Masenkó-Mavi Viktor – Szalontai László∗∗ : A nanotechnológia erkölcsi és etikai kérdéseiről. 1, A tudományos-technológiai fejlődés etikusságárólA nanoetika kérdéseinek vizsgálata előtt célszerűnek tűnik röviden kitérni a modern tudományos- technológiai fejlődés etikusságának kérdéseire is. Vitathatatlan, hogy e fejlődésnek lehetnek és vannak is erkölcsi és etikai szempontjai.. A fenti kijelentésünkkel, minden valószínűség szerint,.nem mindenki ért egyet, hiszen komoly érveket lehet felhozni a tudományos fejlődés és kutatás etikussága vizsgálatával szemben. Egy tudósnak, vagy feltalálónak nem feladata az általa végzett tevékenység erkölcsi és etikai mérlegelése: számára elsősorban a hatékonyság, a pártatlanság és az objektivitás a mérvadó, így tevékenységében elvileg sem az erkölcsnek, sem az etikának nincs helye, Első látszatra a fenti érvelés valóban meggyőzőnek tűnhet -. az erkölcs és az etika bevonása a tudományos-kutató tevékenységbe, a fentieken kívül, veszélyeztetheti e tevékenység függetlenségét,szabadságát is. Noha a hivatkozott érvek súlyosságát nem szabad figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor a „cél 1 szentesít minden eszközt” elvet sem lehet minden esetben irányadónak tekinteni a tudományos-technológiai fejlődés során. Az innovatív tudományostechnológiai megoldásokat erkölcsileg és etikailag is szükséges mérlegelni, különösképpen az érintettek szemszögéből. 2 A modern tudományos-technológiai fejlődés hatalma megkérdőjelezhetetlen, s az általunk vizsgált problémát csak tovább bonyolítja az a tény, hogy e hatalom erkölcsileg semleges ruhában tetszeleg azt mind jó és mind rossz célokra fel lehet használni, azaz a tudomány elsősorban egy nyers erővel ruház fel bennünket, s a tudósok is mint az igazság és pártatlanság 3 bajnokai jelennek meg, akik nem sokat bíbelődnek e nyers erő felhasználási módjával. Számukra legfontosabb szempont rámutatni ezen nyers erő meglétére, s ha ez megvalósul, akkor feladatukat is befejezettnek tekintik. A ritka kivételektől eltekintve, nem foglalnak állást ezen nyers erő helyes vagy helytelen felhasználásáról, Ezzel, az első látszatra még ha helyesnek is tűnő felfogással, egy igen fontos szempont figyelmen kívül hagyására kerül sor, nevezetesen: az emberi lényre nem csak az intelligencia a jellemző, hanem a lelkiismeret is . Véleményünk szerint semmilyen nemes szándék vagy magasztos cél nem igazolhatja az intelligencia és a lelkiismeret közti kapcsolat szándékos negligálását. .Bármilyen nagy tudósról vagy kiváló tudományos eredményről legyen is szó, azok nem vonhatók ki az erkölcsi, etikussági mérlegelés alól. Véleményünk szerint, a tudományos tevékenység semlegességének tézise a gyakorlatban soha nem érvényesült tiszta formában. E tevékenységet és annak eredményeit soha sem lehetett leredukálni az általa, illetve általuk létrehozott újszerű anyagi termékekre Mindenkor nagyon nagy jelentősége van e tevékenység mögött meghúzódó – esetenként rejtett – szándéknak és az általa kifejtett tényleges társadalmi hatásnak, amely hatás képes befolyásolni és irányítani gondolkodásunk módját, azaz radikális befolyást gyakorol arra, hogy az ember hogyan értelmezi saját helyét és szerepét a világban. Úgy gondoljuk, hogy ezen utóbbi egyáltalán nem tekinthető erkölcsileg ∗∗Masenko-Mavi Viktor, t főiskolai tanár, a Corvinis Egyetem oktatója, az MTA Állam-és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa; Szalontai László, okleveles Biztonságpolitikai Szakértő, NKE oktatója. 1 Célként szerepelhet az innovativ, hatékony és gazdaságos megoldás 2
Azokéból, akikre az új megoldás közvetlen hatást gyakorol., akik akarva-akaratlanul az újszerű tudományos megoldás alanyaivá válnak.
3
A tudósok gyakran büszkén hírdetik pártatlanságukat, utalva arra, hogy ők pusztán az igazság független . nem elkötelezett szolgái., .akik a társadalmat megfelelő eszzközökkel ruházzák fel.
semleges jelenségnek, de azt a következtetést is le lehet vonni, hogy az emberiség világnézetének alakítása a tudományos-technológiai fejlődés hatására mindig erkölcsileg elkötelezett tevékenységet feltételez . tehát a tudósok és a feltalálók soha sem egyszerű és semleges megfigyelők és eszközkészítők. A modern tudomány és technológia korszaka igen sok bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a tudományos-technológiai fejlődés nem csak áldásos hozadékkal rendelkezik, hanem félelmetes veszélyforrásként is szerepelhet, mivel a tudományos eredményeket az egész emberiséget veszélybe sodró módon rendkívül káros manipulációra, rombolásra is fel lehet használni. Itt elegendő néhány olyan kirívó példát megemlíteni, amelyek mindenki képzeletében a tudományos fejlődés káros hozadékaként élnek tovább. Például, az atombomba robbanását kísérő félelmetes gomba alakú felhő , a génmódosított szerveztek egyre nagyobb és nyomon követhetetlen térhódítása, a biológiai fegyverek lehetséges bevetésének a réme, a túlzásba vitt vegyszerezés egészségre káros kockázatai . Evidens, hogy a puszta intelligencián alapuló tudás .sokszor veszélyessé válhat., különösképpen akkor, ha a tudással rendelkezőt semmiféle erkölcsi megfontolások nem korlátozzák .A puszta tudással rendelkező egyén veszélyességét. már az ókorban is felismerték. Például, az ókori görög zseniális feltaláló, Daedalus 4, tudását sokan veszélyesnek tekintették. Daedalus útvesztői ötletére talán úgy is lehet tekinteni. mint a modern tudományos-fantasztikus irodalomban felbukkanó (s a társadalomra rászabadított) dr. Frankenstein- 5 szörnyeiről szóló vízióknak az előfutárára. A tudományos műszaki fejlődést az emberiség nagy gondolkodói mindig olyan jelenségként értelmezték, mint amelynek etikai céljai is vannak, mint amelynek korlátokat szabnak egyéb, az újszerű tudományos megoldásokon és műszaki alkalmazásokon kívül eső szempontok is. Ez egyértelműen kimutatható a korábbi korszakok nagy gondolkodóinak munkásságában. Ezen szempontokban a korábbi korszakok gondolkodói elsősorban arra hívták fel a figyelmet, hogy minden tudományos-műszaki tevékenység az emberi társadalomra jelentős hatást gyakorló, emberi tevékenységet jelent. Az emberi tevékenység pedig ételemszerűen etikussági és erkölcsi vonzatokkal is rendelkezik. Ezeket az erkölcsi szempontokat a különböző korszakok gondolkodói különböző módon fogalmazták meg- Például az ókorban Arisztotelész, aki korának nem csak nagy filozófusa, de általánosan elismert tudósa is volt, a „legjobban élhető életről” elmélkedett, s koncepciójában a tudományos ismereteknek is szerepe volt. A későbbi korszakok gondolkodói, amely korszakot bátran nevezhetjük a modern tudományos-műszaki fejlődés kezdeti korszakának 6 már a tudományos-műszaki fejlődés egyetemes céljainak a meghatározását tartották helyesnek és mérvadónak. Ebben az időszakban a tudományos-műszaki fejlődés elemzése során valamiféle egyetemes közjó kimutatását és meghatározását is célszerűnek vélték. 