A szalontai sertés. II. A mult számban halavány vonásokban közöltük a gicza keletkezésének és pusztulásának, multjának rövid történetét. Lássuk most már: milyen formával és tulajdonokkal bir ezen sertés; mert immár elérkezett az ideje annak, hogy a giczát - mint a novella-író mondaná: elbeszélésem hısét - a maga teljes mivoltában e sorok olvasóinak bemutassam. Ami a szalontai vörös sertésnek tenyésztési szempontból való osztályozását illeti: e tekintetben a giczát a legtöbb iró (Rohde, May, Funke, Krafft) tévesen a Nathusius-alkotta fajtaosztályozásban a kondorszırü sertések (Sus scrofa crispa) közé sorolja. Hazai iróink ezen osztályozást nem követik. Tormay péld. a nem egészen tiszta nagyfülüek (Sus scrofa makrotis) közt ad neki helyet; 1) míg ha a Békessy László hibás fajtaleirását vennık alapul, mely szerint ezen sertés apró, felálló vagy csak kissé lekonyult fülekkel bir: 2) úgy a szalontai giczát nem a nagy-, hanem ellenkezıleg a kisfülü sertések (Sus scrofa brachyotis) közé kellene sorolnunk. Különben Békessy a vér tisztaságára alapitott osztályozásában a szalontait a nemesitett sertések közé veszi fel. A haszonvételi czél szemmeltartásával, zsír-, szalonna- és hússertések csoportját megkülönböztetı osztályozásnál a szalontait eddigelé - úgy hazai mint külföldi irók - a hússertések közé osztályozzák. A giczával eszközölt próbavágások alább olvasható eredményei azonban a gicza ezen osztályozásának helyességét kétségessé teszik; ezek alapján - úgy látszik - a gicza inkább a szalonna-, mint a hússertések közé lenne sorolandó. A szalontai vörös sertés sőrő, leginkább vörösbarna, helylyel-közzel azonban világosabb színárnyalatokba (sıt Rohde szerint: szürkébe) is átmenı fedıszırrel bir, mely göndörödve vagy simán fekszik és igen erıs hátsertékkel van ellátva. Bıre a mangaliczáénál sokkal vastagabb. Testalkatát illetıleg, az említettem iró, Ditz Henrik, röviden igen találóan jellegzi, midın „nyurgatestü, górlábu, erıscsontunak” mondja ezen sertést, mely teljes kifejlıdöttségében - mint följegyezve találjuk - közel 2m/ (180-190 c/m) hosszuságot is elérhet. Feje hosszu s a vaddisznóéra emlékeztetı keskeny (dolichocephalus) alakulással és kiálló nagy agyarakkal bir. Fülei nagyok, szélesek, lecsüngık. Szemei élénkek, tüzesek. Orra megnyúlt és erısizomzatu ormánynyal bir. Nyaka, dereka hosszu. Háta nem ritkán fölfelé görbült, míg hasa felhúzódott. Oldalai szükek, amint mondani szokták: nem elég dongásak. Lábai erıs csontozattal birnak, magasak és az erdıs hegységek megmászására, az ıszi sarakkal való megküzdésre teremtvék. A giczát vidor, gyors és könnyü mozgása, ijedıs és vad természete, mohó falánksága miatt a tüzes (sanguinikus) vérmérséklettel biró sertések közé sorolják. Igen nagy hátrányát képezi lassu fejlıdése; a teljes kifejlıdöttségét csak harmadéves korában éri el, ekkor azonban - a kisbéri ménesbirtok-igazgatóság közlése szerint - 350 k/g, sıt egyes esetekben ennél is több élısúlylyal bir. A gicza igen edzett természetü és hazai jobb sertésválfajtáink között az idı viszontagságaival legkönnyebben