képvisel ma is, s az a produktum, amit a magyarság, az alkotó magyar szellem a világnak adott

Tisztelt Olvasó! „Mindenkor erõs meggyõzõdéssel hittem, „a való csak kölcsönös vitatás, s mindenoldalú vizsgálat által fejlõdhetik egész világosságra”, s ennélfogva az audiatur et altera parsnak mindig barátja voltam, s azt tartom, minél többen nyilatkoztatják ki valamely célra vett tárgy iránt véleményüket, annál bizonyosb annak sikeres végrehajtása.” (Széchenyi István) Auxilia humilia firma consensus facit. Szerény eszközöket is erõssé tesz az egyetértés. (P. Syrus)

A Magyar Tudományos Akadémián és szerte az országban hatodik éve ünnepeljük a Tudomány Napját, november 3-át. A tudomány szerepe a fejlõdés velejárójaként az utóbbi évtizedekben megnövekedett. A XXI. század már most úgy jellemezhetõ, mint a tudás alapú társadalom korszaka. Ez a jelenség azonban több új típusú kihívást is tartalmaz. Magyarország, a magyar tudományosság mindig is jelentõs szerepet játszott, nemzetközi mércével mérve is, az emberi tudás elõre haladásában. Nobel-díjasaink sora igazolja ezt, de

nem lebecsülhetõ az a szellemi potenciál sem, amit a mindenkori magyar szürkeállomány képviselt és képvisel ma is, s az a produktum, amit a magyarság, az alkotó magyar szellem a világnak adott. Szûkebben vett szak- és tudományterületünkön, az agrártudományok területén sincs mit szégyenkeznünk. Sõt, eredményeink alapján reményünk lehet arra, hogy minden felmerülõ nehézség dacára, a magyar agrárium ismét felszálló ágra kerülhet az EU-csatlakozás során tapasztaltak, zavaró, akadályozó és nem várt jelenségek (támogatási vita, változtatott feltételrendszer, hosszú átmeneti idõszak, EU-kommunikációs zavarok, védzáradék megjelenése stb.) ellenére. Figyelemmel arra, hogy a csatlakozásig hátralévõ idõben sok minden, a holnap Magyarországának sorsa, némi túlzással a következõ napokban, hónapokban dõl el. Értelemszerûen a magyar agrárium jövõje is attól függ, hogyan tudjuk érvényesíteni az EU tárgyaló féllel szemben a magyar álláspontot és érdekeket (nemzeti kompenzáció szükségessége). Az elõjelek nem túl biztatóak, mégis, hacsak a szakmai és szellemi adottságokat vesszük, reménnyel nézhetünk a magyar agrárium jövõje elé... Az EU csatlakozást követõen is. De addig, s azt követõen is a zseniá-

lis, kétszáz évvel ezelõtt született nagy magyar matematikus Bolyai Jánossal és az egyesülést, együttmûködést mindig is szorgalmazó Széchenyi Istvánnal egyezõen be kell látnunk, a vélt és valódi nézetkülönbségeken túllépve, együtt gondolkodásra, együttmûködésre van most a legnagyobb szükségünk. Ezért is meg kell tanulnunk, éppen nagy elõdeink gondolkodásmódját követve egymással, egymásért együttmûködni. Bolyai János szavaival „Emelkedjünk ki a hétköznapokból, és fogjunk össze!”. A magyar agrárium sorsa, jövõje, megmaradása és sikere múlhat ezen a szemléleten, vagy ennek hiányán. Ami pedig a modernséget, a tudás alapú társadalmat és jövõjét illeti; „A modernség, a hagyományok, a múlt ismerete, tisztelete és ápolása nélkül gyökértelen”. Ezek már Vizi E. Szilveszternek a Magyar Tudományos Akadémia idén megválasztott új elnökének szavai. Németh László, a gondolkodónak is nagyszerû író ideillõ megfogalmazása ezt a szellemiséget erõsíti, s jövõnk építésében is javunkra szolgálhat; „A hagyomány egy nemzet válasza életkörülményeire, a nemzet igazi személyisége, mellyel az idõben önmagához és feladataihoz hû maradhat.”. DR. OLÁH ISTVÁN

FELHÍVÁS–KEDVEZMÉNY–FELHÍVÁS–KEDVEZMÉNY–FELHÍVÁS–KEDVEZMÉNY

KEDVEZMÉNYES MAG-ELÕFIZETÉS!

HA ÖN MÉG NEM ELÕFIZETÕJE A MAG KUTATÁS, FEJLESZTÉS ÉS KÖRNYEZETNEK, DE A 2003. ÉVBEN MÁR RENDSZERESEN SZERETNÉ OLVASNI SZAKLAPUNKAT, AKKOR A KÜLDJE BE A LAPUNKBAN MEGTALÁLHATÓ ELÕFIZETÉSI SZELVÉNYT, S EZ ÉVI UTOLSÓ HÁROM SZÁMUNKAT (2002/6) TÉRÍTÉSMENTESEN* BOCSÁTJUK RENDELKEZÉSÉRE!

®

3

„Tolle, lege et fac!”

(*CSAK A POSTAKÖLTSÉGET SZÁMÍTJUK FEL)

2002. október–november

A tudomány támogatása jó befektetés!

A Magyar Tudomány Napja 2002. november 3. Hatodik éve rendezzük meg a Magyar Tudományos Akadémia vezetésével a Magyar Tudomány Napját. Évrõl-évre tartalmasabb, érdekesebb a több hétig tartó rendezvénysorozat. Philippe Busquin, az EU kutatási fõbiztosa két éve javasolta az európai kutatási térség országainak a tudomány napjának megrendezését. Hazánk ebben megelõzte Európát, hiszen a tudomány napját Írországban vagy Spanyolországban még csak az idén rendezik meg elõször. A tudományt tekintve hazánk máris az Európai Unióban van. Amikor ismét útjára bocsátjuk a Széchenyi István akadémiai felajánlásának évfordulójához kapcsolódó rendezvénysorozatot, hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar tudományosság ország-világ elõtti újabb megmutatkozását napi politikai szándékok nem vezérlik. Bár évek óta keveselljük a magyar nemzeti össztermék tudományos kutatásokra fordítható részarányát, így is büszkék lehetünk kutatóinkra, mert termelékenyebbek más ország kutatóinál, hiszen egységnyi költségvetési támogatásból több kísérletet végeznek el és többet is publikálnak. A hatékony kutatók azonban fokozott támogatást érdemelnek. Reméljük a rendezvények is bizonyítani

fogják kutatási eredményeink hasznosságát, és világossá teszik, hogy az ország érdekében tevékenykedünk. A világ vezetõ természet- és társadalom tudósainak konferenciáját, a Budapesti Tudományos Fórumot (Budapest Science Forum 2003.), már az idén elkezdtük szervezni. Remélem épp oly virágzó hagyományt teremtünk vele, mint a Magyar tudomány Napjának rendezvényeivel. Széchenyi István szellemében újra felhívunk mindenkit arra, hogy fejezzük ki megbecsülésünket a magyar tudományosság nagyszerû hagyományai, világra szóló eredményei és jelenbeli erõfeszítései iránt! Váljék mind több honfitársunk számára nyilvánvalóvá: a tudomány mûvelésének kiemelt támogatása a boldogabb, a biztosabb jövõ záloga. Csakis a tudásalapú társadalom megvalósítására törekvõ Magyarország vívhatja ki Európa és a nagyvilág elismerését.

AZ

VIZI E. SZILVESZTER MTA ELNÖKE, A MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA RENDEZVÉNYTANÁCSÁNAK ELNÖKE

Gondolatok a Magyar Tudomány Napjára Vízi E. Szilveszternek, az MTA elnökének a Brit Tudományos Akadémia centenáriumi ülésszakán elmondott beszéde (részlet) A modern társadalom hajtómotorja ma a tudás, kiváltképpen a tudományosan rendszerezett tudás, hiszen ez teremti meg az emberiség jólétének, gazdagságának alapját. Ahogy azt az Egyesült Államok és Japán már megtette, az Európai Uniónak is fel kell építenie a maga „tudásalapú társadalmát”. A tudományban benne rejlik a világ, az életminõség megjavításának, az emberek boldogításának lehetõsége. De benne rejlik, ha nem megfelelõ módon alkalmazzák, egy sor negatív hatás, jónéhány súlyos etikai probléma elõidézésének lehetõsége is. Az tehát a mi erkölcsi kötelességünk, hogy minden erõnkkel társadalmi, lelki, környezeti, egészségügyi és gazdasági problémáink leküzdésén fáradozzunk. Feltehetõ a kérdés: miképpen érhetjük el ezeket a célokat? A válasz egyszerû: minél többet kell egymástól tanulnunk. És éppen erre szolgál ez az ülésszak. […] A 21. század Tudománya: Új Elkötelezettségek címû világkonferencia, amelyet a Magyar Tudományos Akadémián tartottak 1999-ben, központi üzeneteként kimondta, hogy kétirányú, folyamatos kommunikációt kell létesíteni a tudo-

2002. október–november

mány és a nyilvánosság között. Kimondta azt is, hogy a szegénység egyik forrása éppen a tudástól való elzártság lehet. Bizonyos „technológiai apartheidhez” vezetett, hogy a felhalmozott tudásanyag túlságosan nagy része hozzáférhetetlen a nyilvánosság számára, a „szellemi tulajdonjogok” vaskalapos betartása miatt. Pedig a tudomány sorsdöntõ szerepet játszhat a szegénység felszámolásában. Etikai üzenetet is küldött a konferencia a világnak: minden tudósnak el kell köteleznie magát a legmagasabb erkölcsi elveknek, illetve egy olyan etikai kódexnek, amely az emberi jogokon alapszik. […] Csak akkor érthetjük meg a közvéleményben lábrakelõ riadalmakat például a kergemarhakór, a genetikailag módosított tápanyagok, vagy az egy kaptafára gyártott, klónozott gyermekek kapcsán, ha mi, tudósok megpróbálunk az õ fejükkel gondolkodni. Ha mi, tudósok jobban értjük a közvéleményt, akkor talán a közvélemény is jobban megért bennünket. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a tudósok és a közvélemény között valóban interaktív lesz a kommunikáció. […]

„Tolle, lege et fac!”

4

ISTA 27. Kongresszus, már EU tagok leszünk? Mint arról korában már hírt adtunk 2004. májusában Budapest rendezi az ISTA (Nemzetközi Vetõmagvizsgálók Szövetsége) 27. Kongresszusát. A meghívó a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium volt, a szervezõ, mint Kijelölt Nemzeti Hatóság és ISTA akkreditált tag az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet. Amikor két évvel ezelõtt Magyarország a szervezés jogáért folyamodott, még csak remélni mertük, hogy ez az idõpont egybe esik uniós tagságunk kezdetével, ma ez a remény elérhetõ valóságnak látszik. Az ISTA – mely 1924-ben az Európai Magvizsgáló Szövetség tagjaiból, köztük az alapító Magyarországból is alakult – nem európai, hanem nemzetközi szervezet. Az elmúlt évtizedben a globalizálódó vetõmagiparral együtt sokat változott és ma is átalakulóban van, súlya és szerepe azonban nem csökkent a fejlett vetõmagiparral rendelkezõ országokban. Munkája szorosan kapcsolódik az UPOV az OECD, az ISF, az adott régióktól függõen a FAO, az EU és az amerikai, illetve ázsiai vetõmagszövetségek, egyéb szakmai szervezetek munkájához. Stratégiájában az elmúlt években központi szerepet játszik a régi alapelvet „uniformitás a vetõmagvizsgálatban” megtartva a módszerfejlesztés, és a nemzetközi vetõmagvizsgálati szabályzat gondozása mellett a laboratóriumi munka magas és egységes színvonalon tartása, minõségirányítási elemek bevezetése. E cél érdekében laboratóriumi akkreditációs programot dolgoztak ki, melynek során több mint 75 országban közel 300 ISTA laboratórium nyerte el a XXI. század követelményrendszerének megfelelõ minõsítést. A rendezvény, számunkra a magyar vetõmagszektorban érdekelt szakemberek és vállalatok számára bemutatkozási lehetõség. A kongresszus, mely a nemzetközi vetõmagszakma 3 évenkénti rangos seregszemléje Magyarországra irányítja a figyelmet. A plenáris megnyitón hagyományosan szót kap valamennyi az elõzõekben felsorolt társ nemzetközi szervezet, és azt követõen a tudományos konferencia (Seed Symposium) hét szekciója reményeink szerint vonzó lesz a tudományos kutatóknak, oktatóknak és valamennyi szakembernek. A magvizsgálat módszertanában közvetlenül érdekeltek a közgyûlésen az ISTA Technikai Bizottságainak beszámolóit hallgathatják a módszertani fejlesztésekrõl és a legújabb vizsgálati technikákról. 2004-tõl terveink szerint a Nemzetközi Szabályzat is új formában fog megjelenni.

5

„Tolle, lege et fac!”

A vetõmag konferencia címe az angolul szépen hangzó, de magyarra csak nehézkesen fordítható vezérgondolat: “Towards the future in seed production, evoluation and improvement” Kicsit szabadon és röviden így összegezhetjük: arccal a jövõ felé, értékelés és fejlesztés. Érdemes egy kicsit mélyebben foglalkozni a szekciók tervezett témáival. Valamennyi jelenleg fontos és megoldásra váró kérdést, kihívást felölelnek. Az alábbi témákat hirdettük meg: n Új technológiák alkalmazása, GM – meghatározás Biokémiai fajtaazonosítás Diagnosztikai növénykórtan n Alternatív lehetõségek a vetõmagtermesztésben Hagyományos termesztés Organikus (bio) termesztés n Magvigor Vetõmagminõség (kelés, tárolhatóság, stresszhatások) n Minõségbiztosítás, minõségirányítás a vetõmagágazatban (az informális vetõmagszektor szerepe, a formális vetõmagszektor szerepe). n Vetõmagtételek fertõzöttsége (Plant hygene) gyomok, kórokozók károkozók n Magfiziológia n Új képzési módszerek (tréning) A szekció elnökségre neves, nemzetközileg ismert szakembereket kértünk fel. Elõadásra, poszterre, szabad a jelentkezés 2003. szeptember 30-ig (Call for papers E-mail: [email protected]) Számos téma közelrõl érintheti a magyar szakembereket; beszámolhatnánk például a kukorica-bogárral kapcsolatos magyar tapasztalatokról, vagy a 4. témához kapcsolódóan az EU jogharmonizáció folyamatáról és eredményeirõl (remélem lesznek!), vagy Magyarország tapasztalatairól és lehetõségeirõl a biovetõmag termesztésben. Foglalkozhatnánk az elmúlt évek szárazságainak hõstressz hatásával a vetõmagtermesztésben stb., hogy csak néhány ötletet említsek. Kiváló lehetõség hazai szakemberek nemzetközi szereplésére. 2001-ben a 26. Kongresszuson a francia Angers-ban soha nem látott számú résztvevõ volt, több mint 600, akiknek kb. 1/3-a francia volt. A rendezvényt az egész francia vetõmagipar magáénak tekintette. A plenáris ülé-

2002. október–november

sen részt vett a mezõgazdasági miniszter, a minisztérium és a hivatalos szervek mellett valamennyi cég, szövetség, szervezet képviseltette magát. Kevesen tudják, hogy Magyarország az OECD utolsó hivatalos 1999/2000 jelentése szerint a szántóföldi növények vonatkozásában az OECD rendszer szerint certifikált, a nemzetközi vetõmagkereskedelemben értékesített vetõmagtételek száma és a vetõmag mennyisége tekintetében megelõzte Franciaországot és az USA után a 2. helyet foglalta el. (USA 29%, Magyarország 15%, Franciaország 8%, Chile 8%) Az elmúlt évek politikai és gazdasági változásai következtében a magyar vetõmagágazat struktúrájában átrendezõdött, de a fenti számok is mutatják, hogy a „Magyar Vetõmag” ma is márka. 2004. májusa (27. ISTA Kongresszus 2004. május 1324.) még messze van, addig még sok a dolgunk, számtalan megoldásra váró feladat áll elõttünk. Ha a magyar vetõmag volumenét meg kívánjuk õrizni, a hazai növénytermesztést változatlanul hazai vetõmagból kívánjuk ellátni, és részvételünket a nemzetközi piacon mennyiségében és minõségében növelni akarjuk akkor a jelenlegi EU tagságot elõkészítõ folyamatot jól és sikeresen kell végigvinnünk. Most folyik a direktívák adaptálása, az új, 2004-tõl érvényes jogszabályok kidolgozása. A törvénymódosítást ez év novemberében el kell készíteni, de a munka neheze még hátra van. A jogszabályi környezetet valójában a vég-

rehajtási rendeletek fogják megteremteni, ezek tartalmazzák a részletes szakmai követelményeket. Elég csak arra emlékeztetni, hogy a két legnagyobb EU tagország, mint Németország vetõmag szabályozását – 350 oldalas –, míg Franciaországét közel 400 oldalas rendelet-csomag foglalja össze (a fajtaminõsítést, és szaporítóanyagot is). Együttmûködésre tehát igen csak szükségünk van a direktívák adaptálásához az új rendeletek kidolgozásához és a sikeres EU belépéshez. Reményeink szerint ezeket a problémákat a Kongreszszus kezdetére megoldjuk és a tervezett rendezvény méltó lesz eddigi eredményeinkhez, és tükrözni fogja céljainkat. A sikeres rendezéshez természetesen minden érdekelt fél FVM, Terméktanács, Kereskedõk Szövetsége, egyes vállalatok részvétele is szükséges, nem elsõsorban anyagi támogatásra, hanem együttgondolkozásra, közös megoldásokra van szükség. A Kongresszus Szervezõbizottság – melynek Dr. Neszmélyi Károly fõigazgató az elnöke – megalakult, az elsõ körlevelet december folyamán közzétesszük. Idejében és folyamatosan tájékoztatjuk a szakmát az elõkészületekrõl és késõbb a szükséges teendõkrõl. Elõzetesen csak annyit kérünk, kísérjék figyelemmel munkánkat! A SZERVEZÕ

Ha rendszeresen hirdet

(A Szarvasi-1 energiafûrõl)

szaklapunkban, nemcsak

Kezünkben a jövõ?

cégét, termékeit reklámozza, ismertségét növeli, hanem

Aurelio Peccei, a Római Klub alapítója könyvet írt ezzel a címmel. Nemrégiben a Szarvasi-1 energiafû c. kiadvány átolvasásakor óhatatlanul a neves jövõkutató mûvére asszociáltam. A szarvasi energiafû ugyanis évtizedes nemesítõi munka (Dr. Janowszky János és Janowszky Zsolt) eredményeként olyan agronómiai jellemzõkkel, többirányú felhasználhatósággal (fûtés, papíripar, ipari rost, biogáz-termelés, bio-alkohol elõállítás, textilipari felhasználás, takarmányozási célú hasznosítás, talajvédelmi és talajjavítási célok) rendelkezik, hogy sem a párhuzam, sem pedig sokirányú felhasználhatóság realitása nem túlzás. A szarvasi energiafû agro-ökológiai, környezetvédelmi, talajhasznosítási, energetikai és gazdaságossági szempontból is komoly elõnyöket kínál. A jövõ növénye lehet, kihívás és kihasználandó lehetõség is egyszerre. (Az energiafû ismertetésére szándékunk szerint a késõbbiekben még visszatérünk lapunk hasábjain.) (A. SZERK.)

2002. október–november

ERTSEYNÉ DR. PEREGI KATALIN BIZOTTSÁG TITKÁRA, ISTA ALELNÖK OMMI

hozzájárul a gazdasági kommunikáció; a szakmai tájékoztatás, tájékozódás, információáramoltatás színvonalának kívánt és szükséges emeléséhez, és szaklapunkat is támogatja.

®

A VETMA Kht. és a MAG Kutatás, Fejlesztés és Környezet Szerkesztõsége

„Tolle, lege et fac!”

6

Seminis Vegetable Seeds ®

Farmos Európában A Seminis Vegetable Seeds Inc. (USA), a világ legnagyobb zöldségmag-nemesítõ, termelõ és kereskedõ cége. Tevékenységének fõ célja olyan új fajtákkal javítani a táplálkozást, amelyek az egészséges életmódot segítik, s úgy növelni a terméshozamokat, hogy közben csökkenteni lehessen a vegyszerek felhasználását. A világcég árbevétele 2001-ben 490 millió USD volt, aminek következtében piaci részesedése 20 %-ot ért el a világon. A zöldségnemesítésben világszerte jól ismert márkái az ASGROW, BRUINSMA, PETOSEED és a ROYAL SLUIS. A cég munkatársainak száma jelenleg 2750 fõ, s ebbõl 102-en foglalkoznak fõhivatásként a növénynemesítéssel. A kutatás-fejlesztést 17 országban 50 kutatóállomáson végzi ez a 102 fõs nemesítõ-csapat. A világcég központja a kaliforniai Oxnardban van. A magyarországi leányvállalat, a Seminis Hungária Ve-

S E E D S

F O R

tõmag Kft. munkatársainak, élükön Hernádi Ottó ügyvezetõ igazgatóval, szakértelmét dicséri és munkájuk eredményességét jelzi, hogy a Seminis Vegetable Seeds, Inc. európai logisztikai telepét Hollandiából Magyarországra helyezte. A zöldmezõs beruházással a Pest megyei Farmoson 6000 m2 összterületû raktár, vetõmagfeldolgozó-, csomagoló-üzem épült, melyet ünnepélyes keretek között a cég felsõszintû vezetõinek, a magyar partnervállalatoknak, és a szakmai szervezetek képviselõinek jelenlétében 2002. október 18-án avattak fel. A kis Pest megyei község sok települést megelõzve európai szintû logisztikai centrumnak ad otthont, így Farmos nemzetközileg is jegyzett, európai szakmai központtá vált. A telephely beruházási értéke magyar pénzben 600 millió forint összegre tehetõ. FORRÁS: SEMINIS VEGETABLE SEEDS

T H E

W O R L D

Seminis Hungária Vetõmag Kft. H–1238 Budapest, Majori út Tel.: (36-1) 289 3100 Fax: (36-1) 289 3131 Tel.: Kereskedelem (36-1) 289 3150 Termeltetés (36-1) 289 3160 Pénzügy (36-1) 289 3170 l

l

l

l

l

Középpontban az agrármarketing Ez év októberében a Magyar Tudományos Akadémián nagy érdeklõdéssel kísért szakmai rendezvényen, „A XXI. század közösségi marketing-lehetõségei az agrárgazdaságban” címmel neves elõadók részvételével vitatták meg e fontos kérdéskört. Az elmélet, a tudomány és a gyakorlat közötti szoros kapcsolatot jól tükrözõ elõadások ismételten ráirányították a figyelmet az agrármarketing, ezen belül a közösségi agrármarketing mint eszközrendszer jövõbeni piaci, piacbefolyásoló szerepére. A levezetõ elnök, Tomcsányi Pál akadémikus személyében a hazai agrármarketing kiemelkedõ személyisége és a felkért elõadók (Dr. Vajda László, FVM, Dr. Lehota József, MTA, Kovács Barnabás, AMC és Dr. Zádori László, Terméktanácsok Szövetsége) egybehangzóan hasznos és hatékony eszköztárnak tartják EU-s piaci viszonyok között is a közösségi agrármarketing módszereit, hangsúlyozottan a piacrajutásban, a piacbefolyásolásban betöltött szerepet. Örvendetes, ezért említendõ a szervezõk együttmûködése, úgy mint: MTA Agrármarketing és Árutechnológiai Bizottsága, MMSZ Agrár- és Élelmiszeripari Marketing Klubja és az FVM AMC közös munkájának az eredménye volt ez a színvonalas és hasznos konferencia.

7

„Tolle, lege et fac!”

2002. október–november

Fehérjegazdálkodás – mai szemmel

(A fehérjegazdálkodás aktuális feladatai)

A fehérjetermelés és felhasználás nemcsak a mezõgazdaság szûkebben vett „belügye”, annak összetevõi kihatnak az egész társadalomra azáltal, hogy a különbözõ fejlõdési szinten lévõ emberi szervezet számára is megfelelõ mennyiségû és élettanilag is indokolt összetételû tápanyagot kell – kellene – biztosítani. E tekintetben a feladat megoldása már népjóléti, egészségügyi problémává is teljesül. A statisztikai adatok tanúsága szerint az 1 fõre jutó napi fehérjefogyasztás mértéke (85 g) megfelelõ ugyan, azonban az átlagadatok elfedik az eltérõ jövedelmi viszonyokból származó ellátottsági viszonyokat. E tekintetben a szélsõségek – az alul- és felültápláltság – kezelése egyaránt fontos, mert a csökkenõ fehérjefogyasztás következtében romlik az életminõség! Babics (1991) szerint az emberiség növényi fehérjébõl fedezi az étkezési fehérjeszükséglete 68–70%-át, az állati takarmányozásra szánt fehérje 95%-a szintén növényi eredetû. E fehérjeigény 60%-át a gabonafélék, 20,9%-át az olajnövények, 10,2%át a gyökgumósok és 9,7%-át a hüvelyesek fedezik. A fehérjetermelés szempontjából – az elõzõek alapján is – a szûkebb értelemben vett fehérjenövények (hüvelyesek és pillangósvirágú szálastakarmányok) mellett jelentõs szerepük van tehát a gabonaféléknek (búza, árpa, rozs, triticale, kukorica), az olajos növénövényterm nyeknek, valamint a gyökgumósok állatteny. közül a burgonyának, a sárgarépának összesen és a petrezselyemnek. A hazai nomen105 klatúra a hüvelyesek közé sorolja 100.0 100 azokat a növényfajokat, amelyeket el95 sõdlegesen a magjukért termesztünk, 91.0 100.0 így a borsót, a szóját, a babot, a len90 csét, a csillagfürtöt, a lóbabot, a szeg85 letes ledneket, a csicseri borsót, míg a 84.0 80 pillangós virágú szálas takarmánynövényekhez a lucerna, a vöröshere, a 75 71.8 73.0 72.0 76.1 baltacim, a szarvaskerep, a nyúlsza73.0 70 65.0 69.0 puka a bíborhere és a somkóró tarto68.6 67.2 64.0 69.3 67.0 67.7 65 zik. A felsorolt növényfajok mind65.0 65.0 65.4 64.7 egyikének termelési adatait a KSH 62.0 60 61.5 60.2 újabban nem is közli, így csak becsül55 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 ni lehet a kisebb jelentõséggel bíró, évek ezért ún. „alternatív növényfaj”-oknak nevezett növények vetésterületi 1. ábra arányait. Ökológiai feltételeink melA mezõgazdasági termékek bruttó termelése (1986–1990-es évek átlaga 100%) lett a nálunk termeszthetõ olajos nöForrás: KSH adatok

2002. október–november

69.4

79.2

75.7

78.3

80.0

75.0

65.0

73.0

73.0

%

84.6

97.0

100.0

Hazánkban az elmúlt évtizedekben többször elõtérbe került a fehérjegazdálkodás komplex kezelésének ügye, azonban komolyabb mértékû elõrelépés ezideig nem következett be. A téma komplex voltát senki nem vitatja, azonban a hazai „politika” még mindig nem kezeli súlyának megfelelõ helyen e kérdéskört. Reálisan értékelve a jelenlegi helyzetet - ma hátrább vagyunk, mint voltunk pl. a XX. század 80-as éveinek végén. Ennek érzékeltetéséül a mezõgazdasági termékek bruttó termelésére vonatkozó adatsorokat ismertetem az 1. ábrán. Mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés és ezáltal az összegzett termelési értékmutató tartósan kisebb a bázisnak tekintett 1990. évi adatokhoz képest. A jelzett idõben a fõbb szántóföldi kultúrák átlaghozamai közül csökkent a búza, az árpa, a zab, a napraforgó, stagnált a rozs, kisebb mértékben nõtt a lucernaszéna, nagyobb mértékben növekedett a kukorica, a cukorrépa és a burgonya termésátlaga. A 2001/2002. gazdasági évi átlagterméseket ebbõl az értékelésbõl az adatok becslésbõl eredõ megbízhatatlansága miatt szándékosan kihagytam, de megjegyzem, hogy már az FVM elõrejelzései sem jeleztek – a körülményeket figyelembe véve nem is prognosztizálhattak – jelentõs hozamszint-növekedést egyik növényfaj esetében sem.

