Langó Péter - Mende Balázs HONFOGLALÁS KORI SÍROK ENESÉN

LANGÓ PÉTER - MENDE BALÁZS

HONFOGLALÁS KORI SÍROK ENESÉN

Langó Péter - Mende Balázs HONFOGLALÁS KORI SÍROK ENESÉN 1. Kutatástörténet 1971. augusztus 3-án Tomka Péter, Szőke Béla Miklóssal közösen helyszíni szemlét tartott a Győrtől nyugatra fekvő Enesén. A Szabadság utca 72-ben, a Thék Lajosné tulajdonában lévő ház udvarán egy 1 m x 1 m-es meszesgödör ásásakor 90 cm mélyen a munkások embercsontokat találtak. A csonttöredékek között előkerült aranyozott ezüstveret alapján a megbolygatott sír a honfoglalás korára keltezhető. A helyszíni szemle során kiderült, hogy a ház kertjében már korábban is előkerül tek hasonló emlékek. Első alkalommal még a 2. világháború időszakában, a kertből egy bunker építéséhez elhordott föld kitermelése során emberi csontokra bukkan tak. A következő sírt az udvarban nyitott emesztogödör ásásakor rombolták szét. A felszíntől mintegy 30-50 cm-re lévő temetkezés a korabeli beszámolók alapján lovas sír lehetett, amelytől 3 m-re feküdt az 1971-ben bolygatott sír.1 2. A lelőhely földrajzi környezete A lelőhely a korábban Tüske-dűlőként is ismert terület a Szapud-Oszhelyi-csatornától (a korábbi Kanálistól) nyugatra lévő dombháton volt. A kiemelkedés nyu gati-északnyugati irányában meredeken lejt a Hanság felnyúló laposabb vizenyős rétsége irányába. A 20. századra teljesen beépült terület ma a Szabadság utcában található. (1-2. ábra) 3. A 2002. évi ásatás A területen az MTA Régészeti Intézete Tomka Péter és Szőnyi Eszter támogatásá val 2002. július 10. és július 24. között folytatott hitelesítő feltárást.2 A feltárás a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Kutatóintézete által vezetett NKFP pályázat keretén belül folyt. A „Történeti genetika a magyar ethnogenezis kutatásában" címet viselő program keretében olyan új 10. századi temetők hitelesítése zajlott — a 2002. és 2003. évben —, melyek esetében biztosan 10. századi sírokból a genetikai vizsgálatokhoz használható minta nyerhető. Az ásatás során egy zselizi kultúrához köthető csontváz is előkerült a megkutatott területen. A IV. szelvényben nem csak a neolit telep maradványai, hanem kora bronz kori kerámiamaradványokat és szórványos Árpád-kori edénytöredékeket is találtunk.3 Az itt feltárt 1,5 m mély kultúrrétegben egy olyan nagy méretű objektum részletét sike rült megtalálnunk, amely jórészt a zselizi telep időszakában lehetett használatban. Erre utaltak a pattintott kőeszköz- és kerámiatöredékek is. A mély objektumrészlet a szel vény egész területére kiterjedt, emiatt a megkutatott területen sehol nem akadtunk az objektum szélének még csak a részletére sem. A szelvény kiterjedését nem tudtuk növelni, mivel nyugati irányban a lakóházhoz épített ólak álltak, míg a keleti oldalról a kerítés akadályozta ezt. A szelvény szélességének a növelését délről egy nagyméretű eperfa, északról egy újabb kerítés korlátozta (Langó 2004) . 4 4. A 10. századi temető maradványai A Tomka Péter és Szőke Béla Miklós által a 10. századi sírok kapcsán összegyűj tött adatok, illetve a jelenlegi tulajdonos, Botka László és neje által nyújtott segítség gel összesen három sír helyét sikerült viszonylag pontosan meghatározni,5 az 1944ben feldúlt temetkezés helyzetét csak valószínűsíteni tudjuk. (3. ábra) 231

ARRABONA 2006. 4 4 / 1.

TANULMÁNYOK

1. sír: Az 1944-ben előkerült sírból nem maradtak meg emlékek. A beszámolók alapján a megmaradt állkapocstöredékek mellett talált „fém kapcsok" valószí nűleg hajkarikák lehettek. 2. sír: Az emésztőgödör ásásakor előkerült lovas sír mélysége: 30-50 cm volt, tájo lása: Ny-K. A bolygatott sírból leletek nem maradtak meg. 3. sír: Az 1971-ben megbolygatott sír tájolása: Ny-K, mélysége: 90 cm. A bolygatott sírból egy veret került a múzeumba. Melléklet: 1. Kopott felületű, aranyozott ezüst négyzetes veret, a hátán négy visszahajlított felforrasztott bronz füllel (XJM ltsz. 72.15.1.). A veret mérete: 2,57 cm x 2,6 cm vastagsága: 0,1 cm. Súlya: 3,4 g. (8. ábra; 9. ábra 1.) 4. sír: Botka László elmondása szerint az 1990-es évek elején, amikor a házuk mel léképülete alá egy pincét építettek, különböző csontmaradványokat (a tulaj donos visszaemlékezései szerint többek közt lócsontokat) és közelebbről meg nem figyelt fémtárgyakat leltek, melyek elvesztek. 5. sír: A 2002-ben folytatott hitelesítő feltárás során az első szelvényben, az 1971ben helyszínelt sírtól 5 méterre délre találtunk egy újabb temetkezést. A sír hossza: 250 cm, mélysége: 92 cm. A sírgödör: téglalap alakú, lekerekített for májú volt. A csontváz tájolása: NY-K, a váz hossza: 167 cm, az eltemetett sze mély kora: adultus/maturus, a halott neme: nő. Háton fekvő, nyújtott testtartású váz. A csontváz jelentős része bolygatott, s a bolygatás nyomán a koponya, valamint a medence, illetve a medence felett előkerült csontok nem maradtak eredeti helyzetben. Az egyik medencelapát, illetve a két lábszár in situ állapotban volt. A bolygatás idejét, illetve a sír pontos korát a leletanyag hiányában nehéz megállapítani, azonban a váz tájolása és a sírnak korábbi temetkezésekhez viszonyított helyzete alapján nagy valószínűséggel a 10. századi temetőrészhez tartozhatott. 6 Melléklet nem került elő. (4-7. ábra) A feltárás során további sírok nem kerültek elő, esetleges további in situ temetke zések talán még a telek délkeleti részében lehetnek, ahol nem végezhettünk feltárást. 5. A négyzetes veret értékelése Az Enesén talált aranyozott ezüstveret erősen kopott. Az öntött középpontos veretnél a bemélyített ívelt szárú rombusz alakú középső rész felől a sarkok felé egyegy rombusz (árpaszem) alakú, levelet formázó minta mutat. A sarkoknál az árpa szem alakú dísz két oldalán, közvetlenül a minta két rövidebb oldala mellett, egy-egy koncentrikus körökből álló díszítés látható. A rombusz alakú középpontos dísz olda lai a külső kördíszekkel megegyező ívet rajzolnak ki. A vereten kialakított minta mélyebb részeit aranyozták, amelynek a nyomai ma már csak egyes részeken figyel hetők meg. A veret egyik sarka behajlott, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy ez a sérülés a használat időszakában, vagy a megtalálás során történt-e. A veret hát lapjára négy elhegyesedő végű bronzszeget forrasztottak, melyeket behajlítottak, így alakítva ki a veret felszerelésére szolgáló lyukakat, amelyeken keresztül fonállal fel varrhatták a tárgyat. Az egyik visszahajlított szeg mára letört. (8. ábra; 9. ábra 2.) A honfoglalás kori négyzetes véreteket legrészletesebben Horváth Ciprián foglalta össze (Horváth 2004). Vizsgálatai alapján tisztázódott, hogy a verettípus „többsége a 10. századra datálható", azonban „kisebb számban, talán másodlagosan felhasználva még a 11. század elején is használatban maradhattak" (Horváth 2004, 161). Ilyen veretet az összefoglalás szerzője nem ismert a közölt leletanyag alapján a Kisalföldről (Horváth 2004,161.), így ez a tárgy az első ilyen darabnak tekinthető a vizsgált területről. A hite232



