Horváth Bence (ELTE filozófia, esztétika) Út a természethez A XX. század második felében a filozófia területén belül is megfigyelhetı egy reneszánsza a természethez történı odafordulásnak. Az európai kultúra történetén végigtekintve több ilyen korszakot is felfedezhetünk, amikor a természet felé orientálódás mintegy reakcióként ment végbe, melynek okait és hatásait kívánom röviden áttekinteni elıadásomban, elsısorban a XX. századi ökofilozófiai 'robbanásra' fókuszálva. Ennyiben én elsısorban nem konkrét ökofilozófiai kérdésekkel kívánok foglalkozni, sokkal inkább újkori népszerőségének eredete felé tapogatózni, egy lehetséges irány mentén feltárni azokat a körülményeket, melyek megteremtették ennek a beszédmódnak a lehetıségét. Természetesen végleges magyarázat nem adható, ennyiben az általam felvetni kívánt pár gondolat csak az egyik lehetséges utat mutatja meg ahhoz az elképzeléshez, melyben a természet mint egy eredendı léttapasztalat adódik a filozófia számára. Ez az elıadásomban kiemelt út a fenomenológia útja, így röviden azt kívánom majd megmutatni, milyen ingerek és reakciók mentén alakult ki egy új értelemben vett természetfogalom a fenomenológiai hagyományban, és ezen fogalom hogyan tekinthetı egy bizonyos értelemben az ökofilozófia eredetének.
Sebestyén Lóránd (ELTE, filozófia) Az ökofilozófia mint az emberi szellem permakultúrája A filozófia mint az ember (ön)megismerésének kísérlete az ökológiai gondolkodás megjelenésével új fejezetéhez érkezett. Az elıadás megpróbál egy pillantást vetni azokra a horizontokra, melyek mindig is foglalkoztatták a filozófiát, és ma az ökológia jegyében új értelmezést igényelnek: az emberi szabadság , a tér, az idı, a mővészet. Az elıadás során Gilles Deleuze, Martin Heidegger, Alfred N. Whitehead és még néhány jeles gondolkodó bizonyos elméleteinek érintésével filozófiai kísérletre hívom a hallgatóságot, annak vizsgálatára, mely irányvonalak mentén közelíthetı meg szellemi értelemben vett permakultúra. Permakultúra (Permanent culture): Sajátos gyakorlati megközelítése az emberi településeknek és mezıgazdasági rendszereknek, melyek a természetben megmutatkozó ökológiai kapcsolatok mintájára épülnek.
Tóth Eszter (SzTE, etika-vallástudomány) Az eutanázia bioetikai kérdései Halni hagyás vagy halált akarás? Az egyre nagyobb réteget érintı eutanázia három formája különböztethetı meg: az aktív, a passzív és az orvosilag asszisztált. Az egyház álláspontja mindenki számára ismert. Egyik vallás sem támogatja a haldoklók kínjainak meghosszabbítását. Ugyanakkor az eutanázia sokak szerint gyilkosság, az élet szentsége elleni bőn, ,,tömegfegyver”, ,,elfajzás”. Szakmai szempontból a fogalom hol esküszegésnek, hol méltó véghez segítésnek minısül. Személyiségünk összetettsége, az eljárás folyamat jellege minden esetben ítéletre kötelez: elfogadásra vagy elítélésre. Esettanulmányomban Wanda Endittal visszafordíthatatlan, izomsorvadásban szenvedı családanyaként, tiszta tudattal, halált kérve küzd élete méltó befejezéséért.
Ferencz Dániel (ELTE, filozófia) Konrad Lorenz és az emberiség egyik halálos fıbőne Megoldási kísérletek a túlnépesedés szabályozására
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bőne címő kötetében az általunk elkövetett egyik legnagyobb véteknek a túlnépesedést tartja. Okoz-e valóban kárt az emberi faj túlnépesedése az emberek, az állatok, vagy a környezet számára? Ha igen, mit tehetünk, mit szabad tennünk annak érdekében, hogy csökkentsük az emberiség létszámának növekedését? Születéskorlátozási szabályok, eugenikai módszerek, az őrkutatás fejlesztése és más bolygók meghódítása? Melyik, vagy melyek lehetnek azok az eszközök, amelyek segítségével az emberek túlnépesedésének problémája orvosolható. Elıadásomban a fent említett módszerekrıl, mint megoldási lehetıségekrıl fogok beszélni, oly módon, hogy nem foglalok állást egyik megoldás mellett sem.