„Tolle, lege et fac!”

8

1. táblázat

VETÉSTERÜLET (ezer ha) Megnevezés

1986–90 Búza 1272 Rozs 93 Árpa 260 Zab 43 Kukorica 1106 Gabonafélék összesen 2774 Cukorrépa 118 Napraforgó 367 Burgonya 45 Silókukorica 281 Lucerna 301 Vetetlen szántó 82 Gyepterület

% 27,5 2,0 5,6 0,9 23,9 59,9 2,5 7,9 1,0 6,1 6,5 1,8

1991–95 1032 80 419 53 1172 2756 120 426 55 182 270 254

1995 1107 78 398 54 1098 2735 125 501 59 149 255 191

Évek 1996 1195 61 328 49 1074 2707 120 475 60 147 247 215

1997 1254 68 374 56 1081 2833 101 452 63 135 232 227

1999 761 41 341 74 1140 2357 68 540 58 138 214 426

2000 1048 44 331 63 1254 2740 60 320 46 99 165 361 1051

2001 1206 51 370 62 1288 2977 67 322 37 102 159 186 1061

% 27,3 1,2 8,4 1,4 29,2 67,5 1,5 7,3 0,8 2,3 3,6 4,2

Forrás: KSH.

noha „piacgazdaságban” élünk, s láthatóan a fehérjefogyasztás mutatója is megfelelõ, a hazai alapanyagbázisra éppen az adottságaink jobb kihasználása végett nagyobb mértékben kellene támaszkodni! Hazánkban a hüvelyesek vetésterülete az eltelt idõszakban az EU-hoz viszonyítva ellentétes irányban változott. Addig, amíg ott e növényfajok termesztése – a fehérje vonatkozásában is önellátásra való törekvés irányában haladva – fokozatosan növekedett, addig nálunk e növényfajokkal bevetett terület a szántóterület 1,2–1,8%-ára zuhant. A felsorolt növényfajok termeszthetõségének ökológiai feltételei kedvezõek. A borsó és a szója termesztésére Bódis és Oravecz (1998) szerint 1150000 hektár alkalmas – ebbõl a szója számára 400 ezer hektár a talajadottságok, és 300 ezer hektár a 2. táblázat klimatikus adottságok alapján megfeORSZÁGOS FEHÉRJE-MÉRLEG lelõ. Napjainkra a szója vetésterülete FehérjeÁllatHiány FehérjeElláaz 1988. évi 66 ezer hektáros maxitermelés tenyésztés az igény import tottság mum után 30–35 ezer hektárra, a bor1000 t igénye %-ában 1000 t % sóé 40 ezer hektárra fogyatkozott (az 679 739 8,1 – 91,8 1980-as években volt olyan év, amikor 830 1060 21,7 40 81,1 az abrakhüvelyesek vetésterülete ös1020 1250 18,4 125 91,7 szességében meghaladta a 220 ezer 1414 1721 17,8 336 101,7 hektárt). 1700 1924 11,6 350 106,5 Hosszú évtizedek óta jelentõs mérté952 1317 27,7 299 95,0 kû fehérjeimportra szorulunk. A nyersfehérjében meghatározott fehérForrás: Kralovánszky U. P., 1999 je-mérleg adatai (2. táblázat) is erre

vények körét a napraforgó, a repce, a len és a nemzetközi szakirodalomban e körbe sorolt szója alkotja. A „fõbb” növények 1986–2001 közötti idõszakban volt vetésterületi adatait az 1. táblázatban tüntettem fel. A termõterület mellett 2 esetben – az 1986-1990. idõszakra és a 2001. évre vonatkozó adatoknál – kiszámítottam a fajok vetésterületi arányait is. Az adatokat elemezve látható, hogy a gabonafélék összes vetésterülete napjainkban eléri a 6768%-ot, ami már-már nagyon komoly vetésváltási és ebbõl eredõen növényegészségügyi problémákat vet fel. Az adatokat szemlélve azt is észre kell venni, hogy a silókukorica és a lucerna vetésterülete nagymértékben csökkent – összefüggésben az állatállomány mérséklõdésével. S

Év 1925–38 1960 1970 1980 1990 1996

9

„Tolle, lege et fac!”

2002. október–november

3. táblázat A pillangósokhoz sorolható növényfajok fajtáinak száma és azok eredet szerinti megoszlása az OMMI 2001 évi Nemzeti Fajtajegyzéke alapján Növényfaj

Fajtakör (hasznosítási irány) Száraz- és zöldborsó sárgamagvú zöldmagvú Maro-típus abraktakarmány zöldtakarmány - õszi vetésû - tavaszi vetésû õszi zöld- és mag galambborsó cukorborsó zöldborsó Csicseri borsó Bab zöld száraz Lóbab kismagvú nagymagvú ebbõl étkezési Szója nagyon korai korai középérésû késõi érésû Szegletes lednek Csillagfürt fehérvirágú sárgavirágú keskenylevelû Tavaszi bükköny Szöszös bükköny Pannon bükköny Görögszéna Baltacim Lucerna Vörös here Fehér here Alexandriai here Bíbor here Perzsa here Szarvaskerep Tarka koronafürt összesen

2002. október–november

összes 22 13 2 8 8 4 4 1 1 5 123 3 87 47 5 8 1 1 13 20 5 3 5 1 2 3 1 1 1 2 32 6 10 3 2 2 5 2 462

Fajtaszám hazai nemesítésû 4 2 1 1 6 3 3 1 1 0 38 2,5 64,5 36,5 4 7 1 1 6 12 1 3 5 1 2 3 1 1 1 2 31,5 6 5 3 2 2 5 2 271

honosított 18 11 1 7 2 1 1 0 0 5 85 0,5 22,5 10,5 1 1 0 0 7 8 4 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0,5 0 5 0 0 0 0 0 191

utalnak (Kralovánszky U. P. 1999). S bár az évjáratonkénti hatásokat a kiragadott kerek évszámok elfedhetik, az azonban ezekbõl az adatokból is látható, hogy annak ellenére, hogy jelentõs mértékben csökkent az állatállomány fehérjeszükséglete a hazai elõállításból származó fehérje menynyisége is majdnem felére esett viszsza. Mindezek következtében nõtt a hiány mértéke (évi 600–650 ezer tonna), s a „takarékosabb” behozatal miatt az ellátottság sem éri el a megkívánt értéket. A fehérjetakarmányimport közel 82%-át 1995-ben a szójadara behozatala képezte, s ez a legfontosabb fehérjeforrás napjainkban is. Az elõzõeket is figyelembe véve reális feladatként fogalmazható meg a szójaimport fokozottabb kiváltása a hüvelyesek nagyobb arányú vetésével. Ennek hatásai nemcsak a kedvezõbb külkereskedelmi mérlegben (50–55 milliárd forint évente a hányként behozott fehérje vételi ára), az olcsóbb belföldi takarmányárakban, hanem ezen elõvetemények talajtermékenységre gyakorolt kedvezõ hatásában is megmutatkoznának. Az állatlétszám csökkenése annak a „gazdálkodásnak” is következménye, mely szerint a felvásárlási árak elmaradnak a külföldi – agyondotált – beszállítói áraktól. Ennek következtében a gazdák már több terhet nem tudnak magukra vállalni, számukra a korábbi családi tartalékok felélése befejezõdött. Ilyen feltételek mellett az élelmiszertermelés ezen ágazatai is könnyen a „multik prédájávᔠválhatnak, csökkentve ezzel a vidék helyben való népességmegtartó képességét, az alacsonyabb feldolgozottsági szintû árutermelés miatt rontva az agrárnépesség életfeltételeit. A növényfajok átlagtermései, vetésterületük nagysága önmagában csak egy részét képezi a fehérjetermelésnek. A mérlegek számításhoz

„Tolle, lege et fac!”

10

4. táblázat A KÜLÖNBÖZÕ SZÁNTÓFÖLDI KULTÚRÁK SZEM/MAGTERMÉSE, FEHÉRJETARTALMA ÉS -TERMÉSE (Mosonmagyaróvár, 1996*, 1997) Növényfaj Õszi árpa Tavaszi árpa Õszi búza Triticale* Zab Rozs Kukorica Borsó* Szója* Repce*

min. 6,97 3,62 4,14 7,01 2,75 6,23 8,00 2,65 1,03 1,21

Szem/magtermés t/ha eltérés max. % 10,74 54,1 5,82 60,8 9,53 130,2 8,30 18,4 6,20 125,5 8,07 29,5 11,62 45,3 4,30 62,3 3,09 198,9 2,43 100,4

Fehérjetartalom % min. max. 10,2 15,6 12,9 16,1 10,2 17,0 13,3 15,4 12,1 17,9 10,2 14,3 6,6 9,5 24,5 28,3 28,8 47,4 17,8 21,3

használni kell a növényfajok nyersfehérje-tartalmát jelzõ értékszámokat is. Az utóbbi évek tapasztalatai e tekintetben növényfajonként is eltérõ, nagyfokú változatosságot mutatnak. Ez részben összefügg azzal, hogy a szántóföldön felhasznált tápanyagmennyiségek (szerves- és mûtrágyák) nagymértékben csökkentek. A mûtrágya hatóanyagfelhasználás 70 kg körüli hektáronként, ez az 1980-as évek ellátottsági értékének mintegy fele, harmada. Kedvezõtlen fejlemény az is, hogy romlott a tápelemek egymáshoz viszonyított aránya – a nitrogénarány 70%, vagy afeletti. Mindezek következtében - kevés kivételtõl eltekintve – romlik az elõállított termények biológiai értéke, egyértelmûen csökken a talajok tápanyag-készlete, ami távlatilag a hozamok mennyiségét is mérsékli. Kedvezõ (hatású) a biológiai alapok – a rendelkezésre álló fajták számának növekedése. E téren az ellátottsági szint „jó”-nak értékelhetõ. A hazai nemesítésû pillangósvirágú fajták számának aránya „még” 58,7%. A fajonként elismert és az eltérõ hasznosítási célok szerint termeszthetõ fajták eredet szerinti csoportosítását a 3. táblázatban foglaltam össze. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az újabb nemesítvények a „mennyiségi szemlélet” kényszere következtében mindinkább a minõségi árutermelés hátrányára változtak meg, akkor érthetõ csak igazán, hogy komoly kihívások elõtt állunk. A helyzet érzékeltetéséül egy példát említek: az új kukoricahibridek nyersfehérjetartalma alig éri el a szárazanyagra számított 6–7%-ot. Néhány évtizede e beltartalmi mutató az esetek nagy részében még 10–12% között változott.

11

„Tolle, lege et fac!”

eltérés % 52,9 24,8 66,7 16,1 47,9 40,2 44,4 15,6 64,6 19,4

Fehérjetermés (kg/ha) eltérés min. max. % 848 1398 64,9 573 815 42,2 617 1317 113,5 762 1135 49,0 546 893 63,6 757 889 17,4 570 1049 84,0 696 1152 65,5 225 681 203,2 265 501 89,1

A fehérjehozamok fajtától függõ változásának szemléltetése érdekében az 1996-ban és 1997-ben Mosonmagyaróváron végzett fajtakísérletek adatait mutatom be. A 4. táblázatban 9 növényfaj szem-, illetve magtermésének, fehérjetartalmának és fehérjetermésének szélsõértékei, valamint e szélsõértékek relatív eltérései szerepelnek. Felhasználva a 4. táblázat fehérjetartalmi értékszámait, valamint a KSH 2001. évi termésadatait, az országosan ténylegesen számításba vehetõ hektáronkénti fehérjetermések a következõk: õszi búza 584,8 kg, rozs 294 kg, árpa 455,4 kg, zab 369 kg, kukorica 498,7 kg. Mint látható ezek a számított értékek olykor lényegesen kisebbek a fajtakísérleti adatoknál. Milyen feladatok fogalmazhatók meg a fehérjegazdálkodás észszerû javításával kapcsolatosan? Javítani szükséges a természeti adottságok jobb kihasználtságát (az ország területének 70%-a mûvelhetõ, ez Európában a legkedvezõbb arányok egyike)! Fel kell hagyni a gabonatermelés többletárbevételére alapozó vetésszerkezeti struktúrával! Ennek következtében javul a talajszerkezet, nõ a talajok tápanyag- és vízszolgáltató képessége, növekszik azok természetes eredetû szervesanyag- és nitrogén tartalma. Meg kell teremteni az EU gyakorlatához hasonló és ahhoz arányos támogatási rendszer bevezetésének financiális alapjait! A racionalizálás eredményeként egy magasabb szintû, kedvezõbb beltartalmi összetételû gabonatermelés válik megvalósíthatóvá. DR. KAJDI FERENC EGYETEMI DOCENS

NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM, MOSONMAGYARÓVÁR

2002. október–november

Lucernatermesztésünk helyzete, dilemmák és kilátások VETÉSTERÜLET – TERMELÉSI POTENCIÁL A magyarországi pillangós növény fajok vetõmagexportja már a múltban is jelentõs volt. A Kárpát-medence ökológiai adottságai ugyanis igen kedvezõek a vetõmagtermesztésre, ezért nemcsak a hazai fajták vetõmag értékesítése, hanem a külföldi nemesítvények ún. „export céltermeltetése” is növelheti a bevételeket. A Tessedik Sámuel által Szarvason, az 1800-as évek elején meghonosított lucernából elõállított magyar fajták télállósága és aszálytûrése kiváló volt, ennek köszönhették népszerûségüket Nyugat-Európában is. A vezérnövénynek számító lucerna gyakorlatban realizált terméspotenciálja igen magas, szénából 16 t/ha/év, magból 1 t/ha/év termés is elérhetõ kedvezõ esetben. A három-négy évig évente 3–5 növedéket adó faj a kérõdzõ állomány (szarvasmarha, juh) bázistakarmánya, ezért a termesztésére döntõ hatása van e két állatfajnak, még akkor is, ha az árunövény-jellege a vetõmagtermesztés révén növekedett. Kiváló alkalmazkodóképessége miatt minden kontinensen termesztik. Az USA-ban a vetésterülete 2001-ben 9,7 millió hektár volt, 8,3 t/ha szénahozam mellett, 80 millió tonna éves produkcióval. Amerikában termesztési szempontjai között az alkalmazkodóképesség, nitrogén-fixálás, energia-takarékos termesztési lehetõség és értékes fehérjeforrás tulajdonsága mellett méhlegelõként a hatékony nektártermelõ jellegét is kiemelik. Európában a 80-as évek közepén közel 8 millió hektáron termesztették, ebbõl a volt Szovjetunió európai részesedése 3,4 millió ha volt, Olaszország 1,3 millió hektárral részesedett. A lucernamag termésátlagai területenként változnak. Az alacsony magtermések sem ritkák: például a 8 millió hektáros nagyságrendben lucernát termelõ Argentínában a szaporító területek magtermései csak átlagosan 60–150 kg/ha nagyságúak, de ellenõrzött körülmények között – öntözve – 500-600 kg/ha értéket is elérnek! Az EU-ban a lucernamag (herefélékkel együttes) belsõ forgalma évi 23-25 millió EURO (a teljes vetõmagforgalomnak csupán 1,3-1,6%-a). EU-n kívülre ( fõleg Svájcba, Argentínába, Lengyelországba) 5 millió EURO értékben exportálnak. A legnagyobb exportõr Olaszország, Németország illetve Franciaország. Az EU-nak ugyanakkor jelentõs (25-27 ezer tonnás importja is van lucernából, és a

2002. október–november

herefélék vetõmagjából. A legnagyobb vásárlók Németország és Olaszország, így ebbõl nagyarányú re-exportra lehet következtetni... A hazai vetésterület az 1970-es években megközelítette a félmillió hektárt, szaporítást közel 50 ezer hektáron végeztek. Sajnos napjainkban a hazai lucerna-vetõmagelõállítást erõs hullámzások jellemzik: Az 1995-ben szántóföldi ellenõrzésre bejelentett terület 7.492 ha volt, mely 1999-ben közel megduplázódott, 13.737 ha lett. (Vetõmag Terméktanács adata). A tendencia az utóbbi 3 évben ellenkezõjére váltott: 2002-ben az OMMI-tól már csak 5.857 hektár terület szemléjét kérték. 2000-ben és 2001-ben rekordtermést takarított be az ország: 1.528 tonnát, ill. 1.798 tonnát. 2000-ben a tételek 58,7 %-át, 2001-ben 50,5 %-át exportáltuk. Mindamellett, hogy a belföldi igények kielégítésére az adott években 544 t, ill. 911 t rendelkezésre állt, mégis 261 t (2000-ben), illetve 109 t (2001-ben) lucernamag importjára is sor került (?!) (Vetõmag Terméktanács) A szaporítások 1/3-a magyar nemesítésû fajtákhoz kapcsolódik, a nagyobb szaporító területen export céltermeltetés folyik. GONDOK ÉS DILEMMÁK A hullámzások mögött lucernatermesztésünk komoly gondjai állnak. n Az elsõ a hazai piac tragikus zsugorodása. Ez egyenes összefüggésben van a szálastakarmányt fogyasztó állatfajok 150 éve nem látott csökkenésével. Az említett állatfajok számosállatban kifejezett és 1 hektár mezõgazdasági területre vetített 2000. évi értéke 11 százalékkal alacsonyabb, mint a második világháborút követõ 1945. évi érték. Az 1922. évi mutatótól 52 százalékkal, az 1989. évitõl pedig 44 százalékkal marad el. n A lucernatermesztés szempontjából igen kedvezõtlen magyar sajátosság, hogy a gazdaságok egy részében az állatállomány és a földterület elszakadt egymástól. A lucerna nem tipikus árunövény, erõszakos piacosítása veszélyezteti a jövedelmezõséget. n A harmadik gond a belföldi és export-árak „elszakadása”. 2001-2002-ben a belföldi II. fokú vetõmag Terméktanács által javasolt „védõára” 650.000 Ft/t volt. A belföldi piaci érdeklõdés erõsen mérsékeltnek mutatkozott, ezért a termelésszervezõk a tételek csökkenté-

„Tolle, lege et fac!”

12

sét a külföldi értékesítéstõl várhatták. A nyugat-európai különbözõ támogatások következtében a tõzsdei árak a hazai felét sem érik él – még az I. generáció – hazai II. fok vonatkozásában sem! A termelésszervezõk a veszteségek elkerülése érdekében a felvásárlási árak leszorítására kényszerülnek, s mivel a termelõnek szüksége van az árbevételre, ezért deficites értékesítésbe is belekényszerül. n A negyedik gond az, hogy az ingadozó piac, a csökkenõ hazai kereslet és az alacsony jövedelmezõség meggátolja azokat a befektetéseket és ráfordításokat, amelyekkel az évjárat-hatást mérsékelhetnék és a maghozamokat, illetve a hozzáadott értékeket növelhetnék. Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet tanulmánya szerint Magyarországnak jelenleg a takarmánynövényeknél még árelõnyei vannak az Európai Unióval szemben, s a csatlakozás után a marhahústermelés és értékesítés jelentõs növekedése várható. A lucernatermelés jelenlegi dilemmái: n Képesek vagyunk-e a hazai nemesítésû fajtákat itthon verseny helyzetben tartani, s a várhatóan növekvõ felületbõl megfelelõ arányban képviseltetni azokat? n Képesek leszünk-e csatlakozás után megnyíló uniós piacokon a hazai lucernafajtákkal kihasználni az új lehetõségeket? n A lucerna elõtt teljesen új perspektívák és kihívások bontakoznak ki – mind a vetõmag, mind pedig a takarmány tekintetében – a rohamosan növekvõ területû ökológiai gazdálkodásban. Mennyire tudunk majd alkalmazkodni ehhez a kihíváshoz, s profitálni az új piacokból? Ha valósak a csatlakozási idõponttal kapcsolatos magyar és külföldi várakozások, a döntéssel már csak a 2003-as tavaszi telepítésig várakozhatunk. Beruházásokkal kapcsolatos döntéseinknél a SAPARD pályázati kiírásokat is érdemes figyelemmel kísérni (mezõgazdasági termékfeldolgozás, mezõgazdasági beruházások támogatása). LEHETÕSÉGEK ÉS KILÁTÁSOK A HAGYOMÁNYOS GAZDÁLKODÁSBAN Nyugat-Európa szarvasmarha- és juh-tartásában tendencia a tápok csökkentése. A zöld és szárított szálastakarmányok beltartalmi összetevõinek javításával a kérõdzõk szükségleteinek kielégítését minél nagyobb arányban pillangós takarmányokkal oldják meg. Svájcban a kukorica-siló aránya nem lehet magasabb, mint a tömegtakarmányok 50 százaléka. Míg Dániában 1 kg tej elõállításához 280 g, Angliában 240 g, addig Svájcban már az 1990-es évek végén is csak 70 g tápot használtak fel.

13

„Tolle, lege et fac!”

A hazai piacokon a jövõben számolnunk kell azzal, hogy a hegy- és dombvidéki területeken a szálas- és tömegtakarmányt fogyasztó állatfajokra alapozott állattenyésztés kiemelt szerepet kap majd. A takarmány-bázis megteremtéséhez a lucerna vetésterületét növelni kell. Ezért a pillangós szálastakarmányok kedvezõ arány-eltolódása várhatóan nálunk is bekövetkezik majd. Hazai lucernanemesítésünk felkészült arra, hogy a termelõi, takarmányozói igényeknek megfelelõ, a hazai viszonyokhoz jól alkalmazkodó fajták szerepeljenek a köztermesztésben, s állják a versenyt a csatlakozás után szabadon termeszthetõ külföldi nemesítvényekkel. A termelés évjárat-hatás okozta kockázatának mérséklésére is lehet megoldást találni. Egyik ilyen lehetõség, ha az üzem mindkét (széna ill. szárítmány, valamint mag) termés hasznosítására felkészült. Van már arra is példa, hogy „vegetatív” évjáratokban a termésbõl szénát vagy szárítmányt készítenek, száraz években viszont a magfogásra vállalkoznak a terület nagyobb részén. Az állatállománnyal is rendelkezõ gazda, ha „túltelepít” és a csapadékosabb elõzõ évrõl még széna-tartalékokkal rendelkezik, akkor a 2. kaszálás idején a jó termékenyülést, de kisebb zöldtömeget mutató tábláit szívesebben (nagyobb árbevétel reményében) hagyja meg magfogásra, mintha a takarmányhiány a mindenáron való kaszálásra készteti. A lucerna a nemzetközi piacokon alapvetõen vetõmagként és szárítmányként jelenik meg. Európa országaiba már több magyar fajta, ún. „certifikált”, fajtaigazolt vetõmagja exportálható, mert a tagországok valamelyikében történõ minõsítést követõen felkerültek az EU fajtalistájára is. A vetõmagtermesztés általában a növénytermesztés „precíziós ágazata”: nagyobb technológiai fegyelmet, minõségi termelést, illetve terméket feltételez, és szerepe van a vidéki foglalkoztatás (és annak szezonalitást mérséklõ) javításában. A várhatóan növekvõ export miatt mind a vetõmagtermesztés, mind pedig a feldolgozás kiemelt figyelmet érdemel. Elsõdleges érdekünk a magyar fajták vetõmag-exportjának növelése. Jelenleg az EU-ba irányuló exportunk értéke mindössze 0,3 millió EURO (és ennek nagy részét is az EC-tételek bevétele képezi), ugyanakkor Kanada, Pakisztán és az USA 2,5 millió EURO értékû lucernamagot szállít be Európába. A magyarországi termõhelyi viszonyok között kiváló genetikai adottságú, klíma- és betegség-ellenálló fajtákat nemesítettek. Az aszályt is jól elviselõ típusok NyugatEurópa régióiban is jól megállják a helyüket. A piacra jutáshoz azonban kiváló minõségû, egységesen megjelení-

2002. október–november

tett (homogén) áru és expanzív marketing munka, fajtapropaganda kell. Ezekhez a SAPARD pályázatokkal is szerezhetünk forrásokat. A hazai lucerna-termesztés jelenlegi nehéz helyzetét tovább súlyosbíthatja a gazdasági szabályozás közömbössége. Mind a jelenlegi helyzetben, mind pedig a csatlakozás után élni kellene az ágazat stabilizálását szolgáló, s bevethetõ eszközökkel. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS: ÚJ KIHÍVÁS – ÚJ PIAC A múltban – találóan – a „takarmányok királynõjé”-nek nevezett lucernát napjainkban nemcsak minõségi takarmányként tartjuk számon. Termesztésekor az ökológiai gazdálkodás alapelvei (helyi források használata, talajtermékenység fenntartása, szennyezés-minimalizálás, fosszilis energia-igény csökkentése, gazdasági állatok fiziológiai igényeinek kielégítése, élõhelyek megõrzése) jól érvényesíthetõk. A vetésforgó „talajgyógyító növénye” mert: n Rhizobium-baktériummal kialakított szimbiózisa révén légköri nitrogént köt meg. A gyökérben raktározott szerves kötésû nitrogént a lucerna feltörése után jól hasznosíthatja a (legtöbbször gabona) utónövény; n A mélyre hatoló és jelentõs térfogatot behálózó gyökérzet javítja a talaj szerkezetét – áttöri az „eketalp-réteget” –, elõsegíti a termõréteg víz-átjárhatóságát, a mélyebb rétegekbõl hasznos elemeket (pl. kalcium) hoz a gabonafélék számára is hozzájutható talajszintbe; n Megszünteti a monokultúrás termesztés kedvezõtlen hatásait (elgyomosodás, kórokozó- és kártevõ-felszaporodás, „egyoldalú tápanyag-elvonás”, herbicidfungicid- és rovar-rezisztencia kialakulása). Tartamkísérletek igazolják a lucernának az utódnövény terméstöbbletében lemérhetõ kedvezõ elõvetemény-hatását. n Talajvédõ hatása fõleg megfelelõ mészállapotú hegyés dombvidéki területeken jelentõs. A termõréteg megkötése, szervesanyag-visszapótlás, a mélyebb rétegekbõl történõ víz- és tápanyag-visszapótlás az egész évben teljes borítottságot biztosító lucernát nélkülözhetetlenné teszi a környezetbarát mezõgazdálkodásban. n Környezetbarát jellege azáltal is érvényesül, hogy a termesztés során kiküszöbölhetõ a mûtrágya- és növényvédõszer-felhasználás, ezért termesztésének 3-4 éve alatt a tábla (és környékének) élõvilága revitalizálódhat. n Munkaszervezési szempontból figyelemre méltó, hogy a termelési ciklusában (3-4 év) csak a vetést megelõzõ év õszén, illetve a feltöréskor van szükség szántásra: ez az õszi munkacsúcsok mérséklésében is fontos lehet.

