Máltai munkanapló 2015. 10. 11. – Első nap A repülő utat nagyon élveztem mert szeretek repülni. Landolásunk után kisbusz vitt a szállásunkra, s mivel még várni kellett a szobákra, így körbenéztünk kicsit St. Julians-ben. Megnéztük a helyi boltokat majd a Triq San Gorg-on lesétáltunk egészen a Spinola Bay-ig. Vettem térképet is hogy könnyebben tájékozódhassunk. A csajokkal egy szobába kerültünk, de nem sok minden van benne..
2015. 10. 12. – Valletta Végre! Megérte az a húsz perc nyomorgás a buszon mert egyszerűen gyönyörű. az utcák olyan hírtelen süllyednek és emelkednek hogy szinte az Eredet című filmben érzi magát az ember. Ellátogattunk a Saint Johns Co-Cathedral-hoz és a kreatív centrumban megnéztük Antoine Gerard kiállítását. Iszonyatosan jó krokikat csinált a fazon, szeretnék én is ilyen könnyed és laza lenni, úgyhogy ez mindenképpen inspiráló hatással volt rám. Egy innovatív, technikai bemutatót is megtekintettünk. Utána még sétálgattunk az utcákban majd elmentünk az Upper Baracca Gardens-be, ahonnan a kilátás szenzációs. Teljesen rálátni a Three Cities-re. Itt maradtunk még rajzolgatni, sok jó rajz készült. Utána beültünk a többiekkel egy étterembe, hazafelé pedig még benéztünk egy könyves boltba is. A képeken kiállítás látogatás közben vagyunk láthatók illetve rajzolás közben.
2015. 10. 13. – Dingli
A mai nap tetszett eddig a legjobban. Délután elmentünk először Mdina-ba ahol átszálltunk egy másik buszra ami egyenesen Dingli szikláihoz vitt minket. A sziklák széléhez érve elfogott a tériszony. Káprázatos, nem is tudom szavakkal leírni mennyire meseszép volt a kilátás. Mintha a mennyben lettem volna. Mióta itt vagyok, olyan mintha csak álmodnék. Leültem az egyik sziklára festeni és nem tudtam elhinni, hogy ez a látvány tényleg előttem van. Ennek a rajznak a témája ragadott meg leginkább. A horizont vonalat nem volt nehéz elképzelni a festéshez, egyből a színek keverésével kezdtem a munkát. A buszhoz visszasétálva találtam a földön egy letört kaktuszlevelet és egy éretlen narancsot is, amiket be is ragasztottam a sketchbook-omba, ezzel is színesítettem a rajzfüzet külalakját és a napi dokumentációt. Kaktuszlikőrt is vettünk végre egy helyi öregembertől, ebből azt hiszem haza is viszek majd egy párat. A helyi kultúra egy kis részletébe tekinthettünk így be. A képen én is látható vagyok a festményemmel.
2015. 10. 14. – Teatru Manoel Ez a nap nagyon fontos volt nekem, mivel én látványtervező szeretnék lenni plusz imádom a színházakat, ezért különösen örültem hogy elmentünk a Manoel színházba. A körbevezetés alatt nagyon sok érdekes dolgot tudtunk meg, például hogy még Napóleon is járt ott. Megnézhettük az esőgépet, szélgépet, amiket a mai napig használnak. Voltak korabeli jelmezek és díszlettervek. A nézőtérről felnézve a plafonra olyan volt mintha kupola alatt ülnénk, pedig egy síkban volt a tető. Csupán szemfényvesztés volt, tudtak valamit ezek az építészek, le a kalappal. Itt is maradtunk még skiccelgetni, rajzolni.
2015. 10. 15. – Népművészeti Múzeum Megint Vallettába mentünk mert múltkor nem maradt idő a múzeumra, amit most bepótoltunk. Megérte visszamenni mert az épület gyönyörű, a kiállítás egy része viszont nekem kicsit morbid volt. Gondolok itt például a levágott fejekre és egyéb testrészekre vagy a megerőszakolt nőkre. Bár volt egy terem aminek nagyonnagyon tetszett a mennyezete. A kedvencem egy régi utazókabin és a legyezőgyűjtemény lett. Kifele menet feltankoltunk bőven prospektusból, mondván: Jó lesz a sketchbook-ba! Délután a rajzfüzeteket javítottuk, a nap érdekességeit montázsoltuk össze.
