Magyar Munkaterv
„Megrázó” olvasmány Határozottan állítom, hogy jól állunk - mármint a terveket illet en. Hogy példákat is említsek, a 2010. évi kormányváltáskor megszületett a kormányprogram. Nem sokkal kés bb már a konvergencia-program lett a sláger. Követte az Új Széchenyi Terv. Nemrégiben mutatták be a Magyary Zoltán programot, és most már nemcsak a régi Moszkva tér viseli a Széll Kálmán nevet, hanem a legújabb program is. Ennek már elkészült egy „alterve”, a címlapon Magyar Munka Terv (a szövegben Magyar Munkaterv) címmel. Az indokolás szerint ez utóbbi terv célja, hogy a foglalkoztatási és a képzési területet érint en a kijelölt irányvonal szerint meghatározza a strukturális átalakításokat és ezek végrehajtásával elérje a bel lük ered költségvetési megtakarításokat. E terv tervezetének 2011. május. 19-i keltezés , 6.,hivatalos változatával ismerkedhetünk meg a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján. Száz oldal, de érdemes végigrágni magunkat rajta. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a munkavállalóknak „megrázó” olvasmány. Az szemszögükb l úgy t nik, hogy szinte frontális támadást indítottak jogaik ellen. Nemcsak a jogaik, hanem a jogaikat véd szakszervezetek ellen is. Új Munka Törvénykönyve: cui prodest? Miel tt a részletekbe mennénk, érdemes röviden foglalkoznunk a munka világának szerepl ivel: a munkaadókkal, a munkavállalókkal és az állammal. (Ez utóbbi, a közszférát tekintve, persze szintén lehet munkaadó.) Klasszikus esetben a munkaadó és a munkavállaló szerz felek, de – ritka kivételekt l eltekintve - soha nem egyenrangúak. A munkavállaló mindig kiszolgáltatottabb. (Különösen a piacgazdaság jellemz jének tekinthet – fiatalt, diplomást egyaránt érint – munkanélküliség közepette.) A helyzet természetéb l adódóan a munkaadó – hacsak nem megszállott filantróp – a profitmaximalizálás érdekében igyekszik az er fölényét kihasználni. Az állam jól megválasztott foglalkoztatáspolitikával és a munkajog szabályrendszerével ezt bizonyos határok között a kiszolgáltatottabb fél javára korlátozza, vagyis némiképpen kiegyensúlyoz, az asszimetriát korrigálja. A hangsúly a „bizonyos határok közöttön” van. Nos, a Magyar Munkaterv szerint ezeket a határokat, a munkajogot radikálisan megváltoztatják, méghozzá részrehajlóan, egyértelm en az amúgy is er sebb fél, a munkaadók javára. Persze, egy ilyen változtatást indokolni kell. A terv a magyar gazdaság egyik legfontosabb problémájaként a foglakoztatás alacsony szintjét jelöli meg. Célként határozza meg, hogy ennek csökkentése érdekében tíz év alatt egymillió munkahely jön létre (2014-ig 300 000, 2015-ig pedig összesen 400 000). A kormány ezt nemcsak célként határozza meg, hanem minden lehetséges eszközzel támogatja a megvalósulását. Ezért többek között szeretné, ha a magyar munkaer piac a legrugalmasabbak közé tartozna Európában. Ennek azonban több akadálya van, véli a kormány. Az egyik a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve, a másikat az érdekegyeztetés jelenlegi rendszerében gondolja felfedezni, de a szakszervezetek tevékenységi körével sem elégedett. A következ kben egymás után tárgyaljuk ezeket, de - a követhet bb logika érdekében – nem a munkaterv szerinti sorrendben. A munka világának közjogi szabályozása a Munka Törvénykönyvére, mint alapra épül. (Ez még akkor is igaz, ha a közszféra munkavállalóinak jogállást 1992-t l más törvények szabályozzák.) Az említett terv szerint a közeljöv ben ez annyira megváltozik, hogy jóformán talán csak a neve marad meg. A változtatás indoka a már említett munkaer -piaci