Simon Krisztián (ELTE, filozófia) A túlnépesedés mint erkölcsi probléma
Elıadásom célja, hogy ismertessem Derek Parfit utilitarista válaszát a túlnépesedésre, mint morális problémára, felhívjam a figyelmet az általa felhozott érv gyenge pontjaira és megpróbáljak egy alternatív érvvel elıállni. Parfit azzal kezdi, hogy a klasszikus utilitarista elképzelés szerint azáltal tehetjük jobbá a világot, ha a.) boldogabbá tesszük a benne élı egyedeket vagy b.) létrehozunk újabb egyedeket, hogy az össz-boldogság ezáltal nagyobb legyen. Ugyanakkor úgy véli, az utilitarizmus, mint totális nézet itt „ellenszenves konklúzióhoz” (repugnant conclusion) vezet, hiszen ahhoz, hogy elfogadjuk, hogy a véges számú források világában nıtt a boldogság és a jólét, azt kell feltételeznünk, hogy kvalitatív jólét-veszteség pótolható a kvantitatív jólétnyereséggel, azaz minden lehetséges világ esetében elképzelhetünk egy még jobbat, ahol még több ember osztozkodik egy icipicivel többön, és egyenként rosszabbul megy nekik, de összességében mégis csak jobb minden. Mindez olyan lenne, mintha mindent, ami értékes volt a földön odaadtunk volna Nozick haszonelvő szörnyetegének (Utility Monster) hogy helyette krumplival és mobiltelefonokkal lásson el minket. Nyilvánvaló, hogy intuícióink azt mondják, nem jó az a világ, ahol mindent felfal a szörny, és ugyanezt mondja Parfit is: perfekcionizmusunk nem engedi, hogy jobbnak lássuk a túlnépesedett világot. A kérdésre többen is visszatértek az elmúlt évtizedekben, kifogásolva, hogy Parfit végsı érve csupán intuíciókon nyugszik (Huemer, Ryberg), nem képes meggyızı választ adni a kérdésre. Elıadásomban arra keresem a választ, hogyan lehetne meggyızı módon megkerülni az „ellenszenves konklúziót”.
Hámori György (SzTE, esztétika-etika) Mit hívunk „ökologizált” természetnek? A természet fogalmának átalakulása, elsısorban urbánus szemszögbıl. Az elıadás fı kérdése, hogy mit nevezünk ma természetnek. A természet kihasználása új szintre lépett, már mi termeljük a természetet, amit kihasználunk, mi építjük, szabályozzuk, beleértve a tájat, növényzetet, állatokat. Mi a viszonyunk ehhez a megváltozott természethez? Jól bánunk-e az originális természettel nemzeti park mint fizetett látványosság. A természet számunkra szórakozássá vált, másfelıl fetisizáljuk. De egyáltalán az a természet még, amit mi annak hívunk?
Gosztonyi Bence (ELTE, filozófia) Mély gyökerek? A mélyökológia és a vallások viszonya Noha eredeti célkitőzése szerint nem vallási mozgalom, mégis gyakran elhangzik, hogy a mélyökológia olyan alapvetı értékekre hivatkozik, melyek a fı világvallásokban (egyesek szerint döntıen inkább a keletiekben) régtıl fogva képviseltek: az életformák inherens értékének és megırzésének eszménye, az erıszak tiltása, stb. Mégis, a legújabb kutatások egyes közösségekben fordítottan arányos összefüggést találtak a vallásosság és az ökológiai elkötelezettség között. Merített-e a mélyökológia bármely vallás elveibıl, hivatkozhat-e jogosan azokra, (netán sikerességének céljából)? Elıadásomban ezt a kérdést járom körül egyrészt vallástörténeti és filozófiai, másrészt praktikus (közösségek mőködéséhez kapcsolódó) szempontból.