daczol; dögnek kevésbé van alávetve, mint a mangalicza; betegségek is ritkábban látogatják, amely körülmény egyes-egyedül ezen sertés el nem puhult, életerıs természetének tulajdonítható. Mai napság, midın általános a panasz a sertések nagy halálozása fölött, és boldog gazda az, aki még 10-15 %-kal megmenekül a rendesen 30-40 %, sıt nem ritkán ennél is többre rugó dögtıl: majdnem hihetetlennek tünik fel Tisza Lászlónak a szalontai halálozására vonatkozólag közzétett adata3). E szerint Mezıcsánban 1853-1855-ig terjedı három év alatt 325 drb malaczból 8 drb, s így nem egészen 3% vagyis évenkint nem egészen 1 % hullott el. Ami a gicza szaporaságát illeti: hazai sertésválfajtáink közül a szalontait e tekintetben egyik sem mulja felül. A kocza 8-10 malaczot vet, fölnevelésre azonban 6-7 drbnál többet
megtartani nem igen ajánlatos. Szaporasága mellett további elınye, hogy sok és jó tejjel bir és gondos nevelı-anya; nem úgy, mint a mangalicza, melynek malaczaiból bizonyos száztólit az anya általi összenyomásra mindig számitanunk kell. Használati módját illetıleg, mint emlitém, általánosan azon nézet van elterjedve, hogy a szalontai vörös sertés inkább hús-, mint zsírtermelésre szolgál. E nézettel szemben Tisza László azt állitja, hogy hizékonyság tekintetében sem áll többi hazai sertésfajtáink alatt; mely állitást a kisbéri állami ménesbirtok igazgatósága is megerısiti, midın azt mondja a giczáról: hogy hizóképessége, korához és tartásához képest, igen jó.4) Tisza László fentebbi állitását azon egybehasonlitó sertésölés eredményeibıl vonja el, melyeket mezıcsáni birtokán 1877. év elején a szalontai vörös sertéssel és a fekete mangaliczasertéssel eszközöltetett. 5) Ezen kisérlethez leöletett ı 2 drb, négy hónap alatt árpa- és tengeridarán a lehetı legtökéletesebben kihízlalt négyéves, tehát teljesen kinıtt ártánysertést, melyeknek egyike fekete mangalicza, a másik pedig szalontai vörös sertés volt. A leöletés és az egyes részek elválasztása után a sertések a legnagyobb pontossággal megmérettek. A mérés eredménye az alábbi-táblázatban van egybeállítva, melyekhez összehasonlitás czéljából még a mezıhegyesi ménesbirtokon a fehér mangaliczával eszközölt próbavágás eredményét is hozzácsatolom. 6)
E táblázatból nemcsak azon meglepı eredmény tünik ki, hogy a szalontainak aránylag sokkal kevesebb husa van, mint a másik két fajtának de kitünik azon körülmény is, hogy a vörös sertésnél a zsiradékanyagok összegének száztólija sokkal magasabb, mint a fekete és a fehér sertésnél, s hogy ennek folytán az elıbbi egyáltalán nem látszik inkább húsfajtának, mint az utóbbiak. Tisza László ezen nem várt eredmény okát abban keresi, hogy az általa leöletett mindkét sertés hízhatóságának tetıpontján állott, - és kifejezi azon véleményét, hogy csak fél - hízlalás mellett az eredmény egészen más lenne. A gicza által szolgáltatott húsnak minıségét illetıleg megjegyezhetı, hogy az izomszálcsák merevebb volta miatt e hús keményebb, parazsabb, mint a mangaliczáé azonban igen ízletes pecsenyét szolgáltat és különösen sonkái jósága messze földön híres