Masahisa Goi. Isten és ember A spirituális béke és ébredés útjelzői. God and Man Guideposts for Spiritual Peace and Awakening

Masahisa Goi Isten és ember A spirituális béke és ébredés útjelzői

A könyv eredeti címe és kiadója: God and Man Guideposts for Spiritual Peace and Awakening (Japánul 1953, angolul 2000 - Byakko Press 812 Hitoana, Fujinomiya-shi Shizuoka-ken, Japán 418-0102) Fordította: Tisch Ferenc A lektorálta és szerkesztette: Tóth Veronika

A borítón a Fuji képe látható (www. byakko. org)

Tartalom

Előszó.......................................................................................................................................................3 A szerzőről...............................................................................................................................................4 BEVEZETÉS...........................................................................................................................................5 Isten és ember kapcsolata.........................................................................................................................6 Valódi, spirituális, tudatalatti és fizikai világok........................................................................................8 Védő Istenségekés Szellemek................................................................................................................11 A karma legyőzése.................................................................................................................................14 Valódi és hamis vallások........................................................................................................................20 Ahogyan én imádkozom........................................................................................................................27 Konklúzió...............................................................................................................................................31 Kérdések és válaszok.............................................................................................................................33 1.Az emberi lény születéséről.................................................................................................................33 2.A születésszabályozásról.....................................................................................................................34 3.Születés előtt vagy után dol el életünk menete?....................................................................................34 4.Mi a különbség azok között, akik újjá akarnak születni, és akik nem?................................................35 5.Lehetséges megszületni a másik nemben?............................................................................................35 6.Az emberi képességek közötti különbségek...........................................................................................36 7.A szútrák ismétlése valóban vigasztalja és tisztítja a szellemet?.........................................................36 8.Mit kell tenni a végtelen tartalékok megszerzéséhez?..........................................................................37 9.Lehetséges, hogy „állati szellem" vegye birtokba az embert?.............................................................37 10.Mi az oka az emberi lények országokra és fajokra osztottságának?..................................................38 11.Vallások elfogadása és elutasítása.....................................................................................................39 12.Mi a tudatalatti test funkciója?..........................................................................................................39 13.A kereszténység és a buddhizmus Teremtő-képe közötti különbség...................................................39 14.Az embert akkor is érik szerencsétlenségek, ha életét szeretetben és odaadással éli?.......................40 15.Mit tegyünk, ha egy vallás azt kéri, bontsuk le hagyományos oltárainkat?.......................................41 16.Mi az oka a betegségeknek, melyek meghaladják az orvostudomány ismereteit?.............................42 17.Van értelme a névváltoztatásnak, ha el akarjuk kerülni bizonyos dolgok bekövetkeztét?...................43 18.A napi mentális állapotunkról...........................................................................................................44 19.Mit mondott Jézus Krisztus a gondolati házasságtörésről?...............................................................44 20.Hogyan lehet minden megtudni egy emberről azáltal, hogy tudjuk a nevét?.....................................45 21.Pszichikus képességekkel bíró emberek bűncselekményeket derítenek fel.........................................47 22.A médiumokon keresztül valóban elhunytak beszélnek hozzánk a túlvilágról?.................................47 Üzenet az olvasókhoz.............................................................................................................................49 Ima a világbékéért..................................................................................................................................50

2

Előszó

Életemet eltölti a vágy, Hogy híd legyek Ég és Föld között. Mélységes vágyakozás lobogott bennem, hogy valamilyen szerepet töltsek be az égi ideálok megvalósításában itt a földön, hogy égi tisztulást hozzak ebbe a földi létbe, hogy tökéletes béke és öröm töltse el a földi életet. A szikra lánggá változott bennem, vágyam imává és tetté lett: Miközben csak Istenre gondolok, minden eltűnik köröttem, Összetett kezeim sem érzem már, Mindent betölt az Ég kék ölelése. Ahogy ebben a rövid versben is megpróbáltam kifejezni, elmém egyre csendesedett, mind mélyebbre jutottam az Atya iránti teljes bizalomban. És azután: Ott, hol Ég és Föld ereje egyesült, s Tenger zúgásává mélyült, Ott kelt fel a Nap. Idővel elértem az elme harmonikus állapotát, melyben megéltem az Eget, eggyé váltam a Földdel és Istennel, eggyé váltam Önvalómmal. Beléptem a Kuu1 valóságába, és újjászülettem olyan lénnyként, aki mindent képes elengedni, s ezáltal mindent elnyer. Ez akkoriban történt, amikor rejtett karmikus okok törtek felszínre a Földön. Dúlt a második világháború, mely Japán vereségéhez vezetett, és amely erőszakot és pusztítást hozott a világra. Majd eljött a hidegháború, amely immár a harmadik világháború kitörésével fenyeget. Ez az a folyamat, amely az emberiséget fokozatosan a pusztulás irányába vezette egykor, és vezeti ma is. Mi lesz így a világgal? Eljöttek a végítélet napjai, ahogy a Biblia jövendölte? Eljött a vég az emberiség többsége számára? Szembesülve a társadalmakat, nemzeteket és a világot mardosó karmikus 2 tüzekkel, valóban haszontalan lenne egyéni vágyakozásunk a harmónia iránt? Súlytalanok lennének a világ békét szorgalmazó eszmerendszerei? Megmenti vajon Ég a Földet a végül? E bizonytalanságoktól és félelmektől gyötörve a világ képtelen éltetni a holnapot illető reményt, az ember elveszettnek érzi magát, nem tudja, merre forduljon segítségért. Ezekben a válságos időkben is hiszek abban, hogy amennyiben az emberiség képes lesz megérteni valódi identitását, és kapcsolatba lép Istennel, felül tud emelkedni ezeken a nehézségeken és zavarodottságon, elérve a valódi spirituális békét és ébredést, és ezzel talán békét tud teremteni a világon. Ezt a könyvet azzal a szándékkal írtam, hogy a lehető legérthetőbb módon beszéljek Istenről, szellemről, az emberi lényről, karmáról, okokról és okozatokról. Mélyen hiszem, hogy mind azok, akik még sosem hallottak rólam, mind azok, akiknek már volt kapcsolatuk velem, képesek lesznek majd megérteni ennek a könyvnek az üzenetét Masahisa Goi 1953. március

A Kuu-X gyakran fordítják csendességnek, ürességnek vagy semminek. Masahisa Goi magyarázata szerint a Kuu nem nihilista vagy negatív fogalom. Tartalmazza a semmit és a mindent. Ez az élet végtelensége, maga az isteni, az élet rezgése. 2 A szó itt azokra a diszharmonikus rezgésekre utal, melyek az ok-okozat körforgása által halmozódtak fel a világban (ld. 3.,5. fejezet) 3

A szerzőről

Masahisa Goi költő, filozófus, énekes, Tokióban született 1916. november 22-én. Habár zenei karrierről álmodott, egyszer csak - minden tudatos szándék nélkül - a filozófia és a spirituális tanulás birodalmában találta magát. Goi mester több, mint 50 könyv és számos költemény szerzője. Többek között az Isten és ember (első és legalapvetőbb munkája), Olvasmányok Lao Cu-ról, Olvasmányok a Bibliáról, Hogyan fejlesszük spiritualitásunkat, Út a fehér fénybe, Az ember, aki összeköti az eget és a Földet (önéletrajz) és Az emberiség jövője - hogy csak néhányat említsünk. Ezek közül az Isten és ember valamint Az emberiség jövője angolul jelent meg, műveinek további fordítása folyamatban van.3 1980-ban történt távozása előtt Masami Saionji asszonyt, nevelt lányát, nevezte meg követőjeként és az általa létrehozott Ima a világbékéért mozgalom vezetőjeként.

A könyv 2000. évi kiadása óta már a szerző több könyve is elérhető angolul a japán kiadónál (a szerk.) 4

Első Fejezet BEVEZETÉS Hányszor és hányszor fordultak körbe a csillagok az égen, amióta az emberi lény először megjelent a földön? Hányszor és hányszor lepte meg az első téli fagy a vidéket? Ha belegondolunk ezekbe a kérdésekbe, képet alkothatunk arról, mióta álmodja, keresi, vágyja az emberiség őszinte sóvárgással a tökéletes békességet, a háború és félelem nélküli, a tökéletes örömmel eltöltött, fájdalom, szegénység, betegség, és különválasztottság nélküli világot. Generációk során át ez sóvárgás segítette elő sok-sok szent felbukkanását, Sakyamunitól4 Jézus Krisztuson át Mohamedig, ezek segítettek hozzá művészeket, hogy nevük velünk maradjon, és ez, a vertikálisan, horizontálisan, valamint minden elképzelhető területen megmutatkozó vágyakozás hozott el nekünk egy sor gondolkodót, politikust, tanítót és feltalálót. Mára úgy tűnhet a dolog, hogy a kultúra és civilizáció minden virága kinyílt, és a gondolat minden szökőkútja kiürült. És mégis, mostanra, mikor az ember a kultúrának és civilizációnak ilyen magas fokára jutott, az emberek még mindig nagyon messze vannak a teljes békesség állapotától. Bizonytalan életkörülményeik szorításában zihálnak küzdelem, félelem, fájdalom, öregedés, betegség, szegénység, nehézségek és elkülönülés közepette. Hogyan lehetséges mindez? A külső megjelenés szempontjából világos a dolog: a modern világ és az ókor közötti különbség akkora, mint a menny és föld közötti távolság. Az anyagi kultúra fejlődése leírhatatlan könnyebbséget hozott modem kori életünkbe. Ha csak ezeket a kényelmi szempontokat tekintjük, úgy tűnhet, hogy a ma embere boldogabb, szinte a mennyben érezheti magát. És mégis, mi a tulajdonképpeni helyzet? Az életkörülményeinkben bekövetkezett fejlődés természetesen megkönnyíti számunkra dolgaink elintézését a fizikai síkon, és komoly komfortérzettel tölt el bennünket. Másfelől azonban ez a komfortérzet nem biztosítja számunkra az emberiség aggodalmainak leküzdését. Noha megváltozott a megjelenése, az ember alapvetően nem különbözik a civilizáció korát megelőző korok emberétől abban a tekintetben, hogy folyamatosan szembesül a bizonytalanság érzésével, amely minden pillanatban az összeomlás rémével fenyegeti. Miért van az, hogy a mai, gázzal, árammal, folyóvízzel, vasutakkal, autókkal, repülőgépekkel ellátott élet,- ahol az ember a pénz hatalmán keresztül szinte mindenben részesülhet, amire csak vágyik -, ez a kor szellemileg éppoly bizonytalan állapotban találja az emberiséget, mint a civilizációt megelőző időkben? A válasz: mert az ember élete, ahogyan az ókorban sem, úgy ebben a mai korban sem nyugszik biztos alapokon. Az ember sebezhetőnek érzi magát, olyan krízishelyzetektől veszélyeztetettnek, melyek az összeomlás rémét hordozzák magukban, amely egy pillanat alatt bekövetkezhet, akár már holnap is. Függetlenül attól, hogy milyen fejlődésen megy keresztül az életszínvonal a felszínen, az ember addig nem fog rálelni a boldogságra, amíg nem tud felülemelkedni háborúskodáson, természeti katasztrófákon, betegségeken, az életben megtalálható egyenlőtlenségeken és a legfontosabbon, a fizikai test halálfélelmén. Kérdés, hogy lehetséges lesz-e valaha is felülemelkedni olyan csapásokon, mint a háború, a természeti katasztrófák, a betegségek, vagy a halálfélelem. A válaszom erre a kérdésre igen. Igen, lehetséges. A régi korok nagyjai, Sakyamuni és Jézus Krisztus felülemelkedtek ezeken a nehézségeken, tanítványaikat saját tapasztalataik alapján vezették és tanították. Tanítványaik a tanításokat szóban és írásban adták tovább. Ezekből keletkeztek a buddhista szútrák és a Biblia, amelyek fényt és útmutatást jelentettek és jelentenek ma is az emberi szíveknek. Mind a szútrák, mind a Biblia az emberiség szenvedéstől és illúzióktól való megszabadulásának elveit fekteti le. Ha minden emberi lény az ezekben leírt tanításoknak megfelelően cselekedne, bizonyos, hogy a menny megvalósulhatna a földön. Ezzel szemben sajnos az emberek ezeket az írásokat többnyire mentális és spirituális tápláléknak tekintették anélkül, hogy átültették volna a gyakorlatba az azokban foglaltakat. Más szóval, az emberiség nagy része nem értette meg a két szent valódi szándékait. Ezzel együtt, tanításaik hatása mély gyökeret eresztett az emberi szívekben, fénye fokozatosan erősödik, hogy aztán megjelenjen a felszínen is. Korunkban az emberiség karmája nagy léptékű felbomlási folyamaton halad keresztül, és az igazság fénye nemsokára fényesen fog felragyogni. „Azok, akik az igazsággal kapcsolják össze lényüket, megmaradnak, azok pedig, akik nem ezt teszik, el fognak pusztulni" 5. Mielőtt a szent ezen szavai valósággá válnának, szeretném megvilágítani Isten és az emberek, a szellemek, a tudatalatti, a fizikai összetevők és az élet kapcsolatát a születés előtt és a halál után, olyan részletesen, amennyire csak lehetséges. Ezen felül arról is szeretnék szót ejteni, hogyan éljen az ember, és útmutatást szeretnék adni arról is, hogyan fedezheti fel az ember a valóban boldog életet. Gautama Buddha vagy Shakuson néven is ismert, a buddhizmus alapjainak megteremtője. 5

Nem szó szerinti idézet, a szerző saját megfogalmazása

5

Második Fejezet Isten és ember kapcsolata Mi az emberi lény? Azt gondolom, hogy e kérdés megválaszolására csak nagyon kevés embert találnánk, aki képes világosan kifejteni, hogy mi is az emberi létezés lényege. Ez a kérdés, amely rendszerint úgy megy át az ember agyán, hogy igazán nem kelti fel mélyebb érdeklődését, a legalapvetőbb az emberi világ boldogsága szempontjából, és egyidejűleg ez az a kérdés is, amelyet legnehezebb megválaszolni. Aki megérti, hogy a létezésnek milyen formája az emberi lény, mit is jelent valójában az „önvaló", az örökre megszabadul. Ha sok ember válik képessé a kérdés megválaszolására, akkor az emberiség megszabadul szenvedéseitől, és létrejön a földi mennyország. Mostanáig filozófusok és vallások sora foglalkozott ezzel a kérdéssel. Akik megtalálták a helyes választ, megtalálták egyben a megvilágosodást is. Akik részben találtak rá a válaszra, tanítók lettek. Megint mások, akik rosszul értelmezték, befejezték életüket, vagy materialista gondolkodókká, aktivistákká lettek, és további zavarokat okoztak a világban. És mivel minden korban csak kevesen voltak, akik megértették az emberi lény valódi természetét, az emberiség a mai korig a zavarodottság állapotában leledzett. Mielőtt rátérnénk fő témánk tárgyalására, e helyütt szeretném röviden megvilágítani az emberi természetről kialakult azon nézeteket, amelyek hitem szerint az emberiség felszabadulásához vezetnek. •Akik felismerik, hogy az emberi lény több, mint fizikai test, és hogy a fizikai testen belül van egy aktívan működő valami - amit úgy ismerünk, hogy élet-, és akik ezen felismerés szellemében élnek, azok az emberek megtettek egy lépést a mennybe vezető csillagösvényen. •Akik elérték azt a gondolatot, hogy az emberi lény mestere a szellem, miközben a fizikai test alárendelt szerepben van, azok két-három lépést tettek meg ugyanezen a csillagösvényen. •Akik hiszik, hogy az emberi lényeket Isten teremtette, ők Isten szolgái és semmi egyéb, és akik mindenben félik Isten ítéletét, óvatosak tetteikben és ragaszkodnak az Úrhoz, azok távol vannak még ugyan a teljes megértéstől, de amennyiben nem ártanak másoknak, képesek a mennybe vezető csillagösvény megmászására. •Akik azt gondolják, hogy az emberi lény Isten teremtménye, és hogy ha pozitív módon, a szeretet szellemében cselekszenek - mivel Isten szeretet,- akkor sosem lesz részük boldogtalanságban, ezek az emberek szintúgy a mennybe tartó csillagösvényt járják. •Akik nem gondolkoznak különösebben Istenről, vagy szellemről, hanem csak őszintén, tiszta és egyenes magatartással gyakorolják szeretetteljes cselekedeteiket, szintúgy képesek feljutni a mennybe. •Akik - noha semmi másról nem tudnak a fizikai világon kívül - spontán módon gyakorolják a szeretet tetteit, hisznek Isten létezésében, és abban a meggyőződésben élnek, hogy a világ bizonyosan a fejlődés irányába halad; nos ezek az emberek már a mennyben élnek. •Akik tudják, hogy az ember olyan lény, amely a teremtésnek azon részét teljesíti be, amely az anyagi világban manifesztálódott oly módon, hogy szabadon használhatja az élet isteni törvényét, akik felismerik, hogy az emberi lény szellem, és a fizikai test az emberi lény egyik teste csupán, és nem az emberi lény maga, és akik képesek ezen felismeréseket átültetni a gyakorlatba is, ezek a felébredett emberek. Ezen emberek elméje mentes minden korláttól. Miközben fizikai testtel bírnak, felismerik, hogy valójában szellemlények. Tudva, hogy a szellem önmaga is isteni élet, cselekedeteik által kifejezik Istennel és embertársaikkal való egységüket. Két szent példája ennek Gautama és Jézus Krisztus. Az emberi lény valódi természetének ismerete Isten ismerete. Bármennyire keresi is valaki Istent, ha tettei híján vannak a szeretetnek és az őszinteségnek, akkor nem fogja megismerni az emberi lény igaz természetét, és nem fogja megtalálni a felszabadulást sem. Az ember értéke nem fizikai teste nagyszerűségének, vagy esetleges csillogó tudásának függvénye. Jó, ha az ember nagy tudással rendelkezik, de ha ez a tudás nem az ember valódi természetében, vagy spirituális tudásban (isteni tudásban) gyökeredzik, akkor inkább kárára van az emberiségnek. Noha a materializmus elméletei nagyon alaposak,- amikor áthelyeződnek a gyakorlatba,- nyugtalan társadalmat teremtenek, és megzavarják a világ menetét. Ez azért van, mert ezek az elméletek nem isteni tudáson alapulnak. Más szóval, a materialisták nincsenek tisztában az ember valódi természetével6. Ahogy a múltban magam is tettem, a legtöbb ember ebben a világban azt gondolja, hogy az emberi lény fizikai test, és hogy az elme a fizikai testen belül működő funkció. Azt hiszik, hogy az ember 50-60 évet él 6

A jobb érthetőség kedvéért jegyezzük meg, hogy a mű a háború utáni Japánban, a materialista-szocialista-kommunista eszmék térhódítása idején íródott (a szerk.) 6

ebben a társadalomban, majd porrá lesz és eltűnik a semmiben. Meg vannak győződve arról, hogy a halállal minden véget ér. A fizikai test megsemmisülése valóban az emberi lény végét jelentené? Gyorsan válaszolok, a válaszom NEM! A legtöbb ember úgy érzi, hogy véletlenszerűen születik erre a világra, evéssel és ivással fenntartja fizikai testét, a társadalom tagjaként működik, megházasodik, gyermekeket nevel, majd meghal, és eltűnik a semmiben. Az emberek többsége ebben a szemléletben éli életét születésétől haláláig, életről életre. Mégis -mivel nem talál teljes kielégülést ebben az életmódban - talán nem érez visszatérően kisebb-nagyobb homályos, nyugtalanító gondolatokat elméjében? Ez a fajta élet túlságosan értelmetlennek és céltalannak tűnik. Az ember érzi, hogy lennie kell valaminek ezen élet felett, de nem tudja, mi lehet az. És annak ellenére, hogy nem tudja, mi lehet az, nem kísérli meg pozitív szellemben felfedezni annak mibenlétét. Ezek az átlagos tömeg érzései. Vannak köztük olyanok, akik elégedetlenek azzal, ahogy a dolgok állnak, ők szociális reformokkal próbálkoznak, vagy ideológiai mozgalmakhoz csatlakoznak. Mások mély keresésben saját elméjük belsejébe szállnak, és megismerik Istent és a szellemet. Mindkettő olyan erőfeszítés, amelynek célja, hogy áttörje azon kínokat, amelyekkel az emberek jelenlegi életmódjukban szembesülni kénytelenek. A tömegek sodródnak. Ahogy változnak az idők, úgy terelik őket hol jobbra, hol balra az emberiség karmájának erőszakos kerekei. Mi értelme van megkapaszkodni a pillanatnyi mámor és szenvedély kerekeiben? Noha úgy tűnhet, hogy ezek a kerekek a legnagyobb örömökhöz vezetnek el, egyszer csak eltűnnek szemünk elől. Aminek alakja van, az az alaktalannak árnyéka csupán. Ha valaki semmi egyebet nem lát, mint a láthatót, a dolgok tapintható aspektusát, az nem lesz képes felülemelkedni szenvedésein. Ha a szociális reformok által csak a dolgok alakja és formája változik meg, ez még nem fogja megszabadítani az emberiséget a kínjaitól. Azon gondolatok, modellek, szervezetek és rendszerek, amelyek csak az anyagi, formákból és alakzatokból álló világhoz kapcsolódnak, tönkreteszik az emberiséget — megmenteni bizonyosan semmiképp sem tudják. Az emberi lények nem csak fizikai testből állnak. Isten - az Élet, amely az univerzumot uralja -alkotóerejét különálló személyiségekbe osztotta szét. Ezek az egyes személyiségek azon fáradoznak, hogy az anyagi világban is megvalósítsák Isten tökéletességét azáltal, hogy a horizontális síkon együttműködnek egymással, minden irányban tökéletesen és szabadon vezérelve a rájuk bízott erőt. Isten az élet és a teremtés princípiuma, és az univerzum egészének uralkodója. Az emberi lények Isten gyermekei, akik megpróbálják aktíváim az isteni életet a formák és alakzatok világában. Ha megérted ezt az Isten és ember között fennálló kapcsolatot, akkor annak minden hullámzása ellenére is zavartalanul élhetsz az anyagi világban. A következő fejezetben szeretném részletesen is bemutatni Isten és ember kapcsolatát.

7

Harmadik Fejezet Valódi, spirituális, tudatalatti és fizikai világok Az előző fejezetben az emberi lény természetéről beszéltem általánosságban, absztrakt módon. Ebben a fejezetben részletesen szeretném elmagyarázni az emberi lény mibenlétét. Vannak teológusok, akik azt az elméletet vallják, hogy az ember a karma által teremtett lény. Varrnak olyanok, akik az „ok-okozat" elméletére esküsznek, szerintük az ember sosem lesz képes megszabadulni az okokozati világtól. Szeretném már e helyütt világosan hangsúlyozni, hogy az ember eredendően nem a karma által teremtődött. Ha a karma teremtette volna az embert, akkor örök időkön át újra és újra meg kellene születnie, folytonosan meg kellene élnie nehézségekkel és örömökkel - sokszor inkább sok nehézséggel és kevesebb örömmel - tarkított életeit, és sosem lenne képes ezek fölé emelkedni. Ha ez igaz lenne, akkor nagyon szerencsétlen dolog lenne emberi lényként megszületni erre a világra, és Isten létezése teljesen elértéktelenedne. Világosan látszik, hogy a fizikai világot bizonyosan az ok-okozat törvénye mozgatja. Mégis, ha az emberi elme mélyén rejlő, Isten iránti mély és ellenállhatatlan vágyakozást tekintjük, nem tudjuk nem észrevenni az emberi lény valódi természetének világító fényét. Alaposan tanulmányoztam az emberi lény spiritualitását, és valódi tapasztalatokat szereztem az emberi lény és Isten egységéről: az ember Isten gyermeke, sőt, maga Isten. A következőkben szeretném bemutatni az emberi lény eredetét, amelyet az Istennel való egységben volt módon felismeri. Az emberi lény eredendően fény, amely magából Istenből származik. A Fény Elme. Isten minden a mindenségben: végtelen bölcsesség, végtelen szeretet, és végtelen élet. És mégis, ha Isten csak úgy önmagában mozdulna meg, abból semmi sem látszana a formák és alakzatok világában. Ha a végtelenség önmagában el tudna mozdulni, akkor a végtelenség örökre végtelenség maradna, és sosem válna végessé. Bármilyen aktívan mozduljon is el az egy (1), az akkor is egy (1) marad. A formák és alakzatok világa csak akkor teremthető meg, ha a végtelenség véges részekre bomlik, ha az egy kettővé, majd néggyé osztja magát. Egyszer Isten, aki maga a fény, hirtelen nagyszámú, különböző jellegű sugarat bocsátott ki magából, amelyek korábban egységben voltak. Abban az időben kezdődött Isten alkotó tevékenysége. Isten először Mennyé és Földdé osztotta magát. Bizonyos sugarak, így a Tengerek, a Hegyek és a Fák Istenségei megalkották a természetet, és megindították élettevékenységüket. Más sugarak az állatvilágot alkották meg, és megint mások, az úgynevezett „Közvetlen Szellemek" 7 megalkották az emberi világot (1. ábra) .Itt 1. ÁBRA Isten Egy, de ezzel egyidejűleg sok is. A Közvetlen Szellem, amely isteni fénysugár, az eredeti „emberi lény", vagy „ember", amelyről korábban szó volt. Ezen a ponton még nem jelent meg az első karmikus ok.

7

Az Isteni Fény közvetlen kiáradását jelenti, mely által Isten az emberiséget megteremtette. Használhatunk rá különféle megnevezéseket: Isteni Én, Isten az emberi világban. Japánul Chokurei (choku=közvetlen, rei=szellem) Közvetlen Szellemet jelent.

Ezek a „Közvetlen Szellemek" mozgásba lendültek és különböző sugárhullámokat bocsátottak ki magukból, megalkotva ezáltal a spirituális világot, és formát kölcsönözve az egyéni szellemeknek 8. Minden egyes egyéni szellem alkotó erővel lett felruházva a Közvetlen Szellemektől kapott sugarakon keresztül (elme), és megteremtette a tudatalatti és fizikai világokat. Egykor ezek a lények a tudatalatti világban éltek, egyetlen ruhájuk tudatalatti testük volt. Később részesei lettek a fizikai világ alkotó tevékenységének, ruhájuk pedig a tudatalatti testük feletti fizikai test lett. Metaforikusán kifejezve: a spirituális test a belső rész, vagy a „test", a tudatalatti test (étertest) a ruházat első rétege, vagy az ing, és a fizikai test a kabát, vagy a súlyosabb ruhadarab. Mindhárom különféle test fényvibrációkból tevődik össze. Mivel a fizikai testet alkotó fénysugarak igen durvák, áramlási sebességük ennek megfelelően lassú, hullámaik nehezek. Az egyéni szellem rendkívül finom fény, olyan vibrációval, amely eredendően lehetővé tette számára a szabad mozgást. Azonban miközben a fizikai világ felé, illetve visszafelé mozgott, valamilyen módon egyesült a fizikai test lassú mozgásával, és fokozatosan veszített finomságából. Az egyéni szellemek, amelyek eredendően a fizikai világot teremtették, és amelyek részt vettek az ott zajló isteni teremtésben, visszaestek a fejlődésben, fényhullámaik fokozatosan elszennyeződtek. Ahogy a gyors folyó is tiszta, míg a lassan mozgó folyam vize tisztátalan. Az egyéni szellemek úgy jártak, mint a selyemhernyók, amelyek selyemgubót szőnek, és közben saját magukat kötik gúzsba. Az egyéni szellemek egy idő után gondolataikkal már nem szüleik, a Közvetlen Szellemek felé fordultak, hanem ehelyett könnyebb alkotó tevékenységbe kezdtek, olyan fényhullámokra (gondolatokra) helyezve hangsúlyt, amelyek addig tudatalatti és fizikai testükben gyűltek össze. Ezen a ponton az emberi lények korlátozni kezdték magukat azáltal, hogy figyelmüket főképpen a fizikai világban zajló életre fordították. Az Istentől származó eredeti ok-okozatot (valódi jót) azon gondolatok, vagy fényvibrációk jelentették, amelyek az egyéni szellemekben generálódtak alkotó tevékenységük kezdetén. Az első karmikus okok azon gondolatokkal kezdődtek, melyek később fogantak, attól kezdve, hogy az egyéni szellemek elkezdték a fizikai világra korlátozni létüket. Ezzel kezdődött az emberiség tragédiája. Ami történt nem más, minthogy a magukat gúzsba kötő egyéni szellemek a korlátoktól való megszabadulás érdekében megkísérelték egymástól elvenni szabadságukat. A velük horizontális, testvéri kapcsolatban lévő másik egyéni szellemtől, ahelyett, hogy a Közvetlen Szellemekhez fordultak volna, akikkel kapcsolatuk vertikális irányú, szülő-gyerek kapcsolat. A horizontális síkról kezdtek el elvenni, ahelyett, hogy a vertikális síkról vettek volna. Ezzel elkezdődött a viszályok története, az egymás elleni harcoké a fizikai erő és azon gondolatok használatával (tudás), melyek tudatalattijukban, vagy fizikai tudatukban gyűltek össze. Ezzel együtt alkalomadtán a fizikai testben, amelybe bezáródtak - és amely a mai napig is zárva tartja őket, egy-egy beszűrődő fénysugárban meg-megpillantották Isten arcát, Isten fényét. Ilyenkor, megtalálva korábbi fényüket az összegyűlt gondolatok között, hangos imában fordultak segítségért a Közvetlen Szellemekhez. Ez volt a vallásos elme kezdete. (A fent említett kapcsolatokat a 2. ábra szemlélteti.) Ahogy az a 2. ábrán látható, az egyéni szellemek, miközben a spirituális világhoz tartoztak, az elme használatával (gondolatok) megteremtették az egyes tudatalatti testeket, így teremtődött meg a tudatalatti világ. Ez a tudatalatti test lett az a hely, ahol minden gondolat megőrződik. Más szóval, ez az a hely, ahol a karma összegyűlik. Azokat az emlékeket, vagy lenyomatokat, amelyek a tudatalattiban gyűltek össze, a fizikai testben található agy fogja fel és alakítja gondolatokká, melyekből azután tettek lesznek. Ez az összegyűlt emlékezet a „tudatalatti", ennek az agy által felfogott része a „tudat". Talán az olvasónak is vannak arra vonatkozó tapasztalatai, hogy dühbe gurult, vagy boldogtalannak érezte magát akkor is, amikor ezt nem akarta. Ezek az érzések a tudatáramlás következtében alakulnak ki, és a 8

