MENDE VALÉR Építész
Született: Pinkóc, 1886. szeptember 4. Elhunyt: Bécs, 1918. január 7.
Nemesi ranggal büszkélkedő értelmiségi család sarjaként látta meg a napvilágot, a korszak elismert újságírójaként számon tartott Mende Bódog fia. Tehetsége a képzőművészetben már igen hamar, gyermekkorában megmutatkozott. Művészi ambícióit hűen tükrözik fiatalkori rajzai és festményei, melyekből néhány szép darab még ma is dédunokája tulajdonában található. A festőnek készülő fiúgyermek édesapja kérésére azonban a műszaki pályát választotta. A tatai Piarista Gimnáziumban megkezdett, a Rózsahegyi Piarista Gimnáziumban folytatott, majd a Lónyay utcai Református Gimnáziumban befejezett középiskolai tanulmányait követően, a budapesti Magyar Királyi József Műegyetem építész szakosztályán képezte magát tovább 19041908 között. Már az egyetem első éve alatt kapcsolatba került az ún. Fiatalok csoportjával - Kós Károly, Jánszky Béla, Zrumecky Dezső, Tátray Lajos, Kozma Lajos, Györgyi Dénes, Bábolnay József - és a szerkesztésük alatt álló Megfagyott Muzsikusok című orgánummal, amely többször is leközölte illusztrációit.
Az egyetemi évek kiváló lehetőséget nyújtottak a bemutatkozására. Mende első építészeti tervei - Honvéd emlék. Hősök sírja, 1905; Temetőkapu, 1906 - a szünidőkre kiírt hallgatói pályázatok eredményeképpen születtek meg. A stílusgyakorlatként felfogható terveket,z a Fiatalok 1907-ben rendezett közös kiállításán bemutatott Felvidéki városházát és Református templomot ábrázoló tervrajzai követték. Még ebben az évben második díjat kapott a Wellishpályázatra benyújtott, Györgyi Dénessel közösen készített Kettős műteremház terve, majd a babérokat learatva 1908-ban első díjat nyert a Mozgóképszínház témában kiírt tervpályázattal. Utolsó éves hallgatóként, az egyetemi tanulmányok méltó lezárásaként, a Kultuszminisztérium művészeti ösztöndíjának elnyerésével közvetlen módon ismerhette meg München, Berlin, Párizs, London és Brüsszel építészetét, melyek nagy hatást gyakoroltak rá. Munkássága 1909-ben vette kezdetét. Tervezői megbízásai legnagyobbrészt két helyszínre koncentrálódtak: Kecskemétre és Nagyváradra.
Az alig 23 éves, gyakorlattal nem rendelkező ifjú építész 1909-ben kapta meg a Kecskeméti Református Újkollégium tervezésének jogát Dombi Lajos rajztanár közreműködésének köszönhetően. És mint látható, nemhiába. Az 1913-ban elkészült épület ouvre-jének legkiemelkedőbb darabját képezi. A tekintélyes méretű, impozáns megjelenésű iskolaépület igen meggyőzőnek bizonyult a tanári kar körében. Hajdú József főgimnáziumi tanár 1909-ben, Dr. Joó Gyula jogakadémiai igazgató 1913-ban, Faragó Béla árvaházi igazgató pedig 1911-ben adott megbízást villaépületének megtervezésére, melyekből csak utóbbi nem valósult meg. És hogy nemcsak a református egyházközség figyelmét hívta fel magára a fiatal Mende, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a helyi evangélikus egyházközség 1910-ben kérte fel a köznyelvben Luther-bérházként emlegetett lakóépület megtervezésére, míg a helyi katolikus egyházközség főgimnáziumának tervrajzait 1911-ben, egy évvel a Városi Mozi terveinek elkészítését megelőzően nyújtotta be a vezetőségnek. A kecskeméti megbízásokkal párhuzamosan Nagyváradon tevékenykedett. Nevéhez köthető a Bihar megyei Takarékpénztár homlokzatának 1909-es átalakítása, az Agrár Takarékpénztár, dr. Nemes Áron és dr. Ertler Mór bérházainak 1910-es, illetve a Róth Henrik nevét viselő bér-és üzletház 1912-es megtervezése. A megbízásokkal egy időben tervpályázatokon is részt vett. 1910-ben készítette el a Műegyetemi segélyegylet székházának tervét, majd 1911-ben Györgyi Dénessel
