HÍRLEVÉL 2. szám / 2011. március A Ferences Világi Rend Szent Maximilián M. Kolbe Régiójának Hírlevele Kedves Testvérek az Úr Jézusban! Húsvét szent ünnepére készülődve napról napra mélyebben át kell élnünk, hogy teremtett világunkban egyetlen igazi érték van, s ez nem más, mint az isteni szeretet. „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna!” – mondotta Urunk Jézus, akit Szent Antal, ferences egyháztanítónk egyenesen „a megtestesült isteni szeretetnek” nevez. Rendalapítónk, Assisi Szent Ferenc a Húsvétkor feltámadt és megdicsőült Krisztust állította imádságának és reményének középpontjába, aki feltámadásával mutatja meg számunkra, hogy a szeretet nem múlik el soha. Regulánk szívünkbe és elménkbe vési, hogy az örök Húsvétba tartó utunk során ennek a legfőbb, isteni értéknek a tökéletességére kell törekednünk (Reg.2). Nagyböjt idején különösen láthatóvá válik az is, hogy a világ, amely Krisztus örömhírének megértését még sokhelyütt nélkülözve a megváltásra vár, milyen éles, gyógyításra szoruló fájdalmakkal van tele. „A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja” (Róm, 8,19). Nagyböjtben tehát feltárul előttünk a szeretetben való növekedés útja, mint ahogy feltárul a kettős főparancs egysége Ferenc életében is: Isten szeretete csak úgy ver bennünk gyökeret, ha önzéseinkből megtérve felebarátainkban szolgáljuk Őt! Izaiás így figyelmeztet az Úrnak tetsző böjtre: „Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!” (Iz 58,6-7) Kedves Testvérek! Krisztus szeretete sürget minket. Ebben a – családok számára oly nehéz – időben a regionális tanács kér és buzdít minden közösséget, hogy a „Család éve” apostoli feladatban erőitek szerint a lehető legjobban vegyetek részt. A Gondviselés által elénk adott nagyszerű lehetőség ez, hogy hitünket egyre mélyebben életre váltva, Istent felmutatva a világnak segítsünk a nehézségekkel küzdő családokon. A Tanács ehhez ötleteket, segítséget igyekszik adni, s az eredményeket közkinccsé teszi közös épülésünkre, testvéri örömünkre. A koordinálás feladatát Küzmös Enikő, regionális miniszterhelyettes nővérünk vállalta. Mindig adjon erőt az, hogy Urunk Jézus szerető, boldog családban nőtt fel, és milyen áldásos szolgálat az, ha másokat is hozzásegítünk ehhez! Olvassátok sok lelki haszonnal a Hírlevél második számát. Segítsen abban, hogy még inkább Isten országát építsük magunk körül. Áldott Nagyböjtöt és Húsvétot, gyümölcsöző apostoli munkát kívánok Nektek a Tanács nevében! Szolgátok: Szabolcs testvér
A tartalomból Nagyböjt és Húsvét A Család éve A kimondott szó – elmélkedés Maximilian Kolbe évében Közösségeink életéből
Assisi Szent Ferenc: Áldott legyen az Isten Reggeli dicséret Húsvétvasárnapra Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat művelt! Megszentelte szerelmes Fiát jobbja, és szentséges karja. Megismertette az Úr üdvösségét, s a nemzetek színe előtt kinyilatkoztatta igazságosságát. Azon a napon az Úr elküldte irgalmát és éjjel énekét. Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és ujjongjunk rajta. Áldott, aki az Úr nevében jön, Isten az Úr, ő ragyog felettünk. Örvendjen az ég és ujjongjon a föld, zúgjon a tenger egész teljessége, örvendjen a mező és minden ami rajta van. Adjatok az Úrnak, népek családjai adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat, adjatok az Úr nevének dicsőséget!
Hiába születik Krisztus akár ezerszer is Betlehemben, Ha benned nem él, örökre elvesztél. Hogy az istenfélelem megváltson a bajtól, Váljék előbb szíved az Olajfák hegyévé. A Golgota keresztje nem szabadíthat meg a gonosztól, Csak ha benned van felállítva. (Angelus Silesius)
„ Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (János evangéliuma)
Elmélkedés a nagyböjti időre / Barsi Balázs ferences szerzetes írásai segítségével / A természet ideje ciklikusan változó körforgás: tavasz, nyár ősz, tél. Mióta azonban Isten megszólította Ábrahámot és kihívja, kimozdítja előző környezetéből, ígéreteket ad neki, ettől fogva a jövő határozza meg a jelent. Isten húzza, vonzza az embert egy nagy kalandba, melynek útja már nem körforgás, hanem körmenet, bevonulás: a zsidóknak Kánaánba, az ígéret földjére, nekünk pedig akik az Újszövetségben élünk, egy hallatlanul magasabb beteljesedés felé. Az idő így számunkra már nem ciklikus, hanem, mint egy spirálrugó: spirálisan emelkedő, Istenhez tartó út, az Isten Országába vezető út, amely ugyan látszólag évről évre ismétlődik, visszatér emlékezetünkbe, ugyanaz és mégsem ugyanaz többé. Ez a nagyböjti időszak a nagyhéttel és a húsvéttal együtt, amely most kezdődik számunkra egy lehetőség, amely soha nem volt még és soha nem is lesz. Olyan mintha kiszakadt volna az idő és egy rendkívüli dimenzióba kerülnénk bele, mindig egyre közelebb életünk céljához, Istenhez, ehhez az isteni élethez akkor, de csak akkor, ha cselekvő szereplői leszünk az Egyház liturgiája által felkínált lehetőségnek, kegyelemnek. Ha ezt elmulasztjuk, elmulasztjuk azokat a kegyelmeket is, amelyeket itt és most megkaptunk volna. Ezért fontos, hogy a nagyböjti időszakot őszinte bűnbánattal, /gyónással / kezdjük és a Szentlélek segítségével járjuk végig. Szt. Ferenc atyánk sem tulajdonított semmit sem magának, amit tett, vagy mondott, hanem mindent a Léleknek a „Magasságbeli” nagylelkűségének, aki „általa cselekszik és beszél”. /Int. 8,3/ Ezért kéri, „hogy mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr lelkének és szent működésének birtoklására .”/Reg. 10,8/ A húsvét misztériuma az egész keresztény életünk központi forrása. Isten végtelen szeretetében, megszánva az embert elküldte egyszülött Fiát, aki egész lényében, életében bemutatja nekünk az Atya szeretetét, de nemcsak bemutatja, hanem jellé válik: „sokaknak romlására és föltámadására lesz.”