Japánul a Bunrei (bun=felosztás, megosztás, rei=lélek) kifejezést használják, amikor Isten Közvetlen Szellemének kiáradásáról beszélnek. Jelentése felosztott lélek vagy a részekre osztódó Isten. 9

tudatalatti testből, a (tudatalattiból) származnak. Ez az áramlás, vagy hullám folyamatos mozgásban van. így a balszerencse összegyűlt gondolatai szerencsétlenséget vonzanak, ahogy az Öröm gondolata örömöt vonz magához. Mindez úgy forog, mint egy kerék, ezt nevezik karmikus ok-okozatnak. A későbbiekben még visszatérek majd erre a kérdésre, de most folytassuk tovább az egyéni szellemek bemutatását. A tudatalatti és a fizikai testek egyéni szellemek általi megteremtése ugyanazon az elven alapszik, és ugyanaz a teremtési folyamat, ahogy Isten megteremtette az eget és a földet, a hegyeket, óceánokat, fákat és növényeket. Ugyanez az elv és folyamat jellemzi az állatoknak az állatok teremtéséért felelős Istenség általi megteremtését. Másképp ezt úgy fejezhetjük ki, hogy a fényhullámok fokozatosan materializálódtak a szellemből éteri, majd fizikai anyaggá, vagy éterből elementáris részecskékké, atomokká (elektronokká és elektromágneses hullámokká). A folyamat magyarázatának egyik módja, hogy a Közvetlen Szellem önnön fényét adta minden egyes egyéni szellemnek, és minden egyéni szellemmel megalkottatta a fizikai embert, mindezt együttműködésben a hegyek, óceánok, fák, állatok stb. Istenségeivel. Ezért aztán azok a tények, hogy az ember (isteni, spirituális és tudatalatti testei) fényhullámokból állnak, valamint, hogy a fizikai test atomokból áll, ugyanazon az elven alapszanak, mint a természet törvényei, noha az emberi teremtés külön kategóriát alkot. A fő különbség abban áll, hogy a hegyek, óceánok, fák, növények és állatok olyan teremtett lények, aki nem rendelkeznek én tudattal (intellektuális bölcsességgel). Nagyon fontos tudni, hogy az ember fizikai testén belül létezik az egyéni szellem, aki teremtette, és aki rendületlenül folytatja az önteremtést. Igazak Shakuson szavai, aki azt mondta, hogy az emberi lény valóban ritka és varázslatos kincs. Mindnyájunknak komolyan el kellene gondolkodnunk ezen az igazságon, hogy az állatok Istennek vannak alárendelve, miközben az ember Isten szétszórt szelleme, és mint ilyen, eredendően szabad és korlátozhatatlan lény. Emberi létünkért a hála mély érzésének kellene élnie lényünkben. Az egyéni szellemek tevékenysége három világra terjedt ki, a spirituális, a tudatalatti és a fizikai világokra. A spirituális világban spirituális, a tudatalatti világban éteri, a fizikai világban pedig fizikai anyag által testesültek meg. Az idő múlásával az egyéni szellemek fokozatosan teljes mértékben ráhangolódtak a fizikai vibrációkra, és úgy kezdtek viselkedni, mintha lényegében fizikai teremtmények lennének. Ez időtől kezdve a hatodik érzék (a fizikai testen kívülről érkező intuíció) fokozatos sorvadásnak indult, csakúgy, mint a magasabb intuíció, vagy isteni tudás. Az egyéni szellemek teljesen hozzászoktak ahhoz, hogy a maradék öt érzékszervre hagyatkozzanak. Egyre inkább úgy tekintették, hogy amit nem képesek érzékelni öt érzékszervükkel, az nem is létezik. Mindinkább úgy tekintettek magukra, mint fizikai testre. Maradék mentális és spirituális képességeikre pedig egyszerűen úgy, mintha azok csupán fizikai szerveik részét képeznék, és felhagytak a spirituális lényükből következő tevékenységekkel. Ezzel együtt a tudatalatti testbe bevésődött és megőrződött az egyéni szellemek egymással való egysége Istenben, és a szellem érzékeli is mindezt a tudatos állapoton túl. Ehhez társul az a tény, hogy a mások felé megnyilvánuló gyengédség, vagy szeretet érzete nem tűnt el, noha a szellemek nyilvánvalóan elkülönülnek egymástól fizikai megtestesülésükben. Szűkebb értelemben fellelhető ez a szeretet szülő és gyerek, feleség és férj között csakúgy, mint testvérek között, míg tágabb értelemben ugyanúgy megtalálható a társadalomban, mint az emberiségben. Maga a szeretet az Istenhez és a fényhez vezető út. A szeretet az egyedüli érzés, egyedüli cselekedet, amelyen keresztül az emberek visszatalálhatnak valódi Önmagukhoz. Ebben az anyagi, formák és alakzatok alkotta világban az egyéni szellemek megfeledkeztek saját eredeti fénytestükről (Istenről), arról, hogy az emberi lény eredetileg egy, és hogy ugyanaz a fény sugárzik minden ember szívének mélyéről. Ez a fény generálja az ember szeretetteljes gondolatait és cselekedeteit, ettől sugározhat a fény, legyen az időnként bágyadt is csupán. Isten szellemét úgy hívják, szeretet, a karma tevékenységét úgy, hogy kötődés. Ez a két alkotóelem osztja ketté az emberi életet boldogságra és boldogtalanságra.

10

Negyedik Fejezet Védő Istenségek és Szellemek Az előző fejezetben bemutattam az emberi lény isteni eredetét. Mindamellett a valóságban a leglényegesebb kérdés, hogy az ember képes-e felülemelkedni a karma körforgásán, valamint, hogy mindez hogyan lehetséges. Noha a karma9 eredendően nem létezik, ha egyszer létrejön a karmikus ok, akkor a közvetlen (kiváltó) okkal kiegészülve létrehozzák az eredményt. Az így létrejött eredmény további okhoz vezet, és újabb közvetlen okkal egyesülve ismételten okozatot hoz létre. Úgy tűnik, hogy a karma körforgása végtelen, az anyagi világ pedig karmikus világként végzi majd. Mivel Isten egyéni szelleme a fizikai test karmájába záralt, a karmán való felülemelkedés az egyes szellemek saját erejéből nem tűnik egyszerűnek, vagy szinte lehetetlen. Ez annak a törvénynek köszönhető, hogy az egyszer megfogant és kibocsátott gondolat bizonyosan visszatér a kiindulási pontjára. Ez azt jelenti, hogy a közvetített gondolat, amely nem más, mint karmikus ok, visszatér, és eredményt hoz létre. Ahogy telt az idő, folyamatosan gyűltek a karmikus ok-okozat hullámai, újabb rétegek rakódtak a meglévőkre, ami azt eredményezte, hogy az egyéni szellemek fizikai egója mindinkább megerősödött lényükben. A fizikai egót durva vibrációhullámok generálták, melyek különbséget teremtettek „én" és „mások" között, ennek alapja pedig a fizikai testnek nevezett anyagi entitás volt. Ez ahhoz az érzéshez vezetett, hogy az „én"-t mindenek felett meg kell védelmezni, így aztán amikor olyan esemény történt, ami az egyén érdeke ellen való volt, akkor az emberek harcolni kezdtek egymással érdekeik megvédelmezéséért. Az egyéni szellemeket ezen felül az is megosztotta, hogy pozitív és negatív funkciókra10 oszlottak, férfi és női mivoltuk okán. Ahogy nőtt a fizikai népesség, a fizikai egó már csak önmaga védelméért harcolt, családjáért és hozzátartozóiért. Ez oda vezetett, hogy az emberek karmája tovább mélyült, egészen odáig, hogy az ember már nem volt tudatában eredeti isteni lényének, kivéve azokat a pillanatokat, amikor az isteni fény átszűrődött a karmikus ok-okozat körforgásán. Ezt tudva az Isten Közvetlen Szelleme ebben a korban új fénysugarat bocsátott ki az egyéni szellemek megszabadítására, mely fénysugár Védő Istenségekként11 ismert. A Védő Istenségeken keresztül érkező fénynek köszönhetően azon szellemek, melyek eredendően a tudatalatti és fizikai világokat teremtették, megszabadultak a karmától és azt a feladatot kapták, hogy védelmezzék utódaikat. Ezeket a szellemeket nevezzük Védő Szellemeknek (vagy Ellenőrző Szellemeknek). Ezen Védő Szellemek között néhányat Fő Védő Szellemeknek neveztek ki, mások Segéd Védő Szellemek lettek. A Védő Istenségek folyamatosan vezetik, és segítik a Védő Szellemek sokaságát. Ahogy telt az idő, minden Fő Védő Szellem fokozatosan kizárólagos felelősséget kapott egy emberi lényért, sorsának előmozdításáért12. A Segéd Védő Szellemek feladata nagyobbrészt egy-egy embernek a munkájában való támogatása lett. Amikor az ember intuíciót vagy inspirációt kap, akkor ez az intuíció vagy inspiráció ezektől a Védő Szellemektől, Angyaloktól származik. Ez általában akkor következik be, amikor az ember természetesen viselkedik. Sok olyan eset van, amikor az Angyalok az embereket önkéntelen tetteiken keresztül védelmezik meg. Ilyen lehet például, amikor meglátogatjuk barátunkat anélkül, hogy elterveztük volna, és valami váratlan jó sül ki a dologból. De ugyanez történik akkor is, amikor egy lépést ellépünk jobbra, vagy balra, és ezzel éppen, hogy csak elkerüljük, hogy elüssön egy autó. Ez a rendszer a mai napig is működik. Az emberi lény nagyobbrészt nem anyagi természetű, mint ahogy azt legtöbben gondolják, hanem komplex rendszereket foglal magába, ahogy azt a fenti példa is mutatja. A következőkben a fizikai test életéről és haláláról szeretnék szólni. Mi történik az ember halálakor? Hol voltam születésem előtt? A fenti magyarázatok tekintetében azt hiszem, hogy az olvasó nagyjából képet tud alkotni a válaszokról. Mivel azonban a részletes magyarázat megkönnyítheti az olvasók számára a karma fölé emelkedést és valódi identitásuk megvalósítását, szeretném kicsit részletesebben kibontani ezt a kérdést.

A karma önmagában munkát, kreatív tevékenységet jelent, amit az ember gondolathullámai hoznak létre. A könyv egészében a karma/karmikus kifejezés azon gondolathullámok aktivitására utal, melyeket az emberi lények azután hoztak létre, hogy isteni eredetüket elfelejtették. Jelentheti azokat a diszharmonikus rezgéseket is, amelyek az ok-okozati körforgás által halmozódtak fel a tudatalatti testben vagy a tudatalatti világban. 10 Yin és Yang energia (a pozitív/negatív kifejezés itt nem értékítélet). Japánul Inyou (in=negatív energia, you=pozitív energia). 11 Másképpen őrangyalnak is nevezhetjük, japánul shugojin (shugo=őrzés, védelem, jin= isteni, Isten, Istenség). 12 Köznapi értelemben ezeket szoktuk őrangyalunknak nevezni (a szerk.) 11

A mai világban a legtöbb ember abban a hitben él, hogy halálával minden véget ér, hogy a fizikai test szétesése az ember életének végét is jelenti egyben. Semmilyen gondolat nem takarja el jobban az ember isteni származásának tényét, mint éppen ez. Amikor a fizikai test meghal, akkor elveszíti eredeti emberi alakját és hamuvá lesz. A fizikai test alakja eltűnik. A fizikai ember szemével nézve a dolgot, az elhunyt alakja örök időre megszűnik létezni. De vajon ez a személy valóban soha többet nem jelenik majd meg ismét ebben a fizikai világban? Amikor a fizikai test megszűnik létezni, akkor a test sejtjei elválnak egymástól. A fizikai test olyan rendszer, amelyet sejtek milliárdjai alkotnak egy sor közvetítő elem segítségével. Másképp kifejezve, a fizikai testet az egyéni szellemek által kisugárzott fényhullámok (gondolatok) építették fel azáltal, hogy az univerzumból különböző anyagi elemeket kombináltak össze. Ebből következik, hogy amikor az egyéni szellemek fényhullámai (gondolatai) abbahagyják az ezen anyagi elemeken való munkálkodást, akkor a fizikai testnek nevezett rendszer természetszerűleg szétesik. Egyszerűbben úgy is fogalmazhatunk, hogy a halál az az állapot, amikor az egyéni szellem leveti kabátját, azaz a fizikai testet, és a kabát, azaz a fizikai test, viselő híján hamuvá válik, hiszen nincs rá többet szükség. Senki nem gondolná, hogy attól, hogy elszakad a kabát, eltűnik annak viselője. Ami történik, az nem más, mint hogy az egyéni szellem, a kabát, vagy a „tartalom" viselője más világba húzódik, amelyet az „ing" takar, ami maga a tudatalatti test. Ez azt jelenti, hogy a valódi személy nem tűnik el, csak elhagyja a fizikai világot. A fizikai elemeket haku-nak nevezem (paku-nak is ejtik), és azon elemeket értem alatta, amelyeknek fizikai, anyagi összetevői is vannak. A fizikai testet elhagyó egyéni szellem egy ideig a tudatalatti világban marad. A személy élete a tudatalatti világban csaknem olyan, mint a fizikaiban, bár a tudatalatti világ vibrációi finomabbak a fizikai világ rezgéseinél. Ennek köszönhetően a tudatalatti világban azok a dolgok, amelyekre az ember gondol, azonnal megjelennek. Ebben különbözik az anyagi világtól, ahol a gondolat nem azonnal manifesztálódik. A gondolat azonnali megtestesülése kellemesnek tűnhet, de a valóságban nem az. Ha elméd nincs jó állapotban, vagy nem tisztult meg, nagy nehézségekkel kell számolnod. Amíg a fizikai világban nem derül ki, ha gyűlölsz valakit, hacsak látható jelét nem adod ellenszenvednek, ahogy a csalás sem derül ki sok esetben egy egész emberöltőn át, addig a tudatalatti világban az öröm, harag, vagy bánat érzései azonnal testet öltenek. Azok, akik gyűlölnek, azonnal szembetalálják magukat a gyűlölettel, és megélik, milyen az, amikor őket magukat gyűlölik. Minden olyan gondolat, mint gyűlölet, szomorúság, félelem vagy őszintétlenség, azonnal testet öltenek, és gyötrelemhez vezetnek. Ezek a tapasztalatok azt a törekvést váltják ki az emberből, hogy megtisztítsa fizikai életéből magával hozott, és tudatalatti testében elraktározott diszharmonikus gondolatait és szokásait. Ezen tapasztalatoknak köszönhetően a személynek következő fizikai életében jobb élete lesz, magasabb szintű személyiséggel, valamint jobb körülmények közé fog születni, mint korábban. Ily módon a személy gondolatai és szokásai megtisztulnak az újjászületések során, és ennek köszönhetően a személy eggyé válik Isten Közvetlen Szellemével. A tudatalatti világ egyéni szellemeit reikon-nak nevezik (rei a spirituális részekre, míg kon az éteriekre utal). Az egyéni szellemeket a fizikai világban konpaku13-nak hívják. így azt mondhatjuk, hogy a szellem isteni, míg a konpaku karmikus, időleges manifesztáció, ami akkor jelenik meg, ha valamilyen speciális funkciót kell betöltenie. Noha a szellem maga isteni fény, és eredetileg a spirituális világban él, amikor alámerül a karmikus világba, konpaku-nak nevezzük. Mivel az emberi lények eredeti természetük szerint szellemek (isteniek), így tökéletesek, teljesek és örökkévalóak. Az egyéni szellemek azonban, a gondolathullámok által okozott karmikus tevékenységeikkel karmikus ok-okozati láncolatot indítottak el. Ezen ok-okozatokon keresztül forog a karma kereke a tudatalatti és a fizikai világok között ide-oda. Az ok-okozat szekvenciái által megszületik a karma, majd meghal, újjászületik, és ismét meghal, és így tovább. A buddhizmus kifejezéseivel élve az ember eredendően „Buddha", ami azt jelenti, hogy bármilyen karmikus ok-okozati útvesztőkben is bolyongjon, a tartalom, vagyis a benső lény teljességgel az isteni Én élete. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy az emberi lény az egyéni szellem fénye, valamint a közvetlenül Istenből 14 kiáradó szellem fénye, tehát magának az Univerzális Istennek a fénye (élete). Noha sokan vitatkoznak arról, hogy az emberi természet jó, vagy rossz, az ember eredeti természetében nincs se jó, se rossz. Az emberi lény annyit tesz csupán, hogy megkísérli átültetni a gyakorlatba a végtelen fény (Isten) kreativitását, és objektív formában is manifesztálja Isten alakját. A jó és a rossz nem más, mint a fénynek és árnyéknak a kereszteződése, találkozása, amely addig tart, amíg Isten meg nem testesül az érzékelhető világban (a tudatalatti és fizikai világokban). Azon formák és tettek, amelyek rossznak tűnnek Ezzel a névvel a fizikai emberre utalunk, japánul konpaku (kon - a tudatalatti testben felgyülemlett gondolatok összessége, jaku - az anyagi részecskéket jelenti). 4 Itt Isten közvetlen szelleméről van szó (Id. 4.fejezet) 12

(árnyék), olyan pillanatnyi jelenségek, amelyek csak a nagyobbik jó (fény) megtestesülésekor jelennek meg. Még a jónak tűnő alakzatok és tettek sem többek, mint pillanatnyi jelenségek, amelyek a nagyobb, mindent magában foglaló jó, vagy fény manifesztálódásának folyamatában következnek be. Ahogy az előző fejezetben láttuk, az egyéni szellemek a saját gondolathullámaik által kiváltott karmikus okok közepette folyamatosan elvesztették rálátásukat eredeti természetükre, miközben a tudatalatti és a fizikai világokat teremtették, valamint azon fáradoztak, hogy fénysugarak tömkelegével testesítsék meg az Univerzális Isten kreativitását. Első ránézésre ez hibának tűnhet fel Isten részéről, aki végtelen bölcsesség birtokosa. Mivel sokakban merülhetnek fel kétségek ezzel kapcsolatban, szeretném röviden megvilágítani ezt a kérdést. A dolog ugyanazon az elven nyugszik, mint a fenti magyarázatban a fény és árnyék jelensége. Eszerint a jó nem csupán jó, a rossz nem csupán rossz. Úgy tűnik, hogy a teremtési folyamat egy bizonyos pontján az egyéni szellemek beletaszítódtak a fizikai test ok-okozati láncolatába, és elvesztették rálátásukat valódi természetükre. Ám itt is csak arról a folyamatról van szó, amelyen keresztül az egyéni szellemek megkísérlik levetíteni Isten teremtését a fizikai világba (tudatalatti és fizikai világokba), ahogyan azt Isten Közvetlen Szelleme elrendelte. A Közvetlen Szellem terve kezdetektől fogva az volt, hogy megmentse a fenti folyamatban agonizáló egyéni szellemeket, megtisztítsa a fizikai világot és beteljesítse Isten akaratát. Ennek érdekében minden egyes Közvetlen Szellem megosztotta fényét, és az egyéni szellemek számára megalkotta a Védő Istenségeket. Ezen Védő Istenségek megszabadították a karmikus ok-okozat hullámaitól azokat a szellemeket, amelyek a kezdetekben részt vettek a fizikai világ megalkotásában. Ezekből a megszabadított egyéni szellemekből lettek a Védő Szellemek és feladatuk a védelem biztosítása lett a Védő Istenségek felügyelete alatt. Utódaik, a fiatalabb egyéni szellemek, tovább folytatták a munkát a fizikai világban. A korábbi, tapasztaltabb szellemek lettek a minden egyes személy mellé odarendelt Védő Szellemek (ld. 10. lábjegyzet). Ez a folyamat a mai napig is zajlik. (3. ábra) A primitív időktől fogva állandóan ismétlődik a harcok és agóniák sorozata, ahogy korunkban is, ebben a pokoli korban, amelyet a háborútól, az öregedéstől, betegségektől, szegénységtől, és egyéb kínoktól való félelem leng be. Az a tény, hogy ezekben az időkben szentek és nagyszerű emberek sora járult hozzá az emberiség fejlődéséhez, azt jelenti, hogy az emberi lények - Isten egyéni szellemei - érzékelték a Védő Istenségek és Szellemek munkáját, és mély együttműködésben dolgoztak velük. Ez az erő nagyban meggyorsította a spirituális kultúra és az anyagi civilizáció fejlődését. Ahogy a Védő Istenségek, Védő Szellemek és az egyéni szellemek közötti kommunikáció egyre mélyül majd, úgy fog ez a világ is egyre inkább a valódi fejlődés irányába haladni. Manapság még ebben a folyamatban vagyunk. A jövőben, ahogy magunk mögött hagyjuk majd ezt a szintet, a fizikai testben élő emberi lények világa bizonyosan a fény tökéletesen harmonikus világává válik majd, ahogyan az az isteni tervben szerepel. így aztán egyáltalán nem kell pesszimistának vagy kétségbeesettnek lennünk, az sem érdekes, mennyire reménytelenül közelinek tűnik a teljes összeomlás jelenleg. Ha minden ember őszintén szerepe beteljesítésén munkálkodik, bizonyosan el fog jönni az a nap, amikor az ember és a világ is a mostani helyzet fölé nő majd. Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy közeledik ez a nap.

13

Ötödik Fejezet A karma legyőzése Ebben a fejezetben azt kívánom bemutatni, hogyan tud az ember a lehető leggyorsabban megszabadulni a karmikus ok-okozat hullámaitól. Meggyőződésem, hogy a régi idők igaz keresői, akik mindenfajta zord praktikával igyekeztek megszabadítani magukat kötődéseiktől, bizonyára nagyon nagy akaraterővel rendelkeztek. Mindazonáltal én magam nem biztatnám a mai kor emberét arra, hogy kövesse példájukat. Jelen körülményei, életmódja mellett a legtöbb ember számára nehézséget jelent, hogy elmenjen a hegyekbe, vízesések alatt ücsörögjön, vagy böjtöljön, és az emberek döntő többsége nem lenne képes ilyesfajta gyakorlatok elvégzésére. Ezeket a fizikai testnek szánt önfegyelmező gyakorlatokat azzal a céllal végezték, hogy megszüntessék az olyan karmikus okokat, mint a kapzsiság, szexuális szenvedélyek és mindenféle más egyéb kötődés, amelyek abból a téves meggyőződésből nőttek ki, hogy az anyag (ideértve a fizikai testet is), maga a valódi létezés. De ha ez a megközelítés nem helytálló, akkor ezen gyakorlatoknak is igen csekély a hatásuk. Ennél fogva senkinek nem javaslom, hogy szigorú fizikai gyakorlatokkal kísérletezzen. Ehelyett egy olyan módszert szeretnék bemutatni, melynek segítségével az átlagember is meg tud szabadulni a fent említett kötődéseitől, miközben továbbra is saját környezetében él, hiszen ez az a módszer, ami azzá tett engem, ami ma vagyok. Vannak emberek, akik egyszerűen azt mondják, „Ha fel akarsz ébredni, előbb add fel vágyaidat!", vagy „Ingerlékeny vagy, így hát szabadulj meg vérmérsékletedtől!", vagy hogy „Vágd el kötődéseidet!". Ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy milyen mély gyökerű dolog az emberi karma, így aztán nem tudnak segíteni az embereknek sem. Sokan mások a gondolat törvényét értelmezik (eszerint az emberi világ gondolatok manifesztációja, így azzá válik, amit az ember gondol) oly módon, hogy eközben csak a fizikai világ jelenlegi gondolatait tekintik. Olyanokat mondanak, minthogy „Minden azért van, mert nem tanúsítasz tiszteletet azok iránt, akik rosszul bánnak veled. Mindenkor mélyen tisztelned kell ezeket az embereket". Azt is mondják, hogy „Nem fontos, mit mond a férjed, engedelmesen követned kell őt a végtelenségig még akkor is, ha megüt, vagy megver, hittel követned kell őt. Minden nehézség, amely körülvesz saját elméd árnyéka". A szenvedő betegnek azt mondják „Betegséged oka, hogy szereted a pihenést és a könnyű életet. Ha megtanulsz keményen dolgozni, meg fogsz gyógyulni", vagy hogy „Azért szenvedsz idegzsábától, mert maró gondolataid vannak", és így tovább. Minden gondolat saját formájára ölt alakot. Ha valaki a gonoszra gondol, a gonosz fog megjelenni, ha valaki a jóra gondol, a jó jelenik majd meg. A gondolat ezen törvényét széles körben használták azok, akik mentális, vagy spirituális gyakorlatokat végeztek csak azért, hogy másokat kárhoztassanak, vagy megítéljenek. Mindezt nagyon sajnálatosnak tartom. A tudatalatti és spirituális világokban a gondolat azonnal testet ölt és visszatér ahhoz, akiben megfogant. A tapasztalat hozzásegíti az embert, hogy megértse, melyik gondolat tért vissza hozzá és milyen módon. De még ebben az esetben sem könnyű elengedni ezeket a karmikus gondolatokat. Az is igen veszélyes lehet, ha megkísérelünk segítséget nyújtani azon emberi lényeknek, akiknek teste a fizikai világban nagyon durva hullámokból tevődik össze, miközben nem tudjuk, hogy az adott személy milyen karmikus okokat hozott létre, valamint azt sem látjuk, hogy milyen karma áll fenn az illető személy és környezete között. Nem segíthetünk rajtuk pusztán azáltal, hogy a gondolat törvényére hivatkozunk általánosságban. Ha az ember nincs tisztában mindezzel, ez a fajta „segítség" akadályozni fogja a személy fejlődését és megakadályozza, hogy megtisztuljon. Azoknak, akik segítséget kínálnak másoknak, szeretném Krisztus következő szavait 15 a figyelmébe ajánlani: Ne ítélj meg másokat. A szeretet mindent meggyógyít. Isten a szeretet. Semminek sincs rombolóbb hatása, mint annak a segítségnek, amelyet felületes szeretettel adnak olyanok, akik hajlamosak az intellektuális tudás túlértékelésére, és híresek szeretnének lenni. Szeretném kifejezetten hangsúlyozni, hogy csakis olyan emberek vezethetnek el másokat a boldogsághoz, akik képesek mély szeretetre. A karmikus események folyamatos hullámok, amelyek régi-régi időkből jönnek, és életről életre áramlanak tovább. Nem olyan dologról van szó, ami a fizikai testben egy emberöltő - 50-60 év - távlatában A szerző saját fordítása, nem bibliai idézet. 14

létezik csupán. Az egyén fizikai körülményei (betegségek, boldogság, boldogtalanság) csak ritkán keletkeznek az azt megelőző két-három évben fogant gondolatok következményeképpen. Megeshet, hogy az a személy, akit mások tiszta, tiszteletreméltó emberként ismernek, szerencsétlen, míg valaki más, aki minden szempontból rossz embernek tűnik, jó szerencsének örvend, és mindenki más irigyli. Számos példa akad mindkettőre, így sosem vádolhatunk, vagy ítélhetünk meg másokat. Az emberi lények egyéni, karmikus okaiktól függően sokféle különböző gondolatmintával rendelkeznek. „X" jó életmódját „Y" nem feltétlenül képes megvalósítani, ahogy azokat a dolgokat, melyeket „Y" könnyedén megtesz, „X" nem képes utánacsinálni. Ha száz ember levelet ír, vagy akár csak egyetlen sort, az száz különböző módon lesz leírva. Ha ezren írják ugyanezt, akkor ezerféleképpen. De amíg vannak olyanok, akiknek gondolatmintájuk egészen eltér másokéitól, olyanok is vannak, akiknek gondolatmintái nagyon hasonlítanak egymáshoz. Ezt a jelenséget úgy nevezzük, hogy a gondolat analógiája. Vagy másképp kifejezve, az emberek karmája lehet kompatibilis, vagy inkompatibilis. Például megeshet, hogy valaki nem érti, mások miért nem olvasnak el egy számára annyira jelentős könyvet, és ennek következtében kisebb rendűnek tekintheti őket. A mások ilyen ok miatti lenézésével azonban hibát követ el. Az is vétek, hogy ha valaki azt gondolja, hogy Bach, vagy Beethoven csodálatos zenéjének szeretete okot adhat arra, hogy lenézzen másokat, akiknek ez a zene nem tetszik, hanem e helyett a populáris zenét kedvelik. Azok között, akik manapság valamely vallás őszinte hívei, vannak olyanok, akiknek vallási buzgalmát egoista motivációk vezérlik. Másrészről olyanok is vannak, akik jelenleg nem mutatnak érdeklődést vallási kérdések iránt, de akiknek szívében tiszta szeretet ég. Az ember igazi értéke nem mérhető szavaiban, vagy viselkedésében, melyek a jelenben - ebben az alakzatok és formák alkotta fizikai világban - manifesztálódnak,. Ennek megfelelően én azt a módszert követem, hogy igyekszem minden embernek megadni a legmegfelelőbb, személyre szóló segítséget azon elvek és törvények alapján, amelyekről a következőkben szó lesz. A mostani világban a tudatalatti és tudati elmében elraktározott gondolatok, érzelmek és tapasztalatok ide-oda cirkulálnak. A tudatos elme minden gondolata eredeti formájában kerül rögzítésre a tudatalatti elmében, a tudatalatti test elméjében. A megőrzött gondolatok emlékek formájában felemelkednek a felszínen lévő elmébe, vagy tudatba, és néha közvetlenül manifesztálódnak az ember beszédében, vagy viselkedésében. Aztán a manifesztálódott beszéd és viselkedés ismét csak elraktározódik a tudatalattiban. E körforgásszerű mozgás során alakul ki az ember sorsa. Fontos tisztában lenni ezzel az elvvel, majd felismerni a Védő Szellemek munkáját, akik a tudatalatti és a fizikai világokon keresztül az ember sorsának jobbításán fáradoznak. Ha nem vagyunk tisztában mindezzel, nem is tudunk javítani más emberek sorsán. A közvélekedés szerint az emberi lénynek csak egy elméje van. Valójában azonban az ember hét elmével rendelkezik. Először is ott van a Nagy Univerzális Isten elméje. Ott van azután Isten Közvetlen Szellemének elméje (Isten az emberi világban). Ott van az egyéni szellem elméje. Emellett ott van a tudatalatti test és a fizikai világ elméje. Ehhez jön még a Védő Istenség elméje, amely Isten Közvetlen Szellemével azonos szinten van. Végezetül meg kell említeni a Védő Szellemek (Angyalok) elméjét, akik minden egyes ember kísérői. Ha az ember összehangolódik Védő Szellemeivel, akkor tulajdonképpen Istennel hangolódik össze, ami nagyban elősegíti az adott személy fejlődését. Ez idáig azon emberek száma, akik tisztában voltak ezzel, valójában igen csekély volt. Az embernek nagyon nehéz pusztán pszichológiai analízis, vagy a gondolat törvényének felhasználásával fejlődést elérni. Azt is tudni kell, hogy komoly erőfeszítések szükségeltetnek az egyén részéről az Istennel történő valódi összehangolódáshoz ebben a világban, ahol az emberek legtöbbje csak fizikai egója szerint él, anélkül, hogy Istenre gondolna - vagy legalább pszichológiai analízist folytatna, vagy szem előtt tartaná a gondolat törvényét. Mindenki azon munkálkodik, arra törekszik, hogy boldog legyen. A boldogság titka az, hogy az ember hívővé válik, - nem a fizikai emberben, hanem az igazságban hívővé. Tehát hinni kezd Istenben. Mivel azonban az „Isten" szó távolinak, nehezen megfoghatónak tűnhet, azt javaslom az embereknek, hogy higgyenek Védő Szellemeikben. Az esetek többségében az ember Védő Szellemei őseinek szellemei. Saját spirituális nagyapáid és nagyanyáid állnak mögötted a jelenben, és spirituális szemeikkel és füleikkel előre látják mindazt, ami vár rád. Mindenkor segítenek elkerülni a sötétség ösvényét és rátalálni a fény útjára. Ez ugyanaz, mint amikor egy kisgyereknek a szülei fogják a kezét, és vezetik ezen vagy azon az úton. Bár a fizikai szülők nincsenek tisztában gyermekük jövőjével, azzal sem, mi történik majd a következő percben. Az ember Védő Szellemei azonban pontosan tudják, milyen események fognak bekövetkezni utódjuk jövőjében, és folyamatosan azon dolgoznak, hogy mind nagyobb boldogság felé segítsék őt. Hogyan is alakul az egyén sorsa? Először is az ember gondolatai rögzítésre kerülnek tudatalatti testében. Ezt követően természetes módon megjelennek azok a különböző anyagok, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az elraktározott gondolatokat a fizikai világba vetítsék. Kísérletképpen kezdeti mintákat építenek a tudatalatti 15

