1
Matits Ágnes Az önkéntes nyugdíjpénztárak teljesítményének értékelése Éppen 20 éve indultak útjukra az önkéntes nyugdíjpénztárak, de nem állíthatjuk, hogy mára elérték azokat a célokat, amelyeket létrehozóik megálmodtak. Nem vált természetessé a hosszú távú gondolkodás, nem tekinthető általánosnak az idős korunkra való tudatos felkészülés. Nem sokat javult az érdekelt tagok pénzügyi kultúrája, nem vált a magyarországi munkáltatók rutinjává a halasztott bérként értelmezett valódi nyugdíjcélú hozzájárulás, nem alakult ki egy jó és egészséges verseny a pénztárak között, nem jöttek létre a tagok érdekvédelmi szervezetei. S nem utolsó sorban, nyoma sincs a pénztártörvényben előre definiált „független minősítő” intézeteknek, amelyek időről időre eligazítást adnának a tagoknak arról, hogy mennyire jó az általuk választott pénztár, kell-e, érdemes-e váltaniuk. Most nem is vállalkozom annak elemzésére, miért is alakult így. Nem szeretnék azzal sem foglalkozni, hogyan hatott az önkéntes pénztári szektorban a magánnyugdíjpénztári törvény változtatása. Csak annyit szeretnék hangsúlyozni, hogy az a sok változás, ami a nyugdíjrendszert, s ezen belül a nyugdíjpénztárakat érintette az elmúlt évtizedekben, egyáltalán nem tették feleslegessé azokat a meggondolásokat, amelyek alapján létrejöttek az önkéntes nyugdíjpénztárak. Vagyis továbbra is elengedhetetlenül fontos, hogy minél több embert meggyőzhessünk arról, hogy szükség van az öngondoskodásra, s ehhez szükség van megbízható intézményekre. Ezért az önkéntes nyugdíjpénztáraknak a jövőben is érdemes lenne minél nagyobb szerepet biztosítani. De ehhez szükség van arra, hogy a tagok azt érezzék, hogy mindez valóban az ő érdekeiket szolgálja. A bizalom erősítéséhez leginkább a tisztánlátás hiányzik. Hiszen mindenki magára van utalva abban, hogy megértse, s értékelje azt a rengeteg adatot és információt, amelyhez a kötelező kommunikáció révén hozzájuthat. Az az alapelv, hogy a tagok a pénztár fontos adataihoz hozzáférhessenek, elméletileg helyes. Ebből a szempontból ma már jó a helyzet, hiszen az interneten gyakorlatilag minden pénztár minden fontos alapadata elérhető. De ezek az alapadatok, s ezt mindenki tudja, önmagukban aligha elegendőek egy-egy pénzár tevékenységének megítéléséhez. Nem elegendő azt tudni, hogy az egyes adatoknak mennyi az értéke, hanem arról is kellene információval rendelkezni, hogy az adott értéket jónak vagy éppen rossznak ítélhetjük. Ehhez azonban mindenkinek szakembernek kellene lennie, ami nem igazán reális elvárás. Következésképp az adatok elérhetősége önmagában még nem tekinthető a tagok megfelelő tájékoztatásának. Mégsem találkozhatunk olyan elemzésekkel, amelyek átvállalják a tagoktól a rendelkezésre álló információk értékelését és eligazítást nyújtanak arról, hogy egy választott pénztár mennyire felelhet meg saját tagsága elvárásainak. Pedig sokan feltehették már maguknak a kérdést, hogy vajon az én pénztáram mennyire drága, biztosítja e számomra a pénzem értékállóságát, az elvárásokhoz vagy éppen a lehetőségekhez képest mennyire jók a hozamok, a tendenciákat tekintve javul-e, vagy romlik-e a pénztár teljesítménye, vagy hogy vajon mi történne, ha holnaptól senki se fizetne tagdíjat, mennyi idő lenne arra, hogy az ügyeket a pénztár biztonságosan továbbvigye? Ezért most arra teszünk kísérletet, hogy a jellemző adatok összegyűjtése, majd ezekből összehasonlítható mutatószámok képzése, valamint az eredmények értékelése alapján egyfajta értékelést adjunk a pénztárakról.
[email protected]
2013 május 7.
2
Tudomásul kell venni, hogy minden értékelésben vannak szubjektív, azaz vitatható elemek. Minden lehetséges mutató konstrukciója eleve befolyásolja az értékelés eredményeit. Külön hatással bír a minősítő skálák kialakítása is. Természetesen ez az értékelés sem mentes ezektől a szubjektív elemektől. Ráadásul csak a mérhető információk alapján tudunk értékelni, miközben a tagok számára éppolyan fontosak lehetnek a nehezen mérhető sajátosságok is, mint a bizalom, a megbízhatóság vagy éppen valamiféle személyes kötődés. De ezek számbavételétől értelemszerűen el kell most tekintenünk. Nem felejthető azonban, hogy ha minden objektum azonos elvek alapján kerül értékelésre, akkor az eredmények összehasonlítása mindenképpen fontos információkat hordoz.
Az elemzéseket a 2012 év végén működő önkéntes nyugdíjpénztárakra végeztük el.
