Balogh Gábor
Mende története 1200-tól 1945-ig Mende a honfoglalás után a mindenkori magyar király birtoka volt. Az akkori viszonyok között a határt ún. határjelekkel húzták meg. A környező tulajdonosok, haszonbérlők – például egy-egy család kihalásakor, háborús, különösen a tatárjárást követő időkben – sokszor elbirtoklásokkal növelték possessioikat. Az uralkodók ezt azzal igyekeztek megelőzni, hogy az elődeik és általuk korábban adományozott földeket oklevelekben megerősítették, az egyházi szervezetek pedig rendszeres határjárásokat tartottak: renoválták, felújították a határjeleket, szükség esetén pedig eljárást kezdeményeztek az elbirtoklókkal szemben.
Mende korai elnevezése: Apáti Hasonló történt Mende esetében is. Az a földterület, amelyet ma Mendének1 nevezünk, részben a környező nemesek művelése alatt állott, részben adomány formájában a pannonhalmi apát birtoka lett. IV. Béla király oklevélben ismerte el, amit elődei a pannonhalmi apátnak adományoztak; sőt egy általa 1252-ben adományozott föld nyugati határaként a pannonhalmi apát birtokát jelölte meg: „ab oriente sunt due mete, quarum altera separat terras Becha et Prich filiorum Georgii; inde uergit ad terras Johannis filii Yllw, in qua terra transit stratam publicam, et ascendit in ualle inter duos montes, ibi perueniet a plaga meridionali ad terras Abbatis de Pankutha nomine Wry; deinde perueniet hereditariam terram Oltumani supradicti; ex parte autem occidentalis plage separat terra Abbatis Sancti Martini de Sacro Monte Pannonie, ubi sunt tres mete capitales, et perueniet ad empticias terras Oltumani sepius memorati; de qua tendit ad metas priores.”
„Keletről két határ található, a második György fiai Becha és Prich földjeit választja el; innen Yllw [Üllő] fia János földjei felé fordul, amely földet nyilvános út [közút, országút] szel át, és a két hegy között a völgybe megy le, ott dél felől a Pankutha-i [pankotai] apátnak Wri [úri] földjét éri el; azután fentnevezett Oltuman örökös földjét éri el. Nyugat felől pedig Pannonia szent hegyén lévő Szent Márton apátjának [pannonhalmi apátnak] a földje választja el, ahol három fő határpont található, és innen jut el a gyakran emlegetett Oltuman vásárolt földjeihez, amelytől az előbbi határok [=kiindulási pont] felé tart.”
Forrás: Wenzel Gusztáv VII. 1869: (235.)
A birtokot 1274-ben Apátinak (Apáthy) nevezték (…ad terram Apati uocatam…). Az oklevél tanúsága szerint lakott volt, falunak számított (… uille Apati antedicte…), és a határa Oszlár faluig nyúlt. Egy 1283 körül kelt oklevél szintén említést tett róla: az egyik királyi adomány Apáti, Belugd és Sáp hármas határig ért. Henrik pannonhalmi apát 1306. február 26-án Apátit özvegy Gychi Istvánné (Bana nemzetségbeli nemes Banai Pál Pendyth nevű leányának) birtokára cserélte, miután Pendyth asszony a Veszprém megyében található Gicz nevű birtokát Szent István templomával együtt a pannonhalmi apátnak ajánlotta fel. Apáti 1326-ban a zerindi Buda nevű nemes tulajdonába került („Buda filius Salánk” – Salánk fia Buda).
1
A mai Mende a történelem folyamán három részre tagolódott: Bille, Mende, Szentistván. A három hely csak a XIX. század végén lett Mende néven egyház- és közigazgatási egység! Vö.: A katolikus Mende című fejezetet.
