mellkasán keresztben és egy púp a homlokán amit akkor szerzett, mikor az öv visszarántotta, a feje pedig oldalra csapódott és beverte az autó középső

1

Ray Valentine szerelmes. Évek óta oda van egy lányért, meglátása szerint reménytelenül. Hiába feltörekvő sportoló, sikeres klubtulajdonos, hiába tapadnak rá a jobbnál jobb nők, neki csak egy vágya van. Megkapni a megkaphatatlant. Vagy a küldetése mégsem olyan lehetetlen? Kate Galaway szerelmes. A probléma az, hogy ezt még magának sem hajlandó bevallani. Pénze, mint a tenger, kitűnő tanuló, a barátai kedvelik. Ennek ellenére semmit sem szeretne jobban, mint végre a saját lábára állni és lerázni a lerázhatatlant. Vagy tulajdonképpen mégsem ez a leghőbb vágya? Mindkettőjük életébe gyökeres változást hoz a szeretett nagybácsi és mostohaapa elvesztése. Az örökséggel pedig kényszerűnek tűnő kötöttségek is járnak. Vajon képesek lesznek megbirkózni a feladattal és egymással, vagy végül az áskálódó rokonság győz?

2

Prológus

3

Kate Céltalanul lézengett a szobában. Hol felkapta, hol lerakta csekélyke csomagját, attól függően, hogy közeledő vagy távolodó léptek zaját hallotta. Olyan fáradtnak és összetörtnek érezte magát, mint még soha. A kórházi környezet csak fokozta a dolgot. Minden alkalommal, ha lecsukta a szemét lidércek gyötörték, bár ez éber állapotára is jellemzőnek volt mondható. Már maga a léte egy merő rémálomnak számított. Nem egész negyvennyolc órája még élte a lázadó tinik gondtalan életét. Anyjával a szobájában uralkodó káoszról vitázott, míg apjával szoknyáinak méretén. Aztán beütött a ménkű. Még mindig az orrában érezte az égett gumi és a vér szagának émelyítő keverékét. Fülében ott csengett a fék bántó csikorgásának, anyja sikításának és apja eszelős ordításának hangja, miközben tehetetlenül szemlélték, hogy egy több tonnás, rönkfákat szállító kamion egyenesen feléjük tart, ők pedig nem tehetnek semmit az ütközés elkerülése érdekében. A szülei azonnal szörnyet haltak, ahogy a teherszállító beléjük csapódott. Az autójuk eleje felismerhetetlenül összeroncsolódott, mikor a súlyos jármű maga alá gyűrte a Chevrolet, és még vagy ötven métert sodorta, mire megállt. Valami hihetetlen csoda folytán Kate-nek a hátsó ülésen szinte haja szála sem görbült. Egy-két horzsolás, a biztonsági öv nyoma a

4

mellkasán keresztben és egy púp a homlokán – amit akkor szerzett, mikor az öv visszarántotta, a feje pedig oldalra csapódott és beverte az autó középső oszlopába – bizonyították csak, hogy balesetet szenvedett. És ettől szörnyű bűntudat kínozta. Míg őt, majdnem sértetlenül, könnyűszerrel kiemelték a roncsból, addig a szülei megkínzottan, élettelenül beszorultak egy fémkupacba. Neki sem kellett volna túlélnie! Úgy érezte nem fogja kibírni a fájdalmat, ami az elvesztésükkel járt. Bármit megadott volna, hogy cserélhessen velük, vagy legalább csatlakozhasson hozzájuk… Miközben a mentősök ellátták a sérüléseit, a tűzoltók elkezdték szétvágni a Chevrolet, hogy kiemelhessék a szülők maradványait. A hozzá is eljutó recsegő, szakadó, fémes hang, és az orrfacsaró szag hatására Kate végül feladta a küzdelmet az ájulás ellen. Később jelenlegi állapotában, a kórházban tért magához. Mint kiderült csak enyhe agyrázkódást szenvedett. A szülei viszont nagyon is halottak voltak. Mindezt egy fáradt sofőr miatt, aki nem tartotta be a kötelező pihenőidőre vonatkozó szabályokat és elaludt a volánnál. Kate szemeit újfent csípős könnyek lepték el, ahogy eszébe jutott értelmetlen elmúlásuk. Ő pedig hirtelen egyedül maradt, elhagyatva és ettől a ténytől rettentő megijedt. Félt, sőt rettegett a jövőtől, attól, hogy nem lesz képes tizenöt éves fejjel megbirkózni az élet kihívásaival. A világa kifordult a sarkaiból, és Kate nem találta az útvesztőből a kiutat. Most is, mikor Bill bácsira – apja testvérére – várt, hogy az hazavigye, összeszorult a gyomra. Mi lesz, ha nem fog megfelelni az elvárásoknak és eldobják, elfelejtik örökre?! Míg ezen rágódott, megérkezett a nagybátyja. A szűkszavú, zavart üdvözlés és suta részvétnyilvánítás után szégyenlősen, lehorgasztott

5

fejjel, táskáját szorongatva követte a férfit, hogy az elvigye az új otthonába, az új családjához…

6

Ray Izgatottan túrt bele már így is kusza, szőke tincseibe. Pólóját húzogatta, hátha ettől rendezettebbnek tűnik majd a kinézete. Bill és az unokahúga bármelyik pillanatban megérkezhetnek. Az igazság az, fogalma sem volt miért ilyen ideges, hisz nem az elnököt várták vagy ilyesmi, és már rég nem számított minden újtól berezelő tininek a maga tizenkilenc évével, de… Azért tartott kicsit tőle, hogy mit fog szólni a lány, ha majd találkoznak. Mégis csak Kate volt az „igazi” családtag, hisz ő a mamájával nem olyan rég költözött Billhez, miután kitartó udvarlás után az asszony beadta a derekát és feleségül ment a férfihoz. Nos, az első találkozás – mikor a lépcsőfordulón toporogva, meglátta az ajtón belépni őt, visszatartott könnyektől csillogó szemmel – nem éppen úgy alakult, ahogy magában a dolgokat ezerféleképp elképzelte. Igazság szerint egyszerűen sokkot kapott. Egy értelmes gondolat nem maradt a fejében. Szinte még a köszönést is dadogva sikerült kipréselnie magából. Mutattak ugyan képeket neki korábban a lányról – tegyük hozzá nem voltak éppen frissek –, de azok nem tudták visszaadni a valóság varázsát. Kate annyira szép volt és törékeny, hogy ettől Ray-ben azonnal feltámadt a vágy, hogy átölelje és megvigasztalja. Mindentől és mindenkitől meg akarta védeni. – Á, Raymond! Jó, hogy itt vagy – szólt Bill megtörve a bűvöletet, ami letaglózta. – Ő itt Katie – mutatta be a lányt –, családunk legújabb tagja. Kérlek, mutasd meg neki a szobáját.

7

Raytől csak egy vérszegény bólintásra futotta, közben ő már meg is indult felfelé. Rövid, tépettre nyírt haja az arcába hullott, ahogy fejét lehajtva baktatott felfelé. A fiú sajnálta, hogy nem láthatja gyönyörű vonásait. – Szia! – motyogta a lány, mikor mellé ért és várakozva feltekintett rá. Ray összeszedte magát, legalább is megpróbálta. Hirtelen mozdulattal előrenyúlt és kikapta Kate kezéből a sporttáskát, amit ő eddig maga előtt szorongatott. Ahogy ujjaik összeértek, a fiú megkövült. Már-már látni vélte a kicsapó elektromos szikrát. – Erre… – nyögte. Hangja még maga számára is felismerhetetlenül rekedt és kásás volt. Kínjában megköszörülte a torkát és előre tessékelte a lányt, bár ezt a tettét rögtön meg is bánta. Az orra előtt lágyan ringó csípő látványa – amire feszesen rátapadt a csőfarmer – körülbelül két másodperc alatt nyomta a vérnyomását az egekbe. Aztán elszégyellte magát. Ebben a helyzetben egyáltalán nem volt illő nyálat csorgatni a lány után. Arról nem is beszélve, hogy csak tizenöt éves. Szinte még gyerek, egy fiatal felnőtt bőrébe rejtve. Meg ezentúl testvérek lesznek – még, ha nem is vérrokonok –, hogy nézne már ki, ha ráhajtana az újdonsült húgára?! Akármilyen dögös is… Távol kell tartania magától, minden áron! Rejtett, gyors mozdulattal megigazította kissé a kényelmetlenné vált nadrágját, aztán egy elharapott sóhaj kíséretében követte Kate-et az emeletre…

8

Első fejezet Hat évvel később… Kate idegesen átvetette egyik kecses lábát a másikon. A sötétkék nadrágkosztüm megfeszült lemeredt végtagjain. Akár, ha karót nyelt volna. Önkéntelen előrehajolt ültében, és úgy bámult hitetlenkedve a vele szemben, az íróasztala mögött helyet foglaló idős ügyvédre. – Most ugye viccel, Mr. Bloomberg? A megszólított férfi arcára őszinte sajnálkozás ült ki. – Nagyon sajnálom, Kathleen kisasszony, de a törvény betűjét figyelembe véve, Bill bácsikája így határozott. Az öröksége letétben marad, amíg be nem tölti a huszonegyedik életévét, és addig is felelős gyámot kell kijelölni ön mellé. Jelen esetben egy vérrokont, vagyis Mr. Ian Galawayt, illetve, mivel a nagybátyja élt a lehetőséggel, így az általa javasolt személyt, Raymond Valentine-t is választhatja. – De hát két hónap múlva betöltöm… Az ügyvéd keserves sóhajjal fújta ki a levegőt. Ő volt a Galaway család képviselője hivatalos ügyekben már hosszú évek óta, de még soha nem került ennyire kellemetlenül kényelmetlen helyzetbe emiatt. – Sajnos csak ismételni tudom magam, kisasszony. Ez Bill Galaway végakarata, és teljességgel jogszerű. Maga még

9

szerencsésnek is mondható, higgye el, mert van választási lehetősége. Sokaknak, ez nem adatik meg. Az elhangzottak után, mind a négy jelen lévő, egy pillanatra csendes merengésbe süppedt. Végül a lány csalódottan dőlt hátra, miközben magában füstölgött. Persze, választhat… Melyik legyen? A jobbról, kissé távolabb, a kanapén ülő pénz- és kéjsóvár, vén kecske – akire rá sem kellett néznie, így is tudta, hogy kocsányon lógó szemeiben beteges vággyal bámulja, és már attól is kiverte a víz, hogy a közelében kellett lennie –, vagy a léhűtő, élvhajhász a baljáról? Az egyik Bill legidősebb testvére volt, Kate kevésbé szeretett – és szerencsére ritkán látott – nagybácsikája, míg a másik az elhunyt mostohafia. És életének saját, külön bejáratos megkeserítője. Ray, Bill bácsi szeretett feleségének első házasságából származó fia volt, de ez egyáltalán nem befolyásolta azt, hogy a nagybátyja imádta, mintha csak a sajátja lett volna. Akármit is csinált, képtelen volt csalódást okozni az öregnek, mivel Bill egyszerűen nem volt hajlandó meglátni a hibáit. Mindig is ő volt a tökéletes. Erre a gondolatra Kate önkéntelenül is végigmérte a fiatal férfit. – Mi lesz cica, apuci nem ér rá egész nap. Válassz végre, és essünk túl rajta – küldött felé Ray egy magabiztosan kaján vigyort, egy sokatmondó kacsintás kíséretében. Kate arca lángvörössé vált és azonnal elkapta a tekintetét sportos, mégis lezserül férfias székszomszédjáról. Kétségbeesetten fordult ismét az ügyvédhez. – Hisz, ez képtelenség, ügyvéd úr. Tejhatalommal bírnak, majd az életem és a teljes vagyonom felett? Akár az utolsó centig elkölthetik, nem tehetek ellene semmit? Nincs valami olyan törvény, vagy jogszabály, vagy akármi, ami semmissé teheti ezt a kitételt? Az ügyvéd, ha lehet még szenvedőbb arcot vágott.

10

– Kérem, kisasszony. Ne nehezítse meg a dolgokat. A végrendelet teljesen jogszerű és tiszta. Sajnálom. Az eljövendő két hónapban minden jogi és anyagi felelősséget ön felett Mr. Ian Galaway vagy Raymond fog képviselni. A lány felpattant ültéből és űzött vadként jártatta tekintetét a férfiak között. Aztán végül megállapodott kényszerű választottján. A gyámján. Őrület. Rendkívül férfias jelenség volt, jól karban tartott izomzattal, aranyszőke, kócos hajjal és égszínkék szemekkel. Angyali. Csak az a tiszta, ördögien huncut tekintetét ne ismerte volna már oly rég óta. Ez a tekintet pedig számára sosem jelentett túl sok jót… – Nos, kisasszony? – tette fel újra a kérdést az ügyvéd. – Kit választ? A lány keze ökölbe szorult, végül alig hallhatóan préselte ki a fogai között: – Raymond… Erre a férfi is feltápászkodott, amolyan laza, hányaveti stílusban és kitárt karokkal fordult oda Kate felé. – Egy üdvözlő csókot a papának? – Fordulj fel! – kiáltott rá a lány felháborodottan, majd kiviharzott a helyiségből.

r Egykedvűen szemlélte még pár pillanatig az ajtót, amit a dühösen elrohanó lány csapott be maga után, aztán visszafordult az ügyvédhez. – Ezt megbeszéltük. Van még valami, Mr. Bloomberg?

11

– Egyelőre semmi, Ray! A napokban elkészítem a szükséges iratokat, hogy véglegesítsük a gyámságot és a feltételeit. Majd jelentkezem – válaszolta az ügyvéd. – Rendben, akkor én is távozom. Viszontlátásra! – azzal sarkon fordult és megindult a kijárat felé. Már a kilincsen volt a keze, mikor az eddig teljes némaságba burkolózott Ian szavai megállították. – Várj csak, fiacskám! Beszélni akarok veled! Ray halántékán halványan lüktetni kezdett egy ér. Utálta, ha lefiacskámozták. Az már csak a hab volt a tortán, hogy ráadásul nem kedvelte a férfit, aki ezt merészelte. – Igen? – szűrte hát a fogai között. – Majd útközben – tápászkodott fel amaz is, és követte őt az ajtóhoz. – Viszlát, Bloomberg! – vetette még oda foghegyről az ügyvédnek. Ian Galaway nem volt egy túl magas férfi, és az idő vasfoga igencsak mély nyomokat hagyott a kinézetén, ettől függetlenül nem mondta volna senki kedves, öreg apókának. Inkább kiöregedet, de annál elszántabb ragadozónak. Csendben tették meg az utat a liftig, majd mikor az megindult velük a földszint felé az idősebb férfi belevágott a mondókájába. – Azt akarom, hogy utasítsd vissza a gyámságot – jelentette ki. Ray számított valami ilyesmire, de ez a gyors, nyílt utasítás kissé meglepte. – Miért is? – kérdezett vissza homlokráncolva, hasonló hangsúlyt megütve, mint a másik. Nem kötelező a jópofizás! – Fogalmam sincs mi üthetett a testvérembe, mikor megjelölt téged gyámnak. Már semmi közöd a családhoz. A felügyeleti jog engem illett. Szállj ki a képből, kölyök! Ray kénytelen volt nyelni egyet, mielőtt válaszolt, mert még olyat sikerült volna mondania, ami meghazudtolná jólneveltségét. Még, hogy kölyök!

12

– Ezt nem te döntöd el, öreg! – Ismerte ő is ezt a hangnemet. – Bill és Kate is engem választott. Nyeld inkább le a békát! Ian feje kezdett lilásvörös árnyalatot felvenni, amitől szigorúan hátrafésült haja még fehérebbnek, még világítóbbnak tetszett. Szerencsére a lift közben megállt, Ray pedig abban a pillanatban, ahogy nyílt az ajtó faképnél hagyta utastársát, azzal sem foglalkozva, hogy Ian dühösen kiabálja utána, hogy: „Ne hidd, hogy végeztünk, fiacskám! Megbánod te még ezt!” Semmi kedve nem volt tovább elviselni amaz fölényes viselkedését. Még a végén újabb olyan jelzőt akasztana a nyakába, mint a fiacskám vagy kölyök, ő meg erre véletlenül mégis megfeledkezne a jó modorról, és az idősebbekkel szembeni kötelező tiszteletről… Jobb nem feszegetni a határokat. Különben is, van fontosabb dolga ettől. Kate – ugyan nem egészen önszántából – a gyámoltja lett. Itt az ideje kitalálni mit is kezdjen ezzel a váratlan, új fejleménnyel…

r Kate egyenesen a könyvtárszoba felé vette az irányt, amint hazaért. Még a közben felbukkanó Rosanak is kurtán-furcsán válaszolt csak, mikor az elé sietett és jeges teával kínálta. Talán kicsit később, majd megkeresi és bocsánatot kér… Szellemileg teljesen lefáradva rogyott bele a kényelmesre koptatott, bőr karos fotelba. Útközben, az ügyvédtől hazáig volt ideje lehiggadni kissé. A düh helyett, amit a végrendelet feltételeinek felolvasása váltott ki, most csupán elcsigázottságot érzett. Leghőbb vágya volt magára zárni az ajtót, megkeresni a legvastagabb

13

romantikus könyvet, amije csak van, és beletemetkezni, hogy ne kelljen a valóság fájdalmával foglalkoznia. Mindig is a könyvtár volt a mentsvára, legalább is a szülei halála óta. A felbukkanó emlékektől a szíve összeszorult. Még mindig érezte a hiányukat. És a lelkifurdalást is, mert ő életben maradt. Mostantól pedig a nagybátyja után keletkezett, fojtogató űrrel is meg kell küzdenie… A családja tragédiája után nagyon sokáig szinte csak vegetált. Naphosszat a szobájában kuksolt fülhallgatóval a fülében és a fehér plafont bámulta. Egyedül akkor érintkezett a családdal – Bill-el, Anne-nel és Ray-jel –, ha az éhség már nagyon kínozta és kimozdulni kényszerült önkéntes börtönéből. Egyébként mindenki – félelmeinek ellentmondva – nagyon kedvesen viselkedett vele. Talán Ray-nek voltak néha olyan beszólásai, amire felkapta kissé a fejét, de Anne általában csirájában fojtotta el a fia minden ilyen terű megnyilvánulását. Szó szerint vattába csavart hímes tojásként bántak vele. Csak idő kérdése volt, hogy a bomba robbanjon, ami hamarosan be is következett. Kate szokás szerint a kaja utáni kényszer miatt kimerészkedett a szobájából és a konyha felé vette az irányt, mikor a nappali felől beszélgetés hangjai ütötték meg a fülét. – Sajnos, nem dughatjuk a fejünket a homokba tovább, Bill! A lánynak segítségre van szüksége. Ebben az állapotban tönkreteszi magát és minket is… Ez Anne volt. Hangjából csendes határozottság csengett ki. – Igazad van… – válaszolta a férfi fáradt hangon. – De mit tehetnénk? Kate el akart menekülni, nem akarta hallani a választ. Eldobják, elfelejtik… De a lábai mintha gyökeret eresztettek volna a lépcsőn. Nem mozdult.

14

– Talán egy pszichológus… – Nem! – vágta rá Bill. – Az csak telenyomná mindenféle bogyóval és még inkább zombi válna belőle. Zombi? – hökkent meg Kate. Ennyire elhagyta magát? Lábai automatikusan indultak meg, vitték cél nélkül. Látása elhomályosult a kicsorduló könnycseppektől. Fogalma sem volt meddig bolyongott az óriási házban, mikor végül a könyvtárban kötött ki. Rácsodálkozott a hatalmas mennyiségű könyvre, amik alatt a faltól-falig polcok már-már rogyadoztak. Eddig még nem járt itt, pedig legalább egy hónapja élt Billékkel. Szórakozottan húzta végig ujjait a fafaragással díszített polcszegélyeken, majd a könyvgerinceken végül a kényelmesnek tűnő ülőgarnitúra bőrfelületén. Ezen kívül csak egy asztalka – teli mindenféle színes újságokkal – egy álló lámpa és némi szobanövény gazdagította a berendezést. Gondolt egyet és elhelyezkedett a hívogató kanapén, kinyújtóztatta a lábait, bedugta az elmaradhatatlan füleseket és már azon volt elmerül a zenehallgatásban, mikor szeme megakadt az újságok közé keveredett könyvön. Kate kíváncsiságtól hajtva kezébe vette azt. A borítója alapján eléggé elütött a szobában megtalálható klasszikusoktól, enciklopédia sorozatoktól és tudományos értekezésektől, ugyanis az egy romantikus írás volt, méghozzá Amanda Quick tollából. Minden bizonnyal Anne felejthette ott, mert Billről vagy Ray-ről nehezen tudta elképzelni, hogy ilyesmit a kezükbe vesznek. Nos, ez volt az első találkozása a romantikus, szórakoztató irodalom varázslatos világával. Eredetileg ugyan csak bele akart lapozni, aztán egyik sor követte a másikat, majd ebből oldalak lettek, végül fejezetek. Egy ültő helyében befalta a szöveget, megfeledkezve magáról és minden másról. Pillanatok alatt beszippantotta a dolog.

15

Következő reggel forró kakaó és vajas croissant illatára ébredt a kanapén, Rosa kedves mosolyával körítve. Gyűrött volt és kissé zúgott a feje, de már hetek óta nem érezte ennyire jól magát. Onnantól kezdve a dolgok fokozatosan javuló tendenciát kezdtek mutatni az életében. Megtalálta a tökéletes gyógymódot a bánatára… Kopogtattak. Kate felkapta fejét, próbálva visszaterelni a gondolatait a jelenbe. – Igen? – szólt ki, amire Rosa jelent meg a nyíló ajtó mellett. Úgy tűnik kiszámíthatóvá vált az elmúlt években, a házvezetőnő is rögtön tudta hol kell keresnie. – Katie! Megjött Ray úrfi. Csak azt szeretném tudni, melyik vendégszobába helyezzem el, mivel azt a szárnyat, ahol az ő régi szobája van, jelenleg felújítják, ugye. Tessék?! Na, azt már nem! Kate felpattant és gyors iramban indult a bejárat felé. – Hagyd csak, majd én elintézem – mondta, miközben elszáguldott a meghökkent Rosa mellett. Még csak az hiányozna, hogy a gyámja beköltözzön a házba. Teljesen az őrületbe akarja kergetni?! Nem piszkálta még eleget? Fúriaként robbant be az előtérbe és azonnal rátámadt az addig Juannal – a kertésszel és egyben Rosa férjével – kedélyesen beszélgető férfira. – Mi folyik itt? A két másik jelenlévő szinte egyszerre fordult felé. Míg az idősebb arcáról – ugyanúgy, mint a felesége esetében – döbbenetet lehetett leolvasni, addig a fiatalabbik teljes nyugalommal, sőt mármár ijesztő hidegvérrel nyugtázta a szívélyesnek semmiképp sem nevezhető fogadtatását. Éppen csak a szemén látszott, hogy alig várja az összecsapást és rettentően élvezi a helyzetet. És igen, Ray tényleg

16

beköltözni készült. A lábánál ott árválkodott egy láthatóan jól megpakolt sporttáska. – Szia, gyönyörűm! Megjöttem! – eresztett meg egy féloldalas mosolyt. Kate nem is tudta hirtelen pofon vágja vagy megcsókolja-e. Megcsókolni?! Ez meg most, hogy jutott eszébe? – hökkent meg a saját reakcióján. Nagyon úgy fest, hogy elvette az eszét a gyász, mert amióta Ray megemlítette a dolgot az ügyvédnél neki időről időre bevillant a kép, ahogy megteszik. Úgy látszik, lassan ő is beállhat a Ray istenséget imádók sorába. Az pedig tuti a szomszédos államig kígyózik… El kellett ismernie a férfi nem nézett ki rosszul. Koptatott, világos farmer, fehér póló, sportzakó, zilált hajzat, némi borosta. Messze az egyik legjobb pasi volt, akit csak valaha ismert. Bomlottak is a nők utána rendesen, de egyikük sem ismerte olyan jól, mint ő. Nem éltek vele egy fedél alatt évekig. Kibírhatatlan! – Nem! – jelentette ki nyomatékkal a hangjában. Pillantásuk összekapcsolódott és néma csatát vívott. Nem szikrák, inkább villámok pattogtak körülöttük. Jóformán még azt sem vették észre, hogy a kertész csendesen, fejét csóválva magukra hagyta őket. Végül Kate volt az, aki elfordította a tekintetét. – A régi lakosztályod nem használható, de a keleti szárnyban van néhány szabad vendégszoba. Találd fel magad! – mondta beletörődve a csatavesztésbe, és elfordult, hogy magára hagyja őt, mikor Ray megragadta a karját és magához rántotta. A lány egyensúlyát vesztve dőlt a kemény mellkasnak és feltekintett fogva tartója arcába. Forróság áradt a férfi testéből, amitől Kate teljesen védtelennek érezte magát vele szemben, már-már meztelennek, pedig több rétegnyi anyag volt közöttük. Nos, a vékony blúza nyilvánvalóan nem egy páncélmellény… És akkor Ray lehajolt hozzá.

17

Úristen! Meg akarja csókolni! – villant be lemeredt agyába. Most mit tegyen? – Ray… – motyogta, de azt már nem tudta kimondani, hogy mit művelsz. Szája bizsergett a várakozástól, akarta azt a csókot. Ami aztán mégsem történt meg. A férfi elmozdította a fejét és ajkai pillekönnyen értek az arcához. – Én is örülök, hogy ismét látlak! – suttogta, Kate felhevült bőrét csiklandozva leheletével.

r A kellemetlen csendet csak az evőeszközök csörömpölése törte meg, miközben Ian Galaway és családja – Margie a felesége és Sarah a lánya – az elszenesedett húscafatot próbálták vacsora gyanánt legyűrni. Az asszony sajnos nem volt egy konyhatündér – nem is csoda, hisz az elmúlt huszonöt évben volt ki elvégezze ezt a feladatot helyette – a lányt meg, amilyen kétbalkezes jobb inkább, ha a konyha közelébe sem engedik, mert még a végén nem csak a sült kozmál oda… A férfi közben bosszúsan feladta a küzdelmet, ledobta a kést, villát és tömény undorral nézett végig az asztaltársaságán. A felesége agyonsminkelt, kitömött madárijesztőnek nézett ki a feltupírozott hajával és jó néhány számmal kisebb gönceiben, míg Sarah… nos, ő külön téma. Ijesztő! A haját koromfeketére festette és teljesen lenyalta, ráadásul úgy nézett ki, mint aki hetek óta nem mosta meg. Ez mellett ruházatában, és minden egyébben is a sötét színeket, fém dolgokat részesítette

18

előnyben. Kiköpött emós csitrinek tűnt, azzal a különbséggel, hogy bőven a húszas éveiben járt. A legdühítőbb az egészben mégis az volt, hogy mindketten piócaként tapadtak rá, még ebben a lehetetlen helyzetben is. Sőt, amióta elvesztette a vagyonuk legnagyobb részét egy hibás ingatlanbefektetéssel, ha lehet még jobban kapaszkodtak belé. Szinte megfojtották. Minden annyival egyszerűbb lett volna, ha Bill nem jelöl mást a gyámságra és így rá bízzák Kathleent a vagyonával együtt. A gyámválasztós dolog most igazán nem jött jól. És mindez mellett volt egy olyan rossz érzése, hogy azzal a Raymond gyerekkel is akadni fog még gond rendesen. Ian majd szétrobbant a dühtől. Annak a suhancnak, annak a senkinek nem kellett még a kisujját sem mozdítania és mégis az ölébe hullott az a rengeteg pénz – amire bizony neki nagyobb szüksége lenne ám, égetően nagyobb –, na meg a lány is. Bezzeg ő, mint az elhunyt testvére és igazi Galaway majdhogynem semmit sem jussolt. Az a néhány százezer még a legsürgősebb kiadásaikra sem elég. Különben nem volt vak, látta hogyan nézett Ray Kathleenre, mikor azt hitte nem veszik észre. Pont úgy gusztálta hamvas, rugalmas, fiatal testét, mint aki szeretné felfalni… Akkor is őt illetné minden – csapott Ian képzeletben egyet az asztalra –, a pénz és a lány. Igen… Már attól bűnös merevedése támadt, ha csak eszébe jutott az unokahúga, hát, ha még fantáziálni kezdett arról, hogy legszívesebben miket csinálna vele, hogyan rontaná meg, döntené le az ártatlanság auráját, ami körüllengi. Cseppet sem érdekelte, hogy az emberek szemében ez beteges vágyakozásnak tűnhet. Évek óta ácsingózott utána, ennél jobb alkalmat pedig keresve sem találna, hogy megszerezze végre, amit akar. Agytekervényei lázasan dolgoztak, keresve a megoldást a

19

felmerült problémára. Mindenképp jogi úton kell lépnie, mivel ellenfele nem igazán mutatott hajlandóságot a visszalépésre. Találnia kell valamit, egy kiskaput, amivel gyorsított eljárásban, még a két hónap lejárta előtt megkaparinthatja az irányítást Kate vagyona felett. Vajon melyik ügyvéd barátja lehet a legelvetemültebb? – morfondírozott magában. Melyiket bízza meg azzal, hogy a kezére játssza a lányt?! Váratlan lendülettel tolta el magát az asztaltól, megtörölte a száját a szalvétával, majd a szinte érintetlen tányérjára dobta azt. Margie összerezzent az éles székcsikorgástól, Sarah továbbra is közönyösen révedt a semmibe a frufruja takarásából. – El kell mennem – vetette oda nekik félvállról, bármiféle magyarázat nélkül, maga mögött hagyva a csendes belenyugvásba süppedt kettősüket és a vacsora romjait.

