HÍRLEVÉL 3. szám / 2011. június A Ferences Világi Rend Szent Maximilián M. Kolbe Régiójának Hírlevele Kedves Testvérek az Úr Jézusban! Hírlevelünk harmadik száma Pünkösdkor, a harmadik isteni személy ünnepére jelenik meg. „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek... Az én lelkemet oltom belétek” – ígérte Ezekiel próféta által az Úr. A bűntől sebzett ember Isten Lelke által újjászületik, hogy Lélekkel telt új emberré váljon. Pünkösdkor aztán az apostolok valóban elteltek Szentlélekkel, szívük tüzes és bátor lett. A kicsiny csapat missziós Egyházzá erősödött, akik elindultak a föld végső határáig hirdetni az Örömhírt. Jelek és csodák kísérték őket, és kísérik az Egyházat ma is. Szent Ferencről, a Nagy Király hírnökéről ezt jegyezték fel: „A Magasságbeli boldogságos szolgája, miután ily módon felövezte magát és erőt merített a Szentlélekből, mivel a kiszabott idő sürgette, habozás nélkül követte lelkének boldogságot árasztó ihletét, és a földi javak semmibevételével a legfőbb javak felé indult. Az elindulással annál kevésbé volt szabad várnia, mivel a halálos fertőzés már annyira eláradt a világon, és sokaknak tagjait már annyira megbénította, hogy az orvos legkisebb késlekedése okvetlenül életükbe került volna.” Testvérek, mintha a mai idők súlyos gondjairól szólna Ferenc életrajza! Nekünk, mai világi ferenceseknek is központi jelentőségű Pünkösd üzenete. Vízből és Szentlélekből újjászületve nekünk is újra meg újra útra kell kelnünk, hogy Krisztus Örömhírét felmutassuk a világban. Tegyünk tanúságot a körülöttünk lévő beteg társadalomban Krisztusról, az isteni orvosról a szeretet találékonyságával ezernyi módon, személyhez, helyzethez és alkalomhoz megfelelően! Ebben segítsen hát minket a Szentlélek Úristen! Szolgátok: Szabolcs testvér
A tartalomból Pünkösd ünnepére Istenre figyelés – elmélkedés Maximilian Kolbe évében Közösségeink életéből
Czeslaw Milos: Vemi Creator Jöjj, Szentlélek Úristen, hajlítsd meg (vagy ne hajlítsd meg) a füveket, mutatkozz (vagy ne mutatkozz) lángnyelvként fejünk fölött, mikor a szénát kaszálják, vagy mikor tarlóhántásra indul a traktor a diófaligetek völgyében, vagy mikor a hó földre dönti a Sierra Nevada rokkant jegenyefenyőit. Csupán ember vagyok, így hát látható jelre van szükségem, hamar ráúnok az absztrakció lépcsőfokait rakosgatni. Nemegyszer kértem, magad is tudod, hogy a templomi szobor emelje föl kezét a kedvemért, egyszer, egyetlen egyszer. De megértem, hogy a jel csak emberi lehet. Ébressz föl hát egy embert, bárhol a földön (ne engem, mert azért tudom, mi a tisztesség), és engedd, hogy őt nézve téged csodálhassalak. (Bojtár Endre fordítása) Pünkösd ünnepére Amit az első emberpár vétkezett Krisztus jóvátette, hogy Isten végtelen igazságosságának eleget tegyen, s ezzel kiváltson minket a bűn rabságából. Az ember engedetlenségét az ő feltétlen engedelmességével, a gőgjét a teljes alázatával, kapzsiságát a teljes szegénységével váltotta meg /hiszen még ruháit is elvették tőle, s édesanyját is nekünk adta/. Mi önzésünkben meg akarjuk menteni életünket, ő meg odaadta önként érettünk. Azt is tudta azonban, hogy nekünk még ez sem elég, önmagunkban gyengék vagyunk és esendők, ezért hát a legnagyobb kincsét is elküldte nekünk a Szentlelkét. „Jobb nektek, ha én elmegyek, mert, ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm hozzátok.”