közösen pályázott a Gyöngyösi városháza és húscsarnok megtervezésére, amely második díjat kapott. A pusztán tervrajzokon létező, meg nem valósult épületeket újabb megbízások követték. 1911-ben kérték fel a gyöngyösi Heves Megyei Általános Bank Rt. Székházának és gyulai a Komló Szálloda és Kávéház épületének megtervezésére. 1912-ben Budapesten is vállalt építőművészeti feladatokat. Ez időben két bérházat is tervezett az Attila úton és a Belgrád rakparton, illetve egy akvarellkép tanúskodik a zugligeti villaépületről. 1914-ben házasságot kötött id. Chorin Ferenc, a Gyáriparosok Országos Szövetségét megalapító üzletember lányával Chorin Ilonkával, akitől egy évvel később fiúgyermeke született. Tervezői munkásságának utolsó két évében a család megbízásait látta el. 1914ben Prakfalván Acélgyárat, Petrozsényben és Dorogon munkástelepet tervezett. 1915ben pedig első díjat kapott a Gyáriparosok Országos Szövetségének székházára kiírt tervpályázaton. A kutatások jelen állása szerint utolsó munkájának a Dorogi Bányászfürdő, utolsó tervének a Szabadság-hegyi villa tekinthető. Az 1916-os évszám fordulópontot jelentett Mende életében. Önkéntes hadba vonulása egyben építészeti karrierjének végét jelentette. A lucki áttörés során szerzett tüdőbetegség és annak szövődménye ledöntötte lábáról. Gégetuberkulózisban vesztette életét 1918. január 7-én egy bécsi szanatóriumban. /Áts Írisz/
Neuhauser László
(1934-2004) Építész
„Tudom jól, hogy kell olyan is, Ki homokot hord, vagy követ farag: Nélküle nem emelkedik terem. De ez csak a homályban tévelyeg, S fogalma sincs arról, miben segít. Csak az építész látja az egészet, S bár megfaragni nem tud egy követ, A művet ő teremti, mint egy isten. – Ily építész nagy a tudásban is.”
Károly, Hajnóczy Gyula és Édesapánk Az ember Nagy Elemér – sok feladattragédiájának fenti soratal látták el a műemlék-átit nagyon kedvelte, amiben alakítások során (többek kömegmutatkozott hivatázött a Halászbástya felújítási sa iránti elkötelezettsége, /Madách Imre/ terveinek elkészítésében is szakmai büszkesége is, va- részt vett). A professzor úr lamint a tervezés felelősfel kívánta venni az ifjú diplomás építészt az ségének tudatossága és az alkotás feletti egyetemre demonstrátornak, ami szármanagy-nagy öröme. Tervezői munkáját megzása miatt ez meghiúsult. Így Budapesten 5 előzte a még középiskolás korában nyaranévig az Általános Épülettervező Vállalatnál ta végzett építőipari munka (többek között dolgozott, és szerzett tervezői gyakorlatot. a Vígszínház restaurációjánál), melynek során megtanult „követ faragni” is. Építész Kecskemétre 1963-ban költözött, ahol tervezőként és műszaki vezetőként közel 19 évig csoportvezetőként tevékenykedett 50 éves pályafutása során soha nem szégyellt a BÁCSTERV-nél. Legelső munkaként az kérdezni és tanulni munkatársaitól, a mesÁrpádváros lebontandó épületeinek bonteremberektől, munkájukat sokra becsülte. tási terveivel bízták meg, ami huszadrangú munkának számított. Vallotta azonban már Rákosszentmihályon született, s nőtt fel akkor – és egész életében -, hogy nincs kis „építész” családban, melynek generációvagy nagy munka, minden feladat fontos, kon keresztül szinte valamennyi férfi tagja amit mindig legjobb tudása szerint kell elvéa Budapesti Műszaki Egyetem valamelyik geznie. Kecskemét számos közismert épülekarán végzett. Ő maga 1952-ben kezdte tét tervezte (SZÜV Számítóközpont, Lordok meg itt tanulmányait, ahol másodévesháza, OTP székház a Szabadság téren, az első ként az építészettörténet tanszéken figyelcseréptetős panelházak a Március 15.-e uttek föl elhívatottságára és tehetségére. Tacától északra, később Opel ill. Suzuki szalon), nárai – Rados Jenő professzor úr, Ferenczi