7 A vonatkozó közjó keresése során elsődleges szempontként szerepelt a természet vad és szeszélyes erőinek a megszelídítése, legyőzése, a tökéletes emberi biztonság megvalósítása a természeti veszélyek semlegesítése révén. Azaz a vonatkozó közjó mind negatív ( a félelem által motivált tudományos- műszaki fejlődés, kerüljük el és semlegesítsük a legrosszabbat !) mind pozitív (a legjobb elérése! a legnagyobb biztonságra és a legjobb egészségre való törekvés) értelmezése a tudományos4
Daedalus találmányainak sokasága közt szerepel például a labirintus ötlete,egy olyan épület megépítése, amelybe ha valaki betéved, onnan többé nem tud kikeveredni.. 5 Dr Frankenstein agyszüleménye révén megalkotott, majd az alkotó akaratától függetlenedő , s magát az alkotót is elpusztító szörnyekről valószínűleg mindenkinek van tudomása. 6 Adott esetben az ipari forradalmat megelőző időszak (XV-XXVII.sz..) olyan nagy tudósaira gondolunk, mint Locke, Thomas Hobbes, René Descartes, Bacon. 7 Például, Descartes ilyen közjónak tekintette az „emberi egészséget”, aminek, véleménye szerint, minden tudományos-műszaki fejlődés végső céljává kell válnia.
műszaki fejlődés céljaként szerepelt. Az elérendő célok ezen duális jellege, felfogása napjaink tudományos-műszaki fejlődését elemző tanulmányokban is kimutatható. Az vonatkozó célok közötti különbségtétel esetenként nehézségekbe ütközik, s az azok közötti határok elmosódása igen gyakran fokozottan optimista, utópisztikus elgondolásokhoz vezet. 8 Az elérendő célok kettős jellege nyomon követhető napjaink tudományos-technológiai fejlődéséről kibontakozó minden egyes nagyobb vitában:: itt példaként a globális klímaváltozással vagy az őssejt-kutatásokkal kapcsolatos elgondolásokra utalunk.. Azokban jelen vannak mind a félelem által motivált kutatási célkitűzés, mind a valamiféle közjó elérésének a szándéka 9 A fentiekben vázoltakon kívül mindennemű tudományos-technológiai fejlődésnek léteznek egyéb erkölcsi és etikai szempontjai .Az alábbiakban csak a legfontosabbat szeretnénk kiemelni1. A tudományos-technológiai fejlődést előmozdító tudást soha nem valamiféle öncél, nem a puszta kutatói, feltalálói) kíváncsiság motiválja. Alapját az emberi tevékenység ésszerűsége képezi, ezért a vonatkozó elgondolások mindig erkölcsi, etikai töltettel rendelkeznek. Az ésszerűség feltételezi a jó, jobbító szándékot. Így például, a gonosz szándékú vagy a hedonizmust célként meghatározó tudás társadalmi legitimálása mindig nehézségekbe ütközik. Ezért nehezen képzelhető el olyan tudományostechnológiai fejlődés, amely eleve kizárja a jó, jobbító elgondolást. Ez természetesen nem zárja ki a jó szándékú tudással való visszaélést. Minden új tudományostechnológiai megoldással, eszközzel vissza lehet élni, ha azok gonosz szándékú emberek birtokába kerülnek. Ez a visszaélés történhet véletlenszerűen. 10 vagy logikusan levezetett és végiggondolt elképzelésen 11Evidens, hogy mindenféle újszerű megoldással, eszközzel – még a legártalmatlanabbnak tűnővel is – vissza lehet élni. Ezért az új megoldásokkal, eszközökkel előrukkoló egyének, intézmények kötelesek előzetesen mérlegelni az esetleges visszaélések következményeit, s mindent kötelesek megtenni annak érdekében, hogy csökkentsék a káros következményeket. De már az elmondottakból is kiderül, hogy tökéletes biztonság nem létezik.. A visszaéléseket nem lehet teljes egészében kizárni semmilyen újszerű és hasznos tudományostechnológiai megoldás tekintetében. Például nem vitatható az Internet újszerűsége és haszna, de annak lehetséges káros következményeit 12 csak később ismerték fel. Minek következtében intézkedések történtek a személyes adatokat tartalmazó fájlok (levelezések) biztonságos tárolása, illetve a gyermekekre káros hatást gyakorló honlapok megtekinthetőségének korlátozása terén.
8
Például, képesek vagyunk legyőzni a természet minden, számunkra fenyegetést jelentő veszélyét,, minek következtében hosszan tartó, jó egészségben élhetünk! 9 A klímaváltozásokra vonatkozó kutatásokban jelen van mind a veszélyek felismerése, mind a fokozatos, lassúbb klímaváltozás előnyeinek a kidomborítása. Az őssejt-kutatásokkal kapcsolatban szintén nem teljesen világos, hogy a negatív vagy a pozitív szempontokon van-e a hangsúly minden esetben. A betegségektől, a haláltól való félelem szerepét nem lehet lebecsülni ezen kutatásokat előmozdító tényezők között. Ugyanakkor azok közt természetesen jelen van a minőségileg jobb életfeltételek biztosításának az ígérete is 10. Példaként lehetne hivatkozni arra az esetre, amikor a kést, amelyet elsősorban vadak elejtésére és feldarabolására vagy a zöldségek hámozására használtak , valaki hirtelen haragjában testvére, vagy szomszédja ledöfésére használta fel. Egy ilyen véletlenszerű esemény jelentős hatással lehetett arra, aki először használta fel a kést ilyen céllal. 11 Például az, aki logikus gondolkodás révén rájön arra, hogy az ártalmatlan műtrágyát robbantásra is fel lehet használni.. 12 Pl. személyes adatokkal való visszaélés lehetősége, gyermekekre gyakorolt káros hatása a felnőtteknek szánt honlapokhoz való hozzáférhetőség révén.