/ Jn.16.7-8/ Az Isten lelke azonban már a Teremtés kezdetén ott volt : ..” és Isten lelke lebegett a vizek fölött.” A zsidó nép történelmében is jelen volt Isten lelke, hiszen a próféták ajkán Ő szólalt meg. Ő vezette népét a pusztában, amikor éjszaka tűzoszlopként világított nekik, nappal pedig felhő alakjában. Ott volt a Szentlélek, amikor Máriát, a názáreti szűzet beárnyékolta, hogy megfoganja Isten egyszülött Fiát, s ott volt a lélek amikor Jézus megkeresztelkedett, s amikor a pusztába vitte őt. Akit a Szentség lelke vezetett, az - ahogy Dávid megjósolta - „nem marad az alvilágban”, mert nem engedtetik meg hogy a „Szent romlást lásson”. Az a Szent, aki Máriától született, nem embertől, hanem „Istentől való”, Ő az aki bűnt nem ismert, mentes volt a tiltott gyümölcs minden átkától, bűn nélküli és romolhatatlan. Ő volt „a holtak között is Élő” - írja John Henry Newman. Istenségének lényege csak a feltámadása után nyilatkozhatott meg, burkolta be egész Emberségét, s így jutott be zárt ajtókon keresztül is összegyűlt tanítványaihoz. A tanítványok azonban csak a pünkösdi Szentlélek kiáradásában értik meg teljesen a velük történteket.
„Az Isten élő Lelke – Szelleme - túláradó jóságában kiárad, hogy új világrendet, új korszakot indítson el: az irgalom és a szeretet korszakát. A rendkívüli jelenség egységbe foglal mindenkit: létrehozva a testvéri szeretet boldog közösségét, az Egyházat. A húsvét és a megszentelés mind a szeretet örök ajándéka: kegyelme, mind a Szentlélek műve. Pünkösd óta az egész megváltott világ a Szentlélek korszakában él. „ - írja Kákonyi Asztrik ofm. Eljött Isten Szentlelke, hogy felépítse bennünk Isten országát, mely igazság, béke és öröm a Szentlélekben. Ez az éltető Lélek, a Szentlélek maga imádkozik bennünk kimondhatatlan sóhajtásokkal. A Szentlélek kiáradása csak jelképek által közelíthető meg az emberi képzelet számára: fényes felhő /Ószövetségben/ tűz, lángnyelvek, a lángoló lelkesedés, belső tűz jele, az életé. „Legyetek tüzes lelkületűek „/Róm.12.11/ A víz, az élő forrás, mely éltet és mindent megtisztít. A szél, mely enyhe szellő formájában mindenütt jelen van és minden mozgásba hoz /Illés próféta látomása a barlangnál/. De lehet szélzúgás, mely elsodor. Szentlélek jelképe a galamb is, mely Jézus keresztelésekor megjelenik, mintegy galamb, jön észrevétlen és távozik. Erő, amely a Szentlélek az Atya és Fiú szeretetének kimondhatatlan jóságában tölt el bennünket. A Lélek ajándékait ismerjük /bölcsesség, értelem, tanács, erősség, jámborság, tudás és az Úr félelme , illetve tisztelete/ A Szentlélek működése kapcsolja egyetlen, élő egésszé, Krisztus titokzatos testévé az Egyházat. „Azok az Isten fiai, akiket az Isten Lelke vezérel. ” /Róm.8,4/ „Lélek szerint éljetek!” /Gal.5,16/ „Amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. ” /Jn.16.13/ „Legyetek tüzes lelkületűek, az Úrnak szolgáltok! ” /Róm.12.11./- mondja Pál apostol. ” A langyos kereszténység a legveszélyesebb állapot „– mondja Barsi Balázs atya.: „állandó, csöndes önbecsapásban él, vak. Ha valamivel felsértem a szívüket kimennek a templomból és kijelentik nem jönnek oda többé. A langyos tragédiája, hogy nem akar fejlődni. Uram, ments meg minket s langyosságtól, ments meg minket az állandó vallási önelégültségtől és attól a vakságtól, amely nem látja meg saját mezítelenségét és Isten előtti szegénységét!” A szentség útja, ha egyre jobban látjuk az a végtelen gyöngeséget, szánalomra méltó állapotunkat, amely bennünk van. Nagy kegyelem ez az Istentől. A keresztény élet fordulópontja ott van, ahol találkozik Jézus Krisztussal, nem önelemzés, nem önmegváltó lelkigyakorlatos módszerek, nem magabízó önmegtagadás és aszkézis, hanem Jézus Krisztus fönséges ismerete. -írja Barsi Balázs. Ferenc Atyánk nem a szenvedő Krisztussal találkozott, hanem a Királyok Királyával. A Nagy Király követe vagyok. A San Damianói- kereszt is az örökké élő Krisztust ábrázolja, aki megölve, de szinte trónol, nem vonaglig, hanem szinte táncol! Nem halott, hanem él. „Meghaltam, s lám, mégis élek” //1,18/ „Tizennégy évszázad szerzetesi tapasztalata arra hajlik, hogy a bűn elkerülésének legjobb módja nem annyira abban áll, hogy elfordulok a bűntől, mint inkább abban, hogy Isten oldaláról nézek mindent kitartással. „- írja B.Balázs ofm. Jöjj el, Szentlélek Úristen, töltsd be híveid szívét, és szereteted tüzét ébreszd fel bennünk! Áraszd ki lelkedet és minden életre kel! És megújítod a föld színét. „Uram Jézus Krisztus, aki szenvedésed előestéjén híveid egységéért imádkoztál, tekints mindazokra, akiket elválaszt egymástól a széthúzás rossz szelleme. Szabadítsd meg őket az Istenimádás sokféle formájától és vezesd vissza őket a szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházba!” /Newman/ Gyöngyös, 2011. május o1. Hammerné Kati
HÍREK A RÉGIÓBÓL avagy cselekedetekkel minden testvér prédikáljon „Az életszentség nem a feltűnő, rendkívüli tettek véghezvitelében áll, hanem az állapotbeli kötelességek pontos, lelkiismeretes teljesítésében.”(Páduai Szent Antal)
A 2011. évi regionális káptalanról A Nyírbátorban 2011. április 16-án tartott regionális tanácsülésen a jelenlévő helyi közösségek miniszterei, s tanács tagjai megállapodtunk, hogy a 2011 évben július 21-én csütörtökön, Jászberény ad helyet a regionális éves találkozónak. A részletes programon dolgozunk, a közösségek hamarosan meg fogják kapni. Miskolc, p. Kelemen Didák Közösség Régiónk legnagyobb közösségének tartalmas testvéri- és imaéletéből bizonyára mindannyian meríthetünk erőt és ötleteket. Példaként közöljük májusi eseményeiket. Rendi gyűlés: 05.14-én szombat 16 óra: Evangélium: Ef: 3,14-21 Lelkinap: 05.28-án szombat 16 óra: Család-imaközösségMegemlékezés p.Kelemen Didák atyáról. Szentségimádási órák: 05.06. (péntek) 17 óra. – Szűzanyával az Úr előtt - májusi ájtatosság 05.13. (péntek) 17 óra. – Szentóra a Szűzanyával - májusi ájtatosság 05.20. (péntek) 17 óra. – Istenem és mindenem – májusi ájtatosság 05.26. (csütörtök) 17 óra. – Papokért, szerzetesekért, vagy családokért, gyermekekért, ifjúságértmájusi ájtatosság 05.27. (péntek) 17 óra. – Könyörgések az Oltáriszentség előttmájusi ájtatosság Debrecen, Kapisztrán Szent