/Luk.2,35/ Elfogadva az Atyától kapott küldetését, lemond istenségéről, azonosul sorsunkkal, magára veszi egész emberi mivoltunk korlátait a megkísértéssel együtt. Tudatosan vállalja a szegénységet, a szenvedést és a halált. Hogy így kellett meghalnia, borzalmas kínhalállal, azt már az ember „ bűne” tette elkerülhetetlenné. Jézus ezt is vállalja és teljesen az Atyára bízza magát. „Atyám dicsőítsd meg a te nevedet”- mondja /Jn.12,28 / A „dicsőség órája” a kereszthalál órája. A teljes kudarc, megszégyenülés, értelmetlenség, sötétség és a kivégzés. Miért ez az iszonyatos zuhanás? Az ember számára a megdicsőülés, sugárözön, taps, rajongás, ünneplés, hiszen erre vágyott Éva is, amikor levette az almát a fáról. Olyannak lenni, mint az Isten, s azóta szíve mélyén minden ember erre vágyik. Jézus azonban, az Isten gyönyörűséges, Szent Fia, lemondva istenségéről, alászáll az emberi lét legmélyére, legmegvetettebb, nyomorúságos helyzetébe, hogy azt az engedetlenséget, amelyet Éva tett, Ő engedelmességével: halálig tartó engedelmességével igenné váltsa Istennek. Szenvedése akkor válik dicsőségére, amikor mer belehalni abba a bizalomba, amelyet az Atya felé érez. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”, neked adom oda az életemet. Ó, ha mi így tudnánk bízni az Atyában. A Szentlélek hatására azonban mi magunknak is meg kell tennünk ezt az Istenre-hagyatkozást, ennek a krisztusi bizalomnak kellene megjelenni amikor dolgozunk, küszködünk akár a lélek sötét éjszakájában is, akár a mi golgotánkon, mert az a legnagyobb emberi tett, ezzel juthatunk csak át az örök életbe az Atyához, csak így lehetünk fiai Istennek. Mária, Jézus anyja ugyanezzel a végtelen bizalommal kíséri végig Fiát a keresztúton, s áll a kereszt alatt. Annak idején kimondta Istennek „a z Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” /Luk.l.38/, s ezt az igent a kereszt tövében sem vonja vissza. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” /Róm.8,14/ Gyöngyös, 2011. március Hammerné Kati
Sík Sándor: Áldás
És a hegyen még egyszer visszanéztél És megálltál és magasra emelted Malasztos dús kezed. És szólottál: Útravalónak Szeges ostornak, örök ösztökének Áldást hagyok neked: Bélyeget írok nyugtalan szemedre, Hogy bármit nézel, nézvén meg ne állhass, Amíg a látás hozzámig nem ér. És törvényt írok szomjazó fülednek Hogy semmi hanggal meg ne békélj, Míg ki nem hallod, hogy rólam beszél. Futó lábadnak rendelést vetek, Hogy menjen, menjen szerte-széjjel, Föld ezer útján nappal-éjjel Pihenhetetlen szenvedéllyel, Míg el nem ér hozzám megint. És két kezedre jelet égetek, Hogy olthatatlan fájva fájjon És mindig-mindig mélyebb mélyre vájjon, Míg engemet ki nem tapint. És szíveden élő parazsat gyújtok Gyötrő és győzelmes jelül: Legyen a lelked minden kinccsel terhes, De tenmagadra addig rá ne lelhess, Míg énbelőlem nem lesz újra teljes, És tengerembe vissza nem merül.
Kelemen Didák atya, a Felső-Tiszavidék szentéletű apostola számunkra különösen jelentős történelmi alak, hiszen működése Északkelet-Magyarországhoz kötődik. Ismerjük meg egyre jobban életét és gondolatait! A Hírlevél e számában Búzafejek c. szentbeszéd-gyűjteményéből olvashatunk részleteket, melyeket Didák atya a nagyböjti időre szánt. Megfigyelhetjük, amint szinte prófétai szigorral, tömör, súlyos mondatokban szólítja a híveket a Nagyböjtben való méltó bűnbánattartásra, önvizsgálatra. Sorai megerősítenek minket abban az igazságban, hogy nincs Húsvétvasárnap Nagypéntek nélkül, nincs a feltámadás és örök élet öröme keresztút nélkül. Köszönet a beküldőnek, Konecsni Tamásnénak. Idézetek Isten Szolgája P. Kelemen Didák (1683-1744) Búzafejek c. szentbeszéd gyűjteményéből
BÖJT ELSŐ VASÁRNAPRA VALÓ PRÉDIKÁCIÓ A böjt a lelket felemeli 85. „Nem szabad az Anyaszentegyház törvényeit megszegni; mert ha a Rechabiták (Jer. 35,6) atyjuk hagyására soha bort nem ittak, mennyivel méltóbb, hogy ottan csak kevés ideig tartóztassuk magunkat a húsételtől Anyánk hagyására. Nem szabad a te húsételeddel az együgyűeket megbotránkoztatnod, mert Si esca scandalizat fratrem meum, non manducabo carnem in aeternum: Soha húst nem enném, úgy mond Sz. Pál (1Kor.8,13) ha ebből megbotránkozik felebarátom. Azért, ha Isten szolgája akarsz lenni, azt mondja Sz. Pál, hogy böjtölnöd kell, exhibeamus nos, ut Dei ministros in jejuniis. Sőt, mikor azt mondotta volna, hogy ő nagyobb szolgája Istennek, hogy sem a többi Apostol, többi között azt az okát adja: in jejuniis multis (2Kor.11,27), hogy ő sok böjtöt szenved; mintha mondaná: annál nagyobb szolgája vagy Istennek, minél többet böjtölsz, mert a böjt a szemérmetességet oltalmazza, a nyelveket zablán tartja, a zenebonákat és összeveszéseket eltávoztatja, a tisztátalanokat kigyomlálja, a mennyei és világi tudományokat lelkünkbe oltja: a bűnöket megfojtja, a lelket felemeli, tökéletességet és örök jutalmat szerez.” Gyónás által először kitisztulunk 90. „Hogy a böjtünk hasznos, Isten előtt kedves legyen, arra kell vigyáznunk, hogy a penitencia, gyónás, communio által elsőbben kitisztuljunk, mert aki halálos bűnben vagyon, ha csak kenyérrel, vízzel böjtöl is, jutalmát nem veszi az örök boldogságban. Azért mondja Sz. Pál, ha mindenét szegények közé osztja az ember, ha testét sanyargatja, sőt tűzre adja, sem használ, valamíg Isten szeretetében s kedvében nem lészen. Azért most böjt kezdetiben bűneitekből kitérjetek, penitenciatartással Istent engeszteljétek, mert nagy gorombaság volna, hogy a gyónást mostantól húsvétra halasztanók, és 40 napi böjtölésünket, szenvedésünket szántszándékkal akarva haszontalanná tennők.” VIRÁGVASÁRNAPRA VALÓ PRÉDIKÁCIÓ A tisztségek viselése Isten dicsőségére 126. „Igaz ugyan, s nem is lehet a világ anélkül, mind egyházi s mind világi tisztek s méltóságos állapotok vannak. Az Isten szolgái is minden világi tisztet s becsületet le nem rázhatnak magukról, de abban áll a tökéletesség, hogy afféle dicsőséges hivatalokat csak azért és csak úgy viseljenek, hogy az Isten tisztessége és szolgája öregbedjék általuk, és az Anyaszentegyház gyarapodjék. Ugyanis, nem szabad az embernek egyébért világi dicsőséget keresni, hanem csak azért, hogy az