2
APÁTI FÖLDRAJZI KÖRNYEZETE A XIII‒XIV. SZÁZADBAN:
Észak
GALANCH ≈ SALANCH FIAI
APÁTI Oszlár
apácák
A pankotai apát úri nevű földje
A Mende‒birtok A XIV. század elején valamennyi környező település (Oszlár, Sáp, Süly, Locsod, Tuzberek, Bille, Gyömrő, Péteri, Gomba, Úri stb.) neve megtalálható az oklevelekben. A Mende név először 1324-ben családnévként tűnt fel, majd közel száz év múlva, 1411. május 25-én már mint birtok képezte a Naraasapath-i (Nyársapáti) család hagyatékának tárgyát. A terület 1505től a Werbőczy [Verböczi] család tulajdonába került. 1531. január 9-én Werbőczy István más birtokokért cserébe visszajuttatta I. János királynak. Mende a török időkben Minde néven lakott birtoknak számított, és adót fizetett. A név újból a XVII. század közepén fordult elő: Billével, valamint Szentistvánnal együtt Bosnyák Tamás és mindkét nembeli leszármazottainak tulajdonaként. A mai Mendét a XVIII. századtól nem csak egy család birtokolta. Főként beházasodások révén a Bosnyák, a Koháry, az Eszterházy és az Illésházy családok birtokrészeit képezte. Koháry Istvánnak tett szívességért cserébe az 1720-as években egy ideig a sógora, Károlyi Sándor révén a Károlyi család is mint tulajdonos jelenhetett meg. – A Keglevich család szintén komoly hányadot szerzett magának. Például 1787-ben a mai Pusztaszentistvánon a gróf Keglevich, a gróf Eszterházy és a gróf Stirom (=Styrum) család osztozott. A Koháryak helyi tekintélyét növelte, hogy 1736. szeptember 3-án VI. Károly király gróf Koháry Andrásnak Mende felett pallosjogot adott… Miután a Szász-Coburg hercegi család katolizált, és egyik leszármazottja, Ferdinánd a Koháry családba beházasodott (1816-ban Antóniát vette el), az 1831-ben kelt királyi adománylevél nyomán örökösödési jogot szerzett a Koháry‒birtokok felett…
3
Forrás: MNL OL P 1511-53-31
Koháry István végrendeletének végrehajtása 1731. Mendére vonatkozó részlet Az 1930-as években már a Szász-Coburg-Gothai herceg leszármazottai, a református gróf Teleki László, valamint a katolizált Baumgarten Ignác számítottak Mende legnagyobb birtokosainak… Honnan származik és mit jelent Mende neve? A Mende jelentése a történelem homályába vész. Sokan törekedtek már, hogy meghatározzák, honnan kapta a falu a nevét. Mindegyik törekvés komoly hiányosságokkal járt. A jelenleg legelterjedtebb etimológiai kísérlet a tót med (=méz) vagy a török mendöle (=bárány, juh) szóra vezeti vissza. A tót szó újkori eredetű, tehát nem tekinthető „névadó”-nak. A mendöle ellen szól, hogy a település már évszázadokkal a török hódoltság előtt is létezett. Az újabb kutatások szerint személyről nevezték el a birtokot… A „mende” ősi szó, amely személynév eredetű nemzetségnevet jelöl, például „Qudaymende” – „Isten szolgája” szóösszetételben a mende szolgát jelent. [Ezt látszik erősíteni egyrészt az az 1700-as évekből származó latin szöveg, amely Mendével kapcsolatban a tribust (törzset) használja, másrészt a mende és a servus jelentésbeli hasonlósága: mende – mendikálás (köszöntés-, üdvözlésforma), illetőleg servus – szervusz (köszönésforma).] Egy másik feltételezés szerint a mende török-tatár eredetű szó, és lándzsát, kopját jelent… De vannak, akik a mentával (növénynév – görög változat – vö. görögországi Mende), mások a mantl (jelentése: kétfülű kosár – francia-holland változat – vö. a franciaországi Mende), illetőleg az Emmanuel önállósodott alakjával (Mendel – német változat) hozzák összefüggésbe.
4
Apáti≈Mende birtokosai az oklevelek alapján Év
Birtok neve
Megjegyzés
Birtokos
n. a.
a magyar király
királyi tulajdon
? (Jenő?)
pannonhalmi apát
adományozás
1252
n. a.
pannonhalmi apát
tulajdon
1274
Apáti
pannonhalmi apát
tulajdon
1306
Apáty
Gyczi Istvánné (Pendyth asszony)
cserebirtok (Gych‒Apáti)
n. a.
Apáti(?)
Salánk(?)
szerzett birtok(?)
1326
Apáthy
Salánk fia Buda
szerzett birtok örököse
n. a.
?
Nyársapáti Sebestyén(?)
szerzett birtok(?)
1411
Mende
Nyársapáti Miklós
öröklött birtok
1505
Mende
Werbőczy István és fia, Imre
ajándékozás (cserebirtok)
1531
Mende
I. János királyé
cserebirtok
n. a.