2012 végén összesen 51 önkéntes nyugdíjpénztár működött. Ebből 29 nyílt pénztár, vagyis ahova elvileg bárki beléphet, illetve 22 zárt pénztár, ahova általában csak az alapító munkáltatók munkavállalói léphetnek be. A pénztárpiac fontos jellemzője, hogy a pénztárak közül mindössze 6 pénztárnak van ötvenezer feletti taglétszám (mindegyik pénzintézeti hátterű nyílt pénztár). A 9 darab 10 ezer és 50 ezer fő közötti tagsággal rendelkező pénztárak között van a három legnagyobb munkáltatói pénztár (Honvéd, Postás, Rendőr), amelyek azonban zárt pénztárként működnek. A 14 darab 100 és 10 ezer fő közötti taglétszámmal rendelkező pénztárak többsége (8 pénztár) zárt munkáltatói pénztár, de van közöttük nyílt pénztárként üzemelő munkáltatói hátterű pénztár is. 22 pénztár taglétszáma 1000 fő alatti, sőt közülük 4 taglétszáma a 100 főt sem éri el.
Az értékelés módszere A pénztári tevékenység értékeléséhez a költségszintek, a tartalékolás, a vagyonkezelés hatékonysága, valamint a hozamteljesítmények elemzésére konstruált mutatókat használunk.1
A négy vizsgált terület mindegyikére mutatószámokat konstruálunk. A mutatókhoz csak a pénztárak által kötelezően közzétett adatokat használunk fel.
Minden mutató esetében definiáljuk a minősítés különböző szintjeit. Azaz minden mutatóhoz megállapítjuk azt a skálát, amely alapján a mutató értékét 1-2-3-4-5 fokozatban (a legrosszabbtól a legjobbig) minősíteni tudjuk.
1
A későbbiekben sor kerülhetne a szolgáltatási szinvonal értékelésére is, de erre jelenleg nem áll elegendő adat rendelkezésre.
[email protected]
2013 május 7.
3 A befektetési tevékenységgel összefüggő mutatószámokat portfoliónként vizsgáljuk, mivel a különböző kockázatot vállaló portfoliók teljesítményei közvetlenül nem hasonlíthatók össze. Ezért minden pénztárban - ha vannak különböző portfoliók – a portfoliók teljesítményei külön kerültek minősítésre és a pénztár minősítése portfoliói minősítéseinek a portfoliók záró eszközértékeivel súlyozott átlaga alapján került meghatározásra. A költségszint, a vagyonkezelés illetve a hozamteljesítmény értékelése több mutatószám alapján történik. A pénztárak adott szempont szerinti minősítése az adott szemponthoz tartozó minősítő pontszámok összegének az elérhető legtöbb pontszám összegéhez viszonyított teljesítmény százalékok szerinti minősítéssel történik, mégpedig a minősítés kiváló, ha 90% feletti a teljesítmény százalék jó, ha a teljesítmény százalék 70,01% és 90% között van elfogadható, ha a teljesítmény százalék az 50,01% és 70% közötti gyenge , ha a teljesítmény százalék 40,01 % és 50% között van rossz , ha a teljesítmény legfeljebb 40%.
A pénztárakat végül az összes figyelembe vett mutató értékelése alapján három kategóriába soroljuk. Az összes mutató alapján kapott minősítő pontszámok összegének a lehetséges maximális pontszámhoz viszonyított aránya alapján az alábbi kategóriákat definiáljuk: Az összes pénztár teljesítmény százalékainak teljesítményű pénztárakat az átlagos kategóriába az összes pénztár teljesítmény százalékainak meghaladja, akkor az átlagosnál jobb, ha attól átlagosnál gyengébb kategóriába került.
átlagától legfeljebb 10%-ban eltérő soroljuk. Ha egy pénztár teljesítménye átlagát több mint 10 százalékkal több mint 10%-kal elmarad, akkor az
Az értékelési szempontok 1.A költségszint alakulása A költségek mértékei valójában nagyon különbözők lehetnek, attól függően, hogy mihez képest viszonyítva vizsgáljuk. Jól tudjuk, hogy az összehasonlíthatóságot az is befolyásolja, hogy a költségek egy része (a működéssel összefüggő kiadások) a befizetéseket, míg mások a hozamokat terhelik. Ezért a költségszint alakulását három különböző mutató alapján vizsgáljuk.
1a) A működési költségszint értékelése Mutató: A működési költségszint = összes működési ráfordítás/ tagdíjbevételek (%)
[email protected]
2013 május 7.
4 Értelmezés: a tagdíjbevétel hány százalékát kellene ténylegesen levonni ahhoz, hogy a működési ráfordítások a tárgyévi tagdíjbevételből fedezhetők legyenek. Mivel ez esetenként magasabb, mint a megengedett legmagasabb tagdíj-hányad, az adott pénztárak a működés finanszírozására nem csak a folyó évi tagdíjbevételt használták fel. (veszteséges működés, vagy külső támogatás is lehet a forrás) Minősítés: A működési költségszint (5) kiemelkedően alacsony, ha az összes működési költség a tagdíjbevételnek kevesebb, mint 3 százalékának felel meg (4) jó, ha az összes működési költség a tagdíjbevételnek kevesebb, mint 5.5 , de több, mint 3 százalékának felel meg (3) elfogadható, ha az összes működési költség a tagdíjbevételnek kevesebb, mint 10, de több, mint 5.5 százalékának felel meg (2) magas, ha az összes működési költség a tagdíjbevételnek kevesebb, mint 15, de több, mint 10 százalékának felel meg (1) kiemelkedően magas, ha az összes működési költség a tagdíjbevételnek több, mint 15 százalékának felel meg A vizsgált adatok: a 2012 év végén működő pénztárak 2011 évi adatai (2012 évi adatok a vizsgálat időpontjában még nem elérhetők) A tényleges működési költségszint vizsgálatának eredményei: Átlag: 10,4%, minimum: 1,9%; maximum: 37,8% (egy pénztár adata értékelhetetlen) A működési költségszint kiemelkedően alacsony: 4 pénztárban, ( mind munkáltatói hátterű ) alacsony: 8 pénztárban ( 3 zárt , 5 nyitott) elfogadható: 17 pénztárban ( 7 zárt, 10 nyitott) magas : 13 pénztárban ( 6 zárt, 7 nyitott) kiemelkedően magas : 9 pénztárban ( 3 zárt, 6 nyitott) 1b) A hozam terhére elszámolt költségek értékelése Mutató: A hozamköltségszint = a fedezeti hozamok terhére elszámolt költségek /fedezeti tartalék záró állománya (%) Értelmezés: a elszámolt nettó hozamok hány százalékkal lennének magasabbak a hozamok terhére elszámolt költségek nélkül.