Isten dicsőítésének eszköze lehessen. Azért nem tiltotta el Isten a gazdagságot, sőt Ábrahámnak, Jóbnak, Dávidnak is gazdagságot adott; hanem csak azt parancsolta, hogy szívünk a gazdagsághoz ne ragadjon. E világi tisztségekből nem fogja el Isten a híveket, hanem azt kívánja, hogy akik ezzel élnek, úgy éljenek, mintha nem élnének, fenn ne héjázzanak, ne kevélykedjenek, és e világ maszlagától el ne szédíttessenek, hanem a jó szerencsében állhatatosan keressék az Isten tisztességét és az Anyaszentegyház épülését.” NAGYPÉNTEKRE VALÓ PRÉDIKÁCIÓ „Mi dolog ez, édes Üdvözítőm? Sírva, kiáltozva, imádkozva, fejed hajtva adod ki lelkedet? Oh, véghetetlen szeretet! Oh, véghetetlen szeretet! Oh, böcsülhetetlen kegyelmesség! Nem sirattad, Uram, nem sirattad magadat, hanem az én sok bűnömet; nem kesergetted kínszenvedésedet, hanem az én gonoszságaimat, és mivel születésedben nem volt bölcsőd, életedben nem volt házad, halálod óráján sincsen ágyad. Hanem ágyad a kemény keresztfa, vánkosod a töviskorona. Semmi kedvet, semmi könnyebbséget nem kerestél testednek, hanem csak Istenhez kiáltottál, csak könyörögtél és fejedet meghajtván igaz engedelmességgel az Isten akaratjára kibocsátád lelkedet. Ezt kell a keresztény embernek halála óráján követni, erről emlékezvén nem a test kedvét keresni, nem a világon kapdosni, hanem Istenhez kell folyamodni, bűnünk bocsánatát sírással tőle kérni, az ő sz. akaratjához mindeneket alkalmaztatnunk.”
„Családjukban a békesség, a hűség és az élet tiszteletének ferences szelleme szerint éljenek arra törekedve, hogy mindezekben a Krisztusban már megújult világ jele legyenek.” (Regula 17.)
Lantos Tiborné Gondolatok a családokról a Család évében A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése értelmében 2010. december 26-tól 2011. december 30-ig Szent Család vasárnapjáig a 2011-es évet a Család Évének nyilvánította. Hírlevelünk 2. számában nekem jutott az a feladat, hogy a családokról írjak. Elgondolkodtam, hogy a Püspöki Konferencia miért a családokat emelte ki 2011-ben, mert szerintem sok Szent megérdemelné, hogy vele foglalkozzunk egy egész éven át. Azután elkezdtem kutatni, olvasni, tájékozódni, jöttek az információk, és rádöbbentem arra, hogy a családnak milyen fontos szerepe van. A család a társadalom legfontosabb intézménye, a társadalom alapja! II. János Pál pápa már 1981-ben apostoli buzdításában a keresztény család feladataira hívja fel a figyelmet, majd 1994-ben a családokhoz intézett levelében szomorúan állapította meg, hogy a mai családokban kevés az emberi élet, ahol a létezés az igazságban és a szeretetben kivirágzik. XVI. Benedek pápa első körlevelében hangsúlyozza: csakis egy férfi és egy nő, egy életen át tartó hűséges életszövetsége méltó az emberhez. A társadalom alapja a család, mindannyian egy családba születtünk, de senkinek nem tanítják meg, hogyan kell ott élni, hogyan kell a másik boldogságát szolgálni és miként lehet az igazi kölcsönös szeretetre eljutni. Szükségünk van mintákra, példákra. Ma megkérdezhetjük: vannak-e olyan családok, ahol a két ember egysége példává válik és folytatódik az egymást követő nemzedékek során, amit a mai fiatalok is követhetnének Ez bennünket arra tanít: a szeretet igényes, ez az igazi java az embernek és kisugárzik másokra is. Ez azért is nagyon fontos, mert ma a házasság, a család válságban van. A keresztény családoknak nagy feladatuk van, s ez nemcsak a családon belülre vonatkozik, hiszen a szeretet kiárad másokra is és sokakat megerősít. A házastársak és szülők szeretete is rendelkezik sebeket gyógyító erővel. Más házasságokat is képes megbékélésre és megbocsátásra elvezetni, és ismételten biztosíthatja az újrakezdés lelki energiáját. Ma újra hangsúlyozni kell, hogy a gyermeknek szüksége van szüleire, közösségben kell felnőnie, gondoskodni kell róla. A szülőknek viszont minden segítséget meg kell adni állami és egyházi részről egyaránt, hogy gyermekeiket szeretetben, testi és lelki nevelésben részesítsék. Hogyan őrizhetjük meg a család békéjét? Csak úgy, ha a család valóban az evangéliumi reménységet hirdeti, ami a kölcsönös bizalomra és a gondviselésbe vetett hitre épül. Mi a titka a jó és boldog házasságnak? – tehetjük fel a kérdést. Valójában ezt is Istentől kell megtanulnunk. Jézus, az Isten Fia családban született, bár fogantatása különleges volt, hiszen a Szentlélek erejéből történt, de mintegy három évtizeden át családi közösségben élt. Az ott szerzett tapasztalatok is hozzájárultak természetfölötti tanításának megfogalmazásához. Ha Krisztus és az egyház ilyen szép jövőt lát a családok előtt, akkor miért van az, hogy nagyon sok békétlenséggel találkozunk a családok körében? Sajnos az emberiség családját és annak egységét éppen a bűn bontotta meg. Ezért volt szükség Krisztus halálára és feltámadására, az Ő megváltó erejére, ami megújítja az emberi személyt, s azon belül a családot. Ha őt befogadjuk a szívünkbe, könnyebb természetünket javítani a megtérés útján. (Regula 7.)