e mellett a megye más jelentős településein is épültek a keze nyomán különböző funkciójú épületek. A paletta igen széles: többek között vízmű központ Baján, Kerekegyházán dugógyár, helvéciai palackozóüzem. A rendszerváltozás előtt a DUTÉP-nél dolgozott főosztályvezetőként, egészen nyugdíjazásáig. A Kecskeméti Református Egyházközséggel és az egyházkerülettel több, mint 20 évig tartott munkakapcsolata, amit nagyon értékesnek tartott. Munkásságának ezt a részét a megye számos imaháza, parókiája, temploma fémjelzi, mint például – a teljesség igénye nélkül -Helvécián a parókia átalakítása, Izsákon öregek otthona, a jakabszállási templom bővítése, dunaszentbenedeki gyülekezeti ház, szabadszállási parókia. Kecskeméti munkái közül az Emmaus-ház többlépcsős megvalósítása és a református temető kis imaházának „megmentése” az elsők. A temetőbe később ravatalozót is tervezett, melynek formája elképzelése szerint a halál madarát jelképezi, amint betakarja szárnyaival az embert. A városközpontban először a Pálma Hotelt tervezte,
mely korábban a kollégium internátusának is otthont adott. Fölépültek sorra a Sion nyugdíjasházak, közben a konviktus is és az átalakított KIOSZ székházba átköltözhetett a kollégium diákotthona. A Pálma Hotel terveinek megvalósulása különösen nagy örömmel töltötte el. Utolsó épületei a Református Újkollégium sport- és oktatási szárnya, valamint a katonatelepi templom 2003-2004-ben. Súlyos betegen vitte végig a munkálatok felelős műszaki vezetését is. Tervei nyomán megvalósulhatott az, amit az Újkollégium bölcsőjénél már elődeink megálmodtak: az épület kiegészült „U” alakúvá, egészen körbeölelve az udvart. Még megérhette az épületek elkészültét, bár a templom felszentelésén már nem tudott jelen lenni. Élete végéig alkotó munkát végzett, soha nem élt igazi nyugdíjasként, nem pihent meg, szinte utolsó pillanatáig fűtötte az alkotás vágya. Az egyházközség megbecsülése jeléül emléktáblát helyezett el a tervező tiszteletére az Újkollégium épületének kiskörút felőli sarkán.
újkollégium története Kecskeméten a református iskolai oktatás nagy múltra tekint vissza. 1546-ban már bizonyosan működött protestáns gyülekezet Kecskeméten, 1564-ben pedig már iskolája is volt az egyháznak. A debreceni kollégium partikulájaként működő református iskola 1750-ben rektort választott, ezzel levált a debreceni kollégiumtól. Az oktatási épület a mai Ókollégium helyén állt, valószínűleg annak udvari részén, és mivel a gyülekezet iskolája folyamatosan fejlődött, az egyház építkezésbe fogott.
Az Ókollégium építése 1830-ban kezdődött el, de csak 1871-re fejeződött be. Ebben az időben az iskola főiskolai rangra emelkedett, városunkban teológiai és jogi képzés is folyt, ennek következtében az 1800-as évek végére az Ókollégium épülete egyre inkább szűkösnek bizonyult, és felújítása is szükségessé vált. Az Egyháztanács 1906 decemberében Építésügyi Bizottságot alapított Mészáros János lelkész, Győrffy Balázs főgondnok, dr. Horváth Mihály, Katona Mihály, Kerekes Ferenc, dr. Kiss Albert, dr. Kiss János,
Kada Elek
polgármester 1852-1913
/Hamarné Neuhauser Ágnes és Deliné Neuhauser Anikó/
Polgármesterségének ideje alatt a város látványos fejlődésen ment keresztül. A város bevételeit jelentősen megnövelte. Új üzemek kezdték el működésüket: konzervgyár, gyufagyár, gépgyár. A villanyvezeték, vízvezeték és csatorna kiépíttetésével is a város fejlődését szolgálta. Kialakíttatta város nagysétányát, a Rákóczi utat. Kecskemét szecessziós képének kialakításában is nagy szerepe volt, hiszen ekkor épült meg az Újkollégium, a Luther-palota és a Cifrapalota. Amikor az Újkollégium felépítésének ötlete felvetődött, az akkori polgármester, Kada Elek jött az egyház segítségére. Ezt a telket ajándékozta az egyháznak.
