vigye magával mint önnön Szellemi erő-elemeit, s az az Út során, s már annak kezdetén is a benne lévő energiához hasonlatos energia-elemek bevonzására válik alkalmassá. S ez, amiként mondtam, még akkor is így van, ha a testet körülvevő közeg energiái nem érik el, vagy akár még meg sem közelítik azt a rezgésszintet, amely a Szellemi Követ önenergiájának szintje, mert a Föld légköré-ben, tehát a magatok Fény-ívében mindahány Fény-kör energia-elemei jelen vannak, s a lefelé ereszkedő Szellemi Követ ezekkel burkolja körül magát, ha mélyebb rezgéskörbe kell aláereszkednie. Körülburkolja magát, viszont ettől függetlenül a saját energiaszintjének megfelelő energiát vonhatja magához, s így eszközéhez, a fizikai testhez is. Ha a ti szinteteken kell megfogalmazza a testet, az természetesen csak olyanná lesz fizikai értelemben, mint bárki más fizikai teste. De szellemi értelemben nem lesz azzá, mert az adott fizikai szintű energia-elemek közti nem fizikai, tehát a Tudat és a Szellemi követ által a test elemei közé áramoltathatott energia lesz más: az lényegesen magasabb rezgésszintű lesz, ha valaki a hatodik Fénykörből kelt Útra, s ekként a hatodik Fénykör energia-elemeit vonzza magához, hogy a test sejtjének elemei közé építse, mintha a negyedik Fénykörből indul útra, s ama szint energiáit vonzhatja magához, hogy a test sejtjeibe építse, mint nem fizikai testelemet.
159
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Ahogy a Szellemi Követ mind magasabb és magasabb szinten kezdheti meg Útját (s itt már egy szint után természetesen nem az Én-részre, de az ÉN-félre, majd az ÉN-re kell gondoljatok) az adott szint értelmében a szint saját energiájaként a test kiépítéséhez felhasználható energia is annál magasabb rezgésszintű lesz, ami, amiként mondtam, egyben azt is jelenti, hogy az adott energia-elem mind közelebb és közelebb van a Fent Világához, vagyis még a kevésbé besötétített Fény-elemet fogja használni a test elemi részeinek megfogalmazásához, amelyek közé ismétcsak a maga elért Ébredtségi fokának megfelelő energia-elemeket áramoltathatja. Lényegében ez, és ennyi az a folyamat, amit akként szoktatok emlegetni: Fénnyé válás. Így, ilyen formában lesz a sötét fizikai elemekből álló testekből mind tisztább és tisztább Fény-test, s mindenkor abban a mértékben növekedhet a testelemek mindösszességében a Fény, amilyen mértékben a Tudat, s a Szellemi Követ képes növekedni a Bölcs Szeretet Akaratában, vagyis a Valódi FÉNYBEN: A Krisztusban, s a Krisztusi Szeretetben. A testek sejt szintű Fény-tartalma mutatja: ki milyen fokon volt képes az adott Fény-ív követelményrendszerébe beilleszkedni, azt betölteni, annak Törvényeit és Törvényszerűségeit megvalósítani. Amíg az adott Fény-ív mindahány Bölcsességi elemét meg nem ismerte, és meg nem élte a Szeretet Törvénye szerint, nem is lesz képes, sem pedig alkalmas a következő Fény-ívbe való átemeltetésre. A Szellemi Én-rész a maga Ébredtségi szintjének megfelelő Fény-energiát közvetíti az általa összevont sejt-pár DNS-e felé, s az már ekként őrzi meg azt a Gén-térképben, vagyis már ezt kódolja mindahány testsejtbe. Ha a Szellemi Követ az Út során magasabb szintű Ébredtségi fokra ér, természetesen magasabb szintű FÉNY-elemek, azaz Fény-energia bevonzására válik is alkalmassá: s akkor már ezt közvetíti a sejt DNS-e felé, amellett, hogy a sejt fizikai értelemben vett, tehát fizikai síkon, mikroszkóppal is érzékelhető, azaz látható elemei továbbra is meg kell maradjanak az adott szintnek megfelelő rezgéstartományban. Ugyan a sejtek mindahány eleme végső felbontásban csakúgy energia, mint minden más egyéb is a Teremtettség teljességében, a fizikai síkon az annak megfelelő rezgéstartományban megnyilvánuló nem fizikai elem mégis az adott szint érzékelési tartományának részévé lesz, míg a magasabb rezgésszintű energia-elem nem lesz azzá. *** S most kis időre térjünk ki e kérdéssel kapcsolatban arra is: mi is a TÉR-IDŐ, s a FÉNY-IDŐ közti különbség, avagy hasonlóság, s hogy mi a Fény-másodperc. Egy-egy megszerzett és betöltött Bölcsességi elem egy-egy Fénymásodperccel emeli a Szellemi Követ rezgésszintjét, ami által az, s annak felsőbbrendű ÉN-je is az adott Fény-íven belül emelkedik. Ugyanis még az adott Fény-íven belül sem egy és ugyanaz a FÉNY erőssége. Amilyen fokon eltávolodott az ÉN a Fent Végtelen Világától, azaz a Mennyei szintektől, olyan fokon vált benne és számára sötétséggé a Fény, s minél inkább képes azt ismételten is megközelíteni, olyan mértékben lesz a sötétség ismét Fénnyé a számára. Minden egyes Fény-másodperc lényegét tekintve tehát egy-egy Bölcsességi elem, amelyeket az Én-rész (s ekként az ÉN is) a Szeretet elfogadása, és akarati úton való megvalósítása révén mondhat ismételten is a magáénak. Mindahány Fény-kör minden egyes Fény-ívében meg van határozva: mely Bölcsességi elemeket lehet képes kibontani a Szellemi Követ, s míg ezek mindegyikét is meg nem szerezte, s meg nem élte a Szeretetben, nem léphet át magasabb Fénytartományba, azaz Fény-ívbe. De a már megszerzett és megvalósított, tehát megélt Bölcsességi elemek mindenkor egy fokkal feljebb emelik az adott Fénytartományon belül, ami azt is jelenti, hogy a már megszerzett – megélt Bölcsességi elem révén megszerezhető többletenergiát a Szellemi Követ a következő Útra magával viheti, miáltal könnyebbé lesz számára az adott Fény-ívben megszerzendő következő Bölcsességi elem felismerése, kibontása, megértése és megélése egyaránt.
160
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet (2005. nov.29 - 30)
*** – Bizony, akként van kedves, amiként azt megérezted! Mert most is, ahogy az a kép eléd – vagy inkább beléd villant, megérezted: mennyire méltatlan vagy magad is arra a végtelen nagyságú Szeretet-áldozatra, amelyet az ÚR: az ISTENFIA hozott éretted is! Bizony, ekként van ez: mind méltatlanok vagyunk arra a mérhetetlen Kegyelemre, akik valaha is, bármely okból a mélységbe alá szállottunk. De azt soha, egyetlen pillanatra sem szabad hogy elfeledd, hogy ISTEN SZERETETE nem érdem szerint adatik sem néked, sem énnékem, sem senki másnak, mert ISTEN nem érdemeink szerint: Létünk szerint SZERET mindőnket, és mindőnket egyként Szeret! Ti még, ha kicsiny gyermekeitek helytelenkednek, azt mondjátok: ha rossz leszel, nem foglak szeretni... Isten soha, semminő körülmények közt nem mond, és nem is érez semmi ilyesmit: BENNE és Számára EGY minden Gyermeke, s egyként Szereti azok mindegyikét, még a „legrosszabbat”: Satanát is, a maga Végtelen és Örök Szerelmes Szeretetével. – Hogyan, miként érdemelhetem én ki Isten végtelen Szeretetét, miként szolgálhatom meg az ÚR KRISZTUS hatalmasnál is hatalmasabb, kimondhatatlan nagyságú Áldozatát? – kérded, s erre csak azt felelhetem, és nem csak néked: min-dőtöknek: Már a Betlehemet sem volnátok, és nem is lehetnétek képesek sem „kiérdemelni”, sem megköszönni avagy megszolgálni, nem még a Keresztet s A MEGVÁLTÁST! – És mégis képesek vagytok erre, s mert ez ekként van, kell is, hogy törekedjetek erre, éspedig akként, hogy úgy szeretitek egymást, amiként Isten Krisztusa Szeret, és Szeretett benneteket mindenkor: mindőtöket és Mindörökkön. Nem azt mondom ezzel, hogy képesek lehetnétek bárha csak megközelítőleg is azzal a mérhetetlen nagyságú SZERETETTEL szeretni bárkit is, aminő SZERETET az ÚRBAN ÉLT, és ÉL teirántatok mindenkor! Akkora Szeretetre képtelen is volna a gyenge és gyarló földi ember: sem elméje, sem Szelleme nem volna képes az ÚR Szeretetének bárha halvány mását is megélni. De kell mégis, hogy amiként az ÚR Szeretett, és Szeret mindeneket, akként, azzal a Tiszta, őszinte és önzetlen, mindenek felé elküldött Igaz Szeretettel szeressétek egymást, mert bizony, tenéktek is szól az, amit minékünk mondott az ÚR: „Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék. (Ján. 15,9Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” 15,12)
*** S azt hiszem, e fentebbi kérdéshez kapcsolható ez néhány egyszerű, közérthető mondat, amelyeket az imént súgtam néked, s amelyeket épp azok érthető volta végett nem is magyarázok... A Jászol már készen állott... A Keresztet már az ember ácsolta... * A Kisded mindőtökben megszületik... – és mindőtökben idejekorán meg is feszíttetik! * A gyermekben is, mily gyakran összetörik a Jászlat... (De jaj annak, aki azt összetörte..!!) * A Keresztet már a felnőtt ácsolja: és ezerszer jaj annak, aki a benne is ÉLŐ ISTENT megfeszíti!! 161
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet ************************ S még mindig e kérdésnél maradva, akként érzem: kell, hogy végre tisztábban lássátok: mi is volt a KERESZT-ÁLDOZAT. Ehhez most a Péter evangéliumból, annak VI. kötetéből emelünk ki egy kis részt: „Még vagy öt perc: tán annyi sem telt el azután. Mesterünk ismét hangtalanul viaskodott, csak a légcső hörgése jelezte: él még. Akkor aztán teste ismét megfeszült, s hangosan, s már tökéletesen érthetően felkiáltott: ~~ Bevégeztetett…!!! … és Teste minden izma és ina elgyengült, s feje a mellére horgadt. Szemei már zárva voltak, s ajkai szorosan egymáshoz préselődtek: de a Végső Szó úgy, akként szállt és kavargott még hosszan a Hegy fölött, amiként a szél az Óceánok és Tengerek vizei fölött, szabadon és megállíthatatlanul, megköthetetlenül, s immáron megmásíthatatlanul.” (Pét. VII. 19) – Ezek voltak az ÚR végső szavai. De vajon valóságosan is Bevégeztetett? Ténylegesen is akként lett volna, hogy a Kereszt-halállal, e mindennél hatalmasabb ÁLDOZATTAL teljessé lett A MEGVÁLTÁS? Nem, drága gyerekeim! Nem: azzal csak megkezdődött a Valódi Harc. Az a Harc, amelyet az emberrel szemben kellett megvívjon az ÚR, az ATYÁNAK EGYETLENJE, ha igazán értjük a szót: HARC, nem volt az: nem volt harc. Az ÚR egyetlen szóval sem védte magát, de még azt is dorgálta, aki fegyvert fogott Mellette, oltalmazni kívánván ŐT a poroszlóktól és a poroszlók mellé csatlakozott csőcseléktől, s még ama szolga fülét is meggyógyította, akit az indulattól fűtve mozduló ember megsebesített. Pedig nemde, megtehette volna, hogy használja az akkor még rendelkezésére álló ERŐT? Ám Ő nem használta, s még Pilátusnak is csak annyit felelt, amikor megkérdezte: „– Te vagy-e a zsidók királya? Erre már felelt a Mester, s szava tisztán csengett, mint a pendülő érc: – Magad mondád…” (Pét. VI. 153) E Szó volt az, amellyel a Benne lévő Isten-erőt kiáramoltatta Testéből, hogy akkortól valóságosan is csak azzal az erővel bírjon, mint bármely más, földi ember, s azzal az erővel vegye Magára a mérhetetlen szenvedések sokát, ha Isten-tudatát mindvégig megőrizte is. Vagyis, ha az Isten-erőt már eltávoztatta is Magától, mindvégig Tudta: KI Ő, amiként tudta azt is: miért érkezett, s mit vállalt fel ezzel a két, egyszerűnek tűnő Szóval: „Magad mondád...” Tudta, mindvégig Tudta, hogy az ATYÁNAK FIA, EGYET-LEN SZÜLÖTTE Ő: és még csak egy szóval sem védte magát, nem még hogy harcolt volna (bár épp ezzel harcolt a leginkább: a szelíd alázatossággal harcolt a gyűlölet ellen...), legalábbis a ti fogalmaitok szerint nem, s a harc fogalma akkor sem takart mást, mint most. Ám A HARC, a Valódi HARC mégis Valóság volt: de már csak akkor vette kezdetét, amikor az utolsó SZÓ elhangzott az ÚR Szent és Tiszta ajkáról, s az utolsó lélegzetvétel is kiszállt Isten-elemével testéből Ott, A KERESZTFÁN. Akkor, abban a Pillanatban, amint tudjátok, az ÚR, A FIÚ ISTEN aláereszkedett: ennek előtte a testből kiszakadt Isten-eleme a magasabb szintre emelkedett, aholis az Őrizőktől visszavonta, s magába zárta a Pilátus előtt kimondott szóval felközvetített Isten-erőt, s már ezen ERŐVEL burkolva be ISTENELEMÉT, a mélység legmélye felé indult, alászállott Satana Mélység-birodalmába. Lefelé még védte az aláereszkedő ISTEN-ELEMET a köré simuló ERŐ, de már ezen ERŐ-burokra az „ellentétek vonzzák egymást” – elmélete alapján mindahány Mélység-szint energiái reátapadtak. Ekkor még nem lehettek ártására az Úrnak, de az ISTEN-ELEM, és a Mélység-energiák kiáramoltatása után árthattak volna Néki. Ezt is elmondottam már, de azért elmondom ismét: amikor az ÚR a mélység legmélyére alászállott, a magával vitt ISTEN-ERŐT kiáramoltatva vette elejét annak, hogy Satana, amiként azt tervezte, megkísérelje tovább mélyíteni a maga birodalmát. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, valósággal is meg kellett volna szakítsa az összeköttetést önmaga, s az őt megfogalmazó Szellem közt. Ez meg is történt volna: a Szellem és közötte lévő Lélek-szál már akkor pattanásig feszült, s ha még mélyebb mélységbe ereszkedik, 162
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet tehát ha még inkább eltávolodik a FÉNY-birodalomtól, s ekként a TEREMTŐ EGYSÉGTŐL, a lélekszál „elszakad”. (Vagyis oly mértékig halványul el a Lélekszálban lévő Tiszta Fény, hogy annak mértéke már kevés és gyenge lett volna a Szellem és az ÉN-kép közti folyamatos kapcsolat fenntartásához, főként mert az ÉN akarati energiái is e Kapcsolat megszűnésére/megszüntetésére irányultak, még inkább elzárva magát az ÉN-t a Lélekszálon még alááramló Erőtől.) Az, ha a Lélekszál (fogalmazzunk inkább akként) „elenyészik”, azzal járt volna, hogy Satana, s mindaz is, akiben az ő energiája van, átlebben a Mélységhatárt a Végtelen Mindenségtől elválasztó Kegyelmi ERŐ-GÖMB falán, s mint LÉT-telen Létből érkezett Energia-elem, valóságosan is alkotó elemeire hull, s ismét Teremtő Energia-elemekké lesz, amelyeket a közeg energiája megfoszt korábbi ellentétes forgásától, visszarendezi azokat a Törvény szerinti forgásirányba, megváltoztatva a bennük lévő energiák rezgését is. Vagyis Satana nem csak ön-létét szüntette volna meg, nem csak magát fosztja meg attól, hogy Teremtménynek tudhassa magát: de minden egyes Úton járót is, s még a legmagasabb szintre felért Testvért is, hisz ha egyéb, és több negatív energia nem is, a Szellem által, már a legalsó Mennyei szinten megfogalmazott utolsó Gondolat az Akarat irányát követve benne volt mindahány ÉN-képben! Ekként tehát a hetedik Fénykör legmagasabb Fényívébe felemelkedett Testvérek is aláhulltak volna, mert Satana birodalma akként zuhant volna magába, hogy minden szikra negatív energiát is magával ránt, magába szippant, magával ragadva ekként azt a bizonyos legelső negatív gondolati – akarati képet megfogalmazó és kiáramoltató, majd éppen e kiáramoltatott, s még vissza nem vont energia hiányában nem teljesnek, nem tökéletesnek mondható Szellemet is! A TEREMTŐ EGY-ség nem véletlenül zárta abba a bizonyos gömbbe a mélység felé indultak mindösszességét, és nem véletlenül helyezte egy minden Tisztaságában megmaradt Teremtménytől elzárt pontra magukat az ÉN-képeket útnak indító Szellemeket is! A TEREMTŐ EGYSÉG kezdettől, s már a Kezdetek előt-től: öröktől fogva tudta: az egyik lehetséges változata az lehet a Mélység-történetnek, hogy az elinduló Szellem oly mélységbe merészkedik, amelyből nincs, mert a Törvény értelmében egy bizonyos fokozat elérése után, s egy bizonyos történést követően nem lehet Visszatérés. Ez volt Öröktől az a lehetséges irány, amelybe már kezdettől bele volt írva A Megváltás; ha nem is akként, amiként az Valósággá lett, mert amiként mondtam, maga A Kereszt is csak az egyik lehetséges változat volt a sok közül, ekként a KERESZTÁLDOZAT nem az ATYA Akarata: de bizony az ember akarata szerint esett! Az Atya Akarata nem ez volt, s nem is lehetett volna, mert az ATYA AKARATA is mindenkor és mindenképpen A BÖLCS SZERETET: s ha az ember ténylegesen is képes akkor és ott EMBER lenni, nem is lett volna szükség az ÁLDOZATRA: a MEGVÁLTÁS anélkül is Valósággá lehetett volna! Az ÚR, Aki felvállalta, hogy ember-testet vesz magára, felvállalta ezzel az ember-lét végső pillanatát is, tehát egy percen mindenképp kilépett volna fizikai testéből, s akkor aláereszkedve végzi be Megváltó Művét: és épp ezért bűne a Kereszt az embernek. (Mert ez bizony, ekként van: bármiként is igyekeznének oly sokan szabadulni a felelősségtől, mondván: a Feszület, mint mementó, csak a bűnre emlékeztet, hát nem kell, és ők inkább a Feltámadottra összpontosítanak... – ez is természetes, bár nagyon is kicsinyes emberi gondolat, hisz valóságosan is könnyebb nem emlékezni a bűnre: meg ne kelljen azt bánni szívvel és igazán...!) Az ÚR KRISZTUS ISTEN-ELEME tehát a mélység világának legalsó szintjére érve még bírta az ISTEN-ERŐ oltalmát: viszont a legalsó szinten kiáramoltatta az ÚR a magával vitt ERŐ mindösszességét. Ezáltal a maga ISTEN-ELEME, és a mélységrétegek közt, amelyek addig az ISTENERŐRE voltak reátapadva, többé nem volt távolság. Azok közvetlen tapadtak az ISTEN-ELEMRE, vagyis az ÚRRA, amellett, hogy maga Satana is, és annak minden ő csatlósa és szolgája, s az általuk megfogalmazott démonok is az ÚR ellen támadtak. Képzeljétek csak magatok elé: hány, de hány mélységbéli támadt az ÚRRA, AKI akkor és ott teljességgel egyedül kelt harcra ellenük!
163
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet S még ekkor se úgy képzeljétek el a Harcot, hogy az ÚR a sátán eszközeivel igyekezett volna oltalmazni magát! Nem, hisz azzal elismeri, hogy a sátán fegyvere hatásosabb, mint a maga Isteni Fegyvere: A SZERETET. Az ÚR, s már ebből ki is következtethettétek, a BENNE MAGÁBAN, ISTEN-ELEMÉBEN lévő hatalmas és végtelen SZERETETET állította szembe az ELLENE forduló mélység gyűlöletenergiáival, s e két, egymással éles ellentétben álló ERŐ közt dőlt el a küzdelem, ami által Bizonyossággá lett, hogy a SZERETET EREJE a Leghatalmasabb, az Egyedül Győzedelmes ERŐ. A harc maga, és ez is természetes, hatalmas volt, s ekként annak kísérőjelenségei is hatalmasak voltak, hatókörük túlszállt a Mélység-birodalom legfelső határán, túl még az első Fénykörön is: e HARC kísérőjelensége volt többek közt az is, hogy sok megholtnak, akiknek Szellemi Én-része a Mélységbirodalom felsőbb, tehát még a fizikai létet engedő szintekhez közeli rétegeiből kiszakadt, egy-egy pillanatra érintette a már rég elhagyott testet, s azok, már ismét az egykor volt Szellemi erővel töltődve, s ekként az által életre keltve kijöttek a sziklasírokból, amelyek elől a kövek akként gurultak félre a feláramló energia hatására, mint valami könnyű pelyhek a szélorkán tomboló haragjától. (Az természetes, hogy az újólag szabaddá lett, tehát a mélységtől megszabadult Szellemi Követek a test elemeit hasonló állapotba hozták, mint volt az korábban, hisz ők maguk is egy korábbi pontjára léptek vissza a maguk történetének, azaz Útjának. Így viszont nem is azt kell elképzeljétek magatok elé, hogy holmi csontvázak, már elenyészett testek emelkedtek ki sírjaikból, de valósággal is akként, hogy azok megelevenedtek, vagyis olyanokká lettek, mint voltak a testi halál előtti pillanatban, ha tudati – Szellemi Erőik lényegesen tisztultabbak lettek is a Megtapasztalás, s a beléjük – ti. a Szellemi Követbe – áramlott Isteni Erő révén, annak hatására. A Szellemi Követ a maga jelen-pontjáról egy korábbi Fénymásodpercbe emelkedett vissza a Krisztusi Energia hatására, amely addig tartotta meg ezen állapotában, amíg a Szellemi Követ ki nem égette magából (és éppenhogy a korábbi eszköze révén) a beléáramlott Energiát, s mert hogy saját, ténylegesen is volt Erőit már az Út során kiégette, annál tovább nem tarthatta meg a fizikai testet sem annak időlegesen visszanyert állapotában, így az ismét a maga tényleges Fénymásodpercébe lépett vissza, visszahelyeződve a sírba, ha a Szellemi Követ többé nem tért is vissza a Mélység-birodalomba, mert a Kegyelmi Erő már megtartotta, s ekként valósággal is képessé lett végre elhagyni még a fizikai síkot is, hogy az asztrál-világba emelkedjék. S ha csak részleteiben is, de erről is olvashattok az Írásokban, ha a magyarázatot már nem találjátok is meg benne, de még magát a történést sem teljes időbeni pontossággal tárja elétek az, aki az Írást megreformálta, s aki A Kereszthalál pillanatát, és e hosszabb időn át tartó jelenséget, pontosabban folyamatot egybeveti, s már mint együvé tartozó jelenséget tárja elétek, tán csak a rövidség és egyszerűség kedvéért...) Az ÚR ISTEN-ELEME tehát, amiután a mélység legmélyén kiáramoltatta a magával vitt ISTENERŐT, teljességgel védtelen maradt. S ezt is teljességgel ekként kell értsétek, amiként mondom: az ÚR maradt akkor és ott védtelenül, hiszen az aláereszkedő ISTEN-ELEM csak úgy meg kellett fogalmazza ÖNMAGÁT, mint test-képzetet, ahogyan a Föld színén járva is tette: akkor a magához vont energiákból, s most a maga ISTEN-EREJÉBŐL: s erre az ISTEN-ERŐBŐL álló test-képzetre tapadt rá a mélységenergiák soka, mindahány, lefelé vezető Mélység-szint egyre sűrűbb és sűrűbb energiáit értvén ezalatt. Ha nem ekként történik, az adott mélységszinten az ÚR csak úgy nem lehetett volna az aláhullottak számára látható, amiként a Kereszten függő, s már élettelen Testből kiemelkedett ISTENELEM, s az Általa újra magához vont ISTEN-ERŐ sem volt látható a Föld népe számára: s ha a Föld népe csak mint sötétséget volt képes érzékelni a nagy rezgésszintű ERŐK összességét, amely pedig a LEGHATALMASABB és LEGTISZTÁBB FÉNY volt: vajon miként érzékelhette volna ugyanazt a FÉNYT a mélység bárha egyetlen lakója avagy foglya is?! Nehéz volna leírnom néktek azt a HARCOT: hisz miként is lehetne elképzelnetek, milyen az, amikor a TÖKÉLETES FÉNY és a legsűrűbb és legmélyebb SÖTÉTSÉG küzd egymás ellenében? A mélység vad fejedelme, Satana, mindahány rendelkezésére álló eszközzel legyőzni próbálta A FÉNYT, az ÚR KRISZTUST, AKI a Mélység-rétegek által is valami iszonytató szoros gúzsba kötve, s teljességgel kiszolgáltatva csak árasztotta, mind egyre árasztotta A SZERETETET: Satana felé csak úgy, mint a körötte lévő szolgák, csatlósok, s a Szellemi szikrával, de még annak árnyával sem bíró démoni 164
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet lények felé: a SZÍVÉBEN ÉLŐ IGAZ, és HŰ SZERETETET állítva az ellentét s az ő birodalmának is minden ő gonoszságával szembe: s ekként emelkedett ki közülük, levetvén magáról a legsötétebb mélység energiáit, amelyet a BENNE ÉLŐ SZERETET akként olvasztott le ISTEN-LÉNYÉRŐL, mint a Tavaszi Nap sugara a jégcsapot a fáknak ágairól, amiként e SZERETET olvasztotta le RÓLA mindahány, az egyre magasabban lévő Mélység-szinteken REÁ tapadt sötétség negatív energiáit is. S nemcsak hogy árasztotta e SZERETETET az ÚR KRISZTUS: de még Szentséges SZÍVÉBŐL e SZERETET egy-egy MEGVÁLTÓ KEGYELMI ERŐ-elemét is belé áramoltatta mindahány, a mélység más és más szintjein lévő Szellemmel bíró foglyába, éspedig akként, hogy annak mását, lenyomatát áramoltatta beléjük: de már magát a Kegyelmi Szikrát a Lélekszálba áramoltatta, amelyen át az a mélységbe hullottak felsőbbrendű ÉN-jéhez áramlott tovább. Tehát a MEGVÁLTÓ FIÚ ISTEN nemcsak hogy nem élt az ellen egyetlen, ELLENE bevetett eszközével sem, de még a birtokában lévő, a rendelkezésére álló ISTEN-ERŐ egy részét is kiosztotta szánón a mélység fogságába esett Teremtményeknek, hogy átadja nékik a REMÉNYSÉGET, a VISSZATÉRÉS Reményét. S még ekként is győzedelmesen emelkedett ki a mélység legmélyebb szintjéről, s annak teljességéből, felbontva, leolvasztva Önmagáról mindahány reátapadt mélységréteget, azok durva energiáit, hogy végezetül mégis mint kristálynál tisztább ISTENELEM emelkedjék ki, anélkül, hogy a mélység bárha szikrája, vagy annak leghalványabb nyoma is megmaradt volna rajta avagy benne, bizonyítva ezzel: NINCS, NEM VOLT, ÉS SOHA ÖRÖKKÖN NEM IS LESZ SEMMI, AMI ERŐSEBB FEGYVER VOLNA A SZERETETNÉL. ******** S most mindehhez hadd tegyek hozzá még valamit kedveseim, mert még teköztetek is van, aki azt kérdi: – Miért engedte meg a TEREMTŐ, hogy kicsiny Teremtményeinek egy része elforduljon TŐLE? – Miért nem akadályozta meg azokat, s főképpen a legelsőt: Fénylátót, azaz Satanát abban, hogy a bűn útjára lépjen, hisz MINDENHATÓ, és MINDENT TUDÓ: ekként tudta, mennyi szenvedést kell viseljenek azok, akik elfordulnak TŐLE... ((Ugye, ismerős szavak és mondatok?!)) Kezdeném azzal: Atyánk nem bábokat: Szabad Akarattal bíró SZELLEMEKET teremtett. S ezek egyike számára sem volt kötelező a bűn útját választani, noha mindőjük számára nyitva volt ez az út is, mint lehetséges választási irány. De egy sem kellett, hogy azt válassza, mert egybe sem volt már megteremtése pillanatában belekódolva az „eredendő” bűn, a TEREMTŐ EGYSÉG SZERETETÉTŐL való Elfordulás bűne! Nem élvez tehát egyőtök sem mentelmi jogot azáltal, hogy a Mélység-történet, mint lehetséges történés: kezdettől benne volt a Teremtő Tervben! Mert bizony, ekként van: a Teremtő Tudattárban ugyanis természetszerűleg nem szerepelt, és soha örökkön nem is szerepelhetett volna a BŰN, és a bűnnek útja mint megtapasztalt ismereti elem. A TEREMTŐ EGYSÉG a TÖKÉLETES TISZTA SZERETETET ÉLTE ÉS ÉLI MINDÖRÖKKÖN: ennek ellenpólusa azonban csak mint elméletileg lehetséges energia-kép volt jelen még a TEREMTŐ TUDATTÁRBAN is! Az a Szellem-csoport, amelyről már a Kezdetek előttől tudott volt Istenünk előtt, hogy elindul, vagy az eléálló késztetést követve elindulhat a TÖKÉLETES SZERETETTŐL eltérő irány felé, nem véletlenül indult el, hisz véletlen nincs, nem volt, és nem is lehetne a TEREMTŐ EGYSÉG előtt, AMELY MAGA A BÖLCSESSÉG! Azonban az a Szellem-csoport a magatok Mélység-szintjének legfelső pontján meg kellett volna tudjon állani: ám erősebb volt bennetek a bűn utáni vágyakozás, a mélység követésének késztetése, semmint a FENT FÉNYESSÉGÉNEK elhívó - VISSZAFORDÍTÓ EREJE! Ez is az egyik lehetséges történés volt, amely ismétcsak szerepelt a lehetséges történések közt: de nem eleve elrendeltetett történés volt a mélység ilyen mértékben való megélése: ezt már a maga kicsiny és 165
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet kicsinyes egyéni törekvését követve vállalta mindaz a Teremtmény, aki a mélység más-más szintjei felé is elindult! S ezért is írtam az imént: egynek nincs, de nem is lehetne teközületek mentelmi joga csakis azon az alapon, hogy a Mélység-történet mint lehetséges történés-elem adott és tudott volt Istenünk előtt. A Szellem, amely a mélységet megfogalmazta, s az is, amely őt követte, kellett volna hogy tudjon választani a mélység és a MAGASSÁG közt: s nem tudott, s épp ez az, ami Satana leghatalmasabb vétke: az első spirituális gőg, amelyet követve Satana a TEREMTŐ EGYSÉG FÉNY-BIRODAL-MÁNAK ellenpólusát vélte megteremthetni, s amely szellemi gőgöt magára véve követte őt mindaz is, aki a mélység egyes szintjeire lépett. Amiként mondtam, a TEREMTŐ TUDATTÁR szempontjából mindegy: mily fokon mélyítettétek ki a mélységet: maga az eltávolodás, a Tökéletes POZITÍV helyett a negatív választása, annak megélése mindenképp beíródott volna a Teremtő Tudattárba már akként is, mint Valóságszintre emelkedett történéselem, mint a TÖKÉLETES FENN ellenpólusa, ha a Szellem épp csak alámerül ama mélységbe, s aztán ki is emelkedik abból. A ti szempontotokból nem volt mindegy, amiként nem az ma sem: mily mélységbe merültetek alá, mily mélységbe merültök alá még most is, nap mint nap, azaz mily mélység erejét engeditek érvényesülni és uralkodni önmagatokban, és önmagatok fölött is ekként, amiként ismét csak a ti szempontotokból nem mindegy: meddig maradtok ama mélységben, és mikor emelkedtek ki onnét, hogy újra, s akkor már Örökkön a FÉNY GYERMEKEINEK neveztessetek. E kérdésről azonban még itt is elégséges ennyit elmondanunk: a történés, a spirituális gőg nyomán lett folytatást magatok is ismeritek, amiként, ha még csak elméletben is, de ismerői vagytok az utolsó Pillanatnak is, amely a VISSZATÉRÉS hatalmas és Szent Pillanata, amely mindenképpen csak az ÚR KRISZTUS által, az Ő MEGVÁLTÓ KEGYELMI Törekvése által lehetségessé lett Pillanat... ******* Most ismét a napokban elkészült könyv egy kis részletét emelem át, hogy még egy-két további információt átadhassam néktek a kérdéssel kapcsolatban: „A hetedik Fénykör ötödik szintjén már az EGY-ség visszaállítására készülnek, s a következő szintre már akként emelkednek fel, hogy az adott szinten maradt, még együttesen kiáramoltatott energiákat együttesen is vonják ismételten magukhoz: s ez a közös Energia lesz az, amely az ÉN-felekben lévő Szellemi Energia-elemeket is egymáshoz készteti vonzódni, s amely által a Duális EGY-ség állapot visszaállítódik.” – A Szellemi Követ (s ez esetben a két ÉN-félből megfogalmazódó Duális EGY) mindenkor kell, hogy valamely test-képzetet magáénak tudhasson ahhoz, hogy vállalkozhasson egy-egy Útra. Ha már a Lélekenergiák mindösszességét megtisztította, az nem lesz alkalmas számára mint test-képzet kiépítésére szolgáló energia, hisz benne magában még ott rezeg a Dualitás megbontásának, valamint a Teremtőtől való elfordulásnak negatív energiája. Ez az a szint tehát, ahol a képlet megfordul, s már a testképzet megfogalmazására használandó anyagtalan anyag tisztasági foka végett a tisztátalanság-elemet továbbra is magában őrző ÉN-fél többé nem öltheti magára az általa megtisztított elemet, vagyis nem vehet annak révén testet magának: ekként egy olyan anyagot kell, hogy találjon, amelyben azonos rezgésszintű energiák vannak, mint benne magában, hisz ha a benne lévő energiánál tisztátalanabb elemet igyekezne magához vonzani, elölről kezdené a lefelé vezető utat. Egyetlen olyan energia van, amelyben mindahány ÉN-fél megtalálhatja a számára szükséges, a saját benső energiáival tökéletesen harmonizáló energiát: éspedig a Duális társ, aki, amiként maga az ÉN-fél is, ismét csak erő, azaz energia, éspedig a Szellem elsőként kiáramoltatott gondolati – akarati energiája. Amikor tehát azt mondom: a dualitás visszaállítása megtörtént, azt is állítom egyben: az erre az Ébredtségi fokra felért ÉN-felek egymásban, azaz önnön duális társukban „vesznek testet”, vagyis „egymásba öltöznek”, hogy amiként bemocskolták önmagukban a másik felet is, akként meg is tisztítsák, vagyis az ÉN-felek egymásban tisztítják önmagukat akként, hogy közben önmagukban is tisztítják önnön Duális társukat.
166
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Erre semmiképp sem volna módjuk, ha előtte a lefelé vezető Út kezdetén, de már a Duális EGY-ség megbontását követően köztük felbukkant egyenetlenséget (vagy akár ádáz haragot, gyűlöletet) is ki nem tisztítják magukból. Sokan, nagyon is sokan vannak, akik erre hosszan képtelennek bizonyulnak, így több, egymást követő Utat járnak végig, míg elérnek az utolsó előtti Felismeréshez: egyként hibáztak, így egyikükben sem élhet harag, mégcsak neheztelés sem a Társ ellen. Ezt, ha mégcsak kicsinyben is, de már a ti szintetekre érkezők közül is többen igyekeznek megérteni, felismerni. Ebből is láthatjátok: ténylegesen is nem egyszerű, és nem könnyű Feladat ez! Az egymás mellé kerülő Duális társak, ha még valóságosan is az alsóbbrendű Fény-körökhöz soroltatnak Szellemi Ébredtségi fokozatuk alapján, csak ritkán képesek elviselni egymás közelségét, tartósan legalább is. S mégcsak nem is a tudati egyenetlenség, a nagy mértékben eltérő érdeklődési kör, vagy az iskolázottság, esetleg egyéb, szintén fizikai ok végett: az egymásra ismerő Én-részek lesznek azok, amelyek képtelenek egymás közelében megmaradni, hisz meggyőződésük, hogy minden szenvedésüket a másik Félnek köszönhetik. Ez a vélemény aztán megadja az Én-részek számára a késztetést: a Tudatot a másik, a Duális Társ Én-része által irányított Tudat ellen fordítani. Annál is inkább így van ez, mert ez esetben az Én-rész elől minden korábbi Út emléke le van fedve, hogy abban csak a Duális Társ szerepeljen mint az adott Út előtt beléíródott emlékezeti elem, s azért még, mert mindkét Én-fél akként éli meg önmagát, mintha ő maga volna a felsőbbrendű ÉN. Egy kissé tán disszonánsan hangzik, de ekként van, s mert ekként van, az Én-részben ténylegesen nem is az fogalmazódik meg, hogy a mellé került másik nem fizikai test-elem a Duális Társ, hanem akként: Ő a csábító, aki a helytelen Út felé csalta, s aki miatt most képtelen Visszatérni. És bizony, nem csak a ti szinteteken, de annál lényegesen magasabb szinten is ez fogalmazódik meg a Szellemi Követben, már még az ÉN-félben is, bár akkor már akként, hogy ténylegesen tudja: aki mellé került, a maga Duális Társa: ettől a ponttól kezdve azonban a vád, s a vád nyomán megfogalmazódó harag és ellenérzés csakolyan mély, mint azt a magatok szintjén megfigyelhetitek, s ez is ekként van, még akkor is, ha a magasabb szinteken – ugyan az az ellenérzés semmiképp sem jár, és nem is járhatna hasonló durva tettekkel vagy érzésekkel, sem bántó szavakkal, mert amely Szellemi Követ még akként reagálná le, vagy élné meg a másik FÉL-lel szembeni ellenérzését, nem is állhatna azon a szinten, ahol. Ezen felül még az sem ritka, hogy az ekként békétlennek maradt Duális Társak egy másik, egy mélyebb rezgéskörben lévő, de már csak a látszat-valóság részét képező bolygó-képzeten járnak végig néhány olyan Utat, amelynek történései alkalmasak arra, hogy mindkét ÉN-fél teljességgel megismerje – önmagát, s ekként ébredjen rá arra: bizony, ha nem készteti is senki, ő maga-magától is hajlott volna arra, hogy letérjen a helyes Útról. Az ÉN-felek esetében ugyanis már mégcsak nem is teljességgel arról van szó, legalábbis nem mindenkor arról, hogy egyik vagy a másik (esetleg mindkettő) a Dualitás megbontásában hibáztatná ÉN-társát. Ez is gyakori, de az tán még inkább, hogy amiként az Én-rész meg van arról győződve, hogy ő maga az ÉN-fél, tehát ő maga az általa már megismerhetett és felfoghatott teljesség, az ÉN-fél is meg van győződve arról, hogy ő maga A Szellem! Vagyis mindkettő megrekedt a lefelé vezető út egy pontján, amelyről képtelen elmozdulni. S ez tán az utolsó nehéz szakasza a Felfelé vezető Útnak, amely, ha nem is olyan nehézségi fokú, mint a ti szinteteken járt Utak, hisz itt már nincs hatalma az ellentétnek, mégis megköti egy bizonyos fokig és egy bizonyos időre az ÉN-feleket. Az imént azt mondtam: ezen a szinten már nincs hatalma az ellentétnek. Akkor most feltehetnétek a kérdést: miért mondom mégis, hogy az ÉN-felek közt egyenetlenség van, s egymást hibáztatják, hisz ez is és az is a Szeretet ellenében van, tehát negatív érzelmi elemet feltételez. Ez ekként is van: pontosabban csak volna, de itt már rég nem azt jelenti egyik szó sem, amit még ti a magatok szintjén a szó alatt érttek, de bármily furcsa is, egy kicsit épp az ellenkezőjét, és nem elmarasztalni igyekszik egyik ÉN-fél a másikat, de megjavítani, segíteni, hogy az felismerje: igen, ő volt a vétkes, és ekként meg kell hogy bánja vétkét, ha tovább akar lépni. S ez akkor is így van, ha az ÉN-fél képes elfogadni, miszerint ő a Szellem által megfogalmazott ÉN egyik FELE csupán, s akkor is, ha az ÉN-fél továbbra is azonosítja magát A szellemmel, míg Duális Társát a bűn útjára térő másik Szellemnek véli. Ekként segíteni igyekeznének egymást – tehát csak a másikat, mintha csak az vétett volna, abban viszont jottányit sem haladnának, amit nékik maguknak kell elvégezni ahhoz, hogy a Duális EGY-ség visszaállítható legyen. 167
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet (2005. nov. 30.)
***************** Most egynémely olyas Tanítást és/vagy Közlést akarok néktek is átadni, amelyeket munkatársamnak adtam át már korábban. Lesz esetleg, amelyet részben tán ismertek, de nem teljességgel (ha olyas témákat bontottam tovább, amelyeket valamely munkánk során még épp csakhogy érintettünk), és lesz tán olyan is, amelyet szóbeli közlésként már vettetek – ha nem vettetek is mindenkor egészen komolyan! Mert bizony akként van, amiként mondom, és bár a korábbiakban már elmondtam, hogy nem csak írásban: szóban is adatunk át egyes Üzeneteket munkatársunk révén, mintha nem egészen fogadtátok volna el, amit mondottam. Pedig ekként van, és ekként is kell, hogy legyen: nem mindenkor van rá mód, hogy valamely kérdéshez írásban és azonnal adjuk meg a Választ, s erre olykor nincs is szükség, azon esetben, ha a Válasz alig néhány szavas. Ezen felül és ezen túl, s ezt ti magatok is belátjátok, munkatársunk így is igyekszik, hogy ami valóságosan is szükséges, híven, és lehetőleg gyorsan leírja: hadd jusson el mielőbb az tehozzátok... Tehát az általam munkatársammal a korábbiakban, de még csak a magunk külön fájljában már leíratott, ám még eddig elétek nem adott Tanításokból adunk át most néhányat. S mert ez ekként van, el kell nézzétek (Nékem is, és kis munkatársamnak is), ha olykor személyesebb a hangvétel, mint ahogy azt megszoktátok. Ugyan munkatársam igyekszik az általa személyesnek érzett mondatok – szavak törlésére, erre azonban olykor maga a Tanítás, annak szövege nem ad módot... *** – Amikor azt mondom: tudnotok kell egy bizonyos értelemben és egy bizonyos szintig kívülről és felülről is figyelni a köröttetek és véletek történő eseményeket, lényegében azt is mondtam: fölé kell emelkednetek annak, amit akként hívunk: Tér és Idő. … Ne rémítsen meg senkit maga a kifejezés, mert hisz ez a világ legegyszerűbb dolga. Azt már az előzőekben elmondtam, hogy a Tér és az Idő nem létező, valótlan valóság-elemek csupán, amelyek éppen-hogy a fizikai, s még később is egy bizonyos időn át a fél-fizikai Világ-képzetekben kötik meg a Szellemi ÉN, s annak Én-részének szabad szárnyalását. Ennek értelmében viszont szabadon, vagy majdnem szabadon léphettek ki a magatok Tér-Idő rendszeréből… – mondanád te, ha önmagadból indulnál ki. És mondod is, mert valóban önmagadból indulsz ki, mint oly sokszor, s mert ez ekként van, nem veszed figyelembe, amire pedig már oly sokszor figyelmeztettelek: a kicsinyek kicsiny lépteit. Te magad szeretnéd, ha Testvéreink gyorsabban (már tegnapelőtt) kiemelkedhetnének a Mélységszintek mindegyikéről, s már szeretnéd ismét az Ősi EGY-ségben tudhatni őket. Ezért kész, és képes vagy elfeledkezni arról: kicsinyek még, akik csak kicsinyeket léphetnek, s ha azt akarjuk, hogy valósággal is Visszatérjenek (márpedig azt akarjuk, lévén mást nem is akarhatnánk), kell, hogy mindahány lépést meglépjék: ne maradjon hiányzó Felismerés, amely végett akár az utolsó pillanatban semmivé lenne a Duális EGY-ség visszaállításának törekvése. A két ÉN-fél ugyanis akár arra a szintre is felemelkedhet, még akkor is, ha egyes Felismerések hiányzanak azokból: ám a Duális EGY-ség visszaállítása ennek ellenére sem volna lehetséges, mert a két ÉN-fél nem illeszkedhetne egymáshoz teljesen és tökéletesen. Hézagok maradnának a kettő közt, így nem forrnának valósággal is EGY-é: két, egymásba olvadni kívánó ÉN-fél maradnának, amely megosztottsága végett nem illeszkedhetne vissza a Szellembe sem, mert a Szellem csak a maga tökéletességében vonzhatja magához az önmagáról megfogalmazott ÉN-képet, akként, amiként azt megfogalmazta. Jó, igazad van, nem egy esetben segít az ÚR ama bizonyos „szellemi transzplantáció” révén, amelyről már szólottunk is Testvéreinknek. De vannak olyan történések, amelyeket az ÉN-fél maga kell megtapasztaljon Én-része által, s vannak olyan Felismerések, amelyeket az Én-rész kell megszerezzen, mert azok nélkül a továbbvivő, s már igazán Felfelé vezető UTAT sem lehet képes járni. Ez ekként van, még akkor is, ha azok a hiányzó Bölcsesség-elemek nem tartják megkötve a harmadik szférikus körben, mert ott még nem magát a Bölcsesség-elemet kell ismét Felismernie, el, és befogadnia az Én-résznek: de annak egyes rész-elemeit, az alapjait ott kell, hogy megtanulja mind, hogy a későbbiek során az Én-rész által megszerzett rész-ismeretekre építve már maga az ÉN-fél szerezhesse meg magát az adott 168
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Bölcsesség-elemet, lévén nem az Én-rész, de ő, tehát az ÉN-fél volt az, amely azt elfedte önmagában – önmaga elől. Ha viszont az Én-részt sürgetnénk, s nem engednénk meg, hogy az ÉN-fél számára a Holnapok értelmében nagyon is fontossá váló rész-felismeréseket megszerezze, az ÉN-félnek nem volna mire építeni, így ha mind magasabbra emelkedhetne is, az a bizonyos Felismerés az alapok hiányában nem, vagy nem tökéletesen épülne bele. Így viszont a hiányzó elemek végett az egymás mellé érő, s már a magasabb Fény-körben egymás mellé érő ÉN-felek közt sem lehetne teljes a harmónia, mert egyikükben a hiány, mint disszonáns energia-elem, mindenkor köztük rezegne. Nem véletlen, hogy erre itt és most rátérek: kell, hogy ismét türelemre intselek. Ne akard siettetni azt, aki lassabban, s kisebb lépésekkel lép, s ne akarj olyasmit Testvéreid elé tárni mint „könnyen megvalósítható” Szellem-energetikai történést, cselekvést csak azért, mert az a te számodra egy bizonyos értelemben szinte magától értetődő és természetes történés, amelyet „akarnod sem kell, s mégis bekövetkezik”. Ne magadból indulj ki, és ne Belőlem: belőlük, az ő kicsinységükhöz illő lépteikből, s ne akard azt elvárni Testvéreinktől már ma, amire majd csak Holnap lesznek kellőképp éretté! Még egy szót arról a bizonyos transzplantációról: az ÚR KEGYELME a negyedik szféra szintjére való Felemeltetés során még meglévő, de ténylegesen is az Én-rész által megszerzendő Felismerések hiányzó elemeinek sötét foltjait emeli ki az ÉN-ből, hogy a Maga Szeretetének Erejével helyettesítse azt, ekként pótolva az Én-rész által a lefelé vezető Úton elvetett Bölcsesség-elemet, annak Tiszta energiáját, ha annak ismételten való megszerzése ténylegesen is nem a Szeretet, vagy a már valóságosan is Tiszta Akarat, a Felfelé vezető Út akarására, annak elfogadására s az az utáni vágyakozás hiányára: de valóban az Én-rész Bölcsességi fokának alacsonyabb voltára vezethető vissza. Nem az ÉN-fél, vagy már az ismételten is Duális EGY-ségbe rendeződött ÉN által, még a magasabb szférikus körben elvetett Bölcsességet pótolja tehát az ÚR: azt az ÉN-fél, s későbben az ÉN maga kell ismételten is megszerezze, s ez még akkor is így van, ha annak alap-elemeit az Én-rész kell megszerezze felsőbbrendű ÉN-je számára, amiként az az Életfilmben is szerepel, ha gyakorta csak akként is, mint az Én-rész számára, s az ő szempontjai szerint, tehát az általa járandó Út történései közt csak másod, vagy akár harmadrendű fontossággal bíró Feladatok. *** S most egyes, a magatok nyelvében, tehát a magyar nyelvben lévő, eredetileg nagyon is tiszta, kifejező és igen magas értékű, mára azonban nagyon is tisztátalanná tett, mondhatni: bemocskolt, lealacsonyított szavak valós jelentésére akarnék rámutatni, ha csak egy szó kibontására vállalkozva is e kötet keretein belül. A szó, amelyet kiemelünk, a ti mindennapjaitok része, de része az a Mindenségnek is, hisz mind ÉLIK magát a SZÓT, mindenkor a legmagasabb fokon élve azt meg. Ha a megvizsgálni kívánt SZÓT mint igazán tiszta, még meghamisítatlan Szellemi Fogalmat vizsgáljuk, A Szerelem a legtisztább, a legmagasabb rendű Szeretet, a Teremtő Szeretet, amely lényegében Maga A TEREMTŐ ERŐ, amely magába zár minden egyes Teremtményt. Ennek kivetülései, kicsinyded „testvérei” az emberi érzelmek, a Szeretet ilyen-olyan formái: az anyai (tehát a szülői), a baráti (és felebaráti), a testvéri Szeretet, amelyek mindegyikének azonban, mint bármely más emberi érzésnek vagy érzelemnek, mindenkor van bizonyos, már földi értelemben vett célja: Az anyai szeretet oltalmazni, védeni akar. A baráti, ill. felebaráti szeretet segíteni akar. A Testvéri Szeretet oktatni, támogatni, vezetni akar... A Teremtő Szerelem minden hátsó szándék és ok nélkül való, és nem akar mást, mint SZERETNI, s elfogadni minden feltétel nélkül a Viszont-szerelmet, magába zárva Szerelmét, Önmagát is átadva teljességgel, hogy Szerelme Tárgyát magában őrizhesse, s hogy Szerelme is magában hordozhassa ŐT Öröktől-örökig. 169
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet E végtelen tisztaságú Szerelemmel szeret mindőnket Teremtőnk, a legtökéletesebb ŐSSZERELEMMEL, amelynek nem kell, hogy féltse azt, akit Szeret, és nem is kell, hogy oltalmazza: hisz Ő Maga A BIZTONSÁG. Benne élve nincs, ami ellen védelmeznie kellene bennünket: Szerelme tárgyait. Nem oktat: hisz Ő MAGA A BÖLCSESSÉG, Akiben élve Szerelmese is a Bölcsesség részévé, részesévé, azaz birtokosává válik, aki csak meg kell tanulja elfogadni a Szerelmes Isten által beléáramoltatott, és Teremtése jogán beléáramoltatott Bölcsességét. A Szerelem, a Valódi, a Teremtő Szerelem – egyszerűen SZERETNI akar: nem birtokolni, és nem átadni önmagát, amiként azt a földi értelemben vett szerelem alanyai és tárgyai teszik, hisz Magában hordozza Szerelmét, és Benne él Szerelmében, így sem az elvesztéstől, sem az eltávolodástól nem kell féltenie Szerelme tárgyát, amiként annak sem kell e kínzó érzésekkel megismerkednie, hisz mint egyenrangú fél: ÉL a SZERELEMBEN, mint a SZERELEM része. Ezt a Szerelmetes Szeretetet tanulja megélni mindahány Teremtmény, s ehhez kell ismét felnövekedniük mindazoknak is, akik ettől eltávolodtak. A Szellem, amely Duális társával él a Végtelen Mindenségben, épp úgy él ott azzal, épp olyan tökéletes EGYSÉGET alkotva, amiként az Atya EGYSÉGBEN él A Fiúval és a Szentlélekkel. A Teremtő EGYSÉG tükröződik mindben, így amiként a TEREMTŐ SZENT HÁROMSÁG A TÖKÉLETES EGY, akként a Teremtmény is teljességgel és maradéktalanul és tökéletesen EGY az ő Duális társával. Amiként mondtam, a Szellem csak Duál-felével képes teljességgel egységbe olvadni, és kell is, hogy EGY legyen azzal, mert csakis akként teljes és tökéletes: s már így, EGY-ségben lehet önmagát a Teremtőnek igazán átadnia, mert a Teremtő EGY-ség csak a Hozzá hasonlatos, kiteljesedett EGY-et, nem pedig a részt fogadja, s vonzza magához. Az Atya, A Fiú és a Szentlélek teljes és tökéletes EGYSÉGBE olvadva adják A LÉTET, amelyben mi: Teremtmények létezünk. Mi viszont soha örökkön fel nem emelkedhetünk teljességgel és egészen azon régióba, ahol a Teremtővel való Tökéletes EGY-ségbe olvadást megélhetnénk, még akkor sem, ha A Teremtő EGY teljességgel betölt, és magához ölel mindannyiunkat, amiként az van. Mert a TEREMTŐ EGYSÉG ténylegesen is magához ölel: s nem magába olvaszt bennünket, mert a mi kis semmi erőink kiégnének, semmivé válnának az Ő hatalmas ERŐ-áramában, vagyis a magába zárással megszűntetné számunkra a LÉTET, mint egyéni, individuális állapotot, amelybe Ő emelt mindannyiunkat önmagában, A LÉTBEN. Mi ekként csak önnön Duális társunkkal valósíthatjuk meg a Teljes és Tökéletes EGY-séget, azon túl, hogy még ez EGY-ségben is a bennünk élő Szeretet kiáramoltatása révén egy kicsit mindenkié is vagyunk: teljességgel azonban csak Duális társunkéi lehetünk. És azt hiszem, ezen ismeret hiánya adja a földi értelemben vett féltékenységet, s még akár a féltést is. Ha a szerelmes ember tudná, vagy képes volna elfogadni azt, hogy az, aki egészében az övé: egy kicsit mégis kell, hogy mindenkié is legyen, nem volna féltékenység sem! Pedig ekként van, s aki egészen akar egy valakié lenni, mindenki felé kell, hogy áramoltassa a benne lévő Szeretet kicsiny Fény-szikráit, hisz ekként áramoltatja azt mindenek felé A TEREMTŐ EGYSÉG is, s amiként FENT, akként lent is. Az Atya csak a Fiúé, és csak a Szentléleké, a Fiú csak az Atyáé és csak a Szentléleké, és a Szentlélek is ekként csak az Atyáé, és csak a Fiúé egészen és maradéktalanul: és mégis, mindahány Teremtményé is a Bennük (– BENNE) lévő Szeretet, vagy inkább akként mondom: TEREMTŐ ŐS-SZERELEM, annak BELŐLÜK (BELŐLE) kiáramló Ereje, Fénye révén. Ha ezzel az ŐS-Teremtő Törvénnyel tisztában volna az, akit a féltékenység gyötör, már nem is érezne gyötrelmet, mert tudná: ha a Kedves Szeretete kisugárzik is egy kicsit mindenekre, TELJESSÉGGEL csak reá sugárzik, s csak az ő Szeretetét képes teljességgel magába fogadni is. És az igaz Szeretet, vagy Szerelem épp ettől lesz az, ami, hisz ha a Szeretet csak kis, szűk keretek közé zárva létezik és mozog, el is hal, mert nincs lendülete, nincs ereje, s csak ha mindenek felé kisugárzik, lehet a középpontjában igazán izzó és teljes. *** 170
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet „De lesz Európa szívében egy kicsiny Ország: Magyarország, ahol együvé gyülekeznek a Föld szellemi hatalmasságai…” Ekként szól az a kis részlet, amelyre oly élénken emlékszel, s amely részlet egy korai Szellemtani közleményben lett leadva. Ez nem azt jelenti: mindahány magasabb szintről érkezett, testben köztetek járó Szellemi nagyság él majd abban a kicsiny országban! Egy irodalmi ritkaságokat rejtő könyvtár vezetője is akként jelzi, milyen művek vannak ama könyvtárban: „Együtt vannak itt az ókori Görög és Hellén (vagy római, olasz, stb.) Irodalom hatalmasságai…” De ekként jellemzi a képtárvezető is a maga gyűjteményét, ha az igazán halhatatlan művészek munkáit gyűjtötte egy helyre. Nem magukat a művészeket, az alkotókat: azok szellemi termékeit, vagyis Műveik legértékesebb darabjait gyűjtötte egybe, s mert a Mű mindenkor azonos bizonyos értelemben annak megalkotójával; ekként az alkotók is jelen vannak, mert jelen van szellemi rezgésük minden művükben. Ekként lesznek együtt a Szellemi hatalmasságok is, ami annyit tesz: mindazon Tanítások már valóban magas rendű, magas szintű elemei egy helyre kell kerüljenek, éspedig azon egyetlen Országban, amelyről e korai prófécia, médiumi közlés szólt, amelyeket ez idáig leadtunk. Az egyes médiumi közlemények (amiként azt igen jól, és igen pontosan tudják azok, akik erre hivatkozva igyekszenek igazolni a maguk – gyakran téves – elgondolásait és elméleteit) maximálisan 80%-os pontossággal érkeznek a Föld színén élő médiumokhoz, legyenek azok a Föld bármely pontján. Nem ritka az, (sőt: sajnos az esetek többségében ekként van), hogy az üzenet ennél jóval kisebb, vagy akár épp csak elenyésző hányada tartalmaz Valós Üzenetet, míg a leirat többi része már az emberi tudat, az emberi törekvés, az emberi logika, fantázia… – vagy az ellentét „műve”. Azon egykori Ígéret arra akart utalni: ezekből az Üzenetekből kell majd mindahány Tiszta Forrásból származó Igazságot összegyűjtse és az arra hivatottak elé tárja az a munkásunk, aki épp e feladattal érkezik (azaz: érkezett, hisz már köztetek él) a Föld színére. Mivel azonban ama munkásunk is emberi elmével fog bírhatni, tehát az ő tudata is a maga rezgésszintje alapján választana az egyes, korábban leadott Tanítások és közlemények és Üzenetek közül, a maga egyéni meglátása szerint osztályozva azokat valós, vagy valótlan Tanításnak: nem úgy, nem akként kell a Tiszta Tanításokat kiválasztania, hogy ő maga közel kerül a korábban leadott, vagy az ő korosztályának valamely mediális képességgel bíró tagja által átvett tanításokhoz! Ő közvetlenül kell megkapja, már erősen megszűrve mindazt, amik a Tanítások közül a Valóság szintjéhez tartoznak, anélkül tehát, hogy bármiféle előtanulmányt folytathatna a Szellemtani kérdésekben, s ekként módja volna átformálni, s a maga ismereteihez igazítani a leadott közléseket. A Szellemvilágban maradó Vezető, és annak kis munkacsoportja a Krisztusi irány szerint emeli ki mindahány médiumi üzenet tisztán és pontosan leérkezett és átvett elemét: ezt továbbítják aztán a „laikus médium” felé, aki azt a hozzá legközelebb álló módon, de a lehető legpontosabb megfogalmazásban kell továbbítsa. Így, ekként kerülnek tehát egy helyre a Föld színére érkezett Szellemi hatalmasságok: azon nagy horderejű Tanítások és Üzenetek, amelyek igazán Hatalmasságnak számítanak az adott, s a korábbi korok értelmezése szerint is, s amelyek magukon viselik a közlést tevő magas rendű Szellem energiáját, amely energia magát a Szellemet képviseli, de magán viseli a Krisztusi és a Teremtő Elv rezgését is, hisz e kettő nélkül nincs, mert nem lehet magas szintű egyetlen Tanítás, vagy Üzenet sem… *** Akit csak a Föld gondja - súlya nyom, s csak a Tudat szenvedését érzi, mert csak azt érzi valósnak: még nem tudja, mi a valódi szenvedés. Csak aki már meg tudta látni, és meg tudta érezni mindazon terhek és fájdalmak valós okát; érzi igazán a fájdalmat, s csak az érzi meg: mennyire csekély még így is a teher, amely a fizikai síkon vállait nyomja, s hogy micsoda terheket kéne viselnie a Törvény értelmében, ha nem emelné meg a Kegyelem Istene mindazon súlyokat már így is, amelyeket bűneitek révén fogalmaztatok (és bizony: fogalmaztok meg azóta is, szinte nap mint nap!) magatoknak. 171
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet *** Valóban jobb még, ha itt, és ekként folytatjuk e kérdés kibontását és megvizsgálását. De kell, hogy folytassuk, hogy a kérdés válasza, a Tanítás mint az Ős-bölcsesség egy kicsinyke köve beépülhessen a Kozmikus és Globális Tudattárba. Mindabból, amit a mi külön kis fájlunkban leíratok véled, mindenkor csak azt, és annyit adatok át Testvéreinknek, amennyihez már felnövekedni érzem őket, s csak azoknak, akiknek nem csak Szellemi Én-része, de a földi szintű Tudata is képes befogadni azt, amit már átadhatunk: meg ne rémítsünk egyet se közülük, és meg se is botránkoztassuk őket. Egyébiránt nincs igazad: nem az ilyes jellegű megbotránkozásokra utalt akkor az Úr, amikor azt mondotta: „Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.” (Mát. 18.7) Elsősorban Júdásra gondolt, s erre magad is rájöttél, hisz maga a Mester is mondotta: „Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.” (Mát. 26.31): Hogy valóságosan is Júdás árulására utalt akkor elsősorban A MESTER, az idézett rész második mondata híven tükrözi: „Megverem a pásztort, és elé elszélednek a juhai.” Ez bizony sokak esetében ekként is volt, olyanok esetében, akik korábban követőknek mondták és tartották magukat, és a Jelek láttán hittek. Ám amikor azt látták, hogy az ÚR egy mozdulattal nem védelmezi önmagát, és meg sem kísérli kiszabadítani magát kínzói markából, de még hogy alázatosan viseli a szenvedést, a gúnyt, az ostorozást és az arcul köpést is, akként vélekedtek: ha Jeleket mutatott, és Csodákat cselekedett is, mégsem lehet valósággal az Isten Fia, hisz hát akkor az Isten megoltalmazná. Ám ez természetesen nem történt meg, legalábbis földi értelemben nem, egyéb formában pedig A FIÚ ISTENNEK nem volt szüksége arra, hogy az ATYA oltalmazza, hisz Atyánk VÉLE EGY, amiként EGY az Áldott Anyával: Szentlélek Máriával is. (S ezt sem véletlen teszem hozzá! Van ugyanis ma már olyas „tanítás” is, amely éppenhogy azt igyekszik bizonygatni, hogy az ÚR több alkalommal is megtámogatást kapott a Fent Világából Mellé érkező „angyaloktól”, tehát valamely Szellem-lényektől, éspedig akként, hogy azok a legnehezebb percekben energiát adtak át az ÚRNAK, hogy viselhetővé tegyék a szenvedéseket Számára. Ugyan nem teljességgel tudottan, még csak nem is érzékelve, de az ÚR ÁLDOZATÁT, annak értékét igyekszik kisebbíteni az a Testvérünk, aki ezen álinformációt mint „médium”: vette, és közreadta. (Nem véletlen mondtam már oly sok esetben, és mondom el, ha kell akár még százszor, vagy akár ezerszer eztán is: ügyeljetek, mert az ellen nem alszik, s ahol valami kis rést talál, oda igyekszik befurakodni. S nem csak az egyes, általa átadott hamis és tisztátalan közlések vevőit támadja ekként, elámítva azokat a közlésekkel, de mindazokat is, akik oly könnyen adnak hitelt bármely leírásnak, s mindent gondolkodás nélkül fogadnak el, ha az bárha csak egy kicsit is tetszetős, ha nem is a Szellemi Követ, de a földi Tudat számára...) Amikor az ÚR az Atya oltalmát, segedelmét kérte, már mint ember kérte azt: s mint embert, Aki az Áldozatot meg kellett hozza, mégsem földi értelemben segítette és oltalmazta az Atya, de akként, hogy megerősítette ISTEN-TUDATÁT, ha ISTENI ERŐT nem áramoltatott is Felé, hisz annak, hogy azt az ÚR önként letette, pontosan az volt a célja, hogy mint ember: már csak az ember erejével bírva vigye végbe Az ÁLDOZATOT. Nos, jól elkanyarodtunk Júdás kérdésétől kicsim... Júdás volt az okozója sokak megbotránkozásának, mert elárulta, s a poroszlók kezére adta a Mestert... – és erre gondolt az ÚR, hogy ez meg kell, hogy legyen, hogy Valósággá legyen az Áldozat: de jaj annak a személynek, aki végett ez megeshet, éspedig ezerszeres jaj, s nem véletlenül, mert hisz Júdás maga is az ÚR Tanítványa volt, ismerője és tudója A Törvényeknek, az egyszerűbb, földi Törvényeknek csak úgy, mint a Mózesen által leközvetített Törvényeknek, és ismerője volt már az ÚR Törvényeinek is: azoknak, amelyeket az Áldott, az Imádott Mester kezünkbe adott... – Júdásnak is, ha néki már nem is mindent, hisz Júdás a Feltámadott ÚR mellett már nem volt, nem lehetett ott, ekként azon Tanításokat, amelyek a 172
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet leghatalmasabbak voltak, már nem is vehette át az Úrtól. S ez sem véletlen: az ÚR ugyanis tudta: ki lesz, vagy ki lehet az, aki elárulja ŐT, amiként annak percét is ismerte: s épp ezért esett ekként, hogy azokat már csak Feltámadása után adta át nékünk az ÚR: mert tudta azt is; miként élne azokkal Júdás, és miként élne azokkal vissza az, aki Júdást az önpusztító cselekedetre késztette! Satana végső célja nem is annyira Júdás, mint Szellemi Követ megszerzése volt: de a Szellemi Követben lévő Tanítások, azok ereje kellett néki, azokat akarta volna megszerezni, hisz nem tudhatta: mit, és mennyit tanított meg, azaz nyitott ki bennünk az ÚR a három, együtt töltött esztendő alatt, amiként nem tudta azt sem: mi még az, amit csak az Áldozat, s a Feltámadás után ad át nékünk az ÚR. E történésre, s még az ÚR Szent nevével ajkukon ölni induló keresztesekre, az Úr Szent nevében szónokló, ám az ÚR tanításai ellenében élő és cselekvő papokra, és egyéb földi személyekre gondolt az ÚR amikor a botránkozásokról szólott. Azokra, akik bizony, emberi milyenségükkel riasztották – riasztják el az Úrtól, és az Úttól a kicsinyeket, jogosnak és méltányosnak, vagy akár már Istentől elrendeltnek mondva a maguk sorsát a nyomorgóknak, megbotránkozást szülve bennük, és Isten elleni lázadást, akként mutatva meg nékik az Örök Szeretetet: A Teremtő EGY-séget, mint részrehajló, személyválogató Istent, Aki egyik gyermekének kedvez, míg a másikat nyomorra, szenvedésre, és a jogos, de legalábbis érthető méltatlankodás és panasz-szók végett akár „örök kárhozatra” ítéli. Tehát már azok a papok és presbiterek kimerítették az Úr e szavának fogalomkörét, akik az általunk kezeikbe adott Tanításokat először meghamisították, a maguk kedvére fogalmazva át mindazon Tanításokat, amelyeket pedig mi akként adtunk át nékik, amiként azt mi magunk az Úrtól kaptuk. Nem reád, vagy a Kicsinyek bármelyikére gondolt tehát az ÚR, kiváltképp akként nem, hogy akik a ma embere számára még érthetetlennek tűnő Tanítások átvétele és közreadása révén okoznak némelyekben... – s itt, ez esetben nem is mondanék botránkozást, inkább megdöbbenést, tudatlanságuk-adta zavart és haragot okoznak, vétket követnek el ELLENE, vagy akár Testvéreik ellen, hisz amiként mondtam, akként is van, s ha csak lassan, fokonként is, de kell, hogy emeljük a Tanításokat, mind magasabb rendű Ismeretelemeket adva kezetekbe, akár olyas Tanításokat is, amelyeket a ma embere még döbbenten fogad: holnap azonban ismerőjévé és tudójává válva ennek is új, s még magasabb szintű Tanítások vételére válik éretté. Persze itt, ez esetben is csak azokra gondolok, akik ténylegesen is a Tőlünk kapott Tanításokat adják át a maguk Életfeladatának megfelelően, azokat, amelyeket mi magunk is az ÚR Legszentebb és Leghatalmasabb Akaratából közvetíthetünk le, s nem azokra, akik csak maguk jelölik ki magukat az adott szerepre, és akik önként, a maguk meglátásának engedve a maguk fogalmazta, vagy az alsóbbrendű asztrális szinten lévők által leközvetített, vagy akár már az ellentét által felközvetített „tanításokat” akarják és (a szint, s az emberi Tudat és Szellem gyermetegsége végett, s persze: az ellentét hathatós támogatásának köszönhetően) tudják is akként átadni Testvéreinknek, hogy elámítják azok elméjét, eltérítve őket a Tiszta Úttól. Ezek a Testvérek ugyanis nem, vagy nem csak az Ébredőkben okoznak olykor erős megbotránkozást, de azokban a Szellem-testvérekben is, akik a Föld légkörében tartózkodva figyelik az alant zajló történéseket, készülve egy későbben végigjárandó Útra. Akik az Ős-tisztaságban megmaradva vállaltak valamely Missziós feladatot, s ennek elvégzéséért vannak a Föld-közeli energiaíven, nem botránkoznak meg, hisz ők tudói mindahány lehetséges történésnek, s azok kimenetelének is: de nem örvendeznek a hibás útra lépők sokaságának, ha nem is szomorkodnak, hisz az Ős-tisztaság Bölcs Szeretet-energiája segíti őket, hogy lássák a tévelygők mindegyikének Hazatérését is ugyanakkor, amikor azok még csak tévelygéseikben vannak. ********************************************* S most akkor térjünk rá ama Tanításra is, amelyre fentebb azt mondtam: jobb, ha most még csak itt, e kötetben bontjuk azt ki, csak a MAGOCSKÁK számára, s még itt sem teljességgel, csak azon a fokon, amilyen fokon az megengedtetik az Úr által. (S ez az, amire gondoltam akkor, amikor ama intelmet leírattam véled: kell, hogy tekintetbe vegyük a kicsinyek kicsiny lépéseit...)