Fontos, hogy a házaspárok egymással is kiengesztelődjenek, érezzék át, hogy kapcsolatuk nem pusztán magánügy, mert a házasságnak, a családnak is az a küldetése, hogy ápolniuk kell a szeretet, a nagylelkűséget, az áldozatos szellemet és ezt kérjék imáikban is. Ez adja meg a család és a házasság békéjét. Imádkozzunk az idén különös odaadással családjainkért. Legyen a család maga is a közös hit, a közös imádság otthona. Fontos, hogy a plébániák megismerjék a hozzájuk tartozó családokat, találják meg egymással a kapcsolatot. A családok örömmel találják meg egymást, osszák meg egymással ünnepeiket és gondjaikat, ha szükséges anyagiakkal is segítsék egymást. Bátorítsuk azokat is, akiknek megtört a családi életük, tartsanak ki a hitben és az Egyházzal való közösségben. Kérjük a Szent Család áldását családjainkra! Mennyei Atyánk, hálát adunk neked az élet és a család ajándékáért. Adj nekünk erőt, hogy szeretetben és örömben élhessünk. Kérünk, segítsd a házaspárokat küldetésük teljesítésében, hogy az élő hitet továbbíthassák! Nyisd meg a gyermekek szívét, hogy kibontakozzék bennük a keresztségben kapott hit! Engedd, hogy fiataljaink növekedjenek a hitben és Jézus ismeretében! Add, hogy a házasság előtt állók tisztán megélt szerelemmel készüljenek a házasságra. Áldd meg nemzetünk minden családját! Adj belső békét az özvegyeknek és egyedülállóknak, kudarcoktól szenvedőknek! Adj bölcsességet és kitartást a családokért fáradozó világiaknak, egyházi vezetőknek! Világosítsd meg a közélet felelőseit, hogy felismerjék, mit kell tenniük a család és a haza javára! Szabadítsd fel szívünket a szolgáló szeretetre, a Szent Család segítségével: József és Mária közbenjárására, a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Szeretném folytatni a gondolatokat a következő számokban is a családról, mert nem feledkezhetünk meg a gyökereinkről, mert csak így tudunk reménységgel és a valóság talaján állva tekinteni a jövőbe.
HÍREK A RÉGIÓBÓL avagy cselekedetekkel minden testvér prédikáljon „A tökéletesség titka nem abban rejlik, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, hanem hogy az apró dolgokat is lelkiismeretesen elvégezzük; a tökéletesség eléréséhez nem hosszú imákra és súlyos önmegtagadásra van szükség, hanem arra, hogy Isten akaratát pontosan teljesítsük.”(Kolbe atya breviáriuma – Szent Maximilian Kiadó, K.T.) Miskolc, p. Kelemen Didák Közösség Közösségünk választókáptalanja 2011. január 22-én történt meg. Az új tanács első és legfontosabb feladata, hogy felkészüljön arra a szolgálatra, melyet a Mindenható bízott rájuk. A hó második szombatján 16 órától rendi gyűlést tartunk, s az utolsó szombaton lelki napot, melyet a Család évének szentelünk. Minden pénteken Oltáriszentség imádást végzünk, imádkozunk papi s szerzetesi hivatásokért. Imádkozunk betegeinkért. Mezőkövesd, Szent Bonaventura Közösség A közösség választókáptalanját 2011. március 8-án tartotta meg. Jászberény, Assisi Szt. Klára Közösség A közösség életében a 2010-es esztendő nagyon fájdalmas, szomorú eseményeket hozott. Három kedves testvérünktől búcsúztunk, akiket magához szólított az Úr. Először Mészárosné Marika néni 88 évesen hosszú betegség után hunyt el. Majd Petőné Juliska néni 99 évesen,- akinek újjáalapításunkat is köszönhetjük,- őket Bozsóki Rózsa 80 évesen követte. Megviselt bennünket a három szeretett testvérünk elvesztése. Betegeink is vannak, egy testvérünk a szívével bajlódik, műtét előtt áll, másikuk szemműtéten esett át, majd combnyaktörést szenvedett, így nem tudnak jelen lenni a havi összejöveteleken, de látogatjuk őket, tartjuk velük a kapcsolatot, imádkozunk értük, és várjuk felgyógyulásukat. Közösségünk minden hónap harmadik keddjén tart rendi összejövetelt. Nagy örömünkre Kelemen Zoltán atya lelkesen és szorgalmasan jár hozzánk Kemencéről, köszönet a fáradságáért és azért a sok-sok lelki tanításért, amiben részesít bennünket. A jó Isten éltesse még sokáig, adjon erőt, egészséget munkájához. Örülünk annak, hogy a Jézus Neve Plébánia új kinevezett plébánosa Dr. Novák István atya minden segítséget megad, és vár bennünket ferenceseket, hirdeti az összejöveteleket, hívja a kívülállókat is Zoltán atya miséire, amire szívesen jönnek a hívek. 2011. március 8-án tartottuk választó káptalanunkat. Nyírbátor, Szent páter Pió Közösség Plébániánk élete az utóbbi másfél évben meglehetősen mozgalmassá vált és felpezsdült a nagyszabású és immár befejezéséhez közeledő építkezések miatt. Felépült és átadásra került az új szárny a kolostor belső udvarán, amely egész évben, folyamatosan várja és fogadja az idelátogatókat, zarándokokat, ifjúsági csoportokat. Új burkolatot és tetőszerkezetet kapott a minorita templom, gótikus tornyát visszaállították eredeti állapotába és elkészült a két műemléktemplomot a Várkastéllyal (Nyírbátor legrégibb épülete, valaha a Báthoryak ebédlőpalotájaként funkcionált) összekötő impozáns történelmi sétány – szökőkutakkal, pihenőhelyekkel és szoborcsoportokkal, melyek a Báthory családhoz kötődő híres történelmi eseményeket és mondákat jelenítik meg. Templomunk kívül-belül megújult. Külső arculata a tetőszerkezet átépítése miatt teljesen megváltozott. A három barokk oltár – a Krucsay-oltár, a Pócsi-oltár és a Főoltár - teljes restaurátori felújítását elvégezték! Szobrai ismét régi fényükben pompáznak. A templom ünnepélyes átadására április 16-án, a történelmi Sétányéra előreláthatólag május 14-én kerül sor. Ezúton is szeretettel hívjuk és várjuk ferences világi testvéreinket mindkét eseményre.