Árik Zsófia (ELTE, filozófia PhD) Kísérlet az idı és a tér megszentelésére: statikus és dinamikus kozmológiák Platón kései filozófiájában, jelesül a Timaioszban, a Törvényekben és a Philébosz adott szöveghelyein keresem a Világ teremtésének motívumait, a keletkezés, 'gignomai' és a létezés, 'einai' összefüggéseit. A Világ teremtésének kozmológiai modellje és a Világ, mint egy ideális közösség, egy kommuna megalapításának egymásra vetíthetıségét kutatom, azt hogy hogyan képezıdik le egy égi minta földi síkon, illetve hogy hogyan felelhet meg földi síkon egy közösség élete, egy geometriai forma vagy egy mozgás, egy dallam az égi mintának. Mi a 'Démiurgosz' szerepe ebben a teremtéstörténetben? Mi a 'Paradeigma', modell, Mintakép szerepe a Teremtésben, milyen oksági, idı-és térbeli, logikai viszonyban áll a 'Teremtı'-vel vagy a 'teremtés anyagá'-val? Milyen lehetséges teológiai konnotációi vannak az 'eikón', képmás alapján teremtésnek, mi köze lehet ennek a 'logosz inkarnációjá'- hoz? A teremtésnek ebben a 'mesterember-típusú modelljé'- ben milyen közelkeleti, semita teremtésmotívumok húzódnak meg, milyen mitológiákkal rokonítható? Hogyan lehetne az 'eikón'- t, a képmást, összhangba hozni a a 'paradeigmá'-val, a mintaképpel és a 'Logosz'-szal ebben a teremtésmodellben? Milyen relevanciával bírhat mindez a folyamatteológiai elméletekre nézve, illetve folyamatteológiai elméletek hátterén hogyan értelmezıdik? Mi a teremtés- és a természet fogalma Platónnál és A.N. Whitehead folyamatfilozófiájában? Miért fontos, hogy statikus vagy dinamikus teremtéselmélettel, kozmológiával, természet fogalommal definálunk egy világot? Hogyan válik ez a Világ szakrálissá és miért fontos hogy szakrálissá váljon az ökofilozófia szempontjából? Az elıadásban ezekre a kérdésekre keresem a lehetséges válaszokat, melyek sohasem tekinthetık véglegesnek és melyek újabb kérdéseket vetnek föl.
Galambos Attila (PTE, filozófia, kulturális antropológia) Egy fecske nem csinál nyarat… Civil szervezetek globális nevelés programja a közoktatásban három pécsi középiskola kontextusában Életünk globális szinten és szélsıséges módon vált nyitottá. Kommunikációnk, méreganyag kibocsájtásunk, információáramlásunk, tıke-, és árumozgásunk világmérető, határokon átívelı. Ezeket a jelenségeket egy szóval globalizációnak hívjuk. A globalizáció hatással van életünkre, és mi is, fogyasztási szokásainkkal, eszközhasználatunkkal visszahatunk rá, aktív alakítói vagyunk. A globalizáció jelensége – számos elınye mellett – súlyos problémákat okozott (okoz), vagy korábbi nehézségeket tett lokalizálhatóvá. Ezeknek a problémáknak a megoldására a nagy, nemzetközi szervezetek, és a lokális szinten tevékenykedı civil csoportok is próbálnak javaslatokat tenni. Az egyik ilyen terv a közoktatásba illesztett oktatási program, aminek fogalmait, metodológiáját, struktúráját a kétezres évek elején dolgozták ki, és globális nevelésnek hívják. 2008-ban egy pécsi civil szervezet vezetésével, több mint egy hónapon át tartó globális nevelés program zajlott a baranyai megyeszékhelyen. Ennek a programnak a társadalmi hatásait, eredményességét dolgoztam fel munkámban.