les feltárások alapján a női sírokra jellemző veret rendeltetése alapján lehetett ruhadísz, vagy öweret is (Kürti 1978-1979, 337.; Bálint 1991, 139.; Kustár-Langó 2003, 21.), azonban előfordulhat hogy — hasonlóan más verettípusokhoz — ezt a fémdíszt más tárgy díszítésére is felhasználták eleink (Révész 1996, 71.; Horváth 2004, 159.).7 Az enesei veret legközelebbi párhuzama a Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás kori gyűjteményében található (MNM ltsz.: 295/1871.11.20).8 A négyszögletes ara nyozott bronztárgy díszítése megegyezik az eneseivel, különbség csupán a két veret méretében és anyagában van. Az enesei darab ezüstből készült és 2,5 x 2,6 cm, míg a Nemzeti Múzeumban őrzött veret bronzból készült és 2 x 2 cm-es (9. ábra l.).A ma ismeretlen lelőhelyűként számon tartott tárgy 1871-ben Ebenhöch Ferenc koroncói plébános ajándékaként került gyűjteménybe. Ebenhöch, „kinek a m. n. múzeum már annyi becses régiséget köszönhet" (Rómer 1871, 140.) volt az első, aki a 19. század második felében szisztematikusan törekedett Győr vármegye régészeti leleteinek megmentésére (Ebenhöch 1874). Az általa összegyűjtött leletek közül számos dara bot átengedett a Magyar Nemzeti Múzeum számára (Tóth 2002, 220.). Egy ilyen ado mányozásra került sor 1871-ben, amikor Tétről, Koroncóról, Pannonhalmáról, Győrszemeréről és Rábacsécsényről előkerült leleteket engedett át papbarátjának, Rómer Flórisnak.9 A veret előkerülési körülményeit sajnos a rövid leltárkönyvi bejegy zés nem közli,10 azonban a „Találtatott" rovatba a veret ismertetésénél valamivel fel jebb bejegyzett Csécsény név, és az emlék hasonlósága az enesei verettél azt a felté telezést látszik támogatni, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött veret lelőhelye valószínűleg az Enesével szomszédos Rábacsécsényhez köthető. 11 A két kisalföldi veret leginkább a Horváth Ciprián által 5. típusba sorolt darabokkal rokon. Az általunk vizsgált két tárgy azonban számos részletében eltér ettől a típustól is. A kisalföldi darabok esetében az árpaszem alakú mintákat egymástól elválasztó kerek díszítések nem áttörtek, hasonlóan — a 4. csoportba sorolt — harta-miklapusztai (Dienes 1972, 57. kép), valamint dunavecsei (Kada 1912, 328-329.) véretekhez. A kis alföldi leletek legközelebbi párhuzamának a Bács-Kiskun megyei Harta-Freifelt lelőhe lyen feltárt 10. századi temető 3. sírjában talált négyzetes veret tekinthető (Kustár-Langó 2003, 22.). A 10. század középső harmadára keltezett hartai temetőben a halott bal oldalán, a váll magasságában talált veretből csak egy darabot talált a sírban Kustár Rozália.12 A vereten jól megfigyelhető a középpontos díszítés, melyet — a kisal földi darabokon is megtalálható — rombusz alakú árok keretez (10. ábra). Az enesei és a Nemzeti Múzeumban őrzött darabon azonban már nem figyelhető meg a hartain meglévő ékkőbetétet imitáló középső dudoros kialakítás. Az ívelt rombusz alakú díszítés négy sarkához egy-egy vékony szárból induló, a veret sarkait mintázó levéldísz kapcsolódik. A hartain megfigyelhető szív alakú levél dísz a kisalföldi daraboknál már jóval elnagyoltabb, rombusz alakúvá vált. A hartai veret esetében a mintákat egymástól elválasztó kerek díszítések is — a középső díszí téshez hasonlóan — a kőbetéteket imitálják, ez az imitáció is már csak sematikus for mában jelentkezik a kisalföldi daraboknál. Ezek alapján a hartai veret az általunk vizsgált darabok előképének is tekinthető. A veretek elnagyolt díszítése, egymáshoz közeli előkerülése, hasonló színvonalú kialakítása egy lokális, kisalföldi műhelyha gyomány meglétét erősítik. (11. ábra) 6. A 2002-ben talált csontváz antropológiai értékelése. Az előkerült csontváz megtartása közepes, reprezentációs értéke jó. A koponya minimális mértékű post mortem deformitást mutat, ami főként az arci régiónak a koponya bázisa felé való 1-2 mm-es hátratolódását jelenti. Ezért annak ellenére, hogy 233

ARRABONA 2006. 4 4 / 1 .