2. A tudományos-technológiai fejlődés közvetlen érintettjeinek, haszonélvezőinekelszenvedőinek bevonása az fejlődési folyamatok legitimálásába, objektív és átfogó tájékoztatása az újszerű megoldások lényegéről, következményeiről szintén felvet erkölcsi, etikussági problémát Ez különösképpen azért is alapvető fontosságú kérdés, mert ismeretes, hogy a politika, a kormányzat gyakran megkísérli befolyásolni, manipulálni a tudományos-technológiai fejlődést. S amennyiben a nagypolitika érdekei úgy kívánják, akkor a nem kívánatos tudományos ismeretek, tények eltorzítására vagy elhallgatására is sor kerülhet. Ez erkölcsileg elítélendő gyakorlat, mivel az sérti az érintettek önrendelkezési jogát (azon jogát, hogy szabad és felvilágosított akaratuk alapján váljanak az újszerű megoldások alanyává). Ezen gyakorlat érvényesítése egyértelműen kimutatható a génmódosított növények államilag forszírozott előállítása és termesztése terén. De adott esetben megfigyelhető az is, hogy az igazságot következetesen feltárni szándékozó tudósokat megpróbálják elhallgattatni vagy megfélemlíteni. 3. Az egyenlőség elvének intézményesítése a tudományos-technológiai fejlődés során szintén súlyos és bonyolult erkölcsi, etikussági problémaként jelentkezik. Általánosan elfogadott az a nézet, hogy a tudományos- technológiai fejlődés eredményeihez való hozzáférés mindenkit megillet. De abban, hogy hogyan, milyen terjedelemben kell azt megvalósítani,már nincs ilyen egyetértés. Egyesek úgy vélik, hogy tökéletes társadalmi igazságot 13 megteremteni nem lehet, a szokásos megosztottságot, különbségtételt (a” haves és a have-nots „ közötti különbséget) a tudományostechnológiai fejlődés során sem lehet elkerülni, ugyanúgy, mint a szegények és gazdagok, betegek és egészségesek közötti különbségtételt. Mások viszont e megosztottság igazságtalan jellegére hívják fel a figyelmet, s abban az emberek, de esetenként a népek 14 közötti diszkriminációt vélnek felfedezni. Úgy véljük, hogy a tudományos-technológiai fejlődés jellegének, valódi társadalmi hatásának a vizsgálata adhat valamiféle útbaigazítást e téren. Az egyenlőtlenségek felszámolása a hozzáférés terén nem tűnik reálisan megoldható feladatnak., ezért egyes esetekben a megosztottság bizonyos szintjét kénytelenek vagyunk elfogadni. Így például, a számítógépes technológia elterjedése fényében sokan hangoztatták félelmüket a „digitális megosztottság” ( „digital divide”) miatt . Ez a „digitális megosztottság” valóban létrejött, de annak következményei nem voltak annyira sokkolóak, mint ahogyan egyesek megjósolták. A digitális technológia előnyeiben nem részesülők továbbra is a „felszínen tudtak maradni,”(bár igaz, csak nagyobb, plusz erőfeszítések révén), nem marginalizálódtak végletesen. De egyáltalán nem zárható ki egy olyan jövőbeni „digitalizálódási folyamat”amely során az abban nem résztvevők az „ eleve esélytelenek” kategóriájába tartozhatnak. Azaz a „diszkriminációt kiáltók” hangjára is oda kell figyelni, mivel bizonyos tudományos-technológiai fejlődési folyamatok az emberek között végletesen igazságtalan megosztottságot , úgy is fogalmazható ” égbekiáltó egyenlőtlenséget” eredményezhetnek.(pl. valamiféle nem kívánatos, megengedhetetlen kasztrendszert hoznak létre)..
II.
13 14
A nanoetika avagy a nanotechnológia hasznosításának erkölcsi, etikai kérdései.
Sem a tudományos-technológiai fejlődés terén, sem az élet más területein. Az egyenlőség elvének a népek és nemzetek szintjére való emelése csak tovább bonyolítja a problémát.