173
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet *** – Ha akként fogalmazzuk meg a kérdést, a Teremtő EGY-ség a Legmagasabb rendű TUDAT. A TUDAT az AGY egyedül fontos és lényeges része, amely maga is több részből áll. E részek mindegyike Tökéletes a maga nemében. De teljesnek, vagy inkább kiteljesedettnek csak az nevezhető, ami úgy elméleti, mint gyakorlati értelemben beépülő és rögződő Ismeretet ad a TUDAT számára. A Szeretetet a maga legteljesebb és legtökéletesebb formájában és fokán ÉLI A TEREMTŐ, amiként az AKARATOT is. A Bölcsesség meglétéhez azonban kell, hogy a legtökéletesebb jóság ellentétének ismeretével is bírjon. Elméletileg ezzel is bír: azonban mert Ő A Jóság, Ő A SZERETET, és Ő A TÖKÉLETES TISZTA AKARAT, nem lehet ezen elmélet gyakorlatbani ismerője is, hisz Ő, mint TÖKÉLETES, nem merülhet el abban, ami nem tökéletes, vagyis nem élheti meg gyakorlati formában a Tisztaság, A Jóság, és a Bölcs Akarat ellentétét. Az Agynak csak egy bizonyos „sejtcsoportja” az, amelybe a Tökéletestől eltérő, és éppenhogy a Tökéletes ellentétét adó ismeretek kellene beépüljenek. Ez az Agyi tartomány azonban nem tökéletes, amíg ténylegesen is nem épülnek bele azok az ismeretelemek, amelyek megszerzése azon agysejtek feladata. Mert ezek még akkor is be kell hogy épüljenek egy bizonyos időre az adott agysejt-állományba, ha a már megszerzett ismeretelemek a későbbiek során kiemelkednek az adott agysejtekből, hogy akkortól csak az agy „Tudat fölötti” agyi tartományában maradjanak meg, elfedetten lényegében az AGY teljessége elől, és elfedetten még a TUDAT elől is, amely csak „vészhelyzetben” eleveníti fel a Tudatfölötti agyi tartományban megőrzött Tudás-elemet, s akkor is csak azon mértékben, amilyen mértékben arra szükség van. Az a bizonyos agysejt-csoport a maga rendeltetésére alkalmas állapotban emeltetett létbe: vagyis az épp úgy Tökéletes volt önmagában az adott esetben és az adott szempontok figyelembevételével, mint az agy bármely más agysejt-csoportja. De pontosan „tökéletlensége” volt a Tökéletessége, mert ez arra utalt, hogy mint agysejt-állomány, alkalmas egy gyakorlatban még meg nem szerzett ismeretelem megszerzésére. A Mélység-ismeretet az AGY egyéb, már a tudati Állomány részét képező egyetlen más agysejt-csoport sem szerezhette volna meg, ugyanis ugyanaz az agysejt, vagy agysejt-csoport, amely a Tökéletes Szeretet, vagy amely a Tökéletes Tiszta Akarat megélésére, tehát annak megvalósítására és megőrzésére szolgál, nem lehet alkalmas egyszersmind a Tökéletes Bölcsesség egy, a Tudatban még csak mint elméleti ismereti elem gyakorlati formában való megszerzésére is, mert ebben éppenhogy a Tökéletes Szeretet, és a Tökéletes Akarat Ereje, annak ismerete gátolja. Ez tehát annyit jelent: egyetlen más Szellem-csoport sem indulhatott volna a mélység felé, csak az, amelynek feladata már eleve is ez volt. Ez az „agysejt-állomány” a maga mértékében épp úgy megismerte a Szeretet Erejét, és a Tiszta Akarat Erejét, s amíg a perc el nem érkezett, használta is azt. De elsődleges Feladata és rendeltetése nem az volt, hogy beigazodjék a többi agysejt-állomány közé: amiként a látásra alkalmas agyi állományok is, ha részük van is más cselekvésben, elsődlegesen arra a célra emeltetnek magasabb rezgésszintre az Én-rész által, hogy annak sejtjei a látás szolgálatára váljanak alkalmassá. Kisegítő szerepet vállalhat, és kell is, hogy vállaljon, sőt: mint általános értelemben vett agysejt, akár teljességgel is alkalmas bármely más szerepkör betöltésére is: de amiután a maga feladatát belékódolta az Én-rész, már célzottan arra is fogja, és arra is akarja használni, ami végett magasabb rezgésszintre emelte, betöltve azt a Feladat ellátásához szükséges energiákkal. A Teremtő a maga Tökéletes Tisztaságában, amiként mondtam, nem szerezhette meg a bűn tisztátalanságának, csupán elméleti ismeretét: ám ahhoz, hogy ez a hiányzó Bölcsesség-elem is a Teremtő Bölcsesség részévé legyen, kellett mégis, hogy valamiképpen gyakorlati formában is megszerezze a még hiányzó, s ekként szükséges Ismeretet. Ehhez is kiépítette tehát a szükséges „agyi tartományt” az Agyban A TUDAT: tehát e Feladat elvégzésére is megfogalmazta, LÉT szintre emelte a Teremtettségben, annak Teljességében A Teremtő azt a Szellem-csoportot, amelyre e feladat elvégzése várt. A TEREMTŐ EGYSÉGNEK, és ez is természetes, csak úgy része az a Szellem-csoport, amely a mélység felé elindult:
174
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet vagyis azon „agysejt-csoportban” is a Teremtő Szikra él és ég, mint a Teremtettség más Teremtményeiben: s erre utal az ÚR, amikor azt mondja: „Néktek mondom pedig: Istenek vagytok” Erre, mert hisz az agysejtek mindegyike is az agy része: bármi legyen is annak szerepe és rendeltetése. Ez nem is kérdéses. Ekként része mindahány Teremtmény is A Teremtőnek, Aki Maga A Végtelen, Amelyen kívüli állapot nincs, nem volt és nem is lehet. Ti abból indultok ki gyakorta, hogy agyatoknak mindösszesen nyolc, de maximálisan tizenhat százalékát használjátok mint Tudatosodott agyi tartományt. Ha akként fogalmazunk, amiként van is, A TEREMTETTSÉG TELJESSÉGE: AZ AGY, a Legmagasabb rendű AGY egésze: s a TEREMTŐ EGYSÉG, MINT ŐSTUDAT, A MAGA TÖKÉLETESSÉGÉBEN ENNEK AZ AGYNAK MINDÖSSZESSGÉT HASZNÁLJA, AZAZ IRÁNYÍTJA ÉS BE IS TÖLTI ÖNMAGÁVAL. Akként, amiként a ti földi Tudatotok tölti be, és használja az általa már irányított nyolc – tizenhat százaléknyi agyi tartományt. S amiként az a ti Tudatotok esetében is van, A TEREMTŐ TUDAT is más és más agyi állományokat használ és mozgósít más és más AGYI FELADATOK ELVÉGZÉSÉRE, már eleve arra képes és alkalmas agysejteket emelve ki az AGY TUDATTALAN, azaz a TUDATALATTI AGYI TARTOMÁNYÁBÓL, amelyben az agysejtek még elemi és látens állapotban vannak jelen, s amelyet ez esetben TEREMTŐ ERŐ-ELEMEKNEK, Végtelen MINDENSÉG-SEJTEK-NEK, vagy „Isten-parányoknak” nevezhetünk, ha mindenképp hasonlatosan akarunk fogalmazni, mint ahogyan a ti szinteteken a ti testetek és agyatok elemzésénél fogalmaznánk. Az az „agysejt-állomány”, amely a TEREMTŐ BÖLCSESSÉGET hivatott szolgálni, kiteljesedés alatt áll. A még hiányzó ismeret elméleti fokon már kezdettől rendelkezésére áll A TUDATNAK, vagyis A TEREMTŐNEK: s most azok gyakorlati fokon való megszerzése folyik, éspedig azon „agysejtek által”, amelyek erre alkalmasak voltak. Ez nem igazságtalan, nem is a TEREMTŐ SZERETETÉNEK hiánya: azok az agysejtek csakis és kizárólag erre alkalmasak: és csak azok alkalmasak e Feladatra, és csak azok képesek is azt elvégezni: s mert ez ekként van, azt a Feladatot, amelyre alkalmasak, tökéletes szinten be is kell, hogy töltsék, mégpedig akként, hogy: „tökéletessé legyetek amiként az Atya Tökéletes”. Ebben viszont már az is benne van, hogy nem csak megszereznie kell az adott agysejt-csoportnak a hiányzó, gyakorlati formában meg nem ismert ismeretelemeket, de fel is kell tudnia ismerni, hogy mi az, amit megismert, s be kell tudja mérni: milyen fokon tér el az általa megismert és megvalósított Tudáselem a TUDATBAN, vagyis A TEREMTŐBEN meglévő többi Ismeretelemtől: A SZERETETTŐL, a Tiszta AKARATTÓL, és a TÖKÉLETES BÖLCSESSÉGTŐL. Ehhez viszont az szükségeltetett, hogy az adott agysejt-csoport, s annak mindahány sejtje is egy bizonyos módon reagáljon egy bizonyos energiára: s mert semmi sem lehet véletlen, nem a legfelsőbb szintű Akarat Terve szerint való, A Teremtő tudta kezdettől, hogy mely „sejtek” lesznek vagy lehetnek egy bizonyos szituációban azok, amelyek a célhoz szükséges formában fognak reagálni a feléjük áramló energiákra. Ha ez nem ekként lett volna, ténylegesen is azt mondhatnátok, hogy „hiba” csúszott a Teremtésbe: de még a kicsinyke Szellemi Követ, az Én-rész is tudja, hogy egy bizonyos feladathoz mely agysejteket kell magasabb rezgésszintre emelve úgy egységbe rendezni, hogy azok valóságosan is arra a feladatra alkalmasak legyenek, éspedig az Életfilmnek megfelelő formában és fokon. Ha gyengébb látással kell járja Útját az Én-rész által irányítani kívánt eszköz, azaz a test, az Én-rész nem aktivizál a látó-központ megfogalmazásakor olyan agysejt-csoportot, amelyben már eredendően magasabb szintű energiák vannak: azokat a Tudat, vagy a test más, kiemelkedő teljesítésre képes érzékszerve, mondjuk az átlagon felüli hallás kiépítéséhez használja, mert tudja, hogy azon körülmények közt, amelyek a látás bizonyos mértékű megromlásához és gyengüléséhez vezetnek, az adott, magasabb rezgésszintű, vagy akár egy hajszállal eltérő rezgésirányú agysejtekben lévő energia nem csökkenne le olyan mértékben, hogy az ténylegesen is a látás gyengeségéhez, s más érzékszervek akár ennek következtében való felerősödéséhez, finomodásához vezethetnének. S ha a kicsiny Szellemi Követ tudja, mit csinál, és miért: A Teremtő ne tudná, s ne tudta volna azt kezdettől, és mindenkor? De mert a TEREMTŐ még elemi szinten sem lép, és nem is léphetne ki Önnön TÖKÉLETESSÉGÉBŐL; nem léphetett ki abból az a bizonyos Szellem-csoport sem, amely (ha akként 175
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet vesszük) azon bizonyos agyi állomány szerepére alkalmas rezgéseket magában hordozta. Így az a Tökéletes Bölcs Szeretet Akaratának egy bizonyos szintjén le kellett fedődjék: azon a szinten, amelyet elhagyva az akarati Energia eltér A BÖLCS SZERETET, és A TÖKÉLETESSÉG rezgéskörétől. A Szellem lefedődött, és álmodik, s az egyes Álom-képek közvetítődnek át A TEREMTŐ TUDATTÁRBA. Akként képzeljétek ezt el, mint amikor egy mozi nézőterében ülve figyelitek egy gyermek álmát. Látjátok az álmot, és szeretnétek is akár felébreszteni mély, nyomasztó álmából a gyermeket: de nem tehetitek, mert a gyermek is csak a vetítővásznon létezik számotokra, amiként annak mindahány felvillanó álomképe. Amíg a gyermek magától fel nem ébred, nem tudjátok felébreszteni: de aztán magatokhoz ölelhetitek, elfeledtetve véle az álmot, amely megmarad bennetek magatokban, mint látott emlékkép, de eltűnik a gyermek még nagyon is hajlékony és képlékeny elméjéből, hogy többé fel se bukkanjék: még a tudat alatti agyi tartományban sem marad nyoma: és mégis kihatással lesz egy bizonyos értelemben az AGY teljességére, mert a megélt álom egy bizonyos többlet-ismeret energiájának rezgését adja a már meglévő agyi energiák mindösszességéhez. Az ekként „téves gondolatot” megfogalmazó, és azt követő agysejt-állomány mindösszesen az AGY teljességének egyetlen parányi százaléka: az a bizonyos „elveszett egy”, vagyis a Teremtettség teljességének, s a Végtelen Mindenségnek egyetlen százaléka, amelynek Feladata mégis hatalmas. A bűnbeesés tehát, bárha valóságosan is nem volt „kötelező”: viszont szükségszerű volt, és elkerülhetetlen. Ha a látás valamiért nem teljes, nem tökéletes, az agy egy újabb agysejt-csoportját mozgósítja az Énrész, amiként az nem egy esetben történt, és történik. Ha nem az az egy százaléknyi agysejt végzi el az adott feladatot, de annak elvégzésére mindenképp szükség van, az Én-rész másik egy százalékot kell, hogy mozgósítson az agysejtek mindösszességéből, egy olyan agysejt-csoportot emelve magasabb rezgésszintre, amely még nem végez egyéb irányú feladatot, emezt pedig az észlelt eltérés mértéke szerint irányítja más agyi állományok felé, ahol más feladat elvégzésében kapnak szerepet. A Tudat az agy nyolc százalékát uralja. Az Én-rész már ennek akár többszörösét is irányíthatni fogja, abban a mértékben, amilyen mértékben a Tudat kész átadni néki a már megnyitott nyolc százalék irányításának jogát, s amilyen mértékben ő maga képes további agyi állományokat magasabb, azaz Tudatosodásra kész rezgésszintre emelni. Az ÉN ezzel szemben már az „agy” csaknem teljes mozgósítására képessé lesz, vagyis az agy csaknem egészében a TUDATI ISMERETI ELEMEK, azaz a Bölcsességelemek megszerzésére alkalmas szintre emelkedik, annál is inkább, mert már nem a ti fogalmaitok szerinti agyat kell értenetek ez esetben (s épp ez az, amiért a szót is idézőjelbe tétettem): itt, ezen a szinten ugyanis már maga az ÉN-kép az AGY, így ő maga az, amelyben a TUDATI elemek mindösszessége találtatik. A SZELLEM már csak a TUDATOT ismeri el, de csak azt az ismételten is kiteljesedett TUDATI ERŐT, amely a sajátja, amelyet ő maga áramoltatott le mint akarati úton megfogalmazott, éspedig önmagáról megfogalmazott képet, akként fogalmazva azt meg, amilyennek ő maga, mint Szellem tudta önmagát. Márpedig ott még, a legalsó Mennyei Szinten, amely maga is TÖKÉLETES, a Szellem önmagáról ismert benső képe is TÖKÉLETES volt, s az is maradt. A Szellem, éspedig minden egyes SZELLEM, amiként minden egyes „agysejt” az AGY része, ahhoz tartozik, ekként része A TEREMTŐNEK, AKI A MINDEN MINDENBEN ÉS MINDENKIBEN! Ekként amikor a Szellem önmagáról megfogalmazott álom-képe útra kelt, lényegében (és egy bizonyos fokig átvitt értelemben) maga a TEREMTŐ kelt Útra: hisz az, ami/aki Benne és Belőle útra kelt, épp úgy Ő MAGA, az Ő elidegeníthetetlen eleme, amiként mindazon Teremtmények is, amelyek nem keltek útra. Ha I. testvérünk lázad tehát az „Igazságért”, amikor e kérdést boncolgatjuk, lényegében az Igazság ellen harcol, azon Igazság ellen, hogy bennetek: mindannyiótokban lényegében A Teremtő járja azokat a bizonyos Utakat. Ő szenved, és Ő örül, mert Ő MINDEN A MINDENBEN ÉS MINDENKIBEN MINDENKOR, minden körülmények közt, s még azok ellenében is. Ekként azonban, merthogy a TEREMTŐ EGYSÉG mindörökkön EGY, ÉS MEGBONTHATATLAN, nem csak az ATYA, de A FIÚ 176
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet és A SZENTLÉLEK is éli és érzi mindazon szenvedéseket, amelyeket ti magatok is éltek, akár a körülmények végett, akár akként, hogy egymásnak okoztok mind több és több szenvedést! Így, végső kibontásban lényegében nem csak egymást: MAGÁT A TEREMTŐ EGYSÉGET: ATYÁNKAT, MEGVÁLTÓ KRISZTUSUNKAT, s még SZENTLÉLEK MÁRIÁT is szenvedtetitek, nap mint nap ostorozva, gúnyolva, félretaszítva és gyötörve ŐKET is, hisz ostorozzátok, gúnyoljátok, félretaszítjátok és gyötritek egymást is... Ti vagytok tehát azok az álmodó gyermekek, akiket a Teremtő figyel, figyelve álmotokat is: és mégis, még ekként is együtt álmodva véletek: mindannyiótokkal mindahány álmot, így ha egyet is „fel akarna ébreszteni” – Önmagát ébresztené fel, Önmagát emelve ki egy szükségszerű, de már végettetek, a ti önlátó keménységtek és kevélységtek végett ily gyötrővé és hosszúvá lett Álomból. Utatok tehát, hogy összefoglaljam az eddig elmondottakat, épp annyira volt bűnbeesés, mint amennyire egy szükségszerű és elkerülhetetlen történés volt mégis, amelynek révén az Isteni Bölcsesség, amely mint Tiszta Bölcsesség, kiteljesedhet akként és az által, hogy a Tiszta Bölcsesség ellentéte is beíródhat a Teremtő Tudattárba, éspedig már megélt, megtapasztalt formában. Az a negatív Bölcsesség, az a fizikai bölcsesség, amelyet, miként mondtam, a Tökéletes Tisztaság sohasem szerezhetne meg mint gyakorlattá lett ismeretet, amely nélkül viszont, ahogyan az a ti szinteteken is van mindahány ismeretelemmel, azaz Bölcsességelemmel, nem lesz, mert nem lehet tökéletes, azaz minden szempontból kiteljesedett a fizikai bölcsességek tárháza a Teremtő Tudattárban sem. Mindez azonban nem jelenti azt, és nem is jelenthetné, hogy meg kell, vagy meg szabad rekednetek a mélységben, amiként azt Satana vélelmezte és vélelmezi mindmáig! Kell, éspedig magatokért csak úgy kell, mint amiként kell mindenekért, hogy mielőbb Visszatérjetek, mert a történés csak a Célpontnál lesz teljessé, kerekké. Az, amit ti mint Megtapasztalást az indulástól a Célig, a Visszatérésig megszereztek, minden egyes Testvér, s még a Teremtő Erő-elemek is magukba zárják mint többletenergiát, amely aktivizálódik, ha a már LÉT szintre emelt Teremtmény az egyetlen hibás út választása felé hajolna. Azt a bizonyos „De ja vu” – érzetet ébreszti fel mindőjükben az ekként nyert többletenergia, amely titeket magatokat is figyelmeztet, ha olyas történés felé haladtok, amelyet a Szellemi Követ már valamely korábbi Útján megismert, s mint helytelent, megőrzött Szellemi Tudata mélyén, mint ismereti energiát. Ez az energia áramlik akkor az Én-részből a Tudat felé, hogy intse és figyelmeztesse, hogy a Tudat által irányított test ne kövesse el ismételten ugyanazt a hibát, amelyet az Én-rész által korábban megfogalmazott test, s annak Tudata elkövetett és elszenvedett. Mindez azonban, amit itt és most elétek tártam, felvet egy sor nagyon is fontos kérdést elmétekben. Ha eleve akként emeltettetek LÉT szintre, hogy a Teremtő már az Embrió-szellemek szintjén látta bennetek azt: milyen formában fogjátok használni a kezetekbe adott Erőt, s ezt látva is engedte, hogy az a csoport is LÉT-be lépjen, tudottan jelölve ki őket egy nem mindennapi nehézségi fokú Feladatra: hol a kiválasztottak szabad akarata? Erre csak azt mondhatom: nem e feladatra, hanem e feladat felvállalásának képességével lett kiemelve a Teremtő ERŐ-elemekből megfogalmazott Embrió-szellemek e csoportja is, ami viszont azt is jelenti, hogy a feladat elvetésének képessége is megvolt mindőjükben. Így ők is maguk választhattak: vállalják-e, avagy sem. Sokan, nagyon is sokan döntöttek úgy abból a Szellem-csoportból, hogy nem követik Satanát és társaikat, így ők továbbra is megmaradtak a Mennyei EGY-ségben. Mondhatnám úgy is: nem volt rájuk írva, hogy az a Feladatuk, mert amint mondottam, a Feladat betöltése szükségszerű volt: de nem volt kötelező. Ezen felül és ezen túl, mégcsak nem is lett volna szükséges, hogy a mélység olyan szintjeit ismerjétek meg, amelyet végül is megismertetek! Nem az volt a cél, hogy azt a Mélység-szintet fogalmazza meg a Szellem, amelyet végül is megfogalmazott, hisz az is lehetett volna a mélység legalsó szintje, ha épp csak alámerül a mélységbe. (Ebből is látszik: micsoda hatalmas vonzereje van, s e vonzerő végett és révén mekkora veszélyeket rejt magában mindaz, ami negatív, tehát ami eltér a Tökéletestől, a Tisztától...)
177
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Ha a Szellem ÉN-képe épp csak leereszkedik a Mennyei szintek első Fényköre alatti, már a Tökéletestől eltérő, azaz tökéletlen szintre, megszerezheti a Fent Tisztaságával ellentétes Világ-képzet ismeretét mint gyakorlatbani ismeretet, és megtapasztalhatja a Mindenből a „semmibe” lépést. A Mélység-szint legalsó lépcsőfokának megtervezése és meghatározása teljességgel rátok volt bízva, s mert Satana akként élte meg a maga szerepét, mint akinek a Tökéletes FENT szintjével, vagyis a TEREMTŐ EGYSÉG szintjével ellentétes, tökéletes negatív pólust is joga és/vagy oka van megfogalmaznia, hogy ISTEN képére, vagyis inkább ellen-képeként, megfordított tükörképeként „istenévé” legyen az ellentét-pólusnak, a FENT mintájára igyekezett megfogalmazni a maga birodalmát, de már a maga energiáiból. S mert a fizikai szintet, az Élet bármely formációját még valamely fokon lehetővé tevő szintekben nem érezte kiteljesedettnek a benne élő ellentét-képet, azt tehát, amelyben az ÉLET szintjeivel ellentétben nincs semminő, a Valóság értelmében még ÉLET-nek nevezhető Létjelenség, a legalsó Fénykör legalsóbb rendű Fényívéig vezette követőit, hogy ott, az anti-anyagok Léttelen Lét-állapotot adó világát fogalmazza meg a maga számára. S mert A TEREMTŐ EGY-ség a legmagasabb Mennyei Szint fölött van, mérhetetlen és elérhetetlen magasságban, akként vélte: ő maga is le kell ereszkedjék a hét Mélység-szint alá, olyan mélységbe merülve le, amelyre már nem ér el semminő Fény, s ahová nem követhetik még önnön csatlósai sem, csak az általa már az anti-anyag részecskékből megfogalmazott démoni lények, azok, amelyekben elrejtve sincs jelen a Fény, az Isteni Szikra. S hogy a FÉNNYEL, a TÖKÉLETES TEREMTŐVEL teljes legyen az ellentét, meg akart szabadulni még a benne lévő Fény-szikrától is, az ISTENI SZIKRÁTÓL, hogy amiként a TEREMTŐ A TÖKÉLETES FÉNY, akként legyen ő a tökéletes sötétség. Hogy ez mennyire nem lett volna megvalósítható, hogy mennyire nem maradhat meg a Teremtettségben, ha az utolsó LÉT-szikrát is kiveti magából, megszakítva a Szellemmel való minden kapcsolatát és kötelékét, már nem volt képes felismerni, mert hiányzott belőle a Bölcsesség. Az a Bölcsesség, amely már az Út kezdetén ráébreszthette volna: mennyire nem „ura”; de inkább csak rabja a maga-fogalmazta mélységnek. Ha ezt képessé válik már a ti hetedik Fény-körötökben, annak legmagasabb rezgésszinttel bíró Fényívében fel- és elismerni, nem ereszkedik lejjebb, s akkor a mélységtörténet teljességgel nem akként megy végbe, amiként végbe ment, és nem ott és nem akként teljesedik ki, ahol, és amiként! De Satana, bár érezte, hogy Szellem-teste bizonyos korlátok közé került, amelyeket nem képes áttörni, még önmaga előtt is titkolni igyekezett: mennyire beszűkült számára a Végtelen Mindenség. S azt sem véletlen mondtam akként: Szellem-teste! Ő maga is csupán a Mennyei Szintek alsó Fény-ívén lefedett Szellem produktuma volt, amiként az mindmáig is, akkortól, hogy a Szellemben megfogalmazódott a legalsó Mennyei szint végső Erő-vonalának átlépése, mint akarati kép. Erre, mint már mondottam, nem kerülhetett volna sor, hisz ő sem ereszkedhetett volna e vonal alá mint Teremtett Szellem. Így Satana, azaz a Fénylátó is megfogalmazta a maga ÉN-képét, amely a Mennyei Szintek utolsó Fény-íve alá ereszkedve a maga „ÉN-ségét” élte meg akként, amiként megélte önmagát annak előtte, mint Teremtményt, vagyis meg volt, s máig meg van győződve arról, hogy ő maga a Szellem, ahogy az a nyomába lépett ÉN-képek, azok ÉN-felei, s még az Én-rész, és a Tudat esetében is ekként volt, s a tudati Ébredés percéig ekként is van. A Tudat, ha már képessé válik is önmagát elhatárolni a testtől, az eszköztől, s ha képes is a Létet mint Örökkön valót elfogadni, nem valamely fölötte álló nem fizikai elem Örökkön való létezését: csak önmaga örökkön való létezését hiszi, és fogadja el, mint egyetlen Igazságot. Ekként fogalmazta ezt meg önmagának Satana is, s ez még akkor is ekként van, ha egy bizonyos Mélység-ponton a Szellem és közte lévő Lélek-szálat akarta elszakítani, hogy a Fény utolsó kis Szikráját is elvesse magától és magából, mert hisz nem akként törekedett erre, mint ÉN-kép, amely az őt megfogalmazó Szellemtől akar szabadulni! Nem! Akként kívánt cselekedni, mint SZELLEM, mint maga a Teremtmény, amely A TEREMTŐTŐL kíván ekként teljességgel elszakadni, hogy már minden formában és értelemben A TEREMTŐ EGYSÉGTŐL, azaz a FÉNYTŐL függetlenedve építse a maga Sötétség-birodalmát.
178
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Ha ezt valamiképp sikerült volna megfogalmaznia, tehát ha ténylegesen meg tud maradni a Lét bárha a legalacsonyabb léttelen lét szintjén, a maga példájára csatlósait is rákényszeríti a Fent Világával azokat is összekötő Lélek-szál megbontására, majd szolgáit és rabszolgáit e csatlósok révén maga fosztja meg az utolsó Fény-szikrától, csatlósaival bonttatva szét mindannyiuk Lélekszálát, megszüntetve az összeköttetést a szolgák és rabszolgák, s azok felsőbbrendű ÉN-je között. Hogy ez milyen eredményre vezetett volna, amint mondtam, Bölcsessége híján nem lehetett képes felmérni. Mondanom sem kell: Satana (vagy bárki más Teremtmény) ezt semmiképp sem tudhatta volna megvalósítani, annál is inkább nem, mert ha csak egy is „megszűnik létezni” a Teremtett Szellemek közül akként, mint magasabb rezgésszintre emelt Teremtmény, már maga a Teremtettség egésze nem maradhat meg a maga Isteni Tökéletességében, hisz egy Teremtett Szellem nincs az Egészben, s ekként maga az EGÉSZ is csak résszé lesz! Ez a kimondva is képtelen és teljességgel lehetetlen és kivitelezhetetlen elgondolás azt jelentette volna a Szellem-világ mindösszessége számára: ha Satana valóságosan is képessé lehetett volna valamiképpen megszüntetni az összeköttetést önmaga, mint ÉN-kép, s az őt megfogalmazó Szellem közt, a Szellem aláhull, megfosztva a Teremtettséget, vagyis a Mennyei szintek mindösszességét is a maga Teljességétől, Tökéletes voltától, s ekként ahogyan a hiányossá lett Szellem, még maga a Mennyei szintek mindegyike is aláhull, hisz többé nem teljes, azaz nem Tökéletes, így nem is lesz, mert nem lehet többé a TÖKÉLETES ISTEN része, azaz megszűnik létezni a TEREMTŐ EGYSÉG EGÉSZÉBEN. S ezek után talán azt sem kell mondanom, hogy nem csak a Szellem, és nem csak a Szellemi szintek, de mindahány fizikai, avagy fél-fizikai létet lehetővé tevő szint is megszűnik mint a Valóság része, ekként ti magatok is akként hulltok bele a Végtelen Mindenségbe miként a hópihék, hogy akkortól ismét mint Teremtő ERŐ-elemek legyetek részei magának A TEREMTŐNEK: többé nem individuális Szellemként, még-csak nem is EGY-ÉN-ként, így a ti szempontotok szerinti LÉT-től, s a LÉT-tudat legkisebb szikrájától is egészében megfoszttatva, létezve mégis egy bizonyos, még a Teremtés kezdete előtti állapotban és értelemben, hisz ha minden megszűnik is: Maga a TEREMTŐ EGYSÉG természetesen nem szűnik meg létezni, hisz mindaz, ami elemeire bomolva aláhullt, valósággal is csak aláhullt, de nem szűnt meg létezni mint Teremtő Energia, s még ha ismételten Teremtő Elemmé lett is, az csakúgy RÉSZE marad az EGÉSZNEK, mert abból egy jottányi nem semmisülhet meg, nem lehet „nem létezővé” soha örökkön, akkor sem, ha annak állapota megváltozik! Valahogy akként tudnám ezt igazán érthetővé tenni számotokra (és itt most az erősebbnél is erősebben elvont értelemben fogok fogalmazni, hogy a ti világotok ismert történésével tegyem értetté a kérdést), tehát akként lehettek képesek a történést magatok elé vetíteni, amikor egy súlyos balesetet szenvedett testvért figyeltek, aki teljes emlékezetvesztéses állapotba került. Ő maga, mint fizikai személy meggyógyul, s bár az agy láthatóan ép, abból mégis „törlődött” minden, ami az addigi életével volt kapcsolatos, vagyis újra kell tanuljon mindent. S itt most nem is a fizikai cselekvésekre, nem az állás, a járás stb. ismételten való megtanulására, de valóságosan is a tudati ismereti elemekre gondolok, amelyek „elvesztek” a Tudatból, s ekként a Tudat, s akár még a Tudatalatti agyi tartomány számára is. De megmaradnak az agy egy, általatok még hozzá nem férhető, el nem érhető tartományában: s ez a Tudat mögötti agyi tartomány, amelyet, ha képletes formában fogalmazunk, a Teremtő Tudattárnak is nevezhetünk. Ha tehát Satana elgondolása valóra váltható lett volna, ha nem köti meg cselekvésében A MEGVÁLTÓ KRISZTUS (!!), a Teremtettség teljessége visszahull annak korábbi, még a Teremtés Kezdete előtti állapotába, s mint Teremtettség, annak mindahány Szellemlényével és Szellemi Személyével megszűnik létezni, de nem szűnik meg mint ISTENI TUDATI ELEM a TEREMTŐ EGYSÉG számára, mert amiként e kis eszmefuttatás elején mondtam, A TEREMTŐ A LEGMAGASABB RENDŰ TUDAT, AMELY AZ AGY TELJESSÉGÉT IRÁNYÍTJA, S EKKÉNT (véletek ellentétben) A TUDAT MÖGÖTTI AGYI TARTOMÁNY URA ÉS IRÁNYÍTÓJA IS Ő! Így mindaz is, ami mint TEREMTŐ BÖLCSESSÉGELEM az „AGY” Tudat mögötti tartományába merül, része marad a TEREMTŐ TUDATNAK, A TEREMTŐ BÖLCSESSÉGNEK az első szikrától az utolsóig, épp úgy, ahogyan része marad A TEREMTŐ TELJESSÉGÉNEK mindahány TEREMTŐ ERŐ-elem is, azon ERŐK mindösszessége, amelyek korábban egy-egy Teremtmény Szellem-testének elemei voltak. Ekként viszont 179
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet már az a bizonyos bukás-történet sem ismétlődik meg, mert az is, mint TEREMTŐ BÖLCSESSÉGI ELEM már létező, s gyakorlati formában LÉTEZŐ VALÓSÁG A TEREMTŐ TUDATTÁR TELJESSÉGÉBEN. A dolgok logikus láncolata ekként azt a következtetést engedi levonni, és ez ekként is van, hogy a már LÉT szintre emelt Szellem csak úgy RÉSZ a TELJESSÉGBEN, amiként csak rész Abban a még LÉT szintre nem emelt SZELLEMI ELEMEK megszámlálhatatlan soka, vagy a Teremtő ERŐ-ELEMEK mindösszessége is, hisz maga A SZELLEM is e TEREMTŐ ERŐ-ELEMEKBŐL áll, s ezek révén, ezeket magába vonzva, ezeket Szellem-valójába lényegítve lesz képes növekedni is (amiként a ti fizikai testetek a sejtek megszámlálhatatlan sokaságából áll össze testté, s azok gyarapítása, a testen belül való reprodukálása révén képes növekedni!), hisz minden egyes TEREMTŐ Energia-elem a TEREMTŐ SZERETET EREJE, amely maga AZ ÉLET. És éppen ezért, mert ez ekként van, mert mindahány Teremtő ERŐ-elem, s ekként az abból LÉT szintre emelt Teremtmények mindösszessége is A TEREMTŐ SZERETETTŐL és a TEREMTŐ SZERETETBŐL „fogant és született”, s mert a Valódi SZERETET akár önmaga feláldozásával is védi Szeretete tárgyát (és ez esetben ismételten csak a SZERETETET: tehát bennünket, Teremtményeket, akik mind kicsiny Szeretet-szikrái vagyunk A SZERETETNEK, vagyis nem csak részesei, de részei is A SZERETETNEK), indult el A FIÚ ISTEN, hogy megvédje mind, a kicsiny SZERETET-SZIK-RÁKAT, s még azok produktumait is, amelyek nélkül a kicsiny, de a legalsó Mennyei Szinten még Őstisztaságukban megmaradott SZERETET-szikrák hiányossá, tökéletlenné lettek volna. Vagyis az ÚR, A FIÚ ISTEN Megváltó műve A SZERETET szavára, s a SZERETET Nevében A SZERETETÉRT esett, amelynek mindahány paránya is, még a leginkább ezt tagadni kívánó Satana is része A KITELJESEDETT SZERETETNEK: vagyis magának a VÉGTELEN és ŐRÖK TEREMTŐ EGYSÉGNEK. Mindezek végén még azt hadd tegyem hozzá: az talán több is, mint természetes, hogy ez valóban semmiképp sem következhetett volna be, s a Menyei Szinteken maradott Testvérek semmiképp sem lehettek volna Satana balgaságának vétlen áldozatai, hisz amiként mondtam, nem csak a mélységbe alááramoltatott ÉN-kép, de maga az azt útjára küldő mindahány Szellem is egy, a Mennyei Szintektől teljességgel elzárt pontján vannak a Mindenségnek, elkülönítve még a Teremtő Erő-elemek mindösszességétől is, mert Istenünk ekként is oltalmazni kívánta azokat, akik megmaradtak a maguk Ősi Tisztaságában, s azokat még, akik azóta emelkedtek LÉT szintre. Ám még erre sem került volna sor, ha, amiként fentebb mondtam, Satana képes már a legelső, a Tökéletest a tökéletlentől elválasztó határt átlépve megtett lépésnél megállni. De erre már akkor képtelennek bizonyult, s még ez is tudott volt Atyánk előtt mint a sok közül az egyik lehetséges történés, s mert tudott volt, már akkor oltalmat akart adni a Fent Világában maradottaknak, amikor Satana épp csak az első mélység felé megtett lépést meglépte. Ez már a Teremtő Bölcsességet mutatja, amelynek oka és alapja ismétcsak A SZERETET. Talán egy kissé eltávolodtunk drága gyerekeim a kérdés kiindulópontjától, de azt hiszem, ez is ekként volt rendjén. Itt és most legalábbis, és hát: lényegében egymás közt vagyunk, így még csak azt sem érzem, hogy olyannyira kötnünk kéne magunkat a fogalmazási formaságokhoz. De mert e kérdést még hosszan-hosszan taglalhatnám, viszont nem akarlak a szükségesnél inkább megterhelni titeket, egyelőre elég is itt és most ennyi e kérdésről. Most elköszönök tőletek, és Szeretetem palástjával betakarlak titeket... Az ÚR Akaratából Vezetőtök és Pásztorotok Péter, azaz A Névtelen Szellem 2005. Dec. 4.
*** Még egy rövid időre térjünk vissza a fentebb leírtakhoz. Azt mondtam: „mindannyiótokban lényegében A Teremtő járja azokat a bizonyos Utakat. Ő szenved, és Ő örül, mert Ő MINDEN A MINDENBEN ÉS MINDENKIBEN MINDENKOR, minden körülmények közt, s még azok ellenében is. Ekként azonban, merthogy a TEREMTŐ EGYSÉG mindörökkön EGY, ÉS MEGBONTHATATLAN, nem csak az 180
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet ATYA, de A FIÚ és A SZENTLÉLEK is éli és érzi mindazon szenvedéseket, amelyeket ti magatok is éltek, akár a körülmények végett, akár akként, hogy egymásnak okoztok mind több és több szenvedést!”... Bizony, drágáim, ez ekként is van: de vajon hogyan lehet ez ekként? Hogyan lehetséges az, hogy a TEREMTŐ EGY-ség mindőtökben jelen van, ha egyszersmind azt is állítom: ti magatok vagytok a TEREMTŐ EGYSÉGBEN mindenkor és mindenhol, amely maga A MINDENSÉG? Nagyon egyszerű a felelet még akkor is, ha nem abból indulunk ki, hogy a mindannyiótokban jelenlévő Szellemi Én-részben megmaradt Isteni Szikra révén. Akként is, de másképpen is, éspedig a két elsődleges testnedv: a könny és a vér révén. A vízben a Krisztusi engram van: ezt magatok is tudjátok. Azt is tudjátok, hogy ha A FIÚ megbonthatatlan EGY-ségben van mindörökkön Az ATYÁVAL és A Szentlélekkel, kell, hogy az Atya és A Szentlélek „Isten-képlete”, tehát Szellemvilágbéli Erő-lenyomata, azaz engramja is jelen legyen A FIÚ Szellemvilágbéli Erő-lenyomatában (engramjában), mert a TÖKÉLETES EGYSÉG éppenhogy azt jelenti, hogy egyik ISTEN-SZEMÉLY tökéletes formában és fokon hordja magában, és Éli is ekként a másik és a harmadik ISTEN-SZEMÉLYT is, és viszont: a másik két ISTEN-SZEMÉLY is kell, hogy magába zárva, magába lényegítve, teljességgel befogadva hordozza ŐT. A ti testetek nagyjából hetvenöt - nyolcvan százalékban tartalmaz vizet, s ennek egy jelentős része az a két testnedv, amelyet mi elsődleges testnedveknek nevezünk: a könny és a vér. Ezekben, és ezek révén, ezek megannyi cseppjében, magukban a testnedv alkotó sejtjeiben van jelen a Krisztusi engram, hisz úgy a könny, mint a vér minden sejtjében jelen van a víz, s ennek révén van jelen mindannyiótokban (ha egy kicsit tán elvont értelemben is, s mégis valóságosan) Maga A FIÚ, s ekként Véle együtt Az Atya és A Szentlélek, hisz mint az imént is mondottam, A TEREMTŐ EGYSÉG három ISTEN-SZEMÉLYE Öröktől – Örökig elválaszthatatlan, elkülöníthetetlen egymástól! A könny, amelynek minden cseppje „a Lélek vércseppje”, s maga a vér, s annak minden cseppje is magában hordozza ekként a Teremtő EGY-séget: nem véletlen tehát, hogy áldottá lesz az, aki az örömnek csillogó gyémántját csalja Testvérei szemére, de bűnössé lesz, aki szándékolt, s a Szeretet Törvényével ellentétes cselekedettel vagy szóval a keserűség könnyeit onttatja másokkal, amiként bűnössé lesz az, aki más vérét ontja, s még inkább is, mert a legfontosabb testnedv mindenkor a vér, amely nem csak a Krisztusi engramot tartalmazza a benne lévő víz-elemek révén, de az illető személy Szellemi valójának engramját is. (Nem véletlen, s már ezt is mondtam, hogy akikkel Satana, vagy az ő csatlósai azt a bizonyos ezer éves szerződést kívánják megkötni, ön-vérükkel kell megpecsételjék ama szerződést. A vérben ugyanis minden alkotó elem más és más rezgésszintűvé lehet minden egyes testbe öltözés során: ám a vér minden sejtjében, és mindahány Út során jelenlévő Szellemi engram mindenkor, minden Út során egy és állandó.) *** Lépjünk tovább e kérdéstől is, és nézzünk meg egy másik, szintén a ti jelenetekben gyakoribbá lett történést, s annak több oldalát is. Mi is az a bizonyos fordított testet öltés...? Kell-e, beilleszthető-e a Törvénybe? Mi a célja, mik a kísérő jelenségei? Melyek lehetnek a buktatói? Hogyan hasznosíthatja a tényt magát a Szellemi ÉN? Hogyan, s miképpen, milyen fokon van benne a Szellem energiája annak Duális társában? Hogyan hasznosítja a Duális társ energiáját az Útra indult Szellemi Követ? Nagyjából ezek a kérdések merülnek fel sokakban, amikor a jelenségről hallanak, így most ezekre keressük meg a választ, ha nem is teljességgel ebben a sorrendben fogunk haladni, de akként, amiként maga a téma haladnunk rendeli.
181
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Azzal kezdem, hogy a Duális EGY-ség két EGY-értékű Szellem EGY-sége. A Tökéletes Mennyei szinteken még az EGY-ség két Fele ténylegesen is EGY-értékű, úgy is mint különálló Teremtett Szellem, és úgy is, mint valós EGY-ségbe rendeződött Szellempár. Tehát a Teremtmény önmagában EGY érték a Mindenségben, és egy EGY-ség Duális társával egyesülve, amelyek különváltan mégiscsak FÉL-nek számítanak, akkor is, ha önmagukban is Tökéletes Teremtmények, mert a közöttük is áramló Szentlélekerő által válnak valóságosan is Kiteljesedetté, s lesznek hasonlatossá A TEREMTŐ EGYSÉGHEZ. Az EGY mindenkor magában hordozza a mellé rendelt másik EGY Szellemi Jegyeit, azon mértékben, amely még nem köti meg abban, hogy a maga elsődleges Szellemi Jegyeit élje meg, vagyis azokat bontsa ki, és azokat érvényesítse, mint saját Szellemi tulajdonságát. Ehhez, és ez természetes is, az szükségeltetik, hogy a Duális Társ szellemi jegyeit ténylegesen is csak mint gyengített, másodlagos energiákat vonzza magához, vagyis a Társ Szellemi jellemzőinek gyengített energia-lenyomata épül be a Szellemi Erő-elemekbe, amelyek összessége a „Szellemi testet” adja. Ekként épül be a Duális társba is a Szellem saját energiáinak lenyomata: s ez a szellemi lenyomat az a bizonyos Szellemi engram, amelynek révén a Duális EGY-ségüket megbontott Szellemi ÉN-felek az adott szinten képesek lesznek teljességgel beazonosítani a hozzájuk tartozó egyetlen PÁRT, a Duális Társat, akivel egyedül visszaállítható az ÉN EGY-sége. A lefelé vezető úton a Duális EGY-ség megbontásánál, ahogyan azt már mondtam, mindkét ÉN-fél magába zárta a Duális társ ön-energiájának egy bizonyos mennyiségét: így ha a Duális EGY-ségben álló ÉN a legalsó Mennyei szinten lefedett Szellemhez vált hasonlatossá, akkor a Duális EGY-ségből kilépett mindkét ÉN-fél az EGY-ségbe tartozó, mégis külön-külön LÉT-be emelt, s ekként EGY-ségbe rendezett Teremtményeket, azaz a Szellemi Feleket példázza, amelyek mint fentebb mondtam, akként lesznek csupán FELEK, hogy mint TEREMTMÉNYEK: Tökéletesek, de nem kiteljesedettek, csak ha már a Szentlélekerő révén EGY-ségbe emeli, és ezzel LÉT szintre emeli őket A Teremtő Bölcsesség. E képletet, tehát a Duális Társ önenergiájának lenyomatát természetesen minden egyes testbe öltözés során magával kell vigye a testet öltés előtt álló Én-rész is, legalábbis egy bizonyos mértékben, így egyiktek sem mondhatná azt, hogy csak az elfogadó elv, vagy csak az átadó elv találtatik benne, hisz maga a Szellemi Követ bír ezzel is és azzal is, ha mindenkor a Szellemre jellemző elv lesz is a domináns erő benne. Az a Szellemi jellemző, amely magának a Szellemnek is jellemzője, s amely az Én-rész végett a fizikai személynek is minden esetben jellemzője lesz, amellett, hogy amiként a Szellemnek, akként az Én-résznek, s ekként a fizikai személynek is bírnia kell, és bír is ekként a duális társ egyéni jellemzőivel is, legalábbis abban a mértékben, amilyen mértékben arra az Út során szüksége van vagy lehet. Ez azt jelenti, hogy még aki nagyon erősen illeszkedik is a nemének megfelelő követelmények korlátai közé, kell, hogy valamilyen mértékben bírjon a másik FÉL egyéni szellemi jellemzőivel is: s mert kell, bír is azzal, mert az alapszinten mindenkor jelen van magában a Szellemi Követben, annak Szellemi energiaelemeiben, még akkor is, ha az nem a befogadó, vagy kiáramoltató, azaz az átadó energiáit kell használja az adott Út értelmében. Nos, ennyit előzetesként, s ezzel lényegében egy kérdésre már meg is adtuk a választ. S most nézzük a további kérdéseket, az első kettőt mindjárt egybe is vonva, legalábbis ami azok válaszát illeti: Mi is az a bizonyos fordított testet öltés...? Kell-e, beilleszthető-e a Törvénybe? A fordított testet öltés lényegében akként létezik, hogy nem létezik és mégis... Az Én-rész, amely a Duális Egység megbontásakor megosztott erőket magához vonzó ÉN-fél része, mint az ÉN-fél egy sejt-csoportja, maga is magában hordozza az ÉN-fél saját, s a duális Társtól átvonzott másodlagos energiákat is, lévén hogy azok az ÉN-fél Szellemi Erő-elemeinek mindösszességébe íródtak bele kitörülhetetlenül. Az elsődleges Szellemi jellemző, azaz jelleg mellett ez is benne van az ÉN-fél minden egyes Szellemi erő-elemében, mindenkor az adott szintnek megfelelő tisztasági fokon, ami azt jelenti, hogy az ÉN-fél, s így maga az Én-rész is az adott szintnek megfelelő fokon fog tudni különbséget tenni a saját jelleg, és a Duális társtól átvett másodlagos jelleg közt. 182
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Mit értek, s mit kell értsetek ez alatt ti magatok? Az első és a második Fénykör egyes Fény-ívein Úton lévők közt még nincs olyan hatalmas különbség az átadó és az elfogadó jelleggel Útra kelt Én-részek által irányított személyek közt, ha csak nem a nemi jelleg, amely mindenkor a fizikai test szerint oszlik meg. A férfi és a nő közt még nincs olyan éles határvonal: a horda-rendszerben élt előember hím és nőstény egyedei még nemtől függetlenül, egyként jártak vadászni, egyazon vadsággal szaggatták széjjel a zsákmányt, vagy támadtak rá ellenségeikre. Ezen a szinten tehát az Én-rész még nem érzékelte a belékódolt más és más Szellemi jellemző közti különbséget, így egyként élte meg ezt is és azt is, kivéve, amiként mondtam, a nemi jellegre vonatkozó utasításokat, amelyek azonban mindenkor a nemnek megfelelő formában érvényesültek a hordában is. A nőstény elfogadta az őt kiválasztó hímet és világra hozta, s gondozta az utódokat (legalábbis a maga tudati fejlettségi foka szerint), a hím pedig uralkodott rajta, de meg is oltalmazta, legalábbis addig, míg a nőstény az utód végett erre rászorult. Később, már a második fénykörben ez a kép valamit finomodott, de tényleg csak valamit, hisz az, aki elsődleges jellegként a befogadó elvvel bíró Én-részt mondhatta magáénak, vagyis a női nemhez tartozó testben járta útját, csak úgy végezte a férfiak kemény munkáját, amiként maguk a férfiak: és itt is csak a nemi jelleg volt más és más. Itt is a gyermek nemzése, valamint annak kihordása, világrahozatala és gondozása különböztette meg egymástól a nemeket, s ez még akkor is így van, ha bizonyos külsőségek is hozzájárultak a nemek közti különbség kihangsúlyozásához. Ez azonban már inkább csak a földi – tudati, s nem a Szellemi késztetés nyomán vált megszokottá: ettől eltekintve, amiként mondtam, a fizikai munkát egyként végezte ez is és az is, sőt: a befogadó, tehát a női nemhez tartozó még többet is kellett bírjon, mint annak társa, azaz a férfi, s ez alatt nem csak azt értem, hogy itt már az eltérő neműek kiszolgálása is a nőnemű feladata volt, és mindazon munkák elvégzése is, amelyre a férfiak, éppen nemi hovatartozásuk végett, arra hivatkozva nem voltak hajlandóak. Ugyan képesek lettek volna rá, de a tudati kép már megkötötte őket e képesség gyakorlatbani megvalósításában, ha csak a szükség rá nem kényszerítette őket az ellenkező szellemi jelleggel érkezettek feladatkörének ellátására, mint mondjuk az étel elkészítése, vagy az anya nélkül maradt utód nevelése. A második Fénykör nagyjából negyedik Fényíve az, amelyen a fordított testet öltés gyakoribbá vált, s a harmadik Fény-kör első két Fényíve az, amelyen a történés átmenetileg ritkább jelenséggé lett. A történés két, egymással éles ellentétben álló okra vezethető vissza. A fordított testet öltés lehet törvényes, de lehet törvénytelen is: s most, az utolsó időkben mindinkább gyakorivá lesz ismét ez is, és az is, ennek okát is elmondom. A könnyebbség kedvéért egy, már korábban adott Választ hadd tétessek át, amely a törvénytelen testet öltésről szól, aztán megvizsgáljuk a történés törvényes okát is: „ – Azokban az esetekben, amikor a férfi szerepre vállalkozó Én-rész női; avagy a női szerepre vállalkozó Én-rész férfi testet ölt, a testet öltés már korántsem nevezhető törvényesnek. Ez általában a harmadik szféra két alsó, s az annál alacsonyabb szférájában megrekedt szellemiségek esetében gyakori. És sajnos egyre gyakoribb, s pediglen azért sajnálatos történés ez, mert így lényegében csak egy elhibázott utat járhat végig a kis Én-rész. Az ily módon (törvénytelenül) testekhez jutók ugyanis egyik nem feladatait sem élhetik meg a maga teljességében. Míg a törvényesen ellentétes testeket kapók készek és képesek is ellátni a test neméhez illő feladatokat, a törvénytelenül testet foglalók erre képtelenek. Ha a maguk nemének feladatait felvállalják is, semmi esetre sem fogják tudni azt maradéktalanul ellátni. Napóleon, aki kiváló hadvezérként végig tarolta Európát: a színfalak mögött egy gyenge fizikumú és idegzetű, alacsony tűrőképességű ember volt. Nőies hisztériára való hajlam, piperkőc, önkényeztető vonások jellemezték. A katonai pálya felé a mindenáron való kitűnni vágyás (színészi ambíciók, melyeket külseje végett nem élhetett ki) s a család elvárásai terelték. Emellé csatlakozott a feltétlen uralkodni vágyás, amelynek oka előző útja szerepében keresendő, amikor is egy matriarchális család feje volt. A női testet törvénytelenül elfoglaló Én-rész vállalkozik ugyan az anya-szerepre, de csak a legritkább esetben képes igazán megfelelni annak. Durva, drasztikus, családjának és férjének könnyen hátat fordító asszony lesz. A léha, kicsapongó életmód, vagy akár az azonos neműekhez való vonzódás mindkét nem esetében igen jellemző vonás: az erre való hajlam, valamint az előbbiekben említett durvaság a szférikus és dimenzionális hovatartozásra is utal.” 183
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Ez tehát a törvénytelen testet öltés során tapasztalható jelenség-együttes rövid és vázlatos ábrázolása (a Szavak sorozat IV. kötetében, a 36-37. oldalon adtunk választ egy Testvérünk kérdésére e témában). Az utolsó mondat első és utolsó néhány szava nagyon fontos e válaszban: legalábbis, az volt mindezideig, mert ma már nem csak az alsóbb szintekről, és nem csak a törvénytelen módon, de a ti valós szintetekhez tartozóan, és már törvényes formában Útra induló Én-rész is vállalhat olyan Utat, amelyben a saját szellemi jellemzői helyett éppenhogy a Duális társ energiáit kell tudja használni az Én-rész akként, hogy a benne lévő elsődleges késztetést a nemnek megfelelő, bár lényegesen gyengébb energiával igyekszik felülírni, hogy ne a maga egyéni jellemzőit, hanem a test nem-béli hovatartozásához illő, gyengébben jelentkező késztetéseket igyekezzék felvállaltatni a Tudattal is, s ezen keresztül a testtel is. Abban az esetben, ha az Én-rész felsőbbrendű ÉN-je egy meghatározott: férfi, avagy női Életfilmet írt meg Én-része számára valamely Feladat elvégzése, vagy valamely tisztátalanság-elem megtisztítása végett, a szülő-párt, s még azok bizonyos sejtjeit is megjelöli, amely sejtek egyedül alkalmasak azon test kiépítéséhez, amilyenre az Én-résznek az adott feladatnál szüksége van. Nem egyszer, és nem kétszer esik meg az, hogy az illető Én-rész nem várja meg a ténylegesen alkalmas pillanatot, és nem ahhoz a szülőpárhoz érkezik, de valamely más, még testbe öltözés előtt álló Én-rész helyét foglalja el. Ekként természetesen nem is találhatja meg a számára megjelölt sejteket (amelyek rezgésképlete az Életfilm értelmében már az ÉN-ből való kilépés előtt belé lettek kódolva), így a maga egyéni meglátása szerinti sejteket fogja egymáshoz vonzani, s mert a két sejt egységberendezése és betöltése pillanatáig az Én-rész elől lefedetten kell maradjon az Életfilm, nem lehet tudója annak: mely szerepkörhöz illő testre van igazán szüksége. (S épp azért kell, hogy a ténylegesen is a számára szükséges sejtek rezgésképletét belékódolja az ÉN, mert ennek az Asztrális szinten végig járt „próba-út”, és a valós testet öltés közti időben már ismét nem tudója...) Ekként nem ritka, hogy amire az Életfilm ismét tudottá válik az Én-rész számára, már egy ellenkező nemi jelleggel bíró test kifejlődését lehetővé tevő sejt-párt vont össze, és töltött be önmagával, amelyet akkor már nem bonthat fel: így a fordított testet öltés egyik legdurvább formáját fogja megélni, s még csak az sem biztos, sőt: nagyon is valószínűtlen, hogy képessé lesz az Életfilmet akként végigjátszani, hogy az legalább nagyjából kövesse az ÉN elképzelését, amellett, hogy a test jellegéhez is illeszkedjék. Inkább még hogy az a gyakori, hogy az Életfilmet igyekszik megélni a maga teljességében – egy, a másik nemhez tartozó fizikai eszköz révén... A történés lehetséges természetesen a Törvény szerinti testbe öltözés keretein belül is, amikor az átadó jelleggel bíró ÉN egy, a befogadóra jellemző Szellemi jelleget kívánó szerepet kíván Én-része révén megélni valamely okból. A Szellemi Követ természetesen ez esetben sem, vagy nem mindenkor képes arra, hogy a Tudatosodásra alkalmas agyi tartományt akként emelje magasabb rezgésszintre, hogy abba csakis és kizárólag a test nemének megfelelő késztetések betöltésére való alkalmasságot és hajlandóságot kódolja be, sőt: többnyire még ekkor is a maga elsődleges jelleget adó energiáit igyekszik a tudatosodásra alkalmas agyi állomány felé átközvetíteti: és épp ez a Feladat kiemelt nehézségű pontja! Többnyire ugyanis ez is az Én-rész feladata, vagyis, ez eleve ekként is szerepel az ÉN terveiben! A feladat lényege ugyanis az ebben az esetben, hogy az általa nem az adott nemhez tartozó késztetésekkel és képességekkel, tehát benső adottságokkal és hajlandóságokkal felruházott Tudatot és testet mégis a nemnek megfelelő viselkedési forma felvállalása és elvégzése felé igyekezzék terelni az Én-rész, mégpedig akként, hogy a már „bekódolt” erős késztetést csak a szintén rendelkezésére álló, de lényegesen gyengébb energiákkal igyekezhet felülírni. Hogy ez milyen szinten sikerül néki, már a maga akarati és Bölcsességi energiáitól függ, amelyek mindenkor adottak az elsődleges Szellemi Jellegtől függetlenül, s mindenkor azon a fokon, amilyen szinten azok ismételt megszerzésére a Szellemi Követ, s annak révén maga az ÉN a korábbi Utak során képessé vált. Itt, ebben az esetben tehát ezekből tesz vizsgát maga a Szellemi Követ, s ezen keresztül az ÉN. Nézzük a következő két kérdést: Mi a célja, mik a kísérő jelenségei? 184
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Melyek lehetnek a buktatói? Hogy mi a törvénytelen testet öltés révén más, a maga szellemi jellemzőjével, vagy az ÉN-fél által megírt Életfilmmel ellentétes testet megfogalmazó és betöltő Én-rész célja, nagyon is érthető, ha nem is mindenkor egy és ugyan az. A fordított testet öltést ugyanis a mélységből felközvetített Én-rész is megvalósíthatja, s akkor egyértelműen az ellentét szolgálata a cél, bármely testbe öltözzék is az e céllal felközvetített (vagy a legalsó Asztrális szintek valamelyikéről a Törvény ellenében útnak induló) Én-rész. De a legtöbb esetben nem ez van a történés hátterében: inkább az Én-rész meglehetősen alacsony Bölcsességi szintje, amely nemegyszer szinte lehetetlenné teszi számára, hogy a ténylegesen is megfelelő Pillanatot kivárja, s akkor türelmetlenségének késztetésére hallgatva indul el, már egy nem néki rendelt szülő-pár felé, ami által természetesen az Életfilmet sem fogja tudni végigjátszani, legalábbis nem akként, amiként az szükségeltetnék az ÉN tovább, és Feljebblépéséhez. A történés kísérőjelei mindenkor jól megfigyelhetőek, éspedig a magatok fizikai síkján. Az ekként testet vett Én-rész által irányított test szinte következetesen az ellenkező neműek viselkedési jegyeit veszi magára, s az ellentétes nem követelményrendszerébe igyekszik beilleszkedni, gyakran annak ellenére, hogy az Én-rész ennek ellenkezőjére igyekszik megadni a késztetést a Tudatnak, s a Tudat által vezérelt testnek is. Ez az oka, hogy a „mássággal” bírók gyakran mutatják a meghasonlás tudati jegyeit is: nem mindenkor, sőt: többnyire nem értelmi, de érzelmi, vagyis pszichés értelemben, tehát depressziós, vagy arrogáns tünetegyütteseket produkálnak, néha olyan fokon is, amely már az „ön és közveszélyes határon” is túllépnek. Az illető személy megkísérli megszakítani útját (néha épp az Én-rész hibás késztetését követve!), vagy mások ellen fordul, s mások ártására igyekszik lenni, mintha titkon másokat okolna azért, mert nem élhet a benső késztetésének megfelelő módon, mert ezt maga a test lehetetlenné teszi számára. Ezek lehetnek a legerősebb és legkirívóbb viselkedési jellemzők, azon apróságok mellett, hogy a női nemhez érkező csak a férfias jegyeket produkálja, vagy a férfiak közé született a női milyenséget igyekszik megélni viselkedésében, azaz mozdulataiban, öltözködésében, s általában még a párválasztásban is beigazodva az általa élt, s a nemétől eltérő szerepbe. Ez utóbbi veszély természetesen akkor is fenn áll, ha a fordított testet öltés a Törvény értelmében engedtetik meg az illető Én-rész számára, hogy az ellenkező csoport valamely tagja elleni vétségét ekként igyekezhessék megtisztítani. Ekkor nem ritka, ha az Én-rész kettős szerepet játszat el a Tudattal. Felvállaltatja véle a test nemének megfelelő szerepet, de éli azon keresztül a maga másféle milyenségét is. Ez nem minden esetben ártó, sőt: van, hogy a férfi szerepet vállaló, de női jegyekkel bíró személy családot alapít, s mint férj is megállja a helyét, de részt vállal a gyermekek gondozásában, tán nagyobb részt is, mint maga az édesanya. Van, hogy az Én-rész a hibás út felé indul, de bizonyos körülmények megadják számára a megforduláshoz a szükséges többletenergiát. A ti Hazátokban is van erre példa, nem is régi, amikor a „másságáról” is ismert férfiú egy kisgyermek felnevelését vállalta: ehhez azonban fel kellett adnia addigi viselkedési formáját, s be kellett igazodjék a fizikai test szerinti szerepkörbe, amit sikeresen valóra is váltott, ami azt is jelenti, hogy Szellemi Én-része sikerrel vizsgázott e nagyon is fontos Feladatban, akár példát is mutatva: mire lehet képes az ember, ha a Tiszta Szeretet szavát követi. S nem csak az említett férfiú él ekként, de többek is, akár házasságon belül is ahogy mondtam. Ezek azok az „anyaszívű apák”, ahogy munkatársam oly találóan nevezi őket, akik a női jelleggel bíró Én-rész ellenére férfi testet kellett magukra vegyenek. Igaz: e példa ellenkezője sem ritka, de az már cseppet sem kedvező, és nem is helyén való, amikor az anya szerepre vállalkozó csak az apa-szerepet kész, és képes felvállalni és elvégezni, sajnos, gyakorta a már megszületett gyermekek rovására, vagy megfordítva, amikor a férj már a gyermekek megszületését követően akarja megélni addig jól – rosszul eltitkolt „másságát”, s akár családját is elhagyja, csakhogy testi késztetéseit kövesse. A következő kérdés ez: Hogyan hasznosíthatja a tényt magát a Szellemi ÉN? A fordított testet öltés, amint mondtam, nem mindenkor a Törvény szerint való, s ha ez ekként van, ha a Szellemi Én-rész a Törvény, s akár még az ÉN akarata és tervei ellenére vesz ilyen módon testet, az Út eredménye csak ritkán lesz hasznosítható az ÉN számára, viszont annál gyakrabban lesz annak ártására. 185
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Ha az Én-rész a Törvény, és az Életfilm szerint vesz ekként testet, már megváltozik a helyzet, s még akkor is többletenergiát adhat az ÉN számára, ha az Út egy bizonyos részén a Tudatban az identitás-zavar jelei mutatkoznak. Ez esetben ugyanis, ahogy mondtam, éppenhogy a „másság” leküzdése az Én-rész elsődleges Feladata, s csak ezt követően lát hozzá a másod, vagy harmadrendű feladat betöltéséhez, amely gyakran épp a „mássággal” kapcsolatos. Van, aki azt kell megmutassa a hasonló formában, hasonló, vagy azonos késztetéssel testben járóknak: hogyan, miként kezelhetik a kérdést, s miként lehetnek képesek azt legyőzni, inkább felvállalva akár a magányt is, hogy a tisztaság, s még az egyszerű fizikai Törvények és Törvényszerűségek ellen való késztetést, s annak minden fizikai, tudati, lelki és főképpen Szellemi értelemben vett következményét is elhárítsák maguktól. Van, és ez igen szomorú és sajnálatos tény, de szükségszerűen van, méghozzá a „másságukkal” szinte már kérkedők végett, aki azt kell megtanítsa a tévelygésükben megrögződni vágyóknak: ha már le nem akarják küzdeni a tudati – Szellemi tévelygést, hogyan lehetnek képessé legalább kulturáltan megélni azt... Szinte én magam restelltem leíratni ez utóbbi mondatot, de aki egyszer is látott már olyan felvonulást, amire e kérdés kibontása közben utaltam, nem fog megütközni azon, hogy azt mondom: e Testvérek feladata és szerepe bizony: szégyenletesen szükséges és fontos a ti korszakotokban. És ebben mintha még visszább is lépett volna az a magát oly „fejlettnek” tartó kor, mintha a Haladás ezt jelentené sokak számára, s nem azt, amit a szó ténylegesen jelent, s az a bizonyos szabadság megrekedt volna a szabadosság mocsarában. Hisz nem ebben kellene „haladóknak” mutatkoznia az embernek és az emberiségnek, mert ennek semmi köze ahhoz, amit akként nevezünk: Humánum, Tisztaság, Igaz Szeretet, hogy az erkölcsiségről már ne is szóljak, ami pedig csak a Tisztaság egyszerűbb, emberi mértékkel vett formája – volna. És ezek után azt javaslom: e kérdéstől lépjünk is tovább... Az utolsó kérdés már nem is annyira a fizikai síkhoz tartozik, mint inkább a Valóság Világához, de mert e kérdéshez kapcsolható (és kapcsolandó) megvizsgáljuk ezt is. Hogyan, s miképpen, milyen fokon van benne a Szellem energiája annak Duális társában? A Fent Világában maradt Szellem-pár esetében, ahogy mondottam, a képlet akként néz ki, hogy a Befogadó egyben átadó is, és megfordítva, hisz a befogadó az, aki a TEREMTŐ EGYSÉG által alááramoltatott TEREMTŐ SZERETET-energia befogadására, s a Testvérek által átközvetített Mennyei Szeretet-energiák bevonzására képessé lesz: ezt közvetíti át Duális társa felé is, aki viszont a Befogadótól átvett energiát kell tudja befogadni, hogy azt a TEREMTŐ EGYSÉG, és a Szellem-testvérek felé már a maga, és a Duális Társ benső Szeretet-energiájával együtt ismételten Fel, ill. átközvetítse. Ez viszont azt is jelenti, hogy mindkét Duális fél bír az akarati, és a Bölcsességi ERŐVEL is, ha más és más fokon is. Ez a szerepe annak, hogy a Duális társak egymás erőit is bírják: legalábbis az egyik szerepe és oka. Ezen felül és ezen túl az elsődleges Szellemi Jelleg azt is megmutatja, melyikük bír a Bölcsességi, s melyikük az akarati erővel. A Befogadó többnyire a Teremtő Akarattal, s az Átadó a Teremtő Bölcsességgel bír mint elsődleges Szellemi Jellemzővel, míg a Teremtő Szeretettel egyként bír ez is és az is, hisz az benne áramlik ebben is és abban is, miközben egymás közt, s a Mindenég, tehát a Teremtő felé, és a Szellem-testvérek felé is ezt áramoltatják tovább. S ha igazán akarom jellemezni, azt mondhatnám ekként, hogy mégcsak nem is aszerint választtatik külön a Duális pár, hogy melyikük a Befogadó: ezek a kifejezések inkább csak a ti szempontjaitok szerint fogalmazódtak meg a kezdeteknél, tehát a Szellemi Tanítások korai szakában, hisz nem eszerint, de a Bölcsességi és az akarati erőik szerint lesznek egyik, vagy a másik Szellemi Tulajdonság birtokosaivá, míg mindketten egyszerre befogadók is és átadók is, legalábbis egy bizonyos fokig, a Duális EGY-ségen belüli szerepük szerint. Az Átadó kell a magasabb Bölcsességi fokot bírja ahhoz, hogy mindenkor csak annyi energiát áramoltasson ki, amennyi a maguk további fejlődését, s a TEREMTŐ EGY-ségtől, és a Szellemtestvérektől érkező energia bevonzását nem teszi lehetetlenné, míg a Befogadónak kell azzal az akarati erővel bírnia, amelynek révén ténylegesen is képessé lesz a hozzájuk érkező energiák magukhoz vonzására, s azoknak a Duális Társ felé történő átközvetítésére is. És akkor most felvetődhet bennetek a kérdés:
186
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Ha mindkét Duális fél bír a Társ Szellemi jellemzőjével, vagyis ha a Befogadó egyben Átadó is és megfordítva: nem önmaga hordja-e mindkettő önnön duális társát? Ténylegesen is léteznek-e külön is, vagy az EGY magában az EGY-ben mindjárt a Kettő is? Nem véletlen írattam le e kérdést: ugyanis munkatársamban csak úgy megfogalmazódott, mint a kérdések, s azok válaszai nyomán gondolom, többekben megfogalmazódik, vagy megfogalmazódhat. A válaszom: nem. Nem, mert az elsődleges Szellemi Jelleg mellett a Duális Társ energiája ténylegesen is csak egy bizonyos fokig lehet jelen a Szellemben, így az csak akkor nevezhető igazán Kiteljesedettnek, ha a Duális Társsal egyesül: anélkül azonban csak Rész még Egész voltában is, vagyis akként, hogy egyként jelen van benne a Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Akarat, és a Teremtő Szeretet, mert vagy a Bölcsesség, vagy az Akarat lesz az, amely csak egy bizonyos mértékben, s bár Tökéletes formában, de gyengített Erőként van benne jelen. Ez az oka annak is, hogy csak a Duális Társsal együtt lesz képes a Teremtő Energia-elemek megfogalmazására is. Ez utóbbi mondathoz viszont ismét társítható egy kérdés: Mi a SZELLEMI ERŐ-ELEMEK, a TEREMTŐ ERŐ-ELEMEK, azaz a Szellem-parányok, és az Embrió-szellemek közti különbség? Nem véletlen, hogy e kérdéssel külön is foglalkozom: sokan keverik össze ezeket, gyakran akként, hogy mégcsak nem is tudják, hogy összekeverik, mert nem tudják, mennyire más egyik is, a másik is és a harmadik is. A Szellem magában hordja a saját elsődleges Szellemi jellegét adó energiáit, mint Teremtő Örökrészt, de a Duális társ erőinek lenyomatát is, amely azonban sohasem kiteljesedett Szellemi Erő a Szellemben: csak az egyesülés pillanatában lesz az Tökéletes Erővé benne. Ez az EGY-ségbe rendeződés, valamint a Szentlélek-erő már ekként való, lényegesen intenzívebb, magasabb fokon történő bevonzása adja meg a Szellem-lény, és annak Duál-párja számára azt az ERŐT, amely egy szint után a Szellemi ERŐ-elemek megfogalmazását teszi lehetővé számukra. Ekkor még épp csak beilleszkedett a kis Szellem-gyermek a Szellem-lények rezgésívébe. Már egy bizonyos akarati Erői révén való EGY-ségbe olvadásra képes Duális társával, de még ez az EGY-ség csak érintőleges és átmeneti, mert még nem képesek egyazon fokon egymás felé áramoltatni a bennük lévő Lélek-energiát, vagyis egyikük erősebb, a másikuk gyengébb Szeretetenergia-hul-lámmal igyekszik magához vonni Duális társát. Ekként az általuk megfogalmazott Erő-elemek is csak gyengécskék, ha tökéletes tisztaságúak is, hisz a Mennyei szinten nem is lehetne az más. Ezek a kis Szellemi Szikrák azok, amelyből a fiatal Szellemlények megfogalmazzák a maguk kicsiny Világ-képzeteit, azokat, amelyeket később a maguk gondolati – akarati képeikkel „benépesítenek” (ahogy a ti kicsinyeitek a maguk képzelt Világát az ő kis játék-figuráikkal), s amely kicsiny Világ-képzeteket később tetszés szerint el is bonthatnak. Lényegében ezen Erő-elemek révén tanulnak Alkotni. Később, amikor a Szellem-lény magasabb szintre emelkedett a maga csoportjában, vagyis már nem neveztetik „fiatal Szellemlénynek”, az általa megfogalmazott Erő-szikrák is mássá lesznek, amiként az természetes is, s ekként más lesz azok szerepe, rendeltetése is. A Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet mind magasabb fokon való megismerésének és megértésének és megélésének ereje egy bizonyos szint után a Teremtő Erő-elemek megfogalmazására is képessé teszi Őket. Erre is a Duális Társak egyesülése ad módot, s az is természetes, hogy amilyen mértékben az egyesült két fél képes a Lélekerőt magához vonzani már Bölcs Akarata révén, a kicsiny Teremtő szikrák is olyan rezgésszintűvé lesznek. A legmagasabb fokon, s ez is természetes, a Szellemi Személyek képesek megfogalmazni e Teremtő Erő-elemeket. A Szellemi Személynek a maga Duális Társával való egyesülésekor megfogalmazódó Energia-szikra már oly magas rezgésszinttel bír, hogy alkalmas a Mennyei Világlélek, tehát a Teremtő EGY-ségben és EGYSÉGBŐL alááramló, s a Mennyei szintek mindegyikét is betöltő és megtartó Szentlélek Energia egy-egy kis elemének megkötésére, azaz magába zárására, s mert hogy mindkét Duális társ, azaz mindkét Szellemi Személy energiáival már eleve bír, a magához vont Lélek-elem révén Teremtő Energia-elemből Szellem-paránnyá, vagyis Szellemi Erő-elemből ténylegesen is Teremtő ERŐelemmé minősül át, hisz már a Lélek-elem révén alkalmassá lesz egy másik Szellem-paránnyal egyesülve Embrió-szellemmé, majd Bébi-szellemmé válni, ha az ÚR akarati energiája együvé rendezi azzal. 187
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet A Szellemi Személyek tehát épp ennek révén vállalhatnak részt a Teremtés hatalmas és csodálatos Művében. Ezen felül és ezen túl még jó tudnotok, ha nem is a ti jelenbéli Utatokhoz tartozik: a Szellemi Személyek akként léteznek az általuk megteremtett Világokban, mint valamely kisebb Napok a ti Kozmikus Tereitekben. Bírnak bizonyos fokú Ön-fénnyel, s a Teremtő FÉNYT is magukhoz vonzzák: s ezt az egységesített Fényt árasztják ki a maguk Világaiban, ÉLVE A TEREMTŐ EGYSÉG Fényében és Fénye által, de már Éltetve is azáltal, s a maguk Szeretetének Ereje és Fénye által Akaratuk szerint a maguk kis Teremtményeit. Azon Szellem-gyermekeket, akiket az általuk megfogalmazott Teremtő ERŐelemekből emelt LÉT szintre A FIÚ Akarata és az ATYA Bölcsessége, hisz az Atya tölti be mindenkor a FIÚ által EGY-ségbe rendezett Embrió-szellemeket a Szentlélek egy-egy szikrájával, hogy ezáltal azok valóságosan LÉT szintre, már a Bébi - szellemek szintjére emelkedhessenek, megszületve ekként a Végtelen és Örök Mindenségben a Teremtő Erőelemeket megfogalmazó Szellem-pár kimondhatatlan örömére, akik ekként lesznek Szellemi szülőkké. S most azt gondolom kedveseim: e témáról is eleget beszéltem: holnap tovább is lépünk, már más kérdések, más ismeretelemek felé. Így mára el is búcsúzom, amiként szoktam, az ÚR áldását, és Szeretetem erejét küldve el Tenéktek: 2005. dec. 5. Péter, A Névtelen Szellem *** Még két érdekességre hadd hívjam fel a figyelmeteket. Az egyik éppen maga a szó: „másság”. A szó már eleve jelzi: az illető Testvér nem az, akinek lennie kellett volna, de valaki más helyét vette át (vagy inkább foglalta el). Ez mindjárt két, egymástól erősen eltérő lehetőséget is ad számára. Vagy a maga Életfilmjét igyekszik betölteni, vagy megkísérli más Életfilmjét megvalósítani. Ez utóbbi annál is inkább gyakori, mert egy sejt-pár csak egy bizonyos Életfilm betöltésére, annak teljes fokon való megélésére alkalmas. A másik, amit még munkatársamnak elmondtam, az az, hogy azon eseteknél, ahol a Duális EGY-ség visszaállítása a Duális társak egymás ellen való... – nem is annyira ellenszenve, mint inkább elégedetlensége, egymást terhelő vádaskodása végett nem lehetséges, az elégedetlenkedő, s a bukástörténetben csak a másik Fél hibáját meglátni és felnagyítani képes ÉN-fél is meg kell élje azt a bizonyos másságot. De mert ez esetben a két ÉN-fél már olyan szintre emelkedett, amely nem teszi lehetővé ténylegesen is valamely fizikai szintű Út végigjárását, más formában kell oldani az ÉN-félben még meglévő, egyetlen Szellem-tudati zavart (mert ez esetben már nem mondanék vétséget, hisz itt már az, aki haragszik, lényegében önmagát okolja, önmaga másik felét...) Ezek az Utak természetesen már annyira nem valóságosak, hogy a Duális társát okoló ÉN-fél csak mint valamely álmot tapasztalja azt meg. Ennek két, egymástól eltérő formája is lehetséges. Vagy elfedett állapotban lép vissza az ÉN-fél a Duális Társ egy-egy, általa kiemelkedően hibásnak érzett, Múltbéli Életfilmjébe, annak általa kifogásolt, s mindenkor kritikus történésébe, vagy a köztes szintek valamelyikén indítja útra azt annak Szellemi Oktatója akként, hogy ott játszat végig vele egy olyan történést, amely a saját Útjaiban nem szerepelt, de mindenkor a Duális társ egyéni Szellemi jellemzőjének meglétét kívánja. Vagyis egy bizonyos fokú szerepcserét él meg az elégedetlenkedő ÉN-fél, amely addig azt igyekszik bizonygatni: az adott Mélység-szintre való aláereszkedés, vagy a lassúnak érzett emelkedés nem az ő hibája, nem a maga, de a Duális Társ gyengesége végett esett. Így önmaga előtt bizonyíthatja be: mennyire nem volt igaza, s mennyire nem lett volna képes ő maga sem másként megélni azt a bizonyos történést... *** Ismét itt vagyok az ÚR nevében, kedves Gyermekeim.