[email protected]
2013 május 7.
5 Minősítés: A hozamokat terhelő költségek mértéke (5) kiemelkedően alacsony, ha a hozamot terhelő költségek az eszközállomány kevesebb, mint 0.2 százalékának felel meg (4) jó, ha a hozamot terhelő költségek az eszközállomány kevesebb, mint 0.5, de több, mint 0.2 százalékának felel meg (3) elfogadható, ha a hozamot terhelő költségek az eszközállomány kevesebb, mint 0.8, de több, mint 0.5 százalékának felel meg (2) magas, ha a hozamot terhelő költségek az eszközállomány kevesebb, mint 1.1, de több, mint 0.8 százalékának felel meg (1) kiemelkedően magas, ha a hozamot terhelő költségek az eszközállomány több, mint 1.1 százalékának felel meg A vizsgált adatok: a 2012 év végén működő pénztárak 2011 évi adatai (2012 évi adatok a vizsgálat időpontjában még nem elérhetők) A tényleges hozamköltségszint vizsgálatának eredményei: Átlag: 0,5 %, minimum: 0,05%; maximum: 1,13% (egy pénztár adata értékelhetetlen) A hozam terhére elszámolt költségek aránya: kiemelkedően alacsony: 7 pénztár, ( mind munkáltatói hátterű) ) alacsony: 21 pénztár ( 13 zárt , 8 nyitott) elfogadható: 13 pénztár( 3 zárt, 10 nyitott) magas: 8 pénztár ( 2 zárt, 6 nyitott) kiemelkedően magas: 2 pénztár ( mindkettő kicsi, nyitott). 1c) A teljes üzemeltetési költségszint értékelése Mutató: A fajlagos üzemeltetési költség= elszámolt összes működési célú ráfordítás és a hozamok terhére elszámolt költségek együttes összegének egy főre jutó összege (ezer Ft/fő/év) Értelmezés: mennyibe kerül évente egy pénztártagnak a pénztár üzemeltetése (egy folyószámla és egy értékpapírszámla fenntartási költségeivel hasonlítható, de annál költségesebb) Minősítés: A fajlagos üzemeltetési költség minősítése (5) kiemelkedően alacsony, ha az egy főre jutó üzemeltetési költség évi 6000 forint alatt van (4) alacsony, ha az egy főre jutó üzemeltetési költség évi 12000 forint alatt van, de több, mint 6000 forint
[email protected]
2013 május 7.
6 (3) elfogadható, ha az egy főre jutó üzemeltetési költség évi 18000 forint alatt van, de több, mint 12000 forint (2) drága, ha az egy főre jutó üzemeltetési költség évi 24000 forint alatt van, de több, mint 18000 forint (1) kiemelkedően drága, ha az egy főre jutó üzemeltetési költség több, mint évi 24000 forint. A vizsgált adatok: a 2012 év végén működő pénztárak 2011 évi adatai (2012 évi adatok a vizsgálat időpontjában még nem elérhetők). A tényleges üzemeltetési költségszint vizsgálatának eredményei: Átlag: 17,3 ezer Ft/fő/év, minimum: 3,2 ezer Ft/fő/év); maximum: 89,6 ezer Ft/fő/év) (két pénztár adata értékelhetetlen) Az egy főre jutó teljes üzemeltetési költség: kiemelkedően alacsony: 7 pénztár, ( 2 zárt, 5 nyitott ) alacsony: 18 pénztár ( 7 zárt , 11 nyitott) elfogadható: 12 pénztár( 4 zárt, 8 nyitott) drága: 6 pénztár ( 4 zárt, 2 nyitott) kiemelkedően drága: 8 pénztár (5 zárt, 3 nyitott) A költségszint pénztárszintű minősítéséhez a három költségszint mutató szerinti pontszám összegének a maximális 15 ponthoz viszonyított arányát használtuk fel az előre rögzített skála szerint. Megállapítható hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak költségszint szerinti átlagos minősítése elfogadható (nyitott pénztárak átlagos minősítése 60,9%, a zárt pénztáraké 63,9%). Érdekesnek tekinthetjük, hogy – az általános vélekedéstől eltérően - nincs lényeges különbség a zárt és a nyitott pénztárak költségszintje között. De értelemszerűen a legolcsóbb üzemeltetésű pénztárak között a nagy háttér támogatású munkáltatói pénztárakat találjuk. A pénztárak eredményeit tekintve, kiváló értékelést kapott 4 pénztár (mind munkáltatói hátterű). Jó minősítésű a költségszintje 14 pénztárnak (ezek között 6 nyitott és 8 zárt pénztár van), elfogadható a költségszintje 20 pénztárnak (ebből 7 a nyitott, 13 a zárt pénztár), gyenge a költségszint minősítése 9 pénztárnak (ebből 4 nyitott, 5 zárt) és 4 pénztár (2-2 nyitott illetve zárt) költségszintjét rossznak minősíthetjük. 2. A tartalékolás minősítése A Pénztárak tevékenységének jellege megköveteli, hogy a biztonságos működtetéshez elegendő tartalékkal rendelkezzenek. Ezért kerül a minősítésbe a rendelkezésre álló tartalékok szintje. A tagok részére hosszú távú kockázatnak értékelhetjük, ha a befizetésekből levont összegekből nem áll megfelelő mértékű tartalék rendelkezésre,
[email protected]
2013 május 7.