világban. Megfelelő idő elteltével az ember fizikai világbeli gondolatai által - amelyek közvetett okként vannak jelen - a tudatalatti világban megformázott minta felszínre jön az ember aktuális fizikai környezetében. Ha a Védő Szellemek nem igazítanának az ember vétkes gondolatain, akkor azok is testet öltenének a fizikai világban, az ember környezetében, mégpedig abban a formában, ahogy megfogantak. Ha a Védő Szellemek nem segítenének, akkor minden ember fizikailag észlelhető környezete annak tükre lenne, amit az illető ember gondolt. így tehát azok, akiknek tiszta gondolataik vannak, tiszta körülményeket teremtenének maguknak, míg a tisztátalan gondolatok gazdái tisztátalanokat. Azok, akiknek gondolatai gyűlölettel vannak tele, gyűlölettel teli világot hoznának létre általuk. Akiknek gondolatai lopásra irányulnak, olyan világot alkotnának, ahol lopnak, és ahol mások lopnak tőlük. Akiknek gondolatai magányosak, magányos körülményeket teremtenének maguknak sorsukként. Ez a karma törvénye. A fenti említett gondolatok nem egy fizikai világban leélt, 50-60 évnyi emberöltőn belülről származnak. Olyan gondolatokról van szó, amelyek életek során gyűltek össze, három, öt, tíz, vagy több életen át, több száz, több ezer, vagy több tízezer életet átfogó időszakokon keresztül. Az összegyűjtött gondolatok testet öltöttek ebben a világban, újra és újra közvetlen (kiváltó) okká váltak, majd azt követően okozattá, majd ismét újabb okká, ami a következő közvetlen ok-okozathoz vezetett. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy minden gondolatuk jelenlegi fizikai testük elméjében fogant az elmúlt 40-50 év során, és azt mondják, „Nem gondoltam olyan rossz dolgokat, és mégis, szinte csak rossz dolgok történnek velem!" Mások azt mondják, „Mindig arra gondolok, hogy meg szeretnék házasodni, de eddig még nem sikerült. Nem hiszem, hogy létezik a gondolat törvénye, hogy a dolgok aszerint történnek meg, ahogy az ember azokat kigondolja". Ameddig az ember csak azon gondolatok alapján szűri le tapasztalatait, amelyek a jelen fizikai világban fogantak, akkor nem tudja teljes mértékben elfogadni ezt a törvényt, amely abszolút törvény, ugyanúgy, mint a természet, a gravitáció, vagy az elektromosság törvénye. Amit gondolunk, az testet fog ölteni. Pusztán azáltal, hogy az ember ismeri ezt a törvényt, nagyobb ütemben tud fejlődni, mint az, aki nem ismeri. Könnyebben tudja előre mozdítani sorsát. Azt is tudni kell azonban, hogy ha valaki rosszul használja ezt a törvényt, akkor mind magának, mind másoknak kárt okozhat vele. Amit az ember kigondolt, bizonyosan manifesztálódni fog. Vannak, akik félreértik ezeket a szavakat. Azt gondolják, hogy ha félnek, akkor félelmük tárgya bizonyosan testet fog ölteni, ahogy azt a gondolat törvénye állítja. Mivel azt hiszik, hogy a törvény ellenük dolgozik, éjjel nappal félnek attól, hogy félelmük tárgya eléri őket. Volt egyszer valaki, aki mindig másokért aggódott, és őszintén törődött velük, és ezért mindig szegény volt. Egy másik ember így leckéztette: „Ez azért van, mert tudat alatt arra vágysz, hogy szegény maradj. Ehelyett képzeld el azt, hogy gazdag vagy! Mivel az a vágyad, hogy szegény maradj, csak a szegényeket vonzód magad köré". Miután megkapta ezt a leckét, a jó szándékú ember elkezdte eltemetni a másokat segítő gondolatait, és ettől kezdve akadályoztatva voltak jó cselekedetei. Ahogy ezekből a példákból is látszik, ha csak a gondolat (ok-okozat) törvényére gondolunk, vagy erről prédikálunk, akkor előfordulhat, hogy ellenkező, romboló hatást érünk el. Ha azt mondjuk, vagy gondoljuk, hogy bizonyos dolgok azért történtek, mert a másik (vagy mi) ilyen, vagy olyan mentalitással rendelkezik, - és ezzel kapcsolatban fixa ideákat alakítunk ki magunkról, vagy másokról -, ártalmas okokat ültetünk el elménkben. Ilyen módon az életünkben nem lesz elég szeretet és odafordulás nehéz helyzet esetén. Hogy az ember a gondolat törvényét ismerve a fenti módon árt magának, vagy másoknak, az az oka, hogy ignorálja Isten valódi természetét. Isten szeretet. És mivel Isten szeretet, Isten a Védő Istenségeket küldött hozzánk, és Védő Szellemeket nevezett ki támogatásunkra és védelmünkre. Mivel Isten maga a szeretet, Isten az emberi világot beborító diszharmónia megtisztításán és megszüntetésén dolgozik. Az ember sosem fog megszabadulni karmájától, ha nem bízik Védő Szellemeiben, nem gondol Védő Istenségeire, és nem mond köszönetet Istennek. Még akkor sem, ha tisztában van az ok-okozat körforgásával, vagy a gondolat törvényével. A Védő Szellemek mindig csendben védelmezik az embert, függetlenül attól, hogy az ember tudatában van-e ennek, vagy sem. Az álmok ennek a védelemnek markáns megjelenési formái. Az a kérdés, hogy miért álmodnak az emberek, folyamatosan a világ tudós kutatásainak tárgya. A kérdés tisztázásáig azonban még így sem sikerült eljutni. Én magam azt mondom, hogy az álmok az ember karmikus okainak eltűnőfélben lévő képmásai. A gondolatok mindenképpen testet öltenek, ez megmásíthatatlan törvény. Ha e törvénnyel összhangban minden gondolat változatlan formában manifesztálódna a fizikai világban, akkor az emberi létezés már bizonyosan réges-régen elpusztult volna. Ezt a következő dolog miatt mondom. Ha a fizikai emberi lények elméjét alapos vizsgálatnak vetnénk alá, világos lenne, hogy a szeretet ragaszkodássá lesz, ami azután 16

birtoklássá, vagy kötődéssé válik16. A rosszindulat egyre több rosszindulatot szül, a szomorúság egyre több szomorúsághoz vezet, a támadó elme mindig a háború tüzét táplálja. A szexuális szenvedély karmikus tüzei szerteszét szóródnak, bármerre nézzünk is a világban, csakúgy, mint a gyilkosság és erőszak következményei. A Védő Szellemek egyik nagy feladata, hogy az ember karmikus gondolatait és érzelmeit álmok formájában a lehető legügyesebben ábrázolják. Ez a fizikai világon kívül történik, amikor a gondolatok alvó állapotban vannak a fizikai agyban. A gondolatok természete az, hogy amint testet öltenek, el is tűnnek. így aztán, ha a gondolatok álmok formájában manifesztálódnak, akkor ezáltal semmivé lesznek. Ha a gondolatok a fizikai világban öltenek testet, akkor a gondolat formáját az agy újra és újra felfogja, és ez oda vezet, hogy ugyanaz a gondolat ismét rögzítésre kerül a tudatalatti testben. (Igaz, még ebben az esetben is igaz, hogy ha a gondolat egyszer manifesztálódik, akkor bizonyos fokig eltűnik.) Mivel a gondolatok ügyesen vannak megformázva - és nem világos, hogy mely gondolatok öltöttek testet az álomban -, azon gondolatok, amelyek az álmokban felszínre jutnak, többé nem kerülnek rögzítésre a tudatalatti testben, bármennyire is igyekezzen valaki ismét előhívni az álmot fizikai agyával ébredés után. Mivel ezek a gondolatok az álmok útján kiiktatásra kerültek, ezzel a karmikus ok-okozat is eltűnt. Alkalmanként vannak olyan álmok, amelyekre az ember tisztán emlékszik. Mivel azonban ezek az álmok oly módon formálódnak meg, hogy a gondolatok tartalmát nem lehet felismerni, a jelentőségük tisztázatlan marad. Kivételt képeznek ez alól azok a spirituális álmok, amelyeket a Védő Szellemek közvetítenek, és valamely közelgő eseménnyel kapcsolatos információt közölnek. A pszichoanalitikus, Sigmund Freud, minden ilyen álmot úgy értelmezett, mint a szexuális vágy (libidó) kivetülését, és ezek tartalmát az azokban megjelenő tartalom, helyszín, nevek stb. szerint elemezte. Ez a fajta elemzés teljesen eltér az általam fentebb vázoltaktól, és jómagam nem hiszem, hogy különösebben segítene az embernek megszabadulni szenvedéseitől és illúzióitól17. Nem szükséges azokat az álmokat megérteni, amelyeket nem világosak.18 Ehelyett inkább egyszerűen köszönjük meg Védő Szellemeinknek (Őrangyalainknak), hogy álmainkban megjelenítik, és ezáltal kitörlik azokat a diszharmonikus gondolatokat, amelyek egyébként kellemetlen jövőbeli eseményként, vagy fordulatként öltöttek volna alakot a fizikai világban. Azt gondolom, hogy ennek tudata nagy segítség lesz az embereknek. Mindenkinek őszintén köszönetet kellene mondania Védő Szellemeinek ezért a nagyszerű munkáért. A Védő Szellemek tehát, akik három világban is tevékenykednek (spirituális, tudatalatti és fizikai világok) módosítják az ember diszharmonikus gondolatainak hatásait. Más szóval előmozdítják az ember sorsát (jövőbeli életét), amely a tudatalatti világban formálódik, vagy már megformálásra került, és természetes módon idővel testet fog ölteni a fizikai világban. A Védő Szellemek minden lehetséges módon igyekeznek megelőzni diszharmonikus gondolataink testet öltését sorsunkban. A Védő Szellemek munkájáról csak nagyon kevés ember tud, nagyon kevés ember érzi azt. Legtöbben egyáltalán nincsenek tudatában annak a segítségnek, amelyet a színfalak mögül kapnak. A Védő Szellemek ezzel együtt is Őszintén megtesznek minden tőlük telhető erőfeszítést azért, hogy megtisztítsák az ember sorsát. Mindezt úgy is ismerhetjük, mint a Bódhiszattvák19 cselekedeteit. A Védő Szellemek különböző módon korrigálják az ember sorsát. Például megtörténhet, hogy valaki lekési azt a vonatot, amelyikkel eredetileg utazni szeretett volna, és amelyik később kisiklik, így menekül meg az életét veszélyeztető krízishelyzettől. Ebben az esetben a Védő Szellemektől származó gondolatok működtek az ember elméjében. Elméjének működését egy pillanatra megakasztva elérték, hogy valamit otthon felejtsen.

Japánul shuuchaku - kötődést, ragaszkodást jelent. De nem harmonikus kötődésekre utal, mint hűség vagy odaadás, hanem korlátozó ragaszkodásra, mint amilyenek a rögeszmék, vagy a megszállottság. 17

Freud álomelméletének értékelése nem teljesen pontos. A szexualitásra való visszavezetést Freud a pszichés problémák gyökerének magyarázataként használja. De nem állítja, hogy az álmokban kizárólag a szexuális vágy fejeződik ki. Inkább a tudattalan kifejeződésének tartja az álmokat C.G.Jung is a tudattalan üzeneteiként értékelte az álmokat, de ő saját és páciensei tapasztalatai alapján elfogadta az úgy nevezett „jósló" álmok létezését, (a szerk.) 18

A pszichoterápiás tapasztalat (amely a könyv keletkezésének idejéhez képest jóval bőségesebb) azt mutatja, hogy az álmok értő elemzésével segíteni lehet a gyógyulni vágyókon. Egyébiránt pedig CG. Jung is hangsúlyozza, hogy az álom önmagában is gyógyító hatású, akár megértjük a jelentését, akár nem. Érdekes párhuzam, hogy maga Jung úgy vélte, hogy Freud Istent vagy a hitet/vallást helyettesítette a szexualitással - Freud köztudottan vallásellenes volt. Jung viszont éppenséggel azt állította, hogy minden pszichés probléma mögött saját valódi - isteni - lényünk figyelmen kívül hagyása húzódik meg. A mandalákat a mély-én (isteni én ) szimbólumainak tartja, és sokat foglalkozott a mély-én álombeli kifejeződésével is. (a szerk.) 19

Szanszkrit kifejezés. A bódhiszattvák olyan személyek, akik fogadalmat tettek mások felszabadítására, megsegítésére, Japánul bosatsunak hívják őket. 17

Olyan esetek is vannak, amikor a Védő Szellemek más embereket használnak fel annak érdekében, hogy megmentsék védencüket. Például valaki hirtelen úgy érzi, meg kell látogatnia barátját, habár erre nincs különösebb oka. Azzal az érzéssel keresi fel őt, hogy valami fontos ügyről van szó. Majd kiderül, hogy üzleti nehézségek miatt barátjának egész családja öngyilkosságra készül. Ettől elborzad, majd segítő kezet nyújt a probléma megoldásához. Itt az történt, hogy a barát Védő Szellemei gondolati úton megkeresték azt a személyt, aki vele kompatibilis hullámhosszal rendelkezett, és elhívták őt, mert teljesen bizonyosak voltak abban, hogy meg fogja menteni védencüket. A fenti példákban leírt eseményekhez hasonlóak mindenki életében bekövetkeznek. A Védő Szellemek éjjel-nappal, folyamatos védelmet biztosítanak védencüknek. Legyen az éber, alvó, dolgozzon vagy pihenjen akár, ők rendületlenül azon fáradoznak, hogy megtisztítsák az emberben összegyűlt diszharmonikus gondolatokat. Segítségüket a fizikai világban azonban mindig oly módon nyújtják, hogy arra ösztönzik az embert, tegyen meg minden tőle telhetőt, és tegyen szert annyi tapasztalatra, amennyire csak képes. Segítségük ezért mindig az utolsó pillanatban érkezik. Itt kell komolyan elgondolkoznunk azon, hogy a Védő Szellemek azokon tudnak legkönnyebben segíteni, akinek gondolatai mindig feléjük irányulnak. A Védő Szellemek dolga azok esetében a legegyszerűbb, akik tisztában vannak segítőik jelentőségével, és akik folyamatosan köszönetet mondanak nekik a védelemért. Ehhez nincs szükség arra, hogy az ember ismerje Védő Szellemei nevét azokból az időkből, amikor még az anyagi világban éltek. Másfelől amikor a Védő Szellemek tisztító gondolatokat küldenek olyan emberek fizikai testébe, akiknek gondolatai egy kicsit sincsenek ráhangolva a Védő Szellemekre, akkor nagyon nehéz dolguk van. Ebben az esetben a legtöbb, amit tehetnek, hogy álmok formájában kioltják az összegyűlt diszharmonikus gondolatokat (karmikus okokat), ahogy azok alkalomról alkalomra felbukkannak. Úgy járnak el, hogy miután az ember elalszik, törlik ezeket a gondolatokat az agyából. A Védő Szellemek az ilyen emberek védelme érdekében, amikor csak tudnak, gondolatokat juttatnak el más emberekhez, és rajtuk keresztül óvják, vagy segítik védencüket. Amikor ez történik, a védencüknek és a másik személynek, vagy a két fél Védő Szellemeinek előző életükből származó, szoros kapcsolattal kell rendelkezniük. Előfordul azonban, hogy a védelmezett embert olyan mértékben elnyelte a saját karmája, hogy az egyéni szellem fényét szinte teljesen eltakarja az illúzió (sötétség). Noha a Védő Szellemek minden megtesznek, hogy megtisztítsák az illúziót, vagy másképp segítsenek, fényük mégsem tud áthatolni a karmán. Ha ez bekövetkezik, nincs más választásuk, mint hogy megkérjék Védő Istenségüket, hogy mentsék meg az illető embert. A Védő Istenség ilyen esetben eleget tesz a kérésnek, és nagy, isteni fényt sugároz a fizikai ember lényébe. Ez a fény átfúródik a karma örvényén és eléri az egyéni szellemet, felerősítve a szellem fényét. Ezekben a pillanatokban az ember elméjében (agyában) valamilyen formában érdeklődés keletkezik vallási, vagy spirituális kérdések iránt. Lehet, hogy ezt az érdeklődést csupán csak a személyes gyarapodás vágya motiválja, de még ez is rendben van. Az ilyen személynek már ez az érzés is egy lépést jelent előre. Ilyenkor a Védő Szellemek - hogy el ne szalasszák a kínálkozó lehetőséget - ahhoz a hithez segítik az embert, amely a legmegfelelőbb számára. Vannak esetek, amikor a Védő Istenség fénye az embert azonnal a tudatalatti világba irányítja. Ez azt jeleni, hogy az illető hirtelen meghal. Erre azért van szükség, mert adott esetben ennek személynek fejlődését ez a megoldás szolgálja jobban. Ahogy az a fentiekből is kiderül, az ember Védő Szellemei eggyé válnak az emberi lénnyel, és a számára legmegfelelőbb ösvény felé segítik. Ha javítani szeretnénk sorsunkon, és boldogok szeretnénk lenni, nincs más dolgunk, mint sorsunkat rábízni Védő Szellemeinkre. Megeshet, hogy az állandó hálaérzet tölt el bennünket, és csupa olyan gondolatunk van, mint: „Köszönöm, Védő Szellemek, köszönöm, Védő Istenség, köszönöm, Istenem." Ez az elmeállapot az Isten iránti teljes bizalmat tükrözi, és a legjobb módja annak, hogy hozzásegítsük Védő Szellemeinket a lehető legteljesebb munkálkodáshoz. Ha valaki eléri ezt az állapotot, nagyon valószínű, hogy viselkedése természetes módon válik harmonikussá és rendezetté, élete könnyebb és örömtelibb lesz. Ennek oka, hogy a hála érzete közvetlen összeköttetést biztosít a személy és Védő Szellemei, Védő Istensége között, és e kapcsolat, valamint az ebből eredő fény segítségével az ember kitörhet a karma ok-okozati körforgásából még azelőtt, hogy ennek egyáltalán tudatában lenne. Az egyéni szellem eredeti fénye összekapcsolódik a Közvetlen Szellemmel, ennek segítségével pedig az ember igazán megérezheti és megtapasztalhatja az Isten és ember között meglévő szülőgyerek kapcsolatot - még a fizikai testében tartózkodva. Ha valaki nem tud Védő Szellemeiről és Védő Istenségéről, és mentális koncentrációt vagy vallásos meditációt gyakorol, akkor megtörténhet, hogy a tudatalatti világ teremtményei (gondolattestek) befolyásolják fizikai testét, amely bizonyos fokig kiüresedett a mentális koncentráció, vagy meditáció következtében. Ilyen esetben az ember különös, érzéketlen hangulatban találja magát, amely mások számára is kellemetlen érzéssel 18

jár, és amely meglehetősen eltér attól a derűs, Örömteli hangulattól, amelyben az az ember létezik, akinek élethez fűződő kapcsolatát természetes úton, Védő Szellemei alakítják. (Ezt részletesen a következő fejezetben fejtem ki). Senkinek sem ajánlom olyan módszer használatát, amely azt célozza, hogy meditációban, vagy csendben ülve üresítse ki elméjét. Veszélyes az elme kiürítésével próbálkozni, ha az embernek nincsenek kapcsolata spirituális segítőivel. Hiszem, hogy ha egyszerűen csak köszönetet mondunk Védő Szellemeiknek és Védő Istenségünknek, befogadóak vagyunk segítségük iránt és szorgalmasan végezzük napi munkánkat, akkor könnyen és természetes úton kerülünk kapcsolatba Istennel és érhetünk el spirituális ébredést. Bármilyen nehéz élethelyzetbe kerüljünk is, mindenképpen jóra fordulnak a dolgok azzal, aki képes hinni Védő Szellemei és Védő Istensége védelmében. Nem szükséges, hogy Védő Szellemeink identitását kinyomozzuk, hogy ismerjük a nevüket, vagy tudjuk, hogy milyen családi kapcsolataink voltak fizikai világbeli életeik során. Amit tennünk kell egyszerűen csak annyi, hogy a hála érzésével hiszünk abban, hogy egy, vagy több, velünk közeli kapcsolatban lévő ősünk nagy, Istenhez kötődő erővel rendelkezve megvédelmez minket. Ha lenne olyan dolog, amelyben ítéletünk ingadozik, forduljunk szívünkben Védő Szellemeinkhez és kérdezzük meg, mi a helyes döntés. Ha ezt tesszük, bizonyos, hogy ilyen, vagy olyan formában megkapjuk majd a választ. Ahogy már korábban is említettem, megeshet, hogy a válasz egy találkozó során egy másik ember szájából hangzik majd el. Vagy az is lehet, hogy a válasz egy hirtelen intuíció formájában ér el hozzánk. Előbbi esetben az első ember fogja megadni a választ, akivel találkozunk, míg a második esetben a legelső intuíció lesz a válasz. Bármilyen kellemetlennek tűnjön is a válasz jelenlegi valónk számára, bizonyos, hogy ez lesz az az út, amely a későbbiekben a helyzet javulásához vezet majd. Hinni kell ebben. Legyünk azonban nagyon óvatosak a második, „intuitív" érzéssel, mivel ez a karmikus válasz, ami minden esetben „cukormázas". Sokszor kellemesnek tűnik, és mint ilyen, gyakran kísértésbe ejti az embert. így aztán fontos, hogy mindig legyen hitünk Védő Szellemeinkben és erezzünk hálát irántuk védelmünkért. A Nagy Tanító, Kobo20 által említett „két zarándok mulatsága" azt jelenti, hogy az ember nem egyedül éli le életét, hanem Védő Szelleme kíséretében mindig kettesben vannak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ember mindig kettesben él Istennel. Ez megegyezik Krisztus tanításával, aki azt tanította, hogy Isten mindig velünk van. A legtöbb ember azonban úgy érzi, hogy Isten olyan hatalmas, és olyan magasan van, hogy kézenfekvőbbnek és könnyebbnek tűnik, ha gondolataikat Védő Szellemeikre irányítják, akikkel mint őseikkel közvetlen kapcsolatuk van, és akik egyidejűleg erős szellemlények, akik mindig védelmet biztosítanak számukra a színfalak mögött. Ez megkönnyíti nekik az eggyé válást Istennel. Ahelyett, hogy pszichoanalitikus vizsgálat alá vetnénk, hogy miféle múltbeli mentalitás öltött alakot a betegségek, vagy boldogtalanság formájában, és erre reflektálnánk, szerencsésebb lenne egyszerűen abban hinni, hogy minden felbukkanó visszás helyzet a múltban összegyűlt karma megtestesülése, amely megjelenésekor a semmibe vész. Ha tehát túl vagy a megpróbáltatáson, mindenképpen sokkal jobb helyzetbe fogsz kerülni. Ugyanakkor abban is fontos hinni, hogy mivel Védő Szellemeink megvédelmeznek, helyzetünk feltétlenül egyre javul majd. Megtörténhet, hogy a múltbeli ok-okozati összefüggések elemzése fájdalmat okoz, és sötét keretbe foglalja az elmét, ami általában elválasztja az embert Istentől. Mivel Isten Fény, Isten abban az emberben érzi jól magát, akinek mindig napfényes az elméje. Isten szeretet. Isten fény. Mindenkor Isten szeretetének és fényének közepében élek. Mindenkor Védő Szellemeim védelme alatt állok. A múlt már nem létezik. Eltűnik. A diszharmónia minden formája bizonyosan eltűnik. Mindebben hinni anélkül, hogy a múlt vétkeit kutatnánk, és elménket folyamatosan a fény felé fordítani,- ezek azok a legfontosabb dolgok, amelyeket megtehetünk, hogy megszabaduljunk és megszabadítsunk másokat a karma örvényéből. Mindannyiunk számára fontos, hogy megteremtsük a szeretet és megbocsátás világát. Szeresd magad és szeress másokat. Bocsáss meg magadnak, és bocsáss meg másoknak. Ez a legjobb út a karmától való szabadulásra. Mindannyian legyünk együtt érzők másokkal, és bátorítsuk egymást. Ha tudásunk és erőnk nem elegendő, bízzunk rá mindent Védő Szellemeinkre. Ők bizonyosan a legjobb utat választják, hogy gondunkat viseljék.

Kobo Daishi (Kobo a nagy tanító) 774-től 835-ig élt. Ő volt Kukái, a pap. Kínából való visszatérése után ő alapította meg a singon buddhizmust. Kínában beavatást nyert a mikkyou-nak nevezett szent tanításokba és gyakorlatokba. 19

Hatodik Fejezet Valódi és hamis vallások Az első kérdés, hogy tulajdonképpen mi is a vallás? Én magam úgy értelmezem a vallást, hogy az Isten (az Abszolút Lény) és ember21 viszonyának magyarázata, tanítása, és megvilágítása. Ezen elvet követve különbséget kell tennem valódi, és hamis vallások között. Isten az emberi gondolatok forrása, a tudás eredete (kreatív erő), szeretet, és élet. Isten tehát tökéletes és teljes, és mint ilyen, a teljesség és harmónia szimbóluma. Noha az emberek magukban hordozzák ezt a tökéletes és teljes erőt, a karma örvényének fogságában önmagukkal azonosítják a karma forgását. A fizikai ember22 nem más, mint az a lény, amely aggodalomtól és agóniától gyötörve igyekszik megszabadulni a karma körforgásától. Akinek sikerül a szabadulás, és akinek teljesen felragyog isteni belső lénye, úgy nevezzük, a felébredett. Ilyen volt Sakyamuni, ilyen volt Jézus Krisztus, de voltak más felébredett emberek is, akiknek kinyílt isteni lényük. Ezek az emberek kezdetben Isten és az emberi lény viszonyát tanították, felfedték az ember tökéletes és teljes isteni mivoltát. Átültették az igazságot a gyakorlatba, és másokat is a spirituális béke és megvilágosodás állapotába vezettek. Ha az ember ráébred tökéletes és teljes isteni lényének valóságára, bizonyos, hogy legyőzte a karmát és elérte a spirituális szabadságot. Azok a spirituális vezetők, akik ezen állapot felé vezetik az embert, Isten apostolai, a szó valódi értelmében „vallási vezetők". Miután azonban ezek a megvilágosodottak befejezték életüket az anyagi világban, követőik egy része továbbadta, az utókorra hagyományozta tanításaikat, még pedig ki-ki a maga személyes módján. Az így megváltoztatott tanítások különböző vallások, szekták, egyházak stb. formájában terjedtek el szerte a világban. Japánban a buddhizmus virágzott leginkább, és különböző szektákra bomlott. Vallásos képviselői fokozatosan elfelejtették a tanítások eredeti alapjait, és miközben vehemensen harcoltak a többi szekta ellen, mindent megtettek annak érdekében, hogy még több követőre tegyenek szert. A buddhizmus mellett ott volt a sintoizmus és a konfucianizmus, és manapság a kereszténység is nagyon aktívvá vált. Ebben a folyamatban a vallások egy sor szervezeti formát hoztak létre, és a világ minden országában elterjedtek. Azt azonban már nem mondhatjuk el, hogy az emberiség vallásos szelleme e szervezetek terjedésének arányában elmélyült volna. A régi korokban az emberek sokkal inkább gyakorlati cselekedetekkel, mint elméletekkel értették meg a spirituális igazságokat. Az akkoriak közvetlen tapasztalatok útján igyekeztek megismerni Istent. A középkortól kedve azonban egészen a mai modem korig a vallás fokozatosan alakult át spirituális gyakorlatból filozófiává. Az ember mindenekelőtt teoretikus tanulmányokat folytatott, és a spirituális gyakorlatból következő közvetlen tapasztalat jelentősége csökkent. Az emberiség úgy távolodott egyre inkább az eredeti vallásos szellemiségtől, hogy annak nem is volt tudatában. Volt idő, amikor a vallást három különböző ágra osztották: az egyikben voltak a teoretikusok, a másikban azok, akik valamely szekta, vagy független vallási csoport formális gyakorlatait végezték, míg a harmadikban voltak azok, akik őszintén, közvetlen tapasztalatokon keresztül keresték a tudást Isten és ember kapcsolatáról. Azok számára, akik csak teoretikus tudást halmoznak fel, a vallás pusztán a fizikai agyban tárolódó tudás marad, és a nagy spirituális mesterek szándékát nem adják tovább. Ahol pedig csak formális gyakorlatokat végeznek, ott az isteni élet elhervad és elveszti életerejét. Isten minden, amiben ott az élet, és ebbe az ember is beletartozik. Isten örökké él, és szabadon alakítja a formákból álló világot, ahogyan azt az ember is teszi. Abban a világban, amely ragaszkodik a teóriához, és leragad a formalitásoknál, bármennyire kutasson is az ember, nem fogja meglelni Istent. A vallás nem filozófia. A vallás a spirituális gyakorlat világa, amely meghaladja a filozófiát. A vallás nem vallásos csoport, vagy egyház, vagy katedrális, nem is valamilyen szervezet. A vallás az a spirituális gyakorlat, az a tanítás, amely megmutatja, hogy olyan élet részesei vagyunk, amely természetes módon kötődik Istenhez. Ha a vallás valódi lényege elterjed a világon, és az emberiség igaz vallásos szellemben, igaz vallásos hitben éli életét, nincs kétség afelől, hogy ez a világ szeretettel teli mennyországgá változik. A szeretet maga Eredetileg a ningen szót használják, amely emberi lényt jelent. Nincs hímnemű vagy nőnemű értelmezése. 22

A fizikai emberi lény kifejezés olyan emberre utal, aki még nem ébredt rá isteni mivoltára. 20