Pünkösd után plébániánkon „Plébániai megújulási napok” címmel egy rendezvénysorozat veszi kezdetét, amelyen a lelkiségi mozgalmak bemutatkoznak. Mi, Ferences Világi Rendiek is készülünk erre az alkalomra. Érdekes, színes programokkal (előadásokkal, kiállítással, vetítéssel) szeretnénk megismertetni és népszerűsíteni Szent Ferenc atyánk tanításait, közelebb hozva Őt az érdeklődőkhöz. Oly keveset tudnak róla, pedig Szent Ferenc napjainkban aktuálisabb, mint valaha. Életszemlélete, magatartása követendő példa lehet az idősebb és fiatalabb generációk számára egyaránt. A helyi választókáptalan lebonyolítására március 22-én kerül sor.
Nyírbátor, Minorita templom
Gyöngyös, Temesvári Pelbárt Közösség Két érdeklődő is jelentkezett a közösségnél. A választókáptalant március 19-re hívta össze a közösség tanácsa. Nagykáta, Árpád-házi Szent Erzsébet Közösség Újabb ruhaszállítmány érkezett célba a közösség szervezésében, melynek címzettje – tekintettel a Család évére – a szolnoki nagycsaládos egyesület. A közösség örömére több érdeklődő is részt vesz a találkozókon. Kedves Testvérek! Kérjük, hogy a közösségeitekben történt eseményeket osszátok meg mindannyiunkkal, küldjétek be a Hírlevélbe.
A Magyar Katolikus Egyház által meghirdetett Család évében emlékezzünk Árpád-házi Szent Erzsébetre, aki magyar szent, családanya, s egyben a Ferences Harmadrend tagja volt. ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET Szent Erzsébet a felebaráti szeretet nagy szentje a Ferences Világi Rend égi pártfogója, az a magyar szent, akit az egész világon ismernek és nagy örömmel, szeretettel emlegetnek, kérik segítségét és imádkoznak hozzá. Mi is imádkozzunk Szent Erzsébethez, aki bekerült a ferences mozgalomba, mindent Assisi Szent Ferenc szemével nézett és letette a szerzetesi fogadalmat Szent Ferenc III. Rendjébe. „Istenünk, te Szent Erzsébetnek megadtad, hogy a szegényekben Krisztust lássa és tisztelje. Az ő közbenjárására nekünk is add meg, hogy a nyomorgókat és a bajbajutottakat lankadatlan szeretettel szolgáljuk.” A 800 éve született Árpád-házi Szent Erzsébetet négy évvel halála után 1235. Pünkösdjén IX. Gergely pápa Perugiában szentté avatta. „Magyarország virága” Szent Erzsébet példája sok évszázad elmúltával ma is elevenen hat, aminek oka Erzsébet odaadó istenszeretetében rejlik. Erzsébet igazi európai szent: kora társadalmi viszonyait tekintve épp úgy, mint napjainkban, az evangelizáció követhető példája. Erzsébet magáévá tette Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a programját. Kiváló mestereinek köszönhetően Assisi Szent Ferenc nyomába szegődött, személyes és végső életcélként saját életét hasonlóvá alakította Krisztuséhoz, aki az ember egyedüli Megváltója. A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott. II. Endre király és merániai Gertrúd lányaként született 1207-ben Sárospatakon. 4 éves korában elszakították szüleitől, eljegyezték Thüringia leendő grófjával és német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátítsa új hazájának minden szokását. A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. Leendő anyósa azonban nem nézte jó szemmel a gyermek Erzsébet vallásosságát, aki már akkor kitűnt Istenhez való imádkozásával, az Isteni szeretettel. Gyermeki szeretetével Szent János apostolt választotta kedves Szentjének. Wartburgban ugyanis akkoriban az volt a szokás, hogy évente mindenki sorshúzással választott magának egy szentet, aki külön is próbált követni és tisztelni. Ő háromszor Szent János nevét húzta ki. Attól a naptól semmit nem tagadott meg, ha Szent János nevében kérték tőle. 14 évesen Lajos tartományi fejedelem felesége lett. Erzsébet teljes szívével szerette férjét, házasságával függetlenítette magát az udvari etikettől. Ha férjét hazavárta, messziről elébe lovagolt és viharos örömmel üdvözölte. Lajos pedig az emberek megrökönyödésére egy asztalnál étkezett vele. Lajosnak tapasztalnia kellett, hogy felesége szívét, jóllehet nagyon szereti őt, nemcsak ő birtokolja: Isten volt az, aki