volt, mirıl a német Guido Krafft,7) és C. Schütz 8) és még számosan mások is tanuságot tesznek. Szalonnája is sokkal keményebb, ropogósabb kihízlalt állapotban a háton eléri a 10-11, a hason pedig a 3-4 c/m-t. A has-szalonna vastagságának okát abban keresik, hogy az idıjárás viszontagságainak - esınek, szélnek, hidegnek - kitett tartás folytán a zsírlerakodás a hason nagyobb mérvben megy végbe, a természet azon bölcs rendelése következtében, hogy ezen zsírköntös által a zsigereknek védelem nyujtassék. A szalonna különben - mint Tisza László fentebb ismertetett kisérlete alkalmával megpróbálta - kiolvasztva éppen annyi zsírt ad, mint
ugyanolyan sulyu mangalicza-szalonna. İ ugyanis a szalontai vörösnek s a fekete mangaliczának szalonnáját és háját nagy gonddal kiolvasztván, úgy tapasztalta, hogy a szalontainál a mangaliczánál a szalonnából 79 % 79 % a hájból 90 „ 90 „ zsír származott. Elismert dolog, hogy a szalontai zsírja szilárdabb, szemcsésebb consistentiáju és kellemesebb izü; ez okokból szalonnája különösen füstölt állapotban becsültebb, mint a mangaliczáé, melynek viszont zsírja folyékonyabb és olajszerőbb, szalonnája tehát inkább zsírkiolvasztásra alkalmas. A gicza hízlalását illetı adatokat röviden a következıkben foglalhatom össze: Ha a hízlalás hústermelésre irányul, akkor a gicza lehetı korán: 6- 7, legfeljebb 12-15hónapos korában állitandó be; ezen korban husa is, szalonnája is jobbizü. Tömegre irányuló hízlaláshoz ellenben a kifejlıdöttebb, legalábbis 3-4-éves állatok felállitását ajánlják, mert ilyenek hosszabb ideig tartó hízlalás után 16-18 c/m vastag hátszalonnát is szolgáltathatnak. 10) Legnagyobb és leginkább kárhoztatott hátránya ezen sertésnek az, hogy nehezen és lassan hízlalható, úgy hogy teljes kihizására legalább is 5-6 hónapot kell számitanunk. Szabadban hízlalva, bár még hosszabb idıt igényel, de sokkal ízletesebb húst szolgáltat, mint hogy ha tıle a mozgás megvonatik. A kicsinyben való hízlalás rendszerint a ház körüli hulladékokkal: savóval, korpával, moslékkal, ezenkivül tökkel, luczernával veszi kezdetét és csak a késıbbi idıben történik az átmenet szemre, mely darálva és beáztatott állapotban adatik. Egy darabnak teljes kihízlalására - hacsak beállitáskor túlságosan rosz állapotban nem volt - a debreczeni hentesek hajdanában 24 nagy véka (7-8 H/a;) szemes életet (árpát vagy tengerit) számitottak11) A nagyban való hízlalás különben a korábbi idıkben gyakran nem volt egyéb, mint a nagykiterjedésü tölgyes és bükkös erdıknek átmakkoltatása. A tölgymakkot hízlalásra jobbnak tartják, mert ez állitólag keménynyé, a bükk ellenben puhává teszi az állat husát és szalonnáját. Tény az, hogy a kihizásra sokkal több eleséget kiván, mint a mangalicza, csakhogy kihizott állapotban hasonlíthatlanul nehezebb is ennél. Hajdan - ezen sertés fénykorában - az 5-6 mázsa (280-340 k/g) élısúlylyal biró hizott sertések Szalonta, Nagyvárad és Debreczen vidékén nem tartoztak a ritkaságok közé; sıt - Guido Krafft adata szerint - a hároméves kihizott sertések 385 k/g élısúlyt is elérnek. Ezen számot - tekintetbe véve, hogy a kisbéri ménesbirtok által az idei IV. bécsi hizómarha-kiállitásra felküldött 5 drb 13-hónapos szalontai sertés ezen korban 215 k/g-nyi súlyt ért el 12) - túlságosan magasra fölvettnek talán nem tarthatjuk. A szalontai vörös sertés hízlalásának menetére, a súlygyarapodási viszonyokra s a takarmány értékesitésére igen érdekes adatokat szolgáltatnak azon kisérletek, melyek a giczával a kolozsmonostori gazdasági tanintézeten eszközöltettek. Ezen tanintézet bérgazdaságában ugyanis 1876/77 telén 2 drb öreg szalontai ártány hízlaltatott, melyek négyhavi (120-napi) hízlalás után 202 k/g beállitási súlyról 438 k/g-ra híztak fel a súlygyarapodás tehát kitett egy darabnál az egész idıszak alatt 118 k/g-ot és naponkint közel k/g-ot. 13) Már nem ilyen kedvezı eredményt tüntet fel az 1881/82. évi hízlalás, mely alkalommal 1881. évi októberhó 16-tól bezárólag 1882. évi januárhó 16-ig vagyis 93 napon át hízlaltatott: 1 drb öreg szalontai ártány, 1 „ ,, „ kocza és 2 „ keresztezett (szalontai X kisjenıi).14) A takarmányadagok az egyes idıszakokban a következıleg voltak megállapítva:
Felhasználtatott tehát darabonkint az egész (93-napi) hizási idıszak alatt összesen, kilogrammban: Szárazanyag
protein
zsír
nitrogénmentes Kivonatanyag
táparány 1:-
15 k/g árpában 12·93 625·5 „ tengeriben 546·16 együtt 559·09
1·68 66·30 67·98
0·32 40·66 40·98
9·68 410·95 420·63
6·2 7·7 7·1
A sertések két hétrıl két hétre pontosan megmázsáltattak, a súlygyarapodási viszonyok figyelemmel kisérése szempontjából. Azok eredményét a következı átnézet tünteti fel:
Vagyis a föletetett takarmány által 100 k/g testsúlygyarapodást elıidézett: 853·5 kb szárazanyag, 103·7 „ protein, 62·5 „ zsír és 642·1 „ nitrogenmentes kivonatanyag,
1:7·7 táparány mellett. A keresztezett sertések sulya a beállitáskor 81, a leöletéskor 152·5 k/g volt; a gyarapodás tehát, ugyanolyan takarmányozás mellett, 93 nap alatt 71·5, vagyis naponkint 0·77 k/g-ot tett. Összegezve a giczáról eddig elmondottakat, kitünik, hogy ezen sertésnek elınyös tulajdonságai: kiváló edzettsége; feltünı testnagysága; a termelt hús nagy mennyisége; erıteljes, jól izelt végtagjai miatt jobban gyızi a járást; vastagabb bıre és sőrő szörözete miatt kevesebbet szenved a külbehatásoktól és élısdiektıl; életereje nagyobb, betegségei ritkábbak, a halálozás kisebb. - Viszont hátrányos tulajdonságai: késı és lassu fejlıdése, lassu hizékonysága, durvább izomzata s azon körülmeny, hogy sonkái - egyéb fajtákhoz hasonlítva - hússzegényebbek. Úgy hiszem, hogy azokból, amiket eddig elmondottam, a tanulságot levonni már nem leend nehéz. Tény az, hogy nekünk hússertésre szükségünk van, és hogy az erre legalkalmasabb anyagot nincs okunk külföldön keresni; megvan az idehaza, éghajlatunkhoz, tartásmódunkhoz hozzászoktatva. Karoljuk fel tehát ezen fajtát újból; juttassuk olyan érvényre tenyésztését, mint az a multban volt; ám itt ne állapodjunk meg! Ha sikerült eleinknek a durva hegyi sertést a szalontaira fölnemesiteni: módunkban álland nekünk is, hogy a: tenyészállatok kritikus kiválasztása, gondos