2002. október–november

A pillangósok az ökológiai gazdálkodásban nélkülözhetetlenek a következõk miatt is: n Az átállási idõszakban a pillangósok (tisztán vagy keverékben) termesztése a vetésforgóban elõírás. n Pillangósokkal biztosítható az „önfenntartó nitrogénellátás”. n Zöldtrágyaként a nagytömegû szervesanyag-visszapótlást szolgálja. n „Soros kultúrák” (pl. gyümölcsös, szõlõ stb.) „köztes növényeiként” számításba kell venni a pillangósokat. Eróziónak, deflációnak kitett táblákon a talajvédelem szempontjából is nélkülözhetetlenek. n „Ütemezett tápanyag-szolgáltatás” lehetséges. A pillangósok sok és értékes gyökere lassabban bomlik, mint a gabona melléktermékei, ezért elõnyösebb a feltörésüket követõen utánuk tavaszi növényeket vetni. Az öko-területeken termesztett lucerna vetõmagként és szénaként hasznosítható. Modell-számításaink szerint – három éves magfogási ciklus esetén – 225 ezer forint hektáronkénti költséggel számolhatunk a teljes élettartamra. A magfogás nélküli termesztés költségszintje 23 százalékkal alacsonyabb. Az öko-vetõmag magasabb piaci árait figyelembe véve még szerényebb termésátlagok mellett is biztosítható a magfogás jövedelmezõsége. Adott területen létrejöhetne az „öko-széna-piac” is, ennek hosszabb távú realitása azonban kétséges, ezért inkább a saját gazdaságon belüli felhasználással és az ökovetõmag forgalommal célszerû számolnunk. A lucerna ökológiai gazdálkodásban történõ termesztésére azonban ma még nincsenek széles körben ajánlható receptek, és a termesztés technologizáltsága is lényegesen szerényebb, mint a hagyományos gazdálkodásban. A megoldás a gyakorló gazdák, a technológia-fejlesztõk, nemesítõk, szaktanácsadók széles körû együttmûködését, közös munkáját követeli meg: mindehhez elengedhetetlen a megfelelõ gazdasági környezet és -szabályozás. DR. NAGY BÉLA

NÖVÉNYNEMESÍTÕ, C. EGYETEMI TANÁR

SZIE GAZDÁLKODÁSI ÉS MEZÕGAZDASÁGI FÕISKOLAI KARA, GYÖNGYÖS, „FLEISCHMANN RUDOLF” KUTATÓINTÉZETE, KOMPOLT DR. FARKAS BÉLA VETÕMAG TERMÉKTANÁCS, TAKARMÁNYNÖVÉNYEK SZEKCIÓ-ELNÖKE, KARCAG DR. FEHÉR ALAJOS

REGIONÁLIS KUTATÓ,

A

DEBRECENI EGYETEM ÉS

A SZENT ISTVÁN EGYETEM MAGÁNTANÁRA, KOMPOLT

„Tolle, lege et fac!”

14

Környezet és állattartás A PROBLÉMA GLOBÁLIS FELVETÉSE A Föld nitrogén (N) készletének 97, 8 százaléka a litoszférában, a vulkanikus kõzetekben és ásványokban található, fõként fém-nitridek, illetve az agyagásványokban ammónia formájában. A nitrogén további 0,2 százaléka az üledékes kõzetekben található. Ez a nitrogén kötött állapotban van, tehát nem vesz részt a nitrogén-körforgalomban. Az atmoszférában a teljes nitrogénkészletnek 1,9 százaléka fordul elõ, míg a bioszféra és az óceánok vizében oldott N aránya egyaránt 0,05–0,05 százalék. A bioszférában, vagyis az élõ szervezetekben és a mûtrágyában (mesterséges N-megkötés) lévõ N elõbb-utóbb az atmoszférába kerül valamilyen formában, ami a leggyakrabban NH3, N2O, NO2, N2. Ez nem kívánatos jelenség. Ahhoz, hogy ez a nitrogénmennyiség eltûnjön az atmoszférából, avagy az elemi alciklusból, számítások szerint 16 millió év kell. A szárazföld felszínén lévõ bioszférában megkötött nitrogén az alábbiak szerint oszlik meg: 4% növényekben, 94% a talaj szerves anyagaiban, 1% a talajba került növényi maradványokban, 0,8% ásványi formában, 0,2% a talajban lévõ mikroorganizmusokban. A bioszféra növényi (autrotrof) és állati (heterotrof) szervezetekbõl áll. Ennek az alciklusnak az N-forgalmát auto-, illetve heterotrof alciklusnak is nevezzük. Az autotrof alciklus N-forgalmáért döntõen a magasabb rendû növények a felelõsek, ugyanis ezek állítják elõ az elsõdleges szerves N-vegyületeket. Ezeket az elsõdleges szerves vegyületeket hasznosítják a magasabb rendû állatok és a mikroorganizmusok. Ez a heterotrof alciklus. A növényi tápanyagokban lévõ nitrogén jelentõs része nem épül be a magasabb rendû állatok szervezetébe, hanem az ürülékkel és a vizelettel a talajba, s gáz alakban közvetlenül a levegõbe is kerül. A talaj heterotrof alciklusában a szén-heterotrof mikroorganizmusok dominálnak. Ezek állandóan, tömegesen megtalálhatók a talajban és közelebbi kapcsolatot tudnak megvalósítani a talaj élettelen összetevõivel, mint a növények gyökerei. Így az állati ürülékkel és vizelettel, vagy az istállótrágyával talajba kerülõ N mennyiségének nagy részét ezek nyelik el. Hasonló a helyzet a talajba kerülõ N-mûtrágyával is. Természetesen a mikroorganizmusok tevékenysége lelassul, ha a szerves anyag C:N aránya magas. A közepes C:N aránynál a mikrobiális N-átalakítás hatásfoka már jónak mondható. A mikroorganizmusok által elnyelt N idõvel újra megjelenik ásványi formában. Ennek a heterotrof alciklusban jelentkezõ N-vándorlásnak „Mineralizációs Immobilizációs Forgalom” (angol rövidítéssel: MIT) az elnevezése. Ez a nitrogén-vándorlás agronómiai szempontból elõnyös és hátrányos is lehet. A folyamat egyfelõl védi a talajban már 15

„Tolle, lege et fac!”

megtalálható ásványi nitrogént a kilúgozódástól, a denitrifikációtól, az ammónia elillanástól. A trágyázással talajba juttatott nitrogént viszont más pályára tereli, ami káros. Az elhalt szerves anyag N-je tartalékot képez az auto- és heterotrof alciklusban. Egy átlagos talaj 20 cm-es felsõ rétegében 0,1% N tartalmat alapul véve ez 2–3 tonna/hektár Nkészletet jelent. Ennek négyötöde az elhalt maradványokban, egyötöde a mikrobák tömegében található, miközben ezek a formák egymásba átalakulnak. A vizsgálatok szerint a mikrobák elõnyben részesítik a nitrogén ammónia formáját, és kevésbé kedvelik a nitrátokban lévõ nitrogént. A nitrátok mennyiségének növekedéséhez az istállótrágyák, és nem kis részben a mûtrágyák is hozzájárulnak, ugyanis a mûvelt területeken az ezekkel bevitt N nitrát formában történõ kilúgozódása jelentõs. A növények a nitrát nitrogénhez a fentiek miatt könnyebben férnek hozzá, de versenyezhetnek az ammónia formában lekötött nitrogénért is, attól függõen, hogy a gyökereik milyen versenypozícióban vannak. A nitrát könnyen redukálódik, hiszen erõs oxidálószerként ismert. Bizonyos talajokban végbemegy ez a redukció, és így nem nitrátok halmozódnak fel, hanem a redukáló vegyületként szereplõ pirit, szerves szén, lignit-maradványokkal képzõdött különbözõ szulfátok, vasvegyületek, hidrogénkarbonátok. Ezek a vegyületek szintén terhelik a talajvízkészletet. A nitrát teljes mennyisége legtöbbször nem tud redukálódni a talajban, így megjelenik a növényekben. A nitrát-felhalmozódás a növényben úgy jön létre, hogy a növény valamilyen környezeti tényezõ (fény, víz, más tápelemekkel való ellátottság, stb.) megváltozásának hatására a gyökereken keresztül felvett nitrátot nem tudja a fehérjékbe beépíteni, így a növény szöveteiben nitrát-akkumuláció állhat elõ. Ez a jelenség leginkább a téli hónapok idején, az alacsony fényintenzitás alatt hajtatott zöldségfélék zöld levéltermésében (saláta, spenót, káposzta) és termésében (paradicsom, uborka), valamint gumójában és gyökértermésében (karalábé, sárgarépa, retek, burgonya) tapasztalható. Ezért a nitrát nemcsak az ivóvízzel jut az emberi és állati szervezetbe, hanem táplálékkal is. A foszfor (P) a magmás kõzetekbõl kerül a tengerfenékre és ott akkumulálódik, s a tektonikus felemelkedés juttatja a felszínre, vissza a szárazföldi alciklusba. Ezt az alciklust talaj alciklusnak is nevezünk. A talajban a vizes oldatok P-tartalma a növények számára könnyen felvehetõ állapotban van, de ez csak akkor következik be, ha a talaj szorbciós kapacitása már telítõdik. Ez azt jelenti, hogy a talajba juttatott foszfort elõször a talajkolloidok kötik meg, és a növények számára felvehetõ P (heterotrof alciklus) csak a talaj szorbciós képessége feletti mennyiség lehet. A növénytermelés kiterjedté és rendkívül intenzívvé vált. A terméseredmények fokozására egyre nagyobb mértékben kellett bevonni a szá2002. október–november

razföld felszínére került foszfátkészleteket. Ennek következtében a szárazföldi heterotrof alciklusban a P mozgása felgyorsult és felhasználása megnõtt. Ez azt fogja eredményezni, hogy elõbb-utóbb a felszíni foszfátok-felhasználásra kerülnek és mind újabb bányákat már csak a tengerek alatt lehet nyitni. Érdemes megemlíteni, hogy a foszforért nem csak a talaj és a növények folytatnak versenyt, hanem a mikroszervezetek is. Ha a P bevitel meghaladja a talaj szorbciós képességét és a termelt növény P igényét, akkor a vízben oldott P a felszín alatti vizek foszforterhelését növeli. A vizek foszfát-terhelésében az ipari eredetû terheléshez viszonyítva is a mezõgazdaság terhelése a döntõ. A vizek tápanyagbõsége eutrofizációhoz vezet, melyhez elsõsorban a foszfor járul hozzá, a mellette lévõ nitrátokkal együtt. A vízben fejlõdõ növényi ökoszisztémák fejlõdését a vizsgálatok szerint elsõsorban a foszfor limitálja és csak másodsorban a nitrogén. Bekövetkezik az algák elszaporodása, majd pusztulása is. A vízben oldott oxigén elfogy (halak pusztulása), és ezt az aerob bomlást követi az anaerob rothadás, aminek következtében metán és a kén-hidrogén keletkezik. Mivel az ivóvízbázis jelentõs része a felszíni vizekben található és a P ezekben a vizekben észrevétlenül akkumulálódik, a jelenség rendkívül veszélyes a környezetre. A mi szempontunkból a legfontosabb, hogy az állattartó teleprõl foszfor a szerves és híg trágyával az élõvizekbe ne kerülhessen. A szerves trágyákban lévõ kálium (K) mennyisége elenyészõ a mûtrágya formájában kiszórt káliumhoz képest. A kálium a talajban nem vesz részt a heterotrof, mikrobiológiai alciklusban, mert strukturálisan nem kapcsolódik szerves anyagokhoz. A talajhumusz azonban szerepet játszik az istállótrágyával és a mûtrágyákkal bevitt K növények számára könnyebb felvehetõségében, ugyanis a humusz mintegy visszatartja a káliumot. Ezt nevezzük kicserélhetõ káliumnak (humusz – növény – humusz forgalom). Egyébként a K sók formájában kötõdik le. A vízi alciklusban a sók kiválnak a vízbõl. Az évezredek alatt ezek a sók leülepednek a tengerfenéken. A felszínre került káli lelõhelyek bányászásával az ember visszajuttatja a káliumot a szárazföldi alciklusba. A K nem jelent eutrofizációt, mert nem limitáló tényezõ a vízi szervezetek mûködése szempontjából. A környezetet a K fõként mint oldható só veszélyezteti, de ezt szinte kizárólag a mûtrágyával talajba kerülõ K idézi elõ. AZ ÁLLATI SZERVEZET NITROGÉN- ÉS FOSZFOR-HASZNOSÍTÁSA Az állat szervezetébe takarmánnyal bevitt N-mennyiségnek átlagosan 15–20 százaléka kerül a tejbe, húsba stb. A megmaradó 80–85 százalék nitrogénnek a kétharmada a vizeletbe kerül. Ennek a mennyiségnek ugyancsak mintegy kétharmadrésze veszendõbe megy ammónia gáz formájában, és a denitrifikáció során. Az összes bevitt takarmány-nitrogénnek tehát legalább 40 százaléka gázalakú veszteséget szenved. 2002. október–november

A takarmányokkal az állati szervezetbe bevitt foszfort (P) ilyen jellegû veszteségek nem érik. Az ürülékben megjelenõ mennyiséget az állati szervezet fehérje-metabolizmusa befolyásolja. Ha tehát az intenzív izomtömeg-gyarapodás elérése érdekében a takarmányfehérjék, és így a P mennyiségét túlméretezzük, a fölösleg megjelenik a vizeletben és az ürülékben. Gazdasági haszonállataink közül a legnagyobb nitrogén- és foszforszennyezést a sertés és baromfi fajok idézik elõ, aminek az oka e két állatfaj emésztési sajátosságaira, nyersfehérje- és aminosav-ellátására, valamint a nem megfelelõ tartástechnológiákra (trágyakezelés) vezethetõ vissza. A napjainkban alkalmazott takarmányozási technológiákban foglalt nyersfehérje és aminosav ellátás mellett egy sertés a hízlalás ideje alatt (azaz 30 és 100 kg élõtömeg között) átlagosan 6,8 kg nitrogént vesz fel, melybõl 2,6 kg N-t épít be a szervezetébe és 4,2 kg nitrogént ürít. A maradék-nitrogén a bélsárral és a vizelettel a környezetbe ürül. A hízlalás során takarmányokkal bevitt P mennyisége 1,5 kg. Ebbõl 0,68 kg épül be és a szabadba kerülõ P mennyisége 0,82 kg. Egy, a magyarországi sertésállomány korcsoportonkénti összetételének és létszámának alapján elvégzett számítás szerint az ágazat évenként 35.188 tonna N-t, illetve 7.386 tonna P-t ürít. A hízósertések N-kibocsátása évi 10,5 kg, egy koca Nürítése pedig 28 kg is lehet. Ha ezekkel az adatokkal számolunk, a sertés-ágazat számított éves N-termelését nagyobbnak is vehetnénk. Hasonló számítások elvégzése után a baromfi ágazat N- és P-kibocsátása hasonló nagyságrendû. A két ágazat együttesen évente megközelítõleg 67.000 tonna nitrogénnel és 14.000 tonna foszforral terheli a környezetet. Ezek a mennyiségek nagyságrendjüknél fogva is felhívják a figyelmet arra, hogy keresni kell az állattenyésztés N- és Pkibocsátását csökkentõ lehetõségeket az ökológiai egyensúly helyreállítását célzó törekvések között. A takarmányozás jelenti a csökkentés lehetõségei közül a kiinduló pontot. Ehhez a következõket kell megvalósítani: Az aminosavak mesterséges, ipari elõállításának fejlõdése már lehetõvé teszi a legfontosabb aminosavak közül a lizin, a metionin és cisztin, valamint a közeljövõben a triptofán takarmányokba történõ mesterséges bevitelét és így lehetõvé válik, hogy az ideális fehérje-aminosav igényt egy alacsonyabb takarmány-összesfehérje szinten lehessen elõállítani. (A fehérjetartalom csak addig csökkenthetõ, amíg a fehérje bioszintézishez elegendõ alfa- amino csoport áll rendelkezésre.) Elkerülhetõ lesz a fehérje túletetés, vagyis olyan fehérje, amelyik nem produktív, nem terheli az állatok anyagcseréjét. Környezetvédelmi szempontból viszont jelentõs az N ürítés 10–15 százalékkal való csökkentése. A sertések takarmányozásában a fehérje-túletetés csökkentésének egy másik lehetõségét kínálja, ha a takarmányfehérjék és aminosavak emészthetõségi vizsgálatában a hagyományos, bélsárból mért látszólagos emésztési együttható meghatározása helyett figyelmünket az aminosavak úgynevezett ileális (vékonybél) emészthetõségének meghatározá-

„Tolle, lege et fac!”

16

sára helyezzük, ugyanis az aminosav-emésztés és -felszívódás ebben a bélszakaszban intenzív. A postileális, vagyis vastagbél szakaszban a bélflóra szintetizál, és ugyanakkor katabolizál is fehérjét. Ez az oka annak, hogy a takarmányfehérjék bélsárból mért emészthetõsége néha alábecsüli, máskor pedig túlértékeli a tényleges értéket. A baromfi takarmányozásáról is egyre több olyan publikáció jelenik, meg, melyekbõl arra lehet következtetni, hogy a takarmányreceptúrák összeállításakor az ileálisan emészthetõ aminosav tartalommal célszerû számolni. Ha a takarmány ileálisan emészthetõ aminosav tartalmával számolunk a takarmány-receptúra összeállításakor és a szükségleti érték meghatározásakor, a termelési eredmények javulása mellett a nitrogénürítés jelentõs csökkenésével is számolhatunk. A broilertápok 0,2 százalékos lizin-kiegészítése mintegy 3 százalékos fehérje bevitel-csökkentést tesz lehetõvé, ami a takarmányozási színvonaltól és a takarmány összetételétõl függõen a bélsárral történõ nitrogénürítés 10–11 százalékos csökkenését eredményezi. Még ennél is nagyobb nitrogénkibocsátás-csökkenést érhetünk el abban az esetben, ha a takarmány fehérjetartalmát csökkentjük, és azt ipari úton elõállított aminosavakkal komplettáljuk. A különbözõ vizsgálatok adatai szerint a sertés a takarmánnyal felvett natív foszfornak csak alig 30 százalékát hasznosítja létfenntartásra és tömeggyarapodásra, a fennmaradó 70 százalékot a bélsárral és a vizelettel üríti ki. Különbséget kell tenni a natív (növényi eredetû) foszforforrások között is. A nem fitinkötésben levõ natív foszfor értékesülését 75–80 százalék közötti, míg a fitinfoszforsav foszforja csak 30–35 százalékos hatékonysággal értékesül. Egy átlagos összetételû sertés, illetve baromfitápban a foszfor 70 százaléka fitinkötésben van jelen. A fitinhez kötött foszfor gyenge érvényesülését az magyarázza, hogy a magasabb rendû állati szervezetek (mint amilyenek a gazdasági állatok), nem rendelkeznek a fitinhez kötött P lehasításához szükséges fitáz enzimmel. Csak a kérõdzõ állatok bendõjében élõ mikrobák képesek a fitinhez kötött P lehasítására, ugyanis ezeknek van fitáz enzimük. Fitáz enzimet a növényi magvak is tartalmaznak, ezért a sertés és a baromfi csak annyi fitinfoszfort tud hasznosítani, amennyihez elegendõ fitáz enzimet a takarmány tartalmaz. Az abrakkeverékek foszfortartalmának csökkentését, illetve az állatok által felvett foszfor érvényesülésének fokozását elsõsorban a környezetszennyezés csökkentésére való törekvés indokolja. Az állatok ürülékében és vizeletében megjelenõ P mennyiségének csökkentését egyrészt olyan takarmányok etetésével valósíthatjuk meg, amelyekben az emészthetõ (nem fitinhez kötött) P aránya nagy, másrészt úgy, hogy a fitinhez kötött P érvényesülését javítjuk. A sertéstakarmányok gyártásához legnagyobb volumenben használt kukorica és búza közel azonos összes foszfor tartalommal rendelkezik. A kettõ közül a kukorica P rosszul,

17

„Tolle, lege et fac!”

míg a búza P jól emészthetõ. Ez az eltérõ emészthetõség a két növény szemtermésében lévõ fitát tartalomra és annak fitáz-aktivitására vezethetõ vissza. Ismeretes, hogy a gabonafélék és más növényi eredetû fehérjehordozók foszforkészletének mintegy háromnegyed része olyan szerves kötésben fordul elõ, amelyet az egygyomrú (monogasztrikus) állatok enzim hiányában nem tudnak megemészteni és így hasznosítani. A kiürülõ P döntõ részben a natív foszfor emészthetetlen hányadából, illetve a bélcsatornából felszívódott, de a veséken át kiválasztott foszforból származik. A takarmányok natív foszforkészlete az eltérõ saját fitázaktívitásból adódóan eltérõ mértékben szívódik fel. Így a saját fitázaktívitás hatására a kukorica a fitáttartalmának mindössze 10 százaléka, míg a búza fitáttartalmának 48 százaléka kerülhet abszorbeálható állapotba. A natív foszfor emészthetõsége javítható az ipari úton elõállított fitáz enzimmel, amit additívként kevernek a takarmányba. A mikrobiális eredetû fitáz enzimet az Aspergilus niger ipari méretû fermentációjával lehet elõállítani. Ha a takarmányhoz fitáz enzimet adagolunk, a következõ hatásokkal számolhatunk: Nem lesznek rosszabbak a hízlalási eredmények, javul a takarmányfoszfor emészthetõsége, a bélsár foszfortartalma akár 35 százalékkal is csökken. A takarmány foszforhasznosulása mintegy 30–35 százalékkal is javulhat. (Ez búza etetésekor 40–45 százalék, kukorica és szója etetésekor 20–35 százalék is lehet.) Javul a Ca retenció is, nõ a csontok szilárdsága, az anorganikus P-kiegészítés mértéke csökkenthetõ, aminek eredménye, hogy 45–60 százalékkal mérséklõdik a P mennyisége a szilárd és híg ürülékben. A baromfitartásban is van lehetõség a foszforkibocsátás csökkentésére. Ezt ugyancsak a takarmány fitáz-aktivitásának növelésével, azaz fitáz enzim hozzáadásával lehet elérni. A SZERVESTRÁGYA MINT PROBLÉMA ÉS MINT MEGOLDÁS Az istállózó állattartás és tenyésztés mellékterméke az istállótrágya, és egyes tartási technológiáknál a hígtrágya. Mindkettõre jellemzõ, hogy nagy mennyiségben keletkezik, tárolást, kezelést és hasznosítást igényelnek. Környezetvédelmi szempontból akkor jelentenek problémát, ha nem kerülnek felhasználásra a talaj tápanyag-utánpótlásában, vagy más célra. Az istállótrágya kezelésének problémáit az USA szakértõi úgy látják, hogy a mai technológiák mellett az ürüléknek csak egy része marad a réteken, legelõkön (ugyanis a legeltetési idõszak után az állatok az istállóban vannak). A nagyüzemi állattartás miatt hatalmas mennyiség halmozódik fel az istállókban, épületekben, amit össze kell gyûjteni, el kell szállítani, és meg kell „semmisíteni” valamilyen úton. Az intenzív tenyésztés következménye, hogy az állatokat egyre nagyobb istállókban tartják és egyre több ilyen telep létesül. 2002. október–november

