PANNON EGYETEM Interdiszciplináris bölcsészet- és társadalomtudományok Doktori Iskola Neveléstudományi doktori program Pedagógusképzés pedagógiája alprogram
A MENTÁLIS EDZÉS HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA TORNÁSZOK ESETÉBEN
PhD TÉZISEK
Témavezető: dr. habil. Vass Miklós egyetemi docens
Szerző: Honfi László
1. Bevezetés A cselekvés gondolata kiváltja magát a cselekvést is. Ez a rejtélyes jelenség hosszú ideig szolgált különböző babonák alapjául. Így például az ókori rómaiak olyan csészével jósoltak, melynek a szélére betűket írtak. A jós kinyújtott kezében a csésze fölé fonalra függesztett gyűrűt tartott, és erősen a hívott betűre koncentrált. A gyűrű lassan elkezdett mozogni és éppen annak a betűnek az irányába, amelyikre gondolt. A babonás emberek azt hitték, hogy a „védőszentjeiktől” kapnak választ, a valóságban pedig ők maguk – tudat alatt, ideomotorikus impulzusok hatására – válaszoltak saját gondolataikra, kívánságaikra. Nagy érzékenységgel rendelkező
emberek
gyakran
hibátlanul megállapítottak
forrásokat, érclelőhelyeket speciális vesszőcske segítségével. A kereső vesszőcske mozgását az emberi akarat irányította, elmozdulásának oka a tőle már ismert mozgás elvárása volt. A tehetséges keresők a forrás, illetve az érc lelőhelyét a talaj és a növényzet sajátosságai alapján tudták megállapítani, a vesszőcske mozgásában pedig az arról alkotott gondolat jelent meg. A XIX. század végén Amerikában gyorsan kezdett terjedni egy sajátos „pszichikai járvány”, a spiritizmus. Lényege a következő volt: a spiritiszta szeánsz résztvevői leültek egy asztal köré, rátették a kezüket, és összpontosítva várták a „másvilág” híreit. A gondolati impulzusok, melyek a szem számára láthatatlanok, különböző mozgásokat, rezgéseket közvetítettek, amit úgy értelmeztek, mint a „lelkek válaszait”. A fent említett jelenségek és a mentális edzés (a gondolatban történő gyakorlás) élettani háttere ugyan az, ugyanis ha egy olyan tevékenységre gondolunk, amelyről van kinesztetikus elképzelésünk, akkor akaratlanul végre is hajtjuk a mozgást. Az agykéreg kinesztetikus pályái, amelyeket a perifériáról mozgással ingereltünk, ingerületbe kerülhetnek központilag is, és a megfelelő pályán impulzusokat küldhetnek a perifériás szervekhez. A kinesztetikus pályákon létrejött ingerület kiterjed a mozgató, beszélő és más analizátorok pályáira is. Az impulzusok innen adódnak át a „dolgozó szervek” – izmok, belső szervek - felé, és kiváltják a megfelelő belső reakciót. Ily módon az ideomotorikus reakció alapját a mozgásképzetek alkotják. A meghatározott kinesztetikus pályáknak az ismételt és tudatos ingerlése – a valós munka végrehajtásakor éppúgy, mint a gondolati végrehajtáskor – megerősíti a központok közötti kölcsönös kapcsolatokat, ami pedig a dinamikus sztereotípia gyorsabb kialakulását teszi lehetővé. Amennyiben megfelelő mozgástapasztalat létezik a mentális edzés során, az elképzelt mozgást gondolatban végrehajtjuk, hatására a periférián mikromozgások figyelhetők meg és mérhető az izmok bioelektromos hullámainak változása is. A mentális edzés (mental practice) valamely mozgásnak, mozgássornak rendszeres gondolati végrehajtását jelenti, erős összpontosítással, a mozgás koordinációjának 1
tökéletesítése céljából. Valamilyen fizikai aktivitás (motoros készség) szimbolikus próbája anélkül, hogy közben bármiféle nagyizom mozgást végezne a sportoló. A mentális edzés a mozgáskészség kialakításában és csiszolásában alkalmazott kiegészítő eljárás. Szó szerint gondolatban való értelmi gyakorlást jelent, s lényege az elvégzett, illetve az elvégzendő mozgásnak időbeli, térbeli és dinamikai paraméterek szerinti, minél pontosabb és
részletesebb
érzékletes
elképzelése,
koncentrált
gondolati
átélése.