János Közösség Áprilisban 7 fő nyert befogadást a közösségbe. A közösség e nagy sikere mellett a debreceni testvérek hangsúlyozzák, hogy az apostoli munkának az imádság az alapja. „Kiimádkozzuk az égi segítséget” – mondja Csík József miniszter testvér. Mindannyian napi szentmiselátogatók, gyakran járulnak a szentségekhez, aktívan részt vesznek a plébániai imaalkalmakon, virrasztásokon. Imádságuk szép apostoli cselekedeteket is hoz: betegeket látogatnak az idősek otthonában és a kórházakban, településeiken bekapcsolódnak a plébániai szolgálatokba és imaórákat vezetnek. Mezőkövesd, Szent Bonaventura Közösség A közösség tagja, Bóta Gyuláné Pannika gyönyörű hímzéseit (stólák, miseruhák) Mezőkövesden kiállították. Imát kérnek egy kórházban lévő beteg testvérükért.. Jászberény, Assisi Szt. Klára Közösség Májusban a közösségben örömteli eseményt, örökfogadalmat ünnepeltek a jászberényi testvérek.
NYÍRBÁTOR, SZENT PÁTER PIÓ KÖZÖSSÉG 2011.május 14.-én került sor a Római Katolikus Minorita Templom újraszentelésére és a rendház megáldására – a hívek nagy örömére, hisz több mint egy éve már, hogy templomunkat nélkülözni voltunk kénytelenek a felújítási munkálatok miatt. A műemlék római katolikus templom mostani kivitelezése során a templomhajón és szentélyen új, középkori tömeghatású tetőt készítettek, az ÉNY-i falsarok statikai megerősítésével megtörtént a nyugati barokk kapu előépítmény lefedésének módosítása, ugyancsak megváltoztatták a szentély padlószintjét és újraburkolták azt. Megújultak a belső falfelületek, a faberendezések és a barokk boltozatot is restaurálták. Az oltárok rekonstrukciója alatt kicserélték az elektromos berendezéseket és a fűtési rendszert és megtörtént az új villámvédelem kiépítése. Új a hangosítás és a turista információs rendszer. A templom északi oldalán egy középkori békét sugárzó zárt díszudvar jött létre a beruházás befejezésével, hiszen a templom felújításával egy időben – igényes szálláshelyek kialakításával együtt – megépült a műemlékhez tartozó rendház negyedik szárnya. Az egyedi hangulatú környezetben a csend és a nyugalom szigetén érezhetik magukat az ide látogató vagy itt megszálló vendégek. Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke celebrálta. A templom díszudvarán Kalna Zsolt minorita tartományfőnök megszentelte azt a különleges meggylikőrt, amely a „Bátori Szentvér” fantázianevet kapta – a Szentvér legenda nyomán. 2011. május 28-án átadásra került a Várostörténeti sétány és május 29-én egy egész napos, tartalmas és színvonalas záróünnepség keretében átadták a megújult Nyírbátori Református Műemlék templomot is. Az ünnepi istentiszteleten az igét Dr. Bölcskei Gusztáv hirdette.
Gyöngyös, Temesvári Pelbárt Közösség Júniusban fog sor kerülni 2 fő befogadására, egy fő egyéves fogadalmára és egy fő örökfogadalmára. Nagykáta, Árpád-házi Szent Erzsébet Közösség A közösség Szent Maximilian M. Kolbe éve alkalmából sajtóapostoli munkába kezdett, megjelenteti a „Hírnök” című kiadványt. Kedves Testvérek! Kérjük, hogy a közösségeitekben történt eseményeket osszátok meg mindannyiunkkal, küldjétek be a Hírlevélbe.
ELMÉLKEDÉSEK SZENT MAXIMILIÁN ÉVÉBEN 3. RÉSZ SZERKESZTETTE: FR.