Viszonylag kis körzetekre koncentrálódnak ezek az egységek, ahol az ürülék kezelése a nagyüzemi állattartás egyik legnagyobb problémája. A kutatók megállapítják, hogy régebben, a mainál egyébként jóval kisebb mennyiségû trágya legnagyobb részét a talajba visszaforgatták és csak minimális mennyiség került be az élõ vizekbe. Ma ezt nem tartják megoldásnak, ugyanis az óriási mennyiségû, de alacsony növényi tápanyagértékû istállótrágya nagy gépi munkaerõ ráfordítást igényel a szállításkor és a talajba dolgozáskor, így gazdaságossági problémát okoz. Környezetvédelmi, de agronómiai szempontból is tarthatatlan az az álláspont, ami szerint az istállótrágya értékét kizárólag a benne lévõ makró tápelemek (N, P, K) határozzák meg, ugyanis napjaink mezõgazdasága még nem fordít elég gondot a humusz „karbantartására”. A szerves trágya nélküli tartós és nagy adagú mûtrágyázásnak pedig már ismert az a gyakori következménye, hogy a talajok elsavanyodnak. A humusz újratermelõdésére és az elsavanyodás megállítására az istállótrágya a legalkalmasabb, és legnagyobb mennyiségben meglévõ természetbarát alapanyag. Istállótrágya felhasználásával a talaj szervesanyag készlete gyarapodik (humusz), nõ a termõréteg vastagsága, jobb a talaj mikrobiológiai tevékenysége, javul a talaj szerkezetessége, javul a levegõ–víz térfogatarány, jobb lesz a vízgazdálkodás. Az istállótrágyával csökkentjük a növénytermeléshez szükséges mûtrágya mennyiségét. A rendszeresen istállótrágyázott talaj humusztartalmának nagy adszorpciós kapacitása miatt a mûtrágyák kimosódása sokkal kisebb, mint a humusz szegény talajban. Az istállótrágya szilárd és híg állati ürülékbõl alomanyagok hozzáadásával készített szerves trágya. Összetétele átlagosan 75% víz, 20% szerves anyag, 0,5% nitrogén, 0,3% foszforpentoxid (P2O5), és 0,6% káliumoxid (K2O). Ez az összetétel függ az alomanyag mennyiségétõl és minõségétõl, az állatfajtól, a fajtától, az állatok nemétõl, életkorától (korcsoportok), az állatok takarmányozásától, valamint az istállóban alkalmazott trágyakezelési technológiától. A híg ürülékben a nitrogén könnyen lebomlik, így fontos annak gyors elvezetésérõl és zárt falú tárolótérben való megõrzésérõl gondoskodni. Ha nem ezt tesszük és akár szabadon elfolyhat, igen káros környezeti hatása van, különösen a talajvízben, növelve annak káros nitrogéntartalmát, vagy ha közvetlenül élõ vizekbe folyik, az eutrofizáció meggyorsításával. Az istállótrágya jelentõs mennyiségben tartalmaz nehezebben és könnyebben lebomló szerves anyagokat is. Ezek képezik az istállótrágya humusztartalmát, ami az alomszalma mennyiségétõl és a trágya erjedésének a minõségétõl függõen 30–40% között ingadozik. Minél kevesebb szalmát használunk és minél nagyobb a trágya erjedési vesztesége, annál több lesz a tartóshumusz mennyisége. A szilárd ürülék nagy mennyiségben tartalmaz nehezen lebontható szerves anyagokat, így fõképp lignint és 2002. október–november

némi cellulózt, valamint jelentõs mennyiségû élõ és holt mikrobát. Ezek az anyagok képezik a tartósabb jellegû humusz alapját. A könnyebben lebontható szerves anyagokat az állat nagyobb hatékonysággal használja fel, így a cukrok, keményítõk, zsírok, fehérjék az emésztés során hasznosulnak. De nem maradéktalanul. A bélsárban megmaradó rész képezi a trágya könnyûhumusz-tartalmát, mely gyorsabban bomlik le. Általánosságban elfogadhatjuk, hogy 10 tonna érett istállótrágya mintegy 50 kg nitrogén, 25 kg foszfor, valamint 60 kg kálium hatóanyagot tartalmaz. Így az istállótrágya N : P : K aránya közel 1,0 : 0,5 : 1,2. Egy hízómarha éves trágyatermelése általában 10,0–11,0 tonna, egy fejõstehén 9,0–10,0 tonna, míg egy növendékmarha 3,0–4,0, tonna istállótrágyát termel évente. Egy hízósertés 1,0–1,2, egy növendék sertés 0,6–0,8 tonna sertéstrágyát termel. A ló éves trágyatermelése 0,5–0,6 tonna, egy átlagos juh trágyatermelése évente 0,2–0,3 tonna. A szárnyasállatok közül a liba éves trágyatermelése darabonként 11, a kacsáé 6, a tyúké 3 kg. A szakosított szarvasmarha- és sertéstelepek közül igen sokban alkalmaztak alom nélküli állattartást. A padozatra kerülõ ürüléket és vizeletet vízzel mossák le, így folyékony halmazállapotú hígtrágya keletkezik, ami bélsárból, vizeletbõl, elcsurgó ivóvízbõl, öblítõ és mosóvízbõl, valamint kis mennyiségû egyéb hulladékanyagból áll. Egyes tartási rendszerekben kis mennyiségû szecskázott szalmát, vagy adott esetben fûrészport használnak az almozáshoz, de ennek mennyisége nem olyan nagy, hogy az ilyen nem teljesen alommentes hígtrágya ne legyen hidralikusan szállítható. A hígtrágyának ezt a változatát almos hígtrágyának nevezik. A hígtrágya szilárd és híg részre választható szét. A szilárd fázis kiszûrhetõ, kiülepíthetõ különféle berendezések segítségével. Ez a szilárd anyag éppen úgy kezelhetõ, mint az istállótrágya. A híg fázis, ami voltaképpen egy szuszpenzió, nem teljesen azonos a trágyalével, de kezelése technológiai értelemben hasonló. Az ürülékhez keveredõ csurgalék, mosó- és öblítõvíz mennyiségétõl függõen változik a hígtrágya mennyisége és konzisztenciája. Az ürülék és a víz aránya mindig meghaladja az 1:1 értéket, de van, ahol eléri az 1:4 arányt. Tapasztalati számként jegyezzük meg, hogy egy tehénférõhelytõl napi 100 liter, egy sertésférõhelytõl napi 25 liter hígtrágya hozamot számolhatunk. Az öblítéshez naponta és számosállatonként 30 – 35 liter körüli vízfelhasználást kalkuláljunk. Ezt a jelentõs mennyiségû vízszükségletet a telepek tervezése és elhelyezése során figyelembe kell venni. A költségek között is jelentõs tényezõ a vízdíj. A hígtrágya igen értékes trágya, amit a növénytermesztésben hasznosíthatunk. A sertéstelepekrõl származó hígtrágyában például a nitrogén 1,3, a foszfor 0,6, a kálium 0,7 g/liter.

„Tolle, lege et fac!”

18

A hígtrágya hasznosításának egyik alternatív módszere a biogáz elõállítás. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy a biogáz elõállítása során nem csökken a hígtrágya mennyisége, és azt a továbbiakban fel kell használni a növénytermelésben. A szerves anyag anaerob (oxigénmentes) körülmények közötti lebomlása során magas metántartalmú gáz, biogáz termelõdik. Ez nagy inertgáz tartalmú, éghetõ. Fõ összetevõi a metán és a szén-dioxid. Ezen kívül kismértékben hidrogént, nitrogént és kén-dioxidot tartalmaz. Összetétele nagymértékben függ a gázképzõdés körülményeitõl. Fûtõértéke 60% CH4 és 40% CO2 tartalom esetén 21,5 MJ/Nm3. A biogázt elõállító reaktorokban képzõdõ biogázból, gázmotor-generátoron keresztül a bevezetett összes energiatartalom 33 százalékának megfelelõ elektromos energia állítható elõ, ami fedezni tudja az állattartó telep elektromos energia igényét. A biogáz-hasznosítás másik módja az istálló fûtése. A szervesanyag alapú hulladékok és melléktermékek jellemzõit és a gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve, a hazai klimatikus viszonyok mellett a nedvesiszapos, 5–10% szárazanyagtartalmú alapanyagok mezofil, 33–35 oC hõmérsékleten, 28–30 napos erjesztési idõ mellett történõ anaerob kezelése javasolható biogáz elõállítására. A külföldi kutatási eredményeket figyelembe véve, a 7–10 napos erjesztési idõvel, 50–70 oC-os termofil hõmérsékleten üzemelõ berendezések üzembeállításának is megvan a lehetõsége. A GÁZOK MINT „MELLÉKTERMÉKEK” Az állattartás során globális méretben is jelentõs menynyiségû metán és ammóniagáz, valamint egyéb gázok is keletkeznek. A mezõgazdaság a föld légkörét szennyezõ metánnak mintegy 44 százalékát termeli, melybõl 15% jut az állattartásra, 21% a rizsföldekre, valamint 8% a biomassza-égetésre. A légkörbe kerülõ ammónia szinte teljes mennyiségét, azaz 80–90 százalékát az állattenyésztés bocsátja ki. Az ürülék, illetve egyéb állati hulladék bomlása közben keletkezõ, levegõben terjengõ mikrorészecskék (por) és mérgezõ gázok miatt a haszonállatok környezeti stressztõl szenvednek. Az istállók légtere normál atmoszférikus gázok mellett olyan komponenseket tartalmaz, amelyek vagy idegenek, vagy a levegõ természetes összetevõi között igen kicsi koncentrációban fordulnak elõ. Az istálló levegõje tehát gázokat, folyékony anyagok mikrocseppecskéit, szilárd részecskéket (szerves és szervetlen) tartalmaz, melyek lehetnek közömbösek, ártalmasok és patogének. A fontosabb ártalmas gázok a következõk: ammónia, kénhidrogén, szén-dioxid, metán. Az istálló levegõjében ezeken kívül több mint 40-féle kis mennyiségû, erõs szagú szerves gázt is izoláltak, melyek a különbözõ szerves bomlási folyamatok közben szabadulnak fel.

19

„Tolle, lege et fac!”

Az ammóniagáz (NH3) a leggyakrabban elõforduló, nagy koncentrációt alkotó, mérgezõ hatású légszennyezõ gáz az állattartó telepeken. Színtelen, levegõnél könnyebb, vízben jól oldódó irritáló hatású gáz. Szúrós szagú, amit az ember már nagyon alacsony koncentrációban – 5 ppm (0, 0005 térfogatszázalék) –, képes érzékelni. Az ammónia elsõdleges hatása az irritáció, azonban másodlagos mérgezõ metabolikus (anyagcsere) hatásai is vannak. A levegõben lévõ ammónia izgatja a szem kötõhártyáját, és a légzõszervek nyálkahártyáit. Hatása erõs könnyezésben, légzési zavarokban, és orrnyálkahártya-panaszokban nyilvánul meg. Az embernél 7 ppm az egészségi kockázat határértéke. Az állatok súlygyarapodási mutatói romlanak az ammóniagáz hatására, így a malacok súlygyarapodása 50 ppm koncentrációnál például 12 százalékkal csökken. Egy jól szellõztetett, a környezetvédelmi elõírásoknak megfelelõ hígtrágyakezelési technológiával rendelkezõ telepen az istálló jellemzõ ammónia-szintje 10–20 ppm között mozog, míg ha az ürülék és vizelet leöblítésérõl nem gondoskodnak, ez a szint eléri az 50 ppm-et. Télen a csökkentett szellõztetés miatt a mért értékek már meghaladták az 50 ppm értéket, és az ammónia-koncentráció a rosszul szellõztetett helyiségekben már 100–200 ppm körül mozgott. Az USA-ban az ammónia megengedett felsõ értékhatára egy istállóban munkát végzõ ember esetében napi nyolc órás munkaidõt figyelembe véve 25 ppm. Az amerikai ipari higiénikusok szakvéleménye szerint a normális érték legfeljebb 2 ppm. A kénhidrogén (hidrogén-szulfid, H2S) a legmérgezõbb gáz, ami a salakanyagok anaerob bomlásakor keletkezik. A kénhidrogén színtelen, a levegõnél nehezebb, vízben jól oldódó. Jellegzetes szaga a záptojáshoz hasonlít. A legtöbb ember már 1 ppm alatti koncentrációban érzi, de 6 ppm felett a gáz koncentrációjának növekedését már nem érezzük. A gáz 150 ppm-nél már tompítja a szaglóképességet, és nehézzé teszi az érzékelést. A kénhidrogén inkább másodlagos méreg, már kis koncentrációknál irritálhatja a kötõhártyákat és a légzési traktus nyálkahártyáit. Körülbelül 20 ppm koncentrációnál fokozott fényérzékenységet, idegességet, étvágytalanságot okoz, és fertõzõ, valamint nem fertõzõ légúti betegségeket segíthet elõ. Egy környezetvédelmi szempontból megfelelõ sertéstelepen a kénhidrogén szint 5 ppm körüli. A hígtrágya üledék keverése, homogenizálása során a kiszivattyúzás elõtt, a kénhidrogén veszélyes szintet is mutathat. Esetenként 200–300 ppm szintet is mértek már néhány perccel a keverés megkezdése után, de a maximális mérték elérheti az 1500 ppm-es szintet is. Az USA-ban a kénhidrogén-koncentráció megengedett felsõ határa az istállóban dolgozó emberek számára 10 ppm akkor, ha a dolgozó heti öt napon át 8 órát az istállóban tölt. Ha a kénhidrogén koncentrációja eléri az 50 ppm-et, ajánlott az embereknek elhagyni az istállót. A metán (CH4) az ürülék természetes bomlása közben 2002. október–november

keletkezik, emellett a kérõdzõk által kilélegzett levegõ is tartalmaz metánt. Egy tehén egy nap alatt 50 liter metánt lélegez ki. Az állati hulladékok lebomlásából képzõdõ gázok 50–70%-a metángáz a környezeti körülményektõl függõen. A metán gyúlékony és veszélyes robbanóelegyet képez a levegõben 5–15% között. A metán színtelen, szagtalan, vízben gyengén oldódik. A metánt általában nem tekintik mérgezõnek, egyszerû fullasztó hatású gáz. Magas koncentrációban a metán fejfájást, majd fulladást okozhat, mivel lecsökken a levegõben a normális életmûködéshez szükséges oxigén mennyisége. A szén-dioxid (CO2) a metánnal együtt az állatok által kilélegzett levegõnek fõ komponense. Egy tehén egy nap alatt 300 liter CO2-t lélegez ki. A szén-dioxid színtelen, szagtalan gáz, amely a legnagyobb mennyiségben keletkezik az ürülék bomlása során. Nem mérgezõ gáz, csak egyszerû fullasztó gáznak tekintendõ. Egy jól szellõztetett istállóépület szén-dioxid szintje a nyáron 1000 ppm, és ez télen, rossz szellõzési viszonyok között 10.000 ppm is, azaz 1 térfogatszázalék is lehet. A 40.000 ppm körüli koncentrációnál az állatok gyorsabban és mélyebben lélegeznek. Ha a koncentráció eléri ennek a tízszeresét, (40 tf.%), az állatok szorongást mutatnak, tántorogni kezdelek, majd beáll a kómás állapot és végül a halál. Az állatok környezetében a levegõ még számos egyéb, szaglással érzékelhetõ gázt és párát tartalmaz. Ezek a gáznemû szennyezõ anyagok a zárt terû istállóban keletkeznek az ürülék és a vizelet bomlásából, a légzésbõl, a takarmányokból felszabaduló bomlástermékekbõl, az elhullott állatokból stb. Gázkromatográfiával és spektrometriával 60 féle szerves gáznemû anyagot sikerült izolálni sertésistállóban egy amerikai vizsgálat során. Ahhoz, hogy a gáznemû anyagokkal és a különbözõ szaganyagokkal kapcsolatos környezetkárosító hatást csökkenteni tudjuk, általában a következõ szempontok határozzák meg a védekezés módjait: a szag képzõdési folyamata, a szag levegõbe kerülésének módja és elkeveredése, valamint az érzékszervekhez való eljutás útja. A környezetet zavaró szaghatás elkerülésének eszközei a következõk: A létesítendõ állattartó telep minél távolabb legyen a településektõl. Az állattartó telep helyének meghatározásakor vegyük figyelembe a meteorológiai viszonyokat (uralkodó szélirány, hõmérséklet, csapadék stb.). A telep környezetének földrajzi és geológiai viszonyait is vegyük figyelembe (domborzati viszonyok, erdõk, folyók, patakok, vízfolyások, felszín alatti vízkészlet, csatornázás, öntözés). Az állatok tisztán tartása, és az istálló padozatának tisztítása fontos technológiai követelmény. Gondos ürülék-eltávolítással, trágyakezeléssel, a trágya szakszerû tárolásával, szállításával csökkenthetjük a kellemetlen szaghatásokat. A KÖRNYEZETBARÁT LEGELTETÉS A környezetet egy sajátos formában terheli a nomád, vagy félnomád állattartás, ugyanis a korlátozott területû legelõket 2002. október–november

a gyorsan növekvõ emberi élelemigény miatt „túllegeltetik”. Ez okozza az úgynevezett „elsivatagosodási” folyamat igen jelentõs részét. A kérõdzõ állatok legeltetéses tartása és takarmányozása a legõsibb extenzív tartástechnológia. Ennek lényege, hogy általában olyan legelõket használnak, amelyek eredetileg természetesek voltak, a rájuk jellemzõ növényi flórával, melyben az adott tájra jellemzõ, elsõsorban egyszikû fûfajok dominálnak. A legeltetéses gazdálkodás során a természet folyamataiba történõ egyetlen beavatkozás az állatok állandó legeltetése, ami az õsi, eredeti növényi változatosságot némileg átalakítja. Környezetvédelmi szempontból alapvetõ kérdés, hogy az eredeti vagy részben átalakult vegetáció mennyi haszonállatot képes eltartani károsodás nélkül. A legelés környezetet terhelõ hatása az állatok által okozott taposás vagy tiprás, ami egyes növényfajok gyérülését eredményezi a legelõn, illetve elõsegíti, hogy a növényi öszszetételben csak a taposást-tiprást tûrõ fajok és változatok maradjanak meg. A legeltetésnél az állatok által termelt szilárd és híg ürülék közvetlenül a legelõre kerül, és a növények számára azonnal hasznosíthatóvá válik, azaz gyorsan visszakerül a tápanyag-körforgalomba. A legelõterületek állattartó képessége mesterséges beavatkozásokkal (a növényi takaró mesterséges újratelepítése, mûtrágyázás, öntözés stb.) általában csak kis mértékben fokozható, ezért a legeltetés mindig is az állattartás egyik extenzív formája maradt. Célszerûsége éppen az, hogy ebben a rendszerben egy természetes tartási forma valósulhat meg, minimális emberi beavatkozás és természet-átalakítás mellett. A rétek, legelõk kaszálása és a széna begyûjtése egyfajta környezetgondozás, ugyanis nem vadul el a terület, ahol a káros gyomok elszaporodnak. Amennyiben a legelõn tartózkodó állatok számát túlméretezzük és nem biztosított a legelõ fûállományának a regenerálódáshoz szükséges pihentetés, vagy ha a tiprás túl nagy, az ennek a hatására megjelenõ erózió (dombvidéki területek), vagy defláció (száraz síkvidéki területek) a legelõt tönkreteszi. A legelõk területe, takarmányhozama és a rajtuk a legeltetett állatok száma és takarmányigénye igénye határozza meg, hogy mekkora az adott legelõ állateltartó képessége. Dél- Amerika száraz legelõin egy birka eltartásához 2–6 ha, míg ugyanezen birka eltartásához a Brit-szigetek legelõin csak 0,8–4 ha szükséges. Magyarország mezõgazdasági adottságait különlegessé teszi az, hogy rét-legelõ gazdálkodásunk színvonala alacsony és az azon lévõ állatállomány elenyészõ. Az összesen 1.283.000 hektár gyepterületen elérhetõ élõállat-termelés igen nagy lehetõséget jelent. Ezen a területen átlagosan 8,8 t/ha széna szárazanyag termelhetõ meg, és hek-

„Tolle, lege et fac!”

20

táronként 2,04 számosállat tartható el. Az egy hektáron megtermelhetõ élõsúly országos átlagot véve alapul 520 kg/ha. Ennek azért kell hangsúlyt adni, mert felhívja a figyelmet a meglehetõsen környezetbarátnak ítélhetõ legeltetéses kérõdzõállat-tartás tartalékaira. MEKKORA A KÖRNYEZET TERHELÉSE NÁLUNK ÉS EURÓPÁBAN? A Magyarországi eutrofizáció vizsgálata kapcsán megállapítást nyert, hogy a túlzott alganövekedés a szokottnál nagyobb mértékben bemosódó nitrát és foszfát következménye. A trofitás alakulásában jelentõs tápanyagok közül (C, H, O, N, S, P) ha csak egy is hiányzik, az gátló tényezõként hat. Legtöbbször a P tekinthetõ minimum-faktornak. A nitrogén és foszfor legnagyobb mennyiségben való vízbe jutásáért a mezõgazdasági tevékenységek (trágyázás, mûtrágyázás, állattartó telepek), illetve a kommunális szennyvízkibocsátás a felelõsek. Az 1980-as évek elsõ felében a mûtrágya-felhasználás 1,4–1,6 millió tonna volt évente, ami azt jelenti, hogy egy átlagosan megmûvelt mezõgazdasági területre 200 kg/ha mûtrágya kihelyezés jutott. A szervestrágya-felhasználás ebben az idõszakban 12,5 millió tonna volt. Ezzel szemben 1998-ban az egy hektáron felhasznált mûtrágya mennyiség már csak 53 kg/ha volt, és az istállótrágya mennyiségi termelése és felhasználása 3,3 millió tonnára zsugorodott. Ez másként azt jelenti, hogy amíg 1988-ban 2.250 kg istállótrágya jutott egy hektárra, addig 1998-ban ez a szám már csak 500 kg/ha. A mûtrágya- és szervestrágya-felhasználás ilyen mértékû visszaesése egyelõre jelentõsen csökkenti a talajok és vizek mezõgazdasági eredetû terhelését. A nagyadagú mûtrágyázás hatására elsavanyodott talajok regenerálódását is elõsegíti ez a folyamat. A nálunk sokkal okszerûbben gazdálkodó és a környezetükre gondosabban ügyelõ európai országok hasonló mutatói a jelenlegi magyarországi terheltségnél jóval magasabb számokat tartalmaznak. Ugyanakkor láthatjuk, hogy környezeti állapotuk sokkal jobb a magasabb terheltségi szint ellenére is. Ez annak a környezetvédelmi kultúrának és elsõsorban anyagi ráfordításnak tudható be, amit ezek az országok már megvalósítottak, a mezõgazdaságban például az organikus gazdálkodás módszerinek korszerûsítésével. Az Európai Unióhoz felzárkózó és csatlakozni kívánó Magyarország számára tehát a környezet védelmének javítása nagy kihívást jelent. A mezõgazdaságilag mûvelt területre esõ állat – és ehhez szervesen kapcsolódó szervesanyag – (trágya) terhelés a holland és a belga mezõgazdaságban a legnagyobb. Magyarországon ez a terhelés lényegesen alacsonyabb, az elõbbieknek nagyjából a huszad része. A szarvasmarha mezõgazdaságilag mûvelt területre esõ száma nálunk egytizenharmada, a juh esetében egyharmada, a sertés esetében egyhatoda-a a kimu-

21

„Tolle, lege et fac!”

tatásban szereplõ államokénak, ami a szervestrágya-terhelésre vonatkozóan is ilyen hányadokkal jellemezhetõ. Az elõzõnél teljesebb képet kapunk akkor, ha a számosállat mutatóval kifejezett adatokat (EU statisztikai kiadványa, Brüsszel. 1998, és KSH adatok, Budapest, 1990, 2000.) használjuk: A mezõgazdaságilag mûvelt terület, a számosállat létszám, és az egy hektárra esõ számosállatok száma az Európai Unióban és Magyarországon 1998-ban Ország

Mûvelt terület Számosállat Számosállat millió hektár millió db db/ha

Franciaország Spanyolország Németország Olaszország Anglia Görögország Svédország Dánia Portugália Finnország Ausztria Írország Hollandia Belgium/Luxemburg EU Összesen Magyarország 1990 évben 2000 évben

18,30 14,34 11,83 8,28 6,38 2,82 2,80 2,36 2,15 2,13 1,40 1,34 0,90 0,77 75,79

22,09 11,26 16,43 9,16 15,10 1,51 1,90 3,49 2,28 1,30 2,60 6,51 6,43 4,15 104,21

1,20 0,78 1,39 1,11 2,37 0,53 0,68 1,48 1,06 0,61 1,86 4,86 7,14 5,39 1,37

4,82 4,80

2,61 1,67

0,54 0,35

A jelenlegi EU-tagországok összes mezõgazdasági mûvelés alatt álló területe 75,8 millió hektár, amin 104,2 millió számosállatot tartanak. Egy hektár területre az EU átlagában 1,37 számosállat jut, ami 625 kg vegyes állati élõtömeget jelent hektáronként, a hozzá tartozó trágyatermeléssel. A két legmagasabb mutatóval Hollandia (7,14) és Belgium (5,39) rendelkezik, majd Írország, (4,86), Anglia (2,37), Dánia (1,48) és Németország (1,39) következik. Magyarország egy hektárra vetített számosállat mutatója 1990-ben Görögországéval volt azonos, míg 2000-ben már ennél is alacsonyabb a legutolsó helyen (0,35%, azaz 175 kg vegyes állati élõtömeg) található. Kétségtelen, hogy környezetvédelmi szempontból ez lehet örvendetes, mert semmiképp sem jelenthet magas trágyaterhelést, de sajnálatos, hogy agronómiai értelemben nem fedezi a szántóföldi területek egyébként nagyon lényeges istállótrágya igényét. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. BINNYEI ANDRÁS 2002. október–november

A 60 milliárd forintos konszolidációs program végrehajtása A közeli napokban megkezdõdik az utóbbi évtizedek legnagyobb szabású adósságrendezési programjának végrehajtása. A mintegy 150.000 család helyzetén javító intézkedés célja az egy éven belüli lejáratú termelõi hitelek részbeni kiváltása, valamint az aszály és a dunai árvíz által okozott károk enyhítése. A KORMÁNYRENDELET KÖLTSÉGVETÉSI KIHATÁSA

A TÁMOGATÁST IGÉNYBE VEHETI: valamennyi regisztrált mezõgazdasági termelõ (õstermelõ, mezõgazdasági vállalkozó, szövetkezet, gazdasági társaság), ha – a gazdasága nincs csõd-, felszámolási és végrehajtási eljárás alatt, – nincs lejárt határidejû köztartozása n integrátorként bejegyzett szervezetek – amennyiben mezõgazdasági termelõk – saját jogon, és az integrált termelõk nevében is. n

A TERMELÕI HITELEK ADÓSSÁGRENDEZÉSE

60 milliárd forint

Az adósságrendezés alapja: A 2000., 2001., és 2002. május 31-én fennálló hitelállomány számtani átlaga

45 milliárd forint adósságkezelés

15 milliárd forint elemi károk

A támogatás alapja: az ún. nettó tartozásállomány: a bevonható hitelállomány megtakarításokkal csökkentett összege Megtakarítások: meghatározott lekötött bankbetét, értékpapírok

A PROGRAMBA BEVONHATÓ ADÓSSÁGOK ÉS KÁRESEMÉNYEK KÖRE

l

l l

Pénzügyi intézmények által nyújtott valamennyi kamattámogatásban részesített éven belüli lejáratú termelõi hitel Tagi kölcsönök Integrátor szervezetek által banki hitelbõl és saját forrásból nyújtott éven belüli hitelek és halasztott fizetési határidejû kölcsönök (áruhitelek)

l l

l

Aszálykárok A dunai árvíz által okozott károk

A gyümölcsösöket és szõlõket ért fagykárok rendezése külön alapból történik

Kivétel: közraktári hitelek

2002. október–november

Megtakarításnak kell tekinteni a 30 napon túl lekötött bankbetét-állományt, a tartós hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír-állományt, és a megjelölt idõpontokban a hitelek fedezeteként szolgáló bármilyen idõtartamra lekötött bankbetétet, illetve tartós vagy forgatási célú hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírt.

