Breitner Igor
A Nixon Center for Peace and Freedom
A think tank-ek egy sajátos, Donald E. Abelson által negyedik generációs „örökségagytrösztnek 1 ” titulált csoportjába tartozik az 1994-ben alapított Nixon Center. Abelson örökség-agytrösztnek azon intézményeket hívja, melyeket volt elnökök hoztak létre azon céllal, hogy örökségük – elképzeléseik, céljaik – fennmaradjon mind a kül-, mind pedig a belpolitikában. E negyedik generáció a legfiatalabb az agytrösztök történetében, így befolyása bár kisebb az olyan óriásoknál, mint a Brookings Institution vagy a Heritage Foundation, jelentőségét mégsem becsülhetjük le. Jól mutatja ezt, hogy a Foreign Policy Research Institute egy 2007-es tanulmányában 2 a 30 legbefolyásosabb amerikai agytröszt közé választotta a Nixon Center-t. Alapítás és örökség Richard Nixon első beiktatásának 25. évfordulóján, s mindössze három hónappal halála előtt 1994. január 20-án jelentette be a Nixon Center megalapítását. Amit ő, s vele együtt Henry Kissinger ráhagyott a központra, az a külpolitika realista felfogásának egy újragondolt változata. A realista iskola alapvetése, hogy a nemzetközi viszonyokat anarchia jellemzi, melyben minden egyes állam fenyegetve kell, hogy érezze magát a többiek által. Mándi Tibor nemrég megjelent tanulmányában részletesen foglalkozott a realista iskola változásaival az elmúlt évtizedekben 3 . Ahogy Mándi fogalmaz, a realisták két fontos tényezőt vetettek el a ’70-es években. Egyrészt nem foglalkoztak a többi ország politikai berendezkedésével, másrészt hidegen hagyták őket a morális kérdések. Ami a realista gondolkodást meghatározta az a nemzeti érdek, s az erőegyensúly fenntartása. A neokonzervatívok természetesen élesen kritizálták a realisták amoralitását. Számukra ugyanis az ameriaki társadalom értékei jelentik az erkölcsi alapot egy sikeres külpolitikához, azaz a liberális demokrácia diadalához a világon. 1
Abelson, Donald E.: Think tanks and U.S. foreign policy: an historical perspective [In U.S. Foreign Policy Agenda, Vol. 7. Nr. 3., 2002 november] 2 McGann, James G.: The global „go-to think tanks” [FPRI-TTCSP, 2007] 3 Mándi Tibor: Realizmus, idealizmus és „neorealizmus” [In Politikatudomány Szemle, 2008. 1. szám]
-1-
A neokonzervativizmus jelentős hatással volt a ’70-es évek realizmusára, s maga Kissinger is felülvizsgálta gondolatait. Mára a realizmus is jelentős figyelmet szentel a politikai berendezkedések vizsgálatának, ahogy a morális alapokat sem utasítja el. Jelentős eltérés azonban, hogy a realisták máig az egyensúly kialakítására törekszenek, s a neokonzervatívok morális alapú elutasításával szemben hajlamosabbak a tárgyalásra nem-baráti országokkal szemben is. A 2008-as amerikai elnökválasztások során e realizmus még küzd az elmúlt években meggyengült neokonzervativizmussal. Néhányan, mint például Leslie H. Gelb egyenesen arra a következtetésre jutottak, hogy a realistáknak szövetkezniük kellene az úgynevezett
Truman-demokratákkal,
hogy
felülkerekedjenek
a
neokonzervatívok
„makacsságán” – e gondolatok ráadásul a National Interest szeptemberi számának hasábjain jelentek meg 4 . Ugyanakkor számos prominens realista – így maga Kissinger is, valamint tanítványa, Peter W. Rodman – John McCain republikánus elnökjelölt külpolitikai tanácsadói között foglal helyet, s ez várhatóan nem is fog megváltozni. A Nixon Center vezetése A központ elnökének maga Nixon választotta Dimitri Simes-t, az egykori elnök informális külpolitikai tanácsadóját. Simes orosz származású, Moszkvában végezte egyetemi tanulmányait, s kutatóként a befolyásos szovjet agytrösztnél, az Institute of World Economy and International Affairs-nél dolgozott. Kissinger mellett James Schlesinger is vezető pozíciót tölt be a központban. Schlesinger Nixon után Ford és Carter elnöksége alatt is vezető pozíciót töltött be a kormányzatban. A nagyobb agytrösztökhöz képest kevés, mindössze hét kutató dolgozik a Nixon Center-nél. Közülük érdemes kiemelni Nikolas Gvosdev-et, a National Interest egykori főszerkesztőjét, Goeffry Kemp-et, aki Reagen elnök egyik fő nemzetbiztonsági tanácsadójaként szolgált, valamint Paul Saunders-t, aki 2003-2005 között a Bush adminisztrációban volt külpolitikai tanácsadó.