A modern tudományos-technológiai fejlődés egyik legnagyobb kihívása a nanoetika elveinek a meghatározása. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat, hiszen még csak egy kialakulóban lévő technológiai fejlődésről van szó, amely fejlődés végeredménye egyelőre nem világos. Megtörténik-e a nanotechnológia atyja (Drexler) által felvázolt folyamat beteljesülése ( atomok, molekulák szintjén való építkezés)? Ez még nem eldöntött kérdés, ezért egyesek talán korainak tarthatják a nanoetikai elmélkedést. Valóban igaz, hogy a nanotechnológiai forradalom 15 még csak a kezdeti lépésénél tart. A nanoetika önálló diszciplínaként történő művelése, megítélésünk szerint, nem tekinthető elhamarkodott lépésnek. Sőt, az eddigi eredmények, fejlemények fényében 16 a nanotechnológia kérdései komoly odafigyelést igényelnek, ideértve a nanoetika elveinek a meghatározását. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy a nanotechnológia képes teljes egészében megváltoztatni eddigi életformánkat, radikálisan átalakíthatja az ember helyét és szerepét a modern világban. 17 Ez óvatosságra kell intsen mindenkit, nem szabad megengedni, hogy a nanotechnológia a génmódosított szervezetek felhasználásával kapcsolatos nézeteltérésekhez hasonló vitákat gerjesszen. Az ilyen jellegű viták kialakulása komolyan visszavetné e technológia alkalmazását. A jelenlegi folyamatok fényében ( a nanotechnológia lopakodó térhódítása miatt) egyre nagyobb az esélye az ilyen viták kialakulásának. A vonatkozó viták kialakulását jelentősen felgyorsíthatja a nanotechnológia térhódítása az emberek számára olyan érzékeny. területeken, mint az élelmiszeripar (a nanoélelmiszerek már napjaink realitása 18 ) és a gyógyászat ( a nanomedicina ) egyre nagyobb léptékkel halad előre, e téren minden bizonnyal - az orvosok bevonásával - külön etikai elveket kell megfogalmazni) 19 A nanotechnológia fejlődésére természetesen érvényesek a tudományos-technológiai fejlődés kapcsán fentiekben hivatkozott általános elvek. Azonban figyelemmel a nanotechnológia újszerű természetére, fejlődési tendenciáinak sajátosságaira, ezek az elvek nem elégségesek, léteznek, létezhetnek csak kifejezetten a nanotechnológiát érintő erkölcsi és etikai elvek. Azaz a nanoetika önálló diszciplínaként történő felfogását értelmezését nem lehet kétségbe vonni. Különösképpen akkor, ha figyelembe vesszük a nanotechnológia konvergálódási képességét más tudományokkal és technológiákkal., A konvergáló tudományoknak és technológiáknak ma már komoly szakirodalma van, bár az is igaz, hogy az azokkal kapcsolatos következtetések egyelőre vitatottak, sok tekintetben a sci-fi világára jellemző jóslatokhoz hasonlítanak. [ A konvergáló tudományok szerepét, jövőbeni lehetséges hatásukat és jelentőségüket a geológiai jelenségek tudományának vázlatos ismertetésén lehetne talán legjobban és legközérthetőbben szemléltetni. A geológiával foglalkozó tudósok rájöttek arra, hogy a földrengéseket a Föld tektonikus lemezeinek láthatatlan egymásra való csúszása okozza. Ilyen láthatatlan folyamat játszódik le a tudományok és technológiák fokozatos egymásra tolódása terén is, amikor egyes tudományterületek fokozatosan egymásra tolódnak , egyesülnek egymással és a létező technológiákkal, egyfajta tudományos földrengést 15
A nanotechnológiai forradalomról ld. részletesebben: Masenko-Mavi Viktor – Szalontai László: A nanotechnológiai forradalom kihívása i.- Hírvillám (ZMNE Híradó Tanszék kiadványa), 1.évfolyam, 1.szám. 2010. 289-301.pp..
16
A nanotechnológia eredményeit már közvetlenül a piaci forgalomban hasznosítják, az általa előállított termékek köre e forgalomban egyre nagyobb helyet foglal el. Tehát a technológia már itt van „a kertek alatt”, észrevétlenül „ beköltözött a spájzunkba„) . 17 Ld. a 13.lábjegyzetben idézett tanulmányt. 18 Ld. Nanoforum Report, May 2006: Nanotechnology in Agriculture and food - www. Nanoforum.org; Helmut Kaiser Consultancy Study: Nanotechnology in food and food processing industry worldwide 2008-2015. 19
Az intelligens nanorészecskék emberi testbe való bejutatása komoly etikai kérdéseket vet fel. Például ezeket a részecskéket gyógyszerként vagy orvosi eszközként kell értelmezni? A választól függően változhat a kapcsolódó felelősség jellege, terjedelme.
(tudományos forradalmat) váltva ki. A tudományok és a technológiák tektonikus lemezeinek láthatatlan egymásra tolódása hatalmas szinergikus hatással járhat. Annak nincs különösebb jelentősége, hogy a gyakorlatban miért és hogyan zajlik le a tudományok és technológiák tektonikus lemezeinek egymásra tolódása: az történhet egy újabb tudományos ismeret megjelenése illetve a technológiák újszerű, a már létező tudományos ismeretek tekintetében, alkalmazása. következtében. Azaz a tudományos forradalom kialakulásához esetenként a tudományos ismeretek fejlődése, esetenként pedig a technológia terén elért új eredmények játszhatnak közre. Így például , a modern konvergáló tudományok központi elemét (vezérhangyáját) képező nanotudományok egy 2.500 éves tudományos tézisen alapulnak(az ókori görög tudós Démokritosz tudományos felismerésén arról, hogy az anyagok atomokból épülnek fel) A demokritoszi tudományos tézist meglepő módon igen sokáig(évezredekig) negligálták) mindaddig, amíg napjaink technológiája lehetővé nem tette az anyagok atomokból álló szerkezetének átfogó vizsgálatát, megértését és manipulálását, A konvergáló tudományokat és technológiákat a külföldi szakmai irodalomban különböző rövidítések révén foglalják össze (NBIC, STEKS, BANG, GRAIN stb.).A szakmai körökben igen nagy ismertségre szert tevő NBIC rövidítés jelent meg elsőként, amikor is Mikhail Rocco és William Bainbridge, amerikai tudósok vezetésével elkészült az első átfogó jelentés a konvergáló tudományokról. A rövidítés a konvergálni képes tudományterületek kezdőbetűiből tevődik össze, éspedig: N- nanotudományok, B- Biotechnológia, I- információs technológia, C- cogno (azaz ismeretelméleti tudományok). A CTEKS rövidítés mar európai találmány: az Európai Unióban miután megismerkedtek a NBICjelentéssel, az Európai Bizottság úgy döntött, hogy az amerikaiak által felvetett következtetések tudományos megalapozottságát az Unió szintjén is meg kell vizsgálni, s ezért egy szakértoi bizottságot hozott létre, amely test let nem akarván az a látszatot kelteni, hogy az amerikaiak ötletének a másolásáról van szó, eltekintett a nehezen kiejtheto NBIC használatától és jelentésébe beiktatta a CTEKS rövidítést (ami egyáltalán nem könyvelheto el egy jobban kiejtheto és találóbb rövidítésnek). A rövidítés feloldása az alábbiakban foglalható össze : C- Converging (konvergáló) T- Technologies(technológiák) E- European (Európai) K- Knowledge (Tudásalapú) S- Society( társadalom). Azaz szószerinti fordításban az „Az európai tudásalapú társadalom konvergáló technológiáit” jelenti. A nem-kormányzati szervezetek a fentieknél találóbb és szellemesebb rövidítéseket használnak. It említhető a GRAIN (ami MAGOT jelent). Feloldása: G- genetics (genetika) R- robotics (robotika) AI- artificial intelligence (mesterséges intelligencia) N- nanotechnology (nanotechnológia). Talán a BANG rövidítés a legszellemesebb és legtalálóbb, mivel az egyértelmuen utal a konvergálás következményére is (a BANG-et „nagy durranásként” lehetne lefordítani ).Továbbá a rövidítés már nem egyszeruen a konvergáló tudományterületek elnevezésén alapul, hanem a konvergáló jelenségek mérettartományán. B- byte-ok A- atomok N-neuronok G- gének. A konvergáló tudományok és technológiák amerikai koncepcióját(NBIC) a Nemzeti Kutatási Hivatal(National Science Foundation – NSF)fogalmazta meg 2000-ben egy nagy tudományos tanácskozás keretében, 20 amelyet 2001-ben, 2003-ban, majd 2006-ban további tanácskozások követtek.A NBICkonferenciák keretében részt vettek mind a tudomány, mind a kormányzati szervek, mind az üzleti világ 20
Az első tanácskozás eredményét könyv formájában is megjelentették, ld. Roco Mihail C.- Bainbridge William Sims(eds.): Societal implications of nanoscience and nanotechnology. Dordrecht, The Netherlands, Kluwer, 2001.