Hatékony
alkalmazásának alapja az ideomotoros reakcióknak az elve (a mozgás képzete, gondolata a megfelelő izmokban műszeresen is kimutatható mozgásimpulzusokat vált ki), feltétele pedig már kialakult mozgástapasztalat, elsősorban a mozgás dinamikáját is tükröző kinesztéziás élmény. A mentális edzés helyett gyakran használják az imagináció (imagery) kifejezést, de a két fogalom nem pontosan ugyanazt jelenti. Míg a mentális edzés az edzéseken, gyakorlások során,
rehabilitáció
alkalmával
használt
gondolati
gyakorlás,
mozgástanulás
és
mozgástökéletesítés céljából, ahol a mozgást vizualizálják („látják”) és kinesztetikusan is elképzelik (a mozgást „érzik”), végül a két képet integrálják, addig az imagináció a gyakorlás gondolati ismétlése szélesebb összefüggésben, egy már ismert egész mozgássor és helyzetmegoldás elképzelése edzésen vagy versenyen, közvetlenül a kísérlet előtt. Imaginációt végez a tornász, amikor közvetlenül a gyakorlat bemutatása előtt végiggondolja a teljes gyakorlatot és ezzel felkészül annak végrehajtására. A tudat-állapot megváltozása (ASC) folyamán sikeres hibajavítást, jó ráhangolódást, s ezáltal magasabb teljesítményt lehet elérni. Az imaginációban kognitív és hangulati elemek is jelen vannak. A mentális edzés több célból is alkalmazható. A verseny-előkészület pedagógiai és pszichológiai eljárásai között is szerepelhet. Bizonyos, nagy koordinációt igénylő sportágak esetében (például torna, ritmikus gimnasztika, műugrás, műkorcsolya stb.) edzésen és közvetlenül a verseny előtt, míg a sportjátékok és küzdősportok esetében a küzdelmet megelőző napo(ko)n (pl. a tervezett taktikai variáció begyakorlása, vagy a taktikai értekezlet) is alkalmazhatják. A sportpszichológia a fejlesztő módszerek között tartja számon a mentális edzést és az imaginációt, mint önálló metódust. Az edzéselmélet szerint a mentális edzés nem önálló, hanem kiegészítő edzésmódszer, a konvencionális és a mentális edzés parallel alkalmazása vezethet eredményre. Sérülés után, lábadozás közben alkalmazva a mentális edzést, hamarabb térhet vissza a sportoló az edzésbe és versenyzésbe, a rehabilitációs időt tehát lerövidíti. A sérült, vagy kevés edzéskorral rendelkező sportolónak lehetőséget biztosít a készségszint megőrzésére vagy továbbfejlesztésére. Függetlenül a teljesítményre gyakorolt közvetlen befolyástól, a gondolati gyakorlás rendkívül hasznos lehet abból a szempontból is, 2
hogy a hibajavításhoz szükséges ismeretekkel látja el a sportolót. Gazdagítja a sportági ismereteket, ezenkívül pedig fokozza a sportoló motiváltságát. A mentális edzés igazán csak akkor hatékony, ha a gondolatban való végrehajtást megelőzi a valós végrehajtási kísérlet, így a cselekvést „belülről” képes elképzelni a sportoló, ugyanis kinesztetikus emlékképekkel is rendelkezik már. 2. A témaválasztás indoklása, problémafelvetés Az általunk választott téma egy adott mozgásos tevékenységre, illetve annak komplex tanítási-tanulási folyamatára utal. Erre a komplex folyamatra rendkívül sok tényező – külső és belső egyaránt – hat. Ezen külső és belső tényezők befolyásoló hatásainak következtében az emberi mozgástanulás célja a cselekvés biztonságos, készségszintű elsajátítása, illetőleg az elsajátított motoros tevékenység mind tökéletesebb feladatmegoldásainak bemutatása, különféle mozgásos szituációkban. Célként általában az jelenik meg, hogy a megszerzett mozgásos ismereteket minél gyorsabban, pontosabban, szélesebb alkalmazási körben, illetve minél hosszabb távon tudjuk biztonsággal végrehajtani. A sportmozgás jellemző jegyeit számos tudományterület vizsgálta, és vizsgálja napjainkban
is.
Disszertációnk
esetében
bennünket
a
sporttudomány
pedagógiai
(neveléstudományi) megközelítése érdekel leginkább, melynek keretében választ keresünk a mesterséges, technika dominanciájú, zárt jellegű, relatíve állandó szerkezetű mozgások elsajátításának elméleti és gyakorlati kérdéseire. Témánk jelentőségét és fontosságát bizonyítja, hogy a sporttorna elemek oktatásmódszertani komplex kutatása szinte egyáltalán nem jelenik meg a szakirodalomban. Sem külföldön, sem hazánkban nem találtunk konkrét, nem túl régi tanulmányt a sporttorna elemek oktatására, valamint a mentális edzés komplex és empirikus vizsgálatára vonatkozóan. A probléma gyakorlati oldalról is fontos, mivel egy tornász pályafutása során gyakran tanul új és bonyolult mozgásszerkezetű elemet, elemkapcsolatot, és mindezt gyorsan, pontosan, tartósan (egyszóval hatékonyan) kell tennie ahhoz, hogy eredményes legyen. Mind a természetes mozgásaink, mind a mesterséges mozgások sajátosan alakulnak a tanulási folyamatban. Az ezekkel szembeni attitűdök, tapasztalatok, emocionális hatások meghatározóak az edző-tornász közös munkájában, mely az elsajátítás folyamatára lesz hatással. Mindezek alapján azt gondoljuk, hogy meg kell vizsgálni az oktatási folyamatban résztvevők tapasztalatát és hozzáállását is a kérdéshez.
3
3. A kutatás célkitűzése Mindezek alapján kutatási célkitűzésünk, hogy a mozgásos cselekvéstanulás (azon belül is a meghatározott téri, idői és dinamikai jellemzőkkel rendelkező mesterséges, technika dominanciájú,
zárt
jellegű,
relatíve
elsajátíttatásának folyamatát megismerjük.
állandó
szerkezetű
mozgások)
elsajátítását,
A témát három fő irányból közelítjük meg,
melyek egyik oldalról a tapasztalat, vélemény és attitűd, a másik oldalról a mozgástanulás, mozgásemlékezet, harmadik oldalról a mentális edzés, imagináció és az ellezulás-technikák irodalmi hátterének feltárása. A fő irányok további részegységekre bonthatók. A kutatásunk célja a következő: A) Célunk feltárni a motoros tanulás jellemző jegyeit a mesterséges, technika dominanciájú, zárt jellegű mozgások tekintetében.