rugalmasság biztosítása. Ehhez négy pillért említ a javaslat. Az egyik a rugalmas munkajogi szabályozás. (L.: Munka Törvénykönyvének megváltoztatása.) A második a szociális biztonság a megfelel szint munkanélküli ellátáson keresztül. (Megjegyzés: 2011 februárjában – hivatalos adatok szerint – a 673 ezer állásnélküli 36 százaléka semmilyen pénzbeli ellátásban nem részesült. A jöv re vonatkozó tervekkel pedig külön foglalkozunk.) A harmadik tartópillér az újbóli elhelyezkedést hatékonyan segít aktív munkaer -piaci intézkedések. (Némi ellentmondás: az ezt szolgáló pénzügyi alap kiadásait egyharmaddal kívánja csökkenteni a terv. De err l majd szintén kés bb.) Az utolsó tartóoszlop az egész életúton át tartó tanulás lehet ségének biztosítása. (Azon túlmen en, hogy jól hangzó frázis – ki képes tanulni 30-40 éven át és 50-60 évesen – ellentmond ennek, hogy az oktatás már egyre kevésbé ingyenes. Példa erre: a fels oktatási intézményekben ma még az 50 ezret meghaladja az államilag támogatott fér helyek száma. Ezt belátható id n belül 30 ezerre kívánják csökkenteni.) Maradjunk azonban a Munka Törvénykönyve javasolt változtatásainál. Rendkívül fontos és jól hangzó cél: er sítik a felek szerz déskötési autonómiáját. Magyarul, kevesebbet szabályozna törvény, szabadabban állapodhatna meg a munkaadó a munkavállalóval. Hogy ez kinek jelent valójában szabadságot, azzal már foglalkoztunk. A tervezet egyébként kerekperec fogalmaz: „A munkavégzés törvényi szabályai közül mindazokat el kell hagyni, amelyek alapvet en a felek megállapodásai közé tartoznak. (Most tessék elképzelni azt az ügyintéz t, aki a munkáltatói jogkört gyakorló vezet vel közli, hogy milyen feltételekkel akar megállapodni. Elvben a lehet ség erre adott lesz, hiszen – a tervezet szerint - a foglalkoztatáspolitika célja, hogy a munkajogi szabályozás tegye lehet vé a „munkaviszonyban álló felek igényeihez jobban igazodó munkaszerz déses megoldásokat”.) A fentiek szerint a munkaszerz dés tartalma, a próbaid re, a munkáltató tájékoztatási kötelezettségeire vonatkozó el írások egyszer södnének (értsd: kevesebb kötelezettséget írna el ). Szintén a fentiek szellemében a munkaid re és a pihen id re vonatkozóan mell zni kívánják „a felek megállapodásainak szabadságát szükségtelenül korlátozó, jelenleg hatályos rendelkezéseket”. A terv szerint a kérdés, hogy hol legyen a hangsúly: a szociális védelmi funkción vagy a rugalmasságon, azaz a versenyképességen? A válasz: az utóbbin. Ennek jegyében „fel kell adni azt a jelenleg túl szigorúan érvényesül elvet, mely szerint a rugalmasabb szabályozás csak kollektív szerz désben biztosítható”. Jól nyomon követhet a logika: nincs szükség „merev” törvényi szabályozásra, de már kollektív szerz dés sem kell feltétlenül. Legyen minél szabadabb a szerz déskötés, állapodjanak meg a felek. Idézet: „A munkaviszonyok szabályozása körében az állami szabályozást indokolt visszaszorítani és több tárgykörben kollektív szerz désre vagy a munkaviszonyban álló felek megállapodásaira hagyni a szabályozást”. E liberális felfogás teszi rugalmassá a munkaer piacot és a kiszolgáltatott helyzete miatt köti meg a munkavállalót. Ez is szabadság – csak nem a munkavállalóé. Eltér szabályokat állapítanának meg a