képviselői. Az amerikai koncepció nagy ívűre sikeredett(több mint 400 oldalas jelentésről van szó), az igen tágra nyitotta a tudományos és technológiai fejlődés kapuját, azt is lehetne mondani, hogy biblikus mértékű következtetéseket is tartalmazott (pl. a vakok újra látóvá válnak, a süketek újra hallanak, a sánták újra lábra kelnek). A 2003.évi tanácskozás még az elsőnél is fantasztikusabb, a sci-fi világához tartozó következtetéseket tartalmazott, abban az emberi teljesítőképesség (mind szellemi, mind fizikai)jelentős növelésének az ötlete szerepelt a központi helyen. 21 A NBIC-tanácskozások anyagaiban szereplő futurisztikus, esetenként bizarr megállapítások a világ más részein is a figyelem középpontjába helyezték a konvergáló technológiák problémáját. 22 A NBIC-koncepció nagy ívű jellegére utal az a tény is, hogy a szervezők a tudományos-technológiai fejlődést az elkövetkező 10-20 év távlatában vizsgálta, s annak aranykorszakát, reneszánszát vizionálta. Ez az új aranykorszak a szerzők szerint a nanotudományok és a nanotechnológia széleskörű alkalmazása és más tudományterületekkel való konvergálási képessége következtében alakulhat ki .A tudományostechnológiai fejlődés aranykorszaka azt fogja jelenteni, hogy nagyobb jólétben, egészségesebben,okosabban és nagyobb biztonságban, boldogabban fogunk élni. Az emberek képesek lesznek akaratuknak alárendelni majdhogynem mindent: a szerves és a szervetlen világot, az emberi elmét (a tudást), s az egyén aktív és méltóságteljes életének tartama bőven elérheti a két évszázadot is. A koncepció egyfajta, a jelenlegi emberi mivoltunkon túlmutató világot(post-human world) vizionál, amelyben lehetővé válhat az emberi test működésének jobbítása (human enhancement) - különböző inplantátumok révén, illetve a tudás jobb hasznosítása által- , ideértve az ember fizikai és szellemi képessége terén tapasztalható hiányosságok, korlátok felszámolását; vagy az emberi képességeket meghaladó mesterséges intelligencia kialakítását is, azaz a homo sapienst intellektuálisan túlteljesítő lények létrehozását. Az amerikai NBIC-elmélet szerint a szóban forgó négy tudományterület konvergálása új tudományos eredményeket, módszereket intézményesíthet, új ipari termékek megjelenését készítheti elő, amely termékek elősegíthetik az ember szellemi és kapcsolatfenntartási (mind az emberi csoportokon belül, mind a környezettel való kapcsolattartás terén) képességeinek igen jelentős növelését. Az emberi elme szervi és funkcionális működésének, képességének jobb megismerése óriási gyakorlati jelentősséggel bírhat. Az emberi agy működési titkainak pontos megértése és feltárása, például, az emberi érzékszervek szerepének – a meglévők tökéletesítése, vagy esetleg újak kifejlesztése- radikális növelésével is járhat. A fentiek megvalósíthatóságát kívánja megalapozni a koncepcióban felvázolt emberi cognom terv (human cognom project) , amely az emberi genom tervhez hasonlóan a futurizmust erősíti. A cognom terv nem egyszerűen az emberi idegrendszer működésének mélyebb feltárását célozza, hanem annak igazolását is, hogy a megismerés folyamatában nagyon nagy szerepe van a kultúrának és az egyéni személyiségnek is. A technofuturizmusra és egyuttal a sci-fi irányába mutat az amerikai koncepcióban szereplő communicator (kommunikátor) ötlete is. Az amerikai koncepció abból indul ki, hogy megtörténik az emberi kultúra és pchichológia gyors evolúciója , az egyéni, csoportos , szervezeti és társadalmi kommunikáció átalakítása,, „mérnöksége” is napirenden szerepelhet. A csoportos kommunikációt, a csoporton belüli ismeretek gyors és hatékony elsajátítását egy kommunikátor fogja elősegíteni, amely által jelentősen megnövekszik a csoporton belüli munka hatékonysága: az ismeretek elsajátítását és a cél elérését a kommunikátor hangolja össze , egyéniesítve azokat a csoportban résztvevők tekintetében, a tagok optimális kommunikációja a csoporton belül az egyéni képességekre figyelemmel(ez a kommunikátor feladata) történik. A technofuturizmust erősítik azok az amerikai feltételezések is, amelyek a nanotechnológia segítségével előállítható új típusú és tulajdonságú anyagok felhasználására utalnak. Ezen új anyagok révén lehetővé válik egy intelligens környezet kialakítása. E környezetben az adaptív anyagok alkalmazása igen elterjed: például 1) a ruházat automatikusan alkalmazkodik a változó hőmérséklethez, időjáráshoz(szükség szerint melegít vagy hűt). 2)Az épületek formája, külalakja automatikusan megváltozik, alkalmazkodik a körülményekhez(szél, csapadék, hőmérséklet). Ide sorolhatók, azok az elképzelések, amelyek szerint az emberek tele lesznek aggatva olcsó bizsuknak vagy drága ékszereknek álcázott számítógépes elemekkel. Megjelennek a kozmetikumok új nemzedékei, amelyek az ember mentális beállítottságához alkalmazkodnak, növelve ezáltal az emocionális
21
Ld. Roco Mihail C.- Bainbridge William Sims (eds.): Converging technologies for improving human performance. Dordrecht, The Netherlands, Kluwer, 2003. 22 Ld az Európai Unió szintjén érvényesülő CTEKS koncepciót, illetve a kanadai Titkos Tanács 2005.évi jelentését:: Canada Science and Technology Foresight Office of the National Science Advisor, Privy Council Office, Government of Canada, Report, September 2005:” Toward undersstanding science and technology convergence,” 1-87.pp.