Alaposan szeretnénk megismerni a
tornászoknak az elemkapcsolatok elsajátításához történő hozzáállását, az elsajátítás folyamatáról és eredményességéről alkotott véleményét. Ilyen irányú vizsgálódásainkat a következők mentén terveztük: 1. Célunk megállapítani, hogy Magyarországon a tornászok, eredményességük fokozása céljából mennyire használják a kiegészítő edzésmódszereket. 2. Célunk feltárni, hogy mi a tapasztalata, véleménye és attitűdje a tornászoknak a mesterséges, zárt jellegű mozgáskészségek tanulásáról. B) Célunk továbbá a speciális mozgásoktatás során szerzett ismeretek szintjének vizsgálata tornászok körében, valamint feltárni egy kiegészítő edzésmódszer alkalmazásának kihatásait a mozgásos cselekvéstanulás hatásfokára. E főcéllal kapcsolatban a következő részcéljaink fogalmazódtak meg: 1. Feltárni a tornászok mozgástanulásának hatékonyságát (az elsajátítás idejét, pontosságát, tartósságát) a mentális edzés, mint kiegészítő edzésmódszer alkalmazása esetén. 2. Megvizsgálni annak lehetőségét, hogy egy ellazulás-technika elsajátítása után alkalmazott mentális edzés mennyire befolyásolja a mozgástanulás hatékonyságát. Felméréseinket a sporttorna egyik elemkepcsolatának - kézenátfordulás hátraszabadátfordulás hátra (a továbbiakban flick-szaltó!) - felhasználásával bonyolított tanulási kísérlettel, illetve különböző képzettségű tornászok írásbeli kikérdezésével végeztük, ahol a kérdések egy kiegészítő edzésmódszer, a mentális edzés alkalmazására irányultak. C) Egy harmadik, kisebb léptékű célkitűzésünknek tekinthetjük a mentális edzéssel, az imaginációval és
az
ellazulás-technikákkal
kapcsolatos részletes
irodalomelemzést,
forráselemzést, mivel ez egy feltáratlan terület a nevelés- és sporttudományokban. 4
A kutatás tárgyát (témáját, a tágan értelmezett problémát) a mozgástanulás, annak hatékonysága (gyorsasága, pontossága, tartóssága) képezi. A szűkebben értelmezett téma, maga a probléma a tornászok mozgástanulásának hatékonysága, annak fokozási lehetősége egy ellazulás-technika, a Lindemann-féle Pszichohigiénikus Tréning (röviden LPT) előzetes megismertetésével. 4. Kérdésfeltevés A vázolt probléma kapcsán kérdéseink három témakör mentén merültek fel. Ez a három témakör a következő: A) A motoros tanulás jellemzőinek feltárása a mesterséges, zárt jellegű mozgások tekintetében; a tornászoknak az elemkapcsolatok elsajátításához történő hozzáállása; az elsajátítás folyamatáról és eredményességéről, a kiegészítő edzésmódszerekről, illetve a mentális edzésről alkotott véleménye. B) A mozgásoktatás során szerzett tudás szintje tornászok körében, egy kiegészítő edzésmódszer alkalmazásának hatásai a mozgásos cselekvéstanulás eredményességére. C) A mentális edzés, az imagináció és az ellazulás-technikák irodalmi, terminológiai és forráselemzése. Természetesen az említett három fő irányvonal több részkérdés mentén fogalmazódott meg, melyek a következők: 1. Vajon alkalmazzák-e, ha igen, milyen mértékben a különböző képzettségű magyar tornászok a mentális edzést? (Mit?) 2. Milyen arányban használják a tornászok a mentális edzést edzésen, versenyen és edzésszünetben? (Hol?) 3. Vajon az edzésen a teljes gyakorlat bemutatása előtt, vagy elemek tanulásakor, gyakorlásakor alkalmazzák gyakrabban a mentális edzést a tornászok? (Mikor?) 4.
Vajon a magasabb minősítésű tornászok „belülről” képzelik el magukban az elem vagy a gyakorlat végrehajtását, ezzel szemben a kevésbé képzettek „kívülről” látják inkább magukat, a mozgáskészség gondolati végrehajtásakor? (Hogyan?)
5. Javítja-e a mozgástanulás gyorsaságát a hagyományos módszer és a mentális edzés összekapcsolása? 6. Javítja-e a mozgástanulás pontosságát a hagyományos módszer és a mentális edzés összekapcsolása? 7. Javítja-e a mozgástanulás tartósságát a hagyományos módszer és a mentális edzés összekapcsolása? 5
8. Egy ellazulás-technika előzetes megismertetése a tornászokkal javítja-e a mozgástanulás hatásfokát? 9. Megfelelően kikutatott a mentális edzés, az imagináció és az ellazulás-technikák irodalmi és terminológiai háttere? 5. Hipotézisek A hipotéziseink alternatív, irányt is jelző hipotézisek, mivel a külső, független változók (a mozgástanulás gyorsasága, pontossága, tartóssága) feltételezett kapcsolatának irányát is jelöljük. 1. Feltételezzük, hogy a magyar tornászok nem a megfelelő, a kelleténél kisebb arányban (kevesebb, mint 60%) alkalmazzák a mentális edzést. 2. Úgy gondoljuk, hogy inkább versenyen alkalmazzák gyakrabban (imaginációként) a tornászok a mentális edzést (legalább 60%), mint edzésen mozgástanulásra; edzésszünetben (átmeneti időszakban, vagy sérülés utáni rehabilitáció idején) pedig a magasabb minősítésűek élnek vele gyakrabban (legalább 50%). 3. Véleményünk szerint a magasabb szintű, képzettebb tornászok edzésen az elemek tanulására is gyakrabban használják a mentális edzésmódszert, míg az alacsonyabb minősítésűek főleg imaginációként, teljes gyakorlat előtt alkalmazzák nagyobb arányban. 4. A képzettebb, magasabb minősítésű tornászok „belülről”, belső érzéseket felelevenítve képzelik el magukban az elem vagy a gyakorlat végrehajtását, míg a kevésbé képzettek „kívülről” látják magukat, „kívülről” képzelik bele magukat az elemkapcsolatba a mozgáskészség gondolati végrehajtása során? 5. A hagyományos edzésmódszer és a mentális edzés egyidejű alkalmazása esetén a tornászok gyorsabban tanulnak elemkapcsolatot, mint a csak hagyományos módszert alkalmazók. 6. A hagyományos edzésmódszer és a mentális edzés egyidejű alkalmazása esetén a tornászok pontosabban tanulnak elemkapcsolatot, mint a csak hagyományos módszert alkalmazók. 7. A hagyományos edzésmódszer és a mentális edzés egyidejű alkalmazása esetén a tornászok tartósabban, kevesebbet felejtve, jobb mozgásemlékezetet kialakítva tanulnak elemkapcsolatot, mint a csak hagyományos módszert alkalmazók.