20

Második fejezet Rádobta a sporttáskáját a vendégszoba makulátlanul megvetett, halványzöld takaróval fedett ágyára, majd odasétált a teraszajtóhoz és homlokát a hűvös üvegnek támasztva kibámult a belső udvarra, amit a szabálytalan formájú, kristálytiszta vizű medence uralt. Egyik oldalról gyönyörűen megépített és mesterien karbantartott sziklakert, míg a másikról kényelmes nyugágyak, napernyők, cserepes, nagylevelű díszpálmafák keretezték. Ray egyre jobban kezdett kételkedni abban, hogy a Nagy Házba való visszaköltözés annyira jó ötlet lenne, mint ahogy azt még pár órával korábban képzelte. Pedig az ügyvédtől való távozás, a lakásában való csomagolás, sőt a teljes idáig vezető út alatt meg volt róla győződve, hogy tökéletes megoldás lesz, mindenféle szempontból. A belváros és a klubja csak pár mérföldre volt az épülettől, Rosa minden bizonnyal ugyanúgy elkényeztetné, mint srác korában, mikor ténylegesen ott is lakott és nem mellékesen szemmel tarthatná Kate-et, ezzel eleget téve a kötelezettségeinek, mint gyám. És éppen ez volt az egészben a legveszélyesebb pont is. Szemmel tartani őt… Vagy ölelésbe vonni, addig csókolni, míg mindketten ki nem fulladnak, kihámozni az illedelmes gönceiből… Mindezidáig azt hitte, hogy rég kinőtte a gyerekes rajongását Kate iránt, de úgy tűnik hatalmasat tévedett.

21

Már akkor, mikor az ügyvéd irodájában ültek, érezte a jól ismert, furcsa zsibogást, szikrázást, de mostani találkozójuk a hallban végleg bebizonyította, hogy az elmúlt idők ritkább látogatásai és a távolság ugyan tompították némileg a dolgot, de a kémia attól még igen is működött közöttük. Mert Ray remélte és rettegett tőle egyszerre, hogy Kate sem teljesen közömbös iránta. Nem lehet az, hisz akkor nem várta volna – szinte az arcára volt írva –, hogy megcsókolja. Ami éppen csak nem történt meg, ugyanis rettenetesen nagy erőfeszítésébe került, hogy végül csupán egy könnyed, arcra adott puszival üdvözölje. Elszakította tekintetét a kinti panorámától, majd gondterhelt sóhaj kíséretében a hajába túrva visszafordult az ágy felé, leült a matrac szélére és a térdeire könyökölve arcát a kezébe rejtette. Hogyan lesz képes türtőztetni magát két egész hónapig, hogy akár egy ujjal is hozzá nyúljon, mikor már az első napon majdnem elbukott?! Hagyhatná a csudába a beköltözést, visszamenekülhetne a biztonságos – Kate nélküli – világába, amit felépített magának. Minden bizonnyal az lenne a legokosabb lépés. Nagylány ő már, tud vigyázni magára, de… Ááá, hülye teljesítési kényszer! Ha egyszer belevágott, nem adja fel, végig viszi az elképzeléseit. Valahogy… Kopogtak, majd a mosolygós arcú Rosa lépett be a helyiségbe. Ray önkéntelenül is visszamosolygott az asszonyra. A mamája, Anne mellett ő volt a második legkedvesebb nőszemély a szívében. Leszámítva Kate-et, de ő egészen más tészta. – Ray úrfi! Sikerül kényelmesen berendezkedned? – kérdezte, bár a férfi tisztában volt vele, hogy Rosa figyelmét, cseppet sem kerülte el a még mindig zárt csomag az ágyon, közvetlenül mellette. – Hát persze! De hányszor kell, még megkérjelek, hogy csak egyszerűen Ray-nek hívj? Az úrfi olyan… – elfintorodott. – Tudod… Maradi.

22

Rosa csak mosolyogva legyintett, miközben elhaladt előtte, teljesen félrehúzta a függönyöket, hogy még több fény juthasson a szobába, majd precíz, gyors mozdulatokkal kipakolta Ray holmiját, neki még igazán tiltakozni sem maradt ideje. – Egy óra múlva kész az étel. Az ebédlőben terítettem, kérlek, ne késs. A kedvenced lesz, marharagu. – Honnan… – tudtad, hogy jövök? – kezdett bele a férfi a kérdésbe, de aztán inkább elharapta a mondatot. Rosa, az Rosa. Boszorkányos. – Pihenj egyet addig! Szóltam édesanyádnak is, jönni fog hamarosan. Katie a könyvtárba vonult vissza. Miután mindezt közölte, dolga végeztével távozott. Ray pedig azon kezdte törni a fejét, hogy az asszony szándékosan célzott-e arra, hogy merre találja Kate-et vagy sem. Mindegy. A teste önállósította magát, felpattant és megindult a földszint felé.

r Olyan szépen sütött a nap, hogy Kate végül úgy határozott, hogy a könyvtárból kiköltözik a laptopjával együtt a teraszra. Hátha a friss levegő kitisztítja a fejét és képes lesz rákoncentrálni a beadandójára, aminek a határideje vészesen közeledett. Ray valahogy befészkelte magát a gondolatai közé – méghozzá meglepően makacsul – és még a tanulás iránti elkötelezettségét is veszélyeztette. Teljesen össze volt zavarodva, hisz mindezidáig nem gondolt rá úgy, mint pasira – na, jó, talán néha, egy picit, mikor olvasás közben a könyv hősei rendre őrá hasonlítottak a képzeletében, haj és szemszíntől függetlenül –, mindig is az a kép élt benne, hogy egy

23

férfibőrbe bújt kamasz, aki abban talál élvezetet, hogy macerálja valamiért. Amióta aztán úgy egy éve saját lakásba költözött, a lány fellélegezhetett. Már egész elszokott a folyton csipkelődő viszonyuktól, hisz legjobb esetben is csak ünnepnapokon és néha hétvégén futhattak össze. Akkor megtörtént a baj, Bill váratlan szívrohamban meghalt, és Anne is elhagyta a Nagy Házat. Kate megértette az asszonyt, azt, hogy nem tudott tovább az a fedél alatt élni, ahol boldog éveket töltött együtt a férjével és minden rá emlékezteti. Neki sem volt könnyű, de szerette ezt az épületet, az otthonának tekintette. Így, ezzel párhuzamosan, mivel már Anne sem volt ott, az utóbbi hetekben még annyit sem találkozott Ray-jel, mint korábban. Itt visszakanyarodtak a gondolatai a majdnem csókra. Vajon milyen lett volna, ha mégis megtörténik? Puha, édes és csábító? Vagy vad és birtokló? Felsóhajtott kínjában. És vajon mi változott meg hirtelen, amitől ennyire égetően fontossá vált, hogy ezt megtudja? Mitől vált Ray ennyire… Ennyire agyzsibbasztóan kívánatossá?! Szerencsére nem kellett tovább töprengenie, mert halvány mosolyszerűséggel, és szomorkás arckifejezéssel megérkezett a nevelőanyja. Látszott rajta, hogy töretlenül a férje utáni bánat emészti, bár azért tett némi erőfeszítést, hogy ne nézzen ki úgy, mint aki teljesen elhagyta magát. Fakó szőke haját – ami valaha pont olyan árnyalatú lehetett, mint a fiáé – szoros kontyba fésülte, a szeme alatti karikákat és kipirosodott orrát némi alapozóval palástolta, öltözéke – egy fekete, ujjatlan, térd alá érő, a test vonalát finoman követő ruha és méretes fehér-fekete szalmakalap – visszafogott eleganciáról árulkodott. – Szia, drágám! Mi újság? – üdvözölte, majd leült a Kate melletti nyugágyra.

24

– Szia, Anne! – válaszolt a lány. – Ha jól sejtem már értesültél róla, hogy Ray haza költözött. Mondd, miért utál engem ennyire? Egyfolytában azt lesi, hogy hol tehet nekem keresztbe! – Katie! Nem utál téged… Rendes gyerek. A lány megcsóválta a fejét. – Ne haragudj, Anne, azért, amit mondtam… – szégyellte el magát. – Mégis csak a fiad. De pont ezért is vagy elfogult vele szemben. Az asszony felé fordult, megragadta az egyik kezét és szomorú szemekkel kezdte tanulmányozni Kate arcát. – Úgy szeretlek, mintha a saját lányom lennél, mégis azt kell mondanom, mindkettőtöknek kijárna egy kupán vágás, mert nem látjátok a fától az erdőt. A lány szólásra nyitotta a száját, de Anne intésére végül csendben maradt. – Bár, most mindannyian nehéz időszakot élünk meg, talán tényleg jobb lenne, ha nem kísértenénk a sorsot és elkerülnétek egymást a békesség kedvéért. Majd beszélek vele, rendben? Alig, hogy befejezte a mondatott felbukkant Ray a semmiből és kedves puszival üdvözölve anyját ő is lehuppant közéjük. – Szívem szép szerelmei… – vette fel a szokásos laza stílusát. – Mit kell velem megbeszélni? Kate kényszert érzett rá, hogy elkezdje forgatni a szemeit, mint valami pubertáskorú csitri. A pasi tuti kihallgatta a beszélgetésüket, mert neveket nem említettek és máskülönben honnan tudhatná, hogy róla volt szó?! – Most jut eszembe, hogy sürgősen mondanom kell valamit Rosának – vágta ki magát sután, és gyors iramban magára hagyta anyját és fiát. A nyüzsgő bogárhad a gyomrában, amit Ray megjelenése indukált, ettől függetlenül még percekig kínozta.

25

r – Kisfiam! Nem lenne jobb mindenkinek, ha felhagynál végre ezzel az óvodás udvarlással és nyíltan elmondanád neki, mit érzel iránta? Ő sem közömbös irántad, bízz bennem, érzem – szegezte neki a dolgot az anyja, amint Kate eltűnt a teraszajtó mögött. Ray komótosan feltápászkodott, majd értetlen képet varázsolt magára, bár sejtette, hogy Anne-t nem lesz olyan könnyű megtéveszteni. Mégis csak az édesanyja. – Fogalmam sincs, miről beszélsz… – közben persze képtelen volt akár csak felé is tekinteni, a medence lágy fodrozódását szuggerálta. – Raymond Valentine! Éppen engem akarsz madárnak nézni? Nem most jöttem le a falvédőről. Azt hiszed, nem venném észre, ha a fiam szerelmes?! A férfi úgy érezte ismét aprócska kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre. Behúzta fülét-farkát, de azért kitartott az állítása mellett, még ha tényleg égbe kiáltó hazugság is volt. – Tévedsz. Nem olyan rég voltam kivizsgáláson, nem találtak nálam semmilyen fertőző nyavalyát. – Nagyon vicces! Anne is felállt, és szorosa a fia mellé lépett. – Tényleg! Teljesen egészséges vagyok. Te viszont nagyon sápadtnak tűnsz. Mikor látott utoljára orvos? Anne örömtelenül felnevetett, majd belekarolva a fiába, az épület felé kezdte húzni őt. – Szép hárítás, drágám! De ne hidd, hogy ennyivel megúszhatod. Előbb-utóbb beszélned kell vele. – Anya!

26

– Rendben. Gyerünk inkább enni. Rosa az ebédlőben terített – mondta szomorú hangon. A közös étkezés az ebédlőben, a hatalmas, tizenkét személyes asztalnál, körülvéve az ismerős bútorokkal, festményekkel, a fejük fölött lógó kristálycsillárral sosem lesz már ugyanaz Bill Galaway nélkül. Ray lelkiismeret furdalással küszködve követte az asszonyt. Nem akarta bánta mindazok után, hogy elvesztette – mindannyian elvesztették – őt, de még nem készült fel a színvallásra. Nagyon nem! Amilyen komiszul eddig Kate-tel bánt, nagyon kicsinek saccolta annak az esélyét, hogy valaha is lesz köztük valami… A legokosabb az lenne, ha elfelejtené a lányt végre. Igen, azt fogja tenni. És itt az alkalom – hisz gyakorlatilag együtt élnek –, hogy bebizonyítsa képes rá. Kiszeret Kate-ből, még ha a szíve darabkáira hullik is közben szét! Mert miféle beteg állat lenne képes elcsábítani a saját családtagját?!

27

Harmadik fejezet Pontosan két héttel az után, hogy Ray újra szerves része lett a hétköznapjainak, és válogatott kínzásokkal „édesítette” meg az együtt töltött időt – lásd kétértelmű megjegyzések, parancsolgatás, számonkérés és társai – Kate belenézett a sminkasztal tükrébe, még egyszer, utoljára végighúzta a hajkefét fényes, aranybarna fürtjein, kent egy csöpp szájfényt az ajkaira, majd elégedetten azzal, amit látott, megindult ki a szobájából. A tejeskávészínű nyári ruha finoman susogott minden egyes lépésénél. Még hetekkel ezelőtt megbeszélte a randit, amire jelenleg készült, és a Billel történtek miatt majdnem meg is feledkezett róla, mikor előző nap Nathan felhívta, hogy pontosítsák az időpontot. Neki pedig, nem volt szíve lemondani a dolgot. Különben is mindenkinek jár egy kevéske kikapcsolódás. Azzal nem hozza vissza a nagybátyját, ha naphosszat otthon penészedik. Nate-tel úgy fél éve ismerték egymást, és ha a férfi Los Angelesben tartózkodott – ami jó esetben, ha havonta egyszer előfordult – mindig szerveztek valami közös programot. Kötöttségek nélkül jól érezték magukat egymás társaságában, néha még egy-egy csók is elcsattant, de ennél tovább nem jutottak. Kate nem akart egy folyton utazó üzletember mindig csak várakozó barátnőjévé válni, Nate pedig tiszteletben tartotta ezt, és nem erőltette a dolgot. Így maradtak inkább a barátságnál.

28

Már a lépcsőn tartott lefelé, mikor a fordulóban egy sötét alak vált ki az árnyékból. Majdnem szívrohamot kapott, mivel a félhomályban – csak a hallból felszűrődő fény világította be a lépcsőfokokat – az első pillanatban nem tudta beazonosítani az illetőt, de aztán felismerte Rayt. – Hova mész? Kate meghökkent a durva kérdés hallatán, és rögtön el is öntötte a harag. – Közöd hozzá? – vetette oda neki ugyanolyan durván, majd megpróbálta kikerülve őt faképnél hagyni, de Ray elkapta a karját és magához húzta. Arcuk csak centiméterekre került a másikétól. – És ha van hozzá? A gyámod vagyok, kötelességem vigyázni rád! – Ne nevettesd ki magad – replikázott a lány hevesen. – A gyámom vagy, nem az apám. Nem szabhatsz meg nekem semmi! Kinőttem már abból a korból. – Igazad van. Nem vagy egy csitri, az apád pedig véletlenül sem lehetek… Kate-et meglepte a váratlan helyeslés, de aztán megcsapta a Rayből áradó alkohol és dohány összetéveszthetetlen szaga, miközben az arca, ha lehetséges még az eddiginél is közelebb és közelebb került az övéhez. – Részeg vagy? – bukott ki belőle a kérdés akaratlan. – Bár az lennék – sóhajtott fel a férfi. – Akkor gondolkodás nélkül arra foghatnám… – Mit? – suttogta Kate, bár érezte, hogy nem díjnyertes ötlet a dolgot feszegetni, ha jót akar magának. – Ezt! – jelentette ki amaz, közben meleg, sima szája súrolta Kate lüktető ajkait. Éles csengőhang hasított a feszült csendbe, amitől úgy rebbentek szét, mint akiket rajtacsíptek valami bűnös tevékenységen.

29

Kate összehúzta magán a vékony kendőt, amit korábban a vállára terített és további szó, magyarázat nélkül elrohant, mintha csak veszett kutyák kergetnék. A hallban vett néhány mély lélegzetet, hogy megnyugtassa ezerrel dübörgő szívét, majd mosolyogva ajtót nyitott. Kedvesen üdvözölte a mit sem sejtő Nate-et, majd gyorsan becsukta maga mögött a nyílászárót. Még az egyre távolodó autóban ülve is úgy érezte gyilkos pillantások kereszttüzébe keveredett.

r Halálos tekintettel bámult a távolodó autó után. Csak úgy rotyogott a visszatartott indulattól. Kate. Elment. Egy. Idegennel. Egy. Fiatal. Jóképű. Idegennel! Ennyit arról, hogy erős lesz, és szépen bebizonyítja, hogy képes lemondani róla csak úgy. A gondolattól, hogy az ipse akár az ujjával meri érinteni őt az agyvize forrósodni kezdett, a féltékenység savként mardosta. Nem volt tíz perce, hogy hazaért, még zuhanyozni sem maradt ideje, amivel lemoshatta volna magáról a bűzt. Hétköznap lévén csak nyitáskor ugrott be a klubba, nem úgy, mint hétvégén, mikor végig felügyelte a bulit – a szerénységet félretéve, igenis a város egyik legfelkapottabb bárjának tulajdonosa volt –, ahol már akkor is vágni lehetett volna füstöt. Erősen elérkezettnek látta a helyzetet egy komolyabb felújításnak, modernizálásnak. Csúcsidőben akár kétezren is képesek voltak bezsúfolódni a kétszintes épületbe. Ha

30

véletlen tűz ütne ki, nem biztos, hogy megfelelően kezelni tudnák a tömeget a legszigorúbb óvintézkedések ellenére sem. Nyugalmat kényszerített magára, elfordult az ablaktól, amin eddig kifelé nézett és átvágva a nappalin egyenesen a dolgozószobába sietett a telefonért. Társaságra van szüksége, egy-két haverra, néhány sörre, meccsnézésre – döntötte el. Akármire, csak sikerüljön elfelejtenie Kate kebleinek forróságát a mellkasán, dühtől szikrázó szemét, kívánatosan elnyílt ajkait… Isaiah rögtön jelentkezett a hívására. – Szevasz, haver! Mi a pálya? – Szia! Mit szólnál egy kis meccsnézéshez? Kaja, pia biztosítva. A barátját nem kellett győzködni, sőt megígérte, hogy a többieknek is szól. Vagyis készülhetett a komplett focicsapat érkezésére. Nem baj, minél többen lesznek, annál jobb. Úgy legalább biztos nem lesz alkalma a gondolkodásra. Nos, kicsit még a vártnál is nagyobb számú vendégsereggel számolhatott végül. A haver hozta a csaját, az a barátnőjét, ismerősét végül elárasztották a házat a bulizó fiatalok, Ray nem tehetett semmit. Igazából nem is akart. Elejében még eszébe jutott, hogy Kate talán nem fogja díjazni a spontán medence party-t – többen birtokba vették az udvart annak minden tartozékával együtt –, de valahol a negyedik és az ötödik sör között elvesztette az érdeklődését a téma iránt. Terpeszkedett a nappali bőrkanapéján, enyhén bódult állapotban élvezte a műsort – több csapattársával egyetemben –, amit két szőke cicababa adott elő az asztalon előtte, miközben egy bögyös vöröske, talán Mindy vagy Sindy a fülcimpájával játszadozott éppen. Már pont sikerült meggyőznie magát, hogy ez kell neki, kitűnően érzi magát, mikor betoppant Kate. Egy szó nem hagyta el a száját, csak állt a nappali szélesre tárt ajtajában, és döbbenettel vegyes haraggal bámult rá. Olyan volt, mint

31

egy bosszúálló angyal, csak kard meg igazi szárnyak nélkül. Aztán sarkon fordult és elviharzott. Ray sosem gondolta volna, hogy egy pillantás lehet ennyire józanító hatású. A sör megsavanyodott a szájában, Mindy érintése undorral töltötte el, a zene és az asztalon, félmeztelenül vonagló lányok látványa zavaróvá, kellemetlenné vált. Hirtelen kiszakította magát az ölelő karok közül – nem törődve a meglepett tekintetekkel – és ott hagyva csapot-papot a saját lakrészébe menekült. Sokáig folyatta magára a vizet, hátha az lemossa róla a mocskot, ami érzése szerint beborította. A buli még akkor is javában zajlott, mikor kicsivel később felöltözve végigosont a folyosón és lélegzetvisszafojtva belopakodott Kate szobájába. A lány ruhástul feküdt a széles ágyon, összegömbölyödve, haja kuszán keretezte arcát. Aludt, bár láthatóan nyugtalanul. Ray bámulta őt egy ideig az ajtónak támaszkodva, minden pillanatban készen a menekülésre, ha véletlen felébredne. Mikor jó idő után sem történt ilyesmi, az izmai ellazultak. Előbb csak az ágy széléig lépdelt el, majd rá terített egy vékony takarót Kate csupasz vállaira, végül gondolt egy merészet és mellé feküdt. A lány nyomban hozzá búj, keresve a megnyugtató biztonságot. Az éjszaka hátra levő részében nem csinált mást, csupán itta magába a nő látványát, néha-néha finoman végighúzva mutatóujját a teste különböző, fedetlen pontjain, vagy elsepert egy arcba hulló, zavaró tincset. Valamikor hajnal előtt kicsivel végre a buli is kifulladt. Úgy nézett ki, a vendégeit cseppet sem zavarta, hogy a házigazda idő előtt letűnt a színről. Mikor a nap első sugarai beragyogtak a szoba ablakán, Ray nehéz szívvel, de magára hagyta Kate-et és elraktározva a meghatározó élményt, elindult feltérképezni a buli romjait és felvértezni magát a

32

letolás ellen, amit minden bizonnyal nem csak a lánytól, de valószínű az édesanyjától is el kell majd szenvednie.

r Kate borzasztó furcsán érezte magát, mintha nem a saját testében és saját idejében lett volna. Vagyis ő volt az, csak a ruhák, kiegészítők, maga a környezet nem stimmelt. Egy az egyben úgy nézett ki minden, mint amilyennek egy századfordulós jelenetet képzelt olvasás közben, csak most önmaga vált a főszereplővé. Ráadásul, hogy igazolva legyen a feltevése, a semmiből felbukkant egy kalóznak vagy valami útonállónak – inkább utóbbi – kinéző férfi, egy vágtató, fekete mén nyergében, aki kísértetiesen hasonlított Rayre. A lovas mellé érve – valami tisztásfélén sétálgatott éppen, virágokkal megrakott kosárral a karján – egyszerűen felnyalábolta és elrabolta, csupán szanaszét röppenő virágokat hagyva maguk után. Kate-nek még megijedni sem maradt ideje, sőt, a legmeglepőbb az volt, hogy egyenesen biztonságban érezte magát. Annyira valósnak és mégis meseszerűnek hatottak az események, hogy úgy döntött élvezi a pillanatot, lesz, ami lesz alapon és nem harcol ellene. Összhangban lovagoltak ki tudja meddig – a ló minden mozdulatára felsőtestük kellemesen a másikéhoz dörzsölődött –, mikor végül megálltak egy elhagyatottnak kinéző házikónál. Ott az útonálló – vagyis Ray – lepattant a nyeregből és Kate-et is gyengéden leemelte, fokról-fokra csúsztatva végig őt a mellkasán, amit a lány még a ruha alatt is keménynek, forrónak érzett. – Megérkeztünk, gyönyörűm – mormogta Ray és pillekönnyű csókot lehelve ajkára, felkapta, mint egy tollpihét, majd besétált vele

33

a kis épületbe. Egyenesen az ágyhoz vitte, finoman a párnák közé fektette, végül fölé magasodott és belekezdett valamibe, amit Kate csak úgy tudott volna definiálni, mint a módszeres, édes csábítás és az érzéki kínzás egyvelege. Egy simítás itt, egy apró csók ott, testének melege teljesen körülölelte, magába szippantotta… Az arcába világító erős napfény rángatta vissza a valóság talajára, kiűzve fejéből az álom utolsó foszlányait is. Kómásan ült fel az ágy szélére, azon agyalva miért is aludt ruhástól és ugyan ki takargatta be, mikor az előző este emlékei, mint valami hatalmas hullám elárasztották, letaglózták. Minden igyekezete ellenére képtelen volt jól érezni magát Nathan társaságában, gondolatai folyton elkalandoztak, amit a férfi figyelmét sem kerülhetett el, így viszonylag korán, úgy tizenegy körül hazaért. Már a kapun befordulva megsejtette a bajt, az ajtóban pedig egyenesen mellbe vágta a hatalmas hangzavar. Dühös döbbenetében még Nate-től is csak röviden vett búcsút. És akkor meglátta a nappaliban folyó, már-már sztriptíz számba menő előadást, amit Ray oly élvezettel szemlélt. A csalódottságtól maga sem tudta mit szeretett volna jobban, sikítani, üvölteni vagy csak szimplán felrohanni a szobájába és bőgni kifulladásig… A végén a harmadik variációt valósította meg. Zokogott és zokogott, remegett az ágy a testével egyetemben, miközben arcát a párnájába fúrta. Nem mintha értette volna miért is emészti itt magát azon, hogy a férfi mit és kivel csinál. Erre a fogas kérdésre sajnos, még mindig nem találta az elfogadható választ. Az, hogy menthetetlenül szerelmes lenne belé, ki van zárva – győzködte magát. Ettől függetlenül a könnyei feltartóztathatatlanul csordogáltak tovább, míg végül álomba szenderült és reggel arra a furcsa álomra ébred.

34

Csak is a feszültség lehet az oka, kizárólag! Dühös Ray-re, igen! Mindjárt megy és megmondja neki a magáét, amiért az engedélye nélkül bulit rendezett a házban. Az épület az ő öröksége, és gyámság ide vagy oda nem dorbézolhat itt kénye-kedve szerint – határozta el. Egy gyors zuhanyzást, fogmosást, felöltözést követően nyomban a férfi keresésére indult. Meg is találta őt a konyhai hurrikán közepén, a pultnál iszogatva a kávéját. A kellemes illattól Kate is megkívánta a forró italt, de türtőztette magát és inkább minden indulatát Ray-re zúdította. Még az kellene, hogy leálljon itt kedélyesen kávézgatni ezzel az isten csapásával! – Azonnal magyarázatot követelek, mi ez a felfordulás?! – Csak halkabban, gyönyörűm! Szétesik a fejem. – Azt hiszed, érdekel az engem, egy hangyányit is? Elegem van belőled, meg a húzásaidból. Felfogtad, hogy Bill halott? Te meg sztriptíz táncosokat hozol a házába. Ray felé fordult, percekig csak mustrálta őt, ahogy csípőre tett kézzel, harciasan álldogál a konyha közepén, aztán kibökte. – Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű… Te meg mindenféle idegen pasasokkal találkozgatsz. Kate türelmetlenül fújt egyet. – Nate csak egy barát! – A szőkék is csak barátkozni jöttek – vágott vissza a férfi, igyekezve a nemtörődömség maszkját magára ölteni. Mintha csak Kate nem ismerte volna még eléggé. – Hahh, barátkozni… – vágott egy apró fintort. – Lehet jobb lett volna, ha mégis Iant választom helyetted. Ő sosem hozna könnyű nőcskéket a testvére házába – persze, ezt egy percig sem gondolta komolyan, de a férfinek nem kellett erről tudni. Most csak ott akart fájdalmas találatot bevinni, ahol tudta, hogy érzékeny. A két férfi között mindig is tapintható volt a feszültség.