kifejezőképességet. Ezek a hordozható számítógépes elemek gondolatokat és érzelmeket kommunikálhatnak az azonos „hullámhosszon” lévő emberek között. Nem kétséges, hogy a konvergáló tudományok és technológiák igen sok és bonyolult etikai és jogi problémát- ideértve az emberi jogi kérdéseket is- vetnek fel. A tudományos ismeretek és a tudomány szabadsága meddig terjed? Létezik-e valamiféle egységes erkölcsi-jogi zsinórmérce, amely alapján korlátokat lehet felállítani a tudományos-műszaki fejlődés tekintetében? Meddig lehet elmenni az emberek, emberi képességek „jobbítása” terén ? Hogyan kell kezelni a konvergáló technológiák által „jobbított” emberek és a „nem jobbított emberek” közötti összefüggéseket?(mikor és hogyan jelentkezik a diszkrimináció tilalma? Az egyenlőség és a méltányosság elvét hogyan lehet érvényesíteni?). Az emberi képességek „jobbítása” alanyi jogosultságként fog-e jelentkezni? Joguk van-e az egyéneknek a “jobbitást” megtagadni, elutasítani?]
A nanoetika elveinek zárt rendszere jelenleg nem létezik, mivel egy kialakulóban lévő technológiáról van szó, s annak jövőbeli fejlődési tendenciáit nem ismerjük, azokról csak elnagyolt feltételezéseink, utópisztikus elképzeléseink vannak. Ezen technológiára vonatkozó elvek fejlődésére a fokozatosság, a permanens képlékenység a jellemző, azok a technológia aktuális fejlettségi szintjének a függvénye. A nanotechnológiai realitás és ígéret között jelenleg óriási szakadék tátong E szakadék szélén táncolva nagyon nehéz egy logikusan felépített, befejezett és letisztult következtetéseket tartalmazó elvrendszert megfogalmazni, Azonban , szerencsére, nem teljesen a nulláról kell kiindulni, hiszen a nanotechnológiát elméleti és gyakorlati szinten művelők közül már sokan foglalkoztak a nanoetikával is 23. A nanoetikát érintő eddigi tanulmányok, elemzések alapján az alábbi elvek megfogalmazásával találkozhatunk. 1. A nanotechnológiai biztonság elve. Ez egy nagy gyűjtőelv, amelyben a biztonság különböző formáira irányul a figyelem,. Az elv alalakzata közt kell elsősorban megemlíteni az un, nanoszerkezetek, nanogépezetek iránt támasztott biztonsági követelmények megvalósítását.. Ez egy távlati feladat, mivel jelenleg még nem léteznek valódi nanogépezetek (különösképpen az önépítkezésre, önsokszorozódásra képesek) Az atomok és molekulák révén önépítkező nanoszerkezetek ötlete elsősorban Drexlertől származik, s ő volt az, aki felhívta a figyelmet a gray-groo jelenség esetleges bekövetkeztére – az önépítkező és a végtelenségig sokszorozódó nanogépezetek képesek Földünk egész bioszféráját lebontani, minden atomot és molekulát arra használnak fel, hogy elkészítsék saját magul utánzatát. Ez az akopalisztikus elképzelés már a háttérbe szorult: egyrészt azért, mert felismerték, hogy az erre képes nanogépezetek létrehozásától még nagyon távol vagyunk; másrészt, azért, mert az ilyen veszély kivédését műszakilag is lehetségesnek tartják, éspedig: 1) a nanotechnológiával foglalkozók céltudatos „nevelése”, „képzése” révén (az ilyen veszély tudatosítása, a hivatkozott gépezetek létrehozásának erkölcsi elítélése). 2) a probléma műszaki kezelését is lehetségesnek tartják. A végtelenségig tartó sokszorozódást eleve korlátozni lehet beépítet program által, a végtelen sokszorozódást meg lehet akadályozni úgy is, ha a működést (sokszorozódást) kívülről adagolható, mesterségesen létrehozandó vitálisan fontos atomokhoz és molekulákhoz kötjük. Azaz a funkcionalitáshoz elengedhetetlen „vitaminokként” lehet azokat meghatározni a programban. Az elvhez tartozónak lehet említeni úgyszintén a lentiekben tárgyalt nanotoxikológia kérdéseit. 2. A nanotoxikológia kérdései.. A nanotoxikológia a mesterségen előállított különböző nanorészecskék egészségre káros hatásainak felmérésével (kizárásával, csökkentésével) foglalkozik. Ez egy igen bonyolult, eszköz- és időigényes feladat. Hiszen a nanorészecskék különböző fajtáit kell vizsgálni, ideértve a nanorészecskéknek való kitettség mértékét és az adott környezeti feltételekre tekintette (hőmérsékleti, nedvességi, stb. kritériumokat) , a részecskék akkumulációs képességét a szervezeten belül , a részecskék élettartamát a 23
Sőt, napjainkban már eljutottunk odáig, hogy a nanoetika kérdéseivel külön tudományos folyóirat foglalkozik, 2007 tavaszán megjelent a Nanoethics elsó száma.
szervezetben Éppen ezért erkölcsileg kifogásolható az a jelenség, hogy a modern kozmetikumok egy jelentős része nanoelemeket tartalmaz, de a fogyasztók figyelmét nem hívják fel a lehetséges veszélyekre. A nanotechnológiával közvetlenül foglalkozó dolgozók egészségének a védelme (a vonatkozó üzemi biztonság) is idetartozik .A ide tartozó védelmi feladatok igen sokrétűek lehetnek. A nanorészecskék levegőbe való kikerülése a gyártási folyamat során komoly kockázatot jelent., mivel azok képesek áthatolni a legtökéletesebb szűrőrendszeren. 24 Ezen kívül a keletkező nanohulladékok megfelelő kezelése. Biztonságos semlegesítése is óriási kihívást jelent. A nanomedicinában használatos nanorészecskék külön és speciális problémaként jelentkeznek a nanotoxikológia szemszögéből. Mivel adott esetben a nanorészecskéket szándékosan juttatják be az emberi szervezetbe a biztonsági követelményekkel kapcsolatos felelősség súlya is nagyobb: pontos ismeretekkel kell rendelkezni arról, hogy azok természetes módon távoznak-e a szervezetből, vagy esetleg speciális eljárást kell alkalmazni azoknak a szervezetből való kivonására.