Sándor István
polgármester, országgyűlési képviselő 1870-1943
Kecskemét belvárosának szépítésében az előző polgármester, Kada Elek tevékenységeit folytatta, elgondolásait segítette és a gyakorlati megvalósításában is nagy szerepe volt. Az iskolák fejlesztésének ügyét nagyon a szívén viselte. Az Újkollégium felépítésének egyik főszorgalmazója volt.
Tatay Jenő, Marton Sándor főgimnáziumi tanár és Sándor István egyháztanácsos tagságával. A helyhiány megoldására felmerült az átalakítás, valamint új épület emelésének gondolata is. Felújításra az Egyháztanács építési államsegélyt kért, de az akkori áldatlan politikai viszonyok miatt a miniszter ezt elutasította, viszont megfontolás tárgyává ajánlotta egy új épület emelését új telken. Az egyház vezetősége átgondolta ezt a rendkívül fontos kérdést és alkalmas telket keresett. 1908 májusának végén született meg az építésről szóló elvi egyházközségi határozat. Három lehetséges telek jöhetett szóba: az egyik az Ókollégiummal szemben (mai Kálvin tér), a másik a Rákóczi úton a Törvényház és a Cifrapalota közötti területen, míg a harmadik az a telek, ahol végül felépült az Újkollégium. A telket részben vétel, részben csere útján szerezte meg az egyház. Kecskemét polgármestere ekkor Kada Elek volt, aki felkarolta az iskola-építési törekvéseket, nevéhez kötődik a város történetének egyik legjelentősebb fejlődési időszaka. Két terv készült az új oktatási épületre. Az egyiket Nagy Károly műegyetemi tanársegéd, a másikat Mende Valér építész, a Lutherpalota tervezője és Dombi Lajos gimnáziumi
Győrffy Balázs ügyvéd, főgondnok 1846-1928
25 éven keresztül volt főgondnoka a Kecskeméti Református Egyháznak. Szakács Istvánnal együtt megalapítják az alsófokú ipari és kereskedelmi iskolát, ahol tanárként is tevékenykedett. A helyi lapokban több cikke is megjelent. A katona József Körnek alapító tagja volt.
rajz- és művészettörténet-tanár készítette. Az ő széleskörű elképzeléseik és együttműködésük alapján született meg végleges formájában a magyarországi szecesszió jellegzetes, kiemelkedő alkotása, az Újkollégium.
Az építkezés egy évvel később indult el, 1911 márciusában, az alapkövet április 18-án helyezték el. Fedezetéül az államsegély szolgált, valamint az 50 évre felvett mintegy 1 millió korona kölcsön.
Az Építésügyi Bizottság a tervek véleményezése után azt javasolta az Egyháztanácsnak, hogy a vázlattervek elkészítésével Dombi és Mende társtervezőket bízza meg. A megbízott tervezők 1909 novemberében a kitűzött 60 napos határidőre elkészítették a terveket. A város még a csere szerződésben határozottan kikötötte, hogy a városi tanács, a magyar mérnök- és építészegylet és a képzőművészeti társulat véleményét is kérjék ki az épület külső formájával kapcsolatban. Az elkészült terveket fővárosi szakértők és az Építésügyi Bizottság mellett 3 tagú zsűri is elbírálta. Az Egyháztanács 1910. április 10-én döntött Mende Valér és Dombi Lajos tervének elfogadásáról és a szerződés megkötéséről. Az Újkollégium építőmestere Zaboreczky Ferenc mérnök volt, aki jóllehet nem a legolcsóbb ajánlatot adta, de helyi mesterként – második legolcsóbb ajánlatával – mégis ő nyerte el a kivitelezés vezetését.
„március 27. enyhe idő mellett az épület főbb pontjait ujból kitüztük a városi mérnöki hivatala közbejöttével.
Dr. Horváth Mihály orvos, országgyűlési képviselő 1859-1937
Egyházának ügyeivel egész életében szeretettel és hűséggel foglalkozott. Presbiteri és főgondnoki tisztet is betöltött. A Református Egyesület építési munkálatainak szálai az ő kezében futottak össze.
március 29. enyhe idő A III/27 én érkezett rajzok alapján az épület ‚Föiskola téri’ falvonala kitüzetett: Mende”
(Részlet az Építési naplóból)
mivel inkább még az alapokon dolgoztak, de az építőknek értelemszerűen sok dolguk akadt ezekben a hetekben, hiszen az egyház (templom, parókia) és a város több fontos épülete is megrongálódott. A költségek pedig megnövekedtek, hiszen gondoskodni kellett arról, hogy az épület egy hasonló erejű földrengést is kibírjon.