35

Ray – ahogy számított is rá – felkapta a fejét, három lépéssel ott termett mellette, mindkét oldalról megragadta a felkarját és szikrázó tekintettel fürkészte az arcát. – És vajon miért nem tetted? – kérdezett vissza. – Miért engem választottál? – Kate nem bírta a kutató tekintetet, elfordította az arcát, torkában csomó keletkezett. Nem volt felkészülve rá, hogy rögtön visszakapja a magas labdát. A férfi megfogta az állát, visszahúzta, így ismét szemtől szembe kerültek. – Miért?! A lány lesütötte a pilláit. – Mert te tűntél a kisebbik rossznak – szűrte a fogai között. Csend. Ha Kate nem érezte volna az ujjak szorítását vagy a férfiból felé sugárzó hőt, azt hihette volna, hogy Ray elment. – Szóval, kisebbik rossz? – szólalt meg végül rekedten a beszélgetőpartnere. – Tudod, lehet, mégis igazad van és Ian jobb választás lett volna, mindenki számára – azzal se szó, se beszéd szájon csókolta. Durván, követelőzőn, mohón. Nyelve ellentmondást nem tűrően nyomult Kate ajkai közé. A lány elvesztette a kontrollt. Szédült, a lábai gumivá váltak, kénytelen volt megkapaszkodni Ray pólójában. A csók amilyen váratlanul kezdődött, úgy is ért véget. Kate légszomjjal küszködve távolodott el a férfitól. – Most elmegyek az egyetemi könyvtárba. Mire visszaérek, legyen rend és tisztaság, a mamlasz haverjaid pedig, akik szanaszét fetrengenek a házban, jobban teszik, ha gyorsan eltakarodnak – nyögte ki kínlódva, közben azon igyekezett, hogy megtartson pár morzsácskát önérzete romjaiból, majd sarkon fordult és elment. Szinte menekült kusza gondolatai, a rátörő érzések, de legfőképp a konyha közepén hagyott férfi elől…

36

Negyedik fejezet – Gyerünk, anyámasszony katonái! A nagyanyátok is gyorsabban szedi a lábát, mikor a budira siet. Még öt kör a pálya körül! – ordított az edző torka szakadtából, miközben már vagy századszorra haladtak el mellette futás közben, természetesen teljes felszerelésben. Ray tüdeje sikítva tiltakozott a megpróbáltatás ellen, de ő nem is foglalkozott vele. Gondolatai annyira elkalandoztak, hogy képes lett volna az ájulásig hajszolni magát, ha arra utasítják, és valószínűleg fel sem tűnik neki. Az edző nem egyszer lehordta szétszórtsága miatt – még szerencse, hogy nem a legfontosabb posztok egyikén játszó sztárfocista volt – az elmúlt tíz napban, mióta az edzőtáborban voltak, hasztalan. Csak Kate-re tudott gondolni, semmi másra. Már bebetonozott tényként könyvelte el, hogy végzetesen beleszeretett egy olyan nőbe, akibe nem lett volna szabad. – Valentine! Ember, jól vagy? – ragadta meg Isaiah a karját, ezzel megállásra késztetve őt. Ray csodálkozva konstatálta, hogy rajta kívül mindenki a nyújtó gyakorlatokat végzi, az edző pedig vöröslő fejjel közeledik a pálya másik végéről. Ilyen hamar lefutották a plusz öt kört?! – Persze – válaszolta, majd nyújtani kezdett, kihasználva az utolsó másodperceket még mielőtt a tréner leordítja a fejét. Isaiah kételkedve pislogott rá a sisakja rácsai közül.

37

– Még mindig a buli meg a két szőke bige miatt emészted magad? Mondtam már, hogy sajnálom. Nem gondoltam, hogy odáig fajulnak a dolgok. Láttam mennyire ki volt rajta bukva a védenced. Hogy is hívják? Ha akarod, beszélek vele. – Kate. És nem. – Mit nem? – Nem kell beszélned vele, ő az én gondom! – vágta rá Ray indulatosan. A barátja erre előbb nagy szemeket meresztett, majd nevetésben tört ki. – Te bele vagy esve abba a nőbe, igaz? – Nem! – de válasza túl gyors és heves volt ahhoz, hogy hihetőnek hangozzon. – Beszarás! Beleszerettél a gyámlányodba? – húzta továbbra is Isaiah az idegeit, vigyorogva, mint valami tejbe tök, mikor az edző végre odaért és lecsapott rájuk. – Kisasszonyok, tereferélünk, tereferélünk?! Máris befejeztétek az edzést? Nagyon pihentnek néztek ki. Ötven fekvőtámasz mindkettőnek. Most! A két játékos kelletlenül ereszkedett le a fűre, hogy teljesítsék a parancsot. – És Valentine, után beszélni akarok veled. Az irodában – bökött Ray felé bütykös ujjával a tréner, majd pattogva elvonult. A várható irodai beszélgetés semmi jóval nem kecsegtetett…

r Egész napos kánikula telepedett a városra, így Kate-nek szinte megkönnyebbülés volt a hipermarket légkondicionált épületébe

38

belépni. A könnyű blúz és a szűk farmerszoknya második bőrként tapadtak rá. Rosa ugyan váltig állította, hogy nincs szükség rá, hogy ő végezze a bevásárlást, de a lány látta mennyire megviseli az idős asszonyt a meleg, és különben sem akadt jobb dolga. Órái nem voltak a héten, a beadandóval elkészült – igaz, nem sikeredett valami fényesre –, a könyvtári önkéntes munkája pedig nem túl sok idejét foglalta le. Céltudatosan szerzett magának egy bevásárlókocsit, majd a legminimálisabbra csökkentve a felesleges bámészkodást, bedobálta a szükséges cikkeket. Egy csöppnyivel több időt csupán a tusfürdőkkel, habfürdőkkel megpakolt polcok mellett töltött. Imádott órákig ázni a hatalmas kádban, amit a fürdőjébe építettek be, mindenféle illatos gyertyákkal körülvéve, a legfinomabb kencékkel kényeztetve magát, esetleg egy jó könyv társaságában. Most is beszerzett egy-két új flakonnal az otthoni tetemes mennyiség mellé. Ha valaki ismerte elég jól és örömet akart szerezni neki, akkor tuti tusfürdővel lepte meg, nem csokival. Mivel hétköznap este volt az áruházban érezhetően kevesebben lófráltak, mintha a nagy hétvégi bevásárlás közepébe csöppent volna, így viszonylag gyorsan túljutott a kasszán és már száguldott is a mélygarázsba a kocsijához. A lift üresen fogadta, hát elengedte magát és csukott szemmel dőlt neki a fém falnak. Az ajtó halk surrogással jelezte, hogy pillanatokon belül becsukódik. Aztán valaki megakadályozta ebben. Kate nyomban összeszedte magát, felegyenesedett és a sarokba húzódott, hogy helyet adjon az újonnan érkezőnek. Először a bevásárlókocsi gördült be az övé mellé, majd a férfi is belépett, akihez tartozott. A lányban megállt az ütő egy pillanatra, mikor felismerte őt. Ian. Betegesen csillogó szemétől kiverte a víz. Az egy dolog, ha társaságban futottak össze, olyankor képes volt

39

kontrollálni magát, de most… Jeges rémület árasztotta el, és ezzel a nagybátyja is tisztában volt. – Szervusz, Kathleen! – köszönt behízelgő hangon. A lány ettől a rövidke mondattól úgy érezte egy szemvillanás alatt visszarepült az időben, és újra tizenhat éves… Kate közel hat hónapja, hogy elvesztette a szüleit és új, kétségei ellenére szerető családra talált – még Rayt is „szerette” valamilyen szinten, bár a srác igazán képes volt az idegeire menni –, most pedig, a tizenhatodik szülinapi vacsorájára készülve, elfogta a keserű szomorúság. Már egyetlen ilyen ünnepség sem lesz olyan, mint mikor anya sütötte a tortát és apa aggatta a lufikat. Igaz, akkoriban többször tiltakozott emiatt, arra hivatkozva, hogy nem dedós, de jelenleg az sem zavarta volna, csak lennének itt. Más szempontból viszont izgalmasnak ígérkezett a dolog. Ma volt a napja, hogy megismerje a másik nagybácsit – apja és Bill legidősebb testvérét – és annak családját. Ártatlan értetlenséggel kezelte az ügyet miért is nem találkoztak soha még. Ráfogta, hogy bizonyára azért, mert annyira messze laktak egymástól, hisz Billel sem tartották korábban napi szinten a kapcsolatot. Furcsa mód a nagybátyja nem volt igazán elragadtatva az ötlettől, hogy meghívják őket is, de Anne annyira szerette volna a boldog egymásra találást, családegyesítést, így beadta a derekát. Mikor megérkeztek a vendégek – Ian, Margie és a tőle néhány évvel idősebb, kissé különc Sarah – semmi kirívó nem történt, azon kívül, hogy Bill árgus szemekkel követte Ian minden mozdulatát. A beszélgetés némileg erőltetett volt, de ezt Kate betudta a rég múlt találkozás számlájára. Azt viszont el kellett ismernie, hogy valamiért Ian ösztönös tartózkodást váltott ki belőle. Sajnos, nem is kellett sokat várnia arra, hogy kiderüljön, mi ennek a rossz érzésnek az oka.

40

Egy idő után Kate felszaladt a szobájába kicsit felfrissíteni magát. Mikor pár perc után kilépett a helyiségből egyenesen Ianba botlott. – Ne haragudj, kedves! Olyan rég jártam ebben a házban, képtelen vagyok kiismerni magam a sok változtatás miatt. Tudnál segíteni? Merre találom a dohányzó szobát? Kate kezdte kellemetlenül érezni magát a férfi túl szoros közelségétől, furcsán ragyogó szemétől. Gyorsan el is slisszolt mellette, úgy mutatva az utat. – Persze, erre! Végig, míg a földszinti helyiséghez tartottak a lánynak az a furcsa érzése volt, hogy a pasas a fenekét mustrálja. De hiszen az képtelenség! A nagybátyja van a háta mögött, az Isten szerelmére – rótta meg magát gyorsan. – Itt is volnánk – szólalt meg, mikor benyitott a dohányzószobába. – Küldessek Rosával esetleg egy teát vagy kávét? – kérdezte udvariasan. – Köszönöm, egy kávé jól esne – ült ki Ian arcára egy olyan mosoly, amitől Katenek nyomban a cukros bácsi ugrott be, attól függetlenül, hogy még soha nem találkozott olyannal. Képzelődsz! – fedd te meg magát újfent. – Mindjárt szólok neki – bökte ki, majd elfordult, hogy elsiessen, de a férfi megragadta a kezét. Kate-ben pánikszerű érzés kezdett szétterjedni. – Várj! Nincs kedved inkább társaságot csinálni nekem? – kérdezte Ian mézesmázos hangon, amitől a lány karja rögtön libabőrös lett. – Én… Anne már biztos keres – próbálkozott kikeveredni szorult helyzetéből. A nagybátyja erre még erősebben kezdte szorítani a kezét, vonva-húzva őt befelé a helyiségbe. – Ugyan, Meredith! Hisz ismersz, gyere, beszélgessünk… Meredith?! Miért nevezi az édesanyja nevén? Mi folyik itt?

41

Megrökönyödésében még hagyta is magát vonszolni, de hamar észbe kapott – miután átlépte a küszöböt – és rángatni kezdte a kezét. – Engedj el! Én Kate vagyok, nem Meredith – kiáltotta. Ian szemében kigyúlt az őrülettel vegyes, gonosz fény. – Kathleen vagy Meredith, egyre megy. Mindketten kihívó kis kurvák vagytok! – azzal magához rántotta, hogy megcsókolja. Kate sikított, rúgkapált, mégsem tudott szabadulni a csapdából. Ian – mivel félrefordította a fejét – a nyakát kezdte csókolgatni. Majd hirtelen kiszakadt a vasmarokból, egy ököl lendült el az arca mellett és egyenesen belecsapódott a férfiéba. – Szemét állat! Veszed le róla azonnal a mocskos kezedet! – ordított rá Ray, közben a háta mögé tuszkolva Kate-et. Ian feje megbicsaklott, szája sarkában vékony vércsík jelent meg. Dühös ábrázattal támadott Ray-re. – Ezt még megkeserülöd, fiacskám – és ő is lendítette a karját, de a semmiből újabb megmentő érkezett Bill személyében, aki leállította a lecsapni készülő öklöt. – Ian! Rögtön hagyd el a házamat! – utasította a testvérét. Az összeszorított állkapoccsal engedelmeskedett, belátva, hogy csatát vesztett. Ettől függetlenül szemének eszelős csillogása cseppet sem mérséklődött, miközben összeterelte kis családját és sértetten távozott. Bill teljesen kiborult a jelenet után, magát hibáztatta a történtekért, még a végén majdnem Kate vigasztalta őt. Mint később kiderült pont a nagybátyja abnormális viselkedése miatt romlott meg a viszonya a három testvérnek. Ian betegesen vonzódott az öccsei barátnőjéhez, feleségéhez és most ráadásul természetellenes vágyat kezdett érezni Kate iránt. Anne azonnal felhagyott a családegyesítő terveivel, sőt még meg is dorgálta Billt, mert nem árulta el korábban a távolságtartás okát.

42

Attól a naptól fogva többé nem találkoztak úgy, hogy kettesben maradtak volna – hivatalos rendezvényeken nehéz is lett volna –, leszámítva a jelen pillanatot… Kate torkában sikítás formálódott, de lenyelte. Ugyan ki hallaná meg a segélykérését? Vagy ki hinné el, hogy inzultálják? Kívülről két idegennek látszottak, aki összetalálkoztak a liftben. – Ian! – suttogta vérszegényen. Tenyere görcsösen markolászta a bevásárlókocsi fogantyúját, miközben hol a meleg, hol a hideg öntötte el. – Milyen jó újra látni téged! Pont olyan gyönyörű vagy, mint mindig. Kate még a két kocsinyi távolságból is érezte a férfiból áradó erős pacsuli szagát. Tekintette jóformán végigtapogatta mindenhol. A pár másodperc, amíg a lift levitte őket két emelet mélységbe a garázsokhoz örökkévalóságnak tűnt. Amint az ajtó kinyílt a lány hanyatt-homlok menekülésbe kezdett, hátra sem pillantva Ian vajon követi-e. Haza akart jutni, el minél előbb a közeléből. Miután megtalálta az autóját és másodjára sikerült is kinyitnia – idegességében nem a megfelelő gombot nyomogatta –, szó szerint bedobált mindent a csomagtartóba, majd hátrahagyva a bevásárlókocsit nyaktörő iramban vette az irányt hazafelé. Mire a villa felhajtójára ért már egész testében remegett, szemeit marták a könnyek. Fogalma sem volt, miért viselte most meg ez a nem várt találkozó ennyire, de nem is akart elmélkedni rajta. Egyfolytában Ian lecsapni készülő ragadozóra hasonlító arckifejezése lebegett a szemei előtt. Jóformán az autó ajtaját sem csukta be maga után, úgy igyekezett befelé az épületbe. Fel a biztonságos – kulcsra zárható – szobájába,

43

az abból nyíló fürdőszoba rejtekébe, ahol a zuhany alatt lemoshatja magáról nagybátyja beteg tekintetének érintését. Már az oda vezető folyosón szaladt keresztül, elhomályosult látással, mikor beleütközött valakibe. Először halálra rémült. Még az is megfordult a fejében, hogy Ian valahogy oda teleportálta magát. Minden bizonnyal a háta mögött lévő nehéz idők, Ray iránti intenzív, zavarba ejtő érzései, majd a nagybátyja megjelenésének hatására kisebbfajta érzelmi sokkot kapott. Mással nem tudta magyarázni ezt az erős reakciót. Vaktában hadakozni kezdett az őt átölelő karok ellen, amik egyébként nem bántani akarták, csak megakadályozták, hogy orra bukjon. – Gyönyörűm! Mi a baj? Ki bántott? – szorította magához a másik. Kate-ben elömlött a megkönnyebbülés. Ray az. Biztonságban van. Ezzel párhuzamosan felhagyott a szabadulásra tett kísérletekkel és belebújt az oltalmazó ölelésbe. – Kate? – szólt hozzá a férfi újra, de a lány csak megrázta a fejét, majd zokogva simította arcát partnere mellkasának. Vigaszra vágyott, melegségre, biztonságra. Raymond Valentine-ra, semmi másra…

r A falra szerelt zuhanyrózsából erőteljesen csapódott a víz az arcába. Ray rendületlenül tűrte az apró szurkálást, még a sürgető ingerrel sem foglalkozva, ami a haladéktalan levegővételre ösztönözte. Végül elfordította a fejét, de éppen csak annyira, hogy lélegzethez jusson. Homlokát a csempének támasztotta, a víz így a

44

feje tetejét és a hátát ostromolta. Előző éjjel édes keveset aludt, hát remélte, egy alapos zuhany majd magához téríti. Életében nem érezte magát még ennyire tehetetlennek. Öklével jókorát csapott a síkos lapokra a feje mellett. Kate halálra rémült és ő nem volt mellette, mikor szüksége lett volna rá. Az gyenge vigasz, hogy igazából fizikai bántalmazás nem történt, és az incidenst követően egyenesen az ő karjaiba futott. Ettől függetlenül kedve lett volna kizsigerelni azt az elfajzott állat Iant és a beleinél fogva felakasztani. Persze nem teljesülhetett a vágya, de már a gondolat is jól esett. Ha Kate nem könyörög neki, hogy ne tegye, biztosan elmegy megkeresni a disznót, és legalább jól helyben hagyja. Befejezi, amit már évekkel ezelőtt elkezdett. Előző este valamivel Kate előtt érkezett haza az edzőtáborból, azzal a szilárd elhatározással, hogy egyszer s mindenkorra elrendezi a kapcsolatát a lánnyal. Nehéz menetre számított, ezért teljesen felkészületlenül érte a nyílt érzelemkimutatás, ahogy ő kétségbeesettem a testéhez préselte magát, mintha úgy egybeolvadhatnának és eltűnhetne a világ elől. – Gyönyörűm! Mi a baj? Ki bántott? – kérdezte aggódva a zokogó lánytól. Kate-re kicsit sem volt jellemző az ilyen viselkedés. Tulajdonképpen sírni sem látta csak Bill temetésén és korábban, mikor... Mikor Ian a tizenhatodik szülinapján letámadta. Ian! Megölöm! – lüktetett a szó vérszomjasan a fejében. – Ne! – lehelte Kate, két hüppögés között a pólójába, még erősebben markolva az anyagot elfehéredett ujjaival. Ray észre sem vette, hogy hangosan is kimondta a szavakat. – Csak magadnak ártanál vele... Igaza volt a lánynak, ettől függetlenül a keze ökölbe szorult Kate háta mögött, miközben védelmezőn karolta át őt. – Akkor legalább had verjem laposra.

45

– Ray, kérlek! Csak ölelj szorosan. És ő megtette. A szobájába kísérte, hátsó szándék nélkül alsóneműre vetkőztette – ami ellen a lány meglepő módon nem tiltakozott –, ágyba dugta, betakargatta. Mikor elfordult volna, hogy valami ülőalkalmatosságot keressen magának, Kate ráemelte könnyáztatta szemeit a takaró alól és rekedtes hangon megszólalt. – Velem maradsz? – Hát persze. Csak keresek egy széket. Ő félrehajtotta a takarót maga mellett és könyörgő arckifejezéssel mondta: – Kérlek! Ray hezitált egy pillanatig, nem szerette volna azt a benyomást kelteni, hogy kihasználja a helyzetet. – Kérlek! A levegő mély sóhaj formájában távozott a tüdejéből, majd becsusszant a paplan alá, Kate mellé. Egy örökkévalóságnyi ideig feküdtek így, egymással szemben, összekapcsolódó tekintettel, mikor a lány keze bátortalanul, puhán rásimult az arcára. Ray még levegőt venni is elfelejtett. Aztán a lány előrehajolt és rászorította csukott ajkait a szájára, bizonytalanul, mintha maga sem tudná jó ötlet-e, amit csinál. A csók egy röpke másodpercig tartott csupán, de mindent a feje tetejére állított. Lehet, hogy Kate csak hálából tette, Ray bensőjét viszont alapjaiban remegtette meg. Többet szeretett volna. Sokkalsokkal többet! Még fel sem fogta igazán, hogy mire is készül, mikor a szája önállósítva magát rátalált a lány ajkaira és bebocsájtásért könyörögve ostromolni kezdte azokat. Kate nyöszörgött, majd engedett a csábításnak és a csók elmélyült. Enyhén sós íze volt a könnyek utóhatásaként. Meleg, nedves. Ray örökké képes lett volna folytatni ezt a tevékenységet.

46

Miután elszakadtak egymástól, Kate befészkelte magát a karjai közé, és elaludt. Ő pedig éberen vigyázta az álmát egész éjjel... Elzárta a csapot és kilépett a zuhanyfülkéből. Gyors, takarékos mozdulatokkal megtörölközött, meztelenül átsétált a hálóba, találomra előszedett valami ruhafélét a szekrényből, felöltözött, majd a konyha felé vette az irányt. Hátha ott találja Kate-et és végre rendet tehetnek ebben a káoszban, ami a „kapcsolatukra” volt jellemző... Csupán tíz perccel később, csalódottan, indulatoktól felpaprikázva hagyta el a házat, autó gumija csikorogva tiltakozott a durva indulás ellen.

47

Ötödik fejezet Kevesebb, mint egy hónap. Húsz nap és végre szabad lesz. Veheti úgy, hogy az út több mint felén túl van… Kate olyan mániákusan számolta a napokat, sőt órákat, mint a börtönre ítélt, aki a szabadulása pillanatára vár. Hála Istennek, Ray-nek színét sem látta jó ideje. Remélhetőleg, ez így is marad – szuggerálta be magának akkurátusan. Eleget bántották egymást az utóbbi időben, sőt még annál is többet. Először a férfi önkényesen visszaköltözött a Nagy Házba, majd jött a mindennapi cirkusz, ami ezzel járt. Ami hol hangos házibuli formájában, hol a személyzet nyaggatásában – persze Rosa és Juan egyáltalán nem látta annak –, hol érthetetlen féltékenységi jelenetekben, esetleg gyengéd védelmezésként nyilvánult meg. Annyira felkavarta a férfi, hogy végső soron képes volt kétségbeesettségében a karjaiba vetni magát és némi érzelemalamizsnáért könyörögni. Kate bosszúsan fújta ki a levegőt. Igen, megalázkodott, szinte már rimánkodott a csókjáért, Ray pedig kihasználta a helyzetet… – lovallta bele magát az önámító elképzelésbe. Aztán... De ugyan kit áltat ezzel? A férfi igazából nem tett semmi rosszat, kizárólag a saját hibája, hogy jelen pillanatban még beszélő viszonyban sem voltak.

48

Fintorogva tolta odébb a müzlis tálkát a konyhapulton. Annyira frusztrált volt, hogy még az a pár kanálnyi is, ami lecsúszott korábban visszaköszönéssel fenyegetett. Előző éjjel végül is kiteregette a lapjait – ha Ray nem is fogta fel, de kimutatta az érdeklődését iránta –, ettől pedig teljesen bepánikolt. Védtelennek érezte magát tőle. Nem lesz ez így jó. Ray túl nagyvilági, túl laza, túl jóképű... Túlságosan nagy falat a számára. Hirtelen támadt érdeklődése valószínűleg kérészéletűnek bizonyul majd. Hisz még sosem volt komoly barátnője. Mindig is olyan szőkített hajú cicababákkal szórakozott, mint a múltkori házibulin. És azokat is úgy váltogatta, ahogy más az alsóneműt. Pont emiatt Kate előre félt, hogy szilánkosra tört szívvel fog kikecmeregni ebből a valamiből, amibe belegabalyodtak, vagyis legjobb lenne csírájában elfojtani a dolgokat. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy már csak arra ocsúdott fel, a férfi belecsókolt a nyakába. – Jó reggelt, gyönyörűm! Sikerült kipihenned magad? – mormogta gyengéden, amitől Kate szíve összeszorult. Hogy lesz képes ellenállni neki, ha Ray csábítással próbálkozik? – Szia – nyögte ki. – Igen. Közben a férfi megkerülte őt, a müzli maradékáért nyúlt és kanalazni kezdte. – Megehetem? – kérdezte, de addigra már vagy a felét belapátolta. – Csak nyugodtan – hagyta rá Kate, majd összeszedte magát és belevágott az előre elgondolt mondandójába. – Beszélnünk kell. Ray kérdőn húzta fel egyik szemöldökét, utolsókat kanalazva a tálkából. Kate felemelte a kezét, hogy megakadályozza a közbevágást. Ha Ray megszólal, képtelen lesz végigmondani. – Hallgass meg, kérlek. Én... Én... Én azt akarom, hogy költözz el – bökte ki végül savanyú ábrázattal.

49

A férfi előbb a homlokát ráncolta össze értetlenül, majd tett egy lépést felé. Kate ismét felemelte a kezét. – Ne! Maradj ott. Hidd el, jobb lesz így mindenkinek. Nincs szükségem felügyeletre, felnőtt nő vagyok, és itt vannak nekem Rosa meg Juan is. Te visszatérsz a megszokott életedhez, én is folytatom az enyémet, ez a pár hét gyorsan elrepül és elfelejtjük a kellemetlenségeket. – Kellemetlenségeket?! – Egymás elviselését... Soha semmi jó nem sült ki abból, ha mi egy fedél alatt vagyunk. Nem kedveljük a másikat, ez tény, nincs minek magunkra erőltetni valami hamis álarcot, és szimpátiát színlelni. – Komolyan így gondolod?! – vált Ray hangja feszülté, szemeiben megbántottság csillogott. Kate szíve újra összeszorult. Jobb lesz így, jobb lesz így, jobb lesz így – mantrázta. – Igen. – A válasza nem volt más, csak vérszegény suttogás. – Rendben – vágta rá a férfi, lecsapta a pultra az üres tálkát és elrohant. Ez napokkal ezelőtt történt. Kate azóta is arról győzködte magát, hogy a leghelyesebb döntést hozta meg. Az élet megy tovább, ahogy kell! Kár, hogy maga sem hitt igazán benne. És persze, ott volt még az a gyámság dolog, amit Ray meglepően komolyan vett a szóváltásuktól függetlenül is. Sőt, ha lehet még jobban túlzásba vitte az „apáskodást”. Minden lépéséről beszámolót várt, persze, mivel nem beszéltek egymással, a házvezetőnőt és a kertészt használta fel a céljai elérésében, és nyílt kémkedésre buzdította őket. Lassan az őrületbe fogja kergetni az állandó ellenőrzősködésével. Na, de elég legyen ebből – szögezte le magában a lány –, élvezzük a csendet és nyugalmat. Aznap még a személyzetnek is kimenőt adott. Juan és Rosa két napra elutaztak,

50

meglátogatni a lányukat. Egy szál magában volt, a medencével és a napsütéssel. Megragadta a naptejes flakont és alaposan bedörgölte vele már szép bronz barnára sült bőrét, amit itt-ott fedett csupán a parányi, aranyszínű bikini. Ha lett volna elég bátorsága hozzá, talán még azt is ledobja magáról. De egyelőre, nem jutott el arra a szintre. Esetleg, majd ha Ray végleg elköltözik – a holmija érintetlenül állt a szobájában –, mert addig bármikor fennáll az esély rá, hogy váratlanul felbukkan. Most inkább úszik egyet, aztán beleveti magát a legújabb könyvszerzeményébe. Előbb-utóbb csak elmúlik az a fránya húsz nap és megszabadul Ray Valentine atyáskodó figyelmétől. Az erre a gondolatra szívébe nyilalló apró szúrást egyszerűen figyelmen kívül hagyta, majd nagy lendülettel felpattant a nyugágyról és egyenesen belevette magát a medence hűs vizébe.

r Ray éhes szemekkel követte a lány minden egyes mozdulatát. Már percek óta – amióta újra betette a lábát a Nagy Házba, és nem találta a konyhában se Rosát, se Juant – állt mereven a teraszajtóban és figyelte őt, ahogy makulátlan testét krémezi. És a merevet, szó szerint kell érteni. Olyan kemény volt, hogy egy szikla sem lehetne jobban. Idegesen megdörgölte az állát, amin már kiütközött a borosta, hiába borotválta meg este mielőtt dolgozni ment. Pillantása úgy tapadt a lány egyenletesen tempózó alakjára, mintha csak lemaradna valamiről, ha nem nézi. Még pislogni is nehezére esett.

51

Majd megveszett érte, hogy legalább egyszer ebben az életben igazán – ne csak futólag, büntetésből vagy hálából – birtokba vehesse telt ajkait. És minden egyéb testtáját. A látvány és a vágyálom hatására egyre inkább a tűrőképessége határára sodródott. Kezében a postaládából begyűjtött levélköteg galacsinná gyűrődött, mikor Kate kiemelkedett a medencéből. Testéről patakokban csordogált a víz, szikrázóvá változtatva a selymes bőrét a meleg napsütésben. Ray teste megrándult a visszafojtott vágytól. Még az is végleg kiszaladt a fejéből, hogy elmondani jött, a lány akaratának megfelelően kiköltözik, sőt másik városban telepszik le. Eredetileg vissza akarta utasítani az edzője ajánlatát – egy feltörekvő ifi csapat irányításáról volt szó, jó pár mérföldnyire Los Angelestől – , de mivel Kate nyíltan elutasította, úgy érezte jobb, ha mégis vált. Közben a lány továbbra sem vette észre, hogy nincs egyedül. Teljes magabiztossággal sétált oda a nyugágyhoz, lehajolt a törölközőért és lazán előrehajolva törölgetni kezdte vállig érő, aranybarna fürtjeit. Rayben még a levegő is bennakadt, ahogy a szemeivel falta fenekének észveszejtő látványát. Az aranyszín bikinialsó becsúszott a két félgömb közé, ezzel felfedve a csábító hátsó fertály szinte minden négyzetcentiméterét. Összefutott a nyál a szájában. És meglepődve tapasztalta, hogy irigykedik. Őrület, de irigységet érzett egy bikinialsó iránt. Ő akart abban a szexi vájatban elmerülni. Közel állt hozzá, hogy mint egy suhanc a nadrágjába élvezzen. Ettől valami megpattant a belsejében. Agya kiüresedett és csak egy cél lebegett a szemei előtt. Elég volt az önsanyargató távolságtartásból! Észre sem vette, hogy közben megindult Kate felé, csak már mikor odaért hozzá és erős kezeivel megragadva a csípőjét gránitkemény erekciójához rántotta. Onnantól nem volt visszaút.