6
8. Egy ellazulás-technika tornászokkal való előzetes megismertetése után, együttesen alkalmazott hagyományos és mentális edzésmódszer a javítja a mozgástanulás hatásfokát (az elsajátítás idejét, pontosságát, tartósságát) a mesterséges, technika dominanciájú, zárt jellegű, relatíve állandó szerkezetű mozgáskészségek oktatása során. 9. Úgy véljük, hogy nem megfelelően kikutatott a mentális edzés, az imagináció és az ellazulás-technikák irodalmi és terminológiai háttere? 6. Anyag és módszer A populáció, amire a téma vonatkozik, Magyarországon nem túlságosan nagy, hiszen a 2006-ban regisztrált, leigazolt tornászok száma a Magyar Torna Szövetség hivatalos adatai szerint 528 fő (251 nő és 277 férfi). Ehhez képest a minta (200, illetve 131 fő) reprezentatívnak minősül mind az éltkor, mind a nem, mind a minősítés vonatkozásában, bár megjegyzendő, hogy a két vizsgálat nem egy év alatt zajlott. A vizsgálat három irányban folyt. Egyrészt egy írásbeli kikérdezést, másrészt egy tanulási kísérletet végeztünk, harmadrészt a mentális edzéssel, az imaginációval és az ellazulás-technikákkal kapcsolatos részletes irodalomelemzést, forráselemzést folytattunk, mivel -mint korábban már említettük- ez egy fehér folt mind a neveléstudomány, mind a sporttudomány területén. Funkciója szerint fő kérdéseket, a válaszoló mozgásterét illetően zárt kérdéseket tartalmazó kérdőívet felhasználva, írásbeli kikérdezést alkalmazva vizsgáltunk 200 fő tornászt (felnőtt I. osztály, felnőtt II. osztály, ifi II. osztály, serdülő I.-II. osztály), melynek során kíváncsiak voltunk arra, hogy alkalmazzák-e a mentális edzésmódszert, ha igen, hol, hogyan és milyen formában. A kérdőívet 2005-2006-ban töltötték ki a tornászok. Véletlen mintavétellel választottuk ki az írásbeli kikérdezéshez a mintát, a Magyar Torna Szövetség által rendelkezésünkre bocsátott névsorból. A 200 fős minta férfiak és nők esetében öt-öt, összesen 10 kategóriát (csoportot) tartalmaz, kategóriánként 20-20 fővel. A kategóriák: felnőtt I., ifjúsági I., felnőtt II., ifjúsági II. és serdülő I-II. osztály. Egy szerkezete szerint többcsoportos, színtere szerint természetes, típusa szerint részben alkalmazott kutatási, részben akciókutatási tanulási kísérletet végeztünk, 131 magyar tornász (felnőtt II. osztály, ifi II. osztály, serdülő II. osztály) részvételével, akik a flick-szaltó ugrássort tanulták. 7
A tanulási kísérletben három csoport vett részt. 1. Hagyományos módszer (H) szerint dolgozó csoport (kontroll csoport). Σ=43 fő (20 férfi; 23 nő). 2. Mentális edzést + Hagyományos módszert (MH) együttesen alkalmazó csoport. Σ= 46 fő (19 férfi, 27 nő). 3. Lindemann-féle Pszichohigiénikus Tréning megismerése után alkalmazott Mentális edzés + Hagyományos módszer (LMH) szerint dolgozó csoport. Σ= 42 fő (18 férfi; 24 nő). A tanulási kísérlethez olyan tornászokat kellett találnunk, akik még nem tanulták a flickszaltót, de jónak minősíthető tornász alapképzettséggel már rendelkeznek. Ennek a kritériumnak a serdülő II., az ifjúsági II. és a felnőtt II. osztályú tornászok feleltek meg leginkább, mert ők előírt gyakorlatokkal versenyeznek és előírt talajgyakorlatuk nem tartalmazza a vizsgált ugrássort. Az elsajátítás pontosságát és tartósságát a tornában szokásos módon, 0-10 pontig értékeltük, az elsajátítás idejét pedig az edzésnapok számával jellemeztük. A kísérlet 12 edzésnapból, alkalmanként 45 percből állt, ahol a következőket mértük: a) Az elsajátítás ideje ( tanulási idő: T1→T2 ). T1 = 0. T2 = jegyeztük azt az edzésnapot (0-12 nap), amikor a flick-szaltót önállóan be tudta mutatni a tornász, legalább 7. 00 pontra. b) Az elsajátítás pontossága. A tizenkettedik edzésnap végén minden tornász tudásszintjét mértük a flick-szaltó technikai minősége tekintetében, 0-10 pontig. c) Az elsajátítás tartóssága. Egy hónap edzésszünet után újból mértük a flick-szaltó minőségét, pontosságát 0-10 pontig. A felejtés mértékéből, a mozgásemlékezetből következtethetünk az elsajátítás stabilitására, tartósságára. A három független változó az elsajátítás ideje, -pontossága és -tartóssága volt. A kísérlet 2003-2005 között zajlott, több helyszínen, öt tornaszakosztályban (Eger, Debrecen, Békéscsaba, FTC, KSI), az LPT-t és a mentális edzés módszerét speciális tréningen elsajátító és egységesen alkalmazó tornaedzők (5 fő) vezetésével. A kísérlet adatait SPSS 13. 0 for Windows statisztikai programmal dolgoztuk fel. Először a három független változó (az elsajátítás ideje, pontossága, tartóssága) esetében mutatjuk be a három módszert (H; MH; LMH) kereszttáblák (Crosstabs) segítségével, majd a leíró statisztika (Descriptives) során kiszámolt átlagot, standard deviációt, standard hibát, 95%-on konfidencia intervallum alsó és felső határát prezentáljuk, mindezt kiegészítjük többszörös összehasonlítással (Multiple Comparisons). 8