188
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Itt vagyok, hogy amiként minden esztendőben, idén is szóljak néhány szót (s most az ÚR nevében, s az Áldott Anya nevében is) Karácsony előtt. Szóim, amiként oly gyakran, nem csak Karácsonyra szóló, de az esztendő minden napjára, s minden napjának is minden percre szóló szavak: akként értsétek, és akként fogadjátok hát magatok is, hogy a szó ÉLŐ maradjon Bennetek, s nem csak az Ünnepen, de az esztendő minden napján, s minden percében is... * A jászol már készen állott... – írtuk néhány nappal ezelőtt egy másik munkánkban, s én most visszatérnék arra az egyetlen, kicsinyke mondatra. Mert valósággal is ekként volt, gyermekeim: a jászol azon a kétezer esztendővel korábbi napon, s már rég készen állott, s mint öntudatlan és akarattalan eszköz szolgált néhány jámbor lényt, néhány, csaknem hozzá hasonlatos ön, és Én-tudatlanságban leledző állatot, tán egy tudattalan tudással várva azt a hatalmasnál is Hatalmasabb, egyetlen Pillanatot. A jászol készen állott... De vajon készen áll-e a ti szíveitekben is a Jászol, mely az Újszülött Ígéretet befogadni és elrejteni hivatott, megmutatva még ekként is, még elrejtve is: KI AZ, AKI Szíveitek rejtekén Szállást, menedéket kapott? Mert bizony, ekként van, ekként kell fogadnotok és elrejtenetek ŐT, hogy megmutassátok mégis mindazoknak, akik igaz és szelíd alázattal tudnak, akarnak és mernek is térdet s fejet hajtani, miként azok az egyszerű pásztorok hajdan az Egyedül Hatalmas, mégis Alázatos Ígéret előtt. Készen áll e szívetekben és Lelketekben, elmétekben s szellemetek mélyén a Jászol... – vagy ti is, mint oly sokan, holmi cifra, s pénzen megvehető palotába akarnátok száműzni, hogy csak a cifra, úri népek lássák Azt, akit igazán látni csak a szelíd alázattal a Jászolhoz érkezőknek adatott? Nem véletlen, s nem csak ama téves leirat végett írom tinéktek e szokatlan hangzású mondatot! Hány, de hány van ma is a Föld színén, aki az Újszülött Kisdednek színleg bársony-baldachinnal elfedett, selyemmel bélelt, tetszetős, s ekként jól mutogatható bölcsőt készít otthonában, míg ott, ahová a Kisded ténylegesen is érkezni vágyna, szívének legmélyére egy maréknyi szalmát: annyit sem rakott... A jászol készen állott... Vajon te kitártál-e, Gyermekem a te szíveden minden ajtót és ablakot? Kitetted-e a te mécsesedet: láthassa József, merre kell vinnie Máriát, az Áldott Szeplőtelen Anyát, ahol menedékre lelve valósággal is megszülheti e Világra és e Világért, kit Szent Szíve alatt hordoz: az ÉGBŐL kapott, Drága magzatot? Kitisztíttad-e szívedet, lelkedet és a te elmédet, amint tisztítta egykor József a Jászlat, kivetettél-e abból minden harag-tövist, minden sértettség-szilánkot, minden értetlenség-bogáncsot, hogy helyébe a Tiszta Szeretet lágy, meleg szénáját helyezd: ne törje semmi meg az Ártatlan, gyenge Kisdedet? Levetted-e szemedről a Múlt, Jelen s Jövendő mindent sötétté tevő koszlott és kopott fátyolát, hogy tisztán láthasd az éretted is szenvedő, vajúdó Máriát? Megszőtted-e Szellemed Ég-tiszta kelméjét, amelybe bebugyolálja József az Újszülött kicsinyke testét? Megszőtted-e azt az irgalom-takarót, mellyel Mária elgyötört testét, Holnap-érző szívét betakarhatod? Ezer a kérdés, de minderre, aki igaz szívével Élni akarja a Karácsony Szent Misztériumát, csak egyként adhat Feleletet... Nem! Nem szavakkal, mert a szó ma már kevés, s oly gyakran fals, csak a hiányosságokat, a mulasztásokat takaró! A Felelet mindenkor az akár némán esett tett kell legyen, az Újszülött Szeretet nevében esett cselekedet. Ehhez azonban meg kell, hogy keresd gyermekem, és meg is kell, hogy találd mindenekben a mindenkor köztetek élő, s minden szegényes és rongyos Jászolban ott sírdogáló Kisdedet. Ám hogy megleld, s megleld ŐT igazán, meg kell keresd először magát a jászolt: s minden nyomorgó szívében kell azt keresd, s azokban megleled. Aztán meg kell töltsd azt a Szeretet Tiszta szalmájával: adj hát a nyomorgónak a Kisded nevében s nevéért bárha egy falásnyi kenyeret.
189
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Meg kell fond, és meg kell sződd az Ég-tiszta kelmét, amellyel az éretted is Született Gyermek gyenge testét a zord, hideg télben befedheted: adj szívből való, Tiszta szót mindenkor és mindenkinek, s ezzel megteheted. Meg kell sződd és meg kell fond gyapjútakaród is, amellyel az Áldott Anya fázó szívét, meggyötört testét betakarod: törölj le egy kicsiny gyermek-arcról egy fájdalom hullatta Könnycseppet: s ha igaz Szíveddel teszed azt, az Áldott Anyának is a legtöbbet adod... Nem véletlen, drága gyermekeim, hogy az eddigieket másként: mindőtöknek egyenként mondva súgom halkan, hisz csak egyenként hallhatjátok meg a Titkos Szót, mi szívetekben van. S mert egyenként halljátok, egyenként tudhattok rá adni is őszinte igaz feleletet: ha már együtt, egymás kezét fogva tehetitek is, amit e Szó nyomán, de már a Kisded, s az Áldott Anya Szent Szaváért: a SZERETETÉRT meg kell tennetek! Tudom, gyermekeim: magatok is mind nehezebb szívvel, s mindinkább félőn várjátok a bizonytalanná lett Holnapban rejtező perceket: de könnyebbé tehetitek még így is másoknak a puszta létért folytatott küzdelmeket. S itt nem csak azokra gondolok, amiként magatok sem csak a nyomorgókra kell gondoljatok, nem azokra, akik csak testükben, de akik lelkeikben szegények és az útszéli vak koldusnál is vakabbak, akik a pénz, a „van” csalóka fénye mellett nem lehetnek Látói a Betlehemi Csillagnak... Ma is élnek, s nem is kevesen köröttetek Heródesek, akik csak hírét hallják: de LÉNYEGÉT nem értik az Ünnepnek. Akik ha látván látják is a Jászlat, a Kisdedet, és látják szemeikkel az Áldott Anyát: Máriát, mégsem hallják süketté lett füleikkel az ÉG Felzengő Himnuszát... Vannak, és nem is kevesen bölcsek is, akik már keresik a jászlat, s a Kisdedet, ám ők sem lelhetik meg, mert nem lelheti ŐT meg senki, akit csak a bölcsesség: s nem azzal együtt a Szív is vezet... Ti a pásztorok kell legyetek, a pásztorok, kik hallják, és értik is az Angyali intelmet, melyet követve az Anyához, s a Kisdedhez sietnek. De ma már nem elég, ha ez csak abban merül ki, hogy elviszitek a Kisdednek s az Anyának a Jászol elé szíveitek Szeretetét. Nem, mert bár a Jászol ma is, mint akkor... – rég: készen áll, de ma már nem csak a Föld egyetlen pontján, nem csak Betlehemben, de mindenhol megtalálható, és Mária jajszava s a Kisded első Hangja mindenhol hallható! És ti meg kell halljátok ekként mindenhol ezt is és azt is, és el is kell menjetek ma, s még Holnap is (hív, és igaz, alázatos pásztorokként), és kell az is, s már kell az mindennél inkább, hogy minden „jászol” mellett: mindahány testében – lelkében vagy Szellemében nyomorgónak, s mindahány „Heródesnek” át tudjátok, és át is merjétek adni az ÜZENETET: A KISDED a leghitványabb jászolban is, a legsötétebb istállóban is kész rá, hogyha a Jászol már megtisztíttatik, s ha az istállóban végre felvillan bárha a legkisebb mécs lángja is, Valósággá válva megszülessék betöltvén AZ ÍGÉRETET... Sok van még, drága gyermekeim, amit elmondhatnék az Ünneppel kapcsolatosan, de amit nem mondok el mégsem, hisz már elmondtam, s elmondta az ÚR, amiként elmondta az Áldott Anya is, nem csak a múlt esztendőben, s nem csak az azt megelőző évben, de sokszor azon intelmeket, amelyeknek azonban máig nem lett foganatja (ha nem is tenálatok), s a Lélek-lények kínja ekként ez évben is sötétre festi az Ünnepi Eget. De most ezekről nem kívánok szólni véletek: tudjátok, mit, s miért mondanék. Ám kell, hogy a Jászol mellett állván érettük is felszálljon szíveitekből egy-egy halk fohász: legalább ennyivel kísérjétek a Föld színéről kényszerűn távozó Lélek-elemeket, amelyek pedig éppenhogy érettetek: emberekért lettek a Föld színére engedve. Ám már ezt is elmondottam, s tudjátok is ekként, így már csak az ÚR Áldását, az Áldott Anya Áldását, s a magam főpásztori Áldását, és igaz, Testvéri Szeretetem Erejét küldöm el Tenéktek: 2005. Karácsonya előtt, amiként küldöm azt mindenkor is. Az ÚR Akarata szerint Vezetőtök és Pásztorotok: Péter, A Névtelen Szellem A Karácsonyról, s az oly igen megszokottá lett ajándékozásról mégiscsak hozzáfűzném a magam gondolatát is a fentebbiekhez. Először is egy idézettel kezdem: 190
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Ján. 13.3435)
A Karácsony régóta nem csak a Szeretet Ünnepe. Az is, de az ajándékozásé is, ami viszont nem mindenkor köthető össze a Szeretettel: bizony nem is ritkán esik az, hogy csak a megszokás, az illendőség áll a cselekedet hátterében, a „mit szól a Világ, ha”... Ez lényegében az ajándék pénzben kifejezhető értékét is meghatározza: de szerencsére nem csak a külsőség, és nem csak a képmutatás áll az ajándék-adás hátterében, de az igaz Szeretet is. Jó: az ajándék értéke még ekkor is fontos és lényeges, mert máig meg vagytok rögződve abban a tévhitben, hogy csak ha az ajándék pénzben kifejezhető értéke magas, lesz az valósággal is ajándék. (Hány, de hány olyan család van, ahol épp az ajándék megvételéhez szükséges pénz utáni hajsza végett hűl ki aztán a Szívekben a Szeretet...!) Nos, ezzel kapcsolatosan szeretnék néhány szót még szólni, szinte csak zárójelben, még hozzáfűzve mondandómat a Karácsonyi Üzenethez. Tudom, mert ekként volt ez mindenkor, és ekként lesz mindig is: ajándékozni jó, s ha valakit igazán szeret az ember, mindenképp szeretne néki ajándékot adni. Kiváltképp ilyenkor, mintha maga a szó: Karácsony – valami mágikus erővel bírna. Igen ám, de felvetődik a kérdés: mit is adhattok ajándékba szeretteiteknek? A kérdés azonban már magában hordja a maga feleletét is: Azt, ami számotokra a legdrágább, a legértékesebb. S hogy ez mennyire nem lehet a pénzzel megfizethető holmik valamelyike, ismét egy kis idézettel igazolom vissza: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3.16) „Mert úgy szerette Isten e Világot”... – mondtam, s ehhez idézzük még fel azt is, amit szintén tudtok: az ATYA, a FIÚ és a SZENTLÉLEK, azaz a TEREMTŐ EGYSÉG valóságosan is EGY, és mindörökkön megbonthatatlan. Az Áldott Anya, Aki A SZENTLÉLEK földi megtestesülése volt, vagyis ISTEN-SZEMÉLY, AKI ISTENKÉNT Szeretett, és Szeret mindőtöket, Isteni Ajándékot: Szent Fiát adta a Föld népének, s mind a bukott Szellem-csoportnak, amiként ŐT adta az ATYA is, és ÖNMAGÁT Adta A FIÚ is, s A FIÚBAN, mert hogy A TEREMTŐ EGYSÉG Szent és Megbonthatatlan, Ajándékul lett Tenéktek és Teérettetek abban a kis Betlehemi istállóban az ATYA, s A SZENTLÉLEK is, s nem csak mint ISTEN-SZÜLŐ ANYA, de mint TÖKÉLETES SZERETET is. A SZERETET ISTENÉNEK Ajándéka tehát – Ő MAGA VOLT: A SZERETET! E gondolattal kapcsolatosan az ötlött fel bennem: mit adtok vajon ti egymásnak, mit adhattok egyáltalán, ha igazán Értékest akartok adni? A szerelmes Önmagát adja, ha igazán szeret – és Önmagatokat, Valós Éneteket: Szeretni tudó kis Lényeteket ISTENTŐL kaptátok. Mi volna... mi lehetne egyáltalán szebb, nemesebb és értékesebb Ajándék, ha nem csak az, amit ti magatok Istentől kaptatok: Önmagatok?! Nem szándékszom e kérdést ennél bővebben kibontani: értitek anélkül is, amit mondani akarok. Ti legalább is: de vajon mikor érem meg azt, hogy ti magatok is a Leghatalmasabbat: Önmagatokat adjátok ajándékul, az egyedül tiszta ÉRTÉKET, azt az önmagatokat, amelyet Istentől kaptatok – holmi csillogó – villogó, de csak a Földnek világában értéknek vélt - tudott, s a Valóság értelmében akár mit sem érő kacat helyett...?! Nemde, azt is mondotta az Áldott Krisztus: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Mát. (5.48) Aki olyanná akar válni, mint amilyen Az, Aki néki Példaképe, igyekszik mindent akként tenni, amiként A Példakép azt cselekszi. S mi az, amiben igazán követni tudnátok Istenünket, ha nem csak abban, hogy az Igaz Szeretetre törekedtek. Azonban aki Szeret, amint mondtam, mindenkor azt adja szeretteinek, ami a legértékesebb minden ő tulajdona közül, s ti mégcsak nem is bírhattok semmivel, amit igazán adhatnátok, csak azzal, amit Isten adott néktek: így ha Ő – ÖNMAGÁT adta, és adja is mindenkor 191
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet tenéktek, ti is kell, hogy Önmagatokat adjátok: NÉKI is, s szeretteiteknek is, s mert Ő is Mindenkor adta, és adja ÖNMAGÁT: A SZERETETET, magatok is kell, hogy mindenkor adjátok Önmagatokat, éspedig Istentől való, Tiszta Önmagatokat, nem csak az Ünnep, de Létetek minden napjában, s e napok minden percében is. S hogy igazán hasonlatossá legyetek Atyánkhoz, AKI Szeret, és EGYKÉNT SZERET MINDENEKET: ti is mindeneket kell, hogy szeressetek, így mindeneknek kell, hogy átadjátok éltetek minden percében A SZERETETET. 2005. dec. 7.
Vezetőtök és pásztorotok: Péter, A Névtelen Szellem Térjünk ma rá egy másik kérdésre, drága gyerekeim. Ismét a Teremtő EGY-ség mibenlétét akarom, de már újra csak más szempontok szerint megvizsgálni, hogy tudói legyetek annak: mit is mondott ki ATYÁNK azzal az egyetlen, hatalmas SZÓVAL: VAGYOK. Mi rejtezett abban az egyetlen Szóban? Amiként mondtam, a magyar nyelv az egyik (a Föld színén létező nyelvek közül), amely spirituálisan bontható, s ekként, tehát megbontva is értelmezhető. A szó maga két, egyenként is értelmes szóból állt össze: a VAGY, és az OK szavakból. Ha a szót egyben mondjuk ki, Az ATYA Önmegnyilvánulásának, Önkijelentésének szavát mondtuk ki: VAGYOK. Ez megbontva már A FIÚ LÉTÉRE is utal: VAGY-OK. VAGYOK, és VAGY TE is, éspedig Öröktől VAGY, mert az OK mindenkor magában hordozza az okozatot is. E két, egymástól is elkülöníthető szó azonban nem különíthető el egymástól mégsem, mert nem különíthető el egymástól az ATYA és A FIÚ sem: a két szó közti energiaáramlást a kötőjel biztosítja ez esetben, amiként a LÉLEK EREJE adja az ERŐ folyamatos és örökkön való áramlását az ATYA és A FIÚ közt, A LÉLEK, azaz A SZERETET. Ekként A TEREMTŐ EGY-SÉG már ezen egyetlen szóban letérképezhető. De ez a „VAGY” mindőtökre is, mindahány Teremtményre is vonatkoztatható, hisz magatok is VAGYT-OK. Ez viszont igazolja azt is: mert az ATYA AZ ŐS-BÖLCSESSÉG, tudója volt ÖN-LÉTÉNEK, a SZÓNAK: VAGYOK, amely Szó lényegében ekként Ő MAGA: viszont ha ez ekként van, Létezik kezdettől minden és mindenki, vagyis amiként A FIÚ volt JELEN Kezdettől Valóságosan is az Atyában, akként volt Jelen mindenki is, ha még csak mint TEREMTŐ TUDATI ELEM is, vagyis akként, hogy a TEREMTŐ TUDATTÁR már őrizte kezdettől mindahány, már Megteremtett, tehát LÉT szintre emelt, s a még csak ezután LÉT-be lépő Szellemet is, mint lehetséges Teremtményt. A FIÚ mint tény, mint VALÓS LÉTEZŐ, mint az OK TÖRVÉNYEREJŰ OKOZATA LÉTEZIK ÖRÖKTŐL, mert LÉTEZIK ÖRÖKTŐL MAGA AZ OK, AMELY MAGÁBAN HORDJA AZ OKOZATOT. A VAGY-T-OK szóban már a VAGY és az OK közé egy áthidaló energia-elem is beépült, ami arra utal: Létetek OKA, tehát annak ŐS-EREDETE AZ ATYA, de ti már közvetett okozat VAGY-T-OK, vagyis az OKTÓL egy bizonyos mértékig eltávoztatott energia-tartományban Léteztek. S ez ekként is van, és ekként is van rendjén, mert ti, mint az „OKOZAT OKÁN” Létbe lépett, másodlagos OKOZATI LÉNYEK, már nem viselnétek el A TEREMTŐ, s ekként az ISTEN-EGYSÉG közvetlen, csak A FIÚ által, az Ő AKARATA révén a Teremtmény rezgésszintjére lecsökkentett energiát. De ha ez ekként van is, az OK OKOZATAI VAGY-T-OK, mert a VAGY és az OK mindenkor egyet akar, s ekként lesz TÖKÉLETES EGY. Ezzel viszont azt is elmondtam: ti is csak akkor térhettek ismét vissza az EGY-ség számotokra rendelt pontjára, ha amiként EGY-et akar a VAGY-OK, tehát az ATYA és A FIÚ, EGY-et AKAR-T-OK magatok is: s itt a T szócska ismét a FIÚ közbenjáró szerepét jelzi, Ő AZ, AKINEK az AKARATÁT követnetek kell, s ti már még inkább, hisz tudói vagy-t-ok annak: mit AKART az OK, s jelzi azt is, hogy az OK, azaz A FIÚ a MEGVÁLTÁS révén közvetít Az ATYA, és közöttetek, mélybe lépett Teremtmények közt.
192
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Azt, és akként kell tehát mindenkor Akarnotok, amit, és amiként az OK rendelte néktek, s Ő csak azt, és akként rendelte, amit és amiként a VAGY rendelte volna, hisz EGY a KETTŐ... (E fentebbi kis „nyelvtani játékot” inkább csak különlegességként írtuk le, hogy megmutassam: valósággal is mennyi, de mennyi az a szó a ti nyelvetekben, ami az ŐS-ERE-DETRE, és az ŐS-OKRA mutat rá.) *** A következő kérdés ismét rendhagyó lesz, hisz én magam mondottam korábban, hogy a Mennyei szintekről nem, vagy csak igen ritkán ölt testet bárki Missziós Utat vállalható Testvér, s még e ritka alkalmak is csak most, s éppen az Idő rövidsége végett váltak lehetségessé. De mert ez ekként van, mert ha csak kevesek is, de érkeztek, s még ez után is érkezhetnek egy bizonyos formában és módon a Föld színére (is) a Mennyei szinteken élő Testvérek közül, s mert ennek módja sem mindennapi, nem hasonlítható a ti magasabb szintjeitekről történt testbe öltözésekhez, hadd bontsam ki, s hadd mutassam meg azt is: hogyan ölthet testet egyáltalán a Mennyei szintekről induló Szellemlény, s hogyan a Szellemi Személy? Már a kérdés megfogalmazásából láthatjátok: nem egyféle Szellemi cselekvésről van szó, még akkor sem, ha az Útnak indulók egyként a Mennyei szintek valamelyikéről indulnak, s egyként el kell hagyják a Mennyei szintet valamiképpen, hogy a ti Világaitokba, a ti meglehetősen erősen leárnyékolt Fénytartományaitokba, s ezen belül is a Ma, s még a Holnap szempontjából kiemelt fontosságú szerepet játszó Fény-körbe és Fény-ívbe: azaz a ti Világotokba érkezzenek, abba a Fény-ívbe és Fény-másodpercbe, amelyen a ti Földetek áll a magatok Kozmikus TÉR-IDŐ tartományán belül. S mert itt is mondtam valamit, úgy érzem: kell, hogy először arra térjek ki, miért is fogalmaztam akként, hogy a ti Kozmikus TÉR-IDŐ tartományotokba, de az azonos Fény-íven belül. A TÉR-IDŐ nem csak akként létező valóság a ti Világaitokban, mint tényleges, tehát már általatok is ismert Térbeli és Időbeli elem, és nem csak akként, mint e kettő egységesített formációja, vagyis a TérIdő. De létezik akként is, mint a Fényben elhelyezkedő Valótlan Valóság-elem. A magatok Fénytartományának adott Kozmikus TÉR-IDŐ pontján természetesen csak ti magatok: a Föld, és a Föld minden élő lénye találtatik. Ugyanabban a Kozmikus Térben, s ugyanabban az IDŐ-szeletben, de valamely más FÉNY-tartományban azonban lehet, s mert lehet, van is más bolygó-képzet, annak az általatok ismerttől eltérő (és akár teljességgel másféle, más rezgésszintű testben létező) élőlényeivel. A TÉR és az IDŐ tehát azonos, de a FÉNY változó, egy korábbi avagy későbbi tartományban rezeg, ami azt jelenti, hogy az adott bolygón Úton lévők egy Fény-perccel lejjebb avagy már feljebb állnak a Haza vezető Úton. Az több, mint természetes, hogy most, a Nagy Ugrás előtti korban a magasabb Fény-tartományban állók vannak a Föld-közeli Kozmikus ponton, amiként természetes az is, hogy az a bolygó-képzet, amely az adott TÉR-IDŐ tartomány egy fokkal eltérő Fény-tartományában van, ugyanannak a Földnek egy másik, az adott Fény-tartományba emelkedett Testvérek érzékelési tartományában megnyilvánuló vetülete. Őket érzékelitek, ha az a bizonyos spirituális áthúzás bekövetkezik: lényegében róluk korábban is szóltam, ha még ilyen kimerítő alapossággal és pontossággal nem magyaráztam is el a kérdést. Ez az a „másik Világ”, az a „Köztes szint”, amelyre a végettetek veszélyeztetetté lett állat, és növényvilág tagjait emeli át a Kegyelem Istene, az a Kozmikus TÉR-IDŐ ív, amelyről azok a bizonyos Dimenzió-kapuk és Dimenziófalak a magatok érzékelési tartományában megnyilvánuló Föld-test felé olykor megnyílnak, olyankor, amikor a Kozmikus Térben olyan Erő-áramlatok hullámzanak át, amelyek időlegesen egy-egy ponton gyengébbé teszik, vagy egy kicsiny időre meg is szüntetik a két szint közti energiakülönbséget, egymásba mosva a „sötétet a még sötétebbel”. (Valahogy akként képzeljétek ezt el, akként tudom tán értetté tenni, mint amikor a föld alá ereszkedtek: egy bizonyos pont után mindegy lesz, milyen mélységben vagytok. Ha már öt méternél sem láttatok semmit, nem fogtok még kevésbé látni, ha tíz, vagy akár húsz méterre mentek a felszín alá, hisz már feljebb is a teljes sötétség vett körül titeket. A sötétség is, amiként a Világosság: csak egy bizonyos 193
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet szintig érzékelhető a szem látóidegei s ekként az agy számára: s azon szint után már nem fokozódik, s ez még akkor is így van, ha a még érzékelhető szintnél erősebb Fény az adott szint után sötétségként hat az agy számára, míg a sötétség, ha sűrűsödik, nem fog Fényként hatni abban, mert az agy csak a Fénytől: de nem a sötétségtől igyekszik óvni a szemet, mert a Fény kiégetheti a fizikai elemekből álló látóidegeket, a sötétség azonban nem.) E kis kitérő után térjünk vissza eredeti témánkhoz, ahhoz a kérdéshez: hogyan s miként ölt testet a Mennyei szintekről induló Szellem-lény, s hogyan egy Szellemi Személy. Ehhez tudnotok kell egy valamit: a Mennyei szintekről ma már, s már eztán sem indít Útra az ÚR a legmagasabb szintekről senkit, tehát egyetlen Szellemi Személy sem léphet be a ti sötét Fénytartományotokba, s ha valamely Szellemi Személynek még ott van Feladata, nem most kell aláereszkedjen, de már a Krisztusi Korban, s már kevéssel annak előtte: Buddha korában alá kellett ereszkedjék. De amiként mondtam, Szellemi Személy mindösszesen egy vehetett testet a fizikai Világok bármelyikén, s ez az egy éppenhogy maga Buddha volt. Ő volt ugyanis az a Szellemi Személy, akinek a Mennyei szintek, és a ti Világaitok közti Energia-csatornát meg kellett fogalmaznia, meg kellett nyitnia, és fel is kellett töltenie a magával vitt energiákkal: lefelé csak úgy, mint Útja végén, már kiemelkedőben az akkori szintről, s az akkori FÉNY-IDŐ tartományból. Azt is mondottam már korábban: Buddha az ÚR számára kellett előkészítse az Utat. Ekként néki nem a spirális íveken kellett haladnia: legalábbis a negyedik Fénykörig, annak alsó határáig nem, s azt követően is épp csak érintette az egyes, mindinkább csökkenő energiával bíró szinteket, hogy alkalmazkodjék ama szinthez, amelyre érkeznie kell, a lefelé vezető Úton vonva magára és magához a mind gyengébb rezgéssel bíró energia-rétegeket, amelyekkel a kellő mértékig elfedhette magát, pontosabban a benne lévő Erőt: ártására ne legyen az akkor még nagyon is alacsony szinten álló emberiségnek, s magának a Földnek, amelyen Utat vállalhatott a Kegyelem Istenének engedélyével. Ezek a magára vett energiák voltak azok a bizonyos „látszat-életek”, amelyekre későbben meditációi során és révén mint „reinkarnációs emlékképekre” rábukkanhatott (nem véletlen, hogy az „emlékképek” közt akárha még állati és növényi „emlékképek” is helyet kaptak, de természetesen sem állati, sem növényi testet nem vehetett fel, s ennek okát ismeritek. Lényegében tehát nem ő maga öltött testet: szellemi eleme révén lényegült be egy-egy Testvér Szellemi Én-része mellé, hogy bizonyos megtapasztalások beíródhassanak a Szellemi egységbe (amely ugyanazt a szerepet töltötte be a későbbeni fizikai testben, mint a ti esetetekben a Szellemi Én-rész). Ugyan az imént már elmondtam, de szükségesnek tartom megismételni, hogy aki a Föld színén utat vállalhatott, nem most lépett be a ti Világ-képzetetekbe, de már korábban kellett aláereszkedjék, akként, hogy a saját hátra hagyott energiáiba lényegült bele, vagy fogalmazzam akként: a saját lábnyomaiba lépett bele, mintegy: folytatva a korábban már megkezdett Utat. Ez esetben is, amiként az a Szellem-lények esetében is van, a Duális Társak egyként vállalják az adott Feladatot. S ez ismét más és más lesz e ponttól, mert másképp indult útjára e Szellemi személy, és másképp a Szellem-lények. Ezzel viszont rátértünk ama kérdésre: hogyan ölt testet a Szellem-lények valamelyike, ha az Úr erre vonatkozóan engedélyt ad néki. Azt sem kell, hogy mondjam: Szellem-lény is csak igen kevés érkezik a Föld színére, s ezek nem mindenkor azok lesznek, akik annak vallják avagy érzik magukat, sőt!! És annak okát sem kell külön magyaráznom, amiért ezt még alá is húzattam, tudjátok, legalábbis nagyjából: mire és kikre gondolok, így tovább is léphetünk. A Szellem-lény, amikor Útra engedi indulni a Kegyelem Istene, minden esetben Duális társával együtt vállal Feladatot. Vagy akként, hogy mindketten testbe öltöznek, s akkor a nehezebb feladatot vállaló Szellem testvér földi szintű biztosítójává lesz annak Társa, aki egy olyan Életfeladatot fog magára vállalni, amely lehetővé teszi számára tisztasága megőrzését. S erre mondok egy példát: valamely Szellem-testvér egy gazdag házhoz kell érkezzék, ahol olyan körülmények közt kell felnövekednie, amely körülmények szinte természetessé teszik valamely kisebb, de sohasem a Lélek elleni bűn fogalomkörébe tartozó vétség elkövetését. Ahhoz, hogy egy bizonyos határon 194
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet képessé legyen megállni, s ne váljék teljességgel olyanná, mint az adott család más tagjai, a duális Társ fog számára többletenergiát átközvetíteni, aki ez esetben akár egy szerzetes rend tagjaként éli a maga egyszerű és tiszta életét. A két, egymástól akár nagy távolságban testbe öltözött fél aláereszkedik az adott szintig, de nem akként, hogy a spirális ívben Buddha által kiépített energia-csatornán közelíti meg azt, (az az Erő-ív ugyanis csak az ÚR számára kellett elkészíttessék egykoron), hanem akként, hogy a Szellemlény, s annak Duális társa az önmagáról megfogalmazott energia-képet közvetíti alá, ugyanazon az érkezési úton jutva el úti céljához, amelyet a ténylegesen is bukott Szellemi ÉN-képek, azok ÉN-felei és az Én-részek is használtak lefelé vezető Útjukon, azzal a különbséggel, hogy ők nem vesznek testet, csak a megadott szinten. Ehhez viszont szükségeltetik, hogy mindahány szint asztrális vetületén megálljanak, hogy azon szintek energiáit magukra vegyék, s a negyedik Fénykör alatt, tehát már a harmadik Fény-kör egyes Fény-íveiben akár valamely ténylegesen is úton lévő, de már az Út végére ért Szellemi Én-rész mellé lényegülnek bele egyegy Útba, tehát már akkor, amikor az Út maga ténylegesen is a Múlt részévé lett, csak úgy, amiként tette azt a Szellemi Személy is. Erre pontosan azért van lehetőség, mert amiként már ezt is mondtam, az Idő csakis és kizárólag a ti Világ-képzeteitekben létezik: a Valóság értelmében nincs, s nem is lehetne, így nincs az asztrális Világ-képekben sem, hisz azon Én-részek, amelyek ott vannak, nem mint fizikai személyek, de mint a legalacsonyabb rendű Szellemi Követek vannak ott. Így az ő számukra is egyszerre, egy időben létezik a Múlt és a Jelen, mint állapotszerű MOST, s ez akként, abban a mértékben tágul számukra, vagyis azon mértékben lesz a Holnapjaitok mind nagyobb része is ismertté, tehát Jelen-képpé számukra, amilyen Ébredtségi szintre tudtak emelkedni. Az, aki még a ti szinteteknek, a ti fizikai világotoknak megfelelő asztrális szinten van, nem ismerheti meg a ti Holnapjaitokat, legalábbis a távolabbi Holnapokat nem, s még amit az Út végén hátrahagyottak esetleges, tehát lehetséges közeli Holnapjai során bekövetkezhető történésekből megismerhet, sem közölheti a hátrahagyottakkal, ha csak a Kegyelem Áldott Krisztusa alkalmat nem ád néki egy-egy rövid intelem, figyelmeztetés elküldésére, s erre is csak a fizikai szinten maradó személy álom-időszakában nyílik lehetősége. A kiemelt fontosságú Feladat elvégzése érdekében Útra indult Szellem-lény tehát szabadon mozog a TÉR-IDŐBEN, ekként több, egymástól független megtapasztalás birtokosa lesz, amelyekre akár vissza is fog tudni emlékezni, ha mint fizikai testben élő személy maga is eljut arra a szintre, hogy meditációs Úton az egyes emlékképek birtokosává legyen (amiként az Buddhánál is megfigyelhető volt.) A Szellem-lények más testbe öltözési formája az, amikor csak egyikük ereszkedik alá a fizikai Világokba, s a másik Fél a Mennyei szinteken maradva vállalja a biztosító szerepét. Ez esetben is hasonlóképp ereszkedik alá a fizikai síkon Utat vállalt Fél, de a Fent Világában maradó nem kell, hogy lefedődjék azért, mert Duális Társa nincs mellette. Ugyan a Társ hiánya benne magában is energiahiányos állapotot hoz létre, hisz a Társ egy szellemi Egysége nem része egy bizonyos okból az EGÉSZNEK: de hát az akkor sem teljességgel része annak, ha FENN, a MENNYEI SZINTEK valamelyikére kell átközvetítse a Társ a maga Szellemi Erői egy részét, ha mondjuk a kicsinyek oktatásában kap Feladatot, vagy más, a Fent Világában is létező elfoglaltságok bármelyikében tevékenykedik. Igaz: ezt mindahány, már magasabb szintre ért Szellem-lény megcselekszi, kinek – kinek meg van itt is a maga Feladata, amellett, hogy folyamatosan tanulnak mind, hisz amiként A TEREMTŐ EGYSÉG gyarapodik mindenkor ÖNMAGÁBAN, Önnön HATALMASSÁGÁBAN hatványozódva, akként kell, hogy a Teremtmény is folyamatosan gyarapodjék, ha ama szintre nem érhet is fel soha örökkön egy sem, amely szinten MAGA A TEREMTŐ EGYSÉG van, mert ANNAK mérhetetlen Fénye elvakítaná, s a Hatalmasnak EREJE szétégetné az óvatlant. Erre azonban sohasem kerülhet sor: oly magasan áll mindenek felett A TEREMTŐ EGYSÉG, hogy senki parányi Teremtményben meg nem lehetne az ERŐ: bárha csak megközelíteni is ŐT, az EGYEDÜL HATALMAS ISTENT, ha csak nem SZERETETE által, de a Szeretet Erejét a legkisebb is FELÉ igyekszik, s idővel képessé is lesz áramoltatni. A Duális Társak egyike tehát a fizikai Világok valamelyikébe ereszkedik alá, míg annak Társa a Fent Világából segíti. A kisebb, s mint mondottam: semmiképpen sem a Szentlélek ellen esett vétkek negatív 195
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet energiáit a Fent Világában maradó Fél a fizikai szintre aláereszkedett Társ Útjának végén a maga Tökéletes tisztaságú Szellemi Energiáival írja felül, mentesítve a Társat a kisebb karmikus terhek alól, így az, ha már több Feladatot nem kell végezzen a fizikai Világok valamelyikén, haladéktalanul Visszatérhet, akként emelkedve az egyes Fény-körökben, s azok Fény-íveiben, amiként azt lefelé is tette, most azonban már akként, hogy nemcsak hogy magához vonzza a mind magasabban lévő szintek energiáit, de a már elhagyott szintek korábban magához vont energiáit is „leveti” magáról, s azt már megtisztítva közvetíti vissza az adott Fény-ívbe, ahonnét korábban magához vonzotta. Egy-egy Missziós Útra vállalkozható Szellem-lény mindösszesen három egymást követő Utat vállal fel: de azt mindenképp fel is kell, hogy vállalja, mert ez A TÖRVÉNY. Ha mindketten Útra keltek, az a Fél, amely épp nincs valamely fizikai Világban, vagy a Mennyei Szintekről, vagy a legmagasabb Asztrális ívről biztosítja az épp Úton lévő Duál-társát. Ez utóbbi akkor szokott történni, ha a Biztosító Fél még maga sem járta végig mindhárom Utat. Ha egyikük korábban ért végére a maga Útjainak, s a másikuk csak valamely, a ti fogalmaitok szerinti későbbi eseményben s ekként egy későbbi korban kell az utolsó Út végigjárására vállalkozzék, a harmadik Útnak is végére ért Testvér végképp vissza kell emelkedjék, s ha más Szellem-testvér kell is vállalja az Őriző Szellem Feladatát a még Úton lévő mellett, a Visszatért maga is bekapcsolódik e feladatba, amiként az természetes is. Ha egyszerre csak egyikük vállal Utat, de akként, hogy az Út végén a másik Fél indul valamely más Feladat elvégzésére, az Útja végére ért Fél akkor is visszatér a Mennyei szintekre, s később, ha megint elérkezik valamely Feladat megkezdésének időpontja, újra elindul, de már akként, hogy az Út nem számít Szellemtani értelemben új Útnak: mintha a Szellem-lény a maga korábbi nyomaiba lépve folytatná a korábban megkezdett, majd egy időre megszakított Útját. Miként mondtam, mindösszesen három, egymástól eltérő Feladat elvégzését lehetővé tevő Utat vállalhat a Mennyei szintekről induló Szellemlény, ezekhez azonban elégséges egy alkalommal megfogalmazza a maga „ösvényét” a Fénykörökben, s azok Fény-íveiben, e Fény-körök és Fény-ívek asztrál-világbéli vetületén, s a következő két alkalommal már azon végighaladva tér a következő Feladat színhelyére. Egyelőre drága gyermekeim ez, és ennyi, amit e kérdésről elmondhattam. Annyit még hadd tegyek hozzá: azon Testvéreket, akik a Mennyei Szintekről kapnak engedélyt az Úrtól Útra kelni, s azon Testvéreket, akik a ti legmagasabb Fény-körötökben vannak már kezdettől mint Missziós Szellemek, nem szabad összekevernetek: ez utóbbiak ugyanis folyamatosan ott tartózkodnak, s mindenkor valóságosan is akként, mint a Duális EGY-ségében megmaradt Szellem-pár aláközvetített ÖNKÉPMÁSA, tehát mint SZELLEMI ERŐ, s nem térnek a fizikai szintekre. Ha közlést kell eszközöljenek, csak egyikük áramoltat alá egy önmagáról megfogalmazott Szellemi Hologramot, de fizikai értelemben vett Útra nem vállalkozik, s nem is vállalkozhatna, mert a magába zárt Erők teljességgel másra teszik őket alkalmassá, mint azon keveseket, akik kifejezetten a fizikai világokban megteendő Útra kaptak engedélyt az ÚRTÓL. *** S most egy újabb, bár már megmagyarázott kérdésre térek ki, bár csak igen röviden, éppen azért, mert e kérdés számotokra sem új, s nem ismeretlen. Mondottam már korábban is: amikor a Nagy Pillanat elérkezik, a Felemeltetettek közt „vakok, és sánták és csonka-bonkák, s még halottak is lesznek”: s ez ekként is van, drága gyerekeim. Kell azonban, hogy valamit ismételten elmondjak néktek ezzel kapcsolatosan. Sokan vannak azon Testvérek, akik a Jelenések Könyvének egy, általunk most kiemelésre kerülő részét szó, illetőleg szám szerint értelmezik: „És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégyezren, akiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, akik az ő hárfájukkal hárfáznak vala; És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről.” (Jel. 14.1- 14.3)
196
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Hogy hogyan, és miképpen vélik e csekély számú Testvért megítéltetni az Úr által; maguk sem tudják, de azt tudják, hogy ők maguk a Felemeltetettek, az Üdvösséget látók közt lesznek: pedig a példázat, a képi beszéd egyáltalán nem erre akar rámutatni: nem a szám, hanem a tény az, ami a fontos. De erre még kitérünk, annál is inkább, mert még e Testvéreknél is többen vannak azok, akik akként vélik: milyenségük szerint nyerik el az Üdvösséget, vagyis a most járt ÚT szerint ítéltetnek meg, s lesznek a Felemeltetettek közt, vagy sem. Egyiknek sincs, és nem is lehetne igaza. Az ÚR ugyanis nem akként ítél, amiként ítél az ember, de a Kegyelem által méri meg kinek – kinek a „milyenségét”. Aki megrögzült a rosszban, más mértékkel méretik, mint aki igyekszik attól menekedni, s ez még akkor is ekként van, ha az, aki a mélység vonzatában maradt korábbi Útjain, épp egy „vasárnapi testet öltést” kapott, vagyis egy könnyű, pihentető Utat jár, ahol is nincs kitéve a kísértéseknek, s nem is volna rákényszeredve, hogy bármiféle bűnt kövessen el azért, hogy puszta létét megőrizhesse. Az egyik legfontosabb pontja éppen ez a kérdésnek és a kérdés válaszának is. Az ugyanis, hogy ti: kicsiny földi porszemek akarjátok megítélni: ki lesz, vagy lehet az, aki az ÚR Kegyelméből a Felemeltetettek közé kerülhet, és ki az, aki nem kerülhet közéjük, mintha nem is hallottátok volna azon Parancsolatot: ne ítélj, hogy meg ne ítéltess magad is! Márpedig aki a maga elgondolása alapján sorolja Testvéreit bárha egyik, avagy a másik csoportba, Felemelkedők és alant maradók csoportjába, ítélet alapján teszi azt, éspedig csak a maga kicsinyes emberi ítélete alapján, s ezzel már az ÚR Parancsolata ellen vétett! Vagyis önmaga fölött is kimondta a maga ítéletét, hisz nem üti meg az önmaga által felállított mértéket még akkor sem, ha az általa Üdvösségre valónak hirdetett felekezet tagjai közé tartozik is. És még ő is számíthat az ÚR Kegyelmére, mert az Úr Kegyelem szerint, és nem érdemeitek szerint fog Ítélni, és Kegyelme mindőtöké, mert mindőtöké az Ő Véghetetlen Szeretete is. Tehát csak maga vetheti el az ÚR Kegyelmét önmagától, s már szándékkal az, aki nem talál majd Akkor Kegyelmet az ÚR Szent Színe előtt. A kérdés másik oldala: ki az, aki alkalmassá lesz a Felemel-tetettek közé kerülni, és ki nem: magatok nem lesztek, és nem is lehettek tudói, hisz épphogy csak egyetlen Útját ismerhetitek bárkinek is, s még amaz egyetlen Útnak is csupán a felszínét, azt, amit ti a ti szemeitekkel láthattok, amit magatok megtapasztalhattok, s amit a ti gyarló földi elmétekkel igyekeztek megítélni: ez ilyen és ilyen életet él, hát nem Isten Gyermeke, nem is emeltethet fel ekként, amaz pedig olyan és olyan életet él: bizton számíthat rá, hogy a Felemeltetettek közé fog kerülhetni. Azon felül és azon túl, hogy ezen okfejtéssel is a „Ne ítélj...”- hatalmas Parancsolatába ütköztök, bizonyítjátok azt is: ti magatok is vakok vagytok még, akik nem látjátok a Ma függönye mögött rejtve maradt Tegnapokat. Sok van, s még lesz is, aki az ezt megelőző Útjai során számos tisztátalanságot letisztított már ÉN-jéről, többet, mint azok, akik ma megítélik, s már az utolsó tisztátalanság megtisztításán kell hogy fáradozzék. Még ennél is több az, aki éppenhogy másokért vállalt fel olyas történéseket, amelyek révén a fölötte ítélkezők tehetnének Bizonyságot a bennük élő Szeretetről, amelynek mértéke az egyedülvaló Mérték, amely szerint az ÚR Ítélni fog tefölöttetek. Akit tehát ti magatok ma akként láttok, és akként könyveltetek el magatokban, mint bűneiben botladozó „sántát”, Istent nem látó „vakot”, emberi fogyatékosságaitól, azaz hibáitól szabadulni képtelen „csonkabonkát”, vagy érzéketlen és rideg szívű, Istent el nem fogadó, sőt: akár tagadó „holtat”, nem biztos, hogy az ÚR szerint, és az ÚR előtt is akként ítéltetik meg, amiként ti magatok ítélitek meg őket, hisz az ÚR tudója annak: ki miért olyan, amilyen, amiként tudója annak is: milyenek is azon „Ítélkezők” a Valóság értelmében az adott Út alatt magukra vett szerep és a szerep-adta álruha alatt. Lesz, aki bárha most ájtatos és kellemes, sőt: tiszta embernek hat, mégsem léphet feljebb, s akkor ezen sokak csodálkozni fognak, és keresik őt, és mégsem találják, de még többen lesznek azok, akiknél bizonyosra veszik (tán épp a lemaradottak!): semmiképp sem lehet a Kiválasztottak közt: s azok mégis ott lesznek, éspedig megtisztulva lesznek ott, „meggyógyulva” az ő vakságukból, bénaságukból, csonkaságukból, és feltámadottan a maguk „halotti” állapotából, mert lehull róluk az Út értelmében magukra vett sötétté tevő, s a Valós Milyenségüket elfedő Fátyol, leemeli azt róluk az ÚR Krisztus 197
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Kegyelme, hogy akkortól legyenek már azok, akikké az ÚR Színe előtt váltak korábbi Útjaik során és révén. Hát ekként kell értsétek drágáim korábban esett szavaimat, és kell, hogy mindezeken elgondolkodva ne ítélkezni akarjatok, csak Szeretni, éspedig Szeretni mindeneket, amiként az ÚR Krisztus is mindeneket Szeretett, és Szeret mindenkor. 2005. dec. 9. ***
Most egy újabb kis részt emelünk át kis munkatársam egyik kérdésére adott Válaszomból. Egy kicsiny, mégis számotokra is érdekessé és fontossá lehető részt, persze személyes Üzenet lévén, annak valósággal is csak egy kis töredékét... – Azt mondod: lehet, hogy akár a Földet is megsemmisíti valamely történés, vagy akár egyetlen, elméjében háborodott, s az ellentét szolgálatába szegődött Testvér... lehetséges ez is, és az is, és mégsem! Nem, mert amit az ÚR magasabb Célokra rendelt, azt meg is tartja, s ha e Cél már Globális és Kozmikus méretű, s véghetetlen sokaságú Szellemi Követ Célja, még inkább. Ekként ha a Föld, mint Kozmikus Elem egy pillanat tört részéig valósággal „megszűnne is létezni”, az tényleg csak a pillanat egy tört részéig volna a valóság, éspedig csak a fizikai értelemben vett Valóság része. Aztán a Kegyelem a Földtest teljességét visszahelyezné a történés előtti pillanat-elembe, már egy hajszállal eltérő történéshullámba illesztve azt be, egy olyan történés-hullámba, amelyben az adott történés csak egy lehetséges változat képe volna, amelyet az ember s a Föld egyként került el. Tudom, hogy ez egy kicsit furán hangzik, hisz hát hogy lehet egy másik Valóság-képbe átemelni azt, ami megszűnt: és mégis ekként volna. A Föld, mint minden más is ott alant, energia, éspedig a Teremtő Energia, ha száz-annyira besötétítették is Testvéreink. Márpedig ha ez ekként van, akkor azon energiák egyedülvaló Ura is az ÚR Krisztus, Aki együvé képes illeszteni az alsó Világ-képzet bárha legtávolabbi pontjairól is azon energia-elemeket, amelyek együvé kell tartozzanak. S a Föld, mint fizikaivá lett energia-halmaz, mégcsak nem is olvadhatna be teljességgel a parányi gömb távolabbi, tehát a magasabban, vagy az alacsonyabban lévő Fény-körök energia-áramlataiba, hisz mindannyi energia-elem magába zártan őrzi a jelenlegi szint emlékét, hisz rezgésmagasságuk a szinttel megegyező, mert a szint energiáinak képét is magában hordozza. A Föld-test alsóbbrendű energia-elemeiben benne van a magasabb rendű Energia egy bizonyos Kozmikus Ponton való meglétének emlékezeti képe, vagy képlete, amiként ez megfordítva is érvényes, s a magasabb rendű energiák mindösszessége is magában hordozza az adott ponton véle egy Időben és egy Térben szintén jelen lévő, erősebben tisztátalanná lett energiáinak emlékképét. Olyasféle emlékezeti képre gondolj, mint a test sejtjeinek sejt-emlékezete. A test sejtjei is „tudják” mely Élőlény-csoporthoz taroznak, s azon belül mely test mely szervének elemei, így az agysejt sohasem válik alkalmassá a szív, s a szív sejtje az agysejt szerepének maradéktalan betöltésére. Részlegesen ugyan alkalmassá lehet rá: a te karodon is van a combodról levett bőrből, s az az elsődleges funkció ellátására ott is képes, mert őrzi a felhámréteg alatti érzékenyebb sejteket, idegszálakat: de nem érzékeli a külvilágot akként, mint a másik karodon a kar saját felhámrétege, annak sejtjei, ha már akként sem érzékelheti, mint akkor, amikor még a maga tényleges helyén, a combodon volt. Jó, a hasonlat talán nem teljességgel pontos, hisz a mostani bőr már nem ugyanaz, mint amelyet akkor a kar sérült részére tettek: és mégis az egy bizonyos értelemben, mert egy bizonyos sejt helyett csak az ahhoz hasonlatos sejt fogalmazódhat meg, még akkor is, ha az adott sejt nem a maga tényleges pontján lát el feladatot, s nem ott öregszik el. Ez a jelenség az oka annak is, hogy a test oly nem szívesen fogad el más, számára idegen testszövetet, s azt, amint lehet, levetni, vagy kilökni igyekszik. E kis részlethez viszont már hadd ne tegyek hozzá semmiféle magyarázatot: magáért beszél, s ti értitek is... 198
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet *** A következőkben a Parajelenségeket megelőző, gyakori elektromos áramütés adta sokkhatás már magasabb rendű értelemben vett okát, s annak szerepét vizsgáljuk meg. Ha egy kicsit jobban utána érdeklődtök, magatok is felfigyelhettek a jelenségre: aki valamely paranormális tulajdonsággal bír, vagy aki bizonyos mediális képességeket mondhat magáénak, gyakorta már gyermek, vagy fiatal korában átélt valami olyan balesetet, ami az elektromossággal van kapcsolatban, vagyis áramütés érte, ha nem is mindenkor az általatok ismert formában, tehát nem háztartási eszköz meghibásodása, annak nem rendeltetésszerűen való használata végett. (Az egyik általatok is ismert személyt; Uri Gellert például egész kicsiny korában egy gömbvillám érintette, ami csak úgy a villanyos energia hordozója: s hogy miért nem a villamos energiát, hanem villanyost íratok, éspedig kezdettől, tehát már korábban, eszközeimen keresztül készült munkáimban is, hamarosan megtudjátok.) Lényegében a ti világotok még nem a delejes, hanem a villanyos erők hatása alatt áll, márpedig a villanyosságot okozó erők az ellentét erői: ezek ellen kap immunitást az, akinek az Út értelmében már a delejes áramlatra kell tudnia valamely formában és fokon rácsatlakoznia. Az ellentét támadásai szinte mindenkor a földi idegrendszeren keresztül esnek az esetben, ha valaki tudati – akarati erőit kell használja valamely feladat elvégzéséhez. Az agy maga is termel bizonyos fokú villanyos erőt, amelyek révén az ideghálózatot működteti, akár fizikai, akár nem fizikai értelemben vett feladatot végeztetve azzal, pontosabban azokon az idegszálakon keresztül a fizikai testtel. A ti szinteteken még nagyrészt ez a villanyosság az, ami a delejes Életerőt helyettesíti. (Az elektromosság és a villanyosság közt tehát az a különbség, hogy a villanyos erő maga fényként jelenül meg, mint például a villám – gömbvillám, az elektromos energia viszont csak valamely eszköz közbeiktatása révén lesz érzékelhető, mint létező energia-hullám, s önmagában nem is jelenik meg, ellentétben a villámmal, amely bár valami által vonzatva, mégis magában is létező, mert az ellentét által létezővé tett negatív energia. A delejes energiának a ti szinteteken nem érzékelhető a fénye: ezzel szemben a villanyos energiáé igen, éspedig közvetve.) Amikor azt mondom: az Erővel, vagy a mediális képességgel bíró Testvérek soka szenvedett el ilyen vagy olyan formában áramütést, nem azt akarom mondani, hogy mindenki, akit valamely elektromos baleset ért, már képessé lesz akként bánni az anyaggal, mint Uri Geller, vagy mediális képességeket kell feltételezzen magában: mert ha gyakori kísérője is a nem köznapi képességeknek a történés, valóban csak kísérője, de nem kiváltó oka, hisz ha az volna, ha az ilyes balesetek nélkül nem volna medialitás, vagy gyógyítói képesség, a korábbi évszázadokban sem lett volna egyetlen médium sem, amiként nem lettek volna próféták és így próféciák sem, csak azért, mert még nem volt, ami által az illető Testvérek elektromos balesetet, azaz áramütést szenvedtek volna... *** Egy újabb kérdés, ami nem is igazán kérdés, de amit mégsem árt ha egy kicsit a helyére teszünk, annál is inkább, mert bár már több ízben is intettelek benneteket a „spirituális mindenevés” veszélyére, még csak úgy megfigyelhető, hogy ami egy kicsit is felkapottabb, már felkelti érdeklődésteket, ami nem volna baj, ha már a tisztát és az igazat valóságosan is képesek volnátok megkülönböztetni attól, ami nem az. Egy ilyen, inkább csak a siker eléréséért íródott könyv egyik álinformációját akarom a helyére tenni, ha másért nem is, hát azért, hogy érzékeljétek: mennyire egyszerű, szinte már köznapi logikával is elfogadhatatlan kérdésekben is képes az ellentét ellenetekre törni, elhitetve véletek még a hihetetlent és a logikátlant is... A kérdéssel, pontosabban a magyarázattal lényegében visszakanyarodunk egy kicsit a Szellemlények testet öltésének kérdéséhez, bár itt most kifejezetten azon Missziós szerepet ellátó Testvérekről van szó, akik az asztrális Világképek valamelyikén teljesítik Vállalásukat. Amiként mondottam, ők nem öltöznek fizikai testbe, feladatuk ugyanis a Szellemi Követek mellé rendeli őket. E fizikai testbe nem öltöző Szellemlények több, egy-értékű, azaz azonos rezgésenergiát képviselő Szellemi hologram kiközvetítésére is vállalkozhatnak, ha az akként válik szükségessé. Nem ők maguk jelennek meg tehát egyazon időben 199
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet más és más pontokon, de az önmagukról megfogalmazott Energia-képmás, amelyek Feladata mindenkor valamely információ átadása. Az egyes Közlemények átadásának e formája azonban a ti korotokban, s még azt követően is egy ideig szükségtelen, mert értelmetlen volna, s nem is annyira azért, mert ami intelmet még ekként átadhatnának Testvéreink, már elétek adatott, hisz magunk is ezt tesszük kis munkatársammal, részben legalábbis, dacára annak, hogy nagy az esélye annak, hogy amiként a korábban átadott intéseknek nem volt foganatja, nem volna annak a továbbiakban sem. És nem csak azért, mert az ember nem fogad el, vagy inkább úgy mondanám: nem vesz komolyan semmiféle intelmet, ha látszólag akként tűnik is (s még erre a kis mondattöredékre is kitérek azonnal): ez is az oka, s az még, hogy maga az ellentét is képes megfogalmazni a ti Világaitokból elorozott pozitív energiák révén a Fent Világából, vagy a magatok legfelsőbb Fény-ívéből leközvetített Szellemi hologramhoz hasonlatosat, s mert képes erre, meg is cselekszi, mindenkor a Valós Tanítással ellenkező áltanításokat igyekezve kezetekbe adni és elméitekbe írni. Többnyire olyan, nagyon is a hit álarcával elfedett áltanításokat, amelyek képesek megtéveszteni mindeneket, még a választottakat is, azokat, akik az ÚT ismerőjévé lettek, s akik már az Útra tették az ő lábaikat. S most térjek vissza amint ígértem arra: miért mondtam azt, hogy aki hallja is; „nem vesz komolyan semmiféle intelmet, ha látszólag akként tűnik is”.. Hány, de hány intelem érkezett már, amire sokak helyeslően bólogattak, majd, mintha reájuk azon intelem nem is vonatkozna, és nem is vonatkozhatna, mindent úgy folytattak, amiként azt korábban is cselekedték! S itt nem csak a húsevésre gondolok, bár sokan azt tartják a legfőbb kérdésnek, bárha tudják: a húsevés elhagyása ma még, s még egy bizonyos ideig, a türelmi idő alatt éppen a szint milyensége végett nem a legfontosabb, bár erősen javasolt. (Mondottam már ezt is, de azért elismétlem, ha már csak így: zárójelben is: aki nem lesz a Felemeltetettek közt, nem azért nem lesz, mert bár megpróbálta, nem tud lemondani a húsfogyasztásról, bár igaz az is, hogy a lemészárolt léleklények felfalásának elhagyása nagyban segíti magának a történésnek megvalósulását, mert a fizikai test kevesebb negatív energiát kell kivessen magából. S itt a „lemészárolt” szót sem véletlen emeltettem ki: amit ugyanis azokkal a szerencsétlen állatokkal művelnek, mielőtt testeik az üzletbe, majd tányérjaitokra kerülnek, már több is, mint gyilkosság... – tömegmészárlás, s még annak is az egyik legkegyetlenebb formája!! Azt hiszem, sokan, ha szem, és fültanúi lehetnének magának a történésnek, egyszerűen képtelenek volnának bárha egy falat húst is lenyelni a borzadástól!) De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: arra, hogy több, egyazon energia-értéket képviselő Szellemi hologramot is kiközvetítsen önmagáról bármely fizikai avagy fél-fizikai Világ-képzet felé, csak a Missziós Úton lévő Szellem: nem a ténylegesen is úton lévő, tehát nem a bűnei megtisztítását végző Szellemi Követ, vagyis az ÉN-fél lesz képessé (s amint mondtam, még Ők sem a tényleges Szellemi Elemet közvetítik ki, mert arra csak az az egy, s fentebb már szintén említett Szellemi Személy kapott lehetőséget az Úrtól, akinek ma is meg van a maga Feladata, éspedig a ti Világ-képzetetekben is, s mint nem fizikai személynek, még más ponton is): ekként semmiképp sem fordulhat elő az, amit egy Testvérünk elétek tárt, az tehát, hogy az ÉN egyszerre akár száz Én-részt is kiközvetítsen, s ti önmagatokkal találkozzatok szembe valahol. Ha nem is pontos idézéssel, de lényegét tekintve erről szólt az a Testvérünk, akinek az Asztrális szintről adott le egy általa sem teljességgel megértett, épp csak meglátott Bölcsesség-elem-morzsát egy másik, már a fizikai szintű Útja végére ért Testvérünk, kiegészítve már a maga kútfejéből azt a semminél alig is nagyobb Bölcsesség-töredéket, amelyet meglátott. A még fizikai szinten lévő Testvér, ahogy azt sokan teszik, egyszerűen fogadta a felé áramló információt anélkül, hogy annak eredetéről és tisztasági fokáról meggyőződött volna: ám ez itt már az ő vétke, s mert a hamis közlést sokak elé tárta, és így akár sokak megtévesztésére is volt, a vétek nem is olyan kicsi, semmint azt ő maga gondolná. Igaz, hogy maga a közlés nem valamely lényegi Tanítás, de annak, aki még csak épp hogy keresni kezdi az Igazságot, nagyon is sokat számít: mely irányba, s miként indul el: és hányan, de hányan tévedtek már el eddig is csupán egy-egy (hamis) leírás alapján...! *** 200
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet És most egy kicsit hadd térjek ki személyesebb tájakra is. No, nem azt akarom ezzel mondani, hogy bárkinek is a személyes gondjait, vagy reá vonatkozó kérdéseit kívánnám bontogatni, ez nem szokásom, s munkatársam sem vállalná, hogy bárki magánéletéről írjon, s ez is természetes. Arra akartam utalni, hogy közlendőm lesz egy kicsit személyesebb jellegű, akként igyekszem szólni Hozzátok, amiként ember szól az ő barátjával, s egy kissé akként is, mint tanítótok, aki az Úr Akarata szerint, s a saját Szívének szava szerint is tanítani, s ekként segíteni kívánlak titeket. Akként szólok most, amiként a Belső MAG kicsiny csoportjához is szeretnék olykor szólni, ha... – s hogy erre miért nem került még sor, a csoport tagjai maguk is tudói ennek, legalábbis sejtik az okát. Nem véletlen kedveseim, hogy az egykoron a jövevény nemzetségekhez írott két levelemből emelünk ki most egy-egy részt, hogy magyarázatot adjak Tenéktek azokhoz. Ti magatok is, akik már az Igazság Útjára tértetek, olyas formán éltek ma a Föld színén mintha valamely jövevények volnátok, olyan személyek, akik idegenek akárha a maguk Hazájában élhetve is, mert „idegen és új Nyelvet” beszéltek (tudnillik a mai törtető és rohanó, minden szépet és tisztát bemocskolni és letarolni törekvő világ számára idegennek és újnak maradott Nyelvet), már törekedve arra is, hogy szavaitok ne csak szavak legyenek, de valóságosan is Nyelvvé kovácsolódjék az a Krisztusi Szeretet-cselekedetek által. Mert a nyelvek mindösszességének, s azok minden szavának is meg van a maga rezgése, és ez az, ami az egy nyelvet beszélőket közel hozza egymáshoz, amellett, hogy az egyes népek tagjai éppenhogy a nyelv révén lesznek igazán egy nép tagjai, annak egységes rezgését hordva tudati energiáik közt csak úgy, mint testük minden sejtjének energiáiban is, amely mintegy „emlékezteti” a Tudatot, de még a testet is arra ha valamely más nép tagjai közt, idegen Földön járnak, hogy idegenek, jövevények csak ama földön, s Hazájuk máshol találtatik. Ekként épül be a ti tudati erőitekbe, s már nem csak fizikai testetek, de lelki Erőitek és Szellemi testeitek minden sejtjébe is az ÚR Szava, s minden Ő Tanítása, s ekként mindinkább érzitek, hogy idegenek, jövevények vagytok, s akár nem csak a magatok népének tagjai között, és nem csak a másfelé haladó családtagok között, de akárha még a Föld színén is. S ez az oka, hogy most úgy szólok véletek, amiként egykor szóltam ama Jövevényekhez, hogy erőt és bátorságot adjak néktek is az Úrban. Mindaz, amit egykor nékik írtam, néktek is szól, mert igazság az ma is, a Ti Útatokon is, ami volt egykoron, s ezt nem lehet nem éreznetek. Ma sem könnyebb annak, aki igazán az ÚR Útján kíván járni, és ma is gúny tárgyává lesz, aki nem csak szól a Szeretetről, de ÉLI is azt, éli akként, amiként az ÚR Tanította egykor, s tanítja mindmáig is, immáron rajtam által, az Ő még nagyobb dicsőségére. Sok az, tudom, amit meg kell, hogy tanuljatok, és az sem kevés, amit már meg is kell, hogy valósítsatok mindabból, amit elétek tárnom engedett az ÚR, s eztán még ennél is több lesz. De kell, hogy mindazt törekedjetek valósággá tenni, aminek megvalósítására még képesek lehettek, mert ami cselekedetet Ma megtesztek, már a Holnapok gyümölcsévé érik, s a cselekedet emlékezeti energiái beépülve a Globális és Kozmikus Tudattárba úgy a Felemeltetettek, mint a Túlélők, s még a Harmadik emberiség hasznára is lesznek. És ti kell, hogy megcselekedjétek azt, amire képessé tesz benneteket az ÚR, hisz nem véletlen, hogy ti vehetitek mindazon Tanításokat, amelyeket kezetekbe adunk. S mert ez valósággal is nem véletlen, mondom tenéktek is, akik akár a magatok Hazájában is mint idegenbe tértek léptek Útjaitokon, tudva: a Valós Haza felé léptek, s a te lépteitek nyomán lépnek majd későbben százak és ezrek, és akár megszámlálhatatlanul sokan még: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.” (1 Pét. 2.10) Mert valósággal is hirdetnetek kell az ÚR Kegyelmét, és már nem csak szavak által, de mindenkor a cselekedeteitek által, még akkor is, ha olykor a szavaknak is kell, hogy helyet adjatok a te munkálkodástokban, hogy tudottá legyen az elme számára is: KI AZ, AKI cselekszik bennetek és általatok. Mert ti cselekszetek ugyan, de AKI Cselekedtet, mindenkor Ő, AKI A SZERETET. S ha ti A SZERETET szerint, és a SZERETET nevében cselekszetek, mindenkor ŐT fogadva el Uratokul, 201
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Vezérlőtökül és ekként Parancsolótokul, legyen bármely földi ország is a földi értelemben vett Hazátok, az Ő Népének fogtok neveztetni: s akkor mégsem az a földi Ország lesz a ti Hazátok sem, mert amiként volt, akként van ma, és mindenkor is, s az ÚR ORSZÁGA nem a Földnek világában van, de OTT, ahová a ti Szívetek húz, s ahová a Lélek emeli fel azokat, akik készek is emelkedni Szellemükben a Lélekkel s a Lélek Ereje; ismétcsak A SZERETET EREJE által. ********** A másik rész, amelyet már a második levelemből emeltünk ki munkatársammal, az általatok is tudott Ítélet napjáról szól, ha akkor még a korabeli embernek fogalmazva is meg mindazt, amit akkor és ott eléjük tárhattam: „Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amellyel a ti tiszta gondolkozásotokat emlékeztetés által serkentgetem, hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról: tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett, a mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (Pét. 2. levele, 3,113) ***