A támogatás mértéke: A nettó tartozásállomány kb. 40%-a – a támogatást a fennálló hitel tõketörlesztésére kell fordítani – elsõbbséget élveznek az állami kezességvállalással felvett hitelek

Az igénybevétel feltételei: n legalább egy éve mezõgazdasági tevékenységet folytat n vállalja, hogy mezõgazdasági tevékenységet folytat legalább 3 évig n környezetvédelmi elõírások betartása n nem romolhat az éven belüli lejáratú hitelekre vonatkozó adósságszolgálati mutató.

„Tolle, lege et fac!”

22

AZ INTEGRÁLT TERMELÉS KERETÉBEN FENNÁLLÓ TARTOZÁSOK RENDEZÉS

Az integrált termelõkre mind az adósságrendezés, mind az aszálykártérítés szabályai az alábbi eltéréssel vonatkoznak. Igénybevételre jogosult: Az integrátor szervezet, ha az integrált termelõk nevében nyújtja be támogatási igényét és a támogatást továbbadja az integráltnak.

Az adósságrendezés és támogatás alapja: A bázis idõpontokban az integrátorral szemben fennálló – nettósítás nélküli – tartozásállományok számtani átlaga – a támogatást az integrátorral szembeni tartozás csökkentésére kell fordítani – ha kevesebbel tartozik a termelõ az integrátornak, mint a megítélt támogatás, a különbözet is az integrált termelõt illeti meg.

AZ ASZÁLYKÁRRAL, VÍZKÁRRAL SÚJTOTT MEZÕGAZDASÁGI TERMELÕK KÁRENYHÍTÕ TÁMOGATÁSA A program kiterjed azokra a kárt szenvedett termelõkre is, akik hitellel nem rendelkeznek. Az aszálykár megállapítására az érvényes törvények szerint külön módszertani segédlet kerül kiadásra Aszálykár: A kárenyhítést a 25 %-nál nagyobb hozamkiesést okozó kárt szenvedettek igényelhetik. A kárenyhítés nagysága: 25–35% hozamkiesésnél 20 %, 35%-os hozamkiesés fölött 32 %

Dunai árvíz: A kárenyhítés nagysága: az igazolt kár 32 %-a

A támogatás együttes összege termelõnként nem haladhatja meg a 300 millió forintot. A támogatást hiteltörlesztésre kell fordítani. Ha nincs hitele vagy a támogatás öszszege meghaladja a hitelt, a különbözet 90%-ára jogosultak a termelõk. FORRÁS: FÖLDMÛVELÉSÜGYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM

23

„Tolle, lege et fac!”

Növénytermesztõk Napja a szegedi Eurolandon (Átadták a 2002. évi MAG Aranytollakat) Szegeden, 2002. szeptember 27-én az I. Euroland Nemzetközi Mezõgazdasági és Élelmiszeripari szakkiállításon, stílusosan a Növénytermesztõk Napján vehették át az idei MAG Aranytollakat a nyertesek. Elsõként Dr. Csikai Miklós, a Magyar Agrárkamara elnöke adta át a MAG Aranytollat Antal József professzornak, egykori szegedi kutatónak. A MAG Aranytoll másik, ugyancsak szegedi kötõdésû díjazottja Dr. Mesterházy Ákos volt, aki a díj évek óta önzetlen szponzorától, a Vetõmag 95 Kft. ügyvezetõ igazgatójától, Dr. Szemõk Andrástól vette át a MAG Aranytollat és az elnyerését tanúsító oklevelet. A rendkívül színvonalas szakmai elõadások (Dr. Balogh Csaba, Dr. Csikai Miklós, Egyed Béla, Kun Mihály és Dr. Matuz János) a hazai növénytermesztés, agrárium EU-csatlakozást követõ esélyeit tárgyilagosan elemezték. A megszívlelendõ, figyelemfelhívó, érvekben gazdag elõadások sorában említenünk kell a frissen díjazott Antal professzor úr korreferátumát, amelyben a tájkutatások, a tartamkísérletek folytatása mellett emelt szót, figyelmeztetve az alkalmazkodóképesség vizsgálatának és a kölcsönhatások (talaj, növény, tápanyag) ismeretének fontosságára, és a minõségi növénytermesztés követelményeire. Szaklapunk fõszerkesztõje, az immár hagyományosan ünnepélyes MAG Aranytoll díjkiosztás bevezetõjében az anyanyelv és a szép magyar szaknyelv védelmében szólt Az ünnepelteket köszöntve úgy fogalmazott: „Ma is igaz, hogy nyelvében él a nemzet, s ebbõl következõen igaz az is, hogy szaknyelvében él a szakma”. A kitüntetetteknek ezúton is gratulálunk!

2002. október–november

Bólyi szója-fajtaajánlat – 2003. évi termesztésre! A BÓLYI MEZÕGAZDASÁGI TERMELÕ ÉS KERESKEDELMI RT. ÁLTAL NEMESÍTETT, KÉPVISELT SZÓJAFAJTÁK FAJTA McCall Boróka Borostyán Panther Bólyi 44 Evans Crusader Chandor Bólyi 56 BS-31 CM-048 Bóbita Bólyi 45 Borza Alisa

OMMI ÁE éve 1984. 2001. 2001. 1991. 1989. 1978. 1987. 1989. 1988. 1984. 1987. 2001. 1990. 1989. 2002.

Származás USA H H CDN H USA CDN F H H USA H H USA YU

Fajtajogosult Fajtafenntartó / Fajtaképviselõ Minnesota Agricultural E. USA Bóly Rt., Kaposvári Egyetem Bóly Rt. Bóly Rt. Bóly Rt. Bóly Rt. King Agro Bóly Rt. Bóly Rt. Bóly Rt. Minnesota Agricultural E. USA Bóly Rt. W.G. Thompson Sons LTD, CAN Bóly Rt. Rustica, FR Bóly Rt. Bóly Rt. Bóly Rt. Bóly Rt. Bóly Rt. Callahan Enterprises Inc. , USA Bóly Rt. Bóly Rt. Bóly Rt. Bóly Rt. Bóly Rt. Callahan Enterprises Inc. , USA Bóly Rt. Institute of Field and Vegetables Institute of Field and Vegetables G. Novi Sad G. Novi Sad / Bóly Rt.

A magas szintû gazdálkodás, a kiemelkedõ terméshozamok és a jó minõségû termés egyik meghatározó tényezõje a megfelelõ biológiai alap, azaz az adott termõhelyhez jól alkalmazkodó fajta és annak kiváló minõségû vetõmagja. Döntõ jelentõségû tehát, hogy a fajták széles választékának nagy biológiai értékû vetõmagja a gazdálkodók rendelkezésére álljon. Ezt a magas szintû igényt elégítjük ki, a Bóly Rt. által nemesített és fenntartott fajták széles választékával. A jelenleg államilag elismert 42 szójafajta között 15, a Bóly Rt. által nemesített vagy fenntartott, illetve képviselt fajta szerepel, amelyek gyakorlatilag a szójatermõ terület majd egészét lefedik. MCCALL Éréscsoport Igen korai

BORÓKA Éréscsoport Igen korai

1984-ben minõsített fajta. Az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Félintenzív, intenzív termesztési körülmények között ajánlott. Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

95–115

950–1050

Jó

2,0–3,0

500–600

Új, 2001-ben minõsített fajta. Az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Félintenzív termesztési körülmények között ajánlott. Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

105–110

1000–1100

Kiváló

2,5–3,2

530–580

2002. október–november

„Tolle, lege et fac!”

24

BOROSTYÁN 1991-ben minõsített fajta. Az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Félintenzív és intenzív termesztési körülmények közé ajánlott. Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Korai érésû

110–115

1000–1100

Kiváló

2,7–3,2

480–500

PANTHER

1991-ben minõsített fajta. Az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Félintenzív, intenzív termesztési körülmények között ajánlott.

Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Korai érésû

110–120

1000–1100

Kiváló

2,6–3,2

480–500

BÓLYI 44

1978-ban minõsített fajta. Az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Extenzív és intenzív termesztési körülmények között egyaránt ajánlott.

Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Korai érésû

115–125

1050–1150

Jó

2,5–3,6

450–500

EVANS

1978-ban minõsített fajta. Az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Extenzív, félintenzív termesztési körülmények között ajánlott.

Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Korai érésû

115–125

1050–1150

Jó

2,5–3,6

450–500

CRUSADER

1987-ben minõsített fajta. Az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Extenzív és félintenzív termesztési körülmények között ajánlott.

Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Középérésû

120–130

1100–1200

Jó

2,5–3,7

450–480

CHANDOR

1989-ben minõsített fajta. Az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Félintenzív, intenzív termesztési körülmények között ajánlott.

Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Középérésû

120–130

1100–1200

Jó

2,5–3,2

420–420

25

„Tolle, lege et fac!”

2002. október–november

BÓLYI 56

1988-ban minõsített fajta. Észak- és Nyugat-Magyarország kivételével az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Intenzív termesztési körülmények között ajánlott.

Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Középérésû

125–135

1150–1250

Kiváló

2,6–3,8

450–500

BS-31

1984-ben minõsített fajta. Az ország északi tájegységeit kivéve bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Extenzív és félintenzív termesztési körülmények között ajánlott.

Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Középérésû

125–134

1150–1250

Jó

2,5–3,6

420–470

CM-048

1987-ben minõsített fajta. Az ország középsõ és déli szójatermõ körzeteiben termeszthetõ. Félintenzív, intenzív termesztési körülmények között ajánlott.

Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Középérésû

125–135

1120–1220

Jó

2,3–3,2

430–480

BÓBITA

Új, 2001-ben minõsített fajta. Észak- és Nyugat-Magyarország kivételével az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Félintenzív termesztési körülmények között ajánlott.

Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Középérésû

130–145

1150–1250

Jó

2,6–3,2

420–450

BÓLYI 45

1990-ben minõsített fajta. Észak- és Nyugat-Magyarország kivételével az ország bármely szójatermõ körzetében termeszthetõ. Extenzív és félintenzív termesztési körülmények között ajánlott.

Éréscsoport

Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

Középérésû

130–140

1150–1250

Jó

2,5–3,0

420–460

BORZA Éréscsoport Késõi

1989-ben minõsített fajta. Az ország déli szójatermõ körzeteiben termeszthetõ biztonságosan. Intenzív termesztési körülmények között ajánlott. Tenyészidõ (nap)

Hõigény (°C)

Szárszilárdság

Termõképesség (t/ha)

Javasolt vetési csíraszám (ezer db/ha)

130–140

1250–1300

Kiváló

2,5–3,6

420–450 SZEKERES ZOLTÁN KERESKEDELMI MÉRNÖK

BÓLY RT.

2002. október–november

„Tolle, lege et fac!”

26

Élelmezési Világnap – World Food Day (2002. október 16.)

1981 óta az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezete a FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations) javaslatára az Élelmezési Világnapot október 16-án a FAO 1945. évi megalakulásának napján ünneplik. Mivel a tagországok száma ma már 180 elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag a világon mindenütt megemlékeznek errõl a napról. Érdekes adalék a világnap történetéhez, hogy létrehozása magyar ötlet volt. 1979-ben a FAO konferencián, amely az agrárvezetõk kétévenkénti csúcstalálkozója Rómában a FAO központban a magyar delegáció vezetõje – Romány Pál, akkori miniszterünk ma az MTA doktora – felvetette egy farmer világnap létrehozásának ötletét. Ezt a FAO tagországok igen nagy örömmel üdvözölték. Az akkoriban kirobban világválság hatására azonban a fejlõdõ országok javaslatára tartalma némileg átalakult és így lett Élelmezési Világnap, hogy ezzel is felhívják a világ közvéleményét erre az igen súlyos problémára. A FAO központ javaslatára az évenkénti megemlékezéseket egy-egy témakör köré csoportosítják, amely mindig egybeesik a FAO legfõbb célkitûzéseivel, prioritásaival: az idén a víz, mint az élelmiszerbiztonság forrása (Water: source of food security) volt a fõ témakör. A víz értékes, de korlátozott mértékben rendelkezésre álló forrás. Bár Földünk háromnegyed részét víz borítja, ennek azonban csekély része édesvíz. Az összes vízfelhasználás mintegy 70 %-a szükséges az emberi táplálék megtermeléséhez. A FAO számításai szerint 30 év múlva a világ lakossága élelmezésének biztosításához a jelenleginél 60%-kal több élelmiszerre lesz szükség. Ennek elõállításához öntözésen alapuló intenzív mezõgazdasági termelésre lesz szükség. De a víz ma már sok országban igen szûken áll rendelkezésre, ezen kívül a víz ipari és háztartási felhasználásai is tovább nõ. Ilyen feltételek mellett hol találunk majd vizet a világ élelmizéséhez? A FAO meggyõzõdése, hogy a válasz a fejlett mezõgazdasági termelésben és a víz hatékonyabb felhasználásában található. Jobb minõségû vetõmagvakkal, a talaj termékenységének fokozásával, fejlett agrártechnológiák bevezetésével, a gazdálkodók mindenütt magasabb terméseredményeket érhetnek el, megvalósítva ezzel az értékes víz leghatékonyabb felhasználását. Hatékony öntözési módszerekkel, fokozott vízkihasználással a vizet legelõnyösebben alkalmazzák. Ezen elõnyöknek köszönhetõen bízhatunk abban, hogy több élelem létrehozásához csak

27

„Tolle, lege et fac!”

14 %-kal nagyobb mennyiségû vízre lesz szükség. Ezen kívül törekedni kell arra, hogy a felhasználók igazságos és méltányos alapon juthassanak vízhez. Az Élelmezési Világnap ez évi témája: „Víz: az élelmezésbiztonság forrása” volt. A víz szerepe életfontosságú, a FAO törekvéseinek megfelelõen egy éhezés nélküli világ kialakításában. Az emberek élelmiszerbiztonsága akkor állhatna fenn, ha rendszeresen elegendõ mennyiségû és jó minõségû élelmiszerhez jutnának, amely az aktív és egészséges életvitelhez szükséges. Jelenleg azonban ez több, mint 800 millió ember esetében nem így van. Elegendõ mennyiségû vizet tudunk hasznosítani a világ élelmiszerrel való ellátásához, de ehhez szükség van a modern technológiák széleskörû bevezetésére, az emberek speciális képzésére, méltányos és igazságos vízhez jutási garanciákra, valamint arra, hogy a döntéshozók olyan politikát folytassanak, amely elõsegíti a fenntartható vízhasználatot. Az életünk függ ettõl. FORRÁS: FÖLDMÛVELÉSÜGYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM

Szalay Dezsõ kandidátusi védése Szalay Dezsõ sokak által már régóta várt „A minõségi búzatermesztés lehetõségei az Európai Unióhoz történõ csatlakozás tükrében” készített kandidátusi értekezését 2002. szeptember 26-án védte meg a Magyar Tudományos Akadémián. Több évtizedes nemesítõi munka, évtizednél is több gyakorlati tevékenység és negyedszázadnál is hosszabb idõszakot is átölelõ szakirodalmi feltárás összegzése ez a kandidatúra. Jóindulattal az Alföld 90 búzafajta sikertörténetének is lehetne nevezni. Itt azonban egy olyan kitartó, szakmailag következetes, tudományos alapokon nyugvó, komplex munkáról van szó, aminek fõ értéke az, hogy gyakorlatban, közhasznot hozóan igazolt. A nemesítési és fajta fenntartási tevékenység kölcsönhatása és fontossága a közeli és távoli jövõben is perspektivikus, jó minõségû, javító búza 11 éves, átfogó tapasztalati példáján keresztül nyert bizonyítást. Modellértékû munka született, úgyis, mint tudományos eredmény összefoglalása, s mint gyakorlatban hasznosuló eljárásrendszer (minõségstabilitás = specifikus fajtafenntartás). Az értekezés védõjének Szalay Dezsõnek és a tudományos fokozat eszmei elindítójának, a vizsgált búzafajta, az Alföld 90 nemesítõjének idõsebb Szalay Dezsõnek is gratulálunk a kitartó, nehézségeket nem ismerõ munkájukért. Mindkettõjüknek, apának és fiának további sikeres alkotó éveket kívánunk. (A SZERK.)

2002. október–november

Az USA és Franciaország mezõgazdasági üzem szerkezete és támogatottsága BEVEZETÉS A KITE Egyesülés megbízásából egy szerzõi kollektíva, tanulmányt készített „Az agrárgazdaság nemzetgazdasági súlya és szerepe” címmel. A tanulmány igen jó fogadtatása ösztönözte az Egyesülés vezetõit arra, hogy a magyar agrárgazdaság stratégiai kérdéseivel kapcsolatos kutató-elemzõ munkát folytatni kell. Az utóbbi idõszak egyik nagy nyilvánosságot kapott témája volt – illetve a mai napig is – az a kérdés, hogy a legfejlettebb mezõgazdaságú országokban, milyen a mezõgazdaság üzemi szerkezete, milyen trendek figyelhetõk meg azok változásában. Ugyancsak izgalmas kérdés az is, hogy milyen a támogatás/támogatottság mértéke az üzemszerkezeti jellemzõk alapján vizsgálva. Ezért kapott az elõzõ tanulmány két szerzõje arra megbízást, hogy az elérhetõ legfrissebb és legpontosabb adatok alapján tekintse át az USA és Franciaország mezõgazdasági üzemi szerkezetét, mutassa be a jellemzõ szerkezeti arányokat és változásokat és vonják le az adatokból, saját elemzésükbõl a tanulságokat, következtetéseket. A megbízó (és a szerzõk) arra törekedtek, hogy ebben a meglehetõsen átpolitizált kérdéskörben segítsék a tisztánlátást, a szakszerû döntések meghozatalát. A tanulmány elsõ fejezetében az USA legújabb statisztikai közleményei alapján az amerikai farmszerkezetet elemezzük. A második fejezet az Európai Unió legnagyobb mezõgazdaságával rendelkezõ és hazánk számára sok tekintetben modell értékû francia helyzetet elemzi. Különösen fontos e tanulmány olvasóinak figyelmét arra felhívni, hogy a támogatások az elemzett országokban, milyen gazdaságcsoporthoz, milyen arányban jutnak el. A magyar EU csatlakozási agrártárgyalásokon hamarosan megkezdõdnek a legnehezebbnek ígérkezõ kérdések (terület alapú támogatás, kvóták és bázis területek) tárgyalása. Talán ez a tanulmány is hozzájárul a magyar érdekek, a magyar tárgyalási álláspont minél pontosabb megfogalmazásához. I. AZ USA FARM, MEZÕGAZDASÁGI ÜZEM SZERKEZETE ÉS TÁMOGATOTTSÁGA 1. Meghatározások A normatív társadalmakban és gazdaságokban (USA, EU) a politika, a szabályozás, a statisztika és más szempontok miatt is, minden esetben törekednek a normatí-

2002. október–november

vitásra, ezért a pontos és egyértelmû fogalom-meghatározások és azok használata nélkülözhetetlen. (Magyarországon, lévén átmeneti társadalom, ez még nem általános.) Kezdjük ezért ezt a rövid tanulmányt a fogalmak: A. lehatárolásával, B. meghatározásával. A. Tárgyunk szempontjából az alábbi fogalmak használata szükséges (zárójelben az eredeti amerikai szóhasználat) a) Farm, mezõgazdasági üzem, gazdaság (Farm) b) Családi farm, gazdaság (Family farm) c) Koncentráció (Concentration) d) A gazdaság vezetõje (Farm operator) e) Gazdaság szerkezet (Farm structure) f) Üzem tipológia (Farm typology) g) Kisüzem (Small farm) B. Fogalom meghatározások a) mezõgazdasági üzem 1850 óta, amikor mezõgazdasági összeírási okokból, elõször határozták meg a farm fogalmát, ez a meghatározás a nemzet növekedésével, kilenc alkalommal változott. Jelenleg statisztikai szempontból (a tanulmányban kitérünk és bemutatunk más szempontokat is), gazdaságnak tekintenek minden olyan vállalkozást, amelyrõl évente több mint 1.000 dollár értékben értékesítettek, vagy értékesíthettek volna mezõgazdasági (növényi vagy állati) terméket. Ez a definíció a mezõgazdasági és a statisztikai hivatalok közötti megállapodás alapján 1975 óta van érvényben. A sok más szempont szerinti meghatározásra a tipológia bemutatása során késõbb visszatérünk. b) családi gazdaság Az Egyesült Államokban nincsen általánosan elfogadott és minden érdekelt (a Kongresszus, a közigazgatás, kutatók, és mások) által használt meghatározás. Ezért több definíció is használatos, amelyek az alábbiak: 1) Valamennyi gazdaság, a nagy, elsõsorban korporációs (társasági) jellegû nagygazdaságokat kivéve (ezt a definíciót 1985 óta a Kongresszus használja) 2) Olyan gazdaságok, amelyek nem alkalmaznak külsõ, alkalmazott menedzsert. 3) Olyan gazdaságok, amelyek kevesebb, mint 1,5 fõ külsõ alkalmazottat foglalkoztatnak évente és nincs alkal-

„Tolle, lege et fac!”

28

mazott menedzser. (Ugyancsak 1985 óta a Kongreszszus meghatározása). 4) Olyan gazdaságok, amelyek egy évben kevesebb, mint 3 fõt foglalkoztatnak, és ennek legalább a felét a család adja. 5) Gazdaságok, amelyekben kevesebb, mint 1,5–2 családtag dolgozik hasonló vagy kisebb mértékû külsõ munkavállalóval. A gazdaságot a család vezeti és a bérelt föld aránya nem túl magas. 6) Gazdaságok, amelyekben a foglalkoztatás elsõsorban a mezõgazdaságban történik, az adja a család jövedelmének jelentõsebb részét, és amely legalább másfél fõnek fõfoglalkozást biztosít. Az USDA Economic Research Service (ERS), Gazdasági Elemzõ-kutató Szolgálat, a második meghatározást használja, amely felölel minden gazdaságot, a korporációkat (társaságokat) és a külsõ menedzser által vezetett családi gazdaságokat kivéve. Ez a gazdaság csoport abban is azonos jegyeket mutat, hogy azok jogilag is a farmvezetõ és a családja tulajdonában vannak, és õk irányítják. Az ebbe a csoportba nem tartozó gazdaságok esetében ugyanakkor a gazdálkodás vezetõjének nem sok vagy egyáltalán semmi rendelkezési kompetenciája nincsen a megtermelt jövedelem elosztása felett. A többi meghatározás ugyanis még több gazdaságot zár ki a „családi” kategóriából például az alkalmazottak létszáma, a haszonbérlet aránya és más szempontok miatt. Ennek csak akkor van/lenne létjogosultsága, ha a cél az egészen kis családi gazdaságok lehatárolása.

Amennyiben egy gazdaságot többen is vezetnek arra az adatgyûjtés nem, terjed ki. e) gazdaság szerkezet Az üzemszerkezet fogalma az USA gazdaságainak több jellemzõjére terjed ki. Leírja például a termelési tényezõk eloszlását és a vállalkozók megtermelt jövedelmét is. Például egy gazdaság több mutató alapján is kategorizálható, így l a gazdaság mérete (árbevétel vagy terület), l az elsõdleges, a fõ termékek, l a gazdaság földrajzi elhelyezkedése szerint. De a gazdaságok csoportosíthatók (vizsgálhatók) a jogi/vállalkozási forma, l a földtulajdonlás mértéke, l a termékértékesítés módja (szerzõdéses termelés mértéke) és l pénzügyi helyzete (eladósodottsága) szerint is. További csoportosítási lehetõségre adnak lehetõséget a farmvezetõ mutatói, mint kora, iskolai végzettsége, fõ vagy részfoglalkozása stb. Végül vizsgálni lehet és érdemes a gazdaságokat abból a szempontból, hogy milyen kiegészítõ, nem mezõgazdasági tevékenységet folytatnak, milyen nem mezõgazdasági üzleti tevékenységet tartanak fenn, milyen mértékû a külsõ tevékenységbõl származó jövedelem aránya. Ahhoz, hogy átfogó, a gazdaságpolitikai döntéseket megalapozó, képet kapjunk az Államok mezõgazdasági üzemi szerkezetérõl, több vagy akár valamennyi mutatót ki kell dolgozni, és figyelembe kell venni. Általánosságban a jól felépített gazdaságszerkezet képet ad arról, hogy az ország agrár üzemei l milyen módon szervezõdnek, l hogyan hasznosítják az erõforrásokat, l milyen pénzügyi, gazdálkodási eredményeket érnek el, (és ezek a legfontosabb kérdések). l

c) koncentráció A koncentráció azt jelenti, hogy a mezõgazdasági termékek egyre nagyobb hányadát egyre kevesebb gazdaság termeli meg. Az üzemszerkezettel kapcsolatos vitákban a koncentráció ügye sokkal fontosabb kérdéssé vált, mint a gazdaságok számának csökkenése. A koncentrációt úgy lehet mérni, hogy meghatározzuk a gazdaságoknak azt a minimumát, amelyek képesek egy bizonyos mennyiségû terméket elõállítani. Például az USA gazdaságainak kevesebb, mint 1 százaléka adta a bruttó mezõgazdasági áruforgalom 25 %-át (az 1997. évi összeírás adata). A gazdaságok 2 %-a termelte meg a bruttó áruforgalom felét. Ez a 2 % hozzáadva a következõ 8 %-ot produkálta az értékesítés 75 %-át. A mezõgazdasági árutermelés valamilyen mértékben mindig koncentrált volt.

f) üzem tipológia Az ERS 1998-ban fejlesztette ki az Államokban jelenleg alkalmazott gazdaságosztályozási rendszert azért, hogy az üzemeket lehetõség szerint homogén csoportokba sorolják. A tipológia két részbõl áll. Az egyikben a „családi típusú” üzemeken belül történt meg a klasszifikálás, míg a másik a korporációkat, a nagyüzemeket osztályozza.

d) a gazdaság vezetõje Az a személy, aki a gazdaságot vezeti, a napi gazdálkodási döntéseket hozza. A mezõgazdasági összeírások során adatfelvételezés csak egy személyre vonatkozik.

Kis családi gazdaságok (az árbevétel kevesebb mint 250.000 USD) l Korlátozott erõforrású gazdaságok (Limited-resource farms), azok a kis gazdaságok, amelyek

29

„Tolle, lege et fac!”