köztulajdonban foglalkoztatottak esetében. Így például korlátoznák a munkaviszony megsz ntetéséhez kapcsolódó juttatásokat. A kis- és középvállalkozásokat kevésbé kötnék a munkaviszony megszüntetésének szabályai. Az indokolás szerint azért, hogy a lehet legrugalmasabb foglalkoztatási formákat tudják alkalmazni. Általánosan sz kítenék a”védett” munkavállalók körét. A kollektív szerz désben nemcsak a munkavállaló javára, hanem adott esetben a kárára is eltérhetnének, s t, f szabály lenne a kétirányú eltérés lehet sége. Enyhítenék a munkáltató által felmondással történ munkaviszony korlátait, megváltoztatnák a felmondási tartalmak jogi jellegét. Jelent sen csökkent körben érvényesülne a felmondási tilalom. A felmondási tilalmak jogi jellegét olyan értelemben változtatnák meg, hogy azok ne a felmondás jogellenességének jogkövetkezményét vonják maguk után, hanem a felmentési id
kezdetének elhalasztását. (Vélhet en ez jogellenesség nélkül sokkal több felmondási lehet séget jelent.) A terv alapvet en változtatná meg a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit rendez jelenlegi szabályozást, amely „a gyakorlatban aránytalan és méltánytalan terheket jelent a munkáltató számára”. Korlátoznák a munkáltatót terhel kötelezettségeket. A munkáltató szabadabb lesz a munkaviszony megsz nése id pontjának meghatározása tekintetében. Már a tilalmi id ben közölhet lesz a felmentés azzal, hogy a felmondási id a tilalmi (védett) helyzet megsz nését követ en kezd dhet el. A jogvitás eljárások bizonytalan id tartama miatt a munkáltató által bizonytalan ideig fizetend elmaradt munkabér helyett törvényben meghatározott mérték átalány kártérítés járna. (A terv szerint a munkaviszony a munkáltatói felmondás id pontjában megsz nik.) Változnának a kártérítés szabályai is, méghozzá a munkaadó javára. Feloldanák ugyanis a rájuk vonatkozó merev szabályozást (bizonyos esetekben a kötelez jelleget). Sz kítenék viszont a munkáltatói kárfelel sség körében a „munkáltatói m ködési kör” fogalmát, illetve megsz ntetnék a munkáltatói kárfelel sségi jogalap „indokolatlan kiterjesztésének lehet ségét”. A munkavállalói kárfelel sség viszont növekedne, megsz nne az általános felel sségkorlátozás, továbbá „a gondatlan magatartással okozott kártérítés mértékének jelenlegi törvényi korlátozása nem tartható fenn”. (Kolontár és a gondatlan magatartás – vajon milyen lesz itt a megítélés?). El írnák a munkavállaló ún. megel zési kötelezettségét. Nem maradnak ki a munkavállalók juttatásai sem. Felülvizsgálnák a versenyképességet, foglalkoztatást akadályozó juttatások indokoltságát. Vajon mi tartozik ebbe a körbe? Az utazási költségtérítés? Az étkezési hozzájárulás? Ruhapénz? Ezek mind akadályozzák a versenyképességet, hiszen a munkáltatónak többletterhet, költséget jelentenek. Szintén még megfejtésre vár ez a mondat: „Egyszer síteni kell a munka díjazásának szabályait”. (Az el zmények rosszat sejtetnek.) Új szabály lenne, hogy munkáltatói rendes felmondás esetén elmaradna a végkielégítés, ha a felmondás indoka a munkavállaló magatartásával függ össze. (Eddig, ha a munkavállaló magatartása indokolta, a munkáltató rendkívüli felmondással sz ntethette meg a munkaviszonyt.) Korlátoznák a munkaügyi ellen rzések hatáskörét „azokra a normákra, amelyek megtartásához fontos közérdek f dik”. (Persze, lehetne az egyénnek is saját, tehát egyéni érdeke a biztonságos munkavégzése feltételeinek