HÍRLEVÉL 6. szám / 2012. március A Ferences Világi Rend Szent Maximilián M. Kolbe Régiójának Hírlevele
Kedves Testvérek az Úr Jézusban! Gyakran mondják: Nagypéntek nélkül nincs Feltámadás. Belátjuk ennek igazságát. Jézus maga is szólt erről, mondván, hogy nem lehet tanítványa az, aki nem veszi fel a keresztjét. De az Örömhír vonzásában azt is tudjuk, hogy a Feltámadás reménye nélkül nehéz lenne kibírni a Nagypénteket. Csak a Feltámadás fényében látható a szenvedés értelme, csak aki megismerte Isten ígéreteit, az tudja, hogy az Istent szeretőknek minden a javára szolgál, hiszen a mennyországba a kereszten keresztül vezet az út. Nekünk, keresztényeknek ez az igazság nagy küldetést is jelent. Ma Magyarországon a korábbinál sokkal több a szenvedés, kilátástalanság, reménytelenség. Honfitársaink százezrei, milliói kerültek nagyon nehéz helyzetbe. Krisztusi tanúságtételünkkel mi most igazán sokat segíthetünk életükön, reménytelenségükön, hiszen aki általunk közelebb kerül Istenhez, annak megváltozik az élete még nehéz helyzetében is. Buzdítalak ezért Titeket a Szentírás szavaival: Öltsétek fel Isten fegyverzetét. Vegyétek magatokra az igazság páncélját. Fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami az Isten igéje.(vö. Ef.6,13-17) Nagy szüksége van most a tanúságtételetekre Magyarországnak. Kedves Testvérek, használjátok fel jól a nagyböjti és húsvéti szent időt, mélyüljetek el a Húsvét és a Feltámadás titkában, hogy hitetekről és reményetekről Isten segítségével tehessetek tanúságot. Szolgátok: Szabolcs testvér
1
A tartalomból Nagyböjt és Húsvét – XVI. Benedek pápa és Barsi Balázs OFM gondolatai Hírek a régióból A Ferencesek élete Jászberényben és a Jászságban / II. rész
***
Assisi Szent Ferenc Az Úr misztériumának zsolozsmái
REGGELI DICSÉRET HÚSVÉTVASÁRNAPRA Énekeljetek az Úrnak új éneket, * mert csodákat művelt! Megszentelte szerelmes Fiát jobbja, * és szentséges karja. Megismertette az Úr üdvösségét, * s a nemzetek színe előtt kinyilatkoztatta igazságosságát. Azon a napon az Úr elküldte irgalmát * és éjjel énekét. Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, * örvendezzünk és ujjongjunk rajta. Áldott, aki az Úr nevében jön, * Isten az Úr, ő ragyog felettünk. Örvendjen az ég és ujjongjon a föld, zúgjon a tenger egész teljessége, * örvendjen a mező és minden ami rajta van. Adjatok az Úrnak, népek családjai adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat, * adjatok az Úr nevének dicsőséget!