TANULMÁNYOK

a fogazati ívek a restaurálást követően teljesek és kitűnő megtartásúak voltak, a két fogsorív occlusióját nem lehetett utólagosan létrehozni. A deformálódás miatt a halántékcsont pikkelyrésze kissé eláll az agykoponya eredeti lefutási ívétől. A kopo nya bázisa töredékes állapotban maradt fenn, de a kívánt mérési pontoknak megfele lően restaurálni lehetett. (12. ábra) Az elhalálozási életkor megállapítását a fogazat és a Nemeskéri-Harsányi-Acsádiféle módszer alapján végeztük. A nagyon jó megtartású fogazat a frontfogak tekinte tében közepes fokú, az őrlők tekintetében csak gyenge fokú kopást, így aduitus elha lálozási életkort mutat, míg a femur és a humerus proximális epiphysise, valamint a szeméremfelszín együttes értékelése maturus kort jelez. Összességében az elhalálozá si életkort 35-45 év közé lehet becsülni. Az Éry-Kralovánszky-Nemeskéri nemmegha tározási metódus alapján 19 jelleget tudtam vizsgálni, ezek alapján a csontváz neme nő, szexualizáltsági értéke -0,84. A csontok metrikus és morfológiai értékelésre közepes mértékben voltak alkalma sak. A koponya Alekszejev-Debec indexkategóriái alapján igen rövid, magas, a hom lok igen keskeny, a szemüreg középmagas, az orr keskeny, a koponyakapacitás köze pes értékű. Az abszolút méretek szerint rövid, igen széles, középmagas, a homlok kes keny. A morfológiai jellegek alapján az agykoponya sferiod, curvooccipital, az arcré gió prognath, a fossa canina sekély, a csontos orrhát kifejezett, az orrnyílás anthropin. A számított testmagasság 166,34 cm, ami Martin szerint magas tesmagassági érték nek felel meg. A lambdavarratban bilaterálisán varratcsontocskák figyelhetők meg, míg a bal oldalon egy pszeudo os epiptericum figyelhető meg. (12. ábra) Ismerve a csontváz előkerülési körülményeit, a megtartási állapotból, a metrikus morfológiai jellegzetességekből kiindulva a csontváz nagy valószínűséggel nem a zselizi időszakhoz tartozik. Csupán a metrikus adatokat figyelembe véve nincs lehe tőség arra, hogy egyértelműen honfoglalás kori leletként értelmezzük, de az is igaz, hogy semmiféle adat nem szól e megállapítás ellen. 7. Enese és tágabb régiója a 10. századi leletek tükrében (13. ábra) Az Enesén talált honfoglalás kori temetőhöz legközelebb a délre, 8 km-re fekvő Rábacsécsény közelében előkerült, a 19. században elpusztított temetőt valószínűsíthet jük.13 Az enesei lelőhelytől 12 km-re délre, Koroncón volt az egykori Győr vármegye egyik legkorábban ismert 10. századi temetője. 1867-ben a tavaszi szántás során a Bábota nagy kiterjedésű homokdombján egy lószerszámos sírt találtak. A sírban talált „nyílalakú vasdarabok" lehettek nyílcsúcsok, de az azokat tartó tegez vas merevítésének a töredékei is (Ebenhöch 1874, 377.; Szőke 1954, 125.).14 Ebenhöch gyűjteményében számos további, a honfoglalás korára keltezhető emlék származott még Koroncóról. Az 1871-ben a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került leletek pontos lelőhelyét azonban nem sikerült meghatároznunk. A Bábotán újabb 10. századi lelet — Gallus Sándor által vezetett ásatáson — 1939-ben került elő (Mithay-Bottyán 1940, 181.).15 Az ekkor fel tárt gazdag mellékletű női sírba, az elhunyt mellé helyezték egykor használt nyergét, valamint a gazdagon díszített lószerszámzatot is (László 1941).16 A Bábotától délre feküdt a Rácz-domb, ahonnan 1934-ben került elő egy — a bábotaihoz hasonló — nye reggel, rozettás lószerszámzattal eltemetett sír (Szőke 1954, 125-126.). A Rácz-domb közelében, attól valamivel délebbre, a Tószerdűlőben is voltak 10. századi leletek. A Koroncó-Újtelep néven is ismert lelőhelyen egy rozettás lószerszámzattal eltemetett rész leges lovas temetkezést sikerült feltárnia Mithay Sándornak (Szőke 1954, 125-128.). 17 Enesétől délre, 20 km távolságba fekszik Rábacsanak, ahol az elmúlt időszakban Tomka Péter mentett meg egy 10. századi sírt (Tomka 2000a, 19.). Rábacsanaktól 234