2002. október–november

–

bruttó éves árbevétele kevesebb, mint 100.000 USD, – összes eszközértéke kevesebb, mint 150.000 USD, – a vezetõ (tulajdonos) összevont, éves háztartási jövedelme kevesebb, mint 20.000 USD. Az ilyen üzemek tulajdonosai lehetnek fõfoglalkozású farmerek, lehetnek nem mezõgazdasági fõfoglalkozású farmerek vagy „fõfoglalkozású nyugdíjasok”. l Nyugdíjas gazdaságok (Retirement farms). Kisgazdaságok, amelyeknek vezetõi (tulajdonosai) nyugdíjba mentek. (Kivéve az elõzõ csoportba tartozókat!) l Lakó/életmódszerû gazdaság (Residential/lifestyle farms). Kisgazdaságok, amely tulajdonosainak fõfoglalkozása a mezõgazdaságon kívül van. (Kivéve az elsõ csoportba tartozókat!). l Fõfoglalkozású/kisebb árbevételû gazdaságok (Farming-occupation/low-sales). Kisgazdaságok, amelyek éves árbevétele kevesebb, mint 100.000 USD, de vezetõje fõfoglalkozású farmer. (Kivéve az elsõ csoportba tartozókat!). l Fõfoglalkozású/nagyobb árbevételû gazdaságok (Farming-occupation/high-sales). Kisgazdaságok, amelyek éves árbetétele 100.000–249.999 USD közé tartozik, és vezetõje fõfoglalkozású farmer. Egyéb gazdaságok Nagy családi gazdaságok (Large family farms). Éves árbevételük 250.000 és 499.999 USD között van. l Igen nagy családi gazdaságok (Very large family farms). Éves árbevételük 500.000 USD vagy a fölött. l Nem családi típusú gazdaságok (Nonfamily farms). Olyan nagygazdaságok, amelyek nem családi alapon, hanem társaságként (corporation) vagy szövetkezeti formában szervezettek. Vezetõjük alkalmazott, külsõ munkaerõ. l

g) kisüzem Az ERS korábban az évente kevesebb, mint 50.000 USD árbevételt produkáló gazdaságokat sorolta ebbe a csoportba. Az utóbbi idõben azonban más csoportosítás is létezik. A Kisgazdaságok Nemzeti Tanácsa2 például a 250.000 USD árbevételt tekintette kisüzemnek, mert politikai okok miatt minél nagyobb kört akart átfogni. Az elõzõ pontban bemutatott tipológia jelenleg általánosabban alkalmazott. Mindazonáltal megállapíthatjuk, hogy a mezõgazdasági vállalkozások legnagyobb hányada kisüzemnek tekintendõ. Az USA Kisvállalkozások Hivatala (Small Business Administration, SBA) például az 500.000 USD árbevétel alattiakat tekinti kisüzemnek. Eszerint az osztályo-

2002. október–november

zás szerint az amerikai gazdaságok 97 %-a ebbe a kategóriába tartozik. (Érdekes megjegyezni, hogy az említett kormányhivatal a nem mezõgazdasági szektorokban, lényegesen magasabb értékeket határozott meg: 3–5 millió USD éves árbevételt! A foglalkoztatás szempontjából kisvállalkozás az 500 fõnél kevesebbet foglalkoztató vállalat.) 2. Az USA mezõgazdasági üzemi szerkezete Ahogy az elõbbi fogalom meghatározások is jelezték a mezõgazdasági üzemeket több szempont, mutató szerint lehet csoportosítani. A gazdaságok különbözhetnek például a méretüket, a gazdálkodás (vállalkozás) célját, a célok elérésének stratégiáját, az erõforrások hasznosítását, a gazdálkodás eredményességét, az üzem profilját, és a nem mezõgazdasági kapcsolatait illetõen. Még számos más osztályozási szempont is megállapítható. A jelenleg használatos osztályozást, tipológiát a B/f pont tartalmazza. Az USA farm szerkezetét a különbözõ osztályozási, vizsgálati szempontokat figyelembe véve megállapítható, hogy a gazdaságok több mint 60 %-a 1998-ban eredményesen gazdálkodott. A legnagyobb jövedelmet a nagy és igen nagy családi gazdaságok és a korporációk állították elõ. Ezekben az üzemekben a költség/haszon arány kevesebb, mint egy volt, ami azt jelenti, hogy a megtermelt eredmény: l fedezte a hitelek visszafizetését, l lehetõvé tette a bõvített újratermelést, és l biztosította a család megfelelõ megélhetését. A nagy illetve igen nagy családi gazdaságok, valamint a korporációk (nonfamily farms) adták a termelési érték 66,6 %-át! A kisebb üzemek sokkal kevésbé életképes vállalkozások. A kisgazdasági kategória különbözõ csoportjaiba tartozó üzemek legnagyobb részének árbevétele nem fedezte a költségeket! Ezek a vállalkozások jellemzõen a más ágazatokban megkeresett jövedelmükbõl finanszírozták, szubvencionálták a mezõgazdasági tevékenységet. Meg kell jegyezni, hogy ez nem új jelenség. Már a 30-as, 40es években általános volt ebben a körben a nem mezõgazdasági vállalkozás, foglalkozás. A kisebb családi gazdaságok ugyan csak a végsõ termelés 33 százalékát adják, de árnyaltabb a kép, ha megvizsgáljuk bizonyos termékek elõállításában játszott szerepüket. Ezek az üzemek állították elõ l a széna 62, l a dohány 54, l a szója 49, l a búza 47,

„Tolle, lege et fac!”

30

a kukorica 47 és a marhahús 40 százalékát! Ezeknek az üzemeknek (tulajdonosaiknak) a tulajdonában van az USA mezõgazdaságilag mûvelt területének 68%-a. Jelentõs a szerepük a tájgazdálkodásban és a környezetvédelemben is. Mintavételezéssel évente történik összeírás az USAban, amelyet Agricultural Resource Management Study (ARMS), Mezõgazdasági Erõforrás Menedzsment (Vezénylési/Gazdálkodási) Tanulmánynak neveznek. Az alábbiakban hivatkozott adatok az 1998. évi ARMS adatai. A gazdaságszerkezeti jellemzõkrõl. Boehlje szerint egy nemzetgazdasági ágazat, így a mezõgazdaság struktúrájának leírásához legalább 5 mutató szükséges: l a vállalkozások (cégek) méret szerinti eloszlása, l a vállalkozások technológiai és termelési jellemzõi, beleértve a tevékenység jellegét és a szakosodás mértékét, l a munkaerõ jellemzõi (mindkét kategóriára, a vezetõkre/tulajdonosokra és az alkalmazottakra nézve), beleértve a korösszetételt, végzettséget, tapasztalatot, a képesség szintjét, a fõ- vagy részfoglalkozási státuszt stb., l a tulajdoni és finanszírozási jellemzõket, mint a tulajdon és a bérlet aránya, a saját tõke és a hitelek aránya, l az ágazaton belüli és azon kívüli kapcsolatok rendszere, beleértve a szerzõdéses termelés arányát és a vertikális illetve horizontális integráció mértékét. Elfogadva a fenti meghatározást az USA mezõgazdasági üzemszerkezetének leírása csak komplex, több mutató együttes alkalmazásával lehetséges. Azt nem lehet kifejezni csak a farm méretek, az üzemek darabszáma és más hasonló mutatóval. Azt is meg szeretnénk jegyezni, hogy egy ilyen nagy és rendkívül eltérõ adottságokkal rendelkezõ országban a nemzeti szintû átlagoknak semmi értelme nincs. l l

A gazdaságok számának és átlagterületének alakulásából érzékelhetõ jól, hogy a gazdaságok számában igen jelentõs csökkenés következett be 1974-ig, amikor a gazdaságok száma valamelyest stabilizálódott. Ez a csökkenés kifejezi az idõszakban végbement jelentõs termelékenységi növekedést. A csökkenési trend 1974-óta megállt illetve igen jelentõsen mérséklõdött, amely egyebek mellett annak is köszönhetõ, hogy a nem mezõgazdasági foglalkoztatási lehetõségek és jövedelmek növekedtek, ami lehetõvé tette legalább a részfoglalkozású gazdaságok fenntartását, a kisebb esetleges veszteségek finanszírozását is. Az új amerikai adminisztráció a közelmúltban jelentette meg agrárpolitikai elképzeléseit, amely széleskörû helyzetelemzéssel ad. (1. számú táblázat) 2.1. A szerzõdéses termelés aránya Amint azt Boehlje szerzõtõl már idéztük a mezõgazdasági üzemeket, az üzemi szerkezetet sok mutatóval jellemezhetjük. Egyik ilyen, az agrárpolitika és a reálfolyamatok megértése szempontjából fontos mutató, hogy a mezõgazdasági termelés mennyiben alapszik, a termelõk milyen arányban termelnek elõre megkötött termelési/értékesítési szerzõdések keretében és, hogy ez hogyan változott az idõk folyamán. A hagyományos „önálló döntéseken” alapuló gazdaságvezetési módszert egyre inkább a vertikális integráció fejlõdése veszi át. Vertikális integráció egyre nagyobb mértékben jön létre és erõsödik a mezõgazdasági termelõ és az élelmiszer-feldolgozók között, termeltetési szerzõdések, stratégiai szövetségek, vegyes vállalatok alapítása és franchise rendszereken keresztül. A fenti folyamatot az a körülmény is elõsegítette, hogy lényegesen megváltoztak a fogyasztói szokások, mert nagymértékben növekedett a félkész és/vagy kész ételek iránti illetve az éttermi étkezési igény. Ennek a folyamat1. számú táblázat

AZ USA FARMJAINAK JELLEMZÕI FARMTÍPUSONKÉNT AZ 1999. ÉVI ÖSSZEÍRÁS ADATAI ALAPJÁN Kis

családi

Korlátozott Nyugdíjas erõforrású

gazdaságok Életmód szerû

Átmeneti

gazdaságok Kisebb Nagyobb árbevételû árbevételû

175.370

Kereskedelmi Nagy családi

gazdaságok

77.314

58.403

Gazdaságok száma db

126.920

297.566

931.561

480.441

Gazdaságok száma %

5,80

13,60

42,59

21,96

8,01

3,53

Átlag birtokméret acre

128

145

155

435

1.033

1.444

Átlag birtokméret hektár

51,84

58,72

62,77

176,17

418,36

584,82

Bruttó árbevétel dollár/gazdaság

7.838

9.456

12.969

34.252

160.621

321.084

Igen nagy Társaságok családi

39.374

2.186.950

2,67

1,80

100

2.093

1.089

398

847,66

441,04

161,19

989.377

523.292

74.865

Food and Agricultural Policy: Taking Stock for the New Century, USDA September 2001

31

„Tolle, lege et fac!”

Mindössze sen

2002. október–november

nak, vagyis a feldolgozottsági szint egyre nagyobb növekedésének, köszönhetõen viszont lényegesen meggyengült a közvetlen (üzleti, szakmai, emberi) kapcsolat a mezõgazdasági termelõ és a fogyasztó között. Ezeknek a folyamatoknak a következtében a mezõgazdasági termelõk egyre inkább integrálódnak az élelmiszer-feldolgozó szektorba. A termelési/termeltetési szerzõdések olyan megállapodások, amelyek a mezõgazdasági termelõ és a feldolgozó vagy felvásárló között jönnek létre, és azok meghatározzák a mezõgazdasági termelés és/vagy értékesítés fõbb körülményeit. A termeltetést végzõk/integrátorok fõ érdeke, hogy olyan minõségû és mennyiségû alapanyagot állíttassanak elõ, amelyre üzleti tevékenységükhöz (vagyis a fogyasztóknak) szükségük van. A termelõ szempontjából a fõ elõnyök a termelési biztonságban, az értékesítési költségek (kockázatok) csökkentésében rejlenek. Az elõnyök, közé tartozik az is, hogy az ilyen szerzõdések nagy részében elõre rögzítik az eladási árakat is, így az üzleti tervezés is lehetõvé, illetve biztonságosabbá tehetõ. A termeltetési szerzõdések két fõ típusa ismert: l Marketing/értékesítési szerzõdések Ebben az esetben a szerzõdõ felek elsõsorban az eladási árakat, ártartományt igyekeznek pontosan vagy valamilyen árkalkulációs formula/elv alapján rögzíteni. A szerzõdés keretében, a termény egészen az értékesítésig a termelõ tulajdonában marad, és az egész termelési folyamatban a termelõk megõrzik döntési szabadságukat. l Termeltetési szerzõdések Ebben az esetben a termelõ jelentõs döntési kompetenciákat „átenged” a szerzõdõ partnerének, a felvásárlónak, beleértve a megtermelt termény „tulajdon/rendelkezési jogát” is. Egy bizonyos „kompenzációként” azonban a felvásárló (feldolgozó) részt vesz a termelés finanszírozásában, a szükséges forgóeszközök biztosításában. Ezen túlmenõen az „integrátor” szakmai és vezetési (menedzsment) tanácsokat is ad, hozzásegíti partnerét a legújabb termeléstechnológiai elemek alkalmazásához, a legújabb biológiai alapok felhasználásához, amelyek egyébként ilyen komplexitásban nem állnának a rendelkezésére. Az ilyen szerzõdések további elõnye, hogy a termelõ és a termeltetõ/integrátor között bizonyos (jelentõs) kockázat megosztás jön létre. A termelési szerzõdések az utóbbi évtizedekben jelentõsen elterjedtek és mára átlagban a gazdaságok több mint 10 %-a rendelkezik valamilyen szerzõdéssel. Más a kép, azonban ha a termelési volumen oldaláról vizsgáljuk a szerzõdéses termelés jelentõségét. Az 1998. évi vizsgálatok szerint, az összes mezõgazdasági kibocsátás 35 %-a

2002. október–november

elõre megkötött szerzõdéseken alapult. Ugyancsak tanulságos megvizsgálni azt, hogy a szerzõdéses termelés milyen módon oszlik meg a különbözõ vállalkozási formák között. A nagy családi és társasági mezõgazdasági üzemeknél a szerzõdéses termelés aránya nagyságrenddel nagyobb, mint a kisüzemeknél. A nagy családi gazdaságok szerzõdéses aránya közel 50 % de ezek az üzemek az öszszes mezõgazdasági kibocsátás közel 66 %-át adják. Ugyancsak sok következtetés levonását teszi lehetõvé az egyes szektorok közötti arányok elemzése. Az adatok azt mutatják, hogy szerzõdéses termelés elsõsorban a következõ ágazatokban jellemzõ: kukorica, szója, gyapot, zöldségfélék, gyümölcs, marhahús, sertéshús, baromfifélék, tej. A marketing/értékesítési típusú szerzõdések jellemzõk az állattenyésztésben és a friss zöldség és gyümölcstermelésben. A tejtermelés szinte 100 %-ban elõre, több évre megkötött értékesítési szerzõdéseken alapul. A termeltetési szerzõdések a leggyakoribbak a nagyobb vállalkozások esetében és elsõsorban az állattenyésztési ágazatokban. A legjobb példa erre a baromfitenyésztés, amely szinte teljes egészében termelési szerzõdések rendszerén alapul, de fontos a sertés- és marhahús elõállításban is. 3. Az amerikai mezõgazdaság támogatottsága A fenti címben szereplõ kérdés teljes körû kifejtése és elemzése meghaladja ennek a tanulmánynak a célját és kereteit. Mint az közismert az amerikai mezõgazdaság jelenleg hatályos támogatási rendszerét, annak elveit és a támogatás mértékét az 1996-ban hét évre elfogadott Szövetségi Mezõgazdaság-fejlesztési és Átalakítási Törvény, Federal Agriculture Improvement and Reform Act (röviden FAIR Bill) határozza meg. Csak emlékeztetõül bemutatjuk, hogy a FAIR Bill fõ intézkedési irányai az alábbiak voltak: l Megnövelni a piaci orientációt, l Megszüntetni a kínálatszabályozást (termelési kvótákat) l Megszüntették a legtöbb területen a vetésterület korlátozást, l Megszüntették az irányárakat és a termelõi árkiegészítést, l Bevezették a természeti csapások esetére járó támogatásokat. Tanulmányunk tárgya szempontjából a legfontosabb azt megvizsgálni, hogy milyen a támogatottság mértéke egy vállalkozásra, gazdaságra vetítve illetve, hogy a támogatás hogyan oszlik meg a különbözõ vállalkozási (farm) méretek és formák között.

„Tolle, lege et fac!”

32

1998-ban a gazdaságok 36 %-a részesült az állami támogatások valamilyen formájában4. Az összes gazdaságra (a támogatásban nem részesülõ gazdaságot is figyelembe véve) vetítve a támogatás a bruttó árbevétel 5 %-át jelentette. Ha csak a támogatásban részesült gazdaságokat vesszük figyelembe az õ esetükben a támogatás 9 %-ban járult hozzá bruttó árbevételükhöz. Természetesen a fenti adatok egy nagy átlagot jelentenek, lényegesen árnyaltabb a kép, ha ezeket az adatokat differenciáltan megvizsgáljuk a vállalkozási formák és méret, a termelési szerkezet és a földhasznosítás módja szerint. Megállapítható, hogy a nagyobb gazdaságok – számarányukhoz képest – aránytalanul nagyobb mértékben részesedtek támogatásban. A 250.000 dollárt meghaladó üzemek, amelyek az összes üzemnek csak 8 %-át képviselik, kapták a kormánytámogatás 47 %-át. Az az érdekes következtetés is levonható, hogy az ebbe a méret

tartományba tartozó üzemek nagyobb arányban (15 %ban) vettek részt a támogatási programban, mint a kisebb üzemek. Másként fogalmazva ez az üzem csoport jobb feltételekkel rendelkezett ahhoz, hogy a programban részt vehessen! Ami az egyes ágazatokat érinti, a hivatkozott táblázat azt mutatja, hogy a gabonatermesztésre szakosodott üzemek 19 %-a részesült a támogatás kétharmad részében. Az is látható, hogy a gabonatermesztésre szakosodott üzemek igen nagy arányban vettek/vesznek részt a támogatási programokban. Összefoglalva tehát megállapítható, hogy az állami támogatások legnagyobb részét volumenben a nagy gazdaságok kapják, de esetükben ennek jelentõsége az összes árbevételben nem számottevõ és a méretek növekedésével mind az árbevételben, mind a jövedelemben betöltött szerepe csökken. (folytatás a 34. oldalon)

A NÖVÉNYTERMELÉS 50. születésnapjára Ez év szeptember végén bensõséges ünnepségen vehettem részt. Megtisztelõ volt számomra, hogy meghívottként jelen lehettem az egyik legszínvonalasabb, impaktfaktorral rendelkezõ tudományos folyóiratunk, a NÖVÉNYTERMELÉS jubileumán. A fél évszázados szakmai kiadványt egyrészt a társ-folyóirat, az idén már 51. évfolyamába lépett Agrokémia és Talajtan fõszerkesztõje, Várallyay György, s a kitûnõ szerzõi kollektíva tagjai, Matuz J., Heszky L., Balla L., Berzsenyi Z., Kádár I., Bocz E., Király Z. és Bolyki I. mint kiadó méltatták. A felszólalók kiemelték a NÖVÉNYTERMELÉS kitüntetett szerepét a magyar szaknyelv ápolásában, az új szakkifejezések magyar megfelelõjének megalkotásában és elterjesztésében. A NÖVÉNYTERMELÉS történetét köszöntõjében Dr. Pécsi Mária fõosztályvezetõ-helyettes (FVM) ismertette, s megjegyezte, hogy a tárca mindenkor, azaz ötven éve anyagilag is támogatta és támogatja a szakmai igényességérõl ismert periodikát. A történeti áttekintést személyes hangvételû beszámolójában Bócsa Iván akadémikus, fõszerkesztõ tette teljessé, akinek nagy érdemei vannak egyrészt abban, hogy a folyóirat a legnehezebb idõszakokban sem szûnt meg, másrészt hogy színvonala folyamatosan, nemzetközi mércével mérve is emelkedett, elismertséget ért el. Bócsa Iván kutatóprofesszor ne-

33

„Tolle, lege et fac!”

mesítõ tevékenységével egyenrangúan a hazai gyakorlatban egyedülállóan, harmincadik éve szerkeszti a NÖVÉNYTERMELÉS-t, elhivatottan, kimagaslóan. A fõszerkesztõi munka embert próbáló nehézségeirõl azonban ez alkalommal szó sem esett. A jubiláló folyóiratnak a MAG Szerkesztõ Bizottsága nevében további küldetést, betöltött szerepének folytatását kívánjuk. A fõszerkesztõi munkát végzõ Bócsa Iván akadémikusnak pedig jó egészséget kívánunk és sok erõt e nagyszerû munka folytatásához. Végül meg kell említenünk, mert ide kívánkozik, méltóan a NÖVÉNYTERMELÉS fél évszázados jubileumához, az a közreadott repertórium, amely a folyóirat ötven évérõl készült (NÖVÉNYTERMELÉS 2001/6. szám). Alapos és kiváló szakmai munka. Köszönet és tisztelet Sági Ferencnek, aki a repertóriumot összeállította, s a lektorálást végzõ Bócsa Ivánnak és Matuz Jánosnak. Értékteremtõ, -értékõrzõ munkájuk minden elismerést megérdemel! Az itt közreadott rövid méltatás nem lenne teljes Rédei György alapító szerkesztõ említése nélkül. A kiváló genetikus, Professzor Emeritus, az MTA külsõ tagjaként a mai napig figyelemmel követi a NÖVÉNYTERMELÉS-t. Az 50. évfolyam elsõ számában viszszaemlékezést és laudációt ad a NÖVÉNYTERMELÉS-rõl a NÖVÉNYTERMELÉS-nek. O.I.

2002. október–november

(folytatás a 33. oldalról) II. A FRANCIA MEZÕGAZDASÁG ÜZEMI SZERKEZETE ÉS TÁMOGATOTTSÁGA

Az ország 55 millió hektáros területébõl mintegy 60%-a mezõgazdaság által hasznosított terület. Más országokéhoz hasonlóan a francia mezõgazdasági terület is jelentõsen, 10%-ot meghaladóan csökkent 1950. és 1990. évek között.

1. táblázat A FRANCIA MEZÕGAZDASÁG FÕBB JELLEMZÕI Megnevezés Mezõgazdasági terület, 1000 ha Gazdaságok száma, 1000 A mezõgazdaságban foglalkoztatottak részaránya, % A mezõgazdaság részesedése a GDP-bõl, % Export, millió ECU

A FRANCIA MEZÕGAZDASÁG ÜZEMI SZERKEZETE

1998 28331 680

Megnevezés

1970

1974

1988

1000 db 1997

Összes gazdaság

1588

1263

1017

680

4,4 1,8 35614

Ebbõl: – társas gazdaság

20

48

71

109

– egyéni gazdaság

1568

1215

946

571

Ebbõl: – részmunkaidõs

487

398

371

256

– teljes munkaidõs

1101

865

646

424

Ebbõl: – 100 ha alatti

1054

782

531

239

– 100 ha feletti

27

35

44

76

Forrás: European Comission: Eurostat and Directorate-General for Agriculture, Report 1999

A francia mezõgazdaság szerkezete, támogatottsága és teljesítménye is etalon lehet a magyar mezõgazdaság számára. Természeti adottságai, ágazati szerkezete révén az összevetés szinte minden tekintetben reális talajon mozoghat. Az EU-n, sõt egész Európában betöltött vezetõ (meghatározó) agrárszerepe miatt pedig igencsak ajánlott figyelembe venni az ottani fejlõdési irányzatokat a magyar csatlakozás megalapozása, a magyar agrárjövõ formálása elõtt, közben. A meghatározó adatokból most csak egyet érdemes kiragadni: a francia mezõgazdaság a miénknél 4,5-szer nagyobb mezõgazdaságilag hasznosított területrõl 12–13szor nagyobb értékû (külsõ és EU-n belüli) exportot bonyolít le, mint Magyarország! Az 1 ha mezõgazdasági területre jutó GDP 1998-ban Franciaországban 1930 Euro volt, tehát közel 5-ször nagyobb, mint a magyar mezõgazdaságé (405 Euro!). A francia mezõgazdaság tehát nemcsak etalon, hanem jövõkép is lehet a magyar agrárgazdaság számára! 1. A francia mezõgazdaság üzemi szerkezete Mint minden országban, Franciaországban is gondot okoz a különbözõ céllal termelõ mezõgazdasági egységek megnevezése. A hivatalos statisztikák az 1 ha szántónál (illetve az erre átszámolt más mûvelési ágaknál) nagyobb területû egységeket veszik számba, de a piaci szabályozást szolgáló megfigyeléseket, a különbözõ javaslatokat általában a teljes munkaidõs gazdaságok adataira építik. A mezõgazdaságnak ezt a meghatározó szegmensét profeszszionális mezõgazdaságnak, az ezen kívülit pedig marginális mezõgazdaságnak tekintik. A francia mezõgazdaság alapvetõen professzionális mezõgazdaság!

2002. október–november

2. táblázat

Forrás: Agreste – Recensements agricoles et enquête structure

Ez után, fõleg a közös agrárpolitika (KAP) 1992. évi reformjai után – az erõteljeAz egy gazdaságra jutó átlagos mezõgazdasági sebb gazdálkodói érdekek, terület alakulása, ha valamint a szigorú földvé1979 23,4 delmi szabályok következ1993 35,1 tében – a földkivonás radi1995 38,5 kálisan lecsökkent, sõt egy1997 41,7 egy évben a rekultivációs Forrás: Agreste, 2000. eredmények statisztikai növekedést is jeleznek. Ami a mezõgazdasági terület hasznosításának üzemi kereteit illeti, a markáns nemzetközi irányzatok, az agrárgazdaságot is elérõ globalizációs folyamat alaposan átrendezte a korábbi struktúrákat: 1970 és 1997 között a gazdaságok száma közel 60%-kal, a teljes munkaidõs gazdaságoké pedig több mint 60%-kal csökkent. Ugyanakkor a társas gazdaságok száma megötszörözõdött, s a viszonylag nagyobb (100 ha-t meghaladó) területen gazdálkodók száma is háromszorosára emelkedett ebben az idõszakban. Az adatok világosan mutatják, hogy a piaci verseny, a hatékonysági kényszer, s nyilván egyéb társadalmi jelenségek (pl. elvándorlás, elöregedés) is, felerõsítették a koncentrációs folyamatot. Az egy gazdaság által hasznosított átlagos mezõgazdasági terület 1979 és 1997 között közel 80%-kal nõtt, 25 év alatt pedig megduplázódott. A koncentrációs folyamat más oldalról azt jelenti, hogy ma már lényegében a gazdaságok egytizede mûveli a 3. táblázat

„Tolle, lege et fac!”