Nem tudom, kell-e ehhez valami külön magyarázat: a szöveghez, az idézethet érzésem szerint nem kell, magáért beszél ma is, amiként az tegnap is volt, minden szó. Ám mégis hadd fűzzek hozzá néhány gondolatot, csak a könnyebbség kedvéért. Az idézetből kitűnik: az első Ítélet, amely már e második emberiséget érte, a víz által esett, és a Víz által esik a Keresztség is, amely a Kegyelem, s nem az Ítélet Istenének ajándéka a kicsiny ember-szellemek számára. A második Ítélet már a tűz által lesz: s a Léleknek heve, a Szeretet minden szennyet és tisztátalanságot, minden gyűlöletet és haragot, minden egyenetlenséget és elégedetlenséget elégető, hamuvá-semmivé tevő Igaz SZERETETE lesz az, ami A Kegyelem lesz azok számára, akik készek és képesek is elválni mindattól, ami a földi, hogy azé legyenek egészen, ami nem földi, de már Isteni. S mert e szót is gyakorta használjuk kétféle értelmezésben is, fogalmazzuk meg e kétféle értelmet, hogy tudottá legyen számotokra: a „van” szó hamis és tisztátalan értelmezését kell magasabb szintre emelnetek,
202
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet elvetvén azt, ami csak a Föld világában érték, s megszerezve azt, Ami az Isten előtt Érték. Ekként értem én a „van”, és a VAN szó közti különbséget, s ekként kell azt értsétek magatok is. Ami a Föld világában tiétek, akként „van”, hogy nincs a Valóság értelmében, nem bírjátok azt, mert a Valóság Világában csak az a Tiétek, csak az VAN igazán, ami az Istennek Fényéből marad bennetek, mint Örökkön elvehetetlen, Tiszta Érték. Ennek megszerzésére kell tehát törekednetek, míg a másikat, ami a földi érték, csak mint használatra, sáfárkodásra kezetekbe adott eszközt kell lássátok, tudva: egy percen, amelyet magatok nem tudhattok és nem láthattok, számon kéretik rajtatok ez is és az is, s a Tiszta Kincset csak a földi kincsecskékkel való okos sáfárkodás révén szerezhetitek meg: épp úgy, amiként nem szerezhetitek meg a Szellemi Kincseket akkor, ha a Föld értékeivel sáfárkodtok, de nem az Istennek Bölcsessége – csak a magatok kicsiny emberi okoskodása szerint. S most mindennél inkább kell, hogy ezt elméitekbe véssétek és megtartsátok, mert valósággal is nem tudhatjátok sem az órát, sem a percet... Aki azt mondja: még ráérünk, még van időnk, megcsalja önmagát, s az is, aki (amiként az egykor volt Testvérek, akiknek levelemben szóltam) sürgeti a Pillanatot, túl hosszúnak érezve az Időt; szintúgy megcsalja magát. Az ember élete véges és kurta: sem nem sok, sem pedig nem kevés a Nagy Ugrásig rendelkezéstekre álló Idő, ha valahol mégis, hisz ahhoz, hogy még inkább eltávolodjatok az Úrtól, s minden Ő Rendeléseitől, olykor a magam gondolata szerint is túlon-túl sok idő áll a rendelkezéstekre, amely Idő viszont kevésnél is kevesebb, s amely alatt alig egy kicsinykét tudhattok letisztítani magatokról a lefelé vezető Út során reátok tapadt sárból, amely sár lévén – csak a sárba húz. Az Úr szemében ezer esztendő csak annyi, mint egy nap, és nincs annak nagyobb értéke számotokra sem, ha nem igaz Szívvel és Lélekkel, és nem igaz és bölcsességre hajló Elmével törekedtek Hozzá, viszont akár egyetlen nap is lehet Számára annyi, mint ezer esztendő, ha az az „egyetlen nap” valósággal is a Hozzá vágyakozást és a törekvést szüli meg bennetek. És mindennél inkább kell is, hogy ez ekként legyen kedveseim, mert amint az idézet végén olvassátok, akként van: „De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” Új Eget várunk és Új Földet, amelyben az Egyedülvaló Igazság lakik, az Istennek Igazsága, amely mindenkor és mindenhol a Bölcs Szeretet Akaratának IGAZSÁGA. Törekedjetek hát, hogy mind Lakóivá legyetek emez Új Földnek, ahol az Új Égről az Igazság Éltető Napjának sugara ragyoghat reátok. *** A Föld Vezérlő Szellemi Géniuszairól szólnék most néhány szót, részben azért, mert egy kedves Testvérünk még a többes számon is meglepődött, részben mert az ő feladatuk sokak előtt nem teljességgel vált értetté. Sokan, nagyon sokan a Mennyei szintről, amikor a másodteremtettség Szellem-lényei közül is kivált az a bizonyos csoport, hogy az Elsődök példáját követve a Mélység-vonzat erejének engedjen, már felvállalták azt, hogy a mélységbe hullott Testvérek Haza vezető Útját segítik. Ezen Ős-tisztaságukban mindvégig megmaradt Testvérek részben az Asztrális Világokban vállalhattak Feladatot, részben a Kozmikus térben. (S bár itt is egy-érzetű, tehát a magatok földi nyelvei szerint rokon-értelmű, legalábbis akként használt maga a szó, amiként azt már a Föld körüli légköri gyűrűk, s a korábbi időkben a Szellemvilágbéli szintek esetében mondott Szféráknál is megfigyelhettétek; a kettő itt sem egy és ugyanaz. Az Asztrál-világ a magatok Világ-képeinek a Kozmikus térben megjelenő, más – más rezgésszinten lévő, csakis Szellemi Energiákból álló „Csillagközi vetülete”, míg az, amit ti magatok mint Kozmikus teret, azaz Kozmoszt ismertek, a ti érzékelési tartományotokban megnyilvánuló, és általatok bejárható Tér része, amelynek elemei csak úgy a légnemű fizikai, s a már inkább besűrűsödött anyagi elemekből állnak, amiként az a Föld esetében is van, aholis a légtér a kevésbé, míg a Föld-test az erősebben besűrűsödött energia-elemek halmaza, s amely innen Fentről nem mint fizikai, avagy nem fizikai elem-halmaz látható: de valóságosan is csak mint kevésbé, avagy erősebben sötétté tett energiák együttese.) Azon Testvérek, akik a Kozmikus Térben kaptak Feladatot, amiként az természetes is, nem a ti látható Világ-képzetetekben, tehát nem a ti Fény-ívetekben vannak, ha néhányan képessé lehettek is érzékelni, azaz látni Őket egy bizonyos fokon és formában. Ezen Testvérek egy igen jelentős csoportja éppenhogy 203
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet az egyetlen Vizsga-bolygó, azaz a Föld körüli teendők ellátását vállalta, s mert az IDŐ meglehetősen közel van, még többen érkeztek hozzájuk, hogy segítsenek a Föld Szellemének, s ekként a Szellemi Gömbnek, s a Felemeltetendőknek: biztonsággal érhetni el a számukra rég, az ÚR Kegyelmi Energiáiból megfogalmazott ideiglenes Fény-ívet, amely, amiként már mondtam, addig a pillanatig kell a harmadik és a negyedik Fény-körök közt megmaradjék, míg a Harmadik emberiség is el nem éri azt az Ébredtségi fokozatot, amelyen alkalmassá és méltóvá válik a negyedik Fénykörbe átemelkedhetni, s akkor már a Föld fizikai testével együtt, amely (és ez is természetes) akkorra a rajta Úton lévők tudati – lelki és Szellemi erői által szintén magasabb rezgésszintű energia-halmazzá lesz, ha az ott Úton lévők számára továbbra is mint fizikai tömeg lesz érzékelhető. A Kozmikus Térben Feladatot kapott Testvérek egy része a Föld és Víz-mélyi energia-bázisokon, a Föld általatok ismert és használt fizikai gömbjén, de a ti érzékelési tartományotoknál egy Fény-perccel magasabb Fény-tartományban várakozó Shambhallában, s az Orion Csillagkép övszalagján várakoznak: a többiek akként veszik körbe a Föld-testet, s a Föld Kozmikus Tér-béli energia-mezejét, amiként a léggömböt a levegő elemei, hogy megoltalmazzák (már most, s még későbben is) az arról leváló Szellemi Gömböt, s a Felemelte-tettek mindegyikét is az ellentét támadásától, amely nem csak várható, de már annak szelét magatok is érezhetitek. S mert ez ekként van, mert az ellen is hatalmas erőket vet be, hogy a Szellemi Burokban lévő energiát, s persze minden szikra, az adott időpontban aktivizálódó pozitív energiát magához igyekezzék szippantani, több is, mint természetes, hogy a Szellemi Géniuszok is mind többen és többen lesznek, amiként már ma lényegesen többen vannak, mint voltak alig néhány földi évvel ezelőtt. E Szellemi hatalmasságok vállalt Feladatuk értelmében nem a Föld színén esett, vagy a még eztán várható és bekövetkezendő történéseket kell elhárítsák (bár azok erejét is nagy mértékben igyekeznek lecsökkenteni, ha imáitok erre adnak számukra késztetést, s ha az ÚR Leghatalmasabb Engedélyét is megkapják hozzá!). A Föld mai, s még a holnapi történései a mai, s a tegnapi „emberi” milyenség nyomán adatnak elétek. A Szellemi Hatalmasságok, azaz Géniuszok azt kell oltalmazzák, ami az Istené, s azt, ami már igazán Isten felé törekszik haladni és emelkedni: vagyis a Szellemi Gömböt, amelyet Föld Anyácskátok a maga Ős-tisztaságú Szellemi Erőit a Föld köré áramoltatva fogalmazott meg az Úton lévő Szellemi Követek védelmére, s azon Testvéreket, akik Szellemi és lelki erőikkel, tudati és érzelmi erőikkel az ÚR felé igyekeznek emelkedni. E Szellemi Vezérlő Géniuszok Vezetője Micháel Testvérünk, aki az egyik legmagasabb rangú Szellemi Személy, s Akinek Duális társa... – maga a Föld Szelleme! S itt hadd szúrjak közbe valamit, mielőtt bármelyiktek hamisságot vélne meglátni közléseimben. Korábban, s nem is olyan rég, épp e kötetben, s csak kevéssel fentebb azt mondottam: a Szellemi Személyek közül mindösszesen egy indulhatott el, hogy az alsó Világok valamelyikébe térjen: s most azt mondom, hogy Micháel, s az Ő Duális Társa is Szellemi Személyek: és ez ekként is van, amiként igaz a korábbi állításom is, és a fizikai Világokba valóságosan is csak az az egy Testvéretek indulhatott el az ÚR Akarata és Kegyelme szerint. Micháel Testvérünk, s az Ő Duális Társa (s még e Szellemi Hatalmasságok soka) viszont sohasem lépett, s nem is léphettek volna a fizikai síkra: ők valóságosan is mint Szellemi Erő vállaltak Feladatot, így akként is végzik azt, és a maga Vállalása szerint végezte, s végzi azt az a Szellemi Személy is, amiként azt néki engedtetett meg az Úr által. E kis közlés végén, bár munkatársam erősen ódzkodik, hogy ismételjük, amit már elmondottunk, kell mégis, hogy egy pár szóval ismét kitérjek arra a legendára, amely most újra felütötte a fejét. S éppen azért, mert a legenda Micháel Testvérünket mint lángpallossal hadakozót mutatja meg, s mert sokak akként értelmezték ezt, mintha Micháel ténylegesen is valamely lángpallossal készülne az ellentét seregei ellen: ez persze nem ekként van, hisz azzal ő maga is azt bizonyítaná, hogy a mélység fegyverei, és a mélység „harcmodora” hatásosabb eszköz, mint A SZERETET. A Szeretet csak egyetlen Fegyvert ismer, és ismer el: Önmagát, tehát A Szeretetet, és Micháel is, amiként mi is, mindannyian A SZERETET nevében, és nevéért indultunk Útra, hogy segítsük a Tökéletes Szeretet Honából eltávozott, tévelygő Testvéreinket. Ezt a Tiszta Szeretetet „veti be” Micháel és a Szellemi Géniuszok mindegyike is, ezzel, és ebbe burkolják a Föld Szellemi Gömbjét, mert csak ez az egyedüli, igaz Oltalom mindenkor, kiváltképp akkor, amikor az ellentét támad a maga sötét gyűlöletének vad erőivel. Ebbe kell öltözzetek ti magatok is, ha az 204
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet ellen támad, hogy igazán Oltalmazott Kicsinyei legyetek Istennek, Akinek Erejét veszitek ekként magatokra oltalmul. Ha az ellen támadására magatok ellentámadással feleltek, s nem az ÚR fegyverével, magatok csak olyanná lesztek, amilyen maga a támadó, s akkor helyet is csak mellette: s nem az Isten Erejébe, nem a Szeretetbe „öltözött” kicsinyek közt kaphattok, akiket Isten maga oltalmaz... *** E kötet végén még egy kérdésre hadd feleljek, ha csak a félreértések tisztázása végett is. I. Testvérünk nagyon is érthető és jogos kérdése az volt: mi a különbség a médium és a próféta között. Azt felelhetem erre: lényegében semmi! Csak az elnevezés más: a Lényeg egy és ugyan az, csak akkor, a régmúlt időkben még a médium szó nem létezett! A próféták is, amiként a médiumok a Fent Világából kapják (pontosabban: kapták!) mindazt, amit elmondaniuk lehetett és szükséges volt, mert amint mondtam, a kettő csak a koronként változó elnevezésben lett más, s a maga Tudatából senki sem szólhat vagy írhat, mert akkor már sem prófétának, sem médiumnak nem neveztetik. Viszont filozófusnak sem, mert hisz a filozófus is a korábban megismertekből állítja össze a maga filozófiáját: semmiből ugyanis még egy homokvárat sem lehetne felépíteni, ahhoz is kell, hogy bizonyos már meglévő elemek a rendelkezéstekre álljanak. S amiként a homokvárhoz kell a homok maga, és a víz, akként a filozófiához is kell egy bizonyos alap, egy etalon, amelyhez viszonyítom azt, ami köröttem van, hogy bemérjem: mennyire tér el a meglévő Világ-kép az általam (az etalonhoz viszonyítottan) helyesnek és ideálisnak elgondolt Világ-képtől, attól, amilyenné szerintem a Világnak lennie kellene. Az egyetlen Valós mértéket, az Isteni Mértéket azonban ismétcsak ki-ki a maga Ébredtségi fokának megfelelő mértékben fogja közel, avagy távol állónak érezni attól a Valóság-képtől, amelyet maga körött érzékel, mert másképp, és másnak látja ki-ki a meglévő Világot, és ismétcsak más az, amit ő maga mint ideális képet elképzelt. A leghelyesebb filozófia az, amely alapjául, tehát mértékéül az Úr Kegyelmi Szeretet-törvényét veszi, már annak mértékében vizsgálva azt, ami a ti valótlan Valóságotok részét képezi. Aki ugyanis képes a Krisztusi Törvényt alapul venni, képes arra is, hogy egyetlen filozófiai eszmére építse fel a maga filozófiáját: „Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess magad is.” Ez a leghatalmasabb Filozófia, amelynek egyedülvaló alapja A SZERETET. S ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyáltalán ne lássátok meg a hibákat és hiányosságokat, és ne vegyetek tudomást a tisztátalanságról, hisz ha csak vakon és süketen akarnátok élni, érzéketlenné kellene válnotok, vagy teljességgel balgává, avagy éppenséggel hamissá és képmutatóvá, amely (ma még sajnálatosan) gyakori jellembéli hibák tesznek titeket magatokat is tisztátalanokká: az ÚR is észre tudta venni a Templomot megszentségtelenítő, s csak a haszonszerzésre törekvő árusokat. De mielőtt ostort fogott, már megbocsájtotta az ő vétküket, és cselekvésében nem a harag, de a nevelő cél volt az elsődleges: ekként kell néktek is mindenkor, már harag nélkül, megértéssel, de segítő szándékkal figyelnetek a Világot. S nem véletlen nem akként mondtam, hogy nevelő szándékkal: nevelni csak gyermekeiteket tudhatjátok, s még őket is inkább példátok révén: de ti magatok valóságosan is csak segíthetitek a köröttetek élőket, már mindenkor engedve, hogy az ÚR „nevelje” őket is, amiként titeket magatokat is! Mert igen is, nevel benneteket is az ÚR, s nem egyszer nevel szenvedések árán: nem véletlen neveztetik Ő szenvedtetve nevelő Istennek is, hisz olykor kell, hogy a gyengéd szó, a szelíd intelem helyett akár „ostort fogjon”, hogy kihajtsa szíveitekből: az Ő Egy-igaz Templomából a nyerészkedni vágyó, s csak a maga tisztátalan hasznát kereső „kufárt és árust”, s a minden Kegyelmi Tallért” aprópénzre váltani igyekvő „pénzváltót”, hogy végre valóságosan is csak a Hozzá igyekvő Tiszta érzések és gondolatok és a Felfelé törekvő Igaz Akarat: tehát csak a Lélek és a Szellem térjenek be ama Templomba, hogy szállást véve ott maguknak leboruljanak az Úr Szent Színe előtt... S visszatérve a kérdéshez: amikor valaki azt mondja magáról: ő nem médium, mert nem a Fent Világából kapja, amit mondania kell, maga mond ítéletet önmaga, és működése felől, hisz ezen állítással igazolja: nem az Igazság Lelke vagyon benne, csak a maga kicsiny földi „igazsága”, mert amiként azt az ÚR mondotta, akként van az: „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. 205
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak III. kötet Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek. ” (Ján. 16.13-15)
Azt hiszem drága gyermekeim, e mondattal ki is tehetjük a pontot e kötet végére is azzal, hogy hamarosan ismét találkozunk, már ama másik, ígért munkánkban, a Jelenések magyarázatában, és persze még közben az Újévi Üzenettel. Addig is megáldalak benneteket az Atyának, az ÚR Krisztusnak és a Szentlélek Máriának leghatalmasabb Szeretet-áldásával, s a magam igaz és hű Testvéri Szeretetével betakarlak titeket: 2005. dec. 11.-én: Az ÚR Akaratából Vezetőtök és Pásztorotok: Péter, avagy: A Névtelen Szellem
206
Tandari Éva
Mert az Óra ím elközelgett… A MAGOCSKÁKNAK IV. kötet
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet
208
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Drága Gyermekeim! Amit a MAG-csoportnak szóló könyvekben elétek tárok, azzal lehet élnetek – és lehet visszaélnetek is. Hogy ki lesz az, aki igazán Élni kíván mindeme Tanításokkal, és ki lesz az, aki csak visszaélni akar azzal, kinek-kinek benső Tisztaságán múlik. Mondhatjátok, és bizonnyal mondjátok is: ha olyannyira nagy a visszaélés veszélye, miért adatom mégis közre e köteteket, s mindazt, ami azokban leírattatott, hisz ti sem adjátok a kicsiny gyermek kezébe a gyufát, mert az még, ha elméletben tudja is: azzal játszódnia micsoda veszélyekkel járhat, a gyakorlatban még nem tudja ugyanazt, s bizony: ténylegesen is súlyos tragédiákat okozhat e tudatlansága miatt. Mondhatjátok tehát ezt, és igazatok is volna: ti azonban már nem vagytok gyermekek! Nem, és ha földi Utatokon még csak mint elméleti – tudati ismeretet tudjátok is: minő veszedelmet szabadíthattok magatokra is és másokra is, ha nem Élni, és nem Éltetni: csak visszaélni vagytok hajlandóak e Tanításokkal, már mint gyakorlati Szellem-tudati ismeretet is ismeritek magát a Veszélyt, hiszen ha ez nem ekként volna, ha nem csupán visszaélni akart volna mindőtök az Erővel, amely egykoron birtokában volt, nem is ott állnátok, nem azon a Mélység-szinten, ahol álltok, s amelyre éppenhogy az ellentét szavát követve süllyedtetek mind, ama ellentét szavát követve, aki, mint egykor, ma is, és mindenkor megkísérelte és meg is fogja kísérelni, hogy a néktek adott erőt kitépje kezeitekből, vagy hogy benneteket magatokat késztessen az Erővel való hamis sáfárkodásra, éspedig abban a reményben, hogy megtarthat benneteket a maga fennhatósága alá (is) tartozó szinteken, s még akár mélyebbre is rántson, mint voltatok akkor, amikor az Utak sora végre kezdetét vehette számotokra. Aki tehát kezébe veszi e könyveket, mint érett, és önmagáért felelni tudó felnőtt kell az abban leírtakhoz nyúljon, és mégis akként, hogy közben egy pillanatig sem felejti el: ha felelősségében felnőtt is, azért csak kicsiny, akként, amiként mindenki más is az, még mi magunk is, akik a Mennyei szinteken vagyunk, mert mind Istennek Kicsinyei vagyunk. Kicsinyek vagytok tehát, akik az ÚR Krisztus kezét fogva léphettek, s az Ő mindennél hatalmasabb és szentebb Szeretetének fényében növekedhettek, és kell is, hogy növekedjetek és kell, hogy abban erősödjetek a Teremtő EGYSÉG: Atyánk, Krisztusunk és Áldott Égi Anyácskánk örömére, akként, amiként minden más Teremtmény is növekedik, s ti még inkább kell, hogy akarjatok is növekedni, hogy Visszatérjetek a mélységből, s már a Mennyei Szinteken folytassátok növekedésteket a Szeretetben, a Szeretet által és a Szeretetért: Istenünk még nagyobb Öröméért, hisz amiként az a ti gyermekeiteknél is van, akként van a Mindenség teljességében, és Teremtőnk Öröme abban rejlik, ha látja: Kicsinyei erősödnek és növekednek a Bölcs Szeretetben és a Tiszta Akaratban, hogy igazán Naggyá legyenek a maguk kicsinységében is. 2006. jún. 05. Az ÚR Akaratából: Vezetőtök és pásztorotok: Péter, avagy: A Névtelen Szellem
Köszöntlek benneteket, drága gyermekeim. 209
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet
Rendhagyó módon kezdem ez évi Húsvéti Üzenetemet: de az ünnep sem a megszokott módon közeledik. Nem, így most először arra a kérdésre válaszolok, amely többeket is foglalkoztat. Az ünnepi készülődés ugyanis egybeesik a választási előkészületekkel, és sokatokban felbukkant a kérdés: miként vélekedünk mi a szavazásról. Nos, nem szerepem, és nem is szeretnék semminő politikai kérdésbe belefolyni, annyit meg kell jegyezzek mégis: ezek a „szabad” választások mindennek nevezhetőek, csak épp „szabadnak” nem. Kiváltképp most nem, amikor a Húsvét közeledtével olyan Testvérek is buzgóbban látogatják a templomi istentiszteleteket, akik az év más napjain nem, vagy csak elvétve járnak templomba, így még többen hallgatnak… – választási nagybeszédet a szentbeszéd helyett, amikor is papjaik némi politikai továbbképzés után külön és kategorikusan megszabják: kire kell szavazzanak a kedves hívek, és mindezt akként szövik bele prédikációjukba, mintha legalábbis Istenünk „akaratát” közvetítenék a hívek felé a szószékről. Hogy ez milyen mértékben köti meg az egyszerűbb hívek Tudatát, és egyben szabad akaratát is, nem kell mondjam. És hogy mit vesznek magukra, milyen terhet azon Testvérek, akik a templomban csak az ÚR Dicséretét és Szeretetét okíthatnák a reájuk bízott kicsinyeknek, szintén nem kell mondjam: tudjátok ti is, amiként ők maguk is tudják… S most hadd térjek rá valósággal is arra, amit a Húsvét közelsége mint gondolatot megszült bennem. A kérdést ugyan korábban már említettük munkatársunkon keresztül nem egynek teközületek, ám teljességgel kibontani mégis csak most, az Áldozat Ünnepe előtt állt azt igazán szándékomban. Ugyanis éppenhogy magáról az áldozásról szólnék: arról, mit is jelent maga a szó: Áldozás. Mit értünk e fogalom alatt? Ki mondhatja el magáról azt: áldozott? Vajon tényleg az-e az áldozat, ha egy-egy fél órán át a templomban ültök, és az oltár előtt magatokhoz veszitek az ostyát (vagy a kenyeret) és a kortynyi bort, hogy aztán mire a templom ajtaján kiléptek, már szinte el is felejtsétek: mire kötelez benneteket az EGY IGAZ ÁLDOZAT, amelynek szimbolikáját alig néhány perccel azelőtt megéltétek? S ha ezt értitek „áldozás” alatt: vajon elgondolkodtatok-e azon, mit adott valójában az ÚR Krisztus tenéktek, amikor teértetek is ÁLDOZATUL adta magát? Nem! Nem a kenyeret, és nem a bort: Életét és Szent Vérét adta, amelynek minden cseppje magában hordozta az Ő Isteni Jellemzőjét, Isteni engramját, amiként a te szellemetek lenyomata, engramja van jelen a te véretek megannyi cseppjében. Tudom, hogy ezt már szinte mind tudjátok: és mégis: sokan vélik akként, hogy elégséges, ha hetente elmennek a templomba, gyónnak és áldoznak, és a lehetőségekhez mérten kerülni igyekszenek a bűnt, és értetlenkedve kapják fel fejüket, ha azt mondom, ha azt hallják: ez nemcsak hogy nem elég, de akár a kevésnél is kevesebb. Sőt: még azt is megkockáztatom: még azok sem cselekszenek többet, akik nem csak hetente, de naponta mennek el a templomba, és napi áldozónak vallják magukat, és ehhez még azt is hozzá teszem, hogy azok viszont e Testvéreknél százszor többet tesznek, akik akár még csak el sem mennek a templomba, de életük minden percében Élik a Szeretet Törvényét. Ki mondhatja tehát: akként tett, amiként az ÚR, Aki igazán ÁLDOZOTT: éspedig Önmagát Áldozta, amely Áldozatot megjelentett, hírül adott nékünk már az Áldozat meglétele előtt a kenyér és a bor szimbolikájával: de amelynek ténylegesen is csak szimbóluma a kenyér és a bor: de nem egyenértékű azzal! Csak az mondhatja el: valósággal is Áldozott, aki maga is léte és lényege legbenső elemeivel szolgál, amiként szolgált az ÚR Krisztus mindeneket Életével, szenvedésével, Szent Vérével, Halálával és Feltámadásával. Tudom: most ismét sokan lesznek, akik elindulnak, hogy amiként azt Karácsony napjaiban is tették, felkeressenek néhány hajlék nélkül élőt, vagy magára maradt idős Testvért: de ezek a Testvérek az év minden napján ott vannak, ahol Karácsony, és Húsvét napjaiban reájuk bukkantok! S vajon az év többi napja nem ugyanolyan-e az ő szemükben, nem ugyanúgy éheznek-e, és nem ugyanolyan kiszolgáltatottak, elesettek, segítségre szorulók-e, mint az alatt a néhány nap alatt, míg az 210
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Ünnepek tartanak? Vagy talán az tart vissza benneteket, hogy a „hivatalos” karitatív mozgalmak csak e néhány napon vesznek róluk tudomást? Ti is kell, hogy „áldozzatok”, drága gyermekeim, éspedig nem csak az év e két Ünnepének néhány napja alatt: de mindenkor, az év minden egyes napján, és akként, amiként azt az ÚR tette: életeteket és véreteket kell áldozzátok az Ő Szentséges Nevében és Nevéért. De ti ma nem akként kell áldozzátok életeteket és véreteket, amiként azt az ÚR cselekedte: és mégis azt kell, életeteket és véreteket; tehát legbenső lényegeteket kell áldozzátok, hogy igazán méltókká legyetek HOZZÁ, hogy Utatok végén már bátran feltekintve s őszintén vallhassátok: – Igen, Uram, napi Áldozó voltam … 2006. április 5. Az ÚR Akaratából Vezetőtök és pásztorotok: Péter, „A Névtelen Szellem” ************************************************** Még néhány szót hadd fűzzek hozzá a fentebbi Húsvéti Üzenethez drágáim! Tudom, mekkora gondot okoz néktek az adományok adásának vagy megtagadásának kérdése, mert ma már minden eddiginél nehezebb megvalósítanotok a Bölcs Szeretet Törvényét, vagyis nem tudjátok eldönteni: hogyan és mikor és főképp mivel segítitek a leginkább a rászorulókat: s kiváltképp érvényes ez a hajlék nélkül élőkre, hisz a magányos idős embernek oly kicsiny, és oly egyértelmű az igénye: egy őszinte, kedves szó, egy liter házhoz szállított tej, kiló kenyér, vagy egy tál meleg étel, esetleg egy adag mosásra váró ruha elvitele és kimosottan való visszaszállítása… – csupa mindennapos dolog amire néktek magatoknak is naponta szükségetek van, és amit a Szeretet mindenkor meg is mutat annak, aki igazán segítő szándékkal, Szeretettel keresi fel a magányban élőt. A gondot inkább a hajlék nélkül élők jelentik számotokra, mert nemcsak hogy sokan vannak, de mára szinte ahányan vannak, annyi félék is. Van, aki tényleg rászorul egy fél liter tejre és néhány zsemlére vagy egy darab kenyérre, ám még akinek a legfontosabbak épp ezek volnának is, inkább némi készpénzt kér, amelynek nem biztos, hogy az lesz a sorsa, amire azt kérte, vagy amire magatok adtátok. És épp ez utóbbi az, ami sokakat visszatart attól, hogy bárha egyet is segítsen közülük, hisz még aki nem kifejezetten alkohol-függő is, gyakran alkohol szagú lehelettel áll elétek, mert szégyelli kopott és ápolatlan gúnyáját, mert szégyelli, hogy kéreget, mert szégyelli tán már azt is, hogy egyáltalán a világon van, oly sok gúnyt és megvetést és szemrehányást hallott már. A kérdés tehát valóban nem egyszerű, bár nem is olyan bonyolult, mint gondolnátok, ha nem abból akartok kiindulni: méltó-e az illető arra, hogy a segítségére legyetek, hanem abból: néktek is érdemeteken felül adta az ÚR Krisztus az érettetek hozott Áldozatot, anélkül, hogy azt méregette volna: méltóak vagytok, avagy lesztek-e az Ő mindennél hatalmasabb Áldozatára, amely nélkül egy nem bízhatna a Visszatérésben teközületek. Amikor adtok, legyen az adomány pár forint, vagy néhány megvajazott zsemle, egy pár zokni, esetleg egy pulóver, vagy ha mindezeknek híján vagytok, legalább néhány értő, és igaz Szeretettel mondott szó, mindenkor akként kell azt adnotok, amiként az ÚR adta az Ő mindennél hatalmasabb Ajándékát: aztán kell az is, hogy amiként az ÚR reátok bízta és bízza: miként tudtok Élni – vagy csak visszaélni a Tőle kapott Áldozati ajándékkal, ti is kell, hogy rábízzátok a megajándékozott Testvérre, hogy éljen – vagy akárha visszaéljen a tőletek kapott ajándékkal. Tudom azt is: ez egy kicsit furcsa tanács, kiváltképp így, hogy egy Húsvét előtti Üzenetet követően küldöm azt el felétek: és mégis kell, hogy amit adtok, arról teljeséggel lemondjatok már az átadás
211
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet szándékának megfogalmazásakor, mert csak ekként lesztek képesek igazán szívből adni, és csak az igazán szívből és Szeretettel adott ajándék az, ami könnyűvé és szabaddá teszi szíveiteket. 2006. április 5. Vezetőtök és az ÚR akaratából pásztorotok: Péter, A Névtelen… ************************************************** Köszöntelek benneteket az Úr nevében gyermekeim. Nem lesz túl könnyű dolgom: kis munkatársamon keresztül ugyanis most nem csak írásban, de szóban is szeretnék közétek lépni, hogy amiként ígértem, az Úrvacsora Áldásában részesítselek benneteket (ha ezt csak ekként: közvetve, egy kazetta segítségével tehetem is meg), akként nyújtva át néktek a falásnyi kenyeret s a kortynyi bort, amiként azt egykor az ÚR nyújtotta nékünk. Akkor még mi magunk sem értettük egészen az Ő cselekedetének jelentőségét, de lelkeink mélyén éreztük: az Ősi szokás, amely szerint a Családnak feje megtöri és övéinek nyújtja a kenyeret, majd a borral telt serleget, a mi szemeink láttán megváltozik: új és Igaz Tartalmat nyer, valós Csodává válva – egy méghatalmasabb CSODA előhírnökévé lesz. Nem tudtuk: de később, már a Kereszt alatt állva, és még később: az ÚR Feltámadása után megértettük: az ÚR azt a Történést vetítette elénk a jelképes cselekvésben, amely aztán Valósággá lett. És a Jelkép több volt, mint élethű… A kenyér és a bor akkor a lét, az egyszerű testi lét két legfontosabb záloga volt, s nem volt véletlen, hogy épp azt: a kenyeret és a bort nyújtotta át nékünk A MESTER. Hisz megtehette volna, hogy mást emel fel az ünnepre terített, dúsan megrakott asztalról: darabka sültet, vagy némi gyümölcsöt, és abból ad nékünk: mindannyiunknak, de nem tette. Nem, mert mozdulatával is azt akarta elmondani: a LÉT legfontosabb elemeit: Testét és Vérét adja nékünk, hogy Életünk legyen. Testét és Vérét… A test eledele volt a kenyér és a borral elegyített víz, amely akkor és ott, Ünnep lévén tisztán lett az asztalközépre helyezve. Nem a ti vad és tüzes borotok: de lágy, és enyhén savanykás, szomjoltó ital, amely nem elhomályosítani volt hivatott az elmét, de valósággal is éltetni volt hivatott a testet… A kenyér és a bor… Az ÚR Teste és Vére… Ami a testnek volt a kenyér és a bor, amit e kettő a testnek jelentett, azt jelenti a Léleknek és a Szellemnek az ÚR teste és Vére: az Életet, hisz az ÚR a legfontosabb Eledelt adta, és a legfontosabb Italt, amelyek nélkül nincs ÉLET. Amikor e szavakat mondta: „ez az ÉN testem…” és „ez az ÉN vérem…” – nem ténylegesen is „testet” és „vért” mondott, de azt: ez az, amit az ÉN testem és az ÉN vérem jelenteni fog néktek és mindeneknek, mert ez az ÉN Éltető és alázatos Szeretetem, amelyet áldozatul ajánlok és adok is érettetek és mindenekért. Ha így, ebben a már pontosított megfogalmazásban idézitek fel magatokban az ÚR szavait, amelyeket az utolsó Vacsorán mondott, már hozzá tehetitek, és hozzá is kell, hogy tegyétek, és nem csak szóban, de cselekedetben is: EZT cselekedjétek az ÉN emlékezetemre. Ezt cselekedjétek mindenkor emlékezve: ÉN is Áldozatul adtam teérettetek az ÉN alázatos Szeretetemet, és adjátok ti is „kenyereteket és borotokat”, „életeteket és véreteket”: alázatos Szereteteteket áldozatul, hogy Életet adjatok azoknak, akiknek, és akikért azt adjátok, hogy Életet nyerjetek ti magatok is… Drága gyermekeim: ennyi előzetes után vizsgáljátok meg szíveiteket, és tisztítsatok ki abból mindent, ami tisztátalan, ami bántó, ami teher, hogy felemeljétek már megtisztított szíveiteket az ÚR Szívéig, hogy befogadhassátok az Ő Szent „Testét és Vérét”: az Ő Éltető és mindenkor Tiszta, alázatos Szeretetét, annak Erejét, hogy Életetek legyen Ő általa, Ő véle és Őbenne. 212
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Ő ugyanis, azon az estén, amely a Kivonulás Ünnepének volt estéje, minek utána Júdás távozott hogy aljas tervét bevégezze, kezébe vette a kenyeret, majd szemeit az Égre emelte, hálát adott az Atyának, s a kenyeret megtörve, s mindőnknek egy-egy falást nyújtva azt mondta: ~~ Vegyétek, és egyétek ezt mindnyájan: ez az Én Testem… Ezután a kelyhet vette kezébe, megtöltötte, s újra az Égre tekintve ismét hálát adott, s e szavakkal adta nékünk: ~~ Vegyétek, és igyatok ebből mindannyian. Ez az én vérem, az Új, és Örök Szövetség Pecsétje, amely értetek és sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Drága gyermekeim. Immár vettétek a kenyeret és vettétek a bort is. Vettétek az ÚR Igaz és alázatos Szeretetének jelképeit, amely azonban nem szabad, hogy csupán jelkép maradjon bennetek és előttetek, de kell, hogy amit a kenyér és a bor: az ÚR „teste és vére” jelent: az Igaz Szeretet, ténylegesen is Életre keljen tebennetek, és kell, hogy életre keljen bennetek a Tiszta Akarat is, hogy amiként az ÚR adta tenéktek Szent Szíve Szeretetét mint Szent Kegyelmi Ajándékot, magatok is ajándékul adjátok a te kicsiny Szívetek legtisztább Szeretetét, és kell, hogy amiként az ÚR adta azt mindeneknek, akként adjátok ti magatok is mindeneknek, mindenkor, hisz az Életet adjátok tovább magatok is A SZERETETTEL. ************************************************** Ismét itt vagyok az ÚR nevében drága gyermekeim. Itt vagyok, hogy a Lélek Ünnepén is szóljak Hozzátok, amiként azt magatok is vártátok. Most is, mint minden év e napján, a Szeretet Szent Lelkéről szólok, már azt mutatva meg: miként élhetitek, és miként kell is, hogy éljétek ti magatok a ti kicsinységtekben is a Szeretetet, azt a Szeretetet, amelyet az ÚR, s az Áldott Anya hagyott reátok mint mindennél szentebb Örökséget, reátok hagyva azt Életük minden pillanatával mint igaz és hű Bizonyságot, amelyre, ha támaszkodtok, Életet nyertek, már a Föld színén is a Valós Életbe lépve, s már abban élhetve. Az ez évi Pünkösdi Üzenetet (amiként azt folyamatban lévő munkánkban is jeleztem), Pál leveléből vett idézettel kezdem: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal. 2.20) Ezt az idézetet mind ismeritek, s akár gyakorta ismétlitek is: de vajon értitek-e igazán e mondatot, e mondat benső lényegét? Tudjátok-e, értitek, vagy inkább érzitek-e: mit értett Pál, és mit értek én magam is, amikor azt mondom: „Él bennem A KRISZTUS?” És mit kell értsetek ti magatok, miként kell élnetek, hogy igazán azt mondhassátok: ÉL bennetek, éspedig a szó legszorosabb értelmében A KRISZTUS, és miként kell élnetek, hogy azt mondhassátok: ti magatok is A KRISZTUSBAN ÉLTEK? Miként Élhet bennetek igazán Krisztus, mi él bennetek akkor, amikor Krisztust engeditek Élni magatokban, s már nem csak szavakban, de a Valóságban? E kérdés kibontásához tudni kell: mit értünk a SZÓ alatt, KI volt, KI még ma is, és KI lesz mindörökkön minden egyes Teremtmény számára KRISZTUS? Maga a név: Krisztus, amiként már korábbi munkáinkban is elmondtam, megfelel a zsidó Masiach-nak, ami Felkentet jelent. Krisztus tehát felkent volt, de nem az emberek által olajjal felkent földi hatalmasság, nem az emberek által, s csak önmaguk közül kiválasztott, földi király: Ő Istennek Felkentje, az Isteni Királyság birtokosa volt, maradt, és lesz is mindörökkön, s e Felkent, ez ISTEN-KIRÁLY, AKI Ura minden Teremtménynek, csak egy lehet: a teljes értékű, azaz TÖKÉLETES ÉS ÖRÖKKÖN ÉLŐ SZERETET. Ha tehát igaz szívvel azt akarjátok mondani, hogy KRISZTUS ÉL bennetek, s ti magatok KRISZTUSBAN ÉLTEK, a SZERETETBEN és a SZERETETTEL kell élnetek, Abban A Szeretetben és AZZAL A SZERETETTEL, amelyet – MAGA A SZERETET, azaz KRISZTUS-KIRÁLY mutatott meg mindőtöknek. 213
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet S hogy hogyan, és miként kell élnetek abban A Szeretetben, és Azzal A Szeretettel, amelyet Krisztus a Föld színén hagyott mint egyedüli Örökséget, azt maga A Szentlélek mutatta és mutatja meg mindmáig is mindannyiótoknak, Amely LÉLEK földi Képviselője az Áldott Anya: Mária volt. Akként kell az Ő példáját, Életét, minden cselekedetét szemlélnetek, megértenetek és követnetek is, hogy igaz szívvel mondhassátok el azt, amit Pál írt: „amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” „Aki szeretett engem, és önmagát adta érettem”: mondja Pál, s ez ekként is van, és mert ekként van, mert ezt a példát állította elénk és elétek is az Áldott Anya, ti is akként kell szeressetek mindeneket, hogy önmagatokat, önnön legbensőbb, és legfelsőbbrendű ÉN-eteket: A Szeretetet adjátok át mindeneknek. Nem az emberi, s bizony: nagyon is ingatag és képlékeny, mindig másfelé hajló, nem a mindenben önmagát megtaláló és előtérbe helyező ember „szeretetét”, de azt a Szellemi Szeretetet, amely nem fordul egy felé, hogy mindenek felé fordulhasson, és amely nem meg, és szétosztható, mert egyedül Istené, mert csak így lehet mégis mindeneké, amiként mindeneké A KRISZTUS MEGVÁLTÓ és MEGTARTÓ SZERETETE. Azt a Szeretetet kell megélnetek, amely minden egyes Szellem benső Ős-természete, az egyedülvaló Isteni Örökség, s ekként az egy, amit meg kell érezzetek önmagatokban csak úgy, mint mindahány Testvéretekben is. A Szeretet A Lélek Ereje a Szellemben. A Léleké, amely ma még aluszik bennetek, s csak ritkán Ébred: de már Ébred, készen és képesen arra, hogy Ébresszen mindőtöket is A Szeretetben és A Szeretetre. Ahhoz viszont, hogy valósággal is a Szellemi Követben ÉLŐ Tiszta Szeretetet élhessétek, elsőként is meg kell ismernetek önnön benső Lényegeteket: tehát magát a Szellemi Követet! Erre azonban nem lesz, mert nem lehet módotok mindaddig, míg kötve vagytok a magatok kicsiny és gyenge emberi Tudata által megfogalmazott gondolati, és érzelmi erőkben és erőktől. Amíg fel nem fedezitek, fel nem szabadítjátok, s az őt megillető helyre nem emelitek a Szellemi Követet, amely e Krisztus-gyermeki Örökség tényleges letéteményese és őrizője, nem mondhatjátok azt sem: Szentlélek Mária igaz követői vagytok. Ti azonban már, mint az Áldott Anya Életének és Útjának, Valós Kilétének ismerői és tudói nem tehetitek meg azt, amit a tudatlanságukban megmaradt Testvérek még megtesznek, mert tudatlanságukért még megengedtetik nékik: nem élhettek másként, mint amely Példát Szentlélek Mária elétek tárt örökkön szolgáló, mindenkor alázatos, Szeretet-vezérelte Életével. Tudom drágáim: ez nem kis feladatot és nem kis terhet ró reátok abban a mélységben és abban a világban, amelyben Utatokat járjátok. És fel kell vállaljátok mégis: önmagatokért csak úgy, amiként mindenekért, hisz a ma kicsinyei tőletek kell megtanulják a Holnap megvalósítható és megvalósítandó SZERETETET: hisz látjátok és érzitek: mi még az, amit a világtól és a világban megtanulhatnak! Látjátok és érzitek is: mint támad a mindannyiótokban ÉLŐ LÉLEK ellen nap mint nap az ellentét, készen rá, hogy eltapossa és elfedje azt mindenekben, eltaposva és elfedve A Szeretetet, attól sem rettenve vissza, hogy megkísérelje bemocskolni az Örökkön Tiszta SZERETETET: Krisztust, AKI Életét adta érettetek: mindő-tökért. Nem kis Feladat hárul tehát reátok, ha igazán A Szeretet Szent Lelkét akarjátok megélni, s azt akarjátok megmutatni és átadni az utánatok jövő Nemzedéknek is, hisz egy olyan világban kell mindezt megcselekednetek, amely világ elveti és nem fogadja be a Lélek Valós Erejét: A SZERETETET, s amely világ nem Máriát kívánja követni, csakis csupán önmagát: önnön mélységbe bukott ember-énjét annak minden hívságával és kicsinyes kívánságával, annak megannyi törtető és akarnok vágyával, s nem akar hallani mást, csak az ellentét könnyű sikert és felelősség nélkül való holnapot zengő, ám csak a semmibe vezető szólamait. Amiként az mindenkor és mindenben van, akként van e Feladatban is, s elsőként kicsinyben kell megtanulnotok a teljes és tökéletes Szeretetben és Szeretettel ÉLNI és szolgálni, hogy végül a Mindenség Szolgálatára alkalmassá legyetek e Szeretet: A LÉLEK EREJE által. De vajon mire gondolok, amikor azt mondom: ti már a Mindenség szolgálatára kell felkészüljetek? 214
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Miként szolgáljátok, miként szolgálhatjátok egyáltalán a Mindenséget – amikor még önmagatokat: önnön Valós ÉN-eteket sem tudjátok szolgálni? És mit értek azalatt: önmagatokat szolgálni, ha csak az imént is azt mondtam: mindenekért kell, hogy a Szeretetben és a Szeretettel éljetek? Miként élhetitek vajon Mária alázatos és szolgáló Életét, ha azt mondom: elsőként önmagatokat kell megtanulnotok már igazán szolgálni? Akként, hogy törekedtek megtalálni önmagatokban azt, ami bennetek is Isteni, mert Istentől adatott, már háttérbe szorítva érette azt, ami csak az emberi, és csak az ember-lét által adatott mindőtöknek. Meg kell tanulnotok az Istenit szolgálni, és akár teljeséggel is kiszolgálni azt, megadva néki az őt megillető mindennapi kenyeret: azt a Lélek-eledelt, amelyre a Valós Világban sokkalta inkább szükségetek van, mint a fizikai világban használt, múlandó testnek az ő földi eledelére. Csak ha már ekként tudjátok Élni önmagatokban valós ÉNETEKET, és csak ha ekként tudjátok Istentől való Lényegetek érdekeit szem előtt tartani, mondhatjátok azt, hogy igazán szolgálni tudjátok önmagatokat, és csak ekként és ez által váltok képessé és alkalmassá is arra, hogy mint a Lélek Eszközei, mások: Mindenek Szolgálatát elvégezzétek, akként végezve ama Szent Szolgálatot, amiként végezte azt Élete minden napján, annak minden egyes pillanatában Az Áldott Anya: Szentlélek Mária, Aki egyedül ismerője és tudója volt annak: miként járhatja és élheti igazán A KRISZTUSNAK ÚTJÁT, Amely az Egyedüli ÚT, Amely az ÉLETBE vezet, s amely A SZERETET ÚTJA. Amit önmagatokért mint fizikai személyekért szükséges és célszerű megtenni, s amit többnyire meg is tehettek, mind tudjátok, és általában meg is teszitek, ha csak körülményeitek meg nem kötnek benneteket a szükségesnek érzett cselekedetben. Ám amiként mondtam, nem erre gondolok, és ti magatok sem erre, de a nem fizikai értelemben vett cselekedetekre kell hogy gondoljatok és annak megvalósítására kell törekedjetek, hisz az a Valami, Ami a Valóság értelmében vagytok, maga nem fizikai, így amit érte tehettek sem tartozik a fizikai cselekvések közé, még akkor sem, ha e nem fizikai cselekvéseket a ti szinteteken még egyes fizikai mozzanatok is kísérik. De maga a tényleges cselekvés nem fizikai, mert nem a test, hanem a Tudat által elvégzendő feladat. Az, hogy imához földi értelemben is felkészültök, s hogy a meditációs szint elérése bizonyos körülmények meglététől függ, a ti szinteteken még érthető: de nem feltétele sem ez sem az, hisz imádkozni akkor is tudok, ha nem imádkoztok abban az esetben, ha minden tettetek és minden gondolatotok az Úr Krisztus, vagyis a Szeretet jegyében és nevében esik, mert akkor maga az Életetek lesz imádsággá. Amikor meditációs szintre akartok emelkedni, sem szükséges, hogy köröttetek csend legyen, ha bennetek magatokban Él a Csend, s ha a Tiszta Szeretetben éltek, e benső Csend is meg fog születni, és élni is fog bennetek, mert a Világ megannyi zaját be tudjátok építeni a Csendbe, amelyben egyetlen Hang hallható, a Szeretet Krisztusának Elhívó hangja, amely mellett a Föld bárha megannyi hangja is együtt véve csak mint háttérzörej hallható, amelyből csak az igazán fontos: a Szeretet-szolgálatra hívó, segélykérő szó emelkedik ki, amelyet éppenhogy a Szeretet Krisztusa enged meghallanotok, hogy naponta bizonyságot tehessetek Arról, Aki bennetek él, s Akiben éltek magatok is. Így, ekként: az állapotszerűen megélt és megvalósított Szeretet Ereje által szolgálhatjátok leginkább önmagatokat, szolgálva másokat akként, amiként mindeneket szolgált AZ ÚR és az Áldott Anya: Szentlélek Mária, igazsággal és önfeláldozással, nem a személyt: A SZERETETET érezve és szolgálva mindenekben. Ez, és ennyi, amit most: 2006 Pünkösdjén mint gondolatébresztőt mondani kívántam Néktek, drága Gyermekeim, így most megáldalak Benneteket az Atyának, Az ÚR Krisztusnak és Szentlélek Máriának örökkön Élő Szeretet-áldásával, s a magam kicsiny Szellem-testvéri Szeretet-áldásával: 2006. május. 28.-án: Az ÚR Akaratából: Vezetőtök és pásztorotok: Péter, avagy: A Névtelen Szellem ************************************************* 215
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet A most következőkben az energia-víz, más néven az Életvíz készítésének módját írjuk e könyvbe is, kicsit tán másképpen, mint ahogy azt a korábbiakban egy kedves Testvérünk kérésére leírattam, és lényegesen másképp, mint ahogy munkatársam készíti az Életvizet. A módszer lényegében nem is annyira eltérő egyik vagy másik esetben, ami az eltérés, az inkább az általatok levonható energiák rezgésszint különbségében keresendő, ami érthető is, hisz más és más energiák elviselésére vagytok alkalmasak. S még így is más és másként kell az energiát megkérnie és fogadnia annak, aki még csak ismerkedik az adott módszerrel, és annak, aki már valóban képessé vált a víz energiával való feltöltésére. Ezen túlmenően a legmagasabb rezgésszintű víz készítésének módját még nem adhatjuk kezetekbe, mert azt még munkatársunk is csak az én hathatós segítségemmel lehet képes úgy levonzani, mint elviselni, hisz csakolyan fizikai elemekből álló testtel bír, mint ti magatok, s mégcsak nem is nevezhetném a legerősebb fizikummal bírónak… Egy – két dolgot azért mindenképp hozzáfűznék még a korábban már elmondottakhoz. Az egyik az, amit szinte mondanom sem kell, hogy az Életvíz készítését vállalható Testvérek csak az önzetlen Tiszta Szeretet révén lehetnek képesek az energia megkérésére, fogadására s a vízbe való átáramoltatására, így nem vezetheti őket semmiféle egyéni érdek, de még csak a büszkeség sem, hisz az energia leközvetítése nem az ő egyéni érdemük: az ÚR KRISZTUS KEGYELMI AJÁNDÉKA, amelyet éppenhogy a vizet készítő, s ekként az energia fogadására vállalkozható Testvér kell a legmélyebb alázattal fogadjon és megköszönjön NÉKI, és az Áldott Szentlélek Máriának. A második, amit még hozzáfűznék, az az, hogy az Energia s az azzal fel, és betöltött Életvíz csakúgy nem játékszer, amiként nem az a ti szinteteken használt gyógy-készítmények egyike sem, így azt sem lehet nyakló nélkül itatni olyan személyekkel, akiknek nincs szükségük rá, mert ahelyett, hogy használnátok általa, csak ártására lesztek Testvéreiteknek, s különösképp vonatkozik ez a gyermekekre és az idősekre! Ekként mi magunk is csak abban az esetben fogjuk a víz készítésére vállalkozó személyen keresztül a magasabb rendű Energiákat a vízbe juttatni, ha arra valóban szükség van, így ha a magasabb rezgésszintű Erőket valós indok nélkül, vagy csak a magatok egyéni meglátása szerint igyekeznétek magatokhoz vonzani, igyekezeteteket nem támogathatjuk, s nem is támogatjuk meg, de a már elkészített Élet-vízből is kivonjuk a korábban leközvetített Energiát, ha a vizet a gyógyító vagy maga a beteg nem akként alkalmazza vagy fogyasztja, amiként az valóban szükséges és célszerű. Aki tehát csak a maga elképzelése szerint, vagy éppen a maga mindig is kétes értékű „dicsőségét” keresve kíván bárki más fizikai személynek vizet készíteni, hogy az általa szükségesnek érzett célt elérje annak segítségével, semmilyen energiát nem fog a vízbe áramoltatni, ha akként vélné is, legfeljebb a saját energiáját, amely, mert a Tiszta Szeretet helyett az egó vezeti a cselekvő személyt, nem is lesz, hisz nem lehet hasznára annak, aki azt kapja és fogyasztja. Az egészséges fizikai szervezet számára nem, vagy csak különleges esetben van szükség az energiával feltöltött vízre, például járvány esetén a fertőzés megelőzésére, várhatóan nagy fokú megterhelés előtt és után, vagy abban az esetben, ha az illető Testvér kicsinysége, vagy erősen idős kora végett nem képes ima, vagy meditáció révén többletenergiát magához vonni, s abban az esetben még, ha gyermeket vár. Ezen kívül azonban ki-ki maga is képessé lehet a számára szükséges többletenergiát levonni, amiként mondtam, ima révén, meditációs szintre emelkedve, vagy a Szeretet-cseleke-detek közben, amely tevékenységet mindenkor megtámogatja a Fent Világa, megtámogatva ekként természetesen a cselekvő személyt is, s azt is, akiért a Szeretet-cselekedet esik. A harmadik tudnivaló az, hogy aki még csak kezdi a vízkészítés módszerének elsajátítását, helyesen teszi, ha ténylegesen is külön – külön kéri meg a Teremtő EGYSÉG, majd ismét külön a Mennyei, azt követően a Kozmikus, és végezetül a Globális szintű energiákat: akként tehát, amiként azt majd olvashatjátok is. Aki viszont már képes viselni az összevont Erőket, a már megnyílt energia-csatornákon folyamatosan, és egyszerre kaphatja az Energiát, akként tehát, hogy amikor a Teremtő EGYSÉG után a Mennyei szinten élő, Ős-tisztasá-gukban megmaradt Szellem-testvérektől, vagy már a Kozmikus ill. Globális szinten tartózkodó, Ős-tisztaságukban megmaradt Missziós Feladatot vállalt Szellem216
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet testvérektől kér Energiát, az elsőként megszólított Teremtő EGYSÉG által leközvetített energia, s minden következő szint energiája is folyamatosan áramlik mindaddig, míg a víz feltöltésének folyamata be nem fejeződik. Az is természetes, hogy ez esetben is mindenkor olyan rezgésszintű Energiák áramlanak a vízbe, amilyen szinten az Erőre igazán szüksége van a betegnek, aki számára a víz készül, amiként az is természetes, hogy a víz készítése végén a vizet delejező személy kell hogy kérjen a maga számára is energia-utánpótlást, s akkor ő is a számára szükséges energiát fogja megkapni. Ennyi előzetes után tehát közreadom az Életvíz készítésének két leiratát. Az első alapján a „gyengébb” tehát az alsóbb rezgésszintű, bár mindenkor és mindenképp Tökéletes Tisztaságú Energiákkal feltöltött vizet készíthetitek el a könnyebb betegségek gyógyítására, vagy a Lélek-lények energia-feltölté-sére (nékik mindenképpen, és mindenkor juttathattok ekként /is/ többletenergiát pillanatnyi egészségi állapotuktól függetlenül is, hisz nékik nem áll rendelkezésükre egyéb energia-szerzési forma mint néktek, akik – amiként fentebb említettem – imában, meditációban, vagy valamely konkrét Szeretet-cselekedet révén kérhettek és kaphattok is többletenergiát a Fent Világától, vagy akár Őrszellemeitektől is). A második leirat alapján már a súlyos betegségben szenvedő Testvérek számára készíthetitek el az Életvizet, természetesen a Lélek-lényeket is értvén ezalatt, bár ez esetben nem a gyenge és kicsiny virágokra gondolok, akiknek a gyengébb energiákra van szükségük, de az állatvilág valamely súlyos betegségben szenvedő tagjaira, vagy a nagyobb méretű, s ekként energiaigényesebb növényekre kell gondoljatok, kiváltképp akkor, ha valamely kórokozó vagy kártevő támadta meg őket. * A víz delejezésének leírása, mint azt már munkatársam is mondotta, nem egyszerű dolog, mert a szavak mellett az egyes mozdulatokat is tudni kell, s azok nem is minden esetben azonosak. S itt még nem is arra, vagy nem csak arra akarok utalni, hogy minden célra más és más Erőket kérünk le (amit akként kell, hogy érts, hogy munkatársam lekéri, s kérését én továbbítom az Úrhoz, majd a miután az ÚR az engedélyt megadja a kért energia leközvetítésére, az Általa javasolt rezgésszintű, az illető Testvér állapotának, betegsége jellegének megfelelő mennyiségű energiát juttatom el munkatársamhoz, aki a vízbe kell áramoltassa azt). Ti magatok kezdetben a fizikai testek (esetenként szükségessé váló) energia szintjének növeléséhez, s a lélek-lények kisebb betegségeinek gyógyításához szükséges Erőket lehettek képesek levonzani, magatok is a mellettetek Feladatot vállalt Őrszellemen át, vagy közvetlen rajtam keresztül továbbítva kéréseteket az Úrhoz, vagy az Áldott Anyácskához: Szentlélek Máriához. Ha valamely Lélek-lénynek kívántok vizet feltölteni energiával, természetesen magam is Szentlélek Máriától fogom kérni a szükséges Erőt, s akkor az Ő általa meghatározott szintű és mennyiségű Erőket közvetítem Felétek. S most nézzük a korábban leírtakat, akként, amiként azt Testvérünk felé is eléküldtük, amikor erre szükség és lehetőség kínálkozott: A víz delejes energiákkal való feltöltéséhez mindenkor ugyanazt az edényt használjuk, egy olyan, lehetőleg nagyobb (2 literes) tálat, amelyet másra nem használunk, s amelyet külön is tárolunk minden más edénytől, tiszta ruhával elfedve. Kiváltképp szükséges ez abban az esetben, ha az edényekben nem vegetáriánus étket készítesz, mert ez esetben a húsfélékben lévő halál-energiát is beviszi szervezetébe az, akinek a vizet készítjük, s ekként többet ártunk, mint amennyit használunk. Az természetes, hogy a víz kezelése előtt megtisztítjuk magunkat testi - lelki - tudati és Szellemi értelemben egyaránt, amiként az is természetes, hogy lehetőleg nem abban a helyiségben kezdünk hozzá a művelethez, amelyben a húsféléket főztük. (A legyilkolt állati testben, annak minden elemében ugyanis olyan fokon rezeg a halálenergia, hogy az a helyiség légterében, s a használati tárgyakban; az edényekben, de még a konyhai bútorokban, sőt: a falakban is jelen van, s nem is jelentéktelen mennyiségben!) A tálat magát, amelybe a kezelni kívánt vizet engeded, mindahány alkalommal meg kell tisztíts minden, esetlegesen reá tapadt negatív energiától, csak olyanképp folyatva abba a vizet, mint amikor egy nehéz szagú edényt akarsz a kellemetlen szagtól megszabadítani. Vagyis aláteszed a folyó víznek, s egy ideig hagyod, hogy a tálból túlfolyjon a víz, hogy lemossa a tál külső részéről is a negatív energia-elemeket.
217
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Kezedet is hasonlóképp tisztítod meg, de azt ha mód van rá, langyos, s nem hideg vízben, hogy ujjaid ne legyenek dermedtté. A megtisztított tálba, miután a tisztításhoz beléjuttatott vizet kiöntötted, már a delejezésre szánt vizet engeded, majd a tálat letakarva, abba a helyiségbe viszed, amelyben delejezni szándékszol. (A delejezni kívánt vizet abban az üvegben is a delejezéskor használt helyiségbe viheted, amelyben tárolni és/vagy szállítani fogod, s amelybe végül betöltöd.) A legideálisabb az a helyiség, ahol meditálni is szoktál, s ha a helyiségen belül is van erre kiválasztott helyed, akkor ott, vagy a nyitott ablak előtt, aholis a Csillag-energiákat akár „közvetlenül” is levonzhatod. (Nem véletlen tétettem idézőjelbe a közvetlenül szócskát: ugyanis ez esetben is Őrszellemed, és/vagy az én segítségemmel vonzod magadhoz a szükséges Erőket, de azok könnyebben áramolnak hozzád: akár még láthatod is, amint a korona csakrádból az ujjaid felé áramoltatott Erők a vízbe áramlanak át.) Ha mindezen előkészületeket elvégezted, imában kéred a megerősítő (adott esetben, ha arra van szükség, gyógyító) Szeretet-energiát a Teremtő EGY-ség nevében, megnevezve, milyen célra kéred azt. Tehát elmondod (gondolataid útján) mely Testvérünk általános fizikai állapotát kívánod megtámogatni a megkezelt víz révén és milyen okból (fertőzésveszély, stb.), vagy hogy a Lélek-lények mely csoportjához tartozó, mely Lélek-lénynek/lényeknek kívánod azt adni, hozzátéve természetesen azt is: esetleges betegségüket akarod-e gyógyítani (vagy más Lélek-lények esetében gazdáik közreműködésével gyógyíttatni), vagy ha csak általános egészségi állapotukat akarod javítani, tehát ha általános fizikai energiaszintjük növelése a célod, ebbéli szándékodat tárod az Úr, vagy az Áldott Anya elé. Kérésedet Őrszellemed, vagy adott esetben (ha a Lélek-lény betegsége ekként teszi indokolttá) én magam fogadjuk, s juttatjuk az Úrhoz, vagy az Áldott Anyához, majd a lekért Asztrális, Kozmikus, vagy adott esetben akár a „gyengébb”, tehát a Lélek-lény test-elemeinek rezgésszintjéhez még, és már használható Mennyei energiát is a megfelelő formában, mi fogjuk feléd áramoltatni. Miután kérésedet gondolati úton továbbítottad, két, tenyérrel egymás felé fordított, s az Ég felé nyújtott kézzel várod és fogadod az Erőt, amely a korona csakrán, de az ujjak hegyén is áramlik testedbe. Amikor korona csakrádon érzed a számodra már ismerős, de most a szokottnál is erősebb „bizsergető” érzést, két kezedet a vízzel telt tál fölé tartod, s jobboddal keresztet rajzolva a víz fölött, megáldod a vizet, e gondolat megfogalmazása közben áramoltatva a vízbe az ekként nyert Erőt: Megáldom e vizet az Atya, A Fiú, és Szentlélek Mária nevében a Mennyei szinteken élő Szellem-lények és Szellemi Személyek, a kicsiny Bébi-szellemek és Szellem-gyermekek Ős-tisztaságú Szeretet-áldásával Testvérem (vagy az illető Lélek-testvér) gyógyulására (avagy élet-energiáinak növelésére, szintentartására). Ezután néhány percig engedd, hogy a korona csakrádból az ujjaid, és tenyered közepe felé áramló Erő a vízbe sugároz-hassék át. Azt már magad is fogod érezni, amikor a kért, s a kapott energia a testedből a vízbe áramlott, mert a korona csakrán csökken a „bizsergés” érzése. Amikor érzékeled a változást, ismét felemeled a két karod, amiként előtte, s most az Asztrális szinteken Feladatot vállalt Gyógyító Szellemtestvérek, s a Kozmikus Térben tartózkodó Segítő Szellem-testvérek megerősítő - gyógyító energiáját vonzod magadhoz. Ismét érezni fogod, bár most valamivel gyengébben az Erő áramlását. Fogadod a leközvetített energiát, majd az iménti módon a vízbe áramoltatod, s most keresztvetés közben e gondolattal áldod meg a vizet: Megáldom e vizet az Asztrális szinten élő Gyógyító Szellem-testvéreknek, a Kozmikus Térben lévő Segítő Szellem-testvérek Ős-tisztaságú gyógyító - megerősítő Szeretet-áldásával. Ezt követően ismét a tál fölött tartod a kezed, míg újfent nem érzékeled, hogy a kért, és kapott energia a vízbe áramlott. Harmadikként a Föld vezérlő Szellemi Géniuszainak, és Föld-Anyácskának, azaz a Föld Szellemének Energiáját fogadod, amelyet épp úgy megkapva, csakúgy áramoltatsz a vízbe, amiként a Mennyei szinten, az Asztrális Világokban s a Kozmikus Térben élő Testvérek gyógyító - megerősítő Szeretet-energiáit áramoltattad.