BOGDAN ADAMCZYK OFM CONV,
A RÉGIÓ LELKI ASSZISZTENSE
Istenre figyelés Istenre figyelés és a bölcsességben való növekedés A szó értékéről szóló elmélkedés után, most nagyböjti hangulatban, szeretnénk elgondolkodni az Istenre figyelés titkán. A korábbiakhoz hasonlóan bibliai szövegek és Szent Maximilián tanítása alapján fogjuk ezt megtenni, aki ugyan keveset írt az Istenre figyelés témájáról, de ő maga egész lényével hallgatta Isten szavát, Aki a Szeplőtelen Szűz által szólt hozzá. Figyelni és meghallani A latin audire szó a hallást és meghallgatást fejezi ki, vagyis azt cselekedni, amit hallottunk. Tehát feszült figyelemmel kell hallanunk és hallgatnunk, hogy utána a hallottak alapján cselekedni tudjunk. Istennel szembeni egyetlen helyes magatartásunk, a figyelem összpontosítása, hogy meghalljuk az Ő szavát, és akaratunk határozottságával elfogadjuk küldetésünket, és aszerint cselekedjünk. Ezzel kapcsolatban Lukács evangélista ezt a fontos eseményt jegyzi fel Jézus életéből: „Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta, pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: «Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!» Az Úr ezt válaszolta neki: «Márta, Márta! Sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.»” (Lk 10, 38-42). Az élet két fontos magatartása közül Jézus a másodikat dicséri, Máriáét, mint a hivők számára a helyesebbet. Mária magatartása szerint, az első és legfontosabb feladatunk alárendelni magunkat Isten szavának, engedni, hogy Ő alakítson és formáljon minket. Igéjében Isten arra buzdít minket, hogy ne saját akaratunk szerint cselekedjünk, hanem bátran vállaljuk azokat a törekvéseket, amelyek által olyanná válunk, amilyennek Ő akar látni. Az Istenre figyelés magatartása nagyon fontos az életünkben, hiszen az Isten odaadása az Ő szeretetteljes jelenlétének hitéből fakad. Aki hallgat, figyelmes minden neszre, érzékeny a szív és az akarat rezdülésére, a felebarátja hangjára és az idő jeleire. Aki feszülten hallgat és figyel, megtapasztalja, hogy semmi nem kerüli el az ő figyelmét, és semmit nem hagy észrevétlenül. Maximilián figyelmesen hallgatta az elöljárók szavait és akaratát, amely – ahogyan hitte – az Úr szava volt számára. Általuk tartott kapcsolatot Isten a Szentjével, amelyről Kolbe atya mélységesen meg volt győződve, testvéreit példája követésére buzdítva. Ezért írta édestestvéréhez, Alfonz atyához: De hogyan mutatja meg Isten az akaratát? A helyettesei által itt a földön. Tehát a szent engedelmesség teljes bizonyossággal mutatja nekünk az Isten akaratát. Tehát az engedelmesség és csak a szent engedelmesség mutatja meg nekünk, teljes bizonyossággal az Isten akaratát. Elöljáróink tévedhetnek, de mi az engedelmesség által soha nem tévedünk. (...) Ő az, aki a földi helyettesei által már itt a földön kinyilatkoztatja nekünk a Megdicsőült akaratát, hozzá vezet, és azt akarja, hogy minél több lelket magához vonzzon és legbensőségesebben egyesítsen magával. Drága testvérem, gondolj arra, milyen nagy a méltóságunk az Isten irgalmából. Az engedelmesség által az emberi távlatok fölé emelkedünk és a végtelen Isten bölcsessége szerint cselekszünk. A jó Isten végtelen bölcsességet és mértékletességet ad nekünk, hogy vezesse tetteinket; micsoda nagyság ez. Aki figyelmesen hallgat Istenre, egyben