Isten, és a szeretet munkálkodik legerősebben azon, hogy az ember megtalálja Istent, s hogy az emberek harmóniában éljenek egymással és minden élőlénnyel. Ha egy valláshoz való csatlakozás után nem tölt el bennünket a szeretet szelleme, akkor a szó szorosan vett értelmében nem vagyunk vallásosak. Ha az Istenhez való imádkozás során az ember nem kerül a spirituális béke és ébredés állapotába, akkor istenképe téves, és imája nem megfelelő. E gondolatokkal kapcsolatban meg kell különböztetni a valódi vallásokat a hamis vallásoktól, az igaz hitet a téves hittől. Az ember régi koroktól kezdve csodákat és új világokat keres. Ez a mentalitás,- amely az emberi képességeken felüli dolgok, valamint a szokásos emberi tudáson túlmutató események iránti várakozásban és vágyakozásban mutatkozik meg -, nem más, mint az eredeti isteni természet és végtelen szabadság megmutatkozásának egy formája. A mindig új világot vágyó emberiség elméjének mélyén ott él Isten birodalma. Ebből a kereső elméből nőtt ki egyrészt a tudományos elme, amely lépésről lépésre kutatja az anyag látható és tapintható összetevőit, és amely annak a modern elméletnek a kifejlődéséhez vezetett, mely szerint minden anyag hullámokból, vibrációkból áll. A kereső elme adta másfelől a megvilágosodott embereket, akik átszellemítették az öt érzék világát, beléptek a vibrációk világába, majd ezt is meghaladták, s beléptek az Eredet világába, ahonnan minden vibráció származik. Ez a két módszer óriási mértékben hozzájárult a modern civilizáció fejlődéséhez, egy ideális világ alapjainak lefektetéséhez. Amikor a megvilágosodott Sakyamuni elhagyta fizikai testét, és elérte az eredeti fényt, fénytestként felismerte saját valódi lényét. Ettől kezdve szabadon rendelkezett az isteni erővel, és sok csodát vitt véghez. Tanítványai úgyszintén különleges isteni erővel bírtak, amelyet Védő Istenségeik ereje támogatott. Sok buddhista teoretikus hajlamos Sakyamuni nagyságát filozófiai példabeszédeire korlátozni, és csodatételeit olyan meséknek tekinteni, amelyek csupán nagyságának alátámasztását szolgálják. Az igazság azonban az, hogy a buddhizmus éppen ezek miatt az igaz csodák miatt terjed ma is. Itt szeretnék egyértelműen rámutatni, hogy Krisztus csodái szintúgy igazak. A vallások csodák nélkül nem terjednek el nagyobb területen, és nem tesznek nagy hatást az emberekre, másfelől azonban azok a vallások, amelyek csak a csodákat hirdetik, helytelenül járnak el. Míg a ceremoniális vallások könnyen vallási csontvázzá válhatnak, a csak csodákat hirdető vallások megtévesztik és összezavarják az embereket. A legtöbb intézményesült vallás manapság csak formalitásokat tanít, és híján van a vonzerőnek. A legtöbb újonnan alakult vallás csodás evilági jutalomról prédikál, és nem szabadítja meg az embereket aggodalmaik forrásától. Még akkor is, ha valaki bizonyos előnyökben részesül egy bizonyos helyen, vagy időben, ez önmagában még nem bizonyítja, hogy a vallás, amit gyakorol, helyes. Az is egyoldalú állítás lenne, hogy a vallásos hitben a világi előnyök irrelevánsak, és az egyetlen dolog, ami számít, a halál utáni, jövőbeli boldogság. Vannak olyanok is, akik azt mondják, nem helyes vallások útján jutalmat keresni ebben a világban, és hogy a vallás egyetlen célja, megmutatni az embernek, hogy valódi létezése maga Isten; valamint hogy a megvilágosodás eléréséhez, fel kell ismernie az anyag ürességét, és hogy minden csak a A"ww2J-ban létezik. Ez valóban igaz tanítás, ám abban az esetben, ha a fizikai élet velejárói rendkívül nehezek,- ahogy az igaz is erre a világra -, és az ember csak átmenetinek tekinti fizikai testét, és nem alapvető valóságnak,- teljesen figyelmen kívül hagyva minden evilági megfontolást,- akkor túlságosan eltávolodik majd a társadalom többi tagjától. Magam azon az állásponton vagyok, hogy ezen az úton csak nagyon kevés ember találhatja meg a megszabadulást. Addig, amíg az ember fizikai testtel rendelkezik, értelmetlennek tartom, hogy bárki azt tanítsa, hogy egyáltalán ne foglalkozzunk az evilági, fizikai élettel. Azt gondolom, hogy éppen ezért az előző két megközelítés közötti választásnál hasznosabb a fizikai testben és világban töltött élettel kapcsolatos érdekek és jutalmak szem előtt tartása, és egyúttal annak felismerése, hogy létezik tudatalatti test. Hasznosabb megismertetni az emberekkel a tudatalatti világot24, és megtanítani nekik, hogyan éljenek a halál után a tudatalatti világban, és felismertetni velük a legfontosabb és leglényegesebb dolgot: hogy az emberi lény maga Isten. Ehelyütt szeretnék néhány szót szólni a halál utáni világról, amelyet tudatalatti világnak is nevezhetünk, és amelynek mibenlétét nem fejtettem ki részletesen a harmadik fejezetben. Ennek megértése nélkül sok dolog érthetetlen maradna az olvasó számára a hamis vallások tárgyalásakor. Az emberiség minden félelmének alapja a haláltól való félelem. Bármilyen gyötrelem érje is az embert, nem érheti el annak szívét, aki legyőzte magában a haláltól való félelmet. Nincs más dolog a világon, amely a halálnál jobban gondolkodóba ejtené az embert. A halál az ember végét jelenti, vagy csupán átmenet egy másik világba? Ha ez a misztérium megválaszolásra kerül, bizonyosan felgyorsul az emberi fejlődés. A buddhizmusban gyakran használatos kitétel. Japánul: shiki soku zekku, Kim soku zeshiki. 24

Utalás a 2. és 3. fejezet 2. és 3. ábrájára.

21

Ahogyan azt már az előző fejezetben is hangsúlyoztam, az emberi lény nem tűnik el a fizikai test elvesztésével. A halál nem más, mint átmenet a tudatalatti világba. (A következőkben, ha a „tudatalatti világ" kifejezést használom, abba beleértem a spirituális világot is). A fizikai test halála a tudatalatti világban való megszületést jelenti. Az oujou japán szót, amely szó szerint azt jelenti „elmenni és megszületni", a „halál", vagy „meghalni" jelentéssel használják, mivel a régi korok embere tisztában volt a halál jelentésével. A fizikai test halála arra a folyamatra vonatkozik, amikor az Istenhez kötődő egyéni szellem, aki addig a fizikai testben volt, leveti fizikai testét, miközben továbbra is megőrzi tudatalatti testét. (A következőkben az „egyéni szellem"-et csak „szellem"-nek nevezem majd). Ahogy azt az előző fejezetben is említettem, az emberi lény nem fizikai test, hanem szellem. A fizikai test a szellem otthona, a szellem akarata szerint mozog, ahogy az autót is a sofőr vezeti. A fizikai test a szellem „vezetése" alatt egy sor különböző cselekedet hajt végre. Úgyszintén esett már szó az előző fejezetekben arról, hogy a Közvetlen Szellemből kivált egyéni szellem először a tudatalatti testet alkotta meg, és úgy viselte azt, mint pólót, vagy inget. Erre került rá a fizikai testnek nevezett zakó, amely „zakót" emberi lénynek is szokás nevezni. Ennek a gondolkodásmódnak köszönhetően a fizikai világban élő ember sokáig meg volt győződve arról, hogy az ember fizikai testének megszűnése az ember lényének megszűnését is jelenti egyben. A fizika nyelvén szólva a spirituális test olyan test, amely nagyon magas rezgésszámmal bír, vagyis nagyon rövid hullámhosszon rezeg (nagyon finom hullám), amíg a fizikai test alacsony rezgésszámmal rezeg, vagyis hosszú hullámhosszal bír (durva hullám). A tudatalatti test rezgése, vagy hullámhossza a kettő közé esik. Az egyéni szellem sajátjaként e három különböző testtel rendelkezhet: spirituális, tudatalatti, vagy fizikai testtel. A fizikai testbe történő belépéshez a szellemnek mindenképpen rendelkeznie kell tudatalatti testtel. A tudatalatti testre azért van szükség, mert amikor az egyéni szellem átlép a spirituális testből a fizikai testbe, túl nagy a hullámhosszuk vagy rezgések közötti eltérés. A tudatalatti test szerepe, hogy Összeköttetést biztosítson a szellem és a fizikai test között. Itt történik továbbá a szellem gondolatainak, valamint a fizikai test agyából származó gondolatoknak a megőrzése. (Ilyen minőségében a tudatalatti testet „gondolattestnek" is nevezik). A fizikai test halálával az emberi lény (szellem) tudatalatti testébe öltözve a tudatalatti világban él. A tudatalatti világban, a fizikai világhoz hasonlóan, különböző életformák, szintek találhatók. Az ember ottani élete a tudatalatti testben összegyűlt gondolatok szerint ölt formát. Ha valakiben a gyűlölet gondolatai raktározódtak el, akkor gyűlölet veszi majd körül. Ha gondolatainkat a mély szeretet tölti el, akkor olyan emberekkel élünk majd, akiknek gondolatait szintén mély szeretet hatja át. A tudatalatti világ, az abban összegyűlt legkülönbözőbb gondolatoknak megfelelően korlátlanul sok fokozatra osztódik. Ezeken belül nagyjából három különböző szintet lehet megkülönböztetni, ezek a „mennyország", az „emberi világ" és az „alvilág". A három szint közül a legmagasabb a „mennyország", ahol azok az emberek élnek, akiknek lényét mély szeretet tölti el, vagy csak kevés anyagi vággyal, kötődéssel stb. bírnak. Úgy is mondhatjuk, itt élnek azok az emberek, akik közel vannak Isten Szelleméhez. Ezen a szintén belül pedig még további részfokozatok is vannak. Az „emberi világ" az a hely, ahol azok élnek, akik a fizikai világban átlagos életet éltek és ezért átlagos érdemjegyet kaptak. Az „alvilág" azok gyűjtőhelye, akik a szeretet ellen vannak, mélyen gyökeredző anyagi vágyakkal, makacs kötődésekkel, rendkívül erős fizikai egóval rendelkeznek, vagy lusták, és így tovább. Ez a világ azoknak a világa, akik még távol vannak lényük isteni valójától. Ők itt kiolthatják karmájukat. Az emberi és alvilágokban a szellemek látják egymás tudatalatti testeit, és ebben a tekintetben ugyanaz a helyzet, mint a fizikai világban, ahol az emberek szintén látják egymás testét. A különbség az, hogy itt gyorsabban történnek meg a dolgok, mint a fizikai világban, és bármit gondoljon is az ember -jót, vagy rosszat - az azonnal bekövetkezik. Ennek következtében hiába is próbál az ember a tőle telhető legnagyobb erőfeszítéssel kitörni a karma körforgásából, nagyon nehéz dolga van, hiszen a karmikus körforgás (a tettek és gondolatok következményeinek visszatérése az emberhez ) sokkal gyorsabb a tudatalatti világban, mint a fizikaiban. (Ennek oka, hogy a gondolathullámok rezgése magasabb a tudatalatti világban, mint a fizikaiban). A karma legyőzésének módja, hogy az ember leállítja gondolatait, és belép az Istennel való teljes egység állapotába. Ez azt jelenti, hogy figyelmét kizárólag Istenre irányítja, nem vesz tudomást a karmikus gondolatokról, bármennyire nagy erővel törjenek is azok felszínre. Hogy az összegyűlt gondolatok milyen hatékonysággal tisztulnak meg, attól függ, hogy az ember mennyire mélyen hatol be az egység szellemébe. Minél jobban megtisztulnak az ember gondolatai, annál magasabb lesz az a szféra (világ), amelyben az ember élni fog. Mindez azt jelenti, hogy bármilyen nehéz, fájdalmas, vagy kellemetlen dolgok történjenek is velünk, úgy kell tekinteni ezeket, mint a bennünket körülvevő karmikus okok éppen eltűnő félben lévő megtestesüléseit. Ha ezzel egy időben megvan bennünk a hit, hogy ezek a karmikus okok a testet öltésen keresztül bizonyosan eltűnnek, akkor teljesen belemerültünk az Istennel való egységbe. Ugyanez történik a fizikai világban is, bár itt a karmikus okok lassan bukkannak fel, szemben a tudatalatti világgal, ahol azok hirtelen és erőszakos módon 22

jönnek elő, és ahol nagyon nehéz elviselni a gyötrelmeket. Ha ezt tartjuk szem előtt, látható, hogy mennyivel könnyebb megtisztítani a karmát - amennyire csak lehetséges - a fizikai világban töltött élet során, mint a tudatalatti világban. Nézhetjük a dolgot a következőképpen is. Ha kölcsönkértünk tízezer dollárt a fizikai világban (ez a karmikus ok analógiája), akkor itt lehetőség van arra, hogy a kölcsönt havi törlesztéssel, ötszáz dolláronként fizessük vissza. Ezzel szemben a tudatalatti világban egyszerre kellene visszafizetnünk a tízezer dollárt, és ha nem tesszük, újabb tízezer dollárnyi kamat rakódik rá. A tudatalatti világban (az emberi világban és az alvilágban) az Istennel való egység megélése a spirituális megvilágosodás legjobb módja. Egy másik út, hogy követjük Védő Istenségünk útmutatásait. Ahogy a fizikai világban rendelkezésünkre áll Védő Istenségünk és Védő Szellemeink segítsége, ugyanez létezik a tudatalatti világban is (főként a Védő Istenség segítsége). Ezen útmutatások hittel való követése jó útja a karmától való megszabadulásnak. Mivel a tudatalatti világban is sok olyan eset fordul elő, ahol a segítség az embert pillanatnyi érdekei ellen vezeti, ezért legjobb, ha közvetlenül követjük Védő Istenségünk útmutatásait, még akkor is, ha azok látszólag hátrányunkra vannak. Azoknak, akik folyamatosan köszönetet mondanak Védő Szellemeiknek és Védő Istenségüknek fizikai életük során, a tudatalatti világban is sok előnyük származik majd ebből. Miután az ember bizonyos fokig megtisztult a tudatalatti világban, ismét leszülethet a fizikai világba és megtapasztalhat egy másik életmódot. Ily formán, ahogy folyamatosan újabb és újabb tapasztalatokra tesz szert mindkét világban, fokozatosan magasabb szintű életek felé vezetődik. A folyamat végén az ember eléri a „mennyországot". Miután felismeri isteni eredetét, az ember az isteni világban fog élni, vagy megvilágosodottá válik, és mások segítségére lesz a fizikai, vagy tudatalatti világokban. Mindebből látható, hogy az ember sorsa 25 azon múlik, mennyire ügyesen képes megtisztítani már összegyűlt diszharmonikus gondolatait. Sorsunk jobbra fordul, amint a diszharmonikus gondolatok megtisztulnak. Ha egy vödör tele van piszkos vízzel, akkor az ember előbb kiönti azt, mielőtt tiszta vizet töltene belenoha általában hajlamosak vagyunk arra, hogy megtartsuk a piszkos vizet (diszharmonikus gondolatokat), ahelyett, hogy kiöntenénk. Ilyenkor az történik, hogy amikor a piszkos víz (diszharmonikus gondolatok) kiömlik, némiképp bepiszkolódik a vödör környéke. (Szerencsétlenségek, betegségek történnek az emberrel). Ha azonban folytatnánk a piszkos víz összegyűjtését (olyan diszharmonikus gondolatokét, mint a szerencsétlenségtől, betegségtől való félelem, rosszindulat, düh stb.), a piszkos víz kicsordulna a vödörből, és a vödör környéke elviselhetetlenül bepiszkolódna. A piszkos víz megtisztításához vezető első lépés, hogy tiszta vizet öntsünk a vödörbe (jó gondolatokat, szeretetet és hálát), és ezzel egyidejűleg fel is mossuk a helyet. Mindehhez kitartásra és bátorságra van szükség. Visszatérve a tudatalatti világ témájához, szeretnék néhány szót ejteni a tudatalatti világ azon teremtményeiről, vagy lényeiről, amelyek ártalmas hatással vannak a fizikai világra. A tudatalatti világban vannak olyan emberi lények, akik noha már elhagyták a fizikai világot, abban a meggyőződésben vannak, hogy még ott élnek. Azt hiszik, hogy a fizikai test halála az emberi lény halálát is jelenti egyben, fizikai testükhöz való viszonyuk rendkívül erős. Noha valamilyen betegségben, vagy sérülésben elhaláloztak, úgy gondolkoznak azokról az emberekről, akik körülvették őket a fizikai világban (közvetlen családjukról és utódaikról), ahogy mi általában álmainkat szoktuk álmodni. Figyelmüket ezekre az emberekre fókuszálják, és közelről követik őket, azok fizikai teste mögött. Abban a meggyőződésben vannak, hogy ők maguk még mindig rendelkeznek fizikai testükkel,- ami már nem igaz - gondolataikat pusztán tudatalatti testük takarja, és így vándorolnak a fizikai világban. Ha a tudatalatti világban lakozó lélek olyan valaki, aki tuberkulózisban halt meg, továbbra is őrzi magában a TBC-vel kapcsolatos gondolatokat. így aztán az a személy, akihez tapad, fokozatosan szintén ennek a gondolatnak a hatása alá kerül majd, és esetleg maga is TBC- t generálhat saját magának. Minél szorosabb volt az adott személy barátsága, vagy vérrokonsága az elhunyttal, annál nagyobb annak valószínűsége, hogy az ember a befolyása alá kerüljön. Ugyanez vonatkozik másfajta megbetegedésekre, sérülésekre is. Olyan esetekben, amikor az elhunyt bosszút akar állni valamely halála előttről magával vitt sérelemért, megtörténhet, hogy a sérelmet okozónak valamilyen nehézséggel kell számolnia. Ezen felül léteznek olyan lelkek is, amelyek rendkívüli érdeklődést mutatnak a fizikai világ iránt, noha már átkerültek a tudatalatti világba. Vannak „érzelmi" vagy „állati szellemek" is, amelyek csak a tudatalatti világban léteznek, és nem rendelkeznek azzal a morállal és etikával, amellyel az emberi lények bírnak. Mivel ezek a lények és kreatúrák messze vannak a megvilágosodástól, nagyon nagy érdeklődést mutatnak az aljas cselekedetek iránt. Ahelyett, hogy saját isteni mivoltukat keresnék, erős a hajlamuk, hogy legkülönbözőbb cselekedeteikkel minél nagyobb zavarokat keltsenek, vagy éppenséggel arra vágynak, hogy imádják őket. Ennek következtében, ha olyan fizikai emberi Ebben a fordításba a végzet és a sors szavak felcserélhetek. Japánul unmei (un=mozog, visel, hordoz, mei=élet) 23

lényt találnak, aki szembeszáll Istennel, hogy kielégítse önző vágyait, vagy olyat, aki a csodáktól függ (fontos tudni, hogy azok, akik a tudatalatti világ különböző rétegeiben élnek, jól látják a fizikai világ eseményeit), akkor ezek a szellemek és lények gondolatokat közvetítenek - ártó szándékkal - a médiumi alkattal rendelkezőknek. Ezek a médiumok olyan emberek, akiknek vagy nagy tudatalatti testük van,- ami a fizikai test alsóruházta -, vagy akiknek tudatalatti teste könnyen átjárható a szellemlények számára. Az is megtörténhet, hogy kölcsönveszik a médium fizikai testét, és rajta keresztül olyanokat mondanak, hogy: „Ennek és ennek az istene vagyok stb." Ezt követően aztán különböző események bekövetkeztét jósolják meg a fizikai világban, amelyek legtöbb esetben be is következnek. Nagy számú, alacsony szintet képviselő, hamis vallás jött létre ezen az úton. E vallások alapítói sok esetben olyan emberek, akik vagy befolyásolhatóak, vagy alacsony iskolázottsággal rendelkeznek. Az intellektuális tudással bíró emberek ugyanis - még akkor is, ha nagyon vallásosak - nem tudják megállni, hogy ne kritizálják az ilyen szellemek szavait és hozzáállását, ami megnehezíti a hozzájuk tapadó szellemek számára az intellektuális emberek fizikai testének szabad használatát. Az alacsony szintű vallások alapítói, vagy vezetői kifejezetten gőgös magatartást vesznek fel, és vulgárisan beszélnek. Olyan dolgokat prédikálnak, amelyek feldühítenék az átlagembert. Nem lenne baj a jövendöléssel sem, ha a megjövendölt eseményt el lehetne kerülni egy-egy találó tanács betartásával. Mindazonáltal nem eshet egybe az isteni szándékkal olyan jövőbeli problémák megjövendölése, amely elől az embernek semmilyen módon nincs lehetősége elmenekülni. Ezek a „szellemek" a tudatalatti világ teremtményei, és nem Istentől küldött Védő Szellemek, vagy Istenségek. Ezek a teremtmények azzal büszkélkednek, hogy meglepetést okoznak az embereknek, egyszerűen a tréfa kedvéért. Olyanok, mint bűnöző fiatalok a fizikai világban. Tévedés lenne azt hinni csupán egy ember „csodatételei", sikeres jövendölései, vagy a mások gondolataiban való olvasás képessége alapján, hogy ezen a személyen keresztül Isten üzen, vagy hogy ez a személy maga isten. Még akkor is, ha az ember dolgai egy szellem tanácsait követve alakultak jól (pl. vallásának egy alakját követve), ez önmagában még nem jelenti azt, hogy ez az ember rálépett a spirituális ébredés útjára. Ha valaki csupán világi előnyök érdekében igyekszik ragaszkodni Istenhez, akkor azt kockáztatja, hogy letér a saját isteni lénye felé vezető útról. Ha valamely vallás megfogalmazza ugyan a vágyat, hogy Isten megmentse az embert, de elhallgatja, hogy el kell engednünk az elmét borító szennyet ahhoz, hogy a legtöbbet tudjuk kihozni az életből, akkor ez minden bizonnyal hamis vallás. Ha egy vallás olyan dolgokat jövendöl, amelyek félelmet keltenek az emberekben - azzal a céllal, hogy kövessék a vallást -, akkor az szintén hamis vallás. A vallás eredeti célja, hogy hozzásegítse az embereket a spirituális béke és ébredés eléréséhez. Ha az emberek mindennapi élete nyugtalanná, vagy zavarttá válik azáltal, hogy csatlakoznak egy bizonyos valláshoz, akkor az a vallás káros a követőire nézve. Az igaz vallás ismérve, hogy megmutatja az utat, amelyen keresztül az ember felülemelkedhet karmáján és eljuthat Istenhez, és ebbe az irányba vezeti, emeli az embert. Az igaz hit fokozatosan mélyíti és emeli a szeretet és az igazság szellemét, és nagy bátorságra ösztökél az emberiség teljes harmóniájának megteremtésében. Ha valaki nyugtalanná, vagy zavarttá válik egy valláshoz való csatlakozás után, akkor vagy a vallás nem igazi, vagy az ember hitével van a baj. Az ember még akkor sem képes azonnal a spirituális béke és megvilágosodás állapotába kerülni, ha igaz valláshoz csatlakozik. Az eme állapot eléréséhez szükséges idő azonban bármilyen fokig lerövidíthető annak arányában, hogy mennyire mély az adott ember hite, illetve, hogy milyen komolysággal gyakorolja vallását. Aki igazi spirituális vezetőt keres, annak első teendője, hogy minden figyelmét Védő Istensége és Védő Szellemei felé irányítja, és őszinte szívvel segítséget kér tőlük. Védő Szellemei és Védő Istensége bizonyosan elvezetik majd a számára legmegfelelőbb spirituális vezetőhöz. Amikor találkozunk azzal a spirituális segítővel, aki után vágyakoztunk, akkor ahhoz hasonló érzés tölt el minket, mint amilyen az elme békéje, vagy az az örömteli érzés, hogy egy hosszú út után hazaérkeztünk, vagy hogy valami számunkra nagyon kedves dolgot újra felfedeztünk. Tegyük fel, hogy meghívást kapunk egy vallástól, ahol a tanítások nagyon nemesek és magasrendűek, de miután imádkoztunk Védő Szellemeinkhez és Védő Istenségeinkhez, elmegy a kedvünk az egésztől. Vagy elmegyünk ugyan, de utána rossz érzésünk támad. Ebben az esetben nem szükséges, hogy kelletlenül továbbra is gyakoroljuk az adott vallást. Ilyenkor valószínűleg nem illenek a tanítások az általad az adott időben képviselt spirituális állapothoz. Bármi történjék is, az első teendő, hogy imádkozzunk Védő Szellemeinkhez, akik szellemünk segítői, és viselkedésünk őrei. Mindenképpen hozzásegítenek majd ahhoz, hogy evilági életünkben felbukkanjon a megfelelő vezető, s hogy megtaláljuk a megfelelő partnereket. Időnként figyelmeztetést kapok olyan emberektől, akik meg vannak győződve arról, hogy senkinek sincs szüksége arra, hogy másvalakitől kapjon tanításokat, mivel Isten minden emberben ott van. Tanácsaik szerint mivel belsőnkben ott az isteni -, spontán módon tudni fogjuk a jó utat, nincs szükség arra, hogy bárki más tanítson, vagy tisztítson bennünket. Ez úgy hangzik, mintha igaz lenne, de óriási tévedés. Az ember belső 24

istensége minden körülmények között emberi lények és a körülmények segítségével vezeti az embert. Sokszor előfordul, hogy belső isteni lényünk egy külső segítőhöz irányít minket. Valóban nagyon fontos, hogy hittel gyakoroljuk az igazságot. A hit szelleme épüljön mindig őszinte imádságokra, amelyek teljes mértékben a belső istenség útmutatására hangolnak bennünket (és a Védő Szellemeket is). Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ember belső isteni lénye mindig magában foglalja az ember Védő Szellemeit és Védő Istenségét. Fontos azt is figyelembe vennünk, hogy még abban az esetben is, ha egy vallási csoport önmagában szép és jó, maguk a tanítások hirdetői gyakran tévedésben vannak. Lehet, hogy a tanítások valóban igazak,- és ami magát a tanítást illeti, senki sem tudna ennél magasabb igazságokat mondani -, ha azonban a tanításokat a fizikai világban nem lehet átültetni a gyakorlatba, akkor azt mondhatjuk, hogy azok „éretlenek". Például valaki azt tanítja, hogy az emberi lény eredetileg forma és alak nélküli, egy Istennel, maga a fény, és valódi természete korlátlan. Majd ebből azt a következtetést vonja le, hogy ezért aztán egyáltalán nem is fontos megemlíteni, hogy létezik tudatalatti világ is, vagy azt, hogy a szellem tovább él a halál után, hanem elegendőnek tartja, ha az ember minden erejével szakadatlanul Istenre koncentrál. Ez az elmélet igaz, és semmi ellene szólót nem lehetne felhozni. De hány olyan ember létezik, aki el tudja érni a spirituális béke és megvilágosodás állapotát azáltal, hogy minden erejével, szakadatlanul Istenre koncentrál? Létezik egyáltalán olyan ember, aki képes lenne minden erejével állandóan csak Istenre gondolni? Ezek a realisztikus kérdések. Egy olyan korban, mint amilyen ez a mai,- amikor annyi tudás és információ árasztja el a világot-, szinte lehetetlenség a modern kor emberét kizárólag az emberi lény valódi és eredeti létéről szóló elméleti magyarázatokkal a megvilágosodás felé vezetni. Lehetetlenség csak azt tanítani az embereknek, hogy Isten természetével rendelkeznek, és lényegében korlátlanok. A spirituális vezetők dolga az lenne, hogy tanítást kínáljanak az embernek az ember eredeti Lényét, a valódi létezést, és az ember tökéletes valóságát illetően. És mindeközben elmagyarázzák az embereknek a karmikus ok-okozat összefüggéseit, és rendelkezésükre bocsássák a tudást a fizikai, tudatalatti, spirituális és isteni világokról. El kellene magyarázniuk, hogy noha az ember Önvalója az eredeti, isteni világban létezik, az ember karmája a különböző világokon átívelő folyamat. Segíteniük és tanítaniuk kellene az embereket arról, hogy mit tehetnek azért, hogy megerősítsék isteni Önvalójuk létezését, és megvilágosult lényekké váljanak az abszolút realitás világában. Ebben a tekintetben a pszichével foglalkozó tudósok és kutatók munkája szintúgy fontos, és a jó értelemben vett médiumokra is szükség van. A tradicionális buddhizmus, taoizmus, és kereszténység szintén sokat segítenek az embernek. Hogyha azonban szigorúan odakötjük magunkat valamelyikhez, nemhogy nem leszünk képesek elérni a megvilágosodást, de sem külső26 életkörülményeink, sem környezetünk nem lesznek képesek felfedni a bennük rejlő adományokat. Ezért minden ember feladata az, hogy megkísérli megismerni saját karmáját (ideértve a személyiségét és tulajdonságait), megtalálni ennek ,jó vonásait" (a ,jó karmát"), és ezt őszinte szívvel továbbfejleszteni. Ugyanígy fel kell ismernünk a „rossz karmát" (tökéletlenségeket), meg kell szabadulnunk tőle, anélkül, hogy hozzá kötnénk magunkat. A spirituális vezetők és segítők feladata az kellene legyen, hogy felismerik az ember erős és gyenge oldalait, majd ezen felismerésre alapozva úgy vezetik az adott személyt, hogy kiteljesítik annak erős oldalait, és megszüntetik a gyengéket. Hangsúlyozom, a spirituális vezetőnek az a dolga, hogy tüntesse el az ember gyengéit anélkül, hogy ezekre felhívná az adott személy figyelmét. Azok a vallások, amelyek tanítják a karmát, de nem tanítják hogyan tisztítható, nem tudják megszabadítani az embert hibáitól. Tevékenységük eredményeképpen az embert fogva tartja a karma ténye, és fokozatosan elveszíti végtelenül szabad szellemét, amely az emberi lénynek születésétől fogva sajátja. Olyan, aggodalmakkal teli életbe hajtják az embert, amely nagyon messze van a spirituális béke és megvilágosodás állapotától. Ha valaki a karmát magyarázza, mindenképpen tanítania kell a karma megtisztításának módját is, valamint azt is, hogy az emberi lény eredeti Önvalója maga Isten. Ugyanez vonatkozik az ok-okozatról szóló tanításokra is, a gondolat törvényének tekintetében (elme törvénye). Példának okáért arról van szó, hogy az ember mutasson rá, hogy ezt a balszerencsét, vagy azt a betegséget az ember saját elméjének árnyékos oldala teremtette. Való igaz, hogy az ember sorsa a formák és alakzatok világában27 nem más, mint az elméjéből származó összes árnyék. Ezzel együtt sincs sok példa arra, hogy a balszerencse, vagy betegség, amelyet az ember a jelenben megél, olyan gondolatokból származna, amelyekre az ember emlékszik. A legtöbb betegség, vagy szerencsétlenség a tudatalattiban elraktározott gondolok megtestesülése, ideértve a korábbi létezésekből származó gondolatokat is, amelyekre az ember nem emlékszik. Ezen felül sok olyan eset is van, amikor az ember az ősök, vagy más, hozzá valamilyen módon kötődő elhunyt szellemének rossz gondolatai nyomán jár szerencsétlenül. Ha csak azt mondjuk valakinek, hogy az őt ért szerencsétlenség (vagy betegség) az elme A fizikai világban látható és felfogható jelenségekre utal A. formák világa azonos a fizikai világgal. 25

árnyéka - de nem világítjuk meg a fent leírtakat -, sokszor inkább csak bántja az illető embert, minthogy segítene neki. Az efféle szavak a szeretet hiányából adódnak, ahol a tudás elkülönül a bölcsességtől. Nem hiszem, hogy egy melegszívű, mélyen szerető ember képes lenne olyan szavakat mondani, amelyek egy másik ember szívében megbúvó fájdalmas pontot, vagy mély sebet érintenek. A szeretetteli ember minden erejével azt nézi, hogyan segíthetne a szerencsétlenségtől szenvedő embertársán. Bármennyire igazak is a szavak, ha a hallgató ember elméje távol van az igazság befogadásától, akkor a szavaknak kevés hatásuk lesz. Hasonlóképpen, ha valaki fennkölt eszméket hirdet egy éhezőnek, szavainak semmilyen hatása nem lesz. Igazság szeme, tekints le a Földre, Te olyan magasan vagy, E világ pedig oly sötét. így szólnak a költő28 szavai, de lehetne ez akár a fizikai emberi lények kiáltása is. Az a tanítás, amely figyelmen kívül hagyja ezt a kiáltást, nem tudja megszabadítani az emberiséget hibáitól. Az „egyes számú okot" az „egyes számú hatással" kell kioltani, ahogy a „kettesszámú okot" a „kettes számú hatással". A „tízes számú hatás" semmit sem ér az „egyes számú okkal" szemben. Sőt, éppen ellenkezőleg, megeshet, hogy felerősíti azt. (Az „egyes" az alacsony szintű gondolatot szimbolizálja, a „tízes" a magas ideált). Még ha hiszel is abban, hogy a marhahús (az igazság szavai) táplálóak, ha minden étkezéskor csak marhahúst ehetnél, egyszerűen megcsömörlenél tőle. És amikor azt mondod, hogy dinoszaurusz húst akarsz enni (tudni akarod az igazságot), akkor tudnod kell, hogy ha eléd raknának egy egész dinoszauruszt, akkor semmit sem tudnál kezdeni vele. A vezetőket mindenkor a szeretet és isteni bölcsesség kell, hogy vezesse, ha nem így lesz, szerencsétlenségbe döntik az emberiséget. Miután úgy érzem, sikerült néhány általános útmutatóval szolgálnom ahhoz, hogyan különböztessük meg az igaz vallásokat a hamisaktól, a következő fejezetben megkísérlem bemutatni azt a módszert, ahogy én imádkozom.