218
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Most természetesen a Föld vezérlő Szellemi Géniuszainak, s a Föld Szellemének áldásával áldod meg a vizet, megáldva ugyanakkor az én nevemben is, aki mindenkor elküldöm Szeretet-áldásomat, s annak Erejét, amiként megáldod a magad kicsiny, emberi Szeretet-áldásával is, amiként azt munkatársam is teszi, hogy a vízben a Te szereteted ereje is benne legyen. (Nem véletlen, hogy ez utóbbit ennyire kihangsúlyozom. Lévén hogy mindahány esetben fizikai személy számára készíted a vizet, akinek test-elemei érzékenyen reagálnak a Föld tisztító - gyógyító megerősítő Erő-elemeire, s egy másik fizikai személy Szeretet-energiáira is, tehát a Föld-energia, és a te magad gondolati-akarati és Szeretet-energiád jelenléte épp úgy nélkülözhetetlen eleme a víznek az adott, fizikai testelemekkel bíró személy és/vagy Lélek-lény számára, mint a Mennyei, az Asztrális és a Kozmikus Szeretet-energiák.) Ez után egy ideig engedd, hogy az energia a vízbe ára-moljék. Ha egy kicsit figyelsz, s megpróbálsz a víz elemeire koncentrálni, érezni fogod, hogy a víz-elemek az energiák összességének hatására szinte „forrnak”. Vagyis érzékelni (egy bizonyos benső látással „látni”) fogod, mint változik meg a víz-atomok belső szerkezeti felépítése, mintha minden egyes víz-molekula megnövekednék a belé áramló pozitív energia hatására. Fizikai értelemben persze nem, vagy csak igen ritkán tapasztalod a víz mennyiségének növekedését, ami természetes, hisz nem a víz mennyisége, de annak minősége változik. Ekként végezheted el tehát a víz kisebb mértékben való energia-feltöltését, a munkatársam által „Hármas áldás” nak nevezett eljárás, s az Áldáshoz társuló Erők révén, a legegyszerűbb delejezési eljárással. Kezdetben természetesen a ti szintetek legmagasabb Fény- köreinek, valamint az alsóbbrendű Asztrálvilágok pozitív energiáját áramoltatjuk, tehát még nem a Mennyei szintről küldünk energiát, mert még néked magadnak is szoknod kell, hogy a magad fizikai testének rezgésszintjénél lényegesen erősebb energiák áramoljanak át testeden. De később, ha már gyakorlottá leszel a delejes Erők fogadásában és azok továbbáramoltatásában, érezni fogod, hogy a kért, és kérésed nyomán érkező Erő mind magasabb rezgésszintű lesz. A delejezés végén a tálat fedd le annak saját terítőjével, s ha módodban áll, néhány perc múltán egy erre rendszeresített, és szintén csak e célra használt tölcsérrel töltsd át az üvegbe a vizet, amelyben azt tárolni fogod, vagy amelyben azt elviheti Tőled az, akinek kérésére készítetted. Nem kell, hogy mondjam: magát a tölcsért, s még az üveget is hasonlóképp kell megtisztítanod, amiként azt a tállal tetted, még akkor is, ha abban előtte is delejes víz volt. S azt sem kell mondjam: akinek az ÚR megengedi, hogy Éljen, és Hasson az Erővel, annak épp úgy szól az ÚR Tanítása, amelyet nékünk adott, amiként szólt az minékünk: ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Tudom: ezt nem is kellene, hogy mondjam, s mégiscsak kell, mert elébe kerülhet e kis Tanítás olyan Testvéreinknek is, akik nem ekként vélekednek, s akik később, tehát már Visszatérvén oly gyakran hivatkoznak arra: „nékik nem mondta senki, nem volt jelezve a Tanításban…” E jelenség sajnos nem ritka, legyen szó itt energiával, a Természet erőivel, teszem azt: gyógyfüvekkel gyógyító, vagy akár az egyes Tanítások átvételére és/vagy továbbítására vállalkozó Testvérről. S bizony, elég nagy baj, hogy épp őket ámítja el, és csábítja el tán elsőként az ellentét, felcsillantva előttük az anyagi világban megszerezhető jólétet, s elfedve előlük általa a Szellemnek nyomorúságát, amellyel fizetnek az alig is megismerhetett fizikai „jólétért”… *** Ez volt tehát az első, s ténylegesen is a legenyhébb rezgésszintű energiákkal feltöltött Életvíz készítési módja. Ezt az Erővel s annak használatával még csak ismerkedni kezdő Testvérek számára írattuk le, ám a most következő módszert már a magasabb rendű Erők elviselésére, fogadására és kiközvetítésére képes Testvérek számára adatom közre: A víz készítésének e másik, már magasabb szintű, és lényegesen magasabb hatásfokú erők levonzását és a vízbe való átáramoltatását nem véletlen íratom le csak most. Tudom, te már korábban is akként érezted, és akként érzed most is: már kész, és képes is vagy az adott Feladatot akár a legmagasabb szinten végezni, ez azonban csak részben van ekként. A Tudat és az Akarat már igazán kész: ám a test maga erőtlen, amiként azt az korábbiakban, már a gyengébb energiák átáramoltatásakor magad is tapasztalhattad. Ezen felül és ezen túl azt is tudnod kell mindenkor: mely energiákkal töltsd fel a vizet, 219
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet hogy kinek – kinek ténylegesen is csak azt, és csak olyan energiákat kérj, és vonzz le, amelyre igazán szükségük van, s amelyet fizikai testeik elemei már és még elviselhetnek. Nos, azt hiszem, ez utóbbi az, amire még mindig nincs rálátásod, így ezzel kezdem mondandómat, mert amiként mindennek, ennek is megvannak a maga veszélyei reátok: fizikai testben élők számára, s ez alatt a víz készítőit és annak fogyasztóit egyként kell értsd. Amikor kicsiny gyermekeknek, vagy a már igen idős embereknek kívánsz vizet delejezni, nem kérheted, és mi sem adhatjuk ugyanazt a rezgésszintű energiát, mint amelyet egy fiatalabb szervezet megtámogatására és gyógyítására kívánnál levonzani. Épp így, ha a növényvilág, vagy az állatvilág tagjait kívánod a vízzel gyógyítani, vagy magasabb energia szint eléréséhez segíteni, nem minden esetben adhatsz nékik a magasabb rezgésszintű energiával fel, és betöltött vízből, mert nem hasznukra, de bizony, ártásukra lennél. S mert ez ekként van, a helytelenül adott (vagy helytelenül fogyasztott) vízből mi kell kivonjuk azt az energiamennyiséget, amely már a test ártására lenne. Ha az él helytelenül a néki adott erővel, aki az általatok elkészített vízből vonhatja azt magához, lényegében nem követ el bűnt abban az esetben, ha még nem teljességgel tudója és értője annak: mit jelent az, hogy ő egy olyan szert használ rendeltetésének nem megfelelő formában, amelyet, amiként a földi gyógy-készítményeket is, csak előírás szerint alkalmazhatna és fogyaszthatna. Ha már tudója ennek, hibát követ el, ami a betegségtől szenvedő esetében akár még érthető is, hisz hát ki ne igyekezne mielőbb megszabadulni a testét gyötrő, s ekként akár tudati erőit is megkötő – blokkoló betegségtől: Urunk ezt is tudja, és meg is érti, így az őriző Szellem testvér feladatául rendelte, hogy a helytelen mód fogyasztott vízből a test ártására lehető energiamennyiséget ismételten kiemelje: ne ártson magának az, aki tudatlanságból, vagy a gyógyulás utáni vágyból azt nem akként fogyasztja, amiként néki igazán szükséges és hasznos. Nem mellékes az sem: milyen betegségben szenvedőnek milyen rezgésszintű energiát vonsz a továbbítani kívánt vízbe. Ha te akarsz minél magasabb szintű energiát juttatni egy olyan testvér szervezetébe, aki még, vagy már nem lehet azt képes elviselni, két, egymástól eltérő történés következik be. Először is a vízből fogjuk kivonni a Törvény ellenében beléáramoltatott energiát, csak annyit hagyva abban, amennyire a beteg Testvérnek igazán szüksége van, másodszor viszont az energia révén gyógyító Testvér felé nem áramoltatunk több energiát, mint amennyit bárki más felé is leközvetítünk, tehát amire néki magának mint fizikai szervezetnek szüksége van. Ezzel egy időben viszont lesz más, aki energiát közvetít a hibás tudati akarati képben megrögzült személy felé: s nem kell mondjam, ki lesz az, amiként azt sem, minémű energia lesz, amit a maga Akarata nyomán a Törvénytől tudottan eltérő Testvér akkortól birtokolni és használni fog… Az energiával való bánás tehát egyáltalán nem veszélytelen, amellett, hogy ha a víz delejezését vetted Feladatodul az Úr Akarata szerint, abban kell dolgozz. Aki a gondolati-akarati úton való energiaátközvetítést, azaz a távgyógyítást, vagy a kézrátétel útján való gyógyítást vette feladatául, alapfokon élhet, mert esetenként (éppen a kezelés kiegészítéseként) kell is, hogy éljen a víz delejezés ismeretével is, ez viszont megfordítva nem lehetséges: aki a víz készítését kell végezze, az energiát csak úgy közvetítheti Testvérei felé, amiként mások, ha gondolati – akarati erői révén akarja azt átközvetíteni, vagyis nem a kezelendő Testvér fizikai szervezetébe, nem is annak Szellemi Én-része felé, de az Őrszellemek útján kérve, és küldve tovább a beteg számára szükséges, s az Úr által engedélyezett mértékben az Őrszellemek által leközvetített Erőt. (Jobbára ugyanazt a rezgés-összetételű energiát közvetítitek a beteg testvér Őrszellemén keresztül a beteg felé is, amely energiát a vízbe áramoltattok, így a beteg testében és a vízben lévő energiák harmonizálni fognak egymással, megtámogatva egymást, még inkább elősegítve a beteg gyógyulását, vagy fájdalmainak csökkenését.) S most térjünk rá a magasabb rezgésszintű energiák levonzásának, s az energiáknak a víz elemekbe való átközvetítésének ismertetésére is. A folyamatot, vagy inkább Szellemenergetikai műveletet csak úgy a magad tudati – lelki és persze fizikai értelemben vett megtisztításával kell kezdd, amiként azt korábban ismertettük. Ezt az edény, s a víz továbbítására és tárolására használandó eszközök megtisztítása követi. Az energiát most is felemelt 220
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet karral, nyitott tenyérrel vonzod le, s az ismét a koronacsakrán fog a testedbe áramolni, majd tenyereden, és az ujjaidon keresztül jut a vízbe. A különbség itt annyi, hogy már külön – külön kéred, és vonzod magadhoz elsőként az Atya, aztán a Fiú, majd a Szentlélek élő és éltető – megváltó – megtisztító – gyógyító – megerősítő energiáit, aztán a Teremtő EGY-ség energiáit egyszerre engeded a vízbe áradni. Ezt követően ismét felemeled karjaid, s Mennyei szinteken, Ős-tisztaságukban megmaradt Szellemlények és Szellemi személyek, a kicsiny Bébi szellemek és Szellem-lények megszólításával az Ő leghatalmasabb Mennyei Szeretetenergiáját kéred, s ismét külön – külön megáldva a vizet, már az általuk leközvetített energiát áramoltatod a vízbe. Most tehát a Szellemlények, majd a Szellemi személyek, az után a Bébi-szellemek és a Szellemgyermekek erőit áramoltatod (ismétcsak külön – külön) a vízbe. Amikor a Mennyei szintek Erőit is a vízbe áramoltattad, a víz fölött hagyod a kezed, s már a Teremtő EGYSÉG, s a Mennyei EGY-ség egyesített energiáit hagyod a vízbe áramolni. Amikor az ekként lekért, s egyesített energia áramlásának csökkenését érzed, ismét felemeled karod, s most a Kozmikus szinteken lévő, Ős-tisztaságukban megmaradt Missziós Szellemtestvérek Ősszeretetének energiáit, a Föld Vezérlő Szellemi géniuszainak és az ő vezetőjüknek: Micháel Testvérünknek, végezetül Földanyácskának, azaz a Föld Szellemének energiáit kéred, s vonzod magadhoz, majd a víz fölé tartott kezeddel ezeket áramoltatod (ismétcsak külön - külön) a vízbe. Ha a Kozmikus Erőket is a vízbe juttattad, kezeidet továbbra is a víz fölött tartod, s a Teremtő EGYSÉG, a MENNYEI, és a Kozmikus EGYSÉG egyesített erőit áramoltatod a vízbe mindaddig, míg az energia erőteljes áramlását érzékeled (ez általában legalább két, legfeljebb tíz perc). Amikor az energiaáramlat csökkenését érzed, a Föld-mélyi energiabázisokon, s a Víz-mélyi energiabázisokon feladatot vállalt Missziós Szellemtestvérek energiáit, s az én energiáimat kéred, és vonzhatod magadhoz, már azokat áramoltatva (megint csak külön – külön) a készítendő vízbe, már az én Szellemi vezetői és Főpásztori erőimhez csatolva a magad szívének – lelkének – Szellemének, és elméd legtisztább erejének Szeretetenergiáját is, majd végezetül a Teremtő EGYSÉG, a Mennyei, a Kozmikus és a Globális EGYSÉG, s az én Szeretet-energiámat, valamint a magad Tiszta, Testvéri Szeretetének energiáját engeded egy időben a vízbe áramolni mindaddig, míg az energia-áramlat csökkenését nem érzed. A folyamat minden állomásánál, amiként az a korábbi módszer esetében is volt, kell, hogy gondolati úton megfogalmazd úgy a kérést, mint az energia átközvetítésének folyamatát is. Teljességében nem íratom le a mozzanatok mindegyikét, mert a kísérő gondolat egyező a Mennyei, a Kozmikus és a Globális szintű energiák lekérése – átközvetítése esetén, így csak a Teremtő EGY-ség Isten-személyeinek megszólítását, s a Tőlük kapott Erő átközvetítését, valamint a Mennyei szinteken élő Szellem-lények energiájának levonzását és leközvetítését íratom le teljes részletességgel, s ez utóbbiból már a további szintek energiáinak lekérését és átközvetítését is tudhatni fogod. Amiként mondtam, tested és lelked, s minden tudati – akarati erőid megtisztítása után, s a víz készítésére használt minden edény megtisztítása és előkészítése után kezdesz hozzá a művelethez. Ha kellő emelkedettségi szintre jutottál, felemelt karjaiddal kéred a Teremtő EGYSÉG ŐS-Tisztaságú Kegyelmi Szeretetenergiáját. Gondolati úton jelzed: kinek, s mely céllal, tehát mely fizikai – tudati – lelki avagy szellemi betegségre kérsz energiát. (Ezt a rezgésszintű energiát a komoly szív, vese, máj, vagy egyéb szervi betegségek esetén, például rákos megbetegedés, stb. esetén, a betegség gyógyítására, vagy – ha a betegség karmikus eredetű, ill. vállalás végett következik be – a betegségből eredő fájdalmak enyhítésére kérheted és kaphatod, a beteg egy bizonyos életkorától s egy bizonyos életkorig. Ezen kívül azonban a korábban leközvetített energiát kell kérd és levonzd, például ha a test általános egészségi állapotát kívánod megtámogatni, vagy ha – amiként mondtam – gyermeket, igen idős Testvért, gyenge növényt, vagy Szellemi Én-résszel nem bíró állatot kívánsz gyógyítani. Az energiák lekérési módjának megválasztása a te egyéni Bölcsességedre van bízva: azt kell használd, de inkább kérj gyengébb energiát, semmint túlontúl erőset, még mindig jobb és célszerűbb.) Miután jelezted: kinek, s milyen betegségre kéred a Teremtő Isteni EGYSÉG Szeretetének Erejét, kezed a víz fölé helyezve megáldod a vizet: 221
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet „Megáldom a vizet az Atya élő és éltető, gyógyító és oltalmazó, megtartó és megerősítő, testből és Lélekből, Tudatból és Szellemből minden tisztátalan, ártó, fájdalmat okozó negatív energiaelemet kitisztító, testtől és Lélektől, Tudattól és Szellemtől minden tisztátalan, ártó, fájdalmat okozó negatív energiaelemet eltávoztató és távoltartó, testnek és Léleknek, Tudatnak és Szellemnek minden ő erőtelenségét és egyenetlenségét a Teremtő EGYSÉG Kegyelmi Ős-szeretet áramában kiegyenlítő és megerősítő Isten-szeretet áldásával.” – eztán hagyd, de érezd is, amiként a milliárdnyi energia-szikra a vízbe áramlik. Hunyt pilláid mögött még akár látni is fogod, amiként a parányi fény-szikrák folyammá válva alááramlanak, amiként azt is, ha az Erő-áramlat sugára csökken, apad. Ekkor ismét keresztet vetsz a víz fölött, megáldván a vizet: „Megáldom e vizet az ÚR Krisztus élő és éltető, gyógyító és oltalmazó, Megváltó, megtartó és megerősítő, testből és Lélekből, Tudatból és Szellemből minden tisztátalan, ártó, fájdalmat okozó negatív energiaelemet kitisztító, testtől és Lélektől, Tudattól és Szellemtől minden tisztátalan, ártó, fájdalmat okozó negatív energiaelemet eltávoztató és távoltartó, testnek és Léleknek, Tudatnak és Szellemnek minden ő erőtelenségét és egyenetlenségét az Ő Megváltó, Kegyelmi Ős-szeretet áramában kiegyenlítő és megerősítő Isten-szeretet áldásával.” – eztán ismét hagyd, hogy az ÚR Szeretetének energiája a vízbe áramoljék, csak akként, amiként az imént az Atya Szeretet-energiáját engedted átáramolni testeden. Ezt követően az Áldott Anya Szeretetének energiáját kéred, s áramoltatod a vízbe: „Megáldom e vizet a Szentlélek Szűz Mária élő és éltető, gyógyító és oltalmazó, megtartó és megerősítő, testből és Lélekből, Tudatból és Szellemből minden tisztátalan, ártó, fájdalmat okozó negatív energiaelemet kitisztító, testtől és Lélektől, Tudattól és Szellemtől minden tisztátalan, ártó, fájdalmat okozó negatív energiaelemet eltávoztató és távoltartó, testnek és Léleknek, Tudatnak és Szellemnek minden ő erőtelenségét és egyenetlenségét az Ő Isten-anyai Szívének megtartó Kegyelmi Szeretetáramában kiegyenlítő és megerősítő Ős-szeretet áldásával.” Most ismét hagyd, hogy az Áldott Anya Szeretetenergiája is a vízbe áramoljék. Ha az energia-áramlat megcsitult, a Teremtő EGY-ség együttes Szeretet-energiáját hagyd átáramolni magadon, meg is fogalmazva magadban a történést, ekként: „S most kérem és hagyom, s az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szűz Mária Teremtő, gyógyító, megváltó, megtisztító, oltalmazó, megtámogató és megtartó Ős-Isteni Szeretetének egyesített Erő-áramai egyként áramlanak át testemen a vízbe ’X.Y.’ Testvérem számára, … betegségének gyógyítására.” – és ismét várj, míg a kért, és kapott Erő áramlata megcsendesedik, s csak aztán emeld fel ismét a két karod, hogy most a Mennyei szinteken élő Testvérek energiáit kérd. Elsőként, mint mondtam, most is egyszerre szólítod meg a Mennyei szintek mindahány Lakóját (amiként majd a Kozmikus, s a Globális szinteken lévő Missziós testvéreket is): „Kérem a Mennyei szinteken élő Szellemlényeket és Szellemi Személyeket, a kicsiny Bébi-szellemeket és Szellemgyermekeket, áramoltassák ők is e vízbe ’X. Y.’ testvérem számára … – célra a maguk Őstisztaságú Mennyei Szeretetének Erejét.” Amikor az Erő áramlása elindul, ismét a víz fölé tartod kezed, s megáldod a vizet: „Megáldom e vizet a Mennyei szinteken élő mindahány Szellemlény élő és éltető, gyógyító és oltalmazó, megtartó és megerősítő, testből és Lélekből, Tudatból és Szellemből minden tisztátalan, ártó, fájdalmat okozó negatív energiaelemet kitisztító, testtől és Lélektől, Tudattól és Szellemtől minden tisztátalan, ártó, fájdalmat okozó negatív energiaelemet eltávoztató és távoltartó, testnek és Léleknek, Tudatnak és Szellemnek minden ő erőtelenségét és egyenetlenségét a Teremtő EGY-ség Kegyelmi ŐSSZERETET áramában, az Úr Krisztus Megváltó Kegyelmi Szeretet-áramában s az Áldott Szentlélek Mária Istenanyai Szívének megtartó Kegyelmi Szeretet-áramában kiegyenlítő és megerősítő Mennyei Szeretet-áldásával.” – s engedd, hogy a Mennyei erő a vízbe áramoljék. Eztán a Szellem-lények, majd a Bébi-szellemek és a Szellemgyermekek Ős-tisztaságú Szeretet-áldását adod a vízre (külön-külön!), akként áldva meg a vizet, amiként tetted azt a Szellem-lények nevében és Ereje révén adott Áldásnál, mindenkor azonosképp áldva meg a vizet. Amikor a Mennyei Szintek Lakóinak Áldását is, s ekként Szeretetük Erejét a vízbe áramoltattad, a következőképp engeded testeden átáramoltatni a már egyesített Energiákat: 222
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet „S most kérem és engedem, s a Teremtő EGYSÉG és a Mennyei Egység alááramoltatott Szeretetenergiái egyként hullnak és áramlanak a vízbe, megtisztítva és átminősítve a víz minden elemét, átminősítve a víz kristályszerkezeti felépítését, teljes és tökéletes rezgésszintre emelve a víz egyedüli Isteni Erejét, a Krisztusi Erőt. (Ezzel a víz elemeibe íródott Krisztusi Engramot kelted életre, vagyis aktivizálod a szintnek már megfelelő mind magasabb és magasabb fokon.) Amiként mondtam, a Mennyei Szintek mindösszességének, majd a Teremtő Egység, s a Mennyei egység egyesített Erejének lekérése, s a vízbe való beáramoltatása után a Kozmikus, s végezetül a Globális szinteken lévő Missziós Szellemtestvéreknek, azaz a Kozmikus Egység és a Globális Egység Ős-tisztaságú Mennyei Szeretetenergiáit kéred, s áramoltatod a vízbe, s amikor a Kozmikus szint mindahány Erő-rétegét is levontad, ismét a Teremtő Egység, a Mennyei, s már a Kozmikus (s ezt követően ezekkel együtt a Globális) Egység Szeretet-áramát kéred és áramoltatod, már egyszerre a vízbe, végezetül a tőlem kért, s az önmagad által Testvéred felé küldendő, Néki és számára felajánlott Szeretetenergiát is a vízbe áramoltatva. 2005. okt. 24. Az ÚR Kegyelméből és Akaratából Vezetőtök és pásztorotok: Péter, avagy: „A Névtelen” Szellem * Még zárószóként hadd tegyem hozzá mindehhez, hogy az Életvíz készítésére természetesen nem csak a hajnali órákban van lehetőség! Igen jó energiákat vonhattok magatokhoz a déli órákban is, amikor is a Nap energiáiból meríthettek. Ha rákos betegségben, vagy más, igen súlyos állapotot adó betegségben szenvedő Testvér számára készítünk Életvizet, többnyire két, egymást követő alkalommal végezzük el az energia-feltöltést, egyszer a déli, egyszer a hajnali órákban. (2006. jún. 07.) ************************************************* Logikusnak érzem, hogy a vízkészítés leírása után a gyógyítás egyes formáit is ismertessem véletek. Ezt azonban már munkatársam kell megfogalmazza, s ő kell a legegyszerűbb eljárástól a bonyolultabbakig lépésről – lépésre megmutassa az eljárás egyes részleteit, akként, amiként azt mi magunk is elvégeztük kezdetben, majd akként is, amiként ma végeznünk engedtetik az ÚR Kegyelméből. Mert ez esetben is (és ezt ismét nem kellene tán hozzátennem) az ÚR, és az Áldott Anya az, Akik a Gyógyulást adják, míg a gyógyító mindenkor csak az eszköz, mondhatni az „orvosi műszer” az Ő Áldott és Szent Kezeikben. Ekként viszont természetes az is, hogy a „műszer” nem mondja azt: ezt és ezt a Testvért hajlandó vagyok gyógyítani, amazt meg sem kísérlem, mert… – gyógyító, s azért még, mert a „műszer” nem dönt: az ÚR Krisztus és Égi Anyácskánk dönthetnek, mert csak Nékik van rálátásuk: kinek adnak, és kinek nem adhatnak valami okból gyó-gyulást. Még akkor sem hagyhat fel a gyógyító a gyógyítással, annak megkísérlésével, ha minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, tehát ha valamely beteg Testvér fizikai állapota a sorozatos kezelések ellenére is szemmel láthatóan rosszabbodik, ám ekkor már a test fizikai állapotának a lehetséges szinten való megtartása, s a Szellemi Követ megtámogatása az elsődleges cél, és természetesen a testi fájdalmaknak a lehetséges mértékben való lecsökkentése: s ennek mértékét is mindenkor az ÚR fogja megszabni, amiként már meg is szabta, még az ÚT megkezdése előtt, éspedig az esetek többségében éppenhogy a szenvedő Testvér felsőbbrendű ÉN-jével egyeztetve: milyen erőkkel lehet képes Útnak indítani a maga Szellemi Követét, s az az Erő milyen mértékű fájdalom elviselésére teszi képessé úgy a Szellemi Követet, mint a testnek Tudatát. Ha a felsőbbrendű ÉN helytelenül mérte fel a Szellemi Követ felé átközvetített Erőt, vagy a Szellemi Követ rendelkezésére álló Erő az Út korábbi részében bizonyos okok és körülmények végett a tervezetnél nagyobb mértékben kiürült a Szellemi Követből, az kérheti energia utánpótlását, vagy (végső esetben) akár az ÚT idő előtt való megszakítását is: de csak ő kérheti azt, s nem a hozzátartozók, és kiváltképp nem a gyógyító, hisz azzal 223
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet csak akként bűnt követne el, amiként az orvos az általatok „kegyes halál”-nak nevezett gyilkosság: az euthanasia révén. Ennyi előzetes után tehát átadom munkatársunknak a szót: mutassa meg néktek azt a gyógyítási folyamatot, amellyel kezdetben élhettünk, s azt is, amelynek révén most igyekszünk beteg Testvéreink segítségére lenni. Legalábbis részben, hisz teljességgel sem ezt, sem azt nem lehet képes ő maga sem lejegyezni, hisz ha minden egyes betegség gyógyítási folyamatát le kellene írnia, sohasem érne a téma végére, hisz megannyi betegség más és más, amiként más és másként élik azokat meg az egyes betegek is, így az egyes esetek ténylegesen is egyéni kezelést igényelnek. Ezen felül és ezen túl természetesen van olyan kezelés is, amelynek egyes fázisai még csak a Globális Tudattárba kellett beíródjanak, s azokat a Törvény értelmében nem adhatjuk még kezetekbe… *** Elsőként a legegyszerűbb módszert próbálom meg leírni, bár nem lesz könnyű dolgom. Nem, mert ezt a módszert már rég túlléptük, és mégis kell, hogy elsőként ezt kíséreljem meg a lehető legpontosabban megmutatni, mert aki a gyógyítást vállalhatja, csak fokozatosan válik alkalmassá az Erő fogadására és kezelésére, s ez még akkor is így van, ha a víz készítésének folyamatát is ismeri, s annak készítésében már bizonyos jártasságra is szert tett, s annak révén is Erő kell átáramoljon fizikai testén, mert más rezgés-összetételű Erő áramlik át akkor a fizikai testen, és ismét más akkor, amikor már a gyógyításhoz kérünk energiát. S még a gyógyítás folyamatának egyes fokozataiban is változik az Erő összetétele, más Erő-ívből és más Erő-szálakból közvetíthet le Vezetőtök vagy Őrszellemetek számotokra energiát kezdetben, és ismét más Erőívekből és más Erő-szálakból meríthettek későbben, már a Szellemi Én-rész által felközvetített Szellemi Szikra révén, természetesen akkor is, és mindenkor a Vezető vagy az Őrszellem hathatós segítségével, amely segítség nélkül még csak kiemelkedni sem lehetne képes közülünk egy sem a saját Fény-ívünkből, vagy akárcsak a Föld-testet körülölelő Kozmikus Erő-gyűrűből: sem ti közületek nem volna, és nem is lehetne képes erre senki, sem én magam nem lehetnék rá képes, hisz egyazon szint lakói vagyunk, egyként terhelve meg az Ős-bűnnel csak úgy, mint egyéni emberi gyengeségeinkkel. Sőt: még a magunk fizikai testét adó energia-elemekkel is terheltetve vagyunk, amelyekben még túlontúl sok a mélység energia-eleme, azaz a legerősebben besűrűsödött gondolatiakarati, valamint az érzelmi és cselekedeti energiák, amelyek megkötve tartják még a Szellemi Követet is egy bizonyos szinten, amely szint elhagyására egyedül, Vezetője vagy Őrszelleme nélkül egy nem lehetne képes még az egyszerű meditációs gyakorlatot végző Testvérek közül sem. Amiként mondtam tehát, a gyógyítás egymást követő fokozatait egyenként, külön-külön fogom megkísérelni elétek tárni, erre viszont csak akként lehetek képes, ha ténylegesen is gyógyítani kezdek, s menet közben mindjárt írom is: mit, mikor cselekszem, hogyan, és miért. Ami minden egyes Szellemenergetikai műveletnél fontos és lényeges, az a magunk Testi, tudati, lelki és Szellemi megtisztítása. Ezt egyként el kell végezzük a víz készítése, s a gyógyítás bárha a „legegyszerűbb” formában való megkezdése előtt, bár ez utóbbi esetben ha lehetséges, még fokozottabb odafigyeléssel, mert ha a testeinken lévő tisztátalan energiákat nem közvetítjük is át közvetlen módon valamely beteg Testvérünk testébe, közvetett módon mégiscsak átközvetíthetjük azt, hisz a test tisztátalansága a Tudat gondolati képeiben, ekként a gondolati energiák közt mindenképp megmarad, s mert megmarad, át is közvetítődik, s a beteg szervezete érzékenyen reagál a tisztátalan energia-elemekre, így akár súlyosabbá is tehetjük annak állapotát, mint volt az a kezelés megkezdése előtt. Ez az oka annak, hogy minden kezelés előtt gondosan megfürdöm, s ha nem is minden nap, de hetente legalább háromszor, vagy akár négyszer is hajat mosok. Az sem ritka, ha mindjárt a fürdővízben kezdem meg a gyógyítást: részben könnyebben érem el a szükséges „laza”, mégis kellőképp koncentrált tudati állapotot, részben az Erő magamhoz-vonzásában van segítségemre a víz-elemekben lévő Krisztusi engram. Ha nem is a teljes gyógyítási folyamatot, de a testek megtisztítását és kiemelését, s a Gyógyító Tisztáson való elhelyezését szeretem a vízben elvégezni, ha a korábbi gyógyítási folyamathoz kell visszatérjek valami okból, hisz mi már Vezetőmmel nem a fizikai síkról emeljük ki a gyógyítandó Testvér Szellemi energia-képét: eleve a Tisztáson pihennek, legalábbis többségükben, még akár a Lélek-lények 224
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Szellemi Erőből megfogalmazott test-képzetei is, aminek meg van az az óriási előnye, hogy nem az egyenként megfogalmazott test-képzeteket kell felemelnünk minden egyes alkalommal: már csak mi emelkedünk fel, s a gyógyítási folyamat során az Úrtól vagy az Áldott Anyától kapott Erővel betöltött test-képzetet közvetítjük le a tényleges fizikai testhez, s abba illesztjük bele a fizikai testet, hogy annak elemei, azaz a test sejtjei beilleszkedhessenek a Szellemi energia-kép magasabb rezgésszintű elemeibe. A test és a Szellemi Erő-kép rezgésszintje ekként igazodik egymáshoz: amennyi energiát a test képes átvenni, a Szellemi erő-kép annyit is fog átengedni, átáramoltatni, s ezáltal a test korábbi rezgésszintje növekedni fog, míg a Szellemi erő-képé csökkenni. Ezt követően a test rezgését már átvett Energia-képet ismét vissza kell közvetítsük a Gyógyító Tisztásra, s az Energia-zuhatag alá kell állítsuk, hogy a Tökéletes Teremtő Erő, tehát az Atya, A Fiú és A Szentlélek Ereje kimossa belőle a testből magába zárt, a test betegségét okozó negatív energiákat, visszaemelve azt a korábbi, még a kezelés előtti rezgésszintre. Ezt követően az Erő-képmást is az ÚR és az Áldott Anya elé visszük, hogy megáldva Áldásukkal is erősítsék – a fizikai síkon maradó testben bekövetkezett, már pozitív irányú változást, majd az Erőképmást, tehát Testvéreink szellemi erőből megfogalmazott „dublőrjét”, hasonmását a helyére kísérjük, lefektetjük, és a maga Energia-takarójával gondosan betakargatjuk, így az Erő-képmás a korábbi helyén pihenve fog várakozni a következő kezelésig az Úr, és az Áldott Anya közelségét élvezhetve. De amiként mondtam, ezt nem mindenkor, s nem mindahány Testvérünk esetében tehetjük meg, és bizony, gyakori, hogy a korábbi gyógyítási formához kell visszatérnem, bár már ahhoz is akként, hogy először egymás után emeljük fel a fizikai testről megfogalmazott gondolati – akarati energiából álló képmást, s csak amikor már minden egyes beteg a Tisztáson van, kezdünk hozzá a kezelésekhez, bár a már kezelt beteg energia-képmását mindenkor haladéktalanul levisszük, hogy az ekként nyert többletenergia mielőbb bekerülhessen a fizikai testbe, annak megadott, a betegség végett legyengült pontjára, s persze a test teljességébe is. Gyakori, hogy ténylegesen is a legelső gyógyítási folyamathoz kell visszanyúljunk: ez esetben a fizikai szinten lévő tényleges test felé és a beteg Őrszelleme és/vagy Szellemi Én-része felé közvetítünk át energiát, ekként viszont, ha azonnali segítségnyújtásra törekedhetünk is, nem közvetíthetünk a fizikai testbe magasabb rezgésszintű energiát, hisz a test sejtjei maguk is egy alsóbbrendű energia-tartományban vannak, hisz betegek, s erőtlenek ekként: e formában tehát csak a közvetlen, tehát a kézrátételes gyógyítás során is átközvetíthető energiát nyerheti a beteg, míg a Tisztásról leközvetített, s a test sejtjeinek emlékezeti energiáit is magába záró Erő-képmásba illesztett test ennél lényegesen magasabb rezgésszintű Erőt, s még az Úr, s az Áldott Anya közvetlen adott Áldásának energiáját is nyerheti, mert az Erő-képmás a rokon-rezgés révén először a benne lévő emlékezeti energia-kép rezgésszintjéig emeli az elerőtlenedett testsejtek mindegyikét, s csak ezt követően áramlik át a benne lévő magasabb rendű energia egy része, vagyis ekként a fokozatosság elve alapján magasabb szintű Erő elviselésére is alkalmassá lehet a betegség-állapotból fokonként kiemelt testsejt. A közvetlen formában történő kezelés során az Őrszellem, vagy a Szellemi Vezető a gyógyító saját energia szintjét és egyéni tűrőképességét is figyelembe kell vegye: s gyakorta már ez nem teszi lehetővé a magasabb rezgésszintű Energia leközvetítését. Tehát, ha nem is az általunk használt módszerrel (amikor is egyazon időpontban áramoltatom a beteg Testvérek mindegyikének (külön-külön) a gyógyító Erőt Szellemi, tudati és akarati energiáimból megfogalmazott, s mindvégig a Gyógyító Tisztáson várakozó energia-képmásába, annak mindahány sejtjébe, s a fizikai síkon lévő testébe is, valamint testének megannyi energiaburkába, miközben Vezetőm és az egyik Segítő Testvér az agysejt-állományokba közvetíti az Erőt, kiemelten áramoltatva azt természetesen a beteg szervért, annak működéséért felelős agysejt-állomány felé), de mindenképp a Szellemi Erő közvetett formában való átáramoltatása révén történő gyógyítást javaslom mindazoknak is, akiket e Feladattal bízott, vagy bíz meg még ezt követően az ÚR, amely Megbízatás ugyan az Út kezdete előtt adatott mindőjüknek, de a Feladat tényleges felvállalásának kezdeti idejét az Őrszellem, vagy a Szellemi Vezető jelzi nékik: ma még rajtam keresztül, később, már távozásom után közvetlen adva meg nékik a késztetést a Feladat megkezdésére és végzésére, kinek inspiráció, kinek álom, kinek bizonyos jelek formájában, akként, amiként az illető Tudata és Szellemi Tudata a legkönnyebben megérinthető. Természetesen könnyebb azok dolga, akiket ma szólít meg Vezetőm rajtam keresztül, s nem csak azért, mert konkrét szavakkal mondom el az Üzenetet, ezért is, de azért tán még inkább, mert ennek következtében kisebb a 225
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet tévedés lehetősége, s inkább bizonyosak lehetnek abban: nem a maguk elgondolását követve akarnak gyógyítani, de az Úr Akarata szerint kell, hogy az Út kezdete előtt vállalt Feladatot elvégezzék. De egy kissé most magam is elkanyarodtam, így szükséges, hogy visszatérjek a gyógyítás számotokra fontos formájához. A magam fizikai testének megtisztítását követően, vagy közvetlenül azt megelőzően gondoskodom a helyiség levegőjének tisztaságáról is, vagyis kiszellőztetek, s ez az én esetemben azért is fontos, hisz dohányzom, s a cigaretta füstje mindennek nevezhető, csak épp ártalmatlannak vagy tisztának nem. Ugyan nem kötelező, de a test megtisztítását követő, s már a Tudat, a Lélek és a Szellem tisztításához fontos és szükséges ima előtt füstölőt gyújtok: számomra nagyobb komfort-érzetet ad, ha kellemes illat ölel körül, amikor az utolsó gyógyítás óta esett vétkeimet az Úr elé tárom, megbánva azokat igaz szívemből, majd az ÚR bocsánatát elnyerve már a gyógyításhoz szükséges erőt kérem az Ő Szent Kezeiből, kérve: legyen segítségére betegünknek, hogy kigyógyulhasson betegségéből, s nem énérettem, de érte magáért. Mert ha mi végezzük is a gyógyítói munka legegyszerűbb részét, a Gyógyító mindenkor Maga AZ ÚR, AKI az Erő egyedülvaló Ura és Birtokosa, s Aki egyedül képes bármely betegség és/vagy erőtelenség feloldására és megszüntetésére, vagy akár csak a betegség tüneteinek enyhítésére is, s Ő az egyedül, Aki igazán tudója annak: kinek ad, és kinek nem ad Kegyelme szerint gyógyulást, amiként Ő a tudója annak is: aki nem nyerhet gyógyulást, miért nem részesedhet abban. Mi tehát valóságosan is csak parányi eszközök vagyunk az ÚR jóságos kezeiben, eszközök, amelyek mindenkor pontosan kell végezzék a maguk feladatát, hogy megfeleljünk a reánk testált „szerepnek”. Akként kell tehát „működnünk” Az Úr Áldott és áldó kezeiben, amiként azt egy földi orvos is elvárja megannyi műszerétől: a legegyszerűbb szikétől vagy injekciós tűtől is… *** A gyógyítás lehet „fiktív” és konkrét, ami annyit jelent, hogy módunkban áll olyan gyógyító energiákat is mozgásba hozni, amelyeket általunk ismeretlen személy Őrszelleme felé fogunk elküldeni akként, hogy annak kilétét is az Úrra bízzuk. Ez esetben tehát maga a gyógyító szándék fogalmazódik meg Tudatunkban, anélkül, hogy megneveznénk: kit kívánunk gyógyítani, milyen betegségből, s hol található az illető Testvér. E módszerrel akár a Föld túlfelén élő Testvéreink valamelyike számára is gyógyító Erőt kérhetünk és közvetíthetünk át anélkül, hogy tudnánk: ki nyerhetett gyógyító szándékunk nyomán gyógyulást, mely betegségből gyógyult, s mely részén él a Földnek, amiként ő maga sem fogja tudni: ki „küldte” néki a segítő – megtámogató vagy gyógyító energiát. A konkrét értelemben vett gyógyításnál sem minden esetben ismerjük személyesen a gyógyítandó Testvért, de a keresztnevét, nagyjábóli tartózkodási helyét, és persze a betegséget igen, s akkor ezeket tárjuk az ÚR elé, már kifejezetten az illető Testvér gyógyítása céljára kérve az Ő Szent Erejét. Ezt az Erőt is kérhetjük mi magunk, vagy – amiként azt már többször elmondtuk – akként, hogy Vezetőnkön (vagy Őrszellemünkön), s a beteg Testvér Őrszellemén keresztül kérjük a gyógyító Erőt annak Szellemi Én-része felé áramoltatni. Ez esetben tehát az ima révén történő gyógyítói törekvést valósítjuk meg, mi magunk nem végzünk kiemelt és konkrét feladatot. Ekként viszont, amiként azt fentebb már elmondtam, nem lehetünk képesek olyan magas rezgésszintű energiát a testbe juttatni, mint azt konkrét, cselekvő gyógyítással tehetjük, hisz hát nem véletlenül mondatták ki egykoron Madáchal: „ Mondva vagyon pedig: ember küzdj, és bízva bízzál…” Amiként azt szeretett Vezetőm korábban elmondta, amit magunk már képesek lehetünk megtenni ön magunkért és egymásért, azt bizony, meg is kell, hogy tegyük, hisz ha nem is törekednénk, ha meg sem kísérelnénk használni a már bennünk lévő Bölcs Szeretet Akaratának Erejét: hogyan haladhatnánk mind feljebb, s hogyan remélhetnénk: egy percen Visszatérünk ellökött Mennyei Hazánkba? Most tehát már éppenhogy erre: a tényleges, a cselekvő gyógyításra kívánunk kitérni, így a fentebb elmondott gyógyító szándék megvalósításával nem is foglalkozunk tovább, annál is inkább nem, mert ennek megvalósítása minden egyes Testvérnek feladata, s hadd ne mondjam: kötelessége, még akkor is, ha nem fogadja el a spirituális Tanításokat: de elfogadja A Szeretet Istenét, mint Egyedülvaló Urát és Vezérlőjét, vagy akárcsak magát A Szeretetet mint minden ÉLET okát, alapját, és elsődleges Célját. * 226
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Mindezek után tehát térjünk rá az egyszerűbb gyógyítási formára, eljárásra: Miután magamat és a környezetemet, tehát a szobát megtisztítottam, imában kérem az ÚR segítségét és támogatását. Kérem, hogy Vezetőmön keresztül áramoltassa testembe a korona csakrán át a gyógyításhoz, annak megkezdéséhez szükséges energiát. Ezután kicsiny ideig várakozom, igyekszem ellazulni, s Tudatomból minden más gondolatot kitörölni. Már csak a beteg Testvér uralja elmémet, s a gyógyítás, az enyhet-adás igaz és tiszta vágya: ezzel az érzéssel várakozom, míg a kért Erő meg nem érkezik. Ezt nagyon könnyű érzékelni, mert a Tudat és a fizikai test egyként könnyűvé és szabaddá válik, mintha nem is ugyanabban a fizikai testben volnék, amelyben egy pillanattal előbb még érzékeltem magam, vagyis mintha egy bizonyos mértékben kilépnék fizikai testemből, majd még a helyiségből is, amelyben a mi valótlan valóságunk értelmében tartózkodom mint fizikai személy. S ez ekként is van: s még itt hadd szúrjak közbe valamit, ami igen fontos. Amikor az öntisztítás folyamatát megkezdjük, az első és tán csaknem a legfontosabb, hogy biztosítjuk magunk körül a teljes nyugalmat és háboríthatatlanságot, ami azt jelenti, hogy a telefont, de még az ajtó csengőjét is kiiktatjuk. Igaz: a váratlan bezörgető postást vagy szomszédot nem tudjuk „kiiktatni”, így annak lehetősége továbbra is fenn áll, hogy valaki csengetés helyett bezörget, igaz az is, hogy a ház többi lakójának lét-megnyilvánulásával együtt járó zajokat sem lehet előre kiszámítani, így esetleg épp a legrosszabbkor kezd el fúrni vagy kalapálni valamelyik szomszéd: ezek a veszélyek mindenesetben fennállnak, s ezeket csak akkor lehetünk képesek ténylegesen kizárni, ha vagy a kora reggeli, vagy az éjszakai órákban kezdjük el a gyógyítást, vagy olyankor, amikor biztosak lehetünk abban, hogy a szomszédok dolgozni mentek. S még ekkor is szükséges gondosan bezárni az ajtót s az ablakokat, egy ideig legalábbis, addig, míg el nem értük azt a szintet, amikor már olyan fokon képesek vagyunk kizárni elménkből a külvilág teljességét, amely fokon már még abban az esetben sem zavar a külső zaj, ha közvetlen mellettünk kezd el fúrni – faragni valaki. Ez a mi szintünkön még nem is olyan egyszerű, pláne a nagyvárosban élők esetében, ahol a mesterséges zajok oly mértékben tették érzékennyé az idegrendszert, hogy már-már a legkisebb zörejre is összerezzen az ember. Ez esetben, tehát az idegrendszer nagyfokú érzékenysége esetén javaslom a füldugó használatát. Igaz, akkor még azt a zenét sem fogjátok hallani, amelyet (esetleg) a gyógyítás idejére, a kiemelkedés megkönnyítésére tettetek fel, de ez még mindig kisebb kellemetlenség, mint az, amikor már emelkedett állapototokból ránt vissza valamely kellemetlen földi zaj, ami ilyenkor akként robban a Tudatban, mintha a ház dőlne össze fejetek fölött. *** Az előkészületeket tehát megtettük, már a gyógyító Erő érkezését várjuk. Amikor ez Vezetőmön keresztül megérkezik, magam elé vetítem azt a másik helyiséget, amelyben a beteg tartózkodik. Ez általában spontán fogalmazódik meg benső látóteremben, bár nem biztos, hogy ténylegesen is olyan lesz, mint az a szoba, ahol a beteg Testvér az adott pillanatban van, ennek azonban nincs különösebb fontossága. Ha az illető személy épp kórházban fekszik, természetesen egy kórházi szoba képét vetítem magam elé, nagyjából legalábbis, de csak nagyjából. Ezt követően már magát a beteget vetítem magam elé. A beteget mindenkor úgy érzékelem, hogy fekszik, s lehetőleg a test nyugalmi azaz alvási szakában van, abban a stádiumban, amikor a Tudat már elfedett állapotban van, vagyis a beteg épp elaludt, viszont a Szellemi Követet nem engedem kiemelkedni a kisagyból: őt Vezetőm segítségével fedem be egy halvány Energia-takaróval, megadva néki is a késztetést a pihenésre. Ha a Tudat és a Szellemi Követ nyugalmi állapotba került, beburkolom betegemet egy halvány energia-burokba. Ezt követően a szobát tisztítom meg, amelyben a gyógyítandó személy tartózkodik. Elsőként a szoba légterébe áramoltatok a rendelkezésemre álló megtisztító erőből, amelynek hatására a szoba levegőjében, s a berendezési tárgyakon lévő tisztátalan energiák mind gyengébbé válnak. Ezután kinyitom az ablakot, és az ablakkal szemben lévő ajtóból indulva az udvar (vagy az utca) felé terelem az erejüket vesztett negatív energiákat. Ezeket sem engedem szertefoszlani: ne ártsanak többé senkinek. Az udvaron, vagy az utcán egy kis energia-csatornát nyitok meg, amely mint valami kanális, magába szippantja és elnyeli az általam felé közvetített energiákat, majd ismét bezáródik, s a beszippantott negatív energia a Föld központi magjába áramlik tovább. Azzal nékem már nincs több dolgom, a már megtisztított energiát Föld-Anyácska szabad rendelkezésében hagyom, aki rendre a Lélek-lények megtámogatására, vagy a vizek megtisztítására 227
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet fordítja azt. Végezetül bezárom az ablakot, s most az ablaknál állva folytatom az energia kiáramoltatását, hogy már azzal töltsem be a szobát egészen. Ha kórházban vagyok, minden egyes beteg ágyát beburkolom e Tiszta Energiába, biztosítva ezzel számukra is a megtámogató Erőt: majd a gyógyítandó beteg ágyához lépek. A magam elé vetített test teljes nyugalmi állapotban van. Felhajtom a takarót, s kiemelem a beteget az ágyból, majd az ágya mellett (vagy előtt) megfogalmazott asztalra fektetem, egy egyszerű asztalra, amely lehet akár az orvosi rendelőből ismert vizsgálóágy is. Nagyjából két méter hosszú és egy méter széles, tetszés szerinti színben, hisz energiából áll, s az mindenképp tiszta. Ezt követően egy vékony energia-takarót terítek a betegre, míg az ágyát is megtisztítom és egy másik energialepellel letakarom. Ha ezt is elvégeztem, már csak a beteggel foglalkozom. Felhajtom az energia-takarót, és hozzálátok a test megtisztításához. A jobb tenyeremmel tisztítom le a testet a hajas fejbőrtől a talpig, akként sodorva le arról a negatív energiát, mintha egy asztalról akarnék morzsát vagy porszemeket lesöpörni. Igaz: mozdulataim most aprólékosak és gondosak, hisz a test minden részét, minden hajlatát is meg kell tisztítsam, s a már megtisztított részre a bal tenyeremből és az ujjaimból áramoltatom a tiszta Energiát, amely akként burkolja be a megtisztított felületet, mintha vattába, vagy vékony fellegbe burkolnám. A test felső részét megtisztítom és be is fedem, a lábujjakra hajtva az energia-burkot, majd a testet megemelve a test alsó, azaz háti részét is épp oly gondosan megtisztítom: itt is minden hajtincset külön – külön veszek kezembe, vagy ha az a szokottnál dúsabb vagy hosszabb, átmenetileg leemelem a fejről mint valami parókát, vagy sapkát, s egy erre a célra rendszeresített, energiával megtöltött edénybe vagy dobozba helyezem (s még ez utóbbi módszer a legkönnyebb, és a legbiztosabb is, hisz a haj minden szála a kezelés végéig ázhat az energia-fürdőben). A hát tisztítása közben a test mindkét oldalát is tisztítom, majd a bal tenyeremből kiáramoltatott energiát a test két oldalán is végigáramoltatom, s hogy a hát és a test alsó része, majd a lábak is tiszták, az alsó részre kiáramoltatott energia-paplan végét fölfelé hajtva a lábujjakra borítom, és a test két oldalán is egymásra simítom. Ezzel lényegében hermetikusan elzártam a test teljességét a külvilágtól. A testről levett negatív energia természetes módon az ágy végébe, a földre hull, de mert a tisztítást végző kéz is az abban lévő Erő hatására képes leoldani a testre tapadt megannyi negatív energiát, az ekként megérintett energia-elemek is erőtlenné válva hullnak már alá: ezek közé végül elegendő egyetlen csepp pozitív energiát cseppenteni, s az maga köré rántja a negatív energiák minden egyes kis parányát, amelyek mint egy ólomnál is nehezebb gömb hevernek akkor előttem, amelynek belső magja maga a negatív energia-elemek közé cseppentett pozitív energia. E negatív energiagolyónak az eltávolításához megfogalmazom az első Gömböt, s gondolati – akarati erőm révén emelve meg a tisztátalan energiákból álló halmazt, beemelem az Energia-gömbbe. Csak ezután szólítom meg Szellemi Vezetőmet, kérve: rendeljen mellém egy Segítő szellem-testvért, majd hogy az első Segítő megérkezett, reá bízom a Gömböt, amelyet haladéktalanul a Föld Szájához szállít, s hogy ott leengedte, ismét visszatér mellém. Lényegében az egész történés, tehát a Gömb elszállítása és a Segítő Szellemtestvér visszatérése annyi időt sem vesz igénybe, mint e történés végiggondolása, így épp csak eltűnik, s már vissza is tért, hogy attól kezdve a gyógyítás végéig mellettem is maradjon. (Vezetőm természetesen mindvégig mellettem van, az Ő Jelenlétét tehát szüntelenül érzem: folyamatosan áramoltatja felém A Mestertől hozzáérkező, vagy A Mester engedélyével a Kozmikus Terekből magához vonhatott Energiát, s ez természetes is, hisz én magam nem volnék képes annak az Erőnek mindösszességét, de még annak egy tört részét sem elviselni, amit egy-egy Gyógyításhoz az Úr rendelése és Legszentebb Akarata szerint felhasználhatok, hisz egy gyógyítás során gyakorta tizenöt – húsz beteget is kezelek, mindőjüket más és más rezgésszintű és rezgés-összetételű energiákkal.) A test megtisztítását és beburkolását követően az előkészített testet visszahelyezem a kezelőasztalra (vagy ágyra), majd ismét a Mesterhez fohászkodom: legyen segítségemre a gyógyítás tényleges folyamatában, s közvetítsen felém az Ő Áldott erejéből Vezetőmön keresztül. Ezt követően önmagamból egy kicsiny Szellemi Szikrát indítok csupán útnak: a koronacsakrán fogom érzékelni amikor a Szellemi Szikra kiemelkedik, majd a homlokom közepénél látom azt lebegni. Amikor a kis Fény-szikra megjelent, már abba lényegülök bele, mintha ténylegesen is az a parányi Szellemi Szikra volnék én magam. tudati képem, az önmagamról és a Feladatról rendelkezésemre álló minden tudati ismeretelem, valamint a gyógyító szándék és Akarat, s még a gyógyító folyamat minden szükséges, vagy szükségessé lehető 228
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet mozzanata is a Szellemi Szikra tudati elemévé lesz… – s ezt a szobámban ülve mint fizikai személy akként érzékelem, mint amikor a fél-meditációs állapotot a tényleges meditatív állapot váltja fel. Vagyis még annyira sem „vagyok a testemben”, mint addig, míg csak az önmagamról mint fizikai személyről megfogalmazott tudati Képet vetítettem önmagamon kívülre az előkészületek idejére. Valahogy úgy tudnám ezt egészen pontosan megfogalmazni: az önmagamon kívülre helyezett Én-képmás is áthelyezi önmagát a Szellemi Szikrába, amely akkortól lényegében én magam vagyok, már nem földi, és nem tudati, de Szellemi értelemben és síkon, ami ismétcsak természetes, hisz nem fizikai, nem is tudati, de Szellemi síkon folytatom vállalt feladatomat még akkor is, ha e gyógyító folyamatnál továbbra is mint fizikai személyt „látom” önmagamat, de még az előttem fekvő beteget is, hisz a Szellemi Tudat által átközvetített képet a földi értelemben vett Tudat csak az általa megszokott módon és formában képes megfogalmazni és érzékelni, még akkor is, ha a belső látótérben felbukkant kis Szikráról tudom, hogy az én magam vagyok, s az a Valós Én-em egy kis eleme, mert ténylegesen is csak tudom, viszont nem élem e tudati elemet. Hogy ez is megtörtént, egy ideig várakozom: csak addig, míg Vezetőm meg nem adja az engedélyt a gyógyítás megkezdésére. Ez lényegében annyiból áll, hogy megindul a test köré áramoltatott energiaburok felé. Mögötte kis Segítőm lépdel, őt követem én, s nyomomban a másik, már „felnőtt” Szellemtestvér lépdel. Lehetséges persze, és azt hiszem: megszokottabb is, hogy a gyógyítást végző személy mellé két „felnőtt” Szellem-testvér áll mint Segítő, ám nékem valamiért akként volt kedves, ha egy kis csöppséget kérek Segítőmül az Úrtól, akit még akként vezethetek, s akként vehetek karra ha elfáradt, mint egy földi csöppséget. Lehet: megmosolyogta e kérést és a gondolatot az Úr, hisz a Mennyei Szinteken élő Szellem-testvérek legkisebbje is hatalmasabb, mint a Föld Világában, vagy a fizikai Világokon Úton lévő, vagy az Asztrális szinteken tartózkodók bármelyike, de mert kérésem nem ütközött a Törvénybe, megengedtetett, hogy e kedves kép tudati és Szellem-tudati értelemben valósággá legyen számomra… * Ennél a gyógyítási formánál még nem lépünk be azonnal a testbe: a test, és a köré áramoltatott energiaburok közt állunk meg, majd hogy Vezetőm, vagy a mögöttem haladó Segítő ismét bezárta mögöttünk az energia-burkot, a beteg testrészhez vagy szervhez megyünk. Vezetőm indul meg elsőként, s Ő lép be az energia-burokba a korona csakránál, én és a Kísérő Testvér követjük. A burokba lépve az első és legfontosabb feladatunk az egyes test-csakrák megtisztítása, s első ezek közt a beteg szerv közelében lévő test-csakra. A csakrák megnyitása természetesen Vezetőm dolga: én magam csak a csakrák tisztítását végzem, legalábbis kezdetben: később Vezetőm felügyelete mellett a test csakrák megnyitása és azok tisztítás utáni ismételt bezárása is az én feladatom lesz, viszont a korona csakra megnyitását csak Vezetőm (vagy az ÚR által mellénk rendelt, s a gyógyító Feladatból is részt vállalt Őrszellem, illetőleg az Ős-tisztaságában megmaradt, már magasabb Szellemi Fokozatot elért Szellemi Segítő Testvér) végezheti, amit az egyes test-csakrák megtisztítását követően el is végez: addig azonban mellettem marad, hogy az egyes csakrák megnyitásának majd ismételten való bezárásának műveletét is elvégezze, hisz kezdetben még, amiként az előbb mondtam, erre sem vállalkozhatom: később, már a magasabb szintű gyógyító folyamatot végezve ezt is vállalhatom, de e gyógyítási folyamatnál még később is csak Vezetőm segítségével, az Ő jelenlétében. Ahhoz, hogy az egyes test csakrákat ténylegesen is képes legyek egyedül nyitni és zárni, még sokat: nagyon sokat kell fejlődnöm, s még később sem foghatok hozzá a csakrák tisztításához egyedül, és nem csak én nem: senki más földi személy sem vállalkozhat erre: hogy a korona-csakra megnyitásáról már ne is szóljak!!! És persze: meg sem kísérelném, hogy ekként cselekedjem, és nem is kísérelhetném, ami ismétcsak természetes, hisz Vezetőm minden gyógyításnál a közelemben van, de közvetlenül mellettem is van legalább egy, Ős-tisztaságában megmaradt Segítő Szellem-testvér, aki mintegy:„felügyeli” cselekedeteimet, részint a beteg védelmét, részint az én védelmemet biztosítva ekként, hisz amikor magasabb rendű Erőkkel bánok, magam is ki vagyok, vagy ki lehetek téve az ellentét támadásának, kiváltképp akkor, ha a Tudatot megszállva tartó ellentét-szellem kiűzése vagy egyéb formában történő ártalmatlanná tétele a cél, hisz akkor a test köré megfogalmazott energia-burok sem ad, hisz nem is adhat, csak a burkon kívülről támadó ellentét-szellemek ellenében védelmet. Az, amely az agyban, annak 229
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet valamely agyi állományában rejtőzik, még ellenem fordulhat, vagy azért, hogy a rendelkezésemre adott Krisztusi Erőt megszerezze, vagy azért, hogy engem magamat is ártalmatlanná tegyen. Az egyes csakrák megtisztítása, azoknak a Krisztusi Erővel való feltöltése, majd ismételt bezárása után a tényleges gyógyító eljárás e kezdeti formája is két, egymástól jelentős mértékben eltérő módon válik lehetségessé, attól függően: ténylegesen is valamely testrészt vagy szervet kell gyógyítanunk, vagy a test egészét, így a két eljárást most én magam is külön – külön fogom Elétek tárni. Ha a test egésze gyógyításra szorul, tehát nem konkrétan valamely szerv megbetegedéséről, hanem a beteg általános egészség-romlásáról van szó, az imént megtisztított csakrá-kon, még azok bezárása előtt áramoltatom a test egészébe a gyógyító Krisztusi Energiát, s a test-csakrák bezárására csak ezt követően kerül sor. Ekkor a test fölött tartom a két kezem, és gondolati – akarati úton irányítom a rendelkezésemre adott Energiát, megvárva, míg annak összessége átáramlik belőlem a beteg testébe. (Lényegében ezt cselekszem akkor is, amikor ténylegesen is valamely fizikai személy közvetlen formában, azaz kézrátétel útján történő gyógyítását végzem, bár ez utóbbi eset lényegesen eltér a Szellemi úton való gyógyítás e formájától, így arra későbben térek ki, még mielőtt a Szellemi gyógyítás két másik formáját is megmutatnám.) Amikor az Úr által rendelkezésemre adott Erőt átközvetítettem a beteg testébe, Vezetőm bezárja a testcsakrákat: csak ezt követően végzi el a korona csakra energiával való betöltését, s ekként az egyes agyi tartományok többletenergiával való ellátását is. Miután azt is elvégezte, ismételten kiemelkedünk a testet körülölelő energia-burokból, s a testet visszahelyezzük arra az ágyra, amelyről a művelet elején a kezelőasztalra (vagy ágyra) átemeltük. Ha kifejezetten és célzottan valamely belső szerv gyógyítását kell elvégeznem, elsőként akkor is a test teljességének energia-feltöltését fogom elvégezni, ekkor azonban nem áramoltatom ki a rendelkezésemre adott energiák mindösszességét: csak egy bizonyos mennyiséget, viszont az is igaz, hogy ebben az esetben nem csak egyféle energiát vonok magamhoz, hisz a test egészének más rezgés-összetételű energiára van szüksége, mint amelynek révén a belső szervek valamelyikét kezelhetem. S még ezen belül is más és más rezgésszintű energiákat vonok magamhoz minden belső szerv esetén, hisz amellyel például a máj tisztítását vagy energia-feltöltését képes lehetek elvégezni, nem használhatom mondjuk a tüdő, vagy akár a vesék kezelésére. Hogy mikor mely energiákra van szükségem, azt e gyógyítási folyamatnál nem szükségeltetik tudnom, hisz az energiák teljességét Vezetőm révén nyerem az Úr Akarata és engedélye szerint, így azoknak én magam valóban csak használója vagyok. Még a víz készítésénél is ekként van, legalábbis az esetek nagy részében, viszont azt a folyamatot, amikor én kell kiemelkedjek mint Szellemi Szikra, hogy Vezetőm instrukciói alapján magamhoz vonjam a Kozmikus Erő-ívek és Erőszálak energiáit, a folyamat nehézségi fokára való tekintettel itt és most sem közölhetem: kevesek volnának, akik a módszer használatára ténylegesen is képesek volnának, viszont sokak volnának, akiket megrémítene a leírás is, s akiket akár még az egyszerűbb gyógyítási folyamat felvállalásától és elvégzésétől is elriasztanék általa. Azt tehát, hogy mely energiákkal kell bírjak a gyógyítás során, én magam ennél a gyógyítási folyamatnál még nem kell tudjam. Így teljességgel Vezetőmre hagyatkozom, tudva: mindenkor olyan rezgésszintű és mennyiségű energiát fog átközvetíteni, amelyre a betegnek valóban szüksége van az adott betegség esetén. És persze olyan energiát, amely számomra is viselhető: ha én magam kellene mindjárt kezdetben magamhoz vonjam a gyógyításhoz szükséges energiát, vagy semmilyen energia bevonzására nem volnék képes, vagy olyan energiákat vonnék magamhoz, amelyeknek elviselésére még én sem vagyok képes és alkalmas mint fizikai személy. Mert a gyógyítást ugyan nem mint fizikai személy végzem (ha csak nem a kézrátételes gyógyításról van szó), mégis, még ebben az esetben is megterheli a fizikai test teljességét a művelet, hisz a koncentráció magában kimerítő lehet, kiváltképp ez estben, hisz nem „csak” a vízre kell koncentrálnom, de akként kell végeznem a gyógyítást, hogy tudom: amit mint Szellemi cselekvést végzek, valaki gyógyulását, s akár az életét szolgálja… Miután tehát a test teljességét feltöltöttem a rendelkezésemre adott energia egy részével, a beteg szerv felé indulok. Vezetőm és a Szellemi Segítő továbbra is mellettem van, bár most a hátam mögött 230