2
Elmélkedés a nagyböjti időre /XVI. Benedek pápa és Barsi Balázs OFM. írásaiból/ Elérkezett a 2012. év nagyböjti időszaka, amikor újra lehetőséget kapunk Istentől, hogy – egyre jobban, egyre érettebben – készülhessünk fel hitünk misztériumának legnagyobb és legfontosabb eseményének megünneplésére és annak méltó átélésére. Életünk minden húsvétja egyre közelebb és közelebb kell, hogy vigyen bennünket Jézushoz és általa Istenhez. Ez egy felfelé emelkedő út, egy kegyelem, egy soha meg nem ismételhető lehetőség számunkra, amelyet az időben megélhetünk, vagy eltékozolhatunk. Keresztény életünk központi forrása a húsvét misztériuma. Isten végtelen szeretetében, megszánva az embert elküldte egyszülött Fiát, aki egész lényével, életével bemutatja nekünk az Atya szeretetét, de „önként” vállalta a szenvedést, a halált is, azonosulva az emberi élet mélységeivel, hogy így emeljen fel bennünket Istenhez a minket szerető Atyánkhoz. Végtelen bizalommal teszi le életét az Atya kezébe. Ő lesz számunkra az ”Út, az Igazság és az Élet.” /Jn.14.6./ Az ember nem kerülheti ki élete sorsát, élete keresztjét, a szenvedést és a halált, de ha Őt követjük ezen az úton, akkor sorsunk Jézuson keresztül, az Atyához vezet, s ezen az úton találkozhatunk Vele és segíteni fog. „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” – mondja Jézus. /Márk.8.34/ „A keresztség szentségében megvalósul az a nagy misztérium, amely által az ember meghal a bűnnek és részesedik az új életből a feltámadt Krisztusban és megkapja Isten Lelkét, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Ezt az ingyenes ajándékot újból és újból fel kell élesztenünk magunkban és a nagyböjt ahhoz hasonló utat kínál fel számunkra, mint a katekumenátus. Ahhoz, hogy komolyan elinduljunk a húsvét felé vezető úton, s felkészüljünk erre a legörömtelibb ünnepünkre, legmegfelelőbb, ha hagyjuk, hogy Isten igéje vezessen bennünket a nagyböjti időszakokban felolvasott evangéliumi szakaszokon keresztül.” – írja Szentatyánk. Nemcsak az evangéliumok által találkozhatunk Jézussal, hanem a nagyböjti időszakban megteremtett ima „csendjében” és az Oltáriszentségben. Fontos, hogy tudjunk „négyszemközt” is találkozni az Úrral, ahogy Ő is a puszta magányában találkozott Atyjával. Jézus a pusztában a vadállatokkal volt együtt és angyalok szolgáltak neki. A mi vadállataink bennünk vannak és talán nem érezzük az angyalok és az ég jelenlétét sem. Isten mégis vigyáz ránk, gondoskodik rólunk, hogy segítsenek nekünk is az angyalok. Őszinte gyónással tudjuk ezeket a vadállatokat megszelídíteni bennünk, s kezessé tenni. Ha nem tudunk a rohanó munkánkban, életünkben időnként megállni és Isten felé fordulni, bizony akkor Isten fog bennünket megállítani, s talán más módon. Szükségünk van ezekre az imákra, csendekre, hogy felmérjük, jó úton járunk-e még. Nem tértünk-e le? Észre kell venni Isten apró jeleit az életünkben. Nem nyugodhatunk bele napi hibáinkba, hanem azokat is próbáljuk meg elkerülni. A tegnap elmúlt, már nincs kezemben, már nem tudok változtatni rajta, de a holnap még az enyém és elkerülhetem a tegnapi, vagy a mai nap hibáit. Ez nagyon lassan fog menni, de biztos út és ezen az úton csak akkor tudunk haladni, ha őszintén gyakoroljuk a megbocsátást. Magunk felé és mások felé is, hiszen Jézus mindannyiunkért szenvedett. 3
Jézus legnagyobb ajándéka számunkra a „megváltás eseménye” a szentmisében válik jelenvalóvá. A szentmise áldozatában rendkívüli dimenzióba kerülünk, mintha kiszakadt volna az idő, ott vagyunk a Golgotán, ahol minden kor embere elvonul. Van aki káromkodik, gúnyolódik, van aki közömbös, van aki megáll, van aki leborul, imádkozik. Jézus keresztje mindenki számára jel. A test és vér különválása az oltár misztériumában a halált jelenti. Ha ebbe belekapcsolódunk, imádkozunk, részesei lehetünk ennek az áldozatnak, amelyhez hozzátehetjük saját kis áldozatainkat, imáinkat, szeretetünket. Amikor a pap a szentostya egy kis darabját beleejti a szent vérbe, azok újra eggyé válnak – akkor megvalósul a jövő is Jézus feltámadásában, s majd a mi feltámadásunk is. Ez válik jelenvalóvá naponta a Szentmisében, ez az isteni Szeretet csodája. Ezért nem lehetünk a szentmisével szemben közömbösek. A kereszt tesz bennünket hasonlóvá Krisztushoz, minél nagyobb a keresztünk, annál közelebb kerülhetünk általa a legnagyobb keresztet vállaló Jézushoz. De nem szabad keresztjeinket másokéhoz mérni, csak egyedül Jézuséhoz, s akkor rájövünk a mi keresztünk kisebb. Áldott húsvéti ünnepeket kívánok minden testvéremnek! Hammerné Kati
Pilinszky János: Mielőtt A jövőről nem sokat tudok, de a végítéletet magam előtt látom. Az a nap, az az óra mezítelenségünk fölmagasztalása lesz. A sokaságban senki se keresi egymást. Az Atya, mint egy szálkát visszaveszi a keresztet, s az angyalok, a mennyek állatai fölütik a világ utolsó lapját. Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk: nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert, mielőtt asztalhoz ülnénk.
