1.qxd
2004. 12. 13.
20:11
KARÁCSONY ÜNNEPLÉSE
JANUÁRI NAPTÁR 1. Szûz Mária, Isten Anyja Béke Világnapja (kötelezõ a szentmise!) 2. Vízkereszt Este: Nyitnikék kórus 4. Egésznapos szentségimádás 8. Gyalogtúra 16-23. Imanyolcad a Krisztushívõk egységéért 18. Szent Margit 22. Plébániai farsangolás Felajánlhatja adójának 1 %-át a Katolikus Egyháznak: 0011 és a Szent László Plébánia Templom Alapítvány(unk)nak: 19702786-1-43
A PÁPA JANUÁRI IMASZÁNDÉKA - Hogy a Közel-Keletért tevékenykedõk fokozzák erõfeszítésüket a békéért. - Hogy a missziós területeken szent és nagylelkû apostolok nevelkedjenek, akik mindenkinek buzgón hirdetik Krisztus evangéliumát. A KERESZTSÉG SZENTSÉGÉBEN RÉSZESÜLTEK Lahó Martina Moldoványi Martin A HÁZASSÁG SZENTSÉGÉBEN RÉSZESÜLTEK Fanczal Mihály-Szirmai Ildikó A JANUÁRI ÉLETIGE "Krisztus az Egyház egyetlen alapja" (vö. 1Kor 3,11) Szentmisék templomunkban: Vasárnap r. 7, de. 1/2 10 és este 6 Hétköznap r. 7 és este 6 Szombaton csak r. 7 Csütörtök este 6-tól közös zsolozsma, áldozási lehetõséggel Irodai szolgálat plébániánkon Hétfõ és péntek du. 4-6-ig Kedd és szerda de. 9-11-ig
Szeretné rendezni tartozását Egyháza felé? Anyagilag is szeretné támogatni templomunkat, plébániánkat? Személyesen is megteheti az irodában, csekket is kérhet, vagy átutalással... Plébániánk számlaszáma:IEB 11100104-19819246-36000001 Szent László Plébánia Templom Alapítvány: 11718000-20342867
Budapest, Pestszentlõrinc Szent László (Havanna) Plébánia
ELED ÉS ELÉD
2004. XIV: évf. 10.sz. (130.)
Felelõs kiadó: Nagy Károly plébános (
[email protected]) 1181 Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: 291-1926 www.szentlaszlo-havanna.hu
Dec. 24. du. 4-kor Pásztorjáték Éjféli szentmise Dec. 25-26. Szentmisék: reggel 7, délelõtt 1/2 10, este 6. Dec. 26. Szent Család vasárnapja 1/2 10: Családok miséje, megáldása
Page 2
Í m e , n a g y ö r ö m e t h i r d e t e k n é k t e k . . .
vef 130 bor t
ÖR VENDEZZÜNK AZ ÚRBAN MINDNYÁJAN, MER T MEGSZÜLETETT ÜDVÖZÍTÕNK! Közénk jött az Isten! A láthatatlan Isten látható formában, kézzelfoghatóan eljött. - "És az Ige testté lõn, és mi köztünk lakozék". Közénk jött az Isten, hogy boldoggá tegyen bennünket. Nem csak pillanatnyi örömöket kínál, hanem örök boldogságot! Közénk jött az Isten, megmenteni jött, hogy ne legyünk elveszett emberek! - "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"! Közénk jött az Isten, hogy mutassa az utat, hogy tanítson. - "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet". Az Eucharisztia évében még a Karácsony is új fényben tündököl! Nemcsak a betlehemi barlangra irányul figyelmünk, hanem a most, ma is köztünk élõ Jézusra, aki azt mondta, hogy "Veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig!" És akinek azt mondták a tanítványok, hogy "Maradj velünk Uram"! - Igen, mert a Vele való találkozás, Jézus hallgatása (az Írások megértése) lángra lobbantotta szívüket. A kenyértörésben (szentáldozásban) pedig még többet tapasztaltak, kaptak! Közénk jött az Isten, hogy tápláljon, erõsítsen, egységesítsen, közösséggé, egy testté alakítson, formáljon bennünket, alkalmassá téve a mennyország számára. Itt van velünk, bennünk az Örök Élet Kenyere! Amikor most áldott, "jézusos" Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok mindenkinek, az Eucharisztia évére gondolok. Arra a boldogságra, amit az emmauszi tanítványok is átélhettek és ami miatt felkiáltottak: Maradj velünk Uram! Jézus marasztalása, vele élni, benne élni, s így igazi boldogságra szert tenni! Maradandó, sõt örök boldogságot mindenkinek! - Nagy Károly plébános -
vef 130.qxd
2004. 12. 13.
19:31
Page 2
ADVENTI LELKINAP Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére. Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre. Zsolt 133, 1-3. Sajnos, délelõtt nem tudtam ott lenni a lelkinapon, mert nálam volt az unokám. A misén már én is részt vettem és hálát adhattam a közösségért, azért, hogy ilyen szép számban összegyûjtött bennünket az Úr és azokért, akik részt vettek a napi programok szervezésében, kivitelezésében. Hála a közös ebédért! Ezen a nagy családi összejövetelen olyan testvérekkel is találkozhattam, akiket ritkán látok, mert elköltöztek vagy nem azonos hittanokra, misékre járunk. Öröm volt számomra, hogy az Adventet ilyen sokan kezdtük együtt a koszorúkötéssel és a közös gyertyagyújtási szertartással. A sok mosolygós arc, a sok szorgos kéz és egymás szeretete. Nekem nagyon jó kezdés volt! Köszönöm mindenkinek! Nagyon elgondolkodtató volt számomra az Evangélium üzenete: Jézus velünk van, mellénk szegõdik (mint az emmauszi úton a tanítványok mellé is), de vajon észrevesszük-e, felismerjük-e? Lángolni kezd-e szívünk, amikor szól hozzánk? Eddigi imádságomat - maradj velünk, Urammegváltoztatom és ezentúl így kérem Õt: segíts, hogy mindig Veled maradjak! Külön élményt jelentett számomra a két szín alatti áldozás, hiszen ritkán részesülünk benne. A szentségi Jézus jelenléte, ahogy teljes lényemet átjárta. Szép volt az is, hogy az oltár köré rakva a székeket, igazi családias légkör uralkodott a misén. Hála, hogy ebbe a családba tartozhatom!