„jul 8. Mai napon hajnali 2 órakor erős földrengés volt mely az épületekben nagy pusztítást okozott. A Collegium építkezésnél akár kevésbbé nagy csupán a következő földszinti falakban okozott kár. [...] Ezen elemi csapás következtében az épitési munka egyelőre szünetel, kérem a tekintetes építővezetőséget arra hogy ebből kifolyólag úgy a befejezési határidő meghosszabbitását mind az okozott kár megtérítését illetőleg a feltételek értelmében a vismajor beálltát elismerni szíveskedjék.” (Részlet az Építési naplóból)
Katona József Múzeum (Kecskemét) fotója
Az építkezés nagy ütemben folyt mindaddig, míg városunkban hatalmas károkat okozó július 9-i földrengés miatt a munka gyakorlatilag leállt. Az épületben nem esett sok kár,
Dombi Lajos
festőművész, tanár 1879-1935
1907-től a Kecskeméti Református Főgimnáziumban volt rajztanár. A Kecskeméti Művésztelep létrehozásában is nagy szerepe volt. Legfontosabb munkássága, hogy Mende Valérral együtt elkészítették az Újkollégium terveit.
Az eredeti tervek szerint 1912. június 30-ig kellett volna az új főiskolai épületet átadni, de végül szeptember 20-án kezdődhetett meg a tanítás. Mivel az építési költségek megemelkedtek, nem volt lehetőség új eszközök beszerzésére, így minden felszerelést az Ókollégiumból hoztak át,
Zaboreczky Ferenc
Kerekes Ferenc
1894-ben telepedett le Kecskeméten és egymás után alkotta meg a város akkori nagyszerű épületeit. A konzervgyár, a vasgyár, a gyufagyár, a villanytelep, az árvaház, a Gazdasági Egyesület és a Kaszinó palotája, a katolikus bérpalota, az Újkollégium, valamint a reáliskola építése is az ő nevéhez fűződik.
Kecskemét város főmérnöke. Mint a Kecskeméti Református Egyház presbitere az egyház ügyeivel is buzgón foglalkozik. Előszeretettel tevékenykedik az egyházi és iskolai ügyekkel. Az Újkollégium építése alatt főmérnöki tisztet töltött be.
építész, mérnök 1857-1935
főmérnök 1864-1932
és csak lassacskán bővítették, cserélték azokat. Ezzel együtt is modern tantermek, szertárak jellemezték az új épületet, ahol helyet kapott az egyházközségi könyvtár. A munkálatok még a következő évben is folytak, és tavaszra a diákok már használatba vehették az udvart és a tornacsarnokot is. Az építkezés 1913 májusáig tartott. Az Újkollégiumot 1914 májusában akarták felavatni – amikor a Kecskeméti Református Egyházközség 350 éves fennállását ünnepelte – , de erre végül nem került sor.
Már a tervezésnél figyelembe vették, hogy az Újkollégiumban szükséges elhelyezni a Jogakadémiát, mely az épület átadását követően meg is kezdte működését az északnyugati szárnyban, egészen 1924-ig, amikor visszaköltözött az Ókollégiumba.
A református tanítóképző is az Újkollégiumban kezdte meg működését 1918-ban. Csak 1930. október 16-án költözött a Kaszap utcai, ma is tanítóképzőként működő épületbe. Az első világháború az iskolák életében is éreztette hatását. Több más oktatási célú épülettel szemben az Újkollégiumot nem foglalták le kórházi vagy egyéb célokra, mindvégig az oktatást szolgálta, ám a két református intézmény (gimnázium és Jogakadémia) mellett további öt iskolának is otthont adott az épület. Itt működött a piarista gimnázium, az állami főreáliskola, a felső kereskedelmi iskola, az állami polgári leányiskola és egy elemi iskola. A tanítást így délelőtti-délutáni rendszerben oldották meg rövidített órákkal. A Tanácsköztársaság idején az állam és egyház szétválasztása mellett kimondták az egyházi iskolák államosítását, így az épület állami tulajdonba vételét, jóllehet erre végül a tanácskormány bukása miatt nem került sor. A gimnáziumban a korabeli rend szerint csak fiúk tanulhattak, a lányok magántanulók lehettek, és a feljegyzések szerint minden tanév végén Budapesten tettek vizsgát.