7 hiszen a működési célú bevételek esetleges csökkenése (sőt akár elmaradása ) esetén is garantálni kellene egy ideig a működőképességet. Mutató: A működési célú tartalékok mértéke = a nem fedezeti célú pénztári tartalékok az elszámolt összes működési célú ráfordítás arányában Értelmezés: elvileg hány évi működést tenne lehetővé a meglévő nem fedezeti célú tartalékok mértéke Minősítés: A működési célú tartalékolás minősítése (5) kiváló, ha a tartalékok legalább 3 évi működésre elegendőek (4) jó, ha a tartalékok legalább 2, de legfeljebb 3 évi működésre elegendőek (3) elfogadható, ha a tartalékok legalább 1, de legfeljebb 2 évi működésre elegendőek (2) gyenge, ha a tartalékok legalább fél, de legfeljebb 1 évi működésre elegendőek (1) rossz, ha a tartalékok legfeljebb fél évi működésre elegendőek A vizsgált adatok: a 2012 év végén működő pénztárak 2011 évi adatai ( 2012 évi adatok a vizsgálat időpontjában még nem elérhetők). A tényleges tartalékolási szint vizsgálatának eredményei: Átlag: 2,9 év, értékelhetetlen)
minimum:
0,1
év;
maximum:
19,8
év.
(egy
pénztár
adata
A pénztárak tartalékolás szerinti megoszlása: kiváló: 13 pénztár, ( 8 zárt, 5 nyitott ) jó: 9 pénztár ( 4 zárt , 5 nyitott) elfogadható: 12 pénztár( 5 zárt, 7 nyitott) gyenge: 9 pénztár ( 3 zárt, 6 nyitott) rossz: 8 pénztár (3 zárt, 5 nyitott). Az önkéntes nyugdíjpénztárak átlagos tartalékolási szintje jónak minősíthető, mivel átlagosan 2,89 évnyi működési költségnek felel meg a rendelkezésre álló szabad tartalékok szintje. A zárt pénztárak ugyanakkor átlagosan mintegy kétszer akkora tartalékszinttel rendelkeznek (4,3, azaz kiváló az átlagos tartalékszint), mint a nyílt pénztárak (1,91, ami még éppen elfogadhatónak tekinthető. ) Ez az eredmény is valójában meglepőnek tekinthető, hiszen elvileg egy komoly támogatói háttérrel rendelkező pénztár esetén akár az is magyarázható lehetne, ha ezen tartalékok szintje alacsonyabb lenne, mint a piaci kockázatoknak sokkal inkább kitett nyitott pénztárak esetében.
[email protected]
2013 május 7.
8
3. A vagyonkezelési tevékenység értékelése A vagyonkezelési tevékenység értékelését első lépésben csak portfoliónként végezhetjük. A vagyonkezelési tevékenység elemzésére csak hosszú távú mutatókat használunk fel. A pénztár minősítését – ha vannak ilyenek - a választható portfoliók „osztályzatainak” a portfoliók eszközértékével súlyozott átlagaként adjuk meg. Ezúttal két megközelítést alkalmazunk: a) Egyrészt azt nézzük, hogy mennyire volt sikeres a pénztárakban az inflációkövetés. b) Másrészt a hosszú távú referenciakövetést minősítjük.
3a) Az infláció követés értékelése Bármilyen portfolió esetén alapkövetelménynek tekintjük a vagyon értékmegőrzését, azaz az infláció fedezését. Ezt az éves reálhozamok átlagával minősítjük. Mutató: portfoliónként az éves reálhozam mutatók ((1+nettó hozamráta)/(1+inflációs ráta) 10 évre számolt geometriai átlaga Az infláció követés hatékonyságának kategóriái: (5) Kiváló az inflációkövetés hatékonysága, ha az átlagos reálhozam 5% felett van (4) Jó minősítést kapnak azok a portfoliók, ahol az átlagos reálhozam 3% és 5% között van (3) Elfogadható az inflációkövetés hatékonysága, ha az átlagos reálhozam 1,5% és 3% között van (2) Gyenge az inflációkövetés hatékonysága, ha az átlagos reálhozam 1,5% alatt van, de pozitív (1) Rossz minősítést kap az inflációkövetés hatékonysága, ha az átlagos reálhozam negatív. A pénztárakat az infláció követés szempontjából a portfoliók átlagos reálértékeinek a portfoliók eszközértékével súlyozott átlagával minősítjük, a fenti skálával azonos módon. Az infláció követés tényleges alakulása: A vizsgált 51 pénztárnak összesen 97 portfoliója került a minősítésbe. Az átlagos reálhozam: 2,1% (elfogadható), a minimum -3,6%, maximum: 9,54% Ebből az infláció követés hatékonysága szempontjából
[email protected]
2013 május 7.