34

alaptõke kétszereséig terjed. Munkavégzési kötelezettsége van minden A FÖLDHASZNÁLAT ALAKULÁSA A FRANCIA MEZÕGAZDASÁGBAN tagnak, ezért viszont jogosultak a köMezõGazdaságok Mezõgazdasági terület telezõ bérminimum hatszorosáig tergazdasági száma, megoszlása 1000 megoszlása jedõ díjazásra. A föld egyéni tulajdonterület, 1000 % ha % ban marad, a GAEC tagok egyéni ha 1990 1997 1990 1997 1990 1997 1990 1997 gazdálkodók, így egyéni személyi jö10 alatt 346 244 38 35 1189 820 4 3 vedelemadót fizetnek. Maga a társa10-25 197 107 21 16 3315 1804 12 7 ság nem adózik. 25-50 201 126 22 19 7201 4631 25 16 Az utóbbi években azonban a rugal50-100 131 126 14 19 8962 8865 32 31 masabb gazdálkodásra képes egyéb 100 felett 48 76 5 11 7520 12211 27 43 formák nyernek teret, különösen az Összesen 924 680 100 100 28187 28331 100 100 EARL-ok (Exploitation á responsForrás: Dávid Csaba: A francia mezõgazdaság és érdekképviselete, ISM 78. sz. kiadványa. abilité limitée), amelyek sajátos Kftk. Ez a társas forma lényegében családi vállalkozás, ha 1–10 fõs tagsága a rokonságból (há5. táblázat zastársak, szülõk, gyerekek, testvérek, s ezek házastársaikból) kerül ki. Az alaptõke legalább 50000 frank. A szaA FRANCIA MEZÕGAZDASÁG GAZDÁLKODÁSI FORMÁI vazati jog részvényarányos. Az EARL nem adózik, csak tagjai, saját jövedelmük után. Ha az EARL nem családi 1000 gazdaság jellegû, akkor rá az általános társasági adózás szabályai Megnevezés 1970 1979 1988 1997 érvényesek. Léteznek más lazább, alkalmi társaságok is, Társas gazdaságok 20,2 47,9 70,7 109,3 amelyek nem önálló jogi személyek (pl. Société de fait). Ebbõl: Ezeket nem jegyzik be, nem rendelkeznek alaptõkével, – GAEC (közösen gazdálkodó csoport) . 15,3 37,7 43,0 harmadik féllel szemben minden tag önállóan felel. Álta– alkalmi csoportosulás . 18,2 14,2 5,3 lában bizonyos feladat közös megoldására alkalmilag áll– magánjogi nak össze. társaságok 4,0 5,6 9,9 13,9 A társas forma terjedõben van, ma már a mezõgazdasᖠEARL (Kft) – – 1,5 42,3 gi területek 37–40%-át az összes gazdaság 16%-át kitevõ Egyéni gazdálkodók társas gazdaságok mûvelik meg. (saját számlára) 1567,8 1214,8 946,1 570,6 Mindezek alapján (jó)ízlés kérdése, hogy a francia meForrás: Agreste, 2000. zõgazdaságot miképpen minõsítjük. A számok tükrében (egyelõre) joggal állítható, hogy üzemi struktúráját az egyéni (családi) gazdaságok dominálják, de mellettük francia mezõgazdasági terület közel felét, míg a 10 ha gyors tempóban erõsödnek a társas gazdálkodás különböalatti gazdaságoknak (a gazdaságok 35%-ának) a mezõzõ formái is. Szintén a számok és a fejlõdési ütemkülönbgazdasági területnek csupán 3%-a jut. ségek alapján pontosabb dolog azonban azt állítani, hogy Természetesen az üzemi szerkezet, s maga a koncentrációs folyamat átrendezte a gazdálkodás jogi formáit, sõt a 6. táblázat földhasznosítás módjait is. Az egyéni gazdálkodók a francia mezõgazdaságban továbbra is számszerû többségben A TÁRSAS GAZDASÁGOK vannak, de részarányuk, s gazdasági súlyuk is folyamatoKONCENTRÁCIÓS FOLYAMATA san csökken a társas gazdaságokkal szemben. A francia Év Számarányuk Területi arányuk mezõgazdasági területnek az egyéni gazdaságok 1970-ben az összes gazdaságból, % az összes mezõmég 94%-át mûvelték; 1997-ben az arány már csak 63%gazdasági területbõl, % os volt. E két idõpont között egyharmadára esett az egyé1970 1 3 ni gazdaságok száma, a társas gazdaságoké pedig dinami1979 4 10 kusan emelkedett. Legismertebb forma a GAEC 1988 7 18 (Groupement agricole et d’exploitation commun), ame1997 16 37 lyet 2–10 fõ hozhat létre (házastársak nem!), minimum Forrás: Agreste, 2000. 10000 frank alaptõkével. A tagok anyagi felelõssége az 4. táblázat

35

„Tolle, lege et fac!”

2002. október–november

7. táblázat A GAZDÁLKODÁSI FORMÁK ÁTLAGOS MEZÕGAZDASÁGI TERÜLETE, HA Megnevezés Társas gazdaságok Ebbõl: – GAEC

A FÖLDHASZNOSÍTÁS MÓDJA, %

1970

1979

1988

1997

50

62

74

95

.

80

84

113

– alkalmi csoportosulás .

54

56

57

– magánjogi társaságok

67

77

91

97

– EARL (Kft)

–

–

65

86

Egyéni gazdálkodók (saját számlára)

18

22

25

31

Forrás: Agreste, 2000.

8. táblázat A SZERVEZETTSÉG JELLEMZÕI A FRANCIA MEZÕGAZDASÁGBAN Megnevezés

Integrációs szervezeteken Szerzõdéses keresztül való termeltetés aránya, értékesítés aránya, % %

Gabonafélék

63

.

Gyümölcsfélék

40

.

Zöldségfélék

25

.

Cukorrépa

16

100

Sertéshús

85

30

Marha és borjúhús

30

35

Tej

47

1

Baromfi

30

50

Tojás

25

20

Forrás: European comission, Directorate – General for Agriculture

10. táblázat A BÉRLET ARÁNYA A MEZÕGAZDASÁGI TERÜLETBÕL TERMELÉSI PROFIL SZERINT, % Megnevezés

1979

1988

1997

Szántóföldi növények

57

60

70

Zöldség, virág

37

46

53

Szõlõ

26

32

39

Gyümölcs

24

29

41

Tej

55

60

68

Szarvasmarha

58

62

71

Juh

42

46

55

Sertés, baromfi

45

54

65

Összesen

49

55

65

Forrás: Agreste, 2000.

2002. október–november

9. táblázat

Megnevezés

1970

1979

1988

1997

Saját föld

52

50

45

35

Bérlet

46

49

55

65

Részes mûvelés

2

1

3

3

Forrás: Agreste, 2000.

a francia mezõgazdaságra a vegyes üzemi struktúra jellemzõ, az egyéni gazdaságok és az általuk létrehozott integrációk dominanciájával! A koncentrációs folyamat viszont kivétel nélkül minden gazdálkodási formára kiterjed: az egyéni gazdaságok átlagos mérete és a társas gazdaságok átlagos mérete is egyre nõ. A társas gazdaságok között sincs kitüntetett jogi forma. A koncentrációs folyamat szempontjából valamennyi társasági formáció hasonló méret-tartományban mozog. A francia „nagygazdaságok” azonban csak néhány száz, nem pedig több ezer hektárosak! Az üzemi szerkezet formáit és arányait aligha lenne tanácsos szolgai módon lemásolni. Fontos minta, hogy a különbözõ jogi formák egymás mellett, egyenrangúan, címkézés nélkül léteznek. Talán ennél is fontosabb tanulság, hogy a különbözõ gazdálkodási formákban a termelés és az értékesítés tudatosan, szervezetten megy végbe. A szervezettségnek pedig alapvetõ kötõelemei a különbözõ termelõi szervezõdések, integrációk. Szerepük a termelésben, a feldolgozásban és az értékesítésben is számottevõ. A francia élelmiszeripar GDP-jének 6%-át, az élelmiszer-nagykereskedelem által elõállított GDP-nek pedig 15%-át a mezõgazdasági „szövetkezetek” adják. A különbözõ francia „szövetkezetek” azonban meglehetõsen átalakultak, eltávolodtak eredeti formájuktól és funkciójuktól. A hagyományos szövetkezetek szerepe még fõleg a tömegtermékek begyûjtésében és a forgalmazásában jelentõs. Többségük azonban a mezõgazdasági termelés kiszolgálását végzi (pl.: CUMA= Cooperative d’Utilization de Materiel Agricole), vagy a tevékenységi kör bõvítésével, a tevékenységi lánc meghoszszabbításával javítja hazai és nemzetközi versenyképességét. Ez utóbbiak egyre inkább túllépik a megszokott szövetkezeti formákat: szövetkezeti csoport, közös érdekû mezõgazdasági társaságok (SICA=Société d’Interest Collectif Agricole), szövetkezetek szövetkezete, szövetkezetek és részvénytársaságok társulása, holding, esetleg az anyatársaság és a leányvállalat társulásaként, tehát szövetkezeti vállalatként egy vagy több finanszírozó partner bevonásával valósítják meg a piac integrálását. A forma másodlagos kérdés. Fõ cél a piac uralása!

„Tolle, lege et fac!”

36

A szervezettségnek azonban léteznek más formái, a szerzõdéses termeltetéstõl, a szakmai koordinációs munkától az értékesítési szövetkezetekig. Más körülmények, sajátos érdekviszonyok között, de vitatott kérdés nálunk a földhasznosítás módja, a tulajdon vagy bérlet kérdése. A francia fejlõdési trend ezen a területen is ugyanazt a tanulságot sugallja, mint az üzemi struktúra esetében: nincs általános szabály, nincs helye a kizárólagosságnak! A francia gyakorlatból az szûrhetõ le, hogy a saját tulajdonú föld megmûvelése a bérlettel szemben visszaszorulóban van, de a fõ trend mögött igen differenciált az élet. Dél-Franciaországban – más földrajzi viszonyok és más tevékenységi szerkezet mellett – nem hódít ennyire a haszonbérlet, míg északon, a nagy kultúrák hazájában különösen gyors e folyamat. A tulajdon és a bérlet aránya tehát függ a földrajzi adottságoktól és az ágazati struktúrától is. Mindenesetre Franciaországban a gazdálkodás a mezõgazdasági terület 65%-án már haszonbérleti formában történik. 2. A francia mezõgazdaság támogatása A francia mezõgazdaság folyamatos strukturális alkalmazkodását, hatékonyságának erõsítését és szociális igényeit az utóbbi években több mint 170 milliárd – nemzeti és közösségi kasszából származó – frank támasztja alá. A mezõgazdasági termelést érintõ összes támogatás 84%-a európai közösségi forrás, míg a mezõgazdaságban dolgozók társadalmi szolidaritását szolgáló tételek (pl.: nyugdíj-kiegészítés) zöme nemzeti kifizetés. Az összes támogatásnak 43%-a társadalombiztosítási és szolidaritási célokat szolgál; hasonló (42%) aránya kötõdik közvetlenül a mezõgazdasági termeléshez, a fennmaradó hányadok pedig az oktatási, kutatási (7%) célokat, általában a szolgáltatásokat (4%), illetve az erdõgazdálkodást és a vidéki térségek fenntartását (3%) finanszírozzák. A francia mezõgazdaság termelõ tevékenységét tehát a 90-es évek legvégén évente közvetlenül 73 md FF segítette. A közvetlen mezõgazdasági támogatásoknak több mint 80%-a a termékekhez kapcsolódó támogatás (beleértve a közvetlen támogatásokat, az ún. jövedelem-kompenzációkat!), illetve a gazdaságokat érintõ, különbözõ jogcímeken (elemi kár, kedvezõtlen adottság, prémiumok stb.) járó támogatás. Ezen támogatások közvetlen hatása abban mérhetõ le, hogy a gazdaságok jövedelmezõsége egyre nagyobb mértékben függ az állami (közösségi!) szerepvállalástól. Ugyanakkor hiba lenne azt gondolni, hogy a francia (közösségi!) támogatások kínosan ügyelnek valamiféle ágazati vagy szektorsemlegességre. A piaci támogatásoknak háromnegyed része a gabona- és olajnövényekre, illet-

37

„Tolle, lege et fac!”

11. táblázat A FRANCIA MEZÕGAZDASÁG TÁMOGATÁSI SZERKEZETE (millió FF) Megnevezés

1991

1998

142338

170571

1999 (elõzetes) 172859

66264

72888

74838

– élelmiszeripar

998

1107

1123

– lovas tevékenységek

647

800

814

– termelõ erdõk

1452

1355

1414

– vidéki és erdõs térségek

2038

2486

3343

– oktatás, kutatás

7434

10905

11092

– szolgáltatások

5509

7324

7301

– mezõgazdasági termelés

57996

73706

72934

Ebbõl: = piacszabályozás5

48259

61276

59522

= modernizáció

5374

4308

3846

= kínálatszabályozás

3017

2708

3931

Összes támogatás Ebbõl: – társadalombiztosítás és szolidaritás

= kedvezõtlen adottságok 2138

4581

4978

= átmeneti támogatások

kompenzálása

752

112

118

= elemi károk

1249

243

18

= betegségek elleni küzdelem

274

300

310

= egyebek

336

278

273

Forrás: Agreste, 2000. (Ministre de l’Agriculture et de la Peche – DAF.)

ve a tömegtakarmányt fogyasztó állatfajokra összAz állami támogatások pontosul. és kamatkedvezmények Az egy gazdaságra jutó aránya a mezõgazdaság átlagos támogatás összeadózás elõtti ge 1998-ban 101.000 FF eredményébõl, % (3,7 millió Ft) volt, de ez 1980 4,4 meglehetõsen nagy szó1990 7,0 ródás mellett állt elõ: a 1998 30,7 gazdaságoknak 20%-a 1999 (elõzetes) 33,0 gyakorlatilag nem kapott Forrás: INSEE – Comptes de támogatást, míg – a mel’agriculture de la Nation. zõny másik végén – a gazdaságok 10%-a „elvitte” az összes támogatás 35%-át! Másképpen szólva a gazdaságok egyik fele megszerezte a támogatások 85%-át, a másik felének pedig a maradék 15% jutott! Így érthetõ, hogy a nagy szántóföldi kultúrákkal rendelkezõ gazdaságok esetében az egy gazdaságra jutó támogatás jóval 300.000 FF (10,9 millió Ft) fölött van. A termelés szerkezetétõl és intenzitásától függõen hasonlóan 12. táblázat

2002. október–november

jelentõs különbségek alakultak ki az ország régió között is, az egy gazdaságra jutó összes támogatás 1998-ban Languedoc-Roussillonban 60.000 FF (2,2 millió Ft), míg Ile-de-Franceban 286.000 FF (10,4 millió Ft) volt.

dolgozik valóban független kis- és középvállalatokban. A többséget (65%-ot) az a mintegy 220 „vállalkozói csoport” integrálja, amelyek piaci súlya egyre nõ, s amelyek között legalább egyharmad arányban a külföldi tõke tett szert többségi tulajdonra. A francia élelmiszeripari teljesítménynek (árbevételnek) 20%-át 10 csoport, egyharmadát 20 csoport, kétharmadát pedig 50 csoport adja. E vállalatóriások közül 7 a világ 100 vezetõ vállalatainak mezõnyében elõkelõ helyen található. Az élelmiszer-feldolgozásban 1997-ben 336 mezõgazdasági vállalat (szövetkezet, egyesülés, SICA) vett részt. Üzleti forgalmuk részaránya 8%-os volt. Az élelmiszeripar jövedelmezõsége az utóbbi évek során valamelyest romlott, de még mindig elõnyösebb a többi iparágénál. Az élelmiszeripar rendkívül élese piaci versenyhelyzetben kénytelen dolgozni. A mezõgazdasági termelés viszonylag védett, de a közösségi és nemzeti támogatások ellenére is erõs szakmai és érdekképviseleti rendszerrel gyakorol hatást a felvásárlási árakra. Más oldalról, az élelmiszer-nagykereskedelem, az ún. elosztó hálózat még inkább koncentrált, s a fogyasztók megnyerése, megtartása érdekében még kíméletlenebb az árversenyben. Ma a francia élelmiszer-nagykereskedelmet gyakorlatilag 5 elosztó hálózat uralja. (Leclerc, Auchan, Carrefour, Intermarché, Promodes). Számuk – szakértõi prognózis alapján – a közeli években 3-ra csökken, s még félelmetesebb tárgyaló erõt fog képviselni. A modern, országokon átívelõ piacgazdaságokban tehát a szüntelen alkalmazkodást követelõ konkurenciaharc a hatékonyság növelésére kényszerít, s az erre képtelen

3. A mezõgazdasági termékek feldolgozása és értékesítése Míg a mezõgazdasági termelésre, s fõleg annak jövedelmezõségére megannyi hatósági (közösségi, nemzeti és regionális) intézkedés gyakorol hatást, addig a feldolgozó és az elosztó szféra alapvetõen kézzelfogható, mérhetõ versenyadottságaival – a termékek minõségével, a cégek tõkeerejével és marketing munkájával stb. – vesz részt a piacért, a fogyasztókért való küzdelemben. Az energia szektor nélküli francia ipari termelésnek az élelmiszeripar 17–25%-át adta az utóbbi 10 év során, s ezzel elsõ helyen áll az ipari ágazatok közül. A mezõgazdasági termelésnek mintegy 70%-át dolgozza fel az élelmiszeripar, s szerepe évrõl-évre növekszik. Ez abban is lemérhetõ, hogy az élelmiszeripar GDP termelése 1993-tól már meghaladja a mezõgazdasági termelés hozzáadott értékét. A feldolgozott élelmiszerek 80%-a a francia belsõ piacon talál vevõre. Az állami „gyámkodástól” mentes, s a piaci kihívásoknak kitett feldolgozóipar vállalati szerkezete magán viseli mind a tevékenységi struktúra, mind pedig a globalizálódó piaci verseny követelményeit. A 20 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató ún. kisvállalkozások száma még igen jelentõs (kereken 10000), az összes élelmiszeripari vállalat 75%-át teszi ki. Számarányuk és gazdasági súlyuk is elsõsorban a húsfeldolgozásban (húské13. táblázat szítmények, -ételek elõállítása), a boA FRANCIA ÉLELMISZERIPAR VÁLLALATI SZERKEZETE 1998-BAN rászatban (Dél-Franciaországban), Megnevezés Az üzemek száma Az üzleti forgalom, milliárd, FF valamint a tejiparban (kis sajtüzemek) 20 fõnél 20 fõnél Mezõgaz- 20 fõnél 20 fõnél Mezõgazemlítésre méltó. Ugyanakkor a teljes többet kevesebbet dasági többet kevesebbet dasági foglalkoz- foglalkoz- szerveze- foglalkoz- foglalkoz- szervezeélelmiszer-feldolgozó szektor alkaltatók tatók tek tatók tatók tek mazottainak csak 1%-át foglalkoztatÖsszesen 3110 9888 336 709,7 39,0 62,4 ják, s az élelmiszeripari árbevételnek Ebbõl: csak 5%-át realizálják. A 20 fõnél – húsipar 1065 2248 41 171,0 5,3 14,7 többet foglalkoztató élelmiszeripari – halfeldolgozás 123 268 15,5 0,9 vállalatok száma 3110, harmadrészük – zöldség, gyümölcs 144 673 171) 34,1 1,5 4,81) húsipari cég. Ezek között jelentõs – tejipar 330 909 64 139,9 4,0 18,8 arányt képviselnek – az 500 fizetett – magfeldolgozás 1078 558 26,8 2,9 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoz– állati takarmányok 235 330 45 51,8 3,1 7,2 tató – az ún. középvállalatok. Ezek a – italok 354 2454 162 96,4 13,0 11,7 statisztikák azonban elfedik a tulaj– egyéb élelmiszer 724 2324 7 158,2 5,3 5,3 donlásban, s a tényleges irányításban 1) zöldség, gyümölcs- és magfeldolgozás együtt zajló gyors koncentrációs folyamatot. Forrás: AGRESTE, 2000 A foglalkoztatottaknak csak 35%-a

2002. október–november

„Tolle, lege et fac!”

38

vállalkozásokat kíméletlenül kiszelektálja. Következményeként a piaci részesedés, a tõke és a vállalkozások látványosan koncentrálódnak. E koncentrációs folyamatnak azonban az élelmiszertermelõ vertikum fázisában léteznek specifikus vonásai is: l a nyersanyagtermelõ fázis, a mezõgazdaság sem kivétel, ott is a hatékonyság az elsõszámú szelektáló tényezõ. A koncentrációnak azonban határt szabnak a tényleges birtokviszonyok, s az ezek megtartására ösztönzõ állami politikák is. Hasonló ellensúlyt képezõ körülmény a közösségi és a nemzeti támogatási rendszer is, amely a potenciális vesztesek nagy részének dob mentõövet. Végül pedig szintén társadalmi-politikai menekülõ útnak számít, a KAP második pillére, a vidékfejlesztés, s az ezzel igen tágan összefüggõ alternatív tevékenységek széles köre. A mezõgazdasági termelés tehát továbbra is „mentõháló” fölött versenyzõ szféra; l a feldolgozóipar és az élelmiszerkereskedelem ezzel szemben a piaci erõviszonyoknak majdnem teljesen kitett terület. Szabályozottságot, némi védelmet az EU-n kívüli szereplõkkel szemben a vámrendszer, a belsõ versenytársakkal szemben pedig a verseny- (vagy kartell) törvény nyújt. Ez utóbbi azonban nem zárja ki, hogy adott nemzeti és/vagy közösségi piacot 3-4 szereplõ uralja akár nehezen tetten érhetõ egyeztetõ mechanizmusok által is. Ebben a versenyben a termékek, a tõke (vállalkozás) és a szervezettség „minõsége” játszik meghatározó szerepet. A piacról való kiszorulást nem gátolják állami mechanizmusok. A potenciális veszteségeket, a még erõteljesebb piaci szelekciót az önkéntes civil koordinációs intézmények fékezik. Mivel a keresleti oldal végtelenül koncentrált (elosztó hálózatok!), az igények közvetítésére, a termelés „programozására”, az ésszerû árpolitika orientálására igen változatos formavilágú integrációs (szakmai, piaci, érdekvédelmi) szervezetek mûködnek. A francia mezõgazdasági termelõ döntéseit sematikusan az alábbi erõtér határozza meg: 4. Következtetések Az üzemi struktúrát és az állami (költségvetési) támogatásokat jellemzõ fontosabb adatsorokból alapvetõen az állapítható meg, hogy – az USA gyakorlatához hasonlóan a francia agrárpolitikában is markáns ellentmondás érhetõ tetten a retorika és a napi valóság között! A francia agrárpolitika centrumában is a családi gazdaságok erõsítésének a szándéka, e gazdálkodási forma dominanciája áll. Ugyanakkor a francia mezõgazdasági terület mintegy 40%-át társas gazdaságok mûvelik, s a mezõgazdasági

39

„Tolle, lege et fac!”

14. táblázat AZ ÉLELMISZERIPAR JÖVEDELMEZÕSÉGE, % Megnevezés

1985

1990

1997

Húsipar

22,7

22,6

19,6

Halfeldolgozás

34,0

27,2

14,8

Zöldség-gyümölcs

27,5

25,1

17,6

Tejipar

21,5

19,8

18,2

Takarmányipar

29,4

28,4

17,6

Magfeldolgozás

18,8

25,6

16,5

Italok

29,9

39,1

25,4

Egyéb

21,2

29,8

31,1

Összesen

24,1

28,4

22,9

Forrás: Dávid Csaba: A francia mezõgazdaság és érdekképviselete

–

–

–

–

GDP-nek feltehetõen legalább felét állítják elõ. (Mást beszélnek, és mást tesznek!) a világméretû gazdasági verseny elõl a francia mezõgazdaság sem képes kitérni. Strukturális formálódása a versenyben való helytállást példázza. Az elmúlt 30 év során agrártermelõinek a száma 60%-kal csökkent, a hatékonysági kényszer következményeként a földkoncentráció egyre inkább gyorsul. A mezõgazdasági területnek közel felét a gazdaságoknak 10%-a mûveli meg. A 10 ha alatti kisgazdaságoknak a területbõl már csak 3% jut; a családi gazdaságok meghatározó szerepének hangoztatása ugyanakkor nem értelmezhetõ kizárólagosságként! Mind a mezõgazdasági termelésben, mind a feldolgozásban, mind pedig az elosztási rendszerben növekvõ szerepet játszanak a különbözõ társas gazdálkodási formák, köztük a szövetkezeti vállalatok is; a regionális és szociális különbségek mérséklése kitüntetett célja mind az EU, mind pedig a francia agrárpolitikának. Ennek ellenére a szabályozásban, különösen a támogatáspolitikában nincs nyoma az egyenlõsdinek, sem pedig az ágazat semleges szabályozásnak. A nemzeti és a közösségi támogatásoknak 75–80%-át lényegében a gabona- és olajosnövények termelõi, valamint a tömegtakarmány-fogyasztó állatfajok tartói vágják zsebre. A közpénzek 85%-át a gazdálkodók fele költi el. A szabályozás, a támogatás tehát – minden retorika ellenére – a hatékonyság, a piacrajutási esélyek erõsítését, a jól szervezett, professzionális nagygazdaságok további megszilárdítását szolgálják. A szociális és a regionális különbségek pedig a növekvõ közösségi kiadások ellenére sem enyhülnek. míg a mezõgazdaság szereplõit – a hatékonysági szempont dominanciája mellett – számos közösségi, nemzeti és regionális védõháló óvja a nemzetközi verseny mar-

2002. október–november

káns hullámaitól, addig a feldolgozó és az elosztó szférában a piacról való kiszorulást nem akadályozzák hasonló állami mechanizmusok. A versenyben való helytállást a termék, a tõke és a szervezettség minõsége dönti el, s a még gyorsabb szelekcióval (koncentrációval) szemben csak az önként vállalt civil (szakmai, piaci, érdekképviseleti) egyeztetõ rendszerek képeznek ellensúlyt.

Szakszervezetek Agrárkamarák Szakmai szövetségek Piaci egyeztetés

KAP Nemzeti és regionális hatóságok

TÓTH PÉTER ÜGYVEZETÕ, UDOVECZ GÁBOR FÕIGAZGATÓ

A TANULMÁNY A KITE EGYESÜLÉS, NÁDUDVAR MEGBÍZÁSÁBÓL AGRÁR EURÓPA TANÁCSADÓ IRODA KFT. GONDOZÁSÁBAN 1052 BUDAPEST KÁROLY KRT. 24. TELEFON: 2665622 FAX: 2665629 E-MAIL: [email protected]

KÉSZÜLT AZ

Termelõk

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A SZERZÕKNEK! AZ AGRÁR EURÓPA KLUBBAN ELHANGZOTT, ITT ÍRÁSBAN

Nagybani kereskedõk (fõleg állati termékeknél)

Értékesítõ szervezetek Gépkörök

KÖZREADOTT ELÕADÁS SZERZÕINEK KÖSZÖNETÜNKET

FEJEZZÜK KI, HOGY TANULMÁNYUKAT

TISZTELT OLVASÓINK RENDELKEZÉSÉRE BOCSÁTHATTUK.

(A SZERK.)