[ A nanomedicina minden képzeletet felülmúló ígérete és lehetőségei jelenleg valóban a sci-fi
világát idézik, technológiai megvalósítása a felismerhetetlenségig átalakítja a hagyományos medicina fogalmát és gyakorlatát. A mágikus, csodatevő nanobotokra 25 vonatkozó elképzelések napjainkban, nem teljesen alaptalanul, a fantáziálás világához tartoznak Azonban a nanotechnológiai és biológiai kutatások fokozódó fuzionálása meglepő és gyors eredményeket produkálhat A nanomedicina vízionáriusai 26 szerint az első igazi nanobotok megjelenésétől már csak évtizedek választanak el bennünket. Erre a kevés időre egyébként is nagy szükségünk van a célból, hogy lélekben fel tudjunk készülni a nanomedicina kihívásaira. Ezek a kihívások nem pusztán a hivatkozott látványos és új gyógyítási módszerek széleskörű lehetséges alkalmazásával függnek össze hanem azok lélektani hatásaival is. Hogyan tudjuk lélektanilag feldolgozni azt a tényt, hogy az emberi test felett majdan ténylegesen isteni hatalommal rendelkezhetünk? Felelősen tudomásul tudjuk-e venni minden esetben e hatalom alkalmazásának tényleges következményeit? Így például a hivatkozott víziók alapján . nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a nanomedicina feltételezi a halhatatlanságot vagy legalább is az emberi élettartam jelentős (több, 3-4 generáción is átívelő) meghosszabbításának a lehetőségét is. Noha a halhatatlanság egy nagyon régi álma az emberiségnek, nem vagyunk benne meggyőződve, hogy lélekben készek vagyunk-e elfogadni ezt a lehetőséget. Továbbá a nanomedicina feltételezi, hogy a jövőben társadalmunknak nem lesznek egészségileg károsult(pl. rokkantak, vakok, süketek stb. ) , a munkavégzés szemszögéből inaktív tagjai. A nanomedicina olyan mértékig képes javítani ezen egyének egészségkárosodásán, hogy azok ismét társadalmunk aktív tagjaivá válhatnak. Valóban aktívvá akarjuk-e tenni ezeket az egyéneket? Milyen szociális és társadalmi következményei lehetnek egy ilyen lépésnek? Gondoljunk csak a kapcsolódó munkahelyteremtés kötelezettségére. Az új medicina kihívásai valóban óriásiak, következményeinek ésszerű átgondolása elengedhetetlen. A nanomedicina a mesterségest, szervetlent közvetlenül bevonja a szerves életbe, az emberi test szerves részévé teszi azt, s ezáltal elmossa a határokat a szerves és szervetlen közt. A szerves és szervetlen közti 24
Tehát a szokásos védőfelszerelések, maszkok nem tekinthetők elégséges megoldásnak. A nanobotok parányi, intelligens nanorészecskék, amelyek speciális, előre programozott feladatokat láthatnak el a szervezeten belü (pl. lehetnek vírus- és baktériumvadász nanobotok, vagy esetleg az erek karbantartásával (lerakódások felszámolásával) foglalkozók, illetve az idegrendszeri sérülések kijavításával (az egyes neuronok szintjén) foglalkozó nanobotok. .Továbbá a nanobotok révén lehetővé válhat az egyénre szabott és célzott gyógyászat : azok órákon, napokon belül pontosan feltárják a betegségek hátterét ( ideértve a genetikait is), s a gyógyszerek célzott célba juttatása (az egyes sejtek szintjén) is) megvalósítható lesz.
25
A nanomedicina egyik legismertebb úttörője, Robert Freitas, amerikai kutató-professzor, aki egyúttal a gyógyászati nanobotok közismert elméleti és gyakorlati szakértője is. Ld. különösképpen a különböző kórokozók levadászására szakosodott nanobotokról írt tanulmányát. - Robert A. Freitas Jr.:Microbivores: Artificial Mechanical Phagocytes using Digest and Discharge Protocol.- Journal of Evolution and Technology, vol.14.No.1. April 2005.pp.55-106. A szóban forgó nanobotok nem csak arra képesek, hogy „elfogják” a szervezetbe kerülő kórokozókat, de arra is, hogy véglegesen, tökéletes biztonsággal semlegesítsék maradványaikat (pl. ártalmatlan aminosavakká alakítják át azokat).. 26
egyértelmű különbségtétel problémája gondolkodási zavarokat idézhet elő , az emberi elemzési képességben feloldhatatlan ellentéteket válthat ki. Minél több szervetlen technológiai eszközt használunk fel szerves létformánk fenntartására, jobbítására, javítására, annál nehezebb különbséget tenni az „emberi” és „technológiai” természetes jelzők között. Azaz könnyen és észrevétlenül elérkezhetünk ahhoz a ponthoz, ahol már emberi mivoltunk meghatározása ütközik nehézségekbe. Ismeretes, hogy a nanotechnológia - és a szűkebb értelemben vett nanomedicina - vízionáriusai ezt a technológiát már a kezdetektől fogva nem csak az emberek gyógyítására, hanem „tökéletesítésükre”, „jobbításukra” , jelenlegi képességeik növelésére is felhasználhatónak ítélték. Nagy és eldöntetlen kérdés – és egyúttal sok etikai vonzattal is rendelkező - , hogy a nanotechnológia által” feltuningolt egyén” emberi mivolta meddig tart. Melyek azok a „jobbító” eljárások, amelyek még nem vonják kétségbe a modern homo sapiens fogalmát ? Azaz, másként fogalmazva, lehetséges-e egy olyan jövő vizionálása, ahol a jelenlegi emberi mivoltunkat meghaladó embertípus megjelenése és dominálása lesz a meghatározó? Elképzelhető-e valamiféle transzhumanizmus intézményesülése? A transzhumanizmust hirdetőknek igen nagy a tábora, képviselői úgy vélik, hogy a technológiai fejlődés tökéletesítése révén, az emberi intelligenciánál fejlettebb és versenyképesebb intelligenciát lehet meghonosítani. S azok az egyének, akik hajlandóak igénybe venni ezen új intelligencia által biztosított lehetőségeket, egyre nagyobb előnyre tesznek szert, a folyamat végeredménye pedig az lesz, hogy a két „faj” közötti versenyfutásban a hagyományos emberi mivoltukat és képességeiket megőrzők elbuknak, marginalizálódnak. A transzhumanizmust valók elképzeléseikben a kialakítandó mesterséges intelligencia nem feltétlenül és nem minden esetben kapcsolódik az emberi létformához, az önfejlődési képességgel rendelkezik. Exponenciális és evolúciós fejlődése során az önsokszorozódásra is képes. Mindez, végső soron, emberi mivoltunk végleges megpecsételését is jelenti. A fentiekben vázoltak a techno-futurizmus egy igen radikálisnak mondható- egyértelműen a sci-fi világához sorolható – változatát képezik. Bár az is igaz, hogy egyesek komolyan hisznek az ilyen fejlődési tendencia lehetőségében, az emberi képességeket „jobbító” „javító” technológiák széleskörű alkalmazásában komoly veszélyeket vélnek felfedezni.