teljesen Rá hagyatkozik, engedelmes, ahogyan Maximilián írta. Ebben az Istenre való hagyatkozásban, az Ő oltalmára bízva magát, az ember termékeny talajjá válik – humusz – kész az Isteni ige magvának befogadására és termés hozására. Az Istenre való hallgatás által késszé válunk új dolgok alkotására, amelynek forrása az Isten. Egyben új vágy születik, amely lendületet ad, és erősíti akaratunkat. Az Istenre figyelő személynek, hallgatva az Ő csodálatos működését, semmi sem tűnik lehetetlennek, túlszárnyalva képességeit, természeti adottságait. Az Istenre figyelés tisztít A saját magunkról, a világról való igazság megismerése, a bennünket körülvevő környezet
realitásának észrevétele nem alapulhat csak a nézésen vagy a hallgatáson. A nézés és a hallgatás a szív tisztaságának vágyát szüli, amely csak Istenben gyökerezik, függetlenül a szenvedés sötétségétől, a rossz megtapasztalásától, az átélt igazságtalanságtól, kétségbeeséstől vagy szomorúságtól. A szív tisztasága engedi meg nekünk, mindenre nézni, és mindent reálisan szemlélni. Hiszen ahogyan a tisztátalan szem árnyékot vet mindenre, amit néz, úgy a tisztátalan szív sem képes értékelni vagy meglátni a dolgokat olyannak, amilyennek Isten látja. A hallgatás nem maga a cél, de folyamat, amely felkészít az Istennel és a felebarátunkkal való találkozásra. Az Istenre való figyelés, az elöljáróink, sőt a körülvevő emberek meghallgatása nem az út befejezését jelenti, hanem inkább a helyes útirány megjelölését. A helyes út, amely az Istennel való találkozáshoz vezet, az, amelyre az elöljárók akarata kötelez. Erről ír 1931. március 17-én a Nagasakiban élő testvéreknek: „Az előző képeslap végén azt írtam: „hallgassatok Mieczysław testvérre”, és most el szeretném mondani hogyan, és miért. Íme: az értelem és az akarat alárendelésével, azonnal, kritizálás nélkül, lelkesedéssel és szeretettel. – És miért? Mert rá bíztam a vezetést. Tehát ő akkor engedelmeskedik, amikor azt parancsolja, amit az Isten a Szeplőtelen Szűz által mond neki. És ez biztos így van. Ha a saját akaratunk mást kívánna, erőt véve magatokon, tegyétek meg; ha az értelem teljesen ellenkezőjét mutatja is, ne higgyetek neki; ha angyal vagy a Szűzanya vagy az Úr Jézus mást nyilatkozna, ne hallgassatok rá. Az elöljárókra való hallgatás azonos az Istenre való figyeléssel. A Szentírás tanítja, hogy a pusztában az élet magányos és bizonytalan pillanataiban Jézus hallja az Isten hangját: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4, 4). Jézus Krisztus nyilvános működésének kezdetén Isten szava nagyon fontos volt, az volt az Ő kenyere. Az Ő élete fölé emelkedett, és éltető ereje volt. Hallgatta Őt hajnalban a hegyeken, nappal a tömegben. Követőinek azt parancsolta, hogy ugyanezt tegyék. Jézus arra tanított, hogy az emberek közti kommunikáció és az imádság a hallgatással kezdődik. Nyilvános működése alatt, Jézus olyannak mutatkozott, aki hallgat, figyelmes az Atya hangjára és az Ő akaratát cselekszi. A hallgatás Jézus szívét tisztává tette, mindenre nézett, és mindenben a mennyei Atya akaratát látta. Hasonló volt Maximilián magatartása, aki mindenben a Szeplőtelen Szűz akaratát látta, és Mugenzai no Sono-ból ezt írta a Niepokalanow-i diákoknak, 1931. november 29.