A vers szerzője Genzo Sarashina 26

Hetedik Fejezet Ahogyan én imádkozom Noha mindennap folyamatosan lefoglal, hogy megválaszoljam azok kérdéseit, akik különböző problémákkal fordulnak hozzám, ritkán érzem magam fáradtnak. Abban a pillanatban, hogy olyan emberrel találom szemben magam, aki mély karmával bír, azt érzem, hogy a másik karmája reagál az én fizikai testemre, mintha rádióhullámokat kapnék. Ez az érzés azután gyorsan megszűnik, és a fáradtság ritkán marad fizikai testemben. Fizikai agyam mindenkor mentes a gondolatoktól. Fizikai agyammal semmin sem gondolkozom. Ha úgy hozza a szükség, isteni testemből spontán módon érkezik meg a tudás fizikai testembe, hogy megoldja a feladatot. Mivel én magam nem vagyok médium, szellemek nem mozgatják fizikai testemet, és nem is beszélnek rajtam keresztül. Úgy nézek ki, mint egy átlagos ember, semmivel sem másképp, mint egy normális fizikai emberi lény. Viselkedésem és cselekedeteim a társadalomban általánosan elfogadott kereteken belül mozognak. Alapjában véve azonban életmódom egészen eltér az anyag orientált emberi lény életmódjától. Ennek az az oka, hogy tapasztalatból tudom, valódi, eredeti testem fényből tevődik össze, és tisztán felismerem, hogy minden, amit mondok és teszek, közvetlenül Isten (eredeti Önvalóm) irányítása alatt áll. A fizikai ember agya körül rendszerint mindig keringenek valamilyenfajta gondolatok, ám az én fizikai agyamban egyáltalán nincsenek ilyen gondolatok. Ezt annak köszönhetem, hogy Védő Istenségem egyszer arra ösztökélt, menjek át egy olyan tréningen, amely során minden gondolatom teljesen megszűnik létezni. Ez nem a megszokott, zen -ben gyakorolt meditáció, vagy mentális koncentráció volt, hanem egy napi 24 órában, szünet nélkül folytatott gyakorlat. (A részletek megtalálhatók önéletrajzomban 29). Ha valamire azt mondhatjuk, hogy nehéz, akkor ennél semmit sem lehet nehezebbnek nevezni. Meg kellett tanulnom, hogy ne gondoljak semmit, hogy megállítsam a gondolataimat. Más szóval, meg kellett tanulnom, hogy eljussak Kunba. Minden percem ennek a gyakorlatnak a szellemében telt, legyen szó alvásról, ébredésről, vagy akár sétáról. Egy körülbelül három hónapos időszakot követően személyes egóm teljesen megsemmisült, és átalakultam isteni Önvalómmá. Médium esetében a médium az ellenőrző szellem akaratára bízza fizikai testét, míg a médium saját valója alvó állapotban is lehet. Az én esetemben azonban a tréning azt a célt szolgálta, hogy egóm teljesen kiiktatódjon saját akaratom által, lehetővé téve számomra elmém tökéletes szabadságának elérését oly módon, hogy az karmikus ok-okozat folyama fölé kerül. A karma végtelenül örvénylik októl okozatig, majd a következő októl a következő okozatig. Annak érdekében, hogy az ember e folyamat fölé emelkedjen, el kell engednie a karmát. Bármilyen karma bukkanjon is felszínre egy okozat formájában, ha az okozat felbukkan, az ok is eltűnik a semmiben. Ezért ha az ember felismeri, hogy a diszharmonikus okok eltűnnek, és a dolgok ennek következtében jóra fordulnak - és ennek tudatában csak jó gondolatokat bocsát ki magából -, akkor ezzel új, pozitív okok kerülnek rögzítésre sorsában. Aki folyamatosan követi ezt a módszert, annak tudatalattija fokozatosan jó okokkal telik majd meg, amelyek hamarosan kölcsönhatásba kerülnek a tudatos elmében meglévő jó gondolatokkal, s ezek következtében sorsa kedvező fordulatot vesz. Ezt a gyakorlatot tanítom az embereknek, ennek gyakorlását kérem tőlük, és mindeközben - anélkül, hogy engedném gondolatok megjelenését elmémben - saját isteni életembe (elmémbe) szippantom be karmájukat. Ez a fajta meditáció, vagy gondolatok lecsendesítése a Kuu állapota, a valódi valóság, amelyet így a gondolatok leállításának szigorú gyakorlásával tudok elérni. Az engem felkereső ember velem szemben foglal helyet. Valódi Elmémben látom a másikban az egyéni szellem fényét. Úgyszintén látom azokat a gondolathullámokat is, amelyeket az adott egyéni szellem az elmúlt időben folyamatosan kibocsátott, és amelyek különböző hullámhosszokon tudatalatti testébe folytak. Úgy is fogalmazhatok, hogy látom a karma hullámait. Érzem, ahogy fénytestem - amely úgy működik, mint az itatóspapír - fokozatosan magába szívja, és megtisztítja az adott személy karmikus hullámait. A különbség abban áll, hogy az itatós nem tudja elengedni azt a tintát, amit magába szippant, míg én a tisztítás végeztével képes vagyok a másik karmájában meglévő, felszippantott diszharmónia szétoszlatására annak a fénynek a segítségével, amely az eredeti Forrástól érkezik hozzám. Ten to Chi wo Tsuganu Mono (Az ember,aki összeköti az Eget a Földdel) a szerző önéletrajza elérhető a Byakko Shinko Kainál angolul (www.byakko.org) 27

Azok, akik ültek már ilyen formában velem szemben, egybehangzóan azt állítják, hogy valahogy könnyebbnek és frissebbnek érezték magukat utána. Ez azért van, mert megtisztult a karmájuk. Ez a tisztulás pedig sokkal gyorsabb ütemben vezeti őket ébredésük felé, mint bármiféle igehirdetés. Az emberi lény fizikai teste sejtszövetekből áll, a sejteket pedig protonok, neutronok és elektronok építik fel. A további elemzés olyan finom részecskéket mutat ki, amelyeket fényrészecskéknek neveznek. Tudósok szerint ezek a fényrészecskék alapjában véve fényvibrációk. Ha az ember belép a saját Forrásával való igazi egységbe, megérti, hogy ő maga nem más, mint végtelenül terjedő fény. Azáltal, hogy teljesen megsemmisítettem minden gondolatomat, megszabadultam fizikai egómtól. Ennek következtében, noha rendelkezem fizikai testtel, az csak eszközként szolgál számomra, hogy fényt közvetítsen. Ha valaki leül velem szemben, az eredeti Forrás fénye átfolyik fizikai testemen, és a másik karmikus testeibe (tudatalatti és fizikai testeibe) kerül. Az egyéni szellemek körül összetorlódott karma eközben megtisztul, testeik megkönnyebbülnek, tisztábbá lesznek. így minden találkozásunk nyomán öntudatlanul is egyre közelebb kerülnek a spirituális béke és ébredés állapotához. A gondolat lecsendesítését szolgáló meditáció előtt, alatt vagy után gyakran összeütöm kezeimet, hogy megtisztítsam a velem szemben ülő ember karmáját. Különböző, a másik karmikus hullámaival összhangban lévő ritmusban tapsolok, mivel ezek nagymértékben eltérnek egymástól. A taps során a fényhullámok együtt vibrálnak a másik karmikus hullámaival, és megtisztítják azokat. A tapsom ütemére tehát Isten fényhullámai elmossák és megtisztítják a velem szemben ülő ember karmikus hullámait. Ezen felül kezeimmel, karjaimmal és ujjaimmal különböző mozdulatokat is teszek, ezeket IN-eknek hívják. Ezek azt a célt szolgálják, hogy a másikat a saját isteni Önvalójával (Istennel) való egység állapotába juttassák el, valamint, hogy az én fényem hullámhosszát Összehangolja a másik ember rezgésével. Egyszerűbben fogalmazva olyan ez, mint amikor különböző tévécsatornákra kapcsol az ember. Miközben ezt a tisztítást, vagy imát gyakorlom, vagy szemben ülök a másik emberrel, vagy háta mögött foglalok helyet. Ha a másik velem szemben ül, akkor saját, előző életekből származó karmáját tisztítom. Ha háttal ül nekem, akkor azokat a diszharmonikus gondolatokat tisztítom, amelyek ősöktől, rokonoktól, vagy más, hozzá kapcsolódó emberektől érkeznek felé. Tanáccsal is ellátom az illetőt, valamint, imádkozom azért, hogy sorsa jobbra forduljon. Mivel nem vagyok jövendőmondó, célom nem az, hogy visszaidézzem a másik múltját, megjósoljam jövőjét, vagy kritikával illessem tulajdonságait. Minden vágyam és szándékom, hogy megismertessem az embereket Isten létezésével, és hogy tudassam velük, hogy lényük nem karmikus létezés, hanem ők a fény és Isten gyermekei. Azon dolgozom, hogy felébresszem az embereket abból az illúzióból, hogy nincs szabadulás és menekvés a szenvedésektől, aggodalmaktól és gondoktól. Ennek érdekében nem úgy járok el, hogy egyszerűen rámutatok az ember sorsában meglévő negatív aspektusokra, és nem is mondok olyat az embereknek, hogy: „Azért szenvedsz betegségtől és szerencsétlenségektől, mert az elméd tévedésben van". Kizárólag szeretettel fordulok minden ember felé, minden erőmmel azért imádkozva, hogy sorsa jobbra forduljon. Ha meghallom valaki nevét, vagy ha leül velem szemben, az illető személy jelleme és sorsa kivetül elmémben, mintha tükörben látnám. Elmém nem őriz meg gondolatokat (mivel valódi énem a Kuu-ban, vagy „ürességben" létezik), és így a másik ember tudatalattiban elraktározott sorsa úgy lép be elmémbe, mintha csak a sajátom lenne. Mindazonáltal nem mondok el minden elraktározott körülményt az illetőnek. Általában csak a bátorító dolgokról beszélek, kivéve azokat az eseteket, ahol az egyenes beszéd nem bántja meg a másikat, hanem biztatásként hat rá. Úgy segítem az embereket, hogy megszokássá vált téves viselkedésük és gondolati folyamataik fokozatosan napfényessé válnak. Természetesen mindegyikükért imádkozom is eközben a fent említett módszer segítségével. Bárhogy hirdessék is az emberek az igazság útját,- ha szívükben nincs elég szeretet -, lényükből csak kevés fény fog kiáradni. Az, aki képes a mély szeretetre, még ha egyáltalán nem képes is az igehirdetésre, vakító fényt bocsát ki magából pusztán azáltal, hogy csendesen imádkozik egy másik ember sorsának jobbrafordulásáért. A szeretet fény, a fény pedig Isten. Az őszinteség motiválta cselekedetek Isten cselekedetei. A szeretetmeditáció maga a fény. Az igazság szeretettel teljes szavai Isten szavai. Ha az a vágyunk, hogy egy másik ember élete jobbra forduljon, mindenekelőtt nekünk magunknak kell fénnyé válnunk. Fénnyé válni azt jelenti: szeretetté válni. Nem válhat szeretetté, akit önző érdek vezérel a másoknak való segítségnyújtásban. Például, ha azt kívánjuk, hogy saját helyzetünk javuljon ezáltal, hatalmunkat fitogtatjuk, vagy köszönetet várunk. Motivációnk a tiszta szeretet kell, hogy legyen. Igazán és őszintén kell kívánnunk a dolgok jobbra fordulását. Az IN-ek olyan gyakorlatok (ujj,- kéz- és karmozdulatok), melyek által harmonikus, magasabb dimenziókból származó energiát hozhatunk le a világba. 28

A tiszta szeretet azt jelenti, hogy leállítjuk gondolatainkat (én-nélküliség). Ez lehetővé teszi az eredeti Forrás fénye számára, hogy rajtunk keresztül a másik emberbe áramoljon. A fény ereje a szeretet tisztaságától függ. Ha a másik személy beteg, vagy valamitől szenved, minden olyan erőltetett gondolat, mint hogy „Meggyógyítom őt gyógyító erőm segítségével", zavarni és gyengíteni fogja a fényt, de ugyanez vonatkozik a nyugtalanság és aggodalom érzéseire is. Vannak emberek, akik azért vállalkoznak spirituális, vagy pszichikai tréningekre, mert gyógyítóvá, vagy különleges pszichikai, látnoki képességekkel megáldott tanítókká szeretnének válni. Én ennek ellene vagyok. Az a mentalitás, amely azt célozza, hogy az ember különleges hatalomhoz jusson, távol áll Isten Szellemétől. Ezt azért mondom, mert Isten már kiadta az egyes embernek, hogy milyen küldetést kell betöltenie, és azok, akiknek az a dolguk, hogy autentikus pszichikai képességekkel bírjanak, természetes úton terelődnek a megfelelő irányba Védő Istenségeik segítségével. Ezek az emberek meg fogják kapni a szükséges spirituális felkészítést attól függetlenül, hogy jelenlegi tudatuk akarja ezt, vagy sem. Én magam fiatal koromban például zenész akartam lenni, így elkezdtem zenét tanulni. Azonban még mielőtt tudatába kerültem volna, magához vonzott a filozófia, a vallás és a spirituális tanulmányok ösvénye. Védő Istenségeim egy sor különféle tanításban és felkészítésben részesítettek, és a vége az lett, hogy az lettem, ami ma is vagyok, emberek segítője. Abban az időben semmivel sem tanultam többet, mint bármelyik barátom, és nem vágytam semmiféle különleges képességre sem. De egy biztos, világ életemben folyamatosan imádkoztam Istenhez. Imám lényege a következő volt: Istenem, kérlek, használd az életem a világ, az emberiség javára. Kérlek, tedd lehetővé számomra, hogy betöltsem küldetésem, amelyet az idők kezdetén kaptam. Ez az állandó ima sosem hagyta el elmémet. Ami pszichikai képességekre, különleges hatalomra vágyik, nem más, mint az ego. Az ego efféle vágyai, imái könnyedén meghallgatásra találhatnak alacsonyrendű szellemeknél. Még ha ezek az imádságok elérik is céljukat, és az ember pszichikai képességekre tesz is szert, megeshet, hogy az illető sorsa zsákutcába jut, hacsak el nem dobja egóját. Nem gondolom, hogy egy ilyen személy pszichikai ereje bárkit is képes lenne felemelni. A szeretettel teli őszinte imádság, az ártatlan fényesség, az embernek a saját sorsában való optimista hite, ezek azok a minőségek, amelyek összekötik az embert Istennel. Bármilyen erővel imádkozzon is az ember, ha szívében rosszakarat, sötét gondolatok, vagy aggodalom van, nem lesz képes kapcsolatba kerülni Istennel. Ha elménket aggodalom vagy ború tölti el, elég, ha folyamatosan feltekintünk az égre. A pozitív energiarezgések mindenkor a föld felé áramlanak, még esős, vagy borús napokon is. Fontos, hogy szívünket, és elménket is az ég felé fordítsuk. Ha így teszünk, még azelőtt fényes és derűs érzés fog eltölteni bennünket, hogy tudatunk észlelné azt. Javaslom a következő imát: Istenem, töltsd el szívem szeretettel. Engedd, hogy eggyé váljak igazi „ Önvalómmal", és elteljek mélységes szeretettel". Ha naponta elmondjuk az ehhez hasonló imáinkat, bizonyos, hogy sokkal magasabb állapotba kerülünk, mintha szentélyeket, vagy templomokat látogatnánk kéréseinkkel. Nem számít, milyen pozitúrában vagyunk, amikor imádkozunk, nem számít, állunk, ülünk, sétálunk vagy fekszünk. A lényeg, hogy folyamatosan és őszinte szívvel imádkozzunk azért, hogy eggyé váljunk igazi „Önvalónkkal", amelyet mindenkor mély szeretet tölt el. Sokkal hatásosabb, ha mindenkor az elménkben tartunk egy gondolatot, mintha állandó, meghatározott időpontban imádkozunk. Ezért ha olyan gondolatokat táplálunk magunkban, mint panaszkodás, irigység, kisebbségi érzés, rosszindulat vagy betegségek miatti aggodalom, akkor ezek a gondolatok sötétté és boldogtalanná fogják változtatni életünket. Sosem szabad elfelejteni, hogy a gondolatok nagyban befolyásolják sorsunkat. A szeretet mindent meggyógyít. A szerencsétlenségeken olyan tettekkel lehet áttörni, amelyeket a szeretet mozgat. Imádságom a szeretet imádsága. Hiszem, hogy a bölcsesség a szeretet egy aspektusa, és a szeretetben gyökeredzik. Azt is le szeretném szögezni, hogy a szeretet nem egyenlő az érzelmi kötődéssel. Az érzelmi kötődés a szeretetből nőtt ki, és elválaszthatatlanul kapcsolódik a szeretethez. Ez abból is látszik, ahogy a japán nyelvben a két szó kombinációjából létrejött az aijo kifejezés, amelynek jelentése „ragaszkodás", vagy a „szeretet iránti ragaszkodás". Ebből következőleg a buddhizmusban még a szeretet is karmikus dolog, az illúzió egyik forrása. Isten szeretete a buddhizmusban a mercy, kegyelem szóval fejezhető ki. Amiről én írtam, mint „szeretet"-ről, az nem érzelmi ragaszkodás, hanem angolul „charity" (nagy kegyelem, jóakarat, vagy könyörület). Mindazonáltal senkit sem biztatok arra, hogy éles különbséget tegyen a kettő között azt gondolván, hogy a szeretet jó, míg az érzelmi ragaszkodás vagy kötődés rossz. Ebben a jelen világban a szeretet elkerülhetetlen 29

kísérője az érzelmi ragaszkodás, ahogy fény sem létezhet árnyék nélkül. Emberi szépség ragyog abban, aki könnyeit nyeli, mert le kell mondania a kötődésről, amelytől nehéz elválnia, hiszen ennek következtében a szeretet sugárzása még fényesebbé válik. Másfelől pedig, ha valaki hidegszívűségében könnyedén lemond az érzelmi ragaszkodásról, az még rosszabb, mintha belekeveredne abba. Szépség van abban a mélyen szerető emberben, aki arra törekszik, hogy ne legyen részese érzelmi ragaszkodásnak, kötődésnek (karmikus értelemben). Egy ilyen ember tetteiben - azt gondolom - tetten érhetjük, hogy hogyan kell isteni módon élni az anyagi világban. Imádságom olyan ima, amelyben eggyé válok a Shinjin chlnyo-Isten másik emberrel, szívembe burkolom őt, és felemelem az isteni világba. Az ima mindenekelőtt azt jelenti, hogy az és ember egy ember kiüríti elméjét. Egy időre eldobja „énjét", amely addig létezett, és szívében ilyenkor csak Isten él. Az ember olyankor minden önös reményét és kívánságát félreteszi egy időre. Ha engedjük, hogy csak Isten létezzen bennünk, minden reményünk és kívánságunk valóra fog válni. A kis „én" imái csak kisebbé és kisebbé zsugorítják az embert, és semmi hasznuk nincs. Ehelyett gondoljunk csakis Istenre, gyakoroljuk csakis a szeretetet. Néha a szeretet rendkívül szigorú tud lenni. De ez a fajta szigorúság teljesen eltér a hidegszívűségtől. A szeretet, ha szigorú, azért az, hogy a teljességet életre keltse, és hogy ezzel egyidejűleg felélénkítse az eseményeket és mindent. A hidegszívűség mindent elpusztít a saját maga, vagy közössége hasznáért. Minden embernek figyelemmel kell követnie saját cselekedeteit, hogy megtudja, vajon azok mozgatórugója a szeretetben rejlő szigor vagy a kegyetlen szív durvasága. 4, ábra Eközben azt is meg kell figyelnünk, hogyan reagál ránk a többi ember. Ezeket a visszajelzéseket, megfigyeléseket, teljes mértékben fel kell használni útjelzőkként utunk során. A szeretet szigorúságának álcázott hidegszívűség és az érzelmi ragaszkodással összekevert szeretet elkerülésének érdekében állandóan imádkoznunk kell Istenhez, és egyesülnünk kell vele. Mivel hiszek abban, hogy Istentől azt a feladatot kaptam, hogy az embereket hozzásegítsem a mély, emberi kérdések valódi megértéséhez, mindennap emberek sokaságával imádkozom a Kuu vagy az igazi valóság imáját.

30

Nyolcadik Fejezet Konklúzió Vallásos filozófusok és vallási szakemberek bizonyára különböző szemszögből látják mindazt, amit az előző fejezetekben leírtam. Ezen könyv megírásának nem az volt a célja, hogy akadémiai tanulmány készüljön, hanem hogy segítséget nyújtson a spirituális béke és ébredés eléréséhez. Ha a könyv olvasása után egyetértően bólintasz azzal kapcsolatban, amit ember és Isten valódi lényéről leírtam, és ha képes vagy hittel gyakorolni az általam javasoltakat úgy, ahogy azt leírtam, bizonyosan boldog ember lesz Belőled. Semmilyen bonyolult spirituális praxisról nem esett szó a könyvben, csak imákról és olyan cselekedetekről, melyeket azonnal, itt és most át lehet ültetni a gyakorlatba. Amit leginkább szeretnék tudatni az olvasóval ebben a könyvben, az az, hogy a Védő Szellemek mindig, minden egyes emberi lényt teljes körű védelemben részesítenek. Amikor imádkozunk, mindenképpen válaszolnak majd valamilyen módon az imádságunkra, vagy tanácsot adnak majd Nekünk. Ha hittel követjük a Védő Szellemeink figyelmeztetéseit és tanácsait, akkor bizonyos, hogy emberként sikeresen be fogjuk jámi saját ösvényünket. A legelső lépés Isten valódi megismerése felé az ebben való hit. Ez a hit nagy bátorítást ad majd életünk későbbi szakaszaiban. Ha így teszünk, idővel elérhetjük majd a szilárd hitet abban, hogy Istennel vagyunk, és hogy a spirituális segítőink kísérnek az úton. Ha pusztán úgy gondolunk Istenre, mint forma és alak nélküli lényre, akkor gondolkodásunk még nem szabad. Isten valójában az Élet Elve, akinek sem formája, sem alakja nincsen. Megeshet azonban, hogy alkalmanként egyes isteni funkciók testet öltenek bizonyos isteni személyiség formájában, és emberi lény alakjában jelennek meg előttünk. Ha tehát mélyen hiszünk Védő Szellemeink és Védő Istenségeink létezésében, és folyamatosan köszönetet mondunk nekik, Isten szeretete különböző embereken és eseményeken keresztül vezet majd minket a megfelelő időben és helyen. Ha a spirituális hit egy dologra, vagy formára koncentrálódik, akkor ragaszkodássá válik. Vannak emberek, akik a megvilágosodás elérése érdekében fájdalmat okoznak maguknak, kínozzák fizikai testüket, és akadálynak tekintik azt. Ezzel szemben én azt gondolom, hogyha így tesznek, éppen hogy hozzákötik magukat fizikai testükhöz. Fizikai testünk azért jött létre, mert isteni életünk szükségesnek tartotta annak létrejöttét. Ameddig a fizikai világban élünk, törődéssel és tisztelettel kell bánnunk fizikai testünkkel. Olyan emberekké kell válnunk, akik mindig rendületlen és higgadt elmével értékelik a fizikai élet örömeit anélkül, hogy kárt okoznának abban, vagy ártanának neki. Máskülönben a spirituális hit jelentősége rendkívüli módon elgyengül a fizikai világban. Azok a vallások és hitek, amelyek nem becsülik a fizikai világot, nem menthetik meg ezt a világot. Abban reménykedem, hogy rendes fizikai élete során az olvasó is el fogja érni a valódi spirituális béke állapotát, amelynek fizikai élete kifejezetten alapját képezi. Ennek elérése érdekében bízom benne, hogy az igazság, jóság és szépség gondolatait és cselekedeteit gyakorolja majd, miközben Védő Szellemeihez és Istenségeihez imádkozik rendszeresen, minden nap. Hitem szerint ez a leggyorsabb módja annak, hogy az ember elérje az Istennel való egység állapotát. A vezető pozícióban lévő emberek, és azok, akik közvetlenül országukért, vagy az emberiségért dolgoznak, magánemberként természetesen éppen úgy saját Védő Szellemeik és Istenségeik oltalma alatt élnek. Emellett segítik őket az egyes országokért felelős szellemek, valamint azok az Istenségek is, akik az emberiség helyes fejlődését felügyelik. Azokat a vezetőket, akik nem figyelnek erre az útmutatásra, előbb-utóbb eltérítik majd önző szándékaik és vágyaik, lebuknak magas pozícióikból, magukkal rántanak másokat is a mélybe, elhagyják nemzetüket és az emberiséget, levegő után kapkodva a gyötrelmek alatt. Ez még akkor is így van, ha kifejezetten azért kapták magas pozíciójukat, mert előző életeikben jó gondolataik és cselekedeteik voltak. Ezért a vezetők esetében különösen fontos, hogy mindig kövessék az Élet Princípiumát, gondoljanak Istenre, és imádkozzanak. És ha imádkoznak, rendkívül lényeges, hogy azzal a céllal tegyék, hogy országuk bontsa ki valódi természetét, és minél nagyobb mértékben járuljon hozzá a béke és az emberiség fejlődésének megteremtéséhez. Tudatában kell lenniük, hogy ha országukkal kapcsolatos gondolataik oroszlánrésze róluk magukról szól, akkor az ugyanaz, mintha országuk bukását kívánnák. Az isteni tudás nem azért létezik, hogy az ember győzelmet arasson a másik fölött. Az isteni tudás az embereken keresztül működik azért, hogy élettel töltse el őket, és hogy a legtöbbet tehessék magukért és másokért. Sok különböző ország és faj van a világon. Mindez ugyanazt az elvet követi, mint ahogy Isten szétosztja lényét Közvetlen Szellemekre, és ahogy a Közvetlen Szellemek egyéni szellemekre osztódnak. Miközben minden nemzet és faj fenntartja saját egyéniségét a világon, az is feladata, hogy hozzájáruljon az 31

isteni szándék megalkotásához és megvalósításához az anyagi világban saját, különleges tudása és ereje által, a többivel együttműködésben. Ezzel szemben a világ sajnos még nem igazodott az isteni akarathoz. Az országok és fajok szétszórták különleges tudásukat és erejüket, minden erejükkel azon dolgozva, hogy megvédjék és megszilárdítsák azt a nemzetet, amelyet egójukkal megteremtettek. Ha kétségük van, nem tesznek mást, mint fegyverkeznek. Ha fegyverkeznek, akkor pedig harcolni fognak. Ha harcolnak, sebet ejtenek rajtuk. Mielőtt sebük begyógyulna, ismét harcolni kezdenek. A vesztesek szomorúak, a győztesek pedig nem tudják kiélvezni győzelmüket. Ebben az állapotban van ma a világ. Ameddig a megosztott tudás és a megosztott erő dezintegrált formában manifesztálódik az emberi világban, addig eredményként csak relatív győzelemről és vereségről lehet beszélni. Eközben a valódi, isteni világ, a harmónia világa egyáltalán nem tud testet ölteni. Isten szempontjából rendkívül szomorú, hogy az emberi lények és nemzetek az alapvető igazság ismeretének hiányában egymást méregetik, és azt kutatják, milyen módon tudnák elnyomni egymás erősségeit. Minden élet kötődik az egyetlen, nagy élethez (Istenhez), mindenfajta tudás, és erő az egyetlen Forrásból ered. Ha tudás és erő különböző fajtái egyesülnének, az isteni világ azonnal megvalósulna a földön. Lehet, hogy mindezt nehéz megvalósítani, még akkor is, ha fejben megérted ezt az igazságot, de tudni kell, hogy ígéret van arra, hogy az Istennel való örökös, elpusztíthatatlan kapcsolat feltétlenül biztosított azon nemzeteknek, vagy embereknek, akik át tudják ültetni ezt az elvet a gyakorlatba. Emberfeletti bátorság szükségeltetik ennek az elvnek a gyakorlatba való átültetéséhez. Ezért van az, hogy egy adott nemzethez tartozó egyéneknek, vagy etnikai csoportoknak fel kell fedezniük a hit valódi szellemét, és sok olyan nagy vezetőnek kell megszületnie, akik ismerik a valódi, isteni akaratot. Hiszem, hogy ez a nap el fog jönni a nem is távoli jövőben.