27
]
3. A környezeti következményekről .A nanotechnológia környezeti hatásainak vizsgálata már a kezdetektől napirenden van. 28 De ezek a vizsgálatok még nagyon a kezdeti stádiumban vannak. A különböző mesterséges nanorészecskék környezetbe kikerülő lehetséges káros következményeit általában nem vonják kétségbe. A környezeti terheltség (ezen részecskék általi) reális következményeiről azonban nem rendelkezünk megbízható adatokkal. A viták elsősorban arról zajlanak, hogy azok hogyan kerülhetnek ki a környezetbe és ha ez megtörténik, akkor milyen eljárás révén lehet azokat semlegesíteni, de olyan feltételezések is megfogalmazódtak, amelyek arra utalnak, ezek a részecskék könnyen beépülnek a növény- és állatvilágba, onnan pedig bekerülnek az emberi szervezetbe, ahol váratlan meglepetéseket okozhatnak. A véráramlat révén eljuthatnak az emberi agyba is, s parányi jellegük folytán képesek mindenkor „kicselezni” az emberi szervezet természetes védekezését (a szervezet immunrendszere egyszerűen nem észleli azokat, így működésbe sem lép) Tekintettel az elmondottakra, nagyon fontos a nanotechnológiai folyamat egészének a nyomon követése, ideértve a nanoelemek előállításának teljes ciklusát (a „bölcsőtől” a „ koporsóig”), tehát kellő ismeretekkel kell rendelkezni mind a létrehozásuk(megszületésük) , mind a végleges semlegesítésük körülményeiről, időpontjáról. 4. Az emberi méltóság fokozott védelmének az igénye az egyes új nanotechnológiai fejlődési tendenciákra tekintettel. A nanotechnológia távlati lehetőségei hatással lehetnek az emberi méltóság védelme terén elért eddigi eredményekre, így például óriási veszély fenyegeti a magánélet védelmére vonatkozó garanciákat. A parányi és intelligens nanoeszközök igénybevétele révén lehetővé válik az egyének permanens és észlelhetetlen 27
Ld. Ilyen értelemben: Francis Fukuyama: Our posthuman future: consequences of the biotechnology revolution. New York, Farrar, Straus and Giroux, 2002. 256 p. 28 Igy például az USA-ban igen elterjedtek az un. NELSI (Nanotechnology Environmental, Legal and Social Imoplications), Európában a hasonló jellegű kutatási programokra a nanotechnológia kapcsán az ELSI (Ethical - illetve esetenként Environmental –and Societal Implicatios kifejezésből eredő rövidítést használják.
megfigyelése, nyomon követése, lehallgatása.. De azt is lehet mondani, hogy az emberi kapcsolatokban érvényesülő bizalmasság elvének teljes egészében történő felszámolása is bekövetkezhetAzaz a hagyományosan értelmezett magánélet megszűnésével is számolnunk kell., Mindennek beláthatatlan következményei lehetnek.(gondoljunk csak a szakmai, baráti házastársi kapcsolatokban esetleg végbemenő törésekre).. Továbbá , az elmondottak fényében , egyértelműnek tűnik, hogy a nanotechnológiakülönösképpen annak fejlettebb változata – képes végletesen megingatni az egyenlőség elvét is 29. Vagyis az emberi méltóság védelmének a követelményét erre való tekintettel is fokozottan kell érvényesíteni. 5 Az emberi méltóság védelméhez közvetlenül kapcsolódik a fogyasztóvédelmi rendelkezések következetes érvényesítése. A nanotechnológia fejlesztésével összefüggő szigorú fogyasztóvédelem elsősorban a technológia sajátosságából adódik: sem az emberi szem által, sem más emberi érzékszervek révén nem detektálható parányi elemek használata mindenfajta védekezési szándékot meghiúsíthat. Másodszor, a már említett „lopakodó” terjeszkedési mód is a fogyasztóvédelem prioritását veti fel 30. Kötelezővé kell tenni a fogyasztók megfelelő tájékoztatását a nanorészecskéket tartalmazó termékekről, azok kockázatairól.. 6. Végezetül, feltétlenül említést érdemel a nanotechnológia gyakorlati alkalmazásával összefüggő lehetséges nemzetközi problémákat. Mint ismeretes, a nanotechnológia az un. „kettős hasznosítású” technológiák (angol kifejezéssel: dual use technology) köréhez tartozik: azaz szóba kerülhet mind a polgári, mind a katonai jellegű hasznosítása. A technológia katonai célú hasznosítása kiszámíthatatlan, veszélyes és ellenőrizhetetlen fegyverkezési versenyt indíthat el a nemzetállamok szintjén. A fegyverkezési versenyt jelenleg kordában tartó nemzetközi okmányok (atomsorompóegyezmény, vegyi fegyverek alkalmazását tiltó egyezmény) rendelkezései nem alkalmazhatók megfelelő hatékonysággal a nanofegyverek tekintetében. Azaz egy teljesen új típusú nemzetközi fegyverzetellenőrzési okmány kidolgozására van szükség, ami egyáltalán nem tűnik egyszerű feladatnak. A fentieken kívül bonyolult nemzetközi problémaként jelentkezhet a nanotechnológiát széles körben alkalmazó fejlett országok és az ilyen technológiát fejleszteni nem képes fejlődő országok közötti méltányos kapcsolatrendszer kialakítása. Mikor és milyen mértékig kötelesek a fejlett országok segítséget nyújtani a fejlődő országoknak? Adott esetben lényegében az egyenlőség elve értelmezéséről van szó. .
29
A nano-haves és a nano-have-nots tényleges következményei bizonyos esetekben sokkolóak is lehetnek, nem úgy ahogyan a digitális megosztottság következményei. Ld. supra .p.4. 30 A kozmetikumok egy jelentős része ma már a nanotechnológia révén kerülnek előállításra. Amit a nagy multicégek egyszerűen elhallgatnak, mivel nem akarnak fogyasztóvédelmi bonyodalmakba keveredni. .
.
.