2 Veled és Feléd
Mindig sokat kapok ezeken a lelkinapokon. Számomra nagyon jó volt a mostani is. Sokat épültem Károly atya elõadásából. Jó volt együtt lenni lelki családommal, közösségben, egységben. Tanulni Istentõl, részt venni a misén, együtt kötni az adventi koszorút, és a gyertyagyújtás... Nagyon szép kezdése volt idei adventemnek. Köszönöm Istennek, és testvéreimnek! A lelkinapon megérintett, hogy Jézus igéjének olvasása felemeli, örömtelivé teszi életünket. A szentmisén a közgyónás alkalmával bevillant, hogy ez az én legnagyobb mulasztásom, hogy nem olvasom naponta a Szentírást. Sokkal jobban kellene ismernem nemcsak az Evangéliumokat, az Apostolok cselekedeteit, hanem az apostoli leveleket is. Az ószövetségi próféták könyveit is! Megfogadtam, hogy ezentúl naponta olvasom és elmélkedem a Szentírásból. Hálatelt szívvel köszöntem meg Jézusnak és a Szentléleknek ezt a felismerést. Plébániánk lelkinapján arra éreztem meghívást, hogy vegyem komolyabban a szentmiséken elhangzó szentírási részeket, figyeljek jobban oda, mit üzen nekem ott és akkor Isten. Mostanában sajnos sokszor elõfordult velem, hogy egy-egy mise után már öt perc múlva nem tudtam visszaidézni, mi volt az evangélium... Elhatároztam, hogy erre különösen is figyelni fogok az adventben, és mindjárt a lelkinap utáni vasárnap meg is érkezett az elsõ üzenet! Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában! Egész héten visszhangzott bennem ez a mondat. Újra és újra megszólalt, valahányszor egy-egy helyzet veszélyeztette a lelkemben születõ fényt. Így, ezzel a háttérrel, tudtam mindannyiszor a szeretetet választani, és megõrizni a világosságot bennem és a mellettem lévõk szívében is.
Veled és Feléd 3
vef 130.qxd
2004. 12. 13.
19:31
Page 4
EUCHARISZTIA ÉVE
Jézusunk! Elõtted térdelünk, hogy hálát adjunk Neked. Hála, hogy megõrizted templomunkat a lebontástól, hogy 70 éve minden nap lehetett szentmise. Te vagy az, aki összekötsz bennünket mindazokkal, akik a múltban ehhez a templomhoz kötõdtek, és azokkal is, akik a jövõben fognak itt nálad vigasztalást találni. Sokat fáradozunk, hogy ezt a kis templomot felújítsuk, szebbé tegyük. Hálát adunk mindazokért a testvéreinkért, akik szívügyüknek tekintik, hogy ez a hajlék hozzád méltó legyen. Oltáriszentségben jelen levõ Jézusunk! Add áldásodat minden munkánkra! Hála, hogy itt vagy köztünk, hogy 70 éven át éjjel-nappal ontottad szeretetedet a tabernákulum csendjébõl, és megtartottad szent hajlékoddal együtt a hívõ közösséget is. Hála a sok szentáldozásért! Szent testeddel építgeted testünk-lelkünk finom csatornáit, amelyek összekapcsolnak bennünket Veled és egymással. Segíts nekünk, hogy lelkileg eggyé tudjunk válni közösségünk tagjaival, hogy szeretettel szolgáljuk egymást! Életünk társa lettél. Szent kincsünk vagy, Rád szeretnénk hasonlítani, mert te szolgáltál, eggyé váltál, engedelmes voltál. Hála, hogy 70 éve minden nap elhangzottak az átváltoztatás szavai: Kezébe vette a kenyeret, megáldotta ... Jézusunk, áldj meg minket is, alakíts minket, hogy meglássuk társainkban a szépet, hogy egymás kéréseire és szent akaratodra örömmel mondjunk igent. Bontakoztasd ki bennünk az isteni életet, hogy kegyelmeddel viselkedésünk és minden ténykedésünk Téged dicsõítsen! Belõled szeretnénk táplálkozni, mert csak általad élhetünk. Örömöt és reményt adsz, Te vagy a szeretet lángoló tûzhelye és magad köré gyûjtöd közösségeinket. Jézusunk, rád bízzuk a jövõt is, a felnövekvõ újabb generációkat, mert tudjuk, hogy nem a mi tehetségünkbõl, hanem a Te kegyelmeddel, a te segítségeddel épülhet közösségünk, templomunk, és lelkünk is csak Általad, Veled, Benned élhet. Ámen
4 Veled és Feléd
"Az Oltáriszentség elõtt, akármilyen önzõ is az emberi természet, egyre kevésbé foglalkozunk azzal, ami nekünk fontos az életben, és egyre inkább megnyílunk arra, hogy Istenre tekintsünk. Sokszor ültem be szentségimádásra ezer problémával, amelyeknek a megoldását vártam Istentõl, de Õ rámutatott a lényegre, azokra a dolgokra, ami miatt nem volt nyitott a szívem Istenre, pl. túlzott ragaszkodás valamihez, rejtett bûn, világi gondolkozás. Nem lehet nem közeledni hozzá ilyenkor."