-én: Kedveseim, tapasztalni fogjátok az életben, sőt ezen a világon, hogy a szentség tökéletessége, a tevékenység ügyessége, a missziók eredményessége, nem a nagy bölcsességen, talpraesettségen, adottságokon, vagy az imádság, önmegtagadás mennyiségén múlik, hanem a szent engedelmesség tökéletességén alapszik. És miért? Azért, mert a szent engedelmességben mutatkozik meg az Isten akarata, a Szeplőtelen Szűzön keresztül: a szent engedelmesség által válunk igazi eszközzé a Szeplőtelen Szűz kezében. Az emberekre figyelés Az Evangéliumok sok jelenetet írnak le, amelyekben Jézus az emberek hangját figyelmesen hallgatta. Lukács evangélista azt írja, hogy amikor a 72 tanítvány visszaérkezett a missziós útról, Jézus figyelmesen hallgatta lelkes beszámolójukat, átérezte lelkesedésüket. Beszélt velük erről a megtapasztalásáról, hálát adott érte Istennek és imádkozott értük. Jöhettek hozzá és mesélhettek Neki az életükről, nehézségeikről, örömeikről, szomorúságaikról, reményeikről, terveikről és esetleg a kudarcaikról. Mindig hűséges és figyelmes beszélgetőtársra találtak Benne. Jézus sok időt töltött az emberekkel, akiket először figyelmesen meghallgatott, hogy utána tanácsot adjon nekik. Megértéssel figyelte Nikodémus kérdéseit és nyugtalanságát: „Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?” (Jn 3, 4). Jézus provokálta korlátozott észrevételit, és kiszélesítette látáskörét. De nem csak Nikodémus jött hozzá tanácsért. Ezt mások is megtették – vakok, sánták, bénák, leprások, munkanélküliek és hajléktalanok, ennek a világnak fontos emberei, hivatalnokok és egyszerű emberek, ellenségek és barátok. Jézus mindenkit meghallgatott. Olyan intenzíven hallgatott, hogy túllépte a szavak határait, a szívüket érintve. Meghallgatta ugyanúgy a hit hangját, mint a hitetlenség fájdalmát. Szinte
„hallotta” a fájdalmakat, fizikailag és lelkileg meggyógyítva őket. Szent Lukács ezt írja: „Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban. Remegve jött elő, a lábai elé borult, és bevallotta az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy hogyan gyógyult meg azonnal. Ő erre azt mondta neki: «Leányom! A hited meggyógyított téged! Menj békével!»” (Lk 8, 47-48). Jézus megtanult hallgatni, bár ez nem volt könnyű feladat. Az Evangélium szerzői azt írják, hogy nem volt idegen számára a tanácstalanság megtapasztalása, és a meghallgatóknál ismeretes kimerültség, a városok és a falvak zarándoklása alatt megtapasztalt emberi nyomor, - Jézuson szomorúság vett erőt: „Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok.” (Mt 9, 36). Maximilián érzékeny volt az Isten és az emberek hangjára. Ezt támasztják alá a Niepokalanow-i testvéreknek tartott konferenciák, különböző embereknek írt levelei, időszakos kiadványai, stb. Ezekben gyakran hivatkozott a hallgatás magatartására Erre tanította tapasztalata, amikor figyelmesen hallgatta az Úr szavát, a szerzetesi elöljárókat, világiakat. De mindenek előtt Mária iskolájában tanulta meg a hallgatás tudományát, Aki, mint senki más a földön, úgy hallgatott Isten szavára. Ezen ritka készségének köszönhetően Maximilián számára nem voltak véletlen találkozások, jelentőség nélküli szavak, vagy mély értelmű közvetítések. Ugyanúgy az elöljáróknak, mint az alattvalóknak is szükségük van arra, hogy az Isten szavára figyeljenek, és a felebarátok hangjára nyitottak legyenek. Meg kell tanulnunk Jézusnak