32

Kérdések és válaszok A következő kérdések és válaszok a szerző azon válaszait foglalják össze, amelyeket a könyv 1953-as, első megjelenése előtt adott a hozzá intézett kérdésekre

1. Az emberi lény születéséről Kérdés'. Mester, azt szeretném kérdezni, hogyan születik az ember? Válasz: A halál után a lélek31 tudatalatti világban élt életét az határozza meg, hogy az illető milyen múltbeli gondolatokkal és cselekedetekkel rendelkezik. Ebben a világban az ember különböző szenvedéseket, gyötrelmeket, vagy örömöket tapasztal meg, és olyan eseményeken át vezet az útja, amelyek spirituális fejlődését elősegítik. Ezt követően, ha - az ember spirituális oktatásáért felelős - magas rangú szellemek, vagy az ember Védő Istensége úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a fizikai világban megszerezhető tapasztalatok hasznosabbak lennének illető spirituális fejlődésére nézve, mint a tudatalatti világban megszerezhető további tapasztalatok, akkor a lélek egy olyan átmeneti helyre kerül, ahol bevárja a fizikai világba való újraszületést. Itt a lélek addig várakozik, ameddig el nem jön fizikai világba való megszületésének ideje. A nagyon magasan fejlett szellemek kivételével a lélek tudata alvó állapotban van az átmeneti zónában. Ha valaki itt éber állapotban lenne, az az átlagos szellem tűrőképességét meghaladó fájdalommal járna számára, hiszen a szellem innen kerül át a tudatalatti világ finom rezgéséből a fizikai világ durva rezgésébe. A nagy tisztuláson átesett szellemek között vannak olyanok, akik éber tudattal tűrik a fájdalmat, és visszatérnek a spirituális világba azt követően, hogy az anya testében töltöttek egy bizonyos időt, vagy rögtön azt követően, hogy kisgyerekként megszülettek. Ha így tesznek, teljesen megszabadulnak karmájuktól. Az átlagos szellemek úgy születnek meg, hogy semmire sem emlékeznek a tudatalatti világban eltöltött időből. Múltbeli emlékeik nem térnek vissza életük során sem, egészen fizikai testük haláláig. Újra és újra átmennek a haláltól a születésig, majd az újbóli haláltól az újbóli születésig tartó körön, és ily módon fokozatosan megszabadulnak karmájuktól. A földre leszületett lelkek szoros kapcsolatot ápolnak azokkal, akik korábbi életeikben szüleik voltak. Sokan vérrokonsági viszonyban vannak egymással, és gondolataik frekvenciája igen hasonló. A hasonló gondolati frekvencia miatt, hasonlít a gyermek a szüleire fizikai megjelenésében. Előfordul, hogy szülő és gyermek korábban nem voltak vérrokonok. Mindazonáltal a megszületendő lelkek gondolatfrekvenciája még ilyen esetekben is hasonlít a szülőkére. Hasonló gondolatfrekvenciák esetén is előfordul, hogy a szüleitől teljesen eltérő - náluk nagyobb, vagy kisebb formátumú - ember születik. Ilyenkor a szülő és a gyermek szellemének fényerejében, tisztaságának fokában, vagy az előző életekben összegyűlt tapasztalatokban vannak különbségek. Ehhez jön még a gyerek születés előtti tanulási folyamata (amíg a gyerek az anyaméhben van), ami szintén hozzájárul a gyerek és a szülők közötti különbségekhez. Lelkek sokasága várja a tudatalatti világ átmeneti zónájában, hogy leszülessen a fizikai világba. Közöttük nagy számban vannak olyanok, akik kapcsolatban vannak egy bizonyos párral, mondjuk Mr. és Mrs. „A"- val. Fontos tudni, hogy az a szellem fogan majd meg, aki a szexuális aktus időpontjában a legjobban harmonizál Mr. és Mrs. „A" gondolathullámaival. Gondolataik rezgésszintje, valamint az adott időpontban bennük lévő gondolatok minősége fogják meghatározni a megfoganó szellem kiválasztását. Például, ha a pár magas szintű, tiszta érzelmekkel vett részt a szexuális aktusban, akkor magas szintet képviselő, tiszta szellem fogan majd meg. Ha ellenben gondolataik viszállyal teltek, akkor egy durva szellem születik le hozzájuk. Éppen ezért, a férj és feleség közötti viszony rendkívül fontos. Hajó és nemes gyereket szeretnél, akkor a közted és partnered közötti - a szexuális aktus időpontjában meglévő - mentális attitűd sokkal fontosabb, mint a még meg nem született gyerek születés előtti, vagy a születését követő oktatása. Az újszülött Védő Istensége megvizsgálja a gyerek és várható szülei kapcsolatát az elmúlt életekben, valamint a pár gondolatait a szexuális aktus időpontjában, majd engedélyt ad a fogantatásra.

Nevezhetjük egyszerűen léleknek. Arra a szellemre utal, amely össze van kötve saját gondolathullámaival. Japánul reikon (rei= lélek, kon= a tudat alatti testben felgyűlt gondolatok). 33

Az újjászületéshez szükséges idő a szellemek karmájának függvénye. Manapság ez az idő jelentősen lerövidült, és sok szellem halála után két-három, mások hét-nyolc év elteltével újra megszületnek. Nem arról van szó, hogy maga a szellem születik újjá, hanem inkább arról, hogy a Kon (a tudatalatti világban felgyűlt gondolatok, amelyeket rendszerint „szellem"-ként, vagy „lélek"-ként emlegetnek) összegyűjti a Haku-t (a fizikai testet felépítő atomokat), és így születik meg ismét a fizikai világban. Minden motiváló erő a szellem eredetétől - a Közvetlen Szellemtől - származik, míg a szellem Védő Istensége ellenőrzi a születést. Míg a Mr. „A"-nak nevezett személy ezen újjászületési folyamat eredményeként él a fizikai világban, addig ugyanennek a szellemnek az előző életek során összegyűlt gondolatai párhuzamosan saját életet élnek a tudatalatti világban. Mindez olyan, mintha az ember kettős képmással rendelkezne. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a gondolatok egyszerre három világban léteznek: a spirituális, tudatalatti és fizikai világokban. A gondolatok cselekvő ereje az egyéni szellemtől származik, akinek eredete a Közvetlen Szellem. Az is igaz, hogy ez a fajta magyarázat olyan összetett, olyan bonyolult, hogy egyszerűbb azt mondani: ez az a folyamat, amit rendszerint úgy emlegetnek, a „lelkek újjászületése". Itt szeretném megemlíteni azt is, hogy japánul a fizikai világot úgy mondják, utsushi-yo („kivetített világ"), ami azt jelenti, „az a világ, amely a spirituális világból vetül ki". 2. A születésszabályozásról Kérdés: Szeretném, ha elmagyaráznád a születésszabályozással kapcsolatos gondolataidat, mivel az utóbbi időben ez divatos lett, és ez a kérdés minden bizonnyal a lelkek újjászületésével is kapcsolatban van. Válasz: Mostanáig szinte minden, valláshoz kötődő ember szigorúan elutasító álláspontot foglalt el a születésszabályozással szemben. Úgy kezelték ezt a kérdést, mint az egyik legfőbb vallást problémát. Még akkor is, ha egy részük lassan elfogadja ezt a gyakorlatot, sok hívő ember mégis ellenzi, arra a meggyőződésre alapozva, hogy ez zavarja a szellem fejlődését, és ellentétes az isteni szándékkal. Én magam, ellentétben némely vallási vezetővel, nem aggódom különösebben a születésszabályozás miatt. Ennek oka a következő. Ha a fizikai világban jelenleg meglévő feltételeket vesszük alapul, akkor látható, hogy a legtöbb ember még nem ismeri a valódi isteni szándékot, az ember valódi eredetét. Vannak például olyan alacsony jövedelemmel rendelkező párok, akiknek már van hét vagy nyolc gyerekük, és félnek attól, hogy további gyerekeik legyenek. De vannak olyanok is, akik úgy érzik, hogy gyermekeik öröklött fogyatékossággal születnének. Ha az ilyen pároknak azt tanítják, hogy ne menjenek szembe a természettel, vagy az isteni akarattal, mivel a kisgyerek Isten adománya, vagy hogy megzavarja a szellem fejlődését, ha saját kényelmük érdekében akadályozzák a gyerek megszületését, akkor azzal csak félelmet ültetnek beléjük és elbizonytalanítják őket. Tulajdonképpen korlátozzák őket emberi szabadságukban, és ez a valódi isteni szándék ellen való. A férj és feleség közötti szexuális aktus nem csak a gyermeknemzés célját szolgálja, hanem azt is, hogy szeretet adjanak egymásnak, és hogy ezzel egy időben gondolataikat is kicseréljék. Azáltal, hogy összekeverednek erős és gyenge oldalaik, harmonizálódik viszonyuk, és mindketten emelkednek. A gyereknemzés az egyik cél, de nem az egyetlen. Ha a szexuális együttlét egyetlen célja a gyereknemzés lenne, akkor rendszeres időközönként törne fel bennük a nemi vágy, ahogy az a legtöbb állat esetében is történik. Nem gondolom, hogy a terhesség előtti születésszabályozás gyakorlata helytelen. Mindazonáltal őszintén remélem, hogy a fogamzásgátlás gyakorlata által az emberek boldogabb életet tudnak biztosítani családjuk számára. Következő vágyam - amely már egy fokkal magasabb szintet képvisel - az, hogy az emberek ráleljenek a spirituális ébredéshez vezető útra, és úgy érezzék, hogy születésszabályozás nélkül is annyi gyerekük születik majd, amennyi megfelel nekik, és hogy a gyerekek boldogságban nőhetnek fel. Ez az, amit Őszintén kívánok ebben a világban minden embernek.

3. Születés előtt vagy után dől el életünk menete? Kérdés: Szeretném, ha kifejtenéd, hogy születés előtt vagy után dől-e el életünk menete, és hogy van-e lehetőségünk a változtatásra születésünk után? Válasz: Az ember életét nagyrészt előző életeinek ok-okozati viszonyai határozzák meg, vagyis az, amit az ember gondolt, mondott, vagy tett, mielőtt erre a világra született volna. Van azonban lehetőség arra, hogy az ember változtasson ezen születése után, ha hisz Védő Szellemeiben és Védő Istenségeiben, vagy ha erős akarattal tör a jóra, vagy abban az esetben, ha az ősei és szülei embereket mentettek meg spirituálisán. 34

Jómagam mindig azt javasolom, hogy az ember folyamatosan mondjon köszönetet Védő Szellemeinek és Istenségeiknek, és imádkozzon. A legtöbb ember nem látja Védő Szellemeit és Istenségeit. De ha azt gondolják, hogy nem léteznek, akkor itt véget is ért a dolog. Viszont ha folyamatosan köszönetet mondanak Védő Szellemeiknek és Védő Istenségeiknek, akkor hálájuk közvetlenül eléri majd Istent, és úgy irányítják majd őket, hogy diszharmonikus sorsuk, - amely egykori életeikből származó diszharmonikus gondolataik és cselekedeteik eredménye -, nem lép kapcsolatba újabb közvetett okokkal, és így ezek nem manifesztálódnak. Még akkor is, ha testet öltene, egy szerencsétlenség, az csekély mértékű lesz. így változik az emberek sorsa. (Mivel az ember jó gondolataiból és cselekedeteiből származó sorsát élvezettel élheti, erről most külön nem szólok.) Ez a módja annak, hogy az igazsághoz hű emberek megszabaduljanak diszharmonikus sorsuktól. Amikor az ember akaratereje elég erős, fontos, hogy ennek tetőzéseként ott legyen az igazságban való hit, máskülönben úgy fogja befejezni életét, ahogyan az előre determinált sorsában meg van írva. Az akaraterő önmagában a változáshoz nem elég. Ha az ember képességei legjavát nyújtja, azt teszi, amit általában jó alatt értünk, és amiről maga is azt gondolja, hogy jó, és mindezt akaratereje teljes kihasználásával teszi, akkor sorsa meg fog változni. Olyan esetekben, amikor őseink, vagy szüleink spirituálisán mentettek meg másokat, a megmentett emberek hálát kifejező gondolatai természetes úton gyengítik a leszármazottak kannájának (nehéz sorsának) testet öltését. Ha a megmentett emberek jelenleg a spirituális világban élnek, akkor közvetlenül segítik a leszármazottakat a spirituális világból, és úgy vezetik őket, ahogy azt a Védő Szellemek teszik. Ez az útmutatás olyan erővé válik, amely megváltoztathatja a leszármazott sorsát, függetlenül annak saját erőfeszítéseitől. Ha valaki nincs is tisztában ezzel az elvvel,- de a szeretet és igazság cselekedeteit gyakorolja, embereket ment meg spirituálisán, és felhagy önmaga megítélésével -, sorsa jobbra fog fordulni. 4. Mi a különbség azok között, akik újjá akarnak születni, és akik nem? Kérdés: Mi a különbség azok között, akik újra le akarnak születni erre a világra, és akik nem? Válasz: Azok az emberek, akiknek többé nem kell leszületniük a fizikai világba, megtapasztalták a tudatosságot, azt, hogy az ember egy Istennel, és ez a tudatosság cselekedeteikben is manifesztálódik. Mivel egyesültek saját, eredeti Önvalójukkal, nem szükséges többé, hogy további tapasztalatokat szerezzenek a karma legyőzéséről (ok-okozatról) a fizikai világban. így aztán nem térnek vissza ide. Másfelől kivételt képeznek azok a felébredt lelkek, vagy Bódhiszattvák, akik ismét meg kívánnak születni, hogy megszabadítsák szenvedéseiktől és illúziójuktól a fizikai világban élőket. Nem fognak újjászületni a fizikai világban azok, akik ugyan még nem érték el fizikai egótól való szabadulást, de - Isten úgy ítéli meg, hogy - a hiányzó tapasztalatokat képesek megszerezni a spirituális világban is, és így megszabadulhatnak a karma világából. A többi ember újra megszületik, és tapasztalatokat gyűjt arról, hogy mi is az emberi lény valódi természete. 5. Lehetséges megszületni a másik nemben? Kérdés: Lehetséges, hogy egy férfi nőként, és egy nő férfiként szülessen újra? Válasz: Rengeteg ilyen eset van. Például megeshet, hogy valaki előző életében mélyen megtapasztalta egy nő életének keserűségét, és őszintén meg van győződve arról, hogy jobb, ha férfiként születik meg. Ilyenkor Védő Istensége úgy alakítja a dolgot, hogy férfiként szülessen meg, és természetesen fordítva is lehetséges. A Védő Istenségek akkor is így rendezik az ember következő születését, ha ezáltal olyan tapasztalatokat élhet meg, melyek segítségével megszabadulhat a karmájától. A legtöbb feminin jellegű férfiről, vagy férfias karakterű nőről elmondható, hogy előző életéhez képest az ellenkező nemhez tartozik. Magában a szellemben nincsen különbség férfi és nő között. Ilyen különbség csak a Kon és Haku32 világaiban létezik. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy a Kegyelem33 Istene férfi, vagy nő. A Kegyelem Istene, aki Isten

Haku vagy paku, az anyagi részecskékre utal Isten vagy a Kegyelem Istene, szanszkritul Avalokitesvara, az isteni szeretet kegyelemmel teli megnyilvánulása. 35

megszemélyesülése, férfi és nő kombinációja, és a pozitív és negatív34 kombinációjának abszolút létezését reprezentálja. 6. Az emberi képességek közötti különbségek Kérdés: Szeretném tudni, honnan származnak az emberi képességekben meglévő különbségek? Válasz: Jelen életünkben meglévő képességeink előző életeink tapasztalataitól és tanulmányaitól függnek. Például az, aki előző életeiben sok matematikát tanult, ki fog tűnni a matematikában jelen életében. Az, aki sok zenét tanult, a zenében tűnik majd ki. Mindazok, akiket géniusznak tekintenek, művészetüket előző életeikben tanulták. Az a gyerek, aki hat évesen a zongorazseni, vagy aki nyolcévesen professzionális szinten tud festeni, előző életeiben komolyan foglalkozott művészetével. A fiziognómusok vagy a tenyérjósok onnan tudják, milyen munka illik egy adott gyereknek, hogy a gyerek előző életeiből származó tapasztalatok megmutatkoznak arcvonásaiban, vagy a tenyérvonalaiban. Én magam ezt a spirituális betekintésen keresztül érzékelem, és ennek megfelelően vezetem az embereket intuitív módon. Mivel az előző életekből származó tapasztalatok rendkívüli jelentőséggel bírnak az ember jelenlegi életében, azok az emberek, akik a halál közelében is a végső óráig folytatják tanulmányaikat és kutatásaikat, valóban ragyogóan élnek. Erőfeszítéseik óriási segítségül szolgálnak majd számukra elkövetkező életükben. Nem szabad elfelejtenünk, hogy semmilyen területen sem érhetünk el sikert egy nap alatt. Az előző életekből származó erőfeszítések, tanulmányok és tapasztalatok képezik a siker alapját, ezek visznek közelebb a sikerhez. Ha figyelmen kívül hagyjuk az előző életek tényét, a világ egyenlőtlen, egyensúlytalan és igazságtalan helynek tűnhet. így aztán nem is csoda, hogy nihilisták, pillanatnyi élveket hajhászok, és osztályharcosok tűnnek fel időről-időre a színen. Az isteni akarat, vagy a karma törvénye szempontjából azonban azt kell mondanom, hogy az ilyen emberek nagyon szerencsétlenek. Az embernek olyan tapasztalatokat kellene szereznie, olyan dolgokat kellene tanulnia, amelyek emelik és elmélyítik őt anélkül, hogy egyetlen órát, percet vagy másodpercet is elvesztegetne. Az ember számára ez az egyetlen útja a szenvedélyektől való megszabadulásnak. Éppen ezért érzek mély sajnálatot azon fiatalok iránt, akik különféle „izmusokat" kiabálnak céltalanul, anélkül, hogy tudnák, vagy megpróbálnák tudni, mi is az emberi lény valójában, és ezzel hagyják beszippantani magukat a karma örvényébe. Az élet örök. Ha valóban szeretjük a társadalmat, az országot, az emberiséget, és valóban törődni akarunk velük, sosem késő, hogy megtanuljuk azt, ami a felemelkedésünket szolgálja, és felfedi előttünk - még ha csak elmosódottan is - mi az emberi lény valójában. Sose késő ennek szellemében cselekedni.

7. A szútrák ismétlése valóban vigasztalja és tisztítja a szellemet? Kérdés: A szútrák ismétlése valóban vigasztalja és tisztítja a szellemet? Válasz: A szútrák ismétlése valóban vigasztalja és tisztítja a szellemet. A szútrák Buddha szavai, magas fényvibrációt tartalmaznak, és a spirituális ébredés felé vezetik az embert. Tudni kell azonban, hogy a szútrát ismétlő ember tudatállapota emeli, vagy csökkenti annak hatását. Mivel a szútrában rejlő magas fényvibrációk valóságosak, azok a karmán túlra hatolnak, és elérik a tudatalatti világot. Ha azonban sem szeretet, sem hit nincs a szútrát ismétlő ember elméjében,- és amit tesz, csak megszokásból, vagy kényszerítő körülmények miatt teszi,- akkor mentális hullámai nem fognak harmonizálni a szútra magasabb hullámaival, és rezgései nem érik majd el a tudatalatti világban élő, eltávozott lelkeket 35. Vagyis a szútra ismételgetése semmilyen hatással nem jár. Ha szútrát ismételünk, a legfontosabb tennivalónk, hogy figyelmünket a szútrára fókuszáljuk, mert ez lehetővé teszi az elme számára a majdnem teljes kiüresedést. A szútra fénye betölti majd az így keletkezett teret, és rezgése kapcsolódik azon lelkekhez, akik kapcsolatban állnak velünk, így tisztítva meg azok karmáját. Ha megkérünk egy papot, vagy szerzetest, hogy szútrázzon nekünk, a szútra isteni funkciója a pap karakterének Jin és Jang (+, -) A szútrát itt valakiért - pl. egy halott lelkéért - végzik (a szerk.) 36

nemességétől, spirituális ébrenlététől, és az eltávozott személy iránti szeretetünk mélységétől függően ölt majd testet. Ugyanez érvényes a shinto szútrákra is. 8. Mit kell tenni a végtelen tartalékok megszerzéséhez? Kérdés: Az egyik vallás azt tanítja, hogy Isten végtelenül ad. Ez csak a mennyre (Paradicsomra) vonatkozik? Ha ezt meg is lehet valósítani az anyagi világban, mit kell tenni a végtelen elégedettség megszerzéséhez? Válasz: Isten Maga a Végtelen Adás. Hogy ezzel kezdjük, az élet először Istentől jött, és magában az életben Isten végtelen tartalékai nyilvánulnak meg. Ezért azok az emberek, akik őszintén a legtöbbet szeretnék kihozni az életből, életük előre haladtával, folyamatosan megkapják azokat az anyagiakat, vagy egyéb eszközöket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy életükben a lehető legtöbbet tegyék. Legtöbbet kihozni az éltből azt jelenti, hogy az ember képességei legjavát nyújtva, őszintén megtesz mindent lehetőt. Nincs Istentől távolabb eső mentalitás, mint az, hogy valaki úgy kíván a végtelen tartalékok birtokába jutni, hogy közben lusta életet él. Az isteni akarattal az esik egybe, ha a lehető legtöbbet tesszük jelenlegi helyzetünkben és környezetünkben, és ez köt össze bennünket a végtelen tartalékokkal. Ez számára azt jelenti, hogy békésen elfogadjuk jelenlegi helyzetünket, az ugyanis karmánk manifesztációja. A legnagyobb lépés a karma legyőzése felé, hogy az adott körülmények között minden tőlünk telhetőt megteszünk az ok-okozat fölé való emelkedésre. Ennek a hozzáállásnak a megvalósítása önmagában az első lépést jelenti a végtelen tartalékok megszerzése felé. A „végtelen tartalékok" jelentésével kapcsolatban nem arról van szó, hogy egy nagy rakás eszköz van felhalmozva egy épületben, hanem, hogy a szükséges tudás, emberek, dolgok és helyzetek felbukkannak az életünkben, amint szükségünk lesz rájuk. 9. Lehetséges, hogy „állati szellem " vegye birtokba az embert? Kérdés: A japánok gyakran azt mondják, hogy esetenként róka, vagy borz szállja meg az embert. Szeretném tudni, hogy ez igaz-e. Válasz: Noha ezeket az állatokat úgy nevezik „róka" vagy „borz", ez a kifejezés nem az állatokra vonatkozik, hanem azokra a szellemszerű lényekre, amelyek a tudatalatti világot lakják. Úgy is nevezik ezeket, hogy „érzelmi szellemek", vagy „állati szellemek". Az orvosi szempontból mentális betegségben szenvedők vagy az aszkéták között sok olyan van, akiket ilyenfajta „érzelmi szellemek" ellenőriznek, vagy manipulálnak. De előfordul buzgó templomjáró emberekkel is, hogy hirtelen különböző próféciákat, jóslatokat kezdenek mondani. A legtöbb ilyen esetben ezeknek az „emocionális szellemeknek" a befolyása bújik meg a háttérben. Noha az „emocionális szellemeket" rendszerint „szellemeknek" hívják, ezek tulajdonképpen Kon (összegyűjtött karmikus hullámok). Ez azt jelenti, hogy illuzórikus gondolatok hullámaiban születtek, vagy alakultak ki, és az egyik módját testesítik meg annak, ahogy az illuzórikus gondolatok manifesztálódnak. Viselkedésük a kíváncsiságra, vagy karmikus érzelmekre alapul. így aztán nem tévedés azt állítani, hogy olyan gondolatokból állnak, amelyek eltérnek a szeretettől és intelligenciától, az emberi lények legértékesebb minőségeitől. Az emberek között is vannak olyanok, akik sem szeretetet, sem intelligenciát nem valósítanak meg, és akik kizárólag önnön érdekeik és érzelmeik kedvéért válnak szövetségessé vagy ellenséggé, bőségesen dicsérve vagy becsmérelve másokat. Ahelyett, hogy őket emberi lényként jellemezzük, azt kell mondanunk, hogy gondolataik tekintetében közelebb állnak az úgynevezett „állati szellemekhez". Ha az ilyen gondolatokkal rendelkező emberek a tudatalatti világba kerülnek, egyesülnek az „állati szellemekkel", és odatapadnak az alacsony szintű gondolatokkal bíró, babonás vagy aszkéta emberek testéhez. Onnan aztán félrevezetik az embert, csak a szórakozás kedvéért. A formák és alakzatok világát teljes mértékben a gondolatok kivetülése építi fel. Ebből következőleg azok a gondolatok, amelyek valamilyen módon a róka tulajdonságaira hasonlítanak, spirituális szemmel nézve róka formájában érzékelhetők, míg azok, amelyek a kígyó tulajdonságaihoz hasonlók, kígyó formájában jelentkeznek. (Vannak olyan pszichológusok és kutatók, akik a „természeti szellem" kifejezést használják ezekre a karmikus konglomerációkra, de én egyszerűen „érzelmi szellem" névvel illetem őket. Azért teszek így, mert a jelen magyarázat nem terjed ki részletesen a lények és szellemek széles skálájára, amelyek a „természeti szellem" kifejezés alá tartoznak.) 37

Újra és újra kihangsúlyozom, hogy az állandó köszönetnyilvánítás Védő Szellemeinknek és Védő Istenségeinknek, valamint a szeretet és őszinteség cselekedeteinek gyakorlása a megfelelő út ahhoz, hogy az ember elkerülje az ilyen „érzelmi szellemek" ellenőrzését Nyomatékosan kérem, hogy semmi esetre se tekintsük szórakozásnak a különös, vagy misztikus dolgokat, semmi esetre se dédelgessünk olyan vágyat magunkban, ami pszichikai erő megszerzését célozza. Akik azt gondolják magukról, hogy őszintén gyakorolják hitüket, - és akikről mások is így vélekednek -, mégis állandó szerencsétlenség a részük, azoknál valami hiba van hitük gyakorlásának módjában. Ugyanez vonatkozik azokra is, akiknek hite megzavarja otthonuk harmóniáját, vagy azokra, akik hitmegélése, mindennapi viselkedése furcsa vagy különös. Az ilyen emberek otthona sokszor a „birtokló szellem" befolyása alatt áll. Úgy gondolom, igazán veszélyes dolog egyik templomból, egyházból, szentélyből a másikba járni pusztán kíváncsiságból, vagy a hitet a személyes haszonszerzés okán gyakorolni. Az első teendő, hogy az ember mélyen nézzen szembe valódi Önvalójával, és imádkozzon isteni és spirituális védelmezőihez azért, hogy jó tanítóra bukkanjon, aki segíti majd nem csak ebben az életben, hanem addig, amíg valóban nem egyesül majd Istennel. Ha mindenkor imádkozunk, és Védő Szellemeinkre, Védő Istenségeinkre gondolunk, akkor ők mindenféleképpen le fognak segíteni minket a hamis útról, mivel Védő Szellemeink teljesen egyek velünk. Ha attitűddel csatlakozunk valamely valláshoz, vagy spirituális csoporthoz, ösvényünk végén biztosan az igaz tisztulás állapotába emelkedünk, még akkor is, ha eredetileg személyes haszonszerzés motivált bennünket. Ha elértük ezt az állapotot, akkor természetesen nem lesz félni valónk a „birtokló szellemektől". 10. Mi az oka az emberi lények országokra és fajokra osztottságának? Kérdés: Hogyha minden Egy Istennel, mi az oka mégis az emberi lények országokra és fajokra osztottságának? Válasz: Isten önnön manifesztációjának folyamatában felosztotta isteni életét különböző országokra és fajokra, amelyek mindegyike saját életmóddal rendelkezik. Ez ugyanaz a folyamat, mint amelyben Isten megteremtette ezt a világot az emberiségnek, minden Közvetlen Szellem, majd egyéni szellem által kinyilvánítva Magát (lásd a könyv fő részében). Minden nemzet, minden emberi faj és minden ember saját egyéniséggel és jellemvonásokkal rendelkezik. Mivel mindegyik a saját különleges tulajdonságaira helyezi a hangsúlyt, így kicserélik erősségeiket, és segítenek egymásnak. Miközben különbözőek maradnak, a sok különbözőség egységgé harmonizálódik. Az embernek ily módon kellene megvalósítania Isten akaratát az emberiség világában. Tekintve azonban, hogy túlságosan nehéz az embernek saját erejéből megvalósítania ezt a célt, Isten Védő Istenségeket és Védő Szellemeket állított minden nemzet, minden faj mögé. Ezek a Védő Istenségek és Szellemek nagy támogatást nyújtanak az isteni és spirituális világokból Isten szándékának megvalósítása érdekében. Isten szándéka pedig az egységbe való visszatérés, az emberi világ tökéletes harmóniájának megteremtése. Nagy hiba lenne azt gondolni, hogy a világbéke pusztán az azt célzó emberi erőfeszítések segítségével megteremthető. Ha nem érkezne ehhez rengeteg támogatás az isteni és spirituális világokból, az emberiséget fokozatosan elragadnák karmájának hullámai. Másfelől azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberiség világában az emberi testtel rendelkező emberé a kulcsszerep, míg az isteni, és spirituális személyek a háttérből segítenek. Az egyéni ego bölcsessége és ereje, a nemzet egója, vagy az etnikai csoport egója egymagukban sosem lehetnek képesek az Isten akaratához vezető út bejárására. Nem remélhetjük a világnemzet, vagy világbéke megteremtését addig, amíg minden egyes ember, nemzet és faj meg nem teremti újra az erős, mély és emelkedett szeretet szellemét, és nem fordul ezzel a többi ember, ország, és faj felé. Először is a világ minden országának vezetője fel kell, hogy ismerje, hogy Isten nagyszámú Istenség és Szellem segítségével nagy művet hajt végre, amely során a fizikai világban létező ember egész viselkedését a szeretetben egyesíti. Bizonyos, hogy azok a vezetők, akik nem éreznek hajlandóságot arra, hogy egyszerűen csak nyílt szívvel Istenhez imádkozzanak, elpusztulnak majd egy napon. Erre azért van szükség, mert ilyen vezetők irányításával sosem valósulhatna meg a világbéke és Isten országa a födi világban.