Aquinói Szent Tamás: Himnusz az Oltáriszentséghez Leborulva imádlak, rejtett Istenem, jelekben valóság, igaz rejtelem. Szívem hozzád hajlik engedelmesen, mert ha téged szemlél, elvész teljesen. Szem, tapintás, ízlés megcsal mindegyik, de a hallás által biztos ez a hit. Isten Fia mondja: hittel vallja szám, Igazság igéje igaz igazán.
A kereszt elfedte istenvoltodat. Itt az emberség is rejtekben marad. Az én személyes élményem eze- Hiszem mind a kettõt: szívem áldva szól, ken a szentségimádási órákon az, kérem, amit egykor kért a jobb lator. hogy Jézussal beszélgethetek, belesimulhatok ölelõ karjába. Sebeid Tamással nem szemlélhetem, Õ néz engem, én õt, mint mennyei vallom vele mégis: "Uram, Istenem!" Atyámat. Elfogad és megért olyan- Add, hogy egyre jobban éljem hitemet nak amilyennek teremtett, szeret Tebenned reméljek és szeresselek. engem. Ismeri legbensõbb érzéseimet, vágyaimat, fájdalmaimat, Urunk halálának emlékünnepe, küszködéseimet. életadó étel, élet kenyere. Elé tárom legbensõbb titkaimat, Lelkem hadd találja benned életét, kéréseimet, hálámat, de a végén édes értésednek lelje jó ízét. azt kérem, hogy legyen meg az Õ akarata, és segítsen abban, hogy Jézusom, jóságos pelikánmadár, bármi történik, el tudjam fogadni. véred hullásával moss tisztára már, Hála azért is, hogy sokszor nagyon az egész világnak csak egy csöpp elég, nehéz napok után, legyõzõm fáhogy lemossa vétke szennyes özönét. radtságomat, megyek hozzá, mert VÁR ENGEM. Jézus, kit a fátyol titka még bevon, Hálatelt szívvel, más emberként add meg, esdve kérlek, mire szomjazom, lépek ki a templomból a szenthogyha arcod titkát végre felfeded, ségimádási óra után, derû és béke lássam boldogságban dicsõségedet. van bennem.
Veled és Feléd 5
vef 130.qxd
2004. 12. 13.
19:31
Page 6
ELS Õ SZENTMISÉNKRE EMLÉKEZTÜNK... December 8-án volt hetven éve, hogy elõször tartottak szentmisét templomunkban. Bár legtöbben nem voltunk itt akkor - mégis, oly jó volt emlékezni, s elképzelni a régmúlt eseményeit. Az evangélium épp Máriáról szólt, aki testébe fogadta a Megváltót, hordozta Õt, gondját viselte... Hetven éve templomunk is befogadta az Oltáriszentségben jelen lévõ Jézust, azóta hordozza, gondját viseli... Illetve hát ez nem is a templomépület dolga, hanem a miénk! A mi feladatunk, hogy az Úr Jézust itt tartsuk, hogy szállásra találhasson itt közösségünkben, ne csak a falak közt, hanem a szívünkben is. Jó volt hallani a buzdítást: váljunk mi is Máriákká! Váljunk Krisztus-hordozókká! Jó volt hálát adni imában az elmúlt évtizedekért, emlékezni azokra a testvéreinkre, akik már a mennyei hazában vannak. Néhány olyan testvérünket is meghívtuk az ünnepre, akik már nem itt élnek, de az elmúlt hetven év során templomunkban keresztelkedtek, épp december 8-án. Õk a szép élmény mellett egy emléklappal térhettek haza. Külön öröm volt egy hétgyermekes édesanyát köszönteni, s hallani tõle, hogy a keresztség által minden gyermeke Isten családjába tartozik már... Hogy az ünnep még ünnepibb legyen, a szentmise után sor került az Eucharisztikus Szövetség megalapítására. (A Szövetségrõl bõvebben a Veled és Feléd elõzõ, 129. számában olvashattunk.) Egy kis beszélgetés és a jövõre vonatkozó gondolatok után az Oltáriszentség elõtt is megerõsítettük elkötelezésünket. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem marad, és én õbenne. Bár eddig is Jézussal éltünk, ezentúl még szorosabb lesz a kapcsolatunk Vele. De nemcsak az Úrral, hanem egymással is - hisz mostantól nemcsak testvérek, de szövetségesek is vagyunk! Hálaimára indít a sok szép esemény... Dicsérlek, Uram, Menny és föld Ura és Teremtõje! Dicsérlek, mert Te, bár oly hatalmas vagy, mégis bennünk, kicsiny porszemekben készítettél lakást. Az ég a Te trónod és a föld lábaid zsámolya - mégis, eljöttél templomunkba, eljöttél szívünkbe, hogy köztünk és bennünk élj... Uram, add, hogy méltók lehessünk Rád! Teremts bennünk tiszta szívet, támogass meg Szentlelkeddel. Add áldásod erre a népre a további éveken, évtizedeken át, s vezess be minket örök országodba! Ámen.