9 kiváló, azaz ahol az átlagos reálhozam 5% feletti: 6 portfolió, ( 4 kockázatos, 2 kiegyensúlyozott), de ezek mindegyike legfeljebb 4 éve működő) jó: 10 portfolió,(ebből 6 legfeljebb 4 éve működő) ( 5 kockázatos, 2 kiegyensúlyozott, 3 óvatos) elfogadható: 49 portfolió, ( 9 kockázatos, 32 kiegyensúlyozott, 8 óvatos) gyenge : 22 portfolió, azaz ahol 1,5% alatti az átlagos reálhozam ( 3 kockázatos, 7 kiegyensúlyozott, 12 óvatos) rossz, azaz ahol az átlagos reálhozam negatív: 8 portfolió, ( 6 óvatos, és ebből 3 csak 4 éve működő, illetve 2 kockázatos) Megállapítható, hogy az óvatos kockázatú portfoliók esetében nagyobb volt az inflációtól való elmaradás esélye, de valójában mindegyik kockázati szintről szinte bármelyik minősítő kategóriába kerülhetnek portfoliók. A Pénztárakra értelmezett inflációkövetési hatékonyságot a portfoliókra – ha vannak ilyenek - számított átlagos reálhozamoknak a portfoliók záró eszközértékeivel súlyozott átlagai alapján értelmezzük. Az inflációkövetési hatékonyság pénztárakra a következőképp alakult: (5) kiváló illetve rossz (1) minősítést egyik pénztár sem kapott (4) jó minősítést kapott összesen 4 pénztár (egy kivételével valamennyi nyitott, több portfoliót működtető pénztár) (3) elfogadható minősítésű a pénztárak döntő többségénél hatékonysága (35 pénztár, ebből 18 nyitott és 16 zárt)
az
inflációkövetés
(4) gyenge az inflációkövetés hatékonysága 12 pénztárnak (5 nyitott, 7 zárt) Érdekesnek találhatjuk, hogy a zárt pénztárak inflációkövetési hatékonysága inkább rosszabb, mint a nyitott pénztáraké, de a nyitott és zárt pénztárak közötti különbözőség nem jelentős. 3b) A referenciakövetés értékelése A pénztárak minősítését ezúttal is portfoliónkénti számítások alapján végezzük. A felhasznált módszertan azonos az inflációkövetés minősítésekor alkalmazottal: először meghatározzuk a portfoliók minősítését, majd ezek együtteséből alakul ki a pénztárak minősítése. Az inflációtól való esetleges elmaradás, vagy éppen annak a túlszárnyalása valójában az adott időszak piaci körülményeinek is lehet a következménye. Ezért minősítjük külön, hogy egy adott pénztár portfoliójának kezelője megtett e mindent ahhoz képest, amit az adott piacon, az adott befektetési politikához képest egyáltalán meg lehetett tenni. Azaz azt nézzük, hogy egy pénztár a saját referencia hozamához (azaz a saját befektetési politikája alapján elvárható hozamához) képest mit tudott a valóságban elérni.
[email protected]
2013 május 7.
10 Az biztosan vitatható, hogy a referencia hozam meghaladása mennyire elvárható. De azok, akik a saját befektetési politikájukat betartva, az ahhoz tartozó referencia hozamnál magasabb hozamokat értek el, azok a tagoknak az elvárhatónál is jobb eredményt hoztak. Ezért minősítjük jónak a referencia hozam meghaladását. Legfeljebb, ha minden pénztár csak a referenciahozam tartására törekszik, mindenki – ebből a szempontból – a megfelelőnek tekinthető „igazodó” kategóriába kerül. Ugyanakkor lehet rossz a választott referencia index is. Vagyis lehet, hogy valaki könnyen meghaladja azt. Vagy éppen jó hozam mellett is elmarad a saját referencia hozamától. Így lehet, hogy ezzel esetenként kissé félrevezető minősítést adhatunk. Mivel azonban más orientáció nincs az „elvárható” hozam mértékéről, ráadásul ezt közzé is teszik, csak ezt tudjuk erre a célra felhasználni, s egy efféle minősítés legalább elgondolkodásra készteti a pénztárakat a választott referencia indexek folyamatos felülvizsgálására. A felhasznált adatok: a 2012 év végén működő pénztárak 2003 és 2012 közötti időszakra portfoliónként publikált nettó hozamrátái és referencia hozamai, valamint a portfoliók 2012. december 31. napi állomány adatai. A minősítéshez felhasznált mutatószám: portfoliónként az éves referencia követés indexek ((1+nettó hozamráta)/(1+referencia ráta) geometriai átlaga A referenciakövetés minősítésekor felhasznált kategóriák: (5)Túlteljesítő a referencia követés,ha az átlagos referencia követési index 2% felett van (4) Jól igazodónak tekintjük azokat a portfoliókat, ahol az átlagos referencia követési index +0,51% és 2% között van (3) Igazodó a referenciakövetés minősítése, ha az átlagos referencia követési index -0,5% és+ 0,5% között van (2) Gyengén igazodó a referenciakövetés minősítése, ha az átlagos referencia követési index -2 % és -0,51% között van (1) Rosszul igazodó a referenciakövetés minősítése, ha az átlagos referencia követési index -2 % alatt van. A pénztár minősítésekor a portfoliók átlagos referenciakövetési indexeinek a portfolió eszközértékével súlyozott átlagával minősítjük, a fenti skálával azonos módon. A tényleges referenciakövetési hatékonyság alakulása: A vizsgált 51 pénztárnak összesen 95 portfoliója került a minősítésbe. Ebből túlteljesítő: 2 portfolió, (mindkettő kockázatos, csak 3 éve működő) jól igazodó: 14 portfolió, ( 4 kockázatos, 5 kiegyensúlyozott, 5 óvatos) igazodó: 46 portfolió, ( 9 kockázatos, 25 kiegyensúlyozott, 12 óvatos) gyengén igazodó : 31 portfolió, ( 5 kockázatos, 15 kiegyensúlyozott, 11 óvatos) rosszul igazodó : 2 portfolió ( 1 óvatos és 1 kockázatos).