52

r Teljesen váratlanul érte az orv támadás. Egyik pillanatban még a haját törölgette és élvezte a nap meleg sugarainak simogatását a bőrén, a másikban meg erős karok ragadták meg a csípőjét és rántották hátrafelé. Ian! – volt az első, szörnyű gondolata. Torkából sikoly tört elő, ahogy a feneke puha húsának sziklakemény hímtag préselődött és furakodott egyre beljebb nőiességének forrása felé. A mozdulat erejétől hátravetődött és nekiesett egy csupa izom, forró mellkasnak. – Jó reggelt, gyönyörűm! – hallotta meg Ray majdnem felismerhetetlenségig rekedt hangját. – Csak nem élvezzük a meleg napsütés kényeztetését? Ray?! – Ray! – szakadt ki a lányból a kétségbeesett kiáltás, miközben önkéntelen hadakozott, a kéretlen ölelés ellen. Csak sajnos ezzel mást nem ért el, mint ha lehet még jobban hozzádörgölte magát a férfi már emígy is pattanásig feszített testéhez. – Engedj el! – Ó, nem! Most az egyszer nem teljesíthetem a kívánságodat… – azzal megragadta a lány egyik karját és megpördítette, majd újra elkapta, és így szemtől szembe szorította ismét a mellkasához. Kate érezte, ahogy hetyke kis mellei nekiszorultak a férfinak, teljesen eláztatva annak pólóját. Ray, úgy bámult le rájuk meredten, mint az éhező, aki nagy lakomát talált. Szinte már a nyál is kicsordult a szája szélén.

53

– Mi az ördögöt csinálsz? – kiáltott fel Kate megrökönyödve, aminek hatására Ray szemeibe egy pillanatra visszatért az értelem. Elszakítva tekintetét bűvöletének tárgyáról az arcába nézett. – Megteszem azt, amit már nagyon-nagyon régen meg kellett volna – azzal lehajolt és ajkaival birtokba vette a száját. Attól a perctől kezdve, Kate számára megszűnt tér és idő. Csak ők ketten léteztek és a csók, ami betöltötte az egész univerzumot. A pár nappal korábban történt esett csupán halvány, gyenge utánzata volt a mostaninak. Ajkai azonnal megnyíltak teret engedve a kutakodó nyelvnek, majd önkéntelenül is felemelte a karjait és átölelve Ray nyakát, ujjaival beletúrt annak tarkóján, az ide-oda kunkorodó tincseibe. A feszült ellenkezés, mint egy varázsütésre kiszállt a testéből. Ide tartozott.

r Akkor sem lepődött volna meg jobban, ha Kate valahonnan elővarázsol egy kést, és hasba szúrja vele. De semmi ilyesmi nem történt. A lány egyszerűen visszacsókolt. Méghozzá önszántából és olyan intenzitással, hogy már eddig is magasan szárnyaló pulzusa, az egekbe szökkent. Ettől felbátorodva, lazított a szorításán és óvatosan araszolt felfelé a keskeny derékon, míg elérte a lágyan domborodó halmokat. Éppen csak végigsimított az alsó ívén, Kate mégis azonnal libabőrös lett tőle. Hegyes mellbimbói, majd átszúrták a bikinifelső vékony anyagát. Ohh, igen! Visszacsúsztatta a kezeit az imént megtett útvonalon, majd megragadta a lány kerek fenekét és megemelte, ösztönözve ezzel

54

arra, hogy a dereka köré kulcsolja hosszú lábait. Így Kate ölét, csak pár milliméternyi ruhanemű választotta el, saját vágyának kőkemény bizonyítékától. Megindult vele a ház felé. Sajnos pár lépés után rájött, hogy képtelen lesz eljutni odáig. Főleg, ha a lány öle minden egyes lépésnél a farkának feszül. Így kénytelen volt úti célt változtatni és a mellettük lévő nyugágyra eresztette le finoman őt. Ott azonban a rá fonódó lábak nem engedték, hogy felemelkedjen. Erősen helyben tartották, hát muszáj volt megadnia magát és ránehezedni, belesüppedni Kate lágyságába. Nem mintha bánta volna a dolgot. Lenézett a gyönyörű arcba, ami egyszerre édesítette és keserítette meg az álmait. És valahogy nem tudta felfogni, hogy megkaphatja. Egyik karjára támaszkodott, majd ujjaival gyengéden körülrajzolta a csóktól csillogó és duzzadt ajkakat. Azok szétnyíltak és a mutatóujja elveszett a feltárulkozó nedves barlangban. A testén keresztülcikázó feszültségtől megrándult. Mint, akibe villám csapott. A lány arcára kiült az élvezet, szemei lecsukódtak, nyelve finoman körülnyaldosta az ujját. Uram Atyám! Ha továbbra is így fojtatja, perceken belül fel fog robbanni. És még hozzá sem ért igazán. Kirántott az ujját a lágy börtönéből, és nedves csíkot hagyva maga után elkezdte lecsúsztatni a lány állán, majd kecses nyakán, ziháló mellkasán, hogy aztán elérjen reszkető kebléig. Mindeközben Kate tágra nyílt szemekkel bámult az arcába. Végül pillekönnyen hozzáért a hegyes csúcshoz. Alig elfojtott nyögés volt a válasz. Ezen felbátorodva, egész tenyerével beborította a feszes halmot. Tökéletes érzés volt, mintha, csak arra teremtették volna, hogy az ő tenyeréhez illeszkedjen. Finoman masszírozni kezdte, amire édes nyöszörgés volt a reakció. Fölé hajolt, lélegzetével csiklandozva kicsit, a lüktető

55

csúcsot, aztán mikor a lány alig észrevehetően megemelte a mellkasát, megkegyelmezett és a szájába vette. Leírhatatlan íze volt. Mennyei. Lágy és selymes. Még így a bikini anyagán keresztül is. Megragadta a zavaró ruhaneműt és eltávolította pillanatnyi vágyának megtestesítőjéről. Teljesen a szájába vette, és szívni kezdte. Kate megvonaglott alatta, ölét hozzádörzsölte a férfiasságának, körmeit belevájta a hátizmaiba. Kényeztette még pár pillanatig az édes húst, majd áttért a másikra. Mikor már úgy érezte, hogy a lányt hajszál választja el a szárnyalástól, megindult lefelé a reszkető hasizmokon. Elérve a köldököt, elidőzött egy picit, aztán folytatta az útját, lejjebb és lejjebb, míg el nem érte azt, amit keresett, amire vágyakozott. Abban a pillanatban, mikor nyelve hegye hozzáért a nedves bikinibugyiba csomagolt mennyországhoz, Kate felsikoltott, megremegett és lábaival eszméletlen erővel szorítva őt, elélvezett.

r Felrobbant és millió, sziporkázó csillámporrá porladt el. A bőrén apró, ritmikus áramütésszerű ingerek futkároztak, ő pedig a felhők felett két méterrel érezte magát. Lebegett a gyönyör végtelen tengerén. Sose képzelte volna, hogy ilyesmi létezik. Vagy, hogy ilyet érezni fog valaha. Számára a szex egy kapcsolatban nem volt más, mint szükséges kellemetlenség. Bár gyanította, hogy valami nincs rendben, hisz kedvenc könyveiben mindig olyan élvezetesnek és gyönyörűnek írjták le a dolgot. Akkor mindig azzal nyugtatgatta

56

magát, hogy az író bizonyára csak kiszínezi, felnagyítja az egészet. Tévedett. És ezt Ray váltotta ki belőle. Ray! A neve édes cukormázként borította be és újabb csúcsdöntéssel kecsegtetett. Fogalma sem volt, hogyan jutottak el a nyugágyig. Semmi mást nem érzékelt, csak a testéhez tapadó testet, a kutakodó ujjat és forró ajkakat. Mindenütt ott voltak. Mintha letapogatóval, tüzetesen átvizsgálták volna. Ha ez egy álom, sosem akar felébredni. Újabb gyönyörhullámok cikáztak át az idegpályáin, mikor a férfi elmerült nedvességben úszó szirmai között. A bikini belenyomódott a húsába. Aztán halk reccsenés és a zavaró akadály megszűnt. Ha minden igaz, most szakították le róla a méregdrága, márkás fürdőruhájának alsó részét. Nem mintha izgatta volna magát miatta. Most csak az számított, hogy azt a csodálatos nyelvet és ajkat, már nem akadályozza semmi a kényeztetésben. Mikor Ray nyelve benyomult hüvelyének barlangjába, a feszültségtől azt hitte, újból felrobban. Őt akarta magában, majd meghalt érte. Megmarkolta a férfi vállait, enyhe erőszakossággal felhúzta magához és szájon csókolta. Csatározó nyelveiken keveredett egy határozottan fekete csokira húzó íz és a saját testének nektárja. Elkapta Ray pólójának alját és leráncigálta róla – megszakítva ezzel egy pillanatra az őrült csókcsatát –, majd izmoktól dagadó testére fonódott és átfordult vele a széles nyugágy másik felére. Most ő került felülre. Lovagló ülésben ráült a csípőjére, és átvette az irányítást.

r 57

Ha valaki előző este azt mondja neki, hogy mikor majd aznap találkoznak, Kate vadmacskaként letámadja és megerőszakolja, valószínűleg hülyének nézi. Pedig, ha most jól értelmezi a dolgot, épp az fog következni. A lány határozottan lenyomta a nyugágyra és felfedezőútra indult a mellkasán, miközben csípőjével észveszejtően ingerelte szétrobbanással fenyegető falloszát. A tréningnadrág egyre zavaróbbá vált számára. De nem sok ideje maradt ezen bosszankodni, mert Kate már a köldöke alatt járt. Hasizmai összerándultak, hímtagja fájdalmasan lüktetett. Aztán az anyag lecsusszant róla és végre megmutathatta magát teljes valójában. Ő finoman ujjai közé fogta a vastag dorongot, és ajkaival közelíteni kezdett felé. Nem! Azt már nem bírná ki, azonnal elsülne. Gyorsan elkapta a lányt, felrántotta, hogy újra ülő helyzetbe kerüljön és odairányította, ahol a legnagyobb szüksége lüktetett megkönnyebbülésért, de nem hatolt be. Megállt a bejáratban, akármennyire is erős volt a késztetés a benyomulásra. Érezte a hüvely izmainak vibrálását, a síkos nedvességet. Várt. Akkor Kate fokozatosan, centiről centire magába fogadta. Teljesen kitöltötte a szűk barlangot. Ray nem tudta meddig fogja még bírni. Ez már a kínzás határait súrolta. Nehezen vette a levegőt. Az izmai már-már görcsbe rándultak. Majd a lány elkezdett mozogni. Lassan fel, lassan le. És fel. És le. És fel… Arcára kiült az eksztázis kétségtelen kifejezése. A férfi tudta, ha ezer évig élhetne, de le kellene mondania erről a látványról, inkább nem kérne belőle. Kate gyönyörű volt. A lehunyt szemeitől kezdve, enyhén szétnyílt ajkain és kipirult arcán keresztül, izzadságtól csillogó bőrén át, ritmikusan reszkető kebléig. És még tovább. Sajnos, ez a pillanat nem az volt, mikor sokáig gyönyörködhetett benne. A teste a szakadék szélére sodródott, még pár pillanat és elszáll.

58

Határozottan megragadta partnere csípőjét, teljesen belényomult, aztán átfordult vele, hogy újra ő kerüljön felülre. Néhány határozott és kemény döfés után, mikor a lány ki tudja hányadszorra vonaglott meg alatta a gyönyörtől, kiszakította magát hüvelyizmainak szorításából, és hangos kiáltás kíséretében lapos hasára ontotta magját. Úgy érezte percek óta rángatózik az élvezettől, mire a megkönnyebbülés hullámai alábbhagytak. Ellazult izmokkal fonódott rá Kate puha testére és az oldalára fordult, hogy ne nehezedjen rá teljes súlyával. Még az sem zavarta, hogy összekenik egymást a testnedveikkel. Tökéletesen elégedett volt magával. Rátapasztotta ajkait a lány nyakszirtjére, és csak úgy a fogai között, alig hallhatóan motyogta neki: – Szeretlek.

r Kate kellemes zsibbadásban ébredt a nyugágyon, hozzápréselődve Ray izmos hátának. Nagyon valószínű, hogy elaludtak az után az észveszejtő, de teljes mértékben kifacsaró testmozgás után, amit nemrég együtt átéltek. Még jó, hogy a napernyő megvédte őket a leégéstől. Finoman mocorogni kezdett. Ray motyogott valamit az orra alatt, de nem értette mit. Édesen aludt. Elhúzódott tőle, úgy szemlélte a széles hátat. Itt-ott fehéres foltok tarkították a bőrét. Aztán, ahogy megmozdult a sajátján is felfedezte őket. Elmosolyodott. Alhatnak már egy ideje, mert megfeszült a bőre, ahol az ondó rászáradt. Gyengéden végigsimított a férfi hátizmain. – Ray! Itt volna az ideje lezuhanyozni…

59

– Hmmm? – Mondom, zuhanyozni kellene. – Ühüm. Kate-re gyöngyözően tört rá nevetés. Nagy gyerek… Megcsiklandozta egy kicsit, erre Ray azonnal átfordult és beleszorította a nyugágy anyagába. Kócos volt és álmos. Mégis hihetetlenül szexi. A lány érezte, hogy ismét kezd izgalomba jönni. – Zuhany? – kérdezte újra. – Jöhet – válaszolta amaz, majd felpattant, felhúzta őt is és úgy, pucéran és boldogan, nevetve rohantak a ház felé. Már a zuhany alatt, miután újból szeretkeztek, Kate gondterhelten támasztotta a fejét Ray csupasz mellkasának, közben a férfi szeretettel ölelte át őt. A langyos víz finom permettel sorozta a bőrüket. Nem igazán tudta mit is kellene mondani, hogyan vágjon bele egy beszélgetésbe, aminek kétséges volt a kimenetele. Annyira jól érezte magát így, rettegett tőle, ha megszólal, összetörik a varázs és ő végül rájön, hogy mindez mégsem történt meg, mégiscsak a fantáziája játszik vele csalfa játékot. – Mi a baj, Kate? – kérdezte Ray, mintha megérezte volna őrlődését. – Én... Csak... Mi lesz ezek után? Hogyan tovább? – bökte ki végül a lány a dolgot, ami foglalkoztatta. Ray mielőtt válaszolt volna, előre nyúlt, elzárta a csapot, majd megkaparintva a puha, fehér törölközőt Kate köré tekerte és maga felé fordította. Arca, szeme végtelen komolyságot tükrözött, ahogy megcsomózta az anyagot a lány két melle között. Csak ezek után szólalt meg. – Szeretlek, Kate Galaway, már magam sem tudnám megmondani mióta. Talán az első perctől kezdve. Kész vagyok elfogadni bármit, amit fel tudsz ajánlani számomra addig, amíg csak lehetséges. Nem

60

foglak kényszeríteni vagy befolyásolni, a döntést neked kell meghozni, de tudd, hogy rám mindig számíthatsz. Már annyira a lényem részévé váltál, hogy képtelen lennék téged kiszakítani onnan. Kate csak pislogni tudott a váratlan vallomáson. Hát igaz – gondolta. – Már korábban is jól hallotta, a férfi tényleg szerelmet vallott neki. Közben Ray elengedte a lány törölközőjét, és egy másikat a csípője köré tekerve kilépett a fülkéből. – Én... – dadogta Kate, de Ray félbeszakította. – Ne mondj most inkább semmit. Tudom, hogy kisebb sokkhatásként érhetett a dolog, de már nem bírtam magamban tartani. Gondolkodj el rajta, ameddig csak szükséges. Türelmes vagyok... Időközben odasétált az ablakhoz, és a párkányra támaszkodva kibámult a teraszra. Kate nem sokáig hezitált. Bár cseppet sem volt biztos a jövőben, vagy abban, mennyire helyes az, amit tesznek, de érezte, hogy neki igenis szüksége van a férfira. Pont erre a férfira! Eltökélten követte őt és Ray hátához simulva szorosan átölelte. – Fogalmam sincs, mi lenne a helyes és mi nem, minden olyan kusza és zavaros. Nem merek ígérni semmit, de egyben teljes mértékig biztos vagyok. Veled akarok lenni! Társa némán megszorította az összekulcsolt ujjait, mint egy jelezve, hogy elfogadja a szavait és úgy bámulták a vörösen izzó, lemenő napot csendesen, egymáshoz tapadva, míg az lassan, de biztosan alábukott a horizonton.

r 61

Másnap reggel éppen a kávét kortyolgatták elmélyülten, mikor megszólalt a csengő. Kate a férfi ölében ült, a konyhapult mellett és a fürdőköpenyét próbálta helyben tartani, miközben a kávéval zsonglőrködött, bár Ray nagyban nehezítette a dolgát, mert neki szemlátomást más céljai voltak. Jelen pillanatban is a lány nyakszirtjét harapdálta játékosan. – Hagyd, majd Rosa vagy Juan kinyitja… – Azt kétlem – felelte Kate nevetve. – Még nem értek haza… A csengő újra megszólalt. – Na, jó. Akárki is az, gyorsan szabaduljunk meg tőle és folytassuk, ahol abbahagytuk. – Hogy valaki milyen telhetetlen… – Telhetetlen? Igen. Sok a pótolni valóm. Estére pedig szépen megmutatom neked a klubomat. – A midet? A csengő erőszakosan újra felberregett. – A klubot. Sok minden van, amit még nem tudsz rólam, de most hadd lássuk ki az, aki merészel megzavarni minket. Kéz a kézben indultak meg a bejárati ajtó felé. Már éppen odaértek volna az ajtóhoz, mikor Ray megfordult, átölelte a lányt, megcsókolta és így szólt: – Ma még nem is mondtam, mennyire gyönyörű vagy! Kate szeme felragyogott és egy örömteli mosolyt küldött a férfi felé. – Köszönöm. Mindketten élvetegen vigyorogtak, mikor Ray megragadta a kilincset és szélesre tárta az ajtót. Odakinn egy mogorva, szemüveges-öltönyös alak álldogált, fekete aktatáskát szorongatva. Biccentett, majd szigorúan végigmérte őket, végül megszólalt.

62

– Jó napot kívánok. Jeremy Barns vagyok, Mr. Ian Galaway képviseletében. Tájékoztatom önöket, hogy a megbízóm bírósági eljárást indított önök ellen, a néhai Bill Galaway végakaratának súlyos megszegése jogcím alatt és kérvényezte Kathleen kisasszony felügyeleti jogának azonnali átruházását saját maga javára – és egy vékony borítékot nyújtott határozottan feléjük. A fiatalok arcáról leolvadt a mosoly, miközben Ray átvette a papírt. Kate reszketve bújt hozzá az őt átölelő, merev férfihoz.

63

Hatodik fejezet A szórakozóhelyből áradó energia lüktetése végigszáguldott Kate testén abban a pillanatban, ahogy betették a lábukat Ray klubjának ajtaján. Szikrázó fényekkel, tömény füsttel és dobhártyaszaggató zenével párosítva. A kétszintes épület alsó része annyira tele volt tomboló és vonagló emberekkel, hogy csak tolakodva lehetett keresztülvágni a már-már egységes tömegen. A hőmérséklet – és minden bizonnyal a hangulat is – a tetőfokára hágott. Mire sikerült eljutniuk az emeletre vezető lépcsőig, Ray minden óvatossága ellenére a lány szandálba bújtatott lábát többször megtaposták, ruháját itt-ott kiloccsanó ital tarkította. Még szerencse, hogy az anyag fekete színe ezt jótékonyan elfedte. A férfi bocsánatkérő pillantással tessékelte maga elé, Kate csak abból tudta, hogy hangot is próbált adni a dolognak, hogy látta a száját mozogni. A zene minden mást elnyomott. Válaszképp megszorította Ray kezét, amit azóta nem engedett el, hogy megérkeztek – nem merte megkockáztatni, hogy a gátlás nélkül bulizó emberek elsodorják mellőle – és sajgó lábujjakkal megindult felfelé. Meglepő módon, a lépcsőn nem voltak sokan, sőt ahogy haladtak előre, egyre kevesebb extrém vendégbe botlottak és még a zaj is kezdett elviselhető hangerőre halkulni. Mire felértek a második szintre, az egész atmoszféra megváltozott. A vadul lüktető, hangos

64

zenét felváltotta valami sokkal dallamosabb – és halkabb –, a villódzó fények helyett pedig kellemes félhomály fogadta őket. Még a táncolók is valahogy emberibbnek tűntek az alant tomboló állatseregletnél. – Sajnálom, gyönyörűm! Hétvégén mindig ilyen nagy a forgalom – mormogta a férfi a nyakába megbirizgálva ezzel finom bőrét –, miközben átkarolta és a közelben lévő, hosszú bárpult felé terelte a lányt. – Hát, szó, mi szó, vannak egy páran – hagyta helyben Kate. – Tervben van egy kisebb átalakítás is, hogy ne kelljen a diszkón átvágni, ha ide akarunk jutni, de majd később mesélek. Mit szólnál most inkább egy italhoz? Tony kitűnő koktélokat kever… – Lehet – válaszolta a lány, közben pedig elhelyezkedett egy szabad bárszéken. A csapos, ahogy meglátta őket, azonnal hozzájuk sietett. – Jó estét, főnök! Kisasszony! Mit hozhatok? – kérdezte segítőkészen. Barátságos mosolyával, közvetlenségével azonnal elnyerte a lány szimpátiáját. Miközben a két férfi megtárgyalta, mit érdemes fogyasztani és hogyan alakult mindezidáig az este, Kate körbejáratta tekintetét a helyiségen. Az egész szintet a középen elhelyezkedő, hatalmas tánctér uralta, ha pedig valaki elfáradt a rongyrázásban, az egészet körbevevő, apró, hangulatos szeparék egyikében tudott megpihenni, elbújni a kíváncsi tekintetek elől. Puha bőr, simára csiszolt és sötétre pácolt fa, valamint burkolatlan téglafalak jellemezték a berendezést. A rájuk rögzített, kovácsoltvas lámpák pedig a meleg, sárga fényt biztosították, amivel megalapozták a bensőséges, sejtelmes légkört. Teljesen elütött az alsó szint féktelen, diszkós hangulatától. Ha korábban megkérdezték volna tőle, mire számít a szórakozóhellyel kapcsolatban – milyen helyre viszi a férfi –, valami

65

vadabbra vagy szolidabbra, biztos az előzőt választja, Ray előéletéből ítélve. Csakhogy, amint már korábban is kiderült, sok mindenben félreismerte őt. Gondolatai közül a csapos hangja szakította ki. – Szép kisasszony, tessék, az itala. Kate szája önkéntelenül is mosolyra húzódott, ahogy meglátta a hosszúkás pohárban felszolgált, rózsaszínű, cseresznyével, tejszínhabbal és kis esernyővel díszített koktélját. – Ejnye, Tony, nem ér más nőjét ilyesmivel csábítani, mikor még csak most sikerült megszereznem – rótta meg Ray a férfit, majd magához szorította a lányt a derekánál fogva. – Nekem nincs ilyen fegyverem… – mutatott rá az italkölteményre. A szeme viszont vidáman csillogott, hangsúlya is inkább kötekedő volt. – Ki tudja, talán a kis hölgynek közben megjön az esze, és ráeszmél, mennyivel jobban járna velem – vágott vissza amaz, fölényesnek szánt arckifejezéssel, bár a szája széle megmegvonaglott. Kate kis híján félrenyelte a színes italt, annyira rátört a nevethetnék. – Fiúk, fiúk! Ha nem tűnt volna fel, én is jelen vagyok… Végül mindhárman vidám kacagásban törtek ki. Kicsivel később Tony visszatért a munkájához, ők ketten pedig éppen táncolni indultak, mikor megjelent egy nő a semmiből és birtoklón átkarolva Ray nyakát, csókot nyomott az arcára, veszélyesen közel a szájához. – Szia, Ray! Jó, hogy itt vagy, beszélnünk kellene. Kate gyomra abban a pillanatban összerándult, maga sem tudta, hogy a féltékenységtől vagy a csalódottságtól. Miből is gondolta, hogy a férfinak most majd nem akad minden ujjára egy hódoló? Attól, hogy együtt vannak, még nem szűnt meg ismert és népszerű ember lenni…

66

Közben az emlegetett lehámozta magáról az ölelő karokat, és összeráncolt szemöldökkel fordult a váratlan ismerős felé. – Karen, mi ütött beléd? Ittál? Tudod, hogy nem szeretem, ha munka közben bármelyikőtök is piál. – Dehogy, még a feltételezés is sértő – hátrált egy lépést amaz, tekintetével közben gyilkos pillantásokat vetve Kate felé, amit a lány igazán nem értett. Hiszen még az életben nem találkoztak! – Akkor mire véljem ezt a viselkedést? – kötötte az ebet a karóhoz a férfi. – Bocsáss meg, főnök! Nem tudom, mi van velem. Talán megártott a meleg – szűrte a fogai között a lány. – Rendben! – sóhajtott fel Ray belenyugodva a válaszba, majd bemutatta őket egymásnak. – Kate, ismerd meg a jobb kezemet, Karent. Karen, ő itt Kate, a barátnőm. A barátnő szóra mindkét lány, szinte egyszerre rezzent össze. Kate még nem igazán szokta meg ezt a státuszt, a másik pedig… Jobbnak látta nem elemezgetni, mire is gondolhat éppen. Merev, visszafojtott indulatról árulkodó arckifejezése semmi jót nem ígért. – Főnök, kérlek! Fontos lenne, hogy beszéljünk. A férfi sajnálkozó arccal fordult vissza Kate-hez. – Menj csak, én elleszek itt a rózsaszín kotyvalékommal – mosolygott rá megnyugtatóan. – Pár perc és jövök… – bizonygatta és egy gyors csók után távozott Karennel az oldalán. A lány egykedvűen fordult vissza a bárpulthoz, elhelyezkedett a magas, kényelmes széken és visszasüppedt borús gondolatai közé, amik ismét utolérték, bármennyire is szeretett volna elfutni előlük. A fejük felett lebegő kard – Ian bácsi legújabb húzása – szorongással töltötte el, hiába győzködte Ray arról, hogy minden rendben lesz. Azért biztos, ami biztos, időpontot kértek Mr.

67

Bloombergtől. Egy ügyvéd csak jobban átlátja az ilyen eljárások folyamatát, főleg, hogy tisztában van az ügy részleteivel is. A másik fejfájást okozó dolog maga Ray volt. Kate valahogy nem tudta hova tenni a dolgokat vele kapcsolatban. Mintha nem is ismerték volna egymást korábban, a férfi teljesen más volt, mint azt éveken át felé mutatta. És akkor megjelenik a színen ez a nő… Nem tehetett róla, a zöld szemű szörny igenis a hatalmába kerítette. Karen olyan szép volt, karcsú, magas, egészségesen fénylő, hosszú, hullámos hajzuhataggal. Mellette a lány rút kiskacsának érezte magát. – Kate! Kate Galaway, te vagy az? Ezer éve nem láttalak! Hogy kerülsz te ide? Az ismerős férfihangra felkapta a fejét és hátrafordult. Szemeiben örömteli felismerés csillant, majd gondolkodás nélkül a hang tulajdonosának nyakába vetette magát.

r Rayt majd szétvetette a düh, mikor visszatérve a bárpulthoz azt kellett látnia, hogy a barátnőjét egy másik férfi ölelgeti, méghozzá igazán bensőségesen. Az ő nőjét! A vörös köd elhatalmasodott az agyán, racionális énjét teljesen háttérbe szorítva. Pillanatok alatt ott termett a boldogan ölelkező pár mellett, kiragadta Kate-et a férfi karjaiból és harcra készen, mint egy felbőszült bika – éppen csak nem fújtatott –, farkasszemet nézett ellenfelével. A lány megrökönyödve pislogott hol az idegenre, hol rá. – Ray, mit csinálsz? – kérdezte.