6 Veled és Feléd
VERSES ÁHÍTAT November 14-én Dicsérlek énekkel címmel verses-zenés áhítat volt templomunkban, amelyen Balassi Bálint Istenes verseibõl hallhattunk válogatást. Sokak számára ajándék volt ez a délután; felemelõ, lelket szépítõ... Mi, akik élvezzük ezeket a verses áhítatokat, sokszor nem is tudjuk, hogy mennyi munka, készülõdés, próba - nem utolsósorban szeretetpróba! - elõzi meg az elõadást. A megajándékozott közönség nevében köszönjük elsõsorban Istennek, valamint szolgáló testvéreinknek e szép délutánt. Köszönet Kanyurszkyné Líviának a nagyszerû szervezésért, zenészeinknek, énekeseinknek, és minden kedves szavaló testvérünknek. Isten fizesse meg szolgálatukat, szeretetüket! Károly atya
Boldog az a nemzet, akinek van emlékezete... FONTOS. Oldalakat lehetne megtölteni e szó jelentésével, mégis csak töredékét mondanánk el igazi tartalmának. FONTOS bizony. Vannak halaszthatatlan elintézendõink és találkozóink is, megjegyzendõ szabályok és tudnivalók. Mindegyik egyformán FONTOS. FONTOS. Életünkhöz mindegyik testrészünk egyaránt szükséges, de melyik a legfontosabb közülük? Talán a kéz, a láb, a szívünk? Minden bizonnyal a legláthatatlanabb testrészünk valóban a legfontosabb: ez pedig a LÉLEK. Nélküle egy pillanatig sem tudnánk élni, szeretetre, együttérzésre sem lennénk képesek. Olvasni sem lehet nélküle. De verset írni sem. 450 éve született a reneszánsz istenes lelkû, csodálatos költõóriása: BALASSI BÁLINT. A magyar reneszánsz irodalom egyik hangsúlyos tartóoszlopa õ, mert költészetével felemelte az énekes-lantos magyar verset az európai költészet színvonalára. Boldog az a nemzet, amelyik 450 év távolából is emlékezik. Balassi Bálint költészete FONTOS a számunkra. Azon a vasárnap délután Õ volt a legfontosabb. Jó volt így érezni. Köszönettel: Kissné Szabó Zsuzsanna
Veled és Feléd 7
vef 130.qxd
2004. 12. 13.
19:31
Page 8
SZENT ERZSÉBET ÜNNEP E Árpádházi Szent Erzsébet II. András magyar király és Merániai Gertrúd leányaként született 1207-ben, valószínûleg a sárospataki várban (az ország akkori állapotát, szüleinek történetét, édesanyjának tragédiáját jól ismerjük a Katona József Bánk Bánjából). Még kisleányként férjhez adták Lajos türingiai tartománygrófhoz, akivel példás házasságban élt. Isten három gyermekkel áldotta meg szerelmüket. A tartományban élõ szegényeket, rászorulókat Erzsébet nemcsak pénzzel, ruhával és élelemmel segítette, de saját kezûleg is szolgálta és ápolta õket. Különösen a betegek iránt volt nagy szeretettel. Férjét egy szervezõdõ keresztesháború miatt fiatalon elvesztette. Ezután a teljes szegénységet választotta, és belépett a ferences rend harmadrendjébe. 1231. november 17-én halt meg, ünnepét november 19-én, temetésének napján tartjuk.
Ifjúságunk idén 10. alkalommal koncertezett nagycsaládosaink javára. Az ünnepélyes jubileum alkalmából az emlékezetes elsõ koncerten fellépõ akkori fiatalok is színre léptek néhány ének erejéig. Még családiasabbá tette esti együttlétünket, hogy volt káplánjaink közül Márton atya és Gábor atya, sõt szomszédunk, az evangélikus esperes úr is ellátogatott templomunkba. A koncert végén hatalmas tapssal köszöntük meg a szereplõk munkáját, sok hónapos készületét, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy most elõször sikerült túlszárnyalni a legendás elsõ koncert sikerét.
8 Veled és Feléd
Élete példája alapján Szent Erzsébetet a karitász védõszentjeként is ünnepeljük. Megszívlelendõ ezzel kapcsolatban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idei üzenete: Amikor adakozásra hívjuk a hívõ embereket, fontosnak tartjuk hangsúlyozni azt is, hogy egyházunk tagjainak karitatív tevékenysége ne korlátozódjék csupán az évi egyszeri pénzadományozásra. A karitász szó "tevékeny szeretetet" jelent, tehát a karitászban való részvétel minden hívõ lelkiismereti kötelessége, amelynek a rászorulókért való imádságtól kezdve, a kétkezi munkán, takarításon, bevásárláson, gyermekmegõrzésen, beteglátogatáson át, a tárgyi és pénzadományokig nagyon sokféle változata lehetséges. Krisztus mindennap felteszi a kérdést mindnyájunknak: "Mit tettél?" És figyelmeztet: "Amit egynek a legkisebbek közül nem tettetek meg, nekem nem tettétek meg" (Mt 25,45). Ez a nap az adománygyûjtés mellett legyen tehát “Szent Erzsébet kenyere” alkalom arra is, hogy mindnyájan megkeressük és megtaláljuk azt a lehetõséget, amilyen módon mi személyesen, a mindennapjainkban hozzá tudunk járulni rászoruló embertársaink helyzetének javításához. Gyûjtsetek kincseket magatoknak a mennyben. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is. (Mt 6,20-21). Szent Erzsébet és Lajos házassága, minden nehézségben kitartó szenvedélyes szerelme ma is példa lehet minden házaspár számára. Hagyományainkhoz híven a családmunkacsoport szervezésében ezen az Erzsébet-napon is megrendeztük a házaspárok miséjét templomunkban. Elmélkedtünk Erzsébet életérõl, és a szentlecke valamint az evangélium alapján arról a szeretetrõl, amely az életét adja, tettel és igazsággal szeret, irgalmas és megbocsátó. Idén elõször történt, hogy a szentmise végén a házaspárok nemcsak külön áldásban részesültek, hanem egy kenyérkét is vihettek haza otthonukba a karitász csoport jóvoltából, ezzel is emlékezve kenyérosztó Erzsébetre.
Házaspárok megáldása
Veled és Feléd 9
vef 130.qxd
2004. 12. 13.
19:32
Page 10
PLÉBÁNIÁNK KÖZÖSSÉGEI Keddenként 1/2 10 és 10 óra között a földszinti hittanteremben gyülekezünk mi, gyesen-gyeden lévõ édesanyák gyermekeinkkel, hogy a pelenkák egyébként csodálatos világából kicsit kizökkenve, készüljünk gyermekünk keresztelésére, keresztény nevelésére és saját lelkünket ápolgassuk, töltõdjünk, erõt merítsünk és hitünkben megújulva, hazaérve újra lángra lobbantsuk az otthon melegét.