HONFOGLALÁS KORI SÍROK ENESEN

keletre, Tét határában egy — még a 19. század során Ebenhöch által felgyújtott — sod rott bronz nyakperec jelzi a 10-11. század során itt élt közösséget.18 Téttől északra, Gyomorén Friedrich Károly számtartó kertjében egy lószerszámmal eltemetett 30-35 éves nő sírja feküdt (Börzsönyi 1912; Fettich-Nemeskéri 1943, 50.; Szőke 1954, 128-129.; Lipták 1951, 232.), míg Gyomorétól keletre a Kajárpéc-Gyűr lelőhelyen talált fegyveres férfisír átalakított szerelékkel ellátott szálfegyvere egy, a kalandozások ban is részt vállaló közösség szálláshelyére enged következtetni (Kovács 1992; Kovács 1994-1995, 164-167.). A következő ismert lelőhely Kajárpéctől keletre, Sokrópátkán volt (Tomka 2000a, 19.), attól délre Csikvánd és Gyarmat község között egy kavicsbá nya területén (Gazdák-erdeje) 1936-ban egy lovas fegyveres férfisír jelzi egy másik, a hadakozásokban szintén részt vállaló közösség temetőjét (Szőke 1954, 128.). 19 Enesétől keletre feküdt a már a 10. századot követően regionális központtá vált Győr. A terület jelentőségét nagyban meghatározhatta a Rába-torkolat stratégiailag kivá ló helyzete (Lovas 1941, 20.; Szőke 1959; Tomka 1994; Tomka 1996; Bóna 1998, 29.; Tomka 2000a, 4-11.). A terület központi részét már viszonylag korán megerősítették. A mai város területén több temető is előkerült: az egyik a Szeszgyár (Homokgödrök) terü letéről, ahol a szórványleletek és a kis kiterjedésű leletmentések alapján egy nagyobb köznépi temető maradványait sikerült rekonstruálni (Takács-Paszternák 2000). E lelő helytől mintegy 800 méterre feküdt egy kisebb, 10. századi közösség temetkezőhelye, melynek sírjai a Téglavető-dűlőben előkerült nagy kiterjedésű avar temető területére estek (Börzsönyi 1903; Börzsönyi 1905; Fettich-Nemeskéri 1943, 11^8.; Szőke 1954, 125.). A Győrtől nyugatabbra fekvő Pósdombon (Albeker 1969; Mesterházy 1970; Tomka 1996) és keletre, a Győrszentiván-Söprűshegyen megmentett (T. Szőnyi-Tomka 1985.) köznépi temetők is arra utalnak, hogy ez a terület már a 10. században is köz ponti szerepet töltött be. Győrtől északra Nyúl-Öreghegy lelőhelyen 1912-1913 folya mán a feltárt 4 lovas sír egy olyan közösség tagjait jelzi, akik szerepet vállaltak az itáliai katonai vállalkozásokban, amire a Börzsönyi Arnold által megmentett sírokból előkerült milánói verésű Provence-i Hugo dénár utal (Börzsönyi 1915, 99; Fettich-Nemeskéri 1943, 50.; Szőke 1954,129.; Kovács 1989, 49.). A Nyúllal határos Écs község határából — a Tótdombról — egy lovas sír megmentett töredékei egy újabb, a 10. században ide települt közösség temetőjére utalnak (FÉK 33, No. 265.; Tomka 2000a, 19.). Écstől északkeletre, a mai Pannonhalmán (a korábbi Gyorszentmartonban) a Boldogasszony kápolna környékén már 1865-ben egy — a 10. század második felében biztosan létező — nagyobb kiterjedésű köznépi temető emlékei kerültek elő (Lovas 1936, 36-37.; FÉK 38, No. 355; Kovács 1994, 126.).20 Kérdéses azonban, hogy a szomszédos Ravazdon, a Szent Vilibáld-dombról múzeumba került karoling szárnyas lándzsa a 10. századra kel tezhető-e (Nagy 1913, 254.; FÉK 38, No. 356; Kovács 1978-1979, 100., 105.). Enese és a Mosoni-Duna között négy lelőhely ismert. Legtávolabb az Öttevényben talált lovas lószerszámos sír esik (Uzsoki 1962; Lipták 1962; Sótonyi 1962). Mosonszentmiklós lelőhelyen még a 19-20. század fordulóján rigolírozáskor találtak egy lovas férfisíit (Hampel 1907, 123.; Szőke 1954, 129.). Lébény határában a Kaszás dom bon egy 130 sírós köznépi temetőt tárt fel Tomka Péter (Tomka 2000a, 20.; Tomka 2000b; Czigány 2000). A község belterületén lévő temetőből egy a 10. század második felére, a l l . századra keltezhető (Kovács 1994,132-138.) állatfejes karperec került elő.21 Az általunk kutatott lelőhelytől nyugatra feküdt a Dőr-Kápolna-dűlőben feltárt, 10. századra keltezett sír (Szőke 1954, 129-130.) 22 Csornán, az Eperjes-dombon (Csatár) Paur Iván 6 sírról tudósított (Paur 1885), melyek a kutatás véleménye sze rint 10. századiak voltak (Szőke 1954, 130-131.). Valószínűleg a lelőhelyen egy nagy kiterjedésű, a 10. században kezdődő, de a 11. században is használt köznépi temető 235

ARRABONA 2006. 4 4 / 1.

TANULMÁNYOK

volt, amire az utal, hogy Paur kutatásait követően később Bella Lajos, I. Péter érmé jéről (Bella 1895, 256.) és 20 további koponyáról (Szőke 1954, 131. 68.j.) tesz emlí tést e lelőhely kapcsán. Valamivel később került elő a Csornától délkeletre fekvő Sülyhegyen egy másik 10. századi temető mintegy húsz sírja, melynek pénzzel keltezett sírjai a 10. század középső harmadára helyezhetők (Lakner 1889; Bella 1895; Herpey 1941; Kovács 1989, 24-25.). Csornától délnyugatra Palin egy nyolc sírós, szegényes mellékletű temetőrész ismert (Uzsoki-Szőke 1960). Az áttekintés alapján elmondhatjuk, hogy az Enesén előkerült temetőrész jól beil leszthető a szűkebb régió 10. századi településtörténetébe. Ezen területről ismert honfoglalás kori lelőhelyeket — elsőként a 10. századi Kárpát-medencei leletek vizs gálata során — Szőke Béla vetette össze a Duna másik oldalán fellelt emlékekkel. A véleménye szerint az északi oldal „határozottan harcias jellegű temetőivel" ellentét ben a déli oldalon lévő csoportok inkább békésebb jellegre utalnak (Szőke 1954, 135.). Megállapítását a későbbi kutatások tovább finomították. A regionális központ hoz kapcsolódtak a Győr környékén talált nagy kiterjedésű temetők, melynek fegyve res sírjai a központ katonáskodó elemeit rejtette (Szőke 1959; Uzsoki 1968; Paszternák-Takács 2000, 256-258.). A fegyvermellékletes sírok, mint a csorna-sülyhegyi, a nyúli és a mosonszentmiklósi, a csikvándi, a pali és a kajárpéci arra engednek követ keztetni, hogy az ezen a területen előkerült közösségek egyes tagjai is kivehették részüket a század hadi vállalkozásaiból, míg a sírokban talált érmek (Nyúl, Csorna) a kalandozó hadjáratokban való részvételre is utalnak. 23 Az Enesén előkerült temetőrészlet azonban inkább egy békésebb közösség sírhe lyeit rejthette. A dombhát, ahová az itt lakók sírjaikat ásták, vízvédett, természetföld rajzi szempontból megtelepedésre alkalmas terület lehetett már a 10. századot meg előző időszakban is. A kedvező adottságokra enged következtetni a 2002-es ásatás során feltárt neolit településrészlet, az előkerült bronzkori kerámiatöredékek és a lelőhelytől északnyugatra fekvő avar kori telep is (14. ábra).24 A 10. századot köve tően sem vált lakatlanná a terület, melyre a IV. szelvényben talált Árpád-kori kerá miatöredékek is utaltak (15. ábra).25