Erzsébetet egészen lefoglalta magának. Lajos hálás hittel vette tudomásul, hogy felesége néha éjszaka felkel mellőle és a hideg padlóra fekszik, hogy Isten szeretetéért egy időre elhagyja férje közelségét. Azon sem ütközött meg, hogy Erzsébet az asztalnál egy falatot sem evett, mert éppen böjtölt. Az 1225-ben kitört éhínség idején teljes tekintélyével mögötte állt, amikor Erzsébet felnyitotta a kamrákat és hombárokat, segített az éhezőkön. Az áskálódók hiába igyekeztek éket verni az egymást rajongásig szerető házastársak közé. A „rózsacsoda” legendája szerint Erzsébet kenyeret vitt kedvelt szegényeinek, amikor elébe toppant
Lajos. Amikor asszonya szétnyitotta a kötényét, rózsák illatoztak benne. A gróf többé nem szólt bele hitvese adakozásaiba, sőt követte példáját. A várban menhelyet és kórházat építtettek. Szeretettel, gondoskodással nevelték 3 gyermeküket. Erzsébet legbensőbb titka s egyúttal legvonzóbb vonása az volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. „Mennyei Atyánk, hálát adunk neked az élet és a család ajándékáért. Adj nekünk erőt, hogy Szent Erzsébet példája nyomán nagylelkű szeretetben és örömben élhessünk. Segítsd a házaspárokat küldetésük teljesítésében, hogy a hitet melyet őseinktől kaptunk, továbbíthassák!” 1227-ben Lajos keresztes hadjáratra indult. Erzsébet kimondhatatlan fájdalmat érzett, mintha sejtette volna a jövőt. Lajos még útközben megbetegedett és Olaszországban meghalt. A hírt alig merték közölni Erzsébettel, s amikor megtudta, ezzel a kiáltással rohant végig a várban: „Jaj Uram, Istenem, most az egész világ meghalt számomra.” Lajos oltalma nélkül nem folytathatta eddigi életét, ezért gyermekeivel együtt elhagyta a várat. Utolsó éveiben nagy szerepet játszott Marburgi Konrád, akit maga a pápa jelölt ki Erzsébet lelkiatyjául. 1228-ban Erzsébet követte őt Marburgba. Konrád ferences komoly, szent buzgósággal teli pap volt és szegénységben élt. Nagy feladatának tekintette Erzsébet tökéletességének kibontakoztatását. Szigorú lelki vezető volt, kis hibákért is megostorozta Erzsébetet. Erzsébet nem tiltakozott, nem keresett kibúvókat, hanem Krisztus iránti szeretete jeleként tökéletesen engedelmeskedett. Konrád atya egészségéről is Erzsébet gondoskodott, mert a betegápolásból sem akarta kivonni magát. Özvegyi javaiból ispotályt rendezett be Marburgban. 1228. nagypéntekétől fogva ott szolgált a ferences harmadrend szürke ruhájában mint betegápoló. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta nem tud számukra megfelelő nevelést biztosítani. E döntésében bizonyára része volt annak is, hogy a szívét most már osztatlanul Istennek akarta adni. Legkisebb lányát Gertrúdot boldogként tiszteljük. 1231. novemberében megbetegedett és 16-án éjfél körül halt meg. Marburgban temették el. „Világító példádon felismerheti a világ, mire képesítheti a szeretet, a hit, az alázat a keresztény lelket. Szíved minden erejével Istenedet szeretted, tiszta és bensőséges szeretetet ajándékoztál neki. Ezért már itt a földön megízlelhetted a mennyország örömeit és gyönyörűségeit, amelyek azokra a lelkekre várnak, akik hivatalosak az imádásra méltó isteni Bárány lakomájára. Földöntúli világosság, rendíthetetlen hit töltött el téged. Az Evangélium nemes lánya voltál. Felebarátodban Urunkat, Jézus Krisztust láttad. Ezért lelted örömödet abban, hogy a szegényekkel legyél, nekik szolgálj, felszárítsd könnyeiket, bátorságot önts beléjük. Mindenféle szükséges szolgálatot teljesíts irántuk betegségeikben és szenvedéseikben egyaránt.” Szeretetre méltó Szent Erzsébet! Téged egészen különleges módon szeretett az Isten. Légy most a mennyben lelkünk oltalmazója. Segíts minket, hogy mindjobban tetszhessünk Jézusnak! A magas mennyből tekints le ránk! Mi itt élünk a világban, ebben a rossz, romlott, az Isten ügyeivel szemben közönséges világban, ezért fordulunk hozzád bizalommal. Kérd az Úrtól értelmünk megvilágosodását és akaratunk megerősödését, hogy megtaláljuk lelkünk békéjét és az igaz szeretet.” Jászberény, 2011. január 4.