Kisebb léptékű célkitűzésünknek (a mentális edzéssel, az imaginációval és az ellazulástechnikákkal kapcsolatos részletes irodalomelemzés elvégzésének) a történettudományban forráselemzésnek nevezett módszert alkalmazva tettünk eleget. 7. Eredmények, megbeszélés Az eredményeket és a következtetéseket a hipotézisek (1-9) sorrendjében közöljük. Az 14. pontban az írásbeli kikérdezést, az 5-7. pontban a H és az MH módszer különbségeit elemezzük, a 8. pontban az MH és az LMH módszer összehasonlítását végezzük el mindhárom független változó esetében, a 9. pont alatt pedig a mentális edzés, az imagináció és az ellazulás-technikák irodalom- és forráselemzésének eredményeit közöljük (részletesen a disszertációban!), két fejezetrész és két melléklet formájában. 1.) A mentális edzés alkalmazása Magyarországon. Első hipotézisünk igazolást nyert. A mentális edzést a vártnál (60%) kevesen (31-78%) alkalmazzák Magyarországon. Minél magasabb képzettségű a versenyző, annál gyakrabban használja a mentális edzést. A legképzettebbek, a felnőtt I. osztályú és az ifjúsági I. osztályú férfiak jó arányban (78% és 68%) alkalmazzák a mentális edzést valamilyen formában. A többi csoportban, mindkét nem esetében (még a felnőtt női I. osztályban is!) 60% alatti arányban használják a mentális edzést. 2.) A mentális edzés alkalmazása edzésen, versenyen, edzésszünetben. Inkább versenyen alkalmazzák gyakrabban (imaginációként) a módszert, mint edzésen mozgástanulásra, minden korosztályban. Versenyen minden kategóriában egyformán, a vártnál (60%) magasabb arányban (68-72%) használja minden csoport a mentális edzést. Edzésen, mozgástanulásra férfiak és nők esetében is lényegesen kisebb arányban (28-32%) használják minden kategóriában a mentális edzést, érdekes módon nincs különbség a különböző csoportok eredményei között. Az edzésszünetben (átmeneti időszakban, vagy sérülés utáni rehabilitáció idején) történő alkalmazást illetően hipotézisünk nem nyert igazolást, hiszen a vártnál (50%) sokkal kevesebben (6-12%) alkalmazzák a mentális edzést ebben az időszakban, még a képzettebb tornászok is. Meglepő, hogy az ifjúsági és serdülő fiúk egyáltalán nem használják edzésszünetben a mentális edzésmódszert.
9
3.) A mentális edzés alkalmazása edzésen elemtanulásra és teljes gyakorlat előtt. Hipotézisünkkel ellentétben a
magasabb
szintű,
képzettebb
tornászok
és
a
képzetlenebbek is, mindkét nem esetében közel egyforma arányban (60-70%) használják edzésen az elemek tanulására a mentális edzésmódszert. A teljes gyakorlat bemutatása előtt, imaginációként is majdnem egyforma arányban (37-41%) alkalmazzák edzésen a mentális módszert mind a nők, mind a férfiak. 4.) A mozgásos cselekvés elképzelése „kívülről” vagy „belülről”. Az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy hipotézisünk igaz, mivel a képzettebb, magasabb minősítésű tornászok mindkét nem esetében „belülről”, belső érzéseket felelevenítve képzelik el magukban az elem vagy a gyakorlat végrehajtását (ami igazán hatásos), míg a kevésbé képzettek „kívülről” látják magukat, „kívülről” képzelik bele magukat a mozgáskészség gondolati végrehajtása során, ami kisebb hatékonyságot jelent a cselekvéstanulásban. 5.) A mentális edzés hatása a mozgás elsajátításának idejére. A mi esetünkben az elsajátítás gyorsaságát jelenti az elsajátítás ideje. A kereszttábla szerint a H módszer esetében a legjobb két fő csak a hetedik foglalkozáson sajátította el legalább 7. 00 pontra a flick szaltót, az MH módszer szerint dolgozó tornászok közül a hetedik edzésnapra már tizenhatan megtanulták az elemkapcsolatot. A kereszttábla végét nézve is ez a helyzet, mert az MH módszer esetében a 11. edzésnapon már csak a két utolsó tornász lett készen az elemkapcsolattal, míg a H módszerrel dolgozók közül négyen csak az utolsó, 12. edzésnapon sajátították el legalább 7. 00 pontra a flick-szaltót. Az elsajátítás idejének leíró statisztikáját elemezve megállapíthatjuk, az átlagok közötti eltérés szembetűnő (H - 9, 72 nap; MH - 8, 26 nap), 1, 46 edzésnap. A két módszer esetében a standard deviáció (H - 1, 297; MH - 1, 541) nagyságrendileg hasonló. A többszörös összehasonlítás esetében, az elsajátítás gyorsaságát illetően, a két módszernél az átlag különbség. 05 szinten erősen szignifikáns (p <0, 0001). Az a hipotézisünk, mely az elsajátítás idejére vonatkozik, tehát igazolást nyert. Az MH módszer szerint dolgozó csoport 1, 46 edzésnappal hamarabb sajátította el a flick-szaltót, mint a H csoport tornászai. A két módszernél az átlag különbség. 05 szinten erősen szignifikáns (p <0, 0001), ami a két csoport esetében jelentős statisztikai különbséget, valós eltérést jelez, az MH módszer javára.