[email protected]
2013 május 7.
11 A portfoliók referenciakövetési szintje átlagosan igazodó jellegű (átlag : -0,21%), de kismértékben elmaradó. A legjobb portfolió több, mint 4%-kal haladja meg a saját referencia szintjét, míg a rosszul igazodók közel 3%-kal maradnak el. Megállapítható, hogy a portfoliók eltérő befektetési politikája csak kis mértékben függ össze a referencia követés szintjével. Valójában mindegyik kockázati szintről szinte bármelyik minősítő kategóriába kerültek portfoliók. A pénztárakra számított referenciakövetési hatékonyság: Egyik pénztár sem kapott sem túlteljesítő, sem rosszul igazodó minősítést. A várakozásoknak megfelelően a legtöbb pénztárat igazodónak találtuk (összesen 37 pénztár, ebből 14 nyitott és 13 zárt pénztár) Jól igazodó minősítést kapott összesen 5 pénztár (ezek között csak egy több portfoliót üzemeltető nyitott pénztár van), míg gyengén igazodó minősítésű 19 pénztár (14 nyitott és 6 zárt). 4. A hozamteljesítmények minősítése A hozamteljesítményt rövid távon (egy éves), közép távon ( 5 éves) illetve hosszú távon (10 éves ) vizsgáljuk. A különböző kockázati szintet képviselő portfoliók esetében különkülön kell vizsgálni az eredményeket, azaz a hozamteljesítmény minősítését első lépésben portfoliónként végezzük. A pénztárak hozamteljesítmény szerinti minősítése a háromféle hozamteljesítmény mutatóhoz rendelt minősítő pontszámok alapján történik az általánosan rögzített elvek (ld. bevezető) szerint. 4a) A rövid távú hozamteljesítmény A minősítés időpontjában ismert legutolsó évi nettó hozamok minősítése értelemszerűen portfoliónként történik. Minden portfolió besorolásra kerül az alacsony, közepes illetve magas kockázatú portfoliók közé. Az értékelés során azt vizsgáljuk, hogy az adott portfolió hozama hogyan viszonyul a vele hasonló kockázatú portfoliók tényleges átlaghozamához. Mutatószám: Tárgyévi relatív hozam: A portfolió éves nettó hozama a vele hasonló kockázatú portfoliók tárgyévi átlaghozamához képest A rövidtávú hozamteljesítmény minősítése: (5) kiváló, ha a tárgyévi nettó hozamráta több,mint 3%-kal meghaladja a hasonló kockázatú portfoliók átlagos nettó hozamát (4) jó, ha a tárgyévi nettó hozamráta legalább 1,01 %-kal, de legfeljebb 3%-kal haladja meg a hasonló kockázatú portfoliók átlagos nettó hozamát (3) átlagos, ha tárgyévi nettó hozamráta legfeljebb 1%-kal tér el a hasonló kockázatú portfoliók nettó hozamrátáinak átlagától
[email protected]
2013 május 7.
12 (2) gyenge, ha tárgyévi nettó hozamráta legalább 1,01%-kal, de legfeljebb 3%-kal marad el a hasonló kockázatú portfoliók tárgyévi nettó hozamainak átlagától (1) rossz, ha vagyonnövekedési mutató több, mint 3%-kal marad el a hasonló kockázatú portfoliók vagyonnövekedési mutatóinak átlagától A vizsgált 51 pénztárnak összesen 95 portfoliója került a minősítésbe. Ebből a rövidtávú hozam szerinti minősítések az alábbiak szerint alakultak: kiváló: 23 portfolió ( ebben 6 óvatos, 13 kiegyensúlyozott és 4 kockázatos portfolió) jó: 22 portfolió, ( 4 óvatos, 15 kiegyensúlyozott, 3 kockázatos átlagos: 19 portfolió, ( 5óvatos , 7 kiegyensúlyozott, 7 kockázatos ) gyenge: 15 portfolió, ( 6 óvatos, 5 kiegyensúlyozott, 4 kockázatos) rossz: 16 portfolió ( 8 óvatos és 6kiegyensúlyozott, 2 kockázatos) Láthatjuk, hogy a befektetési politika nem egyértelműen determinálja a rövid távú hozamokat. Mind a jó, mind a rosszabb eredmények megtalálhatók mindegyik kockázati típus esetén. A pénztárak minősítését a választható portfoliók – ha vannak ilyenek - tárgyévi relatív hozamainak a portfolió eszközértékével súlyozott átlagával minősítjük, a fenti skálával azonos módon. Az egy éves hozamok értékelése alapján minden kategóriában találunk pénztárakat. A pénztárak éves hozamok szerinti kategóriái: 14 pénztár legutolsó (2012) éves teljesítménye kiváló, 12 pénztáré jó, 10 pénztáré megfelelő, de 6 pénztáré gyenge, és 9 pénztáré rossz. Láthatjuk, hogy a kiváló lehetőségeket felvillantó 2012 évben is meglehetősen nagyok voltak a pénztárak közötti különbözőségek.
4b) A középtávú hozamteljesítmény A középtávú teljesítmény mértékét az utolsó 5 évre (vagy ha ennél rövidebb idő óta létezik, akkor a portfolió elkülönítése óta) közzétett nettó hozamráták alapján határozzuk meg. Azt vizsgáljuk, hogy az egyes portfoliókba évente (év elején) elhelyezett egységnyi pénzösszeg a vizsgált év záró napjára mekkora összeget eredményezett volna. Evvel kiszűrjük az egyes portfoliókba történő pénzmozgások különbözősége miatt létező eltéréseket (ami a 10 éves vagyonnövekedési mutatókban az eltérő súlyozás miatt jelentős eltéréseket okoz azonos hozamok esetén is). A minősítéshez ennek a tőkeértéknek a hivatalosan közzétett inflációval növelt, évente egységnyi pénzösszegnek a záró értékéhez viszonyított arányát használjuk. Mutatószám: 5 éves kumulált reálhozam: Évi egységnyi befizetésnek a portfolió éves nettó hozamával növelt záró egyenlege a befizetések inflációval növelt összegéhez képest
[email protected]
2013 május 7.