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet várakoznak: Vezetőm folyamatosan gondoskodik az energia-utánpótlásról, ha arra szükség van, míg a Segítő Testvér a gyógyítás folyamatában vesz részt, de már az én utasításaimat követve. Gondolati – akarati energiáim révén megnyitom a beteg szerv fölött a testet, és kiemelem magát a gyógyítandó szervet. Megtisztítom a reá rakódott megannyi energia-rétegtől, ez esetben függetlenül attól: tisztább, vagy erősebben besűrűsödött energia-rétegekről van-e szó, hisz mindenképp az energia-rétegek alatti sejtállományhoz kell hozzáférjek. Ritka eset az, amikor elégséges a szerv egy részét szabaddá tennem, inkább csak a vese, vagy epekövek eltávolításakor, ha azok körül nem érzékelhető egyéb lerakódás. De mert a kövek körül is lehet károsodott sejt, vagy sejt-csoport, tanácsos ilyenkor is a szerv teljességének feltárása, hogy rálátással bírjak a szerv egészére. A beteg szervet tehát kiemelem, majd egy újabb Gömböt fogalmazok meg, amelybe a tisztátalan, vagy szükségtelenné vált energia-elemeket fogom tenni. Ezt követően végig húzom tenyeremet a szerv felületén, részben azért, hogy a rárakódott energiáktól megtisztítsam, részben pedig azért, hogy érzékeljem: mely részen találhatóak a szerv általános rezgésszintjétől eltérő, s egy alsóbbrendű rezgéstartomány részévé lett test-elemek. Vagyis kitapintom a megbetegedett sejteket, amelyek energia szintje más, mint az egészséges sejteké: valahogy úgy fogalmazhatnám meg, hogy a beteg és az egészséges sejtek hőmérséklete és tapintása lesz más és más. A szervről leemelt energiák mindösszességét azonnal a Gömbbe juttatom, amiként abba fog kerülni a szervből kiemelt negatív energia-elemek mindösszessége is. A Gömb maga akkora, mint egy kb. 15-20 cm. átmérőjű labda. Ennek felső része Gondolatom nyomán (vagy akár a negatív energia közelségét érzékelve) félre csúszik, s behajtódik a gömb alsó fele alá. Így láthatóvá válik a gömb belseje, amely korántsem üres: számtalan, szinte képzelhetetlen sokaságú kis rekesz található benne, s minden kis rekesz külön fedéllel van ellátva. Ezek a kicsiny fedelek a negatív energia közeledtére maguktól kinyílnak, majd a negatív energia behelyezését követően szintén automatikusan be is záródnak, s egybe olvadnak a rekesz oldalával, vagyis azokat többé nem lehet kinyitni. Ha a Gömbben található rekeszek megteltek, a Gömb magától bezáródik, ami számomra is előnyös, hisz tudom: új Gömböt kell megfogalmaznom. A már megtelt Gömböt a Segítő Szellem-testvér viszi el ismét a Föld Szájához, így azzal nékem magamnak már nincs tovább dolgom. (Kezdetben még én magam vittem el a megtelt Gömböt, s én juttattam le a Föld-testbe, pontosabban a „Föld Szája” elnevezésű Energia-csatornába, erre azonban a betegek számának növekedése végett nincs időm: a Mester engedélyével e Feladatot a Szellemi segítőkre bízom, míg magam csak a beteggel foglalkozom.) Miután a szervet kiemeltem és letisztítottam, a gyengének érzett sejtekbe áramoltatom a szükséges energiát, mindenkor arra törekszem, hogy az elgyengült sejtet legalább arra az energia szintre emeljem, amelyen a még ép sejtek rezegnek, vagyis a szerven belüli sejt szintű harmónia megteremtésére törekszem. Persze nem egy esetben válik szükségessé a megbetegedett sejtek teljes kiemelése, leválasztása a még egészséges sejtekről: s általában ez a célszerűbb is, így a gyenge, beteg sejtet jobbommal emelem ki az egészséges sejtek közül, s helyébe bal kézzel egy tökéletes tisztaságú Energiaelemet helyezek, majd egy rezgésszintre juttatva a testsejtet és az Energia-elemet, beépítem azt testsejtek közé. Amikor a tiszta Energia-elemet a kiemelt testsejt helyére illesztettem, ugyanazzal a kézzel simító mozdulatot végzek, s ezzel lényegében a test még egészséges sejtjeinek és a most betelepített Energiaelemnek az erő-terét vonom össze, egy rezgésszintre juttatva ezt is és azt is. Ez az eljárás inkább csak elmondva tűnik olyan bonyolultnak, igazából nem az, hisz ha a tiszta Gyógyító Erő alkalmas más energiaelemek rezgésszintjének megváltoztatására, annak minden eleme is alkalmas más energia-elemek rezgésszintjének megváltoztatására, így akár azt is mondhatnám: az erő-elem maga hat a test-elemre: én csak felgyorsítom a folyamatot a magam Gyógyító Akaratának az egymás mellé illesztett energia-elemek felé való átközvetítésével, amely akarati képet a kezem mozdulatával közvetítem az energia-elemek felé. Miután mindahány, a maga korábbi rezgéstartományából kihullott test-elemet kicseréltem (vagyis végére értem a transzplantációs műveletnek), kezemet még-egyszer elhúzom a szerv fölött, de már annak teljes felülete fölött, ekként is biztosítva, hogy az egymás mellé, tehát egy szervbe került energia-elemek egy rezgésszintre emelkedjenek, majd a megnyitott szerv felületére áramoltatott újabb energia-hullám révén zárom magát a szervet. Hogy ezzel is végeztem, a megkezelt szervet visszaillesztem korábbi helyére, s most a testet is bezárom: a nyílást plusz energiával fedem, amely energia a testsejtek közé fog beépülni, 231
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet biztosítva egy bizonyos fokig a megkezelt szerv folyamatos energiaellátását, s hogy a szerv biztosítása még tökéletesebbé legyen, a szervhez tartozó test-csakra felé ismételten küldök a még rendelkezésemre álló energiából. Az esetlegesen megmaradt energiát végül visszajuttatom Vezetőmnek, aki a koronacsakrán keresztül a kezelt szerv működéséért felelős agyi tartományba juttatja azt, ekként támogatva meg gyógyító törekvésemet. Végezetül kiemelkedünk a testet körbe ölelő energia-burokból, s miután Segítőm az utolsó Gömböt is elvitte, s visszatért, a testet visszahelyezem arra az ágyra, amelyből kiemeltem, a gyógyításhoz megfogalmazott asztalt energia-elemeire bontom, s az ekként felszabadult tiszta energiát hagyom széjjel áradni a szobában. A beteget betakarom, majd a Teremtő EGYSÉG Áldását kérem rá, s végezetül elköszönök a Segítő Testvértől, aki vissza kell térjen a maga szintjére, arra, amelyről mellém lépett. Vezetőm továbbra is mellettem marad mindaddig, míg én magam mint fizikai személy ki nem nyitom a szemem, kilépve ezzel a meditativ, vagy a fél-meditációs állapotból. Mielőtt Vezetőmtől is elköszönnék, még kérem: áramoltasson felém is energiát, ha gyógyítás közben energiahiányossá váltam, majd ha csak képletesen is, de elköszönünk egymástól, ezzel is jelezve: a gyógyítási folyamat végére értünk. Erre ugyan ma már az első gyógyítás végén nem kerül sor, hisz az első beteg után a második, a harmadik, a sokadik is várja a Gyógyító Erőt, így épp csak néhány perces pihenőt tartok két kezelés közt, s már folytatjuk is. Igaz viszont az is, hogy e fentebbi gyógyítási eljárást csak kezdetben használtuk: de akkor még, tehát kezdetben kellett is, hogy ezt használjuk, amiként kell minden egyes gyógyítással foglalkozó személynek is, amiként mondtam, azért, hogy fokozatosan hozzászokjék a mind magasabb rezgésszintű Energiához. *** Merthogy fentebb megemlítettem a „kézrátételes” gyógyítást, néhány szót arról is hadd mondjak. Nem véletlen tettem idézőjelbe a kézrátételes szót: ugyanis ez esetben sem érintem a beteg testét: csak a test fölött tartott kézzel áramoltatom testébe, vagy a test teljességébe, vagy annak egy bizonyos pontjára a számára lekért energiát. Itt és most nem a bio-energetikára gondolok, nem is az úgynevezett „jelgyógyászatra”: ténylegesen is a Szellemi Erő révén való gyógyításra. Ez esetben a beteg konkrétan, tehát mint fizikai személy fekszik előttem az ágyon, vagy ül a széken, lehetőleg kényelmes, laza testtartásban. Ha fekszik, feje a bal kezem felé eső oldalon van, ha ül, háttal ül nekem. (Jó, ha a kezelés ideje alatt valamely, a kezelést végző, s a kezelendő beteg számára is kellemes érzetet adó zene szól, csak egészen halkan, hogy a kezelést végző személyt ne zavarja a koncentrálásban, viszont a kezelendő személyt segítse az ellazulásban.) Ennél a gyógyító eljárásnál már azelőtt megtisztítom magam, mielőtt betegem megérkezne, majd rövid beszélgetés után lefektetem vagy leültetem. Ezt követően felemelt karral kérem és várom az energia leközvetítését, s hogy gondolati úton az ő fizikai testét is megtisztítottam, csakúgy áramoltatom testébe, vagy akár közvetlenül a beteg szervbe a kapott energiát, amiként a vízbe áramoltatom, azzal a különbséggel, hogy a kezelés elején és/vagy a végén a fekvő betegnek a korona csakráján is igyekszem beáramoltatni az energiát, és a kezelés folyamán a test-csakrák mindegyikét megtisztítom és feltöltöm. Ha a beteget ülve kezelem, a koronacsakrán keresztül áramoltatom az energiát, ilyenkor tehát gondolati – akarati úton irányítom azt, s nem a tenyeremből áramlik a beteg szerv, s az ahhoz tartozó csakra felé. Ez tán a legegyszerűbb, bár nem kevésbé hatásos gyógymód, bár a beteg mozgatása, utaztatása nem mindenkor célszerű: épp ezért váltottuk fel a közvetlen kezelést a távgyógyászattal. S minthogy e kérdéssel kapcsolatban is leírtunk már korábban egy-némely intelmet, azt a kis részt nem gépelem le ismét: átemelem az: Úton Ég és Föld között című munkánk VII. kötetének 129-130. oldalairól, mert fontosnak és lényegesnek tartom: „Két különös veszélye van ennek a gyógyítási módnak. Az egyik az, hogyha a gyógyító maga is valamely betegségben szenved, azt átközvetítheti a saját testéből a már amúgy is beteg test felé, de közvetíthet ingerlő, esetleg még negatív energiát is, ha ő maga labilis idegállapotban van, tehát zaklatott, vagy ha a védelem gyenge volta végett valamely ellentét-szellem beférkőzik a gyógyító nyitott korona csakráján keresztül. Ez utóbbi többnyire azon esetekben történhet meg, ha a gyógyító eltér a tökéletes tiszta Úttól, s mert a Fent világában lévő segítő Testvér ekként nem áramoltathat le néki a gyógyításhoz szükséges energiát, ő maga vonzza azt le a tudati akarati úton: maga sem tudva, milyen rezgésszintű és milyen tisztasági fokú energiákat vonz magához. Többnyire a gyógyulást remélő beteget ilyen esetben is 232
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet elfedi a negatív energia-áramlat elől a Kegyelem Ereje igénybevételével az Őr-szellem, viszont a helytelen irányba tévedt, s arról akár többszöri intelem ellenére sem visszatérő gyógyítót nem tudja, mert egy bizonyos idő múltán nem tudhatja oltalmazni a mellé rendelt Őrszellem sem. Akkor viszont maga a „gyógyító” lesz beteggé, lévén a magához vonzott negatív energia az ő teste, vagy Tudata ellen fog fordulni. Mert nem minden esetben a testet betegíti meg a negatív energia: sőt! Többnyire a Tudatba hatol bele, s annak révén az ellentét már játszva vonhatja magához a későbbiek során is, tehát már folyamatosan a Tudatban lévő, vagy akár a testbe áramló pozitív energiákat is. Ezen esetekben épp az ellentét lesz az, aki mindenképp életben akarja tartani a Tudatban megfogalmazódott késztetést, tehát az ő akarata szerint fogja folytatni gyógyítói tevékenységét az, aki eltért az eredeti, tiszta iránytól. Ennek viszont az is lesz, vagy lehet az eredménye, hogy a gyógyítóhoz fordulók nemcsak hogy javulást nem tapasztalnak (vagy csak rövid ideig tartó, átmeneti javulást), de még a szokottnál is nagyobb gyengeséget éreznek a „kezelés” után. A „gyógyító” természetesen az energia magas szintjére hivatkozik: és lényegében igazat is mond, hisz a magas szintű energia beáramlása is ad egy bizonyos fokú, de csak átmeneti fáradtság-érzetet, amit viszont a tünetek csökkenése, vagy akár teljes mértékben való megszűnése követ. Ám ha a fáradtság, és gyengeségérzet nem csökken, élni kell a gyanúperrel: tán nem teljesen tiszták azon energiák, amelyekkel a „gyógyító” működik. Ilyenkor haladéktalanul le kell zárni azon test-részek csakráit, amelyek a beteg szervhez legközelebb vannak, és kérni kell azok tisztítását és ismételt bezárását a saját Őr-szellemetektől.” *** A gyógyítás egy másik, általunk is használt formája az, amikor a gyógyítást végző személy egy általa megfogalmazott, tehát tudati (gondolati) és akarati energiáiból felépített, nem a mi fizikai szintünkön Valóság szintre emelt ponton létrehozott helyre emeli át a beteget, s maga is azon a ponton lát hozzá a gyógyításhoz. Bármennyire is hihetetlennek tűnik talán, mégis a gondolati-akarati energiákból álló pont épp úgy része a Valóságnak, mint minden más egyéb is, ami energiából áll. (Márpedig ahogy korábban már leírtuk, minden, de minden energia, éspedig a végsőkig besűrűsödött Szellemi energia, amely Szellemi energia viszont csakis a Teremtő Erő részeként létezhet, mert más ERŐ nincs a Valóság értelmében, csak a Teremtő ERŐ, Amely A SZERETET EREJE. Minden egyes Szellemi Követ, a mi szintünk esetében tehát minden ÉN-fél a maga tényleges ébredtségi szintje mértékében bírhat ezen Erővel, s ebből közvetíthet át az Út megkezdése előtt álló Én-résznek is, mindenkor az Életfilmnek megfelelő mennyiségben.) A gyógyítás céljára megfogalmazott pont tehát, ha gondolati úton fogalmazzuk is meg, mégsem teljességgel tudati energia: inkább a Szellemi Követ által a Tudatba vetített, s abban megfogalmazódott kép, amelyet a Tudat a benne lévő ismeretek szerint fogalmaz meg akként, hogy az a számára ismert elemekből álljon. Gondolok itt arra, hogy olyan környezetet „varázsol” maga elé a gyógyításra készülő személy, ami a leginkább ismert és kedves a számára. Lényegében tehát az mondhatom, ha igazán pontosan akarom e jelenséget megfogalmazni, hogy a Szellemi Követtől érkezett instrukció nyomán, a Szellemi Követ energiáiból, bár a maga képalkotási képességét, más néven a maga fantáziáját használva fogalmazza meg mindenki azt a helyet, amelyet, lévén hogy az a Tudatban mint létező pont szerepel, annak megfogalmazásakor betölt nem csak a Szellemi Követ, de a maga egyéni - emberi érzéseinek, és a maga Tudatának akarati energiáival is. Így végül más és más lesz mindahány pont, még akkor is, ha a kifejezetten gyógyítás céljára felépített pontok mindegyikének, vagy csaknem mindegyikének vannak közös jellemzői. A legfontosabb talán az, hogy a szabad ég alatt létesülnek, a Természet lényeinek közelében. Ennek okát nem kell mondjam: a szabad ég alatt, s a Természet tiszta kis lényeinek közelében mindenkor tisztább energiák áramlanak mint egy zárt, s jobbára mesterséges fénnyel megvilágított helyiségben. Hogy érthetőbb legyen, mire gondolok, megkísérlem leírni azt a gyógyító tisztást, amelyet mi fogalmaztunk meg Vezetőmmel e célból, majd igyekszem pontosan leírni egy gyógyítást is, ha nem is adhatom tovább az általam most végzett gyógyítási folyamatot, mert hisz amint mondtam, még így is sok az, amit nem tárhatok a ma embere elé: ne legyen egy se, akit kísértésbe visznek a leírtak. *** Magasba szökő hegycsúcsok fölött szállok: amíg az általunk használt Fény-ívben haladok, csak a havas233
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet kopár szirteket látom, vagy inkább csak érzem, s csak amint egy Fény-másod-perccel feljebb emel Vezetőm, tárul elém a már ezerszer látott, mégis mindig újnak maradó kép. Égig érő fenyők fölött haladok, fölöttem - alattam - köröttem, s tán valamiképp bennem magamban is a Hajnal ébredez, annak ellenére, hogy amely szintről indultam, sűrű és sötét éjszaka volt. Itt a hajnal bíbor-sugarai simítják végig lágyan a még álmodó Világot, bár itt mindenkor hajnal van, amikor érkezem, s ez valahol természetes is, hisz nem mint fizikai személy, de mint Szellemi Erő érkezem, így magam választom meg a napszakot, amikor is be kívánok lépni az adott Fény-tartományba. És számomra a hajnal a kedves idő, amikor a Nap első, még szinte bátortalan-halkan aláhulló sugarai csak mint bíborszín takaró borulnak a még álmodó Világra, mint kik még elcsitítani kívánják az ébredező madárnépet, s a fészek mellett álomba merült, a fa ágára tekeredett kígyót, hátán szuszogó kicsinyével. Mert itt, e Fény-tartományban egymás mellett élnek ezek is és azok is, és ha egy fa valamely kígyó-családnak is kedvelt fája, annak bármely ágán békés pihenőhelyre találnak, s ha épp a madár-néppel való csevely közben nyúl le valamelyikü-kért az Álom lágy keze, hát ott alszik el, fejét akár a fészek oldalán nyugtatva. Igen: Shambhallában, a Városhoz közeli erdő fölött haladok: az erdő hatalmas fenyőfái mint ismerőst szinte egyenként köszöntenek, köszöntve egyben a hajnal bíborszín sugarait is: szívem szerint magam is lejjebb ereszkednék hogy mindő-jüket egyenként köszöntsem, s egyenként csókoljam meg, ám ez lehetetlen, így egyszerre üdvözlöm őket, egyként árasztva reájuk, s még az ágaikon alvó Életre, s a tövükben nőtt kisebb - nagyobb növényekre szívem Szeretetének felizzó, majd elcsendesedő, de mindenkor igaz Szeretetét. Otthon vagyok itt, legalábbis úgy érzem, mert az Erdő befogadott, ahogy befogad mindenki mást is, aki igaz szívvel és tiszta szándékkal közelít felé. Sokkal inkább otthon érzem itt magam, mint a magam tényleges világában, ahol minden érzés és gondolat bizonytalan és kiszámíthatatlan, s ahol olykor azok kezében van a fegyver, akikről akként vélnénk: csak a csendes szót, s a valós Szeretet békességét ismerik… Tovább is lépek e képtől, mert fáj énnékem visszapillantanom: Vezetőm érzi is a bennem ébredt fájdalmat, s hogy az vissza ne rántson abba a közegbe, abba a Fény-tartományba, amely épphogy okozója e felébredt, s szívemet - lelkemet, elmémet és Szellememet gyötrő fájdalomnak, a maga Erejével tart meg, míg ki nem ég belőlem, el nem némul bennem (legalább egy időre, legalább míg itt, e másik Világban vagyunk) a fájdalom, de még annak emléke is. Figyelmem ismét az erdőre irányítom: magam is szabadulni igyekszem a fájdalomtól, amely lám: oly mélyen van belém égve, hogy még ide is utánam nyúlt… Az erdő halk neszeit figyelem: az éjszakai élethez szokott állatok most térnek szállásaikra, olyika kicsinyeinek cipel valami gyümölcsfélét, mások a kicsinyekkel maradt nősténynek, egy pillanatra állva csak meg ha találkoznak, épp csak annyi időre, míg valami, még számomra is ismeretlen, egyezményes jelekkel köszöntik egymást, majd tovább sietnek, hisz ezt is és azt is várja valaki. Ekként halad éji útjáról vacka felé a róka, a kicsinyke sün, de még némely, az éj óráján megéhezett, s valami kis utánpótlásért útnak indult rágcsáló is: kicsiny egérfélék, amelyek a fákat segítik megszabadulni az elöregedett és elszáradt kéregrétegtől, vagy fürgén ugrándozó, a tisztáson élő, s valamely ínyencségért az erdőben kószáló nyulak: egyik a másik mellett halad, vagy épp szemben egymással, a legteljesebb nyugalomban, és ez is természetes: itt már nem kell tartson egyik a másikától, mert megszűnt bennük az ember-adta vad késztetések mindegyike. Valóban Édeni a kép, s bár ismét felvillan bennem: hogyan végződne egy-egy ilyen találkozás a magam világának erdeiben, már elhessegetem a képet s a gondolat-foszlányt is: nem hagyom, hogy visszarántson, azt pedig még úgysem, hogy az aláhulló, fájdalom-teli gondolat-energiák beszennyezzék ezt a tiszta Világot. Az éjből kilépni készülő erdőben csak a kis patak csörgedez örök-önfeledt, cserfes csacsogással, mint akinek a nappal kevés, hogy mindahány hírét elmondja: ugrálva fut, kövek közt bújócskázik, miközben mélyén a víz világának lakói épp úgy nyugodnak, mint az erdő népei, s a fák kisebb-nagyobb lakói, még az álom ösvényein járva, de egy-egy pillanatra már mégis belesve az Ébredés ablakán, mint az ember, 234
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet amikor Értelmével már egy picinykét a nap dolgai közt matat, de lelkével még az álom édes nektárját ízleli boldogan… Mire a tisztás fölé érünk, a hajnalból lassan ifjú Reggel lesz: a madarak csivitelve feleselnek a Nap sugaraival, miközben boldog-serényen tisztogatják tollaikat, szárnyacskáikat próbálgatják, vagy épp a fészek körüli teendőket végzik: legyen rend a csöppnyi Otthonban, mielőtt eleségért indulnak a maguk, vagy örök-éhes kicsinyeik számára. A fák közti bokrokon szinte incselkedve virítanak az éhes gyomrocskák megtöltésére alkalmas piros és kék és sárga, s ki tudja még: a színek hány és hány árnyalatában pompázó bogyók, a fák törzsén a fa-méz aranyló cseppje csurran, a gyökerek maguk is buzgón szívják a Föld testében lévő Erőt és nedvességet: az Élet tehát ezer-egy jelével megindul, mire a kicsiny tisztáshoz érünk. Itt aztán meg is állunk, s lejjebb ereszkedünk. Maga a tisztás épp annyira van a Föld színén, mint amennyire mégsincsen, legalábbis a mi szintünkön Úton járók számára, mert nem a mi érzékelési tartományunkban, de Shambhalla városának közelében, a már megmutatott hatalmas erdő egyik pontján, a Föld Szája nevű energia-csatorna közelében készítettük azt el az ÚR engedélyével. Egy bizonyos fokig hasonlít a másik, szintén itt:Shambhalla erdejében lévő, úgynevezett „pihenő” tisztásunkhoz, de tényleg csak egy bizonyos fokig: itt ugyanis nincs házikó, és a millió virággal ékes rét a hullámzó, selymes fűvel benőtt tisztástól kissé távolabb kezdődik, mintegy: a tisztás folytatása, amelyet az Erdő néhány félkörben nőtt fája választ el a réttől, s a rét megannyi Élőlényétől is, akik persze szabadon bejárhatnak a tisztásra is, és be is járnak, ha nem folyik épp gyógyítás, mert olyankor értőn megállnak a tisztást egy bizonyos mértékig körbehatároló fák közt, s nem közelednek, ha csak nem mi magunk hívjuk őket, hogy valamely formában segítségünkre legyenek, mert ez is megesik. A mi szintünkről kiemelt Léleklények gyógyításakor a leginkább, hisz hát kire is bízhatnánk egy betegségéből gyógyult, de a mi világunkban árván maradt kiskutya oktatgatását, ha nem egy fajta-közeli lényre, mondjuk egy békésen álldogáló nőstény farkasra? A Tisztás mellett, a fák közt együtt játszik a Természet megannyi Gyermeke: az adott szinten élők csak úgy, mint a mi szintünkről kiemelt, nem is teljességgel fizikai testben, hanem mint Szellem-energia képképzet létező állatok, akiket ekként emelünk ki a magunk Fény-tartományából a gyógyítás idejére, s akik együtt töltik az időt e „másik Világ” hozzájuk hasonló Lakóival békésen és kedvesen, várva, hogy sorra kerüljenek, mit sem törődve azzal: hány Beteg nézi önfeledten pajkos játékukat. Itt is, amiként a pihenőtisztáson, van zuhatag, és van tó, bár e zuhatag, és e tó mégis lényegesen más, mint a másik, mert itt nem víz omol alá a zuhatag alatt képződött tóba, hanem a Teremtő EGYSÉG Szeretet-energiájának milliárd és milliárd, és számokkal már kifejezhetetlen, s a szivárvány megannyi színében pompázó káprázatos energia-csilláma, parányinál is kisebb, mégis Tökéletes kis cseppje, amelyek akként áradnak az Ég magasából, amiként a másik zuhatag vize: zubogva és csilingelve és meg-meg csillanva a Nap mindenkor fénylő és édes sugaraiban, mégis lágyan, mint a selyem, ha a bálát kibontva lengeti a szél valahol egy óriás hegy tetején, hogy alant ámulva nézhesse aki a hegyoldalban jár, vagy aki a völgyben áll. Itt kezdetben csak a zuhatag létezett: az Energia-tavat később kaptuk az Úrtól és az Áldott Anyától, hogy akinek arra van szüksége, fürdőzhessék benne. A zuhatag és a tó a tisztás bal felén, csaknem a hatalmas fák előtt van, így természetes, hogy a gyógyítás is ott zajlik, míg a jobb oldalon a betegek feküsznek: egy-egy ezüst-színű, szinte lehelet-vékony energia-lapon, amely vékonysága ellenére is olyan szilárd, hogy könnyedén emel fel, s tart meg a levegőben bármilyen hatalmas, és súlyos testet. Az álomba merült betegek testét egy ugyanilyen, csak még lágyabb energia-lap fedi mint jótékony, puha takaró. A középső részt a gyógyításhoz szükséges energia-lapokkal én foglalom el. Bal kezemnél hosszan, több sorban fekszenek a beteg Testvérek, kivéve a kicsinyeket, akik az Áldott Anya karjában szenderegnek (olykor nyolc - tíz csöppség is alszik az Áldott Égi anyácska karjain, mégis elférnek mind, mintha csak egyedül volnának Anyácskánk karján, ami érthető és természetes is, hisz az égi Anya nem is annyira karjaiban tartja s rengetgeti a kis betegeket, de Áldott Szívébe zárja őket, s ott csitítja el fájdalmukat, amilyen szinten azt a Törvény, de a mi szintünk Törvénye értelmében teheti. A nagyobbacska gyermekek is Körötte vannak: némelyik mellé ül, s akként hajtja fejecskéjét az Égi Anya ölébe, mások Mellette Körötte állnak, s hallgatják halk szavait, vagy egyszerűen a Csendet, amely édes és beszédes mégis, hisz 235
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet ha Anyácskánk nem szól, a Természet mond nékik igaz, érthető Mesét. A beteg Léleklények, ezek közül is az Állatvilág tagjai szintén az Áldott Anya lábainál heverésznek: némelyik (a gyógyulófélben lévők közül) néhány más, a szabad Természetben született állatkával játszik, míg sorra nem kerülnek ők is, míg nem szólítom valamelyiküket, hogy a soron következő kezelést megkaphassa. Néhány kutyus előszeretettel úszkál az energia-tóban, nem egyszer a betegek közt, s itt ez is természetes: együtt él mindenki, átérezve mindenki más örömét - bánatát, s akár a fizikai értelemben vett szenvedését is, annak ellenére, hogy azoknak, akik itt vannak, nincsenek fizikai, tehát testi fájdalmaik, annál is inkább, mert hisz nem a betegek fizikai teste: annak Szellemi- akarati energiáim révén megfogalmazott, s még a betegség-állapot előtti mása van jelen. Ez azonban már egy olyan gyógyítási folyamat része, amelyet ma még nem adhatok tovább, mert még sem a kor, sem a szint nem érett arra, de azt hiszem, nem is volna szükséges, hisz még az egyszerűbbet is elégséges lesz megtanulniuk azon Testvéreinknek, akik e Feladatot későbben felvállalhatják az Úr Kegyelméből. A Mestertől nemrég kapott ajándék: a kezelések során használt energia-lapok a jobb kezemnél vannak, nagyjából váll magasságig érő halomban, amely, bármennyit emelek is le belőle, mintha sohasem fogyna… A tisztást magát magasra nőtt, lágy fű borítja: A Mester bal kéz felől, a tisztás másik, tehát a zuhataggal átellenben lévő végében áll, olykor épp csak néhány, olykor viszont megszámlálhatatlan sokaságú Szellem-testvérünk társaságában. Az Áldott Anya nem messze az Úrtól egy kényelmes karszékben ül a csöppségekkel, s az Energia-zuhatag az Anya jobbján zubogva árad alá a tóba, s a tó a hozzá tartozó „kellékekkel” várja a betegeket: s ezzel lényegében be is mutattam a kis gyógyító-tisztást. Talán még azt hadd tegyem hozzá: hogyan is „működik”, mire szolgál a zuhatag és a tó. A zuhatag alá állítom be azokat a Testvéreket, akik kezelés után még energia-feltöltést is kell, hogy kapjanak, s azokat is, akiknek csak az energia-feltöltésre van szükségük. Ez utóbbiak közé tartoznak azok a Testvérek is, akinek Szellemi Én-részét kell többletenergiához juttatnom: ne maradjon alul a valamiképp megtévedt Tudattal szembeni „küzdelemben”. Azt, hogy ki, milyen rezgésszintű és rezgésösszetételű Energiát kell kapjon, nem én döntöm el, hanem az Úr: és kinek - kinek az az energia fog is testére és (a korona csakrán át, vagy az egyes test-csakrákon keresztül) a testébe áramlani, amelyre valóban szüksége van. Valahogy akként mondhatnám: a zuhatag „önszabályzó”, s mintha az ÚR gondolatai szerint csökkentené egyik pontján, vagy növelné a másikon az alááramló energia rezgésszintjét, még azt is figyelembe véve már a kezelés megkezdésekor: ki mennyi időt fog majd eltölteni a zuhatag alatt, szükséges lesz-e számára hogy azt követően egy időn át még a tóban is eltöltsön bizonyos időt úszással, vízilabdázással vagy valamelyik kezelőszékben, esetleg valamely energia-padon, ha állapota akként igényli (ezt mint kiegészítő kezelést a test minden izomzatának megmozdítását szükségessé tevő betegségek, mint például a sklerózis multiplex, idegbénulás, Bechterew-kór stb. esetén alkalmazzuk). Van, s nem is egy Testvérünk, akiket naponta emelünk be e tóba, s van, akit szintén minden nap be kell állítsunk az energia-zuhatag alá, mint például a leukémiás betegségben szenvedőket, hogy az előző napi kezelés óta esetleg felbukkant, a többitől eltérő rezgésszintű vér-elemeket megkössük és kimossuk az erekből. Természetesen ez csak a naponkénti megelőző gyógyítás része: a leukémiás betegek csakúgy megkapják a hetenkénti nagy kezelést, mint a többi beteg, ami a testsejtek mindösszességét érinti, nem csak a vértestecskékre korlátozódik. Azt is hozzá kell még tegyem: ha új betegre hívják fel figyelmünket, az három, egymást követő napon kapja a kiemelt szintű, tehát a teljes kezelést, s csak ezt követően térünk rá esetében is a hetenkénti kezelésre, ha állapota ezt lehetővé teszi. Mert az is természetes, hogy akinek arra van szüksége, továbbra is a napi kezelést kapja, ha a magam egyéni meglátását az Úr is alátámasztja. Az Ő kifejezett engedélye viszont azt is jelenti, hogy a betegség nem, vagy nem teljességgel karmikus eredetű, nem is valamely Vállalás része, vagy ha az illető Testvér konkrétan valakik érdekében tette ama Vállalást, s az célt ért (vagy az illető Testvér legjobb szándéka ellenére is előre láthatóan céltalan marad!). Akár ez, akár az húzódik meg a betegség hátterében, ha az Úr kifejezett engedélye erre utal, a beteg gyógyulást, vagy legalábbis enyhülést nyerhet. És itt is hadd ismételjek el valamit, amit már mondtunk, de amit igen 236
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet fontosnak és lényegesnek tartok: nékem és Vezetőmnek, amiként minden más gyógyító Testvérnek is, s még az Úr által mellénk rendelt Segítő Szellem-testvéreknek is akként kell kezelnünk minden beteg Testvért, mintha mindegyikük gyógyulást nyerhetne, s még gondolataink közt sem bukkanhat fel: ez vagy az karmát törleszt, vagy valamely Vállalásának tesz eleget a betegség felvállalásával. Az is természetes, hogy minden egyes Beteg esetében egyként kérjük az Úr segítségét, hisz maga a beteg, a fizikai személy nem tudja, és akár még csak meg sem értené: miért kell szenvednie. Egyik beteg csak úgy szenved, mint a másik, a szenvedés spirituális értelemben vett okától függetlenül, s mi mindenkor csak a szenvedő, a segítségre – gyógyulásra váró és vágyó Testvért láthatjuk, és persze látjuk is mindőjükben. Az okot kifürkészni nincs módunkban, többnyire jogunkban sem, s ha az Úr mégis megmutatja egyik vagy másik betegség okát… – mi akkor is, továbbra is csak a szenvedő Testvért láthatjuk, akit kezelnünk kell a magunk szerény módján, de képességeink szerint tökéletesen, amiként azt a segítő – törődő Szeretet tennünk rendeli. *** És ezzel lényegében rá is tértünk a gyógyítás ismertetésére. Ám mielőtt ténylegesen is rátérnék a gyógyítás leírására, még egy-két dolgot hadd mondjak el. Elsőként azt: a gyógyításban nem „kell hinnie” a betegnek, hisz az ötéves, vagy a még annál is fiatalabb gyermek sem hisz benne, pusztán csak azért, mert még sem hinni, sem pedig nem hinni nem tud, amiként nem hihet a gyógyításban egy epilepsiával, daganattal vagy valamely más betegséggel kezelt állatka, s a növényvilág tagjai sem, lévén nékik nem adatott a magasabb fokú Értelem, amely nélkül sem hinni, sem hitetlenkedni nem tudnak: s mégis gyógyulást nyerhet (amiként már nyert is) ez is és az is, mert tudnak valami mást, ami nélkül maga az elméletben legképzettebb gyógyító sem érhetne el semmiféle eredményt: tudnak Szeretni, és ez az egyetlen feltétele a gyógyításnak úgy a gyógyító, mint bármely beteg esetében. Az Erő köröttünk van, s éppenhogy a mi megtámogatásunkra adta azt az Úr Szeretete, és a Fent Világában maradt, valamint a Missziós Feladatot vállalt Szellem-testvérek mindegyike azon van, hogy segítsék kicsinyded lépteinket, amely Haza vezet az Örök Fény Élő Birodalmába. Az Erőben, s az Erő használatának lehetőségében tehát nem hinnünk kell: nékünk magunknak is egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy az ERŐ létezik és hat, s mi magunk is hathatunk általa, mert az ÚR Szeretete adta azt számunkra. (S még így zárójelben hadd térjek vissza az egyik iménti mondathoz. Akik nem a Fent Világából alááramló Erő révén, nem a Szeretet szavának késztetését követve törekednek gyógyítani, maguk is érhetnek el bizonyos eredményt az általuk használt energiákkal: viszont nem árt tudnotok néktek magatoknak sem, hogy ama másféle erő nem ad tényleges gyógyu-lást senkinek, még ha a fizikai testben jelentkező tünetek megszűnnek is, mert csak a test tünetei, és a test betegsége tűnhet el: de a betegség oka megmarad a Szellemi Követben és a Lélek-elemben, s ez az igazi betegség: nem a test, nem az eszköz egyes fizikai síkon érzékelhető jelenségei! Azok csak a fizikai síkon való kivetülései a Tudat, a Lélek és a Szellem betegségeinek, amelyek tényleges gyógyítása lehetetlen, ha a betegben és a gyógyítóban nem a Szeretet él Isten és megannyi Testvérük iránt!!) * S most, már e tény tudatában lépjünk is tovább megkezdett témánkban. Amiként fentebb már mondtam, nem azt a gyógyító eljárást fogom elétek tárni, amelyet mostanában alkalmazunk: annak közreadását nem engedélyezte az Úr, ám amely formáját már elértek tárhatom, így is kellő nehézségi fokkal bír, így annak megvalósítására is csak az vállalkozzék, aki a könnyebb és egyszerűbb gyógymódokban már kellő jártasságra tett szert. Azt is mondtam már fentebb: egy teljes gyógyítást le fogok írni, annak megannyi mozzanatával, ami azt is jelenti: valóságosan részt vehettek egy Testvérünk gyógyításában. Arra ugyan nem merek vállalkozni, hogy egy csütörtöki gyógyító-napot próbáljak meg leírni a maga teljességében, így nem mindahány betegség gyógyítási folyamatát kísérhetitek figyelemmel, de az egyes betegségek során alkalmazott, s a
237
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet most megmutatni kívánt eljárástól eltérő mozzanatokat igyekszem leírni, már csak az eltérő mozzanatokat emelve ki betegségenként. *** Mielőtt gyógyítani kezdek, beindítom a gyógyításhoz is megszokott zenét: ez az én esetemben vagy a Tibeti harangok, vagy a Tibeti csakra-tisztító zenék című lemez, de persze ki-ki a számára leginkább kedvező, a saját benső harmóniájába illő zenét kell hallgassa, mindenesetre olyan zenét, amely a légtérben áramolva mintegy: be, és feltölti a lakás teljességét is a magasabb rezgésszintű energiával. Ez után igyekszem magamat minden tekintetben megtisztítani, vagyis megfürdöm, s ha akként érzem szükségét hajat is mosok, akár akkor is, ha előtte való nap mostam hajat. Abban az esetben szokott erre sor kerülni, ha úgy érzem: az erősebb indulati energiák teljességgel befedik testem (akár magam vagyok valamiért ingerültebb vagy izgatottabb, akár a házban van élesebb vita a lakók közt, de a Globális történések is erősen hatnak rám, valamiképp beérzékelem azokat, így a távoli történésekből bevonzott energiáktól is igyekszem megszabadulni), vagy ha engem magamat gyötör meg a szokottnál erősebben valamely fizikai fájdalom. Ha a reggeli gyógyítandók közt vannak a súlyosabb betegek, akkor reggelre teszem a fürdést, bár ez lényegében szinte mellékes, hisz nálam „este” is csak valamikor hajnaltájt szokott lenni, így az „esti” gyógyítás csaknem egy időben van a reggeli gyógyítással, s a kettő közt alszom pár órát. Ha már fizikai testem megtisztítása megtörtént, a lelkiismeretemet vizsgálom meg, hogy tudati – lelki és Szellemi énemet is megtisztítsam. No, nem mindenkor végzem el az általános önvizsgálatot (tehát az Életút teljességére kiterjedő, ún. Általános gyónást, amikor is az Úrnak gyónom meg az Út során elkövetett bűnöket, s a még máig le nem vetkezett, el nem hagyott hibáimat, gyengeségeimet, és kicsinyes, emberi gyarlóságaimat), de az eltelt nap eseményeit igyekszem őszintén és alaposan megvizsgálni, hogy amiben hibáztam, töredelmes szívvel tárjam az Úr elé, kérve az Ő Leghatalmasabb bocsánatát. Ha úgy érzem: valakit komolyan megbántottam, néhány órával akár el is halasztom a gyógyítást, hogy először megengeszteljem a megbántott Testvért, de mert ezt igyekszem kerülni, s ha vétkesnek érzem magam, igyekszem azonnal jóvátenni az elkövetett vétket, erre nem igazán kerül sor. Ha már akként érzem: őszinte és töredelmes vallomásom és bocsánatkérésem nyomán az Úr megbocsájtó, s mindent megtisztító Szeretet-árama is megérkezett, hozzálátok az előkészületekhez. S ez már teljességgel a tudati és Szellemi értelemben vett felkészülés, amelynek első lépéseként minden egyéni, tehát személyes gondolattól igyekszem megszabadulni, hogy elmémben csak a Feladat, s a gyógyítandó betegek tudati képe maradjon. Mert egymást követően több beteget is gyógyítok, elsőként mindőjüket az ÚR irgalmába ajánlom, név szerint nevezve meg mindenkit, s ha ez is megtörtént, már az elsőként gyógyítani kívánt beteget emelem ki e tudati képek közül. Ekkor a többiek neve (és esetleg arca is) időlegesen elmerül a Tudatban, és csak az a Testvér lesz számomra fontos, aki gyógyulást remél az ÚR Ereje által, ha az én semmi kis közreműködésemmel is. Mielőtt az elsőként gyógyítani kívánt Testvér gondolati – akarati energiákból megfogalmazott test-képzetét magam elé emelem, kérem a Mestert: töltsön fel az Ő véghetetlen Erejéből, hogy megtisztíthassam a beteg teljes testét, mielőtt a Gyógyító Tisztásra emelném. (Ha megfigyeltétek, e gyógyító folyamatnál még nincsenek a Tisztáson a kezelésre váró Testvérek, mégcsak nem is emelem ki előzetesen mindegyiküket: ezek már a következő gyógyítási eljárások részei, amelyekről, amiként mondtam, itt és most még nem adhatok több információt. S ez annak ellenére is így van, hogy néhány kisebb részletet elmondhattam azon Testvéreinknek, akik később, vagy akár már most is részt kell vegyenek a gyógyításban, hogy még az én Utam során minél alaposabban felkészülhessenek a Feladatra.) A Mestertől kért Erő megérkezését követően gondolati-akarati energiával magam elé vetítem a gyógyítandó beteg teljes alakját, amint egy ágyon fekszik, és alszik. Ahogy azt már a korábbiakban leírt „agyséta” esetében említettem, a számomra ismeretlen beteget akként vetítem magam elé, hogy fejét elfordítva alszik, vagyis azt a bizonyos „arctalan gyógyítást” valósítom meg.
238
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet (Ennek kifejezett hátránya az, hogy nem beszélhetek a beteggel: számomra ugyanis nagyon fontos, hogy a személyes kontaktus során az, akivel beszélek, a szemembe nézzen. Viszont sok betegnek (pontosabban Szellemi Én-részeiknek) kell, hogy a gyógyítás folyamatát, s a saját részről felvállalandó, a gyógyulásban játszott szerepüket, mondhatnám: feladatukat is elmagyarázzam, s mert erre a fizikai síkon ritkán van lehetőségem, a Szellemi erőből megfogalmazott test-képzetbe áramoltatom a Tudat számára szükséges, de már a Szellemi Én-rész által továbbítandó közléseket.) A Mestertől kapott energia segítségével a már megmutatott módon megtisztítom a beteg testét, majd beburkolom, és gondolati – akarati erőim révén a gyógyító tisztásra emelem. Egy energia-lapot emelek magam elé (szintén Gondolatommal mozdítva meg az energia-lapot): arra fektetem, majd ismét a Mester elé járulok, de mostmár a gyógyításhoz szükséges energiát kérem Tőle. Most, tehát ennél a gyógyítási eljárásnál még nem folyamatosan áramoltatja felém a gyógyításhoz szükséges energiát, hisz most nem több beteget gyógyítok gyors egymásutánban: egyesével hozom – viszem őket, így minden alkalommal csak az épp kezelt beteg gyógyításához szükséges mennyiségű és összetételű energiát kérem és kapom is az Úrtól, s nem Vezetőmön keresztül, bár gyógyítás közben Vezetőm is közvetíthet felém többletenergiát, ha az akként válik szükségessé. Amikor az Úrtól megkapom a kért energiát, visszatérek a beteg mellé, de már Vezetőm, s a két Kísérő Szellem-testvér társaságában. Ők a gyógyító szándék Tudatomban és Szellemi Tudatomban való megfogalmazásának percétől a Mester mellett várakoznak, s most visszakísérnek, hogy a gyógyítás végéig mellettem is maradjanak. S innentől kezdődik meg lényegében az a folyamat, vagy eljárás amely már ténylegesen is Szellemi úton megy végbe. Minden előkészület megtörtént, koncentrálok, de most ismét mint földi személy: látom magam, de még fizikai személyként, amint a Tisztáson vagyok, látom a gyógyításra váró beteget, látom Szellemi Vezetőmet, s a két Segítő Szellemtestvért, és látom a tisztás egészét ugyanakkor: A Mestert, az Áldott Anyát, az energia-zuhatagot a tóval, s a tisztás teljességét… – egy ideig legalábbis, addig, míg ismét önmagamra nem kezdek koncentrálni. Gondolatban elismétlem a végzendő feladatot, majd hagyom, hogy a gondolati kép elússzon: a tudati kép helyét lassan a Szellemi Tudat, s az abban megfogalmazódott kép kell átvegye, márpedig a Szellemi Tudat elsődleges célja és szándéka, hogy a Szellemi Szikrát megfogalmazza, s önmagán kívülre helyezze. Ez a történés is akként realizálódik bennem, a földi emberben, mintha valóban a magam Tudata működne, hisz ezen a szinten még én sem vagyok képes teljességgel különválasztani a test Tudatát és a Szellemi Tudatot, és mert a test mint fizikai elem-halmaz engem is köt (és kötelez is), kell, hogy a Tudat és a felsőbbrendű, tehát a Szellemi Tudat kapcsolata fennmaradjon bizonyos fokon, annál is inkább, mert hisz a végzendő cselekvéseket is csak mint valamely fizikai szinten ismert cselekvés-sort lehetek képes a Tudat felé átközvetíteni, még akkor is, ha a cselekvés a Föld világában akár érthetetlennek is tűnnék egyes Testvéreink számára. A Tudat és a Szellemi Tudat egyként fogalmazza meg, és éli is át a Szellemi Egység kiközvetítését: behunyt szemeim mögött látom, amiként a kicsiny Szellemi Szikra kiemelkedik a koronacsakrán, s valahol a homlokom közepénél lebeg: tudom, hogy az vagyok én, tudom, miért kell, hogy csak mint parányi Energia-szikra létezzem, s már arra törekszem, hogy minél inkább „belelépjek”, belehelyezkedjem abba a parányi Szikrába. Tudatom és gondolati – akarati erőim összességét mozgósítva egyszerűen tudomásul veszem, hogy az a kicsiny Szellemi Szikra vagyok, abban létezem és mozdulok… Egy kicsiny ideig várakozom, csak míg megszokom a magam megváltozott helyzetét: s akkor már úgy érzékelem, mintha a kis szikra átváltozna a magam önmagamról megismert formájára, amely csak abban különbözik az önmagamról ismert képtől, hogy egészen kicsinnyé váltam, s talán még abban, hogy Tudatomban semmiféle földi gond és gondolat nem létezik: csak A Szeretet él bennem és a segítő szándék, amely több, mint szándék: Akarat, de már a legtisztább, mert Istenben megnyilvánuló Akarat, amelyet Nélküle semmiképp sem tölthetnék be, s amelyet csak az Ő Leghatalmasabb AKARATÁBA illeszkedve lehetek képes helyesen és maradéktalanul betölteni. Nem tudom másként megfogalmazni sem megváltozott állapotomat, sem a változás érzékelt képét: de itt és most már nem is akarom, mert itt és most már nem is igazán érzem: változtam, inkább akként érzem: 239
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet most van bennem és köröttem minden a helyén, és én magam is most vagyok a magam helyén. Test vagyok, és mégsem, Tudattal bírok, hisz a Tudat minden ismereti elemét őrzöm, de már a Szellemi Erőből álló Testet viselem, és csak a megtisztult tudati képeket érzem, azokat, amelyekre mindenképp szükségem van vagy lehet jelen Feladatom során. Ám nem csak önmagamat látom akként, mint Szellemi Erőt: minden mást is: A Mester és az Áldott Anya mint káprázatos Fény ragyog jelen érzékelési tartományomban, mintha egy-egy végtelen tisztaságú Nap ragyogna, Szellemi Vezetőm mint valamely ékes Csillag, és a Segítő Testvérek maguk is mint kicsinyke csillagok: maga a tisztás mint valamely úszó, fehéres derengés érződik, s a beteg test sem test többé, nem a mi megszokott fogalmaink szerinti anyaghalmaz: minden és mindenki mássá lett, visszaigazodott az Ősi Képbe, az anyagtalan Világ képei közé, s mert ez ekként van, nem is egy gyógyításra váró testet látok magam előtt, hanem egy igen magas rezgésszintű energia-burokba zárt másik, alacsonyabb rezgésszintű energiákból álló energia-halmazt, s azon belül sem testsejteket fogok érzékelni, hanem más és más energiaelemeket, amelyek némelyike eltért a saját korábbi rezgésszintjétől, s amelyeket ekként ki kell emeljek, vagy vissza kell illesszek a saját korábbi rezgésszintjére a szükséges mennyiségű pozitív energia beáramoltatása révén. Ez a kép természetesen a gyógyítás teljes időszaka alatt elkísér: nem testsejtek közt fogok haladni, nem is valamely szervet fogok az általunk ismert formájában érzékelni, annak ellenére, hogy tudom: most a tüdőben, a szívben, vagy épp a májban vagy a bél-rendszer egy bizonyos részén járok. Amikor a gyógyításhoz szükséges Erőt is megkaptam A Mestertől, s már kiközvetítettem magam mint kicsiny Szellemi Szikrát, s már bele is helyezkedtem az önmagamról megfogalmazott Szikrába, megfogalmazom a negatív energia tárolásához szükséges energia-gömböt, s már azt kezemben tartva megadom a jelet Vezetőmnek: készen állok a Feladatra, s indulhatunk. Mindenkor Ő halad előttem, Őt egy kedves kis Szellem-gyermek követi, aki, ahogy fentebb mondtam, az én külön kérésemre kapott engedélyt az Úrtól a feladatban való részvételre: egyébként inkább a már „felnőtt” Szellem-testvérek valamelyike vállalkozhat e feladatra. A Kicsi nyomában (ahogy én hívom is kis Segítőmet) én haladok, kezemben az energia-gömbbel, s a nyomomban egy magasabb Mennyei Szintről érkezett Szellem-testvér. Vezetőm nyomában belépünk (vagy inkább belebbenünk) a testet körülölelő energia-burokba, amelyet a Szellem-testvér ismét zár, miután ő is belépett. Vezetőm megvárja, míg mindannyian felzárkóztunk mögötte: csak ekkor nyitja a korona-csakrát, majd belép, s mi követjük. A korona-csakra ismételt bezárását is Vezetőm végzi, vagy (ritkán) a magasabb rangú Szellemi Segítő. A korona csakra bezárását követően ők a koponya két oldalára húzódnak, még a koponyacsont, és az agyburkok közt: magam hozzálátok, hogy az agy burkai, és a koponyacsont közt lévő megannyi beszivárgott negatív energiát összegyűjtsem, s hogy azok már biztonsággal el vannak zárva a gömb egyik rekeszében, az adott terület teljességén széjjeláramoltatom a magammal vitt Erő egy részét. Az adott terület megtisztítását kézzel végzem, valahogy akként, mintha porszemeket törölnék le tenyeremmel egy bizonyos helyről, s gondolati erőim révén közvetítem, tehát emelem be a gömb egy kis rekeszébe az ekként összegyűjtött energia-elemeket, amelyeket a gömb kicsiny rekesze automatikusan zár el a tetején lévő lappal, amely azonnal légmentesen egybe forr magával a kis rekesszel, mintha össze volna forrasztva a rekesz egésze. Amiként mondtam, számtalan ilyen kis rekesz található a gömb belsejében, s ha ezek mindegyike megtelt, kis Szellemi Segítőm haladéktalanul elindul, hogy a hozzánk legközelebb lévő csakra-kürtőn, majd az energia-burkon is kiemelkedve a Föld Szájához vigye, s mire visszatér, már meg is fogalmazom a következő energia-gömböt, hogy folytathassuk munkánkat. Az agy burkokon belépve Vezetőm és az „idősebb” Szellem-testvér az agy két féltekéjénél áll meg: ők ott kezdik a jobb és a bal agyfélteke mindösszes agy-sejt csoportjai felé áramoltatni a magukkal hozott Szellemi Energiát, amely, lévőn hogy Ők az Ős-tisztaságból lépnek mellém, mindenkor tökéletes tisztaságú Szellemi Erő. Vezetőm az értelmi elemekért felelős, tehát a bal oldali agyfélteke energetizálását, míg a Segítő Szellemtestvér az érzelmi elemekért felelős, vagyis a jobb oldali agyfélteke teljességének energia-feltöltését végzi. Természetes, hogy Vezetőm is csak beburkolhatja a Tudatosodásra alkalmassá tett agysejt-csoportot: konkrétan és célzottan azonban még Ő sem közvetíthet többletenergiát magába a Tudatba, mert arra egyedül az illető személy Szellemi Énrészének van joga, hisz az ő eszköze a Tudat, így az az ő Életfilmjéhez kell alkalmassá váljék azon a fokon, amely fokon a Szellemi Követ azt alkalmassá tudja tenni a maga Ébredtségi szintjén. 240
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Amikor Vezetőm és a „felnőtt” Segítő Szellem-testvér elfoglalták a helyüket, én a Kicsi társaságában a két agyfélteke közti „átjáróban” elindulok a kisagy felé. Elsőként magában az „átjáróban” áramoltatom végig az energiát, részben megtisztítva az utat, részben megerősítve segítségével a két agyfélteke közti idegszálakat és az ereket, valamint a hajszálerek mindösszességét, hogy a két agyfélteke közti kapcsolatot is megerősítsem ekként. Ezt követően a kisagy felé haladok, hogy a Szellemi Követet kiemelve azt is megtisztítsam az esetlegesen reá tapadt negatív energiáktól. Ha ez megtörtént, beburkolom a magammal vitt Erő egy részével, majd a kis agy megtisztítását és energiával való feltöltését követően visszahelyezem korábbi helyére, végül a kisagyat egy vékony energia-függönnyel még külön is befedem. Ezután a Szellemi Követet a Tudattal összekötő Lélek-szálat tisztítom meg, és burkolom be, majd a nyúltagyat, végezetül a gerinccsatornában, a gerincvelő teljességében áramoltatom végig az Energiát. Ha ezzel is végeztem, ismét visszatérek kis Segítőmmel a koponya felső részébe, bár most nem az agyhoz: a homloküregbe megyünk, aholis elsőként a homlokcsakrát és annak a másodlagos csakra-kürtőjét tisztítjuk meg, s töltjük fel energiával, majd a halántékcsakrákat látjuk el hasonló módon. A hallójáratok, a homlok, a szem és az arcüreg, az orr-járatok, a szájüreg, a torok, és a garat valamint a gége megtisztítása, s ez utóbbi kapcsán a torok-csakra, s annak másodlagos csakra-kürtőjének megtisztítása és energia-feltöltése után rövid pihenőt tartok, csak annyit, amíg kis Segítőm a megtelt gömbbel elsiet és visszatér: s ahogy mondtam, számára ez még annyi időt sem vesz igénybe, amennyi idő távozásának és visszatérésének leírásához szükségeltetik. Épp csak megy, s már vissza is tért, mindenkor kipirult arcocskával, a jól végzett munka örömétől derűsen. Megsimogatom fejecskéjét, s már a következő gömbbel indulunk tovább. A Kicsi mindenkor előttem lépdel, s a jobbomon áll, amikor a tisztítási műveleteket végzem: mostanában gyakori, hogy ő is segítségemre van, kiváltképp akkor, ha az átlagosnál is több negatív energiát kell kiemelni, és a Tiszta Erő elemeivel behelyettesíteni valamely beteg szervben. Mondjuk ez is természetes: hónapok óta dolgozunk együtt, hisz mindenkor ugyanazokat a Segítőket kérem, és kapom is magam mellé A Mestertől, így az egyes szervek „szimpla” energia-feltöltését már egyedül is elvégezheti a Kicsi: oly ügyes és szorgos, és olyan komolyan veszi Feladatát, hogy nyugodtan rábízhatom az Erő egy részének kezelését. Szinte olyan kapcsolat épült ki köztünk, mint egy szülő, vagy már felnőtt testvér, és egy rendkívüli értelmi képességekkel megáldott kisgyermek közt. A kölcsönös, határtalan Szeretet mellett az egymás iránti tisztelet jellemzi (s bár ez jellemezné a földi felnőttek és kisgyermekek kapcsolatát is!). A torokcsakra, s annak másodlagos csakrakürtőjének megtisztítása után elsőként a légcső és a nyelőcső külső felületének megtisztítása és beburkolása következik. Ekkor még valóban csak végig haladunk a két, egymás mellé fektetett, más és más rezgés-összetételű energiákból álló, s leginkább két, szinte egyenlő vastagságú csatornához vagy csőhöz hasonlatos test-elem külső burkán: s most, amikor még kívülről tisztítom le azokat, akként érzékelem, mintha egy-egy, alig pár centiméter átmérőjű csövet tisztítanék le akként, hogy egyszerűen a markomba zárom, és ujjaimmal átfogom elsőként az egyiket, majd a másikat is, s mint valamely vezetéken, végig húzom rajtuk a kezem: jobb kézzel simítom és emelem le a negatív energiát, s azokat időről – időre a gömbbe juttatom, míg a bal kezemből már a tiszta Erőt kiáramoltatva egyfajta védőréteggel vonom be a két csövet. (Később, amikor már belülről tisztítom és energiázom ugyanezt a két csövet, akként érződik, mintha egy ember-magas, bár kinyújtott kezemmel kényelmesen elérhető tetejű csatornában haladnék, vagyis a méreteket a feladat mibenlétének megfelelően változva érzékelem, s ez a beleknél, de a belső szervek mindegyikénél is ekként van.) A légcsövet az elágazásig, a nyelőcsövet egészen a gyomorszájig tisztítom és burkolom be ekként, majd visszatérünk a garatba: s akkor már a légcső belsejét kezdjük megtisztítani. Azért nem a nyelőcsővel kezdem, mert a légcsőben haladva könnyebben elérhetővé válik számomra a szívcsakra, s annak másodlagos csakrakürtője, valamint a tüdők energiaellátását segítő, a mellkas két oldalán lévő (nagyjából a szív-csakrával egy vonalban, a hónaljtól valamivel lejjebb) lévő járulékos csakrák, így ezek megtisztítását is könnyebben végezhetem, ezen felül a szív és a két tüdő felé is innen áramoltathatom a legegyszerűbb módon az azok megtámogatására szolgáló többletenergiát, amelyre ez esetben mindenképp szüksége van a testnek, hisz az idegen energia először gyorsabb légzést és hevesebb szívműködést okoz (vagy okozhat, hisz a testek reakciója ez esetben sem mindenkor egyenlő), mielőtt a többek által tapasztalt enyhe kábulat-érzet bekövetkezik. Márpedig ha a szív gyengébb, vagy ha a test oxigén-ellátása valamely egyéb oknál fogva nem megfelelő, a jelenség akár kellemetlen érzetet is adhat, éspedig a fizikai szinten lévő test számára! 241
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Érdekes, és magam sem gondoltam volna, ha nem magam tapasztalom meg: de Vezetőm azt akarta, hogy teljességgel értetté legyen számomra a jelenség, így egy ízben a saját fizikai testemen mutatta meg: milyen változásokat okoz a fizikai síkon maradó test működésében a magasabb szintre emelt Test-képzet felé áramoltatott energia. Az energiából megfogalmazott testképzet mindenkor kapcsolatban marad azzal a fizikai testtel, amelynek képmása, hisz a Szellemi Követ összeköttetésben tartja a kettőt: másképp nem is volna, nem is lehetne értelme a Szellemi síkon való gyógyítói törekvésnek, még akkor sem, ha a gyógyítás végén a test szellemi képét leközvetítjük a fizikai síkra, s a testet már abba emeljük bele, hogy a fizikai eszköz elemei beleilleszkedhessenek a szellemi hasonmás energia-elemeinek rezgésképletébe. A légcső tisztítása közben tehát a szív-csakrát is megtisztítom és beburkolom magát a szívet: ennél többet azonban magával a szívvel egyelőre még abban az esetben sem teszek, ha éppenhogy magát a szívet kell kezelnem, hisz a most rendelkezésemre álló energia már rendszerű. Azon túl, hogy amíg a test teljességét meg nem tisztítottam kívül is és belül is, semmiféle gyógyító eljárásnak nincs értelme, hisz a még megtisztítatlan maradt testrészekről könnyen átáramolhat a negatív energia a már megtisztított területekre is, így akként csináltam valamit, hogy lényegében nem csináltam semmit (sőt: akár ártására voltam a gyógyítandó Testvérnek, ha a test erőtelenségét az okozza, hogy valaki loppal elorozza az illető életenergiáit, hisz az ekként mégtöbb energiához jut, ami által a test mind nagyobb részéből képes energiát orozni, a test további gyengülését, s akár a belső szervek betegségét is okozva ezzel. Tisztítás közben ugyanis kell, és lehet is a betolakodó energia-tolvajokkal is törődnünk, s ha ez szükségesnek mutatkozik, Vezetőm többletenergiát közvetít felém, amelynek segítségével ártalmatlanná tehetek bármely ellentét-szellemet, akár úgy, hogy őt magát teszem ártalmatlanná, fogságba ejtve, s bezárva a gömbbe, akár úgy, hogy elvágom számára az energiához vezető utat, megtisztítva és betömve az általa képzett rést, amelyen keresztül korábban az energiát kiszívhatta. Ez többnyire az egyes csakrákon keresztül történik, mégpon-tosabban a korona-csakrán, de akár a testnyílásokon, vagy a járulékos csakrákon s az úgynevezett meridián-pontokon, azok szándékoltan elgyengített pontjain is előfordulhat.) A szív beburkolását követően a két tüdő felé áramoltatok energiát, aztán visszatérek a torokcsakrához, s most a nyelőcső belső felületét tisztítom meg és töltöm fel energiával. Itt már valamivel simábban haladok, hisz nem kell a csakrák megtisztításával is foglalkoznom: hamar elérek a gyomorszájig. Itt a gyomorszáj megtisztítása ismét annak külső felületével és a gyomor külső falának megtisztításával történik, valamint a gyomor alsó részével szinte egyvonalban, a test két oldalán, csaknem a vesék mellett található, s lényegében a Nap-fonathoz, tehát a köldökcsakrához tartozó mellékcsakrák tisztításával és energia-feltöltésével: csak ezt követően látok hozzá a gyomorszáj és a gyomor belső tisztításához. Ez is hosszadalmasabb feladat, nem egyszer szinte minden egyes energia-elemet meg kell érintsek, hogy ténylegesen ne maradjon a gyomorban semmi, ami a fizikai test ártására vezethet, viszont ne fosszam meg a testet semmitől, ami annak létfeltételét adja. Tehát egyes esetekben a gyomorba került táplálék-elemek sokaságát kell megvizsgáljam, amelyek ugyan maguk is egy alsóbb rezgéstartomány részeivé válnak, mint voltak még a táplálék elfogyasztása előtt, de ebben az esetben az alsóbbrendű rezgéstartományok egy más szektorához tartoznak mint a kórosan elváltozott energia-elemek, ami azt jelenti, hogy megváltozott rezgésszintjük nem valamely negatív folyamat jele, de épp ellenkezőleg, mert a változás nem negatív, hanem pozitív előjellel bíró okból következett be, s nem a test léte ellen való, hanem a test létének fennmaradhatása érdekében. Természetesen könnyebb dolgom van abban az esetben, ha a gyomorból már kiürült a korábban elfogyasztott táplálék: ezért is, hogy a hajnali, vagy a kora reggeli órák váltak a megszokott kezelési időponttá, azon felül és azon túl, hogy akkor még a légköri és a Kozmikus Térben lévő energiák is hasonlíthatatlanul tisztábbak. A gyomor megtisztítását a máj, az epe, a patkóbél, aztán a gyomor bal oldalán található hasnyálmirigy, majd a két vese megtisztítása követi: csak eztán hatolok be a hasüreg mélyebben lévő régióiba, hogy a belek külső, majd azok belső falát, s a lépet, valamint a hasüregben lévő mirigyeket és a lépet is megtisztítsam. A bélrendszer megtisztítása, s ez is természetes, a salakanyag távozására szolgáló testnyílás megtisztításával ér véget.