HIRDETÉS IGÉNYLÕ LAP

szívesen ad helyt

A MAG Kutatás, Fejlesztés és Környezet c. szaklap 2002. évi számában hirdetni kívánunk: Név: ...................................................................................................................

különbözõ

Cím: ...................................................................................................................

jobbító szándékú

q q q q

fekete-fehér színes fekete-fehér színes

1/1 1/1 1/2 1/2

160 e Ft + ÁFA 250–300 e Ft + ÁFA 100 e Ft + ÁFA 160–200 e Ft + ÁFA ................................ cégszerû aláírás

#

Szaklapunk mindenkor

Nyomdakész hirdetési anyag (film), színre bontott képanyag esetén technikai költséget nem számítunk fel. Kapott képanyag és szöveg megküldésekor – igény szerint – a hirdetés lay out-ját is megtervezzük, s kivitelezzük. Egyedi kívánságokat – megrendelés esetén – tetszés szerinti kivitelben, s példányszámban teljesítünk. A hirdetésre szánt szakanyag leadása minden hónap elsõ hetében. VETMA Marketingkommunikációs Kht. 1077 Budapest, Rottenbiller u. 33. Telefon: 06-(1) 462-5088, Telefax: 06-(1) 462-5080, Mobil: 06 30 221-7990 E-mail: [email protected], [email protected]

2002. október–november

megközelítéseknek, véleményeknek, minden olyan szakmai kérdésben, amely közérdeklõdésre tarhat számot, s egyben közhasznot is szolgál. Valljuk, és vállaljuk azt a közlési alapelvet, mely szerint „Hallgattassék meg a másik fél is”. (A SZERK.)

„Tolle, lege et fac!”

40

„Habent sua fata libelli...” (T. Maurus)

Charles S. Papp: North American Insects könyve „A könyveknek is megvan a maguk sorsa...” a szólássá vált régi latin idézet szerint. Jól példázza a mondást a címben jelzett – néhány napra kölcsönkapott, az Amerikai Egyesült Államokban tavaly kiadott – szakkönyv. Magyar szerzõ, a debreceni születésû Papp Károly, a kiváló entomológus mûve. Ki is a kitûnõ szerzõ? Papp Károly 1917-ben született Debrecenben. Tanulmányait az itteni Református Kollégiumban, illetve az akkor Kolozsvárra visszaköltözõ Ferenc József Tudományegyetem Természettudományi Karán folytatta. A II. világháború után Németországban és itthon is több rovartani publikációnak volt szerzõje és kiadója. Nevéhez fûzõdik a háború utáni elsõ magyar nyelvû oktatási lapnak, a Kultúréletnek szerkesztése és kiadása. Emigrációját követõen az Egyesült Államokban tevékenykedve a kaliforniai egyetemen biológiát tanított, majd nyugdíjba vonulásáig egyebek mellett Kalifornia állam mezõgazdasági minisztériumának megbízásából kamatoztatta rovartani ismereteit. Érdemeit és munkásságát – melyet íróként és oktatóként mind a mai napig folytat – több díjjal is elismerték. Legutóbbi és talán legnagyobb volumenû munkája a most bemutatásra kerülõ, az észak-amerikai rovarvilágot rendszerezõ mûve. A több mint 2800 illusztrációval ellátott szakkönyv – melyben a tudományos alapossággal készült szemc!!!” e et fa edd!!! g le , e selek „Toll sd és c a v l o , Vedd

léltetõ rajzok mind a szerzõ sajátjai – átfogó képet ad az észak-amerikai kontinens rovarvilágáról, figyelemmel élõhelyükre, viselkedésükre, illetve a különbözõ alfajok közti eltérésekre. A könyv emellett kitér még olyan más ízeltlábúakra is, (atkák, pókok, skorpiók) amelyek veszélyesek lehetnek az ember egészségére. A mû már méreteivel is tekintélyt ébreszt. Hûen tükrözi azt a hatalmas tudásanyagot, amit a szerzõ – hazájától távol, de mégis Magyarország hírnevét öregbítve – a magyar alkotó szellemet sugározva ebben e munkában felmutat. Az igazság kedvéért az eredeti latin mondás így hangzott: „Pro captu lectoris habent sua fata libelli”, azaz a könyvek sorsa attól függ, hogy mennyire tudja õket befogadni az olvasó. Ez olyan könyv, amely méltán okoz örömet annak, akinek birtokába jut. Meggyõzõdésem, hogy a sokoldalú tehetségû Papp Károly (Ubrizsy Gábor neves kórtanos kutató egykori évfolyamtársa, a ma is kiemelkedõ tudású Nagy Barnabás egyetemi társa, akivel együtt kezdték kutatói pályájukat) e nagy lélegzetû munkájával a magyar tudományosság hitelét növeli. Jó szívvel adom vissza a megajándékozott, boldog tulajdonosnak a bemutatás erejéig kölcsönadott, dedikált szakkönyv remeket. O.I.

MEGRENDELÕ LAP

MEGRENDELJÜK ÖNÖKNÉL 2003. ÉVRE A MAG C. SZAKLAPOT. ELÕFIZETÉSI DÍJ: 2688 FT/ÉV (+ POSTAKÖLTSÉG)

NÉV: .................................................................. CÍM: ...................................................................... PÉLDÁNYSZÁM: .................................................. D ÁTUM: .................................................................... ...................................................... CÉGSZERÛ ALÁÍRÁS VETMA MARKETINGKOMMUNIKÁCIÓS KHT. 1077 BUDAPEST, ROTTENBILLER U. 33. MOBIL: 06 30 221-7990

41

„Tolle, lege et fac!”

2002. október–november

Örökségünk

„A szellemi kincsek örökkévalók – írta tépett sorsú erdélyi írónk, Wass Albert – ezek képezik egy-egy család, egy-egy nemzet vagy az egész emberi világ egyetlen valódi elpusztíthatatlan örökségét. Azt az örökségünket, amit nem vehet el tõlünk senki, ami nem veszhet el csupán akkor, ha mi magunk lemondunk róla, megfeledkezünk róla, vagy egyszerûen restek vagyunk arra, hogy megõrizzük és életünkben, cselekvéseinkben méltók legyünk hozzá... ami évszázadok során, nemzedékrõl-nemzedékre jutott el hozzánk, s ami egyedül tesz minket azokká, akik vagyunk, illetve akiknek lennünk illene.”

225 évvel ezelõtt alapították az elsõ hazai mezõgazdaságtani tanszéket

A

TA RTA L O M B Ó L . . .

1777-ben kerül Budára az a nagyszombati egyetem, amelyet Pázmány Péter még 1635-ben alapított. Az áthelyezés Mária Teréziának akkor kiadott nevezetes oktatási rendeletének – a „Ratio Educationis”-nak – keretében történt. Ekkor hozták létre az „Oeconomica ruralis”, vagyis a mezõgazdasági tanszéket is. Ennek elsõ profeszszorául Mitterpacher Lajost (1734–1814) nevezték ki, aki e tisztséget majd 35 éven át viselte, s eközben 26 kiadványa jelent meg (volt olyan, mely több mint 20 kiadást ért meg). Egyetemi elõadásaira épült háromkötetes alapvetõ könyvét az „Elementa rei Rusticae”-t 1777-ben jelentette meg. Figyelmet érdemel, hogy a mezõgazdaságtant nemcsak a bölcsészkaron, hanem a Mérnöki Intézetben, sõt a Központi Papnevelde tanulói-

nak is kötelezõ tárgyként kellett hallgatni és abból vizsgázni is. Mitterpacher elve volt, hogy a gyakorlati tudományokban az elmélet csak útmutatóul szolgálhat, magában keveset ér, ha nem párosul vele tapasztalat… Az agrártudományok elsõ módszeres összefoglalása, felsõfokú oktatásának megalapozása fûzõdik Mitterpacher Lajos nevéhez. Nemcsak a tananyagot oktatta, hanem józan magatartásra is nevelt: “Titeket pedig ifjak, könyörögve kérlek, hintsétek el és érleljétek meg azokat a magvakat, amelyeket ebbõl a hasznos könyvecskébõl öszszegyûjtöttetek, hogy gyümölcsei nemcsak magatok, hanem az egész hazának javára szolgáljanak”.

DR. VIZI E. SZILVESZTER: Gondolatok a Magyar Tudomány Napjára . . . . . . . . . . . .4

A 60 milliárd forintos konszolidációs program végrehajtása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22

ERTSEYNÉ DR. PEREGI KATALIN: ISTA 27. Kongresszus, már EU tagok leszünk? . . . . . . . .5

Növénytermesztõk Napja a szegedi Eurolandon . . . . . .23

A Szarvasi-1 energiafûrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 Farmos Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7 Középpontban az agrármarketing . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7 DR. KAJDI FERENC: Fehérjegazdálkodás mai szemmel . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 DR. NAGY BÉLA – DR. FARKAS BÉLA – DR. FEHÉR ALAJOS: Lucernatermesztésünk helyzete, dilemmák és kilátások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 DR. BINNYEI ANDRÁS: Környezet és állattartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15

2002. október–november

SZEKERES ZOLTÁN: Bólyi szója-fajtaajánlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24 Szalay Dezsõ kandidátusi védése . . . . . . . . . . . . . . . . . .27 DR. TÓTH PÉTER – DR. UDOVECZ GÁBOR: Az USA és Franciaország mezõgazdasági üzem szerkezete és támogatottsága . . . . . . . . . . . . . . . .28 DR. OLÁH ISTVÁN: Charles S. Papp: North American Insects könyve . . . . .41 225 évvel ezelõtt alapították az elsõ hazai mezõgazdaságtani tanszéket . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .42 DR. PAPP ERZSÉBET: Magélettanról, röviden . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43

„Tolle, lege et fac!”

42

Magélettanról, röviden... Tudom, hogy bõven vannak ismereteink a magvakról általában és bõvebben azokról, amelyekkel hivatásszerûen foglalkozunk. A mag élettani kérdései kevésbé ismertek. A mag vizsgálata, vagyis annak megállapítása, hogy milyen százalékban csírázik a magtétel, vagy mennyire tiszta, nem kevert más magvakkal, sokkal ismertebb, mint a mag élettani állapota. A vizsgálat és az élettan problémaköre természetesen elválaszthatatlan. Néhány életjelenséget szeretnék ismertetni, fõleg azokat, amelyeknek a hatása a mag érésétõl a vetésig az eltarthatóságra nézve fontos. ANYANÖVÉNY A mag élete az anyanövényen kezdõdik. Az anyanövényt ért minden környezeti hatás befolyásolja a termés élettani értékét. A magtermõ növények vetésmódja eltér más vetésektõl, más sor- és tõtávolság szükséges, más trágyázással készítik elõ a területet. A magtermõ növények virágzás után igényelnek több vizet. Méhcsalogató növények, vagy méhcsaládok telepítése a termékenyülést segíti. FEJLÕDÉS A mag fejlõdését és további életjelenségeit hormonok irányítják. Ezek akadályozzák meg a mag idõ elõtti csírázását, fenntartják a mag nyugalmi állapotát, a tartalékanyagok szintézisét, vezetik a mag életét. A hormonális változások sorozata önmagában is kutatási téma. A mag életjelenségei közül a magvak vízszívását és lélegzését ismertetem. Ez a két jelenség a mag életképességével szorosan összefügg. Vízfelvételkor a mag megduzzad. A víz felvételét a maghéj irányítja,

43

„Tolle, lege et fac!”

ütemezi. Ebben szerepe van a héj anyagának, szerkezetének, a mag méretének, a víztartalomnak és a mag korának. A maghéj szerepének említésekor nem a kemény magvakra gondolok, melyek például a vöröshere magvak között elõfordulnak – ezek fajfenntartó szerepet töltenek be –, hanem általában a kemény héjú magvak héja bizonyos bomláson megy keresztül, melyben a talaj mikroorganizmusainak van nagy szerepe. Viszont a mag kedvezõ feltételeket teremt a talajban a héjat lazító mikroorganizmusok részére. Mikor a vizet szív fel a mag, egyúttal gázok szabadulnak fel, hõ keletkezik, anyagok jutnak a környezõ talajba, melyek kedvezõ életfeltételeket teremtenek a héj-lazító mikroszervezetek részére. A mag vízfelvételét irányítja a környezõ talaj fizikai-kémiai állapota. A mag egy talajoldatot vesz fel, mely oldat kémiai összetétele, töménysége, pH-értéke és felületi feszültsége befolyásolja a víz felvételét. A talajoldatban lévõ anyagok csak ionizált, felbomlott formában juthatnak be a mag sejtjeibe. Át kell jutniuk a sejtek féligáteresztõ sejthártyáján. Ezen egyes ionok átjutnak, mások nem. A kalcium az anyagok, ionok bejutását segíti. A víz bejut a sejtekbe. A mag-fehérjét a víz körülveszi, mely ott kolloid állapotban van. Ezt a vizet sejtviszonylatban kötött víznek nevezzük. A kolloid részek közötti területet az úgynevezett szabad víz tölti ki. Ez a szabad víz használódik fel a mag légzésekor. Mikor a mag felveszi a vizet, akkor lassan megduzzad, nagyobb lesz. A vízfelvétel erejét, vagyis a mag vízszívását bar-ral mérték. Egy bar

egyenlõ 750 higanymilliméter nyomásával. A csírázás kezdete közeledtével a vízszívás ereje egyre nagyobb lesz, és elérheti a 4000 bar szívóerõt is! A víz szívását tehát részben a mag irányítja, de ez a folyamat összefügg a környezeti feltételekkel, mint az említett talajoldat töménysége, pHja, de irányítja a mag kora – magának a magnak víztartalma, a mag tartalékanyagai. Ezeket a feltételeket érdemes megjegyezni, mert ugyanezek irányítják a mag légzését is, ami el nem választható, párhuzamos a mag minden más életjelenségével. Minden életjelenség irányításában részt vesz a mag enzim-készlete, irányítva a kémiai-fizikai változásokat. Meg kell említeni még a magon élõ kórokozók jelenlétét, melyek fõleg a mag légzésére hatnak. Viszont azok az anyagok, melyekkel a magvakat kezelik a kórokozók ellen, valamint a csávázó anyagok koncentrációja, töménysége – ide tartozik a mûtrágya-oldata is – mind befolyásolják a mag vízfelvételét a töménységükkel, valamint a magra vagy vetõágyba való elhelyezésük, kiszórásuk idejével. A mag vízszívásával, ennek mértékével szorosan kapcsolódik a mag sérülése. Gondatlan cséplés, aratás, tisztítás felsérti a maghéjat. A sérült mag is szívja a vizet, de a sérülések következtében sejtjeinek tartalma kifelé is áramlik. Ha a mag sejtjei anyaguk jelentõs részét elvesztik, akkor a mag elhal. LÉGZÉS A vízszívás, vagyis az anyagok átalakulása folyamán a mag egyben lélegzik is. O2-t vesz fel és CO2-t, vízgõzt ad le. Ez az életjelenség is ösz-

2002. október–november

szefügg a mag tartalékanyagaival, víztartalmával, a maghéj szerkezetéve, enzimkészletével, a mag korával, a maghéj fertõzöttségével, sérüléseivel. A légzést gyorsító tényezõk: a maghéj fertõzöttsége, sérülések, a környezet hõmérsékletének emelkedése (35-40 Celsius foknál leáll a légzés és a mag elhal). Fokozott légzés következménye a mag anyagainak mennyiségi csökkenése. Minden olyan intézkedés, mely a mag légzését lassítja, egyúttal a mag életét hosszabbítja meg. Ilyen például a mag víztartalmának csökkentése. A víztartalmat a gyakorlatban meleglevegõs szárítással szokták csökkenteni. Szárításkor nem a levegõ hõmérséklete, hanem a páratartalma a legfontosabb. A meleg levegõt szárító közegen vezetik át, elvonják víztartalmát és ezt a száraz levegõt vezetik a maghoz. Ez azért igen fontos, mert így a mag és a környezet páratartalma egyensúlyba kerül. A mag átadja víztartalmát a szárító levegõnek. A szárított magot csak száraz környezetben tarthatjuk el. Létezik a vákuumszárító is, mikor a mag leadott vizét el kell vezetni. Elektromos szárítók is vannak, ezek mûködésének lényege ugyanaz, mint elmondottunk. Szárító anyagon átmenõ, száraz levegõt juttatnak a szigetelt, zárt térbe, ahol a száraz levegõ mintegy elszívja a kiterített magvak víztartalmát. Az e célra használható levegõ páratartalma 3540 százalék lehet.

Szárításkor figyelembe kell venni a magréteg vastagságát is, ugyanis a belsõ rétegek jóval lassabban száradnak. A következõ probléma a szárított magtételek eltartása. Ehhez száraz környezetet kell biztosítani. Erre alkalmas egy szigetelt falú raktár, melynek légszárazságáról megfelelõ mennyiségû égetett mész elhelyezésével gondoskodnak. (papírzsákokat 4/5-részig töltve meg) Kis magtételeket tartályokban, nedvszívó anyagokkal együtt tarthatunk szárazon. Erre a célra a szilikagél vagy blaugél a legalkalmasabb. Ez porózus anyag, melybõl 1 g mennyiség 400 m2 felületnek felel meg nedvszívás szempontjából. Ez az anyag kémiai szempontból közömbös, így a maggal összekeverhetõ, 1/2 kg magot 1-2 g gél szárazon tart, természetesen szárított magot használva. A gélt nem a mag szárítására alkalmazzuk tehát, hanem a szárított mag szárazon tartására. A magszárítás mértéke legfeljebb 7-5 százalékos lehet, további szárítás a mag elhalásához vezet, mivel nem lesz a magnak vízkészlete a légzés fenntartásához. A magvakat hûtéssel is eltarthatjuk, de hûtésre csak szárított magvak kerülhetnek. A hûtött-szárított magvakat fokozatosan lehet kivinni a meleg, nedvesebb levegõre. Az azonnali felmelegedés és vízszívás a sejtfalak felszakadását eredményezhetik.

A szárított magvakat ilyen alacsony víztartalommal kell a felhasználóhoz eljuttatni. Ekkor lép be a magvak csomagolásának problémája. Ezeket csíravédõ csomagolásnak nevezik, s olyan mûanyagok, fémfóliák, mint a polivinil-klorid, 3-4-rétegû nátronpapír, papír mûanyaggal vagy alumíniumfólia és papír. Fontos szempont a csomagolás kiválasztása során az is, hogy írni lehessen rá. A nagyobb tételeket gyapot, jutazsákokban helyezik el, s azt még negyed milliméter vastag polietilénréteggel vonják be. Többrétegû papír hasonló bevonattal szintén megbízhatóan védi a magot csírázástól. Kérdéses lehet még a zacskók vagy zsákok lezárása, még inkább újra-lezárása. Törekedni kell arra, hogy ez is ugyanolyan légbiztos legyen, mint a csomagolás maga, s vissza lehessen zárni. Üvegtartályok használatakor olyan fedeleket készítenek, melyeknek belsõ felületén gél-patront helyeztek el. Így a nyitáskor beáramló levegõ páratartalmát lezárás után a gél magába szívja. A téma iránt mélyebben érdeklõdõknek jelzem, hogy a 80-as évek közepén kiadott Vetõmagismereti zsebkönyv (MgK) az itt említett magélettani kérdésekkel részletesen foglalkozik. Szándékunk szerint a következõkben a mag nyugalom és mag alvás kérdéseivel is foglalkozunk. DR. PAPP ERZSÉBET

TISZTELT ELÕFIZETÕNK! Tájékoztatjuk, hogy a Kiadónk terjesztésében megjelenõ MAG c. lapunkra szóló elõfizetését folyamatosnak tekintjük! Csak akkor kell változást bejelentenie a 2003. évre vonatkozó elõfizetésre, ha a példányszámot, esetleg a címlistát módosítja (pontos szállítási, valamint számlázási név- és címmegjelöléssel). Az esetleges módosítást szíveskedjen levélben, faxon vagy e-mailben megküldeni: VETMA Kht. 1077 Budapest, Rottenbiller u. 33. Telefon: 462-5088 Fax: 462-5080 Mobil: 06-30-221-7990 e-mail: [email protected]

2002. október–november

„Tolle, lege et fac!”

44

YV KÖN

AJÁ

NLÓ

Élelmiszerbiztonság az USÁ-ban

A termõföldhasználat gazdasági kérdései

Az elmúlt hónapban A termõföldhasználat gazdasági kérdései címmel kis könyvecske jelent meg a Szaktudás Kiadóház Rt. gondozásában. A jól felkészült szerzõ, Posta László, és a piaci érzékenységgel rendelkezõ kiadó naprakészségét dicséri, hogy a szakkönyv a címben jelzett tárgykör legfontosabb gyakorlati kérdéseit tudományos alapossággal elemzi (termõföldvásárlás, bérlés stb.), biztos szakismeret, felkészültség birtokában. A könyv értékét növeli a mellékletben közölt vonatkozó, hatályban lévõ jogszabályok gyûjteménye. A mezõgazdasági irányításban, termelésben érdekeltek számára ajánlott a kiadvány. A könyv bemutatójakor Benedek Fülöp c. államtitkár is üdvözölte a kiadvány megjelentetését, s mint a jelzett szakterület kormány részérõl felelõs fõ tisztségviselõje, tájékoztatást is adott. Közlése szerint további szakmai kiadványok megjelentetése várható a szakszerû és minél szélesebb körû informálás érdekében.

Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) és az USA Mezõgazdasági Minisztériuma (USDA) szervezésében Budapesten ez év szeptember 26-án tanácskozást tartottak az élelmiszerbiztonságról és az Egyesült Államok import rendszabályairól. A rendezvényen foglalkoztak a bioterrorizmusról hozott új törvénnyel is. A konferencia az élelmiszerbiztonság és az emberi egészség összefüggésére tette a hangsúlyt. Kiemelt témaként a feldolgozott élelmiszerek szerepeltek. A rendezvényen az Egyesült Államokba exportáló élelmiszerkereskedõk, termékgyártók és az e szakterületet szabályozó hatóságok és a tudományos intézmények képviselõi vettek részt.

„Élelmiszerbiztonság mindenkinek” EU kihívás, EU kötelezettség = élelmiszerbiztonság A Magyar Élelmezésipari tudományos Egyesület (MÉTE) sikeres pályázata alapján az Európai Élelmiszerszabályozási Egyesület (EFLA) 2002. évi tanácskozásának Magyarország adott otthont szeptember 19-én és 20-án. Az esemény kiemelt jelentõségét az adta, hogy Magyarország az EU-hoz csatlakozni kívánó országok közül elsõként rendezhette meg a konferenciát. A 2002. évi EFLA kongresszus az élelmiszergazdaság egyik legnagyobb kihívásával az élelmiszerbiztonság kérdésével foglalkozott. Ezt fejezte ki a kongresszus címadó jelmondata is: „Élelmiszerbiztonság mindenkinek!” A megnyitót 2002. szeptember 19-én Charles A Cockbill, az EFLA elnöke tartotta, Dr. Németh Imre Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter is üdvözölte a megjelenteket. A kongresszuson több szekcióban nyílt lehetõség szakmai vitára, ezek témakörei n Tudomány és az európai élelmiszerhatóságok

45

„Tolle, lege et fac!”

A tudomány szerepe és az elõvigyázatosság elve n Az élelmiszerek szabad forgalma n Miként kell az európai intézményeket a bõvült EU-hoz igazítani? A magyar vállalatok tevékenységüket posztereken mutatták be, termékeiket kóstoltatás útján ismerhették meg a hazai és külföldi résztvevõk. A sikerrel zárult kongresszus szervezési feladatait Tudományos és Szervezõ Bizottság végezte. A Tudományos Bizottság elnöke Dr. Biacs Péter, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára volt, aki a MÉTE elnöke és a Nemzetközi Élelmiszertechnológusok Szövetségének társelnöke is. A tanácskozás fontosságát aláhúzza, az a FAO álláspont, amely szakterületünket e kérdéskörhöz kapcsolja: az élelmiszerbiztonság a vetõmag biztonsággal kezdõdik. n

(A SZERK.)

2002. október–november

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS TISZTELT PÁLYÁZÓ! A VETMA Marketingkommunikációs Kht. és a MAG c. mezõgazdasági és környezetgazdálkodási szaklap Szerkesztõsége a 2002. évben is pályázati felhívást tesz közzé olyan szakcikk(ek) megírására, amely a magyar agrárgazdaság (növénynemesítés, növénytermesztés, környezetgazdálkodás) és közgazdasági környezete kapcsolatát – bármely nézõpontból – a kutatás, fejlesztés, termelés, kereskedelem és környezet stb. oldaláról vizsgálja és széleskörû szakmai érdeklõdést, visszhangot vált ki. A cikk nyelvezete szakmailag kifogástalan, szabatos, világos és magyaros legyen. A pályázat nyilvános. Részt vehet benne bárki, bármilyen szakterületet mûvelõ szakember. A pályázat kritériuma, hogy az 2002-ben a MAG c. szaklap valamelyik számában jelenjen meg. A terjedelem nem korlátozott. A legjobb szakcikk(ek) szerzõjének neves szakemberekbõl, szakértõkbõl álló, felkért zsûri ítéli oda a MAG ARANYTOLL-at. A pályázat többcélú: egyrészt hagyományápolás, másrészt a magyar gazdasági kommunikáció, szakmai és publikációs tevékenység hitelének, erkölcsi megbecsülésének további erõsítése. A pályázati céllal írt szakcikk(ek) leadásának véghatárideje: 2002. november 30. 2002. november hó ® Tisztelettel: a VETMA Marketingkommunikációs Kht. és a MAG Szerkesztõsége

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS E lapszámunk támogatásáért külön köszönetünket fejezzük ki a szakhirdetéseket közzétevõ cégeknek, szakcikkeink szerzõinek, elõfizetõinknek, olvasótáborunknak! A VETMA Kht. és a MAG Kutatás, Fejlesztés és Környezet Szerkesztõsége

Szerkeszti a Szerkesztõbizottság. Megjelenik évente hat alkalommal. Felelõs kiadó: a VETMA Közösségi Marketingkommunikációs Közhasznú Társaság ügyvezetõje 1077 Bp., Rottenbiller u. 33. Telefon: 462-5088 Telefax: 462-5080 Fõszerkesztõ: Dr. Oláh István 06/30/221-79-90 Grafika: BP DESIGN, Hirdetésszervezés: KONTIKÁR BT. HU ISSN 1588-4864 Elõfizethetõ a VETMA Kht. címén. Elõfizetési díj egy évre 2688 Ft/év Bankszámlaszám: 56100055-16100192 Nyomtatás: Bétaprint Nyomda Felelõs vezetõ: Szabadi Andrásné

2002. október–november

Közhasznúsági szerzõdésben Zsámbék Nagyközség Önkormányzatával

„Tolle, lege et fac!”

46