38

11. Vallások elfogadása és elutasítása Kérdés: Miért vannak olyanok, akik szeretik a vallásokat, míg mások nem? Válasz: Az emberek vallásokhoz való viszonya teljes mértékben előző életeikből származó karmájuk függvénye. Nem mondhatjuk valakiről egyszerűen azt, hogy jó ember, csupán azért, mert szeret templomba vagy szentélybe járni, ahogy azt sem, hogy tiszta személy azért, mert vallásos csoport tagja. Vannak emberek, aki sok jó tulajdonsággal bírnak, noha nem járnak templomba vagy szentélybe, és nem tagjai vallási csoportnak sem. Azok, akiket úgy jellemezhetnénk, hogy ,jó emberek", hűek lelkiismeretükhöz, és mélyen szerető természetük van. Ha valaki az őszinte szeretet érzésével a tőle telhető legtöbbet teszi másokért, akkor sokkal közelebb van Istenhez, mintha pusztán személyes haszonszerzés céljából csatlakozna valamely valláshoz, járna templomba vagy szentélybe. Isten szeretet, Isten lelkiismeret. Ezért értelmetlen dolog, hogy az emberek templomokba, vagy szentélyekbe járjanak, miközben figyelmen kívül hagyják lelkiismeretüket, és kevés szeretetet táplálnak szívükben. Tiszteletreméltóak viszont azok a mély szeretettel rendelkező emberek, akik hűek lelkiismeretükhöz, és ezen felül csatlakoznak valamely valláshoz, hogy megismerjék Istent. Ők meg is fogják találni a boldogságot. 12. Mi a tudatalatti test funkciója? Kérdés: Azt hallottam, hogy a fizikai test mellett az ember tudatalatti testtel is rendelkezik. Mi a tudatalatti test funkciója? Válasz: A tudatalatti test az a test, amelyben rögzítésre kerülnek az ember gondolatai és cselekedetei. Gáznemű testről van szó, amely átfedi a fizikai testet, és alakja is olyan, mint a fizikai testé. Ennek a gáznemű testnek mind mérete, mind színe sokat elárul egy ember spiritualitásának fejlettségéről, karakteréről és sorsáról. Amikor az emberek azt mondják, hogy szellemet, vagy lelket láttak, akkor nem szellemet, hanem a tudatalatti testet látták (beleértve a gondolattestet is). A lélek szó azt az állapotot írja le, amikor az egyéni szellem be van burkolva a tudatalatti testbe, vagyis a lélek a tudatalatti világban tartózkodó egyéni szellemre utal. A tudatalatti test mérete és színe minden ember esetében más. (A tudatalatti test színét az összegyűlt gondolatok és tettek határozzák meg). A nagy tudatalatti testtel rendelkező emberek általában lelkesednek a vallásért, és vannak, akik válogatás nélkül látogatják a templomokat és szentélyeket. Azok, akik könnyen befogadják a másoktól érkező gondolatrezgéseket - és befolyásuk alá is kerülnek -, vagy akik könnyedén válaszolnak a tudatalatti világból érkező gondolathullámokra, legtöbb esetben nagy tudatalatti testtel rendelkeznek. Ha a tudatalatti testben összegyűlt gondolatok borúsak, vagy szennyezettek, akkor az adott személy hajlamos arra, hogy alacsony szintű gondolathullámok irányítása alatt álljon. Az az ember, akinek tudatalatti teste tiszta, könnyedén képes befogadni a magas szintű szellemektől érkező inspirációt. Minél világosabb a tudatalatti test színe, annál tisztább a tudatalatti test. Ha színe aranyszínűvé fényesedik, akkor a tudatalatti test, mint olyan, megszűnt létezni, és az arany szín azt jelzi, hogy Isten fénye ragyogott fel. Minél sötétebbek, nehezebbek a színei, annál szennyezettebb a tudatalatti test. Ha a szín lila és kék árnyalatot kap, az nemes karakterre utal. Ha találkozunk valakivel, és úgy érezzük, hogy a másik tökéletesen tiszta hangulatot sugároz magából, ez általában biztos jele annak, hogy ez az ember nemes karakterrel bír. Általánosságban elmondható, hogy ha mindenkor jó gondolatok és szeretettel teli cselekedetek felé orientálódunk, úgy minden valószínűség szerint természetes módon képesek leszünk a szeretet jegyében cselekedni, anélkül, hogy különösebben nagy erőfeszítéseket kellene tennünk. Az anyagi élet nem minden az ember számára. A tudatalatti és spirituális világokban zajló élet ott várakozik az anyagi élet mögött, és amíg itt élünk, meg kell tisztítanunk a gondolatainkat, és ki kell javítanunk cselekedeteinket. Fontos, hogy az emberek valóban felismerjék ezt az igazságot. 13. A kereszténység és a buddhizmus Teremtö-képe közötti különbség Kérdés: Az emberek általában azt gondolják, hogy a kereszténység elismeri a Teremtőt, de a buddhizmus nem. Mit gondolsz erről a kérdésről? Válasz: Ez semmi esetre sem könnyű kérdés. A kereszténység úgy látja, hogy minden élet Isten teremtménye. Ez természetesen helyes. A buddhizmusban, a tizenkét ok-okozat doktrínájában azt tanítják, hogy 39

ebben a világban minden a fénytelenség által keletkezett. Továbbá azt is tanítják, hogy e mögött minden isteni,Buddha-természettel bír. Azt gondolom, hogy a két magyarázatot egymás mellé helyezve kitűnő példát kapunk az igazságra. Az igazi buddhizmusban nem pusztán a tizenkét ok-okozat doktrínája és az a tanítás létezik, miszerint minden a fénytelenségből születettet. Éppen úgy, ahogy Sakyamuni nagysága sem pusztán abból a tanításból ered, hogy az isteni mindenben megtalálható. A kereszténység a buddhizmushoz hasonlóan azt tanítja, hogy Isten mindenben ott lakozik, valamint azt is, hogy az embernek le is kell aratnia az elvetett magokat. Ez tulajdonképpen a buddhizmusban is megtalálható ok-okozata elve. Az is igaz viszont, hogy a keresztény magyarázatot úgy is értelmezhetjük, hogy az Univerzum Istene közvetlenül maga teremtette a formák és alakzatok világát, miközben a buddhizmus azt mondja, hogy az emberi világ (ideértve a tudatalatti világot is) a karmán keresztül teremtődött. A keresztény felfogást talán könnyebb és egyszerűbb megérteni, és így elősegíti, hogy az ember még nagyobb hittel és alázattal élje meg vallását. A kereszténységben ezen felül Jézus alakjában ott a közvetítő Isten és ember között. Általa Isten megbocsátja az ember bűneit, és az ember a mennyországba kerülhet. Ez a tanítás megegyezik a japán Shinshu buddhista szekta felfogásával, miszerint ha valaki elkötelezetten, teljes szívvel ismételgeti Amitabha szent nevét,- aki a nyugati Paradicsomban él -, minden bizalmát Amitabhába veti, akkor bizonyosan a Paradicsomban születik majd újjá evilági halálát követően. A két felfogás között csupán annyi a különbség, hogy az előbbiben Jézus Krisztus, az utóbbiban Amithaba szerepel. A kereszténységben az embert az Univerzális Isten teremtményének tekintik. Ezen belül úgy hiszik, hogy még az ember fizikai testét is közvetlenül az Univerzális Isten teremtette. Ez a felfogás önmagában azt eredményezi, hogy az emberi lény elkülönül Istentől, és alárendelődik Neki. Olyan szabadság nélküli lénnyé lesz, akit teljes mértékben egy rajta kívül álló erő kontrollál. Miközben a Biblia egyfelől ezt a Teremtő-képet hangsúlyozza, másfelől olyan Istenről is beszél, aki belül lakik. Gyakran találkozunk azzal a tanítással, hogy mivel Isten szeretet, az, aki szeretettel teli cselekedeteket hajt végre, és hisz az igazságban (Istenben), beléphet Isten országába. A buddhizmusban azt mondják, hogy az ember sorsát karmája építi fel, és hogy a karmán való felülemelkedéshez az embernek ki kell üresítenie elméjét, és fel kell ismernie a benne létező istenséget. Ezen a ponton a kereszténység és buddhizmus tanításai nem térnek el, attól eltekintve, hogy eltérő sorrendet használnak, mintha az egyik eleje lenne a másik háta, és fordítva. Az egyik fontos különbség a kereszténység és buddhizmus között az, hogy a buddhizmusban a Kegon36, és egyéb szútrák gyakran említik a Valódi Világ, és az Isteni Önvaló világának emelkedettségét, szépségét, pompáját, valamint hogy a buddhizmus az Isten szó használatával mutatja be a különböző spirituális lényeket, és világokat. Ebben a tekintetben a buddhizmus több oldalról ad képet az isteni önvalóról (Istenről), és az emberi világról. A kereszténység azt tartja, hogy az embert Isten teremtette, és ezáltal fizikai létében nem más, mint teremtmény. Ugyanakkor Isten, a Teremtő ünnepélyesen ott él a megteremtett emberi lényben. Ezért az ember csak úgy emelkedhet szenvedései fölé, ha a benső Isten hangjára hallgat. Annak az embernek a tudása és ereje, aki megfeledkezik Istenről, csak további bűnöket hoz majd létre (karmát), és ezért van az, hogy Jézus vállaira vette az emberiség bűneit, és keresztre feszítették. A tanítás szerint ezért az embernek rá kell bíznia magát Jézus Krisztus kegyelmére, elfelejteni a múlt bűneit, szeretetet kell gyakorolnia, és hittel kell élnie. Összességében azt mondhatjuk, hogyha jól megértjük a két tanítás tartalmát, akkor látható, hogy a Teremtőről szóló tanítás megegyezik a karmáról szólóval, így mindenki azzal a hittel élhet, amelyik neki jobban megfelel. (Javaslom, hogy a könyv fő részében található magyarázatok együttes olvasását a Bibliával, vagy a buddhista szúrákkal). 14. Az embert akkor is érik szerencsétlenségek, ha életét szeretetben és odaadással éli? Kérdés: Minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy szeretettel teli cselekedeteket vigyek végbe életemben, és minden napomat hálával éljem. Ennek ellenére sem kerül el sem a betegség, sem a szerencsétlenség. Mit tegyek, hogy ez megváltozzon? Válasz: Sok olyan ember van, akik életéből a szerencsétlenségek nem tűnnek el könnyen, noha jó cselekedeteket hajtanak végre. Ám emiatt nem kell aggódni. Olyan folyamatról van szó, amelyet az emberek maguk, vagy családjuk, rokonaik lendítenek előre. Úgy is mondhatjuk, hogy az embernek, vagy őseinek az Szanszkritul Avatamska szútra 40

előző életeikben összegyűlt „rossz karmája" nyilvánul meg a felszínen az adott ember rendelkezésére álló időben. Ezek a megnyilvánulások amint felszínre kerülnek, egymás után el is tűnnek. Mivel a fizikai világ mellett az ember a tudatalatti, és a spirituális világokban is létezik, hasznosabb az egyén, az egyén őseinek és leszármazottainak boldogsága szempontjából, ha az ember fizikai életében, - ahol a nehézségek a legkönnyebbek - az előző életekből származó rossz karmából annyi tűnik el, amennyi csak lehetséges. Ezért néha megtörténik, hogy minél több jó cselekedetet hajt végre az ember, annál több szerencsétlenség manifesztálódik. De tudni kell, hogy ezek nem valódi szerencsétlenségek. Inkább arról van szó, hogy a tudatalatti világból származó szerencsétlenségek hamarabb jelentkeznek. Ha ezeket hosszabb ideig szunnyadó állapotban tartanánk, akkor egy későbbi időpontban sokkalta nagyobb magnitúdóval jönnének felszínre, mint a jelenlegi szenvedésében. Ezért mélyen hinnünk kell abban, hogy bármilyen szerencsétlenség manifesztálódjon is, diszharmonikus karmánk, valamint őseinké is, teljes mértékben el fog tűnni a felszínre kerülés folyamatában. Istennek egyáltalán nem áll érdekében, hogy bármilyen szerencsétlenséggel sújtsa azokat az embereket, akik jócselekedeteket hajtanak végre. Világosan le szeretném szögezni, hogy ez sosem történik meg. Ezért miután mélyen szembenéztünk gondolatainkkal és cselekedeteinkkel, és semmi elvetendőt nem találtunk, biztosak lehetünk abban, hogy az említett szerencsétlenségek az eltűnőben lévő karma megtestesülései, és hogy innentől kezdve életünk mindenképpen jobbra fordul majd. Ez a fajta bátorság önmagában is ima. Ez az, ami felemel és megment minket és környezetünket. Felmerülne a kérdés, hogy vajon azok, akiket ebben az életükben nem sok szerencsétlenség ér, szenvedni fognak-e a tudatalatti világban. Ez nem feltétlenül van így. Azok, akik előző életeikben jócselekedeteket halmoztak fel, nem kell, hogy szerencsétlenségekkel találkozzanak ebben az életükben. Ráadásul olyanok is vannak, akik nem tűnnek különösen tehetségesnek, és mégis átlag feletti pénzügyi háttérrel rendelkeznek, és egész életüket boldogan élik, mind külsőségeikben, mind valójában. Mindez az előző életekből származó fényes karma eredménye, így nincs okunk azt feltételezni, hogy ezek az emberek szenvedni fognak azt követően, hogy a tudatalatti világba távoznak. Az előző életekből származó karmához jön még, hogy az embernek ebben a jelenlegi, anyagi világban megfogant gondolatai és cselekedetei határozzák meg élete menetét, és szoros összefüggésben állnak jövőbeli sorsával is. Egyszóval, ha megértjük, hogy az emberi lény valójában szellem - és mint ilyen, szabad, korlátlan lény, aki nincs beleragadva karmájába -, és ha képesek vagyunk elérni azt az állapotot, ahol sosem vagyunk karmikus folyamatok befolyása alatt, akkor az anyagi szerencsétlenségek hirtelen eltűnnek majd, és soha többet nem ismétlődnek meg. Ebben az állapotban beléphetünk az isteni világba, amely a karmikus halál és újraszületés örvényein felül áll. 15. Mit tegyünk, ha egy vallás azt kéri, bontsuk le hagyományos oltárainkat? Kérdés: Van olyan vallás, amely azt kéri, hogy miután csatlakoztunk hozzá, adjuk föl shintoista és buddhista házi oltárainkat, és minden, ezekhez kapcsolódó tárgyat, függesszük ki mandalánkat, és csak ezt tiszteljük. Rendben van ez így? Válasz: A vallás lényege, hogy visszasegítse az embert az Isteni Szellemmel való egység állapotába, és segítse őt a spirituális béke, és ébredés állapotának elérésében. A világi előnyök természetes módon követik ezt a folyamatot, mint annak kísérő jelenségei. Mielőtt az ember vallást választ, fontos ismernie ezt a lényeges momentumot. Ha egy vallás egy mintára, vagy modellre fókuszál, akkor azzal máris megkezdte az igazság szabad természetének megkötését. Ezért van, hogy én magam nem folyamodom ahhoz a módszerhez, hogy megmondjam másoknak, mit tegyenek, és mit ne, vagy hogy külső formákat illető feltételeket állítsak fel. Az én felfogásom szerint az a vallás, amelyre a kérdés vonatkozik, úgy tekinti a mandalát - és mindazt, amit abban létezőnek hisz -, mint a tisztelet tárgyát, míg minden egyéb más dolgot szükségtelennek ítél. Aki el tudja fogadni ezt, annak nincs konfliktusa. Aki nem, az viszont világosan utasítsa el az adott valláshoz való csatlakozást. Ne felejtsük el, hogy a vallás lényege abban áll, hogy a spirituális béke és ébredés állapotához vezessen. Tudni kell, hogy a tudatalatti világban élő szellemek azután, hogy elhagyták a fizikai világot, és a vallási szekta, amelyikhez az elhunyt tartozott, amikor elhagyta a földi világot, - vagy a szellem ősének vallási szektája, - kapcsolatban áll azzal a poszthumusz névvel, amelyet a buddhista házi oltárban helyeztek el. Ez azért van, mert az evilági emberek által bemutatott emlékező szertartás a poszthumusz név segítségével hatékonyabban eléri a szellemet. Mindazonáltal mindez nem fontos azok számára, akik képesek átváltoztatni 41

ezt a folyamatot az eltávozott szellem számára felajánlott áldásokká. Ezek azok az emberek, akik világosan tudják,- hogy mivel Isten bennük van -, ha őszinte imájukban kifejezésre juttatják a bennük lévő Istent, akkor az eltávozott szellem isteni mivolta miatt imájuk nagy megtisztulást eredményez majd, amely segíti az eltávozott szellemet a felsőbb világok felé való haladásban. Az átlagos tudatossággal rendelkező embereknek hasznosabb, ha nem csatlakoznak olyan valláshoz, amelyik a hétköznapi, józan ész ellenében cselekszik. Azok számára, akiket aggodalommal töltenek el az ilyen dolgok, a legfontosabb, hogy bátorsággal vértezzék fel magukat saját sorsukkal szemben. Ennek érdekében az első lépés az lenne, hogy olyan tanítót válasszanak, aki valódi bátorsággal ruházza fel őket. A bátorság, szeretettel párosulva, az a minőség, amely a legszükségesebb az emberiség fejlődése szempontjából. 16. Mi az oka a betegségeknek, melyek meghaladják az orvostudomány ismereteit? Kérdés: Mik a valódi okai azoknak a mentális, vagy egyéb megbetegedéseknek, amelyek csaknem gyógyíthatatlanok a jelenkori orvostudomány számára? Válasz: Ezek a betegségek a legtöbb esetben a meglévő gondolat működése következtében lépnek fel. Azt is mondhatnánk, hogy az általában „birtokló szellemeknek" nevezett lények idézik elő ezeket. Ha egy ember fizikai teste teljesen normálisan működik (minden betegségtől, vagy abnormális magatartástól menetesen), akkor ez azt jelzi, hogy az isteni világ élet-fénye minden akadály nélkül a fizikai világra vetül. Amit általában betegségnek, szerencsétlenségnek, vagy abnormális viselkedésnek nevezünk, az a következőképpen ölt testet. Először is az isteni világból érkező fény a tudatalatti világban beszennyeződik az adott személy összegyűlt diszharmonikus gondolataitól (diszharmonikus karma). Ezt követően a szennyezett hullámok különböző fizikai megbetegedésekké, szerencsétlenségekké vagy abnormális viselkedéssé alakulnak a diszharmonikus gondolatok alakjától vagy megjelenésétől függően, majd ezek a formák testet öltenek. Mindazonáltal a kérdésben érintett betegségek esetében inkább más lelkektől érkező hullámok, mint az ember saját gondolatai akadályozzák az isteni fényt. Az emberi ősei, vagy az olyan szellemek között, akik valamilyen módon kapcsolódnak az adott személyhez, vannak olyanok, akik még az elveszett lelkek zavarodott világában élnek. Az emberhez kapcsolódó, elveszett lelkektől származó illuzórikus gondolathullámok feltartóztatják az isteni világtól érkező fényt, és ezzel gátolják az ember fizikai testének szabadságát. Ha azt mondjuk, hogy az ember száz gyertya erejű élet-fénnyel képes tökéletes életre, akkor csak természetes, hogy a fizikai test számára a fényhullámok folyamának tíz gyertyára való csökkenése korlátozást jelent. Ezt figyelembe véve a betegség gyógyítása csak két dolgot jelenthet: vagy megtisztítjuk vagy eltérítjük a szennyezett gondolathullámokat, amelyek feltartóztatják az isteni fényt. Ha a tudomány magáévá teszi ezt a megközelítést, akkor képes lesz a gyógyításra. Úgy tűnik azonban, hogy a mai orvostudomány még nem jutott el erre a szintre. A spirituális hittel rendelkező emberek azzal a módszerrel élnek, hogy imájuk segítségével erős fénysugarakat sugároznak az elveszett telkekhez, és ily módon próbálják felébreszteni őket illúziójukból. A mentális betegségek esetében vannak orvosok, akik elektromos kezelésben részesítik pácienseiket, az okozott sokkhatással igyekezve stimulálni központi idegrendszerüket. Ezt a módszert én úgy nevezem, hogy mentális hullámhosszok korrekciója. Mivel azonban egy sor különböző, (az elveszett lelkektől érkező) akadályozó gondolathullám létezik, ha hasonló hullámhosszú elektromos kezelésben részesítenek minden beteget, akkor mindennek csak igen csekély hatása lesz. Mielőtt megkérdőjelezném ezt a fajta kezelést, fontos, hogy az emberek tudják, hogy a mentális betegségeket saját mentális állapotuk váltja ki, amely a tudatalatti világból,- elveszett lelkektől - származó, hasonló vibrációjú gondolathullámokra reagál, és azok behatása alatt áll. Ha sikerül meghatározni az okot, akkor el kell kezdeni az érintett személy elnyomott gondolatainak fellazítását, feloldását. Amíg az emberek azt gondolják, hogy minden betegség fizikai okokra vezethető vissza, vagy hogy a mentális jelenségek fizikai jelenségek következményei, az érintett beteg emberek száma egyáltalán nem fog csökkenni. Amint az egészségügyben tevékenykedők konvencionális korlátozásaik helyett, kutatásaikat abból a nézőpontból közelítik meg, hogy a betegségeket a fizikai testen kívüli világból származó diszharmónia is okozhatja, három orvosi tudományág egyesülése fog bekövetkezni: a fizikai, a mentális és spirituális tudományoké. Ha ez megtörténik, azt gondolom, hogy az itt-ott használatban lévő, megkérdőjelezhető, babonás kezelési módszereket fokozatosan meg lehet majd fékezni. Véleményem szerint, amíg a nemzetek úgy gondolják, hogy a betegek gyógyítása az orvosok dolga, addig kötelességük az is, hogy felhívják az orvostársadalom kutatóinak figyelmét a kutatás ezen szintjére.

42

17. Van értelme a névváltoztatásnak, ha el akarjuk kerülni bizonyos dolgok bekövetkeztét? Kérdés: Lehetséges, hogy megváltoztassuk sorsunkat névváltoztatás által? Lehetséges, hogy megtaláljuk a boldogságot azáltal, hogy elkerülünk egy adott ösvényt jóslás segítségével (a lehetséges utak, döntések következményeinek megjövendölése révén)? Válasz: Az ember sorsa nem fejlődhet pusztán azáltal, hogy nevet változtat. Az ember vezetékneve az ősök történetét (karmáját) képviseli, az utónév az ember korábbi életeiből származó karmáját. így ha mindkét nevet megvizsgáljuk, lehetőség van arra, hogy következtessünk az adott személy karakterére és múltbeli sorsára. Mindazonáltal a név rezgése önmagában nem alakítja az ember sorsát. Mielőtt az ember elő- és utónévvel rendelkezne - tehát mielőtt megszületik - már jelen van egy alapul szolgáló ok, amely az ember sorsát vetíti majd ki a következő életében. Ez a meglévő ok manifesztálódik akkor, amikor az ember megszületik egy családba, amely egy adott vezetéknévvel bír, és megkapja utónevét. A név önmagában nem sorsalakító, ám képviseli az ember előző életeiből származó karmáját. Megmutatja, hogy milyen tetteket hajtott végre az egyén, és milyen gondolatok fogantak meg benne előző életei során. A név tanulmányozása alapján lehetőség van arra, hogy megpróbáljunk képet alkotni az egyén jelen életében várható sorsáról azon szokások és tendenciák alapján, amelyek előző életeiből származnak. Mindez azonban csak találgatás, és ne gondoljuk, hogy az, aki találgat, valóban látja a bekövetkező sorsot. Ha a jövendőmondók nem látnak valamit biztosan, néha helyesen találgatnak, sokszor azonban nem. A nevekre alapozott jövendölések esetében az ember nevét születési dátumával együtt kell tanulmányozni. Ezért nem helyes más ember sorsáról beszélni a név alapján anélkül, hogy megkérdeznénk születési idejét. Még ha a területén szakértelemmel bíró ember beszél is az ember sorsáról,- akár a születési időt is figyelembe véve -, még akkor sem történik más, minthogy következtetéseket von le a személy előző életeiben felgyülemlett karmájának megjelenéséről. így ha valaki megváltoztatja a nevét,- ami az ember előző életeinek karmáját jeleníti meg -, ez önmagában nem vezet majd sorsa jobbra fordulásához. Ehhez az illetőnek magát a diszharmonikus karmát kellene kijavítania, ami azt jelenti, hogy kijavítja karakterének és életvitelének hibás részeit. Nekem személy szerint az a legnagyobb gondom a név alapján működő jövendőmondással, hogy a legtöbb jövendőmondó azonnal nekitámad az adott személy sorsában felfedezett hibáknak. Sok jövendőmondó egyértelműen azt állítja, hogy ha az ember megtartja jelenlegi nevét, ebben és ebben az évben, hónapban mindenképpen komoly betegség vár majd rá, vagy hogy szerencsétlen lesz a házasságban, vagy rövid élet lesz. Ez ugyanaz, mintha azt mondanák, hogy az ember karmája ilyen és ilyen, és ha nem változtat nevet, a diszharmonikus karma úgy, ahogy van, bizonyosan manifesztálódik majd életében. Ezek a tanácsok oda vezetnek, hogy az ember aggódni kezd diszharmonikus karmája miatt, és ez sorsát az előző életeiből származó ok-okozathoz fogja láncolni. Mivel ez a megközelítés egyfajta mély megszállottságot táplál az emberbe előző életeiből hozott karmájával kapcsolatban, igen messze áll a valódi spirituális szabadság útjától. Ezen felül, hacsak nem kivételesen nagyszerű jóssal van dolgunk, meglehetősen nehéz meglátni az ember karmáját neve rezgéséből, és így megállapítani az ember valódi jövőjét. Ezért azt tanácsolom, hogy név alapján történő jóslást igyekezzünk csak olyan alkalomra korlátozni, mint például az újszülöttek nevének megválasztása. Az ember sorsa névváltoztatás nélkül is változhat, ha őszintén feltárja erősségeit és gyengéit, és teljes szívéből erős oldalai fejlesztésének szenteli magát. Még derűsebbek a kilátásai azoknak, akik elérték a spirituális hit állapotát, mivel ők túljutottak azon a szinten, amit a név alapján történő jóslás képvisel. Az én nevem, ami japánul úgy hangzik: Masahisa Goi, a Kumakazi módszer szerint 19 vagy 20 vonásból áll, amit üres számnak neveznek, és nagyon rossz sorsot jelöl mindenfajta, név alapján működő jövendőmondás szempontjából. Ráadásul az elsődleges sorsszám,- amely a Goi-ban levő „i" 4 vonásának kombinációja, a Mása nyolc vonásával, ami összesen tizenkettőt tesz ki -, szintén rossz előjelnek minősül. A yin és yang, a pluszmínusz szempontjából szintén szerencsétlen nevem van. Az egyetlen jó jel a Masahisa név. A jóslások szerint korai felnőttkoromig bőségesen meg leszek áldva, ám életem második felében bármit is tennék, hiábavaló lenne, egymás után érnek majd a szerencsétlenségek. Azt is mondták, hogy nem lesz jó kapcsolatom szüleimmel és testvéreimmel, és magányos leszek. A helyzet ezzel szemben az, hogy sorsom éppen az ellenkezőjét mutatja annak, mint amit megjósoltak nekem. Korai felnőttkoromig körülményeimet nem nevezném szerencsésnek az általános standardok szerint. Mégis azt mondhatom, hogy mind szüleim, mind testvéreim a mai napig is jó egészségnek örvendenek, ráadásul sorsom gyorsan emelkedett a korai felnőttkortól mostanáig. Szemben a megjövendölt magánnyal, boldog és nyüzsgő mindennapi életet élek. Igazság szerint itt akkor vagy arról van szó, hogy a név alapján adott jövendölés téves volt, vagy hogy én voltam képes arra, hogy a név alapján történő jövendölésben elmondott karmikus kötöttségek fölé emelkedjek. Ha az utóbbiról van szó, az azt jelenti, hogy még ha neved szerencsétlen is, sorsod megváltozhat, ha spirituálisán megváltozol. 43