JEGYZETEK 1 2 3

4

5 6

7

A helyszíni szemlére vonatkozóan Id.: XJM RA 18-72. A feltárás során külön köszönettel tartozunk Botka Lászlónak és családjának, akik nem csak elvi selték az ásatásokkal járó kellemetlenségeket, hanem szinte családtagként fogadtak bennünket. A két szelvényben is feltárt bronzkori kerámiamellékletek a kisapostagi kultúrához tartoztak. A leletek vizsgálatáért Kiss Viktóriának tartozunk köszönettel. Enese bronzkori emlékeire vonatko zóan lásd még: Lovas é.n., 41. A feltárt objektumrészlet meghatározására számos — az ásatásra látogató — kutató véleményét kikértük. Figler András, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa szerint egy nagyméretű csatornába botlottunk. Egry Ildikó, a Xántus János Múzeum régésze inkább úgy vélte, hogy egy neolit ház kerítőárkát sikerült megtalálnunk. Takács Miklós és Tomka Péter véleménye szerint egy természetes árok húzódhatott a területen, melyet aztán részben a zselizi telep lakói, részben a később ide települt közösségek tölthették fel. 2-4. számú sírokról van szó. A sírban az eltemetés időpontjára utaló melléklet nem volt. A bolygatott csontok mellett talált két zselizi kerámiatöredék nem tekinthető korjelzőnek, mert ezek a kerámiatöredékek — amint arra a sírban való helyzetük is utal — a sír megásásakor, vagy a bolygatás során keveredhettek a sír betöltésébe. A veret funkcióját valószínűleg lószerszámdíszként értelmezhette Tomka Péter, hasonlóan a Felsőőrs — Kishegyes négyzetes véretekhez (vö.: Éri-Kelemen-Németh-Torma 1969, 92; Horváth 2004, 165. 28.j.), ugyanis Kiss Attila az 1985-ben készített összefoglaló leletgyűjtésében — Tomka Péterre hivat-

236


8

9

10

11

12

13 14

15 16

17

18 19 20

21 22

23

24

25


kozva — tüntette fel a veretet a lószerszámveretek között (Kiss 1985, 255.)- Kiss Attila azonban fél reérthette Tomka Pétert, így a gyűjtésében a tárgy — hibásan 1972-es dátummal — mint rozettás lószerszámveret szerepel. Áttekintve a Xántus János Múzeum korabeli gyűjteményét — melyért többek közt Tomka Péternek, Takács Károlynak és Molnár Attilának tartozom köszönettel —, más leletről nem lehetett szó, ugyanis Eneséről sem korábban, sem az itt tárgyalt 1971-es leletmentést követően más honfoglalás kori lelet nem került a győri múzeum gyűjteményébe. Kiss Attila munkájából az enesei négyzetes veret rozettás lószerszámdíszként került át a későbbi összefoglalásokba és a feldúlt sírt — a lószerszámveret alapján — női sírnak tartották (Révész 1993, 361; Révész 1994, 332; Révész 1996, 64; Révész 2001, 58.) Kiss Attila munkájának kritikájára vonatkozóan lásd: Bóna 1986, 576-577. A veret tanulmányozásáért és közlésének engedélyezésért Révész Lászlónak tartozom köszönettel, míg az egykori leltárkönyvi adatok vizsgálatában Hajnal Zsuzsa volt a segítségemre. MNM Régészeti Napló 1871. 82-84. A verettél együtt számos további 10. századi tárgy is volt (MNM ltsz. 295. 1871. II. 18; 22.; 27). Az Ebenhöch által 1871-ben a Magyar Nemzeti Múzeum számára adományozott leletek közül három darabot közölt Hampel József első összefoglaló mun kája, azzal a megjegyzéssel, hogy a leleteket a koroncói plébános az „ottani vidéken" gyűjtötte (Hampel 1900, 734-735.). A tárgyakra később Börzsönyi Arnold már mint „koroncói darabokra" hivatkozott (Börzsönyi 1912, 214.), feltételezését később Szőke Béla is átvette (Szőke 1954, 125.). A Hampel által közölt leletek közül az azonos leltári számmal beleltározott szíjvég és csat (MNM ltsz. 285. 1871. IX. 1.) ismeretlen lelőhelyű darabokként szerepelnek a leltárkönyvben, míg a rozettás veret már a Régészeti Naplóban is koroncóiként volt feltüntetve. Hampel nem adta közre azt a 8 darab rozettás lószerszámveretet, amely szintén Koroncó megnevezéssel ugyanekkor került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Utánanéztünk az adományozás körülményeinek a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában is, azon ban az 1871-ben iktatott levelek közül nem került elő a tárgyakhoz kapcsolódó feljegyzés. A lelet Rábacsécsény név alatt szerepel az 1962-es kiadású honfoglalás kori leletkataszterben is (FÉK 62. No. 842). A veret sírban való helyzete alapján — amint arra Kustár Rozália és Bende Lívia is figyelmeztetett — a hajfonatkoronghoz tartozó bőr függesztő szalagot ugyanúgy díszíthette, mint a halott felső ruházatát (vö.: Kustár-Langó 2003, 21.). A rábacsécsényi régészeti lelőhelyekről lásd még: Lovas Elemér é.n., 123. Az ekkor előkerült leletek — a leltárkönyvek tanúsága szerint — nem kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A leletet említi még: Fettich-Nemeskéri 1943, 49.; Lovas é.n., 88. A sírban talált dirhemről még: Kovács 1989, 41-42.; az érem nyújtotta keltezés lehetőségeiről: Kovács 2005. Az egykori Rákosi Mátyás utcában előkerült lelettel kapcsolatban Takács Miklós arra hívta fel a figyelmemet, hogy a lelőhely — topográfiai közelségéből is adódóan — akár azonos lehet a Ráczdomb lelőhelynéven említett 10. századi temetkezéssel is. MNM ltsz. 259/1871.II.8. A lelőhelyről előkerült kard besorolási nehézségeiről lásd még: Kovács 1994-1995, 161. Pannonhalmáról Ebenhöch Ferenctől a Magyar Nemzeti Múzeumba is kerültek 10-11. századra keltezhető leletek, melyek közül két darab gyűrű szintén a Boldogasszony kápolnához köthető, míg egy további S-végű hajkarika (MNM. ltsz. 285. 1871. IX. 7) előzőekkel azonos előkerülési helye csak valószínűsíthető. Az előkerült karperecre Takács Miklós hívta fel a figyelmemet, amiért köszönettel tartozom. A lelőhely kapcsán a honfoglalás kori leletkataszter tévesen hat sírról beszél (FÉK 32, No. 248). A Szőke Béla által közölt leírásból nyilvánvaló, hogy az előkerült leletek alapján nem hat, hanem csak egy sír keltezhető a 10. századra (Szőke 1954, 129.). Áttételesen a katonai vállalkozásokra utalhatnak a sírokban talált nyugati típusú fegyverek is, mint a kajárpéci átalakított sax (Kovács 1992, 164-166.), vagy— amennyiben 10. századi temetkezés hez köthető — a ravazdi szárnyas lándzsa (Kovács 1978-1979). Az avar kori telepről egy ép, kézzel formált edényt adtak át a 2002. évi ásatás idején a Xántus János Múzeum számára az itt lakók. Köszönetet mondunk Tomka Péternek és feleségének, Szőnyi Eszternek, akik mindenben segítették munkánkat. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárában Révész László nyújtott sok segítséget, míg a rajzokat Csősz József készítette. Fogadják ők is hálás köszönetünket. Köszönettel tartozunk még: Bíró Szilviának, Egry Ildikónak, Figler Andrásnak, Kovács Gábornak, Kovács Lászlónak, Molnár Attilának, Takács Károlynak, Takács Miklósnak, Takács Zoltán Bálintnak és Türk Attilának.