2015. 10. 16. – Gozo Amikor megtudtam hogy jöhetünk Máltára rögtön ez volt az első hely amit kinéztem, hogy én nem mehetek haza anélkül, hogy ezt ne látnám. Reggel korán keltünk hogy elérjük a kompot ami átvitt minket a másik szigetre. A túloldali kikötőből elbuszoztunk a fővárosba Victoria-ba, bár az itteniek jobban szeretik ha Il-Rabatnak hívjuk. Innen szintén elbuszoztunk a drága és egyetlen Azure Window-hoz. Felmásztunk a tetejére ennek a hatalmas sziklának, ahonnan megragadva az alkalmat festettem egy tájképet. (Mellesleg itt forgatták Daenerys esküvőjét a trónok Harcában.) Ide mindenkinek kötelező eljönnie életében egyszer! Visszafele megnéztük a Saint Francis templomot és felmentünk a citadellára is.
2015. 10. 17. – Szombat Ma szabad program volt, ami nálunk azt jelenti hogy egész nap napoztunk. Este elmentünk bulizni a többiekkel. Találkoztam egy pesti ismerősömmel, aki három hete költözött ide, mint kiderült.
2015. 10. 18 – Fáradt Vasárnap Közösen megbeszéltük hogy jövőhétvégén másképp csináljuk majd, szombaton jobban beosztjuk majd az időnket. Fejlesztettem a sketchbook-om. Most épp vacsorát főzök, remélem finom lesz.
2015. 10. 19. – Blue Grotto Végre elmentünk a Blue Grotto-hoz. Itt a sziklákon ülve rajzokat készítettünk. Én festéssel foglalkoztam. Csónakkal elvittek minket a különféle barlangokba. A hajókázás után elmentünk páran megnézni a megalítikus templomokat. Itt található a világ legrégebbi temploma, ami régebbi a piramisoknál vagy a Stonehenge-nél is, i.e. 3 600 körül építették. Ebből is látszik hogy ősidők óta mennyire fontos a máltaiaknak a vallás, és bár én nem vagyok nagy keresztény mégis nagyon megindított ez az elkötelezettségük. A múzeumban felfedeztem az eddigi rejtélyes sziget nevét és történetét. Filfla-nak hívják és Málta legdélebbi pontja. A neve borsot jelent. Régen az angol hadiflotta használta a szigetet gyakorlatokra, elpusztítva ezzel az élővilágát. Ezért most védett területnek számít és csak oktatási vagy tudományos célból, engedéllyel látogatható. Egy mérföldön belül tilos a halászat az ott élő madarak miatt. Kár, pedig szívesen megnéztem volna. A templomoknál lévő tájékoztatóba leírták hogy direkt úgy vannak kialakítva a kövek, hogy mikor lemegy a nap pont besüssön az ajtón a napfény.
2015. 10. 20 – Mdina Mai napunk a Ta’ Duna templomban kezdődött, amit még a tizenhetedik században építettek. A homlokzat és az oltár is oltári volt (haha) de ami engem igazán megfogott, azok a kis makettek voltak. Imádom őket! Innen tovább a Saint Agatha’s katakombákba vezetett utunk. Itt nem szabadott fényképezni, bár ezt nem is akartam volna megörökíteni.. Itt is művészettörténettel foglalkozhattunk, igazi freskókat volt szerencsénk látni az ókeresztény művészetből. Ha egyedül kellett volna kitalálnom, tuti eltévedek. Kifelé körbenéztük a múzeumot is. Hazafelé megnéztük Mdina-t. csodaszép óváros keskeny utcákkal, varázsaltos terekkel. Ezután elmentünk megnézni a Mosta-t amiről Róza a ruháját csinálta, ez a hely ihlette meg a tervezésben. Holnap kiderül elvileg hogy hol fogunk dolgozni, úgyhogy most kicsit izgulok.
2015. 10. 21. – Terranova Ééés az elöbb megtudtam hogy a Bay-street-en a Terranovában fogok dolgozni Rózával, Evelynnel, Lucával és Vandával. Reggel eljött hozzánk Ferdinando és először a Bay-street-re mentünk ahol ott helyben lebeszélte nekünk a melót. A többiekkel tovább ment a többi üzletbe, addig mi ottmaradtunk kicsit beszélgetni a főnökkel, Abigail-el. Szimpatikus nő, és a többi dolgozó is kedvesen fogadott minket. Délután a művészeti tábor utolsó napjaként ellenőriztük a sketchbook-okat, a rajzainkat, festményeinket. Mindenki javított a munkáit. Várom már a holnapot, kíváncsi vagyok milyen lesz a munka.