4
HÍREK A RÉGIÓBÓL „szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt” (Assisi Szent Ferenc) A Regionális Tanács Hírei Tájékoztatjuk a kedves Testvéreket, hogy a Minorita Rend választókáptalanjának első fordulója megtörtént. Ezúton is gratulálunk Kalna Zsolt atyának, akit a minorita testvérek a következő időszakra is tartományfőnökké választottak. Imádkozunk, hogy Isten segítse szolgálatát Isten Országának minél nagyobb javára. Miskolc, p. Kelemen Didák Közösség A közösségünk február 25-én nagyböjti lelkigyakorlaton vett részt. Fr. Cadar Pál diakonus minorita szerzetes testvér segítségével, a Regula 7. pontjáról elmélkedtünk. „Mint bűnbánó testvérek és nővérek, éppen hivatásuk értelmében, az Evangélium életerejéből áthatva, gondolatvilágukat és cselekedeteiket Krisztuséhoz alakítják annak a gyökeres belső változásnak az útján, amelyet az Evangélium »megtérésnek« nevez, és amelyet az emberi gyöngeség miatt minden nap újra kell kezdeni.” Az elhangzott tanítás, s az azt követő beszélgetés, melyben a testvérek saját tapasztalataikat osztották meg a jelenlévőkkel, közelebb vitt egymáshoz, s megértőbbé tett bennünket a másik nehézségét, problémáját illetően. Majd közösen vettünk részt az esti dicséreten, s az azt követő szentmisén. Istennek legyen hála mindenért, s köszönjük Pál testvérnek a fáradozást. Testvéri szeretettel Konecsni Tné Irén Gyöngyös, Temesvári Pelbárt Közösség Február 2-án részt vettünk a Szerzetesi Hivatások napján Szentkúton 7 fővel, katekézist tartott Majnek Antal munkácsi püspök. Hamvazószerda előtt három napos lelkigyakorlaton vettünk részt a Szent Bertalan templomban melyet Jakab Gábor Kolozsvári plébános atya tartott. Február 25-én Ferences Plébániánkkal télvégi túrát jártunk Kékestető,-Szent Erzsébet kereszt,-Mátraháza útvonalon. Előreláthatóan március 26-án három testvérünk befogadást nyer a FVR be és megkezdi a képzési időszakot. Imáitokat kérjük betegeinkért. Pax et Bonum, Gyuri. Salgótarján A Salgótarjánban szerveződő közösség tagjai egy éves előkészület után, 2012. január 29-én befogadást nyertek, összesen 10 fő. Örömmel gratulálunk nekik, köszönetet mondva a csoport megszervezőjének, Papp Tihamér atyának és Hammerné Katalin nővérünknek, aki a Regionális Tanács részéről munkálkodik a csoportért. Arló A közösség múlt szeptemberben egyéves fogadalmat tett tagjai hetente találkoznak és tevékeny életet élnek a plébánia keretén belül. *** „Kedves Testvéreink a régióban, imádkozzatok minden beteg, küzdő, szenvedő testvérünkért, hogy ebben az életállapotukban is, imáikkal, szenvedéseik felajánlásával szolgálhassák rendünk megújulását, mert ezt várja tőlünk nemcsak az Egyházunk, de az egész világ. (Hné Katalin) 5