68

Nem is törődve a feltett kérdéssel, sarkon fordult és maga után vonszolva őt is, megindult az irodájához vezető lépcsősor felé. Az, ahogyan a lány bocsánatkérően intett a faképnél hagyott férfi felé, ha lehet, még jobban feldühítette és gyorsabb tempóra kapcsolt. Szerencsétlen lány bukdácsolva követte. Miután bezáródott mögöttük az ajtó, Kate zihálva dőlt neki a nyílászárónak, Ray pedig fel-alá kezdett járkálni közte és az íróasztal között. Ahogy a lány kezdett magához térni a sokkból, az arca is fokozatosan indulatos kifejezést öltött. – Mi a fene ütött beléd? Tom… A férfi képtelen volt elviselni még a pasas gondolatát is, nem hogy beszélgessenek róla. Túl sokáig volt kénytelen visszafogni magát. Kate az övé. Pont! Céltudatosan fordult hát felé, két lépéssel ott termett, az ajtónak préselte, miközben összefogott csuklóit a fának szorította a feje felett, vad birtoklásvággyal csapott le a cseresznyepiros ajkaira. Azonban, ahogy megérezte az ellenállás hiányát, a hév, amivel lehengerelte, lanyhult kissé, csókja pedig puhábbá, csábítóbbá vált. Nyelveik lassú, fülledt táncot jártak, kiélvezve minden ízt, minden érintést. Ray szorítása a csuklóján szintén lazult, végül teljesen elengedte és inkább felfedezőútra indult az ugyan már minden porcikájában feltérképezett, de megunhatatlan testtájakon. Újra és újra tapintani vágyott őt, a pánt nélküli, testre simuló mini-ruha pedig csak akadályozta ebben. Rögtön ki is tapogatta a cipzárt a hátrészen, a könnyű kelme pedig pillanatok múlva a lány lábainál landolt. Elhúzódott egy kicsit, hogy gyönyörködjön Kate gyönyörű, ragyogó arcában, selymes bőrében, vadító domborulataiban, amit a szexi, fekete, csipkés fehérnemű csak még jobban kihangsúlyozott. Lassan ismét eljutott önuralmának határára és még jóformán le sem vetkőztek. Gyorsan körbetekintett, megfelelő fekhelyet keresve, de

69

az iroda sajnos elég spártaian volt berendezve. Íróasztal, szék, dohányzó asztal, két fotel, iratszekrény, néhány szobanövény. Hiába, ezt a helyiséget munkavégzés céljából rendezték be, nem szerelmi légyottokhoz. Legkényelmesebbnek a fotelok tűntek, így afelé kezdte el vonni őt, de végül nem jutottak el odáig. A türelmetlenség jó szokásuk szerint közbelépett. Kate ugyanis inkább visszarántotta magához a férfit, csókra kínálva ajkait, miközben lelökte a válláról a sötétszürke sportzakót és gombolgatni kezdte fehér ingét, csípőjével pedig őrjítően dörgölőzött, már így is fájdalmasan merev szerszámához. Egy újabb fergeteges csók után Ray lehajolt, hogy megízlelje a barackszín keblek halmát, de aztán meggondolta magát és megragadva a lány derekát felültette a közelben lévő iratszekrénykére, lesöpörve onnan néhány apróságot. Ebben a magasságban vágyainak netovábbja pontosan megfelelő magasságba került. Még egy megfelelő pattintás itt, egy finom simítás ott és a melltartó is a miniruha sorsára jutott, ő pedig rávetette magát a feltárulkozó dombocskákra. Finoman fogai közé vette az egyik csúcsos bimbót és nyelve hegyével kényeztette azt. Kate megborzongott, ajkait pedig sóhaj hagyta el. Ujjai rásimultak a társa csupasz vállaira, körmeit önkéntelenül belevájta a kemény, szálkás izmokba. Mikor már annyira túlfeszítették a húrt egymás kényeztetésével, hogy az bármelyik pillanatban robbanással fenyegetett, a férfi leemelte kedvesét a szekrényről, és megszabadultak a maradék ruhaneműtől is. Ray helyet foglalt az egyik fotelban, míg Kate fölé térdelt és lassan, minden centimétert kiélvezve fogadta magába a megkönnyebbülésért reszkető dorongot. Szerencsére a védekezés miatt nem fájt a fejük, Kate-nek ugyanis egy enyhébb hormonális zavar végett már eleve fogamzásgátlót kellett szednie, és ismerve őt és saját szokásait, a fertőző

70

betegségeket is kizárhatták. Ha jobban belegondol, a lány volt az első, akivel óvszer nélkül volt együtt. Néhány észveszejtő, lovagló mozdulat után azonban mégis megszakította az aktust. Szerette volna még elodázni egy kicsit a végső robbanást. Legalább is megpróbálta… Átültette Kate-et az íróasztalra, hogy könnyebben hozzáférhessen és kényeztethesse, de ő természetesen keresztülhúzta a számításait. Láthatóan más elképzelései lehettek a folytatásról, mert lecsusszant az ülő helyéről, megragadta Ray karját és őt taszította neki a sima lapnak. Csodálkozva pislogott le rá – mert közben már szétvetett lábai közé helyezkedett –, de mikor megértette, mire is készül, kínjában nyelt egy nagyot. Hímtagja lüktetve várta az ettől a tudatába bevillanó fantáziaképeket. Mire idáig ért a gondolatmenettel, makkja már el is veszett a forró, nedves ajkak között. Torkából olyan intenzitással szakadt ki a nyögés, hogy maga is meglepődött rajta. Kate viszont nem zavartatta magát. Csak szívta és nyalogatta, miközben ujjaival is rákulcsolódott és egyre beljebb tolta a vastag húst, már-már hihetetlen mélységekbe. Ray érezte, ahogy a golyói megfeszülnek, készen arra, hogy kiontsák tartalmukat. Bármilyen csábító is volt a gondolat, hogy a lány szájába élvezzen, mégis véget kellett vetnie ennek az érzéki kínzásnak. Vissza akart jutni a testébe, egybe akart olvadni vele. Felsegítette hát őt, visszaültette az íróasztalra és teketóriázás nélkül nyomult be hívogatóan kitárulkozó ölébe. Bőrük síkossá vált az izzadságtól, kipirult a felhalmozódott feszültségtől. Teljes szinkronban mozogtak. Sóhajok, zihálás és hangos nyögések kísérték együttlétüket, aztán jött a tűzijáték és mindketten a fellegekben érezték magukat. Kicsit később, mikor már a szívverésük valamelyest csillapodott, Ray kicsusszant a lányból, magához húzta, csókot nyomott a

71

halántékára, majd egyszerűen belefúrta az arcát a nyakába. Még ez a csendes ölelés is jólesett neki. Nem akart visszatérni a valóságba, nem akarta megismerni a kegyetlen tényeket, de végül kénytelen volt elengedni őt. Némán, szinte egymásra sem nézve öltöztek fel. A feszültséget ismét tapintani lehetett volna közöttük. Aztán egyszerre szólaltak meg. – Mi volt ez az előbb? – Hogy mer ölelgetni téged egy vadidegen ilyen bensőségesen? Villogó szemekkel néztek farkasszemet, várva, hogy a másik szólaljon meg előbb. Szótlan csatájukat végül egy bizonytalan kopogás és egy felcsendülő férfihang szakította félbe. – Kate! Itt vagy? Minden rendben? Az üzletvezető ide irányított… A lány felszegett állal kerülte ki a morcos ábrázatú Rayt, ajtót nyitott és belekarolt a megdöbbent ismerősébe, majd maga után vonszolva őt, válaszolt: – Természetesen, Tom. Gyere, igyunk valamit. Vissza se nézve hagyta faképnél a férfit, aki magában füstölögve lépett oda az ajtóhoz és bevágta utánuk úgy, hogy majd kiesett a keretből. Ő bizony Isten nem fog könyörögni. A lánynak kell eljönnie hozzá, ha akar még valaha valamit tőle…

72

Hetedik fejezet Miután Kate és Tom visszatértek a bárba és elfoglalták az egyik szeparét, a férfi kertelés nélkül a dolgok közepébe vágott. – És, mióta vagytok együtt? – kérdezte, szája sarkában mindenttudó félmosoly. – Hogyan? – kérdezett vissza a lány, rosszul palástolt értetlenséggel. – Nem tudom, miről beszélsz. Tom megcsóválta a fejét, majd csipkelődő, helytelenítő hangon szólalt meg újra. – Ugyan kislány! Tommy bácsival beszélsz éppen. Attól még, hogy ezer éve nem találkoztunk, ismerlek, mint a tenyeremet. Talán még saját magadnál is jobban... Ez igaz volt. Tom és ő a gimiben elválaszthatatlan jóbarátoknak számítottak. A duci, pattanásos, szemüveges srác melegbarna, megértő szemekkel és a visszahúzódó, gazdag kislány, aki félt ismeretségeket kötni, nehogy végül csalódjon, mert csak a pénze miatt szeretik, nagyon is egy hullámhosszon voltak. Csendes véd és dacszövetség volt az övék, majdnem az első naptól kezdve, mikor Kate betette a lábát az elit suli, még elitebb osztályába, és csak Tom mellett akadt szabad szék. Aztán a gimi után útjaik szétváltak, a fiú Atlantába költözött, ott kezdte meg a főiskolát, míg Kate maradt LA-ben. Persze, elejében még igyekeztek tartani a kapcsolatot, de végül az idő és a távolság erősebbnek bizonyult...

73

– Néhány napja... – vallotta be fülig pirulva a lány. Még mindig nehezére esett úgy gondolnia Ray-re, mint a pasijára, elég mélyen befészkelte magát az a gondoltat a fejébe, hogy a férfi az élete megkeserítője csupán. Tom hitetlenkedve húzta fel egyik szemöldökét. – Csupán néhány napja? – mélázott. – Azt hittem, hamarabb sikerül majd becserkésznie... Most a lányon volt a sor, hogy csodálkozzon. – Tessék? Tom szeme vidáman felcsillant. – Ne csináld, Katie! Csak a vakok meg a nagyon hülyék nem láthatták, hogy mennyire odavan érted. Mit gondolsz, miért került el minden hímnemű egyed több méteres ívben?! Senki nem akarta kivívni a haragját. Ahhoz túl jól ismerte mindenki, még az után is, hogy igazából már nem volt a gimi tanulója. Akkor, én a nagyon hülye kategóriába sorolhatom magam – gondolta Kate bosszúsan. – Engem is csak azért tűrt meg melletted, mert nem látott bennem potenciális veszélyforrást – folytatta Tom. – Tudta, hogy csak barátok vagyunk. Különben is, egy gátlásos, hájas tini, amilyen voltam, miféle labdába rúghatott volna nálad?! Olyan szép voltál, teszem hozzá most is az vagy – mosolyodott el kedvesen –, annyira ártatlan. Távolról sem rám volt szükséged... Kate-ben bennrekedt a szó a keserédes szavak hallatán. Mintha a férfi anno szeretett volna tőle valami többet is a barátságnál. Vajon miféle burkot vonhatott maga köré, hogy naivságában egyáltalán nem regisztrálta a nyilvánvaló tényeket maga körül?! – Én nem is tudom, mit mondhatnék... – bökte ki végül, kényemetlenül feszengve, mire Tom felnevetett. – Jaj, kislány! Nehogy elkezdd most ezen emészteni magad. Az már rég lejárt lemez. Nézz csak rám, a rút hernyóból, micsoda

74

Adonisszá lettem – színpadiasan megjátszott felsőbbséggel mutatott végig magán, gőgösen felhúzott orral, amitől Kate önkéntelenül is elmosolyodott. Ez Tomra vall, mindenben a tréfát keresi... Bár, ami igaz, az igaz. Hajdani legjobb barátja igencsak megváltozott, amióta utoljára látták egymást. A súlyfelesleg, a gubancos barna fürtök és a szemüveg nyomtalanul eltűntek, a gátlások és félénkség helyett magabiztosság tükröződött Tom arcáról. Vonásai, amit azelőtt a háj elfedett, most élesen kirajzolódtak. Nem, nem volt az a divatosan jóképű férfi, de a kisugárzása kárpótolt minden apró kis tökéletlenségért. – Nem vagy te csöppet beképzelt? – Rólam mintázhatnák a szerénység mintaszobrát... Ilyen és ehhez hasonló oda-vissza szurkálódással aztán teljesen elbagatellizálták a beszélgetést. Végül már igencsak későre járt az idő, mikor útjaik elváltak és Kate megindult, hogy ismét átfurakodjon a lankadatlan rángatózó tömegen – ami valahogy cseppet sem látszott fogyatkozni –, és még fél úton sem járt, mikor kezdte bánni, hogy nem fogadta el Tom ajánlatát és vitette haza magát vele. De nem akarta a férfit feltartani tovább, mert mint kiderült találkozóra érkezett a klubba az új munkájával kapcsolatban, ami visszavonzotta LA-be. Kicsit szokatlan időpont egy munkamegbeszélésre, de ugyan ki volt Kate, hogy ezt szóvá tegye. Na, mindegy. Majd hív egy taxit, csak jusson végre ki innen. Lábujjai erősen sajogtak mire sikerült megközelítenie a kijáratot, erre hirtelen valaki a karjánál fogva visszarántotta. Mivel semmi ilyesmire nem számított – majd megállt benne az ütő –, egyensúlyát vesztve dőlt „támadójának”. – Hová mész? – recsegte Ray hangja közvetlenül a fülébe, túlharsogva az egyébként sem dobhártyabarát hangzavart. Annak ellenére, hogy Kate érzett némi neheztelést a férfi korábbi viselkedése miatt, a megkönnyebbülés fénysebességgel árasztotta el.

75

Ki – mutogatott némán, Ray pedig megértve a jeleket, kifelé kezdte tolni, maga előtt. – Miért nem szóltál, hogy haza akarsz menni? – lendült támadásba a férfi, miután kiléptek az utca viszonylagos csendjébe. – Ray... – És mi lett az új lovagoddal? Még annyi becsület sincs benne, hogy hazakísérjen?! – Ray... – ismételte a másik nevét Kate fáradtan. – Ne kezdd, megint. Hívok inkább egy taxit. Majd ha lehiggadtál, és lehet veled értelmesen kommunikálni, megbeszéljük, rendben? Most hagyj inkább elmenni. Szavai hallatán, ha lehet Ray még dühösebb arcot vágott. – Haza viszlek! – jelentette ki, és intett az egyik közelben álló emberének, hogy hozzák az autóját. – Ray, kérlek – próbálkozott a lány, de csekély sikerrel. – Haza viszlek! Nem volt más, belenyugodott a megmásíthatatlanba. A haza vezető utat feszült hallgatásban töltötték, Kate szinte meg sem várta, hogy megálljon a kocsi kipattant és hátra sem nézve szaladt be az épületbe. Hát, ennyi volt. A boldogság csalóka illúziójának egyszer, s mindenkorra vége...

r Vihar a biliben! Úgy tűnik bevált a terve és Jeremy felbukkanása bezavart az idilli képbe. Kate feldúlt arcát látva, Ian kárörvendő vigyorral engedte le a távcsövet egy pillanatra, majd újra a szeméhez emelte és megkereste

76

a lány hálószobájának ablakát. A villany pillanatokon belül felgyúlt, majd a képben megjelent Kate légies alakja. Egy ideje Ian új hobbinak hódolt. Minden létező szabad percét feláldozta ennek oltárán. Megfigyelt. Na, jó! Igazából mániákusan kukkolta a lányt, de finom úriember ilyen nem állít. Először csak elhajtott egyszer-kétszer a Nagy Ház kapuja előtt, hátha megláthatja őt egy villanásnyi ideig, aztán, mikor összefutottak az áruház liftjében, teljesen begőzölt. Követte Kate-et, mint az árnyék. Az üres házat – ahonnan jelenleg is szemmel tartotta a lányt – szintén így fedezte fel. Járta a környéket alkalmas rejtekhely után kutatva, erre imái meghallgattattak, mert kiszúrta a gazdátlan épületet, amiből mit ad isten, tökéletes kilátása nyílt Kate villájának hátsó udvarára, a szobája ablakára és némileg még a bejárati ajtóra is. Közben a lány kibújt a cipőiből és lehúzta a fekete miniruha cipzárját. Ian mohón tapadt a látványra, a nyála majd kicsurrant, de végül Kate átsétált a szobán és bement a fürdőbe. Franc! Nem mintha nem látta volna még meztelenül az unokahúgát. Sajnos, premier plánban nézte végig a kis összegabalyodását azzal a ficsúr Valentine-nal. A gondolatra keserű epe tódult a torkára. Nem akarta nézni, isten bizony, de a teste nem engedelmeskedett. Még pislogni is majdnem elfelejtett. Ő akarta mindazt, amit a másik oly könnyedén megkaparintott. Ó, hogy mennyire gyűlölte Raymond Valentine-t. Legszívesebben addig ütötte volna, míg ki nem leheli a lelkét. De persze nem tehette. A gyilkosság nem gyerekjáték. Valahogy úgy kellene intézni, hogy balesetnek tűnjön... – filózott. – Igen, meg fogja ölni a mocskos kis senkit, aztán visszaszerzi a jussát – döntötte el határozottan magában. Kate újra felbukkanó, fehérneműs alakja és Ray megölésének gondolata teljesen felvillanyozta. Bizsergett az izgatottságtól, mint valami kamasz.

77

Hmm, talán később szerez Margie-nak is egy jó estét – gondolta. Ujjai elfehéredtek az ablakpárkány markolászása közben. Észre sem vette, annyira csak a szeme elé táruló látványra koncentrált rendületlen.

r Üres. Ray teljesen, totálisan és reménytelenül üresnek érezte magát. Az ital, amit pár pillanattal korábban erőltetett le a torkán, marta a nyelőcsövét, kesernyés mellékízt hagyott maga után a szájában. Undorodva lökte félre a majdnem teli poharat és tehetetlenül dőlt hátra a kanapén, miközben két ujja közé csippentette az orrnyergét. Isten az égben! Akkora egy nagy marha! Sikerült az első adandó alkalommal jól elszúrnia a dolgokat Kate-tel. Korábbi kijelentésével ellentétben – mikor is korlátlan időt és türelmet ígért a lánynak –, azon nyomban megfeledkezett mindenről és vált dühöngő őrülté, amint a dolgok nem úgy alakultak, ahogy elképzelte. Marha, marha, marha... Legszívesebben a falba verte volna a fejét. Most, némileg kitisztult aggyal már látta melyik banánhéjon csúszott meg, de sajnos ez nem sokat javított a helyzeten. Ráadásul, esélyes, hogy az egyik legjobb emberét is elveszíti mindez mellett... Mit képzel Kate magáról?! És az a... Az a szatír?! Ez az ő felségterülete, az ő nője – füstölgött magában Ray, miközben rendületlenül rótta a köröket az irodájában, ketrecbe zárt vadállat módjára.

78

Mazochista agya egyre csak azt a képet mutatta, ahogy Kate önfeledten, szeretettel ölelgeti a pasit – azt már nem vette figyelembe, hogy ettől függetlenül a lány, szó nélkül követte az irodába –, aztán már-már megbántva távozik is vele... Kopogtak. Ray felkapta a fejét, majd indulatosan kiszólt. – Szabad! Karen lépett be az ajtón, tőle szokatlan módon bizonytalanul. – Szia... – kezdte a látogató. – Beszélhetünk?! – Kezében egy összegöngyölt papírköteget markolászott. – Hallgatlak! – vakkantotta Ray, közben letelepedett az íróasztala mögé. Hiába volt tisztában vele, hogy nem tisztességes a haragját Karenre zúdítania, képtelen volt visszafogni a hangját. – Főnök, én... – kezdte félénken a lány. – Én... A férfi még soha nem látta ennyire elveszettnek őt. Egyre biztosabb volt benne, hogy a korábbi súrlódás közöttük nagyobb jelentőséggel bírt Karen számára, mint gondolta volna. Ettől függetlenül egyáltalán nem volt türelme jelenleg a barkóbához. – Bökd már ki, az ég áldjon meg! Karen megrándult, mint aki megcsíptek és a zsibbadásból tér magához, szemébe pislákolni kezdett korábbi magabiztosságának lángja. Kihúzta magát, és a papírgöngyöleget előrenyújtva lépett Ray felé. – Elhoztam az átalakítási terveket. – És ez nem várhatott volna holnapig? – kérdezett vissza a férfi felhúzott szemöldökkel, gunyoros felhanggal. – Nem, mert... Mert holnap már nem leszek itt! – jelentette ki a lány, majd leejtette a terveket az íróasztal lapjára. – Felmondok. – Rendben! – hagyta helyben Ray, meglepve ezzel Karent. – A felmondási határidő egy hónap. Ha megszeged, vissza kell tartanom az utolsó fizetésedet, és nem kapsz ajánlólevelet sem.

79

– Hogyan? – pislogott a lány döbbenten. – Benne van a szerződésedben. Köteles vagy itt dolgozni, míg nem találok mást a helyedre. – Én ezt nem... – kezdte Karen, de Ray közbevágott. – Végeztünk. Holnap találkozunk – azzal intett, hogy a lány távozhat. Karen összeszorított ajkakkal fordult el, majd szótlanul kiviharzott a helyiségből. Ray meg csak bambán bámulta a zárt ajtót. Később hazafuvarozta Kate-et, aki makacsul hallgatott egész úton, ő meg nem tudott hogyan viszonyulni a kialakult helyzethez, így ő is némaságba burkolózott, majd összeszorult mellkassal hajtott haza. Kate még csak el sem búcsúzott... Hogy a francba fog ez valaha rendbe jönni? Gondolatai akaratlanul is vissza-visszatértek az mosolyszünetet kiváltó szituációhoz. Kate-hez meg ahhoz a... Ahhoz a... Tomhoz. Várjunk csak – világosodott meg Ray hirtelen. – Azt a kurva... – csapott a homlokára a felismeréstől, majd lelombozódva kezdte az orrnyergét masszírozni. – Tom... A pasi Tom... Rohadt életbe! Kate Tom Hanley-t ölelgette. Francba, francba, francba... Ez nem létezik, ekkora idióta nincs még egy a Földön. Kate és Hanley... A barátnője a gimis legjobb barátját üdvözölte – itt azért megjegyezendő, hogy a hapsi igencsak nagyot változott –, ő meg a féltékenységtől az orráig sem látott. De, hogy nem látott, nem is hallott, hisz Kate próbálta megmagyarázni a helyzetet. Hát lehet ennél jobban elmerülni a szarban?! Egy este két nő is kiadja az útját – ha nem is ugyanabban az értelemben –, ez mennyire gáz már. És csak saját maga hülyeségének köszönheti, hogy most egyedül és letörve üldögél a lakásában, ahelyett, hogy kényeztetné a nőt, akit szeret. Címeres bolond vagy te Valentine – szidta magát. – Méghozzá az agyatlanabbik fajtából...

80

Közben megcsörrent a mobilja. Mivel igencsak hajnal felé járt az idő, jó eséllyel tippelt arra, hogy Isaiah keresi. A legjobb barátja nem az időérzékéről volt híres. – Reggelt, Bull! Mit akarsz? – szólt bele a készülékbe, anélkül, hogy akár egy pillantást vetett volna a kijelzőre. – Valentine! Öreg cimborám. Merre vesztél el az éjszakában? A buli még csak most kezdődött. – A hangja csöppet vontatottan csenget, mint akinek nehezen forog a nyelve. Ray bele sem akart gondolni mennyi lehet a másik véralkoholszintje. – Már hazaértem. Fáradt vagyok. – Fáradt, mi? Lestrapált a kis barátnőd? Ilyen gyorsan papucs lettél, ember? – Fogd be, Bull! – mordult rá Ray. – Kate-et hagyd ki a játékból. Különben is, hajnali öt van. Ilyenkor minden normális ember az igazak álmát alussza. – Papucs... Ray egyszerűen letette a telefont. Néhány másodperc múlva újra felcsendül a hívást jelző csengőhang. – Csak azt akartam kérdezni, hogy mire jutottál? Elvállalod a melót Vegasban? – kérdezte Isaiah. Egész komolyra vette a figurát, eltűnt a korábbi lazaság a hangjából. Jellemző. Ez egy olyan kérdés, amit égetően fontos az éjszaka közepén megtárgyalni – húzta el a száját Ray. – Még nem tudom. Akartam, de azóta sok minden megváltozott. Beszéljük meg a dolgot egy reggeli kávé mellett. Mondjuk, úgy 4-5 óra múlva. A szokott helyen. – Rendben, akkor kilenckor. Lesz az fél tizenegy is – gondolta Ray belenyugodva az elkerülhetetlenbe. – És Valentine?! – Igen?

81

– Papucs... – Kapd be! – nevette el magát Ray, majd megszakította a hívást. Ücsörgött még pár percig a kanapén, de aztán úgy döntött, hogy azzal nem old meg semmi, ha sajnálja magát. Elvánszorgott inkább a fürdőig, vett egy gyors zuhanyt, majd bezuhanva az ágyába nyugtalan álomba merült.

82

Nyolcadik fejezet Kate fázósan húzta össze magán a vékony plédet, miközben a nappali egyik foteljében kucorgott. Lehet, hogy az influenza kerülgeti a nyári kánikula ellenére? Áá, igazából önmagát sem sikerült meggyőznie erről. Kutya baja sem lett volna, ha nem emésztené magát a Ray-jel lefolytatott értelmetlen vita miatt. Az elmúlt napokban többször is nekirugaszkodott, hogy felhívja a férfit, és erős elhatározással ragadta meg a telefont, de végül mindig le is tette azon nyomban. Nem tudta mit is mondhatna neki, és ahogy teltek a napok egyre jobban hitte, hogy Rayt igazából már nem is érdekli mi van vele, hisz egyáltalán nem törekedett arra, hogy találkozzanak, beszéljenek. Jobb ez így! – győzködte magát. – Még mielőtt igazán beleszerettél volna... Nem törheti össze a szívedet! De akkor, miért ez a feszítő, kínzó szúrás a mellkasában?! Mégis csak a betegség kerülgeti? A kocsifelhajtón közeledő autó hangjára felpattant ültéből és az ablakhoz rohant. Piros sportautó... A szíve oly hevesen kezdett dobogni, hogy majd kiugrott a helyéből. Ray... Lélekszakadva rohant, hogy ajtót nyisson, büszkeség ide vagy oda. Aztán a csalódottság éles tőrként mart belé, mikor a járgányból az oly várt szőke üstök helyett egy sötétebb kobak bukkant elő. Az érkező szintén a megnyerő kategóriába volt sorolandó, de Kate szívét

83

még sem volt képes megdobogtatni. Úgy fest, azt végérvényesen más foglalta le magának. Ajka önkéntelenül is lekonyult. – Tényleg szarul festesz, kislány... – szólalt meg az újonnan érkező, miközben felé haladt hosszú léptekkel, a napszemüvegét lazán a feje tetejére tolva. – Kösz! Neked is szép napot, Tom – vágott egy grimaszt Kate, majd baráti puszit nyomot a férfi arcára. – Gyere beljebb... Tom mellé lépett, majd belekarolt a lányba és megindult a ház belseje felé. – Valami fantasztikus illatok terjengnek errefelé. Még mindig Rosa a házvezetőnő? Kate megtorpant, és komoly arccal fordult barátja felé. – Igen, de gondolom nem azért jöttél, hogy Rosa sütijeiről diskuráljunk. – Nem lényegtelen a téma – mosolyodott el Tom –, de igazad van. Anne hívott, hogy vészhelyzet van. Veled nem lehet beszélni, a hangulatod a béka segge alatt, Ray meg napokra elutazik és telefonon keresztül is csak tőmondatokat lehet kihúzni belőle. Mi van veletek fiatalok? Kate megjegyezte magában, hogy máskor jobban figyeljen oda kinek, mit mond. Csak egyszer említette Anne-nek, hogy Tom a városban van, erre az asszony láthatóan rögtön be is vetette őt, hogy kimozdítsa Kate-et a holtpontról. Bár az tényleg érdekelte volna, ugyan hogyan sikerült megszereznie Tom számát? Csak nem turkált tudtán kívül a telefonjában? Kate szívből remélte, hogy ha így is történt, Anne csak a telefonkönyvre korlátozta a figyelmét. Volt a készülékben egy-két privát fotó róla és Rayről, ami nem egy édesanya szemének való. Képeket eltüntetni a telóról – tette hozzá a gondolatbeli teendőlistához Kate.

84

– Semmi... – Maci mese, savanyú kisasszony! Isten az égben, de nehéz mindkettőtök felfogása. Te szereted őt, ő szeret téged. Hol itt a gubanc? Kate egy újabb grimasszal válaszolt csupán. Tom hirtelen örömteli képet vágott, mint akinek zseniális ötlete támadt, ami a lányt gyanakvással töltötte el. – Van egy ötletem... Kate összehúzta a szemöldökét. – Miért van az az érzésem, hogy ez nekem nem fog annyira tetszeni, mint neked?! – Imádni fogod. – Egyre jobban kétlem, de nyögd már ki végre. – Elmegyünk szórakozni, meghívlak néhány italra, te becsiccsentesz, smárolunk, én elcipellek valami menő hotelba, te útközben rájössz, hogy igazából mindig is rám vártál, dobod Rayt és hozzám jössz, szülsz egy fészekalja gyereket és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Ugye milyen jól hangzik? – kacsintott rá pajkosan a férfi. Kate nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon, majd barátian belebokszolt Tom vállába. – Nem tudod, mire vállalkoznál. Különben is én nem... – Azt csak te hiszed. Na, indíts kislány, öltözz – legyintette meg Kate hátsóját. – Nincs kifogás! Addig én beköszönök Rosának, hátha megszán egy szerencsétlen éhezőt némi alamizsnával. Kate csak nevetni tudott a másik erősen túljátszott, szenvedő arckifejezésén, majd megindult a lépcső felé. Talán mégsem lesz olyan rossz kimozdulni. Napok óta nem érezte ennyire jókedvűnek magát, mint jelen pillanatban.

85

r A rohadék! – füstölgött magában Ray, miközben egyre jobban araszolt a családias, olasz étterem egyik asztalának díszpálma által takart sarka felé, nem törődve Isaiah döbbenetével. Nem akarta, hogy meglássák, vagyis inkább, hogy a mosolygós Kate és a kezét csupa természetességgel markolászó Hanley meglássa, hogy ő is itt van. Csak néhány napra teszi ki a lábát a városból, erre ez a pojáca ráhajt a nőjére. Kicsinállak, Hanley! – fogadkozott. Aztán, amilyen gyorsan felhúzta magát, úgy le is eresztett. Ha őszinte akar lenni – és legalább magának ne hazudjon az ember –, saját maga tehet mindenről. Egyszerűen elmenekült az előrelátható konfliktus elől – pont kapóra jött a megbeszélés az edzői állásról, amit a közelmúlt eseményeinek hatására már vonakodott konkrétan elfogadni –, mert könnyebbnek tűnt úgy tenni, mintha minden rendben lenne, mint szembe nézni azzal, hogy Kate esetleg lapátra teszi... – Valentine! Beléd meg mi ütött? – ragadta ki barátja kérdése a gondolatai közül. – Semmi, semmi... Csak olyan valakit láttam, akivel nem szeretnék jelenleg találkozni – kapta fel a fejét. Ha azt hitte, hogy a válasza majd kielégíti Isaiah kíváncsiságát, és ott folytatják a beszélgetést, ahol abbahagyták, akkor hatalmasat tévedett. Barátja a legcsekélyebb mértékben sem foglalkozva azzal, hogy mennyire feltűnő, amit csinál, látványosan hátrafordult, majd mikor rájött, hogy így édeskeveset lát, még ki is hajolt a méretes díszpálma mögül, ami mindezidáig jótékony takarást biztosított a számukra.