237

ARRABONA 2006. 4 4 / 1.

TANULMÁNYOK

IRODALOM ALBEKER 1969

Albeker Mária: Győr — Pósdomb. In: RégFüz Ser I. 23. (1970) 64.

BÁLINT 1991

Bálint, Csanád: Südungarn im 10. Jahrhundert. StudArch 11. 1991. 288 p.

BELLA 1895

Bella Lajos: Újabb csornai leletekről. ArchÉrt 15 (1895) 253-257.

BÓNA 1986

Bóna István: Dáciától Erdőelevéig. A népvándorlás kora Erdélyben (271 - 896). In: Erdély története I. Szerk.: Makkai László - Mócsy András, Akadémiai Kiadó, Budapest 107-234.; 565-582.

1998

Bóna István: Az Árpádok korai várai. Ethnica Kiadó, Debrecen 198 p.

BÖRZSÖNYI 1912

Börzsönyi Arnold: Gyomoréi sírlelet a honfoglalás korából. ArchÉrt 32 (1912) 214-219.

1915

Börzsönyi Arnold: A győri főgimnáziumi múzeum és a környékbeli kincsleletek. NK 14 (1915) 97-100.

CZIGÁNY 2000

Czigány Jernő: Lékelt koponya a Lébény-Kaszásdomb 44. sz. sírból — Trephined Skull from Garve 44 in Lébény-Kaszásdomb. Arrabona 38 (2000) 51-62.

DIENES 1972

Dienes István: A honfoglaló magyarok. Corvina Kiadó, Budapest 87 p.

EBENHÖCH 1874

Ebenhöch Ferenc: Régészeti leihelyek. In: Győr megye és város egyetemes leírá sa. Szerk.: Fehér Ipoly, Franklin Kiadó, Budapest, 357-377.

ÉRI-KELEMEN-NÉMETH-TORMA 1969

Éri István - Kelemen Márta - Németh Péter - Torma István: Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás. Magyarország Régészeti Topográfiája 2. (1969) Akadémiai Kiadó, Budapest 289 p.

1962

Fehér Géza - Éry Kinga - Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Leletkataszter — Ungarische Grabfunde im mittleren Donaubecken aus der Landnahme- und frühen Arpadenzeit. Fundkataster. RégTan 2 (1962) Akadémiai Kiadó, Budapest 99 p.

FÉK

FETTICH-NEMESKÉRI 1943

Fettich Nándor - Nemeskéri János: Győr története a népvándorláskorban. Győr Szab. Kir. Város Közönsége, Győr 71p., L,vt.

HAMPEL 1900

Hampel József: A honfoglalási kor hazai emlékei. In: A magyar honfoglalás kút fői. Szerk.: Pauler Gyula - Szilágyi Sándor, Budapest, 507-826.

HERPEY 1941

238

Herpey János: A csornai lelet X. századi érmei. — Münzen des X. Jahrhunderts im Fund von Csorna. Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régi ségtárából. 1 (1941) Kolozsvár, 146-152.

LANGO PETER - MENDE BALÁZS


HORVÁTH 2004

Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori kő- és üvegbetétel díszített fegyverek, tarsolyok és veretek kérdésköréhez. — Angaben zum Fragenkreis der landnahmezeitlichen Waffen, Taschen und Beschläge mit Stein- und Glaseinlagen. CommArchHung. Budapest, 151-171.

KÁBA 1912

Kada Elek: Kecskemét környékéről való leletek. ArchÉrt 32 (1912) 323-329.

1985

Kiss, Attila: Studien zur Archäologie der Ungarn im 10. und 11. Jahrhundert. In: Die Bayern und ihre Nachbarn. Hrsg.: Friesinger, Herwig - Daim, Falko. Wien 217-379.

KISS

KOVÁCS 1978-1979

Kovács, László: Bemerkungen zur Bewertung der fränkischen Flügellanzen im Karpatenbecken. MittArchlnst 8-9. (1978-79) 97-119.

1989

Kovács, László: Münzen aus der ugarischen Landnahmezeit. FontArchHung, Aka démiai Kiadó, Budapest, 188 p.

1994

Kovács, László: Das früharpadenzeitliche Gräberfeld von Szabolcs — Petőfi Str. Varia ArchHung 6 (1994) Budapest 227 p.

2005

Kovács László: Muszlim pénzek a X. századi Kárpát-medencében. Csodaszarvas I (2005) Budapest, 35-96.

KUSTÁR-LANGÓ 2003

Kustár Rozália - Langó Péter: Ezüstbe öltözött lányok. Honfoglalás kori sírok Harta határában. Kalocsai Múzeumi Kiskönyvtár 7 (2003) Kalocsa 48 p.

KÜRTI 1978-1979

Kürti Béla: Honfoglalás kori magyar temető Szeged-Algyőn. (Előzetes beszámo ló) — Ein ungarisches Gräberfeld aus der Landnahmezeit in Szeged-Algyő. MFMÉ 1978-1979/1 (1980) Szeged, 323-345.

LAKNER 1889

Lakner Ambro: A csornai leletekről 1888-1889. ArchÉrt 9 (1889) 263-271.

LANGÓ 2004

Langó Péter: Enese, Szabadság utca 72. Régészeti kutatások Magyarországon 2002. Budapest 207.

LÁSZLÓ 1941

László Gyula: A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. ArchHung 27 (1941) 107 p.

LIPTÁK 1951

Lipták, Pál: Antropologische Beiträge zum Problem der Altungarn. Acta ArchHung 1 (1951) 231-249.

1962

Lipták Pál: Honfoglaláskoi csontvázlelet Öttevényben — A Skeletal Find from the Time of the Hungarian Conquest at Öttevény. Arrabona 4 (1962) 27-31.

LOVAS é.n.