tartása és ápolása, megfelelı takarmányozása által a gicza jó tulajdonait még inkább kifejlesszük, elınyeit állandósítsuk, hátrányait eltüntessük, A malaczoknak dús takarmányozása által fokozatosan rájutunk a korai fejlıdésre, megfelelı takarmányszerek (tengeri, tök, répa) nyujtása és okszerü elıkészitése által a gyorsabb hizóképességre; s ha már ezeket sikerült elérnünk: akkor, meggyızıdésem, elmaradhatatlanul nyomában jár az elért eredményeknek az is; hogy a szalontai izomzata megfinomul és sonkái, jóságuk mellett, nehezebbek is lesznek. Óvakodjunk azonban túlságos gondosság által a gicza edzett természetét elpuhitani és külbehatások iránt fogékonynyá tenni; mert akkor a felsorolt elınyök egy része megsemmisül s a szalontaiba is csak úgy beüt a dög, mint ahogy azt mangalicza-nyájáinknál szomoruan tapasztalhatjuk. Alig fejezhetném be méltóbban czikkemet, mintha szó szerint ideiktatom Korizmics Lászlónak a helyes elveken nyugvó tenyésztés irányában mondott szavait, melyek intelmül és vezérlı szövétnekül szolgálhatnak gazdáinknak a felmerülı javaslatok sötét chaosa között: „majd csak akkor, ha ez érdemben is teljesitendjük kötelességünket, jövünk azon helyeztetésbe, hogy saját fajtáink értékét igazán felismerni tanulandjuk; és akkor - úgy hiszem - véleményünk azokról nem leszen csekély”. Rónai Gyula. 1
) „Gazdasági szemle a bécsi kközkiállisáton.” 256. 1. ) Békessy László: „A sertéstenyésztés vezérelvei gyakorló gazdák részére”. Debreczen, 1871. 35. 1. 3 ) „Az erdélyi gazdasági egylet havi füzetei.” I., 18. 1. 4 ) „Magyarországi állattenyésztık kalauza.” Budapest, 1884. 260. 1. 5 ) „Erdélyi Gazda.” 1877. 8. sz. 6 ) „Magyarországi állattenyésztık kalauza.” 266. 1. 7 ) Fejjel, lábakkal és a zsigerekkel együtt. 8 ) Dr. Guido Krafft: „Lehrbuch der Landwirthschaft”. Berlin, 1876. III., 270. 1. 9 ) „Die Bodencultur auf der Wiener Weltausstellung 1873.” Wein, 1874. I., 255. 1. 10 ) V. ö. Tisza László czikkét az „Erdélyi gazd. egylet havi füzetei”-nek idézett helyén. 11 ) Ugyanott, 16. 1. 12 ) Lásd Renner Gusztáv igazgató jelentését a „Gazdák Kalauza” 1884-ki 20. számában. 13 ) „A kolozsvári gazd. tanintézet értesitıje.” Kolozsvár, 1877. 3. sz. 14 ) Az ezen hízlalásra vonatkozó adatokat Ákontz János úrnak, a kolozsmonostori gazd. tanintézet segédtanárának köszönhetem. 2
15
) Feltünı körülmény, hogy míg – a fentebb közölt adatok szerint – a teljesen kinıtt szalontai sertés élısúlya 350 k/g –ot, sıt ezen felül is eléhet: addig a kolozsmonostori hizók átlagsulya csak 78·5 k/g ; tehát körülbelül annyi volt, mint amennyit egy jól táplált mangaliczasüldı egyéves korában elér. E fölött kifejezett kétségemre azon határozott biztositást nyertem, hogy a beállitott sertések tényleg Tisza-féle szalontai sertések voltak, s így a feltünı kicsi testsúly magyarázatát csak azon körülményben kereshetjük, hogy ott tanczélul hosszabb idın át (1873 – 1880) tenyésztett szalontai sertésekre vérfrisités nem alkalmaztatott, s ezek a folytonos beltenyésztés következtében elsatnyultak. Tényleg ezen ok miatt lettek Kolozsmonostorról kiselejtezve.