BE MU T A T KO ZI K A GY E S E S GY ED E S HI TT AN O S CS OP OR T
Idén júliusban költöztünk erre a lakótelepre. Kisfiam augusztus 31-én született. Károly atya mondta, hogy van ez a hittan, amikor keresztelõre jelentkeztünk. Tetszik, hogy mindent meg lehet beszélni a gyermekneveléssel és hitbéli kérdésekkel kapcsolatban is.
Hol többen (10-15 anyuka + gyermeke), hol kevesebben jövünk össze és aktuális ünnepeinkrõl, a minket foglalkoztató kérdésekrõl (pl. gyermeknevelés, hogyan lehet bevonni a kicsiket a családi imába) beszélgetünk. Problémáinkra a Szentírás, Károly atya gondolatai és egymás tapasztalatai révén keressük a megoldást. Eközben gyermekeink is tanulgatják a közös játék révén a közösségi élet mikéntjét. Többször átmegyünk a templomba rózsafüzért imádkozni, vagy keresztutat járni. Így gyermekeink is fokozatosan ismerkedhetnek templomunkkal (megrázhatják a csengõt, közelrõl megnézhetik a Mária szobrot). A szép délelõtti együttlétet mondókázással, keresztény gyermekdalok éneklésével zárjuk.
MI É R T J Á R U N K E B B E A C S O P O R T B A ? Terhességem alatt nem dolgozhattam és már akkor elkezdtem a Gyeses hittanra járni. Születésem óta vallásos nevelésben részesültem és magam is fontosnak tartom a hitbeli életet. Szeretném, ha gyermekeim is már születésüktõl kezdve ismerkednének a templommal, a keresztény szokásokkal, az ide járó gyermekekkel, akik majdan hittanos társai lesznek. Szívesen jövök ide már második kislányommal is.
10 Veled és Feléd
Harmadik gyermekünkkel kezdtem Gyeses hittanra járni. Folytatásnak gondoltam a Házas hittan után. Szeretek lejönni, segítséget nyújtunk és kapunk egymástól, megbeszélve a keresztény anyaság minden értékét. Sokat jelent a közösség nekem és gyermekeimnek is. Mindig sok új, értékes gondolattal gazdagodva térek haza innen. Erõsítjük a közösségi lelkületet azzal, hogy gyermekeinkkel együtt lejövünk keddenként a Gyeses hittanra. Próbáljuk szeretetre nevelni kisgyermekeinket és ráhangolni õket Isten szeretetének megismerésére, ehhez segítenek a közös játszások és a keresztény gyermekdalok.
Veled és Feléd 11
vef 130.qxd
2004. 12. 13.
19:32
Page 12
MIRE VAN SZÜKSÉGE GYERMEKEINKNEK? Hogy történhetett ez az én gyerekemmel? Hiszen én mindent megadtam neki! Hány és hány szülõ teszi fel magának ezt a kérdést, amikor gyermekérõl kiderül, hogy rossz társaságba keveredett, hogy lopáson kapták egy üzletben, hogy kipróbálta a kábítószert és még sorolhatnánk... Valóban MINDENT megadunk nekik? Az ORIGO-n volt egy vitafórum a témáról, a hozzászólások elgondolkodtatóak. Karácsony ünnepe jön, a szereteté, a családé... jó alkalom az újrakezdésre - gyermekünkkel való kapcsolatunk terén is! Azok, akik a 80-as évek elõtt születtek, valódi hõsök! De tényleg! Mai mércével mérve, kész csoda, hogy életben maradtunk. Miért? Vegyük sorra: - nem volt gyerekülésünk az autóban, sõt még biztonsági öv se nagyon - a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, s a gyerekágyak festékében bizony bõven akadt ólom is - mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédõnk és sisakunk, de még rendes biciklink sem volt - egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil - a derékig érõ fûben és közeli kiserdõben játszottunk, ahol mindig fennállt a kullancs- és pollenveszély, bõven volt parlagfû is - étkezési szokásaink mindennek
12 Veled és Feléd
nevezhetõk voltak, csak egészségesnek nem - gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) - Szobi szörpöt ittunk, amely nem édesítõszerrel, hanem tömény cukorral készült, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt - a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg háborítatlan nyugalomban, a Domestos elõtti korban - az iskolába nem vittek a szülõk, és haza is egyedül mentünk... - az is elõfordult, hogy egy tanár nyakon vágott, mégsem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be... sõt, ha lehetett, el se mondtuk a szülõknek Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bûntudat, a jóérzés, a felelõsség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. A hõsök! "És ma mi vagyunk azok, akik biztosítjuk a gyerekeinknek a külön szobát: "na húzz a szobádba és ki ne gyere". Mi vesszük meg nekik - sok másról lemondva - a számítógépet, mobiltelefont, a BMX kerékpárt sisakkal, könyök- és térdvédõvel, saját tévét, videót, DVD-t, befizetjük a fitnesst, az internetet, téli-nyári táborokat, hiszen ezekkel a dolgokkal olyan jól elvannak, szinte nem is látjuk-halljuk
õket. Ha mégis találkozunk: "Minden rendben a suliban? Kaptál valami jegyet? Sikerült a dolgozat?" ENNYI. Törõdünk velük, persze, fõként a testükkel. Odafigyelünk egészségükre, tömjük õket drága vitaminokkal friss zöldség és gyümölcs helyett, autóval hordjuk õket mindenhová, ne bumlizzon szegény a buszon, öltöztetjük a divat szabályai szerint, nehogy lenézzék a többiek, hat-hét évesen felvilágosítjuk, és megnyugszunk, hogy mi mindent megtettünk, a többi már az õ dolga.
De hogy a fejében és a szívében rendben van-e minden, az bizony már csak akkor derül ki, amikor baj van. És akkor a hõsök csalódnak. "Hogy történhetett ez meg? Pedig mi mindent megadtunk neki!" Talán éppen azért. Megadjuk nekik, ami nekünk nem volt - de nem adjuk meg emellett azt, ami nekünk megvolt!