Amit mindezzel mondani szeretnék az az, hogy az ember olyan tanítások, vagy szervezetek tanácsaira hallgasson, amelyek hozzásegítik öt ahhoz, hogy fényes és reményteljes élete legyen, és egyidejűleg tartózkodjon az olyanoktól, amelyek sötét árnyékot vetnek életére. Mindenképpen azt tanácsolom, hogy bízzuk sorsunkat teljes mértékben Istenre, aki lényünkben lakik. Bizonyos, hogy ha minden Tőlünk telhetőt megteszünk ezért, akkor Isten megnyitja majd sorsunkat. Semmiképpen sem jó sorsunkra félelemmel tekinteni. Az előttünk lévő Ösvény megtisztításához szükséges legnagyobb erő éppen az a bátorság, amellyel elfogadjuk jelenlegi helyzetünket. Emberek, legyetek bátrak! A következőkben beszéljünk a különböző ösvényekről (az életben felmerülő döntési helyzetekről és alternatívákról). Mivel a döntési helyzetekre vonatkozó jövendölés tudománya széleskörű kutatásokon alapul, így ebben az esetben olyan tekintélyes, tudományosan is elismert rendszerről van szó, amelyet kétségbe vonni nem lehet. Ezért ha hiszünk abban, hogy fejleszthetjük sorsod egy bizonyos irány elkerülésével, a külső jövendölés tudománya szerint ezt meg is tehetjük. Amit én személy szerint problematikusnak tartok, az az, hogy a jóslatok használata során előfordul, hogy az emberek minden apróság miatt, amit tesznek, félni, vagy idegeskedni kezdenek, és ez megköti őket szabadságukban. Nem hiszem, akik nagy dolgokat érnek el az életben, úgy jártak el, hogy minden lépésüket jóslással ellenőrizték. Ha az ember minden erejével előre törekszik, hisz magában, akkor Isten (Védő Szellemei és Istensége) természetes módon elvezetik abba az irányba, amely sorsa szempontjából a leghasznosabb. Ha azt érzi, hogy képtelen hinni magában, akkor gondoljon naponta Védő Szellemeire és Istenségére, és kérje őket, hogy védelmezzék és vezessék tetteit. Ha kitartóan így tesz, természetes, hogy hinni kezd majd sorsában is. Ha elsődleges lényegként nem képes elméjébe vésni, hogy Isten mindenkor vele van, akkor nem lesz képes elemi a spirituális ébredéshez vezető utat, higgyen bármilyen erősen a név utáni, vagy más jóslatokban. 18. A napi mentális állapotunkról Kérdés: Mit gondolsz, mely tudatállapot elérése a legfontosabb számunkra mindennapi életünkben? Válasz: A legfontosabb, hogy egyértelműen felismerjük, hogy sem az emberi lény, sem a családja nincs egyedül életében. Mindig figyelj arra, hogy milyen hatással vannak a magad és családod cselekedetei a társadalomra. Fontos, hogy ez legyen napi gondolkodásod gyökere. Ha az emberek csak családjuk boldogságára gondolnak, akkor ez aszociálissá teszi őket, és gyakran vezet összeütközésekhez a környezetükkel. Ezért szokásunkká kell, hogy tegyük, hogy mindig segítsünk másokon, hogy ne bántsunk se másokat, se magunkat. Mindenki számára a legfontosabb tudatállapot annak szellemében élni, hogy mindent és mindenkit a legteljesebb élethez segítsünk hozzá. Ugyanez érvényes a nemzetekre is. Ha mindenki eléri ezt a tudatállapotot, akkor az mindenképpen emeli majd a társadalmat, és ez által a világot is, bármiféle bonyolult elmélet nélkül is. Mások, és magunk életre keltésének módja a szeretet, csakis a szeretet. 19. Mit mondott Jézus Krisztus a gondolati házasságtörésről? Kérdés: Jézus Krisztus azt mondta, hogy a férfi, aki szexuális vágyat érez, ha rápillant egy nőre, már házasságtörést követ el. Ha ez így van, akkor szinte nincs is olyan felnőtt férfi, aki ne követett volna el házasságtörést. Szeretném megkérdezni az ezzel kapcsolatos véleményedet. Válasz: Amikor fiatalabb voltam, rettentően aggódtam emiatt. Az az érzés, hogy még az is vétek, ha az ember gondol valamire, kimondhatatlan fájdalommal jár. Minél tisztább elméjű egy fiatal, annál nagyobb a fájdalom. Én magam a szexuális vágy kérdését nem kezelem ugyanazzal a szigorral, mint azt Jézus Krisztus tette. Vannak olyanok, akikre az efféle szigorú szavak jó orvosságként hatnak, de az is igaz, hogy leírhatatlan fájdalmat tudnak okozni jó néhány lelkiismeretes embernek. Ha csak ezeket a szavait hallottuk volna, és semmi többet nem tudnánk róla, bizonyára azt gondolnánk, hogy Jézus nem volt valami nagy ember. Ha azonban végiggondoljuk azon idők viszonyait, észrevesszük, hogy annyi feslettség, annyi korrupció volt a férfi-nő viszonyban, hogy ha Jézus nem használt volna ilyen szélsőséges szavakat, akkor mondandójának semmiféle hatása nem lett volna. Amikor szavait végiggondoljuk, figyelembe kell vennünk az egyes korok közötti különbséget is. Mindig elmondom, hogy amikor helytelen gondolatok kerülnek az elmébe, az azt jelenti, hogy ugyanaz a mennyiségű, múltból származó rossz gondolat el is tűnik. Amikor szexuális vágy keríti hatalmába az embert, minél erősebben igyekszik megállítani a gondolatokat - mondván, hogy azok helytelen gondolatok -, annál inkább fel fognak erősödni. így ahelyett, hogy megpróbáljuk megakadályozni felszínre kerülésüket, egyszerűbb, ha úgy szüntetettjük meg ezeket, hogy figyelmünket más dolgokra koncentráljuk. Bár ez utóbbi is 44

meglehetős nehézséget okozhat. Ezért ilyen helyzetekben azt mondom, hogy a legjobb, ha csak hagyjuk a gondolatokat úgy, ahogy vannak. Ha feldühödünk miattuk, még több időbe kerül majd, hogy eltüntessünk minden elménkben villódzó gondolatot. Ha ilyen gondolataink vannak, akkor az azt jelenti, hogy ami addig a mélyben, rejtve volt, most feljön a felszínre. Ezért ha minden ilyesfajta gondolat eléri a felszínt, akkor bizonyosan mind eltűnik. A férfiak általában tapasztalatból tudják, hogy a feltörő gondolatok nem annyira gyengék, hogy azokat véglegesen meg lehetne állítani. Amikor a gondolat felszínre tör, az nem jelenti, hogy az ember bármi rosszat tett volna. A szexuális vágyat úgy is tekinthetjük, mint egy a férfi természetben meglévő ellenállhatatlan erőt, amely túl van az emberben meglévő ,jóságon", vagy „rosszon". Elviselhetetlen, hogy az embert valaki azért kárhoztatja, mert ilyen gondolatok törnek fel benne, ha nő kerül elé. Ha ilyen gondolatok merülnek fel valakiben, vagyis hogy a gondolatok eltűnése közben ilyen gondolatokat érzékel, mentális attitűdje -, valamint, ahogyan bánik a gondolatokkal -, fogja meghatározni, hogy harmonikus, vagy diszharmonikus karmát eredményez-e ez számára a jövődben. Mindenesetre azt tanácsolom, hogy fogadjuk el, hogy minden gondolat és cselekedet múltbeli karma eredménye, és hogy ezek felbukkanásuk pillanatában el is tűnnek. Ezzel egy időben igyekezzünk tartózkodni a bántó gondolatoktól, ezzel is közelebbi viszonyt teremtve az isteni akarattal. A legjobb az lenne az emberiség, és különösen a férfiak számára, ha bosszúság és félelem nélkül, magasztosán és bizalommal élnének. Az az ember, aki csak óvatos a viselkedésében anélkül, hogy a jóra törne, nem lesz képes arra, hogy nagyobb összefüggésekben is jó munkát végezzen. 20. Hogyan lehet minden megtudni egy emberről azáltal, hogy tudjuk a nevét? Kérdés: Goi Sensei , hogyan lehetséges, hogy tisztán érzed egy ember karakterét és viselkedését pusztán azáltal, hogy meghallod a nevét? Továbbá hogyan lehetséges, hogy azt is tudod, életben van-e az illető, vagy nem? Válasz: Ezt nem könnyű elmagyarázni, de hadd adjak egy olyan magyarázatot, amelyet nem lesz nehéz megérteni. Számomra nem számít az ember neve. Ezt a világot teljes mértékben fény- és gondolathullámok alkotják. Gondolathullámai minden egyént körülvesznek. Például Ms."A" gondolathullámainak kellős közepén él, amelyeket előző életei óta sugároz magából. Ms. „A" emberekkel és dolgokkal kerül kapcsolatba, amelyek valamilyen formában előző életeiből származó közvetlen vagy közvetett okokkal38 állnak kapcsolatban. Minden egyén rendelkezik egy bizonyos saját világgal, amelyben él, miközben másokkal kapcsolatot létesít addig a pontig, amíg a felek nem hoznak létre okozati viszonyt saját maguk között. Ha a kérdező tudatja velem egy ember nevét, akkor azonnal összeköttetésbe lépek a név tulajdonosának elméjével. A gondolahullámok világa a „tudatalatti világ", és ha egy emberről beszélünk, akkor gondolathullámai összességét „tudatalatti testnek" nevezzük. Minden ember gondolati és viselkedési hullámai rögzülnek a tudatalatti testében. Amikor a kérdező megmondja nekem a másik ember nevét, elmém azonnal megfigyeli ezeket a hullámokat. Mivel elmém üres, Ms. „A" tudatalatti testében tárolt karaktere és sorsa bevetítődnek ebbe az ürességbe. Ez azért történhet meg, mert ez az „üresség nem más, mint az univerzum összes dimenzióiba való kiterjedés. Mivel Ms. "A" egy az univerzumban létező mikrokozmosz, az univerzum méretére kiterjedt elmémben él, minden vele kapcsolatos dolog megismerhető lesz számomra. Még akkor is ugyanez történik, ha a kérdező és Ms. „A" azelőtt sosem találkoztak. Hadd magyarázzam meg az e mögött megbúvó elvet. Az a tény, hogy a kérdező és Ms."A" még sosem találkoztak, csak a fizikai világra vonatkozik. Az, hogy a kérdező Ms."A"-ról kérdez, azt jelzi, hogy előző életeikben valamilyen kapcsolatban álltak egymással. Ha nem volt semmilyen kapcsolatod egy személlyel előző életeidben, akkor annak a személynek a neve sosem fogja elérni a szádat. Ezen feltételezés alapján nekem is lehetőségem van megkeresni Ms."A"-t. Ha bármit is megtudok Ms. „A"-ról, azt nem fogom elmondani a kérdezőnek. Csak annyit mondok el, amit mindenképpen fontos megtudnia. Házasság esetén meghatározom, hogy a pár illik-e egymáshoz, miután megállapítottam a férfi és a nő karakterének veleszületett jellegét, valamint előző életeikben kialakult karmikus viszonyukat. Ha a férfi és a nő előző életeikben ellenségek voltak, akkor úgy születtek meg ebbe az életükbe, hogy magukban hordozzák előző életeik csatáit. Még ha a tudatos szinten szeretnék is egymást, és házasságra lépnének - vagy ha már házasok -, az előző életeikből magukkal hozott, tudatalattijukban tárolt gondolataik és érzelmeik felszínre törnének, és a természetes körforgás karmikus törvénye értelmében elérnék a tudatos A szerző megnevezése. Sensei tanárt, fejlett szellemű embert jelent. Az indirekt okot kiváltó oknak vagy ürügynek is nevezhetjük. 45

szintet. Ebben az esetben a pár fokozatosan küzdelmekbe bonyolódna, és a dolog nagy tragédiával is végződhetne. Ha az ilyen karmikus viszonnyal rendelkező párok keresnek fel tervezett házasságukkal kapcsolatban,attól függetlenül, hogy hogyan éreznek ők, vagy a körülöttük lévő emberek, hogy a felszínen jól illenek-e egymáshoz -, én magam mindenképpen ellenezni fogom a házasságot. Előfordul, hogy az ilyen párok végül megorrolnak rám, de ez sem számít. Ha arra kérnek, hogy ilyen emberek közötti konfliktusban közvetítsek,- ha a házasságkötés már megtörtént -, nem szokatlan, hogy a válást ajánlom, hacsak nincs különösen nagyszámú gyerekük. Az ilyen helyzetben lévő pároknak - még ha valaki arra biztatná is őket, hogy tiszteljék egymást -, a mélyen gyökeredző karmikus viszony miatt rendkívül nehéz lenne így tenniük. A vallási vezetők, akik nem ismerik ezt az elvet, megpróbálják a harmónia fontosságának hangsúlyozásával párokat erővel egymás tiszteletére bírni. De minél több idő telik el, annál nehezebbé válik a pár számára a karmikus kapcsolat szétvágása, és még az is megeshet, hogy sérülésekkel vagy gyilkossággal végződik a dolog. Ha kategorikusan kijelentjük, hogy egy pár a házasságkötés után többé el nem választható, azzal - ahogy azt a fenti esetek is mutatják -, beszűkül az emberi felszabadulás lehetősége. Valódi harmónia csak akkor keletkezhet, hajó ember jó helyre kerül, és ha a legmegfelelőbb férfi a legmegfelelőbb nővel kerül össze. Remélem, hogy a jövőben egyre több ember kerül tudatába ezeknek az igazságoknak, és másoknak is jó szolgálatot tesz majd ezzel. Hiszem, hogy azok, akik mindenkor köszönetet mondanak Védő Istenségeiknek és Védő Szellemeiknek, és az ő védelmüket kérik, bizonyosan jó társat kapnak majd életükben. Mindenféleképpen az a legjobb, ha mindig derűs gondolatokat bocsátunk ki magunkból. Amikor egy jó ember nevét hallom, aki mély szeretettel bír, akkor egy nagyon mély, szerető szellem vetül ki hozzám, ami nagyon kellemes érzéssel tölt el. Nemrégiben egy újságban megláttam Szigeti József hegedűművész fiatalkori fényképét, és rendkívül kellemes érzéssel töltött el. Remek zene hallatszott vagy érződött a fényképről. A szeretet szelleme és a finom művészet ugyanolyan szépséggel bír. Amit mindig látok, azok az ember gondolatai és érzései, nem pedig fizikai teste. Ez azért van, mert valódi otthonom nem ebben a világban, nem a fizikai testben van. Azt, hogy az illető személy életben van-e, vagy sem, onnan tudom megmondani, hogy egyéni szelleméből áramlanak-e fénysugarak az anyagi világba. Olyan esetekben, amikor a spirituális fényhullámok már nem áramlanak a fizikai világ felé, de a tudatalatti test nem hagyja el a fizikai testet, és a fizikai testbe szánt fényhullámok a tudatalatti testben maradnak - mint egy akkumulátorban - akkor az ember még a fizikai világban él, de már közeleg a halála. Ha egyszer a felhalmozott fényhullámok (élet) eltűnnek, akkor a fizikai test összeomlik. A spirituális, a tudatalatti, és a fizikai világok közötti kapcsolat leírására a televízió rendkívül jó analógiával szolgál. Tegyük fel, hogy egy tévéadást sugárzó állomáson élőben közvetítenek néhány színdarabot. Ezekből egyiket sem láthatjuk addig, amíg be nem kapcsoljuk a tévékészüléket, és a program meg nem jelenik a képernyőn. Ha egyszer bekapcsoltuk a tévét, és az elektromos összetevők (fény- és hanghullámok) áramlani kezdenek, az adó által kibocsátott hullámok képeket és hangokat képeznek a tévé képernyőjén, ahol a néző a legkülönbözőbb jeleneteket és cselekményeket élheti át. Az emberi test pontosan úgy működik, mint a tévékészülék, a spirituális világ pedig, mint a sugárzó állomás. Az adó és a tévékészülék közti tér a tudatalatti világgal esik egybe. Ide érkeznek és innen indulnak ki azok a karmikus okok és feltételek, amelyek a fizikai világban fognak manifesztálódni. A fizikai oldalról (a tévénéző szemszögéből) szemlélve a dolgot, ha nincs fizikai test (nincs tévéképernyő), akkor úgy tűnik, hogy semmi sem létezik. Úgy tűnik, nincs emberi lény, ami más szóval azt jelenti, hogy „halál van". Igazság szerint azonban éppúgy, mint a tévéadó esetében, a színdarab tovább zajlik, a spirituális és tudatalatti világokban továbbra is rezonálnak az élet rezgései, az emberek tovább folytatják tevékenységüket. Csupán annyi történik, hogy amit tesznek, nem látható a tévé képernyőjén. Én magam abban a helyzetben vagyok, hogy az ember cselekedeteit mindhárom perspektívából látom: a spirituális világot (a tévéadó szintjén), a tudatalatti világot, amely a köztes teret képviseli, valamint a fizikai testet is (vagyis a képernyőt).

46

21. Pszichikus képességekkel bíró emberek bűncselekményeket derítenek fel Kérdés: Vannak olyan, pszichikai képességekkel megáldott emberek, akik, ha lopásról, vagy elveszett tárgyakról kérdezik őket, képesek megmondani, hogy ki volt a tolvaj, mennyi idős az illető, hogy néz ki, stb. Ez valóban lehetséges? Válasz: Mielőtt rátérnék, hogy mindez lehetséges-e, szeretném elmondani, hogy véleményem szerint nem esik egybe az isteni akarattal, hogy az ilyesfajta pszichikai képességeket bűnözők azonosítására használja az ember. Azt tartják, hogy a pszichikai képességek Istentől származnak. Ha azonban az útmutatás nem közvetlenül isteni lényektől, vagy magasrendű szellemektől származik, akkor megeshet, hogy az alacsonyrendű spirituális világ van a dolog mögött. Bárhonnan is érkezzen az útmutatás, a legfontosabb, hogy a közvetítő által elmondottak mindenkor hasznosak legyenek a tanítványok vagy a hallgatóság spirituális fejlődése szempontjából. Az, hogy valaki embereket bűnösnek kiált ki azáltal, hogy megnevezi az elkövetőt,- tehát megítél másokat egy bizonyos ember, vagy család szempontjai szerint -, nem része a pszichikai képességekkel kapcsolatos eredeti küldetésnek. A pszichikai képességekkel megáldott ember mindenképpen valóságos spirituális hittel kell, hogy rendelkezzen. Ezért az olyan esetek, ahol egy ilyen személy találgatásokba bocsátkozik, vagy hozzájárul ahhoz, hogy mások fájdalmat okozzanak embertársaiknak, azt jelzik, hogy ezek az emberek teljesen eltávolodtak az isteni akarattól. Szeretném, ha ezt világosan látnánk, mielőtt megválaszolom a kérdést. Ha egy pszichikus képességekkel rendelkező ember meghatározza egy bűntett tettesének körülbelüli életkorát és kinézetét, előfordul, hogy sikerrel jár. Másfelől azonban számos olyan eset is van, amikor az ilyen személy belenéz a kérdező tudatalattijába, és olyan személyt nevez meg, akit a kérdező gyanúsít. A probléma legfőképpen az, hogy a parapszichológus gyakran azt hiszi, hogy válasza Istentől származik, mivel ő maga nem veszi észre, hogy a tettest a kérdező gyanújának megfelelően nevezi meg. Az olyan parapszichológusok, akik egy ilyen kérdésre adott válaszukban megnevezik a tetteseket, alacsony spirituális szinten működnek. Képtelenek különbséget tenni az isteni üzenetek, valamint a tudatalatti világban élő szellemek gondolatai között, és azt gondolják, hogy a szájukon kiejtett szavak isteni üzenetek. Ezért nem tanácsos ilyen parapszichológusokhoz fordulni lopással, vagy egyéb ügyekkel kapcsolatban. Ehelyett sokkal jobb, ha csöndben Istenhez (Védő Szellemeinkhez és Védő Istenségeinkhez) imádkozunk, végiggondoljuk múltbeli cselekedeteinket, és bocsánatot kérünk azokért a hibákért, amiket elkövettünk. Azután, ha hasznos számunkra, hogy visszakapjuk az elveszett, vagy ellopott tárgyat, vissza fogjuk kapni. Ha nem válna hasznunkra, akkor nem fogjuk. Tárgyak elvesztésénél sokkal nagyobb veszteség, ha az ember összekuszálja elméjét azzal, hogy engedi gondolatait a zavar állapotában kavarogni. Azok a dolgok, amelyekre szükségünk van, mindenképpen visszatérnek hozzánk. Ha hasonló ügyekkel kerülök kapcsolatba, mindenekelőtt halkan imát mondok az adott személyért, majd világosan elmondom a kérdezőnek, hogy az a tárgy, aminek vissza kell térnie hozzá, vissza fog térni, aminek nem kell, az nem fog. Szabály, hogy egy szóval sem térek ki az esetleges elkövető nevére. Még ha nem is vagyunk tisztában annak karmikus magyarázatával, hogy egy adott tárgyat miért loptak el tőlünk, a dolog mögött mindenképpen karmikus ok található. Ha bocsánatot kérünk Istentől a másoknak okozott nehézségekért, és imádkozunk a karma feloldásáért, az elveszett tárgy általában visszatér. Rendkívül fontos, hogy az emberek mindig azon legyenek, hogy a szerencsétlenség áldássá változzon, és hogy erre is neveljék magukat. 22. A médiumokon keresztül valóban elhunytak beszélnek hozzánk a túlvilágról? Kérdés: Megtörténhet, hogy az eltávozott szülő, testvér, vagy ismerős szelleme elmegy egy médiumhoz, és rajta keresztül megnyilvánul, vagy beszélni kezd hozzánk? Válasz: Ez természetesen lehetséges. De vannak időszakok, amikor a szellem nem jön el. Talán a médium által képviselt szint, vagy az adott időpontban fennálló körülmények miatt. De előfordul, hogy azért, mert a meghívott szellem nem mutat érdeklődést a fizikai világ iránt. Ezek mellett sok más egyéb ok is elképzelhető. Még olyan esetekben is, amikor úgy tűnik, hogy a szellem látogatást tett, kiderül, hogy nem valós jelenésről volt szó. Az ilyen helyzeteket a médium mögött álló ellenőrző szellemek hozzák létre, hogy elkerüljék a médium zavarba hozását. Az ilyen ellenőrző szellem belenéz a kliens elméjébe, és a médium száján keresztül az eltávozott személy múltbeli megnyilvánulásait imitálja.

47

Azt gondolom - legyen szó valódi, vagy nem valódi jelenésről -, jó tapasztalat, ha valaki egy-két alkalommal szeánszon vesz részt. Azért mondom ezt, mert manapság, amikor az emberek a fizikai testtel kapcsolatos téves hiedelmekbe ragadtak, szükség van arra, hogy szembesüljenek más világokkal is, ahol a lelkek „haláluk" után tovább élnek. Ez a tudás bizonyosan ösztönzőleg hat rájuk, hogy fizikai életüket komolyabban éljék, és felébresztheti bennük azt a szükségletet, hogy megtisztítsák elméjüket. Ebben az értelemben, a pszichikai kutatások nagy jelentőséggel bírnak. Ezen a területen azonban rendkívül fontos az óvatosság. Ha egyszer valaki tudatába kerül a pszichikai tapasztalás tényének, lényeges, hogy ne legyen állandóan ezen téma hatása alatt. Ha pszichikai képességekkel megáldott emberrel találkozunk, soha nem szabad arra vágynunk, hogy mi magunk is hasonló képességekkel rendelkezzünk. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy az, ami felemel, és megment, mindig a szeretet, az őszinteség, valamint a bátorság, hogy a szeretetet átültessük a gyakorlatba. Minden más pusztán gyakorlás ezen minőségek elsajátítására. Ahogy az emberek előre haladnak a szeretet és őszinteség ösvényén,- még akkor is, ha nehézségekkel szembesülnek, és még ha úgy tűnik is, hogy nem jó úton járnak -, Isten sosem hagyja el őket. Azok számára, akik őszinte és igaz életet akarnak élni, a legfontosabb, hogy mélyen és pozitív hozzáállással higgyenek abban, hogy bizonyosan eljön majd az a nap, amikor az ösvény feltárul előttük.

48

Üzenet az olvasókhoz 1955-ben, két évvel a könyv megírása után Masahisa Goi egy, az egész világra kiterjedő, a világbékéért imádkozó mozgalmat indított útjára. A mozgalom alapja az a békeimádság és üzenet, hogy Legyen békesség a Földön. Számos szervezet alakult Goi Mester békevíziójának köszönhetően, ezek közé tartozik a Byakko Shinko Kai, Az Imádság a Világbékéért Mozgalom, valamint Goi Béke Alapítvány. Az érdeklődők a következő szervezeteknél kaphatnak további információt a békemozgalomról: The Byakko Shinko Kai 812-Hitoana, Fujinomiya, Shizuoka 418-0102 Japán Telefon: (+81) (0)544-29-5100, Fax: (+81) (0) 544-295111 www.byakko.org The World Peace Prayer Society (Imádság a Világbékéért Mozgalom) 800 Third Ave. 37th Floor, New York, NY 10022 USA Telefon: (+1) 212-755-4755, Fax: (+1) 212 935-1389 Email: [email protected] Web: www.worldpeace.org The Goi Peace Foundation (Goi Béke Alapítvány) Heiwa Daiichi Bldg. 1-4-5 Hirakawa-cho Chiyoda-ku, Tokyo 102-0093 Japán Telefon: (+81) (0) 33265-2071, Fax: (+81) (0) 33239-0919

Legyen békesség a Földön!

49

Ima a világbékéért Ha feltesszük azt a kérdést, hogy vajon korunkban az ember boldog vagy boldogtalan-e a Földön, a legtöbb ember valószínűleg azt válaszolná, hogy a világ jelenleg a boldogtalanság állapotában van. Hogy mi az oka ennek? Az, hogy az ember gondolatai gyűlölséggel és konfliktussal vannak teli, és világunk bővelkedik a tökéletlen, diszharmonikus körülményekben. A világ, amelyben élünk, meglehetősen összezsugorodott. A nagy, hatalommal bíró nemzetek politikai döntései azonnali hatással vannak a kisebb népekre, ahogy a kisebb országokban lejátszódó események is közvetlen visszahatással vannak a nagyobbakra. Manapság az egyén élete nem korlátozódhat pusztán önmagára. Minden ember életét elkerülhetetlenül befolyásolják az adott ország és a világ körülményei, jellemzői. Ennek következtében - véleményem szerint -kimondhatjuk, hogy manapság már nem létezik olyan, hogy egyéni élet. Az egyén nem tehet mást, minthogy a nemzet és az emberiség mindenkori fennálló viszonyainak figyelembevételével éli életét. Akármennyire tehetséges az egyén, vagy akármilyen jól építi fel önmagát és életét, ez még önmagában nem vezetheti el az egész országot, vagy az emberi fajt a boldogsághoz. Addig, amíg a nemzetek, valamint az emberiség, mint egész, nem szabadítják meg magukat antagonisztikus érzelmeiktől, és nem emelkednek tökéletlen, diszharmonikus életfeltételeik fölé, nem valósulhat meg valódi boldogság az egyén számára sem. Manapság bármerre nézünk, a nemzetközi viszonyok baljóslatú hangulatában egy nagy háború előszelét érezni. Az, hogy a háború ez idáig nem tört még ki, csak azért van, mert nem lobbant még be a láng. Ám senki sem tudja, mikor lobban be, sem azt, mikor következik be valamilyen természeti katasztrófa. Ebben a bizonytalan környezetben rendkívül nehéz az egyén számára, hogy a boldogság bizonyossága töltse el. Ezzel kapcsolatban felmerül bennem, hogy ha az egyéni boldogság csak az emberiség boldogságához kapcsoltan érhető el, akkor meg kell változtatnunk szemléletünket. El kell kezdenünk az egyénről és az emberiségről úgy gondolkozni, mint egyetlen entitásról, és ez a gondolat kell, hogy cselekedeteink kiindulópontja legyen. Ennek a gondolatnak hatására született meg bennem a világbékéért szóló imádság, amelyet minden embernek ajánlok. A világbéke csak akkor válhat valóra, ha minden egyén békében él. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ha minden egyén békében él, akkor megvalósult a világbéke. Sajnos azonban a mai helyzet ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. A valódi béke ez idáig még sem az emberi fejekben, sem az emberiségben nem valósult meg. Azt hiszem, hogy ez azonnal világossá válik, mihelyst az ember közelebbről is szemügyre veszi a világ jelenlegi állapotát, vagy saját szívébe pillant. Az egyén, ahogy az egész világ is, mindenkor nyughatatlan és nyugtalan. A mai ember által megélt rövid távú boldogság nem más, mint múló pillanat az állandóan változó feltételek közepette. Egészen másfajta boldogság ez, mint az életünk végtelen forrásából áradó tartós boldogság. A valódi boldogságot egymással együttműködve kell mostantól életre keltenünk és fejlesztenünk. Ha az emberek továbbra is a tévesen értelmezett boldogságérzethez ragaszkodnak, amely nem az élet végtelenségében gyökeredzik, akkor nem jöhet létre valódi béke a világban. A világ boldogtalanságának alapvető oka akkor keletkezett, amikor az emberek elfelejtették, hogy mindannyian testvérek vagyunk, akiknek élete az egyetlen, hatalmas, mindent magába foglaló életből származik, akit Istennek nevezünk. Mind magunkat, mind másokat különálló entitásként kezdtük el szemlélni, és olyan életmódba kezdtünk, amely szétszakítja az élet egységét, és elszakad az emberi szeretet szellemétől. Ez az életmód mára szokássá vált. Az a hiedelem, hogy mi magunk és mások különálló lények vagyunk, diszharmonikus gondolathullámok tömkelegét gerjesztette. Ezek a hullámok elborították az egész emberiséget, és a legkülönbözőbb egocentrikus vágyaknak és érzelmeknek szolgáltak táptalajul. Szintúgy ezekeknek köszönhető, hogy az emberek azt gondolják, azok az egyének, vagy országok, akik, vagy amik az ő érdekeik ellen cselekszenek, ellenségek. Ennek eredményeképpen,- noha a ma társadalmaiban is akad maréknyi ember, akik az igazság elveivel igyekeznek alakítani a politikát -, az emberiség diszharmonikus gondolathullámai olyan erőszakosak, hogy megakadályozzák ezeket az embereket a helyes elvek gyakorlatba való átültetésében. A világ népessége olyan mértékben megnövekedett, hogy néhány ember cselekedetei önmagukban még nem elégségesek a világ megváltoztatásához. Ehhez emberek sokaságának erejére van szükség. A világbéke megteremtéséhez egy olyan egyszerű módszer szükséges, amely könnyen hozzáférhető módon aktiválja az emberek erejét. Noha nincs olyan ember, aki ne vágyná a világbékét, zavarodott világunkban a közvéleménynek nincs ötlete, hogyan is ültethetné át a világbéke gondolatát a gyakorlatba. Amire a világnak feltétlenül szüksége van, az egy olyan egyszerű módszer, amelyet mindenki nehézség és erőfeszítés nélkül gyakorolhat. Olyan módszer, ami természetes úton hozza össze az emberi szíveket, amely nem tesz különbséget a mi és mások érdekei között, hanem spontán módon alakítja ki a másokkal való egység tudatát. Az egység tudatának ilyen a fajta erősítéséhez minden egyénnek képesnek kell lennie a haszon és a veszteség gondolatának elengedésére. Ez a világbékéért való imádság szerepe. 50

A következőkben szeretném bemutatni a természetről és az emberi életről vallott álláspontomat. Valódi állapotában az ember nem karmikus lény és nem bűnös. Az emberi lények olyan életformák, amelyek az egyetlen, hatalmas, isteni lényből származnak, amelyet más néven Istennek hívunk. Minden emberi lény folyamatos segítséget kap Védő Istenségétől és Védő Szellemeitől, akik az egyén saját felébredett spirituális ősei. A világ minden szenvedése abban a folyamatban kerül felszínre, amelyben a rossz gondolatok - melyek az emberek előző életeiben és mostani életében fogantak - megjelenésük által eltűnnek a semmiben. Bármilyen szerencsétlenség bukkanjon is fel, eltűnésre van ítélve. Ha felüti fejét a szenvedés, nagyon fontos mélyen hinni, hogy ez az eltűnés folyamatában történik, valamint, hogy innentől kezdve a dolgok mindenképpen jobbra fordulnak majd. Attól függetlenül, hogy milyen nehezek a körülmények, mindenkor bocsássunk meg magunknak és másoknak, szeressük magunkat és szeressünk másokat. Ha így élünk: folyamatosan a szeretet, őszinteség, és megbocsátás szellemében beszélünk és cselekszünk, köszönetet mondunk Védő Szellemeinknek és Védő Istenségünknek védelmükért, imádkozunk a világbékéért -, akkor mind az egyes ember, mind az emberiség, képes lesz a valódi spirituális szabadság elérésére. Ez a véleményem, és ez az a módszer, amit magam követek. Legyen békesség a Földön. Legyen békesség otthonainkban és országainkban. Küldetésünk legyen sikeres. Köszönjük Nektek, Védő Szellemek és Védő Istenségek. (Az 5. ábrán az ima japán szövege látható) Ha ezeket az egyszerű szavakat folyamatosan szívünkben tartjuk, és minden gondolatunkat ezekből merítjük, akkor természetes módon nyílik majd meg egy fényesebb élet előttünk. Mielőtt még tudatába kerülnénk, önző, elkülönítő érzéseink eltűnnek, és azon kapjuk majd magunkat, hogy minden ember boldogságát vágyjuk. Amint a felebaráti szeretet érzése felragyog az emberben, egyéni karaktere fokozatosan megtalálja a teljességet, és életvitele harmonikussá válik. Ez önmagában a legnagyobb dolog, amit az egyén a világbékéért tehet. Hiszem, hogy a világbékéért való imádság a mai világ egyetlen, leginkább szükséges cselekedete. Az ima kettős célt szolgál. Egyfelől békét hoz az egyén életébe, másfelől nagy szerepet játszik a globális béke megteremtésében. Legyen békesség a Földön, Legyen békesség otthonainkban és országainkban, Küldetésünk legyen sikeres.

Köszönjük Nektek, Védő Istenségek és a Védő Szellemek.

51