Földvári Sándor (ELTE, filozófia PhD) Az észt környezetvédelem alapkutatási háttere Speciálisan tranzithelyzetben helyzetben áll -egyebek mellett- ökopolitikájával is az Észt Köztársaság. Ahol a legnagyobb részarányt képeztek a betelepített szovjet-orosz migránsok, szociokultúrálisan alsóbb rétegekbıl verbuvált proletárok rétegével, egyúttal ott a legnagyobb a fizikai környezet pusztulása is: Narva megyében a talajt ötven-száz méteres rétegben kellene kicserélni, az olajpala bányászat szovjet módszerei nyomainak eltüntetésére, --ugyanekkor itt a legnagyobb (=60-70 %) az alulkultúrált lumpen-immigránsok részaránya. Tartu és Pärnu megyékben az ország zöldövezeti aránya 50-60 % (vö. egész Észtország erdıségi aránya 40% a magyar 15%-kal szemben), viszont a szovjet idókbıl örökölt immigránsok a kedvezıbb ökomutatókkal bíró Dél-Észtország lakosságának 20-30 %-át alkotják, amelyen belül is még itt a legmagasabb az értelmiségi valamint a kvalifikáltabb szakképzettségő nemzetiségiek részaránya. A Tartui Egyetem külön projektekben vizsgálja (multikultúrális társadalmi egyensúly megteremtásánek alapkutatásaként) a beilleszkedési mutatókat (=a Szociálpszichológai Tanszékrıl Aune Valk Dániában tartott elıadásától a vele folytatott tartui kávé-konzultációkig igyekszünk primer forrásokat hozni), melyekbıl itt a környezettudatos nevelésre vonatkozó adatokat ragadjuk ki. -- Az Észt Környezetvédelmi Minisztérium égisze alatt létrehozott (=ergo nem-akadémikus és nem-egyetemi) Észt Környezetkutató Intézet (Estonian Environmental Research Centre = Eesti Keskkonnauuringute Keskus Kesklabor) speciálisan vizsgálja komparatíve mindhárom balti állam öko-kultúráját (=keresztmetszetet adunk az elérhetı észt, orosz és angol nyelvő publikációikól), ezen belül a Minisztérium jogalkotó tevékenyéségét aktív tanácsadóként segíti a skandináv normák és az örökölt szociokulturális hátrányok ollójának szőkítése céljábül. Az elıadás alapvetıen e jogalkotó tevékenységhez kapcsolódó nevelı-szemléletfejlesztı munkát és ennek az alapkutatási hátterét igyekszik jellemezni. -- Röviden kitérünk azonban arra is, hogy az eredmények hátterében álló liberálisabb észt polgári kultúra s a személyiség tisztelete ott jelentısen közelebb áll a skandináv társadalmi normákhoz, mint pl. Magyarországon, ezért a fenti kérdések sem vizsgálhatók elszigetelten a komplex társadalomfilozófiai megközelítés nélkül. Pl. a társadalmi anómia (Durkheim fogalmával) a Baltikumban optimálisan alacsony, a patologikusan rossz magyar mutatókhoz képest. Kategorikusan kerüljük azonban az aktuálpolitikai konnotációkat, kifejezetten a deskriptív tudomány keretein belül maradva.
Szántó Vera (ELTE, filozófia PhD) A genetikai esszencializmus szerepe a GMO vitában A genetikailag módosított élılények (GMO), elsısorban a transzgénikus haszonnövények elıállításával kapcsolatos viták az elmúlt évek során gyakorlatilag holtpontra jutottak. Pillanatnyilag nehezen látható be, hogyan lehetne a beavatkozást feltétel nélkül elutasítók, illetve a génmanipuláció híveinek tábora között újraindítani a racionális diskurzust. Elıadásomban egy ilyen lehetıséget szeretnék felmutatni. Állításom szerint a két ellentétes álláspont szemléletmódja között valójában mélyebb hasonlóság figyelhetı meg, mint az elsı látásra kitőnik. Mindkét fél egy - mára már meghaladottnak tekinthetı - génfogalomból indul ki, amely a géneket mind oksági, mind ontológiai értelemben kitüntetett entitásoknak tekinti. Ez az általam genetikai esszencializmusnak nevezett szemlélet azonban az ezredforduló táján mélyreható kritikán esett át, melynek nyomán az ún. epigenetikai szemlélet van terjedıben. Az elıadás során bemutatom, hogy mindez hogyan érinti a pro és kontra tábor érvelését,ill. azt, hogy a hallgatólagosan elfogadott közös premissza feladása, illetve az epigenetikai revízió miképpen járulhat hozzá a vita racionális alapokon történı újraindításához.