A Ferencesek élete Jászberényben és a Jászságban II. rész A Hírlevél 3-ik számában az alábbi gondolattal fejeztem be írásom a témával kapcsolatban: A rendek felszámolása után, Jászberénybe szállították a szerzeteseket, hozzávetőleg 2500 főt helyeztek el hónapokra rossz körülmények között. A város lakossága ahol tudott segített, de sajnos megmenteni nem tudta az atyákat. A ferencesek utáni vágyakozás és a szeretet azonban továbbra is élt a hívekben, és mindig epekedve várták visszatérésüket.” Ez a várakozás még a mai napig is tart, de él a remény, hogy még lesznek Jászberényben ferences szerzetesek, ezért imádkozunk és reméljük imáink meghallgatást nyernek. Amikor a szerzeteseket elhurcolták a harmadik rend sem működött tovább. A múlt rendszer összeomlása után 1990-ben volt Esztergomban az első országos Ferences Világi Rendi találkozó, ott alakult meg az első, ideiglenes országos vezetőség. A 90-es évek elején Sipos Zoltán atya volt a Barátok templomának esperese, aki nagy tisztelője volt a Ferenceseknek. A templomi liturgikus ünnepekre, búcsúkra ferences szerzeteseket hívott, akik lelkigyakorlatokat, szentbeszédeket tartottak. Több ízben volt vendég Barsi Balázs atya és Márk atya Szentkútról. Így ismerkedtünk meg Márk atyával, aki havonta egy alkalommal tartott foglalkozást a ferencesek életéről, Szent Ferenc atyáról, megismertette velünk a Regulát. Nagyon sokat tanultunk Márk atyától, aki olyan lelkesedéssel, szeretettel tanított bennünket, hogy lassan közösséggé formálódtunk. Három testvérünk – Pető Istvánné, Holczer Erzsébet, Csikó Anna – akik a 30-as évek elején fogadalmat tettek, régi fogadalmuk értelmében ferencesnek vallották magukat. Ennek értelmében 1997. április 22-én a kényszerű hosszú szünet után újra megkezdtük a testvéri közösség életét 3 örökfogadalmassal és 11 fő befogadott testvérrel. Kapisztrán Szent János Ferences Rendtartomány FVR OT a nyilvántartásba vett mint az Assisi Szent Klára Közösséget, Márk atya tartományi asszisztens közreműködésével és javaslatára. Márk atya legnagyobb sajnálatunkra elkerült Szombathelyre, ezután Magyar Gergely tartományfőnök Kelemen Zoltán atyát nevezte ki a jászberényi és nagykátai közösségek asszisztensének, mert időközben a nagykátai Árpád-házi Szent Erzsébet közösség is újra alakult a jászberényiek segítségével. Közösségünk jelenlegi létszáma 10 fő és 2 fő érdeklődő. Havonta egy alkalommal Zoltán atya képzésén veszünk részt, aki nagy szeretettel foglalkozik velünk. Minden hónapban rendi gyűlést tart, szentmisét celebrál és a Regula tanulmányozásában segít bennünket. Közösségünk minden első csütörtökön Szentségimádáson vesz részt. A közösség minisztere Kövér Károlyné, helyettes Tóth Mária, képzési felelős Józsa András, gazdasági vezető Lőrincz Istvánné, titkár Lantos Tiborné. Fontosnak tartjuk, hogy az elmúlt évek alatt szerzett sok-sok lelki tanítást - amit az asszisztens atyáktól kaptunk - , nap-mint nap igazi ferencesként éljük meg. Közösségünk tagjai nagy szeretettel és tisztelettel vannak egymás iránt és nagy örömet jelent a havi találkozás az összetartozás. A hitélet és a közösség attól növekszik, hogy hallgatjuk Isten igéjét. Az igétől táplálva egyre inkább annak szolgálóivá leszünk az evangelizáció feladatában. Isten igéje a legjobb imakönyv, mert hozzásegíthet, hogy életünk valóságai imádsággá alakuljon. Lantos Tiborné
6