86

– Hisz ez a gyámlányod, Ray! És valami pasas... – jelentette ki fennhangon, mintha Ray nem lett volna a tényállással tökéletesen tisztában. Tiszta tapintat a hapsi! – Nem mondod... – Gyere, üdvözöljük őket. Bemutathatnál végre a kis hölgynek rendesen – és már meg is indult. Úgy fest Isaiah valamelyik meccsen részleges halláskárosodást szenvedhetett, mert mintha nem hallotta volna a korábbi kijelentését – dohogott magában Ray, majd a barátja után szólt: – Bull, várj! Sajnos hasztalannak bizonyult a próbálkozása, így kénytelenkelletlen követte őt. Mire beérte, Isaiah már az önkényes bemutatkozásnál tartott, Ray pedig morcos képpel, mellkasa előtt összefont karral, kurtán köszönt, tekintetét ide-oda járatva friss beszélgetőpartnereik között. Kate gyönyörű volt, mint mindig, bőre egészségesen ragyogott, haját laza kontyban tűzte a feje tetejére, ajkán sejtelmes félmosoly. Legszívesebben felrángatta volna az asztaltól, hogy a hajánál fogva kicibálja az épületből, mint egy ősember, egészen a saját barlangjáig. Ott pedig kénye-kedve szerint kóstolgatta volna végig őt a feje búbjától a kislábujja hegyéig. Őrület, mennyire hatással van rá ez a nő! – Üljetek ide, hozzánk! – szólalt meg közben Tom fülig érő vigyorral. – Kate-tel éppen a régi, szép időkről dumálgattunk. Ray már nyitotta a száját, hogy valami kifogással elutasítsa az ajánlatot, de Isaiah, mint rendesen, most is beelőzte. – Szuper! Ez a mamlasz itt – vágta hátba barátian Rayt –, úgy is elég rossz társaság ma. Olyan savanyú a drága, mint aki citromot rágcsált egész nap. Nem maradt más opció, le kellett neki is ülnie. Minő szerencse, hogy közvetlenül a Kate melletti szék maradt csak üresen, Isaiah

87

nagy sebességgel csapott le a másikra. Vajon miben mesterkedhet ez a pasas? Hisz még nem is mondott neki semmit a Kate-tel kapcsolatos gondjairól. Ennyire nyilvánvaló lenne?! Jó kérdés. Az este további része felért egy kínzással. Nézni, és nem érinteni. Sosem gondolta volna, hogy egy ilyen semmiség ennyire kikezdheti valaha is az idegeit, az önuralmát. Ráadásul a lány úgy tett, mint akinek fel sem tűnik a nyomott hangulata – szinte észre sem vette, hogy ott van, a többiekkel egyetemben –, mosolyogva, kedélyesen csevegett a másik két férfival, míg elfogyasztották a megrendelt vacsorát, majd a kávét. Ray, ha akart volna sem volt lett volna képes két falatnál többet leerőltetni a torkán. Mint valami szerelmi bánattól szenvedő csitri. Ez már betegesen nyálas, komolyan! Lassan elkezdhet rózsaszín, bolyhos bugyikát hordani, meg két lófarokba köthetné a haját, és a hitelesség kedvéért megfejelhetné rágóízű nyalókával... – gúnyolódott a nyomorán magában. Hé, nem lesz ez így jó! Az agyában hirtelen, mintha lekapcsoltak volna egy kapcsolót, az ösztöne átvette az uralmat a józan esze felett. Felpattant ültéből, megragadta Kate kezét és vissza se nézve maga mögött hagyta a mondat közben lemeredt Isaiah-t és a mindentudóan vigyorgó Tomot, majd egyszerűen kivonszolta a lányt az étteremből.

r Kate-nek még az életben nem került semmi akkora erőfeszítésébe, mint az elmúlt órákban a felhőtlen, gondtalan, kiegyensúlyozott nőt eljátszania. Az arca görcsölt a ráerőszakolt mosolygástól.

88

Amikor meglátta Rayt az asztalukhoz közeledni a szíve őrült vágtába kezdett, érezte, ahogy a vér az arcába tódul, melege lett és önkéntelenül mosolyoghatnékja támadt. Vajon mi üthetett belé? Nemrég még utálta ezt a pasast, most meg... Mindenhol, mindenkiben őt keresi, látja. Miféle elmezavar telepedhetett az agyára?! A viszontlátás öröme nagyjából addig tartott, míg a Ray előtt feléjük csörtető férfi oda nem ért az asztalukhoz és lendületesen le nem támadta őket a bemutatkozásával – mint kiderült Ray sporttársát tisztelhették benne, és már találkoztak futólag azon az ominózus, rögtönzött házibulin –, mert mikor pillantása Ray morcos arcára esett a mellkasa úgy összeszorult, hogy levegőt is alig kapott. Haragszik, még mindig haragszik! – döbbent rá csalódottan. Igyekezett nem kimutatni, mennyire bántja ez a dolog – annyira gyerekes butaság miatt nem beszéltek egymással, hogy az már szánalmas –, ezért magára erőszakolta a kedélyesség álarcát és foggal-körömmel küzdött az ellen, hogy észrevegye a férfi egyre sötétülő ábrázatát. Időközben kihozták a megrendelt étel, majd a kávét is, Kate pedig automatikusan el is fogyasztotta őket, de ha megkérdezték volna, hogy mit evett és az mennyire ízlett neki, képtelen lett volna a válaszra. Annyira nem odafigyelt, hogy akár bocskortalpat is a tányérjára tehettek volna, észre sem veszi. Tom és Isaiah – mint két cinkos – meg egyre csak húzták, nyújtották a beszélgetést, mintha csak szándékosan együtt akarták volna tartani őket. Már kezdte elkönyvelni magában, hogy az arcizmai maradandó károsodást fognak szenvedni a görcsös mosolygástól, mikor a jobbján helyet foglaló Ray egyszer csak felpattant, megragadta a kezét és teketóriázás nélkül vonszolni kezdte – kezdte hinni, hogy ez valami ősidőkből fakadó szokás lehet a férfinál – kifelé az étteremből. Mi van?! Ez most jó vagy a kitörni készülő vihar előjele? Ettől függetlenül a lány hagyta magát vezetni. Így vagy úgy, de le

89

kell zárniuk ezt a haragszomrád játékot, mert már így is jócskán kikezdte az idegeit. A hátrahagyott, másik két férfi meg csak mindentudóan pillantottak utánuk. Hihetetlen milyen gyorsan kötetnek új barátságok idegenek között, ha azonos a hullámhossz... Ray némán odavezette a Jeepjéhez, besegítette az anyósülésre, majd maga is beszállt és beindította a járművet. Legalább húsz percet kocsikáztak – továbbra is szó nélkül –, majd végül egy eldugott strandon kötöttek ki. Kate csodálkozva fordult Ray felé, de mielőtt megszólalhatott volna, a férfi megelőzte. – Sétáljunk egyet. Kate engedelmesen kiszállt, megszabadult a szandáljától, teljes természetességgel csúsztatta a kezét a férfiéba, mikor az felé nyújtotta a sajátját. Így sétálgattak a kihalt partszakaszon, a homok csiklandozta a lábujjaikat, a langyos szellő játszadozott a hajfürtjeikkel, a hűs víz nyaldosta a bokájukat... Megnyugtató, mármár idilli pillanat volt. – Mi van közted és Hanley között? – fakadt ki egyszer csak Ray váratlanul. Erre Kate megtorpant, kirántotta a kezét a férfi szorításából, csípőre tette és villámot szóró szemekkel válaszolt. – Raymond Valentine! Hányszor akarod még ezt eljátszani?! Tom és köztem csak barátság van. Azt hittem, ez tiszta és világos. – Hát, nem! Ölelgetett... Ma meg a kezedet fogdosta és sikamlós megjegyzéseket tett, amiken te jókat nevettél... Kate megütközve pislogott rá. – Te megőrültél... – Talán... – rántotta magához a lányt Ray, hogy az orruk majd összeért, úgy néztek indulatosan farkasszemet egymással. Majd Kate ismét csak kiszabadította magát, és most ő lendült támadásba.

90

– És mi van a kis Karennel? Neki szabad ölelgetni téged, csak úgy? – Ugyan, Karen a munkatársam. Tisztán munkakapcsolat. – Hah – horkant fel a lány. – Azt te csak hiszed. Nem téged akart legyilkolni a pillantásával. – Rémeket látsz – hessegette el a témát a férfi, bár, ha belegondolt Karen tényleg furcsán kezdett viselkedni, miután Kate felbukkant. – És ha esetleg méltóztattál volna kézbe venni a telefont és felhívni, akkor tudnád, hogy felmondott. Ez igazán nem egy nagy elvárás. Általában, akik együtt járnak és hiányolják a másikat, azok elég sűrűn megteszik. – Igazán?! – vonta össze a szemöldökét a lány. – Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! Te miért nem hívtál, ha már állítólag annyira hiányoztam?! – Azt hiszed, nem akartam százszor is? Az hiszed, nem sóvárogtam utánad? – emelte meg egy fokkal a hangját a férfi tehetetlen indulattól vezérelve, majd egyetlen lépéssel átszelte a köztük kialakult távolságot, két keze közé szorította Kate arcát és vad elszántsággal csapott le ajkaira. Büntetni akart talán, megpecsételni, ki tudja, de miután nem ütközött ellenállásba, vehemenciája csillapodott, végül pedig csukott szemmel támasztotta homlokát a lányéhoz. Szapora lélegzettel simogatta hüvelykujjával Kate arcát. – Sajnálom! – Sajnálom! Mindketten egyszerre szólaltak meg, ami kuncogásra késztette őket. A feszültség mintha egy varázsütésre elpárolgott volna. – Istenem, Tomnak igaza volt. Mindketten gyerekesen viselkedtünk. – Hanley-ről egy szót se, vele még elszámolni valóm van – válaszolta durcásan a férfi. – Raaay...

91

– Oké, oké, befejeztem – sóhajtott fel, majd folytatta, továbbra is a lány arcát simogatva. – Igazán sajnálom, Kate. Tudom, azt ígértem bármennyi időt hajlandó vagyok biztosítani neked és megelégszem azzal, amit adni tudsz, de... De sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz lesz. Ha rólad van szó, elvesztem a józan eszemet. Szükségem van rád, és megőrjít a gondolat, hogy mással is lehetsz. – Ray... – Ne, hadd fejezzem be – szorította meg finoman Kate arcát, míg a szája egyre közelített a lányéhoz. – Annyira szeretlek, hogy az már kínzás és rettegek, hogy a birtoklási vágyammal elüldözhetlek, de nem bírok magammal. Maradj velem... Kérlek... Ajkaik már csak leheletnyire voltak egymástól, Kate válasza kis híján elveszett az édes csókban. – Igen...

r Kate ugyan nem azt mondta, hogy szereti, de már ez az aprócska igen is földöntúli boldogsággal töltötte el. Mindeközben csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált, annyira egymásba gabalyodtak, mint akik teljesen ki lettek éheztetve. Ray érezte, ahogy a vére fénysebességgel kezd zubogni az ereiben, legfőképp egy testtájára koncentrálódva. Férfiassága a másodperc tört része alatt vált harcra késszé. Zihálva szakadt el Kate ajkaitól – apró csókokkal borítva a szája sarkát, az orcáit, szemhéját közben –, pillantásával kétségbeesetten kutatva valami megfelelő fekhely, rejtekhely után. Nem volt éppen a

92

nyilvános szex híve, de jelenleg biztos volt benne, hogy képtelen lenne kibírni a hazavezető utat. Csalódottan fújt egyet, mikor a végtelen homokon, némi sziklán, alacsony bokron és a hullámzó óceánon kívül más nem került a látómezejébe. – Gyönyörűm... – mormogta, továbbra sem szakítva meg a finom csókok hintését a selymes bőrre – jelenleg a kecses nyakhajlatnál tartott – Kate halk nyöszörgése közepette. – Nagyon kívánlak, de... A lánynak kinyíltak a szemei és kissé elhúzódott tőle. Ray azt hitte majd visszasétálnak az autóhoz, hogy gyorsiramban hazasiessenek, mikor Kate arcán pajkos mosoly terült szét. Ray gyanakodva figyelte őt, miközben a lány egyre csak hátrált, a hullámok már jócskán a bokáját verdesték. – Kate? – kérdezte bizonytalanul. A gondolkodás igencsak nehezére esett, mivel vérellátásának jelentős része jelen pillanatban nem az agyában koncentrálódott. – Mit szólnál egy éjszakai fürdőzéshez... – kérdezett vissza Kate – ... pucéran? – és meg sem várva a választ, már ki is bújt a felsőjéből, majd kihívóan Ray mellkasának dobta. A férfi magához szorította a lövedéket és megbabonázva szemlélte ezt az új, ismeretlen, kacéran észbontó Kate-et, majd maga is akcióba lépett és ledobálva a ruháit a lány után vetette magát a habokba. Szeretkezésük viharos volt, szenvedélyes, felemésztő. Csak ők ketten, a hold, a tenger és a mindent elsöprő érzelmek. Raynek még soha az életben nem volt része ilyen fenséges élményben. Később, miközben a még mindig langyos homokban, a másikhoz szorosan odabújva bámulták a csillagokat, Ray rájött, hogy egészen idáig félember volt csupán, Kate nélkül már soha többé nem lehetne teljes. Szívből remélte, hogy idővel a lány is ráeszmél majd, hogy őket egymásnak teremtette az ég...

93

Kilencedik fejezet Kate sebesen szedte a lábát, magassarkú szandáljának kopogása csak úgy visszhangzott az üres előcsarnokban, ahogy a liftek felé sietett a Mr. Bloomberg irodájába megbeszélt találkozóra. Késésben volt és ettől nagyon kellemetlenül érezte magát. Világ életében a pontosság híve volt. Tudta, hogy mennyire rossz, ha valakire várni kell, így kényszeresen ragaszkodott hozzá, hogy időben odaérjen mindenhová. Most sem lett volna semmi gond, ha az egyik elsőéves nem egy olyan könyvet szeretett volna kivenni az utolsó pillanatban a könyvtárból, ami a rendszer szerint a helyén kellett volna, hogy legyen, de mégsem volt ott... Legalább fél órát keresgélt a hatalmas polcon, mire rálelt a vékonyka kötetre, beszorítva két teljesen más témájú könyv közé. Így késve sikerült elindulnia, a késő délutáni forgalom sem könnyítette meg a dolgát, és végül parkolót is valahol az isten háta mögött talált csupán. Míg ezen pörgött az agya, el is ért a liftekhez. Ray lazán a falnak támaszkodva várt rá, amint meglátta őt, arcán mosoly terült szét. – Gyönyörűm! – üdvözölte, majd magabiztosan magához húzta, előbb csókot lopott az ajkáról, majd arcát a lány nyakába temette. – Ray! – kiáltott fel Kate fojtottan. – Mmm, isteni illatod van. Had kóstoljalak meg... – évődött tovább a férfi, miközben egyre szorosabban ölelte a vonakodó lány. – Elkésünk – kuncogott fel Kate, mikor a magabiztos ujjak megbirizgálták a csiklandós oldalát.

94

– Hogy egész pontosak legyünk, már vagy öt perce fent kéne lennünk – pontosított Ray, bár egyáltalán nem úgy tűnt, hogy nagyon sietne bárhova is. Komótosan ízlelgette tovább Kate bőrét, ahol csak érte. A lányt a szédülés kerülgette, pulzusa vad vágtába kezdett. Ez van, ha Ray Valentine rá teszi a kezét. Levegő után kapkodva igyekezett elszakadni a férfitól, aki időközben lágyan simogatni kezdte az izgalomtól merev mellbimbóit a vékony blúzon keresztül, amit a munkára viselt. Még átöltözni sem maradt ideje, nem mintha ez jelenleg cseppet is foglalkoztatta volna. Nem is tudta, honnan kapart össze végül annyi józanságot, hogy kitörjön Ray bűvköréből és rekedten megszólaljon. – Ray, fel kell mennünk. Még meglát minket valaki... A férfi gyorsan körbetekintett, de aztán lázasan csillogó szemmel fordult vissza hozzá. – Nincs itt senki, már rég lejárt a munkaidő, de igazad van, menjük fel – azzal bependerítette a lányt a mint egy végszóra megérkező liftbe – Vajon mikor nyomhatta meg a hívó gombot?! –, nekitaszította a hűvös fémfalnak és úgy simult hozzá újra. Kate csapdába esett. Édes csapdába, ahonnan esze ágában sem volt szabadulni. Alig érzékelte a liftajtó csukódását, a finom lökést, mikor megindultak felfelé vagy a döccenést félúton, mikor Ray rácsapott a stop gombra. Jóformán az éles szirénázást sem érzékelte, ami ezzel jár, annyira a férfi hatása alá került, aki időközben módszeresen kigombolta a blúzát, kiszabadította a kebleit a melltartó fogságából és nedves ösvényt hagyva maga után éppen felfedezőútját járta egyik halomtól a másikig. Csípőjét apró, ringatózó mozdulatokkal préselte a lány szemérmének – valamikor mindeközben Kate egyébként illedelmes, térd alá érő szoknyája felcsúszott és jelen pillanatban combjai szorosan körbeölelték Ray derekát –, az élvezet nyöszörgéseit kiváltva a lányból.

95

– Megveszek érted! – motyogta a férfi a bőrébe. Nos, ez igencsak nyilvánvaló volt, mivel kemény hímtagra ritmikusan dörzsölte Kate ölét. Egybeolvadásukat csak a vékony bugyi és Ray nadrágjának erős szövete akadályozta. Már ettől a kis súrlódástól Kate-et hullámokban árasztották el az izgalom tüzes, pattogó, szikrázó ingerei. Készen állt bármire, ami következni fog. Ray mintha megérezte volna a megadását, még jobban a falnak préselte, ajka vad csókkal csapott le a lányéra. Durva telefoncsörgés szakította meg ölelkezésüket. Ray vonakodva húzódott el kissé, de nem eresztette el Kate-et, majd torokköszörülés után beleszólt a készülékbe. A lány pihegve figyelte a jelenetet, a férfi komoly ábrázatát, ahogy leadta a karbantartónak – legalább is Kate úgy gondolta, hogy az telefonálhatott –, hogy véletlenül dőlt neki a gombnak, és nincs semmi gond a lifttel, majd mikor megszakadt a hívás, felé fordult. – Hamarosan újraindítják ezt a vackot. Talán pár perc. – A sziréna le is állt nyomban. Ahogy Ray kimondta a szavakat, ahogy ránézett, Kate rögtön tudta, hogy rá bízza a döntést, folytatják-e avagy abbahagyják a megkezdett játékot. Vacillált egy pillanatig, aztán úgy határozott, mindent ki kell próbálni legalább egyszer az életben, hát a férfi nyaka köré fonta a kezét, lehúzta magához, és most ő csókolta a másikat lázas izgalommal. Raynek sem kellett több biztatás, egyik kezével befurakodott összetapadt testük közé, kitapogatta Kate nedves nőiességét, a bugyin keresztül körözött párat a csiklója körül, amitől ő belenyögött a csókba, nedvei pedig feltartóztathatatlan szivárgásba kezdtek. Közel volt a beteljesülés, de nagyon szerette volna magában érezni a férfit. Majd elepedt érte. Kapkodva, ügyetlenül tapogatózott, hogy kiszabadítsa őt a nadrág fogságából, és mikor nem járt sikerrel durcásan elkáromkodta magát.

96

Ray felnevetett látva az arckifejezését, majd ismét elhúzódott, de csak annyira, hogy szétrántsa a farmer gombjait és letolja a nadrágot, máris furakodott vissza. – Ez rövid lesz, gyönyörűm... – mormogta, Kate csiklóját ingerelve makkjával, közben pedig félresimította a bugyi átnedvesedett anyagát. A lány türelmetlenül szorította meg a vállát csípőjével a keménység felé nyomakodva. – Ray! – sürgette őt elfúló hangon. A teste már-már vibrált a kielégítetlen vágyakozástól. – Megértettem – válaszolta a férfi és ezzel egy időben tövig benyomult a testébe. Egyszerre nyögtek fel az élvezettől. Néhány gyors, kemény mozdulattal később már repültek is a mennyország felé. Időközben a lift is aprót döccenve megindult, alig maradt egy-két szemvillanásnyi idejük rendbe szedni magukat, még mielőtt a fülke megállt volna a megfelelő emeleten és az ajtók hangtalanul kinyíltak volna. Kézen fogva léptek ki, Kate arcán halvány pír, ahogy szégyenlősen kapaszkodott a férfiba. Mintha bárki meglátta volna őket, vagy az arcára lenne írva, hogy mit is műveltek néhány perccel korábban. Hihetetlennek hatott, hogy önként és dalolva ment bele ebbe a kis kalandba, mégis... Felszabadultnak érezte magát. Ray Valentine tette ezt vele. Bízott benne, boldog önmaga volt mellette. Menthetetlenül, expressz vonattal száguldott a szerelem nevezetű szakadék felé, és valahogy cseppet sem bánta...

r 97

Kate olyan aranyos volt, ahogy zavartan szorongatta a kezét Bloomberg irodájába menet. Arca égett, mint akit rajtakaptak, pillantását még véletlenül sem emelte volna magasabbra a padlótól. Ray alig tudta visszafogni a mosolyt, ami a szája sarkába kívánkozott. Sikerült kirángatnia a kisasszonyt a komfortzónájából, az biztos. Ugyan nem tervezte a liftes jelenetet előre, csak egy kicsit enyelegni akart, de annyira elkapta a hév, hogy képtelen volt megálljt parancsolni magának. Ahogy a lány felé sietett a magassarkú – de nem nagyon magas –, pántos szandáljában, szűk, térden alul érő ceruzaszoknyában, illedelmesen zárt blúzban, kontyba fogott hajjal... Mint valami tanítónő, csak a szigorú tekintet, a szemüveg és valami pálcaféle hiányzott a kezéből. Szó, mi szó izgalmas látványt nyújtott. Talán, kamaszkori ábrándjaira lehetett volna visszavezetni a dolgot, de valamiért mindig is vonzották a visszafogott, belül mégis tüzes nők. Igaz, Kate akár krumpliszsákot is viselhetett volna, ő akkor is szexinek találja. Megőrült ezért a nőért, nem kétség. El kell érnie, hogy belé szeressen! Ha ehhez „piszkos” eszközöket is be kell vetnie, hát áll a dolog elébe. Az irodában a titkárnő asztala természetesen üresen várta őket, jóval meghaladták már a munkaidő végét. Ray kezdett bűntudatot érezni, hogy így megvárakoztatták az idős ügyvédet. Még mindaz mellett, hogy ilyen kései órára időzítették a találkozót. Határozottan kopogott a sima ajtón, amin csak egy diszkrét, réztábla jelezte, hogy ahova belépni készülnek az Dr. Robert Bloomberg irodája. – Szabad! – szólt ki az ügyvéd. Ray benyitott a helyiségbe, majd előzékenyen maga elé engedte Kate-et, aki továbbra is zavarban volt, csak az orra alatt motyogta el

98

a köszöntést. Védelmezően karolta át a vállát és az ügyvéd intésére helyet foglaltak. A jelenet elég deja vu szagú volt. Kate mereven ült, mint a múltkor, homlokráncolva, Ray mellette, Bloomberg pedig éles, vesébelátó pillantásokkal tanulmányozta őket. Éppen csak Ian nem volt jelen, de igazából nem is hiányzott. Pont az ő áskálódása miatt kellett ez a megbeszélés. – Elnézést ügyvéd úr, a kései találkozó miatt, és a késésért is. Elakadtunk a liftben. Erre Kate arca mélyvörös árnyalatot öltött és idegesen kezdte babrálni a táskája csatját. Bloomberg végigjáratta tekintetét rajtuk – Ray biztos volt benne, hogy az idős ügyvéd figyelmét semmi nem kerüli el –, majd kedves mosollyal szólalt meg. – Semmi gond, éppen ráérek – válaszolta. – Nos, fiatalok! Akkor miben is segíthetek? Kate elővette a borítékot, és átadta Ian indítványát az idős férfinak. – Nemrég kaptuk, és szeretnénk tanácsot kérni, mi ilyenkor a teendő. Bloomberg áttanulmányozta az iratot, majd a feje tetejére tolta a szemüvegét. – Hát, ez tudna némi fejtörést okozni... – kezdte, mire mindkét fiatal megmerevedett és önkéntelenül szorították meg egymás kezét, ami ismét csak mosolygásra késztette az öreget. – Ha időben beadták volna a kérvényt. Talán még akkor, mikor a végrendelet hatályba lépett. De amilyen gyors a bürokrácia, megeshet, hogy akkor sem jutott volna el az ügy a felülvizsgálatra. Így csak sima időhúzás az egész, vagy inkább ijesztgetés. Nyugodjanak meg, Ian nem tehet semmit. Kathleen úgyis hamarosan betölti a huszonegyet. Nincs ok pánikra.

99

Ray érezte, ahogy a megnyugvás fokozatosan elárasztja a bensőjét. Sejtette, hogy ez lesz az ügyvéd válasza, de mégiscsak más sejteni valamit és biztosan tudni. Megkönnyebbülés volt ezt egy bennfentes szájából hallani. Biztatóan megszorította Kate kezét, majd Bloomberghez fordult. – Nagyon hálásak vagyunk, hogy szakított ránk időt, feláldozva a szabadideje egy részét... Az ügyvéd kézlegyintve szakította félbe a hálálkodást. – Szóra sem érdemes. Ismerlek benneteket, a jó ég tudja mióta, Bill a barátom volt. Az csak természetes, hogy segítek, ha módomban áll. És most sipirc fiatalok, mert a végén tényleg elkésem a golf-klubból. További szép napot! – azzal elbocsájtotta őket. – Köszönjük! Viszlát! – válaszolták kórusban Ray és Kate, majd miután a két férfi még kezet fogott, felszabadultan, egyetértésben távoztak. Nem láthatták, ahogy az ügyvéd somolyogva néz utánuk, magában megemelve a kalapját elhunyt barátja előtt. Végül csak teljesült Bill végakarata, az ő két, drága "gyermeke" egymásra talált.

r Csalódottan csapott rá az autója kormányára, úgy, hogy még a keze is belezsibbadt az ütésbe. Kurva élet! – szitkozódott a bajsza alatt. Ennyit arról, hogy sikerült bekavarni a bimbózó románcba – gondolta Ian, miközben autója biztonságából szemlélte, ahogy az unokahúga és az a ficsúr Valentine nevetgélve távoznak az irodaházból, amiben Bloomberg irodája van. El sem tudta képzelni Kathleen mit eszik ezen a bohóckodó tacskón... Na, jó! Volt pár testi

100

adottsága, ami akár figyelemre méltó is lehetne, ha nem viselkedne ennyire... Áá, így csak még jobban felhúzza magát! A keze már így is reszketett a fortyogó indulattól. Meg kell szabadulnia a mocsoktól minél előbb, míg nem ragadtatják magukat valami őrültségre. Mint például, hogy összeházasodnak... Még a végén más örökös is képbe lépne... Igen, sajnos a lányt is el kell távolítania az útból, akármennyire is vágyik rá, hogy élvezze hamvas testét. A hitelezői egyre jobban szorongatták a nyakát, már-már fulladozott az adósságban. Nincs más kiút Kathleennek is meg kell halnia a közeljövőben, hogy ő, Ian megörökölhesse a pénzét, mint az egyetlen élő rokon. Ray halálát már megtervezte, még csak az utolsó ellenőrzések voltak hátra és beindítja a gépezetet. Aztán jöhet a húgi... De még mielőtt a lány is végzetes balesetet szenvedne, megmutatja majd neki, milyen is egy igazi férfi...