Persze, nem kérhetjük számon a mai fiataloktól, hogy miért nem élnek úgy, mint mi, a hõsök, hiszen már mi is másképp éltünk, mint apáink. De nosztalgia helyett adhatunk nekik a felgyülemlett tapasztalatainkból. S mindenekelõtt: adjunk nekik önmagunkból... De hogyan? Talán az lenne a legfontosabb, hogy a szülõ HITELES legyen. Nem az, hogy tökéletes (a tökéletességre, életszentségre természetesen törekedni kell), hanem az, hogy õszintén beszámoljon saját élettapasztalatairól. Arról, hogy mit sikerült életében jól megvalósítania, de arról is, hogy hol bukott el, mikor nem sikerült az evangéliumnak megfelelõen élnie. A lényeg az õszinteség. Tehát, ha pl. a szülõ az iskolában egy közepes tanuló volt, ne vágja gyermeke fejéhez azt, hogy: "Bezzeg én a te korodban mindig kitûnõ voltam!" Ugyanis ezek a hazugságok idõvel kiderülnek, és ezután a gyermek minden szavukkal kapcsolatban gyanakodni kezd: "Hátha most is hazudnak nekem". Nem kell attól félni, hogy elveszítjük tekintélyünket a gyermek elõtt, ha õszintén beszámolunk bukásainkról, kudarcainkról is. Inkább akkor veszítjük el tekintélyünket, ha kiderül hazugságunk. Ha merünk hitelesek, õszinték lenni gyermekeink elõtt is, akkor válunk igazi hõsökké!
Veled és Feléd 13
vef 130.qxd
2004. 12. 13.
19:32
Page 14
IFJÚSÁGUNK
"Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi újságot" "Mint akit nagy hír kerget le hegyérõl
kiáltja amit mindenki tud"... Gondolom, valamennyien várjátok a folytatást. Mi az, amit mindenki tud? Bizonyára elõször Mózesre asszociáltok, pedig ez egy Babits allúzió. A versben Isten szócsöveként, váteszi szerepet húzva magára, tudatni akarja az emberekkel, hogy "õsz van!" Az üzenetet kissé szegényesnek mondanánk, de a lényeg az, amit keresnünk kell, a jelenségek mögé kell látnunk. A szépirodalmi példa és segítség után, mondanék én is egy üzenetet: Szeressétek egymást! Lehetséges, hogy most elmosolyodtok, néztek magatok elé, és ezt mondjátok: "Na és mi lenne, ha valami újat is mondanál?! Én akinek csak tudok szeretetet adok." Nos, ez mind nagyon szép és jó, na de tényleg így van?! Vagy csak egy-két jócselekedettel megnyugtatva egymást és magunkat, boldogan hajtjuk le fejünket, mikor napközben oltogattuk haverjainkat, vagy esetleg megbántottuk azt, aki meg sem érdemelte volna. Már a karácsony sem olyan, mint régen, "ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szûk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák." A "szeretet ünnepén" ha megfigyeljük az emberek viselkedését az utcán, az üzletben, a metrón, vagy éppen beszélgetünk valakivel, hát
Az örökös rohanás, hogy még az utolsó pillanat-
14 Veled és Feléd
ban venni tudjuk valami ajándékot, az se baj, ha az illetõ nem örül neki, jó lesz valami elcsépelt is, elvégre a szándék a lényeg. Magunkra erõltetünk valami mûmájer mosolyt, amit kéjesen gyakorlunk a nap 24 órájában. De mégis mi lenne, ha megpróbálnánk a kis lépések mûvészetét? Nincs szándékomban kioktatni senkit az igazi szeretetrõl, mert mindenki tudja, hogy mi az, vagy legalább sejtése van róla, hogyan kéne gyakorolni, de mégsem teszi. Nem fogom ennek az okát, vagy miértjét taglalni, mert én sem tudom rá a választ, milliószor megbukom én is, de nem szabad hagynunk, hogy az ünnepünk is olyan elcsépelt legyen, mint egy ajándék. Törekednünk kell arra, hogy mindig egy-egy kisebb lépéssel közelebb juthassunk az emberek szívéhez, mert szükségünk van egymásra, hogy a közösségben gazdagítsuk, erõsítsük egymást. Figyelmesnek kell lennünk hittestvérünkkel is, hogy részt vehessünk örömeiben, bánatában, szenvedéseiben, és elültethessük benne szeretetünk igaz csíráját. Ki kell lépnünk magányunkból, keresni a közösséget a Krisztusban testvéreinkkel, közösen megélni hitünket, hogy megismerje mindenki, hogy Isten tanítványai vagytok, mert szeretitek egymást! Ne csak az Istentõl jövõ béke szándékát akarjuk megtapasztalni a mindennapokban, hanem tegyünk is
érte, tegyünk embertársainkért. Nemsokára itt van a karácsony, az ajándékozó Isten szeretete, tegyünk meg mindent, hogy igazivá válhasson a mi kis ünnepünk! De az üzenetem még egy dolgot hordoz magában, a kulcsszó pedig az, hogy: a mindennapokban. Isten és egymás szeretetének nemcsak karácsonykor örülhetünk, és építhetjük vele a közösségünket, hanem a hétköznapokban egyaránt! Ha ezt a pár sort elolvasva csak minden 20. ember érzelmeit kavartam fel és ezáltal arra ösztönöztem, hogy igenis próbáljunk meg így élni, már
megérte. Elvégre, "ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben
" Nem fecsegem tovább ugyanazt a makettdumát, hogy a szeretet így és a szeretet úgy, mert már senki sem tud olyat írni, amirõl ne tudnánk. Az én ajándékom ugyanabból áll, mint bárki másé: csomagolópapírból, masniból és az ajándékból. Csak mindig a papír színe és a masni formája változik, de az ajándék ugyanaz marad. Szeretném, ha az ünnep után mindenki elgondolkozna egy kérdésen és válaszolna nekem: Neked mi maradt a karácsonyból? -PSZK-