10
6.) A mentális edzés hatása az elsajátítás pontosságára. Az elsajátítás tökéletes, a mozgásképzettel és a mozgásmintával közel azonos cselekvésvégrehajtását jelenti az elsajátítás pontossága. A kereszttáblán a H módszer esetében a három legkisebb pontszám (7, 0; 7, 5; 8. 0) tartományába 25 fő esik, az MH esetében ugyanide csak 4 fő. A kereszttábla végét nézve is ez a helyzet, mert az MH módszer esetében a három legjobb pontszám (9. 0; 9. 5; 10. 0) tartományába 31fő, H módszer esetében mindössze kilenc fő esik. Az átlagok közötti eltérés az elsajátítás pontossága esetében is szembetűnő (H - 8, 1 pont; MH - 8, 8 pont), 0, 7 pont. A két módszer esetében a standard deviáció (H -, 7779; MH -, 6275) nagyságrendileg hasonló, bár az MH módszer alacsonyabb értéke homogénebb csoportot jelez, ami a módszer javára írandó. A többszörös összehasonlításnál a két módszer esetében az átlag különbség. 05 szinten erősen szignifikáns (p <0, 0001). Az a hipotézisünk, mely az elsajátítás pontosságára vonatkozik, igazolást nyert. Az elsajátítás pontosságát illetően az MH módszerrel tanulók átlagban 0, 7 ponttal pontosabban sajátították el az elemkapcsolatot a 12. edzésnapra. Az átlag különbség. 05 szinten erősen szignifikáns (p <0, 0001), az MH módszer tehát eredményesebb, mint a H módszer. 7.) A mentális edzés hatása az elsajátítás tartósságára. Az elsajátítás stabilitását, a felejtés mértékét, a mozgásemlékezet színvonalát jelenti az elsajátítás tartóssága. A kereszttábla szerint a H módszer esetében a három legkisebb pontszám (6, 0; 6. 5; 7, 0;) tartományába 27 fő esik, az MH esetében ugyanide csak öt fő, ráadásul a két legkisebb pontszámú kategóriában az MH módszerrel dolgozó tornászok közül senki nem került. A kereszttábla végét nézve is ez a helyzet, mert az MH módszer esetében a három legjobb pontszám (9. 0; 9. 5; 10. 0) tartományába hét fő, H módszer esetében mindössze két fő tartozik. Az elsajátítás tartósságának leíró statisztikáját elemezve megállapíthatjuk, hogy az átlagok közötti eltérés jelentős (H - 7, 1 pont; MH - 8, 1 pont), 1, 0 pont. A standard deviáció értékeit (H -, 9358; MH -, 5815) elemezve megállapíthatjuk, hogy az MH esetében az adatok homogenitása jelentős, kevésbé szórtak, mint a H módszer adatai, ami a módszer sikerességét bizonyítja. A többszörös összehasonlítás esetében a két módszernél az átlag különbség. 05 szinten erősen szignifikáns (p <0, 0001). Az a hipotézisünk, mely az elsajátítás tartósságára, a felejtés mértékére, a mozgásemlékezet javulására vonatkozik, igaznak bizonyult. Az elsajátítás tartósságának eredményeit elemezve megállapíthatjuk, hogy az MH módszerrel tanulók átlagban 1, 0 ponttal 11
tartósabban sajátították el az elemkapcsolatot a 12. edzésnapra. Az átlag különbség .05 szinten erősen szignifikáns (p <0, 0001), az MH módszer tehát sikeresebb. Eredményesebb, mint a H módszer. 8.) Az LPT után alkalmazott MH hatása az elsajátítás hatékonyságára. Az elsajátítás hatékonyságát a cselekvéstanulás ideje, pontossága és tartóssága együttesen adja. Az a hipotézisünk, mely szerint, ha az LPT előzetes megismertetése után alkalmazzuk az MH-t, javul az elsajátítás ideje, igazolást nyert. Az MH és az LMH módszerek relációjában, a három függő változó (elsajátítás ideje, pontossága, tartóssága) esetében az alábbi eredmények bizonyítják az LMH módszer eredményességet az MH módszerrel szemben. Az elsajátítás idejére vonatkozó kereszttáblát elemezve kijelenthető, hogy az MH módszer esetében az első három kategóriában (4-6. edzésnapon) nyolc fő, az LMH csoportból 10 fő sajátította el legalább 7. 00 pontra a flick szaltót, az utóbbiak közül, hárman pedig már a 4. edzésnapon! A kereszttábla végét nézve is hasonló a helyzet, mert az MH módszer esetében az utolsó három edzésnapon 13 tornász lett kész az elemkapcsolattal, míg az LMH csoportban ez a szám nulla! Az elsajátítás idejének leíró statisztikáját nézve az átlagok közötti eltérés szembetűnő (MH - 8, 26 nap; LMH - 7, 19 nap), 1, 07 edzésnap. A két módszer esetében a standard deviáció (MH - 1, 541; LMH - 1, 348) nagyságrendileg hasonló, de az LMH módszer kisebb értéke egységesebb, kevésbé szórt csoportot jelez. Az elsajátítás pontosságát vizsgálva megállapítható, hogy az MH módszer esetében a kereszttáblán a három legkisebb pontszám (7, 0; 7, 5; 8. 0) tartományába négy fő esik, az LMH esetében ugyanide csak kettő fő, ők is 8. 0 pontosak. A kereszttábla végét nézve is ez a helyzet, mert az LMH módszer esetében a három legjobb pontszám (9. 0; 9. 5; 10. 0) tartományába 36 fő, az MH módszer esetében, pedig 31 fő esik, akik között 10. 0 pontos tornász nincs is. Az elsajátítás pontosságának leíró statisztikájából láthatjuk, hogy az átlagok közötti eltérés szembetűnő (MH - 8, 8 pont; LMH - 9. 5 pont), az LMH módszerrel tanulók átlagban 0, 7 ponttal pontosabban sajátították el az elemkapcsolatot a 12. edzésnapra. A két módszer esetében a standard deviáció (MH -, 6275; LMH -, 5843) nagyságrendileg hasonló képet mutat, ám az LMH csoport kisebb értéke kisebb szórást, nagyobb csoporttömörséget jelez. Az elsajátítás tartósságát bemutató kereszttáblán látható, hogy az MH módszer esetében az öt legkisebb pontszám (6, 0; 6, 5; 7, 0; 7, 5; 8. 0) tartományába 27 fő esik, az LMH 12