242
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet A gyökér-csakra tisztítása már a teljes bélrendszer energia-feltöltése utáni feladat, s már csak ekkor látunk hozzá a húgyhólyag és a belső nemi szervek: a férfiaknál a prosztata, míg a nőknél a két petefészek és a méh megtisztításának. A hólyag tisztítása során először a vesevezeték felé áramoltatok ismételten is pozitív energiát: azok megtisztítása már a vesék tisztítása közben végbement, de mert a vese maga is szervesen összekapcsolódik a még meg nem tisztított hólyaggal a vese-vezeték révén, kell, hogy az esetlegesen feláramlott negatív energiát újra felülírja a most alulról, a húgyhólyag és a vesevezeték találkozási pontjáról feláramoltatott pozitív energia. Eztán viszont már tényleg a hólyag tisztítása kerül sorra. Ezzel összefüggésben viszont az úgynevezett szakrális, azaz az alhasi csakrát, s annak másodlagos csakrakürtőjét, valamint a két lágyékban lévő járulékos csakrakürtőket is megtisztítom. A hólyag tisztítása a vizelet ürítésére szolgáló testnyílás megtisztításával, s a hólyag, valamint a húgycső energia-feltöltésével zárul. Ha mindezzel végeztem, még vissza kell térjek a hasüregbe, hogy a prosztatát, s a nők esetében a petefészkeket, a petevezetéket és a méhet is megtisztítsam: e folyamat is a külső tisztítással kezdődik, s a belső tisztítási folyamattal, majd az ezt követő energiafeltöltéssel ér véget. És mielőtt még valaki megrémülne a feladattól, hadd mondjam el: miként tisztítható meg a test a leggyorsabb, és a legegyszerűbb módon. Igaz: ezt a gyorsított tisztítási eljárást inkább csak a bélrendszer tisztításakor és energetizálásakor szoktuk használni, s csak abban az esetben javallott, ha a bélrendszer magában véve egészségesnek mondható, mert (amiként az imént is mondtam) a test bármely betegsége esetén szükséges és tanácsos is a test teljességének megtisztítása, éspedig minden egyes kezelés megkezdése előtt. Ha például a tüdő, a gyomor vagy a szív (stb.) szorul kiemelt kezelésre, a gyomor és a bélrendszer csatlakozásánál a bélrendszerbe áramoltatjuk a bélrendszer megtisztítására szánt energiát, amely a bélben található, s a test belsőégési folyamatának természetes következményeként keletkezett energia-elemeket érintetlenül hagyja, amiként érintetlenül hagyja a bélflóra egészét is, s csak a test megbetegedett pontjáról, valamint a környezetből valamiképp bejutott tisztátalan energiákat fogja felülírni és közömbösíteni a test számára, s a bélbolyhok működését fogja serkenteni, ha arra szükség van. A test érhálózatának tisztítása és energia-ellátása is történhet ekként, de ismétcsak abban az esetben, ha nem maga az érrendszer betegedett meg, vagy az érben áramló vér: ez utóbbi esetben viszont akkor is szükségessé válhat a test teljes érhálózatának (testrészenkénti) megtisztítása, ha maga az érfal egészségesnek mondható. Egy leukémiás megbetegedésben szenvedő beteg esetében például: akkor a vérpályákon végighaladva egyszerre tisztítom magát az eret, de az érben áramló vért is. (Erre is visszatérek még később, így itt nem térek ki a vér tisztítási formáira.) A belső szervek tisztítása és energetizálása a nők esetében a petefészkek, a méh, a méhnyak és a méhszáj, végezetül a hüvely, a férfiak esetében a hólyag, a prosztata, a húgycső, és a herék megtisztításával és energia-feltöltésével fejeződik be. Ha az alsó testnyílásokat megtisztítottuk, a végtagok tisztítása és energia-ellátása következik. A lábak izomzata, s az ínszalagok felé jobbára csak energiát kell közvetítsek, de már a comb és lábszár-csontokat, a bokacsontokat és a lábfej teljes csontozatát, valamint a lábakban futó ereket ismét meg kell tisztítani kívül és belül is, majd ezt követően kerülhet sor azok energiával való feltöltésére. Lényegében ez, és ennyi a test belső, s a gyógyítási folyamat kezdetén végzendő tisztítási eljárása. S amikor azt mondom: a gyógyítási folyamat kezdetén, nem azt mondtam, hogy ezt a hosszadalmasnak és bonyolultnak tűnő eljárást minden egyes kezelés előtt el kell végezni! Természetes, hogy a test teljességét meg kell tisztítani minden egyes kezelés előtt is, ám az első három kezelést követően elégséges, ha az energia-zuhatag alá állítom (vagy adott esetben fektetem) a beteget, s hagyom, hogy a korábban már alaposan, és minden részletre kiterjedően megtisztított testből az energia-zuhatag kimossa az utolsó kezelés óta esetleg belékerült negatív energiák mindösszességét. Ezt a könnyítő eljárást már maga az Úr mutatta meg nékem is: enélkül magam is rendre végigtisztítottam minden kezelés előtt minden egyes beteget, de hogy lassan száz fölé is emelkedett számuk, e folyamat elvégzésére nékem magamnak sem volna sem időm, sem pedig erőm. Abban az esetben legalábbis élhetek e könnyebbséggel, ha a betegség, amelyben Testvérem szenved, nem valamely igazán komoly, s a test létét fenyegető betegség: egy rákos beteg esetében természetesen mindenkor végig haladok a test teljességén, hogy magam szedjem ki a beáramlott, vagy akár a betegség folyamataként újólag képződött negatív energiák mindegyikét, amely 243
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet negatív energia-elemek helyére a beteg szervben ismétcsak magam szeretem behelyezni a pozitív energiaelemet. Van, természetesen van, kiváltképp a mindennapos kezelést igénylő betegek esetében, hogy a betegség által nem érintett szervek többletenergiával való feltöltését rábízom kicsiny Segítőmre, ahogy azt már fentebb is mondtam, hisz a „hétköznapi” értelemben vett negatív energiák kitisztítására elégséges a pozitív energia beáramoltatása: az ugyanis felülírja a gyengébb energia-képlettel bíró negatív elemeket, s vagy teljességgel közömbösíti azokat, vagy (ha arra egy mód van) megadja számukra a késztetést a pozitív forgásirány ismételt felvételére, tehát módosítva visszailleszti őket a test saját energiaállományába. A hosszabb idő óta kezelt, bár nem napi kezelést kapó rákos betegek esetében is élhetek ezzel az eljárással, és élek is, ha a beteg általános egészségi állapota egyébként megfelelőnek mondható, de ekkor személyesen végzem az energia-átmódosítás műveletét. *** A test megtisztítása tehát véget ért: kis Segítőm, aki folyamatosan vitte a Föld Szájához a negatív energiákkal megtelt Gömböt, ismét mellettem áll, így kezdetét veheti a tényleges gyógyítási művelet. Ehhez vissza kell térjünk a megbetegedett testrészhez vagy belső szervhez, s a betegség jellegének megfelelő formában kell a kezelést megkezdeni. Arra ugyan még én magam sem vállalkozom, hogy mindahány betegség kezelési módszerét leírjam, ahogy már ezt is mondottam az imént, de a főbb elemeket néhány jellemző betegség megismerése révén is megtanulhatjátok: ezekhez aztán ki-ki a maga Vezetőjétől kapott instrukciókat társíthatja, kidolgozva és begyakorolva a maga egyéni gyógyítási módszerét, amely, ha egy alap-elvből: a feltételek és viszonzásvárás nélküli, segítő Szeretetből indul ki, s mindvégig meg is marad abban, mindenképp egy eredményt kell hozzon: a test teljes vagy részleges gyógyulását, ha a gyógyulás nem ütközik A Törvénybe, amely Törvény mindenkor az ÚR Legszentebb Akarata. * Ahhoz, hogy a mi korunk legjellemzőbb, s az esetek többségében ma még a hagyományos földi módszerekkel és/vagy készítményekkel gyógyíthatatlan betegségek gyógyításának folyamatát leírjam, szükségesnek érzem ismételten is előre- bocsájtani: minden egyes új beteget három egymást követő napon szükséges a fentebbi módon megtisztítani kívül és belül egyaránt, amiként szükséges az is, hogy a beteg az egymást követő három napban megkapja a számára szükséges kezelést is. A három kezelés után viszont többnyire elégséges, ha hetente gyógyítjuk, s itt is kivételt képeznek a kiemelkedően súlyos esetek, mint például a kómás állapotban lévő, vagy súlyos, eszméletvesztéses tünetekkel járó agysérülést szenvedett betegek. A kicsiny gyermekek kezelése csakúgy történik, mint a felnőtteké, vagy az idős embereké, legalábbis ami az eljárást illeti: ezen túl azonban minden egyes beteg esetében egyedi a test gyógyítására használt energia úgy annak rezgésmagasságában, mint összetételében. A Lélek-lények ismétcsak más és más energiát igényelnek, hisz köztük sincs két egyforma, de a kezelés módja az Ő esetükben fajtánként is változik, ami ismétcsak természetes: nem alkalmazható ugyanaz a kezelés egy szabadon élő állat, vagy a kert egy bizonyos fájának – bokrának esetében, mint egy mellettünk élő kis állat vagy növény, illetőleg egy Szabadságától megfosztott, tehát rabságban tartott (például egy állatkert rácsai közt, vagy kalitkában „élő”) állat esetében. Ismét más energiákat, és más kezelési formát kell alkalmazzunk, ha egyetlen Léleklényről van szó, s mást, ha az erdő fáit és állatait, vagy akár a Föld teljes növény és állatvilágát kívánjuk többletenergiával megtisztítani és megerősíteni (s ez esetben már ténylegesen is csak ezt és ennyit tehetünk, hisz az erdők minden növényének és állatának megannyi betegségét úgy sem kezelhetjük egyszerre, legalábbis nem adhatunk mindőjük számára eseti kezelést, így csak általános energia-feltöltésről lehet szó, s arról, hogy a Lélek-lények mindösszességét a Szentlélekre: tehát az Áldott Anya irgalmas, Szerető Szívére bízzuk.) Az első három napban tehát szükséges a betegek mindegyikénél elvégezni, éspedig igen alaposan és lelkiismeretesen a fentebbi tisztítást, mielőtt a kezelést megkezdenénk. Később elégséges a beteget kívülről alaposan megtisztítani, ha a betegség inkább a „könnyű” esetek közé sorolható, majd a test energiafeltöltését követően már csak a ténylegesen beteg testrészt vagy szervet tisztítjuk a fentebbi módon. A reumatikus, izületi, esetleg törés utáni fájdalmakról, vagy a bőr valamely betegségéről 244
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet panaszkodó beteget, ha a három, egymást követő kezelést már megkapta, a minden kezelés előtt szükséges külső tisztítást követően a gyógyító tisztásra emelem, és az energia-zuhatag alá állítom (ha állapota végett nem tudom álló helyzetben a zuhatag alá állítani, egy padra fektetem, vagy beültetem a kezelő-székek egyikébe, s azt az energia-tóba merítem akként, hogy a beteg csaknem állig az energia-tóba merülve üljön. Erre még mindjárt visszatérek…) Azokat a betegeket, akiket hetente kell kezelni, szintén elég a három kezelés után kívülről megtisztítani: aztán őket is az energia-zuhatag alá állítjuk, s mindaddig ott tartjuk, míg a zuhatag ki nem mossa testükből a negatív energiákat, s be nem tölti a test egészét: csak ezt követően kezdünk hozzá a kezeléshez. A rákos betegségek bármelyikében szenvedő, vagy az agy valamely sérülésétől szenvedő betegeket igyekszem többször is kezelni egy héten, de az úgynevezett nagy kezelésre esetükben is hetente egyszer kerítek sort. (A tudottan és ténylegesen megszállottak esetében szükséges agysétát már e sorozat eső kötetében leírtuk Vezetőmmel, jelezve azt is: arra csak igen kevesek vállalkozhatnak. Így viszont az ő esetükben a teljes tisztítás, s az energia-zuhatag alatt történő energia-feltöltést követően mindenkor az ÚR színe elé kell vigyétek, kérve: árassza reájuk Megszabadító, Megtisztító Kegyelmi Szeretetének erejét.) A rákos betegek s az agy valamely sérülésétől szenvedők esetében viszont a test külső megtisztítását követően mindenkor (tehát a hetenkénti nagy kezelések mindegyikénél) el kell végezni a teljes belső tisztítást is, s ők már csak a kezelés végén kerülnek az energia-zuhatag alá, vagy a kezelő-székek valamelyikébe, esetleg a fektető-padra. A pad mérete tetszés szerint változtatható, többnyire két méter hosszú, és egy méter széles, de ha két személyt kell egymás mellé fektetnem, a szélességet, vagy (mégtöbb beteg esetén) a kezelőpadok számát növelem. A szék nagyjából olyan, mint a mi fogorvosi székeink: kényelmes, hátra dönthető, akár teljességgel ággyá alakítható, és két különlegessége van. Az egyik az, hogy a szék maga változtatja helyzetét, éspedig a beteg gondolatai, és pillanatnyi erőnléte szerint, szinte „megérezve”, és utasításként követve ezt is és azt is, a másik sajátossága, hogy azon betegek esetében, akiknek mindenképp szükséges, hogy ülő helyzetben legyenek az energia-tóban, nem a háttámla dől meg ha a beteg elálmosodik az energia hatására, hanem a beteg álla alá nyúlik fel egy kar, amely vatta puhaságú, s akként is támasztja meg a beteg fejét: puhán, mégis biztonságosan, hogy a fej ne billegjen. A beteg nyugodtan és kényelmesen alhat, míg ki nem emeljük az energia-tóból. Az allergiás betegségben szenvedő, a reumás, az izületi fájdalmakról panaszkodó betegeket, s a könnyű, de makacs, ám nem fizikai elváltozást okozó betegségben szenvedő Testvéreket, s azokat, akiknél a Szellemi Követ energia-megtámo-gatását szükséges elvégeznünk, mindenkor az energia-zuhatag alá állítjuk (s még ez utóbbiakra is visszatérek). Ekkor érzékelni fogjuk, hogy a testben lévő negatív energia a talpon keresztül kiáramlik a testből: szinte sötétnek látjuk a testből kiáramló, mindenkor a korona-csakrán keresztül bejutó energiát, amely a testben lévő energiával elvegyülve áramlik ki a testből, s az energiazuhatag alján lévő kis mélyedésben haladva jut el abba a „lefolyóba”, amely a Föld Szája nevű energiacsatornába torkollik, s amelyen keresztül a Föld-test központi magja magához vonhatja az átalakításra, megtisztításra váró energia-elemek mindösszességét. (A már megtisztított energiát mindenkor Földanyácska rendelkezésében hagyom, Aki a Lélek-lények megtámogatására, vagy a vizek tisztítására használja azt, esetleg beépíti az Ózon-burokba, vagy a Szellemi Burokba: mindenkor a pillanatnyi szükség szerint használva a rendelkezésére álló, már megtisztított Energiát.) Az természetes, hogy a beteg már csak a test külső burkának megtisztítását követően emelhető fel a gyógyító tisztásra, viszont természetes az is, hogy amely esetben a Tudat megtámogatása válik szükségessé, mindenkor a Szellemi Követet, tehát az Én-részt juttatjuk többletenergiához, mert mi magunk nem: csak a Szellemi Követ jogosult hatni a Tudatra, ebben a formában, tehát energiaátközvetítés révén legalább is. Mert hisz intelmekkel, információkkal mi magunk is hatunk egymásra: ám mindenkor csak abban a mértékben, amilyen mértékben az intelmet vagy az információt a Tudat fogadni és feldolgozni képes a Szellemi Követ által beléáramoltatott, vagy a Szellemi Követ által későbben átközvetített energia használata révén. 245
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet S most végre ténylegesen is vegyünk néhány példát amiként ígértem, hogy lássátok: hogyan kezeljük az egyes betegségeket szeretett Vezetőmmel és a Segítő Szellemtestvérekkel. Természetesen a „test” szó alatt ti már ez esetben a gondolati – akarati energiából megfogalmazott testképzetet kell értsétek: nékem könnyebb akként fogalmaznom, amiként a folyamat közben érzékelem a beteget, márpedig én csakúgy testnek érzem, annak ellenére, hogy én magam is mint Szellemi energia-képmás emelkedem feljebb: fizikai értelemben mozdulatlanul, s behunyt szemmel ülök a székemben, s mellettem halkan szól a Tibeti harangok című zeneszám… Mindenkor úgy emelkedem fel, hogy ismételten is kérem az ÚR Krisztust és az Áldott Anyát: ha lehetséges, ha a Testvér betegsége nem olyan okra vezethető vissza, amely lehetetlenné teszi számára a gyógyulást, legyenek segítségemre, hogy igaz segítő törekvésem végül eredményre vezessen, s ha Testvérem valami okból nem nyerhet gyógyulást, segítsenek, hogy legalább könnyíthessek szenvedésein, akár fájdalmai csökkentésével, akár a Tudat Szellemi energiákkal történő megtámogatása révén, amelyet – ahogy az imént is mondtam – a Szellemi Követ felé áramoltatott energia révén érhetek el. Megtisztítottuk tehát a beteg testének külső felületét, s én magam is megfogalmaztam a saját Szellemi Energia-képmásomat, ezzel is jelezve Vezetőmnek: készen állok a Feladat elvégzésére. Ő a maga Erejéből közvetít át nékem: ennek segítségével emelkedem ki a magam közegéből, emelve a gyógyítandó beteg testét is, majd a Tisztáson a belső tisztítást is elvégezzük: ezt már mindenkor Vezetőm és a Segítő Testvérek jelenlétében és közreműködésével. Aztán anélkül hogy a testből egy pillanatra is kiemelkednék, visszatérek kis Segítőmmel a beteg testrészhez vagy belső szervhez. Ha a kezelt beteg halláskárosodott, Vezetőm és a másik Segítő Testvér az agy hallásközpontjai felé áramoltat megerősítő energiát, míg én magam a sérült fül dobhártyájához megyek. Ez esetben a dobhártyát, a hallócsontokat, a hallókristályokat és az idegszálakat vizsgálom meg: ha a dobhártya repedt, a sérülést pozitív energia-elemekkel fedem el, kitöltve a keletkezett repedést. Ha a hallócsont meszesedett el, a fölösleges mész-elemeket igyekszem eltávolítani: többnyire azonban a halló-idegek károsodnak, így azokat az idegszálakhoz rendelt agysejtekig megtisztítjuk, s az idegszálat teljes hosszában beburkoljuk a Tiszta Energiával. Ritka, de olykor szükséges lehet a halló-idegek, vagy akár az adott agysejt-csoport egyes agysejtjeinek cseréje. Ez esetben egy másik Szellemi Tudatállapotba kell emelkednem, amelyen az addig egységes szálnak érzékelt ideget elemi szinten érzékelhetem. (Ez spontán történésként megy végbe: maga a feladat adja meg számomra az emelkedést, akár akként is, hogy én még csak nem is érzékelem az időleges változást, amely a feladat elvégzése után ismét spontán mód vált vissza a korábbi Szellem-tudati energia állapotra.) A halló-ideget elemenként emelem ki, mindjárt pótolva is a kiemelt energia-elemet a rendelkezésemre adott Erőből, éspedig akként, hogy az energia-elemek a fülben gyengébb, s az agy felé haladva mind magasabb rezgésszintű energiát képviselnek, hisz az agy maga is emeltebb szintű energiát képvisel a test egészében, mint maguk a fizikai testelemek, kivéve a testben áramló elsődleges testnedvet, tehát a vért, így ha az agysejtekből kifutó idegszál a szervben is azonos rezgésszintű energia-elemekből állna, a magasabb rezgésszintű energia akár teljességgel kiégethetné a test erősebben besűrűsödött energiákból álló szervét, lehetetlenné téve annak, s ekként a test egészének is működését. Ha a látóideg sérült, a szem teljességét meg kell tisztítani a szemfenéktől a pupilláig, s még a szemhéjakat is, mielőtt a látóideghez nyúlnék. Azt hasonlóképp tisztítjuk meg, és burkoljuk be a megerősítő energiával, mint a hallóideggel tettük, de nem kizárt, hogy a látó-idegeket is teljességgel le kell cserélni az adott agysejtekig, s ezt is akként kell elvégezzük, amiként azt a hallóidegek cseréje esetén cselekedtük. Nem állítom, mert nem is állíthatnám, hogy ezzel egy csapásra látóvá lesz a beteg: ilyen Csodára csak A Mester volt képes, s hol vagyunk mi, kicsiny porszemek A Mestertől…? De valami kis eredményt fokról – fokra azért mégiscsak elérhetünk az Úr kegyelméből, ami a semminél mégiscsak több, ha a látás (vagy hallás)károsodás fizikai oka nem genetikai okokra vezethető vissza: ez esetben ugyanis szükséges lehet az agysejt cseréje. Az adott agyi tartományból a Szellemi Követ által emeltetünk ki új, még hibátlan működésre képes agysejtet, s az idegszálnak a kiemelt agysejtbe való átközvetítését követően ismét a Szellemi Követ kell a hibás agysejtet az adott agyi tartomány mélyére leközvetítse. 246
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Ilyen esetben tehát először a Szellemi Követet fogom aktív állapotba hozva megszólítani, majd a kért művelet elvégzését követően ismét visszahelyezni a maga korábbi nyugalmi állapotába. Ez a folyamat sem vezet azonnali gyógyuláshoz, hisz az „új” agysejt még egy bizonyos fokig átveszi az előtte működő agy energiájának az agy megadott pontján és a látó, ill. hallóidegekben maradt energia-emlékét, vagyis egy bizonyos mértékig maga is „hibássá” lesz, viszont a sokadikként kiemelt agysejt a többszörösen is gyengített hibás energiát fogja csak magába örökíteni, vagyis mind kevésbé lesz hibás az egymást követő agysejtek működése. Ha a beteg krónikus (de nem asztmatikus jellegű) légúti megbetegedésben szenved, a szájüreg, a légcső, de a torok teljességét és a két tüdőt is ismételten végigjárom, hogy a negatív energiákat eltávolítsam, s a légutakra, valamint a tüdőkre áramoltatott pozitív energia, valamint a torokcsakra és a szív-csakra minden kezelés során történő ismételt megtisztítása révén könnyíteni igyekezzem a levegő áramlását. Az enyhébb betegségek esetén lényegében minden esetben ezt az eljárást alkalmazzuk: a betegségi állapotba került test-elemet kiemelve a megbetegedett szerv vagy testrész egészét feltöltjük a magunkkal vitt tiszta energiával, vagy ha a betegség enyhébb lefolyású, s ha remény van arra, hogy a meghibásodott testelem visszatérhet korábbi, azaz hibátlan működéséhez, csak az energia-feltöltés módszerét alkalmazzuk. Kisebb mennyiségű negatív energia felülírásához ugyanis már elégséges a pozitív energiát beáramoltatni: az maga fogja közömbösíteni, esetleg megtisztítani és ismételten is magasabb rezgésszintre emelni a korábbi energia szintjüktől eltért testelemeket. (Ez esetben gyakorta még csak fel sem kell emelnünk a beteget: elég, ha a székembe ültetve, vagy az ágyra fektetve áramoltatom testébe a pozitív energiát a koronacsakrán (és/vagy az egyes test-csakrákon keresztül), amelyet még ekkor is Vezetőm nyit és zár. Egy-két közvetlen kezelés többnyire elég az enyhébb betegségben szenvedő Testvér gyógyu-lásához, bár nem kizárt, hogy még továbbra is szükséges a beteg energia-utánpótlásának biztosítása, amelyre viszont már nem közvetlen, hanem közvetett módon kerül sor.) Ha a pajzsmirigy betegségét kezeljük, mindenkor az energia-ráhatás, az energia-feltöltés módszerével élünk, csak úgy, mint a hasnyálmirigy működési elégtelensége, vagy a bélrenyheség esetében. A pajzsmirigyek kezelésénél tán annyi a változás, hogy a pajzsmirigy túlműködése esetén a Teremtő Egység Bölcs Szeretetének energia-elemeit, míg az alulműködés esetében a Teremtő Szeretet Akaratának Erejéből merített energia-elemeket közvetítjük elsődleges jelleggel a hibásan működő pajzsmirigybe, csökkentve, illetőleg serkentve annak (vagy azoknak) működését. Az egyéb belső szerveknél inkább azok renyhe működése szokott bonyodalmakat okozni, így azokat mindenkor a Teremtő Egység akarati energiái révén késztethetjük fokozottabb működésre. S még mielőtt megrémülnétek, hogy nem fogjátok tudni: mely energia melyik, tehát hogy mely energia a Bölcsességi Erő, és melyet nevezek a Szeretet akarati Energiájának, hadd tegyem hozzá: nem is szükséges ezt tudnotok, elégséges, ha az ÚR tudja, s Ő mindenkor olyan energiát fog felétek áramoltatni, amelyre a beteg Testvérnek igazán szüksége van vagy lehet, ahogy az Energia-zuhatagból is a ténylegesen szükséges energia áramlik minden egyes beteg testébe. Ugyan korábban megmutattuk: miként lehetséges a Kozmikus Tér energia-íveiből és szálaiból energiát meríteni, ám az valósággal is a Holnap emberiségének szóló Útmutatás és Tanítás volt, én magam is épp csak meg kellett tanuljam, hogy a megtanultakat a Föld színén, pontosabban a Globális tudattárban hagyhassam számukra mint az ő Történelmük egy bizonyos pontján kibontható és megszerezhető Szellemi örökséget. Ettől eltekintve én magam is az Úrtól kapom a gyógyításhoz szükséges energiát, s nem is mindenkor akként, hogy annak teljességét áramoltatja felém egyszerre: a súlyosabb betegségek gyógyítása során csak a szükséges, vagy szükségessé lehető Erő egy részét áramoltatja hozzám közvetlenül, a további energiákat azonban már Vezetőm közreműködésével kapom, s ez ugyanígy van akkor is, ha egymás után több beteget kell gyógyítsak, mint például a csütörtöki „nagy gyógyító napon”, amikor is több, más és más szervben jelentkező rákos betegségben szenvedő Testvér gyógyítását kíséreljük meg s igyekszünk elvégezni az Úr Akarata és engedélye szerint, a reggel és a délelőtt folyamán legalábbis, mert a délutáni és a hajnali kezelés során már ismét más jellegű betegségekben szenvedőkkel foglalkozunk. Hosszadalmasabb és koncentráltabb kezelésre, és persze nagyobb mennyiségű, és magasabb rezgésszintű energiákra van szükség a rákos megbetegedések kezeléséhez. Nem véletlen, hogy a rákos 247
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet betegségben szenvedőket egyazon napon igyekszem kezelni, bár ez létszámuk végett már csaknem lehetetlen. Azon túl, hogy csak egy bizonyos számú beteg kezelését vállalhatja magára naponta bárki gyógyító, hisz bár a szellemi gyógyászat során nem az ő fizikai testén áramlik keresztül a kért és kapott energia (hacsak nem a kézrátételes gyógyítási formát törekszik megvalósítani a gyógyító), a szellemi művelet, amely egyben tudati – akarati művelet is, óhatatlanul megterheli magát a fizikai testet is, tehát a gyógyítót is, mert a Tudat nem választató külön teljességgel a fizikai testtől. A betegek száma függ a gyógyító életkorától és egyéni fizikai állapotától, s ha az általános betegségben szenvedők egész kis csoportját kezelheti is egy nap, a kiemelten súlyos betegségben szenvedők közül lényegesen kevesebbet vállalhat fel egyazon napon, hogy ártására ne legyen önmagának. Magam maximum húsz beteggel foglalkozom naponta, bár e számhoz még a gyermekek szüleinek kezelése is gyakorta csatolódik, ami azt jelenti, hogy a gyermek szüleinek (s akár testvéreinek, és más hozzátartozóinak) Szellemi Én-része felé is ki kell közvetítsek bizonyos, a Tudat pozitív irányú, azaz Isten felé vezető törekvéseinek megtámogatását elősegítő energiákat, mert hisz a gyermekek betegségének hátterében nem egyszer éppen a szülők (stb.) hibás útmegválasztása áll, arra akarja az Úr felhívni a figyelmüket, s ha arra másképp nem nyílik lehetőség, hát a gyermekeken keresztül. Sok esetben ez a figyelemfelkeltés „csak” a gyermek viselkedési problémáiban köszön vissza, ha azonban a figyelmeztetés kevés és gyenge az Ébredéshez, a gyermek Szellemi Én-része magára vállalhat bizonyos betegséget, s nem egyszer már a gyermek fogamzása előtt, tehát még az asztrál szinten, s akkor a gyermek Szellemi Én-részének egyik legfontosabb Vállalása és feladata a már Úton járók Ébresztése lesz. Tudom, hogy ez így megfogalmazva egy kissé nyersnek és akár durvának is hangzik, és sokan akként érzik és vélik majd közületek: az Úr eszközül használja fel a még meg sem született, vagy akár még meg sem fogant gyermekeket, de nem erről van szó! A már Úton járók Ébresztését minden egyes Szellemi Követ maga vállalja, éspedig önként, a Testvér iránti szeretettől vezéreltetve, tehát senki számára sem kényszer: csak engedélyezett Kegyelmi lehetőség, amely annál is inkább fontos úgy az ő számukra, mint az Ébreszteni kívánt Testvérek mindegyikének számára, mert az Idő már tényleg kevésnél is kevesebb. Amiként mondtam (hogy az iménti témát folytassam), a rákos betegségben szenvedő Testvérek gyógyításához más rezgés-összetételű, s mindenkor emeltebb rezgésszintű energiákra van szükségem. Hozzá kell tennem, hogy bár ez mindőjük esetében ekként van, nem használhatom ugyanazokat az energiákat mindegyiküknél, hisz egyénileg is más és más rezgésszintű energia-elemekből álló fizikai testekkel bírnak, más a betegség kiváltó oka, és Én-részük, Tudatuk és a kettőt egymással valamint a felsőbbrendű ÉN-nel összekötő Lélekszál is más és más energiákkal bír. Nékem ezeket is figyelembe kell vennem, s mert magam is csak egyszerű Útonjáró vagyok, ebben is Vezetőm instrukcióira kell hagyatkoznom. Igaz: ma már hatalmas könnyebbséget ad az a tény, hogy a szükséges energiát közvetlenül kérhetem az Úrtól vagy Égi Anyácskánktól. Kezdetben még magam emelkedtem fel Vezetőm mellett a Kozmikus térbe, hogy a szükséges energiákat egybe vonjam mielőtt megkezdem a Testvérek valamelyiké-nek kezelését, mára azonban már annyi a gyógyítandó betegek száma, hogy az energiák levonzásához is kevés volna a nap huszonnégy órája. Így is csak az Erő egy részét áramoltatja közvetlenül hozzám A Mester: a folyamatos kezelés biztosításához szükséges energia többségét Vezetőm vonhatja magához, Aki fokozatosan áramoltatja felém a soron következő beteg kezeléséhez szükséges energiákat, amelyek birtokában már időveszteség nélkül folytathatom a kezeléseket, egyiket a másik után. A legjellemzőbb a máj, a bél, az agy és (a nők esetében) a méh vagy a petefészek rákos megbetegedése. A gyógyítást ez esetben ahogy már mondottam, mindenkor a test kívül és belül történő teljes megtisztításával kezdem: a test külső felületének megtisztítását követően Vezetőm nyomában lépek be a testbe a koronacsakránál. Első és legfontosabb feladatom az esetleges fájdalmak megengedett mértékben való csillapítása, így természetes, hogy minden egyes esetben az agy érző ideghálózatát, és persze a Tudat tűrőképességét igyekszem elsőként erősíteni. (Ez az egyetlen ráhatási forma, amely engedélyezett az Úr által a Tudattal szemben, mert ennek révén még nem avatkozunk bele a Tudat vagy a Szellemi Követ szabad akaratába, sőt: megtámogatjuk azt azáltal, hogy a fájdalomból kiemelve lehetőséget kap az ok/okok felismerésére, ami akár a betegség teljes megszüntetését is elősegítheti!) Az agyi ideghálózat és a Tudat ekként történt megtámogatása után a test belső tisztítása akként zajlik, amiként azt már leírtam. 248
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Amikor a testet s az egyes test-csakrákat megtisztítottam és feltöltöttem a szükséges energiával, a rákos betegek kezelésekor minden esetben vissza kell térjek a kiindulási pontra, vagyis Vezetőm mellé az agyba, hogy a gyógyításhoz szükséges energiát is átközvetíthesse. S ez az, amire a legutóbbi munkánk 120. oldalán, s már fentebb is utaltam: nem mindenkor szükséges, és nem is mindenkor lehetséges a tisztításhoz és a gyógyításhoz szükséges energiák mindösszességét egyszerre magamhoz vonnom: ehhez még én is kicsiny vagyok és gyenge, így Vezetőm áramoltat felém mindenkor annyi, és olyan rezgésösszetételű energiákat, amennyire és amilyenre az adott feladat elvégzésekor éppen szükségen van vagy lehet, bár azt már magam kell megállapítsam: mely szerv felé (vagy szervbe) mennyi, és milyen energiákat kell áramoltassak, aminek kiváltképp akkor van szerepe és fontossága, ha több szervben is jelentkezett a kóros elváltozás, vagy ha a test egyik szervének rákos megbetegedését más szervek másféle betegsége is kíséri. Az agy rákos vagy daganatos betegsége esetén csaknem akként járom végig az agy mindkét féltekéjét, amiként azt az „agyséta” során már e sorozat első kötetében megmutattuk, s mint akkor, ez alkalommal is igyekszem minden egyes negatív energia-elemet felkutatni, kiemelni és eltávolítani, de mert ez esetben az eltávolított energia-elem lényegében egy, a saját korábbi optimális rezgésszintjétől eltért agysejt, a kiemelt energia-elemet a Vezetőm által átközvetített legmagasabb rezgésszintű pozitív energia egy-egy elemével helyettesítem be. Ekként cselekszem természetesen a test mindahány pontjáról kiemelt, s a test tényleges energia-állományához tartozó sejt esetében, ha mindenkor más és más rezgésszintű energia használata révén is, hisz csak a beépített pozitív energiák révén emelem a test teljességének rezgésszintjét, megadva a test számára azt a többletenergiát, amely a gyógyulás folyamatának megkezdéséhez, s az Úr Akaratából akár a test teljes gyógyulásához vezethet. Amit a gyógyítandó betegről tudnom szükséges, lényegében alig valami: a keresztnevét szoktam kérdezni, a megközelítőleges életkorát, azt, hol tartózkodik, mely városban, (s ennél pontosabb cím nem is szükségeltetik, ez is inkább csak a magam számára fontos, s inkább csak tudatomnak, hogy nagyjából „behatároljam” az illető Testvért) valamint a betegség meghatározását, ha arra lehetőség van. Könnyebbség, ha tudom: a test (vagy az agy) mely pontján található a rákos daganat, mert akkor célzottan kezdhetem az adott terület kezelését, s nem én kell még a korábbi rezgésszinttől eltért energia-elemekből álló energia-halmazt is megkeressem, ami annál is inkább fontos, hisz egy kis túlzással azt is mondhatom: mint Szellemi Szikra én magam sem vagyok sokkal nagyobb, mint a gyógyítandó test sejtjei, ha „méretemben” mindenkor az adott helyzetnek megfelelően változom is. És ez mégcsak nem is túlzás, hisz én önmagamat nem érzékelem mindenkor egyazon méretű energia-testnek. Ahogy mondtam, amikor a lég, - és nyelőcsövek külső felületét tisztítom meg a rárakódott negatív energiáktól, még akként fogom azokat a tenyeremben, mintha két közepes vastagságú huzalt akarnék letisztítani: amikor viszont már a légcső vagy a nyelőcső belsejét tisztítom, akként lépdelek azokban, mint egy, a saját magasságomnál alig nagyobb átmérőjű csőben, vagy alagútban. Ugyanezt a jelenséget a test belső szerveinél is megtapasztalom: a szerveket, míg kívülről tisztítom őket, nagyjából akkorának érzékelem, amekkorának önmagamat, vagy akár még kisebbnek is, de ha már a szerven, mondjuk egy májon belül kell a rendellenes sejteket kiemelnem és behelyettesítenem, az egészséges sejtek közt még akként lépdelek mint valami házak közt, de már a beteggé lett sejteket ismét kisebbnek érzékelem: bőven elférnek a markomban, így szinte kényelmesen emelem ki azokat korábbi helyükről: s mindettől eltekintve a sejtek mindegyike megtartja a maga tényleges nagyságát, legalábbis szabad szemmel, vagy egy kisebb teljesítményre képes mikroszkóppal nem érzékelhető méretük megváltozása, ami viszont azt jelenti, hogy azok mindenkor az én pillanatnyi érzékelésem szerint változnak, tehát az én számomra, s még kis Segítőm számára lesznek más és más nagyságúvá. Ez is természetes jelenség, hisz semmi sem olyan, és semmi sem az, aminek mi: földi emberek látjuk, de minden Energia, amely egyszerre parány is Istenben, és végtelen is ugyanakkor, mert hisz a Végtelen része, A Mindenség egy-egy tökéletes eleme, ha mi e Tökéletességet nem vagyunk is képesek érzékelni. A beteggé lett sejt lényegében csak úgy része maradt a Tökéletes Mindenségnek, de mert a mi érzékelési tartományunknak megfelelő Fényükből veszítettek, s egy, a miénknél is alacsonyabb rezgéstartományba fokozódtak le, a mi rezgésszintünknek megfelelő energia-halmazban, azaz a fizikai testben zavart okoznak.
249
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Az agy daganatos betegségének gyógyításakor, ha nincs konkrét tudati képem a daganat elhelyezkedéséről, az agy minden egyes kis pontját bejárva felkutatom, és kiemelem a korábbi rezgésszintjüktől eltért energia-elemeket, s azokat egy-egy, a mi tényleges rezgéstartományunknál egy töredék Fény-másodperccel magasabb Fénytartomány részét képző Erő-ívből levont (vagy abból az ÚR által rendelkezésünkre adott) energia-elemmel helyettesítem be. Ezzel lényegében megtámogatom a mellette lévő, még a saját korábbi rezgésszintjükben maradt sejteket is, megtámogatva a szerv, s ez esetben az agy teljességét is, amely, lévén hogy a test egy bizonyos sejt-csoportja a szokottól eltérő energia-tartomány részeként az egészre is hatással volt, bizonyos fokig és formában az agy (vagy más szerv) teljességét is gyengítette, még abban az esetben is, ha maga a beteg még nem érzékelte az agy (v. szerv) teljességében, s ekként a fizikai test teljességében is bekövetkezett energia szint változását. (Persze, az esetek többségében érzékeli a változást a beteg, s nem csak akkor, amikor a test már egyéb, mondjuk lázas állapottal is jelzi a Tudat felé a nemkívánatos elváltozást, de az általános erőnlét csökkenése, a fáradékonyság, az aluszékonyság, az étvágytalanság is jelzi: valahol valami nincs akként a testben, mint volt korábban.) A tüdő rákos megbetegedése esetén ismét végighaladok a korábban már megtisztított, és energiával feltöltött légcsövön, s újra, de már kisebb mennyiségben energiát áramoltatok a légcső sejtjei felé. Ezt követően elsőként a még ép tüdőbe áramoltatok a rendelkezésemre álló legmagasabb szintű energiából: csak eztán lépek a beteg tüdőhöz. A légcső és a tüdő kapcsolódási pontján, a tüdő felé fordulva már ezzel a korábbinál lényegesen magasabb rezgésszintű és rétegezettebb rezgés-összetételű energiával árasztom teli a tüdő egészét. Ezzel lényegében azt érem el, hogy a rákos sejthalmaz élesen elkülönül a még egészséges sejtek mindegyikétől, mert a test saját rezgéstartományából is kibillent, s egy mélyebb rezgésszintre hullt sejteket körbe burkolja a sejtek rezgésszintjétől nagy mértékben eltérő pozitív energia amelyek befogadására a rákos sejt éppen gyengesége végett képtelen, míg a test saját energiaállományában megmaradt sejtek képesek azt magukba zárni, befogadni akként, hogy ezáltal maguk is egy fokkal magasabb rezgéstartomány részévé lesznek, ha csak időlegesen is, hisz a testbe áramoltatott többletenergia, lévén hogy mennyiségében kevesebb, mint a testsejtekben lévő alsóbb szintű energia, végül beigazodnak a test saját rezgésáramába, felvéve a test energia-képét, annak tulajdonságait. Ezzel maga a test egy időre annak teljességében magasabb energiaszintre emelkedik, s azon is fog rezegni mindaddig, míg a külvilág, és a Tudat energiái vissza nem fokozzák, s vissza nem késztetik lépni az adott közeg energiatartományába. Nagyon földi fogalmazással ezt úgy festhetem elétek, hogy a beáramoltatott energiát magukba záró testsejtek időlegesen felfénylenek: a test tényleges rezgéstartományából az alsóbbrendű rezgésszintre lefokozódott, s a hasonló hasonlót vonz elméletét követve szorosan egymáshoz préselődött sejtek erre képtelenek: azokat csak bevonja a magasabb rezgésszintű energia, s a más és más méretű, negatív energiákból álló góc akként válik láthatóvá a magasabb rezgéstartományba emelkedett sejtek közt, mint kéklő égen a kisebb, de sötét viharfelleg: élesen elkülönül egyik a másikától, így könnyűszerrel megtalálható a megtisztítandó sejt-halmaz. Ha az a bizonyos szóródás is elindult az adott szervben, a folyamat nehezebbé válik: ekkor tényleg tanácsos a szerv minden egyes sejtjét megvizsgálni, s gyakori, hogy még csak tapintással lehet megkülönböztetni egymástól a még teljességgel ép, s a már a betegség, az energia-csökkenés folyamatában lévő sejteket. A test tényleges rezgésszintjén álló sejt érzete lényegében szinte közömbös: nem hideg, és nem meleg, és nem tűnik sem feltűnően simának, sem kirívóan durvának vagy érdesnek. A beteg szervbe áramoltatott pozitív energia révén azonban a még ép sejtek ténylegesen is mintha felmelegednének, és valami igen kellemes, lágy tapintásúvá válnának: ezzel szemben a negatív tartományba került sejt, lévén hogy nem képes befogadni a magasabb rezgésszintű energiát, inkább még hogy taszítani igyekszik azt, hideg érzetet, és valami kellemetlen érdes felület érintésének emlékezeti képét idézi fel bennem. A beáramoltatott tiszta energia révén a még ép sejtektől elkülönített energia-gócot aztán a góc körüli burokba belépve igyekszem megtisztítani. A folyamat persze ez esetben sem ennyire egyszerű, hisz a spontán mód a góc köré tapadt energia kevés volna ahhoz, hogy amikor a burokba lépek, a negatív energiák egy-egy kis paránya ki ne áramoljék: ezért a gócot úgy ahogy van, mégegy energia-gömbbe 250
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet zárom, majd a két réteg közé lépve ismét megfogalmazom a negatív energia elzárására és kiemelésére szolgáló kis gömbömet, s már azzal együtt lépünk be kis Segítőmmel a belső, szorosan a negatív energiagócra simuló burokba. Az esetlegesen „kiszökő”, bár mindenkor minimális mennyiségű negatív energiát a külső burok közömbösíti, így már nyugodtan látunk munkához. A rákosodási folyamat kezdetén álló sejtek esetében még csak nem is mindenkor szükséges azonnal kiemelni és eltávolítani a maga tökéletességi szintjétől eltért energia-egységet: elégséges lehet a pozitív energiával való, már sejtenkénti ráhatás, de mert a rákos betegségeket sajnos nem vagyunk képesek a mi kezdetleges műszerezettségünkkel érzékelni, lévén azok még sejt, s nem energia szinten mutatják ki az esetleges elváltozást, azok, akiket kezelnünk engedtetik az Úr által, többnyire túljutottak a betegség azon fázisán, amikor a sejtek energiaszintjének változása megkezdődik, sőt: többnyire meglehetősen előrehaladottá vált az állapotuk. S mert ez ekként van, s mert a sejtek tényleges energia szintjét még kevesen érzékelik, szükséges, hogy a negatív energia-gócban lévő mindahány energia-elemet, vagyis mindahány testsejtet beemelje a gyógyító a kicsiny gömbbe, s azokat a magával vitt tiszta energia egy-egy elemével helyettesítse. Ez meglehetősen hosszadalmas feladat, így általában hagyom, hogy a kis gömb lebegjen mellettem, s mindkét kézzel dolgozom. Jobbommal kiemelem, s a gömbbe helyezem a negatív energiaelemet, mi- közben a ballal már be is helyeztem a pozitív energia egy elemét. A gömb azon kis rekesze, amelybe a negatív energiát helyeztem, automatikusan reagál a negatív energia jelenlétére, azaz bezáródik, s a mostani gömbömben a könnyebbség kedvéért a bezáródott rekesz a gömb aljára merül, s helyét egy másik, még üres rekesz foglalja el. Így akár három sor, egymás fölött elhelyezkedő rekesz is elfér egyetlen gömbben, ami azt jelenti, hogy a gömbbe háromszor annyi negatív energia-elemet tehetek mielőtt annak felső félgömbje bezáródnék, jelezve: a gömb megtelt, s azt már viheti kis Segítőm, én pedig, míg Segítőm visszatér, kissé megpihenek, megfogalmazva közben a következő gömbömet. Az első három kezelés során minden alkalommal teljességgel lecserélem a negatív energia-gócban lévő energia-elemek mindösszességét: később, ha a gyógyulási folyamat ténylegesen is megindult, elégséges a még beteg sejteket alkotó energia-elemek kiemelése, ami viszont azt is jelenti, hogy a pozitív energia által körbezárt gömbben lévő energia-elemek közül ki kell tudni válogatni azt, amely már visszaigazodott a szerv más, egészséges sejtjeinek rezgésszintjébe, s azt már csak el kell látni a szükséges többletenergiával, mielőtt kiközvetítenénk a még tisztátalan energiákat is magába záró pozitív energiagömbből. Ez sem olyan feladat, amely meggyorsítaná a munkát, így egyszerűbb, ha minden alkalommal lecseréli a gyógyító az adott szerv teljes, korábban a betegség állapotát mutató, s a teljes gyógyulásig a kicsiny energia-gömbben maradó sejt-állomány minden elemét, így biztos, hogy nem marad a testben még véletlenül sem olyan energia-elem, amely a korábbi betegség-emlékezetet magába zárt más sejteket ismét beteggé teheti, amiként az sem, hogy más, korábban egészséges sejtekre ártó hatással lehetne. Lényegében ezt a gyógyítási eljárást alkalmazzuk a máj, a bél, vagy bármely belső szerv rákos betegsége esetén. Amiként az természetes is, a szervek három, egymást követő kezelése után hetente végzzük el a teljes gyógyítási műveletet, de nem ritka, sőt: megszokott dolog, legalábbis én akként szoktam meg, hogy a napi gyógyítások közben, vagy inkább már az aznapra esedékes kezelések végén a rákos betegeket is sorra veszem, ha másért nem is, hát azért, hogy közvetlen (bár nem fizikai értelemben véve közvetlen) ráhatással, vagy közvetve, tehát a beteget az energia-zuhatag alá állítva, vagy az energia-tóban lévő kezelő-padra fektetve többletenergiával lássam el a test teljességét, ezzel is növelve a beteg gyógyulási esélyeit. Az elsődleges testnedv, tehát a vér sejtjeinek rákos megbetegedése: a leukémia esetében lényegesen nehezebb dolgunk van, annak ellenére, hogy a leukémia ma már fizikai formában is gyógyítható, legalábbis nagyobb eséllyel, mint mondjuk a máj, a hasnyálmirigy vagy a tüdőrák (stb. stb.). A leukémiás megbetegedésben szenvedő Testvér megtisztítása csakúgy megy végbe, mint más betegeké: ez az alapeljárás minden esetben a fizikai síkon kezdődik, bár a napi kezelésben részesülő betegek testének belső tisztításánál elégséges lehet, ha a gyógyító tisztásra emelve egyszerűen beállítjuk az Energia-zuhatag alá, miután Vezetőnk kérésünkre megnyitja a beteg korona-csakráját, mert a csakrán beáramló, tökéletes tisztaságú Erő teljességgel kitisztíthatja a testből az előző napi kezelés óta esetlegesen beáramlott negatív 251
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet energiák legkisebb elemét is. (S most megkérdezhetitek, amiként bizonnyal fel is teszitek magatokban a kérdést: miért nem lehet a testek mindegyikének külső és belső megtisztítását ekként elvégezni, hisz ez lényegesen egyszerűbb, és biztosabb is. Nos, magam is tudom, hogy ez ekként van: és mégsem lehet, még akkor sem, ha nem magát a tényleges fizikai testet: csak annak Szellemi képét emelem fel a Tisztásra, mert a tisztátalan testről megfogalmazott energia kép akkor is magán fogja viselni a testen lévő negatív energiák lenyomatát, azok emlékezeti energia-képét, s a Tisztásra fel sem lehetne emelni semmiféle testet, amely a tisztátalan energiákkal, vagy azok energia-képével terhelt. Egyszerűen maga a szint nem engedné, hogy a negatív elemekkel teli másik energia-kép beleolvadjon, kilöki, eltaszítja magától mindaddig, míg legalább egy optimális szintig meg nem tisztítottuk. Ez az egyik oka, a másik pedig az, hogy a test épp miattunk: emberek miatt olyan, amilyen, s ha már engedélyt adott számunkra a Kegyelem Áldott Krisztusa, hogy ekként, ilyen formában és fokon bánhatunk és hathatunk az Erővel, bizony: élnünk is kell e Kegyelmi Ajándékkal, még ha számunkra, mint fizikai emberek számára ez fárasztónak, vagy „fölöslegesnek” tűnik is. A leukémiás betegségben szenvedő Testvér testét tehát a korábbiakban leírt módon megtisztítom és beburkolom, majd a Tisztásra emelve elvégzem a test, s a test-csakrák belső tisztítását is, csak úgy, ahogy azt az előbbiekben is tettem. Ezt követően jön a feladat nehezebbik része: a vérerek mindegyikén keresztüláramló vér minden egyes elemét meg kell vizsgálni, hogy a betegség-állapotba hullt vérsejteket kiemeljem, s azokat a pozitív energia egy-egy elemével behelyettesítsem. Ehhez természetesen nem elég a két Segítő, hisz az agyi tartományok felé is kell az energiát áramoltatni, így további Segítő Testvéreket hívok, sőt: még Vezetőm is kell, hogy segítsen, így nem ritkaság, ha hatan is tevékenykedünk egyazon test ereiben, miközben további két Testvér az agy energetizálását végzi folyamatosan. Az első három napban legalábbis, később már csak Vezetőm és a megszokott két Segítő testvér társaságában folytatom a vér tisztítását. Igen fontos része a feladatnak a vér képzéséért felelős testelemeknek: a vöröscsontvelőállománynak és a lépnek, valamint a vér tisztításáért felelős májnak a megtisztítása, amiként fontos a vér áramoltatását végző szív megtisztítása és „levédése” is. A három napos tisztító sorozat végén a májnak és a szívnek a befelé áramló vér befogadására szolgáló ereibe egy-egy elmés kis szerkezetet építünk be. Egy-egy parányi energia-szűrőt, amely csak a tiszta, vagy a már megtisztított vértestecskéket engedi átáramolni a máj, illetőleg a szív felé, míg a korábbi rezgésükből „kibillent” sejtek fennakadnak rajta. Ezeket aztán az immun-sejtek fogják közre: ezek mozgására viszont a faló-sejtek egy kis csoportja reagál, akik akként fogják kezelni a korábbi egészségi állapotuktól eltért vértestecskéket, mintha azok teljességgel élettelenné váltak volna, s amelyeket, mint bármely más élettelen sejtet, fel kell bontsanak, és fel kell faljanak. A kis szerkezetet mi fogalmaztuk meg Vezetőmmel, és mi is kezdtük el használni az Úr engedélyével, amiként az is a mi ötletünk volt, hogy a szerkezet jelzésére az immunsejtek, majd az „átprogramozott” faló-sejtcsoport legyen segítségünkre a rákos vérsejtek eltávolításában. A szerkezet működése és az immun és faló-sejtek segítsége persze nem mentesít minket Testvéreink rendszeres, lehetőleg legalább másodnaponkénti, de inkább napi kezelésétől, s ez is természetes, hisz ha segítségünkre van is a szerkezet és a test saját belső védelmi rendszere, csak segítenek, de nem végezhetik el helyettünk azt a Feladatot, amelynek elvégzését felvállaltuk. Az is természetes,hogy az „átprogramozott” falósejtek munkájuk végeztével nyugalmi állapotba kerülnek, s abban is maradnak mindaddig, míg az immunsejtek újabb „riasztása” ismét aktív állapotba nem hozza őket. * A testek egyéb betegségeinél inkább az adott szerv energiával való feltöltése, valamint a szervhez rendelt agysejt-csoport rendellenes működésének megszüntetése, s a fájdalom csökkentése a gyógyító feladata, s ez utóbbit még csak nem is mindenkor lehet képes a beteg testrész felé áramoltatott energia révén elérni. Ha hosszan elhúzódó betegségről van szó, az agy érző ideghálózatára kell hatni, ezt viszont tanácsosabb a Vezetőre bízni: az agyi ideghálózat olyannyira bonyolult, hogy nem mindegy: mely idegszál mely részére áramlik a többletenergia, annál is inkább, mert olykor a hibásan átközvetített energia is ártó, nem gyógyító vagy fájdalomcsökkentő hatású lehet. Csökkenthetjük a fájdalmat akként is, hogy a beteget az energia-zuhatag alá, vagy az energiatóba emeljük: természetesen ilyenkor is a test külső felületének megtisztításával és beburkolásával kezdjük a gyógyítást, mert amiként mondtam, a gyógyító tisztásra még csak felemelni sem tudnánk a megtisztítatlan 252
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet testet: s ha csak egy kicsit tudói vagytok annak, milyen energiák áramlanak ma a Föld teljességén, s azokhoz milyen rezgésszintű Kozmikus erők képesek csatlakozni, ennek miértjét már nem is szükséges ismételten is elmagyaráznom. (S akkor még csak a nagy általánosságban vett energia-áramlatokat említettem, nem a beteg közvetlen környezetének, vagy akár a beteg saját tudati – érzelmi és akarati energiáit…) A test belsejében történt gyógyítás végén, amiként az természetes, visszatérek Vezetőm mellé, s a még megmaradt energiát magam is a test és az agy teljessége felé közvetítem ki. Ezt követően Vezetőm ismét megnyitja a korona-csakrát, hogy elhagyhassuk a testet, majd miután mindannyian kiléptünk, ismételten be is zárja, és a legmagasabb rendű Teremtő Erővel fedi be: ne férkőzhessék be azon át semmiféle ártó, negatív erő, ne juthasson be az ellentét egyetlen szolgája – csatlósa se. Ezt követően már együtt lépünk ki a test körüli energia-burokból is, amelyet magam zárok be, majd a kezelésen átesett beteget az energiazuhatag alá állítom. S ennek is meg van a maga miértje: a nagy rezgésmagasságú energia szinte „beleégeti” a test sejtjeibe az imént beleáramoltatott energiák mindösszességét, stabilizálva azt megváltozott rezgésállapotában (mondhatom úgy is: átkódolja a testsejteket, megtanítva őket a megváltozott energiaszinten való létezésre). Az energia-zuhatag alatt hosszabb – rövidebb időn át állnak a betegek (s mert mi egymás után kezeljük őket, gyakorta akár nyolc – tíz beteg is áll egymás mellett nemtől és kortól függetlenül akár a Lélek-lények egész kis seregével: madarakkal és „ragadozókkal”, kisebbekkel és hatalmas méretűekkel egyaránt, s köztük a Föld megannyi részéről származó növényfélék vannak elhelyezve tetszés szerinti számban, hisz a zuhatag mérete is szükség szerint, és spontán mód változik, s lesz keskeny energia-csatornából széles, de mindenkor lágy sugarakban aláhulló, valódi óriászuhataggá. A zuhatagból aztán az egyénenként szükséges idő elteltével, egymás után emelem ki a betegeket, s már az energiató partján mindőjükre hófehér ruhácskát adunk: ebben vezetjük őket az Úr, és az Áldott Anya elé, hogy áldást kaphassanak, az Úr Megváltó, megszabadító és megtartó Szeretetének erejét is elnyerve és magukba zárva ekként. A kicsinyeket többnyire az Áldott Anya karjára fektetem, az idős Testvéreket egy-egy székre ültetve szintén Mellette hagyom, s a lélek-lények is szívesen időznek a Közelében, olykor mancsaikra hajtott fejjel, értőn hallgatva Égi Anyácskánk halk, bölcs szavait. A gyógyítás ezzel lényegében véget ért: már csak le kell közvetítsem az emelt rezgésszintű test-képzetet, amelybe ismét gondolati – akarati úton emelem be a gyógyításban részesült Testvér fizikai testét. A korábban megfogalmazott Szellemi energiából álló képet ismét abba a helyiségbe vetítem ki, amelyben a beteg mint fizikai személy fekszik, s az ágyban fekvő testet megemelve a test alatt helyezem el annak energia-képét, majd a testet egyszerűen rá, vagy inkább belehelyezem annak Szellemi Erő-elemekből épült másába. A test fizikai sejtjei a Szellemi energia-képmás azonos energia-sejtjeibe illeszkednek bele, s átveszik, legalábbis részlegesen annak lényegesen magasabb rezgésszintjét, vagyis beigazodni, beilleszkedni igyekszenek a magasabb rezgésszintű energia-sejtekbe, ami által a fizikai sejtek rezgésszintje is megnövekedik, mind közelebb és közelebb emelkedve a maguk korábbi, még az adott szervben lévő, tehát a betegség előtti energiaszintjükhöz. Nem kell mondjam, hogy ez mindenkor egy hosszadalmasabb folyamat, hisz a test fizikai sejtjei nem csak átveszik a testről megfogalmazott energiakép elemeinek energiáit, de egyben át is közvetítik annak a maguk saját, s még a korábbinál, tehát a betegség előttinél is gyengébb energiáit, így ha az energia-kép emeli a fizikai test rezgésszintjét, a fizikai test lefedi az energia-képet, míg a kettő egybe nem olvad, s akkor a két, egymástól eltérő rezgésszintű energia-halmaz egymásrahatása, azok összessége fogja megadni a fizikai test megannyi elemének azaz sejtjének rezgésszintjét. Ez a sejtállomány, vagy akár valamely sejtcsoport tényleges rezgésszintjétől függ, ami egyben a betegség súlyosságát is jelenti: de függ, és nem is kis mértékben a gyógyítandó beteg tudati – akarati és főképpen érzelmi „milyenségétől”: ha a beteg éli az Istenben való békességet, ha képes az Úrra bízni magát, s ha a valós Szeretetben él és érez és gondolkodik, mindenkor nagyobb eredményt is érhet el a gyógyítást vállaló Testvér, mintha ugyanaz a beteg hitetlenségében megrögzült, békétlen, és életét a szeretetlen és akár durva gondolati – érzelmi erők uralják és irányítják úgy Isten felé, mint embertársai felé áramoltatva ki e negatív erőket, hiszen ezek az erők (amiként minden Erő) kiáramoltatásuk mértékében térnek vissza, s a maguk értelmében hatnak is a Tudatra s a Tudat irányítása alatt álló minden egyes agysejtre, s ezen agysejtek irányítása alá tartozó szervek megannyi sejtjére is. 253
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Lényegében tehát akár azt is mondhatnám: nem csak a gyógyítón múlik, hogy valaki ténylegesen gyógyulást vehet-e betegségéből, s mégcsak nem is azon: a viselt betegség karmikus eredetű-e, avagy sem: ezt is, és azt is megemelheti, s akár le is emelheti a fizikai személyről a Kegyelem Áldott Krisztusa, és gyakorta (akár a gyógyító közreműködésével, akár anélkül) le is emeli, ha a szív, a Lélek a Tudat és a Szellemi Követ a Valós Szeretetben él: viszont akár a legegyszerűbb betegség sem gyógyítható, ha annak súlyát maga a beteg teszi még nagyobbá, a benne élő gyűlölettel terhelve meg az amúgy is megterhelt test egészét is. S most, mielőtt a gyógyítás egyes módozatainak (tényleg csak rövid, és nagyon is vázlatos) leírását befejezném, hadd mondjak el ismételten is néhány, a leírás kezdetén Vezetőm, s korábban az Úr által is elétek tárt „aranyszabályt”. Az a Testvérünk, aki a gyógyítás, vagy az erő mozgatásának, használatának bármely formában történő, nem kis Feladatát vállalhatja az Úr Kegyelméből: 1; A gyógyító mindenkor a feltétel és viszonzás-várás nélküli Krisztusi Szeretet nevében és jegyében gyógyít! Ez az első, és a legfontosabb TÖRVÉNY minden gyógyító, s még minden, az energia-víz készítését vállalható Testvér számára is!! (És ez volna minden Úton-járó számára is az első, és egyetlen TÖRVÉNY, amelyet, és amelyben élve nem ott tartana a Föld, ahol jelenleg tart…) 2; Aki a gyógyítás Feladatát vállalhatja az Úr Kegyelméből nem utasíthat el egyetlen beteg Testvért sem arra hivatkozva: betegsége karmikus eredetű, s néki nincs joga (vagy módja) azt gyógyítani. Azt, hogy mely betegség az, amely ténylegesen is karmikus eredetű, s azt: meddig tart a Testvér karmikus kötése, s mikor mondja azt az ÚR: már tisztának találta őt a korábbi bűntől avagy vétségtől, nem a gyógyító tiszte tudni, és nem is tudhatja, mert nem tudhatja azt más, hanem csakis az ÚR KRISZTUS, Akié az Ítélkezés Joga! Ekként tehát a gyógyító soha, semmilyen körülmények közt nem ítélhet, s főképp nem akarhat ítélkezni senki fölött! (S ezzel nem azt mondtam, hogy ne volna joga a maga egyéni véleményét elmondani, főképp ha az a beteg gyógyu-lásával összefüggő, a gyógyulást elősegítő vélemény, hisz a gyógyító is bír a gondolkodás képességével, lévén hogy maga is ember, s tán még inkább kell is, hogy olykor egy kívülálló mondja el a maga meglátásait – bár mindenkor jelezve, hogy az a saját meglátása és véleménye!! –, hisz „több szem többet lát”, és aki egy bizonyos távolságból figyelheti a dolgokat, olyasmit is észrevehet, amit az érintettek nem látnak, s épp azért, mert benne vannak az adott történésben vagy folyamatban, s ekként csak a maguk szűk perspektívájában képesek látni, érzékelni, és csak önmagukból kiindulva tudhatnak gondolkodni is.) 3; a gyógyító mindenkor kell tudja: nem ő ad a beteg Testvérnek gyógyulást, de mindenkor AZ ÚR EREJE az, Ami gyógyít, így azért sem dicséret, sem pedig külön javadalmazás nem illeti meg. Ha a gyógyító kézrátételes gyógyítást alkalmaz, s ehhez külön helyiséget kell béreljen, vagy ha a gyógyításon kívül egyébbel nem foglalkozik, s így más megélhetési forrással sem rendelkezik, kérhet, és természetesen kell is, hogy kérjen valami igazán szerény összeget, de csak annyit, amennyiből a helyiség bérleti díját, vagy a maga szerény megélhetését fedezni tudja: ennyit, de semmiképp sem többet, hogy mohósága kapzsisággá ne durvuljon, mert akkor már nem a Fent Tiszta Erejét fogja magához vonni, hisz a benne lévő tudati – lelki és Szellemi tisztátalanság végett arra már nem is volna sem képes sem pedig alkalmas. S hogy akkortól milyen energiákat fog használhatni, nem kell mondjam, annál is inkább nem, mert számtalan esetben mondta már Vezetőm is, és maga A Mester is. 4: a gyógyító Feladata mindenkor komoly Szolgálat. Senki sem teheti meg, hogy buzgó igyekezetből vagy bármely egyéni okból (rosszul értelmezett dicsőség-keresés, akár tudat alatt megfogalmazódó büszkeség, stb. stb.) felvállalja, majd ismét egyéni elgondolás alapján félbehagyja, vagy félvállról veszi e Feladatot. Épp úgy nem, ahogy a Föld orvosai sem cselekedhetnek ekként, hanem teljes szívükkel és teljes lelkükkel, elméjük és szellemük teljes erejével a Feladat minél pontosabb, lelkiismeretesebb, s ekként mind tökéletesebb elvégzésén kell munkálkodjanak, akként, hogy a gyógyítást nem tolhatják félre, csak mert rosszkedvűek, vagy mert valamely földi ok közbe 254
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet jött! Aki a Szellemi Erővel hathat, azt maga az Erő kötelezi: ekként a Feladat elvégzéséhez már nem joga van: az, ha igaz szívvel vállalta fel, mindenkor kötelessége, s mint bármely más, a kötelességét teljesítő szolgának: alázattal elvégzendő, mégis Szent Kötelessége kell hogy legyen. 5; A Feladat vállalása nem kötelező! Megtisztelő és Szent megbízatás, ami azonban nem fennhéjázóvá kell tegye az elmét: ellenkezőleg, a legmélyebb alázatra kell azt intse, hisz akit az ÚR kitüntet e Feladattal, mindenkor meg kell érezze: mennyire semmi kis porszem ő maga is, aki csak az eszköz Annak kezében, Aki az eszközt irányítja, s Aki az eszköz által hatni fog… *** Hadd maradjak továbbra is a gyógyítás kérdésénél még egy kicsiny időre, kedves Testvéreim, hogy még valamit elmondjak, amiről az iméntiekben nem szóltam, de ami megkönnyítheti azok dolgát, akik a gyógyítás nem kis Feladatát vállalhatják az Úr Akarata szerint. Elsőként hadd mondjam el azt, hogy az egyéni gyógyítási forma mellett adott mint lehetőség, a csoportos gyógyítás is. S itt és most nem a Léleklények csoportos gyógyítására, de Szellemmel bíró Testvéreink csoportos gyógyítására gondolok. Természetesen nem a rákos megbetegedésben szenvedő Testvérek kezelésénél van lehetőségünk e gyógyítási folyamat használatára, hisz őket mindenkor egyénileg kell kezelnünk: az enyhébb eseteket vehetjük egybe, függetlenül attól: akkut, vagy krónikus betegséget kell-e gyógyítanunk. (A pollen-allergiától szenvedőket, az egyéb típusú allergiás megbetegedésben szenvedőket, vagy egy járvány esetén megbetegedett Testvéreket értem ezalatt, de a reumás, az izületi gyulladásban szenvedő, s egyéb, szenvedtető, de nem „halálos” betegségben szenvedő Testvéreket is.) A betegek testét egyenként tisztítom le, s egyenként is emelem fel a gyógyító tisztásra, de már az energia-zuhatag alatt egymás mellett állnak, kortól és nemtől és a betegség fajtájától függetlenül. Szoktam akként is kezelni egy kedves betegemet, hogy több, más és más betegségben szenvedő Testvér, s akár még néhány egészséges, vagy korábbi betegségéből már gyógyult Testvér mellé helyezem, de már nem az energia-zuhatag alá állítom, hanem az energia-tóba, s hogy a test mindenképp valamely igen összetett mozgást végezhessen, nemcsak hogy úszik Testvérei mellett, de labdáznak, ami minden egyes test-izmot és az inak és ínszalagok mindegyikét is mozgásra készteti, amellett, hogy a test vérárama is felpezsdül, minden sejtet is fokozottabb mértékben látva el az oxigén és energia-dús vérrel. Az energia-tóban lévők időről – időre el kell hogy haladjanak az energia-zuhatag alatt is, így a koronacsakrán esetükben is beáramlik a test belső energiaellátását biztosító Erő megannyi kicsiny cseppje, így egyszerre kapja a testek mindegyike a külső s a belső kezelést. Az is természetes, hogy mindahány test, és minden egyes Szellemi Követ csak a számára valóban fontos és szükséges energiát fogja magához/magába vonzani, így kizárt annak lehetősége, hogy szükségtelen energia áramlik a testbe, amiként az is, hogy a szükséges energiát nem kapja meg a test. Ha csoportos kezelést kívánok alkalmazni, amint mondtam, egyenként emelem fel a már letisztított testeket, s azok egymás mellett állva (vagy úszkálva) részesednek a Teremtő Egység Szeretetenergiájának áldó és áldott cseppjeiben: de már ismétcsak egyenként emelem ki Testvéreinket a zuhatag alól, hogy kiki a betegségének megfelelő külön kezelést is megkaphassa, hisz van, amikor csak a szív egy bizonyos izomkötegét szükséges megerősítenem, vagy a lábak bizonyos ereit kell megtisztítanom, amiként az sem ritkaság, hogy a gerinc egyik része kalcium hiányos, míg a másik részében már mészlerakódások vannak, így a gerinc egyik pontjáról el kell vonni a fölösleges meszet, megszüntetve ezzel a meszesedés adta fájdalomérzetet, más csigolyákra (vagy a csontrendszer más részeire) pedig áramoltatni kell a test kalcium-termelését elősegítő, s a termelődött (vagy a táplálékkal bejutott) kalcium megkötését elősegítő energiákat: s akkor e műveleteket a többi Testvértől függetlenül, azaz külön is el kell végezzem, mielőtt az adott fizikai testet ismételten visszaállítom az energia zuhatag alá, vagy vissza helyezem az energiatóba. **
255
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Nem javaslom, de úgy érzem, el kell mondjam azt a gyógyítási formát is, amelyet magam szoktam alkalmazni, s amelyről már többször beszéltem néktek. Azt, amikor valamely betegséget, pontosabban a betegséget okozó negatív energiát akként vonom ki valamely más fizikai szervezetből, hogy a magam fizikai testébe vonom azt át, majd leközvetítem testemen keresztül a Föld izzó magjáig, amely képes és alkalmas a negatív energia megtisztítására. Nem egyszerű, és még csak nem is veszélytelen a gyógyítás e formája, így magam is csak kivételes esetben, s többnyire csak a nagyon kicsiny gyermekek, vagy a már igen idős Testvérek akut betegségeinek gyors gyógyítása céljából alkalmazom. (Legalábbis többnyire, mert ahogy B. I. testvérünk megállapította, olykor „összelopkodok” magamnak mindent amit lehet, „amit elérek”, de ebben már van némi szerepe az önzésnek is: nékem magamnak fáj, ha mások szenvednek, így talán csak magamnak akarok könnyebbséget: ne kelljen tétlenül néznem Testvéreim szenvedését, s ha másképp nem segíthetek, hát „lopok”…) Amikor e gyógyítási formához folyamodom, csakúgy magam elé vetítem a gyógyítandó Testvért mint a gyógyítás egyéb formáinál, s miután a test külső tisztítását elvégeztem, a koronacsakrán keresztül kivonom a testbe áramlott, s többnyire akut betegséget (torok vagy tüdőgyulladást, hasmenést, hányingeres rosszullétet, lázat stb. stb.) okozó negatív energiát. Az ekként kiemelt negatív energia a tenyeremen keresztül áramlik testembe, s azt a test körül megfogalmazott energia-burokból kiemelve igyekszem haladéktalanul átközvetíteni… – elsőként még nem a Föld testébe, hanem a saját testembe, éspedig ugyanarra a pontra, ahonnan a beteg testéből azt kivontam, majd a magam testének kívülről történő megtisztítását és beburkolását követően visszatérek a gyógyítandó Testvérhez, hogy a testéből kivont negatív energia helyére tiszta energiát közvetítsek. Ekkor azonban már a számára szükséges pozitív energia beközvetítése is teljességgel másként megy végbe mint egyébként, hisz bennem akkor lényegesen több negatív energia van, így akár vissza is közvetíteném azt. Ekként én csak megkérem a számára szükséges energiákat Vezetőm révén, aki viszont nem hozzám, hanem a beteg Őrszelleméhez, s azon keresztül a beteg Szellemi Én-részéhez fogja azt áramoltatni. A Szellemi Én-rész az előzetes megállapodás szerint haladéktalanul tovább áramoltatja a hozzá érkezett energiát a kérdéses testrész vagy szerv felé, s én kívülről követem figyelemmel: valóban helyesen hajtotta-e végre a feladatot. Ezt követően Vezetőm bezárja a gyógyításban részesült Testvér korona-csakráját, s a testről megfogalmazott energiaképet a fizikai testre vetítve én magam kiemelkedem a gyógyító folyamatból. Ezt követően a magamhoz vont betegség-energiát igyekszem kiégetni amilyen szinten az szükséges, majd a már gyengített negatív energiát fogom leközvetíteni (akár néhány nappal későbbi időpontban) a Föld központi magjába. Igaz, hogy így lényegében átveszem a beteg betegségét, de ha kicsiny gyermekről, vagy nagyon idős, s már egyébként is gyenge szervezettel bíró Testvérről van szó, vagy olyas valakiről, akinek a hirtelen felbukkant betegségen kívül is bőven van szenvednivalója, szívesen vállalom, még akkor is, ha kezdettől tudom: a test egyes betegségeit nem vethetem ki magamból azonnal, hisz hát az a Testvér sem szabadulhatott volna meg tőle, akitől átvettem! Amíg ő el kellett volna viselje a betegséget, s annak megannyi velejáróját, addig én is képes, és kész is vagyok azt elviselni, s nékem még az a könnyebbség is megadatik, hogy a folyamat egy pontján egyszerűen leközvetítem a még megmaradt negatív energiákat, s azzal le is tudtam a betegséget. Azon kívül és azon túl persze, hogy az a lelki és tudati könnyebbségem is meg van, hogy legalább egy Testvért megszabadítottam valamely betegségtől, s annak minden kellemetlen velejárójától. Ezek a kisebb betegségek sohasem karmikus eredetűek, többnyire még csak nem is olyan jellegűek, amelyeket figyelmeztetésül enged a fizikai szervezet felé áramolni a Szellemi Követ: valóban csak a test gyengeségének köszönhető, s akár egy megfázás, akár a járványok során szinte elkerülhetetlen fertőzés velejárója, amely a még vagy már gyenge testet sokkal inkább meggyötörné, mint egy átlag felnőtt szervezetét. Nos: ennyi volt az, amit a gyógyítás kérdéskörében elétek kívántam tárni: tudom, hogy nem sok, tudom, hogy a vázlat korántsem teljes, de mert a betegségek mindenkor egyediek, nem is lehetne az. Aki a gyógyítás Feladatát vállalhatja, ha igazán Szívével és Lelkével, és Szellemi erőinek teljességével végzi azt, mindenkor meg fogja kapni az egyedi esetekben felmerülő esetleges problémák megoldásához a szükséges segítséget és instrukciókat, akár Őrszellemén, akár szeretett Vezetőnkön keresztül, s ha már
256
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Utamat bevégeztem, és persze ha az ÚR méltónak talál arra, én magam is igyekszem segítségetekre lenni a magam balga módján. (2006. júl. 13.) ************************* S most hadd vegyek sorra néhány, már a gyógyítás kérdésétől nagy mértékben eltérő kérdést drága Gyermekeim, mielőtt e kötet végére is kitennénk azt a bizonyos pontot. Sokakban felmerült már a kérdés közületek: Szellemtannal foglalkozó Testvérek közül: – Miért kell egy bizonyos Út során valamely földi személynek bűnhődnie azért, mert a Szellemi Követ által korábban használt test Tudata hibás döntéseket hozott, s azokat megvalósíttatta a maga eszközével: a fizikai testtel. A kérdés lényegében logikus, hisz azt is mondhatnánk: munkatársamnak ma semmi köze azokhoz a döntésekhez és cselekedetekhez, amelyeket előző Útján mint Lengyel-földön élt fiatal lány hozott és megcselekedett: miért ő veszi el azok bérét, miért nem vette el azt akkor és ott az a másik személy, hisz ez akként tűnik, mintha Évi mai hibáiért mondjuk B. I. kellene felvállaljon valamely karmikus Sorstörténést! Éppen azért, mert igen sokan utaltak e kérdésekre, s mert sokakat ez a látszólagos logikátlanság tart vissza attól, hogy a Szellemi Tanításokat egyáltalán elfogadják, megkísérlem érthetővé tenni: mi is az, amit Tudatnak nevezünk, mi a szerepe, a feladata az Út során? Először is azzal kezdem, hogy végső soron nem maga a Tudat dönt: az ÉN-rész, tehát a Szellemi Követ „dönt” a Tudatban, hisz ha a Tudat döntene, az egyben azt is jelentené, hogy a Tudat felülírja a Szellemi Követ döntését, s fölötte áll annak. Márpedig ez nem így van, és nem is lehetne így, hisz nem a test vagytok, és nem is a test halálakor semmivé váló Tudat vagytok! Aki dönthet, nem válhat semmivé, hisz az Út végén fel kell vállalja az Út során meghozott döntései mindegyikét. Márpedig erre a Tudat nem kap, mert nem kaphat módot: a Szellemi Követ viszont igen, s az fel is kell vállalja az Út során esett, megvalósításra került, vagy gyengesége végett megvalósítatlanul maradt mindahány döntését! S hogy érthetőbbé tegyem valamiképp a Szellemi Követ s a Tudat egymáshoz való viszonyát, hadd adjak eléd egy tán nagyon is gyermeteg, de legalább érthető példát. Képzelj el egy magad készítette bábot, amelynek egy pontjára te áramoltatsz energiát. A báb akkortól a te energiád révén, annak köszönhetően létezik: él, cselekszik, akként, amiként azt te akarod. Lényegében tehát te mozdulsz a bábban, ha az a mozdulás mint fizikai jelenség a báb révén válik is a függöny előtti világban élők számára láthatóvá. Te érzel, te gondolkodsz és te cselekedteted és beszélteted a bábot a magad érzései – gondolatai alapján, s a báb azok függvényében létezik. A mindennapi cselekedetek hosszú sorát végzi el ekként a báb, még akkor is, ha egyes viselkedési elemeket a környezetében lévőktől tanul, mert csak azokat fogja megtanulni, amelyeket te engedélyezel neki. És azokat, amelyeket a báb másik irányítója akar megcselekedtetni a te báboddal! Mert a bábot nem csak te irányítod: és épp ez a döntő és lényeges, s ezért mondtam, hogy a Tudat, s a Tudat által irányított test a szellemi Követ és az ellentét küzdőtere. A Szellemi Követ – te magad vagy, hisz nem a test vagy, és nem is a Tudat! Ezért tehát amikor azt mondod, vagy azt mondom: a Tudat szabad választási joga, azt mondtam: a TE szabad választási jogod, amelyet, ha te gyenge energiákkal bírsz, felülírhat az ellentét, a maga erősebb energiái révén adott késztetést valósíttatva meg a testtel. Ha te, mint Szellemi Követ egy bizonyos történés felvállalása felé kell irányítsd a magad eszközének azt a részét, amelyen keresztül az egyes fizikai megtapasztalásokat megszerezheted, vagyis a testet, nem teheted azt, csak közvetve, hisz a Cél éppen az, hogy összemérd erődet az ellentét erejével, hogy megtudd: milyen fokon vagy képes megvalósítani a benned élő tiszta szándékot, és melyik pont az, amelyen a benned lévő szándék még nem elég erős. 257