Katona Mihály
Kiss Albert
Marton Sándor
A Kecskeméti Református Főgimnázium tanára, majd igazgatója. Vezetése alatt az iskolára a fejlődés és a fellendülés volt jellemző. A Dunamelléki Református Egyházkerület Tanügyi Bizottságának középiskolai szakosztályában előadóként tevékenykedett, majd a 1904. évi zsinat tagjává választották.
A Kecskeméti Jogakadémia tanára és igazgatója. Az Újkollégium Építésügyi Bizottsági tagja.
A Kecskeméti Református Kollégium tanára volt. Fontos szerepe volt a város irodalmi életében is. A Katona József Körben főtitkári, alelnöki, majd elnöki tisztet töltött be. Cikkei a legtöbb helyi lapban megjelentek például a Kecskeméti Lapokban és a Református Főgimnázium Értesítőiben.
nyugalmazott igazgató 1847-1927
jogász, tanár 1874-1937
Az egyházközség presbitériuma a helyzet orvoslására 1924 őszén leánylíceumot indított, melynek növendékei vették birtokba a Jogakadémia által korábban használt termeket.
Az Újkollégium régóta tervbe vett bővítése 1929-ben valósult meg, ekkor épült fel az internátusi szárnyrész (Szappanos-szárny) az Egyháztanács 1928. július 15-i határozata alapján. Érdekes egybeesés, hogy mindez azokon a telkeken történhetett, amelynek kisajátítására 1908-ban még nem volt lehetőség. E bővítés a Kálvin tér felőli oldalon történt az eredeti épület folytatásaként és a befejezést követően az épület „bekanyarodott” a Búzás Mihály utcába. Az egyházközség a kivitelezésre 250.000 pengőt szánt, melyhez a valuta alapú hitelt az Országos Protestáns Hitelszövetkezet biztosította. A bővítés terveit Szappanos Jenő, kecskeméti építész főmérnök, egyházközségünk presbitere készítette, az épületszárny 1929 szeptemberére készült el.
A háború, az 1944 őszén közeledő front merőben új helyzetet teremtett az iskolában. Az 1944-45-ös tanév elején az évnyitót még megtartották, de az oktatás már nem indulhatott meg. Október 31-ét követően a Vörös Hadsereg hadikórházat alakított ki az Újkollégiumban. Az udvar felőli oldalon egy kisebb falszakasz egy bombázás során leomlott és az épület több belövést is kapott. Az ablakok mindegyike megsemmisült. Bár az épület szerkezetében nem esett kár, annál nagyobb pusztítást végeztek annak belsejében az orosz katonák. A berendezés 98%-a megsemmisült, beleértve az ablakokon túl az ajtókereteket is, sőt 9 tetőgerendát is elfűrészeltek. Óriási volt az anyagi kár. A presbitérium a helyreállításhoz szükséges összeget kölcsönökből, segélyekből, adományokból tudta fedezni. Az oktatás egyébként már 1945 novemberében elkezdődött eleinte magánházaknál, majd az Ókollégiumban, ahol római katolikus-református vegyes tanári kar oktatta a református gimnázium és a piarista iskola tanulóit.
tanár, irodalomtörténész 1868-1940
Kifűrészelt gerendák
Háborús károk a rajzteremben
Az egyház által fenntartott intézmények folyamatosan indultak újra, illetve változásokra is sor került. A szülők kérvénye és a presbitérium tanügyi bizottságának döntése alapján a Leánygimnázium négy osztályosról nyolc osztályosra bővült. 1946 szeptemberében a Fiúgimnázium Igazgatótanácsa javasolta a Református Általános Iskola elindítását is, kezdetben négy tanítói állással. Az épület helyreállítása 1946. szeptember 1-jén kezdődhetett el, ekkor már a tanítás is újra a falak között folyt. A felújítás a pénzhiány miatt lassan haladt, de az 1947-es tanév elejére szinte teljesen elkészült, bár ekkorra a pénzcsapok is egyre inkább bezáródtak az egyházak előtt, éreztetve a következő hónapokban bekövetkező fordulatot.