4
Gelb, Leslie H.: A Realist Rally [National Interest, Sept/Oct 2008]
-2-
Pénzügyi háttér Anyagi forrásokban szintén elmarad a főként adományokból gazdálkodó Nixon a nagyobb agytrösztöktől. 1997 óta 1,7 millió dollárnyi adományt kapott két alapítványtól 5 , a Smith Richardson Foundation-től, valamint a Bradley Foundation-től. Utóbbi az Egyesült Államok legtehetősebb és legbefolyásosabb jobboldali alapítványa, mely mintegy 706 millió dollár fölött rendelkezik. Kutatási területek A Nixon Center nem tartozik azon intézmények közé, melyek a szakpolitikák széles skáláján fejtik ki tudományos vagy éppen politika-befolyásoló tevékenységüket. Fókuszában az amerikai érdekek állnak, s ennek megfelelően a külpolitika és nemzetközi kapcsolatok paradigmái mentén szerveződik tevékenysége. Jelenleg hat fő program található a központ napirendjén: I.
Kína tanulmányok: Kína a nemzetközi kapcsolatok egyik – ha nem legfontosabb szereplőjévé lépett elő a hidegháború lezárultával, nem meglepő hát, hogy a Nixon Center önálló programot szentel számára
II.
Energiabiztonság és klímaváltozás: a program három fő kérdéskörre koncentrál. Hogyan lehet egyszerre biztosítani az energiaellátást és választ adni a klímaváltozás kihívásaira? Milyen hatása lesz Kína és Ázsia növekvő energiaszükségletének az amerikai érdekekre? Hogyan működhet együtt az Egyesült Államok az EU-val, Japánnal, Kínával és Oroszországgal egy közös álláspont kialakításában? A program során lezajlott egy háromoldalú dialógus az Egyesült Államok, az EU és Japán között.
III.
Bevándorlás és nemzetbiztonság: a program főként a nyugati országokra koncentrál, ahol a bevándorlás jelentős nemzetbiztonsági kockázatot rejthet. A program jelenleg az európai muszlim bevándorlók integrációját és az európai dzsihádista csoportokat vizsgálja azzal a céllal, hogy jobban megértsék a radikalizálódás folyamatát.
5
http://www.mediatransparency.org/recipientgrants.php?recipientID=263
-3-
IV.
Regionális stratégiák: a Közel-Kelet, a Kaszpi-tenger és Dél-Ázsia térségeire koncentrál, jelenleg viszont szinte csakis a Közel-Kelet, azon belül is Irán helyzetét vizsgálják. Jelenleg két fő kutatás folyik: az iráni-amerikai kapcsolatok jövője illetve hogyan alakítja az amerikai külpolitikát a növekvő indiai és kínai befolyás a Közel-Keleten.
V.
Stratégiai tanulmányok: e program a legáltalánosabb a hat közül, hiszen célja, hogy egy tágabb perspektívából vizsgálja az Egyesült Államok céljait és prioritásait, valamint az USA érdekeit érintő jövőbeli kihívásokat.
VI.
Amerikai-orosz kapcsolatok program: Kína mellett természetesen Oroszország, s a vele való kapcsolatok kérdésköre is saját programot kapott a Nixon Center-ben. A program a két ország közötti kapcsolatok fő kérdéseivel foglalkozó állandó előadássorozatok köré épül fel, úgymint leszerelés, energia s a terrorizmus elleni harc.
Publikációk – Egy saját lap előnyei A Nixon Center – eltérően a nagyobb agytrösztöktől – nem jelentet meg honlapján elemzéseket vagy tanulmányokat. Bár megtalálható egy „publikációk” szekció, itt a központ munkatársainak máshol (pl. a Washinton Post-ban, International Herald Tribune, stb.) megjelent cikkei kaptak helyet. Ennek jól kivehető következménye, hogy a Nixon Center nem szerepel a 25 legtöbbet idézett think tank listáján, melyet a FAIR médiafigyelő rendszeresen összeállít 6 . Ugyanakkor – hasonlóan a többi agytröszthöz – a Nixon szakértőit esetenként felkérik a Kongresszus egyik háza vagy bizottsága előtti tanúskodásra. Rendelkezésükre áll azonban egy rendkívül jelentős publikációs felület – a National Interest nevű kéthavonta megjelenő folyóirat. A prominens neokonzervatív gondolkodó, Irving Kristol által alapított lap a Foreign Affairs egyik fő riválisának számít – mely lappal gyakran vitába is keveredik. Míg a 2000-es évek elejéig a National Interest a neokonzervatívok egyik fő kiadványa volt, 2005-ben Francis Fukuyama vezetésével a szerkesztők kétharmada elhagyta a lapot. Ennek következtében mára nagyrészt a Nixon Center által vallott realista
6
http://www.fair.org/index.php?page=3322
-4-
iskola elképzelései tükröződnek vissza a National Interest hasábjain – igaz néha helyet kapnak a lap „régi iskolájának” képviselői is. Egy ilyen prominens kiadvány birtokában a Nixon jelentős hatást képes gyakorolni a külpolitikai szakértők gondolkodására, s velük együtt a kormányzati politikákra is.
-5-