megteremtése. E vonatkozásban hol találkozik érdeke a közérdekkel? Ki fogja elbírálni, hogy az adott munkahelyen munkavédelmi szempontból mi min sül közérdeknek? Hogyan lehet ezt definiálni, megfoghatóvá, számon kérhet vé tenni?) Válaszokra várva – de meddig? A tervezet szerint az új Munka Törvénykönyvének társadalmi vitája ez év június 30–augusztus 20. között lesz. A Parlament október 31-ig dönt, majd a törvény 2012. január 1-jével hatályba lép. Mi lesz veled, érdekegyeztetés? A Nemzeti Munkaterv arra hivatkozik, hogy az Európai Unió normái szerint a tagállamokkal szembeni elvárás a társadalmi párbeszéd fórumainak fenntartása és ködtetése. Ez vonatkozik arra is – hangsúlyozza a munkaterv -, hogy a döntéshozók (a gazdaságpolitika irányítói) és a gazdasági élet szerepl i (a munkaadók, illetve a munkavállalók érdekképviseleti szervei) együttm ködjenek. Az elvi egyetértés tehát adott. t, nálunk követelmény (lesz), hogy ne csupán az európai szociális dialógus formai kellékei érvényesüljenek a hazai rendszerben, hanem er södjenek a tartalmi elemek, történjen meg az alkalmazkodás az uniós irányelvekhez és a gyakorlat (ezek szerint nem a kormány) által kijelölt struktúrákhoz. Veretes idézet a munkatervb l: „Hatékony érdekegyeztetés csak ott alakulhat ki, ahol valós a párbeszéd iránti kormányzati szándék és érvényesül a partnerek
közötti bizalom”. (Akkor miért kellett sürgetnie a magyar szakszervezeteknek az országos érdekegyeztetés m ködtetését – kérdezhetjük.) Milyen módon? A Nemzeti Munkaterv vázolja a munka világára vonatkozó érdekegyeztetés nemzetközi modelljeit és megállapítja, hogy a mienké jelenleg a francia, etatista modellhez áll legközelebb. Err l kell elmozdulnia a munkaterv szerint az angolszász (brit) modell felé. Ennek jellemz i: az állam passzív, a be nem avatkozás elvét követi. Az állami szabályozás mindössze a szerény jogi keretek létrehozására korlátozódik. A struktúrák mindkét oldalon szétforgácsolódtak. De mi a helyzet Magyarországon? Az érdekegyeztetés jelenlegi formájában már gátja a munkaer piac rugalmasságának. Legalábbis a munkaterv szerint a kormány így véli. Mi a probléma? A tervb l megállapíthatóan a rendszer nem elég hatékony, a kormány „illetéktelennek” tekinti magát az országos érdekegyeztet fórumokon és hibáztatja az érdekképviseleti szervezeteket, hogy els sorban a kormány felé igyekeznek az érdekeiket érvényesíteni. Hogy ez utóbb a jöv ben ne történhessen meg, a létrehozandó új keretek között a kormány nem vállal meghatározó szerepet, nyersebben fogalmazva kivonja magát az országos munkaadói – munkavállalói érdekegyeztetésb l. (Kivétel a közszféra érdekegyeztetése, amelyben az állam a munkaadó.) A filozófia ehhez: a f szerepl k a munkáltatói, illetve munkavállalói érdekképviseleti szervezetek. Persze, ehhez radikális kultúraváltás és konstruktív hozzáállás, kölcsönösen elfogadható megoldásokra törekvés kell e szervezetek részér l. És persze, hogy az állam támogató beavatkozással (mint most) ne veszélyeztesse a szociális párbeszéd autonóm jellegét. (Szó sincs róla, ez jól hangzik!) Miközben a terv (vélhet en kormányzati sugallatra), mintegy az említett két fél közötti hatékony érdekegyeztetés feltételének tekinti a fenti kívánalmakat, addig egy új konstrukcióval kívánja ellehetetleníteni a munka világa szerepl i közötti valós párbeszédet. Megsz nik a húsz éves múlttal rendelkez , eddig tripartit (háromoldalú) alapon m köd Országos Érdekegyeztet Tanács. (Pedig err l a munkaterv, a megsz ntetésének ellentmondva, így vélekedik: 2009. augusztus 20-án az OÉT-törvény újraalkotta a szociális párbeszéd rendszerére vonatkozó törvényi szint rendelkezéseket, és ”ezzel Magyarországon véget ért a szociális párbeszéd és konzultáció spontán szervez désének rendszerváltás utáni korszaka”. Érdekes megállapítás arra vonatkozóan, hogy vajon mikor fejez dött be, saját szóhasználattal élve, a „vadkeleti érdekegyeztetés” hazánkban.) Kétségtelen tény, hogy az OÉT hatáskörét (újra)szabályozták. A Munka Törvénykönyvét (Mt) is módosító törvény kötelez konzultációt írt el a foglalkoztatás érdekében a munkavállalók nagyobb csoportját érint , gazdasági okból történ megszüntetése esetén a Mt-t l eltér szabályok megállapításakor, a kötelez legkisebb munkabér, valamint a garantált bérminimum mértékének megállapításakor. Íme, szabályok, amelyek most rugalmatlanná teszik a munkaer piacot. A fentiekb l kiindulva azt hihetnénk, hogy az OÉT bipartit (kétoldalú) fórummá alakul. Nem, a kormányzati logika mintha most megbicsaklana. A munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseleti szervek mellett a gazdasági kamarák, a civil társadalom és a tudomány képvisel inek részvételével megalakul a Nemzeti Gazdasági Társadalmi Tanács. A munka világának eddigi csúcsszint érdekegyeztet fóruma és ezzel együtt a m ködésével járó kormányzati kötelezettségek megsz nnek, létrejön egy sokoldalú, az ígéret szerint a legfontosabb gazdaságpolitikai, foglalkoztatáspolitikai és szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozó konzultációs mechanizmus. (Emlékezzünk, egy ehhez hasonlót már a Gyurcsánykormány is létrehozott, de más funkciójából adódóan maradt az OÉT is.) Vajon a tudományos élet képvisel it, vagy az egyébként igen hasznos, különböz érdekeket megjelenít civil szervezeteket vajon mennyire érdeklik majd például a munkavállalókra vonatkozó szabályozások (l.: Munka Törvénykönyve) megváltoztatása? Vagy: „divide et impera”?
A tervezett változtatások a közszférát közvetlenül talán kevésbé érintik. A munkaterv is elismeri, hogy e területen az állam funkciója kett s: szabályozó és munkaadó. Ezért maradna a 2002-ben létrehozott Országos Közszolgálati Érdekegyeztet Tanács. Más kérdés, hogy milyen hatáskörrel, például milyen beleszólási lehet séggel a foglalkoztatás-, illetve bérpolitikai kérdésekbe. A versenyszférát tekintve a kormány mindenképpen a pluralista modellt tekinti a követend nek, akkor vajon a közszférában a centralizált érdekegyeztetésnek mi lesz a jöv je, a tartalma? Szerencsére a munkaterv szerint nem cél a közszféra érdekegyeztet fórumainak (és a szektorális, illetve ágazati középszint egyeztet fórumoknak) az átalakítása. Favorit az üzemi tanács Az viszont már kimondott cél, hogy a munkahelyeken visszaszorítsák a szakszervezetek befolyását. A Nemzeti Munkaterv végigolvasása közben érdekes következtetésre juthatunk. Mintha a két végponton akarnák semlegesíteni a szakszervezeteket. Az egyik a centralizált csúcs, az említett OÉT, amelynek megsz ntetésével a kompetenciája szétforgácsolódik az ágazati szintekre. A másik pedig a szakszervezetek munkahelyi szervei. Nem szorul magyarázatra a Nemzeti Munkaterv vonatkozó fejezete, ezért csak átemeljük a szövegét. „Az üzemi tanácsok, illetve a – dönt en még mindig a munkahelyeken m köd – szakszervezetek