az emberek iránti magatartását, nyitottnak lenni ennek a találkozásnak mélyebb megtapasztalására, és az Isten jelenlétében való átélésére. A jelenkori angol „listen” (hallgatni) szó az angolszász „hlosnian” szóból származik, amelynek jelentése „készenlétben várakozni”. Tehát hallgatni annyit jelent, mint „készenlétben várakozni”, teljesen a másik ember felé fordulni, készen várni az ő szavára, amelyben szükséglete nyilvánul meg. Ennek a figyelésnek csúcspontja Maximilián életében az auschwitzi koncentrációs tábor volt. Akkor teljesen hallgatott. Egész lényével hallotta meg Gajowniczek szavát. Nekünk pedig, néha nagyon nehéznek tűnik az embereket hallgatni, nyitottnak lenni az ő kéréseikre. Még nehezebb testvéreinket meghallgatni, legnehezebb pedig, a szívünk hangját meghallani, amely az Isten iránti szeretet nagyobb jámborságára, mélyebb imádságra, bátrabb böjti gyakorlatokra és világosabb ferences magatartásra hív. Sok szót használunk, amelyek megfosztanak bennünket attól a csendtől, amelyben meghallanánk a hozzánk szóló lelkiismeret hangját. Törekvés a hallgatásra A hallgatás, a másik ember beszédére való figyelés nagyon nehéz és kimerítő tevékenység. Erőfeszítést, sok türelmet, időt és akaratot igényel. Olyan figyelmet, amely nem tehető meg áldozat nélkül, és amelyet mindenki, aki más ember igazi lényét akarja megismerni, megtesz. Ettől az elvtől nincs kivétel. Erről tudott az ószövetségi nép, amely figyelmesen hallgatta a Teremtő hangját, amelyet a próféták által és a természetben nyilatkoztatott ki. Ezen kívül a nép figyelte a történelem tanítását, hiszen általa is az Úr szólt a kiválasztottakhoz, tanítva őket a parancsai útján járni. Amikor pedig a nép belefáradt a hallgatásba, a lelki vezetők bátorságot öntöttek szíveikbe. Ez pedig, az imádságból és a parancsai szerint való életből született. „Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek. Halljad én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!” (Zsolt 81, 8-9). Más helyen Izajás Jahwének tulajdonította a szavakat: „Figyelmesen hallgassatok rám... Hajtsátok ide fületeket, és jöjjetek hozzám, Hallgassatok ide, s akkor élni fog lelketek!” (Iz 55,2-3). Isten nem csak az embertől követeli meg a rá figyelés állapotának elfogadását, hanem Ő maga is
az emberre figyel. Fontos azonban, hogy az, amit mondok, a szívemből fakadjon, és az Isten igéje elfogadásának gyümölcse legyen, hogy legyen mélyen átgondolva és átelmélkedve. Ebből fakad az erőfeszítés, aszkézis, imádság és áldozathozatal igénye. Erre szolgál a Nagyböjt ideje, amely különösen alkalmas az ember különböző igényeinek hallgatására. Nem csak arra vágyom, hogy Isten hallgasson meg engem, és teljesítse kéréseimet, hanem a Nagyböjt időszakában én magam szeretnék az Isten szavára figyelni, és nyitott lenni. Ez a magatartás kell, hogy a hivatásunk kiinduló pontjává váljon. Addig, amíg meg nem tanulunk másokra figyelni, csak a magunk ítéletére, tévedéseinkre és korlátoltságunkra hagyatkozunk. Maximilián, pedig arra tanított, hogy ezeket átlépjük, és nyitottá váljunk Isten erejére, amely csodálatos módon a Szeplőtelen Szűz személyében nyilatkozott meg.
***
A Ferences Világi Rend Szent Maximilián M. Kolbe Régiójának Hírlevele 3. szám / 2011. június Felelős szerkesztő: Váradi Szabolcs Grafikai szerkesztő: Küzmös Enikő