Az 1948/XXXIII. törvény kimondja az egyházi iskolák államosítását. Ez ellen a presbitérium tiltakozott, de június 29-én a presbiteri gyűlésen már az hangzott el, hogy elvileg
1957. április 4.
minden iskolát államosítottak, de gyakorlatilag még nem tudni, mely intézmények maradnak az egyház kezében. Nem sokkal ezt követően egyértelmű lett, hogy ősztől már nem folytatódhat az oktatás a Kecskeméti Református Kollégium intézményeiben. A fiúgimnázium jogutódjaként a Károli Gáspár Állami Gimnázium, a lánygimnázium utódjaként az Állami Szenczi Molnár Albert Leánygimnázium jött létre. Később kimondták a kecskeméti Piarista Gimnázium megszűnését is. E két intézményt összevonták, ekkor kapta a Katona József Gimnázium nevet, hivatalosan 1949. szeptember 1-jén. Az államosítás után a nem régen megalakult Református Általános Iskola előbb Szabadság téri Állami Általános Iskola, majd II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola néven működött tovább. Az államosítást követően az egyházközség tulajdonában maradt néhány helyiség, ahol a Lelkészi hivatal, a Gazdasági hivatal, a gyülekezeti tanácsterem és az egyházközségi könyvtár működött.
(Tóth Sándor fotográfus fotója)
Az Újkollégiumot 1965-ben műemlékké nyilvánították. A ’70-es évek elejére a lehulló homlokzati vakolat és a tetőről levált cserepek miatt az épület homlokzata és teteje életveszélyessé vált. A baleset elkerülése érdekében több helyen védőtetőt kellett készíteni, valamint a forgalmat az épület előtti parkban korlátozni. 1978-ban kezdődött az épület eddigi utolsó nagy felújítása, amelynek végeztével 1981-től ének-zenei általános iskola, gimnázium, az ekkor induló szakközépiskola, valamint az M. Bodon Pál Zeneiskola működött a falai között. A négy ütemben történő
Az épület állapota az 1970-es években
felújítás alatt kicserélték a Szabadság téri és Csányi János utcai épületszárnyak teljes tetőszerkezetét, felújították a pincét (az egész épület alatt feltöltötték a főbejárat alatti rész kivételével, ahol hő központot alakítottak ki), restaurálták a díszterem festett ólomüveg ablakait, és felújították a főlépcsőház vörös műmárvány burkolatát. A díszterem ablakait ún. ólom mintás üvegezéssel látták el az építkezés során. Az eredeti ólomüvegek üvegfelületei és keretei is sérültek voltak. Félő volt, hogy a felújítási munkák során még jobban megrongálódnak. Az eredetiség megőrzése érdekében az ablakok motívumairól színes fényképek készültek.
(Tóth Sándor fotográfus fotói)
A Fővárosi Üvegező KTSZ szakértelemmel igyekezett az eredeti motívumokat és formákat visszaadni, és az ablakok teljes tartószerkezetét is kicserélte. Egyházunknak a rendszerváltozás után nyílt lehetősége arra, hogy iskoláit újraindítsa. Először 1990 tavaszán vetődött fel az az elképzelés, miszerint a Katona József Gimnáziumba fel nem vett diákokból indulhatna egy református osztály. Ezt a lehetőséget a gimnázium tantestülete is támogatta. Az egyházközség presbitériuma a március 25-én tartott ünnepi presbiteri gyűlésen kimondta a Kecskeméti Református Kollégium újraindítását felmenő rendszerben, valamint az egyházközség államosított ingatlanainak visszaigénylését. A református gimnázium 1991-ben az Ókollégium épületében indult újra három új négy és két hatéves képzésű osztállyal, majd évről-évre gyarapodott a létszám. Az Újkollégium birtokbavétele csak később, 1992 tavaszán valósult meg. Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlése 1992. április 27-én döntött az Újkollégium átadásáról, az itt működő zenei oktatási intézmények pedig méltó elhelyezést kaptak. 1994. január 1-jén került telekkönyvileg az egyházközség tulajdonába az épület, szeptember 1-jétől megkezdte működését a Református Általános Iskola. A következő időszakban az általános iskola mellett a
gimnázium is birtokba vette a termeket, az épület Kálvin téri szárnyában rövid ideig még internátusi szobák is működtek. Az Újkollégium teljes használatbavételére 1997. szeptember 1-jén került sor. A visszakapott épület azonban szűkösnek bizonyult, ezért bővítésre volt szükség. 1998 és 2004 között új épületszárnyakkal és új helyiségekkel bővült a kollégium épülete, melynek megtervezése Neuhauser László építész nevéhez köthető, aki a MendeDombi-féle tervrajzokat figyelembe véve készítette el az új oktatási szárny terveit. 1998-ban egy emelettel bővítették a tornaterem feletti részt, 2000. június 25-én pedig letették az új oktatási szárny alapkövét. Az új szárny 10 termet, 2 biológiai előadót, 4 váltótermet, 2 szertárat foglal magába, valamint az iskolai könyvtárat. 2004. augusztus 13-án került sor a tornatermet és uszodát is magába foglaló sportszárny átadására. A tanuszoda ötlete már Mende Valér terveiben is megtalálható volt, éppen azon a helyen, ahol 2004-ben meg is valósult. Az Újkollégium ma otthont ad a Református Általános Iskolának és a Református Gimnáziumnak, ahol összesen több, mint 1100 diák tanul. A Cifrapalota felőli bejáraton át közelíthető meg a Lelkészi és Gazdasági Hivatal, valamint a mintegy 85000 kötettel büszkélkedő egyházközségi könyvtár. A Csányi János körút felől pedig kisebb-nagyobb gyülekezeti termeinkbe lehet bejutni.