"Kedves fiatalok, hagyjátok, hogy Jézus a szemetekbe nézzen, hogy így is nõjön bennetek a vágy a fény meglátására. Akarjátok ti is ennek a tekintetnek a szépségét látni? Ne válaszoljatok túl gyorsan. Mindenekelõtt teremtsetek magatokban csendet, engedjétek felmerülni szívetekben az Isten meglátása utáni vágyat. Ne feledjétek, hogy a kereszténység nem tan, hanem Istennel való találkozás. Igyekezzetek ezt minden módon lehetõvé tenni. Keressétek azt a test szemeivel saját életetek és mások életének eseményeiben, valamint a lélek szemeivel az imádságon és az elmélkedéseken keresztül. Ha megtanuljátok felfedezni Jézust az Eucharisztiában, akkor meglátjátok õt majd embertestvéreitekben, különösképpen a legszegényebbekben is. Így megértitek azt a nyelvet, amelyet Jézus beszél: az önátadás és az élet feláldozásáig menõ szeretet nyelvét. Így megszabadultok az önzõ, narcisztikus szeretettõl, és megnyílva a másik ember felé, eljuttok az érzelmi szeretettõl a hatékony szeretetig. Jézus ilyen lángoló szeretettel és belsõ szabadsággal tanít minket arra, hogyan lássuk meg õt a másik emberben. Nem szabad meglepõdnötök, hogyha utatokon a kereszttel is találkoztok. A kereszt nem a gyengeség, hanem a szeretet jele, amely által elnyerhetjük az üdvösséget. Vigyétek el a keresztet a világba, mint az Úr Jézus szeretetének jelét, s hirdessétek, hogy csak a meghalt és feltámadt Krisztusban van üdvösség és megváltás!"
Néhány gondolat a Szentatyától fiataloknak
Veled és Feléd 15
vef 130.qxd
2004. 12. 13.
19:32
Page 16
P L ÉB Á NI Á NK K Ö Z Ö S NY Á R I TÁ B O R A
TANÚSÁGTÉTEL
"EGY TEMPLOM - EGY CSALÁD" Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy 2005. nyarán - templomunk építésének 70. évfordulója alkalmából - plébániánk közös, nagy elvonulást tervez. Sikerült egy gyönyörû, a céljainknak megfelelõ helyet találni, a Bakony keleti lábainál fekvõ balinkai "Tölgyes" turistaközpontot. Itt sok mindenre nyílik majd lehetõség: lelki programok, gyermekfoglalkozások, játék, fürdés, stb.
Idõpont: 2005. július 12-16. A tábor neve: "egy templom - egy család". Ezzel is szeretnénk kifejezni plébániai közösségünk összetartozását. Szeretnénk a tábor során bemutatni, kihangsúlyozni családjaink fontosságát, hogy még jobban érezhessük annak szükségét, hogy közösen egy családot alkotva kell az eucharisztia köré gyûlnünk, mert így leszünk egy család az egy templom körül. Hogy mindnyájan erre a közös elvonulásra tudjuk szellemi és anyagi erõinket összpontosítani, a 2005. évben nem lesznek az eddig megszokott táborok és lelkigyakorlatok (hittanos tábor, Péliföldszentkereszt, Kecskemét).
Részletesebb írásos tájékoztató is készült. Ezt és a jelentkezési lapot igyekszünk sokakhoz eljuttatni. Akihez nem jut el, 2004. december 26-tól átveheti a plébánia irodájában. Ezúton is szeretettel hívjuk plébániánk minden tagját, (életkorra való tekintet nélkül!) ÉPÍTSÜK EGYÜTT ISTEN ORSZÁGÁT! Nagy Károly és Repcsik Gyula atyák és a szervezõ bizottság: Csörgõ István, Molics Ferenc, Simongáti György, Török Bernadett
16 Veled és Feléd
Az elmúlt idõszakban két hetet töltöttem Gyulán, egy kis gyógyulás és karbantartás okán. A gyógykezelések és fürdõzés mellett volt lehetõségem a vasárnapi szentmiséken is részt venni, valamint az elsõpénteki szentgyónást és szentáldozást elvégezni. (Ez utóbbi kis utánajárással, de sikerült.) E bevezetõ után arra szeretnék rátérni, hogy hazatérve milyen jó érzés volt újra a Szent László templomba belépni, érezni, hogy ez az én kis közösségem, ahol otthon vagyok, ahol olyan családias a közösségi élet. Körülbelül fél éve, hogy nagy változáson mentem keresztül. Ebben segítségemre volt az, hogy "véletlenszerûen" (de mégsem véletlenül) júliusban elmentem egy életigés összejövetelre. Majd ezt követte a péliföldi lelkigyakorlat, ami igen nagy hatással volt rám. Azóta kéthetente részt veszek Az Ige élése a kiscsoportos életigés összejöveteleken, és havonta a megváltoztatott... nagycsoportos alkalmakon is. Tagja lettem a L. Kis Szent Teréz rózsafüzér csoportnak. Két alkalommal voltam a Szentlélek Lángnyelvei Imacsoport összejövetelén, amit folytatni szeretnék. Részt veszek háromhetenként a templom takarításában. Mindez talán dicsekvésnek tûnik, pedig csak a változást szerettem volna érzékeltetni, ami történt velem és bennem. Vagyis, visszatérve az eredeti gondolathoz, nagyon jó érzés volt hittestvéreimmel újra együtt lenni, akikkel mosolyogva, fejbólintással köszöntöttük egymást. Számomra csodálatos élmény volt az is, hogy hazatérésem elsõ vasárnapján Böjte Csaba ferences atya tartotta a szentmisét és a szentbeszédet. Igazán szíven talált a mondandója! (Nagyon szoros lelki közösséget érzek erdélyi testvéreimmel, mint a magyar nemzet elszakított tagjaival.) Ennek elõzménye, hogy a templomba menet, az út egy részét már megtéve jutott eszembe: hiszen én szentmisére igyekszem! Ekkor a Szent Lélekhez folyamodtam, hogy segítsen olyan lelkiállapotba kerülni, amellyel az elhangzottakat teljesen átélhetem és befogadhatom. Megkaptam ezt a kegyelmet! Hála és köszönet érte! Meghallgatták kérésemet. Kálmánné Panni
KEDVES TESTVÉREM! A TE MEGTAPASZTALÁSAIDAT IS SZERETETTEL VÁRJUK, HOGY VALAMENNYIEN ÉPÜLHESSÜNK RAJTA!