Lovas Elemér leletkatasztere. (Kézirat) MNM Régészeti Adattára 27.L. 1.146 p.

1937

Lovas Elemér: Pannonhalma környéke az ó- és középkorban. PSz 12 (1937) 23^42.

1942

Lovas Elemér: Győrváros régészeti katasztere (Második közlemény) GySz 13 (1942) 14-20.

239

ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1.

TANULMÁNYOK

MESTERHAZY 1970

Mesterházy Károly: Győr

Pósdomb. In: RégFüz Ser. I. 24 (1971) 58.

MITHAY-BOTTYÁN 1940

Mithay Sándor - Bottyán Árpád: Első koroncói ásatás a Bábotán. GySz 11 (1940) 174-183.

NAGY 1913

Nagy Géza: Adatok a Karoling-időszak emlékeihez. ArchÉrt 33 (1913) 250-254.

PAUR 1885

Paur Iván: Lovagok temetője Csorna - Csatáron. ArchÉrt 5 (1885) 319-323.

RÉVÉSZ 1993

Révész László: Véretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból — Beschlagene Pferdgeschirre aus den landnahmenzeitlichen Frauenund Männergräbern. HOME 30-31/2. 351-416.

1994

Révész László: Mit Beschlägen geschmükte Pferdegeschirre aus den landnahmenzeitliche Frauen und Mannergräber. Acta ArchHung 46. (1994) 307-361.

1996

Révész László: A karosi honfoglalás kori temetők. Adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi történetéhez — Die Gräberfelder von Karos aus der Landnahmezeit. Archäologische Angaben zur Geschichte des Oberen Theißgebietes im 10. Jahrhundert. Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei 1 (1996) Herman Ottó Múzeum — Magyar Nemzeti Múzeum, Miskolc 1996. 506. p.

2001

Révész László: Aranyszántás Balotán — The Golden Harvest of Balota. Magyar Nemzeti Múzeum Budapest — Thorma János Múzeum, Kiskunhalas,93 p.

RÓMER 1871

Rómer Flóris: Egyveleg. ArchÉrt V. (1871) 134-144.

SÓTONYI 1962

Sótonyi László: Az öttevényi honfoglaláskori lófossiliák anatómiai vizsgálata. Anatomische Untersuchung der landnahmezeitliches Pferdknochen vot Öttevény. Arrabona 4 (1962) 32-51.

SZŐKE 1954

Szőke Béla: Adatok a Kisalföld IX. és X. századi történetéhez. ArchÉrt 81 (1954) 114-137.

1959

Szőke Béla: Fejezetek Győr koraközépkori történetéből — Études sur l'Histories de la cité de Győr au moyen âge. Arrabona 1 (1959) 83-100.

SZŐNYI-TOMKA 1985

T. Szőnyi Eszter - Tomka Péter: Győrszentiván - Söprúshegy: későrómai és kora Árpád-kori temető. — Spätrömisches und Früharpadenzeitliches Gräberfeld von Győrszentiván - Söprúshegy. CommArchHung 1985, 98-122.

TAKÁCS-PASZTERNÁK 2000

Takács Miklós - Paszternák István: A Győr - Homokgödröki 10-11. századi teme tőrészletek és középkori település — Fragments of Cemetries from the 1 0 - l l t h Centuries and Medieval Settlement at Győr-Homokgödrök. Heves Megyei Régé szeti Közlemények 2 (2000) Eger, 253-309.

TOMKA 1994

Tomka Péter: Győr. In: Korai magyar történeti lexikon. Szerkesztette: Kristó Gyula - Engel Pál - Makk Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest 243-244.

1996

Tomka Péter: Győri ispáni vár. In: „Őseinket felhozád...". A honfoglaló magyar ság. Kiállítási katalógus. Szerkesztette: Fodor István - M. Nepper Ibolya - Révész László - Wolf Mária. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 424.

240

:.ANGO PETER - MENDE BALÁZS


TOMKA 2000a

Tomka, Péter: Staatsgründung, Gespansburg, Komitat. Weltliche und kirchliche Zentren an der Wende vom 10. und 11. Jahrhundert. In: Staatsgründung, Gespansburg, Komitat. Weltliche und kirchliche Zentren an der Wende vom 10. zum 11. Jahrhundert. (Führer zur Millenniumsausstellung.) Hrsg.: Tomka, Péter, Xántus János Múzeum, Győr, (Artificium et História 5.) 3-21.

2000b

Tomka Péter: Régészeti kommentár a Lébény - Kaszás 10-11. századi temető 44. sírjának trépanait koponyaleletéhez — Archaeological Commentary on the Trephined Skull of Grave 44 in the 10-11. Century Graveyard of Lébény - Kaszás. Arrabona 38 (2000) 63-96.

TÓTH 2002

Tóth László: Ebenhöch Ferenc. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor - Viga Gyula, Pulszky Társaság — Tarsoly Kiadó Budapest 219-220.

UZSOKI 1962

Uzsoki András: Honfoglaláskori magyar lovassír Öttevényben — Ein Landnahmezeitliches ungarisches Reitergrab von Öttevény. Arrabona 4 (1962) 9-26.

1968

Uzsoki András: A Győr Újszállások régészeti lelőhely kutatástörténete — Forschungsgeschichte der archäologischen Fundstätte „Újszállások" von Győr. Arrabona 10 (1968) 9-49.

UZSOKI-SZŐKE 1960

Uzsoki András - Szőke Béla: Honfoglalaskoi magyar sírok Páliban. — Hungarian Graves from Age of the Conquest at Páli. Arrabona 2 (1960) 5-11.

241

TANULMÁNYOK

ARRABONA 2006. 4 4 / 1 .

1. ábra A megkutatott lelőhely földrajzi környezete

242



2. ábra A régészeti kutatások helyszíne Enese - Szabadság utca 72-ben

Z57 570

257 560

257 550

257 540

257 550

3. ábra A 2002. évi feltárások helyszínrajza. Szaggatott vonallal jelölve a korában feltárt sírok helyzete. (Az 1. sír helyzete hozzávetőleges; a 2-4. sír helyzete pontos)

243

ARRABONA 2006. 44/ 1.

TANULMÁNYOK

4. ábra Sírrajz a 2002-ben feltárt 5. sírról

5. ábra Fényképfelvétel az 5. sírról.

244



6. ábra Sírrajz az 5. sírban in situ helyzetben maradt vázcsontokról

7. ábra Fényképfelvétel az 5. sírban in situ helyzetben maradt vázcsontokról

245

TANULMÁNYOK

8. ábra A Tomka Péter és Szőke Béla Miklós által 1971-ben megmentett négyzetes veret előlapja és hátoldala (Molnár Attila fényképfelvétele)

1.