Szent Maximilian Kolbe atya, régiónk névadója rövid, de igen elgondolkodtató szempontot adott a nagyböjti – húsvéti lelki előkészülethez: „Az Úr Jézus feltámadása után többször is megjelent tanítványinak, és így köszöntötte őket: »Békesség nektek« (Jn 20,19), más alkalommal pedig azt mondta nekik: »az én békémet adom nektek«. Ezáltal ara tanította őket, hogy békében éljenek. Látjuk mennyi békétlenség, civódás van a világban. Mindez arról tanúskodik, hogy az emberekből hiányzik Jézus lelkülete - a belső béke lelkülete.” (Kolbe atya breviáriumából, K.T.) BESZÁMOLÓ A KÉPZÉSI FELELŐSÖK NAPJÁRÓL Feketéné Udvarhelyi Andrea, a FVR p. Kelemen Didák közösség miniszter helyettesének rövid beszámolója az Országos Tanács által szervezett képzési napról. 2010. február 18-án a Ferenciek templomában a „Szt. Ferenc” teremben volt az ez évi első „képzési találkozó”, melyre nagyon örülök, hogy eljutottam és a testvérekkel is meg tudom osztani e nap nagyon tartalmas előadásait. Az együttlétet napközi zsolozsmával kezdtük, majd Komáromi János „Hazánk Őrangyalához” c. szép imát mondta, végül zártuk a „Szűz Szülője Istennek” énekkel. Komáromi Mária előadása „Anyaság és Istenhit” címmel osztotta meg gondolatait. Úgy gondolta, a „Család évet” lezártuk, de legyen még szó a családról! Anyaság – Hivatás – Női Géniusz Az ember legfőbb „Istenképüség”. Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. Majd a boldog II.János Pál pápa szavait olvasta fel első Assisi látogatásakor. A pápa kérte Szt. Ferencet, hogy segítse a mai ember problémáit, nyugtalanságait az „Evangélium kulcsával”. Női géniusz magyarul félre érthető, szerelmet jelent, együttlátást, életszolgálatot, Isten kapcsolatot. A nő legfontosabb hivatása életet adni, majd Krisztushoz vezetni. Ki kell alakítani az „önbizalmat”. Egyetlen anya sem tökéletes, de ez nem is szükségszerű. Az ember szabad akarata ellent mondhat emberségnek, anyaságnak, lehet önző, de ha jó anya akar lenni, sebződik. Az anya fogadja el korlátait, sebzettségét! Istentapasztalat: örömmel adom át magam! Úgy szervezem a vasárnapot, hogy teljesen, egyértelműen az „Úr napja” legyen! Ha szeretem a liturgiát, gyermekeim is majd megszeretik! Ne szégyelljem, ha látnak imádkozni, térdepelni. A hit élményből a gyermek sokat felfog. (Pl. 2éves gyermeknek mondom: „Neked nem kell érteni még, de nem csinálhatsz azt, amit akarsz”.) Esti ima a családban hangulatos legyen. Tanúságtétel minden területen! Később elengedés. Imádság szülőnek gyermekeiért, unokáiért. Szűzanya segít „igent” kimondani! Ő sem értetette. Nekünk is „igent” kell mondani minden sikeres és nehéz percekben, s a Szűzanyában kapaszkodni, hogy bölcsen tudjuk megfogni gyermekeink, unokáink kezét és Krisztushoz vezetni. Mária előadását hallgatva az fogalmazódott meg bennem, hogy minden FVR-i testvérhez szólt. Aki egyedül élte le életét annak is. Van lelki anyaság, s lelki atyaság. Mindenkinek nagyon sokszor ki kell mondani az „igent” és úgy cselekedni. Prokopp Mária lebilincselően mutatta be a közeljövőben megjelenő első magyar szentcsalád könyv képeit, szobrait, oltárait a XI. századtól a XXI. századig. (Kivetítőn is láthattuk) Család évében volt egy felhívás, hogy gyűjtsenek az emberek olyan ábrázolásokat, melyeken az első magyar szentcsalád látható. A Püspöki kar reflektorfénybe akarta állítani Szent Istvánt és 7