funkciójának, jogosítványainak hazai megoldása a gyakorlatban kudarcot vallott. Ezért célszer , hogy a munkavállalók foglalkoztatását is érint munkáltatói döntésekbe való beleszólás joga (participáció) az üzemi tanácsok kompetenciája legyen. A jelenlegi széttagolt rendszert meghaladva az üzemi tanács hatáskörébe indokolt vonni a munkavédelmi és a munkavállalók felügyel bizottsági képviseletét is. A szakszervezetek ezzel szemben tagjaik érdekképviseletét lássák el, s e funkcióval összeférhetetlenek a munkáltató m ködését érint döntésekben való közrem ködés és a kifogás benyújtásának joga. Az egyenl bánásmód követelményének részletes jogi szabályozása feleslegessé teszi a szakszervezeti tisztségvisel ket megillet , a hatályos szabályozás szerinti védelmi szintet. A szakszervezeti jogosultságok megállapításakor figyelemmel kell lenni az egyes munkáltatói kötelezettségek enyhítésére.” Ha valamit javára lehet írni a Nemzeti Munkatervnek, az az, hogy nem köntörfalaz. Egyértelm en át kívánja csoportosítani a jogosítványokat a választott, de tagsággal nem rendelkez , így ”jobban kezelhet ” üzemi (és vélhet en másutt a közalkalmazotti) tanács javára. A szakszervezetet kizárnák a munkavállalók foglalkoztatását érint minden döntésb l és még az olyan klasszikusnak számító jogosítványát is elvennék, mint a munkavédelem. Vajon hogyan lehet a szakszervezeti tagok (munkavállalók) érdekeit úgy védeni, ha a rájuk vonatkozó döntésekbe semmilyen beleszólási lehet sége nem lesz az érdekképviseletüknek? És ha már ez nem lesz, akkor persze hogyan maradhatna meg az egyik még meglév leger sebb fegyver, a kifogás (vétójog). Sokat elárul az is, hogy a szakszervezeti jogosultságok törvényi megállapításával egy id ben enyhítenék a munkáltatói kötelezettségeket. Ez magyarul azt jelenti, hogy további jogosultságokat vennének el a szakszervezetekt l. De még a megmaradt kevés jogosítvány gyakorlása is fokozott veszéllyel járna, hiszen a munkaterv szerint megsz nik a szakszervezeti tisztségvisel k védettsége. (Minden hasonlat sántít, de talán itt érdemes megemlíteni: „az egyenl bánásmód követelményének részletes jogi szabályozása” miért nem felel meg például az országgy lési képvisel knek. Miért a nekik járó védelmi szint, a mentelmi jog?)
Foglalkoztatási célú támogatás Nemcsak a Nemzeti Munkaterv, hanem más programok is tartalmazzák, hogy a foglalkoztatási célú támogatások majd három pillérre épülnek. Ezek a következ k: a nyílt munkaer -piaci elhelyezkedés ösztönzése, a szociális gazdaság (munkanélküliek foglalkoztatása), és a közfoglalkoztatás. Jelenleg még a Munkaer -piaci Alap biztosít a foglalkoztatáspolitikai célokhoz pénzügyi fedezetet. Nem sokáig, mert átalakul Nemzeti Foglalkoztatási Alappá. Természetesen nemcsak a név megváltoztatása a cél, hanem többek között a szakszervezeti képviselet kiszorítása az irányító testületb l és e forrás sz kítése. A munkaterv szerint az alap irányítási rendszere nem kell en hatékony, ezért az irányító testületet (amelynek tagjai a szakszervezeti konföderációk képvisel i) meg kell sz ntetni. Másrészt, idézet a munkatervb l: „A Széll Kálmán Terv az alap esetében olyan mérték megtakarítást irányzott el , ami csak a foglalkoztatás-b vítési lehet ségek csökkentése árán valósulhat meg.” A csökkentés egyharmad arányú lesz, de az ígéret szerint ezt uniós forrásból ellentételezik. Szükséges is lenne, hiszen, mint már említettük, tíz év