Veled és Feléd 17
vef 130.qxd
2004. 12. 13.
19:32
Page 18
LEVELESLÁDA Az adventi lelkinap a következõ adventi fogadalomra indított: minden este végzek lelkiismeret-vizsgálatot, s minden este leírom a bûneimet. Karácsony elõtt ezeket mind meggyónom. A tegnap este termése: bátortalanság, falánkság, restség a szeretetben fáradtság miatt. /Utóbbi késõi lefekvés miatt./ Következõ este: reggeli lustaság, falánkság, szemérmetlen plakátok hatása, indulat (harag), megszólás. Azért osztom meg veletek, mert ha más is tud róla, nagyobb az esély, hogy végigcsinálom. Továbbá: Hazafelé menet számoltam, hány templom, kápolna mellett haladok el. Közvetlenül mellette. Az eredmény: öt. Mennyi lehetõség az adorációra, szentséglátogatásra! Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok, mindnyájatokról..." (Fil 1,3-4). Szent Pál apostol szavaival adok hálát a kedves testvérekért, most így Karácsony táján, az év végi (szilveszteri) hálaadásra is gondolva. Annyi szép történt a 2004-es esztendõben is! Annyi köszönetet kellene most leírnom, sorolnom! Nagyon sok jószándékot látok, sok, szép tettet tapasztalok a hívek részérõl. Sok imádkozó ember, csoport... Sok szép templomi szolgálat... Mindig vannak, akik megfogják a munkát is, ha kell... Hála az anyagi áldozatokért, adományokért is, hiszen így tudjuk szépíteni templomunkat, plébániánkat és egyáltalán így tudunk létezni... A következõ számban talán konkrétumok is lesznek még. Addig is - ismét Szent Pált idézve - "Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes megértésben, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes..." (Fil 1,9). Szeretettel: Károly atya December 8. templomunk az elsõ szentmise - születésnapja (70). Szentmisével szeretném ünnepelni. Ezért munkahelyemen szabadságot vettem ki...
18 Veled és Feléd
"Szponzorokat nem lehetne felhajtani - akár a hívek közül is - a Veled és Feléd támogatására? Milyen jó lenne, ha a költségek nem a plébánia kasszáját terhelnék! Vagy milyen jó lenne, ha olcsóbb lenne (habár így is csak fél kg kenyér... egy gombóc fagyi...), vagy ingyen vihetné mindenki!"
Hálát adunk Urunk, ennek az évnek minden áldásáért. Ajándékaidért, amelyekkel megörvendeztettél, keresztjeidért, melyek által formáltál, testvéreinkért, akiken keresztül szerettél.... KÖSZÖNJÜK! Valamennyi kedves Olvasónknak Istentõl gazdagon megáldott, boldog, békés karácsonyi ünnepeket és áldásokban bõvelkedõ új esztendõt kívánunk sok szeretettel! - a Veled és Feléd munkatársai A befogadásról
Egy számomra nagyon érdekes, megható és tanulságos történetet szeretnék elmesélni. Pár hónappal ezelõtt kaptunk egy kiscicát. Már volt egy macskánk. Amikor bemutattam õket egymásnak, idõsebb cicánk rámnézett és mintha ezt mondta volna: Ugye nem gondolod ezt komolyan? Csalódottság és kétségbeesés volt a szemében. Késõbb teljesen összetört, úgy érezte õt már nem szeretjük
. Ha a kiscica odament a tányérjához, õ tüntetõleg abbahagyta az evést, ha játékot kezdeményezett, arrébb sétált, ha oda akart feküdni mellé, felkelt és elvonult. Amikor játszottunk a kiscicával, mindig odajött, hogy jelezze: õ is van, létezik. Tehát összefoglalva a macskánk megsértõdött, féltékeny volt és duzzogott
! A gyermekeim is észrevették ezt és igyekeztek egyformán szeretni õket. Egyszer elindult egy változási folyamat idõsebb macskánkban. Talán megértette, hogy akár tetszik neki, akár nem, ezzel a kiscicával együtt kell élnie, meg kell ossza vele a mi szeretetünket és a birodalmát. Azóta már együtt esznek, játszanak és még azt is megengedi, hogy mellé feküdjön a kiscica és olykor-olykor megmosdassa
. Egyszóval befogadta a jövevényt! Le tudta gyõzni egy MACSKA a benne lévõ féltékenységet, sértõdöttséget, duzzogást
.? Úgy tûnik, hogy IGEN! Én és mi EMBEREK, miért nem tudjuk ezt ilyen egyszerûen, ösztönösen megtenni? Miért nem tudjuk befogadni egymást? Pedig nekünk olyan példaképeink vannak, mint Mária, aki befogadta Isten tervét vagy Jézus, aki a kereszten átölelte, felemelte és befogadta az egész emberiséget, vagy az egyház nagy szentjei, akik olyan mértékkel tudták befogadni a körülöttük élõ embereket, hogy mi csak csodálni tudjuk õket ezért! Akkor mi miért nem?!
Veled és Feléd 19