Mende
Zeuwch [Szőcs] András
?
1561
Mende
Mátyus Demeter és Péczely László
királyi adományozás
n. a.
Mende
Toldiak [Toldi Miklós leszármazottai]
? [1580-ban a Dorogffyak tiltakoznak az eladása ellen]
n. a. ?
Mende Mindé néven a török időkben, különösen 1546 és 1590 között török birtok is! ?
Mende
Bosnyák család
?
1657
Mende
Bosnyák Judit
örökség
17??
Mende
Koháry család
királyi adományozás(?)
1726(?)
Mende
Károlyi Sándor
szívességért
1731
Mende
Koháry András és rokonai
öröklés
1770(?)
Mende
Keglevich család
öröklés/bérlés(?)
?
Mende
Koháry‒Coburg család
?
Jelölések: ?
‒
A rendelkezésre álló adatok nem egyértelműek ‒ BG.
n. a.
‒
Nincs adat
5
A nagybirtokos családok rokonsági hálója a XVII‒XIX. században
Bosnyák-család ANDRÁS GRÓF BALASSA IMRE
●
●
●
Eszterházy-család ●
●
ZSIGMOND
Balassa-család
MIKLÓS
●
●
Illésházy-család ●
●
●
●
●
GRÓF KOHÁRY I. ISTVÁN
●
●
●
● SÁNDOR
Károlyi-család ●
●
●
●
Koháry‒Coburg-család
●
Limburg‒Styrum-család
Koháry-család
HERCEG COBURG FERDINÁND
●
● KÁROLY ●
ZSIGMOND
Keglevich-család
A nyíl a beházasodás irányát mutatja. A fölé írt keresztnév azt a személyt jelöli, aki az adott családból a másik család női tagját elsőként feleségül vette.
6
A rokonsági háló értelmezése Bosnyák II. Tamásnak (1572‒1634) Kenderessy Máriával (1576‒?) kötött házasságából született Bosnyák Judit, aki Mendét, Szentistvánt és Billét örökölte. Bosnyák Judit (1611‒1657 után) gróf Balassa Imrével (?‒kb. 1633) kötött házasságot. Három gyermekük született: - gróf Balassa Emerencia (1630‒kb. 1699), aki gróf Eszterházy Zsigmondnak (1626‒ 1691) lett a felesége; - ifj. gróf Balassa Imre (?‒1683), akinek Erzsébet (1674‒?) nevű leányát 1695-ben gróf Illésházy Miklós (1653‒1723) vette feleségül és - gróf Balassa Judit (1592?‒1684). Ő gróf Koháry I. István (?‒1664) második felesége volt. 6 gyermekük született: 5 fiú és 1 leány (Judit). Ebből a házasságból származott gróf Koháry II. István (1649‒1731), aki gyermektelenül halt meg, illetőleg Farkas (1654‒1704), akinek fia gróf Koháry András (1694‒1757). Mind II. István, mind András Mende jövője szempontjából meghatározó birtokosnak bizonyult. Gróf Koháry Juditot (1650‒1718) gróf Barkóczy György (?‒1688) vette el. Lányuk, Barkóczy Katalin (1669‒1723) gróf Károlyi Sándor (1669‒1743) felesége lett. Gróf Koháry Borbála (1688?‒1762) gróf Keglevich Zsigmondhoz (1668‒1709) ment feleségül. Lányuk, gróf Keglevich Teréz (1701?‒1728) 1722-ben gróf Lymburg‒Styrum Károly Lajossal? (1685?‒1739?) kötött házasságot. Miután gróf Koháry Ferenccel (1767‒1826) a Koháry-család férfiága kihalt, gróf Koháry Antóniával (1797‒1862) 1816. 01. 02-án (más adatok szerint 1815. 11. 30-án) házasságot kötő és a Koháry nevet felvevő Koháry-Coburg Ferdinánd (1785‒1851) lett az 1831. 03. 21én kelt latin nyelvű királyi adománylevél szerint a Koháry-birtokok örököse. Mende ebben az időben a Keglevich-család birtokát képezte… Mende birtok sorsa a Koháry‒Coburg ágon a következőképpen alakult: először Coburg‒ Gothai Fülöp (1867‒1922), majd fia, Fülöp Józsiás (1901‒1985) tulajdonába került, akik bérlőknek adták ki. A Coburg‒birtokokat 1945-ben államosították és a földosztás keretében felosztották. ***