13
A középtávú hozamteljesítmény minősítése: (5) kiváló, ha a kumulált tőkeérték az inflációs növekedésű tőkeértéket több, mint 15 százalékkal meghaladja (4) jó, ha a kumulált tőkeérték az inflációs növekedésű tőkeértéket több, mint 10, de kevesebb, mint 15 %-kal meghaladja (3) megfelelő, ha a kumulált tőkeérték az inflációs növekedésű tőkeértéket több, mint 3, de kevesebb, mint 10%-kal meghaladja (2) gyenge, ha a kumulált tőkeérték az inflációs növekedésű tőkeértéket kevesebb, mint 3 százalékkal haladja meg, de attól legfeljebb 2 százalékkal marad el. (1) rossz, ha a kumulált tőkeérték az inflációs növekedésű tőkeértéktől több, mint 2 százalékkal elmarad. A vizsgált 51 pénztárnak összesen 95 portfoliója került a minősítésbe. Ebből a rövidtávú hozam szerinti minősítések az alábbiak szerint alakultak: kiváló: 7 portfolió ( ebben nincs óvatos, 4 kiegyensúlyozott és 3 kockázatos portfolió) jó: 26 portfolió, ( 7 óvatos, 16 kiegyensúlyozott, 3 kockázatos) átlagos: 47 portfolió, ( 11 óvatos , 22 kiegyensúlyozott, 14 kockázatos ) gyenge: 11 portfolió, ( 6 óvatos, 4 kiegyensúlyozott,1 kockázatos) rossz: 4 portfolió ( 3 óvatos és 1 kiegyensúlyozott, kockázatos portfolió nincs köztük) Általánosságban elmondható, hogy tendenciájában a kockázatvállalás már közép távon is kedvezőbb hozamokat eredményezett. Ugyanakkor az is látható, hogy bármely kockázati szintről találhatunk jó és rossz eredményeket egyaránt. A pénztárak minősítését a választható portfoliók – ha vannak ilyenek – számított kumulált reálhozamainak a portfolió eszközértékével súlyozott átlagával minősítjük, a fenti skálával azonos módon. Végeredményben, az 5 éves hozamteljesítményt tekintve a pénztárak közül egyik sem kapott sem kiváló, sem rossz minősítést. Mindössze 3 pénztár teljesítménye minősült gyengének, míg 17 pénztáré jónak, és a döntő többség (31 pénztár) az elfogadható kategóriába került. Végülis ezt tekinthetjük a portfolió választási lehetőségek egyik eredményének, hiszen ez azt mutatja, hogy pénztárszinten a pénztárak többsége nagyjából azonosan, mégpedig az elfogadható tartományban „navigál”.
[email protected]
2013 május 7.
14
4c) A hosszú távú hozamteljesítmény A kötelező közzétételkor egy hosszú távú teljesítményt mérő mutatószámot találunk, az un. vagyonnövekedési mutatót. Ezt a mutatót 10 éves időszakra számolják, s ez az éves nettó hozamrátáknak a pénztártagok tárgyévi vagyonával súlyozott átlaga. Valójában ezt a mutatót - jobb híján - tekinthetjük a hosszú távú átlagos hozamteljesítmény mértékének. Az értékelésbe ugyanakkor csak azokat a portfoliókat vettük figyelembe, amelyek 10 éve működtek (de minden pénztárnál legalább a legrégebben üzemelő portfoliót figyelembe vettük). A mutató értékelésekor itt is (az éves hozammutatók értékeléséhez hasonlóan) azt vizsgálhatjuk, hogy az adott portfolióban mennyire sikerült a 10 éves időszakban a hasonló kockázatú portfoliókban elért vagyonnövekedéshez képest teljesíteni. Mutatószám: A vagyonnövekedési mutató relatív értéke: A portfolió vagyonnövekedési mutatójának értéke a vele hasonló kockázatú portfoliókhoz tartozó vagyonnövekedési mutatók átlagához képest. A hosszú távú hozamteljesítmény minősítése: (5) kiemelkedő, ha vagyonnövekedési mutató legalább 2%-kal meghaladja a hasonló kockázatú portfoliók vagyonnövekedési mutatóinak átlagát (4) jó, ha vagyonnövekedési mutató legalább 1,01%-kal, de legfeljebb 2%-kal haladja meg a hasonló kockázatú portfoliók vagyonnövekedési mutatóinak átlagát (3) elfogadható, ha vagyonnövekedési mutató meghaladja, de legfeljebb 1%-kal a hasonló kockázatú portfoliók vagyonnövekedési mutatóinak átlagát (2) gyenge, ha vagyonnövekedési mutató elmarad, de legfeljebb 1%-kal a hasonló kockázatú portfoliók vagyonnövekedési mutatóinak átlagától (1) rossz, ha a vagyonnövekedési mutató több, mint 1%-kal marad el a hasonló kockázatú portfoliók vagyonnövekedési mutatóinak átlagától A vizsgált 51 pénztárnak összesen 52 portfoliója került a minősítésbe. Mindössze egy pénztár esetében került két portfolió értékelésre (itt egy beolvadó pénztár külön portfolióként megtartott korábbi hozamait vettük figyelembe). A többinél nem volt több portfolió a teljes időszakon keresztül. A 10 éve működő portfoliók döntő részben (39 portfolió) kiegyensúlyozott befektetési politikájúak, mindössze 5 olyan portfolió van, amely mind a 10 évben kockázatos befektetési politikával működött, illetve 8 olyan, amelyik a vizsgált időszakban mindvégig az óvatos befektetési politikát alkalmazta. A hosszú távú hozamteljesítmény szerinti minősítések az alábbiak szerint alakultak: kiváló: 2 portfolió ( mindkettő kiegyensúlyozott portfolió) jó: 22 portfolió, ( szintén mind kiegyensúlyozott portfolió) átlagos: 19 portfolió, ( 4óvatos , 12 kiegyensúlyozott, 3 kockázatos )
[email protected]
2013 május 7.