esetében ugyanide csak 5 fő, azok is az ötödik, a 8, 0 pontos kategóriába. A kereszttábla végét nézve is ez a helyzet, mert az LMH módszer esetében a három legjobb pontszám (9. 0; 9. 5; 10. 0) tartományába 31 fő, MH módszer esetében mindössze hét fő tartozik, ők is csak 9. 0 pontosak. Az elsajátítás tartósságát leíró statisztika azt mutatja, hogy az átlagok közötti eltérés jelentős (MH - 8, 1 pont; MH - 9, 0 pont), az LMH módszerrel tanulók átlagban 0, 9 ponttal tartósabban sajátították el az elemkapcsolatot a 12. edzésnapra. A standard deviáció értékeit (MH -, 5815; LMH - 5516) elemezve megállapíthatjuk, hogy a két módszer esetében nagyságrendileg hasonlóak, bár az LMH módszer kisebb értéke nagyobb tömörséget, kisebb szóródást mutat. A többszörös összehasonlítás esetében, az elsajátítás gyorsaságát, pontosságát és tartósságát illetően, a két módszernél (MH, LMH) az átlag különbség. 05 szinten erősen szignifikáns (p <0, 0001), ez jelentős pozitív különbséget jelent az LMH módszer javára. 9.) A mentális edzés, az imagináció és az ellazulás-technikák forráselemzése A mentális edzés és az imagináció irodalmi hátterének forráselemzése, módszertanának részletes ismertetése, az ellazulás-technikák irodalmi hátterének kutatása, a Lindemann-féle Pszichohigiénikus Tréning részletes módszertana a disszertációban, két alfejezetben és két mellékletben található, olvasható igen részletesen. 8. Összegzés A vizsgálat eredményeit tanulmányozva a következő pedagógiai következtetéseket vonhatjuk le. Megállapíthatjuk, hogy a tornaelemek oktatásának módszertana reformra szorul. Nagyobb arányban kell alkalmazni a mentális edzésmódszert az oktatás (és talán edzőképzés, bár ez további kutatást feltételez!) folyamatában. Célszerűnek tűnik előbb egy ellazulástechnikát (pl. Lindemann-féle Pszichohigiénikus Tréning) jól megtanítani tornászainknak, így cselekvéstanulásuk gyorsabb, pontosabb és tartósabb lesz egész tornász pályafutásuk során, ami feltétlenül hosszú távú eredményességet javító tényező lehet, bár ez is további vizsgálatokat igényel! A vizsgálat eredményei felhasználhatók a mesterséges, technika dominanciájú, relatíve állandó szerkezetű, zárt jellegű mozgáskészségeket alkalmazó sportolók felkészítésében (edzésen a gyors, pontos és tartós mozgástanulásra; versenyszituációk kezelésére;
13
edzésszünetben, sérülés utáni rehabilitáció gyorsítására, a technikai tudásszint magasan tartására). A vizsgálatot célszerű lenne lefolytatni taktika dominanciájú, relatíve változó szerkezetű, nyílt jellegű mozgáskészségekre épülő sportágak (pl. labdajátékok, küzdősportok stb.) esetében is. Érdemes lenne továbbá a kísérletben résztvevő tornászok sportpályafutásának követéses vizsgálatát is elvégezni. A mentális edzés hatékonyságának és az életkornak, valamint az intellektusnak az összefüggéseit is lehetne a jövőben kutatni. A vizsgálat eredményei hozzájárulhatnak a testnevelés-elmélet és az edzéselmélet cselekvéstanulással kapcsolatos kérdéseinek pontosításához is. 9. Az értekezés tárgyában megjelent publikációk (15), elhangzott előadások (14), lektori munkák (3) Könyv, könyvrészlet 1. Honfi László (Szerk. Farkas György) (1988): Sporttorna (Tanárképző Főiskolai tankönyv, Tankönyvkiadó, Bp. 2. fejezet, 18-50. l.) 2. Honfi László (1995): Tornaszaknyelv – terminológia (= Sporttorna, Tanárképző Főiskolák Tankönyve, Szerk.: Farkas György, Papír-Press Egyesülés, Bp. 17-49. l.) 3. Honfi László (2004): Tornaszaknyelv (önálló könyv, Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 141.l)
Magyar nyelvű cikkek 4. Honfi László (1988): Törekvés a magyar torna szaknyelv korszerűsítésére (=Tudományos konferencia kiadványa, ÁISH TSTT, Bp., 17 l.) 5. Honfi László (1989): Kísárlet a magyar tornaszaknyelv korszerűsítésére, =Acta Academiae Pedagogicae Agriensis, nova series tom XIX./X., Eger, 17-33. l. 6. Honfi László, Fügedi Balázs (2006): A mentális edzésalkalmazási lehetőségei a tornasportban
(=Testnevelés,
sport,
egészségturizmus
c.
lektorált
tudományos
tanulmánykötet, Eger, 81 - 89. l.) 7. Honfi László (2006): A tanulás hatékonyságának vizsgálata mentális edzés alkalmazása esetén (=Testnevelés, sport, egészségturizmus c. lektorált tudományos tanulmánykötet, Eger, 90 - 96. l.)