2015.10.22. Csütörtök Az első munkanapunk! Reggel 10-re mentünk Rózával és Vandával a Bay street-i Terranovába. Bevallom kicsit azért izgultam mert féltem, hogy nem fogom megérteni a fura olaszos akcentust. Abigail késett tíz percet de amint megjött rögtön eligazított minket. Elmondta hogy ha bármi probléma van, rosszul vagyunk vagy szünetet szeretnénk szóljunk nyugodtan, nagyon aranyos volt. Mindhármunkat külön-külön beosztott egy alkalmazotthoz és más részlegre kerültünk. Róza ment kirakatot rendezni Júliával, Vanda a gyerekosztályt rendezte be Christinával, én pedig Manuelahoz kerültem aki nem beszélt valami jól angolul. Leginkább csak mutogatott és szavakkal kommunikáltunk, elég vicces volt. Főként vállfákra kellett pakolnom a ruhákat de nem mindegy hogyan és melyikre, mert volt vagy hat féle vállfa. Aztán le kellett áraznom a ruhákat, elhozni a próbafülkében hagyott dolgokat és összehajtogatni ami megy hátra a raktárba. Nahát a hajtogatásból is van ezer mód attól függően hogy az a ruhadarab épp egy póló vagy pulcsi vagy csak egy trikó, nem mindegy hogyan hajtogatod! Nem is gondoltam volna hogy ennyi mindenre kell figyelni egy üzletben. Sok hasznos dolgot tanulhattunk meg a mai napon, beleláthatunk egy divatcég műküdésésbe.Ezek után egy megadott képről kellett lemásolnunk az üzlet egyik részét, amihez nehezebb volt megtalálni a ruhákat a raktárban mint hittem. Volt tizenöt perc szünetünk is, addig elmentünk enni egyet. Amikor visszamentünk besegítettem Vandának a gyerekosztályon. Ott is figyelni kellett, hogy minden méretből két darab legyen felakasztva, a címke a ruhán belül lógjon, a vállfán a felirat előre fele nézzen, a gombokról leszedni a papírt stb.. Még Ferdinando és a tanárnő is benézett hozzánk hogy lássa minden rendben van-e. Négy órakor pedig szerencsére megérkezett a felmentő sereg Luca és Evelyn személyében, akik leváltottak minket úgyhogy mehettünk haza pihenni
2015.10.23. Péntek Ma is délelőtti műszakra mentem csak most Lucával és Evelynnel. Azt hittem ugyanazok az alkalmazottak lesznek de tévedtem. Eviék már találkoztak velük a tegnap, szóval nem voltak teljesen ismeretlenek. Abigail mondta, hogy menjünk Rachelel, majd ő ad nekünk munkát. Na ő végre egész jól beszélt angolul értettem is mindent. Megmutatta hogyan nyomtassunk árcédulákat és melyik ruhákat árazzuk le. Tulajdonképpen a fél napunk ebből állt de jobban tetszett mint a tegnapi nap mert legalább nem voltunk elszeparálva. Olyanok voltunk mint egy manufaktúra. Luca ragasztott, Eve odaadta nekem, én meg vissza pakoltam a helyükre a már leárazott ruhákat. Amikor ezzel végeztünk gyerek ruhákat kellett kidobozolnunk és a raktárban hátul összehajtogatni mert már nagyon útban voltak a próbafülkéknél. Megint volt tizenöt perc szünetünk amit ki is használtunk. Szünet után a próbafülkékben hagyott ruhákat kellett visszarakni vállfákra és megkeresni a helyüket a boltban. Összességében gyorsan eltelt a nap kevésbé volt fárasztó mint tegnap.