Lantos Tiborné
A kimondott szó
Elmélkedések Szent Maximilián évében 2. rész szerkesztette: fr. Bogdan Adamczyk OFMConv, a régió lelki asszisztense
A kimondott szó Felelősség a szóért, amelyet mondok, és amelyet hallgatok Szent Maximilián ismerte a szóban rejlő hatalmat és szívesen hivatkozott rá. A sajtón keresztüli lelkipásztorkodás, a komoly törekvések a rádió megindítására és a bátor gondolatok a tv felhasználására az ő meggyőződésének nagyon is kifejező tanúságtétele volt, hogy milyen erő is rejlik az érettünk testté lett Igében. Az általa kimondott szavak nemcsak a figyelmeztetés és tanítás szavai voltak, hanem elsősorban az Isten és a Szeplőtelen Szűz szeretetéről tettek tanúságot, arról a vágyról, hogy „megnyerje” a világot Krisztusnak, Márián keresztül. A szó ilyen értelmezését, Kolbe atya a szentírás tanításából merítette. A szó bibliai értelmezése. „Az Ige testé lett, és közöttünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 14). A Biblia tanulmányozása megnyitotta Maximilián előtt a szó hatalmát. A bibliai könyvekből megismerte, hogy a világ a szó hatalmában lett teremtve, és az öröktől létező szó vezette ki a népet a szolgaságból és hűségesen kísérte a pusztai vándorlásban. Ez a szó: JHWH, égette a próféták szívét, akik hősiesen hirdették akaratát függetlenül a hallgatóik magatartásától. Végre a hite azt monda neki, hogy a Szó testé lett, és közöttünk lakott, az Atya a Fiában egy lett közülünk, Isten intim és sokrétű kapcsolatba lépett teremtményeivel. Azóta a szó már nem lágy és nem száll el, nemcsak közvetíti az információt, hanem átadja az életet és tanúságot tesz róla. A megtestesülés titka után az emberi szó materiális jelleget öltött, és egyszer kimondva nem megy feledésbe. Ezért az általam kimondott szónak idő fölötti, örök jellege van. Olyan éles, mint a kétélű kard, megítéli a szívek gondolatait és tetteit. Az említett területek közül, mindegyik jelentős számunkra, mert mint ferences világi testvérek az Isten igéjének hallgatói és szolgái vagyunk. Nem mi birtokoljuk a szót, hanem ő vezet minket. Teljesen az Isten és az emberi szó szolgálatában állunk. Ő rendelkezik felettünk bölcsességünket használva és felelősségünkre hivatkozva. Szükségünk van a szóra, nem tudunk nélküle élni. Lehetetlen dolog a gondolatok, az érzelmek, a vágyak kifejezése szavak nélkül, ezért kell elmélkedéseinkben helyet hagynunk a szó misztériumáról szóló gondolatoknak. A szó, amely tetteket szül Az Ószövetség a dâbar szót az általa körülírott valósággal azonosítja, vagyis hogy a kimondott szó engedi meg a tartalom létezését. Azóta nemcsak potenciális lehetősége volt a létezésre, hanem a tényleges létezésnek örvendezhetett. A szó meghatározta a személyt is, aki kimondta ezeket, azért, mert a személy a szóban a legteljesebben nyilatkoztatja ki magát, felfedi a saját énjének rejtett lehetőségeit, belső szépségét vagy lelki kicsinységét. A szó elárulta a személyiség misztériumát. Azóta a szó a közösség tulajdonává lett, hiszen az, aki kimondta, nem volt képes újra magába zárni. Izsák Jákobnak adott áldása a szó hatalmas működésének tökéletes példája. Igazság szerint Izsák Ézsaut akarta áldásával megajándékozni, de a Jákob fölött mondott szavak visszavonhatatlanok lettek, annak ellenére, hogy csellel voltak elnyerve, nem lehetett visszavonni, és annak hatalma működni kezdett. Az egyszer kimondott szó hatalmáról más bibliai könyvek is szólnak. Többek között Izajás próféta könyve:
„Mert amint lehull az eső és a hó az égből, nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok és véghezviszi, amiért küldtem.” (Iz 55, 10-11). A próféta biztos abban, hogy az Úr szavának rendkívüli ereje van. Meg van győződve, hogy amiről beszél, nem csak a jövőben teljesedik be, hanem most is működik, öröktől fogva. Isten nem a levegőbe beszél, minden szavának meghatározott missziója és célja van, amelyek megvalósulnak, mert Isten szavának az ereje csodát tud tenni. Jeremiás próféta könyvében Jahve ezt mondja: „Erre ezt mondta nekem az Úr: »Jól láttad; mert virrasztok igém felett, hogy beteljesítsem.«” (Jer 1, 12) Tehát senki, aki tapasztalja magában Isten igéjének a működését, nem marad ugyanaz az ember, akkor sem, amikor észrevétlen marad, mikor valaki elzárkózik a működése elől. Isten szava megváltoztatja, tökéletesíti, megtéríti és megszenteli az embert. A szó által Isten hatalmat ad az embernek, megengedi, hogy részt vegyen a lelki javaiból, és hasonlóvá válik Hozzá. Fontos tehát, hogy mint ferences világi testvérek, mindig és bátran hirdessük Isten igéjét, az egész világon elterjesszük azt, az Ige apostolai legyünk Szent Maximilián példájára. Másik oldalról azonban az a hatalom, amely Isten igéjében rejlik, azt parancsolja nekünk, hogy bölcsen és mértékkel cselekedjünk azzal. Hiszen a szónak hatalma van életet adni, de megsemmisíteni is. Tudták ezt a próféták, tapasztalta a zsoltáros, aki ezt írta: „ Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzek nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem. «Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult. Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.” (Zsolt 39, 2-4) Az igében rejlő tudatosság bibliai és keresztény írókat indított arra, hogy figyelmüket a kimondott szóra irányítsák, bölcs és felelősségteljes használatára, mert a szavak „simábbak az olajnál” (Zsolt 55, 22b) de hirtelenek, mint a „tűz a szádban” (Jer 5, 14). A megfelelő időben szabad kimondani azokat, de lehet vétkezni a bőbeszédűséggel. Segítenek fejlődni nekem és a felebarátnak, de csapdákat is készíthetnek, másról hazug dolgokat mesélhetnek. Tehát az igében valóban erő rejlik. Isten és Anyjának igazmondása Megfigyelve Maximilián szerzetesi, papi életét, és lelkipásztori tevékenységét, azt a benyomást keltheti, hogy ismerte a szóban rejlő értéket és hatalmat. A kimondott vagy nyomtatott szó, a rádió vagy tv hullámain küldött szavak mindegyikének rendkívüli nagy értéke volt. Kolbe atya tudta, hogy az ő