alatt egymillió új munkahely lesz – szintén az ígéret szerint. Foglalkoztatáspolitikai eszköz vagy inkább megtakarítás? A munkaterv foglalkozik az álláskeresési támogatás átalakításával is. Most már köztudottan ezt a 270 nap helyett mindössze 90 napig folyósítják, és a 4 helyett 5 év lesz a referencia id szak. A statisztikák szerint azonban gyakorlatilag lehetetlen három hónap alatt állást találni. Nem is ez a cél, hanem a megtakarítás. A jelenlegi járadékrendszerhez képest ezzel a megoldással az érintettek átlag létszáma a felére csökken. (A többiek már három hónapon túl keresnek állást.) Az álláskeres k több mint 60 százaléka legfeljebb 90 napig veheti igénybe a járadékot. A költségvetési megtakarítás így 67 milliárd forint lesz. (Megsz nne az álláskeresési segély is.) Rideg számok, de vajon hány család sorsa lesz még szerencsétlenebb? Igaz, hogy lesz közfoglalkoztatás, ennek megfelel minimálbérrel. (Segítheti a tájékozódásunkat, ha tudjuk, hogy a munkaterv szerint 2010-ben a rendszeres szociális segély adható maximuma 60 600 forint, átlaga 26 300 forint volt. A bérpótló juttatásnál ez a szám 28 500 forint. Az államnak mindez tehertétel, az egyénnek alamizsna.) Még egy érdekesség. A közfoglalkoztatottak kikölcsönözhet k lesznek. A közhasznú kölcsönz k, feltételezhet en persze nem grátisz, kikölcsönözhetik a közhasznú munkára kötelezetteket más feladatokra. Az viszont a munkaadókra vonatkozó lehet ség, hogy átmeneti id re saját embereiket rövidített munkaid re (és persze ennek megfelel en rövidített munkabérrel) foglalkoztathatják. Munkavállalók a közszférában: sok vagy kevés? A Nemzeti Munkaterv e vonatkozásban tárgyilagosan elismeri, hogy kétféle összehasonlítási szempont létezik. Az egyik, ha a számukat a gazdaságilag aktív népességhez viszonyítjuk. Magyarországon 2010-ben így 18,1 százalék (közfoglalkoztatottak nélkül 16,1 százalék) volt a részesedésük. Ez a környez országokénál magasabb. Van azonban másik összehasonlítás. Ez abból indul ki, hogy a közszféra munkavállalói a lakosság egészének nyújtanak szolgáltatást, így arányuk a teljes lakosság létszámához is viszonyítható. Magyarországon a közszférában 2009-ben 852 ezren dogoztak. Ez 8,2 százaléknyi részesedés, amíg az EU 27 átlaga 10,6 százalék volt. E számhoz viszonyítva minden területen van elmaradásunk. Legnagyobb az egészségügyi és szociális
rendszerünkben mutatható ki. Amíg ugyanis itt az EU-átlag 4,3 százalék, hazánkban ez mindössze 2,5 százalék. Epilógus Cikkünkben a szakszervezetek szemszögéb l – és így nem egyszer kritikai megjegyzésekkel - a Nemzeti Munkatervet mutattuk be. A terv szinte kizárólag a munka világának egy - igaz, meghatározó - szeletével, a versenyszférával foglalkozik. Ne legyenek azonban kétségeink, a közszféra szerepl i is a munka világába tartoznak. A következ szakaszban – talán az életpálya modellek kidolgozásakor – itt is változások várhatók. A közszféra szakszervezeteinek magatartását e várakozás már a jelenben befolyásolhatja. Hogy miképpen, ezt az érintett szakszervezeteknek és konföderációknak kell eldönteniük. Lehet leg még id ben. A történelemi realitás szerint a gy ztesnek mindig igaza van, és az eredmény visszamen leg legitimálja a tettet. Mindenki elismeri, hogy most Magyarország jöv jének megalapozása a tét. A kérdés mindössze az, hogy vajon ehhez a munka világára vonatkozóan csak a fentiekben vázolt megoldások vezetnek? Várnai Ferenc