101

Tízedik fejezet Kate nosztalgikus hangulatban lapozgatta a régi fotóalbumot. Maga alá húzott lábai mellett a kanapén több, ugyanilyen emlékekkel teli könyv hevert, gyermekkorából, kiskamasz éveiből, a szüleiről... Ezekre már tudott úgy nézni, hogy csak tompa szúrást érzett tőle a mellkasában. Hiányoztak persze, de a fájdalom elhomályosult. Mosolyogva szemlélte a képet, amin apja bohóckodott a hetedik szülinapján a torta mellett, amitől neki annyira nevetnie kellett, hogy alig sikerült elfújnia a gyertyákat. Majd pár oldallal később, mikor egy nyaralás alkalmával sikerült lekapnia, ahogy a szülei összefonódó kézzel sétálnak a tengerparton, mint a szerelmes kamaszok... Attól függetlenül, hogy javában a digitális korban éltek okostelefonok, tabletek és mindenféle hasznos-haszontalan kütyü között, Kate ragaszkodott az emlékei tapintható formában való megőrzéséhez. Ugyanúgy, ahogy a papír alapú könyveket is inkább előnyben részesítette az e-bookkal szemben. Végül a kezébe vette az utolsó albumot is, amiben rajta kívül Bill, Anne, Rosa, Juan, néhány egyetemi barátja és néhol Ray is szerepelt. Szemeit elfutották a könnyek, ahogy a mindig mosolygós nagybátyja visszakacsintott rá az egyik képről, amin a feleségét karolta át éppen, háttérben a Nagy Ház terasza. Nagyon hiányolta a férfit, aki apja helyett apja lett. Hálát adhatott a sorsnak, hogy a szülei tragédiája után sikerült ismét boldog, szerető

102

családot találnia, de ezáltal kétszeresen fájt is a dolog, mert huszonegy éves fejjel már két apát is elvesztett. Az időnként felbukkanó erősebb gyászhullámok miatt – amit általában egy Billhez kapcsolódó emlék váltott ki, és a szobák bizony rengeteg ilyet őriztek – megfordult a fejében, hogy talán jobb lenne egyelőre neki is elköltözni a villából, bár az épületet soha nem lett volna képes eladni. Bánatos hangulatában azzal vigasztalta magát, hogy legalább Anne, a Rodriguez házaspár és Ray még mellette vannak. A következő oldalon pont az említett szőke férfiú bukkant fel. Ez egy olyan kép volt, amit kivételesen nem Kate készített. Hobbi fotósként az albumokban fellelhető fotók nagy részét ő örökítette meg – az újabbak közül főleg –, de ez igazából egy pillanatfelvétel volt. Mivel a nagybátyja nem szerepelt rajta, nagy valószínűséggel Bill keze munkája. A kép a tizennyolcadik szülinapján készült. Anne, Ray és ő maga éppen körülülték a kerti kovácsoltvas asztalkára helyezett minitortát, amin alig fért el a tizennyolc égő gyertya. Pont nagy levegőt vett, hogy elfújja őket, Anne izgatottan tapsolt, míg Ray... Ray olyan izzó, intenzív pillantással bámulta őt, hogy majd tüzet fogott a papír, amire a képet nyomtatták. Kate egyszerűen nem értette, hogy a csudába nem tűnt ez fel neki korábban? Még pár hónappal ezelőtt is bizton állította volna, a férfi csak morcos volt, mert ott kellett ülnie egy csitri mellett, aki a gyertya fújással bíbelődik... Az önámítás érdekes dolog. Talán ideje lenne bevallania, elsősorban magának, hogy a Ray és közte kialakult kapcsolat rég túlment a jó szex és a kellemes időtöltés szakaszán. Sőt, valószínűleg soha nem is volt csupán csak az. Minden percben érezte a hiányát, ha nem voltak együtt. Hevesen vert a szíve és majd elszállt az izgatottságtól, ha a férfi felbukkant a

103

színen. Mellette kiegyensúlyozottnak és boldognak érezte magát, még a néha-néha előforduló összezörrenések ellenére is. Hiába, nehéz a régi, berögzült szokásoktól szabadulni. Igen, kisanyám – jelentette ki magában, határozottan. – Menthetetlenül beleszerelmesedtél az "ellenségbe". Mint egy végszóra az "ellenség" megjelent a színen, ami Kate szégyenlős pirulásra késztette. Ray fölé hajolt a kanapén, gyors, üdvözlő puszit nyomott az arcára, majd gyanakodva tanulmányozni kezdte Kate pipacspiros arcát. – Mi történt? – kérdezte. – Semmi, semmi – vágta rá a lány talán kicsit túl hirtelen, de nem érezte még elég erősnek magát egy színvalláshoz. Hisz még csak maga előtt is most ismerte el a dolgot... – Hazudsz – hajolt hozzá közelebb a férfi, kezét végigcsúsztatta Kate combján, csípőjén, majd a derekánál megállapodott. – Látom a szemeden. Mi történt? Kate bőre bizseregni kezdett a blúza alatt. Meg-megrándult, mint akit elektromos sokkolóval simogatnak. Elmondhatatlanul érzékenyen reagált a derekát érő "támadásokra". Megkeményítette magát, bosszúsan fújt egyet, majd kurtán válaszolt. – Mondom, hogy semmi! – Közben hősiesen igyekezett nem észrevenni, az apró, finom köröcskéket, amiket Ray rajzolgatott az oldalára. – Akarod, hogy kevésbé sportszerű eszközökhöz folyamodjak? – szorította meg hirtelen a férfi a keskeny derekat. – Addig valld be, míg szépen kérem. Bár a hangja és az arca véresen komolynak tűnt, a szemei vidáman csillogtak. Nagyon is tisztában volt vele a „áldozata” mennyire csiklandós.

104

– Nincsen. Semmi – préselte ki a lány összeszorított fogai közül, mire Ray – mint aki pont erre várt – szisztematikus csiklandozásba kezdett. Kate nagyjából öt másodpercig bírta reakció nélkül, majd sikítvanevetve kezdett vonaglani az erős szorításban, hogy megszabaduljon. – Na, elárulod? – próbálkozott ismét a férfi. – Ne-em – nyögte Kate, és immár nevetve a lábait is bevetette a birkózásban, amivel egy az egyben lesodorta az albumokat maga mellől. Sajnos, így még nagyobb teret adott Raynek, aki ki is használta az alkalmat és tulajdonképpen ráfeküdt, belepréselve őt a kanapé puha bőrkárpitjába. Talán eljátszadoztak volna még pár percig, talán Ray végül ki is szedte volna belőle az infót, amire kíváncsi volt, ha Anne nem jelenik meg a nappali ajtajában szigorú ábrázattal, villámló tekintettel, csípőre tett kézzel. A másodperc tört része alatt szinte a levegő is megfagyott, és mint két csínytevésen kapott gyerek Kate és Ray gyorsan, mereven egymás mellé ültek, bűnbánó arccal. – Gyerekeim! Azért annyit igazán megérdemeltem volna, hogy ne a város legnagyobb pletykafészkétől kelljen megtudnom a nagy hírt! Upsz...

r Az anyja számon kérő hangjára Ray torka teljesen elszorult. Pont ezért kerülte őt már egy ideje, mert egyszerűen fogalma sem volt, hogyan kezdjen neki egy olyan beszélgetésnek, ami arról szólna, hogy sikerült végül elcsábítania a nevelt lányát. Akit imád...

105

Nem mintha őt nem szeretné – messzemenően biztos volt az édesanyja szeretetében –, de Anne mindig is egy kislányra vágyott, és mikor Kate belépett az életükbe az asszony elveszett. Foggalkörömmel képes lett volna harcolni az ő kicsikéjéért, és bizony még a saját fiát sem biztos, hogy kímélte volna, ha azt hiszi, Ray bántani akarja Kate-et. Tehát, halogatta a dolgot – úgy tűnik nem ő volt az egyetlen –, most pedig el kell viselniük ennek következményeit. Nem lesz egy könnyű menet – nyelt egy nagyot Ray. – Az anyja felsőfokon művelte a bűntudatkeltés mesterségét. Míg idáig eljutott gondolatban, addig Anne arca hirtelen felragyogott, kitárt karral odarohant hozzájuk és szoros ölelésbe vonta mindkét meghökkent fiatalt. – Két birka... – dorgálta őket nevetve. – Mit hittetek? Hogy mindjárt tüzet kezdek okádni? – csóválta meg a fejét. – Már nagyon rég itt volt az ideje, hogy belássátok ti összetartoztok. Csak ne lennétek annyira makacsok mindketten. Kate és Ray továbbra is megszeppent döbbenettel pislogtak, képtelenül arra, hogy napirendre térjenek a történtek felett. – Anyám?! – kérdezte Ray bátortalanul, mint aki arra kíváncsi, beszélgető partnerénél nem mentek-e el véletlenül otthonról. Anne megbocsájtón simított végig a fia arcán, majd felállt és úgy nézett le a gyerekeire. – Jól vagyok fiam! Köszönöm kérdésedet, bár kicsit bánt, hogy nem ti álltatok elém ezzel az örömhírrel. Már kezdtem teljesen lemondani róla, hogy valaha is megjön valamelyikőtök józan esze, és színt vall végre. És ez főleg rád vonatkozik Raymond. Amiket ezzel szegény kislánnyal műveltél... Kate legújabb szokása szerint ismét csak elpirult, de kivételesen nem elhúzódott, hanem inkább közelebb fészkelődött Rayhez.

106

– Na, de Anya... – méltatlankodott a férfi, de Anne belé fojtotta a szót. – Elég a szócséplésből, ideje ünnepelni. Mindjárt szerzek valami megfelelő italt. Egy kis bort... Vagy inkább pezsgőt! El ne menjetek – azzal kislányos lelkesedéssel vette meg az irányt a konyha felé, miközben a fiatalokból kitört a nevetés. – Ez meg mi volt? – kérdezte a lány. – Azt hiszem, vehetjük úgy, hogy anyám áldását adta a kapcsolatunkra. Nevetgélve bújtak egymáshoz, élvezve a másik érintését és a kialakult harmóniát, mikor Ray megszólalt. – Kate! Tulajdonképpen azért jöttem, mert meg kellene beszélnünk valamit, ami sok mindenre kihatással lesz, lehet körülöttünk. Kate összeráncolt homlokkal fürkészte a párja arcát, látszott rajta, hogy valami rosszra számít. – Igen?! – Nos... – kezdte Ray habozva – felajánlottak egy edzői munkát. Egy ificsapatot kellene irányítanom. Csak heti néhány alkalommal, meg ha bajnokság van kicsit sűrűbben. Simán beleférne az időmbe, úgy is vissza akartam vonulni az aktív sporttól... – Ez nagyszerű! – lelkesült fel Kate nagy gyorsan. – Mindig is imádtad a gyerekeket "kínozni". – De Kate, van itt még valami... a csapat Vegasban van. – Az... Az nincs is olyan messze – vágta rá a lány, bár a hangján érződött a megcsappant lelkesedés. Azért hősiesen mosolygott továbbra is. – Nem muszáj elvállalnom, csak egy kósza... – Csitt – tette ujját Kate visszanyert lélekjelenléttel a férfi ajkára. – Nincs miért szabadkoznod. És szerintem, ez a munka tökéletes lenne neked. Fogadd el!

107

– Biztos vagy benne? Ugyan többet lennék távol, de Vegas tényleg nincs olyan messze, és majd megoldjuk valahogy az ingázás. Én jövök vissza, vagy ha szabad vagy akár te is eljöhetsz... Ray a lelkesedéstől egész kisfiússá vált, hadonászott és tervezgetett, Kate meg csak belenyugodva mosolygott. Hirtelen Anne tért vissza közéjük, ígéretéhez híven pezsgővel és poharakkal. Így a délután további része kedélyes örömünnepbe torkollott. Még az sem zavarta meg igazán, mikor Ray végül az anyjának is elárulta a terveit, amit az asszony hangos lamentálással fogadott – mert mindent ő tud meg utoljára, ugye –, de a szeméből, sőt az egész lényéből büszkeség sugárzott. Ray képzeletben elismerően megveregette a saját vállát. Magáénak tudhatta a világ két legszebb, legtüneményesebb, legszeretetreméltóbb nőjét, akik történetesen tökéletesen meg is értették egymást. Hát vágyhat ennél többre egy férfiember?! Talán egy "szeretlek" Kate szájából még beleférne, de nincs oka sietni. A türelem rózsát terem. Csak ne lenne annyira türelmetlen...

108

Tizenegyedik fejezet Izzadt a tenyere az idegességtől. Többször meg kellett törölnie, mert a fogó egyfolytában ki akart csúszni a kezéből. Ne pánikolj! Csak ne pánikolj! – parancsolt magára Ian, és egy újabb törlést követően visszafordult a nyitott biztosítéktábla felé. Raymond éjszakai csehójának alagsorában volt jelenleg és pont azon mesterkedett, hogy majd zárlatot okozzon az elektromos rendszerben, ezzel előidézve egy jó kis tüzet. Amiben Raymond Valentine szerencsétlen véget fog érni... Alaposan áttanulmányozott mindent előre. Megszerezte az épület alaprajzát, utánajárt minden biztonsági intézkedésnek, kipuhatolta a senkiházi mikor tartózkodik ott. A szórakozóhelyre akadálytalanul bejutott, annak ellenére is, hogy a „kísérőjét” úgy vonszolta maga után. Az ajtónállók már annyira érdektelenek voltak, hogy fel sem vették a dolgot. Pár perc után a karbantartók helyiségét is viszonylag könnyen megtalálta, ahonnan lépcső vezetett az alagsorba. Bár el kellett ismernie egy hajszálon múlott a lebukása, mert az egyik benti biztonsági embernek mégis gyanúsak lettek, hát követte őket, így kénytelen-kelletlen eljátszotta a spicces partnere kísérőjét, a mosdóba támogató gavallért, aki közben eltévedt. Na, mindegy... A lényeg, hogy bent voltak, és a csali is készen állt.

109

Közben gyors pillantást vetett a sarokban összekuporodott, kábult lányra. Nagyon sajnálta, hogy őt is itt kell hagynia, de nem hagytak neki más opciót. Időközben kiiktatta a füstérzékelőt, már csak néhány nyisszantás, babrálás és a régi épület elektromos hálózatán keresztül futótűzként fog terjedni a tűz. A tömeg bepánikol, elkezd menekülni, a kutya sem fogja keresni az alagsorban rekedt tulajt. Elővette a mobilját és tárcsázta Ray számát. Miután az beleszólt, csak annyit mondott: – Nálam van Kathleen. Ha fontos számodra az élete, azonnal gyere le a lebujod alagsorába. Egyedül! – azzal bontotta a vonalat. Innentől nincs más dolga, mint várni. Kényelmesen odasétált a helység vasajtójához és megragadta a baseball ütőt, amit a kabátja alatt csempészett be és jó előre odakészített. Közben tekintete ismét Kathleenre tévedt. Oly könnyű volt őt elkapni, hogy szinte maga is meglepődött rajta... Szokás szerint a kocsija ülésén kuporogva várta, hogy Kate elhagyja a Nagy Házat. Persze, mindig tisztes távolságban, és mindig más-más bérelt kocsival, hogy ne keltsen feltűnést. Bár ez alkalommal kicsit más volt a helyzet. Tudta, a lány minden pénteken későn megy be a könyvtárba, hogy önkéntesként segítsen a héti leltárnál. Tökéletes alkalom a terve megvalósítására. Mert elszánta magát a végsőkre. Izgatottan tapogatta meg a zakója zsebébe rejtett injekciós tűt. Ma este el kell kapnia Katheleent. És el is fogja kapni! Mint egy végszóra a kovácsoltvas kapu kinyílt és a lány szürke Priusa kigördült rajta. Pontos, mint mindig... Követte őt egyenesen az egyetemi könyvtár parkolójáig. Ugyan lézengett még arra egynéhány egyetemista, de nagy többségük saját magával volt elfoglalva. Vagy könyvet bújva lépkedtek valamerre,

110

vagy a jegyzeteiket szorongatva rohantak, mint valami mérgezett egér, esetleg az arcukba eső hajuk meg a fülhallgatóból bömbölő zene mögé bújtak. Ian ilyenkor még a szokottnál is jobban örült, hogy az emberek ennyire csak magukkal foglalkoznak. Időközben megkerülte a vihorászó lánycsapatot – Ők vajon min vagy inkább kin keresztül juthattak be az egyetemre? –, akiknek a takarásában haladt mindezidáig Kathleen után, majd fürgén felrohant a lépcsőn – mire nem képes az adrenalin – és sikerült megragadnia a karját pont akkor, mikor beléptek a hatalmas, dupla szárnyas, tömör fa ajtón. A lány szeme teljesen kikerekedett a meglepetéstől, mikor felismerte őt. Szája sikolyra nyílt, de Ian szorosan mellé lépett, és a fülébe suttogta: – Ne merészelj sikítani, mert megbánod! – Közben beledöfte a tűt a karjába, testével takarva a tevékenységét. – Az anyag, amit beadtam, el fog bódítani... de ha túladagolom... – Nem fejezte be a mondatot, hagyta, hogy a bizonytalan végkimenetel gondolata megtegye a maga hatását. Kate reszketve, meg-megroggyanó térddel bólintott egy aprót, száját szorosan összepréselte. – Helyes! – mosolyodott el Ian gonoszul, és visszarejtette a kabátja zsebébe a félig telt fecskendőt. Átkarolta a lány vállát, akinek erre undor ült ki az arcára. Nem érdekelte. Ha nem lettek volna nyilvános helyen, meg is csókolta volna. Csak akkor sajnos nem játszhatná el az aggódó nagybácsit. – Most elmegyünk. Kate halványan ellenállt az unszolásnak, de a szer kezdte kifejteni a hatását, szemhéjai félig leereszkedtek és panaszosan nyöszörgött. Sneak – a díler, akitől a szert szerezte – mondta, hogy erős a cucc és még az izomba fecskendezve is szinte azonnal hat, de nem gondolta volna, hogy tényleg így lesz. Akkor jöhet a második lépés.

111

Elővette minden színészi tehetségét kétségbeesett arcot vágott, látványosan körülnézett és tekintetével megkereste az idősödő biztonsági őrt, majd odakiáltott neki: – Kérem! Uram! Segítsen. Az unokahúgom... Rosszul van. – Közben már két kézzel szorongatta az egyre inkább elernyedő lányt. A sötétbőrű férfi sietve érkezett, majd látva Kate állapotát, aggodalmas arcot vágott. – Miss Galaway... Jól van kisasszony?! Kate továbbra is csak nyöszörgött. – Nem látja ember, hogy alig áll a lábán?! – rivallt rá Ian határozottan. – Mondom, hogy rosszul van. Segítsen eltámogatni az autómig. Azonnal elviszem az orvoshoz. A biztonsági őr megszeppent kissé a rendreutasítástól. Ezek után szó nélkül segített kikísérni őt az autóhoz, beültetni az ülésre, és még azt is megígérte, hogy elrendezi az adminisztrációt, ami a könyvtári beléptetéssel jár. Ian magában mosolygott, miközben kihajtott a parkolóból. Kathleen a markában van, és senki nem is sejti, hogy emberrablás történt...

r Ray frusztráltan dobolt az íróasztala lapján, miközben a telefonban vagy ezredszerre csendült fel a monoton géphang, ami azt hivatott értésére adni, a keresett fél nem elérhető. Indulatosan lecsapta a készüléket, majd beleszántott a hajába aznap este már ki tudja hányadik alkalommal.

112

Kate eltűnt. Nem volt elérhető a telefonja órák óta, Rosa szerint haza sem ment a könyvtárból, és egyik barátnőjének, az anyjának, sőt Tomnak sem jelentkezett. Minden rendben van vele! – nyugtatgatta magát, nem nagy sikerrel. Idegesen tárcsázta az egyetemi központot. Nem akarta a rendőrséget riasztani, míg nem ellenőrzött le minden eshetőséget, bár nagy volt a kísértés. Talán csak belefeledkezett a könyvek rendezgetésébe, és nem vette észre, hogy mennyire eljárt az idő... A telefonja meg lehet lemerült... Számtalan eshetőség megtörténhetett. Nem jó rögtön a legrosszabbra számítani. Közben egyik diszpécsertől a másikig kapcsolták. Mire végre megkapta a könyvtárat, azt hitte ott helyben megőszül. – Központi Könyvtár – szólt bele egy unott női hang a készülékbe. – Miben segíthetek? Ray kevés híján, hogy nem robbant fel. Alig tudta fékezni a hangját, hogy ne ordítsa le azonnal a nőt türelmetlenül. – Jó estét! Kate Galawayt keresem. Ott találom esetleg? – Kate nem érezte jól magát. Rég hazament. Hazament... – visszhangzott az utolsó szó a férfi elméjében, amitől egy nagyon rossz előérzet kezdte környékezni. – Mikor pontosan? Mi baja volt? És hogyan távozott? – zúdította a kérdéseit a továbbra is egykedvű beszélgető partnerére. – Sajnálom, ilyen információkat nem adhatok ki. Különben is, ki keresi? Egy kicsit megkéstél ezzel – gondolta Ray gúnyosan. – Köszönöm! Visz’ hall – azzal helyére ejtette a kagylót. Nem igazán jutott előrébb, csak a belső feszültsége nőt egyre inkább. Hol vagy Kate?! – emelte tekintetét az égiek felé.

113

Mintha meg akarnák válaszolni a kérdését, a mobilja éktelen csörgésbe kezdett. Kapkodva vette elő a készüléket, hogy aztán csalódottan vegye tudomásul, ismeretlen számról keresik. – Halló! – szólt bele. – Nálam van Kathleen – tért a rekedtes férfihang rögtön a lényegre. – Ha fontos számodra az élete, gyere le azonnal a lebujod alagsorába. Egyedül! – és már bontotta is a vonalat. Ray pislogott az elsötétült kijelzőre még pár másodpercig néma döbbenettel, aztán mindenféle racionális óvintézkedés, vagy akár sima gondolkodás nélkül az asztalra hajította a telefont és eleget téve a felszólításnak, elrohant. Kate bajban volt! Végig száguldott az irodától egészen a diszkóba vezető lépcsősorig, majd fellökte az egyik, megpakolt tálcával a táncoló vendégek mellett lavírozó pincért. A pultban Tony meglepett arcot vágva kísérte ténykedését a tekintetével. Nem tudott foglalkozni vele. Egyetlen gondolata Kate volt. Lelki szemei előtt borzasztóbbnál borzasztóbb képek peregtek le. Képtelen volt leállítani magát. A féltés vaspántként szorongatta. Finomkodás nélkül nyomakodott át a bulizó tömegen, útját hangos felkiáltások kísérték. Az orra alatt elmormogott bocsánatkéréssel száguldott tovább. Nagyon megeshet, hogy rátaposott néhány védtelen lábfejre. Mire a raktár bejáratához ért kapkodva vette a levegőt, az idegességtől a keze kontrollálhatatlan remegésbe kezdett, ökölbe kellett szorítania. Minden szívdobbanása hangosabban és hangosabban kántálta Kate nevét. A raktárban keresztülbukdácsolt a takarítóeszközökön, majd nagy hévvel lerohant a néhány lépcsőfokon, ami az alagsorba vezetett és lendületesen rontott be a helyiségbe.

114

Másodpercek alatt felmérte a terepet, már amennyire a félhomály látni engedte. Asztal és láda halmok, nyitott biztosíték tábla, Kate ernyedten kuporog a padlón, az egyik tartóoszlop mellett. Megkönnyebbülés vett rajta erőt. Életben van! Már-már földöntúli késztetés vett rajta erőt, hogy hozzá szaladjon, felnyalábolja és jó messzire vigye onnan, valami biztonságos menedékbe. Aztán az agya azon központja is magához tért végre, ami a veszélyre figyelmeztette, mekkora meggondolatlanság volt részéről, csak így idejönni védtelenül. Megmozdította fejét, hogy felkutassa a támadót és puszta kézzel essen neki, de elkésett. Hatalmas ütés érzett a fején, az agya majd ki esett a helyéből, amitől térdre zuhant, majd a következő fájdalmas suhintástól végleg padlót fogott, elméje pedig sötét tudatlanságba süppedt.

r Sűrű, maró füst gomolygott körülöttük, Kate mégis csak nagy erőfeszítések árán tudta magát helyváltoztatásra bírni. Gondolatai is rendre összekuszálódtak, pedig most kétségbeesetten szeretett volna tisztán gondolkodni. Ian beadott neki valamit, amitől nagy vonalakban elvesztette a kontrollt maga felett. Undorodva gondolt a nagybátyjára. Ha kijutnak innen élve, személyesen fog elmenni a rendőrségre, hogy feljelentse. Ha kijutnak... Kínlódva kúszott a tőle pár lépésre, ájultan, vérző fejjel, összekötözött végtagokkal fekvő Ray felé. Az ő kezei szabadok

115

voltak, valószínű Ian nem számított rá, hogy kimegy a szer hatása és ő képes lesz tenni valamit. Képesnek kell lennie! A ruhájával legkevésbé sem törődve araszolt a férfi felé. A feje felett a füsttől már szinte vágni lehetett volna, a meleg is egyre elviselhetetlenebb lett. Valahonnan távolról sikolyok és lábak százainak dobogása hallatszott. Bizonyos, hogy hatalmas káosz kerekedhetett odafönn, ami nem túl jó, mert így senkinek eszébe nem jut őket az alagsorban keresni. Ha egyáltalán a keresésükre indul valaki. Őróla ráadásul, minden valószínűleg szerint, nem is tudnak. Az a mocskos, kéjenc aggastyán! – szidta magában Iant, miközben sűrűn pislogott, hogy a kitisztuljon a látása. Az a rohadék nem elég, hogy beteges vágyait kielégítendő, kihasználta az állapotát – szerencsére nem volt alkalma megerőszakolni –, és aszott, bütykös kezével végigtapogatta olyan helyeken is, amire Kate gondolni sem akart, vagy hogy a nyelvét erőszakosan bedugta ernyedt ajkai közé, de még sorsára is hagyta egy égő épületben, kizárólag önös érdekből. Ahogy a mozgástól felélénkült a vérkeringése, Kate feje is egyre jobban kitisztult. Odaért Ray mellé, hozzásimult, majd két köhögés roham között az arca paskolgatásával élesztgetni kezdte. – Ray! Ébredj szerelmem! Ki kell jutnunk innen. Hallod?! Ray! A nevét a végén már szinte kiabálta, bár ő csupán csak suttogásnak érzékelte azt. Az épület és vele együtt az alagsor minden egyes, felhalmozott darabkája, recsegve-ropogva vált fokozatosan az enyészetté. – Ray! Térj magadhoz, kérlek! – próbálkozott újra, sikertelenül. Ujjal ragacsos nedvességhez értek, ahogy beletúrt a férfi zilált tincsei közé. Ian lesben állva ütötte le őt, mikor Ray elővigyázatlanul, körül sem nézve berobbant a helyiségbe, majd rögtön hozzá akart rohanni. És miután a tarkójára mért csapástól térdre esett, Ian még egy ütést mért rá, amitől végképp összecsuklott. Mindezt Kate szeme láttára,

116

úgy hogy az élvezet mosolya ült meg a szája sarkában. Tudta, a lány úgy sem képes tenni a brutalitása ellen. Jaj, szerelmem! Merre hagytad az eszedet, mikor csak így iderohantál? – gondolta magában. Miután a férfi továbbra sem tért magához, átfordította őt és ügyetlenül bontogatni kezdte a köteleket a csuklója körül. Nem ment könnyen, Ian nem finomkodott. Kate szeméből patakokban ömlött a könny, a füst egyre jobban irritálta. Ha hamarosan nem jutnak friss levegőhöz, itt fulladnak meg. Hirtelen ötlettől vezérelve végigtapogatta Ray dzsekijét, nadrágját telefon után kutatva. Igaz, az övét Ian elkobozta, de hátha a férfinél van... Nem volt. Tehetetlenségében sikítani szeretett volna. Kész, itt a vég. Képtelen lenne Rayt kicibálni innen, de magára sem tudná hagyni. – Szeretlek, Ray! Bocsáss meg, hogy ezt még soha nem mondtam korábban. Te vagy az igazi... – suttogta a férfi mellkasába, miközben arcát a másik pólójához szorította, odakuporodva mellé, amennyire fizikailag ez lehetséges volt, úgy várta a hamarosan közelítő végzetet.