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Mind a mélység által ma sugallt késztetések helyes és követendő voltának hamis hitében éltetek, hisz ha nem az ellentét szavát akartátok volna követni, nem is következik be a bukás, s nem juttok el arra a Mélység-szintre, amelyen ma álltok. Ti viszont már megkezdtétek a Visszavezető Utat, ami azt jelenti, hogy a korábban követett tisztátalan út helyett a tiszta Út felé kell törekedjetek. Viszont a korábban helyesnek és követendőnek hitt út elemei elfedték bennetek a tiszta Út minden elemét: s most meg kell tisztítsátok azokat, erre viszont csak abban az esetben kerülhet sor, ha amiként a Fent Világában még meglévő Tisztaság-elemeket felülírta Szellemi Tudatotokban az ellentét a maga tisztátalan elemeivel, most ti igyekeztek azt ismételten felülírni a felismert Tisztaságelemek révén. Erre viszont, amint mondtam, nem lehettek képesek a test közvetlen irányítása révén, mert hisz az azt jelentené, hogy ti, a ti még igencsak gyenge és bizonytalan energiáitokkal közvetlenül kellene elviseljétek az ellentét által reátok áramoltatott negatív, azaz tisztátalan energiákat! Erre egy nem volna képes azon a Mélység-szinten, így kellett egy bizonyos köztes állomás, ahol csak az általatok, és az ellentét által kiáramoltatott energiák csapnak össze. S ez a köztes állomás a test irányító szervének, tehát az agynak egy bizonyos pontja, amelyet ti emeltetek magasabb rezgésszintre éppen azért, hogy azon keresztül vívhassátok meg a küzdelmet az ellentéttel. Ha az általatok a Tudat felé áramoltatott energia kellő rezgésszinttel bír, az ellentét gyöngébb energiáinak felülírására alkalmassá lesz, s így a test az általatok a Tudat felé áramoltatott késztetést fogja végrehajtani, viszont ha az adott tisztaság-elem még bennetek is épp csakhogy pislákol, csak ezzel a pislákoló energiával fogtok tudni szembeszállni az ellentét energiájával, s ha az erősebb, az általatok küldött késztetés gyenge energiáját felül fogja írni. Ez esetben vagy teljességgel visszavonjátok a kiemelt agyi tartomány felé áramoltatott energiát, vagy folytatjátok a küzdelmet, s igyekeztek még több energiát átáramoltatni a küzdőtérre, akár más feladatok elvégzéséhez magatokkal vitt energiából áldozva fel valamennyit, vagy, ha az adott tisztaság-elem még bennetek sem nyílt ki egészen, tehát ha még bennetek mint Szellemi Követekben sem egyértelmű annak tisztasága, s még hajlotok a korábbi viselkedési elem helyes voltának elfogadására és a testtel történő megvalósíttatására, a bennetek magatokban lévő kétféle Erő egymás elleni küzdelme lesz az, ami a Tudatban mint dilemma felbukkan: s akkor a Tudatban az a döntés fog megszületni, amely energia bennetek mint Szellemi Követben végül győzedelmeskedni tud. Ha ti magatok inkább a lefelé vezető úton megszokott viselkedési elem elfogadtatása felé hajlotok, azt is fogja megvalósítani a test, annál is inkább, mert hisz azt az ellentét is meg fogja támogatni a maga energiáival, ám ha ennek ellenkezője, tehát a már ismét Felismert tisztaság győz, s azt érzitek követendőnek, a bennetek megszületett döntés révén mozgósíthattok magatokban újabb erőket, amelyekkel a helyes irány követésére vonatkozó késztetést megtámogathatjátok. Ezt az energiát, amiként minden más energiát is a Lélekszálon át közvetítitek ki a „küzdőtér”, vagyis a Tudat felé, amiként azt az energiát is a Lélek-szálon át fogjátok a Tudat felé átközvetíteni, amelyet a hibás viselkedési elem elfogadását és megvalósítását követően a Tudat mint lelkifurdalást fog érzékelni. Lényegében ez esetben is néktek magatoknak: mint Szellemi Követeknek van lelkiismeret-furdalásotok, s a továbbközvetített energia már az elkövetett vétek helyrehozatalának késztetését igyekszik megadni a Tudaton keresztül a testnek. Nem a Tudat fog tehát választani jó és rossz között: ti magatok kell válasszatok, éspedig akként, hogy a lefelé vezető út során belétek, s még pontosabban a felsőbbrendű ÉN-be égett negatív energiák és a már megszerzett Felismerések, vagyis a már megtisztított Bölcsességelemek egyként megvannak bennetek: egyik ponton egy kicsit erősebben él még bennetek mint Szellemi Követekben a korábbi Utakon megszokott, de még tisztátalan késztetések betöltésének vágya, és gyengébben a már meglátott, de még meg nem szerzett tisztaság-elem betöltésének vágya, míg a másik ponton, egy más jellegű Feladat vagy Sors-elem esetében ez esetleg megfordítva van, s már a Tisztaság utáni, a Tiszta Út követésének vágya az erősebb, s a tisztátalan út követésének vágya gyengébb. E kettő arányát csak ti magatok lehettek képesek megváltoztatni. Nem a test, és nem is a Tudat: bár e kettő használata nélkül még nem lehettek képesek sem a tiszta Utat, sem az ellentét mutatta tisztátalan utat követni, mert amiként mondtam, nem viselnétek el az ellentét negatív energiáját, ha az közvetlenül érne el hozzátok, épp úgy nem, amiként a test Tudata sem viselhetné el, ha a Fent Világából alááramoltatott energia érne el hozzá hasonlóképp, tehát közvetlen formában, hisz a Tudatosodásra alkalmassá tett agysejt-csoport csakolyan fizikai elem-halmaz, mint a test agyának bármely más agysejt-csoportja, így a Fent Világából érkező Tiszta Erő mindenkor hozzátok: 258
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Szellemi Követekhez fog eljutni, s abból ti magatok közvetíthettek át a Tudatosodásra alkalmassá tett agyi tartomány felé annyit, amennyinek a segítségével győzelmet arathattok az ellentétnek ismétcsak a Tudatosodásra alkalmassá lett agyi tartomány felé áramoltatott negatív energiái fölött, megakadályozva ekként a fizikai eszközt a helytelen cselekedet végrehajtásában. S hogy mennyire ekként van ez, példázza ezt a Természetben élő állatok esete, akik nem tesznek különbséget helyes és helytelen cselekedet közt: cselekszik, amit ősi ösztönük diktál nékik, mert nincs Szellemi Követ, amely irányíthatná testüket az agy egy bizonyos pontján keresztül. A közeletekben élő állatok esete annyiban más, hogy a tanult viselkedési elemeknek az oktató által átközvetített energiája részben vagy egészében, ideiglenesen vagy maradandóan felülírja bennük az ösztön szintű késztetéseket. Ekként ők maguk is az ösztöneikre hallgatva cselekszik, avagy nem cselekszik az általatok helytelennek vélt dolgokat, de ők már nem egészen az ősi, a génjeikben születésükkor magukkal vitt, hanem az általatok irányított, szabályzott, tehát a módosított ösztönnek engedelmeskedve. És akkor most megkérdezhetnétek: mi egyáltalán a Tudat szerepe, feladata? A Tudat az Út kezdetén csak a testtől érkező információkat fogadja, s megadja a késztetést a hangképző szerveknek a test igényeinek jelzésére. Később a környezetből érkező információkat is fogadnia kell, bár kezdetben még nem szelektál: úgyszólván mindent igyekszik megismételtetni a testtel, amit a látás és hallás szerveihez tartozó agyi központokon keresztül észlelt, vagyis a kisgyermek még mindent utánozni próbál, amit lát és hall, de ezen ismeretek közül csak az válik maradandó viselkedési elemmé, tehát az épül be (időlegesen vagy végleg) a tudati elemek közé, amit az Én-rész, tehát a Szellemi Követ megtartandónak ítél. Ha a pici gyermek a durva szavakat ismételgeti, lényegében a Tudat emlékezeti tartományát próbálgatja, de csak akkor válik számára mindennapos, megszokott dologgá a trágár beszéd, ha a Szellemi Követ még maga sem emelkedett fel arra a szintre, hogy ennek helytelenségét felismerve a felvett szokás elvetésének késztetését kellő eréllyel legyen képes átközvetíteni a Tudat felé. Igaz: a Szellemi Követ kell, hogy a Tudat felé is átközvetítse, s nem a kisgyermekkorban, de már előbb, még a magzati szakban az Életfeladat betöltése érdekében magával vitt, vagy a Kozmikus Térben magához vont erőket, legalábbis azok egy részét, hisz kell, hogy a Tudat a faji és nemzetiségi kívánalmaknak megfelelő rendszerben tudjon működni, és kell, hogy a Szellemi Követ által megtisztításra felvállalt „milyenség-jegyeket” magára vegye, hisz ha nincs jelen a Tudatban a megtisztításra váró elem, mint alapszinten meglévő hajlam, nem is igyekezne azok megélése felé vezetni a fizikai eszközt, így nem volna, amit a Szellemi Követ az adott, helytelen viselkedési – érzelmi – gondolkodási elemek felülírása révén kitisztíthatna önmagából a test és a Tudat segítségével: s akkor mi értelme volna az Útnak? A Tudat tehát a testtől és a környezettől érkezett információk megőrzését, s későbben már a Szellemi Követ instrukciói nyomán a Szellemi Követ valós Ébredtségi szintjének megfelelően történő szelektálását, valamint az egyes cselekvéseknek az eszközzel történő megvalósíttatását végzi, ez utóbbit, mint mondtam, a megismert viselkedési minták, s az ezekhez csatolódó, a Szellemi Követ, vagy az ellentét instrukciói nyomán, attól függően, hogy a megtanult, s esetenként hibás viselkedési elem elvetésére, avagy megvalósítására irányuló késztetés ér el hozzá nagyobb erővel. Természetes, hogy az alap szintű Ismereteket, mint például az emberölés ősi, még az ősember szintjéről maradt viselkedési elem elvetésének már-már szinte kényszer szintű késztetését minden Szellemi Követ magával viszi, legalábbis a ti szinteteken, még akkor is, ha e késztetés ellenére, az adott környezet és az ellentét együttes hatására esetleg mégis azt fogja megvalósíttatni a Tudat a fizikai eszközzel. S itt és most nem a fanatizmusban megrögzött elmékre gondolok: az egy teljességgel más kategória, a fanatizmusban megrögzött elme lényegében irányíthatatlan a Szellemi Követ számára, ami mindenkor ez utóbbi gyengeségére, Ébredtségi szintjének alacsony voltára mutat rá. Hacsak ennek oka nem a Tudat valamely betegsége, tehát nem a Tudatosodásra alkalmassá tett agysejtek, vagy azok egy részének tényleges sérült, beteg volta. Ha az adott viselkedési elem erősen hibás, s ezért elvetendő voltának késztetése a fizikai eszköz létidejének végéig megmarad a Tudatban mint helyesnek megélt viselkedési elem, a Szellemi Követ lényegében elbukta Útját, hisz a fizikai lét legelső Törvénye, amely már az állatvilág egyedeiben is mint kódolt elem megtalálható, a LÉT megőrzése, s a LÉT-jog tiszteletben tartása, bár ez utóbbi az állatvilág 259
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet egyedeinél csak egy bizonyos fokon van jelen, ami érthető is, ha azt veszem alapul, hogy a Természet, s a Természeti lények (s itt ne a növényekre gondoljatok: ők egy egészen más kategóriába tartoznak!) egy lépéssel mindenkor a Szellemi Követ által vezetett ember mögött járnak, így amíg ti magatok nem vagytok képesek felhagyni egymás legyilkolásával, s nem vagytok képesek és hajlandóak felhagyni a köröttetek élő állatok legyilkolásával és tetemeik felfalásával, ők sem lehetnek képesek erre, mert a Lélek-lény nem léphet a Szellemi Követ elé az evolúció folyamatos fejlődést adó Útján. (Amit tehát ti mint evolúciót ismertek, korántsem ért még véget: a fizikai értelemben vett evolúciót ugyanis a lelkiszellemi értelemben vett evolúció követi.) A Tudat tehát információkat gyűjt, ezek egy részét használja, más részét a tudatalatti agyi tartományban tárolja. Az információk mindösszességének birtokában a Szellemi Követ által az Út kezdetén, tehát a fogamzás pillanatában az adott agysejt-csoport felé áramoltatott Szellemi energia ereje révén gondolatokat, „szellemi szilánkokat” fogalmaz meg, s ezek egybevetésével, de már a Szellemi Követ instrukcióit – vagy épp azok ellenkezőjét, az ellentéttől érkező instrukciókat követve dönt. ****** Egy kedves Testvérünk a Tudat kérdéskörével kapcsolatban nagyon is érthető és logikus kérdést tett fel nékem munkatársammal történt beszélgetésük során: Mi a halálfélelem? Ha a Tudat, mint önálló elem nem létezik, mi okozza benne mégis a halál gondolatától való iszonyú rettegést? Egyáltalán: a halálfélelmet a Tudat, vagy a szellemi Tudat érzi? – Több mint természetes, hogy nem a Szellemi Tudatban ébred fel a haláltól való félelem, hisz az tudja, hogy nem az Út az Élet, amiként tudja azt is: ő nem azonos az Út utolsó pillanatában általatok halálnak nevezett állapotba jutó eszközzel. Viszont épp így nem ébredhet fel spontán módon a test Tudatában sem a test halálától való félelem, mert a test Tudata nem önálló testelem mint a Szellemi Követ, nincs független léte: s ez az, ami végett mégiscsak a Tudatban realizálódik a félelem! A Tudat csak a test függvényében létezik, ami egyben azt is jelenti, hogy a test mindenkori jelzéseinek megfogalmazója. A test viszont, ha azt nem mint a Szellemi Követ által használt eszközt, csak mint biológiai szervezetet tekintjük, lényegében nem, vagy alig is tér el bármely más biológiai szervezettől: sejt szintre lebontva legalábbis, viszont már a kis egysejtűben megfigyelhető a puszta lét „féltése”: spontán menekülési reakciót képes produkálni, ha az általa már felismerhető veszély előáll, s minél fejlettebb az adott biológiai szervezet, a menekülési vágy, az életösztön spontán reakciója is annál erősebbé válik, hisz a fejlettebb ösztönnel bíró lény több, számára ismeretlen történésben képes megérezni a veszélyt. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk: maga a test fél, a test, amely bár végső felbontásában nem más, mint energia, mégis sejtek halmaza, s a sejtek ösztönszintű vészreakciót produkálnak, ha létüket veszély fenyegeti. Ugyanúgy viselkednek, mint az állatvilág bármely tagja, legyen az az imént említett egysejtű, vagy egy fejlettebb emlős állat, sőt: legyen az a növényvilág bármely tagja. S még a növény és állatvilág tagjai erőteljesebben élik is meg a menekülési ösztönt, hisz ők a Föld-test egyes mozgásait is képesek érzékelni, arról már nem is beszélve, hogy a Kozmikus Tér energia-rendszerében bekövetkezett változásokra hogyan, milyen érzékenységgel képesek reagálni. Bizonyították ezt a szökőárak, földrengések, vagy a tájfunok idején: csak érteni kellett volna jelzéseiket. Tehát az iménti kérdésre visszatérve: maga a test fél a haláltól, éspedig sejt szinten, a sejtek viszont e félelmet mint felfokozott izgalmi állapotot közvetítik az agy, s ekként a Tudat felé a test ideghálózatán keresztül. Az agy gondolatok megfogalmazására alkalmassá tett egysége, a Tudat a hozzá beérkezett információt fogalmazza meg a fizikai síkon tanult formában, s mert ti a test vész-jelzését mint félelmet fogalmaztátok meg, a sejtek jelzése a Tudatban is csak a megismert szó-kép formájában bukkan fel. Annál is inkább így van ez, hisz ahogy azt fentebb már mondtam, nem maga a Tudat „fél”, hisz a Tudat nem önálló léttel bíró test-elem: függ a Szellemi Követtől, s a testtől, amely a környezeti ráhatásokat jelzi számára – és függ egy bizonyos fokig természetesen az ellentéttől is, akinek érdekében áll a halálfélelem felébresztése a Tudatban, olyannyira, hogy akár a testet is meggyötri, csak a halálfélelmet kiváltsa a
260
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Tudatban annak reményében, hogy a félelem által megkötött nem fizikai eszközt a Szellemi Követ nem, vagy alig is fogja tudni a számára szükséges formában és fokon használni, és irányítani. Igaz: olykor maga a Szellemi Követ fog az ideghálózatra hatni, hogy felébressze a halálfélelem érzését a Tudatban, de csak egy bizonyos mértékben, s csak akkor, ha a Tudat által irányított eszköz számára veszélyes cselekedetre készül. Az intelem-értékű energia-átközvetítés persze csak a legvégső esetben válik olyan erőssé, hogy az ténylegesen is a halálfélelmet fogalmazza meg a Tudatban: inkább csak valami belső feszültséget, felfokozott izgalmi állapotot ad, amely azonban elégséges ahhoz, hogy a test számára veszélyes cselekedet megkezdésekor a Tudat a fokozott biztonsági intézkedések megtételére késztesse magát a testet, vagy akár a cselekedettől is eltántorítsa. Az ellentét által átközvetített, s a Tudat félelmét adó energia ezzel szemben mindenkor olyan erős, hogy a Tudat pánik-érzetét okozza, ami viszont a test menekülési ingerét ébreszti fel, amelyet a test betölteni kíván, olykor azon az áron is, hogy a Szellemi Követ érdekeivel ellentétes történést vállal magára. S ha már ekként említésre került a halál kérdése, hadd próbáljam meg elmagyarázni néktek: mi is maga a Halál, hogy legalább egy kicsit megérthessétek munkatársam vágyakozását az iránt, amit szinte mindannyian viszolyogva említtek, ha nem is mindannyian félelemmel, hisz aki igazán megértette a Tanításokat, tudja, hogy a távozás nem a vége, hanem a kezdete valaminek. A felsőbbrendű ÉN, miután a maga parányi Követét: a Szellemi Én-részt kiáramoltatta magából, lefedődik, s egy bizonyos kábult, öntudatlan állapotban várakozik az Őriző Szellem-testvérek felügyelete alatt mindaddig, míg a Szellemi Követ végigjárva a maga Útját, vissza nem tér, hogy az Életfilm megtekintése, kielemzése és mérlegelése után a megszerzett információk energiájával visszacsatolódjék az ÉN-be, mint annak kiáramoltatott eleme. A felsőbbrendű ÉN a szellemi Követ Útjának kezdetén olyannyira energia-hiányossá válik, hogy nem élheti a maga korábbi, éber életét: vagyis egy picikét mintha meghalna, hogy a Szellemi Követ, s az általa irányítani kívánt eszköz: a test egy másfajta, egy látszólagos életet élhessen. E történésnek természetesen az Ébredtség egy bizonyos fokának elérése után maga a Szellemi Követ is tudója, amiként tudója annak is: az az „élet”, amelyhez a test, és a test jelzése nyomán a test Tudata oly igen kívánna ragaszkodni, nem valós, nem az, amit a Valóság értelmében ÉLETNEK nevezhetne, s mert ennek tudója, nem azonosítani, de mindinkább függetleníteni igyekszik magát a testtől, s mindinkább szűk börtönnek érzi, amelyet viszont viselnie kell mégis, hisz vállalta, hogy ama börtön révén új, és mégújabb Bölcsességelemeket bont ki, azokat, amelyeket még ő maga sem bonthatna ki az eszköz nélkül a felsőbbrendű ÉN számára, aki végső soron ő maga, hisz ő maga is annak a felsőbbrendű ÉN-nek egy elidegeníthetetlen energia-eleme. Tudja ezt, ám minél inkább közelít számára az Út vége, a Visszatérés, s a Valódi Élet vágya annál erősebbé válik benne, s minél magasabb szintről kellett a ti Mélység-szintetekre, s az általatok (ma még) használt sűrű és durva fizikai elemekből álló eszközbe beépülnie, a Szabadság utáni vágy annál erősebbé válik, s annál korábban is fog jelentkezni, s mert a Szellemi Követ maga is átközvetíti a maga érzéseit a test Tudata felé, a Szabadulás utáni vágy nem csak benne, tehát nem csak a Szellemi Követben, de a test Tudatában is mind erősebbé válik. Aki igazán ismerője akárcsak az asztrális Világképben maradt ÉN a fizikai formában megismert látszat-léttől eltérő Életének, még akkor is vágyakozni fog az után, ha egyben annak is tudója: még az Asztrális szinten való lét is csak halvány mása annak, amit a Teremtett Szellem ÉLETNEK nevez és ÉL a Végtelen Örök Mindenségben. *** Egy kis idézetet szeretnék kibontani néktek az: „És ímé hamar eljövök”…- I. kötet 146-147. oldaláról amiként ígértem, hogy értetté tegyem azt egészen: „Most még annál is nagyobb támadásra kell felkészülniük ezen Őrizőknek, mint melyre akkor: kétezer évvel a ti korotok előtt fel kellett készüljenek, hisz azon Szentlélek-erők kellőképp álcázva, fedve és óvva voltak kezdettől, tehát az Áldott Anya és a Kisded titkon érkeztek, míg a bekövetkezendő történés semmiképp sem mehet végbe fedetten: ahhoz túlon-túl sok, s még pontosabban mindahány Fénykör és azok mindmegannyi Fényíve is érdekelve van a történésben, ami azt is jelenti, hogy az Univerzum mindahány Energia-íve mozdulni kényszerül, kivéve az ÚR által a kiemelt védelmet igénylő Erő-szálakat, 261
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet amelyeken az alsóbb szinteket elért, de töretlen lendülettel felfelé tartó Szellemi Követek járják Útjukat, és az egyes Fény-körök és Fényívek Asztrális vetületeit, amelyek épp annyira tartoznak a ti kis mindenség-képzetetekhez, mint amennyire mégsem tartoznak, nem is tartozhatnának ahhoz.” – Amiként közületek is többen érzékelhetik, a Föld-testet körbe ölelő légtér magasabb rétegeiben mind többen és többen vannak azok a Szellemi géniuszok, akiknek tiszte és feladata lesz Micháel testvérünk vezetése alatt a Föld szellemi gömbjének, s ekként a Felemeltetetteknek is őrizete – védelme. S ez nem csak a Föld közelében, és nem csak a Föld Kozmikus Erőterében, de a felfelé vezető Út teljességén ekként van, ha nem is akként kell értelmezzétek ezt, hogy az általatok ismert Kozmikus térnek a Földtesttől távolabb eső rétegeiben, hisz a Szellemi értelemben vett távolság, amiként már korábban is mondtam, nem az általatok ismert mérték, nem a méterek és kilométerek, még csak nem is a fényévekben mérhető távolságot jelzi, bár köze van a Fényhez, még pontosabban a Fény-ívekhez. A Fény megannyi rezgéstartományában, minden egyes Fény-idő szektorban jelen vannak ezen Vezérlő Géniuszok, bár valóban csak az általatok érzékelt Fénytartomány az, amelyen kiemelt szerepet kell játsszanak úgy az egyes Energia-kapuknál, mint a Tibet hegyeiben rejtező Őrizők mellett, mert hisz azt az Erőt, amelyet az Úr és az Áldott Anya egykor a Föld színén hagyott, a ti szinteteken megnyilvánuló Földtesten és föld-testbe rejtve hagyták ott. Az Erő, amely akkor: kétezer évvel korábban a Föld színén hagyatott, ugyanaz a Tökéletes tisztaságú Erő: az adott szinten megnyilvánuló Föld azonban mára lényegesen magasabb rezgésszintre, magasabb Fény-tartományba emelkedett, így sokkal inkább nyilvánvalóvá lett az Erő jelenléte, mint volt egykor, amikor is a Föld-test rezgésszintje maga kellő álcázást adott a nagy rezgésszintű Energiának, mintegy: magába zárva beburkolta azt. Mára a Föld saját rezgésszintje is egy tisztultabb Fénytartományba sorolható, dacára az átlag emberi energiák rezgésszintjének, tehát az általatok is érzékelt vadságnak és törtetésnek, ezek mélysötét tudati – akarati energiáinak, és dacára még az egymást követő vad történéseknek – cselekedeteknek is, amelyek hátterében ismétcsak ti: emberek álltok. Mert ez is ekként van: és mégis! A számtalan történés révén, s még az általatok megfogalmazott és végrehajtott, durvánál is durvább cselekedetek révén a Föld-testben lévő legsűrűbb energiák lassan felszabadulnak és részben kiégnek, s ezen energiák helyét már a ti jelenetek emberisége, s még egy időn át a Holnapok embere által megfogalmazott, nagyon is összetett, erősen rétegezett energiák töltik be. Ez az összetett energia részben a Múlt emlékezeti képeiből, részben az imént említett durva cselekedetek mélysötét energiáiból, részben azonban már az általatok és sokak által elmondott igazán szívbéli, s a Globális megbékélésért felszálló, valamint az egymásért elmondott imák, a nagy örömünkre egyre gyakoribbá váló, s mindinkább a Szív tiszta Erejének késztetésére esett Szeretet-cselekedetek, s az egyre növekvő számban Úton lévő Ébredők tudati és Szellem-tudati energiáiból tevődik össze, amelyeknek egy része mindenkor meg kell maradjon a Föld testében és a Föld légkörében is. Igaz: a Föld szellemi Gömbje most is, amiként mindenkor tökéletes Szellemi Erő volt és marad is. Igaz az is, hogy az a Lélek-energia, az az Isten-erő, amely egykor a Föld színén volt, lényegesen magasabb rezgésszintű Erőt képviselt, mint a Felemeltetettek mindösszes tudati – lelki és Szellemi Ereje képviselni fog az adott pillanatban. De amiként mondtam, akkor még maga a Föld-test egy sokkal mélyebb rezgéstartomány része volt, még csupán a messze Holnapok távolában létezett csak a Földlakók, s a Föld teljessége számára az a szint, amelyen ma álltok, s amelyen túllépve és felülemelkedve a Felemeltetettek, és a Szellemi Gömb végkép kikerül a Satana fennhatósága alá tartozó Fény-tartományok mindösszességéből. Akkor tehát még nem volt szükséges a Föld teljességének védelme, hisz Satana és csatlósai még nem a második Fénykörbe tartozó Földtest, s annak egyszerű, és szintén a második Fénykör emelkedettségi szintjéig elért Föld-lakók: az Úr és az Áldott Anya ellen igyekeztek támadni, s még Ellenük is akként, hogy pontosan nem tudhatták: kik azok, akiket a nagy magasságú Erő oltalmazni kíván (kiváltképp az Áldott Anya esetében, Akinek fizikai teste csak úgy fogant Anna asszony méhében, mint bárki más ember-gyermek teste). 262
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Ezzel szemben a most várható történésre már akként kerül sor, hogy a Föld teljessége elért egy bizonyos rezgésmagasságot, annak ellenére, hogy máig jelen vannak úgy a Föld testében, mint annak légkörében, és persze az Úton járókban magukban is a második Fénykör energiái is. Összességében azonban már a harmadik Fénykör magasabb Fény-íveihez tartozik a bolygó, s a Szellemi Gömb még annál is magasabb rezgésszinten nyilvánul meg körötte: és amiként az egykor volt, Satana most sem lehet teljességgel biztos a dolgában, nem tudja: a Föld teljessége kilép-e az ő fennhatósága alá tartozó Mélység-szintről hogy örök időkre elveszetté legyen számára, avagy sem. Így a Föld teljessége ellen igyekszik támadni már most is, s amiként érezhetitek is, nem is kicsiny erőkkel: képzelhető tehát, ha most ilyen erőket vet be hogy a Földet, annak teljességét még egy időn át a maga elérhetési körébe eső energia-tartományban késztesse maradni, milyen erőket fog felvonultatni akkor, ha rá kell ébrednie: minden igyekezete hiábavaló volt, s még a Föld színére küldött csatlósai is rendre kudarcot vallottak még akkor is, ha mindent, s még annál is többet megtettek, vagy megtenni kényszerítettek más, alájuk rendelt emberekkel, amivel Satana a biztos siker reményében megbízta őket. Elméletben ugyan tudja, mit jelent számára és a Föld-lakók mindösszessége számára is a Nagy Ugrás, ám ismétcsak elméletben, hisz ilyes történés még nem esett, mióta a Mélység-történet ama bizonyos Szellem-csoport számára egyáltalán kezdetét vette, de nem tudhatta azt sem, ismét csak elméleti szinten: valóságosan is az Atyának Fia érkezett-e az Úr Krisztus Szent Személyében, vagy csupán egy, Keresztelő Jánoshoz hasonlatos próféta…! Az elméleti tudás gyakorlatbani ismeretének hiánya adja számára már most a késztetést: felerősíteni, s mind durvábbá tenni az Úton járók által megfogalmazott negatív energiák mindösszességét, s még a maga vad és sötét energiáival is megtoldani azokat, s ez a késztetés mindaddig a Föld teljessége ellen fordítja, míg a Történés hatalmas Pillanata el nem érkezik: akkor viszont minden erejével a Szellemi Gömb ellen, s a Felemeltetettek ellen fog fordulni, s bizony, ezek már ma sem csekély energiák, ha lényegesen alatta maradnak is a TEREMTŐ EGYSÉG EREJÉNEK, s még annak bárha csak egy kicsinyke szikrájának is. S amikor azt mondom: minden erejével a Szellemi Gömb, és a Felemeltetettek ellen fog fordulni, lényegében azt is elmondtam: az alsóbbrendű Fény-körök mindahány Fényívében jelen lévő csatlósait és az egyes Fény-ívekben kiáramoltatott negatív energiák nagy részét is mozgósítani fogja, abban a mértékben, amely még nem adja számára annak veszélyét, hogy az alsóbbrendű Fény-tartomá-nyokon lévők netán kicsúsznak markából. Mert az egyes alsóbbrendű Fény-tartományokban megnyilvánuló bolygók és bolygóképzetek is, s azok testekben lévő Lakói is Satana birodalmának energia-vonzatában vannak, s még sokkal inkább, mint a Föld általatok ma is lakott Fény-tartományban megnyilvánuló gömbje, s mint ilyenek, azok is Satana számára termelik a maguk szintjének megfelelő fokon a tisztátalan energiát. Ez azonban, s ez az, amire lényegében ki akartam térni, s amiért a fentebb olvashatott idézetet külön is kiemeltettem, lényegében csak a fizikai síkon élőkre, s a Mélység-vonzatban önmagukat megkötött, de az adott pillanatban valamely Út végén, vagy akár egy Út kezdetén álló, s a maguk szintjeinek megfelelő rezgéstartományhoz sorolandó Asztrális Világképzeten lévő Szellemi Követekre vonatkozik. Azok a Szellemi Követek, akik ténylegesen is képessé váltak elfordulni a maguk szintjének már és még megfelelő fokon az ellentét csábításaitól, kell, hogy további, töretlen fejlődésük érdekében külön védelmet kapjanak az Úrtól. S őket valóságosan is egy másik, egy fiktív Fény-tartományba emeli át időlegesen az Úr, ahol az Úton járók, az Út végére értek valamint egy újabb Út megkezdése előtt állók a legteljesebb nyugalomban, háborítatlanul folytathatják megkezdett Útjukat, vagy készülhetnek, akár arra, hogy számot adjanak elért eredményeikről, akár pedig arra, hogy az újabb Kegyelmi Utat megkezdjék. Őket tehát nem fogja érinteni a Nagy Ugrás: de az alsóbbrendű Fény-körökben maradt megannyi bolygó érintve lesz, ha nem is olyan fokon, mint a Föld. Később, s már lényegesen később, amikor a Föld fizikai gömbje is felemelkedhet hogy betöltse önmagával a harmadik és a negyedik Fény-kör közt lévő ideiglenes Fény-ívben reá várakozó Szellemi Gömböt, a történés megismétlődik, de már akként, hogy minden egyes, még az alsóbbrendű Fénytartományokba tartozó bolygó és bolygó-képzet lakói is megmérettetnek, s a bolygótestek alsóbbrendű energiái a mélység, míg azok magasabb rendű energiái a magasabb Fénytartományok részévé lesznek, ami annál is inkább természetes, hisz ha a Föld-test mint a ti kicsinyke „mindenségtek” egyetlen Vizsga-bolygója számára nem létezővé válik az alsóbbrendű 263
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Fénytartományok mindegyike, az Úton járók megannyi testet öltése is mássá lesz, mint ami ma, s minden egyes Út egyben vizsga is lesz. És ez is természetes: egy nincs, ha csak nem a kezdettől Satana mellett tartózkodó csatlósok közt, aki ne ismerhette volna meg az alsó három Fénykört annak megannyi Törvényével és törvényszerűségével, és egy nincs, s itt már ténylegesen is mindeneket értve ezalatt, akiben ne volna ott a Megváltó Kegyelmi Szikra lenyomata, amelyre támaszkodhat, s amelyből építheti önmagát a Szellemi Követ, ha fokról lépve fokra valóságosan is Vissza kíván térni a Mennyei Hazába. A kiemelt mondatból viszont az is kitűnik: mennyire egységes képet látott János. A bukást, a tisztának megmaradottak, és a bűn útjára térők „viaskodását” már a második emberiség történésével egybe kapcsolva, mintha mindaz, amit egy mondaton belül leírt, valóságosan is egy időben következett volna be… – és ez ekként is volt, de csak a FENT VILÁGA értelmében, ahol a legelső és a legutolsó Pillanat egyazon Lét-pillanatban van, s hogy ez hogyan, s miként lehetséges, s hogy hogyan válik ez mégis Múlttá és Jövővé a te számotokra, részben már megmagyaráztam, részben azonban a későbbiekben, már az álom kérdéskörével kapcsolatosan bontom ki számotokra. *** Sokan tettétek fel a következő kérdéseket: Mi rejlik a pártus legenda mögött? Hogyan, miként értelmezzétek a „Da Vinci kódot”? Mit takar, s létező valóság-e „Júdás evangéliuma”? Ahhoz, hogy e kérdésekre nagyon tömören és szabatosan adhassam meg a választ, a Mester szavait kell idézzem: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent.” (Márk. 13.22-23) – Bizony, gyermekeim, ha nem is „Krisztusok” azok, akik e hamisságoktól hemzsegő történeteket kitalálták, kiadták és azok forgalmazását magukra vállalták, az idézet reájuk is vonatkozik, annál is inkább, mert jól megfontolt anyagi érdekeiket szem előtt tartva arra a ténylegesen is már-már kortünetnek nevezhető körülményre alapozva írták meg e durva történeteket, hogy a hiszékeny, és mindenképp és mindenkor csak önigazolást kereső emberek inkább készek és hajlamosak elfogadni a Pártus hercegről koholt „legendát”, a „Da Vinci kódot” majd a Júdás „evangéliumát” mint hiteles, s ekként elfogadandó és követendő leiratokat, semmint hogy józan értelmüket használva már az első pillanatban elvetnék azokat mint hiteltelent. Ez ekként van, hisz könnyebb, ha megkísérlik az ÚR KRISZTUST s az Áldott Szentlélek Máriát lerángatni maguk mellé a sárba, semmint felemelkedni, ha nem is Melléjük, az Ő végtelen Tisztaságukig, de legalább önmaguk mértékében tökéletesen! Hogy milyen karmikus kötést vettek magukra mindazok, akik e hamis írásokat megfogalmazták, elfogadták és kiadták, s azok, akik e tévtanok terjesztését vállalták, s még azok is, akik azok álvalódiságát mint tényleges hitelességet nyilvánosan „igazolták”, elhitetve ekként a kor emberét, ismét az ÚR szavait idézve tudom néktek elmondani: „Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szentlélek ellen szól, annak sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsáttatik. Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Mát. 12.31-33)
264
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet – Hogy mit értett az ÚR a Lélek káromlása alatt, magatok is tudjátok: a LÉLEK maga az ÉLETSZENTSÉG: a Tisztaság, a Szeretet, ekként aki a Tisztaság és a Szeretet ellenében szól, annak hitelét igyekszik lerombolni az ember-szellemek-ben, a Lelket káromolja. Ekként viszont magatok is láthatjátok: e „fák” milyen „gyümölcsöt” teremtek, s nem csak azok életén, annak milyenségén, de még azon is: milyen hatást váltottak ki sokakban, és főképpen a kor fiataljaiban és az Útkeresőkben e tömény negatívumokkal telített könyvek, s az azokból rendezett filmek! Azok a fiatalok, akiket a kor milyensége szinte „rákényszerít” a törtetésre, a haszonlesésre, sőt: az erkölcstelenségre s még a Lélek elleni bűnre is (!!) (s ez utóbbi esetben is elég, ha csak az abortusztörvényt, valamint az ifjú, a gyermekkorból még ki sem lépett leánykák művi úton történő meddővé tételének kérdését említem fel példának, amelyet még a ti Alkotmánybíróságotok is képes volt megszavazni s elfogadni!!), kész örömmel fordulnak el nem csak az általunk az ÚR Leghatalmasabb Akarata és engedélye szerint leközvetíthetett Tanításoktól, de még azoktól az Igazságoktól is, amelyek pedig mindmáig elébük adatnak a négy Evangéliumban is, még akkor is, ha mára azokat is fokról – fokra igyekeztek tisztátalanná tenni azok, akiknek az állt érdekükben, s akik a maguk „reform törekvéseivel” éppenhogy ezeknek a (nagyon finoman fogalmazva) szégyen-irományoknak készítették elő a talajt! Lényegét tekintve már ez a három, általatok is kérdezett iromány elég is volna a negatív értelemben vett hármas egység megfogalmazódásához, hiszen e három írásmű bőséggel elégséges ahhoz, hogy sok ember-szellemet elfordítson a Tisztaság és a Valós, alázat teli és mindenkor Áldozatos Szeretet Istenétől, s egy olyan, nem létező „isten-kép” felé tereljen, amely kép nem viszi őket csak a kárhozat: a tévelygés és a tisztátalanság elfogadásának és megélésének útjára. És lényegében ez is volt a cél: méghozzá az Ellentét fejedelmének és az ő csatlósainak és földi szolgáinak célja! Arra alapoztak, hogy a semmit sem akaró, mert bármi Tisztát és nemeset akarni rest, de a látszatra ügyelni kívánó, s a kor új „vallásos törekvéseinek” megfelelni akaró, s attól hasznot remélő ember ezen hamis irományok nyomán közelibbnek érzi magához az Istent, akiről lám, kiderült, hogy hát Ő is csak ember volt, tele testi vágyakkal, amelyeknek nem állott ellent, nem is akart, sőt: egy bűnös asszony karjaiban kereste a test örömét (s írták ezt annak ellenére, hogy tudván tudták: az ÚR negyven napon át böjtölve ellene tudott állni a Sátán megannyi kísértésének!!). S ha az ÚR nem állt ellen a test vágyainak és csábításainak; miért gondolkodnának és cselekednének ők másképp, mint amiként e szennyirományok szerint maga az ÚR: a TÖKÉLETES TISZTASÁGÚ FIÚ ISTEN is cselekedett…? Miért szégyellnék vagyon-éhüket: hisz az ÚR is hercegi sarjként élte Életét (ismét e hamis tanok szerint), mielőtt Tanítói Útját megkezdte volna, s miért húzódnának el a vagyonszerzés bármiféle lehetőségétől, ha az ÚR maga választotta ki a Tizenkettő közül éppen Júdást, aki kapzsi pénzéhségéről és tolvajságáról volt híres, s nemcsak hogy kiválasztotta, de még Ő maga biztatta fel Júdást az árulásra, s még meg is jutalmazta őt azért, hogy árulóvá lett, s mégcsak nem is földi, de egyenesen Mennyei jutalmat ígérve néki a nemtelen és gyalázatos tett elkövetéséért…?! Miért ne hinnék el, hogy Júdás, és az általa mutatott példa nemcsak hogy nem elvetendő, de követendő, hisz tudósok „bizonyították”, hogy az írások „hitelesek”…? (Igaz: azon a két, nagyon is fontos kérdésen ismétcsak elfelejtettek elgondolkodni még e komoly tudósok is: 1; Aligha feltételezhető, hogy egy hamis Tanításoktól hemzsegő Evangélium fennmaradhat kétezer éven át, anélkül, hogy annak hamisságára fény ne derüljön…!! 2; Júdásnak, aki csakúgy mindvégig az Úr mellett volt, vajon mikor volt ideje, hogy bárkinek is beszámoljon arról: mit bízott rá az ÚR, amiként azon is elfelejtettek elgondolkodni: Júdás már halott volt, éspedig az öngyilkosság Élet és Lélek elleni bűnébe menekült, mire az ÚR a Golgotára tette Szent lábait, így ideje sem volt rá, hogy bármit is leírjon: nem még hogy Evangéliumot, vagy akár csak töredékeket hagyott volna hátra… (Igaz: ez utóbbit azzal igyekeztek kivédeni, hogy állításuk szerint… – Júdás nem lett öngyilkos, vagyis ismét azt állítják, hogy a négy Evangélium, de még a korábbi Próféciák, s az azóta leközvetíthetett Szellemi Tanítások is …– hamisak…!) 265
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet De e kérdések megvizsgálása helyett a fiatalok, de még az idősebb korosztályhoz tartozó Útkeresők is inkább hajlanak a kezükbe adott irományok hitelességének elfogadására, mert az még mindig egyszerűbb és kényelmesebb, s mert e hiszemben tévelyegnek, bizony: már nem lesz bűn szemükben a törtetés, a pénzsóvárság, a „kisebb stiklik”-nek nevezett lopások sora, s akár a Barátok, vagy a családtagok: bárha tulajdon szülőik elárulása sem, hogy az Isten elleni árulásról már ismét csak ne szóljak…! S mindezt csak azért, mert valakinek az állt érdekében, hogy (tán önigazolásként, és persze a búsás haszon reményében) Júdást „kimosdatni” igyekezzék hatalmas bűnéből, s piedesztálra emelje, mint „Isten kiválasztottját”, akit nem szégyen, de dicsőség követni „emberi” milyenségében… Mert bizony: a Júdásról írott könyv minden sora erre buzdít, s ezt tanítja, annak ellenére, hogy az ÚR KRISZTUS azt is megmondotta: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.”(Ján. 6.63) – E mondatot ismétcsak könnyebb meg nem érteni, és meg sem hallani, hisz ha valóságosan is az ÚR szavait és példáját tartanátok szemeitek előtt, nyilvánvalóvá válna, hogy mindaz, amit a testnek gyűjtötök, s adtok mint kedvezményt, Valós ÉN-jeitektől vonjátok el, elvéve attól a Léleknek Kenyerét: az ÚR tényleges Tanításait, s az Általa adott, mindenkor és mindenek fölött és előtt követendő Példát; az alázatos és Tiszta Szeretet áldozatos példáját. Pedig e könyvek erre tanítanak, s ezt a célt szolgálják, kiszolgálva a semmit akaró ember-szellem semmilyenségét, bebizonyítva néki, hogy a helyes úton jár, sem törekednie, sem szégyenkeznie nem kell… E három írás tehát: csapda. A retségében megrekedt Szellem, és a törtetésre hajló elme csapdája, amely a Tiszta Utat hivatott elfedni és bemocskolni, elfedve és bemocskolva A Tisztát, s tisztának tűntetve fel mindent, ami pedig a józan értelemmel gondolkodók által is tudottan tisztátalan, hogy akként legyen, amiként azt az ÚR mondotta: hogy elámítsák még a választottakat is azok, akiknek ez érdekében áll! S hogy mennyire nem az ÚR Munkásai azok, ismétcsak nem kell mondjam, mert az is akként van, amiként az ÚR mondotta, és: …„Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával. (Mát. 12.25) Az ÚR egy kérdést is feltett akkor a farizeusoknak s az írástudóknak: „Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mi módon állhat meg tehát az ő Országa?” (Mát. 12.26) – Én is felteszem a kérdést: Ha a TISZTASÁG a TISZTASÁG ellenében él és szól, s ha tisztátalant tüntet ki elsődlegesen az Ő Szeretetével: miképpen volna megtartható az Ő ORSZÁGA, a MENNYEKNEK Véghetetlen és Örök Birodalma?! Ez, és ennyi, drága gyermekeim, amit e három könyvvel, s az azokból készült filmekkel kapcsolatosan mondhatok tenék-tek. Van bennem mindenesetre egy kis szomorúság, ha arra gondolok, mennyire igaza volt a Mesternek, amikor megjövendölte: ezek a hamis tanok még közületek: választottak, Úton járók közül is elhitetnek némelyeket… - vagy mire vélhetném, hogy épp közületek teszik fel a kérdést: igaz lehet mindaz, amit az Úrról és az Áldott Anyáról olvastak - láttak? Vagy netán valóságosan is készek és képesek vagytok elfogadni akárcsak a Pártus legendát, amely az Úr és az Áldott Anya hercegi származásáról szól? Készek, és képesek volnátok elfogadni, hogy az ÚR, Aki az ATYA FIÚ ASPEKTUSA, Aki Maga nyilatkoztatta ki Önmagáról: „ÉN és az ATYA EGY VAGYUNK”, amiként azt is: „mindent nékem adott az én Atyám”: valamely Teremtményével, s éppenhogy egy, a bukás bűnébe esett, s még alig is eszmélni kezdett Teremtményével bármely okkal testi kapcsolatot létesít, s utódokat nemz?
266
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Ha egy kis humorral akarom enyhíteni az iménti dorgatóriumot, azt is mondhatnám: aki ezt kiagyalta, egy kissé mintha összekeverte volna A MESTERT – Zeusszal, számtalan „félisten” apjával… Még mindig e kérdésnél, pontosabban e könyveknél maradva, vizsgáljunk meg egy állítást, amely szerint Mária Magdolna nem bukott, és nem feslett életet élő nő volt, de… – „papnő”…(?!) Ahhoz, hogy e kérdést külön is megvizsgálhassuk, szükségesnek érzem eszetekbe idézni a: Szavak… sorozat V., 99-104, és a Szavak… sorozat VII. kötet 27-28, és a 37-39. oldalain, valamint az;És mondá A MESTER III. kötetének 92. oldalán, s az Én tenéked mondtam… - c. Evangélium magyarázat I. 33-34. oldaláról az idevágó részeket. Miután e részeket idéztük, szeretném, ha e kötet végén az a Testvérünk szólhatna hozzátok, akit akkor és ott mint Mária Magdalénát ismertünk mi magunk is… Elsőként tehát lássuk az idézeteket. Először a Szavak… sorozat V. kötetéből a 99-104. oldalakon leírattatott magyarázatot idézem, legalábbis annak nagy részét, éspedig azok kedvéért, akik ama kötetet nem, vagy épp csak futólag olvasták, figyelmen kívül hagyva Mária Magdolna szerepét, mint őket nem érdeklő kérdést. Mert bizony: máig sokan vannak, akik a nékik nem tetsző részeket egyszerűen átugorják: s így e részt is, gondolván: ők már rég felülemelkedtek ama tisztátalanságon, amely egykor Mária Magdalénát fogva tartotta, mi dolguk hát véle…? Pedig nagyon is, hogy van véle dolgotok, éspedig mindőtöknek, hisz Magdaléna élete, annak megannyi eseménye fontos tanulságot rejt, mert hisz ha nem is a testi erkölcstelenségben vagytok bűnösek, de a Tudat s a Lélek „paráznaságának”, az értelmi és érzelmi hűtlenségnek szinte mind áldozatul estek amikor elégedetlenkedtek, lázadtok, vagy akár akkor, amikor ennek épp az ellenkezőjéről igyekeztek meggyőzni önmagatokat és a környezeteteket, már-már hivalkodván hithűségetekkel és Istenbe vetett bizakodástokkal, mint akik elfeledték: miért, és miként kerültek arra a szintre, amelyen ma Útjukat járják! Bizony, gyermekeim: a Szellem hűtlensége, a Szellem „kicsapongása”, állhatatlansága volt az első bűn, amelyet megfogalmaztatok magatoknak, ekként éppenhogy a hűtlenség lesz az utolsó is, amelyet letisztíthattok magatokról, akkor már valóságosan is akként, mint csaknem tökéletesen tiszta Szellemi Erő, azaz a Szellem által megfogalmazott ÉN-kép, amely éppenhogy Mária Magdaléna példája nyomán, őt követve lesz képes elfordulni a hűtlenség, a „Szellemi paráznaság” utolsó kísértő gondolatától, s ama gondolat követésének vágyától is! Az alábbi idézeteket egymás után fogjuk leközölni, persze: a teljesség igénye nélkül, hisz nem idézhetünk mindent, épp csak a legfontosabb, s a leginkább szükségessé vált részeket amelyek e kérdéshez tartoznak, s amelyek kellőképpen rávilágítanak Mária Magdaléna szerepére, de a fentebb leírtakhoz is kapcsolódnak, felelve mindhárom könyv szerzőinek, s mindazoknak is, akik készek és képesek hitelt adni mindennek, amit valaki eléjük tár, s ami csalóka könnyebbséget hazudik nékik az önmagukért felvállalandó harc helyett… *** A Szavak… V. kötetéből kiemelt idézet ez: „Épp így állítunk persze minden más ember elé olykor szoros egységben lévő, s mindenki által felismerhető és megérthető Jeleket, amelyek alap-eleme szintén a hármas EGY-ségre utaló szimbólumra épül. Ezek közé tartozik az, amely a feltétel nélküli Szeretetről: a legnagyobb, a leghatalmasabb Krisztusi Tanításról szól. Arról a végtelen és múlhatlan Szeretetről, amellyel Atyánk szeret mindannyiunkat, s amellyel Atyánk vár vissza mindannyiótokat, akik még Úton vagytok. A három, egymástól jól elkülöníthető, és mégis benső jelentését tekintve egységes egészet képező történés – három földi Út. Az első éppen Mária-Magdolna útja volt. Atyánk ezáltal is külön ki kívánta emelni: micsoda óriási szerepük van a fizikai síkon az asszonyoknak. Ők nem csak a fizikai testeknek adnak életet, de életre kelthetik a lelket, a szellemet is: Szeretetet adva, s ezáltal a Szeretni tudást oktatva, s a Szeretet-adás vágyát oltva a gyermekekbe, s (ha csak átvitt értelemben is) minden egyes embertársukba. 267
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Magdolna vétke ha alaposabban kibontjuk, lényegében a fizikai testre, vagyis az erkölcsre korlátozódott. Elsősorban a maga tisztasága ellen fordult, amint az a kor asszonyaival és leányaival oly gyakran megtörtént, s amint megtörtént azelőtt, s azóta is. A kor-szellem, az általános emberi milyenség vitte a tisztátalanság útjára, tehát az a körülmény, hogy embertársai (ha megvetették is életmódja végett) szemet hunytak könnyelmű, ledér élete fölött, mint olyas történés fölött, amely épp annyira szükséges (az ő egyéni, s csak a maguk érdekeit szem előtt tartó szempontjai szerint legalább is) mint amennyire rossz. Magdolna hosszú időn át még csak nem is volt tisztában azzal: mi is az, amit cselekszik. A maga teljes és tökéletes módján, a történés benső lényegét tekintve legalábbis nem tudatosodott benne, hisz a társadalom (az akkori emberi társadalom) megtűrte a maga-fajtákat, szemet hunyt létük és „ősi foglalkozásuk” tisztátalansága fölött, lévén hogy abból nekik, mint mondtam: komolyabb káruk nem származott, sőt! Mária-Magdolna lépteit épp úgy a szeretet utáni vágyakozás vezette a helytelen út felé, mint oly sok társáét, akik az ő társadalmi rendjének szülöttei voltak. A szegénység, a kiszolgáltatottság, a felemelkedés, s a szeretettség megélhetésének vágya: ezek lényegében mindenkor a legelső hibás lépés okai és miértjei: s ha egyszer elbuktak (főként abban a távoli, s meglehetősen barbár korban): nem nagyon volt módjuk visszafordulni a hibásan megválasztott Útról. Mária Magdolnát már csak Jézus látása döbbentette rá: mekkorát vétett a Tisztaság, s az Igazi Szeretet Törvénye ellen. Akkor, hisz látván látta az Isten Egyszülöttjét, meglátva, és megérezve Benne a Valódi Szeretetet, azt a Szeretetet, amely mindenkoron tiszta tudott maradni, még a legnehezebb körülmények között is. Annál is inkább látnia kellett ezt (és nemcsak hogy látnia kellett, de fel is kellett ismerje: mi is az, amit lát) mert hisz Jézus maga is a Föld szegényei közé született, Aki Égi Hatalmánál fogva joggal nyújthatta volna ki kezét a Föld minden gazdagságai után: ám akkor meghasonlott volna Önmagával, s a Föld népének tisztátalansága tapadt volna makulátlan ragyogású, Égi Köntösére. (S éppen ez a „pártus-legenda cáfolata!!!) Mária-Magdolna felismerte a látott férfiúban a Végtelen Szeretetet, magát: s egyszerűen nem tudott, mert a benne minden körülmények dacára élőnek és tisztának megmaradt benső Én-rész késztetése ellenében képtelen lett volna másként reagálni a benne megfogalmazódott érzésekre, mint a legmélyebb bűnbánat, s a legodaadóbb Szeretet válasz-rezgéseivel. Ezért mondta Jézus: megbocsáttattak az ő bűnei, mert igazán szeretett… Az időrendi sorrendben második Életút ama latoré volt, akit Jézus mellett feszítettek meg, az Úr oldalán szegezve azt keresztre. Az a férfiú a Föld szinte minden elképzelhető gazságát megcselekedte, amivel csak ártalmára lehetett ember-testvéreinek a fizikai lét fogalmai szerint. Ölt, rabolt, fosztogatott, gyújtogatott: méltó volt az emberek ítéletére. S ezt ő maga is kész és képes is volt belátni, s amikor mellé állították ama Keresztet, amely a Bárány testét emelte Ég felé: még inkább tudatosodott benne vétkeinek száma, s azok súlya. Ám az a Felismerés is megszületett benne: Ím, az Áldozat épp érte, s a többi bűnösért kell meglegyen. A többi bűnösért, akik közt nem csak ő, s a hozzá hasonló, magukat a Föld minden szennyes cselekedetével bemocskolók; de minden ember nevű lény megneveztetik, akik a legnagyobb bűnt elkövették egykoron: kiléptek az Atyai EGY-ség áldó és áldott állapotából. Megérezte: ez volt a legelső, s a legnagyobb bűn, amelyből erednek mind a többi földi bűnök: s megérezte azt is, hogy az Áldozat épp a legnagyobb bűn eltörléséért, annak váltságaként kell meglegyen. Ama Bűn váltsága kell legyen az Egy-igaz Isteni Személy, s annak révén minden más bűn váltsága is, hogy aki Benne hisz, Élete legyen, s el ne vesszen. Miután felmérte helyzetét, s őszintén megvallotta gondolatai közt minden vétkét a mellette függő Áldozatnak, mondta azt az (általatok is oly gyakran elmondható!) egyetlen mondatot: „Uram: emlékezzél meg én rólam, ha eljössz a Te Országodban!…” (Luk. 23.42.) És az ÚR, Aki érezte a lator gondolásainak, azok irányának gyökeres változását, s megérezte benne a Valódi, Tiszta Hit felébredt Erejét, a kérés feltevése előtti, gondolati úton lejátszódott történésre (ha úgy tetszik: Pál-fordulásra) felelve válaszolt így: „Bizony, mondom neked: Ma velem leszel a paradicsomban…” (Luk. 23.43.) A harmadik Életút Pál testvérünké volt: az Ő történését már a maga elmondásából ismerhetitek, így arra nem térek rá ismét. Legalábbis, nem azok fizikai jelenségeire térek rá. Az első út, tehát Mária-Magdolna útjának során esett bűn az erkölcsi tisztaság ellen esett bűn volt. 268
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet A lator legnagyobb bűne a fizikai lét ellen, annak megszüntetésére és/vagy megrontására esett. A harmadik bűn a lélek, a szellem, s a Tudat (s az öntudat) Szabadsága ellen esett… … és mindháromra egyetlen Gyógy ír volt, van és lesz! E három, egymástól különböző Élet-történettel elétek álló ember útjainak, az utak mély, vad, és tisztátalan voltának, majd a Hit megtalálásának, és szíveik, lelkeik és tudataik mélyére való befogadásának megmutatása révén épp ezt a Gyógyírt kívánta Jézus az emberiség (a mindenkori emberiség!) kezébe adni, mint az Áldozat révén (és által) Közte, és az ember-szellemek közt megkötött, Új Szövetség igaz, hiteles és múlhatlan értékű Zálogát. Olyan e három személy története az Új Szövetségben, mint ha a Krisztussá lett Jézus ezt írta volna fel láng-betűkkel az azúr Égbolt homlokára: – Legyetek bár a legmélyebb sár foglyai… – Legyen vétkeitek száma ollyá, mint a Tenger fövenye… – Legyenek a ti vétkeitek hatalmasak, mint a büszke hegyóriások: Ha igaz Hittel és Bizalommal fordultok a Kereszt felé, készen rá, hogy elvessétek magatoktól mind, a reátok tapadt mocskot, ÉN felétek nyújtom kezem és Szívem, és Szeretetem, hogy Életetek lehessen Általam, Velem és Énbennem már Örökkön-örökké! Magdolna még csak hitére: nem pedig bizonyosságára támaszkodhatott, amikor az Élőben már a Feltámadottat imádta. Hasonlóképpen tett, s érzett a lator is, aki a haláltusáját vívó emberhez intézte szavait, amelyekkel hitet tett a Feltámadás el- és befogadása mellett: „Emlékezzél meg rólam…” (Egy halálra ítéltnek, Kereszten függőnek mondta e kérést, s ezzel lényegében azt mondta: ha visszatérsz a Mélység birodalmából, azaz, ha feltámadsz, gondolj rám kegyelmes szánalommal. Ennél nyilvánvalóbb módon nem igazolhatta volna: bizonyságot nyert az ő szívében, hogy Jézus, aki mit sem tesz azért, hogy a kínhalált elkerülje: Isten Egyszülöttje!) Pál a lélek, a Szellem, a tudat és az Öntudat szabadsága ellen mozdult egyszer és tízszer és százszor… – rabként élve maga is, az ellentét által megfoszttatva mindeme Atyai adományoktól, amelyeket minden teremtett Szellem a magáénak tudhat megteremttetése pillanatától, örökkön-örökké – és mégis képes volt megfordulni addigi útján, hogy felismerve, és befogadva szívébe, lelkébe, Öntudatába Krisztust; attól kezdve maga is egy legyen ama üldözöttek közül. Mindez azt jelenti, s arra kíván rávezetni benneteket, Gyermekeim: – Bárminő bűn, vagy vétek terheli is a ti szívetek, lelketek, szellemetek: ha igaz hittel és bizakodással léptek az ÚR elé, épp úgy bűnbocsánatot nyertek, s feloldozást a ti vétkeitek alól, mint e három, a testi-lelki és szellemi mélységben vergődő Testvérünk. Ez persze nem jelenti, de nem is jelentheti azt, hogy vétkeitek karmikus kötése egyszer s mindenkorra eltöröltetik! Ez nem vezetne további fejlődéstekhez, annál is inkább, mert nektek már a Feltámadott Krisztust kell elfogadnotok, Azt a Megváltót, Aki számtalanszor bizonyította be mindannyiótok előtt: valóban Életét adta értetek a Keresztfán, s valóban megjárta érettetek a pokol legmélyebb mélységeit, s valóban visszatért onnan, hogy ismét magára vegye a korábban levetett, meggyötört fizikai testét, s bebizonyítsa: Életet vett nektek Szent Vére árán már mindörökre. Magdolna, és a lator már Jézus életében, tehát már akkor kellett higgyenek a Feltámadásban, amikor az Úr mint Jézus: mellettük volt, s Pál a legmélyebb tagadásból kellett a legmagasabb életszentségig felemelkedjen, a vértanúságot is vállalva az Úr Szent nevéért. Ők a Kegyelmi Törvény értelmében emelkedhettek arra a szintre, amely őket vállalásaik betöltése végén, s azt Hitükkel és bizonyságtételükkel megkoronázva: méltán megillette. Kedveseim! Szeretném, ha értenétek e magyarázat mindezidáig ki nem mondott szavait is. Szeretném, ha arra törekednétek: testi vétkét megtagadó és elhagyó „Magdolnákká”, a Felismerés fényében megmártózó „latorrá”, támadó kételkedőkből (vagy épp hitetlenekből) igaz, mély hitű, Istenben bizakodó „Pállá” válhatnátok mindannyian, hogy mielőbb egyek lehessünk az Atya Szívének áldott EGYségében, már mindörökkön: (2003. jan.11. - 12. éjjel) ************************************************** 269
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Ugyan e sorozat VII. kötetében a 27-28, és a 37-39. oldalakon található, ide vágó részek ezek: „Ezért hát azt mondom néked: néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett;” - olvasható az És mondá a MESTER című könyv harmadik kötetében. S most figyeljétek meg, gyermekeim: mint fordítja meg a Mester a szavak sorrendjét, hogy nyilvánvalóvá legyen mondandója belső tartalma is: „akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” - vessük össze ezt az előző mondattal: Néki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett…Tehát nem úgy fogalmaz Jézus: néki több bűne bocsáttatott meg: hát jobban is szeret! Ennek miértje pedig ez: Amint tudjátok; Mária Magdolna volt ama bűnös asszony, aki megérezve a Mesterből áradó Erőt, betért ama Simon házába, hogy bűneit igaz szívéből megbánva hitet tegyen a benne élő Szeretetről. Amint már mondottam; Magdolna bűnbeesése is az ő Szeretet utáni mérhetetlen vágyakozásán indult. Ifjú leánykaként hitelt adott a csábító szónak, mert vélte: aki oly szépen szól véle, igaz szívével szereti őt. Ám az magára hagyta, s ez azt is jelentette: szégyenben hagyta, rányomva a tisztátalanság bélyegét. Magdolna tudta: e bélyeg már élete végéig rajta marad, ám soha nem szűnt meg keresni a Szeretetet, amely után olyannyira vágyakozott. Ő lényegében a Mesterben lévő végtelen, és leírhatatlan nagyságú Szeretetet érezte meg: de megérezte ugyanakkor a Mester Szeretetének tisztaságát is, s ezzel állította szembe a maga Szeretet-keresésé-nek tisztátalan voltát. Azaz: ráébredt, hogy nem a helyes úton kereste a valódi, a tökéletes Szeretetet. Magdolna valóban sokat szeretett, mert akinek odaadta magát, azt mind szívével szerette: de ez csak a földi szeretet volt, mert még nem találkozott az Egyetlen Tiszta Szeretettel. Amikor annak energia-árama megérintette, feloldotta benne az ő vakságát, s megmutatta élete tisztátalan voltát is. Nem azt: mennyire erkölcstelen életet élt, hisz azt Magdolna maga is tudta, bár talán nem annak élte meg, ami. De azzal szembesült most: az, amit ő szeretetnek hitt, s akként is élt meg, nem más, és nem több, mint a test-tudat vonzalma egynémely emberi adottságokhoz, míg amit keresett, az teljességében éteri, s oly tiszta a test minden kötöttségétől és adottságától, hogy a kétféle Szeretetet még csak hasonlítani sem lehet egymáshoz, mert hiszen ha lehetne, az ellentét „szeretetét” is tisztának mondhatnánk, amellyel az beoltja az emberi tudatot, elültetve abban a test és a testiség iránti vágyódást, amely érzést oly gyakran keverték, s keverik még ma is (s még sokáig!) össze a valódi Szeretettel, vagy annak gyenge, földi árnyékával… E kettő közti különbséget érezte meg Magdolna, s benső, tisztának megmaradt, mert szüntelen a Szeretet után vágyakozó Én-je a valódi Szeretet után vonzotta. Ezért ment be abba a házba, ahová egyébként a lábát sem tehette volna, s ezért tett hitet cselekedetével önnön tisztátalan voltáról, benső vágyódásáról és a Mester tiszta Szeretetéről könnyei, s az illatos olaj képletes beszédei által. És ezt érezte meg benne a Mester is, azért mondotta néki: megbocsájttattak a te bűneid, de többet ne vétkezzél. Vagyis: ne vétkezz a megtalált és szívedbe - lelkedbe - tudatodba és Szellemedbe zárt, valódi Szeretet ellen. (2003. május. 19.02.10--0230 közt) **************************************************
„Ígéretemhez híven, kedves gyermekem, a most készülő könyvünk egy részletét szeretném megvilágítani számotokra, amely idézet ekként szól: „Ez volt a Mester második megkenetése. A hiedelmekkel és hagyományokkal ellentétben ekkor is, amint az első és a harmadik alkalommal; Magdalai Mária, vagyis Mária Magdolna volt az, aki az olajat a Mester testére öntötte.” Erről már szóltam néked, ha nem is írtad le szavaimat, mert eddig még nem volt rá szükség. Most azonban időszerűnek érzem, hogy a maga teljességében megmagyarázzam a történést, s annak okát is.
270
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Amint tudod: a kétezer évvel ezelőtti Izráelben olajjal kenték fel és Istennek szentelték a királyt a prófétát és a papot, jelezve azok rangját: úgy a földi szintű, mint az Istentől nékik adatott rangot, tehát azt a Küldetést, amelyet mint földi, vagy szellemi szintű Vezetők be kellett töltsenek a zsidó nép körében. Ezért is nevezték őket felkenteknek: de míg a királyok az emberek által lettek felkenve, a Mester az Istennek Felkentje volt: A Próféták Prófétája, a Hatalmasok Hatalmasa. Ezt érezte - értette meg a maga egyszerű elméjével Mária Magdaléna, amikor egymást követően háromszor kente meg a Mestert illatos nárdus-olajjal. (A nárdus indiai, vörös virágú növény, melynek gyökeréből és közvetlenül a gyökérhez közelálló szárból készül a nárdus olaj…) Krisztus megfelel a zsidó Masiach-nak, görögösen Messiásnak, görögre lefordítva Chrisztosznak, ami Felkentet jelent. „Jahve felkentje” elsősorban az uralkodó királyra vonatkozott a zsidóknál de a Szentírás megadta ezt a címet a perzsa királynak, Cirusznak is, mert Isten tervét megvalósította. Ennyit a kérdés bibliofil részéről. S most nézzük meg a történés szellemtani oldalát is. Az EGY Isten három egylényegű Isten-elemből áll. Ez adja a hármas szám misztikumát, amely sok vonatkozásban megjelenik. Ebből emelek ki néhányat, hogy érzékeltessem, amire gondolok: Három a napkeleti bölcsek, tehát a tudós asztrológusok száma, akik a Csillag nyomán elindulnak, hogy a Gyermeket keressék. Három a csillagok száma is, amely után következtethet maga Heródes, s annak csillagászai. (Ahogy a Mondá a MESTER c. könyv első kötetében elmondtam, a Jupiter és a Szaturnusz együttállása adta a Betlehemi csillagot, amely kozmikus jelenség Jézus születése idején 12- ben, majd 7- ben is bekövetkezett. A harmadik alkalommal a Halley-üstökös bukkant fel az égbolton, szintén a ti időszámításotok előtti 12. évben.) A Mester három esztendőn keresztül hirdette az Evangéliumot az emberek közt. Háromszor jelentette ki elfogatását, halálát és feltámadását. Péter háromszor tagadta meg Jézust: aztán a feltámadt Krisztus is háromszor kérdi meg tőle: „Jóna fia, Simon: szeretsz-e engem?” – és Péter háromszor vall szeretetéről… E példákat az általatok is használt Újszövetség lapjairól emeltem ki, s tényleg csak néhányat a számtalan közül. Ezen felül és ezen túl persze még sokat találhattok. Azt hiszem azonban, itt és most ennyi elég, hogy a hármas szám jelentős voltát megmutassam. Mária Magdolna (első ízben még név nélkül, hisz mi magunk is csak később, már az első megkenés után jóval tudtuk meg: ki ő, s mi a neve) először még a legmélyebb alázattal a Mester lábánál állt meg, s a Mester lábaira öntötte a nárdus-olajat. Érezte: nem volna méltó rá, hogy a Mester fejét kenje meg, tehát a fizikai testnek azon részéhez közeledjék, ahol a korona csakrán át a Föld színén létezhető legmagasabb szintű energia áramlik a testbe, s ezen belül a test-tudatba. (Bár Mesterünk, amint a könyv lapjain is jeleztem: nem a Kozmikus, hanem a Mennyei Energiát vonta magához). A második alkalommal már a Mester fejére önti ugyan az olajat, de még csak akként, hogy a háta mögé áll: még nem tisztult le róla korábbi vétkeinek szennye oly mértékben, hogy méltó lehetett volna a cselekvés közben a Mester arcába tekinteni. A harmadik alkalommal azonban már a Mester elé térdel le, s karját felnyújtva szemből önti hajára az olajat, s közben belenéz a Mester tiszta, bűntelen tekintetébe: már maga is megtisztulva bűnei árnyától egészen, mert már képes volt azokat teljességében feloldani a Mester végtelen Szeretetáramában. Így, ekként áll elétek tehát a háromszori megkenetés története, amelynek cselekvő részese mindhárom esetben egy és ugyanaz a Magdalai Mária, vagyis Mária Magdolna. (2003. jún. 11-12 éjjelén.) ” *********** Az …és mondá A MESTER III. kötetének 92. oldalán ezt olvashatjátok: „– Mária Magdolna (vagyis Magdalai Mária, akire már csak a későbbi korok emberei ragasztották a Magdolna nevet) volt ama bűnös asszony, aki megérezve a Mesterből áradó Erőt, betért ama Simon házába, hogy bűneit igaz szívéből megbánva hitet tegyen a benne élő Szeretetről. Mesterünk azért is kívánt visszatérni Bethániába, mert megérezte: Magdalai Máriában megérett az Erő, hogy végre valósággal is felismerje, s megbánja bűneit. Őérte ment vissza a városba, s amint látható: nem hiába, mert 271
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet Mária nem csak felismerni és megbánni, de elvetni is képes volt már akkor magától a bűnt. Róla azonban a szavak kötetben már szóltam, s még kívánok is majd szólni általad; így itt most nem írunk róla többet. – ” *** Végezetül az Én tenéked mondtam… című Evangélium-magyarázat I. kötetének 33-34. oldalai ekként szólnak: „– Magdolnának nem csak a paráznaság volt a bűne, de ami azzal szinte együtt jár: a hivalkodó cifrálkodás, a tudati - lelki restség (de nem Szellemi, hisz akkor a Szellem sem adhatta volna meg a késztetést a Tudatnak és a testnek a Mester felé való, alázatos közeledésre!), a Tanok elvetése, s még sorolhatnám. Ezek voltak azok a „hét ördögi lények” amelyek akkor és ott távoztak elméjéből, lelkéből és testéből is, elhagyva, s ekként szabaddá téve a Szellemet. Ha akkor nem enged a benne ébredt, s a Szellemi Én-rész által sugallt késztetésnek, nemcsak hogy nem tisztul meg, de földi Útja is hamarosan véget ér, s éppenhogy a tisztátalan életmód következményeképpen. Ha ez következik be, Mária Magdolna Szellemi Én-része akként kell távozzék a fizikai síkról, hogy az Út teljes és tökéletes kudarcát viszi magával. Annál is inkább, mert amiként már mondtam a fentebb említett kötetekben, Magdalai Mária tulajdonképpeni vállalása volt megmutatni: a legmélyebb erkölcsi fertőből is van Kiút: éspedig a Krisztus iránt való igaz, Gyermeki Szeretet és alázat Útja. Épp úgy vállalása volt ez őnéki, miként a latornak, aki a maga keresztjén függve bizonyított, vagy amiként a Mester követőit üldöző Pálnak volt vállalása, hogy megmutassa: a legmélyebb tagadásból is meg lehet fordulni. E három, egymástól különálló, s mégis egyetlen Célt szolgáló történés tehát azért kellett meglegyen, hogy a ti számotokra, és mindahány mélységbe hullott Szellem számára nyilvánvalóvá legyen: nincs, mert nem lehet olyan mély erkölcsi fertő, durva fizikai bűn, amelyből ki ne emelhetne a Krisztusi Szeretet, és nincs olyan szellemi vakság, amelyből meg ne lehetne gyógyulni: s amelyből ekként meg is kell gyógyulni annak, és meg is fog gyógyulni az, aki végre hajlandó meglátni és meg is ismerni az Egyedülvaló Üdvözítőt: a Jézus Krisztust, Aki minden bűnből, minden mélységből, minden szellemi vakságból; vagyis mindahány lelki-Szellemi nyomorúságból az Egyedüli Megszabadító. –” ************* És most figyeljétek: mit fűz még mindehhez az egykoron „Magdalai Mária” néven Úton járt Testvérünk: – Bizony: nehezen szólalok meg most, kedves gyermekem, hisz az imént olvasott idézetekben szinte mindent elmondott Péter testvérünk: és talán mégsem egészen mindent, de ha most magamról, s akkori Feladatomról szólok, félő, hogy a hivalkodás vádját vonom magamra sokak Tudatában, hisz akkor és ott már olyan tisztátalanság-elem megtisztítását vehettem fel az Életfilmembe mint elsődleges Feladatot (amely nélkül az azt követő Vállalásomat sem végezhettem volna el!), amely tisztátalanságot még a ti korotok embere sem volt képes ki- és letisztítani magából és magáról, legalábbis igen sokan vannak még, akik az erkölcsi tisztaságot mégcsak nem is tekintik kötelezőnek, holott ti már a harmadik Fény-körben álltok, készülvén rá, hogy a negyedik Fény-körbe emelkedjetek. Akkor és ott még a második Fény-kör részeként létezett a Föld, ami egyben azt is jelenti, hogy számos olyan, a ti szinteteken, és a ti Jelennek megélt korotokban már nem létező viselkedési elem volt szokásban (ha nem is a zsidóság körében), amelyet már sikeresen maga mögött hagyott úgyszólván a teljes emberiség (mint például a kannibalizmus, amely még az 1500-as években is szokott volt egyes törzseknél), és számos olyan is, amelyek máig teherként maradtak a Globális Egységen. Ezek egyike az emberkereskedelem: s vajon mi másnak nevezhetnénk azt, amikor valaki magamagát bocsájtja áruba? A mi korunk embere sem volt ment ez alól: s amiként az most, a ti korotokban is van, akként volt abban a távoli korban is, és nem csak a legszegényebbek, és nem csak a tényleges kényszerűségnek engedve élt valaki a bűn fogságában, de akár azért is, mert ekként könnyebben biztosíthatónak látta a maga holnapjait. Voltak, persze, hogy voltak egyéb mozzanatok is egy-egy eltévelyedett leány tudati-érzelmi indokai közt: engem is intettek testvéreim, amiként intettek szüleink is, de intőbb példának bizonyult a mindennapokért folytatott harc, amelyet otthon megfigyelhettem, szemben azok gondtalannak és boldognak látott életével, akiket végül követtem. Magam is a Boldogságot kerestem, a Szeretetet, s talán 272
Tandari Éva: Mert az Óra ím elközelgett… A MAG-ocskáknak IV. kötet azt vártam: azért, amit adhatok, megbecsülnek majd, és kiemelnek a magam társadalmi rétegéből azok, akiknek boldogságot adtam: legalábbis kezdetben akként véltem, hogy ténylegesen is azt: boldogságot tudok adni azoknak a férfiaknak, akik közeledtek felém. Később, s ez is természetes, már nem voltak ilyen illúzióim, de már a visszautat sem találtam, s mégcsak nem is azért nem, mert hogy ne vágytam volna azt megtalálni, s ne vágytam volna a tisztességes asszonyok szürke, de elfogadott életét élni! A mi akkori vallási-társadalmi rendszerünk nem adott módot a kitörésre a magunkfajtának… Lényegében ez, és ennyi volt az akkori út alapja: s mert magam sem tudtam ellene mondani a csábításnak, s már fiatal sem voltam, reményem sem lehetett volna a felállásra, ha az ÚR meg nem mutatja az Utat, a Tökéletes Szeretet mindent megtisztító Szabadságát adva kezembe a szabadosság helyett, s az Igaz Szeretetet oltva szívembe, elmémbe, lelkembe és Szellemembe a férfiak mit sem érő, csak szenvedély-mondatta álérzelmei helyett. Benne és Általa találtam meg a Tisztaságot és A Szeretetet: s ez a Szeretet nem ítélt el, de nem is követelt tőlem soha, semmi olyast, ami a Tisztaság ellenében lett volna. S nem csak az Úr Tanításai szerinti Tisztaságra, de még a Mózesi Törvények értelmében vett Tisztaságra is kell értsétek ezt, amely egyértelműen kimondta, amiként kimondja mindmáig is, hogy aki tisztátalan asszonnyal hál, maga is tisztátalanná válik. Azt hiszem, akik személyemet mint papnőt, vagy mint az Áldott, mindenkor makulátlan tisztaságú ÚR KRISZTUS „asszonyát”, sőt: vélelmezett gyermekei anyját jelöl meg, elfelejtett utánaolvasni a Mózesi Törvények e részének, amiként elfelejtette azt a nagyon is nyilvánvaló tényt, miszerint még a tiszta asszonyok és leányok sem léphettek a Templomban vagy a zsinagógában a férfiak közé: nem még hogy a szent Írásokat kezeikkel illethették volna. Ez utóbbi az, ami már eleve kizárta nem csak azt, hogy én magam, de még azt is, hogy bárki más mint papnő játszhatott volna szerepet az Izráeliták hitközségeinek bármelyikében! Még azok, akik templomi szolgálatot vállalhattak is: valósággal is csak mint szolgálók, s nem mint a belső Szentélybe, vagy a rabbi helyére léphető nők vállalhattak bizonyos, a férfiak szemében mindenkor alantas tevékenységnek számító feladatokat. Későbben, már az ÚR szolgálatában, s az ÚR Tanításainak terjesztésében valóban részt vállalhattam: akkor viszont még magukat az apostolokat sem nevezte volna senki „papoknak”, nem még minket: asszonyokat, akik, amiként az is természetes, még ekkor is inkább csak szolgálói, nem pedig vezetői voltunk egy-egy Hit-családnak, azaz gyülekezetnek. Ez, és ennyi még, amit a fentebbiekhez hozzá szerettem volna fűzni: s most elköszönök Tőletek, még csak a magam nevében, Testvéri Szeretet-áldásomat küldve mindőtöknek, s visszaadva a szót Péter testvérünknek: 2006. július 15. „Magdalai Mária”
*
273