„Egy fiatal építész Mende Valér egy művész rajztanárral, Dombi Lajossal álmodtak és rajzoltak. Rajzoltak egy négyszögbe foglalt épülettömböt, melynek minden része gyöngyszem, az építészet remeke. Díszes és mégsem hivalkodó, magyar, de mégsem magyarkodó, gazdag, de nem dicsekvő, sehol sem szimmetrikus, mégis harmonikus nyugalmat árasztó. Nem templom, mégis tornyával hirdeti, hogy itt Isten tisztelete történik folyamatosan. Egy adóssággal küzdő egyház a megrendelő és építtető, de a szerénység, a puritánság nem az igénytelenséget szülte, hanem a legmagasabb igényességet jelenítette meg. Sok minden történt, viták, anyagi gondok, földrengés, de az épület 1912-ben, ha nem is a teljes álom valóságában, de a megjelenés magasztosságában állt Kecskemét főterén, hirdetve Isten dicsőségét. Hosszú évtizedek teltek el! Az épület szellemét az épület falai és a díszterem csodás ablakai őrizték meg akkor is, amikor „öröködbe Uram pogányok jöttenek” a 48-as államosítást követően. De álmodtunk tovább. Az álmot most már Neuhauser László rajzolta az építész alkotó tehetségével, az eredeti gondolat szerint, mégis alkotó módon, hogy a Búzás Mihály utcai részen tanuszoda legyen. Imádkoztunk és dolgoztunk, újból csak szegények voltunk, vagyunk, de Istenünk gazdag Isten, és előtte semmi sem lehetetlen. 2001 szeptemberében már tanulhattak diákjaink a Csányi körút felőli szárny 3 szintjén, de a sportszárny még álom maradt. Isten kegyelméből azonban nem álltunk, nem állhattunk meg. Eljött a várva várt nap: 2004. augusztus 13. Kecskeméten harangzúgás hívott az Újkollégium udvarára, istentiszteletre és megnyitó ünnepre. A sportszárny, a tornacsarnok és az uszoda megnyitására. A „négyszög” bezárult. Készen van az Újkollégium.” Varga László Részlet a Fejezetek a 400. tanévét ünneplő Kecskeméti Református Gimnázium történetéből című könyvből
1999-es évek (Tóth Sándor fotográfus fotója)
Köszönet: Áts Írisz művészettörténész Deliné Neuhauser Anikó Hamarné Neuhauser Ágnes Janus Pannonius Múzeum (Pécs) Péterné Fehér Mária (MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltár) Székelyné Kőrösi Ilona (Katona József Múzeum) Tóth Sándor fotográfus Varga László országgyűlési képviselő
Készítő: Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtárának és Levéltárának dolgozói Bovier Hajnalka (lektor)
Kivitelező: Dekor Art Kft. Kovács Képkeret
Forrás: Áts Írisz: Mende Valér Kecskeméti Református Újkollégiuma (1911-1913) Fejezetek a 400. tanévét ünneplő Kecskeméti Református Gimnázium történetéből 1564-2006 Laczay András: 100 éves az Újkollégium