15 gyenge: 7 portfolió, ( 4 óvatos, 1 kiegyensúlyozott,2 kockázatos) rossz: 2 portfolió ( mindkettő kiegyensúlyozott portfolió )
Pénztárak teljesítmény szerinti kategóriái A Pénztárak teljesítmény szerinti kategóriáit a figyelembe vett 9 mutató minősítő pontszámainak összege alapján határozzuk meg. (Maximális pontszám 45 pont). A számított teljesítmény százalék az elért összes pontszámnak a maximális pontszámhoz viszonyított aránya. A pénztár teljesítmény szerinti kategorizálása a pénztár teljesítményének az összes pénztár teljesítmény százalékainak átlagához viszonyított mértéke alapján történik. Az összes pénztár teljesítmény százalékának átlaga 62%. Az ennél 10%-ot meghaladó mértékben (68,3%) nagyobb teljesítmény százalékú pénztárakat az átlagosnál jobb, a 10%-nál jobban elmaradó (55,8%) teljesítményszázalékúakat az átlagosnál gyengébb kategóriába soroljuk, míg a többiek az átlagos minősítésű kategóriába kerülnek. A statisztika alapján az átlagosnál jobb kategóriába 13 pénztár, míg az átlagosnál rosszabba 12 pénztár került, míg összesen 26 pénztár került az átlagos kategóriába. A legjobb teljesítmény százalék 82,2%, míg a legrosszabb 37,8%. Vagyis meglehetősen nagy a különbség a legjobbnak illetve a legrosszabbnak bizonyult pénztárak teljesítményei között. Ha teljesítményeket a pénztárak különböző típusaiban külön is megvizsgáljuk (ld. 1.táblázat), azt találjuk, hogy a zárt pénztárak átlagos teljesítménye csak kis mértékben ugyan, de valamivel jobb, mint a nyitott pénztáraké. A nyitott pénztárak között a legjobb is és a legrosszabb is a kicsi pénztárak között található. Vagyis, de ez nem meglepő eredmény, a kicsi pénztárak eredményessége a leginkább különböző. A legjobb átlagos minősítéseket a közepes méretű (1000 és 30000 közötti létszámú) pénztárak érték el. De valójában az itt bemutatott számítások alapján nem lehet lényeges különbségeket kimutatni sem a méret, sem a nyitott-zárt jelleg között. Láthatjuk, hogy az átlagosnál jobb kategóriában gyakorlatilag mindenféle típusú pénztár megtalálható (csak a kicsi zárt pénztárak közül nem került ide pénztár). De megfordítva is igaz, minden kategóriából találunk az átlagosnál rosszabbak között lévőt (kivéve a nagy és közepes zárt pénztárakat, mert ezek mindegyike ennél jobb kategóriába került) De egyértelműen megállapítható, hogy az egyes pénztárak teljesítményei között jelentős különbségek mutatkoznak. Vagyis minden pénztártagnak tanácsolható lenne, hogy tájékozódjon saját pénztára teljesítménye felől. Talán ezért is hasznos ezeknek az eredményeknek minél szélesebb körben való közzététele és megvitatása. Érdeklődés esetén a számításokat évente kétszer, május és november hónapban, a legutoljára közzétett adatok alapján meg lehetne ismételni. Az elvégzett számítások pénztárszintű eredményeit a 2.sz táblázat foglalja össze.
[email protected]
2013 május 7.
16
1.sz. táblazat Az önkéntes nyugdíjpénztárak teljesítmények szerinti megoszlása
Pénztár tipusa
pénztárak száma
Teljesítmény kategória Átlagosnál Átlagosnál Átlagos jobb rosszabb 2 4 5 3 4 2 1 6 2 6 14 9 8 3 6 4 1 7 12 3
nyitott kicsi nyitott közepes nyitott nagy Nyitott zárt kicsi zárt közepes zárt nagy Zárt
11 9 9 29 11 10 1 22
kicsi közepes nagy
22 19 10
2 9 2
51
13
összesen kicsi:
1000 fő alatt
[email protected]
12 8 6 26 közepes
átlagos teljesítmény
min
max
58,2% 63,2% 62,0% 60,90% 58,6% 68,4% 68,90% 63,54%
37,8% 46,7% 51,1% 37,78% 42,2% 57,8% 68,90% 42,22%
82,2% 77,8% 77,8% 82,22% 66,7% 82,2% 68,90% 82,22%
8 2 2
58,4% 66,0% 62,7%
37,8% 46,7% 51,1%
82,2% 82,2% 77,8%
12
62,90%
37,78%
82,22%
1000-30000 közöttnagy
30000 felett
2013 május 7.
17 2.sz. táblázat A 2012 év végén működő önkéntes nyugdíjpénztárak tevékenységének értékelése
[email protected]
2013 május 7.