szavának, de minden testvér szavának is dinamikája van, és hasonló a hatalma ahhoz, amelyről a bibliai szerzők írtak. Ez életet keltő és egyben megsemmisítő hatalom, új valóságot teremtő, de romboló erő, szeretetet ajándékozó, de lehet gyűlölettel teli is. Tehát Maximilián ismerte a szó értékét, ezen kívül erősítette őt abban a hitben, hogy a szóban rejlő lehetőségeket felhasználja, ahogyan erről a biblia beszél. Maximiliánnak nagy volt az Isten igéjébe vetett hite. Soha nem vonta kétségbe az Isten ígéretét, és egész élete annak árnyékában folyt le. Nemcsak Istenben hitt, hanem mindenek előtt Istennek hitt, és az Ő igéjének. Soha nem vonta kétségbe a bibliai írok igaz mondását, amelyet a Teremtő szavának tulajdonítottak, az Asszony végleges, kígyó feletti győzelméről. Így szólnak erről a Teremtés könyvének szavai: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3, 15) Ez az igazság Maximilián életének és tevékenységének programja lett. A koncentrációs táborban a büntetések alatt állva, vagy az éhkamrában halva, Maximilián nem veszítette el hitét, az Isten és az Ő szeretetének a gyűlölet feletti végleges győzelmében. Számos írása bizonyítja ezeket az állításokat. Ezekben találunk támaszt arra, hogy az Asszony, a tisztaság és az alázatosság által, győzedelmeskedni fog a rossz és a bűn fölött. Ezért a testvéreket a küzdelemre bíztatta és a győzelembe vetett bizalomra, hiszen „minden lélekben megismétlődik ez a küzdelem, annál inkább, minél jobban elmélyül az Isten akaratával való egyesülés. Tehát senki se gondolja, – mondta – hogy
nem lesz kísértés és akadály, csak a Szeplőtelen Szűznek ajánlott lélek marad legbensőjében érintetlen.” Maximilián hitt Mária Lourdesben mondott szavainak: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”Nem vonta kétségbe, hogy igaz az, amiről szólnak, és a Szűz valóban szeplőtelen. Soha nem vonta kétségbe szavahihetőségét, és ez lett életének és igehirdetésének programja. Mindezek Szent Maximilián a szó iránti rendkívüli tiszteletéről tanúskodnak. Az ő hite az Isten igéjéből született, megerősödött a rá való hivatkozással, és jövőre irányuló tervei alapja lett. Tehát rendkívül intenzív volt az igével való kontaktusa. Nagy értéket adott neki, az evangelizációs és a missziós tevékenységben egyaránt. Éppen a szó bölcs szolgálata által jutott benne szóhoz Isten, és a hallgatóit a hit kegyelmében részesítette. Ezért Kolbe atya engedett Isten és Mária szavai vezetésének, amikor a vele született intelligenciájának fénye arra indította, mintha sötétben motoszkálna. De ő bízott abban, hogy az, amit Isten és az Ő égi Anyja kimondott, valós, és érdemes érte az életét feláldozni. Törekvés a szó tisztaságára Szent Maximiliánnál az Isten igéjébe vetett bizalom azt a törekvését szülte, hogy ápolja a másokhoz való kapcsolatát a hozzájuk intézett szavak alapján. Megkövetelte a szó tisztaságát, vagyis amit mondok és akivel beszélek, igaz legyen, és ne terjesszek hazugságot. Néha az történik, hogy sok, magasztos ígéretet teszünk, amelyeket – sajnos - nem mindig, vagy nem teljesen tartunk be. Így van a szerzetesi fogadalmakkal is, vagy más ígéretekkel, amelyek alól bármilyen kifogással mentséget keresünk. Rengeteg szót mondunk ki a tartalomra való felelősség nélkül, nem számolva a következményekkel. Ritkán vagyunk tekintettel arra, hogy a felelőtlenül kimondott szavaink, talán nem megfelelő társaságban, szeretet nélkül hangzanak el. Megrágalmazhatnak, megsérthetnek valakit (testvéremet), rossz fényben állíthatják őt elénk, tönkretehetik a közösségben a róla kialakult pozitív képet. Maximilián arra emlékeztet, és hív meg bennünket, hogy tiszteljük a szót és vállaljunk érte felelősséget. Egyúttal az ő élete is mutatja, hogy egyre jobban igyekezett elsajátítani Isten és az egyház szavait, mélyebben megismerni a tartalmát, hogy még jobban tudjon szolgálni az embereknek. Ezért mindig tanult, és a testvéreket is erre buzdította. Többször mondta nekik, hogy ne elégedjenek meg az elért tudással, hanem állandóan mélyítsék azt. Meg akarta alapítani a Mária Akadémiát, amelynek feladata a Máriáról szóló hitigazságok elmélyítése és bölcs terjesztése lenne a világon. Innen származik számára a szó értékéért és tisztaságáért való törekvés. Kolbe atya tudta, hogy a jó szavak fel tudják gyújtani az Isten és a Szeplőtelen Szűz iránti szeretetünket. A rossz szavak viszont legyengíthetik, vagy megsemmisíthetik. Belsőleg érezte, hogy csak az írott, vagy mondott szavaknak köszönhetően őrizheti meg a lengyel és japán testvérekkel való kapcsolatát. Meg volt győződve arról, hogy a szónak rendkívüli értéke van a barátság kötelékének erősítésében, amely annyira szükséges a világ megnyerésében a Szeplőtelen Szűz javára. Azért a szavak, amelyeket az embereknek írt, át voltak itatva hittel, szeretettel, és általuk jelen volt ott. Nagyon sokat lehet beszélni a szó jelentőségéről és értékéről Szent Maximilián életében. Mégis szeretnék megmaradni ennél a pár gondolatnál, megengedve a lelki képzeletünk zarándoklását, amelynek fontos, de nyugtalan kérdést kell feltennie: hogyan rendelkezem a szóval, ezzel az Istentől kapott nagy ajándékkal? Vajon az ige a számban testté válik, építi, vagy rombolja az én vagy a más emberek lelki életét? Az általam kimondott szavak építik-e a testvéri, vagy az egyházközségi kapcsolatokat? Tartózkodok-e a hamis, hazug szavaktól, a testvéreket vagy más embereket rossz fényben, ferde tükörben állítva? Nem élek-e vissza a szavakkal? Végül mit teszek azért, hogy szavam bölcs, érett felelősségteljes legyen, vagyis hogy szívesen használok lelki olvasmányt, amely erősíti, elmélyíti hitemet, engedi elmélyülni a ferences karizmát, megengedi a világ és a benne élő emberek jobb megismerését? Fel akarom tenni magamnak a kérdést: vajon én is merítek-e a szó erejéből?
*** A Ferences Világi Rend Szent Maximilián M. Kolbe Régiójának Hírlevele 2. szám / 2011. március Felelős szerkesztő: Váradi Szabolcs Grafikai szerkesztő: Küzmös Enikő ***