Gizellát, Szent Imrét. Miért? Istvánnak saját korában is „európai kisugárzása volt”. A lelkiséget, magyarságot, Istenhitet sugározni kell a ferenceseknek is. XXI. sz.-ban is vállaljuk a családot, hivatást! Végül elmélkedés, beszélgetés volt, melyet Komáromi János előadása vezetett be. Elemezte XVI. Benedek pápa újévi levelét. „A békére való nevelés.” A világi ferenceseknek küldetésük van, s ajánlja, hogy minden testvér alaposan tanulmányozza át. Pápa imádságos lelkülettel tükröt tart a nevelésről. A tudatlanság azt teszi, amit környezete diktál és jónak tart. Az „üzenet” szól nevelőkhöz, családokhoz, mindenkihez. Mi is formáljuk, alakítsuk, neveljük egymást világban élő ferencesek. ***
Gondolatok az Isteni Irgalmasság ünnepéhez Boldog II. János Pál pápa 2000. április 30-án kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét. Az ünnep „húsvét után az első vasárnap”, azaz húsvét második vasárnapjára esik. Kilenced előzi meg, Nagypéntektől kezdve kilenc napon keresztül imádkozzák az Isteni Irgalmasság rózsafüzért. A kilenced imáiban a hívők irgalmat kérnek maguknak és az egész világnak. Leginkább a megtérés kegyelmét és békés halált. Az imával az irgalmasság cselekedetét gyakorolják a hívők. Boldog II. János Pál pápa mondta: „Ma különösen fontos, hogy könyörögjünk Isten irgalmáért.” „Az Egyháznak a legfontosabb teendői között kell számon tartania, hogy hirdesse és beoltsa az életbe az irgalom misztériumát, amely legtökéletesebben Jézus Krisztusban mutatkozott meg.” Erdő Péter bíboros egy alkalommal kifejtette: gyakran hallani arról, hogy a világban tömeges méreteket ölt a közömbösség. Sokak szerint ennek oka az, hogy a keresztény életeszmény túlságosan igényes, hitünk erkölcsi követelményeit túlontúl nehéz megtartani. Ezért sokan feladják a reményt. A bűntől azonban lehetséges megszabadulni. A prímás rámutatott: Isten irgalmasságát nekünk is utánoznunk kell. Ha bennünket ér sérelem, nekünk is meg kell bocsátanunk. Nem azért kell megbocsátanunk, mert aki megsértett minket, az a bocsánatunkat kéri, hanem azért, mert Isten kívánja ezt tőlünk, ezt imádkozzuk minden nap a Miatyánkban, Krisztus tanítása szerint. Megbocsátani pedig azonnal kell. Ez a megbocsátás nem azonos a feledéssel, az érzelmi megbékéléssel, nem pszichológiai kategória. A bocsánat azt kívánja, hogy ne akarjuk megtorolni, megbosszulni a bennünket ért személyes sérelmet, hogy ne akarjunk rosszat az elkövetőnek, hanem a javát akarjuk. Erdő Péter hozzátette: a segítő szeretet is az Isteni Irgalmasság jele. A kereszténység ismeri az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Mindez tisztelet Isten előtt, Isten minden emberben ott élő képe előtt, egyben utánzása Isten nagyvonalú szeretetének. Mint az érsek rámutatott: Isten irgalmasságának csúcspontja ugyanis a keresztáldozat volt.
A Ferences Világi Rend Szent Maximilián M. Kolbe Régiójának Hírlevele 6. szám / 2012. március Felelős szerkesztő: Váradi Szabolcs Köszönet a beküldött írásokért!
8