9. ábra 1. Az 1871-ben Ebenhöch Ferenc ajándékaként a Magyar Nemzeti Múzeumba került négyzetes veret rajza. 2. A Tomka Péter és Szőke Béla Miklós által 1971-ben megmentett négyzetes veret rajza. (Csősz József rajza)

10. ábra A Harta - Freifelt lelőhely 3. sírjában talált négyzetes veret fényképe (Kustár - Langó 2003, 22. nyomán)

246



11. ábra Az ismert lelőhelyű Kárpát-medencei négyzetes veretek. 1. Apatin; 2. Bordány; 3. Cegléd; 4. Csongrád-Vendelhalom 29. sír; 5. Enese-Szabadság u. 3. sír; 6. Eperjes-Takács tábla 5. sír; 7. Fábiánsebestyén-Mikecz föld; 8. Felsöőrs-Kishegy; 9. Hajdúböszörmény-Bordaszőlő-Büdöskút 9. sír; 10. Harta-Freifelt 3. sír; 11. Harta-Miklapuszta; 12. Hodegyhaza 6. sír; 13. Homokmégy-Székes 75. sír; 14. Hugyaj; 15. Karos-Eperjesszög III. temető 6. sír; 16. Dunavecse-Fehéregyháza; 17. Marosgombás 1. sír; 18. Mezőzombor-Bálványdomb 11. sír; 19. Nagykörű; 20. Nagyteremia; 21. Öregcsertő-Csornapuszta; 22. Rábacsécsény környéke; 23-24. Sándorfalva 16. és 85. sír; 25. Sárrétudvari-Poroshalom 9. sír; 26. Szeged-Algyő 49. sír; 27. Szeged-Bojárhalom 3. sír; 28. Szeged-Jánosszállás 21. sír; 29. Székesfehérvár-Demkóhegy 6. sír; 30. Tiszabercel-Ráctemető 4. sír; Tiszaeszlár-Bashalom II. temető 3. sír; Tiszavasvári-Nagygyepáros 9. sír (Horváth 2004, 164. 19.j. alapján; kiegészítve a kisalföldi darabokkal)

12. ábra Az enesei 5. sír koponyafotói (Dénes Fanni felvétele)

247

ARRABONA 2 0 0 6 . 4 4 / 1.

TANULMÁNYOK

13. ábra 10-11. századi lelőhelyek Enese környékén. 1. Enese-Szabadság u.; 2. Rábacsécsény környéke; 3. Koroncó-Bábota; 4. Koroncó-Ujtelep; 5. Koroncó-Rácz-domb; 6. Rábacsanak; 7. Tét; 8. Gyömöre; 9. Sokorópátka; 10. Kajárpéc-Gyűr; 11. Győr-Homokgödrök; 12. Győr-Téglavető-dűlő; 13. Győr-Pósdomb; 14. Győrszentiván-Söprűshegy; 15. Nyúl-Öreghegy; 16. Écs-Tótdomb; 17. Pannonhalma-Boldogasszony kápolna; 18. Ravazd-Szent Vilibád domb; 19. Öttevény; 20. Mosonszentmiklos; 21. Lébény-Kaszás; 22. Lébény-Temető; 23. Dőr; 24. Csorna-Eperjes-domb; 25. Csorna-Sülyhegy; 26. Páli; 27. Csikvánd-Csikvándi kavicsos (Szőke 1954, 123. 1. kép felhasználásával)

14. ábra Avar kori kerámia az Enese-Szabadság utca területén fekvő lelőhelyről

248



15. ábra Kora Árpád-kori kerámiatöredékek a 2002. feltárás IV. szelvényéből

249

ARRABONA 2006. 4 4 / 1.

TANULMÁNYOK

GRAVES FROM THE AGE OF THE MAGYAR CONQUEST IN ENESE On 3 r d August 1971 Péter Tomka and Miklós Béla Szőke conducted a local survey of a cemetery fragment in Enese which could be dated back to the 10 th century. The certifying excavation took place at the site situated in the Szabadság Street, Enese between 10 th and 24 t h July 2002 with the profes sional support of Péter Tomka and Eszter Szőnyi. This excavation was a part of the joint project called "Historical genetics in the research of the Hungarian ethno-genesis" of the Archaeological Institute of the Hungarian Academy of Sciences and the Genetic Research Institute of the Biological Centre of Szeged. In addition to some Neolith Age objects the excavation unearthed a grave originating for all probability from the 10 th century. This paper looks into the anthropological issues of this recent find, reviews the connections of the quadratic mount which had been found earlier at the site, and based on the archaeological finds it places the cemetery of Enese into a wider perspective. Péter Langó - Balázs Mende

GRÄBER AUS DER ZEIT DER LANDNAHME IN ENESE Am 3. August 1971 nahm Péter Tomka, gemeinsam mit Béla Miklós Szőke, einen Begehung vor von Friedhofbruchstücken in Enese, mit einer möglichen Datierung aus dem 10. Jahrhundert. Die beglaubigende Erschließung der in Enese-Szabadság utca freigelegten Friedhoffragmente erfolgte zwischen dem 10. und 24. Juli 2002, als das Archäologische Institut der Ungarischen Wissenschaftli chen Akademie (MTA Régészeti Intézete) mit Unterstützung von Péter Tomka und Eszter Szőnyi Gra bungen am Fundort vornahm. Die Arbeiten erfolgten im Rahmen des vom Archäologischen Institut der Ungarischen Wissenschaftlichen Akademie und dem Forschungsinstitut für Genetik am Biologi schen Zentrum Szeged geleiteten Programms mit dem Titel „ Historische Genetik in der Forschung der ungarischen Ethnogenese" („Történeti genetika a magyar ethnogenezis kutatásában"). Anhand der Freilegungen fand man neben den in die neolithische Periode datierbaren Objekten ein - aller Wahrscheinlichkeit nach aus dem 10. Jahrhundert stammendes - Grab. Die Studie untersucht die anthropologischen Bezüge des neueren Fundes, und die Beziehungen zu den vorher am Fundort ent deckten viereckigen Beschlägen, gibt schließlich einen Überblick über das breitere Umfeld im 10. Jahrhundert des Friedhofes Enese anhand der freigelegten Funde. Péter Langó- Balázs Mende

250

Langó Péter - Mende Balázs HONFOGLALÁS KORI SÍROK ENESÉN

Recommend Documents