117

Tizenkettedik fejezet Álmodott. Azt álmodta, hogy jól fejbe vágták, a hideg betonon fekszik összekötözve, és... és Kate éppen szerelmet vall neki. Ray meg volt róla győződve, hogy ez csak valami keserédes vízió lehet, mikor a fájdalomszint a fejében hirtelenszerűen megugrott, lüktetés formájában adva tudtára, még él ugyan, de nem éppen a legfényesebb állapotban leledzik. Kezdte érzékelni a füstöt is, meg a hozzá simuló reszketeg testet. Végtagjait mégsem tudta mozgásra bírni, mintha csak súlyokkal pakolták volna meg. Felnyögött, mire a meleg test elmozdult, és Kate hangján, sürgető élesztgetésbe kezdett. – Hála az égnek! Szerelmem, gyorsan ki kell jutnunk innen. Ian felgyújtotta a klubot. Szavait itt-ott köhögés tarkította. Csoda, hogy mindezidáig nem lett bajuk az alattomosan kavargó füsttől. Legalább is nagyon remélte. A tarkójából kiinduló lüktetéstől igazán nehezére esett a koncentráció, de végül sikerült kipréselnie magából néhány szavat. – Az ajtó... – Zárva van – vágta rá Kate, meg sem várva, hogy tovább mondja. – Biztonsági jelzőgomb... az ajtó... melletti... dupla... villanykapcsolóba... rejtve – emelkedett meg kissé, de rögtön vissza is ejtette a fejét, mikor a keletkező nyomástól a szemgolyói

118

kiugrással fenyegettek. – Nyomd meg... a gombot... az jelezni fog a biztonságiaknak. Ezt a rendszert a hasonló helyzetek elkerülése érdekében találták ki. Ha az ajtó valamiért bezáródott, egyetlen mozdulattal tudtak jelt adni a problémáról. A mobil térerő sajnos elég hektikusan funkcionált odalenn. Ezt minden alkalmazott tudta. Kate nagybátyja valószínű nem is sejtette, mekkora szerencséje volt, mikor felhívta és meg is kapta őt. – Nem tudom, képes leszek-e elkúszni odáig. Ian beadott valamit, alig van erőm. Ide hozzád is éppen csak érkeztem – bizonytalanodott el a lány. – Megcsinálod, kicsim! – lehelte Ray, aprókat lélegezve. – Menni... fog! – Rendben! – veselkedett neki Kate a lehetetlennek tetsző vállalkozásnak. Centről centire közelítette meg az ajtót. Ray az agyát borító vörös ködön keresztül – ami csak úgy vibrált, mikor rájött a köhögés – némán buzdította. Mikor a lány elérte az ajtót, de nem volt elég ereje, hogy felálljon és megnyomja a gombot, cifra káromkodásáradat hagyta el a száját. Legalább is az akart lenni. A külső szemlélő valószínű csak valami artikulálatlan morgást hallhatott volna. – Nem érem el – nyöszörögte a lány. – Kaatee... Bízom... Benned... – préselte ki magából kínlódva Ray. – Menni fog! Kate mintha ettől erőre kapott volna, térdre tornázta magát, majd köhögve dőlt a falnak, ahogy elnyelte a felső testét a füst. Aztán a padlóra rogyott, levegő után kapkodva a megerőltetéstől. A férfi aggódva mocorogni kezdett, hogy valami úton-módon odajusson mellé, figyelmen hagyva a fejében villódzó kint. – Kate? – Sikerült! – zihálta a lány csendesen. – Sikerült...

119

A várakozás percei kínkeservesen lassan teltek. Vajon meghallotta, észrevette valaki a jelzést a zűrzavarban? Megmenekülhetnek vagy ott lelik halálukat a sötét alagsorban? – Szeretlek, gyönyörűm – motyogta Ray szinte csak maga elé, aztán ismét elájult.

r – Szeretlek, gyönyörűm – hallotta meg Kate a zsibbadásom keresztül Ray szavait. Én is – akarta volna mondani, de már képtelennek érezte magát a beszédre. A füst égette a torkát, marta a szemét. Meg fognak halni, ezt bizonyosan érezte. Annyira nem fair! Még annyi mindent átélhettek volna együtt... Lehunyt pillái alól patakokban ömlött a könny, maga sem tudta eldönteni, hogy a füst miatt, vagy mert a boldogságukat siratja. Ha már nincs tovább, hát együtt menjenek el. Indulás! – adta ki a végtagjainak a parancsot, hogy visszakússzon a szerelme mellé. – Gyerünk, Kate! Szedd össze magad! A nagy erőlködésben fel sem figyelt a közeledő zajokra, csak mikor nagy robajjal kivágódott az ajtó mellette és egy csapatnyi, mozgó sárga folt jelent meg könnytől homályos tekintete előtt. – Sérült az alagsorban! – harsant fel egy határozott férfihang, és már ragadták is meg, majd valamit az arcába nyomtak, amitől éltető oxigén áramlott a tüdejébe. Görcsösen köhögni kezdett, hadonászott a kéz után, ami szorosan tartotta. Ray is itt van – akarta kiáltani, de nem ment. – Nyugodjon meg hölgyem, mindjárt kivisszük innen.

120

– Ray! – lehelte a maszkba kínlódva. – A barátjával is minden rendben lesz. Nyugodjon meg végre! – azzal a fickó felnyalábolta, mint valami könnyű, kis csomagot, és megindult vele kifelé, Kate hiába meresztgette a szemeit, nem látta, hogy Rayt hozzák-e utána. Odakinn, miután megmentője lepasszolta a legközelebbi szabad mentőnél és kapott egy törölközőt, hogy megtörölhesse az arcát – mindeközben persze szakszerű ellátást is kapott – végig nyugtalanul feszengett. Nem engedhette el magát, míg Ray nincs biztonságban. – Kisasszony, kérem – szólt rá a mentős –, így nem tudom végezni a dolgomat, ha ennyire mocorog. – Elnézést – szabadkozott a lány. Aztán, ahogy a látóterében felbukkant az oly nagyon várt kedves is, két sárgaruhás tűzoltóval karöltve, boldog megnyugvással engedte, hogy ellássák végre a felületi sebeit. – Hogy érzi magát? Szédülés, hányinger? – Szédülök kicsit, de hányingerem nincs. A... A nagybátyám, aki idehurcolt... Szóval, beadott valamit, amitől teljesen kontrollálhatatlan állapotba kerültem. Még mindig gyenge vagyok miatta – válaszolta szégyenlősen, bár igazából ő volt az áldozat. – Lássuk csak – ragadott meg a mentős egy kisméretű lámpát, és világított a szemébe vele, ellenőrizve ezzel a pupillákat és a szemreflexet. – Egyéb tünet? – kérdezett vissza a férfi, de Kate már alig figyelt oda rá, csak a fejével intett nemet. Miután egyelőre nem kellett aggódnia annyira Ray miatt – hisz a mentősöknél többet ő sem tehetett volna érte –, a figyelme a környezetére terelődött. Siralmas látvány fogadta. Az épületet beterítette a nedves, fekete korom, üszkös ablakkeretek himbálóztak erre-arra, a falak és az aszfalt orrfacsaró bűzt párolgott ki magából. A valaha patinás homlokzat most árnyéka sem volt önmagának.

121

Az emberek a diszkótól kordonnal leválasztott rész mögött, csoportokba tömörülve szemlélték, ahogy a tűzoltók az utolsó tűzgócokkal küzdenek. Néhány rohamkocsi sietve hagyta el a helyszínt, mások pont akkor érkeztek, de látszólag minden a lehető legszervezettebben működőt. Kate még néhány riportert is felfedezett. – Meg is volnánk, hölgyem – szakította meg az ápoló a merengését. – Azért a biztonság kedvéért bevisszük a kórházba megfigyelésre. – Én... Én jól vagyok. Szeretnék beszélni a barátommal... Csak egy perc. A középkorú mentőápoló szigorú arccal nyomta vissza az ágyra, a felkelni készülő lányt. – Hölgyem, mindent a maga idejében. Füstmérgezés eshetősége áll fenn, és minden bizonnyal valami ópiátszármazék kering a szervezetében. Én az mondom, előbb a kórház, aztán a csevegés. Nem volt mit tenni, a rohamkocsi ajtaja bezárult az orra előtt, elzárva a kilátást és már robogtak is tova, maguk mögött hagyva az elszenesedett helyszínt.

r Ian fütyörészve halászta elő a kulcsát a nadrágja zsebéből, és rég tapasztalt jó kedvvel lépett be a lakásba, ahova kényszerűségből költöztek néhány hete. Na, de nem kell most már sokat várni, és itt hagyhatja ezt a mocskos lyukat, visszatérhet a megérdemelt pompához.

122

A lakásban csend fogadta, úgy tűnik sem az asszony, sem a lány nem érezte fontosnak, hogy meleg étellel, esetleg egy kedves mosollyal várja haza. Nem mintha valaha is vágyott volna tőlük ilyesmire. Igazából, csak koloncok voltak a nyakán, nem is értette, minek tűrte meg öket eddig is. Annak idején kötelességből – úgy látszik valamikor régen még tudta mit is jelent a szó – vette el Margie-t, mert a kis liba teherbe esett, aztán meg megszokta, hogy mindig mindenhol ott van mellette. Előbb csak ő, aztán a lány is. Viszont, mára megérett a helyzet a változtatásra, csak kapja kézhez az örökséget... Szórakozottan pislantott rá a karórájára, és miután megállapította, hogy idő van, bekapcsolta a TV-t. Reménykedett benne, hogy valamelyik szenzáció éhes csatorna késő esti tudósításából kap némi hírt a tűzzel kapcsolatban. Már-már kéjes borzongással várta a fejleményeket. Kezdte érteni, mit érezhet egy piromániás, mikor gyújtogatásba fog. Pár percnyi keresgélés után rá is akadt az egyik helyi adó műsorára, ahol a tudósító izgatott hangon, pont az eseményekről számolt be. „A népszerű szórakozóhely egyelőre ismeretlen okokból a tűz martalékává lett. A tűzoltók jelen pillanatban is küzdenek a lángok megfékezésével. A sérültek száma percről, percre növekszik, javarészt a kitört pánik miatt. Meg nem erősített források szerint, már halálos áldozatai is akadtak ennek a szerencsétlen katasztrófának...” – dramatizált a nő a hatás kedvéért, miközben újabb szirénázó mentőautó húzott el mögöttük rohamtempóban. Igen, ó igen! – veregette meg elégedetten a saját vállát képzeletben. Ugyan nem mondták biztosra, de Ian bízott benne, hogy Raymond és Kathleen holttestét találták meg odabenn. Már a pénz tapintását is érezni vélte a zsebében.

123

Itt volna az ideje kiötölni, miféle színi előadással kápráztassa el a nagyérdeműt, mikor majd bejelentik végül a tragikus híreket. Mutassa magát elkeseredettnek? Vagy játssza a hűvös, belül gyászoló nagybácsit? Hmm… Mivel a többi hír már cseppet sem érdekelte, kikapcsolta a készüléket és elgondolkodva lépett a nappali ablakához, bámulta a nyüzsgő város fényeit. Egészen elkalandozott, terveket szőtt, aztán fogta magát és végtelen elégedettséggel szívében lefeküdt aludni. Másnap határozott kopogtatás verte fel. Bosszankodva fordult át a másik felére, de mikor újra felhangzott a dübörgés, kénytelenkelletlen magára kapott egy köntöst és elcsoszogott az ajtóig. Se Margie, sem a lány nem volt a láthatáron. Furcsa, nagyon furcsa... – Ki az? – kiáltotta ki gyanakodva. – Rendőrség, kérem nyissa ki. Ianban meghűlt a vér egy pillanatra, de le is nyugtatta magát rögtön. Biztos csak a rossz hírt jöttek közölni. Vagy azonosítani kell a hullákat... Kinyitotta az ajtót, majd hunyorogva sandított ki a félhomályos folyosóra. Két mogorva férfi állt odakint, kék egyenruhában, feltartott jelvénnyel. – Miben segíthetek uraim? – tette fel a kérdést, a tőle telhető legnyugodtabban. – Ön Ian Galaway? – Igen – vágta rá Ian, bár a gyomra valamiért görcsbe rándult hirtelen. – Azonnal velünk kell jönnie. – Hogyan? – értetlenkedett a férfi. Az egyik rendőr előrelépett, megragadta a karját, megcsavarta és villámgyorsan bilincset kattintott rá, Iannak pislantani sem marad ide, miközben amaz monoton hangon darálta a vádakat:

124

– Ian Galaway, letartóztatom kettős gyilkossági kísérlet és gyújtogatás vádjával. Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható ön ellen... – és így tovább, és így tovább. Iannal megfordult a világ. Nem, nem, nem, neeeem... Ilyen nincs, nem létezik. Mi a fene csúszhatott félre?! Küzdhetett volna, küzdeni akart, követelni, hogy engedjék legalább felöltözni, de... végül letett róla. Ha ellenáll, csak alátámasztja a vádakat. Ki fogja dumálni magát, mindig mindenből kidumálja magát. Igen, most szépen elmegy az urakkal, aztán felhívja Barnst és délutánra itthon lesz. Nincs bizonyítékuk. Kathleen szava az övé ellen. Kimászik a szarból egy-kettő. És akkor megtorol mindent... Úgy lesz! Összeszorított fogakkal tűrte, hogy elvezessék. Végig abban bízott, ő fog kikerülni ebből a szituációból győztesen. Mindenképp.

r Ray szédülve, ellenkezés nélkül hagyta, hogy a mentős kitisztítsa a fejsebét, majd szorosan bekötözze azt. Feküdt a kocsin mozdulatlan, szinte meg sem érezte mikor a fertőtlenítő a bőréhez ért vagy mikor tűt böktek a karjába. A kifacsart citrom hozzá képest egész szalonképesen festhetett. Bizsergett, zsibbadt tetőtől-talpig. Az elhatározás ugyan meg volt benne, hogy rákérdezzen Kate-tel mi van, de a száját mintha forró parázzsal bélelték volna ki. A két férfihangot is, amik az állapotáról és a kilétéről diskuráltak, úgy tűnt búrán vagy vízen keresztül hallja. – Mikor lesz kihallgatható állapotban? – kérdezte az egyik, feltehetően rendőr lehetett.

125

– Hatalmas ütés érte a fejét. Agyrázkódása van, ezen kívül füstmérgezés vagy attól rosszabb lehetőségével is számolnunk kell. Próbálkozzon nyomozó holnap a kórházban – válaszolt a másik mogorván. – Most, ha kérhetem, hagyja a kérdéseket a csudába, hadd végezzük a munkánkat. Nincs valami jó hangulatban a mentős – somolygott magában Ray. – A rend őre szépen ki lett osztva... – Rendben, nem kell rögtön a fejemet venni, ember. Nekem meg ez a munkám. Itt a névjegyem. Ha magához tér, értesítsen valaki. Azzal be is fejezték a beszélgetést. Ray érezte, ahogy leszíjazzák, majd ajtócsapódás és a föld puhán megmozdult alatta. Nem is küzdött tovább a szervezetében szétáradó fájdalomcsillapító vagy altató hatása ellen. Fájdalommentes álomba merült. Másnap – bár ebben nem volt egészen biztos – kicsit kótyagosan ébredt, fehér ágyneműbe gabalyodva, valami nehezékkel a karján. Némi erőlködésébe került, hogy a szemhéját résnyire tudja nyitni, de a látvány megért minden kínt. Kate ott volt és édesen szundikált a vállára borulva. – Gyönyörűm... – szólította meg, bár inkább hangzott varjú károgásnak, mint emberi hangnak, ami kijött a torkán. Rögtön rá is eszmélt, olyan szomjas, hogy képes lenne egy kutat is kiinni. A lány az első pillanatban zavartan nézett fel, aztán mikor kitisztult az agya, gyorsan összeszedte magát, arcára kiült a szeretettel vegyes aggodalom. – Ray – suttogta csillogó szemmel. – Hogy érzed magad? Szükséged van valamire? Szóljak a nővérnek? – és már pattant is volna fel, ha Ray nem ragadja meg a kezét. – Várj! Jól vagyok. Egy kis vizet... És igazából nem is füllentett, jól volt, persze, ha nem vette figyelembe, hogy úgy érezte egy több tonnás úthengerrel került szorosabb ismeretségbe.

126

Kate sietve töltött egy pohár vizet a kórházi ágy melletti, kis szekrénykére helyezett kancsóból, majd segített a férfinak ülő helyzetbe tornázni magát és a szájához tartotta a poharat. Kis tyúkanyó... – somolygott Ray, de cseppet sem bánta a gondoskodást. Nagy, erős férfi létére, jelenleg igencsak gyámoltalannak érezte magát. Viszont a víz tényleg jót tett puskapor száraz torkának. Egész emberi hangon sikerült megszólalnia ezután. – Mióta vagyok itt? – Két napja. Éppen csak, hogy megúsztuk ezt a „kalandot”. De a klub... a klub teljesen kiégett Ray. Menthetetlen – szomorodott el a lány arca. – Ne is törődj vele – simított végig a férfi vigasztalón Kate remegő kézfején. – Az csak tégla, habarcs és vakolat. Olyan nincs, amit ne lehetne pénzért megjavítani. Nem lényeg. De mondd, te hogy vagy? – De az hatalmas munka, és idő, és... – Gyönyörűm! – vágott közbe kicsit erélyesebben Ray. – Nem számít! Inkább legyek akár földönfutó, mint hogy téged elveszítselek. Szóval, hogy vagy? – Zsarnok! – feleselt Kate mosolyogva. – Lehet, ott kellett volna még hagyni téged füstölődni, hátha megszelídülsz kicsit. Egyébként jól vagyok, leszámítva néhány horzsolást. Beszéltem a kirendelt nyomozóval is. Iant... – Ne! – szakította meg újra a megkezdett mondatott Ray. – Most nem akarok arról a mocsokról hallani... Gyere inkább ide – vonta maga felé a lányt finoman. – De hát itt vagyok – nevetett Kate vidáman. – Közelebb... – A lány odahajolt, az orruk majd összeért. – Még közelebb... – Kétnapos szájszaggal akarsz a karjaidba szédíteni? – viccelődött Kate, majd ajkait puhán nekinyomta Ray szájának.

127

– Miért, beválik? – mosolyodott el a férfi is. Egész felélénkült ettől az apró szócsatától. – Mert akkor máskor is bevetem ezt a taktikát... Kate fintorgott egyet, majd újabb csókot nyomott a mosolygós szájra. Aztán elhúzódott kissé – éppen csak, hogy egymás szemébe nézhessenek –, és komolyra fordította a szót. – Nagyon megijesztettél – dorgálta meg a férfit. – Hova tetted az eszed, mikor csak úgy berobogtál az alagsorba?! Elővigyázatosabbnak kellett volna lenned. Meghalhattál volna! És akkor soha nem lenne alkalmam megmondani neked mennyire fontos vagy, mennyire szeretlek. Szóval, nem ajánlom, hogy újrapróbáld. Ray mindeközben Kate hajával babrált, de most lemeredt mozdulat közben. – Hogy mondtad? – pislogott izgatottan párja felé. Kate látványosan sóhajtott egyet, megragadta a férfi kórházi ingének elejét, szinte teljesen megszűntette a távolságot az ajkaik között, majd belemormogta a másik szájába, mielőtt megcsókolta volna: – Szeretlek, te bolond! Menthetetlenül és végérvényesen beléd estem... Ray boldogan adta át magát az örömteli pillanatnak. Igen! Kate szereti... Hihetetlen, de meghódította a szívét végül. Ez a lényeg, a többi nem számít. Mindent újra lehet kezdeni, csak ők együtt legyenek. Miközben átkarolta Kate nyakát, és az arcát a hajába rejtette, máris azon kattogott az agya, hogyan fűzhetné még szorosabbra a kapcsolatukat. Hiába, a türelem sosem tartozott a fő erősségei közé. A nagy összebújásban egyikük sem figyelt fel az érkező, majd fejcsóválva, a bajsza alatt mosollyal távozó nyomozóra. Fiatalság bolondság – gondolta a rendőr. A hírei meg a kérdései végül is ráérnek később is...

128

VÉGE

129

Epilógus – Ray, nem túlzás ez azért egy kicsit? És még fizetni is akarsz érte? – kérdezte Kate, amint hitetlenkedve végigjáratta tekintetét a hotelszoba berendezésén. Az egy dolog, hogy Vegasban voltak, és ez egy speciálisan szerelmeseknek kialakított helyiség volt, de akkor is. A berendezés egy merő giccs. Szív formájú franciaágy – igen, mint a huszadrangú filmekben –, mindenhol plüss huzat a vörös és fehér különböző árnyalataiban, gyertyák, pezsgő és rózsaszirmok itt-ott elszórva. – Ez így pont tökéletes... – mormogta Ray a lány füle mellett, megborzongatva ezzel az apró pihéket Kate tarkóján, miközben határozottan az ágy felé kormányozta őt. – Ha te mondod... Szavai sóhajba fulladtak, mikor a férfi óvatosan a fogai közé vette a fülcimpáját. – Finom – lehelte, amivel újabb borzongáshullámot indított el a lány testében. Kate lehunyta a szemét, átadta magát az érzéki kényeztetésnek – Ray keze sem tétlenkedett mindezidáig –, a környezet már cseppet sem érdekelte, mikor a férfi hirtelen elhúzódott. Csalódottan fordult a párja felé, aki időközben a pezsgő bontogatásába kezdett. Valószínű az arcára lehetett írva a lelki állapota, mert Ray mosolyogva csóválta meg a fejét. – Türelem, kedvesem. Türelem. Csak nem hagyjuk kárba veszni ezt az isteni nedűt – és mint egy végszóra a dugó kirobbant az üveg

130

szájából, habzó pezsgőfolyam kíséretében. Kate jobb híján lehuppant az ágyra, ami hullámzásba kezdett alatta. Nevetve terült el rajta, a szavak akadozva hagyták el a torkát. – Vízágy?! Hát, lehet ezt még fokozni?! – Csak várd ki a végét – ígérte Ray és átnyújtott az egyik megtöltött poharat a lánynak, aki a könyökére támaszkodva pislogott fel rá. – Boldog szülinapot, gyönyörűm! – koccintotta neki Ray Kate pezsgőspoharának a sajátját. – Boldog felszabadulás napot! – vágta rá Kate mosolyogva, majd ő is végrehajtotta az előző mozdulatsort. Ray fancsali képet vágott, majd túljátszott megbántottsággal kapott a szívéhez. – Ez fájt! Hát, ennyire örülsz, hogy megszabadultál tőlem?! Kate mosolyogva belekortyolt, majd az éjjeli szekrényre tette a pezsgős poharát. Kezét a fölé magasodó férfi arcára simította. Ujján megcsillant az új, diszkrét gyűrű a sejtelmes gyertyafényben. – Az nehéz lenne, Mr. Valentine. Teljesen beetted magad a bőröm alá. Már a levegővétel is kínszenvedés nélküled... – dramatizált a lány színpadiasan. Ray elkapta a kezét, majd lenyomta Kate-et a méretes ágyra, és szorosan hozzásimult. – Most viccelsz velem, Mrs. Valentine?! Ezért komoly büntetés jár ám – azzal szenvedélyes csókkal vette birtokba a lány ajkait. – Szeretlek, Ray... – suttogta Kate a férfi ajkába, mikor némi levegőhöz jutott. – Azt ajánlom is! – harapdálta meg finoman Kate állát, majd a nyaka vonalát, céltudatosan haladva lefelé a keblei irányába. – Tudod te mennyit kellett pedáloznom, hogy ezt elérjem?! És ami az enyém, azt nem adom. Senkinek! Kitartó vagyok és eltökélt, a pokolra is követnélek, hogy addig nyaggassalak, míg el nem ismered, hogy képtelen vagy élni nélkülem.

131

– Fajankó! – taszította meg a lány játékosan Ray vállát kuncogva. – Nem hiszel nekem? – kérdezte a férfi, arcán ördögi mosoly terült szét. – Könyörögni fogsz, gyönyörűm, csak figyeld meg! – azzal célratörően belekezdett a kitartásának és eltökéltségének érzéki demonstrálásába… Mielőtt a horizonton felsejlettek a nap első sugarai, hogy megsimogassák összefonódó testüket, Ray beváltotta a szavát. Kate a totális kielégülés szakadékába zuhanva kegyelemért könyörgött.

132

Ráadás jelenet Újabb hat évvel később... – Billy, Roby! Ne nyúzzátok már azt a szerencsétlen kutyát – dorgálta Kate az ikerfiait. Azok bűnbánó arckifejezéssel másztak le a bernáthegyi hátáról, és nagy, ártatlan szemekkel pislogtak fel anyjukra. A kutya ott maradt, ahol hagyták, szinte látszott rajta, hogy csalódott a félbe maradt móka végett. – Keressétek meg inkább Maddyt és Anne nagyit. Kész a vacsora – folytatta megenyhülve a nő, és szeretetteljes mosollyal az ajkán borzolta össze szőke üstöküket. – Nyomás! A fiúk hatalmas csatakiáltás kíséretében elrobogtak, nyomukban a borjú méretű kedvencükkel. Kate fejét csóválva fordult meg és indult volna vissza a teraszra – ahol a július negyediki, ünnepi étkezéshez terítettek –, mikor két erős kar fogságába került. – Ray! – kiáltott fel. – A szívbajt hozod rám! – Én is szeretlek, cica! – nyomott az említett pajkosan csókot asszonya rosszallóan összeszorított ajkaira. Mivel a nő ezután is morcosan nézett rá, hát taktikát váltott és egyik kezével – míg a másikkal továbbra is szorosan tartotta őt – finoman csiklandozni kezdte a megfelelő helyeken, deréktájon. Ennek következtében Kate előbb egész testében megvonaglott – bár tegyük hozzá hősiesen küzdött ellene –, majd a szája széle is megrándult, végül kitört belőle a nevetés.

133

– Nagy szamár! – bökte ki két kacajroham között, miközben folyamatosan szabadulásért és némi levegőért küzdött. – Rosszabb vagy, mint öt gyerek... – folytatta, miután sikerült kibontakoznia az ölelésből. – Valld be, baby, pont ezért imádsz annyira – húzta vissza magához a férfi, és lehajolt, hogy ismét megcsókolja. – Beképzelt... – replikázott Kate, bár mondandója inkább csak mormogásnak tűnt, ahogy Ray ajkai birtokba vették az övét. Teste önkéntelenül is párjához simult, kezei maguktól fonódtak össze a tarkójánál. – Nézd, Nagyi! – hangzott fel egyszer csak Billy felkiáltása. – Anyáék megint papás-mamást játszanak! Nem öregek ők már kicsit ehhez?! Az említettek azonnal szét is rebbentek. Kate elvörösödve, míg Ray pókerarccal nyugtázta, hogy rajtakapták őket. Anne mindentudó mosollyal az arcán válaszolt: – Gyerekek! Asztalhoz, mielőtt kihűl a leves – közben pedig kezében az ujját szopogató Maddy-vel elkormányozta a két lurkót a meghökkent szülők mellett. – És Apáék? – pislogott hátrafelé Roby az asszony hosszú, virágmintás ruhája mögül. – Majd jönnek ők is, ha kijátszották magukat... – mondta erre az asszony vidám hangon, és már el is tűntek a teraszajtóban. Kate sóhajtva bújt hozzá a férjéhez, homlokát a mellkasának támasztotta, míg Ray gyengéden átkarolta őt. – Istenem! Mi lesz itt, ha majd azt is el kell magyaráznunk nekik... – Ne aggódj, gyönyörűm! Majd én megvédelek, a törpehadsereg támadásától. A nő belemosolygott a férfi ingébe, úgy felelt. – Néha azt hiszem nem is csak három gyerekem van, hanem négy.

134

– Ami nem is egészen valótlan állítás... – húzta tovább Ray az asszonyát. Kate erre csak nevetni tudott, majd megfogta férje kezét és ők is megindultak a többiek után... A vacsora egészen a szokásos módon zajlott le. A gyerekeken csak itt-ott lehetett felfedezni némi ételmaradékot. Mikor végül a desszerten is túljutottak, Kate nagy levegőt vett és belekezdett. – Család! Egy kis figyelmet! Apátokkal mondanunk kell valamit – Ray közben megszorította a kezét a terítő takarásában. Süket csend lett hirtelen és négy kíváncsi tekintet tapadt mindkettőjükre. A felszólaló kissé feszengeni kezdett, de aztán egy „essünk túl rajta” sóhaj kíséretében kibökte: – Úgy tűnik, hamarosan újra bővül a család. Kisbabánk lesz! A bejelentés nyomán kitört a hangzavar. Anne boldogan gratulált, a fiúk kiáltoztak és azon kezdtek vitázni kinek az ágyában fog majd aludni a jövevény, Ray pedig felvette a nagy zajtól megszeppent és semmit sem értő, másfél éves Maddyt. Kate megkönnyebbült, hát kimondta. És jól fogadták. Aztán felfedezte, hogy Roby elcsendesedett és komoly képpel bámul maga elé. – Mi a baj, kisfiam? – kérdezte tőle összeszoruló szívvel. Talán mégsem örül, hogy kistestvére lesz? A hangzavar, ahogy jött úgy vége is szakadt. Most mindenki Robyra koncentrált. – Mondd csak, Anya! Ugye én Robert nagypapáról, Maddy, Meredith nagymamáról, Billy pedig Bill bácsiról kapta a nevét? – Így van – húzta össze a szemét az anyja. Vajon mire akar kilyukadni? – Akkor, ha lány lesz, gondolom Anne nagyi nevét kapja... De, ha mégis fiú? – Akkor, majd keresünk neki egy igazán fiús nevet – mosolygott rá Kate biztatóan.

135

– Rendben – kezdett turkálni a fiúcska a tortamaradékban a tányérján. Pár pillanatnyi szünet után mégis folytatta. – Anya! – Igen? – Azért Ian ne legyen, jó? Tudom, hogy ő Bill bácsi és Robert nagypapa testvére, de... Nem szeretném, ha az öcsém is olyan csúnya lenne, mint ő. A társaság felnőtt része megkönnyebbülve nevetett fel, hogy csak ez a gond, míg a gyerek értetlenül szemlélte a viselkedésüket. Ez igenis nagyon komoly dolog! Mikor utoljára látta, a bácsinak ijesztően csúnya, fehér haja és rikító narancssárga kezeslábasa volt. Kate végül odafordult a mellette ülő fiához és megölelte. – Cserkészbecsszó! Roby elégedetten bújt anyja karjai közé. Fogalma sem volt mi az a cserkészbecsszó, de jól hangzott! És közben már támadt is egy ötlete a névválasztáshoz. Talán lehetne Dömper, a kedvencük után. Hisz a kutya is a családhoz tartozik...

136