2015.10.26. Hétfő Ma végre először délutános voltam. Reggel nagy örömmel konstatáltam, hogy addig alszok amíg csak akarok. De aztán sajnos hamar eljött a két óra úgyhogy menni kellett. 6 órán keresztül csak a gyerekosztályt rendeztük. Rachel azt mondta minden legyen perfect és szerintem mi elég jól teljesítettük is a kérését. . Ma különböző anyagokkal is meg ismerkedtünk, ami szerint csoportosítanunk kellett a ruházatokat. A gyerek ruhák rendezése azért érdekes számunkra, mert iskolai keretek közt kevésbé foglalkozunk vele. A nap végére már úgy elzsibbadt a karom a sok póló sorba rakásától hogy alig tudtam mozgatni, viszont a gyerekosztály tényleg tökéletes lett így este 9 órára. A nap érdekessége hogy a férfi osztályon észrevettük az egyik srácot akit láttunk a hétvégén a buliban, csináltam is vele egy lesifotót Abigail nagyon aranyos volt elengedett minket fél órával előbb mivel látta hogy már kivagyunk fáradva
2015.10.27 Kedd A mai nap megint délután mentem dolgozni Vandával. Múlt héten még legalább tíz kipakolásra váró doboz hevert az öltözőknél, szinte alig lehetett tőlük elférni. A hat öltözőből kettőt nem is tudtak használni a vásárlók. Ma viszont már egy doboz sem volt ott amit kipakolhattunk volna ezért én ma csak a vállfákat rendszereztem aszerint hogy gyerek vagy felnőtt, azon belül is hogy nadrág vagy felső, és még a felsőn belül is van három fajta. Tehát a konfekció ruházatot nem és típus szerint is csoportosítottam. Amíg ezzel elvoltam egyszer csak magyar hangokat kezdtem hallani, két nő volt az. Pont jöttek próbálni és angolul kérdezték hogy szabad-e az első fülke mire én magyarul válaszoltam hogy igen szabad és hogy én is magyar vagyok. Na ennek roppantul megörültek és elkezdtek kérdésekkel bombázni hogy hogy kerültem ide, hány éves vagyok, hogy érzem itt magam stb stb.. Nagyon jól elbeszélgettünk, közben meghozták a már annyira hiányolt új adag ruhás dobozokat. Viccesen megkérdezték, hogy ha segítenek kipakolni belőle akkor kapnak-e egy ingyen pólót, de hát mondtam, hogy ez nem rajtam múlik. Érdekes volt magyarokkal találkozni, de annál nagyobb lehetőség volt a nap folyamán az angolt is gyakorolni. Természetesen adtunk divat tanácsot a vásárlónak..a ruhák különböző szakmai elnevezéseit nagyon meg kellett tanulni angolul.
2015.10.28. Szerda Vandával és Rózával délelőtt mentünk dolgozni. Christina mondta, hogy két embernek hátul kéne rendet raknia mert össze vissza vannak a ruhák. Rózával vállaltuk, addig Vanda kint pakolt. Rendszereznünk kellett a pólókat de volt hogy a polc legtetején volt a helyük amit Róza úgy oldott meg hogy Tarzan módjára felmászott a polcokon. Nagyon vicces volt mindenki alatta járkált át a hátsó részbe. Utána Vandával kellett áthajtogatni az összes gyerek pólót mert mint kiderült tegnap Lucáék rosszul hajtogatták ezért az egészet újra kellett csinálnunk. Kimerítő egy nap volt….a rendszerezés mindig nagyon fárasztó munka.
2015.10.29. Csütörtök Ma is a konfekció ruházatok rendszerezésével foglalkoztunk. Kreatív feladatot is kaptunk. A kirakatban rendezhettünk el elemeket. Nagyon fontos volt, hogy a megadott darabok kerüljenek egymás mellé, természetesen a megfelelő távolságra. Végül ismét a raktárba kellett mennünk , ahol a különböző egyszerűbb rendszerezési formákat mutatták be nekünk. A munkánkat némileg megkönnyítette az új technika. Munkatársaink nagyon segítőkészek voltak… Ma sokat kérdeztünk tőlük, minden kérdésünkre azonnal válaszoltak. Az angolom egyre jobban fejlődik , erre a mai napon lettem figyelmes.
2015.10.30. Péntek – Utolsó nap Az utolsó nap a színke szerinti rendezéssel telt. Nagyon fontos volt a színek helyes csoportosítása. Adott elrendezési elv szerint kellett dolgoznunk. Érdekes volt és számunkra újszerű az egyes színek egymással történő párosítása…Ebből minden esetre sokat tanultunk. Nap végén fájdalmas búcsút vettünk Racheléktől akik megígértették velünk hogyha visszajövünk benézünk majd hozzájuk. Remélem így lesz, már nagyon a szívemhez nőtt a kis csapat.
Az utolsó szombati nap pakolással telt. A szakmai gyakorlaton rengeteg jó dolgot tanultam. Nagyon sokat dolgoztunk csapatban. A későbbiekben reméljük ez hasznunkra válik. Az angol tudásunkat is fejlesztettük. Sok jó rajzot és festményt készítettünk amiket remélhetőleg a szakmai portfolióinkba is elhelyezhetünk.