14
8. Fügedi Balázs, Bognár József, Honfi László (2006): Mozgásminőség: gimnasztikai gyakorlat értékelése a testnevelő tanárképzésre jelentkezők körében (=Testnevelés, sport, egészségturizmus c. lektorált tudományos tanulmánykötet, Eger, 35 - 46. l.) 9. Kiss Júlia, Bognár József, Fügedi Balázs, Honfi László (2006): Sportágelhagyás a tornában: a serdülőkor problematikája (= Magyar Edző, 1. szám, 23 - 26. l.) 10. Fügedi Balázs, Bognár József, Munkácsi István, Honfi László, Kovács T. László, Tóth László (2006): Különböző oktatási módszerekkel elsajátított mozgássor felidézésének vizsgálata (= Magyar Sporttudományi Szemle, VII. évfolyam. 4. szám, 6-12. l.)
Idegen nyelvű cikkek 11. László Honfi, V. A. Tyitov, Béla Szabó (1989): Fizicseszkoje voszpitányie podrasztajusevo
pokolényija
(orosz
nyelvű
konferencia
kiadványa,
Naucsno-
praktyicseszkaja Szportyivnaja Konferencija, CCCP, Csebokszari, 117-120. l.) 12. László Honfi (2000): The Present and the Future of Training Experts of Physical Culture in Hungary (angol nyelvű cikk, = Zbornik III. Medzinarodna vedecke konferencia, Szlovákia, Nitra, 178-179. l.) 13. Balázs Fügedi, József Bognár, László Honfi, Endre Rigler (†) (2005): Challenges and obstacles in motor learning: The role and functions of contextual factors in gymnastics and calisthenics. (= Kalokagathia, XLIII. évf. 3. sz. 68 - 80. l.) 14. László Honfi, László Tóth, Balázs Fügedi (2005): Examination of Efficienty of Mental Training in Gymnastics (= Kalokagathia, XLIII. évf.2005. 3. sz. 81-84. l.) 15. Balázs Fügedi, József Bognár, László Honfi, István Munkácsi, László Tóth, László Kovács T. (2006): Retention f a continuous exercise movement series using various teaching methods (Journal of the Coimbra Network of Exercise Sciences, Vol. 3. No. 1, Cedar Fallis, Iowa/USA, 35-42. l.)
Előadások magyar nyelven 16. Honfi László, Vass Miklós (2001): A mentális edzés pedagógiai aspektusai (poszter, I. Országos Neveléstudományi Konferencia, Budapest, október 25-27.)
15
17. Honfi László, Vass Miklós (2001): A mentális edzés pedagógiai és pszichológiai aspektusai (előadás, 32. Mozgásbiológiai Konferencia, Budapest, MTE, november 8-9.) 18. Honfi László, Vass Miklós (2002): A mentális edzés pedagógiai vonatkozásai (poszter, Budapest, II. Országos Neveléstudományi Konferencia október 24 - 26.) 19. Honfi László, Vass Miklós (2002): A mentális edzés pszichológiai kérdései (előadás, Budapest, 33. Mozgásbiológiai Konferencia, november 21 - 22) 20. Honfi László, Vass Miklós (2003): Tornászok mentális edzésének pedagógiai és pszichológiai
aspektusai
(poszter,
IV.
Országos
Sporttudományi
Kongresszus,
Szombathely, október 17 - 18.) 21. Honfi László (2004): A mentális edzés alkalmazási lehetőségei a sporttornában (előadás, Eger, Sporttudományi Konferencia, november 9.) 22. Honfi László, Fügedi Balázs (2004): A mentális edzés alkalmazási lehetőségei a tornasportban (előadás, Eger, Sporttudományi vizsgálatok az Eszterházy Károly Főiskolán c. konferencia, november 11.) 23. Honfi László (2005): A tornaedzés hatékonyságának fokozása mentális edzéssel (előadás, Budapest, V. Sporttudományi Kongresszus, október 27.) 24. Honfi László (2005): A tanulás hatékonyságának vizsgálata mentális edzés esetén (előadás, Eger, Sporttudományi Konferencia, november 9.)
Előadások idegen nyelven 25. László Honfi (1989): Fizicseszkoje voszpitányie podrasztajusevo pokolényija (orosz nyelvű
előadás,
Naucsno-praktyicseszkaja
Szportyivnaja
Konferencija,
CCCP,
Csebokszari, szeptember 15.) 26. László Honfi (2000): The Present and the Future of Training Experts of Physical Culture in Hungary (angol nyelvű előadás, III. Medzinarodna vedecke konferencia, Szlovákia, Nitra, november 15-17.) 27. László Honfi, László Tóth, József Bognár, Balázs Fügedi (2005): Pedagogical and psychological aspects gymnasts’ mental training, Annual Congress, European College of Sport Science, July 13 - 16, Belgrade, Serbia (249)
16
28. Balázs Fügedi, Gyöngyvér Lacza, József Bognár, László Honfi (2005): Learning efficiency in closed motor skills, a follow up study of different teaching methods. X. Annual Congress, European College of Sport Science, July 13 - 16, Belgrade, Serbia (224) 29. Balázs Fügedi, József Bognár, László Honfi, Marina Salvara (2006): Challenges and obstacles in motor learning: contextual factors in gymnastics and calisthenics. XI. Annual Congress, European College of Sport Science, July 05-08, Lausanne, Switzerland (173)
Lektori munkák Molnár Ferenc: Tornaoktatás az iskolában (szaklektori munka a PSZM Projekt könyvkiadásához, 1993. szeptember) Molnár Ferenc: Tornásznők akrobatikus képességének vizsgálata (egyetemi doktori értekezés bírálata, JPTE TTK Tudományos Bizottsága részére, 1996. június) Bejek Klára, Hamar Pál: Torna ABC (szakkönyv lektorálása, 1996. november)
Veszprém, 2007. március 19.
17
